Joannes Kájoni Szakközépiskola
Miről olvashatsz?
A tavasz első hónapja
Interjúk, bemutatkozások *** Ez történt... *** Megkérdeztük a Kájonisokat *** Megmérettettünk *** Tudtad-e hogy... *** Emlékeztető *** Irodalom-Colţ literar *** Kamasz-panasz *** SzakMa *** Hírdetés-Anunţ ***
Itt van hát a március is, a tavasz első hónapja. Eljött az ideje valami újnak, szebbnek és jobbnak. A természet is megújul, kibontakozik, jókedvet és boldogságot hozva életünkbe. Március hónap beköszöntével a XI. és XII. osztályos tanulók nagy izgalomban voltak a próbaérettségi miatt. Tanulgattak, készülődtek, hogy jó eredményeket érjenek el. Majd ezután következett március 8-a, a Nők Nemzetközi Napja. Remélem, iskolánk minden egyes hölgye méltó köszöntésben részesült. Március 15-én pedig iskolánk igazgatója, Borbély Botond és iskolánk néhány tanulója képviselte a Kájonit az ünnepi koszorúzáson. Tartalmas olvasást, jó szórakozást kívánok nektek és azt, hogy mosolyogjatok, mert süt a nap, az életnek van értelme, és suliba járni is remek dolog. Fülöp Orsolya, XI.A
Interjúk, bemutatkozások Megkérdeztük Láposi Dia tanárnőt Mikor és hol született? 1963. június 19-én láttuk meg a napvilágot, ikertestvéremmel együtt, Csíkszeredában. Milyen volt a gyerekkora? emlékezetes csínytevéséről!
Meséljen
egy
pár
Gyerekként nem voltam egy csendes, rendes kislány, ikertestvéremmel minden csínytevésben résztvettünk, legtöbbször mi is „szerveztük”. „Ahol két tányért összecsapnak, ti ott vagytok” mondogatta édesanyám. Jártunk kirándulni, strandolni, sportoltunk (vívás Negru Réka tanárnővel), tekeregtünk, pletykálkodtunk, verekedtünk, buliztunk s nem mindig engedéllyel, meg is kaptuk a méltó büntetésünk. Egyik ilyen kalandunk az Olton való tutajozás árvízkor, hisz akkor jó nagy a víz, végződhetett volna rosszul is. Ablakot is dobtam be pingpongütővel, mert vesztettem. Rengeteget olvastunk, főleg éjjelente, majd az udvaron eljátszottuk a történeteket, kipótólva a fantáziánkkal. Nagy divat volt könyvet cserélni, könyvtárba járni, könyvet ajándékozni, könyvet kapni. Teljes és élménydús gyerekkorunk volt, egy picit sajnálom, hogy mostanában nem látok gyerekeket csapatban tömörülve játszani az udvarokon. Hol végezte tanulmányait? 1982-ben végeztem a középiskolát a Márton Áron Gimnázium matematika-fizika szakán, innen szinte egyértelmű volt, hogy valamilyen mérnöki szakra kellene mennem tovább tanulni. Nem nagyon tetszett nekem, megpróbáltam a geológiát, de nem sikerült. Mivel édesapám kerámikus volt, én is az lettem. Nem bántam meg, mert a kerámia műhelyben kitudtam használni a kreativitásomat, szerettem az agyaggal dolgozni, jó érzés volt alkotni. A rendszerváltás után a lehetőségek kibővültek, így végezhettem el a Gödöllői Agrártudumányi Egyetemen a közgazdász szakot, ezzel párhuzamosan a mérlegképes könyvelő vizsgát is letettem. Azóta is a szakmában dolgozom, mint aktív könyvelő. Mikor fogalmazódott meg Önben, hogy gyerekekkel szeretne dolgozni? Gyerekkori álmom volt, hogy tanár lehessek. Igaz, nem könyvelésre gondoltam, akkoriban azt se tudtam ,mit jelent, hanem magyar nyelv és irodalomat szerettem volna tanítani. Jó nagy kört kellett megtennem, hogy az iskolából az iskolába érkezzem vissza.
-2-
Hogyan döntötte el, hogy tanítani is fogja a szakmáját, illetve hogyan lett tanár az iskolánkban? A munkám során nagyon sok vállalkozóval találkoztam, akik sajnos a szocialista gazdasági modell után, keveset vagy egyáltalan nem értettek az „új” piaci gazdasághoz, szakmai ismereteik nagyon hiányosak voltak, ezért amikor egy alapítvány felkért, hogy vegyek részt egy felnőttképzésen, ahol felnőtteket kell oktatni gazdasági alapismeretekre és könyvelésre, igent mondtam. Úgy gondoltam, ha már így történt, akkor a pedagógiai ismereteimet sem árt szakszerűsíteni, elvégeztem Kolozsváron a pedagógiai képzést. Egy vizsgáztatás során találkoztam Dorgó Dóra tanárnővel, aki meggyőzött, hogy még hamarabb kell kezdeni a gazdasági oktatást, s mi lenne, ha eljönnék a középiskolába, nevezetesen a Kájoniba tanítani. Így zárult be a kör, s lettem tanár a Kájoniban. Mi az eddigi legszebb élménye az iskolával kapcsolatban? Mindig imádtam bohóckodni, viccelődni, szeretem, ha az emberek vidámak körülöttem. A középiskolában benne voltam a színjátszó csoportban. A kerámikus időszakban is volt egy kis színjátszó csoportunk, akikkel előadásainkkal, minden ünnepkor szórakoztattuk a munkatársainkat. Ezt a tapasztalatot most jól fel tudom használni az iskolai tevékenységem során, szívesen szervezek, írok előadást, ha van akivel és akinek. Szeret olvasni? Mi a kedvenc könyve? Az irodalom sem maradt ki az életemből, a folyamatos olvasás mellett, a nagyon „szakmai” időszakomban írtam egy meséskönyvet „Morr Manó meséi” címmel a gyermekeimnek (akikből három van). Nehéz lenne kiválasztanom egy kedvenc könyvet vagy írót, az életem bizonyos szakaszaihoz tudok kötni egy-egy meghatározó, vagy ha úgy tetszik irányt adó olvasási élményt, mint például az Emile Ajar: Előttem az élet, Joseph Heller: A 22-es csapdája, Daniel Keyes: Virágot Algernonnak, Umberto Eco: A Tegnap szigete, Khaled Hosseini: Papírsárkányok, nem beszélve Asimov, Agatha Cristie, Rejtő Jenő műveiről, amiket ma is ismételten, élvezettel el tudok olvasni. Annak nagyon örvendek, hogy az utóbbi években visszajött divatba az olvasás, sok diákot látok könyvvel a kezében, ha kell még órán is, ( mi is próbálkoztunk ezzel ) belebele lesni, és ez jó, mégsem lesz igaz, hogy a „Gutenberg galaxisnak” vége. Mi tölti ki manapság az idejét az iskolán kívül? Mostanában azzal vagyok elfoglalva, hogy lépést tartsak a világgal. Megtanuljam az újabb és újabb „kütyük”, programok használatát, ott legyek, ahol az események történnek (pl. Facebook-on is), és annyi új információt fogadjak be, amennyit csak lehet, ebben sokat segítenek diákjaim, gyerekeim. Soha nem lehet hátradőlni és kijelenteni, hogy én már mindent láttam és mindent tudok. A világ nem áll meg, ezért folyamatosan ott kell lenned, követned az eseményeket, új dolgokat tanulnod, és azokat gyakorlatba ültetned. Ezt kívánom a kájonisoknak is, legyenek ott, és ne csak mint szemlélődők, hanem mint cselekvők. Erre jó alkalom lesz „Az iskola másképp”-hét, ahol minden kájonis megmutathatja, mit tud, és tanulhat új dolgokat. Kérdezett: Szabó Sarolta, XII.C
-3-
Alelnök lettem Sziasztok! tanuló.
