Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nappali tagozat A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGON

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány

A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGON

Készítette: Horváth Anett

Budapest, 2004


Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS ............................................................................................................................................... 4 2. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE FOGALMA, TÍPUSAI....................................................................... 5 3. A KÜLFÖLDI BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA A VILÁGBAN........................................................ 11 3,1. A „KEZDETEKTŐL” A KÉT VILÁGHÁBORÚIG .......................................................................................... 12 3.2. A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN BEKÖVETKEZŐ VÁLTOZÁSOK A MŰKÖDŐTŐKE ÁRAMLÁSÁBAN .................. 14 3.3.ÚJABB JELENTŐS VÁLTOZÁSOK AZ 1970-ES ÉVEKTŐL KEZDŐDŐEN....................................................... 15 3.4. AZ 1980-AS ÉS AZ 1990-ES ÉVEK .......................................................................................................... 17 3.5. AZ FDI-TRIÁD ...................................................................................................................................... 18 4. A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TŐKEBERUHÁZÁSOK..................... 21 5. MAGYARORSZÁG – KIEMELT CÉLPONT?..................................................................................... 25 5.1.TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK – A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE-BERUHÁZÁSOK ALAKULÁSA HAZÁNKBAN A XIX. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG ..................................................................................................................... 29 5.2. A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGRA TÖRTÉNŐ BEÁRAMLÁSÁNAK FŐBB FORMÁI .............. 33 5.2.1. Privatizáció.................................................................................................................................. 33 5.2.2. Zöldmezős beruházások ............................................................................................................... 36 5.2.3. A zöldmezős befektetések és a felvásárlások/egyesülések eltérő hatása a fogadó ország gazdaságára........................................................................................................................................... 40 5.3. A MAGYARORSZÁGRA ÉRKEZŐ KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE KÜLÖNBÖZŐ SZEMPONTOK SZERINTI MEGOSZLÁSA ............................................................................................................................................... 43 5.3.1. A külföldi működőtőke származási ország szerinti megoszlása ................................................... 43 5.3.2. Ágazati megoszlás........................................................................................................................ 44 5.3.3. Regionális megoszlás ................................................................................................................. 476 6. KILÁTÁSAINK A JÖVŐRE NÉZVE – ÚJ TENDENCIÁK................................................................ 49 6.1. GYÁRBEZÁRÁSOK – KIVONUL A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGRÓL? .............................. 52 6.2. A MAGYAR MŰKÖDŐTŐKE-EXPORT MEGJELENÉSE ............................................................................... 57 6.3. EU-CSATLAKOZÁS – MÁS TÍPUSÚ TŐKEVONZÁS ................................................................................... 63 6.4. VÁLTOZÓ BEFEKTETÉSI MOTIVÁCIÓK ÉS ÖSZTÖNZŐK ........................................................................... 65 6.4.1.Új befektetés ösztönzők Magyarországon ..................................................................................... 65 6.4.2. Befektetői motivációk Magyarországon ....................................................................................... 69 7. BEFEJEZÉS .............................................................................................................................................. 71 8. ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ............................................................................................. 74 9. IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................... 75 10. FÜGGELÉK…………………………………………………………………………… .……………. ...78

3


1. Bevezetés

A rendszerváltást követően éveken át a közép-kelet-európai térség éllovasának tartották Magyarországot, mivel részesedése a régióba érkező külföldi működőtőkéből jóval meghaladta a szomszédos országok részesedését. Hazánk vonzereje azonban az 1990-es évek második felétől kezdve fokozatosan csökkent. Napjainkban pedig, s főként az elmúlt két évben, ez a negatív tendencia felerősödni látszik. A Magyarországon megtelepedett nagy multinacionális vállalatok sorra jelentik be racionalizáló szándékaikat: egymást követik a gyárbezárások és a létszámleépítések. Számomra a szakdolgozat témája kiemelten aktuális, ugyanis lakóhelyem, Körmend azon térségek egyikéhez tartozik, melyek foglalkoztatási szempontból különösen kritikus helyzetbe kerültek a külföldi cégek már két éve tartó leépítései miatt. Szakdolgozatom megírásával arra törekedtem, hogy egy átfogó képet adjak a külföldi beruházások magyarországi alakulásáról, változásáról. Épp ezért a témával foglalkozó szakkönyvek és számos újságcikk felhasználásával nemcsak a jelenlegi helyzetet elemzem, hanem folyamatában mutatom be a külföldi működőtőke mozgását hazánkban a XIX. századtól egészen 2004 elejéig bezárólag. Kitérek a nemzetközi helyzet taglalására is, mivel a világgazdaságban megfigyelhető elhúzódó recesszió például, mint majd a dolgozatban látható lesz, jelentős mértékben érinti a magyar gazdaságot is. A folyamat egészét áttekintve előkerülnek azok a tényezők, melyeknek köszönhetően csökkent a befektetői kedv hazánkban. A negatív irányú változást előidéző okok ismeretében pedig lehetőségem nyílik arra, hogy összegezve azokat, javaslatot tegyek a magyarországi befektetéseket hátrányosan érintő folyamat megfordítására, vagy legalábbis annak mérséklésére.

4


2. A külföldi működőtőke fogalma, típusai

Mielőtt rátérnék a külföldi működőtőke-beruházások elemzésére, fontosnak tartom néhány, a témához szorosan kapcsolódó fogalom definiálását. A nemzetközi tőkemzogásoknak köszönhetően a kevésbé fejlett gazdaságok is hozzájuthatnak a hiányzó tőkéhez, modern technológiához, vállalkozói ismeretekhez, melyek felgyorsíthatják számukra a felzárkózási folyamatot. Épp ezért a működőtőkét a világgazdaság motorjának is szokás nevezni. 1

A nemzetközi tőkemozgásoknak alapvetően két formája különböztethető meg:

a tulajdonszerzéssel nem járó,

valamint a tulajdonszerzéssel járó tőkemozgások.

A tulajdonszerzéssel nem járó nemzetközi tőkemozgások közé elsősorban a nemzetközi hitelezés különböző formái valamint a vissza nem térítendő nemzetközi segélyek, míg a tulajdonszerzéssel járó tőkemozgások körébe a nemzetközi beruházások különböző fajtái tartoznak. A következőkben a nemzetközi tőkemozgások közül a tulajdonszerzéssel járó nemzetközi beruházásokkal fogok foglalkozni. A tulajdonszerzéssel járó külföldi beruházásoknak két fő típusa ismert:

a külföldi portfolió beruházások, és

a közvetlen külföldi tőkeberuházások (foreign direct investment – FDI), amelyeket külföldi működőtőke-beruházásoknak is szokás nevezni.

1

Árva László: Külföldi tőkeberuházások Közép-Kelet-Európában. KJK, Budapest, 1995

5


Portfolió-beruházások esetén a beruházó külföldi állampapírokat vagy vállalatok által kibocsátott értékpapírokat vásárol, de nem törekszik arra, hogy tulajdonjogát a külföldi vállalat ellenőrzésére használja fel. A közvetlen külföldi beruházások vagy működőtőke-beruházások esetében a befektető azonban a külföldi vállalatban szerzett tulajdonjogot az illető vállalat feletti ellenőrzés megszerzésére kívánja használni. A portfólió-beruházások elsőrendű oka tehát a megtakarítások jövedelmező befektetése, míg a működőtőke-befektetések esetében a jövedelmező befektetés mellett a külföldi vállalatok feletti részleges vagy teljes kontroll révén egyéb célokat is el kíván érni a befektető. Ilyen cél lehet például a helyi olcsó munkaerő hasznosítása, a biztos beszállítói kapcsolatok kialakítása, vagy egy zárt piacra való behatolás is motiválhatja a beruházásokat. Mivel szakdolgozatom témája a működőtőkéhez kapcsolódik szorosan, ezért most - a portfolió-beruházásokat félretéve - a közvetlen külföldi tőkeberuházások típusait elemzem részletesen. A közvetlen külföldi beruházások (vagy működőtőke-beruházások) formájuk szerint négy csoportba sorolhatók:

új vállalat alapítása külföldön (zöldmezős befektetés),

már létező külföldi vállalat ellenőrzését biztosító tulajdonrész felvásárlása, illetve egyesülés (mergers and acquisitions - M&A, beleértve a privatizációt is)2,

3

külföldi vállalat nyereségének újrabefektetése,

hitelezés vagy alaptőke emelés az anyavállalat és külföldi leányvállalata között.

Árva László és Diczházi Bertalan elmélete szerint a típusait tekintve a működőtőke lehet:

hagyományos gyarmati típusú,

külkereskedelem teremtő, illetve

külkereskedelem helyettesítő beruházás.

2

A rendszerváltás után a közép-kelet-európai térségben gyakran a privatizáció keretein belül került sor a külföldiek által végrehajtott felvásárlásokra. 3 Árva László-Diczházi Bertalan. A külföldi működőtőke-beruházások fajtái. Világgazdaság. 1998/I.27.

6


A hagyományos gyarmati típusú beruházás a fejlett országokból a fejlődő térségbe irányuló legősibb működőtőke-beruházási forma. E beruházások általában csak egyetlen egzotikus termék (gyémánt, elefántcsont, kőolaj stb.) kitermelésére jönnek létre, minden további feldolgozásra a fejlett országokban kerül sor. Jellemzője, hogy főként a kitermelőiparba vagy a mezőgazdaságba irányul, a gazdaság egészétől elszigetelt marad, vagyis nem indukál általános gazdasági fellendülést a beruházást fogadó országban. Amíg a gyarmati típusú beruházások kifejezetten a nyersanyagszerzésre (a fejlett országokból a fejlődő országokba) irányulnak, addig a külkereskedelem helyettesítő működőtőke mindenekelőtt a piacszerzésre koncentrál, és jellegzetesen a fejlett országok, még pontosabban a fejlett térségek, nevezetesen Észak-Amerika, Európa és Japán között áramlik, s e beruházások célja valójában mindenekelőtt a piacszerzés. E piacszerző beruházásokat elsősorban a többi fejlett ország által alkalmazott kereskedelmi korlátozások (vámok, kvóták) hívták életre. Ezen beruházások révén a beruházók igyekeznek megkerülni azokat a vám- vagy kvótajellegű, vagy egyéb korlátokat, amelyekkel a fejlett országok próbálják védelmezni hazai termelésüket. E külföldi beruházásokat éppen ezért külkereskedelem helyettesítő beruházásoknak is nevezik, hiszen általuk a külföldi vállalat tulajdonképpen ugyanazt akarja elérni, mint amit korábban exporttal sikertelenül igyekezett megvalósítani, vagyis meg kívánja hódítani a célország piacát. Továbbá szólni kell a külkereskedelem teremtő beruházásokról, melyek a fejlett országokból a fejlődő országokba irányulnak, és alapvető indoka az, hogy a fejlődő térségekben a termelési tényezők költségei, mindenekelőtt a munkabérek, jóval alacsonyabbak, mint a fejlett országokban, továbbá jelentős kedvezményekhez is hozzájuthatnak a befektetők. Ezen erős vonzerő miatt a hetvenes évektől kezdve mind nagyobb mértéket öltött a feldolgozóipari termelés fejlett országokból fejlődő térségekbe történő kitelepítése, amelyet egy japán közgazdász tiszteletére sokan Kojima-típusú beruházásoknak, vagy másképpen külkereskedelem teremtő beruházásoknak is neveznek. S valóban jogos külkereskedelem teremtésről beszélni, mivel a nagy nemzetközi vállalatok a kedvező termelési tényezők miatt egyre nagyobb mértékben telepítik ki a termelésüket a fejlődő országokba, de elsősorban nem azért, hogy a helyi piacot lefedjék termékeikkel, mint ahogy az a piacvásárló/külkereskedelem helyettesítő beruházások esetében történik, hanem sokkal inkább azért, hogy a fejlődő országokban olcsón megtermelt termékeket visszaszállítsák a fejlett térségbe, így hozzájárulnak a fogadó ország exportjának 7


növekedéséhez. Ily módon bővül a világ külkereskedelmi forgalma, erre utal e típus elnevezése is. Azonban a külkereskedelem teremtő beruházás esetén a célország általában fejletlen ipari gépek, berendezések és technológia terén, ezért a beruházás első szakaszában jellemzően nagymértékben emelkedik az import. Majd a termelés beindulásával az export jóval meghaladhatja az importot a fogadó országban, hozzájárulva a fejlődő ország külkereskedelmi mérlegének aktívumához. Azonban a termeléskitelepítő beruházások maguk is két nagy alcsoportba oszthatók, s ezen alcsoportok igen eltérő hatást gyakorolnak a fogadó országok gazdaságára. A „klasszikus” Kojima-beruházások nyomán rendszerint egyre nagyobb lesz a hazai beszállítói arány a külföldre kitelepített termelésen belül, s ez igen fontos technológiatranszfer hatást jelent. Hatására jelentősen nő a foglalkoztatás nemcsak az újonnan létrehozott külföldi beruházásokban, hanem a beszállítói körben is. A termeléskitelepítő beruházások másik típusát a „nem szervesen beilleszkedő átültetések” jelentik. E beruházások jellemzője, hogy ezek nem támaszkodnak helyi beszállítókra, hanem minden nyersanyagot és félkész terméket a külföldön lévő anyavállalatból importálnak, és minden terméket az anyavállalatnak is szállítanak vissza. Ebben az esetben csak arról van szó, hogy például az olcsó munkabérek miatt egy vállalat egy részét mintegy kivágták és átültették egy másik országba, de ott az nem illeszkedett be szervesen a célország gazdaságába, hanem megmaradt elkülönült egységnek. Végezetül megemlítek két további működőtőke-beruházási elméletet Dunningtól illetve Vernontól. Dunning ún. eklektikus elméletében arra tett kísérletet, hogy a működőtőke-áramlás bizonyos vonásait legjobban magyarázó elméletek részeit egybeolvassza, számos tényező együttes hatását figyelembe véve elemzi a külföldi beruházásokat. Az elmélet aláhúzza, hogy a működőtőke-kivitel esetében rendszerint több tényező hatása motiválja a beruházók döntéseit.

4

Ezek alapján Dunning a beruházásokat négy csoportba sorolta: a helyi

erőforrásokat kiaknázó, a piacorientált, a hatékonyságnövelő és a stratégiai előnyöket érvényesítő beruházásokra.

4

Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági

Szemle, 1997/06.

8


1) Helyi erőforrásokra építő külföldi befektetések. A beruházó a termelési tényezők (nyersanyag, munkaerő, speciális ismeret, technológia) költségeiben nemzetközileg meglévő különbségeket kihasználva kívánja versenyképességét növelni. Az ilyen befektetések által előállított termék általában exportra kerül. 2) Piacorientált befektetések. A piacorientált beruházó célja a fogadó ország és közvetlen környezetének ellátása termékeivel. A beruházókat jellemzően öt körülmény késztetheti ilyen jellegű befektetésre: a) A főbb szállítók, illetve vevők követése. A befektető azokban az országokban létesít kapacitásokat, ahol a legfontosabb vevői, illetve szállítói vannak. Ezzel nemcsak a folyamatos üzletmenetet biztosítja, de piaci részesedését is növeli. b) A szállítási és egyéb termelési költségek megtakarítása a helyi piacok ellátása esetén. c) Az élesedő konkurenciaharc, a piacról való kiszorulás veszélye. A globális piaci verseny, a konkurensek miatt arra kényszerülhet a vállalkozás, hogy egy adott, fontosnak tekintett piacon megjelenjen. d) Az előállított termékek helyi igényekhez való igazítása, illetve speciális, csak azon a helyen rendelkezésre álló termelési tényezők bevonása (például az adott piacon megszokott alapanyag felhasználása). e) A

fogadó

ország

által

alkalmazott

korlátozó,

illetve

diszkriminatív

kereskedelempolitika (például magas vámok, a behozatal adminisztratív megkötése, a helyi termelés preferálása különböző támogatásokkal) kivédése. 3) Hatékonyságnövelő befektetések. Már létező piacorientált, illetve helyi erőforrásokra építő

beruházások

racionalizálása,

versenyképességének

növelése,

pótlólagos

befektetések (például a profit visszaforgatása) révén. 4) Stratégiai előnyöket érvényesítő befektetések. Ennek keretében külföldi vállalatokat vásárolnak meg saját hosszú távú stratégiai céljaik elérésére, főleg nemzetközi versenyképességük fenntartása, növelése érdekében. A befektetések fenti sorrendje nagyjából időbeli sorrendet is jelent. Az erőforrás- és piacorientált befektetések általában első, bemutatkozó beruházások. A hatékonyságnövelő, illetve stratégiai célt követő befektetések pedig pótlólagos jellegűek. A nemzetközi működőtőke áramlásában az elmúlt években az utóbbiak térnyerése figyelhető meg, 9


elsősorban a fejlett országok túlsúlya miatt. Az 1990-es évek elején megnyílt kelet-európai piacokra kezdetben jelentős mennyiségben érkezett erőforrás-, illetve piacorientált befektetés. Napjainkban már ezen térségben is rendkívül gyorsan megkezdődtek a hatékonyságjavító és a stratégiai beruházások. Ugyanakkor a Vernon által megfogalmazott a működőtőke-kivitelt a termékciklussal összekapcsoló elmélet szerint amint egy termék kezd elavulni, ahogy halad előre az életciklusban, úgy kerül sor egyre inkább termelésének fejletlenebb, olcsóbb munkabérű országokba való kihelyezésére. Látható, hogy számos olyan elmélet született, amely megpróbálta feltárni a tőke mozgásának törvényszerűségeit, különböző típusokba sorolva őket. A következő fejezetben a fent említett elméletek közül kiragadom az Árva-Diczházi-féle befektetési típusokat és ezeken keresztül szemléltetem a külföldi beruházások alakulását a világban.

10


3. A külföldi beruházások alakulása a világban

A gazdaság alapvető kérdése, hogy miként lehet -a termelési erőforrásokat (például nyersanyagok), -a munkaerőt, -a tőkét a lehető legelőnyösebben kombinálni egy adott helyen (ahol a termelés folyik), s hogyan lehet az ott megtermelt termékeket a legolcsóbban eljuttatni a megfelelő vásárlóerővel rendelkező végső fogyasztókhoz. A klasszikus megoldást az jelenti, ha a termelés minden alapvető tényezője, vagyis a tőke, a munkaerő, a nyersanyag és a piac is egyazon helyen található, hiszen ilyenkor a szállítási költségek teljes mértékben kikapcsolhatók. Amíg a szállítás fejletlen volt, s ennek következtében drága, addig valóban minden közösség igyekezett ezt a megoldást választani, vagyis a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel előállítani a saját szükségleteiknek kielégítésére szolgáló termékeket. Azonban amint a szállítás technikája fejlődésnek indult, igen hamar sor került a rendelkezésre álló termelési tényezők eltérései miatt a termelés földrajzi specializálódására, s a megtermelt termékeknek a nagyobb távolságokra lévő piacokra való eljuttatására. Elsőként a hajózás fejlődése jelentett nagy előrelépést a termelési tényezők mozgatásában, mivel hajóval viszonylag rövid időn belül nagy távolságokra jelentős mennyiségű rakományt lehetett szállítani. Ehhez jött még, hogy a nagy felfedezők hajóikon olyan tájakra juthattak el (például Amerikába, Indiába), melyek gazdagok voltak különleges nyersanyagokban, s ezekhez ráadásul olcsón szerezhették be a bennszülöttektől. Így – a XV. századtól kezdődően - megindult az „öreg kontinens” és a világ eddig ismeretlen részei közti kereskedelem. A kontinensek közti kereskedelem a XVII. századra olyan méreteket öltött, hogy a kereskedők társaságokba tömörültek, melyek közül a legismertebbé az angol, a holland és a francia Kelet-indiai Társaság vált. Ezek a kereskedelmi társaságok gyakran a gyarmati

11


kereskedelemre vonatkozó monopóliumokkal és privilégiumokkal is rendelkeztek, így jelentősen hozzájárultak országaik gyarmatbirodalmának kiépítéséhez. Így a világ gazdasági egységesedésének első nagy mozgatóerejét a termeléshez felhasznált anyagok és a megtermelt termékek külkereskedelmének folyamatos bővülése jelentette a szállítási költségek függvényében. Továbbá a termelési tényezők optimális egyesítése érdekében– és hosszú ideig szinte egyedülálló módon – a munkaerő nemzetközi mozgására is sor került, amely kezdetben a rabszolga-kereskedelem, majd a kivándorlás formájában valósult meg.5

3,1. A „kezdetektől” a két világháborúig

A külföldi tőkekivitel első nagy korszaka, vagy első nagy hulláma tulajdonképpen a XVIII. század második felétől egészen az I. világháború időszakáig tartott. Ebben az időszakban a fejlett ipari országok (elsősorban Anglia, kisebb mértékben Franciaország, illetve a XX. század első évtizedétől az USA) működőtőke-kivitele alapvetően a nyersanyagokban gazdag gyarmatok, illetve félgyarmati területek felé irányult. A gyarmati területek felé irányuló hagyományos gyarmati típusú tőkekivitelt az a szükségszerűség hívta életre, hogy a gyarmati területek olyan, másutt fel nem lelhető nyersanyagokkal rendelkeztek, amelyek kitermelésére egyre nagyobb igény jelentkezett a mind jobban iparosodó centrum-országokban (főként Európa fejlett nyugati részén, majd a XIX. század közepétől kezdve egyre inkább az USA-ban is). Ennek a működőtőkekivitelnek az volt a sajátossága, hogy elsősorban a kitermelő iparba vagy a mezőgazdaságba irányult. A gyarmati típusú tőkekivitel hatása a fogadó ország gazdaságára minimális: ez a hatás rendszerint csak a tőkekivitel által érintett kitermelő ipari vagy mezőgazdasági ágazatra korlátozódott, s a fogadó ország gazdaságának egészétől elszigetelt maradt, s ennek következtében nem is indukált gazdasági fellendülést a beruházást fogadó országban. 5

A rabszolgaság, mely az ókorban hadifoglyok ejtése kapcsán alakult ki, és az akkori kultúra gazdasági alapját jelentette, a 16. században ismét jelentős tényező lett. Ugyanis Amerika cukor- és gyapotültetvényeire olcsó munkaerőt jelentő afrikai fekete rabszolgák szállítása indult meg tömegesen. Ezzel kezdődőleg a rabszolgaság még hosszú időn át fontos szerepet tölthetett be a gazdaságban, mivel az eltörlésére irányuló mozgalom (az abolicionizmus) csak a XIX. században vette kezdetét.

