Kilenczedik évfolyam.
33. szám.
Pozsony, 1891. évi A u g u s z t u s 15-én.
EVANGELIKUS
e g y h á z es i s k o l a . MEGJELEN
Előfizetési Egész évre félévre . negyedévre
HETENKÉNT
EGYSZER.
3 1
Hiraetes ara : N é g y h a s á b o s petit sorként
6 frt — k r .
Szerkesztő- s kiadó-hivatal : Pozsony, Konventutcza 6 sz. a.
„- „ „ 50 „
E g y szám á r a : 1 2 k r . o. é.
Tartalom:
'
ár:
Felelős szerkesztő s kiadó :
J
TRSZTYÉNSZKY
FERENCZ.
egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 k r . Bélyegdij : külön 30 k r . '
L e l k i p á s z t o r k o d á s a szakiskolákon. — A t a n o d á k zsinati követei. (Kund Samu.) — É s z r e v é t e l e k . (Faix Mihály.) — B e l f ö l d . Vegyesek. — Pályázatok. —
Korszellem, Áronok, Mózesek: i i a templom, „Viribus unitis." Exempla trahunt." I. / Aronaink az tires templomokról sokszor beszélnek és sokat irtak is már nemcsak napjainkban, hanem az előző évtizedekben, sőt a letűnt századokban is épen ugy, mint manapság és minden más országokban szintúgy, mint hazánkban ; mert n e m c s a k n á l u n k ü r e s e k a t e m p l o m o k é s „ n e m csup á n a m o s t a n i k o r n a k k ó r o s j e l l e g e ez." Tömérdek sok az, amit magáról ezen betegségről, — de még több, amit annak gyógymódjáról s gyógyeszközeiről hallhattunk, olvashattunk ez ideig. A diagnosist és a therápiát hivatott szakemberek beszélvén meg, bizunk a jó sikerben is ! De mégis nem fog ártani, lia e n a g y betegségről mindaddig, mig az sikeresen gyógyítva s a therápia teljesen kimerítve nem leend, minél többek észleleteit s véleményét meghallgatjuk és fontolóra vesszük. Én — már itt jelzem — némi előleges megvilágítás után Mózeseinkről, az ezekre épugy, mint az Áronokra néző fönséges feladatokról óhajtok tiszteletteljesen szólani, mert — mint mindenütt — itt is igaz és felettébb hathatós medicamentum rejlhetik ama régi közmondásban : „viribus unitis," „exempla trahunt !" *
A vallások történelme azt igazolja, hogy a vallásos buzgóság, főként a t e m p l o m i közbuzg o l k o d á s , — a vallásnak ezen illatozó virága — mindenütt s mindenha sokban hasonlít a hajnalvirághoz. E z a l e v e g ő n e k , a m a z a k o r s z e l l e m n e k h a t á s a a l a t t á l l . Csakhogy a hasonlat megfordított. Ama virág harmatos üde levegőben tárja fel illatozó kelyhét, a lég égető heve alatt pedig bezárja színgazdag szirmait. Templomaink s fő-
ként prot. templomainknak ajtai akkor nyilnak fel s az egyszerű sz. falak a közbuzgóság szépen illatozó zsolozsmáival főként akkor telnek meg, midőn a külső lég hevült, égető, fojtó s a kor szelleme a lelkiismeret szabadságát hervasztással fenyegető ! Az első keresztyének a k e g y e t l e n ü l d ö z é s e k a l a t t életveszélylyel is, rejtett helyeken is minden napon e g y ü t t énekeltek, imádkoztak, olvasták az evangéliumot s vallásossz. szövetségüket naponként á szeretetlakomában erősítették meg. Utóbb az aranyszájú Chrysosthomusok szónoki erőik és ügyességük minden varázsával sem voltak képesek a s z a b a d és fényes templomokat minden Űrnapján hívekkel tölteni meg. A h i t ú j í t á s e l s ő h e v é b e n s hazájában mennyi egyszerű, bárdolatlan barátból s szűk látkörű plébánosból lett ev. prédikátor, a rhetorika és homiletika szabályait nélkülöző, a tudományok vívmányait mellőző '„sz. beszédeit" uralkodók, lovagok, nemesek, tudósok, elöljárók, minden rendű és rangú néppel zsúfolt templomokban döröghették volt el ! Utóbb pedig a Dinterek, Scliottok, Róhrok, Krausok, Dräseckek , Harmsok , Reinhardok, Hófakkerek, Ahlfeldek, Schwarzok . . . az egyházi szónokiásnak, a prédikálásnak ezen korypliäusai már üres templomokról panaszkodnak! H j a ! a levegő, a kor szelleme ! . . . . I g y volt s igy van ez hazánkban is. Sőt e fontos kérdésnél nekünk különösen nem szabad megfeledkeznünk a m a g y a r nép azon sajátos jellegéről, hogy az sohasem volt hajlandó sem atheismusra sem vallásos rajongásra, legkevésbé pedig képmutató kegyeskedésre, szenteskedésre, — habár lelkületében s jellemében a józan valláserkölcsi érzéknek erős vonása mindenha felismerhető. Midőn a reformatio fénye, melege hazánkba is áthatolt s a lélek gondolatának röptét szabaddá tevé, a szív érzelmeinek szentségét visszaadá és a lebilincselt lelkiismeretet feloldozá, midőn bátran „ s z ó l t a k
•270
a k i k h i t t e k " s a verbi divini ministerek a tem- n á k b e s z é d e m e g m a r a d ö r ö k k é , e z p e d i g plomokban sőt a „házak tetejéről is" szabadon, e a z , a m e l y t i n é k t e k p r é d i k á l t a t i k ! " Úgyde a korszellemet az emberek csinálják ; világi bölcsességgel nem keverve, keresetlen egyszerűséggel hirdették a t i s z t a e v a n g é l i u m o t : oh akkor tehát azt, amely a templomokat megüresítette: talán azok az egyszerű — manapság sokan mondanák — az Áronok, a prédikátorok ? LauJcá Károly. száraz predikátiók s a szépmiivészeteket mellőző puritán ev. istentiszteletek hatalmasokat és alattvalókat, minden rendű és rángd népeknek nagy sokaságát vonzották minden vasárnapon az Istennek sz. házába. Avagy azokban az articularis szerény templomokban, a melyeknek fő díszei a hitbuzgó M ó z e s e k , „Sötét pontok" czím alatt az „Evang. E g y h á z az egyházalapító, védő és fentartó P a t r ó n u s o k és Iskola" f. é. 25. számában megjelent közlemény nemesi czimereivel ellátott családi ülőhelyek voltak, bekezdésében az állíttatik, „hogy a magyar protestanhajdan a földesúr és jobbágy, a nemes és a paraszt tismusnak még mindig résen kell állania s hogy a mind e g y ü t t b u z g ó l k o d t a k , énekeltek, imád- jogegyenlőség és a valódi vallásszabadság nálunk ma koztak s igaz áhítattal hallgatták az Áronok által is csak üres szóllam." Ezen elég világos állításának hirdetett evangéliumot. Utóbb a nemesi czímerek e támogatására a czikkíró néhány adatot sorol fel. sz. templomokban meghomályosodtak, a Mózesek Ezen adatokhoz fűzöm, a mit reájok vonatkozólag ülőhelyei porlepve, vasárnapról-vasárnapra üresen elmondani szükségesnek látok. rejtőztek a megkeshedt függönyök mögé ; lassanként 1. A belügyministerium elrendelte, hogy a kaposa népek sokasága is elmaradt s az Áronok ismét vári r. kath. plébánia évi szükségletének fedezéséhez üres templomokban prédikálták ugyanazt az evan- a politikai község, melyben ev. ref. és ág. hitv. ev. géliumot ! Mert a levegő . . . a kor szelleme ! . . . hitűek is találtatnak, s így ezen nem r. katholikusok is adójuk arányában hozzájárulni tartoznak. Egész A szabadságharcz nagy idején, mig ifjaink életerjedelmében kellene ismernem ezen belügyministeri tüket véres tusákban a harcz mezején áldozták a leiratot, hogy véleményt tudjak magamnak arról alhaza sz. oltárára, a városok és falvak sz. templomai kotni mily fokú sérelem foglaltatik abban a nem újból megtelének az otthon maradottakkal s a sz. róm. kath. keresztény vallásuakra nézve. De abból ének, a buzgó ima és az Isten igéjének ereje k ö z b u z g ó s á g b a n táplálta a reménykedőket s erősí- (amint ezt az „egy evangelikus" a „sötét pontok"-ban tette a csüggeteg lelkeket. Majd ezután, az elnyoma- megírja), hogy ezen rendelet ellen a protestánsok és tás nehéz évtizedén, midőn a rémuralom közhelyeink a jogegyenlőség barátai a legközelebbi megyebizottés családi szentélyeink ajtailioz őrállókat rendelt, s sági gyűlésen erős küzdelemre készülnek, és hogy e midőn csupán az Isten sz. templomainak kilincseire rendelet a belső-somogyi ev. ref. esperesség legutóbbi nem merte rátenni kezét : Oh akkor azokban a ma- közgyűlésén nagy izgatottságot okozott s a rendelet napság üres templomokban áhítattal zengték száz- ellen ezen esp. gyűlés határozott állást foglalt, és ezereknek ajkai : „ M a r a d j m e g k e g y e l m e d d e l , végül, hogy e rendelet vita tárgyát fogja képezni a o l t a l m a d d a l v e l ü n k m i p a i z s u n k , U r u n k külső-somogyi evang. esperességnek közgyűlésen is, I s t e n ü n k ! " Ismét midőn drága áron szerzett prot. azt kell hinnem, hogy a most megnevezettek s a autonómiánk védbástyáin behatolni a pátens szép rendelet által első sorban s legközvetlenebbül érdeszerivel kisérletce meg s a hű őrök, Mózeseink és keltek, azt sérelmesnek tartják. Több mint valóÁronaink, újabb riadót kiáltottak : akkor, óh akkor színű, ennélfogva, hogy ezen rendelettel a dunántúli is mily tömegesen tódult minden rendű és rangú ev. ref. egyházkerület, valamint a dunántúli ág. hitv. protestáns a sz. templomokba, hogy ott hallja és evang. egyházkerület közgyűléseinek is bajlódniok vallja az igét: „ N a g y á r o n v é t e t t e t e k , n e l e - keilend. Ez esetben feltehető a somogyi egyházmegyék gyetek e m b e r e k n e k szolgáik. A szabadjeles vezérférfiai felől, hogy a sérelmes ügyet a legs á g b a n á l l j a t o k m e g és ne k ö t e l e z z é t e k i s m é t m a g a t o k a t s z o l g á l a t n a k i g á j á v a l ! " körülményesebben megvilágítva, a mellette felhordott okokat a legnyomatékosabban megczáfolva s megH j a ! a levegő . . . a kor szelleme! . . . döntve, az ellene felhozható érveket az észjog tételeiA vallásos közbuzgóság ezen váltakozó néhány ből s a törvénykönyv paragrafusaiból gondosan kifőbb mozzanataira csak azért mutattam, hogy az válogatva s ügyesen csoportosítva, minden okmányt üres templomok kérdésénél ne feledjük, miszerint a teljes szövegében becsatolva fogják az egyházkerület levegő, a kor szelleme még az Istennek szent temploelé adni és már az előértekezleten oda fognak hatni, maira is befolyást gyakorol, mert prédikáltassák bár hogy ezen ügy csatolmányaival egyetemben a kerüazokban mindenha a változhatlan örök ige, mégis let legjelesebb jogtudósaiból, meg a paritás kedvéért majd megtölti, majd pedig üresen hagyja azokat ! lelkészi egyénekből alkotandó bizottságnak tüzetes Az üres templomok kóros tüneteinek tehát nem tanulmányozás czéljából, jelentésének bevárása mellett, oka sem a t e m p l o m sem az abban hirdetett i g e , kiadassék. mert „ é g é s f ö l d e l m ú l h a t n a k , d e a z é n b e Mert (ismét mondom, feltéve hogy az ügy csaks z é d i m s e m m i k é p e 1 n e m m ú l n a k ; a z U r - ugyan sérelmes) meggyőződésem, hogy annak jelen