Mihály Noémi vagyok, IX. A osztályos
Ettől a félévtől lettem a Kájoni DT egyik alelnöke, viszont már év eleje óta DT-s vagyok, és besegítettem a különböző rendezvények megszervezésében is. Kászonújfaluban lakom, ott is jártam általános iskolában, amely Tuzson János alezredes nevét viseli. Osztályfelelős voltam, besegítettem különböző iskolai tevékenységek megszervezésében, és számos versenyen vettem részt. Amikor 8. végén iskolát kellett választani, már tudtam, hogy ebbe az iskolába szeretnék bejutni, könyvelés osztályba. Szerencsémre be is jutottam, amit azóta sem bántam meg. Hogy miért jöttem ebbe az iskolába? Érdekelt a könyvelés, szeretném meg is tanulni, és itt olyan dolgokat tanulhatunk, amelyeknek, bárhová is megyünk a világban, hasznát fogjuk majd venni. Másrészt viszont a nővérem is biztatott, hogy ezt az iskolát válasszam. Az iskola, ami első nap olyan hatalmasnak tűnt, egy jó közösséget és sok új barátot rejtett. Szabadidőmben sokszor járok könyvtárba és olvasok, de a sportolás sem áll tőlem messze. Emellett szívesen hallgatok zenét vagy éneklek. Szeretek új dolgokat megtanulni, új barátokat szerezni. Szeretek kirándulni, utazgatni, megismerni más tájakat, embereket, kultúrákat, épp ezért szeretnék sokat utazgatni és minél több országba eljutni életem során. Ha nagy leszek? Szeretnék ügyvéd lenni. Az én célom a DT-ben hasonló, mint a többi Diáktanács-tagnak. Szeretném a programokat népszerűsíteni, és minél több diákot bevonni a DT rendezvényeibe. Köszönöm, hogy alelnök lehetek!
-4-
Experienţa trăită în
Consiliul elevilor
Mă numesc Dandu Iulian-David, sunt elev în clasa a XII-a A în calitate de elev al acestei unităţi de învăţământ. M-am înscris ca reprezentant al clasei în Consiliului elevilor în clasa a X-a, iar în clasa a XI-a am candidat pentru funcţia de P.R. (Public Relations) şi am fost ales. De atunci m-am ocupat cu realizarea afişelor în limba română. Am încercat să mă conformez cu toate cerinţele care mi-au fost încredinţate. Împreună cu colegii mei de la consiliu şi cu coordonatorii noştri, doamna Negru Réka şi doamna Sükösd Annamária, am realizat foarte multe activităţi interesante. Rolul meu ca repezentant P.R. a fost de a ţine legătura cu elevii şcolii şi de a-i convinge să participe într-un număr cât mai mare la diferitele activităţi. Câteva activităţi realizate an de an au fost: Haloween Party (în luna noiembrie), Carnavalul pe gheaţă (în luna ianuarie/ februarie), Counter Strike (în luna martie), Şah, Campionat de fotbal, Campionat de baschet, Campionat de tenis de masă. În cadrul săptămânii „Şcoala altfel”, Consiliul elevilor a realizat, de fiecare dată, un concurs de cultură generală, concursul distractiv „Câştigi în 60 de secunde”, sau incursiunea în obiceiurile şi cutumele împrejurimilor, prin Ziua tradiţiilor. Ce cred eu despre experienţa trăită în aceşti trei ani, în Consiliu? Am avut parte şi de momente plăcute, şi de momente mai puţin plăcute. În majoritatea activităţilor am încercat să facem ceva frumos şi atractativ pentru elevi. Ca în orice grup, au existat persoane care s-au implicat mai mult, şi care nu prea s-au implicat. Alături de ceilalţi colegi din Consiliu am realizat multe şi suntem foarte mândri de acest lucru, cu atât mai mult că ne-am înţeles bine. Cel mai important într-un consiliu este să se colaboreze foarte bine, iar eu am avut probleme la acest capitol, deoarece nu am ştiut limba maghiară şi a fost mai greu, dar a trecut cu bine şi acum chiar mă bucur că am avut şansa de a fi în acest mediu şi în anturajul lor. Vreau să le mulţumesc colegilor şi coordonatorilor din Consiliu pentru toată munca depusă până acum şi pe care o vor depune de acum înainte, cu siguranţă, pentru că, mulţumită nouă şi lor, s-au realizat şi activităţi de petrecere a timpului liber într-un mod util şi plăcut.
-5-
Ez történt… Határtalanul! Nemrégiben a „Határtalanul!” pályázat keretében egy Magyarországra szervezett kirándulásban volt részünk, amelyen a X.A és XI.A osztályok tanulói vettek részt, valamint Péter Izabella, Tamás Kinga, György Géza és Antal András tanárok is velünk tartottak. Az indulás péntek reggel (febr. 28-án) hét órakor volt az iskolától. Ekkor még nem is tudtuk, mi vár ránk valójában, de végül a hosszú és fárasztó autóbuszút után késő délutánra végre megérkeztünk az első szálláshelyünkre, Debrecenbe. Miután elfoglaltuk a szobáinkat, kimentünk a városba, és egy kis feladattal megtarkítva felfedeztünk néhány érdekesebb látványosságot. Másnap, azaz szombaton reggeli után már indultunk is tovább. Első megállónk Mezőkövesden volt, ahol meglátogattuk a Matyó Múzeumot. Itt megnézhettük a világszerte ismert matyó népviseletet, valamint a matyók egykori életmódjáról tudhattunk meg érdekes dolgokat. A múzeumlátogatás után ismét továbbindultunk következő úti célunk felé, amely nem más volt, mint Eger. Miután néhány tanuló röviden beszámolt a városról és nevezetességeiről, néhányat közülük meg is látogattunk. A városnézés után megkaptuk a várva várt szabadidőt, amit mindenki kedve szerint tölthetett el. Volt, aki az egri várba szeretett volna ellátogatni, de olyan is volt, akinek a hasa volt az első . A szabadidőnk lejártával újra útnak indultunk, hogy estére megérkezzünk a következő, és most már állandó szálláshelyünkre, Budapestre. Vasárnap első utunk Szekszárdra vezetett, ahol először találkozhattunk testvériskolánk néhány tanárjával és diákjával, majd velük együtt mentünk tovább Mohácsra, ahol részt vettünk a Busójáráson. A Busójárás a tél elűzésének talán legrendkívülibb módja, amit valaha láttunk. Az elején kissé furán éreztük magunkat a hatalmas tömegben, a kerepelők, sípok zajában a sok “busó” között, de hamar megszoktuk, és úgy gondolom, mindannyian remekül éreztük magunkat. Néhány általunk készített busó maszkkal mi is bekapcsolódtunk az ünnepi forgatagba, és egy kérdőív segítségével felmértük az ország más tájairól odalátogató emberek tudását a Busójárásról. Az utolsó ott töltött napunkat, vagyis a hétfőt Budapesten töltöttük, a testvériskolában, ahol éppen a „Magyarság Napját” ünnepelték, amelynek keretében rengeteg érdekes előadáson és programon vehettünk részt.
