BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK. Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány ÜZENET A FALAKON

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Médiamenedzsment szakirány

ÜZENET A FALAKON A MŰVÉSZI PLAKÁT, MINT KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZ

Készítette: Méhes Zsuzsanna Ildikó

Budapest; 2007

Tartalomjegyzék

I. Bevezetés …………………………………………………………………………...5 II. Mitől plakát egy plakát? ……………………………………………………...7 1. Lássunk tisztán! — Ismerkedés a plakátokkal ……………………………….7 1.1. A fogalmak tisztázása.......................................................................……7 1.1.1. Mi az a plakát?.......................................................................……7 1.1.2. Mitől művészi a művészi?......................................................……7

1.2 A plakátok csoportosítása ....................................................................…9 1.2.1. A plakát felhasználási területe szerint ..................................…..9 1.2.2. A plakát típusai szerint ......................................................….…10 1.2.3.. A plakát feladatai szerint.......................................................…10

2. Milyen a jó plakát? ………………………………………………..............…….12 2.1. Mitől jó a jó?................................................................................................12 2.1.1. A plakát, mint a mindenkori divat diktátora. ........................12 2.1.2. A jó plakátot látni kell!..............................................................13 2.1.3. Betűk és színek............................................................................14 2.2. A jó plakát 5 pontja....................................................................................15

III. A plakátok kommunikációs jelentősége az idők során…………….. 17 1. Vissza a kezdetekhez — egy kis plakáttörténelem…………………………17 1.1. Pompeitől a Szappanfőzők utcáján keresztül egészen Lutherig .17 1.2. Senefelder találmánya……………………………………….......……..18

2. A plakátok fejlődése Európában és azon kívül……………………….…......19 2.1. A plakátok hódító útja…………………………………………………19 2.2. A francia plakátok virágkora…………………………………………20 2.3. Háborúk és forradalmak a plakátokon…………………………......21 3. Válogatás a nemzetközi plakátokból………………………………………….23

-2-

IV. A magyar plakát kommunikációs jelentősége az idők során………26 1. A kezdetektől a ’20-as évekig……………………………………………….. ..26 1.1. Minden kezdet nehéz..............................................................................26 1.2. Az első magyar plakátok.......................................................................26 1.3. Millenniumi plakátláz.............................................................................27 1.4. Az első érett korszak...............................................................................29 1.4.1. Középpontban a nő......................................................................29 1.4.2. A békés évek – a belle époque.....................................................31

1.5. Az első világháború hatásai...................................................................32 1.6. A Tanácsköztársaság – Amikor a plakátok kiáltottak....................34 1.6.1. 133 nap - félszáz plakát...............................................................34 1.6.2. A proletárdiktatúra szócsövei – a plakátművészek..................35

1.7. Összefoglalás.............................................................................................36

2. A ’20-as és ’30-as évek magyar plakátjai........................................................38 2.1. A ’20-as évek….........................................................................................38 2.1.1 A Tanácsköztársaság után………………………………………38 2.1.2. A siralmas plakáthelyzet……………………………………….39

2.2. A ’30-as évek….........................................................................................40 2.2.1. Az újjáéledés kora………………………………………………40 2.2.2 A humor szerepe a plakátokon ………………………………...42

2.3 Összefoglalás ………………………………………………………….....43

3. A ’40-es, ’50-es és ’60-as évek magyar plakátjai…………………………..45 3.1. A ’40-es és ’50-es évek.............................................................................45 3.1.1. A második világháború romboló ereje………………………...45 3.1.2. A fordulat kora 1945 és 1948 között…………………………...46 3.1.3. A szocreál időszaka 1949-1955…………………………………48 3.1.4. 1955 és 1956 között……………………………………………...49

3.2. A ’60-as évek.............................................................................................50 3.3. Összefoglalás.............................................................................................50

4. A ’70-es és ’80-as évek plakátjai és a rendszerváltás……………………...52 -3-

4.1. A harmadik feléledés ……………………………………………..……52 4.2. Az új generáció………………………………………………………….52 4.3. A D.O.P.P csoport………………………………………………………52 4.4. A rendszerváltás………………………………………………………...53 4.5. Összefoglalás…………………………………………………………….53

5. A plakát napjainkban……………………………………………………….........54 5.1. Az @®© plakátkiállítás………………………………………………..54 5.2. A Magyar Plakát Társaság…………………………………………....56 5.3 A plakátok jövője a XXI. században…………………………………57 5.4. Összefoglalás…………………………………………………………….58

V. A kísérlet ……………………………………………………………………….60 5.1. A kísérlet bemutatása……………………………………………….....60 5.1.1 A kísérlet részvevői……………………………………………...60 5.1.2. A kísérlet lefolyása……………………………………………...60

5.2. A kísérlet eredményeinek értékelése………………………………...61 5.2.1. Nemek és a plakátfajták közötti összefüggés………………….61 5.2.2. A korosztályok és a plakátok fajtái közötti összefüggés……...61 5.2.3. A nők, a korosztály és a plakátok fajtái közötti összefüggés…62 5.2.4. A férfiak, a korosztály és a plakátok fajtái közötti összefüggés……………………………………………………………………..62

5.3. Konklúzió………………………………………………………………...63

VI. Befejezés…………………………………………………………………………64 Felhasznált irodalom ……………………………………………………………….65 Függelékek…………………………………………………………………………...66

-4-

I. Bevezetés Dolgozatom témájául a művészei plakátot, mint kommunikációs eszközt választottam. Több okból esett a választásom pont erre a témára. Először is, mert a téma egyesíti azt a két dolgot, amit a legjobban kedvelek: a művészetet és a kommunikációt. Másrészről kihívásnak éreztem egy olyan kommunikációs eszközzel foglakozni, amit a legtöbb ember nem is tekint annak. Mert ha jobban belegondolunk, a legtöbb ember a kommunikációs eszközről rögtön a telekommunikációs eszközökre gondol, mint a televízió vagy az internet. Pedig vannak olyan kommunikációs eszközök is, mint a plakát. Itt persze nem azokra a plakátokra kell gondolni, amiket a buszról, villamosról az arcunkba kiáltják, hogy csak most kilencvenkilenc forint a műbeles sertés virsli. Ezeket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük művészinek. Arról majd a későbbiekben ejtek szót, hogy mitől is művészi egy művészi plakát. A plakát azért is áll még közel a szívemhez, mert minden esetben egy ember áll a mű mögött. Sokan bele sem gondolnak, hogy egy plakátnak mennyi szempontnak kell eleget tennie ahhoz, hogy maradéktalanul be tudja tölteni a funkcióját. Vagyis, hogy megragadja az emberek figyelmét, és eljuttassa hozzájuk azt az üzenetet, amit a plakát megalkotója – vagy manapság már a megrendelő – szándékozott eljuttatni. Az elsődleges nehézség, amivel az alkotó szembesül az idő. Az idő olyan értelemben, hogy az emberek csupán a másodperc töredékrészéig látják a plakátot a mozgó járművekből, buszból, autóból. A művésznek olyan plakátot kell alkotnia, ami ennyi idő alatt is fel tudja hívni magára az emberek figyelmét és át tudja adni az üzenetet. Mindezt a képi és szöveges elemek tökéletes összhangjával. Ha jobban belegondolunk, ez maga a művészet.

A plakátok többféle üzenetet is közvetíthetnek. Irányulhat ez az üzenet pusztán a profitszerzésre, magyarul, hogy eladja az embereknek az adott terméket. De lehet ennél komolyabb is, mondjuk, felhívhatja a figyelmet a környezetvédelem kérdésére vagy mástársadalmi problémákra. És persze a politikai plakátokat sem hagyhatjuk ki a sorból, hiszen a plakát, mint kommunikációs eszköz legjobban a politikai plakátok formájában jelenül meg.

-5-

Ez a kis bevezetés talán valamennyire előrevetíti, miről is lesz majd szó az elkövetkezendő oldalakon. A plakát története sokszínű, minden országban más. Mintegy idomul az adott ország kultúrájához, szokásaihoz. Ezért én a magyar plakátművészet és plakátkultúra tárgykörét vizsgáltam meg közelebbről, hiszen magyarként a magyar plakátok üzenetét érthetem meg a legjobban. A dolgozatban az alapvető fogalmak, feladatatok tisztázása után megpróbálok egy rövid áttekintést adni a nemzetközi plakáttörténelemről – már amennyire ezt pár oldalban összefoglalva meg lehet tenni. Majd a dolgozat fő elemként áttekintem a magyar plakáttörténelem különböző időszakait, és ezek segítségével próbálom meg kideríteni, milyen kommunikációs szerepet töltöttek be a magyar plakátok az évtizedek alatt. A dolgozat lezárásaként pedig egy aprócska kísérletet végzek el. Remélem ezzel a tanulmánnyal valamennyire újra fel tudom majd hívni a figyelmet erre a több mint száz esztendős, méltatlanul elfeledett kommunikációs eszközre.

-6-

II. Mitől plakát egy plakát? 1. Lássunk tisztán! — Ismerkedés a plakátokkal 1.1 A fogalmak tisztázása Mielőtt a plakátok kommunikációs értékével, és magával a plakáttal, mint kommunikációs

eszközzel

kezdenénk

foglalkozni,

először

célszerűbb

lenne

megtudnunk azt, vajon mit is nevezhetünk művészi plakátnak. 1.1.1

Mi az a plakát? A művészeti lexikont felcsapva a plakát címszó alatt a következő meghatározást

találjuk: „képes ábrázolással és szöveggel ellátott, nyomdai úton sokszorosított falragasz, az alkalmazott grafikai művészet egyik műfaja. A plakát célja, hogy szuggesztív művészi eszközeivel felhívja a figyelmet a propagált árura, szellemi termékre, eseményre vagy politikai eszmére, és ezeket a maga sajátos eszközeivel, tömör közlésmódjával népszerűsítse.” (Művészeti Lexikon; 1966) Ez lenne hát a plakát szakszerű meghatározása. Egy másfajta megközelítésből a plakát nem más, mint három kulcsfontosságú figura — a megrendelő, a művész és a nyomdász — együttműködésének eredménye. A megrendelő tudatja művésszel, milyen témájú plakátot szeretne, mi szerepeljen azon és legfőképpen milyen üzenetet szándékozik ezzel a plakáttal közvetíteni a befogadó felé. A művésze ezen utasítások alapján elkészíti a plakátot, amit a nyomdász, gépei segítségével sokszorosít. 1.1.2

Mitől művészi a művészi? Az értelmező kéziszótárban a művészet, művészi kifejezés alatt a következő

magyarázatot találjuk: „Több forrásból származó emberi alkotás, mely források a következőkre vihetők vissza: gyakorlati szükségletek kielégítésére alkotott művek, melyek, ha tetszők, művészi műveknek neveztetnek” (Révai Lexikon)

-7-

Tovább folytatva a magyarázatot újabb érdekes tézisre bukkanunk: „Egy második forrás szerint a művészet indulataink, érzéseink olyatén megtestesítése, hogy az megelégedettségünket, tetszésünket, gyönyörűségünket kelti.” (Révai Lexikon;) Szerintem viszont nem ennyire egyszerű meghatározni, mit is nevezhetünk művészinek és mit nem. Sosem könnyű meghatározni valamit, ami nem egy kézzel fogható, konkretizálható tárgy, nem lehet körülhatárolni, körülírni, meghatározni a reáltudományok egyikével sem. A művészet, és ebből adódóan a művésziesség, a művésziség is valami elvont, szubjektív fogalom. És éppen emiatt a szubjektivitás miatt jelent mindenki mást. Magától adódik a kérdés. Ha mindenkinek más művészi, akkor honnan lehet tudni, melyik meghatározás a helyes? Természetesen a művészetnek is, mint mindennek vannak szabályai, hiszen léteznek művészeti stílusok, művészeti korok, amikre bizonyos jegyek jellemzőek, és ezek alapján be lehet kategorizálni az alkotásokat. De mi most általánosságban a művésziség jegyeit keressük, ha egyáltalán léteznek ilyenek. Én magam úgy gondolom, művészit csak emberi kéz és elme tud alkotni. Nem lehet művészi valami, a mit egy gép kreált, egy előre meghatározott program által (tekintsünk el a tervezők és grafikusok által használt segédprogramoktól). Persze itt lehetne vitatkozni, hogy a programokat viszont emberek írják, tehát elviekben a gép által teremett mű is lehetne művészi. Szerintem akkor lesz művészi egy alkotás, ha mondanivalója van, ah az alkotójának célja volt vele, és ez a cél nem volt más, mint átadni valamit az alkotását szemlélő embereknek. Ez a valami lehet egy eszme, egy gondolatsor, vagy csupán egy érzelem. Még csak az sem fontos, hogy ugyanazt gondoljuk, amit az alkotó gondolt művének teremtése közben, hiszen a több száz éves festményeket nézve a múzeumokban sem tudhatjuk pontosan, mit is érzett, mit gondol a művész, miközben festett. A lényeg, hogy valamifajta érzelmet indítson el bennünk, hogy gondolkodásra késztessen, hogy megérintsen. Számomra ettől művészi egy alkotás.

-8-

1.2 A plakátok csoportosítása Miután megismerkedtünk a plakát pontos meghatározásával, sőt, már arról is van némi fogalmunk, mitől művészi egy alkotás, ideje közelebbről is megismerkedni a képzőművészet eme műfajával. Hogy jobban megértsük a plakátok üzenetét, föl kel állítanunk

egyfajta

csoportosítási

rendszert,

ahová

a

különböző

alkotásokat

besorolhatjuk. Szerencsére ezt nálam sokkal hozzáértőbb szakértők már jóval korábban megtették. Az ő munkájukra hagyatkozva az alábbiakban bemutatom a három leggyakrabban használt csoportokat, amikbe a plakátokat felhasználási területeik, típusaik, és ellátott feladataik szerint sorolták. 1.2.1 A plakát felhasználási területe szerint A plakát felhasználási területén tulajdonképpen nem mást értünk, mint a plakát által közvetítetni szándékozott üzenete jellegét, eredetét. Ez alapján három alcsoport létezik: a kereskedelmi, a kulturális és a politikai plakát. A kereskedelmi plakát fogalma talán a legegyszerűbben megmagyarázható, hiszen ebből a plakátfajtából található a legtöbb. A kereskedelmi plakát középpontjában a meghirdetni kívánt áru áll, elsődleges célja pedig nem más, mint felkelteni a befogadó (esetünkben az utca egyszerű embere) érdeklődését az adott termék iránt. A kereskedelmi plakát kialakulása és fejlődése szorosan összefügg a kapitalista rendszerek és az ipar fejlődésével. A kulturális plakát fogalmának meghatározása már korántsem ennyire egyértelmű. Bár ugyanúgy fel kívánja hívni a figyelmet egy bizonyos dologra, mint a kereskedelmi plakát, ennek középpontjában nem egy propagált árucikk, sokkal inkább valamilyen kulturális rendezvény, szellemi termék, eszme vagy ideológia áll. A kulturális plakátok sokszor hirdetnek művészeti fesztiválokat (filmfesztiválokat, kiállításokat), de egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet olyan égető társadalmi problémákra is, mint a környezetszennyezés vagy a diszkrimináció. Ebből adódik egyfajta népnevelő tulajdonságuk is, hiszen a kulturális plakát elsődleges célja – a kereskedelmi plakáttal ellentétben – nem a profitszerzés, hanem az emberek -9-

gondolkodásának valamilyen szintű befolyásolása, a társadalom nevelése és szociális érzékenységének növelése. A politikai plakát nevéből adódóan valamely politikai eszme vagy ideológia propagálására hivatott eszköz. Megjelenése szinte mindig köthető valamilyen politikai eseményhez. A forradalmak, felkelések vagy éppen a világháborúk ideje alatt a politikai plakátok száma jelentősen megugrott. Magyarországon például a Tanácsköztársaság mindösszesen 133 napja alatt mintegy félszáz plakát született. Hasonló horderejű esemény volt az 1989-es rendszerváltás is. A politikai plakátok lehetnek toborzó jellegűek (világháborús plakátok), de szolgálhatnak egy politikai rend propaganda eszközeként is, mintegy igazolva a fennálló rendszert és eszméinek helyességét (a magyar szocialista plakátok). 1.2.2

