BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak Levelező tagozat Logisztika szakirány SZLOVÁK BEFEKTETÉS-ÖSZTÖNZÉS 2000 UTÁN
Bói Csaba
Budapest, 2007.
Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ....................................................................................................................... 3 Bevezetés.................................................................................................................................... 5 I. Szlovákia lakossága, politikai berendezkedése................................................................... 6 II. Általános jellemzők ............................................................................................................. 7 II.1. Belpolitikai áttekintés a függetlenné válás óta (1993.) ..............................................7 II.2. Természeti erőforrások és környezet........................................................................11 II.3. Közlekedés...................................................................................................................12 II.4. Telekommunikáció .....................................................................................................14 II.5. Energiabiztonság ........................................................................................................14 II.5. 1. Erős importfüggőség ..........................................................................................14 II.5.2. Privatizáció az energiaszektorban .....................................................................15 III. Gazdaság........................................................................................................................... 17 III.1. Makrogazdasági pályák: a GDP és az infláció változása a rendszerváltó országokban 1990-től 2003-ig. ...........................................................................................17 III.2. Szlovák gazdasági mutatók ......................................................................................21 III.3.1. Adóreform ..........................................................................................................24 III.3.1.1. Vállalati adók ..............................................................................................26 III.3.1.2 Ingatlanadók.................................................................................................26 III.3.2. A munkaerőpiac liberalizációja........................................................................27 III.3.3. Monetáris politika..............................................................................................28 III.4. A gazdaság teljesítményét meghatározó tényezők .................................................29 III.4.1. Háztartási fogyasztás .........................................................................................29 III.4. 2. A munkanélküliség magas az erős növekedés ellenére..................................30 III.4. 3. Infláció ...............................................................................................................32 III.5. Regionális trendek – nagyok a régióbeli különbségek...........................................33 III.6. A pénzügyi szektor....................................................................................................35 III.6. 1. Bankprivatizáció ...............................................................................................35 III.6.2. Fejletlen tőkepiac ...............................................................................................35 III.7. Külkereskedelem.......................................................................................................36 III.7. 1. Általános jellemzők...........................................................................................36 III.7. 2. Külkereskedelmi partnerek - német dominancia ..........................................37 III. 7.2.1. Területi megoszlás..................................................................................37 III.7. 2. 2. Áruszerkezet......................................................................................................40 III.7. 3. Autóipar dominanciája az exportban .............................................................41 III.7. 4. Működőtőke-beáramlás és külső adósság.......................................................42 IV. Szlovákia 2006 után – R. Fico reformjai........................................................................ 45 IV.1. A 2006 júliusi választások és a kormányváltás.......................................................45 IV.2. Politikai trend a Fico-kormány alatt .......................................................................45 IV.2.1. A gazdasági növekedés várhatóan folytatódni fog ..........................................46 IV.2.2. Felfüggesztett privatizációk...............................................................................49 IV.2.3. Egyelőre marad az egységes adókulcs ..............................................................51 IV.2.4. A befektetések várható alakulása a Fico-kormány idején .............................51 IV.2.5. Munkanélküliség, reálbérek..............................................................................51 IV.2.6. Az autóipari export érzékenysége.....................................................................52 IV.2.7. A többi ágazat jövője .........................................................................................53 V. Befektetés-ösztönzés .......................................................................................................... 54 V.1. Melyek Szlovákia előnyei a befektetések szempontjából? ......................................54 3
V.2. Tekintélyes napilapok és hitelminősítők véleménye Szlovákiáról..........................55 V.3. Az ország tőkevonzó képessége .................................................................................58 V.4. Üzleti környezet ..........................................................................................................59 V.4.1.„A reform ország” ................................................................................................59 V.4.2. Cégalapítás Szlovákiában – Magyarország helyett? ........................................60 V.5. A MINERVA-program ..............................................................................................62 V.6. Munkatörvénykönyv ..................................................................................................63 V.6. 1. Munkaviszony létesítése .....................................................................................63 V.6.2. A munkaviszony megszüntetése, elbocsátás, végkielégítés ..............................64 V.7. Bérek ............................................................................................................................65 V.7.1. Átlagos munkaerőköltségek................................................................................67 V.7. 2. Munkatermelékenység és mobilitás ..................................................................67 V.8. Oktatásügy ..................................................................................................................69 V.8.1. Egyetemi képzés ...................................................................................................70 V.8.2. Nyelvtudás ............................................................................................................71 VI. A befektetéseket támogató tényezők .............................................................................. 72 VI.1. A SARIO befektetés-ösztönző ügynökség ...............................................................73 VI.1.1. A SARIO feladata és céljai ................................................................................73 VI.1.2. A SARIO struktúrája ........................................................................................74 VI.1.3. Az elmúlt évek sikerei ........................................................................................76 VI.1.3.1. Lenovo ..........................................................................................................78 VI.1.3.2. Simonstein & Henriks Finance ..................................................................79 VI.1.3.3. SONY............................................................................................................79 VI.4. Ipari parkok...............................................................................................................80 VI.4.1. Az ipari parkok szerepe.....................................................................................80 VI.4.2. A parkok jellemzői és fajtái...............................................................................81 VI.4.3. Törvényi keretek, támogatások ........................................................................85 VI.4.4. A ipari park létrehozását hátráltató tényezők ................................................86 VI.4.5. Ipari park a szlovák-magyar határon - Kenyhec ............................................87 VI.5. 2006 utáni kilátások - Kedvezőtlen előjelek, csökkenhet a beruházási kedv.......88 Befejezés .................................................................................................................................. 91 Ábrajegyzék ............................................................................................................................ 93 Felhasznált Irodalom.............................................................................................................. 94
4
Bevezetés
„Tátrai tigris”, „bezzeg-ország”, „közép-európai csoda”. Csupán három a sok pozitív jelzőből, amivel Szlovákiát, a végrehajtott gazdasági reformoknak köszönhetően, az elmúlt években illették. Máig él a mítosz, hogy ezeknek köszönhetően a külföldi beruházások terén Szlovákia lekörözte szomszédjait. Olcsó és jól képzett munkaerő, modern adórendszer, rugalmas munkajogi szabályok, a külföldi beruházások bőkezű állami támogatása – elsősorban ezeknek betudhatóan lényegesen több külföldi befektetés érkezett az elmúlt években Szlovákiába, mint korábban.
Szakdolgozatomban a szlovák gazdaság és befektetés-ösztönzés átfogó elemzését végeztem el, ahol nagyobb hangsúlyt kaptak a 2002-2006 közötti esztendők, vagyis a második Dzurinda-kormány időszaka, mely sokak szerint a „tigris-ugrás” éveinek számítottak. A nagymértékű gazdasági fejlődést a külföldi működőtőke-beruházásoknak a jelzett időszakban történt növekedése, az objektívnak tekintett befektetői vélemények és hitelminősítő intézetek értékelései támasztják alá. Természetesen a szlovák gazdaság állapotát, a gazdaság- és befektetés-ösztönző politikát folyamataiban kell vizsgálni, a politikai és társadalmi tényezők állandó mozgásban vannak, mindez a gazdaság fejlődésével vagy hanyatlásával párosulva.
Célom annak kutatása és elemzése volt, hogy milyen szlovák gazdasági és politikai intézkedések tették vonzóvá a nagybefektetők számára északi szomszédunkat, és melyek voltak a szlovák gazdaság erősségei és esetleges gyengeségei, melyek az előbbiekkel párosultak. Vizsgálódásaim során kitérek arra is, hogy a tárgyalt időszakban miért volt érdemes Szlovákiában befektetni, milyen munkaerő-piaci tényezők és adópolitika támasztották alá a beruházás-ösztönzés sikerességét. E tekintetben a már megépült és épülőben lévő ipari parkok szintén kiemelt figyelmet érdemeltek. Szakdolgozatomban kitérek többek között arra is, hogy vajon a jelentős mértékben autóiparra épülő szlovák gazdaság ki fogja-e bírni az esetlegesen beszűkülő piac negatív következményeit.
A fentiek tükrében kísértem figyelemmel a 2000 utáni rendkívül sikeres szlovák befektetésösztönző politikát - nem feledkezve el a SARIO Szlovák Befektetés-ösztönző Ügynökség szerepéről -, és egyfajta ívet adva a dolgozatomnak, annak hatásait, esetleges hátrányait, illetve a 2006 utáni kilátásokat. 5
I. Szlovákia lakossága, politikai berendezkedése Szlovákia területe 49 035 négyzetkilométer, lakossága a 2006. évi júliusi adatok alapján 5 439 448 fő, melyből a fővárosé - a vonzáskörzeteket leszámítva - 428 672 fő. A népesség összetétele meglehetősen heterogén, a 85,8 %-os szlovák lakosság mellett a magyar kisebbségek részaránya 9,7 %, mely folyamatos esést mutat az elmúlt tíz évben. Őket követik a romák (1,7 %), a csehek (0,8 %), végül a rutén, ukrán, orosz, német, lengyel és egyéb kisebbségek (összesen 2%). Ha a népesség vallás szerinti megoszlását vizsgáljuk, a 2006-os adatok szerint a lakosság 85 %-a hívő, melyből római katolikus 68,9 %, szlovák evangélikus 6,9 %, görög katolikus 4,1 %, református 2 %, ortodox kb. 1 %.1 Szlovákiának nyolc nagy régiója van (szlovákul kraj) ezek: Besztercebányai, Pozsonyi, Kassai, Nyitrai, Eperjesi, Trencséni, Nagyszombati, Zsolnai, melyek infrastrukturális és üzleti környezeti szempontból eltérő fejlettségi fokot képviselnek. A legfejlettebb közülük a Pozsonyi, a legelmaradottabbak a keleti és északi régiók, bár a beruházások és az utóbbi évek működőtőke-beáramlásai kezdik felfedezni ezeket a körzeteket is. Szlovákia államformája parlamentáris köztársaság. Alkotmányos rendszerét az alkotmányozó és törvényhozói hatalom (a Szlovák Köztársaság egykamarás Nemzeti Tanácsa 150 képviselői hellyel), a végrehajtói hatalom (a Szlovák Köztársaság kormánya) és bírói hatalom (alkotmánybíróság és bíróságok) alkotják. A Szlovák Köztársaság parlamentáris demokrácia, az egykamarás törvényhozói hatalom a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa vagy egyszerűen a Parlament. Az állam feje az ötévente közvetlenül választott elnök (jelenleg Ivan Gasparovic 2004 áprilisa óta). A legmagasabb szintű végrehajtó testület a kormány, amely működéséért a parlamentnek tartozik felelősséggel. A kormány feje a miniszterelnök (jelenleg Robert Fico 2006. július óta), akit az elnök nevez ki, illetve hív vissza. A Szlovák Köztársaság alkotmányát 1992. szeptember 1-jén hirdették ki, a mai független állam pedig 1993. január 1-jén, a korábbi Csehszlovákia kettéválását követően alakult ki. Szlovákia 2004 tavaszán csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.
1
The World Factbook, 2006.
6
II. Általános jellemzők II.1. Belpolitikai áttekintés a függetlenné válás óta (1993.) Bizonyos fejlődési sajátosságok miatt az 1990-es években úgy tűnt, hogy Szlovákia "kilóg" az ún. visegrádi csoport országai közül, valamint letér az erre a térségre jellemző fejlődési pályáról. A valóságban ez a letérés nem volt sem kezelhetetlen, sem pedig behozhatatlan. Lehet, hogy az akkori szlovák nemzeti politika gondolkodása és retorikája szokatlannak, idejétmúltnak, sőt talán kissé "balkániasnak" tűnt, de a társadalom mély szövetei, továbbá az önkormányzatiság és a közigazgatás hagyományai mégiscsak "közép-európaias" vonásokat mutattak. Ez utóbbit jelezte a társadalom csendes, de végső soron hatékony ellenállása az ún. "meciarizmussal" szemben.
Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az 1990 és 1994 közötti időszak lényeges kérdése az új közjogi, magánjogi és igazgatási keretek megteremtése volt. Ebbe beleértendő az új állami keretek kialakítása, az új alkotmány elfogadása, az alapvető jelentőségű és az egész társadalom életét érintő jogszabályok módosítása, illetve elfogadása, egyáltalán az egész új rendszer "beüzemeltetése". A második nagy ciklusban, amely többé-kevésbé az 1994 és 1998, illetve 2000 közötti időszakra esik, eldőlt a posztszocialista térség vagyoni és társadalmi szerkezete, végbement az ún. nagy-privatizáció, megjelent és gyökeret vert a külföldi tőke. Szlovákiában ezt a "munkát" döntően a Vladimír Meciar vezette nemzetipopulista kormányzat vitte véghez. Az ezredforduló körüli ciklusokat az állam, illetve a kormányzatok "leértékelésének", sőt veszélyesen meggyengült szerepének tudatosítása jellemezte, ami arra késztette az elitek egy részét, hogy újragondolják az állam szerepét és próbálják meg legalább részlegesen visszaállítani az állam és a közigazgatás tekintélyét. Szlovákiában erre a feladatra először az első Dzurinda-kormány vállalkozott.2
Az 1990-es választások, amelyek az első szabad választásokként vonultak be a történelembe, természetesen némileg eufórikus hangulatban zajlottak le, és tulajdonképpen az 1989 novemberében végbement demokratikus fordulatot hagyták jóvá, Szlovákiát pedig új fejlődési pályára állították. Bonyolultabb tétje volt a második szabad voksolásnak 1992-ben.
2
Új Folyam, XV. 7-8. Bp. 2006. augusztus. Halász Iván: Szlovákia 2006: hogyan tovább a választások után?
7
A szlovák társadalmat és politikát két fő kérdés osztotta meg ekkor: a csehszlovák föderáció és a radikális gazdasági reform problémája.
Az 1993-as függetlenség utáni első, 1994-ben megtartott előrehozott választásokon a választópolgárok a Vladimír Meciar kormányfő által megtestesített módszerekről mondtak véleményt. A szlovák társadalom és politika erre a parlamenti ciklusra valóban "meciarista" és "antimeciarista" blokkra szakadt. Az 1998-as választások végül egy Meciarról és politikájáról szóló népszavazásra hasonlítottak. E kérdés mögött azonban meghúzódott az ország jövőbeli fejlődésének problémája: visszatér-e Szlovákia a "nyugatos" közép-európai útra, folytatja a demokratizálást, továbbá integrálódik-e az euro-atlanti struktúrákba, vagy kimarad ebből, és a kelet-európai periférián, a nagy és instabil szomszédok árnyékában tengeti további életét. A kérdés végül eldőlt, és Szlovákia 1998-ban az első Dzurindakormány vezetésével visszatért a "fejlett" Közép-Európába, ahol azóta is tartózkodik. A 2002-es választásokon az akkori kormánykoalíció (az első Dzurinda-kormány vezette) azzal érvelt, hogy meg kell akadályozni Meciar visszatérését, valamint ezután intenzívebben kell folytatni a megkezdett reformokat. A választási kampány során egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a baloldali és jobboldali differenciálódás, valamint az ország további gazdasági-társadalmi szerkezetének kérdése. 2002-ben a Dzurinda-kabinet jobb állapotban adta volna át az ország kormányrúdját, mint amilyen helyzetben 1998 őszén átvette Mečiartól. Számos eredmény egyértelműen kedvező volt: Szlovákia belépett a világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD), sikerült magánosítani a hazai bankok döntő többségét, intenzívebbé vált a külföldi működőtőke beáramlása, a stabil gazdasági növekedés mellett sikerült kordában tartani az inflációt, a hitelkamatok pedig a korábbi 25-30 százalékról 10 százalék alá süllyedtek.
A 2002. évi választások érdekes eredménnyel végződtek. A választási részvétel a vártnál sokkal kisebb volt, és az a két fontos párt (a Demokratikus Baloldal Pártja/SDL és a Szlovák Nemzeti Párt/SNS), amely az 1990-es években mindig bejutott a parlamentbe, a belső viták miatt kettészakadt és így 2002-ben nem szerzett mandátumot.3 A Mikuláš Dzurinda vezette koalíció végül megváltozott összetétellel, de folytathatta a kormányzását. 2002 és 2004 között saját magát jobboldalinak deklaráló reformkormánya volt Szlovákiának, amely valóban végrehajtott egy sor alapvetően neoliberális indíttatású reformot. A radikális 3
E két párt kiesése jelentősen módosította a választások eredményét, hiszen ha bekerültek volna, teljesen más jellegű kormánya lett volna Szlovákiának, és a szlovák jobboldal nem folytathatta volna kormányzását.
8
adóreform, az egészségügyi reform, a szociális kiadások nagymértékű csökkentése, a külföldi tőkének és a helyi gazdasági oligarchiának kedvező gazdaságpolitika, továbbá a folytatódó decentralizáció és nagyméretű privatizáció komoly kihatással volt Szlovákia külső és belső képére és megítélésére. Az ország gazdasági mutatói javultak, a regionális és szociális különbségek viszont a reformok következtében drasztikusan nőttek.4 A 2002 és 2004 közötti parlamenti ciklus alatt jelentősen megváltozott az ország külföldi megítélése is. Szlovákia a vezető nyugati gazdasági lapok és az azok mögött álló befektetői csoportok kedvence lett egyfajta regionális (neo)liberális mintaországgá lépett elő. Az aktuális kormányzattól pedig nem volt idegen a rá oktrojált "bezzeg gyerek" szerep. Nagyon fontos, hogy a fentiek hatására megváltozott a közéleti és mediális diskurzus. Szlovákiában addig szokatlan módon, egyre inkább a jobboldali liberális és konzervatív reformerek, az értelmiség, valamint a mögöttük álló gazdasági érdekcsoportok kezdték uralni az elektronikus és az írott sajtót.5 Mi történt az ország többi részében, valamint a reformok veszteseinek körében? A lakosság egyre nagyobb politikai apátiába süllyedt, amit az elmúlt időszak választásainak (regionális és európai parlamenti voksolások) rekord-alacsony részvételi adatai is jeleztek (jóval 30%, de sok helyen inkább 20% alatt). A 2006-os kampány kisebb-nagyobb eltérésekkel, de a bal- jobb tengely mentén zajlott.6 Főleg a finisben tűnt úgy, hogy a neoliberális reformokat védő jobboldal, valamint az azok szociális kiigazítását és a "szolidáris társadalmat" preferáló baloldal között zajlik majd a küzdelem.7 A SMER új arculatformálásának, valamint a Dzurinda-vezette SDKÚ pozícióinak jól jött, hogy a választási kampány döntően a szociális kérdésekről és a reformok 4
Ezt legjobban a 2003 elején és 2005-ben történt kelet-szlovákiai roma zavargások jelezték. Az 1990-es évek "nemzeti diskurzusa" egyre inkább ósdinak és archaikusnak tűnt. Fővárosi körökben "baloldal" kifejezés majdnem szitokszóvá vált. A reformjobboldal így komolyan megvetette lábát a változásokból leginkább profitáló Pozsonyban és Nyugat-Szlovákiában. 6 A szlovákiai társadalom választások előtti preferenciáiról és a változásokhoz való viszonyáról sokat mond az a kutatás, amelyet a tekintélyes Közéleti Kérdések Intézete (szlovák rövidítéssel IVO) közölt néhány héttel a 2006-os voksolás előtt. A kutatás szerint a lakosság 46%-a pozitívan, 50%-a pedig negatívan értékelte az ország és a társadalom fejlődésének irányát. A fejlődést inkább a 2006 előtti jobboldali kormánykoalíció hívei értékelték pozitívan, de számos támogatója volt az akkori ellenzéki táborban is. Érdekes, de nem meglepő az, hogy a jobboldali koalíciós pártok között éppen a Magyar Koalíció Pártja híveinek körében volt legalacsonyabb a pozitív viszonyulás - csak 55% körüli. Ez valószínűleg azzal függött össze, hogy a magyarok lakta délszlovákiai régiók inkább az alulfejlett és szegényebb régiók közé tartoznak, és ez nem sokat változott az előző ciklusban sem. A magyar lakosság inkább vidéki, idősebb és kevésbé képzett, ezért nehezebben viselte a neoliberális reformok súlyát.
5
7
Az már a többszörösen tagolt (szociálisan, etnikailag, felekezetileg, regionálisan stb.) szlovákiai társadalmi szerkezet és arányos elvű, listás választási rendszer sajátosságaival függött össze, hogy ennél jóval izgalmasabb és nyitottabb kimenetelű lett a választási küzdelem.)
9
kihatásairól szólt. Ezáltal mindkét nagy párt keményen támadta egymást, és ezzel tulajdonképpen kölcsönösen erősítették egymás pozícióit a kampány során.
A 2006.
június
17-i
(előrehozott)
voksolás
összetett,
érdekes
és
meglehetősen
kiegyensúlyozott eredményt szült, amely a legkülönfélébb koalíciós lehetőségeket tette lehetővé. A szeptemberi választásokat azért kellett előrébb hozni, mert ekkora a már csak a független képviselők támogatásával felszínen maradó második Dzurinda-kormány a kereszténydemokrata KDH kiválásával abszolút kisebbségi helyzetbe (a 150 képviselőből csak 53-mal rendelkezett) került.8 A partnerkeresés rögtön a választások után elindult. A helyzet azért volt érdekes, mert a HZDS bevonásával az addigi jobboldali koalíció újból kormányt tudott volna alakítani, és ez a lehetőség komolyan foglalkoztatta a vezető politikusokat és elemzőket. Ezt a megoldást végül kizárta az, hogy Dzurindáék következetesen elzárkóztak attól, hogy Meciarral és pártjával egy kormányba kerüljenek. Mindez növelte a győztes SMER esélyeit, hiszen ez a párt a potenciális koalíciós partnerek széles skálájából válogathatott.9 A SMER végül olyan két partner (SNS és HZDS) mellett döntött, amely ugyan a modern európai pártok számára meglehetősen szokatlan és nehezen emészthető, a három párt szavazóbázisa számára viszont evidensnek bizonyult. A radikálisan kisebbségellenes nemzetiek és a tartalmilag egyre inkább kiüresedő „meciaristák” valószínűleg olyan partnernek tűntek Fico számára, amelyek könnyebben kezelhetők lesznek. Ők részarányuknál kevesebb posztot kértek, és látszólag könnyedén belementek a SMER által preferált főbb célkitűzések elfogadásába. Mindkét párt nyolc éven keresztül ellenzékben volt, ami megviselte a tagságukat és "rugalmassá" tette őket a koalíciós tárgyalásokon. Fico politikai
stílusával
szemben
megfogalmazódtak
itt-ott
baloldali
kritikák.
A szociáldemokraták és a szélsőjobboldali nacionalisták szövetsége mégiscsak szokatlan jelenség Európában, attól függetlenül, hogy az SNS esetében meglehetősen rendszerhű és kompromisszumkész (éppenséggel néha nagyon vulgáris és idegengyűlölő) szélsőjobbról van szó. Kérdés, hogy az új koalíció szociális lesz vagy inkább nacionális. Tény, hogy a három szövetkező párt egyik legfontosabb közös nevezője éppen a gyakran hangoztatott nemzeti érdekek védelme. A szociáldemokrata-nemzeti-néppárti koalíció nagyon sok politikust és elemzőt meglepett, sőt felkavarta, belföldön és külföldön egyaránt. Ezt jelezték a nagy európai pártok felől érkező reakciók és gesztusok, különösen az európai szocialisták azon 8
Első helyen a SMER (Fico) végzett 29,14%-kal, a második helyezett a SDKÚ (Dzurinda) lett 18,35%-kal, eőket fej-fej mellett követte az SNS (Slota) 11,73%-kal és az MKP (Bugár Béla) 11,68%-kal. A sor végén pedig a Meciar vezette Néppárt-HZDS 8,75%-kal és a KDH 8,31%-kal helyezkedett el. 9 Sokáig fennállt egy Fico-Dzurinda paktum lehetősége is.
10
döntése, hogy egy időre felfüggesztették a szélsőjobbal szövetkező SMER tagságát a szervezetükben. A politikai áttekintés után vizsgáljuk meg Szlovákia általános jellemzőit, melyek megfelelő hátteret biztosítottak a fentebb említett befektetés-ösztönző politikának és amelynek következtében Szlovákia 2005-2006-ra a közép-kelet-európai régió gazdasági vezetőjévé vált.
II.2. Természeti erőforrások és környezet Szlovákia a maga 49000 négyzetkilométernyi területével európai viszonylatban is kis országnak számít, de rendelkezik azokkal a bőséges forrásokkal, melyek vonzzák a turistákat. Az ország területének 40 %-át borítja erdő, a mezőgazdasági területek aránya pedig kb. 50 %. A kontinentális éghajlatú Szlovákia kevésbé van kitéve olyan természeti katasztrófáknak, mint a földrengés, vagy hurrikán, bár áradások és a száraz időszakok néha okoznak kisebb károkat, és ekkor alacsonyabb a terméshozam is. Szlovákiának ma komoly környezeti ártalmakkal kell szembenéznie. A szocialista rezsim alatt a környezetvédelem területén meghozott intézkedések betartását nem vették elég komolyan, azokat „államtitkokként” kezelték. 1993-ra a kormány folyamatosan kezdte nyilvánosságra hozni a levegő-, víz- és talaj szennyezettségét mérő statisztikai adatokat, és ennek alapján 12 különösen szennyezett régiót állapított meg, köztük a két várost, Pozsonyt és Kassát. Általánosságban is elmondható, hogy azok a települések, melyek állandó lakossága meghaladja a 15 000 főt, a hatóságok szerint erősen, némelyek különösen veszélyeztetettek környezetszennyezés szempontjából. A savas esők okozta károkon túl, elsősorban a központi fűtőerőművekben használt barnakőszén, valamint a vegyipari üzemek, vaskohók és alumíniumgyárak felelősek a környezeti ártalmakért. Az üzemek többsége ráadásul a hegyoldalak által határolt völgyekben fekszik, melyek elzárják a kibocsátást. Bár a szlovák környezetvédelmi törvények ma már kezdenek megfelelni az EU szabványainak, és számos olyan intézkedés készül, melyek ösztönzőként fognak hatni a környezetvédelemre, az ország e területen mégis jelentős anyagi erőforráshiánnyal rendelkezik. A környezetvédelmi befektetések évente az ország GDP-jének 1,5 %-át teszik ki, mely 80 %-a privát forrásból származik. Az EU-alapokból származó környezetvédelmi
11
szubvenciók elérhetőek lennének, azonban gondot okoz, hogy a kormányzati és helyi szervek nem építették ki a támogatások lehívására alkalmas rendszert.
