Hatodik évfolyam.
44. szám.
Pozsony, 1888. évi Október 27-én.
EVANGELIKU S
EGYHÁZ es ISKOLA. /VIEGJELEN
HETENKÉNT
EGYSZER.
Előfizetési ár : Egész evre félévre . . . negyedévre Egy szam a r a :
(j írt — kr. o , —„ 1 . 50 , 12 kr. o. e.
Hirdetés ara: Szerkesztő-
a kiadó-hivatal :
I
Pozsony,
Konventutcza
Feieiös szerkesztő s k i a d ó : T IR. S Z T
Tartalom : P r o t e s t á n s gondolatok. ( D r . Szlávik Mátyás.) Pályázatok. — Hirdetés.
I É IST S Z K Y
F E B E N C Z .
— Magiszter P e t r n s Z a b e l í e r u s .
az evangyéliomi szabadságról. Elhangzott a reformáczió dicséneke, az „Erős vár a mi Istenünk" ama hatalmas evangy. prot. szózat, a melyhez hasonlót még Bogisich sem tudna kisütni a római egyház számára ! Az egész evangy. kereszténység buzgó hálát rebegett azokért a megemlékezésre méltó tanítókért, kik nékünk szólták az Istennek beszédét," kik a reformáczió művének úttörői, vezetői és hitedzett hősei valának az evangy. ker. hitvallás minden országában, — hálás szívvel s őszinte kegyelettel elismerve azt, mily véghetetlen isteni áldás adatott a világnak, a művelt emberiségnek a XVI-ik századbeli reformáczióban. Valóban megérdemlik, hogy „hitöket kövessük," nagy fontosságú feladatukat átérezzük, — ez legyen ama közös tudat és érzet, mely az egész prot. világot áthassa és fölemelje ! S mégis, mily kíilönbözőleg fogják fel az egyes felekezetek a reformáczió elvét! Mig mi evangy. prot. keresztények a reformáczió művében az isteni gondviselés tényét ünnepeljük, s abban a megkötött lelkiismeretnek a pápai hierarchiai egyházi tekintély alól való felszabadítását, tehát az egyénnek vallásoserkölcsi önállóságát, H a s e szerint nagykorúságát tiszteljük, addig Róma a reformáczióban csakis . forradalmi elvet lát, a mely a pápa tekintélyének elvetésével az egyház uralmát is elvetette, s ennyiben az egyesnek önkényét szentesítve a vallásos-erkölcsi élet terén az újabb idők forradalmi jelenségeinek s egyoldalú tagadó törekvéseknek vetette meg alapját. Hiszen ezeket sorolja elő egyenként a Pius-féle „ S y l i a b u s " , mely modern tévelygések ellen állítólag egyes-egyedül a pápai csalhatatlan szózat s a római papság segíthetne. A reformáczió, m i n t v a l l á s o s - e r k ö l c s i elv, mint az ember közvetlen vallásos érdekeit érintő elv, „a k e r e s z t é n y e m b e r s z a b a d s á g á n a k " e l v e , a
6. sz.
Négyhasábos petit sorként egyszer közöive 7 k r . . t ö b b s z ö r közöive 5 kr. Bélyegdii : külön 30 k r .
(Hörk József.) — B e l f ö l d .
—
Vegyesek.
melyet Pál apostol után ismét Luther s többi reformátortársai hirdettek. A hit által való megigazulás, az önálló személyes üdvbizonyosság s az Istennel a Krisztusban való személyes üdvközösség, mint a ker. ember szabadságának biztosítása képezi az evangy. protestantismus sarkalatos positiv alaptanát, s a ker. lelkiismeretnek protestatiója a ferde üdvközvetítés ellen csak logikai folyománya e positiv evangy. elvnek. Nem a hierarchia, nem a traditió, hanem a K r i s z t u s s a l v a l ó s z e m é l y e s v i s z o n y a fődolog az egyes ember vallásos-erkölcsi életében. E s o t e r i o 1 o g i a i elvet természetesen követte a vallásos-erkölcsi élet legfőbb normájának s egyedüli kútforrásának, a z í r á s n a k e l v e , s azt viszont a z e g y h á z f o g a l m á n a k á t a l a k u l á s a , a mennyiben a római papi hierarchiai intézet helyére a K r i s z t u s b a n h i v ő k k ö z ö s s é g e lépett, mely közösségnek a régi egyetemes ker. egyházzal való történeti összefüggését hitvallásaink e v a n g y . k ö z t a n n a k tekintik. A reformáczió a ker. ember szabadságán a k s z e n t e s í t é s e , a melynek alapján minden ferde üdvközbenjárást elhagyva szabadon fordulhatunk mennyei atyánkhoz s az istenemberhez, a mi megváltónkhoz. — Már P á l apostol inti a galácziabelie ket : „álljatok meg s ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával!" Hogy Pál apostolnak komoly oka volt e figyelmeztetésre, bizonyítja az apostoli korszakra s az őskereszténységre következő r ó m a i — középkori és modern — katholiczismusnak egész története. — Milyen szolgai igát vetett Róma a középkorban az egyes népekre, a melyek keserűen soliajtoztak a pápaság által gyakorolt e történeti szívességért! S ha már Róma Pál apostolra hallgatni nem akart, miért nem hallgat Péterre, a pápaság állítólagos fundátorára? „Annakokáért . . . . vessétek reménységteket a kegyelemben, a mely néktek megadatott, mikor a Jézus Krisztus megjelenik," mondja Péter apostol. Miért tanítja tehát Róma, hogy r e m é n y s é g ü n k e t a kegyelem m e l l e t t még a c s e l e k e d e t e k b e vessük, már t. i. azokba, a
360
melyeket az egyház kigondolt s a melyeknek bűnbocsánatot tulajdonít? „És nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, mint a megfeszített s feltámadott Jézus Krisztus", mondja ugyancsak Péter a jeruzsálemi főpapoknak, — miért homályosítja el tehát a csalhatatlan római főpap Jézus nevét Mária s a szentek javára? Igen, a reformáczió a ker. ember szabadságának, az Istennel s a Krisztussal való szabad személyes vallásos viszonyának hirdetője, a melyet meg nem akadályozhat sem a képzelt szenteknek és közbenjáróknak serege, sem pedig a latin istentiszteleti nyelv, a mely az ima bensőségének oly annyira ártott. Csakis a Krisztus követése tesz bennünket szabadokká mindama korlátoktól, a melyektől Róma a vallásos lélek üdvét függővé teszi. Maradjunk meg tehát ama szabadságban, a melylyel minket a megváltó megszabadított és ne kötelezzük meg ismét magunkat szolgálatnak igájával! — azt hirdetik nekünk P á l és L u t h e r , az evangy. ker. ügynek legnagyobb apostolai. Azonban a protestálás a ker. lelkiismeretnek római megkötése ellen még nem a legfontosabb vallásos cselekvés, hanem a v a l l á s t e v é s , tagadni még nem tesz vallásossá, hanem építeni, t. i. fejleszteni az istenországa szent ügyét. Á reformáczió sem elégedett meg a ferde üdvközvetítésnek s az egyházi visszaéléseknek puszta megszüntetésével, hanem positiv úton épített is, s hathatós eredményeket mutatott fel az írás, a népnevelés, a tudomány, az istentisztelet, a prédikáczió s a szívet-lelket meginditó s emelő evangyéliomi énekirodalom terén. Ha mint protest. keresztények megszabadultunk a vallási babonaság igájától, úgy másrészt óvakodjunk a hitetlenség szivet-lelket bénító jármától. Vagy ha Luther a lelkiismereti s szellemi szabadságot hirdette, azt nem úgy kell érteni, hogy most már lelkiismeretlenül szabad cselekednünk. Vagy azt mondd : a közvetítő papság el van törölve, mert Péter apostol szerint — ki a ker. hivő gyülekezetet „ k i r á l y i p a p s á g n a k " nevezi — mindnyájan papok vagyunk, — ez helyes dolog, azonban az nem papi eljárás, ha istentől elfordulunk, papi dolog az, ha imádkozunk, áldozunk s ellenségeinket is áldjuk. Jó lesz figyelemre méltatnunk, hogy a reformáczió a Luther, Zwingli, Kálvin s mások által megtisztított evangyéliom szolgálatában álló medréből kizökkenve „test szerinti" jelleget ölt, a mi úgy a drágán megváltott evangyéliom, mint a kereszténység isteni szellemével ellenkezik. Helytelen ennélfogva úgy Róma, mint némely prot. körök (Baur s részben a modern raczionalizmus) ama felfogása, mintha a reformáczió tisztán tagadó elv, kizárólag a subjektivizmus elve volna. Igen, erélyesen utasította vissza az uralkodó egyház ferde tekintélyét, a ker. ember vallási kiskorúságát, de a negativ irányú működésénél nem állott meg, sőt inkább az autonom lelkiismeretet a Krisztushoz, a megtisztított evangyéliomhoz vezette vissza, úgy hogy a r e f o r m á c z i ó a s z a b a d s á g n a k , de a p o s i t i v
