Vasziszdasz A Széchenyi István Szakkollégium félévente megjelenő élménymagazinja

2006. tavasz

http://szisz.uni-corvinus.hu/

Vasziszdasz A Széchenyi István Szakkollégium félévente megjelenő élménymagazinja

Széchenyi István Szakkollégium

Elsős kurzuskínálat Law and economics sáv

Ismeretbővítő sáv


Világnézet EXPO

Ló

E

D

önteni nehéz, nagy a káosz, hát még ha világnézetet szeretnénk váltani, barátokat akarunk találni, vagy egyszerűen eligazodni az összevisszaságban. A kurzuson a nácizmustól kezdve egészen a hedonizmusig mindenbe belenézünk, alapvető klasszikus szerzők, kritikusaik, és persze a Ti véleményeteket megvitatva... Terítéken: Marx, Marcuse, Platon, Diogenész, az őspunk és Buddha, az ősapánk. Gyula: [email protected]

$

§&

gy csipetnyi jog egy sóhajnyi közgazdaságtan (bevezetés a law and ecomomicsba avagy a jog közgazdaságtani elemzése... vagy valami hasonló) Érdeklődsz az újdonságok iránt? Értelmezd a szabályokat egy kicsit másként! Szakíts a tradíciókkal és koncentrálj a hatékonyságra! Még az is lehet, hogy megéri kitenni Taki bácsit a tanyájáról és lebontani a disznóólat, csakhogy megépüljön az autópálya... Egy kis feladvány csokiért vagy sörért: egy híres jogesetben az éhhaláltól félve egy mentőcsónakban ülők megölték és megették egy társukat. Bizonyíték volt rá, hogy a megölt személy hamarosan amúgy is meghalt volna. A bíróság nem fogadta el mentségként, hogy az elkövetők szükséghelyzetben voltak. Hatékony volt-e ez a döntés? A megfejtéseket és az érdeklődő e-maileket Pedronak küldd! (boargyorgy(_kukac_)yahoo.co.uk)

Közpolitika sáv

Mi KÖZünk hozzá?

K

özgazdaságtan, közösség, közjó, köztulajdon, közhaszon, közteher, közszolgálat, közakarat, köztisztviselő, közpénz, közös ló...közöny? Vitázni fogunk piacról és államról, kudarcokról és sikerekről, döntésekről, túros hátról, a jó öreg láthatatlan kézről, bürokratákról és köznépről, azaz rólunk és Rólatok, akiket mindez érdekel(?). Egy kis ízelítő a kormányzati gazdaságtan világából, gyakorlati példákról, nehéz kérdésekről, balul elsült intézkedésekről, és társaikról. Bori és Misi: Mishh(_kukac_)vipmail.hu

Pénzügyi sáv

Spekuláció, te Janus-arcú

Szociológia sáv

Mesék világa - Világok meséje

L

épj be velünk Grimm, Andersen vagy Rowling világába! Vizsgáljuk meg, milyen hős a rút kiskacsa, Csipkerózsika vagy épp Harry Potter! Kire hasonlítanál szívesen és miért? A csillagszemű juhászra, Mikkamakkára vagy esetleg Ron Weasleyre? És milyen mesét olvasnál a gyerekednek? Népmeséket? Lázár Ervint? Egyszer-egyszer Oscar Wilde-ot? Mennyire tükrözi a mese a kor társadalomképét? Inkább nevelő vagy csak szórakoztató műfaj? A kurzuson megnézzük, hogyan formálják a mesék a fejlődő gyermek ön- és világképét. Megvizsgáljuk, hogyan jelennek meg a mesékben az olyan szociológiai fogalmak, mint a társadalmi egyenlőtlenség, társadalmi mobilitás, nemi szerepek.... és ezek változását népmeséktől, modern mesékig a klasszikus meséken át. Gyere el, és mesélj nekünk! Infó: [email protected]>

S

pekuláció – túlburjánzó öncélú pénzmozgások – a valóságtól elszakadt pénzügyi rendszer – karvalytőke – nemzetgazdaságok rombadöntése – a demokrácia végnapjai… Tudod folytatni a sort? Vagy tegyük együtt? Tőzsdemámor – tőzsde, mint nyugdíjunk megalapozója – spekuláció, a makrogazdasági öszefüggések kikényszerítője – a likviditás biztosítója – a következetes árazás tanítója – a pénzügyi piacok törvényeit a valóságba átültető üdvös tevékenység… Érdekel az érem másik oldala? Nézzük meg együtt? Spekuláns – magabiztos bróker – a racionális döntés nagymestere – vagy finom intuícióval megáldott játékos elme? Mindig a spekuláns nyer? Milyen, amikor egy piac megvédi magát – avagy tudnak félni a spekulánsok is? Öngerjesztő pánik és birka-effektus, önbeteljesítő jóslatok a tőzsdéken, a pénzügyi piacok pszichológiája… Meg akarod érteni őket? Gondoljuk át együtt? Hedge – arbitrázs – shortolás – ügylettípusok, stratégiák – tőzsdei állattan: pillangó, keselyű, teknős és egyéb állatfajták… Utánuk tudod csinálni?! Próbáljuk együtt?! Jelentkezés: [email protected]

Városok, gettók, életek

Benne élsz, körülvesz … De ismered is? A kurzuson belepillantunk, hogy milyen spontán folyamatok és tudatos intézkedések alakítják egy-egy város képét olyanra, amilyenre. Beszélgetünk lakótelepekről és kertvárosokról, problémákról és megoldásokról, városrehabilitációról, várostervezésről, és végül az is kiderül, hogy miért van száz ház a Százház utcában… Czibik Ági: [email protected]


Regionális kérdések, helyi válaszok eszélgetéseinket két pillérre helyezzük: a regionális politika és

Bönkormányzatiság minél mélyebb megismerésére és a változó

helyszínek nyújtotta lehetőségek kihasználására. Velünk együtt ülhetsz majd a koliban, egyetemen, egy kocsmában, vagy a Városligetben, a lényeg: beszéljünk arról ami Európában működik (?!), és Magyarországon regionalizációnak csúfolnak. És beszéljünk arról, miért van ez így és hogyan lehetne másképp, ha a politika célja nem önmaga pozícióinak biztosítása lenne. Vagy ha megértenék az önkormányzatok: nem az a cél, hogy a szomszéd tehene megdögöljön és csak nekem lesz Bimbóm meg Riskám. Mert akkor jönnek és jól megrángatják a tőgyét... Ahol elérhetsz minket: Jocó: 20/589-5511 [email protected]


Mutass be Te is a tömegképzésnek!

Filmklub – anime, vagy amit akartok... agyhagyományú“ filmklubunk e félévi apropóját az ázsiai

„Nfilm reneszánsza és Nyugaton tapasztalható népszerűsége

adja. Akira Kurosawától Chan-wook Parkig, Godzillától Chihiroig, a kisszobádtól a dojoig. Megjelenés szigorúan tradicionális öltözékben! Andris: [email protected]

Felvételi a SziSz–be 7 lépésben 1. megtetszenek a szakkollégisták, vagy megtetszik egy sáv 2. begyűjtesz rólunk több - kevesebb infót HONNAN TUDOK INFÓKAT BEGYŰJTENI? - az április 21-22-i Elsős Kirándulásunkon (~bevonó) - a SZISZ-paravánról (ismertetőjegyei: Közgáz, főlépcső, balra lépcsőforduló – félemelet, narancssárga szín…); - a honlapunkról: www.szisz.hu; - az április elején kiadott, főleg szakmai rendszerünkről és a sávjainkról szóló ismertetőnkből – megtalálható lesz az előbb említett helyeken + a Közgáz-könyvtárban; - a SZISZesektől – [email protected] 3. a SziSz mellett döntesz és választasz magadnak egy sávot, amely a legjobban érdekel MELYEK EZEK A SÁVOK? - Szociológia (nem kizárólag szociológusoknak!); - Elméleti pénzügy; - Kormányzati gazdaságtan; - Law&Oeconomics (nem csak jogászoknak és nem kizárólag közgazdászoknak!) HOL TALÁLOK INFÓKAT A SÁVOKRÓL? - az április elején kiadott tájékoztatónkban - itt, a VaSZISZdasz hasábjain - a honlapunkon: www.szisz.hu; - a sávoknak megfelelő elsős kurzusokon 4. az április elején kiadott kérdőívet kitöltöd és bebizonyítod, hogy tudsz gondolkodni (és persze leadod…) A kérdőívet szintén megtalálod majd a paravánunkon, a honlapunkon, az egyetemek főbejáratánál, a Közgáz-könyvtárban, stb…

MIT JELENT AZ HOGY TUDOK GONDOLKODNI? A kérdőívből elsősorban Téged szeretnénk megismerni, hogy hogyan gondolkodsz, hogyan keresel összefüggéseket, miről mire asszociálsz, stb. – igyekszünk is ezeknek megfelelő kérdéseket kitalálni…e kérdések jellemzője, hogy általában nincsen rájuk jó válasz: az Tőled függ! 5. elolvasod a sávodnak megfelelő irodalmat, bejössz egy szóbeli beszélgetésre, és megmutatod magad MILYEN IRODALOM??? A felvételi kérdőívben megadunk minden egyes sávhoz kb. 30-40 oldalnyi irodalmat, amit a szóbeli felvételire el kell olvasnod

Vasziszdasz 2006. tavasz

HOGY NÉZ KI A SZÓBELI? Először is: mindenkit behívunk szóbelizni! Beszélgetünk a kötelező irodalomról, de fontos, hogy nem arra vagyunk kíváncsiak, mennyire tudod „visszaböfögni” a szöveget: hasonló szempontok érvényesülnek, mint az írásbelinél. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a számodra mit mondott a szöveg, mennyire értetted meg, illetve hogy mennyire tudsz az adott sávhoz szükséges módszerekkel gondolkodni. Ezután elérkeznénk Hozzád: beteg és kevésbé beteg, értelmes és értelmetlen, provokatív és elgondolkodtató kérdések teszünk fel Neked Rólad: hogyan tekintesz a világra, egy közösségre, mi a véleményed erről-arról… ez az informális rész az, amikor mindenki eleresztheti magát: felvételiző, felvételiztető egyaránt. 6. vársz az eredményre… ...ami a felvételit követő héten garantáltan felkerül a honlapunkra, s e-mailt is küldünk Neked – bármi az eredmény. 7. ha felvettünk, örülsz (ha nem, jövőre megpróbálod a Rajkot, vagy a TEK–et ) PLUSZ FONTOS INFÓK: Próbáltuk eleget hirdetni, de a biztonság kedvéért most is leírjuk: szakmai rendszerünkből adódóan kizárólag elsőéveseket veszünk fel!!! Valamint mi sem fogadunk el párhuzamos jelentkezéseket, tehát ha beadod hozzánk a jelentkezésedet, más szakkollégiumba nem adhatod be - persze ez a mi szemszögünkből inkább úgy néz ki, hogy ha beadtad már másik szakkoliba, akkor hozzánk már nem adhatod be… valamint ha tagja vagy már egy szakkolinak, sajnos akkor sem tudunk felvenni... Ha még ezek után is van kérdésed, akkor kérdezz: barmizmus@ yahoo.com.

Vasziszdasz n A

Budapesti Corvinus Egyetem Széchenyi István Szakkollégiumának lapja. n 2006. tavasz n Szerkesztő: Molnár Tímea Laura n Munkatársak: Boár György, Budai Attila, Czinkoczky Zoltán, Dívós Péter, Havran Zsolt, Híves Zsolt, Gőgh Attila, Korenyák Zsófia, Kotek Péter, Krizsán Olivér, Makovi Kinga, Mezey Tamás, Molnár Gyula, Nagy Ágnes, Nagy Lilla, Pomázi Krisztina, Reiner Roland, Remete Dániel, Schandl Eszter, Solti Gábor, Szabó István, Szalai András, Szathmáry Borbála n Technikai szerkesztő: Tóth Annamária n Nyomás: Gelbert Kft. n Elérhetőség: 1113 Budapest, Bartók Béla út 152. Telefon: (20)-951-55-56 e-mail: [email protected] n Web: www. szisz.hu

Felvételi

HOGY NÉZ KI EGY KÉRDŐÍV? A kérdőív kb. 7 kötelezően kitöltendő, rövidebb „jóarc-kérdésből”, néhány, sávoknak megfelelő esszékérdésből és kb. 5-6, csupán Rád vonatkozó kiskérdésből áll (pl. ha most választhatnál, mi lenne a jeled az oviban?, vannak-e önálló gondolataid? stb…). Az esszékérdések közül 2-t kell választanod, az egyiket a választott sávod kérdései közül, a másikat bármelyik másik blokkból, de természetesen a másik esszékérdésed is lehet a sávodnak megfelelő esszékérdés. (Ha érdekelnek a korábbi évek felvételi kérdőívei, kattints a honlapunkon található „Felvételi” menüpontra!)

HOVA KELL MENNEM? Hát, ahol lakunk: Griff Hotel Junior, 1112, Bartók Béla út 152/B I. emelet. (Ha még nem voltál: a 19-es vagy 49-es villamossal gyere el a Csóka utcai megállóig, szállj le, gyere kb. 100 métert a Kelenföldi pályaudvar irányába, s balra már meg is látod a Griff épületét! Ott morcos portás mellett el, hosszú folyosón egyenesen végig, csocsóasztalnál balra el, lépcsőn fel, s már itt is vagy! Itt pedig bármelyik, a folyosón lézengő szakkollis szívesen útbaigazít…)

Minden, amit tudni akartál a sávokról... Néhány gondolat a sávokról: a szakkollégium hagyományainak megfelelően kialakított négy szakmai sávunkra elsős egyetemisták jelentkezhetnek. Az újonnan felvett széchenyisek négy féléven át alapozó kurzusokon vesznek részt. Ezek a kurzusok a szakkollégium szakmai életébe történő integrálódást, a sávhoz kötődő tudományterület alapjait, illetve egymás megismerését is elősegítik, ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy érdeklődéstől függően később más területekkel is meg lehet és érdemes is megismerkedni a szakkollégiumban, hiszen célunk a felelős értelmiség-, és nem szakbarbár-képzés! Bővebb infót a sávokról elsősorban a honlapunkon találsz: www.szisz.hu „Szakmaiság” menüpont, a sávoknak megfelelő elsős kurzusokon, valamint az április elején a felvételi kérdőívvel együtt kikerülő, szakmai rendszerünkről, illetve a sávokról szóló tájékoztatónkban. Addig is: az alábbiakban egy-egy „sávos” (értsd az adott sávra járó) szakkolis teljesen szubjektív írását olvashatod az ő sávjáról: valaki a közösségre, a hangulatra helyezte a hangsúlyt, más a kurzusokon felvetett kérdéseket járta körül... Íme:

Sávrendszer

Szociológia más megközelítésben…egy gazdaságmatematikai elemző tollából (nem csak szociológusoknak!)

