Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nappali tagozat. A televízió értékközvetítő szerepének átalakulása

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Kommunikáció Szak Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány A televízió értékközvetítő szerepének átalakulása

Készítette: Doleschall Petra

Budapest, 2005.

1

TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék...................................................................................................... 2 Bevezetés ................................................................................................................ 3 1. A televíziózás rövid története ............................................................................. 5 1. 2 A médiatörvény hiányossága ....................................................................... 9 1. 3 A közszolgálatiság lehetséges értelmezései ............................................... 10 1. 4 Médiatörvény a közszolgálatiságról........................................................... 12 2. A televíziós műsorkínálat változása a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig ........................................................................................................... 13 2. 1 Közszolgálatiság és kommercializálódás .................................................. 13 2. 2 A Médiakutató 1998-as vizsgálata a hazai műsorkínálatról ..................... 15 2. 2. 1 A műsorok számának egyértelmű gyarapodása ..................................... 15 2. 2. 2 A könnyű szórakoztatás előretörése....................................................... 17 2. 2. 3 Különbség a közszolgálati és kereskedelmi csatornák műsorkínálatában ........................................................................................................................... 23 2. 2. 4 Az eredmények összegzése .................................................................... 25 3. Egy közszolgálati és a két fő kereskedelmi csatorna műsorkínálata 2005-ben 27 3. 1 Műsortipológia készítése............................................................................ 27 3. 2 A vizsgálat menetének ismertetése ............................................................ 30 3. 3Még mindig tart a szórakoztató műsorok vezető szerepe ........................... 30 3. 4 Összegzés ................................................................................................... 38 4. A napjainkban uralkodó szórakoztató műsorok tartalmi jellegzetességei ........ 40 4.1 Kiskorúak és a bulvármagazinok ................................................................ 44 4. 2 Rövid összegzés ......................................................................................... 45 5. Az értékrend kihalása........................................................................................ 47 5. 1 A televízió hatása a felnövekvő generációkra............................................ 47 5. 2 A televíziózás lehetséges pszichológiai kockázatai ................................... 48 5. 3 Erkölcsi-etikai kockázatok ......................................................................... 50 6. Hogyan jutottunk idáig?.................................................................................... 51 6. 1. Folytatódik-e a jelenlegi tendencia ........................................................... 52 6. 2. Mentsük meg az ország kulturális színvonalát ......................................... 53 7. Interjú Bánó Andrással...................................................................................... 56 Irodalomjegyzék.................................................................................................... 60

2

BEVEZETÉS Dolgozatomban azt szeretném bemutatni, hogy milyen változások mentek végbe az elmúlt évtizedben, leginkább a médiatörvény megszületése után a magyar televíziózás történetében. A központi probléma, amit górcső alá veszek, hogy hogyan és mennyiben veszítette el a televízió a kultúraközvetítő szerepét, illetve milyen értékeket közvetít a közönség felé, hogyan befolyásolja a társadalom értékrendjét, világképét. Fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, ugyanis a média és leginkább a televízió hatása a társadalomra, annak értékrendjére, kulturális színvonalára megkérdőjelezhetetlen. A televízió társadalmi és kulturális szerepe radikálisan megváltozott. Már nem a fő forrása az információknak, nem az egész társadalmat integráló kulturális fórum. Egyre inkább a szórakoztatás kerül előtérbe. A kereskedelmi csatornák műsorszerkezetét szinte teljes egészében a könnyű szórakoztatást célzó műsorok teszik ki. A dokumentumfilmek, színházi közvetítések, kisfilmek a kihalt műsorok listájára kerültek. Ez a tendencia egyre inkább jellemző a közszolgálati televízióra is, amelynek legfőbb oka, hogy nehezen tud megbirkózni a kereskedelmi televíziók megjelenésével kialakult egyre élesebb versenyhelyzettel. Ennek oka, hogy nem kap elegendő pénzbeli támogatást az államtól, így kénytelen a könnyű szórakoztatás útjára lépni. Dolgozatomat egy rövid ismertetéssel kezdem magáról a televíziózásról egészen a kezdetektől, majd részletesebben kitérek az 1996-os médiatörvényre, illetve annak következményeire a televíziózás világában. E rövid ismertető után bemutatom hogyan változott a televíziós műsorkínálat a ’80-as évek közepétől a ’90-es évek végéig a Médiakutató 1998-as tanulmánya alapján. Látni fogjuk, hogyan bővült a műsorok száma és ezzel párhuzamosan hogyan vált egyre inkább uralkodóvá a könnyű szórakoztatás a műsorkínálatban. Ezek után az általam készített műsortipológia alapján, - melyben, kezdetben kategóriákba, majd három műfajba soroltam a műsorokat – vizsgálatot készítek a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatában jelenleg uralkodó helyzetről. Kutatásom alapjául a Rádió és Televízió Újságot vettem és három

3

héten keresztül – március21-től április 10-ig – figyelemmel kísértem az RTL Klub, TV2 illetve a MTV által sugárzott műsorokat. Vizsgálatom eredményeiből látni fogjuk, hogy a ’80-as években elindult tendencia, vagyis a szórakoztató műfaj

előretörése

továbbra

is

jellemző,

sőt

a

közszolgálati

televízió

műsorkínálatát is megfertőzte. Mivel a televíziós műsorkínálatot eluralták a könnyű szórakoztatást célzó programok, fontosnak tartom röviden kitérni arra, hogy mi jellemzi – tartalmilag és kulturális szempontból - ezeket a műsorokat. Nem mindegy ugyanis, hogy a nézők, - akik napjainkban egyre több időt töltenek tévénézéssel -, milyen műsorokkal találkoznak nap, mint nap, hiszen a televízió mindenképpen hatással van a néző értékítéletére, világképére. Ismertetem az újonnan létrejött műsortípusokat is, mint az infotainment-et, illetve a tabloidokat. Röviden ismertetem a bulvármagazinokat is. Kitérek továbbá e műsorok és a fiatalkorúak, illetve még könnyen befolyásolható felnövekvő generációk kapcsolatára. Az ORTT 2003-as kutatása alapján megvizsgálom, milyen műsorokat néznek leginkább a fiatalok és e műsorok mennyiben, és milyen hatással lehetnek szellemi és kulturális fejlődésükre. Kitérek a médiafüggősség, a televízió lehetséges pszichológiai és erkölcsi kockázataira, hogy milyen hatással lehet a televízió a gyermekek és felnőttek lelki és szellemi életére. Végezetül rövid kitekintést teszek a jövőbe, végigveszem a lehetséges megoldásokat az ország és a társadalom kulturális színvonalának megmentése érdekében. Dolgozatom kiegészítéséhez interjút készítettem Bánó Andrással, aki széleskörű médiás múlttal rendelkezik, dolgozott ugyanis televízióban, rádióban és a sajtóban egyaránt. Mind a kereskedelmi, mind, pedig a közszolgálati szférát jól ismeri. Az interjú alkalmával kérdeztem a médiatörvényről, annak esetleges hibáiról, a televízióban jelenleg uralkodó helyzetről valamint, a média társadalomra gyakorolt hatásáról.

4

1. A TELEVÍZIÓZÁS RÖVID TÖRTÉNETE Magyarország egy-két évtizeddel lemaradt a nemzetközi átlagtól, ami a televíziós műsorszolgáltatást

illeti.

Nagy

Britanniában,

Franciaországban

és

Németországban már az 1930-as években megindult a televíziós műsorközvetítés. Ehhez képest hazánkban csak az 1950-es években kezdődtek a televíziós adások. 1953. január 23-án megalakult a Magyar Televízió Vállalat a Miniszter Tanács hozzájárulásával. December 16-án megkezdték az első próbaadásokat. 1954. január 20-án üzembe helyezték a Széchenyi-hegyen a 100 wattos, kísérleti adóberendezést. 1955 februárjára ugyanitt megépült az első, 60 méteres antennatorony. Megkezdődött a stúdiók kialakítása is. Ekkor már körülbelül 600 készüléktulajdonos volt a városban. Az adások programját a Rádióújság közölte. 1957. február 23-án megindult a heti két nap kísérleti adás zenei és irodalmi műsorokkal. Megérkezett az első közvetítőkocsi, melynek jelentősége az volt, hogy mikrohullámú adójával a 20-30 km. távolságban játszódó eseményeket is képes volt továbbítani. Működésbe lépett a szabadság-hegyi televízióállomás. Ekkor már heti 3 nap volt műsor. A filmek mellett, állandósultak a sport és színházi közvetítések. Augusztus 18-án kormányrendelettel a Magyar Rádió nevét Magyar Rádió és Televízió névre változtatták. Ekkor a heti adásidőt már 20 órára emelték. 1960-ban heti ötre emelték az adásnapok számát, hétfő és péntek adásszüneti nap volt. Az összes műsoridő ekkor 672 óra. 1962. októberétől heti kétszer délelőtt is volt adás, ezek az előző esti bemutatók ismétlései voltak. 1969. április 5-én sugározták az első színes adást. 1974-ben különvált a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Az adásidő 1980-ban elérte a 4300 órát, ami heti 83 órát jelentett.

5

1985 elején áramtakarékossági okokból korlátozták a műsoridőt. Az esti műsor 22 óráig tarthatott, a délelőtti adás elmaradt. Ez volt az utolsó év, amikor az MTV önfenntartó volt. 1988-tól megszüntették az előfizetői díjakat a 70 év feletti nyugdíjasoknak. Ez időtől kezdve már külföldi árucikkek reklámozását is engedélyezték. 1987. tájékán elkezdődött a digitális televíziózás fejlesztése. 1989. elejétől műsornap lett a hétfő is és 120 órára emelkedett a heti adásidő. Az 1. program egész napos volt, a 2. délután 17 órától sugárzott. A TV1 és TV2 vezetősége kezdeményezte, hogy a sajtó politikai ellenőrzése szűnjön meg, de nem jártak sikerrel. Az Alkotmánybíróság 1993-ban alkotmányellenesnek minősítette azt az 1974. évi minisztertanácsi határozatot, mely szerint a rádió és a televízió a kormány felügyelete alatt áll és felszólította az Országgyűlést a médiatörvény megalkotására. Mindeközben már évek óta folyamatos személycserék, leváltások történtek a Magyar Televízióban. 1994. január 1-jétől megszüntették az előfizetői díjakat az egyedül élő 70 év felettieknek, a 100%-os hadirokkantaknak, a súlyos látás- és hallássérülteknek, és az 1. és 2. csoportbeli rokkantaknak. Ekkor a budapesti kábeltulajdonosok már fogni tudták az HBO kereskedelmi adót és a TV4 műsorát. 1995-től az MTV vezetése próbálta szigorítani a szponzorálásra vonatkozó szabályokat, de nem járt eredménnyel. Egyre több olyan barterszerződés jött létre, amikor a gyártó nem pénzt, hanem reklámidőt kapott a műsorért. 1995. karácsonya előtt az Országgyűlés 90%-os többséggel elfogadta a médiatörvényt, amely 1996. február 1-jén lépett hatályba. Ettől kezdve alakult át a hazai rádiózás és televíziózás intézményrendszere és működése. Legfontosabb elem, hogy hazánkban is megvalósult az európai modell, vagyis létrejött a közszolgálati és a kereskedelmi rádiók és televíziók kettős rendszere. 6

Az egyik fő célja az volt, hogy a médiumok ne lehessenek politikai alkudozás tárgyai. Létrejött az Országos Rádió és Televízió Testület, az ORTT, amely a médiatörvény felügyelőszerve. Az MTV részvénytársasággá alakult. Megfogyatkozott a dokumentumfilmek mennyisége a műsorszerkezetben és bővült a művelődési, kisebbségi, szolgáltató és magazinműsorok kínálata. Mindent elözönlöttek továbbá a reklámok. 1997 januárjában az ORTT késve ugyan, de pályázatot hirdetett meg országos kereskedelmi televíziós szolgáltatásokra. Ennek eredményeként 1998. október 4én megkezdte műsorszolgáltatását a TV2, majd október 9-én az RTL Klub. 1. 1 Médiatörvény bevezetésének következményei A médiatörvény, mint azt már feljebb említettem 1996. február 1-jével lépett életbe. A médiatörvény bevezetésének legfőbb célja, az volt, hogy megteremtse a lehetőséget a kereskedelmi televíziók megjelenésére. Bánó András interjúmban úgy nyilatkozott, hogy akkoriban a legfontosabb a kereskedelmi csatornák belépése volt a televíziózás világába, ez elsöpört mindent. Akkoriban nem látták azokat a hiányosságokat, hibákat, melyek később felszínre törtek. Mindenki örült a szabadságnak, a függetlenségnek. Ez azonban nem valósult meg, úgy ahogy azt szerették volna. A törvény a közszolgálatinak nevezett médiát a mindenkori parlamenti pártoktól tette függővé. Vagyis a közszolgálati televízió megmaradt „párttévének”. A különbség csak annyi, hogy most nem egy párt irányítása alatt áll, mint a rendszerváltást megelőző időkben, hanem 4 párt befolyása alatt. Mivel nincs pontosan meghatározva, hogy a költségvetésből hány százalék fordítható a közszolgálati televízióra, ezért minden kormányváltásnál ennek a keretnek a meghatározása jelenti az egyik fő problémát a hatalomra lépő párt számára, és négyévenként újra indulnak a közszolgálati csatornák „könyörgései” a bőkezűbb finanszírozásért. Azzal, hogy a közszolgálati televízió nem kap elegendő állami támogatást,

és

korlátozott

lehetőségei

vannak

a

reklámokból

történő

bevételszerzésre is, kénytelen eltérni közszolgálati jellegétől és felvenni a versenyt a kereskedelmi csatornákkal. Vagyis a közszolgálati médium olyan 7

helyzetbe került, hogy, egyre több könnyű szórakoztatást célzó, kikapcsolódó műsort volt kénytelen sugározni, és ezzel felvenni a versenyt a kereskedelmi tévék nézettségi adataival. Ez a profitorientáltság, profitnak való alárendeltség vezetett a napjainkban tapasztalható kulturális, szellemi nívó csökkenéséhez. Mindez a fogyasztói társadalom végterméke. Ennek a társadalomnak a mozgatórugója a gazdaság, a profit. A cél az, hogy az emberek minél többet fogyasszanak. A televízióval is pontosan ez történik. Az emberek nézzék azt, amit adnak nekik, ne gondolkozzanak, csak fogyasszanak. A média az emberekre már nem, mint közönségre, hanem mint fogyasztókra tekint. A televíziózás értékközvetítő szerepe nagymértékben átalakult a televíziózás kezdetétől napjainkig. A ’70-es években a maitól teljesen eltérő műsorkínálatból válogathatott a néző, a televízió másfajta értékeket, másfajta kultúrát közvetített. Voltak direkt politizáló műsorok, de tudták, hogy szórakoztatni is kell, és ha már szórakoztatnak, az legyen igényes, mert a kultúra fontos, a kultúra nem áru. Ezzel szemben mára, a kultúra áruvá vált, a műsorszolgáltatóknak nem fontos milyen tartalmú műsorokat sugároznak nap, mint nap a tévében, a hangsúly a nézettségi adatokon és a profiton van. Bánó András azon a véleményen van, hogy sajnos, ma már nem számít a műsorok milyensége, hogy miféle kultúrát közvetítenek, a lényeg, hogy minél nagyobb nézettséget hozzanak és ezáltal minél több profitot termeljenek a csatorna számára. Amikor a televíziózás még gyerekcipőben járt, rengeteg tévéjátékot, élő színházi és operaközvetítést vetítettek. Mára az ilyen jellegű műsorszámok szinte teljesen kihaltak. Eltűntek a kínálatból az igényes tévéjátékok, gyermekműsorok, helyüket egyre inkább a mozifilmek televíziós változatai és a sorozatfilmek vették át. Ma már természet- és dokumentumfilmeket is csak elvétve találni a műsorkínálatban. Háttérbe szorult tehát a kultúra egy bizonyos része és előtérbe került a könnyű szórakoztatás. Ezzel párhuzamosan a fent említett műsortípusok sugárzására egyre több műholdas, főleg külföldi csatorna jött létre, melyek kifejezetten bizonyos speciális nézői igényeket elégítenek ki. Ilyen csatorna például a Spektrum, amely