12


A gyarmati típusú működőtőke kivitel korszakában a gyarmati tőkekivitel mellett megjelent egy másfajta működőtőke-kivitel is, az előző fejezetben már említett, ún. külkereskedelem teremtő működőtőke. Ez a működőtőke-kivitel Nyugat-Európából a keleteurópai térségek felé irányult, s nem csak a kitermelő ipari ágazatokra koncentrált, hanem a tőkeimportőr országok feldolgozóiparára, a szolgáltató ágazatokra és infrastruktúrájára is, s közvetett hatásait tekintve e gazdaságok egészét érintette. A kelet-európai országok egy részébe (azon belül is elsősorban Ausztria-Magyarországra) irányuló működőtőke-kivitel a XIX. század második felében jelentős mértékben eltért mind okait, mind következményeit illetően a gyarmati típusú működőtőke-kiviteltől. A gyarmati típusú működőtőke-kivitellel szemben a Kelet-Európába irányuló tőkekivitel nem valamely másutt nem előforduló nyersanyag kiaknázására, hanem az iparosodás útjára lépő, munkaerőben gazdag, de tőkében szegény kelet-európai térségben rejlő lehetőségek felismerése után indult el. Ezt a tőkekivitelt egyszerre vonzotta mind az olcsó munkaerő, mind a gyorsan bővülő helyi felvevőpiac. Az okok mellett ennek a tőkekivitelnek a hatása is különbözött a gyarmati típusú tőkekiviteltől, mivel a Kelet-Európába irányuló működőtőke-exporttal szükségképpen

együttjáró

technológiatranszfer,

valamint

a

vállalkozói

és

vállalatvezetési ismeretek átadása komoly lökést adott ezen országok gazdasági fejlődésének. Az I. világháború politikai megrázkódtatásai nyomán a működőtőke-kivitel nemzetközi folyamata jelentős mértékben visszaesett. A két világháború között – mindenekelőtt az 1929-33-as nagy gazdasági válság hatására – ugyan a korábbi időszakhoz képest igen jelentős hullámzást mutatott a működőtőke nemzetközi áramlása, alapvetően mégis a korábbi struktúráját követte. A tőkekivitel nagyobb része gyarmati típusú tőkekivitel volt, míg egy kisebb, de nem elhanyagolható hányadát a Kelet-Európába irányuló működőtőkekivitel tette ki. A II. világháború során a nemzetközi működőtőke beruházások árama újból megtorpant, majd annál nagyobb erővel indult el ismét.

13


3.2. A II. világháború után bekövetkező változások a működőtőke áramlásában

A II. világháború után az USA felajánlotta segítségét Európa újjáépítéséhez és a gazdasági fejlődéséhez.

Az

e

célból

kidolgozott

Marschall-terv

alapján

áruszállításokat,

megrendeléseket és (részben vissza nem fizetendő) hiteleket irányoztak elő. A szovjet befolyás alatt lévő országok (köztük Magyarország is) azonban a Nyugatról jövő segítség minden formáját elutasították. Ezzel együtt kelet-európai országok felé irányuló külkereskedelem teremtő működőtőkekivitel a világháború után ezen országok bezárkózása miatt teljesen megszűnt, s a hagyományos gyarmati típusú tőkekivitel mellett először csak kisebb mértékben, majd mind nagyobb volumennel megjelent a korábban inkább csak kivételnek számító fejlett országok

közötti

működőtőke-kivitel,

amelyet

külkereskedelem

helyettesítő

működőtőkének is szoktak nevezni.6 Az 1950-es évek második felétől kezdve azután mindinkább a fejlett országok, azon belül is elsősorban az USA és az Európa közötti működőtőke-kivitel vált meghatározó volumenűvé. Az 1960-as évek során a fejlett országok közötti működőtőke-áramlás Mundell szerint válasz volt azokra a protekcionista lépésekre, amelyeket a fejlett piacgazdaságok alkalmazni kezdtek ezekben az években. A termékek és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó mennyiségi korlátozások ugyanis viszonylag könnyen megkerülhetők a vámhatárokon belül létrehozott, mintegy trójai falószerű leányvállalatok útján, amelyek ezt követően már mint belföldi termelők – a külföldi termékekre korábban megállapított kvótákat figyelmen kívül hagyva – értékesíthetik termékeiket. (A mennyiségi korlátozások veszélye a későbbiekben, az 1970-es és 1980-as évek során is fokozott mértékben késztette ilyen jellegű tőkekivitel folytatására a fejlett országokat.) Összegzésként elmondható, hogy amíg a fejlett országok közötti működőtőke-forgalom jelentős élénkülésen ment át a II. világháború után, addig a fejlődő országokba kihelyezett tőke részaránya csökkent az összes működőtőke-kivitelen belül, mivel ezen országokban egy erős gazdasági protekcionista-nacionalista hullám volt megfigyelhető, amely jelentős államosításokat vont maga után – kizárva ezzel a külföldi befektetők megjelenését a hazai gazdaságban. 6

A Mundell által kidolgozott elméletben a működőtőke-beruházások elsősorban a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó tényezők megkerülését célozzák, s így végső soron a működőtőke-kivitel a javak és szolgáltatások kereskedelmét helyettisíti.

14


3.3.Újabb jelentős változások az 1970-es évektől kezdődően

Az 1970-es és az 1980-as évek egyrészt a működőtőke-kivitel gyors növekedését, másrészt földrajzi szerkezetének újabb átalakulását hozták magukkal. A külföldi működőtőke-beruházások felgyorsult növekedése több tényező együttes hatására következett be. Ezek között nyilvánvalóan fontos szerepet játszott a közlekedés, a hírközlés és a számítástechnika forradalma, amely egyre olcsóbbá és gyorsabbá tette a szerteágazó nemzetközi vállalatrendszerek hatékony irányítását és szervezését. Emellett elősegítette a nemzetközi működőtőke-áramlás felgyorsulását az 1960-as években kibontakozott államosítási hullám lecsendesülése, majd az 1980-as években a privatizálási folyamatok világméretű kibontakozása is. Mindezek a fejlemények erősen összefüggnek azzal, hogy az 1960-as és az 1970-es években a fejlődő országok által követett nacionalista gazdaságpolitika sok helyütt nem bizonyult eredményesnek, sorra bebizonyosodott az állami fejlesztések és beruházások gazdaságtalan volta, ami sok fejlődő ország esetében az állami fejlesztésekhez felvett külföldi hitelek visszafizethetőségének lehetetlenné válását és nem egy ország esetében jelentős adósságválság kialakulását eredményezte. Számos fejlődő országban a visszafizethetetlen külföldi adósságok kérdésének megoldásához úgy látszott, hogy az egyetlen járható utat az állami termelő vagyon privatizációja nyomán remélt költségvetési bevételek kínálják. A működőtőke-beruházások volumenének emelkedése mellett az 1970-es évek elejétől kezdve a működőtőke-kivitel szerkezetében további lényeges új fejleményként volt megfigyelhető, hogy Európa és Észak-Amerika mellett Japán is lassan megjelent tőkeexportőrként a nemzetközi porondon, s az 1970-es évek közepétől kezdve tőkeexportja egyre nagyobb mértéket öltött. Ugyanezen időszak alatt az USA működőtőke-kivitele jóval mérsékeltebb növekedést mutatott. Az Európai Gazdasági Közösségből származó működőtőke-beruházások növekedési üteme ugyan az 1970-es és az 1980-as években felülmúlta az USA-ból kihelyezett működőtőke növekedési ütemét, de elmaradt a japán működőtőke-export példátlanul gyors növekedésétől. Ennek megfelelően alakult a külföldre kihelyezett működőtőke állománya is. Bár az 1980-as évek végére a korábbi nagy tőkekihelyezései következtében az USA és Nagy-Britannia megtartotta első helyét, az 1980-as évek során gyorsan növekvő működőtőke-kivitel következtében azonban Japán a kihelyezett külföldi működőtőke-beruházás állományát tekintve 1990-re szorosan 15


felzárkózott e két ország mögé. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy míg az Európai Gazdasági Közösség országai, illetve az USA egyszerre voltak tőkeexportőrök, illetve a tőkeexport célországai, addig Japán elsősorban csak mint tőkeexportőr játszott egyre nagyobb szerepet, tőkeimportőrként azonban továbbra is jelentéktelen maradt. A többi tőkeexportőr ország erre hivatkozva egyre hangosabban vádolta protekcionizmussal. A működőtőke-kivitel másik új sajátossága az 1970-es évek elején az volt, hogy a fejlett területek közötti, a külkereskedelmi akadályok megkerülését célzó külkereskedelem helyettesítő működőtőke-kivitel, illetve az elmaradt országokba irányuló hagyományos gyarmati típusú működőtőke-kivitel mellett ismét megjelent a fejlett térségekből a fejlődő országok feldolgozóiparába irányuló, s ott jelentős fejlődést indukáló tőkekivitel is. Ez – amint már korábban említettem - a XIX. század végén, a XX. század elején a Kelet-Európába irányuló nyugat-európai tőkekivitelt jellemezte, de az 1920-as évektől kezdve jelentős mértékben visszaszorult. Ez a fajta tőkekivitel az 1970-es évek elején a legjelentősebben a délkelet-ázsiai országok (Tajwan, Hong Kong, Szingapúr) felé irányuló japán működőtőke-kivitelben öltött testet, de a latin-amerikai országokba irányuló észak-amerikai tőkekivitelben is egyre több ilyen vonás jelentkezett.7 Hasonló típusú külkereskedelem teremtő tőkekivitel indult meg ekkoriban a nyugat-európai centrum országokból az európai periféria felé is. Az 1960-as évektől kezdve nemcsak a működőtőke-kivitel területi megoszlása, hanem ágazati szerkezete is jelentősen módosult. A legfontosabb változást a tercier szektorba bevitt működőtőke súlyának lassú növekedése jelentette. A fejlett országok közötti működőtőke-áramlás az 1960-as évek elején mintegy 20 %-ban a kitermelő ágazatokba és a mezőgazdaságba, 65 %-ban a feldolgozóiparba és 15 %-ban a szolgáltatások felé irányult. A fejlődő országok esetében 30 %-ot tettek ki a primer ágazatoknak jutó beruházások, 60 %-ot a feldolgozóipar, illetve 10 %-ot a szolgáltató ágazati beruházások. Az 1970-es évek elején az összes működőtőke-bevitelen belül a tercier szektorba a külföldi beruházások 20 %-a, az 1980-as évek elején már 25 %-a, az 1990-es évek elején pedig már több mint 30 %a jutott. A fejlett országokba irányuló tőkebevitel esetében még határozottabban A jelenség annyira jellemzője volt az 1970-es évek elején a japán működőtőke-kivitelnek, hogy több kutató sajátos japán modellt látott benne, és hosszú ideig a jelenség egyik első leírójáról Kojima-típusú tőkekivitelnek nevezték az ilyen fajta külkereskedelem teremtő működőtőke-kivitelt. Kojima úgy vélte, hogy a termelési tényezők országonként eltérő árai váltják ki a működőtőke-kivitelt, amely a tőkével ellátott, de munkaerőben szegény, s így drágább munkabérű országokból a tőkeszegény, de olcsó munkaerőnek bővében levő országok felé mozog.

7

16


bontakozott ki ez a tendencia, és az 1990-es évekre a fejlett országok szolgáltató szektorába beruházott külföldi működőtőke aránya meghaladta az ezen országokba áramló összes külföldi tőke 50 %-át, miközben a kitermelő ágazatokba, illetve a feldolgozóiparba jutó beruházások aránya ennek megfelelően visszaesett.

3.4. Az 1980-as és az 1990-es évek

A működőtőke-kivitel igen érzékenyen reagál a gazdasági élet hullámzásaira. Ez megfigyelhető volt az 1980-as évek elején is, amikor a termelés visszaesése következtében átmenetileg kissé lassult a tőkekivitel, majd az évtized második felében, amikor a világgazdaság ismét fellendülő szakaszába került, újból jelentős növekedést mutatott évente. Az 1990-es évek elején ismét visszaesés következett be a világgazdaságban, s ezt azonnal követte a tőkekivitel alakulása is. Ezen időszakban elsősorban a fejlett országok egymás közötti működőtőke-exportja csökkent jelentős mértékben, míg a gazdasági válságtól nem, vagy csak kisebb mértékben sújtott fejlődő országok felé irányuló tőkeexport dinamikusan fejlődött tovább. A fejlett országok közül a válságból leggyorsabban kilábaló USA-n kívül mindegyik korábbi nagy tőkeexportőr működőtőke-kivitele visszaesett az 1990-es évek elején. 1994 után az európai országok tőkekivitele is lassan növekedésnek indult. Az USA esetében 1994 után is látványosan nőtt a tőkekivitel. A gazdasági válságból kilábalni nem tudó Japánban azonban nem figyelhető meg a működőtőke-kivitel látványos emelkedése. Jelentősen átalakult 1985 után a működőtőke-export jellege, földrajzi szerkezete és módosult a tőkekivitel ágazati megoszlása is. A földrajzi változások között fontos fejleményt jelent, hogy míg az 1970-es évek elején még igaz volt, hogy a Japánból kiáramló működőtőke elsősorban a környező fejletlen térségekbe irányult, addig az 1980-as évektől kezdve Japán tőkekivitelében is egyre nagyobb szerepet kapott a fejlett országokba

17


irányuló,

külkereskedelem

helyettesítőnek

nevezett,

a

kereskedelmi

akadályok

8

megkerülését célzó tőkekivitel.

Fontos új fejleményt jelentett a működőtőke-áramlás földrajzi megoszlásában, hogy a II. világháború óta a működőtőke-kivitel áramlásból gyakorlatilag teljesen kimaradó közép-kelet-európai országok felé is megindult 1990 után a működőtőke-export, sőt az első külföldi működőtőke-beruházások már 1987-1988 körül megjelentek a térségben. A közép-kelet-európai térség mellett az ázsiai országok, mint Kína és Vietnám is egyre több külföldi működőtőkét vonzottak. Mind Vietnámban, mind Kínában jelentős erőfeszítéseket tettek a külföldi működőtőke-import előmozdítása érdekében, s e lehetőségekkel a hongkongi, a japán és az amerikai tőke nagymértékben élt is. A távolkeleti volt szocialista országokba áramló külföldi működőtőke dinamikája oly méreteket öltött, hogy már akkoriban fennállt annak a veszélye, hogy nem Közép-Kelet-Európa, hanem Kína lesz az elkövetkező években a nemzetközi működőtőke-beruházások új fő célja. A nemzetközi tőkekivitel szerkezeti átalakulásának fontos vonása, hogy folytatódott a tercier szektor részarányának dinamikus növekedése, mindenekelőtt a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások terén, s ez a fajta tercializálódás napjainkban is tart.

3.5. Az FDI-Triád

Az 1980-as évek második felétől egyre inkább megerősödött a külföldi működőtőkeáramlás földrajzi szerkezetének sajátos háromszög formája, az „FDI-Triád”. Ha az 1980-as évek második felének, az 1990-es évek elejének működőtőke áramlási térképét megrajzoljuk a nagy régiók között, akkor látható, hogy a működőtőke-mozgásokon belül egyrészt az USA – Európa - Japán közötti, a szakirodalomban röviden Triád pólusai

8

Ez nem is meglepő, hiszen az USA és a Közös Piac éppen Japánnal szemben alkalmazta nagymértékben a

mennyiségi korlátozásokat. Végső soron tehát az 1980-as évek II. felére, az 1990-es évek elejére a japán tőkekivitel struktúrája lassan hasonlatossá vált az európai és az észak-amerikai tőkekivitel szerkezetéhez.

18


közöttinek nevezett tőkemozgások, másrészt a Triád csúcsai és a körülöttük kialakult perifériaterületek közötti tőkemozgás jól megkülönböztethetőek egymástól. A Triád pólusai közötti tőkeáramlás az

1970-es évek eleje óta az összes külföldi

működőtőke-mozgás több mint 50 %-át adta, s ez az arány az 1990-es évek során is ilyen nagyságrendű maradt. A Triád pólusai közötti, tehát fejlett országból másik fejlett országba irányuló beruházások mellett mind az USA, mind Európa, mind Japán jelentős mértékben folytat külkereskedelem teremtő, vagyis a környező fejletlenebb országokba irányuló működőtőke-kivitelt is, amely elsősorban a periféria országok olcsóbb munkaerejét igyekszik hasznosítani. A külkereskedelem teremtő vagy más néven Kojima-típusú működőtőke-kivitel a világ összes működőtőke-exportjának kb. 25-30 %-át tette ki a XX. század utolsó évtizedében. Az UNCTAD (az ENSZ kereskedelemfejlesztési szerve) jelentése alapján is megfigyelhető, hogy a Triád tagországainak gazdaságába áramló működőtőke aránya 2001-ben is 50 % feletti volt (lásd 1. ábra). 1. ábra A Triád pólusai közötti működőtőke-áramlás 2001-ben (Milliárd USD)

összes kihelyezett működőtőke 1 382

641

191 694

64 24

összes kihelyezett működőtőke

3 172

összes kihelyezett működőtőke

88

300

A Triádba áramló FDI becsült aránya: 68 %

Forrás:www.unctad.org/Templates/webflyer.asp?docid=4022&intItemID=1465&lang=1 19


A Triád pólusai közötti működőtőke-beruházások nagyon sok esetben nem új vállalatalapítás, hanem fúziók, átvételek (akvizíciók) vagy stratégiai szövetségek útján valósulnak meg. Ez természetes is, hiszen egy piacra jóval könnyebb a már meglevő vállalat, s azon keresztül egy már piacra bevezetett márka átvételével behatolni, mint egy piacon jelen nem levő új terméket bevezetni. Ugyanakkor a Triád pólusaiból a perifériaterületek felé irányuló működőtőke-kivitel esetében az új vállalatok alapítása nagyobb szerepet játszik, már csak azért is, mert ezen elmaradt perifériaterületeken rendszerint nem is léteznek olyan vállalatok, amelyek átvehetők lennének. Ez alól csak az 1990-es évek során a közép-kelet-európai, illetve a FÁK országaiba irányuló működőtőkebevitel jelentett kivételt, ahol nagyon sok esetben a tőkeimport privatizáció révén történő átvétel formájában valósult meg.

20


4. A közép-kelet-európai közvetlen külföldi tőkeberuházások

A XIX. század második felétől kezdve jelentős működőtőke-export indult meg Franciaországból, Németországból és Ausztriából Közép-Kelet-Európa felé. Ez a beinduló folyamat jól jött ezen területnek, mivel az iparosítás és modernizáció útjára lépő középkelet-európai országokban a belső felhalmozási lehetőségek messze elmaradtak a gazdaságfejlesztés hatalmas tőkeigényétől. A környező országok közül a XIX. században Csehországba Magyarországhoz képest korábban, Romániába, Lengyelországba, az orosz területekre és a Balkánra pedig hazánkhoz képest valamivel később indult meg a külföldi működőtőke beáramlása. A közép-kelet-európai, többnyire nyugat-európai eredetű finanszírozáson alapuló gazdaságfejlesztési stratégia eredményes volt azokban az országokban, ahol nagyobb mértékben került sor külföldi működőtőke-importra, vagyis ahol a külső finanszírozáson belül a külföldi működőtőke-beruházások domináltak. Ezek a területek AusztriaMagyarország fejlettebb területei (Csehország, Magyarország), valamint Lengyelország és Oroszország fejlettebb nyugati részei voltak. Ugyanakkor azon országokban, ahol a külső finanszírozás alapvetően államkölcsönök révén valósult meg, mint Romániában, Bulgáriában és Szerbiában, ott a külső finanszírozás nagy részét folyó fogyasztás finanszírozására fordították, ami nem segítette elő kellő mértékben a gazdasági növekedés elindítását. Az I. világháború, illetve a gazdasági kapcsolatok szétzilálódása a háborút követő politikai rendezés következtében visszavetette a kelet-európai országokba irányuló külföldi működőtőke-áramlást. Az újonnan függetlenné vált országok a háborút követően nacionalista gazdaságpolitikát kezdtek követni, amelynek során sok esetben államosították a külföldi beruházásokat, különösen a volt ellenséges országok polgárainak tulajdonát, s meggátolták az új külföldi beruházásokat. A háborút közvetlenül követő évek elzárkózó politikája után azonban a külföldi tőke szerepe néhány év átmeneti kiesés után ismét fontossá vált a közép-kelet-európai országok számára. Az 1920-as évek során nem a külföldi működőtőke-beruházások, hanem főként a külföldi hitelfelvétel formája valósult meg, azonban ezeket a külföldi forrásokat nagyon sok esetben pazarló módon használták 21


fel. És bár e hitelek révén emelkedett ugyan a térség országaiban az életszínvonal, de nem került sor a gazdasági modernizálásra és megfelelő exportkapacitások létrehozására. A külföldi hitelek ugyanakkor valószínűleg mégiscsak hozzájárultak a közép-kelet-európai térség gazdasági talpraállításához is, mivel az ezek nyomán konszolidálódott államháztartás és megfékezett infláció előfeltételét képezte az 1930-as évek során ismét lassan meginduló közép-kelet-európai külföldi működőtőke-importnak. A II. világháborút követően Közép-Kelet-Európában egy sajátos, a külső (mindenekelőtt nyugat-európai és észak-amerikai) gazdasági kapcsolatokat elvágni kívánó, a külföldi működőtőke-beruházásokat jogilag megtiltó, a belső fejlesztési erőforrásokat az állam részletes tervezése révén mozgósítani igyekvő gazdasági rendszer alakult ki, s ennek következtében az 1980-as évek közepéig külföldi működőtőke-importról ezen országok esetében gyakorlatilag nem beszélhetünk. A szocialista gazdasági modell válságának elmélyülése az 1980-as évek során azt eredményezte, hogy egymás után egyre több keletközép-európai országban kényszerültek megteremteni a külföldi működőtőke-import jogi feltételeit annak érdekében, hogy így juthassanak hozzá a gazdasági fejlesztéshez otthon továbbra is csak szűkösen rendelkezésre álló tőkéhez, illetve fejlett technológiához és vállalkozói ismeretekhez. Az 1970-es és 1980-as években a bürokratikus engedélyeztetési eljárás, s a 49 %-ban megszabott külföldi tulajdoni limit, valamint a társasági jogban található hiányosságok mellett a külföldi beruházók a szocialista országok esetében

a helyi gazdasági partnerek hiányáról,

a beszállítók megbízhatatlanságáról,

a helyi termékek rossz minőségéről,

a vállalatvezetési ismeretek alacsony szintjéről,

a helyi devizák inkonvertibilitásából fakadó problémákra

panaszkodtak a leggyakrabban. Azonban a működést valószínűleg a helyi pénz konvertibilitásának hiánya, valamint a helyi hatóságok vállalatvezetésbe való beleszólási joga nehezítette a legnagyobb mértékben, amit az is jelez, hogy amint biztosították a külföldi beruházók számára a helyi pénz szabad átváltását, és amint létrejöttek azok a jogi és szabályozásbeli keretek, amelyek nem tették lehetővé a helyi hatósági szerveknek a 22


vegyes vállalatok gazdálkodásába való beleszólást, a külföldi működőtőke-beruházások száma

azonnal

gyors

növekedésnek

indult

a

térségben.