Lassan egy éve, hogy bekerültem a Sziszbe és elkezdtem a szoc-sávra járni. Nem állítanám, hogy sokkal többet értek a szociológiához, mint tavaly, de azt igen, hogy kezd valami képem lenni arról, hogy mi az, hogy szociológia vagy szociológus. Azt gondolom, hogy egy olyan tanulási folyamat részesévé váltam, ami mindenképpen szélesítette a látókörömet, még akkor is profitálok (-tam, illetve fogok) belőle, ha nem ezen a területen folytatom tanulmányaimat - tekintettel arra, hogy gazdmatekos vagyok, ennek igen nagy az esélye. A képlet elég egyszerű: minden héten megkapjuk az arra a hétre szóló irodalmat (Tocqueville-től és Webertől indultunk, de terítékre került Durkheim,

Becker, Fernandez Kelly stb.), elolvassuk, és ki-ki a saját igényi szerint elmélyed az egyes témákban, amit aztán közösen megbeszélünk. A beszélgetéseket mindig egy „miért?” kérdés irányítja, például: „Miért maradt a legfejlettebb nyugati társadalom (az amerikai) a legvallásosabb?” vagy „Miért nem csökkentik a jóléti intézkedések a szegénységet?” vagy „Miért csökken háborúk alatt az öngyilkosság?”. A hangsúly nem azon van, hogy mindenki szorgalmasan jegyzeteljen és megtanulja az egyes szociológiai elméleteket, keletkezésüket, erényeiket és gyenge pontjaikat; sokkal inkább azon, hogy beszélgessünk egy társadalmi problémáról. Ez a probléma-centrikus szemlélet, illetve az, hogy az órák nyílt viták színterei, emeli ki a kurzust az egyetemen hallgatott óráim közül. Tanáraink (akik egyébként jó fejek, és nem kötelező velük egyet érteni) inkább

moderátorok, mink tollbamondók. Abból igyekszenek ízelítőt adni számunkra a feldolgozott cikkekre támaszkodva, hogy, ha szembesülünk egy szociológiai problémával (pl.: sok az öngyilkos hazánkban, vajon miért?) és van egy gondolatkísérlet, ami magyarázni látszik az adott jelenséget, hogyan járjuk körül, hogy meggyőződjünk helyességéről?... Persze az egész nem csak a szakmaiságról szól. Van egy havi rendszerességgel működő szociológus klubunk is. Ez jó alkalom néhány borozgatós-sörözős estére, amikor lehetőségünk nyílik igazi  szociológust kérdezni a munkájáról vagy általunk felvetett, a kurzus tematikájából kimaradt problémát megvitatni. Ezek közül érdekes volt a Karácsony Gergővel folytatott beszélgetés, melynek során kicsit belepillanthattunk a kérdőívezés és a politikai szociológia világába. Nem akarok a többiek helyett véleményt mondani, de azt ki merem jelenteni, hogy az ELTÉ-s és Közgázos szocosoknak is tetszik. A nem szocosoknak pedig mindenképpen érdemes legalább belekóstolni: tényleg szemléletformáló hatású. Számomra a legnagyobb élményt a tavalyi félévet záró előadás jelentette, amit Kertesi Gábor tartott az általános iskolai szegregációról hazánkban. Elmondhatjuk magunkról, hogy hamarabb hallottunk a legfrissebb kutatása eredményeiről, mint hogy azok írásban megjelentek volna - ami azért nem rossz érzés… - Kinga Állam vagy piac? Köz vagy civil? - avagy milyen kérdéseket jár körül a kormányzati gazdaságtan sávunk? Mi a feladata az államnak? Milyen tevékenységeket kell, hogy ellásson? Hogyan működik és hogyan kellene működnie? Milyen az állampolgárok és a kormányzat viszonya? A kurzusokon ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresünk válaszokat. Megoldásokat azonban nem mindig találunk, viszont érveket ütköztetve tud két kormányzatis összeveszni az egyházi iskolák finanszírozásán egy alkoholgőzös esztergomi éjjelen - Szlovákia felé, egy duplakurzus után támadt spontán utazási kedvtől hajtva. Mi a közjószág és mi köze van az államnak hozzá? Ilyet az egyénnek nem áll érdekében egyedül előállítani, hasznait se csak ő élvezné. Az oktatás biztosítását, az utak, hidak építését és fenntartását, a tulajdon védelmét, a jogbiztonság garantálását a legtöbben állami feladatnak tekintik, és ezek csak néhányak a sok közül. Tisztában van e az egyén saját jól felfogott érdekével és ennek megfelelően cselekszik vagy bizonyos helyzetekben más (az állam) jobban el tudja dönteni, hogy mi lenne jó a szerencsétlennek? Miért létezik például


„Lelkes vagyok” (Hát még mi!!) - avagy nem is olyan borzalmas pénzügy-sávosnak lenni… Inkább lelkesek vagyunk, szabadon idézve kedvenc előadónktól, akitől talán még izgalmasabb lenne egy-két vízi balett órát


ülni egy hatfős kiscsoportos foglalkozásra. (És mennyire más!!! Mindenkinek nagyon tudom ajánlani.) Amit az egyetemen legszívesebben lelógunk, mert annyira rossz, az ilyen kiscsoportos órában egyből másként néz ki, és rá kellett nekem is jönnöm, hogy nem is olyan borzalom. Sőt kifejezetten többet lehet tanulni ilyen formában, mint az egyetemiben. És a kurzusok kifejezetten hozzánk vannak igazítva, ami minket is arra motivál, hogy készüljünk az órákra. Nem írhatok olyanokat, hogy kurzuson kívül is összejárunk sörözni, vagy egyéb, mert hiszen a kötelezőre is alig találtunk időt, de ettől még bátran merem írni, hogy a kurzus összehozott minket, és összetart. Ha vasárnap éjjel jut eszembe, hogy nem tudom, mit kell hétfőre olvasni, akkor még nagy eséllyel kapok választ a listán, sőt még le is tudom másolni az anyagot valakiről, ha vagyok annyira béna, hogy nem találom a levlista alapján se. És ahogy a jövőt nézem, össze is fog tartani ez a sáv. Ha más nem, akkor majd együtt zsörtölődünk egyik-másik kurzus előtt, hogy aztán egy kellemes, családias hangulatú másfél órán megpróbáljuk megváltani a világot - vagy legalább ennek eszközeit elsajátítsuk. A hangulatot, a csoportot nagyjából ilyennek tudnám leírni. A tematikára hál’ istennek nem kell kitérjek, ha megöl a kíváncsiság, hogy mivel próbálják az agyunkat tömni, akkor légy önálló, és nézz utána a neten…én is mindig ezt teszem, pedig én erre a kurzusra járok tehát elvileg tudnom kéne. „Ami nem öl meg, erőssé tesz…” hogy klisé is legyen benne… Fő a lelkesedés!  -seA Law&Economics – nem csak jogászoknak és nem kizárólag közgazdászoknak! - avagy a laboratóriumi patkányok élete és munkássága  Mert nincs mit szépíteni a dolgon, kísérleti patkányokként tengetjük életünket a koleszban elsősként, az SzTT (Szakmai Tudományos Tanács – a szerk.) pedig fehér köpenyben és plexi védőszemüveggel áll a négy ketrec felett, és figyeli, mi lesz ebből a sávrendszerből. Egyik sáv anyagából sem voltak még olyan konzisztens kurzusok, mint amik előttünk állnak, ez a mi sávocskánkra pedig kifejezetten igaz (igen, még a Law and Economicsról folyik a szó); ezzel ugyanis ilyen terjedelemben és mélységgel sehol máshol nem foglalkoznak az országban. Az első félév inkább közgáz alapozónak felel meg (kurzusvezetőnk Mike Károly, BCE – Közszolgálat Tanszék), a másodikban a közjog, büntetőjog a téma (Szalai (folytatás a 6. oldalon)

Sávrendszer

kötelező védőoltás? Ha beoltanak majdnem biztos, hogy nem fogod megkapni azt a bajt, ami ellen védelmet nyújt a szer. Miért nem hagyják, hogy magunk döntsük (szüleink döntsék) el, hogy vállaljuk-e a védelemnélküliség kockázatát? Ha nő a beoltottak száma, akkor az oltás nélküliek védettségi szintje is nő, mert csökken a járvány esélye. Ezért a beoltottak a nem beoltottak számára olyan közjószágot képviselnek, amiért nem fizettek. Ez az ár egyrészt megfizettethető velük. Másrészt a társadalom és a gazdaság számára is előnyös, ha minél kevesebben betegek, minél rövidebb ideig. Indokolható-e ilyen alapon a dohányzás visszaszorítása? Vagy az állam csak azért sújtja súlyos adókkal a dohánytermékeket, hogy növelje bevételeit, tudva, hogy a szenvedélyekről nehéz leszokni? Vizsgáljuk a kormányzat működési rendjét és intézményeit is. Egyáltalán, a demokratikusan megválasztott képviselőink és a kinevezett apparátus képviseli az érdekeinket vagy inkább a saját pecsenyéjük sütögetésére hajlamos? Lehet, hogy csak azért vállal a modern állam oly sok feladatot, mert így megindokolhatja egy csomó kormányzati szerv működését? Azaz a köldöknézegető politikusok és bürokraták az adóbevételt akarják a lehető legnagyobbra növelni a lehető legkevesebb szolgáltatással? A választók, az ellenzék és az alkotmány ellensúlyai lehetnek ennek a mentalitásnak. Szóval problémákat próbálunk modellezgetni, amiket alkalmazva aztán következtetéseket is levonhatunk a valóságra, sokszor elég jó hangulatban… - attila -

venni. Sok mindent megtudunk egymásról, mikor kurzusidőpontot próbálunk egyeztetni. Nem sokat tanultunk saját hibánkból, és a kurzust megint sikerült viszonylag késői órára ütemezni. De a lelkesedésünk töretlen, főleg ha arra gondolunk, hogy a beszámolónkat a dinamikus IS-LM modell és a tékozló fiú esete közötti kapcsolatból kellene megírni. (Ez azután hangzott el az órán nem kis iróniával, hogy a tanár kifejtette, hogy ő nem tudja elképzelni, hogy ebből a tárgyból a klasszikus értelemben vett esszét lehet írni…) Ezek olyan apró beszólások, megnyilvánulások rögtön az első pár óra alatt, amik örökre megmaradó közös élményt nyújtanak. Nem is olyan rémes pénzügyesnek lenni…  Persze, ha korrekten mindkét oldalát meg akarom mutatni, akkor itt most írhatnék olyanról, hogy bizony az esti kurzusra elgyötörten, éhesen, álmosan érkezünk meg, és nem kis erő kell, hogy lélekben is ott legyünk. (mondjuk ezt mi csináltuk így) Nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő időpontot, már ha ez annak tekinthető. Hol Anikó lóg le egy DSG órát, hol Peti - kolink műszakisa - nem ér át a túlpartról pontosan, de van, hogy kurzus után Dóri siet a tánctanfolyamra, nem is említve, hogy már a legelején elhangzott a „lóf *sz a Socó seggébe, hogy neki semmilyen időpont nem jó” Ami persze így nem volt igaz, csak a tanár így látta, és ennek adott hangot, amit talán este hétkor már ő is megtehet, főleg, hogy több mint fél órája próbáltunk összehozni hat embernek egy időpontot. De ebből inkább csak a nevetés marad meg ez utóbbi beszóláson. Az emlegetett állatszervvel való fenyegetés szállóige lett köztünk, és ha valamelyikünket képtelenség elérni, mert állandóan rohan – ugye Dóri?! – akkor még egymásnak is felemlegetjük, és jót nevetünk rajta. Említhetem a beszámoló körül kialakuló bonyodalmakat, hogy ki, és hogyan képzeli el egy makromodelleket felvonultató kurzusból elkészíthető esszét, de helyette most már mindannyiunknak a tékozló fiú esete jut eszünkbe, és újra csak nevetünk… Az előző féléves csoportos házi feladatok, beszámoló és két lelkes kurzustartónk nagyban segítettek abban, hogy ne csak egy kupac, este már agyhalott, egymást nem is ismerő emberek legyünk. Dani és Peti azóta is szívén viseli a kurzus és a mi sorsunkat, és mindannyian tudjuk, hogy bármikor, bármiben számíthatunk rájuk. Nem mindannyian ugyanarról a szintről indultunk szeptemberben, de a kurzustartók mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy mindenki mindent maradéktalanul megértsen, mert csak így tudtunk együtt továbbhaladni, ami nagyon fontos. Mindannyiunk számára nagy váltás egy egyetemi negyvenfős szemináriumi óra után be-

Kurzusrendszer

(folytatás az 5. oldalról)

Ákos, BCE – szintén Közszolgálat T.), az utolsó kettő pedig a polgári jog egyes jogintézményeinek hatékonyság szempontú elemzéséről szól (Menyhárd Attila, ELTE – Polgári Jogi Tanszék). Mivel minden lóendökós irományba kell egy szemléltető példa, én sem szakíthatom meg a sort. Tegyük fel teljesen életszerűen, hogy van két Ferrarim, egy tűzpiros és egy sárga. A kettőből az egyik fölöslegessé vált számomra, mert ugyan most újították fel a Bartók Griff előtti szakaszát, de a többi úton csak leér az alja a gépnek. Oda is ígértem egy szimpatikus vevőnek 32 millióért. Miután azonban ebben megegyeztünk, egy másik ember előáll egy sztorival. A sztori abból áll, hogy emberünk 60 milliót kereshet egy nap alatt, ha megjelenik egy bizonyos helyen egy sárga Ferrarival. Ezért ő hajlandó nekem azon nyomban akár 40 milliót is adni a kocsiért, így ő 20 millióval, én pedig 8 millióval lennék vastagabb, mint abban az esetben, ha az eredeti megállapodáshoz tartom magam. Elősegíti-e ezt a megoldást a jogi szabályozás? Ha igen, miért, hogyan? Ha pedig nem, akkor mik azok az érvek, amik igazolják a korlátozást? Ilyen és ehhez hasonló kérdések boncolgatása természetesen csak a megfelelő jogi és közgazdasági alapok elsajátítása után kerül terítékre a sáv során, de úgy gondolom, érdemes előrevetíteni, mire is megy ki a játék… … De milyen is ezeknek az egyedeknek az élete? A mi ketrecünk kétségkívül a legtágasabb, mindösszesen 3 példányunk van. 3 jogász, 0 közgázos, csak semmi keveredés. Így a hangulat elég családias, és ennek a leggyakorlatiasabb hozadéka, hogy nem okoz túl nagy nehézséget a kurzus időpontjának meghatározása: egyhangúan, verekedés és székdobálás nélkül folynak az érdekegyeztetések. A másik oldalon azonban relatíve nagy a sansza annak, hogy Te leszel a sávfelelős, kontaktember,…kinek mi. (Persze ezek lényegtelen dolgok.) A létszám valószínűleg idén sem fog meglepően megugrani, mivel a jogászok (még) nem foglalkoznak a Law and Economicsszal, ahogy a közgazdászok sem csípik (egyelőre) túlzottan a jogi vonatkozásokat. Ebből fakadóan nem rossz az egy oktatóra jutó hallgatók aránya, ebben a félévben 3 emberre 2 kurzustartó esik, ez azért igen kecsegtető egy 400 fős egyetemi előadással szembeállítva…arról nem is beszélve, hogy a jövő a különböző tudományterületek határán mozgó új tudományoké; miért épp a két trendi, a jog&közgazdaságtan lógna ki? A sáv jó. Elsősök gyertek, és érdeklődjetek; belsősök ti is! Egyebet nem tudok elmondani… - Cinó -

