BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Külgazdasági szak. Nappali tagozat. Logisztika szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Külgazdasági szak Nappali tagozat Logisztika szakirány

A MAGYARORSZÁGI FOLYAMATOK ÉRTÉKELÉSE AZ EURÓPAI UNIÓ INDIKÁTORAINAK TÜKRÉBEN

Budapest, 2007 Készítette: Unyi István

A magyarországi folyamatok az Európai Unió indikátorainak tükrében

TARTALOMJEGYZÉK:

1 Bevezetés ............................................................................................................................ 4 1.1 Köszönetnyilvánítás .................................................................................................. 6 2 Az indikátorok.................................................................................................................... 7 2.1 Környezetvédelmi tendenciák Európában ................................................................. 7 2.2 Az indikátorok története .......................................................................................... 10 2.2.1 A környezeti indikátorok ................................................................................ 14 2.2.2 A gazdasági indikátorok ................................................................................. 17 2.2.3 Az intézményi indikátorok ............................................................................. 22 2.2.4 A strukturális mutatók továbbfejlesztése........................................................ 23 2.2.5 A fenntartható fejlődési mutatók továbbfejlesztése........................................ 24 2.3 A mutatók kiválasztásának feltételei ....................................................................... 26 2.4 A használt indikátormodellek.................................................................................. 27 2.5 Az indikátorok által hordozott információ .............................................................. 30 2.6 Nagy integráltságú mutatók..................................................................................... 31 3 A magyarországi folyamatok az indikátorok tükrében .................................................. 40 3.1 Magyar folyamatok a rendszerváltás óta ................................................................. 40 3.1.1 A környezeti indikátorok szerinti értékelés .................................................... 42 3.1.2 A gazdasági indikátorok szerinti értékelés ..................................................... 44 3.2 Fenntartható fejlődés Magyarországon ................................................................... 50 3.2.1 Helyzetelemzés............................................................................................... 50 3.2.2 Lehetőségek, javaslatok.................................................................................. 51 4 Összegzés .......................................................................................................................... 61

Mellékletek ......................................................................................................................... 63 Ábrajegyzék ....................................................................................................................... 69 Irodalomjegyzék ................................................................................................................ 75

Unyi István

Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

3.


1 BEVEZETÉS Szakdolgozatom az indikátorokkal foglalkozik és az indikátorok magyarországi vonatkozásaival. Az indikátorok a környezeti, társadalmi, gazdasági állapotokról nyújtanak információt. Használatuk ma már széles körben elterjedt, az egyes országok és a nemzetközi szervezetek is használják őket. Az indikátorok, mint téma meglehetősen aktuális; folyamatosan fejlesztik őket, hogy a politikai döntéshozatalt minél hatékonyabban támogassák, az általuk hordozott információ minél pontosabb legyen – különös tekintettel a nagy integráltságú összegző mutatókra, melyek alkalmasak a fenntarthatóság vizsgálatára és különböző tendenciák előrejelzésére. Néhány összegző mutató annyira új keletű, hogy magyar nyelvű információ még nem is áll rendelkezésre. Szakdolgozatom célja a rendszerváltástól lezajlott magyarországi gazdasági és környezeti folyamatok bemutatása, elemzése az indikátorok segítségével. Arra keresem a választ, hogy Magyarország a fenntartható fejlődés útján halad-e, és ennek a célnak a megvalósításában hogyan segíthet az indikátorok használata. A fenntartható fejlődés megvalósítása, mint cél szintén megjelent a nemzetközi szervezetek stratégiáiban, és hazánkban is egyre szélesebb körben válik ismertté a fogalom, a megvalósítására tett kezdeti lépéseknek is egyre több támogatója van. Azonban a folyamatos fenntarthatóság egy sor problémát is felvet: mit értünk fenntarthatóság alatt, hogyan mérhető a fenntarthatóság jelenlegi állapota, hogyan lehet megjósolni a jövőbeni folyamatokat. A fenntartható fejlődés igen komplex fogalom; magába foglalja az adott ország, régió társadalmi, gazdasági, környezeti dimenzióit, hiszen ezek közösen alkotják a társadalmi „jólétet”, azt, hogy az egyén hogy érzi magát, hogy értékeli életét, jövőjét. A jóléti mutatók pont erre a kérdésre próbálnak választ adni, környezetünk fontos, ám

nehezen

megbecsülhető

hasznú

tényezőit

igyekszenek

számszerűsíteni.

A

fenntarthatósági mutatók megpróbálják megbecsülni, hogy a fenntarthatóság állapotában vagyunk-e, és hogy melyek azok a lépések, amik közelebb vihetnek hozzá. Magyarország jelenlegi helyzetét és lehetséges jövőjét szeretném bemutatni e két fogalom értékeléséhez használt mutatók segítségével.

Unyi István


4.


Szakdolgozatom végén megpróbálok javaslatokkal, ötletekkel előállni, arra nézve, hogy mit és hogyan lehetne fejleszteni Magyarországon. Az ötletek egy részéhez kutatóintézetek és kutatók véleményei szolgáltatták az alapot, a többi része személyes meglátásaim, amelyek az indikátorokkal kapcsolatos gyűjtő- és kutatómunka eredményei. Az összefoglalásban röviden összefoglalom szakdolgozatom eredményeit, és ennek segítségével próbálok választ adni az itt feltett kérdésekre.

Unyi István


5.


1.1 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretnék köszönetet mondani belső konzulensemnek, Takács Gábornak, a szakdolgozat létrejöttéért. Köszönet illeti külső konzulensemet, Beke Juditot, az angol nyelvű képzés vezetőjét, aki szakmai segítségével, türelmével és útmutatásával segített szakdolgozatom elkészítésében. Külön köszönettel tartozom dr. Szabó Melindának, aki szintén hozzájárult, hogy szakdolgozatom időben elkészülhessen.

Unyi István


6.


2 AZ INDIKÁTOROK Szakdolgozatom első felét az indikátoroknak szentelem. Célom a magyarországi változások bemutatása a környezeti és gazdasági indikátorokon keresztül. Ehhez először tisztázni kell az indikátorok fogalmát, azt, hogy miért is van rájuk igény, hogyan, mely szervezetek készítettek olyan mutatókat, melyek világunk nehezen számszerűsíthető változásait próbálják megfigyelni, és azt olyan módon visszaadni, hogy össze tudjuk hasonlítani az egyes régiókat, nemzeteket időben és térben. Szakdolgozatomat a környezethez való hozzáállás változásával kezdem, mert ez volt az alapja az indikátorok létrejöttének. Megnézem, hogy folyamatos fejlődés eredményeképpen, hogy alakultak ki a ma használt indikátorok. Ezután sorra veszem a különböző indikátormodelleket, végül az indikátorok bemutatását a nagy integráltságú mutatókkal fejezem be.

2.1 KÖRNYEZETVÉDELMI TENDENCIÁK EURÓPÁBAN A környezetvédelmi mutatók kialakításához a környezeti szemlélet jelentős változására volt szükség Európában. A környezet problémái hetvenes években váltak a közgondolkodás részévé. Ezt jelzi az 1972-es stockholmi ENSZ-konferencia és a Római Klub jelentése (A növekedés határai). A környezetvédelem problémájának köztudatba kerülését elősegítette az 1973-as kőolajár-robbanás és az ezt követő sokk. Az akkori megközelítéshez képest a környezettel kapcsolatos gondolkodás és a környezet-tudatosság jelentősen megváltozott. Kezdetben a problémák közül különösen az erőforrások kimerülése kapott nagy visszhangot, tehát a környezet igénybevételi oldala, ám hamarosan világossá vált, hogy legalább ugyanekkora problémát jelent a környezet terhelése is, vagyis az a folyamat, amikor tevékenységünkkel elszennyezzük a környezetünket. A szemléletváltás mellett a környezetvédelmi szabályozás is megújult. A kezdeti bürokratikus logikától, ami csupán az előírt limitek betartatását jelentette, fokozatosan

Unyi István


7.


bővült, egyfelől a piackonform szabályozás irányába, ahol a hatósági szempontokon felül a károsanyag-kibocsátó is mérlegelte tevékenysége hatékonyságát a versenytársakkal összehasonlítva, hogy az megfeleljen a lakosság elvárásainak, másrészt a társadalom is fokozott figyelmet fordít a környezetszennyezésre - amit a szennyezőknek figyelembe kell vennie. A vállalatok manapság gondot fordítanak az öko-hatékonyságra, a hulladék újrafelhasználására, a konkurenciánál kisebb szennyezőanyag-kibocsátásra, mert ezek az intézkedések a versenyképességüket növelik. A környezetvédelmi megközelítés is sokat változott. A kezdeti környezetvédelem az egyes környezeti elemek (levegő, víz, talaj, élővilág, stb.) közvetlen védelmére koncentrált. Ez a mára már elavult megközelítés, az ún. csővégi környezetvédelem, fokozatosan a prevenció irányába mozdult, az egyes termékek környezeti szempontú vizsgálatának, a terméket előállító technológiák elemzésének segítségével. A környezeti elemek védelméről ilyen módon a súlypont fokozatosan a környezeti problémák előidézői felé mozdult el. Mindezek a szemléletmódbeli változások, és a fokozott környezet-tudatosság volt az alapja később a környezeti indikátorok bevezetésének, és a fenntartható fejlődés koncepciójának kidolgozásához. A fenntartható fejlődés fogalma 1987-ben jelent meg, a Gro Harlem Brundtland által vezetett ENSZ Környezet és Fejődés bizottság jelentésében. „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket"1 A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken. Mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével kell mérlegelni a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható fejlődés, mint általános stratégiai cél megjelent a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiban és a nemzeti szintű cselekvési programokban. Ez tagadhatatlanul eredmény, azonban nem mindenki tartja ezt a célkitűzést egyformán fontosnak. Az úgynevezett „gyenge” fenntarthatóság a termelt tőke és a 1

Brundtland, G. H., Our Common Future (Oxford University Press, Oxford - New York, 1987): 24.

Unyi István


8.


természeti tőke helyettesíthetőségét feltételezi; képviselői szerint a jólét anyagi javainak növelése és környezeti feltételeinek megtartása nem lehetetlen feladat, csupán megfontolt fejlődési stratégia kidolgozására van szükség. Véleményük szerint a környezeti tőke és a termelt tőke egymással korlátlanul helyettesíthetők, tehát a természeti erőforrások csökkenését a hatékonyabb termelési technikák ellensúlyozni tudják. A fenntarthatóságot „erősen” képviselők álláspontja szerint a Föld erőforrásainak, környezeti értékeinek a megőrzése elsőbbséget kell, hogy élvezzen minden más gazdasági szemponttal szemben, mert a természeti erőforrások nem pótolhatók, nem helyettesíthetők. Például, nem tudjuk megmondani egy erdő pénzbeli értékét, és hogy az általa termelt értéket mivel lehet helyettesíteni. Ráadásul nem állnak rendelkezésünkre olyan technológiák, amelyekkel a levegő összetételét meg tudnánk változtatni, és globális szinten nem működik a tőkék helyettesíthetőségére vonatkozó feltevés. A Brundtland Bizottság és a Világbank jelentése is a „gyenge” fenntarthatóság koncepciója mellett teszi le a voksot, mely a Local Agenda 21 indikátorfejlesztési programjának szolgáltatta az alapját. 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejődés konferenciáján (UNCED) fogadták el az Agenda 21 (Feladatok a XXI. Századra) című dokumentumot, melynek célja a fenntartható fejlődés megvalósítása. Az Európai Unió 2001-ben fogadta el a Közösség fenntartható fejlődés stratégiáját (EU, 2001). 2002-ben került sor a johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozójára (WSSD), melynek eredménye a Végrehajtási Terv megszületése volt. Ez a dokumentum a gyakorlati intézkedések bevezetésére fekteti a hangsúlyt. Kiemeli továbbá, hogy a fenntartható fejlődés elérése érdekében nélkülözhetetlen a termelési eljárások és a fogyasztói szokások megújítása. Ennek alapja az volt, hogy a Világtalálkozóra – a szokásos nemzeti beszámolók helyett – már egy olyan összeállítás készült, mely a fenntartható fejlődés szempontjából értékelte a megelőző időszak fejleményeit, és a változásokat mutatószámokkal illusztrálta. Az értékelés alapján néhány régióban történt előrelépés, azonban összességében világunk nem lett fenntarthatóbb. A Végrehajtási Tervben olyan eszközök, intézményi és eljárási megoldások szerepelnek, melyek segítségével hatékonyan lehet nyomon követni a kitűzött feladatok megvalósulását, az akadályozó tényezőket, végső soron pedig a fenntarthatóság illetve „fenn nem tarthatóság” irányába való elmozdulást.

Unyi István


9.


A

környezetvédelmi

változások

és

fenntartható

fejlődés

koncepciójának

létrejöttével párhuzamosan kezdődött meg az indikátorkészletek kifejlesztése is.

2.2 AZ INDIKÁTOROK TÖRTÉNETE Az indikátorok alkalmazása az Európai Unióban az 1992-ben kezdődő környezetvédelmi akcióprogram kapcsán került előtérbe. A 2001-es Fenntartható Fejlődési Stratégia szorgalmazta ennek az eszköznek a használatát. Így fokozódott az igény, hogy tovább kell fejleszteni az indikátorokat, melyeket ENSZ ajánlások alapján vizsgáltak és teszteltek az Európai Unióban. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) is elkezdett az 1990-s évek elején indikátorok kiválasztásával és alkalmazásával foglalkozni. Ezeket az egyes országokra vonatkozó környezeti-teljesítmény értékelésekhez használták. Ezzel párhuzamosan alakította ki az OECD a „terhelés-állapot-válasz” koncepcionális modellt, melyről később még részletesen beszélek. Ehhez vezették be a többszintű környezeti indikátorkészletet. Az OECD környezeti indikátorai célja a környezetvédelmi haladás nyomon követése. Az OECD által használt ágazati mutatók jóval bőségesebb mutatókészletet jelentenek a környezeti indikátoroknál – ami érthető is, hiszen ez esetben részletes adatsorokra van szükség ágazati bontásban. Így megfigyelhetők az egyes ágazatokon belüli, környezetvédelmi szempontból fontos trendfolyamatok. Meg kell említeni az egyes szakterületeken kialakított, illetve az egyes nemzetközi szervezeteknél bevezetett specifikus mutatókat, melyeket általában egy-egy szociális kérdésben és az ehhez kapcsolódó fejlesztési dimenzió területén használnak az ENSZ szakosított szervezetei, mint például az UNDP, WHO, Habitat stb. A Világ Természetvédelmi Alap (World Wide Fund for Nature, WWF) a Föld élővilágának állapotát és a tendenciákat méri néhány alapvető fontosságú mutatóval, melyekkel nyomon követhetők az élővilágot károsító környezeti hatások is. A veszélyes emberi hatások mérésére pedig átvették az „ökológiai lábnyom” indikátorát. Erről később részletesen a Nagy integráltságú mutatók című fejezetben beszélek még.

Unyi István


10.


A

nemzetközi

összehasonlító

elemzések

és

módszertani

ajánlások

figyelembevételével minden országban adnak közre statisztikai adatokat a gazdaság állapotáról, szociális folyamatokról és a környezet állapotáról, de nem mindenhol használnak

ehhez

indikátorokat.

Az

Egyesült

Királyságban,

Svédországban,

Németországban viszont az indikátorok segítik a hazai fenntartható fejlődés nyomon követését is. Az Európai Unióban hosszú ideje folynak olyan elemzések és egyeztetések, amelyek az egyes területeken szükséges állapotfelméréshez, illetve az átfogó és a szakterületi programok végrehajtásával kapcsolatos előrehaladás értékeléshez megfelelő mutatószámok kidolgozására, alkalmazására irányulnak. Az EU együttműködött e téren más nemzetközi szervezetekkel, különösen az ENSZ-szel és az OECD-vel. Az ENSZ-titkárság 1996-ban adta közre módszertani útmutatóját. Ebben az időszakban már az Eurostat szoros együttműködést folytatott az ENSZ-titkársággal. Az Eurostat célja az indikátorok kifejlesztésével kapcsolatos munka segítése és a mutatórendszer adaptálása volt az Unió tagországaira. Az Eurostat fő feladatai a következők voltak: megvizsgálni az ENSZ által ajánlott indikátorokat és kiválasztani az EU szempontjából alkalmazhatókat; biztosítani a mutatókhoz tartozó valamennyi adat elérhetőségét, összehasonlíthatóságát és egyöntetűségét az EU tagországaira és a csatlakozás előtt álló országokra; megfogalmazni azokat területeket, ahol nincs elérhető gyakorlati mutató és további módszertani tevékenységre lesz szükség; meghatározni azokat az indikátorokat, amelyek európai szinten lényegesek, de az ENSZ-jegyzékben nem szerepelnek. Az Eurostat az addigi indikátor-fejlesztési munkák eredményeit 2001-ben egy kiadványban jelentette meg (Eurostat, 2001). Ebben egyrészt ismertette azokat az indikátorokat, amelyek alkalmasnak látszottak arra, hogy információkat szolgáltassanak az EU-ban végbemenő és a fenntartható fejlődés szempontjából kritikus folyamatokról, másrészt tagországonként bemutatta az indikátorokkal előállított adatsorokat és azok alapján a jelzett folyamatok értékelését. Ezeket az indikátorokat nevezik Euro indikátoroknak, melyek adatai rendszeresen jelennek meg az Eurostat honlapján. Céljuk a naprakész információnyújtás elemzőknek, politikai döntéshozóknak, a médiának és az egyéneknek. Az Euro indikátorok adatokat szolgáltatnak többek közt a fizetési mérleg

Unyi István


11.


egyenlegéről, fogyasztói árak változásáról, az iparról, kereskedelemről, szolgáltatási szektorról, valamint tartalmaznak monetáris és pénzügyi indikátorokat is. A Lisszaboni Stratégia alapján vezették be a strukturális indikátorokat 2000-ben. Ezeket a mutatókat 2001-ben egészítették ki a környezeti mutatókkal. A Lisszaboni Stratégia alapvető célkitűzése az volt, hogy az EU 2010-re a világ legversenyképesebb és dinamikusan fejődő tudás-alapú gazdasága legyen, jobb munkahelyekkel és a szociális kohézió fejlesztésével. Ezt egy olyan gazdasági növekedési programkeretnek kell tekinteni, amely a gazdasággal összefüggő fontos társadalmi (munkaerő-piaci, foglalkoztatottsági, szociális támogatási rendszerekkel kapcsolatos stb.) célokat is tartalmazott. A Lisszaboni Stratégia megvalósítása feltételezte, hogy az EU-ban egy átfogó belső piaci strukturális reformot hajtanak végre; ebben az értelemben a stratégia egy rövidebb távú (évtizedes léptékű) strukturális reform-stratégiának is tekinthető. E stratégia végrehajtásának nyomon követésére elhatározták, hogy megfelelő strukturális mutatókat kell kidolgozni. A mutatók célja rövidtávú információnyújtás volt, ami segítségével ellenőrizhető a stratégia megvalósulásának sikere. Nemzeti szintű reformprogramokat, és közösségi szintű stratégiákat dolgoztak ki a cél elérése érdekében. Meg kell jegyezni, hogy az Európai Unió 2005-ös félidős értékelése gyenge eredményt mutatott. Emiatt az Európa tanács elkészítette „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című dokumentumát, mely a stratégia újraindításához szükséges lényeges elemeket határozta meg. Ezek a fenntartható növekedés motorját jelentő tudás és innováció; a befektetések és a munka számára egyaránt vonzó közeg; valamint növekedés és foglalkoztatás a szociális kohézió szolgálatában. A stratégia újjáélesztése a fenntartható fejlődés, valamint az Európai Tanács által 2005 júniusában elfogadott vezérelvek keretébe is illeszkedik. Az Európai Unió 2001-ben - a Göteborgi Európai Tanácson - elfogadott Fenntartható Fejlődési Stratégiájával egészítette ki a korábbi Lisszaboni Stratégiát a fenntartható fejlődés „környezeti vetületével". A fenntartható fejlődési stratégiát 2006-ban vizsgálták felül. Ez egy jóval hosszabb távú és átfogóbb célkitűzésű stratégia volt. Ehhez vezették be a fenntartható fejlődés indikátorait. Ezek az indikátorok 10 témakör köré épülnek, mindegyik témakörön belül vannak altémák, és azokon belül speciális területek; együtt egy háromszintes piramist alkotnak, melyet az alábbi ábra szemléltet:

Unyi István


12.


