13. évfolyam 2. szám
1
2011. február
A Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola diáklapja 13. évfolyam 2. szám 2011. február Az újság megtalálható a www.szasz-bp.sulinet.hu /diákélet oldalon
„A természet varázsát ontja bőven. A fűben, a virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz!” (William Shakespeare)
Színes példány ára: 400 Ft
13. évfolyam 2. szám
2011. február
2
Sziasztok! Az idő telik, Niki pedig végzőslett, tehát ballagni fog. Így új kézbe került az újság összefogása, személyemben. Persze a csapat is megújult. Bízzatok bennünk, mi igyekszünk bízni magunkban ! Az első, amit meg szeretnék említeni az, hogy az iskolaújság ára emelkedett. Ha meg szeretnéd venni, akkor immár 400 Ft-ot kell fizetned, de ezért a pénzért színes példányt fogsz kapni tőlünk. Használd egészséggel.
(Ennek oka, hogy a sokszorosítás igen gazdaságtalan, ráadásul az újság a faliújságokon kívül a neten mindenki számára ingyen és persze színesben hozzáférhető.) Másodsorban a mostani szám tartalmára térnék ki. Lesz szó a környezetvédelemről, két cikk is foglalkozik a témával. Több információt megtudhatunk arról, hogy mi is az az ökolábynom, valamint kis érdekességként szembesülhetünk azzal is, hogy bizonyos anyagok mennyi idő alatt bomlanak le, ha eldobjuk őket (nem mintha előfordulhatna ilyesmi). Iskolánk egyébként is egyre környezettudatosabb lesz, ami - valljuk be - nem árt. A már megszokottá vált rovatban, a tanárportréban most Kisbenedek Katalin tanárnőé a főszerep. Őt ismerhetitek meg egy kicsit közelebbről, szóval lapozzatok csak bátran. A szalagavatóról két cikket is olvashattok: egyiket az est egyik szereplője írta, másikat egy néző. Mindenképp érdekes két szemszögből olvasni róla, az ember így belebújhat egy kicsit azoknak a bőrébe, akik ott voltak, s külsős szemmel kísérték figyelemmel a műsort, valamint azokéba is, akik felléptek a színpadra az elé a rengeteg „külsős szem” elé. Talán ha olvasunk még pár ilyen beszámolót, kevésbé fogunk izgulni mikor ránk kerül a sor. :) Az iskolában több diákot megmozgató eseményekről is találunk összefoglalókat: van cikkünk a Luca napról, ami egy délutánra összefogta az iskolát, s a késői kihirdetés ellenére sok mindenkit cselekvésre ösztönzött, valamint a Nyilas Misi pakkot kapott program kimeneteléről is. Sok diák hozott be csomagokat, s az az észrevétel, hogy aki egyáltalán képes volt rászánni magát a cselekvésre, s arra, hogy átnézze az otthon holmikat esetleg még boltba is elmenjen -, az olyan minőségű tárgyakat válogatott össze, amiket bátran el lehetett küldeni. Biztos örömet is sikerült okozni velük. :) Ízelítőt adunk a nyertes írásokból és foglalkozunk még egy-két olyan témával, mely sokunkat érinthet. Egyébként továbbra is lehet csatlakozni a csapathoz, hiszen két végzős társunkra jövőre már csak látogatóként számíthatunk.
Viki
Felelős kiadó
Bodosi József igazgató
Felelős szerkesztő
Enyedi Andrea Főszerkesztő
Benkovics Viktória 11.a Szerkesztőbizottság
Balogh Renáta 11.a Eszes András 9.a Hangyási Géza 9.a Juhász Nikolett 13.a Szabó Alexandra 11.a Szabó Péter 13.a
2011.február 13. évfolyam 2. szám
Újságunkat a Fővárosi Ifjúsági
13. évfolyam 2. szám
2011. február
3
Cinema City CineMaestro
Operafilmek című pályázatának eredményei
Kazinczy szép kiejtési verseny
II. Seregély Anna és Szakál Henrietta 13.a (2010) III. Szabó Péter 13.a
Különdíj: Január 31-én, hétfőn rendeztük meg Kárpáti Lili, Simon Dóra 11.a a Kazinczy szép kiejtési verseny iskolai és Urbanovszky Mónika 13.a (2010) fordulóját. Előzetesen 24 jelentkező volt, de az influenza miatt a versenyzők létszáma 25-re apadt. A zsűri feladatát a magyartanárok látták el, elnöke Simon Bernadett tanárnő volt, a humán munkaközösség vezetője. A színvonal megfelelő volt, ezért is volt nehéz feladata a bírálóknak. A helyezettek okBenkovics Viktória levelet és könyvjutalmakat kaptak. Bochart Evelin Az eredmények a következők: Fekete Petra 1. Várszegi Károly 10.a (ő képviseli az iskolát a buHermann Alexandra dapesti versenyen) Hermann Tímea 2. Varga Andrea 10.a és Sallai László 9.a Hummel Márk 3. Csada Vivien 9.a Pálos Brigitta 4. Széles Ildikó 11/1 Sőmen Vivien 5. Béki Klaudia 9.a Szabó Alexandra 6. Szitó Ivett 10.a Vass Ivett
Ösztöndíj 2010-2011II. félév 11.a 11.d 12.a 10/1 10.a 10.g 12.a 12.a 11.a 11.a
Mikulás-kupa
Valentin napi sütidömping a 10. b jóvoltából
Fiú és lányfoci, ahol a tanárok nem csak szurkoltak . Lány kategória Fiú kategória
Sok időt és energiát igényelt a sütisütés és a könyvelés, de megérte, mert sokan rendeltetek. Így egy kis tapasztalatot is szereztünk a kereskedelem terén. De persze jól is éreztük magunkat. Sokat hülyéskedtünk a lányokkal, amikor készítettük a sütiket. Nehéz volt némelyikre a kért feliratot elkészíteni, de megoldottuk.
