BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ tagozat LOGISZTIKA szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ tagozat LOGISZTIKA szakirány

A TERCIER SZEKTOR SZEREPE SVÁJC GAZDASÁGI ÉLETÉBEN

Budapest, 2007 Készítette: Horváth Balázs

1

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Ferkelt Balázsnak értékes tanácsaiért, hathatós ötleteiért, észrevételeiért, amivel nagyon sokat segített nekem a szakdolgozatom megalkotásában.

2

Tartalomjegyzék 1. 2.

Bevezetés............................................................................................................................ 6 A szolgáltatási szektor általános jellemzői......................................................................... 8 2.1. A tercier szektor, társadalmi-gazdasági szerepe és fejlődési sajátosságai ...................... 8 2.2. A tercier szektor alapvető jellemzői................................................................................ 9 2.3. A minőségbiztosítás problémája ................................................................................... 11 2.4. Értéktöbbletet adó szolgáltatások.................................................................................. 13 2.5. Nemzetközi vonatkozás................................................................................................. 14 2.6. Jövőbeni fejlődés........................................................................................................... 14 3. Svájc és gazdasága ........................................................................................................... 18 3.1. Földrajzi elhelyezkedés ................................................................................................. 18 3.2. Politikai berendezkedés................................................................................................. 18 3.3. Demográfiai helyzet ...................................................................................................... 19 3.3.1. Dinamikus növekedés ............................................................................................ 19 3.3.2. Növekedés a városokban, és az agglomerációban ................................................. 20 3.3.3. A népesség kor szerinti eloszlása ........................................................................... 21 3.3.4. Külföldiek az országban......................................................................................... 22 3.3.5. Egyre több és kisebb háztartások ........................................................................... 24 3.4. A gazdaság .................................................................................................................... 26 3.4.1. Svájc gazdasági múltja ........................................................................................... 28 3.4.2. Kilencvenes évek. Recesszió és Stagnálás ............................................................. 28 3.4.3. Változások a kilencvenes évek óta: A pénzügyi szektornak egyre nagyobb a szerepe.............................................................................................................................. 29 3.4.4. Tőkeberuházás, a legfontosabb növekedést okozó tényező ................................... 30 3.4.5. A régiók fejlődése .................................................................................................. 32 3.5. Az árak alakulása .......................................................................................................... 33 3.5.1. Általános jellemzők................................................................................................ 33 3.5.2. A különböző kategóriájú gazdasági jószágok árának alakulása............................. 35 3.5.3. Nemzetközi viszonylatban is magas árszínvonal az országban ............................. 37 3.5.4. A kőolaj és a színesfémek árfelhajtó hatása........................................................... 37 3.6. Munkaerőpiac................................................................................................................ 38 3.6.1. Az ipari társadalomból a szolgáltatás orientált társadalomba ................................ 38 3.6.2. Külföldi munkaerő ................................................................................................. 40 3.6.3. Munkanélküliség alakulása és a konjunkturális ingadozások közötti párhuzam ... 40 3.6.4. A kereset alakulása 2000 óta.................................................................................. 42 3.6.5. Egyenlőtlenség a bérekben..................................................................................... 43 3.6.6. A keresők egy hatoda önalkalmazásban lévő személy........................................... 44 3.6.7. Részmunkaidő – egyre kedveltebb főként a nők körében...................................... 44 3.6.8. Évenként 40 túlóra foglalkoztatottakként .............................................................. 45 3.7. Az államháztartás .......................................................................................................... 45 3.7.1. Növekvő állami kiadások ....................................................................................... 45 3.7.2. A költségvetési hiány alakulása ............................................................................. 46 3.7.3. Az államadóság ...................................................................................................... 47 3.7.4. A kiadások eloszlása .............................................................................................. 48 4. A szolgáltatási szektor Svájcban ...................................................................................... 49 4.1. Általános jellemzők....................................................................................................... 49 4.1.1. Négyből három vállalat a szolgáltató szektorban................................................... 49 4.1.2. Ágazatonként eltérő jellemző vállalat méretek ...................................................... 50 4.1.3. A kis és középvállalatok minden régióban meghatározóak ................................... 51

3

4.1.4. A külföldi kapcsolatok döntő fontosságúak ........................................................... 52 4.2. Pénzintézetek................................................................................................................. 53 4.2.1. A Svájci Nemzeti Bank (Schweizerischen Nationalbank, SNB) pénzügyi politikája .......................................................................................................................................... 53 4.2.2. A svájci bankok helyzete 2005-ben ....................................................................... 54 5. Összegzés ......................................................................................................................... 56 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 58 Melléklet................................................................................................................................... 59 Svájci jellemzők ................................................................................................................... 59 Térképek............................................................................................................................... 61

4

Ábrajegyzék 1. ábra: Minőség értékelés........................................................................................................ 12 2. ábra: A népesség és a növekedési ráta ................................................................................. 19 3. ábra: A születési ráta és a bevándorlási ráta alakulása......................................................... 20 4. ábra: Korfa............................................................................................................................ 22 5. ábra: A külföldi népesség aránya ......................................................................................... 23 6. ábra: A külföldi népesség eloszlása származási hely szerint, 2006 ..................................... 23 7. ábra: A háztartások mérete, 2006 ......................................................................................... 24 8. ábra: Egy nőre jutó átlagos születés ..................................................................................... 25 9. ábra: A bruttó hazai termék változása az előző évhez képest .............................................. 29 10. ábra: A különböző szektorok hozzájárulása a bruttó hazai termékhez, 2005 .................... 30 11. ábra: A bruttó hazai termék növekedéséhez hozzájárul tényezők I. .................................. 31 12. ábra: A bruttó hazai termék növekedéséhez hozzájárul tényezők II.................................. 31 13. ábra: Az egy főre jutó jövedelem Frankban, 2005 ............................................................. 33 14. ábra: Az árak alakulása ...................................................................................................... 34 15. ábra: Az árak változása az előző évihez képest.................................................................. 34 16. ábra: A fogyasztói árak alakulása a termékek és szolgáltatások esetén............................. 36 17. ábra: A fogyasztói árak alakulása származási hely szerint ................................................ 36 18. ábra: A fogyasztói árak alakulása....................................................................................... 38 19. ábra: Foglalkoztatottak számra és aránya szektoronként ................................................... 39 20. ábra: A keresők aránya ....................................................................................................... 39 21. ábra: A külföldi foglalkoztatottak aránya és a GDP növekedése....................................... 40 22. ábra: A munkanélküliség alakulása.................................................................................... 41 23. ábra: A reálkereset alakulása.............................................................................................. 43 24. ábra: A részmunkaidőben és az önalkalmazásban lévők aránya........................................ 45 24. ábra: Az állami kiadások alakulása .................................................................................... 46 24. ábra: A költségvetési hiány ................................................................................................ 46 24. ábra: Az államadóság ......................................................................................................... 47 24. ábra: A részmunkaidőben és az önalkalmazásban lévők aránya........................................ 48 25. ábra: A vállalkozások száma, 1000 egységben .................................................................. 50 26. ábra: Az alkalmazottak átlagos száma egy vállalkozásban szektoronként ........................ 50 27. ábra: A vállalkozások számának aránya méret osztály szerint, 2006 ................................ 51 28. ábra: A foglalkoztatottak eloszlása a különböző méret osztályhoz tartozó vállakozásokban .......................................................................................................................................... 51 29. ábra: Összefonódás a világgazdasággal, 2005 ................................................................... 52 30. ábra: A svájci bankok összesített nyeresége Mrd. Frankban ............................................. 55 31. ábra: A kantonok ................................................................................................................ 61 32. ábra: Nyelvterületek ........................................................................................................... 62

5

1. Bevezetés Napjainkban a gazdasági rendszer igen fontos tényezőnek számít. Célja a társadalmi szükségletek minél magasabb szintű kielégítése az erre alkalmas gazdasági javak és szolgáltatások kitermelésével, előállításával és elfogyasztásával. Maga a gazdasági rendszer az emberekből, intézményekből, gazdasági javakból, valamint ezek kapcsolataiból tevődik össze. Ritka az a társadalom, ahol ne léteznének valamilyen szintű gazdasági problémák. Ezen problémák vizsgálatához, megoldásához a gazdaságot szektorokra osztjuk. A primer szektorhoz tartozik a Föld terményeinek betakarításával, nyersanyagainak a kitermelésével foglalkozó tevékenységek. Ide soroljuk tehát a gyűjtögetést, a vadászatot, halászatot, az állattenyésztést, a növénytermesztést, a bányászatot, az erdőgazdálkodást. Továbbá ide tartoznak még mindazon tevékenységek, amelyek az előbb előállított termékek csomagolásával, alap szintű feldolgozásával foglalkoznak. A fejlődő és fejlett országokban a dolgozók egyre kisebb hányada tevékenykedik a primer szektorban. Az Egyesült Államokban az arányuk 3% alatt van (2006), ezzel ellentétben a XIX. század közepén ez az arány még két harmad volt. A szekunder szektor, képviselői kész termékeket állítanak elő. A termelés, gyártás tehát ehhez a szektorhoz kapcsolódik, amelyben alapanyagként fontos szerepe lehet az elsődleges szektor termékeinek. Főbb területei az élelmiszeripar, vas és acélipar, járműipar, textilipar, vegyipar, építőipar, egyéb iparok. A tercier szektor, amit a dolgozatomban is részletesebben vizsgálok egy viszonylag tág kört foglal magában, és jelenleg ez a gazdaság egyik legmeghatározóbb szektora. Feladata a lakosság, és az üzleti világ számára szolgáltatások nyújtása. Főbb területei a kis- és nagykereskedelem, közlekedés, szállítás, turizmus, de ide tartoznak a pénzügyi szolgáltatások, és bankok, továbbá az olyan vállalatok, akik például a távközlésben, az informatikában, az oktatásban, a javítás-karbantartásban, az államigazgatásban, és a kereskedelemben vannak jelen. Fontos tudni, hogy a tercier számít a legújabbnak, az 1960-as évektől kezdődő feltörése óta ez a szektor játssza a gazdasági életben a

6

legfontosabb szerepet, hiszen egy - egy iparilag fejlett országban a gazdaság teljesítményének akár 75% - át is nyújthatja. A kvaternális, vagy negyedleges szektorhoz tartoznak a nagyfokú intellektualitást igénylő tevékenységek, mint például a kutatás, fejlesztés, oktatás. Sokan a negyedleges szektort a harmadlagos szektor egyik ágának tekintik. A Dolgozat egy részt kutatási, másfelől elméleti részből áll. Célja a tercier szektor, és a tercier szektor szerepének a bemutatása a világ egyik gazdaságilag fejlett országában. Ehhez egy olyan országot választottam, ahol nem csak a gazdasági teljesítmény, hanem élet minőségét meghatározó egyéb tényezők is kedvezően alakulnak, illetve egy olyan országot, ahol a lehetőségem is megadatott a személyes tapasztalatok szerzésére. Ezek alapján a kritériumok alapján a választásom Svájcra esett. Szakdolgozatomban tehát részletesen bemutatom a tercier szektor jellemzőit, fejlődését, helyét a gazdaságban. Bemutatom e szektort helyzetét Svájcban, ennek a megfelelő megértéséhez foglalkozom ország gazdaságával és röviden a gazdaságot meghatározó tényezőkkel, mint például a demográfiai helyzettel, politikai berendezkedéssel.

7

2. A szolgáltatási szektor általános jellemzői 2.1. A tercier szektor, társadalmi-gazdasági szerepe és fejlődési sajátosságai A társadalmi modernizáció egyik legfontosabb eleme az anyagi javakat előállító ágazatok részarányának csökkenése a foglalkoztatás szerkezetében, és a többi ágazat – amelyeket összefoglalóan harmadik, tercier szektornak nevezünk – részarány-növekedése. E változásnak több oka van. Az első ok a szükségletek szerkezetváltozása. Egyes anyagi javak fogyasztásának biológiai korlátai vannak. Pl. az élelmiszerekből egy bizonyos mértéken túli fogyasztás már kifejezetten káros. Iparcikkekből, tartós és nem tartós fogyasztási cikkekből egészében a fogyasztási képesség jóval kevésbé korlátozott, de egyes termékekből egy idő után telítettségi állapot áll be, amikor már rendelkezik az adott fogyasztási jószággal a háztartások többsége. Természetesen az egyes szolgáltatások igénybevételeinek is vannak ésszerű korlátai, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szükségletek anyagi javakkal való kielégítése után a kereslet a szolgáltatások iránt megnövekszik. A szolgáltatások részarány-növekedése tehát egyrészt a növekedés, a gazdagodás velejárója. Ennél lényegesebb ok a termelékenység eltérő tendenciája. A mezőgazdaságban és az iparban a korszerű technika alkalmazásával a termelékenység gyorsan növelhető anélkül, hogy ez a termelés minőségének a rovására menne. A szolgáltatások terén a termelékenységnövelés lehetőségei azonban korlátozottak, ill. azok gyorsan és jelentősen a minőség rovására mennek. Ha egy tanár kétszer annyi diákot tanít, egy orvos kétszer annyi beteget operál, egy autóbuszba kétszer annyi embert zsúfolnak be a járatok ritkításával, az egyértelmű minőségromlást jelent. Ezért a termelékenység a tercier szektorban lassabban nő, mint a primer és szekunder szektorokban, így ez a szektor a nemzetgazdaság munkaerejének egyre nagyobb hányadát veszi igénybe. Végül az hangsúlyozandó, hogy a tercier szektor gyorsabb növekedése a társadalmi munkamegosztás elmélyülésének az eredménye. Az anyagi termelőágazatokból és a háztartásokból kiválnak olyan tevékenységek, amelyeket korábban azokon belül végeztek el. A termelő-vállalatokból külön speciális tevékenységként kiválik a termékek szállítása, forgalmazása, a gazdasági és üzleti tanácsadás, a reklám és marketing stb. A háztartások

számos,

addig

otthon

végzett

tevékenységüket

fizetett

szolgáltatások

igénybevételével helyettesítik, pl. gyermekfelügyelet, takarítás, idős emberek, betegek ápolása. Természetesen e tevékenységeket a családon belül korábban is elvégezték, de mihelyt kiválik valaki a családi munkamegosztásból, és a társadalmi munkamegosztás eleme

8

lesz, mindjárt részévé válik a piacon nyújtott nemzeti terméknek, és az aktív keresők számát gyarapítja. A legfejlettebb országokban a tercier szektor aránya a foglalkoztatásban már 70% felett van (pl. Svájc, USA, Kanada, Svédország, Norvégia, Hollandia, Nagy-Britannia).