e v a n g y é l i o m á l t a l i m e g k ö t ö t t s é g n ek elve ( = evangy. protestantismus) is egyszersmind, a mint Luther is mondja örökbecsű reformátori röpiratában: a ker. ember szabad ura minden dolognak, de egyúttal szolgája, az az a szeretetben szolgáló testvére is. Nem szabad tehát a reformáczió által hangsúlyozott ker. ember szabadságát egyoldalúan, az evangyéliomtól elkülönítve felfogni, mint azt némely szektaprotestáns felekezetek teszik, a melyek a reformácziónak csak tagadó és protestáló jellegén csöngnek, nem gondolva azzal, hogy a protestantismusban e tagadó elv határozottan a tiszta positiv evangyéliom szolgálatában áll, a melynek tisztántartása érdekében történik épen a protestálás. Álljunk meg tehát a szabadságban, melylyel minket a Krisztus megszabadított s ne kötelezzük meg ismét magunkat szolgálatnak igájával. Meg ne cseréljük az egyik szolgaságot a másikkal. Â reformáczió a szabad vizsgálódást teremtette meg, azonban kezdjük e vizsgálódást, mint ő, az istenigéjének szabad kutatásával ; a protestantismus az üres czeremoniáktól is megszabadított bennünket, de vigyázzunk, nehogy Istennek igéjét, az imát, a sákrámentumokat, s a templombajárást is czeremoniának tartsuk. Rómától is megszabadított bennünket a reformáczió, de nem azért, hogy a felületes világ véleményeinek és pártjainak zsákmányai legyünk, s a reformáczió a polgári szabadságot is hangsúlyozta ugyan, de egyik főelve az is : „Áz igazság felmagasztalja a nemzetségeket, a bűn pedig gyalázatjokra vagyon a népeknek"! E vezérgondolatok között ünnepeljük évenként a reformáczió, a drágán megváltott evangyéliomi protestantismus emlékünnepét! Dr S M k Mátyás, e%'ang. theolog
tanár Eperjesen.
I.
Magister Petrus Zabelerus.*) 1614—1645. (Mutatvány szerző: „Az ev. T i s z a k e r ü l e t p ü s p ö k e i " czimű, sajtó alá rendezett művéből.)
Z á b l e r P é t e r külföldi, a meisseni Hainból, tehát szász. („Hayne in Misnia." Eredetileg Klein J . s. Nachrichten I, p. 504. szerint, a Zabeltitz vagyonos családból.) Született 1578 körül. — Tanulmányait kiváló sikerrel Wittenbergben végezte. Kassai „diakon" (másodpap), majd 1602-től „az első egyház", Lőcse lelkésze. Alig hogy Lőcsére érkezett, megkezdődött a protestánsok zaklatása. A jezsuiták fondorkodása idézte azt elő. Szepességen vallonok és hajdúk garázdálkodtak. Hogy mit várhattak a protestánsok, kitűnt abból, hogy gróf Belgiojoso 1604 elején elvette a kassai nagy templomot a protestánsoktól és elűzte a kassai magyar és német papokat. Pethő Márton *) Források : Sckmál A. (Fabó A. Monum.) Munyay A. L. Hist. ect. „300-jähr. Jubelfeier" Lőcse. Batizfalvy Î István : A m. prot. egyb. tört. stb. !
361
(kalocsai érsek), a győri püspökségnek adrninistratora, szepesi prépost és kir. helytartó (Locum tenens), a magyar és lengyel király teljhatalmával felruházva egyházlátogatásra (egyházfoglalásra !) a Szepességre jött. Legelői Szepesváralján tett próbát; de a szepesváraljaiak oly erélyes, hatalmas ellenállást fejtettek ki, hogy kudarczczal volt kénytelen távozni. — Hasonló sors érte Pethő törekvését Szepes-Olasziban, hol a felfegyverzett nép (asszonyok és férfiak) oly elszántságot mutatott, hogy Pethő jónak látta ki nem kötni velők. (Batizfalvy I. §. 21. pag. 34—37). — Erre Lőcsére ment Pethő a főispánnal, Thurzó Kristóffal. Pethő az összes egyházi épületeket és az összes egyházi vagyont követelte. A városi tanács közgyűlést hirdetett, melyen kivált Zábler szónoklata hatott. A polgárság — az egyezkedést tanácslók eltávozása után — véd- és daczszövétségét kötött és elhatározta: nem engedni. Ezen határozatot egy küldöttség megvitte Pethőéknek. A küldöttség és Pethőék igen soká és hevesen vitatkoztak, miközben Pethő a küldöttek nevét feljegyezte. A künnvárakozó polgárság féltvén küldötteit, harczizajt csapott s Pethőékat meg akarta támadni. Alig birta a városbiró s a tanács a polgárságot lecsendesíteni. Pethőék szétfutottak. A rákövetkező vasárnap Pethő betiltotta az isteni tisztelet megtartását. Hétfőn a polgárság újra összejött és Pethő most már hajlandónak mutatkozott elfelejteni a rajta ejtett sérelmet (!) és kiegyezkedni, ha legalább a kolostort engedik át a lőcseiek. Ezt sem adták s Pethő fenyegetődzve távozott. De időközben fordult a koczka. Pethő nem valósíthatta meg, a mivel fenyegetődzött. Bocskay felkelése, majd az 1606-iki bécsi béke s az 1608-iki I. t.-cz. biztosították a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Majd Illésházy István, e roppant nagy vagyonú, buzgó protestáns s utána 1609-ben az evangyéliomhoz szintén buzgón ragaszkodó és ugyancsak gazdag és hatalmas Thurzó György választatott meg nádorrá. Ez a magyarhoni ág. hitv. ev. egyháznak szilárdabb állást akarván biztosítani s annak törvényes felsőséget rendelni, mert hiszen eddig a róm. kath. püspökök felügyelete és visitatiója alá vonattak az ev. egyházak és papi hivatalok, 1610-ben márcz. 28—30. napjain Zsolnán, Trencsénmegyében zsinatot tartott, mely Felsőmagyarország tiz vármegyéjét három superintentiába (kerületbe) osztotta s mindenik kerület számára egy-egy superintendenst választott s a tanokra és isteni tiszteletre vonatkozólag több czélszerü határozatokat hozott. (Batizfalvy I.) De mivel a symbolikus könyvek közé e zsinat a „Formula Concordiae"-t is felvette az ezen zsinaton meg nem jelent szepességi papok között nagy zűrzavar keletkezett. Zábler Péter ugyan, a ki 1607-ben a szepesi 24 városi „fraternitás" (esperesség) esperesévé választatott, a Formula Concordiae mellett nyilatkozott, de több szepességi paptársa határozottan ellenezte azt. Azért itt bajos volt a zsolnai zsinat ez ügyre vonatkozó határozatát keresztülvinni.