I. II. III.
10 g 9.b tanárok
I. II. III.
10.c 12.b 10.g
Így írtok ti…” kreatív szépíróverseny
Vers kat. III. helyezett: Szerzői díj: Vers különdíj: Próza különdíj:
Debreceni Edit 13.a Bartos Erika 11.d Nagy Brigitta 10.e Lengyel Zsuzsanna 11.a
További részvevők iskolánkból: Kovács Marcell 11.a, Vincze Tamás 11.d, Sőmen Vivien 12.a, székely Kitti 13.a, Póczos Alexandra 10/1
13. évfolyam 2. szám
4
2011. február
Pakkot adtunk A „Nyilas Misi Karácsonya – pakkot kaptam” elnevezésű programot a Magyarországi Református Szeretetszolgálat hirdette meg. A program az önzetlen segítségnyújtásról szól az évnek abban a részében, amikor a szeretet leginkább szóba kerül, de ebben az időszakban fogalmazódik meg sok ember – különösen gyerek – számára a szeretet, az odafigyelés hiánya is. A jótékonysági felhívás azt célozta, hogy minél kevesebb legyen azon gyerekek száma, akiknek a karácsonya ajándék nélkül múlik el. Az akció során arra buzdítottuk iskolánk tanulóit és dolgozóit, hogy töltsenek meg egy cipős dobozt ajándékokkal, melyet majd magyarországi, erdélyi és kárpát-aljai árva illetve nehéz sorsú gyerekeknek juttatunk el. Az ajándékaink révén azt reméljük, hogy a rászoruló gyermekek többet mosolyognak, nem fáznak, egészségesek maradnak, fejlődnek. A felhívás – most már elmondhatjuk – sikerrel járt. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy milyen sok tanuló és tanár mozdult meg a felhívásra. Örömmel tapasztaltuk, hogy egy-egy doboz milyen tartalmas volt, mindenki igyekezett ajándékával örömet okozni. Az ajándékok nagyon sokfélék voltak: ki-ki lehetőségéhez képest adott/vett édességet, (társas)játékot, könyvet, írószereket, kozmetikumokat, ruhaneműt (sapkát, sálat, kesztyűt). Sokan az ajándék mellé egy kedves levelet is mellékeltek, melyben jókívánságaikat fogalmazták meg s biztosították egy kialakuló kapcsolat lehetőségét (kérünk Titeket, ha választ kaptatok, jelezzétek a Mustár szerkesztőinek!). A programban kiemelkedő aktivitással veszt részt: a 9.a osztály (osztályfőnök: Major Szilvia), 9.b osztály (osztályfőnök: Halmágyi Nóra), a 9.c osztály (osztályfőnök: Kovács Dénes), 11.a osztály (osztályfőnök: Enyedi Andrea), a 11.c osztály (Bordogi Józsefné), a 12.c osztály (osztályfőnök Sziva Jenőné), valamint a 12/1 osztály (osztályfőnök: Mészárosné Hidvégi Anna). Ezen kívül köszönjük mindenki segítségét aki részvett a programban, aki bármilyen módon segítette az akció megvalósulását, sikerét! Az érdeklődés, a lelkesedés azt mondatja velünk, hogy egy év múlva folytatjuk, 2011 karácsonyán is segíteni fogunk! Kovács Dénes szervezőtanár
13. évfolyam 2. szám
5
2011. február
Karácsony
Egy ünnep, mely mindig ugyanolyan, és mégis teljesen más! Igen, ez a karácsony is ilyen volt. Feldíszített osztályok, várakozással és örömmel teli hangulat. A „szokásosan” kedves ünnepi műsor idei meglepetése a 11.d osztály karácsonyi rapp előadása volt.
Luca nap a suliban Írta: Béki Klaudia, Eszes András, Hangyási Géza Iskolánk idén először Luca napi rendezvényekkel gazdagította programfüzetét. Pillanatok alatt mindenkit megihletett a hír. Izgalmas, különleges programokat szerveztek. A 10.c osztály tanulói boszorkánykonyhával kényeztették társaikat, ahol mindenféle érdekes koktélt készíthettek és fogyaszthattak az érdeklődők. Ez a „méregkeverés” - ahol boszorkányos főzeteket ihattunk - a babona-szobában zajlott, ahol mindent megtudhattunk a magyar babonákról és Lucáról. Ezen a napon szerveztek még karácsonyi vásárt is, ami abszolút testhezálló volt, elvégre egy kereskedelmi iskola vagyunk! A bolhapiacon saját készítésű süteményeket és ajándéktárgyakat adhattunk el. A 9.a osztályosok osztályfőnökük segítségével az alkalom tiszteletére Luca napi kávéházat nyitottak , nagy sikerrel. Pillanatok alatt profi pincérekké, séfekké és pénztárosokká alakultak. Az est folyamán az „Igazából szerelem” című filmet vetítették le.
13. évfolyam 2. szám
6
2011. február
Ez alatt hatalmas ping-pong verseny zajlott a tornateremben. Ezen kívül számos érdekes programon vehettünk részt. Pl.: mézeskalácskészítés és dekorálás, gyertyaöntés, graffiti-verseny, kézműveskedés, karácsonyi levélposta, karácsonyi kérdőívek és faliújság stb. Reméljük, jövőre is egy ilyen fergeteges rendezvénnyel kedveskedik nekünk a „Szász”!