2.2. A tercier szektor alapvető jellemzői A tercier szektorra alapvetően a szolgáltatás jellemző. A tercier tevékenységek nem testesülnek meg fizikailag megfogható anyagi javakban, ettől függetlenül jelentős részük a piacgazdaságban ugyanolyan áru, mint az anyagi javak. Megkülönböztető tulajdonságuk, hogy ellentétben a termékekkel – amelyeket rövidebb-hosszabb ideig raktározni és nagy távolságra szállítani lehet – a szolgáltatás termelése és fogyasztása időben és térben a legtöbb esetben egybeesik. A legtriviálisabb példa: ha mi otthon ülünk, és a fodrász az üzletében van, nem tudja lenyírni a hajunkat. A vasút szolgáltatásait akkor tudjuk igénybe venni, ha felülünk a vonatra, az útét, ha utazunk rajta, az orvosét és a tanárét, ha elmegyünk a rendelőbe vagy az iskolába. Ezért – ellentétben az ipari vagy mezőgazdasági termeléssel, amelyek a földrajzilag legkedvezőbb telephelyre telepíthetők, és termékeik sok ezer kilométerre szállíthatók – a szolgáltatásoknak a piachoz, a fogyasztókhoz kell települnie, sohasem szakadhatnak el attól. A társadalom keresletének eltolódása a szolgáltatások irányába további hatásokkal jár. A szolgáltatások – nem lévén anyagtartalmuk – kevésbé veszik igénybe a Föld kimeríthető erőforrásait, mint az ipari termelés, és ez előny (bár vannak kivételek, pl. a közlekedés energiaigénye, levegő- és zajszennyezése igen súlyos társadalmi ügy). Munkaigényük nagy és növekvő. A tercier ágazatok másik fontos jellemzője a rendszerjelleg. Természetesen az egész gazdaság rendszert alkot, de ez a jelleg sokkal szembetűnőbb a tercier szektor ágazataiban. Azt is mondhatjuk, hogy a rendszerszerű elemet többnyire éppen a tercier szektor képviseli, testesíti meg az egész gazdasági rendszerben. Mit jelent a rendszerjelleg? Azt, hogy az ágazat, a szolgáltatás egyes elemei valódi jelentőségüket

és

funkcióikat

összefüggésrendszerükben

nem

képesek

önmagukban,

érvényesíteni.

hanem Az

a

elemek

többi között

elemmel

való

meghatározott

funkciómegosztás van, ezért összességük hatása, hatékonysága jóval nagyobb, mintha csak az egyes elemek hatásait mechanikusan összeadnánk. Azt is jelenti, hogyha a rendszer bármely

9

elemében változtatást hajtunk végre, az a rendszer más elemeiben, illetve részeiben is jelentős változásokat fog indukálni. A rendszerjelleg a vasúti hálózatban vagy az energiarendszerben szemmel látható. De ugyanez érvényesül az oktatásban, ahol kölcsönösen összefügg és egymást feltételezi az alap-, közép- és felsőfokú oktatás; az egészségügyben a háziorvosi, a rendelőintézeti és a kórházi ellátás között van meghatározott hierarchikus viszony; a kereskedelemben a felvásárló, a nagy- és kiskereskedelem alkot sajátos rendszert, nem is beszélve a közigazgatás, a belbiztonság vagy a honvédelem rendszeréről. A tercier szektor rendszerjellege miatt a földrajzi elhelyezkedése, de a gazdaságföldrajzi vizsgálata, a leírása is más logikát követ, mint pl. az iparé vagy a mezőgazdaságé. Az ipar, a mezőgazdaság elhelyezkedése a földrajzi adottságokat követi, de létrejöttük után természetesen ezek is meghatározott, kölcsönösen összefüggő rendszert alkotnak, ami visszahat az elhelyezkedésre. A tercier ágazatok többségénél magának a rendszernek van primátusa, az egyes elemek, egységek eleve a rendszer részeként jönnek létre. A földrajzi adottságok természetesen itt is szerepet játszanak, de inkább mint a rendszert módosító, a konkrét helyi adottságokhoz igazító, és nem mint meghatározó tényezők. Ezért úgy tűnik, mintha a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy stb. elhelyezkedésének leírásakor a tradicionális földrajzi elemzésnek nem lenne helye, pedig nem így van. A földrajzi, településhálózati adottságok itt elsősorban a rendszer egészének kialakítását, és nem egyes elemeinek elhelyezését befolyásolják. A tercier ágazatoknak nem egészére, de egy jelentős részére érvényes, hogy az ún. közjavak közé tartoznak. A közjavakra két tulajdonság jellemző, az ún. oszthatatlanság és a nemkizárhatóság. Az oszthatatlanság azt jelenti, hogy a rendszer nem darabolható fel a használat nagysága, intenzitása szerint a fogyasztói között1. Ellentétben az anyagi javakkal, amelyekből szükségletünknek megfelelően többet vagy kevesebbet vásárolunk, egy vasútvonal, egy metróvonal, egy út esetében vagy az egész – két város közötti – szakasz megépül, vagy az egész beruházás nem éri el a célját. A legszemléletesebb példa erre az árvízvédelmi gát. Semmit sem érünk vele, ha csak a saját telkünk előtt építjük meg. A hasznát csak akkor vehetjük, ha az az árvízvédelmi szempontok szerinti teljes hosszúságban elkészül. Ezeknek az ágazatoknak nagy a tőkeigényük. Nem mindig abban az értelemben, hogy egységnyi állóeszközre kevesebb jövedelem vagy nyereség jut, hanem abban, hogy viszonylag kiterjedt hálózatot, rendszert kell kiépíteni, mielőtt hatékonyan működni kezd. A befektetésnek tehát

1

Perczel György: Magyarország társadalmi – gazdasági földrajza: a tercier szektor

10

hosszú az átfutása és a megtérülési ideje. (Ez természetesen nem vonatkozik a kereskedelemre.) A nem-kizárhatóság az előbbivel szorosan összefügg. Ha egy létesítmény vagy rendszer már megépült, akkor meglehetősen nehéz kizárni azokat, akik nem járultak hozzá annak megépítéséhez. Ha egy utcában utat építenek, annak előnyeit az is élvezni fogja, aki önkéntesen nem volt hajlandó annak költségeihez hozzájárulni. Az árvízvédelmi gát azt is védi, aki nem fizet érte. A rádiót is tudja hallgatni, aki nem teljesíti előfizetési kötelezettségét, a honvédség és rendőrség annak biztonságát is őrzi, akinek sikerült elkerülnie az adófizetést. De megfordítva is igaz. Ha egy lakónegyedben megnő a bűnözés mértéke, ez életünkre, lakásunk értékére stb. akkor is negatív hatással lesz, ha személyesen szorgalmas adófizetők voltunk,

illetve

személyes

biztonságunk

érdekében

mindent

megtettünk.

Ha

a

közegészségügyi ellátás leromlik, a járványveszély mindenki számára megnő. A tercier szektor területén tehát korlátozottabban alkalmazható a piacgazdálkodás individuális elve, az, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, csak a saját szerencséjéé, és más az ő szerencséjére nem hat. E hálózatok, rendszerek világában nagyon is hatunk egymásra, méghozzá úgy, hogy ezt az egymásrahatást egyénileg nincs semmiféle módunk megakadályozni. Mindezek miatt a folyamatokat e szférában nem lehet csak a piacra bízni. Szigorú építési, környezeti, közterületi, közlekedési stb. előírásokra és azok érvényesítésére van szükség. Ez a korlátozás azonban nem azonos azzal, hogy mindent állami vagy egyetlen hierarchikus szervezetben kell tartani, nem lehet privatizálni. A tercier szektor jelentős része minden további nélkül magánkézbe adható, csak a szokottnál szigorúbb szabályozást mindenkivel szemben érvényesíteni kell. Ha a rendszer fejlesztői, üzemeltetői és használói bizonyos kölcsönösen egyeztetett szabályokat betartanak, a rendszer felsőbb utasítások és hierarchia nélkül is működik. Gondoljunk pl. az európai vasutakra. Nincs egy „Legfelsőbb Európai Vasúti Társaság”. Csak nemzeti vasúttársaságok vannak, a nemzetközi vonatok mégis zökkenőmentesen közlekednek. Ugyanez érvényes a nemzetközi postai, telefon- és egyéb távközlési hálózatokra is.

2.3. A minőségbiztosítás problémája A szolgáltatás immateriális jellege miatt a minőségértékelés csak korlátozottan lehetséges. A minőség értékelésének három alapvető formája van: mérés, tapasztalás, és bizalom. Egy

11

ruhadarab esetén a megvásárlás előtt egyértelműen megvizsgálható és mérhető azoknak a tulajdonságoknak a halmaza, amely alapján a minősége megállapítható. Nem ennyire egyszerű a helyzet az adótanácsadás esetén. Itt a mérhető tulajdonságok halmaza már sokkal szűkebb, és ami még ennél is sokkal fontosabb, hogy csak a szolgáltatás igénybevétele után tapasztalható meg a minőség. A szolgáltatások egy másik csoportjánál, a minőség meghatározása csakis a bizalmon és a hihetőségen alapszik, mert nincs egyetlen egy olyan mérhető tulajdonság sem, ami a egyértelműen a szolgáltatás minőségét mutatná. Például egy oktatási intézmény esetén egy minőségi mutató lehetne az intézményt sikeresen elvégzettek munkába lépési ideje, de tekintve, hogy a munkába lépési idő rengeteg más tényezőzőtől is függ (pl. személyes rátermettség, földrajzi elhelyezkedés, konjunktúra), ez a mutató sem lenne minden kétséget kizáróan a minőség mérésére alkalmas.2

1. ábra: Minőség értékelés

Általános szabályként azonban megállapítható, hogy egy szolgáltatás (áru) esetén, minnél kisebb a szolgáltatáshoz (áruhoz) kapcsolódó áru (szolgáltatás) aránya, annál nehezebb (könnyebb) a minőséget számszerűleg kifejezni. Mivel egy szolgáltatás minősége csak az igénybevétel után határozható meg, ezért ez gyakran azt is eredményezi, hogy ez csak fizetés után történik, ami egyúttal kockázatot jelent a vevő számára. További kockázatot jelenthet, hogy gyakran a szolgáltatás (pl. egy hajvágás), nem 2

Werner Pepels: Betriebswirtschaft der Dienstleistungen – Besonderheiten von Dienstleistungen

12

visszacserélhető. A vevő rizikóját garanciavállalással, illetve a benne megfogalmazandó kételyt, hogy a vásárlás kimenetele negatív is lehet, megfelelő termékpolitikával, kommunikációval csökkenteni lehet. Egy szolgáltatás megvalósítása sok esetben egyéb termékek igénybevételével történik. (például hajvágás esetén hajszárító, sampon). A szolgáltatás immateriális jellege, és az egyidejűség (előállítás és értékesítés egyszerre történik) miatt rendkívül fontos szerepe lehet azoknak a termékeknek, amelyek a szolgáltatás során felhasználásra kerülnek, mert ezeknek a termékeknek a minősége alapján a vevő következtetést vonhat le a szolgáltatás minőségére. Az egyidejűség eredményeként a humánerőforrás igénybevétele is az értékesítéssel egyidejűleg történik, mert a szolgáltatást nem lehet tárolni. Ez azt vonja maga után, hogy a személyzetnek rendkívül jól felkészültnek, rugalmasnak, vevő – orientáltnak kell lennie, mert a vevő a szolgáltatás minőségéről kialakított képét ez is nagymértékben befolyásolhatja. Nagyon érdekes jelenség, hogyha a szolgáltatás minőségének megítélése túl bonyolult, akkor a vevő hajlamos lehet rá, hogy az árból vonjon le következtetést a szolgáltatás minőségére, és az a képzet alakulhat ki benne, hogy a magasabb ár egyúttal magasabb minőséget is jelent.

2.4. Értéktöbbletet adó szolgáltatások Az értéktöbbletet adó szolgáltatások (value added services) a szolgáltatások egy speciális csoportját képezi, amit egy áruval, vagy szolgáltatással együtt kínálnak annak érdekében, hogy a vevő igényeit magasabb szinten elégíthessék ki. Erre a legegyszerűbb példa lehet az eladás során tanácsadás nyújtása a vevőnek az árukkal kapcsolatban. Az értéktöbbletet adó szolgáltatásoknak azért is van fontos szerepük, mert ezáltal könnyebb érhető el, hogy az egyes termékek megkülönböztethetőek legyenek. Egy versenyelőny, ami egy termék innováción alapszik, hamar eltűnhet, mivel azt a konkurencia könnyen lemásolhatja. Ezzel szemben a könnyű másolás az értéktöbbletet adó szolgáltatásokról nem mondható el, mivel a szolgáltatások minősége számszerűleg nehezen kifejezhető. Azonban ez azt is fogja eredményezni, hogy az értéktöbbletet adó szolgáltatásokkal a vevő számára nehezebb lesz a piac áttekintése.3

3

Werner Pepels: Betriebswirtschaft der Dienstleistungen – Volkswirtschaftliche Bedeutung von Dienstleistungen

13

2.5. Nemzetközi vonatkozás Azt hogy a világgazdaság milyen sűrűn összefonódik a szolgáltatási szektort tekintve is, jól példázza, hogy az Egyesült Államok a világ legnagyobb szolgáltatás exportőre és importőre (2006)4. Ennek elengedhetetlen feltétele volt a magas színvonalú kommunikációs technológia, nagy sávszélességű, megbízható és olcsó Internet. Egy jó példa lehet a szolgáltatások kitelepítésre (outsourcing) a szoftverfejlesztés az indiai Szilikon – Völgyben, Bangaloreban. A globalizálódási folyamat a szolgáltatások tekintetében azonban koránt sem olyan egyszerű, mint az áruk esetén. Ugyanis a szolgáltatások gyakran megkövetelik a vevő jelenlétét, és az ő igényeinek a megfelelő kiszolgálásához elengedhetetlen, az adott ország kultúrájának, normáinak, értékrendjének az ismerete5.

