Hatodik évfolyam.
1. szám.
Pozsony, 1888. évi január 1-én.
E VA N G E L I K U S
EGYHÁZ és ISKOLA. r
^VIEGJELEN
Előfizetési ar : Egész félévre
V
evre .
HETENKÉNT
EGYSZER.
Hirdetés ára:
6 frt — k i . o
, — ,
aegvedévre
1
„ 50 ,
E g y szam ara
1 2 k r . o. e.
Négyhasábos
Szerkesztő-
8 kiadó-hivatal:
Pozsony,
Kon v e n t u t c z a
T
B
S
Z
T
Y
É
N
S
Z
K
Y
IF 1 I E I R . E
Detit
sorkent
egyszer közölve 7 k r . . többször
Felelős szerkesztő s kiadó :
J
6. 8z.
közölve
5 kr.
Béiyegdii : külön 30 kr. HM" G
Z .
Tartalom: Boldog ú j évet ! (Farkas Gejza.) — A kis pápa. I I . (dr. Masznyik Eudre.) — I r o d a l o m . — Az ó szövetségi próféták. (Guggeuberger). — B e l f ö l d . — V e g y e s e k — Hirdetés.
HF* Felhívás az előfizetésre. Jelen számunkkal az „Evang. Egyház és Iskola44 hatodik évfolyamát kezdjük meg. A l a p előfizetési ára a régi : egész évre 6 frt., félévre 3 frt., negyedévre 1 f r t 50 k r . Előfizetések és megrendelések a szerkesztő-kiadóhoz, Pozsony, Oonventntcza 6. szám, mielőbb beküldendők, m e r t a második számot csak előfizetőinknek illetőleg megrendelőinknek küldjük. Hátrálékosok szíveskedjenek hátralékaikat letörleszteni.
/Szerkesztő-kiadó. v
s.
Feltétlen b o l d o g s á g r ó l természetesen szó sem lehet. H a egyszer ezt elértük, megszűnt életünknek Boldog új évet! Hány ajak nyilik meg ma e nemes czélja. De már az is igen nagy nyereség reánk szavakkal, s hányadszor nem hangzik fel e nap reg- nézve, ha b o l d o g u l h a t u n k . gelén a jó kívánság alakjában e három szócska : bolEs a boldogulás nem is boszorkány mesterség, dog ú j évet ! — nem kell ahhoz egyéb, mint : — ha van, a bajBoldog Isten ! Ha annak a sok jó kívánságnak nak felismerése, aztán pedig gyors eljárás a baj megcsak ezred része teljesedésbe menne, azt hiszem bol- szüntetésére nézve. — Arany — a szenvedő szívről dogok lehetnének az emberek. De hát a kívánságok- énekelve mondja : nak az a közös sorsuk, hogy minél nagyobb a tárgy, „kész boldogság lesz neki a szenvedés hiánya." a melyet óhajtanak — annál gyakoribb a kívánó csalódása. S mert a világon már nagyobb dolgot Keresztelő János meg úgy rajzolja a boldogsenki sem kívánhat — mint épen a boldogságot, ságot, — hogy minden völgy betöltetik, és minden csoda-e, ha számtalanszor, ha mindannyiszor hajótörést hegy és halom lenyomatik és a melyek egyenetlenek, szenvednek — még oly őszinte szívből származó egyenesek lesznek, és a darabos utak tiszták lesznek. kívánságaink ! — És minden test meglátja Istennek szabadítását! Bajaink megfigyeléséhez Istennek hála van szem Röpke felhők, hiú álmok, — v a g y szokás már elég. De Istennek szabadítását ne várjuk, ha magunk csak tán a boldog új év kívánása ? Hisz már a bölcs Sirák is oly találóan mondja : is a szabadulás munkájához nem látunk. Ne engedjük hát bajainkat elidülni, egyházi élehalála előtt senkit se mondj boldognak. S hogy mi még is úgy lapunk olvasóinak szű- tünk fájának némely ágát elmohosodni, avagy mások kebb körű, mint egyházunknak tágabb értelemben rovására túltengeni. Mert bizony fakó, bizony avult annak némely ága. vett családjával szemben feltartjuk a jó régi szokást Vagy nem ósdi s a mai felvilágosodott korba — teszsztik azt nem pusztán formalitásból, nem is valami kegyes, de soha be nem következendő óhaj- épenséggel nem illő czopf-e, mult századok sötét emtásképen , de teszsziik lelkünk sugallta azon meg- lékelll — a papi szolgalom ? Hol van széles Magyargyőződésből, hogy a kívánság teljesülésének lehető- országon, hol egész Európában talán a török birosége nincs kizárva, sőt e lehetőség feltételei kezünk- dalmat kivéve az a viszony, a mely nálunk a pap és hivei között fennáll? S ha még róni. kath. papben vannak :
Boldo:
2
Igen ám — de hol lesz akkor az autonómia! ról lenne szó, ott az egyik úr, a másik szolga, de mi Ez egyházunk drága kincse — s kényes dolog akár protestánsok testvérek, egyenlők vagyunk, mit lábatlankodik még mindég közöttünk az urbériség utolsó csak a nebánts virág. Nem is valami államcsinyra gondolok én azzal maradványa. Az írás mondja : szabadságra hivattaa visszametszéssel ; ha valaki igaz barátja az autotok, a hivány mondja, úrbérese vagy a papnak ! A papi munka sem evangyéliomi fogalmainkkal nómiának úgy felfelé mint lefelé — úgy bizonvára e nem egyezik — sem a mai kor rámájába sehogy sorok irója is az. Csak irányt és rendszert adjunk a dolognak. bele nem illik. Sokakkal szemben nehéz lenne demonstrálni, Rázzuk le a visszás állapotnak lidércz nyomását egyházainkról és papjainkról — s kész boldogság hogy a választások szabályozása, egy eszélyes, érdemet és az egyház közérdekét szem előtt tartó válaszlesz mindkét részen a szenvedés hiánya! . . . Vagy nem mohos ága-e a fának, középosztályunk tási rendszer — a f o k o z a t o s e l ő l é p t e t é s elegy részének részvétlensége az egyházi terhekben — v é r e a l a p í t v a — illetőleg ennek önkéntes saját tisztelet a kivételeknek. Értjük azt a vitézlő rendjét szabad akaratunkból eredő megállapítása, semmi egyéb egyházunknak, a kik ősi jogokra építve „elvből" tilta- nem lenne, mint az autonómiának rendszeres bár, de koznak minden oly feltevés ellen, a mely az egyházi a legtágabb értelemben vett gyakorlása. Csak arra terhek viselésében az ő részvétüket is czélozná : — akarunk figyelmeztetni, hogy azt a féltékenyen őrde . . . de már a jogok élvezetéből szeretik maguk zött autonómiát oly jó kedvvel — versenyezve engedjük az i d e g e n n e k nyirbálni, középiskoláink vitális számára a teljes mértéket kivenni. Ez a viszony a jog legegyszerűbb fogalmának kérdéseinél, — annak kénye kedve szerint : de ha arczulcsapása. Jog, — kötelezettség nélkül — absur- mi magunk óhajtanánk valami okszerű míveletet rajta dum. K ö z ö s t e h e r v i s e l é s , s ez is kinek-kinek véghez vinni, erre azt mondjuk : mentsen Isten ! Hogy ez által nem m i n d e n bajnak vennők erejéhez mérve, a r á n y l a g o s megadóztatás! elejét — azt tudom, de hogy s o k n a k — hiszem! Mi máskép állanának egyházunk reáliái ! . . . . A papi erények