13. évfolyam 2. szám
2011. február
7
Educatio a Papp László Sportarénában! Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás
Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás 2011. január 21-22-én 9 és 17 óra között került megrendezésre a Papp László Budapest Sportarénában. Sok diák gyűlt össze, a sor egészen a trolibusz végállomásáig tartott. Hazai és külföldi egyetemek, nyelviskolák és egyéb intézmények képviselői álltak két napon keresztül az érdeklődők rendelkezésére. Az egyes intézmények különböző módon próbálták csalogatni az érdeklődőket: színes kiadványok, lufik, óriás plüssmackó, orvosi berendezések reklámozták az egyes intézményeket. Az egyik standnál pedig élő nyulat, kígyót is lehetett simogatni. Volt olyan is, ahol szárazjeget mutattak be az érdeklődőknek. A kiállítás különösen fontos volt az érettségiző diákok számára, hiszen egy időben, és egy helyen találkozhattak valamennyi felsőoktatási intézmény képviselőjével; érdeklődhettek a felvételi esélyekről és lehetőségekről, a szakokról és a képzési rendszerről, a tanulmányi és szociális juttatásokról, a kollégiumi elhelyezésről. A továbbtanulásra készülő középiskolások „gyakorló egyetemistáktól, főiskolásoktól” kaphattak választ kérdéseikre – színesebb, személyes élményeken is alapuló tájékoztatással könnyítve a megfelelő iskola kiválasztását. A standoknál a mentorok igyekeztek minden felmerülő kérdésre válaszolni. Bár sokan kérdezték, hogy mennyi lesz a felvételi pontszám, nem tudták pontosan megmondani… A két napos rendezvény nagy sikert aratott a felvételizők és a látogatók, valamint a média visszajelzései szerint. Educatio - Gondolkodom, tehát ott vagyok! Peti
13. évfolyam 2. szám
8
2011. február
Mit jelent a hétköznapokban az új médiatörvény? Ha csak egy újságot is a kezedbe vettél 2011 elején, vagy belenéztél a híradóba, feltűnhetett, hogy újabban sűrűbben mondják ki a sajtószabadság szót, mint egy átlagos gimnáziumi március 15-i ünnepségen. Január óta új szabályok vonatkoznak a médiára, amelyeket a tavaly alakult új kormány hozott. Nem csak arról van szó, hogy az újságírók egy része aggódik, hogyan fog dolgozni a jövőben, hanem arról is, hogy a sajtószabadság mindenkit érint, hiszen a sajtóból tudhatod meg, mi történik körülötted, és mit gondolnak róla mások, hogy aztán te is gondolj róluk valamit. Azoknak viszont, akik szeretik átgondolás után maguk eldönteni, hogy mit gondoljanak, most nincsen egyszerű dolga. Az új médiatörvény ugyanis elképesztően hosszú, majdnem 200 oldalas olvasmány, és egy csomó részéről egyszerűen nem lehet eldönteni, mit is jelent majd a gyakorlatban, mert így is, úgy is lehet érteni. Ezért aztán a vita valószínűleg nem is ül el egyhamar, pedig feltételezhetően nagy baj nem lesz a sajtószabadsággal: továbbra is mindenki leírhatja majd a véleményét arról, hogy ki az idióta, és ki a gonosz, hiszen két hónapja más sem történik, mint pont ez. Január végére pedig a kormány bejelentette: figyelnek a külföldi észrevételekre, az Európai Uniótól érkező levelekre, és ha kell, készek módosítani a törvényeket. Mit is írnak? Összeszedtük a lényeget. A törvényt két fő indokkal támadják. Az egyik az, hogy nem csak a rádiókra és tévékre vonatkozik, mint az eddigi médiatörvény (ami egyébként bőven megérett a leváltásra, hiszen amikor kitalálták, három és fél tévécsatorna volt az országban, most pedig kb. 80), hanem az újságokra és az internetre is. Tévéből és rádióból csak korlátozott számú tud működni egy országban, hiszen nem férnek el végtelen számban a frekvenciákon, ezért cserébe elvárnak tőlük dolgokat. Újságot vagy portálokat viszont nehéz véletlenül kézbe venni, ezért ezek általában világszerte azt írnak, amit akarnak. És persze olyat, ami nem tilos: általában ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint a magánemberekre. Mostantól viszont egy új állami hatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) őket is vizsgálhatja, ami Európában szokatlan. A vita abból van, hogy a törvény elég homályosan fogalmaz arról, hogy mit lehet és mit nem lehet: nem lehet például sérteni a közerkölcsöt, valamelyik kisebbséget vagy a többséget, azt viszont a kormány Médiatanácsában tevékenykedő öt kinevezettje dönti el, mi sértő, és mi nem. Az újságokat elnézve persze egyelőre nem kell félteni őket, és a sokszínűségről meg a véleményszabadságról az alkotmányban is szó van, ami nagyobb dolog a médiatörvénynél. Gond inkább abból van, hogy a sajtó egyébként is viszonylag rossz anyagi állapotban van Magyarországon, így könnyen lehet, hogy a kevésbé harcias lapok eleve óvatosan választanak majd témákat, és így sok mindenről lemaradhatunk. Felmerült, hogy minden blogot be kell jegyeztetni a hatóságnál, de végül úgy lett, hogy csak azokat kell, amelyeknek „gazdasági célja is van”, azaz reklámoknak. Ez sem kevés, és ha valaha kitettél már valamit pénzért, akkor könnyen érintheti a te receptekkel, vagy litván költészettel foglalkozó blogodat. A törvény mostantól előírja, hogy a reklámblokk nem lehet szándékosan hangosabb a műsornál, melyet megszakít. Továbbá pénzért bekerülhetnek termékek a műsorokba, kellékként – azaz mostantól nem kell kitakarni a márkajelzéseket. Mostantól eredeti nyelven (azaz felirattal) is adni kell a filmek egy részét szinkron mellett, vagy szinkron helyett. Ez az egyik legjobb módja a nyelvtanulásnak, és az olvasás gyakorlásának. Mostantól a híradók legfeljebb egyötödét lehet bűnügyi hírekkel kitölteni. A hatóság azt ígérte, ezt nem egy-egy napon, hanem hosszabb időszakokban, átlagban figyelik majd. (DUE tallózó alapján)
13. évfolyam 2. szám
9
2011. február
Szalagavató bál – egy érintett szemével
Az idei szalagavató volt a legszebb számomra, mert én is főszereplője lehettem. Eddig is voltam néhány szalagavatón, de egyik sem tűnt ennyire izgalmasnak. Mind gyönyörű volt, de úgy érzem, ez volt a legszebb. Amikor megérkeztünk a szalagavatóra, már mindenki nagyon izgult, és mindenki félt, hogy elront valamit. Azt hiszem, a nagy izgalom jót tett nekünk, mert az előadás tökéletesen sikerült. Apróbb technikai hibák voltak ugyan, de még így is remekül alakult minden. Örülök, hogy a tanári Karnak nagy része el tudott jönni, és részese lehetett ennek az előadásnak.