II.3. Közlekedés Nemzetközi kereskedelmi szempontból Szlovákiának kedvező a geopolitikai helyzete, földrajzi szempontból mégis hátrányt jelent, hogy kelettől nyugatig hegyek húzódnak, északról délre pedig völgyek, a kelet-nyugati közlekedés lassú, a Lengyelországgal és Magyarországgal való határkapcsolat korlátozott. A személyautók száma az 1996-hoz képest 300 ezerrel 1,4 millió darabra nőtt 2004-re10, mely jelentős nyomás gyakorol az úthálózat fejlesztésére. Az útpályák minősége régiók szerint és a besorolás (autópálya, autóút, főút) szerint is változik. A nyugati régió, beleértve a pozsonyit is, nagyon jó összeköttetéssel rendelkezik a nyugat-európai autópálya-hálózathoz (részben a földrajzi közelség okán), a másod- és harmadrendű utak (75 %-a az összes úthálózatnak) azonban óriási lemaradásban vannak ezen a téren. 1990-ben felállították a Nemzeti Útalapot, hogy állandó pénzügyi forrást biztosítson az útépítésre, de irányítási problémák és az állam megszorító intézkedései miatt 2001-ben feloszlatták. Egészen 2003 júniusáig nem volt konkrét pénzügyi szabályozás, sőt 2002-ben és 2003-ban jelentősen megrövidítették az úthálózat fejlesztésére szánt keretet. 2003-ban a Dzurinda-kormány összesen 600 millió eurót (az akkori GDP 3 %-át) különítette el fejlesztésre a következő három évre, melyet kiegészítenek az EU-tól kapott támogatások is. A Dzurinda-kormány külföldi stratégiai befektetőket keresett, melyek hajlandóak voltak jelentős tőkét invesztálni infrastrukturális beruházásokba. Ez a törekvés oda vezetett, hogy a hagyományos működtetést felváltották a modern módszerek (autópálya-matrica és útdíjak elektronikus beszedése), a bevételek pedig érdekeltté tették a befektetőket újabb invesztíciókban. A dél-szlovákiai autópályák megépítésekor mindemellett igénybe veszik a privát szektort is. A Pozsonytól Zsolnáig megépítendő északnyugati autópálya-szakasz prioritást élvezett, mikor kiderült, hogy a dél-koreai Kia-Hyundai Zsolna mellett építi fel új üzemét. A késlekedés elkerülése miatt a Pozsonyt Kassával összekötő autópálya
10
EIU elemzés 2005.
12
megépítésénél is nagy hangsúlyt helyeztek a privát tőkére, annak ellenére, hogy a szlovák kormány tisztában volt a kedvezőtlen tapasztalatokkal Magyarországon és Csehországban. A fő kelet-nyugati vasútvonal Észak-Szlovákián halad keresztül és Ukrajnát köti össze a csehországi Ostrava-val, vagyis kikerülve Pozsonyt és dél-szlovák régiót. A vasúthálózat modernizációját elsősorban a szükséges tőke hiánya késleltette (a szlovák vasúttársaság /ZSR/ folyamatos nagy összegű éves hiányt szenvedett el) annak ellenére, hogy az utóbbi években a viteldíjakat illetően gyors liberalizáció történt. A 3770 km-nyi összpályának mindössze 40 %a áramosított, a 100 km-es óránkénti sebesség elérése pedig kevesebb, mint a pályák egyötödén lehetséges.11 Az EU alapok azonban itt is segítségek nyújthatnak abban, hogy az egyébként sűrű, de elavult szlovák vasúthálózatot korszerűsítsék és az európai expresszhálózathoz bekössék. Az ösztönzéseknek köszönhetően 2006-ban a ZSR csaknem 40 milliárd szlovák koronát (830 millió USD) invesztált a fejlesztésekbe. Szlovákia geopolitikai helyzetét és természeti adottságait vizsgálva elmondható, hogy a kevésbé húzóágazatnak minősülő szolgáltatásokban, mint a teherszállítás és a turizmus, pozitívak a kilátások. Ugyanakkor a megfelelő észak-déli vasúti hálózat hiánya és a transzeurópai úthálózathoz való (amelyből három is keresztezi Szlovákiát) alacsony integrálódási szintje komoly akadályokat támaszthat a teherszállítás elé. A vasúti szállítmányozás az 1992es szinthez képest 30 %-al, a közúti pedig több, mint 50 %-al esett vissza 2006-ra. Szlovákia a Dunán három kikötővel rendelkezik, ezek Pozsony, Sturovo és Komarno, melyekből a korábbi Csehszlovákiában a pozsonyi és komarnoi számítottak a legfőbb nemzetközi kikötőknek, a Duna-Rajna-Majna csatorna átadásával pedig becsatlakoztak a páneurópai vízrendszerhez. Bár hivatalosan egyedül Pozsony számít az egyetlen nemzetközi reptérnek, Poprad és Kassa is fogad nemzetközi járatokat. A szolgáltatások színvonala azonban jelentősen elmarad a nyugat-európai városok reptereitől. Regionális reptér működik Piestany-ban, Banska Bystrican, Svidniken, Lőcsén és Zsolnán. Szándék született arra vonatkozóan, hogy létrehozzanak egy nemzeti légitársaságot, miután Csehország „megörökölte” a korábbi Ceskoslovenske aerolinie
11
EIU Country report, 2005.
13
(CSA) többségi részesedését, de a kormány 1999 elején lemondott a Slovak Airlines-ban (SA) részvételéről.
II.4. Telekommunikáció A szlovák telekommunikációs piac 2003. január óta teljes liberalizáción esett át. A verseny hiánya évekig a legjelentősebb szolgáltató, az ST által alkalmazott magas áraknak volt köszönhető, mely az alternatív ellátókhoz képest nagyon magas összeget számított fel saját hálózatukhoz való csatlakozásért. 2005 májusában hét vonalas hálózatot működtető társaság jelent meg a szlovák piacon, mely az árak mérséklődésének irányába hatott. 2000 júliusában a Deutsche Telekom (DT) 1 milliárd eurót fizetett a vonalas hálózatot működtető ST 51 %-ért, és ígéretet tett, hogy további 1 milliárd eurót invesztál a fejlesztésekbe 2003 végéig. A DT birtokolja Szlovákia második legnagyobb mobil üzemeltetőjét, az Eurotel-t is. A vezető mobilhálózat, az Orange Slovakia (hivatalosan Globtel) többsége a France Télécom tulajdonában van, egy kisebb részesedés pedig az amerikai pénzügyi csoport, az AIG kezében. Az internet-szolgáltatások kibővülését is a külföldi tőke hajtotta fel, ebben vezető szerepre tettek szert - a ST mellett - a Norway’a Nextra and Telenor, az amerikai GTS és a holland KPN cég által felügyelt Euroweb.
II.5. Energiabiztonság II.5. 1. Erős importfüggőség Szlovákia kb. 80 %-ban energia-behozatalra szorul. A kőolaj, a földgáz és fűtőanyagok többségét Oroszországból szerzi be. Szlovákiában az átmenet országai közül a fűtőolaj és az elektromos áram árai a legalacsonyabbak voltak, ugyanakkor energiahatékonyságuk messze alulmúlta a nyugat-európai átlagot. Az előző évtizedben az energiafogyasztás visszaesett12, amely annak tulajdonítható, hogy az ország több energia-igényes vállalatát bezárták, illetve átszervezték. 13
12 13
pl. az 1990-es 21 424 kt olaj-ról a 2004-es 18 698-ra, EIU 2006. EIU-elemzés, 2006.
14
A háztartási gáz-, elektromos- és olajárakat 2002 végéig erőteljesen támogatta az állam, de a 2003 eleji fiskális nyomás arra kényszerítette a kormányt, hogy fokozatosan megszüntesse azokat. 2003 januárban így jelentős emelés következett be az elektromos áram, majd 2004 januárban a gáz áraiban szinte teljesen megszüntetve az állami támogatásokat. Az energiapiac területén bekövetkező liberalizáció az árak csökkenéséhez vezetett, a korábbi monopóliumok irányítását külföldi tulajdonú cégek vették át, akik nemcsak a termelés hatékonyságát növelték, de az elosztás színvonalát is. Az elektromos áram piacának deregulációja szakaszokban ment végbe, vagyis először a nagyfogyasztókkal kezdték, aki egy bizonyos fogyasztási elérésekor elosztókká válhattak. 2005-ben az ipari fogyasztókat érintő dereguláció nagyrészt befejeződött, mely 2007-ben - az előzetes tervek szerint - a háztartásokat illetően is megtörténik.
II.5.2. Privatizáció az energiaszektorban Szlovákia stratégiai tranzit-országnak számít, az orosz kőolaj- és földgázszállítások ugyanis nemcsak az országba irányulnak, hanem a környező régiókba és Nyugat-Európába is. Raktározással összefüggő szolgáltatásokat nyújt, továbbá jelentős erőfeszítéseket tesz az irányba is, hogy a tranzit-rendszer színvonalát javítsa, fejlessze. A szlovák gázmonopólium, a Slovensky Plynarensky Priemysl (SPP), a gázvezetékeket üzemeltető Transpetrollal együtt jelentős pénzügyi támogatásokat szerzett az Európai Befektetési Banktól (EIB) és más vezető nyugati intézménytől, hogy bővítse és minőségileg fejlessze az összeköttetést Ausztriával és Csehországgal. 2002 márciusában az SPP 49 %-os részvénycsomagját az irányítási jogokkal együtt megvette a német Ruhrgas és a Gaz de France mintegy 2,7 milliárd USD értékben, mely előrevetítette a hatékonyság fokozását, a szolgáltatás minőségének javulását és lehetővé tette az SPP számára, hogy versenyezzen, megállja a helyét a nagymértékben liberalizálódott európai gázpiacon. Szlovákia közép-európai szomszédaihoz képest kissé le volt maradva, ami az elektromos szektor reformját illeti. 2002 májusában a három regionális elektromos szolgáltató-vállalat, a ZSE, SSE és a VSE pakettjeinek 49 %-át privatizálták, a vevők sorrendben a német E.ON, a francia Electricité de France és a szintén német RWE Plus. Az összbevétel 618 millió eurót tett ki. 2005-ben a korábban monopóliumnak számító elektromos erőmű, a Slovenske elektrarne (SE) 66 %-a került értékesítésre, a vevő az olasz Enel 840 millió euróért realizálta
15
az üzletet, azzal hogy új kapacitásokat épít ki.14 A 2003-as francia és olasz energia válság okán szó esett arról, hogy a Mochovce nukleáris erőmű második két blokkjának építését újrakezdik. A szlovák pénzügyminisztérium azonban elutasította az állami szerepvállalást a blokk megépítésében, de az Enel erre vonatkozó beruházási tervei sem voltak sokáig ismertek (2005 év végéig). A szlovák kormányra erős nyomás nehezedett, hogy diverzifikálja energiaforrásait, mielőtt a két Bohunicei reaktor működését beszüntetik (2006 és 2008 között), az elveszett kapacitást külföldi magánbefektetők segítségével felépített új gáz- és szénerőművekkel pótolják.
14
Fico-kormány ezt nem állította le ld. IV. fejezetet
16
III. Gazdaság III.1. Makrogazdasági pályák: a GDP és az infláció változása a rendszerváltó országokban 1990-től 2003-ig.15 A szlovák gazdaság elemzése megkívánja, hogy az ország makrogazdasági mutatóit és gazdasági fejlődését először a közép-kelet-európai régión belül vizsgáljuk, és ezen keretek közé ágyazva vonjunk le következtetéseket. A kilencvenes évek elején egyetlen rendszerváltó ország sem tudta elkerülni a GDP jelentős visszaesését. A korábbi piacok megszűnése, sőt jellemzően maguknak a vállalatoknak a megszűnése, átalakulása, nem egy gazdaság teljes szétesése törvényszerűen vonta maga után a teljesítmények jelentős – átmeneti vagy tartós – zsugorodását. A visszaesés mértéke és tartóssága azonban korántsem volt egyforma az egyes régiókban. Noha természetesen valamennyi régión belül is tapasztalhatóak - esetenként akár jelentős - különbségek az egyes országok teljesítményének az alakulása között, mégis a régiók16 között inkább a különbségek, míg a csoportokon belül az erős hasonlóságok a jellemzőek. Ebben szerepet játszik az egyes régiókon belül az öröklött feltételek hasonlósága. 2000-2001-től kezdve azonban véget érni látszott a gazdasági teljesítményeknek a kilencvenes éveket jellemző hektikus mozgása: az egyes régiók GDP-növekedési üteme 3-8 % közötti sávba tömörült. 2001-2003-ban a korábban nagyobb zuhanást elszenvedett országok az átlagosnál valamivel gyorsabb, a már a kilencvenes évek folyamán helyreállított gazdaságok az átlagosnál alacsonyabb növekedést tudnak felmutatni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy valamennyi ország teljes mértékben helyreállította a gazdaságát, azt azonban igen, hogy a transzformációt jellemző kaotikus, néhány országban kifejezetten katasztrofális állapotok a térség valamennyi országában megszűntek. Az alábbiakban 1990-től kezdődően röviden bemutatom a közép-kelet-európai régiónak és országainak két legfontosabb makrogazdasági adatát, a GDP és az infláció alakulását, fejlődését.
Regionális összehasonlítást végezve elmondhatjuk, hogy a közép-kelet-európai országokban (KKE) a gazdaság visszaesése viszonylag rövid ideig - gyakorlatilag mindössze 2 évig tartott, s a GDP változása 1992-től már mindvégig a pozitív tartományban mozgott.(ld. 1. 15
Kopint-Datorg, Közép-Kelet-Európa a rendszerváltás után, 2004. In: S. Coorey, M. Mecagni, és E.Offerdal, 1996, "Disinflation in Transition Economies: The Role of Relative Price Adjustment." IMF Working Paper 96/138 és E. Hernández Catá: Price Liberalization, Money growth and Inflation During the Transition to a market Economy IMF Working Paper 99/76 16
A régiók alatt a közép-kelet-európai, a dél-kelet-európai, a balti és FÁK-országokat kell érteni.
17
ábra). A KKE-országok csoportjának GDP-je már 1995-re elérte az 1990-es szintet. Ez azonban kissé csalóka, mert a csoportátlagra a térség gazdaságának pontosan 50%-át képviselő lengyel adat jelentős befolyást gyakorol, amelyben viszont az utolérést a recesszió korábbi megindulása eredményezte.17
Az 1. ábrán látszik, hogy a GDP-növekedés
tekintetében a KKE országok a dél-kelet európai országokkal párhuzamosan egészen a 90-es évek közepéig vezetnek, majd a többi országcsoport fokozatosan kezdte utolérni, míg a 90-es évet, mint bázisévet alapul véve, már a kezdetektől a KKE országokban legnagyobb a GDPnövekedés.
Az egyes rendszerváltó régiók GDP-je (1990=100)
% A GDP változása az egyes országcsoportokban (százalékos változás az előző évhez képest)
10
140
5
2002
2000
40 1998
Oroszország
60
1996
DKE
80
1994
KKE
Balti országok -25
FÁK
100
FÁK -20
DKE
1992
-15
Balti
120
-5
-10
KKE
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
1990
0
160
1. ábra A GDP változás az egyes ország-csoportokban, illetve a rendszerváltó régiók GDP-je. Forrás: Kopint-Datorg, Közép-Kelet-Európa a rendszerváltás után, 2004.
A volt Szovjetunió utódállamainak gazdasági visszaesése nemcsak lényegesen súlyosabb, hanem időben is elhúzódóbb volt, mint bármelyik más országé. A régióban uralkodó kaotikus állapotok, az átalakítás halogatása és a politikai bizonytalanságok következményeként a FÁK-országok gazdasági növekedése egészen 1996-ig folyamatosan - és mélyen - a negatív tartományban mozgott. S amikor 1997-ben végre kezdett látszani a kilábalás némi jele, az 1998-as pénzügyi válság ismét visszavetette a gazdaságokat.18
17
A délkelet-európai országokban a visszaesés a kezdeti időszakban alig volt jelentősebb, mint a KKEországokban, a kilábalás azonban a gazdaságon kívüli tényezők (polgárháborús körülmények) következtében a kilencvenes évek második felében megtorpant. 18 Figyelemreméltó a ma rendkívül jó mutatókkal rendelkező balti országok gazdasági helyzetének alakulása a kilencvenes években. Ebben a 3 országban ugyanis az átalakítás első éveiben még az oroszországinál is nagyobb volt a gazdaság zuhanása.
18
Az egyes KKE-országok között lényeges különbségek nem állapíthatóak meg, kivéve a cseh gazdaság súlyos gyengélkedését a kilencvenes évek közepén. A cseh gazdaság 3 éven keresztüli csökkenését lehet a transzformációs visszaesés részének, de lehet egyszerű, bármelyik piacgazdaságban előforduló recessziónak is értékelni. Mivel a visszaesés elsősorban a vállalati átalakítások halogatásával, az igazi privatizáció elmaradásával, a reformok felemás véghezvitelével magyarázható, ezt a csökkenést talán inkább indokolt a transzformáció részének tekinteni.
A 2. ábrán már a KKE csoporton belül vizsgálhatjuk az egyes országok GDP-teljesítményét. Szlovákia, mind a GDP-nek az előző évhez történő változása tekintetében, mind a bázisévhez (1990) viszonyított változás szerint a „középmezőnyhöz” tartozik.
A GDP változása a KKE-oszágokban (százalékos változás az előző évhez képest)
% 9
A KKE+Balti ország gazdasági teljesítménye (GDP 1990=100)
160
6
C sehország M agy arország Lengy elország S zlov ákia S zlov énia Lettország Litv ánia É sztország
140
3 120
-6 -9
Csehország
2003
100
80
Magyarország Szlovákia Szlovénia
-12
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
-3
1990
0
60
Lengyelország 2003
2002
2001
2000
1999
1998
1997
1996
1995
1994
1993
1992
1991
-15
1990
40
2. ábra GDP változása a KKE-országokban és az egyes országok gazdasági teljesítménye. Forrás: Kopint-Datorg, Közép-Kelet-Európa a rendszerváltás után, 2004.
A szocialista gazdaságokat az árak központi szabályozásán keresztül folyamatos inflációs nyomás jellemezte. Természetes volt tehát, hogy az árak liberalizálása kiszabadítja az inflációt ezekből a béklyókból, ami árrobbanáshoz vezet. Több országban ezen kívül a gazdaság szétesése, a politikai bizonytalanságok pótlólagos inflációt okoztak, esetenként pedig az inflációs pszichózis elszabadulásával hiperinfláció alakult ki. 19
A közép-kelet-európai országok közül Csehország és Szlovákia tudott a leghamarabb úrrá lenni a magas infláción. Ebben a két országban az infláció lényegében az árfelszabadítás egyetlen évére, 1991-re koncentrálódott, s ezt követően nagyon hamar lecsengett. Ezek közül a cseh sikeres eset széles körben ismert, egyik kedvenc példa az infláció gyors leküzdésére, jóval kevesebb szó esik azonban arról, hogy hasonló utat járt be a kilencvenes évek elején Szlovákia is. A két ország fogyasztói árindexe a szétválás ellenére is szinte teljesen együtt mozgott.19 A 3. ábrán látható, hogy mindkét ország viszonylag alacsony inflációs rátával indult a kilencvenes évek közepén, amelyet Csehországnak sikerült tartósan még tovább leszorítani.
30
A fogyasztói árindex a KKE-országokban (az előző évhez képest) Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia Szlovénia Lettország Litvánia Észtország
25 20 15 10 5 0 1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
3. ábra Infláció a KKE-országokban. Forrás: Kopint-Datorg, Közép-Kelet-Európa a rendszerváltás után, 2004.
19
A Szovjetunióból kiváló balti országoknak már lényegesen nagyobb léptékű inflációval kellett megküzdeniük. (ld. 3. sz. ábra) A szovjet gazdaságra jellemző árképzés és árarányok jelenléte következtében 1992-ben, az árfelszabadítás évében az áremelkedés üteme 1000 százalék körülire ugrott fel. 1994-től azonban ez a tendencia is viszonylag hamar gyors csökkenésbe csapott át, az import liberalizálása és az alkalmazott szigorú monetáris politika eredményeként. Összességében hasonló folyamat játszódott le Dél-Kelet-Európában is, bár itt az egyes országok inflációs pályája erősen eltérő volt, attól függően, hogy éppen hol voltak polgárháborús körülmények. Bulgáriában és Romániában nem volt a balti országokéhoz mérhető inflációs sokk, viszont még 1995-ben is hasonló, sőt magasabb árindex volt tapasztalható, mint a balti államokban.
20
III.2. Szlovák gazdasági mutatók
Az előbbi fejezet után koncentráljunk már csak Szlovákiára, és „vegyük fel a fonalat” 20022003-tól egészen 2006-ig. Röviden tekintsük át, mi volt jellemző az ország GDP-jére és inflációjára.
Az átmeneti időszakban, mint már volt róla szó, mély recesszió jellemezte a gazdaságot, 1990 és 1993 között a GDP majdnem 20 %-al visszaesett (ld. még korábban 2. ábrát). 1994re a reál GDP-növekedés pozitívra fordult, amely az export erőteljes növekedésének volt betudható. A meglehetősen gyenge külföldi kereslet és a megszorító monetáris politika ellenére, 1996 közepétől a legnagyobb növekedést produkálta a régió országai közül. A rendkívüli erős hazai kereslet felváltotta a nettó exportot, (tulajdonképpen ez bizonyult a növekedés hajtóerejének), ám ezzel drámai lett a folyó fizetési mérleghiány. 1997-ben a befektetési kedv meglehetősen élénk lett, ezzel a GDP növekedése tartotta magát. Csehországgal ellentétben Szlovákia elkerülte az 1999. évi recessziót, köszönhetően az EU felől érkező fokozódó keresletnek és az ebből adódó intenzív szlovák exportnak. Ugyanakkor a befektetési kereslet csaknem összeomlott, 18,5 %-al esett vissza évente. Mindez jól tükrözte a hazai vállalatokra nehezedő nyomást (pl. szigorú határidő külföldi hitelfelvétel esetén) és azt, hogy nehezen juthattak hazai hitelekhez is. Mielőtt a 2002 és 2006 között végrehajtott szlovák gazdaságpolitikai lépésekre rátérnék, a 4. sz. ábra segítségével röviden szemléltetem ezen időszak főbb gazdasági mutatóit. Jól látható, hogy a reál GDP-növekedés folyamatos emelkedést mutat, amely a költségvetési hiány csökkenésével párosult. Az inflációs adatok meglehetős változékonyságot mutatnak, köztük kiugró a 2003-as 8,5 %, mely a 2002-es választások miatt „késleltetve” bevezetett reformintézkedéseknek volt köszönhető. A költségvetési hiány az elfogadható 3 % körül mozgott stabilan, mely jól jelzi az ország elkötelezett törekvését aziránt, hogy minél előbb az Európai Monetáris Unió tagja legyen. (Megjegyzem, hogy a 2005 és 2006-os 2,9 %-os értékek kissé torzak, mert a nyugdíjreform költségvetésre gyakorolt hatásait nem veszi figyelembe, minderről ld. később.) Ami a külföldi működőtőke-befektetések növekvő intenzitását illeti, elmondható, hogy a Dzurinda-kabinet sikeres FDI-ösztönző politikát folytatott és ezt - a 2005. évi némileg gyengébb teljesítménytől eltekintve - a számok megfelelően tükrözik is. (ld. részletesebben a III.6.4.) A 2006-ban megalakult Fico-kormány
21
jelentősen korlátozni kívánja a privatizációt - mindezt a kedvező beruházási környezet megtartásával -, amely csökkenő állami bevételeket eredményezhet (ld. IV.2. fejezetet). 2002
2003
2004
2005
2006
Reál GDP-növekedés (előző évhez képest, %)
4,6
4,5
5,5
6.0
6.5
Munkanélküliségi ráta (%)
17,8
15,2
14,3
11,6
11,0
Infláció (%)
3,3
8,5
7,5
2,7
2,5
Költségvetési hiány (a GDP százalékában)
3,9
3,6
3,3
2,9
2,9
EUR/SKK árfolyam
42,70
41,49
40,05
38,59
37,80
FDI beáramlás (millió USD)
4903,8
973,0
838,4
648,7
2500
4. ábra Főbb makroökonómia adatok Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal (2005), Economic Monitor.