Erre Zábler Péter („300-jähr. Jubelfeier" ect.) és társai Thurzó György országnádortól egy „Diplomát" eszközöltek ki (1610 aug. 6) Kassán, melyben az megerősítette a 24 szepesvárosi esperesség kiváltságait s megengedte a szepesi és sárosi evangélikusoknak, hogy superintendenst válaszszanak. Nemsokára, nagy örömére az evangélikusoknak visszatért az evangyélmi hitre gróf Thurzó Kristóf, a ki 9 év előtt r. katholikussá lett vala s kitől most az evangyélmiak, mint Szepes- és Sárosmegye főispánjától sokat reméltek. És reményeikben nem csalatkoztak. Gróf Thurzó Kristóf 1713 febr. 20-án tért vissza az ev. vallásra és már (lásd: XylanderHoltzmann István életrajzát) 1614 jan. 22., 23. napjain Szepesváralján zsinatot tartott Thurzó György felhatalmazásával a két megye ev. egyházi ügyeinek rendezésére. E z e n z s i n a t o n Z á b l e r P é t e r a z 5 szab. kir. v á r o s n a k , m e l y n e k m á r e l ő b b s e n i o r á v á l ő n (Lőcse, Kassa, Eperjes, Bártfa, Kis-Szeben), s u p e r i n t e n d e n s é v é v á l a s z t a t o t t . Szepes- és Sárosmegye számára superintendensül Xylander-Holtzmann István választatott. (L. : Xylander-Holtzmann István életrajzát.) A superintendenseknek 200 frtnyi tiszteletdíj szavaztatott meg, mely összegnek felét a lelkészek, másik felét az egyházak köteleztettek fizetni. E zsinaton egyúttal 16 pontban a zsolnai zsinat határozatai is elfogadtattak, még pedig a Formula Concordiae-ra vonatkozó is. Zábler Péter superintendensi hivatalába 1614 Lőcsén júni 28-án iktattatott be. (Schmál A.) Ekkor rögtön 2 papot szentelt fel. (Ribini.) Azonban — fájdalom! — Thurzó Kristóf már 1614 apr. 7-én meghalt. Lőcsén temettetett el. 1617 nov. 13-án ünnepélyesen megünnepelte Lőcse a reformatio százados jubileumát. Ezen ünnepélyen részt vett Thurzó Szaniszló is fényes udvarával és az isteni tisztelet után fényes lakomával vendégelte meg a városi tanácsot. Ezen ünnepélyen az ünnepi beszéd után a „Te Deum laudamus" énekeltetett, azután Ur vacsorájával éltek : a lelkészek, a városi tanács és az egyház tagjai s az egészet ünnepi beszéd zárta be. Thurzó Szaniszló később nádorrá lőn és midőn 1626-ban (Szemptén meghalván) Lőcsén nagy pompával eltemetteték, Ursinus Illés iglói lelkész latin, Zábler Péter superintendens német s Thurzó Szaniszló udvari papja magyar beszédet tartott a lőcsei nagy templomban, melybe a holt test tétetett. Zábler Péter beszéde később nyomtatásban is megjelent. (Lásd alább.) Meghalván 1619 april 19-én Xylander-Holtzmann István, Zábler Péter egymaga volt a két megye s az 5 sz. kir. város superintendense s többé ezeknek két külön superintendense nem is volt. A megsértett vallási és politikai szabadság védelmére az erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor, többször fegyvert fogván, midőn harmadszor fogott fegyvert, 1626-ban, az év végén, Lőcsén volt főszállása. — Bethlen Gábor tehát 1626-ban Lőcsén ülte meg a
362
k a r á c s o n y i ü n n e p e k e t . B e t h l e n G á b o r a lőcsei n a g y t e m p l o m b a n m a g y a r isteni tiszteletet t a r t a t o t t , m e l y a l k a l o m m a l s z á m á r a a szószékkel s z e m b e n e g y emelv é n y állíttatott, m e l y veres b á r s o n y n y a l volt b e v o n v a . Z á b l e r P é t e r m e g é r t e m é g Ï. R á k ó c z y G y ö r g y erdélyi fejedelem felkelését is, m e l y 1 6 4 5 - b e n a linczi békével végződött. Midőn h á r o m f e j e d e l e m felkelése idejére esik super inten densi m ű k ö d é s e , n e m csodálandó, h o g y m a g a is sokat z a k l a t t a t o t t . T ö b b e k között őt, az á l t a l á n o s a n tisztelt, szeretett lelkészt és n a g y r a b e c s ü l t f ő p a p o t , 1 6 2 6 - b a n bizonyos H o f f m a n n G y ö r g y azzal v á d o l t a , h o g y beszédében megsértette a r. k a t h . e g y h á z a t s szerinte a királyt is s azzal f e n y e g d t ő d z ö t t , h o g y , h a Z á b l e r P é t e r r e n d r e n e m utasíttatik, a p a n a s z t a l e g f ő b b h e l y e n is bejelenti. A z o n b a n a városi tanács, m e l y előtt a p a n a s z emeltetett s m e l y előtt m a g á t Z á b l e r P é t e r h a t a l m a s a n , t a l p r a e s e t t e n védelmezte, f e l o l d o t t a a m a g a szeretett p a p j á t a v á d alól. M é g n a g y o b b b a j érte Z á b l e r P é t e r t 1 6 3 2 - b e n . E z évben u g y a n i s (a m i n t a z t a „ 3 0 0 - j ä h r . J u b e l feier és Ribini J . e g y é r t e l m ű l e g elbeszéli). 1 6 3 2 decz. 22-én P á z m á n y P é t e r esztergomi érsek p a r a n c s á r a e x c o m m u n i c á l t a t o t t (kiátkoztatott) e g y h á z a s s á g n a k c á n o n j o g e l l e n e s feloldásáért. H o s s z ú t ó t h i László erdélyi p ü s p ö k (Ribini) és szepesi p r é p o s t p a n a s z á r a őt és a 2 4 szep. kir. városi f r a t e r n i t á s (esperesség) papjait s különösen : Zábler Péter superintendens lőcsei, Serpilius J á n o s senior és leibitzi és P i l l e m a n n J á n o s szepes v á r a l j ai p a p o t , L o s y I m r e v á r a d i p ü s p ö k N a g y - S z o m b a t b a (Ribini) idézte f e l e l e t r e v o n á s v é g e t t és m e r t m e g n e m jelentek ( 3 0 0 - j ä h r . J u b e l f e i e r ) , — P á z m á n y P é t e r esztergomi érsek által k i á t k o z t a t t a k . Az e x c o m m u n i c a t i ó a szepesi k á p t a l a n t e m p l o m á b a n tót n y e l v e n közöltetett a n é p p e l is. (Vége. köv.)