Ismeretbővítő kurzusok A sávos (alapozó) kurzusokon kívül milyen kurzusok vannak a SZISZ-ben? Kik adják a kurzus-ötleteket, s végül kik szervezik meg a kurzusokat? Kik választják ki a tanárokat? Milyen kötelezettségekkel jár egy-egy kurzus? Hányan vagyunk egy-egy kurzuson? …

Szakmai rendszerünkről oldalakon keresztül írhatnánk, ám e kis összefoglalásnak csupán az a célja, hogy az ismeretbővítő kurzusokon keresztül egy kis ízelítőt kapjatok a SzISz-esek érdeklődési köréből… Az alábbiakban egy-egy szakkolis véleményét, gondolatait olvashatod az általa 2005/2006. évi őszi félévben választott ismeretbővítő kurzusáról. Ezek a kurzusok a sávoknak megfelelő (alapozó) kurzusok mellett szerveződnek a szakkollégisták érdeklődési köre, ötletei alapján, - ugyanakkor az SzTT (Szakmai Tudományos Tanács) segítségével -, hiszen szakkollégiumunk célja elsősorban a felelős értelmiség-, és korántsem a szakbarbár-képzés! A szakkollégium egyrészt lehetőséget ad arra, hogy egy-egy tudományterülettel az egyetemi színvonalnál jóval mélyebben is megismerkedhessenek a tagok, másrészt fontosnak tartja azt is, hogy olyan témákkal is megismerkedjenek a széchenyisek, mely egy magát értelmiséginek valló ember számára alapvető, az egyetemen azonban nem, vagy nem megfelelően lehet ezzel találkozni – ez utóbbira elsősorban az ismeretbővítő kurzusok jelentik az ideális terepet. 2005/2006. őszi félév ismeretbővítő kurzusai a SzISz-ben: Gilányi Zsolt (BCE Mikroökonómia Tanszék): Pénzelmélet A kurzus célja a modern pénzelmélet (értsd mainstream közgazdaságtan) alapproblémájának, a pénz általános egyensúlyelméletbe történő beillesztésének bemutatása és megoldása volt. Rámutattunk arra a paradoxonra, hogy a modern pénzgazdaságok működését olyan modellel akarják leírni, amelyikbe követőik szerint nem is lehet beilleszteni a pénzt. A mikroökonómia alapfogalmainak megkritizálásával eddigi tudásunk

létjogosultságát kérdőjeleztük meg, a schumpeter-i pénzfelfogásban azonban megtaláltuk a pénz, illetve a gazdaság egy számunkra konzisztensebbnek tűnő megközelítését. (Gigi) Pál Gabriella (BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék): Szen�nyezési jogok piaca A hihetetlen jól sikerült Szennyezési jogok piaca egy volt a SZISZben nagy hagyományokkal bíró környezet-gazdaságtani kurzusoknak: a fókuszban az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv állt, amely a kedvezőtlen globális éghajlatváltozás kezelésére irányuló nemzetközi törekvések egyik legfontosabb állomása. A jegyzőkönyv az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan 5%-os csökkentésére kötelezi a résztvevő tagállamokat, ami mellé szennyezési kvótákat is megszab. Azok az országok, amelyek kevesebbet „szennyeznek”, mint a számukra megengedett, a fennmaradó szennyezés jogát jó pénzért eladják azoknak, akik a kvótájukban meghatározottnál több káros anyagot (ez esetben szén-dioxidot) bocsátanak ki. A kurzuson megismerkedtünk e kereskedelem sajátosságaival, és konkrét emissziócsökkentési projektek eredményességével. Megvizsgáltuk, hogy az államnak adóval vagy mennyiségi előírásokkal érdemesebb szabályozni a károsanyag-kibocsátást? Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban rájöttünk arra, hogy a biomassza – bármilyen meglepő – nem egyezik meg a humán erőforrás által előállított outputtal. (Ha így lenne, akkor elég nehéz lenne ezt az anyagot erőművek fűtésére használni.) A kurzus hasznosságát jelzi, hogy a REKK által kiírt környezet-gazdaságtani versenyen NagyMező és a Házsé-Oli páros végzett az első, illetve második helyen. Gratu! (Híves Zsolti)


dr. Gedeon Péter (BCE Összehasonlító gazdaságtan Tanszék): Társadalmi változás, társadalmi evolúció Egy jó kurzushoz kell egy jó tanár. Egy jó kurzushoz kell egy jó téma. Egy jó kurzushoz érdekes olvasnivalók járnak. Mindez azonban mit sem ér, ha a kurzusra járók között nem alakul ki valamiféle „együttgondolkodós” hangulat. A „Társadalmi változás, társadalmi evolúció” kurzuson mindegyik említett feltétel megvolt. Gedeon Péternek sikerült bennünket jó hangulatban „végigterelnie” a témán, hol vitára bírt minket, hol pedig elérte, hogy összevont szemöldökkel gondolkodjunk magunkba zuhanva. A végén aztán persze jó nagy fejtörést okozott a beszámolóírás. Olyan sok mindenről esett szó ugyanis, a zsiráfok nyakától kezdve az élet értelméig, hogy mindenki igencsak megizzadt, mire valahogyan formába öntötte a gondolatait. Mindenesetre a kurzus végére nagyon érdekes dolgozatok születtek, és nyugodtan mondhatom, hogy a kurzusra járók között kialakult egy „közös nyelv”, a szó legszorosabb értelmében. Hívószónak pedig csak ennyit: holon.(Bori)

Bányai Borbála – Kristóf Luca (végzett SzISz-esek ): Fogyasztásszociológia A fogyasztásszociológia kurzus célja azoknak a kérdéseknek megválaszolása


Kovács Judit (Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet): Kísérletes közgazdaságtan. (Közgazdasági Nobel-díj aspiránsok figyelmébe!) Miért modellezzük az egyéni cselekvést és miért nem kérdezzük meg magát az embert? Mennyire valószerű a ’homo oeconomicus’ emberkép? Hogyan jellemezhetőek preferenciáink a standard, neoklasszikus mikroökonómiai modellfeltevéseken kívül? – Ezek a kérdések valószínűleg minden közgazdaságtant hallgató diákban felmerülnek…Ez a kurzus pedig pont e kérdések megválaszolására nyújtott alternatívát, bemutatva a kísérletes közgazdaságtan lehetséges feltételrendszereit, módszertani jellegzetességeit, ugyanakkor kitérve a kísérleti eredmények alkalmazhatóságának kérdésére. A téma szempontjából tehát mindenképp telitalálatnak bizonyult ez a kurzus: az emberek ’közgazdasági’ viselkedését kontrollált kísérletek segítségével tesztelő új, egyre divatosabb tudományterület még egy jogászunk és egy filozófusunk érdeklődését is felkeltette – a beszámoló-témák (ökológiai racionalitás, reciprok altruizmus, kilátáselmélet, az elosztási igazságosság problematikája, stb…) változatos jellege pedig azt mutatja: egy még alakuló, korántsem tökéletes, ám mindenképp érdekes, sokrétű és (talán) nagy jövő előtt álló tudományterülettel állunk szemben. (Molnár Timi)

Menyhárd Attila (ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék) - Szalai Ákos (BCE Közszolgálat Tanszék): A kártérítési jog gazdasági elemzése Azt hiszem, a kártérítés intézményét mindenki ismeri… vagy fizetett már vagy fizettek már neki, vagy kártérítés követelésével fenyegette a sörét lenyúló cimboráját… Ebben a fél mondatban benne rejlik a kártérítési szabályozás célja: reparáció és represszió, és amit a közgazdasági elemzéssel hozzátettünk: társadalmi szinten értelmezett hatékonyság. Az, hogy egy kártérítési esetben meg kell állapítani, hogy ki a károkozó, fennáll-e okozatosság a károkozó cselekménye és a kár bekövetkezte között, hogy jogellenes volt-e a károkozás, hogy gondatlan volt-e a károkozó, hogy közrehatott-e a károsult cselekménye a kár bekövetkeztében, hogy van-e kár, hogy mekkora a kár, stb. triviálisnak tűnhet. Ám ha mindezen kérdéseket a közgazdaságtan módszereivel szemléljük, fény derülhet a szabályok és a felmerülő kérdések mögötti miértekre, a szabályozás problémáira, a problémák lehetséges megoldására, ami igencsak át tudja formálni egy jogász gondolkodását… (Pedro) Az előbbieken kívül volt még: Svetoslav: Theories of public choice 1. (a Rajk László Szakkollégiummal közös kurzus) Tavaszi félév: Bartha Attila: Gazdasági felzárkózás Közép-Európában G. Fodor Gábor: Politikai filozófia – párhuzamos olvasatok Gál Róbert - Medgyesi Márton: A szociálpolitika gazdaságtana Gönczöl Katalin - Tábori Tamás: Uniós versenyjog Radó Márk: Kritikai kalandozás a vállalatértékelés területén Simon András: Hatékonytalan piacok Svetoslav: Theories of public choice 2. (szintén a Rajkkal közösen) Török Péter: Bevezetés a vallásszociológiába

Kurzusrendszer

Tosics Iván (ELTE): A városfejlődés szociológiája Egy kurzus, egy város, egy érzés, egy közhely (amiben igenis hihetünk): Budapest. Egy ígéret a félév elején (az izgalomról), jó néhány élmény (útközben) és megannyi (tapasztalat). És ez elmaradhatatlan szubsztancia: nos ez sajnos megfoghatatlan, de utána speckoktéllal kísértük (1/1-es empíria/tudomány). A helyszín több, mint elég: Havanna. No Cuba, maximum panelgettó…Kérdezz-felelek Egri János nélkül, helyette K. László gyanúsított (2m*1m*1m), aki egyet üzent az univerzumnak, naiv egyetemistákon (ld. rajtunk) keresztül: „Na húzás ki innen Havannáról!” De hát a naiv attól naiv, hogy mindent elhisz, de semmit sem vesz komolyan, úh. továbbmentünk-mendegéltünk, és az is kiderült, hogy a rendőrség ott bizony nem a nagytesó és bizony nem lát mindent, de azért nem minden kés ami fénylik… Ettől függetlenül ajándék lovat a tizediken is lehet vágni. Aki pedig nem hiszi, vagy csak kipróbálná, milyen illata van a keleti széltől felkavart füstölgő olajoshordónak: a Kökitől 136-ossal 3 megálló… (KisMező)

volt, hogy hogyan hatnak ránk a reklámok, miért szeretünk vásárolni, esetenként mit pótolunk a vásárlással? De maga a vásárlás ténye csak részeleme volt a féléves agytágításnak....Olvashattunk, és beszélgethettünk – többek között – az oly divatos wellness-fitness egészségmániáról, a szépségkultuszról, arról, miként változott a test ideál-képe az évszázadok folyamán, valamint hogy miért oly vonzó a szappanoperák világa egyes közönségrétegeknek. Valójában miért is vásárolunk? A közgazdaságtan alapjai szerint a fogyasztást (a vásárlást) valamely hiányérzet megszűntetése iránti késztetés/vágy motiválja. Olyan világban élünk, ahol egyesek számára az egyéniség vélt kifejezése csupán vásárlással is megvalósítható… Ha tudatos vásárlókká akarunk válni, tisztában kell lennünk ezekkel a hatásokkal. Szerintem az a lényeges, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, s nem baj, ha olykor-olykor elcsábulunk egy kis értelmetlen „shoppingolásra”. (Korenyák Zsófi)

Szakmai rendszerünkről bővebben (pl. a fentebb feltett kérdésekre adott válaszokról) a honlapunkon olvashatsz (www.szisz.hu oldalon a „Szakmaiság” menüpont alatt keresd a „Kurzusrendszerünk” feliratot!), illetve a felvételi kérdőív mellett április első napjaiban az egyetemekre, könyvtárba kirakott - szakmai rendszerünkről, illetve a sávokról szóló -tájékoztatónkban.

Autó, póker, bevásárlás

Téli Tábor

- avagy a Téli Tábor más szemszögből

Szállás, kaja, projektor, büfé, térkép, menetrend, autó, pogácsa. Táncosok még-is. Vagy mégsem. És telefonálás, telefonálás, telefonálás… Így nézett ki a téli tábor előtti három nap. Végül csütörtök délután telepakoltuk a kocsit mindenféle technikai és élelmezési felszereléssel, és a Keleti pályaudvart útba ejtve (na nem vonatra szálltunk, csak lekaptunk az egyikről egy projektort) Ceglédnek vettük az irányt. Még csak Feri-hegynél jártunk, mikor jött az első hívás, hogy hol vagyunk, mert Gál Peti, aki a bor-kóstolót volt hivatott tartani, már ott toporog a város határában és tüstént adjuk meg neki a tábor koordinátáit. Ilyenekkel nem rendelkezvén mindössze a „valahol a 14-es vagy a 15-ös kilométernél balra egy földúton” utasítással tudtuk ellátni. Ami a sötétben nem is tűnt olyan egyértelműnek. Peti félórás keresgélés után kénytelen volt be-ismerni, hogy navigációs rendszere nem tud túllépni eme információs aszimmetria okozta problémán (ti. hogy a tábor tudja, hol van ő, de ő nem tudja, hol a tábor), így inkább megvárta, hogy utolérjük és együtt keresgéljünk. Megérkezésünkkel sikerült megmenteni a borkóstolót (és a szervezők becsüle-tét, hogy mégiscsak képesek megtalálni a saját táborukat). Mindenki nagyon örült nekünk, mert azt hitték,

hoztunk piát, de sajnos csalódniuk kellett. A bor persze kár-pótolta őket, mi pedig kóstolgatás helyett indultunk a Tescóba, nehogy a program végeztével ismét szomjazni kényszerüljenek. Sajnáltam, hogy lemaradok a borozás-ról, de hamar rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen bevásárlás sem mindennapi élmény. Ritkán vesz az ember annyi szeszes italt, hogy egy egész autót telerakjon vele… Sze-rencsére hazafelé nem ment előttünk egyetlen lovaskocsi sem, mert a hazavezető út teljes hosszára szükség lett volna, hogy megelőzzük. Visszatérve Peti tartott nekünk egy gyorsított borkóstolót abból a néhány üvegből, amit sikerült megmenteni a töb-biektől, és azt is megtudtuk, miért hülyeség ráírni a palackra, hogy „barrique”. Este természetesen a bulié volt a főszerep. Már épp kezdett volna igen jó lenni a hangulat, mikor erősítőnk úgy gondolta, itt az ideje, hogy bizonyítsa, méltó hírne-vére, vagyis annak rendje és módja szerint felmondta a szolgálatot. Így a sziszes „nó-takör” is alkalmat kapott a kibontakozásra, az aludni próbáló kevesek nagy-nagy örömére. A korai (értsd: hajnali 3) lefekvésnek köszönhetően másnap frissen és üdén hallgattuk a tudományfilozófiai előadást. Feri és Ádám visszaindultak Pest-