Célok:

Headline indikátorok a politikai analízishez, és a célok teljesülésének méréséhez

Témakörök

Részletes információ a fejlődés méréséről, a politikai területek értékelése

Altémák

További politikai analízis, a trendek, a témák komplexitásának és egymáshoz való kapcsolódásának jobb megértése

Speciális területek

A fő mutatók, az un. headline indikátorok, vagy kulcsindikátorok, a magas szintű döntéshozatal támogatását segítik elő. Ezek aggregált mutatók, mint például az egy főre jutó GDP növekedése. A második szintű mutatók a témakörök jobb megértését teszik léhetővé, és információt nyújt a közepes szintű döntéshozatalhoz. Mindkét indikátortípus feladata az egyének tájékoztatása is. A hierarchia legalján a specifikus információt hordozó indikátorok állnak, melyek a kutatók, kutatóintézetek munkáját segítik. Látható, hogy külön mutatókat dolgoztak ki a rövidebb távú célok eléréséhez, és a folyamatos

fenntarthatóság

ellenőrzéséhez,

ennek

ellenére

mind

a

mai

napig

koncepcionális vita folyik az Európai Unióban, illetve a jelenlegi tagállamok között a két stratégia viszonyáról, a rövidebb- és a hosszabbtávú célok, prioritások összeegyeztetéséről, valamint a végrehajtásukat szolgáló eszközökről. A strukturális indikátorokkal kapcsolatos tevékenység jelenleg is folyik, s elsődleges célja a Lisszaboni Stratégia értékelése és megvalósulásának nyomon követése. A 2001-es Eurostat kiadványban megjelent indikátorkészlet és értékelés egyúttal az EU felkészülését is szolgálta a 2002. évi Johannesburgi Világtalálkozóra. Az

említett

kiadványban 63 indikátor szerepelt; 22 a szociális, 16 a környezeti, 21 a gazdasági

Unyi István


13.


folyamatok jellemzésére (ill. ezek egyes összefüggéseinek jelzésére); továbbá 4 intézményi indikátort adtak meg. Jelen szakdolgozat szempontjából a környezeti és gazdasági mutatók fontosak. A következőkben ismertetem ezek meghatározását, illetve értelmezését. Ide vettem az intézményi mutatókat is, mert ezek képet adnak a társadalom jólétéről, ami összefügg a makroszintű kibocsátásokkal. Azért választottam ennek az indikátorcsoportnak a részletes bemutatását, mert később e kategóriák szerint fogom elemezni a magyarországi folyamatokat (illetve a szakdolgozat szempontjából releváns környezeti és gazdasági indikátorok szerint). E mutatók a fenntarthatóság elemzésére szolgálnak; célom, hogy ezek alapján sorra vegyem a magyarországi változásokat, és megnézzem, hogy Magyarország merre tart az Európai Unióval összehasonlítva. Az Uniós mutatók és a magyarországi indikátorok közti összefüggést az 1. sz. melléklet tartalmazza.

2.2.1 A KÖRNYEZETI INDIKÁTOROK A fenntartható fejlődés környezeti dimenziójának jellemzésére a környezeti rendszer négy összetevőjével (légkör, föld, víz, élővilág) és az azokat érő hatásokkal kapcsolatban az alábbi 16 mutatót vezették be: ENV-1: az üvegházhatású gázok egy főre jutó kibocsátása (per capita emissions of greenhouse gases) az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázkibocsátások összesített értéke szén-dioxid egyenértékben kifejezve - azaz súlyozva azok globális felmelegedési potenciáljával (GWP) 100 éves időszakra vetítve - külön-külön számítva a három „alapgázra" (Szén-dioxid, nitrogén-dioxid, metán) és az „ipari gázokra" (HFC-k, PFC-k, SF6). Emellett ágazatonként is kimutatják a szén-dioxid emissziót. ENV-2: az ózonréteget károsító anyagok felhasználása (consumption of ozone depleting substances). Ez az indikátor az ózonréteget károsító anyagok termelését és fogyasztását mutatja úgy, hogy egyrészt a termelt mennyiségből levonják az ártalmatlanított mennyiséget és azt a mennyiséget, amit vegyi úton nyersanyagként használnak fel, másrészt a felhasználás számításakor értelemszerűen a termelt mennyiséget módosítják az importált és az exportált mennyiséggel. A különböző anyagok

Unyi István


14.


eltérő ózonkárosító hatására tekintettel azok mennyiségét az ózonkárosító-potenciállal súlyozva (ODP) veszik számításba (más szóval a legismertebb ózonkárosító a freon egyenértékében). Miután a tényleges emissziót nehéz mérni, ezért a környezeti hatás mérésére a termelést és a felhasználást veszik figyelembe. ENV-3: a városi területek levegőszennyezettsége (air pollutants in urban areas) az egy mérőállomásra jutó évenként azon napok számát jelzi, amikor a levegőszennyezőanyagok koncentrációja meghaladja a megengedett szennyezettségi határértéket a városi területeken. A következő szennyezőanyagukat veszik figyelembe szálló por, ózon, kén-dioxid, nitrogén-dioxid az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) által megadott határértékekkel. A mérőhelyek száma országonként és az idők során változik, ezért mindegyik évre egy átlagos értéket adnak meg az egyes országokra vonatkozóan az említett négy levegő-szennyezőanyagra. ENV-4: mezőgazdasági terület és organikus (szerves) gazdálkodás (agricultural area and organic farming). A mutató a hagyományos mezőgazdaság és az organikus gazdálkodás (biotermesztés) céljára használt földterületet és a részarányukat írja le. A hagyományos mezőgazdaság magába foglalja a szántóföldet (amit főleg gabonafélék és olajos növények termesztésére használnak), az ültetvényeket és kertészeti művelésre használt területeket, az állandó legelőket és azokat a füves területeket, amit legeltetésre használnak. ENV-5: a talaj nitrogén mérlege (nitrogén balances) a mezőgazdasági földterület egy hektárjára juttatott ásványi és szerves trágyák mennyiségét, valamint a talajból kivont nitrogén teljes mennyiségét méri. Az egyenleg a teljes bevitel és a kivétel közötti különbséget mutatja. Az adatok a mezőgazdasági föld egy hektárjára vetítve kg-ban vannak megadva (kg N/ha), hogy az egyes országok adatai összehasonlíthatóak legyenek. Külön feltüntetik a nitrogén-forgalom egyes összetevőit is (ásványi trágya, szerves trágya, nitrogénülepedés és megkötés, teljes nitrogén-kivétel a talajból, nitrogén-többlet). ENV-6:

mezőgazdasági

növényvédőszer-felhasználás

(use

of

agricultural

pesticides) a szántóföldön és speciális növények termesztésénél évente felhasznált gyomirtószer (herbicid), gombaölőszer (fungicid), rovarirtószer (insecticid) mennyiségét mutatja aktív hatóanyagban megadva. Más szereket, mint pl. a talajt fertőtlenítő mezőgazdasági vegyszereket és a növekedést serkentőket nem vesznek számításba.

Unyi István


15.


ENV-7: az összes erdő területe (total forest area). Az indikátor az erdő területet méri ezer hektárban (ha) és az ország területének százalékában. Erdőnek veszik a fél hektárnál nagyobb területet, ahol a fakoronával való fedettség több mint 10%-os. Az olyan fiatal erdőtelepítések is, amelyek már elérik ezt a 10%-os fedettséget, beleértendők az erdőterületbe. Fás területeknek számítanak azok a területek, amelyek fával borítottsága 5-10% közötti és ahol olyan fafajok találhatók, amelyek magassága „érett korban" több mint 5 métert fog elérni. Külön kimutatják a fakitermelésre rendelkezésre álló erdőterületet is. ENV-8: fakitermelési arány (wood harvesting ratio, WHR) az erdővágások arányaként határozzák meg, vagyis az évenkénti átlagos fakivágást (az összes kivágott fa álló volumene) viszonyítják az összes erdő nettó évenkénti szaporulatához (net annual increment, NAI). Ez utóbbi a bruttó szaporulat átlagos évenkénti volumene csökkentve a természetes veszteségekkel. Mind a kivágást, mind a szaporulatot 1000 m3-ben mérik. A NAI annak az új faanyagnak a biomassza mennyisége, amely egy év alatt keletkezett csökkentve a természetes fa pusztulás faanyag volumenével. A NAI-t az erdővel borított földterület adatából számítják. Ez az indikátor (WHR) az erdő, mint nemzeti természeti erőforrás fenntartható hasznosításának egy fontos mérőszáma. ENV-9: a beépített területek növekedése (growth of built-up area) a teljes beépített területre vonatkozik (ezer hektárban). A beépített terület magában foglalja azokat a földeket, amelyeket lakóhelyek, utak, technikai infrastruktúra, ipari és kereskedelmi helyiségek, rekreáció helyek céljára használnak. Nem tartozik ide az elszórtan található mezőgazdasági épületek, kertek, melléképületek földterülete. Bemutatják a beépített területnek a teljes földterülethez viszonyított arányát, valamint a vizsgált időszak alatt az évenkénti átlagos növekedési rátát is, továbbá a beépített terület lakossághoz viszonyított arányát (ha/1000 fő). ENV-12: a vízhasználat intenzitásának (intensity of water use) megállapításához megadják a teljes vízkivételt abszolút és egy főre eső értékben, összesítetten és külön is a felszíni és a felszín alatti vízforrások szerint. A vízhasználat intenzitást a teljes megújítható vízkészlet és a teljes vízkivétel arányával fejezik ki (százalékban). A teljes megújítható vízkészletet hosszú időszakra vett átlagaként becsülik meg: a csapadékmennyiségből levonva a párolgást, illetve hozzáadva a más országokból érkező (a határszelvényen mért) vízmennyiséget; ez a vízhasználathoz potenciálisan rendelkezésre álló vízmennyiséget jelenti.

Unyi István


16.


ENV-13: a biológiai oxigén igény koncentráció egyes folyókra (BOD concentration of selected rivers). Az indikátor a biológiai oxigén igényt adja meg évi átlagban a folyók torkolatánál vagy a határszelvényben. (Magyarországon a kiválasztott folyók: Duna, Tisza, Dráva, Maros). ENV-I4: a fürdővizek minősége (quality of bathing water). Az indikátor információkat szolgáltat az édes- és tengervízi fürdőterületekre a víz minőségéről. Megadja a mintavételi pontok számát és az előírt jellemzőkre mért értékeket a vízminőségi standardokhoz - irányadó és kötelező minőségi szintekhez – viszonyítva. Külön jelzik a nem megfelelő fürdővíz minőség miatt betiltott fürdőhelyek arányát. ENV.-15: a természetvédelmi területek aránya az összes területből (protected area as percentage of total area). Ez a mutató információt szolgáltat az EU jogszabályok - a Madárvédelmi Irányelv és az Élőhelyvédelmi Irányelv alapján 2000-ben védetté nyilvánított természetvédelmi helyek területéről és számáról, valamint a védett területeknek az összterülethez viszonyított arányáról. ENV-16: a fenyegetett növény- és állatfajok számát (number of threatened species) jelző indikátor a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) szerint számításba vett veszélyeztetett és sebezhető fajokra vonatkozik viszonyításképpen megadják az adott területen ismert összes növény- és állatfaj számát is.

2.2.2 A GAZDASÁGI INDIKÁTOROK Olyan gazdasági indikátorokat választottak ki, amelyek a fenntartható fejlődés alapvető célkitűzésével összhangban megfelelően jelzik, hogy a társadalmi jólét eléréséhez és fenntartásához a gazdaság eddigitől eltérő módon történő fejlődésére van-e szükség. Ezzel indokolható, hogy a gazdasági dimenzióra ajánlott mutatók környezetvédelmi vonatkozású indikátorokat is tartalmaznak. A gazdasági mutatók a következő négy témakörrel foglalkoznak: gazdasági teljesítmény, anyagfelhasználás és energiafogyasztás, hulladékok keletkezése és kezelése, közlekedés/szállítás. Összesen 22 gazdasági indikátor használatát ajánlották.

Unyi István


17.


ECON-1: egy főre jutó bruttó hazai terméket (per capita gross domestic product, GDP) a vásárlóerő paritás (purchasing power standards, PPS) figyelembevételével vezetik le, így kiigazítják az országok közötti árszínvonalbeli és árszerkezetbeli különbségeket. A változatlan árakon való számítás az infláció hatásának kiszűrését célozza. ECON-2: a beruházás aránya a GDP-ből (investment share in GDP). A beruházások értékét a nemzeti számlákban veszik számításba (gross fixed capital formation), s ez lefedi az épületekre, a berendezésekre, a járművekre, a szellemi vagyon bizonyos típusaira (pl. software) történő kiadásokat, valamint a cégek ásványvagyon feltárásra fordított kiadásait is. ECON-3: a fő ágazatok hozzáadott értéke (value added by main sectors) - mint a bruttó kibocsátás és a folyó termelő-felhasználás különbsége - az ágazatok GDP-hez való hozzájárulását reprezentálja. A nettó hozzáadott érték esetében az értékcsökkenést leszámítják a hozzáadott értékből. A következő ágazatokat veszik számításba: mezőgazdaság, feldolgozóipar, építőipar, kereskedelem, pénzügyletek, közszolgáltatás. ECON-4: inflációs rátára (inflation rate) a „harmonizált fogyasztói árindexet" (harmonised index of consumer prices, HICP) használják az EU-ban, ami a fogyasztói árak változásának egy aggregált mérőszáma. A fogyasztói árak összesítetett számításba vétele országonként különbözik a fogyasztói kosár tartalmának és az alkalmazott módszertan (súlyozás) különbözősége miatt. ECON-5: a folyó fizetési mérleg egyenlege (net current account). Az indikátor az adott ország és a kereskedelmi partnerei közötti tranzakciók (áruk és szolgáltatások exportja mínusz importja), valamint egyéb jövedelem áramlások helyzetét mutatja a GDP %-ában. A folyó fizetési mérleg egyenleg része a teljes fizetési mérlegnek, amelyik magában foglalja a tökemérleget is. ECON-6: külföldi közvetlen tőkebefektetések (foreign direct investments, FDI). A külföldi közvetlen beruházás - a tőke áramlás speciális típusaként -arra irányul, hogy a beruházó cég hosszú távú és meghatározó szerepet szerezzen egy külföldi cég irányításában. A tőkebefektetést a GDP %-ában adják meg. A közvetlen külföldi beruházóknak 10%-ot meghaladó részesedést vagy szavazati arányt kell szereznie ahhoz, hogy a beruházás FDI-nek legyen minősíthető.

Unyi István


18.


ECON-7: államadósság (national debt). A teljes kormányzati bruttó adósságot az év végén fennálló teljes bruttó adósságként határozzák meg. Az adósság összege magában foglalja a központi és a helyi kormányzati, továbbá a társadalombiztosítási adósságok teljes

összegét.

(Ez

összhangban

van

a

maastricht-i

kritériumoknál

használt

meghatározással). Az adósságot a GDP %-ában adják meg és kimutatják a kormányzati szektor többletét vagy hiányát is a GDP %-ában. EC0N-8.: segély a fejlődő országok számára (aid to developíng countries). A Hivatalos Fejlesztési Támogatás (Official Development Assistence, ODA) azokra az anyagi támogatásokra, kölcsönökre vagy anyagi javakra vonatkozik, amelyeket egy ország azzal a szándékkal nyújt, hogy támogassa a gazdasági és a szociális fejlődést. Az adatokat két perspektívában szokták megadni: a segélyfogadó perspektívájából (Világbank), a segélyt nyújtó perspektívájából (OECD). Az Eurostat az utóbbi megközelítést használja és az ODA-t a GDP %-ában fejezi ki. Az indikátor elsősorban annak a ráfordításnak a mértéke, amelyet a gazdaság fejlesztésének a támogatására szántak. ECON-9: az anyagfogyasztást (material consumption) úgy adják meg, mint az összes olyan anyag (fosszilis tüzelőanyagok, ásványi anyagok és biomassza) felhasználását, amelyek az ország gazdaságában felhasználásra kerülnek (hazailag kinyert/felhasznált anyagokhoz hozzáadva az anyagimportot és levonva az exportált anyagok mennyiségét). Ez a mennyiség egyenlő az épületekben, az infrastruktúrában, gépekben stb. megtestesült anyagi készlethez történő anyag hozzáadásával és a környezetbe különböző formában visszakerült anyagokkal (kibocsátások a levegőbe és a vizekbe, a lerakókba elhelyezett hulladék stb). Az anyagfogyasztás és a GDP közötti időbeli kapcsolat a gazdaságnak az anyagfelhasználásra vonatkozó erőforrás-hatékonyságát, illetve annak változását mutatja. Ez a hatékonyság javulhat a műszaki fejlődésnek, a termelés és a fogyasztás kevésbé anyagigényes formái felé történő elmozdulásának köszönhetően. Egy másik (aggregált) indikátor az összes anyagigény (total material requirements, TMR), mely magában foglalja a rejtett anyagáramlásokat, azaz az olyan anyagokat is, amelyeket mobilizálnak, de nem használnak fel (pl. az építkezések idején kiásott földmennyiség) és az anyagok olyan közvetett áramlását, amelyek a külföldi országokban merülnek fel az importnak tulajdoníthatóan. Az anyagfelhasználást a GDP-hez viszonyítva és egy főre vetítve is megadják.

Unyi István


19.


ECON-10: egy főre jutó bruttó belföldi energiafogyasztás (per capita gross inland energy consumption, GIC) A bruttó belföldi energiafogyasztás az ország energiaigényét kielégítő elsődleges energia és az importált energia teljes mennyisége. Ez a mennyiség jelentősen magasabb, mint a fogyasztók által felhasznált végső energia mennyisége, hiszen nagy veszteségek merülnek fel a tüzelőanyagot elégetése, az elektromos energia előállítása során. A különböző energiahordozókra tekintettel egy közös energiaegységben fejezik ki a felhasználást (olaj egyenérték millió tonnában) és azt egy főre vetítve mutatják be. A GIC egy aggregált kulcsindikátor, amit az energia mérlegekből származtatnak. Az indikátorhoz az elsődleges tüzelőanyag termelést, az importot, az exportot és a készletváltozást veszik számításba, valamint a végtermékek (főleg a kőolajból származó termékek) importját és exportját. ECON-11: megújuló energiaforrások (renewable energy sources, RES) felhasználásával megtermelt energiamennyiséget abszolút értékben és a bruttó belföldi energiafogyasztás százalékában is megadják. A legismertebb források: szél-, víz-, geotermikus és napenergia, valamint a biomasszából nyert energia. ECON-12: az energia felhasználás intenzitása (intensity of energy use). A végső fogyasztás mennyiségét (final energy consumption) viszonyítják a gazdaság teljesítményét jelző valamely mutatóhoz, ami a teljes gazdaságra vonatkozóan a GDP, a szolgáltatói és feldolgozóipari ágazat esetében a hozzáadott érték. A háztartási szektorra az intenzitást a teljes népességhez viszonyítva (azaz egy főre) adják meg. A mutatót index formájában alkalmazzák (1985=100), mert így az energiafelhasználás javulását lehet nyomon követni. ECON-13: a települési hulladék keletkezése és ártalmatlanítása (generation and disposal of municipal waste). Az indikátor a települési hatóságok által vagy azok megbízásából begyűjtött és az ártalmatlanított települési hulladék mennyiségét szemlélteti. Ezen hulladékmennyiség döntő hányada a háztartásokból származik, de a települési hulladék közé tartozik az olyan forrásokból eredő hulladék is, mint a kereskedelem, hivatalok és más közintézmények. A hulladék éves összes mennyisége mellett megadják a növekedési rátát (pl. az 1990-es mennyiséghez viszonyítva) és az egy főre jutó települési hulladék mennyiségét is. ECON-14: az ipari hulladék keletkezése (generation of industrial waste). Az indikátor a bányászatból, a feldolgozóiparból és az építőiparból származó hulladék mennyiségét mutatja.