A „sötét pontok" szerény megvilágítása,
2'!71
3. Felpanaszolja az „egy evangelikus", hogy a somogymegyei tanfelügyelőség a külső somogyi ág. hitv. evang. tanítóegyletnek se cziméről, se elnökségéről, se tagjai számáról hivatalos tudomással ez ideig nem bírt. Hogyan jutott az „egy evangelikus" ennek tudatára, nem tudom. De azt tudom, hogy nálunk hasonló kérdésekkel fordult a tanfelügyelőség nem régiben az egyházmegyei elnökséghez. — 1890. szeptember 30. 6686. sz. a. Kultusminister úr ő nagyméltósága a püspök úr ő méltósága utján elrendelte, hogy a kerület kebelében fenálló tanítóegyesületek alapszabályaikat, ha még nem volnának kormányilag megerősítve, jóváhagyás végett hozzá felterjeszszék. Én akkor a püspök úr ő méltóságának azon előterjesztést tettem, hogy egyházmegyémben a két tanítói értekezlet azon alapszabályok szerint szerveztetett, melyeket az egyházkerület 1880. évi közgyűlésében (jegyzőkv. 38., 5. p.) általában s részleteikben elfogadott és kötelező erőre emelt, hogy tehát hiszem, miszerint egyházmegyém tanítói értekezleteinek alapszabályai megerősítve s jóvá vannak hagyva és a magas kormányhoz most jóváhagyás végett nem terjesztendők fel. — 1891. május 20. 812. sz. a. aztán a tanfelügyelő úr megkeresett, hogy a vallás és közoktatási m. k. ministerium 1891. május 4-én 201,919. számú magas rendelete folytán lehetőleg haladék nélkül válaszoljak neki ezen kérdésekre : 1. az egylet vagy testület hivatalos czíme? 2. összes tagjainak száma? 3. névszerint hány járáskörre oszlik az egylet? 4. Az egylet hivatalos szövetkezet vagy szabad szövetkezés alapján szervezkedett-e? 5. Nem vasmegy^ebeli tanítók is tagjai-e az egyesületnek, s ha igen, hányan? 6. Ki az egylet világi elnöke, s hol lakik ? Végül az egylet alapszabályainak egy példányát hivatala számára kérte. — Sejtem (nem tudom vájjon jól sejtem-e), hogy az előbbi s ez utóbbi magas rendelet, illetve a tanfelügyelő megkereHogy a miniszter, kiket tüntet ki azzal, s kiket sése közt van valami összefüggés. Sejtem most imméltat arra, hogy kinevezéseinél, melyekért ő felelős, már, hogy a tanfelügyelőségek Somogyban is, Vaselőzetes véleményüket kikéri, meghallgatja, az bizalma ban is, de tán az egész országban is hasonló kérdékérdése; de a prot. autonom testületek, illetve vezér- sekkel fordulnak az egyházmegyei elnökségekhez. féríiaik nem azon hivatalos közegek, melyeknek meg- „Sötét pont"-e ez, az majd csak ezután fog meghallgatása hivatalos szokás volna. (Egészen más az, látszani, ha az ügy további fejlődése által kissé joba mit privat informálásnak lehet mondani). ban meg lesz világítva. — Jól tettem-e, nem-e, azt nem tudom; de midőn a tanfelügyelő úr fentebbi Az mindenesetre rosz Ízlésnek volna jele, ha a kérdéseire válaszoltam s tanítói értekezletünk alapvéleményük nyilvánítására hivatottak Somogyrnegyében, hol a dicső emlékű br. Eötvös József bölcs szabályait másolatban beküldtem, nyomatékosan hangkormányzói tapintata a csurgói állami képezde súlyoztam, hogy tanítói értekezletünk egyházi hivaigazgatótanácsának első összeállítása által megjelelte, talos intézmény, az egyház testén levő szerves tag, hogy a féltékeny hitfelekezetek alapos megnyugta- az egyház gondos felügyelete alatt áll. Tettem pedig tására, mely téreken kell az igazgatótanácsosokat így azon oknál fogva, mivel előbbi tanfelügyelőnk kiválogatni, gróf Csáky Albin úr ő nagyméltóságá- néhány évvel ezelőtt azon megkereséssel fordult vala nak azt javasolnák, miszerint a csurgói állami tanító- hozzám, hogy tanítói értekezleteinknek helyét, idejét, képezde igazgatótanácsának a halál szele által meg- az ezekben tárgyalandó tárgysorozatot vele előzetesen tépett, a hervadt virágok lehullása által megbom- közöljem, a jegyzőkönyveket hozzá beterjeszszem. lott, jelenleg csak két plebánusból álló rózsafüzérét Ezt én akkor szinte „sötét pont"-nak tartottam, s a neliány ultramontán szagú mákvirággal kell felfrisí- tanfelügyelőnek azt feleltem, hogy kívánságának önteni. De biztos, hogy ily ajánlatok Csáky gróf kormányzati jogunk szempontjából eleget nem tehekultusminiszter úr ő nagy méltóságának liberalismusán, j tek. — És ő nagysága ezen kikosarazással beérte államférfiúi tapintatán hajótörést fognának szenvedni. I akkor. stádiumában a mi igazainkat a napnál fényesebb fényben, a „sötét pontot" igazi teljes sötétségében kell feltárnunk, liogy az ellentétek közvetlen egymásmellé állítása által az igazság azonnal szembeötlő, kézzel fogható, akép megmarkolható legyen, hogy azt csürni-csavárni, ide-oda hányni-vetni, forgatni hiába való kisérlet maradjon. 2. Második „sötét pont", hogy a csurgói állami tanítóképezde igazgatótanácsa, mely szervezésekor akkép állíttatott össze, hogy két róm. kath., két ev. réf. s egy ág. hitv. evang. hitfelekezetü egyén neveztetett ki, jelenleg, miután az evang. tanácsos agg kora miatt ez év elején lemondott, a két ev. ref. tanácsos ezen év folyamában (az egyik már márcziushóban) meghalt, csupán két róm. kath. papból áll. Az „egy evangelikus" tehát azt sürgeti, hogy a prot. tanácsosok haladéktalanul és pedig lehetőleg a prot. autonom testületek, illetve vezérférfiak meghallgatásával neveztessenek ki. Hogy a képezde igazgatótanácsa, mely az ösztöndíjbeli jótéteményeket kiosztja, a képezde anyagi s szellemi ügyeit vezeti, a tanári kar működésére felügyel, a tanári székből hozzá felebbezett ügyekben itél, melyének tagjai jelenlétében tartatnak évenkint a nyilvános vizsgák (1. 1868: XXXVIII. t. cz. 94., 99. és 101. §§-ai), jelenleg s pedig huzamosabb idő óta nagvon csonka, ez sajnos körülmény, de nem tartanám azt még most „sötét pont"-nak, legalább felekezetközi szempontból nem. Mert meglehet, hogy a hiányzó tanácsosok helyének betöltése azért késik az éji homályban, mivel a bíirokratismus csiga lépésekkel halad, de meg lehet az is, hogy a minister informatiókat szerez be több oldalról, hogy a tanácsosok megüresedett székeit ott Somogyban, hol a különböző hitfelekezetek számos képesített egyénnel dicsekedhetnek, mely jelesekkel töltse be.
27: '2
4. Felsóhajt az „egy evangelikus, " hogy a kultusmimsteriumban a mi érdekeink nincsenek elég erélylyel képviselve, egyházunk nem igyekezett hatását felfelé kellően érvényesíteni ; a zsinat létrejövetelének előkészítése körül nem látni a kellő tevékenységet, pedig most immár nincs ideje a halogatásnak. A zsinat előkészítésében soha sem lehetett valami nagy tevékenységet látni. „Ej ! ráérünk" még ez volt-e a jelszó, vagy „nagy fába vágjuk fejszénket, bele is törhetik" ez volt-e a félelmetes rém, avvagy más okok hatottak-e közre, nem tudom ; de vontatottabban alig döczöghetett volna előre a zsinat előkészítésének szekere. Elvégre is elkészült a zsinati előmunkálat ! És el van az egyházegyetem részéről határozva, hogy a zsinat 1891. évben megtartassék. Az 1891. évnek fele része immár lefolyt s a kérdés még mindegyre sötét pont gyanánt áll előttünk*); t. i. vájjon meg lesz-e tartható 1891. évben a zsinat. Nem régen a lapokban azt a hirt olvastam, hogy az ev. ref. zsinati bizottság világi elnöke táviratilag értesítette egyik egyh. kerületi gyűlésüket, hogy a legkegyelmesebb engedély a zsinattartásra legfelsőbb helyről leérkezett. E rövid hir még megerősítésre vár, ujabbat s bővebbet e tárgyban sem egyh. sem polit, lapjainkban nem olvastam. Az ág. li. evangélikusok zsinatáról, még ily sovány hir sem terjedt el ! Az egyh. megyék mostanában, vagy legközelebb tartják közgyűléseiket. Nagyon kívánatos lett volna, ha ezeken fel lehetett volna bontani a zsinati képviselőkre beadott szavazatokat. Azonban a választás még el sincs rendelve. Több mint valószínű, hogy a legtöbb egyházmegyének e végből még egy közgyűlést kell tartania, s azoknak, melyekben az első választás valami oknál fogva eredményre nem vezet, még egy harmadikat is Î Mind erre aztán 1891-ben már alig kerül ki az idő! Idő kell arra is, hogy oly egyh. megyék, melyeknek kebeléből nem vállalkoznak elegendő számmal zsinati képviselők, körül nézhessenek, s érintkezésbe léphessenek kötelékükön kivül álló egyénekkel. Alkalmat kell az ily egyh. megyéknek adni arra, hogy egyetemes egyházunk legkiválóbb oszlopembereire irányozhassák figyelmüket s ezeket nyerhessék meg képviselőikül, a kik a magok lakóhelyükön, mint például az ország nagy fővárosában feles számmal vannak. Ily kiváló hitrokonoknak belevonása zsinati gyűlésünkbe a zsinat szinvonalának emelése tekintetéből óhajtandó, kivül maradásuk pedig sötét pont volna. Bevégzett ténynek mondható, hogy a zsinati tárgyalások alapjául, daczára annak, hogy az egyes kerületekben mutatkoztak hajlamok egyéb tárgyaknak is felvételére, az egyetemes zsinati bizottság által készített zsinati előmunkálatok fognak szolgálni. Jól van. Inkább keveset, de alaposan, mint sokat és felületesen végezzen a zsinat. És lia sikerül neki a magyarhoni evang. egyetemes egyház alkotmá*) Hál a Istennek most már ez nem sötét pont többé. SserTi.