A plakát típusai szerint A plakátokat típusaik szerint három csoportba sorolhatjuk: figurális, betűplakát

és szöveggel ellátott figurális. A figurális plakát csak és kizárólag grafikai elemeket tartalmaz, vagyis csak rajzok és képek szerepelnek a plakáton. A betűplakát nevéből adódóan csak szöveget tartalmaz, ami ideális esetben egyenletes ritmusú, túlzott cifrázásoktól mentes. A szöveggel ellátott figurális plakát az előző kettő kombinációja, és minden esetben a leghatásosabb eszköz. Fontos, hogy a szöveg ne zavarjon, hanem magyarázzon, de ne a kép beszéljen a szöveg helyett. A megfelelő arányok természetesen döntő befolyással vannak a plakát sikerességére. 1.2.3

A plakát feladatai szerint A plakátoknak három fő feladatot kell ellátniuk. Felkelteni a befogadó

figyelmét, megértetni vele a plakát mondandóját és meggyőzni róla. Ez által a folyamat által a plakát, mint az ízlés formálója és befolyásolója is működik. De a különböző plakátok nem csak az ízlést, de a véleményt, sőt, még a gondolkodást is befolyásolni képesek. - 10 -

Figyelemfelkeltés — A plakátok elsődleges feladata a figyelem megragadása. Ez ma, a XXI. Század rohanó világában különösen fontos, hiszen az emberek legjobb esetben is csak pár másodpercig látnak egy plakátot, nincs idejük hosszasan szemlélni és elgondolkodni annak mondanivalóján. Ezért nagyon fontos, hogy a plakát minél jobban felkeltse a befogadó figyelmét és a lehető legjobban megragadjon annak memóriában. A jó plakát elkészítésénél három alapvető elemet kell figyelembe vennünk: a kompozíciót, a színt és a méretet. A kompozíció lehetőleg legyen zárt, mert így nem szóródik szét a befogadó figyelme. A színek is igencsak fontos szerephez jutnak, tekintve, hogy a plakát tulajdonképpen egy műalkotás. Legmesszebbre a sárga alapon fekete betűk látszanak, ám elég monoton lenne a plakátkínálat, ha a művészek pusztán ezt a két színt használnák. A színek megválasztásakor a láthatóság mellett többek között a színek szimbolikus jelentését is figyelembe kell venni, és természetesen a plakát témájához legjobban passzoló színkombinációt kell megválasztani. A méret megválasztásánál az elsődleges szempont a környezetbe való illeszkedés, és a plakáton megjelenő kompozícióhoz való alkalmazkodás. Megértés — Ahhoz, hogy a befogadó megértse a plakát mondanivalóját a plakátnak több szempontnak is eleget kell tennie. Először is legyen könnyen áttekinthető és tömör, mentes mindenféle felesleges részlettől, amik csak zavarnák a megértést. Mivel a befogadó csak néhány másodpercig látja a plakátot, fontos, hogy könnyen meg lehessen érteni a mondanivalóját, tehát kerülni kell a túlságosan hosszú és bonyolult, idegen eredetű kifejezések használatát. A szöveg minden esetben legyen rövid és jól olvasható. Meggyőzés — Ahhoz, hogy egy plakát meggyőző legyen, elég egyetlen feltételt teljesítenie: mondjon igazat!

- 11 -

2. Milyen a jó plakát? 2.1. Mitől jó a jó? A plakát célja, hogy meghatározott információkat a lehető legracionálisabb úton juttasson el az emberekhez, és hogy a kép és a szöveg harmonikus egysége elnyerje az információ befogadójának tetszését. 2.1.1 A plakát, mint a mindenkori divat diktátora A képi ábrázolás az idők folyamán örökösen megújul, hála festők és grafikusok az újabb és újabb kifejezési lehetőségek utáni szüntelen vágyának. Az elmúlt évtizedek során beigazolódni látszott az a tézis, hogy jelentős műalkotás lehet az is, amit a tömegek kezdetben nem fogadnak el és be, de amit az alkotók és a hozzáértő műgyűjtők már születésükkor magukénak vallanak. Ám ha mindez a plakátokra is igaz lenne, akkor olyan plakátok születnének, amiket első látásra senki sem ért. Ez pedig a plakát egyik funkciójának – a megértésnek – homlokegyenest ellentmondana. A plakát a vizuális kommunikáció egyik eszköze. A különbség korunk plakátművészete és a hajdani táblafestészet között az, hogy a képalkotó művészek önmagukat fejezik ki, a plakát viszont valaki megbízása folyamán jön létre. A mód, ahogyan napjainkat éljük, ahogy öltözködünk, ahogyan beszélünk, az étalak, amiket fogyasztunk, vagyis minden, amit adott időben előnyben részesítünk vagy éppen elutasítunk: ez a mindenkori divat. A divat által kialakult irányvonalakhoz, normákhoz a plakátoknak is igazodnia kell, épp úgy, ahogyan a nyomtatott sajtó és a televízió is igazodik hozzá. Ezt a mindig változó divatot az igények és a propaganda kölcsönhatása, az adott ország ipara, nyersanyagainak bősége vagy éppen hiánya, a gazdasági körülmények, az árutermeléshez kapcsolódó designer tevékenységek és sok más tényező határozza meg. Az alkalmazott művészet, mint a plakátművészet és a tervezőgrafika, azonban nemcsak követi, de meg is határozza, sőt, létre is hozza a divatot. Hol tőkés érdekből (a kapitalista rendszerekben), hol pedig kulturális és gazdasági okokból (a szocialista

- 12 -

rendszerben).

A plakátnak pedig azonnal reagálnia kell a divat változására és az

újításokra. (Szántó; 1986) 2.1.2

A jó plakátot látni kell! Melyek lehetnek tehát a korszerű, modern plakát jellemzői? Jól olvasható és

optikailag könnyen felismerhető, egyszerű rajzú betűtípus használata. A színek mellett a fehér papírfelület – pszichofizikai elemként – fokozhatja vagy éppen csökkentheti a kompozíció dinamizmusát. Mivel

a

plakát

egy

kétdimenziós

síkon

történő

ábrázolási

forma,

kiegyensúlyozott harmóniában kell lennie a tipográfiai elemekkel. A képi és a szöveges elemek

tökéletes

összhangjának

érdekében

az

alkotó

művésznek

minden

nyomdatechnikai lehetőséget számba kell vennie. Ehhez elengedhetetlen az összehangolt munka a grafikus tervező (plakátművész) és a nyomdai szakember között. A plakátok a hirdetőtáblákon vagy az oszlopokon egymással versenyeznek. A propaganda-szakembereknek és a grafikusoknak közös a céljuk: az, hogy a plakát a gyalogosan tovasiető és még inkább az autóval, autóbuszon, villamossal közlekedő emberek figyelmét, tekintetét megfogja és lekösse. Ezek az emberek tele vannak gondolattal, gonddal, minden ösztönük, tudatosan és tudat alatt is tiltakozik az ellen, hogy új benyomásokkal terheljék magukat. A plakát ennek ellenére láttatni akarja önmagát. A művésznek tehát mindenféle rendhagyó eszközt meg kell ragadni, hogy az ő plakátja feltűnőbb, „pillantásmegfogóbb” legyen a melléje került plakátoknál. Ez az úgynevezett Blickfang – hatás. A jó plakátot nem olvassuk, hanem látjuk. Csak azokat az élményeket őrizzük meg emlékezetünkben, amelyek utólag is visszavillannak szemünk recehártyáján. A jó plakátnak tehát első ránézésre, és utólag is hatnia kell. A jó plakát grafikailag konkrét, szövege lakonikusan rövid, ebből eredően mnemotechnikai asszociációt hoz létre. Ha rajz és betű szervesen összefüggő egészet alkot, akkor a plakát, akár a mágnes vonzza majd a figyelmet. A szöveg betűtípusának jó duktusúnak és a másodperc töredéke alatt olvashatónak kell lennie. (Szántó; 1986)

- 13 -

A plakát ma már a vizuális hírverés hagyományos, de állandóan megújuló, legközvetlenebb eszköze. A homogén forma biztosítja a jó és hatásos, úgynevezett „pillantásfogó” alkotást. A szöveg és a kép összhangja intenzívebbé, a különnemű szöveg és kép szétszórttá, erőtlenné teszi a plakátot. Ha például a képi elemek finom vonalritmusa színben is visszatartott, akkor a szöveg elhelyezésénél, a betűk duktusánál, méreténél szintézist kell teremteni. (Szántó; 1986)

2.1.3 Betűk és színek A helyes betűtípus megválasztásánál sok szempontot kell figyelembe vennünk. Például egy selyem fehérneműt reklámozó plakáthoz elegáns, finom hatású, de jól olvasható betűtípust kell használni. A finom vonalú, de feltűnő betűk egy pillanat alatt létrehozzák a befogadó tudatában a kapcsolatot a selyem képzetével. Ha a plakát kellemes asszociációkat kelt, akkor a vásárlási kézség emelkedni fog. Ezért fontos, hogy a plakát grafikája és szövege a lényegre utaljon. A poros, szennyezett levegőjű nagyvárosban a hideg színek szinte felszívódnak, abszorbeálódnak. A tiszta, meleg színek viszont még nagy távolságban is a természetességet, a közvetlenséget idézik. Ezért szükséges a plakátokon harsány színeket alkalmazni (akárcsak a színészek esetében a már-már természetellenesen erős smink alkalmazása a színpadi világítás és a nézőtéri távlat miatt). A leghatásosabb, ha ellentétes színeket kombinál a plakát készítője. A rokon színek használatát kerülni kell. Ennek magyarázata igen egyszerű: a plakátok készítésekor számolni kell azzal, hogy ezek az alkotások nem egy makulátlan levegőjű, jól megvilágított műteremben lesznek kiállítva, hanem a poros levegőjű városban, vakító napfénynek és villogó neonfények tompító hatásának kitéve. A rokon színek könnyen egymásba folyhatnak, a por és a napfény csökkentheti színüket, tompíthatja a fényüket. Az ellentétes színek ezzel szemben még a káros hatások után is érvényesülni tudnak. Fontos a színek élénksége, de nem szabad túlzásokba esni, kerülni kell a rikító, túl harsány – például fluoreszkáló – színösszetételeket. A figurális kompozíciót másodpercek alatt kell „leolvasnia” a befogadónak. A sok szín pedig csökkentheti a Blickfang – hatást. Sokan megrémülnek attól, hogy tizenöt szín helyett mondjuk csak kettővel kell egy figurális plakátot elkészítenie. Pedig mint sok esetben, itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több! - 14 -

2.2. A jó plakát 5 pontja Ahhoz, hogy megtudjuk milyennek is kell(ene) lennie a jó plakátnak, legcélszerűbb, ha Edward Growlad - „Das Plakat – Spiegel ( A plakát – tükör) című, 1910-ben megjelent művét vesszük alapul, melyben a szerző pontokba foglalta a jó plakát ismérveit. És bár a mű majdnem 100 esztendeje íródott, be kell látnunk, hogy Growald meglátásai bizony még ma is kitűnően megállják a helyüket! 1. A plakát nem lehet sem illusztráció, sem táblakép, hanem – csakis plakát. A jó plakát csak a reklám tárgyát ábrázolhatja. A képi ábrázolás egyszerű és erőteljes, a szöveg rövid és megragadó legyen. A plakát ne legyen unalmas. 2. A jó plakátot nem olvassák, nem nézik, hanem csupán megpillantják. De a jó plakátot nemcsak az első pillanatban érzékelik, azt a szemlélő vizuális memóriája szemének recehártyájára „lefényképezi” és az hosszú időn át ott dereng. Rövid szöveg – optimálisan jó (a képpel összehangolt) betűtípus lehet a biztosítéka a sikernek. A plakát ne „meséljen”. A jó plakát nem mindenkinek tetszik – de mindenkinek feltűnik. Ha a plakát nem fele meg az általános „szépségideálnak”, akkor lesz igazán hatásos. Mennél színvonalasabb dogot (tárgyat, eseményt, eszmét) reklámozol, annál feltűnőbb legyen az azt hirdető plakát. 3. A megrendelő egyéni ízlése nem lehet mérvadó a plakát megítélésénél. A propagandafőnök legyen tudatában annak, hogy a plakátot nem a maga és barátai gyönyörűségére rendeli. A rendelő ne kérje véleményét se barátjának, se levélhordójának, se titkárnőjének, se feleségének. Hallgasson meg műítészeket és reklámszakértőket. A plakátot nem nagyítóüveggel nézik, hanem átlagosan 120-15 méter távolságból. Az utcára kerülő plakátot ne a szobában, hanem az utcán bíráljuk el. - 15 -

4. Legyünk bizalmatlanok az olyan művészekkel szemben, akik kézséggel teljesítik minden kívánságunkat. Hatást keltő terveket ne dobjunk sose félre csak azért, mert a konkurensek közül senki sem jelentetett meg hasonlót. A grafikusnak adjunk teljes szabadságot, hogy mindvégig valami újat, meglepőt alkosson részünkre. Ne gondoljuk, hogy a művésznél jobban ítélhetjük meg: hibátlanul van-e egy figura vagy tárgy megrajzolva. Kívánságainkat a tervezővel a munkamegkezdése előtt közöljük, és ne amikor már készen van a terv. Ne fogadjuk el a plakátot, ha az nem szolgálja a célt, de ne változtassunk azon a magunk „elképzelése” szerint. A plakát minden esetben rosszabb lesz, ha a mi „hozzászólásunk” nyomán változtatnak rajta. 5. A plágium a szellemi szegénység és a tolvajösztön gyermeke. Óvakodj azoktól a „művészek”- től, akik minden kívánt stílusban képesek „alkotni”! Minden jó művész alkotásának egyéni sajátossága van. A célnak legjobban megfelelő művészt kell megtalálni. Ez a siker biztosítéka. Ha a művész megismeri a reklámozható tárgyat, annak előállítását (akár gyártás közben) és a témát, akkor lesz igazán jó a plakát. Ha meggyőződünk arról, hogy talentumos plakátművésszel van dolgunk, engedjük neki át a plakát megteremtését. A művésznek ne adjunk ötleteket, hanem hívjuk fel figyelmét a plakát, a téma minden fontos összefüggésére. (Szántó; 1986)

- 16 -

III. A plakátok kommunikációs jelentősége az idők során 1. Vissza a kezdetekhez — egy kis plakáttörténelem 1.1 Pompeitől a Szappanfőzők utcáján keresztül egészen Lutherig A legrégebbi plakátok emlékeit az itáliai Etna vulkán által elpusztított Pompei romjai között fedezték fel. Ezek a házak falára vörös vagy fekete festékkel festett vagy kőtáblákba vésett szövegek gladiátorjátékokat hirdettek, iparosmesterek műhelyeinek helyét jelezték és választási kampányplakátok voltak. Később aztán ezek a plakátkezdemények már nem csak a mesteremberek műhelyeit, de vendégfogadókat is hirdettek. A XIII. századból számos szoborba, kovácsolt vasba, táblaképekbe örökített cégérek maradtak fenn. Sok alkalommal a cégérek után utcákat neveztek el, amik túlélve az évszázadok viharos esztendeit is a mai napig fennmaradtak. Ilyen például Prágában az Aranycsinálók utcája, vagy Kolozsvárott a Szappanfőzők utcája. (Szántó; 1986) A mostani plakátok őse a Japánból származó úgynevezett ezeroltárcédulák. Ezeket a pergamenre írt vallásos imaszövegeket japán papok osztogatták, a hátuljukra pedig az adományozó kereskedők reklámszövegeket nyomtattak. A XIX. század során a Japánból importált árucikkek ezekbe a plakátszerű nyomtatványokba csomagolva érkeztek meg Európába, így terjedvén el az öreg kontinensen is. A cégérek, feliratos utcatáblák mind az üzleti versengés eszközei voltak, és az idők során a művészek révén egyre díszesebbekké, nagyobbakká és jellegzetesebbekké váltak. Párizsban, a plakát „őshazájában” a XVIII. században már rendeletekkel szabályozták a cégérek méreteit. Az időszak jeles festői egyáltalán nem tartották megalázónak, hogy művészetüket a hírverés eme formájának szolgálatába állították. Watteau, Chardin, Prudhon és Géricault is sok remek táblaképet készített, amiket még ma is múzeumok őriznek. A sokszorosított plakátokat eleinte fametszetekkel nyomtatott röplapok formájában, majd tipográfiai eszközökkel nyomtatott laponként (néhány esetben - 17 -

fametszetes képekkel díszítve) ragasztották a házak falára. Luther Márton 95 pontos tétele is ilyen formában került ki a wittenbergi templom kapujára 1517-ben. Akkoriban az effajta röplapok és plakátok az eszmei és politikai harc korszerű propaganda módszereinek számítottak. (Szántó; 1986) .