hanyatlanak. Ne keressük ennek Igaz, — fogjak az állapotokkal megelégedtek a famosus fejetlenségben okát? Alázat és önérzet a beismerni — mohos biz' ott némely ág, de hát ez csak csekélység ahhoz a jóhoz képest, a minek egy- pap kiváló tulajdonai, s helyettük minél gyakrabban házunk örül. Milyen erős szép hajtás péld. az auto- a meghunyászkodással és gőggel találkozunk. Mert nem a tiszta szív harczra és munkára vágyó erejét, nomia, a szabadság. Szép hajtás, túl erős, bátran azt mondhatjuk buja. de a kenyérkereső napszámos bérencz léhaságát uralja Már pedig a túl erős hajtásokról tudjuk, hogy sok esetben a tér. A színarany a víz fenekére süllyed s az üres hólyag ott úszik vigan a hullám bármi szépek különben, — de terméketlenek. Ma a legbuzgóbb autonomisták, a kik annak tetején, az élelmes diadalt ül az igaz felett! Nyissuk meg hát a tért a nemes küzdelemre, s idején egy tál lencséért oly készek voltak elsőszülöttségi jogukat egy idegen kormánynak és hatalomnak az érdemé legyen az elismerés. Meglássátok milyen eladni abban keresik az autonómia súlypontját, ha a lendület áll be helyzetünkben. Még a rosz ügy is kormánnyal ujat húznak, sőt hajlandók lennének lelkes harczosokkal győzni szokott, hát evangyélionótákat szerzeni, ha tudnák, hogy a kormány az ő munknak örök igazságokat hirdető szt. ügye ! . . . S van végre a fának egy ifjú hajtása is, hasonló füttyükre kész lenne tánczolni. — — Szabadosság — fejetlenség az, a mit nálunk a vén fának késő hajtásához, — a mi gyámintézetünk. — Sínylik szegény, — olyan szintelen — csak autonómiának szeretnek csúfolni. — Tessék csak egy pillantást vetni a mi válasz- tengődve boldogul. Pedig milyen nagy az életkedv tásainkba. Hogy folynak azok minden rendszer, min- benne. — Annyi vihar tépászta, annyi hernyó rágta, den elv nélkül. Annál nagyobb tér van hagyva mégis zöldéi, mégis virul. aztán a captatio benevolentiae-nek. S ha aztán sok ó ne hagyjuk ezt a szép ágat elfonnyadni, viszály, súrlódás, méreg, csel, no meg egy kis ártat- nagyon kevés jóakarat, — s ez ügynél leghamarébb lan korteskedés után az egyház csizmadiát fogott — czélt érnénk. Csak tápláljuk a kis csemetét, s adjuk vagy fogattak vele, erre azt mondjuk, hogy ez fel- meg neki a létfeltételt — a nedvességet. tétlen s határtalan választási szabadság ! Munkára várnak az uj kertészek uj erővel, uj Választásainknál — ritka esetet kivéve, nem az ihlettel. Ne hagyjuk őket elepedni ! é r d e m , de az é r d e k , persze nem az egyház érUj i h l e t a jót akarni, uj s z e l l e m a k ö z j ó t deke; s nem a tapasztalat és hivatalbeli hűség, hanem szeretni, uj e r ő a közérdeket előmozdítani, e három a tapasztalatlanság és lehető lanyhaság a mérvadó. csillag legyen ez uj esztendőnek vezérfénye : — s Nem egy ily buja hajtással dicsekedhetünk — akkor nem volt kiáltó szó szavunk s nem lesz ez s aztán panaszolja valaki, hogy nincs egyházi szel- kegyes óhajtás csupán, de valóságban is testté lett ige. lem, nincs ambitio, nincs cselekvési vágy — mikor Boldogulva — boldogítva, boldog lesz az új azt mindjárt csirájában elfojtjuk ! Pedig e tekintetben esztendő. is lehetne egy óvszerünk, — az, a mit a kertész Farkas Gejza. foganatosít. Vissza kell a buja hajtást metszeni !
3
â Mi pipa. Nyílt levél Sze"berényi Lajos Zsigmond űrhöz. il. Mindenelőtt : boldog új évet — kedves tisztelendő úr ! S aztán, — lássunk a dologhoz, folytassuk ott, ahol elhagytuk. Múltkori czikkemben voltam bátor kimutatni, hogy a Krisztus evangyéliomát már az apostoli korban meghamisították az u. n. zsidós irányú hamis atyafiak s hogy Pál apostol volt az, ki a ker. hitigazság elvét a zsidó nemzeti-vallási particularismus korlátjától megszabadítva a köztudatban, mint universalistikus emberi szabadság-elvet érvényre emelte. . Mint a nagy embereket általában, — úgy Pált sem értette meg kora. Első az érzéki, — aztán a szellemi, e saját maga mondotta igazság legelőször is r a j t a : az ő e v a n g y é l i o m á n teljesült be. Egyházilag nem az ő szabad keresztyén, hanem ellenfeleinek törvényszerű keresztyén elve diadalmaskodott : P á l e g y h á z a helyett kifejlődött a jeruzsálemi oszlop-apostolok J a k a b és P é t e r e g y h á z a , — az ó - k a t h o l i k u s e g y á z . Az apostoli és az ó-katholikus kor egyháza között azonban már óriási különbség létezik. Mig az apostolok éltek igen természetes, hogy mint Krisztus választottjai, tana s élete közvetlen szem- és fültanúi, Isten Igejének szolgái, hirdetői, a népek tanitói. — ők voltak az általuk szervezett gyülekezetek lelki vezérei. Haláluk után, sőt részben még éltükben ott, ahol személyesen nem lehettek jelen, az egyes gyülekezetek mindenütt szabadon szervezkedtek : választottak felügyelőket, elöljárókat többnyire az értelmesebb s öregebb tagok közül, kik aztán mint a „vének collégiuma'-' (presbyterek) a gyülekezet ügyeit vezették s a gyülekezetet kifelé képviselték. Természetes, hogy idők folytán a vének tanácsában is egyesek, — a legtehetségesebbek s legügyesebbek mindenütt kiváltak a többiek közül s különös személyes tekintélynek örvendve, lassanként magukhoz ragadták a presbyteri collégium közhatalmát s a gyülekezet collegiális szervezetét monarchikus szervezetté alakították át, úgy hogy már a Il-ik század közepétől fogva csupán maguk magukat kezdik kiváló értelemben „felügyelő "-knek (episcopus, püspök) tekinteni s a többi társakat, mint „véneket" — presbyterek — alárendelt szerepre szorítják. S mihelyt a helyi gyülekezetek egy a mással az adott történeti s területi viszonyok szerint központi szervezetet nyertek a ker. egyház benső egysége külső representálása jogát ismét egész természetszerűleg az ily kiváló értelemben vett „felügyelők" — püspökök — ragadták magukhoz s abból, mi eredetileg csupán g y ü l e k e z e t i hivatal vala, — megcsinálták a közegyházi hivatalt — s ime egyszerre csak megjelenik (a II. sz. végén) a s z e r v e zetben katholikus egyház. S hogy e püspöki egyháznak meglégyen a maga i s t e n i alapja is — a praxishoz megcsinál-