Unyi István


20.


ECON-15: a veszélyes hulladék keletkezése és ártalmatlanítása (generation and disposal of hazardous waste). Az indikátor az összes hulladéktermelö tevékenységből évente keletkező veszélyes hulladék mennyiségét írja le figyelembe véve az 1993. évi Bázeli Egyezmény keretében megadott 18 veszélyes hulladék-kategóriát. Mivel több EU tagországban még nem az egyezmény kategóriái szerint gyűjtik az adatokat, ezért ezekben az esetekben a veszélyes hulladékok nemzeti osztályozása szerinti adatokat alkalmazzák. ECON-16: a radioaktív hulladék keletkezése és ártalmatlanítása (generation and disposal of radioactive waste). Az indikátor az évente keletkezett és a tárolt, illetve ártalmatlanított radioaktív hulladék mennyiségét adja meg különböző kategóriák szerinti bontásban (m3-ben). Az adatok a kezelés és kondicionálás utáni mennyiségre vonatkoznak, a legvalószínűbb eljárást feltételezve. ECON-17: a hulladék újrahasznosítása - papír és üveg (recycling of waste - paper and glass). Az indikátor azt a hulladékmennyiséget mutatja, amit újrahasználnak vagy (anyagában) újrahasznosítanak. Két fő hulladéktípust választottak ki: a papírt és az üveget. Az adatokat a tényleges fogyasztás (felhasználás) százalékában fejezik ki. A tényleges fogyasztás értelemszerűen a hazai termelés, az import és az export mennyiségéből vezethető le. ECON-18: hulladékkezelő és ártalmatlanító létesítmények (waste treatment and disposal facilities). Az indikátor a veszélyes és nem veszélyes hulladékok kezelését és ártalmatlanítását szolgáló létesítmények szamát mutatja, a következő bontásban: hulladéklerakó telepek, hulladékégető üzemek, hulladékkezelő helyek (pl komposztáló helyek és más kisebb anyagkinyerő és újrahasznosító üzemek). ECON-19: utas-szállítás közlekedési módonként (passenger transport by mode). A közlekedési/szállítási volumen mértékegysége az utaskilométer és az adatokat egy lakosra vetítve adják meg. A figyelembevett közlekedési módok: személyautó, busz, vasút, repülő. ECON-20: teherszállítás szállítási módonként (freight transport by mode). Az indikátor az elszállított tehermennyiség (tonnában) és a szállítási távolság szorzata, a szállítás különböző módozatai - közúti, vasúti, rövid tengeri szállítás - szerinti bontásban. ECON-21: környezetvédelmi ráfordítások (environmental expenditures) azokra a ráfordításokra vonatkoznak, amelyek célja a különböző forrásokból származó környezeti terhelések redukálása (levegőszennyezés, szennyvíz, hulladék, zaj stb.). Nem tartoznak a

Unyi István


21.


környezetvédelmi ráfordítások közé a műszaki okokból, egészségi és biztonsági követelményeknek való megfelelés miatti, vagy a tisztán profitszerzési céllal történő ráfordítások. A környezetvédelmi ráfordítási statisztika a gazdaság minden olyan ágazatát lefedi, amelyik ilyen ráfordítást finanszíroz, úgymint a közszféra, vállalkozások, háztartások. Az adatokat a különböző környezeti elemek, illetve környezetvédelmi területek szerinti bontásban is megadják (levegő, víz, hulladék, talaj). Egy-egy ágazatban a vonatkozó ráfordításokat a három alapvető tevékenységi típus szerint veszik figyelembe. A „csővégi beruházások" olyan speciális gépekkel és berendezésekkel kapcsolatosak, amelyeket kifejezetten csak környezetvédelmi célra használnak és céljuk, hogy a már keletkezett szennyezést kezeljék (légszűrők, hulladék konténerek, szennyvíztisztító telepek stb.). A folyamatba integrált beruházások magukban foglalják a meglévő berendezések környezetvédelmi célú átalakítását, a tisztább technológiák és eszközök megvásárlására fordított többletköltségeket. E beruházások célja a megelőzés. A működési-fenntartási ráfordítás (folyó kiadás) magában foglalja: a berendezések, létesítmények (pl. szennyvíztisztító telepek) működési és fenntartási költségeit, a környezetvédelemmel összefüggő általános adminisztrációs költségeket, a piacon megvásárolt környezetvédelmi szolgáltatásért (pl. a hulladékgyűjtésért vagy a környezeti tanácsadásért) történő kifizetéseket. Az indikátorok a ráfordításokat háromféle vetületben mutatják be: (a) a közszféra és az ipar összes környezetvédelmi ráfordítása, illetve az összes ráfordítás a GDP százalékában, (b) az ipar környezetvédelmi beruházásainak megoszlása a beruházások rendeltetése szerint (vízminőség-védelemre, hulladékkezelésre, levegőtisztaságvédelemre, egyéb környezetvédelmi célokra), (c) az ipar környezetvédelmi beruházásainak megoszlása a beruházás jellege szerint (közvetlen/csővégi beruházások, folyamatba integrált beruházások).

2.2.3 AZ INTÉZMÉNYI INDIKÁTOROK INST-1: Internet hozzáférést (Internet access) a száz lakosra jutó Internet használók számával jellemzik, beleszámítva mind a házi (otthoni), mind a professzionális, illetve munkahelyi Internet használókat (Internet hozzáféréssel rendelkezőket). Fontos mutató az összes Internet használó számának évenkénti százalékos változása.

Unyi István


22.


INST-2: a kommunikációs infrastruktúra (communication infrastructure) magában foglalja az Internetes és a távközlési rendszereket, a helyhez kötött (vezetékes) és a mobil telefonhálózatokat egyaránt. A távközlési infrastruktúra színvonalát a száz lakosra jutó konvencionális és mobil telefon-előfizetők számával jellemzik (egy személynek több előfizetése is lehet). INST-3: bruttó kutatási és fejlesztési ráfordítások (gross expenditure on research and development, GERD) magukban foglalnak minden, a statisztikai egységen belüli kutatási és fejlesztési célú - beruházási és folyó - ráfordítást. Az indikátort a következő intézményi/szektor bontásban adják meg: üzleti/vállalati szektor, kormányzati szektor, felsőoktatási szektor. Az indikátor az ilyen ráfordításokat mutatja egy lakosra vetítve, illetve a GDP százalékában vásárlóerő paritáson számítva. Külön megadják a következő két területen foglalkoztatottak arányát (az összes foglalkoztatottból): „high-tech" szektor (űr-, számítástechnikai, elektronikai, gyógyszerkutatás stb.); tudás-intenzív szolgáltatási szektor magasan képzett foglalkoztatottakkal. INST-4: az emberi és a természeti tőkével kapcsolatos kockázatokat (risks to human and natural capital) annak a kárnak a mértékével mérik, amit az emberi tevékenység okoz a társadalom és az ökológiai rendszerek számára. Indikátorként a halálesettel is járó jelentős ipari balesetek számát (a Seveso irányelv által meghatározott, a veszélyes anyagok tárolásával és feldolgozásával összefüggő balesetek számát), valamint az erdőtüzek számát és a leégett erdő hektárban (s az összes erdőterület százalékában is) kifejezett területét alkalmazzák. Ez utóbbi számításánál két földhasználati típust szerepeltetnek erdő és fával borított egyéb terület (ennek definíciója: 5-10%-ban fakoronával fedett terület, ahol a fák elérhetik az öt méteres magasságot, vagy a több mint 10%-os fakorona-fedettség, ahol a fák nem nőnek öt méternél magasabbra).

2.2.4 A STRUKTURÁLIS MUTATÓK TOVÁBBFEJLESZTÉSE A Lisszaboni Stratégia és a Göteborgi Stratégia alapján előzetesen ajánlott indikátor készletek figyelembevételével megkezdődött a strukturális indikátorok körének

Unyi István


23.


pontosítására, és a fenntartható fejlődési indikátorok továbbfejlesztésére, készletének meghatározására az Európai Statisztikai Rendszer keretében. A 2002 tavaszán Barcelonában tartott EU tanácsi ülésre készített strukturális indikátorokat kiegészítették már néhány környezeti indikátorral is (üvegházhatású gázok kibocsátása, megújuló energiaforrások, a közlekedés néhány teljesítményi jellemzője, városok levegőminősége; települési hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása). Közben tovább folytatódtak a vizsgálatok egy sokkal bővebb (34 elemű) környezeti indikátor sorozattal elsősorban azok statisztikai előállíthatóságát tartva szem előtt. Az erről szóló jelentését a Bizottság (COM (2002) 524) 2002 szeptemberében terjesztette a Tanács elé. Az indikátorokat a statisztikai előállíthatóságuknak illetően négy csoportba rangsorolva. Végül kilenc prioritást élvező környezeti mutató mellett döntött a Tanács. Közben tovább folytatódott a munka a szociális és a gazdasági indikátorok kiválasztásával kapcsolatban is. 2003 végére meg kellett még határozni azokat a kulcsindikátorokat, amelyek alapján értékelhetik a Lisszaboni Stratégia addigi megvalósulását. A 2004. évi „Tavaszi Jelentéshez" a Bizottság végül egy nagyon rövid - 14 elemből álló - strukturális indikátorsorra tett javaslatot (EC, 2003). A bizottsági ajánlások és a szakértői bizottságok (Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) és Környezetpolitikai Munkacsoport (WPEI) kritikai észrevételei miatt az Európai Tanács elfogadta ugyan a 14-elemű „rövid listát", de egyúttal ajánlotta a strukturális indikátorok „hosszú listájának" alkalmazását is a Lisszaboni Stratégia értékelése során.

2.2.5 A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI MUTATÓK TOVÁBBFEJLESZTÉSE A Fenntartható Fejlődési Stratégia 2001. júniusi elfogadását követően az EU Statisztikai Program Bizottsága (SPC) 2001. szeptemberi ülésén egy magas szintű Munkacsoport létrehozásáról hozott döntést. A Munkacsoport célja az EU-stratégia végrehajtása és hatékonyságát monitorozó indikátor rendszer módszertani feladatok megoldása volt. Az indikátorok kiválasztásánál természetesen tekintettel kellett lenni a Göteborgi Stratégiában és legfontosabb nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott konkrét

Unyi István


24.


célokra, hiszen az indikátorokkal nem (vagy nem csak) általában az EU fenntarthatósági állapotát kell mérni, hanem a konkrét célkitűzések elérésének helyzetét, az ezek érdekében jóváhagyott politikák hatékonyságát. Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégia hat cselekvési területet emelt ki: éghajlatváltozás kockázatának csökkentése; a közegészséget érintő veszélyek kezelése; a természeti erőforrásokkal való felelősebb gazdálkodás; a közlekedési rendszerek, a földhasználat és a gazdálkodás javítása; a szegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdése; a társadalom elöregedése gazdasági és társadalmi hatásainak kezelése. Mindezek mellett a nemzetközi együttműködésből fakadó fejleményeket, illetve az EU kötelezettségvállalásait is figyelembe kell venni. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács Sevillában határozott a fenntartható fejlődés „külső dimenziójáról", a Globális Partnerségről. Eszerint az Európai Uniónak vezető szerepet kell vállalnia a globális fenntartható fejlődés elérésében. Ennek kiemelt jelentőségű területei: annak elérése, hogy a globalizáció a fenntartható fejlődést szolgálja; a világkereskedelem átalakítása a fenntartható fejlődés érdekében; küzdelem a szegénység ellen és a társadalmi fejlődés előmozdítása; a természeti erőforrások fenntartható használata; az EU szakpolitikái közötti összhang javítása; helyes kormányzás minden szinten; a fenntartható fejlődés finanszírozása. Figyelembe kell venni továbbá a johannesburgi Világtalálkozón elfogadott és az EU számára ugyancsak politikai kötelezettségvállalásnak tekintett célokat is (pl. a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási szokások megváltoztatása). Az említett belső és külső (nemzetközi) szempontok együttes figyelembevételével érhetők csak el az EU fenntartható fejlődési célkitűzései, s ezt számításba kell venni az indikátorokkal kapcsolatos elemző-fejlesztő munka során is. Mindebből kitűnik, hogy a fenntartható fejlődési indikátorok kidolgozása jelenleg egy rövidebb- és egy hosszabbtávú munkaterv szerint folyik. A fenntartható fejlődési indikátorkészlet alapjául a 2001-re előzetesen meghatározott indikátorok szolgálhatnak, amelyeket a Lisszaboni Stratégia, a Göteborgi Stratégia, illetve a vonatkozó nemzetközi programok alapján kell felülvizsgálni. Rövidtávon viszont tekintettel kell lenni e két stratégia felülvizsgálatára és ehhez az indikátorok egy szűkebb, szemléletes körét kell rögzíteni.

Unyi István


25.


2.3 A MUTATÓK KIVÁLASZTÁSÁNAK FELTÉTELEI A szakmai javaslatok alapján a fenntartható fejlődési mutatók kiválasztásánál különösen a főbb mutatóknak esetében - figyelembe kell venni a következő minőségi kritériumokat: •

A mutatónak a probléma lényegét kell megragadnia, világos és normatívan elfogadott értelmezhetőséggel kell rendelkeznie. A politikai célok mutató formájába való átfogalmazásánál elkerülhetetlen a probléma leszűkítése. A kiválasztott mutatóknak le kell fedniük a politikai célt anélkül, hogy félrevezetők lennének. Értelmezésüknek elismerten tartalmasnak és a nagyközönség számára érthetőnek kell lennie.

•

Egy mutatónak stabilnak és statisztikailag érvényesnek kell lennie. A felhasznált adatokat statisztikailag megbízhatónak kell tekinteni, és kerülni kell az önkényes kiigazításokat.

Amennyiben

az

adatok

mintavételből

származnak,

a

minta

áttekintésének összhangban kell lennie a vonatkozó kutatási módszerek legjobb gyakorlatával és módszertanával. A mutatóknak időtávlatban is megbízhatóknak kell lenniük olyan értelemben, hogy azok értékei az idő múlásával is összehasonlíthatók, a fluktuációk pedig globálisan megmagyarázhatók legyenek. •

Egy mutatónak választ kell adnia a politikai intervenciókra, de nem lehet manipuláció tárgya. A mutatóknak tükrözniük kell a politikai ütközéseket, de nem szabad azokat úgy megfogalmazni, hogy a kedvezőbb kép érdekében manipulálhatók legyenek. Általában a mutatóknak inkább az eredményt kell tükrözniük, mintsem azon különböző alternatív utakat, amelyen keresztül azok elérhetők.

•

Egy mutatónak a tagállamokban kielégítő módon összehasonlíthatóan mérhetőnek kell lennie úgy, ahogy azt az ENSZ és az OECD szabványok esetében a gyakorlatban alkalmazzák. Célként az érintett országok közötti összehasonlíthatóság elfogadható szintjét kell kitűzni, és ajánlásokat kell adni arra nézve, hogy szükség esetén hogyan lehet javítani az összehasonlíthatóságot. A mutatóknak ezen kívül nem szabad túl érzékenynek lenniük az országok közötti strukturális különbségekre, és nem szabad specifikus

Unyi István


26.


értelmezési problémákat teremteniük egyes országok számára. •

A mutatóknak a lehető legaktuálisabbnak és a felülvizsgálatra érzékenyeknek kell lenniük mind az adatok, mind pedig a mögöttük lévő koncepciók vonatkozásában.

•

Egy mutató mérése a tagállamokra, a vállalkozásokra vagy az Unió polgáraira nem róhat olyan terhet, amely nem áll arányban a belőle származó előnyökkel. Amennyire csak lehetséges, a fenntartható fejlődési mutatók meghatározásának az Eurostat és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség vagy más nemzetközi intézmény meglévő adatgyűjtésére kell támaszkodnia. A fenti minőségi követelmények alapján a mutatók készletének a következő alapelveket

kell követnie: •

a mutatókészletnek a lehető legnagyobb mértékben kiegyensúlyozottnak kell lennie a különböző dimenziók között;

•

egy-egy témakörön belül a mutatóknak egymással összhangban kell lenniük;

•

a mutatók nem hordozhatnak ellentmondásos üzeneteket, illetve amennyiben ez előfordul, akkor annak könnyen megmagyarázhatónak kell lennie;

•

a mutatókészletnek a lehető legnagyobb mértékben áttekinthetőnek és hozzáférhetőnek kell lennie az Európai Unió polgárai számára;

•

a mutatóknak könnyen olvashatóknak és érthetőknek kell lenniük.

2.4 A HASZNÁLT INDIKÁTORMODELLEK A környezetvédelmi mutatók használata és elméleti háttere napjainkban távolról sem egységes. Az ENSZ, az Eurostat, az Európai Unió intézményei valamint az egyes országok saját mutatószám-rendszereket fejlesztettek ki. A nemzetközi szervezetek

Unyi István


27.


elkülönült, de egymástól nem független fejlesztési irányokat határoztak meg, melyek részben kiegészítik egymást, illetve különböző megvilágításba helyeznek egy-egy témakört. A nemzetközi intézmények mutatórendszerei mindig egyéni modell alapján épülnek fel, ezáltal lehet őket kategorizálni: -Az ENSZ Fenntartható fejlődés Bizottsága dolgozta ki a fenntartható fejlődés indikátorait (Indicators of sustainable development). Célja a fenntartható fejlődés segítése a nemzeti- és regionális szintű valamint a világméretű döntéshozatal támogatásával. Tartalmilag az Agenda 21-hez igazodik, modellje az ún. DSR modell (Hajtóerő-állapotválasz). Hajtóerő minden olyan emberi tevékenység és folyamat, melyek hatással vannak a fenntartható fejlődésre, akár pozitív, akár negatív irányban. Az állapot a fenntartható fejlődés aktuális állapota. A válaszhoz tartoznak a fenntartható fejlődés érdelében tett válaszok. Az ENSZ 134 indikátort dolgozott ki, 4 kategóriában (társadalom, gazdaság, intézmény, környezet). E koncepcionális keret célja az volt, hogy a környezeti folyamatokat és a válaszlépések eredményességét értékelni lehessen, valamint nyomon követhető legyen a fenntarthatóság állapota és annak változása. Ez az indikátorkészlet azonban nem felelt meg teljes mértékben az országoknak melyek tesztelték a rendszert. Sok megjegyzés és javaslat után végül az indikátorkészletet átalakították, hogy jobban megfeleljen az országok elvárásainak, és hogy összhangban legyen az alkalmazott nemzeti indikátorokkal. Végül az indikátorok száma 58-ra csökkent, de megmaradt a DSR modell. Fontos megjegyezni, hogy az ENSZ indikátorai jó kiindulópont lehet a kormányoknak a saját indikátorkészletek kifejlesztésében és azok eredményességének mérésében, valamint a nemzeti fenntartható fejlődési tervek és stratégiák kialakításának támogatásában. -Az OECD 1989-90 óta foglalkozik környezeti indikátorokkal. Az OECD az egyes gazdasági szektorok mutatóira, valamint a környezeti teljesítmények mérésére fektet hangsúlyt. Modellje a PSR modell (terhelés-állapot-válasz). Az indikátorok nemzeti és nemzetközi szinten is használhatók. Több indikátortípust hoztak létre: alap-indikátorokat a környezeti állapot változásának nyomon követésére; szektor specifikus indikátorokat az adott szektor döntéshozatalának támogatására; és környezeti számvitelből származtatott indikátorokat, ún. környezeti elszámolás indikátorokat. Ez utóbbi célja a környezeti

Unyi István


28.


szempontok figyelembe vétele a gazdasági döntéseknél, és az erőforrások fenntartható használatának elősegítése. Ezek az indikátorok szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az OECD rendszeresen adatokat tesz közzé a szennyezés korlátozásáról, az ellenőrzés kiadásairól és a természeti erőforrások (pl. erdő- és vízállomány) változásairól. Ez utóbbi munka alapján dolgozták ki az erdőállomány fenntartható használatához, illetve a vízkészletek mennyiségére vonatkozó mutatószámokat. -Az Európai Környezetvédelmi ügynökség (EEA) alakította ki az előbbi modellekből továbbfejlesztett DPSIR modellt (hajtóerő-terhelés-állapot-hatás-válasz). E keret szerint a gazdasági és társadalmi mozgatóerők terhelést gyakorolnak a környezetre, ebből adódóan változik a környezet állapota, a források elérhetősége és biodiverzitás. Ez hatást gyakorol az ember közvetlen környezetére, az ökoszisztémára és a nyersanyagok elérhetőségére. Másfelől olyan társadalmi választ válthat ki, mely visszahat közvetlenül a mozgatóerőkre, vagy az állapotra illetve a hatásokra. Az összetevőkön kívül vizsgálják az összetevők közti kapcsolatokat is. Például a mozgatóerő és a terhelés közti kapcsolat felel meg a technológia öko-hatékonyságának, ahol a mozgatóerő felől érkező kisebb terhelés a javuló öko-hatékonysággal jár együtt. Ehhez hasonlóképpen az emberekre és az ökoszisztémákra gyakorolt hatások és a mindenkori állapot a rendszerek teherbíró képességétől és küszöbértékeitől függnek. Az, hogy a társadalom válaszol-e a hatásokra, attól függ, hogy ezeket a hatásokat hogyan érzékelik és értékelik; a válasznak a mozgatóerőkre gyakorolt hatása pedig a válasz hatékonyságától függ. Ez a modell felfedi a környezeti problémák okai és következményei közti kapcsolatot. Célja a fenntartható fejlődés keretének megteremtése. A DPSIR modellt az alábbi ábra szemlélteti:

Unyi István


29.