8

természetfilmeket és tudományos témájú filmeket sugároz, illetve a különböző gyerekeknek szóló rajzfilm csatornák például a Cartoon Network. 1. 2 A MÉDIATÖRVÉNY HIÁNYOSSÁGA A médiatörvény egyik legnagyobb hibája Lantos István tévés-újságíró véleménye szerint, hogy nem határozza meg törvényben, hogy a költségvetés hány százalékát szánják évente a közszolgálati televízió finanszírozására. Ez a hiányosság lehetőséget ad a pártok számára a manipulálásra. Legyen a közszolgálati televízió költségvetésfüggő, de ne pártfüggő. Így ugyanis képtelenség egy politikailag független televíziót létrehozni. Bánó István ugyanígy vélekedett, amikor a médiatörvény hibáiról kérdeztem. Véleménye szerint a legfontosabb az lenne, hogy ne álljon a televízió a pártok befolyása alatt, így ugyanis képtelenség normálisan vezetni egy televíziót, ha nem lehet önállóan dönteni, mindig fentről kell várni az utasításokat. A másik nagy hiányossága a médiatörvénynek, hogy a kereskedelmi csatornák számára előírja, hogy minimum hány százalékban kell közszolgálati műsort sugároznia, viszont meglehetősen homályosan fogalmaz a közszolgálatisággal kapcsolatban.

Nincs

elég

pontosan

meghatározva,

hogy

mi

minősül

közszolgálatinak, ezáltal az ORTT olyan műsorokat is elfogad ezen a címen, mint például az RTL Klub Fókusz című műsora. Így aztán nem nehéz elérni az előírt minimumot. Azonban, ha megfigyeljük ezeket a műsorokat, láthatjuk, hogy bűnesetek, balesetek, emberi tragédiák szenzációsnak szánt, meghökkentő elemeire építenek. Vagyis az emberek sokkolása kerül előtérbe, amely, leginkább a bulvárműsorokra jellemző. Bánó András úgy véli, hogy a másik fő probléma, hogy a valóban közszolgálatinak számító műsorokat, pedig rendszerint késői órákra rakják. Pl. az RTL Klub Antenna című külpolitikai hírműsora. Az hogy a késői időpont miatt jóformán senki nem nézi, nem számít, csak, hogy meg legyen a kötelező minimum.

9

A legközszolgálatibb műsor a híradó. Itt is tetten érhető azonban számos átalakulás. Megváltozott az egyes hírek hírértéke, a hírek fontossági sorrendje. Ezt jól szemlélteti a híradók headline-ja, azaz a 3-4 főhír, amit mindig kiemelnek azzal a céllal, hogy megragadják a nézők figyelmét. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy a kereskedelmi tévékben ez mindig egy nagy baleset, krimi, politikai botrány. Szinte kizárólag ilyen hírekkel találkozunk. Kulturális hír maximum olyankor van, ha pl. Bessenyei Ferenc meghalt, ha a Nemzeti Színházat átadták, vagy ha valamilyen sikkasztás történt, de itt már nem a kultúra a lényeg, hanem a botrány. Közszolgálatban még hallhatunk kulturális híreket pl., még hírnek számít, ha egy film díjat nyert. Gazdasági hírek nincsenek, mert a nagyközönség számára érthetetlen lenne, arra pedig, hogy megmagyarázzák nincs idő, mert ez a kis kitérő elvenné a műsoridőt, más nagyobb nézettséget hozó műsortól. Ehhez hozzátartozik, hogy a riporterek többsége valószínűleg nem is ért a gazdasági dolgokhoz. Balesetről sokkal egyszerűbb egy érdekes, jó anyagot készíteni, mint arról, hogy pl. a gazdák miért tüntetnek, mit mond erre a miniszter, holott az ilyen jellegű hírek sokkal fontosabbak lennének. A televíziózás egészen napjainkig igen nagymértékű változásokon ment keresztül. Az értékközvetítő, kultúrateremtő funkció egyre inkább háttérbe szorul és a könnyű szórakoztatás veszi át a vezető szerepet. Ez a tendencia jól kivehető lesz, ha majd megnézzük, hogyan változott a televíziók műsorkínálata a nyolcvanas évektől kezdve a kilencvenes évek végéig. 1. 3 A KÖZSZOLGÁLATISÁG LEHETSÉGES ÉRTELMEZÉSEI

A médiatörvénnyel kapcsolatban rengeteg probléma fogalmazódik meg a közszolgálatiság körül. Érdemes tehát utánajárni, mit is jelent valójában a közszolgálatiság. A közszolgálat fogalmának meghatározása azonban még a szakemberek számára sem egyszerű feladat. Évek óta folyik a vita, hogy mit is jelent, mit is jelenthet általában a közszolgálatiság. Korábban a közszolgálat fogalma egyértelműnek tűnt, mert többé-kevésbé egyetértés volt a társadalmak főbb értékeit és a közjót illetően. Mindemellett az emberek bizonyos fokú bizalmat szavaztak meg az

10

állami és parlamenti vezetőknek. Ebben a helyzetben nem igazán volt szükség a közszolgálatiság pontos megfogalmazására. Egyre inkább megbomlott azonban a társadalmi egyetértés, megkérdőjeleződtek a közjóval kapcsolatos elvárások, elképzelések, és ez kiváltotta a közszolgálatiság megfelelő megfogalmazásának igényét. A közszolgálatiság fogalmát többféle dimenzióban lehet értelmezni. A közszolgálatiság

egyfajta

szemlélettel,

a

társadalom

fejlesztése

iránti

elkötelezettséggel hozható kapcsolatba. Ennek a fajta szemléletnek az ellentmondásossága, hogy a társadalom érdekeit általában egy szűkebb csoport, a társadalmi elit valamely csoportja határozza meg. Egy másik fajta megközelítés szerint, a közszolgálatiság egyik alapelem a „köz”, vagyis ez annak a meghatározása, hogy kiknek szól a műsor, kiket „szolgál”. Eredetileg a közszolgáltató műsorok célközönsége az egész ország, társadalom volt. Cél, tehát az volt, hogy mindenkit érjen el az adott közszolgálati műsor, országos lefedettséget biztosítson. Annak következtében, hogy a társadalom differenciálódott, maga a „köz”, tehát a „mindenki” fogalom is differenciálódott. Szolidaritás alapján, - amely azt jelenti, hogy a társadalom tagjai a közösség tagjaiként tételezik magukat – egyes kisebbségi csoportok prioritást kaptak a társadalmi kiegyenlítődés céljából. A piaci szemlélet térnyerésével azonban a közszolgálat fogalmát felváltja az univerzális szolgáltatás, amely már egyénenként határozza meg a társadalom tagjait. Miután megjelentek a kereskedelmi műsorszolgáltatók a közszolgálatiság új megvilágítás alá került. Az új értelmezés szerint célözönségét elsősorban azok a társadalmi csoportok teszik ki, akik kimaradnak a kereskedelmi műsorszolgáltatók célközönségéből, vagyis akik igényeinek kielégítését a piaci mechanizmusok nem biztosítják. Ezáltal a „mindenki” igényeinek kielégítésének szerepét átvette a piac, a kereskedelmi műsorszolgáltatók és a közszolgálat feladata maradt a kisebbségi csoportok – vásárlóerővel nem rendelkezők, idősek, hátrányos helyzetűek – integrációjának elősegítése a társadalomba. A közszolgálatiság másik alapeleme a „szolgálat” tartalma, amely bizonyos tartalmi követelményekkel járt a műsorok tartalmát illetően. Eszerint egyes

11

műsortípusokat, mondanivalókat előnyben részesítettek, másokat diszkrimináltak. A közszolgálati műsorszolgáltató elsősorban tájékoztat, ismereteket terjeszt és színvonalas szórakoztatást biztosít. A közszolgálatiság finanszírozása közforrásokból történik. Ezek egyrészt az előfizetői díjak, másrészt az állami támogatás. A reklámbevétel csak kiegészítő jelentőségű. A közszolgáltatást a társadalmi ellenőrzés valamilyen formája jellemezte, következik ez abból, hogy a közcélokat szolgálja, illetve közpénzből finanszírozott. Ez a kontroll többnyire állami vagy parlamenti felügyeletet jelentett. Alapvető jellemzője tehát a kontroll formája. 1. 4 MÉDIATÖRVÉNY A KÖZSZOLGÁLATISÁGRÓL A médiatörvény, amely hosszas társadalmi és parlamenti vita után született meg 1996-ban, tartalmazza a közszolgálati műsorszolgáltatás alapelveit, szabályait és jellemzőit. Ennek megfelelően a közszolgálati műsorok esetében alapvető követelményeket támaszt. Feladata, hogy pontosan, átfogóan, elfogulatlanul és hitelesen tájékoztasson a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, vitatott kérdésekről és véleményekről. Garantálnia kell, hogy a műsorszámok és nézetek sokszínűek legyenek, illetve a kisebbségi álláspontok is megjelenjenek. Gondoskodnia kell arról, hogy a műsorszámok minél változatosabbak legyenek és ezáltal minél szélesebb nézői kört érjen el és minél több nézői csoport érdeklődését

elégítse

ki.

További

feladata

a

közérdekű

közlemények

nyilvánosságra hozatala. Különös figyelmet fordít a törvény a kulturális értékek ápolására, a kulturális sokszínűség bemutatására, a kiskorúak fejlődését, érdeklődését szolgáló műsorok bemutatására,

vallási,

etnikai

és

más

kisebbségi

kultúrák

értékeinek

megjelenítésére. Biztosítani kell a hátrányos helyzetű csoportok számára fontos információk közzétételét, illetve az ország különböző területeinek életét bemutató műsorszámok bemutatását. Továbbá korlátozza és szabályozza a bemutatható reklámok mennyiségét, és bizonyos tartalmi korlátokat is kijelöl. Vitatott kérdés maradt azonban, hogy a duális struktúra esetén a közszolgálati műsorszolgáltatóknak elsősorban a nagy tömegigényeket, vagy pedig a piaci mechanizmusok által ki nem elégített csoportok műsorigényeit kell-e kielégítenie.

12

2. A

TELEVÍZIÓS MŰSORKÍNÁLAT VÁLTOZÁSA A NYOLCVANAS ÉVEK

KÖZEPÉTŐL A KILENCVENES ÉVEK VÉGÉIG

Amióta a televíziózás a II. világháború után tömegméretekben elterjedt, az új eszköz

kulturális

jelentősége

meg-megújuló

vita

tárgya.

A

televízió

perspektíváihoz - mint minden újdonsághoz - nagy számban fűződtek túlzott remények, utópisztikus elképzelések. A televízió közkedveltsége, gyors elterjedése sokakban keltette azt a várakozást, hogy olyan rétegeket is „beemelhet” majd a kulturális közkincsek világába, amelyek korábban csak periférikusan érintkeztek a művelődés nívósabb alkotóelemeivel. E felfogás szerint - mintegy „házhoz szállítva” a kultúrát - a televízió nivelláló hatást fejt ki, és csökkenti a társadalmi rétegek műveltségi szintje közti szakadékot. 2. 1 KÖZSZOLGÁLATISÁG ÉS KOMMERCIALIZÁLÓDÁS 1 A média-optimizmus kezdeti megnyilatkozásaival elejétől fogva pesszimisztikus értékelések kerültek szembe. Az új típusú kultúrpesszimizmus egyik jellegzetes motívuma szerint a média elterjedése elkerülhetetlenül kulturális nívócsökkenést von maga után. Mivel a széles rétegek „nem vevők” a magaskultúra értékeire, az értéktelen tartalmak óhatatlanul kiszorítják az értékeseket, s e folyamat eredményeként a közízlés az eredetihez képest is tovább süllyedhet. A kultúrkritika egy másik vonulata olyan manipulatív szándékokat is a kommunikátorok rovására írt, amelyek nyomán a nagyközönség az önálló orientációra képtelen passzív befogadói státuszba süllyed. E viták új dimenziót nyertek a hetvenes-nyolcvanas évektől a hagyományos közszolgálati televíziózás fokozatos visszaszorulásával és a kereskedelmi jellegű műsorszolgáltatás általánossá válásával. Míg az Egyesült Államokban korábban is a kommerciális médiamodell volt az uralkodó, Nyugat –Európa sok országában ekkoriban törtek előre a magáncsatornák, még akkor is, ha a legtöbb helyen a nagy állami adók szívósan harcoltak eddigi pozíciójuk megtartásáért. Számos országban a demokratikus véleményképzés fenyegetettségét hangsúlyozták arra az esetre vonatkozóan, ha a magánmédiák közti fokozódó verseny következtében a 1

Forrás: JEL-KÉP 1998./3 (Angelusz – Tardos: Médiahasználat vagy médiafogyasztás)

13

szórakoztatás kiszorítja a tájékozódás-véleményképzés műsorait. A szóban forgó európai országokban emellett a kulturális identitás szempontjai is fokozott hangsúlyt kaptak. A kommercializálódás lassítása mellett fontos érvként hangzott el a nemzeti kultúraközvetítés védelme. Nem utolsó sorban ezek a hangsúlykülönbségek tükröződnek a médiafogyasztás nemzetközi eltéréseiben. A nyolcvanas-kilencvenes évekre vonatkozó összehasonlító adatok szerint az olyan európai országokban, mint Norvégia, Dánia, Finnország, Svédország mind a tévézés összideje, mind annak szabadidőn belüli aránya lényegesen alacsonyabb, mint az olyan angolszász országokban, mint az USA, Kanada, Ausztrália, Anglia. A „használat és igénykielégítés” iskola zömmel európai képviselői megpróbáltak a médiaipar multinacionális árjával szembeszegülni, és e megközelítés erősen - és nem is eredménytelenül - hallatta szavát, például a BBC jellegének megőrzéséről, átalakításáról. Bizonyos ellentendencia azonban az amerikai médiaszíntéren is megjelent, olyan televíziós orgánumokat hozva létre, mint a PBS vagy a C-SPAN, melyek a véleményirányítók, kultúraközvetítők speciális közönségeihez szólva próbálják az igényesebb kommunikáció szféráját bővíteni. Nem kérdéses azonban, hogy az elmúlt évtized mérlege - és ebben az új kommunikációs technikák, a műholdas, kábeltévés csatornák szerepe sem jelentéktelen - a kereskedelmi jelleg dominánssá válása felé mutat a nemzetközi, és persze a hazai médiaszíntéren is. A magyarországi televíziózás is látványos átalakuláson ment keresztül a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig. A legjelentősebb fejlemények, hogy a rendszerváltással alapjaiban megváltozott a televízió intézményi szabályozása; az ország településeinek jó részét kábeltelevíziós hálózatok szőtték át, különféle műholdas, fizető televíziós és helyi programokat kínálva; megszületett a médiatörvény, mely jogi keretekben szabályozza a rádió és televízió működését; a televíziós összműsoridő a többszörösére bővült annak köszönhetően, hogy új országos közszolgálati és két kereskedelmi csatorna kezdte meg működését. E változásokkal összefüggésben a kulturális környezet állapotával kapcsolatban a legfontosabb kérdés, hogy miképpen alakult maga a műsorkínálat, amellyel a néző a képernyő előtt ülve napról napra találkozik.