(Köszönjük! ) Amikor szólt az osztályfőnök, hogy „gyerekek színpadra”, minden osztály felvonult, és együtt hallgattuk meg az igazgató úr beszédét. Úgy gondolom, a végzősök nagy része nem tudná megmondani mit mondott, hiszen annyira izgultunk. Majd elhúzódtak a függönyök, és mindenki megnyugodott. Nem nagyon sikerült a „HALK LEVONULÁS”, Tomi bácsi sajnálatára. Ezúton is bocsánat! Alig néhány perc múlva már osztályonként hívtak minket a színpadra. Először levetítették az osztályvideót vagy prezentációt, amit az osztályok készítettek, majd megszólalt a bevonuló zene. Akkor az osztály kézen fogva felvonult, és félkörbe állt. Egyesével szólítottak bennünket, majd megkaptuk a szalagunkat. A legzavaróbbnak én talán a fotóst mondanám, hiszen ott állt az Osztályfőnökünk mellett.. És magamban azt kérdeztem: „Mit keres itt?” De a jó fotók érdekében muszáj volt! Levonulás előtt még egy csodálatos énekkel lepték meg az osztályok a „második anyjukat”. Mi a Rudolfból énekeltük, a Holnap hídját. Kissé hamisan ugyan, de az osztályfőnökünknek elég volt, hogy meghatódjon.. ha csak nem a hamisságtól, vagy a röhögéstől könnyezett. Külön köszönet Marika néninek, aki annyit szenvedett velünk az énekórákon. Nos, visszatérve, amikor levonultunk a színpadról, nem volt sok időnk arra, hogy átöltözzünk. Úgyhogy nagy kapkodás volt, de azért volt egy két perc leülni.. amikor épp nem a szülők fotózgattak minket . A szünetnek vége lett, és mennünk kellett keringőzni. A lányokon nagyon szép ruha volt, szinte mennyasszonyi. Mikor felmentünk a közönségből, nem láttunk semmit, talán csak az első két sort. Hogy őszinte legyek, én személy szerint annyira izgultam, hogy jobbnak gondoltam nem fürkészni a szememmel családomat, hiszen az csak megzavarna, és lányos zavaromba elfelejteném a koreográfiát. Az abroncsom folyton a cipőm sarkába akadt. Már csak azt a percet vártam, mikor esek el, de végül táncoltuk! Szenvedősen ugyan, apróbb hibákkal, de nagy sikerrel. Nagyon élveztük, mert ez most rólunk szólt, mindenki minket nézett. A keringő után az osztályok táncai következtek. A mi osztályunkat Halász Fruzsina, az osztálytársnőnk tanította be. Mit ne mondjak, nagy sikernek örvendett a tánc. Retro slágerekre táncoltunk. A fiúknak az utolsó percbe jutott eszükbe, hogyan tegyék izgalmasabbá a táncot, és önállósították magukat. Egy két
13. évfolyam 2. szám
10
2011. február
mozdulatot beletettek, amitől még nagyobb lett a siker. Nagy tapsot kaptunk, így boldogan vonultunk le. A tánc közben igazából már nem izgultam, hiszen ha ott vagyok, azért vagyok ott, hogy élvezzem, és ennyi a lényeg. Minden osztály tánca nagyon jól sikerült. Sajnos volt egy osztály, akik nem voltak szerencsések a tánctanárukkal, és az utolsó percben tanulták meg a koreográfiát, de szépen helytálltak. Miután minden tánc lezajlott, felkérhettük a rokonainkat, illetve a tanárokat. Nagyon élveztük a helyzetet, hogy megtáncoltathattuk a tanári kart, sőt még az igazgató urat is. Tehát a végzősök nevében szeretném megköszönni iskolánknak ezt az élményt! Juhász Nikolett
13. évfolyam 2. szám
11
2011. február
És szalagavató – egy néző szemével Iskolánk az Erzsébetligeti Színházban szervezte meg ezt a pompás eseményt. Mint mindig, idén is az igazgató úr nyitóbeszéde indította el az ünnepséget, majd a műsorvezetést Zalay Tamás tanár úr vette át. Először a szalagtűzésre került sor. Mielőtt az osztályok felvonultak a színpadra, egy rövid összeállítást tekinthettünk az együtt eltöltött 4 illetve 5 évről, prezentáció formájában. Rendkívül ötletes megoldásokat, vidám, néha kicsit őrült képeket láthattunk. A prezentáció után az osztályfőnökök egyesével mindenkire feltűzték a szalagot. Közben a kivetítőn az aktuális személynek megjelent a képe. A legtöbb osztálynál egy kiskori kép is volt. Nekem a legjobban az tetszett, amikor kiskori kép átváltozott a mostani arcképre. Amikor az osztályfőnök végzett a szalagtűzéssel, az osztály tagjai meglepetés-produkcióval álltak elő. Ez általában egy dal volt, amit az osztály közösen énekelt, de volt, ahol tehetséges diákok gitárral kísérték az osztály énekét. Rövid szünet után elérkezett az est fénypontja, a keringő. Gyönyörű ruhákban voltak. Itt is több megoldást láthattunk. Az
egyik osztályban például a tánc elején, a meghajlásnál minden lány kapott a párjától egy szál vörös rózsát, amit egy nagyon szép gesztusnak tartok. A következő műsorszám az osztálytánc volt. Itt már teljesen szabadon választott egyéni produkciók voltak. Le a kalappal a 13.a előtt, ahol minden tanuló részt vett az osztálytáncban, még a két fiú is, a rengeteg lány között! Vendégként láthattunk egy profi tánccsoportot is, de őket sajnos technikai problémák miatt nem tudtunk végig nézni, amit nagyon sokan sajnáltak. A legvégén lehetőség nyílt arra, hogy mindenki táncoljon a hozzátartozójával. Összességében egy igazán szép eseménynek lehettünk szemtanúi. Szerintem minden jelenlévő jól érezte magát.
R
13. évfolyam 2. szám
2011. február
12
Tanárportré:
Miért pont a tanári pályát választotta? Gyermekkori vágyam, hogy matematikatanár, pszichológus vagy profi táncos legyek, mert már gyermekként is én magyaráztam. Hova járt iskolába? Ózdon nőttem fel, és a helyi gimnázium emelt szintű matematika-angol osztályában végeztem. Ott döntöttem el, hogy a tanítást választom hivatásul, matematikatanáromnak köszönhetően. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem el a matematikatanári képzést, ahol megtapasztalhattam a tudás, a hivatásszeretet, a támogatás bizalmi, szerető ötvözetét, amit kiváló tanáraimnak, és közöttük is kiemelkedően Munkácsy Katalin módszertant tanító oktatómnak köszönhetek. Ezután a Pécsi Tudományegyetem fizikatanári szakát is elvégeztem. Mikortól tanít? 7 éve tanítok már. Hogy érzi magát az iskolánkban? Köszönöm szépen, jól érzem magam. Milyen a kapcsolata az osztályával? Az osztályommal a kapcsolatom fantasztikus, olyan, amire mindig vágytam. Nagyon szeretem őket! Szeretünk együtt lenni, közös programokat szervezni, jókat beszélgetni, nagyokat nevetni, megosztani az érzéseinket, megbeszélni a problémáinkat, örömeinket. Örülök neki, hogy az életem részei, annyi szeretetet kapok tőlük. Jóindulatú, értékes, értelmes, humoros emberkék, akik mindig készek a játékosságra. Sokat számít az, hogy milyen körülmények között töltjük időnk nagy részét, és remélem, a tanítás-tanulás néha nehéz folyamata során olyan élményekben van részük, amik szép emlékekké válnak. Szerencsére a többi tanulóval is, ahol tanítok, jó kapcsolatban vagyok. Remélem, hogy ők is úgy érzik, hogy a jó hangulatban, vidám légkörben eltöltött idő motiválttá teszi őket meglátni és megszeretni a matematika és fizika szépségét. Hogy érzi magát az iskolában, mint munkahelyen? A kollégáimmal jó kapcsolatom van. Fontosnak tartom, hogy olyan közösség van nálunk, akik közös értékrend alapján, közös cél érdekében tudnak együtt dolgozni. Mindannyiunknak érték a tudásközpontúság, a gyermekszeretet, a tanulói igények figyelembevétele, tiszteletben tartása, a diákok maximális segítése. A közös munka során megtapasztalom ezt az összefogást, egymást támogatást a munkaközösségemen belül, az osztályokban együtt dolgozó kollégáknál, a tantestület keretein belül, és az iskolavezetésnél is. Örülök, hogy ilyen közösség részese lehetek. Mit tanácsol a jövő nemzedékeinek? Mindig legyenek álmaik, céljaik, hosszú távú terveik, amiket kitartó és szorgalmas munkával valósítsanak is meg, mert képesek rá. Fontos, hogy találják meg azokat az örömforrásokat, értékeket, szerető emberi kapcsolatokat, ami teljessé és boldoggá teszi életüket. Milyennek tartja a Mustárt? A Mustár színvonalas, izgalmas, érdekes témákat bemutató lap, ami a személyes élményektől színes, dicséri a szerkesztő diákok lelkes munkáját.
