Harmadik
évfolyam.
41. szám.
Pozsony, 1885. évi október 10.
EVANGELIKUS
S KO LA.
EGYHÁZ /VIEGJELEN
HETENKÉNT
EGYSZER.
Előfizetési ár : Egész évre . félévre . . . negyedévre Egy szám á r a :
6 frt — kr. 3 „ — „ 1 „ 50 „ 12 kr. o. é.
Hirdetés ára :
Szerkesztő- s kiadó-hivatal:
Pozsony,
T R S Z T Y É N S Z Z Y
Tartalom:
K o n v e n t u t c z a 6. s z .
Felelős szerkesztő s kiadó :
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 k r .
F E R E N C Z .
T a n k ö n y v e k a theologiai szakiskolán. II. (—a —s.) — A vallás az I. és II. ellemi osztályban. (Micsinay Pál.) — Belföld. — Vegyesek — Pályázatok.
Tankönyvek a theologiai szakiskolán. 11. Zsilinszky f. u. felszólalása voltaképen azon nem örvendetes tapasztalatból indúlt ki, hogy a theol. intézetekből nem kerülnek ki kellő készültségű theologusok. Mely bajon — szerinte — tankönyvek kiadása lenne hivatva segíteni. Miután a készültség készülés eredménye, jó lesz mindenekelőtt egy pillantást a theologusok készülési módjára vetni. A készülés czélpontja s majdnem kivétel nélkül czélja is a vizsga; — s igen sok oknál fogva a theologusok egész tevékenysége nem egyéb, mint a vizsgára való készülés. Ebben magában nem lenne semmi rosz, a lényeges csak az, mi és mint kívántatik tőlük a vizsgán. Nálunk az akadémia létesülése óta e téren is újítás történt. A gymnasiumszerű félévenkénti vizsgálatok el lettek törülve s helyökbe a második és a negyedik év végével az alap- és a szakvizsga lépett, melyen is a két-két évi tanulási eredmény megvizsgáltatik. — E változtatás előnyeit nem nehéz felismerni; mindamellett az nem látszik a dolog lényegét érinteni. A fődolog bizonyára nem az idő, bár az is nevezetes mozzanat, hanem a fődolog a mi, és a hogy. — A hallgató nálunk, ha vizsgára készül, — tárgyának elsajátításában teljesen kötve van; a v i z s g á l ó m é r t é k e t r e n d e s e n a z e l ő a d á s a l k a l m á v a l kés z í t e t t j e g y z e t e k k é p e z i k . — Miután az előadások óra száma igen nagy, évközben elég, ha az előadásokat végig hallgatta s a jegyzeteket megkészítette, a két év végével pedig; miután a vizsgálat sikere élet-pályájára úgy sincs befolyással, beéri, ha a vizsgálatot — ha ügygyei bajjal is — megállja. — Amennyiben tehát a vizsgálat alkalmával az e g y e s t h e o l o g i a i t u d o m á n y o k a f e l ö lök t a r t o t t egyes f e l o l v a s á s o k k a l azonosítt a t n a k : a vizsgára készülő theologusnak — a jegyzetek elsajátításán kivül még önálló tanulmányozásra nemcsak hogy ideje — még közvetlenül indító oka sincs. í g y miután voltaképi szabad tanulmányozáshoz élte legszabadabb
Nekrologok.