14

2. 2 A MÉDIAKUTATÓ 1998-AS VIZSGÁLATA A HAZAI MŰSORKÍNÁLATRÓL 2 A fent említett kérdésre keresi a választ a Médiakutató 1998-as vizsgálata, amelyben azt igyekezett feltérképezni, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a mennyiség és az összetétel néhány jellegzetes mutatója vonatkozásában mi jellemezte a hazai országos tévécsatornák által sugárzott műsorválasztékot, különös tekintettel, a minőségi televíziózással kapcsolatos elvárásokra. Kutatásuk a Rádió és Televízió Újság által közölt műsorleírások szisztematikus kódolására épült. E leírások az esetek túlnyomó többségében elégséges és megbízható információt tartalmaztak a műsorok olyan jellegzetességeiről, mint a sugárzás időpontja, a hosszúság, a műfaj, a funkció és a célközönség. 1985 és 1998 között minden esztendő márciusának teljes, az országos televíziós csatornák által sugárzott műsoranyagát kódolták a műsorkezdésektől a műsorzárásokig. A kutatás a vizsgálat eredményeiből kirajzolódó alapvető tendenciákat ismerteti, mégpedig főképpen három évet, 1986-ot, 1992-őt és 1998at hasonlítva össze. 2. 2. 1 A MŰSOROK SZÁMÁNAK EGYÉRTELMŰ GYARAPODÁSA Ha a nyolcvanas évek közepétől napjainkig végigtekintünk a műsorkínálaton, elsősorban az a legszembetűnőbb, hogy a műsorok számában látványos gyarapodás következett be. Ez a jelenség az új csatornák belépésének is köszönhető. Míg 1985 márciusában az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, 1998 márciusában öt teljes csatorna több mint 4 ezret, és ugyanezen időszak alatt az átlagos napi összes műsoridő 22-23 óráról 94-95 órára emelkedett.

2

Forrás: JEL-KÉP 1999/1. (Terestyéni: Magyarországi televíziós műsorkínálat változása a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig)

15

A műsorok március havi mennyiségének alakulása 1985 és 1998 között MTV1

MTV2

Duna TV

TV2

RTL

Összesen

Klub 1985. márc.

602

253

855

1986. márc.

691

313

1004

1987. márc.

549

294

843

1988. márc.

636

311

947

1989. márc.

719

454

1173

1990. márc.

699

471

1170

1991. márc.

847

543

1390

1992. márc.

847

554

1401

1993. márc.

813

736

261

1810

1994. márc.

942

668

497

2107

1995. márc.

959

633

633

2225

1996. márc.

914

700

701

2315

1997. márc.

879

613

822

2314

1998. márc.

832

731

981

833

749

4126

A műsorfolyam - és egyáltalán az egész hazai televíziózás egésze - milyenségének szempontjából fontos kérdés, hogy a két közszolgálati csatornán milyen gyakorisággal jelentek meg reklámok, ezért az MTV1-re és az MTV2-re vonatkozóan az RTV Újságban feltüntetett reklámblokkok számának alakulásáról külön táblázatot készítettek a kutatás során. Ez a táblázat 1998-as adatokat már nem tartalmaz, mivel a műsorokon belül is hirdető kereskedelmi televíziók megjelenésével a reklámblokkok akár csak hozzávetőleges nyilvántartása a műsorújság információi alapján teljesen lehetetlenné vált. A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek második feléig a Magyar Televízió műsoraiban a többszörösére emelkedett a reklámblokkok mennyisége, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a hazai közszolgálati

televíziózás

egyre

növekvő

mértékben

támaszkodott

reklámbevételekre. Ez a tény is egyértelműen azt bizonyítja, hogy a közszolgálati televízió állami finanszírozása cseppet sem problémamentes. Nyilvánvaló, hogy

16

nem jut megfelelő állami támogatáshoz, ezért kénytelen minél több reklámot szerkeszteni a műsorstruktúrába bevételszerzés céljából. 1985 és 1997 között a Magyar Televízió műsorában. MTV1

MTV2

Összesen

1985. márc.

60

4

64

1986. márc.

61

7

68

1987. márc.

98

20

118

1988. márc.

105

9

114

1989. márc.

108

0

108

1990. márc.

128

0

128

1991. márc.

125

0

125

1992. márc.

98

114

212

1993. márc.

248

223

471

1994. márc.

280

232

512

1995. márc.

322

241

563

1996. márc.

375

251

626

1997. márc.

370

285

655

2. 2. 2 A KÖNNYŰ SZÓRAKOZTATÁS ELŐRETÖRÉSE A vizsgált időszakban az összes műsoridőnek, illetve a csatornák számának emelkedésével párhuzamosan szinte valamennyi műsortípusnak erőteljesen növekedett a gyakorisága és műsorhossza. A látványos növekedési trend lényegében csak három műsortípusnál, a színházi közvetítéseknél, az oktató műsoroknál és a dokumentumfilmeknél nem érvényesült, de az ifjúsági filmeknél is gyengébb volt az átlagosnál. Vagyis - az összes csatornát együtt tekintve – a nyolcvanas évek közepéhez képest a kilencvenes évek végére a négy típust leszámítva az összes többi műsorkategória esetében jelentősen gyarapodott a kínálat mind a műsorok számát, mind az általuk kitöltött idő hosszát tekintve. Különösen nagy mértékű volt a szám- és hosszbeli gyarapodás a filmsorozatoknál,

17

a mozi- és tévéfilmeknél, a vetélkedő-és játékműsoroknál, valamint a rajzfilmeknél. Műsortípusok a műsorok számában 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám Politikai hírműsor

szám

%

szám

%

12, 1

157

11, 2

447

fórum, 8

0, 8

32

2, 3

174

10, 8

3

0, 3

10

0, 7

6

4, 2

11

1, 1

36

2, 6

75

0, 1

0, 9

66

4, 7

270

1, 8

Talk-show, kabaré 41

4, 1

60

4, 3

130

3, 1

(Mozi- és tévé) 22

2, 2

31

2, 2

275

6, 7

4, 6

23

1, 6

99

2, 4

Politikai

121

%

vita Parlamenti közvetítés Gazdasági műsor Vetélkedő,

kvíz, 9

játék

film Ifjúsági film

46

1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám

%

szám

%

szám

%

(Film) sorozat

35

3, 5

99

7, 1

602

14, 6

Dokumentumfilm

31

3, 1

66

4, 7

57

1, 4

Rajzfilm

45

4, 5

84

5, 9

251

6, 1

Színházi

6

0, 6

5

0, 4

5

0, 1

Zenei műsor

57

5, 7

85

6, 1

193

4, 7

Kulturális

36

3, 6

105

7, 5

360

8, 7

Oktató műsor

127

12, 7

18

1, 3

71

1, 7

Természetfilm

54

5, 4

85

6, 1

144

3, 5

Szolgáltató műsor

205

20, 5

253

18, 1

742

17, 9

közvetítés

magazin

18

1986 márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút %

Abszolút %

Abszolút %

szám

szám

szám

Vallási műsor

0

0

35

2, 5

92

2, 2

Sportműsor

40

4, 0

90

6, 4

102

2, 5

Egyéb

107

10, 7

61

4, 3

31

0, 7

Összesen

1004

100, 0

1401

100, 0

4126

100, 0

Műsortípusok a műsorok hosszában 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám Politikai hírműsor Politikai

2405

%

szám

%

szám

%

8, 8

3346

6, 5

12849

8, 4

fórum, 345

1, 3

1051

2, 0

5200

3, 4

150

0, 5

1275

2, 5

2050

1, 3

360

1, 3

705

1, 4

2180

1, 4

kvíz, 390

1, 4

1463

2, 8

4793

3, 1

1995

7, 3

2730

5, 3

8196

5, 3

és 1920

7, 0

2966

5, 8

25837

16, 9

vita Parlamenti közvetítés Gazdasági műsor Vetélkedő, játék Talk-show, kabaré (Mozitévé)film Ifjúsági film

3160

11, 6

1659

3, 2

2598

1, 6

(Film)sorozat

1875

6, 9

4136

8, 0

25373

16, 6

Dokumentumfilm

1395

5, 1

2931

5, 7

2701

1, 7

Rajzfilm

765

2, 8

2375

4, 6

11584

7, 5

Színházi közvetítés 500

1, 8

320

0, 6

798

0, 5

Zenei műsor

1522

5, 6

2818

5, 5

6385

4, 2

Kulturális magazin

1667

6, 1

1971

3, 8

10548

6, 9

Oktató műsor

2659

9, 7

693

1, 3

3730

2, 4

Természetfilm

1510

5, 5

2421

4, 7

4704

3, 1

Szolgáltató műsor

1645

6, 0

13900

26, 9

15836

10, 3

19

1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút %

Abszolút %

Abszolút %

szám

szám

szám

Vallási műsor

0

0

420

0, 8

1810

1, 2

Sportműsor

2445

8, 9

3095

6, 0

5260

3, 7

Egyéb

554

2, 0

1231

2, 4

670

0, 4

Összesen

27262

100,

51506

100, 0

153102

100, 0

0

Az előző két táblázat százalékos adataiból jól kivehető, hogy a mennyiségi változások következtében jelentősen módosult az egyes műsortípusoknak a műsorszerkezetben elfoglalt helye. 1998-ban 1986-hoz, de 1992-höz képest is több mint megduplázódott a filmsorozatoknak és a filmeknek a részaránya, de jelentős mértékű volt a vetélkedő-és játékműsorok térnyerése is. A non-fiction nem szórakoztató kategóriában egyedül a politikai fórumok és vitaműsorok részesedése

növekedett

hasonló

arányban.

Mindeközben

a

színházi

közvetítéseknek, az oktató műsoroknak és a dokumentumfilmeknek minimálisra csökkent a részesedésük a műsorfolyam egészéből, de szám- és időbeli gyarapodás ellenére még a sportközvetítéseknek, az ifjúsági filmeknek és a természetfilmeknek is csökkent a relatív súlyuk a műsorstruktúrában. A műsorstruktúra egyéb elemeinél - a vallási-egyházi tartalmú programok képernyőre kerülését leszámítva - nem következett be igazán lényeges változás, vagyis a műsorszerkezetben ez alatt a közel másfél évtized alatt végbement módosulások egyértelműen a non-finction- és szórakoztatóműsor-kategóriák előretörését

és

néhány

közművelődési

műsor-kategória

visszaszorulását

jelentették. Az összműsorkínálat szórakoztató jellegének erősödését és közművelődési jellegének viszonylagos gyengülését jól mutatja a következő táblázat, mely, a műsorok mennyiségének és összterjedelmének alakulását funkciók szerinti kategóriákban vizsgálja. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig ugyanis a komoly, fajsúlyos tájékoztatás és a magasabb befogadási mércéket állító szórakoztatás mind a műsorok számát, mind a műsoridő hosszát tekintve veszített

20

részesedéséből a könnyű, kevésbé fajsúlyos, a tömegkultúra jegyeit hordozó programokkal szemben. Műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám

%

szám

%

szám

%

Praktikus

69

6, 9

42

2, 9

93

2, 2

Komoly aktuális

335

33, 5

455

32, 4

1064

25, 7

Komoly

224

22, 4

303

21, 6

475

11, 5

Könnyű aktuális

27

2, 7

216

15, 4

791

19, 1

Könnyű egyéb

349

34, 9

385

27, 4

1703

41, 2

Összesen

1004

100, 0

1401

100, 0

4126

100, 0

elitkultúra

A műsoridő megoszlása funkciók szerint vett műsorkategóriákban 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám

%

szám

%

szám

%

Praktikus

795

2, 7

2179

4, 1

17500

10, 2

Komoly aktuális

3749

13, 1

14377

26, 7

32645

19, 1

Komoly

5808

20, 2

11212

20, 9

19063

11, 1

Könnyű aktuális

580

2, 0

10628

19, 8

39431

23, 0

Könnyű egyéb

16330

56, 9

13110

24, 4

60213

35, 1

Összesen

28669

100, 0

53694

100, 0

171327

100, 0

elitkultúra

A 19 és 23 óra közötti esti főműsoridő választékának alakulása - elsősorban a filmek és a sorozatok, valamint a vetélkedő- és játékműsorok jelentős szaporodása, és ezzel párhuzamosan az oktató műsorok, az ifjúsági, a dokumentum-és a természetfilmek, valamint a szolgáltató műsorok viszonylagos

21

térvesztése ebben a sávban – is arra mutat, hogy a műsorkínálatban megnövekedett a szórakoztató elemek súlya. Az esti főműsoridős sávban (19.01 - 23.00) kezdődött műsorok típusa 1986, 1992 és 1998 márciusában. 1986

1992

1998

Politikai hírműsor

20, 7

19, 8

10,9

Politikai fórum

1, 6

6, 8

6, 9

Parlamenti

0, 3

0

0

1, 3

1, 3

1, 4

1, 0

4, 9

közvetítés Gazdasági műsor Vetélkedő,

kvíz, 0

játék Talk-show, kabaré

3, 9

4, 1

3, 6

(Mozi- és tévé)film

3, 6

6, 1

21, 8

Ifjúsági film

5, 5

3, 0

0

(Film) sorozat

3, 9

7, 8

15, 7

Dokumentumfilm

3, 2

7, 4

2, 6

1986

1992

1998

Rajzfilm

7, 4

5, 6

0, 4

Színházi közvetítés

1, 1

0, 5

0, 5

Zenei műsor

11, 7

6, 8

3, 7

Kulturális magazin

4, 8

12, 9

8, 9

Oktató műsor

6, 1

0

0, 1

Természetfilm

5, 6

3, 0

2, 7

Szolgáltató műsor

8, 7

6, 8

3, 8

Vallási műsor

0

1, 5

0, 4

Sportműsor

4, 5

11, 7

8, 3

Egyéb

5, 6

2, 5

0, 1

Összesen

100, 0

100, 0

100, 0

N

376

394

798

22

Még jobban szembetűnik az összműsorkínálatnak a könnyű szórakoztatás felé történt eltolódása, ha az esti főműsoridős programválaszték összetételét funkció szerint vizsgáljuk. Az esti főműsoridős sávban kezdődött műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában 1986