n y á n a k épületét szilárd alapra helyezni, czélszerűen felállítani és betetőzni, ha sikerül az alkotmány keretében oly intézményeket létre hozni, melyek a magyar evang. egyház tovább fejlődését, felvirágzását az evangelium szellemében s hazafias irányban biztosítják : akkor e zsinat a magyarhoni evang. egyház egén fényes pont, a magyarhoni evang. egyház történelmében korszakalkotó esemény, a magyarhoni evang. egyház életében fontos tényező leend. Adja Isten ! Kund Samu.
i ü f
i l ! „
A zólyomi ev. egyházmegye ez évi közgyűlését július
hó 28—29-ik napjain tartotta — mint rendesen — B e s z terczebányán. Daczára annak, hogy eló'zőleg élénkebb érdeklődés s feszültebb várakozás mutatkozott az idei gyűlések iránt, nem voltak még sem oly látogatottak, mint más években, minek okáúl azon valóban rendkiviil kedvezőtlen időjárást kell tekinteni, mely a gyűlések idején isgrassált; a nehéz ólomszürke fellegekből záporként csobogott az eső, mely miatt sokan visszamaradtak a gyűlésről, a kik külömben el nem maradtak volna. (Baj, hogy vidékünkön május 1-je óta napi renden van a rosz időjárás, nem volt tíz napunk sem eső nélkül az utóbbi három hónap alatt; a mi máskor áldás, most azzal sujt Istenünk ; a sok esőzés alatt tönkre jut a föld minden termése, gyümölcse, — megsínylik ezt majd az egyházak is!) A gyűlések előtt régi szokás szerint U r u n k s z. v a c s o r á j á b a n részesültek az esperességbeli lelkésztestvérek, melyet Ap. csel. XVII. 30—31. alapján gondosan kidolgozott sz. irási idézetekkel gazdagon átszőtt gyónási sz. beszéd után Droppa Gyula bábaszéki lelkész szolgáltatott ki. A kiengesztelődés szent helyétől a lelkészek átvonultak az egyház díszes tanácstermébe p a p i é r t e k e z l e t ü k megtartására. Mockovcsák János főesperes, mint elnök, megnyitó beszédében hangsúlyozta a lelkészek közötti testvéries viszony, az összetartozás érzetének és a vállvetett munkálkodásnak szükségességét s minden bizalmatlan, oldalgó s széthúzó szellem kerülését, mi annál inkább kívánatos, minél inkább látjuk, hogy a külellenség is fegyverben áll ellenünk s egyaránt nyíltan és leplezve intézi támadásait. Részvéttel emlékezett meg a papikar egyik elhúnyt tagjáról Krcsméry Ágost badini lelkészről s méltatta hivatása körüli hűségét, munkálkodását ; ez után örvendetes tudomásra hozta azon tényt, miszerint Solcz András, králócz-kormossói pap, az esperesség Nesztora, ez évben tölti be hivatalviselésének 50-ik évét, mely alkalomból az értekezlet ő hozzá (mint távol lévőhöz) üdvkivánatait küldi. Ében Ézer! Az értekezletnek több fontosabb tárgya is volt. Örvendetes tudomásúl szolgált, hogy az a s z ó d i k e r ü l e t i l e á n y i s k o l a már a következő tanévvel megnyílik, s az értekezlet csekély, alig 200 frtnyi vagyonából megszavazott 50 frtot a leányiskolára elismerésének jeléül azon kedvezményért, melyet a kerület a papok,
•273
tanárok és tanítók leányainak az intézetben biztosított s minthogy ezen iskola egyházunk érdekét is nem csekély mértékben előmozdítani hivatva van, a lelkészi kar buzog a mellett, hogy az intézet lehető anyagi és erkölcsi támogatásban részesüljön. Továbbá czélszerűnek és alkalmazásba veendőnek mondta ki az értekezlet az a n y a k ö n y v e k n e k — a rendesen kivül — még alfabetikus vezetését is; mi főleg a családi értesítők összeállításánál nagyban megkönnyíti a lelkész munkáját. A főesperes már nyomatott is erre alkalmas anyakönyvi iveket. Felmerült a t ö r v é n y telen gyermekek utólagos t ö r v é n y e s i t é s é n e k kérdése is. E kérdést Kuzma Adolf t.-pelsőczi lelkész vetette fel a vallás és közoktatásügyi ministernek a dunáninneni egyházkerület püspökéhez menesztett s az „Ev. Egyh. és Isk." 22-ik számában is közölt rendeletének kapcsán. Ezen rendeletben ugyan is az van kifejezve, hogy az Utólagos házasság általi törvényesités feljegyzésének engedélyezését a ministerium fentartja magának ; holott eddig az volt a gyakorlat, hogy az 1868. évi LIII. t. cz. 15—16 szelleméből kifolyólag azon esetben, ha az apa tanuk előtt s Írásban is kijelentette azon kívánságát, mely szerint a házasság előtt született gyermeket törvényesként a saját nevére bejegyezni kívánja, minthogy azt elismeri a magáénak, a lelkész minden további czeremonia nélkül a gyermeket „törvényes"-re javította át az anyakönyvben s az „Észrevételek" czímü rovatba egyszerűen azt irta : „Utólagos házassággal az apa saját kívánságához képest törvényesíttetett. (1. esk. anykv lap)." Az értekezlet a fenti rendeletet nem tartotta tudomásul vehetőnek, mivel az az esperesség lelkészeivel nem közöltetett ; miért is fentartandónak jelentette ki az eddigi gyakorlatot. Meleg pártolásban részesült a főesperes azon indítványa, mely szerint úgy, miként az Tátra-Füreden, vagy TrencsénTepliczen történik, azon módon S z l i a c s o n is i s t e n tiszteletek tartassanak a fürdői idény tartama alatt. Ez iránt Lenoire G-yörgy fürdőtulajdonos — ki egyházunk hive — megkérdeztetik, hajlandó lenne-e egy külön evang. imaházat építtetni s esetleg azon lelkészeket is, kik odajönnének az istentisztelet végzésére, ellátásban részesíteni. A nyert válaszhoz képest jövő évben fog tanácskozni az értekezlet további teendők iránt. Egyes e g y h á z a k mon o g r á f i á i még nagyobb részt nem küldettek be; a lelkészek egyházaik történetének megírására s az elnökséghez való beküldésére újból felhivattak. Az esperességbeli egyházak történetére vonatkozólag bő adatok foglaltatnak egy k é z i r a t b a n , mely állítólag Chalupkától származik s mely most Fuchs János, bagonyai lelkész tulajdonát képezi. Az értekezlet elhatározta a lelkész urat felkérni, lenne szives a becses kéziratot esperességünknek ajándékozni. A garamszeghi egyház tulajdonában volt régi és értékes könyvekből álló k ö n y v t á r , melyet az értekezlet már két év előtt jutányos áron megvásárolt, még nem volt átvehető, mert nincs hely azok elhelyezésére, s minthogy a garamszeghi fatemplomban a könyvtár nincs biztonságban, esetleg tűz martalékává válhat, de az idő is rontja, — a könyvtár áthelyezése szükségesnek találtatott, miért is, — könyvtárosul választatván a zólyom-lipcsei lelkész, felhatalmazást nyert egy könyvtári szekrény beszerzésére, a melyben az értekezlet összes könyvei elhelyeztessenek. Az értekezlet, számadásainak tudomásúl vétele után —
mely szerint a bevétel 57 frt. 01 kr. s a kiadás 8 frt. 56 krt tett ki — d. u. ^ l órakor véget ért. Ezután k ö z ö s e b é d n é l találkoztak ismét a lelkészek a társas kuglizó kellemes helyiségében ; hol a jó hangulat nem hiányzott, melyet nagyban emelt ngs. Csipkay Károly esp. felügyelő úr jelenléte, kit kedves vendégünként mi kívántunk körünkben tisztelni s ő fogadott minket vendégeiül, a mennyiben ő gondoskodott a kedvderítő italról. Az nap még délután 3 órakor ugyancsak az egyház tanácstermében megtartatott az e s p e r e s s é g i l e l k e s ztanitói özvegyárva segélyegylet közgyűlése, melyen a lelkészeken kivül csak néhány tanitó vett részt. Mockovcsák János főesperes-elnök a jelenlevők szívélyes üdvözlésével megnyitotta a gyűlést s felolvastatta a számvizsgáló bizottságnak és az igazgató választmánynak jegyzőkönyvi jelentését. Kuzma Adolf p é n z t á r o s s z á m a d á s a i pontosan szerkesztve s teljes rendben találtattak, részére a felmentvény megadatott. Az intézet 16 özvegyet istápolt — megszavazva egyegynek mult évre járó segélyképen 80—80 frtot, és a G-rencner-féle özvegy papnék segélyezésére szolgáló alapból hat özvegynek egyenként 33 frtot. Bizony ezek csak morzsák de vigasztaló, hogy Isten segítségével a kis mustármag folyton növekszik! Ezután kiegészíttetett az igazgató választmány, melybe elhalt Krcsméry Ágost helyére Molitoris Ján. választatott meg. Az intézet SzámporLukócza szegény leányegyháznak már régebben adott kölcsönből tartozásképen még fenmaradt 26 frtot elengedte ; tehát még gyámintézeti feladatot is teljesített szerény segélyegyletünk ! A közgyűlés ez alkalommal azon szigorú határozatot hozta, hogy a ki a betéti tőkét öt év alatt rendesen le nem törleszti, vagy a ki a tagsági díjakkal hátralékban marad, az intézet ügyésze által fizetése a tartozás ereiéig lefoglaltassék. Az igazgató választmány még tovább is akart menni, a mennyiben azon indítványt formulázta, hogy azon intézeti tag, a ki 5 éven át nem fizeti le a betéti tőkét s egyébként is hátralékban marad, úgy ő maga, mint jövendőbeli özvegye vagy árvái a nyugdíjra vagy segélyre való igényöket elvesztik. Ez azonban úgylátszik csak ijesztés kivánt lenni a hátralékban maradt tagokra nézve, a közgyűlés természetesen ebez hozzá nem járult. Az esti órákban még egyszer összejöttek az egyházak képviselői s a másnapra kitűzött esperességi közgyűlés egyes tárgyai felett tanácskozást tartottak, hogy kellő előkészülettel lehessen a napirendre tűzött kérdéseket elintézni úgy, a mint azt legjobban lehet tenni az egyház javára. Vitális Gyula. (Folyt, köv.) *
