Hetedik évfolyam.
42. szám
Pozsony, 1889. évi Október 19-én.
E YA N G E L I K Ü S
EGYHÁZ és ISKOLA. /VIEGJELEN
Slönzeiési ár : E g é s z evre félévre
.
aegyedevre
.
HETENKÉNT
EGYSZER.
Hirdetés ara :
.
ó frt — s : .
.
o
,
—
,
1
, 50
,
-^JKJJOíteSisrs«82ia-
s kiadó-hivatal:
Négvnasábos
Pozsony,
Xonventut.cza
többször Eeieiós szerkesztő s kiadó :
E g y s z a m a r a : 12 k r . o. e.
T HSZT^ÉNSZKT
Detit
sorként
egyszer közöive 7 kr.. közöive
5
kr.
Bélvegdij : külön 30 kr.
F S K E ^ T CZ.
Tartalom : A zsinat kérdéséhez. (Weber Samu.) — Ev. egyházi közalap. (Farkas Gejza.) — Egy igénytelen vélemény a „Mit csinálnak a túlsó táborban" czím alatt megjelent czikkre. (Pauliuyi Sámuel.) — Könyvismertetés. (Albert József.) — B e l f ö l d . — V e g y e s e k .
A zsinat klrdéiéhei. Ha házat akarunk építeni mindenekelőtt arra kell ügyelnünk, hogy ennek alapja biztos legyen. Berendezése akármilyen czélszerű és tetőzete akármilyen alkalmas és megfelelő is, még sem lesz tartós, ha alapja nem elég erős és szilárd, mert ekkor inog és stilyed az egész épület. Igy vagyunk mi az egyházzal is. Lehet zsinatolni, egyházat szervezni és a legalkalmasabb kánonokkal betetőzni, de egyházunk léte és virulása az altal még nincsen oiztosítva, ha alapjában van megtámadva és a megtámadtatásoknak mindig engedni kénytelen. Alapja és létjoga kell, hogy biztosítva legyen a hazai törvényekben. A törvények ugyan megvannak, de elleneink nem tartják meg azokat, ha bíróilag kérdőre vonatnak és az alsó fokon el is Ítéltetnek, a felső fokon mindig felmentik őket. Elkeresztelések miatt r. kath. lelkészek több esetben a járásbirák által elitéltettek, de a kir. tábla őket mindannyiszor felmentette. Merő ámítás azt hinni, hogy ha el is keresztelik gyermekeinket és ha ezek keresztleveleit ki nem adják, az illető gyermek mégis egyházunkhoz tartozik a fennálló 1868-ik 53. t. cz. értelmében. Megczáfolja ezt nem egy tény, melyet ev. lelkészeink tapasztaltak : megczáfolja ezt a következő eset is, melyet elmondani szándékozom : 1877-ben egy vegyes házasságból ev. atyától fid született, kit a törvény ellenére a kath. lelkész keresztelt meg s a keresztlevelet csak a hatóság közbejárása következtében adta ki. A kérdéses fiú iskolakötelessé válván, r. kath. iskolába küldetett, daczára annak, hogy helyben ev. népiskola is van. A figyelmeztetésnek, hogy ha már kath. iskolát látogat, legalább az ev. hitoktatásra járjon el, semmi eredménye nem volt, ezért a politikai hatósághoz fordulva, a szolgabíró kötelezte a szülőket, hogy a fiút pontosan küldjék el az ev. vallástanításra. A fiu, mindannak daczára, egyetlen egyszer sem jelent meg az ev. vallástanításon, hanem ugy, mint a más kath. gyermekek, a r. kath.kátét tanulja, sőt mi több a kath. sz. vacsorát
is felvette, ügy mint a többi kath. hivek, ámbár csak 12 éves. Igy tehát a gyermek 12-ik évében egész formaszerüleg palam et publice a szülék, a lelkészi hivatalok és a hatóságok tudtával a kath. egyház tagja lett, a törvény pedig így szól : a ki életkorának tizennyolezadik évét be nem töltött kiskorú egyént az 1868. LUI. t. cz. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe fölvesz : két hónapig terjedthető elzárással és háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő — (1879-ik évi XL. t. cz. III. fej. 53. §.). És ha bejelentjük az ilyen törvénybe ütköző esetet, mi történik ? semmi válasz nem érkezik. Hát ilyen százakra menő esetek nem támadják-e meg létjogunkat? Lehet-e nyugodtan zsinatozni, tudván hogy nincsen törvény, mely egyháztagjainkat megóvja más egyházba csalatás veszélyétől, tudván, hogy egyházunk oltalmát biztosító törvényezikkek büntetlenül lábbal tiportatnak ? ! Ép ezért a zsinatig, mely alkalmasint 1891-ben fog megtartatni, oda kell törekednünk, hogy vagy az 1868-ik évi 53-ik a vallásfelekezetek viszonyosságáról szóló t. czikk, vagy a büntető törvény az 1879-ik évi XL. t. czikk kiegészítésével oly határozatok hozassanak, oly állapotok teremtessenek, hogy büntetlenül senki sem támadhassa meg egyházunkat, sarkalatos jogainkat és oly sok vérrel és küzdelemmel járó vésznapok után biztosított szabadságunkat. Ilyen és sok más egyéb elodázhatlan, mondhatni, z s i n a t i e l ő z m é n y e k felkarolása, megvitatása alapján a zsinati előmunkálatok is kiegészítendők volnának. A lapok utján az eszmecsere csak hasznunkra fog válni. Több szem, többet lát. Lauko Károly barátom e lapok 39-dik számában több fontos tárgyra figyelmezteti, melynek nem szabad hiányzani ott, hol az egyház szervezetéről szó van. De még ezen a javaslaton kivül is sok egyéb tárgy volna, mely határozatra és rendezésre vár. A p a p i f i z e t é s nem maradhat úgy, mint eddigelé volt. A legritkább esetekben emeltetett a lelkész fizetése 50—100 év óta, holott a szükség-
334*