1992

1998

Praktikus

3

18

2

Komoly aktuális

30

18

25

Komoly elitkultúra 21

22

13

Könnyű aktuális

1

7

18

Könnyű egyéb

45

35

42

Összesen

100, 0

100, 0

100, 0

N

376

394

798

2. 2. 3 KÜLÖNBSÉG

A

KÖZSZOLGÁLATI

ÉS

KERESKEDELMI

CSATORNÁK

MŰSORKÍNÁLATÁBAN

Az összesített adatokat tükröző alaptrendeken belül jelentős különbségek mutatkoztak az egyes csatornák között. A szórakoztatás felé való eltolódás, illetve a

fajsúlyosabb

közművelődési

tartalmaktól

való

eltávolodás

az

összműsorkínálatban elsősorban a kereskedelmi csatornák belépésének volt köszönhető, bár bizonyos jelei - így például a filmek és a sorozatok szaporodása, vagy a dokumentumfilmek, az oktató programok, a színházi közvetítések, valamint az ifjúsági filmek visszaszorulása - közszolgálati csatornákon is megfigyelhetők voltak. A következő táblázaton jól látható, hogy a közszolgálati televíziókban a nyolcvanas évek közepéhez és a kilencvenes évek elejéhez képest 1998-ra csak viszonylag kisebb mértékű eltolódások következtek be a könnyebb, szórakoztató műfajok javára, sőt a politikai és kulturális tájékozódást szolgáló műsorok esetében még nem elhanyagolható gyarapodás is bekövetkezett. A kereskedelmi

csatornák

műsorkínálatát

23

viszont

egyértelműen

uralták

a

szórakoztató programok (sorozatok, filmek, vetélkedők és játékok) és lényegesen kisebb hányadát töltötték ki a politikai, a kulturális és az egyházi információk. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorszerkezete 1998 márciusában az 1986. és 1992. márciusi műsorszerkezettel összehasonlítva 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám Politikai hírműsor Politikai

12, 1

%

szám

%

szám

%

11, 2

311

12, 2

136

6, 5

fórum, 0, 8

1, 2

150

5, 9

24

1, 6

0, 3

0, 7

6

0, 2

0

0

1, 1

2, 6

50

1, 9

25

1, 6

kvíz, 0, 9

4, 7

24

0, 9

246

15, 5

viták Parlamenti közvetítés Gazdasági műsor Vetélkedő, játék Talk-show, kabaré

4, 1

4, 3

68

2, 6

62

3, 9

Mozifilm

2, 2

2, 2

157

6, 2

118

7, 9

Ifjúsági film

4, 6

1, 6

32

1, 2

67

4, 2

Filmsorozat

3, 5

7, 1

201

7, 9

401

25, 3

Dokumentumfilm

3, 1

4, 7

49

1, 9

8

0, 5

Rajzfilm

4, 5

5, 9

165

6, 9

86

5, 9

Színházi közvetítés

0, 6

0, 4

5

0, 2

0

0

Zenei műsor

5, 7

6, 1

129

5, 1

64

4, 0

Kulturális Magazin

3, 6

7, 5

313

12, 3

47

2, 9

Oktató műsor

12, 7

1, 3

62

2, 4

9

0, 6

Természetfilm

5, 4

6, 1

132

5, 2

12

0, 7

Szolgáltató műsor

20, 5

18, 1

499

19, 6

293

18, 5

Vallási műsor

0

2, 5

82

3, 2

10

0, 6

Sportműsor

4, 0

6. 4

93

3, 6

9

0, 6

Egyéb

10, 7

6. 4

16

0, 6

15

0, 9

Összesen

100, 0

100, 0

-

100, 0

-

100, 0

N

1004

1401

2544

24

1582

A műsorfunkciók szerinti megoszlásban is szembetűnő a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák kínálatának különbsége. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának funkciók szerinti megoszlása 1998 márciusában 1986 és 1992 márciusával való összehasonlításban 1986. márc.

1992. márc.

1998. márc.

Abszolút

Abszolút

Abszolút

szám

%

szám

%

szám

%

Praktikus

6, 9

2, 9

64

2, 5

29

1, 8

Komoly aktuális

33, 5

32, 4

895

33, 6

209

13, 2

Komoly

22, 4

21, 6

452

17, 7

23

1, 4

Könnyű aktuális

2, 7

15, 4

524

20, 6

267

16, 9

Könnyű egyéb

34, 9

27, 4

649

25, 5

1154

72, 9

Összesen

100, 0

100, 0

-

100, 0

-

100, 0

N

1004

1401

2544

elitkultúra

1582

Ezek a számok és arányok egyértelműen bizonyítják, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók profilja eltér egymástól. A közszolgálati csatornákon 1986-1998-ig a könnyű szórakoztatás bizonyos mértékű erősödése ellenére, a komoly, fajsúlyos informálás és a magas kulturális értékeket közvetítő fiction és egyéb közművelődési anyag, megőrizte 50 százalék körüli részesedését a műsorok összmennyiségéből. Ezzel szemben a kereskedelmi csatornákon nem sokkal az indulásuk után a könnyű szórakoztatás a teljes kínálatnak több mint 80 százalékára terjedt ki. 2. 2. 4 AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE Az előző vizsgálat eredményeiből jól látható, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a hazai televíziós műsorkínálat a többszörösére növekedett és ezzel egy időben a műsorfolyam egészére jellemzővé vált a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű szórakoztatás. A kereskedelmi csatornák megjelenésével ez a tendencia nagymértékben felerősödött. Ez annak

25

köszönhető, hogy e csatornák műsorában a hírműsoroktól eltekintve szinte csak olyan program található, amely a könnyű szórakoztatás kategóriájába tartozik. A szórakoztató produkciók mennyisége a közszolgálati csatornákon is növekedett és bizonyos közművelődési műsortípusok – oktatóműsorok, dokumentumfilmek háttérbe szorultak. Ennek ellenére a fajsúlyosabb tájékoztatást szolgáló és a magasabb kulturális értékeket közvetítő műsorok számában és részarányában nem következett be drámai csökkenés. A különbség a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálata között igen szembetűnő. Az előbbieken lényegesen több a fajsúlyos tájékoztatás és a magasabb kulturális értéket közvetítő program, az utóbbiakon, pedig a könnyű szórakoztatás kerül előtérbe. Miután láttuk, milyen tendencia vált uralkodóvá a televíziós műsorkínálatban a nyolcvanas évektől a kilencvenes évek végéig, érdemes megvizsgálni, hogy mi jellemzi ma, 2005-ben a műsorkínálatot.

26

3. EGY

KÖZSZOLGÁLATI ÉS A KÉT FŐ KERESKEDELMI CSATORNA

MŰSORKÍNÁLATA 2005-BEN

3. 1 MŰSORTIPOLÓGIA KÉSZÍTÉSE A televízió műsorkínálatában jelenleg uralkodó állapotok szemléltetésére 3 héten keresztül vizsgáltam két hétköznapot és a hétvégéket, abból a szempontból, hogy mikor milyen jellegű műsorokat kínálnak a fent említett csatornák. A hétvégék kivételével minden héten más-más napot vizsgáltam, hogy minél szélesebb körű kutatást végezzek, és minél megbízhatóbb eredményt kapjak. Kutatásomban a két kereskedelmi és egy közszolgálati televíziót vizsgáltam. A két kereskedelmi csatorna az RTL Klub és a TV2, a közszolgálati csatorna, pedig az MTV. Az analízishez a Színes RTV rádió és televízió újságot vettem alapul. Vizsgálatomban szerepel március 21. hétfő, március 23. szerda, március 26. szombat, március 27. vasárnap, március 29. kedd, március 31. csütörtök, április 2. szombat, április 3. vasárnap, április 4. hétfő, április 8. péntek, április 9. szombat és végül április 10. vasárnap. Azért választottam ezeket a napokat, hogy a lehető legaktuálisabb helyzetről kapjak képet. Ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, milyen műsorokat sugároznak ezek a csatornák, műsortipológiát készítettem. A saját, új műsortipológia készítését azért tartottam fontosnak, és azért nem használtam a Médiakutató által készített műsortípusokat, mert az általuk végzett kutatás óta újabb változásokon mentek át a műsorok és egyes kategóriák ma már nem használhatóak, nem érvényesek. Ilyen kategória például a „színházi közvetítés”, vagy a „vallási műsor”, legalábbis a kereskedelmi televíziók esetében ilyen jellegű programokkal ma már nem találkozunk. Ennek megfelelően, tehát egy újfajta műsortipológiát készítettem a napjainkban sugárzott műsorok csoportosításához. Első

lépésben

különböző

tartalmi

tulajdonságok

alapján

csoportokba,

kategóriákba soroltam a műsorokat. Műsortipológiámban csak a fent említett

27

három csatornán, azaz, az RTL Klubbon, a TV2-őn és a MTV-ón abban a három hétben sugárzott műsorok szerepelnek. Tartalmi sajátosságok alapján 12 kategóriát különböztettem meg: 1) Szórakoztató: Ebbe a csoportba gyűjtöttem azokat a programokat, melyek humoros, laza, vidám jellegűek. A nézők szórakozását, kikapcsolódását szolgálják. Általában esti csúcsidőben sugározzák őket. Pl. Győzike az RTL Klubbon vagy a Hogy volt? Hogy volt! Az MTV-n. 2) Televíziós játék: A főleg esti csúcsidőben sugárzott, interaktív játékkal szórakoztató programokat foglalja magába. Pl. Legyen Ön is Milliomos (RTL Klub) és Multimilliomos (TV2). 3) Közpolitika: Idetartoznak a nem hír-, híradó jellegű politikai és közéleti programok. Pl. Agrárhíradó, Parlamenti napló (MTV) 4) Szappanopera:

Romantikus,

meseszerű,

nagyrészt

latin-amerikai

sorozatok. Pl. Csacska angyal (RTL Klub), El Manantial (TV2) vagy Kachorra (MTV). 5) Információs magazin: Azokat a programokat öleli magába, melyek politikai, közéleti, bűnügyi aktualitásokról szólnak. Ebbe a kategóriába sorolom a híradókat is. Pl. Fókusz (RTL Klub), Tények (TV2), Kék fény (MTV) 6) Pikáns diskurzus: Azok a műsorok tartoznak ide, melyekben a szereplők magánéletét firtatják. Lényege a szereplők minél pikánsabb helyzetbe hozása. Nem ritkán botrányba fullad. Pl. Balázs, Mónika (RTL Klub). 7) Sorozat: Általában az esti csúcsidőben sugárzott vezető sorozatok, melyeket

mindennap,

vagy

heti

egyszer

vetítenek.

Általában

húzóműsorok, melyek célja, hogy előtte és utána is a képernyő előtt tartsák a nézőket. Pl. (Barátok közt (RTL Klub), Jóban Rosszban (TV2).

28

8) Reggeli: Azokat a műsorokat foglalja magába, melyeket délelőtti adásidőben

vetítenek.

Fiatalos,

szórakoztató

jellegű

programok.

Mindennap új vendégekkel beszélgetnek. Pl. Reggeli (RTL Klub) és Mokka (TV2). 9) Nemzetiségi: Ahogy az a nevéből is kiderül, ez a csoport az idegen nyelvű nemzetiségi műsorokat gyűjti egybe. Ilyen program csak az MTV műsorkínálatában szerepel. Pl. roma magazin vagy Domovina. 10) Kultúra: Kulturális, szellemi értékeket képviselő műsorok kategóriája. Ilyet is csak az MTV adásában találtam. Pl. Hajnali gondolatok 11) Mozi: Mozifilmek kategóriája. 12) Egyéb: Ebbe a kategóriába egybe gyűjtöttem a telefonos játékokat, teleshop műsorokat és gyerekeknek szóló rajzfilmeket. Pl. Játékidő (TV2), Gazdálkodj okosan (MTV). Következő lépésben ezeket a kategóriákat három, műfaj szerinti csoportba osztottam be: a) Szórakoztató műfaj: Ebbe a műfajba tartoznak a szórakoztató, televíziós játék, szappanopera, pikáns diskurzus, sorozat, mozi, reggeli és az egyéb elnevezésű kategóriák. Ezen csoportokban szereplő műsorok lényege, célja, a közönség szórakoztatása, elterelése a mindennapi gondokról. Ez a tulajdonság fűzi őket egy műfajba. b) Hírműfaj: Idegyűjtöttem a közpolitika és az információs magazin nevű kategóriákat. Lényegük a napi tájékoztatás, információnyújtás a politika, közélet, bűnügy világából. c) Közszolgálati műfaj: A kultúra és a nemzetiség elnevezésű kategóriákat foglalja magába. Céljuk a kultúra életbenntartása, értékközvetítés.

29

Az egyéb elnevezésű műfaji csoportba soroltam azokat a programokat, amelyek sem a szórakoztató, sem a hír, sem a közszolgálati műfajba nem fértek bele. Pl. Telitalálat (MTV), vagy Top Shop (RTL Klub), illetve a gyermekeknek szóló műsorok, rajzfilmek. 3. 2 A VIZSGÁLAT MENETÉNEK ISMERTETÉSE A százalékos adatokat a következőképpen számoltam ki: o Megnéztem hány órás a napi adásidő, ezt vettem 100 %-nak. Az adásidőt az RTL Klub és a TV2 esetében reggel hat órától hajnali kettőig számoltam, ami összesen 20 órát tesz ki. Az MTV esetében mivel az adás reggel 5 óra 35-kor kezdődött, a napi adásidő 20 óra 25 perc. o Következő lépésben az előzőleg megállapított műfajok alapján csoportokba gyűjtöttem az aznapi programokat. Az alapján, hogy melyik műsor mikor indul és meddig tart a tv újság szerint, kiszámoltam, hogy egy műfaj hány órás adásidőt vesz el. o Végül a 20 órát illetve a MTV esetében 20 óra 25 percet véve 100 százaléknak, kiszámoltam, hogy melyik műfaj hány százalékban tölti ki a napi műsoridőt. 3. 3MÉG MINDIG TART A SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK VEZETŐ SZEREPE A vizsgált csatornák (RTL Klub, TV2 és MTV) műsorkínálatában a fenti három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 21-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

82, 5%

76, 2%

34, 8%

3, 3%

7, 1%

23, 3%

5%

36, 2%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj egyéb

14, 2%

11, 7

5, 7%

összesen

100%

100%

100%

30

Március 21-én, hétfőn a kereskedelmi csatornák esetében egyértelmű a szórakoztató műsorok túlsúlya a műsorstruktúrában. Közszolgálati program ugyan szerepel a TV2 műsorkínálatában, de ez mindössze 5 %, amely a könnyű szórakoztatást célzó műsorok 76, 2%-os jelenlétéhez képest igen elenyésző. Az RTL Klub egyáltalán nem kínált közszolgálati programot ezen a napon. A két kereskedelmi csatornától eltérően, a MTV műsorkínálatában a közszolgálati műfajé a vezető szerep, de csupán 2%-kal foglal el nagyobb műsoridőt, mint a szórakoztató műfaj. Vagyis itt is megfigyelhető a szórakoztató műsorok előretörése. A hírműsorok jelenléte a kereskedelmi csatornák esetében minimális, a MTV azonban eleget tesz információközvetítő szerepének.