Válasz

Hajtóerő

Terhelés

Állapot

Hatás

2.5 AZ INDIKÁTOROK ÁLTAL HORDOZOTT INFORMÁCIÓ Tom Bauler szerint a fenntartható fejlődés mutatói hatnak a magán- és a közszférára. Az indikátorok célja az első esetben a társadalmi tudatosság növelése a környezetvédelemmel kapcsolatban; a második esetben az intézkedések hatékonyságának növelése. E két részhalmaz együttesen és dinamikusan támogatja a fenntartható fejlődés megvalósulását. Bauler soros és párhuzamos dinamikai modellt állított fel2 : A soros dinamikai modell alapján az indikátorok által hordozott információ hat a politikára, ami hat az emberek viselkedésére. Azaz a döntéshozatalnál figyelembe veszik az indikátorok által mutatott környezeti adatokat, és a hozott döntések formálják az emberek véleményét. A párhuzamos dinamikai modell szerint az információ befolyásolja a politikát és az embereket is, és együttesen lépnek fel a fenntarthatóság szolgálatában. A gyakorlatban nem különül el a két modell élesen, és pontosan nem számítható ki a döntéshozói magatartás sem. Az azonban biztos, hogy egy jól kialakított, helyesen 2

Tom Bauler, Walter Hecq, Some theoretical considerations in response to the claim after „information for decision making” (CESSE 1999, Brussels): 2-3.

Unyi István


30.


használt indikátor segíthet a stratégiai szintű környezetvédelmi döntések előkészítésében, végrehajtásában és természetesen a kapott eredmények kiértékelésében.

2.6 NAGY INTEGRÁLTSÁGÚ MUTATÓK A nagy integráltságú mutatók kidolgozása kutatóintézetek nevéhez fűződik. Ezen indikátorok megjelenésének oka, hogy a ma használt indikátorrendszerek nem elég átfogóak, nem elég komplexek; a mutatók többnyire egyes területekhez – gazdaság, társadalom, környezet – kapcsolódnak, és nem együtt vizsgálják ezen területek szerepét a lejátszódó folyamatokban. Éppen ezért igény jelentkezett olyan indikátorok kifejlesztésére, amelyek átfogó módon méri a környezeti, gazdasági, társadalmi változásokat, a folyamatok egymásra hatását. A következőkben bemutatom az általánosan használt jóléti és fenntarthatósági mutatókat. Egy fejezetben beszélek mindkettőről, mert közös tulajdonságuk, hogy rendkívül nagy adatmennyiséget dolgoznak fel, és sűrítenek egyetlen mutatószámba. Mint már ismertettem a különböző szervezetek kidolgozták saját indikátorlistáikat, melyek a társadalmi és környezeti terheléseket, valamint az ezekre adott társadalmi válaszokat mutatják be. Az általános fejlődés és jólét mérésére ezek a mutatók azonban nem megfelelőek, mert a tételeket nem tudják összevontan kezelni. Tehát szükség van az „egymutatós” mérőszámokra; segítségükkel időbeli és országok közti elemzések készíthetőek, valamint a politikai döntéshozatal is ilyen könnyen értelmezhető mérőszámok használatához szokott hozzá. Hátrányuk, hogy csak durva becslést adnak a jólétről vagy a fenntarthatóságról, azonban a fent említett előnyök miatt mégis érdemes a használatuk. A legáltalánosabban használt nemzeti szintű mutató a bruttó hazai össztermék, a GDP. Ez egy publikus nemzeti mutató, ami az országban elköltött pénzmennyiséget méri. Azonban mivel a GDP csupán a gazdasági tevékenység szintjét tükrözi, függetlenül a gazdasági tevékenységnek a közösség társadalmára és környezeti állapotára gyakorolt hatásától, a GDP növekedhet, miközben a közösség egészségi szintje csökken. A GDP

Unyi István


31.


éppen ezért nem alkalmas a társadalmi jólét mérésére, mert nem veszi figyelembe például az elszegényedés mértékét, a környezet pusztulásának költségeit, az informális szektor tevékenységét. „Népszerűségét” annak köszönheti, hogy használata széles körben elterjedt, könnyen értelmezhető, térben és időben összehasonlítható adatokat szolgáltat; épp ezért alkalmazza több nemzetközi szervezet, mint pl. az IMF és a Világbank az országok, régiók fejlődésének mérésére. A jóléti mutatók kidolgozásának előzményeként említhető a Nettó Gazdasági Jólét mutató (Net Economic Welfare, NEW) kidolgozása. Ezt William D. Nordhaus és James Tobin a bruttó nemzeti termék (Gross National Products, GNP) adatainak korrigálásával számították ki 1972-ben. A két mutató összehasonlítása során kiderült, hogy a GNP túlbecsüli a jólét értékét. A NEW kiszámításakor a GNP értékét növelték a szabadidő, a házi- és "csináld magad" jellegű munka, valamint a szürkegazdaság értékével, a környezeti károk értékével pedig csökkentették. 1990-ben dolgozta ki Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász, és 1993 óta használja az ENSZ Fejlesztési szervezete (UNDP) az Emberi Fejlődés Indexét (Human Development Index, HDI), ami nem a GDP-t veszi alapul, hanem a GDP által nem mért értékek alapján próbálja rangsorolni a gazdaságokat. A HDI értéke 0 és 1 közé eshet, 0,5 alatt az ország alacsony fejlettségűnek számít. Norvégia HDI besorolása a legmagasabb a világon. A HDI három tényezőt vesz figyelembe: a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot és az egy főre jutó jövedelmet. Magyarországon is elvégezték a Humán Fejlődés Index szerinti besorolást. Az HDI listában Magyarország a 35. Ez az eredmény illeszkedik a közép-európai terület országai közé (Csehország a 33., Szlovákia a 36., Lengyelország a 37.). A mutató széles körben elterjedt az adatok könnyű hozzáférhetőségének köszönhetően. Az országok GDP szerinti rangsora különbözik a HDI index szerinti rangsortól. Hátránya, hogy nem elég átfogó, csak a környezeti tényezők egészségre gyakorolt hatásáról nyújt információt. A jelenlegi egyik legátfogóbb jóléti mérőszám a fenntartható gazdasági jólét mutatója (Index of Sustainable Economic Welfare, ISEW), melyet Herman Daly és John Cobb fejlesztettek ki 1989-ben az Egyesült Államok számára. Az ISEW a kiindulópontnak tekintett lakossági fogyasztást különböző jólétet befolyásoló tételekkel korrigálja.

Unyi István


32.


Az ISEW csökkenti a GDP-t az ártalmas tényezők, és gazdasági tevékenységekkel, mint például a jóléthez hozzá nem járuló egészségügyi és oktatási magánkiadás, az ingázás közvetlen költsége, az urbanizáció költségei (például lakhatási költségek növekedése), a motorizált közlekedés baleseti költsége, a víz és a levegő szennyezésének, illetve a mezőgazdasági területek csökkenésének költségei, a zajártalommal, a nem megújítható erőforrások kimerülésével és a hosszú távú környezeti pusztulással. Az ISEW növeli a GDP-t a háztartási munka értékével, a tartós fogyasztási cikkek éves szolgáltatásainak értékével, az utak illetve országutak által (nem ingázási célokra) nyújtott szolgáltatásokkal, valamint az egészségügyi és oktatási közkiadások bizonyos hányadával. Pozitívumként jelenik meg a állótőke-kínálat nettó növekedése is. A fenntartható gazdasági jólét mutatóját már több országban bevezették (Egyesült Államok, Chile, Ausztria, Németország, Olaszország, Hollandia, Svédország, az Egyesült Királyság és Skócia) Látható, hogy ez egy rendkívül összetett mérőszám, ami sajnos hátrányként jelentkezik, ha az adatok összegyűjthetőségét nézzük. Sok országban, így Magyarországon is, nem állnak rendelkezésre a szükséges statisztikai adatok. Az ISEW-et számos kritika érte amiatt, hogy az egyes nemzetek nem összehasonlíthatóak ezzel a módszerrel, és hogy a mutató nem tükrözi az általános elégedettséget, valamint nem tartalmazza a bűnözés költségeit sem. Ezen problémák megoldására vezették be az Egyesült Királyságban a Hazai fejlődés mértékét (Measure of Domestic Progress MDP). Az MDP, hasonlóan az ISEWhez, a GDP-t veszi alapul. A mutató csökkenti a GDP-t a hosszú távú környezetterheléssel, a környezeti tőke csökkenésével, a védekező jellegű szociális és környezeti költségekkel, a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeivel, és számításba veszi a háztartási munka értékét. Az ISEW és az MDP fő különbsége, hogy az utóbbi figyelembe veszi a bűnözés költségeit, a családok szétzilálódását, a klímaváltozást és a nyersanyagok csökkenését. A valódi fejlődés mutatója (Genuine Progress Indicator, GPI) a fenntartható gazdasági jólét egyik alternatív változata. Az előző két nagy integráltságú mutatóhoz hasonlóan ez is az ország fogyasztásán alapszik. Figyelembe veszi azonban piaci és nempiaci tevékenységek értékét, és a GDP-től eltérően hosszú távú szemléletet tükröz. A GDP csak az adott év kiadásainak összességét veszi számba, míg a GPI a természeti és társadalmi tőke kimerülésével is számol, így az aktuális gazdasági tevékenységek hosszú

Unyi István


33.


távú fenntarthatóságáról is informál. A GDP-ben csak összeadják a nemzeti termelés egyes elemeit; nettó hasznukat azonban nem becslik meg. A GPI, szemben az Emberi Fejlődés Indexével, az erős fenntarthatóságot tükrözi. A GPI a személyi fogyasztás teljes értékét korrigálja a jövedelem-elosztással, a háztartási- és önkéntes munka értékével, a defenzív költségekkel, a környezeti tőke és a természeti erőforrások elhasználásával. Több kritika érte az ISEW-et és a GPI-t, hogy az egyre növekvő szakadék a GDP és ezen mutatók éves szintje között csupán módszertani problémák eredménye. A nem megújuló energiaforrásoknak a felhasználását, és nem a kitermelését kellene alapul venni; a hosszú távú környezetkárosítást nem kellene kumulálni, mert így téves eredményre vezet; a GDP közvetlenül nem hasonlítható össze az ISEW-vel, vagy a GPI-jal, csak hosszabb időkereten belül értelmezhető. Kérdéses továbbá, hogy a meg nem újuló energiaforrások kimerülését mekkora súllyal kell számításba venni. Ennek mértékét önkényesen adták meg, és jelentősen hozzájárul az ISEW/GPI és a GDP közti különbség folyamatos növekedéséhez.3 A valódi megtakarítási rátát (Genuine Saving Rate, GSR), vagy korrigált nettó megtakarítást a Világbank használja. Több mint 150 országra készített visszamenőleges elemzést. A GSR a gyenge fenntarthatóság mérésére alkalmas indikátor. Értéke lehet pozitív és negatív; a negatív érték jelenti a fenn nem tarthatóságot. Alapgondolata, hogy megtakarítási rátát növelje az oktatásra fordított költségekkel, mert ezt a humán tőkébe való befektetésként értékelni; valamint csökkentse a természeti tőke értékvesztésével és a szennyezés okozta károkkal. Magyarország GSR értéke 1993-ban volt a legalacsonyabb, utána növekedésnek indult. Ez az érték jelenleg is pozitív, de az ezredforduló óta folyamatosan csökken, jelezvén, hogy nem fordítunk eleget hosszú távú beruházásokra. (1. ábra) E mutató rámutatott egy érdekes problémára, mely első ránézésre paradoxonnak tűnhet. A természeti erőforrásokban gazdag országok GSR-je rosszabb eredményt mutat, mint a nyersanyagokban szegény országoké. Ez azért tűnik ellentmondásosnak, mert a nyersanyagok jövedelmet generálnak, amit más tőkefajtákba lehet fektetni, így növelve a 3

Eric Neumayer, On the methology of ISEW, GPI and related measures: some constructive suggestions and some doubt on the ’treshold’ hypothesis (Ecological Economics, 2000): 347-361

Unyi István


34.


jólétet. A valóság azonban az, hogy az ilyen országok kormányai nem fordítanak elég pénzt a befektetésekbe, megelégednek a nyersanyagforrásból származó bevétellel. Ezt támasztja alá, hogy a nyersanyagban leggazdagabb országok, melyek természeti erőforrásaik jelentős részét exportálják (pl. Omán, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán) GSR mutatói a legalacsonyabbak a világon. Könnyű belátni, hogy ez a szemléletmód valóban nem tartható fenn hosszabb távon, mert megborul a fogyasztás és a beruházás egyensúlya. Nevezik ezt a jelenséget „holland betegségnek” is, mert Hollandia gazdasági teljesítménye is csökkent miután jelentős kőolajmezőket fedeztek fel és kezdtek kitermelni. Látható tehát, hogy a gazdasági eredmények romlásának hátterében a nem megfontolt, hosszabb távú stratégiák nélküli kormányzati döntések álltak; a hirtelen kapott bevételeket nem tudták befektetni, csupán a fogyasztás nőtt, és ennek következményei évek múlva mutatkoztak csak meg. Egy

tanulmány

szerint

a

GSR

értékét

lehet

csökkenteni a

korrupció

visszaszorításával, és a jogrend megszilárdításával. Különösen igaz ez a közel-keleti olajtermelő országokra, ahol a korrupció visszaszorításával valóban nőtt a valódi megtakarítás rátája.4 A fejlődés fenntarthatóságát méri az ökológiai lábnyom (Ecological Footprint, EF). A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusoktól származik. Az HDI-hoz hasonlóan, ez sem az SNA rendszerben számított statisztikákból indul ki. Az ökológiai lábnyom azt a teljes földterületet méri, mely az élelmiszer-, víz-, energia- és hulladéktárolási szükséglet kielégítéséhez, fenntartásához, újrateremtéséhez szükséges személyenként, termékenként, földterületenként illetve városonként. Az emberiség ökolábnyoma folyamatosan nagyobbodik a népességszám és a fogyasztás növekedése miatt. Vannak hatások, melyek csökkentik az ökolábnyom méretét (pl. technológiai újítások, melyek ökohatékonyabbak a korábbi eljárásoknál). Az egész emberiség ökológiai lábnyoma jelenleg 20%-kal meghaladja a föld méreteit, Európa ökolábnyoma kétszerese saját területének. Magyarország és a többi nemrég csatlakozott tagállam ökolábnyoma kisebb, mint a nyugat-európai országoké, a mérsékeltebb fogyasztásnak köszönhetően. (2. ábra) 4

Simon Dietz, Eric Neumayer, Indra de Soysa, Corruption, the resource curse and genuine saving (Environment and Development Economics 12, Cambridge University Press, 2007): 33-53.

Unyi István


35.


Az ökológiai lábnyom a gazdasági tevékenység főbb környezetvédelmi hatásainak összegző mutatója, azonban nem alkalmas a fenntartható fejlődés szociális dimenzióinak ábrázolására; mérete inkább csak jelzésértékű információ. Hátránya, hogy bár látványos mutató, igazából pontatlan: a javak nem mindegyikére képes kiszámítani a tényleges földhasználat nagyságát, néhány terméket az átlagos terület-igénybevétel szerint számol, figyelmen kívül hagyva a technológiai, regionális eltéréseket, és azt, hogy egy egységnyi terület több szolgáltatást is képes egyszerre nyújtani. 5 A fenntartható környezet index (Environmental Sustainability Index, ESI) a környezetvédelmi fenntarthatóság irányába tett előrelépést mérő mutató 142 ország esetében. Az ESI az egyes országok eredményeit méri öt alapvető összetevő alapján. Ezek: a környezetvédelmi rendszerek, a környezeti stresszhatások csökkentése, a humán sérülékenység csökkentése, a szociális és intézményes teljesítmény a környezeti kihívásokra, a globális gondviselés. A környezetvédelmi rendszerek alá tartozik a biodiverzitás, a levegő, föld és víz minősége. A stresszhatások csökkentéséhez tartozik levegő- és vízszennyezettség csökkentése, az erdők arányának változása, a fogyasztás és a hulladék mennyiségének módosulása. A humán sérülékenység csökkentése azt jelenti, hogy a társadalom jobban ellenáll csapásoknak, változásoknak. Ide tartoznak többek között a csecsemő-halandóság, a természeti csapások áldozatainak száma, vagy a fertőző betegségek áldozatai. A szociális és intézményes teljesítmény alá sorolnak sok társadalmi és gazdasági tényezőt, mint pl. korrupció mértéke, védett területek aránya, megújuló energiaforrások aránya, a kutatók arányát, az ISO14001-es tanúsítvánnyal rendelkező vállalatok számát stb. Globális gondviselés alatt azt értjük, hogy az egyes nemzetek milyen mértékben járulnak hozzá a globális fenntarthatósághoz. Ebbe a kategóriába tartozik a nemzetközi környezetvédelmi és segélyprojektek támogatása, az egy főre jutó szén-dioxid kibocsátás, a környezetszennyező termékek és nyersanyagok importja. A fenntartható környezet indexe nem a szokásos gazdaság-környezet-társadalom hármasból indul ki. Alapja a környezeti stresszhatások, valamint a környezeti erőforrások védelme; a fenntarthatóságot dinamikus változóként kezeli. Az ESI 21 indikátort használ, 5

Bartus Gábor, „A fenntartható fejlődés rejtélyes fogalmáról”, Kommentár (2006/6): 61.

Unyi István


36.


amelyek a terhelés-állapot-válasz (PSR) modell alapján épülnek fel.