Természetesen

ehhez

nagymértékben hozzájárult az 1990-es évek elején a volt szocialista országokban bekövetkezett politikai fordulat is, amely a beruházói bizalom jelentős megerősítését eredményezte. Bár már az 1980-as évek I. felében nagyjából létrejöttek a kelet-közép-európai volt KGSTországokban a külföldi közvetlen tőkeberuházások jogi keretei, a térségbe (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Románia, Ukrajna) irányuló nyugati tőkeexport csak 1989-1990-ben indult meg jelentősebb mértékben. Jugoszláviában már 1973 óta lehetőség volt külföldi tőkeberuházásokra, de az 1980-as évek során ebbe az országba is viszonylag csekély külföldi működőtőke érkezett. Legelőször Magyarország és Lengyelország felé indult meg a nyugati tőke, s 1989 végén Magyarországon már mintegy 250, Lengyelországban pedig kb. 110 millió USD nyugati működőtőkét fektettek be. A Kelet-Közép-Európában befektetett külföldi működőtőke összege 1989-ről 1990-re 950 millió USD-ról több mint a kétszeresére, 2,1 milliárd USD-ra nőtt, majd 1991 decemberében megközelítették az 5,4 milliárd USD-t. 1992-ben meghaladta a 10 milliárd USD-t, 1993 végére pedig a 16 milliárd USD-t, tehát 1993-at kivéve, amikor lassabb ütemű növekedés volt tapasztalható, évente több, mint megkétszereződött a térségben beruházott külföldi tőke mennyisége. A növekedés kezdetben különösen Magyarország esetében volt látványos, ahol 1990 és 1991 között a befektetett külföldi működőtőke 569 millióról 2,1 milliárd USD-ra nőtt, majd 1992-ben – kissé mérsékeltebb ütemben növekedve – 3,4 milliárd USD-ra, 1993-ban pedig 6 milliárd USD-ra emelkedett. 1994 során azonban megtorpanni látszott a kelet-közép-európai térségbe irányuló külföldi működőtőke-beruházások lendülete. Míg 1993-ban több mint 6 milliárd USD összegű külföldi működőtőke érkezett a térségbe, addig 1994-ben csak mintegy 5,7 milliárd folyt be az országokba. Különösen Magyarország esetében tapasztalható nagy visszaesés, ahol az 1993-as 2,1 milliárd USD-os tőkeimport 1,2 milliárd USD-ra esett vissza.9 Magyarország esetében ez a hanyatlás a térség többi országával ellentétben tartósnak tűnik. A rekordév 1995 volt a régióban, több mint 10 milliárd USD-os összbefektetéssel. Ezt követően elkezdődött a tőkeáramlás folyamatos lassulása Közép-Kelet-Európában. Az öt 9

A visszaesés annak is köszönhető, hogy 1994-ben egyetlen nagyprivatizáció sem történt. Ezek az egyszeri hatalmas bevételek jelentősen torzítják az egyes időszakok eredményeit. Így például a Matáv eladása, amelyből 875 millió USD folyt be, nagy mértékben megemelte az 1993-as végösszeget.

23


élenjáró reformállam – Lengyelország, Magyarország, Csehország, Szlovákia valamint Szlovénia – összesen 8,1 milliárd USD közvetlen külföldi befektetéshez jutott 1997-ben, ami 3 %-os visszaesést jelent az 1996-os szinthez képest. A lassuló tőkeáramlás részben köszönhető volt a térségbeli privatizáció fokozatos lezárulásának, a jugoszláv háborúnak, valamint a dél-kelet-európai és távol-keleti térségek (elsősorban Kína) egyre növekvő népszerűségének. Kérdés, hogy a jövőben ismét fellendül-e a térségbe irányuló működőtőke-import, vagy végérvényesen elfordul a tőke érdeklődése Kelet-Közép-Európáról és továbbvándorol a földrajzilag tőlünk keletebbre fekvő országok felé.

24


5. Magyarország – Kiemelt célpont?

Magyarországon a 1990-es évek elején nagy lendülettel megkezdődött a külföldi működőtőke beáramlása. Kelet-Közép-Európa többi országában is hasonló nyitás ment végbe, de Magyarország nagy előnyt szerzett a piacgazdasági intézményrendszer korábban megkezdett kiépítésével. Rövidesen kialakult az élenjáró országok csoportja, ezek közül is a legtöbb tőkét vonzó három: Magyarország, Lengyelország és Csehország. Magyarország kiugrása a kezdeti időszakban látványos volt, melyhez nagymértékben hozzájárult a privatizáció, a befektetési kedvezmények, a meglehetősen stabil gazdasági, politakai helyzet és az ipari vámszabad területi beruházások lehetősége.

A külföldi működőtőke beáramlása a visegrádi országokba (millió USD)

2. ábra 2.ábra

9000 8000 7000 6000 Csehország

5000

Magyarország Lengyelország

4000

Szlovákia

3000 2000 1000 0 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002

Forrás: Transition Report Update, 2002 május in:Schweizer Iván: Beruházási helyzetkép. Cégvezetés, 2003/2. 25


Az 1990-es évek elejétől a négy visegrádi ország10közül Magyarország és Lengyelország nyújtott jelentős kedvezményeket a külföldi befektetőknek. Magyarország malmára hajtotta a vizet, hogy Lengyelország sokáig a gazdasági visszaeséssel és adósságproblémákkal küzdött, a negatív befektetési környezetet pedig sem a kedvezmények, sem az ország piacának mérete nem tudta kompenzálni. Ugyanakkor hazánkban a kedvezmények mellett egy speciális szabályozás játszott további fontos szerepet a tőkevonzásban: az ipari vámszabad-területeké, mely az 1990-es évek közepétől csábította az exportorientált zöldmezős befektetéseket. Jelentősen befolyásolta a hozzánk beáramló tőke mennyiségét a privatizácó is: például az 1995-ös év, melyben hazánk energiaszektorának privatizálására került sor, kimagasló eredményeket hozott a számunkra. 1996-tól azonban fordult a kocka: a

sokkal

nagyobb

gazdaságú

Lengyelország

vált

éllovassá,

megelőzve

ezzel

Magyarországot a külföldi működőtőke vonzásában. Emellett Csehország és Szlovákia is egyre inkább kezdte behozni a lemaradását. Sőt, 2002-ben már Szlovákia, a régió tőkevonzásban egykor leggyengébb gazdasága is lehagyta hazánkat.11 Összességében a regionális működőtőke-versenyben Magyarország esetében nem egyszeri megingás, hanem tartós lemaradás látszik kirajzolódni. Kezdeti előnyeink kimerültek, a privatizáció lecsendesült, a legnépszerűbb befektetési régióink megteltek. A magánosítás nagyobbik hulláma a régió többi országában ugyanakkor csak most zajlik. Azonban a közvetlen külföldi befektetések statisztikáira alapozott összehasonlításokkal óvatosan kell bánni, mivel egyes országok statisztikai megfigyelése nem mondható egységesnek a közép-kelet-európai régióban. A tényleges magyar tőkeimportot például jelentős mértékben alábecsülik. Ennek fő oka a visszaforgatott nyereség számbavételének a hiánya Magyarországon. Pedig hazánk esetében a korán lezajlott privatizációs folyamatok

10

Az 1991.II.15-i Visegrádi Együttműködést létrehozó országok – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – csoportját hívják visegrádi országoknak. Az együttműködés célja gyorsítani a négy ország demokratikus átalakulását és a piacgazdaságra való áttérését, megteremtve ezzel az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit. 11 Az utóbbi időben látványosan dinamikus fejlődésnek indult szlovák gazdaságban fontos szerep jut az autógyártásnak, mely az ország exportjának harmadát adja. A német Volkswagen után a dél-koreai Hyundai és a francia PSA is Szlovákiába telepíti gyártóbázisát. Az említett vállalatok telephelyválasztását az olcsóbb termelési költségek mellett nagyban befolyásolta, hogy Szlovákiában a közelmúltban radikálisan egyszerűsítették az adórendszert, és javítottak a munkaerő-piaci szabályokon. Továbbá a Hyundai esetében szomszédaink még azt is vállalták, hogy koreai iskolát létesítenek.

26


során betelepedett vállalatok itt megtermelt és újrabefektetett tőkéje válik egyre fontosabb finanszírozási forrássá. 1. táblázat Magyarország Megnevezés

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Kiigazítatlan adatok

kelet-európai

Közé-kelet-európai

működőtőke-

működőtőke-beáramlás összesen

467

639

2 705

4 762

7 086

6 311

14 668

187

311

1 459

1 471

2 339

1 146

4 453

40

48,6

53,9

31,5

33

18,2

30,4

Magyarországi működőtőke-beáramlás

helye a közép-

beáramlásban, 1989-2002

Magyarország százalékos részesedése

Antalóczy-Sass-becsléssel kiigazított adatok

(millió USD és százalék)

Közép-kelet-európai működőtőke-beáramlás összesen

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

15 674

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

5 459

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

34,8

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

13 547

19 113

22 608

25 363

26 563

27 200

26 854

2 275

2 173

2 036

1 944

1 643

2 414

1 487

16,8

11,4

9

7,7

6,2

8,9

5,5

Magyarországi működőtőke-beáramlás Magyarország százalékos részesedése Kiigazítatlan adatok Közé-kelet-európai működőtőke-beáramlás összesen Magyarországi működőtőke-beáramlás Magyarország százalékos részesedése

Antalóczy-Sass-becsléssel kiigazított adatok Közép-kelet-európai

27

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. működőtőke-beáramlás összesen

15 343

21 543

24 548

27 233

28 698

n.a.

n.a.

3 365

3 743

3 776

3 814

3 643

n.a.

n.a.

21,9

17,4

15,4

14

12,7

n.a.

n.a.

Magyarországi működőtőke-beáramlás Magyarország százalékos részesedése

Megjegyzés: a 2002. évi adatok előzetes becslésen alapulnak. Jelmagyarázat: n.a. – nincs adat Forrás: Kalotay Kálmán: Működőtőke – válságban? Közgazdasági Szemle, 2003. január

Történtek kísérletek (például Antalóczy-Sass) a közvetlen beruházások hiányzó elemeinek becslésére, melyek során már figyelembe vették a külföldi tulajdonú vállalatok visszaforgatott nyereségét is. A rendelkezésre álló statisztikákat az Antalóczy-Sass-féle 28


kiegészítéssel módosítva Magyarország régión belüli szerepe bizonyos mértékben javul. A fő – lefelé tartó – tendencián viszont ez sem változtat. Amint azt a 1. táblázat is mutatja, az eredeti adatsor szerint 1991-ig Magyarország egyedül a régióba beáramló működőtőke közel felét vonzotta. 1995-ben hazánk részesedése még mindig 30 % fölötti. Ezután viszont szinte évről-évre csökken, s a 2002-ben már csak 5,5 %-os. A kiigazított adatok 1995 óta állnak rendelkezésre, egészen 2000-ig. E szerint Magyarország 1995. évi részesedése sokkal magasabb: csaknem 35 %-os, majd folyamatosan csökken a 2000. évi közel 13 %-ig. A magyar statisztikákat az új számítási módszer is feljavította. A visszaforgatott jövedelmek beszámítása után Magyarország a térség három legfejlettebb országa közül a lengyeleket megelőzve Csehországot követi a működőtőke célországainak toplistáján. A tőkebeáramlás a hazánkban újrabefektetett tőke figyelembevételével a korábban számoltnál 38 %-kal magasabb és 37 milliárd USD-t tesz ki.12 Az esés tehát – az új számítási módszernek köszönhetően – valamivel mérsékeltebb, azonban mindez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország tőkevonzó képessége fokozatosan csökken.

5.1.Történeti előzmények – A külföldi működőtőke-beruházások alakulása hazánkban a XIX. századtól napjainkig

Magyarországon a szabadságharc leverését követő években azonnal megkezdődtek az első nagyobb osztrák befektetések. Az osztrák mellett a német, a francia és az olasz beruházások játszottak fontos szerepet a magyar gazdaság esetében. Az AusztriaMagyarország területére irányuló külföldi működőtőke-beruházások alapvetően azért váltak lehetővé, mert ez a térség a XIX. század második felétől egyre inkább szervesen integrálódott mind politikailag, mind közlekedési és pénzügyi infrastruktúrájával NyugatEurópába, s az itteni munkaerő színvonala sem volt olyan reménytelenül elmaradott a 12

Egyre kevesebb tőke jut az újonnan csatlakozóknak. HVG, 2004. május 5.

29


nyugat-európai színvonalhoz képest, mint a kelet-európai országok többségében. A külföldi beruházásokat elősegítette a térség politikai stabilitása és a közbiztonság viszonylag megfelelő állapota, valamint az iskolarendszer és szakképzés magas színvonala is. 1867 után a külföldi működőtőke nagyarányú beáramlása figyelhető meg. Mindez annak volt köszönhető, hogy a kiegyezést követően már önálló magyar kormányzati politika az államterületen élő népek érdekeit szolgálta. Törvények soraival teremtették meg a polgári gazdálkodás feltételeit, és kezdetét vette a hazai iparosodás folyamata is. Az iparosodás alapvető tényezőit nagyrészt az állam biztosította a befektetők számára. Többek között felvállalta a megfelelő munkaerő rendelkezésre bocsátását is. Az alapismereteket nyújtó kötelező népiskola után kiépítette az egyetemekre vezető középiskolai rendszert, valamint költségvetési támogatásokkal rendezték az egészségügyi gondozást. Aktív szerepet vállalt az állam az infrastruktúra kiépítésében is, kamatgaranciákat adva a vállalkozóknak. A kamatgaranciáknak köszönhetően vasútépítési láz vette kezdetét, és az infrastruktúra fejlesztésén belül a vasútépítés a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. A századvégig több mint 15 000 km hosszú vasúthálózat épült ki az országban. Továbbá az 1872. VIII. tc., az első ipartörvény – mely teljesen szabaddá tette az ipari vállalkozást – hatását tekintve a tőkét szintén az ipari beruházások felé terelte. A dualizmus idején a magyar kormány által végrehajtott intézkedések és ezen intézkedéseknek köszönhetően az országba áramló külföldi tőke nagyban hozzájárult ahhoz, hogy számos magyar terméket – például az 1873. évi bécsi világkiállításon is nagy sikert aratott Zsolnay-kerámiát és a Magyar Államvasutak Gépgyárában gyártott gőzmozdonyt – európai, sőt világszínvonalon állították elő. Az 1867-1873 közötti időszakban volt a legmagasabb, de az 1900-1913 közötti időszak során már jelentősen lecsökkent az új beruházásokon belül a külföldi működőtőke aránya, s csupán a beruházások 25 %-át finanszírozták külföldi működőtőkével. A külföldi beruházások arányának csökkenése az összes beruházásokon belül azt is jelezheti, hogy a külföldi beruházások által indukált gazdasági fellendülés megteremtette a hazai felhalmozás forrását, s így lehetővé vált a külső finanszírozási források hazai beruházásokkal való kiváltása. A dualizmus ideje alatt a működőtőke-behozatal volt a fontosabb, mivel az ide érkező tőke a hitelezéshez képest nagyobb érdeklődést mutatott a közvetlen ipari és közlekedési befektetések iránt. Ugyanakkor az ezt követő időszak (a két világháború között) csökkenő működőtőke-állományára magyarázat lehet az is, hogy ekkor 30


inkább a hitelnyújtás emelkedik ki, mint a közvetlen beruházásokban megjelenő külföldi vállalkozói tevékenység; ipari alapítások csak szerény számban történtek. A II. világháború követően, amint már korábban említettem, a közép-kelet-európai térség szovjet nyomás alatt lévő országai közül Magyarország is visszautasította a háború utáni újjáépítéshez felajánlott nyugati segélyeket (Marschall-segély). A szocializmus ideje alatt pedig – a rendszer lényegéből következően és a Szovjetunióhoz, illetve a KGST-hez való kényszerű kötöttségek miatt – nem érkezhetett külföldi magántőke a magyar gazdaságba, bár az 1980-as évektől kezdve az állam egyre több „kapitalista” pénzhitelt volt kénytelen felvenni, mivel a szocialista tervgazdálkodás hiányosságai ekkorra már jelentősen megmutatkoztak. A rengeteg külföldi hitelt Magyarország azonban nem volt képes megfelelően felhasználni, mely óriási állami adósság felhalmozódásához vezetett. Az eladósodás is szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás után létkérdéssé vált a külföldi erőforrások Magyarországra vonzása. A külföldi tőke feladata volt az is, hogy segítse a magyar gazdaság újjáépülését a válságból és járuljon hozzá a nyugati példához hasonló, hatékonyan működő piacgazdaság kialakulásához. Magyarországon már 1972 óta lehetőség van működőtőke bevonására, mivel ebben az évben tették meg a külföldi vegyes vállalatok legalizálása felé az első lépéseket. Azonban a meglehetősen bürokratikus és kevésbé vonzó szabályozás sem igazán csábította a tőkeberuházásokat, s csupán 3 vegyes vállalat jött létre 1982-ig. Ekkor egy új, liberálisabb szabályozást fogadtak el a magyar hatóságok, amelynek következtében valóban jelentősen megnőtt a külföldi vegyes vállalatok száma az országban. 1988 végéig 150 vegyes vállalat alakult meg Magyarországon. 1988-ban a társasági törvény elfogadása, majd a külföldi tulajdoni részesedés maximálásának eltörlése valóban kedvező feltételeket teremtett a külföldi beruházások számára, amelyeket 1989-ben a külföldi beruházóknak 5, illetve 10 évre biztosított, bizonyos esetekben 100 %-ot is elérő adókedvezmények tovább javították. 13

A már említett 1988-1989-es liberalizáló törvények gyorsan teret engedtek a külföldi tőke

által alapított zöldmezős beruházásoknak, a privatizációban való részvételnek. Az 1988. évi XXIV. tv. (és módosítása 1990-ben) minden akadályt lebontott a befektetni kívánó külföldi működőtőke-beáramlás elől. Szinte vegyesvállalat-alapítási láz vette kezdetét.

13

Majoros Pál. Magyarország a világkereskedelemben. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 1999.

31


1989-ben 1350, majd 1990-ben kb. 3800 vegyesvállalatot regisztráltak (a befektetett tőke nagysága 1989-ben 300 millió USD, a következő évben 900 millió USD). Az első két év nem hozott csodákat, a magyar gazdaság gondjait nem oldotta meg a tőke, amely kezdetben inkább kisebb, kockázatmentes vállalkozásokba fektetett be, s nem alakította át a magyar ipar szerkezetét, nem emelte a gazdaság versenyképességét. Az áttörés 1991-ben következett be: 1,7 milliárd USD érkezett az országba közel 6000 vegyesvállalat alapítása által. 1991 után egyik évben sem volt 1 milliárd USD alatt a tőkebeáramlás. Eltérően a többi közép-kelet-európai országtól Magyarország már korán áttért a pályáztatásos készpénzes privatizációra. Ezt a formát először hazánk vezette be, és ez jelentős stratégiai előnynek bizonyult. Az eddigi működőtőke-beruházások kb. 60 %-át tették ki a privatizációs vásárlások. 1997-től a zöldmezős beruházások és a már meglévő cégek tőkeemelései, pótlólagos beruházásai jelentősebbek lettek. Az ezredforduló a világgazdasági klímában kedvezőtlen változásokat hozott. E fordulatnak számos összetevője volt. Közülük most egy, a beruházások alakulása szempontjából különösen fontos szálat emelek ki: fokozatosan, majd egyre erősödő mértékben vált nyilvánvalóvá, hogy azok a várakozások, amelyek az informatikai fellendüléshez fűződtek, túlzottak voltak. Mint minden technikai forradalom után előbbutóbb bekövetkezik, a technikai újdonságok iránti kereslet görbéje viharos felfutás után egy szinten stabilizálódott. Emiatt a gazdaság és társadalom felszívóképessége nem tartott lépést az egyre újabb és újabb számítás- és híradástechnikai eszközöket ontó kapacitások adta lehetőségekkel, túlkínálat keletkezett. Az infotechnikai ipar romló konjunktúrája alapvetően meghatározta a fejlett világ gazdaságának alakulását. Mivel 2000-re az infotechnikai iparágak részesedése a magyar iparban is igen jelentőssé vált, a hazai konjunktúrát is erősen befolyásolja e terület világgazdasági recessziója. Az iparág hazai leányvállalatai a legnagyobb magyar vállalatok közé tartoznak. 2001-ben az árbevétel alapján felállított sorrendben a multik között a Flextronics a második helyen állt, az IBM Storage a harmadik volt, a GE Hungary a negyedik, a Samsung pedig a hetedik.14 Továbbá meg kell még említeni a Philips és Nokia leányvállalatait is. Az anyavállalatoknál mutatkozó gazdasági nehézségek hatására a leányvállalatoknak több területen kellett

14

Molnár Patrícia: Hopp és kopp – Multinacionális cégek Magyarországon. HVG, 2002. nov. 9.