Elemzői vélekedések szerint, 20 Szlovákia 15 év alatt zárkózhat fel gazdagabb szomszédjához, Csehországhoz. A cseh gazdaság évi átlagosan 4 százalék körül növekszik az elmúlt években, Szlovákia viszont ennél erősebben, évi 6 százalék körül, ami ugyan lassan, de elég lesz a hátrány lefaragásához. A felzárkózás gyorsasága főként attól függ, hogy Szlovákia milyen tempóban tud váltani a legkorszerűbb technológia, tudományos innováció és kutatásfejlesztés irányába. Szlovákiában a folyamatosan felgyorsult gazdasági növekedésnek a fő táplálói a termelő-beruházások voltak, és amelyeket főleg az autóiparba irányuló, és egyéb nagy külföldi tőkebeáramlások segítettek.
III.3. Gazdaságpolitika A 80’-as évek politikája, miszerint a cseh területekkel konvergáló rendkívül gyors gazdasági növekedésre van szükség, olyan ipari struktúrát eredményezett Szlovákiában, amely főleg nagyméretű és rendkívül tőkeigényes vállalatokból állt (pl. fegyvergyárak). Ezek a nagyvállalatok a KGST igényeihez igazították kereskedelmüket, a KGST azonban 1991-ben felbomlott, a nagy keleti piac megszűnt, ez pedig nagyon komoly és tartós hatást gyakorolt a szlovák gazdaságra, jóval nagyobbat mint Csehországra. A gazdasági átmenet éveiben mind a nehézipar, mind a mezőgazdaság jelentős súlyvesztése érvényesült. Utóbbi tekintetében már 20
Hospodarské noviny, 2006. január 18.
22
az EU átlaghoz való erőteljes közeledés figyelhető meg, ahol az agrárágazat által megtermelt termékek GDP-hez viszonyított átlagos aránya 3,5 %. A két ágazat súlyvesztését a szolgáltatások (szolgáltatóipar) állandó növekedése kompenzálta. 1990-ben Csehszlovákia külső államadóssága a régió országai között (Románia után) a második legalacsonyabb volt. Mindez lehetőséget és teret engedett a csehszlovák döntéshozók számára, hogy a kereskedelmi- és árliberalizációt érintő csomag előtt reformterveket dolgozzanak ki. A piacorientált reformok hiánya a késői szocializmus alatt egyben azt is jelentette, hogy nem léteztek tulajdonjogok, így azok átruházása sem mehetett végbe. A nagy és gazdaságtalanul működő vállalatok a piacgazdaságba való átmenet káros örökségének bizonyultak. Csehországgal szemben, ahol a nagyméretű iparosítás megelőzte a központi tervezést, Szlovákiában egyfajta kényszer mutatkozott a piaci reformok megvalósítására, a függetlenség után is csak nagyon lassú javulás következett be. Mindez azt sugallta, hogy az állam szerepvállalásába és az autoriter irányításba vetett hit igen erős volt. A 90-es években enyhítettek a cégeket érintő költségvetési megszorításokon, majd 1998 és 2002 között, az első Dzurinda-kormány alatt még több lehetőséget élveztek. A Dzurinda-kormány sikerként könyvelhette el a szlovák demokrácia újjáélesztését, a két legnagyobb ellenzéki párt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a Smer (Irány) viszont kihasználták a közvélemény elégedetlenségét - az egyébként a strukturális reformokból és a megszorító gazdasági intézkedésekből adódó - reálbér megszorítások miatt. A Dzurinda-kormány idején Ivan Miklos miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter arra törekedett, hogy az ország gazdaságpolitikáját az EU csatlakozási kampánynak vesse alá. Ennek megfelelően 2000-ben a Világbanknál vállalkozói és a pénzügyi szektor számára kölcsönöket sürgetett, tudta, hogy az IMF is stabil makroökonómiai és politikai célokat vár el az országtól. 2005-ben a második Dzurinda-kormány népszerűségvesztését pl. az sem tudta megállítani, hogy a gazdasági programok hosszútávú előnyei, igaz éppen csak, de kezdtek megjelenni (magasabb foglalkoztatottság, gyorsabb bérnövekedési ütem, termelékenység javulása).
23
Az állandó intézményi reformok 2002-től kezdődően fiskális transzparenciát eredményeztek, azaz a kormány fiskális politikája újonnan létrehozott ellenőrző intézmények szigorú kontrollja alá kerültek, ezáltal a közvélemény számára is hihetőek lettek a számadatok. 2004ben például a 2005-ös évre vonatkozóan 3,8 %-os GDP-hez viszonyított hiányt vártak, melybe beleszámították az év elején elindított nyugdíjreform költségvetésre gyakorolt hatását is. Szlovákia ezért kérte az Uniót, hogy a költségvetési hiány megállapításakor 2007 márciusáig ne vegye figyelembe a nyugdíjreform okozta növekedési hiányt. Bár enélkül is alig-alig tudta volna teljesíteni a 3 %-os határt, amely euró bevezetéséhez kell, a cél 2005-ben mégis 2009-es euró-bevezetési dátum volt.
III.3.1. Adóreform 2004 elején több kulcsfontosságú került bevezetésre, melyek a fiskális konszolidáció előmozdítását és a fenntartható gazdasági fejlődést célozták, ezek egyik lépése volt az adóreform teljes megreformálása. Az örökösödési és az ajándékozás után járó adót a Dzurinda-kabinet eltörölte, az ingatlan adás-vételekor megállapított adómértéket a korábbi 5 %-ról 3 %-ra mérsékelte. A reform fő mozzanata ugyanakkor a vállalati és személyes bevételek után fizetendő egykulcsos és egységes 19 %-os adó („flat tax”), amely érvényes volt a forgalmi adóra is (VAT)21. Az adómérték korábban kétkulcsos volt, 14 és 20 %. Szlovákia az egységes adórendszer bevezetésével Európában példaértékűnek számított (azóta Románia követte a példáját). Ivan Miklos gazdasági miniszter határozottan jelentette ki, hogy az új adórendszer fokozza majd az ország versenyképességét, növeli a befektetési kedvet és magasabb külföldi működőtőke-beáramlást tesz lehetővé, regresszív jellegéből adódóan gyorsabb munkahelyteremtésre és jövedelemnövekedésre nyílik mód. A 5. sz. ábra a közép-kelet-európai országokat hasonlítja össze a személyi-jövedelemadó (SZJA) és a társadalombiztosítási járulékok (TB) szempontjából. Szlovákiában jelenleg a legalacsonyabb az SZJA felső kulcsa és bár a TB-járulék mértéke Csehországénál és Magyarországénál valamivel magasabb, annak van plafonja (mint ahogy Lengyelországban is.) A maximum éves hozzájárulás mértéke is limitált, 5 970 EUR, amelyhez még a bruttó jövedelem 0,8 %-a jön. 2007-es év eleji adatok szerint a V4-eken belül továbbra is
21
Value added tax
24
Szlovákiában a legalacsonyabbak az átlagjövedelmek, azonban a középosztály zsebében az alacsony SZJA-szint miatt több marad.
5. ábra A közép-kelet-európai országok személyi-jövedelemadó (SZJA) és a társadalombiztosítási járulékai (TB) Forrás: Deloitte & Touche Slovak Republic, 2007. *Megj.: a 4 %-os szolidaritási adót is beleértve.
Már 2004-ben beigazolódott, hogy az államkincstár teljesítménye rászolgált a korábbi optimizmusra: az adóbevételek 4,7 %-al emelkedtek évről évre, 209,5 milliárd szlovák koronára, mely 7,3 %-al volt magasabb a tervezettnél.22 A növekedés gyorsabb volt, mint a GDP teljesítménye (ld. később), mindez hozzájárult az általános gazdasági bővüléshez, lehetővé vált az adóalap bővítése, támogatólag hatott, hogy az egységes adórendszer szószólóinak száma megnövekedett. A forgalmi adóból származó bevétel – amely a legszélesebb komponense az adórendszernek és a legkönnyebben behajtható – 18,8 %-al emelkedett csaknem 100 milliárd koronára és ezzel 1,9 %-al túlszárnyalta a kitűzött hivatalos célt. Hasonlóan a személyi és vállalati jövedelemadóból származó bevétel, mely egyharmaddal volt magasabb a vártnál. A vállalati ráta 24 %-ról csökkent, a személyi jövedelemadó mértéke pedig a korábbi progresszív 10-38 %-os sáv helyett lett egységes. 2004 elején az egységes adó bevezetésén túl több, a költségvetési reformmal összefüggő intézkedés is hatályba lépett. Így pl. 62 évre emelték a nyugdíjkorhatárt (korábban 58 év volt a nőknél és 60 a férfiaknál). Egyéni hozzájárulások képezik a nyugdíjrendszer kötelező pillérét, a juttatás mértéke pedig függ az addig megszerzett összjövedelemtől és a munkaévek számától.
22
A Sario adatai alapján, 2006.
25
III.3.1.1. VÁLLALATI ADÓK
A vállalati adó is - mint arról már fentebb volt szó -, 19 %-os. Osztalékadó nem létezik, függetlenül attól, hogy helyi vagy nem helyi vállalatról van szó. A vállalatok két értékcsökkenési leírás közül választhatnak, mégpedig az egyenes arányú és a gyorsított módszer között, de megengedett az értékcsökkenés másfajta leírása is. A nem tárgyi eszközök legfeljebb öt év alatt írhatók le. 2004. január 1-jétől az adófizetők azokat a tárgyi eszközöket is leírhatják, melyeket lízingelnek, ebben az esetben azonban a bérbeadó már nem számolhat el értékcsökkenést a bérbe adott eszköz után.
III.3.1.2 INGATLANADÓK
A szlovák ingatlanadó magában foglalja a földre, az építményre és a lakásra kivetett adót. A földadó éves mértéke az adóalap 0,25 %-a, az építmény-adó és a lakás-adó egyaránt 1 SKK/négyzetméter. Fontos közös jellemzőjük, hogy az adó mértéke az adott települési önkormányzat által növelhető és csökkenthető is, időtartama pedig január 1-jétől az adott adózási év egészére vonatkozik. A 6. sz. táblázat a pozsonyi kerületek és az egyes régiók székhelyein keresztül mutatja be az ott létesített és üzleti célra használt épületek adómértékét. Az ábráról azt olvashatjuk le, hogy Pozsonyban csak kevéssé magasabb az ingatlanadó mértéke, mint a többi nagyvárosban, vagyis országos szinten egy-két kivételtől eltekintve (pl. Banska Stiavicna, Zilina) egyenletes eloszlást követ:
26
6. ábra Az üzleti célra használt épületek egy négyzetméter után fizetendő adómértékei koronában és euróban(2006.) Forrás: Trend, 2006.
III.3.2. A munkaerőpiac liberalizációja A 2003-ban a második Dzurinda-kormány törvénybe iktatta az új Munkatörvénykönyvet (ld. V. 7. fejezetet), mely a korábbi teljes revíziójának tekinthető. A munkáltatók nagyobb rugalmasságot kaptak, ami a munkaerő felvételét és elbocsátás illeti. Bár a munkáltatókat továbbra is kötelezték arra, hogy a munkaszerződés megszűnését megindokolják, az mégis sokkal átfogóbb lett, mint korábban, így pl. egy heti 20 órában részmunkaidőben teljesítő számára elegendő 15 nap felmondási időt biztosítani. A túlóra mértékének maximumát évi 150 óráról 400 órára emelték.
27
III.3.3. Monetáris politika
A monetáris politikai nem sokat változott a függetlenség (1993) utáni időszak óta. A Meciarkorszakban (1993-1998) a Szlovák Nemzeti Bank szigorú antiinflációs politikát folytatott és ellenállt a kormány felől érkező nyomásnak, mint ahogy a banki és ipari szektorénak is. A bank a makroökonómiai stabilitás pillére, tekintélye mindvégig megvédte attól, hogy a kormány korlátozza függetlenségét. 1999 óta a Bank a „maginfláció elvet” alkalmazza, amely nem veszi figyelembe pl. a közvetett adók hatásait. Éveken keresztül számos eszközt alkalmazott - az alapkamat emelésén-csökkentésén túl -, hogy szembeszálljon a kormány fiskális politikájával, így megemelte a kereskedelmi bankoktól megkövetelt minimum tartalékráta nagyságát, és megnövelte a külföldi eszközök kötelező részarányát a passzívumokban, hogy a hazai hiteleket csökkentse. Az ország fiskális pozíciója javult, a folyó fizetési mérleghiány jelentősen csökkent és alacsonyabb lett az infláció is, így 1999-ben a Bank lazíthatott monetáris politikáján és a bankok kötelező tartalékrátáját is csökkentették. 2002-től a központi bank politikai dilemma előtt állt: egyfelől a kormány nagyméretű költségvetési deficitje egy szoros monetáris politika kialakítását kívánta, másfelől a relatív magas hazai alapkamat spekulatív beáramlásokhoz és a koronára felfelé irányuló nyomáshoz vezetett. 2002 végén a Bank az alacsonyabb alapkamat mellett döntött, de nem sikerült elérni a koronára irányuló nyomáscsökkentést, 2003-ban majdnem végig stabil maradt hazai fizetőeszköz.23 Ha nyomon követjük a szlovák koronának a dollárhoz és az euróhoz viszonyított árfolyamát (ld. 7. sz. grafikont), akkor megállapíthatjuk, hogy az meglehetősen stabil és ez a tendencia várhatóan a jövőben is folytatódni fog. Szlovákia nyitott gazdaságú ország és ezt az árfolyammutatók is alátámasztják. Az ország 2009-es céldátuma a Gazdasági és Monetáris Unióhoz akkor teljesíthető, ha megfelel a maastrichti kritériumoknak, így - többek között - a stabil árfolyam feltételének. A korona 2005. november 25. óta az ERM II-hez tartozik, amely fontos lépés az euró bevezetésének folyamatában. A korona középárfolyamát 1 EUR=38,4550
23
EIU Country report, 2006.
28
értéken állapították meg, amely körül plusz-mínusz 15 %-os fluktuáció engedhető meg. A legalacsonyabb beavatkozási érték 32,6868, a legmagasabb pedig 44,2233 SKK/EUR.
7. ábra A szlovák korona euróhoz és az amerikai dollárhoz viszonyított árfolyama 2005. január 1. és 2006. január 1. között. Forrás: Szlovák Nemzeti Bank, 2006.
III.4. A gazdaság teljesítményét meghatározó tényezők III.4.1. Háztartási fogyasztás 1999-2000 között a reálbérek visszaesése csökkenést okozott a privátfogyasztásban is, a gazdasági növekedést egyedül az export tartotta életben. 2001-ben a reál-GDP növekedés (ld.a 2. ábrát, illetve 4. ábrát) 3,8 %-ra emelkedett a 2000. évi 2 %-ról. 2002-ben és 2003-ban a Visegrádi Négyek közül Szlovákia jegyezhette a legnagyobb növekedést, amely 2004-ben 5,5 %-ra, 2005-ben 6 %-ra, végül 2006-ban 6,5 %-ra gyorsult és ekkor is csak Lengyelország előzte meg. A 2004-es nagy ugrást a háztartási fogyasztás indukálta, mely 3,5 %-al nőtt, köszönhetően a munkanélküliség csökkenésének, a hitelekhez való könnyebb hozzáférésnek illetve a reálbérek növekedésének, mely utóbbi ösztönözte leginkább a privát keresletet. A 11,4 %-os exportnövekedés eloszlatta a félelmeket, hogy a szlovák gyártók az erős koronának köszönhetően esetleg elveszítik versenyképességüket, bár hozzá kell tenni, hogy egy évvel
29
korábban, 2003-ban 22,6 %-os növekedést produkált a szlovák export (ld. részletesebben a III. 6. Külkereskedelem c. fejezetet). Bár csak 2004-ben talált magára a korábban szinte állandónak mondható befektetői kereslet, az ország gazdasági teljesítménye azt sugallta, hogy Szlovákia most kezdi learatni az előző évek gazdasági reformjainak babérjait. Az 1998 óta a makroökonómia területén érvényesített „egészséges” politika, a privatizáció, strukturális reformok, és az alacsony munkaerőköltség jelentős FDI-beáramlást vonzott, különösen a magas hozzáadott értéket képviselő exportiparban (közlekedési eszközök, elektronikai termékek). A magas nettó FDI-beáramlás találkozott az export versenyképességével, ami segítette a külkereskedelmi mérleg javulását. Másfelől, mint az „átmeneti országokban” általában lenni szokott, a jól teljesítő FDI szektor és a lemaradó, hazai, állami tulajdonú vállalatok között elkezdett nőni a szakadék a termelékenység és a humán erőforrás tekintetében.
III.4. 2. A munkanélküliség magas az erős növekedés ellenére A gazdaság gyors növekedése ellenére a munkanélküliség magas maradt. 1994-ben 14,9 %-os munkanélküliség csak lassan enyhült évről évre (bár 2001-ben rekordméretű 19,2 %-ot regisztráltak, valamint 2002-ben is igen magas volt az arány, miután a kormány szigorított az állami büdzsén és ez jelentősen visszafogta a foglalkoztatottságot. Az infrastruktúrát érintő beruházás-csökkenés az építőipart is visszavetette egy időre.) 2001 óta viszont gyakorlatilag csökken a munkanélküliség mértéke (ld. 8. ábrát), mely a jóléti reformoknak és annak volt köszönhető, hogy egyre kevesebben regisztráltatták magukat a munkaügyi hivatalokban. A munkanélküliség valódi mértékét nehéz meghatározni, az OECD országai közül azonban majdnem biztos, hogy Szlovákiában az egyik legalacsonyabb a foglalkoztatottság. Az erős GDP növekedés nem generált megfelelő mennyiségű olyan munkahelyet, ahol az alacsony képzettségű munkaerőt alkalmazhatták volna. Kimutatás szerint, 1995 óta az összes munkanélküli több mint fele egy vagy több évig nem talál munkát, sokan közülük, akik nem rendelkeztek korszerű képzettséggel el is hagyták a munkaerőpiacot. Mindezek mellett a lakáspiacot egyáltalán nem fejlesztették, ami határt szabott a mobilitásnak és fenntartotta a régiók közötti éles különbségeket (egyes keleti régiókban a munkanélküliség még ma is meghaladja a 30 %-ot.)
30
8. ábra A munkanélküliségi ráta alakulása 1998 és 2006 között. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal 2005. harmadik negyedévi jelentése.
Amennyiben a foglalkoztatottság mértékének évről évre történő változását vesszük szemügyre láthatjuk, hogy a 2003-ban az előző évihez képest két százalékos növekedést 2004-ben mindössze 0,3 %-os emelkedés követte. 2005-ben ismét jelentős a foglalkoztatottságnövekedés, amely érték 2006-ban végül 0,6 százalékra fog olvadni.(9. ábra)
9. ábra A foglalkoztatottság növekedése 2003 és 2006 között. Forrás: Szlovák Pénzügyminisztérium 2005. év végi jelentése.
31
A munkanélküliség csökkenő tendenciája 2006-ban is folytatódott, januárban 11,8 % februárban 11,7 %-os mértéket regisztráltak, abszolút számok tükrében ez 343 ezer, illetve 337 ezer főt jelentett. 24
III.4. 3. Infláció 2002-ben az infláció majdnem rekord alacsony, 3,3 %-os volt, ami 2001-es évhez képest majdnem 5 százalékpontos csökkenést jelentett. A 2002-es alacsony ráta elsősorban annak tudható be, hogy a választások évében az áremeléseket a Dzurinda-kormány nem kívánta végrehajtani, azokat 2003-ra halasztották el, ezért ebben az évben már magas, 8,5 %-os átlagos inflációt állapítottak meg, amely 1993 óta a negyedik legmagasabb volt. (A Szlovák Nemzeti Bank szerint a 2003-as átlagos éves árnövekedést kb. 75 %-ban a kormány adminisztratív intézkedései okozták, megemelték a jövedéki adót és a forgalmi adót.) Most pedig nézzük meg az infláció alakulását egészen 1998-tól kezdődően (10. ábra). A legszembetűnőbb amit észrevehetünk, az a nagymértékű, 2002-es 3,3-ról a 2003-as 8,5 százalékra emelkedő inflációs ráta. Szakértők ezt a nagy ugrást – az elhalasztott kormányintézkedéseken túl (ld. III.1. fejezetet) - főleg a gáz és villamos energia területén bekövetkező árliberalizáció eredményének, illetve az egységes 19 százalékos adó bevezetésének tudják be.25
24
Megjegyzem, hogy a regisztrált munkanélküliségről van szó. Forrás: The Economist Intelligence Unit, 2006. május. 25 Hozzá kell tennünk, hogy a maginfláció alacsony szinten (pl. 2004-ben 2,3 százalékon) maradt.
32
10. ábra Az infláció alakulása 1998 és 2006 között. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal és a Szlovák Nemzeti Bank (2005.)
III.5. Regionális trendek – nagyok a régióbeli különbségek A szlovák régiók között igen nagyok a különbségek a jövedelmeket és a munkanélküliségi rátákat illetően. A Meciar-adminisztráció idején a fejlesztési források helyének kijelölésekor egyértelműen kormányzati szándékok domináltak, így a közép-szlovákiai Vág folyó völgye aránytalanul nagy állami támogatást élvezett a magyar kisebbséget is magában foglaló délszlovákiai régióhoz képest. A lakosság kb. 8 %-a a fővárosban, Pozsonyban él, amely Meciar ellenzékének fellegvárának volt tekinthető. 1994 után a fővárost érintő állami támogatásokat jelentősen visszavették, sőt egy 1996-os közigazgatási reform megszüntette önálló régiói státusát is. Pozsony és környéke mégis az ország messze legnagyobb jólétét reprezentálja, a legmagasabb havi átlagbérrel, a legalacsonyabb munkanélküliségi rátával és a legfejlettebb szolgáltató szektorral. Egy 2003-as adat
26
alapján a pozsonyi régióban az összlakosság 11,2
%-élt és az ország GDP-jének 25,3 % adta, ráadásul a fővárosi régió az ország egyetlen olyan területe volt, ahol a vásárlóerőn mért paritás alapján az egy főre eső GDP az EU átlagot meghaladta. Ha az EU átlagot 100 %-nak tekintjük, a pozsonyi régióban 101,8 % volt a GDP, mely messze magasabb a sorrendben következő trnavai régió adatánál (44,8 %). 26
Szlovák Statisztikai Hivatal (2003)
33
Az alábbi táblázat szemlélteti Szlovákia és pozsonyi régió néhány adatának összehasonlítását (2006):27 Szlovákia
Pozsonyi régió
Népesség (ezer)
5 380
600
GDP (SKK, milliárd)
1 010
256
Mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma (%)
5,1
0,2
Munkanélküliség (%)
15,6
4,0
Kórházi ágyak száma / ezer fő
6,1
8,4
11. ábra Szlovákia és a pozsonyi régió összehasonlítása Forrás: EIU, 2006. Country Report.
Érdekes következményt vonhatunk le abban az esetben, ha a munkanélküliséget régiók szerint vizsgáljuk (12. sz. ábra): az észak- és a kelet-szlovákiai régióban csaknem háromszornégyszer magasabb a munkanélküliségi arány, mint a fejlettebb nyugati és északnyugati pozsonyi- trnavai, vagy esetleg a trencséni körzetekben. Ez a jelenség még egy ilyen kis országon belül is elsősorban a nyugat-európai földrajzi közelséggel és a fejlettebb területek kínálta kedvezőbb üzleti környezettel magyarázható.
12. ábra A munkanélküliségi ráta kimutatása régiónként 2003-2004-ben. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal (2005)
27
Forrás: SUSR, Szlovák Statisztikai Hivatal (2003)
34
III.6. A pénzügyi szektor III.6. 1. Bankprivatizáció A Szlovák Nemzeti Bankot 1993. január 1-jével állították fel, mint a Csehszlovák Állami Bank utódját. A Banknak sikerült megtartania függetlenségét a mindenkori kormányzattól, saját banki politikáját maga alakította ki, a banki szabályozás és felügyelet pedig folyamatosan hatékonyabbá vált. A banki szektor privatizációjának első lépését jelentette a legnagyobb szlovák bank, a Slovenska Sporitelna (SLSP) 2001 januári eladása az osztrák Erste Banknak, illetve júliusban a Vseobecna uverova banka (VUB) olasz kézbe kerülése, melyet az IntesaBci vett meg. A banki privatizáció csaknem befejezettnek tekinthető, miután a közepes méretű bankokat is eladták, az Investicna a rozvojova banka-t (IRB) az OTP, az Istrobanka-t pedig az osztrák BAWAG vásárolta meg. Csupán a kisebbnek számító Postova banka és a Banka Slovakia maradt állami kézben, privatizációjuk 2005-ben már folyamatban volt (az előbbire a Raiffeisen, az ING és a cseh Ceska pojistovna, utóbbira az osztrák Meinl Bank tett ajánlatot.) Ezzel a banki eszközök csaknem 100 %-a külföldi ellenőrzés alá került. A szlovák bankszektor privatizációja a jól működő külföldi bankok további expanziójával párosult, mely nemcsak versenyképes hitelezési feltételeket kínált általában véve, de legtöbbjük elmozdult a lakossági banki szolgáltatások felé. Bár a szlovák vállalatok többsége nehéz feltételek árán jut kölcsönhöz relatíve magas hitelkockázati minősítésük miatt, a megnövekedett bankközi verseny minden bizonnyal arra kényszeríti a pénzintézeteket, hogy javítsanak kockázati menedzsment politikájukon, más esetben a hitelért folyamodók száma jelentősen lecsökkenhet. Egyrészt a kialakult verseny kedvező hatott a meglehetősen magas banki díjak csökkenése irányába, másrészt az infláció esésével (2004-2005, ld. 10. ábrát) a hitelért folyamodók alacsonyabb kamatlábbal számolhattak.