ták a theoriát : ráfogták, hogy a püspöki hivatal sajátkép mindenkor létezett a ker. egyházban s annak lényegét alkotta. Ilyen formán : Krisztus megtette egyháza alapjainak az apostolokat, ezek a maguk hivatalát átruházták a püskökökre — apostoli successio — a püspökök tehát az apostoli hivatal isteni jog szerint való örökösei. De a s z e r v e z e t i l e g egységes katholikus egyháznak a dolog természetéből folyólag t a n i l a g is egységesnek kellett lennie. Ám ez a dolog kissé nehezebben ment, mert a ker. szellem szabad pezsgése korában a legkülönfélébb tan- s életirányzatok merültek fel s azok egytől-egyig az isteni kinyilatkoztatás legtökéletesebb kifejezése jogával léptek fel. Különösen az u. n. gnosticismus, a pogány bölcselő szellemnek emez ujjá ébredése a keresztyénségben volt, ami a keresztyénséget gyökerében : t ö r t é n e t i igazságában támadta meg s csupán valami phantastikus ködképpé akarta átalakítani. Hát ezen és sok más u. n. eretneki irányzatokkal szemben csakugyan önvédelemre volt szükség. Ámde kik vállalkozzanak a védelemre ? Kik az e g y h á z k o r m á n y z ó — azok ragadták magukhoz az e g y h á z t a n í t ó — hatalmat is s ugyancsak a p o s t o l i megbízás czímén. Felkeltek a püspökök, mint az igaz ker. tan hivatalos örökösei, terjesztői s őrei s össze-összegyülve, mint „a valódi egyház incarnatió"-ja zsinatilag megállapították, tételekbe foglalták az apostoli tant. íme a zsidó-keresztyén vagy törvényszerű irány, mely ellen Pál apostol küzdött, igy talált e g y h á z i megvalósulásra. A történeti vagy ó-katholicismus tehát nem egyéb, mint külső törvényszerű (apostoli) tekintélyre alapított s külső apostoli jogöröklés czímén kizárólagos e g y h á z k o r m á n y z ó s e g y h á z t a n í t ó hatalomra emelkedett hierarchismus — papuralom —. Igen, papuralom, — mert tudnunk kell, hogy az episcopalismussal együtt s egyszerre becsúszott az egyházba a papságnak, mint a néptől külön osztálynak, szent rendnek zsidó eszméje is s ennek követelményeként szükségkép átlakult az úrvacsora is áldozattá. S innentűl a papság összes törekvése oda irányult, hogy a maga feltétlen isteni tekintelyét minél hatalmasabb védőbástyákkal vegye körül. E czélra a Szent-írás nem mutatkozott alkalmatos eszköznek, mert abban emez uj korcsintézményre sehol sem találhatni. Háttérbe hát vele s elő a magunk tanaival, — a h a g y o m á n y n y a l . Legyen ez a Szentírás normája, hogy csak azt olvashassák ki ebből, amit mi magunk akarunk. S lett i s t e n i i g a z s á g az e g y h á z illetőleg a p ü s p ö k i z s i n a t o k i g a z -
sága — a dogma. Sajátságos fordulat ! ! Mig az apostoli korban a hit, mint a személyes élet központi ereje, elve, az Istennel való közvetlen benső egységbe az üdvközösségbe való belépés, most a hit, mint az egyház tanainak — dogmáinak — igazságáról való pusztán theoretikus meggyőződés, a katholikus egyházhoz való külső hozzátartozás, az üdvintézménybe való belépés feltételeként jelenik meg. Amott a hit tárgya Isten, tar-
4
talma az isteni kegyelem, emitt a hit tárgya az egyház tartalma az egyházi tan. Amott a hit élő s éltető erő, emitt a hit holt s személyes szabad szelleméletet öldöső betű, tanformula. A kérdés ugyanaz, — de a felelet egészen más. Az apostoli korban a kérdésre : mit cselekedjünk, hogy az örök üdvösséget elnyerhessük ezt felelték : higyjetek a Krisztusban s hallgassátok s kövessétek őt ; — most ezt felelik : higyjetek az egyházban s hallgassátok s kövessétek őt. Ez uj kathol. egyházi álláspontnak leghivebb kifejezést ad az oekumenikus symbolumok egyik legfőbbike az u. n. Symb. Äthan, seu Quicunque, midőn mindjárt bevezető soraiban kimondja, hogy : Quicunque vult salvus esse, teneat fidem catholicam. A fides catholica pedig semmi más, mint a trinitás dogmája. Ki ezt nem hiszi, azaz a nevezett symbolum által kifejtett alakjában igaznak nem tartja, — elkárhozik. S a katholikus egyházi többség a maga zsinatokon szótöbbséggel, néha botok dorongok argumentáló ereje segítségével — hozott h i v a t a l o s dogma igazságai nevében, tényleg minden eltérő nézetű tanítókat követőikkel, pártjaikkal együtt kiátkozott, üldözött : úgy hogy a Krisztus alapította egyetlen szeretet közösségből lett veszekedők sok társasága, felekezete nem azért, mert egyik vagy másik Istentől elszakadt, hanem, mert Istenről a többség által alkotott katholikus egyháztól eltérőleg g o n d o l k o d o t t s gondolatainak sajátos, szelleme benső kényszerítő hatása alatt kifejezést is mert adni. Hát, kedves tisztelendő ú r ! ha én az egyház történetének e korszakára visszapillantva már most művemben eme jellemrajzot adom : „A megváltott és felszabadított fiak pártokra szakadtak : kitagadták egymást az Egy-házból, a szabadság, testvériség és egyenlőség isteni örökségéből" — mit teszek egyebet, mint hogy a tiszta valót rövid pár sorba foglalom? S csak én teszem azt ígyen? Hát kedves tisztelendő úr! — ugyanazt megtették már előttem mások s nálam nagyobb emberek is, megtette maga Luther is, ki — mint maga mondja „Von den Conciliis und Kirchen" cz. művében — az ókori egyházi zsinatok különösen a 4-ik zsinat történetét „kedvetlenül olvasta" (unlustig gelesen), mert ott olyan harapás, zsivaj és rendetlenség volt, hogy — úgy mond — hitelt kénytelen adni az e részben tapasztalt nazianzi Gergely nyilatkozatának : „Azt tartom, minden püspöki zsinattól futnunk kell, mert jó vége egynek sem volt s nem a rosz eltávolítására, hanem becsvágy, veszekedésre stb. vezetett." Am On kedves tisztelendő úr! egészen más meggyőződésben van. Ön azt mondja : „A ker. dogma-alkotó kor fődogmáiban a k e r e s z t y é n s é g főigazságai vannak letéve, melyeket alapúi fogadott el a mi Lutherünk is." Ugyan különös egy állítás s On azt hiszi, hogy a történeti igazságot félre nem ismeri, el nem ferdíti, meg nem hamisítja. Hát leszek bátor az ellenkezőt bebizonyítani. Hogy hol vannak letéve a keresztyénség főigazságai, hogy mely könyv az, melyben az isteni
