K A T O N A I JOGÉS I G A Z S Á G S Z O L G Á L T A T Á S
1974 ll A KATONAI
IGAZSÁGÜGYI SZERVEK
B E L S Ő K I A D V Á N Y A V.
ÉVF. 2. S Z Á M
À KATONÁI IGAZSÁGÜGYI SZERVEK BELSŐ KIADVÁNYA
KATONAI ÉS
JOG-
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS i i
—
1974
-
Szerkeszti: a Szerkesztő Bizottság — Dr. Szalma László r. ezds. (elnök), tagjai: Almásiné, dr. Törőcsik Anna alez., dr. Bácsi Imre hb. alez., dr. Korda György h'b. alez., dr. ^Németh Tibor alez.,'dr. Odler János hb. alez., dr. Pálfi Zoltán alez. (titkár), dr. Takács László alez.
Szerkesztőség: Budapest, V., Apáczai Csere János u. 10. Telefon: 185—668. Felelős ikiadó: Dr. Pálfi Zoltán alezredes Készült: 450 példányban a Z M K A házi .nyomdájában Műszaki szerkesztő: Szapor László őrnagy
TARTALOMJEGYZÉK > © A Dudapesti Katonai Ügyészség Szerzői Munkaközössége: (Dr. Rácz Sándor r. alez., dr. Kovács Sándor r. szdis'., dr. Papi Szabolcs r. i fhdgy., dr. Gáspár Attila r, fhdgy): A kényszervallatás nyomozása
5
j fAlmásiné, dr. Törőcsik Anna alez,:: A katonai szolgálatra való alkalí matlanság büntetőjogi értékelése — — — — — — — —
17
i
'
'
'
.j vDr.. Pásztor Imre őrgy.: A gép járműiparancsnokok felelősségének meg( ítélése a közlekedési bűncselekményekkel összefüggésben — '— Ij y Dr. Kaposvári " ' ' Bertalan hb. szds.: Bírósági mentesítés a gyakorlatban
29 39
} Dr. Mayer Béla r. alez.: A védő .mint tanú — — — — — — t/Dr. Jacsó János hib. alez.: Minősítési kérdések a katonai bíróságok ítélkezésében — — — — — — — — — — — —
47
Dr. Szőgyényi József r. alez.: Egy 'hivatali bűncselekmény minősítéséről
61
Q> Dr. Solymosi Zoltán őrgy.: A katonai ügyészi általános felügyéletről /Dr. .Korda György hb. alez.: Fegyverbarátaink joggyakorlatából (fordítás — — — — —. — — — — — — — — — — Czeslaw Zbroja (LNK): A törvényesség és a fegyelem erősítését szolgáló katonai ügyészi tevékenység a Lengyel Népköztársaságban —•
—
¡0 Sz. ölakszimov: A katonai bíróságok a Nagy Honvédő Háború éveiiben
53
65
r
71 79 89
O a . Gornij lkat. főügyész: A katonai ügyészség a Nagy Honvédő Háború i/Dr.
-Habony János hb. őrgy.: Hozzászólás dr. Nagy G. r. szds.: „Nem ¡katona lehet-e katonai bűncselekmény társtettese vagy tettese" című cikkéhez — — — — — — — — — — — — — •/Válaszoltak olvasóink —: — — — — — — — — — — — Nemzetközi
kapcsolataink
—
—
—
—
—
—
— ,—
—
—
—
101 107 115
C O A E P f f i A H H E AßTopCKHH
KOAAeKTHB
MHAHIJHH
ByflaneiUTCKOH
BoeHHofi
ripOKypäTypbl
(nOflnOAKOBHHK
KanHTaH MHAH1JHH flOKTOp l i l a H f l o p K o B a i , CTapllIHH AeHTeHaHT MHAHgHH ÄOKTOp Ca6oAH Ilaim, CTaplIIHH AeHTeHaHT mhahijhh floKTop ÄTTHAa rauinap): P a c c A e f l o n a H a e n p n u y .«fleHHH k 4alie ÄOKTOP I U a H A o p PaLJ,
noKa3aHHH
•••
5
TIoAnoAKOBHHK AAMaiUHHS ä o k t o p A l m a TapBHHK: yroAOBHO-npaBOEaji oyeHKa
HeroAHocTH k bochhoh Mafiop
aoKTop
MamHHe KanHTan
Hwpe
B
AeAeHHio
ilacTop:
OTHOIlieHHH
iocthijhh cyfla
CAyHtöe
OijeHKa
b
MHAHIJHH
Maäop
floKTop
flOKTOp
...
flOKTOp
Ha
(TIHP):
36pofl
yKpenAeHHe
•-
•••
O
•••
39 "V
47
KBaAHCJ)H^HpOBaHHJ^ •••
53
•••
bochhom oömeM
•••
Hafl3ope
61
•••
65
npüKTHKH
H 3 lOpHÄHHeCKOH
••• aeaTeAbHocTb,
H flHCl{HnAHHbI B
floAbCKOH
b
roflbi
...
.bcahkoh
•••
...
oTenecTBeHHofi
Pec...
79
bohhw
•••
89
bcahkoh oTenecTBeHHoH bohhm
A . TopHbiH: BoeHHan
(nepeBoa) •••
71
HanpaBAeHHaa HapoflHoii
•••
TpH6yHaAbi
OflHOrO
•••
(nepeBOfl)
nyÖAriKe
(nepeBofl)
aBTo-
•'••
KBaAHtpHgHpOBaHHK
•••
BoeHHo-iopHflH«iecKafl
3aK0HH0CTH
C . M a K c i i m o B : BoeHHbie
17
29
Bonpocbl
^bepflb Kopfla:
HauiHx TOBapHujeS no o p y a i H i o
MecAaB
fllo:
cyfloB
flOKTOp HoiKeiJ) C e f l e H H I O
LUohmoiiih:
FIoflnOAKOBHHK IOCTHHHH
no
E e A a M a i i c p : 3aUJHTHHK KäK CBHfleTeAb
npecTynAeHHji
3öATan
cTapmero
•••
npCCTynACHHH
•••
nOÄnOAKOBHHK lOCTHyHH flOKTOp HhOUI n p e c T y n A e H H H b npaKTHKe BoeHHbix
AOAHiHöcTHoro
•••
otbctctbghhocth
TpaHCÜOpTHblX
npaKTHKe
n0fln0AK0BHHK MHAHIJHH
rioAnOAKOBHHK
•••
B e p r a A a H K a n o i u n a p i i : Chhthc cyflHMocTH no onpe-
flOKTop —
•••
npoKypaTypa
•••
b roabi ••• •••
93
locTHgHH ÄOKTop Hhoiii X a 6 o u b : 3aMeiaHHfl k CTaTbe KanrnraHa mhahijhh, a o K T o p a T e 3 a H a f l b : «Ahijo, He ABAJiioiijeecH BoeHHo-CAyaiaujHM,
Mafiop
MoiKeT
ah
AeHHH». OTBeTHAH
6biTb
coyiacTHHKOM
hah
HcnoAbHHTeAew
npecTyn101
HaUIH HHTaTeAH
MejKflyHapoflHbie
BöeHHoro
V
oTnouieHHfl
••• ••••
•••
...
...
...
107 115
A kényszervallatás nyomozása írták: a Budapesti Katonai Ügyészség Szerzői Munkaközössége* I. 1 .'Bevezetés
_
A kényszervallatás bűntette a többi bűncselekményekhez hasonló társadalomra veszélyességé mellett rendelkezik olyan speciális társaddomra veszélyességgel, amely, a bűnüldöző munka törvényességébe vetett bizalmat ingatja meg, veszélyezteti az igazságszolgáltatás objektív voltát, valmint azt az általános jogpolitikai • elvet, hogy a bűncselekmények elkövetői — de csakis azok — kerüljenek .felelősségre vonásra. É bűntett törvényi tényállása szerint a hivatalos személy akikor követi el, a cselekményt, ha abból a célból, hogy vallomást, vagy nyilatkozatát csikarjon ki, törvényellenes eszközt alkalmaz. A törvény a törvényellenes eszköz fogalmát nem határozza meg. Analógiával a Btk. 27.6. §.-'hoz lehet folyamodni, amely szerint kényszerítés és erőszak, vagy fenyegetés, illetve a -Btk. 23. §., (1) bek.-'hez, ahol a kényszer és fenyegetés meglétét akkor állapítja meg a törvény, ha'emiatt valaki képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. A kényszer és fenyegetés fogalmát és komolyságát általában vizsgálni kell az erőszakos bűncseleikményeknél, (erőszakos nemi közösülés, rablás stb.), de legalább ilyen — ha nem nagyobb súllyal —: a kényszervallatásnál. A nyomozás során alkalmazott kényszer tágabb, a lehetőség nagyobb az egyéb bűncselekményekhez viszonyítva. Elég arra utalni, hogy nem lelhet nőt közösülésre kényszeríteni azzal, hogy hozzátartozójával beszélhet, a letartóztatott gyanúsítottat viszont vallomástételre lehet kényszeríteni azzal, hogy részére beszélgetési engedélyt biztosítanak. Az e törvényhely szerinti törvényellenes eszközt alapvetően fizikai és pszichikai kényszerre 'lehet felosztani. A törvényi tényállásban felvett „törvényellenes" kitétel azt jeleníti,, hogy. a megengedett, vagy előírt .kényszereszközök igénybevétele (¡pl. előzetes l e taritóztatáis, tagadás esetén a törvényben előírt hátrányok kilátásba helyezése, 'bizonyítékok bemutatása stb.) nem bűncselekmény, mert ezek az államapparátus szabályszerű működésének szervles részét alkotják. Itt jegyezzük meg, hogy a jogtudomány egyes művelői a bűncselekmény elkövetési magatartásának á vallomás, vagy nyilatkozat kicsikarásált tekintik, holott ez a bűncselekménynek célzata, és nem véghezvitel; tevékenysége. A törvényellenes ezköz alklamazása nemcsak akkor valósít meg bűncselekményt, ha passzív alanyt büntetőügyben vallomástételre kényszerítők (bár ez a leggyakoribb)} hanem akkor is, ha az más jogokat érintő vallomás,1 vagy nyilatkozat (pl. államigazgatási, fegyelmi, polgári jogi ügyben) 'kicsikarására irányult. * Szerzők: Dr. Rácz Sándor r. alez., dr. Kovács Sándor r. szds., dr. Gáspár Attila r. fhdgy. és dr. Papi Szabolcs r. fhdgy.
Az elkövetési mód mellett az elkövető és a sértett is speciális. A bűntett alanyia tetitesi, társtettesi minőségben csak hivatalos személy lehet, és közülük ds csak az, akinek nyilatkozatkivételi joga van. (A''hivatali bűncselekmények tetteseivel kapcsolatos eltérő állásponttal nem foglalkozunk), (— 5236. BH. 1967/4. —) Sértettje elvileg bárki lehet, azonban a gyakorlat szerint csak a büntetőeljárással érintkezésbe kerülő eljárás alá vont. Nemcsak a gyanúsított, hanem a szóban elszámoltatott, előállított, vagy akitől a büntetőeljárás során nyilatkozatot, vagy vallomást kívánnak. A sértetti oldal lényeges, ment a kényszerrel való fenyegetés komolyságát az eseteik többségében a sértetti oldalról kell vizsgálni. Ezért lényeges a sértettek neme, (bora, értelmi színvonala, a büntetőeljárásiban elfoglalt helyzete, és az is, hogy fogva van-e, vagy szabadlábon. (Egyetemeit végzett főkönyvelő nem tesz beismerő vallomást arra a fenyegetésre, hogy a nyomozó tehénné változtatja, de a gyermekikorú cigány esetleg igen.) Elöljáróban el kell mondani a kényszervallatásos bűncselekmények nyomozása során szerzett, több éves gyakorlati tapasztalatból leszűrt alábbi következtetéseinket: Az e speciális hivatali bűncselekményt elkövetők vonatkozásában, • illetőleg a ikénys zeiivallat ás ok nyomozása során többször találkozik a katonai ügyész a mindenáron való eredményességre törekvéssel. A kriminalisztikai módszerek és taktika következetes és célszerű alkalmazása helyett egyes elkövetők a gyanúsított sértettek beismerő vallomásának kicsikarásán keresztül igyekeznek könnyebben oélt elérni. • Különösen azokban az ügyekben jelentkezik ez, látszik „célszerűnek", ahol a nyomozó nem rendelkezik elégséges, vagy megfelelő bizonyítékká] a tagadó gyanúsítottal szemben. Egyes nyomozóik ilyenkor hiányos kriminalisztikai ismereteik pótlására, máskor pedig kényelmi szempontból, a bizonyítékok nehéz, fáradtsággal járó - felkutatása helyett inkább ezt a kényelmesebbnek látszó törvénysértő utat választják. . A bizonyítás problematikájában jártas bűnügyi szakembereik azonban jól tudják, hogy az ilyen kényszervallatásokon nyugvó „beismerésebnek" mi a reális bizonyító értéke, más egyéb alátámasztó, közvetlen, vagy közvetett bizonyíték hiányában. Említésre méltó az is, hogy néhány rendőri kollektíva körében még mindig ¡találkozunk olyan szemlélettel — néha vezetőknél is —, hagy a hivatalos bűntetteket — elsősorban a hiv. bántalmazásokat, de a kényszervallatásokat is „bocsánatos bűnnek" tekintik. Erkölcsileg nem olyan bűncselekménynek fogják fel és értékelik, mint a Btk.-ban meghatározott más bűntetteket. A sértettek tekintetéiben ugyanakkor a több éves gyakorlat alapján a katonai ügyész visszatérően találkozik olyan, a polgári igazságügyi szervek által eljárás alá vont személyekkel, akik ügyészi kihallgatásukkor, vagy még gyakrabban a tárgyaláson arra hivatkozással vonták vissza a nyomozás során tett beismerő vallomásukat, hogy az ügyüket nyomozó bűnügyi munkások bántalmazással vagy más törvénytelen eszközzel erre kényszerítették őket. Különösem a visszaeső, konok bűnözőknél találkozunk ilyen módszerrel, ilymódon próbálkoznak a törvényes felelősségre vonás alól menekülni, vagy legalábbis megkísérlik az igazságszolgáltatás munkáját megzavarni, vagy az eljárásokat elhúzni.
2. A feljelentés A katonai ügyészi tapasztalat szerint kényszervallatás miatt ritkán tesznek feljelentést a katonai ügyészségen. A feljelentés rendszerint más hatóságoktól érkezik. Amennyiben a katonai ügyész veszi fel ilyien ügyben a feljelentést, úigy magát, vagy kollégáját kíméli meg többletmunkától, ha a feljelentés felvételénél körültekintően jár el és a feljelentőt miniden olyan í-észletkérdésre kihallgatja, mely e speciális bűntett miatti eOgámás során releváns lehet. Amit a feljelentés felvételekor rögzíteni kell: a) Mikor, mely hatóságnál, milyen ügyben és milyen minőségben került ior a sértett -kihallgatására, vagy meghallgatására, melynek során a kényszert alkalmazták? b) Mi volt a kényszer, és mit kívántak azzal elérni? Fizikai kényszerre való hivatkozás esetén a lehető legpontosabban kell rögzíteni a feljelentő állitásisaiit és tisztázni kell, hogy hányan és hogyan alkalmazták az erőszakot? Rögzíteni kell, hogy a teste mely részét, mivel, milyen erővel ütötték, vagy rugibák.. Szenvedett-e látható sérülést, vérzéssel járó nyílt sérülést? Vérszenynyeződés maradt-e vissza a helyiségben, ruházatán, a viérszennyeződést ki és mivel távolította el, a vérrel szennyezett ruházat hol található? Ha esziközzel bántalmazták, azt honnan vetíték elő, mi volt az? Volt-e az eszköznek különleges ismertető jele, ki használta? Pszichikai kényszerre való hivatkozásnál annak mibenlétét Ikeflll pontosan rögzíteni. Azt ás, hogy keltett-e a feljelentőben komoly féléimet és miért? A hátránnyal fenyegetés esetén tisztázni kell, hogy tarithatott-e a feljelentő a hátrány reális bekövetkezésétől? Előny kilátásba helyezése esetén azt kell tisztázni, hogy annak teljesítésére volt-e lehetőség? c) Nagyon lényeges tisztázni azt, hogy a kényszer, vagy fenyegetés hatására tett-e a feljelentő, illetve a sértett beismerő vallomást. Amennyiben igen, Úgy megfelel-e az a valóságnak, telháit igazmondásra, vagy hazugságra kényiszerí tették ? Tisztázni kell, hogy hányszor hallgatták ki az ügyben, hány .alkalommal kényszerítették és ha volt később kihallgatás, ahol nem alkalmaztak kényszert, miért nem vonta vissza, illetve visszavonta-e a kilkényszerített vallomást?. Történt-e iratásmertetés, jelen volt-e védő, volt-e a nyomozással kapcsolatos észrevétele, vagy sem? Azt is .tisztázni kell, hogy volt-e ügyészi kihallgatáson és ha igen, jelentette-e a 'kényszervallatást? Lényegében e körben kell tisztázni mindazt, ami az ügyben 'később eljáró előadóban azft az elsődleges benyomást kelti, hogy van-e gyanú, vagy alapos gyanú a bűncselekmény elkövetésére? d) A feljelentett cselekmény tanúinak és a feljelentett, vagy feljelentettek < személyének tisztázása. Az időpont tisztázása melett már ekkor meig kell'kísérelni ia feljelentettek személyéneik behatárolását. A feljelentők csak ritkább esetben tudják név és rendfdkozat szerint megjelölni az; elkövetőket, de tevékenységük alapján be tudják határolni őket. Az általános személyieíráson tiúl, esetleg keresztnév, vagy eljárási tevékenység, ritkábban szolgálati beostzás szerint tudják a feljelentetteket megkülönböztetni. („Aki előállított, az előadóim, a főnökük, alki a gépkocsit vezette, aki egy szobában dolgozik vele, stb.")
A cselekmény jellege miatt, áz ilyen ügyben szemtanúra való hivatkozás rendkívül ritka. A feljelentő többnyire az eljárás szempontjából érdekeltnek tekinthető tanúra hivatkozik. (Más rendőr, rendőrségi gépírónő, bűntárs, vagy hozzátartozó.) Már a feljelentés felvételekor meg' kell kísérelni tisztázni, a feljelentés által megnevezett tanú érdekeltségi viszonyát. Tisztázni kell, hogy lehetett-e a cselekménynek közvetett tanúja. (Aki más helyiségben 'hallhatta a cselekménnyel kapcsolatos zajt, vagy kiabálást, vagy a sérült feljelentőt közvetlen az esemény után látta.) Tiisztázni kell azt is, hogy a fagvatartott feljelentő a fogdaellenőrzést végző rendőröknek, vagy az ügyésznek, avagy zárka társnak panaszkodott-e a sérelmezett kihallgatási módról. e) Amennyiben a feljelentett cselekmény és a feljelentés időpontja között huzamosabb idő tel:*; el, nyilatkoztatni k e l a feljelentőt arra, hogy máért teszi késve a feljelentését. A feljelentés felvételekor meg kell állapítani, hogy a feljelentő ¡kinek, mikor és milyen körülmények között tett említést a sérelmére ¡elkövetett bűncselekményről? f) Amennyiben a feljelentő .állítása szerint fizikai kényszent alkalmaztak, tisztázni kell a sérülések elhelyezkedését és mértékét, azit hogy ezeket ki látta. Fiogvatartás esetén mikor vizsgálta prvos .és milyen módon — ruhástól,, vagy lemeztelenítve — és ha igen, mennyire? Kénte-e magát orvoshoz, milym jeflüegű orvosi ellátásban részesült? Arra is nyilatkozni kell, Ihogy az orvosi vizsgálat során mire panaszkodott, bántalmazásával kapcsolatban mit mondott az ¡orvosnak? g) Meg kell állapítani, hogy a följelentő ellen a nyomozást befejezték-e, vagy sem? Üigyiében hoztak-e jogerős döntést, ha nem, az ügy mély hatóságnál található és milyen szakaszban vain? 3. A feljelentés kiegészítése: A kényszervallatás miatti feljelentések többsége írásban és más hatóságtól érkezik. Leggyakrabban ügyészségtől, ritkábban bíróságtól, vagy Bv. intézettői. Az így érkezett feljelentésekből csak részben tűnnek ¡ki az előző pontban taglalt és az érdemi intézkedésihez szükséges körülményeik. Többnyire a. bűncselekmény alapos gyanúja, vagy a nyomozás megtagadásához elegendő cáfolat nem állapítható .meg, és az alap ügy iratai sem állnak rendelkezésre. A hiányosságok pótlására, vagy kizárására feljelentés kiegészítés keretében kerülhet sor, A feljelentés kiegészítése során intézkedni kell: a) A feljelentő részletes meghallgatására. Amennyiben a féljelentő nem azonos, a sértettel; úgy őt kell részletesen nyilatkoztatni. b) Az alapügy iratainak beszerzésére. Amennyiben . az még folyamatban vain, másolatot, vagy fotókópiát kell készíteni az alapügynek a feljelentéssel összefüggő iratairól. Amennyiben a bíróság az iratot nem tudja megküldeni, az ügyészségi házi iratokat kell beszerezni. c) Ha adat merül fel arra, hogy az ügynek más sértettje is van, úgy annak a meghallgatására is intézkedni kell. Be kell szerezni az esetleges orvosi leleteiket, rendőri. jelentéseket és az üggyel kacs.olatiba hozható egyéb iratokat., A fenti adatok birtokába kerül sor a döntésre; a nyomozás megtagadására, vagy elrendelésére. A döntést körültekintően kell mérlegelni, mert alapvető jogpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy egyetlen bűncselekmény elkövetője
se kerülje eü a felelősségre vonást, legyen az a kényszervallatást elkövető rendőrtiszt, vagy alaptalanul vádasíkodó bűnöző. A megtagadó 'határozat tényállási és jogi indokolásának olyannak kell lenini, hogy annak alapján az alaptalanul vádaskodó feljelentő ellen hamis vád miatt 'eljárást lehessen kezdeményezni. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a döntést olyan adatok birtokában lehet csák -meghozni, amelyek alkalmasak a katonai főügyészségi előzetes revizióra is. (Legf. Ü. TT. 1/1971. határozat.) . A nyomozás elrendelésének, vagy megtagadásának eldöntésénél alapvető jelentősége van a beszerzett bűnügyi alapiratoknak, vagy akár a polgári ügyészség iházi. iratainak is. Amennyiben pl. a fogvatartott feljelentőt az ügyiélsz a .Vádemelés előtt kihallgatja, s ez alkalommal az állítólagos sértett nem tesz lemlíést a sérelmére elkövetett kényszervallatásról; ez a (körülmény alapos kételyt támaszt a feljelentés megalapozottsága, illetve realitása vonatkozásában. Ehhez hasonló az az eset is, amikor a feljelentő az ellene folyó büntetőbírósági tárgyaláson pl. a bizonyítás utolsó szakaszában, esetleg a folytatólagos tárgyaláson terjeszt 'elő ilyen védekezést, vagy állóit ilyen tényeket. A Katonai Főügyészség ig'en sokszor hagyott már jóvá ilyen indokokra alapított nyomozást megtagadó határozatot. A nyomozás II. Amennyiben a rendelkezésre álló iratokból az alapos gyanú megállapítható, ,a nyomozást él kell rendelni. 1. Nyomozási terv A kényszervallatások többsége ¡bonyolult és szerteágazó ügy. A bizonyítása személyi, dkiratii és tárgyi bizonyítékok beszerzését, szakértő bevonását, stb. teszi szükségessé. E tevékenység összehangolása 'és figyelemmel kísérése, az időpontok egyeztetése és a • határidők figyelemmel kísérése nehezen ..tarthatták íejben, ezért az ilyen, ügyekben indokolt nyomozási terv készítése. A nyomozási tervben az egyes nyomozati cselekmények tervezésén és a határidők feltüntetésén túl figyelemmel kell kísérni a már megtett és a teendő - intézkedéseket, könnyebben lehet a nyomozással kapcsolatban bizonyíitást igénylő verziókat felállítani, 2. Iratok beszerzése: A nyomozás elrendelése után elsődleges teendő az ügyhöz kapcsolódó és bizonyítékként számításba jöhető összes irat beszerzése. Elsődleges intézkedés azért, mert ezek birtokában a vallomások könnyebben ellenőrizhetők és cáfolhatók, másrészt a beszerzésükhöz idő kell. Az alap.ügy ¡iratain kívül be kell szerezni azokat az okmányokat, amelyek a feljelentő állításait cáfolhatják, vagy alátámasztják, illetve amely ékből az üggyel kapcsolatban tanúkat lehet felkutatni. Beszerzendő iratok: 1. Alapügy bírósági, vagy ügyészségi iratai, ebből álllapítható meg, hogy a feljelentőt hol, hányszor és ki hallgatta ki, milyen vallomást tett, kikkel, mikor szembesítették?
2. Rendőrségi fogdabefogadási napló arra, 'hogy pontosan mikor fogadták be és mikor bocsátották el? 3. Az őrizetes fogdái iratai. A fogdanapló sorszáma alapján állapítható meg ezeknek az iratoknak a sorszáma és az őrizetbe vételi iratokon kíwü'l rendszerint ott találhatók a befogadással és az elbocsátással kapcsolatos iratok.' 4. A fogdaorvosi napló, amelyből megállapítható, hogy az őrizetest mikor, m i y e n panaszokkal -vizsgálta orvos. Mikor, milyen szakrendelésre utalta? (Az orvos ailáírása rendszerint olvashatatlan, de a bélyegző száma alapján a' BRFK., vagy a megyei orvosi hivatal, az orvos személyéről felvilágosítást ad.) 5. A fogdaelllenőrzési napló, amelyből megállapítható, ihogy mikor, ki tar- f tott fogdaellenőrzést, a feljelentő jelentette-e a sérelmezett kihallgatási módoit? 3. A sértett, illetve a sértettek kihallgatása: A sértett kihallgatására mindazok a szempontok irányadóik, amelyeket a feljieilenitiés félvételével kapcsolatban az 1/2. pontban, leintünk. Itt jegyezzük meg, hogy nem ritka az elsőfokú ítélet utón, illetve a jogerős büntetés töltése alatt kényszeervallatás miatt tett feljelentés. Ilyenkor lényeges annak tisztázása, hogy miért csak bírói szakban, illetve a büntetés végrehajtása során került sor a feljelentés megtételére. Az a'lapügy áttanulmányozása során különös gondot kell fordítani a kényszerre hivatkozó feljelentő bűncselekményeinek bizonyítottságára, a bűntársak terhelő vallomására. Tisztázni kelil á sértett- kihallgatása során, hogy az első adandó alkalommal — amikor veszély nélkül tehette — tett-e, iha nem miért nem tett panaszt a sérelmére elkövetett cselekményekről? Tisztázni kell a sértettel, hogy ha a kényszer hatására olyan cselekményt vállalt, amelyet nem követett el, úgy a beismerő vallomásában elmondottakat k'ltalállta-e, tudott-e róluk, vagy a nyomozó által „szájába adott" vallomás került-e jegyzőkönyvbe? •Nagyon lényeges tisztázni, hogy a sértett az ügyészségi kihallgatása során tett-e panaszt a kényszervallatással kapcsolatban. Ha nem, erre az ellentmondásra feltétlenül fel kell hívni á figyelmét, mert ezzel a kihallgatással kapcsolatban már 'nem tarthatott olyan pressziótói, amelyre a rendőrségi fci'hllgatás, vagy az őrázetbentartás vonatkozásában még 'hivatkozhat. Folytatólagos és más-más személyek által végzett kihallgatásokkal kapcsolatban nyilatkoztatná kell hogy minden kihallgatásnál kényszerítették-e, és ha nem, miért tett továbbra is beismerő vallomást. Pontosítani kell, hogy márt mondott késő'bb a zárkatársainalk, vagy más tanúnak, m e r t ' ez később a taniúk kihallgatásánál ellentmondások, vagy az alapos gyanút erősítő bizonyítékóik forrása lehet. Mátaflkorú, vagy gyermekkorú sértett esetén a sértett kihallgatásakor elengedhetetlen, hogy a kihallgatáskor a sértett iskolai nevelője jelen legyen. Csák másodsoriban kívánj.uk meg a fiatal gyermekkorú sértett szülőjét, vagy gondviselőjét, mert annak jelenlété jobban befolyásolhatja a sértettet negatív irányban az igazmondásban. Iskolai tanulmányokat nem folytató védett-korú sértett kihallgatására a a szülő helyett inkább a sértett lakhelye szerinti illetékes gyámhatóságtól kell meghívói ifjúságvédelmi előadót.
4; A tanúk kihallgatása: a) Az ügybeni érdekeltség tisztázása: Éz túlmegy a törvény szerinti érde- . kéltség fogalmán, mert a tanú érdekeltségét .objektív tények erősíthetik, vagy gyeni^ítiheti'k. A fejlejentő oldalán érdekelt lehet a bűntárs, a zárkatárs, a barát, és az a .személy ,is, akivel szemben ugyanaz az előadó járt el, akinek vonatkozásában a feljelentő kényszerre hivatkozik. Ez nem egyértelmű, tisztázását meg kell kísérelni. lAá elkövetői oldalról érdekelt lehet a gépírónő, a munkatárs, a szakmai vezető, a szemiélyőrző rendőr, a rendőrorvos stb. Figyelembe kell venni .azt'is, hogy ezek a tanúk esetenként önmagukat terhelnék bűncselekmény, vagy fegyelmi vétség elkövetésével (elöljárói intézkedés elmulasztása, felületes orvosi Vizsgálat, stb.), ha a feljelentettre terhelő vallomást tennének. b) Tisztázni. Ikell, hogy a cselekmenynék volt-e közvetett, vagy közvetlen tanúja. Összefüggően tegyen vallomást mindarról, amit az ügyben tud éts ezt követően kell a tudomásszerzés módját, idejét és az esetleges ellentmon-. dáscteat tisztázni. A bűntárak, és zárkatársak vonatkozásában nyilatkoztatni kell őket, hogy hogyan hallották a sértettől az eseményt, milyen sérüléseket láttak rajita, miért nem tett panaszt, stb. Tisztázni kell, hogy a sértettnek volt-e lehetősége arra, hogy a bűntársaival, vagy az általa megnevezett tanúkkal ellenőrzés nélküli érintkezzen, a terhelő adatokkal kapcsolatiban összebeszéljen. 5. A gyanúsított
kihallgatása:
Meg kell állapítani, hogy .a sértett ügyének mely szakaszában, milyen, minőségben kapcsolódott be az ügybe? A vallomás összefüggő előadása után nyilailikozni kell arra, hoigy a sértett kihallgatásaikor milyen -terheK) bizonyítékok álltak rendelkezésre, .mennyire volt bizonyított a sértett bűnössége, függetlenül a sértett vallomásától? Jegyzőkönyvibe kell foglalni mindazt, amit a gyanúsított a gyanú, cáfolataiként felhoz. Tisztázni kell, hogy mennyiben biztosítottak szabad érintkezésit ia gyanúsítottalak a Védőjével., a hozzátartozóival és a bűntársaival? Volt-e. lehetőség arra, hogy ügyéről bárkivel szabadon beszélhessen? Tisztázni, ikell, hogy az állítólagos kényszer alkalmazásának idején, vagy kazivelilen utána volt-e jelen, vagy találkozott-e a gyanúsítottal olyan személy, aki a kényszert cáfolni itudja? Nyilatkoztatni kell a gyanúsítottat arra is, hogy az alapeljárás során milyen kapcsolata alakult ki a gyanúsítottal, .milyen embernek ismerte meg? Volt-e lehetősége a sértett által állított fenyegetések, vagy a kilátásba helyezett előnyök beváltására, azokat törvényesnék tartotta-e? 6. Szembesítések: A sértett és a gyanúsított, illetve a sértett és a tanúk szembesítése az fiiyen ügyekben .nélkülözhetetlen, de nem ritkán kerül sor a sértettek egymással történő szembesítésére is. Sokszor lényegtélennek tűnő cselekményrészek tisztázására a szembesítés is meglepő eredményt hozhat. Lényeges ahma'k a megválasztása, hogy melyik fél kezdi a nyilatkozatot és a cselekmény mely mozzanatára. A valótlan tartalmú nyilatkozattal megkezdett szembesítés olyan érzelmet válthat )ki a másiük félből, hogy indulatos nyilatkozatával az ügyet előre viszi.- Olyan tényre is nyilatkozik, amelyre eredetileg nem. volt szándéka. Ilyenkor ügyelni kell a szembesítési fegyelem • betartására. Arra,
hogy a szembesítendő felek egymás szavába ne vágjanak. A szembesítés az ellentmondásokon alapuló cselekményeikre korlátozódjon. Ellentétes állításoknál lényeges annak tisztázása, hogy a tanúnak fűződik-e érdeke ahhoz, hogy a vele szembesített f é k e nézve hátrányos tényállás kerüljiön megállapításra. 7. Szakértő igénybevétele a nyomozás során: . A kényszervallatás miatt folyamatban levő bűnügyekben a leggyakrabban igénybevett szakértő, az igü. orvosszakértő; Ahogy a kényszervallatások miatt tett feljelentések során leggyakrabban fizikai kényszerre hivatkoznak, úgy a nyomozás során is a fizikai kényszerrel kapcsolatos szakkérdéseik tisztázása a leggyakoribb. . , Igiü. orvosszakiértő igénybevétele nemcsak akkor történhet, ha a feljelentő sérüléseiről orvosi látlelet, vagy egyéb hivatalos igazolás áll rendelkezésre. Adott esetben' előfordulhat, hogy éppen negatív tényekkel kapcsolatban kell onvosszakértőt nyilatkoztatná arra, hogy a. feljelentő, vagy a sértett által állított fizikai kényszert alkalmazták-e olymódon, hogy annak látható, vagy orvos által észlelhető nyoma ne maradt volna. 'Akár pozitív, akár negatív tényekkel kapcsolatban vesszük igénybe a szakértőt, feltétlenül szükséges a véleményadáshoz valamennyi adat összegyűjtése, hogy az a szakértőnek a szakvélemény adásakor rendelkezésre álljon. Az objektív adatokon túl a feljelentő, vagy a sértett kihallgatása során aprólékos részletességgel tisztázni kell a pszichikai kényszer alkalmazásának módját, az ütések, rúgások számát, a keletkezett sérülések elhelyezkedését, jellegét, (ivérző, horzsölásos, véraláfutásos sérülés volt-e, stb.) és azt is, hogy a fiizlikai kényszert követően a feljelentő, vagy a sértett milyen tüneteket észlelt. Árra is nyilatkoztatni kell a sértettet, hogy a kényszert milyen testalkatú személy, milyen testhelyzetben és milyen erővel alkalmazta? Tisztázná kell a sértettel azt is, hogy a kihallgatás időpontjában volt-é a testén a kényszerrel összefüggő látható, vagy olyan sérülés, amelynek szakértői vizsgálatától a bizonyítás szempontjából jelentőséggel. bíró eredmény várható. A fenti tények ismeretében és birtokában, kell a szakértőnek a kérdéseket föltenni. A szakértőhöz intézett első kérdés rendszerint annak tisztázására irányul, hogy a sértett állításai és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapj án az általa elmondottak valószínűsíthetők-e, vagy esetleg kizárhatók? iKiérdést kell intézni a szakértőhöz azzal ¡Kapcsolatban, hogy a sérülésről rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető-e sérülés olymódon történt elszenvedése, :hogy azt a sértett előadta, beleértve az erőbehatások nagyságát is. Nyilatkoztatni ¡kell a szakértőt a sérülések alapján a bántalmazás esetleges eszközére, —• gumibot, kábel, kéz, láb, stb. — és az ütések számára. Ezt követően keM nyilatkoztatni az orvosszakértőt a. sérülések gyógytartamára és arra, hogy várható-e maradandó testi fogyatékosság, vagy súlyos egészségromlás? A gyakran előforduló dobhártyasérülésekkel kapcsolatban — amennyiben a sérülések gyógyulásával probléma merülne fel, — Indokolt műszeres, hallásvizsgálat kérése, mert csak ennek birtokában tud a szakértő megalapozott véleményt adni az esetleg fennálló maradandó halláscsölkikenésről. (A műszeres hallásvizsgálatot az általunk rendszeresen igénybevett kast. igü. orv'osszafcértő a MN K K K .megfelelő osztályán el ¡tudják végeztetni.)
í^zichiikai kényszerre hivatkozás esetén elképzelhető pszicológus szakértő igénybevétele, azonban a gyakorlatban nemigen fordul elő. Ha mégis sor kerül ilyen szakértő igénybevételére, természetesen arra az alapvető kérdésre kell a szakértőnek nyilatkoznia, hogy a sértett által, állított pszichikai kényszer — fenyegetés, ijesztgetés, előny, vagy hátrány — kiáltásba helyezése mennyiben volt alkalmas a sértett akaratnyilvánítás! szabadságának befolyásolására, korlátozására, vagy deformálására. Természetesen ilyenkor is tisztázni kell a sértett értelmi képességét, iskolai végzettségét, és mindazt, amii az ilyen jellegű szakvélemény adásához szükséges lehet. A szakértő igénybevételének másik gyakori esete, amikor a kényszervallatássá] kaposoiliatos anyagmaradványokat, vagy mikronyomokat kell a szakértőnek megvizsgálni. A gyakorlatban előforduló legtipikusabb eset, amikor vérnyomokat • kell keresni .ruházaton, berendezési (tárgyakon, vagy padlózaton és ezzel kapcsolatban kell szakvéleményt kénni. Az ilyen jellegű szakértői vizsgálathoz természetesen megelőző nyomozati .intézkedések —: lefoglalás, a 'helyszín utólagos megtekintése, stb. — szükségesek. »Egyértelműen kell megállapítani, hogy a vizsgálatra lefoglalt, vagy küldött ruha, berendezési tárgy stb., azonios-e azzal, amelyeken a nyomozás adatai szerint a bűncselekménjnyel összefüggő nyomok lehetnék. Különös gondot kell fordítani az ilyen bűnjelek csomagolására, hogy azok vizsgálatra alklamas állapotban érkezzenek a szakértőhöz. ' A szakértőhöz intézett kérdés ilyen esetben elsősorban az, hogy a vizsgálatra küldött tárgyon találhatók-e a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható elváltozások, vérnyomok? Ilyén nyomok észlelése esetén nyilatkoztatni kell a szakértőt arra, hogy azok alkalmasak-e egyedi azonosításra, és ha igen, úgy fel kell kérni az ilyen vizsgálat elvégzésére is. Ez szükségessé teheti a sértett órvosszakértő vizsgálatát is, hogy közreműködjön abban, hogy a szakértő a vércsoport azonosítást el tudja végezni. Hasonló a helyzet a mikronyomokkal kapcsolatos szakértői vélemény beszerzésekor is, amelyet a BM ORFK Bűnügyi Laboratórium Fizikai Alosztálya végez el. A fizikai szakértőtől kérhetünk véleményt a ruházati tárgyakon észlelhető sérülések keletkezési módjával '.kapcsolatban is. Amennyiben a szakértő véleménye nem kellően megalapozott, felületes, vagy félreértésre ad okot, úgy a szakértőt fel kell kérni Véleményéneik kiegészítésére, illetve 'efllenszakértőt . kell kirendelni, bár az ilyen eset rendkívül ritka. A szakértői vélemény ismertetésekor szükség esetén újabb kérdéseket fcel'l a gyanúsítottnak és sértettnek feltenni, a vallomásaikban és a véleményben mutatkozó eltér.ésék tisztázása végett. Fiatalkorú, vagy : gyermekkorú sértett esetén indokolt pszichológus szakértő, vagy gyermekpszichológus szakértő kirendelése. Ahhoz, hogy a pszichológus szakértő a kérdéseinkre a véleményét el tudja készíteni, a fentebb ismertetett iratokon kívül további iratokat kell . beszerezni. így pl a sértett iskolai jellemzését, értelmi, .szellemi képességének . demonstrálására iskolai bizonyítványát, iskolai környezetéből kell nevelőket, iskoiatársakat kihallgatni a sértett által panaszolt kényszerítésével kapcsolatos előadásaira; -pedagógusokat a sértett szavahihetőségére. A pszichológus szakértőnek különböző kérdéseket lehet feltenni, melyek alapján következtetni lehet a sértetti igazmondására. így pl. élményszerűen
mondja-e el a sértett a • panaszolt kényszerítést? Milyen a sértett lelkivilágának struktúrája? Mennyiben rázta meg a sértettet a sérelmére elkövetett cselekmény pszichológiailag? Milyen a sértett megfigyelőképessége, ennek alapján, emlékezőképessége? III. A nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján kerül sor az érdemi döntés meghozatalára. 1. A nyomozás megszüntetése bűncselekmény hiányábasi: Atriennyiben a feljelentővel szemben folytatott alapügy iratai — mindenek előtt a jogerős bírói ítélet — és a katonai ügyész által lefolyhatott nyomozás bizonyítékai egyértelműen kizárják a bűncselekmény elkövetését, a nyomozás bűncselekmény hiányában történő megszüntetése mellett feltétlenül indokolt, és szükséges az alaptalanul vádaskodó feljelentővel szemben a haimis vád bűntette miatt eljárást kezdeményezni. Ezt nemcsak a büntetőeljárás célja, hanem, állományvédelmi szempontok is feltétlenül indokolják. Az ilyen döntésnek nem lehet akadálya az sem, hogy a bizonyítékokat mérlegelve hozzuk a 'határozatot, de feltétlenül szükséges, hogy a mérlegelés a bizonyítékok logikus láncolatán és megfelelő jogi indokláson alapuljon. Bűncselekmény hiányában történő nyomozás megszüntetés esetén sem kerül sor minden esetben a hamis vád miatti eljárás kezdeményezésére, mert ha csak az alapos gyanút sikerült kizárni, de bizonyítékaimk nem hézagmenteseik, ettől el kell tekintenünk. 2. A (nyomozás megszüntetése a bűncselekmény elkövetéséndk, vagy az elkövető kilétének behizonyítottsága hiányában: A nyomozás megszüntetésének. ez a típusa sajnos a Leggyakoribb katonai ügyészi gyakorlatban. Eninék oka elsősorban a bizonyítás miagyfolkú nehézsége, az érdéktelen, kívülálló tanúk hiánya, a feljelentés késedelme és az ellenérdekű felek ellentétes érdekeltsége. A feljelentett, "vagy a feljelenettek szemiélyének megállapítása rendszerint inem ütközik nehézségbe, mert az alapiratok alapján ez megállapítható. Az ilyen nyomozás magszüntetésénél, a határozat indoklásánál rendszerint nem a bizonyítás nehézségeinek van szerepe, hanem annak, hogy miért nem várható a további nyomozástól sem a bűnösségét, vagy a vétlenséget eldöntő bizonyítékok beszerzése. 3. Nyomozás megszüntetése fegyelmi hatáskörben utalás esetén: Figyelemmel a jogvédett érdekre, — a büntetőeljárás törvényességére — valamint a kényszervallatás ¡büntetési tételére is, csak ritkán kerülhet sor nyomozás megszüntetésére a felelősség megállapítása mellett. Eirre akkor kerülhet sor, ha meggyőzően indokolni lehet, hogy az elkövető személyében, cselekményében, illetve az elkövetés módjában olyan csékiély a társadalomra veszélyesség, hogy a további büntetőeljárás mellőzésével a fegyelmi felelősségre vonás is elegendő a Btk. 34. §.-ában írt célok elérésére. Az elkövető személyében rendszerint akkor csekély a társadalomra veszélyesség ha rendkívül hosszú és kifogástalan szolgálati idő áll mögötte. Az elkövetési mód csekély. társadalomra veszélyességre utal a kényszer, vagy fenyegetés enyhe volta, ha azt olyan körülmények között alkalmazták, amely.
síiroája a meg nem engedett és a megengedett kihallgatási módszer határait. Ennék elbírálásánál különös gondot kell fordítani arra, ihogy elhatároljuk a krimináltaktilkai fogásokat — nyomozói blöfföt, tévedésbe ejtést, stb. — a törvényéilenes kényszertől, vagy fenyegetéstől. 4. Vádemelés Az elkövető kiléténék megállapítása, és a bűncselekmény bizonyítottsága esetén rendszerint vádemelésre kerül sor. Ennék indolka az előző pontban már kifejtett és az elterelést akadályozó tényezőkiben rejliJk. Vádemelés esetén különös gondot kell fordítani a cselekmény helyes minősítésére, a (halmazat kérdésére. Töretlen a bírói gyakorlat abban a vonatkozásban, hogy ahány sértettet kényszervallat az elkövető, annyi rendbeli bűntettet keli a terhére megállapítani. A kényszervallatás speciális hivatali visszaélés; tehát a Btk. 146. §.-a a 144. §.-al halmazatiba nem kerülhet. Ugyanígy nem kerülhet halmazatiba a 145. §.-ban meghatározott bántalmazással még akkor sem, ha a bántalmazás a kényszerítés (kicsikarás) rendszerinti velejárója. Ezekben az esetekben a halmazat csak látszólagos. Más a helyzet a kényszervallatás és a testi sértés találkozása esetén. Bár e vonatkozásban teljesen egységes bírói joggyakorlatról még nem beszélhetünk, mégis a következőket rögzíthetjük: A könnyű testi sértés a kényszervallatással halmazatba nem kerülhet, mivéT ezek a kényszerítés rendszeriniti velejárói, tényelemei. Eltenben a súlyos testi sértés már olyan [többlet, amelynek büntetőjogi értékelésétől nem tekinthetünk el. A súlyos testi sértést, vagy az ennél nagyobb fokú káros eredményt előidéző cselekményt a kényszervallatással halmazatban kell elbírálni. Eltérnek a vélemények abban is, hogy a kényszervallatás és a törvénytelen fogvatartás találkozása esetén kell-e halmazati szabályokat alkalmazni, vagy sem? Véleményünk szerint ha a vallomás, vagy nyilatkozat kicsikarása aljas indokból, vagy célból történt, úgy a cselekmény a 147. §. (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményt valósít meg; ebben a minősített esetben a kényszervallatás beleolvad (elenyészik). Ha a vallomás, vagy nyilatkozat kicsikarására viszont nem aljas indokból, vagy célból történt, de a passzív alany személyi szabadságának törvénytelen korlátozásával is járt, ezt a büntetés kiszabásánál, mint súlyosbító körülményt kell ¡értékelni, de a cselekményt — a halmazati szabályok alkalmazásának mellőzésével' — a ÍBtk. 146. §. alapjián kell elbírálni. A tárgyalásra meg kell idéztetni mindenkit, akinek vallomása a legkisebb. részfv,onatfcozás!ban is összefügg a cselekménnyel, mert a legkisebb bizonyítási hiány — a rendszerint tagadásban levő — gyanúsított felmentéséhez vezethet. Különös gondot kell fordítani a tárgyaló ügyiésznek arra, hogy a nyomozati és, tárgyalási vallomások eltérésére kérdéseivel rámutasson, annak érdekében, hogy a vallomásvisszavonásokat, vagy módosításokat peribeszédben logikusan indokolni tudja. Alaptalan felmentések esetében mindig fellebbezzen a tárgyaló ügyész! A kényszervallatások miatt folytatott nyomozások során figyelmet kell fordítani a bűncselekmény elkövetését lehetővé tévő, illetve a felderítést akadályozó okok feltárására, és indokolt esetben szignalizációval, szükség esetén fegyelmi eljárás kezdeményezésével kell élni.