A XIII. városi
esperesség
közgyűlése
julius
28-án
M a t h e ó c z o n tartatott. Legelőször gyámintézeti isteni tiszteletre gyűlt össze a közönség, hol a helybeli dalegyesület négy hangú sikerült éneke után, Nikelszky András lelkész mondott hatásos sz. beszédet. Az offertorium 27 frt hozott be. A gyűlést Breuer Sándor ő méltósága nyitotta meg, visszaemlékezvén, hogy ámbár már 16 év óta áll az esperesség élén és szándéka volt állásától visszalépni, mégis
•274
enged a közbizalomnak, mely egyhangulagi megint ó't választotta meg további hat évre felügyelőnek s megmarad ez állásában. A megéljenzett elnök ünnepélyesen igérte, hogy ezentúl is egyedüli czélja lesz az esperesség javát előmozdítani; s a papi özvegy-árvaintézetnek ezúttal 50 frtot ajánlott fel. Jegyzőknek: Klug Ottó ügyvéd és Strauch Béla lelkész, Kertscher Ede tanitó és Sontágh h.-lelkész választattak meg. A consistorium tagjai lettek a következő 6 évre : Justh S., Weber S., Wünschendorfer Károly lelkészek, Fest Ottó, Förster Ede, Grech Ágost ügyvédek, Pákh Károly tanár, Böhmisch Ede, Augustiny Elek tanitók és Topscher György egyházfelügyelő. Fábry János főesperes kimerítő évi jelentéséből a következő általánosabb érdekű adatokat emelem ki: Az esperességi egyházlátogatás minden egyházban megejtetett s kivált az anyakönyvek, jegyzőkönyvek, az épületek, a számadások vizsgáltattak meg és a községek a lelkészi csekély fizetések emelésére szólítattak fel. Hivatalváltozások nem igen történtek. Jobbjaink közül Marschalko József iglói egyházfelügyelőt és Geyer Miklós ugyan odavaló segédlelkészt ragadott el a halál. Münnich Sándor poprádi tanitó betegsége miatt kénytelen volt hivatalától visszalépni. Az alapítványok iskolai és egyházi czélokra ez idén is meghaladták a 9000 frtnyi összeget ; ezek között ifj. Fábry Kornél, Felkán 1000, Blázy Hellen Matheóczon 200 és többen a Barlangligeti ev. kápolnára 500 frtot adakoztak. Az esperességi községek lélekszáma még mindig fogy. Tavaly óta 809 lélekkel fogyott, mi azonban részben a szigorúbb népszámlálásnak is tulajdonítandó. Irodalmilag működtek : Zimánn János és Weber Samu, kit a magyarországi kárpátegyesület tiszteletbeli tagnak választott. A jelentés köszönettel tudomásul vétetett. Schulze Ottó mint újonnan megválasztot ítuszkini lelkész az esperesség kebelébe felvétetvén, ünnepélyes fogadást tett, hogy annak határozatai értelmében örömest és szívesen fog eljárni. A főesperes kezelésére bízott pénzekről beszámolván, jelentette, hogy az iskolai adó (408 frt) hátralék nélkül befolyt és hogy a reformatiói offertorium 37, a theologiai intézet javára rendezett offertorium 23 frt, a Czékusemlékkőre 199, és a Leopoldiánumra 169 frtot hozott be. Jelentette, hogy a 22—23-án Lőcsén tartandó egyetemes gyámintézeti gyűlés alkalmával 25 szent edényt fognak kiosztani, mely részint Németországból, részint a lőcsei nőegyesület részéről adományoztatott. A Gusztáv-Ádolf egyesület elnöksége pedig Dr. Fricke és Dr. Pank a Tátrában — Barlangligeten — szándékozván időzni, elrendeltetett azok üdvözlése. Höntz Ádolf lelkész beterjeszti a gyámintézeti számadást, mely szerint a mult évben 395 f r t gyűjtetett. A rendelkezésre álló összegből 50 frt Keresztfalvának és 20 frt Holló-Pataknak osztatott ki. Az esperességi gyámintézet tartalékalapja 588 frtból áll. A többi szűkölködő egyházak, Ruszkin és Majerka a kerületi gyámintézetnek ajánlva lettek. Kerületi világi gyámintézeti elnöknek az esperességi egyházak részéről Kermetzky Mór, lőcsei egyházfelügyelő lett megválasztva.
Az esperességi pénztár 3462 frtból áll, a Haendel Klára féle a tanító-özvegyek javára szóló alapítvány pedig 5018 frtból. Mind a két számadás melyet Dr. Lorx vezetett, helyesnek találtatott. Az esperességi papi özvegy-árva nyugdíjintézet vagyona 14894 frt. A szaporodás mint azt Lersch Márton lelkész bemutatta 452 frt. Weber Samu bemutatta a népiskolai állapotról szóló jelentését. E szerint 26 osztályban 26 tanitó 1054 gyermeket tanított, melyek között 274 idegen fordult elő. Azonkívül Szepes-Béla, Felka, Szepes-Szombat, Leibitz és Olaszi községi iskoláit még 505 ev. gyermek látogatta. Az iskolakötelesek tényleg látogatják is az iskolákat, úgy hogy mindössze csak 216 igazolatlan mulasztás jegyeztetett fel. Vasárnapi és ismétlőiskolák minden községben vannak. A gyermek-istenitisztelet behozatala ajánlatba hozatott. A Zsedényi-féle ösztöndíjra Márton Károly, Fuhrmann János és Orosz Gusztáv javasoltattak. Justh S. alesperes jelentései az egyházak felülvizsgált számadásairól csekély megjegyzéssel tudomásul vétettek. Felolvastatott a Poprádra aug. hó 19—21-én tartandó kerületi gyűlésre való meghívás. Az elnökségen kivül többen lettek kiküldve az esperesség képviseletére. A jövő évi esperességi gyűlés Leibitzon fog megtartatni. Weber S. *
A nagyhonti esperesség
közgyűléséből.
J u l i u s 29. és
30 kán tartotta esperességünk beszámoló évi közgyűléseit. Az első napon Hársas-Terényben gyülekeztünk s az ottani tág iskolahelyiségben, a délelőtt folyamán megtartott tanítói közgyűlésben. Ebben részt vett a főesperes a körlelkésszekkel, sőt csatlakoztak az esp. iskolai bizottság világi férfiaiból is többen. A gyűlés rendes folyamatát jellemzik a „próbaleczkék", az előadások eleve megjelelt tárgyról, ezek megbirálása s más a viszonyok által legújabban nyújtott tárgyak megbeszélése, megvitatása. — Az érdeklődés serkentőleg hat a működőkre, éleszti a munkakedvet s neveli az együvétartozás érzetét. Ezen munka áldása el nem marad, bár a testület még alapszabályilag szervezve nincsen. A déli órákban megkezdte működését a paplakon az esp. isk. bizottság s a körlelkészek részletes beszámolása után lehetőleg foglalkozott ezen szent ügyünkkel. A tudósítások kivétel nélkül kedvezően szólnak iskolaügyünk minden irányú fejlődéséről. A számos baj s fogyatkozás, mint a messze múltnak öröke, mind inkább szünőben van, a vezetők s a vezetettek válvetett munkássága mellett. Nem híjába imádkozunk : „Népnevelés jöjjön el a te országod." A komolyan törekvőket megsegíti az Úr! Ezt megvilágítja azon egy adat, hogy tanköteleseink csakis 1li°/(t. nem jár az iskolába. A délután folyamán megtartotta a gyámintézeti bizottság ülését s előkészítette javaslatait a közgyűlés számára; ugyanígy járt el az özvegy-árva intézeti bizottság s megszámoltattuk az esperességi közpénztár pénztárosát is. Más nap julius 30-án a szalatnyai fürdő egyik különálló termében megnyitotta a főesperes imával a látogatott közgyűlést s a következőket terjesztette elő : Panaszos könyörgéssel kezdtem utolsó előterjesztésemet, a mostanit hálaadó vallomással vezetem be, azon vallomással. 1. Sám. 12., 22. : „Nem hagyja el az Úr az ő
•275
népét, az ő nagy nevéért." Még fel nem száradt könnyel indultunk a püspökválasztási urnához s az eredmény enyhítette gyászunkat, sőt örömérzeteket ébresztett az egyházat s a hazát egyiránt szerető szivekben, hogy általa oly férfiú került kerületünk kormánypolczára, ki mint „evangelista, doktor s főpásztor" bizton vezeti a gondjaira bizott nyáját az eleven kútfőhöz s példaadólag előljár Isten országának építésében. Segítse is őt jó Istenünk ezen munkájában, áldja meg igyekezetét ; nekünk pedig legyen jelszavunk : u t á n a ! Mind ezen váltakozó, egyiránt megindító élményeinkről, egy rövid fél év határain belül, szólnak egyébiránt bőven „a gyász s az öröm emléklapjai", melyeket a kerület megbízásából szerencsés voltam szerkeszthetni s melyek mindenikünk kezeiben vannak. Hasonló érzelmekkel vettünk hittestvérileg részt a testvérkerületek, nevezetesen a tiszai s a dunáninneni kerület ugyanily nemű élményeiben. S ugyanígy, örömmel fogadták azon hírt, hogy az esperességben megejtett választás következtében, akadt egy nagy nevű, méltán gyászolt elődnek méltó utódja, esp. világi főjegyzőnk személyében, a kit a közbizalom esp. gyámintézetünk s iskolaügyünk élére emelt. Engedje a gondviselés, hogy e szerfelett fontos, mindenfelé kiható munkatéren, határozott irányú tevékenysége mellett sok érdemet szerezzen ! De ismét csak a gyász húrjait kell érintenem, a midőn felemlítem, hogy esperességünk egyik kiváló szülötte, közhasznú tevékenységben töltött élete után f. é. junius 11-én Trencsénben, mint királyi közjegyző, örök álomra hajtotta fejét. Nemesvárbóki Plachy Lajos az; a ki az ipoly-szakálosi családi sirboltba tétetett nyugalomra jun. 19. Legyen álma édes; valamint azon férfiúé, ki évek során keresztül esperességünk élén állott, mint annak egyházi kormányzója, az érdemekben gazdag nt. Masztis Ádám, volt devicsei lelkész, a kit az élet Ura junius 17-én szólított magához. Sírjánál lélekben ott voltunk mindannyian. S a kik a megboldogultat közelebbről ismerték, bizonynyal velem együtt vallották felőle : „Ez volt azon igaz férfiú, a kiben nem volt hamisság" s letették így a hideg hantokra, a meleg elismerés s tartós kegyelet koszorúját. Legyen emléke áldott közöttünk s szeretett övéi körében ! Munkatársaink közül követték még a halál angyalának hivó szavát Benda Péter Pál volt lyceumi, az utolsó időben Losonczon lakó nyugdíjas tanár, ki április 10-én élte 73 évében elhunyt. Válságos időben is hű munkásnak bizonyult a nevelés sz. ügyének szolgálatában. Korán szólította magához az Úr Krmann János f. almási tanitót, a ki január 15-én halt meg és a prandorfi tanítót Hallay Gottbardt-ot, a ki február 8-án hanyatlott el és segédje Fuchs Dániel követte őt ez év márczius 31-kén. Legyen emiékezetök áldva! Ezek után részletesen elősorolta a főesperes mind àzon változásokat, a melyek az egyházi hivatalokban az év folyamán beállottak s jobb részt egyh. lapunk hasábjain már is jelezve voltak, valamint az egyleti segélyből eredő adományok is. A népmozgalom a lefolyt évben az esperességben következő volt: A hivek száma 23,296— 315; született