re, hogy meggyógyíttassák az erősítőt, aki nagyon tiltakozott, ezért kénytelenek voltak lecse-rélni. Én pedig egyedül maradtam a feladattal, hogy félóránként újabb és újabb em-bereknek próbáljam elmagyarázni, hogyan találják meg a tábort. Délutáni előadónkkal a Waldorf-iskolákról beszélgettünk. A néni nagyon kedves volt, bár támadtak kétségeim azzal kapcsolatban, vajon hogyan kezelte volna mindenféle osztályzat és fenyítés nélkül az én kilencedikeskori osztálytársaimat, aki-ket a fegyelmi tárgyalásuk sem igen hatott meg. Az ötlet persze jó, de nem hiszem, hogy mindenki alkalmas lenne ilyen rendszerben nevelkedni. Ami nem feltétlenül látszik 6-7 éves korban, később pedig már nehéz váltani. Mindenesetre Waldorf-iskolából is be lehet kerülni a Sziszbe, erre élő példát is találtunk. (Értetlenkedve ál-lunk az eset előtt. Az illető kizárását már fontolgatjuk… :) Péntek este elég sokan érkeztek, akiknek nagy része rögtön bele is vetette ma-gát a közeli termálfürdő habjaiba. Mi többiek addig otthon próbáltunk bulihangulatot teremteni, de az igazi party csak éjfél után indult (addigra zárt be a fürdő). Jocó szülinapjának köszönhetően aznap tekintélyes mennyiségű rövidital fo-gyott. Ez az évente egyszer jelentkező szezonális hatás erős torzítást vitt a kereslet felderítésére irányuló méréseinkbe, de felkészült csapatunk sikerrel lett úrrá a prob-lémán. Szombat reggel már majdnem sikerült belekezdenem az ötödik órai alvásba, mikor felkeltettek, hogy a házinéni beszélni akar velem. Pizsamában és papucsban (és nyilván maximálisan tárgyalóképes állapotban) kivánszorogtam az ebédlőbe, ahol a néni nekem szegezte, hogy „Fizess!”. Tudtam, hogy most tiltakozni kéne és rémlett valami az átutalásokról is, de hirtelenjében egyetlen nyomós érvet tudtam felhozni, mégpedig azt, hogy „Nincs miből”. No nem mintha ez meghatotta volna, inkább azt mondhatnám, hogy felháborodott, ami a körülményeket tekintve igen ke-véssé zavart. A helyzetet végül Zsófi mentette meg, így átadhattam magam a reggeli élvezetének. Délután meghallgattuk Mácsai Pál elméleteit az elitről és a megfelelő színház-vezetés rejtelmeiről. Sőt, még azt is megtudtuk, hogy nem szereti az olyan lámpákat, amikben színesen bugyborékoló folyadék van. :) Este néhányan ismét felkeresték a


- kriszta -


Egy szegény kis waldorfos nyöszörgései Miután a tábor első estéjén sikeresen átöblítettük a tél, no meg a vizsgák hatására elpetyhütt agyunkat, Beöthy Hanna a Waldorf-pedagógiáról szóló előadására a szokottnál is fokozottabb érdeklődést színlelve csődültünk be. Én különösképp, mivel hat éven át koptattam volt a Pesthidegkúti Waldorf Iskola padjait. Persze azért leghátulra ültem, és végig nem kérdeztem semmit. Nem árt az óvatosság. Amellett a radiátor is hátul volt, valamint működött is, s a kellemes melegben jó darabig elhallgattam a középkorú, feltűnően kerek fejű tanárnő szívhez szóló szavait. Ám egy óvatlan pillanatban azt vettem észre, hogy az előadó által elénk tárt Waldorf-kép néhány ponton mintha eltérne a halványuló emlékeimben élőtől. Ös�szevetettem hát a rózsaszín waldorfos néhány vonását a magaméival, ilyenformán. Egyfelől itt van az autonóm ember maga. Magasról tesz az elvárásokra, talán még a sajátjaira is. Stabil énkép, tranzitív preferenciák, tágra zárt csakrák meg ami kell. Egy merő kreativitás, afféle életművész – az önmegvalósítás számára silány kordivat. Több hülyeség nem jut eszembe, de talán érthető, mire gondolok. Hát ő lenne az ideáltipikus waldorfos. A másik oldalon: heveny beilleszkedési gondok a gimiben, permanens önértékelési zavar, állandósult frusztráció, gyakori fixatív tevékenység, vontatott párkapcsolatok, egyszóval totál csőd (jó, ez két szó), szemben a temérdek összekapart ponttal, jeggyel, helyezéssel, kredittel és egyéb mérhető és abszolúte exogén elismeréssel. Ez volnék én (szánakozásokat privátban), egykori waldorfos kisdiák. Ha netán e rövidke jellemrajz ellentmondani látszik mindannak, amit egy echte waldorfosról tudni kell és lehet, az nem a véletlen műve. Persze simán belefér, hogy mégis. Ez esetben egy nyomorult statisztikai hiba lennék, akire hál’ Istennek egy magára valamit is adó helyzeti középérték teljesen érzéketlen, ergo a tipikus waldorfos az valójában jó arc lenne, engem meg tegyen boldoggá a tudat, hogy kivételként erősíthetem a szabályt. Így, miután megejtettem az előbbi rövidke komparatív vizsgálatot, a következő alternatívák kristályosodtak ki énelőttem: a) Waldorf oké, én nem oké, illetőleg b) én oké vagyok, a Waldival meg gáz van. Nos, a bét választottam. Igazán kár, hogy többnyire nehezen ejtem át magam. Ezért aztán nem elégedtem meg az a) lehetőségtől való szimpla elhatárolódással. Valami még hiányzott. Hát így kezdtem Steinert olvasni. Gyk. ő az a bácsi, akit a Waldorf – úgy mint eszme és úgy is mint szimpla suli – atyjaként tisz-

telnek. Nem túl élénken, de él bennem, hogy amolyan prófétaként tekintettünk őreá, akinek a szelleme valahol a vizek felett lebeg, mint utóbb megtudtam, már csak azért is, mert a város feletti térrész Júlia számára van fenntartva. Következzék tehát Rudolf Steiner pár írásának egy sajátos, prediszpozícióktól, sőt előítéletektől (ti. hogy az író hülye) csúnyán átitatott olvasata. Első áldozatom a nevezett szerző A szociális élet kérdései c. opusza, mondván, hogy lehetetlen, hogy egy ennyire szerénytelen című könyvben foglaltakba ne tudni belekötni valahol, no meg azért is, mert ez egyetlen Steiner-könyv, ami megvan otthon. Szó se róla, az írás rögtön belopta magát a szívembe. Egyrészt diszkrét Marx-kritikával indít, mondván, hogy milyen vicces, amikor egy egész társadalmi réteg lelkesedik a materializmusért mint ideáért. „A materializmus is csak egy hit?” Ez (így) egy matricán szerepelt, talán a harmadik emeleti vécében, a Közgázon, egy piszoár fölött, így aztán volt időm elmélkedni rajta. Persze nem jutottam semmire. De vissza Steinerhez, aki az idézett műben kínosan hosszan és naiv őszinteséggel tulajdonképpen egy vicces kis ideológiát fejt ki, amely zanzásítva így hangzik: a szociális organizmus akkor és csakis akkor funkcionálhat egészséges szerves egységként, ha biztosítjuk az egyes társadalmi szférák – a gazdaság, a jogi-politikai és a szellemi szféra – függetlenségét. Mindezt különösebb alátámasztás nélkül, viszont kétszáz oldalban. Hát ez Habermas meg Claus Offe virágnyelven, plágium, gondoltam, majd szomorúan kellett konstatálnom, hogy a mű nagyjából negyven évvel megelőzött mindenfajta rendszerelméleti agymenést. Ettől persze csak még szebb, hogy a steineri koncepció megoldaná a marxi elidegenedés, a habermasi gyarmatosítás, az adósságválság, a bizalmi deficit és az általános iskolai szegregáció problémáit. Csak hát az utópia kissé snassz műfaj manapság. A másik, amivel a tag teljesen levett a lábamról, az a végsőkig kifinomult fogalomhasználat és módszertani következetesség. Egy példa: a „tény” szócskát hozzávetőlegesen oldalanként elsüti, egészen érdekes dolgokat értve alatta, mondjuk így: „Ami a legjelentősebb számomra az abban a tényben nyilvánul meg, hogy a munkásságon belül a legerősebb impulzusként egy gondolatrendszer hat.” (Kiemelés az eredetiben.) Mindemellett akadt A szociális élet kérdéseinek egy további – inkább rám, semmint Steinerre nézve – kínos vonása, jelesül, hogy (folytatás az 10. oldalon)

Téli Tábor

fürdőt, a táborban maradtak pedig vad pó-kerezésbe kezdtek. Na jó, a vad talán kicsit túlzás, de az biztos, hogy nagyon sokan voltunk. Egyeseknek mecénásai is akadtak, akik szorult helyzetben kisegítették párt-fogoltjukat némi apróval. Ez eleinte inflációs problémákat vetett fel, amit profi köz-gazdászok lévén (néhány Pete Péter-féle makrokurzussal a hátunk mögött) gyorsan orvosoltunk. Az utolsó körben sikerült majdnem csődbe vinni a többieket, és annyit nyertünk Zsoltival, hogy két vodka-narancsra is futotta belőle. Másnap néhányan csodálkoztak, honnan került annyi egy- és kétforintos a büfé kasszájába… Vasárnap a takarítók rikácsolására ébredtem, akik valahol az üres üveghegyeken túl azt latolgatták, hogyan tudhattunk ennyi alkoholt elfogyasztani. A táborban már csak négyen voltunk, így nem maradt más hátra, mint ismét telepakolni a kocsit és hazaindulni. Pontosabban előbb meg kellett várni, míg a táborvezető leltárt készít, nem tűnt-e el valami értékes dolog. De bizony eltűnt. És vajon mi a legkézenfekvőbb, ami szinte minden táborhelyről eltűnik? Igen, igen, nyilván kitaláltad: a falra csava-rozható fogas a zuhanyzóból! Felvetettem a hölgynek, hogy azt ugye ő sem gondolja komolyan, hogy valaki éjnek idején nekiállt a női zuhanyzóban lecsavarozni a falról a fogast (de csak az egyiket), hogy elvihesse emlékbe, vagy mert nyilván nagy szüksé-ge van otthon pont egy ilyenre. Erre azt a választ kaptam, hogy „részegen az emberek sok mindenre képesek”. Ezzel nem kívánok vitatkozni, de azért nem mondhatnám, hogy meggyőzött. (Aki mégis tudni véli, ki volt az közülünk, keressen meg légyszi és nyugodtan rombolja le az illúzióimat. :) A néni kiemelkedően konstruktív volt, ugyanis a probléma megoldásaként felajánlotta, vegyünk neki egy ugyanolyan fogast és küldjük el. Addigra szerencsére Feri is támogatott a tiltakozásban és együttes erő-vel sikerült lebeszélni a hölgyet erről a remek megoldásról. Hazafelé a kocsiban Ferivel megállapítottuk, hogy egész jól sikerült a tábor. Megérte a sok rohangálás meg telefonálgatás, aggódás meg nemalvás. Ugyan a prog-ramok feléről lemaradtunk, történt helyette sok más érdekes. És bár mindig izgalma-sabb belülről látni az eseményeket, néha azért jólesik úgy is elmenni valahova, hogy „most aztán nem érdekel, hogyan oldják meg a problémákat”.

(folytatás a 9. oldalról)

Téli Tábor

egy szó nem esik benne semmiféle iskoláról, a Waldorfról sem, többek között. Mégsem mondanám, hogy kárnak rágtam át magam rajta, hiszen az, hogy a steineri elképzeléseknek már az alapjai is ingoványosak, megerősíteni látszik a fentebb bével jelölt hipotézisemet, miszerint nem bennem van a hiba. Viszont elkerülhetetlennek tűnik a további önkínzás. A kínzóeszköz A gyermekek egészséges fejlődése – karácsonyi kurzus tanárok számára c. előadássorozat, 1921-ből. A kötet szép kék, és tizenhat, Dornachban elhangzott expozé írott változatát tartalmazza. Kezdjük mondjuk a nyolcadikkal, A Waldorf-iskola berendezkedésével. „Legelőször is ugye az számít, hogy abban a szellemben tanítsunk és neveljünk, amit lelkileg gazdaságosnak neveznék.” Tiszta, egyenes beszéd, melyet további konkrétumok követnek: reggelente mondókák kvázi bemelegítésként, epochális oktatás, azaz egy-másfél hónapig ugyanaz a téma a figyelem fönntartása végett, sok idegen nyelv – emlékeim szerint a dolog elvi síkon ragadt meg, kézimunka – a nemklasszikus értelemben. Ilyenek rémlenek még: osztálytanító – nyolc évig szinte mindenre ő okít, amihez nem ért, arra is, sok-sok zene, ritmusogás, versike, kellemes illatok, barátságos, meleg színek, boldogság, szeretet és béke (fű nem!). Továbbá: nem volt osztályzat, így sokak számára motiváció sem, az értékelés írásban történt meg – prózában és versben. Az elsős versemre például

10

máig emlékszem. Nem, nem írom le. Megint elkalandoztam, de érdekes módon Steiner is – a tanterv helyett most azt taglalja, hogy baj az, ha a nagybetűs élet, a munkaerőpiac és a saját igényeink szerint neveljük a gyereket, ezzel mintegy – Elster után szabadon – társadalmi fogaskerékké degradálva szegényt. Ehelyett ildomos lenne a kis poronty természetes igényeire hagyatkoznunk. Ez is furán hangzik. Viszont megnyerően. Ugorjunk. A tizenharmadik előadás címe ugyanis: Fiatalemberek és leányok a tizennegyedik életévük után: pedagógia és didaktika. Most majd kiderül, mik is azok a természetes igények, s egyszersmind az is, hogy mi a gyógyír a kamaszkorra. Na igen, írja, van ez a nemi érés dolog. A többit nem nagyon értem, azt hiszem az ilyen részeket nevezi Steiner antropozófiának. Ugyan viszonylag sok karakter, de nem hagyhatom ki a most következő örökérvényű igazságot. „Ha azután lezajlik a gyermeknél a fogváltás, akkor bizonyos szellemi-lelki erők felszabadulnak az organikus folyamatokból, és belefolynak abba, amit formaképző erők testének, étertestnek vagy finom testnek neveztem.” Kész alkímia. Ami egy izgi dolog, ez kétségtelen, csak hát lassan hajnali hat, ráadásul illene még egyszer végigolvasnom az egészet, úgyhogy hadd kérjek elnézést mindazoktól, akik kezdtek volna belemelegedni az antropozófiába, akik konklúziót vártak volna, és különösen tőletek, akiket őszintén érdekel, hogy végül kiköszörültem-e az önértékelésemen esett csorbát. Habár azt hiszem, ki. Gőgh Attila