1.2. Senefelder találmánya 1979-ben a prágai születésű Alois Senefelder találmánya forradalmasította a plakátkészítést, és megteremtette a hírverés új formáját, a művészi, litografált plakátot. A képzőművészet eme új, de gyorsan terjedő ágát a kapitalizmus fő eszméje, a versenyszellem fejlesztette igazán új típusú képalkotó műfajjá. Rövid idő alatt a plakát az ipar, a kereskedelem, a kultúra, majd a politikai agitáció közvetlen hatású, vizuális kommunikációs eszközévé vált. A művészi plakátok, ez a sajátos grafikai művészeti ág kialakulása, fejlődése dokumentálja társadalmunk utóbbi száz esztendejének nem csak történelmi, de politikai küzdelmeit, az ipar és a kereskedelem fejlődését, a kulturális élet változásait, eseményeit is. A technika, ami pedig mindezt lehetővé tette, Senefelder nagyszerű találmánya: a litográfia. A prágai mester eleinte kották másolásával foglakozott, és felötlött benne a gondolat, vajon hogyan lehetne ezt a fáradtságos és időigényes műveletet egy mechanikus és olcsó módszerrel helyettesíteni. Senefelder találmányával egyetlen eredeti kottáról tudtak mechanikus úton másolatokat előállítani. Kezdetben csak egyszerű nyomtatványok és kották sokszorosítására használták, de később – miután a képzőművészek is felismerték a litográfiában rejlő lehetőségeket – már színes plakátokat és művészi reprodukciókat is készítettek ezzel a technikával. A litográfia lehetővé ette azt is, hogy a múzeumokban őrzött táblaképekről, kódexekről litografált reprodukciók, másolatok készülhessenek. Emellett könyvillusztrációk készítésére, sőt, néha még teljes könyvek sokszorosítására is használták. (Szántó; 1986) Ekkortájt jelennek meg a hirdetőoszlopokon az új technológia és a művészi igényesség ötvözetekén megszületett színes, sokszorosított plakátok, nem kisebb

- 18 -

művészek ecseteiből, mint Jules Chéret, Henri de Toulous-Lautrec és ThéophileAlexandre Steinlen.

2. A plakátok fejlődése Európában és azon kívül 2.1. A plakátok hódító útja Európában az első plakátok a XVII. század során Angliában jelentek meg. A megjelenés dátuma szorosan köthető a szigetország ipari fejlődéséhez és az ipari forradalom kirobbanásához. A XVIII. századra már szinte egész Nyugat-Európa utcáin találkozni lehetett plakátokkal. Franciaországban például az 1789-es forradalom alatt az utcákat fekete-fehér, réz- és fametszet technikával készült toborzóplakátok lepték el. Az első európai illusztrált plakátot egy párizsi litográfus, Achille Deveira (18001857) készítette 1827-ben, egy Delacroix rajz alapján. Ebben az időben alkotott Honoré Daumier, Paul Govami és Gustave Doré is. Ekkor a plakátok még szoros összefüggésben voltak a könyvekkel, ugyanis többnyire azokat reklámozták. A XVIII. század derekán már 40 plakátragasztót tartottak hivatalosan is nyilván, ami jelezte a plakátok elszaporodásának mértékét is. 1842-ben, Angliában megjelent egy furcsa kis szerkezet, aminek keretben osztott rekeszeibe különböző plakátokat raktak, majd az egészet belülről gyertyával világították meg. Az volt a majdani oszlopplakát első megjelenése. A kontinensen 1852ben, Berlinben jelent meg egy hasonló szerkezet, a Litfass nevű nyomda oszlopplakátjaként. Ekkoriban még nem létezik egy egységes nemzetközi stílus, minden plakát annak az országnak a stílusjegyeit hordozza magán, ahol született. Ebből adódóan hatását is ott fejti ki legjobban, ahol készült. Ezt többek között pszichológiai és etnikai tényezők is befolyásolják. A latin-amerikai országokban például fantáziadús, dekoratív, színekben gazdag és harmonikus plakátokat készítenek, amik kissé elszakadnak a reklámozott tárgytól, sokkal elvontabbak.

- 19 -

Franciaországot kivéve Nyugat- Európára a stilizált, szögletes formák, merev vonalak jellemzőek. A plakátok aprólékosan kidolgozottak, hűvösek, és józanságról tanúskodnak. Az Egyesült Államokban is fontos a plakáton a pontos és élethű megjelenítés. Legfőképp az áruk megjelenítésében ragaszkodnak a naturalizmushoz. A plakát fő célja a vásárlásra való buzdítás.

2.2. A francia plakátok virágkora Senefelder találmánya után felpezsdült a plakátművészet. Az első igazi plakátművésznek a francia Jules Chéret–t tartják (1836-1932), akinek első műve egy Valentin- napi mulatság plakátja volt. Chéret több mint 1000 plakátot készített élete során, ezeknek legfőbb témája a párizsi nő volt. Műveire jellemzőek voltak a ragyogó színek, a harmonikus tónusok és a letisztult formák. Chéret számára a plakátkészítés nem feladat volt, hanem művészi kihívás. Éppen ezért emlegeti őt minden szakkönyv a plakátok atyjaként. Ő volt az első olyan művész, aki egyedüli hivatásának a plakátművészetet választotta. A franciák másik kiemelkedő egyénisége Henri de Toulous-Lautrec volt, aki szecessziós vonalvezetésű, nagy homogén színfelületekkel, dekoratív foltokkal és szellemes tipográfiával készült plakátjai leginkább a párizsi montemartre-i mulatókat és kabarékat reklámozta. Plakátjain, ugyanúgy, mint Chéret-nél, főszerepet kap a párizsi nő. A korszak vezető plakátművészei közé sorolhatjuk még Leonetto Cappiello-t (1875-1942) is, aki elsőként a plakát reklámhatására is nagy súlyt fektetett. Fontos volt számára, hogy plakátja már első látásra feltűnjenek, éppen ezért sokszor találkozhatunk Cappiello plakátjain különös, groteszk figurákkal: pierrott-val, gnómokkal, tündérekkel és koboldokkal. Nem hagyhatjuk ki a francia plakátművészek közül Thépohile-Alexadnre Steinlen–t (1859-1923), sem, aki bár svájci származása, de Franciaországban alkotott, és Toulous-Lautrec-hez hasonlóan szecesszió vonalát képviselte. Chéret és Cappiello után a francia plakátművészet hanyatlásnak indult, csupa unalmas, és egyforma plakát született. Mondhatnánk, nem volt semmi új a nap alatt.

- 20 -

Ebben az időszakban élt és alkotott Adolphe Mouron Cassandre (1901-1968), a geometrikus és stilizált formák kedvelője, és Paul Colin (1892-1985), aki elsősorban színházi plakátjairól vált híressé. Érdemes még megemlíteni Jean Carlu (1900-1983) munkásságát is, aki Colinhoz hasonlóan színházi plakátokat készített, könnyed, játékos plakátjaival, a tárgyak absztrahálásával már-már a felismerhetőség határait súrolta. A felsorolásból nem maradhat ki Ludwig Holhwein (1874-1949), akinek bőbeszédű plakátjain kimagasló szerepet játszanak a figurák, és Lucien Bernhard (1883-1972), akinek művészete nagyon közel állt a mai modern plakátművészethez.

2.3. Háborúk és forradalmak a plakátokon A plakátművészet az I. világháború alatt és után új lendületet kapott és újból fejlődésnek indult. A háború alatt szinte minden európai országban megjelentek a politikai plakátok, a toborzó plakátok, a háború mellett vagy ellen kardoskodó alkotások. A magyar Ék Sándor (1902-1975) például Alex Klein néven készített politikai plakátokat. Már korábban is megemlítettük, milyen hatással vannak a politikai események a plakátművészetre. Gondoljunk csak a Nagy Francia Forradalom toborzóplakátjaira, vagy akár az orosz forradalom ideje alatt alkotó plakátművészek Mihail Larinov, Natalia Goncsarova, Vlagyimir Lebegyev vagy Vlagyimir Tatlin műveire. Az I. világháborút követő gazdasági pangás nem kedvez a plakátoknak. A harmincas években főleg Németországban alakult ki a grafikusművészet új alfaja, a reklámgrafika vagy más néven Gebrausch-grafika, ami kizárólag reklámokkal foglalkozik. A dekoratív szecessziód stílust felváltja a lényegre törő, pontos, absztraháló törekvés. Fő alakjai a már említett Cassandre és a német Willy Willrobb és Franz Peffer voltak. A II. világháborút követően a plakátművészet jelentős

fejlődésnek

indul.

Egyre

több

és

színvonalasabb

alkotás

készül

Lengyelországban, Svájcban, Angliában, sőt, még Japánban is. A technika fejlődésével

- 21 -

egyre nagyobb szerepet kap a fotó, a fotómontázs és a színes fotó is. A modern nagyváros legjellemzőbb díszévé vált a plakát. A plakátművészet történeti feldolgozása is megkezdődött. Számos kiállításon mutatják be a műfaj régebbi és újabb alkotásait a világ minden részében. A varsói nemzetközi biennálét 1966 óta minden páros évben megtartják. 1978 óta a páratlan években pedig a lathi biennálén állítják ki a műfaj legújabb remekeit.

- 22 -

Válogatás a nemzetközi plakátokból 1/3

Jules Chéret

Adolph Mourou Cassandre

Leonetto Cappiello

Théphile-Alexandre Steilen

Ludwig Holhwein

Charles Loupot

H.de Toulouse-Lautrec; 1891

A.M. Cassandre

Alfons Mucha

- 23 -

Válogatás a nemzetközi plakátokból 2/3

Alfons Mucha

Paul Colin

Leonetto Cappiello

Leonetto Cappiello

Henri de Toulouse-Lautrec; 1906

Paul Colin

- 24 -

Charles Loupot

Ludwig Holhwein

Leonetto Cappiello

Válogatás a nemzetközi plakátokból 3/3

Donald Brun ; 1950

Adolph Mouron Cassandre

Walter Schnackenberger; 1921

Franz Bretschmied; 1955

Herbert Leupin; 1942

Jerzy Czerniawski; 1976

- 25 -

Herbert Leupin ; 1952

Wilke;1928

Herbert Leupin ; 1958

IV. A magyar plakát kommunikációs jelentősége az idők során 1. A kezdetektől a ’20-as évekig 1.1. Minden kezdet nehéz A magyar plakát történelme több mint 100 évet foglal össze. A ránk maradt plakátgyűjteményeket megszemlélve hitelese képet kaphatunk a különböző időszakok társadalmi, gazdasági és politikai változásairól, a forradalmak, a háborúk, a konjunktúrák és dekonjunktúrák történelmi és társadalomformáló eseményeiről. A magyar plakát már a századforduló előtt önálló művészeti ággá nőtte ki magát. A XIX. század derekán még csak kávéházi árlapokon, nyomtatott hirdetményeken jelent meg a plakát őse. Hazánkban a múlt század közepétől maradtak fenn olyan „ősplakátok”, mint például az 1840-ből és 1842-ből egy német nyelvű vándorbábjátékos plakátja, vagy az 1861-ben készült Nemzeti Színház Lammermoori Lucia operaplakátja és a Nemzeti Színház Alvajáró című operaelőadásának címlapja. Ezek a korai „plakátkezdemények” még többnyire rézkarc technikával – aminek egyik tulajdonsága, hogy csak kis példányszámban lehet előállítására alkalmas – vagy nyomdai úton, egyszínnyomással készültek. Kevés rajzi elemet tartalmaztak, viszont annál több nyomtatott betűs felirat szerepelt rajtuk, annak érdekében, hogy minél meggyőzőbbek legyenek. Az alkotók a rábeszélés minden, ma már naivnak ható eszközét bevetették a siker érdekében. (Povázai; 1986)

1.2. Az első magyar plakátok Bár

a

franciaországi

plakátok

megszületésével

egy

időben

nálunk

Magyarországon is egyre szélesebb körben terjedtek el a grafikai hirdetések, Európa nyugati részéhez képest nálunk egy-két évtizedes késéssel jelentek meg az első plakátok, amiket festők készítettek, és nem is nevezhetők igazán plakátnak. A mai értelemben vett plakát első jellegzetes típusai a XIX. század végén divatba jött kereskedelmi falragaszok voltak. Ennek oka nemcsak az új technika (a litográfia)

- 26 -

térhódításának köszönhető volt, hanem az országban meginduló kapitalizálódási folyamatnak is. Az 1867-es kiegyezést követően fellendült a vállalkozási kedv, és elindult az iparosodás, új korszakot nyitván a főváros és az egész ország életében. Hazánkban az Osztrák-Magyar Monarchia gazdaságpolitikájából adódóan a magyar ipar fejlődése hátráltatott volt. A lassúbb iparosodás és a kisebb kereskedelmi verseny szelleme a plakátok típusaiban és minőségében is kifejezésre jutott. Az első plakátok - a jelentős hazai ipar hiányában – az élelmiszeriparral, a szesziparral, az alapvető fogyasztási cikkekkel, kulturális eseményekkel és a szórakoztató iparral kapcsolatban jelentek meg. Ezek a „gründolás” korszakából származó első kereskedelmi plakátok még nem az előállított termékek, az egyes tárgyak eladására, reklámozására irányultak, hanem sokkal inkább az iparágak, a cégek megalakulásáról adtak hírt. Többnyire ipartelepek látképével, alapítási évszámokkal, a nagyüzemi

termelés

folytonosságát

szemléltető

gépsorokkal

illusztrálták

a

cégtulajdonos nevét és vállalkozását. Ezek a plakátok a színesnyomás ellenére sem képviselték a plakát lényegi tulajdonságát, vagyis a tömegekre ható szuggesztív hatást. Ennek inkább csak a szándékát, mintsem kifejezésbeli hatását szemlélteti az alapítási évre

mutató,

kezében

szerszámot

tartó

munkásalak,

az

épület

felülnézeti,

perspektivikus, de mindenképpen teljes nézetet adó, részletező ábrázolása. (Povázai; 1986) Az ipari vásárokat, bemutatókat hirdető falragaszokon a grafikusok a kiállított tárgyakat zsúfolt kompozíciókban ábrázolták. Az illusztratív megoldások, a patetikus hang, a vizuális közhelyek, a részletekre aprózódó barokkosan anyagszerű előadásmód a kor képzőművészetének historizáló-akademikus szemléletét követték. (Povázai; 1986) Az első litografált falragaszt Benczúr Gyula készítette 1885-ben és a millennium évében rendezett Országos Általános Kiállításra hívta fel a figyelmet – német nyelven. Ekkortájt a hazai plakátok nagyrészt a nyugat-európai szecesszió, a Jugendstil magyar változatai voltak.