Áz ilyen jellegű ügyekben szokott felszínre kerülni a parancsnoki ellenőrzés hiánya, vagy a rosszul értelmezett eredményességre törekvés miatti parancsnoki elnézés, amely a tapasztalataink szerint egyes nyomozókban az ilyen törvénysértések sorozatát váltja ki. Nehezen képzelhető el, hogy a bűnügyi vezető ne tudná, hogy melyik nyomozó hajlamos é s követ el rendszeresen kényszervallatást, a „gyorsabb eredmény" érdekében Következetes felelősségre vonással, a bűncselekmények felderítésére törekvéssel lehet hatékony, megelőző és visszatartó hatást elérni a. katonai' ügyészi munkában.*
* A Szerkesztő Bizottság örömmel adott helyt a munkaközösség cikkének. A jövőben is szívesen közöljük a hasonló írásokat.
vwwvwnmpiqppi
A katonai szolgálatra való alkalmatlanság büntetőjogi értékelése Irta: Almásiné, dr. Törőcsik Anna alezredes A ¡katonai szolgálatra alkalmatlanságuk folytán a sorkötelesek és sorkatonák egyre nagyobb száma mentesül — a haza szolgálatának — állampolgári kötelessége alól. Ugyanezek a személyek teljes jogú állampolgárként részesülnek a dolgozó nép állama nyújtotta minden kedvező lehetőségből az egyléni érvényesülés bármely területén, még vezetői beosztásban is. Velük szemben azoik, akik teljesítették állampolgári, kötelességüket a sorkatonai szolgálat két esztendejének szükségszerű kiesése miatt hátrányba kerülnek, tanulmányaik esetleges folytatása vagy kereső foglalkozásúik szünetelése miatt. A haza szolgálatáért személyes áldozatot vállaló állampolgárok igazságérzetével ¡méltán ellentétes, helyzet kialakulásáért a felelősséget kutatva megállapítást nyert, hogy a Néphadsereg egészségügyi és jogi szakembereinek a kérdés megoldásában egymásra utaló, valamint' szubjektív lelkiismeretük védiőpaijzsa mögé húzódó liberalizmusa hibáztatható. A bírálatot ¡elfogadva az ebből ránk eső feladat vállalásával, időszerű felülvizsgálni e kérdés körében kialakított gyakorlatunkat. • •> ' Annak előrebocsátásával, hogy a katonai szolgálatra alkalmatlanság megállapítása katonaorvosi feladat, következük, hogy e kérdésben a katonai büntető jogszolgáltatás szakemberei a F Ü V állásfoglalásával szemben más következtetésre nem juthatnak. Erre nézve a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma olyan iránymutatást adott, melyet ítélkezési gyakorlatukban a katonai bíróságok kötelesek betartani. A bírósági Határozatok 4865. \sz. eseti döntéséiben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, ¡hogy „ . . . a katonai szolgálatra vialó alkalmasság kérdésében való állásfoglalás nem a bíróság, hanem a katonai igazgatóm szervek kizárólagos feladata, s annak döntése — értelemszerűen — a (bíróságra kötelező. Eként a katonai bíróságnak, amikor arra merült fel adalt (katonaorvos véleménye), hogy a vádlott nem alkalmas katonai szolgálat teljesítésére, intézkednie kell az alkalmasság elbírálására jogosult Felülvizsgáló Bizottság elé állítása végett". A katonai büntető jogszolgáltatás feladata viszont a katonai szolgálatra alkalmatlanság és büntetőjogi felelősség összefüggéseinek megállapítása. Az idézett eseti döntés ezt a feladatot is körvonalazza: „annak a körülménynek ugyanis, hogy a vádlott alkalmas-e katonai szolgálatra, általában döntő jelentősége lehet egyrészt a büntetés mértékének megállapítása, másrészt annak elibírásiása szempontjából, hogy a szabadságvesztés végrehajtása fegyelmező zászlóaljban elrendelhető-e". Hozzá kell tennünk, a szocialista törvényesség .alapelvéire hivatkozva, hogy ezt a döntést mindenkor úgy kell meghozni, hogy senki ne mentesülhessen az elkövetett bűncselekmény törvényes következményei alól, aki büntetőjogi felelősségre vonása tekintetében beszámítható és büntethetőségének törvényes akadálya nincs
A ¡büntethetőség akadályait a Btk. 21. § sorolja fel. Á &üntetlhebőségét kizáró okok törvény által meghatározott körét a speciális katonái nendelkézésék (iB.ük. VII. fejezet) nem szűkítik, de nem is tágítják. A 'hatályos törvény tehát nem ad lehetőséget a katonai szolgálatra alkalmatlanság olyan, értelmezésére, mintha az — akár csak ¡katonai bűntettek vonatkozásában is — korlátozhatná az ¡elkövető büntetőjogi felelősségét. A törvényhozói akaratból vitathatatlanul kitűnik, hogy a katonai bűncselekményt állkövető katona ' büntetőjbgi beszámíthatósága és felelőssége teljes akkor is, ha katonai szolgálatra alkalmatlan, s független attól is, hogy már a behívásaikor alkalmatlan volt, vagy. behívása után vált azzá. Nincs kihatása a büntethetőségre még annak,sem, ha az alkalmatlanná válás a katonának felróható módon vagy rajta kívül álló okok folytán alakult ki. 1E2I utóbb felsorolt körülmények azonban a bírói. mérlegelés során — az alanyi oldal jellemzőjeként — feltétlenül értékelést kapnak a bűnösségi körülmények (között. A büntetés kiszabásánál mint enyhítő, vagy súlyosbító körülmények kerülnék a bírói mérlegelés «tényei közé. A néphadsereg fejlődésének jelenlegi időszakában, amikor az elért eredmények megszilárdításán túl, a viszonylag lemaradt területeik magasabb szintre emelésére törekszünk, a katonai alkalmatlanság egészségügyi és. jogi összefüggéseinek differenciáltabb kimunkálása és a szaktudományok szükséges összhangjának megteremtése a feladatunk. Közös célunk a társadalmi elvárásokihoz, a néphadsereg érdekeihez egységesebiben igazodó szakmai te: vékenységünk színvonalának emelése. \ A ¡katonai alkalmatlanság és büntetőjogi felelősség összefüggésének tanulmányozása különben nem újkeletű, s az 1966. óta kezdődött folyamatban egyre inkább a jogalkalmazók érdeklődésének előterébe került. A katonai büntetőeljárásban felelősségre vont .katonák között ugyanis egyre emelkedett az .olyanok száma, akik -— szakértői megvizsgálásuk után — különböző elme-ideg fogyatékosságuk miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak lettek miinősítve. A velük szemben szükséges büntetési célok meghatározása. és a felelősségre vonás mértékét illetően szélsőséges — gyakran ellentmondásos —, döntéseik születtek. Az ítéletek olykor szembekerültek a parancsnokok által hangoztatott igénnyel, amely a' kii'búvási törekvésekkel szemben a katonái igazságszolgáltatástól hatékonyabb szigort sürgetett. Öngyilkossági kísérletnek beállított kibúvásos cselekmények elbírálása kapcsán fokozottabb jelentőséget Ikapott a katonai alkalmatlanság helyes jogalkalmazói értelmezése. A katonai alkalmatlanság és büntetőjoga felelősség összefüggéseinek egységes elbírálására a Legfelsőbb Bíróság már eddig is tölbb irány'tmutató állásfoglalást adott iki. Az MSZMP Kat. Igü. Szervek Pártbizottsága is foglalkozott a témával, s adott ki jogpolitiikailag ¡megindokolt iránymutatást. . A Katonai Főügyészség munkaterveiben — az elmúlt nyolc év során ismé- . telten visszatértünk egy-egy témavizsgálat keretében — a szellemi fogyatékos (katonák kriminalitása, a különböző személyiségzavarok és bűnelkövetóp, illetve az öngyilkossági cselekményekben közreható — a katonai alkalmasságot is érintő — ¡psziohilágiai összefüggések vizsgálatára. Több cikk jelent meg e folyóirat hasábjain is e témában. Közülük különösqn a psziahopatiás személyiségű katonák büntetőjogi felelősségéről vitatkoztunk részletesebiben. Dr. Pásztor Imre őrgy. tanulmánya pedig az alkalmatlanság speciális büntetőjogi kérdéseire mutatott rá, (1970.) . . '•••
| íanuímányozva a Legfelsőbb Bíróság ide vonatkozó állásfoglalásait ima már I .¡kétségtelen, hogy azok korántsem teljeseik és a megfelelő joggyakorlat, alar .'jutására ma már nem mindenben alkalmasak. A jogszolgáltatásban felvetődő ; gyakorlati problémák napjainkban sokkal összetettebben jelentkeznek- annál, I semmint azok megoldására maradéktalanul elégségesek lennének •— az egyes ügyekben hozott bizonyára megalapozott—eseti döntések, melyek iránymuta[ tásként a katonai jogalkalmazók rendelkezésére állnak. Ezekről azállásfoglaláí. sdkról jellemzőként elmondható, hogy általában szűkítik az elkövető alanyi t felelősségét, amennyiben az tettének», elkövetésekor a katonai szolgálatra al> kalmatlan volt. Az állásfoglalásokban nem történt megfelelő differenciálás I abban a tekintetben, hogy az alkalmatlanság és az elkövetett bűncselekmény között :az okozati összefüggés kimutatható-e, s azt lazábban vagy szorosábj ban kapcsolja-e a követelményekhez. [ A fejlődés irányába mutatóként igen jelentősnek a Legfelsőbb Bíróság azon ] eseti állásfoglalása tartható (BH 6906. sz.) döntés, amelynek kapcsán már [; kidolgozták, hogy a katonai alkalmatlanság csak akkor lehet nyomatékos | enyhítő körülmény,. ha az. egyben a büntetőjogi beszámíthatoságot is korj látozó körülményként értékelhető. (Pl. a büntetőjogi beszámíthatóságot és a büntethetőséget egyaránt korlátozó gyengeelméjűség.) A jogalkalmazói gyakorlat további fejlődése, véleményem szerint, a katonai szolgálatra ialikali másság és alkalmatlanság helyes értelmezésének problémaköréhez kapcsolódik, továbbá ahhoz, hogy a személyiség és bűntett viszonylatában az alkalmatlanság, mint determináns tényező megfelelő értékelést kaphasson. Ehhez a fejlődési, irányhoz szeretnék cikkem további részében néhány gondolattal csatlakozni. I. A katonai alkalmasság és beválás értelmezése A katonai beválásnak nem egyetlen, de fontos feltétele a katonai szolgálatra való fizikai rátermettség. A katonai szolgálatra való alkalmasság erre megfelelő egyéni tulajdonságok, fizikai és idegrendszeri adottságok összessége, A' sorozáskor megállapított egészségi alkalmasság tehát a beválásnak csak lehetősége, valószínűsége, mintegy előre jelzője, tehát csupán egyik olf dala. A másik oldal a tényleges megfelelés, az előbbiek bizonyítása, a k a tonai fegyelmi és kiképzési követeOlmények befogadásával, az azonosulással j olymódon, hogy azok a személyiséget harmonikusan ,továbbfejlesztik. Az alkalmatlanság orvosi megállapítása ugyan egyetlen képesség hiányán is múlhat, de a katonai .szolgálatra alkalmas ember katonai beválása már a személyiség valamennyi adottságának, főleg a személyiség erkölcsi minőségének kérdése. A katonai szolálatra való teljes alkalmatlanság egyértelműen kizáró eseteiről a H—2. Utasítás alapján is csak akkor beszélhetünk, amikor az egyén a 'fizikái szellemi — idegrendszeri — fogyatékosság súlyos és tartós állapotában van. A teljes és végleges alkalmatlanság feltételezi a szervezet olyan áEandósult csökkent értékűségét — betegségállapotát — melyek miatt képtelen nemcsak a katonai szolgálat teljesítésére, hanem arra is, hogy az élet bármely területén teljesértékű helytállást tanúsíthasson. (Kivételes esetekben, nem általánosítható páldák azonban még arra is vannak, hogy az egészségileg súlyosan károsodott ember képes az egészségesekkel egyenrangú, sőt
ázoiknál magasabb-értékű teljesítményekre azért, mert akaratereje, kiemelkedő erkölcsi 'tulajdonságok ezekre 'képessé tették.) A ikisébb, -vagy átmeneti károsodások már átlagos akaraterővel, köteles- >, ségtudattal is könnyen leküzdhetők, sőt 'gyakori példáját láthatjuk aninak is,| hogy szorgalommal, igyekezettel magasabb teljesítményeik érthetők el, mint ai testi erő teljében, de erkölcsi motiváltság nélkül. Erkölcsi energiák pótol- , hatják a fizikai erőt, de az ellenkezője elképzelhetetlen. i Az emberék testi adottságainak, ügyességének, de erkölcsi érzelmeinek fej- j. lettségi foka is nagyon különböző lehet. Egyazon személyiség különböző ké- p'ességei az átlagostól, de .saját képességein belül kialakult arányokban' is eltérőek, kimagaslóak, vagy gyengébbek lehetnek. • A ibaj - rendszerint akkor .jelentkezik, ha ezeket a szükségszerű és természetes elitéréseket figyelmen kívül bagyjiuk és a követélményeket a legjo'o- ' bak szintjén határozzuk meg anélkül, hogy a fejlődés reális feltételeit biztosítanánk, vagy figyelembe vennénk az egyén teljesítőképességéneik határait. A gyengébben fejlett képességek bizonyos korrekoiója mindig lehetséges. Ha a katona valamely szolgálati feladat végrehajtására képtelennek bizonyul. ez nem jelent feltétlenül .alkalmatlanságot, hanem legtöbbször csupán annyit, ;, hogy nem ismeri a feladatát, illetve annak végrehajtására még nem tani- ¡s tötitálk meg. Az alkalmatlanság mind a .katonai szolgálatra, mind az egyei harcfeladat végrehajtására objektív ismérvek alapján esafc .akkor mondhato ki, ha kétségtelen, hogy a katona nem rendelkezik a szükséges fizikai és pszichikai adottságokkal és azok nála ki sem fejleszthetők. Nyilvánvaló, 'hogy ;; ilyen teljes és végleges alkalmatlanság igen ritka'. A végtagok, érzékszervek hiányára, elmebetegségre, gyengeelméjűségre és azokra a súlyos betegségállapotokra korlátozhatók, amelyek a békében, háborúban sor- és hivatásos | katonai szolgálatra egyaránt alkalmatlanságot eredményeznek s még az u egyéni elbírálást, vagy szakszolgálatra alkalmasságot sem teszik megengedhetővé. A „békében alkalmatlan" és „szolgálatra fcoiHátozással alkalmas" 1 sorkötelesek igen jelentős számban beválnának katonának képességeikkel : arányos követelménytámasztás és kiképzés mellett. > A katonai szolgálatra alkalmasság igen szélesen meghúzható határain be- ; lül számos fokozata lehet a megfelelésnek is. Az alkalmasság lényegéhez tar- j: tozilk a személyiség olyan egészséges alapstruktúrája, amely az egyes terű- ; letek korrigálható gyengesége ellenére is egészében fejleszthető. Nagyon ; lényeges feltétel ilyenkor is az átlagos értelmi képességek megléte, melyekre ' alapozva, a rossz neveltetési körülmények folytán hiányos ismeretanyag ibe- i pótolható. Átlagos fizikai-szeUlemti megfelelés esetén már igenis valószínű- : sírteni lehet, hogy hatásos nevelőmunkával összetalálkozó .szorgalommal és önfegyelemmel a gyengébb fizikai képességeket fel lehet erősíteni, az esetleges : értelmi lemaradást be lehet hozni. ' •> . Láthatjuk tehát, hogy a katonai szolgálatra való alkalmatlanság vagy alkalmasság megállapításuk esetén sem mindenkorra érvényes és 'kizárólagos foga-toriak. Az alkalmasságot meghatározó -lényeges adottságok fejlettségi foka csak viszonylag . állandó. Ebből következik, hogy sem alkalmasságot, sem az alkalmatlanságot legtöbbször nem lehet teljesnek és véglegesnek tekinten1. A képességek kifejlesztésével,' nevelésével, gyakorlással, az alkalmasság mércéjét el lehet érni. Ha erré az egyén maga is törekszik, az eredímény szinte garantáltan biztos. (A megváltozott személyes hozzáállás a magyarázata annak, hogy a polgári éltben legtöbbször igen jól megállják a helyüket, eredményesen tudnak tevékenykedni különböző munkaterületen olyanok,' akik
: j I j ; j j : j '
. hasonló képességeket igénylő katonai szolgálati feladatra alkalmatlanok voltalk.) Az alkalmasság fejleszthetőségének pedagógiai optimizmusa a katonai S Í ' kiiSépző- és nevelőmunkában nélkülözhetetlen. Ezt az a társadalmi érdek is ¿f megindokolja, hogy a katonai szolgálat teljesítése akkor is kötelessége az jJ állampolgárnak, ha nem érez arra olyan elhivatottságot, mint a polgári fog4 lalkozáshoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sorkatonáknál a beváláshoz . mellékesek lennének az érzelmi motivációk. Tény,, hogy az emocionális té!"•[: nyezőfc szerepét - több-kevesebb tudatossággal számításon kívül hagyjuk a sorkatonai szolgálat teljesítése folyamatában- is. Pedig az érzelmek az életút ~! minden szakaszában kísérői a valóság' objektív történéseinek. Az érzelmek Ü sokféle árnyalattal festik sötét vagy világos színűre az egyéni élettapaszta[ latokat. Nincs olyan normális emberi' megnyilvánulás, amelyből hiányoáná>- í ¡niak az érzelmi elemek. Nagyon helyesen tesszük, ha a jól indult katonai >-f szolgálat során bekövetkezett váratlan 'kisiklások eseteiben a változás, okát. J nalk felderítéséhez érzelmi szálakon indulunk el. Ezek a s^áliafc biztosan el3. | vezetnek a valós problémák gyökeréhez, ahonnan az egyén viselkedését in1. i dító okozati összefüggések logikája megfejthető. ' 3J
11
A katonai nevelésben és beválásban igen lényegesek azok az érzelmi hatások, melyek ebben a sajátos élethelyzetben a katonát érik. Ezek optimista | vagy pesszimista hangulatú közegében visszanyúl a katona az adott tárgyi és emberi környezethez. Egyrészt befogadja a környezet által megteremtett érzekni légkör hatásait, másrészt ő maga is sugározza környezetére saját ér] zelmeit, s ezzel alakítja a közösség általános hangulatát.
s '| ó
'- | Kétségtelen, hogy a katonai -szolgálat érzelmi hatásairól, beszélni még mins | dig gyanakvást kiváltó vállalkozás. Az érzelmeket sajnos egyoldalúan lebez | csülik. Mint katonához és férfihoz méltatlanba gyengeséggel egyazon jdentés- tartalmú megnyilatkozásoknak a létjogosultságát is tagadják, semmint azok" i kai reálisan gazdálkodva, helyes, irányban felhasználnák céljaink szolgálatául | ban. Pedig a hazaszeretet, a hivatás- és felelősségérzet, csakúgy mojjnt minden I helytállás, amely az egyén közvetlen érdekeinek érvényesülését alárendeli ' a távolabbi és közösségi célkitűzéseknek, érzelmeken, mégpedig a magasabb_ j. rendű erkölcsi érzelmeken múlik. A jellem erkölcsi tudata is jórészt' érzelmi _ | mieggyőzöttségen alakul ki, s mint ilyet eUkölcsi meggyőződésnek hívjuk. | Az érzelmek — függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy tagadjuk létezé'| süket — vannak. Közreműködnek a katonai alkalmazkodás sikerében is. " | Tény, hogy amikor a sorkatonai szolgálat kötelességjellegére, szükségszerű" i; ségére hlijVatkozunik, elsősorban az értelmi belátásra apellálunk. Szükséges, 3 I tehát be ikell vonulni még akkor is, ha az a hadköteles, vagy katona szüb5 | jektiv érzelmeivel, egyéni- óhajával szemben történik is. De csak a megértett i; kötelességnek érzelmi átélésétől várhatjuk el azt a vas fegyelmet, melyet . í nemcsak a szükségesség tudata, hanem az erkölcsi felelősség érzete is áthat. 3 f Ezért nem mondhatunk le az érzelmek mozgósításáról sem a sorkatonai szoli 4. gálatra előkészítés, sem a katonai nevelés-képzés folyamatában. Különben a i | pozitív erkölcsi érzelmekel azonosuló kötelességteljesítés egyéni öröm for. ] rása is. a! katona sokféleképpen találhatja örömét a kötelességszerű életiben. . í A parancsnoki elismerés nyomán keletkező sikerélmény — mint későbbi » '¡energiaforrás — közismert. A bajtársak erkölcsi méltánylása is további kö.. | telességteljesítésre ösztönöz. Táplálja az önbizalmat, az egészséges becsváj gyat. Ezekre az érzelmi energiákra nagy szükség van —• az értelmi belátás : j mellett — a feliadatolk megoldásához szükséges akarati erőfeszítések indítá'} s'ára és erősítésére. 1 2
Az érzelmek színezetét jelentősen befolyásolja az a tárgyi és emberi környezet, melyben a katona él. Az őt körülvevő környezetben is a vele való törődést és a róla való gondoskodásban -is a katonai szolgálat társadalmi elismerését látja. A fcötelességelvárásoklkal arányosan biztosított jogainak tudatában Ibajitársi kapcsolatokat, és érzelmileg tartalmas, jó tapasztalatokat szerez. Az így alakult tárgyi és emberi környezetben a jó biológiai közérzet mellé kellemes emberi kapcsolatok társulnák. Az egészséges ¡katonai közösség fegyelmezett légkörében a katonák optimista közérzete állandósulhat. Az érzelmek mindig spontán keletkeznek az éppen időszerű ikonikrét tapasztalatok nyomában. De tervezni is lehet velük, sőt az erkölcsi érzelmek felkeltését, felerősítését, tudatosítását, a politikai. nevelőmunkát -előtérbe kell állítani. A visszahúzó, lehangoló pesszimista, vagy ellenséges érzelmeket tudatosan el lehet sorvasztani. Tudni kell, hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok érzelmileg rendkívül igényibe vehetők, jól irányíthatók. Ez ¡az ifjúkor sajátosságával szükségszerűen összefüggő jelenség. A kötelességszegések aktív vagy passzív megnyilvánulásaiban, a katonai alkalmazkodás sikertelenségében mindig jelen vannak az erre indító érzelmi motívumok. Ezek létrejöttéért ia környezet is és gyakran maga a katona is felelős. A katonai fegyelemsértések, bűntettek mindig konfliktuscselekmények. Az egyén és a katonai fegyelmi-szolgálati követelmények közötti öszszeüíközés módjaként értékelhetők, melyiben egyidejűleg a személyiség erkölcsi arculata is tükröződik. A kötelességszegés és a személyiség közötti kapcsolat sokféle lehet. A fegyelemsértésre indító okok szorosan vagy lazán kapcsolódhatnak a személyiség valamely fizikai, vagy erkölcsi fogyatékosságához. is. Ez a belső motívum jelzi, hogy a személyiségstruktúra, mely rétegéhez kapcsoltan rögződött a Ikötelességellenes késztetés. Ebből következtetni tudunk arra is, hogy a tett alkalomhoz kötött eseti erkölcsi megingás, vagy a személyiség erkölcsi tudatához szorosan kötődő antiszociális megnyivánulás volt, amely a jellem erkölcsi logikájából következett.
II.
A
katonai
alkalmatlanság
és
a
bűncselekmény kapcsolata
A katonai szolgálatra alkalmatlanságnak is lehet — de nincs szükségszerű — kapcsolata a 'katonai fegyelemsértések, bűncselekmények elkövetésével. Minden ilyen bűneiköveitőnél gondosan vizsgálni kell ezt a kapcsolatot. • " Tudjuk, hogy ha olyan személyt hívtak be katonai szolgálatra, aki egészségi fogyatékossága miatt nem ietit volna behívható, ez az esetleges tévedés nem menti őt tettének törvényes következményei alól, illetve csalit öly mértékben, amennyire erre a Btk.-21. §-ában foglaltak lehetőséget adnak. Csak az elmebetegség és gyengeelméjűség eseteiben találkozik össze a büntethető-, ség akadálya a katonai szolgálatra alkalmatlansággal. A katonai alkalmatlanságot eredményező más fogyatékosság tekintetében az elkövető korlátlanul beszámítható, tehát katonai bűncselekményért is büntethető. E kérdésnél a Legfelsőbb Bíróság 6906, sz. iránymutató állásfoglalására kell ¡ismételten utalnom. Az állampolgárok ugyanis nem dönthetnek a rájuk
eso honvédelmi vagy hadkötelezettség meghatározása tekintetében, s így mindaddig amíg illetékes szerv kötelezettségük alól őket nem mentesíti, az alól magúikat nem vonhatják ki. Ezért sem behívása előtt, sem az után — még' katonai szolgálatra alkalmatlansága tudatában sem — nem dönthet senki úgy, hogy katonai szolgálati kötelezettségét vagy feladatait nem teljesíti. Ezzel szemben mind a behívási .parancsot, mind pedig a — bevonulása után kapott — szolgálati parancsokat a legjobb tudása szerint teljesítenie kell. Más kérdés az, hogy ha a katona a szolgálati feladatot — bár annak teljesítése érddkében minden tőle telhetőit. megtett — alkalmatlanságát eredményező fogyatékossága miatt teljesíteni nem volt képes. Ez a körülmény, — ha a felelősségre vonás során beigazolódott — korlátlanul enyhítő körülmény lehet, illetve bűncselekmény hiányában .történő felmentését eredményezheti. Csak az elmebetegség és kifejezett gyengeelméjűség címén (megállapított katonai alkalmatlanság esetében van a .büntethetőségnek kizáró akadálya, mert az ilyen elkövető büntetőjogilag sem beszámitóképes. Enyhébb fokú debiliitás csak kisebb mértékben akadályozza a bűnelkövetőt tette társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében, de katonai szolgálatra alkalmatlansága nem vitatható. Katonai bűncselekményért való felelősségre vonásakor a büntethetőség mértékét a büntetőjogi beszámíthatóság foka, nem pedig a katonai alkalmatlanság tényé kéli, hogy meghatározza. A IsüntelJhetőség akadályát vagy korlátozó tényezőjét jelentő eseti tudatzavar rendszerint nem befolyásolja a katonai alkalmasságot, habár a büntetőjogi beszámíthaitóságot esetleg kizárva félmentést adhat a .tett büntetőjogi következményei alól. '(Pl. pathológiás részegség, kivéve az abortív formát.) Az épelméjű és büntetőjogilag teljesen beszámítható elkövetők büntetőjogi .felelőssége — más okból megállapított katonai alkalmatlanság esetei- . ben — 'teljes. Büntethetőségüknek nincs akadálya a . katonai bűncselekmény miatt sem. A ibűnösségi körülmények értékelésénél kisebb-nagyobb mérvű, vagy nyomatékos enyhítő körülményként figyelembe vett katonai alkalmatlanság jelentősége attól függően alákúlhait, hogy az adott fogyatékosság mily mértékben Vollt determináns, va'gyis a bűnelkövetést 'kiváltó tényező. E szempontból az alklamatlanságnak nem lehet nyomatékosabb enyhítő jelentőséget tulajdonítani pl. a szökésnél, továbbá az önkényes eltávozás azon eseteiben sem, ha az elkövető szolgálati helyét elhagyja. • Viszont, ha jogszerű eltávozásról való pontos visszaérkezésben akadályozza őt fogyatékossága (betegség) mindig gondosan vizsgálni kell a védekezés alaposságát, azt hogy valóban elháríthatatlanul akadályozta-e az elkövetőt estleges rosszullét, vagy az egészségügyi ok, aimire hivatkozással távolmaradását jogellenesen meghosszabbította, továbbá, hqgy az akadály elhárulása ultán késedelem nélkül bevonult-e. A Btk. 315, §-ba foglalt katonai szolgálati kötelezettségek alóli kibúvás bűntettének megállapítása alól nem mentesülhet áz — és felelősségre vonása súlyát sem enyhítheti lényegesen . — ha utólag megállapítják az elkövető katonai alkalmatlanságát. Amíg ezen a címen valakit le nem szerelnek, ninos feljogosítva sem időleges, sem végleges távolmaradásra, illetve olyan fondorlatos cselekvésre, melyekkel a leszerelést elérheti.
A Btk. 316—320., §-aiba felvett függelemsértések elkövetőire is az eddig elmondották vonatkoznak. A parancs iránti engedetlenség eseteiben is azit kell vizsgálni, 'hogy a katona akarta-e a parancsot teljesíteni és képes vólt-é a parancs végrehajtására. Ha a parancs megértésében vagy végrehajtásában közvetlenül és elháríthatatianul nem akadályozta az alkalmatlanság 'megállapítását eredményező egészségi fogyatékosság — büntetőjogi felelőssége teljes. Ha viszont — elmebeli fogyatékossága miatt — a kapott 'parancsot felfogni, megérteni inem tudta, vagy pl. halláscsökkenése akadályozta ebben, fel k e l i őt menteni 'a parancsmegtagadás büntetőjogi következményei alól. mert nem követett el bűncselekményt. A parancs teljesítését azonban meg sem kísérelni azon a címen, hogy valaki nem é r a jól magát éppúgy nem szabad, mint elfogadni azt a védekezést, hogy úgysem tudta volna azt végrehajtani, ezíért bele sem kezdett. Az elöljáró és szolgálati közeg elleni erőszak elkövetői között gyakoriak az olyanok, akik ittas állapotban voltak " és tettükre visszaém'lékezni > a ¡részegség szokványos következményeként nem tudnak. A részegség is tudatzavar, de a Btik. 21. ,§ rendelkezései nem alkalmazhatók azok javára, akik önlhibájiukból kerültek ittas állapotba. Á szolgálati bűncselekményeknél — különösen a Btik. 326. §-ba ütköző őrutasítás megszegése egyes eseteiben — adódik hivatkozás az alkalmatlanságra, mint a szolgálati feladat ellátásra való képtelenségre. Az őrszolgálat .felelősségteljes ellátásához valóban teljes fiizikai és pszichikai erőnlét szükséges. A szabályzat konkrét előírásokat ad arra, hogy a katonáik egészségesen, pihenten láthassák el harci feladatukat. Az őrhely elhagyására a katonát még Váratlan rosszullét sem jogosítja fel. Ezen a címen leváltását kéHheti, de őrhelyét nem hagyhatja el. Esetleges leülés, elalvás eseteiben a hivatkozott rosszullét okát gondosan vizsgálni kell. Ha ténybelilleg igazolt, hogy az alkalmatlanságot eredményező idegi-szervi fogyatékosság, vagy konkrét rosszullét amiatt nam teljesíthette a katona a szabályzatban előírt kötelességét, az őrt sem lehet büntető jogilag felelőssé tenni, kivéve, ha .állapota ismeretében a várható következményekkel tisztában volt, s azt mégsem jelentette. Legtöbb gondot — és vitatható döntést — mind az orvosi, mind a büntetőjogászi gyakorlatban a pszichopatiás személyiségszerkezet megítélése okozza. Minid a katonai alkalmatlanság megállapítása, mind a . büntetőjogi felelősségre vonás kérdésében szélsőséges elbírálásokkal találkozhatunk, az elvileg is ellentmondásos felfogások mellett. A pszichopátia orvosi és jogalkalmazói értelmezése körében folyt viták még nem zárultak le véglegesen. Annak ellenére, hogy a Btk. 21. §-a a pszichopatiát „nem sorolta a büntethetőségi akadályok közé, a jogértelmezés ilyen kiterjesztő megoldásaival is találkozhatunk. A különböző vitás és gyakran ellentétes vélemények részletezése nélkül a téma szempontjából érdemben a legfontosabfoként azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pszichopátia nem érinti az egyén értelmi és gondolkodási képességét. Az ilyen személyiségszerkezet csupán az érzelmi-akarati funkciók tekintetében fejlődött rendellenesen. Mivel a cselekedetek feletti tudatos kontroll értelmi funkciója ép, a pszichopaták is korlátozás nélkül felelősek tetteik büntetőjogi következményeiért. Hosszas vita után a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma 1973. májusában közzétett 506. sz. állásfoglalása megnyugtatóan rendezte a kérdést, iránymutatást adva a pszichopátia büntetőjogi értékélésére az ítélkezési gyakorlat számára. Ez az állásfoglalás is
helytelenítette azt, hogy a bíróságok nem ritkán sematikusan enyhítő körülményiként értékelték ahelyett, hogy közelebbről felderítették s elemezték volna a pszichopátia milyenségét és. .fokát. A büntetőjogi megítélés szempontjából elégséges annyi — mutat ra a Legfelsőbb Bíróság —, hogy a pszichopátia önmagában nem betegség, hanem a személyiségnek olyan tartósan rendellenes állapota, mely az érzelmi, aka-, rati, vagy cselekvőképesség zavarát idézheti elő, de az értelmi képesseget nem érinti. A pszichopaták jelleme kisebb-nagyobb fokú torzulást mutat. 'Különösen jellemző rájuk az érzelmi szféra • nagymérvű ingadozása az ingerlékenység és az induíatkitörésefcre való hajlam, esetleg az ösztönélet zavara és az akaratgyengeség. Büntetőjogi szempontból fontos, hogy a pszichopaták alkalmazkodóképessége sokszor gyenge, vagy hiányos. 1 Életvezetésük egyenetlen, nem egyszer anti-, szociális vonásokat mutat. 'Ennek következtében a pszichopaták gyakran ütköznek össze á társadalmi együttélés szabályaival. A pszichopatiának a bűnözéssel való összefüggése kétségtelen, mert a bűnelkövetők jelentős részénél megállapítható a pszichopátia valamilyen formája. A társadalmi adaptáció hiánya, vagy nehézsége a bűnelkövetés lehetőségét is magában hordozza. A pszichopatákra többé-kevésbé jellemző az erkölcsi gtlástalanság, fegyelmezetlenség, agresszivitás. Magas az arányuk avisszaeső 'bűnözők és alkoholisták között. ; Mégállapítja a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a pszichopátia nem szükségképpen enyhítő körülmény még akkor sem, ha a bűncselekmény elkövetésénél krdminogén okként felismerhető. . Á büntetőjogi értékelésnek az á sematikus módja, amely a pszichopatiát általában enyhítő körülménykéni értékeli, nélkülözi a kellő elvi alapot és elmeorvosi vonatkozásban is helytelen. Az ilyen gyakorlat ezért veszélyes, mert éppen a bűnelkövetők olyan kategóriájával szemben vezethet indokolatlanul enyhe büntetés kiszabására, ahol erre — a személyi társadalomra veszélyességük imiatt — indok nincs. A kriminológiailag és jogilag helyes szemlélet az — állapítja meg az állásfoglalás —, hogy a büntetés kiszabásánál általában nem enyhítő körülmény a pszichopátia. Közömbös akkor is, ha a rendellenes személyiségszerkezet és az ¡elkövetett bűncselekmény között közvetlen kapcsolat nincs. Ügy vélem, hogy ez az iránymutatás a katonák vonatkozásában is Változtatás nélkül érvényesíthető, mindamellett bővíthető is. Tartok attól, hogy kellő jelentőséget ezzel még nem is adtunk .neki. A mondanivaló lényegéhez igazodva, szükséges lenne azt a speciális katonai szempontokra kidolgozva, további tanulmányozás alá vonni. Amíg ez intézményesen nem történik meg, addig is helyesnek látszik leszögezni, hogy a pszichopátia miatt megállapított katonai alkalmatlanság általában nem lehet enyhítő körülmény még akkor sem, ha az elkövető katonai bűncselekmény miatti felelősségre vonása már a leszerelés után következik be. Ide tartozik — a pszichopátia jellemzőinek ismeretében — az is, hogy apszidhopatiás személyiségszerkezet miatt már sorozáskor megállapítani a katonai alkalmatlanságot elhamarkodott lenne. A psziohopatia egyik ismérve ugyanis, hogy a személyiségnek környezeti hatásokra kialakuló és más körülmények között rendeződő átmeneti állapota. A pszichpatiás ^ szmélyiségzavar neveléssel kompenzálható, s az érzelmiakarati jellembeli tulajdonságok fejleszthetők. Amíg ezt a lehetőséget a
/
^ ÍW
•katonai életviszonyok között — melyek közismerten hasznos nevelési helyzetekben formálják a személyiséget — nem merítettük: ki, eleve lemondani' •rőlwk nem indokolt. Várható, természetesen, hogy közülük többen nem válnak majd be. Adoptációs készségük fejlettlensége miatt, avagy főleg azért, mert pozitív akarati erőfeszítések helyett a kötelességelenes kibúvókat keresik és szembehelyezkednek a szolgálati követelményekkel. Egy részük azonban jól beilleszkedik majd — és ezekért mindenképpen érdemes vállalkozni a kockázatra is. A katonai, fegyelmezés, a következetesen szabályozott életmód és követelménytámasztás során sokuknál rendeződnek .a személyiség időleges zavarai. Tudni kell azt is, hogy minden pszichopata képes átlagosan beilleszkedni, amennyiben arra önmaga is törekszik. A katonai szolgálatra pedig egészsé- . i gés fizikuma, ép szellemi képességei folytán alkalmas. A követelményekkel szembeszegülő aktív, vagy passzív cselekvőségéiért azonban mindenképpen felelős, mert 'ezek elhatározásához, végrhajtásához, a következmények előrelátásához, szükséges gondolkodási funkciói épek. Ezért tettének büntetőjog' következményeit is korlátozás, nélkül vállalnia kell. Tény az is, hogy .a pszichopaták között vannak olyanok, akik minden erkölcsi gátlás nélküliek, teljesen amorálisak. Ha ilyenek kerülnek behívásra, demoralizálják a közösségi szellemet, rontják a kiképzési eredményeket és az állomány hadrafoghatóságát is veszélyeztetik. Indokolt tehát megelőzési célzattal — preventív intézkedésként — katonai szolgálatra alkalmatlanságukat véleményezni. Ez azonban csak következménye lehet 'annak, ha vétettek, a környezet és a törvények ellen. Ilymódon tehát katonái szolgálatra már alkalmatlanná vált bűnelkövetőiknél 'ezt .a körülményt úgy kell értékeim, mint aki maga idézte elő alkalmatlanságát, vagyis alkalmatlanná •tette magát katonai szolgálatra. Szóba sem jöhet tehát állapotának és alkalmatlanságának enyhítő korülménykénti értékelhetősége. A
r
i
•
szolgálati kötelezettsége alól. Ezért 'ha a • hangoztatott eredményt; (halált) annak előidézésére alkalmatlan módon és eszközzel valósították meg — sőt a következmény elhárításának .biztosításával —, büntetőjogi felelősségi evonásuk törvényesen indokolt. A büntetés célja — a vádlott megnevelésén túl — a katonai-fegyelmi érdekek szolgálata és a mások Visszatartását eredményező bűnmegelőzés. Ha erről lemondunk, a kibúvásos cselekmények elleni küzdelem meddő marad, hiszen az- arra hajlamos fegyelmezetlen embereket a büntetőjogi következmények elmaradása nem tartja vissza, hanem ösztönzi hasonló cselekmények elkövetésére.' Ezért — és mert a pszichopaták büntetőjogi beszámíthatósága teljes — öngyilkossági, kísérletnek beállított kibúvásért a törvényes következményeket viselniük kell,. még akkor is, ha őket valóban leszerelték. Ha méltatlanak arra, hogy fegyelmező zászlóaljban töltsék le büntetésüket és annak' végrehajtását más fokozatban kell elrendelni, még ilyenkor sem szolgálhat javukra nyomatékos enyhítő 'körülményként szeméiyiségszerkezetük pszichopáiiiás zavara. Sőt még akkor sem, ha (tettük elkövetésében a kóros személyiségvonásoknak szerepe volt. A katonai szolgálatra alkalmatlan elmebeteg, vagy gyengeeknéjű nemcsak büntetőjogilag beszámíthatatlan, vagy korlátozott, hanem egyes állampolgári jogai gyakorlása tekintetében is. A teljes vagy korlátozott jogi cselekvőképtelenség felmenti őket bizonyos kötelezettségek alól. A pszichopaták azonban teljes joigúak, s jogilag cselekvőképesek. Ebből következik, hogy állampolgári kötelességeiknek is. korlátozás nélkül kötelesek eleget tenni. Ha jogaikkal visszaélnek, vagy kötelességüket megszegik — törvényeink teljes szigora szerint kell őket felelősségre vonni, s ezzel kényszeríteni őket arra, hogy állampolgári jogaikkal arányos kötelesséválla'lással .illeszkedjenek be a szocialista társadalomba. Állapotuk nem adhat felmentést sem a katonai szolgálatban megtestesülő állampolgári kötelességük, sem büntetőjogi felelősségük alól. . Hs sS< *ís A Magyar -Néphadsereg 1974. év májusi vezetői értekezletén elhangzottak megformálták azt a társadalmi igényt, amely olyan közszellemet és általánosan elfogadott erkölcsi igényességet sürget, mely szerint csak azt a férfit tekintsék teljes bizalomra érdemes állampolgárnak, aki eleget tett a haza fegyveres szolgálatában megtestesülő állampolgári kötelezettségének is. A k kor ném hátrányos, hanem a további érvényesüléshez megkövetelt feltétel, előny lenne az egyén számára is, ha társadalmi érettsége bizonyítékaként sikerrel teljesítette sorkatonai szolgálatát. A katonai szolgálat - alóli kibúvás és arra törekvési tendenciákkal szemben a büntetőjogi büntetés a végső eszköz. Sokkal előbb, mint erre sor kerülne, fokozottabb tudatossággal kell munkálkodni azon, hogy á sor- és hadköteles állampolgárokat a katonai szolgálatra alkalmassá tegyük. Vitathatatlan, hogy csak ép, egészséges, erkölcsileg megbízható, becsületes emberek helytállását igényli a katonai szolgálat, 5 csak ilyen emberek alkalmasak .katonának. Vitathatatlan azonban az is, hogy ilyen személyi tulajdonságok csak, következetes, követelmény támasztó nevelőmunka eredményeként alakulnak ki, fokozatosan és akarati erőfeszítések árán. A katonai szolgálatra alkalmasság előzetes felbecsülésekor, lényegében azt a fejlődési folyamatot
x
27
kell felmérni, 'hogy adottak-e a személyiség olyan lehetőségei, amelyből a kívánt nevelési eredmény kibontakoztatható. A sorkatonák életkorában a személyiség tényleges értéke nem annyira az adott állapotban; mint azokban a lehetőségekben rejlik, amivé fejlődhet a rá váró erőfeszítések során. A katonai szolgálatra alkalmatlanság és a büntetőjogi ibeszámítihatóság két különböző tényező, csak igen ritkán találkoznak össze. Ilyenkor is at beszámiíthatóság — nem pedig az alkalmatlanság — határozza meg a büntetőjogi felelősséget.
A gépjármfíparancsnok felelősségének jogi megítélése a közlekedési bűncselekményekkel összefüggésben
írta: Dr. Pásztor Imre őrnagy
A büntető jogalkalmazás számára minden jogszabálymódosítás új szakmai feladatat jelent. Egyfelől az elkövetett cselekmények helyes jogi értékelése, másfelől az új büntetéskiszabási gyakorlat kialakítása képez megoldiandó feladatolt. Ez legtöbbször, gyorsan, vita nélkül, zökkenőmentesen megtörténik; esetenként viszont hosszabb idő, ellentétes nézetek megvitatása, esetleg helytelennek bizonyult .gyakorlat módosítása szükséges a megfelelő döntések meghozatalához. Ügy látom, hogy a katonai gépjárműparancsinolkok bűncselekményeinek jogi értékelése terén ez utóbbi helyzet állt elő, mert még a közelmúltban is gyakran módosította a Legfelsőbb .Bíróság Katonai Kollégiuma" egyes bűncselekmények jogi minősítését, ugyanakkor az irányimutatástól éltérő döntéseik első fokon jogerőre emelkedtek és hatályban vannak. írásommal egyrészt a jelenlegi helyzetet szeretném elemezni, másrészt a kérdés olyan oldalaira is rá kívánok mutatni, amelyeket eddig — nézetem szerint — nem vettek kellő súllyal figyelembe.
I.
Az 1971 évi 28. sz. tvr. a közúti veszélyeztetés jogi megítélése területén a korábbi jogi rendezéshez képest lényeges módosítást eszközölt. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés •— a Bltk. 258. §. — törvényi .¡tényállásából kiemelte a közúton gépjárművel elkövetett vesz&lyeztetési cselekményeket. A Btk. így a 193. §-tól a 194/C. §-ig olyan új rendelkezéseket tartalmaz, amelyek — ilyen részletezésben és ilyen szerikezetben — a korábbi törvényben nem szerepeltek. E mélyreható módosítás jogpolitikai és kodifilkációs indokainak összefoglalásától eltekintek, mivel ezek egyfelől ismerték, másfelől nem kapcsolódnak szorosan az általam felvetett témához'. A korábbi törvény a gépjárművezetést olyan foglalkozásnak tekintette, amelynek a szabályait megszegve, mások életét veszélyeztetve, a Bltk. 258, §-ába ütköző bűncselekmény valósult meg. Ez egyrészt azonosságot feltételezett valamennyi olyan foglalkozás között, amelynek szabályait megszegve emberek élete kerülhet veszélybe, másrészt nem adott olyan tág lehetőséget az egyes közlekedési mozzanatok és a szabályszegések súlya szerinti differenciálásra, mint a jelenlegi törvény...