-6-
A délután elérkeztével a várva várt meglepetés-program ideje is eljött, ami nem volt más, mint hajókázás a Dunán. Köszönjük szépen Antal András tanár úrnak, aki ezt megszervezte nekünk. Valóban, igazi meglepetés volt! A Margit-szigeten tett hosszú séta után ismét visszamentünk az iskolába, ahol közös programon vettünk részt a magyarországi diákokkal . Ismerkedtünk, érdekes játékokat játszottunk, visszanéztük az elmúlt néhány nap eseményeit képekben, majd az est zárásaként közösen elénekeltük a székely és a magyar himnuszt. Ezután elbúcsúztunk tőlük, de csak egy rövid időre, hiszen nemsokára ők fognak ellátogatni hozzánk. Kedd a hazatérés napja volt. Reggel nagyon korán kellett elindulnunk, hiszen hosszú út állt előttünk. Este kilenc óra körül szerencsére minden nehézség nélkül, épségben hazaértünk. A kiránduláson rengeteg új élményt és tudást szereztünk, de ami a legfontosabb, hogy mind nagyon - nagyon jól éreztük magunkat, hiszen hazainduláskor sokunktól hallottam, hogy „Bárcsak maradnánk még pár napot!” Barta Judit, Dabóczi Blanka X.A
-7-
Próbaérettségi tizenegyedikben?! Az utóbbi években a tizenkettedik osztályosok országos szinten érettségi szimuláláson vesznek részt, hogy felmérjék, mennyire felkészültek a nagy megmérettetésre, mennyit kell tanuljanak a hátralevő két-három hónapban. Idén a tizenegyedikes diákok is kellett próbaérettségit írjanak. Szerintem az, hogy mi, tizenegyedikesek is kellett próbaérettségit írjunk, nem volt egy jól végiggondolt ötlet, hiszen nekünk még van több mint egy évünk az érettségiig, addig még rengeteget tudunk tanulni. Ez a szimulálás nagyon felborította a második félévünket, mert ahogy visszajöttünk a félévi vakációról, nagyjából csak erre tanultunk. Elérkezett a próbaérettségi hete, azután pedig következik a praktika, iskola másként hét, vakáció és már itt is a május, amikor dolgozatokat kell írjunk, és nem volt sok időnk arra, hogy az anyaggal haladjunk. Harmadikán írtuk a román nyelvű próbaérettségit. Az első tételnél egy ismeretlen szöveg volt és hozzá kapcsolódó kérdések: rokon értelmű szavakat kellett megadjunk, a vessző szerepét kellett meghatározzuk stb., a második tételnél egy érvelő szöveget kellett írjunk a közösségi oldalak hatásáról a fiatalok életére tekintve. Itt megadott szempontok alapján kellett összeállítani az érvelő szöveget. A harmadik tételnél egy kéthárom oldalas esszét kellett írni, amelyben egy tanult komédiából kellett bemutatni egy szereplőt bizonyos szempontok alapján. A következő napon, kedden, a magyar következett. Az első tételnél Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem című versét kellett elemezni a következő szempontok alapján: igazolni kellett, hogy a költemény egy dal, a versbeszéd jellemzőit kellett megemlíteni, a költemény rokokó jegyeit kellett kiemelni és végül értelmezni kellett a poétikai eszközök jelentésképző szerepét. A második tételnél egy ismeretlen szöveget kaptunk, amelyhez különböző kérdések voltak: adjunk címet a szövegnek, kommunikációs funkciók stb.. A harmadik tételnél A romantikus dráma sajátosságai címmel kellett egy értekezést (esszét) írni. Lehetett választani Katona József: Bánk bán, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Madách Imre: Az ember tragédiája vagy más olvasott romantikus drámai alkotások közül. A tizenegyedikesek számára az utolsó megpróbáltatásra negyedikén került sor, amikor matekból írtunk. Minden eddig tanult leckéből voltak példák, mint például ismeretlenek kiszámítása, függvények, mátrixok, háromszög területe, valamint határértékes feladatok. Pénteken földrajzból írtak a végzős diákok, mi azért nem kellett ebből a tantárgyból írjunk, mert még nem jutottunk el odáig az anyaggal, amiből az érettségi tételeket szokták összeállítani. A próbaérettségi célja az, hogy egy visszajelzést kapjunk arról, hogy mit tudunk jelen pillanatban, és hogy még mennyit kell tanuljunk. Ez jó a végzős diákoknak, mert kevesebb idejük van az érettségiig, de a tizenegyedikeseknek inkább a tananyaggal kéne foglalkozniuk, ezért nem is vették túl komolyan, főleg, hogy a jegyet sem írják be. Jövőre majd mi is jobban odaállunk és a próbaérettségire is többet fogunk tanulni. Én kívánok a végzős diákoknak sok sikert az érettségihez, addig még van egy kis időtök, ismételjetek, gyakoroljatok, és az érettségin adjatok bele mindent! Tankó Barbara, XI.A
-8-
Nyergestető Az 1848-1849-es szabadságharc emlékét felidézve néztük meg a történelem óra keretén belül a Nyergestető üzenete című filmet, amelyet március 5-én mutattak be Szolnokon, és amelyben a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület tagjai a főszereplők. 1849. augusztus 1-2. – a magyar történelem dicsőséges pillanata. Nyergestető a háromszéki medencét és a Csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1848-49-es szabadságharcban a segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. Nyergestető védelmét Tuzson János csapatára bízta, amely 200 székely honvédből állt, akik augusztus elsején több ízben visszaverték a sokezres orosz-osztrák sereget. Végül egy pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat, a magyar honvédeket, huszárokat. Sokféleképpen nézhetjük a 48-49-es szabadságharcot, így inkább e film által emelem ki a nyergestetői ütközetet, amiről elég keveset szoktunk beszélni, mégis nekünk, csíkiaknak, székelyeknek a legfontosabb történelmi eseményünk. Azok az emberek nem meghalni mentek, hanem áldozatot hozni, olyan áldozatot, amilyent Krisztus hozott értünk. Ők ezt az áldozatot meghozták a népért, a hazáért és a következő generációkért. Nyergestető egy olyan fontos történelmi helyszín Csíkszékben, ahová egy itt élő embernek illik elmenni legalább egyszer, hogy megcsodálhassa azt a tájat, ahol őseink harcoltak, emlékművetés azt a sok kopjafát, amelyeket értük állítottak fel. Ha Nyergestetőt a székelyember elfelejti olyan, mintha a világ felejtené el a Nagypénteket, mert „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás ’’.
Csilip Júlia, Gál Csongor IX.B.
-9-
A székelyek szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban Az első katonai lázadásra az egész osztrák birodalomban Székelyföldön került sor 1848. április 25-én. Ezen a napon a háromszéki Uzonban 400 székely határőr-gyalogkatona megtagadta az engedelmességet az erdélyi osztrák katonai főparancsnokságnak, és esküt tett arra, hogy osztrák parancsra nem hagyja el a szék területét. A magyar önvédelem a székelyföldre alapozta minden bizalmát. Berzencey László képviselő hívására október 16-án Agyagfalván Székely Nemzeti Gyűlést hívtak össze, ahol 60.000 főnyi fegyveres férfi jelent meg. Négy dandárt alakítottak, ezekbe 35000 embert soroltak be. A székely erők kisebb győzelmek után a gyengén felszereltség miatt hamar felbomlottak. Egész Erdély, Székelyföld nagy része, például Udvarhelyszék a császáriak kezébe került, majd Csíkszék is osztrák katonai ellenőrzés alá jutott. Ebben a nehéz helyzetben Háromszék népe vállalkozott az önvédelemre. November 28-án kimondták a fegyveres önvédelmet, tíz-tizenkétezer embert állítottak fegyverbe. Az önvédelmi harc kimondásában döntő szerepe volt: Berde Mózesnek, Gál Dánielnek, Bíró Sándornak és a székelyhadak parancsnokának, Csíki Gál Sándornak, valamint a kitűnő képzettségű legendás ágyúöntőnek, Gábor Áronnak, aki nemcsak 70 ágyút öntött, felhasználva többek közt 313 székely harangot, de sikerült megszerveznie a székely tüzérséget is. Gábor Áron-emlékévet tartanak Székelyföldön idén, mivel 2014-ben van az ágyúöntő születésének 200., halálának 165. évfordulója. Gál Sándor ezredes Bem tábornok első számú székelyföldi megbízottja, s valószínű, tanácsadója is volt. A tábornok Gál Sándort januárban a csíki határőrezred főparancsnokává, majd februárban az egész székelyföldi haderő főparancsnokává nevezte ki. Gál Sándor kiváló katonai szervezőnek bizonyult. A székely katonaság Bem tábornokban méltó vezérére talált, aki viszont a székelységben felismerte a harci készséget, erőt, és azt, hogy még nagyobb mértékben felhasználhatja Erdély védelmében. A tavaszi katonai sikerek nyomására a Habsburgvezetés kénytelen hatékony orosz cári katonai intervenciót kérni.