2.6. Jövőbeni fejlődés Feltételezve, hogy a világgazdaság továbbra is hasonlóan pozitívan fejlődik, mint idáig, nagyon valószínűsíthető, hogy a tercier szektor világszerte növekedni fog. Ennek az alapja a növekvő jólét, a több szabadidő, az intenzív verseny, és az egyre bonyolultabbá váló termékek. A növekvő jólét azt eredményezi, hogy az emberek szabadon elkölthető jövedelme egyre magasabb lesz, azaz egyre több pénzük lesz, amit nem létszükségleti dolgokra tudnak elkölteni. Ezért egyre több olyan szolgáltatás lesz, ami az emberek szabadidejének kialakításával foglalkozik, vagy várhatóan egyre többen vesznek olyan kényelmi szolgáltatást igénybe, mint az élelmiszer házhozszállítás.6 Tercier szektor – szolgáltatások – infrastruktúra Három hasonló jelentésű, de egymást nem teljesen átfedő fogalom használatos e témakörben: a tercier szektor, a szolgáltatások és az infrastruktúra. A tercier szektor alapvetően egy ágazati kategória. Tartalmát kizárásos alapon határozhatjuk meg. Minden tevékenységet átfog, ami nem tartozik az első és a második szektorba, tekintve hogy más, egy negyedik besorolási lehetőség nincs. Manapság beszélnek ugyan negyedik (kvaterner) szektorról, amely a tudományos kutatást, műszaki fejlesztést, általában a magas szintű szellemi tevékenységet foglalná magában, de ez az ágazati osztályozási rendszerekben még nem nyert polgárjogot. 4 5

http://www.wto.org/

Deryk Streich, Dorothee Wahl: Moderne Dienstleistungen 6 Werner Pepels: Bertriebswirtschaft der Dienstleistungen – Implikationen für das Dienstleistungen

14

A szolgáltatás szót a köznyelv nem a tercier szektorral azonos tartalommal használja. Szolgáltatásnak nevezik pl. a tartós fogyasztási eszközök, ruházati cikkek javítását, holott ez az ágazati rendszerben az iparnak, és nem a tercier szektornak a része. Ugyanakkor a szolgáltatás-fogalomról kevesen asszociálnak pl. a hadseregre, a diplomáciai testületekre vagy a bíróságokra, pedig azok közgazdasági és statisztikai osztályozási értelemben az ún. társadalmi szolgáltatásoknak, a tercier szektornak a részei. Az infrastruktúra a modern gazdaságfejlesztés egyik leggyakrabban használt és ugyanakkor leginkább vitatott fogalma. Az infrastruktúra ugyancsak az anyagi termelés (az ipar, építőipar, mezőgazdaság) környezetét hivatott átfogni. Azon eszközök, tevékenységek és intézmények körét, amelyek nem részei az anyagi termelésnek, de hozzájárulnak hatékonyságának, minőségének növeléséhez. Ezt a kört azonban nem ágazatilag, hanem funkcionálisan értelmezik. Így pl. a termelőszervezetek tevékenységének egy része az infrastruktúra körébe tartozik. Számos termelőszervezet maga raktároz, szállít, maga termeli vizét, energiáját. Régebben sok vállalat jóléti, szociális szolgáltatásokat is végzett. E tevékenységek természetesen az adott termelés infrastruktúrájának részei, jóllehet nem sorolódnak a tercier ágazatokhoz. Tudományos szempontból nézve megfelelőbb a funkcionális közelítés, azaz annak a világos elhatárolása, hogy mi az, ami a javak termeléséhez, és mi az, ami a termeléshez szükséges feltételrendszerhez tartozik függetlenül attól, hogy az statisztikailag pontosan megragadható és számszerűsíthető-e, vagy sem. Funkcionális szempontból az infrastruktúrának három alapvető eleme van: Az anyagi infrastruktúra azoknak a megtestesült tőkejavaknak, állóeszközöknek az összessége, amelyek nem vesznek részt a javak termelésében, tehát nem gépek, gyárépületek, hanem a termelés feltételét képezik. A fizikai természetüknek megfelelően beszélünk vonalas és pontszerű infrastruktúráról. A vonalas infrastruktúra a legszembetűnőbb, ezért gyakran ezt azonosítják az egész infrastruktúrával. E körbe tartoznak az utak, a vasutak, az elektromos, a gáz-, az olaj-, a távhő-, a víz- és a távközlési vezetékek. Végül is valamennyi a különböző földrajzi pontok között az áruk, az emberek, az információk továbbítását szolgálja. A pontszerű infrastruktúra elemei az építmények, az épületek, pl. a pályaudvarok, a repülőterek, a kórházak, az iskolák, az igazgatási épületek. A humán infrastruktúra meghatározása több nehézséget okoz. A termelés munkaerőt igényel. Ez önmagában még nem humán infrastruktúra. De humán infrastruktúrának minősül az iskolai végzettség, a szakképzettség, a különböző szakképzettségű emberek között kialakult munkamegosztási rendszer, a hagyományokból fakadó munkaerkölcs, társadalmi morál és 15

nem utolsósorban az a munka- és érintkezési kultúra, amely az adott társadalomban, gazdaságban kialakult. Az intézményi infrastruktúra körébe azok a jogszabályok, eljárási szabályok, kialakult szokások és létező intézmények tartoznak, amelyek a gazdasági folyamat keretéül szolgálnak, pl. a gazdasági szabályozás, a makroökonómiai irányítás rendszere, a piacszabályozás, a tulajdonnal kapcsolatos jogok és viszonylatok, a rend- és jogbiztonság. Itt tehát nem az épületekről, nem is az azokban dolgozó emberekről, hanem az azokkal ugyan szoros kapcsolatban levő, de mégis különválasztható jogrendről, gazdasági rendről van szó. Funkcionálisan az infrastruktúra más osztályozása is lehetséges. Ha az infrastruktúra az anyagi javak termelésének és fogyasztásának feltételrendszerét, hátterét teremti meg, akkor nyilvánvalóan létezik termelői és fogyasztói infrastruktúra. Fogalmilag a megkülönböztetés egyértelmű, a gyakorlatban viszont nagyon nehéz. Ugyanazok az utak, vasutak, elektromos és vízvezetékek termelői és fogyasztói (pl. üdülési, turisztikai) célokat egyaránt szolgálhatnak. Egy másik funkcionális megközelítés és csoportosítás szerint vannak az infrastruktúrának olyan szervei, amelyek a termelés és a fogyasztás mint fizikai tevékenység megalapozására szolgálnak, pl. az utak, a vasutak, az energia- és a vízellátás, az egészségügy, és vannak olyanok, amelyek egy sajátos gazdasági rendhez tartoznak, mint a bankok, a tőzsdék, a piacok, a reklámcégek. Végül van olyan infrastruktúra, amely a specifikus államrendhez, alkotmányos rendhez tartozik, pl. a hadsereg, a rendőrség, a határőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás. Ezek nagyon különböznek abban a tekintetben is, hogy valójában kinek az érdekeit szolgálják. Sokan vitatják e tevékenységek, ágazatok infrastruktúrába sorolását. Valójában azonban ez nem szimpátia vagy értékítélet kérdése. Ezek az intézmények azért vannak, hogy egy adott gazdasági-társadalmi rendet, az annak keretében zajló termelést és fogyasztást fenntartsák. Végül, az infrastruktúrának vannak területi szintjei is attól függően, hogy milyen léptékű termelési és fogyasztási rendszert szolgálnak ki. Ennek megfelelően megkülönböztetünk helyi, regionális, interregionális, országos, kontinentális, interkontinentális és globális infrastrukturális rendszereket. A tercier szektor tehát alapvetően egy ágazati meghatározás, míg az infrastruktúra a gazdaságfejlesztés elméletében és gyakorlatában használt funkcionális fogalom. Ezért, jóllehet e kettő tartalmilag nagymértékben fedi egymást, mégis, amikor leírásról vagy elemzésről van szó, akkor a tercier szektorról beszélünk.

16

17

3. Svájc és gazdasága 3.1. Földrajzi elhelyezkedés Svájc Európa központi alpesi régiójában fekszik, nyugaton Franciaországgal, délen Olaszországgal, északon Németországgal, keleten pedig Ausztriával és Liechtensteinnel határos. Teljes területe 41.284 km2 , azaz nagyjából a mi Dunántúlunknak felel meg. Déli határai Ticino kantonnál mélyen átnyúlnak az Alpok legmagasabb láncán, a Luganoi tó mentén már elérik a Lombardiai síkságot. Északkeleti része – bár természetes határa a Bodeni tó és a Rajna – voltaképpen a dél-német dombvidék folytatása, egészen az ország közepéig, az Alpok lábáig húzódik. Nyugati oldala a francia Jura-vidék része. Európa nagyobb folyói közül itt ered a Rajna és a Rhone. Közép-Európa legnagyobb tavai közül a Bodeni- és a Genfi-tó található itt. Az ország javarészt az északi időjárási zónához tartozik, kis területe ellenére időjárása mégis változatos. Az Alpok hegylánca nyugattól kelet fele fontos klimatikus határvonalat képez. Az Alpoktól délre a mediterrán jellegű időjárás az uralkodó, míg északon a Nyugat-Európára jellemző, nedves klíma uralkodik, időről időre pedig – különösen télen – be-beköszön a keleteurópai hideg kontinentális éghajlat is.

3.2. Politikai berendezkedés A legfőbb törvényalkotó szerv a Szövetségi Gyűlés, amely két házból tevődik össze, a Svájci Állam Tanácsból, és a Svájci Nemzeti Tanácsból. Az Államtanács 46 tagját a kantonok delegálják, a 200 tagú Nemzeti Tanácsot pedig képviseleti rendszerben választják. A törvényalkotásban rendkívül fontos szerepe van kantonális parlamenteknek, ugyanis a kantonok rendkívül nagy autonómiával rendelkeznek és a svájci alkotmány szerint a kantonokat mindazok a hatáskörök megilletik, amiket nem utaltak tényleges a szövetségi gyűlés hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a kantonok foglalkoznak például a szociális intézményekkel, a közvetlen adókkal, oktatással. Négy egyenrangú, hivatalos nyelve van: a lakosok 70%-a a német, (beszélve ahány község, annyiféle „Schwiezertüütsch”, írásban a tiszta német, a „Hochdeutsch”), 20%-a francia, 7 %-a az olasz és 0,5%-a a kelta-alemán-drúz-etruszk eredetű rétoromán (1938 óta elismert államnyelv) nyelvet beszéli.

18

3.3. Demográfiai helyze 3.3.1. Dinamikus növekedés A XX. század kezdete óta Svájc lakossága több, mint a duplájára növekedett: 3,3 millióról (1900) 7,5 millióra (2005), ezzel a népsűrűsége elérte a 180 fő/km2 –t, amivel a világ egyik legsűrűbben lakott országává vált. A népesség növekedés mértéke 1950 és 70 között érte el a maximumát, ekkor az éves ráta átlagosan 1,4% volt. Legkisebb növekedést 1970 és 1980 között produkált a lakosság, ez az időszak 0,15%-os növekedési rátával jellemezhető. Az alacsony érték a bevándorlási politika megszigorítása és a gazdasági recesszió következménye. A gazdasági recesszió átmenetileg egyúttal azt is eredményezte, hogy kivándorlás egy évben, 1975–ben magasabb volt, mint a bevándorlás és így a lakosság száma 0,6%-al csökkent. A nyolcvanas évektől újra népesség növekedés volt jellemző átlagosan 0,6% -os rátával, majd a kilencvenes évektől ez a szám 0,7%-ra nőtt.

(Forrás: Szövetségi Statisztikai Hivatal)

2. ábra: A népesség és a növekedési ráta

A népesség növekedése két tényezőnek köszönhető. A természetes szaporodásnak (ez a születési és a halálozási szám különbsége) és a bevándorlásnak. E két tényező közül döntően a 70-es évek végéig a természetes szaporodás volt a domináns. A születési ráta azonban a hatvanas évek közepétől fokozatosan csökkent és a nyolcvanas évek elejétől a bevándorlási ráta megelőzte a születési rátát. (Ugyanez a tendencia jellemző a 90-es, 2000-es évekre is, ez alól egyetlen kivételt csak a 95-98 közötti évek jelentenek).

19

Az, hogy a születési ráta még mindig pozitív, gyakorlatilag a külföldieknek köszönhető. Ugyanis a külföldi lakosság körében népesség növekedési ráta már a hatvanas évektől fölülmúlta a Svájciakét, és ez a különbség az idő múlásával még jelentősebbé vált. A különbség több okra vezethető vissza: •

Ezer külföldi nő átlagosan 1900 gyermeket hoz világra, szemben az átlagos svájci nőkkel, akik 1300-at.

•

A külföldiek körében a nemző képesek aránya magasabb.

•

Sok külföldire jellemző, hogy nyugdíjas éveit szülőhazájában tölti, ennek megfelelően a külföldiek halálozási rátája sokkal alacsonyabb. (1000 külföldi lakosra 3 halál eset jut egy évben, szemben a svájciakkal, akikre 10).

A születési ráta azonban még a külföldiek körében is alacsony ahhoz, hogy a lakosság növekedést produkáljon (2,1 a küszöbszám), ezért a svájci népesség növekedése már csak a honosítás eredményeként növekszik. 2005-ben a külföldiek 2,5% - a kapta meg a svájci állampolgárságot. Ez a szám a többi európai országhoz képest alacsonynak tekinthető. A becslések szerint 2000-ben a svájci állampolgárok 11% -a honosítással vált állampolgárrá7.


3. ábra: A születési ráta és a bevándorlási ráta alakulása

3.3.2. Növekedés a városokban, és az agglomerációban Nem minden régió részesült egyenlően a növekedésből. Mindenekelőtt a városok népessége, és a város közeli települések gyarapodtak, a vidéki területek ezzel szemben csökkenést 7

Szövetségi Statisztikai Hivatal

20

szenvedtek el. A városiasodás egyértelműen kimutatható. 1930 - ban még csupán a lakosság harmada élt városokban (36%), ez az arány 2005 - re megduplázódott (73%). Fontos még megjegyezni, hogy Svájcban, a várossá nyilvánítás szükséges feltétele, hogy a település minimálisan 10 000 lakossal rendelkezzen. A 60 - as évek közepétől a növekedés a kisebb centrumokra és az agglomerációs övre koncentrálódik, a nagyobb centrumok ezzel szemben lakosság csökkenésnek lehetnek tanúi. A kitűnő közlekedési hálózatnak köszönhetően a csökkenő népességet felmutató régiók száma visszaesett, és a 90 - es években viszont már jobban nőtt a vidéki lakosság száma, mint a városoké.