lettek azóta tízszeresen nőttek. A lelkész legtöbb palotákban, ha van alkalom csűrökben, egyszerű esetben kénytelen neveléssel, gazdászattal stbivel kunyhókban, sőt vendégfogadó házakban — ha kell. foglalkozni, hogy szerényen megélhessen, minek az Összegyűjtik a szétszórt hitsorsosokat, s a meglazult a következménye, hogy ritka kivételekkel a legjobb kapcsot, mely az anyaegyház és közönybe süllyedt, családok fiai más jövedelmezőbb pályára lépnek, és sokszor elhidegült tagjai közt, gyakran már csak azok, kik már épen lelkészi hivatalban vannak, hajszálon függ — felelevenítik ; a kisdedeket időnkint a megélhetés gondja alatt nyögvén, nem igen lelke- maguk köré gyűjtik s Jézus ismeretére vezérlik, a szomorkodókat az evangyéliomi vigasz szent malasztsülhetnek tulaj donképeni hivatásuk iránt. A k ö z s é g i adó az egyházi szükségletek fede- jával felvidámítják, élőknek és haldoklóknak megzésére, bizonyos elvek szerint volna rendezendő. viszik — az Ur szent vacsorájában — Isten véghetetlen Itt a legnagyobb abnormitások uralkodnak. Vannak szeretetének és kegyelmének zálogait; tűrnek éhséget, egyházközségek, hol a tagok túl vannak terhelve, és szomjat, hányattatást szárazon, vizén, városban és megint olyanok is, hol semmit, vagy oly csekély- pusztában, fáradságokban és vigyázásokban gyakorta, hidedségben és hajlék nélkül, szorgalmatoskodnak az séget fizetnek, mely alig nevezhető fizetésnek. A k ö z s é g i adó a r á n y a sem felel meg a Úr gyülekezetei s a nyájnak elzüllött juhai felől. méltányosságnak. annak községek, hol a gazdag, Járnak-kelnek mint a bolygó csillagok, de nem százezereket biró egyháztag csak annyit fizet az ijedtséget és félelmet, hanem fényt árasztva, vigaszt, egyháziszükségletekre, mint az a legszegényebb nap- reményt csepegtetve, s építve hathatósan az Urnák számos, ki semminemű vagyon felett nem rendelkezik. testét, mely az ő szent egyháza. . . . T h e o l o g i a i i n t é z e t e i n k megmaradhatnak-e Azaz, hogy mind ezt tennék, ha azon a sziklás így a mint vannak? Egész tanügyünk rohamosan terméketlen vidéken, a melyet életnek neveznek, s a fejlődik. A tanügy minden ágában törekszenek meg- melyen, ha az emberek az Úrnak ez apostolaival felelni azon elvnek, hogy non scholae sed vitae disci- találkoznak, közöny nyel nézik, ridegséggel íogadják mus. Alkalmazkodik-e a theologia is mindenben ezen és a legjobb esetben saját sorsukra hagyják; ha elvhez ? Van-e még a héber nyelv tanításának a mai mondom, működésűknek kietlen mezején legalább a viszonyok között elméleti és gyakorlati haszna? Hol hollók jönnének, s hoznának a munkásnak egy-egy van a lelkész, ki ha holtig tudományos ember akar falat száraz kenyeret, horgy ne mondjuk a test is maradni a papivizsga után hivataloskodásában táplálására szükséges húst. Ám a régi jó idők visszamég gyakorlati hasznát vette volna a héber nyelvnek ? hozliatlanul elmultak s Isten, még ha úgy óhajtanók Hát az e s p e r e s s é g e k b e o s z t á s a nem is, csodát kedvünkért nem mivel. szorul-e egy kis arondirozásra ? A mostani beosztás Boldog emlékű Radvánszky Antal báró, egyetemes rendesen traditiókon alapszik, melyeknek ma értelme felügyelő a kor intő szavát jól megértette. Éles szeme nincsen. Vannak esperességek, melyekhez 5 —10.000 meglátta a mind nagyobbá váló szükséget. és olyanok, melyekhez 20—40.000 lélek tartozik. Itt Élénken átérezte annak szükségét, hogy ha egyott 3 megyében fekszenek az esperesség községei, házunk nem haladni, de csak élni is akar, ezt kellő holott egymás mellett sikeresebben, könnyebben köz- anyagi eszközök nélkül nem teheti, el nem érheti. lekedhetnének. Van esperesség, mely csakis városi Nem szükség arra a szédületes versenyre ráközségekből áll és megint olyan, hová csak faluk mutatnunk, melyet a protestantismussal szemben főkép tartoznak; az intellegentia amott sok is, itt egészen hazánkban a róm. katholicismus minden téren kifejt. hiányzik. Hiú ábránd lenne arra csak gondolni is, hogy azzal Jó lesz a zsinat megtartásáig, annak fontosabb ev. egyházunk felvegye a versenyt. De nincs is rá tárgyairól beható eszmecserébe bocsátkozni, hogy szükség, legalább nem oly mértékben, mint azt ők teszik ; nincs addig, míg az aranynak és a földi azután győzzön ami jobb ; Weber Samu. kincseknek ragyogásával szemben minálunk a hit tiszta fénye ragyog s az egyház-szeretet szent érzelme lobog. A róm. katholicismus nem fog minket minden Illés prófétáról beszéli a szent hagyomány, hogy szegénységünk daczára sem elnyelni, se megsemmimidőn az Ur szavára a Kérith patakja mellé mène síteni, de még csak el se homályosítani, a míg egys a sziklás, ember nem lakta vidéken nem vala házunk nem lesz szegény a hitben munkás szivekben, mivel táplálkoznia: „a hollók visznek vala neki egyházunkért lelkesedni, tenni, áldozni kész szemékenyeret és húst, mind reggel, mind estve, és iszik lyekben. vala a patakból." De az anyagiak bizonyos mértékét az Ur mégis Igen sokszor jut eszembe ez a történet, a mikor megkívánja tőlünk is mindnyájunktól ; mert bizony anyagiakkal, jobban anyagiak nélkül küzdő egy- sok tekintetben ránk nehezedett a sors keze. A régi házunk állapotaira gondolok. időknek sok mulasztásával szemben, sok új alkotás Az Ur igénytelen, de az igazságért, a szent vár reánk. Az életben nincs megállapodás. Ott egy országért lelkesülő Illései, az önfeláldozásig hív apos- régi vára a protestantismusnak — egy ősi egyház tolai, elmennek és bejárnak minden földet s prédi- j indul pusztulásnak. Nem menthetnők-e meg? Itt, egy kálják az Úrnak evangyéliomát a háztetőkről is, tisztességes botos ispánt méltán megillető vagy ennél
I ? , egyházi közalap.