1.3. Millenniumi plakátláz A millennium közeledtével egyre szaporodtak a plakátok. Az ezredéves ünnepséghez közeledvén sora jelentek meg plakátok, amik kereskedelmi vállalatok - 27 -

árucikkeit, szórakoztató üzemek eseményeit, fürdőket, gyógyszereket reklámoztak. Az új grafikai, sokszorosító-ipari műfajt olyan nagyhírű és kiváló nyomdák vezették be, mint az Athenaeum, a Kosmos (későbbi nevén Globus), a Pallas (ma Kossuth nyomda) és a Légrády (későbbi Zrínyi Nyomda) nyomdák. (Szántó; 1986) 1989-ban „A modern művészet” címmel megrendezték az első plakátkiállítást hazánkban, amelynek az Iparművészeti Múzeum adott otthont. Ezen a kiállításon olyan híres kortárs plakátművészek alkotásait állították ki, mint Jules Chéret, Alfons Mucha, Henri de Toulouse-Lautrec vagy Théophile-Alexandre Steinlen. Ettől kezdve az Iparművészeti Társulat rendszeresen hirdetett plakátpályázatokat. (Povázai; 1986) Az országos Magyar Képzőművészeti Társulat a millenniumi ünnepségsorozatok közeledtével pályázatot írt ki. A fél évig tartó rendezvénysorozatnak az ezredéves történelmi múlt előtti tisztelgés és az ország akkori szellemi-anyagi erejének felvonultatása volt a célja. Az ünnepi készülődés és a nagyszabású állami megrendelések a történelmi festészetet és a romantikus művészetet állították előtérbe, amiket a kiüresedett formák, a historizáló és patetikus előadásmód jellemeztek. A díjnyertes plakát, Gerster Károly alkotása pedig tökéletesen eleget tett a hivatalos ízlésnek. A legjobb talán, ha Lyka Károly, a kor neves művészettörténészének véleményét idézzük a nyertes pályamunkáról: „A pályakoszorúzott mű … inkább hasonlít egy régimódi quodlibethez, vagy egy áruház katalógusának címlapjához, mint plakáthoz. Minden együtt volt itt, ami nem ide való: az ipar és a kereskedelem,a mezőgazdaság és a kertészet, az állattenyésztés és a közlekedés jelképei mellet a királyi korona díszes párnán, a címer is, mindez egy emelvényen ülő Hungária alakja körül, de látható volt egy darab alföldi Rónaság is, amelynek levegőegében még elfért egy turulmadár is. Ez a tömérdek látnivaló szép, kalligrafikus részletezéssel „kidolgozva” és természethűen kifestve”. ((Povázai; 1986) Azt hiszem, ez a szakvélemény minden elmondott a díjazott plakátok színvonaláról. A millenniumi plakátok nagy részét a kiállítás büszkeségét, Feszty Árpád óriás méretű, látványos történelmi panorámaképét vagy más festészeti „attrakciókat” hirdető falragaszok alkották. Szinte kivétel nélkül mindegyik a hirdetett mű részletét vagy a kép minden innovációtól mentes szolgai másolatát adták.

- 28 -

Ez a hamiskás történelmi légkör nem kedvezett a művészetek, és köztük a plakátművészet fejlődésének sem. A történelmi plakátoknál találékonyabb megoldások az élettel szorosabb kapcsolatban lévő tömegszórakoztatási reklámok körében születtek. A millenniumi ünnepségek visszavetették ugyan az új művészet alakulását, de fokozott mértékben fel is hívták rá a figyelmet. Rendkívüli módon megnövekedett a kiállítások száma, amelyek ezáltal a századforduló eklektikus művészetének és a magyar szecessziónak a fórumaivá váltak. A kiállítási plakátok készítését maguk a művészek vállalták, hiszen céljuk nem volt más, mint saját felfogásuk, csoportjuk, iskolájuk bemutatása. (Povázai; 1986) Olyan nagy festőművészek állították ki műveiket ezeken a kiállításokon, mint például Ripple-Rónai József, aki több mint 10 plakátot is kiállított, többek között az 1897-es Japán Kiállításon a Művészházban, vagy az 1903-as Nemzetközi Tavaszi Kiállításon a városligeti Műcsarnokban. Vaszary János plakátjai az 1897-es Tavaszi Kiállításon szerepeltek. Ezek a művek nem csak alkotójuk miatt különlegesek, de amiatt is, hogy nemcsak a szimbolikus festészetet, vagyis az alkotó saját művészetét hirdetik, stilizált előadásmódjuk a plakát egyik lényeges követelményét is teljesítik, vagyis lehetővé teszik a könnyű leolvashatóságot.

1.4. Az első érett korszak A magyar plakátművészet valódi megteremtése Faragó Géza nevéhez fűződik. Plakátjain jól megfigyelhetőek a népies szecesszió jegyei – az 1910-es Nemzetközi Kertészeti Jubiláris Kiállításra készített plakátján, amin ahol a magyaros jelleget egy népviseletbe öltözött leányfigura, illetve egy parasztruhás, fejkendős asszony alakja is látható. 1.4.1. Középpontban a nő Márk Lajos nevéhez fűződik a női figura fontosságának megteremtése.

Ő

–

csakúgy,

mint

a

szecesszió

plakátgrafikusainak nagy része – a női figurát a reklám nélkülözhetetlen alkotóelemének tekintette. Ebben a korban

- 29 -

minden más időszakhoz képest fontosabb szerepet játszott a középpontba állított nőalak. A nők akkortájt még alig dohányoztak, Alfons Mucha híres Papier Job plakátján mégis egy dohányzó hölgy hirdeti a cigarettát. A hazai plakátokon elegáns vagy kokett hölgyek hirdetik az írógépet, a kerékpárt, a zongorát, az automobilt és a legújabb technikai csodák sorát. A kor plakátjai még nem a hétköznapiságukból kiemelt tárgyakat reklámozták, hanem a vásárlási szándék, a vásárlókedv felkeltésére törekedtek. Ilyen módon lett a finom, elegáns megjelenésű dáma vagy a tisztes háziasszony (a szórakozóhelyek hirdetésein a ledér hölgyemény vagy a „komika”) a hirdetéshez kötődő szimbolikus vonzás kifejezője, a legkülönfélébb mondanivalók állandó jele.

Faragó Géza teremtette meg a magyar plakátgrafikában a közönséget megragadó „Blickfang”- hatást. A plakát újszerű szuggesztivitását a képi ábrázolás és a szokatlan, meghökkentőnek vagy szellemesnek szánt szöveg összhangjával teremtett meg (mint például a Gottschlig rumos plakátján). Plakátjain többnyire a humoros, kedélyes, de minden esetben közvetlen hangvétel és finoman karikírozó,

egyben

dekoratív

előadásmód

érvényesül. A Tungsram reklám is kedves ötletességével és látványos, dekoratív előadásmódjával hat a nézőre. Az alkotó az égő fényhatását a nap világítóerejéhez hasonlítja: a napba tekintő nőalak kezével szemellenzőt formálva védekezik az erős fény ellen, mellette a fénytől elbűvölt macska és a Tungsram égő látható. Faragó Géza sokoldalúságát, a témák iránti érzékenységét bizonyítja a Holzer Divatáruház dekoratív kontúrokkal és finom színhatással kialakított plakátja, amin a sikeres vásárlást egy büszkén lépkedő dámával és a szobalány kezébe helyezett Holzer feliratú dobozkával hozza tudomásunkra. Az 1909-es Törley plakát is híres Faragó mű, ahol a felirat csak a márkát jelző név. (Povázai; 1986) Faragó nemcsak egyéni színt vitt a korabeli utcaképbe és a magyar plakáttörténetben, de művészi eredményei, képi megoldásai, ötletei széles körben elterjedtek.

- 30 -

A

századforduló

kereskedelmi

plakátjai

többnyire

kedélyesen mulattató megoldásokkal hatnak a nézőre. Mint például a Pátria pótkávét hirdető plakáton, ahol is egy idős úrnak öltözött kisfiú egy csésze kávé mellett épp olvassa a hirdetést miszerint: „Tehát való igaz és kétségtelen, hogy a valódi Pátria pótkávé a legjobb!” Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Brotnyik Sándor már-már legendássá vált Unicum plakátját sem, amit 1910 óta folyamatosan, a mai napig használnak, melyen a hirdetés tárgya még a hajótöröttet is felvidítja. A plakát megmosolyogtató humorával még a kor reklámhagyományait is folytatja, de már előremutat a hirdetett tárgy kihangsúlyozása, a szűkszavú, koncentrált, tárgyilagos, plasztikus megfogalmazás felé. 1.4.2. A békés évek – a belle époque A

századforduló

plakátjainak

harmonikus

kiegyensúlyozottsága

szoros

kapcsolatban áll a millenniumot követő másfél évtized liberális légkörével és a korszak gyors eredményeivel. A békés időszakban, a „belle époque” korában Budapest a fényes körutak, az utcai villamosutak nagyvárosává nőtte ki magát. A kávéházak, a kabarék, a mozik új, és minden korábbival szemben nagyobb szórakozási lehetőséget teremtettek. A legszélesebb körű közönséget vonzotta a mozi, a korszak nagy találmánya. A városi élet újdonsült örömeit kínáló plakátokat túláradó vidámság, lendületes könnyedség jellemezte. A moziplakátok híres alkotója Földes Imre, aki humoros, derűs színeket használva csábítja be a járókelőt a filmszínházakba. Földes nevéhez olyan plakátok köthetőek, mint a Fekete gólya vagy a Conan Doyle ciklus. (Povázai; 1986) A társasági élet mozgalmasságát harsogó színek hirdetik. A dekoratív kompozíciók és a vonalak játékossága még ugyan a szecessziót idézik, de a realisztikus ábrázolásmód lassan tért hódít magának. A társadalom polarizálódását és a politikai eseményeket,

csoportosulásokat

legközvetlenebbül

tükröző

sajtótermékek

reklámozásában szintén a plakát kifejezési lehetőségeinek széles skáláját figyelhetjük - 31 -

meg. Az Est, az akkori egyik legnépszerűbb napilap kiadója – ami a Pesti Naplót és a Magyarországot is megjelentette – volt az első cég, amely tervszerű, a harmincas évekig folytatódó reklámtevékenységet fejtett

ki.

Különös

megformálására:

figyelmet

lendületes,

fordítottak

írott

a

betűkből

fejcím

betűinek

kialakított

címe

emblémaként került be a köztudatba, és mindmáig hatással van a sajtó tipográfiájára. (Povázai; 1986)

1.5 Az első világháború hatásai Az első világháború közeledtével és a forradalmi mozgalmak megerősödésének következtében a sajtótermékek új feladatkört vállaltak: a gyors és részletes hírközlés, az újonnan indított rendszeres rovatok a tömegek politikai érdeklődésének kielégítését szolgálták. Az egyes lapok saját politikai érdeklődésüknek megfelelően igyekeztek formálni a közvéleményt. Az 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava. Amely 1905-től huszonötezer példányszámban megjelenő napilap, kezdettől fogva a párt programjának megfelelő politikai tájékoztatás, véleményformálás

szolgálatában

állt,

tartózkodó

hangvételével

és

határozott

irányvonalával elkülönült a kor újságjaitól. A Népszava plakátját Biró Mihály tervezte. Többféle változatot is készített. Az első világosan kifejezet ugyan a lap politikai tendenciáját, de nem éret el a végső variáns meggyőző erejét. Ez egy erőteljes férfialakot ábrázol, amint kalapácsával

lesújtani

készül,

de

ebben

a

túlzó

méretarányban, karikaturisztikusan megjelenített csendőrök akadályozzák. A plakát 1911-es változata, a kalapácsos Vörös kalapácsos ember világszerte ismerté vált. A lesújtani készülő hatalmas, a munkásosztály erejét szimbolizáló meztelen munkásfigura a későbbiekben a Népszava kiadó embléma, majd a Szociáldemokrata Párt jelvénye lett. A Tanácsköztársaság idején május 1-jét hirdette. Az azonnal

- 32 -

népszerűvé vált plakáttal robbanásszerűen lépett színre a politikai téma. Biró Mihály nemcsak a magyar politikai plakát megteremtője, de a maga korában a legérettebb kiteljesítője is volt. Az 1910-es években a Szociáldemokrata Párt mozgalmi agitációja keretében a munkásosztály politikai és szociális problémáinak követelt figyelmet. A titkos

választójog,

a

militarizmus,

a

pauperizmus,

a

jogegyenlőtlenség,

a

népegészségügy és az elodázott földreform ügyében emelték fel hangjukat a plakátok. (Povázai; 1986) Biró választási plakátjain a mozgósító felirat és a képi megjelenítés összhangja különböző ötleteken alapszik. A művész

a

munkásosztály

erejét

a

központi

figura

méretarányainak megnövelésével érzékelteti. Bíró Mihály a szecesszió és naturalizmus formajegyeinek alkalmazásával, a méretarányok

deformálásával

és

a

társadalmi

típusok

karikaturisztikus megjelenítésével nemcsak aktuálisan ható agitatív

plakátokat,

hanem

széles

körben

elterjedt

szimbólumokat tudott teremteni. Mondanivalójának olykor monumentális, olykor eruptív féktelenségű kivetülése, a támadó, vádló, gunyoros előadásmód belső meggyőződéséből fakad. (Povázai; 1986) Magyarországon – több más országgal szemben, ahol a háborús propaganda legfőbb témájává a toborzó plakát vált – elsősorban jótékony célú rendezvényeket vagy karitatív teendőket, majd egyre inkább háborús gyűjtéseket és hadikölcsönöket sürgettek. A Szociáldemokrata Párt állásfoglalásának megfelelően az első világháború kezdetén Biro Mihály is a háborús propaganda szolgálatába állt, és több hadikölcsön-plakátot is készített. Jótékonysági segélyakciót hirdető plakátjain egyedül ő jeleníti meg a sokféle emberi nyomorúság, az égő falvak, romba dőlt házak látványát.

- 33 -

1.6. A Tanácsköztársaság – Amikor a plakátok kiáltottak 1.6.1. 133 nap - félszáz plakát A proletárdiktatúrát megelőző hónapokban – majd azt követően is – igen sok művész tett hitet a társadalmi fejlődés eszméje mellett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után létrejött a Művészeti Direktórium, amelynek vezetői Pogány Kálmán, Pór Bertalan, Kozma Lajos, Ferenczy Béni, Pátzay Pál és Uitz Béla voltak. A magyar plakátgrafika művészi fejlődésének első nagy csúcspontja minden kétséget kizáróan az 1919-es Tanácsköztársaság volt. A proletárdiktatúra 133 napos fennállása alatt félszáz plakát született, és olyan jeles alkotók csatlakoztak a mozgalomhoz, mint Vértes Marcell, Földes Imre, Uitz Béla, Berény Róbert, Biro Mihály és sokan mások. A nép az új kor freskójaként ünnepelte a plakátokat, amiknek mérete gyakran meghaladta a 4-6 négyzetmétertó A plakátgrafikusok az időszerű politikai, eszmei, kulturális, gazdasági feladatok szolgálatában világviszonylatban is jelentős műveket alkottak.(Szántó; 1986) Az ugrásszerű kibontakozást a konkrét politikai helyzet segítette elő. A négy és fél hónapig fennálló proletárhatalom intézkedései gyors mobilitást, hatékony agitációt követeltek A proletárhatalom célkitűzéseinek propagálására leglelkesebben a szocialista és a kommunista mozgalom iránt elkötelezett művészek vállalkoztak. Azok a festőművészek, akik korábbi haladó szellemű törekvésüket most agitatív forradalmi tartalommal tölthették meg. A Nyolcak és az aktivisták képviselői teremtették meg a forradalmi agitáció leghitelesebb, legmagasabb művészi szintű plakátjait. A megszülető új társadalom kezdettől fogva igényt is támasztott a művészettel szemben. (Szántó, 1986) A nép legszélesebb rétegei – városokban, vidéken és falun egyaránt – a plakátok révén találkoztak a szocializmus eszméjével és a képalkotó művészettel. A művészek alkotásaikkal

képzőművészeti

tárlattá

formálták

a

hirdetőoszlopokat

és

a

hirdetőtáblákat. Az első szabad május1-jére több tucatnyi plakát készült. Az alkotók éltették a szabadságot, és buzdítottak az ellenség elleni harcra.