3.3.3. A népesség kor szerinti eloszlása A népesség korfája itt is, mint a világ többi fejlett országában, a XX. század során jelentősen megváltozott, mert a fiatalok aránya (20 év alattiak) 40,7% ról (1900) 21,9% - ra (2005) csökkent, ezzel szemben az időseké (64 év felettiek) 5,8%-ról 16% - ra emelkedett. A nagyon idősek (80 év felettiek) arányát tekintve a növekedés még drasztikusabb (0,5% - ról 4,5%-ra). Ez a demográfiai öregedés egyfelől a növekvő várható életkornak, másfelől pedig a csökkenő születési rátának a következménye. A nők tovább élnek, mint a férfiak, és ez a különbség a várható életkor emelkedésével még tovább erősödött. Ez azt eredményezi, hogy a demográfiai idősödéssel párhuzamosan a nők aránya a svájci társadalmon belül egyre nagyobb. A XX. század elején az arányuk 51,3% volt, 2005-re azonban 52%-ra nőtt. Ezen belül a 65 és 79 évesek körében a nők aránya 56,5%, a 80 év felettiek körében pedig már 66,5%. A fiatalabb korosztályokban azonban a lányok kisebbségben vannak. (0 - 19 éves körében 48,7%). Ennek az az oka, hogy több fiúgyermek születik, mint lány. (100 lányra jut 106 fiú).

21


4. ábra: Korfa

3.3.4. Külföldiek az országban A külföldiek aránya a XX. század során jelentősen ingadozott. A kezdeti kivándorlás fázist követte a bevándorlás és a visszavándorlás fázisa. Ez a változás párhuzamosan történt a gazdaság teljesítmények változásával. Napjainkra, Svájcban a külföldi népesség aránya elérte a 21,9%-ot, ez az európai országokat tekintve nagyon magasnak nevezhető. Ennek a számnak a legfőbb oka az ország gazdasági struktúrája, kis mérete, és a lassú honosítási eljárás. A külföldiek döntő többsége már hosszú ideje az országban él. Majdnem egyötöde itt született, amivel már a második, vagy a harmadik külföldi generációhoz tartozik. A külföldön született nem svájci állampolgárok 38,7%-a megszakítás nélkül legalább 15 éve él Svájcban. A külföldiek két harmada egy határozott időre szóló letelepedési engedéllyel rendelkezik, amit részben az állampolgárságtól függően állítanak ki.

22


5. ábra: A külföldi népesség aránya

A bevándorló lakosság egyre távolabbi területekről érkezik. A származási országok köre az utóbbi évtizedben jelentősen kibővült. A szomszédos országokból a bevándorlók csupán egyharmada érkezik. Körükben a nem európai állampolgárok aránya 5% - ról (1970) 14,6% ra (2005) emelkedett. Az hogy a bevándorlás ilyen mértékben globalizálódott nagymértékben köszönhetően magas számban érkező menekülteknek. 2005-ben 10100–an folyamodtak menekült státuszért, és 2005 végén körülbelül 48200 menekült tartózkodott az országban. Sokan megpróbálnak azonban illegálisan is bejutni az országba. Az illegális bevándorlók száma becslések szerint 2005-ben 5500 főre tehető8.


6. ábra: A külföldi népesség eloszlása származási hely szerint, 2006

8


23

3.3.5. Egyre több és kisebb háztartások A háztartások száma az elmúlt évtizedekben a népesség növekedésnél jóval nagyobb mértékben növekedett, és ezzel egyidejűleg a háztartások mérete csökkent. A több generációs háztartások, amelyek a XX. század elején még uralkodóak voltak, mára szinte teljesen eltűntek. Ezzel szemben az egyszemélyes háztartások aránya tekintélyesen megnövekedett, és mára az arányuk eléri a 35%-ot, ami azt jelenti, hogy az összlakosság 15%-a ilyen típusú háztartásban él.


7. ábra: A háztartások mérete, 2006

Az egyedül élők növekvő számának ellenére, a család továbbra is az együttélés meghatározó formája. A lakosok 79%-a (2000) családos háztartásban él. Ez 4% - al kevesebb, mint 1990ben. Kétségtelen azonban, hogy a családról alkotott kép az elmúlt években megváltozott. Ez legfőbbképpen a nők családban betöltött szerepének a változásán alapul. A továbbtanulásban való részvétel, és a munkaerőpiacon való lehetőségek gyarapodása megadta számukra is a karrierépítés lehetőségét, és ezzel együtt nagyobb pénzügyi függetlenséget tett lehetővé. Ennek nem utolsósorban következménye lett a házasság kötések és születések számának csökkenése. Az ezer lakosra jutó házasság kötések száma 7,6-ról (1970) 5,4 - re (2005) esett. Ennek az oka nem csak a házasodási kedv csökkenése, hanem egyre inkább későbbre tolódó házasságkötések. Az első házasságkötők életkora 1970-ben 4,6 évvel volt kevesebb, mint ma.

24


8. ábra: Egy nőre jutó átlagos születés

A házasságkötések számához hasonlóan alakult a születések száma is. A "babyboom" után, a hatvanas évek végétől, egy történelmi visszaesésnek lehetünk a tanúi. Egy olyan szintű visszaesésnek, ami messze nem tenné lehetővé a lakosság számának a megtartását. A statisztikai adatok szerint 100 15 és 49 év közötti nő átlagosan 142 gyereket hoz a világra (2005). A fenntartáshoz viszont 210 gyerekre lenne szükség. Az anyukák is egyre idősebben szülnek 1960-ban a gyermek születésekor az édesanyák egyharmada még nem érte el 25 évet, ez az arány 2005 - re 11%-ra csökkent. A megváltozott házasodási és születési körülményeknek megfelelően a családalapítás is átalakult. A sokgyermekes családok száma csökken, a gyerekkel nem rendelkező pároké nő. A gyerekkel rendelkező családokban a gyerekek száma lényegesen alacsonyabb, mint tíz évvel korábban. Az idő múlásával nem csak a család struktúrája változott meg. A házasság, mint élethosszig tartó intézmény, törékennyé vált. A 2005-ben megkötött házasságok (feltételezve, hogy a válási ráta változatlan marad) 53%-a válással fog végződni, és a válási rizikó még nagyobb a fiatal házasok körében. A házasságkötések csökkenő számának, és a növekvő válásnak eredményeként az együttélés formái is sokszínűvé váltak. Mindenek előtt az egy szülős háztartás és a házasság nélküli együttélés vált egyre gyakoribbá. 2000-re a háztartások 15% - ára volt jellemző, hogy a szülő egyedül neveli gyerekét. Döntő többségben az édesanya az, aki ilyenkor a családdal. A házasság nélküli együttélések aránya 2000 -re elérte a 10%-ot. Ezeknek a kapcsolatoknak a 80%-a gyermektelen. Ez az életforma mindenekelőtt a fiatalabbak körében elterjedt. A 20 és 24 év közötti nők 20%-a él együtt partnerével, akiknek a fele ezt házasságban teszi. A nem a

25

partnerével együtt élő nők vagy egyedül, vagy a szüleikkel élnek. A 45 és 49 év közötti nők körében azonban már 60% a partnerével együtt élők aránya, és a 90%-uk ez házasságban teszi. Nagyon sok esetben az együttélés házassággal végződik, legkésőbb akkor, amikor gyerek születik. A házasságok kívüli gyermekek száma ezért rendkívül alacsony. 2005-ben csupán minden ötödik gyerekre volt ez jellemző, de növekvő tendencia jellemző. Ugyanis 1980 óta a házasságon kívüli gyermekek száma megduplázódott. Fontos még megemlíteni, hogy az együttélés eredményeként a háztartások egy főre jutó kiadásai csökkennek, ami az életszínvonal további növekedését eredményezi. Az együttélés sokszínűségéhez az is hozzájárul, hogy ma már minden második házasságban legalább az egyik partner külföldi származású, és emiatt 5-ből két újszülött mondhatná el magáról, hogy az egyik szülő külföldi.

3.4. A gazdaság Svájc speciális gazdasága előtt érdemes megemlíteni a természeti erőforrásait. Svájc természeti erőforrásai nagyon szűkösek, és nincs kijárata a tengerre, gyarmatokkal sosem rendelkezett, sőt, saját területének negyede is letelepedésre alkalmatlan, mégis a világ egyik leggazdagabb országa. Az, hogy eljutott ilyen magas szintre a következő okok sokaságából a legfontosabbak9: a parasztforradalmak korán megnyitották az utat a polgárosodás előtt; -

a termőföldben szegény magas hegyvidékek nem tudták eltartani a növekvő lakosságot,

ezért a férfiak jelentős hányada külföldi uralkodók zsoldjába szegődött. Svájc tízezer számra kölcsönzött katonákat más országoknak; ezek zsoldja és a közvetítési jutalékok jelentékeny eredeti tőkefelhalmozásra vezettek; -

ez utóbbihoz járult még a tranzitkereskedelemből származó haszon is (hágókapu-városok);

-

ösztönzően hatott a gazdaságra a semlegességi politika is, ami nemcsak megkímélte az

országot a háborúk pusztításaitól, hanem nagy vonzóerőt gyakorolt a biztonságot kereső külföldi tőkére is (nem véletlenül őrzik törvények a svájci banktitok „szentségét”); -

a felhalmozódó tőkére, a vízerőre és a hagyományos paraszti kézmű-, illetve

manufaktúraipari szaktudásra támaszkodva korán megindult a gyáripar térhódítása; -

olyan iparcikkek (órák, elektrotechnikai és finommechanikai műszerek, elektronikai

cikkek, gyógyszerek stb.) gyártására rendezkedtek be, amelyeknél a magas fokú szakértelem dominál;

9

Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza. /104. oldal/ Eötvös Kiadó, Budapest, 2000.

26

-

jó közlekedési és politikai kapcsolatai egyaránt elősegítették a hiányzó nyersanyagok és

félgyártmányok beszerzését, de a kivitelt is: Svájc ipari termelésének több mint a felét exportálja (egy kg svájci exportáru átlagosan négyszer annyit ér, mint egy kg Svájcba bevitt áru); -

magas színvonalú és sokrétű oktatási rendszere nagy hangsúlyt helyez a jól képzett és

kiválóan motivált munkaerőre, de elkötelezett a tudományos kutatások iránt is. A K+F költségek a GDP 3%-át teszik ki; -

a tőkekivitel volumenét tekintve az 5. a világon; a közvetlen befektetések terén (2005: 17

milliárd $) az USA, az EU, Japán és Kanada után következik; -

az idegenforgalom – amelyre a svájciak már jó másfél évszázada berendezkedtek – az

egész gazdaságra serkentően hat. Az idegenforgalom ma is nagy fontosságú pillére a svájci gazdaságnak, s a jövőben még inkább az lesz, mert komoly erőfeszítéseket tesznek a turisztikai infrastruktúra modernizálására.

Egyre

versenyképesebb

árakat

kínálnak,

és

fokozzák

a

marketingtevékenységet annak érdekében, hogy Svájc a külföldiek számára továbbra is megkülönböztetetten vonzó maradjon. Az egész ország idegenforgalmi terület; a több mint egy évszázados múltra visszatekintő idegenforgalom turistaparadicsommá avatta Svájcot. A vadregényes tájak, a kitűnő síterepek, az üde fenyvesek, a tiszta hegyi levegő és a fényűző szállodák, ill. az egyre inkább teret hódító konferenciaturizmus mágnesként vonzzák a pénzes turistákat. Svájc ma Európa idegenforgalmilag egyik legjobban felkészült országa, szállodaipara világhírű. Az Alpok és a Jura természeti szépségei, a téli sportok, a klimatikus gyógy- és üdülőhelyek, a „svájci Riviéra” és a nagyvárosok (főként Zürich és Genf) hatalmasra duzzasztották az idegenforgalmat (2005: 32,9 vendégéjszaka, 13,7 milliárd CHF bevétel). Jóllehet néhány ország (Spanyolország, Franciaország, Olaszország stb.) a látogatottságban megelőzi, az 1000 km2-re jutó külföldi vendégek számát és az egy főre eső idegenforgalmi bevételt (1820 CHF, 2006) tekintve az első Európában. Iparát a szakértelem-igényes ágazatok uralma, a minőségi áruk gyártása és a rugalmasság jellemzi.

Svájc

mindenkor

zökkenőmentesen

alkalmazkodott

a

gyorsan

változó

világgazdasági feltételekhez, hiszen a rendkívül exportorientált, viszonylag szűk belső piaccal rendelkező ország számára ez létkérdés. Az állandó piacérzékenységi, struktúraátalakítási folyamat eredményeként Svájcnak ma sokkal kevesebb gyenge pontja van, mint a hasonlóan fejlett szomszédjainak. 27

Infrastruktúrájára jellemző, hogy a sok hagyományos alpesi hágójának köszönhetően – pl. Gotthard – Svájc egy fontos tranzitország Európában, amely sűrű közúti és vasúti hálózatában tükröződik. A több mint 70 ezer km hosszúságú, sűrű és jól karbantartott közutakon, a hágók, alagutak, viaduktok és szerpentinek sokaságán át majd az egész ország bejárható. Viszont a vasút képezi a Svájcban az igazán egységbe fogó ütőérhálózatot, amely mindenhová elvisz, még az olyan járhatatlan hegyi tájakra is, amelyek előtt az autóút megtorpan. Valamennyi vasútvonala (5030 km) villamosított. Egyetlen európai országban sem jobb a vasút kihasználtsága és nagyobb a vasút jelentősége, mint Svájcban. Lakosonként és évente 40 vasúti utazást regisztrálnak, csak Japánban használják még ennél sűrűbben a vasutat. A svájci autópályákon lebonyolódó hatalmas tranzitforgalom égető környezetvédelmi gonddá nőtt, további bővülését az ország mindenképpen meg kívánja akadályozni. A megoldást a forgalom korlátozása, ill. vasútra – kamionszállító „hupac” vonatokra való – terelése jelenti, ami újabb nagy alagútépítési és -bővítési munkálatokat tesz szükségessé.