Számunkra az a lényeges, hogy annak a törvényi tényállásnak/az alapján a gépjármű- és ószlopparancsnokok vonatkozásában milyen volt a jogalkalmazási gyakorlat. Ezt pedig a Legfelsőbb Bíróság 336. számú állásfoglalása alakította ki. Ugyanis a gépjárműjarancsnoki szolgálattal összefüggésben ez adott iránymutatást a további ítélkezésre: . , „Ha a katonai gépjármű vezetője a veszélyeztetés bűntettét (Btk. 258. §.) követi el, és a közvetlen veszély előidézése a gépjárműparancsnok szolgálati kötelességének megszegésével is okozati összefüggésben áll, a gépjárműparancsnok cselekménye nem a Btk. 325. §-ában méghatározott elöljárói bűntett, hanem. a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntetteként minősülhet," Ennek padig az volt az indoka, hogy: „A katonai szolgálat teljesítése foglalkozás (hivatás), amelynek szabályait a különböző szolgálati utasítások és szabályzatok részletesen tartalmazzák. A gépjárműparancsnok kötelmeit a Gépjármű Szolgálati Utasítás tartalmazza". A továbbiakban az .állásfoglalás részletesen kifejti, hogy milyen feladatai vannak a gép jár műpar ancsnokn ak M azok 'közül melyek állhatnak összefüggésben a közlekedési szabályok betartásával, illetve a szabályszegés folytán bekövetkezett balesettél. Amennyiben tehát az állapítható meg, hogy a gépjárműparancsinofc a közvetlen veszély bekövetkezését megelőzően azt észlelte, hogy a gépjárművezető megszegi a KRESZ rendelkezéseit, és ennek ellenére nem gondoskodott a rendellenesség, megszüntetéséről, mulasztása a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettét valósította meg. A későbbiek kedvéért kiemelem, hogy ez; a határozat csak a Btk. 325. §-t említi, amely az ellenőrzés elmúlasztását rendeli büntetni, tehát más elöljárói-, esetleg szolgálati bűncselekmény megállapításának lehetősége fel sem merült. ' A Btik.-t módosító jogszabály (novella) — mint a bevezetőiben utaltam rá — merőben más helyzetet teremtett, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak új állásfoglalást kelleitt alkotnia. Az 503. számú állásifoglalás volt hivatva ezt a feladatot teljesíteni. Eszerint: „A gépjárműjarancsnoki és a gépjármű asztapparancsnoki kötelesség megszegése katonai bűncselekményt valósít meg". Miután a jelenlegi ítélkezési gyakorlatot ez az állásfoglalás alakította ki, szükséges, hogy azt rész1 letesen elemezzük. Az állásfoglalás megállapítja, hogy a fegyveres erőknél, valamint a fegyveres testületeknél teljesített szolgálat kettős: vagy önként vállalt hivatás, vagy — a hadkötelezettség alapján szolgálatot teljesítőknél -— állampolgári kötelesség. A szolgálat végrehajtásának módját a vonatkozó törvények és egyéb jogszabályok, továbbá a szabályzatok, utasítások és parancsnokok határozzák meg. Így a szolgálati kötelmek megszegői a Btk. X V I I . fejezetében felsorolt esetekben katonai bűncselekményt, enyhébb esetekben fegyelmi vétséget követnek el. Szűkítve a témakört, azokkal a szabályszegésekkel kell foglalkoznunk, amelyek folytán mások élete vagy tefeti épsége közvetlen veszélybe kerül. Miutári a katonai személyek szolgálati féladatait előírások szabályozzák, azokat foglalkozásúik i(ihivatásuk) szabályainak ¡kell tekintenünk. Ebben az esetben pedig — az eset összes körülményei alapján — a Btk. 258. §-ában meghatározott foglalkozás, körében elkövetett vesáélyeztétés bűncselekményét valósítják meg. Tehát a Legfelsőbb Bíróság 503. számú állásfoglalása, fenntartja a 336. számú
állásfoglalás. alapevé.t, miszerint a katonai szolgálat szabályai foglalkozási szabályok. Ezen nem változtat az, hogy a szolgálati vliszony nem tekinthető munkaviszonynak, de — a jelen törvényhely alkalmazásában — mindkettő foglalkozás. Az újszerűség ezután következik, mégpedig a BK 498. számú állásfoglalására hivatkozással. Ez az állásfoglalás a közlekedési bűncselekményekkel kapcsolatos alapvetően fontos elvi jelentőségi megállapításokat tartalmaz. Ezek között kapott helyet a Gépjármű Szolgálati Utasításra, mint sajátos katonai rendelkezéseket tartalmazó normatíviára hivatkozás. Az állásfoglalás leszögezi, hogy a felsorolt „ . . . szabályok tehát olyan kötelező magatartásokat írnak elő, amelyeik esalk azok számára irányadók, akik a járművezetést foglalkozásszerűen, hivatásuk vagy katonai beosztásuk alapján folytatják". Ezért állapíthatta meg azután az 503. számú állásfoglalás — a 498. számú állásfoglalásra utalva —, hogy akik a fegyveres erőiknél, illetve fegyveres testületeknél a szolgálatuk ellátása során járművet vezetnek, hivatásos járművezetőknek tekintendők. így a közúton elkövetett közlekedési szabályszegésükkel, veszélyeztetés esetén, nem a Bitik. 258. §-bá ütköző foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést, hanem a B;ik. 193., 194. vagy a 194/A—B §-ok valamelyikébe ütköző közlekedési bűncselekményt valósítják meg. Innen származik az az igény, hogy a gépjárműparancsnok és a gépjármű oszlopparancsnok feiMősségét újra meg 'kell vizsgálni. A közlekedési szabályok betartása elsődlegesen a gépjárművezető feladata, 'aki —• ,szabályszegés eset é n — közlekedési, bűncselekményt követ el. A gépjárműparancsnok felelős-, sége így másodlagos és nem a KRESZ előírásaira, hanem a Gépjiármű Szolgálati Utasításra épül. így tehát a 'gépjármű- és oszilopparancsnok sajátosan katonai feladatot hajt végre, amely egyrészt szolgálati kötelmeket, másrészt elöl-, járói feladatokat is jelent. A gépjárműpiarancsnokra és a gépjármű oszlopparancsnokra vionatkozó előírások adják tehát a tartalmát annak a keretnek, amelyiet két helyen: egyrészt a szolgálati bűncselekmények, másrészt az elöljárói bűncselekmények között találunk meg. Azért kell két helyen keresnünk a megoldásit, mert a szolgálati előírások is ilyen kettősséget mutatnak. Megítélésem szerint éppen ez az oka a mai ítélkezési gyakorlatban tapasztalható bizonytalanságnak, ezért az utasításokkal részletesebben kell foglalkoznunk. A Gépjármű Szolgálati Utasítás 32. pontja szerint, amennyiben kettő, vagy ennél több gépjármű halad közös menetvonalon, oszlopparancsnokot kell kijelölni, aki felelős azért,, 'hogy ' —• a gépjárművek vezetői és parancsnokai szeszes italt ne fogyasszanak, — a gépjárművek az engedélyezett menetsebességet ne lépjék túl, — a pihenők alkalmával a gépjárművezetők és a szállított személyek csak a gépjárművek menetirány szerinti jobb oldalára eső útrészen tartózkodjanak stb. Az oszloppai'áncsnok köteles meggyőződni:
•
— a szállítandó személyek gépjárműveken való szabályszerű elhelyezésről, — .köteles ellenőrizni, hogy a gépjárművekre kijelölt parancsnokok ismerik-e : feladatukat, — a menetparancsban meghatározza az útvonalat, az oszlop menetsebességét, a gépjárművek közötti távközt, továbbá felhívja a vezetők figyelmét:
«— éz .útviszonyok és az időjárás sajátosságaiból adódó, a menet .biztonságára kiható tényezőkre, — menet alatt köteles biztosítani, hogy az oszlopban haladó gépjárművek a meghatározott menetsebességet ne lépjék túl és ellenőrizni, hogy gépjárművezetők betartsák mind a KRESZ, mind az oszlopmenet szabályait. Az utasítás 35. pontja előírja, hogy a gépikocsiparancsnok felelős azért, hogy az Igénybevétel folyamán a gépkocsi vezetője szeszes italt ne fogyasszon. — Indulás előtt köteles ellenőrizni, hogy a .gépjármű vezetője ismeri-e a gépjármű megengedett sebességére vonatkozó előírásokat, valamint —• hogy a gépjármű vezetője nem fogyasztott-e szeszes italt. — Menet közben biztosítja, hogy a gépjármű vezetője a honvédségi gépjárművekre előírt és a KRESZ előírásaiban megengedettnél nagyobb sebességgel ne vezesse a gépjárművet és mindenkor tartsa be a közlekedésrendészeti szabályokat. — Zavaró körülmények (nagy forgalom, időjárás, útviszonyok stb.) esetén intézkedik, hogy a vezető a menetsebességet a biztonságos mértékig csökkentse és kerüljön el minden olyan helyzetet, amely ¡balesetet okozhat. Miután a Belügyminisztérium állományába tartozó személyekre külön szabályzat Van érvényben, amely viszont hatályos az IM Büntetésvégrehajtási Szolgálat beosztottaira is, a G—4-esből is idéznünk kéli az ide vonatkozó rendelkezést. Eszerint: ' a gépkocsi parancsnoka mindig a gépjármű igénybevevője, illetve — több utas esetén — gépjárműben helyet foglalók közül a legmagasabb rendfokozatú, v a g y kijelölt személy, aki az igénybevétel ideje alatt elöljárója a gépkocsivezetőnek. Feladatai közé tartozik annak megakadályozása, hogy az igényibevétel ideje alatt-a gépkocsivezető szeszes italt fogyasszon, illetve intézkedik a szolgálati idő alatt ittas állapotban levő vagy szeszes italt fogyasztó gépkocsivezető leváltására. . Menetben, különösen éjszaka, meg kell .győződnie a gépkocsivezető éberségéről, és fáradtság, rosszullét, vagy álmosság esetén részére rövid pihenőt biztosít. Az utasítások különböző rendelkezéséiből következik, hogy a gépjárműparancsnoki és a gépjármű oszlopparancsnoki szolgálatot sajátos katonai tevékenységnek kell felfognunk, amely .egyrészt éberséget követelő szolgálatot, másrész4-, elöljárói jogkört jelent. Az 503. számú állásfoglalás világosan ki ás fejti ezt, • rámutatva erre a kettősségre és-'az ebből fakadó jógii minősítési változatokra. Amennyiben a gépjárműparancsnok vagy a gépjármű oszlopparancsnok a készenléti szolgálat követelményei ellen vét, elmulasztja a kötelező éberséget, vagy egyébként szándékosan megszegi az előírásokat, a Btk. 327. §-ába ütköző készenléti szolgálat szabályainak megszegését valósítja meg. Abban az esetben Viszont, ha elölárói mulasztást követ el, pl. nem ellenőrzi a gépjárművezetőt, vagy nem intézkedik a szabályszegés megszüntetésére, a Btk. 325. §. vagy a 324. §. szerinti elöljárói bűncselekményt követi el. \
Az állásfoglalás befejező részében pedig az áll, hogy ha a gépjáriműparancsnok, illetve a gépjármű oszlopparancsnok utasítja a gépjármű vezetőjét a közlekedési szabályok megszegésére, akkor a gépjármű vezetőjére, mint tettesre vonatkozó rendelkezések szerint tartozik büntetőjogi felelősséggel, a Btk. 104. §-ána,k (2) bkezdése alapján. Az élőző 336. számú állásfoglaláshoz képest döntő .változást jelentő 503. számú állásfoglalás azonban nem ment át zökkenőmentesen a gyakorlatba. Az ugyan gyorsan elfogadásra került, hogy — a korábbi gyakorlattal szemben, amely szerint a veszélyeztetés! bűncselekménynek a gépj árműparancsrtok, illetve a gépjármű oszlopparancsnok is többnyire tettesé volt — az új jogszabályi rendelkezésre épülő állásfoglalás szerint ez lett a kivétel. Tehát az a kérdés, hogy ki és mikor lehet a közlekedési bűncselekmény' alanya, világosnak tűnt. Mégis — és ennek oka figyelmet érdemel — több olyan határozat készült, amely .eltért ettől az iránymutatástól. Egyrészt megtörtént, hogy a gépjárműparancsnio'kot felbúj tóként elkövetett közlekedési vétségben találták bűnösnek, mert együtt italozott a gépjármű vezetőjével, másrészt — és ez volt gyakoribb — nem tettek különbséget a gépjárműjarancsnok és gépjármű oszilopparancsnak egyes szolgálati feladatai között, aszerint, hogy csupán reá, mint éberséget követelő szolgálat ellátójára vonatkozik, vagy elöljárói kötelmekét is tartalmaz. Emiatt több olyan határozat készült, amelyben — az állásfoglaláshoz képest — értékelés nélkül maradt az elöljárói intézkedés elmulasztása. A kialakulóban levő gyakorlatot kívánta helyes irányba terelni a Legfelsőbb Bíróság 190/1974. számú határozata. (Bírósági Határozatok 1974. évi 5, száma.) Ebben — egy eseti döntés kapcsán — rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy miért nem minősül a gépjárműpárancsnok cselekménye felbújtóként elkövetett közlekedési vétségnek, majd tisztázta a Btk. 324. §., illetve a 327. §. halmazatának kérdését. A határozat kifejti, hogy az adott ügyben szereplő gépjárműparancsnok jogsértése kétirányú: egyrészt szolgálati faladat ellátása köziben szeszes italt fogyasztott, ezzel elkövette a Btk. 327. §-ába ütköző ¡készenléti szolgálat szabályainak megszegését; ugyanakkor nem akadályozta meg, hogy a gépjárművezető szeszes italt fogyasszon és a megengedettnél nagyobb sebességgel vezessen, ezáltal megvalósította a Btk. 324. §-ába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztásának vétségét is. A két bűncselekmény halmazatát azonban csupán látszólagosnak tekinti, mivel „ . . . mindkettő, elkövetési magatartása összefolyik és azonos jogi tárgyat sért. Erre figyelemmel pedig .. .terhére ,csupán a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett elöljárói intézkedés elmulasztásának a vétségét lehet megállapítani."
II.
'
Ilymódon tehát minden felmerült kérdés , megoldottnak látszik. Nézetem szerint azonban ez a gyakorlat az állandó bizonytalanság talaj án áll. Ugyanis — keretjogszabályok esetéiben szükségszerűen — a helyes jogi minősítéshez minden egyes ügyben meg kell vizsgálni, hogy az elkövető mely. szolgálati előírás ellen vét. A jelen esetben azonban ezek megítélését rendkívül nehézkessé teszi a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása. Az ide vonatkozó utasításokból történt .(talán túlságosan részietésnek tűnő) idézés magyarázata az,
h o g y — : véleményem szerint — igen nehéz szétválasztani az egyes elkövetési magatartásokat, mert a különböző rendeltetésű előírások keverednek. Hol éberséget, hol pedig elöljárói intézkedést igénylő utasítást kell teljesíteni. Ezek elválasztásának indokai kétségesek, mivel egy adott szolgálati feladatot lát el mind a gépjárműparancsnok, mind a gépjármű oszlopparancsnok. Ezekre figyelemmel abból indulok ki, hogy a gépjárműparancsnok és gépjármű oszlopparancsndk éberséget kívánó szolgálati feladatot, lát él, ezért cselekményük büntetőjogi megítélése a Btk. 327. §. alapján kellene hogy történjen. Ezt az álláspontot nemcsak az egységes ítélkezési gyakorlat hiánya támasztja alá, hanem néhány más tényező is. Ezeket kell tehát sorira elemeznünk. A valóságos halmazat meglétének megállapítása mindig nehéz és vitatott területe volt mind a büntetőjog elméletének, mind a büntetőjog alkalmazásának. A halmazat kérdésének eldöntésénél ezért mindig jelentős szerepe van a jogi tárgy vizsgálatának. A szolgálati bűncselekményeknek és az elöljárói bűncselekményéknek a szűkebb értelemben vett, közvetlen jogi tárgya ugyanis nem azonos. A szolgálati rend és fegyelem, a szolgálati feladat végrehajtása, annak maradéktalan teljesítése — az egyiknek a jogi tárgya; míg a másiké az elöljárói kötelesség teljesítése, a szolgálati rend és fegyelem fenntartása érdekében. A Btk. 324. §. (1) (bekezdés a), b) és c) pontjában foglalt törvényii tényállás azonban ennél sokrétűbb. Ugyanis eszerint a törvényhely szerint az elöljárói intézkedés elmulasztásának bűncselekményét követi el aki elöljárói kötelességét megszegve: a) alárendeltjét nem kényszeríti kötelességének teljesítésére, b) alárendeltjét nem akadályozza meg kötelességszegés vagy bűncselekmény elkövetésében, illetve ilyen esetben nem vonja felelősségre a törvényes keretek között, végül c) elmulasztja a szolgálati rendet és fegyelmet, illetve a közbiztonságot fenyegető zavar leküzdéséhez szükséges intézkedés megtételét. Ilymódon tovább bővül a tisztázandó kérdések köre: 1. Mely büntető törvényi tényállási elem valósul meg egyik vagy másik szolgálati kötelesség teljesítésénék eknúlasztása esetén? Mert most már nemcsak azt kell eldönteni, hogy szolgálati Bűncselekmény vagy elöljárói bűncselekmény valósult-e meg, hanem az utóbbin belül azt is, hogy az elöjárói. intézkedés elmulasztásának mely pontja. 2. Részletkérdésnek tűnik, dé nem hagyható figyelmen kívül: Műt jelent a Btk. 324. §. (1) bekezdés c) pontjában szereplő „közbiztonságot fenyegető zavar"?. •.' Az ellső kérdés találkozik a már' fentebb érintett problémával, nevezetesen: indolkolt-e a keretjogszabály ¡tartalmát adó szabályzat vagy utasítás egyes előírásait szétválasztani és kiemelni látszólagos pontosítás érdekében. Ezzel •kapcsolatos 'kétségemet éhben a megközelítésben is fenntartom,, mert szerintem nem szükséges ez a megoldás, nem is bír kellő jogszabályi alappal és a jogalkalmazási gyakorlat sem fogadta még el. A másik kérdés a „¡közbiztonságot fenyegető zavar" fogalmának tartalmára vonatkozik. Ezzel kapcsolatban egyrészt a közfelfogásra, másrészt a jogirodalomra támaszkodhatunk. Eszerint a közbiztonságot fenyegető zavarnak van egy tágabb és. egy szűkebb tartalma. A tágabb értelemben vett. fogalom magáiba foglalja a bűnözéssel összefüggő, de azon túl is terjedő ¡társadalmi jelenségeket. A szűkebb értelemben vett fogalom meghatározásához viszont
segítségét nyújt maga a Btk. XII. fejezete is. Ebben kaptak helyet a
közle-
kedési bűncselekmények is. Aligha vitatható azonban, hogy a katonai szolgálati. Viszonyok sajátosságai folytán ebben a vonatkozásban is meg kell keresni a ténylegesen fennálló specialitásokat.
A katonai
közúti
forgalomszabályozás,
a lőtérbiiztosítás és
más hasonló szolgálat is a közrend és közbiztonság fenntartását szolgálja, mégsem tékinthető másnak az ide vonatkozó kötelmek megszegése, mint a Btk. 327. §-ába ütköző készenléti szolgálat szabályai megszegésének. Eszerint leszögezhetjük, hogy: 1. a Btk. 324. §-ába ütköző elöljárói intézkedés elmulasztásának, a Btk. 325. §-ába ütköző ellenőrzés elmulasztásának és a Btk; 327. §-ába ütköző készenléti szolgálat szabályai megszegésének jogi tárgya nem azonos; 2. a csak a Btk. 324. §. (1) bekezdésének c) pontjában szereplő
közbiztonságot
fenyegető
zavar
nem
a közlekedési
bűncselekmé-
nyekre vonatkozik, mert ez utóbbi a specialitás viszonyában áll az előzővel. Tehát ez a körülmény sem ad kellő alapot arra, hogy a gépjárműparancsnok közlekedési mulasztását a Btk. 324, §. alapján minősítsék. A gépjárműparancsnok és a gépjármű oszlopparancsnok egy alkalomra — adott időre és meghatározott útvonalra — kap elöljárói jogkört, de csak az általános szolgálati feladatain belül. Ezért mindent megelőz az a tény, hogy éberséget • követelő készenléti szolgálatöt lát el, amelyre nézve pontos előírásokat kell betartania. Emiatt nem látszik indokoltnak, hogy ezeket a köteíkheket egyenként kiemeljük és aszerint értékeljük, hogy a cselekmény egyik vagy másik mozzanata konkrétan mely alpontban írt kötelem megszegését jelenti. . A gépjárműjaranosnok és a gépjármű oszlopparancsnok olyan szolgálati feladatot lát el, amelyen belül biztosítania kell a szállított személyiek és félszerelések' épségét, a közlekedési szabályok betartása útján. Ezt egyrészt saját személyében köteles végrehajtani, de másokat is rá kell szorítania, ha az . szükségesnek mutatkozik. Emiatt készült több olyan határozat, amely — a 1 Legfelsőbb Bíróság 503-as állásfoglalását eltérően értelmezve — halmazatot állapított meg. A gépjárműparancsnok szolgálatban történt italozását a Btk. 327. §-ába ütköző szolgálati bűncselekménynek, azt a mulasztását pedig, hogy a gépikocsivezetőt nem akadályozta meg az ivásban, a Btk. 324. §-ába ütköző elöljárói bűncselekménynek minősítette. A Legfelsőbb Bíróság idézett eseti döntése azonban a halmazatot nem fogadta el, mégpedig a:z azonos jogi tárgyra 'hivatkozással, valamint arra utalva, hogy ,a két bűncselekmény büntetési tétele nem azonos, ezért csak a súlyosabbat kell 'megállapítani, jelen esetben a Btk. 324. §-t. . . . Az azonos jogi tárgyra hivatkozással' már foglalkoztunk: A Btk. 327. §. törvényi tényállása azonban nem tartalmaz olyan elemet sem, amely annak subBidiárius jellegére mutatna. Az ilyen értelmezésnek más szempontok is
ellentmondanak, ezért nem látszik indokoltnak, hogy csak azért állapítsuk meg a iBtk. 324. §-ába ütköző elöljárói, .bűncselekményt, mert az 'súlyosabban büntetendő.
.
A Btk. szerkezetében a sübsidiaritásna legtöbbször maga a törvényhely utal. A jelen esetben azonban, a Btk. 327. §-al kapcsolatban ez nem láll fenn. A jogirodalom azonban ismeri az ún. logikai subsidiaritást ás. Eszerint az elkövetési magatartás azonossága esetén lehetséges a .halmazat megállapításánjak mellőzése akkor is, ha a törvény erre nem is utal kifejezetten. A Legfelsőbb. Bíróság hosszabb ideje folytat olyan gyakorlatot, amely megszüntette a korábbi halmazati „túltengést". Ezt a törekvést az elsőfokú gyakorlat is fokozatosan köyette, ezért ma már lényegesen kevesebb a halmazati bűnösség megállapítás. Az .általunk vizsgált törvényhelyek találkozásánál azonban sajátos a helyzet. Egyrészt tény, hogy logikai alapon valóban mellőzhetőnek látszik a halmazat, illetve az látszik .helyesnek, hogy csak az egyik, mégpedig a súlyosabb bűncselekmény kerüljön megállapításra. Másrészt viszont ez a jelen esetben egy újabb ellentmondásra mutat, nevezetesen arra, hogy az elsődlegesen megsértett keretjogszabály háttérbe szorul. Ugyanis e szerint a felfogás szerint a keretjogszabály tartalmát adó szolgálati utasítás égy vagy töibb eleme önállósul, a súlyosabban büntetendő elöljárói bűncselekmény (rangjára emelkedik. Ezzel háttérbe szorul az összes többi szolgálati mulasztás, amelyek esetleg súlyukban nagyobb jelentőségűek, mint az elöljárói bűncselekmény megállapítására alapot adó mulasztás. Áz nyilvánvaló, hogy a gépjárműparancsnok utasításai, parancsadási joggal rendelkezik. Ezt azonban közelebbről is meg kell vizsgálnunk, mert a kérdésnek legalább két oldala van. Egyrészt: a Legfelsőbb Bíróság idézett állásfoglalása szerint, ha a gépjárműparancsnok parancsot ad a közlekedési szabályok megszegésére, a gépjármíj vezetőjével együtt tettesként felel, természetesen közlekedési bűncselekményért. Azaz: ha parancsot ad a gyorshajtásra és ennek következtében baleset történik, közlekedésii vétségért felel; de ha csupán elmulasztja a gyorshajtás megszüntetését, elöljárói .bűncselekményt követ el. A kérdés másik oldala .pedig az, hogy milyen bűncselekményt valósít meg a gépkocsivezető, ha nem teljesíti a gépjárműparancsnok lassításra vonatkozó parancsát és emiatt baleset történik? Parancs iránti engedetlenséget kell-e megállapítani, vagy á balesetnek megfelelően közlekedési bűncselekményt? További kérdés, hogy ilyen esetben nincs-e halmazat, mert a gépkocsivezető már azzal elköveti a parancs iránti engedetlenséget, ha az utasítás ellenére nem lassít, a baleset bekövetkezése már nem is szükséges. Nézetem szerint a gépjárművezető, a közlekedési szabályszKgése nyomán bekövetkezett balesetért, minden esetben mint közlekedési bűncselekményért .
felel, mert a KRESZ betartására őt — még a gépj árműparancsnok figyelmeztetése előtt — jogszabály kötelezi, A gépj árműparancsnokr a és a gépjármű oszloppáráncsnokra vonatkozó előírások — mint a fentiekben több helyen utaltunk rá — speciális katonai szabályok, amelyeket szolgálati kötelezettségként
¡kell
felfogni,
megszegésük
pedig
szolgálati
bűncselekmény
elkövetését jelenti. Ezt el kell különíteni — éppen az 503. számú állásfoglalás figyelmeztet erre — a gépjárművezető közlekedési magatartásától, amelyre mások a jogi normák. A helyes álláspont kialakításánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gépkocsivezető és a gépjárműparancsnok felelősségének arányát sem. A Btk. 194/A. §. (1) és-(2) bekezdésébe ütköző közlekedési vétségek büntetési tétele magasabb, mint a Btik. 324. §. (1) bekezdéséibe ütköző elöljárói intézkedés elmulasztása vétségének. Csakhogy a Btk. 194/Á. §. (2) bekezdés b) pontjába ütköző tömeges baleset gondatlan okozásának vétségét elkövető gépkocsivezetőre csupán 3 évi szabadságvesztés szabható ki, a vele egy ügyben felelősségre vont gépkocsiparancsnok viszont a Btk.324. §. (2) bekezdésbe ütköző bűntettet követi el és a büntetési maximum 5 év szabadságvesztés. Eszerint a törvény súlyosabb büntetést szán a másodlagos felelősséggel tartozó elöljárónak? Nagyon ritkán kerül sor a gyakorlatban súlyosabb büntetés kiszabására, többnyire akkor, ha más tényező is a súlyosítás felé hat. Az általános, illetv'e a tipikus az, hogy a közlekedési balesetet okozó gépkocsivezető súlyosabb büntetést érdemel, mint az elöljárói mulasztást elkövető gépkocsiparancsndk. Viégül az összehasonlítás kedvéért utalok ,a helyőrség-ügyeletes tiszt, az eg'ytségek ügyeletes tisztjeinek és más ügyeletes! szolgálatot ellátó elöljáróik cselekményeinek jogi megítélésére. (Ide sorolhatók még a rendészeeti járőrök parancsnokai, a rendőrség és a büntetésvégrehajtási szolgálat hasonló beosztású tagjiai.) Egyikük szolgálati bűncselekményének elbírálásánál sem merül fel, hogy ha együtt isznak a szolgálati beosztottjukkal vagy más szolgálati vétséget követnek el, elöljárói bűncselekményt valósítottak meg. Márpedig a félsoroltak mindegyike olyan jellegű készenléti szolgálatot lát el, amely sokféle kötelezettséget tartalmaz. Velük kapcsolatban sem lenne helyeselhető, ha azokat egyenként felbontva más-más törvénybe ütköző bűncselekménynek minősítenénk, illetve közülük kiválasztanánk a legsúlyosabbat. (A Katonai Büntetőjogi Döntvénytár 348. és 349. számú határozata ilyen tényállásokat tartalmaz.) Végül röviden meg kell említenünk a Btk. 328. §-ában írt a szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás bűntettét. Amennyiben ugyanis, a gépjárműparancsnak vagy a gépjármű oszlopparancsnok olyan mértékben leittasodiik, hogy emiatt nem tudja ellátni a szolgálatot; vagy, eszerint a törvényhely szerint vonható felelősségre, vagy a Btk. 327. §. alapján. Semmiképp sem a Btk. 324., ::illetv° 325. §-ába ütköző bűncselekményt állapítja meg a bíróság, még akkor sem, ha — éppen az ittasság miatt — valóban nem .telesítette ellenőrzési feladatait, illetve nem tette meg a szükséges elöljárói intézkedéseket.
Összefoglalva: nézetem szerint a jogalkalmazási gyakorlatnak az az iránya, amely a gépjárműparancsnokok és a gépjármű oszlopparancsnokok cselekményeinek megítélésénél a Btk. 324. §., illetve a 325. §. felé mutat, téves út. A megoldást aíbban látom, hagy ezt a feladatot szolgálati ténykedésként, készenléti szolgálatnak kell felfogni és eszerint kell értékelni az elkövetett bűncselekményeket, a Btk. 327. §. alapján.
Bírósági mentesítés a gyakorlatban írta: Dr. Kaposvári Bertalan hb. százados
A ¡közelmúltban életbe lépett — a Btk. módosításáról és kiegészítéséről szóló — 1971. évi 28. számú tvr. meglehetősen átformálta a büntetett1 előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés szabályait. A módosítás, bár alapvetően nem érintette a mentesítés szerkezeti tagozódását, azonban a törvény ereje folytán bekövetkező mentesítések körét kiszélesítetté. Ezzel egy időben egy teljesen új jogintézményt is bevezetett, nevezetesen az előzetes bírósági mentesítést. A novelláris módosítás természetesen nem változtatott • a kegyelmi rehabilitáció rendjén, amely változatlanul különleges helyet foglal el a mentesítések körében. A kitűzött oélom azonban nem az egész mentesítést kívánja átfogni, hanem csupán — néhány elvi probléma mellett — a katonai bíróságok gyakorlatában jelentkező kérdéseket. Ezen belül is azt, hogy a bírói gyakorlatban miként jelentkezik az érdemesség vizsgálata, különös figyelemmel arra, hogy a bírósági mentesítés során a közvetlenség elve nem érvényesül. • ; A katonai bíróságokhoz meglehetős nagy számban érkezik mentesítésre irányuló kérelem. A tapasztalatok szerint a mentesítési eljárás csak esetenként jelentkezik bonyolultabb szakmai problémaként. Az ilyen ügyekben, eljáró bírónak inkább a mentesítést kérő elítélt alanyi körülményeinek Vizsgálata, a Vizsgálat alapját képező adatok beszerzése és megfelelő értékelése jelent feladatot. A rehabilitáció nagyon régi keletű, s így meglehetősen közismert jogintézmény. Ennék az a lényege, hogy a mentesített személy — a Bitk. 78. §. (3) bekezdésétől eltekintve — visszanyeri a teljes jogképességét, pontosabban szólva mentesül a bűntett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A mentesítés ténye mégis számtalanszor felszínre hoz egy ellentmondást. Az elítélt állampolgár ugyanis rehabilitálása következtében visszanyert jogképességgel egy időben még nem biztos, hogy a környezete szemében is visszanyeri becsületét, az ítélet alapját képező cselekmény miatt elveszített pozitív emberi megítélését. Tehát elképzelhető, hogy a bírósági mentesítés nem esik egybe az elítélt „társadalmi" mentesítésével. Nem kizárt így az sem, hogy a közösség szemléletében a bűnelkövetővel szemben az elítélése e l m é r e sem alakul ki hátrányos megítélés, előfordulhat viszont az is, hogy a „társadalmi mentesítés" már jóval" a bírósági rehabilitáció előtt ténylegesen
bekövetkezik. Nyilván nem feloldhatatlan ellentmondásról van szó. Azonban amikor ilyen ügyekben dönteni kell, a mentesítésnek ezt a kettős arculatai szem előtt kell tartami. A törvényalkotó e kettősséget természetesen felismerte, amikor a Btk. 91. §. '(1) bekezdésében megfogalmazta, hogy „A bíróság a szándékos bűntett miatt egy évet meghaladó, határozott tartalmú szabadságvesztésre elítéltet — kérelemre — mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes". Ugyanakkor az érdemesség mellett különböző határidőket is megállapított Az érdemességre utaló ¡körülményeket viszont csak általánosságban írta körül, amikor ennek alapjául — az elítéltnek a főbüntetés kiállása óta folytatott életmódját, valamint a cselekménnyel okozott sérelem jóvátételére irányuló ténykedését megfogalmazta. Az életmód a szinte valamennyi lehetséges emberi magatartások gyűjtőfogalma, amely felöleli az egyénnek mind a szűkebb (a család, a lakókörnyezet), mind pedig a tágabb (az adott társadalom) közösségéhez való viszonyulását. Gyakorlatilag az életmód a termelőmunkában való részvételt, a munkatársakhoz való viszonyt, általában a feladatok végzéséhez való alkotó hozzáállást jelenti. Ide tartozik az elítéltnek a főbüntetés kiállását követő egyéb olyan társadalmi tevékenysége, amelyet önként, ellenszolgáltatás -nélkül bocsát a közösség rendelkezésére; de nem hagyható figyelmen kívül a családi körbe, valamint a szűkebb lakókörnyezetbe való beilleszkedésnek a módja sem. . A bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele szintén két irányú lehet. Az elsődlegesen a ténylegesen okozott kárnak a ¡mielőbbi megtérítésében jelentkezik. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni az egyén teherbíró képességét. Ezt a bírói gyakorlat is felismerte. Az iránymutató álláspont szerint az okozott sérelem jóvátétele az érdemesség szempontjából csak anyinyiban vehető figyelembe, amennyiben erre az elítéltnek módja volt. Ha tehát a kérelmező a cselekmény által okozott tetemes anyagi kárt a szabadulását követően pontosan törleszti, azt a jóvátételre irányuló szándéknak kell tekinteni (Bd. 5527). Az elítélt bűncselekémnyéVel azonban nemcsak anyagiakban mérhető kárt okozhat, következésképpen a sérelem jóvátételére utaló tevékenysége nemcsak a tényleges kártérítésben jelentkezhet. Ilyen szándékot takarhat a cselekmény következtében testileg fogyatékossá váló sértettnek rendszeres látogatása és az egyéb olyan csak az erkölcsi normák alapján értékelhető — emberi magatartás, amelyre a törvény nem kötelezhette a bűnelkövetőt. A törvényalkotó azt a feladatot szabta a mentesítést végző bíróságnak, hogy részletesen, az egyéniesités messzemenő érvényesítése melett vizsgálja az érdemesség kérdését. S csak lakkor adjon helyt a kérelemnek, ha az elítélt életmódjából az derül ki, hogy a büntetés elérte a célját. Nem nyújt viszont a jogszabály pontos támpontot ahhoz, hogy mi az az alap, amelyhez az érdemeség megléte vagy éppen hiánya viszonyítható. Hozzátehetjük, hogy
ilyen alapszintét megjelölni már csak' azért sem lehet, mert az más és más „magasságban" jelentkezik az elkövető személye, az elkövetett cselekmény súlya és jellege szerint is. Az érdemesség vizsgálatát a bíróságok az ügyeik döntő többségében 'közvetett módon végzik még akkor is, ha erre széles körből beszerzett, de mégis osak írásbeli információk állnak rendelkezésre. Általánosságban megálapítbatjuk, hogy az érdemesség vizsgálatára ezek az adatok kellő alapot biztosítanak. Esetenként merülnek fel csupán aggályok a nyílt rendőri információ vagy a munkahelyi vélemények megalapozottsága tekintetében. A rendőri információ az elítélt lakókörnyezetéből beszerzett adatokat tartalmazza. Az információt adó személyek általában tudnak az elítélés tényóről, esetenként azonban az ítélet alapját képező cselekményekkel nincsenek tisztában, vagy azok már az idő múlásával feledésbe merültek. Másrészt — és ez a meg- • határozó — az- egyes' informálok szubjektív beállítottsága, az elítélthez fűződő jó vagy rossz kapcsolata, nemkülönben egyéni intelligenciája meghatározó tényezője lehet a vélemény minőségének. Fokozott figyelmet érdemel — különűsöen határesetekben — a véleményadó személyeknek az elítélthez való kapcsolódása, vagyis az a kör, amelyben az adatgyűjtést végrehajtó' — általában körzeti megbízott — ténykedett. Á munkahelyi jellemzés szintén több tényező függvényeként születik meg. Gyakran tapasztalhatók ezekben is szélsőségek: így nem egyszer néhány 1 soros érdektelen tartalmú jellemzést küldenek a munkahelyi vezetők a bíróságnak, amelyből legfeljebb csak az elítélt jövedelmi viszonyai tisztázhatók egyértelműen. Ezzel szemben, faként a személyzeti vonalon készített jellemzések részletesek, az elítélt reális értékelését tartalmazzák. A hiányos vagy pontatlan adatszolgáltatás esetén a bíróságnak feltétlen kötelessége további kiegészítő adatok beszerzése iránt intézkednie. Csupán az a kérdés merül fel ilyenkor, hogy a pótlólag megkért adatszolgáltatás miatt elhúzódott határidők hogyan illeszthetők az eredményes ténykedés körébe. A tartalmas jellemzések részletekbe menőeri taglalják az elítélt magatar-. tását, megvilágítják a szabadulást követő életvezetését. Ezek a konkrétumok képezik alapját az érdemesség megállapításának. Az eljáró tanácsok a tények megnevezésével, azokra hivatkozással indokolják döntésüknek erre vonatkozó részét. Csupán néhány esetben lehetett általánosító indokolást találni, amely véleményem szerint nem
nevezhető a legszerencsésebb
megoldásnak;
még
akkor sem, ha csak eseti jelenségről van szó. Nem egy döntés hivatkozik az érdemesség kérdésének értékelése kapcsán arra, hogy az elítélt munkahelye „munkaügyi döntőbizottságának" elnöke, vagy tagjaként komoly érdemeket szerzett. A végzésben felsorolt konkrét tényekből már szinte számtan1;.- arányokhoz hasonlóan lehet a kiváló, a jó vagy a megfelelő szinték viszonya't meghatározni.
Vagyis a
bírósági gyakorlat kialakította azon körülmények
összességét,
amely ebben a fontos kérdésben , többségében a közvetlenség
gyákorűata nélkül ,is alkalmas az egyén megismerésére és értékelésére. Érdekes ¡következtetés levonására ad alapot a korábban elmondottak megerősítéseként a döntések százalékos összehasonlítása. Az adott időszakban a bíróság mentesítést kimondó határozatokban: 4 elítélt (10,0%) kiváló, 3 elítélt ( 7,5% jó, míg 33 elítélt (82,5%). átlagszintű
' '
minősítése ¡szolgált alapul az érdemesség megállapítására. (A. statisztikai mutató a Budapesti Katonai Bíróságnak egy adott időszakra vonatkoztatott ügyforgalmi adataiból készült.) Az elbírált ügyek döntő többségében az elítéltek tehát a társadalmi átlagnak megfelelő szinten illeszkednek be a közösségbe. Ebből vonta le azt a következtetést az eljáró tanács, hogy az elítélt érdemessé Vált - a mentesítésre. Nem kívánta a bírói gyakorlat kiemelkedő — s esetleg az elítéltek nagy részénél ezáltal elérhetetlenné váló — .teljesítményeket. Ennek megfelelően foglalt úgy állást a Legfelsőbb bíróság, hogy a bírósági mentesítésihez nem kell különösebb érdemeket megkívánni.' Önmagában az a körülmény,' hogy a kérelmező a szabadulása után gyakran változtatta munkahelyeit.,- nem szolgálhat alapul az érdemtelenség megállapítására, ha egyébként a munkáját megfelelően végezte. (Legf. Bír. Rf.' V. 290/ 1969. Büntető Elvi Határozatok, 469. oldal.) A mentesítési eljárás tulajdonképpen az elítélt újbóli vizsgáztatását jelenti. Viszont a „vizsgakérdések" minősége és az ezekre adott válaszok megfelelő volta kell,'hogy függjön a korábban elkövetett (bűnös cselekmény milyenségétől is.. Az elkövetett bűncselekmények többsége köztudottan nem nagy tárgyi súlyú, és általában eseti botlás eredménye. Az ilyen elítélt tekintetében a társadalomnak is az az érdeke, hogy a büntetés kiállását követő legrövidebb időn belül a kérelmező viszanyerje teljes jogképességét. Azokkal, a kérelmezőkkel szemben viszont, akik jelentősebb tárgyi súlyú cselekményeken keresztül vagy bűnöző életvezetésükkel, nemkülönben a társadalom alapjai felé iirányúló cselekménnyel az átlagot jóval meghaladó sérelmet okoztak, —• hogy a szónál maradjunk — szigorúbb vizsgakérdéseken keresztül kell elvégeznünk az érdemesség tisztázását. Ezt 'kívánja 'az. általános megelőzés és nevelés eredményes megvalósításához fűződő éridek. Alanyi oldalon pedig a kérelmezőnek is éreznie kell — az egyéni nevelése érdekében —, hogy vele szemben jóval nagyobb az elvárás igénye: a nagyobb sérelmét csak azzal arányos többlet tevékenységgel teheti jóvá. Ennek a körülménynek markánsan ld. kell derülnie a bírósági mentesítést kimondó és méginkább az elutasító döntésekből. Ugyanis ezek a megalapítások nem deklaratív jellegűek, hanem elsősorban a büntetési .célokat szolgálják. ¡Ezért ván jelentősége annak, hogy a kérelem alapján meghozott határozatok tartalmilag és mérhetően is tükrözzék a kérelmezőnek a szabadulását követő meg-
ítélését. Vagyis a megindokolt határozat a rövid és tömör szerkezeti elvek oltárán nem- „áldozhatja, f e l " ezt a fontos tartalmi kérdést, bizonyítva ezzel azt is, hogy á mentesítési eljárás és a büntető ítélet között szoros dialektikus kapcsolat van. *
Meglehetősen új
íjí
Síi
jogintézménynek mondható az ítéletben történő előzetes
bírósági mentesítés. A Btk. 81/A. §. (1) bekezdése szerint „A bíróság az ítéletben előzetes mentesítésben részesítheti az elítéltet, ha a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott egy évnél nem hosszabb szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggeszti és az elítélt arra
érdemesnek mutatóra,k".
Ennék a szakasznak alkalmazásakor még egyértelműbbé válik az ítélet prognosztikus jellege. A bíróság a büntetés kiszabásakor a terhelt személyéhez szólva:, valószínűsíti, hogy például egy .tulajdon eEeni bűntettet elkövetővel szemben a meghozott szabadságvesztés lesz éppen alkalmas
az
egyéni és
általános megelőzés, valamint nevelés hatásainak kiváltására. Akkor, amikor a bíróság az ítéletben egyúttal a vádlottnak az előzetes mentesítéséit is kimoradrja, mintegy arra utal, hogy a büntetési célok megvalósulása közvetlen kö-r zeQsiégben van. Ezért nem szükséges, hogy a kiszabott büntetéshez fűződő joghátrány ténylegesen sújtsa is a terheltet. Tehát az ítéletnek a büntetési" célok elérését előre jelző — prognosztizáló — jellége ilyen esetekben méginkábfo előtérbe kerül.
.
Az ítéletben előzetes mentesítést kimondani szintén az érdemesség talaján lehet. Maga a törvény azonban korlátozza azt a kört, amelyben a bíróság mozoghat. Nem mentesíthető így előzetesen például az, akinél a szabadságvesztés mértékét egy éven beiül állapítja meg a bíróság, és az egy évnél nem hosszabb mértékben alkalmazott szabadságvesztés esetén sem, ha annak végrehajtását próbaidőre nem
függesztette
fel.
Vagyis komolyabb
tárgyi
súlyú bűncselekmények esetén, illetve az alanyi veszélyesség bizonyos fokán túl ezt a lehetőséget kiiktatja. A mentesítés' kedvezményes jellegét igazolja, hogy a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság utólag bármilyen okból elrendeli, a mentesítés hatályát veszti.. Ugyanakkor a mentesítés alá vont szabadságvesztés — bűnismétlés esetén — nem akadálya a visszaesőkénti minősítésnek sem. ('Btk. 497., BH 1972. évi 3. szám.) A kérdés most már az ,a bíróság milyen esetben juthat olyan álláspontra, hogy a vádlottat az ítéletben előzetes mentesítésben részesíti. A büntetés kiszabása eleve komoly mértékben függvénye a terhelt alanyi körülményeinek. Nyilvánvaló ezért, hogy az ítéletbeni előzetes mentesítéshez ezen túlmutató többietkörülmények
szükségesek;
hiszen ugyanazt. a
pozitív
emberi
oldalt,
amelyet a büntetés kiszabásánál már figyelembe vett a bíróság, nem ártér kelheti másodszor is az érdemesség megállapításának körében. Általánosító elveket ugyancsak nem lehet felállítani az előzetes mentesítésre. A katonai bíróság például az ítéletben mentesítette azt a két vádlottat,
aki a Btk. 167. § (4) bekezdésében irt katonai szolgálati kötelezettség alóli időleges kibúvás vétségét követték el. A vádlottak alanyi bűnössége csekély volt. A cselekmény elkövetését nagyban elősegítette a ^ katonai szolgálatra történő behívás körében intézkedni hivatott hatóságok mulasztása. Ezentúl a vádlottak a cselekmény elbírálásakor már teljesítették a sorkatonai szolgálatukat. A honvédelem érdekét ezért fokozottabb sérelem itt nem érte. Egy másik ügyben pedig a katonai bíróság őrszolgálati bűntettet elkövetett katonát mentesített előzetesen áz ítéletében. Az elbíráláskor vádlott már tartalék állományiban volt. Szolgálati ideje alatt feladatait jól végezte, a magatartása sem kifogásolható. Ilyen körülmények mellett az egyéni • megelőzés és nevelés hatásanak bekövetkezéséhez fűződő érdek másodlagos tényezővé vált. Ezekben az ügyekben nem túl jelentős tárgyi súlyú cselekmények elkövetőivel szemben járt el ily módon a bíróság. Az előzetes mentesítés pedig csak eseti kedvezményként jelentkezett. Ezt a jövőben is mindig megszorító módon kell és lehet értelmezni. Az ítéletből félreérthetetlenül ki kell tűnnie a mentesítés rendkívüli kedvezmény jellégének.
A büntető törvénykönyvünk részletesen szabályozza a mentesítés lehetséges változatait.
A jogszabály
szerkezeti felépítéséből nyilvánvaló,
hogy a
törvényalkotó nem véletlenül említette első helyen a . törvényi mentesítés, azt követően a, bírósági, majd végül a kegyelmi mentesítés kérdését. Meglehetősen széles teret enged a törvény erejénél fogva :"az automatikus módon bekövetkező rehabilitációnak. Ennek hiányában nyílik mód a bírósági mentesítésre, s csak ha mindezen lehetőségek hiányoznak az adott kérelem kapcsán, akkor szabad az út a kegyelmi mentesítés iránti folyamodásra. A {Népköztársaság' Elnöki Tanácsa a legfelsőbb államhatalmi szerv képviseletében jár el. Az egyes állampolgárok személyére nézve hozott döntései — mint a kegyelmi mentesítés — így kivételes jellegűek. Ezt a tényt a Btk. 84. §-a,a törvénykönyv szerkezetében való elhelyezkedésével is szemlélteti. Az elmondottakból kiindulva egy mezési problémáról kívánnék szót
érdeklődésre számot tartható jogértelejteni, — kizárólag vitaindító jelleggel.
Az .1950. évi II. törvény ismerte a határozatlan tartamú szabadságvesztést, azonban a 70. § (1) bekezdése szerint nem adott lehetőséget ilyen ítéletek alapján a bírósági mentesítésre. Számos életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy kapott kegyeimet a büntetés hátralévő részére az 1957-es évben. Midőn a szabadulásukat követő 15 év letelt, sokan fordultak mentesítés megadásáért a bírósághoz. Időközben hatályba lépett az 1961. évi V. törvény, amely a 81. § .(1) bekezdés c) pontjában akként rendelkezett, hogy az elítéltet mentesíteni kell — ha erre érdemes — attól a naptól, amelyen az elítélt szabadságvesztését kiállotta, illetőleg, amely naptól kezdve annak végrehajthatósága megszűnt. Vagyis 15 évet meghaladó — mint az életfogytig tartó szabadságvesztés is — szabadságvesztés esetén 15 év elteltével. A Btk. ha-
tályba lépéséről intézkedő Í962. évi 10. az. ¡tvir. úgy rendelkezett, 'hogy ha áZ elítéltet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa kegyelemiben részesítette, a büntetőjogi következmények — ellenkező rendelkezés hiányálban —- az ítéletben megállapított büntetéshez igazodnak. Tehát a mentesítés alapját továbbra is az életfogytig
tartó szabadságvesztés
adta.
Ez a jogszabályi rendelkezés
ment át természetesen kötelező erővel a bíró gyakorlatba, holott az 1961. évi V. törvény nem ismerte a határozatlan tartalmú szabadságvesztés intézményét. Az 1971. évi 28. sz. tvr. újból bevezette az életfogytig tartó — .tehát határozatlan tartalmú — szabadságvesztés intézményét. Ezzel egyidctben akként módosította a Btk. 81. §-át, hogy a bíróság csak a Ihatározott tartalmú szabadságvesztésre ítélteket mentesítheti a hátrányos jogkövetkezmények alól. A törvényerejű rendelet hatályba lépését megelőzően több mentesítési 'kérelem érkezett — 15 év elteltére hivatkozással — a bíróságokhoz. Ezek után a bíróságok az elutasító döntésüket azzal indokolták, hogy az 1961. évi V. tv. nem ismerte a határozatlan tartalmú szabadságvesztéseket.
Az életbe léptető
3 96,2. évi 10. tvr. pedig csak a folyamatban levő határozatlan tartalmú szabadságvesztések végrehajtásának módjáról intézkedett. A jogalkotó — a törvényi szövegből az tűnik fci — szándékosan' mellőzte a Btk. 81. §iálban rögzített rendelkezéseiből az életfogytig tar.tó szabadságvesztéssel kapcsolatos utasítást. A törvényszöveghez fűzött miniszteri indokolás kifejti, hogy a „tizenöt évet meghaladó szabadságvesztés esetében pedig 15 év eltelte szükséges ahhoz, hogy a bírói rehabilitációért lehessen folyamodni." A fentiek is csak a határozott tartalmú, tehát legfeljebb 20 évig terjedő szabadságvesztésekre vonatkoznak. Viszont az „életfogytig" tartamban kiszabott büntetés sem jelent a gyakorlatban többet és ezt is csak a legsúlyosabb cselekményekre alkalmazzák. A mentesítéshez megkívánt határidő a hosszabb tartamban kiállott szabadságvesztéssel együtt olyan jelentős hányadát teszi 'ki egy ember életéneik, amely — ellenkező adatok hiányában — egymagában is számottevő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy megszűnt azoknak a külső és belső tényezőknek a
hatása,
amelyek
az
elítélt
egykori,
bűncselekményét
eredményezték.
A marxista társadalomszemlélettől idegen az a felfogás, amely nem számol a büntetésikitöitésben, a környezet megváltozásában, általában a társadalom fejlődésében és az élet ezernyi vonatkozásában rejlő jellemformáló hatással. Az elmondottakra tekintettel úgy érzem, nem indokolt a bírósági mentesítés terén a Ihatározott és határozatlan tartalmú szabadságvesztéseknél jelenleg fennálló elhatárolás.
/
Kegyelmi kérelmet a terheit az eljárás bármely szakában, a büntető ítplet végrehajtása során, valamint azt követően bármilyen összefüggésben kéríhet. Ebben csupán — a mentesítési kérelem kapcsán — alsóbb szintű jogszabály által előírt kérelembeadási időköz állít relatív akadályt. A súlyosabb, -így például a 10 évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel sújtott egyén a büntetés kiállásától vagy a végrehajthatósága megszűnésétől kezdve a rá nézve
kedvező mentesítő döntés térdeikében csak viszonylag hosszabb idő eltelte után folyamodhat. Az „idő előtti5'' vagyis' a törvényben meghatározott határidő, előtt beadott — kérelmek elutasításának valószínűsége igen nagy. Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy részére csak, a kegyelmi mentesítés lehetősége áll fenn.. Egyéb időbeni korlátokat a'törvény nem határozott: meg az ilyen esetekre.
Emiatt a mentesítési kérelemmel az' elítélt« k
lényegében korlátozás nélkül élhetnek. Ezért a jelenlegi rendezés az ilyen súlyos határozatlan tartalmú szabadságvesztést kiállott kérelmező tekintetében legalább is elvi jelleggel előriyösebbnek tűnik. Alapelv az, hogy a legfelsőbb államhatalmi szerv által rendkívüli kedvezményként adható kegyelmi mentesítés egyúttal rendkívüli jellegű is. Az igény "az., hogy az elítéltek mentesítése vágy á törvény által biztosított /körben vagy a bíróság határozata alapján következzék be. Ezért látszana ésszzerűnek kiszélesíteni azt a kört, amelyben a mentesítések bírósági hatáskörben bonyolódnának le. » . Ennek a kérdésnek felvetésére csupán a vita indításának szándéka ösztönzött. A folyamatban levő büntető anyagi-jogi kodifikációs munkák időszakában ugyanis ezt hasznosnak gondoltam.