Az ESI célja

felfedezni a kiemelkedő környezeti problémákat, elemezhető adatokat szolgáltatni a környezeti döntések alátámasztásához, biztosítani egy alternatívát a GDP számítás és az HDI besorolás mellett, és segíteni a környezeti teljesítmény értékelését. Az országok összehasonlításával megfigyelhető, hogy az egyes országok mely területeken teljesítenek jól (mert nincs olyan ország, ami minden területen egyformán jó teljesítményt nyújt). Ezek az országok egy-egy területen nyújtott kiemelkedő teljesítményükkel iránymutatásként szolgálhatnak a többi nemzet számára. Minél magasabb egy ország ESI száma, annál inkább fenn tudja tartani a kedvező környezeti állapotot a jövőben. Az első három ország Finnország, Norvégia és Uruguay. Magyarország az 55. a listában (Szlovákia, Szlovénia, Horvátország jobb eredményt ért el, Lengyelország, Csehország rosszabbat). Az ábra a 2. sz. mellékletben Magyarország és a közép-európai régió néhány más országának ESI értékelését mutatja az 5 fő szempont szerint. Az ötszög közepe a legrosszabb, az ötszög csúcsai a legjobb eredményt jelentik, az egyes csúcsokhoz tartozó eredményt 1-tól 100-ig pontozzuk. Az ábrák segítségével összehasonlítható, hogy mely területeken vagyunk jobbak szomszédainknál, és mik a fejlesztendő területek. Magyarország jól teljesít a humán sérülékenység csökkentésében, valamint jó a szociális és intézményes teljesítménye. A legrosszabb eredményeket a globális gondviselés és a környezetvédelmi rendszerek fejlettsége terén értük el. A tapasztalat azt mutatja, hogy összefüggés van egy nemzet gazdasági fejlettsége és környezetének állapota között. Általában a fejlettebb országok többet fordítanak a környezet megóvására. Az ESI segítségével szemléltethető ez az összefüggés (3. sz. melléklet). Észrevehető, hogy ez az összefüggés nem túl erős, a regresszió-számítás eredménye 0,21. Ez annak köszönhető, hogy több ország nem illik bele az általános sémába; fejlettségéhez képest sokat (Uruguay, Guyana) vagy éppen keveset (közel keleti országok) fordít arra, hogy a fejlődése fenntartható legyen. Magyarország fenntarthatósági értéke összhangban fejlettségi szintjével. Látható, hogy ez egy komoly elméleti háttérrel, megalapozott statisztikai módszerekkel készített összesítő mutató. Azonban ezt a módszert is érték kritikák amiatt,

Unyi István


37.


hogy egyetlen mérőszámba sűrít ekkora információmennyiséget, túl sok tényezőt vesz számításba, és hogy az indexek nincsenek súlyozva. További bonyodalmat okoz, hogy az ökológiai lábnyom és az ESI között ellentmondásos összefüggés van: amelyik ország EF mutatója kedvező, annak ESI szerinti besorolása kedvezőtlen, amelyik ország nagy ökolábnyommal rendelkezik, az ESI értékelésben elől jár. Az ESI és az ökológiai lábnyom közötti összehasonlításnál a regresszió-számítás eredménye 0,15, a korreláció negatív 6 Ennek egyik magyarázata, hogy az ESI a fenntarthatóság több dimenziójával foglalkozik, mint az EF, és hogy az alacsony fejlettségi színvonal – amely alacsonyabb fogyasztást, így kisebb ökolábnyomot jelent – nem feltétlenül jelent fenntarthatóságot. A bemutatott jóléti és fenntarthatósági mutatók alapján levonható a következtetés, hogy az „egymutatós” mérőszámokra igény van, és folyamatosan fejlődnek. Egyre több tanulmány ismeri el, hogy a költekezés nagyságának mérése nem ad választ az egymással párhuzamosan lejátszódó folyamatokra, és segítségével nem mérhető az emberi elégedettség szintje, vagy a fenntarthatóság. A nagy integráltságú mutatók viszont csak pillanatképet mutatnak, a népesség egy adott időre vonatkozó elégedettségi szintjét; természetesen időbeli és térbeli összehasonlításokra kiválóan alkalmasak, akkor is, ha nem egységesek, illetve nem minden ellentmondás nélküliek. A nagy integráltságú mutatók egyetlen mérőszáma ugyanúgy nem ad választ a társadalmi, gazdasági kérdésekre, mint a GDP. Előnyük a GDP-vel szemben, hogy használatuk lehetővé teszi, hogy a politikai döntések átfogóbb gazdasági elemzésekre épüljenek, s hogy a döntések hosszú távú következményei is tisztábban körvonalazódjanak, mert a pozitív hatások mellett a negatívumokat is feltárják. Véleményem szerint a nagy integráltságú mutatókat a már létező indikátorrendszerekkel együtt kellene használni. Az indikátorok ugyan csak egy-egy részterület változásait és a válaszlépések eredményességét mérik, ezt a feladatukat viszont jól ellátják, és használható információt nyújtanak. A fő indikátorok, az un. headline indikátorok 6

Daniel C. Esty, Marc Levy, Tanja Srebotnjak, Alexander de Sherbinin, 2005 Environmental Sustainability Index. Benchmarking National Environmental Stewardship (Yale Center for Environmental Law & Policy, New Haven, 2005): 385.

Unyi István


38.


önmagukban is információt szolgáltatnak a fő változásokról, és éppoly érthetőek, mint a nagy integráltságú mutatók. Sok nagy integráltságú mutató (például ESI), épp ezeken a headline indikátorokon alapszik, de talán alaposabb választ kaphatunk kérdéseinkre, ha nem csak a végeredményt nézzük, hanem azt is, hogy ez az eredmény mely összetevőkből áll. A valódi fejlődés indikátort és az ISEW-et inkább hosszabb távú időbeli összehasonlításra kell használni, nem önmagukban, hanem egymással és a GDP-vel összehasonlítva, mert így látványos eredményekkel tudnak szolgálni a lezajlott változásokról, és a nemzeti illetve globális szintű tendenciákról. A kedvező vagy kedvezőtlen eredmény okait viszont a hozzájuk kapcsolódó indikátorokkal lehet elemezni, és megoldást találni a problémákra. Az intézkedések eredményét is először a specifikus indikátorok tudják mérni; később ez az eredmény az összesítő mutatók szintjén is érezhető lesz.

Unyi István


39.


3 A MAGYARORSZÁGI FOLYAMATOK AZ INDIKÁTOROK TÜKRÉBEN

3.1 MAGYAR FOLYAMATOK A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA A piacgazdaságba való átmenet, más közép-kelet-európai országokhoz hasonlóan hazánkban is a társadalmi-gazdasági élet minden területére kiterjedő ún. transzformációs válsággal járt. A rendszerváltás után jelentős változások zajlottak le Magyarországon. 1990 és 1993 között a bruttó hazai termék, a GDP, 15%-kal esett vissza az ipari termelés 19%-kal, a mezőgazdasági termelés 32%-kal csökkent. Ezután újra megindult a növekedés, de az 1990es szintet csak 1999-ben sikerült újra elérni. Az ipari és mezőgazdasági termelés is jelentős mértékben csökkent. Magyarország súlyos környezeti problémákat örökölt – a többi közép-európai országhoz

hasonlóan.

A

rendszerváltást

követő

visszaesés

az

energia-

és

nyersanyagigényes ágazatokat érintette a legérzékenyebben. Ezek a bányászat, vegyipar és energiaipar voltak. Az előbb említett szektorok recessziójával párhuzamosan a szolgáltatási szektor GDP-hez való hozzájárulása megnőtt. A kereskedelmi, közszolgáltatási, pénzügyi szektor erősödésével nem járt együtt a szennyezőanyag kibocsátás hasonló szintű növekedésével. Ez az úgynevezett környezeti ajándékhatás. A mezőgazdasági kemikáliák kibocsátása, valamint a víz- és levegőszennyezés számottevően visszaesett. Ezt a pozitív folyamatot tovább erősítette az időközben átvett új technológiák és a környezetvédelmi jogszabályok bevezetése. Több környezetkímélő eljárás jelent meg, a vállalatok és az emberek fokozódó környezettudatosságának köszönhetően. A környezeti beruházások a GDP ingadozásával együtt változtak, a beruházások értéke folyamatosan emelkedett. Ezen beruházások segítettek néhány szennyező anyag (pl. kén-dioxid, nitrogén-dioxid) csökkenésében, és a felszíni vizek minőségének javításában. Az időközben végbement kedvező szerkezeti és technológiai változások eredményeként az azonos gazdasági teljesítménymutatók mögött egy sokkal korszerűbb, a

Unyi István


40.


természeti erőforrásokkal való gazdálkodás szempontjából is sokkal hatékonyabb gazdaság jött létre. A gazdaság szerkezetét érintő mélyreható változások, valamint a végbement termékfejlesztés és technológiaváltás lehetővé tették, hogy az ország csökkentse az energia-és az anyagfelhasználás mértékét és a szennyező anyagok kibocsátását. A termelési szerkezet és a technológia váltás eredményeként a gazdaság a fenntarthatóság irányába mozdult el. A kedvező irányú változás ellenére azonban még mindig túl magas gazdasági teljesítményre vetített erőforrás-igény és messze vagyunk a fenntartható erőforrás-gazdálkodás szintjétől. Az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés jegyében jelentősen fejlődött az infrastruktúra. Nőtt a különböző kommunális szolgáltatásokba, így az ivóvízellátásba, a csatornázásba, a szemétgyűjtésbe, a vezetékes gázellátásba bekapcsolt, valamint a vezetékes telefonnal felszerelt háztartások aránya, új szennyvíztisztítók és hulladéktelepek létesültek,

stb. A fejlesztések hozzájárultak egyrészt a lakosság

életminőségének, kényelmének a növekedéséhez, másrészt a környezet védelméhez, a szennyezések megelőzéséhez. A távközlési szolgáltatások fejlesztése segítheti ugyanakkor a lakosság információhoz való hozzájutását. A kétségtelen fejlődés ellenére ma még az ellátottság nem általános, ami fokozza az ellátáson kívül maradók kirekesztettségét. A számítógéppel, internetes hozzáféréssel nem rendelkezők magas aránya miatt az Internet egyelőre csak korlátozottan tudja előmozdítani az állampolgárok közötti kapcsolattartást, a közügyekben való részvételt. A társadalmi problémák megoldása ugyanakkor a gazdasági és a környezetvédelmi problémák megoldásánál nehezebbnek bizonyult, ezen a téren az ország lényegesen szerényebb eredményeket ért el. Az átalakulás csupán a lakosság egyharmadának életkörülményeiben hozott javulást, míg a társadalom nagyobb részének szembe kellett néznie a munkanélküliséggel, jövedelmének és társadalmi helyzetének romlásával. A reálbérek és a munkával szerzett jövedelmek mellett csökkentek az állam jóléti és egészségügyi kiadásai is. A társadalmi egyenlőtlenségek nagymértékben fokozódtak, és növekedett a szegénység. Bizonyos társadalmi csoportok (pl. a tartósan munkanélküliek, a gyermeküket egyedül nevelők, a sokgyermekes családok, az idős emberek - főleg az egyedül élők -, a szakmai végzettség nélküliek, a fogyatékosok), bizonyos régiók és

Unyi István


41.


településtípusok (tanyák, kis falvak) és a romák számára különösen nehéz volt az átalakulás. Az átalakulástól függetlenül folytatódtak bizonyos hosszú távú társadalmi trendek: egyfelől a lakosság csökkenése és öregedése, a családok szétesése, az alacsonyabb női munkabérek, másfelől a növekvő iskolázottság, az egészségügyi ellátás fejlődése, a várható élettartam növekedése, a csatornázási és a telekommunikációs rendszer fejlődése. Ezek a tendenciák részben kedvezően, részben kedvezőtlenül érintették a magyar társadalmat. E rövid áttekintés után a továbbiakban az indikátor típusok szerint fogom elemezni az eddigi magyarországi folyamatokat.

3.1.1 A KÖRNYEZETI INDIKÁTOROK SZERINTI ÉRTÉKELÉS Mint már említettem, Magyarország a többi kelet- és közép-európai országhoz hasonlóan súlyos környezeti problémákat örökölt. Az országnak meg kellett birkóznia az ipar intenzív energiafelhasználásával és környezetszennyező hatásával, a felhalmozott szennyezésekkel, valamint a hiányos, elmaradott környezeti infrastruktúrával. A rendszerváltozás után az ország megkezdte a fejlett országok környezetvédelmi szintjére történő felzárkózást. A gazdasági átalakulás jó alapot biztosított ehhez a folyamathoz: az anyag- és energiaigényesség mérséklődésével, illetve a vízfelhasználás csökkenésével enyhült a gazdaságnak a természeti erőforrásokra gyakorolt terhelése, és csökkent a környezetre veszélyes anyagok felhasználásából és a szennyezés kibocsátásból eredő környezeti terhelés is. Az energiatermelésből származó szén-dioxid kibocsátás 24%-kal csökkent 1989 és 2004 között a fent említett folyamatok eredményeképpen. A teljes üvegházhatású gázok kibocsátása nem változott számottevően az elmúlt években az 1990-es bázisévhez viszonyítva. Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátásának nagysága kedvező összehasonlítva a többi tagállammal. (3. ábra) Az Európai Unió üvegházhatású gáz kibocsátása viszont emelkedett 1990 óta, így szinte lehetetlen elérni lesz elérni az önként vállalt kiotói követelményt, a kibocsátás 8%os mérséklését 2012-re. A szakértők szerint még teljesíthető, a szén-dioxid kvóták

Unyi István


42.


használatával. Az újonnan csatlakozott, alacsonyabb fejlettségi szinten álló tagországok, ha kevesebb üvegházhatású gázt bocsátanak ki a nemzeti limitnél, akkor fennmaradó részüket más országok használhatják el. Az biztos, hogy a fejlett országok nem tudják a kívánt módon csökkenteni kibocsátásaikat. Magyarországon a metán kibocsátás 23%-kal, a dinitrogén-oxid kibocsátás 26%kal csökkent 1991 óta, az üvegházhatást fokozó anyagok kibocsátása 20%-kal mérséklődött. Az előző folyamatokkal ellentétesen a városi területek levegőszennyezettsége nőtt az elmúlt években. A városi területek ózon és porszennyezettsége meghaladja az Unió átlagát, és a többi tagállammal összehasonlítva sem túl kedvező. (4. és 5. ábra) Az ózonréteget károsító anyagok kibocsátása 7%-kal emelkedett Magyarországon az elmúlt 10 évben. Magyarország művelésre alkalmas területe 9,3 millió hektár, ebből 5,8 millió hektáron folyik mezőgazdasági tevékenység. Folyamatosan nőtt az érdeklődés a környezetkímélő mezőgazdasági termelési módszerek iránt, és rohamos fejlődésnek indult a szintetikus vegyszereket mellőző bio-mezőgazdaság is. Az organikus módon művelt gazdaságok területe a kezdeti 1989-es 1500 hektárról 2004-re majdnem 130000 hektárra nőtt. Az állam 1996 óta támogatja az organikus gazdálkodást ismertető szemináriumokat, tréningeket. 1999 óta a „bio” és „öko” megnevezéseket csak azokra a termékekre lehet használni, amiket organikus farmokon termesztettek. A biotermékek 90%-át exportáljuk, a hazai felhasználás nem számottevő. Ennek oka a biotermékek árában és a róluk kialakult vegyes összképnek köszönhető. A folyamatosan emelkedő vízdíjak hatására 1990 és 2000 között a vízfelhasználás összességében több mint 10%-kal, a mezőgazdaságban csaknem 50, a feldolgozóiparban 16, a háztartásokban pedig 26%-kal csökkent. A felhasználható vízkészletek aránya enyhén nőtt. A változás eredményeként a vízkivétel a rendelkezésre álló vízkészlet korábbi 8%-a helyett 2000-ben kevesebb, mint 5%-át tette ki. A vízkivétel 18%-át a mezőgazdaság hasznosítja, főként halastavak számára – a megművelt földterületek mindössze 2%-át öntözik. A vizek, valamint a talaj környezeti terhelése szempontjából kedvező a növényvédőszer felhasználás csökkenése, még akkor is, ha ez utóbbi trend nem annyira a gazdák környezettudatosságának, sokkal inkább a mezőgazdaság elhúzódó válságának tudható be. Bár a

Unyi István


43.


felszíni és a felszín alatti vizek minőségét kedvezően érinti a mezőgazdasági kemikáliák használatának csökkenése, a hazai műtrágya-felhasználás ugyanakkor a hetvenes évek rendkívül magas felhasználási szintje után ma már túlzottan alacsony. Mivel a műtrágya-felhasználás visszaesését a természetes trágya felhasználása nem tudja ellensúlyozni (mert az is csökken), a talajból a termesztett növények által felvett nitrogénmennyiség rendszeresen meghaladja a talajerő utánpótlással kijuttatott mennyiséget. A talaj nitrogén-egyenlege negatív, ami kedvezőtlenül hat a talaj tápanyagháztartására és termőképességére. A termőföld környezeti terhelése szempontjából ugyanakkor a kilencvenes évek tendenciái ellentmondásosak. Az út- és lakásépítések és a zöld mezős ipari, kereskedelmi, logisztikai beruházások következtében a mező- és erdőgazdasági művelésből kivont terület tovább növekedett. Az erdőterület bővült, az erdős területek aránya 1%-kal nőtt Magyarországon 1990 és 2000 között. Az erdők fejlődésének, a bennük akkumulálódó biomassza növekedésének kedvezett az éves növekménytől elmaradó fakitermelési arány, ami a kilencvenes években a korábbi 81%-ról az éves növekmény 64%-ára csökkent. A megmaradó mezőgazdasági és erdőterületnek ugyanakkor mind nagyobb hányada élvez védettséget, s a védett területeken belül nő a magasabb fokú védelmet jelentő nemzeti parkok aránya is. 1991 és 2001 között a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek aránya 31%-kal növekedett, és a teljes területhez viszonyítva 7%-ról 9%-ra nőtt. A védett területek aránya azonban még mindig nem elég nagy; a veszélyeztetett állat- és növényfajok száma emelkedik. Magyarországon jelenleg majdnem 1500 védett és 200 fokozottan védett növény és állatfaj él.

3.1.2 A GAZDASÁGI INDIKÁTOROK SZERINTI ÉRTÉKELÉS Magyarországot az 1990-es évtizedben a politikai demokratizálódás és a gazdasági rendszerváltás jellemezte. Az átmeneti időszakban a gazdaságirányítási, szervezeti, tulajdonosi és intézményrendszer rendkívül gyors és mélyreható változásokon ment át. A radikális változások egyaránt érintették a makro- és mikro-ökonómiái szintet. A tervgazdálkodás merev szervezeteit és módszertani kereteit a piacgazdaság szervezetei és intézményrendszere váltották fel. Az állami

Unyi István


44.


vagyont privatizálták, a termelés zömét új magán- és társas vállalkozások adják. A privatizációval, az állami árszabályozás visszaszorításával, a kereskedelem liberalizálásával, és a gazdasági támogatások csökkentésével az állam gazdasági szerepe jelentősen csökkent. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben megnőtt az állam szerepe és felelőssége a piacgazdaság intézményi rendszerének felállításában és megfelelő működtetésében. E rendszerváltás és a privatizáció a századfordulóra lezárult. Magyarország az EU kritériumoknak megfelelő, működő piacgazdaságú országgá vált. Az egy főre jutó GDP 1991 óta folyamatosan növekszik 2004-ben majdnem elérte a 16000 USD/fő értéket. A magyar egy főre jutó GDP-t az EU 27 tagországának átlagához hasonlítva, az 54%-ról 65%-ra nőtt 1991 és 2006 között, az elmúlt hat évben 29%-kal lett nagyobb, a növekedés valamennyi évben elérte vagy kicsit meghaladta a 4%-ot. Ezt az eredményt egyedül Szlovákia tudta felülmúlni, a maga 36%-os GDP növekedésével. Jelenleg Magyarországon a GDP egyharmadát adják a termelő gazdasági ágak, kétharmadát a szolgáltatások. Az árutermelő ágak hozzájárulása a GDP-hez 2000-től enyhén csökkent. Az árutermelés-szolgáltatás aránya hasonló a gazdaságilag fejlett európai országokéhoz. Az átmenet első éveiben a gazdaság súlyos egyensúlyi hiánnyal küzdött, mely már öngerjesztővé vált és a válságból való kilábalást is gátolta. Az államháztartás felhalmozott adósságállománya elérte a GDP 75-90%-át. A recesszióból való kilábalás Magyarországon viszonylag lassabb volt, mint a hasonló helyzetben levő Csehországban és Lengyelországban. Az egy főre jutó GDP 1999-ben, az ipari termelés pedig 1998-ban érte el az 1990-es szintet. Az anyagfelhasználás az átalakulás első éveiben, 1988 és 1992 között, azaz négy év alatt csaknem 40%-kal esett vissza. Bár később a termelés növekedésével az anyagfelhasználás is nőtt, de pl. 2000-ben, amikor a GDP elérte a rendszerváltás előtti szintet, még mindig csak 26%-kaI volt nagyobb, mint 1988-ban. A nemzetgazdaság beruházásai az 1993-as mélypontot követően növekedtek. A beruházásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 2004-ben 22% volt. Az állóeszköz-felhalmozás, melynek 90%-át a beruházások adják 32%-kal nőtt 2001-től 2006-ig. Magyarország beruházási szerkezete megváltozott, kisebb lett a gazdasági növekedéssel közvetlen kapcsolatban álló beruházások aránya, és nőtt a lakásépítésé, valamint infrastrukturális beruházásoké, amelyek a gazdasági fejlődés hosszabb távú lehetőségeit javíthatják.