Newtontól Walrasig – a tudományközi transzferekről Péntek reggel a Téli tábor - első és véleményem szerint legérdekfeszítőbb - előadásában volt része a korán kelő szakkollégáknak. Kőhegyi Gergely (BCE Mikroökonómia Tanszék) a közgazdaságtanban megjelenő, tudományfilozófiai problémákról szóló előadásában a neoklasszikus közgazdaságtan és a klasszikus, erkölcsfilozófiai közgazdaságtan közti kapcsolatot boncolgatta Philip Mirowski alapján. Vajon fennáll-e a kontinuitás az Adam Smith által képviselt közgazdaságtan és az egyetemen oktatott matematizált közgazdaságtan között? Vagy csupán annyi a kapcsolat Adam Smith és Keynes között, mint Merlin és Mengyelejev között? Az 1870 körül végbemenő marginalista forradalom Mirowski hipotézise szerint letér a klasszikus közgazdaságtan által kijelölt útról. A marginalista forradalom alatt értjük Jevons, Walras és Menger felfedezését:

egymástól függetlenül, viszonylag egyszerre publikáltak a határhaszon elvéről. Mirowski tézise szerint a felfedezés oka a fizika XIX. századi sikereiben keresendő: a közgazdaságtan úgy akarta felküzdeni magát a „tiszta” tudományok közé, hogy átvette a fizika módszertanát. Mirowski fő érvei a fizika mellett két kategóriába rendezhetők. Az externalista, tudományon kívüli érvek szerint Jevons és Walras azért tudta véghezvinni a tudományok közti vérfrissítést, mert eredetileg mindketten mérnöknek készültek, így rálátásuk nyílt a fizika új eredményeire, és ezeket ültették át a közgazdaságtanba. Továbbá a szerzők publikációi is egy irányba mutatnak. Írásaikban a tiszta közgazdaságtan milyenségéről fizikai példákat alkalmaznak. Mindezek ellenére sokkal fontosabbak az internalista érvek. A fizika és a közgazdaságtan között egyfajta „családi


hasonlóság” áll fenn, hiszen az alkalmazott módszertan és a struktúra is azonos. Az analógia belátására Mirowski a Hamilton-elvet használta fel, mely szerint a dinamikában a legkisebb energiaállapotú mozgás következik be. Például egy lejtőn legurul a golyó és nem gurul vissza közben, vagy az inga a kötél által kijelölt pályán mozog. Formálisan δS=0 ahol S= t1∫t2 (T-U)dt, ahol T mozgási és U potenciális energia. Ezzel az egyenlettel tökéletesen leírható egy inga mozgása, továbbá a Hamiltonelvet a közgazdaságtanban alkalmazva, a fizikai változókat közgazdaságtanival helyettesítve az MRS-feltételhez jutunk. Ez belátható egy másodfokú Lagrangeegyenlet alkalmazásával. A tudományközi transzformáció eredményeképpen az erőből (F) ár (p), az elmozdulásból (x) a men�nyiség lett (q). Mirowski-féle tudományközi transzformáció Erő: F (intenzív)  Ár: p Elmozdulás: x (extenzív)  Mennyiség: q

forrás: Kőhegyi Gergely diái

A Mirowski-féle tézis magyarázatot ad továbbá a korábban kardinális hasznosság alkalmazására. A hasznosságot például a potenciális energia megfelelőjeként vezették le, emiatt beszéltek kezdetben kardinális hasznosságról. Mirowski elmélete szerint nem csak a közgazdaságtan vesz át a fizikától módszereket, hanem a fizika is a közgazdaságtantól és más tudományoktól. Sőt, a fizikán belül is léteznek bizonyos transzferek: a newtoni általános gravitációs törvény és a Coulomb-törvény közti analógia kézenfekvő.

forrás: Kőhegyi Gergely diái A tudományközi transzfer azonban kényes problémákat vet fel: a fizika természettudomány, a közgazdaságtan pedig bármennyire is formalizált, társadalomtudomány. Ezért ha a tudományközti „átültetés” tartható, akkor azt is el kell ismernünk, hogy a természet törvényei érvényesek a társadalomra. Továbbá ez feltételezi egy általános módszer létezését, amely alkalmazható majdnem minden tudományág-

ban. Ezek szerint létezhet az abszolút igazság is, és itt már filozófiai vitába torkollik a fejtegetés… Az előadás második fele a tudományos realizmus és antirealizmus megközelítését taglalta. Az előbbi szerint a világ leírható úgy, ahogy van, a tudomány által tökéletesen megismerhető. Az antirealista koncepció tagadja ezt, vagyis a tudomány csupán modellek összessége, amik nem tökéletesek, csak segítik az előrejelzést. Realista megközelítés szerint tartható Mirowski tézise, létezik általános elmélet. Ha nem így lenne, eddigi sikeres, egymástól függetlenül elvégzett kísérleteink nem igazolták volna elméleteink helyességét. A posztmodern antirealizmus szerint minden elmélet bukásra ítéltetett, mert nem képes leírni a valóságot teljes egészében, ezért tökéletlen. Mirowski tézisének beigazolódása esetén a tudomány előtt hatalmas távlatok nyílnának meg: az általános módszer felfedezése lehetővé tenné a specializált tudományágak egyesítését. Ezáltal minden egyes tudományág új felfedezése átültethető lenne egy vagy több másik tudományágba, párhuzamosan fejlődne a tudomány. A tudományközi átvétel elmélete érdekes és szokatlan megközelítésből tárgyalta a marginalista forradalmat és távolba mutató problémákat vetett fel. Sokat vesztett, aki a szakmaiság helyett péntek reggel az alvást választotta! - Kotek -

Szegények - gazdagok, romák - nem-romák, falusiak városiak, kicsik - nagyok Én - Te... 2006. március 22-én (szerdán), 18 órakor a következő témáról beszélget Kézdi Gábor (Central European University) és Daróczi Gábor (Oktatási Minisztérium - miniszteri biztos): a helyszín: Griff Hotel Junior, földszinti tanuló 1112 Bartók Béla út 152./B (megközelíthető a 19-es, vagy 49-es villamosok Csóka utcai megállójától mintegy 100 méterre, bal oldalon). Szeretettel várunk minden érdeklődőt!


Téli Tábor

SZEGREGÁCIÓ A MAGYAR ISKOLARENDSZERBEN Különböző emberek - különböző esélyek?

11

Közösség

Egy „jól” sikerült (griffes) kolibuli

12

Szerda este volt… A szakkollégium közepes aktivitással képviseltette magát a folyosón - ki a világháborús MÁV padon, ki a földön üldögélve osztotta meg gondolatait az arra kíváncsiakkal. Az orosz-kanadai hokimeccsnek is vége volt már, amit harmadmagammal tekintettem meg (annak ellenére, hogy egyikünk sem látta tisztán a korongot az bizonyos, a címvédő észak-amerikai csapat repülhetett haza Turinból). Annyira nem voltunk elszántak, hogy a cseh-szlovák meccset is megnézzük, így a két Zsolti által hozott hír, miszerint buli van a kollégiumban, a földszint felé irányította a lelkes Széchenyiseket. Itt a legutóbbival ellentétben nagy tömeget, és a legutóbbival megegyezően meleg Unicumot és édes bort találtunk. Két teremben folyt a mulatozás: az egyikben trendi számokat játszott az arra érdemes DJ, a másikban örökzöld dalokat adtak elő kevésbé színvonalas formában az akkor már jó hangulatban lévő kollégisták. A hallgatóság racionális fogyasztóként a lábával szavazott (hiába, az a jó öreg Tiebout…); például akkor, amikor néhány helyes, bár gyémánt torokkal kevésbé megáldott lány rágyújtott a méltán elismert, PreNorbi korszakból ránkmaradt Pa-Dö-Dö Szabó János című nótájára. Ekkor a büfé forgalma jelentősen megnőtt, én is befizettem még két deci édesre a vörösből és arra kezdtem gyanakodni, hogy az említett lányok a büfé beépített emberei lehetnek. A színvonalat emelendő, felsejlett bennem, hogy hát van itt egy-két szakkollégista, aki már a nyári táborban is bizonyította, karaoke-ban lehet rá számítani. Ötletemre egyedül Havran Zsolt volt kapható, ő is vélhetőleg kampányfogásból, hiszen ma egy ének, egy tánc többet ér minden választási programnál. „Ne múljon el buli LGT nélkül” - gondolta Zsolti, így választása az Embertelen dalra esett. A szám líraisága

miatt a bulit felpörgetnie nem sikerült, mégis színvonal-emelkedés követte. Egy kertészetis kolléga Dire Straits Twisting By The Pool című számát adta elő, bár a szövege - hűen az eredetihez - az ő prezentációjában sem volt túl érthető. Ezután újra összegyűltünk a büfé előtt, ahol hiába tudakoltam Hudótól, kit látna szívesen utódaként az SzTT élén, így inkább Eszter keresésére indultunk egy Unicum kíséretében - nehogy már úgy menjen vissza Frankhonba, hogy nem tombolta ki magát. De ekkor Eszter már három takaró alatt feküdt, ki sem látszott alóla, nem beszélve a másik ágyon Anikóról, akit csak sokadik nézésre vettünk észre, úgy összehúzta magát. Úgyhogy nem is zaklattuk tovább a lányokat, egy gyors búcsút követően visszaindultunk, hátha van még valami izgalmas a földszinten. Itt elváltunk egymástól, Hudó Schandl

Eszti oldalán, én az esti Barcelona győzelemtől még mindig örömittas Híves Zsolti társaságában folytattam az igencsak langyos mulatozást, mígnem hatalmas robaj törte meg a monoton tüccögést. Történt ugyanis, hogy valaki a baloldali tanuló panoráma ablakán szeretett volna távozni a helyiségből, persze egyesek azt kezdték suttogni, hogy lökték, de a lényeg, hogy ettől kezdve a terem szellőzésével nem voltak gondok. Közülünk néhányan azt kezdték mondogatni biztos a leköszönő SzTT elnök haragudott meg az üvegablakra, de ő rögtön tisztázta magát, végig Esztivel volt. Viszonylag hamar egy szorgalmas kolléga fel is söpörte az üvegcserepeket, még a biztonsági úr sem szánta rá magát, hogy szétkergesse a társaságot, beérte egy-két szúrós pillantással. Ekkor úgy gondoltam, még van értelme maradni. Nem telt bele tíz perc sem (ezidő alatt Boxerékkel kerestünk választ arra, mi is történt), s a másik helyiségben is megismétlődött az, ami az előbb. A fent említettekből fakadóan semmi sem indokolta volna, hogy olyan koncerthangulat alakuljon ki a karaoke-teremben, hogy ide is új bejárat nyíljon, így egyetlen magyarázat lehetett csak: a Pa-Dö-Dős lányok újra magukhoz ragadták a mikrofont! Ezt követően, részemről berekesztettnek nyilvánítottam a bulit, és Cinó tásaságában a 121 felé vettük az irányt: ő az új Harry Pottert én az igazak álmát választottam… - socó -

SzISz-Mikulás December hatodikán reggel megváltozott a Griff („Gerand Hotel”) kollégium B épületének első emeleti folyosója, mely pillanatnyilag a Széchényi István Szakkollégium tagjainak, jobb szó híján, élettere (továbbá az építészek zsenialitásának köszönhetően a földszinti jómunkásemberek átjáróháza). Az első benyomás a folyosóról leginkább egy tipikus magyar kórház folyosóját kelti, csak a zöld szín hiányzik. Bár a kórházakban ritkábban megy el az áram, de mára ezt a problémát megoldották… Szóval, ugorjunk vissza térben és időben. A folyosó Mikulás napjára ünnepi díszt öltött. Szorgos elsős kezeknek köszönhetően fenyőágakkal, versekkel-mesékkel, csillagokkal, díszekkel jelezte: ez egy különleges nap. Különleges volt a felsőbb éveseknek, mert ők lelkesen várták az esti Mikulás-bulit és az elsősök műsorát, és különleges az elsősöknek, mert elsősök műsora, mint ilyen – nem létezett. Viszont lett helyette vetélkedős ötlet, Harry Potter keretmesével. Az alapötlet az volt, hogy Dumbledore (~Mikulás, lásd szakáll) vezényletével mindenféle mókás feladatot hajtanak végre az amúgy türelmetlen szakkollégák. Nos, inkább tapasztalatot gyűjtöttünk, mint sikerélményt…(kedves elsősök, ha gondoljátok mesélek róla) De aztán jött a várva várt Télapó, énekeltek a szakkollégák, ajándékosztás a krampuszok segítségével. Amúgy a Télapónak nem azért kell hangosan énekelni, mert öreg és süket, hanem mert a szakáll takarja a fülét is, és szinte semmit sem hall… Szóval ajándékok kiosztva, van büfé és vannak poharak, van zene és sok-sok – köztünk régen végzett szakkollégák is, ami különösen szép élmény volt nekem, elsősnek. Sziszes buli hajnalig, összepakolás, hazabuszozás. A nyári tábor óta talán az első nagy sziszes bulim volt. Amit reggel (délben), kinyújtózva az ágyon gondoltam, az teljesen ellentétes volt azzal, amit a buli előtti percekben gondoltam: egy ilyen napért érdemes volt dolgozni. És nem is zörrentem össze senkivel - hiába, a Mikulást mindenki szereti  …Furcsa, de így belegondolva csak négy hónap telt el Mikulás óta. Mégis, szinte nosztalgia fogott el, ahogy végigolvastam, amit írtam. Azóta ugyanis a munkásemberek többsége elment, január eleje óta mindig van áram, internet és melegvíz. Sok-sok sziszes plakát (köztük Mikulásos is) díszíti a folyosót, egy-két dísz is megmaradt még, sőt, valakik ügyesek padokat is hoztak. És én nap mint nap egyre jobban úgy érzem: hazajöttem. Mikulás – Dumbledore – Roland


Kinek jár a szennyezési jog? Az alábbi cikk Krizsán Olivér és Havran Zsolti „A szennyezési jogok piaca” c. kurzusra írt beszámoló-dolgozatának egy rövid kivonata. A szerzők ezzel a dolgozattal a REKK által kiírt pályázaton a második helyet érték el…