32


mérsékelni termelésüket, sőt, amint azt egy későbbi, a Gyárbezárások c. fejezetben részletesebben kifejtem, 2002-ben már keményebb intézkedésekre is kényszerültek. Összegzésként elmondható, hogy a XIX. század végén megkezdődött nagymértékű tőkebeáramlást követően a külföldi működőtőke előtt a II. világháború után a szocialista gazdasági rendszernek köszönhetően bezárultak Magyarország kapui. A rendszer bukásával azonban újból megtörtént a Nyugat felé nyitás, s ezzel együtt ismét megindult a külföldi működőtőke hazánkba. Erre szükség is volt, mivel a szocialista gazdaság hibái miatt jelentős mennyiségű államadósság halmozódott fel, melyet elsősorban a külföldi működőtőkével akartak kompenzálni. Az államadósság csökkentése mellett fontos szerepet játszott a tőkecsalogatásban az a szándék is, hogy hazánkban is megjelenjenek a nyugati típusú fejlett technológiák és menedzsmenti ismeretek, melyek szintén hozzájárulhatnak Magyarország gazdaságának talpraállításához. Ezzel kezdetét vette a reformok bevezetése és számos kedvezmény, támogatás hozzáférhetővé tétele a külföldi beruházók számára. Mindezek hatására az 1990-es években külföldi működőtőke-áradat indult Magyarország felé, mely először főként a privatizáció, majd a privatizáció lecsendesülése után a zöldmezős beruházások útján jutott be az országba.

5.2. A külföldi működőtőke Magyarországra történő beáramlásának főbb formái

5.2.1. Privatizáció

Amikor egy vállalkozó külföldi működőtőke-beruházásról dönt, ennek – amint a 2. fejezetben már szó volt róla - eltérő módjait választhatja: zöldmezős befektetés, felvásárlás vagy egyesülés (M&A, beleértve a privatizációt is), illetve ha már rendelkezik tulajdonnal az adott országban, akkor kapacitásbővítésre, pótlólagos befektetésre kerülhet sor. A működőtőke vonzásában jelentős szerepet játszott a privatizáció, különösen ott, ahol lehetővé tették a külföldiek korlátoktól mentes tulajdonszerzését. Az átalakuló országokba 33


áramló felvásárlás és egyesülés típusú működőtőke döntő hányada az állami vállalatok magánosításához kapcsolódott. Segítette a működőtőke beáramlását a külföldi befektetések ösztönzése, a helyi kedvezmények, kormányzati támogatások. Ezek terelhették a befektetéseket a felvásárlás, illetve a zöldmezős beruházás felé. Hazánkban a külföldi tőke térnyerése lényegében két formában történt, az egyik a privatizáció, a másik a zöldmezős beruházás volt. Kezdetben a külföldi befektetések nagyobb része a privatizáció útján valósult meg, majd 1997-től a zöldmezős beruházások vették át a vezetést. Magyarország gazdasági kapcsolatait az 1980-as évek végéig a keleti orientáció határozta meg. A KGST megszűnésével (1990/1991) a régi keleti piacaink beszűkültek, illetve megszűntek. Az ország, melyben ekkor már zajlottak a rendszerváltási folyamatok, súlyos gazdasági gondokkal küzdött. A folyó fizetési mérleg tetemes hiánya és az állami költségvetés egyensúlyhiánya nagy problémát jelentett az ország számára. Emellett az eladósodás is jelentős mértékben sújtotta hazánkat. A vállalatok is sok esetben a csőd szélére kerültek vagy a termelésük esett vissza. Mindezek közrejátszottak abban, hogy kezdetét vette a Nyugat felé történő orientálódás. Ennek a folyamatnak szükségszerű velejárója volt, hogy a tervgazdaságról át kellett térni a piacgazdaságra, amihez azonban szükség volt az állami tulajdon csökkentéséhez. 1990 tavaszán létre is hozták az Állami Privatizációs Vagyonügynökséget az állami vagyon privatizálásának az elősegítésére. Magyarországon a privatizáció több szakaszban zajlott le. A privatizáció spontán szakasza közvetlenül a rendszerváltás éveihez köthető, amikor számos versenyképtelen óriásvállalat széthullott. Sokan amiatt kárhoztatják ezt az időszakot, hogy a túlzott gyorsaság, az elhamarkodottság, kapkodás, a szabályozás és az ellenőrzés lazasága teret engedett a kétes folyamatoknak is. Ezt azonban ellensúlyozza a gyorsasághoz fűződő nemzetgazdasági és társadalmi érdek: a magyar gazdaság kedvező pozíciói a többi átalakuló ország között egyértelműen igazolták a lépéselőny hasznát. A spontán privatizációval a nemzeti vagyon viszonylag csekély hányada került – főként hazai – magántulajdonosokhoz. Az ezt követő „nagyprivatizáció” főszereplője azonban a külföldi tőke volt. Kezdettől merőben ellentétes nézetek éltek arról, hogy meddig kell és 34


lehet elmenni a privatizációban, főképp a külföldi tőke beengedésében, és ennek megítélése még ma is gyakran vita tárgyát képezi. Leginkább az úgynevezett „stratégiai” vállalatok átengedése körül forognak ezek a viták. Nagy áttörés 1995 végén következett be e téren, amikor az energetikai iparban egy sor, korábban sokak által tabunak tekintett vállalatot a privatizáció keretében külföldi óriáscégeknek adtak el. Ezt a frontáttörést döntően az aktuális gazdasági helyzet, az akut fizetési válsággal fenyegető egyensúlyromlás váltotta ki. 1995-ben megindult, majd 1996-tól gyorsult az ún. másodlagos privatizáció, amikor az állami vagyonkezelő szervezettől megvásárolt cégen túladtak az első magántulajdonosok. Ezen privatizációs tranzakció egy részénél a külföldi befektetők megbízásával egy-egy hazai kivásárló csoport a kedvezményes hazai fizetési feltételek lehetőségeit kihasználva vásárolt céget, majd készpénzért továbbértékesítette azt (stróman kivásárlás).15 A másodlagos privatizációk egy másik részénél eleve spekulációs kivásárlás történt, vagyis a befektetők egy értéknövelt továbbeladásban gondolkodtak jelentős nyereség megszerzése érdekében. Míg hazai szempontból fontos elvként fogalmazódott meg, hogy a privatizációból befolyó bevételnek össze kell kapcsolódnia az államadósság törlesztésével, valamint fontos szerepet kell játszania a magyar vállalati szektor megerősödésében, addig a külföldi beruházások fő céljai a magyarországi befektetéseknél a következők voltak:

Piacszerzés – Az óriási méretű privatizáció azt jelentette, hogy egy korábban döntő részben zárt piacon részesedést lehet szerezni.

Regionális szerepkör megszerzése/növelése – Kiemelt befektetési motívum volt a magyar privatizált vállalaton keresztül történő terjeszkedés a szomszédos országokban.

Termelési költségek csökkentése (például az olcsó közép-kelet-európai munkaerő által).

Magyarország régión belüli vezető szerepét a külföldi beruházások tekintetében sokan a privatizációnak tulajdonították, mely a következőkkel magyarázható:

15

Az előprivatizációs programban külföldiek nem vehettek részt. Az Antall-kormány a széles körű hazai tulajdonosi réteg megteremtését tűzte ki célul, ezért a külföldieket kizárta a licitből.

35


Korai gazdasági reformok

Piaci típusú pénzügyi, jogi és intézményi környezet gyors kialakítása

Üzleti típusú, nyílt privatizáció

A külföldi beruházások nagymértékű ösztönzése, támogatása

A privatizáció során (az 1993-1994-es éveket kivéve) az alapvető fizetési eszköz a készpénz, amely a külföldi befektetők egyoldalú előnyével járt.

A régióban Magyarország elsőként privatizálta a stratégiai ágazatokat (távközlés, energiaipar, bankrendszer) külföldi befektetőknek.

5.2.2. Zöldmezős beruházások

Hazánkban a külföldi működőtőke fő beáramlási formája – az előző fejezetben már részletezett privatizáció mellett – a zöldmezős beruházás (új vállalat alapítása) volt, mely 1997-től – a privatizációs hullám lefutása után - egyre jelentősebbé vált. Magyarországon – regionális összehasonlításban – a zöldmezős beruházások összes befektetésen belüli aránya relatíve magas, becslések szerint egynegyed és egyharmad között lehet. A gazdaságra gyakorolt hatása – különösen a külkereskedelemben – ennél is jóval nagyobb. A viszonylag jelentős arány és a fontos szerep valószínűleg döntően az exportorientált zöldmezős befektetéseket vonzó, a régióban egyedülálló, de a világgazdaságban is unikumnak számító vámszabad területi szabályozás következménye.

Vámszabad területek A zöldmezős beruházásoknak az összes működőtőke-beáramláson belüli regionális összehasonlításban szokatlanul magas, 30 % körüli aránya jelentős részben a vámszabad területi befektetés lehetőségének köszönhető. A vámszabad területek a vámterület elkülönített részei, amelyek a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések szempontjából külföldnek minősülnek. Az ebben a formában működő vállalatok folyó importja és termelőeszköz-behozatala is mentesül a vám- és a forgalmi adó 36


megfizetése alól. Ezek a kedvezmények azonban a vámszabad területi vállalatok többsége számára – melyek többnyire EU-importból EU-exportra termelnek jelentőségüket vesztik attól a pillanattól, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Épp ezért a jelenleg kb. 138 vámszabad terület zöme megszűnik, a megmaradóknak pedig uniós engedélyt kell szerezniük, s egy más rendszerre kell átállniuk. A megszűnő vámszabad területeknek belföldesíteniük kell az eredetileg tehermentesen bevitt, a termelésbe bevont eszközöket, gépeket, berendezéseket. A vámszabad területek jelentőségének az EU-csatlakozás utáni megszűnése ellenére érdemes áttekinteni mindazon kedvező hatásokat, melyeket a vámszabad területi külföldi befektetések gyakoroltak a magyar gazdaságra, azon belül is az export növekedésére. Az 1982-ben bevezetett ipari vámszabad területi szabályozás célja az exportorientált, teljesen új, fejlett technológiát meghonosító külföldi befektetések Magyarországra vonzása volt. Ugyanakkor cél volt az is, hogy a vámszabad területen működő vállalatok ne szigetelődjenek el a magyar gazdaságtól, ne enklávékként működjenek – ahogy számos fejlődő ország példája mutatja -, hanem lehetőség szerint kapcsolódjanak a hazai gazdasághoz. A magyarországi ipari vámszabad területek szabályozása éppen a fenti okokból a világgazdaságban szinte egyedülálló volt. Magyarországon nem voltak az állam által kijelölt, elkülönített vámszabad területek, különleges zónák, hanem minden vállalat amennyiben teljesítette a szükséges feltételeket - az ország tetszőleges helyén létrehozhatta a saját vámszabad területét.16 A jelentős új kapacitásokat kiépítő, nagy értékű termelőeszközöket

betelepítő,

elsősorban

import

anyagokból

exportra

termelő

vállalatoknak kézen fekvő volt a vámszabad területi beruházás. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején Magyarországon magas volt a vámszint, jelentős illetékek, adók terhelték a behozatalt. Később a vámszint ugyan csökkent, de 1995-ben a stabilizációs csomag részeként bevezették a vámpótlékot, 1996-ban pedig vámkötelessé vált az apport. Ettől az időtől kezdve tehát csak a vámszabad területekre kerülhettek be a beruházási javak vám- és áfamentesen. A nagy értékű beruházások esetén jelentős költséget jelentett volna a vám- és az áfa megfizetése. A vámszabad területi társaságok – és egyúttal a zöldmezős befektetések – tevékenységének köszönhetően az 1990-es évek második felében rendkívüli gyors növekedésnek indult a 16

A feltételek a következők voltak: importból exportra termelt, legalább 2000 m2-es területet hozott létre, azt megfelelően elkerítette, biztosította a megfelelő vámellenőrzést és megfizette a vámbiztosítékot.

37


magyar export. 1999 végén a vámszabad területek adták a magyar export 43, az import 30,6 %-át. Az 1990-es évek első felében, működésük első szakaszában – amikor a kapacitások kiépítése jelentős importvonzattal járt, a termelés pedig még nem vagy csak kis volumenben indult be – a vámszabad területek minden bizonnyal jelentősen rontották a külkereskedelem egyenlegét. 1996-tól a vámszabad területek exportjának rendkívül erőteljes növekedését regisztrálták. E jelentős növekedés mögött több tényezőt valószínűsíthetünk. Egyfelől a termelés beindulása természetes módon hozta magával a pozitív külkereskedelmi egyenleget, hiszen a vámszabad területek definíciószerűen (importból exportra gyártanak) aktívumtermelők. Másfelől a legnagyobb exportáló cégeknél az elmúlt években nőtt a hazai hozzáadott érték (például autó-összeszerelés helyett motorgyártás). További ok lehet, hogy a vámszabad területi cégek vásárlásaik egy részét vámbelföldi cégeken keresztül bonyolították, így e behozatal a számbavétel azon során jelentkezik, míg a kivitel a vámszabad területi vállalatok exportját növeli. A vámszabad területi zöldmezős vállalatok magyar kivitelben betöltött szerepe egyértelműen kiderül a 2. táblázatból. 1999-ben az első tíz magyar exportőr vállalatból hét vámszabad területen zöldmezős beruházással jött létre.17 Az első négy exportőr mindegyike zöldmezős vállalat ipari vámszabad területen. 2. táblázat Az első tíz exportáló vállalat rangsora 1999-ben A vállalat neve

Külföldi részvétellel működik-e?

Vámszabad területen működik-e?

Audi Hungária Motor Kft.

Igen (zöldmezős)

Igen

IBM Storage Producer Kft.

Igen (zöldmezős)

Igen

Igen (zöldmezős)

Igen

Philips Végszerelő Központ Magyarország Kft.

Az első tíz exportáló vállalat rangsora 1999-ben (folytatás) A vállalat neve

Opel Magyarország Járműgyártó Kft. Videoton Holding Rt. Zollner Elektronik Vác Kft.

Külföldi részvétellel működik-e?


Igen (zöldmezős)

Igen

Nem

Részben

Igen (zöldmezős)

Igen

17

A 2. táblázatban szereplő vállalatok közül – a Videoton Holding Rt. és a Zollner Elektronik Vác Kft. kivételével – mindegyik megtalálható 2002-ben is a Figyelő Top 200 felsorolásában az első tíz exportáló cég között (lásd a függelékben).

38

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. GE Lighting Tungsram Rt.

Igen (privatizáció)

Nem

Philips Components Kft.

Igen (zöldmezős)

Igen

Flextronics International Kft.

Igen (zöldmezős)

Igen

Igen (tőzsde)

Nem

MOL Rt.

Forrás: Antalóczy Katalin – Sass Magdolna: Zöldmezős működőtőke-befektetések Magyarországon: statisztikai becslés, vállalati motivációk, gazdasági hatások. Külgazdaság, 2000/10

Ugyancsak a vámszabad területi zöldmezős beruházások magyar exportbeli domináns szerepét mutatja, hogy 1998-ban az első tíz exporttermékből – amely a teljes kivitel 30 %át adta – kilenc zöldmezős működőtőke-beruházás eredménye, nyolc egészen, a további kettő pedig részben vámszabad területről származott. Az első tíz kiviteli cikkből kilenc a gépek, gépi berendezések árufőcsoportba tartozott.

3. táblázat Az első tíz magyar exporttermék 1998-ban Termék

Az export

Az összes

Az exportáló

Zöldmezős

értéke

exporton

vállalat külföldi beruházás-e?

(Ezer USD)

belüli aránya

részvétellel

(%)

működik-e?


Belső égésű dugattyús motor

2 104 555

9,2

Igen

Igen

Igen

Számítógép tárolóegysége

1 235 681

5,4

Igen

Igen

Igen

678 844

3,0

Részben

Részben

Igen

berendezés

659 870

2,9

Igen

Igen

Igen

Személygépkocsi

546 868

2,4

Igen

Igen

Részben

Input vagy output egységek

492 241

2,1

Igen

Igen

Televízió készülék

330 276

1,4

Igen

Részben

Automatikus adatfeldolgozó Berendezés és egységei Videofelvevő és lejátszó

Részben Igen

Az első tíz magyar exporttermék 1998-ban (folytatás) Termék

Az export

Az összes

Az exportáló

Zöldmezős

értéke

exporton

vállalat külföldi beruházás-e?

(Ezer USD)

belüli aránya

részvétellel

(%)

működik-e?


39

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Kompressziós gyújtású belső Égésű motor

300 416

1,3

Igen

Igen

Igen

Egyéb elektromos vezetők

246 652

1,1

Igen

Igen

Igen

Gépkocsiülések részegységei

246 337

1,1

Igen

Igen

Igen

Forrás: Antalóczy Katalin – Sass Magdolna: Zöldmezős működőtőke-befektetések Magyarországon: statisztikai becslés, vállalati motivációk, gazdasági hatások. Külgazdaság, 2000/10.

5.2.3. A zöldmezős befektetések és a felvásárlások/egyesülések eltérő hatása a fogadó ország gazdaságára

Szakértők

különböző

hatásokat

tulajdonítanak

a

zöldmezős

és

a

felvásárláshoz/egyesüléshez (ezeken belül a privatizációhoz) kapcsolódó működőtőkebefektetéseknek. Az eltérés Magyarországon is létezik. A zöldmezős beruházások már rövid távon kapacitásbővülést, pótlólagos tőkét eredményeznek. Azonnal új munkahelyeket teremtenek, ami a magas munkanélküliséggel sújtott átalakuló országok számára rendkívül fontos. Az új kapacitások, vállalkozások belépésének hatására a verseny azonnal nő, bár ez a hatás elmaradhat, ha az új cég teljes egészében exportra termel, vagy ha addig nem létező tevékenységet honosít meg. A zöldmezős befektetések egyik legfontosabb következménye a befektetők tradicionális beszállítóinak betelepülése a fogadó országba. Ezért általános, hogy a zöldmezős beruházások számottevően több addicionális működőtőkét vonzanak, mint az egyesülések/felvásárlások. Magyarországon ez a hatás a vámszabad területek példáján követhető leginkább nyomon. Az 1997 és1999 közötti új vámszabad területet alapítók legnépesebb csoportját a már évek óta hazánkban termelő autóipari, elektronikai, számítástechnikai multinacionális vállalatokat követő beszállítók alkották. Ennek nyomán az elmúlt években Magyarországon egyre erősödő iparággá nőtte ki magát a jármű- és számítástechnikai, valamint szórakoztató elektronikai alkatrészgyártás. Az elmúlt években betelepült az elsővonalas autóipari beszállító nagyvállalatok jelentős csoportja és néhány kisebb-közepes

cég.

Ugyancsak

Magyarországra

települtek

az

elektronikai,

számítástechnikai beszállítók (például Vác: Zollner, Gödöllő: Sony, Tiszaújváros: Javil). 40


Ugyanakkor nehezebben jön létre hazai beszállítói hálózatuk, lassabban épülnek be a fogadó ország gazdaságába, tovaterjedési hatásuk – legalábbis működésük kezdeti szakaszában – csekélyebb. Ez az oka annak is, hogy bár elvileg jelentős technológiatranszfert, szervezési és menedzserismereteket honosítanak meg, ennek átjutása a fogadó ország gazdaságába sokkal vontatottabb, mint a felvásárlás/egyesülés esetén. A multinacionális vállalatok által megvalósított zöldmezős beruházások esetén az anyacégtől, a vállalatcsoport többi tagjától vagy tradicionális külföldi beszállítóktól jelentős volumenű alkatrészt, félkész terméket vásárolnak. Ez – legalábbis a befektetés első szakaszában – megterheli az importszámlán keresztül a kereskedelmi és a fizetési mérleget. A hazai zöldmezős befektetéseket a privatizációhoz kapcsolódó beruházásoknál jóval nagyobb szektorális és földrajzi koncentráció jellemzi. Ez főként akkor igaz, ha csak az 1990-es évek első felében befektető multinacionális feldolgozóipari cégeket vesszük figyelembe. Ezen zöldmezős beruházások által megcélzott fő szektorok az autógyártás, az elektronika és az egyéb gépipari ágazatok voltak, a befektetések megvalósulásának helyszíne pedig döntően a nyugati, határ menti országrész (például Győr: Audi, Szentgotthárd: Opel), illetve Budapest környéke. Az elmúlt években az ezekben a körzetekben jelentkező munkaerőhiány azonban ráirányította a zöldmezős befektetők figyelmét az autópálya-építések miatt könnyebben elérhetővé vált keleti országrészre is. Felvásárlás esetén az új tulajdonos első lépése általában a vállalat átstrukturálása. Ez a cég szervezeti rendszerének, vezetési szintjeinek, termékstruktúrájának módosulásán kívül többnyire a munkahelyek csökkentésével jár. Különösen igaz ez az átalakuló országokban az állami vállalatok privatizációja során. Ugyanakkor a felvásárolt vállalat kapcsolatban marad hagyományos hazai beszállítóinak jelentős részével. Így kevésbé terheli meg a kereskedelmi mérleget, valamint már a befektetés kezdetétől sokkal szorosabb a kapcsolata a fogadó gazdasággal, gyorsabb a tovaterjedési hatása. Másfelől kevesebb pótlólagos működőtőkét vonz, mint a zöldmezős beruházások. Továbbá megfigyelhető, hogy az átalakuló országokban, ezen belül Magyarországon, kevesebb a különbség a zöldmezős és a privatizációhoz kötődő működőtőke-befektetések fogadó országra gyakorolt hatása között, elsősorban az elavult, átalakításra szoruló struktúrák miatt. Ugyanis a privatizált magyarországi vállalatoknál sok esetben jelentős mértékben szükség volt technológiatranszferre, szervezési-vezetési ismeretek átadására, új 41


gépek termelésbe állítására, a termékek versenyképességének növelésére, s ezért a nem zöldmezős beruházások hatása a zöldmezőssel egyenértékű lehetett.