- 34 -

1.6.2. A proletárdiktatúra szócsövei – a plakátművészek A művészek felszabadult, átélt indulataikat a plakát nyelvén úgy fogalmazták meg, hogy a „mának szóló freskókat” teremtettek. Biró Mihály Vörös kalapácsos emberénél mozgósítóbb erejű politikai plakátot keresve sem találhatnánk. Biró művészetének

jellegzetessége,

hogy

ábrázolásmódja

nem

egyénített,

hanem

általánosított, és egyetlen figura megjelenítésével a kiszolgáltatottak osztályának erőt jelentő, lebírhatatlan energiáját tudja kifejezni. Szocialista volt, de eredendően humanista is. Ez az eszmei alapállás teszi dinamikussá politikai plakátjait. Biró alkotásai sohasem mondanak, hanem kiáltanak, Nem beszélnek, hanem ordítanak. És ezt a harsogást még sikerült megszemélyesítenie is. Úgyszólván nincs is olyan plakátja, amire ne került volna föl egy izmos férfiakt, vagy legalább egy hatalmas ököl. (Szántó; 1986) Vértes Marcell az 1918-as polgári forradalom és a Tanácsköztársaság ideje alatt több plakátot is rajzolt. Biró Mihály dinamikus erejű stílusától eltérően az érzelmekre kívánt hatni. Vértes a forradalmi képzőművészet lírikusa volt, aki megteremtette a forradalmi tartalom, és a festői-lírai forma szintézisét. (Szántó, 1986) Berény Róbert ugyancsak azon művészek közé tartozott, akik 1919-bena forradalom ügye mellé álltak. Fegyverbe! című plakátja a Tanácsköztársaság alatt és annak bukása után is – hasonlóan Biró Vörös kalapácsos emberéhez – a magyar történelem ezen szakaszának szimbólumává vált. Minden alkotása ötletes, elegánsan harsány festői megformálás teszi remekművé. Hogy mennyire érezte a plakátművészet lényegét, vagyis hogy másodpernyi idő alatt képi eszközökkel szuggesztív hatást keltsen, jól bizonyítják 1919-es plakátjai is. (Szántó, 1986) Uitz Béla Vörös katonák előre! című toborzó plakátja a váll váll mellett ütemesen lépkedő katonák sorával egy végtelen sereget érzékeltet. A vonulás - 35 -

dinamikája, a kompozíció erőteljes ritmusa a proletárhadsereg elsöprő erejét hivatott demonstrálni.

1.7. Összefoglalás A magyar plakát keletkezése a kiegyezést követő időszak gazdasági fellendülésével esett egybe. Az első litográfiai képes hirdetések megrendelői az újonnan alapított ipari és kereskedelmi cégek voltak. Ebben az időszakban jön létre Budapest mai arculata a nagyszabású közületi és magánépítkezések révén. Vagyonokat polgárság

alapító által

létesített

szórakozóhelyekkel magánépületekkel

vállalkozó és

gazdagodó,

és

kereskedő

közintézményekkel, reprezentatív Béccsel

rivalizáló

nagyváros kereskedelmi árukínálata, ipari vásárai és szórakozási lehetőségei képezték a kialakuló plakátművészet másik témakörét. A történeti stílusokat felidéző reprezentatív, allegorizáló, illusztratív jellegű ábrázolás vagy az életképszerű, részletező előadásmód jellemzi az első ízes, rábeszélő, a reklámozott intézmény vagy esemény összes jó tulajdonságát naivan felsoroló plakátokat Már kezdetben nagy szerepet játszott a hangsúlyos, gyakran kerettel is kiemelt tipográfia, ami néha az egész kompozíciót emblémaszerűvé tette. Különösen megnövekedett az igény a plakátokkal szemben a millenniumi ünnepségek idején. Az ezeréves magyar nemzet és államiság gondolata jegyében szervezett különböző rendezvények, látványosságok és a bemutatott képzőművészeti alkotások reklámozása az uralkodó képzőművészeti irányzat, az akademikus historizmus jegyében történet A

századforduló

kiállítási

plakátjai

hoztak

új

szemléletet

a

plakátművészetben. A szecesszió szellemében dolgozó vagy egyes elemei felhasználó művészek programjuk szemléltetésére az új irányzat elveinek megfelelően maguk készítették tárlataik hirdetését.

- 36 -

Az árupropaganda és az első kinematográfok reklámjai is a szecesszió dekoratív és egyben mozgalmas eszközeivel éltek. A kereskedelmi és a szórakoztatóipari plakátokon is érezhető a különböző rétegeket célzó előadásmódok elkülönülése. Másmás közönségnek szólt az exkluzív, elegáns szőrmebolt hirdetése, a frivol kabaréreklám, az ordenáré vagy vaskos filmkomédia-plakát és az érzelmes népszínmű jelenet vagy a Diana-sósborszeszt hirdető falusi életkép és a kedélyes sörreklám. A tízes években egyre nagyobb szerephez jutott a sajtóreklám – gondoljunk csak Az Est kiadó tervszerű reklámtevékenységére – bár a politikai küzdelmek csak közvetlenül az első világháború kitörése előtt tükröződtek a sajtóban. Az élesedő bel- és külpolitikai helyzet következtében a plakát a politikai közvélemény formálásának eszközévé vált. Széles körben ható erejét ismerte fel az aktivisták progresszív csoportja is. A Nyolcak és a századelő izmusait felhasználó aktivisták lettek az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság legaktívabb plakátművészei. Sok hivatásos alkalmazott grafikus csatlakozott hozzájuk igényes munkával a forradalom idején. Az első világháború majd az azt követő forradalmak idején nőtt meg a plakát közvélemény formáló szerepe. A hadikölcsön

jegyzésére,

jótékonysági

akciókra

felhívó

hirdetmények után a munkásmozgalom későbbi háborúellenes állásfoglalásának megfelelően megjelentek a háború ellen agitáló, majd a forradalmi plakátok. A Tanácsköztársaság plakátművészetében az aktivisták révén az a plakátok szolgálták a politikai agitációt, de érvényesült a dekoratív, festői stílus is. Nagy utat járt be és kiemelkedő művek születtek a magyar plakátművészet első időszakában a gründolás kedélyes, ízes plakátjaitól a Tanácsköztársaság monumentális „freskóiig”.

- 37 -

2. A ’20-as és ’30-as évek magyar plakátjai 2.1. A ’20-as évek 2.1.1 A Tanácsköztársaság után A Tanácsköztársaság bukása után az alkotók túlnyomó többsége külföldre emigrált. Biró Mihály Bécsbe menekült, Vértes Marcell Párizsba emigrált, Pór Bertalan Szlovákiába, Bécsbe majd Berlinbe, Uitz Béla Bécsbe, Londonba majd Párizsba. A plakátok többsége politikai célzattal készült ugyan, de a színvonal igen alacsony volt Ennek egyik oka, hogy a vezető művészek, akik a proletárdiktatúra alatt virágkorukat élték, szinte kivétel nélkül külföldre kényszerültek emigrálni, az otthon maradt plakátművészek viszont nem vállalták a politikai plakátok készítését, másrészről a rossz gazdasági helyzet miatt a magyar ipar és kereskedelem – a plakátok fő megrendelői – megbénult. (Szántó, 1986) Az első világháborút követő 1920-as trianoni béke után az ország megcsonkítása ellen sok plakát készült. A fegyveres ősmagyar, a honfoglalás, a magyar címer és korona ismétlődő motívumok, az előadásmód dagályos, bőbeszédű, naturalisztikus, de rajzilag többnyire bizonytalan. Hasonló dilettáns munkákkal találkozhatunk a 1922-es választási plakátok között is. A húszas évek elején folyamatosságot figyelhetünk meg a formai megoldások terén. A szórakoztatóipar és a kereskedelem plakátgrafikájában tovább éltek a régmúlt stíluselemei, hiszen sokan dolgoztak még a tízes évek plakátmesterei közül. (Szántó, 1986)

Az 1924-ben kapott külföldi kölcsön segített az ipar stabilizációjában, az infláció után bevezették az új pénzt, a pengőt, és ennek köszönhetően a plakátgrafika és kezdett ismét lendületre kapni. Ezekben az években az ipari és kereskedelmi árupropaganda stílusát nagyrészt a megrendelő ipari vállalatok, intézmények és a megrendelőkkel együttműködő művészek igénytelensége határozta meg. A megrendelőknek az olcsóság volt a lényeg, nem a

- 38 -

művészi érték. Hiányzott a szakkritika is. A plakátokat a zsúfolt, sokfigurás kompozíciók, a naturalista, cikornyás stílus és a rikító színek jellemezték. 2.1.2. A siralmas plakáthelyzet Így írt erről az időszakról Gulyás Jenő művészettörténész 1929-ben: „A mozicsillag arcképe, égnek fordított szemekkel, arcán némi rózsaszínű spricceléssel, avagy az ellenállhatatlan férfi alakja, frakkban, máig sem unva meg, hogy a Psylander óta zsebében tartsa bal kezét, s arcán gőgös, blazírt unalommal korbácsolja a moziszínházakba hódolóit: ezzel a két figurával bízvást átúszhatja a szezont minden tervező, ha nem felejti el az arcok mögött a megfelelő esetekben a lángot, a szivárványt, az erdőt vagy vihart alkalmazni azokban a grafikai fogalmazásokban, amelyekben egy érzelmes suszter a lángot, a szivárványt, az erdőt és a vihart papirosra kenheti. Nehéz azonban eldönteni, hogy az tervezőnél kívánatosabb-e az az agyafúrt plakátfestő, akit az előzővel szemben az ötletek sziporkázó változatossága tüntet ki. Mennyi találékonyság, bámulatos idea tekergőzik plakátjaikon, hogy újszerűségével torkon ragadva fülünkbe rikoltsa egy-egy frissen kotyvasztott cipőkenőcs nevét! Csak a szappanok esetében van kivétel. Itt tiltva van új ötletekkel próbálkozni. Tessék annak rendje és módja szerint elkérni az öregedő primadonna nevét és harminc év előtti fotográfiáját: a szappanok plakátján és csomagolópapirosán művésznőink vándorolnak a halhatatlanság felé. Cipőkenőcs, szappan, politika egyforma közönnyel nézi, hogyan hirdetik világgá igazukat a plakátok. Választások alatt Pesten utcán járni: a legkínosabb büntetés, ami látó emberre kiszabható. Helyesebb, ha igyekszünk elfelejteni a jól táplált, de kegyetlenül megrajzolt és kipingált Hungáriákat, amint dicsfény közepette mosolyognak alá valamelyik hosszú nevű párt címére,s végképp kigyomláljuk emlékezetünkből azt a sok-sok gyatra és többnyire ízetlen tákolmányt, amely sokkal inkább alkalmas eszmék és elvek megmutatására, mint propagálásra. A semmibe merültek anélkül, hogy embert neveltek, erkölcsöt és világnézetet javítottak volna, a tömegek ízlést és látását pedig csak durvították.” (Szántó; 1986) Azt gondolom, Gulyás Jenő kritikája híven tükrözi a plakátok helyzetét a ’20-as években. Csupa olcsó, silány minőségű, értelmetlen és lélektelen plakát született, - 39 -

amiknek nemhogy társadalomnevelő céljuk nem volt, de még az adott tárgyat vagy árut sem tudták megfelelő módon propagálni.

2.2. A ’30-as évek 2.2.1. Az újjáéledés kora Az 1929-es gazdasági világválság, aminek hatása alól Magyarország sem volt kivétel, szinte kényszerítette a cégeket a reklám alkalmazására, hiszen az árukat egyre nehezebb volt eladni. Így furcsa módon a gazdasági válság a plakátművészet prosperálásához vezetett. Kis és nagy cégek egyaránt sok időt és pénz fordítottak plakátok

készíttetésére,

és

azok

minőségére.

A

plakátok

litografálását

a

nyomdákművészeti munkatársai végezték, akik maguk is kiválógrafikusok voltak. A vállalatok és a grafikusok közötti közvetítésben nagy szerepet játszott a Fővárosi Hirdető Vállalat. A gyárak reklámszakemberei szoros kapcsolatban álltak a Hirdetővel és személyesen a művészekkel is. Ők sugallták, mi a propagálandó cikk fő vonása, mi a „jelszó” – mint például „Modiano, mint a tavaszi virágszirom” – és ezt a művész vizuális formába öntötte. Sosem látott mértékben nőtt a pályázatok mértéke, amik a megbízás egyik fontos formáját képviselték. A pályázatok vonatkozhattak csak a plakát szövegére, így a szakmán kívüliek is adhattak szellemes ötleteket. A magáncégek vagy az állam által meghirdetett pályázatok a grafikusok széles körét megmozgatták. Ilyen pályázat volt az az Albus vegyi áru cég pályázata 1929-ben. 1930-ban a kormány hirdette meg a magyar árukat propagáló Magyar Hét programját. 1932-ben a Fővárosi Fürdők, majd a BNV fordult megbízással a grafikusok felé. 1933-ban az Idegenforgalmi Tanács, a Gellért Szálló, 1934-ben a Budapesti Székesfőváros, 1935-ben a Mejnl cég, 1937-ben az Eucharisztikus Kongresszus szervezői, 1939-ben az Állami Képzőművészeti Kiállítás és a MALERT (Magyar Légiforgalmi Rt.) írtak ki pályázatot.(Bakos; 1986)

- 40 -

A pályázatoknak köszönhetően ismét felvirágzott az előző évtizedben hanyatló plakátművészet. A pályázatok célja az volt, minél több megoldás szülessen egy adott

témában, hogy aztán a legjobbak kikerüljenek az utcára. A díjazás társadalmi eseménnyé vált, és nem utolsó sorban felhívta a figyelmet a grafika becsére és a reklámozandó

tárgyra

egyaránt.

Legtöbb

esetben

persze

csak

a

díjnyertes

pályamunkákat sokszorosították. Akadt azonban olyan eset is – mint például a Modiano-cég esetében – ahol minden színvonalas terv kinyomtatásra került. Így eshetett meg, hogy 114 féle Modiano plakát készült, amelyekből még albumot is készítettek. (Bakos; 1986)

Megfigyelhető,

hogy

a

különböző

cégek

milyen

eltérő

reklámtevékenységet folytattak. A Modiano például párhuzamosan több grafikust és plakátkészítőt is megbízott és foglalkoztatott. De ugyanígy hirdetett a Janina cigarettahüvely- és papírgyár, vagy a Senator és a Nikotex. A Modiano technikáját alkalmazta a Diadal és a Palma cipősarok is. Más cégek viszont egységes arculatot szerettek volna létrehozni, ezért évekig dolgoztattak ugyanazzal a tervezővel, aki kialakította a vállalat reklámjainak rendszerét, az emblémát és állandó tipográfiát is kidolgozott. Ilyen volt az Orion is, akinek a húszad évektől egészen a harmincas évek végéig Bottlik József volt a tervezője. A századforduló elején az iparcikkek hirdetései mellett fontos szerepet kaptak a kiállítási plakátok, a kulturális rendezvények plakátjai, a színház- és mozihirdetések. A

- 41 -

húszas és harmincas években a kereskedelmi plakát játszotta a főszerepet. A szórakoztatóipar és a kulturális rendezvények plakátjai mennyiségben még mindig versenyeztek az árureklámmal, de a minőségük sokkal gyengébb és egyenetlenebb volt. Megőrizték viszont kiváló kvalitásukat a folyóiratok és a napilapok plakátjai. A sajtótermékek elszaporodása illetve átszerveződése a politikai események erős függvénye volt. A fehérterror utáni konszolidációs időszak kedvezően hatott az új sajtóorgánumok létrejöttének. A második világháborút megelőző jobbratolódás

következtében

viszont

átcsoportosultak

a

szerkesztőségek, a lapok nevet és programot változtattak. A plakátok körében megjelent egy új tematika is: az idegenforgalom. Ennek a műfajnak a megjelenését a külkereskedelem fejlesztése tette szükségesség. Berény Róbert az emigrálásból hazatérvén többféle idegenforgalmi plakátot is készített. Ezek a magyar és nemzetközi ipari vásárokat, magyar üdülőhelyeket (mint például a Balaton) propagáltak. (Bakos; 1986) Amikor a harmincas évek elején az illegális Kommunista Párt újjászervezte sajtóapparátusait rendszeresen jelentek meg kisebb plakátok. Az illegális mozgalom lehetőséget teremtett arra, hogy röplapok százait terjesszék a munkásság között. Voltak olyan kisméretű röplapok, amelyeket plakátként ragasztottak a falakra. A művészek szoros kapcsolatot tartottak a munkásmozgalommal vasárnaponként tárlatvezetéseket tartottak a Szépművészei Múzeumba látogatóknak. Ezek a kommunista művészek a kezdetleges nyomdai lehetőségek ellenére, a mozgalmi megnyilvánulásokra reagálva terveztek plakátokat és sokszorosításra szánt röplapokat. Francia, belga újságok, sőt a Szovjetunió sajtója is közölte egyiket-másikat. (Bakos; 1986)

2.2.2 A humor szerepe a plakátokon Már a korabeli sajtó is kiemelte a humor szerepét, ezen belül a szöveg jelentőségét, az alkalmazott grafikában. A vicces, szatirikus vagy groteszk szöveg is hozzájárult a „Blickfang”-hatáshoz, hamar rögződött. A kínrímek vagy szellemes csattanók szájról szájra jártak és így valóságos plakátslágerek keletkeztek. A „Mondja marha, mért oly bús, …” versikével ellátott plakátot többször is kiadták, és ugyanolyan - 42 -

népszerűségre tett szert, mint a tízes években Faragó „Marha – mondja a mester – miért nem iszol Gottschlig rumot” szövegű plakátja. A közönség gyakran találgatta, ki állhat a szövegek, versikék mögött. Sokszor Karinthy frigyest gyanúsították, de ő nem ismerte el. (Bakos; 1986) Hatásos eszköz volt a meghökkentés és az önirónia is. Meg kell említenünk Pólya Tibor humoros sajtóplakátjait és ide kívánkozik Glass Zoltán neve. Mindketten elsősorban a helyzetkomikummal vagy groteszk figurákkal éltek. A

filmplakátokon

érvényesült

leginkább

az

iparművészetben

és

a

belsőépítészetben már elterjedt art deco a dekoratív és elegáns hatás elérésének érdekében. A plakátokra leginkább a különböző stíluselemek keverése és a monumentális vagy az egzotikum iránti vágy volt a legjellemzőbb. Ugyanez volt jellemző a kereskedelmi plakátokra is.