kinyilatkoztatás okmányát tiszteljük, annak közlésével nem fárasztom magam — majd megmondják Önnek az elemi iskolás fiúk, kiknek bizonynyal helyesebb fogalmuk van az Élet, Igazság és Világosság szent könyvéről, hanem — mert lutheránus papnak tartja magát s Luthert hívja bizonyságúl, a ki pedig „ h a m i s t a n ú b i z o n y s á g o t " soha sem tett, kénytelen vagyok az ő nevében Önt rendreutasítani s kijelenteni, hogy Luther az egyházi dogmákat soha alapúi el nem fogadta. Szent-írásról és józan észről beszélt Wormsban s hogy e kettőt a zsinatok szerzette dogmákkal szemben később is fentartá, azt ugyancsak idézett (1539-ből eredő) könyve bizonyítja, a hol is így szól : „A hitnek biztosabb alapra van szüksége, mint a zsinatok s e biztosabb alap a Szentírás. A zsinatnak nincs is hatalma arra, hogy ú j h i t c z i k k e k e t szerezzen, sőt inkább az új hitczikkeknek útját kell állnia a Szént-írás és ős hit alapján." Ezt mondja Luther s ha ő az ú. n. oekumenikus symbolumokat mégis elfogadta, azt nem azért tette, mert azokban a keresztyénség főigazságainak fundamentumára talált, — ellenkezőleg megmondja ő maga „Die drei Symbola" czimű iratában, hogy miért tette? Tette azért, mert azok bizonyságot tesznek (zeugen) „von den hohen Artikeln der göttlichen Majestät" s mert ép azok segítségével akar küzdeni a hamis bálványozó egyház az Ördög ellen, ki három oldalról intézett támadást a Krisztus ellen : egy, hogy megtámadta istenségét, más, hogy megtámadta emberségét s végre, hogy megtámadja üdvözítő művét. Ezt teszi most a pápasággal, mely tagadja, hogy Krisztus az Istenember valóban a mi Üdvözítőnk. S ép e gondolat az, mi engem a k a t h o l i c i s m u s t ó l a római katholicismushoz való átmenetre készt. Azt mondja Ón kedves tisztelendő ú r ! hogy „a katholicismus nem puszta ferdités és hamisitás, ez már csak azért is absurd állitás lenne, mivel igy nem volna érthető, hogy ép a katholicismusból keletkezett a reformáczió." Látja, látja, milyen baj az, ha mi a legelemibb theologiai fogalmakkal sem vagyunk tisztában. Hát ki mondta azt valaha közülünk protestánsok közül, hogy a k a t h o l i c i s m u s ferdités, hisz akkor maga az evangyéliom is az, mert sajátkép az a valódi „ c a t h o l i c u m " az az elve s rendeltetése szerint egyetemes isteni tehát minden emberre egyaránt kötelező igazság ! Hát Ön azt nem tudja, hogy reformátoraink, midőn a római katholicismus (eme kifejezésben, elméletben és gyakorlatban absurd valami) ellen sikra szállottak, ezt épen a k a t h o l i k u s vagy ami egy, az evangelikus hit nevében tették. Hát Ön ugy látszik nem tudja, hogy különbség van eszmei és történeti katholicismus közt. Az ókori katholicismus minden bizonnyal az eszmei katholicismus megvalósítására törekedett az az történetileg a keresztyénség egyetemes katholikus igazságának érvényre emelését czélozta. S mi a keresztyénség egyetemes igazsága?: Ugye bár a K r i s z t u s b a n v a l ó s z e m é l y e s ü d v h i t . Hát addig, mig e személyes üdvhit a maga teljes joga s szabadsága
/ szerint sértetlen maradt, vagyis, mig a közvetlen kegyes érzés benső szabadsággal nyilatkozhatott s külső tekintélyek : hierarchismus, püspöki tételek, rendeletek azt békjóba nem verték, vagyis mig Krisztus szelleme s nem a külön rendként szervezkedett papság végezte az ü d v ö z i t é s munkáját szivben, fejben, tanban, életben s szervezetben: hát addig volt igazi katholicismus ; de mihelyt a személyes hit szabadságától a ker. hivő megfosztatott s a benső isteni tekintély alól külső egyházi tekintély, az isteni evangyéliomi örök igazság, az Ige élő s éltető befolyása alól az emberi, egyházi hivatalos igazság, a dogma kényszer zubbonyába került s lett Istentől tanitott szabad ember helyett paptól tanitott s vezetett rabszolga lélekké, lett Krisztusban iidvözülőből papok által üdvözítetté : akkor megszűnt a katholicismus s elfoglalta helyét: a hierarchismus, — s ennek legkorcsabb válfajaként a római katholicismus, vagy papismus. Bizony bizony ép ez okon valódi kátholicismusról történetileg nem is beszélhetünk csak az ős keresztyén egyházban : a külön püspöki s papi rend megalakulása idejéig. S így értve a dolgot, igen is semmi absurdum nincs abban ha állítjuk, hogy a reformáczio a katholicismusból keletkezett, illetőleg, hogy a reformáczio nem egyéb, mint az igazi katholicumnak, vagyis az evangyéliom isteni erejének uj erőre kelése : a személyes üdvhitnek újjászületése. Vagy tán tévedek? No csak jöjjön velem kedves tisztelendő úr Erfurtba s nézze meg ott azt a kolostori magányban gyötrődő Márton barátot s megérti : miből keletkezett a reformáczio. Megérti, hogy oda csak két tényező szükséges s ez a két tényező ugyanaz, ami az ős keresztyén korban s aztán is minden hívőnél vala : az isteni kegyelem s kegyelem után sóvárgó szív : ahol e kettő összehat a bűnös emberben ott megszületik az üdvözítő hit. De igen szükséges még valami : a Krisztus szelleme, mely a két tényezőt egymáshoz közel hozza, egymással kiengeszteli, de ezt a szellemet nem ember, hanem a Krisztus maga nyújtja az ő Igéjében. Ez a szellem, ez az Ige pedig — bár történetileg leghívebb kifejezést talált az ihletett írásban, még sincs ahhoz teljesen lekötve, az miként maga a Krisztus, él, hat mi bennünk s mi közöttünk : honnét jön? hová megy? — azt nem tudjuk, de hogy ott fújdogál mindenütt, hol hivők vannak, azt érezzük. De ime most veszem észre, hogy On szememre veti, miszerint szerintem a „Krisztus szelleme a reformácziót megelőző anynyi század alatt aludt." Hát kedves tisztelendő Úr! a fillentés nem fizeti ki magát. Ugyan mit is mondok én művem bevezetésében a 3-ik lapon : „Az isteni igazság olyan, mint a napfény. Felhő borulhat rá, de örökre be nem takarja stb. Az evangyéliom isteni fénye sem aludt ki soha egészen. Mint a parázs a hamu alatt, ott lappangott hol egy, hol más nagy szellem mélyén s bele szórta szikráit a vak éjszakába. S ki az egyháztörténet lapjait figyelmesen forgatja, — észreveszi, hogy minél inkább nőtt az árny, annál inkább erősödött a fény is, mig végre a középkor végén stb."