- 10 -
1849 júniusában a forradalmi seregeknek osztrák-orosz túlerővel kellett felvenniük Erdélyben a harcot. Az erdélyi hadsereg egységeinek fele, mintegy tízezer székely a forradalmi hadsereg legjobb egységeit képezték. A Bem vezette forradalmi sereg, mely több csapattestre oszlott, és ezek vezetését felváltva maga Bem látja el, hol itt, hol ott igyekszik rajtaütni az ellenségen. Több véres ütközetet vívott, legendába illő a tömösi, kökösi, a sepsiszentgyörgyi, nyergestetői, fehéregyházi és sok más csata. A világosi fegyverletétel után (1849. augusztus 13.) az erdélyi csapatok egy része Gál Sándor vezetésével visszavonult a Szatmár vidéki mocsárvilágba és onnan folytatták gerilla-harcukat 1850 tavaszáig. Már 1849. augusztus 11-én, még a világosi fegyverletétel előtt, a császáriak hozzáfogtak a haditörvényszékek felállításához. Haynau önérzetesen jelentheti Bécsben: „egy évszázadig
nem lesz több forradalom Magyarországon, mert gyökeresen írtom ki a gazt ”. Az aradi haditörvényszék 475 tisztből 231et halálra ítélt, ezek jó része kegyelemben részesült. Aradon viszont október 6-án 13 honvédtisztet végeztek ki. Erdély utolsó katonai parancsnokán, Kazinczy Lajos tábornokon október 25-én hajtották végre a halálos ítéletet. Az erdélyiek közül 72 tiszt és 25 polgári személy fölött mondottak ki halálos ítéletet, ugyanakkor 64 személyt súlyos börtönbüntetésre ítéltek. A legkonokabb üldözésben a székely forradalmár- szabadságharcosok részesültek, hisz elsősorban miattuk nem tudták a magyar forradalmat már 1848 őszén leverni.
Dávid Mónika, XI.E.
- 11 -
Megkérdeztük a Kájonisokat Szerinted hasznos volt az érettségi szimulálása a tizenegy-tizenkettedikesek számára? Mennyire vetted komolyan? Elégedett vagy az eredményekkel? A szimulálás nagyon hasznos volt, mert megtapasztalhattuk, hogy milyen egy ilyen vizsga, valamint felmérhettük eddigi tudásunkat. Én személy szerint két hetet készültem rá, de nagyobb hangsúlyt fektettem a románra és a magyarra. Az eredmények azok meglepőek voltak, nem vártam ilyen jó eredményekre, de meg vagyok elégedve. Most már tudom, hogy mi az, amit még tanulnom kell az érettségiig. Györgypál Imola, XII.B
Véleményem szerint úgy tizenegyedikben, mint tizenkettedik osztályban hasznos, mert megtudjuk, hogy majd érettségin mire számíthatunk. Nem készültem sokat rá, az eredmények nem a legfényesebbek, ilyen jegyekre számítottam, így rájöttem, miből kell többet tanulnom jövőre. Fejér Andrea, XI.D
Szerintem hasznos a szimuláció, mert így derül ki, hogy mennyivel kell többet készülnünk az érettségire. Annyira nem vettem komolyan a tanulást, de készültem mindegyik tantárgyra. Összességében mindenből kicsivel jobb eredményt vártam, főleg románból, de mégsem úgy lett. Az érettségire többet fogok tanulni, az biztos! Cojocaru Monica, XII.C
Hasznos volt a szimuláció, mert átéltük, hogyan zajlik le egy ilyen procedúra, felmértem, hogy mit tudok és mit nem. Tudatosult bennem, hogy maradt még egy évem, és ha ez az egy év alatt készülök, könnyedén sikerülhet az érettségi. Az eredményeimmel elégedett is vagyok meg nem is, vagyis egyes tantárgyakból olyan jegyet kaptam, mint amire számítottam, másból viszont rosszabbat. XI.C Hasznos volt a próbaérettségi, mert így legalább megtudtuk, hogy még mennyit kell készüljünk az érettségire, és melyik tantárgyból kell jobban belehúzzunk. Én nem készültem sokat erre a szimulálásra, nem is volt sok időm, mert azelőtt két hétig praktikáztunk és ez felvette majdnem az egész időmet. Az eredményekkel nagyjából meg vagyok elégedve, kivéve a matekot, abból egy kicsit jobbra számítottam, de nem jött össze. XII.D
- 12 -
Véleményem szerint nem volt egyforma felügyelés az osztályokban, és ezért nem lettek reális eredmények, de irányadó a további felkészülésben. Tanultam a szimulálásokra, de csak annyit tudtam meg, hogy még mennyit kell tanuljak, hogy élesben is sikerüljön. Csiszer Anita, XI.B
Nem készültem eleget, mert nem volt sok időm a tanulásra. Nem sok értelmét láttam annak, hogy sok erőfeszítést belefektessek a tanulásba, mert hiszen úgyse kerül be a naplóba a jegy. Majd az érettségire többet készülök, és az eredményeimmel meg fogom lepni a tanáraimat. XII.B
Szerintem nem volt hasznos, mert ez nem igazán méri fel azt, hogy mennyit tudnak a diákok, mert voltak olyan osztályok, ahol segítettek és tudtak puskázni. Én nem vettem komolyan ezt, és nem is készültem rá, ez mondjuk meg is látszott az eredményeimen, mert nem sikerültek valami jól. XI.B
Kérdezett: Tankó Barbara, XI.A
- 13 -
Megmérettettünk Vállalkozás szimulációs verseny A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Gazdaság- és Humántudományok Karán működő Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium, a Szakkollégiumi Napok keretén belül Vállalkozás Szimulációs versenyt szervezett. A szimulációs játék során háromfős csapatokban, egy-egy vállalat vezetését szimuláltuk és egymás versenytársaiként kellett helytállnunk egy adott piacon. A verseny 2014. március 21-én, pénteken került megrendezésre a Sapientia EMTE épületében. A játék során 8 periódus volt, amelyek hónapokra voltak osztva. A játékban az utolsó, vagyis a 8. periódust vették számításba, ahol az volt a lényeg, hogy minél nagyobb legyen a nettó nyereség. A versenyen 6 csapat vett részt, 3 középiskolás és 3 egyetemista csapat. Felkészítő tanáraink Láposi Dia és Sükösd Annamária tanárnők voltak. A csapatunk tagjai: Molnár Norbert, Fazakas Zsombor, és jómagam, Györfi Rita, a X.E osztályból. A verseny lehetőséget adott arra, hogy tapasztalatot szerezhessünk egy vállalkozás vezetésénél, megtanultunk jobban együttműködni és csapatmunkában dolgozni. Nagy megtiszteltetés és öröm volt számunkra, hogy a hat csapatból, amelyből három egyetemista csapat volt, akik szintén könyvelést tanulnak, mint mi, első helyezést nyertünk. Örülünk, hogy részt vehettünk és tapasztalatot gyűjthettünk!