s csakis arra rendelt szakában nem jutott, nem lehet csodálni, ha készültségét nem találják elégségesnek azok, kik nem felolvasások és füzetek szerint vizsgálják. Miután a legutóbbi időben a legilletékesebb helyről is hangsúlyozva lett, hogy a német egyetemi rendszer a legtökéletesebb, — mely nézetet Dr. M. t. ú. is magáévá látszott tenni e lap 14-dik számában, — nem lesz tanulság nélkül e Kérdésre vonatkozólag is egy rövid összehasonlítást tenni. — En közelebbről a szász királysági theolog. vizsgarendszert ismerem, de nincs okom felvenni, hogy más tartományokban ettől lényeges eltérések fordulnának elő. Minden theologusnak teljesen szabadságára hagyatik, m e l y t á r g y a k r a , m i k o r és mi m ó d o n készül, h á n y ó r á t v e s z és h o g y l á t o g a t j a a z o k a t . — Három év multával, de később is bizonyos határpontig, szabadságában áll neki vizsgára jelentkezni, s ha a feltételnek, hogy bizonyos tárgyakat hallgatott legyen megfelelt, vizsgához bocsáttatik. A vizsga leglényegesebb részét az Írásbeli dolgozatok képezik, melyeket elzárva készítenek. A szóbelinél azonban semmiféle füzethez és rendszerhez nem kötik magokat a vizsgáló tanárok. Sőt az egyes theologusok még azt sem tudhatják soká, ki fogja őket vizsgálni, miután minden „sectió" számára más-más tárgyra más vizsgáló sorsoltatik ki. Ehhez képest alakúi a készülés, melyre nézve a theologus lehető legnagyobb szabadsággal bír tárgy, mód és idő tekintetében, el annyira, hogy pl. a vizsga-szemeszteren elég egy tárgyat hallgatnia. S azon önkényt felmerülő kérdésre, ha akkora a szabadság, van-e ott becse a felolvasásoknak, tapasztalásból felelhetem, hogy a némethoni előadások nem voltak roszszabbúl látogatva, mint a miéink, sőt jobban. — Nemcsak németek, — de más idegeneken kivül különösen angolok is nagy számmal látogatták a theol. előadásokat. Az akadémikusok nagyon is átlátják a szabad előadás becsét ; tanáraik rendszerei, ha elütök is, ha nem is tudják, melyik fogja vizsgálni, főérdeklődés tárgyát képezik, s nemcsak hogy érdeket költenek, — de azt lekötik és indítást adnak önálló kutatásra és ítéletre. A tanuló szabadon helyezked-
326
hetik az előadottakkal szemben, bírálhatja készülődése közben azok nézetét; s magam is voltam egy vizsgálat alkalmával tanúja annak, hogy Luthardt, kit pedig ismert nézetei következtében lutheránus pápának neveznek; a róm. levél bekezdésénél egy vizsgát tevő jelölt feleletére azt mondta : én ellenkező nézeten vagyok, de azon nézetet is tudom méltányolni, csak alapítsa meg. S hogy mégis készülésében ne járjon egészen iránytalanúl, s a tudománygyiijtés titkát közvetlenül megismerje, arra szolgálnak a semináriumok, melyekben a tanár és a hallgató kölcsönhatásban állanak egymással, s amannak vezetését, ez tevékenyen követi, s melyekről a mennyiben berendezésök önmagukban is elég tanulságosnak látszik, egy külön más alkalommal bővebben. Az bizonyos, hogy ezen, németországi készülési, vizsgálási rendszernek is vannak hátrányai, melyek főleg a gyengébbekkel szemben tűnnek ki : az ellenőrzés hiánya, gyakran okává lesz a szabadosságnak, a kezdők tájékozatlansága gyakran vezet kapkodásra, bár ott ily példák tudományos egyletek létezése következtében sokkal ritkábbak, mint nálunk voltak, mikor még egyetemünkön lényeges vonásaiban ehhez hasonló vizsgálási mód vívott. Az is lehet, hogy ott egyesek tán nem tanúinak meg oly dolgokat, melyek tudása nélkül nálunk vizsgát nem tehet. De a ki vizsgát tesz, avval a tudattal teszi, hogy a mit tud, azt maga szerezte, az ő birtoka s nem tanárainak adománya; az öntevékenység, melyhez hozzá szokott, fenntartja érdeklődését is a tudomány iránt (hisz a theol. irodalom