335*
is gyarlóbb fizetésen az Úrnak egy hív szolgája tengeti számos tagból álló családjával életét. Nem segítenők meg ? Itt a kath. tenger közepén sok ártatlan gyermekelme ki van téve a veszélynek, hogy a habok elnyelik, tündérei elcsábítják. Ng nyujtsunk-e nekik kezet ? Amott messze földön idegen hitűek között haldokló hitsorsosunk azon eseng, hogy legalább koporsója felett saját hitének lelkipásztorától nyerje meg a bucsúáldást az utolsó hosszú útra. Ne hallgassuk-e meg ? ! . . Ilyen képek lebeghettek b. e. Radvánszky b. előtt, midőn egy nagy és messzeható alkotáshoz az első alapkövet letenni elhatározta akkor, midőn 1879-ben tartott székfoglaló beszédében a Köza l a p o t egyházunk egy nélkülözhetetlen szükségének kimondta, s szavát e meggyőződéséből folyó, időszakot alkotó cselekedetével — letevén 2000 frtot az egyházi közalap oltárára — megpecsételte. Superintendensek, esperesek munkájának ellátása az elaggott lelkészek és tanítók nyugdíjaztatása, iskolák felszerelése az általa felsorolt s bizonyosan csak nagyjából említett okok, a melyek „több ilyen égető szükségeinkkel együtt felettébb sürgetik az ilyen közalapnak megalkotását, mit egy időre talán lehet még elnapolni, de a n n a k e l é b b - u t ó b b i l é t r e h o z a t a l á t k i k e r ü l n i t e l j e s l e h e t e t le n!" Akkor, mikor Radvánszky — az agg vezér ezt a szót kimondta, s a közalap érdekében a zászlót kitűzte, minden ember egyetértett vele, mindenki meg volt győződve annak igazságáról. Évek múlva a kifáradt s pihenni tért vezért egy ifjú erő váltotta fel, a ki négy ezer frtos alapítványával Radvánszky b. példáját követve annak kezdeményezését szentesítette. A gyermek tehát megszületett, de ügy látszik kora szülött lett, félő hogy a sok bába közt elvész, avagy a vizzel a gyermeket is kiöntik az arra hivatottak. A közalap az egyet, gyűlés kezeibe került, s azóta játék labdája lett az egyetemes, sőt kerületi és esperességi gyűlések határozatainak. Az alapító jós szemekkel belátott a jövőbe, mikor azt mondta: „azon esetre, ha az csak akkor lépne életbe, mikor én már nem leszek. . . . " A mit élesen látó lelke oly jól látott, be is teljesedett. Közalapunk mai napig nincs ! S miért nincs? Talán a szükség érzete megszűnt, talán a fentebb említett meggyőződés megváltozott ? Korántsem, s ha mégis változott, változott anyiban, hogy a meggyőződés még erősebb, hogy a szükség még égetőbb ! Egészen más oka van annak ! Azt mondják, hogy mostani viszonyok között a közalap létesítése nem lehetséges, az igyekezet a hivek szegénységén fog hajótörést szenvedni; a kik nincsenek abban a helyzetben, hogy sokféle igényekkel fellépő egyházi szükségleteinkhez még 2 frttal járuljanak. Hát épen ez az állítás az, a melyhez igen sok
I szó fér. Tagadhatatlan, hogy híveinknek egy része oly szegény, hogy nem csak hogy ezt a terhet, de egyáltalán semmi terhet nem bir, s nem visel; de ez a hányad, igen sokat mondunk — ha feltesszük, „ hogy 10 százalékát képezi híveinknek, a mely hányad okvetlen és nagy mértékben apadni fogna akkor, ha a két forint kifizetését a hivek tetszésére biznók 10 évnek leforgása alatt. Mitől félünk hát? Őszintén megvallva én azt gondolom, hogy nem a szegényektől, hanem a munkától, gyűjtés, ösztönzés, kérés kellemetlenségeitől! Adja Isten, ne lenne igazam, mert ha az állna, ez sokkal nagyobb szegénységi bizonyítványunk lenne, mint az a bizonyos evangyéliomi szegénység. Olyat állítani — hogy a közalap létesítése lehetetlen — legalább is elhamarkodott, míg kisérlet nem történt; avagy nincsen-e megírva: „a hivőnek semmi sem lehetetlen!" Azért hát ne halogassuk a dolgot, minden perez drága ! Félre a sok beszéddel, s a még több gyűlési határozattal. Tegyünk is egyszer, valahára valamit. 1879 —1889 ép teljes tiz esztendő, ha akkor kezdtük volna, ma már sok jajj elnémult, sok seb meggyógyult volna ! A zöld asztalokról vegyük le a közalapot, s keressük fel hiveink asztalát. Abból, a mit Isten azokra adott, jut két morzsa egyházunk szent oltárára, jut két fillér még az evangéliomi özvegyasszony kendőjének csücskéből is. Á mozgalom egyöntetűsége czéljából kivánatos lenne, ha felsőbb egyházi hatóságaink, ha a püspök í urak egy lelkes felszólítást intéznének a hivekhez, e í felszólítást a szükséghez képes három nyelven, de mindenesetre annyi példányban nyomatnák, a hány hívőnktől hozzájárulást reménylünk, tehát tekintettel a jövőre (új házas párok nőtlenek, hajadonok stb.) sokkal több példányban, mint a mennyi családfő jelenleg van. Minden lelkészi hivatal kapna elegendő aláirási íveket és nyomtatott nyugtákat. Minden igen könnyen megtörténhetik ádventig. — De ha ezt a hivatott körök a mondott ideig tenni bármi oknál fogva elmulasztanák, tovább semmi esetre se váljunk. Az ádventtel Istennek szent nevében, mi lelkészek a munkát okvetlenül kezdjük meg; a felsőbb hatóságok közbejöttével, ha lehet, azok közbejötte nélkül, ha kell ! S mint családfők, s mint a kiket a dolog mégis legközelebbről illet, kezdjük meg az aláírást magunk. Papok, tanárok, tanítók ne vonjuk ki magunkat e közös teher alól. Vagyunk papok 600-nál többen, tanár és tanító legalább kétszer annyi, csak mi magunk 3—4000 frttal megszaporíthatjuk a közalapot. Azért mondjuk ádventben, mert a lelkészek nagy része akkor szokta hiveit meglátogatni. Meg vagyunk győződve, hogy a rábeszélésnek — kellő magyarázat után — legkisebb szüksége sem fog felmerülni ! Azért mondjuk Adventben, hogy hiveik az Urat várva e várakozásunkat is nagyobb készséggel betöl-
336*
tik, s karácsonyra — ha Isten megáldja igyekezetünket — együtt lenne a régen megváltóként várt közalap. Hadd lenne már egyházunknak is egyszer igazán karácsonja !
Farkas
Gejza.