III.6.2. Fejletlen tőkepiac A szlovák tőkepiac kis mérete visszavezethető annak viszonylag rövid történelmére, kezdetben a gazdaság alacsony fejlettségi szintjére, és az átmenet első éveiben bevezetett intézkedések hatására. Különösen igaz ez, ha megnézzük, hogy a privatizáció, sokkal inkább
35
közvetlen
eladásokon
keresztül
zajlott
le,
mintsem
vállalati
részvények
tőzsdei
értekésítésével. A szabályozási keretek mindazonáltal meglehetősen gyengék és a részvényesek sem megfelelően védettek (számos esetben a kisebbségi részvényesek kárára cselekedtek). Végül azok az intézményi befektetők, akik hagyományosan a legfontosabb szereplői egy fejlett tőkepiacnak, szinte alig vannak jelen, ez érzékelhető a nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok korlátozott szerepével is. Sem a tőkepiacot ellenőrző új felügyelő-testület, sem a 2001-ben elfogadott Értékpapírtörvény nem adott ösztönzést a piacnak, bár a tőzsdébe vetett bizalom némiképp helyreállt.
III.7. Külkereskedelem III.7. 1. Általános jellemzők 1948 után Csehszlovákia külkereskedelmének döntő része a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal zajlott le. Csehszlovákia mindamellett relatívan fejlett szocialista országnak számított. Túlnyomórészt nyersanyagot importált, exporttermékei között pedig gépek (a világ hetedik legnagyobb fegyvergyártója volt), gépipari berendezések szerepeltek. A keleti piacok beszűkülésével (1991), majd az önállóvá válással (1993) Szlovákia figyelme nyugatra terelődött, mely reorientációt gyorsan véghezvitte, Csehországgal való gazdasági kapcsolata pedig folyamatosan gyengült, helyét Németország vette át. A 13. sz. ábrán kövessük végig a szlovák export- és import fejlődését. Ha az utolsó évet vizsgáljuk elmondhatjuk, hogy 2005-ben a negatív külkereskedelmi egyenleg valamelyest tovább nőtt, az import ugyanis nagyobb arányban lépte túl az exportot, mint 2003-ban, illetve 2004-ben. Előbbiek ellenére 2005-ben az importban 13,7 %-os, míg az exportban 11,5 %-os növekedést jegyeztek.
36
30 25 20 15
export import mérleg
10 5 0 -5
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
13. ábra A szlovák export- és importteljesítmény 1999-2005 között (milliárd EUR) Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, 2006.
Az Európai Unió és az OECD országok részesednek legnagyobb arányban a szlovák exportból. Az EU-tagországok több mint 85 %-ban, az OECD országok pedig csaknem 90 %ban részesültek Szlovákia össz-exportjából 2005-ben. Előbbiek esetében 11,8 %-os, utóbbiaknál 9,6 %-os növekedést ért el az ország 2005-ben. Amennyiben a szlovák importot vizsgáljuk, az ország egyaránt kb. 70-70 %-ban vásárol az EU-tól, illetve az OECD országoktól, és itt kisebb növekedést is regisztráltak 2005-ben az előző évi adatokhoz képest (9,8, illetve 6,5 %).
III.7. 2. Külkereskedelmi partnerek - német dominancia III. 7.2.1. Területi megoszlás Az EU-ba irányuló szlovák export több mint fele Németországba irányul, mely 1997 óta egyedüli legnagyobb kereskedelmi partnere (2004-ben pl. az összexport 28,7 %-a, az összimport 23,8 %-a). 2005-ben a Németországba irányuló szlovák export mindössze 1,5 %al bővült, az import pedig 1,8 %-al. Csehország „természetesen” - a kapcsolatok lazulása mellett is - a második legnagyobb partner (13,2 %-a az összexportnak, 15,1 %-a az összimportnak 2004-ben).28 Érdekes, hogy a szlovák-cseh gazdasági kapcsolatok a többi
28
EIU elemzés, 2006.
37
országhoz képest 2005-ben a legjelentősebben bővültek, az oda irányuló szlovák export csaknem 16 %-al, az import pedig 7 %-al, mely mintha jelezné az egymásra-találást és a kölcsönös gazdasági előnyök újrafelfedezését. Itt jegyzem meg, hogy a 2005-ös adatokat vizsgálva szlovák-magyar, holland, francia és spanyol export-növekedés több mint 20, az import-növekedés alig 10 %-ot ért el. Import tekintetében kilóg a sorból Dél-Korea és Kína, ahonnan a szlovák behozatal 66, illetve 35 %-al növekedett 2004-ről 2005-re. A KGST felbomlása óta csökkent, de mégis jelentős Oroszország súlya a szlovák külkereskedelemben, főleg a kőolaj- és földgázimport területén. 2005-ben több mint 30 %-os importbővülés volt tapasztalható Oroszország esetében. Ha súlyozni akarjuk Szlovákia kétoldalú gazdasági kapcsolatait, akkor a következő sorrendet állíthatjuk fel: 1. EU és OECD 2. Németország, 3. Csehország, 4. Oroszország, Ausztria, 5. Olaszország. A 14. sz. táblázat Szlovákia legjelentősebb európai export-, illetve import-partnereit tünteti fel a 2005-ös forgalom alapján. A táblázatból jól kiolvasható a fentebb részletezett német és cseh dominancia:
14. ábra Szlovákia legjelentősebb kereskedelmi partnerei az exportban és az importban (2005.) Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal
Az alábbiakban tekintsük meg, hogy mely országokéval szemben jelentősen pozitív és melyekkel szemben nagymértékben negatív Szlovákia külkereskedelmi egyenlege. A 15. sz. táblázatban azt látjuk, hogy 2005-ben Németországba, USA-ba, Ausztriába, Magyarországra,
38
Lengyelországba, Olaszországba és Horvátországba exportált termékek forgalma nagyban meghaladta
az
ezekből
az
országokból
származó
importmennyiséget.
Különösen
Olaszországgal szembeni egyenlege javult 2004-ről 2005-re (10,5 %-al).
15. táblázat Országok, melyekkel szemben Szlovákiának jelentős pozitív külkereskedelmi mérlege volt 2005-ben. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, 2006.
Ugyanígy felsorolhatjuk azon országok csoportját, ahonnan az importmennyiség messzemessze meghaladta az oda irányuló szlovák exportot (16. sz. táblázat). Oroszországból - a jelentős importfüggősége miatt - rendszeres jelleggel, nagymennyiségű energiahordozót importál az ország, így negatív egyenlege óriási vele szemben, míg az ázsiai országok nagy súlya leginkább az odaáramló autóipari és műszaki beruházásokkal magyarázható.
16. táblázat Azon országok melyekkel szemben Szlovákiának jelentős negatív mérlege volt 2005-ben. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, 2006.
Utóbbi táblázatoknál az tűnik fel, hogy az USA és Hollandia szerepe alig mérhető a szlovák importban, helyüket Dél-Korea, Japán és Kína foglalták el. Az ázsiai országok súlya egyébként nemcsak befektetőként (ld. VI. sz. fejezetet), hanem mint kereskedelmi partnerek is
39
egyre inkább felértékelődnek Szlovákia számára: a dél-koreai behozatal 66 %-al, a kínai csaknem 35 %-al nőtt 2004-ről 2005-re.
III.7. 2. 2. Áruszerkezet Az export és import-cikkek szerkezete nem mutat különösebb változatosságot, mind az exporton, mind az importon belül hasonló az egyes árucsoportok aránya. Egyetlen kivételt fedezhetünk fel e tekintetben, mégpedig azt, hogy az importon belül az ásványi nyersanyagok (SITC 3) (olaj) és a vegyi anyagok (SITC 5) kétszer akkorra súllyal szerepelnek. Export és import tekintetében is első helyen a gépipari termékek és berendezések (SITC 7) állnak, őket követik a kézműipari- és ipari termékek (SITC 6) csoportja. (17. ábra)
17. ábra Áruszerkezet a szlovák exportban és importban 2005-ben (millió SKK). Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, 2006.
40
III.7. 3. Autóipar dominanciája az exportban A német tulajdonú Volkswagen szlovákiai expanziója jelentősen hatott a külkereskedelmi deficit javulására. A VW Slovakia az elmúlt években csaknem 70 %-al növelte hazai eladását és exportját, ennélfogva Szlovákia külkereskedelmi egyenlegére jelentős mértékű pozitív hatást gyakorolt. Az ország exportjában az utóbbi években nagy súlyt képviseltek a gépipari és szállítási eszközök, valamint az ipari termékek (ld. 17. ábra). Annak ellenére volt ilyen magas ez az arány, hogy a VW futószalagját új és magasabb hozzáadott értéket képviselő járművek előállítására állították át és ez lassulást jelentett a gyártásban. Az olcsóbb modelleket (Polo, Golf) folyamatosan felváltották a VW, Audi és Porsche terepjárók. (Az autóipari vállalatokról és azoknak a szlovák gazdaságra gyakorolt hatásáról még lesz szó a későbbiekben.) A 18. sz. táblázat Szlovákia legnagyobb exportőreit sorolja fel 2006-ban. A VW Slovakia-t követi sorrendben a U.S. Steel Kosice, a Slovnaft, a Samsung Electronics Slovakia, a Whirpool Slovakia, a Szlovák Elektromos Művek és a Mondi Business Paper SCP, melyek az elmúlt időszak során 10 milliárd korona feletti értékben exportáltak évente.29 Az autóipari nagyberuházók megjelenésével, mint a PSA Peugeot-Citroen, KIA, Hyundai és például a Samsung további szlovákiai expanziójával (ld. bővebben VI. fejezetet) az alábbi „ranglista” élmezőnye a következő években változhat, tekintetbe véve, hogy az ország gazdasági teljesítményének egyik mutatóját az autóipar fogja leképezni.
29
2006-ban a Sario adatai szerint.
41
Total Exports in SKK No.
thousands*
TOP Exporters in Slovakia
1.
Volkswagen Slovakia
153 819 165
2.
U.S. Steel Košice
80 264 971
3.
Slovnaft
69 894 273
4.
Samsung Electronics Slovakia
48 582 469
5.
Whirlpool Slovakia
10 666 323
6.
Slovalco, a.s.
9 095 450
7.
Duslo, a.s.
8 310 765
8.
Matador, a.s.
8 241 420
9.
INA Skalica, s.r.o.
7 659 624
10.
Železiarne Podbrezová, a.s.
6 707 528
11.
INA Kysuce, a.s.
5 922 898
12.
Swedwood Slovakia, s.r.o.
5 403 061
18. ábra Szlovákia legnagyobb exportőrei a 2006. évi adatok alapján. Forrás: Sario, 2007.
III.7. 4. Működőtőke-beáramlás és külső adósság Csehszlovákia
felbomlásakor
Szlovákia
viszonylag
kis
részét
örökölte
meg
az
államadósságnak (2,8 milliárd USD), ráadásul 1999 novemberben a cseh fél elengedte a 900 millió USD szlovák kötelezettséget. Az ország egyenlege azonban gyorsan és nagy arányban romlott a 90-es években, miután a bruttó külső adósság 1998-ra elérte a 12,2 milliárd USDt.30 Mindez a hitelminősítő intézetek Szlovákiát sújtó leminősítéséhez és a külföldi hitelezők aggodalmához vezetett. Az 1998-ban hatalomra lépő (első) Dzurinda-kormány igyekezett lefaragni az előző kabinet által felhalmozott külső hiteltartozásokat és ezzel párhuzamosan a banki szektor szanálásához is hozzáfogott, bruttó adósságállomány GDP-hez viszonyított aránya mégis 50 % felett maradt 2002-ben. Bár 2004-re 18,8 milliárd USD-re nőtt az adósság, annak aránya „már csak” a GDP 46 %-át tette ki, ami annak növekedésének volt köszönhető elsősorban. A 4 %-os javulás következtében a Moody’s és a Standard and Poor’s Szlovákia besorolását „befektetői szintre” sorolta. (ld. V.2. fejezetet.) 2005-ben Csehországgal és 30
EIU elemzés, 2005.
42
Magyarországgal osztoznia kellett az ’A’ besoroláson, de az egyetlen volt a három ország közül, amelyik „pozitív kilátások” megjelölést kapta. Történelmi távlatokban, Szlovákia az egyik legkevésbé sikeres átmeneti országok közé tartozott, ami a külföldi működőtőke-beáramlásokat illeti (FDI). A privatizációs folyamatok elindításával és az üzleti környezet javításával jelentős emelkedés történt, a beáramlások mértéke 2000-ben 2 milliárd USD-re nőtt (1999-ben csak 354 millió USD volt), 2002-re pedig elérte a 4 milliárdot, igaz ennek több mint fele a gázmonopólium (SPP) 49 %-ának értékesítéséből származott. 2003-ban az EU-ban is tapasztalható gazdasági lassulás következtében csak 594 millió USD érkezett Szlovákiába. 2003 végére az összbeáramlás elérte a 13 milliárd USD-t, mely egynegyede volt a Csehországba, illetve Magyarországra és egyötöde a Lengyelországba irányuló befektetési összegnek. A nettó FDI-beáramlás és a portfolió befektetések együttesen 2003-ban 1,2 milliárd, 2004-ben 2 milliárd, 2005-ben 1 milliárd, 2006-ban pedig majdnem 4 milliárd USD tettek ki.31 Az OECD országok adják a szlovák FDI-beáramlás legnagyobb részét. A két legnagyobb külföldi befektető az elmúlt évek adatai alapján Németország (24,3%) és Hollandia (16,9%). Őket követi Ausztria (14,1%), Olaszország (8,6%), Egyesült Királyság (7,4%), Franciaország (7,1%) és Magyarország (5,3%). Az FDI oroszlánrésze a gyáriparba áramlott, különösen az autógyártás, elektromos fogyasztási cikkek és a precíziós műszaki termékek kaptak nagy hangsúlyt. A befektetőket azonban nagyban vonzották a logisztika, média és a kis ipari cégek is, mely utóbbiak tekintetében az elmúlt másfél évtizedben Hollandia volt a legnagyobb beruházó, 91,3 milliárd koronával.32 A legnagyobb mértékű növekedés 2000-ről 2001-re történt, amikor egyik évről a másikra több mint 14 %-al növekedett a működőtőke-beáramlás mértéke, amely a szlovák banki privatizációnak tudható be. Szlovákiában nem egyenletes mértékű volt a külföldi beruházás, a nyugati régiók az EU-hoz való közelség okán jobban ki tudták használni az ebből adódó lehetőségeket.
31
National Bank of Slovakia. EIU, 2006. Country Report. Megj.: A nagyobb arányt a portfolió-befektetés képviselte 2006-ban, mintegy 80 %-át. 32 Szlovákiában a befektető cégeknek szükségük van tárolóegységekre termelésük zavartalanságának biztosítására, de a jövőben azt várják, hogy ezek a cégek kiszervezik a logisztikai tevékenységeiket az erre szakosodott vállalatokba és már csak a főtevékenységükre koncentrálnak.
43
A Dzurinda-kormány privatizációs programjának megvalósítását segítette az OECD-, az EUés a NATO- tagság, mely ösztönzőleg hatott és talán fog hatni a jövőben is. Szlovákia pozitív jelzésként értékelte a további zöldmezős beruházások tekintetében, hogy a PSA PeugeotCitroen bejelentette, Trnava mellett építi fel új autógyárát, a Hyundai/Kia pedig (Magyarországot és Lengyelországot megelőzve) végül Zsolnát választotta, ahol eredetileg 2006-ban tervezte megindítani a személyautók gyártását. (Bár meg kell jegyezni, hogy a 2006 februárjában a Hyundai/Kia elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a szlovák kormány késlekedett ígéretei betartásával, a telkeket már 2004 augusztusában a gyár rendelkezésére kellett volna bocsátania. A dél-koreaiak panaszkodtak amiatt is, hogy a Dzurinda-kormány nem szándékozta dotálni a beszállítókat.) A Hyundai konszernhez tartozó Kia Motors 2004 márciusában döntött úgy, hogy Szlovákiában építi fel európai üzemét. (Megj.: Az autógyárért Tatabánya is pályázott, még 2002 őszén magas rangú magyar delegáció lobbizott a befektetésért.)
44
IV. Szlovákia 2006 után – R. Fico reformjai IV.1. A 2006 júliusi választások és a kormányváltás 2006 júliusa óta a baloldali populista SMER (Irány) vezetésével új kormány alakult Szlovákiában (ld. II.1). Koalíciós partnerei a Szlovák Nacionalista Párt (SNS) és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS). A Fico-kormány kezdetben elkötelezett volt amellett, hogy a Dzurinda-kabinet által meghozott piacbarát gazdasági reformokat megszünteti, illetve jelentős módosításokat hajt végre. Gazdasági elemzők közül legtöbben mégis úgy vélik, hogy a reformok többsége változatlanul marad, és hozzáteszik, hogy „kis kockázat mellett”, de az euró 2009-es bevezetése korábban reális célként fogalmazódott meg. Az ERM II.-tagság (ld. III.3.3.) a szlovák koronát spekulatív támadásoknak teheti ki, amely veszélyeztetheti a maastrichti kritériumok és ezáltal az euró bevezetésének reális dátumát. A gazdasági bővülés a következő években lassulni fog, a 2006-os 6,5 %-os GDP-növekedés 2007-08-ra 6 % alá szűkülhet. Ezt a lassulást nem ellensúlyozhatja a GDP-ben kifejezett folyó költségvetési hiány várható javulása, amely az autóipari termékek exportjából adódik.
IV.2. Politikai trend a Fico-kormány alatt A Fico-kormány, mint már fentebb volt róla szó, a Dzurinda-kabinet által meghozott adóreformot, nyugdíjreformot, illetve a szociális jólétet és az egészségügyi rendszer átalakítását célzó intézkedéseit módosítani fogja, vagy teljes egészében megszünteti (ezek alól talán az egészségügyi reform az egyetlen kivétel, mely rendkívül népszerűtlen volt, ezt átfogó revízió alá veszik). A SMER elnöke a választások előtt úgy nyilatkozott, hogy „az előző kormány által beindított reformok nem hozták meg a várt eredményeket és van mit helyrehozni”.33 Példaként megemlítette, hogy az Európai Unión belül Szlovákiában a legnagyobb a szegénység, nagy a regionális elmaradottság, nagyok a különbségek, s mintegy 350 ezer ember elhagyta az országot, mert hazájában nem tudott boldogulni. Azt azonban a kormány részéről később is elismerték, hogy R. Fico legalább annyira érdekelt a reformok végrehajtásában, a gazdasági növekedés még további javulásában és a megfelelő üzleti környezet kialakításában, mint elődje. A privatizációt a következő években is stratégia jelentőségűnek ítélték (Pozsonyi reptér, ZSSK Cargo, Kassai repülőtér), ám az új vezetés igyekezett minden eszközt bevetni azok leállítására. 33
HVG, 2006. március 11. alapján.
45
A Fico-kormány kampányígéreteinek megfelelően kezdte meg működését, a Szakszervezetek nyomására emelte a minimálbért, ezzel közvetett ösztönzést adva az alacsony jövedelmű háztartások számára, vagyis a Smer szavazói bázisának. Ezenkívül olyan lépéseket kezdeményezett, melyek nagyobb kontrollt biztosítanak a monopóliumok által kialakított árak felett, mellyel szintén a kisjövedelműeknek kíván kedvezni. A Pénzügyminisztérium 2006-ra 2,5 %-os GDP arányos költségvetési hiányt célzott meg, amelybe nem számolták bele a nyugdíjreform költségvetési kihatásait. A Fico-kormány lazítani fog a fiskális politikán, de teszi ezt a megszorítások mellett (központi költségvetési szervek állományának csökkentése, állami kiadások visszafogása). A restriktív intézkedések mellett is 3 %-ra tervezik a 2007-es költségvetési hiányt, amely a nyugdíjreform hatása következtében emelkedhet, veszélyeztetve az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozást 2009-ben.
IV.2.1. A gazdasági növekedés várhatóan folytatódni fog Az
ellenzékbe
szorult
jobbközép
kormánykoalíció
tagjai
„idegen
tollakkal
való
ékeskedésnek” aposztrofálta a 2006-2007-es meglehetősen jó szlovák gazdasági teljesítményt. Egykori népszerűtlen reformjaik ugyanis 2007-es év elejére, Robert Fico kormányzása alatt értek be igazán.34 A húzóágazat továbbra is az autóipar. A három autógyár (VW, PSA Peugeot Citroen, KIA) futószalagjairól 2006-ban 25 százalékkal több autó gurult le, mint egy évvel korábban, közel 300 ezer darab, és szinte mindegyik exportra került. A nagyszombati PSA és a zsolnai KIA-üzem pedig még messze kapacitása alatt dolgozik, ha öt éven belül elérik a csúcsteljesítményt, akkor évi 800 ezer gépkocsijával Szlovákia - az egy lakosra jutó autógyártást tekintve - világrekordernek számít. A gyártáshoz komoly beszállítói iparág is kapcsolódik, amelyet a szomszédos észak-morvaországi Nosovicében felépíteni tervezett délkoreai Hyundai-üzem a jövőben tovább erősíthet. Részben az autógyártáshoz kötődik a másik húzóágazat, az elektronika. Szlovákiában az utóbbi években számos, szórakoztatóelektronikai berendezéseket gyártó cég telepedett meg, és többségük további terjeszkedést tervez. (pl. japán SONY, dél-koreai Samsung Galántán, ld.VI.1.3.) 34
A 2006 harmadik és negyedik negyedévében 9 százaléknál is gyorsabban nőtt a gazdaság, a kormány pedig módosította a 2007-es GDP-re vonatkozó előrejelzését 5,6-ról 7,5-8,1 százalékra. HVG, 2007. február 28.
46
Hanyatlóban van viszont a könnyűipar, az erős korona és az ázsiai konkurencia miatt a legnagyobb textilipari cég, az Ozeta kénytelen volt bezárni trencséni központi üzemét és ez a sors vár a lévai Levitex textilgyártóra is. Mindketten autóabroncs-szövet gyártására akartak átállni, túlélésüket sokáig a Hangkook abroncsgyártótól várták, ám a dél-koreai cég a magyarországi Dunaújvárost választotta. A külföldi befektetések nyomán létesült új munkahelyekkel 2006-ban 4 százalékkal csökkent a munkanélküliség, ami még így is 12 százalék. A jövedelmek reálértéke tavaly 3 százalékkal emelkedett, a kiskereskedelmi forgalom
8,5
százalékkal
volt
nagyobb,
az
autóeladások
ellenben
stagnáltak.
Robbanásszerűen terjed a fogyasztói hitelek és jelzálogkölcsönök felvétele is. Az életszínvonal-javulás továbbra is Pozsonyban és közvetlen környékén látványos, kelet felé haladva az életkörülmények egyre szerényebbek. Az ingatlanpiac is jelzi ezt: a fővárosban és közelében az erőltetett ütemben épülő drága lakások sem tudják kielégíteni a keresletet, Közép- és Kelet-Szlovákiában viszont az ár és a forgalom is jóval alacsonyabb. A lakosság kissé fellélegezhetett ugyan, miután az új kormány enyhített elődje megszorításain, de további engedményekre aligha számíthat. A Fico-kabinet ugyanis gőzerővel készül az euró 2009-es bevezetésére, a szükséges feltételek teljesítésére. A látványos növekedés árnyoldala is látszik: a nagy importarányú iparágak dominanciája miatt 2006-ban tovább duzzadt a külkereskedelmi hiány. Szakértők többször is figyelmeztettek, a szlovák gazdaság lényegében egy lábon áll, teljesítménye a konjuktúraérzékeny autóipartól függ. (ld. VI.2.6) Előrejelzések szerint a következő években a hazai kereslet lesz a gazdasági növekedés fő hajtóereje, még ha 2007-ben enyhe lassulásra is lehet számítani. Az export 2007-08-ban folytatja jó teljesítményét, elsősorban az EU-n kívüli piacok kapnak majd nagyobb hangsúlyt, ugyanakkor a hasonlóan erős várható importteljesítmény kissé visszaveti a kereskedelmi egyenleg kedvező alakulását. A 2005-06-os évekhez viszonyított enyhe visszaesés ellenére a tőkekiadások mértéke várhatóan erős szinten marad 2007-08-ban, mivel a meglévő autóipari összeszerelő üzemekbe (PSA Peugeot-Citroen, Kia Motors) történő csökkenő beruházási mértéket ellensúlyozni fogják az újabb zöldmezős beruházások bár egyesek borúlátóbbak. Az infrastrukturális kiadások terén a gazdasági növekedéshez hozzájárulnak majd az EUtranszferek és a privatizációs bevételek egyaránt. Az erős korona alááshatja a szlovák exportőrök teljesítményét, de többen védettek az importáruk euróban mért árai miatt.