fiu 300 — 48 ; leány 295 — 32; confirmáltatott fiu 228 — 9, leány 213 — 35 ; eskettetett tiszta pár 166 — 14, vegyes pár 20 — 8 ; meghalt fi 336 + 24, nő 363 + 51 ; áttért 3 fi, 2 nő ; kitért 1 fi 2 nő. Esperességünk 35 egyházában s 20 leányegyházában működik 32 lelkész s 4 segéd s 52 tanitó. Nyugalmazott pap van 1, papnövendék található az esp. területén 3, tanítóképzős 5. Az esp. közpénztár bevétele 521 f r t 13 kr. ; kiadása 314 frt 38 kr.; maradvány 206 f r t 75 kr. A papi özvegy-árva intézeti pénztár mult évi bevétele 4317 frt 23 kr. ; kiadása: 3886 frt 65 kr. : maradvány 430 frt 58 kr. Vagyonálladék 15170 f r t ; szaporodás 737 frt 03 kr. Az intézet segélyezett 10 papözvegyet; 8-at egyénenként 90 frttal; 1, 45 s egyet 15 frttal. A Vengericzky alapítvány 22 frt 50 kr. évi kamatja kiadatott Molitorisz Gusztávné papözvegynek. Az egyházak adományaiból begyült ezen intézet javára 68 frt, 35 kr. ; időközi papi jövedelemből befolyt 180 frt ; a tagok évi járulékából 70 frt. Az egyleti tagok száma 37. A tanitói özv. árva intézeti pénztár mult évi bevétele 1247 frt 22 kr. Kiadása 1226 frt maradvány 21 frt 22 kr. Az intézet vagyona 4991 frt 48 kr. ; szaporodás 187 frt 7 kr. Segélyeztetett 7 özvegy, egyénenként 28 frttal s 1 árva 8 frttal = 204 frt. Az intézeti tagok száma 18. Építkezésre fordított az esperesség 7765 frt 62 kr. + 561 frt 14. Adományokban nyertek az összes egyházak 2412 frt 8 kr. ( - 4891 frt 53 kr.) A nyújtott segély Összege: 724 frt 93 kr. Hagyományokban nyert 300 frtot az esperesség 3 egyháza, (egyenként 100 frtot). Az összes egyházakat terhelő adósság 24,174 frt ( - 3026) A rendes magyar istentisztelet tartása, több egyházban gyökeret vert. 7 folyamodó fél tapasztalta ő Felsége házasságfelmentési kegyelmét. Irodalmilag működtek nt. Bújna Márton, bakabányai paptársunk a „Památka" czimű iratával, mely részben egyháza történetét s az orgonafelszentelés örömünnepét tárgyalja és nt. Händel Vilmos és t. Herbst János, tanitó, a kik együtt szerkesztették s kiadták a „Gyermek imáit." Ára 20 kr. Kapható Joerges Ágost könyvkereskedésében Selmeczbányán. Kiemelendő még az esp. közgyűlés határozataiból, hogy az őszre elrendeltetett az egyházankénti gyűjtés, a pozsonyi akadémia s az aszódi leánynevelő javára. Elrendeltetett végre a zsinati képviselők választása. Oktober 1-jéig beküldendők a szavasatok az esp. világi felügyelő úrhoz Sembery Imre ő nagyságához Felső-Szudra és oktober 7-én fog Ipolysághon a szavazatbontó közgyűlés megtartatni, a melytől a megválasztottak átveszik a képviselői megbizó levelet. Az evangeliom elevenítő szelleme legyen és maradjon továbbra is mi bennünk, — mi velünk ! H. V. *
•276 A kishonti ág. hitv. ev. esperességi gyűlés. Esperességi
gyűléseink iránt mindig nagy érdeklődést tanusitott a nagy közönség, mely kiváló figyelemmel fordul az oly szinterek felé, hol izgalmas, botrányos jelenetek játszódnak le. Már pedig — bár mély sajnálattal, — de be kell ismernünk, hogy esperességi gyűléseinken mindig akadtak egyes rajongók, kik gyönyörűséget kerestek abban, — hogy nemzetiségi hiu ábrándjaik világából egy-egy gyújtó szikrát vessenek a hazafiság lőporos tornyába, melytől a szelídebb, csendesebb lelkek is — izgalmas jelenetekre lobbantak — s kész volt a botrány. Tetemesen fokozódott az érdeklődés most, midőn köztudomásu volt, hogy esperességűnk jelen évi rendes közgyűlését T i s z o l c z o n fogja megtartani, — azon a Tiszolczon, melyről a közhit azt tartja, hogy azt a s z e l e t mindig ő veti, melyből ő is, az esperesség is a v i h a r t aratja. Mi volt természetesebb, mint az a lábrakapott sejtés, — hiedelem, mely e szavakban lelt kifejezést: „no hisz lesz ott botrány!" No most az egyszer csalódtál, kedves közvélemény barátom, mert a tiszolczi ev. egyház esperességünk hajóját oly csendes, békés kikötőben s olj^ szelíden rengette, mint az vele régen, nagyon régen nem történt ; ugy hogy, ha a tiszolczi eg}?háznak julius 29. és 30. napjai örömnapok valának, nem kevésbbé örömnapjai voltak azok az esperességnek is; Hogy erről meggyőzzelek tisztelt közvélemény, ime adom szűk keretben, esperességi ezen gyűlésünk verőfényes képet. Julius 29-én délután 3 órakor robogott be, kies, regényes fekvésű Tiszolcz városának pályaudvarára azon vonat, mely az esperességi elnökséget, tisztikart s az egyházak képviselőit a vendéglátó tiszolczi ev. nemes egyház kebelébe röpítette. Szívélyes szeretettel fogadta s szállásolta el vendégeit az egyház, s Hradova, felhőt verő trónjáról ünnepélyes méltósággal tekintett alá az őt szemlélőkre, mintha csak mondta volna: „ime, mi is tudunk valamit : tisztességet, becsületet " Négy órakor az esp. gyámintézet tartá közgyűlését az iskola helyiségében, — melynek mozzanatai közül kiemelendő, hogy 123 frt 98 kr. gyűjtést eszközölt, s a kerületi gyámintézeti világi elnöktisztségnél Bánó József a VI. sz. kir. városi esp. felügyelőjére adta választó szavazatát. Öt órakor gyámintézeti istentiszteletre hivott össze mindannyiunkat a harangszó, a tiszolczi ev. egyház gyönj'örű templomába, mely csaknem egészen megtelt buzgó, ájtatos hívekkel. Itt Klenócznak ősz Simeona, nt. Reguly Pál lelkész Grál. 6, 10. alapján tartott igazi Pál apostoli lelkesedéssel, megragadó csodálatos ifjú tűzzel, a gyámolító szeretet gyakorlására lelkesítő szép egyházi beszédet, melynek hatását fényesen tanúsítja az offertorium 20 frt 16 kr. eredménye. Ez istentisztelet után, megtartatott az esp. gyűlés tárgyalását előkészítő esp. értekezlet. Az értekezlet lefolyása rendesen mutatója szokott lenni a következendő gyűlés lefolyásának. A mi értekezletünk meglehetős csendesen, simán folyt le egész az indítványokig, melyek megtételénél a vihar jelei kezdtek jelentkezni, — s az egyetemes felügyelő ellen irányított — és az 1889-dik évi esp. közgyűlés jkvének annak idején nagy port felvert 40 pontja kitörlésére vonatkozó indítványok, a gyűlés békés, szép lefolyása iránt keltett reményeink sugarait a kitörni kész vihar felhőivel, aggályt keltőn látszottak fenyegetni. Remény és aggály között
oszlottunk szét este 8 órakor, sietve oda a hol melegség, fény, napsugár vár reánk, az esperesség tiszteletére, a tiszolczi magyar kaszinó javára rendezett műkedvelői előadásra. Es itt valóban csupa mosoly, csupa kedvesség, vidám kaczaj, igazi virágfakadás, elragadó, összhangzatos nyilvánulása, mosolyt csalt a mi komoly arczainkra, víg kaczajt ajkainkra s uj remény virágfakadását lopta be sziveinkbe, azon meggyőződést keltve, hogy a mely város falai között ennyi finomság és báj nyilatkozik, ott a neme sebb izlés a gyűlésen is érvényesülni fog s a durva vihar nem fogja lerombolni a vendéglátó egyház finom vendégszeretetét. Hála Istennek, ugy lett! Julius 30-án reggel 8 órakor a templomba gyülekezvén, a reggeli istentisztelettel a helyi lelkész buzgó imája után, kezdetét vette a közgyűlés. Nagyságos Kubinyi Aladár esp. felügyelő, meleg szavakkal, szeretettel üdvözölvén a nemes tiszolczi egyházat, mely az esperességet kebelébe fogadta, és a megjelent egyházi képviselőket, egyházszeretettől lángoló s az egyház felvirágoztatására felhívó lelkes beszéddel nyitja meg a közgyűlést. Miután az egyházak képviselői magukat megbízó levelek által igazolták, ntű Glauf Pál főesperes olvasá fel, nagy gonddal összeállított, meleg hangon irott, igazi hitbuzgóság és hazafiság szellemétől átlengett, az egyházi közigazgatási év minden mozzanait felölelő lelkes és lelkesítő főesperesi jelentését, mely lelkesült éljenzéssel vétetett tudomásul. A főesperesi jelentés felolvasása után kellemes, kitüntető meglepetés érte az esperességet, Grömör-Kishont megye főispánja Hámos László 0 Méltóságának megjelenésében, kitüntető, magas látogatásában. Magasztos, lélekemelő volt a gyűlés e mozzanata, midőn is az esperesség nevében Nsgs. Kubinyi Aladár esp. felügyelő által hódoló tisztelettel és szeretettel üdvözöltetve, a főispán 0 Méltósága, lelki örömének adott kifejezést, hogy e gyűlésen megjelenhetett — s büszkén vallotta magát evangélikusnak s az esperesség tagjának! Szívből fakadó éljen zúgott fel a kijelentésre ! A gyűlés további folyamán, Banczik Sámuel kokovai lelkész, és Kolbenheyer József nyustyai helyettes lelkész mutatták be magokat, mint az esperesség uj tagjai, szép hatásos beszédekkel. Az esperesség mindkettejüket a legmelegebb rokonszenvvel fogadta kebelébe. A gyűlés egyik nevezetesebb mozzanata volt, hogy Banczik Sámuel kokovai lelkész körlelkésznek választatott Vansza János fürészi lelkész ellenében. Több folyó ügynek, simán, csendben történt letárgyalása után a gyűlés fél egykor félbe szakasztatott s a zöld asztaltól, a fehér asztalhoz siettünk, hogy a testnek is megadjuk szükséges táplálékát. A közebéd — özv. Bakosné vendéglő helyiségében, — emelkedett hangulatban folyt le. Kétségtelenül nagyon emelte a lelkesült hangulatot, a főispán 0 Méltóságának a közebéden is szives jelenléte. Nem is volt lelkes ; szép pohárköszöntőkben hiány. Az első pohárköszöntőt Kemény Lajos esperességi főjegyző — mondta szívből fakadó melegséggel — az esperességi Elnökségre. Utána Glauf Pál főesperes, nagy hatással Hámos László főispánt éltette, ki iránt mély tiszteletét és rokonszenvét az egész társaság — f e l á l l á s s a l — s szűnni nem akaró éljenekkel fejezte ki. Kubinyi Aladár esp. felügyelő a testvérisülésre; — Hámos főispán az egyetértésre emelték nagy
