Ötödik évfolyam.
9. szám.
Pozsony, 1887. évi február 26.
E YA N G E L I K U S
EGYHÁZ és ISKOLA. /VIEGJELEN
Előfizetési ár : Egész évre . félévre . . . negyedévre Effv szam ara :
6 frt — kr. 3 , —, 1 , 50 , 12 kr. o. e.
HETENKÉNT
EGYSZER.
Hirdetés ára: Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal:
Pozsony,
Konventutcza
Felelős szerkesztő s k i a d ó : T S S Z T Y É N S Z K T
6 . 8z.
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 k r . Bélvegdij : külön 3 0 k r .
F E R E N C Z .
Tartalom : A szepesi városok hitvalásának történetéhez. (Weber Samu.) — Az aesthetikai képzésről. III. (dr. Masznyik Endre.) — Melyik a három közül. (Hurtay György.) — Apróságok. — B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k .
Régiségek, A szepesi városok hitvallásának történetéhez. Alig kezdett a hitjavítás terjedni hazánkban, már is a különféle vidékek lelkészei arról gondoskodtak, hogy hitöket külön és biztos tantételekbe foglalják, í g y támadt p. o. már 1549-ben a felső-magyarországi öt szabad királyi város : Kassa, Eperjes, Bártfia, KisSzeben és Lőcse hitvallása, melyet Stockei Leonhárd szerkesztett és mely 20 czikkében „Confessio Pentapolitana" név alatt megjelent és az ágostai hitvallásnak megfelelt. 1 ) A X I I I szepesi város, Béla, Leibitz, ßuszkin, Durand, Menhard, Sztrázsa, Poprád, Felka, SzepesSzombat, Mathaeocz, Igló, Szepes-Váralja és Olaszi 1412 óta zálog útján Lengyelország fenhatósága alá kerülvén, 1558-ban egyhangúlag kinyilatkoztatták, hogy az elősorolt öt szabad királyi város hitvallását, melyet Ferdinánd király és 1560-ban Verantius Antal, egri érsek is jóváhagytak, magukévá teszik, elfogadják és tanai szerint fogják egyházi életöket rendezni. 2 ) 1565. évi november 13-kán Maczicovszky Lublói várkapitány a XÜI-városi lengyel helytartó és kormányzó nevében a lelkészeket összehívta Lublóvárra. Itt megintette őket, hogy az ágostai hitvallás értelmében hirdessék békében a szent igét, szolgáltassák ki a szentségeket és minden botrány nélkül kegyes életben adjanak j ó példát híveiknek ; azonkívül n e merészeljenek semmit olyasmit tenni vagy beszélni, mi a jelenleg rendelt lengyel király és hatósága ellen irányozva volna. A vár jobb ellátása czéljából elvárja a kapitány, hogy a 13 város lelkészei minden Medula Greographiae pract. Auetore Davide Fröhl i c h i o . . . . 1639. -) História ecclesiae ev. a. c. addictorum in Hungáriáé universe, praeeipue vero in X I I I oppidis Szepusii. 1830. 11. 138.
évben bizonyos gabonamennyiséget fognak adakozn és pedig pozsonyi mérő szerint 150 köböl rozsot 50 köböl búzát, 200 köböl árpát és 200 köböl zabot Szivesen fizettek, fizethettek is, mert a gazdag tized birtokában valának. E g y fenyegető veszély megint el volt hárítva, megint békében élhettek elfogadott hitvallásuknak. 3 ) E g y n e h á n y év múlva megint uj aggodalmaik voltak a 13-városi lelkészeknek. Ugyanis, Bornemisza György szepesi prépost 1569-ben Jubilate vasárnapra zsinatot hívott össze. Hogy minden gyanút és zaklatást kikerüljenek a lelkészek, megbízták Megander Bálint iglói és Obsopieust váraljai tiszttársaikat, hogy hitök tantételeit egy symbolumban írják össze, melvben szóval, de nem lényegben, csak kevés eltérés volt az elfogadott ágostai és az öt szabad királyi városi hitvallástól Felső - Magyarországban. A kath. zsinatnak nem volt kifogása a hitczikkek ellen és az evangélikusok tovább élhettek hitöknek. Ezen 13-város hitvallásához későbben csatlakozott azon 11 szepesi város is, melynek elzálogosítása meg nem történt és mely önállóan Magyarországhoz tartozott. í g y támadt Szepességen a 24 város hitvallása, confessio 24 Regalium, mely az ágostai és az öt felső-magyarországi szab. k i r . városi hitczikkeknek megfelel. 1570-dik évi november 30-kán II. Miksa rendeletei a sacramentáriusok, ariánusok és hasonló haeretikusok ellen a szepesi káptalanban a 24 városok evang. lelkészeinek is kilettek hirdetve, de hitvallásuk alapján most is biztosan védekeztek minden gvanusítás ellen és semmiféle kárt nem szenvedtek. 4 ) Legutólsószor összeiratott és fogalmaztatott a 24 szepesi kir. város hitvallása az 1573-dik évben. — A mostani alakban leginkább megfelel azon hitczikkeknek, melyeket a bányavárosok adtak ki és melyek 3
) Matricula XXIV Regalium Pastorum Moleriana & Jantschi : anno 1520-1613, p. 491. História ev p. 138.