Györfi Rita, X. E
- 14 -
Tudtad-e, hogy… Melyik állat miben jó? Súlyemelésben az orrszarvúbogár a világrekorder. Saját súlyának akár a nyolcszázötvenszeresét képes elhurcolni. Egy ausztrál óriáskengurunak az ugrás nem probléma: képes akár 13 és félméternyit és 3 méternél magasabbat is ugrani. Testének nagyságához képest a bolha a „bajnok”: két és fél milliméteres méretével testének a 135-szörösét is megugorja. Az ugrás bajnoka a tajtékos kabóca. 10 milligrammos testsúlyának a 414-szeresét is képes ugróerőként kifejteni. (Az ember testének 2-3-szorosát képes kifejteni.) A lassúság világrekorder a dél-amerikai lajhár. Amikor nagyon siet és jó napja van, akkor 5 métert tesz meg egy perc alatt. Emellett napi 20 órát alszik, és az emésztéshez egy egész napra van szüksége. A tiszavirág a legrövidebb ideig élvezheti az élet örömeit. Élete csak órákban mérhető. Ez az alig 2 centiméteres rovar június közepén kibújik bábjából, előadja násztáncát, megtermékenyített petéit a víz felszínére rakja, majd elpusztul. Az Észak-Amerika keleti részén élő repülőmókus az állatvilág legkiválóbb légtornásza. Az 50 méteres ugrásaival büszkélkedő állatka képességeit a csuklói és a bordái között kifeszülő repülőhártyának köszönheti. Elrugaszkodás előtt felméri a cél pontos irányát és távolságát, majd repülés közben farkával kormányozva éri el a kiszemelt ágat. A nefila nemzetségbe tartozó pókok a legjobb hálószövők a világon. Olyan erős hálót fonnak, hogy kisebb madarakat is könnyen meg tudnak fogni. Azon a területen élő halászok zsákot is készítenek hálójukból. Amerikai kutatók szerint a háló olyan erős, hogy ha sikerülne leutánozni összetevőit, akár golyóálló mellényt is lehetne készíteni belőle. A világ leggyorsabb élőlénye a vándorsólyom. Zuhanórepülésben óránként 270 km/h sebességre is képes. India folyóiban él a különleges külsejű gaviál. Rekordját azzal tartja, hogy a világ legnagyobb testű krokodilfajai közé tartozik. A hímek elérhetik a 6 méteres hosszúságot is. Az egyetlen olyan krokodilfajta, amely a dinoszauruszok korában is létezett. Egy hangya a harapás gyorsasági világrekordere. A legújabb kutatások szerint egy trópusi hangya figyelemre méltó gyorsasági rekordot állíthat fel az állatvilágban. Az Odontomachus bauri „csapdarágójú” hangya 35-64 m/s (126-230 km/h) sebességgel csapja össze rágóit, mindössze 0,13 másodperc alatt: ez az eddig ismert leggyorsabb,saját erőből végrehajtott állati mozgás. Összeválogatta: Pásztohy Enikő tanárnő
- 15 -
Kájoni János, iskolánk névadója, füvészettel is foglalkozott? Kájoni János erdélyi születésű, román családból származó ferences szerzetes, orgonista, orgonaépítő, énekszerző és fordító, a Kájoni Kódex alkotója, amely Erdély korabeli zenei gyűjteménye. XVII. századi nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. „Erdély Pázmányának” is nevezték. Méltán tarják a Székelyföld első és legnagyobb polihisztorának. Kájoni János mint füvész Kájoni behatóan és szorgalommal foglalkozott a füvészettel is. Nem a botanikus értelemben, még kevésbé természettudományi alapon. Itt is gyakorlati cél vezette, segíteni a betegeken. Ehhez bő ismeret kellett. Be is mutatta tudományát művekben is. Füvészeti tudása a gyógynövénycsoportra terjed ki. A Kájoni-féle herbárium 244 gyógynövénnyel foglalkozik, részletesen bemutatva, hogy hol és mikor szedhetők e gyógyerejű növények. Számos beteget maga látott el füvekkel és végezte gyógyításukat is. A füvészkönyvben leírja a gyógynövények gyógyászati hatásait is. Tekintélyének záloga ebbéli működésének két remek szakműve. Egyiknek címe: Magyar Herbárium. A másiké: Nagy Magyar Herbárium. Azaz füvészkönyv. Műveivel nem annyira az elméleti tudománynak, hanem a betegségben szenvedőknek kíván segítségére lenni. A sok lelki vigasz és felemelő muzsika mellett a szenvedő testet is akarja könnyíteni. Először is és elég korán a Nagy Magyar Herbárium készült el, fóliáns alakban. Kájoni tudta e művének értékét és hasznát. Ezért 1673-ban, a teljes elkészítés után ki is akarta adni ezt a Herbáriumot, de abbamaradt. Ehhez akkor neki még módja és lehetősége nem volt. A másik, kisebb Herbáriumot közel egyidejűleg, 1661 előtt írta meg. Kezében volt Dortenius Teodorik Ortus „Sanitatis” című, 1540-ben kiadott latin nyelvű füvészkönyve. E könyvhöz csatolva köttette be. 82 fóliáns lapra terjed, vagyis 164 oldalra. Ebben a társított Herbáriumban Dorstenius művéből szed ki válogatva olyan növényeket, melyek Erdélyben is találhatók. 244 erdélyi gyógynövényt ismertet, közli latin és magyar nevüket, leírásukat, található helyüket, virágzási idejüket, gyógyászati hasznaikat, hogy melyik milyen betegség ellen hatásos. Adatközlése magyar, szabados és tömör nyelven íródott. Kájoni élő hagyományt kapott, tovább ápolta és képviselte azt! Jogosan feltehetjük, hogy Kájoni nemcsak megírta Herbáriumait, sok száz gyógynövény mivoltát és hasznát, hanem szorgalmasan gyűjtötte és ápolta is a csíksomlyói, mikházi, szárhegyi kolostorok kertjeiben azokat. És adta, aki kérte és rászorult. Emberközelsége folytán itt is nagy bizalom övezte őt. Értett is hozzá, mert a csíksomlyói kolostor régi könyvtárában is feltalálhatók voltak az orvosi könyvek. Szabó Szilvia, IX. A
- 16 -
Emlékeztető Márciusban születtek
Frédéric Chopin: 1810. március 1-én született, lengyel zeneszerző és zongoravirtuóz. Zenei tehetségét nagyon hamar felismerték, hasonlóan Mozartéhoz. Komponált mazurkákat, keringőket, balladákat, noktürnöket, melyeket dallamosság, ritmusosság és a szenvedély is jellemez. Érzelmekkel teli darabokat írt, mondhatni beletette szívét-lelkét, ez volt az élete. Ő volt a leggyorsabb kezű zongorista korában és a klasszikusok között is. Korán elhunyt, 39 évesen, tuberkulózisban, 1849 októberében.