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 23-án RTL Klub

TV2

MTV

81, 3%

81, 2%

24, 7%

Hírműfaj

3, 3%

7, 1%

17, 9%

Közszolgálati

1, 2%

Szórakoztató műfaj

50%

műfaj Egyéb

14, 2%

11, 7%

7, 4%

összesen

100%

100%

100%

Március 23-án, kedden szintén a szórakoztató műfajé a vezető szerep a két kereskedelmi csatornán. Közszolgálati műfaj ezen a napon csupán az RTL Klub műsorkínálatában szerepel, de ez is mindössze 1, 2%-ban. A MTV esetében ismét a közszolgálati műsorok vannak fölényben, egészen pontosan a műsoridő felét töltik ki, kétszer akkora helyet foglalnak el a műsorstruktúrában, mint a könnyű szórakoztatást célzó programok.

31

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 26-án RTL Klub

TV2

MTV

65%

70%

41, 8%

Hírműfaj

3, 3%

2, 5%

5, 1

Közszolgálati

7, 9%

9, 2%

31, 1%

egyéb

23, 8%

18, 3%

22%

összesen

100%

100%

100%

Szórakoztató műfaj

műfaj

Március 26-án, szombaton a két kereskedelmi csatorna esetében szinte ugyanaz a helyzet, mint hétfőn és szerdán - vagyis a szórakoztató műsorok vannak túlsúlyban – azzal a különbséggel, hogy mindkét csatorna kínálatában szerepelnek közszolgálati programok és mindkét esetben nagyobb százalékban, mint a fent említett két hétköznapon. Az MTV műsorstruktúrájában ezen a napon a szórakoztató műsorok vették át a vezető szerepet, még pedig nem is kevés 10%-kal a közszolgálati műsorokhoz képest.

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 27-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

84, 6%

73, 7%

30, 6%

2, 5%

2, 5%

4, 2%

4, 9%

60, 2%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj Egyéb

12, 9

18, 9%

5%

összesen

100%

100%

100%

32

Március 27-én vasárnap a két kereskedelmi csatorna esetében, mindössze annyi változás történt a szombati műsorkínálathoz képest, hogy az RTL Klub nem kínál közszolgálati műsort ezen a napon. Az MTV műsorkínálatában ismét a közszolgálati műfajé a vezető szerep, kétszer akkora műsoridőt foglal el, mint a szórakoztató műfajba sorolt programok

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 29-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

82, 6%

78, 7%

31%

3, 4%

7, 1%

23, 3%

2, 5%

40%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj Egyéb

14%

11, 7%

5, 7%

összesen

100%

100%

100%

Március 29-én, kedden a hétfői műsorkínálathoz hasonló arányban szerepelnek a műfajok. Vagyis a két kereskedelmi csatorna esetében a könnyű szórakoztatást célzó műsorok vannak túlsúlyban és közszolgálati programot csak a TV2 kínál igen csekély mennyiségben. Az MTV műsorkínálatában a közszolgálati műfajé a vezető szerep.

33

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. március 31-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

82, 5%

78, 7%

37, 4%

3, 3%

7, 1%

18%

2, 5%

36, 4%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj Egyéb

14, 2%

11, 7

8, 2%

összesen

100%

100%

100%

Március 31-én, csütörtökön a két kereskedelmi csatorna esetében a keddivel szinte teljesen megegyező műsorkínálattal találkozunk. A MTV esetében meglepő módon a szórakoztató műsorok vették át a vezető szerepet, de mindössze csak 1 %-kal.

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 2-án RTL Klub

TV2

MTV

67, 5%

67, 1%

36, 6%

Hírműfaj

3, 3%

2, 5%

5, 1%

Közszolgálati

7, 5%

10, 4%

38, 7%

Egyéb

21, 7%

20%

19, 6%

összesen

100%

100%

100%

Szórakoztató műfaj

műfaj

Április 2-án, szombaton szintén a szórakoztatás kerül előtérbe a kereskedelmi csatornáknál,

viszont

mindkét

csatorna

esetében

találunk

közszolgálati

programokat ezen a napon. A MTV műsorkínálatában a közszolgálati műfaj van túlsúlyban, de 2% eltéréssel szinte ugyanilyen arányban találunk könnyű szórakoztatást célzó programokat is. 34

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 3-án Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

88, 8%

72, 4%

39, 7%

2, 5%

2, 5%

3, 4%

25, 1

51, 6%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj Egyéb

8, 7%

összesen

100%

5, 3% 100%

100%

Április 3-án, vasárnap a két kereskedelmi csatorna műsorkínálatában ismét a szórakoztató műfaj van fölényben. Az RTL Klub egyáltalán nem kínál közszolgálati műsort, viszont a TV2 esetében meglepően magas ezen műsorok jelenléte az eddigi napokhoz képest, a műsoridő 25,1 %-kát töltik ki ezen a napon. A MTV műsorkínálatában a közszolgálati műfajé a vezető szerep.

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 4-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

82, 5%

81, 2%

35, 7%

3, 3%

7, 1%

22%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati

36, 2%

műfaj Egyéb

14, 2%

11, 7%

5, 3%

összesen

100%

100%

100%

Április 4-én, hétfőn hasonló műsorkínálattal találkozunk, mint a többi hétköznapokon. A két kereskedelmi csatornánál a szórakoztató, míg a MTV-nél a közszolgálati műfajé a vezető szerep.

35

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 8-án Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

82, 5%

81, 2%

35, 6%

3, 3%

7, 1%

19, 5%

műfaj Hírműfaj

35, 1%

Közszolgálati műfaj Egyéb

14, 2%

11, 7%

9, 8%

összesen

100%

100%

100%

Április 8-án, pénteken a hétfőivel teljesen megegyező műsorkínálatot találunk, szintén a szórakoztató műsorok vannak túlsúlyban. A MTV-nél ezen a napon egykét tized százalékkal, de a közszolgálati programok lemaradtak a szórakoztató műsorokhoz képest. A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 9-én RTL Klub

TV2

MTV

64, 6%

70, 8%

58, 4%

Hírműfaj

3, 3%

2, 5%

5, 1%

Közszolgálati

9, 6%

9, 2%

30%

Egyéb

22, 5%

17, 5%

6, 5%

összesen

100%

100%

100%

Szórakoztató műfaj

műfaj

Április 9-én, szombaton mindhárom csatorna esetében a könnyű szórakoztatást célzó programok töltik ki a műsoridő nagy részét. Ezen a napon, mindkét kereskedelmi csatorna műsorkínálatában találunk közszolgálati programokat.

36

A vizsgált csatornák műsorkínálatában a három műfaj jelenléte százalékban kifejezve 2005. április 10-én Szórakoztató

RTL Klub

TV2

MTV

87, 9%

73, 7%

42, 4%

2, 5%

2, 5%

5, 7%

4, 9%

46, 2%

műfaj Hírműfaj Közszolgálati műfaj Egyéb

9, 6%

18, 9%

5, 7%

összesen

100%

100%

100%

Április 10-én, vasárnap a két kereskedelmi csatorna műsorkínálata annyiban változott, hogy az RTL Klub ezen a napon nem sugároz közszolgálati műsort. A MTV ismét a közszolgálati műfaj van túlsúlyban.

A táblázatok adataiból jól kivehető, hogy a könnyű szórakoztatás továbbra is túlsúlyban van a tájékoztató, informáló műsorokkal szemben, legalábbis a két kereskedelmi csatorna esetében. Az MTV műsorkínálatában azonban a közszolgálati műfajé a vezető szerep, de emellett igen nagy részét a szórakoztató programok töltik ki a műsoridőnek. A közszolgálati csatorna tehát megőrizte tájékoztató, informáló, közszolgálati jellegét, de egyre nagyobb hangsúlyt fektet a szórakoztatásra. A legtöbb esetben fej-fej mellett halad a szórakoztató és a közszolgálati műfaj a MTV műsorkínálatában. Ezzel ellentétben a kereskedelmi csatornáknál csak elvétve találunk közszolgálati műsorokat, ha szerepelnek is a műsorkínálatban, akkor is csak egy-két százalékát töltik ki a műsoridőnek és főleg hajnalban, vagy késő este kerülnek vetítésre. Majdhogy nem a teljes napi adásidőt a könnyű szórakoztatást célzó programok teszik ki. Hírműsorokkal a két kereskedelmi csatorna esetében mindennap találkozunk, de igen kis mennyiségben, általában 2-3%-kát teszik ki a műsoridőnek, ami napi egy híradót és egy hírműsort jelent, melyek műsorideje maximum 30 perc. A MTV

37

esetében ennél jóval több hírműsort találunk, hétköznap kb. 20 %-át teszi ki ez a műfaj a közszolgálati csatorna esetében. Az egyéb kategóriába sorolt műsorok sugárzásában nincs lényeges eltérés a három vizsgált csatorna között. Érdemes azonban megfigyelni, hogy az RTL Klub-nál és a TV2-nél a legtöbb esetben az ilyen jellegű programok, nagyobb részt foglalnak el a műsorstruktúrában, mint a hírműfajba sorolt programok. A hétvégi műsorkínálat a hétköznapihoz képest annyiban tér el, hogy a kereskedelmi csatornák műsorkínálatában is szerepelnek közszolgálati műsorok és valamivel nagyobb arányban, mint egyes hétköznapokon. Ezenkívül e két csatorna esetében marad a szórakoztató műsorok túlsúlya. A MTV vasárnapi sugárzási ideje negyed órával hosszabb, mint a hét többi napján, ami azt jelenti, hogy hajnali hat helyett hajnali 5 óra 45 perckor kezdik az aznapi sugárzást. A MTV hétvégi műsorkínálata szinte megegyezik a hétköznapival, vagyis a közszolgálati műsoroké a vezető szerep, kivéve március 26-án és április 9-én, szombaton, amikor kis mértékben ugyan, de a szórakoztató műsorok kerültek előtérbe. Ezenkívül azt is megfigyelhetjük, hogy a MTV műsorkínálatában hétvégén kisebb helyet foglalnak el a hírműsorok, mint a hétköznapi műsorstruktúrában. 3. 4 ÖSSZEGZÉS

Vizsgálataim alapján, tehát megállapítható, hogy napjainkban a televízió legfőbb célja a szórakoztatás. Ez azt jelenti, hogy a nyolcvanas évek közepétől elindult tendencia folytatódott. Azok a műsorok kerülnek előtérbe melyeknek előállítása profitszerzés szempontjából fontos az adott csatorna számára. A műsorok tartalma másodlagos kérdéssé redukálódott, nem fontos milyen értékeket, viselkedésmintát közvetítenek a nézők felé, a lényeg azon van, hogy a műsor eladható legyen, nézettséget hozzon. Az eredményekből kiderül, hogy a közszolgálati televízió is igen nagy hangsúlyt fektet a könnyű szórakoztatásra. Szinte a hét minden napján a közszolgálati

műsorokkal

majdnem

megegyező

arányban

szerepelnek

szórakoztató műsorok. A közszolgálati csatorna esetében azonban még mindig a tájékoztatásé, informálásé a vezető szerep.

38

Félő azonban, hogy ha ez a tendencia így folytatódik, és a közszolgálati televízió továbbra sem kap megfelelő állami támogatást, akkor a kereskedelmi csatornákkal folytatott fennmaradásért való versenyében elveszti kultúrateremtő, értékközvetítő szerepét és a könnyű szórakoztatás kerül majd előtérbe. Egyértelmű, tehát a szórakoztató, könnyű kikapcsolódást célzó műsorok túlsúlya a műsorkínálatban, sőt a kereskedelmi televíziók műsorszerkezete jóformán kizárólag erre a műfajra épül. Érdemes alaposabban is megvizsgálni ezeknek a programoknak a tartalmi jellegzetességeit nem mindegy ugyanis, hogy a közönség milyen műsorokkal találkozik napról napra a tévé előtt ülve. Még inkább fontos kérdés ez, a gyermekek és még könnyen befolyásolható fiatalkorúak szellemi és kulturális fejlődése szempontjából, hiszen ők is egyre több időt töltenek a tévéképernyő előtt és az ORTT 2003-as kutatása alapján - melyben a gyermekek tévénézési szokásait is vizsgálta – megállapítható, hogy leginkább az említett könnyű szórakoztatást célzó műsorokat részesítik előnyben.