llirlli, A Magyarhoni e. e. e. Gyámintézet Közgyűlése. (Vége.) Elnök úr még az új tisztviselői választás elrendelését kérve befejezi évi jelentését s megnyitottnak nyilvánítja az ülést. Erre a pécsi evang. egyház kifejezést ad örömének s hálájának a 25 évi segélyezés és a jelen itteni gyüléskezésért, melyet ő méltósága a világi helyettes elnök úr szívesen fogad és viszonoz. II. G.-A.-egylet a mult évben 11,843 f r t 80 krt adott a magyarhoni evang. egyházaknak. Midőn az elnök megjegyzi, hogy az adomány 404 frttal kevesebb mint a mult évi, óhajtja, hogy ez adományért ne csak jegyzőkönyvileg fejezze ki a gyűlés köszönetét, hanem külön köszönő iratban is, mit a gyűlés helyeslőleg fogad. Rövid tanácskozás után még kimondja világi helyettes elnök úr azon határozatot, hogy a gyűlés az uj tisztviselői választás elrendelését ez évben még időelőttinek látja. I I I . pont alatt következtek a kerületi e. elnökök évi jelentései, melyekből röviden a következőket jelezzük : a) Nt. Sárkány Sámuel pilisi lelkész, mint a bányai kerület gyámintézetének egyházi elnöke jelenti, hogy a kerületi gyámintézeti gyűlés Budapesten október 7-én lett •
megtartva, hogy a mult év a szervezkedés éve, az uj alapszabályok szétküldettek és nagyobb részt már e szerint szervezkedtek az esperességek és helyi gyámintézetek. Eredmény : 2056 f r t 80 kr. A kerület óhaja és indítványa, hogy központi és utazási költségek csökkentessenek. E. gyámintézeti elnök úr kiemeli erre, hogy a bácskai és békési esperességek távol maradtak attól, a mit tőlök várni lehetett. Különben a jelentés tudomásúl vétetik. b) A dunáninneni kerületből nt. Baltik Frigyes LiptóSzent-Miklósi lelkész, mint ezen kerület gyámintézeti egyházi elnöke következőkben adja jelentését. A közgyűlés aug. 22-én Pozsonyban volt tartva, a kerületi gyűléssel kapcsolatban. E r e d m é n y : 1898 f r t 15 kr., tehát 417 f r t t a l több mint a mult évben. Egyetemes gyámintézeti egyházi elnök úr megjegyzi, hogy Nyitra és Tolna szokott eddig leghátul maradni, de e jelentésből úgy látszik, Nyitra túlszárnyalta Tolnát. Örömmel veszi jelen gyűlés a jelentést s óhajtja, hogy a tevékeny elnökséget soká tartsa az Úr. c) Dunántúlról nt. Gyurátz Ferencz pápai lelkész, gyámintézeti e. elnök jelentése szerint, mely az általános kötelezettség felé óhajtja vinni, eredmény 3597 f r t 36 kr. Legtöbbett adott a vasi felső- és legkevesebbet a tolnabaranya-somogyi esperesség aránylag. E g y harmad krajczár esik egy lélekre. A győri esperesség is keveset produkált. Veszprémvárosi gyülekezet kitüntette magát, ott egy lélekre 20 kr, esik. Gyámintézeti elnök úr konstatálja, hogy 400 f r t t a l több folyt be az idén mint tavai, óhajtja, hogy a lelkes egyházi elnök erről vezérczikket irjon s gyűjtő íveket bocsásson ki. Az isten pedig adjon a zászlóvivőnek erőt, egészséget s kitartást. d) A tiszai kerületnek még csak két hónapos e. elnöke nt. Dianiska András lőcsei lelkész jelenti, hogy augusztus 5-én volt a közgyűlés. Jelentésében is vegyül panasz és elismerés. A dobsinai, lőcsei, rozsnyói nőegyletek legjelesebbek. Eredmény : 3312 f r t 6 kr., 460 f r t t a l több mint tavai. E . gyámintézeti elnök úr elismerésre méltatja az uj kerületi elnök ezen kemerítő évi jelentését, nt. Sztehlo János s méltóságos Breuer Sándor urak visszalépése itt is sajnálattal tudomásul vétetik. A tiszai kerület ez irányban leglelkesebb. Összevonva az egyetemes eredmény 14 ezer forint, mihez számítva a G.-A.-egylet ajándékát, van összesen 26 ezer forint, a miből 2427 f r t 39 kr. felett disponál az egyetem. IV. A 400 frtos szeretetadományra kijelöltettek : a bányai kerületben Szabadka, a dunáninneniben a zlatinai ó-trencséni, Dunántúl veszprémi gyülekezet, a tiszaiban Ruszkin. A nagy szeretetadományra befolyt összeg 899 f r t 4 kr. és a jelen gyűlés ofíertoriuma 172 f r t 13 kr., összesen 1071 f r t 17 kr., a pécsi gyülekezetnek adományoztatott lelkészfizetési alapra, mely összegről megjegyzendő, hogy 28 évi működésében a gyámintézetnek ez a legnagyobb adomány. V. A központi pénztár számadásai megvizsgáltattak, rendben és a felmutatott adatokkal megegyezőknek találtattak, a mi itt kedves tudomásul szolgál.
363
E g y ú t t a l megválasztatik Bendl Henrik a pesti egyház pénztárnoka egyetemes gyámintézeti pénztárnokul, tisztdíja 100 frtban állapittatik meg. Felkérendőnek határoztatott az e. gyűlés, hogy az állampapírokban fekvő 64 ezer tőkét ellenőrzésre, őrizete alá felvenni és a folyó pénztár kezelését is elvállalni szíveskedjék. VI. Olvastatott a budapesti nőegylet átirata, mely egylet évenként 2—4-ig gyülekezetet lát el szent edényekkel, tudatván, hogy 54 frtot bocsát szabad rendelkezésre. Elismerőleg tudomásúl szolgál. Ugyan e pont kapcsán említésbe hozza nt. elnök úr, az Atzendorfer-féle nagy h a g y o m á n y t , melyet a bécsi Kirchenrath kezel, mely alapítvány felerészben a magyarországi, felerészben az ausztriai hitsorsosoknak szól. — 32 ezer frt. az alapítvány s mégis csak 300 frt. jut évenkint Magyarországra kamat fejében. Megbízatott az elnökség, hogy Bécsből ez ügyben érdemleges választ szerezni szíveskedjék. Ugyanitt kimondatott, hogy a mai egyházi beszéd az oltári imával együtt eddigi szokás szerint kinyomattassék s ingyen példányokban szétküldettessék. VII. Liptó-Szt.-Miklós 1889-re s Nyiregyház 1890-re hívta meg az e. e. e. gyámintézeti gyűlést. V I I I . Indítvány tétetett a központból, hogy a báró Baldácsy-alapítvány azon segély kiosztásánál, mely a gyülekezetek gyámolítására fordíttatik, engedjék meg a kerületek, hogy a kerületi gyámintézeti elnökségek is befolyhassanak; továbbá, hogy a bányai kerület kéressék fel, miszerint kerületi gyűléseit korábban tartani szíveskedjék, h°gy így a z egyet, gyámintézeti gyűlés ügyeit már az egyet. egyh. gyűlésre felterjeszthesse. Az indítványokat a gyűlés magáévá tette, és egyúttal kisebb vita folytán kimondta, hogy takarékossági szempontból a gyámintézeti közlöny ezentúl még csak egy évig tartandó fenn. IX. A jegyzőkönyv hitelesítésével báró Prónay Dezső világi s nagyt. Zelenka Pál egyh. elnökök bízattak meg. Ezek után a gyűlés szokásos imával Isten nevében befejeztetett. Délután 1 órakor volt a Scholtz-féle sörcsarnok tágas helyiségében a közebéd, melyen Pécs város Baranya-megye alispánjától kezdve számos kitűnő tisztviselője vett részt. Az első felköszöntőt báró Prónay Dezső világi n. elnök mondta ő Felségére és a királyi házra, melyet felállva hallgatott a társaság végig. Uutána Zelenka egyházi elnök a gyámintézetre, Jeskó Lajos pécsi lelkész az elnökségre emelt poharat. Bognár, Sárkány, Baltik, Gryurátz, Nádosy, Sántha, Pâmer s egyebek mondtak még sikerült toasztokat az alispánra, városi és megyei tisztviselőkre, Skultétyre, Nádosyra, Bauer esperesre. — Táviratilag köszöntettek dr. Criegern és dr. Pank superintendensek Németországban. Kiváló volt mindenesetre Bartosságh Imre, megyei főjegyző pohárköszöntője, mely nem személynek, hanem elvnek szólt. A felvilágosodottság magas fokán álló kath. egyén meg van győződve, hogy a szellemi haladást akadályozni lehet, de visszatartani nem. Az ev. egyház képviselőire, mint a tudományosság mintaképeire, a nagy reformátorok emlékére s a leendő reformátorok munkájára üríti poharát ! Csaknem kár, hogy ez volt az utolsó pohárköszöntő, de úgy látszik, ez volt méltó befejezése a ban-