•277
lelkesedés közt poharaikat; Markovics Pál az elnökségre; Grroó a ref. testvérfelekezetre, Liszkay—Hamaliárra, stb. stb, Három óra tájban — a legkedélyesebb hangulatban oszlott fel a társaság, hogy visszatérjen egy kis pihenó' után, a komoly munka terére, a gyűlés színhelyére. Le is tárgyalta egész csendben, szép simán a tárgysorozatba felvett tárgyakat, egész ama nevezetes — az egyetemes felügyelő ellen irányzott indítványig, melyet Bodiczky Mihály terjesztett be, mely szerint, az egyetemes felügyelőnek f. é. június 2-án az országgyűlésen kifejtett azon nézetét, hogy „ő a legnagyobb szerencsétlenségnek tartja, hogy 1526 után nem alakult a török alatt souzerenitássá Magyarország, és hogy magyar dinastia ma sincs s nem is volt a mohácsi vész óta" — az esp. gyűlés nem osztja stb. Ez volt az a pont melynél a vihartól féltünk. De hála Istennek Groó Vilmos rimaszombati egyháztanácsos, ki az indítványt minden izében semmivétevő — gyönyörű indokolás mellett — a napirendre térést — ellenindítványozván, az esperességi elnökség, bölcs, tapintatos eljárásával együtt a vihart elhárította, oda vivén a dolgot, hogy az indítvány visszavonatott. Igy simán, minden nagyobb zaj nélkül a gyűlés utolsó tárgya is letűnt az esp. gyűlés láthatáráról. Jövő évi gyülésünk helyéül — a klenóezi egyház szives meghívása folytán — Klenócz tüzetett ki. Tiszolczon voltunk, esperességi gyűlést tartottunk, és nem volt botrány! Ennek nagy jelentősége van ! Jelenti azt, hogy a fékevesztett dissidens elem a jelenlegi esperességi elnökségben, — hatalmas, bölcs, ügyes — tapintatos kormányzókkal állván szemben, ha akarná is, nem garázdálkodhatnék. Jól esett ezt, a legnagyobb lelki örömmel tapasztalnunk ez alkalommal is, midőn itt-ott fekete felhők akartak villámszikrákat sziporkáztatni, s az elnökség finom tapintata, bölcs előrelátása, lekötelező modorral párosult erélye s pártatlan igazságszeretete — villámhárítóival — felfogta, s szép csendesen eltávolította a ki-ki pattanó vagy pattanni akaró, s gyújtani czélzó villámszikrákat. Mély tisztelettel és szeretettel hajtjuk meg ezért az elnökség előtt esperességünk zászlaját ! Isten áldja ! Isten tartsa meg őket a kormányrudnál sokáig ! De más jelentősége is van e szép lefolyású gyűlésnek, nevezetesen az, hogy ahol az egyházias közszellem alkalmatnyer a nyilvánulhatásra, ott megmozdul a sziv nemcsak a hivő, s könnyen vezethető nép, da a hitető farizeus keblében is, s a visszavonás ördögét elűzi az egyházszeretetből fakadó béke áldott szelleme. Elismerésünkkel adózunk e részben a tiszolczi nemes egyháznak, mely az egyházias közszellem nyilvánulása előtt kitárva kebelét, a tisztesség, a tisztelet és szeretet dekórumait nemcsak megvédeni, de a legjobb indulat és szives előzékenység által megkoszorúzni is igyekezett ! Vajha ez a jóindulat kitüzetné a tiszolczi vezérférfiak által a Hradova sziklaormára a jelt, a testvériség, béke, egyetértés fehér zászlaját! Vajha komolyan meggondolnák azok kik a békét hordják ajkaikon, s a testvérisülésről zengnek hymnust, hogy nem az ily szürke theoriák, miszerint „szomorú állapotunk oka : a törvény, a közvélemény és a hazaszeretet" — eszközölhetik az egyház felvirágzását, hanem igenis a törvény tisztelete, a közvélemény megnyerése, a hazaszeretet meleg ápolása — a szeretet vallásának nemcsak erős védbástyái, de biztos
alapjai is, melyeken az anyaszentegyház épülhet, felvirágozhat ! Adja Isten, hogy az elnökség záró szavai teljesedésbe menjenek „legyen ezen gyűlés azon talaj, melyből a testvérisülés fája nő ki gazdag lombkoronával" s hogy ez igy lehessen, Markovics Pál ellenzéki vezér ama szavait : „járjon az elnökség mindig ez úton, s mi követni fogjuk" — váltsa be 0 is — pártja is, s meg lesz az áldott egyetértés, össztartás, testvérisülés és béke! Úgy legyen! i. f . ö. *
A dunáninneni egyházkerület augusztus hó 12-ik s 13-ik
napjain tartott közgyűléséből. Viharos gyűlésre voltunk elkészülve. Tudtuk, hogy a helyzetet alapjában megváltoztató liptói esperességi határozat a többséghez szokott párt férfiait el fogja keseríteni, mert hisz a pártok állásának változásával kihullott kezökből az eseményeket vezető gyeplő. Tudtuk, hogy az említett határozatot előidézett kerületi elnökséget s kivált püspökünket nem fogják kímélni. — Gyülésünk valóban viharos is volt. Már az előértekezleten, midőn dr. S t e f a n o vi es Milos bejelentette sürgősségi s a napi rend első tárgyául jelzett indítványát, „hogy a gyűlésen csak az esperességek küldöttei szólhatnak" s a kerületi elnökséghez intézendő interpellatióját, azon általa szabályellenesnek, sőt törvénytelennek mondott eljárás tárgyában, hogy 0 felségének zsinattartási engedélyét s a zsinati meghivókat az esperességek kikerülésével az egyes gyülekezeteknek megküldte, éreztük a jövő nap zivatarának zúgását. A gyűlés napján reggel 8-kor gyámintézeti istentiszteletre gyülekezett a közönség, igaz gyéren, mert a gyűlési többség nagy része távollétével tündökölt, pedig bizony-bizony meghallgathatták volna Járfalu derék ifjú lelkészének W e n k Károly úrnak szónoklatát s talán az a gyámintézet is, melyhez oly buzgósággal szoktak fordulni, megérdemelte volna fillérnyi áldozataikat. 9 órakor kezdődött a gyűlés s alig hangzott el a felügyelő rövid megnyitója, alig mondta el a püspök buzgó imájának „Amen"-ét s alig, hogy az alakulási formalitásokon átestünk, felhangzott dr. S t e f a n o v i c s Milos fentemlitett sürgősségi indítványa. — Hosszas, részben szenvedélyes vita után 4 szavazattal 3 ellenében (Liptó szavazata megsemmisült) elfogadtatott a sürgősség, s utána határozattá emeltetett, hogy ezentúl a dunáninneni kerület közgyűlésén nincs másnak szava, csak az esperességi követeknek. — Tudósítást irok ugyan s a tárgyilagosság kedveért tartózkodom a reflexióktól, de annyit még is constatálok, hogy hazai evang. egyházunkban úgy is páratlanul álló kerületünk e határozattal még páratlanabbá lett. A püspöki jelentés s a szükséges bizottságok megalakítása után napirendre került a zsinati kérdés s ezzel dr. Stefanovics Milos következő interpellatiója : „Tekintettel arra, hogy egyházi rendtartásunk 51. §-a kijelentéséhez képest, az egyházkerület testületi kormányhatóságát az egyházkerületi gyűlés által gyakorolja, tekintettel arra, hogy sem törvényileg szervezett a kerület felett álló egyházi testületünk s így kormányhatóságunk sincs, de nincsen egyetemes rendtartásunk sem, a mely kerületi rendtartásunkkal akárcsak önkényleg is szembeállítható volna, tekintettel végül arra, hogy kerületünk a
•278