3.4.1. Svájc gazdasági múltja Svájcban a II. világháborút követően hosszú ideig a gazdasági prosperitás volt a jellemző, amely csúcspontját az 1970-es években érte el, 1960 és 1973 között a svájci gazdaság fejlődésének éves átlaga több mint 4%. A nagy ipari üzemei első helyen szerepeltek a világpiacon. Ezzel egy időben jelentősen bővült a versenyorientált szolgáltató szektor is, mindenekelőtt a bankok és a biztosítások területén. A növekedés intenzív befektetési tevékenységet indukált, ami növekvő külföldi munkaerőt és életszínvonal emelkedést eredményezett. Az első komoly válság 1975-ben jelentkezett, amelyet a gyors ütemű növekedés és az energia pazarló felhasználása okozott. 1974-1990 között a gazdasági növekedés mindössze 2%-os volt, az életszínvonal viszont nem romlott.

3.4.2. Kilencvenes évek. Recesszió és Stagnálás A kilencvenes években Svájc egy fájdalmas struktúraváltást élt át. A gazdaság fokozódó globalizálódása számos vállalkozást átalakulásra kényszeríttet. Ennek az átalakulásnak nagyon magas társadalmi költsége volt, amely a munkahelyek elvesztését a fogyasztás növekedésének bizonytalanná válását, 92-ben a Frank értékének az elvesztését, és inflációt eredményezett. A visszaesés után a gazdaság csak nagyon lassan, 97-től "tért magához". 28

Ekkortól vált ismét meghatározóvá a konjunktúra, amit döntő mértékben az export növekedése okozott, mivel a gyenge Frank miatt fokozódott a svájci termékek, szolgáltatások versenyképessége.


9. ábra: A bruttó hazai termék változása az előző évhez képest

3.4.3. Változások a kilencvenes évek óta: A pénzügyi szektornak egyre nagyobb a szerepe A kilencvenes évek eleje óta állnak rendelkezésre pontos számadatok az egyes szektorok, ágazatok gazdaságon belüli pontos súlyáról. Ezek a számok arról tanúskodnak, hogy a nem pénzügyi vállalkozások aránya még mindig nagy a bruttó hazai termék előállításában, de a szerepük fokozatosan csökken. Ez azt jelenti, hogy 1990 - ben még a GDP 62%-áért feleltek, 1999 - ben ez az arány már csak 59%. "Győztesnek" egyértelműen a bankok és a biztosítók tekinthetők, akiknek ez idő alatt 10%-ról 14%-ra nőtt a GDP-n belül az arányuk10. A 90-es évek végén az állami kiadások szigorításának eredményeként az állam szerepe is csökkent. A kilencvenes évek közepétől jelen lévő gazdasági növekedés nemcsak a pénzügyi szolgáltatók és biztosító társaságok érdeme, hanem az összes többi vállalkozásnak, akikre jellemző, hogy főként exportra termelnek. A munkaerőpiac helyzete azonban csak 1998-tól javult.

10


29


10. ábra: A különböző szektorok hozzájárulása a bruttó hazai termékhez, 2005

Nem kevésbé lassan kezdett el növekedni a belső kereslet, mint a termelés. A háztartások fogyasztása a GDP körülbelül 60%-áért felelős. A kilencvenes évek elején a belső kereslet, a 80-es évek gazdasági „boom”-jának eredményeként még az átlagot meghaladó mértékben növekedett. Majd a fokozódó bizonytalanság eredményeként a belső kereslet növekedés mértéke teljesen lelassult. Ezen időszak alatt (kilencvenes évek első fele) az egyetlen növekvő területnek a fejlesztési beruházások tekinthetők, amiben az olcsó import közrejátszott. Az építési beruházások ezzel szemben jelentősen visszaestek.

3.4.4. Tőkeberuházás, a legfontosabb növekedést okozó tényező Egy munkaórának a tőkeigénye ma Svájcban lényegesen magasabb, mint a kilencvenes évek elején. Az évenkénti átlagos 1,1% - os gazdasági növekedéshez legnagyobb mértékben a befektetett tőkének az átlagos évenkénti 0,6% - os növekedése járult hozzá. Ezzel szemben termeléshez hozzájáruló humán erőforrás növekedése meglehetősen csekély, így egyúttal ez is járt legkevésbé hozzá a GDP növekedéshez. Átlagosan 0,4% - al járult hozzá a GDP növekedéshez a termelékenység növekedés, ami a humánerőforrásnak és a tőkenövekedésnek együttesen köszönhető. Az hogy munkaóránként egyre több terméket és szolgáltatást állítanak elő a humánerőforrás termelékenység növekedésének köszönhető, ami évenként átlagosan 1,1% - al nőtt a vizsgált időszakban (1991 - 2004). Ezzel szemben tőke termelékenysége csökkent, amit a növekvő tőke hozzáadásával kompenzáltak.

30


11. ábra: A bruttó hazai termék növekedéséhez hozzájárul tényezők I.


12. ábra: A bruttó hazai termék növekedéséhez hozzájárul tényezők II.

A 2000 -es évben történt markáns növekedés után nem várt mértékben lelassult a fejlődés a következő három évben. 2002 - ben és 2003 - ban stagnált a GDP - ez nem utolsósorban a pénzintézeteknek köszönhető.

31

2,3%-os GDP növekedéssel a svájci gazdaság 2004-ben újra éledt. Ennek az oka a kiadások racionalizálása mellett, a belső kereslet, ami két év stagnálás után újra fellendült, és a külső kereslet, ami 2002 óta megszakítás nélkül emelkedik. Számokban kifejezve ez 2004-ben közel 3%-os, 2005-ben pedig 1,9%-os bruttó hazai termék növekedést jelent. A növekedéshez ebben az időszakban is nagy mértékben járult hozzá a fejlesztési beruházás is, ami különösen a gépiparban, vegyiparban, óraiparban, és pénzügyi szolgáltatásokban hozott nagyon szép eredményeket. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az árszínvonal 2005-ben jelentősen nem változott, mert az olajár növekedést kompenzálta az áram, a telekommunikációs szolgáltatások, számítógépek árcsökkenése.

3.4.5. A régiók fejlődése Sajnos kantonális szinten nem létezik átfogó makroökönómiai analízis rendszer. Ez több okra vezethető vissza, egyrészről néhány kanton túlságosan kicsi ahhoz, hogy megfelelően elemezzék, illetve rengeteg olyan vállalkozás van, ami kantonokon túlnyúló tevékenységet folytat, és a pénzügyi tranzakciókat egy - egy központhoz kapcsolódva oldják meg. Ez okból kifolyólag a kantonok szintjén a makroökönómiai analízis a kantonális jövedelemre szorítkozódik.. A tizenhét kanton közül, akik 1998 - ban a svájci átlag alatt teljesítettek, tizenegy átlagon aluli növekedést produkált (SG, AG, TG, GR, VS, AR, AI, LU, FR, TI, UR), tehát itt az egy főre jutó jövedelem 2004-ben továbbra is az átlag alatt maradt. A másik hat kanton azonban átlag feletti fejlődést ért el (NE, VD, BE, SO, OW, JU). Azonban egyik sem tudta közülük elérni a svájci átlagot. Azok közül, a kantonok közül, akik 1998 - ban az átlag felett teljesítettek (NW, BL, BS, ZG, ZH, GL, GE, SZ, SH) is két csoport képződött. Öt a svájci átlag feletti növekedést produkált (NW, BS, ZG, GL, GE), a négy másik (ZH, SH, BL, SZ) szerény növekedést ért el, ez azt eredményezte, hogy 2004 - re BL és SZ a svájci átlag alá került11.

11


32


13. ábra: Az egy főre jutó jövedelem Frankban, 2005

3.5. Az árak alakulása 3.5.1. Általános jellemzők A fogyasztói árindex 2000 és 2006 között 6,3%-kal növekedett, az évenkénti drágulás mértéke mindig 2% alatt volt, ezért ezt az időszakot az árstabilitás jellemzi. A termelők és az importőrök számára az árindex ezen időszak alatt enyhén emelkedett. Az építési költségek ezen időszak alatt 8% - al növekedtek. (7,1% -al a magasépítészet, 10,7%-al a mélyépítészet) Nemzetközi összehasonlításban a svájci árszínvonal továbbra is magas maradt, egy 133 és 144 indexpontot elérő sávban mozgott. (EU 25 = 100).

33


14. ábra: Az árak alakulása


15. ábra: Az árak változása az előző évihez képest

Az erős konjunktúra, ami a 99 - es év második felében kezdődött, és az egész 2000-es évben tartott, félelmet okozott egy esetleges növekvő inflációtól. A fogyasztói árindex 2000- ben 1,6% - al nőtt, miközben 1999 - ben 0,8% -al 1998 - ban pedig változatlan maradt. Ez a növekedés azonban többnyire külső tényezőknek köszönhető, mintsem csupán a svájci gazdaság növekedésének. A kőolaj árának tekintélyes emelkedése a fogyasztói árindexben

34

bekövetkezett változás több mint a feléért felelős. A termelési költségek a 2000-es évben erőteljesen növekedtek, mert az összes kínálat árindexe, ami sokkal szorosabban mozog együtt a fogyasztói árindexxel, 2,7%-kal emelkedett. 2001-től a nemzetközi hatásoknak megfelelően lelassult a gazdaság fejlődése. Ez a tendencia nem változott a 2002-es és a 2000-as évben sem. A konjunktúra gyengülésére a Svájci Nemzeti Bank (SNB) expanzív pénzpolitikával válaszolt, és a jegybanki alapkamatot több lépésben csökkentette. A fogyasztói árindex változása 2001-ben 1%-os, 2002-ben pedig 0,6%-os volt. Az expanzív pénzpolitika egészen 2004 közepéig tartott, majd tekintettel a helyzet kedvezővé válására az SNB ismét egy szigorúbb pénzügypolitika mellett döntött, ami a jegybanki alapkamat mérsékelt emelését eredményezte, ugyanez a politika volt a 2006 - os évre is jellemző. 2004-ben és 2005-ben a kőolaj újbóli áremelkedése eredményezte döntően a fogyasztói árindex ismételt emelkedését. Ez a drágulás 2004-ben az áremelkedés három negyed részért, 2005 - ben pedig a feléért volt felelős. A 2006-os év második felétől a kőolaj drágulása lelassult. Az áremelkedések, az árstabilitást, amit a nemzeti bank úgy állapított meg, hogy éves szinten a drágulás mértéke nem haladhatja meg a 2%-ot, soha sem veszélyeztették. A fogyasztói árindex 2004-ben 0, 2005-ben 1,2, 2006-ban pedig 1,1 százalékkal emelkedett. A termelői és az import árindex 2001-ben gyakorlatilag változatlan maradt, majd az azt követő években negatív előjelű változást mutatott fel. (2002-ben-1,2%, 2003-ban-0,3%). Azóta ez az index ismét enyhén emelkedett. (1,1%-os növekedés 2004-ben és 2005-ben, 2,4% 2006-ban). Az energiahordozók és a különböző fémek árának csökkenése fontos szerepet játszott az index alakulásában. A korábbi felfelé ívelő fejlődés után az építőipar helyzete 2001 közepe után kedvezőtlenül alakult. Az építési árak, különösen a mélyépítészet esetén, esni kezdtek, ez az időszak egészen 2003 áprilisáig tartott. Azóta az árak ismét emelkedni kezdtek (2003 és 2006 októbere között pontosan 8,3%-al. Ez a trend a mélyépítészet esetén ismét erőteljesebb volt (10,9%), mint a magasépítészetnél (7,4%). Az emelkedést együttesen eredményezte a kedvező építési konjunktúra és az emelkedő költségek.

3.5.2. A különböző kategóriájú gazdasági jószágok árának alakulása 2000 januárja és 2006 decembere között a szolgáltatások fogyasztói árindexe 8,1%-al emelkedett (ezen belül a magánszolgáltatásoké 8,3%-al, a közszolgáltatások pedig 8 %-al). A fogyasztási cikkek árai csak 3,9%-al, és a tartós fogyasztási cikkek esetén az árak még csökkentek is (-7%), ami az elektronikai termékek esetén még jobban megmutatkozott (35

38,6%). Ide tartozik például a személyi számítógép, szórakoztató elektronika, fényképezőgép. A félig tartós fogyasztási cikkek esetén az árak 1,7% - al csökkenésében fontos szerepe volt a ruházati termékeknek (-1%). A termékek és szolgáltatások ellentétes irányú áralakulását elsősorban a termelékenység javulás fogyasztási cikkek előállításában, és a fokozott verseny a szekunder szektorban okozta.


16. ábra: A fogyasztói árak alakulása a termékek és szolgáltatások esetén

Az a fogyasztói árindex, ami tartalmazza az import árukat és szolgáltatásokat lényegesen kevesebbet változott (3,8%), mint az, ami csak a belföldi termékekét (7,1%). Ennek az alapvető oka az, hogy az import javak között sokkal nagyobb súllyal szerepelnek az áruk, mint a szolgáltatások, és a szolgáltatások esetén az áremelkedés lényegesebb magasabb volt, mint az áruknál.


17. ábra: A fogyasztói árak alakulása származási hely szerint

A lakásbérleti díjak alakulása a háztartások számára különösen fontos. Ez a szükségleti csoport egy háztartás kiadásainak a 20%-áért felelős. 2000 januárja és 2006 decembere között a bérleti díjak 11,3%-al, miközben a többi fogyasztói árak 5,3%-al emelkedtek.