13. évfolyam 2. szám
2011. február
13
Mivel szereti tölteni a szabadidejét? Nagyon szeretek olvasni. Főleg a pszichológia könyveket szeretem. Szeretek még színházba és moziba járni, de nagyon szeretek táncolni is! Főleg a latintáncokat kedvelem. Szenvedélyem a salsa. A párommal szeretünk kirándulni, a barátainkkal, rokonainkkal találkozni. Milyen ételeket szeret? Szeretem nagyon a zöldségleveseket, mint a paradicsom, karfiol, zellerkrémleves. Imádom a grillezett húsokat, főleg nyáron, baráti körben, sütögetve elfogyasztani. Anyukám szilvás gombóca és „angyalbögyörője” fantasztikusan jó, és bármikor elcsábulok egy dobostorta vagy almás-pite után.
Óvd a földet, NEM CSAK a te otthonod! A környezetvédelem Társadalmi tevékenység, mely az ember saját maga által okozott károsodások megelőzésére, a károk mérséklésére vagy elhárítására irányul. A környezetvédelem nem azonos a természetvédelem fogalmával, bár a két tevékenység között jelentős átfedés van. Háromszáz évünk van hátra a Földön ?! Háromszáz éven belül a Föld túl forróvá válhat az emberiség számára - állítják tanulmányukban ausztrál és amerikai kutatók. Olyan viszonyok alakulhatnak ki, amelyekhez az emberi szervezet nem lesz képes alkalmazkodni. “Ez a folyamat akkor kezdődik, amikor a globális felmelegedés miatt az átlagos hőmérséklet 7 Celsius-fokkal emelkedik - hangsúlyozzák tanulmányukban a kutatók. “Nem tehetünk túl sokat, hogy megváltoztassuk az éghajlatot a következő egy-két évtizedben, ám több eszköz áll a rendelkezésünkre, ha hosszú távon meg akarjuk fordítani a dolgok menetét” - mondta Sherwood professzor.
Tégy te is valamit, élj tudatosabban környezetedben, környezetedért! Ne szemetelj! Gondolj bele, ami neked egy mozdulat, az a Földnek több év is lehet! Tárgy
Pamutrongy
Papír
Kötél
Cigarettadboz
Tejcsomagolás
Nejlonzacskó
Lebomlási idő
1-5 hónap
2-5 hónap
3-14 hónap
1-12 év
5 év
10-20 év
Tárgy
Bőr cipő
Nejlon szövet
Konzervdoboz
Zöld üveg
Műanyag üveg
Lebomlási idő
25-40 év
30-40 év
50-100 év
1millió év
Soha Sz. A.
13. évfolyam 2. szám
14
2011. február
Az ökológiai lábnyom Mindenki tudja, hányas lába van. De azt vajon tudod-e, hogy menynyire élsz nagy lábon? A Földnek ugyanis ez sem mindegy. Sokunknak eszébe sem jut, hogy az olyan átlagos, hétköznapi választásaink, szokásaink - mint például hogy milyen az étkezési vagy a közlekedési kultúránk – nagymértékben befolyásolják azt a helyet, amelyet ezen a bolygón elfoglalunk. Akár hiszed, akár nem, neked is van egy képletes, de meghatározott nagyságú földdarabod, amivel a Földből elhasznált területedet reprezentálod az alapján, hogy szükségleteidet hogyan elégíted ki. Ez a te ökológiai lábnyomod. A Földön ugyanis nyomot hagy minden egyes ember, és ehhez meg csak nem is kell híresnek lenni. Maradandó nyomokat hagy maga után mindenki, amikor felszáll reggel az autóbuszra, felgyújtja a lakásban a villanyt, spanyol narancsot vásárol vagy joghurtot fogyaszt, mivel ezek következményét magunkon is tapasztalhatjuk. Ökolábnyoma nemcsak személyeknek, hanem több egyént magába foglaló nagyobb szerveződéseknek, közösségeknek is lehet, például családnak, iskolai osztálynak, vállalatnak, városnak vagy országnak. Minél kisebb nyomot hagyunk, annál nagyVobb esélyt adunk rá, hogy unokáink is hagyhassanak. Azt, hogy miből mennyink van, a biológiai kapacitás fogalma takarja. Ez a rendelkezésre álló biológiailag produktív területet jelenti, amely magába foglalja a szántóföldeket, legelőket, erdőket és a halászterületeket is. Más néven egy adott terület eltartó képességéről van szó, ami akkor kerülhet érdekes megvilágításba, ha az ökolábnyom túllépi ezt a kapacitást. A két kategória különbségéből jön létre az ökológiai hiány, amikor az igények meghaladják az erőforrások újratermelődési képességét. Az ezt okozó pazarló életmód levét pedig már nem csak a következő generációk, hanem mi is isszuk. A fenntartható élet rajtad is múlik! Újrahasznosítod a hulladékot? Energiatakarékos izzót használsz? Napenergiával fűtesz? Ha nem, itt az ideje, hogy változtass! Tévhit, hogy te csak egy apró porszem vagy a világban, és úgysem ér semmit, ha teszel valamit - ugyanis sok-sok kicsi fogja kiadni a nagyot. Valakinek el kell kezdenie – miért ne lehetnél pont te? Ha elég ügyes vagy, környezetedet is rá tudod venni apránként egy helyesebb életmódra, és így fokozatosan elterjedhetnek a jobb nézetek.