az egész világon sehol sem oly alapos és gazdag mint Németországban és a megjelenő művek közül igen sokat „Pastorok" írnak); és ez öntevékenységben volt öröm eloszlatja a gondolatot is, mintha csak azért tanulna, hogy a vizsgát letehesse. Nem nehéz belátni, hogy nálunk ily nagy szabadság behozása egyelőre lehetetlen. Az egyetemen legalább ezt a tapasztalatot szerezték, s lassanként behozták az alap és szakvizsgákat minden facultásnál. Theol. akadémiánkon ugyan az akadályok nem oly nagyok, mint Budapesten voltak, de egyrészt nincs theol. irodalom, melyen a németül nem tudók magokat önállóan képezzék, másrészt ifjaink nem is kerülnek ki oly éretten a gymnásiumokból, mint Németországban, hol a mellett, hogy a gymnásiumok szervezete tökéletesebb, azok folyama is 9 évből áll. E vázlat csak oly czélból lett szerkesztve, hogy a készültség hiányosságának valódi okára ráutaljon, egyúttal a módra, melyen e hiányosság lassanként elmozdítható lesz. E mód röviden: m e n t ü l t ö b b i d ő t és a l k a l m a t n y ú j t a n i az i f j ú s á g n a k s z a b a d ö n t e v é k e n y s é g r e . Az akadémiának már a neve is kezesség, hogy az ifjúságot fokozatosan fogja nevelni és vezetni a szabadságra, (ezért is nem hihetem, hogy benne oly gymnásiumszerű szabályzatokat valóban terveljenek, mint hallani). Addig is azonban, mig oda jutunk, hogy theologusaink t e l j e s szabadságban, önállóan tanulmányozhassák a theologiát, mint azt a németek gazdag irodalmok mellett tehetik s tényleg teszik, a tankönyvek a következő okoknál fogva látszanak a készülést könnyíteni és a készültséget növelni. Mindenekelőtt n é l k ü l ö z h e t ő v é t e s z i k a z t a s o k i r á s t , melynek kínos voltát tapasztalásból ismeri, a ki a hétnek majd minden napján öt-hat órát volt kénytelen, rövid megszakításokkal egymásután írni. Hogy ez
lélekölő munka, s hogy az ember diktálás mellett rendesen nem figyelt a diktáltakra, s így voltakép hiában volt az órán, hasonlóan tapasztalásból ismeretes. Természetes, a jegyzés nem maradna el teljesen, de legalább annak megválasztásánál, mit jegyezzen az ember, lenne szabadság, s megszűnnék a „hallgató" gép lenni. Miután a szolgai irás megszűnnék korábbi terjedelmében, az ó r a n y e r n e é r d e k e s s é g b e n és é r t h e t ő ségben. Ez főleg oly tárgyaknál szembetűnő előny, melyek részletes egymásból folyók, s melyeknél, mire végökre értek az előadók, a hallgatók szemelő! téveszték az előbb mondottakat, mi mellett az érthetőség és az érdekesség is elenyésztek, a mint általában a „jó tanárnak" ily esetben sokkal több módja lenne előadását érdekessé tenni. Hogy végül a v i z s g á l a t r a v a l ó k é s z ü l é s t i s k ö n n y i t e n é k a tankönyvek szintén nem szorúl hosszú bizonyításra, a mint másfelől a v i z s g á l á s a n y a g á t b ő v í t h e t n é k . Érdekes, adomaszerű eseteket hozhatnék fel arra, minő hibák keletkeznek ez irás alkalmával, s mennyire végzetesek lehetnek ezek, de ez elvégre nem oly fontos, mint az a körülmény, hogy a tankönyvek az anyagot kimerítik, a mit pedig, mint én saját tapasztalásomból tudom, az előadások gyakran az előadó betegsége vagy más hasonló oknál fogva nem tehetnek. Nem tudom, kimerítik-e a mondottak az előnyöket, melyek a tankönyvekkel járnak, de már ez okok is oly fontosak, hogy ha más lényeges ellenokok nem léteznek, úgy a tanár és a hallgató szempontjából egyaránt kívánatos, hogy ilyen művek megjelenjenek. S ha áll, mint értesültem, hog3r egyházunk egyes vezérférfiai készeknek nyilatkoztak a költségek viselésére, akkor nem is kétkedem, hogy egyes művek megjelenése csak idő kérdése. Adja Isten, hogy mentül jobban sikerüljenek. —a —s.