A védő mint tanú írta: Dr. Mayer Béla r, alezredes
A büntetőeljárási törvények mindenütt, ahol a szabad bizonyítási rendszer, a bizonyítékok szabad mérlegelése törvényben lefektetett alapelv, tiltják az elkövető védelmével megbízott személy bizonyítékforrásként való felhasználását, vagy legalábbis mentességet .'biztosítanak számára. Nyilvánvaló oka ennek a védő és .a gyanúsított .közötti káposölat dntimitásátnak biztosításán felül az is, hogy az előbbi ne szolgáltathasson olyan bizonyítékot, amely esetleg a védence kárára válik és ne tegyen olyan nyilatkozatot, amelyhez a későbbiek során kötve volna. Ezért a védő tanúkénti kihallgatása során szerzett — és a gyanúsított javára (nemcsak terhére) szolgáló — bizonyítékot is semmis-, nek kell tekinteni, semmilyen vonatkozásban nem szaibad arra tényállást alapítani. tMintlhqgy tehát a törvényi, rendezés nem aszerint tesz disztinkciót, hogy a gyanúsított javára vagy terhére szolgáló bizonyítékról lenne szó, hanem ab ovo kizárja a védőt, mint tanút, e tanulmány címe talán többszörösen megkérdőjelezve fejezné ki sokak kételkedő csodálkozását és a jogi gyakorlatot. Az előbbi nyomban intenzív gondolkodássá változna, ha a cím azzal folytatódna, hogy „ . . . lehet-e akkor, (ha a védence csak neki mondta el a bűncselekmény más általi elkövetését, aprólékosan megjelölve az arra Vonatkozó bizonyítékokat, viszont a gyanúsított nem hajlandó erről vallomást tenni". A jelenlegi törvényi konstrukció alapján erre azt kell válaszolni, hogy ilyenkor a védő írásban tegyen feljelentést bűnüldöző hatóságokhoz, vagy valamiféleképpen jelezze ezt á bíróságnak stb., bár mindezek nem sokat változtatnak azon a tényen, hogy a védő tulajdonképpen — ha nem is kihallgatás formájában — olyasmiről tanúskodik, amelyről mint Védő értesült. . -Ilyen esetekben sem kerülhet sor tanúkénti kihallgatásra, hiszen az a Be. 65. § (1) bekezdésében írt tilalom megszegésével volna egyenlő. Ez ugyanis nemcsak a hatóság tagját tiltja a kihallgatástól, a védő is köteles erre hivatkozni. és a vallomás megtételét mellőzni. A lényeg tehát tulajdonképpen arra a kérdésben adandó válaszban van, hogy közölhet-e a védő a hatósággal bármilyen formában olyan tényeket és körülmélnyeket, amelyéket bizonyítékul lehet felhasználni, hanem abiban, hogy kihallgatható-e tanúként. A kihallgatás ugyanis a bizonyíték szerzéséneik módja, az tilalmazott tehát a törvény szerint, nem a yédőtől bármilyen módon származó bizonyíték. A védő ugyanis az eljárás bármely szakában bizonyítékokat tárhat a hatóság elé, amelyek védence bűnösségének hiányát igazloják. Sőt, a törvényáltál nem kizárt az olyan bizonyíték előterjesztése sem általa amely viszont Védence terhére szól. Ez utóbbi azonban összeegyeztethetetlen a védői hivatással. A gyanúsítottra vonatkozó egyes tények és körülmények előterjesztése a védő részéről írásos beadvány vagy szóbeli közlés által történhet, amely nyilván nem eshet a Be. 65. § (1) bekezdés a) pontjában írt tilalom
alá, .noha a (beadvány vagy közlés tartalmáról is mint védő — védencével szembeni kötelességét teljesítve — s z e r z e t t tudomást. Azt kell telhát állítani, hogy csiupán a védő tanúkénti kihallgatása utján szerzett bizonyíték nem bír bizonyító erővel. Ha azt a védő bármilyen más módon juttatja a hatóság tudomására, úgy az bizonyítékként értékelhető és semmiféle törvénysértés nem történt, sőt a védői hivatás kötelességszerű gyakorlásáról van szó. A tanúkénti kihallgatás tilalma nyilván abból a sokoldalú meggondolásból ered, hogy a védő — az igazmondásra és a hamis tanúzás törvényes következményeire történő hatósági figyelmeztetésre tekintettel — ne. kerüljön olyan helyzetbe, ne legyen kénytelen vaEomást tenni olyan tényekről és körülményekről, amelyek védencének ártalmára lehetnek, a védői funkcióját miniden megkötés és korábban tett nyilatkozataihoz való kötöttség nélkül gyakorolhassa. Mert az ugyan tény, hogy a védő lényegében azonos feladatok megoldását segíti , elő mint a bíró, az ügyész és más hatósági személy — az anyagi igazság megállapítása a szocialista törvényesség érdekében —, azonban azt más helyzetben, más oldalról és aspektusból igyekszik megközelíteni. Elsődleges célja az, hogy védencének jogi segítséget nyújtson és a szocialista törvényesség érdekében lelkiismerétes munkával támogassa jogainak érvényesülését, képviselje érdekeit.* Ebből folyóan kötelessége mindazon tényeknek és körülményeknek a hatóság részére történő tudomásra hozása, amelyek védence javára szolgáló bizonyítékként lesznek értékelhetők. Viszont elhallgathatja — sőt ez kötelessége is — mindazt, ami a gyanúsított bűnösségét, illetőleg az elkövetett bűncselekmény súlyosabb megítélését eredményezné. A bizonyíték szerzés módja szerint nem tudunk különbséget tenni: a védőtől tanúkénti kihallatása során szerzett és a gyanúsítottra kedvező bizonyíték ugyanúgy nem vehető figyelembe, mint a védő írásos beadványiában levő vagy szóbeli közlésében elhangzott, kifejezetten terhelő bizonyíték.** Itt kerül látszólag összeütközésbe a Be. 65. § (1) bek. a) pontja az Ügyvédi Rendtartással. A m í g az előbbi a védőtől tanúkihallgatás útján szerzett valamennyi bizonyíték beszerzését tiltja, addig az utóbbi kötelességévé teszi a védőnek a védence javára szolgáló bizonyítékoknak a hatóság részére, történő közlését bármilyen módon. (Nézzük meg, hogy ezen ellentét feloldása lehetséges lenne-e úgy, hogy ha a védő birtokában vagy tudomásában levő bizonyítékok jellegének, á bizonyítás irányának megfelelően tennénk különbséget. így aszerinti disztinkciót kellene következetesen Végigvinni, hogy ezek a bizonyítékok a gyanúsított javára vagy terhére szolgálnak, elhanyagolnánk a bizonyítékok beszerzésének módját. Itt azonban rendkívül veszélyes területre tévednénk: tudvalevő az, hogy egy — a gyanúsított jaVára szolgáló — argumentum a későbbiekben könnyen fordulhat ellenkező irányba; ami előbb a bűnösség enyhébb megítélését látszott előmozdítani, később esetleg visszájára fordulhat és súlyosító körülményként értékelhető. Egy példával élve: ha egy testi sértés bűntettével gyanúsított védője arra jelentett foe tanúkat, hogy a sértett provokatív viselkedése késztette bűncselekményre védencét, a tanúk vallomása esetleg több terhelő, mint enyhítő adatot tartalmazhat. Vagy a védő enyhítőként * Lásd: az 1958. 12. tvr.-őt és az Országos Ügyvédi Tanács 193. OUT 955. sz. határozatát az ügyvédi hivatás magatartási szabályairól. (1. pont.) ** Az utóbbit kizárják az ügyvédi hivatás gyakorlásáról szóló előbbi jogszabályok.
árra hivatkozik, hogy a fajtalansággal elkövetett megrontás bűntettének sértettje korábban mással szexuális viszonyt is folytatott. A szakorvosi vizsgálat viszont ennek elenkezőjefcént a „virgo intaeta" 'állapotot igazolja, amelyet a bíróság súlyosbító körülményként értékel. A következőkben —- elsősorban a törvényi rendezést (Be. 65. § (1) bekezdés a) pontja) figyelembe véve •—• megkísérelj ük néhány lehetséges és a gyakorlatban előforduló változat felállításával megoldani a védő tudomásában levő bizonyítékok bbeszerzésének módját. A törvényi tilalom mellett • különös figyelemmel leszünk az ügyvédi etikai szabályzatra is..
A jelenleg hatályos, 1973. évi I. törvény (Be.) jelentősen szűkítette a védő tanúként! kihallgatásának lehetőségét a büntető eljárásról szóló korábbi törvényerejű rendelethez képest. Amíg az utóbbi csak abban- a kérdésben állított fel tilalmat, „amit .a. .terhelt veléj mint védőjével közölt"*, addig a jelenlegi arra nézve sem engedi meg a védő kihallgatását „amiről mint védő szerzett tudomást." Akkor tehát a védő tanúkihallgatás során elmondhatta mindazokat az értesüléseiket, amelyeket másoktól, pl.: a gyanúsított hozzátartozóitól hallott, a lényeg az volt, hogy ne a védencétől hallottakat közölje. Most viszont a tilalom széleskörű: semmilyen, a büntető eljárás során szerzett értesülés nem lehet a tanúkihallgatás során tett Vallomás tartalma. Élőre bocsátjuk még az is, hogy csupán egyeis szocialista eljárások — köztük a hazai is — kezelik abszolút kizárási okként a védelmi funkciót. Más eljárások csak feltételesen zárják ki a védő tanúskodását, amennyiben a vallomástételi megtagadhatja, ha azzal titoktartási kötelezettségét sértené meg (analóg a Be. 66. § (1) bekezdés c) pontjával). Ez Utóbbi álláspont a gyakorló jogászok egy része szerint, akik a bizonyítást előbbre helyezik az alaki, védelem garanciális szabályainál, jobban megfelel á modern' büntető, eljárási követelményeknek. Nem látják azt a veszélyt, ami ilyen törvényi konstrukcióból a Védekezés szabadságára, valamint a gyanúsított és a védője között a védelem eredményessége szempontjából feltétlen szükséges bizalmi kapcsolat biztosítására háramlik. Szerintük a vallomás megtagadásának jogosultságával a védelem kapna nagyobb szabadságot és tágabb teret a védekezésre, lehetőséget arra, hogy tanúvallomása mint bizonyíték jegyzőkönyvbén legyen rögzítve és az mindazt tartalmazza, ami a mentesség jogán nem kizárt és amit a védő a védelem ellátásával kapcsolatban szükségesnek tart. Ennek az álláspontnak azonban minden harcossága mellett van egy lényeges ellentmondása: a tanút az eljáró hatóság ugyanis minden esetben figyelmezteti arra, hogy a hamis vallomástételt a törvény büntetni rendeli. A kialakult gyakorlatnak megfelelően hamis vallomásnak k e l tékinteni a való tény elhallgatását is. A védő tehát —: tanúkénti kihallgatása esetén — szüntelen arra 'lenne kényszerítve, hogy az általa tudott, de a védence súlyosabb elítélését eredményező tényeket elhallgassa, hiszen őt erre a védői hivatás szabályai értelemszerűen kötelezik.' Nézzük meg most tehát, hogy a jelenlegi törvényi rendezés figyelembe vételével milyen változatok fordulnak elő, amelyek a védő kihallgatásának kérdését felvetik. . * 1962. 8. sz. tvr. 62. § (1) bek. a) pontja.
í. Áz első' •változat az, amikor a védő e funkcióját teljesítve akár védencétől, akár mástól olyan értesülést szerez, hogy nem a gyanúsított, követte el a bűncselekményt, amivel gyanúsítják, az utóbbi azonban nem hajlandó erről vallomást tenni. Tegyük fel, (ami nem is olyan ritka eset) hogy az elkövető a gyanúsított közeli hozzátartozója, aki helyett ő akarja vállalni a bűncselekményt, vagy olyan büntethetőséget kizáró okot titkolt el, amelynek elmondásával hozzátartozója kerülne gyanúsítotti helyzetbe. A védőnek mindezt azzal mondja el, hogy nem hozhatja a hatóságok tudomására, s vállalni kívánja a bűncselekmény következményeit. Megjegyzendő, hogy ebben az esetben a probléma megoldását az sem segítené, ha a védő csupán a tanúvallomás megtagadásának jogosultsága illetné meg a Be. 66. § (1) bekezdés c) pontja alapján. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a titoktartási kötelezettség alóli felmentését egyedül e titkot rábízó gyanúsítottól kérhené, aki viszont eleve megtiltotta számára annak a hatóság részére történő közlését. Ha a problémát csak felszínesen nézzük, kínálkozik egy olyan megoldási mód, hogy ilyen esetben a védő — feltéve, hogy a védence konkrét bizonyítékokat hozott tudomására a bűncselekmény más általi elkövetésének bizonyítására — mondja el egy harmadik személynek a gyanúsítottól hallottakat és e személy tárja azt fel a hatóság előtt, reá ugyanis a tanúkihallgatás tilalma nem vonatkozik. Ez a megoldás, amellett, hogy a törvény kijátszásával egyenlő, azért sem megfelelő, mert az Ügyvédi Rendtartásból folyóan a Védőt mindenkivel szemben titoktartási kötelezettség terheli. Amíg tehát a hatóság nem hallgathatja ki tanúként a védelem ellátása során szerzett értesüléseiről, ugyanezen kérdésekben mások felé viszont a hivatali titok megőrzésére köteles. Álláspontunk szerint azt a védői kötelességet, hogy a büntető eljársban a védence személyes érdekeit kell szolgálnia, tágan és az egyéb kötelezettségeivel együttesen kell értelmezni. Minden mentő vagy enyhítő körülményt, amely a védence javára szól, a hatóság tudomására kell hoznia, függetlenül attól, hogy ezt a gyanúsított megtiltotta. A védői funkció gyakorlása ugyanis a. gyanúsított személyes, érdekeinek védelmében nem, merül , ki. Feladatát a . bíróságok és hatóságok jogszolgáltatását ¡elősegítve kell elvégeznie, ez pedig a bűncselekmény tényállásának valósághű megállapítását jelenti: Ügyelnie kell arra, hogy védence érdekeinek érvényesítésekor ne kerülj ön szembe az egyéni és társadalmi érdek, hanem azok összhangja valósuljon meg. Márpedig, a társadalmi érdek az, hogy az bűnhődjön a bűncselekményért, aki azt ¡elkövette és olyan mértékben feleljen, amilyen mértékben — az összes körülményekét figyelembe véve — bűnössége fennáll. Az ilyen esetekben a legvalószínűbb eljárás az, hogy a védő beadvánnyal fordul a hatósághoz, és abban leírja azokat a tényeket és körülményeket, amelyek Védence ártatlanságát, illetőleg cselekménye enyhébb elbírálását célozzák. Ezt anélkül kell megtenni, hogy egyszersmind megjelölje a bűncselekményt elkövető személyt vagy akivel kapcsolatos a védencét mentesítő vagy bűnösségét enyhítő körülmény. A hatóság ilyen esetben sem hallgathatja ki a védőt tanúként, ellenben felhívhatja a beadványban kellően ki nem fejtett kérdések kiegészítésiére vagy arra, hogy bizonyítsa jobban állításait. A védőnek ilyenkor sem szabad áthágnia a gyanúsított által felállított tilalmat. Ezzel analóg eset az, amikor a védő a védencétől olyan bűncselekményről szerez tudomást, amellyel kapcsolatban feljelentési kötelezettség terheli. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi kötelezettség teljesítése társadalmi érdek, amely
meg. kell, hogy előzze a hivatali titoktartással védett egyéni érdeket. Á Védő ilyenkor nem tehet olyan megkülönböztetést sem, hogy a fedjélentési kötelezettség alapját képező bűncselekményt az általa •. védett gyanúsított vagy annak hozzátartozója, illetőleg, más. személy követte el, az állam, iránti kötelessége feloldja nemcsak a Be, 66. § (1) bekezdés c) pontjában, de a 65. § (1) bekezdés a) pontjában írt tilalmat is. . 2. Kevésbé problematikus, éppen ezért a gyakorlati életben nem is'okoz nehézséget az az eset, amikor a védő a funkcióját gyakorolva akár a gyanúsítottól, akár mástól szerez tudomást olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek védence által elkövetett bűncselekményt enyhébb megítélés alá vonnák, vagy amelyek folytán az súlyosabban minősülne, illetőleg súlyosbító körülményként lennének értékelhetők. Amennyiben a hatóság tudomást szerez arról, hogy a védő birtokában ilyen bizonyítékok vannak, úgy a gyanúsítottra nézve kedvező ténykörülmények esetén — kötelessége felhívni a védőt arra1, hogy ilyen bizonyítékait tárja a hatóság elé. Ez a Be. 5. §-ának (1) bekezdéséből .egyértelműen következik. Bár legtöbb esetben maga a védő jelentkezik, viszont igaz az, hogy általában megvárja ezzel, a bírósági tárgyalást. A nyomozó hatóság kötelessége meggyőzni ilyenkor a védőt arról, hogy az enyhítő és .mentő körülmények feltárása hivatásából folyó késedelem nélküli kötelessége a hatóságok irányában. Ezzel, szemben viszont nem kötelezhető a védő a súlyosbító körülmények feltárására, ez ellenkeznék az Ügyvédi Rendtartás szabályaival. í g y a hatóságnak nem is szabad erre őt felhívni.. Védőink gyakorlatában egyébként egységesnek .mondható az az uzus, hogy ilyenkor ahhoz a bűnüldöző hatósághoz fordulnak, amely előtt az. ügy folyamatban van. A beadvány tartalma általában indítványtétel- személyi és. tárgyi bizonyítékok beszerzésére, megjelölve, hogy azokat milyen tény vagy körülmény bizonyítására kívánják felhasználni. Ezekben az esetekben sohasem kerül sor a védő kihallgatására, az nem is indokolt, és a törvényi tilalom alá esik Az .igazmondásra és a hamis tanúzás törvényes következményeire . történő figyelmeztetés^ ugyanis olyan-helyzetet teremthet, hogy-a védő.—- ehhez tartva magát — nemcsak az 'általa korábban előadni kívánt és védence számára kedvező körülményeket mondaná el, hanem kénytelen volna, olyan kérdésékre is válaszolni, méghozzá a figyelmeztetés folytán, amelyek védence, ártalmára váhatnak. . 3, Az előbbinél bonyolultabb az az eset, amikor a gyanúsított arról tájékoztatja a védőjét, hogy a nyomozó hatóságnál ugyan beismerte a cselekményt, azonban azt ő nem követte el. A beismerés azért történt, mert annak érdekében vele szemben kényszerítő eszközöket használtak. Most először nézzük meg azt az esetet/amikor a gyanúsított ezt csak a védőjének. mondja el, feljelentést nem kíván tenni. Álláspontunk szerint ilyenkor a védő általi feljelentésnek két irányú hatása lehet. Ha a nyomozásnak sikerül bizonyítani a kényszervallatás bűntettét, ez visszahathat a gyanúsított cselekményének elbírálására: a büntető eljárást vele szemben megszüntetik, illetőleg a vád alól felmentik Ha csák részletkérdésekben, történt kényszervallatás, .úgy azok fontossága vagy kevésbé jelentőségének megfelelően csökken a 'bűnösség. Végül pédig előfordulhat az, hogy. a bűncselekményt a gyanúsított pontosan úgy követte el, ahogy vallotta, bár kényszer hatására. Ekkor nyilvánvalóan szó sem lehet' a cselekménye elbírálásánál bármiféle privilégizációráL A Védő tanúkénti kihallgatása a kényszervallatás bűntette miatt az ő. fel-' jelentésére indult bűnügyben rendkívül fontos és szó sem lehet arról, hogy
éz törvénysértő volna. Elsősorban is nem az alapügyben, a védence bűnügyében hallgatják kii, hanem olyan személy ügyében, aki ellen a védence sérelmére elkövetett bűntett miatt indult eljárás. Ennek az alapüggyel ugyan összefüggése van, mert azt tulajdonképpen egy lényeges bizonyítéktól, a gyanúsított beismerésétől akarja megfosztani. Maga viszont az a tény, hogy a védő vallomása nem abban a büntető eljárásban hangzik el, amelyben funkcióját teljesíti, hanem egy másikban, azt sugallja, nem vonatkozik erre az a törVényi kitétel, hogy „ .. . amiről mind védő szerzett tudomást". Ellenkező álláspont esetén ugyanis a védő tanúkénti kihallgatásának lehetősége indokolálilaniul korlátozódna. Nem tehetne pl. vállomást az általa a bíróság vagy más hatóság épületében észlelt bűncselekményről sem, hiszen védelmi funkciójának teljesítése végett tartózkodik ott. Nem lehetne tanúiként ki- ' hallgatni abban a büntető eljárásban sem, amely védence ellen azér indult, mert pénzt küldött neki azzal, hogy vesztegesse meg az ügyben eljáró bírót, A védő ¡általi feljelentésnek azonban az a következménye is lehet, hogy kényszervallatás bűntette miatt indított bűnügyben a nyomozást akár bűncselekmény, akár bizonyítottság hiányában megszüntetik. A ¡bűncselekmény hiányában történő megszüntetésnél viszont mód nyílik a hamis vád miatti eljárásra. Nyilvánvaló, hogy ennek gyaúsítottja nem a véidő, hanem a védenc lelsz, aki az előbbin keresztül. valótlan adatokat tárt a hatóság elé. A védőnek viszont kötelessége ilyen esetben a feljelentés megtétele, ezt megelőzően azonban a gyanúsítottat ki kell oktatnia arra, hogy az általa elmondottak valótlansága esetén hamis vád miatt indulhat meg ellene az eljárás. A védő .tanúkénti. kihallgatása — véleményem szerint — akkor is megengedett, ha a kényszervallatás miatt nem ő, hanem más, pl. a gyanúsított tesz feljelentést. A Vallomás tartalma ilyenkor nemcsak annak tisztázása, hogy a védence utalt-e a vele való beszélgeténél a kényszervallatásra, vagy más hivatali bűncselekményre, hanem az is, hogy látta-e a gyanúsítotton a bántalmazás nyomát, észlelt-e sérüléseket rajta, hogyan közölte vele a sérelmére elkövetett bűntettet stb. Ez utóbbi néha különösen fontos, hiszen az ilyen gyanúsítottak nagy rélsze több személynek is elmondja a vele történteket, és 'ha a cselekményt nem élte át, nem is bántalmazták, akkor különböző személyeknek a részleteket esetleg másként mondja el. Nem a lényegben, az esetléges ütések számában vagy a sérülések helyében lesz az eltérés, hanem a tényállás apró nüanszaiban, esetleg a bántalmazás eszközében, erejében, kiterjedésében, esetleg a 'gyógyulás időtartamában stb. Ha nincs perdöntő bizonyíték ilyen ügyekben, úgy elkerülhetetlenül fontos mindazon személyek — így a védőnek is a — kihallgatása, akiknek a sértett elmondta a sérelmére elkövetett bűncselekményt, vallómásuk egyeztetése, összehasonlítása és az ellentétek feljelentő elé tárása céljából. *
*
s*
•Ügy gondolom, hogy a védő tanúkénti kihallgatása e két esetben (amikor feljelentési kötelezettség terheli abban, amiről tudomást szerzett, illetve nem a Védence, hanem más ellen folyó ügyben tud vallomást tenni) nem ellentétes a törvényi tilalommal. Ilyenkor ugyanis a védői funkció nincs kapcsolatban a ;vallomás tartalmával. A tanúvallomás megtétele ez esetekben számukra is kötelességgé válik, vallomásuk a hivatásuktól függetlenül állampolgári nyilatkozatként épül be a bizonyítékok rendszerébe az anyagi igazság felderítésének szolgálatában. .
Minősítési kérdések a katonai bíróságok ítélkezésében Irta: Dr. Jacsó János hb. alezredes 1. A hivatali visszaélés és a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás A katonai .bíróságok- gyakori feladata, hogy hivatali bűncselekmények körébe vágó magatartást kell elbírálni. Ennek során gyakran problémaként jelentkezik egyes cselekmények minősítése, alkalmanként pedig eltér egymástól' a katonai ügyészségek és a bíróságok, illetve a Legfelsőbb Bíróság állásfog-, lalása. Az alábbiakban ismertetésre kerülő ügyben is ellentétesen foglalt állást a katonai bíróság és a Legfelsőbb Bíróság. A vonatkozó tényállás szerint a nyomozói beosztásban szolgálatot teljesítő rendőr tiszthelyettes vádlottat elöljárója 24 órás ügyeleti szolgálatba osztatta be. Az elöljáró intézkedése szerint a vádlott a lakásán tartózkodhatott és csak szükség esetén, a hivatali ügykörbe tartozó döntések meghozatala céljából kellett a szolgálati helyére bemennie. Ugyanakkor hasonló szolgálatot még egy másik személy is ellátott.. A vádlott tiltó rendelkezés ellenére a szolgálat tartama alatt nagymennyiségű szeszesitalt fogyasztott. Ezek után pedig arról kapott értesítést, hogy rendőri intézkedés során előállított személy őrizetbe vétele tárgyában kell döntenie. ' Ezek után nagyfokú ittas állapotban megjelent a szolgálati helyén és arról szerzett tudomást, hogy az előállított személy egy szolgálatban levő, jogszerűen intézkedő rendőrre támadt, azt ütlegelte és vérző sérülést okozott. Ekkor a vádlott felháborodásában az előállítottat ütlegelte. Mások közbelépése után a bántalmazást abbahagyta, majd elöljárói intézkedésre a szolgálatban levő másik személy hozott az ügyben érdemi döntést. > A katonai ügyészség a vádlott ellen a Btk. 144. §-ába ütköző hivatali viszszaélés bűntette címén emelt,vádat. ' Az eljáró katonai bíróság a cselekményt az ügyészi indítvánnyal egyezően minősítette. Á Legfelsőbb Bíróság pedig azt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásnak és szolgálati vétségnek értékelte a Btk. 145., illetvé a 327. §. (1) bekezdése szerint. 'Nézzük ezek után, milyen érvekre voltak figyelemmel az eljárt bíróságok. Az első fokú bíróság tekintettel volt arra, hogy a vádlott tiltó rendelkezés ellenére a szolgálati szabályzat 145. pontját megsértve 24 órás szolgálati ideje alatt szeszesitalt fogyasztott, nagymértékben leittasodott és így már ezzel bűncselekményt valósított meg. Ilyen módon la jogtalanság talajéra lépett és emiatt, az ezek után kifejtett tevékenysége már nem a jogszerűség keretein belül történt, cselekménye tehát nem lehet alkalmas a hivatalos eljá- rásban elkövetett bántalmazás megállapítására. Az első fokú döntés meghozatalakor érvként szolgált az is, hogy az idézett szabályzat 146. pontja szerint a szeszesital hatása alatt álló rendőr nem oszt--
ható be szolgálatba. Ha pedig ital hatása alatt a rendőr önként 'szolgálatba helyezkedik és jogtalanul intézkedik, az e körben kialakult joggyakorlat szerint a hivatali hatalommal való visszaélés tényelemeit (Katonai Büntetőjogi Döntvénytár 144/1 sz, eset) valósítja meg. Mindemellett az első fokú bíróság álláspontja szerint, ha a már idézett gyakorlatnak megfelelően a szolgálaton kívül italozó rendőr, aki te'hát az italozással nem. valósít meg külön bűncselekményt, az ital hatása alatt indokolatlanul szolgálatba helyezkedik és jogtalanul intézkedik, a iBtk. 144. §-ába ütköző bűntettet valósítja meg, akkor semmi nem indokolhatja a szolgálatban leittasodó és így már ezzel is bűcselekményt megvalósító rendőrnek az-, ezék utáni és az előbbivel teljesen azonos magatartását az előbbinél enyhébben büntetendő, a Btk. 145. §-a szerinti, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségeként minősíteni. A Legfelsőbb Bíróság ítéletiében a már ismertetett álláspontja indokolásául kifejtettej, hogy a Vonatkozó tényállás szerint a vádlottnak szolgálati feladatát képezte - az ügyeletes tiszti .szolgálatból fakadó teendők elvégzése, így többek között neki kellett intézkednie a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és előállított személy őrizetbe vételére, vagy szabadon bocsátására. A vádlottat, mint ügyeletes tisztelt e szolgálati tevékenységgel összefüggésben értesítették arról, hogy az előállított személy bűncselekményt követett el és erre tekintettel ment a szolgálati helyére. Nem saját elhatározásából helyezkedett tehát ittas állapotban szolgálatba. Az italozással éppen e szolgálat szabályait szegte meg. Szólgálatba helyezése és a sértettel szembeni intézkedése ekként önmagában jogszerű volt és csak a bántalmazás bizonyult jogellenesnek. E magatartást tehát egyébként jogszerű hivatali ténykedése során tanúsította. Hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság ítéletében arra is, hogy a Btk. 144. §.. generális tényállás és a hivatalos személy cselekménye csak akkor minősíthető ekként, ha az egyéb speciális hivatali bűncselekményként nem értékelhető. Mindemellett, mivel a vádlott részéről nem jogtalan szolgálatba helyezkedés történt, a Legfelsőbb Bíróság azon iránymutatása, amely az ital hatása alatt jogtalanul szolgálatba helyezkedő rendőr cselekményének minősítésére vonatkozik, jelen esetiben nem lehet irányadó. Ilyen módon pedig a generális rendelkezést tartalmazó Bitk. 144. §. 'helyett a speciális 146. §-t kellett megállapítani, természetesen a Btk. 327. §. szerinti szolgálati vétség mellett. Véleményem szerint 'az első fokú bíróság tetszetősnek tűnő érvei ellenére is tévesen foglalt állást. , A kérdés eldöntésénél azt hiszem alapvető, hogy bizonyos jogellenes magatartásuk miatt az erre feljogosítottak hatósági intézkedéseket foganatosíthatnak. Azok a hatósági személyek pedig, akik e jogosítvánnyal rendelkeznek, az intézkedés előfeltételei fennforgása esetén jogosan, kötelességszerűen járnak el. Az a körülmény, hogy a jogszerű hatósági intézkedés végrehajtása során a hatósági szémély jogellenes magatartást is tanúsít, az egész magatartást nem teszi jogellenessé, hanem a megvalósított jogellenes cselekménynyel az elkövető csak a, büntetőjogi felelősségre vonására szolgáltat alapot. A példában érintett sértett indokot adott a hatósági intézkedésre, így jogszerűen kerülhetett. sor az őrizetbe vételre. A mindenkori ügyeletes tiszt pedig jogosult az ezzel 'kapcsolatos határozat meghozatalára. A vádlott az érintett esetben ügyeletes tiszt volt, így az említett határozat tárgyában jogkörében járt el. Az, hogy szeszes-italt fogyasztott szolgálat közben és a sértettet bántalmazta, nem teszi a hivatali eljárást, az őrizetbe vétel érdekében
r kifejtett tevékenységet jogszerűtlenné, ellenkezően az ennek érdekében tanúsított magatartás egyenesen a társadalom érdekeit szolgáló tevékenység, így a Vádlott az elárás tárgyát képező cselekményével .csak a saját büntetőjogi felelősségét alapozta meg. Ilyen módon pedig, mint ezt a Legfelsőbb Bíróság ítélete .kifejtette, a cselekmény vonatkozó része csak a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazásként minősülhet. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint szeszesital hatása alatt álló szolgálatban nem levő rendőr jogszerűen akkor helyezkedhet szolgálaltba, ha a társadalom vagy egyes .személyek érdekei kerültek veszélybe és ez rendőri intézkedést igényel, vagy az elkövető felelősségre vonása érdekében szükséges a rendőri külön fellépés, ugyanakkor az intézkedést más 'hatósági személy nem végezheti el. 'Felmerülhet a konkrét ügy kapcsán, hogy nem tágítható-e a most ismertetett gyakorlat akként, hogy a szolgálatban lévő és szolgálati ideje alatt leittasodott rendőr sem végezheti el a rendőri intézkedések körébe vágó feladatokat csalk akkor, ha ennek más által való foganatosítása nem lenine biztosítható. Ez, esetben érvényre jutna a Szolgálati szabályzat azoh elve, mely szerint szeszesital hatása alatt álló személy szolgálati feladatokat nem láthat el és a jelen ügy vádlottja cselekményét a Btk. 144. §, szerinti hivatali visz-' szaélés bűntetteként lenne indokolt minősíteni, mivel jelzése alapján mód lett volna, hogy az őrizetbe Vétel tárgyában más, erre ugyancsak feljogosított személy döntsön. A gyakorlat említett bővítésére nincs azonban lehetőség. Más személy 'intézkedésre való felkérése a már elkövetett szolgálati vétségre tekintettel önfeljelenit'és lenne. Erre pedig senki nem kötelezhető. 2. A hamis vád és a hamis tanúzásra rábírás Az ítélkezési gyakorlatban problémaként jelentkezett a hamis vád és- a hamis tanúzásra rábírás egymáshoz való viszonya is. Konkrét ügyben a hivatalos személy I. r. vádlott elhatározta, hogy a sér- . .tett ellen anélkül, hogy erre alap lenné, büntető eljárást fog kezdeményezni. E óéiból jelentést írt elöljárójának, hogy a sértett az általa jelzett körülmények között az államrend ellen izgató kijelentéseket ,te!tt. Az elöljáró arra utasította, hogy készítsen újabb jelentést és abban nevezze meg a felkutatható tanúikat is. A vádlott ezek után felkereste ismerősét a II. r. vádlottat, akit úgy tájékoztatott, hogy a sértett az általa megjelölt helyen és időben valóban tett izgató kijelentéseket, majd arra kérte, hogy a megindítandó büntető eljárás során olyan tanúvallomást tegyen, miszerint ő is hallotta a sértett izgató nyilatkozatait. Az I. r. vádlott ez alkalommal a sértettről részletes személyleírást adott, sőt ¡a sártettnek tulajdonított kijelentésekről' készített feljegyzését is átadta társának, hogy azt tanulmányozhassa. Á II. r.. vádlott a kérés teljesítésére vállalkozott és miután az ügyben az I. r. vádlott újabb, a tanút is megnevező jelentése alapján az illetékes hatóság nyomozást rendelt el, a II. r. vádlott tanúvallomásában állította, hogy a sértett az ő jelenlétében bűncselekményt megvalósító kijelentéséket tett. A katonai ügyészség az I. r„ vádlottat hamis vád, a II. r. vádlottat pedig hamis tanúzás címén vádolta. ' A katonai bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével mindkét vádlottat hamis vád bűntettében, mondotta ki bűnösnek.
k
A II. r. vádlott cselekményének a mór ismertetettek szerinti minősítésénél a Büntetőjogi .Döntvénytár 3944. sz. alatt közzétett eseti döntésére volt figyelemmel, mely szerint „a Btk. 172. §-ába ütköző bűntettet az követi el,, akli mást hatóság előtt bűntett elkövetésével hamisan vádol. Ennek leggyakoribb megnyilvánulási formája a feljelentés éspedig az olyan feljelentés, aimi valótlan adatokat tartalmaz. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a bűntett megvalósul akkor is, amikor hamisan vádló tanúvallomás alapjában teszi meg a hamis állításait, vagyis nemcsak a saját elhatározásián alapuló nyilatkozat valósítja meg a bűntettet, hanem az is, amelyet valaki tanúvallomásra kötelező hatósági felhívás alapján tesz", , . Ugyanakkor az első fokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bűncselekmény elkövetésével való vádolás fogalmi körébe esik az az eset is, amikor-az elkövető a tárgyaláson tészta már eljárás tárgyát 'képező cselekménnyel kapcsolatbán olyan.tanúvallomást, amely á vádat általa is tudottan hamis adatainál fogva erősíti. Mivel pedig a 'II. r. vádlott a sértettől semmiféle izgató kijelentést nem hallott, niem ás volt vele azonos helyen az általa állított körülményék között, őt hamisan vádolta. Az első fokú ítélet ellen a katonai főügyész törvényességi óvást emelt és a Legfelsőbb Bíróság ennek folytán a II. r. vádlott cselekményét hamis tanúzás bűntettének minősítette. • ' • A Legfelsőbb Bíróság ítéletében rámutatott, hogy az említett törvényi rendelkezést értelmezve már többször kifejtette, miszerint a törvényben írt tényállást mindéin olyan tevékenység megvalósítja, amely a 'büntető eljárás megindítására alapul szolgálhat. Ebből eredően megvalósítható az hamis tanúzással is és ez esetben a cselekmény nem hamis tanúzááként, hanem hamis vádnak minősül, feltéve, hogy a hamis tanúvallomásban előadottak szolgálnak alapul a hamisan megvádolt személy ellen — a tanúvallomásban előadott cselekmény miatt — az eljárás megindítására. Ilyen módon tehát a hamis vád bűntette éppen azáltal választható el a hamis tanúzástól, hogy az előbbi alapot szolgáltat valaki ellen, valamely bűncselekmény miatt a büntető eljárás megindítására, míg az utóbbi a cselekmény miatt már folyamatban levő büntető eljárás során csupán mint a vádat támogató vagy enyhítő bizonyíték vehető figyelembe. Valamely fontos ügy terheltje ellen ilyen módon a tanú akkor követi el a hamis vádat, ha más cselekmény és nem az eljárás tárgyát már képező cselekmény kapcsán terjeszt elő hamis vádat tartalmazó vallomást. A tanú e-» vallomása során természetesen ia vádlotton kívül más személyt is illethet hasonló tartalmú vallomással. Ha pedig az e vallomásban előadott cselekmény miatt az eljárás még nincs folyamatban, ekkor is a hamis vád valósul meg. Az érintett ügy kapcsán pedig az állapítható meg, hogy a sértett elleni eljárás alapjául az I. r. vádlott jelentése szolgált. Ugyanakkor az I. r. vádlott a II. r. vádlottnak a hamis tanúzásra felbujtásával a sértett ellen bizonyítékot kohol;. A II. r. Vádlott már folyamatban levő eljárás során tett vallomást, így nyilatkozata nem az eljárás megindítására szolgált, hanem csak mint bizonyíték volt figyelembe vehető. A konkrét ügy kapcsán, a kérdés teljesebbé tétele érdekében indokolt az e körben • kialakult gyakorlat rövid összefoglalása.
Eszerint:
<
— a vádolás — a hamis vád tekintetében — elsősorban nem perjogi aktust jelent, hanem minden olyan tevékenységet, amely büntető, fegyelmi vagy szabálysértési eljárás megindítására alapul szolgálhat. Az ilyen hamis' vádat nemcsak az érdemi intézkedésre hivatott hatóságnál lehet- élőterjeszteni, hanem minden olyan egyéb hatóságnál, hivatalos személynél, aki azokat a bűncselekményeket, amelyekről hivatalos, hatáskörében tudomást szerzett, az érdemi intézkedésre jogosított hatóságnál feljelenteni köteles; — a .terhelt védekezési szabadsága keretén belül bármikor módosíthatja vallomását, de védekezési szabadsága nem teredhet ki bűncselekmény, így a 'hamis Vád elkövetésére sem; — ahány személy ellen irányul a hamis vád, annyi, rendbeli bűncselekmény valósulhat meg, függetlenül attól,, hogy azt .csupán egy okiratban veigy szóban egy alkalommal terjesztették elő; — a hatóság félrevezetésének vétsége csak akkor állapítható meg, ha az elkövető tudomása szerint .meg nem valósult bűncsélekmény elkövetésének látszatát kehi anélkül, hogy meghatározott vagy felismerhető személyt Vádlolna vagy .gyanúsítana; ha a vádlott meghatározott vagy 1 meghatározható személyre tereli gyanúját, a magatartás hamis vád megállapítására alkalmas; • — a hamis v á d ' megállapítását a törvény eshetőleges szándék esetén is lehetővé teszi; — a hamis vád miatt mindaddig nincs helye büntető eljárásnak, amíg az . az ügy, amely a hamis vád miatt indult, jogerősen befejezve nincs; — ha a hamis vádat tartalmazó vallomás mind á hamis vád, mind a hamis ¡tanúzás tányelemeit kitölti, a hamis vád megállapítása indokolt.
A ikövetkezsőkben az előbbi, problémával összefüggő olyan esetet szeretnék felvetni, amelyben az első fokú bíróság tévesen foglalt állást a hamis tanúzásra rábírás megállapításakor. IA vonatkozó tényállás szerint a helyőrség komendáns beosztásban levő, • tiszti rendfokozatot viselő vádlott ismeretségbe került egy sorkatona nőismerősével és annak barátnőjével. Az előbbi a vádlottat arra kérte, tegye lehetővé, hogy a sorkatona elhagyja a laktanyát és vele találkozhasson. A vádlott ezek után remélve, hogy a kérelmező barátnőjével közelebbi kapcsolatba kerül, telefonált a sorkatona elöljárójának és valótlanul azt állította, hogy. korábban az egyik katonai objektumnál lövöldözés támadt, ennek körülményeiről az érintett sorkatona ismeretekkel bír és azok tisztázása érdekében., a sorkatona kihallgatása szükséges. Ismételt kérésre, miközben a vádlott ugyancsak valótlanul arra is hivatkozott, hogy az illetékes katonai ügyészségtől kapott megbízást a sorkatona kihallgatására, az elöljáró a sorkatonát a vádlott közvetlen felügyelete alá helyezVe, semmiféle, még személyi okmányokkal sem ellátva, a laktanyából a következő nap délelőtt 10 óráig, elengedte. A vádlott pedig ezek után az említett személyekkel és azok rokonaival szórakozva töltötte az éjszakát. Közben pedig a sorkatonát arra oktatta ki, hogy majd bevonulása után elöljárójának jelentse, miszerint jelen volt akkor, amikor korábban, az objektumnál lövöldözés volt i's távolléte alatt az ezzel kapcsolatos helyszíni szemlén vett részt. A Vádlott. ezeknek megfelelő valótlan adatokat tartalmazó okiratot készített és ezt átadta a sorkatonának és . a -
laktanyába az engedélyezett időpontnál későbben azzal küldte vissza, hogy az okiratot elöljárójának mutassa be és távollétét a kioktatásban és az okiratban foglaltak szerint indokolja. A sorkatona a hamis okiratot elöljárójának bemutatta és ekkor a kioktatásnak megfelelően szóban is nyilatkozott. Az eseményekre ¡később fény derült és a büntető eljárás megindult. Ezek után a Vádlott megkereste a szórakozásban ugyancsak részt vett egyik polgári .személyt és őt is a fentiek szerinti hamis vallomás megtételére kérte. Ugyanakkor kérelmét le is . írta, azt átadta ennek a személynek a sorkatonához való eljuttatás céljából, hogy azt áttanulmányozva a későbbiek során is az előzőeknek megfelelően, a valóságtól eltérően nyilatkozzon. A kérelefti a sorkatonához eljutott, azonban ennek ellenére , a vádlott által felhívott személyek már a valóságnak megfelelően tettek vallomást. Az első fokú bíróság a vádlott érintett cselekményét 1 rb. hivatali visszaélésnek, 1 rb. közokirathamisításnak és 2. rb. 'büntető ügyben hamis tanúzásra rábírás bűntettének minősítette. Az utóbbi bűncselekmények alapját a sorkatona és a már említett polgári személy már ismertetett befolyásolása képezte. Vizsgálódásunk szempontjából az a kérdés, megállapítható-e az, hogy a vádlott a sorkatona tekintetében megvalósította a hamis tanúzásra rábírást. Az első fokú bíróság is kifejezetten vizsgálta ezt, nevezetesein, hogy helye van-e a hamis tanúzásra rábírás megállapításának vagy a vádlott és a sorkatona között egy együtt elkövetett vagy összefüggő bűncselekmény miatti közös védekezésről van szó. és így e körben bűncselekmény megállapítására kerülhet sor. Az utóbbi bűncselekmények alapját a sorkatona és az említett polgári dott arról, hogy őt a vádlott fondorlattal hozta ki a laktanyából. Ilyen módon a vádlott már akkor bűncselekményt valósított meg, amikor a sorkatona erről még nem is tudott. Ezek tekintetében tehát, közös elkövetésről szó nem lelhetett, így közösen kialakított védekezés sen jöhet szóba. A vádlottnak a felhívása pedig a tanúvallomást illetően ezekre a körülményekre is kiterjedt, ennél fogva pedig a hamis tanúzásra rábírás megvalósult a sorkatona ese1 tében is. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a sorkatonával kapcsolatos hamis tanúzásra rábírás alól bűncselekmény hiányában felmentette. Álláspontját azzal indokolta, hogy a vádlott fondorlattal érte el, miszerint a sorkatonát elöljárója a laktanyából 'kiengedje. Erről pedig a sorkatona is tudomást szerzett, hiszen menyasszonya a laktanya közélében várta, és amint a vádlottal együtt elhagyta a szolgálati helyét,, a bevonulásig együtt italoztak. Ezek után a vádlott a sorkatona részére egy hamis közokiratot készített, amelyben az eseményeket úgy tüntette fel, mintha a laktanya elhagyására kihallgatása céljából lett volna szükség. Ennek valótlanságával ugyanakkor a sorkatona is tisztában volt, a hamis közokiratot távollétének igazolására mégis bemutatta. így pedig a vádlottal együtt bűncselekményt követett el, hiszen magatartása a Btk. 220. §-ának b) pontjában írt bűntett kimerítette függetlenül attól, hogy ellene büntető eljárás nem indult. A bűncselekmény elkövetői pedig egymás között a felbujtói minőségben elkövetett hamis tanúzás, illetőleg a hamis tanúzásra rábírás bűntettét, nem valósíthatják meg. Az elkövetők vallomásának az egyeztetéseként előadott valótlan tényállítás, a Védekezés körébe esik, tehát nem meríti , ki a hamis tanúzás bűntettét és a felbujtó részéről a felbujtói minőségben elkövetett hamis tanúzás bűntettét sem
'A -Legfelsőbb Bíróság határozatának fentiek szerinti részletes ismertetése utón vizsgáljuk *neg ismét a tényállást. A sorkatona elöljárói intézkedésre engedélyt kapott, Ihogy a laktanyát a vádlottal együtt elhagyja. Eddig semmiféle ¡bűncselekményt nem követett el és a laktanya elhagyásáig! arról sem tudott, hogy a vádlott ilyet megvalósított. Ugyanakkor a szolgálati helyét az erre jogosított személy engedélyével szabályosan hagyta el. Ezek után tudta meg, hogy a vádlott őt bűncselekmény ¡útján hozta ki a laktanyából. Jelentős, hogy a vádlott által elkövetett és a későbbiek során általa is megismert bűncselekmény, miatt feljelentési kötelezettséget a törvény nem ír elő. Ezen túlmenően peidig, amikor a vádlott — aki neki rendfokozatánál fogva elöljárója — ezt számára lehetővé tette, a szolgálati helyére azonnal visszatért. Ekkor vitte magával a hamis adatokat tartalmazó okiratot, amiit elöljárójának bemutatott, majd ¡annak tartama szerint nyilatkozott szóban .is. Az okirat átadása előtt azonban semmiféle .aktív tevékenységet kifejtő magatartása nincs, ¡amely bármely bűncselekményt megvalósítana. Tetszetősnek tűnik az az álláspont, hogy a vádlott 'bűnös tevékenységéből eddig a sorkatona semmiféle közösséget nem vállalt, a megvalósított cselekmények csak a vádlottat terhelik, ennek folytán abból másra semmiféle büntetőjogi felelősség nem hárulhat. A vádlott pedig a saját felelősségének elkerülése érdekében ötlötte ki már előre a valótlan indokot és amikor azt okiratba foglalta és a sorkatona által azt az alakulathoz eljuttatta, csak a korábban már megvalósított cselekménye miatti saját védekezését konkretizálta. A sorkatona pedig nem a saját felelősségét kívánta csökkenteni a vallomásával és. az okirat bemutatásával — nem is volt mi ellen védekeznie —, hanem a vádlottat Védte, annak felelősségre Vonása meghiúsítása érdekében utólag tevékenykedett, így pedig lényegében bűnpártolói tevékenységet vlégzett a vádlott felhívására. Mivel pedig. ¡az alapcselékmény elkövetője nem köteles a saját felelősségre vonását célzó eljárás sikerét előmozdítani, nem lehet a. javára irányuló bűnpártolás vétségének felbujtója sem. Ilyen módon pedig a hamis tanúziásra rábírás, illetve — megfelelő esetben —, a hamis tanúzásra felbujtás valósul meg. (Büntetőjogi Döntvénytár 4967. sz. esete.) Még inkább e körbe esőnek látszik az a további Vádlottá tevékenység, amikor már az eljárás alatt ¡kísérelte meg a sorkatonát hamis vallomásra bírni. A kérdés tehát azon múlik, hogy a vádlott és a sorkatona követett-e el olyan bűncselekményt, amely következményei alól közös védekezéssel önmentéssel kívántak menekülni,-lehet-e tehát jelen esetben az Okirat bemutatása és á már említettek szerint előterjesztett hamis állítás a sorkatona részéről az önmentés eszköze. A kérdést más oldalról vizsgálva megállapítható, hogy a vádlott bűncselekményéről, ' arról, hogy őt a laktanyából hivatali hatalmával visszaélve hozta ki, a sorkatona röviddel a laktanya elhagyása után tudomást szerzett. Ilyen módon pedig tudta, hogy csak formálisan van jogszerű engedélye a távollétire, tartalmilag jogtalanul van távol a szolgálati helyéről. Ezt felismerve nyilvánvalóan szándékegység alakult ki közte és a vádlott között és ezután már a bűnös elképzelésnek megfelelően járt el. A vádlottal együtt kísérelte, meg szolgáilati elöljárói előtt a távollétét valóban jogosnak elismertetni és ezért a ¡már korábban kifejtett saját bűnös, tevékenységét is és a .vádlott hasonló magatartását is igyekezett menteni a hamis okirat felmutatásával, és a hamis vallomás előterjesztésével.