36

3.5.3. Nemzetközi viszonylatban is magas árszínvonal az országban A vásárlóerő paritás a különböző országok árszínvonaláról ad felvilágosítást. Svájcban az árszínvonal lényegesen magasabb, mint általában az európai országokban. Ennek az egyértelmű okát még nem sikerült felfedezni. Az azonban nagyon valószínű, hogy a magas fizetések, ingatlan árak és bérleti díjak fontos szerepet játszanak ebben. Azon eredmények szerint, amit az Európai Unió statisztikai hivatala készített Svájc számára 2004-ben, a magán háztartások által vásárolt jószágok ára 41%-kal volt magasabb, mint az EU 25-ök átlaga, ezen belül 31%-kal magasabb, mint Franciaország, 33%-kal, mint Németország és Olaszország árszínvonala. Az összes hazai termék árát összefoglaló árindex szerint Svájc 33% - al drágább, mint az európai átlag12. Néhány jószágcsoport árszínvonala különösen magas. Például a lakásbérleti díjak, fűtés és világítás költsége 82%-kal magasabb, mint az EU átlagé. Az élelmiszerek árszínvonala 54% kal, de ezen belül a hús árszínvonala 115%-kal múlja felül az európai átlagot. Az egyes termékcsoportok árszínvonal erősen változó tekintetben, hogy mennyire tér el az európai átlagtól. A dohány cikkek esetén az árszínvonal index 97 pontot, a magáncélú járművek esetén 93 pontot, az alkohol tartalmú italok esetén 104 pontot, gépek és szerszámok esetén 102 pontot ért el. (Az európai átlag 100 pont, 2004).

3.5.4. A kőolaj és a színesfémek árfelhajtó hatása A kőolajjal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy az árára nagyon nagy hatással vannak, a politikai, természeti, pszichológiai tényezők. A teljes kínálatot lefedő árindex (hazai áru, és import) 2004-ben, és 2005-ben is 1,1%-kal emelkedett. Ennek legfőbb oka a kőolaj és a színesfémek (réz, alumínium, stb.) árának emelkedése okozta, amit pedig a világszerte megnőtt kereslet eredményezett. Ebben a kereslet növekedésében tekintélyes szerepe volt az óriási gazdasági növekedést produkáló Kínának, Indiának, a közel - keleti politikai válságnak, és háborúknak. Annak a "mag" árindexmutatónak, ami a nagyon ingadozó árú termékeket nem tartalmazza, az éves áremelkedés mértéke 2005-ben csak 0,9% volt. A kőolaj hatott leginkább a drágulásra, de fontos szerepe volt még az acélnak is. Arra a kérdésre, hogy a kettő közül melyiknek van hatása a fogyasztói árak alakulására, egyértelmű a válasz. A kőolaj

12


37

származékok esetén az előállítás (finomítás) árának, vagy az import költségek növekedése esetén gyakorlatilag késedelem nélkül jelentkezik a hatás. Az általános fogyasztói kosárban (fogyasztói árindex) a kőolajból származó termékek (benzin, tüzelőolaj) 9,3%- os súllyal szerepel. Éppen ezért ezen termékek 2005 - ös, 18,5%- os áremelkedése döntően befolyásolta fogyasztói árindex alakulását. Ha ezeket a termékeket kivennénk a kosárból, akkor az áremelkedés 2004-ben 0,5% lett volna 0,8% helyett. 2005 ben 0,7% az 1,2% helyett.


18. ábra: A fogyasztói árak alakulása

3.6. Munkaerőpiac 3.6.1. Az ipari társadalomból a szolgáltatás orientált társadalomba Az ipari szektor, ami a hatvanas években a munkavállalóknak csaknem a felét foglalkoztatta, mára sokat veszített a jelentőségéből. 2005-ben a foglalkoztatottak 24%-a tevékenykedett ebben a szektorban, míg a szolgáltatásiban 73%. Ez a tendencia egyértelműen megfigyelhető a többi iparilag fejlett országnál is, ami a következő okokra vezethető vissza: a technika fejlődése (a gyártás automatizálása), a globalizálódás, és a termelés alacsony bérköltségű országba telepítése. Fontos még megjegyezni, hogy a munkaerő csökkenés ellenére, az ipari termelés növekedett az országban. A szolgáltatási szektor 70-es évektől történő rohamos fejlődése a gazdasági növekedés motorja, ami nem valósulhatott volna meg a nők e szektorban való szerepvállalása nélkül. Az ő kereseti kvótájuk az 1960-as 33%-os szintről 2006-ra 51% - ra emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a férfiak esetén 66%-ról 63%-ra való csökkenés vehető észre. A férfiak esetén a csökkenés oka a korábban történő nyugdíjazás, és a megnyúlt képzési idő.

38


19. ábra: Foglalkoztatottak számra és aránya szektoronként

A szolgáltató szektorban dolgozó nők aránya az idő múlásával egyre nagyobb lett, és 2005-re elérte az 53%-ot. (Ez az ipari szektorban 22%). A nők növekvő munkavállalásával párhuzamosan egy alapvető szociális változásnak lehetünk tanúi. A klasszikus családmodell veszít a jelentőségéből, az ezer nőre jutó születendő gyermekszám csökken, bár egyre több nő tudja összeegyezteti a hivatás gyakorlását a családanya szerepével.


20. ábra: A keresők aránya

39

3.6.2. Külföldi munkaerő A külföldi munkaerő egy fontos tényezőt jelent a svájci munkaerőpiacon. Az erős gazdasági növekedés az elmúlt század második felében a "vendégmunkások" beáramlása nélkül nem lett volna lehetséges. Az arányuk a hatvanas évek első felében átlépte a 20%-ot, és 2005-re elérte a 25%-ot. (A 25 %-ban benne vannak a napi rendszerességgel, határt átlépő ingázók is). A külföldi munkaerőnek különösen nagy a súlya az ipari szektorban: 34%, ezzel szemben a szolgáltatásokban 23% (2005). Majdnem két harmada a külföldi munkavállalóknak EU vagy EFTA tagállam állampolgára (2006 63%). 37%-kal a dél-európai munkavállalók aránya a legmagasabb, őket követik az észak- és nyugat-európaiak 24%-kal. A tíz új EU tagállam állampolgárai (Románia, Bulgária nincs ebben a körben) 1,3%-os arányban vannak jelen a svájci munkaerő piacon. 23%-a külföldi munkaerőnek a balkáni országokból és Törökországból származik.


21. ábra: A külföldi foglalkoztatottak aránya és a GDP növekedése

3.6.3. Munkanélküliség alakulása és a konjunkturális ingadozások közötti párhuzam A kilencvenes évek elejéig a munkanélküliség nem létező probléma volt az ország számára. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta a 40-es évek óta 1% alatt volt. Ez a példátlan stabilitás több okra vezethető vissza:

40

•

A bevándorlási politika elérte, hogy jelentős része a külföldi munkaerőnek a konjunkturális ingadozásokat stabilizálta.

•

Érvényesül az a törekvés, hogy a képzést a munkaerőpiac igényeinek megfelelően alakítsák.

•

A vállalkozások a krízis években is törekedtek a munkaerő megtartására, és az elbocsátások kerülésére, azért, hogy a békés viszonyt a munkavállalók, és a munkaadók között megtartsák, annak érdekében, hogy a lojális munkavállalóval a konjunktúra időszakában magas termelékenységet érjenek el.

•

Az ország egy igen kedvező foglalkoztatási struktúrával rendelkezik. Nagyon alacsony a problémás területeken, mint például bányászát, vaskohászat, dolgozók aránya.

1991-től azonban Svájcban is erőteljesen emelkedni kezdett a munkanélküliek száma. Ennek az egyik fő oka volt a 91 és 98 közötti recesszió, aminek eredményeként 290000 alkalmazottat bocsátottak el, a másik fő oka, pedig, hogy a korábbi gyakorlattól ellentétben, a külföldi munkaerőt nem szorították ki. Ezért a 90-es évek eleje óta itt is, mint a világ fejlett országaiban, a konjunkturális ingadozások igen erőteljesen kihatnak a munkanélküliség alakulására. Történelmi csúcsot, 5,1 %-ot 1997-ben ért el. Ez az érték 2001 -re 1,7% - ra csökkent majd ismét emelkedni kezdett egészen 2005 - ig. (2004 3,8%).


22. ábra: A munkanélküliség alakulása

A keresők egy ötöde tapasztalta meg az elmúlt 10 évben a munkanélküliséget, a többségük azonban csak rövid időre. A recessziós időkben azonban, több embernek, sokáig kell keresnie, míg végre munkát talál. A tartósan munkanélküliek aránya ilyenkor megemelkedik. Ennél fogva akkor kevesebb ember mond le egy munkalehetőségről, ha az nem a legmegfelelőbb az

41

igényeinek. Ez abban mutatkozik meg, hogy 1991 és 1997 között azoknak az aránya, akik több mint 5 évet ugyanazon a munkahelyen töltöttek, 49%-ról 55%-ra emelkedett. (2006. 53%) A társadalom különböző csoportjait egymástól nagyon eltérően érinti a munkanélküliség problémája. Viszonylag magas a munkanélküliek aránya a társadalom következő csoportjaiban13: •

alacsonyan kvalifikáltak között

•

azok között a külföldiek között, akiknek átlagon alul kvalifikáltak

•

a fiatalok között (15 - 24 évesek)

•

latin Svájcban

Fontos még megjegyezni, hogy a különbség a nők és férfiak között kicsinek tekinthető. A hivatalosan mért munkanélküliségi rátát sokan kritizálják, amiatt, hogy a munkanélküliségi segélyben nem részesülő munkanélkülieket nem tartalmazza. Ez a megállapítás csak részben igaz. A pénzügyi támogatás megszűnésével a munkanélküli továbbra is regisztrált maradhat. Ezzel a lehetőséggel 2005-ben 32 % élt, további 14% talált két hónap után munkahelyet, 54%-ról azonban nem lehet, tudni, hogy miért nem regisztráltatták újra magukat. Felvetődik a kérdés, hogy a statisztikai adatok mennyivel múlják alul a tényleges munkanélküliséget. 1991 óta erről többet tudunk, azóta használja a statisztikai hivatal a nemzetközi gyakorlatban elfogadott módszert, ami a nem regisztrált munkanélkülieket is magában foglalja. Meglepő azonban, hogy a konjunkturális szempontból kedvezőtlen időszakokban ez a kvóta alacsonyabb, mint a regisztrált munkanélküliek száma.

3.6.4. A kereset alakulása 2000 óta Az 1951-es év kivételével a reálkereset 1950 és 1978 között minden évben, átlagosan 2,6%kal gyarapodott. 1979-ben, azonban, a második olajválság idején, 30 év óta először csökkent a fizetés vásárlóereje. A görbe, ami a fizetések az árakhoz való igazódását mutatja, egyenlőtlen fejlődést mutat a második olajválságot követő években, és a reálkereset változása rendre nulla körül mozog, 1981-ben, 1984-ben, négyszer a kilencvenes években negatív előjelű. 1979 és 99 között a fizetések átlagosan évente 0,5 %-kal emelkedtek. A 1997-ben kezdődő gazdasági újjáéledés eredményeként 2000-ben a nominális kereset 1,3 %-kal emelkedett, azonban a reál 13


42

kereset 0,3%-kal csökkent. A 2001-es évben a nominál kereset növekedése elérte a 2,5 %-ot és 1,5 %-os reálkereset növekedést eredményezett.


23. ábra: A reálkereset alakulása

3.6.5. Egyenlőtlenség a bérekben 2004-ben a bruttó keresetek mediánja 5548 Frank (ez az adat tartalmazza a 13 havi fizetést, és a részmunkaidő teljes munkaidős ekvivalensével számol). A keresők egy tizede több, mint 9718 Frank bruttó fizetést vihetett haza, egy tizede pedig kevesebb, mint 3687-et. E két határérték tekinthető az egyenlőtlenség mutatójának. Ez az érték 1994 és 2004 közötti nem sokat változott (260% - ról 264% - ra). Tehát azt mondhatjuk, hogy a fizetések eloszlásának egyenlőtlensége ez idő alatt nem növekedett. A fizetés nagyságát több tényező határozza meg, ezek közül a legfontosabbak a következők: •

A munkavállalóval szemben megfogalmazott követelmények. Azokon a helyeken ahol magas követelmény szintet támasztanak, és a munka "nehéz"-nek tekinthető. Tehát magasan kvalifikált munkaerőre van szükség, a fizetés mediánja több, mint a duplája, mint ott ahol ismétlődő tevékenységet kell folytatni. (10196 Frank szemben 4307 Frankkal, 2004).

43

•

Vannak olyan ágazatok, ahol a fizetések lényegesen medián érték felett vannak. Ide tartozik dohány feldolgozás (7980 Frank), vegyipar (7273 Frank), kutatás és fejlesztés (7576). Ezzel szemben sokkal kevesebb fizetnek a kiskereskedelemben (4620 Frank), vendéglátóiparban (3825 Frank), "személyes szolgáltatásokban" (3590 Frank).

•

A nemek tekintetében is megfigyelhető különbség. A nők 4781 Frank havi keresettel 19,7%-kal (2004) kaptak kevesebbet, mint a férfiak (5943 Frank, 2004). Ezt a különbséget részben strukturális különbségek okozzák, mint például a képesítés, a munkában eltöltött idő. Az évek során azonban megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy a nők és a férfiak fizetése közötti különbség egyre kisebb lesz. (2000: 21,3% és 2003: 20,7%). Szerepe van azonban a különbségben továbbra is egy bizonyos diszkriminációnak.

3.6.6. A keresők egy hatoda önalkalmazásban lévő személy A 90-es évek közepén az önalkalmazásban lévők száma jelentősen megemelkedett, ami nem utolsósorban a munkaerőpiacon jelenlévő csökkenő kínálatnak a következménye. Azóta az önállóak aránya ismét csökkent egy keveset. 2006-ban 16% volt. Az önalkalmazásban lévők szociális helyzete hátrányosnak tekinthető. 2005-ben az önalkalmazásban levők 25% - a igényelt betegbiztosítási támogatást ezzel szemben a hagyományosan foglalkoztatottak 17%a tette ezt. Az hogy az önálló keresők egynegyede sem a "második pillérű", sem "harmadik pillérű" biztosítónak nem fizet, az előbbi állítást támasztja alá. 3.6.7. Részmunkaidő – egyre kedveltebb főként a nők körében A részmunkaidő jelentősége az évek során sokat nőtt. 2006. évben a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 32% volt, ez az érték 1972-ben még csak 12%. A növekedés üteme nagyban függött a konjunktúrától, és szorosan összefügg a nők egyre nagyobb arányú munkaerő-piaci részvételével, továbbá a szolgáltatási szektor kiterjedésével. A részmunkaidős állásokra, foglalkoztatottak a következők a jellemzőek: •

Igen erőteljes a nők dominanciája (80%, 2006), azonban a férfiak aránya fokozatosan növekszik.