39

4. A

NAPJAINKBAN URALKODÓ SZÓRAKOZTATÓ MŰSOROK TARTALMI

JELLEGZETESSÉGEI

3

A kereskedelmi televíziók megjelenésével mind mennyiségi, mind minőségi változások mentek végbe a magyarországi műsorkínálatban. A televíziózás kezdete óta jól ismertek a közönség számára a filmek, hírek, vetélkedők, drámai, vagy zenés szórakoztató műsorok. Ezek mellett az úgynevezett klasszikus műsortípusok mellett rohamos gyorsasággal jelentek meg olyan a nézők szórakoztatását szolgáló műfajok, melyek teljesen újfajta koncepción alapultak. Ez az angolul tabloid television-nek nevezett műfaj az USA-ból származik, ahol a ’80-as évek közepén, illetve a ’90-es évek végén vált közkedveltté. A tabloidokat elsősorban erős valóság- és hétköznapiság iránti orientáció, illetve a közönség érdeklődésére számot tartó információk szórakoztató formában történő bemutatása jellemzi. Ilyen műsorok a talk-show-k, bizonyos szappanoperák, valóság-show-k. Az új televíziós formátum tulajdonképpen három műsortípust foglal magába: az eredetileg látványos baleseteket és mentéseket rekonstruált formában bemutató reality tv-t, a téma-orientált talk-show-kat, valamint a hagyományos információs magazinokkal szemben a tájékoztatás szórakoztató formáját, a bulvármagazinokat. Ez utóbbi angol kifejezéssel – az information és az entertainmenr szavak összevonásával – infotainmentként is ismert. E jelenséget leginkább a bulvárújságírással rokonítják, amelyet a nyomtatott sajtó régóta ismer, sőt bizonyos formái, mint a sztárokról és egyéb híres személyekről szóló „kis színesek” a televízióban már a ’70-es években is megtalálhatók voltak. Császi Lajos szerint „az utóbbi évtized legfontosabb fejleménye éppen ezeknek a kis színeseknek nevezett híradásoknak, a tabloidoknak a látványos előretörése volt a televízióban. Az történt, hogy a hírek mindinkább szórakoztató műsorokká alakultak, a korábban magánjellegűnek tekintett ügyek pedig közérdeklődésre számot tartó hírértékre tettek szert.”4 A közéleti hírek tehát visszaszorultak a szórakoztató tabloidok javára, megváltozott a hírszerkezet és átalakult a televíziók műsora. 3 4

www.ortt.hu/elemzesek/2004/bulvar_20040219.doc Császi Lajos – A Média rítusai (103. oldal)

40

A tabloidokban a magánélet hírei nem választódnak el a közéleti hírektől, ezért a nézők sokkal inkább személyesnek érzik a hírt, nem olyan idegen tőlük, mint a közéleti hírek. A tabloidok hatásukat az áldozatok kiválasztásával érik el. A történetek szereplői általában olyan személyek, akikkel mindenki kivétel nélkül könnyen tud azonosulni, akiknek a helyzetébe bárki bele tudja képzelni magát. A klasszikus információs magazinokban a tényfeltáró újságírás a vélt vagy valós szociális problémákra, illetve politikai ügyekre, botrányokra fókuszál. A kulturális műsorokban általában a magas kultúra eseményei, szereplői kapnak helyet. Ezzel szemben a bulvár magazinok témaválasztására inkább az olyan hétköznapi szenzációk jellemzőek, mint a bűnesetek, balesetek, emberi tragédiák, a hírességekről szóló botránykrónikák, szex, erőszak és pénz. „Ha különleges eseményekről szólnak, akkor azoknak nem híres emberek a főszereplői, hanem mindennapi emberek, ha pedig híres emberekről szólnak, akkor azoknak nem a nagy tetteit, hanem mindennapi életét, vagy éppenséggel botrányait tárgyalják”5. A klasszikus és bulvár újságírás között az alapvető különbség abban rejlik, hogy az objektivitás helyett a szenzáció, a távolságtartás helyett az azonosulás, az érvelés helyett a sokkolás, az információ helyett pedig a szórakoztatás kerül előtérbe. Azzal hogy a televízió műsorkínálatát szinte teljes egészében a bulvárműsorok teszik ki egyértelműen háttérbeszorulnak a műsorszolgáltatók közszolgálati feladatai. A 18-49 éves célcsoport elérése vált a szerkesztők egyetlen szempontjává. A rétegműsorok – eltekintve a kötelező minimumtól – eltűntek a kínálatból. A dokumentumfilmek, tévéjátékok a kihalt műfajok listájára kerültek. A helyükbe lépő programok a „közéleti tájékozódás” címszava alatt a csoportos szex, a szerelmi háromszögek, a pedofília és nemi identitás megváltoztatásának rejtelmeibe avatják be a nézőket.

A bulvárnak lényeges vonása az események dramatizált és perszonalizált ábrázolása. Nem a hátérre, az összefüggése feltárására, nem a tárgyilagosságra koncentrál, hanem az eseményekre és a benne szereplő személyekre. A történéseket

pedig

valóságos

környezetükből

41

kiragadva,

leegyszerűsítve,

sztereotipizálva, önálló történetként mutatja be. A szenzáció, a sokkolás, mint a szórakoztatás legfontosabb eleme kerül előtérbe A bulvárműsorok képi megjelenítését illetően egyértelmű a vizuális illusztráció kiemelkedő jelentősége. Minden esetben képek, vagy képsorok illusztrálják az elmondottakat. E műsorok témaválasztására

leginkább

jellemzőek

a

szórakoztatóipar

hírességeivel

kapcsolatos pletykák, életmód, asztrológia, ezotéria, show-business. Léteznek az úgynevezett sztátmagazinok, mint az RTL klub „Találkozások” című műsorszáma. A formátum lényege azon alapszik, hogy – állítólag – megmutatja a sztárok privát arcát, feltárja a magánéletüket, s ezáltal közelebb viszi őket a közönség hétköznapi valóságához. Kitüntetett szereppel bírnak ebben a hírességek szerelmi ügyei, az esküvők és terhességek, a szabadidő eltöltése, kedvenc hobbija, vagy egyáltalán a mindennapi életük, otthonuk, családjuk stb. Gyakorta használják ezeket a műsorokat a sztárok önpromócióra, ugyanis a baráti társalgás keretében egyúttal említésre kerülnek új filmek, sorozatok, színházi fellépések, lemezek, vagy könyvek. A bulvármagazinok - mint a Fókusz vagy az Aktív – esetében a könnyű szórakoztatás céljából a témák jelentős részét képezik a furcsa hobbyk, sport, autók, extrém sportok, utazás, kaland, valamint a házi kedvencek történetei. Gyakran szerepelnek úgynevezett kemény bulvárhírek a témák között, mint a balesetek, katasztrófák, bűncselekmények, öngyilkosságok, halálesetek. A témák reprezentálásával kapcsolatban megállapítható, hogy a hétköznapi élet zavarait általában komoly hangvétellel, a tragikumot hangsúlyozva és a néző érzelmeire hatva, moralizálóan jelenítik meg.

A kereskedelmi csatornák alapvetően saját előállítású sztárjaik köré építik fel műsoraik nagy részét, ebben az értelemben eleve a bulvár köré szerveződnek. De önmagában a szórakoztató jelleg nem egyenlő a bulvárral. A televízió műsorok nagy része közönséges, érdektelen, de ez nem csak a bulvárra lehet igaz. Ezen kívül semmi rossz nincs abban, ha a televízió szórakoztatni akar, hiszen ez egyik feladata, az viszont már más kérdés, hogy ki mit tart szórakoztatónak, kinek mit jelent a szórakozás. Úgy vélem lehetne magasabb szellemi nívót képviselő 5

Császi Lajos – A Média rítusai (106. oldal)

42

szórakoztatást célzó műsorokat is sugározni a tévében. Bizonyos bulvárműsorok láttán, az emberben joggal, merül fel az, az érzés, hogy a műsor kitalálói a megcélzott pár milliós célcsoportot igencsak csekély szellemi képességűnek tekinthették. Ami a valóság-show-kat illeti, ezzel a műfajjal csúcsra vitték a bulvár egyik alapmotívumát, a kukkolást. Persze, hogy az ember alapvetően kíváncsi természet, közösségi lény. Szereti az erkély ablakából lesni az utcán a tömegeket, vagy a buszon ülve figyelni a körülötte lévőket. Azonban mások mindennapi szürke életét (a reggeli ébredéstől az esti fogmosásig szó szerint mindent) figyelemmel kísérni a tévé képernyőjén keresztül, már nem biztos, hogy egészséges dolog. Ezekben a műsorokban az emberek érzelmeivel játszanak, manipulálják őket bizonyos műsorba épített elemekkel. Ami még elszomorítóbb, hogy a műsorvezető ahelyett, hogy emelné a szintet, inkább alulmúlja a szereplőket. Itt érdemes megjegyezni, hogy ma már tényleg bárki vezethet műsort, az intelligencia, a szakmai tudás már nem lényeges szempont, az egyetlen kritérium, hogy legyen jópofa, és elég gyorsan tudjon reagálni váratlan helyzetekre. Ma ez már elég a magas nézői szám eléréséhez. Ezek az emberek pedig ha akarják, ha nem, mindenképpen mintát közvetítenek. Sokszor pongyolán fogalmaznak, nem figyelnek oda arra, mit és hogyan, milyen stílusban mondanak, pedig a beszédmódnak, a beszédstílusnak, metakommunikációnak óriási hatása van. A nézők ezt hallják, látják mindennap a tévében és a negatív minta akaratlanul is fertőz. Itt érdemes kitérni arra a kérdésre, hogyan és mennyiben befolyásolja a média a nézőt. Hogyan alakítja a világképét, értékrendjét. A televízió ugyanis, mint tömegkommunikációs hatalom óriási befolyással bír a fogyasztókkal szemben. Nemcsak közvetít, de maga is aktívan részt a társadalom értékrendjének kialakításában, formálásában. Az emberek elé tárja a problémákat, ő dönti el, hogy a társadalom milyen témákkal foglalkozzon, miről gondolkozzon. Hiszen az emberek arról beszélnek, arról elmélkednek, amit a televízióban, illetve a többi médiumban látnak és hallanak. Hankiss és Martín-Barbero is egyértelműen állítja, hogy „a média lehetőséget nyújt az embereknek, hogy összejöjjenek azért, hogy

43

megértsék az élet centrális kérdéseit, a művészet értelmétől a halál, a betegség, a fiatalság, a szépség, a boldogság és a fájdalom értelméig.”6 Fontos kérdés, hogy a televízió által közvetített kultúra milyen társadalmi szerepet játszik az emberek mindennapi életében. A médián keresztül nemcsak informálni lehet a társadalmat, hanem segít szembenézni a világ nehézségeivel, szerepet játszik a kollektív identitás megteremtésében és közelebb hozza a társadalom tagjait egymáshoz. Bánó Andrást interjúmban arról kérdeztem, szerinte mennyire befolyásolja a média, televízió a társadalom értékrendjét. Véleménye szerint a televízió teljes mértékben befolyásolja a fogyasztót, annak igényeit, gondolkodásmódját. Példának hozta fel a televízió reklámokban hirdetett termékeket, amelyekre az emberek többségének nem is lenne szüksége és valószínűleg, meg sem venné azokat, de mivel a tévé elárasztja az embert ezekkel a hirdetésekkel, a fogyasztó akaratlanul is azt fogja keresni a boltban. Ugyanez igaz a televízióra is, a saját képére formálja az emberek ízlését. 4.1 KISKORÚAK ÉS A BULVÁRMAGAZINOK Az ORTT 2003-as vizsgálatai alapján, a bulvármagazinok kapcsán, a kiskorúak védelme szempontjából az jelenti a legnagyobb problémát, hogy, a hírek oly módon kerülnek megszerkesztésre, „hogy azokban a káosz győzelme, a biztonság elvesztése szorongást váltson ki az olvasókból. Szemben a devianciák korábbi megjelenítésével, ahol az agresszorra helyezték a hangsúlyt, a tabloid-ok újdonsága abban áll, hogy hatásukat az áldozatok kiválasztásával érik el.”7 Elsősorban olyan személyeket választanak ki, akikkel az átlagos néző könnyen tud azonosulni, vagyis egyszerű, hétköznapi embereket ért támadások a témaválasztásnál kitüntetett szereppel bírnak. A bulvármagazinokra jellemző az az ábrázolásmód, amely a drámai hatás túlhangsúlyozásával operál (zenei aláfestéssel együttes hatásában sokkoló képek bemutatása) annak céljából, hogy a megfelelő érzelmi választ a nézőből kikényszerítse, továbbá az erőszakos cselekmény kapcsán a hiányzó képanyagot helyettesítő rekonstrukciók vagy illusztráló képsorok még a felnőtt nézőkben is gyakorta szorongást váltanak ki. 6

Hankiss Elemér 2000 A kérdéses civilizáció Martín – Barbero, Jesus 1997. Rethinking Media, Religion, and Culture (108) 7 Császi Lajos – A Média rítusai (105. oldal)

44

Ebben az ember egyik legősibb félelme jut kifejezésre, amelyet az erőszakos halállal szembeni tehetetlenség kapcsán érez. Ilyen módon a témaválasztás, illetve mindenekelőtt a feldolgozás és a különböző hatásfokozó eszközökkel történő bemutatásának módja esetenként túlléphet azon a szinten, amely a kiskorúak által nézett napközbeni műsorkínálatban elfogadható. Ez a fajta témareprezentálás elsősorban a bulvármagazinokra – mint a Fókusz és az Aktív – jellemző, tehát főleg ezen műsorok nézésekor vannak kitéve potenciális veszélynek a kiskorúak. Ezt támasztják alá az ORTT rendszeres hatósági kontrollja következtében kiszűrt törvénysértések is. A Műsorfigyelő és –elemző Igazgatóság 2003. január 1. óta a Fókusznál öt, az Aktív esetében négy, a Találkozásoknál pedig két alkalommal tapasztalta, hogy valamely téma olyan tartalommal illetve ábrázolásmóddal került képernyőre, amelynek következtében a műsorszám nem felelt meg a műsorszolgáltató által besorolt II. kategóriának. 4. 2 RÖVID ÖSSZEGZÉS A valóság-show-k, bulvár magazinok kétségkívül a legnézettebb műsorok közé tartoznak, a lakosság azon része viszont, akik nem nézik ezeket a műsorokat, joggal állnak értetlenül ezen adatok előtt. Hiszen nehezen érthető, miért kelti fel valaki érdeklődését az a hír, miszerint Jennifer Lopeznek nem ízlett a saláta egy Los Angeles- i luxusétteremben, vagy miért követi figyelemmel olyan emberek szenvedéseit ilyen-olyan talk-show-kban, akikkel a való életben valószínűleg szóba sem akarna állni. A bulvársztorik sikere feltehetően abban áll, hogy rövidek, megérésükhöz nem kell gondolkodni és a legtöbben érdekesebbnek találják, mint a saját üres életüket. Nem meglepő, hogy az utóbbi időben egyre élesebben merül fel a kérdés, hogy kinek, mely médiumnak lenne a feladata a tudomány és a kultúra közvetítése. A gond az, hogy a közönség többsége információit mindenekelőtt a televízióból szerzi. A tömegkommunikáció terén a televízió egyedülálló hatalomra tett szert, ezért a társadalom szellemi színvonalára gyakorolt hatása tovább növeli a felelősségét. Carl Sagan észrevételei jól tükrözik a televízióban uralkodó állapotokat: „Remélem senki sem tart majd cinikusnak, ha azt állítom, hogy első megközelítésben a kereskedelmi és közszolgálati televíziók működése így

45

foglalható össze: A pénz minden…Jelenleg a közszolgálati televízió számára reális veszély az állami támogatás megvonása, a kereskedelmi csatornák, pedig a műsorok tartalmassága tekintetében a folyamatos romlás állapotában vannak.”8 Egy

hazai

filozófus

ekképpen

összegzi

a

helyzetet:

„A

tudományos

ismeretterjesztés ma a manipulatív tömegkultúra része, s kevés kivételtő eltekintve a korrektségre való törekvésnél erősebb motivációja, a szenzációkeltés igénye, s a tudomány fetisizálása. Ez pedig kedvez az ilyen bombasztikus, jól hangzó kijelentéseknek, amelyek ugyanakkor sejtelmesebbé és hatásosabbá válhatnak, ha tulajdonképpen értelmük homályban marad. A manipulatív tömegkultúrában nevelkedett néző pedig éppen erre vágyik: gyorsan fogyasztható „szellemi hamburgerre”, amely megragadja fantáziáját, de különösebb szellemi erőfeszítést nem kíván tőle.” Ezeket látva és hallva jogosan merül fel a kérdés, hogy hol van a helye mai világunkban a szellemi erőfeszítésnek. A régi római mondás szerint. „Ha ragyogni akarsz, tudásoddal csillogjál!” Ezzel szemben ma a fiatalok körében a csillogás, a figyelemfelkeltés legkedveltebb eszközei, formái, a minél divatosabb, extrémebb öltözködés, megjelenés (tetoválás, testékszerek). Egyre kevésbé divat a nyelvtanulás, vagy bármi más tevékenység, amelynek eredménye szellemi értéket termel.

