Második évfolyam.
Pozsony, 1884. évi november 29.
48. szám.
EVANGELIKUS
EGYHÁZ /VIEGJELEN Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . i „ j o „ Égy szám ára: 12 kr. o. é.
ISKOLA.
ÉS HETENKÉNT
EGYSZER. Hirdetés ára:
— Szerkesztő- s kiadó-hivatal:
Pozsony,
K o n v e n t u t c z a 6. az.
Felelős szerkesztő : T K S Z T Y É N S Z K Y
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 kr.
F E R E N C Z .
Tartalom : A losonczi ág. hitv. ev. egyház 100-éves jubileumára. (Sántba Károly). — A protestáns püspökök a főrendi házban. (Guggenberger). — Helyreigazítás. (Farkas Gejza). — Nazarenizmus az ágost. hitv. ev. egyházban. — B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k .
A losonczi ágost. hitv. ev. egyház 100-éves jubileumára. I. ÉNEK. ( A z ü n n e p e l ő e s t é j é r e , 1884. a d v e n t
szombatján.)
D a l l a m : „Jövel Szentlélek Ú r i s t e n . " 1. A z Istennek örök hála ! E z t s ú g j a ez est h o m á l y a ; A z idő is, e g y o r s folyam, E z t harsogja, a mint rohan, E z csendüljön mi szivünkben, E z buzogjon énekünkben. Száz év borul r á n k ez éjjel, D e tele van ez c s i l l a g - f é n y n y e l : Szerelmeddel, oh n a g y I s t e n !
2. I s t e n ! h a j d a n v e l ü n k v o l t á l , H o g y f ö l é p ü l t e templom s oltár, Ősi h i t n e k erős v á r á n . A z ellenség b á r döngette, H ű n ő r k ö d ö t t szemed felette, S oroszlánt g y ő z ö t t a B á r á n y . Tűz elhamvasztotta : S tűz feltámasztotta: A buzgóság. Megifjulva, Élünk újra, Alleluja, alleluja!
2. Mellénk a d t a d szent I g é d e t , E s az I g e f é n y l e t t s v é d e t t ; H a b o r u l t az ég f e l e t t ü n k , B i z t a t o t t az s nem c s ü g g e d t ü n k . É g ő sebre, égő könyre, Vigasz volt az É l e t K ö n y v e . Oh mint a d j u n k mi most N é k e d Méltó h á l á t és dicsőséget, Szerelmedért, oh n a g y I s t e n ?
3. É l ü n k ú j r a s h á l á t zengünk, S n a g y n a p o k é r t visszaesengünk, Mikor p á l m á n k vészben h a j t a ; Mikor lelkes i f j a k s vének A j a k i n f e l h a r s a n t az ének, I g e szólt s szív csünge r a j t a . Sión u t j a nem sírt, E z e r sziv i t t lelt i r t A templomban. Saru-oldva, I t t lőn o l t v a A léleknek égő szomja.
3. U g y adunk mi h á l á t Néked, H a t e r j e s z t j ü k dicsőséged. U j évszázad n a p j a jő fel, K e z d j ü k a z t el u j erővel. U j élettel, régi hittel, Oh légy velünk, híveiddel. I g y sem halál és sem élet, Krisztus, el nem s z a k a s z t h a t tőled, S szerelmedtől, oh n a g y I s t e n ! II. ÉNEK. ( A z ü n n e p r e g g e l é r e , 1884. á d v e n t napján.)
1-ső
Dallam: „Vigyázatok, azt kiáltják —" 1. E z a nap, mit az U r rendelt, E g y századév imé, hogy eltelt, Örvendezzünk n a g y v í g s á g g a l !
H ű apáknak nemzedéki: É l I s t e n , oh z e n g j e t e k néki Dicséretet buzgósággal! Sión, j ő királyod, Á l d o t t , a ki várod, B e t é r hozzád. S uj századra Erőt. adva, S a s s z á r n y o n visz diadalra.
vasár-
4. I s t e n lelke, á l d j meg minket, G y ú j t s d l á n g r a , g y ú j t s d h i t r e szivünket, I g y álljon be az u j század. H a küzdés lesz o s z t á l y r é s z ü n k , A d d , a buzgó ősökre nézzünk, S T e m a g a d védd ez e g y h á z a t ! S z e n t igéd h a t a l m a , Minket élve-halva Boldogítson! S t a r t s meg Isten A szent hitben, A z időknek végeiglen !
•394
III. OLTÁRI FOHÁSZ. Százéves templomszentelési emlékünnepen. Templomodban, Isten, leborulva, S e szent oltár zsámolyára hullva, Ünnepünkön Hozzád szál imánk. Téged áld ez, oh csak Téged áhit, Hasson ez fel trónod zsámolyáig, É s fordítsad arczodat miránk! A z időnek harsogó folyója Éveinket gyorsan elsodorja, lm, százévet most is elsodort. E l r a g a d j a b ú n k a t s öröminket, Hullám-sírba r a k j a kedvesinket. S nem h a g y i t t csak egy maréknyi port. Az apák is régen porladoznak, A reménység k a r j á n álmodoznak, Kik építék ezt a templomot. H á n y szív hamvad, a mely lángban égett Bízva benned, Isten, áldva Téged, S templomuk most a te szent honod. Áldás r á j o k ! Szép emlékben élnek: Áll ez oltár és ég a szövétnek, S,záz év folytán száz vihar között. Áll e templom annyi vész daczára, S nem romlott el ősi sziklavára, Benne a szél bár megütközött. Oh ez élet csapdosó v i h a r j a Szív n y u g a l m á t hányszor felkavarja, S égre sírunk : Uram, elveszünk ! Ám a templom biztos menedékünk, E n y h e révpart, bárka ez minékünk, S maga az Ú r fogja i t t kezünk. Fogd kezünket. Isten, a jövőben, A mint fogtad a lefolyt időben, Melyért szívünk most hálára gyúl. E szent hely, mint Hóreb csipkebokra, Zengje szódat s a hit századokra Hintse fényét o l t h a t a t l a n ú l ! Kinek a j k a i t t imára zendül, K ü l d j A t y á n k , küldj annak írt a mennyből, Része légyen békés olajág. Állj Sión! s mig jönnek s tűnnek évek, Zengjék i t t a menny s föld istenének N a g y nevét a késő unokák ! Sántha Károly.