A vallás az I. és II. elemi osztályban. Nem egy eszmecserébe és véleményváltásba került a zakértőknél már eme fontos kérdés, váljon kell é, szükséges-é az 1. és II. osztályokban a vallást tanítani s így 6, 7, 8 éves kis gyermekek gyönge felfogását az elvont vallástani fogalmakkal fárasztani? Es a mint látszik, e fontos tárgyat illetőleg az iránytadó vélemények nem is jutottak egészen határozott s végleges megállapodásra. Sokan a gyermek nevelését, lelkületének kiképezését világpolgári szempontból tekintve, — a hiten nyugvó vallás fogalmakra való tanítást — a gyermek gyönge korában nem mondják épen szükségtelennek, de azt kötelezővé sem tevén, mintegy feleslegesnek tüntetik elő s beérnék a 6, 7, 8 éves kicsinyeknél s így az I. és II. elemi osztálybeliek vallási érzelmük fejlődésénél az erkölcsi érzetet nemesítő — akár természet- akár a történetből vett versecskék, arany mondatok tanításával s legfeljebb alkalmi imák betanulásával. De ha ezen kérdés fontosságát akár nevelészeti, akár egyházfelekezeti szempontból megvizsgáljuk, minden esetre kérdeznünk kell, elégségesek-e az erkölcsnemesítő versecskék, mondatok s esetleges alkalmi imák arra nézve, hogy a gyermekben a veleszületett vallási érzetet megnyugtassák és a benne naponta ébredező és növekvő tudvágyat kielégítsék? Nem történik-e a gyermek fejlesztésé-
nél a vallási érzet tekintetéber) oly mulasztás, mit azután későbben nehéz leend helyre pótolni? avagy a gyermek természetszerű nevelésénél nem örök törvényül tekinthető-e azon elv, „ h o g y a g y e r m e k g y a r a p o d j é k k o r á hoz m e g f e l e l ő l e g t e s t b e n , l é l e k b e n , ismeret e k b e n és az I s t e n és e m b e r e k e l ő t t v a l ó k e d v e s s é g b e n ? " (Luk. 2, 52.) Ha a népfajok, nemzetek szellemi fejlődés történelmébe bepillantunk, nem az első helyen látjuk-e a vallást és azok vallásbeli kifejlődéseit. A vad pogány népfajt, a mely semmit sem tud a szellemi szépről, nemesről, annál kevésbé az erkölcsösről; a ki vad dühében és szeszélyében még saját magzatját is felkonczolja, — nem legelső teendője-e a missziónak a vallás lényegére, magára az Istenre figyelmeztetni, a kit ő ugyan sejt és a ki mind annak, a mi az életben jó, a természetben oly szép és magasztos és az emberek cselekedeteiben oly nemes, egyedüli bölcs eszközlője. Hogy pedig így vagyunk a gyermek nevelésével is, az kétségbe vonhatlan tény; mert az azonos a népfajok vagy nemzetek fejlesztésével, a mint egyszersmind maga Fröbel is, a mai kor legismertebb gyermeknevelője, állítja, a ki eddig még legmélyebben pillantott be a gyermek lelkületébe és annak kifejlődését összehasonlítván az emberiség művelődési történetével azt mondja: „ A z egyedfejlődése ugyanazon szabályok szerint történik, mint mely a faj fejlődésére nézve f e n n á l l " , vagy „A g y e r m e k f e j l ő d é s e u g y a n a z o n r e n d b e n t ö r t é n i k , m i n t m e l y e t a z emb e r i s é g f e j l ő d é s e e l ő t ü n t e t . " í g y tehát látható, hogy a lelkiismeretes nevelőnek nem szabad a gyermek nevelésénél a vallási érzelmek kifejlődésében sem mulasztást, sem késedelmezést, sem pedig ugrást tenni, sem az időt, alkalmat elmulasztani, a melyben a gyermek érzelmei fogékonyabbak, érdeklődőbbek és így termékenyebbek is. Avagy okos és jólelkű anya — midőn a. keblén nyugvó gyermeke még önkénytelenül sóhajtva az égi fényben ragyogó csillagok után nyul és kérdezi, mik azok? és kéri anyját, hozzon le neki azokból a világosságokból! — nem mondja-e gyermeke megnyugtatására mik azok? Vagy eltitkolhatja-e előtte, hogy azok égi fények, melyek által Isten léte és dicsősége világít, de melyeket még a bölcs lángesze sem fogja fel; avagy eltitkolható-e a gyermek ama titkon követett útjáról, a melyre a teremtés keze állítá, a mely útról a legfőbb vallástanítónk így szól: „ E n g e d j é t e k h ° g y j ö j j e n e k én h o z z á m a k i s g y e r m e k e k é s m e g n e t i l t s á t o k ő k e t , m e r t i l y e n e k é az I s t e n n e k o r s z á g a . " (Mak. 10. 