66
szintén Ferdinánd királynak, valamint Oláh érsek- találkozott, ki hitszegésnek vagy bűnnek számította nek is be lettek mutatva és jóváhagyólag tudomásúl volna lelkészeiknek azt, ha az ágost. hitvallás betűire vétettek. — Ezen hitvallás szövege némileg eltér az nem esküdtek, hanem szabadabb és határozottabb ágostai hitvallás tartalmától. Már az egyes hitczikkek álláspontot foglaltak el. Ugyanazon évben 1573-ban, melyben a X X I V czímei is itt-ott eltérnek egymástól : XXIV v á r o s i Á g o s t a i h i t v a l l á s . város lelkészei az imént érintett közös hitvallásukat elfogadták, Verantius Antal egri érsek Szepes-Váraljá2 Czikk : De Creatione Hiányzik. ról Eperjesre utazott, hova őt Plotner lőcsei evang. 4 „ De incarnatione lelkész követte. Az érsek sokat beszélt arról, hogy Filii Dei = De filio Dei. 5 „ Hiányzik. De Ministerio eecle- ne csináljanak' szakadást az egyházban és mily nagy míveltségüek a lelkészek az evang. egyházban ; — siae. 6 „ De fide = De nova obedientia. ő azok házasságát nem ellenzi, csak az egyház beleegyeznék ily lépésbe. Végre keresztet vetvén, áldással 7 „ De bonis operibus, XX. czikk alatt. elbocsátotta a látogató lelkészt. A kész hitvallásnak 8 „ Hiányzik. Quid sit ecclesia? 14 „ De Ministris = De ordine ecclesia- nyiltan ellent nem mondott. Épen úgy viselte magát a váradi püspök is, ki mint a szepesi prépostság elölstico. 15 „ De Ceremoniis = De Ritibus ecclesia- járója Jászóból 1573-dik évi november 20-kán azt írja a 24 lelkésznek, hogy Szt.-András-napján küldsticis. jenek kettőt közülök Szepes-Váralj ára, hol ő a Ca16 „ De rebus polithedraticumot elvárja, mely évenkint 60 aranyból álticis = De rebus Civilibus. lott. í g y ezen egyházfőnök sem szakított az evang. 17 „ De Matrimonis. Hiányzik. lelkészekkel és hallgatag elismerte hitvallásukat. 2 ) — 18 „ De resurrectione mortuorum = 17 De Christi reditu A nevezett Bornemisza szepesi prépost 1582-ben fellépett ugyan még egyszer azon állítással, hogy ő a ad Judicium. királytól szigorú rendeleteket kapott, melyek minden 19 „ Hiányzik. De causa peccati. lelkészt kötelezik, vagy az egyházat elhagyni, vagy 20 „ De invocatione sanctorum = 21, De cultu Sanctorum. a kath. hitre térni, ki nincsen bevezetve hivatalába A XXIV-városi hitvallás 20, az ágostai 21 czik- rendes kath. püspök által, de a lelkészek 50 aranyat ket tartalmaz. Az elébbi nem foglalja magában a hit- gyűjtöttek és ajándékba hozták a fenyegetőnek, mire czikkek végén az Anabaptisták, Pelagiánusok és már itt is elnémúlt minden baj. Végre 1587-ben Szepeseltérő nézetűek elitéltetését, mint azt az ágostai hitvallás- megye egyetemes gyűlésén elfogadta és jóváhagyta ban találjuk, de sokkal erősebb, határozottabb pro- a XXIV város hitvallását, mely azóta semmiféle testáns öntudat és evangyéliomi hitközösség jön itt támadásnak nem volt kitéve és az evang. lelkészek, kifejezésre, mint azon hitvallásban, mely V. Károly- fratres, testvérek elnevezés alatt egy hitben, de nak Ágosta városában beterjesztetett. Áz egyházról egv szeretetben is közreműködhettek egyházaik felWeber Samu. való czikkben p. o. nyiltan kimondják : „Mivel elle- v i r á g o z t a t á s á r a . neink az evangyéliom tanát, a szentségek alakját és használatát elrontják, a kegyes embereket agyonölik, tanítjuk, hogy ők nem az Isten egyháza, miképen dicsekednek, hanem az a község, melyről Krisztus Ján. 8. állítja: Ti az ördögtől származtok, ki hazug és emberölő volt eleitől és az igazságban nem állott." A művészetnek nem czélja ugyan az erényterA házasságról hallgat az ágost. hitvallás, de a XXIV- jesztés, de igenis eredménye. Á valódi szép — soha városbeliek hitvallása itt is eltalálja az igazat és bátran sem ront, hanem épít, emel, lelkesít : teremt idea kimondja : „Krisztus senkit sem kötelez a nőtlenségre, által megtisztított érzelmeket bennünk, s ki fogja taMát. 19.; azért tanítjuk, hogy a lelkésznek is sza- gadni az érzelmek hatalmát a cselekvésekre. Schiller bad megnősülni. Ismeretes, hogy a régi egyházban mondja, hogy a művészet megszabadít mindazon kötea papoknak nejei és gyermekei voltak és Pál apostol lékektől, mik az érzékiség rabjává tesznek : megtanít inti a püspököt és a-lelkészeket házas életre." — így arra, hogy magasabb s nemesebb élvezet is van, lépésről-lépésre megtudhatjuk, hogy a X X I V város mint a pillanatnyi mámor. Finomítja, szűziessé teszi hitvallása élesen fejti ki az ellentétet és a külömbsé- érzékünket, úgy hogy többé arra, ami köznapi, aláget az evang. és kath. egyház között, míg az ágostai való, aljas, nem tekintünk sóvár kéjjel. Ki folytonohitvallás többnyire csak általánosságban mozog és san a s z é p társaságában forog, — észrevétlenül csak igen óvatosan és keztyüs kezekkel mutat az magába szívja azt s nem vesz erőt rajta dőre ábránd, ellenmondásokra a két egyház között. És senki sem kinzó búskomorság. (Oproomer.) Csak örömmel üdvözölhetjük tehát azon épen Vesd össze : Memorabilia A. Confessionis in Regno napjainkban megindult mozgalmat, melynek czélja :
Az aesthetikai képzésről,*)
in.
Hung. 1787. recensuit Joa. Ribini p. 224 és Concordia pia et uranimi consensu repetita coníessio fidei . . . . Lipsiae F 1782.
2
) Matricula Moleriana 1520. p. 527. *) Felolvastatott a pozs. Toldy-körben 1887. jan. 16-án.
67
bevinni iskoláinkba a műve'szeti tanítást vagyis az aesthetikának a gyakorlati, a szép művek szemléltető s elemző fejtegetésével összekötött tárgyalását. De hát ismét egy új tárgy ! Uj, — de sok másnál százszorta szükségesebb. Mert azt hiszem, hogy mégis csak érdemesebb dolog az emberi szellem legnemesebb alkotásaival megismerkedve, önmagunk legbensőbb életét művelni, mint a gerinczes állatok csigolyáinak számát pontosan meghatározni tudni. Ha valamiben, — úgy az aesth. képzés ügyében jó lenne a külföldet, — s ott is első sorban a francziákat utánoznunk. Maguk a németek is beismerték, hogy „szomszédaik izlése tisztultabb, finomabb, mint az övéké" — s tudósaik, különösen Piper ajánlatára már ki is mondották, hogy a „Kunstunterricht" a gymnasiumokba kapcsolatosan a történet tanításával behozandó — s ez tényleg meg is történt. Nálunk ugyanezt különösen dr. Tergina Gyula sürgeti a Magyar Tanügyben közzétett „Művészet és Iskola" czímű értekezésében s mint örvendetes jelenséget említhetjük fel, hogy a történeti