Vas Ivett
13. évfolyam 2. szám
15
2011. február
Depresszió Sajnos, csak kevesen értik meg, hogy a szó egy tényleges betegséget takar. Egy betegséget, aminek fizikai tünetei is vannak, és ami ellen sokszor nehezebb küzdeni, mint azt gondolnánk. De mielőtt fájdalmaktól szenvedő hőssé avanzsáljuk magunkat, és kinyilatkoztatjuk, hogy mi bizony depressziósak vagyunk, álljunk meg egy pillanatra! A tünetegyüttes hosszú, és bárki magára húzhat valamennyit pillanatnyi állapota miatt. Persze, vannak melankolikusabb típusok, sőt, vannak olyanok, akik egyenesen a saját szenvedésük szerepében érzik jól magukat... ettől még nem vállnak depresszióssá. Tinédzserkorban pláne nehéz megállapítani, olyankor az ember csapongó, szélsőséges, figyelemhiányos, keresi önmagát, és meg van zavarodva. A depressziónak kémiai háttere van. Hogy maga a betegség váltja-e ki a tüneteket, vagy a tünetek a betegséget – nem tudni. Tyúk vagy a tojás? szintű kérdés a tudósok körében, egy azonban már valószínűsíthető: a különböző - serkentő és gátló neurotranszmitterek közti egyensúly felbomlásának köze van a dologhoz. Ezért is kell orvoshoz fordulni, és nem várni. Könnyen elhatalmasodhat az emberen, átszőheti az egész életét, és tönkreteheti azt. Olyan dolog, ami megfertőzi a gondolataidat, a kapcsolataidat, elnyeli az ambíciódat, a céljaidat, a vágyaidat... egyébként szörnyen végletes is.
A tünetek
A nap szinte minden percében (fokozottan) levert hangulat. Szomorúság, üresség, fájdalom érzése. Az érdeklődés jelentős (és hirtelen) csökkenése. A dolgok már nem okoznak örömet. Szürkeség. Jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás (havonta a testsúly 5%-át elérő változás) diétázás nélkül. Fáradtság- csaknem minden nap, a sok alvás ellenére is. Értéktelenség érzete, vagy önvádlás/bűntudat, akár téveszmés fokban is, szinte minden nap. Csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség (állandóan). A halál gondolatával való gyakori foglalkozás (nem csak halálfélelem), visszatérő öngyilkossági gondolatok konkrét terv nélkül, vagy öngyilkossági kísérlet, vagy konkrét öngyilkossági terv.
Ez mind nem elég: azt mondják, ha a közelmúltban történt trauma váltja ki, akkor az még nem betegség, hanem a felejtés és továbblépés természetes része.
13. évfolyam 2. szám
16
2011. február
Önértékelés teszt Minden kérdésre három választ lehet adni: mindig, néha, illetve soha. A mindig 1 pontot ér, a néha 2-t, a soha 3-at. 1. Tíz, vagy annál kevesebb szóban össze tudom foglalni, hogy mit akarok az élettől. 2. Pontosan tudom, hogy mennyi pénzt szeretnék szerezni. 3. Célok helyett rögeszméim vannak. 4. Biztosan tudom, hogy milyen emberekben és nézetekben hiszek. 5. A céljaim összhangban állnak az elveimmel. 6. Biztos vagyok benne, hogy anyagi elvárásaimat a jövőben meg fogom valósítani. 7. Csak pozitívan gondolok magamra és a céljaimra. 8. Minden nap szánok időt arra, hogy a tudatalattimat ellássam saját magamra vonatkozó pozitív állításokkal. 9. Úgy gondolom, hogy az általános műveltségem tárháza nem annyira fontos anyagi boldogulásom érdekében, mint az a néhány terület, amelyen különösen jártas vagyok. 10. Minden napom bizonyos hányadát azzal töltöm, hogy arról álmodozom, milyen is lehetne az életem. 11. Egy problémához többféle lehetséges megoldást is szoktam rendelni. 12. A tetteim összhangban állnak az elveimmel. 13. Ötleteimet mindig kipróbálom megbízható barátok egy csoportjának körében. 14. Gyorsan döntök. 15. Sok időmbe telik, hogy egy döntést visszavonjak vagy módosítsak. 16. Azt próbálom megtalálni, hogy mit tudok nyújtani egy vállalatnak, ahelyett, hogy a számomra tökéletes állást keresném. 17. Ha a fejembe vettem egy célt, semmi sem téríthet el tőle. 18. Tudom úgy kontrollálni és irányítani a szexuális energiáimat, hogy szakmai és pénzügyi céljaim megvalósítását szolgálják. 19. Azt akarom, hogy az erős érzelmek utat találjanak a tudatalattimhoz. 20. Sikerrel használom ösztönös megérzéseimet.
Eredmény: 20-30 pont: Gratulálunk! Ön a legjobb úton van afelé, hogy megszerezze mindazt a gazdagságot, lelki értelemben is, amire vágyik. Ez a kategória azt jelzi, hogy Ön többségében már ismeri azokat a módszereket és elveket, amelyek eredményessé teszik az életben és alkalmazza is. Folytassa tovább ezt a remek munkát önmagával, és készüljön fel arra, hogy mindent megszerezzen. 31-49 pont: Az emberek túlnyomó többsége eredetileg ebbe a kategóriába sorolható. Úgy tűnik, Ön ösztönösen megteszi azt, ami a nagy sikerek eléréséhez szükséges - legalábbis időnként. Próbálja meg tudatosítani az ösztönös módszereit és konkrét mederbe terelni őket. Igyekezzen konkrétan rájönni arra, hogy mit kell tennie sikerei érdekében, és hogy hogyan alkalmazhatná ezeket az elveket következetesen. 50-60 pont: Önre nehéz munka vár. De ne aggódjék. Ha nem érezne vágyat a sikerre és a gazdagságra, akkor nem töltötte volna ki a tesztet - és a vágyakozás az a biztos alap, amelyen a siker nyugszik. Lehetséges, hogy önnek egy kicsit hosszabb ideig tart majd elsajátítani az alapelveket, de képes lesz rá. Tehát munkára fel! Kezdjen bele minél hamarabb az önfejlesztésbe.