Unyi István


45.


A külkereskedelmi mérleg egyenlege szokásosan negatív. 2000 és 2003 között a mérleg folyamatosan romlott, mert a fogyasztás elszakadt a gazdasági lehetőségektől. 2003-től az egyensúlyhiány fokozatosan mérséklődik, dinamikusan növekvő forgalom mellett. A teljes export mennyisége 2000 óta 80%-kal, az import volumene 70%-kal növekedett. A folyó fizetési mérleg, mely az áruk és szolgáltatások külkereskedelmi forgalmának egyenlegéből és a külföldi jövedelmekből áll, legutóbbi mélypontja 2004-ben volt; a folyó fizetési mérleg hiány a GDP több mint 8%-át tette ki. 2006-ra ez az érték visszacsökkent 6% alá. A folyó fizetési mérleg romlásának a GDP növekedéshez mért túlzott fogyasztás volt az oka. Ez a tendencia 2005-ben megfordult, és 2006-ban az áruk és szolgáltatások egyenlege pozitív volt. A gazdasági fellendüléssel a makrogazdaság stabilizálódott. Az infláció folyamatosan csökkent. Kisebb emelkedés következett be 2004-ben, amikor az infláció több mint 7%-os volt. Azóta a csökkenő trend tovább folytatódott, és tart most is. Az infláció 2005-ben és 2006-ban 4% alatti volt. Ez azonban még mindig az Európai Unió 2%-os átlaga felett van. A kormány 2008-ra a maastrichti kritériumok szerinti, 3% körüli inflációt prognosztizál. Az államadósság folyamatosan mérséklődött, és 1999-ben a GDP 60%-a alá csökkent, és jelenleg is e szint alatt van; ez az érték már megfelel az EU konvergencia kritériumnak. Magyarország megítélése a nemzetközi hitelezők szempontjából kedvezőbb lett. A közvetlen külföldi beruházásoknak a GDP-hez viszonyított aránya 22-23%-on stabilizálódott, ami viszonylag magas, ha arra gondolunk, hogy a privatizáció 2000-re tulajdonképpen befejeződött. A magyarországi energiatermelés és az egy főre jutó energiafelhasználás a rendszerváltás óta csökkentek, bár ez inkább a növekvő áraknak, és új technológiáknak, és nem fogyasztói szokások szándékos változtatásának köszönhető. A GDP-hez viszonyított energia-felhasználás 20%-kal csökkent 2003-ra. Ez a csökkenés hozzájárult a kéndioxidés porszennyezés, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkenéséhez. A gazdasági fejlettség és az életszínvonal különbségéből adódóan az egy főre jutó energiafelhasználásunk alacsonyabb, mint az EU-ban. Az Unió energiafelhasználásának hatékonysága folyamatosan nőtt, már a 80-as évektől kezdve. Közel azonos energiafelhasználás mellett a termelés egyre nagyobb lett, ami növekvő öko-hatékonyságot jelent. Magyarországon az energiatermelés módjai (nukleáris energia, olaj, szén) arányaiban

Unyi István

nem

változtak

számottevően

az

elmúlt

években.

Magyarország


46.


energiafelhasználásának hatékonysága azonban még mindig elmarad az EU átlagtól. (6. ábra) A közvetlen külföldi tőkebefektetések mértéke igen alacsony Magyarországon. 2004-ben a GDP 1%-át tette ki. Még mindig jelentősebb a külföldi működő tőke beáramlása hazánkba. A külföldi működő tőke beáramlás is csökken, keleti szomszédaink frekventáltabb célpontok. Az anyagfelhasználás csökkenése kedvezően hatott a termelési hulladékképződésre és a termelés szállítási igényének az alakulására is. Mindkettő jelentősen csökkent, és a fellendülés után sem érte el a rendszerváltás előtti szintet. A települési hulladék mennyisége 15%-kal csökkent 2003-ra. A nemzetközi tapasztalatok szerint a települési hulladékképződés arányos a gazdasági fejlettséggel. A magasabb jövedelmű országok lakossága több hulladékot termel, mint az alacsonyabb fejlettségűeké. A hazai fejenként évi 506 kilogrammnyi háztartási hulladék mennyisége lényegében megfelel az ország fejlettségének, bár Lengyelország, Csehország és Szlovákia hulladék-termelése lényegesen alacsonyabb. A hazai hulladék túlnyomó többsége (83%-a) hulladéklerakókra kerül és csupán 4%át hasznosítják újra elégetéssel, a rákospalotai szilárdhulladék-égetőben, ami az ország egyetlen szemétégetője, míg a fejlettebb országokban a miénknél nagyobb az újrahasznosítás, illetve az égetéssel történő energia-visszanyerés aránya. Fontos probléma az illegális hulladéklerakók létezése. Ezek száma 10-15 ezerre becsülhető országszerte, és a települési hulladék kb. 15%-a kerül ide. Látható, hogy a gazdasági szerkezetnek az alapanyag-termelő ágazatok rovására történő átalakulásának köszönhetően a termelés anyag- és energiaigényessége, hulladék- és szennyezőanyag kibocsátása, szállításigényessége, valamint környezetszennyezése, s ezzel a gazdaság környezeti terhelése mérséklődött. A környezeti terhelés mérséklődéséhez ugyanakkor a szerkezeti változások mellett a gazdaságban végbement termékfejlesztés és technológiaváltás is hozzájárult. Az anyagfelhasználás csökkenésénél kisebb mértékben, 1990-2000 között 17%-kal csökkent az ország teljes energiafelhasználása, az egységnyi GDP előállításához szükséges energiafelhasználás (energiaintenzitás) pedig 22%-kal mérséklődött. Azonban

a

megújuló

energiaforrások

által

termelt

energiamennyiség

Magyarországon mindössze az összes energiamennyiségnek kevesebb mint 4%-át teszi ki

Unyi István


47.


– az Európai Uniós arány 22%. (7. ábra) Ennek oka abban is keresendő, hogy Magyarországnak nincsenek vízi erőmű lehetőségei, a villamos hálózat pedig nem elég fejlett, hogy a szélerőművek hektikus energiatermelését be tudja fogadni. Megoldást jelenthetne további biomassza erőművek létrehozása. Jelenleg ezek az erőművek adják a megújuló energiaforrások által termelt energiamennyiség 80-90%-át. Az életszínvonal növekedésével az energiafelhasználás szükségszerűen növekedni fog,

ami

az

energiatermelés

és

-felhasználás

környezetterhelésének

és

az

importfüggőségnek a növekedését vonhatja maga után, ami jelenleg is meglehetősen magas: az energia 70%-át importáljuk, főként keletről. A személyszállításban jelenleg a személygépkocsi közlekedés dominál. Az utaskilométerek 60%-át teszi ki ez a közlekedési mód. Ezt követi a busz, 25%-kal, majd a vasút 13%-kal. A teherszállítás is főleg közúton történik. Az összes szállítás 66%-a közúti teherszállítás. A vasút részesedése 28%, a belvízi áruszállításé pedig 6%. (8. és 9. ábra) A települések környezetminősége szempontjából kedvezőtlen a helyi közlekedésben a tömegközlekedés arányának a személygépkocsi közlekedés javára történő térvesztése. A 90-es évek végére a közlekedés vált a városi légszennyezés legfőbb forrásává. Nagyjából hasonló arányt figyelhetünk meg, ha az Európai Unió átlagát nézzük. Ott még hangsúlyosabb a személygépkocsik és a közúti teherszállítás aránya. Magyarországon 2004-ben 280 személygépkocsi jutott 1000 főre, míg az Uniós átlag 463 volt. Környezetvédelmi szempontból előnyösebb lenne a vasút, mint közlekedési mód preferálása. Magyarország vasúti kiépítettsége jobb, mint az EU átlag. A vasút háttérbe szorulása azonban globális tendencia, míg a közúti utas és teherszállítás volumene folyamatosan nő. Azért nem említettem a belvízi hajózást, mert bár ez a legkörnyezetkímélőbb áruszállítási mód, a hazai vízi utak elhelyezkedése adott, ezen nem lehet változtatni, a vízi fuvarozás lassú, és emiatt korlátozott az így szállítható áruk száma. Másik probléma, hogy a MÁV személyszállítása jelenleg veszteséges. Talán a vasútvonalak közeljövőben esedékes privatizációja segíthet a probléma enyhítésén. A szigorodó környezetvédelmi előírásai és az EU csatlakozásra való felkészülés hatására a kilencvenes években dinamikusan emelkedtek a környezetvédelmi kiadások. Míg az időszak elején az ipar környezetvédelmi kiadásai a GDP 0,32%-át tették ki, ez az arány 2000-re a GDP

Unyi István


48.


több mint 1%-ára nőtt, 2001-ben pedig az összes környezetvédelmi kiadás már a GDP 2,3%-ának felelt meg. Ezek voltak tehát Magyarország legfőbb gazdasági, környezeti tendenciái az elmúlt években. Látható, hogy számos területen történt jelentős előrelépés, de vannak még fejlesztendő területek. Sok szempontból az Európai Unió átlaga, és ami fontosabb, a többi közép-európai ország átlaga alatt állunk. Szakdolgozatom témája, hogy Magyarország a fenntartható fejlődés útján van-e. A következő fejezetben erre próbálok választ találni. Először egy helyzetelemzéssel kezdem az eddig bemutatott változások alapján, majd a lehetséges megoldásokat veszem sorra, amelyekkel – meggyőződésem szerint – lehetne javítani Magyarország helyzetén.

Unyi István


49.


3.2 FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS MAGYARORSZÁGON 3.2.1 HELYZETELEMZÉS Magyarországon a riói konferencia után, 1993-ban kormányhatározattal hozták létre a Fenntartható Fejlődés Bizottságot. Célja az ott elfogadott programokból és egyezményekből adódó hazai feladatok meghatározására és azok végrehajtásának koordinálására. Az 1995-ös környezetvédelmi törvény vagy a Nemzeti Környezetvédelmi Program a fenntarthatóság elveire, integrált megközelítésére épült. Ez a szemlélet jellemzi a 2003-2008-as időszakra készülő 2. Nemzeti Környezetvédelmi Programot is. A fenntartható fejlődés alapelvei, szemlélete azonban még tíz évvel a riói konferencia után sem váltak általánosan elfogadottá. Az Uniós tagországok közül egyedül Magyarországnak és Ciprusnak nincs fenntartható fejlődés terve. Ennek egyik oka az emberek szemléletében és a fenntarthatóságra vonatkozó ismeretek hiányában kereshető. Egy 2005-ös felmérés során 1000 felnőtt embert kérdeztek a fenntartható fejlődésről. Az emberek csupán egynegyede hallott magáról a fogalomról. A nyugati országok hatására elterjedt a fogyasztás-központú szemlélet; a jólétet is főleg anyagi javakban mérik. Nincs átfogó szemléletmód, ami a fenntartható fejlődés egyik legfontosabb feltétele; hiányzik a társadalom, gazdaság és környezet kölcsönhatásait figyelembevevő szervezet vagy intézmény. A fogyasztói szokások sem segítik elő a fenntarthatóságot. Hogy Magyarország a tartós fenntarthatóság útjára lépjen, a legfontosabb lépés az emberek hozzáállásának, szemléletmódjának megváltoztatása lenne. Ezek a társadalmi folyamatok azonban az elmúlt néhány évben megváltozni látszanak. Gondolok itt a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére több városban, valamint új, magas technikai színvonalú hulladékgyűjtő és szennyvíztisztító berendezések kiépítésére. Példa erre a hódmezővásárhelyi európai színvonalú biológiai szennyvíztisztító telep, vagy az ugyancsak korszerű technológiával épült kétpói regionális hulladéklerakó. Az elemi iskolákban bevezették a környezetvédelem tantárgyat. Ez utóbbi lépés hozzájárulhat az új generációk környezettudatosságának növeléséhez.

Unyi István


50.


Az iparban végbement szerkezeti változások, a termelés hatékonyságának növekedése

szintén

kedvező.

Ezek

a

pozitív

tendenciákat

az

anyag-

és

energiatakarékosság, a növekvő minőségi követelmények és javuló környezeti mutatók jellemzik. A környezeti irányítási rendszerek is elterjedőben vannak. A legtöbb nagy cég és egyre több kis- és középvállalkozás fogadott el integrált környezetvédelmi programot és szerzett ISO 9000 vagy 14000 minősítést. Több nagy cég – főként a külföldi székhelyű multinacionális vállalatok -, szintén gondot fordít a környezetterhelés csökkentésére. Ez környezetbarát

technológiák

bevezetésében

és

alkalmazásában,

újrahasznosított

nyersanyagok felhasználásában jelentkezik. Ezt a hozzáállást be is építik a cég marketingrendszerébe, ezzel is próbálnak kedvezőbb képet kialakítani a vállalatról. A gazdaságban érezhető előnyös változások mellett nem feledkezhetünk meg a kedvezőtlen hatásokról sem. A gazdaság fejlesztése gyakran a környezet rovására történik, mint például a zöldmezős beruházások, az autópálya építések, a települési zöldfelületek beépítése. Tehát Magyarországon nincs összefoglaló terv, vagy koncepció a fenntartható fejlődésről. Számos tanulmány készült már a témában – általában magánszemélyek, kutatók, intézetek és nem a kormány foglalkozik a témával -, azonban ezek nem elég átfogóak, és bár elismerik az indikátorok bevezetésének és használatának szükségességét, egy új megközelítés fontosságát, gyakorlatilag nem történt előrelépés. A következő fejezetben a lehetséges javaslatokat, megoldásokat veszem számba, amelyek segíthetnek, hogy Magyarország a fenntartható fejlődés útjára lépjen, az Uniós elvárásoknak megfelelően.

3.2.2 LEHETŐSÉGEK, JAVASLATOK Ez elmúlt 15 év tapasztalatai világszerte nem voltak pozitívak. A környezet állapota tovább romlott, a technológia fejlődése nem képes ellensúlyozni az egyre növekvő fogyasztást, a vállalt stratégiákat nem sikerült idáig megvalósítani (gondolok itt a kiotói egyezményre). Ezt az Európai Unió is realizálta, ezért az elmúlt néhány évben

Unyi István


51.


felülvizsgálta stratégiáit, próbált célirányosabb programokat létrehozni, és folyamatosan fejlesztette a mutatókat, melyekkel a tervek megvalósulása nyomon követhető. Ezt a lépést Magyarországnak is meg kell tennie. Ennek szükségességét támasztják alá a rendszerváltás óta végbement negatív folyamatok, és azok a területek, ahol azóta nem történt előrelépés. Hogyan lehet javítani Magyarország fenntarthatóságán? Egyrészt az energia és a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásával. Ezt a környezettudatos ipari fogyasztással és ökohatékonyabb technológiák bevezetésével lehet elérni. Másrészt a keletkező hulladékmennyiség csökkentésével. Ezt segítheti elő a hulladék újrahasznosítási arányának növekedése, valamint a környezetbarát termékek és csomagolások térhódítása. Legfontosabb azonban a fogyasztók környezettudatosságának növelése, a fogyasztói gondolkodás megváltoztatása.

Ennek megvalósulásában fontos szerepet

tölthetne be a kormány, azáltal, hogy a közbeszerzési pályázatokon a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe veszi; a fenntartható fejlődés koncepciójának ismertetésével, kikommunikálásával; mindenki számára elérhető információbázissal, támogatással, útmutatással. A fenntartható fejlődést, mint fogalmat, be kellene vonni a napi politikába. Magyarországon még mindent a gazdasági növekedéssel mérnek, a gazdaság és társadalom egyéb dimenziót figyelmen kívül hagyják. Véleményeimet, javaslataimat e három fő témakör szerint veszem sorra. A fenntartható termelés megvalósulásához hozzájárulhat a megelőző jellegű környezetvédelmi technológiák használata a csővégi környezetvédelem helyett. 2005-ben Magyarországon a beruházások 4,6%-a volt környezetvédelmi beruházás, ennek 82%-a csővégi beruházás volt. A hulladékok belső újrafelhasználásával, a hulladékok és veszélyes anyagok csökkentésével a versenyképesség is növelhető. Ennek vannak példái a magyar vállalati gyakorlatban, azonban ez a megközelítés nem általánosan elterjedt. A környezetkímélő eljárásokat is népszerűsíteni kell, feltéve, hogy a technológiai és technikai feltételek rendelkezésre állnak. Ez vonatkozik az iparra és a mezőgazdaságra is. Természetesen nem lehet minden károsanyag-kibocsátást megelőző megoldásokkal megszüntetni, ezért a csővégi környezetvédelemnek, a hozzá tartozó tájékoztatásnak és technológiáknak továbbra is fontos szerep jut. Lényeges továbbá az ipar nem szokásos

Unyi István


52.


működéséből (mint pl. baleset, környezeti katasztrófa) származó károk minimalizálása. Ezt vészhelyzeti tervek, baleset és munkavédelmi oktatás segítségével lehet elérni. Az új technológiák bevezetéséhez, illetve a már meglévők továbbfejlesztéséhez többet kellene fordítanunk kutatás-fejlesztésre. Magyarországon a K+F-re fordított összeg nagysága minden évben a GBP 1%-a alatt van. Ez meglehetősen, kevés az EU átlag ezt jóval meghaladja. (10. ábra – az EU átlagok csak 2003-tól vannak feltüntetve, mert korábbi adatok nem állnak rendelkezésre). A fenntartható termelési eljárásokkal kapcsolatban szükség lenne az állami támogatás újjászervezésére, úgy, hogy az összes környezeti költséget figyelembe vegyük, és fokozatosan megszüntetni a környezetileg káros támogatásokat. Másik probléma, hogy az állami támogatásrendszer nem elég kiterjedt, és nem mindig a megfelelő ágazatot támogatja; például, nem támogatja a papír újrahasznosítását, így egy csomag újrahasznosítással készült nyomtatópapír drágább, mint a hagyományos. Apróságnak tűnik, de ez azt jelenti, hogy Magyarországon szinte egyik vállalat, iskola vagy iroda sem fog újrahasznosított papírt használni. Másik megoldás a „szennyező fizet” Uniós elv gyakorlatának megteremtése, azáltal, hogy a káros kibocsátás összes költségét figyelembe veszik, több költséget környezeti költségként számolnak el. Így a termelés a kevésbé környezetterhelő megoldások felé tolódna el. Elméletileg. Azonban a szennyező fizet elv, melyet a hazai környezeti szabályozás is egyik alapelvének tekint, egyoldalú alkalmazása hosszabb távon a fenntartható fejlődés akadálya lehet. A kis- és középvállalkozások csak technológiafejlesztés segítségével tudnak környezetkímélők lenni, a bírságok, fejlesztési költségek megjelennek a termék árában, ezáltal csökken a versenyképességük. A fenntarthatóság szempontjából hatékonyabb lenne a restrikció helyett a jutalmazó politika, a környezetbarát termékek, eljárások támogatása. 7 A környezettudatos terméktervezés szintén csökkentheti a környezeti termelést. Ez nem

csak

termékekre,

de

szolgáltatásokra

is

vonatkozik.