Bartók Béla: 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Magyar zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató is egyben. Vérében volt már a zene szeretete, hiszen szülei is ezzel foglalkoztak. Egyéni stílusának kialakításához nagy részben hozzájárult a német klasszicizmus és romantika. Kodály Zoltán támogatásával a magyar népzenét is kutatni kezdte. A népizene megismerése után szerzői stílusa is megváltozott, mely immár a népi zenei vonásokra támaszkodott. 1945. szeptember 26-án halt meg az Amerikai Egyesült Államokban.
Vincent Van Gogh: 1853. március 30-án született Hollandiában, festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja volt. 1880-tól teljes mértékben a festészetnek szentelte magát. A mindennapokból vett példákat, mintákat festményeihez. 1886-ban Párizsba költözött, csendéleteket festett, még botrányt is kialakított műveivel. Pontosan nem tudható, hogy milyen elmebetegségben szenvedett, valószínűleg epilepsziában. Étkezése és szenvedélye az alkohol iránt csak súlyosbították betegségét. Végül öngyilkos lett, 1890. július 29-én Párizsban, mindössze 37 évesen. Életéről könyvet írt Irving Stone A napsugár fia címmel. Van Gogh-ról mindenkinek a híres Napraforgók-festménysorozata jut eszébe, amelyeken a sárga szín sokféle és változatos használata az érdekes, valamint az, hogy egyetlen szín mennyi hangulatot és érzést tud közölni. A napraforgó volt Van Gogh egyik kedvenc témája, számos képet festett vele, az alábbiakban kettő látható ezekből.
- 17 -
Sandro Botticelli: 1445-ben született március 1-én, itáliai festő, a korai reneszánsz idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője. Legtöbb festménye és alkotása bibliai tematikájú, és tükrözi a finomságot, érzékenységet. Később Savanorola hatására stílusa megváltozott, szigorúbb és szomorúbb lett, feszültebb, szögletesebb. Egyik leghíresebb és leggyönyörűbb festménye a Vénusz születése, melyet 1486-ban festett Firenzében. Kritikusok szerint a festmény finomsága ellenére érzékelhető rajta a férfiasság is, az erő és határozottság, mellyel Botticelli példát mutatott és utat a reneszánsz képviselőinek. 1510. május 17-én halt meg.
Fülöp Orsolya, XI.A
- 18 -
Irodalom - Colţ literar Riikka Pulkkinen: Igaz Régen nem olvastam finn könyvet. Amiről most írok, felkínálta magát nekem. A könyvtárban nézelődtem és egy visszahozott könyvrakás tetején megszólított a fenti könyv, megfogott a borítója, a címe, később vettem észre az írónő nevét, akiről férfiasan be kell vallanom - mostanig fogalmam sem volt. A múltkori számban Dániába kalauzolt bennünket Jane Teller, Riikka Pulkkinen pedig Finnországba vezeti olvasóját. Bepillanthatunk egy értelmiségi család három generációjának életébe. A cselekmény középpontjába Elsát találjuk, aki pszichológus - kutató, egyetemi tanár, híresek előadásai, az ő gyógyíthatatlan betegsége kapcsán bonyolítja az író a könyv cselekményét. Férje ismert festőművész, aki emberi sorsokat kapcsol össze. A cselekmény fő szála napjainkban játszódik, a másik szál, nevezhetjük azt is fő szálnak – hiszen mesterien szerkesztett, egymásba fonódó két regényt tart kezében az olvasó - a hatvanas évekbe vezet vissza bennünket. Bepillanthatunk a fiatalok lázadásába, a Beatles korszak meghatározó eseményeibe, a háttérben zajlik a vietnami háború, az emberek tiltakoznak ellene, vagy nem, mindenképp meg akarják váltani a világot, van, aki csak önmagát, a világmegváltás nem sikerül, a másik meg csak részlegesen. Közben tanulnak, dolgoznak, szeretnek, csalódnak, elbuknak, felfele vagy lefele haladnak az élet buktatói között, és múlik az idő. Bevillannak más helyszínek is: Párizs, Berlin, Amszterdám, Stokholm. Párizs mind a múlt, mind a jelen fontos helyszíne a kulcsszereplők életében, meghatározó hely. Helszinki a statikus, Párizs a mozgalmas város, ott minden hamarabb és gyorsabban történik, például a művészetekben játszott nyitószerep, a hatvanas évek diákmozgalmának elindítója. Említettem a mesteri szerkesztést, amit Riikka Pulkkinen végrehajt ebben a könyvben: síkváltások, előreés hátrautalások. Elsa, Eeva, Anna a három főszereplő, az ő életük metszéspontjai bontakoznak ki a könyv lapjain. Eeva a múlt, Anna a jelen szereplője, a híd közöttük Anna, aki utánajárt a titoknak, a múlt elhallgatott szegmentumainak, akinek élete szinte az egybevágóságig megismétli Eeva sorsát, de a nehézségeken túl tud lépni, nem adja fel, nem hal bele a csalódásba, ha nehezen is, talpra tud állni.
- 19 -
Közben Helszinki utcáin, üzleteiben, piacain kísérgetjük a szereplőket és eljárunk velük az erdőbe, a tópartra, a tengerpartra, szaunába, egy észak finnországi faluba, ahol rend van, kemény munka, természet, tisztaság, ahonnan nehéz kiszakadni. A természet fontos szerepet kap, a szereplők nézik, látják a Napot, az erdőt, a virágokat, madarakat, a virágzó gyümölcsfákat, a tó vizét, a halakat, a többször felbukkanó feketerigót… Lírai ez a regény, az írónő kiválóan ismeri az emberi lélek működési sajátosságait, helyzetekre való reagálását, keresi az igazságot, fellebbenti az évtizedek óta elhallgatott titkok átlátszó fátyolát. Aki tanulni, tudni vágyik, mindenképp elégedetten teszi le a könyvet, rájön arra, hogy minden ember sorsát regénybe lehetne írni. A regény kulcsszavai lehetnének: álom, játék, szerelem, csalódás, csalás, elhallgatás, titok, betegség, halál, a veszteségek feldolgozása – egyszóval bonyolult emberi kapcsolatok, finom síkváltásokkal átszőve. Kulcsmondata pedig – álmokból szőttek minket, az álmokat pedig belőlünk – lehetne. Elgondolkodni kötelező. Riikka Pulkkinen második regénye ez, sikerét igazolja, hogy már tizenöt országban olvashatják, és ez fémjelzi a könyvet. Panka Zsóka fordítása pedig hozza az eredeti hangulatot. A könyv a Gondolat kiadónál jelent meg 2013-ban, tehát még friss, olvassátok figyelmesen, mindenképp tanulságos olvasmány. Riikka Pulkkinen (1980) jelenkori finn írónő. Első regénye A határ, 2006-ban jelent meg. Bizonyára hallunk még róla.