2.3 Összefoglalás A világháború utáni rossz gazdasági helyzet nem tett jót a magyar plakátművészetnek. A Tanácsköztársaság bukása után a jeles plakátművészek, akik a proletárhatalom mellé álltak emigrációba kényszerültek. Az otthon maradó nagy művészek pedig nem mertek politikai tartalmú plakátmegbízásokat vállalni. Az 1920-as trianoni béke sok indulatot és haragot váltott ki a magyarokban, ezért a házak falain rendre

megjelentek

a

hazafias

plakátok

és

falragaszok, de ezek túlnyomó többsége dilettáns munka volt. Az ipar és kereskedelem pangása miatt nem volt elég megrendelő, a plakátművészet időlegesen megbénult. Az 1924-es külföldi kölcsön stabilizálta a magyar ipar helyzetét, és a plakátok száma ismét fölfele ívelt. De mivel a megrendelőknek az elsődleges szempont az ár és nem a minőség volt, az ebben az időszakban született plakátok silány minőségű, művészi értéket nem tartalmazó alkotások születtek. Ennek az időszaknak a plakátjai egyformák, fantáziátlanok és majdnem, hogy megkülönböztethetetlenek voltak. (Bakos; 1986)

- 43 -

A ’30-as évekre egyre szaporodtak a kiállítások és a megbízások, amik elősegítették a művészi plakátok előtérbe kerülését. Ekkor születtek a híres Modiano plakátok is. Egyre több állami megrendelés érkezett, előtérbe került a külpolitika és az idegenforgalom. A plakátokon visszatérő mozzanat volt a humor. A groteszk reklámszövegek és kínrímek már-már szállóigévé, egyes képek (mint az Unicum hajótöröttje) szimbólummá váltak.

Néhány gyöngyszemtől eltekintve azonban a

plakátok többsége ebben az időszakban is ismétlődő és egyforma volt. A plakátművészet mindig hű tükre volt a mindenkori politikai változásoknak, a nacionalizmus erősödését, a háborúra való készülődést nyomon követhetjük az idegenforgalmi plakátokon is. A sajtóplakát, sőt, még a könyvplakát is alkalmas volt a politikai propaganda eszközének.

- 44 -

3. A ’40-es, ’50-es és ’60-as évek plakátjai 3.1 A ’40-es és ’50-es évek 3.1.1. A második világháború romboló ereje A harmincas évek vége felé már érezhető volt a háború közeledte. Az idegenforgalmi, az egészségügyi, de legfőképpen a politikai plakátok megrendelései egyre nőttek. Ám a világháború közeledtével a direkt politikai célok előnybe kerültek, és ennek következtében egyre kevesebb lett a jó, minőségi plakát. Az Erdély és az Újvidék idegenforgalmi nevezetességeit hirdető plakátok és a kulturális események propagálásán kívül csak Méhely Iván Turul madaras plakátja képviselt komoly grafikai minőséget, ami a keresztény-jobboldali ifjúsági szövetség erejét, harcosságát volt hivatott szemléltetni. A

második

világháború

alatt

a

gazdasági helyzet romlása és a megrendelések számának

lecsökkenése

miatt

törés

következett be a magyar plakátművészetben. Ugyan még készült néhány egy-egy jó színházplakát és pár állatkerti és kiállítási falragasz, de emellett a kiadása Vöröskereszt és a különböző gyűjtőakciók hirdetésére korlátozódott. A háborúellenes, antifasiszta erők nem jutottak, nem juhattak szóhoz az ország plakátkiadásában. Kívülről, a szovjetunióbeli emigrációból érkeztek Ék Sándor antifasiszta plakátjaival. Ezek alapja a lendületes, karikarisztikus elemeket is tartalmazó szénrajz volt, ami dühvel és pátosszal, a szövegben megadott jelszót érzékletesen szemléltetve jósolja a fasizmus vereségét és buzdított a részvételre ennek elérésében. Ék egyaránt hasznosítja rajzaiban a német munkásmozgalom agitatív grafikájának hagyományát és a szovjet Kukrinyikszi csoport maró gúnyát. (Bakos; 1986)

- 45 -

3.1.2. A fordulat kora 1945 és 1948 között 1945-ig, a Horthy éra végéig a magyar politikai plakátok az irredentizmus, a hazug nacionalizmust, a reakciós pártok céljait szolgálták. Kivételek voltak talán csak a legálisan működő Szociáldemokrata Párt plakátjai. 1945 után a magyar plakátművészek újra mozgósították erőiket az új eszmék szolgálatában. A gazdaság és az ország romokban hevert, a művészek megrendelői ekkor a politikai pártok – legfőképpen a két munkáspárt: a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt – illetve az állami szervek voltak. Az 1945-ös fordulat után évekig a demokratikus pártok közösen vezették az országot. A koalíció egy részével és a jobboldali pártokba ékelődő reakciós elemekkel a forradalmi változás erői harcba álltak. Ennek a harcnak a következetes elveit jelezték (az 1919-es nagy korszakhoz hasonlóan) azok a plakátok, amelyeket a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt, majd később a munkáspártok egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja jelenített meg. (Szántó, 1986) Míg az 1919-es plakátok harsányak, dinamikusak és agitatív erejűek voltak, azok a plakátok, amelyek 1945 és 1948 között keletkeztek nem az érzelmekre, hanem az értelemre kívántak hatni. Példaként lehet említeni azokat a világháborús plakátokat, amik

a

háború

pusztító

erejét

nem

közvetlenül,

naturalisztikusan,

hanem

szimbólumokkal fejezték ki. Így kívánták jelezni az egyén és a kollektív társadalom közös érdekét is. Ezek a plakátok sokszor erőtlenek voltak,

aminek

proletárdiktatúra

egyik előtt

oka, készült

hogy

a

litografált

plakátok helyett most fototechnikai úton sokszorosították a plakátokat. A kényszerű papírgazdálkodás, a rommá bombázott és épphogy

csak

újjá

épített

nyomdák

a

méreteknek is határt szabtak. A grafikai eszközökkel készített hagyományos plakátok mellett újdonságként megjelent a fotografika is. Főleg a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, néhány esetben a Nemzeti Parasztpárt és a Független - 46 -

Kisgazdapárt is felhasználta és párosította ezt az új technikát a dinamikus eszmei tartalommal plakátjaik készíttetésekor. Sajnálatos tény azonban, hogy a fordulat éve után nemcsak a művészet, de az irodalom formái és tartalmi megnyilatkozásai is sematikussá váltak. Legyen szó pártkongresszusról,

kölcsönjegyzésről,

választásról,

javarészt

semmitmondó,

áloptimista alkotások születtek, amelyek figyelmen kívül hagyták a plakátművészet műfaji jellegzetességeit. Ilyen körülmények között a legjelesebb grafikusok közül sokan nem vállaltak, vagy nem kaptak feladatokat. Talán ez volt az oka annak is, hogy a kiváló képességű és 1945 után sokat foglalkoztatott Konecsni György visszavonult. Az alkotóerő, az elkötelezett kreatív tevékenység számára ezek az esztendők igencsak kínkeservesre sikerültek.(Szántó, 1986) Az új életre kelt magyar plakát eleinte furcsa szimbiózisban élt a házfalakon az ottmaradt nyilas, hunyadi-páncélos falragaszokkal. Számos nyomdát üzemképes állapotba lehetett hozni, és azon nyomban megkezdődött bennük a munka, amint újra áramot kaptak. Ugyan a magyar alkalmazott grafika újjáéledt, de nem született újjá. Közvetett módon a harmincas évek gazdasági válságának (és a későbbi konjunktúrának) köszönhetően egy tehetséges, felkészült és mindentudó grafikusnemzedék élt hazánkban, akik mindannyian érett stílust tudhattak magukénak. A plakátmegbízások eleinte szinte kizárólag politikai volt, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az újjáépítés, a konszolidáció ugyancsak a politika tárgykörébe tartozik. Nem volt meglepő, hogy egy művész több párt számára is dolgozott – különben ezek a pártok szövetségben voltak –, hiszen nem volt szégyen, nem volt titok, mert a művészek aláírták a plakátjaikat. Sok plakát születet a vasút újjáépítését forszírozta, hiszen a közlekedés, a vasút nélkül nem lett volna sem ipar, sem élelem, mert a sínhálózat és a vagonparkok nagy része elpusztult a háború alatt. Ezek az újjáépítési tárgyú művek egyben már választási plakátok is voltak. (Frank, 1986)

- 47 -

Három

többpárti

szavazás

volt

a

háború

utáni

Magyarországon: 1945-ben a községi és az országos, 1947-ben újabb országos választás. Az előkészítő kampányban a négy koalíciós párt – a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazdapárt – két kisebb polgári párt és számos kisebb-nagyobb, hosszabb-rövidebb életű párt vett részt. Azt hihetnénk, hogy a megbízások számolatlanul özönlöttek a művészek felé és ez az időszak az alkalmazott grafika aranykorát hozta el. A váratlanul nagy kereslet miatt azonban óhatatlanul dilettánsok és „egyplakátos” szerzők is kaptak munkát. A nagy számok törvényének értelmében persze születtek remekművek is, nagyjából ezek maradtak fenn. 3.1.3. A szocreál időszaka 1949-1955 A szocreál kezdetét 1948-ra tehetjük, a vége pedig egy kicsit túl is nyúlik az 1955-ös évszámon. Ebben az időszakban a tartalom volt a fontos, nevezhetjük ezt a személyi kultusz, a sematizmus idejének is. A norma a szovjet művészet, a szovjet plakátművészet normája és a XIX. századi magyar festészet volt. A plakát témaköre eltolódott a reklámtól a politikáig, szorosan idetartozott a termelés, de még a kultúra is. Minden ünnepélyesen, patetikusan, színpadiasan jelent meg a plakátokon. Visszatérő elem volt például a színház bordó függönyének drapériája. Mai szemmel nézve ezt az ünnepélyes hangulatot nagyban csökkentette a zászló, lobogó mindennapos használata. Előadásban a ki nem mondott cél a valósághű, realista ábrázolás, a naturalizmus minden határon túl való megközelítése volt. Manapság ezt talán nem hangzik nagy dolognak, de a régi plakátművészeknél tanult alkotók számára akkoriban ez merőben újdonságnak, szinte szentségtörésnek számított. (Frank, 1986) Sokan lelkesedésből próbálkoztak az újjal, még többen lelkesedés nélkül, pusztán becsületből. Az átállás a kommunista egyenirányításra talán a baloldali művészeknek ment a legnehezebben, hiszen nemrégen – a háború előtt, alatt és után – a modern, mint olyan azonos volt a progresszióval, és most hirtelen a formalizmus nómenklautúráját kapta, mint bűnét. A Horthy-korszak „katonáinak”, a tisztességes, konzervatív mestereknek talán egy fokkal könnyebben ment, hiszen a Horthy éra alatt is az elvárt realizmust „alkották” meg. A többiek közül, aki tudta, elővette – ha volt mit - 48 -

elővenni – egykori akademikus tudását, ah meg képtelen volt rá, fotót használt vagy vetített kép után rajzolt. Számos korábbi stílust próbáltak átalakítani, rászabni az elvárásokra, több-kevesebb sikerrel. (Frank, 1986) A szocializmus majdnem teljesen kizárta a piac versenyt, és ezzel megfosztotta a reklámot eredeti céljától. Ezzel tulajdonképpen kereskedelmi plakátok is elveszítették funkciójukat, és pusztán, mint hirdetmények kerültek a falra. A plakátok nagy része a helytelenül értelmezett szocialista realizmus miatt elveszítette a plakátok sajátos tulajdonságait. A képszerűség, bőbeszédűség, hamis optimizmus és pátosz hibájába estek. 3.1.4. 1955 és 1956 között 1955 telén elkezdődött a II. Magyar Plakátkiállítás szervezése. Az 1956 tavaszán megrendezett plakátkiállítás megmutatta, hogy az időlegesen elhallgatott vagy elhallgattatott művészek képessége és elvhűsége töretlen. Az eszmei tartalommal teljes kultúrpolitikai következménye az elkövetkezendő évek plakátművészetének fellendülés volt. A művészek megfogadták, hogy ezentúl csakis arra érdemes munkákat adnak ki kezeik közül, és lemossák magukról azt a szégyent, amit az előző hét év hozott rájuk leszámoltak a személyi kultusszal, holott 1955-ben az még javában tartott. Az előző évek politikai és kulturális dogmatizmusa, a konfliktusmentes áloptimizmus helyett sokrétű, elkötelezett stílus bontakozott ki. Az eddig önállótlanul, parancsszóra dolgozó vagy a nyilvánosságnak szánt alkotótevékenységtől eltanácsolt művészek felszabadultan készültek egy kollektív kiállításra, ami újabb fordulópontot jelentett a magyar plakátművészet fejlődésében. (Frank, 1986) Egy sor olyan mű keletkezett ebben az időszakban, amelyek újfent elérték a legmagasabb európai színvonalat. Ez a fordulat szintézis teremtett a politikai plakátok eszmei mondanivalója és formai, esztétikai összetevői között. Ezek a plakátok jóformán felülmúlták a felszabadulás utáni mozgalmas esztendők plakátjait is. Olyan plakátok születtek, mint Filo (Mihályfi Ernőné) Nem feliratú plakátja, horogkereszt motívumú, szögekkel teletűzdelt és brutális csizmást ábrázoló plakátja. Ez az egyszavas szövegű plakát hatalmas erővel fejezte ki a fasizmus embertelen, népirtó brutalitását. Ez egy azon remek alkotások közül, amelyek egy tömör sorral többet fejeztek ki, mint a - 49 -

szocreál dogmatizmusában keletkezett bőbeszédű, de semmitmondó plakátok. (Szántó, 1986)

3.2. A ’60-as évek A hatvanas években elindult egyfajta politikai olvadás. Az addig olyan szigorúan fogott művészeti életbe szép lassan elkezdtek beszivárogni a nyugati kultúra elemei. Megjelent a popkultúra és vele egy időben a művészetben a pop art. Magyarországot is utolérte az Amerika láz, és az országban elindul egyfajta amerikanizálódási folyamat. Ezekben az időkben a kulturális plakátok szinte virágkorukat élték. Ebben az időszakban több plakátkiállítást is rendeztek. Még 1958-ban megrendezésre került a III. Magyar Plakátkiállítás, és azt követően szépen sorban 1960ban a IV. plakátkiállítás.

1966-ban az V. plakátkiállítás témája most első ízben

kizárólagosan csak a reklámplakát volt.