47
A folyó költségvetési hiány a megnövekvő autó-export miatt 2007-08-as évekre valószínűleg csökkenni fog a 2006-os 7 %-ról kb. 5,5 %-ra.35 A szolgáltatóiparban többlet jelentkezik, mivel Nyugat-Európából a szektorba irányuló munkaerőtranszfer fokozódni fog és a turizmustól is növekedést várnak. Ami az FDI-beáramlás és a folyó fizetési mérleg kapcsolatát illeti, elemzők szerint előbbi csak kb. fele arányban fogja fedezni a háztartási hiányt az előrejelzési időszakban (2007-08.) A 19. sz. ábrából kiderül, hogy Szlovákia GDP-je 1999. és 2000. éveket leszámítva jóval nagyobb mértékben növekedett, mint az EU 15-ök átlaga és ez 2007-ben is így marad.36
19. ábra A GDP-növekedés állandó árakon számolva 1999- 2007 között. Forrás: Eurostat és Szlovák Nemzeti Bank (2005). (*=előrejelzés)
35 36
EIU előrejelzés Forrás: The Economist Intelligence Unit Limited, 2006. november.
48
IV.2.2. Felfüggesztett privatizációk Fico gazdaságpolitikáját sokak szerint enyhe populizmus is átszövi. Még a Dzurinda-kabinet által csaknem lezártnak tekintett, az állami tulajdonban lévő kassai és pozsonyi reptér 66 %-os részvényeinek eladásáról szóló, 300 millió eurós ügyletet felrúgta. 2006 augusztusában ugyanis a tender-győztes TwoOne konzorciummal szemben elállt a szerződés megkötésétől (rajta kívül a finisben még az Albertis konzorcium pályázott, de a kiegészítő ajánlat benyújtásakor alulmaradt a Two One ajánlatától), mely lépés beleillik azon Fico-i kormányfilozófiába, mely az állami tulajdonú részvények további privatizálását fel kívánja függeszteni. A Dzurinda-kabinet az utólag felajánlott 4,52 milliárd koronát azonnal továbbítani kívánta a tb-kasszába a nyugdíjreform költségeinek fedezésére. A váratlan többletbevétel sem hatotta meg az akkor még ellenzéki SMER-t és bejelentette, ha kormányra kerül minden eszközt bevet a döntés érvénytelenítésére. Hasonlóan, októberben a Fico-kormány leállította az ország hat legnagyobb hőerőművének 51 %-os, illetve a DMD Csoport 100 %-os állami részvényeinek eladását célzó szerződéses tárgyalásokat (utóbbit még márciusban a Dzurinda-kormány függesztette fel kis időre a júniusi választásokig). A Szlovák Villamosművek (SE) privatizációja is megállt, pedig annak 66 %-os állami pakettjét 2006-ban odaítélték az olasz ENEL-nek. Az olaszok azonban nem vállalták az SEhez tartozó, elavult két atomerőmű majdani felszámolásának teljes költségét, amit így a szlovák állam finanszírozna a Nemzeti Atomenergetikai Alapon keresztül. Az SE privatizációs történetéhez hozzátartozik, hogy az olasz cég mellett a cseh CEZ és az orosz RAO is pályázott. Dzurinda azonban kifogásolta, hogy a cseh és az orosz cég állami tulajdonú, miközben Olaszországban éppen folyt az állam kivonulása az ENEL-ből.37 Felvetődött ugyanakkor, hogy az SE megszerzése csak ugródeszka az ENEL számára, mely a szlovák cégnél sokkal nagyobb CEZ esetleges későbbi privatizációjára számít. A privatizáció végül sikerrel végződött, mindazok után, hogy a 2006-os kormányválság az ügylethez kötődő törvény parlamenti elfogadását egy időre veszélybe sodorta.
37
A CEZ egyébként jóval magasabb ajánlatot /840 millió EUR/ tett, mit az ENEL /690 millió EUR/.
49
2006-ban finisébe érkezett az állami vasút teherfuvarozási részlegének (ZSSK Cargo) privatizációja is, amit elvben az állami vagyonügynökség saját hatáskörben, a kormány jóváhagyása nélkül is eladhat, ám még egyszer sem fordult elő, hogy ilyen esetben ezt megtette volna. A tender érvénytelenítése esetén azonban kártérítési pereket kockáztat. A még ellenzékben lévő Fico élesen bírálta a privatizációt, és ezt a választási kampányban Dzurinda ellen fordította. A nagy gáz- és elektromos szolgáltatók szintén ki vannak téve a kormány nyomásának, akiket a miniszterelnök tisztességtelen árpolitikával vádol. 2006. szeptember végén „megfenyegette” őket, hogy olyan kormányprogramot kezdeményez, mely magasabb adóteher kivetését róná rájuk, de nem egységesen, hanem szelektíven. A fenyegető üzenet azután hangzott el, hogy az SPP gázipari vállalat (melynek 49 %-át az E.ON és a Gaz de France birtokolja az irányítási jogokkal együtt) 15 %-os emelkedést akart elérni a fogyasztói árakat illetően. Fico ellenérzését a külföldi tőkével szemben jól példázza egyik kijelentése, miszerint „kormánya nem hagyja magát rángatni a monopóliumok, különösen nem a külföldi vállalatok által.” 38 A Fico általában véve nagyobb állami befolyást kíván elérni azokban a vállalatokban, ahol maga az állam, illetve a Nemzeti Vagyonalap egyébként is többségi részesedéssel rendelkezik. A fokozott állami beavatkozást az árak kialakítására is ki akarják terjeszteni, ezzel kapcsolatosan 2006 őszén olyan törvényjavaslatot nyújtott be Lubomir Jahnatek gazdasági miniszter, mely tágabb teret engedne a kormány számára a gáz, az elektromos áram és az ivóvíz árainak meghatározásában. Mindenesetre a stratégiai döntéseket és az osztalékot érintő
kormányzati
szándékok
a
többségi
részvényesek
egyetértése
nélkül
nem
érvényesülhetnek sem az SPP-ben, sem a helyi disztribútoroknál. A fenti kormányszándékok sokak szerint alááshatják a 2002-es energiapiaci liberalizáció egyik alappillérét, és a külföldi befektetői bizalom elvesztéséhez vezethet.
38
The Economist Intelligence Unit Limited, 2006. november. 23. o.
50
IV.2.3. Egyelőre marad az egységes adókulcs A Dzurinda-kabinet által 2004 januárjában bevezetett 19 %-os egységes adókulcs (ld. III.2.1.) további megtartását Fico támogatta, rájött, hogy annak egyszerű és hatékony volta az utóbbi évek szlovák gazdasági sikerének védjegye és egyben a legnagyobb vonzerő a külföldi befektetők számára, ezenkívül a gyors GDP-növekedés motorja és az euró 2009-es bevezetésének egyik fontos előfeltétele. Fico ellenzékiként még a progresszív adórendszer visszaállítása és a „milliomos adó” mellett érvelt, vagyis elsősorban a magas jövedelműeket sújtó intézkedéseket sürgette, kormánya ellenben sem a bankokra nem rótt ki nagyobb adót, és nem állította vissza az osztalékadót sem. Hozzá kell tenni azonban, hogy a befektetők előzetes várakozásai meglehetősen pesszimisták voltak, a választások előtt aggódtak, hogy változás következhet be a szlovák gazdaságpolitikában, és hogy a Fico-kabinet megszünteti az egykulcsos adórendszert, többsávos személyi jövedelem-adót és többkulcsos áfát vezet be, visszaállítaná az osztalékadót, különadóval sújtja a bankokat és növeli a szociális kiadásokat.
IV.2.4. A befektetések várható alakulása a Fico-kormány idején A Szlovák Statisztikai Hivatal szerint, a befektetői kereslet 2006 közepén erőteljesen lelassult (3,6 %-os növekedés az év eleji 13,8 %-hoz képest). Ennek oka, hogy a befektetők a júniusi választás előtti időszakban jobbnak látták elhalasztani a tervezett beruházásaikat. Amennyiben Fico politikai hitele kedvezőnek bizonyul külföldön, úgy valószínűleg újra erőre kap a korábbi intenzív befektetési kedv, mindenestre már szárnyra kaptak bizonyos pesszimista hangok ezzel kapcsolatosan (ld. VI. 5. fejezetet). Biztató jelként fogható fel ugyanakkor, hogy - többek között - 2006 szeptemberében a japán SONY bejelentette, Nyitrán 90 millió USD értékben LCD televíziókat gyártó üzemet kíván létrehozni, viszonylag közel a már Trnaván működő gyárához és a SARIO is további zöldmezős beruházások ügyében tárgyal. (ld. VI.1. fejezetet.)
IV.2.5. Munkanélküliség, reálbérek A
GDP
növekedés
jelentősen hozzájárult új munkahelyek létrehozásához. 2006
szeptemberében (tehát már a Fico-kormány működése alatt) regisztrálták az 1993-as függetlenség óta legalacsonyabb munkanélküliséget, 9,8 %-ot. A munkaerő-piaci felmérés ennél azért magasabb rátát jegyez, mert beleveszik azokat az álláskeresőket is, akik nem
51
regisztráltatták a munkaügyi hivatalokban, azonban itt is csökkenést mutattak ki (16,2 %-ról 13,5 %-ra). A szlovák átlagbérek 18 300 korona körül (kb. 600 USD) mozogtak 2006-ban. A reálbérnövekedés elmaradt a 2005-ös 6,3 %-tól, mivel a nominálbér-növekedés stabil volt ugyan, de ez egy magasabb inflációval párosult 2006-ban. Októbertől a minimálbér 10 %-al 7 600 koronára emelkedett, amely feltehetőleg nyomást gyakorol majd a további béremelkedésekre.
IV.2.6. Az autóipari export érzékenysége A legnagyobb exportnövekedés a kulcságazatokban történt, mely megerősíti a szlovák gyáripar általános jó teljesítményét. A közlekedési eszközök exportja 2006-ban 13,5 %-al nőtt, ami főleg az autóipar fejlődésének tudható be (annak ellenére, hogy a VW pozsonyi gyára a futószalag-átállítás miatt gyengébb eredményt produkált 2006 első felében, ld. korábban). A PSA Peugeot-Citroen trnavai és a Kia Motors zsolnai gyára további gyors növekedést feltételez az autóipari szektorban, különösen, miután csaknem az összes onnan kikerülő termék exportálásra kerül, elsősorban Ausztriába, Olaszországba és Szlovéniába. (A PSA ráadásul 357 millióval többet ruház be az új gyárba az eredetileg tervezett 700 milliónál, de csak 2007-ben tudja megkezdeni termelését igaz, akár évi 450 ezer darabbal.)39 2006 tavaszán láttak napvilágot azok az értesülések, mely szerint Szlovákiában „autóipari boom” alakulhat ki a következő években. Míg 1998-ban az autóipar az összes ipari termelésnek 14,3 százalékát adta, addig 2005-ben már mintegy 25 százalékát. Ez utóbbi számadat tovább nő, amennyiben a nagyszombati Peugeot-Citroen és a zsolnai Kia-gyárban megindul a teljes kapacitású termelés. 2006-ban az autóipar mintegy 57 ezer embert foglalkoztatott és ez a szám 2007-re meghaladhatja a 65 ezret, 2009-re pedig a 90-95 ezret. A Kia Motors 700 millió eurós beruházást eszközölt Zsolna mellett és 200 ezer autót tervez gyártani, közel négyezer embert foglalkoztatva. A Kia ráadásul külföldi beszállítókat is Szlovákiába vonz, 2006-ban tíz dél-koreai, brit és más autóipari beszállító döntött már szlovákiai beruházásról, eddig több mint 220 millió euró értékben.40
39 40
HVG, 2006. március 17. HVG, 2006. március 17.
52
A rendkívül gyors és hirtelen növekedés a hazai autógyártásban azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy a kereslet egy idő után visszaesik, miközben a bérekre és az árakra folyamatos felhajtó hatást fejt ki. A korona árfolyamának euróval szembeni erősödése (ld. 7. sz. ábra) ráadásul hátrányos helyzetbe hozhatja a gyáripari exportőröket. A visszaesés közvetlen dominó-effektust válthat ki a gyáriparban, miután az ágazaton belül túlsúlyban vannak azok a vállalkozók, akik autóipari beszállítónak minősülnek, többen közülük a székhelyüket is áttették Szlovákiába. Az outputra gyakorolt legnagyobb negatív hatás főleg a gumi- és műanyag-, illetve a gépipari-termékek és berendezések vonatkozásában merül fel. Előbbi termékek gyártása 8,6 %-al, utóbbiaké több mint 24 %-al nőtt 2006-ban az előző évhez képest.
IV.2.7. A többi ágazat jövője A szállítóeszközök gyártói kapacitása, amely Szlovákia másik vezető ágazatának számít, az utóbbi évek nagyarányú külföldi működőtőke-befektetéseinek köszönhetően lett igen kiterjedt. A fémipari termékek gyártása a kassai US Steel aktív szerepvállalásával 16 %-al emelkedett, az elektronikai és optikai termékeké pedig csaknem 14 %-al. Az utóbbi két ágazatban a jövőben is meghatározó lesz az ázsiai vállalatok dominanciája - köztük 11 japán cégnek - akiknek szlovák bázisú gyártói tevékenysége LCD- és plazma televíziók, monitorok, nyomtatók, DVD-k és MP3 lejátszók EU exportra való gyártására irányul.
53
V. Befektetés-ösztönzés
V.1. Melyek Szlovákia előnyei a befektetések szempontjából? Ebben a fejezetben leginkább azokról a tényezőkről lesz szó, amelyek megléte illetve kialakítása
hatványozottan
járultak
hozzá
a
Szlovákiába
irányuló
működőtőke-
befektetésekhez. A SARIO szlovák befektetési ügynökség átfogó tanulmánya szerint nemcsak tudatos kormányzati munka, hanem az ország meglévő kedvező környezeti és kereskedelmi feltételei is kedvező irányba terelték a befektetés-ösztönző politikát. Geopolitikai szempontból Szlovákia előnyét jelenti, hogy Közép-Kelet Európa „közepén” helyezkedik el, így a volt szocialista országok közül (igaz Csehország után) földrajzi szempontból közel fekszik az iparilag fejlettebb Nyugat-Európához. Az országban az olykor éles politikai csatározások mellett is viszonylagos a politikai és gazdasági stabilitás, a kormánykoalíciók - még ha olykor kisebbségbe kerültek is (mint pl. a második Dzurindakabinet idején) - az ország függetlenné válása óta megőrizték pozíciójukat, vagyis rendszerint kitöltötték a négy évet és nem kellett időközi választásokat kiírni.41 A Dzurinda-kabinet idején (egészen 1998-ig visszanyúlóan) olyan kormányprogramokat terjesztettek be, melyek a kedvező befektetési környezet javulását célozták (19 %-os egységes adórendszer, alacsony munkaerőköltségek lehetővé tétele és a befektetők által liberálisnak mondott új munkatörvénykönyv). A kormány-intézkedések olyan további pozitívumokkal párosultak, melyek az utóbbi években implicit jellemzőek az országra, ilyenek a közép-keleteurópai viszonylatban magasan képzett munkaerő, a Csehszlovákiából származtatott műszaki tudományos tradíció (főleg műszaki termékek és fegyvergyárak) a magas munkaerőtermelékenység, valamint - részben a kormányzati intézkedéseknek köszönhető - relatívan magas gazdasági növekedés a régión belül. Az ipari parkok építésének és fejlesztésének erőteljes szándéka (ld. részletesen a VI. 4. fejezetet), melyet kormányrendeletek is alaposan és mindenre kiterjedően szabályoznak, a bérelhető és megvásárolható ipari területek, illetve irodák nagy számát eredményezte, mindezt az állandóan bővülő infrastruktúra kísérte.
41
Más kérdés, hogy 1994-ben és 2006-ban néhány hónappal korábban tartották meg a választásokat.
54
V.2. Tekintélyes napilapok és hitelminősítők véleménye Szlovákiáról Szlovákia - előzőekben részletezett - mély strukturális reformjainak célja az volt, hogy az EUn belül a legjobb üzleti környezetet alakítsa ki. Ma Szlovákiára úgy tekintenek, mint „sikermodell-re”, mint befektetés- és üzletbarát környezetre, mások nemritkán „tátrai tigrisként”42 aposztrofálják. Nézzük meg, hogy a legtekintélyesebb politikai lapok az elmúlt években, hogyan jellemezték az országot: „Egy gazdasági tigris dorombol a fejlődő Kelet-Európában.” The New York Times, 2004. december 28. „Szlovákiára széles körben úgy tekintenek, mint Európa leggyorsabb reformerére” Newsweek, 2004. november 29. „Szlovákia a vezető reformer” Világbank jelentése, 2004. szeptember 8.(in: Doing Business in 2005: Removing Obstacles to Growth) „Ma Szlovákia 5,4 milliós lakosságával nemsokára a változás modellje lesz azon országok között, melyek 2004 májusában az Európai Unióhoz csatlakoztak” The Wall Street Journal, 2005. január 12. Szlovákia nyitott gazdaságú ország, és ezt a neves hitelminősítő intézetek értékelései is alátámasztják. Közülük az egyik, a Standard and Poor’s szerint, az ország a közép-európai régió vezetője lett. A 20. ábrából kitűnik, hogy 2006-ban kedvező befektetési kockázati szempontból a régió országait Szlovákia maga mögé utasította és egyedül a Fitch – IB CA szerint kell osztoznia Csehországgal az első helyen. A Standard and Poor’s Szlovákia felértékelését a gazdasági reformok folytatódásával és Szlovákia szélesebb nemzetközi politikai és gazdasági integrációjával indokolta. „Ezek a tényezők vonzották a külföldi működőtőke-beruházást, melyek erősítették az ország gazdasági szerkezetét és növekedési kilátásait” – vélték a cég elemzői.43
42 43
HVG, 2005. január 19. alapján HVG, 2006. március 02.
55
A Moody's indoklása szerint a szlovák kormány által keresztülvitt jelentős szerkezeti reformok révén az országban Közép- és Kelet-Európa egyik legerősebb üzleti környezete jött létre, amely komoly mennyiségű működőtőkét vonzott. Szlovákia politikai érettségéről tanúskodik az a tény, hogy az egymást követő koalíciós kormányok parlamenti többséggel és annak hiányában egyaránt képesek voltak a fontos szerkezeti reformok végrehajtására. A hitelminősítő szerint a politikai konszenzus kiterjedt a megfontolt költségvetési és monetáris politikára, amelynek alapján Szlovákia belépett az euró-tagság előtt kötelező ERM-II átváltási mechanizmusba, és jó eséllyel a három szomszédos EU-tagállam, Magyarország, Lengyelország és Csehország előtt csatlakozhat az euróövezethez is. Ország
Standard and Poor’s Moody’s Fitch – IB CA
Szlovákia
A
A2
A
Csehország
A-
A1
A
Magyarország
A-
A1
BBB+
Lengyelország BBB+
A2
BBB+
Románia
BBB-
Ba1
BBB-
Oroszország
BBB-
Baa3
BBB
20. ábra Hitelminősítők értékelései a régió országaira vonatkozóan Forrás: Standard and Poor’s, Moody’s, Fitch – IB CA (2006)
A hazai és külföldi valutákban kifejezett passzívák tekintetében is (ld. 21. ábra) vezető helyen szerepel Szlovákia, amelynek gazdasága a többi hitelminősítő intézet szerint is „elismert piacgazdasággá vált”. A következő táblázat már csak Szlovákiára koncentrál: Standard
and Moody’s Fitch
Poor’s Passzívák külföldi
Ratings
Japan
Credit
Agency
A
A2
A
A-
A
A2
A+
A
valutában Passzívák hazai valutában 21. ábra Szlovákia minősítése a hazai és külföldi passzívák tekintetében Forrás: Standard and Poor’s, Moody’s, Fitch – IB CA (2006)
56
Alig több mint egy évvel a szlovák külső államadósság elsőrendű, „A” sávba emelése után, tovább javította és ezzel a magyar szint fölé emelte Szlovákia szuverén adóskockázati besorolását a Fitch Ratings. Eszerint az ország a figyelemreméltó költségvetési reformok révén „legkésőbb 2009-ben pedig az euró-övezet tagja lesz.”44 Szlovákia, mint szuverén adósság-kibocsátó csak 2004 szeptemberében került át a Fitch listáján a megszorításokkal még éppen befektetőinek tekintett „BBB” sávból az elsőrendű „A” kategória alapfokára. A legnagyobb európai hitelminősítő az újabb osztályzatjavítást pl. azzal indokolta, hogy folyamatosan enyhült a külfinanszírozási kockázat, mivel egyszerre csökkent a folyómérleghiány és nőtt a működőtőke-beáramlás. A közvetlen külföldi tőkebefektetések értéke 2001 és 2005 között egy év kivételével meghaladta a folyó deficitet és ez 2006-ban is folytatódott (bejelentett autóipari beruházások miatt a tőkebeáramlás tovább nőtt.) A Fitch úgy értékelt ugyanis, hogy a 2006-os PSA Peugeot Citroen és a KIA Motors autógyárai növekvő devizabevételeket fognak produkálni a következő évben. A cég továbbá hitelesnek tartotta az ország 2009-es euró-bevezetésének céldátumát, továbbá jelentésében kitért arra is, hogy a szlovák korona bevitele az ERM II.-be költségvetési fegyelmező tényező lesz. A Fitch elemzői úgy tartották, hogy az évtized vége előtt a négy térségi gazdaság közül csak Szlovákiának van esélye az euró-övezeti csatlakozásra. (Ugyanekkor a Fitch nem tartotta kizártnak, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország Bulgáriával egy időben csatlakozik az euró-övezethez.)45 2007-re jelentősen romlottak az új EU-tagállamok euró-övezeti csatlakozási kilátásai, főleg a balti országokéi, amelyek a 2008-ra várt belépés helyett jó eséllyel csak az évtized végén lehetnek a valutaunió tagjai - állítja a Fitch Ratings 2007 márciusában, Londonban kiadott éves eurókonvergencia-jelentésében.46 A Fitch Ratings szerint Szlovákia esetében továbbra is 2009 a legvalószínűbb belépési dátum, bár az új kormány költségvetési céljaival kapcsolatos bizonytalanság és az infláció csökkentésének szükségessége miatt a szlovák adósbesorolás (A) kilátása egyelőre stabil marad.
44
2005. november 25-én Szlovákia belépett az ERM II.-be, mely előrelépést Dzurinda a szlovák korona megerősödésének igazolásaként értékelte és kiemelte, hogy Pozsony három visegrádi partnerét tudta lekörözni, azokat, akiket korábban csak utólérni igyekezett. HVG 2005. november 26. 45 HVG, 2005. október 11. 46 Amely Magyarország csatlakozási dátumát változatlanul 2014-re valószínűsíti.
57
Az amerikai Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő egy 2007. márciusi közleménye szerint is Szlovákia "sínen marad" a 2009-es euró-övezeti csatlakozás felé, de e változtatásnak (korona felértékelődése)47 nem lesz hatása Szlovákia közepes befektetői, stabil kilátású, "A" szintű szuverén adósosztályzatára. 48
V.3. Az ország tőkevonzó képessége Az „Economist Intelligence Unit” 2006 márciusában egy előrejelzési rangsort készített a 2006-tól 2010-ig tartó évekre, amely egyes országok nagyságát is figyelembevéve vizsgálta azok üzleti környezetét és tőkevonzó képességüket. A rangsort az alábbi tényezők befolyásolták: politikai- és intézményi környezet, makroökonómiai stabilitás, piaci potenciál, a magánvállalatok támogatási rendszere, politikai orientáció, nemzetközi kereskedelemben betöltött szerep, valuta-árfolyam, adórendszer, munkaerőpiac és infrastruktúra.49 Szlovákia a 22. sz. ábra szerint 2006-ban a tőkevonzás képességének tekintetében a rangsorban 24. és bár közel egy helyen csoportosulnak, a V4-ek országait ebben a tekintetben is megelőzi. Helyezés Ország 1
Dánia
8
USA
20
Észtország
24
Szlovákia
27
Csehország
31
Szlovénia
33
Magyarország
37
Lengyelország
22. ábra A tőkevonzás képességének rangsora Forrás: Economist Intelligence Unit for 2006-2010.
47
33,165 SKK/EUR-ra erősödött, mely tendencia folytatódni fog, holott a sávközepet 38,455 SKK/EUR árfolyamon állapították meg 2005. novemberében az ERM-II. csatlakozáskor. 48 www.privatbankar.hu. 2007. március 27. 49 Forrás: Economist Intelligence Unit for 2006-2010.