zsinattartás kérdésének napirendre hozása óta következetesen azt határozta, hogy a zsinatra nem megy, ahhoz követeket nem küld : mondja meg a tisztelt elnökség a dunáninneni kerületi egyházi rendtartás melyik szakasza, avagy a kerületi gyűlés melyik határozata alapján érezte magát feljogosítottnak az egyes egyházakhoz az esperességi hivatalok megkerülésével is a zsinati választások foganatosítására felhívásokat meneszteni? Pozsony, 1891. augusztus hó 12-én. Dr. Stefanovics Milos, krajnai felügyelő' és nyitrai esperességi képviselő'." Az interpellatióra adott válaszában a püspök kijelentette, hogy ezen tényével 0 Felsége koronás királyunk a zsinat engedélyezésével kifejezett akaratának hódolt, egyházi felsó'ségének az egyetemes g}7ülésnek, illetve általa a zsinat eló'készítésében teljhatalommal felruházott zsinati bizottságnak engedelmeskedett ; beigtatásakor adott azon igéretét, hogy a testvér-egyházkerületekkel az egységet fenntartja beváltotta; főpásztori kötelességének tett eleget, midőn az egyes gyülekezeteket választói joguk és kötelességök felől kioktatta s kéri válaszát tudomásul venni. Az interpelláló a választ nemcsak tudomásul nem vette, sőt a következő határozati javaslatot terjeszté be : „Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a kerületi elnökség a zsinati kérdésben a jogérvényesen meghozott s mind ekkoráig hatályban lévő kerületi gyűlési határozatokkal homlok egyenest ellentétes eljárást követett az által, hogy a zsinathoz küldendő követek megválasztására az egyes egyházakhoz felhívást intézett és a törvényes erejű egyházi rendtartásunkat is megsértette, úgy maga a felhívás intézése, mint az esperességi hivatalok megkerülése által is, tekintettel arra, hogy az elnökség eme ténykedése máskép nem magyarázható és fel nem fogható, minthogy az törekvés a törvényes módon meghozott kerületi gyűlési hatályban lévő határozatok kijátszására s az elnöki akaratnak a kerületi rendtartás, a kerületi gyűlés, s ennek határozatai fölé való helyezésére, tekintettel végül arra, hogy az elnöki hivatkozás az egyetemes gyűlésre, a zsinati egyetemes bizottságra komolynak sem vehető, mert a kerület maga felett semmiféle egyházi kormányhatóságot nem ismer és el nem ismer mindaddig, mig olyan törvényileg az egyházkerület hozzájárulásával szervezve nem lesz ; alólirott az elnökség válaszát tudomásul nem veheti, nemcsak, de sőt indítványozza : szavazzon a kerületi gyűlés az elnökségnek a zsinati kérdésben követett törvényellenes, önkényes, de sőt a kerületen erőszakoskodni akaró eljárása miatt roszalást, kárhoztatást s bizalmatlanságot. Pozsony 1891. augustus 12-én. Dr. Stefanovics Milos krajnai felügyelő és nyitrai esperességi képviselő." E határozati javaslat, valóságos megnyilatkozása a sziveknek és veséknek, nagy zajban lett felolvasva; de mivel a közgyűlés, 4 szavazattal 4 ellenében, az elnökség eldöntésével a püspök válaszát elfogadta, szép csendesen elejtetett. Még ugyanaz napon tárgyalás alá került a liptói esperességnek már e lapokban közlött határozata, mely 4 esperesség 4 ellenében állván, elnökségi kijelentéssel elfogadtatott ; s így a d u n á n i n n e n i k e r ü l e t a z s i n a t b a n r é s z t vesz. A zsinati költségek fedezését ugy állapította meg, hogy a püspök kiadását és a közös költségeket a kerü-
leti pénztár fedezi, az esperességi követeket az esperességek látják el útiköltséggel és napidíjakkal, a pozsonyi lyceum 2 tanárát, a pozsonyi gyülekezet látja el a szükségesekkel. Amint látható az első nap nem volt meddő és déli l1/2 órakor befejezte munkáját. 13-án reggel 8 órakor ismét megindult a tanácskozás az első napinál jóval gyérebb részvét mellett. Nem csoda, hisz a fő tárgy el volt intézve, most már leginkább folyó ügyek következtek melyeknek nevezetesebbjei : A lelkésztanítói állást elfoglaló egyének szerezzenek szabályszerű képesítő okmányt. Felsőbb leányiskolát akar Ó-Tura, Modor, Liptó-Szentmiklós ; Pozsony a diakonisszaintézettel egybekapcsolt leányárvaházat ajánlja pártfogásra. Az államsegélyt elosztottuk. A Baldácsy bizottság igazgatói gyűlésének tagjait megválasztottuk s így lassan eljutottunk e nap legérdekesebb kérdéséhez : a trenc3éni esperesség indítványához, mely kimondatni kívánta, hogy a kerület báró Prónay Dezső egyet, felügyelő úr f. é. június 2-án az oszággyűlésen tartott beszédének azon passusával, hogy „Magyarországnak van ugyan királya, de dynastiája nincs" egyet nem ért. Midőn kifejtetett, hogy a kerületi gyűlés nem illetékes a képviselők beszédeinek bírálására 4 : 4 szavazat mellett, elnöki döntéssel a napirendről levétetett. A közgyűlés még egy igen érdekes jelenetéről kívánok megemlékezni, mely fényesen illustrálja a kerületben uralkodó szellemet. Az egyetemes gyűlés 15. pontjának tárgyalásánál, melyben felkéretik a kerület, hogy a theologiai akadémiára kiszolgáltatott évi járulékát felemelni szíveskedjék, kimondotta a kerület nagy szótöbbséggel s még nagyobb határozottsággal a nem-et. Schneller István akadémiai igazgató kimutatta, hogy az akadémiának 11 dunáninneni illetőségű hallgatója közül 10, ez évben is 1474 frtnyi segélyben részesült, mely összeggel szemben, helyesen koldusgarasnak nevezte a kerület adományát. Igaz ! de hát nálunk nem tartják az írás szavát: Jobb adni, mint venni (Act. 20, 35) de az uralkodó gyakorlat hirdeti: jobb venni, mind adni. Különben a gyűlés, miután még nt. Haan Lajos elhunyta felett, a püspök úr indítványára részvétét jkvbe igtatni rendelte, 13-án dél tájban szerencsésen végetért.
R i
l P 1 1
D.
Uti levelek. (I.) Egy hosszabb időt igénybe vevő tanulmányút a külföldre vitt, s bár utam czélja voltaképen nem az egyházi viszonyok tanulmányozása, senki sem fogja különösnek találni, ha mint egyházamnak külső és belső hivatásom szerint hű és odaadó szolgája élénk érdeklődéssel tekintettem az országoknak, melyeken átutaztam, vallási viszonyaira. Néhány igénytelen jegyzetet talán a szives olvasó méltatni fog elolvasásra. Első hely, melyen Németországon kiszálltam, Pirna volt. A fellobogózott város ünnepről tanúskodott, s kellemes meglepetésemre az ünnep nekünk szólt, t. i. a diasporának. A drezdai „Gr.-Adolf-Hauptverein" e városkában tartotta évi ünnepélyét. Siettem, hogy az istentiszteleten részt vehessek, s épen a beszéd javarészét sikerült még hallanom. A templom zsúfolva volt, s az annabergi lelkész hosszasan és szabatosan magyarázta a Gr.-Adolf-egylet s
27! 9
az ev. egyház czélját. Néhány flosculust s szónoki fordulatot leszámítva beszéde bizonyságot tesz a némethoni hittestvérek hitbeli komolyságáról. Mint utólag értesültem, egyházunk köszönetét ugyanazon istentiszteleten a jelen volt locsmándi lelkész tolmácsolta; én akkor már nem voltam jelen, mivel idó'm letelt. Szászország más helyén, Döbelnben is élénk beszéd tárgyát képezte még, az ez évi G. Adolf ünnepély, a hol is ez évben a tekintélyes lipcsei egylet tartotta volt gyűlését. A tiszai kerület buzgó és kedvelt püspöke, valamint a lőcsei lelkész a legjobb benyomást hagyták magok után s a paplakon számos érdekes részletet beszéltek el nekem oly módon, hogy abból a két egyházi férfiú utazásának erkölcsi sikeréről a legszebb képet nyertem. Azonban ezen örvendetes és emelő hangulat nem tartott soká. Már ez utóbbi helyen figyelmessé tett fiatal lelkész barátom a socialismus magatartására vallási kérdésekben. A G. Adolf egyleti ünnepélyekkel szemben azok helyi lapja azt hirdette, hogy az egylet felvonulása a socialismus híveire csak avval a kultúrtörténeti jelentőséggel birhat, hogy mutatja mennyire uralkodik még a XIX. században is a középkor sötétsége. A socialismus államában a papnak nincs helye. Igy beszélnek a városok socialistái. Tudvalevőleg azonban a socialismus elhatározta ez évben, hogy küzdő terét átviszi a falukra is. Már hogy oly jelszóval, mint a fenntemlitett volt, falun nem igen boldogulnak, azt a bölcs vezérek magok is belátták, azért a falvakra nézve azt adták ki jelszónak, hogy a vallás magán dolog, kiki hiheti, a mi neki tetszik. Mig ez elég szabadelvűnek látszik, addig Bebelnek, a párt eddigi vezérének körülbelül 2 hét előtt tartott beszédéből nem ily ártatlan magyarázatot nyerünk. Tudvalevőleg a socialisták táborában most belső viszály dúl, s Bebel vezérségének napjai lehet, hogy meg vannak számlálva. Ily körülmények közt tartott fennemlített beszédében a „magándolog"-nak oly magyarázatát adta. hogy az ő czéljaik értelmében a nyilvános vallásos intézmények megszűnnének, s mindenki, a kinek szüksége volna papra, ugy használná mint ma nap a szabót vagy a czipészt. Hozzá kell venni a mondottakhoz, hogy a socialisták terrorismusokkal minden munkást a magok körébe vonnak ; ha belsőleg nem is tartana velők s ifjúsága s az iskola benyomásai még küzdenének az uj tanokkal, e küzdelem külsőleg kilátás nélküli, hacsak nem bir elég erővel egész környezetével huzamosan daczolni. Ily körülmények közt a némethoni nagy városokban az egyház állása igen nehéz. A műveltebb rétegek ismeretes közönye nagyjában itt is lankasztja az egyház vezetőinek működését, bár viszont mindenütt igazán hithű és hitbuzgó világi férfiak osztoznak a lelkész fáradalmaiban. A városok óriási növekedésével nem tarthat egyenlő lépést sem a templomok, sem a lelkészek szaporodása, ugy hogy igazi pastorálisról szó sem lehet ; elég ha a functiókat elvégezhetik. Nem csoda, hogy igy általában, bár anyagilag jobban állanak, — s tán a közügyek egyes terein nagyobb befolyással is birnak, egészben véve állásuk nem igen örvend köztiszteletnek. Nekem legalább igen kínos volt látni, mint haladt el az alig 12,000 lakosnyi városkának legtöbb polgára, még fiatalja is, a nélkül, hogy papját, ki pedig
tetőtől talpig derék ember, köszöntötte volna. — — S még ezen oly kevés templom is többnyire üres, különösen nyáron, s a hallgatók közé is nem ritkán socialisták vegyülnek, természetesen, nem hogy épüljenek, hanem, hogy lapjokban azután a szónokkal polemizáljanak. Az egyház egyéb nehézségeiről a következő levélben. —a.
— A magyarhoni egyetemes ev. egyházi
—s.