kézikönyvek hovatovább mind nagyobb súlyt fektetnek a művelődés történet, — így hát a művészeti mozzanatok felölelésére is. Nem akarok itt arra a vitatott kérdésre kiterjeszkedni, vájjon lesz-e sikere e kisérletnek. Annyi tény, hogy — különösen, ha a történet tanár egyszersmind aesthetikailag is képzett egyén — a míívészettau ily mellékes kezelése is jelentékenyen közre fog hatni a szép érzék fejlesztésére. De szerény nézetem szerint, ha a középiskolákban nem is, — felsőbb leányiskoláinkban mindenesetre szükséges volna az aesthetikát nemcsak úgy félig-meddig, hanem mint külön tudományt a tantárgyak közé felvenni még az esetben is, ha ez más — a nőre nézve kevésbé fontos — tantárgyak mellőzésével járna. Mert ne feledjük, hogy a nőnevelés, ha czéljának meg akar felelni, — számolni tartozik a nő természete és hivatásával. E részben azokkal tartok, akik azt mondják, hogy a nőnek a tudomány nem önczél, hanem vagy kenyérkereseti eszköz vagy fényűzési — időtöltési s hiúsági — czikk, s nincsenek meg benne — mondja Böhm Károly — a tudományos foglalkozás előfeltételei : az öntudat fixirozó ereje és az abstract fogalmak képzése. A tudomány — mondja Tennyson — soha egy nőt sem tett nagvgyá — de igenis azok a cselekedetek, melyek őt a háztáj sarkcsillagáva, erkölcsi természetünk teremtőjévé s hányódó életünk délibábjává teszik. Sőt hazánk már említett legjelesebb philosophusa, Böhm Károly annyira megy, hogy kimondja, miszerint a nőre nincs megtisztelőbb czím, mint az, hogy „jó anya", s nincs megtisztelőbb nyilatkozat, mint az, hogy „jól főz" és ízlésesen tálal, ami minden körülmények közt felér azzal a zongoraveréssel és idegen nyelveken gagyogással, mire modern kisasszonyainkat oktatják a helyett, hogy a főzés művészetébe beavatnák. No én ennyire nem megyek. Én ismerek a főzésnél magasabb művészetet is s úgy tartom, hogy
ha valamire, úgy az azzal való megismerkedésre hölgyeinknek igen igen nagy szükségük van. Ez a szépművészet. A nő nem az értelem, hanem a képzelet és érzelem világában él. S adhatnánk-e jobb táplálékot az ő képzelete s érzelmének — egyszóval kedélyvilágának, mint amit a remekművek nyújtanak. Ha áll az, hogy a nő életének végczélja, működésének szintere az a kis világ, mit úgy nevezünk, hogy család, ház, — s hogy neki e kis fészket kell a boldogság tanyájává, — földi mennyországgá varázsolnia, úgy neki magának is ismernie kell, mi a boldogság, bírnia kell a mennyországot szivében. A háztartásnak — mondja Felméri Lajos — két fővonása van : a physikai vagy mechanikai és a morális vagy aesthetikai. Amazt elvégzi a kibérelt kéz, a fizetett napszámos, de a cseléd munkáján túl kezdődő finom ízlés, a háziasság szent csöndje és erkölcsi fen költsége, a kedélyre ható melegség, melynek mosolygó tanúi a házi istenek s örökös vendégei a családi erények, — mind-mind a házi asszony érzelmi miveltségére utalnak." Ez érzelmeket, a szép érzekének e finom idegszálait fejleszszük, miveljük a nőben, — az aesthetikai nevelés minden rendelkezésünkre álló eszközével. Bizony-bizony többet ér az, mint ha természetük s hivatásuk ellenére a tudós pályára tereljük őket s mindenfélét jól rosszal összemagoltatva velük, a felületesség eredményezte tudákosságot, nyegléskedést fejlesztjük ki bennük. Maradjon a nő nőnek : — s az iskola alapítsa a nőnevelés magasztos feladatát a női természetre s ne akarjon a nőből férfit képezni, mert sokat ki lehet vinni, de azt az egyet soha, hogy a nő eredeti rendeltetéséről végkép lemondjon. De most veszem észre, hogy már nagyon is visszaéltem szives türelmükkel. Elállók tehát a szótól, — bár érzem, hogy kitűzött feladatomat alig-alig közelítettem még meg. Nem tehetek róla — szűk keretben s a kiszabott rövid félórában ily roppant bő kérdést megoldani, — művésznek való munka. S én nemcsak hogy művész nem vagyok, de sőt mesterembernek is — csak kontár. Dr.
Masznyik
Endre.
Melyik & három közül? Ajáulva nságos B r e z n y i k J á n o s úrnak, a bányakerületi özvegy-árva intézet pénztárosának.
A papi özvegyek és árvák sorsáról a legújabb időkig, a jó Istenen kívül, alig törődött valaki. Ha az egyház egy negyedévig megtűrte az özvegyet és árváit a paplakon, ezzel irányukban nem csak minden kötelezettségét leróva hitte, de még ezen felől hálára és elismerésre is számított, azon jócselekedetért a mit hite szerint mívelt. A papok belátták végre, hogy ily körülmények között, magoknak kell övéikről gondoskodniok, mert aki övéiről nem gondoskodik, az a pogánynál is alábbvaló. A legtöbben saját szájuktól
elvonják a falatot, csakhogy özvegyük és árváik, talán ők magok is, ha munkaképteleneknek Ítéltetnek, ne legyenek kénytelenek egyházunk szégyenére koldulni menni. E mellett az egyház jobbjai mindkét részről méltányosnak találták, hogy a megalakúlt özvegy-árvaintézet gyarapításához magok az egyházak is bizonyos évi segélylyel járuljanak. Erre azonban az egyházak nem voltak rábírhatók, csak is annyit Ígértek meg, hogy minden évben melyik melyik tehetségéhez és tetszéséhez képest fog e célra áldozni. Az igéret szép szó, s a mely egyházak megtartják, fogadják érte az özvegyek és árvák háláját. Egy eset van mégis, a midőn az egyházak kötelezve vannak az intézet tőkéjének növeléséhez járulni, s ez az intercolarae. A bányakerületi utasítások ugyanis ugy intézkednek, hogy a papi időközi jövedelem, a papi özvegy árva intézeté legyen. A zólyomi esperességben ez idő szerint két ilyen eset van, de e helyütt csak az egyikről kívánok megemlékezni, s ez a besztercebányai papi időközi jövedelem. A nevezett egyház egyik lelkészének állása már több mint negyedéve üresedésben áll, s még ma sincs betöltve. A főesperes hivatalos kötelessége szerint fölhívta az egyházat, hogy az időközi jövedelmet az özvegy-árva intézet számára szolgáltassa ki s fölolvasta egyszersmind a bányakerületi utasítások ilyen esetekre vonatkozó §-át. Erre a jelenvoltak közül feláll valaki és igyen kezd szónokolni : az utasításokból csak annyit hallottunk, hogy az időközi jövedelem az özvegy-árva intézetet illeti, a mi lelkészeink pedig, három ily nevű intézetnek a tagjai, a helyinek, az esperességinek és a kerületinek — már most a három közül melyikre értsük a törvény szavait? E kérdésre a legelső felelet az volt, a m i e n k r e t. i. a helyire, a mi igen természetes is. A midőn azonban