3.3. Összefoglalás A

második

plakátművészeten is.

világháború

közeledte

tisztán

érezhető

volt

a

magyar

Előtérbe kerültek a direkt politikai célok, és sajnos egyre

kevesebb lett e színvonalat képviselő, jó plakát. A világháború romboló ereje a magyar plakátművészetben is törést okozott. A plakátok témája jószerivel csupán a Vöröskereszt segély- és gyűjtőakciónak hirdetésére, vagy hadikölcsön jegyzésére korlátozódott. A háborúellenes, antifasiszta erők nem jutottak szóhoz. Ezeknek a plakátoknak a legtöbbje külföldről, a szovjetuniói emigrációból érkeztek. 1945 után fordulat következett be a plakátművészet történetében. Míg a Horthykorszak alatt a plakátok a teljesen mértékben a hatalom propagandaeszközeként működtek, az irredentizmus, a hazug nacionalizmust, a reakciós pártok céljait szolgálták, addig 1945 után a demokratikus pártok együtt vezették az országot. A

- 50 -

plakátok ennek a harcnak a következetes elveit hirdették a falakon, hasonlóan az 1919es Tanácsköztársaság plakátjaihoz. Ám a mostani plakátok nem az érzelmekre kívántak hatni, mint a proletárdiktatúra falragaszai. Az 1945-ös plakátok szimbólumokat használva az értelemre akartak hatni. Az új sokszorosító eljárás, a fototechnika miatt azonban sajnos ezek a plakátok sokszor erőtlenek voltak. A méretük is korlátok közé szorult a kényszerű papírgazdálkodás és a magyar nyomdák rossz helyzete miatt. Sajnos azonban tény, hogy egy idő után ezek a plakátok is sematikussá váltak. A plakátmegbízások eleinte szinte kizárólag politikai volt, hiszen az újjáépítés, a konszolidáció ugyancsak a politika tárgykörébe tartozott. Sok plakát született, ami a vasút és az ipar újjáépítését szolgálta. Ezek a plakátok már választási plakátok is voltak egyben. Három többpárti szavazást is tartottak 1947-ig, ami a plakátkereslet hirtelen megugrását eredményezte. Sajnos azonban ezek között az alkotások között sok dilettáns munka is megtalálható volt. De persze remekművek is születtek ebben az időszakban. A szocreál időszakában (1948-1955) a legfontosabb a tartalom volt, a személyi kultusz és a sematizmus ideje volt. A norma a szovjet művészet és a XIX. századi magyar festészet volt. A plakátokra az ünnepélyes és magasztos hangulat, a színpadias megjelenítés és a hazug áloptimizmus volt a jellemző. A szocializmus szinte teljesen kizárta a piaci versenyt, így a kereskedelmi plakátok tulajdonképpen elveszítették eredeti funkciójukat. Az ebben az időszakban született plakátok túlnyomó többsége politikai témákat dolgozott föl. 1956-ban aztán megint fellendült a magyar plakátművészet. Az előző időszak politikai és kulturális dogmatizmusa után sokrétű, egyéni alkotások születtek. Olyan művek készültek, amik újfent elérték a legmagasabb európai színvonalat. Ekkor rendezték meg a II. Magyar Plakátkiállítást is, ami jótékony hatással volt a plakátművészet újbóli beindulására. A hatvanas években egyfajta politikai olvadást tapasztalhattunk. Magyarországra elkezdett beszivárogni a nyugati művészet és kultúra. A hazai művészeti palettán megjelent a pop art, és az országban elindult egy úgynevezett amerikanizálódási folyamat. Folytatódott a Magyar Plakátkiállítások rendezése. Ezekben az években a kulturális plakátok újabb virágkorukat meg.

- 51 -

4. A ’70-es és ’80-as évek plakátjai és a rendszerváltás 4.1. A harmadik feléledés A hetvenes években jelentkező fiatalok új hangot szólaltattak meg a plakátművészetben. Ezekben az esztendőkben a politikai plakátok sokrétűen képviselték azt a sajátos magyar grafikai stílust, amely a sokszor száraz, színtelen és ötlettelen nyugati reklámstílussal szemben ötletekkel, lírával, humorral teljes plakátokat alkotott. A hetvenes évek fiatal generációja jelentős segítséget nyújtott a kereskedelemnek, főleg a külkereskedelem és az export fejlődéséhez járult hozzá nagy mértékben. A fiatalok eszmei alapállása: a plakátművészetben egzakt, racionális módszerekkel és formaalakítással kell szolgálni hazánk politikai, gazdasági és kulturális célkitűzéseit. A hetvenes évektől a politikai plakátok a formai kivitel és a tartalom teljes azonosulását tükrözik. Ez az évtized jelezet a hazai plakátgrafika harmadik feléledését.

4.2. Az új generáció A hetvenes években váratlanul egy új plakátos generáció lépett színre. Először még csak kiegészítő stúdiumként, mintegy segédtudományként gyakorolták a képzőművészetet, később csoportos képzőművészeti kiállításokat rendeztek 10dencies – olvasd angolul: tendencies (tendenciák) néven. Mindezt anélkül tették, hogy bármikor akár egy percre is megcsalták volna az alkalmazott grafikát. (Frank; 1986) A korszak több plakátkiállítást is megért, mint például az 1978-os békéscsabai alkalmazott biennálét vagy az 1986-os nagyszabású rendezvényt a Műcsarnokban, ahol a 100+1 éves magyar plakátot ünnepelték.

4.3. A D.O.P.P csoport 1987-ben négy jeles művész – név szerint Ducki Krysztof, Orosz István, Pócs Péter és Pinczehelyi Sándor – megalakították a D.O.P.P. közös plakáttervező csoportjukat, elsősorban közös kiállítások rendezésére. Voltaképp levezényelték az - 52 -

1990-es első demokratikus választási kampányt. Mármint ami a plakátokat illeti. Pócs Péter az SZDSZ és a Fidesz, Orosz István az MDF plakátjait készítette, és feltűntek az Alkotmányt, Erdélyt, Tavaszi nagytakarítást "hirdető" plakátok, melyek közül több a mai napig megragadt az emberek emlékeiben. 1990-ben komoly vizuálisdiskurzus folyt az utcákon, és minden párt erősen, tömören fogalmazta meg alapvetését, politikai identitását. 1989-90 egy hatalmas utcai kiállítás volt, melyben a magyar grafika megélhette történetének egyik nagy virágzását

4.4. A rendszerváltás Az 1989-es rendszerváltás tulajdonképpen nem volt más, mint elindulás az úton a növekvő liberalizáláshoz. Az ország első demokratikus többpártrendszeri választására készült, éppen ezért ebben az időszakban megnőtt a politikai plakátok száma. Néhány évig ez a plakátműfaj virágzását élte. A hetvenes évektől egészen 1989-ig nemigen volt jelen a politikai plakát a magyar utcákon, jószerivel csak kulturális plakátokkal találkozhatott a járókelő. Ennek oka egyszerűen az volt, hogy a politikai képek és szimbólumok már unalmassá, hazuggá és üressé váltak. Az emberek egyszerűen már nem voltak kíváncsiak rá. Ebbe az egyhangúságba hozott új színt a D.O.P.P csoport, amikor elkészítették a különböző pártok a választási plakátjait.

4.5. Összefoglalás A hetvenes években egy új, fiatal generáció jelent meg a magyar plakátművészetben. A száraz, színtelen és ötlettelen nyugati stílussal szemben nálunk sziporkázóan humoros és ötletes plakátok születtek. A fiatal magyar plakátművészek nagyban hozzájárultak a külkereskedelem és az export fejlődéséhez. Az új generáció képviselőihez tartoztak a 10dencies nevű egyesülés és a D.O.P.P csoport is, akik mind azért küzdöttek, hogy a plakátismét méltó helyére kerülhesse. A rendszerváltással a magyar plakát elindult a liberalizálódás útján. A hetvenes után az első demokratikus választások közeledtével ismét erőre kapott a politikai plakát.

- 53 -

5. A plakát napjainkban

A kilencvenes évektől a plakátok fejlődése felgyorsult. Ez a gyors folyamat azonban nem mindig vált a magyar plakátok előnyére. A kilencvenes évekre a kereskedelmi plakátok kerültek túlsúlyba, megjelentek az óriási mulitplakátok. Ezeket azonban a legnagyobb jóindulattal sem lehetne művészinek nevezni. Egyetlen céljuk csupán a vevő becsábítása a boltokba és a reklámozott termékek eladása. Sajnos azt kellet felfedeznünk, hogy a választási ciklusokat leszámítva a plakátok másik két fajtája – a kulturális és a politikai plakátok – szinte teljesen eltűnt az utcákról.

5.1. Az @®© plakátkiállítás Ebbe a monoton egyhangúságba próbált valami színt hozni az @®© plakát rendezvény, amit Baksa Gábor, Fatér Barna és Geszti Péter először 1998-ban hívtak életre. A pályázat és kiállítás célja nem volt más, mint lehetőséget teremteni a gazdaság, a reklám, a képzőművészet és a közönség közötti kommunikáció eddig ismeretlen formáinak gyakorlására és új megközelítésben bemutatni „a vizuális kultúra két meghatározó szférájának, a reklámnak és a képzőművészetnek viszonyát. A szervezők reményei szerint mindez lehetővé teszi majd, hogy a kortárs magyar vizuális kultúra értékei bebocsátást nyerhessenek a reklám zárt és döntően külföldről vezérelt világába Az @®© célja a kortárs képkultúra radikális

reformja,

a

nyilvános

kép

fogalmának újragondolása, a demokratikus vizuális

művészetek

térhódítása.

Megfogalmazásmódja közérthető, frappáns, egyszerű. Stílusában a képi és szöveges poénok egyenrangú szerepet játszanak. Célközönsége a legszélesebb nyilvánosság, szándéka a jó értelembe vett társadalmi mozgósítás. Hangneme igazodik a tömegkultúra korszerű képi nyelvéhez, üzenetei továbbítására kedvvel használja a humort is.

- 54 -

És hogy mi lehet a siker titka? Legjobb, ha maguk a kiállítás megálmodó válaszolják meg a kérdést: „Mi a siker titka? Legyen saját véleményed kizökkent világunk dolgairól, öntsd mindezt világos és ötletes képi formába, merészséged csomagold humorba, kritikádat burkold iróniába! Mitől nyerő egy jó óriásplakát? Ha képes kicsikarni a figyelmet, megállítani az „utca emberét“, és képes megragadni az emlékezetben. Ha azt mondja, amit mindenki gondol, de olyan formában, ahogy senki se gondolta volna. A „nyilvános kép“ erejét az elmúlt évszázadban saját bőrünkön is tapasztalhattuk. A politika által kisajátított, az ideológia jármába hajtott manipulatív kép emlékeit idézi fel az orosz plakátokból válogató kiállításunk. Az ezredfordulón beteljesedni látszik a „képkorszak“. Eszköze a mindenki számára hozzáférhető, demokratikus kép. Alkotásuk és befogadásuk immár nem kiváltság, hanem a mindennapi gyakorlat része. Lehetőség arra, hogy a bennünk élő személyes képek formát kapjanak, és ha úgy akarjuk nyilvánosságot. Mi éppen ezt a szabad teret (ha úgy tetszik: „vámmentes övezetet“) kívánjuk biztosítani kiállításainkkal.” (ARC Magazin, 2005) Az @®© kiállítás idén, vagyis 2007ben már a nyolcadik évét éli meg, töretlen, sőt egyre nagyobb sikerrel. Az idei témák között szinte már kötelező jelleggel megtalálhatóak voltak az aktuálpolitikai és emberjogi kérdések. Az alkotók fantáziadús művekkel nemcsak az emberek figyelmét kívánták felhívni a hazánkat érintő problémákra, de gondolkodásra is késztetnek. Sok tehetséges művészt ihletett meg a mostanában központi kérdésként szereplő klímaváltozás témája, és több alkotás is figyelemfelhívó szándékkal környezet- és állatvédelmi kérdéseket érintett. Mindez azt is kiválóan tükrözi, hogy a mai grafikus művészek merik hallatni hangjukat – esetünkben látatni a plakátjaikat – és nem félnek mindenki tudtára hozni, mit gondolnak a világról, vagy éppen kis hazánkról. És a legjobb az egészben, hogy aki kilátogat a kiállításra, függetlenül attól, hogy tetszettek-e neki a kiállított művek vagy sem, elgondolkodik a látottakon. És mi más is lehetne a plakát nemesebb célja, mint

- 55 -

gondolkodásra bírni, és valamilyen módon nevelni a társadalmat. Itt is ez történik, ha csupán egy évben egyszer is, de legalább megtörténik.

5.2. A Magyar Plakát Társaság A magyar és az egyetemes plakátművészet hagyományainak és szellemének ápolására, a plakátművészet esztétikai értékeinek és etikai normáinak őrzése alakított művészeti társulás. Tizenhárom plakátművész alapította 2005. január 18-án. A Társaság voltaképpen az 1983-ban alakult D.O.P.P. csoport kibővüléseként jött létre. A társaság létrejöttének célja nem volt más, mint a magyar és az egyetemes plakátművészet hagyományainak ápolása, és a plakátművészet, mint szakma esztétikai és etikai színvonalának megőrzése a változó világ kihívásai között is. A társaság alapító tagjai: Árendás József, Balogh István, Bányai István, Baráth Ferenc, Ducki Krysztof, Felvidéki András, Keméyn György, Keresztes Dóra, Orosz István, Pinczehelyi Sándor, Pócs Péter, Vladislav Rostoka és Schmal Károly.

Társaság hivatalosan kiadott sajtóanyagából idézve megérthetjük, tulajdonképpen mi is vezérelte ezeket a művészeket, hogy hivatalosan is a plakátművészet magyar „védelmezői” legyenek: „A plakátművészet, amely a huszadik század egyik legelevenebb műfaja volt, a huszonegyedik században teret veszít, és átalakulni kénytelen. Elegendő erőt érzünk magunkban ahhoz, hogy tervezői és szervezői tevékenységünkkel e változó feltételek közt is hatékonyan szolgáljuk a plakátművészet jövőjét, tudjuk azonban, hogy e célok csak a szakmánk legkiválóbbjainak összefogásával és segítő támogatásával válhatnak valóra.”

- 56 -

5.3 A plakátok jövője a XXI. században Ha az ember teljesen tárgyilagosan és pusztán a hideg tényekre támaszkodva kívánja megválaszolni a kérdést, miszerint van-e helye a plakátoknak a XXI. század kommunikációjában, valószínűleg nemleges lenne a válasz. Hiszen a XXI. században, ahol a technológiák napról napra fejlődnek, és olyan lenyűgöző kommunikációs eszközök születtek, mint a mobiltelefon vagy az internet mi szükség lenne egy több, mint 100 éves eszközre. A modernkor telekommunikációját kétségtelenül a televízió uralja, bár az internet erősen ostromolja trónját. Sőt egyes elemzők szerint nemsokára át is veszi azt. Egy ilyen korban ahol a szakemberek a nyomtatott sajtó „halálát” jósolják vajon szükség van-e egy olyan kommunikációs eszközre, amit a legtöbb ember még csak figyelemre se méltat? A plakátok ellen szól az is, hogy ez egy egyirányú kommunikáció, ahol visszacsatolásra alig, vagy egyáltalán nincs lehetőség. A plakátok, mivel az utca megjelenésük színtere ki vannak téve mindenféle rongáló hatásnak az időjárástól a vandálokig. Senki sem vállal garanciát arra, hogy a ma kiragasztott plakát holnap is a helyén lesz-e. És arra sem vállal senki garanciát, hogy az emberek egyáltalán észreveszik-e, hogy egy több négyzetméteres üzenet ordít rájuk a falakról. A mai rohanó világban az emberek többsége képtelen megállni egy percre, és valóan látni, és nem csak megnézni azt, ami az orra előtt van. Azt pedig már végképp ne is várjuk el tőlük, hogy még el is gondolkozzanak azon, amit láttak. A plakát mellette szól viszont az a tény, hogy a televíziós és internetes megjelenésekhez képest jóval olcsóbban elérhető. Ellenben, ha egy kicsit elvonatkoztatunk a statisztikáktól és a száraz tényektől, megláthatjuk, hogy mégis van jövője ennek a százados műfajnak. Elég, ha csak az olyan kezdeményezésekre gondolunk, mint az @®© kiállítások vagy a Magyar Plakát Társaság, láthatjuk, hogy vannak még, akik szívükön viselik ennek a műfajnak a sorsát. Véleményem szerint a plakátnak igenis van helye a jövő kommunikációjában, csak meg kell tanulnia alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Az szinte biztos, hogy nem tudja felvenni a versenyt a televízióval vagy az internettel, de ha megtalálja

- 57 -

azt a szegmenst, ahol sikereket érhet el, akkor még sokáig fennmaradhat. A művészi plakát régen sokféle feladatkört töltött be: tájékoztatott, reklámozott, gondolatot formált, népet nevelt, stb. A mai időkben a tájékoztatás és a reklám szerepkörét más kommunikációs eszközök dominálják, így hát a plakátnak más feladatokra kellene koncentrálnia. Ezek a feladatok a népnevelés és a gondolkodásra késztetés. És éppen ezért szerintem a kulturális és szociális plakátoké lehet a jövő, amik olyan globális, az egész társadalmat érintő problémákra hívják fel a figyelmet, mint a környezettudatos élet, a diszkrimináció és az esélyegyenlőtlenség elleni küzdelem vagy a globális felmelegedés elleni harc. Ezeknek a plakátoknak az ereje és erőssége éppen abban rejlik, hogy az alkotások mögött nem egy jól beprogramozott gépsor, hanem egy emberi elme áll. És ki más értethetné meg magát jobban az emberrel, mint maga az ember.