•

Tízből kilenc ilyen munkahely a szolgáltatási szektorban található.

•

Részmunkaidőben dolgozók általában nem töltenek be vezetői pozíciót. (15%, 2006)

Fontos még elmondani, hogy sok teljes munkaidőben foglalkoztatott (286 000 férfi, 167 000 nő, 2006) szeretné a munkáját részmunkaidőben végezni. Ennek a fordítottja kevésbé

44

jellemző. A részmunkaidőben foglalkoztatottak mindössze 8%-a igényelne teljes munkaidős foglalkoztatást.

3.6.8. Évenként 40 túlóra foglalkoztatottakként 2004-ben, Svájcban körülbelül 177 millió kifizetett, vagy nem kifizetett túlórát számoltak. Ez foglalkoztatottakként 40 túlórát jelent, ami a távolmaradások két harmadának felel meg. A túlórák az éves teljesítmény 2,5%-áért felelősek, és 90000 teljes munkaidős munkahelynek felelnek meg. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy a munka jobb elosztásával a munkanélküliség kiküszöbölhető lenne, mert túlórában elvégzett munkához legtöbbször sajnos nem lehet megfelelően kvalifikált munkanélkülit találni. Továbbá sokszor a túlórára való igény csak átmeneti, ami nem engedi meg egy újabb foglalkoztatott alkalmazását.


24. ábra: A részmunkaidőben és az önalkalmazásban lévők aránya

3.7. Az államháztartás 3.7.1. Növekvő állami kiadások Az állam kiadásai az 1970-es évektől folyamatosan növekednek, ez azt jelenti, hogy a bruttó hazai össztermék 24,3%-áról 2005-re 38%-ra emelkedett, ezen belül is a szociális kiadások emelkedése volt a meghatározó. Az emelkedés ellenére nemzetközi összehasonlításban ez az arány még mindig nagyon kedvezőnek tekinthető. (Svédországban az arány 56,3%, 45

Franciaországban 53,9%, Olaszország 84,2%, Németország 46,8%, 2005). Az Egyesült Államok (36,6%, 2005) hasonlóan, mint Svájc az alacsony állam kiadásokkal rendelkező országok közé tartozik.


25. ábra: Az állami kiadások alakulása

3.7.2. A költségvetési hiány alakulása 1970 és 85 között a költségvetési hiány nagyon alacsony volt. 1986 és 89 között a költségvetés többlettel zárult, ami az államadóság csökkentéséhez vezetett.


26. ábra: A költségvetési hiány

A kilencvenes évek elején a recesszió miatt újra olyan évek jelentkeztek, amelyeket költségvetési hiány jellemez. Ez a hiány 1993-ban érte el a maximumát, 4,6%-ot. Majd átfogó megszorító intézkedéseknek köszönhetően a költségvetési hiány folyamatosan csökkent és

46

2000-ben 1,9%-os többlet keletkezett. A 2000-es évek elején ismét deficites éveknek lehetünk a tanúi egészen 2005-ig, amikor is 0,3%-os többlet, majd 2006-ban ismét 1,9% többlet keletkezett. A 2007-es évre egyensúlyt várnak.

3.7.3. Az államadóság Az államadóság a 90-es évek elején a gazdasági nehézségek következtében olyan jelentős mértékben növekedett, hogy tíz év alatt csaknem megduplázódott. 1970-ben az államadóság a bruttó hazai termék 37,3 %-át tette ki. Majd gazdasági problémák miatt fokozatosan emelkedett és 1977-re elérte a 44,9%-ot. Majd az ezt követő években szinte megszakítás nélkül csökkent és 1990-re 29,9%-ra redukálódott. Az adóság 2003-ban érte el a maximumát 55%-ot, majd ismét fokozatosan csökkeni kezdett és 2007-re ez az érték várhatóan 47,3% lesz. Az eladósodásban szerepe volt az önkormányzatoknak, a kantonoknak, de legfőbbképpen a szövetségi kormánynak.


27. ábra: Az államadóság

Az államadóság jelentős terheket ró a gazdaságra, ami azt jelenti, hogy 2004-ben a kamatterhek az állami bevételek 6,8%-át emésztette fel. Szerencsére a jegybanki alapkamat csökkenése miatt ez az érték az elkövetkező években csökkent. Az Európai Unió konvergencia kritériuma szerint az államadóság nem haladhatja meg a bruttó hazai termék 60%-át. Ez az értéket Svájc még sohasem érte el, de a jelenlegi mérték már koránt sem olyan kedvező, mint a 90-es évek elején. Az OECD országokhoz képest Svájc viszonylag alacsony értékkel rendelkezik (Olaszország 120,4 %, Franciaország 76,1%,

47

Németország 71,1%, USA 61,8%, 200514) Dánia 41,4% és Írország 31,8% azonban még Svájcnál is kedvezőbb értékkel rendelkezik.

3.7.4. A kiadások eloszlása A kiadások között legnagyobb súllyal a szociális - jóléti és az oktatáshoz kapcsolódó tételek szerepelnek, majd ezeket követi az egészségügy. Az egészségügyi és a szociális kiadások együttesen a költségvetés egyharmadáért felelnek, és az érték a demográfia okok miatt az elkövetkezendő években valószínűleg még tovább növekedni fog. Jelentősen csökkentek azonban nemzetvédelmi kiadások.


28. ábra: A részmunkaidőben és az önalkalmazásban lévők aránya

14


48

4. A szolgáltatási szektor Svájcban

4.1. Általános jellemzők 4.1.1. Négyből három vállalat a szolgáltató szektorban 2005-ben Svájcban 298700 vállalkozást tartottak nyilván. Ez 8300-zal kevesebb, mint 2001ben, de 12600-zal több, mint 1995-ben. 1995 óta 1800 csökkent az ipari szektorban tevékenykedő vállalatok száma, de ezzel szemben a szolgáltató vállalatoké 14400-zal nőtt. Ezzel emelkedett a harmadik szektorban lévő vállalatok aránya 74 % - ról 75,7 % - ra15. A vállalatok több mint 99%-a kis, vagy közép vállalat, azaz olyan cégek, ahol az alkalmazottak létszáma kevesebb, mint 250 fő (250 teljes munkaidőben foglalkoztatott, vagy azzal ekvivalens részmunkaidős). A cégek körülbelül 88% tartozik a mikro vállalatokhoz, ez olyan céget jelent, ahol az alkalmazottak létszáma kevesebb, mint 10 fő. A méretbeli megoszlása az elmúlt tíz évben nem változott. A közép vállalatok mérete is stabil maradt megközelítőleg 11 alkalmazottal. Fontos még megjegyezni, hogy a mikro vállalatok aránya a szolgáltatási szektoron belül nagyobb, mint az ipari szektorban. (90%, illetve 80%). Ennek megfelelően különböző az átlagos vállalat méret is. 10 alkalmazott a szolgáltatási szektor, 14 az ipari szektor esetén. Az ipari szektorban ez 1995 óta egy fős csökkenést jelent, a szolgáltatási szektorban a szám változatlan. A nagy vállalatok esetében viszont az ipari szektorban tevékenykedő cég átlagos mérete kétszerese a szolgáltatási szektorban lévő cégénél. (1295 és 695 fő). A foglalkoztatottak két harmada kis és közép vállalatoknál alkalmazott, egy harmad pedig a nagy vállalatoknál. Az alkalmazottak egynegyede a mikro vállalatok egy ötöde kis vállalatoknál (10-49 fő) tevékenykedik.

15


49


29. ábra: A vállalkozások száma, 1000 egységben

4.1.2. Ágazatonként eltérő jellemző vállalat méretek Az átlagos vállalat méret ágazatonként eltér. A "személyi szolgáltatások" esetén a munkahelyek három negyede 10 főnél kevesebbet foglalkoztató cégnél van. Az átlagos vállalat méret mindössze 3 fő. A kis vállalatok túlsúlya jellemző még a vendéglátásra (48%) és a vállalatoknak nyújtandó szolgáltatásokra (45%). A telekommunikációs ágazatban ezzel szemben a foglalkoztatottak 90% - a nagy vállalatoknál alkalmazott. Ez a szám a biztosító társaságoknál 84%, a hitel intézeteknél pedig 77%. Az átlagos vállalat méret ennek megfelelően az előbbi három ágazatnál magas (145, 80, és 123 alkalmazott). (Az ipari szektorban egyedül a vegyipar tekinthető olyannak, ahol a nagy vállalatok dominálnak. Itt az alkalmazottak 70% - a nagy vállalati alkalmazott.)


30. ábra: Az alkalmazottak átlagos száma egy vállalkozásban szektoronként

50

4.1.3. A kis és középvállalatok minden régióban meghatározóak A kis és középvállalatok aránya a hét nagy régióban minimálisan tér el egymástól. Ez az arány 2005 - ben Tessinben 80%, Zürichben és Észak - Kelet Svájcban pedig 60%. Tessinben több, mint minden harmadik alkalmazott mikro vállalatnál tevékenykedik. Zürichben ugyanezt minden ötödik foglalkoztatott mondhatja el magáról. A nagy vállalatok aránya Bázelben 64%, Bernben 43% Zürichben 41% és Genfben 36%, ezzel szemben a legkisebb Graubündenben (11%).


31. ábra: A vállalkozások számának aránya méret osztály szerint, 2006


32. ábra: A foglalkoztatottak eloszlása a különböző méret osztályhoz tartozó vállakozásokban

51

4.1.4. A külföldi kapcsolatok döntő fontosságúak A svájci vállalatok mindig is meghatározó külföldi kapcsolatokkal rendelkeztek. Ennek megfelelően fonódott össze a svájci gazdaság a külgazdasággal. A fejenkénti be és kiviteli ráta a legmagasabbak közé tartozik a világon. Különösen az export kínál egy kis országnak, mint Svájc egy fontos fejlődési lehetőséget. A határokon átnyúló kereskedelemben a fő partnerek az iparilag fejlett országok. A bevitel 88% százaléka ezekből az országokból származik, és 79% százalékának ezekbe az országokba irányul. Kiemelkedően fontos szerepe van ebben az EU-nak. Az import 80% -a és az export 62% - a velük történik. A legfontosabb kereskedelmi partnere az országnak Németország, őt követi Olaszország, Franciaország és az Egyesült Államok. A svájci kereskedelmi mérleg hagyományosan import többlettel zárul. 1960 óta export többlet csak 1976-ban, 1993 és 97 között, 1999-ben és 2002 - 2004 között adódott. Import többlet keletkezik a magasan fejlett EU országokkal szemben és exporttöbblet pedig a kevésbé fejlettekkel (Portugália, Spanyolország, Görögország), az Egyesült Államokkal, Japánnal, a fejlődő és fejletlen országokkal szemben.


33. ábra: Összefonódás a világgazdasággal, 2005

52

4.2. Pénzintézetek 4.2.1. A Svájci Nemzeti Bank (Schweizerischen Nationalbank, SNB) pénzügyi politikája Az alkotmány szerint a független központi bank feladata, hogy az ország érdekeinek megfelelő pénz és valuta politikát folytasson. A 2004. május elsejével életbelépő új Nemzeti Bank törvény pontosabban fogalmazza meg ezt a feladatot. Az elsődleges cél az árstabilitás megőrzése marad, azonban újradefiniálja a feladatot a pénzpolitikával, és értékpapírokkal kapcsolatban. Ezen kívül konkretizálja a Nemzeti Bank függetlenségét, ezen kívül meghatározza a számadási és ínformáció szolgáltatási kötelezettségét. Az árszínvonal stabilizálását a jegybanki alapkamat meghatározásával tudja elérni. Egy túl alacsony kamatszint túlkínálatot jelentene a pénz tekintetében, ami a keresletet fokozná, és ezzel magasabb árszínvonalat generálna. Ezzel ellentétben túl magas kamatláb megdrágítaná a fogyasztási és a befektetési kölcsönöket, így csillapítaná a keresletet, ezzel csökkenti az árszínvonalat. Ennek megfelelően a Nemzeti Bank pénzügy politikája három komponensből áll: az árstabilitás meghatározása, középtávú infláció előrejelzés, és a londoni bankközi kamatláb (LIBOR Svájci Frank) sávjának a megállapítása. Az Svájci Nemzeti Bank célja az infláció éves szintjének 2% alatti tartása. A középtávú inflációs prognózisok meghatározása érdekében megállapít az SNB egy referencia kamatlábat, amitől való eltérés, a szabály szerint, 1 %. A londoni bankközi kamatlábra főleg rövid távú visszavásárlási üzletekkel van hatással. Ezek az üzletek úgy működnek, hogy az egyik fél, a "pénzt fogadó", különböző értékpapírokat ad el a másik félnek, és ezzel egyidejűleg megegyeznek abban, hogy egy későbbi időpontban, ugyanilyen papírokat, ugyanilyen mennyiségben visszavásárol. Ezek a visszavásárlási ügyletek nemcsak áttekinthető kamatlábváltozást eredményeznek, hanem megoldják szűkös hitelkeretből adódó problémákat is. 2005 decemberéig az SNB Libor svájci Frank célsávot 0,25% és 1,25% közötti értékben állapította meg. Ezzel hozzájárult a lelassult konjunktúra újraélesztéséhez, anélkül, hogy az árstabilitást nagy mértékben veszélyeztette volna. A svájci konjunktúrát mérsékelte az Európában tapasztalható lassú gazdasági fejlődés, és a rekord magas olaj ár. Ez az országban az export csökkenését, kapacitás kihasználatlanságot, és általános bizonytalanságot eredményezett a konjunktúrával kapcsolatban. A helyzet

53

kiszámíthatatlanságát fokozta, hogy az év folyamán többször kellett lefelé korrigálni a várható növekedési rátát. Az év közepén (2005) az Egyesült Államok és az ázsiai országok dinamikája újra megerősödött, és ennek a hatása rövid idő elteltével érvényesült Európában is. Svájcban a növekedés főleg az exportnak és az építőiparnak köszönhető. Ez felerősítette a bizalmat és egy jól megalapozott fellendüléshez vezetett, ami egy idő után a fogyasztás növekedését eredményezte. Az árszínvonal stabil maradt az inflációs várakozások azonban 2% fölé kerültek. A jól megalapozott és tartós növekedés eredményeként felemelte az SNB a LIBOR Frank kamatsávját 0,5% és 1,5% közötti értékre.