42


5.3. A Magyarországra érkező külföldi működőtőke különböző szempontok szerinti megoszlása

5.3.1. A külföldi működőtőke származási ország szerinti megoszlása A származási országokat tekintve megállapítható, hogy a legtöbb tőke (az összes beérkező tőke mintegy 90-95 %-a) az európai fejlett ipari országokból és az Egyesült Államokból érkezik hazánkba. (Németország, Hollandia, Ausztria és az USA a négy legnagyobb befektető Magyarországon.) Ugyanakkor növekvő, bár még nem túl jelentős a régiónkba tartozó volt szocialista országokból és a Kínából érkező működőtőke részaránya is. 2001 végén a legnagyobb tőkebefektető Németország volt, 2105 milliárd HUF-nak megfelelő tőkével, amely az összes hazánkban letelepedett külföldi tőkének 34 %-át tette ki. Az 1998 óta második legnagyobb befektetőnktől, a Hollandiából érkezett tőke (15,2 %) a felét sem éri el a Németországból származónak,

az osztrák tőke (11,1 %) pedig

mindössze harmada a német tőkének. Végül a negyedik legnagyobb magyarországi befektetőként meg kell említeni az Amerikai Egyesült Államokat, melynek részesedése a 2001-ben hazánkba befektetett összes külföldi működőtőkének a 9 %-át tette ki. 4. táblázat Tőkebefektetések származási ország szerinti megoszlása 1995

1996

1997

1998

1999

2000

(%) 2001

Németország

24,6

23,8

24,8

27,4

27,3

25,8

34,0

Hollandia

10,5

9,5

14,6

15,9

22,5

22,5

15,2

Ausztria

15,9

14,5

10,9

12,1

12,1

12,2

11,1

USA

16,0

17,1

15,2

12,0

8,8

8,2

9,0

Nagy-Britannia

3,8

5,8

7,6

6,4

1,9

1,1

1,3

Franciaország

8,1

7,8

5,8

6,0

6,2

6,5

5,5

Olaszország

3,8

3,8

3,4

3,0

2,7

2,7

2,0

Svájc

2,9

2,3

2,6

3,1

2,5

2,1

1,4

Belgium

3,1

2,6

2,9

2,6

2,2

3,9

2,2

Japán

1,3

1,6

1,5

1,8

2,0

2,1

1,7

Ország

43


Tőkebefektetések származási ország szerinti megoszlása (folytatás) Ország Egyéb Összesen

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

10,0

11,2

10,7

9,6

12,0

12,9

16,4

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Forrás: A külföldi működőtőke Magyarországon 2000-2001.KSH, Budapest, 2003

5.3.2. Ágazati megoszlás

A működőtőke legnagyobb része továbbra is a feldolgozóiparban koncentrálódik. A 2000. évi 53,4 %-ról 2001-ben 60,3 %-ra emelkedett ezen gazdasági ágazatban a külföldi részesedés. A feldolgozóiparon belül Magyarországon is – csakúgy, mint a környező országokban – viszonylag nagy súlyt képviselnek az élelmiszeripari befektetések, itt a külföldi részesedés 2001-ben 65,4 %-ra nőtt. A külföldi működőtőke- befektetések jelentékeny része érkezett a gépiparba is. Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan Magyarországon is nagy részt hasított ki a gépipari működőtőke-invesztíciókból a gépjárműipar, melyben 2001-ben is kiemelkedően magas, 95 %-os a külföldi részesedés. Említést érdemelnek még a

villamosgép-, műszergyártás terén eszközölt befektetések,

melyeknél a vállalatok saját tőkéjének átlagosan 84 %-a van külföldi kézben, és messze átlag feletti a külföldi részesedés az egyéb, nemfém ásványi termék, a gumi-, műanyagtermék és a bőrtermék, lábbeli gyártása ágazatba sorolt vállalkozásokban is. Amíg a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazat az 1990-es években a Matávprivatizáción kívül is jelentékeny mennyiségű tőkét vonzott, addig 2000-ről 2001-re épp ebben a gazdasági ágban következett be a legjelentősebb csökkenés (lásd az 5. táblázatot).

44


5. táblázat A külföldi tulajdon részesedési arányának alakulása a vállalkozások saját tőkéjében, kiemelt ágazatok szerint (%) Ágazat

A külföldi tőke aránya a saját tőkéből 2000

2001

Mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás, halászat

9,2

12,1

Feldolgozóipar

53,4

60,3

Élelmiszer, ital, dohány gyártása

60,4

65,4

Textíliák, textiláru gyártása

53,5

54,9

Bőrtermék, lábbeli gyártása

64,2

66,5

Fafeldolgozás

58,9

58,8

Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység

43,3

40,9

anyag; vegyi anyag, termék gyártása

18,4

29,5

Gumi-, műanyag termék gyártása

60,0

66,1

Egyéb nemfém ásványi termék gyártása

69,9

70,8

Fémalapanyag, fémfeldolgozási termék gyártása

47,5

47,9

Gép, berendezés gyártása

53,9

53,2

Villamos gép, műszer gyártása

80,6

83,6

Járműgyártás

87,5

95,2

Máshová nem sorolt feldolgozóipar

36,5

40,5

Villamosenergiaipar-, gáz-, gőz és vízellátás

29,9

27,8

Kereskedelem, javítás

40,8

43,9

Szállítás, raktározás, posta és távközlés

52,9

38,9

Pénzügyi tevékenység

40,2

43,8

ezen belül:

Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, nukleáris fűtő-

Forrás: A külföldi működőtőke Magyarországon 2000-2001.KSH, Budapest, 2003 45


A négy legnagyobb befektető országra – Németországra, Hollandiára, Ausztriára és az USA-ra – lebontva a külföldi tőke gazdasági ágazatonkénti megoszlását elmondható, hogy a német befektetések jelentős része, szám szerint 43 %-a a feldolgozóiparba irányult, ezenkívül kiemelkedő a szállítás, raktározás, posta és távközlés ág 27 %-os részesedése. A holland befektetők szintén a feldolgozóipart preferálják, de magas a kereskedelemben működő tőke aránya, valamint a többi országhoz viszonyítva a szállítás, raktározás, posta és távközlés részesedése is. Az osztrák tőke a feldolgozóipar mellett a pénzügyi tevékenységet és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás nemzetgazdasági ágat részesíti előnyben, míg az amerikai befektetések kiemelkedően nagy része, 81 %-a a feldolgozóiparba irányult 2001-ben. 6. táblázat A négy legnagyobb befektető országból származó tőke megoszlása gazdasági áganként 2001-ben

Nemzetgazdasági ág

Németország

Hollandia

Ausztria

USA

milliárd Ft

%

milliárd Ft

%

milliárd Ft

%

908,6

43

396,3

42

301,2

44

448,4

81

141,5

7

56,0

6

4,6

1

0,3

0

9,0

0

3,0

0

39,8

6

0,3

0

106,6

5

187,0

20

70,9

10

39,3

7

posta és távközlés

572,2

27

88,6

9

9,1

1

9,7

2

Pénzügyi tevékenység

154,6

7

104,6

11

149,2

22

6,9

1

195,0

9

76,9

8

98,7

14

31,8

6

17,2

2

32,6

4

16,1

2

20,5

3

100

944,4

100

689,6

100

557,2

100

Feldolgozóipar

milliárd Ft

%

Villamosenergiaipar-, gáz-, gőz- és vízellátás Építőipar Kereskedelem, javítás Szállítás, raktározás,

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb összesen

2104,7

Forrás: A külföldi működőtőke Magyarországon 2000-2001.KSH, Budapest, 2003

46


5.3.3. Regionális megoszlás A külföldi működőtőke dominanciája, óriási fölénye a többi országrésszel szemben már hosszú ideje Budapest és a környező agglomeráció területén figyelhető meg: 2001-ben a külföldi tőke 65 %-a irányult Közép-Magyarországra. Ezt követi nagyságrendileg NyugatDunántúl a maga 12,4 %-os részesedésével. Ugyanakkor a legkevesebb külföldi működőtőke Dél-Dunántúlon található meg (2 %). 7.táblázat A külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéjének megoszlása területi egységenként (%) Régió

2000

2001

Közép-Magyarország

68,9

65,0

Nyugat-Dunántúl

12,5

12,4

Közép-Dunántúl

6,4

8,3

Észak-Magyarország

3,7

5,0

Észak-Alföld

3,4

4,1

Dél-Alföld

3,2

3,2

Dél-Dunántúl

1,8

2,0

100,0

100,0

Összesen

Forrás: A külföldi működőtőke Magyarországon 2000-2001.KSH, Budapest, 2003 Ezek alapján a beáramló működőtőke regionális eloszlását tekintve továbbra is a főváros-centrikusság figyelhető meg, annak ellenére, hogy az utóbbi években ebben némi elmozdulás volt megfigyelhető. A vámszabad területek és a vidékfejlesztés hatására az export- és a forgalomnövekedés gócpontjai eltolódni látszanak a Budapesten kívüli térségek felé. A Budapesten kívüli külföldi működőtőke-befektetések, annak ellenére, hogy a fővárossal való összehasonlításban elenyésző nagyságrendűnek tűnnek, az egyes megyék szintjén mindenütt jelentősen hozzájárultak a fejlődéshez, többnyire mindenütt mérsékelték a munkanélküliséget, fokozták az exportorientációt, a vállalati működés hatékonyságát.

47


Nyilvánvaló az összefüggés, hogy a Budapest-vidék és a térségek közötti eltérő adottságok (de legfőképpen az egyes megyéken belül a megyeszékhely és a kisebb települések közötti rendkívüli nagy különbségek) milyen mértékben nehezítik a külföldi befektetések pozitív hatásainak tovagyűrűzését. Nem mérhető, de egyértelmű, hogy a rendszerváltás óta ezen a téren is jelentős változások mentek végbe. A vámszabad területek fejlődése egyértelműen pozitív szerepet töltött be az export és az ipar túlzott fővároscentrikus jellegének oldásában. Az ipari parkok államilag is támogatott létesítése szerte az országban szintén egyértelműen a vidék fejlődésének, a külföldi tőke vonzásának fontos eszköze volt. A telefonhálózat fejlődése és az internet elterjedése lényegesen mérsékelte a településszerkezetből adódó hátrányokat. Ahogy a közműfejlesztések (gáz, víz, szennyvíz), különösen a kis településeken, évtizedek óta nem látott előrelépést hoztak az elmúlt években. Más országok tapasztalatai az elmaradott térségek felzárkóztatására még inkább megerősítik azt a korántsem új, Magyarországon is ismert alapösszefüggést, miszerint egy ország (és azon belül egyes régiók) fejlődését hosszú távra a munkaerő képzettségi szintje, térbeli és szakmaközi mobilitása határozza meg. Az elmaradott térségek felzárkóztatására a leghatékonyabb eszköz lehet az iskola, kutatási bázis telepítése, egyetemek, kollégiumok létesítése, miközben a fejlettebb régiók továbbfejlesztésének támogatása is hosszú távú koncepció kidolgozását igényli. Az ország jövőbeli tőkevonzó erejét továbbra is alapvetően befolyásolja a főváros vonzerejének alakulása. (Tévedés azt hinni, hogy a főváros fejlődésének lassulása elősegítheti a vidék fejlődését. A külföldi befektetésekért folyó verseny a környező országok fővárosai között a legélesebb, és a külföldi tőketulajdonosok, multinacionális vállalatok vidéki fejlesztései általában a fővárosból indulnak ki és terjednek tovább.) Egy sor tevékenység – mint például a környező országokban is jelenlevő a közép-kelet-európai régióban gondolkodó befektetők általi regionális (szolgáltatási, logisztikai, kutatásfejlesztési) központok - Budapestre telepítése már folyik. Kedvező fejlődési tendenciák esetén Budapest közép-európai regionális befektetési központtá válása reális célkitűzésnek látszik. Bár ehhez is számos területen jelentős további fejlődésre van szükség. Ezek közül a közbiztonság, a levegő- és várostisztaság problémái, a közlekedési és parkolási gondok felszámolása, az adminisztratív apparátus átlátható, korrupciómentes, elsősorban információáramoltatási, szolgáltatási tevékenységének, valamint a bankszféra és a jogalkotás továbbfejlődésére, a közpénzek felhasználásának, a tőzsde működésének fokozott ellenőrzésére lenne szükség. 48


6. Kilátásaink a jövőre nézve – Új tendenciák

Abban, hogy Magyarország az egyik legsikeresebb átmeneti országgá vált, nagy szerepet játszott a működőtőke nagymértékű és a gazdasági élet számos pontjára ható behozatala. Mivel a működőtőke a közeljövőben is a magyar gazdaság meghatározó tényezője marad, ezért nem mindegy, milyen Magyarország teljesítménye a közvetlen befektetésekért folytatott nemzetközi versenyben. Hazánk

közvetlen

tőkebehozatalának

csökkenése

nehezen

tekinthető

pozitív

fejleménynek.18 És e tekintetben a statisztikák sem túl biztatók, mivel míg Magyarország 1991-ben a régióba beáramló működőtőke közel felét vonzotta magához, és 1995-ben részesedése még mindig 30 % feletti volt, addig 1995-től kezdve szinte folyamatosan csökken, a 2000. évi csaknem 13 %-ig.19 Mi magyarázza Magyarország részesedésének csökkenését? Először is figyelembe kell venni Magyarország egyedi, úttörő szerepét a gazdasági átmenet kezdeti időszakában. 1989-ben elsőként tárta szélesre a kapukat a külföldi beruházók előtt. Ez jelentős kezdeti (first-mover) előnyöket biztosított a számára, különösen egy olyan régión belül, amelybe a beruházók hosszú évek óta várták a bebocsátást. Emellett a kilencvenes években első volt a külföldi tőke privatizációba való bevonása terén is, valamint az ipari vámszabad területek létrehozásával sikeresen vonzotta az exportorientált zöldmezős befektetőket. Ezek a gazdaságpolitikai lépések azonban nem feltétlenül alkották egy tudatos stratégia részét. Sokkal inkább tekinthetők történelmi véletlenek vagy rövid távú kényszerek (például adóssághelyzet, fizetésimérleg-problémák) műveinek. Az viszont tény, hogy a közvetlen

külföldi

befektetések

jelentős

demonstrációs

és

multiplikátorelemet

tartalmaznak. Más szóval, ha egy nagyberuházó letelepedett Magyarországon, azt rövid időn belül követték mind a versenytársai, mind a beszállítói. 18

Ugyanakkor a magyar működőtőke-export erőteljes növekedése figyelhető meg a XX. század végén, ami jelentheti azt is, hogy a magyar vállalatoknak sikerült talpraállniuk, s már megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek a külföldi terjeszkedéshez is. Jó példa a magyarországi vállalatok megerősödésére a MOL Rt., Magyarország egyik nagyvállalata, mely 2003 nyarán második nagy üzletét kötötte meg az eddig állami tulajdonban lévő horvátországi INA 25 %-os részesedésének felvásárlásával. Az első nagy üzletre 2000-ben került sor a szlovákiai Slovnaft olajfinomító üzemben szerzett 36 %-os részesedéssel. Az 1993-ban privatizált, azóta 9 országban több mint 1200 benzinkúttal rendelkező MOL Rt. mára Közép-Európa vezető olajvállalatává nőtte ki magát. A vállalat terjeszkedése folytatódik, mivel máris tervei közt szerepel egy fúzió Lengyelország második legnagyobb olajvállalatával. 19 Kalotay Kálmán: Működőtőke – válságban? Külgazdasági Szemle, 2003/1

49


Ezek a lépések azonban nem tartalmaztak semmi olyat, amelynek Magyarország monopóliumának kellett maradnia. A térség többi országa legkésőbb a kilencvenes évek közepére felismerte a külföldi tőke vonzásában rejlő lehetőségeket. Közülük néhányan – különösen Csehország – az évtized második felére rendkívül jól működő beruházásfejlesztő programokat építettek ki. Egyúttal a pénzügyi és költségvetési ösztönzők terén is utolérték, sőt egyes esetekben le is hagyták Magyarországot. A felzárkózás hasonlóan megfigyelhető a privatizációs politikák és a vámszabad területek alkalmazása terén is. A magyar működőtőke-import rövid távú lehetőségeire árnyat vet a világszerte túlkapacitással és leépítésekkel küszködő elektronikai gyártásra való erős szakosodás is. A szerződéses

elektronikai

gyártó

szegmensben

például

Magyarországra

egyedül

koncentrálódik a régió kapacitásainak több mint 60 %-a. Az éles nemzetközi versenyben az elektronika terén Magyarországon jelenleg legfeljebb a kapacitások megőrzése és a foglalkoztatottság csökkenésének minimalizálása lehet a cél. Ezen a téren Kelet-Ázsia dominanciája nemcsak a termelőkapacitások oda való koncentrálódásában és a térség összeszerelésben verhetetlen bérköltségű munkaerejében nyilvánul meg, hanem a vállalati menedzserek fejében világszerte megfigyelhető Ázsiával kapcsolatos pozitív előítéletekben is. A másutt fejleszteni szándékozó cégeknek – mint például az 1990-es években a Flextronicsnak – hosszasan kell bizonygatniuk, hogy eltérő beruházási preferenciáik nem csupán hóbort jelei. (Hosszabb távon aztán az általánostól eltérő viselkedést tanúsító cégek is rákényszerülhetnek az olcsóbb telephelyekre való áttérésre, különösen, ha az üzleti eredmények elmaradnak a várttól. Például ez történt 2002-ben a Flextronics esetében is, amikor gyártásának egy részét Sárvárról Kínába helyezte át.) Közép- és hosszú távon azonban az elektronikára való szakosodásnak egy másik olvasata is lehetséges. Ha az iparág kilábal a jelenlegi helyzetből, és ismét növekedésnek indul, a rá való szakosodás ismét előnnyé válhat. Ráadásul az elektronika a jövő információs társadalmának

alapinfrastruktúrája

marad.

Azok

az

országok,

amelyek

gyártókapacitásokkal rendelkeznek, könnyebben egészíthetik ki azokat kapcsolódó szolgáltatásokkal, például kutatás-fejlesztéssel vagy szoftverfejlesztéssel. Magyarországon vannak jelei annak, hogy az utóbbi téren kifejlesztett tevékenységek nem véletlenül érkeztek az országba, hanem a gyártó kapacitások kiegészítéseként.