14.) Oh nem! mert valamint a virág bimbójának nem lehet megtiltani, hogy ne nyíljék, ha jön a kikelet, úgy a gyermek érzeteinek kifejlődésében sem akadályozható meg!! Es épen a vallásfogalmak tanításánál és elhintésénél úgy vagyunk, mint a hasznos magnak termő földbe való elhintésénél, hogy meg kell válogatni az időt s igyekeznünk kell azt idejekorán elvetnünk, mert a kései vetés többnyire silány szokott lenni, túlerőre vergődik benne a konkoly, a burján és sokszor még a jót is elfojtja benne. Es ha az ember vallási érzete kiképzésénél akár egyedenként akár osztályonként mulasztás vagy késedelmezés történik, ennek a gyakorlati életben mindig meg vannak sajnos utókövetkezményei; mert az emberben született érzemények, akár a tanítás vagy nevelés által neme-
sítettek, akár nem, szabadon és függetlenül nyilatkozni akarván tett vagy cselekvények által kifejezésben törekszenek magukat érvényesíteni s gyakran azután a valláserkölcsi tanítás által nem szelídített s nem mérsékelt érzetek az emberben oly kárhozatos, rút és ocsmány cselekményekben keresik kifejezésüket, a melyek valóban az egész társadalomra is lealacsonyítok és kárhozatosak. Ez oka, hogy vallásos életünkben imitt-amott pangás, istentisztelet iránti közöny, egyházaink iránti érdektelenség észlelhető, jóllehet ez ama körülménynek is tudható be, hogy már több tized év ótától iskoláink, tanításunk új és új rendszerekkel láttatnak el. Különösen felekezet nélküli, községi és állami rendszerű vagy jelegű iskolákban a vallástanítás csak kötelességszerű levén, az csak igen felületesen taníttatik. Jó idejekorán vallásos szellemben, gyermekségétől nem fejlesztett gyermekből ritkán lesz igazán vallásos Istent szerető, félő és előtte egész tisztelettel és áhítattal járuló ember s annál kevésbé Krisztus országának, egyházának hű, buzgó és hasznos tagja. Azért a vallást mindjárt gyermekkortól, azaz 6, 7, 8 éveseknél is kell és szükséges is tanítani és pedig egészen odaadóan, Krisztus szellemében, hogy tanítványaink bármelyikére is rá illethessen a szentírásnak eme bizonyítványa : G y e r m e k s é g e d t ő l fogva tudod a szentirásokat, melyek tégedet b ö l c s c s é t e h e t n e k az ü d v ö s s é g r e a K r i s z t u s J é z u s b a n v a l ó h i t n e k általa II. Timot. 3. 15. Különösen buzgón kell azt tanítani most, a mai csak anyagi érdek után induló korban, a midőn még családi körökben is a hajdani, áldásthozó vallásos élet majdnem egészen kihalt, úgy hogy a családok gyermeksarjai, a midőn először jönnek föl az iskolába — kevésnek kivételével — alig tudják az imádság kezdő szavait is; pedig egykor a családapa vagy anya volt a vallás első termő magjának elhintője; ők voltak, a kik el nem mulasztották s nem is restelkedtek este és reggel gyermekökkel és Arany költővel ekkép buzgólkodni: „ K i s k a c s ó i d összetéve szépen i m á d k o z z á l édes gyermekem!" Azonban legyünk a gyermek vallástanításánál óvatosak és okosak; mert a vallásfogalmak tanítása olyan, mint a méz élvezése, módjával jó és édes, túlságosan káros. Ne tanítsuk a vallást a gyermek tehetségét, értelmét és felfogását felülmúló modorban — teszem azt értelem nélküli magoltatás által. Hiszen a vallásfogalmakat, legyenek azok bár mily elvontak is, a tapintatosság oly könnyű modorban tudja kezelni, hogy azokat még a kis