Diénes Zsófia
- 20 -
Igazgyöngy Nyár. Napsütés, forróság, szabadság. Fény, szárazság, tétlenség. Látás, szomj, unalom. Hazafele tartva azon veszem észre magam, hogy akaratlanul is kapcsolatot teremtettem a fejemben felbukkanó szavak között...nyár, napsütés, fény, látás... nyár, forróság, szárazság, szomj...nyár, szabadság, tétlenség, unalom... Nyár. A kedvenc évszakom. Minden annyira…annyira gyönyörű. Nem is akarok hazamenni, nem, sétálni akarok, érezni az égen ragyogó narancssárga tűz égető melegét a bőrömön. Látni a virágok, a falevelek árnyékát kirajzolódni a földön, mint megannyi faragott remekmű. Olyan a nyár, mint a fagyi... Hideg, ahogy a számba teszek egy kanállal, melegedni kezd, majd elolvad és érezhetem igazi ízét. A hűvös tavaszból fokozatosan nyár lesz, melegszik, majd eléri kiteljesedését. Meleg szellő csiklandozza a bőrömet, kellemes...nekidőlök egy fának, becsukom a szemem, átadom magam az évszak szépségeinek. A hallásomra támaszkodom. Egy, kettő, három, négy madár a közelben dalol, elképesztő, milyen megnyugtató. Nem egyforma hang és nem egyforma dallam, olyan, mint egy zenekar, a természet zenekara, ahol a nyár a vezénylő. Nicsak... egy újabb hang kíséri az együttes szimfóniáját, föltámadt a szél, zörgeti a zöld levelek sokaságát. Legszebb koncert a természet koncertje. Elképzelem, ahogy fekszem egy tisztáson, körülölel az anyatermészet, olyan érzés, mintha valami egy puha érintéssel elvenné minden fájdalmamat, minden gondomat, minden negatív, nyomasztó emóciót. Lelki béke. Mosolyognom kell... igen, boldogsággal tölt el a környezetnek ez a természetes bája. Kinyitom a szemem. A parkba megyek. A zöld hadsereg őrzi a láthatatlanul kavargó levegő tisztaságát. Leülök egy padra. Elmélkedem. Ha letörik ágát, mit érez? Fájdalmat. Kiált? Visít? Sír? Jajgat? Nem. Tűri, nem szól egy szót sem, nem haragszik, nem áll bosszút, nem tesz szemrehányásokat. Pedig hasogató kínt érez. Esik. Aranyeső. Behúzódom egy fa oltalmazó lombja alá. Gyönyörű a napsugár és a vízcseppek játéka. Alig tíz perc telt el, el is állt az eső. Örülnek a növények. Egy fehér pillangó röpköd körülöttem. Olyan, mint egy tollpihe. Könnyed, súlytalan, gyöngéd. Csodálatos egyszerűség. Nyár, fényözön, meleg, izgalom. Nyár. Erdély Beáta, XII.D
- 21 -
Gabriel Garcia Marquez „…Am început să scriu din întâmplare, poate numai pentru a-i demonstra unui prieten că generaţia mea era capabilă să producă scriitori; apoi am căzut în capcana de a scrie mai departe din plăcere, iar mai târziu, în altă capcană, şi anume, că nimic nu-mi plăcea mai mult pe lume decât să scriu.” - sunt vorbele marelui scriitor, Gabriel Garcia Marquez, găsindu-şi talentul ascuns „din întâmplare”.
Gabriel Garcia Marquez, născut la 6 martie 1927, Aracatara, Columbia, este un jurnalist şi scriitor columbian,
onorat
cu
Premiul
Nobel
pentru
literatură, în anul 1982, pentru nuvelă şi scurte istorii. Cea mai cunoscută lucrare a sa este „Cien
años de soledad”- Un veac de singurătate. Capodopera este un roman captivant, având în prim-plan familia Buendia, care îmbină realul cu fantasticul, unde cugetarea filosofică a sinelui şi naraţiunea fastuoasă, vie şi plină de culoare, concepe o creaţie unică. Titlul operei reprezintă sentimentul zguduitor al singurătăţii pe care îl trăiesc membrii familiei Buendia, în toate laturile vieţii lor. Este una dintre cele mai citite cărţi în limba spaniolă. În timpul celui de-al patrulea Congres International de Limbă Spaniolă care a avut loc în Cartagena, Columbia, în martie 2007, cartea a fost proclamată, după importanţă, ca fiind a doua operă literară scrisă în limba spaniolă, după „Don Quijote” a lui Cervantes. De asemenea, succesul impunător, având peste 30 de milioane de exemplare vândute în întreaga lume, tradus în 35 de limbi, face din Gabriel Garcia Marquez întemeietorul realismului magic. Un citat sau chiar un sfat memorabil al scriitorului este:
„Prima frază a unui roman sau a unei nuvele dă lungimea, dă tonul, dă stilul, dă totul. Marea problemă e să începi.” – Gabriel Garcia Marquez, interviu în revista „Bohemia” (1979).
Szász Ervin, clasa a XI-a F
- 22 -
Lecturile noastre preferate 26 februarie 2014, ora 14... Sala multimedia a liceului nostru se umple treptat. Cercul de lectură a școlii noastre își continuă activitatea ( după un repaos de aproape un an și jumătate) cu tema Lectura noastră preferată, o temă îndrăgită de noi. Suntem mulți, în jur de 30, elevi din clasele a IX-a și a X-a. Ne așezăm în formă de cerc, apoi ne prezentăm și așteptăm cu nerăbdare prezentarea lecturilor preferate. Emoțiile sunt mari. Pentru început, profesoara ne oferă informații despre modul de organizare a activităților (periodicitatea întâlnirilor, tematica propusă pentru acest semestru, structura jurnalului de lectură). În următoarele momente, noi, elevii, enumerăm cărțile citite, apoi câțiva dintre noi povestesc despre lecturile lor preferate și ne recomandă să le citim, argumentându-și opțiunea cu exemple convingătoare. Lista cuprinde texte din literatura română și maghiară, de asemenea, sunt amintiți și titluri de cărți aparținând unor scriitori din literatura universală. Iată configurația listei : Jules Verne, Doi ani de vacanță; Stephanie Meyer, Amurg; J.K. Rowling, Harry Potter; Mircea Eliade, Maitreyi; Molnár Ferenc, Băieții din strada Pál; Szabó Magda, Ziua de naștere; Agatha Christie , Zece negri mititei; Jack London, Colț alb; Marin Preda, Moromeții; Gárdonyi Géza, Stelele din Eger; Royce Buckingham, Paznicul demonilor; Mark Twain, Aventurile lui Huckleberry Finn.
La sfârşitul activității, stabilim data următoarei întâlniri și ne despărțim cu promisiunea că vom citi până la următorul atelier de lectură opera Ferma animalelor de George Orwell. Mi-a plăcut această întâlnire, pentru că reprezintă o modalitate de a comunica în limba română și de a citi texte literare aparținând literaturii universale. Ambrus Abigél, X. B
- 23 -
Kamasz - panasz Változás Egy olyan szó, amelyet sokféleképpen értelmezhetünk. Életünkben mindenhol jelen van és szükség is van rá, hiszen nélküle nem fejlődhetnénk. A változások, amelyeket pozitívan értékelünk, örömmel töltenek el minket, boldogságot okoznak. Ilyen lehet az, amikor mi magunk döntjük el, hogy változtatunk, mert akarjuk. Tudjuk, hogy a segítségünkre lesz, és már az elejétől úgy állunk hozzá, hogy jó hatással lesz ránk. Ez gyakorlatban jelentheti, hogy eldöntjük, jobban fogunk tanulni, jobb emberek leszünk, kedvesebbek, változtatunk a külsőnkön-belsőnkön, vagy új építő jellegű dolgokat fogunk kipróbálni, elkezdeni. Eldönteni könnyű, hogy változtatunk, a megvalósítása és hosszú távú kivitelezése már nehezebb. Leggyakoribb gond az, hogy szokásainktól nehezen válunk meg és kényelmünket nem akarjuk feladni. Az úgynevezett „mókuskerék” amiben benne voltunk, biztonságosabbnak tűnik, mint a titokzatos ismeretlen. Félünk tőle, de ha képesek vagyunk legyőzni és bátran szembenézünk vele, új, érdekes és izgalmas dolgokat tapasztalhatunk és élhetünk meg. Az ismeretlen és a változás nem föltétlenül jelent rosszat, egyszerűen csak a bátorságunkat kell összegyűjtenünk és lépnünk. A változás kényelmetlenebbik formája az, amikor ránk kényszerítik azt, amit nem akarunk. Ez sem biztos, hogy rossz. Lehet, hogy még nem látjuk előre a jótékony hatásait, csak azt, hogy ez most nekünk kényelmetlen és nem így akartuk. Ilyen az, amikor szüleink köteleznek valamire: több tanulásra, szabadidőre, ismeritek a listát. Az igazság az, hogy nem mindig tudjuk, hogy mi felel meg nekünk és mi nem, tapasztalat kell hozzá és idő. Nem könnyű eldönteni, mi a helyes a számunkra, mert senki sem képes előre látni a jövőt. Hibázunk, ez része a változásoknak, az, hogy bakot lövünk, és újra kell kezdeni. Ez a legszebb talán: mindig van esélyed újrakezdeni és változtatni, ha hiszel saját magadban és abban, hogy megtudod csinálni. Hogy tudsz jó fele változni és megtenni, amit kell. A változás nehéz, de ha erős vagy és kitartó, megélheted azt a csodát, amiről eddig álmodni sem mertél, és megláthatod azt, amit eddig a megszokások alkotta ködtől nem tudtál, mert eltakarta a tisztán látásod. Légy bátor, és ne várasd a lehetőségeidet, mert nem biztos, hogy megvárnak.