A protestáns püspökök a főrendi házban. Főpásztoraink főrendi házi szereplésének kérdése már 1865. óta van napirenden. Az ág. egyház 65-iki egyetemes gyűlésén egy bizottmányilag készült vallás t á r g y á b a n i t ö r v é n y j a v a s l a t t e r j e s z t e t e t t be. E j a v a s l a t lebocsáttatott a kerületekhez s a dunántúli ev. egyházkerület 1867-iki gyűlésén e j a v a s l a t r a nézve többek között igy h a t á r o z o t t : „A meddig más hitfelekezetüek főpapjai az országgyűlésen üléssel és szavazattal birnak, — u g y a mindkét felekezetű ev. egyház elöljárósága, minők: az egyetemes felügyelő, ker. felügyelők és superintendensek helyeztessenek ezen jognak g y a k o r l a t á b a " . H a jól tudom, az egyetem ez álláspontot magáévá tette. Persze, ezen óhaj teljesítéséről szó sem lehetett, mig a főrendi ház reformjához hozzá nem fogtak. Tudjuk, hogy ezen reform igen sokáig csak szikraként lappangott a hamu |
a l a t t s az intéző körökben nem igen a k a r t akadni, ki a szikrát fújja. De kezdte fújni a napi sajtó, mig a szikra a legújabb t ö r v é n y j a v a s l a t b a n csakugyan lángra nem lobbant. E l ő t t ü n k fekszik már most a kormány t ö r v é n y j a v a s l a t a és ebben csakugyan a prot. egyházak főrendi házi képviseletéről is van szó. E t ö r v é n y j a v a s l a t nem sokára az országgyűlés által t á r g y a l t a t n i fog. Időszerű tehát, hogy a javaslatnak a prot. egyházakra vonatkozó részéhez a prot. sajtó is hozzá szóljon. É n ezen napikérdést két szempontból tartom megvilágitandónak : elvi és gyakorlati szempontból. A mi az elvi szempontot illeti, én a t ö r v é n y j a v a s l a t vonatkozott részével nem tudok megbarátkozni és ha a kormány a n y ú j t o t t morzsánál többet nekünk nem szánt, akkor az egészre azt mondom, hogy nem kell! É n nem osztom azok nézetét, kik azt mondják, hogy a főrendi házban a kath. püspököknek se legyen helyük. Nem osztom először azért, mert ezen püspökök n a g y földes urak, kik majdnem minden megyében a legtöbb adótfizetők közé tartoznak. É s reformálják a főrendi házat a k á r mely szempontból, a n a g y birtoknak ott képviselve kell lennie. Már pedig egy földes u r a t csak azért, mert püspök, a főrendi házból kizárni, ez nagy jogtalanság volna. De nem kívánnám a k a t h . püspökök kizárását még egy másik okból sem s ez előttem többet nyom, mint a kath. egyház összes vagyona. É n igen is kívánatosnak tartom, hogy az egyház a törvényhozásba beleszóljon, nem azért, mintha az egyház hivatva volna az államnak tanácscsal szolgálni, hogy miként kelljen az adóprést még szorosabban fogni, az állattenyésztésnek még nagyobb lendületet adni, t a r t o m á n y o k a t okkupálni és boldogítani, hanem azért, mert a törvényhozás az ő intézkedéseivel a vallás-erkölcsi életbe is belenyúl s ilyenkor az állam az egyház tanácsára igen is szorul s szükségesnek tartom, hogy az egyház szava is meghallgattassák. „Az állam és az egyház — igy szól a törvényjavaslat indokolása — minálunk nincsenek ugy elkülönítve egymástól, mint sok más államban, minálunk viszonylagos e g y ü t t működésök az élet majdnem minden mozzanataiban nyilvánul és ezen bizonyos határon belüli, e g y ü t t működésök nemcsak nem káros, hanem mindegyik félnek csak előnyére válik és tán nem csalódom, midőn azt állítom, hogy ez egyik főoka annak, hogy állam és egyház sem mint barátok sem mint ellenségek egymás ellen még soha sem foglaltak és ma sem foglalnak állást". Í g y argument á l a miniszter és alig van mit belőle elvenni vagy ahhoz hozzátenni. Nézetem szerint épen keresztyéni szempontból nem szabad az államot és egyházat egymástól annyira különböző intézményeknek t a r t a n i , hogy legjobb, ha maguk a t egymástól teljesen elszigetelik, sőt inkább épen az egyháznak kell oda törekednie, hogy vallás-erkölcsi elveivel az állami életet minél inkább áthassa, azt nemesbitse s erkölcsi niveauját emelje. Valamint az egyes emberben nem lehet a polgárt a keresztyéntől ugy elkülöníteni, hogy ilyen elvei legyenek mint honpolgárnak, amolyanok meg mint keresztyénnek, hanem kell, hogy vallásunk szent elvei hassák á t egész honpolgári é l e t ü n k e t : u g y ne kisértsük meg az államot és egyházat sem oly ellentétes intézményeknek nyilvánítani, melyekre nézve legjobb, ha egymásról tudomást sem vesznek. A kettőnek szüksége van egy-
•395
másra mind két jóbarátnak, kik egymással kezet fogva a nép anyagi és lelki j a v á t közös erővel előre mozdítsák. Ezért én hibának t a r t a n á m az állam részéről, ha az e g y h á z a t a főrendi ház reformjánál mellőzné, s hibának az egyház részéről is, ha az államtól közreműködését megt a g a d n á és a törvényhozói testületben teljesítendő szép feladatáról lemondana. De h á t a keresztyén egyház azon részének, mely a főrendi házban már eddig is üléssel és szavazattal birt, eszébe sem j u t ezen méltóságot letenni, a mi pedig a ker. egyház másik részét illeti, mely eddig a főrendi házból ki volt zárva, a szóban levő t ö r v é n y j a v a s l a t épen ezzel szemben megpróbálkozik egy százados igazságtalanságot jóvá tenni. I g a z s á g t a l a n s á g n a k mondom, hogy az állam a prot. egyház ezen természetes jogát mindeddig ignorálta. A prot. egyház — bár kevesebb külső fénnyel — de u g y a n azon szent czélokért küzd mint a ker. egyház eddigi kiváltságos része, sőt többet mondok, az állam az ő culturális törekvéseiben, munkálkodásában hasonlíthatlanul nagyobb mértékben veszi igénybe a prot. egyház segédkezését, mint a többi ker. egyházakét. Ezeket dúsan ellátta jövedelmező uradalmakkal, melyeknek fényes jövedelmei m u n k á j u k a t nagyon megkönnyítik; a prot. egyház pedig véres verejtékkel r a k j a össze fillérjeit, hogy iskoláit f e n - s a kor színvonalán megtarthassa, a midőn pedig mireánk ujabb t e r h e k e t s kötelességeket rovó törvényekről van szó, akkor mi csak enquettek kegyében részesülünk és midőn oly t ö r v é n y e k a l k o t t a t t a k , melyek vitális érdekeinkbe mélyen belenyúltak, a prot. egyház kath. vallású főuraink igazságérzetére és p á r t f o g á s á r a volt utalva. É s ez igazságtalanság volt. É s most nézzük meg, hogy a t ö r v é n y j a v a s l a t miként szolgáltat nekünk igazságot? Azt m o n d j a : A főrendi ház tagjai lesznek, 6 : „A ref. és ág. ev. egyház három, rangban legidősb püspöke, illetőleg superintendense; továbbá a ref. egyház három,, rangban legidősb főgondnoka s az ág. egyház egyetemes felügyelője és két, rangban legidősebb főgondnoka". A mint a törvényjavaslatot olvastam, azonnal f e l t ű n t nekem, hogy néhány püspökünk és főgondnokunk miért zárassék ki a főrendi házból, holott a diöcesissel biró kath. és gk. püspökök ezután is benmaradnak? Mivel indokolja ezt a condiíicator? Azt mondja: „Ha a kath. és gk. püspökök a főrendi házban bennmaradnak, a vallásegyenlőség nagy élce megkívánja, hogy a többi vallásfelekezetek főméltóságai legalább részben szinte meghivassanak". j Szerencsétlenebb indokolást régen olvastam. A tör- I v é n y j a v a s l a t vagy r á áll a vallásegyenlőség n a g y elvére, vagy nem áll rá. Ha ez alapra rá áll, akkor dignitáriusa- í inkat meg kell hivni mind, ha pedig ezeket csak részben kívánja meghívni, akkor ne beszéljen vallásegyenlőségről. Ne játszunk hangzatos szavakkal! — H y alakban a törv é n y j a v a s l a t határos a prot. egyházak megsértésével. Mi eddig ugy tudtuk, hogy püspökeink rangban egyenlők. É s i most a kormány szép szeme kedvéért köztük különbséget t e g y ü n k ? Kétféle püspökeink legyenek, olyanok, kik főrendi ház képesek és olyanok, kik nem azok? E t é r r e a prot. egyház nem fog lépni. Az uj törvényjavaslat szerint igen sok apró mágnás és a czimzetes püspökök kimaradnának. De akadtak már 1
pártfogói. U g y hirlik, hogy ezek jó része majd külön fog meghivatni. — A mi egyházunkról hallgat a bir. De én azt mondom, ily alakban a t ö r v é n y j a v a s l a t nekünk nem kellhet. Ha jogok megadásáról beszélnek, akkor ne kínáljanak meg alamizsnával. Ha a főrendi házra nézve a prot. egyház oly keserű orvosság, hogy azt csak cseppekben kívánja bevenni, akkor t a r t s a meg az Isten jó egészségben, de ellehetünk mi ezután is egymás nélkül. Meg voltunk eddig is alázatosságunkban, megleszünk ezután, de püspökeinket és főgondnokainkat rang szerint osztályozni nem fogjuk. Én mindezeknél fogva a t ö r v é n y j a v a s l a t n a k mireánk vonatkozó részét elvből elfogadhatlannak tartom, mert a mint természetes jogunknak tartom, hogy prot. egyházunk teljesen legyen képviselve, ugy nem fogadhatom el azt, hogy püspökeink két részre osztassanak. E n n y i t kívántam a dologról mondani elvi szempontból. A kérdés gyakorlati oldalára a tisztelt szerkesztő ur engedelmével akkor fogok reflectálni, ha az elvi kérdésen majd t ú l leszünk. Guggenberger.