5
Hát aki így űzi kritikai mesterségét, az a „ferdítés, hamisítás" stb. kifejezéseket, mikkel csak ugy lóhátról dobálódzik, tartsa meg magának. De még ez mind csak semmi ! Amit kis pápánk ezek után össze beszél — az aztán, a java. Csak ugy hízik tőlök a képzelet. No de állunk elébe. dr. Masznyik Endre.
t l ü M t l * Emléklapok főtiszt. K a r s a y S á n d o r Urnák, a dunántuli á. h. ev. egyházkerület püspökének Győrött 1887. augusztus hó 24.-én ünnepelt ötven éves lelkészi jubeliumáról. Az egyházker. gyűlés megbízásából szerkesztette G r y u r á t z F e r e n c z , egyházker. egyh. főj egy ző (Sopron Litfass Károly nyomdája.) Most is átrezgik még sziveinket azon szép, lélekemelő ünnepély utóhangjai, melyet a dunántúli egyházkerület érdemekben megőszült püspökének tiszteletére a mult nyáron rendezett. Igénytelen czim a l a t t jelent meg a fent jelzett csinos kiállítási! füzet, melynek lapjait olvasva, újra elvonulnak lelki szemeink előtt ritka szép ünnepélyünk kis képei. Köszönet érte az egyházkerületnek, melynek lekötelező intézkedése folytán G-yurátz Ferencz egyházker. e. főjegyző valóban elismerésre méltó szolgálatot t e t t egyházunk érdekében, midőn az ünnepély egyes mozzanatait ügyesen összeállítva, e magvas tartalmú füzetet gyülekezeteinknek rendelkezésére bocsátotta. A füzet tartalma : K a r s a y Sándor püspök életrajza, a jubileumra vonatkozó főmozzanatok ecsetelése a jubilarishoz intézett beszédek s a püspök válaszai, az egyházker. felügyelő úrnak az ünnepélyes gyűlést bezáró beszéde és Sántha Károly hangulatos alkalmi költeménye. Nem csoda, hogy német ajkú gyülekezeteink részéről kifejezést nyert az óhaj, hogy az „Emléklapok" n é m e t f o r d í t á s b a n is megjelenjen. Ez óhajnak Warkoweif Károly ruszti lelkész úr volt szives megfelelni, a fordítás munkájára készséggel ajánlkozott. Minthogy azonban a fordítás csak akkor jelen meg, ha nyomdai költségek fedezése biztosítva lesz, felhívta az érdekelt gyülekezeteket, gyűjtsenek előfizetőket s jelentsék be ezeket mielőbb nála. A 2* 2 nagy 8° ív terjedelmű csinos kiállítású füzetet díszíteni akarja a jubil. püspök a r c z k é p é v e l . Ara 20 krajczár. A netáni tiszta jövedelmet az egyházker. gyámolda javára fogja fordítani. Tekintve az értékes és érdekes béltartalmat, valamint azt, hogy a tollat oly ügyes forgató ruszti lelkésztárstól kiváló munkát remélhetünk, felhívom erre német ajkú gyülekezeteink s ezek lelkészeinek figyelmét azon biztosítással, hogy ennél épületesebb s élvezetesebb olvasmányt híveiknek alig ajánlhatnak. Sopron 1887. decz. 27. PoszvéJc Sándor
theol. tanár.
„A Protestantismus vádjai a katholicismus ellen. Válasz Masznyik Endre úrnak „Luther Elete" czimű munkájára. I r t a L e p s é n y i M i k l ó s , Sz. Ferenczrendi áldozópap. I. Füzet. Kapható a Szerzőnél Pozsonyban." Tehát nekem is hozott a kis Jézus valamit. Bizony bizony ennél kedvesebb Karácsonyi ajándékkal meg nem lephettek volna. Hiszen é p e n ezt akartam, ép azért nyúltam olyan mélyen, kotrófával, a darázsfészekbe. A lehető legméltóbb téren kerültünk öszsze : a s z e l l e m i v í v ó t é r porondján. Kellett ez nekünk. Hiszen nem régiben az egyetemes gyűlésen egyik legkiválóbb egyházi férfinak ajkáról röppent el: ,,ha ők 5-öt, mi 15-öt is el t u d u n k t ő l ü k k e r e s z t e l n i ! " — s csakugyan — legalább nálunk — a protestáns egyház egész küzdelme a római katholicismussal ily alárendelt jelentőségű mezőn foly. Nem úgy uraim ! — a mi fegyverünk az Ige és Tudomány. Ide tessék sorakozni, — itt, itt tessék, hozva elszántságot, szellemi
6
s erkölcsi bátorságot, erőt a küzdőtérre, megvívni ősgonosz ellenünkkel. Mert ne gondoljuk, hogy Lepsényi egy magára állt ki, — ő csak. az előcsapat portyázója. Majd jönnek a „nagy fejűek" is Ördög üző fegyverekkel: a füstölővel s szentelt vizzel. S a harcz kemény lesz, —- mert talán az utolsó lesz. A papismus megért a pusztulásra. Fel tehát testvérek, fel a szent háborúra ! Elő a mi világosságunkkal, — hadd terjedjen szét s hadd vakuljanak meg tőle az odúba bujt baglyok! Lepsényi úrral majd csak megbirkózom magam is — hogy kis pápánkkal végeztem. S lesz gondom rá, hogy azt a sok piszkot, mit már az I-ső füzetben lutheránusokra s kálomistákra ken, — illő helyére viszsza származtassam, mert tessék elhinni, fel se tettem volna, hogy ilyen ronda szájú barát még mai napság is létezhessék. Ami szitkot csak felszíhat magába egy vad pápista, azt ő mind rázuditja „a c s u k l y á b ó l kivedlett vittenbergi b a r á t r a , k i t az é r z é k i , o c s m á n y s z e n v e d é l y e k arra késztettek, hogy papi esküjét megszegje, a k o l o s t o r b ó l m e g u g o r j é k s l e g y e n a béke, h i t e g y s é g , igazság, erkölcs, j á m b o r s á g , eskü, felebaráti szeretet, törvényes rend dögvésze." E szenynyet lemosni — közös kötelességünk. Amit ő barátsága rám ken, — azért majd én felelek neki. Egyelőre csak jelezzük a harezot, mely e téren is megindúlt (s jó hogy megindult.) ellenünk, — majd legközelebb megismertetjük r é s z l e t e s e n az első harezosm ű v e t ' i s , mert — megvételre csak annak ajánlhatjuk, ki „ b o g á r g y ű j t é s s e l " is szokott foglalkozni. Az ilyennek azonban melegen ajánljuk, mert ilyen „ c s o d a b o g a r a t " még nem látott Hunnia ! dr. M. E. A „Gyakorlati bibliamagyarázatok" s z a k f o l y ó i r a t 1888, i l l e t ő l e g nyolezadik évi folyamának ü g y é b e n . A már eddig is több irányból s tekintélyes helyekről érkezett felhivások és kérések folytán, elhatároztuk, hogy a „nagy szükséget betöltő" vállalatot, melynek mint mondják „megszűnése szégyenére és nagy k á r á r a válnék a magyar ev. protestantismusnak" nem szüntetjük be, hanem, Isten segedelmével s az ügybuzgó barátok támogatásának reményében, folytatni fogjuk. Miután azonban felesleges számú példányok nyomatására, ily anyagi viszonyok mellett, filléreinket nem koczkáztathatjuk, felkérjük ezennel ügyünk lelkes barátait, hogy m e g r e n d e l é s e i k k e l — h a c s a k egy l e v e l e z ő l a p o n is — s i e t n i s z í v e s k e d j e n e k , nehogy ellenkező esetben, önnön késlekedésük folytán ki legyenek zárva azon előnyből, hogy a füzetekhez hozzájuthassanak. Előfizetési ára, mint eddig, egész évre: 4 frt. o. é. Az e z e n é v i , m é g n y o m d a a l a t t l e v ő u t o l s ó f ü z e t , e hó v é g é n f o g s z é t k ü l d e t n i . A jövő évi folyam J á n o s e v a n g é l i o m á t fogja hozni, a k o r . első levél után. Gyomán, (Békés megyében) 1887. decz. 22. A „ G y a k o r l a t i B i b 1 i a m a g y a r á z a t o k" szerkesztő és kiadó-hivatala.