kettnek, s a magyarhoni e. e. e. gyámintézet pécsi közgyűlésének ! A szeretett és felvilágosodottság szelleme vezérelje további utján, hogy mindenütt hódítva járhasson egyházunk és hazánk felvirágoztatására s Isten dicsőségére! Döröcskei. Beszterczebányán. Ezen becses lap hasábjain ismételve volt már megemlítve, hogy városunkban éppen úgy, mint a mult századokban, mainap is az ellenséges táborbeliek fondorkodnak evang. intézeteink ellen. A múlt században a jezsuiták nyíltan és erőszakkal dolgoztak azon, hogy evang. gymnasiumunktól vonassék el a városi segély és hogy benne felsőbb tanulmányok ne űzessenek: most t i t k o n és c s e l l e l , egyesek rábeszélésével, ugyancsak ezen két irányban működnek az egyenruhátlan jezsuiták, hogy az intézetet tönkretegyék. Hogy mennyire igaz volt ezen állítás, ellenfeleink magok szolgáltatták a legjobb bizonyítékot rá az á l t a l , hogy támadásukat intézetünk ellen a mult előtti héten egy budapesti napilapban nyíltan, de névtelenül megújították. A „Pesti Hirlap" szeptember hó 8-án kelt számában ugyanis megjelent a lap „saját levelezőjétől" egy czikk, melyben sem több, sem kevesebb nem mondatik, minthogy „az hazafiasabb", ha a beszterczebányai evang, egyház egy „minta-elemi iskolát" állít, és a gymnasiumot egyszerűen beszünteti, minthogy ennek fentartása által a f e l e k e z e t i j e l l e g n é l k ü l i polgáriskolát lehetetlenné teszi. Mielőtt a czikk gymnasiumunkat illető részére átmennék, kénytelen vagyok, néhány évvel hátrább menni, hogy ezen „felekezet nélküli" urak — mert a felekezetnélküliség álczája alatt agitálnak az evangélikusok közt — működését ugyancsak a polgári iskola körül jellemezzük. Folyó évtized első éveiben szemét szúrta egynehány „felekezet nélküli" rirnak evang. egyházunk virágzó felsőbb elemi leányiskolája, melyet nagy számban más hitfelekezetbeli növendékek is látogattak és — tegyük hozzá — ma is látogatnak. Talán épen ezen körülmény bántotta említett urak hitfelekezet nélküli érzületét, arra indítván őket, hogy hadj á r a t o t indítsanak az iskola ellen. De miképen kezdjék meg a dolgot? — E g y e t gondoltak és — meg volt a genialis találmány! E g y csapásra két legyet; szöget szöggel. Ha már a leányiskola ellen indulnak, miért kerüljék az algymnasiumot? Fogták magokat és rábírták a várost, hogy kérelmezzen a ministeriumnál állami felsőbb leányiskolát. Levándorolt Budapestre a városi deputatió és nagy alázattal hozta elő kérelmét, rámutatván a képzelt nagy szükségre, mely őket alázatos kérelmük előterjesztésére kényszeríti. A miniszter, boldogult Trefort úr, mint mindig, most is a kulturális törekvések túlságos nagy barátjának bizonyult be. A z t mondta a küldöttségnek, hogy nagy örömmel enged kérelmüknek, de csak azon feltétel a l a t t , ha a város a leányiskolával párhuzamosan polgári iskolát állít fel. A deputatió elképedt, de a miniszter kívánta — meglett. I g y került városunkba egyszerre állami felsőbb leányiskola és a polgári iskola. Dörzsölték is örömükben kezeiket a felekezet nélküli urak azon reményben, hogy az evang. leányiskola és az algymnasium nem sokára tanulók nélkül maradván — sorvadásban meghalnak. Azonban mi történt ? Az evang. intézetek fennállanak,
364
virágoznak, és a polg. iskola, még mielőtt teljessé, 6 osztályúvá lett volna, már is düledez. Most nem régen azt határozta a városi közgyűlés, hogy, miután a polg. iskolának V. és VI. osztályában csak 3, illetőleg 4 tanulója van, és a város pénztára úgy sem örvend valami nagy túltömöttségnek : ez idén a VI-dik osztályt meg nem nyitja és jövő évre az V-diket is beszüntetendi. Ezért természetesen nagy a harag a felekezet nélküli táborban. A várost feladták a miniszternél; „evang. testvéreiket" pedig arra akarják megtanítani, hogy mi hazafiasabb : az-e, ha több — vagy az, ha kevesebb iskolát tartanak fenn az evangélikusok? Hadd haragudjanak! Mi azonban lássuk most a „Pesti Hírlap" czikkének gymnasiumunkra vonatkozó részét, mely ekképen hangzik : „Ha városunk iskoláit nézzük, az erők határozott elforgácsolása konstatálható. A szükségletnek teljesen megfelelő kir. főgymnasium (a k a t h o l i k u s jelző elmaradt) mellett egy teljesen alkalmatlan helyiségben elhelyezett ág. evang. algymnasium is létezik itt, melyre a város évenkint, ha jól tudom, 656 forintot kénytelen költeni. A teljesen fölösleges algymnasiumot a felekezeti szellem minden áron fenn akarja tartani. Fenn akarja tartani akkor, mikor az ugyancsak említett felekezetnek elemi iskolájában csak két tanító működik. Hazafiasabb és városunk s egész vidékünk érdekeinek jobban megfelelő cselekedet volna, ha evang. testvéreink ág. evang. minta-elemi iskolát állítanának és algymnasiumuk megszüntetésével virágzó polgári iskolát tennének lehetségessé." Ezen soroknak veleje, ha jól fogom fel azokat, abban áll, hogy a város azért nem képes a polgári iskola fenntartására, mert kénytelen az evang. algymnasiumra évente 656 forintnyi segélyt adni. Kérdem már most, komolyan hiszi-e czikkíró, hogy a polgári iskola V. és VI. osztálya 656 frton fenntartható? Gondolja meg csak, nem kell-e legalább két tanárral, pedig jól fizetett tanárral, többet tartania. Mennyibe kerül ez; hát a többi szükséglet; még gyakorlati tanfolyamot is akarna hozzácsatolni ! Ha meg kevés az a 656 frt. a polg. iskola megmentéséhez, hogyan jön a mi algymnasiumunk az ön számításába? — Más itt a baj : nincs növendékük. Avagy a mi 4 osztályú algymnasiumunk vonja el a polgári iskola V. és VI. -osztályának növendékeit ? — Kérem, itt is a bárány zavarja a farkas vizét ! Ha czikkíró elfogulatlanul gondolkodott volna a polgári iskolai növendékek csekély számának igazi okairól, lehetetlen, hogy ne jött volna rá : ha az ifjú a polgári iskola VI-dik osztályát — eltekintve a lehető ismétlésektől — befejezte, akkor 16—17 éves ; feje telve van mindenféle ismerettel és — ambiczióval; hiszi-e valaki, hogy ezen félig tudós ifjú czipész-, szabó-, vagy pékinasnak megy 4 évre? — Azt nem teszi; az neki kevés! Avagy csupa pósta- és távirodai hivatalnokot akar a polgári iskola képezni? Hol marad akkor a mesterség, a polgárság? Nem okosabb-e tehát, ha az ifjú testileg kellőleg megerősödve, lelkileg illően kimívelve 13—14 éves korában mesterséget választ, vagyis az iskolát 3—4 osztályával megszakítja. Mindebből kitetszik, hogy a polg. iskolát nem az ev. algymnasium, hanem saját czélszerűtlensége, felesleges volta teszi lehetetlenné.