A

környezettudatos

terméktervezés, vagy öko-design, az Unió termékpolitikájának szerves része. Ide tartozik az előállított termékek környezetkímélő csomagolása és kereskedelme. Az öko-design nem csak a termék termeléstől eladásig terjedő életciklusát veszi figyelembe, hanem a hasznos 7

Dr. Fekete Jenő György, „Fenntartható fejlődés vagy retorika?”, Mérnök újság (2007. november): 11.

Unyi István


53.


élettartam lejárta utáni életciklust is (újrahasznosíthatóság, lebomlási sebesség). Így már a termék tervezésekor figyelembe veszik az okozott környezeti ártalmakat. A vállalatirányításban is megjelenhet a környezettudatosság. Az éves környezeti értékelések a lakosság és felügyelő szervek számára nyújt információt a vállalat környezeti teljesítményéről. Egyre több szervezet alkalmazza a környezeti számvitelt, mely beszámol a nyersanyag és energia-felhasználásról is. Elemzi, hogy egy-egy környezetvédelmi megoldással lehet-e pénzt megtakarítani, ezáltal segíti a döntéshozatalt. Másik előnye, hogy környezeti számvitel adatokat szolgáltat a környezetközpontú vállalatirányítási rendszerekhez. Magyarországon is jelen van a környezetvédelmi és hitelesítési rendszer (EcoManagement and Audit Scheme, EMAS). Az EMAS és az ISO14001 szabványsorozat környezetközpontú

vállalatirányítási

rendszerek,

melyek

a

vállalatok

összes

környezetvédelmi tevékenységét egy rendszerként kezelik. Az EMAS rendeletet 1993-ban tette közzé az Unió. Ez egy önkéntes alapú kezdeményezés a vállalatok számára, hogy értékelhessék és fejleszthessék környezetvédelmi teljesítményüket. Az EMAS tájékoztatja a nyilvánosságot magáról a szervezetről és a szervezet környezetvédelmi teljesítményének folyamatos javulásáról. Az átdolgozott EMAS rendeletet 2001-ben hirdették ki EC761/2001 számmal. Az új rendelet átvette a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization) által kibocsátott ISO14001-es szabványt, ami megkönnyíti az e szabvány szerint működő cégek EMAS értékelését. Az EMAS hitelesített szervezetei marketing anyagokon, hivatalos dokumentumokon feltüntethetik az EMAS védjegyet. Az EMAS szerint bevezetett rendszereket az önkéntesség elvén alapuló önszabályozás körébe sorolják. Ez azt jelenti, hogy az EMAS rendelet nem ír elő kötelező érvényű szabályt a szervezetek számára, azok alkalmazása önkéntes, azonban amennyiben a szervezet meg akar felelni a rendszer követelményeinek, akkor célkitűzéseket kell, hogy felállítson a környezeti teljesítményére vonatkozóan, és tevékenységét úgy kell alakítsa, hogy a célok elérése irányába haladjon. Az ilyen eszközök bizonyos mértékig helyettesíthetik, illetve kiegészíthetik a környezeti szabályozás kötelező érvényű eszközeit és előnyük, hogy figyelembe veszik a szervezetek teljesítőképességét.

Unyi István


54.


Az EMAS szerint hitelesített környezetvédelmi vezetési rendszerek (Environmental Management System, EMS) alapelvei a környezetvédelmi jogszabályok betartása, a környezeti teljesítmény folyamatos javítása, és a környezetszennyezés prevenciója megelőző jellegű környezetvédelmi intézkedések alkalmazása a csővégi megoldások helyett. Az EMAS előnyei az egyszerűbb, közvetlenebb kapcsolat a környezetvédelmi hatóságokkal, ami egyszerűsített eljárásokban, ritkább ellenőrzésekben nyilvánulhat meg, valamint az EMAS által megkövetelt nyíltság kedvezőbb viszony kialakulását eredményezheti a vállalattal kapcsolatban álló szervezetekkel, a vásárlókkal, a lakossággal. További előnyök, hogy a megelőzés segítségével károsanyag-kibocsátás csökkentését, a természeti erőforrások visszafogásával a hatékonyságot lehet növelni. Ezáltal a szervezet nem csak környezeti, de gazdasági teljesítményét is képes javítani. A kibocsátások csökkenése a környezeti kockázatokat is csökkentheti (pl. veszélyes anyagok helyettesítése kevésbé veszélyessel). A környezetvédelmi vezetési rendszerek segítenek feltárni azon területeket, ahol lehetséges a hatékonyság javítása, nem csak a rendszerek bevezetésekor, hanem folyamatosan, a működtetés későbbi fázisaiban is; növelik a vezetés és az alkalmazottak

környezeti

elkötelezettségének

az

tudatosságát; érdekelt

felek

segítik felé

a

vállalatot

történő

a

környezetvédelmi

kommunikálásában

és

a

környezetvédelmi előírások betartásában, azáltal, hogy a megfelelést folyamatosan figyelemmel kísérik. Ma Magyarországon több mint 800 vállalatnak van ISO14001-es tanúsítványa. Ez nem tűnik soknak, de ha a GDP-hez viszonyítva nézzük, akkor a világ 10 élenjáró országa között vagyunk, Közép-Európában pedig az elsők vagyunk. Az EMAS tanúsítvánnyal rendelkező cégek száma jóval alacsonyabb, nem csak Magyarországon, de a tagállamok többségében is. Ennek oka az lehet, hogy az EMAS szigorúbb követelményeket támaszt, mint az ISO14001-es tanúsítvány. A környezeti számvitel és a környezetközpontú irányítási rendszerek szélesebb körben való elterjesztéséhez szükséges lenne ezen rendszerek megismertetése az érintettekkel. Ez megvalósítható hazai tanulmányok készítésével, népszerűsítésével, szakemberképzéssel, konferenciákkal.

Unyi István


55.


Mint említettem, hosszú távon a társadalom környezettudatosságának emelésével, és az ehhez szükséges információtranszferrel lehet megteremteni a fenntartható fejlődés alapjait Magyarországon. A környezeti információk biztosítása nélkülözhetetlen a megfelelő gondolkodásmód kialakulásához. Ehhez a vállalatok is hozzá tudnak járulni az öko-marketing alkalmazásával, mert ha környezetbarát termékekkel és technológiákkal tudnak a konkurencia fölé kerülni, az gazdasági hasznot eredményezhet. Az öko-marketing környezeti, ökológiai elvárásokat is integráló szervezeti magatartás, ahol a környezetvédelem, mint fejlesztési és növekedési lehetőség jelenik meg. Az öko-marketing része lehet az öko-címke, vagy az EMAS védjegy. Az előbbi eléggé ismeretlen fogalom hazánkban. Fontos lenne ezek népszerűsítése, összehangolása a már létező közösségi öko-címkékkel. Ezt nevezik direkt öko-marketingnek. Az indirekt öko-marketing a zöld közbeszerzéseket jelenti, ami az állam és az önkormnányzatok

feladata

lenne.

Az

Európai

Unió

2004-ben

fogadta

el

a

környezettechnológiai akciótervet (Environmental Technologies Action Plan, ETAP). Ennek célja a versenyképesség és foglalkoztatottság javítása, valamint a környezet hatékonyabb védelme. A célok elérése érdekében akcióterveket dolgoztak ki, meghatározták ezeknek felelőseit, határidejüket és a lehetséges alternatívákat. A környezettudatos

beszerzés

fogalma

bekerült

a

második

magyar

Nemzeti

Környezetvédelmi Programba is. Az állam nem csak közvetlenül, környezetbarát termékek, szolgáltatások megrendelésével járulhat hozzá a környezet védelméhez, hanem közvetve, a piacra gyakorolt befolyása révén is, mert a gyártókat ösztönzik az ilyen termékek termelésére, ez pedig árcsökkenéshez vezethet az egy termék előállításához szükséges költség csökkenésével, így ezek a termékek egyre nagyobb számú vásárló számára válhatnak elérhetővé. A kereslet növekedése a gyártókat a termék környezeti jellemzőinek javítására is ösztönzi, valamint a közintézmények zöld beszerzései példát mutatnak a háztartásoknak is. Mindezek mellett etikai szempontból is ildomos a közpénzek környezetbarát felhasználása.

Unyi István


56.


A környezetbarát beszerzések fontossága megjelenik az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának és az OECD Környezetvédelmi Igazgatóságának a programjában. Az Európai Unió 6. akcióprogramjában a zöld közbeszerzés mint prioritás jelent meg A nemzeti szintű zöld közbeszerzés már több Uniós tagországnál (pl. Dánia, Svédország,

Németország,

Franciaország,

Hollandia),

és

az

Unió

települési

önkormányzataiban is megjelent. A fenti kedvező változások, az érdeklődés és támogatás ellenére a gyakorlati megvalósítás Nyugat-Európában is lassan terjed. Ennek okai, hogy a környezetbarát termékek és szolgáltatások ára magasabb, sok a téves nézet a zöld beszerzéssel kapcsolatban, illetve hiányzik a szükséges információ és a "know-how". A beszerzők általában nem tudják, mi környezetbarát, hogyan és hol tudnak hozzájutni. A megoldás itt is az információk, tudnivalók összegyűjtése, közzététele, az önkormányzatoknak nyújtott szakmai segítség lenne. Uniós szinten ez már megkezdődött a Relief program létrehozásával. A Relief (teljes címe: Environmental Relief Potential of Urban Action on Avoidance and Detoxification of Waste Streams through Green Public Procurement) javaslatot tett egy környezettudatos beszerzési stratégia kialakítására az EU számára, azon termékcsoportok elemzése által, amelyeknél a környezetbarát alternatívák alkalmazása jelentős környezeti hatással jár, s amelyek jelentős tételt képviselnek az önkormányzati beszerzésekben. Ezeknél a termékcsoportoknál mérik a beszerzések potenciális piaci, társadalmi és környezeti hatását. Másrészt lehetséges lenne termék-teszt központok létrehozása is. Ez néhány tagállamban már működik. Lényege, hogy a termék minőségi jellemzői mellett a környezeti teljesítményt is figyelembe veszik. Az eredmények kikommunikálása, melyek tartalmazzák az árat, a minőségi és a környezeti jellemzőket, eredményes lehetne a környezetbarát termékek keresletének növelésében. Az ár és minőség megadása különösen fontos, mert a köztudatban az a nézet terjedt el, hogy a környezetbarát termékek drágábbak, mint a hagyományos úton előállított társaik, illetve rosszabb minőségűek. Ez a nézet nem teljesen alaptalan: a legtöbb biotermék valóban drágább, esetenként 50-60%-kal is. A biogazdaságok által termelt termékek hazai eladását nehezíti a biotermékekről kialakult ellentmondásos kép: a lakosság nincs tisztában vele, hogy mi számít

Unyi István


57.


bioterméknek, a biotermékeket gyakran egzotikus, illetve ezoterikus termékekkel együtt árusítják. Az öko-címkék mellett, amelyek a fogyasztóknak és a lakosságnak szolgálnak információval, léteznek környezeti termék nyilatkozatok (Environmental Product Declaration, EPD), melyek a beszerzőknek nyújtanak információt a termékek és szolgáltatások környezeti teljesítményéről. Minden termékcsoporthoz tartoznak előírások, hogy mely információkat kell tartalmazniuk. Így lehetővé válik a termékek és szolgáltatások összehasonlítása környezeti szempontok figyelembe vételével. Jelenleg a környezeti termék nyilatkozatok nem egységesek az EU-ban, épp ezért nem is hasonlíthatók össze egymással a különböző szabályok és tanúsítási eljárások miatt. Érdemes lenne egy EU-szintű egységes EPD rendszer kialakítása, mely segítséget jelentene a vállalatoknak és a kormányzatoknak. Fontos lenne, hogy a környezeti termék nyilatkozatok megjelenjenek Magyarországon, mert így a zöld közbeszerzések megvalósulásához is közelebb kerülnénk egy lépéssel. Az információnyújtásnak, a fenntarthatóság népszerűsítésének elsősorban a fiatalokat kell megcéloznia; az idősebb korosztályok nehezebben változtatnak szokásaikon. Az

információközvetítés

a

kormány

feladata

lenne.

A

kormány

a

Nemzeti

Környezetvédelmi Programokban a környezeti nevelést állami feladatként definiálja, és kiterjed a környezettudatosság növelésére és a fenntarthatóság népszerűsítésére. Ennek idáig egyetlen jele az általános iskolákban bevezetett környezetvédelem tantárgy. A Nemzeti

Környezetvédelmi

Programokban

a

környezettudatosság

növelése,

a

szemléletformálás szükségessége megjelenik, mint elérendő cél, azonban nincsenek pontos stratégiák, cselekvési tervek, időpontok és elvárt eredmények meghatározva. A társadalmi kommunikáció első lépése lehetne egy mindenki számára elérhető internetes portál felállítása, ami összegyűjtve tartalmazná Magyarország környezeti adatait, és a környezeti folyamatok változásait. Ugyanitt lehetne információt találni a Magyarország fenntarthatóságáról, és a nemzetközi szervezetek elemzéseit hazánkról. Vannak ugyan honlapok a fenntarthatóságról, és a környezet állapotáról, azonban egyik sem elég átfogó jellegű, illetve ezek az információk nincsenek sehol sem összegyűjtve. Következő lépés lehetne a fenntarthatóság koncepciójának megjelenése a közbeszerzési pályázatokon, az ország állapotának értékeléseikor, a politikai döntésekben.

Unyi István


58.


Így előbb-utóbb a társadalom minden rétege és korosztálya kapcsolatba kerülne a fogalommal. A fenntarthatóság fejlődés irányába tett erőfeszítések csak akkor lehetnek sikeresek, ha azt a lakosság is elfogadja, a fogalom nem csak a döntéshozói szinten, hanem a társadalom egészét nézve ismert. Magyarország másik problémája, hogy nincs kidolgozott fenntartható fejlődési stratégia. Hogy ez egyedül a kormányzat hibája, jól mutatja a közép-európai régió egyéb államainak helyzete: Lengyelország 2025-ig tartó hosszú távú stratégiát fogadott el 2000ben, valamint számos település készített helyi fenntartható fejlődési programot. Szlovákia is kidolgozta saját nemzeti stratégiáját. Ha messzebbre tekintünk, lemaradásunk még szignifikánsabb: számos nyugat-európai országban már indikátorok és összegző indikátorok szerint elemzik és értékelik a környezet állapotát és a fenntarthatóságot, egyes országok (pl. Egyesült-Királyság) kifejlesztették a nemzeti elvárásoknak megfelelő saját fenntarthatósági mutatót, míg hazánkban sokszor a mutatókhoz szükséges adatok sem elérhetők. A statisztikai adatok hiánya miatt először az adatgyűjtési módszereket kellene fejleszteni, hogy az indikátorok használatához szükséges adatok rendelkezésünkre álljanak. A szükséges adatok birtokában el lehetne készíteni Magyarország elemzését a nagy

intágráltságű

összegző

mutatók

segítségével,

és

a

kapott

eredményeket

kikommunikálni a lakosságnak és a vállalatoknak az internetes portál segítségével. A cél Magyarországon is az indikátorok bevonása lenne a környezeti adatszolgáltatásba, a fenntarthatóság állapotának mérésébe, valamint használatuk a politikai

döntések

előkészítésében.

A

Nemzeti

Környezetvédelmi

Programok

számszerűsített célkitűzéseit és eredményeit is lehetne mérni indikátorokkal, illetve már az elérendő célokat is az indikátorok alapján lehetne kidolgozni. Érdemes lenne egy az egyben átvenni az Európai Unió vagy valamelyik nemzetközi szervezet indikátorkészletét, mert ez már ki van dolgozva, és a többi országgal való összehasonlítást is megkönnyítené, ha a környezeti, gazdasági adatok értékelése egységes lenne. Az adatok segítségével elemezhetető lenne Magyarország állapota, az, hogy hazánk mennyiben felel meg a fenntarthatóság követelményeinek, mely területeken van szükség fejlesztésre, ez pontosan hogyan érhető el. A végső cél a fenntarthatóság megteremtése és folyamatos fenntartása lenne. Ehhez azonban hosszú távú szemléletmód szükséges, mely az érdeklődés felkeltésével,

Unyi István


59.


információ-nyújtással és tanítással kezdődik, átível politikai ciklusokon és végső feladatának az emberek környezetszemléletének megváltoztatását tekinti. Ez nyilvánvalóan rengeteg pénz és erőfeszítés, gyakorlati hasznát pedig nem lehet pénzben kifejezni; azonban ha kitekintünk Európára, nyilvánvalóvá válik, hogy szükséges, mert csak így tudunk hosszú távon versenyképesek maradni az Európai Unióban, csak így tudjuk megteremteni a további fejlődéshez szükséges jólétet, csak így tudjuk továbbadni környezetünket abban az állapotban, ahogy azt megőrizni kívánjuk.

Unyi István


60.