50


A fentiekből is kitűnik a magyar beruházás ösztönzés válsága. Azonban a válság önmagában nem is olyan rossz dolog, hiszen lehetővé teheti vagy meggyorsíthatja azokat a változásokat, amelyek a jövőbeli siker alapjai lehetnek. A kérdés az a jelenlegi helyzetben, hogy valahogy visszaszerezhető-e az elveszett versenyképesség a feldolgozóiparban, vagy új stratégiára van szükség. A válaszhoz először is azt kell tisztázni, mire nem alkalmas Magyarország. Egyre kevésbé alkalmas csak az olcsó szakképzetlen munkaerőn alapuló egyszerű összeszerelésre. Ha a beruházó a legolcsóbb összeszerelő telephelyet keresi, akkor a Magyarországtól keletre fekvő és jóval olcsóbb bérű országokban telepszik majd meg (Kína, Vietnám). Másrészt megfigyelhető, hogy a legnagyobb nemzetközi társaságok befektetési döntéseiben egyre nagyobb szerepük van az eszmei aktíváknak, azaz előtérbe kerül a tudás, a szakképzettség. Ez persze nem jelenti az ipari tevékenységektől való teljes elfordulást. Amennyiben a beruházó számára legalább közepesen képzett munkaerő szükséges, és ráadásul a gazdasági környezet stabilitása és viszonylagos üzletbarátsága is számít, a közepesen és magasan képzett munkaerő relatív versenyképessége még valószínűleg hosszabb ideig fennmarad. A feldolgozóipar vonzása esetében azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a keresleti piac a közép-kelet-európai régión belül is rendkívül kompetitív. Ezért először is számolni kell azzal, hogy a kívánt projektumok nem kis része nem Magyarországot, hanem más visegrádi országot választ majd. Ebben az esetben két dolog tehető: a magyar beruházásösztönző politika megpróbál olyan ágazatokra szakosodni, amelyekben Magyarország ma még lépéselőnyben van szomszédaival szemben. Például meg lehet kísérelni az elektronika egyes szegmenseire szakosodni, remélve, hogy az iparág hamarosan túljut a mélyponton. E mellett kísérletet lehet tenni a szubvenciók hatékonyságának növelésére. Természetesen fennáll annak a lehetősége is, hogy Magyarország új területekre szakosodjon. Ezek közül a legígéretesebbnek és a gazdaságfejlesztési és társadalmi célokkal leginkább összeegyeztethetőnek a – napjainkban növekvő mértékben kitelepülő – vállalaton belüli szolgáltató funkciók vonzása tűnik. Ez már csak azért is ígéretesnek tűnő terület, mert a már meglévő, ma még csak összeszerelést végző vállalatok is rávehetők esetleg arra, hogy a termelő funkciók mellé, sőt ahelyett a szolgáltató funkciókat (is) Magyarországra hozzák. 51


Az ismét bizonyos mértékben a történelmi véletlennek köszönhető, hogy Magyarország e téren ma szomszédaihoz képest még jelentős lépéselőnyben van. A Diageo például 2001ben többé-kevésbé szerencsés véletlennek köszönhetően választotta Budapestet szolgáltató központnak; ezt a példát azután más cégek is (például General Electric, General Motors, Lucky Glodstar) is követték. Ebben az esetben a beruházásösztönzés feladata, hogy Budapestet minél előbb regionális központtá tegye, mielőtt a potenciális versenytársak színre lépnének. Azt persze tudomásul kell venni, hogy a szolgáltató központok ösztönzése komoly kihívás a magyar „FDI-politika” számára. A szolgáltatásokra való (részleges vagy nagymértékű) átállásnak a telephelyi előnyökről való gondolkodást is meg kell változtatnia. Előtérbe kell például kerülnie a magas fokú szakképzettségnek és a nyelvtudásnak. Növekvő fontosságot kell tulajdonítani az infrastruktúrának, a közlekedésnek és a hírközlésnek. A szolgáltatások megjelenésével előtérbe kerül az életminőség kérdése is. A tevékenység a világ különböző tájairól toborzott képzett munkaerő mozgatásával jár. Ehhez pedig kell egy minimális egészségügyi és oktatási háttér – idegen nyelven. Ugyancsak szükséges olyan helyi kutatói és oktató háttér megléte, amellyel együtt lehet működni. Végül pedig a legszélesebb értelemben vett életminőséget is figyelni kell. Ha ma valaki a világvárosok versenyképességét elemzi, olyan tényezőket is szem előtt kell tartani, mint például az előadóművészetek, a múzeumok vagy a városközpont képe. A fent leírtakból kitűnik, hogy a szolgáltatások fejlesztése nagy kihívás a magyar területfejlesztés számára. Ma csupán egy város van Magyarországon – Budapest -, amely többé-kevésbé megfelel a világváros kritériumainak. A jelenlegi ipari telephelyek ugyan alkalmasak a termelés folytatására, de többségükben aligha vonzók a szolgáltató központok számára. Ha Magyarország nem akarja a vidékfejlesztést vég nélkül olyan feldolgozó tevékenységekre építeni, amelyek csak a szubvenciókra hagyatkoznak, és esetleg a kedvezményezett időszak végén távozni óhajtanak, akkor sürgős feladattá válik legalább néhány vonzó vidéki központ kifejlesztése (például Győr dinamikus fejlődése potenciális esélyt ad erre). Összességében ezen típusú

szolgáltatásösztönzés sikere azon múlhat, milyen gyorsan

sikerül majd Magyarországnak fejlett ország benyomását keltenie.

52


Ugyanakkor a működőtőke-behozatallal kapcsolatos konszenzust a társadalomnak annak tudatában kell vállalnia, hogy 100 %-os sikerráta nem lehetséges. Mindig is lesznek különböző okok a kudarcba fulladó projektekre. Emellett a körülmények változásával – például a bérek növekedésével – elkerülhetetlen, hogy bizonyos beruházások elveszítsék gazdaságosságukat. A gazdaságpolitika feladata, hogy amennyire lehetséges, hozzájáruljon a kudarcok valószínűségének csökkentéséhez és hatásainak enyhítéséhez. Ennél is fontosabb a változó körülményekre való felkészülés. Ilyen esetben vagy a beruházó számára kell új lehetőségeket találni, vagy pedig a dolgozók számára új munkát.

6.1. Gyárbezárások – Kivonul a külföldi működőtőke Magyarországról?

Magyarországon az utóbbi években megfigyelhető egyfajta negatív jelenség a gazdasági életben, ugyanis 2002-től kezdődően sorra jelentik be a külföldi érdekeltséggel rendelkező cégek a magyarországi üzemeik bezárását, vagy a foglalkoztatottak számának a leépítését. Ennek bekövetkezésében több tényező is közrejátszott. Az okok közt kiemelt helyen említem a világgazdaságban elhúzódó recessziót, amely hazánk vállalkozói szférájára is hatással van. A csökkenő kereslet miatt a cégek racionalizálásra kényszerülnek, azaz a gazdaságosságuk fenntartása érdekében csökkentik a dolgozóik számát, leépítenek. Másfelől a költségek további csökkentése érdekében igyekeznek minél olcsóbb telephelyet találni. Az ebből a szempontból egykor vonzó Magyarország mára - a forint erősödése és a munkabérek emelkedése miatt – kevésbé számít az olcsó célországok közé. Épp ezért is egyre több külföldi cég telepíti át hazánkból termelését Kínába, vagy a földrajzilag hozzánk közelebb fekvő országok közül szintén olcsónak számító Romániába, Ukrajnába. Szembetűnő az egyes iparágakon belüli gazdasági mutatók nagymértékű romlása. Magyarországon a 2003-as év különösen nem kedvezett a cipőgyártásnak. Elsőként a német Salamander tett bejelentés, mely szerint elbocsátja 301 dolgozóját. Majd ezt követte a piac másik nagy szereplője, az MSC Hungary Kft. A svájci tulajdonban lévő, 75 %-ban exportra termelő cég a nyugati kereslet visszaesésére hivatkozva szánta el magát a 53


drasztikus lépésre, mely több magyarországi telephelyét is érintette: Körmenden és Beleden a gyártás teljes beszüntetésére, Szombathelyen és Őriszentpéteren pedig nagyarányú leépítésekre került sor. Ezzel azonban nem fejeződött be a magyarországi cipőipar haldoklása. Végelszámolásról döntött tavaly augusztusban a szegedi székhelyű, olasz tulajdonban lévő Mary 2000 Cipőgyár Kft. közgyűlése is, mely döntés értelmében a cég 2003 októberétől felmondott 700 dolgozójának. A gyárbezárás okaként egyébként itt is a kereslet csökkenését, s ebből kifolyólag a megrendelések visszaesését adták meg. Továbbá szeptemberi hír volt, hogy októbertől elbocsátják az ajkai Shoe Makers Cipőipar Kft. 175 dolgozóját, az üzemet teljesen felszámolják és Romániába (Nagyváradra) telepítik át a berendezéseket. Az olasz tulajdonos szerint az áttelepítés oka az, hogy Romániában a magyarországi költségeknek és béreknek a harmadáért tudják a terméket előállítani. (Ajkán 60 ezer HUF volt a szalagon dolgozók havi átlagbére, Nagyváradon csupán 20 ezer HUFnak megfelelő bért kell fizetniük, s lényegesen olcsóbban jutnak hozzá az energiához is.) A könnyűiparon belül a bőripar mellett a textiliparban is folyamatos a létszámcsökkentés. Itt példaként hozható fel a szentgotthárdi Lurotex Kft.-n belül a kereslet visszaesése miatt végrehajtott létszámcsökkentés, továbbá a győri Uniontext bezárása is. Sajnos a könnyűipar nem az egyetlen gazdasági ágazat Magyarországon, mely nehézségekkel küzd napjainkban. A bőrgyártás és textilipar mellett az elektronikai szektor is a válság jeleit mutatja. A legnagyobb sokkot ezen gazdasági ágazaton belül az IBM okozta, amikor 2002-ben bejelentette, hogy megkezdi merevlemez-meghajtókat gyártó székesfehérvári üzemének a felszámolását, mely lépése 3700 dolgozó elbocsátásával járt együtt. Továbbá a Flextronics Sárvárról Kínába helyezte át termelését, a Kenwood Székesfehérvárról vonult ki, a Philips pedig a Flextronicshoz hasonlóan szintén Kínát választotta új telephelyéül. A felsorolt példák is mutatják, hogy sokak véleménye ellenére a külföldi cégek döntéseikben továbbra is fontos szerepet játszanak a költségek. A fent leírtak alapján is nyilvánvaló, hogy a magyarországi elektronikai és könnyűipari cégek közül egyre több határoz úgy, hogy olcsóbb termelési költségű országokba helyezi át a gyártást (például Kínába vagy Romániába). A közelmúltban elkezdődött és napjainkban is tartó gyárbezárások és leépítések egy ipari átrendeződési folyamat jeleiként is felfoghatók. Ez a jelenség akár természetesnek is vehető, mivel Magyarország már túllépett azon a szinten, hogy csupán az olcsó munkaerő és az egyéb alacsony termelési költségek miatt vonzza a 54


külföldi befektetőket. Ehelyett hazánkban előtérbe kell, hogy kerüljön a külföldi befektetők döntéshozatalánál a szellemi aktíva, a szakképzettség és a magas hozzáadott érték. A térségeket tekintve a gyárbezárások leginkább két országrészre koncentrálódtak az elmúlt két évben. Különös, hogy mindkét esetben a külföldi működőtőke szempontjából eddig preferált régiókról van szó: Székesfehérvár és környéke, valamint Vas megye. Székesfehérvár sokáig mintavárosnak számított. Ideális befektetési helyszínnek tűnt rendkívül jó infrastruktúrája és a város ipari kultúrája (Videoton) miatt. Azonban a már említett okok és az elektronikai szektor válsága hatással voltak a város és vonzáskörzete gazdaságára is. A sort az IBM kezdte meg azzal, hogy 2002. november 30-ától 3700 dolgozót épített le. Az IBM nincs egyedül a kivonulásával: az audio-berendezéseket gyártó japán Kenwood szerte a világban működő kilenc leányvállalatából négyet bezár, s a cég költségcsökkentési politikájának áldozatul esett a magyar leányvállalat is. A döntés 200 munkahely megszűnését jelenti, miután magyarországi telephelyét Kínába helyezi át. Tovább nehezíti a székesfehérvári helyzetet, hogy a megrendelések hiánya miatt az Ikarusbus ottani gyára is gondokkal küzd. Szintén kritikus helyzetbe kerültek a foglalkoztatási szempontból eddig szerencsésnek mondható Vas megyei települések. Amíg az elektronikai szektoron belüli negatív hatások Fejér megyében érződnek a leginkább, addig a könnyűiparon belül végigvonuló leépítési hullámok főként a nyugati határszélen fekvő megyét viselik meg. A térségben a legnagyobb sokkot a foglalkoztatás szempontjából a már említett MSC Hungary Kft. 2002-ben elkezdett és meg napjainkban is tartó karcsúsításpolitikája jelenti. Az ágazatot sújtó recesszió, a megrendelések csökkenése miatt a cipőgyártó vállalaton belül leépítésekre és gyárbezárásokra került sor, melynek következtében a korábbi 11 telephely helyett jelenleg már csak 2 gyárban, Szombathelyen és Őriszentpéteren termelnek. (Lakóhelyemen, Körmenden a cég döntésének köszönhetően a 370 munkahelyen kívül egy 50 évre visszatekintő iparág is megszűnt a városban.) A cipőgyári elbocsátásokat tetézi a Styl Ruhagyári Rt. 250 fős leépítése. A cég átalakítási programja a vasvári és körmendi üzemet érinti. Ráadásul a könnyűipari cégek után más ágazatok vasi társaságainál is veszélybe kerültek munkahelyek. Csoportos létszámleépítést jelentett be például az elektronikai beszállító 55


Schifo Kft., a szentgotthárdi GFP Mezőgépgyári Kft. Lettországba helyezi át a termelést, továbbá az Opelnél is történtek leépítések az elmúlt év végén, s mindehhez jön még a Flextronics sárvári gyártóegységének áthelyezése Kínába. A Szentgotthárd-Körmend-Vasvár-Őriszentpéter térség kritikus helyzetét bizonyítja Burány Sándor munkaügyi miniszter tavalyi év végi látogatása a megyében. (Őriszentpéteren például a cipőgyár bezárásával minden negyedik lakos munkanélkülivé válhat.)20 Az ENSZ beruházási jelentésében (World Investment Report) a Magyarországról szóló részben olvasható, hogy 2002 júniusa és 2003 júniusa között közel 6 000 munkahelyet szüntettek meg, pontosabban telepítettek nálunk olcsóbb országokba a hazánkban lévő multinacionális cégek. Ugyanakkor, ezzel szemben 8 000-nél is több új munkahely létrehozásáról is szól a jelentés ugyanebben az időszakban. Az észak-magyarországi válságrégió egyértelműen a nyertesek között van. A Bosch 500 fős Miskolcra és 400 fős Egerbe telepített autóelektronikai üzeme, és az IBM 377 munkahelyet teremtő beruházása Vácott mind az igazolják, hogy a működőtőke megindult a fejletlenebb országrészek irányába. (Ezt az elmozdulást érzékeltetik a külföldi működőtőke regionális megoszlásáról szóló fejezetben megtalálható táblázat KSH-adatai is.) Ugyanakkor a leépítések mellett a Philips, amely 500 fős üzemét telepítette Szombathelyről Kínába, a szintén fejlettebb régióba tartozó Székesfehérváron és Győrön is munkahelyeket hozott létre. Ugyancsak ellentmondásos a Flextronics helyzete, amely Sárváron 1000 munkahelyet megszüntetett, ugyanakkor Zalaegerszegen és Sárváron összesen 2100 munkahelyet hoz létre.21 Ebből is látszik, hogy a piacgazdasághoz hozzátartozik, hogy a vállalatok, amint a számukra fontos befektetési feltételek romlanak egy adott országban, illetve jobb 20

A térségben uralkodó hangulatot hitelesen illusztrálja Benkő Sándornak a körmendi cipőgyár bezárásának

napján készült fotósorozata, melyért a XXII. Magyar Sajtófotó Kiállításon díjat is kapott (lásd a függelékben). 21

A Flextronics esetében a nagymértékű létszámnövelés elsősorban a Siemens mobiltelefonok gyártásának

beindítása nyomán vált lehetségessé. Ez jól mutatja, hogy egy-egy új megrendelés milyen jelentős átrendeződést okozhat.

56


tulajdonságokkal bíró telephelyet találnak, továbbállnak. Ráadásul már mindezt – mivel különösebb technikai és elvi akadálya nincs - könnyen, és rövid időn belül megtehetik. Épp ezért egy ország kormányának fel kell készülnie arra is, hogy nagyarányú leépítések esetén gondoskodnia kell a munka nélkül maradott lakosokról is. Jó példa erre az IBM székesfehérvári gyárbezárása és a Philips monitorgyárának a megszűntetése. Mindkét esetben a régiók munkaügyi központjai az állás nélkül maradt 3700 illetve 530 dolgozó pályájának segítésére kitelepített szolgáltatói irodát létesítettek. A munkaügyi központok emellett általában munkanélküli járadékhoz juttatják az állástalanokat, s egyéb ingyenes eszközökkel is segítik az elhelyezkedést: információt nyújtanak a régió munkaerőpiacának a helyzetéről, tréningeken készítenek fel az álláskeresésre. Ennyit lehetett tenni, de igazán segítséget az jelentene, ha új munkahelyeket teremtenének, amik képesek lennének felszívni a hirtelen egy helyen, s egy időben nagy mennyiségben felszabadult munkaerőt.

57


6.2. A magyar működőtőke-export megjelenése Magyarország – negyvenéves szünet után – a nyolcvanas évek végén vált ismét résztvevőjévé a nemzetközi működőtőke-áramlásnak. Mint tőkeszegény, súlyos szerkezeti problémákkal küzdő ország először törvényszerűen tőkeimportőrként jelent meg a befektetésekért folyó éles versenyben, éppen a globalizáció, a működőtőke-áramlások felgyorsulásának időszakában. A gyors nyitás után a kilencvenes évek első felében Magyarország az átalakuló országok között a legnagyobb tőkeimportőr volt, a beáramlott működőtőke-állománya 2000 végén meghaladta a 20 milliárd USD-t, amelynél több külföldi működőtőkét csak a jóval nagyobb gazdasággal rendelkező Lengyelország vonzott. Az 1990-es évek második felétől Magyarország tőkevonzó képességének csökkenésével párhuzamosan a magyar tőkeexport erősödése volt megfigyelhető, s hazánk hamarosan a régió legjelentősebb tőkeexportőrévé nőtte ki magát. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a magyar cégek egy része már túljutott a tőkehiányon, s maga is befektetésekbe fogott. Ennek elsősorban az az oka, hogy nálunk jóval előbb kezdődött el a privatizáció, és az így bejövő külföldi tőke és fejlett nyugati technológia hatására a hazai cégek előbb tudtak talpraállni, mint a szomszédos országok állami vállalatai, melyeknek nagy része még ma is magánosításra vár. Megfigyelhető, hogy a magyar tőke is már külföldön keres befektetési lehetőséget, mivel a versenyképesebb piaci megjelenés érdekében a hazainál olcsóbb munkaerőre van szüksége. Fő célpontja napjainkban a térség országai, de Közép-Kelet-Európa mellett már a távolabbi kelet, Ázsia országaiban is gondolkodik. Magyar vállalatok tőkebefektetéseire a kilencvenes évek eleje óta találunk példákat. 1993 és 1995 között csekély összegű nettó tőkekihelyezés történt. 1997-1998 látványos fejleménye volt a működőtőke-export erőteljes gyorsulása.22 1997-ben hirtelen jelentősen meglódult a tőkeexport, összességében 431 millió USD nettó működőtőke kihelyezésére 22

A tőkeexport emelkedését több – egymással szoros kapcsolatban lévő – tényező együttesen segítette elő: a magyar gazdaság általános állapotának javulása, a vállalkozói szféra stabilizálódása, a tőzsdei cégek s a bankok nyereségességének emelkedése, a külföldi befektetési lehetőségek szaporodása, a globalizálódó világgazdaságban a terjeszkedés, a növekedés kényszere és az ebben az időben javuló kelet-európai gazdasági helyzet, szaporodó befektetési lehetőségek.

58


került sor, amellyel Magyarország Közép-Európa legnagyobb tőkeexportőrévé vált, s Kelet-Európában is csak Oroszország előzi meg. 1998-ban a tőkeexport kissé tovább emelkedett, s megközelítette az 500 millió USD-t. 1999-ben visszaesett, majd 2000-ben a tőkekivitel ismét jelentősen megugrott. 3. ábra A magyar tőkeexport 1995-2001 között (millió USD)

600

550

500

470

400

338 280

300

200

200 100

55 10

0 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

Forrás: ITDHírlevél,, 2001 Összességében 1993 és 1996 között minimális összegeket fektettek be magyar vállalatok külföldön és nagy ingadozás volt a jellemző, majd 1997-1998-tól – 1999-et kivéve – jelentős felfutás mutatkozott. Ez a tendencia 2000-ben is folytatódott, amikor a Mol Rt. Szlovák Slovnaft vállalatba bekektetve nagymértékben növelte a kiáramló működőtőke mennyiségét. Azonban a 2000. évi rekordösszegű tőkekihelyezés után 2001-ben – a Matáv Rt. egy komolyabb külföldi befektetése ellenére is – némileg csökkent a magyar tőkeexport volumene. Ennek ellenére tovább folytatódik a magyar vállalatok térhódítása a régióban. Magyarország tőkeexportja 2003-ig körülbelül 2,9 milliárd USD-t tett ki, többnyire középkelet-európai országokban, mely összegnek mintegy 70 %-át nyolc magyarországi vállalat adta. Ezen nagyértékű külföldi befektetésekre képes vállalatok körébe tartozik például a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt., valamint az OTP Bank Rt. és a Matáv Rt. A térségben vezető szerepre törő Mol Rt. a horvát INA olajtársaság (2003) és a szlovákiai Slovnaft (2000) többségének megvásárlása után többek között nemzetközi benzinkúthálózatának fejlesztésével folytatja külföldi terjeszkedését. A szerb piac mellett a magyar 59


vállalat

bővítési

terveinek

további

fontos

helyszínei

Csehország,

Románia

és

Lengyelország. Az OTP pedig a 2003. évi bulgáriai bankvásárlása (DSK Bank) után 2004. április végén felvásárolta a romániai RoBankot is. Ezek után a pénzintézet következő célpontja a szerb Novosadska Banka és a horvát Nova Banka lehet. Szemmel láthatólag továbbra is folytatódik a magyar minimultik terjeszkedése, melynek függvényében az elkövetkező években is számítani kell a magyar tőkeexport növekedésére. Ennek a megállapításnak realitást adnak az elmúlt évek nemzetközi tapasztalatai is. Az EUhoz korábban csatlakozott s Magyarországgal a legtöbb hasonlóságot mutató államoknál mára a jelentős nettó tőkeimportőri pozíció eltűnt vagy alaposan mérséklődött. Példaként az előbbire Írország, az utóbbira Spanyolország és Portugália hozható fel. 4. ábra

A magyar működőtőke-export megoszlása régiónként 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%