Egy igénytelen vélemény a „Mit csinálnak a túlsó táborban" czím alatt megjelent czikkre. Nem régen e becses lapok „Mit csinálnak a túlsó táborban?" czím alatt megjelent czikkében olvastuk: hogy a kath. papság táborában — tisztelet a kivételeknek — vannak papok, kik a vegyes házasságot szabályozó törvényeket és az erre vonatkozó minist, rendeleteket tiszteletben nem tartják, mert a vegyes házasságoknál a térítvényt kicsikarják, a vegyes házasságból származott gyermekeket illetéktelenül keresztelik, és a szükséges adatokat nem szolgáltatják át, sőt vannak olyanok is, kik ezen törvényellenes eljárással kihívóan dicsekesznek. Ezen állítást számos tapasztalati tényekkel be lehet bizonyítani ! Hiszen csak e becses lapokban hányszor volt jelezve, hogy a plébános urak majd itt, majd ott illetéktelenül kereszteltek, kivonatokat be nem küldtek, térítvényt kívántak, híveinktől jogtalanul fizetést követeltek stb. Esperességi, kerületi, egyetemes gyűléseken igen gyakran kell ezen panaszok-, sérelmekről csupán sajnos tudomást vennünk, mert az illetékes fórumnál — minden folyamodás daczára — elégtételt nem nyerünk, és a jogsértők, törvényáthágók űzik tovább mesterségüket. Kinél tehát, mi módon keressünk elégtételt és orvoslatot, kihez terjesszük ez ügyben sérelmeinket? Nagyt. Tolnay József úr említett s figyelemreméltó czikkében ajánlja, hogy ilyen esetekben forduljunk az illetékes bíróságokhoz. Valljuk be őszintén, hogy ez még leghamarább czélhoz vezethet, azonban jól tudjuk, hogy ez is sok ügygyei bajjal jár, különösen ott, hol ultramontán érzelmű, pápista főpapság befolyásával saturált bíróság létezik ! . . . És kérdezzük csak, milyen befolyással van, és milyen gyümölcsöt producál ezen, a kath. papság egyes tagjai által egyházunk irányában gyakorolt jogsértés és törvényellenes eljárás a mindennapi életben ? Csakis súrlódást, ellenségeskedést ; szóval azon discordiát, mely a mi nemzeti culturánk s társadalmi életünk kárára és hátrányára van ! Ha valahol, úgy hazánkban szükséges azon vallásfelekezeti egyetértés, mely szent kötelességének tartja: „neminem laedere, suum cuique tribuere." Ezen postulatum- és igazságnak legmagasabb manisfestatióját Felséges Uralkodónknak azon válaszában is találjuk, melyet nem régen a kath. küldöttségnek Zalka győri kath. püspök beszédére adott. A király válasza igy hangzott: „Meg vagyok győződve érzelmeik őszinteségéről, melynek kifejezését köszönettel fogadom és remény-
lem, hogy a katholikus klérus a trón és a haza iránti hűséget, valamint a testvéries egyetértést minden vallású lakosok között mindenkor buzgón fogja ápolni. A Mindenható áldása kisérje ebbeli működésüket és fogadják köszönetemet itteni megjelenésükért." Az evangelikus. küldöttségnek Felséges Uralkodónk így válaszolt: „Fogadják köszönetemet, hogy hű ragaszkodásuk tanúsítására itten megjelentek, és biztosítom önöket, hogy egyházuk és annak hivei királyi oltalmamra mindenkor számíthatnak." — Felséges Uralkodónknak ezen válasza, mily hatást gyakorolt a túlsó táborban lévőkre, bizonyítja ezt azon eredeti határozat, melyet a losonczi alesperesi kerület kath. rpapsága kerületi gyűlésén hozott, és a mely a „M. Állam" cz. lap szerint ekképen hangzik: „Magának a királyi méltóságnak biztosítása érdekében, mely a környezete által neki nyújtott információ által csak veszíthet; hogy az igazságnak s így a magyar kath. klérus renomméjának ország-világ előtt való megvédése s rágalmak ellen való biztosítása czéljából : jegyzőkönyvileg tiltakozik minden roszakaratú insinuáció ellen, mely az igazságot megöli, a királyt félrevezeti s bizalmát megingatja egy oly testületben, melynek minden egyes tagja kész, ha kell, életét és vérét áldozni szeretett hazájáért s apostoli királyáért s nem a türelmetlenség — ecce ! — hanem a sokattürés egyik kiváló tulajdona." „Filioli mei, non diligamus verbo, neque lingua, sed opere et veritate," mondja János apostol I. 1. III. f. 18-dik versében. Csakugyan magasztos türelmességről és szép sokattűrésről tanúskodik az a sok illetéktelen elkeresztelés, ki nem szolgáltatott anyakönyvi kivonat stb. ! ! ! Azt mondták a régiek: „timor facit Deos," és igaz, mert olyan vidéken, hol a kath. papság kisebbségben van, nem igen mernek egyházunk jogait sértő j törvényellenes eljárásba bocsátkozni, például a volt határőrvidéken, hol a szerb papság, a mely túlnyomó többségben van, legnagyobb tisztelettel viseltetik irántunk, ennek tanújelét láttuk a két évvel I ezelőtt megejtett canonica visitátio alkalmával is, hol méltsg. dr. Szeberényi Gusztáv püspök urunkat, — úgy mint 1862-ben megboldogult Székács Józsefet — hódoló, saját püspöküket megillető tisztelettel üdvözölték s templomaikba bevezették. Ezek kapcsolatában ha kérdezzük : meddig fogunk eredmény és ezéltalanul jogos panaszainkkal ide-oda folyamodni, sérelmeinket terjeszgetni? Keressünk ezen sérelmeinkre orvoslatot a legmagasabb fórumnál, Királyunk ő Felsége előtt anynyival is inkább, mert hiszen a vegyes házasságot szabályozó törvényeink, s egyházunk egyéb jogai is királyi hatalommal sanctionálva vannak, mert mi továbbra is a testvéries egyetértést hazánk minden vallású lakosai között buzgón ápolni akarjuk. Próbáljuk meg! — talán: „accidit in puncto, quod non speratur in anno." Paulinyi
Sámuel.
337*
Köayyiimifiitii, Poétika. A költői műfajok ismertetése. — Irta Góbi Imre.1) — Mióta az „Utasítások" megjelentek, léptennyomon hirdeti tankönyvszerzőink nagy része az inductio jegyedül üdvözítő voltát s alkalmazzák is széltire, miközben ugyanakkor csodálkozva hallja és olvassa az ember még mindig a régi panaszt, hogy a tanítás szintoly eredménytelen, akár a deductiv módszer mellett. Keresik is a baj okát füben-fában : a tanulókban, a professorokban, a túlterhelésben, a század gyakorlatias szellemében, sőt akadnak, a kik már az „Utasítások" csalhatatlanságában kezdenek kételkedni. Érdekes példa erre Dr. Dengi, a ki „Stilisztikájának" csak a napokban megjelent új kiadásában szakít az inductióval s jobbnak látja példákkal való hosszas magyarázgatás helyett egyszerűen az elmélet rövid összefoglalását adni. — Nézetem szerint elismerés illeti a szerzőt ily erkölcsi bátorságért, mert minden tapasztalt tanár meg van arról győződve, hogy az inductio nem a tankönyv dolga s a ki a logikában egy kissé jártas, azzal is tisztában van, hogy egy-két példát kiszakítva felmutatni, a z m é g n e m i n ductio. íme, mélyen tisztelt tanügyi bizottság, e szempont vezérelt engem akkor, mikor Góbi Imre „Stilisztikáját" és „Szerkesztéstanát" pár évvel ezelőtt ugy üdvözöltem, mint haladást, a szegnek a fején találását tankönyvirodalmunk terén s e szempont indít most is arra, hogy „Poétikáját" szintén nyereségnek tekintsem tanügyünkre nézve. Szerzőt, mint előszavában nyiltan megvallja, szintén 1 rátanította a tapasztalás, hogy a jó t a n á r t semmiféle tankönyv a világon nem pótolja. Nem akar Zuboly lenni, a ki az összes szerepeket maga akarná eljátszani, hanem ad tömör, magvas elméletet : a műfajok összefoglaló áttekintését és velős jellemzését s ad kitűnő olvasókönyvet számos, classicus példával, t a n á r r a és tanítványra bizván magát az inductiót. Általánosságban csak két körülményre van megjegyezni valóm. Az egyik, hogy szerző helyesen cselekedett volna, ha könyvéhez az aesthetikai elemek rövid átnézetét is hozzá csatolja. Nem ugy értem, mint Greguss teszi „költészettanában," hogy a széptant bocsátja előre s a szépség egyes elemeiből iparkodik kimagyarázni a költői műfajokat. Az ily eljárás nem középiskolába való, de befejezésül, mintegy összefoglalásakép épen a műfajok t á r gyalása közben felmerült aesthetikai formáknak. Hogy a I két eljárás közt nagy különbség van, azt, természetesen, említenem sem kell. Másik átalános megjegyzésem a verstanra vonatkozik. Szerzőnek igaza van, hogy ez már az alsóbb osztályokban újra meg újra előkerült s így rendszeres tárgyalása mellőzhető, azonban e fokon is fel lehetett volna melegíteni, olyanformán, hogy az egyes műfajoknál mindig megemlítette volna a ráülő legalkalmasabb versformákat s igy mintegy nagyobb összhangba hozta volna a külsőt a belsővel, az alakot a tartalommal. A mi magát az elméletet illeti, szerző tárgyalásmódját igen szerencsésnek tartom. Rendesen előrebocsátja, *) Az egyetemes birálva. (Szerk.)