Helyreigazítás. L a p u n k egyik munkatársától a következő sorokat vettük. N a g y t i s z t e l e t ű Szerkesztő U r ! N t ű Bognár Endre úr e lapok 47. számában „a főrendiház reformja és a prot. püspökök" czimű czikkében reflexióra méltatja e t á r g y b a n megjelent egyik közleményemet. Az olvasónak mindenesetre szabadságában áll magát az iró á l l á s p o n t j á r a helyezni, v a g y azzal ellenkező állást foglalni; de azt hiszem, hogy az olvasottakat félre magyarázni s azokat a közönség elé adni akkép, mintha azokat így megírni lett volna írónak szándékában, ezt ha t e t t e is — bizonyára nem a k a r a t t a l tette, a hivatkozott czikk tisztelt irója, s épen azért szives bocsánatára számítok, ha közleményének e részét helyreigazítom. A z t állítja B. E. ú r : „F. G. b a r á t u n k is úgy látszik némileg jogosultnak t a r t j a a tiszáninneni ref. egyházkerület feljajdulását." Nehogy valaki azt hidje, mintha ingadoznám e „feljajdulás jogosultsága" felett, kijelentem, hogy én igenis jogosultnak tartom a tiszai vagy bármely kerület ebbeli f e l j a j d u l á s á t , vagy ha ú g y t e t s z i k , nyilatkozási szabadságát. S minthogy épen a feljajdulás következtében különös színben lett feltüntetve a tiszai ref. kerület egy fővárosi lapban, én csak azon okokra utaltam, a melyek igazán okai lehettek (és nem azok a melyeket a fov. lap feltételezett) ezen feljajdulásnak. Az természetesen más kérdés, feltétlenül helyeseltem-e ezen feljajdulást vagy sem? De a mit tulajdonképen helyreigazítani kívánok az B. E. ú r n a k következő s z a v a i : Mégis ez elv épségben tart á s a mellett azt hiszi, lehet a dolgot úgy kiegyenlíteni, hogy „a püspökök ne legyenek kötelezve minden felmerülendő kérdés tárgyalásában részt venni a főrendiház ülésein." Ezek az idézett szavak nem foglaltatnak azon közleményemben, a melyre B. E. úrnak reflektálni méltóztatott. Távolról sem volt szándékomban a főrendi házban ülendő püspökeinket megrendszabályozni. — Igenis lehetőnek t a r t ó t -
•396
tam, hogy sikerülend egy közép u t a t találni, . . . s „Ezen ú t egyengetésére szolgáljon azon körülmény, hogy a prot. püspökök nem kötelezvék (épen úgy mint bármely más t a g j a a főrendi háznak nincsen kötelezve) részt venni minden t á r g y t á r g y a l á s á n á l a főrendiház ülésein. A mit B. E . úr tovább állít, azt aláírom, hogy t. i. lelkiismeretük lesz a tanácsadó : mikor jelenjenek meg, akkor ugyan is, mikor egyházunk v a g y hazánk érdekében szükségesnek l á t a n d j á k . De az nem az ő alternatívájából hogy „vagy, v a g y ! " következik, hanem igenis következik abból, hogy „nem kötelezvék." — — Azon kérelemmel, hogy ezen helyreigazításomnak lapunkban helyet adni szíveskedjék maradok kiváló tisztelettel — A.-Bodony 1884, nov. 23. Farkas Gejza.
Nazarenizmus az ág, hitv. ev. egyházban. (Tanulmány.)
III. A nazarenizmus keletkezésének okáúl sok mindent szoktak felhozni. A mult évben egy hosszabb czikksorozat jelent meg a csehországi „Ev. cirkevnik"-ben a magyarországi nazarenusokról, melyben a rationalizmus hozatott fel okul. E z már a szokásos polémia, mindég az ellenfélben keresni a baj forrását. A római pápa már nem egyszer jelentette ki azt az absurdumot, mintha minden forradalom eredete a protestantizmusban volna keresendő. L u t h e r idejében ép a reformátio korában legerősebb volt a nazarenizmussal rokon anabaptizmus s ugyancsak L u t h e r nyilatkozott ú g y , liogy az anabaptizmus s a Schwarmgeist-ok az ő gyermekei, amint csakugyan az övéi is voltak. A reformátio korabeli anabaptizmus a mi nazarenizmusunkhoz igen közel áll s a régi, ú g y n e v e z e t t szekták közül hasonló a paulicziánok, patharenusok szektáihoz, melyek ellen egykor N. L a j o s királyunk is h a d a t viselt. A sz. irás elvének egyoldalú felfogása s az individualizmus korlátlan érvényesítése volt bizonyára oka a reformátio korabeli anabaptizmusnak. L u t h e r az egyházi és állami institutiokat egy r a n g r a emelte, az államot az egyház rabszolgaságából felszabadította s kimondotta, hogy mind az egyház mind az állam isteni institutio. L u t h e r elve a gyakorlatban hamisan vit e t e t t keresztül. Az állam intézményei felszabadúltak u g y a n az egyház gyámkodása alól; de az eredmény az lett, hogy mindjárt a reformátio kezdetén az egyház k e r ü l t az állam mostoha bánásmódja alá. L u t h e r t ő l halljuk a panaszt, hogy mily mostohán bánnak a világi hatóságok az egyházzal. Azok, kik azelőtt erejükön felül fizették a kolostorok lusta lakóit, most midőn az evangyélium szolgáiról kellene gondoskodni, azt a legutolsó dolognak t a r t j á k , Az egyház legtöbb helyütt állami institutiová lett s így a haladás h e l y e t t visszahanyatlás a pogány állapotba, állott elé. L u t h e r s vele a reformátio az őskeresztyén egyházat ideálul állította fel, úgy amint az a szentírásban leírva van, anélkül hogy figyelmessé lett volna arra, hegy az ős e g y h á z , úgy amint sok tekintetben mintaképül szolgálhat, sok tekintetben elrettentésül is. A keresztyénség áldásainak m a g v á t magában foglalja az ős e g y h á z ; de egyszersmind
minden veszélyét is. Az ős keresztyén egyházból fejlődött a katholiczismus s a gör. keleti orthodoxia. H a ma visszaállíttatnék az ős egyház, belőle újból a keresztyénség kipróbált s túlélt formái keletkeznének. L u t h e r s vele a reformátio kifejezte azon elvet, hogy a szentírás hitünk zsinórmértéke. A szentírásból a katholikus szentségek nagyrésze ép ú g y kimagyarázható, mint az ev. szentségek. A szentségeket oly formában, mint aminőben azok az új ev. egyházban be lettek hozva a sz. írásból bebizonyítani nem lehetett, v a g y legalább is az anabaptizmus jogosultabb alapon áll, midőn a szentírás elvéhez egyoldalúlag ragaszkodva a felnőttek keresztelését hozta be a gyermekkeresztelés helyett, az agapékat az úrvacsora és mise helyett. Minden hívő kötelessége a sz. irás olvasása és vizsg á l a t a L u t h e r szerint. Később ebből fejlődött azon nézet, hogy a sz. irás olvasása különös erény. A sz. irás olvasása ép oly mechanikus volt s még ma is sok h e l y ü t t az evangélikusoknál az, mint a katholikus rózsafüzér olvasása. A sz. irást az egészen tájékozatlan léleknek kezébe adni meg nem fontolt lépés volt, pláne ha még azt m o n d j u k ; kutass, vizsgálj abban — bizonyára