Ennyit általában. Azonban nem hagyhatom megjegyzés nélkül czikkíró egyes állításait gymnasiumunkról. Mindenek előtt azt állítja czikkíró, hogy gymnasiumunk „teljesen alkalmatlan helyiségben van elhelyezve." Czikkíró bizonyosan sohasem volt intézetünkben ; ezen állításával szemben tehát elég lesz rámutatnom a kormánybiztos úr folyó évi május havában tett látogatása alkalmával felvett jegyzőkönyv azon pontjára, melyben konstatáltatik, hogy gymn. épületünk teljesen megfelel a tanítás czéljának, csak külön szertárra és téli tornacsarnokra van szükség. Ez tehát nem jelent teljesen alkalmatlan helyiséget. Máskor tessék elébb meggyőződni és azután állítani, nehogy valaki rosszakaratról vádolja! Most jön a java! Czikkíró csak amúgy jelzőképen mondja, hogy algymnasiumunk „felesleges" és hogy azt csak a felekezeti szellem akarja minden áron fenntartani. A mit eddig kevesen sejdítettek, miért hadakoznak a felekezet nélküli urak annyira e polg. iskola mellett, azt most világosan megírva olvashatjuk, t. i. azért, hogy ezek az urak alkalmas időben gymnasiumunk ellen törhessenek. Ez a lóláb, mely a felekezet nélküliség köpenyege alól kilátszik. A ki eddig nem látta, láthatja most, hogy az egész polgári iskolai lelkesedés gymnasiumunk megrontását, ifjúságunk prot. szellemben való nevelésének lehetetlenné tételét czélozza. Pedig tudhatták volna az urak, hogy a dolgot meg is lehet fordítani. A polg. iskola csak úgy teheti gymnasiumunkat feleslegessé, ha ugyanazt tanítja, mit emez; és ez — a latintól eltekintve — valóban úgy van. Ámde akkor önök tettek felesleges dolgot, midőn két fennálló gymnásium mellé polgári iskola felállítását oly nagyon sürgették! És valóban kár volt ez, mert gymnasiumunk a polgári iskolában előadottakon kivül, azt is nyújtja növendékeinek, mire a polgári iskola nem képes, és mire az ifjúságnak mégis legnagyobb szüksége van : határozott irányú valláserkölcsi nevelést, mely nélkül, kivált a félig mivelt ifjú, minő a 6 osztályú polg. iskolából kikerül, a társadalmi rend valóságos veszélyét képezi. Ha eddig nincsenek nihilistáink, anarchistáink és communistáink, majd lesznek; a hitfelekezet-nélküliség meg fogja teremni. Avagy a helybeli k a t h o l i k u s főgymuasiummal szemben felesleges az evang. gymnásium ? Azt tudjuk, hogy czikkírónak, mint katholikusnak közönyös a mi evang. hitvallásunk; de tőlünk csak nem kívánja komolyan, hogy farkasra bízzuk juhaink őrzését ! Avagy oly gyengéknek tart-e bennünket, hogy vallásunkat a hitfelekezet nélküli „testvérek" szép szeme kedvéért, meg azért, hogy bennünket „liberálisoknak" tartsanak, kifacsart czitromként eldobjuk? Ma azt mondják, hogy van k a t h o l i k u s főgymnasiumunk, felesleges az evangelikus; holnap azt fogják mondani, — és joggal; ha egyszer helyes a tétel, miért ne volna máskor is az ? — van hatholikus elemi iskolánk : mire való az evangelikus ; végre a templomra kerül a sor, mert hiszen pompásan férnénk mi el mindnyájan a meglevő katholikus templomokba. Aztán kérdhetnők magunktól, valljon mire való is volt a reformáczió és mind az, a mi vele összefügg ? — í g y rakna bennünket zsebre saját akaratunkból, egészen logice „az egyedül idvezítő egyház." Bizonyára Tetzel úr is visszatérne, hogy bűnbocsátó czéduláival bűneinktől és pénzünktől megszabadítson ; csakhogy nem laknék sátorban, mint a 16. században, hanem a korszellem-
365
hez képest — palotában. Teljes volna a boldogság ! — vén azokat a kolostorba. De czikkíró csak a fiúiskolákra gondolt. Gondoljunk tehát mi is csak azokra. A fiúiskoTalán felekezetnélküli urak sem sovárognak utána. A protestánsoknak protestáns iskola kell és ha van lában, igaz, csak két tanító van; csakhogy az iskolában ilyen, az éppenséggel reájok nézve nem felesleges. Ha tanulók is vannak, annálfogva, ha csak nem akarunk furfanvalami felesleges, akkor azon prot. ügyeinkbe való beavat- gosan eljárni, a tanítók száma mellé a tanulókét is kell állíkozás oly emberek részéről, kik egyházunk kötelékéhez tanunk. Arról pedig könnyű meggyőződni, hogy említett nem tartozván, iskoláink érdekében egy fillért sem áldoz- két tanító keze alatt összesen 70—80 növendék áll; egyre nak. Kiki tartsa rendben saját szénáját! Czikkirónak ta- tehát jut 35—40. Hol van az a törvény, a mely ezt tiltja? nácsa is felesleges, a mennyiben evang. egyházunk nem hol van az a paedagogus, ki itt a haladást lehetetlennek csak a gyűlésben szóval jelentette ki algymnasiuma fenn- állítja, ha „ t a n í t ó k e l l ő l e l k i i s m e r e t e s s é g g e l állását saját életföltételének, hanem, a mint a városunkban j á r e l k ö t e l e s s é g é b e n . " A helybeli kath. elemi iseléggé ismeretes, nagyszerű áldozatokkal bizonyították be kolában is egy-egy tanítóra 45—50 növendék jut ; itt tehát evangélikusaink, hogy iskolájukat fenntartani akarják és két osztály combinálása tévedés volna, mert akkor 100 fiu tudják. Ez oly tény, melyet ignorálni nem szabad ; mely kerülne egy tanító keze alá; nálunk két osztályban van azt jelenti, hogy csak c s e l és e r ő s z a k képes az inté- összesen 35—40 fiu. A selmeczbányai elemi iskolában azt zethez nyúlni, mely undok eszközök felhasználását csak találjuk, hogy az alsó osztályokban a gyermekek még egy prot. emberről is föltételezni bűn, mert ilyen herosztra- nem szerint sincsenek elkülönítve, s egy teremben taláDe teszi dicsőséggel senki sem fogja magát és utódait örökre lunk 80—90 növendéket három szakaszra osztva. azért senkinek sem jut eszébe, azt ajánlani, hogy állítmegbélyegezni. A mi a felekezeti szellemet illeti, mely az evang. sanak elemi minta-iskolát a lyceum rovására. Általában gymnasiumot minden áron fenn akarja tartani, arra nézve széles Magyarországon nincs oly elemi iskola, melyben több az a