tanügyi
bizottság
megbízásából
hogy mely nép körében származott az illető műfaj, hol és kik voltak a kiválóbb művelői, többnyire a szó etvmonjára is kiterjeszkedik s aztán összefoglalja a lényeges jellemző tulajdonságokat. Erdeme főleg, hogy saját irodalmunkra mindig kiváló tekintettel van s e részben eljárása dicséretreméltóan különbözik a Gregussétól, a ki mindig idegen példákra hivatkozik. Különben a három nagy költői műfaj közül legsikerültebb a lyra és dráma tárgyalása. Ellenben az epikai fajoknál keveslem, a mit a romantikus eposról és költői elbeszélésről mond. Az előbbinél csak Czuczor „Botondját" emliti s megfeledkezik irodalmunk ebbeli legkitűnőbb alkotásáról, a „Toldy szerelméről ;" az utóbbinál pedig nem mutat rá annak lényegére, mely abban áll, hogy t á r g y a nem valamely végzetszerű világrázó esemény, hanem mindig érzelmi összeütközés. Természetesen, más költészettanaink még a szerzőnél is kevesebbet mondanak e t á r g y r a vonatkozólag. Ellenben az epopoeia kellékeit még sehol sem olvastam világosabban kifejtve és ügyesebben csoportosítva. Az olvasmányok megválasztása átalában elismerést érdemel, főleg m i n ő s é g t e k i n t e t é b e n . Azonban a mennyiséget tekintve az epikus dal variatióira nem nyújt elégséges példát, a Petőfi gyönyörű szerelmi elégiái közül egyet sem vesz fel s részemről didaktikai szempontból igen kívánatosnak tartanám, ha a nagyobb költői fajokból vett mutatványokat a teljes tartalom rövid összefoglalása is megelőzné. Egészben véve a Góbi „Poétikája" jobban megfelel eddigi kézikönyveinknél a középiskola követelményeinek. Gyakorlott paedagogusnak alapos elméleti képzettséggel irt műve. Meghatározásai, jellemzései alaposak, kimerítők és világosak. Stílusa pedig szabatosságra és sőt gyökeres magyarságára nézve tankönyviróinknak mintáúl szolgálhat. Részemről melegen ajánlom a mélyen tisztelt t a n ü g y i bizottság szíves figyelmébe ! Pozsony, 1889. október 3-án. Albert József\
U l f
lycz. tanár.
1 1 1 ,
Fővárosi gyülekezetünk. Minden embernek meg van a saját hivatása az életben. Bárhova állítson a sors bennünket, mindegyikünknek kijut a maga megoldandó feladata; az egyiké könnyebb, a másiké nehezebb — embere és helyzete válogatja. Ezt, úgy hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni. Az élet kiosztja mindenkinek szerepét s megadja hozzá a szükséges képességeket, mint eszközöket, a végrehajtás lehetségessé tételéhez. Miként tudja az egyén a képességeket felhasználni? mikép fejleszti és fokozza azokat? mily módon könnyíti ez által feladatainak megoldását? ez egészen egyéni dolog. A fődolog az, hogy mindenekelőtt ismerje fel mindenki hivatásának irányát, tűzze ki czélját és azután ezekhez képest már könnyebb lesz a küzdelem megindítása és — a viszonyok változása közben is — a megfelelő eszközök alkalmazása. Mint az egyénnek, úgy erkölcsi testületeknek is meg van specialis missiójuk, mely nem csak beléletük berendezésénél, de a külvilágra való hatás szempontjából is szá-
*
338*
mitásba veendő, ha sikeres működést elérni óhajtunk. E részben a külső viszonyok és az adott helyzet sokszor oly kötelességeket rónak úgy egyesekre mint testületekre, melyek magán a kitűzött főczélon kivül fekszenek ugyan, de még sem ignorálhatok, mert ezek teljesítése nélkül nemcsak az öszhatás csökken, de magának a főczélnak elérése is koczkáztatva van. Ily sajátszerű helyzetben van a fővárosi ág. hitv. ev. egyházgyülekezet is. Igaz, van a fővárosban nem e g y , hanem n é g y külön egyházgyülekezetünk, de én, midőn a fővárosi g y ü l e k e z e t r ő l e helyütt szólok, ez alatt mind a négy gyülekezetet egybefoglalva értem, mert hisz többékevésbé m i n d e g y i k u g y a n a z o n á l t a l á n o s , s ő t s p e c i a l i s m i s s i ó v a l i s b i r , t. i. fentartani vallásunkat evangyéliomi tisztaságban, összegyűjteni az ország minden részéből, sőt a külföldről is megtelepedő hitsorsosokat, megvédeni vallási, erkölcsi és szellemi életünket, mely sehol több és nagyobb kísértéseknek kitéve nincs, mint a főváros különböző fajú, nemzetiségű és vallású lakosai között; és még k ü l ö n , tettleg, intézkedései, intézményei és erkölcsi hatása által e nemzetiségi és felekezeti Babylonban tiszteletet szerezni, s a megszerzett tiszteletet fentartani öszegyházunk számára. S z ó v a l : k é p v i s e l n i e g y h á z felekezetünket a többi felekezetek között. Mert sehol az egész országban egyetlen gyülekezetünk oly exponált helyzetben nincs mint a fővárosi; egyetlen gyülekezetünket annyi szem nem nézi, annyi jó vagy rosz akarat megfelelő figyelemmel nem kiséri, mint a fővárosit ; sehol annyi igazságos vagy igazságtalan kritikának egy gyülekezet is kitéve nincs — mint épen fővárosi gyülekezetünk ; és egyetlen gyülekezet tetteiből nem sietnek olyan hamar következtetést vonni egész egyházunkra — mint ép a fővárosiéból. Azt hiszem tehát, hogy nem