gyermekeknek is tápláló anyai tejként lehet nyújtani, úgy hogy azok i s könnyen és örömmel szívják be azokat, valamint a gyönge méhecske az illatos virágkelyhéből az édes mézet. Hogy mily könnyű s felfogható modorban kezelhető a vallástanítás a kis gyermekeknél is, arról engedjék meg itt legalább is egy g y a k o r l a t o t előadni például: A teremtésről mint Isten létének való bizonyságáról. I t t először is a tárgyról való elbeszélés történik a legkönnyebb, gyermekben is éberséget, figyelmet és érdeklődést felköltő modorban, egyszerű gyermekies nyelven. Azután beszéd és értelem kifejtése miatt felbontatik minél rövidebb kérdés és feleletekre és szentírási helyekkel tágattatik. Alljon hát itt e következő elbeszélés :
328
„Kedves gyermekeim! Figyeljetek! Beszélek nektek a teremtésről mint Isten létének való bizonyságáról. Ha azt mondanám, hogy e ház, a melyben vagyunk, magától csinálódott; a falak, tető, padlás magoktól épültek; ajtók, ablakok, padok, asztal, kemencze, tábla stb. magoktól lettek, a nélkül, hogy azokhoz az emberi kéz csak is nyúlt volna, ugyan elhinnétek-e azt? Ugy-e nem! De azt mondanátok — a mint én azt már mindegyikteknek arczárói olvasom : „Hogy sem e ház, sem semmi dolog e világon maga-magától nem csinálódik, hanem az emberi kéz csinálja azokat." És igen helyesen felelnétek ! Ugy e világ is, azaz ég és föld és mind az, a mi ezeken van, a mely világ szintén nem egyéb mint egy nagy ház, a melyben az emberek laknak, sem állhatott magától elő, de az sem, a mi e világon van, úgy mint : száraz föld, égboltozat, hegyek, völgyek, folyók, vizek, fák, növények, állatok, emberek, nap, hold és csillagok sem lettek magoktól, sem pedig emberi kéz által nem csináltattak. Az emberek tudnak épen sok mindenféle szépet és mesterségeset csinálni, de e világot még sem csinálták az emberek. Ok nem hozhatnak semmit sem a nélkül létre, hogy ne legyen valamijök, a miből valamivel csinálhatnak valamit. Igy tehát az emberek csak csinálni tudnak. Bizony, ha az ember tudna teremteni, szívesen teremtene kenyeret, a midőn arra szüksége van és a szegény legott dúsgazdaggá tenné magát, ha tehetné; szívesen teremtene elő az ember füvet, szénát, a mikor azt marhája szükségli; szívesen teremtene fát fűtésre, tüzelésre, a mikor arra szüksége van; szívesen elővarázsolná az esőt, szép napocskát szántóföldjeire és veteményeire, hogy azokat bőtermővé tehesse; szívesen tenné magát szerencséssé, boldoggá, ha az egyedül tőle függne, csakhogy hiába ezt ő maga nem teheti. És ha minden ember e világon összetenné kezét, erejét és eszét, még sem lennének képesek magoktól előteremteni mind azt, a mit én itt nektek előszámláltam. Annál kevésbé teremthették ők e nagy megmérhetetlen világot. í g y kell lenni egy hatalmasabb, okosabb és erősebb lénynek, ki erejében minden emberi erőt fölülmúl és ezen lény teremté e világot és mindent, a mi e világon látható és láthatatlan. És ezen hatalmas lény az I s t e n , a ki mennynek és földnek ura, az embernek teremtő és megtartó atyja, a kiről így tanulunk és hiszünk : „Hiszek egy Istenben, mindenható atyában, mennynek és földnek teremtőjében." Most pedig következnének a kérdések és feleletek. Lehet az elbeszélést pontozatonként — a beszéd meg értelem kifejléseért — kérdések- és feleletekre bontani és azután a vallásfogalomra szorosan tartozókat a gyermek emlékezetébe jól bevésni, hogy az ige testté legyen. I t t azonban a hely szűke miatt a kérdéseket és feleleteket a nagyérdemű olvasó közönségre — az illetőleg érdekeltekre bizom, a kiknek szerény értekezésemet becses figyelmökbe ajánlom. Micsinay Pál, domonyi evang. tanító.
N E K R O L O G OK. Pelárgus János emlékezete.