kissé jobban megfontolták a dolgot, abban állapodtak meg, hogy a fele legyen a helyi özvegy árva intézeté, a másik fele az esperesség-é. a kerületinek nem jutott semmi. A főesperes ez ügyet fölhozta az esperességi özvegy-árva intézet igazgató választmányának ülésén. Azon kérdésre, hogy az utasítasok §-sa szerint, melyik intézetet illeti a besztercebányai időközi jövedelem, itt is az volt a legelső felelet, a m i e n k e t t. i. az esperességit, és ez is természetes. Minek azt másnak átengedni, hogyha mi magunk számára tarthatjuk meg. A fölszólalók itt különösen e két érvet hangoztatták : a midőn a bányakerületi utasítások ezen intézkedése életbelépett, akkor még nem létezett sem a kerületi, sem a helyi intézet, csak az esperességi, s így másra nem magyarázható az, csak az esperességire; és nem volt eset rá, hogy kerületünkben ezt egyház vagy esperesség máskép értelmezte volna. De itt is a vitának vége az lett, hogy legyen az időközi jövedelem fele a helyi, másik fele az esperességi özvegy- árva intézeté és hogy a kerületnek is jusson valami, kérdést intézünk hozzá, hogy miként értelmezi ő az utasítások már többször említett szavait. Tehát a kerület is tárgyalni fogja ez ügyet. És
miután mindenkinek sokkal könnyebben esik azt mondani „enyém", mint azt, hogy „tied", aligha nem a kerületnek is az lesz az első szava : engem illet a papi időközi jövedelem, és én nem bánnám, ha ez lenne utolsó szava is. Mert ha a kerület ma ad igazat a besztercebányai egyháznak, akkor én holnap két forinttal alapítok egyházamban szintén hasonló intézetet, a hova az időközi jövedelem idővel befolyjon. Minek adná ki az egyház pénzét másoknak, ha azt magunk számára is megtarthatjuk. De hova jutunk aztán, ha mindenik papnak külön özvegy árva intézete lesz? Ki fogja azokat ellenőrizni?? Breznyik János úr a ker. özvegyárvaintézet pénztárosa, egyetlen egy alkalmat sem szokott elmulasztani, ha a kezelése alatt lévő alapot csak egy krajcárral is növelheti. íme a zólyomi felirat alkalmat szolgáltat neki, hogy nagy befolyásával hasson oda a kerületnél, hogy a papi időközi jövedelem a ker. özvegyárva intézet számára biztosítassék. Azt ki kell emelnem még, hogy mind a három intézet, a melyekről a fentebbiekben emlékeztem, egyenlő jogon létezik; de a kerületnek csak az lehet törekvése, hogy ne csak Pálnak vagy Péternek családja legyen biztosítva, hanem mindnyájunké. Nekem úgy látszik, hogy a jelen esetben is annak a latin közmondásnak lesz igaza : inter duos litigantes tertius gaudet. Hurtay György.
Apróságok, Ismét egy szelid arculcsapást kell zsebre tennünk pápista atyánkfiai részéről. A R. egyik számában „protestáns hazafiság és türelmesség" c. a. ezt az épületes történetkét olvassuk : Egy fővárosi elemi iskolában a királyné nevenapján beállít egy prot. vallásoktató, hogy szokott óráját megtartsa, s midőn az igazgató tudtára adta, hogy ma nincs lecke, akkor a vallásoktató állítólag azt mondta, hogy ,.mi evangélikusok a kath. ünnepeket nem szoktuk tartani." A mire aztán az igazgató úr ugyan odamondott a naiv vallásoktatónak. hogy „tudnia kellene, hogy ez nem katholikus ünnep — de nemzeti ünnep — alászolgája!" Szegény vallásoktató, hova nem ragadott buzgóságod! „De hát igazán oly nagy volt bűne a jó vallásoktatónak?" Mit akart tulajdonképen megjelenésével? Talán csak kötelességét teljesíteni; a mely alól a tekintetes igazgató és nem igazgató tanár urak ollyan szép szerével kibújnak, a miből aztán még nemzeti érdemeket csinálnak maguknak. „Hát nektek az nemzeti ünneplés, ha nem jönnek a gyermekek az iskolába? Hát egyáltalán ünnep az? Hisz az ünnepnek épen az együttlét adja meg az ünnepiségét. Az egyházi ünnepet megtartjuk együtt a templomban — ha tehát a királyné nevenapjából — a mely véletlenül kath. szt. Erzsébet napjára esik, nemzeti ünnepet akartok csinálni, ám ünnepeljétek az iskolában, vagy az utcán, vagy nyilvános helyen, nem bánom akárhol, de ünnepeljétek. E n részemről alig tudok szebb ünnepet gondolni, mint ha egy bölcs tanitó (vallásoktató) vezetése alatt szivet — lelket nemesítve készülne elő az iskolai ifjúság jövő nemzeti kötelességének megfelelni! Vagy ti azt hiszitek, hogy ha ifjú-
69
ságtok egy torokkal, jó magyarsággal el tudja kiáltani: éljen a haza. a király, a királyság — hogy ez már hazafiság? Ne ámítsátok magatokat — az ollyan napok — mint a k á r a királyné neve napja, igen szép ürügy csak, hogy leckét t a r t a n i ne kellessen, s ha már azt megengedjük is, hogy egy egy napi szünet ráfér a tanítóra, de ezt magának érdemül tulajdonítani, ehhez mégis egy kis elbizakodottság kell, — azt meg, hogy valakit még meg is szidjon az illyen nemzeti hiúságban tetszelgő nagyzás — azért, hogy azt a pihenést nemzeti érdemeinek nevelésére igénybe nem akarja venni — már épen gondolni se merte közönséges — s a kötelesség némi fogalmával biró halandó. — S ahol van, megértük ezt is! No de azért azt hisszük, hogy az a derék vallásoktató az illyen pöfögéstól meg nem ijedt! A dologban külömben igen jellemző', hogy e történet, a mint mondók Pesten történt, s e hírt mégis egy Egerben megjelenő' lap nyomán közli a pesti R. jeléííl annak, hogy jól értesült lapok közé tartozik! *
A róm. kath. sajtó nagy allelujával hordta szét hirét egy szerintök n a g y l e l k ű alapítványnak — egyelőre ugyan csak ajánlatnak. — Bizonyos Irsik nevű kanonok 10,000 f r t alapítványt t e t t egy róm. kath. irodalmi társulat czéljaira, s mihelyt az megalakul — a pénzt azonnal kiutalványozza. — A róm. kath. sajtó nem restel azzal kérkedni. hogy ez annak a vészkiáltásnak a gyümölcse, — a melyet ő hangoztatott abból az alkalomból, hogy a két protestáns felekezet egy irodalmi társulatot alakított; a mit Irsik kanonok sem hoz tagadásba. H á t csak dicsérjék az ilyen tetteket róm. kath. atyánkfiai, — amennyire nekik tetszik ; de az aztán mégis egy kissé erős dicséret, mikor az ilyen megrőkönyödés-szüite cselekedetet n a g y l e l k ű s é g n e k csúfolják el. Ha valami ellenfél csupa félszből cselekedetre szánja el magát — ez sem bátorságának — még kevésbé nagylelkűségének — egyszerűen csak k i s l e l k ű s é g é n e k tudandó be ! A n a g y l e l k ű s é g tehát az adott esetben is k i s i é l k i i - r e lesz javítandó.
ittrim A brassói magyar evang. esperesség közgyűlése. Hétfalu, 1887. jan. 16.