Az ó szövetségi próféták. Ezen lap utóbbi számaiban egy „az ó szövetségi prófétákról" czimű czikksorozat jelent meg, mely olyan érdekes, hogy az ember azt behatóbban elolvassa. A czikk ugy látszik főképen Renánnak legújabb, a zsidók történetével foglalkozó munkája ellen, melyben az ó szövetségi próféták franczia szellemességgel és fölületességel a mai nihilistákhoz és anarchistákhoz — a là Most és Michel Luiza — hasonlíttatnak, fordul, de van annak mint tanulmánynak is becse és — a mint mondom, megérdemli hogy az ember figyelemmel elolvassa.
Ezt tettem én is és élvezetet leltem. — Azonban egy állítása van szerzőnek, melyet vagy én nem értettem meg, vagy a melylyel ő neki nincsen igaza. Azt mondja ugyan is a 386-ik lapon, hogy „a prófétáknak a cultushoz való viszonyukra nézve jellemező és a történeti kritika szempontjából is igen fontos mozzanat, hogy a próféták a pentateuchi törvényhozást általában nem ismerik, csak Jeremiásnál fordulnak elő legelőször a Denteronomiumra vonatkozó nyilatkozatok. — Különben a próféták irott törvényt, mely a vallásnak positiv alapját képezte volna, nem ismertek". Ebből én azt olvasom ki, hogy a pentateuch törvénye a próféták előtt általában ismeretlen volt, a miért is ők azt az irott törvényt, mely a zsidó vallásnak positiv alapját képezte, nem is ismerték. Ennek homlokegyenest ellentmondanak Winer (Bibi. Realwörterbuch) és ennél még sokkal nagyobb tekintély: a Sz.-Irás. Kir. I. 11, 33 versében azt mondja Ahija, a Silóbeli Próféta Jerobeámnak : „Ezekokáért, mert elhagytak engemet és imádták Astóretet a Sidonbeliek istenét, és Kámost a Moabiták istenét: és nem jártak az én u t a i m b a n ; azt cselekedvén a mi tetszett volna az én szemeimnek : az én v é g z é s i m e t és i t é 1 e t i m e t, a mint Dávid az ő atyja m e g ő r i z t e , ki (34. v.) megőrizte az én p a r a n c s o l a t i m a t és v é g z é s i m e t " . Ha a próféta előtt a pentateuch törvénye ismeretlen lett volna: akkor miként hivatkozhatott volna Isten p a r a n c s o l a t i r a és v é g z é s i r e ? és ha a próféta a zsidó vallás positiv alapját nem ismerte, miként dicsérhette volna Dávidot, azért hogy azon alaphoz ragaszkodott? Kir. I. 14. 8 Ahija azt mondja Jerobeám feleségének: Ezt mondja az Izraelnek Ura Istene Jerobeámnak: „Te nem voltál olyan, mint az én szolgám Dávid, ki megőrizte az én p a r a n c s o l a t i m a t " . Lehet-e erre azt mondani, hogy Ahija a pentateuch törvényét nem ismerte? Kir. II. 17. 13 versében „bizonyságot tőn az Ur mind a Próféták mind a látók által, ezt mondván : Térjetek meg a ti gonosz utaitokról és őrizzétek meg az én parancsolatimat és rendelésimet, az egész törvény szerint melyet parancsoltam a ti atyáitoknak és melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a Próféták által". És a próféták daczára ennek nem ismerték volna a törvényt? Makkabäusok II. 2 fejezete elmeséli, hogy Jeremiás próféta azoknak, kik fogságba hurczoltattak volt, átadta a törvényt és megparancsolta nekik, hogy arról meg ne feledkezzenek és át ne csábíttassák magukat a pogányoknak arany és ezüst bálványaihoz. Ebből is világos, hogy Jeremiás próféta igen is ismerte vallásának positiv alapját és intette a népet, hogy azon megálljon. Legyen ennyi, példa elég. Megbocsásson a czikk tisztelt szerzője, de vagy én nem értettem meg őtet, vagy az ő informátiói tévesek. Guggenberger.
I méltó volna az előbbi indulóval együtt a kiadatásra ; barátai kegyeletes tartozást teljesítenének vele. Van még ezen kivűl több átirt egyházi és világi dala ; ez utóbbiakat mint a győri ének és zeneegylet Karmestere müveié nagy Steltzer Frigyes elitéltetése. buzgalommal. A m a g y a r h o n i ágostai hitv. evang. egyetemes Nagy érdeme, hogy mint közkedvelt és keresett e g y h á z i l e g f ő b b t ö r v é n y s z é k , m i n t h a r m a d f o k ú b í r ó - zenetanár és a magasb zenére is avatott egyéniség, egys á g P o z s o n y b a n 1 8 8 7 . decz. 5 - k é n t a r t o t t ü l é s é b e n házi énekeink felől nem vélekedett ama lenéző kicsinyléssel, melyet — sajnos — egyes tehetségesebb kántoroka k ö v e t k e z ő Ítéletet h o z t a : nál tapasztalhatni. 0 mint buzgó vallásos lélek és egyházának „ A b á n y a k e r ü l e t i e g y h á z i t ö r v é n y s z é k n e k , m i n t hű fia átérzé és becsülte, choráljaink bár egyszerű, de épen m á s o d f o k ú b í r ó s á g n a k 1 8 8 7 . szept. 2 0 - á n k e l t ítélete egyszerűségükben fenséges zenéjét. Egyházi dallamaink i n d o k a i n á l f o g v a h e l y b e n h a g y a t i k , s v á d l o t t Steltzer egész tárháza volt emlékezetében s azoknak a legtalálóbb, F r i g y e s a f e l s ő b b j e i i r á n t köteles tisztelet m e g s é r t é s e a legtöbbször az eredetiség varázsával felcsillámló összhangosítása neki kedvelt hangszerén, az orgonán, csak és j ó h í r n e v e kisebbítése, v a l a m i n t l e l k é s z t á r s a i n a k könnyűség vala. Helye nehezen lesz pótolható s ő utána 1 sértő m e g t á m a d á s a á l t a l e l k ö v e t e t t v é t s é g b e n v é t - bárkinek is nem leend könnyű az e tekintetben nagy k e s n e k k i m o n d a t v á n , b ü n t e t é s k é p p e n az e l j á r ó t ö r v é n y - igényű — bogy ú g y mondjuk elkényeztetett — győri szék e l n ö k e á l t a l eszközlendő Írásbeli f e d d é s r e , s ezen közönséget kielégíteni. A gyülekezet nyolcz éven át birta mint kedvelt h a r m a d f o k ú Ítéletnek a p o z s o n y i „ E v a n g é l i k u s e g y - ! orgonistáját. Zala-istvándi születésű ; előbb Sopronban műh á z és