öntúlbecslése gyülekezetünknek, és nem szerénytelenség, ha azt állítom, miszerint fővárosi egyházgyülekezetünkre oly kötelességek is hárulnak, melyek tulajdonképi feladatán kivül esnek, de azért nem kevésbé súlyos feladatot képeznek, oly feladatot, melyet magától el nem háríthat, sőt egész odaadással megoldani, egyéb teendői mellett, ö s z egyházunk érdekében köteles. Ezen k ü l ö n k ö t e l e s s é g e t mi nem keressük, ezt a viszonyok rótták reánk. De nem is térünk ki előle. Ismeri e kötelességet egyházgyülekezetünk minden tngja; rendelkezéseinkben, munkálkodásunkban s a jövő előkészítésében ezen kötelesség ép oly fontos figyelembevételt követel, mint a szorosan vett egyházfelekezeti feladatok. Sajnos, hogy a viszonyok fővárosi gyülekezetünket feldarabolták; hogy ott, hol e g y e t l e n , de erős, hatalmas gyülekezetnek 4—5 lelkészszel, több segédlelkészszel kellene lennie, kik az apostol példája szerint hirdetnék az Isten igéjét minden népeknek, minden nyelven : ma négy külön gyülekezetünk van, melyek ha nem is gyengén, de nem úgy tartják fenn lelkészeiket, mint azt az egységes gyülekezet fentartani képes volna; és ezen lelkészek kifelé is nem birnak azon hatalmas nimbussal, melyet egy 15—20,000 lelket számláló fővárosi gyülekezet lelkészének már maga a helyzet megadna. — E helyütt egészen mellőzöm azon hatalmas politikai súlyt, melyet egy ekként tömörített egyházgyülekezet a dolog természeténél fogva birni hivatva volna. Ma a fővárosi evang. gyülekezetek közül kettő : a
m a g y a r és n é m e t — mondjuk ki — birnak kiválóbb tekintélylyel és talán nagyobb befolyással, mert az apák bölcsessége egy szervezetet állapított meg, mely e két gyülekezet e g y i k legfőbb életérdekét, az i s k o l á k a t , közös kincsükké tevé! E két gyülekezet testvéries együtttartása, lelkészeiknek magas miveltsége és buzgósága, a közczél elérése körül lelkesült öszműködésük őket, nemzetiségi különbség nélkül, köztisztelet tárgyává teszik minden egyes hitsorsosunk előtt. Nagy részben nekik köszönjük azon tisztelt állást, melyet a két gyülekezet a fővárosban elfoglal. Mily szép volna, ha most e lelkész urak k ö z ö s g y ü l e k e z e t lelkészei volnának s hozzájuk még egy B a c h á t o t , egy S c h o l c z o t is számíthatnánk. Ez ma ugyan még eszménykép, melynek megvalósítása azonban épen nincs kizárva. Majd ha a mostani vezetők helyébe új s ügyesebb férfiak lépnek, ha az ügyek vezetése erősebb és kevésbé fáradt kezekbe kerül : még ezen czél is könnyebben megvalósítható. Most csak az eszmét vetem oda. Az evangyéliomi egyház csak a világosság terjesztésével küzdhet sikeresen erősebb és hatalmasabb ellenfeleivel. Az ősök mély belátásának élő bizonysága azon nagy gond, melyet iskolák létesítésére, szaporítására és az oktatás emelésére fordítottak. Fővárosi gyülekezeteink egész nagyságában átértették ezen históriai örökség megőrzésének és tökéletesbé tételének nemes kötelességét. Emelkedett szellemű, buzgó hitsorsosok ez irányban való bőkezű hagyományai megkönnyítették e részbeli törekvéseit. Mindezek előtt törekednie kellett a fővárosi gyülekezetnek : összegyűjteni s együtt tartani egyházunk tagjait. Ezen feladat teljesítése körül lelkészeink buzgósága fénylő példaként világított a hívek előtt. Törekedni kellett a fiatal nemzedéket megóvni a v a l l á s i k ö z ö n y ö s s é g t ő l , mely nagyvárosokban, s különösen fővárosunkban oly kedvező talajra akad. Lelkészeink éber szeme csakhamar észrevette a veszély fészkét, és közös — magyar-német — presbyteriumunkban indítványt tettek a vallásoktatásnak hatásosabb berendezése iránt az állami, községi s idegen felekezeti iskolákba járó ifjúságunk részére. Ennek következtében az eddigi e g y kathechéta helyett azonnal n é g y n e k , és ezidén még egy ö t ö d i k n e k is alkalmazása lőn elhatározva. Hasonló indokból, különösen nagyobb leányaink, a leendő anyák, vallásérzületének ápolása és az elemi iskolákban nyert előhitnek szivükben megerősítése czéljából felállíttatott, illetve kiegészíttetett a p o l g á r i l e á n y i s k o l á k 3-dik és 4-dik osztálya, nehogy idegen iskolákba járni kényteleníttetvén, meglazuljon saját vallásuk iránti ragaszkodásuk. F ő g y m n a s i u m u n k , a tudományos pályákra készülő ifjúságunk ezen veteményes kertjének gondos ápolói, a tanári kar, egy mély alapossággal és meggyőző érvekkel gazdag e m l é k i r a t o t nyújtott be közös presbyteriumunkhoz, s megjelölte a módokat, melyekkel lehetségessé válik ez intézetünk szellemi és tudományos niveaujának emelése. A presbyterium kimondotta a kitűzött iránynak következetes szem előtt tartását és anyagi erőnkhöz mért keresztülvitelét. Első sorban pedig a tanulók létszámának állandósítása czéljából felállíttatott a gymnasiumi első osztály mellé e g y p a r a l l e l o s z t á l y és tanáraink díjjazása 1450 frtról 1600 f r t r a e m e l t e t e t t f e l .