13. évfolyam 2. szám
17
2011. február
Változékony világ Az égen ezernyi fényes csík. Ami az éjjel nappal dolgozó emberek, és a sötét esti ég következménye. A talajon már nincs hely arra, hogy bárki is közlekedjen, akár autóval, akár gyalog. Az üzletek, minimum a 10-ediken vannak, és sétáló utcaként a tornyok közti hidak szolgálnak az embereknek. Az ideutazó keresedők, turisták gyönyörű látványban vehetnek részt. A város egyszínű ezüstös krómban csillog, de még is lenyűgöző. A galaxis leglátogatottabb helye, nem véletlen. Az épületek csúcsai egymással versenyezve érik el azt a szintet, ahol még meg van a szükséges légkör. Egy ilyen összezsúfolt helyen, még a rend is fent van, szakadatlanul. Az idegen bolygókról érkező látogatók legtöbbje, úgy dönt, hogy végleg ide költözik. A csillagvilágok legnagyobb, és leggazdagabb városa. Nevét Hermészről kapta, a tolvajok istenéről. 500 éve, egy reménytelen kialvó félben lévő csillag volt. A közelben lévő bolygókról, már rég elköltöztek, a hideg és a sötétség miatt. 50 év múlva az égitest, megszűnt fényleni, és már csak egy hideg, nem is olyan nagy szikladarab maradt. Pár évtizedre rá, egy rabszállító hajó kötött ki ott, technikai okokból, csak hogy a bűnözők, átvették az irányítást. Fogva tartóikat megölték, és az új hazájukat, szeretett istenükről nevezték el. Azóta eltelt 400 év is, és a bűnvárosából, egy tökéletes, virágzó álam lett. A személyi kompok tudatosan száguldanak céljaik felé, nem törődve azzal, hogy a mesterséges napjuk, már órák óta a bolygó másik felén fénylik. Jonson százados elsőre lát ilyen csodálatos látványt. „Társtalan szépség.”, gondolta, és egyik szemével a magas tornyokat figyelte, másikkal parkolót keresett. A katonaságon, sosem volt ilyesmiben része. Most is csak azért jöhetett el, mert egy fontos embert kell megvédenie. Szokatlan munka volt számára. Egyéni feladatokat eddig nem kapott. Fogalma sem volt róla ki ez az ember, de a parancs az parancs. Nem törődött igazán azzal miért, csak azzal, jól csinálja. A keringő hajó végül célt talált, és óvatosan a talajra szállt. - Megérkeztünk – jelentette ki egyszerűen. Nem beszélt túl sokat. Csak amennyire szükséges volt. Többek közt azt is megtanulta a katonaságon, hogy „Ha jót akar magának az ember inkább maradjon csendben”! A felettese mondogatta mindig ezt. Jó katona volt, és talán ami még fontosabb jó ember is. Tőle tanult mindent. - Na végre! Már azt hittem, sosem érkezünk meg! – nyafogta feltűnően a „fontos ember” lánya. - Igazán nem panaszkodhatsz! A százados mindent megtett a kényelmedért. – hordta le a lányát. A lány erre nem felelt, csak sarkon fordult, és a kijárat felé indult. - Itt biztonságban leszünk egy darabig, Mr. Hanson. – Jonatan Jonson szimpatizált a védencével, bár a lánya, Emily gyakran az idegeire ment. - Nem tudom mire ez a nagy cécó. Igazán nincs miért aggódni, akár el is mehetne ma este, kicsit szórakozni. – ajánlotta fel az úr. - Nem, az én feladatom, hogy vigyázzak magukra, és különben is nagyon fáradt vagyok, most nincs erőm a mulatozásra. – tiltakozott, a férfi, miközben kiléptek a járműből, és az magától becsukódott. - Nézzen körül! Ez egy utópia! Az emberek itt segítenek egymásnak. A bűnözés itt nem ismert. Azért is jöttünk ide! – próbálta rábeszélni a testőrét. „Vagy készül valamire, vagy csak egyszerűen naiv, és vakmerő.” Gondolta magában Jonatan, és kicsit elmosolyodott.
13. évfolyam 2. szám
18
2011. február
- Az lesz a legbiztosabb, ha maguk mellett maradok. – ezzel le is zárta a beszélgetést, és kivette a csomagtérből a bőröndöket. – A szállás itt van ezen az emeleten, csak át kell menni a hídon. – tette még hozzá sietve. A lány már a szobában várt. Az ágyon feküdt hanyatt és dúdolgatott. Jonatannak ismerős volt a dal dallama, de nem tudta kivenni pontosan mi lehet az. - Ki kér vacsorát? – kérdezte kicsit türelmetlenül. Farkas éhes volt, és alig tudta megállni, hogy ki ne mutassa. - Én most inkább aludni megyek. Holnap lesz a tárgyalás. Kipihent szeretnék lenni. – utasította vissza finoman a katonát. Jonatannak most ugrott be, miért is kell ennyire őrizni. Koronatanú, egy gyilkossági ügyben. Rajta egy kegyetlen gyilkos sorsa. - Emily? Szeretnél valamit enni? – fordult a lányhoz mosolyogva. A lány abba hagyta a dúdolást, és pár másodperc múlva morcosan válaszolt. - Nem vagyok éhes. – majd egy kis hatásszünet után újra elkezdett dúdolgatni. A százados megvonta a vállát, és miután letette a csomagokat bement a konyhába, összeütött magának egy könnyű vacsorát. Evés közben elgondolkodott kicsit. Mindig ilyenkor elmélkedik. Ilyenkor van ideje. „Ha ezt a munkát sikeresen elvégzem, előléptetnek. Én leszek az osztag legfiatalabb őrnagya.” Harminc évesen ilyet elérni, nagydolog. Az emberek átlag halálozási élet éve 150 és 200 közt van. A legtöbb ember 30 éves koráig tanul. De ő hamar abba hagyta. Számára elég volt egy egyetem. Ő csak tiszt akart lenni. És el is érte. Muszáj volt. Tíz évesen elszakadt a szüleitől. Megtanulta az élet törvényeit, és tökéletesen használta fel őket. „Most Kawalsky ezredes biztos büszke lenne rám!” Az ezredes 5 évvel ezelőtt halt meg egy lázadásban az Apollón. Szinte ő nevelte fel Jonatant. Sokat köszönhetett neki. Miután megette a szendvicsét, ő is bement a hálójába, és eltette magát a következő napra. Hirtelen megszólalt az ébresztő. Reggel 5 óra. Fel kell kelnie. Ebből nem szokott nagy ügyet csinálni. Megszokta a korai kelést. Hatra itt vannak azok, akik elviszik Hansont a tárgyalásra. Addig ő fog vigyázni a lányra. „De nehéz napom lesz!” – ez a gondolat akkor száguldott át a fejében, mikor meghallotta a sipítozó Emily hangját. - Kapcsolja már le az ébresztőt! Nem tudok aludni! „Nyugodj meg! Csak egy nap! Csak egy!” – végig erre gondolt, hátha, így könnyebb. Egy óra alatt mindennel elkészült. A másik két katonának, már nem kellett törődnie sok mindennel. - Vigyázzon a lányomra! – mondta búcsúzóul a férfi. Mr. Hanson és a két tiszthelyettes megfordultak, és a kijárat felé vették útjukat. Azonban az egyik megfordult. - Uram! – a felvarrója elárulta, hogy őrmester, és a névtábláján az a név állt, hogy Smith. - Igen, Smith őrmester. - Egy nő kérte, hogy adjam át magának. – egy levelet nyújtott át neki. Jonatan átvette az őrmestertől a borítékot. - Köszönöm, őrmester. A katona megfordult, és becsukta maga után az ajtót. A papíron, csak egy rúzsos ajaklenyomat volt. De Jonatan tudta, hogy szeretett kedvese küldte neki a levelet. Izgatottan kinyitotta, csak hogy nem az volt benne, amire számított. A lelkesedése lelankadt, és szomorúan lehuppant az egyik székre. Emily lépett be az étkezőbe. És mikor meglátta a szomorú férfit, megsajnálta. Nem látott még katonát ilyennek. Ez alapvető. A katonák nem mutatják ki az érzéseiket. Jonaten sem. Nem tudta, hogy a lány mögötte áll. Csak a levél tartalmát figyelte. - Sajnálom, hogy elhagyott a barátnőd. – szólalt meg halkan Emily.