Ezen a mult évben alakult uj esperesség f. hó 13-án t a r t o t t a meg Brassóban harmadik közgyűlését, a melynek főbb tárgyai a következők valának : A kulturegylettel való szerződésre lépést elvben elfogadja s a netalán szükséges további tárgyalások folytatására bizottságot küld ki. A tiszai ev. egyházkerülethez történt csatlakozás alkalmával az esperesség annak alkotmányából nem fogadta el az egyházközségek szervezetére és a papválasztás módozataira vonatkozó szabályokat, a minek következtében a brassói esperességre nézve e tekintetben a tiszai kerület engedélyével k i v é t e l e s állapot teremtetett. Ezen kivételes állapotról az esperesség most lemondott, közgyülésileg ki-
mondván a tiszai kerület alkotmányához való t e l j e s alkalmazkodást. Az egyházmegyei pénztárnoknak a pénztár állásáról előterjesztett jelentése tudomásul vétetett. A legfontosabb t á r g y a a gyűlésnek az újjáalakulás és szervezkedés, illetőleg beadott bizottsági javaslat volt. A mult év márczius 25-én ugyanis az esperesség csak ideiglenesen s az addig érvényben állt szász törvények alapján alakult meg. Befogadtatván az esperesség a tiszai ev. egyházkerületbe, szükségessé vált annak törvényei szerint szerveznie magát. A közgyűlés ezen ujjászervezkedést oly formán mondta ki, hogy előbb minden egyes egyházközség alakítja át szervezetét s aztán megválasztják a főesperest, következvén ezután a többi tisztviselők választása. A főesperesre, a tiszai törvények szerint, minden egyházközség o t t h o n szavaz a maga .közgyűlésén, s szavazatát egy e czélra kinevezett bizottsághoz küldi be. Határidőül február 17-ike tüzetett ki. Minden egyházközség egy szavazattal bir. Még egy kellemetlen ügy is fordult elő s ez Ortel János krizbai pap indítványa, a melynek megértéséhez szükséges előbocsátani a következőket : Van a brassói magyar társadalomban néhány uri egyén, a ki nemcsakhogy különös ellenszenvvel viseltetik a magyar evangélikusok iránt, hanem ezen érzületének — elég tapintatlanul — minden alkalommal kifejezést is ad, s befolyását mindig oly irányban érvényesiti, hogy a magyar evangélikusok mindenből kiszorittassanak s mindenütt károsittassanak s a pártfogás ügyüktől mindenütt megvonassék. Ezek a z urak kieszközölték a kormánynál azt, hogy mig a brassói állami iskolák minden felekezeti hitoktatója kapott az államtól évi fizetést, addig a magyar evangelikus egyház hitoktatója ebből kizáratott; kieszközölték azt, hogy mig az állami iskolák gondnokságában minden felekezet, még a zsidó is képviselve van, addig a magyar evangelikus és általában az evangelikus nincsen ; ezek az urak kieszközölték azt, hogy mig a r. katb. és ref. lelkész is mindenütt beválasztatik, addig a magyar evang. egyházak lelkészei mindenünnen tüntetőleg kizáratnak. A legújabb időben a brassói fiókkulturegyletbe is behurczolták ezek az urak a magyar evang. elleni gyűlöletet. A magyar esperességnek a szászok elleni védelmére ugyanis „ S z á s z o k I g a z s á g a " czimen egy röpirat jelent meg. A brassói fiók-kultur egylet 1886. decz. 3 diki választmány ülésében ezt illetőleg Harmath Lajos ügyvéd, Orbán Ferencz állami elemi iskolai igazgató s társaik azt vétették jegyzőkönyvbe, hogy írója olyan ember, a k i v e l s z ó b a á l l a n i s e m é r d e m e s . Ezen esetre vonatkozik Ortel férfias indítványa. a melynek Török József főesperes, Szmek Gábor főerdész, Masznyik Gyula és különösen Rombauer Emil állami főreáliskolai igazgató, a ki egy kicsit talán n a g y o n i s é l e s s z a v a k k a l ítélte el Harmath eljárását, fogták melegen pártját, a minek következtében az, a mint alább következik el is fogadtatott, a miáltal azonban az ügy, mely a tapintatlan és felekezeties ellenszenvüket fékezni nem tudó egyének iránt roppant elkeseredést szült, ugy látszik még nincs egészen befejezve. Örtel János krizbai ág. h. ev. lelkésznek Írásban benyújtott indítványa következő : Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesület brassói fiókjának választmánya, az elmúlt év nov. 12-én tartott
70
ülésében, indítvány folytán, tárgyalás alá vette a brassói magyar evang. esperesség javára „Szászok Igazsága" czimen megjelent röpirat 71-ik lapján foglalt azon panaszt, a mely szerint a brassói más felekezetű magyarság a brassói evangelikus magyar egyházzal ha mindjárt magyar is az, nem törődik, a minthogy ezt a brassói fiókkulturegylet alakulásakor is megmutatta, annak választmányába egyetlen evangelikus egyént sem választván be s a brassói magyar evangelikus egyházat szokás szerint ignorálván. Az indítványozó azt kívánta, hogy ezen vádat, a mely szerinte „igaz volta esetén nagy gyalázat volna a brassói magyarságra," a választmány utasítsa vissza. Miután azonban bebizonyodott, hogy a vád igaz, mert a brassói magyar evang. egyház tagjai közül csakugyan senki sem választ a t o t t be a fiókkulturegyesület választmányába, az indítványozó indítványát visszavonta. A kellemetlen ügy ilyképen, eltekintve dr. H a r m a t h Lajos sértő modorú nyilatkozataitól, kellő elintézést nyert. Ámde a jegyzőkönyvbe — a mint az a következő 1886. decz. 3-diki ülésen hitelesítéskor kitűnt — az egész eset ilyformán vétetett fel: „Miután a tárgyalás folyamán többen kinyilatkoztatták, hogy a „Szászok igazságának" irója oly egyén, a kivel szóba állani nem érdemes, az indítvány visszavonatott"; és ezen szövegezés, daczára hogy felszólalás történt, mely a jegyzőkönyvi pont valóságnak megfelelően leendő kiigazítását kérte, dr. Harmath Lajos ügyvédnek minden discussiót kizáró s egyszerűen napirendre térést kivánó indítványára 11 szavazattal 8 ellen meghagyatott. Tekintve immár azt, hogy a brassói evang. magyarság, mely csak nemrég, a közelmúlt évben, a nemzetiségünk érdekeit tekintve is oly fontos magyar esperesség megalakulásakor az összes egyházak közt a legnagyobb anyagi áldozatot hozta s a mely az összes erdélyi evangelikus egyházak közül egyedül lépett be mint alapító tag a kulturegyletbe, ily méltánytalan bánásmódot nem érdemel : tekintettel továbbá arra, hogy azt a mit a jegyzőkönyvi pont foglal magában t. i., hogy a „Szászok Igazságát" szót sem érdemlő egyén irta, az illető gyűlésen senki sem mondotta ; tekintve végül azt, hogy a választmánynak jegyzőkönyve, a magyar esperesség erkölcsi és anyagi érdekének szolgáló „Szászok Igazsága" czimü röpirat hitelét ingatja meg; van szerencsém beterjeszteni a következő indítványt: „a közgyűlés mély sajnálkozásának ad kifejezést a felett, hogy míg az erdélyi magyar közművelődési egyesület kolozsvári központi választmánya oly eléggé meg nem hálálható figyelmet tanusit a magyar evangélikusok iránt, addig a brassói kulturegylet választmányának ülésén ellenkező érzelmek jutnak felszínre; és m a g á é v á t é v é n a „Szászok Igazsága" szimü röpirat 71-dik lapjának megtámadott részét, azoknak a kik a brassói kulturegylet választmányának nov. 12. és decz. 3-diki ülésén ennek védelmére keltek, forró köszönetet szavaz." A közgyűlés arra is tekintettel, hogy a cultur-egyletnek az igazság elnyomása még akkor sem tartozhatik feladatai közé, ha az az igazság réá nézve kedvezőtlen és hogy az ily kérdések feszegetése annál kevésbé tartozhatik a culturegylet hatáskörébe, mivel az csak a magyarság közti egyetértés megbontására szolgál, a mi pedig megint nem
lehet a culturegylet feladata — Örtel János indítványát zajos helyeslések között egész terjedelmében és e g y h a n g ú l a g magáévá tezzi, utasítván az elnökséget, hogy ezen határozatról ugy a brassói fiókegylet választmányát, valamint a kolozsvári központi választmányt jegyzőkönyvi kivonatban értesítse.