339*
Mindezen intézkedések, amennyiben pénzáldozatokkal járnak, a magyar és német kiilön gyülekezetek hozzájárulását is szükségessé tették, és e nemes gyülekezetek magas szelleme mindig a legnagyobb áldozatkészséggel támogatta a kitűzött törekvéseket; mert tudják, hogy iskoláinknak az állam- és főváros hason intézeteivel szemben nemcsak versenyképeseknek, de fölénynyel biroknak is kell lenniök, ha azon közbecsülést, melyben egyházunk átalánosan részesül, fentartani akarjuk. E közbecsülésnek itt a központban nemcsak localis jelentősége van. Büszkék is vagyunk ez intézeteinkre. Elemi és polgári iskoláinknak kitűnő tanítói egyenként és összesen annyi lelkesedéssel vezetik a reájuk bizott osztályokat, főgymnasiumunk magas tudományú tanárai oly nemes ambitióval törekednek ezen középiskolánk jó hírnevét fentartani és emelni, hogy juniusban t a r t o t t k ö z ö s k ö z g y ű l é s ü n k egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetet szavaz o t t a t a n á r i és t a n i t ó i t e s t ü l e t n e k és a z o k igazgatóinak. Befejezem ezen hosszúra nyúlt közlésemet ; másszor — ha t. szerkesztő úr megengedi — gyülekezetünk életének más mozzanatairól is kész vagyok jelentéseket adni. Büsbach Péter. A zólyomi esperesség ez évi közgyűlései. (Vége.) Elsőben egyes elnöki bejelentések terjesztettek elő, melyek közül említendő dr. Szeberényi Gusztáv bányaker. püspök ő méltóságának szept. 23—29-ig Selmeczbányán tartó kánoni egyházlátogatása, mely alkalomból esperességünk küldöttsége 28-án tiszteleg nála. Továbbá olvastatott az alesperesi hivatalra beadott szavazatokból felvett bizottsági jegyzőkönyv, mely szerint 6 évre újból egyhangúlag Svehla Gusztáv breznóbányai lelkész választatott meg. A z.-lipcsei és vámosi új lelkészek a gyűlés színe előtt letették a szokásos fogadalmat s így az esperesség kötelékébe léptek. Következett a főesperes kiváló gonddal s mindenre kiterjeszkedő figyelemmel összeállított évi jelentése. Először is őszinte részvéttel emlékszik meg azon mély gyászról, mely királyunk ő felségét és hazánkat érte Rudolf trónörökös szomorú halálában, ki hozzánk való ragaszkodásával, a tudományok ápolásával s felvilágosodott gondolkozásával szép reményekre jogosított minket s igy vesztesége annál érzékenyebb. A gyászistentisztelet az esperesség öszszes egyházaiban megtartatott. — Áttérve az egyházi és iskolai élet állapotának visszatükrözésére, a jelentés kiemeli, hogy az egyház hajója békésen haladt a fejlődés útján. Nem akadt dolga sem a fegyelmi bizottságnak, sem a törvényszéki bíróságnak. A közelgő zsinathoz készített előmunkálatokról szólva, hangsúlyozza, hogy a közlött anyag nem egészen kielégítő, a mennyiben részint kevésbé precizirozott, részint egyházunk több fontos kérdése érintve sincs. Az esperesség a zsinatot 1891-ben óhajtaná megtartatni. A kerület által felállítani szándékolt felső leányiskola kérdésének eldöntésénél tekintetbe veendőnek kívánja a felvidék szükségét is, — az esperesség ez intézet helyéül Losonczot javalja. Krausz Imre, néhai vámosi lelkész ügyéről a jelentés azon örvendetes tényt hozza tudomásul, hogy a nevezett lelkész ellen emelt vádakat a törvényszéki vádhatározat elejtette — a közgyűlés a breznóbányai kir. járásbíróságnak vele szemben elkövetett méltatlan és indo-
latlan eljárása felett — enyhítve a papi értekezlet határozati javaslatát — mély sajnálatát fejezte ki. — Örvendetes tudomásúl szolgált a jelentés azon része, mely az egyházak áldozatairól szólt : egyházi és iskolai czélokra fordított adományok és áldozatok 24,798 frtot tettek. — Az egyes intézményeknél szintén kedvező haladás tapasztalható. Az esperesség 24 m a g t á r a 1577 hl. gabonával és 17,799 f r t t a l rendelkezik. Az iskolai t a k a r é k p e r s e l y e k b e n : 3839 (-j- 307) f r t találtatik. Az esp. p é n z t á r 1101 frt bevétel mellett 803 frtot adott ki ; tőkéje 1720 f r t . — Az esp. ö z v e g y-á r v a i n t é z e t vagyona 19,345 f r t — a mult évben 707 f r t t a l gyarapodott. A G r e n c n e r-féle alapítvány özvegy papnék gyámolítására 3728 frtból áll. A b e s z t e r c z e b á n y a i helyi nyugdíjintézet 9709 f r t ( + 751) tőkével bir. Az esp. g y á m i n t é z e t 186 frtot gyűjtött, melyből a ker. gyámintézetnek 75 frt, a Leopoldianumnak 52 frt, G. A. egyletnek 29 frt, Salfalvának pedig iskolaépítési adóssága fedezésére 25 f r t j u t o t t ; maradvány a tőkéhez csatoltatott. — Az egyházi élet pezsgését eléggé kedvező színben feltüntető főesperesi jelentést figyelemmel hallgatta meg s a jegyzőkönyvbe jegyezni határozta. A főesperes — meghivatási ideje lejárván — ez állásáról lemondott, minél fogva új választásra a szavazatoknak novemb. 15-ig leendő beadása elrendeltetett. Csipkay Károly alispán — a gyűlés érzelmeit tolmácsolva, köszönetet mondott a főesperesnek azon buzgó, bölcs, erélyes és hazafias ténj'kedéséért, melyet eddig az esperesség vezetésében a benne helyezett bizalomhoz méitókép tanúsított, egyúttal szemben a „Cirkevné Listy" cz. folyóiratban megjelent helytelen és roszakaratú támadásokkal kijelenté, mint arra competens, hogy követett eljárása correct és kifogástalan volt, s neki ez alkalommal is bizalmat szavaz; mit a közgyűlés lelkes éljenzésével t e t t magáévá. Következett az alesperes jrészletes jelentése ; mely a mult évinél ismét kedvezőbb szinben tüntette fel az iskolai és tanügyi állapotot. A mindennapi tankötelesek 97 - 4 0 / 0 * a s az ismétlősöknek 85'5 °/0-a járt iskolába. Ki nem elégítő vizsgát 72 tanító közül 5 adott. — A magyar nyelv tanításában is eredmény tekintetében haladás mutatkozott. — A beszterczebányai tankörben Mikler Sámuel választatott körlelkészszé. — Az esp. tanító-egylett átdolgozott alapszabályai megerősítést nyertek. A tárgysorozat többi pontja — leginkább administrativ természetű ügyekről szólt. A közgyűlés d. u. 1 óra körül az elnökség éltetésével ért véget. Istennek legyen dicsőség! Vitális. Ev. tanintézeteink értesítőiből. — Az eperjesi kerületi collegium értesítője. Bevezetésül N o s z G - u s z t á v a görög drámáról s kolonoszi Oedippus cz. dráma első előadásának körülményeiről értekezik. Az elhamvadt collegium kiépítésére befolyt adományok összege 19470 frt. 81 k r ; dr. S. M. Schiller-Szinessy volt eperjesi rabbi, cambridgei egyet, tanár maga 1827 frt. 66 krt. gyűjtött. Adományokban befolyt 811 frt. 67 kr. A theol. akadémián működött 5 tanár, hallgatók száma 22. Könyvtár állománya 2134 kötet, önsegélyző egylet vagyona 345 frt. 82 kr. A jogakadémián 10 tanár előadását 56 joghallgató hallgatta. Segélyalap 3768 frt. 42 kr. könyvtár áll 750 kötetből.