Szakma

Napjaink talán legégetőbb környezeti problémája az üvegházhatású gázok egyre növekvő mértékű kibocsátása, amely komoly éghajlatváltozáshoz vezethet. Ez a változás jelentős kedvezőtlen hatást gyakorolhat a világ számos országának gazdasági életére és az életminőség alakulására. Az üvegház hatású gázok [ÜHG] közül is kiemelten fontos a CO2, amelynek légköri növekedését alapvetően a fosszilis tüzelőanyagokban megkötött szén felszabadítása okozza az energiatermelés során, ezért a környezetvédelmi beavatkozások alapja a fosszilis energiahordozókból származó üvegházhatású gázok emis�sziójának csökkentése. Mivel az ÜHG hatása nem lokális (szétterjed a légkörben), egyre sürgetőbbé vált a nemzetközi összefogás. Több egyeztetés, jelentés után 1997-ben elfogadták a Kiotói Jegyzőkönyvet, amelyben számos iparosodott, illetve átalakuló gazdaságú ország vállalta átlagosan a kibocsátások 5,2%-os csökkentését a 2008-2012 közötti időszakra. Ezzel együtt létrejött egy új piac, a szennyezési jogok piaca, amely új lehetőségeket rejt a környezetvédelemben. Ilyen lehetőség az Együttes Végrehajtás (JI - Joint Implementation), amellyel Magyarországon is megnőhet a megújuló energiahordozók hasznosítása az energiatermelés során. De valóban létezik-e pozitív hozadéka ezen beruházásoknak környezeti és pénzügyi szempontból? Egy konkrét magyarországi példán (Pécsi Hőerőmű) keresztül vizsgáltuk, hogy a magyar állam jogosan adta-e át a számított szen�nyezési jogokat a 2008-2012 közötti időszakra. Magyarországon az antropogén szén-dioxid-emisszió 97%-a a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik: ezen belül a hőerőművek részesednek a legnagyobb arányban. Környezetvédelmi szempontból ezért lenne célszerű az ilyen erőművek (mint például a Pécsi Hőerőmű) átalakítása a megújuló energiaforrások mind szélesebb körű felhasználásával. Az EU-előírások miatt is fontos a megújuló energiák használata: 2010-re az energiatermelésen belül a megújuló energiaforrások jelenlegi 3,5-3,6 %-os arányát meg kellene duplázni, ezen belül a villamosenergia-termelés esetében a jelenlegi 0,22%-os arányt 3,6%ra kell növelni. A megújuló energiaforrások elterjedésében segíthet Kiotó és az együttes végrehajtás. A Kiotói Jegyzőkönyvet ratifikáló, annak B-függelékében található országok az Annex-B országok. Ők részt vehetnek a kibocsátási jogok kereskedelmében és az úgynevezett együttes végrehajtás (JI) projektekben is. A JI-projektekben, ha egy fejlett (Annex-B) ország kibocsátás-csökkentését eredményező beruházást valósít meg egy másik Annex-B országban, akkor az így elért kibocsátás-csökkentéssel egyező mértékű mennyiséget elszámolhat saját kibocsátás-szabályozási kötelezettségeinek elszámolásakor. Magyarország Kiotói vállalásai az 1985 – 1987-es évek átlagának arányában lettek kialakítva, csakúgy, mint a legtöbb közép-kelet-európai országnak. Miután gazdaságunk áttért a piacgazdaságra, számos szennyező gyár került bezárásra, jelentősen csökkentve ÜHG-kibocsátásunkat. Így a Kiotóban tett „vállalás” igazából még a szükségesnél több, eladható szennyezési jogokat is biztosít Magyarországnak, aki ezáltal eladóként léphet a szennyezési jogok piacára. A legtöbb nyugat-európai állam azonban vevőként jelentkezik. Ezek az államok élnek a JI projektek nyújtotta lehetőségekkel, megpróbálnak beruházni más országokban, többek között Magyarországon is. Felismervén, hogy a klímaváltozás a nyugati világ országaira lesz a legnagyobb hatással, 1999 július 20-án a Világbank ügyvezető igazgatói jóváhagyták a Prototype Carbon Fund (PCF) létrehozását. A PCF emisszió csökkentési egységek előállítását irányítja többek között a már említett JI keretprogramok segítségével. A PCF olyan vállalatok és kormányok projektjeit finanszírozza, melyek célja

a Kiotói protokollal, valamint a JI programoknak teljesen megfelelő emisszió csökkentés megvalósítása. A PCF 2000 elején lépett működésbe. „Pilóta” funkciója révén nem kíván beszállni az emissziós piac versenyébe; büdzséje 180 millió $-ban lett meghatározva, 2012-ben a tervek szerint megszűnik. Az emisszió csökkentési egységek keletkezésének előfeltétele az alapvonal meghatározása, melyhez képest a csökkentések addicionálisnak tekinthetők. Az alapvonal meghatározza a JI projektek nélkül megvalósuló üvegházgáz-kibocsátás szintjét, mellyel az aktuális emisszió is összehasonlítható. A projekt lényege egyetlen mondatba sűrítve az, hogy a PCF az emissziós jog vásárlási megállapodás (ERPA) keretében 5.01 millió USA dollárért 1.2 millió t CO2 egyenértékű elismert kibocsátási jogot vásárol a Pécsi Hőerőműtől. A projekt fő célja megbízható hő- és villamosáram-szolgáltatás nyújtása Pécs városának oly módon, hogy a Pécsi Hőerőmű korábban széntüzelésű VI-os blokkját megújuló tüzelőanyagok használatára állítják át, ezáltal csökkentve az üvegház hatású gázok kibocsátását és a helyi környezetszennyezést. A Pécsi Hőerőmű egy komplett csereprogramot hajtott végre, melynek keretein belül a meglévő 4 széntüzelésű blokk közül kettőt gáztüzelésűre, egyet biomassza hasznosítására állítottak át (egy blokk használatát pedig ideiglenesen felfüggesztették). A biomassza blokkot – melynek megvalósítására a projekt irányult – a csúcsidőszaki és tartalék hőtermelés mellett elsősorban elektromos áram előállítására használják. A további szén alapú termelést - a magas kén-dioxid kibocsátás miatt - a Magyar Állam törvényi szabályozása 2005-től nem tette volna lehetővé, a technológiai váltás mindenképpen szükségszerűvé vált, ezért a projekt alapvonalaként a 3 blokk gázüzeművé való alakítását tartalmazó alternatíva került elfogadásra. Amíg környezeti szempontból a projekt megvalósítása addicionálisnak tekinthető (hiszen a biomasszára való átállás csökkenti a környezetterhelést), addig pénzügyi oldaláról tekintve a helyzet már közel sem egyértelmű. A hazai Együttes Végrehajtási projektek addicionalitásának meghatározásához és a projektek alapvonal számításához a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapján közzétett egy útmutatót és ajánlott elemzési eszközt (belső megtérülési ráta referencia-analízise) alkalmaztuk. A számítás alapját képező adatokat a hivatalos projektdokumentumban találtuk meg. A projekt pénzáramainak megállapítása után a nettó jelenérték és a belső megtérülési ráta meghatározását végeztük el. A kapott eredmények alapján a következőket mondhatjuk el a projektről: • A szennyezési jogok eladásából származó bevétel nélkül számított belső megtérülési ráta (IRR) 13,7%. Abban az esetben, ha a pénzáramban az szennyezési jogok értékesítésből származó bevételeket is figyelembe vettük, az IRR 15,03%-os értéket vett fel. • A KvVM által megállapított gyenge (IRR < 0%) és erős (IRR < 8%) addicionalitási kritériumoknak a kapott eredmények nyilvánvalóan nem felelnek meg. A projekt belső megtérülési rátája ha nem is 0%, de mindenképpen 8% alatt kell(ene), hogy legyen. Ezek alapján azt várnánk, hogy a minisztérium csak olyan projektek megvalósításához biztosít szennyezési jogokat, amelyek környezeti addicionalitásuk mellett pénzügyileg is addicionálisak, vagyis IRR-jük 8% alatt van. • Megítélésünk szerint a KvVM hibát követett el, amikor egy olyan JI projekt számára folyósított emissziós jogokat, amelyik ezen pénzre váltható támogatás nélkül is bőven megállt volna a saját lábán (13,7% > 8%). Úgy találtuk, hogy a Minisztérium által lefektetett irányelvek és a projekttel kapcsolatos döntés messze nincsenek összhangban. Az állam feleslegesen bocsátotta a projekt rendelkezésére a nemzeti vagyonnak számító szennyezési jogokat, melynek következtében pénzügyileg addicionális projekt(ek) megvalósításától vette el a lehetőséget. olivér - házsé

13

Figyelemfelkeltő egy új tudományterület kapcsán

Reciprok altruizmus a kísérleti közgazdaságtan tükrében

Szakma

Az utóbbi évtizedben számos, a kizárólagos önérdekkövetést megcáfolandó kísérletet folytattak a közgazdaságtanon belül, melyek alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az önérdekkövetés átértelmezése nagyobb segítséget nyújt alapvető piaci mechanizmusok megértésében, mint ha a közgazdászok csupán a neoklasszikus közgazdaságtan tiszta modelljét próbálnák valós, gyakorlati szituációkba átültetni. Az alábbiakban egy, - a szociális jellegű preferenciák 1 egy típusát, - a reciprok altruizmust vizsgáló kontrollált kísérlet részletes kifejtése kapcsán mutatnám be a kísérletes közgazdaságtan egy lehetséges feltételrendszerét, illetve módszertani jellegzetességeit.

14

A szociális jellegű preferenciák elsősorban döntésformáló (~változtató) szerepük okán bírnak kiemelt fontossággal, hiszen azok kinyilvánítása arra utaló jel, hogy az egyén jelentőséget tulajdonít számára fontos (közelálló vagy éppen „ellenség”-nek tekintett) személyek jólétének is, illetve ezen személyek anyagi jellegű javakból történő részesedésének – a sajátjain túlmenően természetesen. A reciprocitás, s ennek egy alrendszere, a reciprok altruizmus bizonyul közgazdasági szempontból a legjelentősebbnek, hiszen például sem a tiszta altruizmus, sem az irigy magatartás nem képes az olyan eseteket megmagyarázni, hogy ugyanazon személyek miért viselkednek segítőkésznek bizonyos szituációkban, míg másokban rosszindulatú magatartást tanúsítanak. Fehr, Gächter és Kirchsteiger 1997-ben végzett a reciprocitást a munkaerőpiacon modellező, ám a verseny hatásait figyelmen kívül hagyó kísérletet [Fehr – Fischbacher (2002)]. Véletlenszerűen osztottak be 141 egyetemistát munkaadói és munkavállalói szerepkörbe, és kísérleti körülményként a következőket határoztak meg: - a kísérleti munkaadók felajánlanak egy munkabért {w} és egy kívánt, ám csupán hipotetikus, a kísérlet során nem teljesítendő erőfeszítési szintet {e}, melynek be nem tartása kezdetben nem jár büntetéssel; 2 (az erőfeszítési szint számára profitcsökkentő költségeit {c(e)} a munkavállaló köteles viselni, míg a munkaadó ebből kizárólag profitál {Π(e)}– ugyanakkor minél magasabb erőfeszítési szinten teljesít a munkavállaló, annál magasabb lesz mind a munkaadó, mind a munkavállaló profitja), azaz Πmunkavállaló = w – c(e) Πmunkaadó = Π(e ) – w - ismétlés nélküli interakciókról lévén szó, kizárt az az eshetőség, miszerint a kísérleti alanyok ugyanazzal a személlyel kétszer vagy

többször találkozzanak a kísérlet során; - a partnerek identitása nem felfedett, ezáltal a kísérleti alanyok nem beszélgetnek egymással, csupán egy közvetítő révén értesülnek a másik fél ajánlatáról, vagy teljesített erőfeszítési szintjéről: pl. a munkaadói szerepkörbe beosztott kísérleti alany csupán azzal van tisztában, hogy az interakcióban résztvevő másik személy a munkavállalói oldalt képviseli – e kritérium segítségével a partnerrel szemben – korábban vagy interakció révén - kialakult előítéletek, érzelmek, attitűdök kizárhatók; - a befolyásolás elkerülése végett a kísérleti alanyokkal nyilvánvalóan nem közölték sem a vizsgálandó problémát, sem a felállított hipotézist, illetve a keretezési hatás3 miatt fellépő torzítás minimalizálása érdekében a kérdések lehető legsemlegesebb megfogalmazására törekedtek; - a kísérleti alanyokkal az interakciók számát sem közölték – így elkerülhető volt, hogy a kísérleti alanyok az utolsó periódusban, mikor már nincsen értelme (reciprok) altruista módon viselkedni, potya-utas magatartást tanúsítsanak. A kizárólag önérdekkövető, hipotetikus munkavállaló 0.1-es erőfeszítési szinten teljesítene a felajánlott bér összegétől függetlenül – a szintén a neoklasszikus közgazdasági emberképnek megfelelő munkaadók tisztában vannak ezzel, így a legkisebb, még elfogadható munkabért ajánlják fel, azaz Πmunkavállaló = w – c(e)=1-0=1 Πmunkaadó = Π(e ) – w=10-1=9 A kísérletek eredményeként ugyanakkor az adódott, hogy munkavállaló átlagos nettó profitja 35, és minél méltányosabb ajánlatot kapott a munkaadótól, annál magasabb erőfeszítési szinten teljesített, amit természetesen a munkavállalók egy idő után anticipatív módon feltételeztek: így nemcsak az ő profitjuk, hanem a munkavállalóé is növekedett.

Ugyanakkor szignifikáns különbség mutatkozott meg a megállapodás szerinti és a végül teljesített erőfeszítési szintet tekintve: a munkavállalók mindössze 26 %-a teljesített az előbbinek megfelelően. A kísérlet egy másik változatában a munkaadóknak lehetőségük nyílt a munkavállalók aktuális erőfeszítési szintjére való reagálására olyan módon, hogy – 1 egység költség fejében – 2.5 egységgel növelhették vagy csökkentették a munkavállalók kifizetését: azaz jutalmazhatták avagy megbüntethették őket. Ha tisztán önérdekkövetően viselkednének, nem élnének e lehetőséggel, hiszen ismétlés nélküli interakciók lévén, cselekedetük következtében nincsen esély bizonyos tanulási folyamatok beindítására a másik félben. Ugyanakkor a kísérletek ismételten megcáfolták az önző hipotézist: az alkalmak 68 %-ban a munkaadók büntettek, 70 %-ában jutalmaztak abban az esetben, mikor a munkavállalók nem a megállapodás értelmében4 teljesítettek, és 41 %-ban jutalmazták a megállapodásnak megfelelően tapasztalt erőfeszítési szintet. Ráadásul a munkavállalók anticipatíve elővételezték ezt a büntető/jutalmazó magatartást és ezáltal az erőfeszítési szintek is emelkedtek: a felülteljesítés 3 %-ról 38 %-ra nőtt, míg az alulteljesítés 83 %-ról 26 %-ra csökkent. Összességében 40 %-kal emelkedett az ös�szes szereplő nettó kifizetése a kizárólag önérdekkövető modelléhez képest. A kísérlet Stephens reciprok altruizmust meghatározó feltételrendszerének 5 - egy kivételtől eltekintve - összes elemét eredményezte: (1) a reciprok altruista viselkedés (pl. méltányosabb munkabérajánlat a munkaadó részéről) első lépésben csökkenti az áldozathozó (donor) jövedelmét a kedvezményezett (recipiens) jövedelméhez képest; (2) a recipiens jólétének növekednie kell azokéval szemben, akik nem haszonélvezői az altruista magatartásnak; (3) léteznie kell a free-riderek megbüntetésére irányuló mechanizmusnak (különben a potyautasok kizsákmányolnák a jótevőket); (4) meghatározatlan (vagy inkább bizonytalan) számú periódusnak kell léteznie, hiszen különben a segítségnyújtás okafogyottá válik, mely a korábbi periódusokra vonatkozóan visszamenőleges hatályú (az ún. vis�szagöngyölítés problémája állna fenn).6 Tehát a kísérleti alanyok – neoklasszikus közgazda-


ságtani kontextusban – meglehetősen irracionális módon viselkedtek, ám – alapvetően saját kifizetésük, de jóérzésük érdekében is – egy homo oeconomicus számára felesleges kockázatot vállaltak a mindenkori partnertől való függésük, azaz a kölcsönösség beemelésével. Mindez végül profitjukban is pozitívan jelentkezett, tehát az eredetileg racionalis vált ésszerűtlenné, s az iraccionális bizonyult racionálisnak… De mit is jelent valójában ez a 40%? Korántsem azt, hogy a kukába kellene dobni a látszólag értelmetlen és használhatatlan tanokból felépülő mikroökonómia tankönyveinket, és sajnálnunk kellene a közgazdasági szigorlatra fordított időt…Csupán azt, hogy – már-már paradox módon – a (neoklasszikus) mikroökonómia egyik alapvető feltételét egy újabb, nagyon divatos, s éppen a racionalitás (és ezen belül főleg a várható hasznosság-elméletet megcáfoló alternatív elmélet) szemüvegén keresztül vizsgáló, ám egyelőre tökéletlen irányzat módszereivel sikerült megkérdőjelezni. A kísérletes közgazdaságtan kritikai megközelítése azonban már egy következő cikk témája… Végjegyzetek:

Felhasznált irodalom: Fehr, Ernst – Fischbacher, Urs (2002): Why Social Preferences Matter - The Impact of Non-Selfish Motives on Competition Cooperation and Incentives; Economic Journal 2002, Working Paper No. 84. dr. Hámori, Balázs (1998): Érzelem-gazdaságtan – A közgazdasági elemzés kiterjesztése; Kossuth Kiadó Kahneman, Daniel - Tversky, Amos. (1998): Kilátáselmélet: a kockázatos helyzetekben hozott döntések elemzése. In: Csontos László (szerk.): Racionális döntések; Osiris Kiadó - tímealaura -


Ludassy Mária, a Széchenyi István Szakkollégium elsős napján elhangzott „Liberalizmus és libertinizmus” című előadása alapján:

A 18. századi szerződéselméletek előszeretettel tekintettek a természeti állapot felé, hogy annak tanulságait levonva adjanak erkölcsi, politikai és társadalmi támpontot a kor emberének. A természeti állapotra történő hivatkozás azonban érdekes eredményekre vezetett. Locke is beismerte, hogy a társadalmi szerződés csak akkor működik, ha embereszménye teljesül, ami nála nem más, mint hogy az ember Isten képmása. Ezért sem szerette az ateistákat, ha ugyanis nincs pokol, ugyan mi tartaná vissza az egyént attól, hogy átverje embertársait. A természeti norma, a teleologikusan, az ember számára célszerűen berendezett világ eszménye megkérdőjeleződik a Tahitit megjárt utazók tapasztalatai által. Ott ugyanis nyoma sincs az Európában a természeti állapotból levezetett erkölcsi normáknak sőt, a minél változatosabb szexuális élet az erényes, a szüzesség pedig megvetendő. Ott mindenki a hajlamai szerint él, ugyanakkor nincs erőszak. Ha ez az erkölcsi magatartás működőképes, bajban van a humanizmus ha a természetjogra hivatkozik. Ebben az eszmei légkörben jelenik meg Sade márki tanítása, s vele egy sajátos logikai probléma. Ha a természetből ellentétes erkölcsi parancsokat tudunk levezetni, akkor a természeti tanítás tulajdonképpen üres, közömbös, s nincsenek normatív elemei. A van-ból nem lehet a legyen–re következtetni. Ez azonban azt is jelenti, hogy a rosszat parancsolót sem lehet levezetni, s ekkor már értelmetlenek tűnnek azok a sade-i sorok, amelyekben a rosszat, s természetellenest tartja követendőnek. A következőkben ezekből válogatok ki néhányat, a teljesség igénye nélkül. Diderot úgy tartotta, hogy nincs olyan formája a szeretkezésnek, amit természetellenesnek lehetne nevezni, abban az esetben, ha az örömszerzés kölcsönös. Sade azonban azt tanítja, hogy nem szabad sőt, bűnös dolog odafigyelni a másik emberre, a szadista kalkuláció ezt nem engedi meg. Szerinte az ember haszonmaximalizáló lény, s ha a másik szenvedése a más öröme, az kifejezet-

ten kívánatos, valamint lehet a kínzást annyira élvezni, hogy az felülmúlja az áldozat szenvedését. Ehhez hasonló állásponton van Mandeville is, mikor a magánbűnök közhasznúságát hirdeti, hiszen nyilvánvalóan gazdasági katasztrófához vezetne az, ha a sikkasztó politikus nem kurvákra költené pénzét, vagy nem szertetőit ajándékozná meg, ezáltal élénkítve a gazdaságot. A haszonelvűség és szabadelvűség harmóniába hozásával pedig J.S. Mill is megpróbálkozott. De Sade márki perverzióihoz vis�szatérve, nem csoda, hogy viharos kora minden rendszerében börtönben illetve elmegyógyintézetben kényszerült tartózkodni. Kéjgyilkosságait azzal az elvvel legitimálja, hogy ha a természetből levezethetetlen az a tanítás, hogy az ember isten képmása, akkor tulajdonképpen nincs különbség az asztal vagy egy embertársunk feldarabolása között. Napóleon háborúit pedig azon elv alapján támadta, hogy egyszerűen nem éri meg annyi embert kéj nélkül legyilkolni. A felsorolt utilitarista elvek és a természetjogból levezetett erkölcsi normákat kétségbevonó elméletek okozta erkölcsi kihívások megválaszolására a humanisták rengeteg erőfeszítést tettek, mindamellett, hogy kétségtelenül az általuk legitimnek tartott erkölcsi rend eredményez élhetőbb társadalmat.

Szakma

A szociális jellegű preferenciák típusai, a teljesség igénye nélkül: méltányos ill. nemméltányos reciprocitás (~kölcsönösség), tiszta altruizmus, irigy preferenciarendezés. [FehrFischbacher (2002)] 2 Az erőfeszítési szinteknek és azok munkavállalói szempontból költségcsökkentő hatásának például a következő értékeket adták: e=0.1, 0.2, 0.3, 0.4, 0.5…1.0; c(e)=0,1,2,3,4 ,6,8,10,12,15,18, stb… 3 A probléma megfogalmazásának és az információk tálalásának módja jelentős hatással van az egyéni döntésekre [Kahneman-Tversky (1998)]. 4 tehát alul-, illetve felülteljesítés esetén 5 [Hámori (1998)] 6 Amennyiben a periódusok száma véges, az utolsóban nincs értelme az áldozattételnek. Az „Akasztott ember-paradoxon”-nal bizonyítható, ha az utolsó periódusban nincs értelme a segítségnyújtásnak, a korábbiakban sincs. [Hámori (1998)] 1

A szexuális szabadosság etikája

- Molnár Gyula –

15

„…and the rich get richer” A gazdagabb egyre gazdagabb lesz. Ahogyan Nemzetközi Politikai Gazdaságtan (NPG) vizsgára tanultam, komolyan kezdtem úgy érezni, hogy a végén komenista lesz belőlem. A jó öreg Gilpin mintha különös, perverz élvezetét lelné abban, hogy a mainstream közgazdaságtan princípiumait nevetségessé tegye, miközben mindig a szeme előtt lebeg a jó öreg szakállas-bajuszos világfelforgató naplopó Marxnak a képe. Az a vicc, hogy ha belegondolok, marhára

igaza van. Nem véletlenül hánytam én anno amikor azt akarták nekem bemagyarázni mikroökonómia órán, hogy az emberek viselkedését kiszabott függvények ide-oda deriválgatásával ki lehet számítani. Én nem tudom, mi hajtja az emberi cselekvést a földön, de hogy azt ember nem fogja lemodellezni, az egyszer hétsz*ntség. A másik nagy okosság meg a konvergencia elmélet. Hogy az emberiség itt a földön egy Nagy Család és a szabad piac majd mindent megold, a technológia közjószág, a csúcstechnológia, amit az amerikai vagy japán tudósok hihetetlen anyagi és egyéb ráfordítások árán kifejlesztettek, bármelyik csóresz afrikai vagy latin amerikai, leginkább trópusi betegségre emlékeztető nevű kisvállalkozó számára hozzáférhető és alkalmazható. Hogy is lenne másképp? Még akkora hülyeséget, hogy nem zéróösszegű játék az államok közötti

Elvonó

Mit keres egy fizikus a SZISZben?

16

Hát ja. Jó a kérdés. Az úgy volt, hogy valahol mindig motoszkált bennem a vágy a közgazdaság tanai iránt, egyszer egy felvételi során ez majdnem manifesztálódott is, de aztán mégse. Minek adjam be, ha úgyse végzem el? Egy diploma untig elég. Aztán volt egy ismerősöm egy közgázos szakkoliba. Érdekelt a dolog, elmentem bevonóba, tetszett a hely, de valamiért mégse akartam oda jelentkezni. Körülnéztem a többi szakkoli honlapján és kikötöttem a SZISZnél. Azért, mert itt nem volt megtiltva BME-seknek a felvételi és itt volt egy nagyon szimpatikus pénzügy sáv. Igen, ez az! Pénz, gazdaság, folyamatok, tőzsde, infláció, ez az, ami engem érdekel, ez az a terület, ahol hasznosítani tudom a fizikus szakon szerzett matekot. Elmentem az utolsó elsős kurzusra, lecsekkoltam az arcokat, aztán jött is a felvételi. Valamit összeszenvedtem az írásbelire, a szóbeli már könnyebb volt. És végül a meglepetés: Örömmel értesítelek… Kicsit tartottam az egésztől: új hely, új emberek, de aztán már jött is a nyári tábor és megtapasztalhattam, hogy mindenki nagyon

jóságos, barátságos és szerető ember. Azt vártam a kolitól, hogy legyen egy rálátásom a közgázra. Találkozzak elméletekkel, modellekkel, összehasonlíthassam a fizikával, képbe kerüljek. A két éves képzésnek még a felénél se vagyok, de már most nagyon tetszik az egész, határozottan érdemes volt akkor jelentkeznem. A kurzusokon nem az alapoktól kezdjük a közgázt, ezért nem kell végighallgatni egy csomó érdektelen dolgot, hanem rögtön az érdekes részek jönnek. Persze ezért nekem, mint közgázt eddig nem tanult embernek néha bele kell néznem az alapkönyvekbe, de a lemaradás behozható. A fizika és a közgáz is a körülöttünk lévő világ jelenségeit vizsgálja, próbálja értelmezni, elméleteket állít föl és ezek alapján próbálja megjósolni a jövőt. A különbség az, hogy a fizikában ezeket a jóslatokat a vizsgált rendszerek nagy részén nagy pontossággal tudjuk megtenni, a közgázban ez csak nagyon kevés esetben fordul elő. Ennek három alapvető okát látom: Először is egy fizikai rendszer esetében a rendszer paramétereit nagy pontossággal (vagy sehogy se) tudjuk mérni. Egy társadalomtudományi rendszer működését

kapcsolatokban. Persze, majd az amerikai popkorn-kóla-mekdonáldsz-bbq zabáló amerikaiak elküldik a felesleges cukorkákat az éhező szomáliai gyerekeknek. Emlékszem, egyszer St. Catharines-ben (Kanada, Ontario) egy csaj a világban fennálló egyenlőtlenségekről tartott kiselőadást. Tudjátok az a tipikus feminista, környezetvédő, vegetáriánus fajta, aki az amerikai filmekben megmenti a Földet, ha jön az atomkatasztrófa vagy a 10 éves kislányokra specializálódott mutánsvírus. Nagyon szépen levezette, hogy az ÉszakAmerikára (Mexikó kivételével persze) lakosságához képest aránytalanul sok jut a világban megtermelt javakból és ezért az lenne a megoldás, hogy az éhezőkkel megosszák amijük van. Nagyon megható volt, majdnem könnyekre fakadtam, de a slusszpoén csak ezután jött. A következő óránk biológia volt és nagyon IQ-s feladatot kaptunk: DNS láncot kellett modellezni édességből. Mondhatom csodálatos műalkotások születtek, aztán mikor vége lett az órának azzal a lendülettel ki akarták hajítani az egészet a kukába. Egy csöppet felment bennem a pumpa, kérdeztem is tőlük, hogy így kezdenek neki megmenteni a harmadik világot? A választ a kis szöszke greenpeace-estől kaptam meg: „miért, talán adjuk fel nekik postán? Vagy te akarod megenni?” - istván

emberi viselkedések határozzák meg, a rendszer paraméterei az emberek fejében vannak (döntések, várakozások, vélemények, stb.), melyeket nagyon nehézkesen, és pontatlanul, statisztikákon vagy kérdőíveken keresztül lehet csak mérni. Vannak ugyan jól mérhető gazdasági paraméterek (termelés, infláció, külkereskedelmi mérleg, stb.), ezek azonban csak részben írják le a rendszert, önmagukban nem elegendők. Másodszor is, a fizikában egy mérést általában akárhányszor elvégezhetünk és az egymást követő mérések paraméterei tetszőlegesen megközelíthetik egymást, jól le tudjuk ellenőrizni az elméleteinket. Közgázban sokszor az a probléma, hogy egy mérést nem tudunk tökéletesen megismételni. Ennek oka, hogy nem tudunk alrendszereket szeparálni, ezért csak egy darab rendszerünk van, amiben méregethetünk. Pl. megmérhetjük a választói attitűdöket, a fogyasztói preferenciákat, bármit, de ez egy csomó ki nem szűrhető, váratlan „külső” hatástól függ. Ilyen amúgy a fizikában is van, kozmológusok szoktak panaszkodni, hogy Univerzumból csak egy van és ez mennyire megnehezíti a dolgukat. Harmadszor pedig ha mégiscsak sikerülne lemérni a paramétereket, még ha minden ember fejébe látnánk, akkor se


Az a negatív cucc Rosszabbul élünk, mint négy éve? A FIDESZ nem váltotta be üres ígéreteit? A fél jobboldal hekkerképzőbe jár, a miniszterelnök meg csak úgy beint a népének? Tényleg cumizó hülyegyereknek néz minket a két nagy párt? És egyáltalán ki törődik Kovács Pistivel?! Magyarország ismét kampánylázban ég, legalábbis egy jelentős része. A maradék viszont értetlenül és enyhe undorral szemléli az utcát elárasztó plakátokat és a médiát megszálló politikusokat. ’Negatív a kampány! Pfujj!’ - pontosan persze nem tudjuk mi az, de az tutibiztos, hogy utáljuk. Mert hát ezek a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, és egymásra mutogatnak, ahelyett, hogy kis hazánkat egy szebb jövő felé kormányoznák. A közvélekedéssel ellentétben a negatív kampány a politikatudomány szerint semleges fogalom, a pártok taktikai arzenáljának szerves része, sőt, egész kampánystratégia épülhet erre a módszerre (ld. a 2002es SZDSZ-kampány). A pártok a negatív kampányeszközök mellett természetesen racionális, pozitív eszközöket is bevetnek

- dívósp -


Elvonó

jutnánk sokra, mert a társadalmi rendszerek teljesen kaotikusak. Sokszor váratlan események, egypár ember teljesen kiszámíthatatlan döntése határozza meg a további eseményeket. Ilyen nehézségek fizikában is vannak, klasszikus példa a meteorológiában a pillangó effektus: elvileg akár egy pillangó által keltett örvények is befolyásolhatják annyira az időjárást, hogy e miatt a világ másik felén kialakul egy hurrikán. Ezért nem lehet az időjárást se pontosan hosszú időre előre jelezni. A felsorolt nehézségek miatt tartom érdekesnek a közgázt, mint tágabb értelemben véve fizikai rendszert, ez az egyik válasz a címben szereplő kérdésre. A másik válasz a közösség. Szakkolisnak lenni óriási szocializációs profitot jelent és egyben kihívást is. Megtanulni emberekkel együtt élni, dolgozni nem magától értetődő, de nagyon fontos, ez egy standard koliban csak nagyon nehezen ragad az emberre. Az, hogy SZISZes lettem így duplán hasznos nemcsak nekem, de az egész társadalom számára is. Legyél Te is SZISZes, hogy gyermekeink egy szebb és jobb Európában nőhessenek fel!