8

Carl Sagan – Korok és démonok

46

5. AZ ÉRTÉKREND KIHALÁSA

5. 1 A TELEVÍZIÓ HATÁSA A FELNÖVEKVŐ GENERÁCIÓKRA Minden jel szerint a televízió kultúraközvetítő szerepe teljes egészében átalakult. Ez napjaink egyik legsúlyosabb problémájává nőtte ki magát, hiszen a televíziónak, mint tömegkommunikációs eszköznek óriási hatása van mind a gyermekek, mind a felnőttek kulturális színvonalára és mindennapi életére. Az emberek arról beszélnek, arról gondolkodnak, amit a televízióban (rádióban, újságokban) látnak, hallanak. Azáltal, hogy jóformán csak szórakoztató műsorok szerepelnek a csatornák kínálatában, amelyek többsége ráadásul bugyuta, igénytelen és cseppet sem elgondolkodtató, fennáll annak a veszélye, hogy az emberek teljesen leszoknak a gondolkodásról. Minden este munka után leülnek a tévé elé, kedvenc csatornájukra kapcsolnak, és válogatás nélkül nézik a műsorokat, amiket az adott csatorna eléjük tálal. A televízió káros hatásairól s a felnövekvő generációk világszemléletét eltorzító, nehezen leküzdhető befolyásáról évtizedek óta folytatnak kutatásokat. Ezzel párhuzamosan pedig, a televízió által kifejtett ártalmas hatások is egyre kétségbeejtőbb mértékűek. A média társadalmat befolyásoló hatásairól végzett kutatások legérdekesebb és véleményem szerint, egyik legfontosabb kérdése, hogy milyen hatással bír a média a gyermekekre és a még könnyen befolyásolható felnövekvő fiatalokra. Ha a felnövekvő generációk sorsáról gondolkodunk, érdemes szembenézni George Gerbner sokkoló, szinte már provokatív nézeteivel – annál is inkább, mert az általa nyomon követett amerikanizált televíziós kultúra a nálunk is meglévő kereskedelmi típusú televíziózás révén a mi környezetünket is ugyanúgy megfertőzte már, mint azt a kulturális közeget, amit annak idején ő is vizsgálhatott. Gerbner úgy vélte, hogy a televízióban látható, és óriási mennyiségben a televízióból felénk áradó erőszak a képzetet válthatja ki az emberekben, hogy az erőszak normálisnak számít. Ennek a felismerésnek a kifejezésére alkotta meg kifejezését, mely szerint a televízió olyan közeget teremt, amelyet „az aljas világ szindrómája” jár át, s amely közegben az emberi tudat

47

többé-kevésbé óhatatlanul militarizálódik. Gerbner olykor még ennél is tovább ment: a televíziós tömegkultúra világának előretörését egyfajta szórakoztató formák mögé rejtett újfasizmus uralomra jutásaként határozta meg. A televíziós tömegkultúrának ezt a kizárólagos hatalomra törekvő, birodalmi jellegét azért is tartotta különösen veszélyesnek, mert ezt a médiumot arra is képesnek ítélte, hogy átvállalja azokat a társadalmi funkciókat, amelyek korábban a vallásra hárultak: mint például a közös rituálékban való részvétel élményét, az élet értelméről és a helyes viselkedésről való közös hit kialakítását.9 5. 2 A TELEVÍZIÓZÁS LEHETSÉGES PSZICHOLÓGIAI KOCKÁZATAI

Rengeteg olyan kutatás létezik, amelyek a társadalom médiafüggőségével magyaráznak olyan, elsősorban a gyerekeket fenyegető pszichés jelenségeket, mint az agresszió fokozódása, a szorongás növekedése vagy éppen az erőszakkal szembeni érzéketlenség kialakulása. George Gerbner empirikus kutatásai alapján azt állítja, hogy a televízió-nézés mennyisége nagyban befolyásolja a televíziónézők valóságpercepcióját. Kutatásai alapján

megállapította,

információforrás,

vagyis

hogy

akik

számára

az

általa

„nehéz

a

televízió

nézőnek”

az

nevezett

elsődleges emberek

negatívabbnak, erőszakosabbnak értékelik a világot, mint azok, akik kevesebb időt töltenek a televízió előtt, ebből következően kevesebb agresszív műsort néznek. Ugyanígy a médiát teszi felelőssé az egyre inkább elszaporodó erőszakos cselekedetekért Noam Chomsky. Az amerikai társadalmon végzett kutatása során bebizonyította, hogy egyre inkább csökken a szülők gyermekeikkel töltött ideje és egyre több gyermeket az utca nevel föl, illetve a televízió tölti be a szülő szerepét. Chomsky

tehát

a

médiát

okolja

gyerekek

által

elkövetett

agresszív

cselekedetekért. Szerinte a médiának elsődleges, legfőbb célja, hogy fogyasztókká változtassa az embereket, és elnyomja a figyelmet a valós kérdésekről.10

9

George Gerbner – A média rejtett üzenete http://www.mediakutato.hu/cikk/2003_04_tel/02_mediaeroszak

10

48

Mindezek mellet, egy kevésbé konkrét, de legalább ennyire fenyegető szimptóma is megfogalmazható. A televízió szinte ellenállhatatlan erejű támadást intézett a gyermeki fantázia ellen. A gyerekek elemi igénye az a fajta úgynevezett cselekvéses játék, amelynek során ki-ki önmagában elmélyülve játszik a játékaival, vagy akár egyszerű éppen a kezébe akadó tárgyakkal, s mindeközben hosszas dialógusba mélyül látszólag a partnerének kiválasztott dolgokkal, valójában viszont önmagával. A televízióról szóló téziseinek sorában Vekerdy Tamás a cselekvéses játék során kialakuló fantáziatevékenységet „belső képek” készítésének nevezte. Mint írja: „a kisgyerek kivetíti játékába a külvilágról és saját belső világáról szerzett tagolatlan képzeteit, és játékában, amit a belső képkészítés kísér, ezeket mindig újra feldolgozza, tagolja. A kisgyereknek nagyon nagy a képéhsége, mert nagyon sok feldolgoznivalója van”11. Nagy veszélyt jelent tehát a gyermeki fantázia szabad fejlődésére és kibontakozására nézve a televíziók jelenléte a háztartásokba. A televízióból a gyermekre áradó külső képek egyrészt háttérbe szorítják a belső képek, a fantáziaképek elkészítését, másrészt a különbséget is akadálytalanul elmossák a belső és külső képek között. A kisgyerek ugyanis – ahogy az Vekerdy Tamás téziseiben is megjelenik – „nem tud különbséget tenni belső és külső kép között”12. Holott a gyermeki személyiség fejlődésének és fejlesztésének egyik leghagyományosabb formája évszázadok óta a mesék hallgatása. Azoké a meséké, amelyeknek a képi világát a gyermeknek a saját fantáziájában kell újjávarázsolnia a szöveg hallatán. A televízió előre gyártott varázslatokkal operál- s ezzel lesúlytó erejű támadást intéz a gyermeki fantázia világa ellen. Azáltal, hogy a televízióban sugárzott műsorok szellemi nívója igen alacsony és semmiféle valós értékrendet nem közvetít, még nagyobb veszélynek vannak kitéve a felnövekvő generációk. A helyzetet Carl Sagan (világhírű természettudós) fogalmazza meg a legfrappánsabban: „Egy földönkívüli, aki most érkezik hozzánk és meglátja, milyen szellemi táplálékban részesülnek gyermekeink a televízióból, a rádióból, a filmekből, az újságokból, a képregényekből és nem egy könyvből, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy szándékosan tanítjuk őket gyilkolásra, erőszakra, kegyetlenkedésre, babonára, hiszékenységre, fogyasztói attitűdre. Ha 11 12

http://www.topnet.ro/hargitanepe/archiv01/augusztus/010828/fuzer.htm http://www.topnet.ro/hargitanepe/archiv01/augusztus/010828/fuzer.htm

49

így folytatódik, a kitartó ismétlésnek meg is lesz az eredménye. De micsoda társadalmat lehetne csinálni, ha inkább a tudományt és reményt vernénk a fejükbe!”13. S ez a pszichés támadás nem csupán a gyermeki személyiséget veszi célba, hanem a média manipulációjával szemben tehetetlen felnőtteket is. Lányi András megállapítása szerint a televíziós kor embere „tudatlan, tétlen és magányos marad egész életében”. Hogy miért? Lányi szerint azért, mert. „A médiumok feleslegessé teszik az eligazodást a fizikai téridőben, megkímélnek a helyváltoztatás, a testi érintkezés és a gondolkodás fáradalmaitól. Olyan tudás használatára képesítenek, amellyel ténylegesen nem rendelkezünk. Olyan kommunikációs helyzetet teremtenek, amelyben személyesen senkivel sem találkozunk. Végül olyan látszatot keltenek, mintha valamit megérteni nem volna több, mint megszerezni. A megértés azonban mindenekelőtt azonosulást jelent másokkal: párbeszédet, a nézetek találkozását, személyes részvételünket a kultúra közös világának alakításában.”14 5. 3 ERKÖLCSI-ETIKAI KOCKÁZATOK A tömegmédiumok kora hazug, alapvetően a hazugságok sorozatára épített világ. Lányi András diagnózisa szerint: „ A világ a televízióban: illusztráció egy civilizációs állapot önigazoló önábrázolásához, amelyben a műsorrend pótolja az értékrendet. Csak a legalaposabb leegyszerűsítés, a legkihegyezettebb poén, a legkönnyedebben megjegyezhető hazugság tarthat igényt sikerre a televízióban”15. Amennyiben igaz, hogy a hatalom rendelkezés a mások cselekedeteinek befolyásolásához kellő intézményes eszközökkel, úgy nem lehet kétséges, hogy a technológiai-gazdasági

hatalom

korunkra

jellemző,

páratlanul

magas

koncentrációja mellett e hatalom birtokosai mindenkor képesek rá, hogy a „fogyasztók” (azelőtt közönség volt) meghatározó többségének véleményét és ízlését saját kínálatukhoz igazítsák.

13

Carl Sagan – Korok és démonok Médi/átok – Röpiratok a magyar televíziózásról 15 Médi/átok – Röpiratok a magyar televíziózásról 14

50

6. HOGYAN JUTOTTUNK IDÁIG? A televíziózás ma már nem azt a szerepet tölti be, mint a kezdetekben, amikor még legfőbb célja a tájékoztatás, az igényes, nívós szórakoztatás valamint a valós értékek közvetítése volt. A kezdetekkor az emberek áhítattal fogadták a televízió megjelenését. Még kivételes pillanatnak számított, mikor az ember leült a televízió elé és minden elé tálalt információt, közölt eseményt csodálattal hallgatott. „A tévé csodálatos dolog. Egyszerűen csodálatos. A tévé idehozza a szobámba a világot. Nagyon szeretem, mindent szeretek benne. Szeretem látni az elnökünket, amiben egyébként soha nem lehetne részem. Szeretem a történeteket, a westerneket. A műsor mindenegyes percét szeretem. Ez a legizgalmasabb dolog az életemben.” Ezt nyilatkozta egy amerikai asszony egy interjúban, 1962-ben, az Egyesült Államokban a televízió nézési szokásokról készített felmérés alkalmával. Kiérezhető az asszony szavaiból az áhítat és csodálat, amivel a televízióról beszél. Mára ez az áhítat szertefoszlott, mára a mindennapi élet része lett, hozzászoktunk, mint megannyi máshoz az életünkben. Ezzel párhuzamosan egyre inkább átalakult a televízió funkciója is és leginkább a könnyű szórakoztatás kerül előtérbe, háttérbe szorítva ezzel a nívós kulturális műsorokat,

melyek

a

televíziózás

kezdeti

szakaszában

jellemeztek

a

műsorkínálatot. Ehhez hozzátartozik, hogy az embereknek vitathatatlanul szüksége van kikapcsolódásra, a magány elől való menekülésre, az viszont, hogy kinek mit jelent a kikapcsolódás, milyen műsorokat tart szórakoztatónak, már cseppet sem nyilvánvaló. Természetesen életkortól és iskolai képzettségtől is függ, hogy kinek mit jelent az életében a televízió, ki milyen műsorokat részesít előnyben. Jellemző például, hogy az életkorral egyre inkább nő a magányűző funkció. Az iskolai képzettséggel párhuzamosan, pedig nő a tájékoztatási, művelődési funkció. A televízió mára tehát teljesen mindennapossá vált, jelen van minden háztartásban, hatással van a társadalom mindennapi életére. Az emberek egyre

51

több időt töltenek tévénézéssel. Erről a jelenségről George Gerbner a következőket mondta: „ A kulturális élet nyomasztó igazsága, hogy a televízió szolgáltatja, azt az általános,

mindennapi

szimbolikus

környezetet,

amelybe

a

gyermekek

beleszületnek, amelyben élnek és tanulnak egész életük során. A tévénézés viszonylag nem szelektív, napi szertartásnak minősül. Illik minden életstílushoz, jövedelemhez, műveltségi szinthez és foglalkozáshoz. A legtöbben órájuk szerint, nem pedig a kiválasztott műsorra kapcsolják be a tévét.”16 Gerbner ezt az Amerikában eluralkodott helyzetről írta, ami mára eljutott hazánkba is. Az vált jellemzővé, hogy az emberek leülnek a televízió elé és válogatás nélkül nézik azt amit a csatornák eléjük tálalnak. A kereskedelmi televíziók megjelenésével egyre inkább a profitszerzés és a gazdasági szempontok érvényesültek a műsorkínálat kialakításakor. Ma már nem számít, hogy miféle értékeket, kultúrát közvetítenek, a hangsúly az eladhatóságon van, a reklámidők eladásán, a nézettségi adatokon és a bevételszerzésen van. Egyre inkább csökken tehát a nézhető, nívós műsorok száma, mégis nő a nézettség, ennek, pedig valószínűleg az az oka, hogy a média, a televízió a saját képére, saját kínálatához formálja a fogyasztók világképét, igényeit. Másik oka, pedig az, ahogy arra Bánó András is rámutatott az interjúban, hogy nincs mi mást nézni, ezért az emberek kénytelenek azt nézni, amit a televízió kínál. 6. 1. FOLYTATÓDIK-E A JELENLEGI TENDENCIA Sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy tovább folytatódik az a tendencia, amely napjainkban jellemzi a televízió világát, vagyis a szórakoztató, nem igazán igényes műsorok töltik ki a csatornák műsorkínálatát és szinte egyáltalán nem találni nívós, kulturális, közművelődést szolgáló programokat. Ez a tendencia jól nyomon követhető az előző fejezetekben közölt vizsgálatokon keresztül. Láthatjuk, hogy már 1986-ban kezdetét vette a szórakozató műfaj térnyerése és ez egészen napjainkig tart. A kereskedelmi csatornák műsorkínálatáról elmondható, hogy teljes egészében a könnyű szórakoztatást célzó műsorokon alapszik. Ami még aggasztóbb, hogy