340
A tanítóképző intézetben 4 tanár működött 139 seminarista tanult. A főgymnásium tanerői : 10 r. t. ; 1 s. t. ; 6 vallás t. ; 2 magánt. Tanulók száma 268. E v . 109 ; ref. 26 ; kath. 33 ; mózs. v. 95 ; 5 g. k. Tápintézeti engedmények összege : 1179 frt. 65. Tápintézeti ebéd-vacsorai díj: 45 frt. 70 kr.; convictusi 62 frt. 70 kr. Az iglói főgymnásium értesítője. Közli Zimann János igazgató. 4 tanár tanított 386 tanulót, kik közül ev. 122; ref. 87; róm. kath. 131; gör. kath. 2; mózs. v. 43. Elengedésekben, jutalom és ösztöndíjakban s egyéb segélyezésben részesültek a tanulók 1465 frt. 20 kr. erejéig. Tandíj : 12 és 20 frt. Tápintézeti díj ebéd-vacsoráért : 52 frt. Az iglói ev. népiskola és polgári leányiskola értesítője. Közli Kertscher Ede igazgató. 8 tanerő, 5 hitoktató tanított 260 növendéket, ezek közül volt ev. 167 ; ref. 13 ; róm. kath. 40 ; gör. kath. 4 ; mózs. v. 45. Elengedések összege : 162 frt. A kézsmárki ág. h. ev. kerületi lyceum értesítője. Közli Scholcz Frigyes igazgató. Közöltetik benne a lyceum története keletkezésétől 1837-ig, folytattatni fog a következő évi értesitőben. J ó n y T i v a d a r n a k a lyceum nagy hagyományozójának emlékezete talál továbbá az értesitőben kegyeletes megörökítést. 12 tanár 13 hitoktató tanított 353 tanulót, ezek közül : 175 ev. ; 44 ref. ,• 71 róm. katb. ; 3 gör. kath. ; 1 keleti gör. ; 70 mózs. vall. Alumneumban volt ingyenes, a conviktusban 112 tanuló élelmeztetett. Tandíj elengedés : 412 f r t . 50 kr. A nyíregyházi főgymnásium értesítője. Közli M a r t i n y i J ó z s e f igazgató. M a t h ó G y ö r g y azon kérdés felett értekezik : Mikor kezdhetjük meg az idegen nyelvek oktat á s á t ? Ugyan ezen paedagogiai kérdést tárgyalja a családra és iskolára vonatkozólag. Felelete igen helyesen ez : a mikor a gyermek anyanyelvének alak és mondattanával tisztában van, midőn azokra mint alapra építhet, az idegen nyelvekben sokkal könnyebben halad, sokkal nagyobb eredményt képes felmutatni. Ezen alapon szól az ismeretes „csere" ellen. Közöltetik dr. Meskó László főgymn. felügyelő székfoglaló beszéde. A tanulók krajczáros gyűjtése 115 frt. 44 krt. eredményezett. Adományok összege: 804 f r t 7 kr. Ösztöndíjúi alapítványoztatott 4000 frt. Segély, jutalom, ösztöndíj összege : 892 f r t 87 kr. Tanári nyugdíj alap 2980 f r t 58 kr. Tanerők száma: 14, tanulók száma: 300; ev: 72, ref. 57, r. kath. 67, g. kath. 7, mózs. v. 96. Tandíj : 24 frt, tápintézeti díj : 50 f r t . A pozsonyi lyceum értesítője. Közli M i c h a e l i s V i l m o s igazgató. G y ö r i k M á r t o n közli a lyceum gazdag érem gyűjteményének római osztályát, bírva és ismertetve összesen 1654 érmet. Összesen 19 tanár tanított 293 növendéket, ág. h. ev. 171, ref. 48, róm. kath. 37, g. kath. 5, mózs. vall. 25, felekezet nélküli 1. Az ifjúsági önsegélyző intézet segélyzetre kiadott 422 f r t 94 k r t ; Alumneum tőkéje: 54160 frt, Convictus WIGAND
F.
K.
tőkéje: 65800 frt, tanári nyugdíjintézet tőkéje: 63914 f r t 72 kr. A magyarhoni egyet. ev. egyház theol. akadémiájának értesítője. Közli S c h n e l l e r I s t v á n theolog. akad. igazgatótanár. Tanári testület állott: 7 rendes, 2 magántanárból é3 1 énektanitóból. Hallgatók száma: 39; Theologusoknak kiosztatott 2089 f r t 50 kr., akadémiai hallgatók 1712 frt-nyi jótéteményt élveztek.
f i l ï i l i ï L — Figyelmeztetés. Á h á t r a l é k o s o k a t f e l h í v j u k , szíveskedjenek hátralékaikat törleszteni. A f o l y ó év utolsó n e g y e d é r e szóló előfizetés m i e l ő b b i beküldését k é r j ü k . S z e r é n y a n y a g i v i s z o n y o k közt k ü z k ö d ő l a p u n k f e n n m a r a d á s á t k o c z k á z t a t j á k a h á t r a l é k o k (még 1888b ó l is) s az előfizetési összegek r e n d e t l e n b e k ü l d é s e . A szerkesztőség. Kimutatás. a t h e o l . tan-, i l l e t ő l e g s z a k k ö n y v e k k i a d á s a végett megindított gyűjtés eredményéről. XIX. Kimutatás 1889. a) A z E v a n g y E g y h á z j o g t a n r a e l ő f i z e t e t t : 18) Nt. Dr. Szlávik Mátyás theol. tanár úr Eperjes 3 frt. b) A B ö l c s é s z e t t ö r t é n e t II. részére előfizetett: 57—73) Nt. Dr. Szlávik Mátyás theol. tanár úr Eperjesen 27 példányért 27 f r t o t . Piikánszhxj Béla, pénztáros. — Nagyszombat. F. hó 10-én városunkban tűz ütött ki, a mely az evang. egyház tulajdonát képező bérházat elhamvasztotta. — A tűz épen e házban keletkezett, mint az már tüzeseteknél szokás ismeretlen, legalább eddig ki nem puhatolható okból. Ezenkívül még csak egy — az átelleni ház égett le. A szél bár erős volt, de kedvező irányban f u j t annyiban, a mennyiben a szomszédos vendéglő és színház tűzfalára hajtotta a lángot, ez pedig a próbát jól kiállotta, a tűzoltóság keveset tehetett — viz hiányában, s a mit t e t t is jobbra fordíthatta volna fáradságát. Az épület a templom alaphoz tartozik. A kár nem jelentékeny, a mennyiben az épület biztosítva volt — s az assecurationi generali minden „chican" ok nélkül teljes megelégedésünkre elégített ki. Azonban az újra építkezés tetemes költséggel fog járni, a mennyiben az épületnek fele oly rozzant állapotban van, hogy alapostól szét kell bontani, s az új épület mintegy 2000 f r t b a kerül. Ha az építkezés meg fog történni, a középkori Nagyszombatnak egy maradványa fog eltűnni a föld színéről. — Hymen. Binder Jenő birdai ág. hitv. ev. lelkész f. hó 19-én vezette oltárhoz Kaufmann Vilma kisasszonyt. Áldás frigyükre. — Kerestetik az Ev. Egyház és Iskola 1885-ik évfolyamának Il-ik féléve (26—52. számok.) Cserébe ajánlok. „Prot. Egyh. Isk. Lapot" 1881-iki évfolyam 18—52 szám. (Tartalmazza a zsinati tudósításokat, teljes.) vagy : „Homiletisches Repertórium über die Evangel. und Epistolischen Pericopen" Schallertől. 2. kötet. Teljesen ép példány. Ára 2 Tallér 35 garas. —• Vagy végül készpénzben a lap a /2 évi előfizetési árát.*) — F a r k a s G e j z a Nagyszombat. *) Bármely esetben a mindkét posta költségét én viselem.
NYOMDÁJA,
POZSONYBAN.
félről felmerülendő