Fülöp Orsolya, XI.A
- 24 -
SzakMa Gyakorlat az Erdélyi Magyar Tudományegyetem étkezdéjében Bizonyára mindenki hallott a csíkszeredai Erdélyi Magyar Tudományegyetemről, amit csak úgy emlegetünk, hogy Sapientia. A Sapientia nem csak tanulási lehetőséget biztosít, hanem étkezést is a diákok számára, és nagyon szívesen látnak minden arra látogatót. A gyakorlati idő alatt esélyt kapunk, hogy elsajátítsunk valami szépet, minél többet tanuljunk. Először az alapoknál kellett kezdjük, és arra törekedjünk, hogy egyre jobban fejlődjünk és jobbak legyünk a szakmában. A gyakorlati időnk napi 8 óra, amit el lehet hasznosan, érdekesen is tölteni, naponta tanulunk valami újat, ami a főzés titkait tekinti, ezen kívül, hogyan kell egy dolgozó közösségben viselkedni, valamint csapatban dolgozni és a csapat részévé válni. Mi is, mint minden ember, követünk el hibákat, de ezt „építő jellegűnek” találjuk, mert az ember a saját hibáiból tanul a legtöbbet. A munka többnyire a konyhán és a kiszolgáló pultnál, pénztárnál zajlik. A konyhán naponta több szakácsnő és a cukrásznő gondoskodik a fogyasztókról, akik minden napra elkészítik a különféle ételeket, édességeket a menühöz. A termelési rész több szakaszban zajlik: konyhán, cukrász laborban egyaránt, de mindezeket megelőzik az előkészítő helyiségekben zajló műveletek, majd legvégül a mosogatókban – fehér és fekete- a folyamat befejezése. A mi feladatunk a konyhai kisegítő munka elvégzése. A napi menü elkészülése után a vendégek kiszolgálása következik. A kiszolgálás önkiszolgálói módban, gyors étkezési stílusban történik, de hagyományos ételekkel. Az étterem vezetője mindig jelen van az étkeztetésnél, ő szolgálja ki a fogyasztókat a választott ételfélékből, majd a választás után a fogyasztók a pénztárnál fizetnek, amely történhet napijegy vagy készpénzes fizetéssel, a napi menü ára 10 lej. Ezután helyet foglalnak az étteremben és nyugodtan mindenki elfogyaszthatja a választott menüjét.
- 25 -
A mi feladatunk ezután következik az étteremben, ami az étkezéshez szükséges eszközök esetleges lerámolása, tisztítása és készenlétbe helyezése a következő vendég számára. Azt gondoljuk, hogy a szakács szakma nagyon érdekes, kell hozzá ügyesség, képesség, érdeklődés és nem nehéz elsajátítani, nagyon sok szép oldala van és a jól végzett munka könnyű megélhetést is biztosít, mert enni mindig kell és a jó szakácsot keresik. Ebben a szakmában az ember megmutathatja tehetségét, ha van kézügyessége, kreativitása, mert ha egy ételt elkészítünk, azt megfelelően tálalni és díszíteni is kell. A szakács szakma sok érdekességet rejt, olyan ételeket készíthetünk, ízlelhetünk, amelyekről talán sokan nem is hallottak. A gasztronómia is, mint minden a XXI. Században, nagyon gyorsan fejlődik, és egyre újabb dolgok alakulnak ki az emberek kreativitása és fantáziája segítségével. Egyre újabb ételek jelennek meg vagy egy régebbi ételt felújítnak, stílusosabbá tesznek. Ebben a szakmában kell fejlődni a korral és egyre ügyesebbé válni. Mi nagyon szeretjük, amit teszünk, mert ha nem érdekel a szakma, nincs is, amiért próbálkozni, kell szeretni, amit végzel, mert ez meglátszik a hozzáálláson és az elvégzett munkán. Ezúton szeretnénk megköszönni az étkezde vezetőjének és munkaközösségének, hogy gyakorlati tudásunk elsajátításában segítséget vállalnak.
Antal Noémi, Máté Emese, Garbea Mónika, Pasat Monica, X.G
- 26 -
Hirdetés - Anunţ
Concursul de dramatizări în limba română Mottou: „Privitor ca la teatru/Tu în lume să te-nchipui/Joace unul şi pe patru,/ Totuşi tu ghici-vei chipu-i.” Catedra de limba şi literatura română a școlii noastre anunţă organizarea Concursului de dramatizări în limba română.
Scopul concursului: Trezirea interesului elevilor pentru teatru, pentru literatură, stimularea creativităţii, a curiozităţii intelectuale, a comunicării în limba română şi descoperirea unor elevi cu potenţial artistic. Condiţii de participare: pot participa elevii din clasele IX-XII; elevii trebuie să pună în scenă fragmente / momente din operele literare române; durata fragmentelor dramatizate să nu depăşească 15 minute; elevii pot participa la acest concurs individual sau în echipe; juriul va fi compus din reprezentanţi ai unităţilor participante, cadre didactice, un reprezentant al elevilor;
Concursul se va desfășura în sala festivă a Liceului Tehnologic „Kós Károly” din Miercurea Ciuc, în data de 7 aprilie 2014, între orele 9- 13.
- 27 -
Köszönet a szerkesztőknek, a diákoknak írásaikért, tanárainknak munkájukért és tanácsaikért, valamint az iskola vezetőségének a támogatásért!!!
Irányítótanár: Negru Réka Szerkesztő: Negru Réka tanárnő, Kovács Edit könyvtáros Cikkírók: Dandu Iulian–David – XII.A, Szabó Sarolta– XII.C, Erdély Beáta – XII.D, Fülöp Orsolya, Tankó Barbara – XI.A, Dávid Mónika – XI.E, Szász Ervin – XI.F, Barta Judit, Dabóczi Blanka – X.A, Ambrus Abigél – X.B, Bucur Timea – X.D, Györfi Rita – X.E, Antal Noémi, Máté Emese, Garbea Mónika, Pasat Monica - X.G, Mihály Noémi, Szabó Szilvia – IX.A, Csilip Júlia, Gál Csongor – IX.B Láposi Dia, Diénes Zsófia Anna, Pásztohy Enikő tanárok. Korrektúra: Lestyán Csilla, Oanea Larisa tanárnők
- 28 -