16

George Gerbner – A média rejtett üzenete

52

egyre nagyobb arányban vannak jelen ezek a műsorok a közszolgálati televízió műsorkínálatában is. Ezeket a tényeket látva, félő, hogy a televízió ugyanezen az úton fog tovább haladni a jövőben is. Egyre inkább úgy tűnik, hogy marad a szórakoztató műsorok túlsúlya és ez a tendencia egyre inkább megfertőzi a közszolgálati televízió világát is. 6. 2. MENTSÜK MEG AZ ORSZÁG KULTURÁLIS SZÍNVONALÁT Látva, hogy milyen értékeket ás kultúrát tár a televízió a ma embere elé, fontosnak tartom kitérni arra, hogy milyen esetleges megoldások létezhetnek a kulturális, szellemi színvonal megőrzése érdekében. Véleményem szerint nincs igazán esély arra, hogy maga a televíziós műsorkínálat változni fog. Úgy gondolom ennek legfőbb oka a profit hajszolása, ez ássa alá a minőséget és szorítja háttérbe a szellemi, kulturális értékeket. A műsorok milyenségének problémája elsősorban a gyermekek és a felnövekvő, még könnyen befolyásolható fiatalokra nézve lehet veszélyes. Mivel belőlük születik meg a következő generáció, nem árt egy kicsit részletesebben is foglalkozni ezzel a kérdéskörrel, konkrétan arra kéne megoldást találni, hogy miként lehetne normális szellemi és kulturális fejlődésüket elősegíteni és elvonni a figyelmüket a televízióról. A gyermekek esetében a legfontosabb, hogy ne maradjanak egyedül a televízióval, szükség van a szülő jelenlétére, aki segíti őt a látottak feldolgozásában és irányítja a gyerek ízlését, aki később válogatni fog a műsorok között, nem válik passzív televíziónézővé, aki megszokásból leül a tévé elé és néz bármit, amit kedvenc csatornája elé tálal. Azért lényeges a család milyensége és odafigyelése a gyermekre, mert ez az elsődleges szocializációs tér, amelyben él és felnő. Amennyiben a család megfelelő figyelmet fordít a gyermek szellemi fejlődésére, úgy a televízió szocializációs hatásai, már nem tudnak annyira érvényesülni, mint egy olyan gyerek esetében, aki nem kap elegendő figyelmet a családtól. Ehhez persze elsősorban arra lenne szükség, hogy a szülőknek legyen idejük foglalkozni a gyerekeikkel, ehhez pedig politikai szinten családbarát intézkedések kellenének. Megfelelő család- és oktatáspolitika.

53

Szintén megoldás lehetne a gyermekek és fiatalok kulturális fejlődésének és a televízióról való leszoktatásnak, ha minél több nem médiafüggő szabadidős tevékenységet biztosítanánk a számukra. Különböző játszóházak, közösségi házak, kulturális klubok kellenének, melyek más szabadidős alternatívát kínálnának a fiataloknak. Ehhez persze szintén politikai, állami támogatásra lenne szükség. A hangsúly tehát elsősorban a politikai támogatáson van, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a politika érdeke legyen a televíziókból a társadalom felé áramló rossz szocializációs minták és az emberek médiafüggősége elleni fellépés. Félő azonban, hogy a politikának szüksége van az emberek médiafüggőségére. Mint ahogy a kereskedelmi társaságok célja, hogy befolyásolják a közönség, a fogyasztók világképét, értékrendjét, vagyis saját műsorkínálatukhoz igazítsák őket, úgy hasonló célok vezérlik a politikai pártokat is. Létezik egy másik probléma, amely gátat vethet a szellemi és kulturális életnek, mégpedig a magas jegyárak. A mozi, de főleg a színház, opera és a koncertek árai az égbe szöktek. A legtöbb átlag ember nem engedheti meg magának, hogy kikapcsolódásképpen, kulturális élményszerzés céljából beüljön egy színházi előadásra, vagy meghallgasson egy komolyzenei koncertet, mert nem bírja el a pénztárcája. Marad inkább otthon és bekapcsolja a televíziót, ahonnan azonban már teljesen más értékek és kultúra árad felé, mintha elment volna az előadásra. Megoldás lehetne tehát a jegyárak csökkentése, hogy bárki megengedhesse magának, hogy legalább hétvégenként megnézzen egy jó kis színdarabot, vagy elmenjen az operába és ne legyen ez csak a felsőbb, tehetősebb réteg szórakozási lehetősége. Ezen kívül, meg kéne ismertetni az emberekkel a színház, a koncert az opera világát, élményét, talán hirdetni is nagyobb intenzitással lehetne őket. Úgy gondolom, ezzel sokat lehetne tenni az ország kulturális színvonalának megőrzése érdekében. Ehhez mindenekelőtt remélni kell, hogy van még igény az ilyen jellegű kikapcsolódásra és nem fertőzte még meg teljesen a társadalom szellemét a televízióból áradó szellemi elsekélyesedés.

54

Úgy gondolom, mindenki maga dönti el, hogy melyik kultúrát, szabadidős tevékenységet,

kikapcsolódási

lehetőséget

választja.

Senki

nincs

arra

kényszerítve, hogy munka után leüljön a televízió elé és kiürült tekintettel meredjen a képernyőre, függetlenül attól, hogy milyen műsor van éppen vetítésen. Mindenki maga dönti el, hogy milyen értékeket, tevékenységeket tart számára fontosnak. Mindenkinek magában kell elgondolkoznia azon, hogy szükség van-e hazánkban kultúrára, tudományra, valós értékekre, érdemes-e ezért tenni valamit, pénzt belefektetni, vagy foglalkozzon inkább az ország és a politika más, általa fontosnak vélt dolgokkal.

55

7. INTERJÚ BÁNÓ ANDRÁSSAL Ön szerint a ’96-os médiatörvény jó-e vagy nem, megállja-e a helyét, vagy sem?

Mára kiderült, hogy nem jó. Egy olyan politikai helyzetben született meg a törvény, amikor a lényeg az volt, hogy legyenek kereskedelmi televíziók. Erre nyújtott garanciát a médiatörvény. Akkor mindannyian, akik az elektronikus médiában dolgoztunk, úgy gondoltuk, hogy az nem érdekes, hány sebből vérzik ez a törvény, az a lényeg, hogy többé hiába fogják elfoglalni a pártok a közszolgálati televíziót, nem érdekes, hiszen lesz alternatív hírműsor, kereskedelmi csatorna. Nem lehet majd azt kérni, hogy ne foglalkozzanak ezzel meg azzal a témával. Akkor még annyira nem láttuk a hibáit ennek a médiatörvénynek, amik később kijöttek. Minden mást elsöpört az, hogy lesz két kereskedelmi tévé és szabadság, függetlenség lesz. Azóta kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így, mert a kereskedelmi tévék keze is meg van kötve. Függenek azoktól a hirdetőktől, akiktől megrendeléseket kapnak. Például a TV2 korai szakaszában volt egy olyan időszak, amikor a Posta Bankkal kapcsolatban nem hangozhatott el negatív hír, ugyanis rengeteg megrendelést kapott tőluk a csatorna.

Ön miben látja a médiatörvény legfőbb hibáját?

A legnagyobb probléma, hogy a televíziók továbbra sem függetlenek. A közszolgálati televízió továbbra is a pártok kezében maradt. A kuratóriumi elnökségek pártok által delegált úgymond független emberekből állnak, akik gyakorlatilag a pártok utasításait hajtják végre. Vagy fellázadnak, például a Duna Televízió legutóbbi elnökválasztásakor, amikor egy pártdelegált nem a pártjának az álláspontját képviselte. Erre a párt válasza, az volt, hogy kezdeményezték a leváltását. A pártok befolyása, illetve a pártoknak a közszolgálati tévét megszerezni irányuló akarata gyakorlatilag változatlan maradt és ez többé-kevésbé sikerül is.

56

A legfőbb hibája tehát a médiatörvénynek, hogy a közszolgálati tévé a pártok befolyása alatt maradt és a kereskedelmiek sem teljesen függetlenek. Nem is lehetnek azok, mert nem fog a saját zsebe, pénztárcája ellen játszani egyik kereskedelmi televízió sem

Vajon a médiatörvény okolható-e a televízió által közvetített kultúra átalakulásáért?

A médiatörvény nem okolható, ezért a két kereskedelmi csatorna okolható, hogy annyira lementek az ország szellemi színvonala alá, hogy azzal lerántották az országot is. Inkább a médiatörvény végrehajtásáért felelős ORTT okolható azért, hogy nem hajtják be következetesen azt a kereskedelmi televíziókon, amit egyébként a médiatörvény előír. Az ORTT-vel kötött szerződésük, ami a médiatörvényen alapszik, előírja, hogy hány százalékban kell, hogy legyen közszolgálati. A probléma az, hogy magáról a közszolgálatiságról a médiatörvény nagyon homályosan rendelkezik. Ebből kifolyólag, volt is például egy vita ,hogy a Vágó István vezette „Ország tesztje” című műsor közszolgálatinak minősül-e, mert mivel az emberek műveltségével foglalkozott, elméletileg lehet közszolgálati. Az RTL Klub-nak azért érdeke, hogy elfogadják közszolgálatinak, mert ezzel kipipálhatják az előírt kötelező százalék egy részét. Ugyanez a helyzet a Fókusszal, amit szintén elfogadtak közszolgálatinak, holott, nem igazán találkozni benne ilyen jellegű témákkal. Mindezekből az következik, hogy nincs elég pontosan megfogalmazva a közszolgálatiság mibenléte. Az értékközvetítő szerep átalakulásáért tehát gyakorlatilag csak a kereskedelmi tévék okolhatóak, illetve a profitszerzés, ami mindenek felett áll, csak a műsorok nézettsége számít. Például azzal pipálnak ki egy magyar film vetítéséről szóló kötelezettséget, hogy hajnali 1 órakor kezdik el vetíteni, amikor nyilvánvalóan senki nem fogja nézni. Ugyanerre példa az Országház című műsora az RTL Klub-nak, amely egy politikai, parlamenttel kapcsolatos műsor, hajnali 1 óra 20 perckor kezdik el vetíteni, nincs az az ember, aki nézni fogja ebben a késői időpontban.

57

A probléma, hogy akkor tudják csak vetíteni, mert 20 órakor kell az akciófilm, ami nézettséget hoz. Viszont ha az Országházat jobb időben vetítenék és a másik kereskedelmi csatorna is adna egy igényesebb műsort jobb időben, akkor nem volna mást nézni, vagyis ezt néznék az emberek.

Ön szerint hogyan lehetne változtatni a jelenleg televízióban uralkodó helyzeten?

Az ORTT-nek mástípusú koncepciós szerződést kéne kötnie a kereskedelmi televíziókkal és ezt be is kéne tartatni. Vagyis az ORTT tudna ezen változtatni, ha lenne rá igény.

Az ön véleménye szerint, ha valaki igényes közszolgálati múlttal bekerül a bulvár világába, mondjuk egy kereskedelmi csatornához, vagy egy bulvárújsághoz, akkor képes-e bizonyos változtatásokat véghez vinni?

Semmit nem lehet változtatni. Én a Blikk főszerkesztő helyetteseként semmit nem tudtam tenni, hogy a lapnak a színvonala az igényesség felé közeledjen, mert ennél a lapnál nem ez volt az igény. A tulajdonosnak nem ez az igénye, ő nem akar Élet és Irodalmat csinálni a Blikkből.

Ön hogy látja, mennyiben befolyásolja a média a fogyasztók értékrendjét, gondolkodásmódját?

A legteljesebb mértékben befolyásolja. A televízióban rengeteg olyan terméket hirdetnek, amit nagy valószínűséggel a legtöbb embernek eszébe sem jutna megvenni. Mivel állandóan bizonyos márkákat és termékeket lát a hirdetésekben, melyek egyfajta minőséget, álom elérésének lehetőségét sugallják ( pl. egy szép nő, aki sampont, vagy kozmetikai szert reklámoz) meg fogja venni a terméket a hozzáfűzött remények miatt.

58

Mit gondol, mi lehet az oka, annak, hogy egyre kevésbé találunk minőségi műsort a televízióban, mégis nőnek a nézettségi adatok, az emberek mégis nézik a műsorokat?

Mert nem tudnak mi mást nézni, ezt kínálja a televízió. A másik probléma, hogy a kulturális programok, mint a mozi, a színház, vagy az igényes komolyzenei koncertek meglehetősen sokba kerülnek. Egy koncert ára akár húsz ezer forintig is felmehet, ilyen árak mellett hogyan kívánjuk azt, hogy egy szerényebb környezetből jövő ember megengedhessen magának egy ilyenfajta szórakozási lehetőséget. Jó példa erre, az HBO, amely úgy hirdeti magát, hogy havonta annyit kell fizetni az HBO-ra, mint két mozijegy ára, akkor ez matt helyzet. Az emberek inkább leülnek a tévé elé, mert mindenkinek szüksége van kikapcsolódásra.

59

IRODALOMJEGYZÉK •

György Péter, Horváth Ádám, Kocsis L. Mihály, Kósa Ferenc, Dr. Nahlik Gábor, Peták István, Pető Iván, Szalai Annamária, Toót H. Zsolt: Médi/átok – Röpiratok a magyar televíziózásról (Válasz, Budapest, 2003)

•

Császi Lajos: A média rítusai (Osiris, Budapest, 2002)

•

Gálik Mihály: Média – gazdaságtan (Aula, Budapest, 2003)

•

Enyedi Nagy Mihály, Polyák Gábor, Dr. Sarkady Ildikó: Médiakönyv 1. (Enamiké, Budapest, 2003)

•

Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Soltészky Tibor: Magyarország médiakönyve (Enamiké, Budapest, 2000-2001 II. kötet)

•

JEL-KÉP 1999

•

JEL-KÉP 1998

•

Obersovszky Péter: Öljétek meg tévémacit! (Ponty, Budapest, 2005)

•

Hankiss Elemér: A kérdéses civilizáció (Helikon-Korridor, Budapest, 2000)

•

Martín – Barbero: Rethinking Media, Religion, and Culture

(Sage,

London, 1997) •

Carl Sagan – Korok és démonok (TYPOTEX, 1999)

•

George Gerbner – A média rejtett üzenete (Osiris, 2000)

•

www.mediakutato.hu

•

www.ortt.hu

•

A magyar televízió története http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/516.html

•

http://www.topnet.ro/hargitanepe/archiv01/augusztus/010828/fuzer.htm

A második fejezet táblázatai megtalálhatók a JEL-KÉP folyóirat 1999 /1. számában, a Magyarországi televíziós műsorkínálat változása a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig c. fejezetben.

60