üil^ll!, Der Gustav-Adolf-Verein in den ersten 50 Jahren seines Bestehens von Dr. H. F. von Criegern. Leipzig 1882. Der Gustav-Adolf-Verein in Haupt und Gliedern von Julius Oscar Zenker. Leipzig 1882. I. Midőn öt évvel ezelőtt a G.-A.-egylet fennállásának ötvenéves jubileumát ünnepelte, megbízta titkárát, hogy az esemény alkalmából az egylet addigi történetét megírja. I g y támadt a fennt idézett munkák elseje. A másik munka czélja statisztikai adatok és üzletszerű kimutatások, valamint fontos okiratok közlése által az egylet múltját és jelenét ugyanazon alkalomból bővebb világításba helyezni. Az igaz, hogy azóta öt év mult el, s ama munkák ismertetése most már tán nem olyan alkalomszerű, a milyen volt kiadatások. De a mennyiben e lap hasábjain nem volt még szó róluk, nem indokolatlan a figyelem, melyre e sorok ama munkák iránt e t. lapolvasó közönséget felhívni szándékoznak. S szólhatunk-e alkalomszerűség hiányáról? Mikor ne lenne alkalomszerű azon egyletet tenni megemlékezésünk tárgyává, mely velünk a hitben egy, folytonosan figyelmével kisér s meg nem szűnik a számos, közönyt és hitetlenséget tanúsító lénynyel szemben hangoztatni, hogy a kiket a közös hit kapcsol egybe, azok más különbségek és érdekek eltérése mellett is testvérek. Ezen alapgondolat az, mely e két művet a mi egyházunkra nézve is fölötte értékessé teszi, s vonzóvá minden egyházát szivén hordozó evangélikusra. S ez keresztül vonul mindkettőn. Nem lehetséges ugyan oly bő vázlatát adni, hogy mindent, vagy csak elég nagy részét is eléadjuk a tényeknek, melyek ezt bizonyítsák, de a mennyire az elénk szabott szűk tér engedni fogja, megkísértjük. Az első mű szerzője, v. Criegern, a G.-A.-egylet történetét négy részre osztja. Az első rész tárgyalja a G.-A.alapítvány történetét a G.-A.-egylet megalakulásáig. Mert, tudvalevőleg, az óriási összegekkel és segédforrásokkal rendelkező egylet keletkezésében visszamegy azon mozgalomra, mely G.-A. király haláláuak helyén emlékkőnek emelését czélozta. Schild kereskedő garasos gyűjtést javasolt e czélból, mely gyüjtőmódot Angolországban igen eredményesnek ismert meg; s e javaslatnak megvitatása közben már egy hónappal a hősi halál jubileuma után, 1862. deczember 11-én megjelent egy felhívás, mely adakozásra szólítja fel Lipcse városának lakosságát oly evang. egyházak javára, melyeknek küzdeni kell a léttel. Az adakozás megindúlt, bizottmány alakúit, mely a pénzt kezelte; s a mi leglényegesebb, az alapítvány, melyet időközben a szász, kir. minisztérium is ajánlott, Drezdában is nyert pártolókat, hol is 1833. febr. 25-én hasonló czélból bizottmány állt össze, s adakozásra szólította fel a szász főváros evang. hiveit.
S az első kilencz évben az egylet élete abban állott, hogy a két bizottmány, a lipcsei és a drezdai tőkét gyűjtött, melynek kamataiból szegény evang. egyházakat gyámolítson. — 1834. októberében egyesül a két bizottmány, a vagyont Lipcsében helyezik el; a kamatok hovafordításáról a bizottmányok, melyek időközben igazgatóság (Direktion) lettek, rendelkeznek, s évenként nyilvánosan számot adnak. A tőke egyezerből 1835-ben 4272 tallér lett, s évenként lassan ugyan, de biztosan gyarapodik, 1839-ben 9187, 1841. végén 15,054 tallér. Ekkor, 1841 végén, jelent meg egy felhívás dr. Zimmermann, darmstadti udvari lelkésztől, mely ugyancsak a diaspora evang. egyházait pártolásra ajánlja az evang. híveknek. A lipcsei és drezdai bizottmányok érintkezésbe lépnek vele, s abban állapodnak meg, hogy az ügy érdekében legtanácsosabb lesz egy összejövetelt rendezni, melyen mindazok, kik a czél iránt lelkesednek, megjelenhessenek, s javaslataikat elmondhassák. — Az összejövetel 1842. szeptemberében megtörtént. I t t történtek a legfontosabb megállapodások; legnagyobb része azoknak a szabályzati pontoknak, melyek szerint az egyletet kormányozzák, már itt lett meghozva; többi közt a vándorgyűlések is itt lettek javasolva s elfogadva. Egyelőre három főegylete alakúit a lipcsei, drezdai és darmstadti, s az alapszabály tervezetet egy a következő évben tartandó általános gyűlés elé határozták terjeszteni. Evvel a régi Gr.-A.-alapítvány, mely 1843-ban utolsó jelentését adta ki, mely már 5784 tallérnyi segítség-nyújtást mutat ki, mint olyan megszűnt létezni, — s a szerző a történet második részében „az első fennállás és a tisztító harczok" czíme alatt az 1842—1850. években történtekkel számol be. Az első fennállás kezdete igen biztató volt. — Már 1845-ben az összes jövedelem 60,000 tallér volt, s az 1845diki gyűlésen megjelentek küldöttek az egész evang. egyházból. Magyarországból is meg van említve Wimmer. — Indítvány is lett beadva, hogy hasonló czélú szövetkezetekkel az egylet összeköttetésbe lépjen, mit ha nem is fogadtak el, félve az egyes országos hatóságok ellenszenvétől, konstatálták, hogy az egylet így is jótékonyan folyik be az evangélikusok sorsára. (29.) — Azonban küzdeni is kellett az egyletnek. Elébb nevéért, melyet Bajorországban kifogásoltak. Majd az ó-katholikusokkal szemben kellett és pedig visszautasító állást foglalni. — Végül 1846-ban a berlini nagy gyűlésen előjött a hires Rupp-féle eset. A königsbergiek u. i. Ruppot küldték ki a gyűlésre képviselőül, bár az az evangelikus egyházból kilépett és egy szabad gyülekezetet alkotott volt. A hitelesítésnél tehát szóba kellett kerülnie, vájjon tekinthető-e egyleti tagnak. A központi elnökség tagadólag felelt s fel is hívta Ruppot, adja vissza megbízatását az egylet érdekében. Nem tette. Hitelesítése felett vita fejlődött ki, melynek hevességeit eléggé mutatja, hogy 1 / 2 8—12-ig t a r t o t t . A szavazásnál a Rupp ellen szavazó párt győzött 39 szavazattal 32 ellen, s v. Criegern joggal nevezi P y r r h u s győzelemnek, mert az egyletnek később nem csekély kárára volt. Orvendetesebb volt az egylet anyagi helyzete, melynek jövedelme e gyűlésen már 70,000-nek lett bejelentve, s e gyűlésen lett a nagy szeretet adomány gyakorlata is behozva.