Egyéb országok Európai Unió Kelet-Európa 1996

1997

1998

1999

2000

Forrás: Antalóczy Katalin: Magyarországi működőtőke-exportnemzetközi kitekintésben. Külgazdaság, 2001.július-augusztus A magyar működőtőke célországait tekintve 1996-ban a befektetett összeg 26,7 %-a irányult Kelet-Európába, 66 %-a az Európai Unió tagállamaiba, míg 7,3 % egyéb országokba. Az EU-ba irányuló tőkeexportot a Nagy-Britanniában és a hozzá tartozó területeken landoló tőkeexport határozta meg. Ezen kívül még a hagyományos nyugateurópai kereskedelmi partnereinknél, Ausztriában és Németországban kívántak a 60


vállalkozások beruházni. Kelet-Európában – hasonlóan a korábbi időszakhoz – Szlovákia és Románia volt a fő célpont. 1997-ben még inkább az EU-célú tőkekivitel dominált. Az összes beruházás 79 %-a ezt a régiót célozta meg. Kelet-Európa és az egyéb országok részesedése visszaesett. Az EU-n belül szinte teljes volt az országonkénti átrendeződés az előző évhez képest. Az 1996-os nagy-britanniai befektetésekkel szemben a tőkekivitelt ebben az évben a holland beruházások dinamizálták, a tőkeexport 77,7 %-a Hollandiába irányult. (Az összeg a teljes magyar tőkekivitel 61 %-át tette ki.) Az előző évhez hasonlóan Ausztria és Németország szerepelt még néhány százalékkal mint befektetési célpont. KeletEurópában 1997-ben is megmaradt Románia és Szlovákia dominanciája, az összes régióbeli befektetés 70 %-a e két országra esett. Kissé nőtt Lengyelország, Horvátország és Ukrajna aránya. Az EU-hoz hasonlóan ebben a térségben is emelkedett az egy beruházásra jutó befektetés értéke (két és félszeresére). Ennek ellenére továbbra is jellemző maradt a sok, kis alaptőkéjű alapítás. Az Európai Unión kívüli „adóparadicsomok” továbbra is marginális szerepet játszottak. 1998-ban folytatódott Hollandia tőkeexportot dinamizáló szerepe. A holland tőkekivitel még mindig a teljes tőkeexport 45, az EU-ba irányuló kihelyezés 57,4 %-át tette ki. Másfelől jelentősen megugrott az EU-n kívüli „adóparadicsomok” részaránya, amelyek 1998-ban az összes tőkekihelyezés 43,3 %-ra rúgtak. A növekedés mögött elsősorban Svájc, másodsorban Ciprus húzódott meg. Ennek következményében Kelet-Európa szerepe tovább csökkent, de visszaesett az Európai Unióé is. Ebben a régióban egyedül az osztrák befektetések mutattak jelentős dinamikát, az Ausztriába irányuló tőkeexport ugyanis 47 %-kal nőtt. Kelet-Európán belül feltűnő, hogy jelentősen visszaesett Szlovákia aránya és csökkent Romániáé is, így az addigi két dinamizáló ország elvesztette vezető szerepét. Számottevően emelkedett Ukrajna és Lengyelország, s kissé Csehország és Horvátország részesedése. Összességében az 1996 és 1998 közötti magyar működőtőke-kivitelről a következőket állapíthatom meg. A vizsgált években a Magyarországon bejegyzett cégek tőkeexportjának fő célpontja nem Kelet-Európa volt, sőt a régió részesedése folyamatosan visszaesett az összes tőkekihelyezésen belül. A vállalkozások elsődleges célterületének egyfelől az Európai Unió, azon belül is elsősorban Hollandia, másfelől Svájc és Ciprus számított. A kelet-európai régióban 1997 végéig Románia és Szlovákia volt az elsőszámú befektetési célpont, mindkét országra a sok, alacsony alaptőkéjű vállalkozás létesítése volt jellemző; 1998-ban jelentősen növekedett Ukrajna és Lengyelország aránya, de a sok elaprózott befektetés létesítése nem változott. 61


1999-től a legfeltűnőbb változás a korábbi évekhez képest – a fizetési mérlegben tapasztalható számottevő tőkeexport-csökkenés mellett – a közép- és kelet-európai országok részesedésének jelentős növekedése az összes tőkekivitelen belül. Míg az átalakuló országokat és a szovjet utódköztársaságokat is magában foglaló régió aránya 1997-ben 15,8, 1998-ban 14,5 %-os volt, addig 1999-ben 38,2 %-ra, 2000 első félévében pedig 59,4 %-ra nőtt. Országonkénti bontásban 1999-ben Románia ismét kiemelkedett a többi kelet-európai célország közül, ebben az évben a kelet-európai tőkekivitel 62, az összes tőkeexport 24 %-a itt valósult meg. Számottevő volt még a tőkeexport Lengyelországba, Szlovákiába és Horvátországba, e négy országban befektetett működőtőke tette ki az összes kelet-európai tőkeexport közel 90 %-át. 2000 első félévében ismét átrendeződött a régión belüli összetétel: Csehország – a Danubius szállodavásárlása miatt – vezető szerepre tett szert. Az év egészében, a MOL Rt. Slovnaftban szerzett részesedése következtében minden bizonnyal Szlovákia vált nemcsak a kelet-európai régióban, de a teljes magyar tőkeexportban is meghatározóvá. 2000-ben a magyar működőtőke-kivitel 48,3 %-a Szlovákiába irányult. Az Európai Unió részesedése – a holland tőkeexport kiugró értéke miatt – 1997-ben érte el a csúcspontját, de az 1998-ban megkezdődött aránycsökkenés 1999-ben is folytatódott. 1999-ben országonkénti bontásban alig látszott módosulás, továbbra is Hollandiában landolt az összes EU-n belüli magyar tőkekivitel közel 60 %-a, s a két további fontos célország (Ausztria, Németország) sorrendje sem változott. 2000 első felében kissé csökkenő mértékben, de még mindig Hollandiáé volt a vezető szerep a második helyre feljött Németország és Ausztria előtt. 1999-ben hirtelen megugrott az addig tőkeexport célpontként alig, vagy egyáltalán nem szereplő USA, Kanada és néhány távol-keleti ország, elsősorban Dél-Korea szerepe a magyar tőkekivitelben. Ezek az államok 2000 első felében ismét nem szerepeltek a tőkeexport célországai között. Ezzel szemben ismét jelentősen megnőtt Ciprus és Svájc részesedése és szerepe. (E két országba irányuló tőkeexport tette ki az összes tőkekivitel 26 %-át.)

62


2001-ben Macedónia a Matáv Rt. terjeszkedése nyomán az év magyar tőkekihelyezéséből 72 %-kal részesedett. Macedóniát követte – jelentős lemaradással – Románia (7%), a harmadik helyen pedig Lengyelország állt a maga 5 %-os részesedésével. 5. ábra Közvetlen tőkeexport célországok szerint 2001-ben (százalék) Lengyelország5

Csehország 3 Ciprus 4 USA 3 Horvátország 2 Románia 7

Oroszország 4

Macedónia 72

Forrás: Vezetünk működőtőke-exportban. Világgazdaság, 2002.04.15. Összességében elmondható, hogy 1997-től jelentős növekedésnek indult a magyarországi vállalatok működőtőke-exportja. Eddig két csúcsot regisztráltak: 1998-ban és 2000-ben. A kettő mögötti folyamatok azonban jelentősen eltértek. Míg ugyanis 1998-ban minden valószínűség szerint elsősorban nem a valódi működőtőke-befektetések, hanem az adóelkerülés, tőkemenekítés dinamizálta a kiáramlást, addig 2000-ben már a tényleges pozíciószerzések domináltak. Ekkor a befektetések már elsősorban a környező országokba irányultak (Szlovákia, Csehország, Románia) és a hazai cégek piacszerzését, stratégiai helyzetének erősítését szolgálták. Általános jellegzetességként leszögezhetem, hogy a tőkeexport megjelenése többnyire stabil, viszonylag fejlett gazdasági hátteret jelez, s a globalizálódó világgazdaságban az adott ország pozíciójának javulását eredményezi. A külföldi vállalatok alapítása hozzájárulhat az árukivitel növekedéséhez javíthatja a befektetők jövedelmezőségét, versenyképességét, ugyanakkor nemcsak mikro-, hanem makrogazdasági kockázatokkal is 63


járhat. A fizetési mérlegre gyakorolt hatás ugyanis ellentmondásos. Egyrészt az áruexport már rövid távon is nőhet, hosszabb távon pedig emelkedhet a profit hazautalása, a tulajdonosi hitelek visszafizetése – ezek a tényezők javíthatják a fizetési mérleget. Másfelől, ha a Magyarországra irányuló közvetlen befektetések stagnálnak vagy visszaesnek mint az utóbbi években -, és eközben a feltehetően spekulatív, adókerülő tőkeexport nő meg, akkor a gazdaság külső finanszírozása szempontjából fontos tőkeegyenleg egyre zsugorodik, miközben a tőkeexporttól várt kedvező hatások is elmaradnak. A várakozások szerint az elkövetkező években továbbra is magas, esetenként növekvő működőtőke-exporttal kell számolni. Ennek gazdasági hatásai általában véve pozitívak. Épp ezért több figyelmet kell fordítani a magyar cégek tőkekihelyezésére, ösztönözni, segíteni kell azokat. Főleg most, hogy az uniós csatlakozás a tőkeexportálók számára is új helyzetet teremt, s erősödő versenyt hoz magával. A tőkeexportőrök segítésére több intézményt is létrehoztak, így a Joint Venture Szövetséget (JVSZ), a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht-t (ITDH), a Corvinus Rt-t valamint az Eximbankot. A Joint Venture Szövetség feladata, hogy tájékoztassa a vállalatokat a tőkeexporttal kapcsolatos lehetőségekről, tapasztalatokról. A működőtőke-kivitelben szintén fontos szerepet játszik az Eximbank, mely külföldön működő magyar vállalatoknak nyújt hitelt. Ezekben az esetekben általában a magyar pénzintézet a Corvinus Rt. kockázati tőketársasággal közösen hajtja végre a külföldi tulajdonszerzést. Ugyancsak szerepet kap a folyamatban az ITDH is, amely egyrészt a környező országokban üzletember-találkozókat szervez, másrészt információs irodákat is létesít külföldön kifejezetten a tőkebefektetések ösztönzése végett.

6.3. EU-csatlakozás – más típusú tőkevonzás A hazai beruházások jövőbeli alakulásáról alkotott képünket rendkívüli mértékben meghatározza, hogy mit gondolunk a hozzánk betelepült multinacionális óriáscégeknél várható

fejleményekről.

A

korábban

említett

kedvezőtlen

jelenségek

ellenére

egyértelműnek mondható, hogy nincs szó a multinacionális cégek tömeges kivonulásáról 64


országunkból. Ugyanakkor komoly, feltehetően még tovább erősödő változások várhatók a jövőben is. Valójában több tényezőre vezethető vissza a jelenlegi átalakulás. A beruházási kedvezmények alakulása körüli, az EU-csatlakozással összefüggő bizonytalanság és a kedvezmények mindenképpen bekövetkező formai átalakulása és feltehető mérséklődése valószínűleg szintén befolyásolja a multinacionális cégeket. Meghatározóbb jelentősége van a világgazdasági konjunktúra elhúzódó gyengeségének, amely számos céget a kapacitások kihasználtságának vészes romlása és a profit zsugorodása hatására egy ponton a beruházások jelentős visszafogására kényszeríthet. Mint már említettem, ebben a helyzetben főképp a nálunk meghatározó iparágakban működő cégek vannak (például infotechnológia, elektronika). A legfontosabb tényező azonban talán az lehet, hogy a kedvezőtlen konjunktúra felgyorsított több elkerülhetetlen és korábban megindult átalakulási folyamatot a gazdaság és a beruházások szerkezetében, összetételében. Először is tudomásul kell venni, és a hazai beruházások számában is észre kell venni, hogy a fejlett gazdaságokban az ipari tevékenység visszaszorulóban van. Ez a világban részben úgy jelenik meg, hogy az ipari óriáscégek tevékenységei között egyre nagyobb szerepet kapnak a szolgáltatások, az ipar tercializálódik. De emellett a kifejezetten szolgáltatói tevékenységek fejlődése is felgyorsul, és bennük egyre nagyobb mértékben jelenik meg a nagytőke, a magyar gazdaságban pedig a külföldi tőke. Ilyen terület a kereskedelem, az idegenforgalom, a szállodai szolgáltatás, az ingatlanfejlesztés: logisztikai központok, ipari parkok létesítése, út- és garázsépítés, lakóparkok létrehozása. A legerősebben azonban egy olyan szerkezeti átalakulás erősödött fel, amely valamennyi iparág, valamennyi tevékenységi kör mikroszerkezetét érinti. Arról van szó, hogy a magyar gazdaság fejlődése, közelebbről az EU-csatlakozás perspektívájában a bérszínvonal feltartóztathatatlan növekedése, a magyar valuta elkerülhetetlen erősödése felgyorsította az alacsony szakképzettséget igénylő, gyenge hozzáadott értéket termelő, bérmunka jellegű ipari tevékenységek leépülését. Ez azt jelenti, hogy Magyarország azok közé az országok közé sorolódik, ahová már döntően a szakképzett, nagy hozzáadott értékű, sok szellemi tudást megtestesítő munkát tartalmazó termékek termelését és ilyen tevékenységeket érdemes telepíteni. Ez a folyamat még a kezdetén tart, a legutóbbi időben nagy lendületet vett, ám csak közvetetten érzékelhető, például azon iparágak visszaszorulásából következtethetünk rá, amelyekben az alacsony hozzáadott értékű, bérmunkatípusú tevékenység aránya közismerten magas (jellemző példa a textilipar, 65


konkrétabban itt lehet említeni a szentgotthárdi Lurotex Kft.-nél történt leépítéseket és a győri Uniontext bezárását). A szerkezeti átalakulási folyamat egyben kihívás is, amely koncentrált munkát, átgondolt, az EU-val, a nálunk jelen lévő multinacionális cégekkel és a hazai vállalatokkal összehangolt fejlesztést igényel.

6.4. Változó befektetési motivációk és ösztönzők

6.4.1.Új befektetés ösztönzők Magyarországon

Magyarország a beruházási ösztönzők komplex rendszerét alkalmazza, amelyek célja nemcsak a külföldi tőkebefektetések vonzása, hanem azok szektorális és regionális terelése, valamint a már betelepedett vállalatok itt tartása is. Az 1980-as évek végétől nyújtott beruházás ösztönzők (adókedvezmények és adómentességek) túlnyomó többsége a közelmúltban járt le. E kedvezmények esetében a beruházásoknak

olyan

követelményeket

kellett

teljesíteniük, melyeknek

csak

a

nagyvállalatok tudtak eleget tenni, háttérbe szorítva a közép- és kisvállalatokat. (Ez aztán idővel módosult, mivel egyre nagyobb figyelmet kapott a közép- és kisvállalatok fejlesztése.) Ugyanakkor tény, hogy 2004 májusától, hazánk Európai Unióhoz való csatlakozásától számítva romlanak a vállalatok állami támogatáshoz jutásának esélyei a szigorú uniós versenysemlegességi szabályok miatt.23 Azonban számos olyan pályázat jelenik majd meg, amelyen vállalatok is EU-pénzekhez juthatnak. Ami a magyar központi költségvetésből, vagy a helyi önkormányzatok által biztosított támogatásokat (adókedvezményeket) illeti, azokra a már jelenleg is hatályos szabályok lesznek érvényben. Ezek alapján valóban tilos állami vagy önkormányzati dotációkat nyújtani a vállalatok számára, kivéve a közösségi 23

E tekintetben sokan nem tartják vesztesnek Romániát és Bulgáriát a csatlakozás első köréből való kimaradás miatt, hiszen így tovább tarthatják fenn a tőkecsalogató ösztönzőket.

66


alapszerződésben szereplő, pontosan meghatározott eseteket. Ide tartoznak például az elmaradott térségekben adott beruházási támogatások. Továbbá ilyen kivételes támogatási jogcímnek számít a kutatási-fejlesztési célú dotáció, környezetvédelmi jutattás, energiatakarékossági, illetve megújuló energiaforrások használatát célzó támogatás. A kedvezmények jellemzően támogatási programokon keresztül érhetőek el, bár van lehetőség egyedi juttatásra is. Mind az új támogatási programok, mind az egyedi dotációk tervezetét be kell jelenteni a pénzügyminiszternek (kivéve az olyan, önkormányzatok által nyújtott

juttatásokat,

amelyek

támogatástartalma

éves

szinten

egy

vállalkozás

vonatkozásában a 8 millió forintot nem haladja meg). A pénzügyminiszter az apparátusa részét képező támogatásokat vizsgáló iroda bevonásával előzetes véleményt, valamint állásfoglalást ad ki a támogatási tervezetről, a végső döntést azonban az Európai Bizottság versenyügyi főigazgatósága hozza meg, amely kizárólagos illetékességgel bír annak elbírálásában, hogy a tagországok állami támogatásai összeegyeztethetőek-e a közösségi joggal. A megváltozott körülmények – EU-csatlakozás, csökkenő külföldi működőtőke-beáramás Magyarországra – figyelembe vételével kialakított új beruházás ösztönő eszközök közül az alábbiakban a fontosabbakat emelem ki. Új beruházás ösztönző eszközök 1. Telephely-fejlesztési támogatás Az infrastruktúrával ellátott telephely kialakításához, megvásárlásához, megszerzéséhez a cég pályázati úton juthat támogatáshoz, melynek mértéke az EU által előírt határokat is figyelembe véve regionálisan differenciált lesz. Ugyanakkor az ipari parkokon belüli telephely-fejlesztés célszerű iránya a fejlett infrastruktúrával és szolgáltatásokkal ellátott technológiai parkok kialakítása.

2. Infrastruktúra-fejlesztési támogatás A telephelyen történő működés biztosításához szükséges, de telekhatáron kívüli infrastruktúra (például közműfejlesztés, gázbekötés, csatornázás, járda, tömegközlekedés) támogatását is az eszközrendszer szerves részévé kell tenni - bizonyos nagyságrend (foglalkoztatottság, hozzáadott érték stb.) felett. A több telephelyet is kiszolgáló infrastruktúra-fejlesztési programok kialakításakor beleértve az informatikai hálózatok, az autópálya-, a repülőtér-, a vasúthálózat és a folyami 67


hajózás továbbfejlesztésére vonatkozó elképzeléseket - elengedhetetlen a befektetői igényekhez igazodó projektek állami támogatása, mivel a beruházási döntésben az infrastruktúra kiépítettsége kiemelten fontos tényező. Ugyanakkor nem elhanyagolható az a beruházási projektek megvalósulása révén létrejövő hatás, amely a magyarországi infrastrukturális elmaradás csökkentését eredményezi, és egy mikrotérség helyzetét jelentősen javíthatja. Ezért - a nemzetközi versenyfeltételek kiegyenlítésére - a támogatott fejlesztéseknél a beruházásokhoz közvetlenül kapcsolódó, telekhatáron kívüli infrastruktúra létesítésének kitüntetett szerepet kell kapnia a beruházás ösztönzésben. 3. Felnőttképzés, szakképzés, foglalkoztatás támogatása A nemzetgazdaság számára egyre nagyobb mértékben válik szükségessé a jól képzett munkaerő megléte. Az állam a képzés javítására több támogatási formának is tervezi a bevezetését. Ezek a befektetéseket serkentő tényezők közé sorolhatók lesznek. A fontosabb tervezett támogatások a következők:

Közép- és nagyvállalkozások munkaerő-ellátását biztosító képzési támogatás Új tőkeerős beruházásokat ösztönző képzési támogatás Hátrányos helyzetű térségekben betanítás, átképzés, újraképzés támogatása Munkahelyteremtő beruházás támogatása

4 Informatikai fejlesztések támogatása Az információs technológia (IT) és az Internet a termelési-szolgáltatási szférán kívül is átalakíthatja a hivatalokkal, az egészségügyi-oktatási szervezetekkel való kapcsolatokat. A munkavállalók és az oktatás hozzáférésének támogatása jelentős mértékben javíthatja a magyar emberi erőforrások minőségét a számítógépes és kommunikációs készségek vonatkozásában, s ezen keresztül erősítheti a hazai gazdaság versenypozícióit. E célok közelítését és elérését az EU tagországokban az eEurope program tartalmazza, melyhez Magyarország is csatlakozni kíván. A programok növelik a magyar népesség információtechnikai ismereteit, jártasságát, ami tudástőkébe való beruházásként a versenyképességhez járul hozzá; csökkentik az oktatási költségeket; támogatják a rugalmasabb munkarendszerek terjedését.

5. Környezetvédelmi és ökológiai támogatás 6. Adómentes fejlesztési tartalék A technológiai fejlődés, a gazdasági verseny által kikényszeríttet teljesítmény-növelés mellett Magyarországon a fejlettségben kimutatható lemaradás csökkentése is újabb beruházásokat indokol. Számottevő ösztönzést jelenthetne a beruházásra fordítandó források, vagy azok egy részének adómentessé tétele, amely kedvezően hatna a kis- és középvállalkozások beruházásainak növelésére is. 68


A beruházási források képződését több ország adórendszere segíti az adómentes fejlesztési tartalék-képzés lehetővé tételével. Az adómentes fejlesztési tartalék képzésére vonatkozó szabályozás lényege, hogy e célra tartalékot képezhetnek a vállalkozások, amely után az adót csak a céltartalék felhasználása utáni évben kell megfizetni. A tartalékot meghatározott időn belül - általában 3-4 év - beruházásra kell fordítani. E szabályozás általános hatásán túl - a kis- és középvállalkozások számára jelent különösen nagy segítséget, mivel lehetővé teszi egy-egy nagyobb fejlesztéshez több év eredményének és adótartalmának felhasználását.

7. Tételes egészségügyi hozzájárulás (EHO) fokozatos mérséklése Az intézkedés a foglalkoztatással kapcsolatos munkáltatói költségeket csökkentené és hozzájárulna a versenyképesség javításához.