meg is fogja abban találni azt, amit keres a létezőnek teljes ellentétét az ős egyházi ideállal. „Hit által való üdvözülés" a ref. ezen legdrágább gyümölcse is csakhamar elromlott, amennyiben az élő hit helyett a historikus hit lett még L u t h e r életében érvényesítve. Az augusztana konfessióban említtetik u g y a n az élő h i t ; de ezen élő hit felfogásában is az anabaptizmus jogosultabb s evangelikusabb állásponton á l l o t t ; mert a ref. élő hite ismét historikus hitté lett, igaz. hogy a kath. formától eltérő. Az a u g u s z t a n a konfessio a hitet annak elhivésébe helyezi, hogy Krisztus halála által bűneink megbocsáttattak. E tekintetben világosak a konfessió szavai A r t . X X . de bonis operibus (9—10): „Principio, quod opera nostra non possint reconcilare Deum, a u t mereri remissionem peccatorum et g r a t i a m et iustificationem, sed hanc t a n t u m fide consequimur, credentes, quod propter Christum recipiamur in gratiam, qui solus positus est mediator et propitiatorium, per quem reconciliatur Pater. Az élő hit ezen degenerálása mindjárt a ref. kezdetén, adott okot az anabaptizmus egyik apostola Denk életirójának dr. Kellemek, hogy a ref. v í v m á n y á t a hit által való igazúlást elvitassa a reformátoroktól s mint az anabaptizmus gyümölcsét állítsa elé. (Ein Apostel der W i e d e r t ä u f e r von Dr. L. Keller. 237 és 238 1. Leipzig Hirzel's Verlag 1884.) H i t által s nem a cselekedetek által igazul meg az ember ez volt a reformátio jelszava. A cselekedetek a l a t t a reformátorok az egyház által jónak t a r t o t t cselekedeteket értették, minő volt a mise hallása, bojt, ima, zarándoklás. A reformátio u t á n csakhamar ama egyházi cselekedetekkel a keresztyén szeretet cselekedetei egy r a n g r a emeltettek — a kicsinylés r a n g j á r a szemben a historikus hittel. A satisfactio t a n a különösen a luth. egyházban igen hangsúlyozva lett, ezzel szemben haladás volt az anabaptizmus által hangsúlyozott Krisztus követése. A fentiekből eléggé kitűnik, hogy az anabaptizmus a reformátióval e g y ü t t j á r t s hogy bármennyire kárhoztatjuk is annak rossz kinövéseit, mégis jogosultságát Istenországában el kell ismernünk ép úgy, amint a katholicziz-
•397
mus egyedül u r a l m a a l a t t a paulicziánok, p a t h a r e n o k , valdensek, hussiták j o g o s u l t s á g á t el kell i s m e r n ü n k . A f e n t e m i i t e t t okokon kivül, m e g e m l í t h e t j ü k még minden s z e k t a keletkezésének főokát az e g y h á z elvilágosod á s á t és megkövesedését. A „ B u d a p e s t i szemle" szeptemberi számában az orosz s z e k t á k r ó l szólva R a j e c z i igen helyesen jegyzi meg, hogy azok keletkezésének egyik fó'oka az, h o g y az orosz ó-hitű egyház, N. P é t e r által, ú g y s z ó l v á n p u s z t á n állami h i v a t a l o s z t á l y l y á l e t t . T é r j ü n k á t a n a z a r e n i z m u s t e r j e d h e t é s e o k a i n a k keresésére s a j á t hazai ág. ev. e g y h á z u n k körén belül. Egyházunk 1849-ig minden s z a k a d á s t ó l ment volt. E n n e k oka v o l t : a n y o m o t t viszonyok s a megőrzött élő hit. A külföld theologiai vitái e g y h á z u n k r a 4 8 - i g behatással nem voltak — nem a nép hitéletére. A pietizmus kora nem m e n t el b e h a t á s nélkül, erről t a n ú s k o d i k a T r a noscius n é h á n y éneke, erről t a n ú s k o d n a k a v i t a i r a t o k . A külföld, különösen N é m e t h o n a z k e t i k u s irodalma n a g y szorgalommal l e t t lefordítva különösen t ó t n y e l v r e , í g y a régibbek közül Kempis, a p r o t e s t á n s o k közül Seriver, A r n d t , melyek még mai napig is a nép á l t a l o l v a s t a t n a k . A rationalizmus kora m a g á r a a n é p r e h a t á s n é l k ü l m e n t el, v a g y pedig a n n a k n a g y ellenzésére t a l á l t ; d a c z á r a a n n a k , hogy nem .egy műve közkézen forgott, h o g y nem egy jeles p a p j a volt. 4 8 nevezetes v á l t o z á s t hozott l é t r e az ág. ev. egyh á z b a n is. A z e l n y o m a t á s k o r s z a k á b a n a politikai harcz t e r e s a j á t e g y h á z u n k lőn. A r e f o r m á t u s e g y h á z , nem lévén nyelvkérdése, e t e k i n t e t b e n nem s z e n v e d e t t oly s o k a t ; de a z ó t a o t t is a politikai érdek l e t t a fő, e g y e s ü l v e egy színtelen nihilisztikus vallási liberalizmussal. Nem lehet tagadni, hogy a politikai e l n y o m a t á s a l a t t is ne keletkezett volna nem egy ú j h i t é l e t - n y i l v á n í t á s is. A p r o t e s t a n t i z m u s általános érdekeltség t á r g y á v á l e t t a pat e n t a t i s harezok a l a t t . A közvélemény a p r o t e s t a n t i z m u s é volt. A nemzeti p á r t a p r o t e s t a n t i z m u s t a h a z a f i s á g védb á s t y á j á ú l t e k i n t e t t e , a nemzetiségi p á r t pedig m i n t az igaz vallást, mely az a n y a n y e l v r e f e k t e t i a f ő s ú l y t . Elhidegülés szemben az egyházzal az i n t e l l i g e n t i a részéről, v a g y pedig a n n a k politikai s z e r e p e k r e való felhasználása, v o k á t o r kissebbítés, elvilágiasodás a nép részéről, jellemzik a 60-as évek u t á n i e g y h á z a t . Főiskoláink is csak másodrendben s z o l g á l t á k a v a l l á s s e g y h á z ü g y é t — fő szolgálatúi a h a z a v a g y a nemzetiség ü g y é t t ű z t é k ki. A nép hitélete is a legtöbb h e l y ü t t , különösen az alföld n a g y e g y h á z a i b a n változott. A n a g y s t e r j e d e l m e s templomok megtelnek u g y a n ; de az ami oda viszi a népet, többn y i r e csak mechanikus szokás s g y a k r a n a vallásos életnek még a lelkészek á l t a l is túlbecsült alacsony n y i l v á n u l á s a . A n é p h i t szerint templomba menni annyi, m i n t I s t e n nek tetsző áldozatot hozni. A z ige b á r különféle variátiókban, n a g y r é s z t u t á n o z v a külföldi m i n t á k a t , még szól. A z igehirdetők magán élete ellen kifogás nincsen, csak az az egy, hogy inkább szolgálnak embereknek, m i n t I s t e n nek. A közönség e l r a g a d t a t á s s a l szól némelyik p a p r ó l , aki igen kedves ember, bár mindenről inkább szeret beszélni mint a vallás kérdéseiről. E l r a g a d t a t á s s a l szól némelyik papról, aki hazafias szónoklatokat t a r t templomban a megyeházában s pártgyűléseken.