4.2.2. A svájci bankok helyzete 2005-ben 2005-ben 314 bank nyereséggel 23 pedig veszteséggel zárta az évet. Az éves nyereség 9,2 Mrd. Frankkal emelkedett 24,8 Mrd. Frankra, és ezzel elérte az eddig regisztrált legnagyobb nyereséget. A rekorderedmény elsősorban az operatív üzleteknek köszönhető, ezek közül is kiemelhető a szolgáltatási és komissziós (+13,1%), a kereskedelmi (+61,9%), és a részesedési (+250,8%) üzletág. Két év visszaesés után a beruházási alap ismét emelkedett (+6,2%). A bérköltségek 10,8%-kal 26,2 Mrd. Frankra emelkedtek, ami a létszámot jóval meghaladó mértéket jelent. A marketing kiadások 8,5%-kal 12,8 Mrd. Frankra emelkedtek. Az összesített mérleg szerinti eredménye az összes svájci banknak 2005-ben 2846,5 Mrd Frank. Markáns növekedést mutatnak fel a külföldi pozíciók is. A külföldi aktívák és passzívák összesen 20%-kal emelkedtek. A bankokkal szembeni külföldi követelések 17,5 % kal 750,1 Mrd. Frankra nőttek. Itt azonban fontos megjegyezni, hogy a növekedés feléért a Dollár akkori felértékelődése a felelős. Ezzel ellentétben a bankokkal szemben támasztott belföldi követelések 11,3%-kal 65,8 Mrd. Frankra csökkentek. A bankok közötti kereskedelem csökkent azon oknál fogva, hogy a Credit Suisse a Credit Suisse Bostonnal egyesült. A vevőkkel szemben támasztott követelések 18,3%-kal emelkedtek, ami kizárólag a külföldi üzleteknek köszönhető. A kedvező kamatfeltételek következtében belföldi jelzálog kölcsönök 5,3%-kal emelkedtek. A fix kamatozású hitelek aránya 2000-ben még 74,9% volt, 2005 - re azonban már ez a szám csak 43,2%. A bankok kereskedelmi készletei 26,1%-kal gyarapodtak, ezt döntő részben az részvények áremelkedése okozta. A lekötött betétek után járó magasabb kamat a betétek értékének drasztikus növekedését (29,8%) eredményezte, ez jóval magasabb, mint az egyéb befektetési formák (2,9%) értékének, és a látra szóló betétek értékének (14,3%) a növekedése. A kölcsönre és a 54

jelzálogra vonatkozó követelések 54,7 Mrd. Frankkal 236,9 Mrd. Frankra emelkedtek, ami összességében 30,0 % - os növekedést jelent. A bizományi levelek értéke 19,7% - kal 376,6 Mrd. Frankra emelkedett. A magas rövidtávú kamatlábak Svájcban és az Egyesült Államokban kedvezővé tették a bizományi leveleket. Ennek megfelelően az Frankban lévő állományok értéke 29,5 %-kal, a Dollárban lévőké pedig 26,6 %-kal emelkedett. A növekedéshez hozzájárult a Dollár túlértékelése is. A külföldi bizománylevelek összességében 19,0%-kal emelkedtek, ezzel szemben EU - térségbeli bizománylevelek értéke 21,7 %-kal esett vissza.


34. ábra: A svájci bankok összesített nyeresége Mrd. Frankban

Értékpapírok Az értékpapírok értéke 24,9%-kal 4412,2 Mrd Frankra emelkedett. Mindenek előtt a részvények és a dollár kedvező árfolyama hatott erre a folyamatra. Ezen belül a külföldi tulajdonú értékpapírok értéke 29,9%-kal 2601,1 Mrd. Frankra, a belföldieké, pedig 18,4%-kal 1811,0 Frankra nőtt. Az intézményes befektetők egy különösen nagy növekedést könyvelhetnek el, mert az ő tulajdonukba lévő értékpapírok értéke 36,0%-kal gyarapodott.

55

5. Összegzés A korábbi fejezetek számadatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy Svájc nem csak gazdaságilag a világ egyik legfejlettebb országa, hanem egy olyan ország, amely képes arra, hogy magas életszínvonalat biztosítson a társadalom széles rétegei számára. Ezt a szabadon elkölthető jövedelem magas vásárló ereje mellett, a színvonalas oktatással, kiváló infrastruktúrájával, erős és biztos szociális hálóval, megfelelő egészségbiztosítási rendszerrel, szigorú környezetvédelemi politikával éri el. Fontos tudni azonban, hogy az országnak rengeteg kihívással, veszéllyel kell szembenéznie ahhoz, hogy a magas szintű, általános jólétet megtarthassa, fokozhassa. Ezek közül a kihívások közül a következőket tartom a legfontosabbaknak: •

a kőolaj árának emelkedése

•

demográfiai helyzet

•

a versenyképesség megtartásának a nehézsége a humánerőforrás magas költsége miatt

•

fokozódó nyomás az Európai Unió részéről a vállalkozás, munkavállaló, fogyasztó barát adópolitika megváltoztatásáért

Ezek közül nem mindegyik kihívás Svájc specifikus. A kőolaj árának az emelkedése, illetve az ingadozása szinte a világ összes országát érinti. (Hosszú távon kedvezőtlenül érintheti nemcsak az importőröket, hanem az exportőröket is, mivel egy drasztikus emelkedés világgazdasági recessziót válthat ki, ami rövid időn belül az exportőrnél is komoly problémákat okozhat.) Az olajár emelkedés legfőbbképpen a közlekedésben betöltött szinte nélkülözhetetlen szerepe miatt okozhat nehézségeket. Ezért ennek a kockázatnak a csökkentése érdekében lényeges a tömegközlekedés további fejlesztése, ezen belül is főként a villamos energiát igénylő megoldásokon van a hangsúly. Illetve, ezzel párhuzamosan megújuló energiaforrások magasabb arányú kihasználása lenne szükséges. Fontos kiemelni, hogy a gazdaság (csakúgy, mint a többi fejlett országé) kőolaj függése a 71–es olajválság óta már rengeteget csökkent. A népesség elöregedése hosszú távon okozhat problémát az ország számára. Ez azt jelentené, hogy sok eltartottra kevés eltartó jut. A probléma megoldásának két fő módja lehet. Az egyik, hogy a dolgozók nyugdíjas korukra tartalékot képeznek. Ezzel lényegesen csökkentik az aktív korosztályra nehezedő terheket. A másik pedig, hogy továbbra is a bevándorlók segítségével

56

javítanak az eltartottak és az eltartók arányán. Megítélésem szerint a két megoldást együttesen kell alkalmazni. A svájci bérköltség nem csak a fejlődő, hanem a fejlett országokhoz képest is magas. A svájci munkaerő azonban továbbra is versenyképes maradhat, ha a jövőben is hasonlóan nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, továbbképzésre. Nagyon előnyt jelent a munkavállalónak és a munkáltatónak, hogy a bérekhez kapcsolódó adó és járulék terhek rendkívül alacsonyak, ezáltal egy viszonylag alacsony bérköltséghez magas nettó jövedelem párosul. Ez sokat segít a versenyképesség megtartásában. A svájci kis és közép vállalatok nem utolsó sorban a magas szintű specializálódásuknak köszönhetik sikerüket. A specializálódás megtartásával és fokozása továbbra is hozzájárulhat a sikerhez. Az Európai Unió rendszeresen nyomást gyakorol Svájcra annak érdekében, hogy az ország sokkal szigorúbb adópolitikát valósítson meg. Ez azon a téves feltételezésen alapszik, hogyha Svájc is hasonlóan magas adót vet ki a vállalkozásokra, akkor az Unióból idetelepült vállalatok visszatelepülnek az eredeti országba. Ez a feltételezés azért téves, mert nem Svájc az egyetlen olyan ország, ahol ilyen kedvezőek az adózási feltételek (pl. Tajvan, Hong Kong) és ezek a vállalatok az adózási feltételek megváltozásával egy harmadik országot választanának új telephelyül. Ezen kívül szerencsésebb lenne, ha az uniós országok folytatnák hasonló adópolitikát, mint Svájc, mert azok a problémák (pl. magas munkanélküliségi ráta), amelyekkel ma a legtöbb uniós ország (pl. Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Belgium) szembenéz, nem utolsósorban a magas adóknak köszönhető. Úgy gondolom, hogy az ország az őt érő kihívásokra kedvezően tud válaszolni, és a világgazdaság konjunktúrájának a folytatódása esetén itt is konjunktúrával lehet számolni. Magyarország sajnos a történelmi helyzetéből kifolyólag sajnos korántsem rendelkezik ilyen kedvező gazdasági mutatókkal, okok részletes ismertetése túlmutat ezen a szakdolgozaton. Mégis fontosnak tartom megjegyezni azokat a tényezőket, amelyek Svájc sikerességéhez hozzájárultak, és ezeket alkalmazva talán hazánk is sikeressé válhat. •

az oktatás fejlesztése

•

az innováció támogatása

•

munkavállaló- és vállalkozóbarát adó és járulék politika

•

a megyék, vagy régiók autonómiájának a biztosítása

•

infrastruktúra fejlesztése

57

Felhasznált irodalom 1) Perczel György: Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, Eötvös Kiadó, Budapest, 2003 2) Probáld Ferenc: Európa regionális földrajza, Eötvös Kiadó, Budapest, 2000. 3) Hidasi Judit: Szavak, jelek, szokások, Windsor Kiadó, 1998 4) Dr Neményi László: Mitől olyan gazdagok a svájciak?, Világgazdaság, 2002.december 5) Professor Werner Pepels: Betriebswirtschaft der Dienstleistungen, Verlag Neue Wirtschafts-Briefe, Berlin, 2003 6) Deryk Streich, Dorothee Wahl: Moderne Dienstleistungen, Campus Verlag, Frankfurt, 2006

Internet 1) Word Trade Organization (Világkereskedelmi Szervezet): www.wto.org 2) Bundesamt für Statistik (Szövetségi Statisztikai Hiavatal): http://www.bfs.admin.ch

58

Melléklet

Svájci jellemzők A svájciak általában meg vannak győződve országuk különlegességéről. Ezt elsősorban három olyan tényezőre vezetik vissza, amelyek az ország történelmi és társadalmi alakulásában meghatározó szerepet játszottak: semlegesség (Svájc 1991-ben ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját és 1815 óta ismerik el semlegességét), többnyelvűség sokszínűség. • A svájciak nem is igazán szeretik, inkább tisztelik a pénzt. Aki megengedheti magának, fogaskerekű vasutat építtet a saját költségén a falujának, de olyan nincs, hogy égve maradjon a villany egy olyan szobában, amelyben épp senki sem tartózkodik… Az előbbi ésszerű beruházás, az utóbbi megbocsáthatatlan pazarlás. • A kantonok közötti kölcsönös, egészséges utálat képezi a svájci demokrácia és semlegesség szilárd alapját. Ha a szeretet néhol hiányzik is, de a tolerancia annál nagyobb mértékben jellemez egy svájcit. És mindenfele lobog a magántelkeken és a villák előtt a vörös alapon fehér keresztet formázó nemzeti zászló. A lakók viszonya rettentően erős a Konföderációhoz. • A svájciak keményen dolgozó emberek, a munkát komolyan veszik, büszkék rá, és persze gavallérosan meg is fizetik őket ezért. • Ki kell emelnem a svájciak egy óriási értékét, a becsületességüket. Tudnunk kell, hogy a hegyeknek jelentős jellemformáló hatásuk van. A svájci lét csodálatos, s egészében sikeres harc a természet megpróbáltatásaival szemben. A korábbi ínség megtanította őket a takarékosságra, az anyag- és energiaigénytelen technológiák alkalmazására. Főleg a németsvájci részen jellemző az emberekre a szinte már túlzott udvariasság és kedvesség. A Világgazdaság egyik számában megjelent tanulmány szerint négy tulajdonságra vezethető vissza, hogy miért ilyen gazdagok a svájciak16: minőség („ők kiváló minőséget produkálnak akkor is, ha senki sem ellenőrzi, ha egyedül vannak egy sötét szobában, vagy ha csak magáncélra, hobbiból eszkábálnak össze egy garázst a hátsóudvarban”13; tíz megkérdezettből tíz vallja, hogy ha valaki két terméket egymás mellé tesz, biztos, hogy a svájci a jobb), megbízhatóság (pontosság), puritanizmus, praktikusság. Ezek a tulajdonságok segítették a svájciakat abban, hogy a természet adta hátrányaikat előnnyé formálják. 16

Szénási György: Svájc

59

• A svájciak számára a függetlenség, az autonómia és az autarkia pszichológiai szempontból fontos tényezők. • Egy svájci polgárban mélyen benne él a demokratikus hagyomány, a demokratikus öntudat. Bele akar szólni a dolgokba, nem akar eltűnni a tömegben. Ezzel függ össze a svájciak szókimondása is, amelyet más kultúrák képviselői sokszor sértőnek éreznek. Véleményüket nem rejtik véka alá és nem szokásuk azokat szép csomagolásban tálalni. Nemigen respektálják a hierarchiát, nem nagyon hajlandóak magukat valakinek is alárendelni, illetve olyasvalamit, amit nem tartanak helyesnek, kritikátlanul elfogadni. • A svájciak józan, takarékos, szorgalmas, törekvő, tartózkodó, megbízható és tisztaságszerető emberek.17 • A svájci polgárok politikai és gazdasági döntéseikben rendkívül pragmatikusak, helyi szempontok alapján döntenek, és az évszázadok alatt kiérlelt hagyományos döntési, intézményi rendszerükhöz erősen ragaszkodnak. Ha az ember felismeri, hogy Svájc miben különbözik az európai országoktól, ugyanakkor elismeri Svájcnak, ennek a nyersanyagokban tulajdonképpen szegény országnak a gazdasági sikereit, akkor talán könnyebben megérti lakóinak a büszkeségét és a jellegzetes nemzeti öntudatát.

17

Dr Neményi László: Mitől olyan gazdagok a svájciak? (Világgazdaság, 2002. december 8)

60

Térképek

(Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Schweiz)

35. ábra: A kantonok

(Forrás: http://de.wikipedia.org/wiki/Schweiz)

61

36. ábra: Nyelvterületek

62

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK LEVELEZŐ tagozat LOGISZTIKA szakirány

Recommend Documents