megjegyzésem, hogy próbálják meg a meglevő k a- száz növendéknél minden 15—20 tanulónak külön tanítója t h o l i k u s főgymnasiumot felekezetnélkülivé vagy éppen volna. Valóban megbocsáthatlan könnyelműség volna, más evangélikussá átalakítani : bizonyára meg fognak győződni, égetőbb szükség mellőzésével ily luxuriosus dolgot véghez hogy azt sokkal hatalmasabb felekezeti szellem őrzi, mint vinni. Es mégis ezt ajánlják a mi egyházunknak. Nem a mi evang. algymnasiumunkat. Mindennek daczára soha volna ez „az erők határozott elforgácsolása ?" De látjuk sem jutott egy protestánsnak sem eszébe azt az ajánlatot a czélt! Nem egyéb az, mint folytatása annak, a mit a tenni, hogy szüntessék meg a kath. gymnasiumot; ellenkező- mult században a jezsuiták erőszakkal megkezdtek : felsőbb leg a város és így ennek evang. polgárai is a legnagyobb tanulmányok kiküszöbölése intézetünkből. Miután most felkészséggel szavazták meg mindig az annak fejlesztésére sőbb tanulmányaink nincsenek, az algymnasiumból is ki szükséges eszközöket. Ha a dolog úgy áll, a mint való- akarnak varázsolni. No de él még a protestáns felekezeti ban áll is úgy : az evangélikusok miképen adhatják ki szellem ! kezükből a fegyvert akkor, mikor a katholikusok a magokét Mindezekből következik, hogy mi protestánsok résen folyton élesítik? — Egyébiránt a felekezeti szellemet job- legyünk; ne induljunk üres frázisok után, hanem egyhában kell tisztelni, mint azt czikkíró teszi, mert ez a szellem zunk és iskolánk reális szüksége legyen irányadónk. A hitvan hivatva a társadalmat bajaitól megmenteni az ifjúság felekezet nélküli urak pedig nagyobb tiszteletben tartsák valláserkölcsi nevelése által. Mi nem prédikálunk türel- a több század óta áldásosán működő tanintézetünket, segítmetlenséget, csak azt kívánjuk : Kiki tartsa tiszteletben ! sék elő annak fejlődését és ne róvjanak a városra felesnem csak a maga, hanem mások vallását és az ennek meg- ! leges terheket, melyek alatt előbb-utóbb össze kellene rostartására irányzott törekvését. A hitfelekezetek jól fér- kadnia! így mindnyájan karöltve fognak dolgozni nemcsak nek meg egymás mellett, mert czéljuk egy : az ifjúság a ker. erkölcsiség és a kultura terjesztésén, hanem kedves valláserkölcsi nevelése, habár eszközeik különbözők is. hazánk felvirágzásán is! Egy „evang. testvér". * Csak a felekezetnélküliség ne zavarja a békét ! ' * * Czikkíró továbbá nagyon hazafias cselekedetnek tarÉppen e sorok zárásánál veszem ugyancsak a „Pesti taná azt, ha evang. egyházunk elemi iskoláját „mintaisko- Hirlap" egyik ujabb számát, melyben ugyanazon levelezőlává" alakítaná át — természetesen az algymnasium rom- től „S. L." betűk alatt olvasható, hogy a gymnasiumunknak járó városi segély nem 656, hanem 1725 frtot tesz. jain. Ugyan ki nem akarna m i n t a iskolával bírni. Bizo- Erre nincs megjegyzésem, de arra igen is van, a mint ezen nyosan mindegyikünk. Valóban oly szép az a szó „minta", számadási tételt „S. L." úr jellemzi. Levelező ugyanis egyhogy szépségén megakad a szemünk és megfeledkezünk a szerűen azon czímből indul ki, mely alatt ezen összeg a gondolkodásról. Ily szép hangzású varázsszók feltalálásá- számadásokban szerepel, a mi határozottan hibás eljárás, ban csak a jezsuiták lehettek hajdanában kitűnők : ma ez és azért téves nézethez is vezet. Tessék az illető jegyzőkönyveket áttanulmányozni és a több évtized óta követett csak a felekezetnélküli uraknak szokott sikerülni. Csak- gyakorlatot számba venni : bizonyára egészen más nézetre hogy nagyon téved, a ki hiszi, hogy evang. egyházunk ezen tesz szert. Meg fogja érteni azt is, ha mondom, hogy ezen bolygótüzet követve belemegy a hívásba. Egyházunkat 1725 frtnyi összeg tetemesen felszaporodnék, ha az evannem üres frázisok, másoknak tetszése, hanem egyedül saját gélikusoknak teljes főgymnasiumuk lenne. Mint fentebb. érdeke és realis_;szüksége >ezérlendi iskolaügyének rendezésénél. A ki ezen az alapon nem áll : nem barátja az ! ! 1 ¥ 111R. egyháznak. — Különben egyházunknak nincs két elemi — Luthertársasági közlemények. A Luther-társaságra tanítója, a mint azt czikkíró mondja, hanem öt, a mennyi- szeptember 22-től befolyt : 1887-re Dianiska Andor 4 frt ; ben leánygyermekeit is maga tanítja és neveli, nem küld- 1888-ra Laucsek Jónás, Gömböcs G., Háfenscher K., Benka
366
Gry , Dianiska A., Moravesik H „ Szeberényi Lajos, Frenyo And., Teszáry L., Szlabey J., Veres J., Haán L., Győri tanítótestület, Trsztyénszky F., Poszvék S., Müllner M., Ritter K., dr. Hollerung Alf., Barcza K., veszprémi egyház, Sárkány János, Kapi Gy., Bodiczky K , beszterczebányai egyház, beszterczebányai algymnasium, beszterczebányai elemi iskola, Moczkovcsák János, Csipkay B., Bujkovszky Gy. 4—4 frt. A t ő k é h e z : szarvasi főgymnasiumi ifjúság 7 frt 42 kr., győri tanítótestület 1 frt, Halász Lajos 2 f r t . Ú j t a go k : Mikler Samu, dr. Győry Elek 4—4 f r t . 