Ilyen módon pedig, mint ahogyan a Legfelőbb Bíróság a fentiekben ismertetettek szerint kifejtette, a vádlott és a sorkatona között olyan bűnös kapcsolatai atoul ki, melynek közös védekezése volt az első fokú bíróság által a vádlott terhére megállapított és hamis tanúzásra rábírásként értékelt magatartás.
/
Egy hivatali bűncselekmény minősítéséről*
-
írta: Dr. Szőgyényi József r. alezredes, katonai főügyészségi ügyész A hivatali bűntettek egy részének elhatárolása a gyakorlatban esetemként még ma is problémát Okoz. Egy kérdés cikk formájában, s a teljesség igénye nélküli feldolgozását az alábbi bűnügy vetette fel:* Egy rendőr szkv. 1974. március 24-én 20 órától fogdaőri szolgálatot látott el. Szolgálatba lépés előtt italozott, de elöljárói — kellő ellenőrzés hiányában — ezt nem észlelték. A megyei rendőrfőkapitányság fogdájának 29. sz. cellájában két 21 éves nő volt előzetes letartóztatásban. A zárkákat este 21 órákor zárták. Villanyoltás után az egyik nő kopogott a zárka ajtaján, s kérte a r. szkv.-t engedje ki a mosdóba, hogy lázas beteg, rendkívül sok folyadékot fagyasztó cellatársa"" részére vizet vigyen. Ezt a kérést a r. szkv. teljesítette, amit észlelt a folyosó másik végén szolgálatot teljesítő r. ftörm., aki felhívta a figyelmét arra, hogy villanyoltás után a zárkában levő őrizeteseket a folyósóra kiengedni nem lehet. Amennyiben azoknak vízre van szükségük, azt. a zárkába a szolgálatot teljesítő fogdaőrnek kell beadnia. Ezzel a szabállyal egyébként a r. szkv. is tisztában volt. Ennek ellenére később—- a r. ftörm. távollétét kihasználva — a vízért kopogó őrizetes nőt ismét kiengedte a zárkából, majd vele együtt a közeli mellékhelyiségbe ment, s ott közös megállapodással közösültek. A minősítéssel kapcsolatosan bárom álláspont alakult ki. Az egyik álláspont szerint a r. szkv. magatartása a-Btk. 150. § b) pontjába ütköző hivatali működéssel kapcsolatban jogtalan előny elfogadásának megállapítására alkalmas. A másik szerint a cselekmény a Btk. 149. § (1) bek. szerinti hivatali kötelességszegésért jogtalan előny követeléseként értékelhető, míg végül voltak olylanok is, akik a Btk. 144. §-foa ütköző hivatali Visszaélésben látták megállapíthatónak az elkövető bűnösségét. Ügy vélem, hogy ha egy — ténybelileg viszonylag egyszerű — cselekmény jogi megítélése terén ilyen eltérések lehetségesek, azzal indokolt foglalkozni, megkísérelve az egységes álláspontok mellett és ellen szóló érvek összefoglalását abban a reményben, hogy egy esetleg kialakuló vita hozzásegíthet bennünket a helyes megoldásihoz. E sorok írója ennek megfelelően csak a saját álláspontját ismertetheti. 1. Azok akik úgy vélték, hogy a r. szkv. e magatartásával a Btk. 150. § b) pontjába ütköző bűntettet követte el, álláspontjukat a következőkkel indokolják: „A közösülés a vádlottnál olyan előnyként jelentkezik, amely alkalmas arra, hogy a későbbi hivatalos működését, a fogdaőri szolgálati feladatainak mikénti ellátását, a közérdek kárára befolyásolja. Ez a tevékenység pedig a Btk. 150. § b) pontja szerinti bűntett tényelemei körébe vág. «Mint az az alábbiakból kiderül, ennek az álláspontnak a híveiben is felvetődött, vajon nem volna-e helyesebb, ha a vádlotti magatartás jogi minő* Vita-cikk.
sítését a Btk. 144. §_ba ütköző bűntettként értékelnénk. Énnek a törvényhelynek az alkalmazását azonban elvétették, aminek az indokait a következekben foglalták össze: „.Kétségtelen, hogy a vádlottat a későbbi fogdaőri szolgálatának ellátásában az, elfogadott előny a közérdek kárára beolyásolhatta volna. Ez azonban a Btk. 144. §-ba ütköző bűntettnek nem tényállási eleme, így a Btk. 150; § b) pont szerinti minősítés felel meg a vádlotti tevékenységnek." • ¡Ez az indoklás sajnos nem viszi előre az ügyet, hiszen csupán arról próbálja meggyőzni az olvasót, ami nyilvánvaló: nevezetesen, hogy a Btk. 144. §-nak nem „tényállási eleme" a közérdek kárára történő bfeolyásolás lehetősége. • ' . Ennek az álláspontnak a hívei tehát jogi véleményüket azért alakították ilyenformán, mert a vádlott számára megszerzett előnyt vizsgálták, s azt alkalmasnak tartották arra, hogy „őt" a közérdek kárára befolyásolja. A Btk. 150. § b) pontja a következőképpen rendelkezf.k: „az a hivatalos személy, aki hivatali működésével kapcsolatban olyan előnylt fogad el, amely hivatali működését a közérdek kárára befolyásolhatja" stb . .. A törvény szövegében az első szembeötlő szó az „elfogad" ige, mint tényállási élem. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (II. kötet 153. oldal) az elfogadást a következőképpen magyarázza: • „ajánlatot egyetértésével magára nézve érvényesnek ismer el; beleegyezik". Az ismertetett tényállásban nem található olyan adat, amely arra utal, hogy a sértett azért, mert' a beteg, s rendkívül sok folyadékot fogyasztó cellatársa részére zárás után vízért kopogott ki, a vízvételt engedélyező, és ezzel hivatali kötelességét megszegő vádlott számára, kötelességszegésért bármilyen előnyt felajánlott volna. Ilyen kérése a vádlottnak sem volt. A vádlotti magatartás tehát itt még az alkalmazott minősítés szerint sem volt tényállásszerű. További elvégzendő elemzést igényelt, hogy a vádlott oldalán jelentkező előny vajon alkalmas volt-e- arra, hogy őt a közérdek kárára befolyásolja. Az előnynek a közérdek kárára1 történő befolyásoló jellegét pontosan meghatározni' ném lehet. A Btk. miniszteri ind-ok'olása (264. oldal) e bűntettét akkor láítja megállapíthatónak: „amikor a hivatalos személy által elintézendő ügy esetén kívül, a hivatalos személy részére — e minőségére tekintettel — azért adnak, vagy ágérnek előnyt, hogy jóindulatát minden eshetőségre figyelemmel elnyerjék". Az idézett indoklásból kétségtelen, hogy az .előnynek alkalmasnak kell lennie a hivatalos személyben a lekötelezettség érzésének kiváltására, jóindulatának elnyerésére, hivatali kötelességének jövőbeni részrehajló teljesítése érdekében. Ebből következük, hogy e bűntett elkövetőjét nem vezeti a hivatal. kötelességszegés célzata. Sőt, nem is követ el hivatali kötelességszegést. M ű k ö d é s e — rnírit ezt a Btk. Kommentárja 705. oldalán felvázolja: „anyagi és eljárási szempontból egyaránt kifogástalan". E bűntett a Btk. 149. §-ba ütköző bűntettől elsősorban ott lehet elhatárolni, hogy míg a Btk. 149. , § folyamatban levő, a Btk. ,150. § b) pontja elsősorban lezárt ügyet tételez fel, s lényegében a törvényhozó célja az ügyintézést követő utólagos ajándék elfogadásának tilalmazása.
Áz adott tényállásból pedig elsősorban arra kell következtetni, hogy á vádlott nem ügyintézőként, hanem fogdaőrként járt el. Kötelességét megszegte ugyan, de ez a kötelességszegés a sértettel való közösülés lehetőségének a célját szolgálta. Az alkalmazott minősítés tehát téves. 2. A másik álláspontot képviselők a következő konstrukciót alkalmazták: A vádlott kötelességét- megszegte, mert az őrizetest a zárkából a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére kiengedte. E kötelességszegéséért jutott olyan előnynyökhöz, mely az adott ügyben a sértettel tartént közösülés volt. Magatartását tehát a Btk. 149.. § (1) bekezdésébe ütköző bűntettként kell értékelni. A Btk. 149. §-ában megállapított törvényi tényállásnak ugyanis éppen a kötelességszegési célzat az egyik leglényegesebb. eleme. A vádlottat az őrzésére bízott sértett vonatkozásában — a Rendőrségi Fogdaszabályzatban pontosan körülhatárolt — hivatali ténykedés teljesítésének kötelezettsége terheli. Tényként nyert megállapítást, hogy a vádlott — figyelmeztetés ellenére — megszegte a Fogdaszábályzatot, amikor takarodó után a sértettet kiengedte a zárkából. E kötelességszegés eredményeként juthatott egyáltalán olyan helyzetbe, hogy az vele közösülhetett, tehát jogtalanul előnyhöz jutott. E jogi fejtegetésben fellelhető ellentmondások önmagukért beszélnek. Látható ugyanis, hogy a fenti álláspont képviselői világosan felismerték, hogy a Btk. 149, § megállapításához szükséges a kötelességszegés célzata. Ugyjanakkor arra is Világosan rámutatott, hogy a vádlott! kötelességszegés eredménye a vádlotti oldalon jelentkező jogtalan előny volt. Indoklása tehát egyértelműen arra utal, hogy a Btk. 149. §-ba ütköző minősítés téves. A Btk. 149. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy: „Az a hivatalos személy, aki hivatali kötelességének megszegésére, .'hatáskörének túllépésére vagy a hivatali helyzetével összefüggő egyéb visszaélésre a neki vagy tudatával másnak adott vagy ígért előnyért ajánlkozik vagy . vállalkozik . . . " stb. E. bűntett első megvalósítási alakzata a hivatali kötelességszegés. Jogi tárgya azonban a hivatali élet tisztasága. Az ügy vádlottja megszegte hivatali kötelességét, hiszen • a Fogdaszabályzat tiltó rendelkezése ellenére zárás után kiengedte a vízért kopogtató sértettet, s e hivatali kötelességszegés „eredményeként" előnyhöz is jutott. Ebből következik, hogy a vádlott hivatali kötelességszegése egy pillanatra sem lehet vitás. A Btk. 149. §-a szempontjából a hivatali kötelességszegés célzatként épül be a törvényi tényállásba. ¡Ez a kötelességszegés jelenti általában a jogi tárgy sérelmét, s ennek kiemelése az elhatárolás szempontjából rendkívül lényeges. Mivel azonban a Btk. 149. §-a tipikusan korrupciós jellegű bűntett, vizsgálni kell, hogy a vádlott szubjektumában cselekménye elkövetésénél milyen folyamatok játszódtak le. ~ Az akairati cselekvést ugyanis megelőzi az elhatározás, a szándék kialakulása. Amikor tehát a hivatalos személy cselekszik, pszichológiai értelemben a szándékát valósítja még. Az adott bűnügyben á vádlott célja sértettel való közösülés volt. Elhatározása is erre irányult, nem pedig a hivatali, kötelességének megszegésére. Ezt azonban csak úgy tudta végrehajtani, hogy a rendelkezésére álló lehetőséget használta' ki. Az egy pillanatra sem lehet vitás, hogy a jogtalan előnyhöz kötelességének megszegésével jutott. A Btk. 149. §-a szándékos bűntett. A szándéknak azonban nem kötelességszegésre kell irányulnia, így a hivatalos személy tudatának csak azt kell átfognia, hogy az előnyt kötelessége megszegéséért kapja, illetve fogja kapni.
A vádlott a sértettnek nem ígért kötelességszegést, nem biztosított a számára jogtalan előnyt, s a sértett nem kért a vádlottól sem a közösülés előtt, sem azután a jövőre vonatkozó kedvezőbb bánásmódot. A vádlott számára a közösülés kétségkívül jogtalan előny volt. Ezt az előnyt azonban nem a kötelességszegésért, hanem kötelessége megszegésével, hivatali helyzetéből adódóan szerezte. De nem valósult meg a vádlotti magatartással a Btk. 149. § (1) bek. további, két elkövetési alakzata sem. A vádlott ugyanis kötelességének megszegésével — a kötelessége az lett volna, hogy zárás után a zárkából senkit sem .enged ki — hatáskörének túllépésére, vagy egyéb visszaélésre nem ajánlkozott, s nem vállalkozott. (Mindezekből következik, hogy ,a tényállásban .írt vádlotti magatartás nem minősülhet ¡Btk. 149. § (1) bekezdésbe ütköző bűntettként sem. •3. Álláspontom szerint a vádlott terhére a Btk. 144. §-ba ütköző hivatali visszaélést kellett volna megállapítani. A hivatali visszaélés jellegzetes sajátképi bűntett. Elkövetési magatartása a hivatali kötelesség megszegése, a hatáskör túllépése, illetőleg a hivatali helyzettel való egyéb visszaélés. Társadalmi következménye pedig a jogtalan hátrány okozásában, illetve a jogtalan előny szerzésében realizálódik. A vádlott által elkövetett cselekményt tehát abból a célból kéli vizsgálni, hogy a jogtalan előny vagy hátrány bekövetkezett-e, bár a törvényi tényállás az eredmény bekövetkezését sem kívánja meg. Ugyanakkor a törvényi tényállás — szubjektív elemként — a célzatot is tartalmazza. E bűntett tehát csak akkor valósul meg, ha az elkövető kifejezetten azért szegi meg a kötelességét, hogy — a más irányú társadalmi hatást a jogtalan előnyt vagy hátrányt előidézhesse. Mint az a tényállásból kitűnik, a vádlotti magatartás célja kifejezetten a számára elérhető jogtalan előnyben realizálódott, így magatartásának egységes jogi megítélése, azért volt nehéz, mert e cselekmény is — a tő bibi hivatali bűntetthez .hasonlóan — „átfedéses" volt. Az elhatárolási problémát tehát az okozta, hogy ebben az esetben is — mint mindten hivatali bűntettnél —- a hivatalos személyek által elkövetett bűncselekmény több jogi tárgyat sért, vagy sérthet. Ebből következik, hogy az elhatárolásnál elsősorban a jogi tárgyból kellett volna kiindulni, nevezetesen a hivatalos személy kötelességteljesítését, s a hivatali élet tisztaságát kellett volna vizsgálat tárgyává tenni a vádlotti magatartás jogi megítélése során. • A ¡hivatalos személy által tanúsított „elkövetési magatartás" valamilyen módon mindig összefüggésben kell, hogy álljon az elkövető hivatali helyzetével, s mindig az ún. „bizalom" sérelmével jár. Ebből pedig az következik, hogy ha a hivatalos személy hivatali működésével kapcsolatosan .bármilyen bűncselekményt követ el, az a „bizalom" sérelmén keresztül egyben kötelességszegést is jelent. Lényeges tehát a.célzat, a szándék, az eredmény pontos vizsgálata is. • A hatályos Btk, a hivatali bűntetteket tíz törvényi tényállásban szabályozta. A tíz tényállásból hét tényállásra az a jellemző, hogy az elkövetési magatartás szoros összefüggésben van az elkövető hivatali helyzetével. iS bár a Btk. 151., 152., 153. §-ai ném tekinthetők szorosan vett .hivatali bűntetteknek, mert alanyai kívül esnek a hivatalos személyek körén, mind a tíz törvényi tényállás egyaránt a „bizalom" elvére épült. Ha a hivatali bűntettek elhatárolása a kifejtett szempontok figyelembe vételével történik, az egyes bűntettá magatartások jogi megítélése még átfedése esetén is, egyszerűvé válik.
A katonai ügyészi általános felügyeletről i >
.
' Irta: Dr. Solymosi Zoltán őrnagy I.
'
Az Alkotmány és az ügyészi törvény fontossági sorrendben határozza meg az ügyészi feladatokat. E sorban az ügyészi általános felügyeleti tevékenység ugyan a harmadik helyen áll, jelentőségét azonban ez a körülmény nem csökkenti. A törvényességi garanciák összefüggő rendszerének egyik, továbbra is fontos láncszemé az ügyészí általános felügyelet. A törvényszabta új követelmények és a lehetőségek azonban szükségessé tették a felügyeleti tevékenységünk ismételt végig göndolását, — egyebek mellett — a számbeli és időbeli arányok megfelelő kialakítása érdekében is. A helyes arányok kialakításakor — megítélésünk szerint — elsősorban az általános félügyelet tárgyi hatályának törvényi meghatározásából kell kiindulni. Az ügyészi feladatok törvényi megfogalmazásából számunkra egyrészt az a következtetés adódik, hogy a katonai ügyészi általángs felügyelet nem terjed ki a fegyveres erők és testületek egész tevékenységére, azaz, hogy kizárólag törvényességi szempontból vizsgálhatók a parancsnokok, vezetők eljárásai, döntései, másrészt, hogy az ¡általános felügyeleti munkát a szoros értelemben Vett jogalkalmazási és igazgatási kérdések Vizsgálatára ¡kell szűkíteni. Önmagában ez a körülmény — amely egyébként az ügyészi törvényből eredő lényeges új vonás — szükségszerűen az arányok módosulásához és a témák átgondoltabb megválasztásához kell, hogy vezessen. Ezt indokolják. létszámviszonynak is. A katonai ügyészi nyomozati tevékenység és a vádképviseleti munka menynyisége előre nem tervezhető. Ez a tény.is kétségtelenül befolyásolja az áiltalánois felügyeleti munka tervezését, különösen a •.vizsgálatok számszerűsége tekintetében. /
Az általános félügyeletnek — a többi szakágban végzett tevékenységéhez viszonyított — helyes aránya kialakítására irányuló törekvés már korábban is tapasztalható volt. Ezeket az arányokat az elmúlt időszakban előforduló meglehetősen nagymértékű ,(25—50%-ig terjedő) emelkedést, majd csökkenést követően — ' v é l e ményem'szerint helyesen és a katonai ügyészi szervezet létszámViszonyainak is megfelelően ;— az 1972. évet követően sikerült kialakítani. E szerint- ma máinem az általános felügyeleti tevékenység további csökkentése, hanem a szintentartása és tartalmasabbá tétele a feladatunk. A mennyiségi arányok helyes meghatározása azonban nem jelenti azt, hogy e téren már senimiféle gondunk nem lenne. Elsősorban munkaszervezési problémák mutatkoznak. Az általános felügyeleti vizsgálatok rendszerint a tárgyfélév második felére, utolsó harmadára esnek, nem oszlanak meg arányosan. A munka' ily módon keletkező torlódása • szükségképpen csökkenti a-vizsgálatok alaposságát és megszakítja folyamatosságát. A feladatok torlódnak, mert az idő sürget.
Mindezek ¡kedvezőtlenül hatnak az elmélyült munkára, egyes területek pedig bizonyos időre kikerülnek az ügyész látóköréből. Ez a törvényesség felügyelete szempontjából semmiképp sem hasznos, •Ami most már a munka tartalmát illeti, e téren az Alkotmány 77. § (3) bekezdéséből és az 1972. évi V. törvény 2. § (2) bekezdéséből indiültunk ki. Mindkét jogszabály egybehangzóan kimondja, hogy „az állam minden szervének és minden polgárának kötelessége, hogy ' a z Alkotmányt, az alkotmányos, jogszabályokat megtartsa és feladatkörében eljárva megtartassa". . Mint ismeretes ez. a rendelkezés.; a gyakorlatban, a. mi viszonylatunkban azt jelenti, hogy .a maguk területén a fegyveres erők és testületek parancsnokai, vezetői felelősek elsődlegesen a törvényességért. Ebből következően véglegesen szakítottunk azzal a feelfogással, hogy működési területünkön szinte kizárólagosan mi volnánk a felelősek a törvényességi helyzetért. Ezt a felelősséget " egyedül nem vállalhatjuk, ez nem is feladatunk és nincs erre lehetőségünk sem. Feladatúink viszont a 'parancsnokokban és vezetőkben tudatosítani az Alkoítmányból adódó kötelezettségüket, ^szilárdítani a törvényességért való felelősségük tudatát. Röviden: elő kell segíteni egy szemléleti változást. Területükön — csakúgy mint bizonyára' másutt is — a parancsnokok, vezetők, a katonai ügyészt a .törvényesség őrének. tekintették —. és tekintik ma- is. Ezt á felfogást — akarva, akaratlanul — mi magunk is segítettük kialakulni, azzal, hogy sokszor olyan tartalmú és terjedelmű Vizsgálatokat végeztünk — ,a legteljesebb egyetértésükkel — amelyek az ő feladatkörükbe tartoztak volna. Szívesen Vették ezt,' mert „felesleges" munkatehertől. szabadítottuk meg őket. Véleményük szerint a, katonai ügyészségnek a hosszú évek során bevált módszerei alakultak ki a vizsgálatok lefolytatására. Mégnyugtató volt szátaunikra, hogy egy-egy katonai ügyészi, vizsgálat „rendbe 1 tette" az adott területet egységüknél. ; . ' • ' { •Bármennyire hízelgő is számunkra , vizsgálataink hasznosságának, szakszerűségének elismerése _a parancsnokok, Vezetők részéről, a már említett okok miatt kötelességünk volt e helyzeten Változtatni, és megtenni — bár még csak néhány ¡kezdeti lépst — annak érdekében, hogy a szemlélet az Alkotmány és az ügyészi törvény követelményeinek megfelelően fejlődjön. • ,• • ^ -• • II. Amint ez köztudott a' fegyveres erőknél s testületeknél már korábban is fejlett volt az általános- és szakellenőrzés rendszere és szervezete. Az ellenőrzési feladatok végrehajtásának személyi feltételei is biztosítottak. ,E szervek munkaterv szerint végzik ellenőrzési feladataikat. Ebből kiindulva elsősorban az volt a törekvésünk, hogy a .parancsnokok, vezetők, az egységek, szervek törvényességi helyzetének felmérése és a törvényesség biztosítása érdekében a jövgben fokozottan .vegyék igénybe az ellenőrzést végző szervek munkáját a törvényesség szempontjából lényeges kérdések .megvizsgálására is. Ennék érdekében a parancsnokkal folyó • megbeszéléseinken hangsúlyoztuk: az Alkotmány módosítás »-és az ügyészi törvény értelmében a parancsnokra, illetőleg a szakellenőrzést végző szervekre hárul azoknak a- feladatoknak jelentős része is, amelyeket a .katonai ügyészségek: az általános felügyeleti tevékenységi körökben eddig végeztek. .Ugyanakkor a magunk feladatát e téren abban láttuk, h o g y — az átmenet biztosítása érdekében— közös vizsgálatok; szervezésével segítsük ö magasabbegységek, illetve a . megyei rendőrfőkapitányságok . illetékes ellenőrző szervei-
nek/f.munkáját;' Úgy véltük, ilymódon lehetőség nyílik a hosszú évek során kialakult helyes ügyészi vizsgálati módszerek és ;tapasztalatok átadására,. és az .-ügyészi- -vizsgálatok lényegét képező törvényességi i szempontok érvényesítésére. Megjegyzem, hogy,, az ilyen jellegű közös munkát a Katonai Főügyészségnek q főhatóságok szintjén is lehetne koordinálnia, munkatervben egyeztetnie. Ily módon elképzelhető közös vizsgálatok lefolytatása, ¿ központi munkaterv szerint is, amikor egy-egy téma országos felmérésének igénye felmerül. Korábban már volt példa ilyenekre: a határőrség előállítási gyakorlata törvényességének vizsgálata és a rendőrség gumibothaszná'lata törvényességének vizsgálata egyaránt ..főhatósági szintű közös vizsgálat volt. i Mindenképpen hasznosak é s — véleményünk szerint — a jövőben is alkalmazhatók a ' k ö z ö s ^vizsgálatok akár egyes szakterületek tekintetében, akár pedig'komplex — "több szakterületet átfogó —r formában; mind összehangolt •központi tervutasítás, mind pedig helyi'kezdeményezés .alapján. Tapasztalataink szerint a közös vizsgálatoknak megfélelő szervezeti keretet biztosíthatnak a helyi együttműködési megállapodások. Lehetőséget nyújthatnak a. jogalkalmazás törvényességének ellenőrzésére irányuló parancsnoki és ügyészi tevékenység 1 összehangolására, tervszerűvé tételére. Az év végén,' amikor a központi tervutasítások már ismertek és a munkatervek körvonalai is kirajzolódtak, célszerű a parancsnokokkal, vezetőkkel rögzíteni az együttműködési megállapodásba kerülő közös vizsgálatok témáját, lefolytatásának módját és, határidejét. .'• A közös vizsgálatok tartására irányuló kezdeményezéseink azonban eleinte minden helyesnek látszó elképzelésünk ellenére , rendre kudarcba fulladtak. A sikertelenséget .elemezve' arra a közös elhatározásra jutottunk, hogy a parancsnokokkal, vezetőkkel tudatosítani kell azt a célt, amelyet a 'közös vizsgálatok tartásával el kívánunk érni. Tehát következetes és szívós meggyőző munkára van; szükség a parancsnokok, vezetők szemléletének formálása érdekében. De inemcsak a meggyőzés, hanem a közös'munka tartalmának jó meghatározása és a szervező tevékenység is fontos. Ügyelni kell arra, hogy olyan legyen. a közös vizsgálat, amelyből megfelelő (általánosítható) következtetés vonható le az adott magasabbegység, illetőleg megyei rendőrfőikapitányság egy-egy területén az általános törvényességi helyzetre. A közös munkát jól segíti a vizsgálati terv közös elkészítései a szükséges joganyag helyes megválasztása és tanulmányozása is. : Kezdeti sikert jelentett ¡a két miskolci egységünknél a polgári alkalmazottak > kártérítési és fegyelmi ügyeinek törvényessége tárgyában tartott kö.-> zös vizsgálat. Jóival a vizsgálat megkezdése előtt megállapodtunk a magasabbegység parancsnokával a vizsgálatban résztvevő személyt, illetően. Eztrköve-, tőén került sor a joganyag összeállítására; tanulmányozására és a vizsgálati terv elkészítésére. A vizsgálatokat ezután az alakulat ügyésze és a magasabbegység személyügyi alosztályának beosztottja közösen végezték el. További előrehaladást jelentett egy közös, most már több témára kiterjedő úm. komplex vizsgálat tartása. E közös komplex vizsgálatra nem is mi, hanem az egyik magasabbegység parancsnoka tett javaslatot. Ennek' nagyon örültünk. Ügy éreztük, hogy ezzel a parancsnoki kezdeményezéssel .is > lemérhető a .meggyőző munkánk eredményessége. A közös komplex vizsgálat lefolytatására a magasabbegység egyik ezredénéi került sor. E közös ¡felügyeletünk során a sorállomány panaszai előterjesztésére, a panaszok, törvényes és gondos ¡kivizsgálására vonatkozó szabályzati előírások betartását, az ese-
menyek, rendkívüli, események kivizsgálását, a kártérítési eljárást szabályozó egyes rendelkezések végrehajtásait, valamint á dicsérő és fenyítő jogkör alkal-. mazásánák törvényességét Vizsgáltuk. -• • A komplex vizsgálatba bevontuk — a magasabbegység parancsnokának rendelkezése alapján — az említett területeken jártas szaktiszteket ás. A vizsgálatra való félkészülés a korábban már említett módojti történt. Tapasztalataink szerint a vizsgálatba bevont elvtársak jól segítették munkánkat és a későbbi tevékenységükben is hasznosítható tapasztalatokat szereztek. ¡Ma már ott tartunk mind a közös vizsgálatok, mind pedig a közös komplex vizsgálatok tartása terén, hogy. .néhány ilyen vizsgálat munkaterveinkben, együttműködési megállapodásainkban is szerepel. , A -másik igen hasznos módszer a vizsgálat kezdeményezése. Ez a módszer Véleményem szerint inkább az elsőfokú ügyészségek helyi kezdeményezéseként vezethet eredményre. A vizsgálat kezdeményezésére a katonai ügyészségre beérkezett, kellően ellenőrzött információk, vagy a csapatoknál, szerveknél lefolytatott általános felügyeleti vizsgálat, az egyes bűnügyek nyomozásának tapasztalatai, illetvé a fogadó órákon szerzett adatok, nyújthatnak alapot. Az említett esetekben hasznos és szükséges kezdeményezni a téma minden alárendelt szerwe kiterjedő vizsgálatát. Figyelemmel kell lenni, hogy a Vizsgáitatás fontos, lényeges kérdésre vonatkozzék, és alkalmas legyen az adott terület törvényességi helyzetére. vonatkozó következtetésekre, továbbá figyelembe kell venni a vizsgálatra felkért szerv munkaterhelését is. ¡Konkrét bűnügyekben szerzett információk alapján kezdeményeztünk vizsgáitatást előbb a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Rendőrfőkapitányság, majd a Hajdú-Bihar megyei és a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság alegységeinél, valamint á Forradalmi Készenléti Rendőri Zászlóaljnál a fegyverek és lőszerek biztonságos tárolása és őrzése tárgyában. Borsod megyében a korábbi időszakban ugyanis több rendőr követett el halálos kimenetelű , élet elleni bűncselekményt szolgálaton kívül, Szolgálati fegyverrel. Szükségszerűen vetődött fel az a kérdés, hogy megoldott-e a szolgálati fegyverek biztonságos tárolása és őrzésé. A Borsod megyei Rendőrfőkapitányság vezetője alapos és széles' körű vizsgálatot folytatott le kezdeményezésünkre. A vizsgáitatás eredménye, szülte azt a felismerést, hógy a másik két rendőrfőkapitányságon és a Forradalmi Készenléti Rendőri Zászlóaljnál is célszerű hasonló témakörben Viasgáltatást kezdeményeznünk A. szervek. vezetői által elrendelt vizsgálatok 'mind a négy helyen megfelelő intézkedésekre vezették. Az előzőekhez hasonló módon egy általunk nyomozott bűnügyben szerzett információ álapján kezdeményeztünk az egyik főkapitányság vezetőjénél vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy helyesén történik-e a főkapitányság területén a járőrszolgálat szervezése és a kötelező ellenőrzéseket miiként hajtják végre. A Vizsgáitatás kezdeményezéséhez az indítékot az a tény szolgáltatta, hogy a ¡bűnügy járőrszolgálatot ellátó terheltjei a járőrgépkocsi felhasználásával mozgási területeket, sok kilométerrel elhagyva követtek el bűncselekményeket. A főkapitányság vezetője által elrendelt vizsgálat a járőrszolgálat szervezése és ellenőrzése terén számos hiányosságra derített fényt, melynek alapján megfelelő intézkedések történtek azok megszüntetésére. Több olyan vizsgáitatás kezdeményezésünk is volt, amikor.® vizsgálat tartását nem egy, hanem több téma tekintetében kértük. A Katonai Főügyészség munkaterve írta. elő a katonai ügyészségek részére a belügyi vezetők pénz-
, üigyi-anyagi, ellenőrzési kötelrnei betartásának vizsgálatát. A vizsgálatot, meghatározott helyeken lefolytattuk és az így szerzett- tapasztalataink alapján .felkértük a főkapitányságok vezetőit,, hogy az általunk nem vizsgált - alegységeknél is folytassanak e témakörben vizsgálatot. , " .- 7 Tapasztalataink szerint a vizsgálat tartására' történő felkérés, a belügyi szerveiknél gyakoribb a Debreceni Katonai. Ügyészség : illetékességi területén, mint a honvédségi alakulatoknál. Ennek okát abban látom, hogy a belügyi szervek tevékenysége jogszabályok által" jobban körülhatárolt, ennél fogva a jogszabályoktól való „eltérés" lehetősége is nagyobb. Másrészt a honvédségi alakulatok parancsnokai az előforduló bűnügyeket bizottságilag vizsgálják, azok tapasztalatait mélyrehatóan elemzik és a bűncselekményt elősegítő -okok megszüntetésére, a körülmények felszámolására azonnal hathatós intézkedéseket tesznek. Emellett a bűnügyek. kapcsán szerzett információk gyakran.. csupán egyedi,- helyi jellegű hiányosságokra utalnak, ezért kevésbé általánosíthatók. •III.
.
- '
.
Az 1973. május 1-én hatályba lépett 3/1973. Legf. Ü. sz. utasítás részletesei! szabályozza az egységes ügyészi általános felügyeleti .tevékenységet. Az utasítás meghatározta áz általános felügyelek tevékenység szervi- hatályát is.. Előírta, -hogy milyen szintű ügyészség mely szerveknél jogosult általános •felügyeleti vizsgálat tartására. Az ügyészi törvény és az .alaputasítás á szervi hatályt érintő lényeges módosítást a .korábbi szabályozáshoz képest, nem tartalmaz. Az alaputasításhoz kapcsolódó katonai főügyészi utasítás nyilvánvalóan részletesen fogja szabályozni honvédségi és belügyi területen egyaránt; hogy - milyen, szintű szervek felé gyakorolhat általános törvényességi , felügyeletet a Katonai Főügyészség, illetve az elsőfokú katonai ügyészségek. • Véleményem szerint célszerű lenne a kérdést úgy „szabályozni, hogy pl: a HSM-beíp, valamint a seregtestek törzseinél a Katonai Főügyészség, ezek alárendeltjeinél pedig a területileg illetékes elsőfokú katonai ügyészségek! végeznék az általános törvényességi feügyeleti vizsgálatokat. Az így szerzett •tapasztalatokat • a Katonai Főügyészség összesítené, elemezné -'és értékelné. Ezáltal a magasabb szervezeti egység egészének általános törvényességi hely. zetéről pontosabb képet nyerhetne az illetékes seregtest és a .Katonai Főügyészség egyaránt. E mellett a magasabbegységek alárendeltjeinél előforduló — helyi ¡kezdeményezésű vizsgálatok során feltárt — törvénysértések a megfeMő . információcseré eredményeként a Katonai Főügyészség irányító tevékenysége folytán ismertté. válnak a többi alárendelt egységeknél'és a területileg illetékes katonai ügyészségeknél is. Ezzel elérhető lenne, hogy egy adott területen észlelt törvénysértő gyakorlat esetén az elsőfokú ^ katonai ügyészségtől beérkezett információ kapcsán a Katonai Főügyészség a magasafobegység (v. seregtest) egészénél Vizsgálatot rendeljen .él' a katonai ügyészségek részére, illetve vizsgáltatást ¡kezdeményezzen a magasabbegység .(v. seregtest) illetékes szakszerve útján. Ügy vélem, hogy ezzel növekedne a Ka- : •tolnai Főügyészség irányító munkájának az operativitása és az általános f e l ügyeleti tevékenység szervezettségének színvonala is. , A honvédségi alakulatoknál, és a határőrségnél gyakran előfordul, hogy á magasabbegység' törzse az ügyészség illetékességi területén, állomásozik,, egyes alárendeltek, azonban nem. Az információcsere hiányában a magasabbegység
állomáshelye szerint illetékes katonai ügyészségnek nincs, tudomása az illetékességi területén kívül állomásozó, de- az ugyancsak a területén levő magasabbegységhez:, egységhez' tartozó alakulatoknál végzett általános felügyeleti vizsgálatokról, azok eredményéről, a tett intézkedésekről. Hasznos .lenne ezért a magasabbegység, egység székhelye szerint illetékes katonai ügyészségnek megküldeni az ilyen , általános felügyeleti vizsgálati jelentéseket. így az elöljáró szerv székhelye szerint illetékes katonái ügyészség átfogó képet kaphatna a magasabbegység, egység egészének általános törvényességi •helyzetéről. .(Ezt a gyakorlatot folytatjuk egyébként a bűnügyi munkában, amikor az érdemi befejező határozatokat, vádiratokat megküldjük az elkövető állomáshelye szerinti illetékes katonai ügyészségnek.) Szükséges lenne ezenkívül az általános felügyeleti vizsgálati munkát' "s koordinálni: az adott magasabbegység, egység alárendeltjeinél azonos témából tartani a területileg illetékes katonai ügyészségnek az általános felügyeleti vizsgálatot. Ez a parancsnoknak is segítséget jelentene az általános törvényességi helyzet megítélésében és a szükségessé váló átfogó intézkedések megtételében. , . , s i
(
Fegyverbarátaink
joggyakorlatából
Fordította: Dr. Korda György hb. alezredes . A Varsói Szerződés tagállamainak katonai igazságügyi szervei közötti kapcsolatok erősödése, a delegációk kölcsönös cseréje nemcsak egymás munkájának jobb megismerését, az együttműködés még szorosabbá tételét tette lehetővé, haníem hasznosítható tapasztalatokhoz is Vezetett. A baráti hadseregekben jelentkező problémák a fegyveres erők szervezetének és a katonai igazságügyi szervek leiépítésének alapvető egyezősége folytán lényegében •hasonlóak, s ez lehetővé teszi a jó kezdeményezések általánosítását, s azon keresztül saját munkánk megjavítását. Természetesen mindig figyelemmel •kéül lennünk e 'mellett 'a jogszabályi rendezés eltéréséből eredé sajátosságokra. E tapasztalatcserét, a felhasználható ismeretek általánosítását szeretnénk a jövőben elősegíteni a baráti országok joggyakorlatának ismertetésével, azokon a területeken, ahol a jelentkező problémák hasonlósága ezt lelhetővé teszi. Kezdetként ezért a Német Demokratikus Köztársaság Katonai Főügyésze és .Legfelsőbb Bírósági Katonai Kollégiuma egyik olyan állásfoglalását ismertetjükj amely egy nálunk is napirendén levő problémával foglalkozik, s komoly elemző munkája révén általánosításra is alkalmas. A jobb érthetőség kedvéért közöljük egyben az N D K Büntető Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezését is, miután az. némileg eltér a miénktől, s ebből ered, hogy az állásfoglalás egyes következtetései nem egyeznek a 'mi gyakorlatunkkal. 1A
'Katonai Főügyész és az N D K .Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumának -
közös állásfoglalása ••
|
'
a B t k . - n a k — a katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvásról és a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadásáról szóló — 256. §-a alkalmazása tekintetében: , ' ' ' *
*
*
A Btk. 256. ,§-ának alkalmazása az utóbbi években mind a katonai ügyészségek .nyomozás .elrendelési' és vádemelési, mind pedig, a. katonai bíróságok ítélkezései gyakorlatában igen sok nehézséget okozott. A katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvás és a katonai szolgálati kötelezettség; teljesítésének megtagadása tényállásának.. megállapíthatóságához a törvény álital megkövetelt ismérvek ! tisztázatlansága oda vezetett, hogy a Btk. 256. §-áb,an írt büntető rendelkezést megengedhetetlenül kiterjesztően 'értelmezték és olyan cselekményekre is alkalmazták, amelyek a Btk. ö. Fejezetében' írt más büntető rendelkezések alá esnek. Vonatkozik ez mindenekelőtt olyan esetekre, amikor továbbszolgáló vagy hivatásos katonák a legkülönbözőbb okokból fegyelemsértések. vagy bűncselekmények elkövetésével kísérelték' meg, hogy elérjék különleges szolgálati viszonyuk sorkatonai szolgálatra való átváltoztatását, vagy a katonai szolgálatból, illetve katonai pótszogálatból való elbocstásukat.
1. A Btk. 256. §-ának tartalma és alkalmazásainak problémái 1/1. A Btk. 256. §-a a katonai szolgálat rendeltetésszerű teljesítésére vonatkozó állampolgári kötelesség következetes megvalósításának biztosítását szolgálja. Abból 'kiindulva,, hogy a szocialista haza, államhatalma és vívmányai védelme állampolgáraink megtisztelő joga és kötelessége, és ezen alkotmányos kötelezettség megvalósításának legmagasabb rendű formája a Nemzeti Néphadseregben, valamint a fegyveres szerveknél teljesített katonai szolgálat, a Btk.-256. § védi a csapatok hadrafoghatóságát, mégpedig: ., — a katonai' szolgálati kötelesség teljesítésének megtagadása (Btk. 256. § <1) bek. 2. tétel), ^ — a katonai szolgálati kötelezettség alóli fondorlatos kibúvás (Btk. 256. § (1) bek. '1. tétel), :— a 'katonai szolgálati kötelezettség alól kibúvás (öncsonkítás, egészségrönltás) (Btk. 256. § (2) bek. 1. tétel), továbbá —• a katonái szolgálati kötelezettség alól szolgálatra alkalmatlanság színlelésével való kibúvás (Btk. 256. § (2) bek. 2. tétéi) ellen. 1/2. A Btk. 256. §-a értelmében a cselekmény irányulhat a katonai kötel e z e t t s é g teljesítésének teljes vagy részbeni, végleges vagy időleges megtagadására. Mindez Vonatkozik a katonai szolgálati kötelezettség , alóli kibúvás eseteire is. Megvalósulhat így a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása esetben is, ha á tettes nem hajlandó egy meghatározott időpontban bevonulni, vagy egy meghatározott kiképzés tartamára szolgálatot. teljesíteni, továbbá akkor .is, ha valamely meghatározott fegyvernemnél, vagy egy bizonyos állomáshelyen nem hajlandó a szolgálatot ellátni. Éppígy megvalósulhat a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása, ha a tettes nem hajlandó a katonai szolgálati kötelezettségét valamely meghatározott módon (például ^ Nemzeti Néphadsereg helyett más fegyveres testületnél) teljesíteni; 1/3. A Btk. 256. §-a alkalmazásának előfeltétele, "hogy a katonai szolgálati viszony a jogszabályi rendelkezésekben és a katonai szabályzatokban foglal tafcriak megfelelően már megelőzően létrejöjjön, á tettes a katonai életviszonyokba beilleszkedjen és elöljárói, alárendeltségében álljon. 2.
A Btk. 256. §-a (1) bekezdés 2. tételének alkalmazásához (Katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása.)
2/1. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének?-megtagadása, a Btk. 256. §-a {1) bekezdésének 2. fordulata - szerint a tényállás tárgyi oldaláról megkívánja a még hátralevő' katonai .Szolgálat teljesítésének e l ö l j á r ó v a l szemben történő n yí 1t megtagadását. Nem elégséges azonban annak megállapításához önmagában a tettes arra vonatkozó kijelentése, hogy nem. hajlandó tovább szolgálatot teljesíteni, hanem szükséges, hogy e szándékát egyidejűleg meg is valósítsa, azaz annak megfelelő oly magatartást (tevést vagy mulasztást) tanúsítson, amivel nyilvánvalóaín kifejezésre juttatja a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésével szembeni, elutasító magatartását. Ez állapítható meg például abban az esetben, ha a tettes elöljárója azon f e l s z ó l í -
t á s a ellenére, hogy folytassa katonai szolgálatát, megmarad tagadó álláspontján, és nem hajlandó, a- katonai szolgálati viszonyából reá háruló, vagy a részére adott parancsból, illetve a szolgádat napi rendjéből eredő feladatait. teljesíteni. Ha a tettes ilyen esetben nem telje, siti a parancsot vagy nem látja el szolgálati teendőit, avagy megtagadja azok végrehajtását, nem a Btk. 257. §-ában írt paranosmegtagadás, hanem a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása /•' állapítható meg terhére, mivel magatartása es megelőzően tett kijelentései között egyidejűleg benső összefüggés áll fenn . 2/2. Á katonai szolgálati kötelezettség telesítésének megtagadása büntetőjogilag csak akkor releváns, ha az oly elöljáró előtt történik, akinek a tettes tartósan vagy időlegesen alá. van rendelve, avagy olyan sze.'. . .mély előtt, aki a Szolgálati Szabályzat 13. pontjában írt esetekben elöljárónak tekintendő. (Vö. 010/0/003. Szolg. Ut. I. Fejezet i, és 2. pontjai.) .
-
Megvalósulhat továbbá a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása az elöljáró azon megbízottja (pl. törzsfőnök, nyomozótiszt), előtt tett kijelentéssel is, aki annak utasítására a lcpnkrét ügyben eljár. Következik viszont ebből, hogy a katonai ügyész, a vizsgálatvezető, a feljebbvaló, avagy a népi rendőrség beosztottja előtt az elfogáskor, illetve a vizsgálat folyamán tett oly kijelentések, hogy az illető nem akar tovább szolgálatot teljesíteni, nem alkalmasak a tényállás megvalósítására.
2/3. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának az elöljáró előtt n y í l t a n kell történnie. Az olyan magatartás, amely az elöljáró részéről nyílt megtagadásként'nem ismerhető fel, nem esik a Btk. 256. §-a (1) bekezdésének 2. tétélében írt rendelkezés alá. 2/4. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása rendszerint szóban valpsul meg. Elkövethető, azonban írásbeli nyilatkozat benyújtásával is, ha abból- felismerhetően kitűnik szándéka és azt követi annak megvalósítása. Pusztán a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadására irányuló szándék írásbeli közlésé — például egy leszerelés iránti kérelem — önmagában véve még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősséget. Ha azonban a tettes példáiul szabadsága alatt közli - írásban elöljárójával, hogy nem akarja katonai szolgálati kötelezettségét tovább teljesíteni és ezen szándékát a Btk. •255. §-ában írt önkényes eltávozással valósítja meg, megvalósul a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának a tényállása ' az esetben, ha 'annak célja a szolgálat-teljesítés időleges (pl. egy gyakorlat tartamára) vagy részleges (példáiul egy különleges fegyvernemnél történő) ellátásának megtagadása. Ha viszont a magatartás célja a .katonai szolgálat teljesítésének tartós, vagy teljes megtagadása, vizsgálni kell, hogy az -nem valósítja-e meg a szökés tényállását. A szökéstől és az önkényes eltávozástól történő elhatárolás' egyéb kérdéseire , nézve lásd 6. pontot.) 2/5. A tényállás csak akkor valósul meg, ha a tettesnek a katonai szolgál lati kötelzettség teljesítésének megtagadására ténylegesen tehetősége van. Ez fennáll, ha a tettes abban a helyzetben van, hogy ténylegesen teljesít a katonai szolgálati viszonyból reá háruló kötelezettségaket. í g y
•s
az esetben is, ha „laktanyafogság" vagy „fogság katonai fogdában" fenyítést hajtanak végre Tajta, miután akkor is terhelik meghatározott katonai kötelezettségek.1 Ha azonban a tettes egy más bűncselekmény élkövetése miatt előzetes letartóztatásban van-és. a .vizsgálati fogsága alatt jelenti ki, hogy nem akar tovább katonai szolgálatoír teljesíteni, ténylegesen' nem valósít meg katonai. bűncselekményt, miután már nem 'tartozik csapattestének kötelékébe. A tettes, büntetőjogi felelőssége ilyen esetben csak akkor következik be, ha ténylegesen oly helyzetbe is kerül, hogy kijelentésének' megfelelően tud cselekedni.