58
V.4. Üzleti környezet V.4.1.„A reform ország” A Világbank 2004-ben Szlovákiát a „legreformabb” országnak jelölte, amelyik e tekintetben a legtöbbet tesz a befektetői környezet javítása érdekében. A 2004 májusától EU-tag Szlovákiát besorolták a világ 20 azon országai közé, amelyik a legkedvezőbb kondíciókat biztosítja a befektetőknek. Úgy tűnik, hogy ez a tény nagyban tükröződik az évről évre jellemző gazdasági növekedésben is, hiszen a támogató üzleti környezet megteremtése előzetes feltétele az egészséges gazdasági fejlődésnek. A szemrevételezhető javulásokat a feltételrendszert illetően alátámasztják a külföldről jövő fokozott bizalom és vele együtt a működőtőke-beáramlás. A befektetők Szlovákiához való általános vonzódását az alábbi okok alapján lehet magyarázni: - Adminisztratív korlátok kiiktatása, amelyek a legnagyobb akadályát képezték új vállalatok alapításának és beindításának - A szlovák munkaerőpiac megnövekedett rugalmassága - Egyszerűsített adórendszer - Közvetlen adók mértékének csökkenése - Munkahelyteremtéssel kapcsolatos ösztönző elemek a külföldi beruházóknak Szlovákia a legtöbb végrehajtott reformja tekintetében Európában is úttörőnek számított, mely intézkedések megerősítették saját pozícióját a közép-európai régióban és tovább növelte a külföldi befektetők számára saját tőkevonzó képességét. A szlovák kormány átfogó és mély strukturális reformjai az elmúlt három-négy évben arra irányultak, hogy a befektetők számára kedvező üzleti környezetet teremtsenek. A fejezet megkívánja és magam is célszerűnek tartom címszavakban újra összeszedni azokat az intézkedéseket, melyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolták a gazdasági stabilitás létrejöttét a Dzurinda-kabinet alatt:
59
- Új adórendszer, mely egyszerű, korrekt, semleges és hatékony. Valószínűleg ez a legsikeresebb az összes reformlépés közül. Nem véletlenül, hiszen a jövedelmeket, függetlenül azok típusától és nagyságától, egyaránt 19 százalékos adó terheli. Nem létezik kettős adózás, és az osztalékadó is „0” százalékos. Szlovákia az EU 25-ök közül a harmadik legalacsonyabb adóterheket nyújtja. - Banki és pénzügyi szektor: 2005 decemberére a bankszektor 97 százaléka külföldi magántulajdonba került. A banki szektor jelenleg is drámai megújuláson megy keresztül. - Új nyugdíjreform: Egyéni nyugdíj megtakarítási számlák megnyitásának lehetősége a nyugdíjbiztosítóknál. - Új
munkatörvény:
A
Világbank
elismerése,
mint
az
EU
legrugalmasabb
munkatörvénykönyve. - Egészségügyi reform: Piaci alapelvek bevezetése az egészségügyi rendszerbe. - Szociális
intézmények
reformja:
Olyan
új
intézkedések
bevezetése,
melyek
megakadályozzák a szociális rendszer visszaéléseit, és nagyobb hangsúlyt helyeznek a szociális juttatásokra. Ez utóbbi leglényegesebb vonása, hogy a munkáltató köteles a betegállományban lévő munkavállaló számára az első 10 napra táppénzt fizetni. - Új vállalatok bejegyzése: A vonatkozó törvény szerint maximum öt napra csökkentették le azt az időintervallumot, mely alatt egy új cég bejegyzésre kerülhet. Ugyanez vonatkozik a kereskedelmi engedélyekre is, melyek kiadásának hét napon belül meg kell történnie. - Befektetés-ösztönző
program:
Gyorsabb
és
átláthatóbb
tárgyalások,
a
vállalat
megállapíthatja az állami támogatás lehetséges nagyságát.
V.4.2. Cégalapítás Szlovákiában – Magyarország helyett? Az alábbiakban fontosnak tartom kitérni arra, hogy vajon megéri-e céget alapítani - akár a magyar vállalkozások számára is Szlovákiában -, illetve áttekinteni a cégalapítás kedvező aspektusait (adózási szempontok, igénybe vehető kedvezmények és a szükséges dokumentumok), amelyek az elmúlt években a befektetések felfutásához vezettek. Szlovákiában nem a társasági adókedvezmények miatt érdemes céget alapítani, mivel ebből nincs sok, az adók viszont alapvetően alacsonyabbak, mint Magyarországon és az adózási, illetve a számviteli környezet is kedvezőbb. Nem létezik osztalékadó, iparűzési adó, gépkocsi regisztrációs adó. Ráadásul az itt bejelentett autót minden további nélkül használhatják az
60
egész EU területén. Magyar magánszemély tisztségviselő szlovák társaságtól kapott tiszteletdíja 19 százalékkal csak Szlovákiában adózik. A reprezentációs kiadásokra sincsenek akkora járulékterhek, mint Magyarországon. Leginkább közepes és nagyvállalatoknak éri meg külföldre költözni, arra azonban figyelniük kell, hogy 3 hónapnál ne dolgozzanak többet Magyarországon, mert akkor telephelyet kell létesíteniük, és így adókötelezettségük lesz Magyarországon is. Azok a cégek járnak jól, akik idehaza gyártják le egy termékeik részeit, ám külföldön szereltetik össze, mert így adókötelezettségük is a másik országban lesz. Jóllehet a szlovák jogalkotás 2004-ben jelentős adózási és számviteli könnyítéseket léptetett életbe, ezzel párhuzamosan azonban a kedvezmények körét és mértékét fokozatosan megrövidítette. Ennek köszönhetően 2006-ban megszűnt az a lehetőség, hogy a tartósan munka nélkül lévők foglalkoztatása után kedvezményeket vegyen igénybe valaki. Lehet viszont gyakornokokat igényelni és foglalkoztatni, melyre külön kérvényt kell benyújtania a cégnek a helyileg illetékes munkaügyi hivatalhoz. A gyakornokoknak nem kell bért fizetni, mivel ők állami költségvetésből kapnak egy bizonyos havi juttatást. Ráadásul a foglalkoztató cég is támogatásban részesül amiatt, hogy szakmai gyakorlatot biztosít. Az állami támogatás 2-3 ezer korona havonta, egyszerre több gyakornok foglalkoztatása is lehetséges, de a támogatást személyenként maximum fél évig lehet igénybe venni. Szlovákiában célszerű korlátolt felelősségű társaság (s.r.o.) alapítását elhatározni, melynek minimális alaptőkéje 200 ezer korona, vagyis durván 1,4 millió forint. Ha két tulajdonos alapítja, akkor némi illetéket meg lehet spórolni. Egy tulajdonosra eső minimális nagysága 30 ezer korona, tehát a minimális alaptőke 15 %-a. A cég alapításához szükséges a magányszemély tulajdonosok erkölcsi bizonyítványa, útlevél vagy személyi igazolvány másolata. Pusztán a cégbejegyzéshez kb. hét nap szükséges, de a teljes procedúrára legalább egy-másfél hónapot kell rászánni. Az alapításhoz szükséges papírok költsége 40 ezer korona, mely áll az iparengedély kiadásához szükséges illetékből, cégbírósági illetékbélyegből, ügyvédi költségből, a dokumentumok fordításának költségéből és közjegyzői díjakból (aláírási címpéldány miatt.) Fontos megemlíteni, hogy nem feltétlenül szükséges az alaptőkét bankszámlára befizetni, a tulajdonosok kijelölhetnek maguk között úgynevezett betétkezelőt, aki igazolja, hogy a tulajdonosoktól a törzsbetétek összegét átvette. A betétkezelő jogi felelőssége, hogy a betéteket ténylegesen megkapta-e vagy sem. Egy s.r.o. esetében kb. havi 3000 korona a 61
könyvelési költség, amelyhez hozzájön a 2500-3000 korona bérleti díj, vagyis 5500 korona (40 000 forint) a társaság havi működési költsége.
V.5. A MINERVA-program Szlovákia sikeresen hajtotta végre a strukturális reformokat. A (mindenkori) kormány fő feladata pedig ma is az, hogy megtartsa és hasznosítsa azok pozitív eredményeit, szem előtt tartva esetleges jövőbeni korrekciójukat. A szlovák parlament a második Dzurinda-kabinet alatt jóváhagyta a „Szlovákia versenyképességi stratégiája 2010-ig” c. programját, mely a MINERVA nevet kapta. A MINERVA egy 21 lépésből álló cselekvési tervet tartalmaz, amely a gazdasági fejlődéshez szükséges legfontosabb előfeltételeket fogalmazza meg. Fő cél, hogy Szlovákia lehető leghamarabb elérje a fejlett nyugat-európai országok életszínvonalát. Szlovákia otthon és külföldön is egyet kell majd jelentsen azzal az országgal, amelyet kivételesen képzett, kreatív emberek laknak, virágzó tudományos és technológiai szektorral rendelkezik, innovatív termékeket gyárt és magas minőségű szolgáltatásokat nyújt. Cél, hogy Szlovákia azoknak a hazája legyen, akik képesek olyan csúcstechnológia termékek előállítására, melyek a legfejlettebb országokéval is felveszik a versenyt (Japán, USA, Németország.) A MINERVA az alábbi négy fontos területre koncentrál:50 1.) Nevelés és foglalkoztatottság -
Modern oktatáspolitika
-
Az oktatási programok fokozott rugalmassága
-
Magas foglalkoztatottság elérése
-
A demográfiai változások kezelése
2.) Információs társadalom
50
-
Műveltség
-
Modern on-line közszolgáltatás
SARIO, 2006.
62
-
Széleskörű internet-hozzáférés
3.) Tudomány, kutatásfejlesztés, innováció -
Tudósok támogatása és továbbképzése
-
A nemzetközi standard-del összemérhető kutatások és azok összekötése az üzleti szektorral
-
Üzleti tevékenység állami támogatása, főleg a kutatásokban és az innovációban
4.) Üzleti környezet -
Jogi érvényesítés
-
Kiváló minőségű infrastruktúra és szolgáltatások az egyes iparágakban
-
Partner-jellegű közintézmények
-
Vállalkozások számára a tőkepiachoz jutás 51
V.6. Munkatörvénykönyv Szlovákiában 2003. július 1-jétől új munkaerőtörvény van érvényben, amely a 2001/311. törvény módosítása. Ez minden részletre kiterjedően szabályozza a munkáltató és munkavállaló viszonyát, azon belül is különösen az elbocsátások, munkaidő, éves szabadság, fizetési kondíciók, munkakörülmények, várandós nők és fiatal munkavállalók védelme, a munkabiztonság és az egészségügyi szabadság területén.
V.6. 1. Munkaviszony létesítése A munkatörvénykönyv szerint az alábbi munkáltatói szerződések léteznek Szlovákiában: - Munkaviszony létesítése meghatározott időtartamra, de legfeljebb három egymást követő évre; - Munkaviszony létesítése határozatlan időre; - Munkaviszony létesítése csökkentett óraszámban végzendő munkára,
51
www.iminerva.sk, a Sario alapján
63
Amennyiben a szerződés meghatározott időre szól, az a legtöbb esetben nem haladja meg a három évet, egyéb esetben a szerződést határozatlan idejűnek kell tekinteni, és csak felmondással lehet annak véget vetni.
V.6.2. A munkaviszony megszüntetése, elbocsátás, végkielégítés Az érvényben lévő szlovák munkatörvény meghatározza, hogy két hónap, írásban adott felmondási időt kell biztosítani, történjék a felmondás akár a munkáltató, akár a munkavállaló részéről. Amennyiben a munkavállaló több mint ötéves munkaviszonnyal rendelkezik úgy a felmondási időnek három hónapnak kell lennie. A munkavállaló nem köteles megindokolni a felmondás okait, a munkáltatónak viszont a munkatörvénykönyvben meghatározott feltételekkel összhangban szabad csak megszüntetnie a szerződést, melyek a következők: -
A vállalat (vagy annak egy része) megszűnik, vagy a részleget áthelyezik
-
A vállalat befejezi működését, vagy annak egy részét beolvasztják egy másik vállalatba, amely nem képes munkát adni
-
A munkavállaló egészségügyi okok miatt hosszútávon nem képes ellátni munkáját
-
A munkavállaló nem felel meg a feltételeknek (pl. nem megfelelő teljesítmény nyújtása)
-
Egyéb indokok, pl. a vállalat átstrukturálása, újjászervezése
Amennyiben szervezeti átalakítások, vagy létszámleépítés miatt szűnik meg a munkaviszony, a munkavállaló legalább két hónap védelmet élvez, vagy hármat, ha több mint ötéves munkaviszonnyal rendelkezik. A vállalat azonban azonnal a szerződés felbontása mellett dönthet, ha - a munkavállalót szándékos bűncselekmény miatt elítélték vagy - súlyosan megszegte a munkafegyelmet. A szlovák munkatörvénykönyv legalább kéthavi átlagbérnek megfelelő végkielégítést biztosít (illetve háromhavinak megfelelőt, ha több mint ötéves munkaviszonnyal rendelkezett), amennyiben a felmondási idő megkezdése előtt a munkavállaló beleegyezett a munkaviszony megszűnésébe.
64
Szlovákiában a próbaidő általában nem több, mint három hónap, a nyugdíjkorhatárt, pedig mind a nők, mind a férfiak esetében nemrég emelték 62 évre.
V.7. Bérek A Deloitte and Touche cég által végzett kutatás megállapította, hogy a munkaerőköltség Szlovákiában a harmadik legalacsonyabb az EU 25 országai között, ami 8 235 eurót jelent (foglalkoztatott/év). Az érték kiszámításakor számításba vették a társadalombiztosítási költségeket és az átlagbéreket is. Szlovákiában 25-33 százalékkal alacsonyabbak az átlagjövedelmek, mint Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon, és hatszor alacsonyabbak az EU átlagnál. Ha 1999 és 2006 között vizsgáljuk az átlagbéreket (23. sz. ábra), akkor jelentős növekedést tapasztalhatunk. A mindenkori átlagjövedelmeket ugyanakkor jelentősen befolyásolta az infláció alakulása, vagyis a bérek gyakorlatilag mindig követték az inflációs trendet. Azzal, hogy a várakozások szerint az infláció stabil marad, a reálbér-növekedésre gyakorolt hatás is csökkent.
23. ábra A szlovák havi átlagfizetések alakulása 1999 és 2007 között (SKK/hó, illetve EUR/hó) és annak évi növekedési üteme. A korona/euró árfolyam 38 SKK/EUR. Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal, 2005 év vége és a Szlovák Pénzügyminisztérium előrejelzése.
65
A táblázatról azt is leolvashatjuk, hogy az előző évihez képest, hány százalékkal emelkedett az átlagbér szlovák koronában. Figyelemreméltó növekedést figyelhetünk meg 2003-ról 2004re. Az átlagbérek Szlovákiában jóval alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában, de alig alacsonyabbak, mint a V4-ek többi országában. 2005-ben pl. 16816 SKK (443 EUR) volt az átlagfizetés Szlovákiában, a minimál-jövedelem pedig 6800 SKK (162 EUR). A jövedelmek azonban, ha nem is erőteljesen, de megoszlanak az egyes régiók között, ezért a vállalatoknak bérezés szempontjából figyelembe kell venniük az egyes ipari szektorok jellemzőit. A Szlovákiában megtelepedett nagybefektetőkre általában igaz, hogy az átlagjövedelemnél nagyobb jövedelmeket biztosítanak, és ez különösen a pozsonyi régiónál szembetűnő, ugyanis csak az itteni átlagjövedelmek magasabbak a szlovákiai átlagnál. A 24. sz. táblázat alapján nézzük meg az euróban kifejezett átlagjövedelmeket regionális összehasonlításban:52
24. ábra Szlovák átlagfizetések régiónként és Szlovákiában együttesen (piros vonal). Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatása alapján (2005), mely csak a legalább 20 főt foglalkoztató vállalatok adatait vizsgálta.
52
Szlovák Statisztikai Hivatal 2005 1.-3. negyedéves adatai alapján. Csak azoknak a vállalatoknak az adatai szerepelnk, amelyek legalább 20 munkavállalót foglalkoztatnak.
66
V.7.1. Átlagos munkaerőköltségek Szlovákiában jelenleg is viszonylag alacsonyak a munkáltatók költségei és e tekintetben alapvető változás nem fog bekövetkezni. A 25. ábra szemlélteti az átlagos munkaerőköltségek várható növekedését, mégpedig a 2004 és 2009 közötti években. Az értékeket a havi átlagos munkaerőköltségek alapján számították ki, havi 160 munkaórát feltételezve (EUR/óra): 53
Németország EU Horvátország Magyarország
2009
Csehország
2004
Lengyelország Szlovákia Románia 0
5
10
15
20
25
30
35
25. ábra Átlagos munkaerőköltségek várható növekedése 2009-ig. Forrás: EIU, CE Research, LLP, Roland Berger Analysis, 2005.
Jól látható, hogy Szlovákia e tekintetben még pár évig biztosan a legalacsonyabb munkaerőköltségeket tudja produkálni az EU-n belül és komoly versenytársa lesz a visegrádi partnereinek is.
V.7. 2. Munkatermelékenység és mobilitás Az Eurostat adatai szerint, Szlovákiában nagyon erőteljes volt a termelékenységi növekedés, olyannyira, hogy nemcsak az EU 15-öket múlta felül, de szomszédos országokat is. Az adatok az 1995. évet, mint bázisévet veszi alapul, a grafikon értékei pedig az egy óra alatt megtermelt GDP alapján mutatnak változást. Szlovákia alig előzi meg Magyarországot, a korábbi EU 15ök átlagát viszont csaknem 50 %-al: 53
EIU, CE Research, LLP, Roland Berger Analysis, 2005.
67
180 160 140 120
Szlovákia
100
Magyarország
80
Csehország
60
EU 15
40 20 0 1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
26. ábra Munkatermelékenység növekedése. Forrás: Eurostat, 2005.
A visegrádi országok mindegyike azzal a nem titkolt céllal csatlakozott az EU-hoz, hogy polgárai élhetnek a munkaerő szabad áramlásának lehetőségével és Nyugat-Európában is munkát vállalhatnak. Az EU 15-ök egy része egyelőre korlátozásokat alkalmaz, de szinte mindenütt belső okok is hátráltatják a remélt mobilitás megvalósulását. Szlovákia polgárai közül a hivatalos becslések szerint 170-200 ezren dolgoznak a határon túl, többségük Csehországban, Magyarországon, Írországban és Nagy-Britanniában. Németország és Olaszország népszerűn célország a szezonális munkavállalók körében. Szlovákiában az EUcsatlakozás után nőtt meg az ingázók száma, mintegy 6 ezren utaznak naponta Magyarországra dolgozni, Csehországban összesen 70 ezer szlovák dolgozik, s közel egynegyede ingázik. Az osztrák munkalehetőségek egyelőre korlátozottak.
A 2006-ban leköszönő Dzurinda-kormány támogatta a munkaerő-mobilitást, amelyet fontos eszköznek tekintett a régiók közötti különbségek csökkentéséhez. Igyekezett növelni a munkaerő belső és külső mobilitását, utóbbit főleg a határhoz közeli területeken tartotta fontosnak. A szlovákok abban bíznak, hogy a Fico-kormány nem változtatja meg ezt a politikát, de várhatóan erősödni fog a vita a negatív hatásokról, a fiatal munkaerő elcsábításáról és az „agyelszívásról”. A hivatalos szlovák kommunikáció általában a munkaerő-vándorlás kedvező hatásait ismerteti, így a szlovákok pozitívan viszonyulnak a kérdéshez. Sok esetben a magas munkanélküliséggel és alacsony fizetésekkel jellemezhető
68
helyi munkaerőpiacon nincs más választás, mint külföldön munkát vállalni. Az érintettek közül többen készek végzettségüknél alacsonyabb felkészültséget igénylő állást vállalni.
V.8. Oktatásügy A mintegy 2,1 millió fős szlovák munkaerő nagy része erős mérnöki és technikai tradíciókkal rendelkezik. A külföldi vállalatok igen gyakran pozitívan nyilatkoztak a fiatal munkaerő motivációiról és képességeiről, akik mind nyelvileg (idegen nyelvismeret), mind számítástechnikailag képzettek. A Világbank egyik vonatkozó jelentése szerint, a szlovák diákok matematikában megelőzik közép- és kelet-európai országok tanulóit, tudományos tantárgyakban, pedig harmadik helyen állnak. A szlovák oktatási rendszer egy kiváló ugródeszka a magasan képzett munkaerő számára, mielőtt a munkapiacra lépnének. A 27. ábra a 15 év feletti, aktív lakosság megoszlását mutatja, a legmagasabb megszerzett végzettségeik alapján. Az egyetemet végzettek aránya folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ezt a pozitív tendenciát megerősíteni látszik, hogy Szlovákiában a lakosság 95 százalékának van legalább középfokú végzettsége:
Egyetem Általános iskola Szakközépiskola Gimnázium
27. ábra Az egyes képzésben résztvevők megoszlása. Forrás: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala (Munkaerő-kutatás, 2005.)
69
V.8.1. Egyetemi képzés 2005/06-os tanévben több mint 177 000 hallgató iratkozott be szlovák egyetemekre, és ez már egy évtizede emelkedő trend része. A megnövekedett jelentkezők száma két okkal magyarázható: egyrészt a 70-es években kitört „baby-boom”-mal, másfelől a középiskolában végzettek egyre nagyobb százaléka iratkozik be felsőoktatási intézményekbe. Ma az érettségizettek több, mint fele folytatja tanulmányait valamelyik egyetemen, és ezzel az értékkel Szlovákia a világ vezető országai közé tartozik. Felsőoktatásban tanulók száma és a posztgraduális képzésben résztvevők:
200000 150000
hallgatók
100000
posztgraduális képzésben résztvevők
50000 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
28. ábra Felsőoktatásban tanulók száma és a posztgraduális képzésben résztvevők Forrás: Nevelésügyi prognózis, 2006. Sario adatai alapján.
Fontos megemlíteni, hogy a középiskolák nagyobb szabadságot kaptak saját nevelésügyi programjuk és egyéni tanrendjük kialakításában, hogy hozzásegítsék a diákokat az erősödő munkapiaci feltételeknek való lehető legteljesebb megfelelésnek. A 29. sz. ábra egy 2004-es statisztika alapján készült térképet mutat, az alapján, hogy az egyes felsőoktatási szakok mekkora súllyal szerepelnek a különböző régiókban. Általánosságban megállapítható, hogy a gazdasági, mint ahogy a számítástechnológia képzés, még a fejlettebb nyugati területeken is viszonylag kis súllyal szerepelnek, a középső és keleti régiókban (pl. Presov, Ruzomberok) pedig egyáltalán nem is léteznek. Ezért a létesítendő ipari parkokon belül (ld. VI.4.) olyan törekvések kaptak szárnyra, mely az adott beruházók igényeinek megfelelő képzést biztosítanak.
70
29. ábra A technikai, IT- és gazdasági, valamint egyéb képzések területi megoszlása. Forrás: UIPS, 2004.
V.8.2. Nyelvtudás Szlovákia exportorientált gazdaság, amely magas szintű nyelvtudással rendelkező munkaerőt képes prezentálni. Az angol a „természetes” második anyanyelv, az Ausztriához és Németországhoz való közelség, pedig a németet tette a második beszélt idegen nyelvvé. 2005-ben a szlovák népesség 72 százaléka beszélt legalább egy idegen nyelvet, mely érték alapján az ország Közép-Európában első helyen áll. A következő táblázat azt szemlélteti, hogy melyik idegen nyelvet hányan tanulják a szlovák középiskolákban. Nyelv
Tanulók száma
Százalékos adat
Angol
223 556
70,31
Német
195 721
61,56
Francia
19 697
6,20
Orosz
11 930
3,75
Spanyol 3 941
1,24
Egyéb
0,38
1 231
30. ábra Az egyes nyelvet tanulók száma Forrás: Nevelésügyi prognózis, 2006. (Megj.: a középiskolák alatt értendőek a gimnáziumok, szakközépiskolák, „speciális” középiskolák)
71
VI. A befektetéseket támogató tényezők 1993-as függetlensége óta Szlovákiának több száz, számos országból érkező sikeres befektetői projektben volt része, melyek jelentős hatással voltak a gazdaság növekedésére. Legtöbbjük az ipari szektorban valósult meg. 2005. december 31-ig bezárólag nem kevesebb, mint 13 053 millió USD külföldi működőtőke érkezett az országba. A Szlovák Nemzeti Bank jelentése 2005-ös értékelésében kimutatta, hogy több mint 1400, legalább 35 000 USD-t befektető vállalat telepedett le az országban. Az alábbi táblázat azokat a (foglalkoztatottság szerint) legjelentősebb külföldi befektetőket tünteti fel, melyek zöldmezős, vagy barnamezős beruházásokat eszközöltek, és nem foglalja magában a vállalatfelvásárlásokat és a fúziókat. Befektető
Származási ország Foglalkoztatottak száma
Accenture Technology Solutions
USA
450
Alcatel
Franciaország
300
AT&T Shared Services Centre
USA
500
DELL EMEA
USA
2000
Emerson
USA
2900
Getrag Ford
Németország/USA
750
HP European IT Operation Centre
USA
1200
Hyundai Mobis
Dél-Korea
940
IBM
USA
1300
Johnson Controls
USA
550
KIA Motors
Dél-Korea
2400
Matsushita
Japán
2100
MOLEX
USA
1100
PSA Peugeot Citroen
Franciaország
5200
Samsung
Dél-Korea
3000
Siemens
Németország
1200
SONY
Japán
1500
31. ábra A legjelentősebb külföldi befektetők 2005 végéig (35 000 USD felett) Forrás: SARIO, 2006.
72
VI.1. A SARIO befektetés-ösztönző ügynökség VI.1.1. A SARIO feladata és céljai A SARIO a kormány által finanszírozott szervezet, amely a Szlovák Gazdasági Minisztérium közvetlen irányítása alatt áll. Elsődleges célja pedig, hogy „a foglalkoztatottság növelésével és a
regionális
egyenlőtlenségek
csökkentésével
javítsa
a
szlovák
állampolgárok
életszínvonalát”.54 Célját többféleképpen érheti el: -
A SARIO megfelelő és stabil üzleti környezet megteremtésével hazai és külföldi csoportokat céloz meg, hogy tudatosítsa bennük a „Szlovákia” nevet és érdekeltté tegye őket a közvetlen befektetetésekben, valamint a kétoldalú kereskedelemben.
-
Nemzetközi marketingtevékenységét, valamint az épülő ipari parkok építésének támogatói tevékenységét felhasználva a közvetlen külföldi működőtőke-befektetések maximalizálására törekszik.