1889-re : Michaelis Vilmos, pozsonyi gymnasiumi tanári kár D 4—4 frt. — Előfizetési felhívás. Midőn boldogult atyám R é v é s z I m r e k i a d a t l a n e g y h á z i b e s z é d e i n e k közrebocsátására kísérletet teszek, két irányban vélek kötelességet teljesíteni. — A boldogult ugyanis többször nyilvánítá azon szándékát, hogy e r e d e t i egyházi beszédeinek 1870-ben két kötettel megkezdett közrebocsátás folytatni fogja. E szándék azonban nem nyerhetett valósulást közbejött másnemű teendői — főkép a „Figyelmező" szerkesztése — majd gyakori betegeskedése, végre váratlan halála miatt. Az ő akaratát teljesítem tehát, midőn hátramaradt egyházi beszédeit közrebocsátom, — De másfelől a protestáns, közelebbről a református lelkészi karnak s egyházi irodalomnak vélek szolgálatot tenni, midőn e nagybecsű szellemi hagyatékot nem hevertetem szekrényem zárai megett, hanem átadom a nyilvánosság használatára, minthogy eredetileg különben is oda volt szánva. — Több indokolásra vagy ajánlásra R é v é s z I m r e egyházi beszédeivel szemben, azt hiszem, nincs szükség. A kik hallgatták az ő beszédeit, vagy bírják és ismerik az eddig kiadottakat, bizonyára ez alkalommal sem fogják becses pártfogásukat megtagadni. Egyelőre h á r o m 10—10 íves kötet közrebocsátását tervezem, még pedig az első kötetben h a l o t t i b e s z é d e k e t é s ó r á c z i ó k a t (ez utóbbiak nagyrészét a h o z z á j u k i r o t t i m á k k a l ) , a másodikban ü n n e p i é s a l k a l m i , a harmadikban k ö z ö n s é g e s egyházi beszédeket fogok adni. Amennyiben az egyik kötet talán valamivel kevesebb lenne 10 ívnél, ki fogja pótolni a másik. — Előfizetési á r e g y k ö t e t r e 1 f r t 20 kr., m i n d h á r o m k ö t e t r e 3 f r t 20 kr. A bolti ár magasabb leend ; az előfizetők bérmentve kapják a munkát. — Az előfizetési összeget f o l y ó é v i d e c z e m b e r 2 0 - i g kérem nevem alatt P á p á r a küldeni. — Az első kötet 1889. február 1-, a második május 1-, a harmadik augusztus l - r e fog megjelenni, ha t. i. annyi előfizető jelentkezik, hogy a nyomtatást megkezdhetem. Pápa, 1888. oktober 20-án. Révész Kálmán,
5 frtosoknál 3 f r t a pompa harang díja egészen az egyházé; a temetési 22 kr.-ból 8 a tanítóé, 4 a harangozóé, a lelkészek csak beszedik, s átszámolnak vele az illetőknek. Az egyháztanács nagy köszönetét fejezi ki a lelkészek eddigi szivességeért s igen kéri, hogy szívességből ezután is tartsák meg az eddigi eljárást, a hívek kényelme végett, hogy ne kelljen azoknak gondnokhoz, tanítóhoz, harangozóhoz járniok s a gyülekezet könnyebbsége végett, hogy ne legyen kénytelen, külön pénztárnokot tartani a gondnok mellett. Eddig is az utolsó krajczárig mindig pontosan átszámoltak a vizsgáló bizottságnak, ezutánra sem tudná az egyház e pénzek beszedését biztosabb kezekre adni. A lelkészek az egyháztanács egyhangú kérelmére a fentebbi okok miatt szívességből továbbra is készek e pénzek beszedését foly(O. ü.) tatni. — Baczuron (Zólyomm.) folyó hó 15-én B e l l a János eddigi békés-csabai segédtanító egyhangúlag tanítóvá választatott. PÁLYÁZATOK. A kiskőrösi ágost. h. evang. egyház segédtanítói állomása megüresedvén, erre pályázat nyittatik. T e e n d ő : az elemi második fiú, esetleg bármely más osztály önálló vezetése. J a v a d a l o m egy polgári évre: készpénzben 300 forint, egy szobából álló lakás bútorzattal és fűtéssel. Kellőleg felszerelt pályázatok november tizenötödikéig alólirotthoz küldendők. T a n n y e l v : magyar. K i s k ő r ö s (Pestmegye) 1888. október 22-én. BlázíJ LajoS, evang. lelkész. Nyíregyházán a segédlelkészi állás megüresedvén, a pályázni kívánók felhivatnak, hogy alólirottnál jelentkezzenek. — Szükségeltetik a magyar és tót nyelv birása. — Fizetés 220 f r t és teljes ellátás (mosáson kivül) a lelkész asztalánál. Bartliolomaeidesz János, lelkész. A péteri (pestm. esperesség) ág. hitv. ev. egyház s e g é d t a n í t ó i állomásának betöltésére. A kellő szakképzettségen kivül megkívántatik a magyar és tót nyelvnek ismerete. J a v a d a l o m : 300 f r t . o. é. egy szobábol álló butorzot lakás, s egy öl tűzifa. A kellően felszerelt folyamodványok alulírthoz küldendők. P é t e r i (Monornak), 1888. október 20. Dobrcnyovszky Gyula, ev. lelkész.
HIRDETÉS.
Újdonságok !
theol. akadémiai tanár.
— A fejér-komáromi ág. hitv. ev. esperességi törvényszék, a napi lapok tudósítása szerint oktoberhó 17-én itélt az oroszláni gyülekezetben támadt zavargás ügyében. — M o s t y e n á n György, lelkész és B a r t o s P á l tanító hivatalvesztésre s 395 f r t perköltség fizetésére Ítéltettek. — D u l a Máté védő ügyvédet, ki vádiratában — állítólag — a magyarokat kutyákhoz hasonlította s a magyarosító törekvéseket őrültségnek mondotta 200 f r t pénzbüntetéssel sújtotta ugyanazon esperességi törvényszék. — A pesti evang. gyülekezet templomépítéséhez a budapesti fővárosi tanács 50,000 forintnyi segélyt szavazott meg olyformán, hogy évenként 5 éven át 10,000 frtot tegyen folyóvá a fővárosi pénztár. A tanács e határozata javaslatkép fog a városi közgyűlés elébe terjesztetni. — Az orosházi evang. egyháztanács múlt heti gyűlésén tárgyaltatott V e r e s J . lelkész indítványa, mely szerint az egyház mentse föl a lelkészeket egyházi és más idegen pénzek kezelésétől, mert az egyházi törvény is úgv rendeli, a lelkészekre is kellemetlen, mert a közönség azt hiszi, hogy a mi díjat a lelkészeknél fizet, az mind a lelkészeké marad is, s ezen balhiedelem következtében kétszer annyinak is t a r t j a azok jövedelmét, mint amennyi valóban, s ahhoz képest várja el tőlük, hogy adakozásban stb. részt vegyenek. Az 1 frtos esketéseknél 50 kr., az WIGAND
Vau szerencsém a N t . lelkész urak becses figyelmét a következő ujonuau megjelent müvekre felhívni u. m.
L é v a y Lajos,
Egj'házi beszédek. E g y csiuos kiállítású füzet. Á r a 1 frt. 2 0 kr. ^lasznyik Hűdre, Evaugelikus Dogmatika. E g y kötet. Ára 2 frt. P u k á n s z k y B é l a , Héber olvasókönyv akadémiai és magánhasználatra. E g y kötet. Á r a 1 frt. 4 0 kr. Szeberényi Lajos Zsigmond, Nazarenizmus. E g y csinos kiállítású füzet. Á r a 7 0 kr. K ö n y v e s Tótli K á l m á n , Koporsónál. Halotti imák, 2 - i k bővített és javított kiadás. Ára csiuos fekete augol vászon kötésben 2 frt. 4 0 kr. Aranyvágással tokbau 3 frt. ^ ^ E g y e s példányok megrendelésénél legczélszerűbb a kitett árt 1 0 kr-al megtoldva, postautalványon b e küldeni; mely esetbeu a kiváut müvet bérmentve küldöm m e g . Budapest, 1888. október hó. Tisztelettel
F . K. N Y O M D Á J A ,
K Ó I Í M Í Lajos könyvkereskedése.
POZSONYBAN.