8. Vámszabadterület, vámtarifális kedvezmények megszűnése A vámrendszerben a vámtarifa törvényben felsorolt gazdasági feltételek fennállása esetén a termelést folytató gazdálkodók vámsemlegesítést élvezhetnek. Tekintettel arra, hogy ez a kedvezmény az autonóm vámpolitika eszköze, így az, az EU csatlakozással megszűnik. A vámszabadterületi társaságok időben történő felkészülését elősegíti a vámtörvény keretében biztosított vámmentességi jogcím érvényesítése, amely a termelőeszközök belföldiesítését mentesíti a vámterhek megfizetési kötelezettsége alól.

9. Európai regionális vállalati központok kialakításának, stratégiai szolgáltatások telepítésének támogatása Regionális vállalati központok kialakításának ösztönzésével elérhető lenne, hogy Magyarországon beruházó multinacionális vállalatok további irányítási feladatokat, szolgáltatásokat telepítsenek ide, európai regionális központokat alakítsanak ki. Elsősorban a nagyvállalatok egyes központi irányító tevékenységeinek, szolgáltató funkcióinak Magyarországra telepítésének ösztönzése a cél. Fontos a jövedelmező, nagy hozzáadott értéket képviselő tevékenységek meghonosítása; Magyarország középponti helyének és súlyának erősítése a kelet-európai régióban; a fokozottabb bekapcsolódás a világ hálózataiba; a technológia-transzfer; az oktatás színvonalának növelése; az információs infrastruktúra javulása; munkahelyek teremtése. A központok jelenléte a nemzetközi tapasztalatok szerint további jelentős beruházásokat indukál, és elősegíti a kvalifikáltabb, jobban fizetett munkaerő foglalkoztatásának bővítését. 69


Összegzésként elmondható, hogy Magyarország új befektetés ösztönzési rendszerével az alábbi célokat próbálja elérni. Célok

A támogatási rendszer EU-konformmá tétele

A gazdaság dinamikájának és versenyképességének erősítése

A munkahelyteremtő képesség növelése

A beruházási aktivitás élénkítése

A már megtelepedett vállalatok itt-tartása, újak idecsábítása

Magyarország regionális szerepének növelése

Az országon belüli regionális különbségek további csökkentése 24

A beszállítói hálózatok bővítése.

6.4.2. Befektetői motivációk Magyarországon Kelet-Európa és azon belül Magyarország tekintetében lényegében két nagy befektetői kört különíthetünk el egymástól: a piacorientált és az exportorientált befektetőket. A vizsgálatok szerint a piacorientált befektetők szempontjából a piac nagysága, növekedési képessége, a vállalat piaci részesedésének fokozása volt a legfontosabb tényező. Az exportorientált befektetőket ezzel szemben a szakképzett és viszonylag olcsó munkaerő jelenléte vonzotta a leginkább. Számukra fontos volt a piacra jutás lehetősége is, valamint a kereskedelmi korlátok hiánya egyes országokkal folytatott kereskedelemben, s más, a külkereskedelmi tevékenységet befolyásoló szabályozási elemek (például Magyarországon vámszabad területi szabályozás). Ugyanakkor mindegyik befektetői csoport nagy jelentőséget tulajdonított a fogadó ország gazdasági stabilitásának. 24

Örvendetes jelenség, hogy máris érzékelhetően megnőtt az érdeklődés az ország elmaradottabbnak számító

térségei iránt. Kelet-, illetve Északkelet-Magyarország népszerűsödésének több okát is látom: a nyugati régiókban, vagyis a befektetők által korábban felkapott területeken már nehéz megfelelő munkaerőt találni, továbbá érződik már az infrastruktúra-fejlesztés hatása.

70


A döntésben a motivációk között az élen szerepelt a politikai és gazdasági stabilitás, a jogrendszer stabilitása, továbbá fontos volt a munkaerő képzettsége, rugalmassága és alacsony költsége, a piacra – elsősorban az EU-ba – jutási lehetőségek, az infrastruktúra állapota, a földrajzi elhelyezkedés. Kiemelkedő jelentőséggel bírt a betelepülésről meghozott döntésben az adókedvezmények, adómentességek, állami támogatások és a vámszabad területi beruházás lehetősége. Szerepe volt a külföldi cégek beruházásában a már itt lévő működőtőke vonzó hatásának is. Igaz tehát az az állítás, hogy a legjobb tőkevonzó eszköz a már itt lévő elégedett befektető. Továbbá lényeges a NATO-tagság is, amely a beruházók számára oly fontos biztonságot garantálja. Másfelől megállapítható, hogy Magyarország a bérköltségek folyamatos emelkedése és az adókedvezmények jelentős részének megszűnése illetve átalakulása miatt már nem tekinthető olcsó termelési országnak. Amint azt az utóbbi évek kedvezőtlen eseményei (gyárbezárási hullám, tömeges leépítések) mutatják, a befektetők egy része csalódott, hogy a közeljövőben ez a két tényező (alacsony bérköltségek, adókedvezmények) tovább veszít Magyarországon tőkevonzó képességéből. Véleményem szerint ennek ellensúlyozására ezentúl még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági stabilitásra, a képzett munkaerő biztosítására, valamint nem elhanyagolható a fejlettebb infrastruktúra, az átlátható jogrendszer és az üzletbarát környezet (például információk jobb áramlása) sem.

71


7. Befejezés A rendszerváltást követően hazánk elsőként nyitott Nyugatra, s a gyors reformoknak, jelentős kedvezményeknek köszönhetően az 1990-es évek első felének vezető tőkevonzó országává vált a régióban. Mind a beáramló külföldi működőtőke mennyiségét, mind a minőségét tekintve éllovas volt a közép-kelet-európai országok között. Az 1990-es évek közepére a térség többi országa is felismerte a külföldi tőke fontosságát, épp ezért ezen országokban is lépéseket tettek a tőkeimport növelésére. Ennek következtében felerősödött a külföldi működőtőkéért folyó verseny, s mindez oda vezetett, hogy az 1990-es évek második felére a jóval nagyobb gazdasággal és piaccal rendelkező Lengyelország vette át Magyarország vezető szerepét. Sőt, napjainkra már az egykor a térség leggyengébb tőkevonzó országának számító Szlovákia is megelőzte hazánkat. Magyarország esetében elsőként a privatizáció útján érkezett a legtöbb külföldi működőtőke az országba. A magyar privatizációra jellemző volt, hogy nagymértékben kedveztek a külföldi befektetőknek, mivel hamar felismerték, hogy a fejlesztéshez szükséges tőkével, s egyéb kapacitásokkal csak ők rendelkeznek, s így fontos szerepet szántak a közvetlen külföldi befektetéseknek az államadósságok, a költségvetési hiány csökkentésében, valamint a magyar vállalati szektor modernizálásában. A hazánkba érkező külföldi működőtőke a privatizáció lecsendesülése után többségében a zöldmezős beruházásokban realizálódott, melyek esetében külön vonzerőt jelentettek a vámszabad területi kedvezmények. Ezek nagy része azonban jelentőségét veszti, amint Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. A külföldi működőtőke regionális megoszlását tekintve a főváros-centrikusság továbbra is fennáll. Másrészt megfigyelhető egy kisebb mértékű arányeltolódás az ország kevésbé preferált térségei felé (például Észak-Magyarország). Ez részben köszönhető annak, hogy a külföldi tőke eddig kedvelt befektetési régióiban már kevés a megfelelő munkaerő, valamint a vidékfejlesztés hatására (például infrastruktúra) az ország eddig „elszigetelt” területei is hozzáférhetővé váltak. Véleményem szerint ajánlatos fojtatni a már elkezdett vidékfejlesztést, hogy a jövőben a hazánkba érkező külföldi működőtőke az eddigieknél egyenletesebben tudjon megoszlani az ország különböző régiói között, s ezzel

72


munkahelyeket teremtsen a foglalkoztatás szempontjából kedvezőtlen helyzetben lévő településeken is. A külföldi működőtőke ágazati megoszlásában jelentős változást jelent, hogy a feldolgozóipar kiugróan magas részesedése mellett a szolgáltató ágazatokba is fokozatosan növekszik a befektetett tőke mennyisége. Ez már előremutat az uniós csatlakozások után várható változásokra. Ugyanis a fejlett országokban már felismert tendencia az ipar tercializálódása. Ennek következtében a szolgáltatások egyre nagyobb teret nyernek a feldolgozóiparral szemben, ezért a telephelyválasztási szempontoknál is előtérbe kerül az adott célország munkaerejének szakképzettsége, miközben a többi tényező (például olcsó munkaerő, adókedvezmények) veszíthetnek jelentőségükből. Épp ezért Magyarország esetében is fontosnak látom, hogy a már amúgy is meglehetősen jó hírnévnek örvendő magyar oktatásra, szakképzésre még nagyobb hangsúlyt helyezzenek. Igaz, hogy vannak arra utaló jelek, hogy egyes befektetők továbbra is az olcsó gyártási költségeket tekintik elsődleges szempontnak, ezért Magyarország helyett más országot választanak telephelyül. A Magyarországon telephellyel rendelkező külföldi cégek közül – különösen 2002 óta egyre többen döntenek úgy, hogy hazánkban lévő üzemüket áthelyezik egy olcsóbb költségű országba, ezáltal súlyos helyzetbe juttatva a húzóágazatnak számító elektronikai és könnyűipari szektort is. A jelenség fő oka a világgazdasági recesszióhoz vezethető vissza: a fogyasztási cikkek iránti kereslet csökkenésével racionalizálásra kényszeríti a termelőket, mely többnyire gyárbezárás vagy leépítés formájában mutatkozik meg. Tény, hogy Magyarország már nem számít az olcsó termelési országok közé, s ez az egykori előnye az EU-csatlakozás után a várhatóan még emelkedő munkabérek és a forint erősödése miatt tovább fog csökkenni. Épp ezért szükség van egyfajta átrendeződésre, váltásra: el kell érni, hogy Magyarország elsősorban ne az olcsó munkabérre igényt tartó működőtőkét próbálja továbbra is vonzani, hanem ehelyett a szakképzett munkaerőre, a stabil gazdasági, politikai és jogi helyzetre építkező beruházások idecsalogatására koncentráljon. Továbbá észre kell venni, hogy a térségben a tőkevonzásukat javító országok egyszerűsítik adórendszerüket, csökkentik a terheket. Ezzel az irányzattal nem mehetünk szembe. Átgondolt, átlátható ösztönzési rendszerre, s ezzel egyidőben hasonló gazdaságpolitikára, 73


fiskális és monetáris politikára van szükség. Valamint jobb ügyintézést, hatékonyabb információáramlást, megfelelőbb üzleti környezetet kell kialakítani. Összességében azért elmondható, hogy a működőtőke-beáramlás a növekedés és a modernizáció motorja volt hazánkban. Az így megszülető/átalakuló vállalatok nemcsak a külkereskedelem hajtójává váltak a növekvő export által, hanem egyben gyorsították az új technológiák, a vezetésszervezés bevezetését is. Továbbá a külföldi tőke a vállalatok finanszírozásában, talpraállításában is jelentős szerepet töltött be. A működőtőke tehát jelentősen hozzájárult a magyar gazdaság átalakításához. Ennek egyik bizonyítéka, hogy az 1990-es évek közepétől már hazánk esetében is beszélhetünk tőkeexportról, mivel az országba áramlott külföldi működőtőkének köszönhetően a magyarországi vállalatok annyira megerősödtek, hogy képesek az országhatáron túl is terjeszkedni. És teszik mindezt úgy, hogy Magyarország a térség elsőszámú működőtőke importőréből napjainkra KözépEurópa vezető tőkeexportőrévé vált. Ezen váltás pedig akár annak a jelének is tekinthető, hogy Magyarország megszűnt tőkeszegény ország lenni és rátért a fejlett gazdasághoz vezető útra.

74


8. Ábrák és táblázatok jegyzéke

1. ábra

A Triád pólusai közötti működőtőke-áramlás 2001-ben

19.old.

2. ábra

A külföldi működőtőke beáramlása a visegrádi országokba

25.old.

3. ábra

A magyar tőkeexport 1995-2001 között

58. old.

4. ábra

A magyar működőtőke-export megoszlása régiónként

59. old.

5. ábra

Közvetlen tőkeexport célországok szerint 2001-ben

62. old.

1. táblázat

Magyarország helye a közép-kelet-európai működőtőke-beáramlásban, 1989-2002

27. old.

2. táblázat

Az első tíz exportáló vállalat rangsora 1999-ben

37. old.

3. táblázat

Az első tíz magyar exporttermék 1998-ban

38. old.

4. táblázat

Tőkebefektetések származási ország szerinti megoszlása

42. old.

5. táblázat

A külföldi tulajdon részesedési arányának alakulása a vállalkozások saját tőkéjében, kiemelt ágazatok szerint

6. táblázat

A négy legnagyobb befektető országból származó tőke megoszlása gazdasági áganként 2001-ben

7. táblázat

44. old. 45. old.

A külföldi érdekeltségű vállalkozások külföldi tőkéjének megoszlása területi egységenként

46. old.

75


9. Irodalomjegyzék A külföldi működőtőke Magyarországon 2000-2001. KSH, Budapest, 2003. A MOL terjeszkedése: játék határok nélkül? http://www.hvg.hu 2003.08.12. A privatizáció miatt vezet Magyarország. Világgazdaság, 1996/09.25. Antalóczy Katalin – Sass Magdolna: Működőtőke-áramlások, befektetői motivációk és befektetésösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 2000/5. Antalóczy

Katalin-

Magyarországon:

Sass

statisztikai

Magdolna: becslés,

Zöldmezős

vállalati

működőtőke-befektetések

motivációk,

gazdasági

hatások.

Külgazdaság, 2000/10. Antalóczy Katalin: Magyarországi működőtőke-export – nemzetközi kitekintésben. Külgazdaság, 2001/08-09. Árva László: Külföldi tőkeberuházások Közép-Kelet-Európában. KJK, Budapest, 1995 Árva László-Diczházi Bertalan: A külföldi működőtőke-beruházások fajtái. Világgazdaság, 1998.01.27. Befektetések a nagyvilágban. Cégvezetés, 1998/01. Befektetési hullám indul az unió új tagországaiban? HVG, 2004.04.30. Benkő Sándor fotói. http://ma.hu Benkő Sándor fotói. http://uj.terasz.hu Beruházási helyzetkép. Cégvezetés, 2003/02. Cooling down-Investing in cetral Europe. The Economist 2003.12.13. Diczházy Bertalan: A külföldi tőke szerepe a privatizációban. Duplázódó magyar tőkekivitel. Népszabadság, 2002.03.12. Előkelő helyen. Cégvezetés, 1996/2. Faragó József: Multik – máma itt, holnap ott? Figyelő, 2004.03.02. Hamar Judit: A külföldi működőtőke-beáramlás Magyarországon belüli területi jellemzői. Külgazdaság, 1999/05. Hungary’s new empire builder. The Economist. 2003.07.19. Kalotay Kálmán: Működő tőke – válságban? Közgazdasági Szemle, 2003/01. Kelet-európai tőkerekord. Világgazdaság, 2001.02.23. 76


Kovács Tímea-Szegő Iván Miklós: Magyar tőkevonzás – inkább taszítás? http://www.fn.hu. 2004.03.29. Lassul a tőkebeáramlás térségünkbe. Világgazdaság, 1998.01.09. Magyar tőke külföldre. ITDHírlevél, 2000/01. Magyarország még az első helyen. Világgazdaság, 1995/08.9. Magyarország változatlanul éllovas. Világgazdaság, 1996/03.04. Majoros Pál: Magyarország a világkereskedelemben. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. Miért nem jön a külföldi tőke? Népszabadság, 2003.10.03. Molnár Patrícia: Hopp és kopp – Multinacionális cégek Magyarországon. HVG, 2002.11.09. Molnár Zsuzsa: Munkanélküliek sorsa – gyárbezárások után. Figyelő, 2003.02.04. Nem a kedvezmény a döntő. Világgazdaság, 1999.02.23. OTP: újabb célpont a Novosadska Banka és a Nova Banka. http://www.hvg.hu 2004.02.16. Ösztönzés a beruházásoknak. Világgazdaság, 2002.09.6. Ötven év után bezár a körmendi cipőgyár. Figyelő, 2003.10.07. Rekord tőkeáramlás Kelet-Európába. Világgazdaság, 1996/08.28. Rekordösszegű magyar tőkebefektetések külföldön. http://www.hvg.hu 2004.04.06. Romló versenyképesség a régióban – Magyarország viszonylag jól áll. http://www.fn.hu. 2003.07.30 Schweitzer András: A csatlakozó országok gazdasága. HVG, 2004.04.03. Special report on EU enlargement. The Economist. 2003.11. 22. Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában. Közgazdasági Szemle, 1997/06. Szegő Iván Miklós: Gyárbezárások – már a Dunántúl sem biztonságos. Figyelő, 2003.09.02. Szegő Iván Miklós: Székesfehérvár – menekülő cégek. Figyelő, 2002.12.11. Szombathelyi gyártást telepít Kínába a Philips. Figyelő, 2003.01.14. Támogatásdömping térségünkben. Világgazdaság, 2001.12.14. Telephelyet választani. Cégvezetés, 1996/07. Top 200. Figyelő, 2003.10.05. Több mint kétszáz embert bocsát el a Marc Hungary. Figyelő, 2003.04.29. Tőkeexport felfutóban. ITDHírlevél, 2001/03. Tőkeimport Közép-Európában. Cégvezetés, 1998/05. 77


UNCTAD World Investment Report 2002. Versenyben – Jó vállalatok, gyenge ország. http://www.fn.hu.2004.05.05. Versenyképesség és EU-csatlakozás – Viszonyítási pontok. http://www.fn.hu. 2002.06.11. Vezetünk működőtőke-exportban. Világgazdaság, 2002.04.15. Vitéz F. Ibolya: Bőrbajok – Gyárbezárások a könnyűiparban. HVG,2003.09.06. Zöld út az OTP biztosítójának Bulgáriában. http://www.hvg.hu 2004.04.15.

78


10. Függelék 1. Közvetlen kölföldi tőkebefektetések állományának regionális összetétele a világgazdaságban

FDI beáramlás Régió/ ország

(százalék) 1986-90

1991-92

1993-1998

1999-2000

2001

Fejlett ipari országok

82,4

66,5

612

80

68,4

Nyugat Európa

38,4

46

33,7

51,9

45,7

Európai Unió

36,2

45,3

32,1

50,2

43,9

0,2

1,2

0,3

0,8

0,8

Egyesült Államok

34,6

12,7

21,7

22,6

16,9

Fejlődő országok

17,5

31,2

35,3

17,9

27,9

1,8

2,2

1,8

0,8

2,3

5

11,7

12,3

7,9

11,6

10,6

17,4

21,2

9,2

13,9

0,1

2,2

3,5

2

3,7

Japán

Afrika Latin Amerika Ázsia Kelet-Közép-Európa

Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002.

79


2. A külföldi működőtőke beáramlása az élenjáró átalakuló országokba (millió USD) Ország

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

Csehország

n.a.

n.a.

983

563

749

2526

1276

1275

Észtország

n.a.

n.a.

80

156

212

199

111

130

1459

1471

2328

1097

4410

1987

1653

Magyarország 311 Lettország

n.a.

n.a.

n.a.

50

279

245

379

515

Litvánia

n.a.

n.a.

n.a.

30

31

72

152

328

0

117

284

580

542

1134

2741

3041

Szlovákia

24

82

100

107

236

194

199

84

Szlovénia

-2

-41

113

111

131

183

188

340

1999

2000

2001

2002

Összesen

Egy főre

becslés

1989-2001

(USD)

Lengyelország

Ország

1998

1989-2001

2001

Csehország

3591

6234

4477

4820

7000

26493

2570

468

Észtország

574

222

324

350

300

2358

1637

243

Magyarország 1453

1414

1107

2204

1502

21869

2177

219

Lettország

303

331

398

300

250

2798

1200

129

Litvánia

921

478

375

450

545

2837

771

122

Lengyelország 4966

6348

8171

6502

7000

34426

890

168

Szlovákia

374

701

2058

1500

3500

5669

1050

278

Szlovénia

250

144

110

338

131

1847

925

169

Forrás: Transition Report Update, 2002. május Beruházási helyzetkép. Cégvezetés, 2003. február

80


3. A tíz legnagyobb exportárbevételű cég 2002-ben ( Millió HUF) Rangsor az exportárbevétel nagysága szerint

változása szerint 1. 2. 3.

A gazdálkodó neve

39. Audi Hungária Motor Kft. 1. Flextronics International Kft. 40. Philips Magyarország*

Exportárbevétel

Exportárbevétel változása m HUF

%

836 504

-16 496

-1,93

739 418

206 952

38,87

420 257

-112 744

-21,15

4.

2. GE Hungary Rt.

291 011

69 814

31,56

5.

5. Mol Magyar Olaj és Gázipari Rt.*

267 900

24 810

10,21

6.

41. IBM Storage Products Kft.

255 032

-288 787

-53,1

7.

25. Opel Magyarország Autóipari Kft.

148 108

802

0,54

8.

4. Samsung Electronics Magyar Rt.

120 015

26 415

28,22

9.

3. BorsodChem Rt.*

100 762

41 260

69,34

91 479

-10 314

-10,13

10.

NABI Észak-Amerikai járműipari 36. Rt.*

*Konszolidált adatok Forrás: Figyelő Top 200, 2003. október 5.

81


4. Néhány fotó Benkő Sándor Utolsó nap a tűzősoron c. sorozatából, mellyel elnyerte a XXII. Magyar Sajtófotó Kiállítás nagydíját

Forrás: http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&page=cikk&cikk_id=5121 http://ma.hu/page/cikk/af/0/82592/2

82

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nappali tagozat A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE MAGYARORSZÁGON

Recommend Documents