A
dunántúli
evang.
lel-
készi kar egyik derék tagja, P e l á r g u s J á n o s alsódörgicsei lelkész szeptember 14-dikén 61. éves korában jobb létre szenderült. Halála széles körben méltó fájdalmat
ébx^esztett. Mert őszinte s férfias jelleméért, tudománj-os képzettségéért és nyájas, előzékeny modoráért közel és távol vidéken mindenki szerette és tisztelte őt, a ki vele akár a köz-, akár a magánélet terén csak egyszer is érintkezett. Pelárgus tevékenysége messze túlterjedt gyülekezete és egyházmegyéje körén. Különös méltánylást igényelnek a numismatika terén szerzett érdemei. Már tanuló korában fellángolt a régiségek iránti szenvedélyes szeretete, mely őt — mint baráti körben el-elbeszélé — csakhamar bajba is keverte. Sikerült neki ugyanis a soproni evang. temetőkert sírásójától a temetkezések alkalmával napvilágra került több darab római régiséget megszerezni, — holott e tárgyak, mint később megtudá, a lyczeumi gyűjtemény t á r t illették volna. A tanári karnak tudomására jutott, hogy a kis régész tilosban jár. Sedes elé állították s ha Hetyéssy tanár nincs, talán még be is zárják. „Örülhetnétek, hogy van egy tanítványotok, a ki a régiségek iránt ily szenvedélyes szeretettel viseltetik!" — szólt a nagytekintélyű tanár s Pelárgus meg volt mentve a szégyentől. Hálás is volt érte mindvégig! Nemes szenvedélyének még a sors is kedvezett. Vadosfai segéd- és nagy-geresdi helyettes lelkészkedése után, ezelőtt harmincz évvel a dörgicsei egyház hívta meg őt rendes lelkészéül. I t t a Balaton gyönyörű vidékén, hol a régi idők annyi emléke vette őt körül, szabadon élhetett lázas szenvedélyének. El-elbolyongott az omladozó romok közt s a mély hegyszakadékokban, és mintha titokzatos delejes viszonyban állt volna az ős idők maradványival, páratlan szerencséje volt a régi tárgyak felkutatásában. A vidék értelmes népe ismerte a derék pap szenvedélyét s örömmel vitte el hozzá a mi régiséget kapája s ekéje napvilágra juttatott. Egyes értékesb darabokat, takarékos ember létére is, drága pénzen szerzett meg. Így alkotta össze gazdag éremgyüjteményét, melyet mi laicusok gyönyörködve szemléltünk, a szakemberek pedig — sit venia verbo ! — irigykedve tanulmányoztak ! . . . S mily szeszélye a sorsnak ! Az értékes gyűjteményt most az a soproni lyczeum kapja ajándékul, melynek szigorú professorai előtt egykor mint vádlott állt és reszketett régészeti csínjáért ! — A szépszámú másodpéldányok a pápai ref. collegiumnak jutnak. A soproni lyczeumnál egy 500 frtos ösztöndíj-alapítványt is tett. Pelárgus mint kitűnő bortermelő is szerzett érdemeket. Mosolygva, örömmel szokta elbeszélni, hogy szőlőművelési módszerét mint kedvelték meg szomszédai s mint közelítették meg és haladták őt felül a balaton-melléki nektár produkálásában. Az agyagliki promontoriumon most is ott fehérlik a derék pap borháza. De szives gazdája mosolygó alakját hasztalan keresi szemünk ! Mikor a távolból odatekintek, önkénytelenül eszembe jut a mit a költő dalolt: Condit ille diem collibus in suis, E t vitem viduas ducit ad arbores. . . Te multa prece, te prosequitur mero Diffuso pateris ! . . . Igen igy volt ezelőtt. De most már ott a túlsó domboldalon, a dörgicsei temetőkertben, egy régi romtemplom regényes közelében álmodik, alászállva az ősök árnyaihoz, kikkel már életében oly örömest társalkodott ! . . . Szeptember 17-dikén kisértük őt örök nyugalomra. Alulírt s Lágler György, Görög Lajos és Tóth Gyula kar-
329