5.4. Összefoglalás A rendszerváltás után Magyarországon gyors iramban nőni kezdett az óriásplakátok száma. Ezek a plakátok azonban egy lapon sem említhetők az elmúlt évszázad korszakos műveivel. Egyetlen céljuk csupán a profitszerzés volt. Elkerülhetetlen következményeként az emberek kezdetek egyre „immúnisabbá” válni az utcán látott plakátok üzeneteire. Erre a már-már kilátástalan helyzetre hozott megoldást két országos kezdeményezés: az @®© plakátkiállítás, amit 1998 óta minden évben megrendeznek, és a 2005 elején, a régi D.O.P.P csoportból alakult Magyar Plakát Társaság. Bár eltérő módon, de mindkét szervezet a művészi plakát, mint műfaj és mint kommunikációs eszköz megmentését tűzte ki feladatául.

- 58 -

V. A kísérlet A dolgozat befejezéseként lefolytattam egy kiscsoportos kísérletet annak kiderítésére, vajon mitől függ, hogy a különböző emberek a különböző plakátok üzeneteit hogyan értelmezik.

Előre bocsátom, hogy a kísérlet kis létszáma miatt

egyáltalán nem tekinthető reprezentatív felmérésnek. Ennek következtében az eredmények sem tekinthetők érvényesnek az átlagra. Ez csupán egy egyszerű próbája volt annak, amit esetlegesen a való életben egy sokkal komplexebb formában lehetne lefolytatni.

5.1. A kísérlet bemutatása 5.1.1 A kísérlet részvevői A kísérleten tizenkét személy vesz részt, hat nő és hat férfi. A résztvevőket három korosztályba soroltam: I. korosztály – fiatal (20 – 35 év), II. korosztály – középkorú (35 – 50 év) és a III. korosztály – idősebb korú (50 – 65 év). Az I. korosztály alsó korhatárát azért 20 évben állapítottam meg, mert ez a korosztály egyszer már élhetett politikai választójogával, és kialakult már valamilyen véleménye a politikáról. Ez pedig úgy vélem, elengedhetetlen ahhoz, hogy véleményt tudjanak alkotni a politikai plakátokról. A III. korosztály felső határa pedig azért esik közel a hivatalos nyugdíjkorhatárhoz, mert az ebbe a korban lévő emberek fizikailag már kevésbé, de szellemileg még aktív személyek. Mindhárom korosztályból két férfit és két nőt választottam ki, így négy fiatal, négy közép, és négy idősebb korú résztvevőnk lett. Így sikerült elérni azt, hogy a nemek és a korosztályok között is teljes egyenlőséget tudjunk biztosítani. 5.1.2. A kísérlet lefolyása A kísérlet előtt minden résztvevő kapott egy kitöltendő értékelő lapot (lásd Függelék 66.old.), ahol a személyes adatok mellett (nem, korosztály, lakhely, stb.) tizenkettő plakát számát találták meg, amiket egyenként kellett értékelniük. A kísérlet során véletlen sorrendben mutattam meg a résztvevőken a már előre kiválasztott

- 59 -

tizenkét plakátot (ezek között négy politikai, négy kulturális és négy kereskedelmi témájú plakát szerepet). A részvevőknek az értékelő lapon kellett véleményt nyilvánítaniuk a látott plakátokkal kapcsolatban. Minden plakátot 10 másodpercig nézhettek a résztvevők, hiszen az utcán sincs több idejük megszemlélni ezeket. Utána három kérdésre kellett válaszolniuk a látott plakáttal kapcsolatban. Először is egy egytől ötig terjedő skálán, ahol az egy az „egyáltalán nem tetszik” és az öt a „nagyon tetszik”-et jelezte, kellett értékelniük, mennyire nyerte el a tetszésüket a plakát. Majd be kellett sorolniuk a már említett három kategória – politikai, kulturális vagy kereskedelmi – egyikébe a plakátot. Legvégül pedig pár szóban ki kellett fejteniük, miért tetszett vagy nem tetszett nekik a látott plakát.

5.2. A kísérlet eredményeinek értékelése Az értékelő lapok összegzése után a következő konklúzióra jutottam. Még egyszer fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az eredmény nem reprezentatív. 5.2.1. Nemek és a plakátfajták közötti összefüggés A nemek és a plakáttípusok közötti összefüggéseket vizsgálva azt az eredményt kaptam, hogy mindkét nemnél a legnépszerűbbek a kereskedelmi plakátok 4,5 illetve 4 ponttal. A férfiaknál a politikai témájú plakátok is magas pontszámot kaptak, míg a kulturális plakátok 2,5 ponttal a harmadik helyen végeztek. A nőknél hasonló lett a sorrend, de itt csupán félpontnyi a különbség a politikai és a kulturális plakátok eredménye között. Ez

Nemek és a plakátok fajtái

arra

enged

Pontok

következetni, hogy nők 5

emancipációs

4

valamivel

3

férfiakénál,

2

lehetséges,

1

férfiaknál

a

0

plakát

másik

Politikai

Kulturális

Kereskedelmi

Plakátok fajtái

Nők Férfiak

- 60 -

a

kézsége

fejlettebb

a

ezért hogy

a

kulturális kettő

fajtához képest jóval lemaradt. A kereskedelmi plakátok magas pontszáma mindkét nemnél híven mutatja, milyen „elkomercializálódott” világban élünk. Az, hogy a kereskedelmi plakátok a nőknél értek el magasabb pontokat lehet annak is a következménye, hogy mi, nők köztudottan jobban szeretünk vásárolni. 5.2.2. A korosztályok és a plakátok fajtái közötti összefüggés A korosztályok és az

általuk

Korosztályok és plakátok fajtái

preferált 5

plakátfajták

4

következő

eredmények

3

születtek.

A

után

legifjabb

korosztály, vagyis a 20 és 35 év közöttiek körében a kereskedelmi legnépszerűbb.

plakát

Pontok

a

megvizsgálása

2 1 0 Politikai

a

Kulturális

Plakátok fajtái

Kereskedelmi

I.korosztály II.korosztály

Másfél

III.korosztály

pontnyi hátrányban jön

ezek után a kulturális plakát, majd alig lemaradva tőle a politikai plakát. Ez arra enged következtetni, hogy a fiatalok körében a politikai plakátok a legnépszerűtlenebbek. És bár a kulturális plakátok felé nyitottak, még mindig a kereskedelmi reklámplakátok az elsők. Ez talán annak a következménye, hogy a fiataloknál ebben a korban a márkás és népszerű termékek használata státusztényezőként hat, ezért érdeklődnek ezek iránt jobban, a másik két témával összehasonlítva. A közép korosztályt a politikai és a kereskedelmi témájú plakátok egyaránt érdeklik. Szomorú viszont, hogy a kulturális plakátok az utolsó helyen végeztek. Az idősebb korosztálynál szoros a verseny a politikai és a kulturális plakátok között, a kereskedelmi plakátok viszont itt is győzedelmeskedtek.

- 61 -

5.2.3. A nők, a korosztály és a plakátok fajtái közötti összefüggés A nők esetében is

Pontok

Nők és a plakátok fajtái

érvényes

az,

ami

5

összességében

4

nemre, tehát, hogy a fiatalok

3

körében itt is a kereskedelmi

2

plakátok a legkedveltebbek.

1

Ám a közép és idősebb

0 Politikai

Kulturális

korúaknál is ez a plakátfajta

Kereskedelmi

Plakátok fajtái

mindkét

I.korosztály

kapta a legtöbb pontot. Ami

II.korosztály

viszont eltér az átlagtól, hogy

III.korosztály

a

nők

mindhárom

korosztályánál a kulturális plakát végzett a második helyen. Igaz, a közép és az idősebb korosztálynál a politikai plakáttal holtversenyben. Mindössze annyi a különbség, hogy míg a közép korosztálytól 3,5 , addig az idősebb korosztálytól csupán 3 pontot kapott mindkét plakátfajta. A fiataloknál most is a politikai plakát végzett az utolsó helye, jócskán lemaradva mindössze 2 ponttal. 5.2.4. A férfiak, a korosztály és a plakátok fajtái közötti összefüggés A férfiak esetében is Férfiak és a plakátok fajtái

érvényesül a már megszokott 5

korosztálynál a kereskedelmi

4

plakát végzett az első helye.

3

Érdekes

azonban,

hogy

a

lányoktól eltérően itt a politikai plakát a második helyezést

Pontok

papírforma, és a legfiatalabb

2 1 0 Politikai

kapta, átlagosan 3 ponttal. Míg

Kulturális

Plakátok fajtái

Kereskedelmi

I.korosztály II.korosztály

a kulturális plakát 2,5 ponttal

III.korosztály

az utolsó.

A középkorosztálynál a politikai plakát letaszította a trónról a kereskedelmi plakátot 1 egész pontnyi különbséggel. Eszerint a középkorú férfiakat a politika - 62 -

témaköre érdekli a legjobban. És legkevésbé a kulturális téma. Az idősebb korosztálynál a kereskedelmi és a politikai plakátok között mindössze félpontnyi volt a különbség, míg a kulturális plakát itt is jóval a többinél alacsonyabb pontszámot kapott.

5.3.

Konklúzió Összességében azt a következtetést vonhatjuk le ebből a kis kísérletből, hogy a

legnagyobb népszerűségnek, kortól és nemtől függetlenül még mindig a kereskedelmi plakát örvend. Ez főként igaz a fiatalabb generáció tagjaira, akiknél torony magasan ezek a fajta plakátok kapták a legtöbb pontot. Jellemző még erre a generációra, hogy a politikai témájú plakátok alig vagy egyáltalán nem érdeklik őket, míg a kulturális plakátok közepes teljesítményt tudhatnak magukénak. A középkorosztályba tartozó férfiaknál viszont a politikai plakátok igen kedveltek, majdnem annyira, mint a kereskedelmi plakátok. És érdekes módon az idősebb korosztály is élénken érdeklődik ez a fajta plakát iránt. Sajnos a kulturális plakátok csak néhány estben, akkor is a nőknél kapnak magasabb pontokat. Ez talán a nők fejlettebb emancipációs készségének köszönhető. A kísérletből az is kiderült, hogy a fiatalabbak és a nők jobban szeretik a színesebb, harsányabb plakátokat, és a fiatalabb generáció tagjai kiváltképp a humoros megoldásokat kedveleik. Az idősebb generáció gyengébb látásuk miatt talán a nagyobb betűvel készült, egyértelmű plakátokat kedvelik, amiken a kompozíció letisztult és egyszerű, nem zsúfolt.

- 63 -

VI. Befejezés Remélem ezzel valamennyire betekintést tudtam nyújtani a nemzetközi és még inkább a hazai plakáttörténetbe. Talán egy kicsit jobban megismerhettük, mi is játszódhat le egy művész fejében, amíg a plakát a rajzasztalról a falra kerül. Láthattuk azt is, milyen nagy hatással vannak a plakátművészekre a történelmi események, és milyen, amikor a plakátművészek egy-egy történelmi esemény mögé állnak vagy ellene szegődnek. Gondoljunk csak a forradalmakat éltető plakátokra vagy a háborúellenes falragaszokra. Azt is láthattuk, hogy milyen hatással van a társadalom előrehaladása és fejlődése a plakátművészetre. Hogyan segíti elő vagy éppen hátráltatja azt. Láthattuk mikor volt a magyar plakát olyan csúcspontján, amikor a legmagasabb európai színvonalat is megütötte. És azt is láthattuk, amikor majdnem a sematizmusba és az unalomba fulladt. Láthattuk, amint különböző emberek a hatalmat felhasználva irányították a plakátokat. És azt is láthattuk, amikor a plakátművészet kitört az elnyomás alól és a függetlenséget és a művészi szabadságot választotta. Az elmúlt oldalakon végigkísérhettük több, mint 100 év magyar plakáttörténetét. Csak remélni tudom, hogy még legalább ennyi év van vagy több van hátra belőle.

- 64 -

Felhasznált irodalom

1. Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet jelképei, Kossuth Kiadó/ Corvina Kiadó, 1974, Budapest 19- 27. o. 2 A magyar Filmplakát Aranykora, Ernst Gallery 2004, Budapest 35-48.o. 3. Művészeti Lexikon, Akadémia Kiadó 1966, Budapest 777- 780. o. 4. Posters Annual 2002 – The International Annual of Poster Art (Plakát Évkönyv 2002) Graphics Inc. 2002, USA 5. Pozvázai Lívia - Bakos Katalin - Frank János: 100+1 éves a magyar plakát, 1986, Budapest

12.-129.o.

6. Szántó Tibor: A magyar plakát, Corvina Kiadó, Budapest 1986

3– 16.o.

7. Szántó Tibor: A betű, Akadémia Kiadó 1966, Budapest 7-78. o.

Internetes források http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/plakat/plakat.html – 200.10.08. 14:45 http://hu.wikipedia.org/wiki/Plak%C3%A1t – 2007.10.08. 14:46 http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/428.html – 2007.10.08 14:47 http://www.filmkultura.hu/2007/articles/reviews/francia_plakat.hu.html – 2007.10.08. 14:49 http://nol.hu/cikk/144017 – 2007.10.08. 15:18 http://www.mkvm.hu/index.php?p=list&id=4&tbl=kiallitas – 2007.11.20.12:47 http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=72 – 2007.11. 20. 12:54 http://en.wikipedia.org/wiki/Poster#Propaganda_and_political_posters – 2007.11.20. 13:00 http://www.kereso.hu/yrk/Erinv/122467 – 2007.11.26.17:59 http://www.internationalposter.com/about-poster-art/a-brief-history-of.aspx 2007.11.27. 14:17 http://www.mfor.hu/cikkek/23774.html – 2007.11.28 18:55 http://archivum.epiteszforum.hu/muhely_utopia.php?muid=104 – 2007.11.28. 18:59 http://www.polinst.hu/pliki/MPT_sajtoanyag.pdf – 2007.11.29 02:34 http://www.arcmagazin.hu/index.php?module=article&category=3328,3331&news_id= 245 - 2007.11.29. 02:39 http://www.arcmagazin.hu/index.php?module=article&category=3328&news_id=573 . 2007.11.29. 03:49

- 65 -

Függelékek Értéklő lap a kísérlethez I.

Személyes adatok

1. Kor: o 20 - 35 év o 35 – 50 év o 50 – 65 év 2. Nem: o Nő o Férfi 3. Lakhely: o Budapest o Vidék 4. Végzettség: o 8 általános o Érettségi o Diploma / Felsőfokú végzettség 5. Foglalkozás: o Fizikai munkás o Szellemi munkás o Nyugdíjas II.

Plakátok értékelése

1.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5

- 66 -

2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 2.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 3.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ - 67 -

___________________________________________ ___________________________________________ 4.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 5.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 6.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 - 68 -

o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 7.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 8.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát - 69 -

o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 9.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 10.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________

- 70 -

11.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________ 12.plakát: 1. Értékelés: o 1 o 2 o 3 o 4 o 5 2. A plakát fajtája: o Kereskedelmi plakát o Kulturális plakát o Politikai plakát 3. Vélemény: ___________________________________________ ___________________________________________ ___________________________________________

- 71 -

A kísérletben résztvevő plakátok: 1.plakát

4.plakát

2.plakát

5. plakát

6. plakát

- 72 -

3.plakát

7. plakát

8. plakát

9. plakát

10. plakát

11. plakát

12.plakát

- 73 -