2/6. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának ezen fordulata szándékos cselekvőséget tételez fel. Ekként megvalósításához az szükséges, hogy a tettes tartósan vagy időlegesen, egészben vagy résziben ne akarja a katonai szolgálatát tovább teljesíteni és ezen akaratát megfelelően megvalósítsa. 2/7. Az ismertetett alapelvekből, következik, hogy. azok a katonái, személyek, akik mint továbbszolgálók vagy hivatásosok szolgálati kötelezettséget vállaltak és ezt az általuk vállalt különleges szolgálati' viszonyt szeretnék megszüntetni, akkor tartoznak büntetőjogi felelősséggel a katonai, szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadásáért, ha a 2/1.—2/6. pontokban írtaik szerinti magatartást' valósíthatják meg. ' Amíg azonban száhdékuk keresztülvitele érdekében csak fegyelmi vétséget valósítanak meg, vagy büntetőjogilag nem tiltott más magatartást tanúsítanak (például a tanulmányi fegyelem ellen - vétenek vagy más módon teszik „lehetetlenné" magukat) a fitik. 256. §-ának alkalmazására Minős lehetőség. Ily esetekben a megfelelő döntés meghoza. talá kizárólag .a katonai, elöljárók hatáskörébe . tartozik. Ha azonban ezek a katonai személyek valamely más bűncselekményt követnek el, abból a célból, hogy azáltal elérjék katonai szolgálati viszonyuk megváltoztatását, minden esetben a megsértett konkrét rendelkezésnek megfelelően és nem a Btk. 256. §-ában írtak alapján tartoznak ¡büntetőjogi felelősséggel. A 'Legfelsőbb Bíróság .katonai büntető tanácsának 1970. december 15-én kelt — ZMST • 7/70. számú —. ítéletében kifejtett, ezen ¡alapelvekkel ellentétben álló nézetet (1. a Legfelsőbb Bíróság .Katonai Kcjllégiumának 1/1971. sz. Tájékoztatója) a Legfelsőbb' Bíróság 2. sz. ¡katonai büntető tanácsa 1972. december 7-én kelt — 2. ZMST. 6/1972. számú —• ítéletével kifejezetten megváltoztatta. • • 3. A Btk. 256. ,§-a (1) bekezdése 1. tételének alkalmazásához (Katonai szolgálati kötelezettség alóli fondorlatos' kibúvás.) 3/1. A Btk. 256. §-.a (1) bekezdésének 1. tételébe foglalt katonai szolgálat alóli fondorlatos kibúvás akkor állapítható meg, ha a tettesnek sikerül a Nemzeti Néphadsereg elbocsátásra, illetve szabadságolásira illetékes szerve — rendszerint a parancsnok — megtévesztésével elérnie a katonai szolgálati viszonyának megszüntetését, vagy időleges szabadságolását, illetve tényleges katonai szolgálat teljesítése alóli mentesítését. A tényállás e változatánál a megtévesztő magatartás a legtöbbször rendkívül súlyos személyi, körülmények látszatának felkeltésével valósul meg, hogy ezáltal, a tettes a szolgálati viszonyt szabályozó 1962. •'. január 21-i, továbbá 1970. december 10-i rendelet 19. . §-a (2) bek. c) pontjában, vagy 23. §-a (1) bek. g) pontjában, illetve 32. §-a (1) bek.
•
e) pontjában foglaltak alapján elérje a tényleges ^katonai szolálatból való elbocsátását. Megvalósulhat a tényállás e változata akként is, hogy a tettes abból a célból állítja valótlanul rendkívül súlyos személyi körülmények fennállását, családtagjainak halálát, balesetét vagy betegiségét, hogy ezáltal időlegesen vonja ki -magát a tényleges katonai' szolgálat teljesítése alól. Mindemellett csak az olyan valótlan állítások tartoznak e körbe, amelyek nem a tettes szolgálatképtelenségének színlelésére vonatkoznak, miután az a (2) bekezdésben . írt, rendelkezés alá esik.
3/2. Tárgyi oldalról a tényállás e változata akkor Valósul meg, ha a megtévesztő magatartással a tettesnek sikerül elérnie, hogy a tényleges ¡katonai szolgálatból elbocsájtsák, vagy szabadságolják, illetve a fennálló szabadságát meghosszabbítsák, avagy a szolgálat alól más módon mentesítsek. A megtévesztő magatartás és az illetékes szerv azzal előidézett tévedése, valamint áz annak alapján tett intézkedése között meg kell lennie az okozati összefüggésnek. Ha a megtévesztő magatartás leleplezése folytán az elbocsátásra, szabadságolásra, vagy a szolgálaitmentes. ség megadására nem kerül sor, úgy csak a bűntett kísérlete állapítható meg ténylegesen. 3/3. A katonai szolgálat alóli fondorlatos kibúvás tényállása1, éppúgy mint a ¡többi változaté ! is, csak szándékos magatartással valósítható meg. Ennek ,arra kell irányulnia, hogy a tettes elkerülje a katonai szolgálat további teljesítését, illetve egy meghatározott időre kivonja magát annak teljesítése alól. A szándék arra is irányulhat, hogy a tettes a szolgálat méghatározott módja •— például bevetés, gyakorlat vagy a szolgálatnak egy meghatározott helyen valló töltése — alól Vonja ki magát. i• összességében a cselekménynek a Célba vett, illetve bekövetkezett eredmény, a cselekvés intenzitása, továbbá az elöljáró megtévesztésének eszköze és módja folytán meghatározott súlyt kell elérnie. A helyőrségbe szóló kilépés, vagy a szolgálat-mentes hétvégiére eltávozás fondorlatos kieszközlése, még ha-. konkrétan a szolgálat teljesítése alóli, időleges kivonás szándékával történik is, semmi esetre sem valósítja meg a Btk. 256. §-ában írt bűntettet, hanem csak fegyelmi vétség. 4. A Btk. 256. §-a (2) bekezdése 1. tételének alkalmazásához 1 (Katonai szolgálata kötelezettség alól a szolgálatra alkalmasság csorbításával való kibúvás.) ' 4/1. A Btk. 256. §-á.nak (2), bekezdésébe foglalt tényállás változatok ¡kizárólag a tettesnek a ténylegesen meglevő vagy állítólag fennálló egészségi állapotára és a szolgálatképésség abból eredő korlátozottságára, avagy annak, állítólagos s'zolgálatképtelenségére vonatkoznak. A Btk. 256. §-a (2) bekezdés tényállásának e l s ő ' változata (a-szülgá'latképesséig csorbítása) tárgyi oldalról , a sérülés saját cselekvéssel történő előidézését követeli meg. Itt rendszerint áz úgynevezett öncsonkításról van szó. •. 'A tényállás tárgyi • oldalon afckor is megvalósul, hö más olyan egész. ségkárosodás következik be, amely a szolgálatképésség tartós v a g y időleges korlátozottságát idézi elő. Itt mindenekelőtt egészségkárosító - szerek alkalmazásává!, ' különösen azok bevételével betegség-tüneteik előidézéséről van szó. De megvalósulhat a tényállás akként is, hogy a
/
tettes á sérülést, illetve az egészségrontást más személy segítségével idézi elő. . • . 4/2. Alanyi oldalról a tettesnek szándékosan' kéli cselekednie, abból, a célból, bogy szolgálatképességét csorbítsa; Megállapítható e célzat, ha a tettes t a r t ó s v a g y , időlegesx szolgálatképtelenség, de legalábbis a szolgálatképesség tartós vagy időleges korlátozásának előidézésére törekszik. Épp így akkor is, ha a tettes szándéka a cselekmény elkövetésével valamely meghatározott szolgálat, illetve kiképzési feladat alóli, mentesülésre (például gyakorlatok alóli mentesülésre, csupán belső szolgálat ellátásáfa való alkalmasságra) irányul. Annak, hogy ,a tettes elérte-e ezt a célját, a tényállás megvalósulása szempontjából nincs jelentősége. ' 5. A Btk. 256. §-a (2) bekezdése 2. tételének alkalmazásához (Szoüigáiaiífcé.ptelenség színlelése.) 5/1. A Btik. 256. §-a (2) bekezdésének 2. tételébe felvett változat :— mint arra a 3/1. pontban leírtak már utaltak — olyan megtévesztő magatartás meglétét követeli. meg, amelynek álapján a tettes tartós vagy időleges szolgálatképtelenségét elismerik. Így rendszerint az egészségügyi szolgálat, beosztottját tévesztik meg a tettes tényleges egészségügyi állapota tekintetében. De sok esetben az elöljáróval szemben valósul meg a megtévesztés, többek között azzal, amikor a szolgálatképesség helyreállásának időpontjáról szóló igazolásit meghamisítják. . Fontos ©mellett, hogy az elkövető a megtévesztő magatartást elöljáróval vagy annak megbízottjával szemben tanúsítsa, és iaz a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése alóli mentesülésre irányuljon. El kell ugyanis határolni ettől azokat az eseteket, amikor a szogálátlképességre vonatkozó igazolás meghammisítása a -csapattól való önkényes távollét leplezésére, szolgál. 5/2. Alanyi oldaliról a tényállás ezen változatánál .is szükséges á katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvás céljából történő cselekvés (V. ö. 3/3. ponttal), különleges célzat azonban itt nem szükséges. A cselekmény — ,a Btik. 256. §-a (1) belkezjdés 1. tételéhez hasonlóan '— itt is csak akkor válik befejezetté, ha a tettes által célbavett eredmény — a , katonai szolgálati kötelezettség. alóli kibúvás — rendszerint az elöl-. járó, Vagy az orvos által adott mentesítés formájában bekövetkezett. A megtévesztő magatartás megkezdésével a cselekmény kísérleti szialkba Ikerül. t 6. Elhatárolási kérdések Amíg a Btk. 256. §-a (2) bekezdésének a katonai szolgálati kötele, zettség alól a szolgálatra alkalmasság csorbításával, illetve szolgálatképtelenség színlelésével való kibúvást5 tartalmazó változatairól van szó, addig —- ezek tényállásának kialakítása folytán —. nem okoz problémát az elhatárolás a Bltk. 9. fejezetének többi büntető rendelkezéseitől. Ezzel szemben a Btk. 256. §-a (1) békezdésében írt katonai szolgálati kötelezettség alóli fondorlatos kibúvásnak és'katonai szol* gálati kötelezettség teljesítése .megtagadásának a szökéstől {iBtk. 254. §.) az önkényes eltávozástól (Btk. 255. §.), valamint a parancsmegtagadástól (Btk. 257. §.) való. elhatárolása már a kérdések sorát vetette fel a gyakorlatban.
Y
A Bilik, 256. §-ában írt bűncselekmények tényállásszerűségéneik megállapításához szükséges követelmények (1/2—5. pontokban) és a büntetőjogi rendelkezés alapelveinek tisztázása viszont már lehetővé teszi a 9.. fejezetiben írt egyéb bűncselekményi tényállásoktól való elhatárolást. ¡Ebből -kiindulva. a következő iránymutatásokra kell tekintettel lenni. i ' •A katonai szolgálati kötelezettség alóli fondorlatos kibúvás .-'törvényi tényálésa (Btk. 256. § (1) bekezdés), épp úgy mint a szökésé (Btk. 254.. §), a katonai szolgálatra vonatkozó állampolgári 'kötelezettség teljesítésének a biztosítását szolgálja. A katonai szolálati kötelezettség, alóli kibúvás mindenek előtt abban különbözik azonban a szökéstől, hogy a tettes megtéveszti az arra illetékes szervet — rendszerint a parancsnokot — tényleges szándéka és célja: magának a katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvása tekintetében és ezáltal éri el szolgálati viszonyának végleges v a g y időleges megszüntetését. A szökésnél ezzel szemben a katonai szolgálati kötelezettség alóli kivonásra irányuló (szándék önkényes eltávozás vagy távolmaradás formájában nyilvánul meg. A katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvás már azzial is megvalósulhat, ha a tettes csupán i d ő l e g e s e n v a g y részlegfesen kívánja kivonni magát a: szolgálat teljesítése. alól. A szökés ezzel szemben feltételezi, hogy a tettes szándéka magának a katonái szolgálati kötelezettség alóli végleges és teljes kivonására irányuljon. >. A katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása (Btk. 256. § (1) bek.) és a B!k. )254. és 255. §-ában írt bűncselekmények vi* szonyának tisztázása különösen akkor jelentős, ha a szökés vagy, önkényes eltávozás összefügg a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadásával. Ilyen esetekben a következőkből kell kiindulni: — Ha a tettes azzal a szándékkal, hogy teljesen kivonja magát a katonái szolgálati kötelezettség teljesítése alól, csapattestét, szolgálati helyét vagy a számára meghatározott tartózkodási helyet önkénye-1, sen elhagyja, avagy attól távolmarad, mindig szökést valósít meg és n,em a katonái szolgálati kötelezettség teljesítésének . megtagadását; tekintet nélkül arra, hogy őrizetbe vétele előtt, Vaigy azt követően a katonai szolgálat teljesítését, elöljárójával szemben meg-, tagadja-e -vagy' sem, Ilyen esetekben a Btk. 256. §-ának • (1) bekezdése nem kerülhet alkalmazásra. , . — Ha azonban az önkényes eltávozás vagy távolmaradás nem a katonai szolgálati kötelezettség alóli teljes kivonásra irányult, hanem csupán a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének áz elöljáróval megelőzően közölt részbeni vagy időleges (v. ö. 2/4. pont — gya-korlat tartamára, valamely fegyvernemnél v a g y szolgálati helyen stb.) megtagadására vonatkozott, úgy az önkényes eltávozás vagy/ távolmaradáls a 1 katonai szolgálati kötelezettség teljesítése megtagadásának megvalósításaként értékelhető:" Ilyen esetekben a .Btk. 256. §-ámak (1) bekezdését és nem a Btk. 255. §-át kell alkalmazni. — A 2/1. pontban kifejtett alapelvnek megfelelően, a katonai szolgálati' , kötelezettség .teljesítésének megtagadása mindig csak. á még teljesítendő katonái szolgálatra vonatkozhat, és nem nyilvánítható ki visszamenőlegesen. Következésképpen nem állapítható meg a
\
szolgálat teljesítését a Ötk. 255. §-a szerinti, önkényes eltávozás kapcsán megtagadó terhére a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása önmagában azért, mert megelőzően engedély nélkül eltávozott. Ilyen esetekben a megvalósított tényállásnak , megfelelően, a Btik. 255. §-a kerül -alkalmazásra." 6/3. A Bt'k. 257. §-ában írt. parancsmegtagadással szemben, amely egy meghatározott .parancs teljesítésének nyílt megtagadásával valósul meg, a katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása alapvetően a szolgálat egészére vagy a 2/1. pontban leírt módon való teljesítésére terjed ki. ' " A katonai 'szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása és az annak véghezvitele során megvalósított egyedi parancsmegtagadás, illetve parancs iránti engedetlenség viszonyára nézve lásd a 2/1. pont alatt leírtakat. • 6/4; A sor-, illetve tartalékos katonai szolgálatra, valamint a rövid ideig tartó gyakorlatra szóló behívó parancs iránti engedetlenségre vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseik alkalmazása tekintetében adott iránymutatásokat a jelen állásfoglalás nem érinti. . *
.*
*
\
Az N D K Btk. 256. §-a Katonai szolgálati kötelezettség alóli kibúvás és katonai szolgálati kötelezettség teljesítésének megtagadása 1. Aki fondorlattal kivonja magát a katonai kötelezettség alól, vagy megtagadja a katonai szolgálati kötelezettség teljesítését, öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy próbaidőre való elítéléssel vagy katonai fogdával büntetendő. 2. Épp így büntetendő, aki abból a célból, hogy szolgálatra alkalmasságát korlátozza', magát megsebesíti, egészségét megrongálja, illetve más személlyel magát megsebesítteti vagy egészségét me'grongáltatja, avagy, pe: dig alkalmatlanságot színlel. . . '3. A kísérlet büntetendő. 4. Aki a cslekeményt szükségállapotban követi -el, egy évnél nem rövidebb szabadságvesztéssel büntetendő; -
A törvényesség és a fegyelem erősítését szolgáló katonai ügyészi tevékenység a Lengyel Néphadseregben.* írta: Czeslaw Zborja
.
A megelőző tevékenység, mely különösen a katonai rend és fegyelem szférájában jelentkező kriminogén tényezők 'kiküszöbölésére vagy korlátozására törékszik, a.katonai ügyészség létének, már egészen kezdetétől fogva, a bűnüldözés mellett, az ügyészi munka fő irányai közé tartozott. A katonai ügyészség tevékenységének ilyen alakulása mindenekelőtt a Szovjetunió területén létrejött, lengyel alakulatok népi jellegéből következett. A törvényességnek a szocialista humanizmus tételeiből kiinduló lenini koncepciója m.indenekeeőtt a meggyőzést és a bűnözés okainak megszüntetését parancsolj,a, s csak végső és társadálmilag indokolt helyzetben a büntető represszió alkalmazását. A katonai ügyészség feladatainak kialakulására jelentős hatással voltak még a hadseregszlervezés általános elvei, amelyek aktív munkára' kötelezték az Ügyészt, mindenekelőtt a rend és fegyelem erősítése és a katonai vagyon védelme, terén. ' A katonai ügyészek által végzett felügyeleti (ellenőrző), és megelőző tevékenység köre és jellege mindig szorosan alkalmazkodott a változó politikai, katonai, (társadalmi helyzethez, valamint, a Lengyel Néphadsereg egységeinek 1 harci és kiképzési feladataihoz. _ II. A szervezett megelőző és ellenőrző tevékenység első példáját a Tadeusz Kosciuszkb nevét viselő I. Gyalogos Hadosztály Ügyészségének tisztjei adták a siélcei táborban, ahol 1943 májusától kezdtek megalkulni és kaptak kiképzést a lengyel katonai egységek. Annak elleniére, hogy 1943 júniusában életbe lépett a Szovjetunióban működő Lengyel Fegyveres Erők Katonai Kódexe, az ügyészség ebben az időben még nem rendelkezett a tárgyalt területen folytatandó tevékenységet meghatározó jogszabállyal.- Az iránymutatást ebben a tekintetben főként a szovjet katonai ügyészek tapasztalatai adták; az általános felügyelet elnevezéssel jelölt legfontosabb megelőző-ellenőrző cékitűzéseket pedig a jelentkező igények szeriint a katonai egységek parancsnokaival és a politikai-nevelő apparátussal dolgozták ki.' A lengyel katonák sielcei kiképzésének, időszakára vonaktozó szűkös,, levéltári anyagból megállapíthatóan az ügyészség tisztjei a hadoszMlyparáncsnofcság utasítására . a tábori bizottságok működésének * Megjelent: A „ P r o b l e m y p r a w o r z a d n o s c i " 1975. évi 9. számában (15—28 oldal). Fordította: Dr. Hlavaty Attila. A cikket rövidítve közöljük. (Szerk.)
Szabályosságát, a kiképzésben részesülő katonák egészségügyi és létfeltételeit . vizsgálták, valamint megismertették . őket a büntetőkódex előírásaival, különös tekintettel a katonai, főiként pedig a harcmezőn elkövetett bűncselekményekért való . felelősségre. " . A katonai ügyészeket meghatározott felügyeleti tevékenység ellátására kötelező első dokumentum az 1943. IX. 20-án kelt 2.. sz. körlevél, amelyet. Siéloében, a Szovjetunióban működő 1. Lengyel Hadsereg parancsnoka, Zygmunt Berlinig dandártábornok adott ki. E körlevél a III. részben'többek közöitt az áll, hogy: „Az 'ügyész köteles állandó felügyeletet gyakorolni afölött, hogy a parancsnokság parancsait pontosan, a megjelölt határiidőben hajtsák végre." Ezen túlmenően a körlevél V. részében az ügyészre „ . . . a z őrizet (börtön) fölötti felügyelet" kötelezettségélt rótták. Az ügyészség működésének feltételeiben lényeges változás állt be, amikor a lengyel katonai egységek a kiképzésük lután bekapcsolódtak a harci cselekményekbe. Az ügyészség mindenféle ellenőrző és megelőző feladatát a seregek állandó mozgása közepette kellett teljesíteni gyakran az ellenséggel való 'harcérintkezésben. Ezek a körülmények azonban nem fékezték az e területen folytatott munkát, az ügyészi tevékenység bővítését és tökéletesítését és az új tapasztalatok összegyűjtését. Ebben;az időben az ügyészség szervezete dinamikus átalakuláson ment kédesztül. Az 1. Hadtest, valamint a 2., 3., 4. gyalogos hadosztály törzséinek megaflakulása kapcsán rövidesen létrejöttek a hadosztályok ügyészségei, valamint, a hadtest főügyészsége, amely később a hadsereg ¡ügyészségévé alakult át. Az alárendelt hadosztály-főügyészségeket irányító felettes ügyészség létrehozásának ténye lényeges szerepet játszott áz általános felügyeleti munka megfelelő irányításában és szervezésében. Külön kiemelkedő, hogy rendelkezéseket boicslátöittak ki az. ügyészeknek a katonai élet különböző területeire vonatkozó vizsgálatokba való aktív 'bekapcsolódásáról. A katonai ügyészeknek az egyes szolgálati ágak működése fölötti aktív felügyeleti tevékenységéről tanúskodik többek között az I. Lengyel Gyalogos Hadosztály ügyészének 1944 március hónapra szóló munkaterve, amelyben a következő ellenőrzéseket irányozta elő: , ,,— 2 gyalogos osztag utóvéd alakulatainak és önálló híradós alakulatának helyzete és mozgósítási képessége, — a titkos ás szigorúan titkos dokumentumok őrzése az 1 gyalogos osztagban és a Lengyel' Gyalogos -Hadosztály törzsében, . — az I. L G Y H parancsnoka és az egészségügyi szolgálat főnöke által az . egészségügyi megelőzés tárgyában kiadott parancsok végrehajtásának helyzete, ' — az I. L G Y H központi tábori postájának munkája (az I. Hadtest ügyészségéinek' munkaterve szerint); — a fegyelmi ügyeik elbírálásának gyakorlata,
'
— a lőfegyver és a hadianyag tárolásának és felhasználásának vizsgálata • az Utásztelepen és az Uitáázfcépzőben, •, —• az üzemanyagok kiadása . és tárolása a központi raktárban, -—. a szolgálat letöltésének módja a büntetőzászlóaljban."
Hasonló 'széles körre kiterjedően állították össze 1944 közepén-a 2., 3., 4. gyalogos hadosztály ügyészségének, valamint az L Hadsereg ügyészségének munkaterveit is.
A lefolyftaitott ellenőrzések eredményeiről az ügyészek feljegyzéseiket, nemegyszer pedig elég terjedelmes jelentéseket készítettek, amelyek konkrét javaslatokat tartalmaztak a megállapított hiányosságok megszüntetésére, A megállapításdkról haladéktalanul referáltak' az érdékeit parancsnokoknak (szolgálatfőnököknek), a magasabbparancsn.okök intézkedését igénylő ügyekbén pedig, írásbeli előteresztéseket dolgoztak ki. Az ellenőrzések anyagi, büntető vagy fegyelmi eljárás megindításának alapját is képezték azon személyekkel szemben, akik visszaélést követtek el vagy kirívó hanyagságot tanúsítottak. • ' A katonai ügyészségek működésük első időszakában — az általános felügyelat keretében — elbírálták a katonai intézmények eljárása és az. egyes katonák magatartása elleni panaszokat is. Az esetek többségében a panaszosok polgári személyek voltak. Aláhúzandó az a tény, hogy á hadosztályok ügyészei minden hónapban statisztikai jelentést készítettek a hadseregügyészség részére.a panaszok elintézésének módjáról. AyJ^okatlanul széles körre kiterjedt ellenőrző munkával ellentétben az ügyészségek tisztjei 1944 közepéig nem mutattak nagyobb aktivitást a megelőző tevékenység körében. Felhívja erre a figyelmét az 1944. VI. 5-én kelt, &t 1., 2., 3., 4. hadosztály ügyészeihez intézett ás másolatban a Szovjetunióban működő I. Lengyel Hadsereg Katonai Tanácsa tagjának, Alxander Zawadzlki dandártábornoknak is megküldött átiratában az I. Hadsereg ügyésze. Az átiratban aláhúzza, hogy ,,a bűnözés megelőzése elleni küzdelem, eigyilk formája a katonákkal, altisztékkel és tisztekkél a jogsértésekről és azok következményeiről folytatott beszélgetések. Ezt a munkamódszert azonban nem értékelik kellően és az ügyészek, „fölöttébb ritkán" találoznak a hadsereggel. A fentiekkel kapcsolatban az I. 'Hadosztály ügyésze elrendelte, hogy az , ügyészéle az egyes katonai egységékben széles körben folytassanak ilyen tartalmú beszélgetésekét a politikai-nevelő ügyekre illetékes paranosnokhelyettesekkel Való előzetes egyeztetés után. A bűnözés elleni küzdelemnek a megelőző beszélgetések formájában történő szorgalmazásával párhuzamosan az ügyészek növelték a katonai egységeknél a helyszíni nyilvános tárgyalások számát, valamint az ítéletek nyilvános közzétételét. Gyakrabban beszélgettek el a fegyelmezetlen katonákkal és a frontsajtó hasábjain továbbfolytatták — bár még szórványosan — a joggal és fegyelemmel kapcsolatos írásos megelőző tevékenységet. A katonai 'ügyészek ugyanakkor -nem hanyagolták el a bűnözés okainak vizsgálatát sem. A büntető ügyek anyagaira, valamint, az egyéb forrásokból nyert adatokra támaszkodva elvégezték az olyan legsúlyosabb bűncselekmények alapját ¡képező tényezők elemzését, mint pl. a dezertálás, harctéri gyávaság, öncsonkítás, a harci fegyelem .elleni bűncselekmények, a polgári lakosság elleni bűncselekmények stfo. Meg kell említeni, hogy 1944 decemberében a.: Katonai Főügyész a területi ügyészeknek a dezertálás okairól szóló jelentéseinek összesítése után, átfogó írásos tájékoztatást adott a Leriígyel Hadserég Főparancsnokának e bűncselekményeik leglényegesebb okairól, kitérve a megelőző intézkedésekre is.
•A katonai ügyészek, ellenőrző; és megelőző tevékenysége a front viszony ok között kivételesen nehéz volt. A munka az állandóan változó hadli'helyzetben folyt, menetelés, ál'lomásozás ¡közben, katonai állásokban, gyakran az ellenség tüzelésének közvetlen veszélyeztet'ési körzetében. A katonai -ügyészség sok dolgozója esett el ügyészi kötelezettségeiniék teljesítése közben, így pl. Malinowsiki, a 9. a'losztag ügyészségének nyomozótisztje, vagy Kolddziejewski, a 4. aloszitag nyomozótisztje. Az ügyész ébben az időben nem dolgozhatott az „íróasztal; mögött", csendes, kényelmes szobában. A helyzet arra kényszerítatte, hogy állandóan ott legyen, ahol a Iharc folyik. Ez hozzásegítette a bűncselekmények tetteseinek könynyebb felderítéséhez, á katonai rend és. fegyelem fölötti hatékonyabb őrködéséhez, valamint ahhoz, hogy gyorsan reagáljon a hardkészséget veszélyeztető jelenségekre. •A háború időszakában a katonai ügyészeknek az ellenőrző tevékenységbe valló széles körű bevonását több szempont is indokolttá tette. A hitleri hadigépezettel fol^ó halálos küzdelem idején a hadsereg minden szervezeti láncszeme szinte kizárólag a front és a harcoló alakulatok harokészsiége érdekében dolgozott. A hadsereg akkor, szervezeti értelemben, még nem szilárdult meg. Érezte a kvalifikált káderek komoly hiányát. Ebből fakadt, hogy az 1944^—45-ös éveikben a katonai ellenőrök felügyeletének módja'és teljesítése határozottan elégtelen volt. A katonai ügyészség szükségszerűségből látta el a katonai élet egész ellenőrzésének funkcióit. Ennek oka az volt, hogy bűntettesek üldözése körében folytatott'tevékenysége, a törvényesség védelme, a katonai, egységekkel való szoros szervezeti összekapcsolódása, a katonák mindennapi életében és az egyes szolgálati ágak munkájának betekintési lehetősége folytán. — a háborús körülmények között az erre legjobban predesztinált katonai szervezetek egyike volt. '
III.
-
Nem lehet megfeledkezni a katonai, ügyészség szerveinek ellenőriző-megelőző szerepéről a, háborús időszakban hadi igazgatás alá vont lengyel vasút területén . sem. . . . . " . . . , A Lengyel Államvasutak tevékenysége fölötti általános felügyelet tárgyi hatálya nagyon széles volt ..és a L Á V munkájának legkülönbözőbb területeire terjedt ki; főiként azokra, amelyek közvetlen kapcsolatban voltak a fronton harcoló- alakulatok számára rendelt vasúti szállítmányok forgalmának szervezésével és biztonságával. Sajátos motívum volt, hogy a munka, specifikus területeit a L Á V igazgatóságok megfelelő egységeitől delegált specialisták részvételével ellenőrizték. A L Á V ügyészségének dolgozói sok időt fordítottak a . megelőző munkára is. Találkozókat rendeztek a vasutasokkal, amelyeken válogatott témákat tárgyaltak meg a .büntetőjog, a fegyelem és a viasúti szolgálatban megkívánt magatartási normák köréből, figyelem felhívó beszélgetéseket folytattak azokkal, akik fegyelmezetlenek voltak, de súlyosabb mértékben nem vonták ,ki magukat, kötelezettségeik teljesítésé alól; ismertették a marasztaló ítéleteket, valamint, a bírákkal együtt, helyszíni .bírósági: tárgyalásokat szerveztek. .
Áz általános felügyelet során az ügyészekre is kiterjedtek azok a kiüilorileges jogosultságok, melyek a vasúti dolgozókat közlekedésben teljesítő katonai szolgálatra mozgósításuk címén állették meg; ilyenek voltak a lakás és megfelelő egészségügyi feltételek biztosítása, az illetmény, élelmezés és egyenruha megfelelő időben történő szolgáltatása.
IV.
Közvetlenül a háború győzelmes befejelzése után a népi hatalom új feladatokat állított a biztonsági és igazságszolgáltatási szervek elé. E feladatok élén az ország biztonságának, garantálása, á fegyveres bandák felszámolása és a békés munka feltételeinek a megteremtése állt. A bandákkal, főként pedig az UFLPA ukrán nacionalistáival folytatott harcokban a közrendvédelem, a Polgári Milícia, a Belbiztonsági Hadtest, valamint részben a Határőrség szer-vei mellett. résztvett a Lengyel Hadsereg néhány reguláris alakulata is, így például a 8. és 9. gyalogos-hadosztály. A bandákkal folytatott harcok körzeteiben tartózkodtak e hadosztályok ügyészségei, valamint a „Wisla" akcióban résztvevő önálló katonai egységek számára ad hoc létrehozott ügyészség is. Ezen ügyészségek megelőző és ellenőrző tevékenysége ebben az időben szinte ugyanaz volt, mint a fronton. A háború bafeezését követő politikai, társadalmi és gazdaságii stabilizáció lényeges befolyást gyakorolt a katonai ügyészség feladataira, tevékenységének formáira, így az általános felügyeleti -munkára is.
1
,Bár 1951-ig az ügyészi ellenőrzések a háború alatt meghatározott elvekre támaszkodva folytak, fokozatosan mégis megváltozott céljuk és tárgyi hatátályuk. A, háború utáni első években az ügyészek ugyan továbbra is széles körben foglalkoztak a felügyeletek során a hadsereg gazdálkodásával és szervelzetével, de egyre inkább kezdtek súlyt helyezni a katonai rend és fegyelem megtartására, valamint a rendelkezések, parancsok, iránymutatások stb. teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó kérdésekre is. Az ügyészek egyrészt 'beavatkoztak olyan ügyekbe, amelyekhez nem volt meg a szakmai felkészültségük, másrészt az egyes parancsnokok helyett végezték el ellenőrzéseket. Mindez azt eredményezte, hogy meggyengült a parancsnokok felelősségérzete a rájuk bízott munkaterületért, de aláásta ez az egyszemélyi vezetés elvét is. Határozott fordulat dzén a téren csak 1951 elején kövietkezett be, ami jelentős, mértékben anna'k volt az eredménye, hogy - a Szejm 'elfogadta a Lengyel • Népköztársaság Ügyészségéről szóló törvényt, amely az ügyészi felügyelet feladatait meghatározva a, fő ¡hangsúlyt a tevékenységnek arra az oldalára helyezte, amelyre a gyakorlatban később azt a meghatározást kezdték alkalmazni, hogy „felügyelet a jog betartása fölött". A Katonai Főügyész által irányelvek és körlevelek formájában kiadott direktívák eredményeként az ügyészek tevékenysége 1951. után az általános felügyelet körében főként a következőkre irányult: — felügyelet .gyakorlása a jogi előírások betartása fölött, többek között a fegyelem helyzetének megismerése révén, — a katonái vagyon védelme a pazarlás és a lopás ellen,
83
'•—a bűnözés és a katonai szabályzatok megsértésének megelőzése, protfilaktika, • ' . — a jogtudat és a jogi kultúra bővítése a hivatásos és a tényleges szolgálatöt teljesítő katonák között. N Üj feladatok nyíltak a megelőzés és az általános felügyelet körében a katonai ügyészek előtt azzal kapcsolatban, hogy a katonai egységek áttértek a nyári időszakban gyakorlótáborokban 'tartandó kiképzési rendszerre. A hadosztály- és hadtestügyészek, akik a katonai alakulatokkal együtt elutazlak a táborba — a Katonai Főügyész irányelveinek megfelelően — az ügyészi munka fő súlypontját a tábori rend .és fegyelem szférájában jelentkező azon káros jelenségek megelőzésére helyezték át, amelyek zavarták a kiképzés normális menetét. Nagy gondot fordítottak a táborban levő ügyészeik arra is, hogy a katonai titkokat feltétlenül megőrizzék. A katonai egységek nagyobb számának egy helyégben való csoportosítása következtében ugyanis a katonai táborok, — főként a 'hidegháború időszakában — a kapitalista . államok kémközpontjainak különleges érdeklődési körébe kerültek. A fegyelem biztosítása szempontjából fontos esemény volt a hadsereg életében a Katonai Belsőszolgálat létrehozása 1957-ben. Ez — a Katonai Tájékoztató szerveivel ellentétben, melyek működési rendszerében az ötvenes években számos törvénytelenség és elhajlás mutatkozott — szervezetileg és funkcionálisan úgy lett profilírozva, hogy széles körben együttműködjék a katonai ügyészséggel és bírósággal a bűnözésnek a hadseregben való leküzdése és megelőzése érdekében. Ugyancsak nagy jelentőségű tény volt az ügyészi általános felügyeleti munka szempontjából a Lengyel Hadsereg Politikai Főigazgatósága Főnöki Kollégiumának 1960. VII. 20-án történt életrehívása azzal a feladattal, hogy a!z igazságszolgáltatás és bűnüldözés katonai szerveinek politikai irányítását gyakorolja, továbbá, hogy elemezze a tevékenységükkel kapcsolatos leglényegesebb problémákat (töblbek között a büntetőpolitika és a, profilalktikus tevékenység körében, a bűnözés megelőzése céljából). Ez a körülmény jelentősen meggyorsította a régóta várt, szükségszerű, és itt-ott már saját elhatározásból alkalmazott elv érvényesítését, azt, hogy az erre hivatott mindén 'hivatalos személy, katonai szerv és intézmény koordináltan végezze megelőző' tevékenységét. Az együttműködést szélesítő. további jelentős vállalkozás volt az egységesen szervezett jogi ismeretterjesztő rendszer bevezetése a hadseregben, valamint „A bűnözésnek a hadseregben való leküzdésére és megelőzésére vonatkozó irányelvek"-nek a hadseregparancsnokság által történt kiadása 1965-ben. A bekövetkezett változások nemcsak lényegesen megélénkítették a katonai ügyészek megelőző-félügyelő tevékenységét, hanem annak meghatározott formát is adtak és — főként a törvényesség megóvása és a bűnözés megelőzése körében — növelték hatékonyságát. A bűnözés megelőzését szolgáló hatékonyabb eszközök felkutatására jó példa volt 1962-ben a Sziléziai Katonai Ügyészségen folytatott az a kísérlet, melynek során a katonai kollektíváknak adták át nevelésre a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit. E kísérlet pozitív eredményei, valamint az az általános szükséglet, hogy a katonai kollektívákat bekapcsolják az átnevelő tevékenységébe és a bűnözés elleni küzdelembe oda vezetett, hogy a. Katonai
Főügyész javaslatára a Nemzetvédelmi Miniszter 1964. XI. 24-én 48/NVM. számú parancsával elrendelte, hogy az egész hadsereben alkalmazzák ezt a gyakorlatát. Eszerint a katonai kollektívák veszik át nevelésre az olyan kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit, amelyeikre nézve az ügyész a büntető eljárást megszüntető határozatot hozhatna a Katonai Büntetőkódex 7. cikke alapján. E parancs végrehajtására vonatkozóan a gyakorlati iránymutatást a Lengyel Hadsereg Politikai Főigazgatósága Főnökének megfelelő direktívája tartalmazta. A katonai kollektívák nevelő tevékenysége elismerésének egyik formája és a hadseregben bevezetett nevelő módszerek helyességének igazolása volt, hogy azokat jogszabályai rangra emelték.
V. Döntő esemény volt az ügyészek számára, általában a katonai ügyészek számára pedig különösen a Lengyel Népköztársaság Ügyészségéről szóló törvénynek a .'Szejm által 1967. április 14-én' történt elfogadása. E törvény jélentősége többek között abban jelentkezik, hogy leszögezi az ügyészség szerveinek egységét az egész országban, valamint hogy új és konkrétabb módon szabja meg az . ügyészek feladatait a jogbetartás ügyészi ellenőrzésének és a bűnözés problémái vizsgálatának a körében. 'Ilyen körülmények között, a jogalkotó a törvény 7. cikk 2. bekezdés 2. pontjában, valamint 71. cikkében foglalt rendelkezésének megfelelően sürgős igénye merült fel annak, hogy külön is szabályozzák a katonai ügyészeknek a bűnözés megelőzésére, valamint a katonai rend és fegyelem erősítésére vonatkozó .tevékenységét, Ennek kapcsán 1967. közepén a. Katonai Főügyészségen hozzákezdtek a katonai ügyészeknek a Lengyel Népköztársaság Fegyveres Erőinél folytatandó jogbetartás-ellenőrzését és megelőző tevékenységét szabályozó utasítástervezet kidolgozásához. Ezt az utasítást a Legfőbb Ügyész és a Nemzetvédelmi Miniszter együttes parancsa léptette életbe 1967. december 31-én. A fenti rendelkezések eredményeként, valamint a Katonai Főügyészség vezetésének az 1968—70-es években, a katonai ügyészek ellenőrző, 'kutató, és megelőző tevékenységére vonatkozóan kiadott fontos szolgálati és pártintézkedéséi hatására nőtt az aktivitás, tökéletesedtek a módszer ék és emelkedett az említett területen kifejtett munka hatékonysága. Az egyes ügyészi tevékenységek azonban részletesebb magyarázatot . igényelnek. A jogbetartás ügyészi ellenőrzése Az ügyészeik fő erőfeszítése a központilag koordinált, ún. problémavizsgálatokra összpontosul. A jogbetartás tervszerű ellenőrzései az ügyészek egyéni kezdeményezéséből az évekkel ezelőtt alkalmazott „a fegyelem -helyzetének megismerése" elnevezésű módszer helyébe lépett és a katonai ügyészek munkájában immár 5 éve dominál. A jogi előírások egy Válogatott részének -betartására irányuló Vizsgálatok a hadsereg életében az adott időszakban leggyakrabban ' élőforduló hibák
ellen lépnek fel. A katonai ügyészek ezek lefolytatásánál mindenekelőtt a Fegyveres Erők tágan értelmezett érdékeit veszik figyelembe. Tekintettel vannak azonban a törvényesség általános érdekei szempontjából lényeges kérdésekre is. Ezeket a vizsgálatokat rendszerint reprezentatív módszerrel tartják meg, vagy minden vagy csak néhány körzeti és helyőrségi ügyészség részvételével. Fő céljiuk olyan eredmények elérése, amelyeket a Nemzetvédelmi Minisztérium vezetése fel tud használni messzemenő intézkedések megtételére a Fegyveres 'Erők egésze vagy néhány fegyvernem vonatkozásában. lE prdblémavizsgálatok mindegyikéhez a Katonai Főügyészségen részletes módszertani iránymutatásokat dolgoznak ki és instruktori segédletet is biztosítanak, amelyet gyakran összekapcsolnak a katonai élet adott területéről szakértő bevonásával. Ezen felül az ügyész kérésére ezek a szakértők személyesen is megvizsgálnak egy kiválasztott kérdést, ha ezt a vizsgálat jellege megkívánja. A vázolt változások és. korrekciók azt eredményezték, hogy a katonai Ügyészség az utóbbi évek folyamán a tárgyalt térületen pozitív eredményeket ért el. A mintegy 80 problémavizsgálat eredményei alapot adtak arra, 'hogy a hadsereg vezetésének, a központi intézmények főnökeinek, a katonai körzetiek és a fegyvernemek parancsnokainak számos lényeges és konkrét javaslatot (követelményt) továbbíthassanak a katonai élet különböző területeinek fejlesztése céljából, amelyet hasznosítottak is a törvényesség, a katonai egységek fegyelmének és harckészségének erősítéséért folytatott munkáiban. A bűnözés problémakör éve vonatkozó vizsgálatok Az említett ügyészségi tevékenység továbbfejlesztése érdekében a Katonai Főügyészségen 1969-ben kidolgozták a bűnözők nyilvántartásának és a bűnözés statisztikájának egy eredeti rendszerét, amely a minden befejezett büntetőügyben kitöltendő és a bennük rögzített információ gépi feldolgozására alkalmas egyéni statisztikai lapokon' nyugszik. 1970. IV. lÖ-én ¡a Katonai Főügyészségen létrehozták az Elemző Vizsgálatok Főosztályát. E Főosztály tevékenysége nem korlátozódik a bűnözés jelenségeinek számszerű feldolgozására, hanem arra törekszik, hogy behatóan elemezze a különböző értékelésekből megállapítható azon okok, források és .körülmények körét, amelyek e jelenség 'hadseregbeli előfordulásának kedveznek. Megelőző tevékenység 1968-tól kezdVe a katonai ügyészek megelőző tevékenységében komoly változások következtek be. A bűnözés elleni harcban kirajzolódott egy határozott tendencia, amely arra irányult, hogy e munka konkretizálása és realizálása a büntetőeljárás eredményeire támaszkodó megelőzési formák fejlesztésének ós széleskörű alkalmazásának útján történjék. Az e területen elért siker cáfolhatatlan bizonyítéka az, hogy a katonai ügyészek ima a büntetőügyek mintegy 70%-át használják fel a hadseregben -történő megelőző tévé-, kenysiégükhöz. (Az 1967—-68-,a-s években ez a mutató alig 15—17% volt.) Nagy érdieméi vannak e tekintetben a Katonai Belsőszolgálat szerveinek, amelyek a büntetőügyek jelentős hányadában eljárnak. A katonai .ügyészek e szervekkel történő együttműködésének fő szempontjai koordinálva vannak.
Az előkészítő eljárással kapcsolatos eddigi megelőző tevékenységben külötaösen a következő (tényezők preferenciája emelhető ki: — indítvány a különös visszhangú ügyek bírósági tárgyalásának a katonai egységek területén vlaló megtartására,1 ( — körlettalálkozások az előkészítő eljárás során és az ítélet meghozatala •után, —' felszólalások vagy óvások (egyes büntetőügyek vagy néhány problémás ügy alapján), ,
— a bűnözésnek és okainak megvitatása (büntető ügyekre ¡támaszkodva) tanácskozásokon, értekezleteken, a hivatásos állománnyal valló találkozásokon, . • • - . ' —- parancstervézetek készítése (kiválasztott ügycsoport alapján). Továbbra is folytatódik az ún. általános megelőzés.
Ennek keretében, a katonai ügyészek által alkalmazott skálájából különösen az alábbiakban említhetők meg:
formák
széles
— beszélgetések és találkozások a hivatásos és tényleges állománnyal, a katonai egységek polgári1 alkalmazóttáival, a katonai iskolák. tanulóival és végzőseivel, a Szocialista Katonai Ifjúsági Szövetség tagjaival, — részvétel a bűncselekmény megelőzés és a katonai rend és fegyelem problémáinak szentelt értekezleteken, tanácskozásokon, konferenciákon. . pártigyűléseken,. katonai tanácsüléseken stb., — egyéni beszélgetések a különösen' fegyelmezetlen katonákkal. A saját kezdeményezésből vagy a párancsnokak javaslatára végzett megelőző cselekményekkel párhuzamosan a katonai ügyészék résztvesznek a hadseregben folytatandó jogismereti és népszerűsítési program megvalósításában, valamint a katonák jogtudatának és jogi kultúrájának fejlesztésében. A katonai ügyészek e területen való széles körű fejlesztésiében. A katonai ügyészék e területen való széles körű részvétele a következőkön alapul: szemináriumi foglalkozások vezetése a hivatásos állományinak, szakmai irányítás nyújtása a politikai képzőkörök vezetőinek, referátumok, felolvasások és viták vállalása, továbbá előadások' tartása a katonai iskolákon. Komoly pozíciót foglalnak el a jog népszerűsítésében a publikációk is. Az utóbbi ¡öt évben a katonai újságok és folyóiratok hasábjain kb. 350., a katonai ügyészek által' írt cikk jelent meg jogi témáikról. Alá kell hiúzni azt a tényt, hogy az új büntetőjog 1969-es életbelépése '.után a katonai ügyészek megismertették a hadsereg személyi állományát (főként parancsnoki állományát) a törvénykönyvek alapvető tételeivel, megmagyarázták a parancsnokok, a katonai kollektívák és \a társadalmi szervezetek büntetőeljárásbeli jogaira éis kötelességeire vonatkozó előírásokat. Jelentős helyet foglal el a katonai ügyészek megelőző tevékenységében . a hadseregben működő o'lyan. társadalmi szervezetek működésének támogatása is, mint: az Alkoholellenes Társadalmi Bizottságok, a Szállítók Józainsági Társaságának IkÖrei, a Szocialista Katonai Ifjúsági Szövetség körei, amelyek szorosan együttműködnek a parancsnokokkal, és a pártpolitikai apparátussal a katonai rend és fegyelem megerősítéséiért folytatott erőfeszítésekben.
A lka tanai ügyészek utóbbi időben tett érőfeszítései 'a hadseregben" folytatott megelőző tevékenység megújítására irányulnak. .Kísérleteik folynak a katonák, tudatának formálását és meggyőződését jobban biztosító audió-vizuális eszközök szélesebb körű alkalmazására. Meg kell említeni azt is, hogy az utóbbi években a Katonai Főügyészségen egész sor olyan vizgálatot végeztek, amelyek a legfontosabb és az ügyészek által leggyakrabban alkalmazott bűnüldözési módszerek tökéletesítését > célozták, főleg v é g s ő ¡hatékonyságuk növelése szempontjából. Számos kezdeményezést tettek a hadseregben folytatandó, de az ügyészség tevékenységén túlterjedő megelőzés fejlesztésére is. Közelebbről: a katonai, egységeik parancsnokai és politikai^párt apparátusa által végzett nevelő- és megelőző munka módszereinek és hatékonyságának fejlesztéséről van szó. Ily módon az 1969-es és az 1973-as évben a Katonai Főügyészség, kezdeményezése alapján Varsóban, a Katonai Politikai Akadémián két tudományos konferenciát rendeztek. Az első 1969. I. 23—24-én zajlott, a bűnözés elleni küzdelem mellett elkötelezett katonai szervezetek és intézmények képviselőinek szépszámú részvételével, s ezen megvitatták a hadseregben érvényesítendő bünitetőpoMtika egész problémakörét. Az 1973. I. 3—4-én tartott második konferenciát pedig a hadseregben folytatandó megelőző munka hatékonyságának szentélték.
A jövőre vonatkozó akció programiban a katonai, ügyészek az ellenőrző és megelőző tevékenység további fejlesztését irányozták elő. Az e területien folytatandó tevékenység fő irányait abban a. tervben fogalmazták meg, amely a LEMP KB Politikai Irodájának és a Kormány Elnökségének 1972. VII. 25-i határozataival elfogadott „ A z országban biztosítandó rend és fegyelem érdekét szolgáló, akció program" célkitűzéseiből a katonai ügyészség által teljesítendő feladatokat írja elő. A jogszabályok betartásának ellenőrzése és a' megelőzés körében a katönai ügyészek tevékenysége a megelőzés rendszerének fejlesztésére, belső egységének és aizion kölcsönös összefüggésének az erősítésére fog összpontosulni, amelyek ¡egyrészt • a jog oktatása és népszerűsítése, az általános megelőzés és az előkészítő eljárás, másrészt pedig az ügyészi szándékoknak és a parancsnoki, valamint a politikai-párt apparátus által gyakorolt névelő tevékenység általános irányainak szoros tér- és időbeli egyeztetése között állnak fenn. . .