13. évfolyam 2. szám
19
2011. február
Jonatan ijedtében felugrott. - Nem tudtam hogy itt vagy! – gyorsan összehajtogatta a papírt, és elrejtette összes érzelmét. Ekkor döbbent csak rá, hogy a lány elolvasta az üzenetet. - Te elolvastad!? – háborodott fel. - Elég szembetűnő volt. Aki ránéz, egyből látja, hogy mi van oda írva! – mordult vissza. Újra magára öltve szokásos szerepét. – Hiszen csak egy szó van odaírva. „Elhagylak”. Bocsánat, hogy együtt érzek veled! Jonatan belátta, hogy a lánynak igaza van. - Ne haragudj. Csak kicsit fel vagyok dúlva. – mondta kissé bánatosan, és vissza ült a székbe. Emily, odahúzott mellé egy másikat, és ő is leült. - Ha így üzen neked, biztos, hogy nem is érdemel meg. – vigasztalta. A lány, nem lehet több 15 évesnél, de szavai olyan megnyugtatóak volta, mintha édesanyjától hallaná. Majd elkezdte megint dúdolni azt a dalt, amit tegnap egész úton, és este is. A férfi tudta, hogy ismeri, de nem tudta beazonosítani. Megnyugtatta, és kellemes érzéseket hozott fel benne. - Mi ez a dal? – kérdezte végül, pár perc múlva. - Változékony világ. – válaszolt röviden. – Ha szomorú vagyok ez megvigasztal. Jonatan ekkor ébredt rá, hogy anyukája ezt dúdolgatta, akárhányszor szomorú volt. - Anyukám énekelte nekem, ha bánatos voltam. – mesélte a lány. A százados ránézett a lányra. - Hogy hívták az anyukádat? - Emily Hanson. Mielőtt összeházasodtak apukámmal, Emily Jonson volt. Jonatan, teljesen megdermedt a név hallatán. Nem halotta már 20 éve. Amikor elszakadt tőle, miután az apukája meghalt. - És hol van most? – kérdezte izgatottan, ahogy magához tért. A lány lehajtotta a fejét. - Meghalt. – majd újra felnézett, méltóságteljesen. – Ismerted? A srác habozott, majd halkan válaszolt. - Az édesanyám volt. Egy könnycsepp csurgott le az arcán, majd megölelte a húgát, aki viszonozta a gesztust. Az idilli hangulatot Jonatan rádiója zavarta meg. - Jonson százados! Megtámadtak minket! Tudják, hol szálltak meg! Most azonnal el kell onnan menniük! - Csomagolj! Megyünk! A kis személyszállító hajót, gyorsan beindította, és pillanatok alatt, eltávolodtak a Hermész felszínétől. A kis bolygó gyorsan távolodott. Egyre apróbb és apróbb lett. Sokáig bolyongtak a mély űrben, mikor Emily megszólalt. - Megölték… Igaz? – a lány hangja, inkább komoly volt mint kétségbe esett. Elveszette az anyját, és most talán az apját is. De az érzelmi játszmát inkább magában vívta le. - Nem lesz semmi baja! – nyugtatgatta. De ahogy a lány is, ő maga is tudta, hogy ez nem igaz. Most semmi más nem lebegett a szeme előtt, csak az, hogy megvédje a húgát. Ahogy ebbe belegondolt, egyből egy meleg érzés suhant át rajta. „A húgát!” A rádiója újra recsegni kezdett és egy mély, rekedtes hang szólt bele. - Győztünk! – csak ennyit mondott. Jonson tudta, hogy a férfi, aki mondta lázadó, és arra célzott, hogy a harc egy szakasza lezárult. Az hogy Hanson már nem tud tanúskodni, eldöntötte a tárgyalás menetét. A lázadok egy csoportjának vezetője, nem kerül börtönbe, és így sok minden változni fog. Emily nem bírta tovább. Ki tört belőle. Elkezdett zokogni. Jonson robotpilótára váltott, és odament a lányhoz. Nem mondott semmit, csak átölelte, és elkezdett dúdolgatni. Pontosan azt a dalt, amit anyukája dúdolgatott neki, és amit Emily is, amikor szomorú volt.
13. évfolyam 2. szám
20
- Vigyázok rád!
Vége Lázadók: 10 éve – akkor még – pár ember, fellázadt a rendszer ellen. Át akarták venni az irányítást. Rengeteg katonát, férfit, nőt, gyereket ölek meg. Többek közt Jonson százados példaképét, egyben felettesét Kawalsky ezredest, és anyjukat, Emily Jonson Hansont, és Emily apját, Mr. Hansont.
2011. február