A Rupp-eset hosszú ideig még nagy hullámokat v e r t fel. Egyrészt sok röpirat keletkezett; másrészt egyes fiókegyletek megszűntek, mások alakultak tömegesen, hogy a berlini határozatot megmásítsák, s többi közt ekkor kezdődtek meg a „Gotteskasten" intézmények is. A beállott mozgalmas évek a G.-A.-egylet munkáját is megbénították. A forradalmi évben a központi elnökség köriratot bocsátott közé, melyben várakozásra hívja fel az egylet tagjait s türelmes csendes munkára. S csakugyan 1849. augusztusában ismét meg lett t a r t v a a nagy gyűlés; bár nem olyan népes és látogatott volt, mint az előbbiek. E z alkalomból írta Hengstenberg, az ismeretes berlini theologus, jóslatát a G.-A.-egylet nem soká bekövetkezendő feloszlásáról, mely azonban, mennyire volt korai, a későbbi fejlemények fényesen bizonyítják. —a. Ausztria. A c s e h t a r t o m á n y g y ü l é s b ő l . — Az ev. gyülekezetek a m; év végén folyamodtak volt a tartománygyűléshez, hogy ott, a hol magok is tartanak fenn felekezeti iskolákat, mentessenek feli a községi iskolák iránti teherviselés alul, vagy pedig az országos alapból segélyeztessenek az ő iskoláik is. A tartományg}'ülés vita nélkül kimondta, hogy az 1888 év-ben az ily nyilvános ev. felekezeti iskolák is azon mérvben, melyben tanítóik fizettetnek, a tartományi alapból segélyeztessenek. Francziaországból. — A legutóbbi költségvetési vita alkalmával indítvány tétetett az iránt, hogy a „cultusbudget" egészen töröltessék. Igen figyelemre méltó Goblet cultusminiszter nyilatkozata, melyet ezen indítványra nézve t e t t . Kérdés — azt mondja — hogy elérkezett-e már az állam és egyháznak egymástóli elválásának ideje. A cultusbudget törlésével még nem változtatnók meg az ország zömének gondolkozását, mely az élet legfontosabb mozzanataihoz az egyház áldását még mindig megkívánja és azt tisztesség dolgának t a r t j a és elfogja ítélni azt, hogy gyermekei többé meg ne kereszteltessenek, a házasságok az egyház áldását nélkülözzék, halottjai egyházi szertartás nélkül eltakarittassanak. A tervbe vett rendszabály behozatalával együtt egyszersmind a lelkiismereti- s cultusszabadság megvédésére uj állapotokat is kellene behozni, a mire a képirtók nem is gondolnak. — A kamara elvetette az indítványt. Ugy hiszem, ennek minden keresztyén gondolkodású ember csak örülhet. Bajorországból. A katholikusok lakta M a r k t h e i d e nf e 1 d városának kórházában meghalt egy protestáns vall. napszámos és egy 10 kilometer távolságról eljött protestáns lelkész által temettetett el. Ez fuvarköltségül 4 márkát számított fel. Azonban Marktheidenfeld szegénygondnoki hivatala megtagadta a fuvarköltség kifizetését, mert „az illető fungáló vicariusnak assistentiája mint testis sepulturae felesleges és fuvar ennélfogva szükségtelen voit." — Ennek ellenében a müncheni közigazgatósági birósági, a járási és kerületi bíróságokkal összhangzatban a szegénygondnoki hivatalt a 4 márka megfizetésében elmarasztalta. Az ítélet megokolása felhozza : Valamint a járási orvosok úgy a lelkészek is kiadásaik megtérítését követelhetik és szegény emberek egyszerű eltemetésének fogalmában a lelkész jelenléte és résztvevése is rejlik. — Stóla, mely ily esetben nem jár, úgy sem követeltetett. Az állami főügyész kiemelte volt, hogy a szegényeket is megilleti az egyházi eltakarítás.