-
Kereskedelmi képviselői hálózatán és más forrásokon keresztül intenzíven támogatja a kereskedelmi tevékenységet.
-
A SARIO magas szintű nemzetközi (és hazai) elismerést kapott, tisztviselői rendszeres meghívást kapnak azokra a szakmai fórumokra, ahol a legfőbb téma a külföldi közvetlen befektetések és a külkereskedelem.
-
A SARIO-nak 6 regionális irodája van Szlovákiában (Nyitra, Trencin, Zsolna, Banska Bystrica, Presov és Kassa), melyet kiegészít a világszerte 46, a szlovák Gazdasági Minisztérium irányítása alatt álló kereskedelmi képviselet.
A Szlovák Kereskedelmi és Befektetési Ügynökség nemcsak szlovák, hanem a világ számos más országának vállalatai számára nyújt széleskörű szolgáltatásokat, olyanoknak, melyek Szlovákiában kívánnak befektetni. Szakértőik a befektetési folyamat bármely részében segítséget nyújtanak. A SARIO általános szolgáltatásai:
54
-
Szlovákiában létesítendő vállalat beindításával kapcsolatos kérdések
-
Szektor-specifikus információszolgáltatás
-
A munkaerőpiacot, adórendszert, makroökonómiát érintő elemzések
-
Ajánlások a legmegfelelőbb ingatlanokra
SARIO, 2006.
73
-
A hatóságokkal való kontaktus megkönnyítése
-
Egyéb ingyenes szolgáltatás
A SARIO stratégiai céljai pedig a következők: - A versenyző európai üzleti környezetben javítsa Szlovákia pozícióit, kiépítse az országimázst, márkanévvé tegye „Szlovákiát”. Kereskedelmi képviselői hálózatán keresztül befektetőket keressen a világ kulcsterületein. - Kiépítse a külföldi befektetőknek szóló támogatások hatékony kereteit, növelje a beruházók százalékos arányát, akik magas hozzáadott értékű termékeket gyártanak. - Támogassa a szlovák vállalatok export-tevékenységét és ezzel pozitív hatást gyakoroljon Szlovákia külkereskedelmi egyenlegére. - Hatékonyan használja fel az EU strukturális alapjait, mely támogatást nyújthat az infrastruktúra kiépítéséhez és rekonstrukciójához. Fejlessze a külföldi együttműködést és növelje a Szlovák Köztársaság imázsát.
VI.1.2. A SARIO struktúrája 2006 februárjában újjászervezték a SARIO belső struktúráját, az osztályok számát csökkentették és racionalizálták. Azóta a SARIO-nak három fő különálló részlege van, mindegyik más-más tevékenységi körre szakosodott (közvetlen külföldi befektetések, külkereskedelem, EU strukturális alapok.) 1. Közvetlen külföldi befektetések részlege, mely átfogó, befektetésekkel kapcsolatos szolgáltatásokat és naprakész információkat nyújt a beruházók számára az üzleti környezettel kapcsolatban. Fő tevékenysége: -
Tanácsadói szolgáltatás és konzultáció a potenciális beruházókkal a szlovák törvényi keretekről, adózásról, üzleti feltételekről és a cégalapítás jogi követelményeiről.
-
Tolmácsolás, a legalkalmasabb ingatlanok és helyszínek kijelölése, utólagos szolgáltatások a megtelepedett beruházóknak, találkozók megszervezése a helyi önkormányzatok és az állami hatóságok képviselőivel.
74
-
Marketingtanulmányok
elkészítése
a
legalkalmasabb
szlovák
alvállalkozók
kiválasztása érdekében, a befektető igényeinek leginkább megfelelő régió demográfiai elemzése. -
Tárgyalásra előkészíti a befektető és a Szlovák Köztársaság (akit valójában a Gazdasági Minisztérium képvisel) között megkötendő szerződést, és összefoglaló tanulmányt készít a projekt pénzügyi, gazdasági és környezeti aspektusairól, és annak a foglalkoztatásra kifejtett hatásáról.
2. Külkereskedelmi részleg, melynek feladata az exporttevékenység támogatása és külkereskedelem fejlesztése. Delegációkat utaztat és fogad számos országból. Oktatási programot nyújt kezdő exportőrök számára, valamint szaktanácsadást ad otthon és külföldön egyaránt. Fő tevékenysége: -
Szakkiállításokon való részvétel, mely lehetővé teszi a szlovák vállalatok részére, hogy kihasználják a kereskedelmi és befektetői kapcsolatok erősödéséből származó előnyöket.
-
Főleg jeles nemzetközi kiállításokat látogatnak, mint pl. Hannover Messe (Németország), SUBKOM (Birmingham), Midest (Párizs), továbbá olyanokat, melyek a kis- és középvállalkozások számára is fontosak.
-
Hivatalos külföldi utazások speciális célokkal és programokkal, melyek sokszor a leghatékonyabb eszközei a kereskedelmi kapcsolatok felvételének és annak, hogy a szlovák termékeket bevezessék a külpiacokra. A küldöttségek rendszerint a szlovák vállalkozások
kezdeményezésére
jönnek
létre
és
a
szlovák
kormány
gazdaságpolitikájának szellemében járnak el. -
SARIO Információs Center üzemeltetése, mely alapvető előfeltétele a hazai és külföldi intézetek közötti hatékony kommunikációnak.
-
Nemzetközi együttműködés előmozdítása, vagyis a szlovák kis- és középvállalatok világhálón keresztüli népszerűsítése a külföldi alvállalkozók számára, személyes találkozók megszervezése és a szoros munkakapcsolat elősegítése.
75
3. EU strukturális alapok részlege, mely a szlovák kormány és az Európai Bizottság közös finanszírozású projektjeire jött létre. A közös beruházások célja a szlovák ipar és régiók fejlesztése elsősorban az ipari parkok megépítésével, valamint Szlovákia és az EU tagországai közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése és bővítése a vállalkozói közösség aktív részvételével (kiállítások, szakvásárok). A részleg a 2007-2013 közötti periódusra már előre megtervezett tevékenységi körrel rendelkezik, és folyamatos szolgáltatói tevékenységet végez támogatva a jelenlegi és várható projekteket. A szekció fontos feladata továbbá, hogy segíti beépíteni a köztudatba az EU strukturális alapokhoz való hozzáférés lehetőségét, méghozzá azzal, hogy - többek között bejelenti a projektek beterjesztésének határidejét és közzéteszi a nem-visszafizetendő pénzügyi hozzájárulások mértékét.
VI.1.3. Az elmúlt évek sikerei 2006-ban a SARIO ügyvezető igazgatója, Milan Juraska egy sajtókonferencián értékelte a 2005-ös évet és arról tájékoztatott, hogy a SARIO-nak köszönhetően a külföldi befektetések összege a jövőt illetően folyamatosan bővülőben lesz. 2005-ben a SARIO 48 teljes projektet realizált, összértékük 693 millió EUR volt, és 7 200 új munkahelyet teremtett, amely 9400-ig bővíthető (jóllehet ez az összeg hat év óta a legalacsonyabb szintet jelenti). Ezenfelül az ügynökség aktívan segítette a KIA nyolc alvállalkozóját abban, hogy befektetési terveit megvalósítsa, ez 1200 új munkahelyet teremtett és 4,4 milliárd koronával járult hozzá a gazdaság teljesítményéhez.55 A projektek többsége majdnem egyenletesen oszlott meg az ágazatok között, bár a gyáripar (10) és műanyagipar (10), valamint az elektrotechnikai ipar (8) vitte a prímet. A fémiparban 6, az
élelmiszeriparban,
bútor-
és
papíriparban
szintén
6,
az
autóiparban
4,
az
információtechnológiában és a textiliparban egyaránt 2-2 beruházást eszközöltek. A legtöbb befektetői tőke sorrendben Németországból, Franciaországból, Dél-Koreából, Olaszországból, Ausztriából és Spanyolországból érkezett 2005-ben.
55
SARIO, 2006.
76
2005. december 31-ig összesen 140 projektet realizált a SARIO, melyek legtöbbje az autóiparban, gyáriparban, vegyiparban és az elektrotechnikai iparban valósult meg. A legnagyobb beruházok mindent egybevéve Németország, USA, Nagy Britannia és Olaszország voltak. 2006 tavaszán a SARIO bejelentette, hogy hét, 43,4 millió eurós összértékű külföldi működőtőke beruházási projektet hagytak jóvá az első negyedévben. A befektetések révén 1695 új munkahely jön létre, ezek száma a tervezett bővítések után 2065re emelkedik. (A rekordot 2002-ben állították fel 4,1 milliárd dollárral.)56 2005-ben a befektetések számában és általuk képviselt értékük tekintetében enyhe visszaesés következett be nemcsak a 2004-es évhez, de az előzetes várakozásokhoz képest is. A 2005-ös fejlődést negatívan befolyásolták a befektetési ösztönzők nyújtásához szükséges egyértelmű szabályok hiánya, Gazdasági Minisztériumban történt személycserék, melyet a SARIO-ban történt változások követtek. További okként lehet megemlíteni a munkaerő kvalitásnak a munkaerőpiacon való beszűkülését és az ipari ingatlanok nem megfelelő felkészültségét a befektetők fogadására. A privát szektor területén összesen 23 sikeres szerződést kötöttek, melyek nagyobbik része elősegítette a szlovák vállalatok nemzetközi együttműködését és megjelenésüket a külföldi piacokon, a kisebb részük pedig az infrastrukturális beruházásokban nyújtott támogatást. A külföldi kereskedelmi részleg tevékenysége az exporttámogatás és az információszolgáltatás területén
különösen
kiemelkedő
volt
2005-ben,
melyet
kiegészített
a
szlovák
nagykövetségeken működő kereskedelmi kirendeltségek sikeres munkája: külföldi vállalatok több ezer igényét elégítették ki. 2005 év végén megjelent hírek szerint „2007-re Szlovákia a világ vezető autógyártójává válhat”
57
és ezzel az akkor élenjáró Belgiumot meg fogja előzni. A 2007-es teljes kapacitás
elérésekor a KIA és PSA Peugeot 900 ezer járművet lesz képes legyártani évente. A két beruházó Szlovákiába csábításában kétségtelenül nagy szerepet játszott a SARIO, amely a kezdetektől az utolsó lépésig szorosan együttműködik a szükséges üzemi infrastruktúra kialakításában. A SARIO több alvállalkozót is biztosított a két vállalat számára, mely a régió kis- és közepes vállalatainak nemcsak támogatást jelentett, hanem kedvezően hatott a foglalkoztatottság irányába is. Pozsony és Zsolna között több mint 60 alvállalkozót kapcsoltak 56 57
HVG, 2006. április 07. TASSR szlovák hírügynökség 2005. 11. 10. A SARIO közlése alapján
77
be a két beruházóhoz. Az egyik legnagyobb zöldmezős szlovákiai beruházást a Volkswagen Slovakia hajtotta végre, mely az utólagos szolgáltatásainak köszönhetően a VW világszerte működő 42 vállalata közül a legjövedelmezőbb. A SARIO lobbi-tevékenysége külföldön elismerésre talált, nem véletlenül sikerült az autóipari óriásokat az országba csábítani. A titok elsősorban a külföldnek nyújtott prezentációban rejlik, melyben Szlovákia kulcstényezőit hangsúlyozzák ezek: jó geopolitikai helyzet, olcsó, de kvalifikált munkaerő, rugalmas munkatörvénykönyv, EU tagországokétól alacsonyabb adóteher, nincs osztalékadó és javul üzleti infrastruktúra. Ezek azok az előnyök, melyekkel „el lehet adni Szlovákiát” külföldön, és a SARIO fel is használja ezeket a lehetőségeinek maximalizálására. Szlovákia versenyképességét az alacsony gyártási költségek határozzák meg, melynek legnagyobb részét a bérek teszik ki. Átlagosan 30 %-al alacsonyabbak a V4-ek maradék három országához képest. Az autóiparba történő jelentős működőtőke-beáramlás magában hordozza az egy ágazattól való függőség veszélyét, még akkor is, ha a helyi kereslet az autóipari termékek iránt (egyelőre) növekedőben van, ezért a SARIO-nak más ágazatokban rejlő projektlehetőségekre is erősen koncentrálnia kell. Az állami segítségnyújtás világosabb és átláthatóbb szabályai új lehetőséget állítanak az ügynökség elé. A következő alfejezetekben nézzünk meg néhány ígéretes beruházást, amelyeket 2006-ban a SARIO szerzett. VI.1.3.1. LENOVO
2006. áprilisában a világ egyik vezető computer-gyártója a Lenovo jelezte, hogy Pozsonyban új vevőszolgálati központot hoz létre. A beruházás több mint 300 új, magasan képzett munkaerőt igényelt. Az akkor 70 főt foglalkoztató Lenovo azt ígérte, hogy 2006 év végére 400 főnél több alkalmazottra lesz szüksége a tervezett szolgáltatások zökkenőmentes végrehajtásához. A Lenovo-csoport egyik vezetője akkor úgy nyilatkozott, hogy Szlovákia versenyképes munkaerőköltségei, a munkaerő kvalitása és a Lenovo potenciális növekedése, illetve ezek kombinációja a Lenovo erőforrásainak bővüléséhez fognak vezetni Szlovákiában. A Lenovo diplomás, nyelveket beszélő és számítógéphez értő munkaerőt keresett, mely igényét a szlovák munkaerőpiac könnyen tudta teljesíteni. Cserében a cég vállalta a munkaerő betanítását, biztosította részükre a magasszintű, korszerű tudás elsajátítását, ezzel is hozzájárulva a gazdaság növekedéséhez.
78
VI.1.3.2. SIMONSTEIN & HENRIKS FINANCE
2006 júniusában az amerikai pénzügyi csoport, a Simonstein & Henriks Finance Corporation jelezte szándékát, hogy 438 millió euró értékben beruházást eszközölne a Brusnik ipari parkban, Spissky Hrhov mellett. A vállalat 1 millió négyzetméternyi területen kívánt létrehozni egy 230 000 négyzetméteren elhelyezkedő új gyáripari komplexumot. A beruházás elsősorban az autó- és a többi iparágat szolgálja ki és jelentős hatással lesz a helyi gazdaságra, mert több mint 1000 új munkahelyet teremt, mellyel valamelyest enyhít a 15 % feletti munkanélküliséget jegyző keleti régió helyzetén, és mégha kismértékben is, de oldja a régiók közötti egyenlőtlenséget. Gérard Leroux, a céget képviselő Ackerman Tanácsadó Szövetség vezetője akkor így fogalmazott: „Alkalmasnak találtuk, hogy a szlovák üzleti környezet előnyeit kihasználjuk, és új gyártókomplexumot építsünk Spissky Hrhov-ban. Remélem minél hamarabb túl leszünk a szükséges tárgyalásokon és 2008 végére teljes kapacitásunkkal tudjuk megkezdeni a személyautók, kisteherautók és hajók gyártását.”58 VI.1.3.3. SONY
Úgy tűnik a 2006-os év szerencsés volt a SARIO számára: szeptember végén ugyanis a SONY bejelentette, hogy Nyitrán LCD televíziók gyártására alkalmas gyártóüzemet kíván létesíteni. A SONY az európai piacon érezhető keresletre reagált, ahol jelentősen megnőtt az LCD televíziók iránti igény. A beruházás induló összege 73 millió euró. A SONY évi 3 millió darab készülék gyártását tervezi, de később erőteljes piaci expanzióval számol. A SONY megjelenése előtt két LCD televíziókat gyártó cég üzemelt Európában: Barcelonaban és Tranava-n. Emiatt érthető, hogy a vállalat Nyitra melletti döntése mögött elsősorban a már közelben működő trnava-i gyár húzódik meg, ahol tízéves tapasztalatra tett szert. A nyitrai üzem hasznosítani fogja a jólképzett és betanított trnavai munkásokat, amely erősen feltételezi, hogy a SONY egy átmeneti periódust követően beszünteti trnava-i gyárát. Az új létesítmény
egy
60 000
négyzetméternyi
épületkomplexum
lesz,
melyet
400 000
négyzetméternyi területen húznak fel, 2007 szeptemberében a tervek szerint már megkezdődik a gyártás. Amennyiben a teljes gyártókapacitás beindul, 3000 munkaerőre lesz szüksége a SONY-nak. A japánok kulcsszerepet szánnak a nyitrai üzemnek, ugyanis a SONY testületi igazgatója kijelentette, hogy a SONY a technológia és design téren előre kíván lépni, és bevezeti új márkáját a SONY BRAVIA-t, melynek vezető szerepet szánnak a piacon. 58
SARIO hírei alapján. 2006. 06. 07.
79
Szlovákia büszke lehet arra, hogy a vezető japán cég bizalmát újra elnyerte, és ezt L. Jahnatek miniszter kifejezésre is juttatta a nyilvánosság előtt. (A Barcelona-i gyár folytatja működését, és a nyugat-európai piac egyik fő ellátója marad, tevékenysége pedig kibővül azzal, hogy technológia központ lesz.)
VI.4. Ipari parkok VI.4.1. Az ipari parkok szerepe A második világháború után Szlovákiában megalakult ipari területeket legfőképp az jellemezte, hogy azok gyakorlatilag nem voltak mások, mint több vállalat egymás mellett éléséből kialakult ipari zónák. A mai valóság azonban jelentősen eltér ettől. A mai modern szlovák ipari parkok már önmagukban kijelölik a működés területét, amelyek szerves egységként
funkcionálnak,
és
amelyeken
belül
a
vállalkozások
megosztoznak
a
szolgáltatásokon. Mindeközben a felügyeletet gyakorló cég biztosítja a piaci alapelvek maradéktalan érvényesülését. A szolgáltatások különbözőek lehetnek és függenek a park jelentőségétől, az ott működő vállalatok számától, a speciális befektetői követelményektől és a standard-szolgáltatásoktól függetlenül az adott park jelentőségére és típusára. Szlovákia ipari potenciálja elsősorban régióinak gazdasági erejétől függ. Az ipari parkokba irányuló hazai és a külföldi befektetések, ahol cégek, gyárak és szolgáltatások koncentrálódnak a városi tervekkel összhangban, a regionális fejlődés sikerét jelentik. A parkok számos alvállalkozó bevonásával megteremtik a foglalkoztatottság és az életszínvonal növekedésének előfeltételeit, továbbá hosszabbtávon hozzájárulnak a regionális különbségek kiegyenlítéséhez. A felelősség nagy része, mint ahogyan a kezdeményezés és a további lehetőségek kialakítása azoké, akik a legjobban érdekeltek a regionális fejlődésben: az önkormányzatoké. A SARIO befektetési ügynökség minden eszközzel segíti őket, partner és tanácsadó is egyben. A SARIO, mint már volt róla szó, marketingeszközeivel és a befektetési környezet megteremtésével a külföldi működőtőke-beáramlás maximalizálására törekszik, de fő feladatkörébe tartozik az ipari parkok megépítéséhez nyújtott szolgáltatások is (infrastruktúra és egyéb alapszolgáltatások).
80
Mit is jelent az ipari park Szlovákiában? Az „Ipari park” fogalma több olyan sajátosságot foglal magában, ami miatt megkülönböztetésre szorul a hagyományos ipari zónáktól. Az ipari parkok a siker védjegyévé váltak Szlovákiában, különösen ha csak az ígéretesnek tűnő befektetésekre gondolunk. A SARIO értelmezésében a parkok „regionális vagy szupraregionális környezet, amely legalább 10 hektáron fekszik és akár több beruházó fogadására is alkalmas”.59 Továbbá a meghatározás szerint, rendkívül pontosan körülhatárolt helyen épül, tulajdonjoga tisztázott és el van látva a megfelelő technikai és közlekedési infrastruktúrával. A park felépítéséhez szükség van az adott település (települési önkormányzat) vagy város teljes támogatására. A park külön értékét képviseli, amennyiben azok támogatják az innovációt, az exportot, valamint esetleg rekreációs szolgáltatásokat és szállást tudnak biztosítani.
VI.4.2. A parkok jellemzői és fajtái A szlovák ipari parki területek kijelölését törvény szabályozza, azok technikailag nagyon finoman vannak szabályozva. A parkok felügyeletét általában egy olyan cég látja el, amelyik a parkot elfoglaló vállalkozásnak több szolgáltatást is képes biztosítani (könyvelés, marketing, kölcsönök nyújtása, beruházás és fejlesztés és jogi tanácsadás). További közös jellemzőjük, hogy: -
Az ipari parkoknak szánt területek a termelési eljáráshoz szükséges legalapvetőbb infrastruktúrával vannak felszerelve, azokat bármely jogi személy megveheti, lízingelheti, vagy bérelheti.
-
A kis- és közepes vállalkozások fejlődéséhez kedvező feltételeket teremtenek, mivel modern technológiai eljárásokat biztosítanak a termelésben, és kiemelten kezelik a high-tech termékek gyártását.
-
Innovációs támogatást nyújtanak
-
Hozzájárulnak a helyi tudományos kutatói tevékenység fejlesztéséhez, mégpedig olyan formában, hogy segítséget nyújt az ott elért eredmények termelésben való alkalmazásában.
-
59
Exportösztönző hatásuk van
SARIO közleménye, 2006. 01. 25.
81
Sajnos időnként a fejlesztők olyan akadályokkal találják szembe magukat, amelyek eleve kizárják az ipari park megépítését. A községek és a városok néha nem értenek egyet az eléjük tárt tervekkel, esetenként pedig olyan területet ajánlanak fel azok megépítésére, amelyek nem felelnek meg az ipari termelés feltételeinek, pl. szántóföldeket, vagy kaszálókat, ahol a legalapvetőbb infrastruktúra sincs kiépítve. Az önkormányzatok nem egy esetben utasították el a zónatervet vagy a földbirtokok egyébként rendezett tulajdoni státusát. A SARIO nem tekinti „teljes ipari parknak” a csődbe ment vállalatok épületeit és azok helyiségeit. Amennyiben a szigorú feltételeknek legalább egy tekintetben nem sikerül megfelelni, a projektet azonnal elutasítják. A SARIO az ipari parkok következő kategóriáit ismeri: - azok a parkok, melyek minden kritériumnak megfelelnek és készen állnak a beruházók fogadására, - fejlesztés alatt álló park, mely a legtöbb követelménynek megfelel, - tervezett ipari park, mely csak a minimum-feltételeknek elégíti ki. A fentieken kívül az ipari parkoknak egy speciális kategóriáját is jegyzik, ezek a „stratégiai parkok”, melyek több mint 15 hektár területen fekszenek és a nagy kiterjedés ideális geopolitikai elhelyezkedéssel párosul (pl. lejtős terület) és könnyen elérhető a helyi munkaerő. A SARIO 11 „első osztályú” ipari parkot tart nyilván, melyek bármikor képesek a befektetők fogadására, és kb. 75 „másodosztályút”, melyek nincsenek teljesen befejezve.60 Az alábbi térkép (32. sz.) az első osztályú ipari parkok (lila színnel jelölve) országon belüli elhelyezkedését mutatja be. Észrevehetjük, hogy a középső és észak-keleti területeken nem tartanak nyilván fejlett parkokat, többségük még csak az előkészítés fázisában vannak (ezeket a világoskék négyzetek jelölik). A parkok területi megoszlását illetően tehát az ország kettészakad, mert a nyugati régiókban (főleg Pozsonyban és környékén) hat ipari zóna is található.
60
SARIO közleménye, 2006. 01. 25.
82
32. ábra Az „első osztályú” ipari parkok területi elhelyezkedése Forrás: SARIO, 2006.
A következő táblázat bemutatja a park építtetőit és a legfontosabb beruházókat: Ipari
park Építtető
Beruházók
neve Senica
Városi hivatal
Delphi Automotive System Slovensko, Slovensky hodváb, Slovkord, Arcelor
Kechnec
Járási hivatal
Molex, Gilbos, KUENZ – SK, Plastipak, Getrag Ford
Devinska
Nova
Városi hivatal magánberuházóval
SAS Automotive, Eurofit, Faurecia, Gruppo Autolin,
Ves
együtt (J&T)
SDC, Hella
Strázske
Magánberuházó (Chemko)
Chemko, Chemza, Cenon, Fiberstruct
Vráble
Külföldi beruházó (IGP Vráble)
UPS, Hefra, Juwa, Plasmet, PAL Inaefa
Sládkovicovo
Külföldi beruházó (K.L.E.)
Medea, Monzolit – Fibron, Bekeart Slovakia
Chemes-
Magánberuházó (Chemes)
Nylstar, PJ Bike, TYTEX, VSK, Prefil, Twista,
Humenné
Strojárne Chemes
Maly Krtís
Magánberuház (Megán)
Liaz Velky Krtís, Bana Dolina, Sole Slovakia
Levice – Géna
Városi hivatal
Levitex, Ido Klein, PM Paksi Marian
Sered’
Városi hivatal és magánberuházó
FM Slovensko, Semmelrock, Dong Jin Precision
Nitra
Városi hivatal
Visteon, air Liquide, Clamason
33. ábra Az egyes ipari parkok építtetői és a beruházók Forrás: SARIO, 2006.