i s k o l a " czimíí l a p b a n S t e l t z e r F r i g y e s k ö l t ködött mint t a n á r a tanítóképző intézetben, később pedig ségén, u g y a n c s a k az e l j á r ó t ö r v é n y s z é k e l n ö k e á l t a l Kanizsán, mindkét helyen közkedveltségnek örvendve. eszközlendő közzététel eltűrésére, ú g y a m á s o d f o k ú Mint ember szivjósága és őszinte nyájassága által, mely í t é l e t b e n felsorolt p e r és e l j á r á s i k ö l t s é g e k e n k i v ű l arczán is visszatükröződék, első találkozásra megnyerte a h a r m a d f o k ú b í r ó s á g 3 k ü l t a g j á n a k utazási k ö l t s é g e k a vele érintkezőt. Tiszttársai előtt nemes tulajdonai és tiszta jelleme osztatlan bizalmat, szeretetet és becsülést f e j é b e n m e g á l l a p í t o t t -17 f r t n y i összegnek 15 n a p szerzének neki. Számos tanítványai és Győr város társaa l a t t k ü l ö m b e n i v é g r e h a j t á s t e r h e m e l l e t t i m e g f i z e - dalma is megérzik a veszteséget. — Özvegy nőt (a soproni tésére ítéltetik. nagy Pálfy leányát,) két árva kis gyermeket és egy nevelt A t ö b b i v á d a k alól f e l m e n t e t i k , h i v a t a l á b a s fiút hagyott maga után, a kiknek vesztesége kétségtelenül fizetése élvezetébe a z o n m e g j e g y z é s s e l h e l y e z t e t i k legnagyobb. I t t is csak az a régi. az egyháziaknái szokott, eset ismétlődik : elhalt az apa és a tőkét, mely csak vissza, h o g y a h i v a t a l á t ó l i f e l f ü g g e s z t é s e óta vissza- szellemi kincsekben állott, magával vitte. t a r t o t t fizetéséhez v a l ó j o g a m e g á l l a p í t t a t i k . " A közbecsülés és tisztelet, melylyel az elhúnyt iránt Közzéteszi az egész város közönsége valláskülömbség nélkül viseltetett, kifejezést nyert ama nagyszámú és előkelő közönség részZsilinszky Mihály, s. k. mint az eljáró egyh. törvényszék elnöke. ' vétében, mely néki a decz. hó 21-én lefolyt temetési szertartásnál a kegyelet utolsó adóját hozá meg. Az impozáns Berecz Imre. f — A győri evang. gyülekezetnek halotti menetben a győri ének- és zeneegylet testületileg szomorú karácsonya volt. Szeretett kántor-tanítója hosszú, vonult ki zászló a l a t t ; ugyanaz énekelte a tanítói karral kinos szenvedés után decz. hó 19-én a férfikor legszebb idejében, együttesen a halottnak kedves gyászdalait. A háznál és 44 éves korában, itt hagyta a munkamezőt, melynek oly sirnál mondott imákon kivűl még ez egylet elnöke a temetőigazi hivatással biró és avatott munkása vala. A veszte- ben búcsúbeszédet is t a r t o t t a távozó felett s díszes koszorút séget az egész magyar evang. egyház magáénak vallhatja, helyezet a koporsóra. A családtagok, rokonok és egyes mert az egyházi zenének kevés oly alapos ismerője és tisztelők számos koszorúi mellett ott láttuk a győrvidéki buzgó művelője van, mint volt a boldogult úgy az elméleti tanítóegyletét és a hálás gyülekezetét is. A mindannyiunkmint a gyakorlati téren. Művészetével, mely — ha a tól forrón szeretett, nemes lélek pihenjen békével s legyen templomban hallatá azt. mindig szorosan az egyházi nemes áldott emlékezete. Payr Sándor. styl korlátain belül maradt, elragadá a közönséget ; ismerte az orgonajáték minden titkát, mester volt a legkisebb részAzok a reversalisok. — Nálunk Salgótarjánban a házaletek árnyalásában is és a hatalmas hangszer ujjainak, sulandók tetemes része vegyes vallású. Ha előbb a kath. mintegy bűverőnek engedelmeskedett. A klasszikus zene- papnál jelentkeztek hirdetés végett, atïkor biztosra veszerm szerzők műveit emlékezetből játszá. hangjegyeket ritkán már. hogy subscribálták a szerencsétlen reversalist. Én használt s kivált rögtönzött játékai mutaták benne a nagy azután tisztemhez hiven leveszem a hályogot a szemükről : művészt. Egész művészi egyéniségét az alaposság és ere- „Rá lettetek szedve, megcsalatva, mert a törvény tiltja a detiség jellemzi. Mint zenetanár és karvezető meg épen reversalist, épen úgy, mint az uzsorát; akkor vétenétek, r i t k a tehetség, alkotó szellem, gyorsan és könnyen tanító, ha az országos törvény ellenére, megtartanátok azt, a mit a dirigensi pálczát erélylyel és áttekintő könnyedséggel aláirtatok stb." hordozó. É n különben több ízben írtam már a plebánus úrnak : Hivatásában oly buzgó és fáradhatatlan volt, hogy Uram ! nevetséges a mai korban a reversalisokkal való még az utóbbi időben, nehéz szenvedő napjaiban is halotti üzérkedés. — Lássa, én kénytelen vagyok vele, a törvény énekeket irogatott s azoknak betanulására betegszobájába ad nekem jogot hozzá, sőt involválja részemre azt a köterendelé a temetéseknél éneklő iskolás fiukat. Ugyancsak lességet, hogy azoknak, a kiket a reversálisnak meghódíbetegségének ideje alatt irt egy sikerült magyar mo- tott, azt mondjam: halljátok-e? titeket a kath._ plébános tívumokkal biró indulót zongorára és teljes népzenekarra: úr megcsalt, rászedett. Hát miért ad alkalmat, miért kényédes dallamú zenéjéből kihangzik a fájdalmait lekiizdő, s szerít arra, hogy én önt egész joggal csalónak, törvénya még mindig bizni, vidulni tudó szivnek érzelme. I r a t a i szegőnek nevezzem a kijátszottak előtt? közt több sikerűit népdal s egyéb műveken kivűl Gryulai E r r e azután azt válaszolta a plebánus : „En nem Pál r Ábránd" cz. költeménvére irt műdala maradt hátra, tehetek mást, mint a mit nekem a püspököm előír ! Engem mely utóbbinak az egész költeményen keresztül vezetett a hűség esküje kötelez a reversalisok vételére!" — Tehát s annak hangulatát természetes hűséggel eltaláló zenéje a capite foetet piscis.