4 ÖSSZEGZÉS

Szakdolgozatom célja a magyarországi változások bemutatása és elemzése volt az indikátorok segítségével. Szakdolgozatom első részében megnéztem, hogyan, mely társadalmi folyamatok miatt alakultak ki az indikátorok, az egyes nemzetközi szervezetek mely szempontok szerint és milyen modell alapján alakították ki saját indikátorkészleteiket. Ezt követte a nagy integráltságú indikátorok bemutatása, ahol próbáltam az indikátorok előnyeit, hátrányait, a kapott kritikákat és a magyar vonatkozásokat is számba venni. Sajnos nem mindegyik indikátor szerint lehet jellemezni Magyarországot az adatok hiánya miatt (pl. ISEW), több mutatónál még nem készült magyarországi elemzés. Ahol rendelkezésre álltak magyar adatok, ott kitértem hazánk helyzetére, megpróbáltam a kapott eredményt elemezni, és más közép-európai országokkal összehasonlítani. Összefoglalva a nagy integráltságú mutatók szerinti elemzést, megállapítható, hogy Magyarország nagyrészt hasonló fejlettséggel, szociális és gazdasági körülményekkel rendelkezik, mint a régió többi országa. Egyik indikátor sem mutatott szignifikáns eltérést, bár például az ESI szerinti környezeti teljesítmény-értékelésnél látható volt, hogy a kapott eredmények szerkezete különbözik, minden országnak vannak jobban és gyengébben teljesítő területei. A következő fejezetben a magyarországi változásokat mutattam be a gazdasági és környezeti indikátorok szerint. Magyarország minden szempontból sokat fejlődött a rendszerváltás óta. Teljesítményünk a régión belül is kiemelkedő volt, és közelebb kerültünk az EU átlagához. A gazdasági teljesítmény növekedésével azonban nőtt a hulladéktermelés, az energia-felhasználás és –függőség; a környezetvédelem terén nem történt jelentős előrelépés; nőttek a társadalmi különbségek. Több területen, mint például a megújuló energiaforrások felhasználása, vagy a hulladékgazdálkodás, még mindig jelentős lemaradásaink vannak. Szakdolgozatom fő kérdése, hogy szükséges lenne Magyarországon az indikátorok használata, támogathatják-e országunk fenntartható fejlődését. A válaszom, a szakdolgozat adataira támaszkodva, határozott igen. Bevezetésük, használatuk szükséges és időszerű

Unyi István


61.


lenne. A jelenleg használt indikátorok nem egységesek egyik nemzetközi szervezet indikátorkészletével sem, és előbb-utóbb össze kell hangolni adataink mérését az EU-val. Az indikátorok a környezeti, gazdasági, társadalmi változások mérésén kívül segítségünkre lehetnek a fenntarthatóság vagy a jólét vizsgálatánál. Célszerű lenne elvégezni azoknak a nagy integráltságú indikátoroknak elemzését országunkon, melyekhez egyelőre nem áll rendelkezésre elég adat. Nem is az a fontos, hogy melyik szervezet indikátorait használjuk, hanem az, hogy használjunk indikátorokat, ahogy minden nemzetközi szervezet teszi, mi is induljunk el azon az úton, amin a nyugat-európai országok már elindultak, vegyünk példát sikereikről, hogy azokat felhasználva biztosíthassuk Magyarország nem csak a gazdasági növekedését, de a javuló életkörülményeket is. Szakdolgozatom másik fő problémaköre a fenntartható fejlődés. Magyarország jelenleg nem a fenntartható fejlődés útján halad. Eredményeink sokkal jobbak, mint a rendszerváltáskor, azonban ez még nem elég. A fenntarthatóság megvalósításához először is egy stratégiát kellene kidolgozni, majd ezt megvalósítani. A lakosság azonban keveset tud a fogalomról, a politikai döntéshozatal pedig csak a gazdasági eredményekre koncentrál. A fenntarthatóság megteremtéséhez ki kellene alakítani a társadalmi bázist, hogy az emberek elérendő és elérhető célt lássanak benne, a politikai döntéseknél pedig az államé lenne a szerep, hogy a döntések környezeti és fenntarthatósági vetületeivel is számoljanak. Nálunk sajnos a fenntarthatóság megteremtése ennél a kezdeti lépésnél elakadt. Hogy továbblépjünk, ahhoz információ-átadásra van szükség. A vélemények, javaslatok témakörben ismertetett ötletek hozzájárulhatnak környezeti teljesítményünk javulásához, és így a fenntartható fejlődés megteremtéséhez; hosszú távon azonban csak a szemléletmód megváltozásával, az emberek környezettudatosságának növelésével képzelhető el fenntartható fejlődés Magyarországon.

Unyi István


62.


MELLÉKLETEK

1. sz. melléklet: ENSZ-, EU- és a hazai adatok alapján alkalmazott indikátorok megfeleltetése 2. sz. melléklet: A GDP és az ESI közötti kapcsolat 3. sz. melléklet: Magyarország és néhány más közép-európai ország értékelése az ESI összetevők alapján

Unyi István


63.


1. sz. melléklet

ENSZ-, EU- és a hazai adatok alapján alkalmazott indikátorok megfeleltetése 1. Szociális dimenzió ENSZ főcsoport

Alcsoport

EU indikátor SOC1 SOC2

Szegénység Egyenlőség

SOC3, SOC4

A.l. A jövedelem egyenlőtlenség mérése

A.2. Munkanélküliség (összes és fiatal)

SOC5

A.3. Egy főre jutó szociális kiadások

Nemek közötti jövedelem

SOC6

A.4. Nők és férfiak bérének aránya

Gyermek jólét

SOC7

A.5. Gyermekjólét

Halálozás

SOC8

A.6. A lakosság tápláltsági szintje

SOC9 SOC10 Egészség

SOC11 Csatornázottság

SOC12

A.7. A leggyakoribb betegségek okozta halálozás A.8. Születéskor várható élettartam A.9.Csatomázottság, szennyvízkezelés

SOC13

A.10. Egészségügyi ráfordítások

SOC14

A. 11. Gyermekbetegségek elleni védőoltások

Egészségi ellátottság

Iskolázottság

SOC15

Analfabétizmus

SOC16

Képzettség

Lakásellátottság

Magyar indikátor

A.12-1. Legmagasabb iskolai végzettség A.12-2. Alacsonyabb szintű iskolai végzettség

SOC17

A.13. Lakáskörülmények

SOC18

A. 14. A háztartások összetétele A.15. Bejelentett bűnesetek

Életkörülmények

Biztonság

Bűnesetek

SOC19

Népesség

Népesség

SOC20 A.16. Népességnövekedési ráta SOC21

Unyi István


64.


SOC22

A.17. Migrációs ráta

2. Környezeti dimenzió Levegő

Föld

Éghajlatváltozás

ENV1

Ózonréteg károsodás

ENV2

Levegő minőség

ENV3

Mezőgazdaság

ENV4 ENV5 ENV6

Erdő

B.l. Üvegház-hatású gázok kibocsátása B.2-1. Ózonkárosító anyagok felhasználása B.3. Légszennyező anyagok a városi területeken B.4. Mezőgazdasági terület és organikus gazdálkodás B.5.Műtrágyák és növényvédőszerek alkalmazása B.6 Erdőterület és -használat

ENV7 ENV8

Városiasodás Óceán és tenger Friss víz

ENV9 ENV10

Vízmennyiség

ENV11

B.7. A vízhasználat intenzitása

ENV12 ENV13

B.8. A nagyobb folyók biológiai oxigénigénye (BOD)

ENV14

B.9. Fürdésre alkalmas vizek minősége

Ökorendszer

ENVI5

B.10. Biológiai sokféleség és a védett fajok

Fajok

ENV16

Víz minőség

Biodiverzitás

3. Gazdasági dimenzió Gazdasági struktúra

Unyi István

Gazdasági teljesítmény és pénzügyi helyzet

ECON1

Cl. Egy főre jutó GDP Magyarországon

ECON 2

C.2. A beruházások aránya a GDP-ben

ECON 3

C.3. Hozzáadott érték a gazdaság fő szektorai szerint

ECON 4

C.4. Inflációs ráta

ECON 5

C.5-1. Folyó fizetési mérleg egyensúlya


65.


ECON 6

C.5-2. Külföldi közvetlen befektetés

ECON 7

C.6. Államháztartási hiány

ECON 8 Anyagi fogyasztás

ECON 9 ECON 10

Energia

ECON 12 ECON 11 ECON 13 ECON 14

Termelés és fogyasztás

ECON 15 Hulladék ECON 16 ECON 17

C.7. Anyagfelhasználás C.8-1. Energiafelhasználás szektoronként C.8-2. Energiahasználat és -intenzitás C.8-3. Energia mutatók összehasonlítása C.8-4. Az energia előállítása C.9. Kommunális hulladék gyűjtése és elhelyezése keletkezése és elhelyezése CIO. Ipari hulladék keletkezése szektoronként C.11. Veszélyes hulladék. C12. Radioaktív hulladék keletkezése és elhelyezése C.13. Papír- és üveghulladék újrahasznosítás

ECON 18 Közlekedés

ECON 19 ECON 20

Környezetvédelem

ECON 21

C.14-1. A személyszállítás összetétele C14-2. Teherszállítás szállítási mód C.15. Környezetvédelmi ráfordítások (ipar)

4. Intézményi dimenzió

Intézményi kapacitás

Unyi István

Információ hozzáférhetőség Kommunikációs infrastruktúra Tudomány és technológia Természeti katasztrófák és felelősség

INST1 INST2 INST3

D.l. kommunikációs infrastruktúra és Internet hozzáférés D.2. Kutatási-fejlesztési kiadások

INST4


66.


2. sz. melléklet

Unyi István


67.


3. sz. melléklet

A GDP és az ESI közötti kapcsolat

ESI

GDP (vásárlóerő paritáson számolva)

Unyi István

ARG: Argentína AUS: Ausztrália BEL: Belgium BRA: Brazília CHE: Svájc DNK: Dánia FIN: Finnország GBR: Egyesült Királyság GUY: Guyana HUN: Magyarország IRL: Írország IRN: Irán ISL: Izland KOR: Dél Korea NLD: Hollandia NOR: Norvégia NZL: Új-Zéland PRT: Portugália SWE: Svédország SVN: Szlovénia TKM: Türkmenisztán TTO: Trinidad és Tobago TWN: Tajvan URY: Uruguay USA: Amerikai Egyesült Államok UZB: Üzbegisztán + 107 egyéb ország


68.


ÁBRAJEGYZÉK

1. ábra: Valódi megtakarítási ráta 2. ábra: Az EU tagállamok ökológia lábnyoma 3. ábra: Üvegházhatású gázok kibocsátása 4. ábra: Városi területek ózonszennyezettsége 5. ábra: Városi területek porszennyezettsége 6. ábra: Az EU tagállamok energia-intenzitása 7. ábra: Megújuló energiaforrások használata 8. ábra: Utasszállítás közlekedési módonként 9. ábra: Teherszállítás közlekedési módonként 10. ábra: K+F-re fordított összegek

Unyi István


69.


1. ábra Valódi megtakarítási ráta a bruttó nemzeti jövedelem %-ában 25,00

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00 1990

1991

1992

1993

1994

Csehország

1995

1996

Magyarország

1997

1998

Lengyelország

1999

2000

Szlovákia

2001

2002

2003

2004

Szlovénia

Forrás: Világbank 2. ábra Az EU tagállamainak ökológiai lábnyoma (ha/fő) 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0

C se h

K

öz

tá

rs as ág D án ia És zt or sz ág Fi nn or Fr sz an ág ci ao rs N é m zág et or sz G ág ör ög o rs M zá ag g ya ro rs zá g Ír or s z O ág la sz or sz ág Le tto rs zá g Li tv án ia H ol la Le nd ng ia ye lo rs zá g Po rt ug ál ia Sz lo vá ki a Sz lo vé Sp n an ia yo lo rs z ág Sv Eg éd ye or sü sz lt ág K ir ál ys ág EU át la g

ri a

xe m

A us zt

Lu és Be

lg i

um

bu rg

0,0

Forrás: Global Footprint Network

Unyi István


70.

eu 2 Be 5 lg i um Cs eh or sz ág D N ém ánia et or s És zág zt or sz G á ör ög g S p or s z an ág yo lo rs Fr zá an g ci ao rs O zá la g sz or sz ág Le tto rs zá g Li tv M án ag ia ya ro rs zá g H ol la nd ia A Le usz t ng r ye ia lo rs zá Po g rtu gá Sz lia lo vé ni a Sz lo vá ki Fi a nn or s z Sv ág Eg éd ye or sü sz lt ág K irá ly sá g Iz la nd

gi um Bu l g C se ária ho rs zá g D N ém án i a et or s És zá g zt or sz ág Íro r G ör szá ö g Sp gor sz an yo ág lo Fr an rszá ci ao g rs O z la sz ág or sz ág C ip ru Le tto s rs zá g Li tv Lu án ia x M em b ag ya urg ro rs zá H g ol la nd ia Le Aus zt ng r ia ye lo rs Po zág rtu gá lia R om án ia Sz lo vé n ia Sz lo vá Fi ki a nn or s Eg Své zág d ye sü orsz lt Ki ág rá lys ág Iz la nd

Be l


3. ábra

Üvegházhatású gázok kibocsátása (szén-dioxid egyenérték millió tonnában kifejezve)

1200

1000

800

600

400

200

0

Forrás: Eurostat yearbook 2005 4. ábra

Városi területek ózonszennyezettsége 2005-ben, az előírt napi határértéket átlépő ózonkoncentráció összesítve (mikrogramm/köbméter)

12000

10000

8000

6000

4000

2000

0

Forrás: Eurostat yearbook 2005

Unyi István


71.

27

eu B e 15 lg iu Bu m Cs lgár eh i a or sz ág N Dá ém n et ia o És rszá g zt or sz Íro á g G ör rsz á Sp ögo g an rs z y ág Fr olor an sz á ci ao g O rsz la á sz g or sz ág Ci L e pru tt o s rs z Li ág tv Lu án i x M em a a g bu ya rg ro rs zá g M H álta ol la nd i Le Aus a ng zt ye ria lo r Po szá rtu g gá Ro lia m Sz ánia lo v Sz énia lo v Fi ák nn ia o Eg Sv rszá ye é d g s ü or s lt K z ág ir Tö ály rö ság ko rs zá g Iz la N nd or vé gi a

eu

eu 2 Be 5 lg Cs i u m eh or sz ág D N á ni ém a et or sz ág És zt or sz ág Íro r sz G á ör ög g S p or s z an yo ág lo Fr rs zá an g ci ao r sz O ág la sz or sz ág Li tv M án ag ia ya ro rs zá g H ol la nd ia A Le usz tr ng ye ia lo rs zá Po g rtu gá Sz lia lo vé ni Sz a lo vá ki Fi a nn or sz S ág v Eg ye édo rs sü z lt K ág irá ly sá g Iz la nd N or vé gi a


5. ábra

Városi területek porszennyezettsége (éves átlag mikrogramm/köbméterben)

45

40

35

30

25

20

15

10

5

0

Forrás: Eurostat yearbook 2005 6. ábra

Az EU tagállamok energia-intenzitása (a hazai energiafogyasztás és a GDP hányadosa - olaj egyenérték kilogrammban/1000 Euró)

1800

1600

1400

1200

1000

800

600

400

200

0

Forrás: Eurostat yearbook 2005

Unyi István


72.


7. ábra Megújuló energiaforrások használata a teljes energiahasználat százalékában 16

14

12

10

8

6

4

2

0 1995

1996

1997

1998

1999 EU 15

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Magyarország

Forrás: Eurostat yearbook 2005 8. ábra Utas szállítás közlekedési módonként a teljes utasforgalom százalékában 6,5 13,5 8,6

24,9

84,9

61,6

Magyarország

EU 15 Személygépkocsi

Busz

Vonat

Forrás: Eurostat Yearbook 2005

Unyi István


73.


9. ábra Teherszállítás szállítási módonként a teljes teherszállítás százalékában 5,9

6,1

65,9 79,2

28 14

Magyarország

EU 15 Vasút

Közút

Belvízi hajózás

Forrás: Eurostat Yearbook 2005 10. ábra K+F-re fodított kiadások a GDP %-ában 2,5

2

1,5

1

0,5

0 2006

2005

2004

2003

2002

2001

EU25

2000

EU15

1999

1998

1997

1996

1995

1994

Magyarország

Forrás: Eurostat Yearbook 2005

Unyi István


74.


IRODALOMJEGYZÉK Könyvek: Bruntland, G.H. et al., 1987: Our Common Future, Oxford University Press, Oxford – New York Buday-Sántha Attila: Agrárpolitika – vidékpolitika. A Magyar gazdaság és az Európai Unió, Dialóg Campus Kiadó Bp-Pécs, 2001. Daniel C. ESTY . Marc LEVY . Tanja SREBOTNJAK . Alexander DE SHERBININ: 2005 Environmental Sustainability Index. Benchmarking National Environmental Stewardship, Yale Center for Environmental Law & Policy, New Haven, 2005., 120. o; 385-386.o Eurostat, 2001: Measuring progress towards a more sustainable Europe: proposed sustainable development indicators, Luxembourg Faragó Tibor, Németh Ferenc, Farkasné F. Mária, Szűcs István, Éri Vilma: A fenntartható fejlődés indikátorai és a magyarországi változások az EU indikátorok tükrében, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest, 2004 Kiss Judit: A Magyar mezőgazdaság világgazdasági mozgástere, Akadémiai Kiadó Rt. 2002 OECD, 2001: Policies to enchance sustainable development, OECD, Paris OECD, 2003: Health at a Glance – OECD indicators, OECD, Paris

Unyi István


75.


Folyóiratok: Olajos Péter, „Van-e fenntartható hulladékgazdálkodás?” Ma & holnap, 2006. VI. évfolyam 5. Marczy Attila, „Erőművek közösen a megújuló villamos energiáért”, Ma & holnap, 2005. V. évfolyam 9. Dr. Fekete Jenő György „Fenntartható fejlődés vagy retorika?”, Mérnök újság 2007. november, 11-13. o

Internet: HTTP://66.102.1.104/SCHOLAR?HL=EN&LR=&Q=CACHE:DUEXKPWR3EJ:WWW.SUSTAINABILITY.AT/EASY2002/EASY_ECO2/PROCEEDINGS/PDF/CR_ZSENI.PD F+FENNTARTHAT%C3%B3+FEJL%C5%91D%C3%A9S+FOGALMA

(2007.11.27) HTTP://DATASERVICE.EEA.EUROPA.EU

(2007.11.10) HTTP://EARTHTRENDS.WRI.ORG/SEARCHABLE_DB/INDEX.PHP?ACTION=SELECT_COUNTRIES& THEME=6&VARIABLE_ID=668

(2007.11.27) http://ec.europa.eu/employment_social/social_inclusion/docs/nap_incl_2004_hu.pdf (2007.11.20) http://ec.europa.eu/enterprise/environment/index_home/emantool_indic_prodrel_vappr/cr_ 2002_chapter5.pdf

Unyi István


76.


(2007.11.20) http://ec.europa.eu/environment/etap/actionplan_en.htm (2007.11.20) HTTP://EMAS.KVVM.HU/PAGE.PHP?P=2&L=

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-68-05-551/EN/KS-68-05-551EN.PDF (2007.11.15) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/PAGE/PGP_DS_SUSTDEVIND/PGE_DS _SUSTDEVIND_01/TAB47437058/2007%2520MONITORING%2520REPORT_0.PDF (2007.11.15) HTTP://EPP.EUROSTAT.EC.EUROPA.EU/PORTAL/PAGE?_PAGEID=1133,47800773,1133_47802

588&_DAD=PORTAL&_SCHEMA=PORTAL (2007.11.08) HTTP://EUROPA.EU/GENERALREPORT/HU/RG2004.PDF

(2007.11.10) HTTP://EUROPA.EU/GENERALREPORT/HU/RG2005.PDF

(2007.11.10) HTTP://REPORTS.EEA.EUROPA.EU/CORPORATE_DOCUMENT_2003_1/HU/HU_STRATEGY.PDF

http://reports.eea.europa.eu/TEC25/en/tech_25_text.pdf (2007.11.10) HTTP://REPORTS.EN.EEA.EUROPA.EU/ENVIRONMENTAL_ISSUE_REPORT_1998_14/EN/ISSUE_1

4.PDF (2007.11.20)

Unyi István


77.


http://siteresources.worldbank.org/INTEEI/Data/20856243/Hungary.pdf (2007.11.16) http://www.brettonwoodsproject.org/topic/environment/gensavings.pdf (2007.11.10) HTTP://WWW.FF3.HU/HIREK.PHP

(2007.11.27) http://www.ff3.hu/kkeu.html (2007.11.25) http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/makrogazdasag2006.pdf (2007.11.16) http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/hulladekgazdalkodas/TSZH_strategia.pdf (2007.11.18) HTTP://WWW.NATIONMASTER.COM/GRAPH/ENV_POL_MUN_WAS_PER_CAP-POLLUTIONMUNICIPAL-WASTE-PER-CAPITA

(2007.11.27) HTTP://WWW.NFU.HU/DOWNLOAD/1029/TAGALLAMI_JELENTES.PDF

(2007.11.28) http://www.ofee.gov/ems/training/GEMI%20Self%20Assessment%20Checklist.pdf (2007.11.28) HTTP://WWW.OKI.HU/PRINTERFRIENDLY.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=TF-KONCZEI-KORNYEZETI

(2007.11.20)

Unyi István


78.


HTTP://WWW.ORGANIC-EUROPE.NET/COUNTRY_REPORTS/HUNGARY/DEFAULT.ASP

(2007.11.25) http://www.rec.org/magyariroda/Dokumentumok/NKP-II.pdf (2007.11.20) http://www.uea.ac.uk/env/cserge/pub/wp/gec/gec_1997_03.pdf (2007.11.10) http://www.un.org/esa/sustdev/publications/indisd-mg2001.pdf (2007.11.12)

Unyi István


79.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Külgazdasági szak. Nappali tagozat. Logisztika szakirány

Recommend Documents