Milyen némelykor az isteni gondviselés! Midőn Melchers érsek— írta volt nem rég a „Deutsche Merkur" — R ó m á b a helyeztetett át, a kölni érsekségben pénzgyüjtést rendeztek, hogy az érseknek állásához mért eltartásáról lehessen Rómában gondoskodni. E g y kis idő múlva az érsek a templomokban kihirdetteté, hogy nem szorul már a segítségre, miután „az i s t e n i g o n d v i s e l é s m á s k é n t i n tézkedett.1' A már begyült pénzt jótékony czélokra fogja fordítni. — Tudjuk már most, hogy miből állott a G o n d v i s e l é s intézkedése. A római kúria kijelentette, hogy az uj bíborost nem tudja fizetni s csak akkor egyezhetik bele az érseknek székéből eltávolítására, ha a p o r o s z kormány azt a 36,000 m.-át, melyhez mint érseknek jussa van, tőle meg nem vonja. A porosz kormány erre ráállott és kész volt az a l k u : Melchers kap 36,000 — Krementz 36,000, összesen 72,000 márkát. — A porosz fiscus tehát két érseket fizet, vagy is egy az előirányzatban fel nem vett római bíborosnak ád érseki fizetést, melyet ez Rómában a Vaticanus érdekében köithet el. (Ezen közleményt a klerikális oldalról még nem czáfolták meg.) í g y olvassuk ezt az „Alig. evang. luth. Kirchenz e i t u n g ' - ban. — Híjába! boldogult apám mindig azt mondta : fiam ! legyél penzionált generális, annak van legjobb dolga. Apróságok. — E z a z t á n m a e c e n á s ! Stanford, amerikai milliomos egy Californiában létesítendő egyetemre 20 millió dollárt adományozott. — Ilyen kellene Trefortnak, akkor Pozsonynak is, Szegednek is, de még Kassának is lenne egyeteme. U j f e l e k e z e t . Thiendorfon (Szászország) uj vallásfelekezet támadt, mely „theographiai testvéregyesület a Krisztusban" nevezi magát. Pénzük lévén, összevásároltak néhány birtokot s 4 emeletes épületeket építettek. Vannak valami negyvenen s közös háztartást vezetnek. A házasságot elvetik, de különben tisztességes életet élnek. Az Isten igéjénél nagyobbra becsülik a „kinyilatkoztatásokat", melyeket egy asszonymédíumtól nyernek. Apostolaik imaés kézfeltétel által betegeket gyógyítanak.
— Végső szó tiszt. Jeszenszky Károly úrhoz! A kérdés a tárgytól el van terelve, sőt s z e m é l y e s s é vált. Sem az egyik, sem a másik téren Jeszenszky u r a t nem követem. Végül csak ismételve kijelentem azt, hogy sem önmagamat, sem J . urat arra competensnek nem tartom, hogy az egyházi ének terén ily nagy részlettanulmányt feltételező kérdésben, minő ama dal eredete kérdésének megoldása, döntőleg határozzunk. ítéletemben támaszkodtam Kochra, kinek döntő tekintélye el van ismerve. A mi pedig hivatásomat illeti, tekintettel a theolog. akadémia egyetemes jellegére, az csak abban állhat, hogy az egyházi ének terén lehető egyöntetűséget készítsek elő, a mire pedig Cbován chorálkönyvét legkevésbé sem tartom alkalmasnak, mivel az sem a magyar, sem a német egyházakban nem használható. Legyen különben J. iir arról meggyőződve, hogy ama felszólalásai és sértő czélzásai által meg nem zavartatva, jelzett hivatásomat lelkiismeretesen és tántorithatlanul ezentúl is teljesítem. Pozsony 1887. febr. 22-én. Frühivirth
— A soproni convent február 20-án t a r t o t t ülésén a következő, említésre méltó határozatokat h o z t a : 1) A tandíj a gyül.-beli elemi iskolánál megszüntettetik, s a helyett az egy hí adó 21/2 százalékkal felemeltetik. 2) Gyülekezetünk egyetértve a helyi r. kath. egyházzal meg fogja keresni a városi hatóságot, hogy az egyhi adót, Pozsony példájára, a községi adóval együtt a maga közegei által szedesse be. 3) Altdörfer Keresztély, orgonista, tekintve rongált egészségét, saját kérelme folytán augusztus elején nyugdíjba lép s állásának betöltése czéljából a pályázat legközelebb kiírandó. — Az egyházi adó-kivetés tárgyában a vallás és közoktatásügyi magyar kir. minisztérium a b é k é s m e g y e i közigazgatási bizottsághoz következő rendeletet bocsátott : 3375. sz. Perei Mihály és érdektársai mezőberényi lakosoknak a békési ev. ref. egyház által ottani földbirtokaik után reájuk kivetett egyházi adó miatti panaszos ügyében a közigazg. bizottság 1886. évi decz. hó 13-án 1809/886 Kb. sz. a kelt jelentésével bemutatott összes iratokat ide zártan oly megjegyzéssel küldöm vissza a közigazg. bizottságnak, hogy miután a nevezett egyház által fellebbezett közigazg. bizottsági 1645/886. sz. határozatban Perei Mihály és társai a reájuk kivetett egyházi adó alól minden bővebb indokolás nélkül, csupán az 1868. 38. t. cz. 11. §-ára való egyszerű hivatkozás mellett mentetnek fel; miután a most idézett törvényszakasz a közigazg. bizottság felfogásával ellenkezőleg épen a f e l e k e z e t e k e t r u h á z z a f e l a z o n j o g g a l , h o g y az á l t a l u k f e l á l l í t o t t v a g y f e n n t a r t o t t felekezeti intézetek költségére, híveik a n y a g i h o z z á j á r u l á s á t m é g p e d i g a s a j á t képv i s e l e t ü k á l t a l m e g h a t á r o z a n d ó m ó d o n és a r á n v b a n i g é n y b e v e h e s s é k ; miután panaszlók nyíltan elismerik, hogy ők az ev. ref. egyház hívei és csak azt tagadják, hogy mint másutt lakók békési birtokaik után az ottani egyház költségeihez hozzájárulni tartoznak, és miután annak megállapítása, hogy valamely felekezet hívei, egyházaik költségeit hol, mily arányban és milyen módon tartoznak viselni, nemcsak a fentidézett országos törvény, de azonfelül az ev. ref. egyház debreczeni zsinata által hozott, ő felségének 1882. okt. l l . - i k i legfelsőbb jóváhagyásával szentesitett törvények 28. 230, 233 §-ai különös intézkedései szerint is, magának az illető felekezet s ill. egyháznak jogaihoz tartozik, mely k ö l t s é g e k b e h a j t á s á r a nézve azon e g y h á z a k a polgári hatóságok közbenjárását i g é n y b e v e h e t i k ; mindezeknél fogva a oékési ev. ref. egyháznak jogában volt Perei Mihály és társai, mint azon egyház hivei irányában a kérdéses költségek kivetése iránt intézkedni : ellenben a közigazg. bizottságot az általa idézett és különben is csak iskolai, nem pedig egyházi költségekről is intézkedő 1868. 38. t. cz. 11. §-a nem jogosíthatta fel arra, hogy panaszlókat a kérdéses egyházi adó alól felmentse és annak behajtására nézve az illető egyház által felkért közbenjárást megtagadja. Ehhez képes a feltolyamodványnak helyt adván, fellebbezett 1645/886 sz. határozatának feloldása mellett felhívom a közigazg. bizottságot, hogy a békési ev. ref. egyházközség ezen adóügybeni intézkedését éivényesnek ismerje el, s a szőnyegen forgó és az illetékes egyházi hatóságok jogerős határozataival megállapított egyházi adók behajtása körül kellő hatósági segédkezet nyújtson. Budapest, 1887. február 7-én.
A brassói magyar evang. esperesség uj főesperesévé a leköszönt Török József helyébe Moór G y u l a , brassói magyar ev. lelkész választatott meg csaknem egyhangúlag. Tizennégy egyház közül tiz reá szavazott.
Samu.
NYOMATTA
WIGAND
Trefort s. k.
F.
K.
POZSONYBAN.