A nép dicsőítéssel szól olyan papról, aki nem is pap, hanem ember s ki vele az ő modorában szólni t u d s nyilv á n í t j a n a p o n k é n t s z e r e t e t é t azzal, hogy az ő véréből és csontjaiból levőnek m o n d j a m a g á t . A nép dicsérve szól olyan papról, a k i őt ti'éfáival m e g n e v e t t e t i s az ő önző világi dolgaiban ü g y e s t a n á c s o k k a l szolgál neki. A szószék egészen merev ellentétben áll az élettel. O t t még a 16-ik század van egész merevségében, kint pedig ú g y a lelkész életében, mint a n é p viseletében a 19-ik század. F ö l kell még i t t említenünk, h o g y az ochlokratia különösen n a g y o b b e g y h á z a i n k b a n teljes v i r á g j á b a n van. Sok h e l y ü t t egy n y e r s tömeg kezében van az e g y h á z korm á n y a , m e l y l y e l szemben a lelkész minden igyekezete semmis. A p r e s b y t e r i u m o k b a n a n a g y g a z d á k u r a l k o d n a k kizárólagosan, ha szegények v a n n a k is o t t , szólni nem mernek — s z a v u k r a ha hitből folyik is a hitetlen tömeg nem h a l l g a t . A hívők különféle o s z t á l y a kellőleg nincs képviselve, mivel a többség h a t á r o z , többség v á l a s z t s az igyekszik is, h o g y mindég többség m a r a d j o n . A l f ö l d i n a g y e g y h á z a i n k b a n a lelkészek száma sehogy sincs a r á n y b a n a hívek s z á m á v a l . 1 0 - 2 0 ezer lélekre esik egy lelkész; m e r t o t t is, ahol k é t lelkész van, tulajdonképen csak egy a lelkész, — be lévén hozva a hetes rendszer. N a g y g y ü l e k e z e t e i n k nincsenek parochiákra, külön kis g y ü l e k e z e t e k r e osztva, ép e z é r t lehetetlen o t t a lelkész egészséges működése. F u r c s a s e g y h á z u n k a t k o m p r o m i t t á l ó a d a t o k jönnének n a p f é n y r e , ha a „kettős és h á r m a s " lelkészek viselt dolgait említenők. E g y h á z u n k legnagyobb szeg é n y s é g i b i z o n y í t v á n y a ez s mégis egy lépést sem teszünk a k é r d é s megoldása felé, pedig n a g y gyülekezeteink létkérdése az. I s t e n n e k a d h a t u n k hálát, hogy a nazarenizmuson kivűl n a g y g y ü l e k e z e t e i n k b e be nem r o n t o t t még a külföldön duló s z e k t á k özöne. A methodiszták m á r Cseho r s z á g b a n v a n n a k s az o t t a n i hiterős kis prot. gyülekezetekben is h ó d í t a n a k . A l f ö l d i n a g y e g y h á z a i n k b a n egy védtelen n y á j r a a k a d n á n a k s hódítási módjuk könnyebb a nazarenusokénál. E v . i n t e l l i g e n t i á n k között h ó d í t o t t s hódít a szabadkőmívesség — sőt a lelkészek között is v a n n a k hívei. K e r e s z t y é n s é g - e l l e n e s n e k nem állítom a szabadkőművességet ép ú g y , a m i n t a s z e k t á k némelyikét sem á l l í t h a t o m egyenesen k e r e s z t y é n - ellenesnek. De mi jogon k á r h o z t a t j u k n é p ü n k e t , ha ő e g y h á z u n k a t kielégítőnek nem t a r t j a , ha a t i t k o s más „akolba" t a r t o z á s t el nem ítéljük. A „ki nem elégítés" az „elégedetlenség" v a g y „belső ambitió" ok ú g y az egyik, mint a másik oldalon, csakhogy a népnél n y í l t s nem t i t k o l t , ami mindenesetre i g a z o l h a t ó b b ! A jelzett okokból kitűnik, hogy a szektizmusra készen van a t a l a j e g y h á z u n k b a n is. * *
B E L F Ö L D . Dobrona. F o l y ó évi okt. hó 19-ikén ü l t e meg a dobronai ev. e g y h á z temploma f e l s z e n t e l t e t é s é n e k száz éves eml é k ü n n e p é t , mely alkalommal ú j o n n a n m e g v á l a s z t o t t egyházi felügyelőnk D r . Medveczbj Sámuel, zólyomi ügyvéd ú r is ü n n e p é l y e s módon h i v a t a l á b a i k t a t t a t o t t . Az ünnepélyes isteni t i s z t e l e t után, — melyen a felügyelő ú r a b á n y a k e r ü l e t i u t a s í t á s o k b a n előirt e s k ü t az o l t á r előtt t é r delve a lelkész kezeibe adta, — egyházi g y ű l é s t a r t a t o t t ,
•398
hol örvendetesen t a p a s z t a l t u k , hogy Medveczky úr felü g y e l ő n k b e n b i z a l m u n k k a l érdemes férfiút t i s z t e l t ü n k meg. E z t a meggyőződést különösen megerősítette b e n n ü n k szép székfoglaló beszéde, a melyben kijelentette, hogy I s t e n nevében a békesség, szeretet és e g y e t é r t é s j e l s z a v á v a l kezdi meg h i v a t a l o s k o d á s á t k ö z ö t t ü n k s e g y ú t t a l igérte, hogy fontos felügyelői kötelességeit hiven betölti s erejéhez képest a r á bizott e g y h á z f e l v i r á g z á s á n lelkiismeretesen munkálkodik. Kötelességének sőt j o g á n a k v a l l o t t a t o v á b b á a z t is, miszerint felügyelni őrködni a k a r nem csak a fölött, hogy ú g y az egész egyház, mint a n n a k egyes t a g j a i az evangyéliomi hitben erősbüljenek, minden jóban g y a r a p o d j a n a k s hűk legyenek az ősök vérrel s z e r z e t t vallásához, az e g y h á z h o z és K r i s z t u s U r u n k h o z ; de a fölött is, hogy v á l t o z a t l a n hűséggel viseltessenek s z e r e t e t t h a z á n k s ann a k a l k o t m á n y a , felkent apostoli k i r á l y a és h a t ó s á g a i i r á n t is. E g y szóval kijelentette, miszerint tehetségével kötelességeinek teljesítése és jogainak g y a k o r l á s a á l t a l oda fog törekedni, hogy a f e l ü g y e l e t é r e bizott e g y h á z minden tagj á n a k világossága ú g y f é n y l j é k az emberek előtt, hogy azok l á t v a jó cselekedeteiket, dicsőítsék a mennyei A t y á t .
Mc. Cheyn. dublini lelkész a z u t á n „az ima hatalmár ó l " szólt. Nincs oly egyesítő elem a világon — mondja a szóló — mint az ima. A z e g y h á z a t az ima t a r t j a együvé. Kebelén belől különféle i r á n y ú theologiai iskolák s egymás ellen küzdő rendszerek l é t e z h e t n e k ; de a közös ima áthidalja ezen köztők t á t o n g ó ü r t és fényesen bizonyítja egyesítő h a t a l m á t . Kötelességünk — f o l y t a t j a a szóló — ezen egyesítő imát gyűléseinkben is gyakorolni, mint a jelen g y ű l é s ezt t é n y l e g teszi. Mi nem imádunk sem episcopális, sem presbyteriális, sem congregationális, sem pedig b a p t i s t a v a g y m e t h o d i s t a I s t e n t . A z örökkévalónak t r ó n j a előtt minden elnevezési különbségek jelentés nélküliekké lesznek. Nem szabad „schiboleth"-jeinket azzal összeköttetésbe hoznunk, ki mindenek f e l e t t s mindenek mellett vagyon. Az ima s z á r n y a i n felemelkedve, mélyen m a g u n k a l a t t h a g y j u k azon ködös országot, a hol az elnevezési különbségek u r a l k o d n a k s oly szabadabb légkörbe emelkedünk, a hol részben legalább m a n i f e s t á l j u k azon egységet, m e l y e t m a j d a n csak a m e n n y e k n e k országában teljesen élvezni r e m é n y ü n k van.