83
Az alábbiakban (34. ábra) népességüket tekintve a legnagyobb szlovák városokat tüntettem fel. Amennyiben a 2005-ös adatokat tekintjük alapnak, megállapíthatjuk, hogy a nyolc legnagyobb város adja az 5,4 milliós összlakosság mintegy 25 %-át. A befektetők célpontjai általában a nagyvárosok és azok környéke, továbbá utóbbiak - a képzettebb munkaerő és a fejlettebb infrastruktúra miatt - az ipari parkok elhelyezkedésének elsődleges meghatározói. Legnagyobb városok:61 Város
Népesség
Pozsony az agglomerációval együtt
599 015
Kassa
236 093
Presov
92 988
Nyitra
87 613
Zsolna
85 400
Banska Bystrica
82 132
Trnava
70 286
Trencin
58 510
Összesen
1 312 037
34. ábra A legnagyobb szlovák városok Forrás: Sario, 2006.
Az ipari parkok állhatnak állami irányítás alatt, de lehetnek teljes egészében magánkézben is. Az állam által üzemeltetett parkok állami támogatásban részesülhetnek. Ennek feltétele, hogy a megépítendő, vagy továbbfejlesztendő park fejletlen (ti. szerény vagy egyáltalán nem létező infrastruktúrával ellátott) területen legyen, ahol magas a munkanélküliség, továbbá, hogy maga a város, illetve a község kezdeményezze a projektet. A magánkézben működő parkok a piac szabályainak megfelelően és saját maguk igényei szerint alakíthatják áraikat. Egy másik sajátos típusát képezik az ipari parkoknak a technológia parkok, melyek többségében kutató-, illetve fejlesztő központok közelében találhatóak. Új jelenség Szlovákiában, hogy egyre több parkon belül hoznak létre ipari
61
Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal (2006)
84
iskolákat, melyekben a képzés összhangban áll az adott beruházó-cég által megkívánt elméleti és szakmai követelményekkel.
VI.4.3. Törvényi keretek, támogatások „Az ipari parkok létesítésének szabályozását” a 193/2001. évi kormányrendelet szabályozza, amely a 180/1995. évi törvény módosítása. A módosítás értelmében az ipari park „olyan terület, amelynek létrehozásáról a városrendezési, vagy zónarendezési terv határoz, és amelyen egy vagy több befektető ipari termelést, vagy kereskedelmi szolgáltatást végez, illetve fog végezni.”62 Az ipari park a törvény értelmében önálló közigazgatási egységnek minősül, melyet el kell látni az elsődleges és alapvető technikai infrastruktúrával (víz, gáz, erőmű, telekommunikáció, csatornázás, közlekedési feltételek), továbbá szabad szolgalmat élvez. Az ipari parkok létesítéséhez kért támogatási igények jóváhagyásának folyamatát a 13/2004. törvény szabályozza, amely a 193/2001. évi kormányhatározat módosítása. A támogatásnak törvényileg két formája létezik, az állami támogatás és az EU strukturális alapoktól származó támogatás. Az állami támogatás kizárólag a Szlovák Gazdasági Minisztériumon keresztül igényelhető a 193/2001. kormányrendelet alapján és csak azok a települések, illetve településszövetségek kaphatják, melyek legalább egy beruházótól már kötelező érvényű ajánlatot kaptak. A települések által beküldött igényléseket a minisztérium jogi és formai szempontból értékeli, véleményezi. A támogatás célozhatja a technológiai fejlesztést és beruházást, jelenthet egyfajta kárpótlást az „eltulajdonított” önkormányzati területekért, enyhítheti a bérleti szerződés költségeit vagy a területcseréből adódó költségeket (ez utóbbi akkor fordul elő, ha település közös finanszírozási formában vesz részt az ipari park létrehozásakor és annak megfelelő területet biztosított). Ahol a munkanélküliségi ráta meghaladja a 10 %-ot, ott a településnek minimum 5 %-ban kell hozzájárulnia a finanszírozáshoz, ha ennél alacsonyabb a ráta, akkor legalább 15 %-al. A park elkészülését követően az adott település dönthet úgy, hogy értékesíti a létesítményt, melyet megtehet, de annak legfeljebb akkora hányadát adhatja el, mely az ő finanszírozásával készült.
62
180/1995. tv.
85
Az EU strukturális alapoktól igényelhető támogatási forma esetén a SARIO végrehajtóként jár el. A támogatást bármelyik település vagy annál magasabb rangú közigazgatási egység igényelheti, és a kötelező építési engedélyek birtokában legalább 5 %-os finanszírozási részt kell vállalnia. A feltétel itt is az, hogy legalább egy komoly befektetői igénnyel találkozzon a település, vagyis egy kötelező érvényű ajánlattal már rendelkeznie kell. A településnek kell rendelkezésre bocsátania a területet, az infrastruktúrát és megteremtenie az alapvető technikai feltételeket. Az állami támogatásokkal ellentétben a település legkésőbb csak 15 évvel a park átadása utána értékesítheti az ingatlant. A támogatási igényt a SARIO és a Gazdasági Minisztérium is értékeli, mielőtt lehívják az összeget. (A közelmúltban négy projekt után igényeltek támogatást, melyek összberuházási értéke 460 millió korona, ezekből három 2006ban az utolsó fázisba lépett.)
VI.4.4. A ipari park létrehozását hátráltató tényezők A Gazdasági Minisztérium 2002-ben 50 helyet jelölt meg az ország határain belül, melyek alkalmasak ipari parkoknak. Megépítésüket (és így az ország gazdasági növekedését) azonban több „apró” tényező, mondhatni technikai akadály hátráltatja: az „ipari park” törvényi definícióját többen többféleképpen értelmezik, mint ahogy a létesítésükre vonatkozó szabályokat is, a megoldás a támogatási összegre vonatkozó egyértelmű definíció lenne a 193/2001. évi rendelet alapján. A SARIO-t többször éri az a vád, hogy az elfogadott támogatási alap kiutalását a jogosultak részére túl lassan végzi. Az ügynökség rendszerint a kedvezményezettek tapasztalati hiányára, elégtelen felkészültségére és arra hivatkozik, hogy egyesek nem képesek megfelelően menedzselni saját projektjüket. A legtöbb probléma a projektek végrehajtásával kapcsolatban a kötelező feltételek teljesítésének hiánya, a határidő és a támogatásokhoz szükséges technikai szabályok be nem tartása. Az EU igen szigorú feltételei egyetlen apró hibát sem fogadnak el, a magánszektor pedig sokszor alábecsüli a követelmények teljesítését. Az EU-tól eddig 51 millió szlovák korona támogatás érkezett az ipari parkok építésére. Pozitív kilátással kecsegtet azonban, hogy a szlovák Gazdasági Minisztérium és a SARIO befektetés-ösztönző ügynökség olyan közös stratégiát fogadott el, amely ipari parkokat hoz létre Szlovákia összes régiójában. Jelenleg kb. 10 ipari park készült el teljesen, amelyek el
86
vannak látva a szükséges technikai és logisztikai infrastruktúrával, és készen állnak a befektetők fogadására. A meglévő és üzemképes parkok összterülete több mint 600 hektárt, a folyamatban lévőké (mintegy 25) összesen 2500 hektárt tesz ki, amely mélyen tükrözi a befektetői igényeket.
VI.4.5. Ipari park a szlovák-magyar határon - Kenyhec A következőkben fontosnak tartok külön fejezetet szentelni egy, a magyar határtól mindössze fél kilométerre fekvő Kenyheci Ipari Park (KIP) bemutatásának. A több mint 300 hektáros ipari parkban 2005-ben még mintegy ezer ember dolgozott, de a fejlesztések felfutásával ez a szám néhány éven belül, akár 25-30 ezer főre duzzadhat. A park létestését még a kenyheci polgármester kezdte el szervezni 1996-ban, hivatalos elismertetése csak 2003-ban történt meg. Ekkor adták át az amerikai tulajdonú, kapcsolókat és elektronikai berendezéseket gyártó Molex Slovakia üzemcsarnokát. A mára csaknem 350 hektárra növekedett parkban kb. 80 hektár kis- és középvállalkozók, 250 pedig a nagyberuházók csábítását szolgálja. Az első stratégiai nagybefektetők az amerikai Ford Motor Co. és a német Getrag-csoport tulajdonában álló Getrag Ford Transmissions voltak, akik 26 hektárra tartottak igényt és ezzel KeletSzlovákia eddigi legnagyobb zöldmezős beruházását hajtották végre, 28 milliárd korona értékben, melyből a kormány 3 milliárdot vállalt magára. (2007-ben tervezik megindítani az exportra készülő manuális sebességváltók termelését, amelyhez 1700 dolgozóra lesz szüksége a vállalatnak.) Szakemberek szerint a KIP-be települő vállalatok 40 kilométeres sugarú körben toborozhatnak sikerrel, ezzel a számítási módszerrel magyar és szlovák oldalon kb. 400 ezer aktív dolgozóval kalkulálhatnak. A tartósan állástalan népességből azonban nem mindenki fogható hadra, bár munkaerőpiaci-kínálat van: Kassa környékén csaknem 25, Borsodban 20, de a határ mellett van olyan kistérség, ahol 40 százalékos a munkanélküliség. A magyar munkaerő alkalmazását hátráltathatja, hogy a kb. 75 ezer forintnak megfelelő átlagfizetés nem túl vonzó a magyarok számára és ez jelentős utazási költséggel párosulhat. Ezért a csak a szlovák-magyar határon érvényesíthető utazási támogatási rendszer kidolgozása merült fel a miskolci és a kenyheci polgármesterek részéről.
87
VI.5. 2006 utáni kilátások - Kedvezőtlen előjelek, csökkenhet a beruházási kedv Természetesen az eddig felsorolt tények és számadatok alátámasztják, hogy 2000. után Szlovákia rendkívüli fejlődésen ment keresztül főleg, ami a kedvező befektetési környezet kialakítását illeti, és ezt a hitelminősítő intézményektől kezdve, a EU-n át maguk a beruházók is megerősítették. Nem szabad azonban szó nélkül hagynunk azokat a borús hangokat, melyek 2006-ban, éppen a kormányváltás körüli időszakban a sajtóban megjelentek. A FICOkormány megalakulását követően külföldi elemzések arra mutattak rá, hogy az új kabinet működése ronthatja a befektetőknek az országról, mint a legkedveltebb közép-európai befektetési helyszínről alkotott képét. Robert Fico azt a Mikulás Dzurinda vezette reformkormányt váltotta fel, melynek sikerült 11 millió dollárnyi külföldi tőkebefektetést az országba vonzania, gyorsítani a gazdasági növekedést és elérni azt, hogy Szlovákia ráálljon az euró-övezeti tagság 2009. évi megszerzésének a pályájára. Fico azonban nem sietett a reformok leállításáról szóló választási ígérete valóra váltásával, megtartotta az átalányadózási rendszert, és nem növelte a jóléti kiadásokat sem. A befektetőket ugyanakkor aggodalommal töltötte el a privatizáció leállításáról hozott kormányzati döntés, az energiaszolgáltatókkal szembeni fellépés és a munkaügyi előírások megváltoztatásának szándéka. Fico erőteljesebb ellenőrzése alá vonta a külföldi tőkét, amire viszont szüksége volt az országnak a 2006-os több mint 6 százalékos növekedési ütem fenntartásához. Az egyik legvitatottabb kormányzati lépés pl. a 18,5 milliárd koronás (629 millió eurós) pozsonyi reptéri privatizáció leállítása. Szigorúbb energetikai árképzési ellenőrzést akart megvalósítani azzal, hogy a kormányzat írná elő a megengedett energiaáremelési mértéket, amivel sértette az olasz Enel tulajdonában lévő SE cég érdekeit. Elemzők a kedvezőtlen belpolitikai intézkedések ellenére úgy vélték, hogy Szlovákia nem fogja elveszíteni a nagyberuházásokat (PSA Peugeot Citroen, Kia Motors), mivel ezeknek a befektetéseknek a mérete és jellege megakadályozza áthelyezésüket, hangsúlyozzák viszont, hogy az új zöldmezős beruházások elmaradhatnak a külföldi befektetőkkel szembeni kemény retorika hatására. A kormány – bár burkoltan elismeri, hogy a beruházók óvatosabbakká váltak és romlott a légkör a repterekkel és az energetikai cégekkel kapcsolatos fellépés hatására - a befektetői nyugtalanságot folyamatosan igyekszik lecsendesíteni.
88
Az előbbi támadásokat tompítandó, a SARIO állami beruházásösztönző cég 2006 nyarán arról számolt be, hogy mintegy 150 lehetséges projekt előkészítésén dolgozik, melyek több milliárd dolláros befektetéseket jelenthetnek. A csökkenő beruházási kedvet mindenesetre jelzi, hogy 2005-ben 627 millió dollár (20,12 milliárd korona) közvetlen befektetésre került sor, ami csaknem 40 %-al kevesebb a 2004-es adatnál. Eközben lassult a privatizáció is 2004-hez képest.63 A 2006-ban májusában Szlovákia két nagybefektetőt vesztett el: a német Draxlmaier autóalkatrész-gyártót és az amerikai Samsonite-ot. A kivonulók az olcsóbb távol-keleti munkabérekkel indokolták a távozást. A német cég megváltoztatta eredeti tervét, hogy Rimaszombaton kezd beruházást, a Samsonite pedig bejelentette, hogy ősszel bezárja a Pozsony melletti, Somorján lévő bőröndgyárát, és a termelést Kínába telepíti át. A gyárbezárás miatt 350 munkahely szűnt meg.64 Szlovákiában 2006-ban összesen 1,7 milliárd euró, vagyis mintegy 65,6 milliárd korona összeget fektettek be a külföldi cégek. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adatai szerint ez a környező új uniós tagországok közül a második legkisebb összeg. Csehországba például, amely korántsem jár elöl a szerkezeti reformokban, összesen 8,8 milliárd euró közvetlen külföldi beruházás érkezett. A gazdasági elemzőket mindez nem lepi meg, hiszen szerintük hosszú távú trendről van szó. Ha az elmúlt években beérkezett összes külföldi beruházást vesszük alapul, akkor is Csehország vezet a régiós beruházások tekintetében, és Szlovákiát Magyarország is leelőzi.
Jogosan vethetjük fel azonban, hogy a környező országoknak minimum kétszer annyi lakosuk van, mint Szlovákiának, az összbefektetések így hamis képet adhatnak az ország valós vonzerejéről. Szlovákia azonban „akkor sem jár jobban”, ha a befektetéseket egy személyre átszámítva adjuk meg. Míg Szlovákiában egy személyre nagyjából 315 eurónyi befektetés jutott, Csehországban ez 863, Magyarországon pedig 515 euró. Egyedül az északi 63
1989 óta összesen 417 milliárd korona összegű befektetés érkezett az országba, a legnagyobb befektető
Hollandia volt. 64
A Samsonite még 1998-ban kezdte meg a gyártást Somorján 126 fővel. 2006-ra gyakorlatilag az utolsó
bőröndgyártó maradt Európában, a többi hasonló profilú cég már mind korábban Vietnámba, illetve Kínába vitte át termelését. A kivonulás mögött elsősorban a szlovák feldolgozóiparban tendenciózusan növekvő bérek álltak.
89
szomszédjukat, Lengyelországot előzték meg, ahová személyenként 173 eurós beruházás érkezett.
A szlovákok nem számíthatnak jelentősebb javulásra 2007-ben sem, sőt a külföldi beruházások mértéke még csökkenhet is. A pénzpiaci elemzők szerint minden attól függ, milyen intézkedéseket hoz majd az Fico-kormány, vagyis nem értékelik-e át a repülőterek magánosítását, vagy végül privatizálják-e a vasúti teherforgalmat. Ha a kormány beváltja a korábbi fenyegetéseit, és leállítja a még részben állami kézben lévő cégek magánosítását, a külföldi befektetések is megcsappannak. A bécsi Nemzetközi Összehasonlító Gazdaságkutató Intézet (WIIW) elemzése szerint65 a 2007. évre már egyébként is kevesebb külföldi közvetlen működőtőke befektetésre számíthatnak a szlovákok, mivel Románián kívül a régióban nagyobb privatizálás már nem történik. A befektetések éves ingadozását közben alapvetően a nagyobb privatizációs akciók ideje befolyásolja. Az ipari telephelyekért folyó versengésben a kilenc új EU tagország közül Lengyelország, Csehország és Magyarország számít a fő vetélytársuknak. Ha a Fico-kormány olyan adórendszert vezet be, ami ezekkel szemben hátrányos helyzetbe hozza az országot, lemondhatnak a beruházásokról. Az elkövetkező években azonban még érezhető lesz az előző kormány befektetőbarát intézkedéseinek a hatása, aminek a gyümölcseit már a jelenlegi kormány fogja élvezni.
65
WIIW, 2006.
90
Befejezés
A szlovák gazdaságpolitika átfogó hosszú távú célja az, hogy felzárkóztassa a Szlovák Köztársaság gazdasági fejlettségének szintjét és lakóinak életszínvonalát az Európai Unió fejlett országaiban elért mutatókhoz. A szlovák gazdaság jelentős változásokon ment keresztül, és ezek alapján változtatták meg annak jellegét. Az egyik legalapvetőbb mind közül a mélyreható strukturális reformok végrehajtása, melyek elsősorban az alábbi területeket érintették: adózás, államháztartás, szociális, egészségügyi és nyugdíjrendszer, illetve közigazgatási reform. Jelenleg Szlovákia fő célja az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás, melynek „előszobájába”, az ERM-II. árfolyam-mechanizmusba már 2005. novemberben csatlakozott. 2006 után a szlovák társadalomnak meg kell tapasztalnia, mekkora a valós súlyuk a Robert Fico által hirdetett és sokak által populistának tartott ígéreteknek. Mikulas Dzurinda és csapatának reformjaira sok rosszat mondtak, ám a legfontosabb megállapítás velük kapcsolatban mégiscsak az, hogy egészüket tekintve működőképesek voltak, Szlovákiát reményteljesebb koordináták közé emelték. Most (2007 elején) Robert Ficón a sor, hogy működőképes alternatívát mutasson a polgároknak és rajtatartsa az országot a gazdasági prosperitás felé vezető úton. Első lépései azt jelzik, hogy a valósággal való szembesüléskor inkább hátraarcra kényszerül - s ez még mindig a jobbik eset, mintha foggal-körömmel erőszakolna ki olyan megoldásokat, amelyekért a számlát az egész szlovák társadalomnak kell majd megfizetnie. Egy évvel ezelőtt egyértelműen a szlovák gazdaságot tartották a szakemberek Kelet-KözépEurópa potenciális gazdasági vezetőjének. Az olcsó munkaerő és az export növekedése biztató jelek voltak, továbbá Szlovákia a régióban Csehországgal együtt a leggyorsabban növekvő gazdasággá lépett elő. A dinamikus növekedés az elemzők szerint a nagy külföldi keresletnek köszönhető, azonban a hazai kereslet növekedésének hatása sem elhanyagolható, amit a reálbérek gyors növekedésével magyaráznak. Mindezekkel a pozitív tendenciákkal szemben ez a trend csak néhány évig garantált. Szlovákiának mindenképpen át kell terelnie gazdaságát a versenyképességét az olcsó munkaerőre alapozó iparágakból a magasabb hozzáadott értéket képviselő termelés és
91
szolgáltatások szektorába. Mindezek érdekében rendkívül privilegizált szerepet kell, hogy kapjon a képzett munkaerő előteremtése. Dolgozatom rávilágított arra, hogy megfelelő humántőke birtokában meg lehet győzni a külföldi beruházókat, hogy Szlovákiában érdemes befektetni,
érdemes
kutatóközpontokat
és
egyéb
magas
szakértelmet
képviselő
munkafolyamatokat telepíteni. Ezzel elkerülhető az a káros folyamat, hogy a külföldi befektetők csak az olcsó munkaerő és az adókedvezmények miatt jöjjenek az országba, s ha ezek a kedvezmények megszűnnek, elhagyják az országot. A gazdasági növekedés és pozitív kilátások ellenére közép-kelet-európai viszonylatban azonban még mindig kevés külföldi tőke érkezett, s a munkanélküliség továbbra is égető probléma. Az ipar vagy az agrárszféra átalakulása továbbra sem ellentmondásmentes, és a magyarság – lakóhelyének függvényében – igencsak eltérő előnyökkel vagy hátrányokkal találja szemben magát. A dél-szlovákiai régióban elsősorban azokban a megyékben kiugró a munkanélküliség, ahol magyarok laknak. Ezek főként a határ menti régiók, ahová viszonylag kevés tőke érkezik, és kevés a vállalkozás. A szlovák gazdaságra eddig egyoldalú, Pozsony központú fejlődés volt a jellemző, melyet a jövőben tágítani szükséges. A kormányváltás után is a kilátások mégiscsak biztatók, hiszen a jó növekedési adatokon túl történtek olyan szerkezeti reformok – adóreform, egészségügy, nyugdíjreform –, amelyek azt mutatják, hogy a gazdaságpolitika valóban meg akarta oldani a problémákat. Ha az egész gazdaság javul, akkor a magyarlakta régiókat is érinteni fogja a növekedés. Szlovákiának az EU-ba való belépése mindenképpen kedvező hatással kell, hogy legyen a további tőketranszferek, támogatások elnyerése tekintetében.
92
Ábrajegyzék 1. ábra A GDP változás az egyes ország-csoportokban, illetve a rendszerváltó régiók GDP-je. ............................................................................................................................18 2. ábra GDP változása a KKE-országokban és az egyes országok gazdasági teljesítménye....................................................................................................................19 3. ábra Infláció a KKE-országokban. ...................................................................................20 4. ábra Főbb makroökonómia adatok ..................................................................................22 5. ábra A közép-kelet-európai országok személyi-jövedelemadó (SZJA) és a társadalombiztosítási járulékai (TB) ............................................................................25 6. ábra Az üzleti célra használt épületek egy négyzetméter után fizetendő adómértékei koronában és euróban(2006.) ........................................................................................27 7. ábra A szlovák korona euróhoz és az amerikai dollárhoz viszonyított árfolyama 2005. január 1. és 2006. január 1. között. ...............................................................................29 8. ábra A munkanélküliségi ráta alakulása 1998 és 2006 között........................................31 9. ábra A foglalkoztatottság növekedése 2003 és 2006 között.............................................31 10. ábra Az infláció alakulása 1998 és 2006 között..............................................................33 11. ábra Szlovákia és a pozsonyi régió összehasonlítása .....................................................34 12. ábra A munkanélküliségi ráta kimutatása régiónként 2003-2004-ben. ......................34 13. ábra A szlovák export- és importteljesítmény 1999-2005 között (milliárd EUR) ......37 14. ábra Szlovákia legjelentősebb kereskedelmi partnerei az exportban és az importban (2005.) ..............................................................................................................................38 15. táblázat Országok, melyekkel szemben Szlovákiának jelentős pozitív külkereskedelmi mérlege volt 2005-ben. ......................................................................39 16. táblázat Azon országok melyekkel szemben Szlovákiának jelentős negatív mérlege volt 2005-ben. ..................................................................................................................39 17. ábra Áruszerkezet a szlovák exportban és importban 2005-ben (millió SKK). .........40 18. ábra Szlovákia legnagyobb exportőrei a 2006. évi adatok alapján..............................42 19. ábra A GDP-növekedés állandó árakon számolva 1999- 2007 között. ........................48 20. ábra Hitelminősítők értékelései a régió országaira vonatkozóan ................................56 21. ábra Szlovákia minősítése a hazai és külföldi passzívák tekintetében.........................56 22. ábra A tőkevonzás képességének rangsora ....................................................................58 23. ábra A szlovák havi átlagfizetések alakulása 1999 és 2007 között (SKK/hó, illetve EUR/hó) és annak évi növekedési üteme. A korona/euró árfolyam 38 SKK/EUR...65 24. ábra Szlovák átlagfizetések régiónként és Szlovákiában együttesen (piros vonal). ...66 25. ábra Átlagos munkaerőköltségek várható növekedése 2009-ig....................................67 26. ábra Munkatermelékenység növekedése........................................................................68 27. ábra Az egyes képzésben résztvevők megoszlása...........................................................69 28. ábra Felsőoktatásban tanulók száma és a posztgraduális képzésben résztvevők.......70 29. ábra A technikai, IT- és gazdasági, valamint egyéb képzések területi megoszlása. ...71 30. ábra Az egyes nyelvet tanulók száma .............................................................................71 31. ábra A legjelentősebb külföldi befektetők 2005 végéig (35 000 USD felett)................72 32. ábra Az „első osztályú” ipari parkok területi elhelyezkedése ......................................83 33. ábra Az egyes ipari parkok építtetői és a beruházók ....................................................83 34. ábra A legnagyobb szlovák városok ...............................................................................84
93
Felhasznált Irodalom
CE Research, LLP, Roland Berger Analysis, 2005. Deloitte & Touche Slovak Republic, 2007. április 21. Szlovák Statisztikai Hivata adatai 2003, 2004, 2005, 2006. Doing Business in 2005. Economist Intelligence Unit for 2006-2010. EIU-elemzés 2005, 2006. Eurostat, 2005, 2006. Figyelő gazdasági hetilap Fitch – IB CA 2004. HVG gazdasági hetilap IMF Working Paper 99/76 IMF Working Paper 96/138 Kopint-Datorg kiadványai 2004, 2005. Moody’s hitelminősítő Newsweek SARIO honlapja: www.sario.sk Standard and Poor’s hitelminősítő Szlovák Nemzeti Bank adatai, 2004-2006. Szlovák Pénzügyminisztérium Szlovák Statisztikai Hivatal TASSR Szlovák Hírügynökség The New York Times The Wall Street Journal The World Factbook, 2005-2006. UIPS, 2004. Új Folyam, XV. 7-8. Új Szó szlovák napilap Világbank elemzései 2005, 2006. www.iminerva.sk www.sario.sk
94