- ezek célja a párt profiljának és programjának közvetítése, illetve a politikus „emberközelibbé tétele” (na, ez a nehezebb rész) -, melyek elgondolkodtatják az egyszeri választópolgárt. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a bizonyos választópolgár, ha politikáról van szó, inkább érez, mint gondolkodik. Itt jön a képbe a negatív kampány, mely elsősorban az érzelmeire próbál hatni. Alapvető emberi tulajdonság, hogy leginkább azt tudjuk definiálni, amit nagyon, de nagyon nem akarunk - gondoljon mindenki e helyütt az ex-nőjére/pasijára -, nem pedig azt, amire vágyunk… Ezért a politikai marketingben az ellenfél elé tartott görbe tükör, az őt lejáratni igyekvő kampány jóval hatásosabb lehet, mint a saját program hirdetése, ami - valljuk be őszintén - igazából senkit sem érdekel. Cirkuszt és kenyeret! Jóllehet a negatív kampányelemek általában sikeresek, a politikusoknak tisztában kell lenniük a mindenkori közhangulattal, hogy a kampány ne csapja ki azt a bizonyos biztosítékot, és ne fordítva süljön el (lsd. Magyar Vizsla). A pártok nagy szerencséjére a magyar társadalom ingerküszöbe

e tekintetben rendkívül magas, ráadásul a magyar rendkívül szenilis nép - már-már vetekszik az amerikaival -, és könnyen elfelejt bakit, sikert egyaránt. Mint arról már volt szó idehaza hajlamosak vagyunk a negatív kampányt a mocskolódással azonosítani, pedig az ennél jóval összetettebb. Ha belegondolunk, egy politikai vicc is a negatív kampány részét képezheti. A szagértők a kampány hangja alapján a több típust különböztetnek meg: a negatív kampány irányulhat pl. az ellenfél kigúnyolására, programjának kritizálására, támadhatja a konkurens párt politikusait alkalmatlannak állítva be őket, illetve durvább esetben megnyilvánulhat az ellenfél politikusai és azok családja ellen indított személyeskedő támadásokban. A végső kérdés persze továbbra is az, hogy átok-e ez az egész, vagy természetes és szükséges eszköz a demokráciákban? Politikatörténeti megközelítésben a felfokozottan negatív hangvételű kampány a kétpártrendszer velejárója, gondoljunk például az Egyesült Államokra, ahol nem múlhat el választás negatív kampányelemek nélkül. Magyarországon is 2002-ben erősödött fel ez a tendencia, amikor csak a két nagy párt parlamentbe jutása volt biztos…más ellenfél híján egymás ellen koncentrálhatták erejüket. Ám történeti fejlődés és nemzetközi példák ide vagy oda, végső soron a választópolgár dönt. Bármilyen hihetetlennek tűnik - látva a magyar politikai kultúrát - a pártok mégiscsak racionálisan próbálnak politizálni. Az általuk hasznát felmérések pedig bizony azt bizonyítják, hogy idehaza a negatív k a mpá ny e le mek a leghatásosabbak: utáljuk őket, de figyelünk rájuk. Némi cinizmussa l tehát - parafrazeálva az olasz mondást - azt mondhatjuk: minden ország olyan kampányt kap, amilyet megérdemel. Hector con Carne

17

Elvonó

Monsieur Médéric

18

Hosszú asztal mögött ültünk tízen, a pezsgő kitöltve, már csak a köszöntő váratott magára. Az apró buborékok egymással versenyt futva szöktek a felszínre a kristálypoharakban, hogy a levegőre jutva megszabadulhassanak az aranyszínű rabságból. Már magam sem emlékszem, hogyan szólt a köszöntő, hogyan telt az ebéd azon a napon, csak a rokfort meghatározhatatlan ízét hozzák vissza emlékeim. Az asztalfőn szakállas férfi ült, csíkos, bohókás ingben, ha beszélt nevetett és hadart. Szavát számtalan argó tette változatossá, s egyben gyakran követhetetlenné. Őszülő szakálla és szögletes szemüvege mögül vizslatta a világot apró szemeivel. Szája gyakran mosolygott, szeme annál kevesebbet. Azon emberek közé tartozott, akik valamilyen meghatározhatatlan oknál fogva kíváncsivá tesznek, akik mosolya és élcelődése, vagy éppen hallgatása mögött kell, hogy rejtőzzön valami. Monsieur Médéric története - így hívják ugyanis a fiatalos öregurat - Párizsban kezdődik, a Monmartre lejtős utcáin. A Sacre Couer és a szajhák negyedében. Ott, ahol ilyen furcsa keveréke élt az emberi természet megnyilvánulásának, s a sokféle lélek mélyen akkor is épp oly egyenlően esendő volt, mint ma, vagy valaha. Itt nőt tehát fel Monsieur Médéric, a festőket bámulva, követve számtalan ecsetvonást és ministránsként a templom táncoló gyertyáinak fényébe feledkezve. Napjai az utca, a nevelőotthon és a templom háromszögében teltek. Monsieur Médéric a Monmartre macskaköves utcáin, a Szent Szív templomának fehér kupolái és a Moulin Rouge hölgyei közt kitűnő nevelést kapott. Megtanulta, hogyan kell többnyire talpra esni az életben. A hétvégéket is az iskolában töltötte. Hiperaktivitására még nem volt szakszó, mely megmagyarázta, s egyben igazolta volna őt. Egész egyszerűen rossz gyerek volt, aki büntetésül gyakran a hétvégi hazamenetel megvonását érdemelte. Monsiuer Médéric tehát kénytelen volt megszökni. „A kerítésen még valahogy átjutottam mesélte - de a Sacre Coeurnél nem jutottam sokkal tovább. Az utcán férfiak álltak, rám vadásztak. Körbe vettek s a kör egyre szűkült, s szűköltem, ahogy erős ujjaikat belemélyesztették vékony karomba. Gyenge voltam, végtelenül. És tehetetlen, erőtlen. Egy elveszett gyerek. Nem voltam senkié sem a Montmartre-on. Apám, aki sosem nevelt, mégis jogot érzett arra, hogy tizenhét éves koromban kivegyen az iskolából, mondván „senki” lettem. Egy senki, aki nem tud semmit.” Monsieur Médéric egy vasgyárban formálta ezután az izzó anyagot. Keze alól csodálatos vasnövények nőttek, leveleik, ágaik, virágaik egymásba kapaszkodva törtek egyre feljebb, kúsztak egyre messzebbre, míg be nem fontak egy-egy kaput. És elérkezett 1956. Nem Budapest és nem is Szuez éve, hanem Afrikáé. A poros, forró

Algériáé. Monsineur Médéric a Földközitengertől délre, a homokdűnék, a szárazság és a mindennapos életveszély közt ekkor kezdte meg kötelező katonai szolgálatát, s folytatta azt - két éven át. „Algéria? kérdezte, s hosszan, hosszan nézett maga elé. Majd rám emelte apró szemeit. -Mint a németek, folytatta, olyanok voltunk, mint a németek.” Majd megint hallgatott. Bárki, aki valaha is hallott a nagy és dicső Franciaország történelmi léptékben mérve pillanatnyi idő alatt véghezvitt német lerohanásáról, s arról, ami utána következett, el tudja képzelni, mit is jelent ez a szó egy francia szájából. „Az algíroknak joguk volt védekezni, folytatta, a mi napjaink pedig már meg voltak számlálva. Megszállók és megmentők próbáltunk lenni, egyszerre. Nappal ételt és mosolyt osztottunk, éjjel halált. Algéria számunkra már elveszett, mi mégis vért akartunk homokdűnékre cserélni. S vér folyt utánunk. Öltünk, öltem én is. De közelről soha. Nem tartottam fegyverem a sivalkodó kis fekete alak fejéhez, s nem húztam meg a ravaszt. Ha messziről láttam mozdulni, rálőttem és ő elvágódott a homokba. Céloztam és eltaláltam. Megöltem. De a szemébe sosem tudtam nézni. S most miért nézel engem így? Halál és halál ugyan az lenne? Én nem hiszek ebben. Gyilkos volnék? Nem tudom. Mások megtették. A szemükkel is osztották a halált. Ilyenkor hallgattunk. Emlékszem a kis Nizet-re is. Egy teherautóban ültünk, mikor hihetetlen erő emelt föl minket, s a következő pillanatban arccal a porban találtam magam. Értetlenül néztem körbe jajgatás, káromkodás, vér és autó alkatrészek közt. Aknára hajtottunk. Nizet mellettem ült, épp oly sértetlenül, mint én magam, csak a légnyomás repítette ki az autóból. Ideges szeme cikázott és villogott. Később gyakran elkapta a karom, és a fülembe súgott. „Robbanni fog, robbannni fog...” zihálta, és körbenézett, tébolyodott szeme ki tudja mit fürkészett. Napok múlva eltűnt, hazavitték. Tudom, azóta is minden nap a bomba robbanását várja. Mindenkit másképp ölt meg Algéria. Én túléltem. Erőm, vizem, konzervjeim jól beosztottam. Ó, a konzervek. Az algírok megőrültek érte. Sosem értettük, miért. Bármit megtettek volna egy darab fémízű húsért. Törékeny, vékony, tizenhárom-tizennégy éves lányok ajánlkoztak fel három-négy konzervért. Mélyre süllyedtünk mindannyian. Két év múlva visszatértem Párizsba. A repülő Algírban felemelt a homokból, a vérből és a hazugságból, de belül romlottnak éreztem magam.” Monsieur Médéric gépe Párizs fölé érkezett. A nap lement a felhők felett, szétfolyt vére a fehér pamacsokon. A repülő alámerült az óriás tejszínhabba, mely mind szürkébbé vált, majd rázni kezdte a gépmadarat. Így haladt hosszú perceken át. Néha úgy tűnt, kijut a sötét ködből, egy-egy pillanatra kivilá-

gosodott a levegő körülötte, de a szabadulásig még hosszú pillanatok voltak hátra. S hirtelen, egész váratlanul a gép kiért a szürke vattapamacsból, ám a felhők alatt nem világosság várt, hisz a nap odafönn már elvérzett, s aznap már nem éledt fel többet. Alább fények csillogtak, amíg a szem ellátott: Párizs utcái, útjai és körútjai! Hol rendezett körökben vagy egyenesen haladtak az apró fények, hol váratlan kanyarokban járták táncukat, remegtek a sötétben. A gép lassan tovább süllyedt, a háztetők karnyújtásnyi közelbe kerültek. A kerekek elérték az aszfaltot, a fémdoboz huppant néhányat majd erős fékezésbe kezdett, s begurult a hangár mellé. „Így érkeztem tehát vissza Párizsba, nézett maga elé Monsieur Médéric. „A vérző égből, az átláthatatlan szürkeségen keresztül a fények közé. Nem furcsa, hogy egy pár perces-órás út az égben milyen tökéletesen visszaadhat képeiben egy érzést, melyet csak megélünk, s abban a pillanatban nem is értünk igazán¬? Vajon a vérző ég és a fények közé, fájdalom és az öröm közé mindig be kell, hogy ékelődjön a szürke köd, az átláthatatlan sötétség, mely lehetetlenné tesz minden tájékozódást? Elkerülhetetlen, hogy a változások, melyeket életünk hoz, megállítsanak egy pillanatra? Hogy legyen egy pont, akár egy pillanat, ahol megkérdőjeleződik az, ahonnét jöttünk, akik voltunk, és bizonytalannak mutatkozzék a jövő? Vagy átérhetünk a fények közé tiszta időben is, ahol nincsenek átláthatatlan szürkeség, mely lehetetlenné tesz minden tájékozódást? Nem tudom. De egyben biztos voltam, amint kiszálltam a gépből: már sosem leszek ugyanaz az ember.” Legközelebb húsvétkor találkoztam Monsieur Médéric-kel. A kis, törékeny Ambrosine néninél ünnepeltünk. Az asztalon libamáj és pezsgő állt a néni házában, mely a város szélén, szinte az erdőben fehérlett. A falon virágos tapéták, a fürdőszobában rózsaszín csempe, rózsaszín törülköző, rózsaszín minden, még a papírkendők is. Ambrosine néni talán így kábította magát, ebben a rózsaszín álomvilágban, hogy elviselje: Monsieur Médéric sosem válik annak részévé. Bár örökölte a fele királyságot, apja vállalatát, melybe hosszú évek folyamán dolgozta be magát, a királylányt nem kérte hozzá. Talán illett volna, de Ambrosine nénit sosem vette el. S most, mint már hosszú évek óta, nála ünnepelt fiatal, mosolygós feleségével és gyerekeivel. Későn érkezett fiaihoz nem nagyon volt türelme, lánya, Lucienne, aki minden hadakozása ellenére egy észak afrikai bevándorlót szeretett, most máshol ünnepelt. Ambrosine néni rendületlen mosollyal asszisztált családi életükhöz. Lassan a desszerthez értünk. Monsieur Médéric kimarkolt egy kis csoki kacsát az édességes tálból, s azt két ujjába csippentve forgatta a napfényben. Rám sandítva felnevetett: „Nicsak, pont mint Lucienne és Leo!” s hangja gúnyosan szállt a beállt csendben. Én pedig csak néztem a félig ét-, félig fehér csokiból való kis kacsát fáradt ujjai között, majd értetlen arccal őt. - lilla -


ELSŐS SZAKMAI VERSENY EREDMÉNYHIRDETÉSE: MÁRCIUS 29. – BCE ELSŐS BEVONÓ: ÁPRILIS 21-22. FELVÉTELI KÉRDŐÍV – LEADÁS: ÁPRILIS 27. WWW.SZISZ.HU


19

Vasziszdasz A Széchenyi István Szakkollégium félévente megjelenő élménymagazinja

Recommend Documents