A g y ű l é s reggeli üléseiben a dán n y e l v h a s z n á l t a t o t t ; az esteli ülésekben az angol nyelven t a r t o t t értekezéseket E z beszédének rövid t a r t a l m a . pedig Valii dékán i n t e r p r e t á l t a , ki e tisztében az egész A mindenható kisérje á l d á s á v a l felügyelő u r u n k n a k g y ű l é s t a r t a m a a l a t t foglalatos volt. e g y h á z u n k érdekében teendő egész m u n k á l k o d á s á t s adjon neki a hü m u n k á h o z erőt és k i t a r t á s t . — V é g ü l felemlítem Kedden szeptember 2-án reggel Bernstorff gróf elnömég, hogy a felügyelő ú r 20 f r t n y i a j á n d é k b a n r é s z e s í t e t t e költ. E g y h a t á s o s ima u t á n , melyet V a h l dékán mondott, egyházi p é n z t á r u n k a t . F o g a d j a ezért i t t is őszinte köszö- Récolin párizsi lelkész szólt „a vallási viszonyokról F r a n c z i a netünket. országban." N é m e l y e k 1 millióra, mások 650.000 teszik a franczia protestánsok száma. O nem a z t csodálja, hogy F r a n c z i a o r s z á g b a n a p r o t e s t a n t i z m u s s z á m r a nézve oly alanK Ü L F Ö L D . t a s fokon áll, hanem a z t , hogy á l t a l á b a n létezik még. B á r Az Ev. Alliance évi közgyűlése Kopenhágában. h a z á j á b a n a protestánsok száma csekély, az organizatióban I ez évtized a l a t t n a g y h a l a d á s t t e t t e k . 1804 csak 150 prot. III. Az előbbi t á r g y g y a l szoros összefüggésben dr. Höge , lelkész volt F r a n c z i a o r s z á g b a n , ma 800-ra megy fel a száMózes richmondi lelkész, Virginiából az e g y e s ü l t államok- muk, s t i s z t a k a t h o l i k u s megyékben az utolsó években egyre keletkeztek prot. g y ü l e k e z e t e k s épültek templomok. A proban, egy t a l p r a e s e t t s n a g y lelkesedéssel f o g a d o t t értekezést r ö g t ö n z ö t t az a n y á n a k a családban való á l d á s d ú s mű- t e s t a n t i z m u s ú g y az irodalmi mint kereskedelmi és politikai ködéséről. K é t s é g k í v ü l igaz mondja a szóló, hogy az embert téren, intelligentiája s kezdeményezési szelleme által, kinem a n n y i r a könyvek mint inkább személyek nevelik. A z v í v t a m a g á n a k minden egészségesen gondolkodónak respecemberek sok ismeretet a r a t n a k az irodalom mezején, de t u s á t , s ha f é l t u d n a emelkedni h i v a t á s á n a k m a g a s l a t á r a , tanítójuk-emberek. A jellem személyes érintkezés a l a p j á n n a g y szerepet vihetne az ország sorsának intézésében. képződik oly módon, hogy kedély kedélylyel, szív szivvel U t á n a Scharling t a n á r szólt „a theologusoknak tudojön közelebb s bensőbb viszonyba, napról n a p r a adván és m á n y o s neveltetéséről a s k a n d i n á v egyetemeken." A három fogadván benyomásokat, ú g y hogy minden egyes ember s k a n d i n á v k i r á l y s á g n a k 8 milliónál több lakosa van, melyszobrászhoz hasonlít, ki 10,000 t ü r e l m e s ütéssel azoknak nek többsége az ev. l u t h e r á n u s e g y h á z híve. Dissenter jellemét a l a k í t j a vésőjével a kikkel közelebb érintkezik, D á n i á b a n 9, Norvégiában 4, Svédországban V/ 2 esik 1000 a d v á n nekik oly alakot, m e l y e t ezek esetleg mind végig lakosra. — Nézete szerint minden p a p kell hogy tudom ám e g t a r t j á k . E gyűlésen f e j t e g e t e t t igazságok között alig nj'os neveltetésben részesüljön, v a g y ha a s z a b á l y kivételt van életbe vágóbb s p r a k t i k u s a b b ennél, t e k i n t v e a n n a k a enged, ú g y k é t osztály állítassék fel — egy része a theocsaládra és az e g y h á z r a való a l k a l m a z á s á t . E n n e k a l a p j á n logusoknak tudományos, a másik része p r a k t i k u s i r á n y b a n hangsúlyozza az a n y á n a k áldásdús működését a családi neveltessék. Szükségesnek t a r t j a , h o g y minden p a p az írást körben, ki o t t a vallásos életnek legkiválóbb tényezője. Ha eredeti nyelven o l v a s s a ; a l a t i n t megfelelőleg értse, miután e gyűlésnek tiszteletre méltó t a g j a van, ú g y ez csak a n y a a p a t r i s t i k a theologiának legnagyobb része e nyelv t u d á s a lehet. O kezdi meg a gyermek n e v e l t e t é s é t s befolyása a nélkül mitsem é r ; az e g y h á z t ö r t é n e l m e t alaposau t u d j a , jellem képzésére legtovább t a r t . Az ima, melyet g y e r m e - hogy a dogmatikai diskussiók és v i t a t k o z á s o k k a l szemben kével e l m o n d a t , a férfihez is illik. Szóló érdekes elő- kellő álláspontot foglalhasson. A rendszeres theologia, mely a d á s á t azzal végzi : mig a családban lesz egyház, lesz egy- magában foglalja az e t h i k á t és bölcsészetet, helyes állásház az államban, a világon; de ha az eg3 7 ház megszűnik p o n t o t tűznek ki neki az evangyéliom hirdetésénél; a valláslétezni a családban, megszűnik egyszersmind az államban, bölcsészet pedig erős f e g y v e r t adnak kezébe időnk vallásde meg a világon is ellenes tendencziájn ellen.