8
/ Rebus, sic stantibus akadály és aggály nélkül megkereszteltem és beanyakönyveltem, minden hozzám e végre hozott csecsemőt. , / Igaz, hogy a büntetőtörvénykönyv életbeléptetése és utóbb a kúriai döntvény engem is várakozó helyzetbe hozott. Annálfogva két törvényileg nejn hozzánk illetékes gyermek megkeresztelését nem eszközöltem — a plébániához utasítottam, gondolván, hogy az apát plébános úr hasonlóképen fog, adandó körülmények között eljárni, mert mégis csak legjobb a törvény egyenes útja. Azonban csalódtam : a plébános megtörte a jeget : elkeresztelt. Akkor aztán én is. — Három év előtt beterjesztvén a megyéhez, a kötelező anyakönyvi másolatokat, nem sokára főesperesem utján visszakapom őket azon utasítással, hogy a megye levéltárnoka (?) által kiplajbászolt elkereszteléseket bizonyító anyakönyvi adatokat, illetőségi helyükre a róm. kath. plébániára tegyem át beanyakönyvelés végett. Esperesem utasítását megfogadva, azon kéréssel küldtem át az adatokat a plebánus úrnak, hogy ő is hasonlóképen cselekedjék. Azonban mi történt ? A plébános úr az adatokat tiszteletteljesen visszaküldte a következő hátirattal : „En — úgymond — a múlt évi anyakönyveket lezártam : a közölt elkeresztelési adatokat oda be nem írhatom ; azokat el nem fogadom ; az általam elkereszteltek adatait ki nem adom. Tiszteletben tartandó szerintem — úgymond — a gyermek vallásos nevelésére nézve a szülők akarata. Ez ebben a suprema lex. Hiába ellenkezünk, vitatkozunk, okoskodunk : úgy is, a kit a vegyes vallású szülék az országos törvény ellenére bár nálam keresztelnek, azt bizonyára kath. szellemben is fogják nevelni ; a kit pedig a protestáns templomban — azt tudom úgy is, hogy protestánsnak lesz nevelve s t b / ' Igaz : ez nagyon méltányos, emberséges és loyális válasz, elv, eljárás. Igaz, hogy nem törvényes, de békességes. Az eredmény pedig az nálunk, hogy az intelligentia hozzánk gravitál, a szegénység amoda. Az uri renden levő vegyesházasok túlnyomólag protestánsoknak nevelik gyermekeiket. E n bízvást keresztelek tehát és, apátplebánus úr fent közölt levelére támaszkodva, confirmálok is. Ki tudja, nem-e volna mindenütt úgy a legjobb — vagy legkevésbé rosz. R. S.
ban 2 frt. Asch-i ev. egyház Csehországban 6 f r t 66 kr. Bécsi Gusztáv-Adolf-főegylet 25 frt. Ranki ev. egyház (Abaúj) 4 f r t 5 kr. . . . . . Összesen : 230 f r t 46 kr. A Yl-ik kimutatás szerint volt a főösszeg : 4 3 I I _ 95 .. Jelenlegi főösszeg : 4542 f r t 41 kr. „Krisztus Urunknak áldott születésén" áldás kívánattal közli E p e r j e s , 1887. decz. 26-án. Stehlo János, föesp. — Az erdélyi szászok múlt év deczember 12-én ünnepelték püspöküknek dr. Teutsch György Dánielnek 70-ik születése napját, ki 1817. deczember 12-én született Segesvárott, 1851-ig szülővárosa gymnasiumának igazgatója volt, 1863-ban Szent-Agothán lelkész. 1867-ben püspökké választatott, s mint hazai ev. egyházunk püspökeinek legöregebbike, a főrendiház tagjává is lett. Tudománj^a s munkássága nem csak az erdélyi részekben vívott ki köztiszteletet számára, hanem a külföldön is, kivált Németországban nagy elismerésben részesül. — A rákos-keresztúri evang. egyház és iskola jóltevője B u l y o v s z k y L i l l a iirnő, mint a megelőző években, ez idén is az iskolás gyermekeknek karácsonyi ajándékul 30 frtot küldött, mely összeg karácsony-estén a presbj'terium jelenlétében jó magaviseletű tanulók között szétosztatott. — Lelkészválasztás. S z e r é n y i S á n d o r , eddigi antonováczi lelkész illetőleg sziavon. misszionárius b a k o n y s z e n t - l á s z l ó i leikészszé választatott. — Eljegyzés. M e y e r E n d r e , az eperjesi theol. intézetnek rendes tanára eljegyezte P a l c s ó I s t v á n , kézsmárki lyczeumi tanár leányát O l g á t . — „Egészségi, erkölcsi és illemszabályok" második bővít e t t kiadás, ..írta R u t t k a y Sándor, salgó-tarjáni lelkész. Ara : 6 kr. Örömmel értesülünk, hogy derék tiszttársunknak idézett művét Budapest város főtanácsa valamennyi fővárosi elemi iskolai tanulónak nemcsak magán olvasmányul való megvételre melegen ajánlja, hanem e könyvecskének szegény tanulók közti szétoszthatása végett annak megfelelő számú példányban való megvásárlása iránt is intézkedett. Mi is e helyen melegen ajánljuk e gyermekeknek szánt, kellemesen oktató könyvecskét. — Jelen számunk mellékletéül veszik olvasóink lapunk V.-ik évfolyamának tartalom-jegyzékét.
f t l ï l l i f ê L
H I R D E T E S.
— Luther-társasági tagdíjak. Most az előfizetések beküldésének idején újólag megtörténik, hogy a L u t h e r t á r s a s á g t a g d í j a i t az előfizetéssel együtt e lapok szerkesztőjéhez küldik be. Mi ugyan szíves örömest szolgálatára állunk akár a Luther-társaság szent ügyének, akár testvéreinknek, minthogy azonban a Luther-társaság pénzt á r a Budapesten van s így az odaküldözgetés időveszteségbe meg pénzbe is kerül, újólag is felkérjük t. tiszttársainkat, szíveskedjenek Luther-társasági tagdíjakat e g y e n e s e n és k ö z v e t l e n tek. B e n d l H e n r i k p é n z t á r o s ú r h o z (Budapest Deák Ferencz-tér 4. sz.) k ü l d e n i .
ifINflf
Jeles müvek árleszállítása. LITÜRGIKA
vagyis az istenitisztelet elmélete.
( E g y h á z i s z e r t á r t á s t a n.) A nt. prot. lelkész u r a k szives ügyeimébe ajánlva. E p e r j e s 1882. (314. IV. lap szöveg; 32 lap zenemelléklettel) czimü m ű v é n e k utolsó p é l d á n y a i t és e n n e k á r á t 2 f r t . 50 krról I frt 50 krra s z á l l í t o t t a m le. E g y ú t t a l ajánlom következő, kiadásban m e g j e l e n t , á r b a n leszállított müveket : Vandrák A. L é l e k t a n I I I . kiad. ,90 k r . h e l y e t t 45 k r . T i s z t a l o g i k a . . . II. „ 84 „ „ 42 „ B ö l c s é s z e t i é r k ö l c s t . II. „ 84 „ „ 42 „ B ö l c s e l e t i j o g t a n (Észjog) 1 frt. „ 50 Hazslinszky Fr. „ É j s z a k i Magyarhon viránya" 1 f r t . „ 70 Miután különösen a „Liturgiká"-ból csak csekély s z á m ú p é l d á n y felett r e n d e l k e z e m , k é r e m mielőbbi megrendeléseivel szerencséltetni. E p e r j e s , 1887. Deczember hava.
— Vll-ik kimutatás a leégett eperjesi ev. templom felépítésére befolyt segély-összegekről. — A Yl-ik kimutatás óta (lásd e lap f. é. 48-ik számát) adakoztak : Rimabányai ev. egyház 2 f r t 60 kr. Neubergi ev. egyház, Csehországban 1 f r t 66 kr. Leydecker 0 . lelkész úr gyűjtése Majna melletti F r a n k f u r t b a n 122 f r t . Rossbachi ev. egyház Csehországban 1 frt. Stahlberg János egyh. tanácsos Meklenburgi Neuklosterben (másod izben) 17 márka = 10 f r t 49 kr. Dr. Elischer Gyuláné Budapesten 5 frt. Baumgarten Erzsébet, es. kir. tábornok neje Bécsben 50 frt. Özv. MedveyKéler Amália és leánya Kasparek Auguszta G-ácsországNYOMATTA ^ J G A N D
r
1
Nt. H Ö R K J Ó Z S E F ev. coll. theol. r. t a n á r úrtól átvettem -ettem
R É V A I S A M U , könyvkereskedése.
F.
K.
POZSONYBAK.
g