A katonai bíróságok a Nagy Honvédő Háború éveiben* Irta: Sz. Makszimov, a Szovjetunió Igazságügyi Minisztériuma Katonai Főosztályának vezetője A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja a német fasiszta tarületrablók ellen a legsúlyosabb volt mindazon háborúk között, amelyeket államunk átélt. Á háború népünktől nemcsak hihetetlen lemondást és áldozatot, hanem a legmagasabb fokú szervezettséget, vasfegyelmet igényelte mind a fronton, mind a hátországban. A szocialista törvények szigorú megőrzése, a jogrend megteremtése hazánkban, engesztelhetetlen harc a bűnös támadásokkal szemben, mind előfeltételei voltak annak a győzelemnek, amelyet a szovjet nép 1 az ellensng felett aratott. A szocialista törtvényesség megszilárdításához hozzájárultak a katonai bíróságok is, mind a fronton, mind a hátországban. Eljárást folytattak a kémek, diverzánsok, terroristák, rémhírterjesztők, a lakosság között riadalmat, pánikot keltők, a hátországi front rendbontói, a katonái jogrend megsértői bűnös támadásaival szemben, ámelyek hátráltatták a győzelem elérését. A háború kezdetének napján, 1941. június 22-én, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége rendeletet hozott ,,A háborús helyzetről", amely szerint á háborús helyzetben levőnek nyilvánított helységekben a katonai , bíróságok elé utalták azokat a. bűncselekményeket, amelyek a honvédelem ellen, a társadalmi rend és az állambiztonság ellen irányultak. A törvény jelentősein kiszélesítette a katonai bíróságok, .feladatkörét. Hatáskörébe utalta a katonák ügyeiin: kívül az államellenes bűncselekményeket, a szocialista tulajdon eliehi bűncselekményeket és a szándékos emberölést, rablást, a katonai szolgálat teljesítésének megtagadását, az államhatalmi szervek képviselői elleni támadást stb.. A katonai szerveknek olyán jogot biztosított, hogy katonai bíróság elé utalják azokat az ügyeket, amelyeknek elkövetői nyerészkedést,, megrögzött; garázdaságot vagy egyéb más bűncselekményt követtek el, ha a parancsnokság katonai bírósági eljárást tartptt szükségesnek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége 1941. június 22-én hatályba léptette „A háborús helyzetben és háborús körzetben tevékenykedő katonai ügyészségek lés bíróságok helyzetéről" szóló rendeletét. Emellett tárgyi hatáskört (ügykategóriák szerint) állapított meg „A háborús helyzetről" szóló ren r 1 deletet. Kijelölte a személyi illetékességet a hadosztályok, hadtestek, hádseregek (flotillák) katonai körzeitek, flották és frontok katonai bíróságai részére. A katonai bíróságok helyzetéről szóló rendelkezés egyben az illetékesség kijelölése mellett meghatározta a katonai bíróságok szervezetét és feltöltésének módját, az ügyek elbírálásának és a ítéletek felülbírálásának rendjét. 8
Megjelent: a SZOCIALISZTICSESZKAJA Z A K O N N A S Z T Y 1975. évi 4. számában. Fordította: Dr. Víg István ezredes.
A katonai bíróságok tevékenysége, feletti felügyeletet a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma, szervezeti vezetését pedig a Szovjetunió Igazságügyi Népblzottsága látta el. \ A háborús időszak követelményeinek megfelelően átszervezték az általános bíróságokat is, A vasúti és vízi szállítási vonal bíróságait átszervezték a vasúti és vM közlekedés katonai bíróságaivá. 1941. október 25-én Moszkva valamennyi bírósági szerveit katonai bírósággá alakították át. A Moszkvai városi bíróság bázisán hozták létre Moszkva .katonai bíróságát. A polgári ügyek elbírálására a'' mlépbíróságok 1—1 részlege megmaradt miniden kerületben. 1942 elején azonban már visszaállították a népbír óságok többségét. A katonai bíróságokról szóló rendelkezés az ügyek, elbírálásának sajátosságait is megállapította. Azoknak a katonai bíróságoknak, amelyek háborús helyzetben levőnek lettek nyilvánítva, vagy háborús cselekmények színhelyén működtek, jogot biztosítottak, hogy 24 óra .elteltével letárgyalják a bűnügyet' attól az időtől számítva, amint a vádlottnak a vádirat másolatát átnyújtották. Az ügyeket 3 tagú hivatásos bíróból álló tanácsban tárgyalták. Ez a rendszer azonban nem sokáig tartott.'Már 1942-ben népi ülnökök részvételével ítélkeztek .a katonai bíróságok. A háborús helyzetben levőnek nyilvánított helyeken és a háborús események színhelyén működő katonai bíróságok ítéletei ellen nem volt helye fellebbezésnek, megváltoztatására csak bírósági felügyeleti rend keretében kerülhetett sor.. Az ügyek felügyeleti felülvizsgálatának joga a frontok és körzetek katonai bíróságainak voltak fenntartva. A katonai bíróságok ítéletei elleni fellebbezés megszüntetésével kapcsolatban jelentősen megnövekedett a bírósági felügyélet szerepe. Ezek a változások azonban nem jelentették a katonai bíróságok ítélkezésében a törvényességi garanciák figyelmen .kívül hagyását.' A Szovjetunió ügyésze mellett a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának elnöke is jogosult, volt a frontok és flották katonai ügyészei ós katonai bíróságának elnökei által felterjesztett ítéletek ellen óvást bejelenteni. A gyakorlatban .a hadosztályok és dandárok katonai bíróságainak az összes-.ügyét felülvizsgálták a hadsereg bíróságai és, ha azokban hibát fedeztek fel, felterjesztették a front bíróságához óvás bejelentése céljából. A frontok katonai bíróságai pedig a hadsereg bíróságok ügyeit vizsgálták felül. Ez a gyakorlat biztosította az összes olyan ügy ellenőrzését, melyekben alsóbb fokú bíróságok ítélkeztek és. biztosította a hibák időbeni kiküszöbölését. Minden • olyan ügyben, amelyben a legsúlyosabb büntetést szabták ki (agyonlővés), a katonai bíróság .haladéktalanul jelentette távírón az ítéletet a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiuma elnökének, a Vörös Hadsereg katonai főügyészének, vagy a Haditengerészeti Flotta katonai főügyészének, az illetékesség szerint. Ha ezektől nem érkezett távírón .értesítés az ítélet végrehatásának felfüggesztésére, végrehajtották az ítéletet. A katonai bíróságok egyéb ítéletei a kihirdetés időpontjával váltak jogerőssé és haladéktalanul megkezdték végrehajtásukat. Az említett sajátosságok kivételével a katonai bíróságok bírói ténykedésüket a háború előtt is hatályos jogszabályok előírásainak megfelelően folytatták. A háború éveiben a katonai bíróságokhoz jelentős számban kerültek be kiválóan képzett jogászok az általános bíróságoktól, az Igazságügyi Népbiztosságtól -és az ügyvédek közül sitb. Jelentős utánpótlást biztosított a jogi levelező oktatás éa különösen a Katonai J.og.1 Akadémia. Az Igazságügyi Népbiztosság ,a .háborús idők követelményeinek megfelelő, komoly és szervezett előkészítést biztosított a katonai bíróságok részére. /
1939-ben az Igazságügyi Népbiztosságon létrehozták a speciális bíróságok igazgatóságát, katonai bírósági vasúti és vízi szállítási1 katonai bírósági • osztályokkal. 1940 júniusában alapították meg a katonai bíróságok ¡főosztályát, 1942 májusában pedig visszaállították a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta katonai bírósági főosztályát. A katonai bíróságok főosztálya készítette elő a. Szovjetunió Igazságügyi Népbiztossága általános direktíváit, amelyek a katonai bíróság,ok tevékenységére vonatkoztak, ellenőrizte a katonai bíróságok munkáját, tanulmányozta az egyes ügykategóriákat és e tanulmányozások eredményét elbírálásra a Szovjetunió 'Igazságügyi Népbiztossága Kollégiuma elé terjesztette. A háború első napjainak kemény iskoláját kijárva, a' katonai , bíróságok rugalmas és éles fegyverévé váltak államunknak a bűnüldözés elleni 'harcban és sikeresen birkóztak meg a feladataikkal. A hadosztályok és dandárok fca. tonai bíróságai nemcsak ítélkeznek az ügyekben, hanem széleskörű jogi felvilágosító munkát is végezték a bonyolult harci feltételek közt levő katonák között. A katonai bíróságok bírói' munkáj a a háború éveiben nagyfokú operativitásával és a széleskörű nyilvánossággal tűnt ki. A bíróságok az ügyek többségét közvetlenül a Front színterén tárgyalták le. Szigorúan megbüntették azokat, akik a honvédelmi készség ellen súlyosan vétettek bűncselekményükkel. Ugyanakkor széles körben alkalmazták az OSzSzSzK Büntető Törvénykönyve 28. Cikkének 2. pontját, amely jogiot •adott a katonai bíróságnak az ítéletben kiszabott büntetés végrehajtásának elhalasztásához azzal, hogy az elítéltet bűncselekménye jóvátételére a harcoló hadsereghez irányították. Ezt a törvényi rendelkezést rjem'csak katonai szolgálatot teljesítők esetében alkalmazták. 1942 februárjában kiterjesztették a vasúti és vízi szállítás szabadságvesztés-büntetésre ítélt dolgozóira is. Az esetek többségében az ilyen elítéltek a német fasiszta területra'blók elleni harcokban bátorságot tanúsították és mentesülték a büntetés • letöltése és a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.' Amilyen mértékben szabadították fel a német fasiszták által ideiglenesen elfoglalt területeket, olyan mértékben vált lehetővé büntető eljárás folytatása a hitlerós|ák és, segítőik kegyetlen bűncselekményei miatt. Eljárást folytattak ellenük Krasznodárhan. Harkovban, Kijevben, Nyiktolajevben, Szmolenszkben és más városokban. A fasiszta hóhérokat érdemeik szerint büntették. A katonai bíróságok tevékenysége a Nagy Honvédő Háború idején a törvényesség szigorú megtartásán alapult. A legkisebb mértékben sem változtatták a szovjet büntető törvényhozás alapelvein — a szóbeliségen, a közvetlenségen és a nyilvánosságon. Bármilyenek is voltak a háborús feltételek és az ezzel kapcsolatos szervezési nehézségek a büntető eljárás lefolytatásában a katonai bíróságok sohasem tárgyalták le az ügyet a gyanúsított távollétében. Pontosan betartották még a tanúk bírósági tárgyalásra vonatkozó idézése törvényi előírásait is. A háború éveiben még jobban megerősödtek a katonai bíróságok kapcsolatai a parancsnokságokkal és politikai szerveikkel, s ez elősegítette, a csapatok fegyelmének és rendjének megszilárdítását és a háborús cselekmények, körzeteiben ¡a bűnözés elleni harcot. A katonai, bíróságok elnökei időszakonként kötelesek voltak (informálni a körzetek, frontok és hadseregek katonai tanácsait, a hadtestek és hadosztályok parancsnokságát a katonai bíróságoknak a bűnözés elleni harcban a magasaibbegységeknél végzett munkájáról. Tájékoztató anyagokat ¡készítettek, amelyekben elemezték az ítélkezés tapasztalatait és előterjesztést tettek a jogsértések .megelőzésére. A hadsereg
életével szoros (kapcsolatot tartva, segítséget nyújtottak a parancsnokságoknak és politikai szerveknek a fegyelem, a jogrend és a harci szellem erősítéséhez, növeléséhez a csapatoknál. A katonai bíróságok munkatársai közül sokan harci cselekményeikbein is részt vettek. íme csak néhány példa: Az ellenség egyik igen heves támadása során egy tengerészgyalogos dandár katonai bíróságának elnökét, I. Cigánkov igazságügyi őrnagyot a matrózok egy csoportjával elvágták a csapatától. Átvette a csoport parancsnokságát és harc útján kitörtek a bekerítésből. Bátorságáért és katonai kötelessége önfeláldozó teljesítéséért I. Cigánkovot a Vörös Zászló Érdemrend-el tüntették ki. 1941 őszén egy lövészhadosztály katonai bíróságának tagja L, Szilié légnyomást kapott és fogságba esett. Jól beszélt németül, be tudott férkőzni a németek bizalmába és megbízást kapott, hogy a szovjet hadifoglyok részére Orslca községben — Poltava alatt — kórházat szervezzen. A (hitleristák arra számítottak, hogy a sebesült hadifogoly .kommunisták, tisztek, politikai munkásak közt járva jelentést fog .róluk készíteni. Elszámították azonban magukat. Szilin élete kockáztatásával minden intézkedést megtett, hogy a szovjet katonákat megmentse a pusztulástól. Megszervezte a sebes,ültek gyógyítását, gyógyszert és élelmet szerzett részükre. Hét hónapon keresztül állt fenn ez a kórház. Valójában szovjet kórház volt a német fasiszta csapatok hátában. Szilin kapcsolatot létesített a partizánokkal és szovjet munkásokkal, akik az ellenség hátországában tartózkodtak. A sebesülteket és betegeket felkészítette, hogy velük együtt átmennek a partizánosztagba. Mindig akad azonban áruló. A hitleristák rajtaütöttek a kórházon. Szilin fogságba esett és egy hét múlva agyonlőtték. Mi híven őrizzük a szovjet hazáért harcokban elesett katonai bírósági dolgozóink emlékét. Nevüket sohasem fogjuk elfelejteni. A háború idején a katonai bíróságok élén olyan tapasztalt, politikailag és jogilag képzett, a kommunista párt iránt odaadó tábornokok és tisztek szolgáltak, mint: A. Zajcev, A. Kosztromin, V. Lebedkov, F. Melnyicsenkó, I. Mirosicsenkó, A. Murasin, I. Piszar.kov, G. Podojnyicin, A.. Usztjuzsányikov, M. Harcsov és mások. A bírák önfeláldozó munkájukkal maguk is hozzájárultak a győzelem kivívásához. A haza magasra értékelte szolgálataikat. A katonai bírák és katonai bírósági titkárok százait tüntették ki magas kormánykitüntetésefckel. A Nagy Honvédő Háború idején a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta katonai bíróságai rendkívül nagy munkatapasztalatokra tettek szert bonyolult harci feltételek között. A katonai bíróságoknál most szolgálatot teljesítő bírák átveszik mindazokat a jó tapasztalatokat, amelyek a háború kemény éveiben az idősebb elvtársak munkáját jellemezte—Sikeresen oldják meg a Szovjetunió Fegyveres Erőinél á szocialista törvényesség és jogrend megszilárdításának feladatát és éberen őrködnek á szovjet nép békés, alkotó munkája felett. •
A katonai ügyészség a Nagy Honvédő Háború éveiben* Irta: A. Gornij katonai főügyész Nincs messze az a nap, amikor hazánk népei ünnepelni fogják történelmünk jelentős dátumát, a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulóját. Az emberiségnek, örökké. emlékezetében marad a szovjet nép és fegyveres erőinek soha el nem halványuló hőstette. A szovjet nép és fegyveres erő' hősiességet és bátorságot tanúsított, megvédte a szocializmus - nagy ügyét, hazája becsületét, szabadságát és függetlenégét, a világ népeit a fasiszta leigázók fenyegetésétől. Döntő szerepet játszott a fasiszta hordák szétzúzásában, teljesítette magasztos felszabadító misszióját és becs,ülettel eleget tett internacionalista kötelezettségének, amint ezt a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága „A szovjet népnek az 1941—1945. évi Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme 30. évfordulójáról" szóló határozata mondja. A háború megerősítette a szocialista társadalom és államrendszer legyőzhetetlen erejét, bebizonyította a szovjet jogrendszer életképességét, a szocialista törvényesség aktív szerepét, a Szovjetunió Kommunista Pártja katonapolitikájának érvényesülését. A szovjet ügyészség a háború kemény éveiben aktívan és állhatatosan harcolt a szovjet törvények, különösen a háborús időszak törvényei pontos végrehajtásáért, sikereseri líiegfoírkózott a párt és az állam által elé ,állított feladatokkal és ezáltal maga is hozzájárult az ellenség feletti győzelem közös ügyéhez. A háború éveiben pedig úgy, mint a békés időben, a szovjet katonai ügyészség a lenini elvek alapján működő t-t, amelyeket a Szovjetunió Alkotmánya és az 1926. évi „A katonai bíróságokról és ügyészségekről" szóló határozat erősített meg. Ez utóbbi valósította meg a Szovjetunió ügyészségének egységes, centralizált rendszerét. A katonai ügyészség tevékenységi területe azonban jelentősen kiszélesedett, amint ezt a háborús helyzet megkövetelte. Első lépésként hatályba léptek a háborús időkre vonatkozó törvények és ezek Végrehajtásának felügyelete a katonai ügyészekre hárult. A katonai .ügyészség új feladatai a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének 1941. június 22-én kelt ,.A háborús helyzetről" szóló rendeletéből következték. A háborús helyzet által érintett helységekben valamennyi államhatalmi funkciót, a társadalmi és állami rend védelmét a katonai szervek gyakorolták. A katonai ügyészi felügyelet most már nemcsak a fegyveres erőknél terjedt ki a törvényesség betartására, hanem mindazokra az Objektumokra, szervekre is, amelyeket a háborús helyzet érintett és amelyek a védelmi szükségletekre dolgoztak. i * Megjelent: a SZOCIALISZTICSESZKAJA Z A K O N N A S Z T Y 1975. évi 4. számában. Fordította: Dr. Vig István ezredes.
Az új feladatoknak megfelelően a közlekedési ügyészségeket katonai ügyészségekké szervezték át ugyanúgy, mint a front közelében levő területek polgári ügyészségeit. • A háborús helyzet megkövetelte az ügyészségtől, hogy rövid határidő alatt építse ki háborús szervezetét és ennek megfelelően egész munkáját a közös célnak — az ellenség feletti győzelem kivívásának — rendelje alá. A katonai ügyészek minden intézkedést megtettek, hogy munkájuk operatív és minden tekintetben megfelelő legyen, szem élőn tartva a törvényességet és a parancsnokságok, politiiüai szervek feladatait. , A katonai ügyészségek az Állami Honvédelmi Bizottság és a Szovjetunió Népbiztosok- Tanácsa határozatai, a törvények betartása és végrehajtása felügyeletére összpontosították erőiket, s ugyanakkor a törvényeknek megfelelően a harci cselekmények körzeteiben levő frontok, flották katonai tanácsai határozatainak. végrehajtását is felügyelték. Abban az időben a katonai ügyészi szervezetet megbízták a Honvédelmi Népbiztosság és a legfelsőbb parancsnokság egyes, a fegyveres erőkre általánosan kötelező jogi normákat tartalmazó parancsai ; végrehatásának felügyeletével. Az ügyészi felügyelet mindenkori fő kérdései között szerepelt azon jogi normák teljesítésének felügyelete, amelyek az ország védelmét, személyi és anyagi tartalékainak mozgósítását, a csapatok fegyelmének és harckészültségének erősítését, a katonai .titkok megőrzését, a csapatok biztonságára kedvezőtlen hatást- jelentő cselekmények elhárítását az állami és katonai javak védelmét és őrzését érintették. A vezető katonai ügyészek meghatározták a felügyelet legfőbb területeit, megállapították á hiányosságokat, azok okait . és feltárták kiküszöbölésük lehetőségeit. A legfontosabb .kérdésekben feljegyzést készítettek a Párt .Központi Bizottságához, a Szovjetunió Népbiztosok Tanácsához, a. Honvédelmi Népbiztossághoz, a Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségéhez, A katonai ügyészi felügyelet adatait felhasználta az Állami Honvédelmi Bizottság és a katonai Vezetés. A Vörös Hadsereg katonai főügyésze, az Állami Honvédelmi Bizottsághoz küldött egyik feljegyzésében tájékoztatást adott a csapatok törvényességi felügyeletéről a háború első hónapjaiban. Ebben rámutatott, hogy a fegyelem megerősítése érdekében néhány csapatnál a törvények és a katonai szabályzatok követelményei ellenére a nevelőmunkát felcserélték megtorló intézkedésekkél.. A Honvédelmi Népbiztos még a háború legelején az 1941. október 4-i parancsában határozottan elítélte az ilyen eseteket és meghatározta azok kiküszöbölésére vonatkozó intézkedéseket. Megparancsolta valamennyi parancsnoknak, politikai munkásnak és vezetőnek,' hogy rendszeresen beszélgessenek a vöröskatonákkal és magyarázzák meg nekik a katonai vasfegyelem betartásának szükségességét, katonai kötelességük becsületes teljesítésének és a parancsok végrehajtásának- fontosságát. A katonai fegyelem megszilárdításának alapjait az egész háború során ennek a parancsnak a követelményei képezték. A Vörös Hadsereg katonai főügyészének 1942. március* 15-én kelt előterjesztése alapján a Honvédelmi Népbiztos parancsot adott ki a behívások és katonai igénybevétel rendjének állampolgárok részéről történt megsértésének kiküszöbölésére. A .frontok, körzetek, flották, légideszant csapatok ,az N K V D hátországvédelmi csapatai, a vasutak, víztárolók, hadseregek, hadtestek és hadosztályok katonai ügyészei jelentéseikben^ [előterjesztéseikben számos olyan kérdésre hívták fel a figyelmet, amelyek a. védelmi biztonság, a csapatok harci tevékenysége és fegyelme erősítésére vonatkoztak.
r :
így ,pi. a Leningrádi Front katonai ügyésziének előterjesztésére a front katonai ¡tanácsa intézkedéseket tett az alapvető közlekedési utakon folyó szállítási munka megjavítására. Fontosságát az adta, hogy ezeken az utakon bizto r sították a bekerített város ellátását, intézkedéseket adtak k i ' ¡a harci felszerelési tárgyak és a fegyvergyártás területén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölésére stb. A Sztálingrádi Front katonai 'ügyészének előterjesztésére a front katonai tanácsa intézkedéseket-hozott a front csapatainak fegyverekkel, harceszközökkel és üzemanyag-ellátásával kapcsolatos biztosítási és szállítási munka megjavítására. Niagy figyelmet fordítottak a katonai ügyészek azoknak a törvényeknek a teljesítésére is, amelyek, a katonák és, családtagjaik ellátására vonatkoztak. Gondos felügyeletet ,gyakoroltak a katonák, családtagjai,, valamint az állampolgárok panaszainak és bejelentéseinek elbírálás felett. .
Az Állami Honvédelmi Bizottság számos esetben megbízta a •katonai ügyészséget határozatai és döntései végrehajtásának ellenőrzésével. Pl. 1941-ben a moszkvai csata idején az Állami Honvédelmi Bizottság elnöke javasolta a katonai főügyésznek, hogy ellenőrizze a közlekedési és szállítási Népbiztossággal. együtt a front felé közlekedő ¡különleges szerelvényeket. Ez az intézkedés rendkívül szükséges és hatékony volt. A későbbiekben az ügyészi szervéikre hárult az Állami Honvédelmi Bizottság azon -határozatai végrehajtásának ellenőrzése is, amelyek a ¡csapatok anyagi, technikai ellátását, a hadfelszerelési tárgyak ellátásának biztosítását érintették; Ellenőrizték az ügyészségek a honvédelmi jeellegű technikai felszerelések,. műszaki zárak rendszeresítését, a trófeális jellegű fegyverek ¡és anyagok összegyűjtését, számba vételét, á fertőző betegségek megelőzésére vonatkozó intézkedések stb. betartását. A katonai ügyészségek e határozatok teljesítése során soha sem avatkoztak be a parancsnokságok operatív tevékenységébe, akár más szervekkel, akár maguk végezték az ellenőrzést. A felügyeleti és ellenőrzési funkciók egybeesése kiszélesítette a katonai ügyészségek tevékenységének körét ' és növelte felelősségüket. A katonai ügyészek és az ügyészségi nyomozók kemény harcot folytattak az ellenséges ügynökségekkel, a hátország és front lázítói ellen, és mindazok- kai szemben., akik nem teljesítették a parancsnokok haroi parancsait vagy rémhíreket terjesztettek, pánikot keltettek, nyerészkedtek, gyáván viselkedtek, vagy fosztogatták az állami és katonai javakat. '
A nyomozási munkában ¡az ügyészségi," valamint a parancsnoki nyomozás törvényessége feletti felügyelet során nagy figyelmet fordítottak a büntető eljárások elrendelésének megalapozottságára, a bűncselekmények felderítésére, azok ¡okainak kiküszöbölésére, a gyors és alapos nyomozásra, a büntető eljárás alá vont személyek törvényes és megalapozott felelősségre vonására és hogy szigorú büntetőjogi felelősségre vonásban részesüljenek azok, akik súlyos és veszélyes bűncselekményt követtek el, valamint, a katonai fegyelem szándékos megsértői. A' nyomozási munkát egybekapcsolták a megelőző intézkedésekkel. Mindez növelte a bűnözés elleni .harc hatékonyságát és elősegítette a katonai alakulatok fegyelmének megszilárdítását. A háború idején a büntetőügyek 70%-át 5 napion belül kivizsgálták, ezen belül is az ügyek nagy részét 1-—3 nap alatt, a törvényi következményeknek megfelelő minőségben. Ezt az tette lehetővé, hogy kellő szintre emelték a ' nyomozási munka- szervezetét, megszilárdították a katonai ügyészségi nyomozók és ügyészek kapcsolatát az alakulatok parancsnokaival, kiszélesítették
fc
á >£>árancsnoiki nyomozás hatáskörét. A büntetőülgyek .nyomozását mintegy 40%-ban parancsnoki hatáskörbén rendelték el és folytatták lé. A' katonai ügyészek és ügyészségi nyomozók komoly segítséget nyújtottak a parancsnoki nyomozás szerveinek, rendszeresen biztosították a parancsnoki nyomozó szervek jogismeretének és képzettségének növelését, megbízták a parancsnoki nyomozó szerveket különböző nyomozási tevékenységgel és bevonták őket .az" ügyek felderítésébe. A háború tapasztalatai bebizonyították a hadseregben a parancsnoki nyomozás intézményének szükségességét és hasznosságát, A katonai bírósági eljárás törvényessége .feletti felügyelet során, valamint ítéletek végrehajtása törvényességének felügyeletében a katonai ügyészek figyelemmel kísérték az ügyek 'elbírálásának operativitását azok törvényességét és megalapozottságát. A katonai bíróságok a parancsnokokkal 'és politikai munkásokkal az aktuális ügyekben nyilvános tárgyalást szerveztek az alakulatoknál és amikor annak szükségessége felmerült, intenzív meggyőző tevékenységet végeztek. V . A katonai ügyészek munkájában jelentős szerepet kapott a katonai .bírósági hatáskörbe tartozó államellenes bűncselekmények felderítése és elbírálása törvényességének felügyelete. Az állambiztonsági szervek bűnügyekbéri végzett nyomozási munkája feletti felügyelet során hatékony intézkedéseket tettek a kémek, diverzánsok és hazaárulók leleplezésére és szigorú felelősségre vonására,. A katonai ügyészek aktívan résztvettek az állambiztonsági szerveknek a német fasiszta területrablók kegyetlenkedéseinek felderítésére és kivizsgálására irányuló munkájában. 1943—¡1944-ben több városban — Krasznodárban, Harkovban, Kijevben — nyilvánols bírósági tárgyalást tartottak a szovjet nép hóhérai ügyében. A Vádat L. Jacsenyín igü. vőrgy., N. Dunajev igü. ezds., és más katonai ügyészek képviselték. A nürnbergi perben a Szovjetunió fővádlójával R. Rudenkoval együtt a háborús főbűnösök ügyében Ju. Pakrioszkij, Sz. Rozenblit, Sz. Piradov katojriai ügyészek is részt vettek. N. Bázenfcó és A. Ivanov kat. ügyészek pedig a japán háborús, főbűnösök tokiói perében vettek részt. A katonai ügyészi szervezet szorosan együttműködve a parancsnokságokkal, katonai tanácsokkal, politikai csoportfőnökséggel és osztályokkal, a Párt- és Komszomol-szervezetekkel a hadseregben és a flottában 'kidolgozták és a gyakorlatban alkalmazták mindazokat az intézkedéseket, amelyek a törvényeik és a katonai fegyelem megsértésének megelőzésére, a harcosok magasfokú személyes felelősségérzetének kialakítására, a szovjet törvények, a katonai kötelmek, szabályzatok és parancsnokok parancsai pontos és követelményszerű, öntudatos betartására irányultak. A katonai ügyészek és ügyész-
segi nyomozók gyakran folytattak beszélgetéseket a bonyolult harchelyzetben levő harcosokkal, előadást, ismertetőt tartottak a csapatok és magasabbegységek agitátorai és propagandistái előtt.
. ;
\
• Mint a 4. Ukrán Front ügyész-helyettesének, nekem jutott az a feladat, h o g y ' a 18. hadsereg csapatainál közvetlenül tanulmányozhassam a katonai ügyészség együttműködését a hadsereg katonai tanácsával és politikai osztályával, melynek élén L. I. Brezsnyev ezredes állt, A hadsereg ügyésze V Malisevszkij rendszeresen tájékoztatta a katonatanácsot és a politikai osztályt a csapatok és magasabbegységek törvényességi és fegyelmi helyzetéről és a katonai ügyészségek munkájáról és élőterjesztést tett a negatív jelenségek kiküszöbölésére, a megelőző — nevelőmunka megjavítására a csapa toknál. Ezek az előterjesztések tükröződtek is a katonai tanács, a hadseregparancsnok és a politikai osztályvezető utasításaiban. A politikai osztály és személyesen L. I, Brezstiyev behatóan tanulmányózták a hadsereg katonai ügyészségének munkáját,'- jelentős segítséget és támogatást nyújtott az .ügyészségnek és. irányították a hadsereg katonai ügyészségi és bírósági, pártszerveinek tevékenységét. Bolsevik meggyőződés és elvszerűség, valamint a magasfófcú felelősség szellemében nevelték a kommunistákat a katonai kötelmek teljesítésére. A háború idején felhalmozódott megelőző munka tapasztalatai széles körben kerültek felhasználásra a háború után. így pl. a Kárpátokon inneni katonai körzet politikai csoportfőnökségének kezdeményezésére (4. Ukrán Front volt az elődje) a politikai munkások-és a katonai jogászok jogi témájú elő-' sorozatot dolgoztak ki, melyet értekezleten vizsgált meg a körzeti politikai csoportfőnökség. A tanácskozást a politikai csoportfőnök L. I. Brezsnyev vőrgy. vezette.; A katonai körzet katonai tanácsa a kérdésben határozatot is hozott. A határozatok végrehajtására valamennyi magasabbegységnél és csapatnál komplex megelőző felvilágosító munkát végeztek és abban a parancsnokokon, a katonai tanács (tagjain és a politikai osztályok.'vezetőin, magasabbegységék parancsnokain és más' csapatokhoz tartozó vezetőkpn kívül aktívan részt vettek a katonai bírpságok és ügyészségek tisztjei is. Ez a munka hozzájárult a harcosok magasfokú éberségre és példás magatartásra, valamint a szocialista együttélés szabályai sz ; górú betartására neveléséhez. -Igen érdekeseik M. Kalásnyiik vezérezredes visszaemlékezései, aki a háború idején a 47. hadsereg politikai osztályának volt a vezetője. Ö írja, hogy a személy5 állomány fegyelmének erősítése és nevelése munkájában a hadsereg politikai .¡osztálya és a magasabbegységek politikai szervei ¡állandóan fokozták a katonai jogászokkal tartott kapcsolatukat. „A katonai ügyészségek és ¡bíróságok munkatársai, amint ez természetes is — képzett, nagy tudású ,tisztek, voltak és rendszeresen tartottak előadást a harcosok és a parancsnokok előtt a katonai kötelmek áltál támasztott követelményekről, azok megsértése miatti felelpsségre vonásról, az éberségről és a Vörös Hadsereg katonáinak jogairól és kötelességeiről." (¡M. Kaiásnyik, Tűzben edződött. Kat. visszaemlékezések. Kat. Kiadó, 1!)71. 50. oldal.) .. . " ;
A Szovjetunió ügyészsége (Legfelsőbb Ügyészség) 'irányította és koordinálta^ a katonai ügyészség központi szerveinek ; tevékenységét — nevezetesen , a *• Vörös Hadsereg katonai főügyészsége, a Haditengerészeti Flotta főügyész- ) sége, a Vasúti Szállítási főügyészség, a Szovjetunió Tengeri és Folyami Flotta , -k katoniai főügyészsége munkáját — amelyek feladatukat szoros kapcsolatban végezték a Szovjetunió Igü. Népbiztossága katonai bírósági főosztályával és ^ a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégiumával. Az alsóbb kato- i nai ügyészi szervek pedig . együttműködtek ' a . helyi katonai bíróságokkal, párt- és tanácsi szervekkel, területi ügyészségekkel, á milíciával, és az állam- | biztonsági szerveikkel. Mindezek biztosították a katonai ügyészségek tevekeriységében a szervezettséget és a centralizáltságot. Az alsófokú katona' ügyészségek vezetésének módszere élő s közvetlen yolt a beosztottakkal is,.4J ,az ellepőrzések pediig a segítségnyújtást és a hibák kiküszöbölését szolgálták, (j Nagy figyelmet fordítottak a hasznos tapasztalatok általánosítására és eltér- | jesztésére. Ennek érdekében parancsokat, utasításokat, körleveleket adtak ki. ^ Jó szervezők voltak és az alsófoikú ügyészségek között megfelelő kapcsolatot .¡| biztosítottak a frontok, flották és körzetek vezetőügy észéi. Ilyenek voltak: Ű B. Alexejev, P. Ankudinov, V. Izrailján, I. KraszínyifcoY, Sz. Petrovszkij, A. Ilumjancev, Sz. Szmirnov, B. Saver, L, Jácsenyin, D, Pótemkin, F. Bogatikov, '•* K. MuhóromoV, L. Szemcsenkó; a hadsereg ügyészségvezetők közül: A. Gul- '! jajev, V. Zsabin, A. Ljuibovics, V. Malisevszikij, M. Maljarov, A. Polev, A. Ciumarev és mások. ' ' m i 4 A katonai ügyészségek, és ügyészségi nyomozók a háború idején a haza hű ^ fiai voltak, önfeláldozóák a párt és a nép iránt. Sokan" közülük — és ez. gyakran eSiőfordiuIt — átvették az alegység vagy csapat parancsnokságát és iái Vezették azok harci tevékenységét. V. PusztovaloV .katonai ügyészségi' nyo- ' fj mozó 1941 Üecemberéberi Debalcevo községnél az alegység harcosaival együtt részt vett a támadásban. Személyes bátorságával lelkesítette a harcosokat,, ¿j ' * •• • ' rt • ' ' ' " 'rm átvette a század parancsnokságát és biztosítota az előttük álló harci feladat végrehajtását. >. • ' M •Eztert a „Bátorságért" érdeméremmel tüntették ki. V. Pusztovalov kifogás^talanul látta el szolgálatát a háború utáni években is 14-szer részesült kormánykitüntetésben. Püsztoivalov ma igü. vőrgy.. a köztársaság .érdemes jor gásza, a 'Közép->Ázsiai katonai körzet ügyészségének vezetője. M. Pavlov igü. vőrgy., .a köztársaság érdemes jogásza, jelenleg a Vörös Zászlóval kitüntetett kijévi katonai körzeti ügyészség élén áll. Amikor 1941; , októberében a 222. lövészhadosztályt súlyos harcok közepette Vjazrna alatt, bekerítették, M. Pavlov katonai ügyészségi nyomozó a törzs ! tisztjeivel és a hadosztály ügyészével együtt vezette a harcosokat, hogy kitörjenek a bekerítésből. Amikor ez sikerült, partizáncsapatot alakított és. annak -harci tevékenységét vezette egészen addig, amíg egy nagy partizánosztaggá nem
egyesültek, ahol ő t ' nevezték ki pciitikai' vezetővé. Hosszú időn keresztül M. ' f a v l o v aktívan részt vett a' partizánakciókban és ^végezte. a harcosok ¡kőzött a politikai nevelőmunkát. is\ -A későbbiekben visszatért a katonai-jogászi munkához, s továbbra is/ elvi -állhatatosság jellemizi, t jó • szervező éa nevelő. .• .• • - .• ".'".;: ..-•.' • s A szovjet ¡haza magasra értékelte a katonai ügyészek és ügyészségi nyomozók háborús tevékenységét. Harci érdemeikért és személyes ibátorságukért 1807 ügyészt és ügyészségi nyomozót tüntettek ki , érdemrendekkel, érmekkel. ' :• A győzelem 30. évfordulóján tisztelettel emlékezünk a harcban a hazáért elesett katonai ügyészségi munkatársaikra: A. Kosevlevre, P. Szadovnyikovra, F, iKarpezre, L. Kabánovra, G. Prohórovra és sok más hősi halottunkra. A háború utáni években a katonai ügyészség személyi állományát harcókban edzett parancsnokokkal és politikai munkásokkal töltötték fel, akik felsőfokú katonai jógi képzettséget szereztek. Nevezzünk meg egyet közülük, A. Toropkin igü. ezredest, a katonai főügyészség osztályvezetőjét. 1944 májusában a iSzevasztópolhoz vezető' megerősített útvonal ostrománál a zászlóaij harci tevékenységét vezetve a 24 éves kapitány komoly hősiességet tanúsított, Kiválóan vezette a harcot, utána pedig rohamot rendelt el' az ellenség egyik első vonalbeli lövészárkából és kézitusába bocsátkozott. Az ellenség nem tudta felfogni a súlyos csapást és futásnak eredt. Énnek eredményeként a zászlóalj harcosai bejutottak Szevasztopol körzetébe. Ezért a hőstettéért a bátor parancsnokot a Szovjetunió Hőse kitüntetéssel jutalmazták. A katonai jogi 1 akadémia elvégzése .után A. Toropkin helyesen igazodik el a legbonyolultabb jogi kérdésekben is. , ' . . v Az elmúlt háborúban tehát, a katonai ügyészi' szervek sikeresein birkóztak meg feladataikkal. Tevékenységük aktív, gyümölcsöző volt és hozzájárult a gyűlölt ellenség feletti győzelem kivívásához.
A győzelem 30. évfordulójára
emlékezve — amint ezt a Szovjetunió Kommunista , Pártja Központi Bizottságának említett határozata m o n d j a — „figyelmet kell szentelni a fegyveres erők személyi állománya harci.,és ppMtikai' felkészültségének tökéletesítésére, a hadsereg és a nlép egységének erősítésére, az ország védelmi készségének megszilárdítására. A szovjet embereket, s mindenek ellőtt az ifjúságot, a k o m munista párt és a szovjet nép forradalmi hősiességérej harci és munlkatradí-: ciók szellemében, a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemében kell nevelni, éberségre, a haza és a szocialista Vívmányok védeteiére". A Nagy Honvédő Háború éveiben szerzett katonai ügyészi tapasztalatok forrásábái még sokat meríthet a katonai ügyészek és katonái ügyészségi nyomozók ¡fiatal nemzedéke. El kell sajátítan-iok munkájukhoz az operativitást, a harcosságot, magasfokú felelősséget, szervezettséget és elvi szilárdságot. í"
•'•• ,'
A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. Kongresszusának határozatait < tel- (í jesítve a katonai ügyészi szervek a parancsnokokkal, politikai szervekkel * együtt aktívan harcolnak a szocialista törvényesség, a jogrend és fegyelem további erősítéséért dicsőséges fegyveres erőinknél, amely hűen védelmezi a kommunizmust építő szovjet nép békés munkáját.
vv;
\
HOZZÁSZÓLÁS — V I T A
.
,
h o z z á s z ó l á s
Dr. Nagy Géza r. százados: „Nem katona lehet-e katonai bűncselekmény társtettese vagy tettese?" című cikkéhez * Irta: Dr. Habony János hb. őrnagy
Dr. Nagy Géza r. szds. vitacikke a Jogtudományi Közlöny 1974. márciusi számának szemle rovatában jelent meg. A cikk témájának vitathatatlan közérdekűsége ellenére úgy érzem, hogy annak elvi mondanivalója mégis elsősorban minket, katonai jogászokat érdekéi. Ezért a vitához a Katonai Jog- és Igazságszolgáltatás fórumán csatlakozom. A szerző egy konkrét bűnügy hiányos jogi megoldását látva'teljesen indokoltan teszi fel a kérdést, nem katona lehet-e katonai bűncselekmény tettese vagy társtettese? Az adott bűnügy tényállása szerint az alárendelti beosztású katona vádlottak — az egyik társuk közvetítésével — arra kérték a polgári szentély vádlottakat, hogy elöljárójukat, a sértettet verjék meg, mert elJszedi a fcimaradási engedélyeket a katonáktól. A polgári személy vádlottak a sértettet az egyik helység utcáján a katona vádlottak kérésére megverték, rajta testi sérüléseket okoztak. Bántalmazás közben mondották a sértettnek, hogy ezt azért kapja, mert „kihúzza á katonákat az eltávozásról".** Kétségtélen volt tehát, hogy a sértettet a kifejezett-erőszaknak minősülő támadás az elöljárói beosztásával járó kötelmek teljesítése miatt érte. A Legfelsőbb Bíróság a polgári személy vádlottak cselekményét garázdaság bűntettének, a katona vádlottak ceslekményét pedig felbúj tói minőségben elfcö-. vetett garázdaság bűntettének és a szolgálati tekintély feltűnően durva megsértése bűntettének minősítette. 1 . , . ' > Az álláspontom kifejtése, előtt megjegyzem, 'hogy . a hatályos jogszabályoknak megfelelően a társtettest is tettesnek tekintem, s miként a Btk. 12. §-a rögzíti, mindkettőt az elkövetők gyűjtőfogalmába sorolom. Miután pedig az * A témával kapcsolatos álláspontjukat korábban már kifejtették: Dr. Sömjén Gy. hb. ezds. (Jogtud. Közlöny, 1974.-évi 8. sz:) és dr. Korda György hb. alcz. (Magyar Jog, 1974. évi 10. sz.MSzerk. Bizottság.) '•* K B H , X V I I . sz. 228. jogeset. ,
*»eifc6lb ieltiéilfi6'-'-'étifceiainéizé8re' alapos . mdokots; nemi,;/találtam, 'a ; B % ; 103. §, tiekezdésébenv használt ' ..tettesként" kifejezés véleményem ,szerint a tánstetléstá is felölel. A ikülönűs bűncselekmények . (deeliktum propríum) 'esetében 'az -f alannyá v á l á s feltétele, hogy az elkövető rendelkezzék a törvényben • megkí- ^ vánt -szémélyes. ¡tulajdonsággal. A ¡különös bűncselekmények fogalomkörébe tartozó ¡katonai bűncselekményeket tehát mind tettesként,- mind társtgttesként csupán katona illetőleg külön jogszabály/ rendelkezése folytán katonának te- ; leintendő személy követheti el. Ezzel ellentétes - ^ é s mtodmáig vitatott —• -állás- ü foglalás a hivatali bűncselekményeik köréből már napvilágot látott. 'A. döntés '-s tényállása szerint - á körzeti megbizottként szolgálatot telesítő rendőr tiszt- 1 helyettest arra kérte a polgári személy sógora, hogy esetenként fiktív ren- 'v clőrségi idézést' adjon '.részére, amelyekkel a munkahelyéről való •./távolmara, ^ dását fogja igazolna."A rendőr tisztjielyettes, vádlott .5 db általa aláírt és ¡5 bélyegzővel ellátott idézés nyomtatványt adott át a polgári személy vádlott- ' i; nak, aki azokat rendszerint: kitöltötte és a? munkamulasztásának' igazolására a munkahelyén felhasználta. , A: katonai bíróság az extraneus polgári személy ; f vádlott bűnösségét, itárstettesi: minőségben hivatalos személyként elkövetett > közokir.athami'sít.ásban állapította meg."' , 1 ' . ; : Ezek után nézzük meg milyen kérdésekre kellene választ adnunk a .szerző által vizsgált jogeset ismertetésében. Elsősorban - arra, hogy á determinált ' -félbujtásra; cselek vőypolgári személyek bűnös tevékenysége minősíihetö^e, akár >.j; .tettesd, akár .részesi minőségben katonai-,bűncselekménynek. ¡Másodsorban ,pe- ;J dig arra, hogy a ¡katonai függelmi Viszohyofcat közvetett és erőszakos-módon A • • ' - ! ' .. . •'. . ' V ' •' . . •••'.-• - .... • ... .. .. ..-..: támadó alárendolti beosztású katona vádlottak terhére a szolgálati tekintély .feltűnően durva megsértésével' 'halmazatban á garázdaiság MhíVható-é, ille- v| töleg. tettesként, társtettesként vagy közivetett ,tettesként az elöljáró elleni, érőszak ^bűntettét (Btk.. 318. »§/ (1) bek.) elkovették-e. A felsorolt kérdések .megoldásának .kutatása1 során a hatályos -büntető' jogszabályokat és á tartósan követett bíród gyakorlatot vetítem' alapul. Ebből^i Iktóndulva • feriiitartás nélkül helyeselni .tehet a szerzőnek azón' utaló meg-v\ állapítását, miszeriint a hatályos jogszabályi rendelkezések és a. katonai bün^.® . tetőjogi hagyományok egyaránt amellett szólnak, hogy katonai bűncselek-':^ ményék' tettese; csak katona'lehet. 'Ezt a megállapításit nem érinti iaz sem, hogy a irha már túlhaladott 1930. jóvi .'II.". törvénycdlkk-. 36.'; §rához' , fűzött.'-ind'oW>'58 kolás szerint társtettesi minőségben nem katona is elkövethetett katonai bűn- | cselekményt. Az 1930. évi II. .törvénycikk ugyanis, a Btk. 103. §. (4) bekézdésének megMolő'-rendelkezést' nem tartalmazott, hanem a katonai bűncselekmiények diszpozíciói külön-külön állapították meg a bűncselekmények ala-.jJ nyaiit. Schultheász Emil ezKel ikapcsoiktop álláspontja, pedig komoly ellent-.;íi . mcndáewkat ..ira&at,.•.Nem,..fogadja. el ugyanis - az-. 1930: évi II. tc. -már idézettM indoklását, hanem rámutat arra: ,.És mindaz, ami- a tettesre áll, a tánsitettesre >S " BH 1967. éVi 4, sz., 5236. sz. jogeset és a BJ'D 4002. sz. állásfolalás,
'J
és közvetett tettesre is vonatkozik"."
A hozzáfűzött példákban azonban a
felbujtó katonák bűnösségét közvetett tettesi minőségben, a felbujtott extraneusok bűnösségét pedig bűnsegédi minőségben elkövetett katonai bűncselekményben
tartja .megállapíthatónak.
Ezt a kérdést illetően, a jogi szakírók többsége lényegében azonos véleményen van. Ezért csupán Neményi Béla álláspontját idézem. Eszerint: „Nem vitatható tehát, hogy olyan személy, aki a törvény által megkívánt személyi adottsággal nem rendelkezik (extraneusj, különös bűncselekmény önálló, közvetlen' tettese nem lehet".** A l i g hiszem, hogy hézagpótló, analóg jogértelmezésre ily módon a szakíróktól eltérő álláspont kialakítására lehetőségünk lenne. Nem tudom osztani tehát a szerzőnek azt a szélsőséges véleményét, amely szerint a tárgyi oldalon társtettesi tevékenységnek látszó magatartást meghatározó jellegűnek tekinti, s ebből arra a .következtetésre jut, hogy nem katona, tettesi v a g y társtettesi minőségben 'katonai bűncselekményt elkövethet. Már itt felhívom viszont a figyelmet 1 arra, hogy a katonai bűncselekmények részese (felbujtója és bűnsegéde) nem katona is lelhet. A gyakorlatunkban ugyanis következetesen érvényesül az a helyes elv, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges személyi tulajdonságoknak a részeseknél nem kell mgelenniök ahhoz, hogy a delifctum propriuméilt a közreműködőt büntető, j o g i . felelősségre lehessen .vonni. A részes esetében elegendő. a felelősségre vonáshoz az, hogy tudott a tettesnél fennforgó személyes tulajdonságról, vagy körülményről. A vizsgált jogeseti döntés indokolásában • helytállóan mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy tévedett a katonai bíróság akkor, amikor katonai bűncselekmény elkövetését nem észlelte. A katona vádlottak ugyanis célzatosan a katonái függelmi viszonyok ellen intéztek támadásit. Elérték, hogy elölj ár ójukat a jogkörébe tartozó helyes intézkedései miatt erőszak érje.. Miután pedig az elöljárónak a személyét ért erőszakkal szemben a Btk. 318. §. (1) bekezdésé nyújt jogyédelmet, a katona vádlottak látszólag az elöljáró elleni erőszakot követték el. Ez a minősítés éppen a nagyfokú realitásával a katonai fegyelem megszilárdulását, is jobban szolgálná. Egyet kellett azonban érteni a Legfelsőbb Bíróság azon álláspontjával, miszerint a katona elkövetők a Btk: 318. §. (1) bekezdése szerinti ¡bűntett egyik tényálladéki elmélet sem merítették ki, terhükre ezért az elöljáró elleni erőszakot megállapítani nem lehetett. •• i
"
, . .