•399
(Jetii t a n á r „svájcz vallási viszonyairól" szólva, leirja az utolsó öt évet 1878—1883. jellemezve egyszersmind a három svájezi pártot. Az elsó' a reformpárt. Még ezen p á r t küzdelmeiben is észlelhető a törekvés az élő Istenben való bitet és a bűn kiengesztelés mély jelentőségét a híveknek visszahódítani. Az orthodox p á r t n á l bár s a j n á l a t t a l t a p a - z t a l t a az ujabb tudomány ismeretének hiányát; de a mellett mégis örömmel l á t t a a komoly munkában való együttes tevékenységét. A középpárt u g y a n kicsinyli a tant, de azért érdemeket szerzett magának annyiban, hogy a szélső p á r t i a k a t együvé t a r t o t t a s mélyebb elidegenedéstől megóvta. Különös evangelistikus törekvések, utánozva az amerikai Mood és J a n k e y eljárását, bizonyos mérvig sikerrel k o r o n á z t a t t a k ; de ezen törekvésének vannak árnyoldalai: különös eszközök és módszerek túlbecsülése, nő prédikátorok alkalmazása s a megtértekkel való fitogtatás. Ezzel szóló á t t é r t az üdvsereg (salvation-army) kérdésére. A nép többsége nem kedveli az üdvsereg takt i k á j á t s az egyházak ellenséges állást foglalnak el vele szemben. Az „Ev. Alliance"-nak e kérdéssel szemben kényes volt a helyzete: egyrészről a vallásszabadság eszméje mellett kardoskodva, el kellett Ítélnie azon üldöztetéseket, melyekben az lidvsereg részesült, másrészről ismét az üdvseregnek kétséget nem szenvedő túlkapásai ellen kellett szavát felemelni. Godet t a n á r az üdvsereg kérdését illetőleg, e g y e t é r t Oetlivel, bár az üdvsereg mellett többet l e h e t e t t volna mondani. Oetli t ú l nagy súlyt f e k t e t e t t az állami egyházban való megmaradás kötelességére; de mit tegyen a theologus, ha a tanárok a raczionalismust forczirozzák? Ha nem neveltetnek az evangyéliom szellemében, mi egyebet tehetnek, mint ott hagyni az egyházat s elkülöníteni m a g u k a t „a mint ez tényleg a zürichi egyetemen m e g t ö r t é n t ? — E r r e Glibborn „colonel", az üdvsereg egyik tisztje szólalt fel s sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy Oetli t a n á r elferdítette az üdvsereg eljárási módját. Kérdezi a tudós professort, váljon jelen volt-e valaha egyikén is az üdvsereg által t a r t o t t meetingeknek ? Angolországban több mint 50,000 iszákost térítettek meg, sőt csak is azon lelkek visszatérítésén fáradoznak, kiknek lelki üdve mindenki által elhanyagoltatik. 0 mint egyszerű keresztény szólalt fel e gyűlésen s csak helyreigazítani a k a r t a azt, ami hibásan volt állítva. Dr. Cairns ezután az ev. igazságban való haladásról szólt, melyet ő Németországban személyesen tapasztalni szerencsés volt. 0 mint deák látogatta meg ez országot legelőször, annak most 40 éve. Részt vett az „Ev. Alliance" közgyűlésén Berlinben 1857. Jelen volt a G. A. egylet örömünnepén Lipcsében két év előtt. Ezen időközökben Németország kétségkívül nagy haladást t e t t . A L u t h e r ünnepélyt oly általános lelkesedéssel megülni, a korábbi időközökben lehetetlenség lett volna. A mi a német theologiát illeti, ő ugyan nem ír alá mindent, de elismerni kénytelen, hogy a keresztény irodalomnak páratlan szolgálatot t e t t . E g y délutáni ülésen Dr. Kulopothukes Athénéből a vallás állapotáról szólt Görögországban. Rövid történeti visszapillantás után kiemeli, hogy a papság ellenállása daczára, az angol és amerikai protestánsok ez évszázad utolsó felében felette sokat fáradoztak a görög nép szellemi eme-
lésén. Az utolsó 25 év a l a t t több mint 100.000 darab biblia á r u s í t t a t o t t el Görögországban és a törökországi görögök között. A kormány jó szemmel nézi az istenige magvának elhintését s a bibliaárusakat, a görög egyház papságának ellenzése daczára, védszárnyai alá veszi. A négy evangyéliom Görögországszerte a magas körökben olvasmányul szolgál. Remélhető, hogy a mostani oktatásügyi minister befogja hozni az új testamentomot a felsőbb iskolákba. Alkalmas prédikátorok hiányában az evangyéliom hirdetése eddig csak csekély mérvben volt foganatosítható. A mi azonban a népnek az evangyéliommal szemben való m a g a t a r t á s á t illeti, a j a v u l á s feltűnő. Kedden szeptember 2-án a királyi család személyes megjelenésével tisztelte meg a gyűlést. E hirre a gyűlésterme zsúfolásig megtelt. A király a királynéval, a koronaherczeg a koronaherczegnővel, a görög király a királynéval, W a l d e m a r herczeg a királyi család többi tagjaival fényes kíséretével együtt, a bizottsági tagok által fogadt a t v a s vezettetve a terem közepén, a nekik szánt díszes üléseken foglaltak helyet. E z ünnepélyes alkalommal MacA r t h u r London lord-mayorja elnökölt. I m a után. melyben a királyi család is szívből részt v e t t , Dr. K a l k a r rövid s meleg szavakkal üdvözölte a felséges vendégeket. — Az elnök ékes szavakban nemcsak a loyalitás érzelmeit tolmácsolta, hanem a mély rokonszenvnek is adott méltó kifejezést, melylyel minden angol dánország j a v a i r á n t viseltetik. E g y r é s z t s a j n á l a t á t , másrészt örömét fejezi ki a gyüléshelyének Stockholmból Kopenhágába valú áttétel felett, miután az „Ev. Alliance", a hol felüti sátorát, ott áldást hoz, s az e g y h á z a k r a jótékony hatással van. U t á n a D r . Schaff new-yorki lelkész vette á t a szót és értekezett az „Ev. Alliance hivatásáról." A keresztény világ — mondja a szóló — három p á r t r a oszlik: a görög, római és protestáns p á r t r a . Számra nézve a római a legnagyobb, majdnem oly n a g y mint a többi kettő e g y ü t t véve, a görög pedig a legkisebb. A görög egyház, mint a legöregebbik, az ős kereszténység terjedését képviseli; a római, a középkori kereszténységnek összeütközését a modern h a l a d á s s a l ; a protestáns egyház, mint a legfiatalabbik, a modern kereszténységnek haladását. Kiemelve a protestantizmus előnyeit és érdemeit, á t t é r arra, a mi valamennyi e g y h á z a t e g y a r á n t illeti. E g y i k e a legnagyobb bűnöknek — f o l y t a t j a a szóló — melynek többé-kevésbé valamennyi egyház és szekta részese: a görög, a türelmetlenség és az exkluzivitás, mi a bűnbe esett emberi természet kifolyása. Az eretnekek és dissenterek üldöztetése a keresztrefeszítéstől az utolsó boszork á n y elégetéséig, az egyháztörténelemnek legsötétebb lapja. Hibáztunk és v é t k e z t ü n k ! A kereszténységnek újraegyesítésén és az egyházak kiengesztelésen kell fáradoznunk. Ámde miképen? Nein a különböző elnevezésű egyházak és szekták ellen támasztandó keresztes hadjáratok által Ez időpazarlás volna. A baj nem a denominationalizmusban, a változatosságban, hanem a szektarianizmusban, az elzárkozottságban rejlik. A szektarianizmus a legkiterjedtebb s legkifejlettebb önzés, mig a denominationalizmus az isteni adományok különbözőségének s változatosságának kifejezése s elférhet és megállhat az igaz katholiczitás és a kereszt é n y szeretet mellett. B á r kétségtelen, hogy a denominationalizmus és a konfessionalizmus nagyon könnyen s z ű k '
400
keblűségbe és szeretetlenségbe c s a p h a t á t ; ámde a jelen viszonyok közepette szükséges b a j . A z e g y h á z n a k u g y a n nem a legjobb állapota, de sokkal üdvösebb, mint e g y holt, zsarnoki s lelket ölő uniformitás. A k e r e s z t é n y e g y h á z a k egysége lényegében szellemi. E g y e k K r i s z t u s b a n , a z é r t e g y m á s között is egyek. E n n é l fogva az á l t a l á n o s egységhez a külső szervezetnek és korm á n y f o r m á n a k egysége nem épen f e l t é t l e n ü l szükséges. K r i s z t u s m a g a csak is az a p o s z t o l á t u s t a l a p í t o t t a s mitsem m o n d o t t p a t r i a r c h á r ó l , pápáról, püspökről, papról. A z igaz katholiczitás és szabadelvűség, m e l y az igazság magasztoss á g á n a k és a n n a k mély meggyőződéséből fakad, hogy egyes elmék és szekták képtelenek az igazságot a m a g a teljében és v á l t o z a t o s s á g á b a n felfogni, nem z a v a r a n d ó össze azon n e g a t i v liberalizmussal, mely i g n o r á l j a s elmossa az igazság és tévedés közti különbséget. Különben — végzi a szóló — sem püspökség, sem p r e s b y t e r i u m , sem víz a l á merítés v a g y vízzel való locsolás, sem l u t h e r a n i z m u s v a g y calvinizmus, sem methodizmus v a g y arianizmus, sem romanizmus v a g y p r o t e s t a n t i z m u s , sem semmiféle egyéb —izmus fog segíthetni r a j t u n k , hanem csakis az „újjászületés." K i életében e z t szorgalmazza, azzal békeség l e g y e n az Ú r b a n ! Monod párizsi lelkész m i n t következő szónok „veszedelmünkről, kötelességünkről és r e m é n y ü n k r ő l " szólt. Mielőtt a k i r á l y i vendégek e l h a g y t á k vólna a g y ű l é s t e r m é t , igen szívélyesen szót v á l t o t t a k M a c - A r t h u r r a l m i n t elnökkel és D r . Schaff és Monod lelkészekkel, mint ez esti g y ű l é s szónokaival. Schwalm, pancsovai ág. h. lelkész.