gyámintézet
folyó 1891. évi augusztus hó 22—23. napjain Lőcsén, a Leopoldiánum-ünnepélylyel összekötött, XXXI. évi közgyűlésének tárgysorozata : A gyűlést megelőzőleg, pénteken, aug. 21-én délutáni 4 órakor Poprádon, a lelkészlakon, központi bizottmányi ülés tartatik. S z o m b a t o n a u g u s z t u s 22 - é n. Délelőtti 9 és 10 órakor Kassa és Poprád felől érkezés Iglóra s innen együttes utazás Lőcsére. Délelőtti 11—12 óra közt egyes felek értekezése az egyetemes elnökséggel. Délutáni 2—4 óra közt központi bizottmányi ülés a főreáltanoda nagytermében. Délutáni 4:ll2 órakor gyülekezés az egyet, világi elnök lakásán, a megyeházán. Délutáni 5 órakor templomba vonulás. — L e o p o l d i a n u m - ü n n e p é l y . Hálaadó m a g y a r istenitisztelet. Szónok: F a r b a k y J ó z s e f egybázker. főjegyző. Offertorium a Leopoldianum alapítvány javára. Esti 6 órakor egyetemes gyámintézeti értekezlet a főreáltanoda rajztermében. Esti 8 órakor ismerkedési estély a városi szálló nagytermében. Vas á r n a p a u g u s z t u s 23- án. Reggeli 7 l j 2 órakor gyülekezés a lelkészlakon. Reggeli 8 órakor templomba vonulás. L e o p o l d i a n u m - ü n n e p é l y . Hálaadó n é m e t istenitisztelet. Szónok : B r u n n e r J á n o s soproni lelkész. Offertorium az egyet. gy. szeretetadomány javára. Délelőtti 9V2 és 10 óra közt szünet. Délelőtti 10 órakor egyet, gyámint. évi közgyűlés a templomban. Déli 1 órakor közösebéd a városi szálló nagytermében. Délutáni 4 órakor a város műemlékeinek megtekintése, a városi és Probsznerféle parkban séta*. Esti 8 órakor hangverseny gyámintézeti és helybeli jótékonyczélokra, a városi szálló nagytermében. Kiváló jelentőséget kölcsönöznek e gyűlésnek : A leopoldianumra eddig begyült s egy egyházkerületre eső körülbelül 8000 frtnyi összegnek kiosztása ; Dr. Fricke elnök és Dr. Pank lipcsei elnökök személyes részvétele : Dr. Pank által a lipcsei főegylet nevében hozott ajándék: 1 diszbiblia, 2 feszület, 12 kehely, 3 borkanna, 2 patena, a lőcsei nőegylet adta 2 oltári gyertyatartó és oltári teljes készlet kiosztása. — Szives hozzászólásra szánt nyilt kérdés. X. anya-
gyülekezetben és ennek egyik leánygyülekezetében lábra kezd kapni olyan szokás, mely a falusi egyházi életben mindeddig nagyon ismeretlen, t. i. feketéseket orgona és ének kísérete nélkül tartani. Eme újítás kapcsán az anyagyülekezet tanítója, mint az összegyház orgonistája mindmegannyiszor elesik 1 frt 20 krnyi stolától, valahányszor nála nélküi tartatik esketés. A tanító-kántor vocatorának erre vonatkozó pontja ekkép szól : „minden esketésért jár 1 frt 20 krnyi stóla." Tekintettel azon tényre, hogy a kérdéses gyülekezetben azelőtt (mig a lelkész és tanító közti viszony szívélyes volt és a lelkész nem tört a tanító kárára) soha egy gyülekezeti tagnak se jutott volna eszébe, fenti pár szót másképen értelmezni, minthogy minden esketésen orgonistaként fungáljon a tanító, tekintve azon ősrégi szokást, hogy legalább a falusi gyülekezetek túlnyomó részében csakis orgona és ének kísérete mellett tartattak és tartatnak az esketések, miáltal az orgona és énekszó az esketési szertartás egyik — ha nem is lényeges — alkatrészeként szerepel; fontolóra véve azon körülményt is, hogy legkevésbbé sem állhat érdekünkben, az orgona- és énekszó
280
kiszorítására hívni fel gyülekezeteinket és ezzel rideggé tenni egyházi cselekvényeinket : nem találom helyén levőnek, a vokátor idézett szavait az illető kántor-tanító kárára magyarázni és a téves felfogást a gyülekezeti tagokkal érvényesíttetni. Hálás köszönettel fogadnám, ha a nagyt. szerkesztő úr szives engedelmével e becses lapban többen, de rövideden mondanák el fentismertetett tárgyra vonatkozó nézeteiket. Egy lelkész. — A poltári ág. hitv. ev. egyháznak
(Nógrádmegye)
f. 1891. év augusztus 9-én lélekemelő ünnepe volt. Az egyház uj felügyelője C s o n k a Z s i g m o n d Losonczjárási főszolgabíró beiktatása és eskütétele e napon ment végbe, melyen nemcsak a hivek jelentek meg csaknem kivétel nélkül, de a más hitfelekezethez tartozó földes uraság úgy mint báró Baratta Alajos összes tiszti személyzetével együtt s azonkívül a megválasztott felügyelőnek losonczi barátai s tisztelői közül többen. A beiktatást istentisztelet előzte meg, mely taraczk-durrogtatások mellett reggeli 10 órakor kezdődött ; — a megható és ájtatos szónoklat után, melyben Alexy János lelkész úr ékes szavakban fejtette ki a hivek kötelezettségét a király, a haza, az egyház, önmaguk és mások irányában, következett a a beiktatási ünnepély hatásos és a megválasztott felügyelő bokros érdemeit kifejtő nagy szónoklat, melynek befejezte után férfias határozottsággal a megválasztott a felügyelői esküt letette. A megjelentek nagy száma leginkább igazolta az általános érdeklődést, megnyugvást és bizalmat, melyet a megválasztott személye iránt éreznek, ki már eddig is számos bizonyítékát adta annak, hogy a nép vallásos és hazafias fejlődéseinek útjait mindig kész és tudja is egyengetni s a nép valódi érdekeit szivén hordozza. Az egyház a megválasztott tiszteletére diszes ebédet rendezett, melynek tósztokban és közérdekű ügyek megbeszélésében élénk lefolyása után, valóságos népünnepély fejlődött ki s vigan lejtette s roppta a falu ifjúsága diszes és kecses tánczunkat a lassút és csárdást. Az egész ünnepély benyomása azon kellemes érzést keltette fel minden jelenlevőben, hogy a poltári népből még nem halt ki sem a mély vallásosság, sem a valódi, igaz hazafiság, melynek minden egyes tagja már nemcsak érti, de beszéli is a magyar nyelvet ; mindenesetre oly körülmény mely nagyban megkönnyítendi az uj felügyelő hazafias teendőit, mihez neki erőt és hoszas életet szivből kívánunk. Egy jelen volt. — Az Ókéri (Bácsmegye) ág. hitv. ev. egyház a kezdők iskolája számára tanítót keres, ki a magyar és német nyelvben, valamint az orgonálásban tökéletesen jártas. Évi fizetés 320 frt, szabad lakás és minden harmadik héten a stólák. Az évi fizetés havi részletekben előre fizettetik. A bizonyítványok ez évi augusztus 24-ig az ókéri ev. lelkészi hivatalhoz beküldendők. Ok ér postahely Bácsmegyében a budapest-zimonyi vasút mentén. — Bierbrunner Gusztáv, ág. hitv. ev. lelkész. — A házassági jog reformja. Irta dr. B a r t h a Béla, sárospataki jogtanár. Kassa, 1891. Kiadja Riesz Lajos. Koczányi és Yitéz bizománya. Ara 20 kr. E kis röpiratról egy ismertetője így nyilatkozik: A szerző, ki „ T o l d o z á s v a g y r e f o r m " e legközelebb megjelent röpiratában a jogi szakoktatás kérdésénél ugy eltalálta a szög fejét, most is fontos és nemes eszmék harczosa. Házassági jogunk rendezését sürgeti, a mit Szilágyi miniszter még az elkeresztelési vita alkalmával megigért. S a felekezetek közti béke, a teljes jogegyenlőség, az igazi emanczipáczió, szóval a modern állam egész eszméjéből kifolyólag nagy tárgyismerettel s szépen megírva követeli a k ö t e l e z ő polg á r i h á z a s s á g b e h o z a t a l á t . A kis füzet minden könyvkereskedésben kapható. — Halálozások. Ev. egyházunk egyetemét súlyos csapás érte ntű Haan Lajos békés-csabai ág. hitv. ev. lelkész, egyet. egyh. főjegyző^ a Ferencz-József rend lovagja a magyar tudományos akadémia és a dorpáti tudós társaság levelező, a m. történelmi társulat s a m. heraldikai s geWIGAND
F.
K.
nealógiai társaság igazgató választmányi tagja stb. folyó hó 12-én reggeli 1/2S órakor, életének 73-ik, lelkipásztorkodásának 48-ik, boldog házasságának 42-ik évében hoszszas szenvedés után elhunyt. Temetése augusztus hó 12-én pénteken folyt le s mint értesülünk maga főt. S á r k á n y S á m u e l bányakerületi püspök úr végezte a gyászszertartást. (Kérjük a Nekrologot ha csak lehet jövő hét csütörtökig beküldeni. — Szerk.) Még egy szomorú gyászesetről nyertünk értesülést : Szemján Lajos turolukai (nyitra m.) lelkésztársunk f. év augusztus 12-én 50 éves lelkészi hü munkásság után az Urban elszenderült. Az örök világosság fényesedjék nekik ! — Nekrolog. A zalai evang. egyházmegyének ügybuzgó felügyelőjét: Tek. N a g y Pál urat folyó hó 6-án kisértük S z e p e z d e n 59 éves korában az örök nyugalom helyére. Egy fáradhatatlan, sokat küzdött, az utóbbi időben hosszas súlyos szenvedéstől gyötört életnek szövétneke aludt ki benne! Méltó volt az elhunythoz az a tömeges részvét, melyet a falu lakosai, a helybeli fürdővendégek s a vidékről összesereglett válogatott közönség tanúsítottak a temetés alkalmával. Az egyházmegyei lelkészi kar is, lerovandó az elhunyt felügyelő iránt az egyház részéről a tisztelet, a hála, a kegyelet adóját, teljes számban, papi öltönyben vett részt a temetésen. A gyászháznál az egyházmegyének, a családnak, rokonságnak koszorújával díszített koporsó felett, a tanítói kar megható éneke után, nt. N y i r ő Károly dörgicsei lelkész úr mondott buzgó imát, nt. C z u p p o n Sándor kővágó-őrsi lelkész úr pedig a boldogultra igazán illő szavakkal méltatta érdemeit, kiemelvén őt mint fáradhatlan családapát : tanúsítják — úgymond — ama tettei, melyekkel övéi boldogságát munkálni igyekezett, mint mély vallásos kedélyű buzgó keresztényt : tanúsága a kővágó-őrsi templom oltárának zsámolya; mint buzgó felügyelőt, ki hosszú hivataloskodásának tartama alatt oiy örömest áldozta idejét az egyíiáz ügyeinek. A temetőben nt. T ó t h Gyula, zalai esperes úr mondott tartalmas szép beszédet, megemlékezvén az elhúnytról mint fáradhatlan, az egyház ügyeit szivén viselő felügyelőről. Szinte jól esett hallanunk, hogy a boldogult azon világi uraink közül volt, kik nem szég3>enlik az ősöket az egyház iránti szeretetben követni. Majd e s o r o k í r ó j a , mint az egyházmegyei tanítói egylet elnöke, vett az egylet nevében meleg szavakban bucsut az elhúnyttól, mint tanitóbaráttól, kit végül nt. F eu ch t e n b e r g er Ede mencshelyi lelkész úr imája és áldása után, a tanítói kar éneke közben a sírba helyeztek. Ott, egészen a kies Balaton partján, a családi sírboltban aluszsza örök álmát! Nem hallja többé a haragjában is szép Balaton zúgását! A sírban csend és nyugalom honol. — Magyari, lelkész. — Az irsai ág. hitv. ev. egyház mult
közölt pályázati figyelmét.
hirdetésére
felhívjuk
az
számunkban
érdeklődők
PALYÁZAT. Az aszódi ág. e v. a l g y m n a s i u m b a n két rendes tanári állomás töltendő be. Az e g y i k állomás a s z á m t a n s valamely más tantárgynak, a m á s i k tanszék pedig a f ö l d r a j z é s t e r m é s z e t r a j z (vagy esetleg a l a t i n n y e l v és más valamely tárgy) tanításával van egybekötve. Mindkét tanszék javadalmazása 800—800 frt fizetés, kényelmes lakás és két öl tűzifa. Az állomások szept. elején foglalandók "el. A folyamodványok f. é. augusztus 24-ig nt. Moravcsik Mihály lelkész és isk. bizottsági elnökhöz Aszódra küldendők.
NYOMDÁJA,
Aszód, 1891. aug. 3. POZSONYBAN.
Ae iskolai bizottság.