•
'
''
\
.
Ügy látom; hogy az elöljáró elleni erőszak bűntettét illetően a. katona vádlottak terhére
a közvetett tettesség megállapításának lehetőségiét is elvet-
hetjük. Kisebb kiegészítéssel osztom tehát a szerzőnek azt ( az álláspontját, ,
" A katonai büntetőtörvény zsebkönyve 50. old. 1. pont. Politzer Zsigmond és Fia kiadása. Bp. 1943. ** Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 1974. évi 4. száma,'197. oldal.
hogy közvetett tettesség akkor állapítható meg, amikor a közvetlenül cselekvő alanyi .bűnössége teljes mértékben hiányzik. Ezt legfeljebb annyiban egészíthetnénk ki, hogy a közvetlenül cselekvő, gondatlan bűnössége a közvetett tettesség megállapítását nem zárja ki. Dr. Losonczy István példája szerint egy társaságban A azzal adja oda Ö-nék élesre töltött piszolyát, hogy az vaktöltéssel töltött rajit-pisztoly, s felbiztatja, hogy ijfesztésül süsse azt C-re, s C ennek következtében meghál.Ebben az esetben két különböző tettesség valósuil meg, mert A á szándékos emberölés bűntettének közvetett tettese,- B pedig a gondatlan emberölés bűntettének önálló tettese lesz.* Megemlítem még azt is. hogy az elöljáró parancsára bűncselekményt elkövető alárendelt esetében a Btk. 104. §.. (2) békezdése hozott létre a parancsot adó elkövető oldalán közvetett tettességi bűnelkövetési formát. Az általam'vizs. gált probléma azonban a közvetett tettesség így kiegészített fogalommeghatározás^val sem Oldható meg. Ezéint a jelen példában a katona vádlottak az elöljáró élleni* erőszakot közvetett .tettesként, sem valósították meg. A Legfelsőbb Bíróság a katona vádlottak bűnösségét katonai bűncselekményben, nevezetesen a szolgálati tekintély feltűnően durva megsértése bűntettében állapította meg. Ebben az esetben pedig aligha volt szükség arra, hagy a .polgári személy vádlottak bűnössége garázdaság bűntettében állapíttassek meg. Miként már rámutattam, az extraneus közreműködők büntetőjogi felelőssége a deliktum propriumért bűnsegédi bűnrészesség formájában minden nehézség .nélkül megállapítható. Ez a gondolat a B:t;k. 103. §-ához fűzött miniszteri indokolással, egyezik.** Nincsenek kétségeink atekintetben sem, miszerint a .polgári személy vádlottak ; tudták, hogy a szolgálati tekintély feltűnően durva megsértéséhez katona személyes tulaj donsággal rendelkező elkövetőnek nyújtanak segítséget. E.rre mutató kijelentést tettek ugyanis a sértett bántalmazása közben. Éppen ezért, katonai bűncselekmény elkövetéséhez — á katonai függelem durva megsértéséhez — nyújtottak szándékosan segítséget. ' ' • Véleményem szerint a jövőben is ki kell mondani, hogy katonai bűncselekgálati tekintély minősített megsértésének halmazata nem alaki, hanem látszólagos halmazat. Alaki halmazat esetén viszont polgári személy vádlottak csupán éshetőleges szándékkal követhették ei a garázdaságot. Miután azonban ja garázdaság más ; bűncselekménnyel a szubszidiaritás viszonyában áll. á polgári személy vádlottak bűnösségét a, súlyosabban büntetendő bűnsegédi minőségben elkövetett szolgálati tekintély feltűnően durva megsértésében lőhetett volna megállapítani. Ugyanezen indokok folytán a katonai vádlottakat garázdaságra felbújtásban sem lehetett volna bűnösnek találni..*** Itt . * 'Dr. Losonczy István: A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1966. 128. oldal. ** Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1962. 190. oldal. *** A Legfelsőbb Bíróság a BK 504. sz. állásfoglalásában kifejtette, hogy a garázdaság más vele összefüggő bűncselekménnyel .halmazatban nem állhat. BiH 1972. évfolyam, 4. szám. . . <•
még azt is kiemelhetjük, hogy arról nem volt szó, -r- legalábbis az idézett példából nem derül fci —, hogy a felbujtók kívánták-e a nyilvános helyen való bántalmazást, illetve a megbotránkozás vagy a riadalom kiváltását. Amennyiben nem, olyan szándékon túli tevékenységért való felelősséggel állhatunk szemben, ami a felbújtók oldalán a garázdaság bűnrészesi elkövetését kétségessé teheti. ' , ': A szerző1 a tanulmánya során ismételten arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált jogeset elbírálásakor a vádlottak cselekményének helyes minősítését joghézag gátolta. Ezért a várható kodifikációs munkálatok során mefontolandónak tartja a Btk. 103. §. (4) bekezdéséhez hasonló rendelkezés elhagyását. Ily módon lehetőséget kellene adni arra, hogy polgári személyek katonai bűncselekményt önálló tettesként elkövethessenek. A katonai büntető jogszabályok módosításának szükségességével magam is egyetértek. Odáig azonban nem mehetünk el, hogy & Btk. 1!03. §. (4) bekezdését elhagyjuk, s eiazel minden beszámítási képességgel rendelkező, bizonyos korhatárt elért természetes személy által lehetővé tegyük a'katonái bűncselekmények önálló tettesi minőségiben való elkövetését. \ , I ' Véleményem szerint az idézett példa esetében a garázdaságnak és a szolményt tettesként — hozzátéve, hogy társtettesként is — csak katona követhet el. A katona fogalma alatt természetesen a fegyveres erők és fegyveres testületek' tényleges állományú tagjait értem. Az ezzel ellentétes álláspont oda vezetne, hogy a bűncselekmény alanyát az 1930. évi II. törvénycikkhez hasonlóan a katonái bűncselekmények diszpozíciójában külön-külön rögzíteni kellene. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szerző sem arra gondolt, hogy polgári személyeket szökés, külföldre szökés, önkényes eltávozás, vagy más katonai bűncselekmény elkövetése miatt kellene, büntetni. Csupán a vizsgált jogeset^-' hez hasonló tényállás esetében igényelte az életszerű megoldást. Ez a megoldás vléléményem szerint nem kívánja, hogy polgári személyek katonai bűncselekmények önálló tettesei legyenek. Az eddig elmondottakat összefoglalva úgy látom, hogy bármely katonai bűncselekmény elkövetése esetén az abban közreműködő polgári személy bűnös tevékenysége bűnrészesség megállapítása mellett kielégítően megoldható. Arra azonban feltétlenül szükség van — js ennek felismerése dr. Nagy Géza r. százados érdeme —, hogy az elöljáró az ( alárendelt fcazglti szolgálati függő viszony hatékonyabb büntetőjogi védelemben részesüljön. Ezt a védelmet nem szabad nehezítenünk azzal, hogy pl. a vizsgált tényállás esetén különböző törvények bonyolult értelmezése útján jutunk el valamiféle megoldáshoz. Ügy gondolóim azonban, högy .a szerző által feltárt joghézagot a Btk. 318. §. (1) bekezdésének ktsebb\ kiegészítésével megszüntethetnénk. Azt kellene ugyanis megfogalmazni, hogy a Btk, 318. §. (1) bekezdésébe felvett erőszakot a katona nemcsak személyesen, hanem közvetett módon,
-
/ '
ext.raneus útiján.,is kifejtheti. Ebben az értelemben a Btk, 318. §.<1)-bekezdését talán így lehetne szövegezni: „Aki az elöljáróval, illetve szalgá,lati.ténykedése köbben a feljebb valóval, az őrrel, vagy más szolgálati közeggel szemben közvetlen, továbbá közvetett módon erőiszakot alkalmaz, vagy azzal fenyeget, avagy tettleges ellenállást tanúsít, egy, évtől öt évig, háború idején két évtő! nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".
Válaszoltak olvasóink A katonai igazságügyi szervek tagjai részére 1974 nyarán a Szerkesztő Bizottság által kibocsátott kérdőívekre 70 olvasónk válaszolt. A kitöltött kérdőívekből értékes tájékoztatást kaptunk lapunk olvasottságának hatásfokáról, olvasótáborunk feltehetően legnépesebb csoportja — a katonai ügyészi és bírói szervezet — tagjai sorából. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma kiVételével minden fővárosi és- vidéki szerv képviseltette magát válaszával. A Kollégium létszámától most eltekintve, megállapíthatjuk, hogy a katonai igazságügyi szervek, jogászi képzettségű dolgozói közül minden második figyelemre méltatta felhívásunkat. Mint ismeretes, a kérdőívek kitöltését aláírás' nélkül kértük, s ezért — illetve, mert a vidéki szervek együttesen postázták küldeményüket — az érkezett anyagot nem lehetett ügyészi-bírói csoportra sem szétválasztani. Az értékelés tehát együttesen történt. A 70 válaszadó közül a kérdőív 6. kérdésére adott felelet értelmében, 22 fő (31%) olyan, aki mint szerző már írt e' folyóiratba. A többség azonban — 48 íő (69%) még nem írt ide cikket, tehát „csak" az olvasó szemszögéből értékelt és bírált. Az eddigiekből az is kitűnik, hogy a megkérdezettek mintegy felének véleményét nem tudtuk megismerni, mert kérdéseinkre nem adtak választ. Reméljük, hogy ezek között még vannak olvasóink, csakúgy m^nt szerzőink is, mert az utóbbiak száma — egy 1974 tavaszán készült _ hivatalos felmérés szerint — 3:é katonai ügyész, illetve bíró volt. Közülük tehát tizenegynek a Véleményét kellett nélkülöznünk. Csak találgatásokra vagyunk utalva a kérdőívek 'kitöltésétől való tartózkodás valószínűsíthető okai felől, amelyek éppúgy lehetnek indokolt akadályoztatás, mint passzív közöny vagy aktív ellenérzés a lap és munkája iránt. , . " , . ; . ' • RátérVe a feltett kérdésekre kapott ^tájékoztatás értékelésére, Olvasóink —• méltányolva a folyóirat tartalmának és szerkesztésének javítására irányuló törekvéseinket — az alábbiak szerint hoztálk tudomásunkra egyéni véleményeiket: , , 1. Hasznosítani tudta-e munkájában az eddig megjelent cikkeket, vagy azok valamelyikét? A kérdésre kapott válaszok szerint az eddig megjelent cikkeket vagy azok valamelyikét a válaszadók túlnyomó többsége — mégpedig 83%-a (58 személy) — hasznosítani tudta-múnkájában. Csak 7% (5 fő) állította, hogy a cikkeket nem tudta hasznosítani, míg ia kérdésre 7 fő (10%) nem adott választ. " ' 1 a) A cikkeket hasznosítani tudó elvtársak egyrésze csak általánosságban határolta be a számára tanulságot nyújtó publikációkat ¡ilyen formában: — általában — a cikkek túlnyomó többségét — igen0 sokat — több cikk adott használható segítséget —, illetve^egy-egy konkrét ügy megoldásában kaptam segítséget — vagy egyszerűen csak így: gondolatot ébresztett, illetve — fel-
frissítette az emlékezetemet. Kaptunk olyan hízelgő véleményt is, hogy .valamennyi számban több cikk, illetve annyi; hogy „felsorolni sem lehet", egészen odáig, hogy „minden cikk" és „valamennyi" hasznosítható volt a napi munkában. b) Szerencsére a válaszok többsége már jobban körülhatárolta a hasznosított témák körét a következő megfogalmazásokkal: „A nyomozással, bizonyítással kapcsolatos cikkek" vagy a „halmazati kérdésekkel" foglalkozó, továbbá az „erőszakos nemi közösülés bizonyítási kérdéseit" tárgyaló, illetve "az „egyes bűntettek minősítésével kapcsolatos", tanulmányokat említették meg. Volt'olyan válasz, amely a „¡katonai anyagi jogi szabályokkal", a másik „minősítéssél és jogértelmezéssel" illetve a „nyomozás taktikai kérdéseivfel" foglalkozó tanulmányokat emelte ki. Ismételten hivatkoztak a „külföldre szökés minősítési problémáit", úgyszintén a „büntetőeljárás és a parancsnoki nyomozás" kérdéseit fejtegető cikkekre. Egyesek a „katonai szolgálattal összefüggő problémákat" tárgyaló,'mások a „katonai függelem megsértésével kapcsolatos" tanulmányokat értékelték, ^elsősorban. Egy, vélemény a „részterületek alapos elemzése" miatt dicsérte a lapot,, egy másik a „pszichopathiás cikkeket" hasznosította munkájában. „Á katonai bűncselekmények és, az ítélkezési gyakorlat" elemzése miatt is kaptunk elismerő véleményt. c) A; szerzők nevét és tanulmányaik címét vagy tartalmát idéző válaszok a következőképpen alakultak: Dr. Mayer Béla r. alez. tollából az őszinte beismerő vallomás lélektani feltételeiről és a katonai függelmi viszony lélektani jellemzőiről írt cikket emelték ki. Dr.' Takács László alez. cikkei közül a ..vezetés elmélete köréből" írt tanulmányára hivatkoztak, Almásiné dr. Törőcsiik Anna alez. cikkei sarából pedig1 a sorkatonák öngyilkossági kísérléteihek megítéléséről és a kibúvásos cselekmények értékeléséről készült, írását jelölték meg. Kiemelték dr. Váczi István hfo. őrgy. „Parancsra elkövetett bűntettek" c, tanulmányát is. Általánosságban többen is utaltak Habony—Somos—Takács—Jaosó-rlKapfinger tanulmányokra mint olyanokra, amit hasznosítani tudtak. Két Habony-eikket még kiemeltek a válaszok:' mégpedig a „Katonai mellékbüntetésekről" és a „Parancs büntetőjogi védelméről" írottakat. , . ; ' ' d) A kérdésre nemleges választ adók közül,csak egy elvtárs okolta meg elutasító véleményét. az is a következő szavakkal: „nem ismerem a cikkek tartalmát". Ez ,az őszinteség talán bennünket is feljogosít arra, hogy feltételezzük : a cikkék hatástalansága másaknál is fakadható' !: 'hasonló okból. . , ./
.
"'
•' •
.-
2. Véleménye szerint fórumává lett-e a folyóirat a katonai jogászoknak? iE kérdésre igenlő választ 44 elvtárs felelete adott (63%). Csak, részben tartja á lapot a katonai jogászok fórumának további 23 elvtárs (33%). Egyértelműen tagadja, ¡hogy a lap a katonai jogászok fórumává lett volna 3 elvtárs,. akinek, elutasító véleménye mindössze 4%-ot tesz ki. Az értékelt kérdőíveken nyilatkozott elvtársak 96%-a vallja tehát azt, hogy a: folyóirat — részben vagy telesen — a katonai jogászok fórumává lett. Az adott válaszokat — azok felében — az elvtársak meg is indokolták. • / ;a) Elismerésképpen — azok akik a lapot fórumnak tartják — így nyilatkoztaik:. „ . . . j e l e n t ő s segítséget ad a szakmai munka színvonalának elmelésében, és a jogalkalmazás"egységesebbé tételében".,:. ; „...'Kialakult egy jó szerzői gárda, de még sokan nem írtunk — hanyagságból" ; „ . .. ezzel a ka, tonai büntetőjog elméleti és gyakorlati nyilvánosságot kapott"; . . . a legfon-
tosaibb kérdésekben tájékoztat"; . . . mert, más lehetőség nincs problémáink megvitatására, sem a továbbképzéseken, sem a Jogászszövetségben"; . . . olyan folyóiratunk van, amelyben saját problémáinkat, mondanivalónkat hozhatjuk nyilvánosságra a Wunk a segítése céljából"; ,,az olvasók várják és én is minden' cikket elolvasok'. --! . 1 8
b) A bíráló válaszokat a lapot csak „részben" fórumnak tartó, illetve ezt tagadó elvtársaktól a következő fogyatékossságok miatt kaptuk: „ . . . t ö b b vitalehetőség és megfelelően nívós cikk kéllene"; „ . . . s z ű k ez a szerzői gárda(!)"; „ . . . a z elsőfokú ügyészek nagy leterheltségük miatt nem tudnak megfelelő színvonalú cikket írni"; sok az elvont téma, és nem gyakorlatiak a felvetett problémák sem"; „az olvasottság nem teljes, csak a fiatalok olyássák" (ez ugyan komoly dicsérétképpen is felfogható); „ . . . kevesen olvassák"; „ . . . . k e v é s benne a v^ta"; ,,.;.szélesíteni keHene a szerzői kört (!) — ha másként nem úgy, hogy' „ki kellene osztani a megírni való témákat személy szerint". , • . c) Érdekesnék tűnt, hogy egyes kérdőíveken ismételten is kaptunlk-^blyan válaszokat, miszerint az illető nem tudta ugyan hasznosítani a lapban írt cikkeket saját munkájában, de azért úgy Vélte, hogy a folyóirat mégis a katonai jogászok fóruma lett. Más válaszok szerint a lap hasznosítható tanulságokat adott a munkájához, de — e n n e k ellenére — az nem vált fórummá, dési faktorok ezt a. képet alakították ki: , 3. Miről olvasna szívesen, illetőleg az eddigieknél többet? \
Mivel ennél a kérdésnél megadtuk a lehetséges válaszok körét, s azok közül a megfelelőket csak alá kellett húzni, s mert égy személy több témakört is megjelölt — átlagosan hármat —- gazdag válaszanyagot kaptunk. Csak néhányan éltek a lehetőséggel, hogy a felsoroltakon és megadottakon túl még „egyéni" igényüket is bejelentsék. A -válaszok csoportosítása után az érdeklő- I. kategória: a) az ítélkezési gyakorlat problémáit b) nyomozási tapasztalatokat
33 válaszoló 31 válaszoló
összesen tehát 64-en jelölték elsőként ezt a kategóriát. II. kategória:
/
.
~
a) a katonai jogalkalmazás, illetve igazgatás jogi kérdéseiről b) elméleti jogi .problémákról
- , • • . - . ' 19 válaszoló 18 válaszoló
elvtárs olvasna szívesen, azaz összesért 27-en húzták alá ezt a témakört. Ili. kategória: a) b) c) d)
a a a a
krimináltechnikai eszközök alkalmazásának tapasztalatairól katonai büntetőjog történetéről katonai igüv munka szervezéséről és vezetéséről vádképviseleti munka . problémáiról
16 15 15 15
válaszoló válaszoló válaszoló válaszoló
elv,társ szeretne olvasni,, összesen 61-en. IV. kategória: . a) az oktatás-továbbképzés problémáiról b) az adatszolgáltatás és statisztika elemzéséről c) áz ügyészi-bírói megelőző munka tapasztalatairól . ,
10 válaszoló 9 válaszoló 9 válaszoló
.
d) a kr.imi.náÍpsz.ixhoÍógia tárgyík őréből ,
,'
,
9 válaszoló
elvtárs érdeklődése nyilatkozott meg, összesen 36-an kérték az e kategóriába foglalt cikkeket a jövőben is. V, kategória: A kérdőíveken megadott tárgykörökön tél egyéni kívánságként a) A büntetőügyek parancsnoki elbírálása; >b). A hivatali ¡bűncselekmények minősítése; ' c) A szocialista- államok ikatdnai igazságügyi .-..témákat is megjelölték. ... < •
1
szerveinek
tapasztalatai
c,
1
Ügy hisszük, hogy további magyarázatot adni nem szükséges a kapott adatokhoz. A katonai ügyészek és bírák szakmai érdeklődését híVen kifejezi az az igény, hogy elsősorban gyakorlati jogalkalmazó tevékenységüket, a büntetőperben 'betöltött szerepüket segítő tanulmányokkal szeretnének a folyóiratban találkozni. • 4. Véleménye szerint milyen cikkekkel és milyen módon lehetne kibontakoztatni a folyóiratban a szakmái vitákat? E kérdésre az elvtársak csak minden második kérdőíven válaszoltak, tehát a válaszadóknak csak ¡a fele. Lehetséges, hogy nagyon nehéz kérdést tettünk fel, ha ilyen nehéz megfogalmazni a feleletet? Akik mégis 'vállalkoztak erre, azok i szinte kivétel nélkül nagyon „egyéni", illetve „szubjektív" — nem általánosítható — javaslattal éltek. Ritkán adódott egyforma tartalmú válasz és az alábbi felsorolás szerinti 27 féle látásmóddal különbözőképpen közelítettek a megoldáshoz, íme néhány felelet: — Vitacikkek indításával, melyek egyszerre jelennének meg a reflexiókkal. Különösen most a fcodifikáoiós ¡munkálatok idején lennének ezek a cikkek értékeseik. i / •• ' — Vitacikkek indításával, de azok megoldását az olvasókra bízva. A Szerkesztő' Bizottság később közölhetné ¡a helyesnek ítélt véleményt. —• Vitás ^ügyökj gyákorlati problémák, jogesetek ¡ismertetésével ós azok elméleti kifejtésével. — Tervszerűen átgondolt és irányított vitaprogrammal, konkrét és személyes megbízatásokkal. * - '' — Most — az új Btik. előkészítése, módosítása kapcsán — íaz elképzelések, javaslatok ¡megírása, megvitatása útján. < v- Él nem döntött jogi kérdések felvetésével és egy számon belül több szerzővel elkészített vitaanyag ismertetésével, végül a téma teljes, összegező kifejtésével. . . : i — Több saját, eredeti gondolat megjelentetésével!. Irányított elméleti és jogi publikációval. . •. • —. Katonai jogászokat érdeklő szaktanulmányok közlésével. — Helyet adni az olyan újszerű írásoknak, melyek nem vívták ki ugyian aSzerkesztő Bizottság elismerését, de azért mégis elgondolkoztatóak. — Csökkenteni az előírásos, általánosságban mozgó cikkekét és a hivatalos állásponttól eltérőeket is nyilvánosság elé kellene bocsátani. < — Vitatott, vagy vitatható anyagi és eljárási cikkeket. Ezeket esetenként neves szerzőkkel kell megíratni felkérés • alapján. . •— Minősítési problémákat, határeseteket ismertetni, s ezekhez széleskörű hozzászólási lehetőséget adni. .
— A parancsnoki joggyakorlat, az ítélkezési gyakorlat, s általában a jogalkalmazás gyakorlati problémáiról írni. , .—., Bonyolult anyagi ügyek nyomozásának, a helyes és helytelen taktikai módszereknek az ismertetésével. i. — Általános felügyeleti vizsgálati módszerek közlése. . ..
• • ••— Vitaindító aikkek közzététele. — ¡Katonai és hivatali bűncselekmények mjnősitfse, konkrét jogiesetek is-' mertetésével, , — A Szerkesztő Bizottság leközölhetne különböző témákat és feldolgozásukra pályázatot'- hirdethetne meg.
— Kevesebb akadályt gördíteni a szerzők elé, tanulmányaik megjelenése előtt.
*
-
1
-n- Érdefceís jogi állásfoglalásokat, ítéleteket leközölni. Vitatható ítéletek és a visszavont ügyészi fellebbezések ismertetése. — A jogalkalmazás. körében felmerült szakmai viták. közzétételével és a nézetkülönbségek ismertetésével. — ITeltevésés pályázatok indításával. -- Olyan cikkéknek kell helyt adni a lapban, melyeket a lektor-és a Szerkesztő Bizottság nem fogadott el, és , ezek felett vitát lehetne nyitni. — Az elsőfokú jogalkalmazók szélesebb körű bekapcsolásával saját gyakorlati problémáik lelközlésével. , — ,A vitakészség. szubjektív aktivitás dolga — mondja egy elvtárs — ezért az a véleménye, hogy — ezt nem a módszer vagy a téma határozza meg. A ¡fentiek szerint megadott válaszokból kétségtelenül kitűnik olvasóink komoly igyekezete, hogy valami segítséget adjanak a Szerkesztő' Bizottságnak. Sok. jó ötletet ác^tak, lehet közülük válogatni. Az is nyilvánvaló,, hogy olyan módszert és formát, amely mindenki óhajának, igényének megfelelne aligha fogunk találni. A javaslatokat köszönjük, még azt is, amelyik szándé' kosán — kimaradt a felsoroltak közül, mert túlságosan elbizakodottá tehetne bennünket: „Ami van, az úgy van jól" nyugtat meg egyik olvasónk az eddigi eredményeink felől. .. , . 5. Helyesnek tartaná-e, ha közérdeklődésre számot tartó cikket helyi fórumokon (továbbképzés, konferencia) megvitatnánk és esetleg a vita eredményének — cikk formájában — helyet biztosítana a Szerkesztő Bizottság? A válaszadók 90%-a helyesnek tartaná ezt a módszert (63-an válaszoltak „igen"-nel, 7 elvtárs mondott ,,nem"-et ¡(10%). A Szerkesztő Bizottság a „szavazás" eredményének ismeretében aligha tehet mást, mint az erre illetékesek elé terjeszti azt állásfoglalás végett, amit a kérdés felvetésében még csak jávasolt. Igenlő válaszát különben csak egy informátor indokolta meg a következő módon: „ettől'a módszertől ¡várnám azt, hogy felkeltsük az érdeklődést az írásos vita iránt". Igaza lehet. Ki kellene próbálni. 6. Irt-e már a folyóiratban, s ha igen, kapott-e segítséget a munkájában? , Mint a bevezető sörokban -már ismertettük, az e pontra adott válaszokból kitűnt, hogy . 22 elvtárs (pontosan 31.4%) már részt vett a lap munkájában, mint szerző. Nem írt még cikket ennek a. lapnak 48elVtárs, az információt adók . 68.6%-á. Egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy segítséget általában nem kaptak munkájukhoz, de esetenként hozzáfűzték, hogy ezt ők nem is, igényelték .
1
7 Ha eddig nem írt, szándékozik-e írni a jövőben"?
-""•"A", I s'j'fí'lji , , ,
\
¡Kérdeztük tovább, s a válaszadók kozul 36-an válaszoltak ,,igen"-inel,\Qlyá4;, nok, akik még nem írtak, de erre vállalkoznákak, máris többen vannak, mint' akik eddig szerepeltek, lapjaink hasábjain (ügyészek és bírák). Csak 15 határozott nem-mel felelő elutasító válasz érkezett be. A többi 19 nem válaszolt;: s reméljük, 'hogy ők még gondolkoznak a feleleten. Tehát még ők is dönthetnék az írás mellett. Mindenesetre jó lenne az informátorok. 80%-a tekintetében úgy számolni, mint szerző-tartalékkal. Mert a határozott tagadást tartalmazó válaszok aránya alig 21%-os. 8. Há írna — tudakoltuk — ehhez lenne-é segítségre szüksége; s ha ig^ny N miben? A válaszadók <36) közül 17 egyáltalán nem igényel a munkájához semmiféle segítséget (47%). További 12 elvtárs is csak a cikk elkészülte után — bírálatképpen — kérne segítséget; További 12 válasz megoszlott 5—4—3 aranyban a témaválasztáshoz, az anyaggyűjtéshez és a feldolgozáshoz, iis igényelt segítség között. Összegezve a kapott válaszokat kitűnik, hogy az eddig -lapunknál cikket még nem írt — de a jövőbén írni szándékozó — elvtársak ,80%-a kellő önbizalommal is rendelkezik azontúl, hogy magát felkészültnek érzi önálló témaválasztásra, anyaggyűjtésre és feldolgozásra is. 9. Ha írt, vagy környezetében valaki írt a folyóiratban annak volt-e vissz*' hangja? Elismerő? Vitatták? Elmarasztaló? Nem tettek említést< rólá? Erre ¡az igen összetett élménytartalmakat feltárni szándékozó kérdésre' 60 értékelhető választ kaptunk. (10-en nem válaszoltak.) 44 elvtárs (73%) véleményében rögződött a tapasztalataik mellé pozitív érzelmi tartalom.. Ezek a saját, vagy a környezetük valamely tagja által irt cikkel kapcsolatban . eliST merő visszhangra emlékeztek. Csak ketten jeleztek a vitatottság mellett elmarasztaló véleményeket. 13 elvtárs azonban, semmilyen reflexiót nem topasztalt, illetve egy álig tapasztalt valami reflexiót. . A, fentiekből mindenesetre mégállapítható, hogy a kedvezőtlen vélemények nem jutnak el az érdekeltekhez;, vagy azok ilyenre nem figyelnek fel: Az emberi természet optimista hajlandósága szerint inkább azt hallották meg, amit hallaniok jól esett. Egyébként ez nem is kifogásolható, hiszen, a lesújtó vélemények igen ritkán alkalmasak ösztönzésre, ellenkezőleg, az illető inkább; tartózkodni fog attól, hogy a nyilvánosság előtti ismételt kudarcra újabb szereplésével alkalmat adjon. ' 's * / A közöny is „ellenagitátora" az alkotó kedvnek. Ezzel -szemben az elismerés — még a vitatottság mellett is — a pozitív ambíciók hajtóereje, az egészséges becsvágy és alkotni vágyás serkentője/ Ezért — ha tetszik az. írás — juttassuk el kedvező véleményünket azokhoz, akiket ez illet és jószándékú< bírálatainkkal is segítsük az alkotókészség kibontakozását környezetünkben:! 10. Van-e most olyan témája, amelyet megírna és mi az?
'
Erre a kérdésre 34 elvtárs Válaszolt „ig:en"-nel, s gyakorlatilag minden má-' sodik informátorunk közölt konkrét témát is, melyet megírni hajlandó lenne: Csak 12 személy utasította el a kérdést határozottan, s 24-en hagyták a "kérdést megválaszolatlanul vagy érdemileg nem értékelhetően (pl. most nincs ilyen téma, majd gondolkozom). A kedvező és értékelhető válaszok a megírni tervezett témakörök széles skáláját vázolták fel, érdemesen arra is, hógy részletesén ismertessük azokat: ' 1 *
—r Áz ügyészi fellebbezési gyakorlat alakítása. — A hivatali bűntettek elhatárolási problémái. — Öngyilkosság vágy emberölés? (Egy konkrét eset leírása.) — Egy perújítási nyomozás tapasztalatai. — Felfüggesztett büntetés a katonai eljárásban. (Btk. 70. §.) — A katonai alkalmatlanság büntetőjogi értékelése. — Jogpropagandánk helyzete közösen az ügyészi és bírói munkaterületeken. — A bűncselekmények parancsnoki hatáskörben történő elbírálásának néhány kérdése. -(Ezt a. témát hárman is felvetették különböző megfogalmazású címeikben.) — A katonai büntetőjog története. — A lakásügyi jogszabályok vizsgálata során felmerült jogi problémák. — A katonai bírósági tárgyalások sajátosságai. az új Be. alkalmazásának .gyakorlatában. — Hozzászólás dr. Nagy Géza cikkéhez. — A szabadságvesztés-büntetés hatásának problémái. — A kártérítési eljárás gyakorlatának érvényesülése az alakulatoknál. (Ezt a témát ketten is érintették.) — A fegyverhasználat. — A mentességi joggal kapcsolatos eljárásjogi kérdések. ' — Az erőszakos nemi közösülés bizonyítása. (Folytatásos közlés lenne, az eddig már megjelent cikk nyomán.) — Az állampolgári demokrácia és a rendőri intézkedések viszonya. — Az előállításos tárgyalások tapasztalatai a Debreceni Katonai Bíróság illetékességi területén. — Az új Be. alkalmazásának gyakorlati problémái. ,— A renidkívüli halálesetek kivizsgálásának jogszabályi problémái. — A jogos védelem a katonai életviszonyok között, különös tekintettel á katonai függelmi viszonyokra. — Az ismeretlen tettesek elleni fegyverhasználati cselekmények nyomozásának taktikai kérdései. — A parancsnoki nyomozás törvényességének ügyészi felügyeleti módszerei. — A kényszervallatás nyomozása. — A kriminológia jelentősége a belügyi területeken végzendő megelőző •munkában.
— Gyanús halálesetek vizsgálata. A felsoroltakból megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy mindaz az igény, melyet az olvasók a lap felé a 5. kérdésre adott válaszúkban támasztottak, bőven kielégíthető lenne, ha az elvtársak fejében már megfogalmazott fenti témákban a cikkek is elkészülnének. Valóban sokszínű, gyakorlatias — és feltehetően vitaképes — írások jelenhetnének meg, új szerzők bemutatkozásával — ha a szándék valóra viálna, vagy a felvetett témák jelentősebb hányada kidolgozásra kerülne és megjelenne lapunk következő számaiban. 11. Milyen egyéb javaslata vagy bírálata van? Ézt kérdeztük utolsóként és még erre is meglepően sok és értékes választ kaptunk. Jól esett •— ha nem is vettük nagyon komolyan — annak az elvtársnak az udvarias válasza, aki „csak dicsérni tudom" szavakkal ¡nyugtázta lapunk eddigi eredményeit. Megköszönjük az alábbi 22 javaslatot, amely valóban előre mutató, és érdemi tennivalókra hívta fel a figyelmünket: — A Szerkesztő Bizottság dolgozzon ki ajánlatokat különféle cikkek — cikksorozatok — megírására a katonai jogászok szakmai továbbképzésére
és a folyóiratnak a tudományos munkába való bekapcsolására. Ezenkívül rendszeresen ¡hívja fél a figyelmünket a bennünket érdeklő tudományos művekre, könyvekre. — Fényképekkel illusztrált cikkeket is szívesen látnánk. —• Szakmai vitákat indítsanak, egyes vitatható ügyekben hozott állásfoglalások közrebocsátásával. — Mérjék fel, hogyan hasznosítják a gyakorlatba^ a lapban megjelent ta/ nulmányokat. — Vita nélkül nincs fejlődés. Az ügyészi szervezet munkájával kapcsolatos bíráló cikkek sajnos nem jelenhetnek meg a lapban, mért az kikerül, a csapatokhoz is. — A. Szerkesztő Bizottságban nincs, elsőfokú ügyész — l e g y e n ! — — Dr. iNagy Géza cikkének átvételét és vitára bocsátását javaslom. Ennek során azt is, hogy elméleti jogászt kérjen fel a Szerkesztő Bizottság a válaszcikk megírására, illetve a vita összefoglaló értékelésére. ' —. A szocialista országok katonai büntetőeljárásával kapcsolatos cikkeket szívesen olvasnám. — Jó lenne a példányszámot is növelni,, esetleg előfizetéses alapon hozzáférhetővé tenni minden érdeklődő számára, gondolok itt az alakulatok parancsnokaira. — A 'határidő-fegyelem betartása mellett felkérni egy-egy téma megírására olyan elvtársakat, akik eddig még nem írtak cikket, és megszervezni a hoz1 zászólásokat is. • — Több kriminálpszichológiai kérdés felvetését és megoldását konkrét ügyek kapcsán, valamint ezek ismertetését. — Javítani a lap színvonalát, az eddiginél színesebb rovat-csop,ortokkal. — Á lap késedelmesen jelenik meg, s közben a szerzői munka „pang" — s az olvasók sok hasznos tudnivaló időszerűségtől eshek el. — Vitát nyitni a cikkek felett! — Több gyakorlatibb és rövidebb cikkeket! — Ragaszkodlni kell az évi két számhoz! — Adjunk ki témajegyzéket a megírni ajánlott 'cikkekről!
— 'Kidolgozni a már megjelent cikkek jegyzékét. —• Egy teljes számot fordítsunk a kodifikációra! —, Rögzítsük és tartsuk be a megjelenési időt. — Röylidebb legyen az átfiutási idő a cikk megírása és megjelenése között. A ¡Lap lassú járatú. Elkésik az egyik legfontosabb feladata teljesítéséről — ment nem alakítja, hanem csak utólag regisztrálja a jogalkalmazó gyakorlatot. s-
*
*
A Szerkesztő Bizottság feldolgozta és az olvasók nyilvánossága elé tárta azt a segítséget, melyet az olvasóktól kapötit a lap színvonalasabbá és jobbá tétele érdekében. Megköszönve közreműködésüket azon leszünk, hogy jávaslataikat felhasználjuk. A lap a jövőben bizonyára olyan lesz — ameilyennek szeretnénk — ha ehhez cselekvő aktivitással olvasóink ¡is hozzájárulnak.
Külföldi kapcsolataink 1974. április 22-,tői 27-ig a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott Magyarországon a L e n g y e l Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Katonai Kollégium á n a k küldöttsége, mgr. Bogdán Dzieciol ezredesnek, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének, a Katonai Kollégium elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: mgr. Bogdán Pieohota alezredes, a Katonai Kollégium 2. szervezési osztályának vezetője, a . Katonai Kollégium elnökének helyettese, és Jerzy Górski alezredes, legfelsőbb bírósági bíró, a Katonai Kollégium párttitkráa. A küldöttséget fogadta: dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. ' Sziilbereky Jenő igazságügyminiszterhelyettes, dr. Biró György vezérőrnagy, a legfőbb ügyész helyettese, katonai főügyész, és dr. Gáspár Gyula ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának a vezetője, továbbá Nagy Gábor vezérőrnagy, politikai főcsoportfőniöfchelyettes. Méglátogatta a küldöttség az MSZMP katonai Igazságügyi Bizottságának titkárát, dr. Bikki < Szilveszter ezredest. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál folytatott, megbeszélések mellett a küldöttség látogatást tett a Budapesti és Debreceni Katonai Bíróságon, valamint a fegyelmező zászlóaljnál és találkozott Elkán ezredessel, a Debreceni Helyőrség parancsnokával, továbbá a Debreceni Katonai Ügyészség vezetőijével. A küldöttség, tájékozódott a magyar katonai bíróságok és a Katonai Kollégium szervezeti felépítéséről, áz Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának tevékenységéről és a katonai bírák választásáról. A megbeszélések kiterjedtek a Katonai Kollégium ügyforgalmára, munkájának megszervezésére, a, társszervekkel való kapcsolattartás módjára, a magyar katonai bíróságok' és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma ítélkezési gyakorlatára, valamint a Katonai Kollégium elvi irányító tevékenységére. Különös érdeklődést tanúsított a küldöttség a jogpropaganda és az azzal kapcsolatos katonai igazságügyi irodalmi tevékenység, valamint az ítélkezés irányítása iránt. Részletesen tájékozódni, kívántak a magyar katonai igazságügyi szervák pártpolitikai munkájáról, a pártszervezeteknek az övéktől lényegesen eltérő felépítéséről, továbbá azok tevékenységéről is. *
a:
*
1974. május 13-tól 18-ig a N é m e t Demokratikus Köztársaság L e g f e l sőbb Bírósága Katonai Kollégiumának küldöttsége tartózkodott hivatalos látogatáson 'hazánkban. Dr. Günther Sarge vezérőrnagynak, a Legfelsőbb 'Bíróság elnökhelyettesének, a Katonai Kollégium elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai .voltak: Lothar Penndorf ezredes, a legfelsőbb bírósági tanácselnök, a 'Katonai Kollégium elnökének első helyettese és Joachim Prüther alezredes, a rostocki katonai bíróság elnöke.
A ¡küldöttséget fogadta: dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Bíró György vezérőrnagy, a''legfőbb ügyész (helyettese, katonai főügyész, dr. Gáspár Gyula ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának vezetője, valamint Nagy Gábor vezérőrnagy, polititkai főcsoportfőnökhelyettes. Meglátogatta a küldöttség dr. Bikki Szilveszter ezredest, az MSZMP 'katonai Igazságügyi Szervek Bizottságának titkárát. A Katonai Kollégiumnál folytatott megbeszélések mellett látogatást tett a küldöttség a Budapesti és a Kaposvári Katonai Bíróságon, valamint az egyik dunántúli magasabbegység parancsnokánál. Útközben megtekintette Pécs városát és a balatonleilei Honvéd Üdülőt. A küldöttség a Katonai Kollégium szervezeti felépítése, munkájának megszervezése és az elvi irányítás módszerei iránt érdeklődött elsősorban. Tájékozódott ezenkívül a 'katonai igazságügyi szervek és a parancsnokok együttműködéséről, a bűnözés megelőzése érdekében végzett munka összehangolásáról. A német küldöttség is nagyfokú érdeklődést tanúsított a magyar katonai igazságügyi szervek pártpolitikai munkája és a pártszervezetnek az övékéből eltérő felépítése iránt.
A S z o v j e t Szocialista Köztársaságok Szövetsége L e g f e l s ő b b B í r ó s á g a K a t o n a i . K o l l é g i u m á n a k küldöttsége — az azóta elhunyt — V. I. Laputin igazságügyi vezérőrnagynak, a Katonai Kollégium volt elnökének vezetésével 1974. június 3-tól 8-ig tartózkodott hivatalos látogatáson hazánkban. A küldöttség tagjai voltak: M. I. Szergejev igazságügyi ezredes, a Tas-, kentli Körzeti Katonai Bíróság elnöke, valamint V. G. Szmirnov igazságügyi ezredes, a Katonái Kollégium felügyelője, a pártiroda titkárának helyettese. A küldöttséget fogadta: dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Bíró György Vezérőrnagy, a legfőbb ügyész helyettese, katonai főügyész, valamint dr. Gáspár Gyula ezredes, az Igazságügyi Minisztérium Katonai Főosztályának a vezetője. Látogatást tett a küldöttség dr.. Bikki Szilveszter ezredesnél, az M S Z M P Katonai Igazságügyi Szervek Bizottsága titkáránál. A Katonai Kollégiumnál folytatott megbeszélések mellett látogatást tett a küldöttség a Budapesti és a Győri Katonai Bíróságon, valamint a BM Határőrség soproni kerületi parancsnokságán. Megtekintette egyúttal Sopron városát és a környék nevezetességeit, valamint Győrt is. A küldöttség elsődlegesen a Katonai Kollégium szervezeti felépítése, elvi irányításának módszerei és a Honvédelmi Minisztérium politikai szerveivel való kapcsolattartás iránt érdeklődött. Részletesebben' tájékozódott a szakmai kérdéseken belül a bűnözést megelőző tevékenységről, valamint a katonai igazságügyi szervek és a parancsnokok együttműködéséről, ezenkívül a pártszervezetek felépítéséről és maguknak a katonai igazságügyi szerveknek a pártirányításáról is.
A Magyar Népköztársaság Igazságügyi. Minisztériumának meghívására s z o v j e t k a t o n a i i g a z s á g ü g y i küldöttség látogatott 'hazánkba 1974. május 19 és 25 között. A-küldöttség vezetője Szergej • Szergejevics Maximov igazságügyi vezérőrnagy, a Szovjetunió Igazságügyi Minisztériuma Kollégiumának tagja, a Katonai Főosztály vezetője volt, A delegáció másik két tagja Iván Pavlovics
DimitrieV •••igazságügyi vezérőrnagy, a Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Ogyielsszai Katonai Körzet Katonai Bíróságának elnöket és Vlagyiszláv Ivanovics Plotnyikov. igazságügyi ezredes, az Ideiglenesen Magyarországon Állomásozó Szovjet Csapatok Kátonai Bíróságának elnöke volt. Ittlétük alatt tanulmányozták a magyar fcatőnai bíróságok és az IM Katonai Főosztály szervezetét, működését, a katonai igazságügyi szervek közötti kapcsolatok kérdéseit, valamint a katonai büntetőeljárás és a ¡katonai bírósági szervek nemzetközi együttműködésének legfontosabb problémáit. A . delegáció tárgyalásokat folytatott az IM Katonai Főosztályon, a Katonai Főügyészségen és a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumánál. Fogadta őket az igazságügyminiszter elvtárs, a politikai főcsoportfőnök-helyettes elvtárs és-a katonai igazságügyi. szervek PB. titkára is. A szovjet elvtársak látogatást tettek a Budapesti Katonai Bíróságon, a Fegyelmező Zászlóaljnál, az új kiképzési rendszerű műszaki - csapatok egyik magasabbégységénél és egy műszaki egységnél. A ¡hivatalos látogatásokon túl a szovjet küldöttség megismerkedett Budapest nevezetességeivel, ellátogattak a Duna-kanyarba, Székesfehérvárra és a Balatonhoz. A tárgyalások baráti, elvtársi légkörben zajlottak. A megismerkedés és a személyes kapcsolatok felvétele mellett sok hasznos tapasztalattal is szolgáltaik. .
>5
*
«
-
.A Bolgár Népköztársaság katonai főügyésze D. Kapitanov altábornagy elvtárs meghívására 1974. szeptember 30-tól 1974. október 6-ig háromtagú magyar katonai ügyészi küldöttség tett látogatást Bulgáriában, ahol tapasztalatcserét folytattak a katonai ügyészi munkát érintő kérdésekben. A küldöttség vezetője dr. Biró György vőrgy. legfőbb ügyész helyettes, tagjai dr. Kapfinger Hikor r. .alez. és Násztor József őrgy. elvtársak voltak. A küldöttséget a vendéglátókon kívül fogadta a Bolgár Népköztársaság legfőbb ügyésze, I. Vacskov elvtárs, a távollevő honvédelmi miniszter nevé, ben K. Koszev vezérezredes elvtárs, honvédelmi miniszterhelyettes, politikai. főcsoportfőnök, .M. Aszenov vezérezredes elvtárs, honvédelmi miniszterhelyettes, kiképzési főcsoportfőnök, valamint I. Dragojev elvtárs, a Központi Bizottság Adminisztratív Osztályának vezetője. A küldöttség látogatást tett a Katonai Főügyészségen kívül a Szófiai és a Plovdivi Terülei Katonai Ügyészségen, valamint Plevenben, a Benkovszkij Repülő Tiszti Főiskolán. ¡A látogatás során megtekintették Szófia, Plovdiv, Bata'k, Szliven, Neszebár, Várna, Sumen és Tirnovó városok főbb nevezetességeit. A vendéglátók mindenütt elvtársi, baráti szeretettel és nagy figyelemmel fogadták a küldöttségünket. A szakmai. megbeszélések és tapasztalatcserék őszinte légkörben,, az egymás iránti tisztelet és kölcsönös segíteni akarás jegyében folytak le. A Katonai Főügyészségen, a Szófiai és a Plovdivi Katonai Ügyészségen tett látogatás alkalmával a küldöttség tájékozódott a katonai ügyészi szervezet felépítéséről és működéséről, továbbá a szakmai és a politikai munkáról. A katonai ügyészi szervezet a Bolgár Népköztársaságban is a Legfőbb Ügyészség szervezetén belül működik. A katonai Főügyészség közvetlen alárendeltségében öt területi ¡katonai ügyészség működik a következő helyőrségekben: Szófia, Plovdiv, ¡Szliven, Várna éis Pleven. A Katonai Főügyészség biztosítja, hogy a katonai ügyészi apparátusban egységesen érvényesüljön a jogértelmezés, irányítja, felügyeli és ellenőrzi az
elsőfokú katonai ügyészségek tevékenységét. A Katonai Főügyészség a területi katonai ügyészségek másodfokú hatósága. A területi katonai ügyészségeken az ügyészek legfőbb tevékenysége a vádképviselet, a bíróság tevékenysége feletti és az általános felügyelet, valamint a jogi propaganda. Az ügyészi vizsgálók végzik a nyomozást, személyenként , átlagosan évente mintegy 65 ügyet nyomoznak. Ezen kívül irányítják a nyomozótisztek nyomozási munkáját, valamint a jogi propaganda ¡murikában vesznek részt. . • Parancsnoki hatáskörben az összes bűncselekmény 38%-át nyomozzák. A nyomozótisatek az ügyek 65%-át 3—5 „nap alatt nyomozzák ki, amelyek szinte kivétel nélkül egyszerű megítélésű, kisebb súlyú katonai bűncselekmények. A katonai ügyészség statisztikai adatai szerint a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél a bűnözés csökkenő tendenciájú. Bulgáriában minden katonai ügyészség illetékességi területén van vagy fegyelmező század, vagy fegyelmező zászlóalj. Ezen alakulatok abban különböznek egymástól, hogy egyesekben égy, másokban pedig két évig terjedő szabadságvesztés-büntetés hajtható végre. Lényeges eltérés a mi jogszabályainktól az is, hogy Bulgáriában tisztek és tiszthelyettesek szabadságvesztés-büntetését is végrehajthatják fegyelmező alateulatóiknál, ahol munkavégzés az elsőrendű feladat. Általánols felügyeleti téren szerényen terveznek. Elsősorban azt felügyelik, hogy az .ellenőrzésre kötelezettek a különböző szabályzatokban, utasításokban előírt kötelmeiknek eleget tettek-e. A Honvédelmi Minisztériumban tett látogatásunk során a két magas beosztású .tábornok elismerő szavakkal méltatta a bolgár és a magyar néphadsereg közti fegyvenbarátságot <és együttműködést. Elismerő hangon beszéltek a katonai ügyészi szervezet tevékenységéről, arról, hogy igen jelentős segítséget nyújtanak a katonai fegyelem és rend megszilárdításához. Látogatásunk hasznos folytatása volt a már korábban megkezdett kölcsönös tapasztalatcseréknek, úgy ítéljük, hogy elősegítettük a fegyverbarátság elmélyítését.