V E G Y E S E K . — Előfizetésre való felhívás! A z év vége felé j á r s vele az „Evangélikus Egyház és Iskola" is befejezi második évi p á l y a f u t á s á t . — E g y h á z u n k mélyen t i s z t e l t közönségétől f ü g g megkezdje-e a h a r m a d i k a t is. — H a szükségesnek ismerik különösen lelkésztársaink s t a n f é r f i a i n k e k ö z l ö n y t s h a a r e n d e l k e z é s ü n k r e álló csekély erővel f e l m u t a t o t t eredmény csak némileg is k i e l é g í t e t t e v á r a k o z á s u k a t : tiszt e l e t t e l k é r j ü k az érdekelt körök szellemi és a n y a g i buzgó támogatását. Mi m a g u n k érezzük legjobban, mily t á v o l v a g y u n k a k i t ű z ö t t czéltól; de erős a k a r a t u n k , mennyire t ő l ü n k telik, a czél felé törni, hogy s z e r e t e t t e g y h á z u n k n a k n a g y hivatásához méltóan szolgáljunk. A harmadik évfolyamban is lapunk alakja és beosztása e régi marad. — Előfizetési á r a is a régi lesz: egész évre 6 f r t , félévre 3 f r t , negyedévre 1 f r t 50 kr. A hátralékosokat, h á t r á l é k a i k törlesztésére k é r j ü k . Előfizetéseket (postai u t a l v á n y o n ) és jelentkezéseket (levelező lapon) a szerkesztőhöz, Pozsony, k o n v e n t - u t c z a 6. sz., k é r j ü k küldeni. Hogy felesleges kiadásoktól megkiméltessünk, kérjük olvasóinkat: kegyeskedjenek idejekorán jalentkezni: kívánják e lapunkat a jövőre is járatni vagy s e m ? A szerkesztő-kiadó. — Mindazon urak, kik a „Luther-társaság" eszméjét pártolják s érdekeit előmozdítani készek, tisztelettel kéretnek: szíveskedjenek e czélra szánt akár tagsági díjaikat, akár pártolást illetékeiket e lapok szerkesztőségéhez beküldeni; mink köteNYOMATTA
WIGAND
számolni s a lességünknek ismerjük a bevételekről nyilvánosan pénz gyümölcsöző elhelyezéséről gondoskodni. Az összeg beküldésénél szíveskedjenek megjelölni, hogy az adomány az alaphoz tőkésítve csatoltassék-e, vagy évdij czimén irassék-e javukra, hogy a kimutatás is e szerint szerkesztethessék. — A pozsonyi theol. akadémiai és gymnasiumi ifjúság, folyó hó 30-án v a s á r n a p délelőtt fogja m e g t a r t a n i , az egyház és iskola jóltevőinek emlékünnepet. A z ü n n e p é l y műsorozata a következő: 1. „Ima." Glucktól, énekli a lyceumi dalegyesület. 2. „Emlékbeszéd." Eiszdorfer János, theologustól, előadja a szerző. 3. ..Háladal." Jeszenszky Géza, V I I I . o. tanulótól, előadja a szerző. 4. „An die Wohlthäter." Hornyánszlty Gusztáv, theologustól, előadja Schäfer Lajos, theologus. 5. „K dobrodincom." Boór László, theologustól, előadja a szerző. 6. „Háladal." Maróthy Lajos, theologustól, előadja a szerző. 7. „Fohász." Mihálfy József, theologustól, előadja Homola István, theologus. 8. „Hymnus." Mozarttól, énekli az akadémiai é n e k k a r . — Szil-Sárkány. A z e g y h á z i évi méltó ünnepi befejezést lelt s az ú j n a k f e l v i r a d á s a felé jogosult reményei, v á r a k o z á s a i hozzá közelebb h o z á s á v a l biztató fontos egyházi ténykedésben j á r t el a f e n t e m i i t e t t ev. g y ü l e k e z e t h i v a t k o z o t t alkalommal, f. hó 23-án v é g z e t t d. e. isteni tisztelet u t á n t a r t o t t r e n d k í v ü l i közgyűlésén. A t é n y : ú j felügyelőjének, a volt és leköszönt t e k . Kiss Géza ú r helyébe, t e k . Bozzay Miklós ú r n a k személyében t e t t választása. E z m a g a is a g y ű l é s e n jelen lévén a v á l a s z t á s t elfogadta és h i v a t a l á r a az e s k ü t l e t e t t e . U g y a n v á l a s z t o t t ú j felügyelő ú r mégis h i v a t a l á t elfoglaló beszédében a m a g a személyében e g y j ó l t e v ő g y ü l e k e z e t i p á r t f o g ó t m u t a t o t t be, azon kellemesen meglepő j e l e n t é s é t tévén, hogy a gyülekezetben a t a k a r é k m a g t á r t a legközelebbi ú j évkor kimérendő Öt-Öt (5 — 5) mérő buza és rozszsal m e g a l a p í t j a . A z I s t e n a g y ü l e k e z e t e t v á l a s z t á s á b a n szerencséltesse, m e g v á l a s z t o t t felügyelőjét soká, boldogan éltesse, m u t a t o t t szép példájáT. S. n a k sok követőt adjon! — Vallásos iratok magyar nyelven. Bibliai kézikönyv. Kalauzul a Szent-írás tanulmányozásához. Készítette Dr. Angus József, a r o y a l asiatic society t a g j a . Lelkészek és theologiát t a n u l ó k s z á m á r a . Angolból f o r d í t v a 46 ív, folda b r o s z o k k a l ; vászonba kötve. 3 f r t 80 k r . Hit, Remény és Szeretet Könyve az élet kedvező és kedvezőtlen n a p j a i r a . Családi emléklapokkal ellátva. P r o t e s t á n s k e r e s z t y é n e k s z á m á r a a j á n l j a Csiky Lajos. Vászonba kötve. 80 kr. V á szonba kötve a r a n y s z e g é l y l y e l 1 f r t . Finom bőrkötésben, a r a n y vágással, t o k k a l . 1 f r t 60 k r . Jézus élete. Segédk ö n y v ü l az evangéliumok czélja, összhangzása és chronologiájának t a n u l m á n y o z á s á h o z . I r t a Eustace B. Conder. M. A. Angolból fordítva. A szent föld t é r k é p é v e l 1 4 7 2 ív kötve 80 k r . Gyermeklant. Vallásos énekek g y ű j t e m é n y e . Különösen iskolai h a s z n á l a t r a összeállította Farkas Sándor. 60 dal énekre v a g y o r g o n á r a való h a n g j e g y g y e i , a v a s á r n a p i iskolai t a n í t á s t t á r g y a l ó előszóval. 2 0 k r . Zwingli Ulrich élete. 3 ív. 10 k r . Kaphatók König R. lelkésznél (Budapest, váczikörút 76. szám). — A bányakerületi főtiszt, püspök úr folyó november Lukács Pált, hó 24-én szentelte fel Klár Bélát, orosházai, beszterczebányai, és Kruttschnitt Antalt, újvidéki segédlelkészekül. f Gyászeset. Gáber, szül. Hlivay Mária, volt lónyab á n y a i lelkészözvegye, folyó h ó 23-án, 87 éves korában m e g h a l t Kokován. N y u g o d j é k b é k é v e l ! $pgr
F. K
Lapunk mellékletéül veszik olvasóink: „ V a l l á s o s i r a t o k , m a g y a r n y e l v e n " czímű jegyzéket. — Ajánljuk szives figyelmökbe.
POZSONYBAN".