társaim méltattuk érdemeit s vigasztaltuk hű nejét, most már bánatos özvegyét : Horváth Karolina asszonyt, kivel 20 éven át a legboldogabb, a legpéldásabb családi életet élte, — két kiskorú kedves leányát : Terézt és Emmát, testvéreit, rokonait, gyülekezetét, tisztelőit s barátait ! A nagy gyászkiséretben szerettein s gyülekezetén kivül ott voltak a zalai ev. egyházmegye lelkészi és tanítói kara s a megdicsőültnek tisztelői és barátai közel és távol vidékből. A leáldozó nap utolsó sugárai ömlöttek el a regényes tájon, midőn a derék férfiú sírját a szent-antalfai dalárda gyászdallamai közt behantoltuk s tőle búcsút vettünk. Minden arcz könybe borult ! Multis ille bonis ílebilis occidit ! . . . Áldott legyen emlékezete! Horváth Sándor, esperes. Szente György,
volt büki ágost. hitv. evang. tanító; született 1820. októberhó 26-án: meghalt 1885. szeptember-hó 24-én. „Az
élet égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassabban, majd sebesebben, de szüntelen fogy. Boldog, ki midőn létének e mulandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak v i l á g í t o t t . "
E g y szorgalmas, munkás, nagy tevékenységű és tiszta jellemű emberrel ismét szegényebbé lett a föld! — E g y munkás tevékenységben megőszült férfiú húnyta be szemeit — örökké ! Egy szerény, egyszerű, nem feltűnni vágyó tanitó költözött el közülünk oda, abba a jobb hazába, a honnét nincsen többé visszatérés, — a hol az agy többé nem gondolkozik, a hol a szív megsziin érezni örökre! Néptanító, népnevelő volt a megboldogult ; és igazán népnevelő, a ki szeretett — igazán, érzett mélyen, gondolkozott — nemesen egész életén át! Negyvenöt évig működött mint tanitó — egy helyben; nem mozdúlt ki első helyéről sehová; a hol kezdette munkáját, — ott végzé a munkával együtt nemesen átharczolt életét is ! ! —= Negyvenöt évig működött mint tanító páratlan ügyszeretettel, igazi odaadással ; negyvenöt évig szolgálta a népnevelés szent ügyét, azt az ügyet, melynél igazabb, drágább, szentebb ügye sem az egyháznak, sem a hazának, sem az emberiségnek nem lehet! Mennyi s z e r e t e t n e k , mily nagy t ü r e l e m m e l kell egy tanítói szívben összpontosulva lenni, — hogy az 45 évig megállhasson állásának tudatában hiven, buzgóságban gazdagon, szorgalomban ernyedetlenül úgy, hogy a tanítványok generacziói szeretetet és hálát érezve hagyják le az iskola falait — jó tanítójuk emlékével együtt. Negyvenöt év nagy idő minden emberéletben ; — de mennyivel nagyobb az egy tanítónál, a ki gyermeket, apát és nagyapát mondhat növendékének! A gyermek apját, — az apa nagyapját veszi mintaképül, és a tanitó mindháromnak oktatója, nevelője, mintaképe volt ! Az a férfiú, az a nemesen érző tanítói sziv, az a szerény, egyszerű, fenkölt gondolkodású ember, az a negyvenöt éves t a n i t ó : Istenben boldogult S z e n t e G y ö r g y volt büki ágost. evang. tanitó volt. Nincs már többé 0 se közöttünk ; a hideg halál nem kiméivé őt sem ; elragadta hosszas szenvedés után közülünk ! Egyszer láttam életemben : először és utolszor ; egyszer vezetett sorsom vele össze, és én a vele eltöltött órákra mindenkor kedvesen emlékezem vissza! — Legboldogabbnak akkor érzem magamat, ha tanitótársaim között lehetek ; de kétszeresen boldog vagyok akkor : ha öreg, érdemes tanítók társaságába juthatok. — Eljutottam az ő társaságába is, — a minek élő emléket akartam állítani az által, hogy a megboldogultnak arczképét, élet- és jellem- 11
rajza kapcsám közzé teszem! A halál gátot vetett tervem elé, — és az életrajz helyett — nekrologot irtam. Az ő élete tanulságos, mert nemesen megfutott élet volt ; azért tehát egész életrajzát — saját jegyzetei nyomán — a következőkben adom. S z e n t e G j y ö r g y Nyéken, Fehérmegyében, az 1820-ik évnek október 26-ik napján született. A t y j a Szente Ádám és édes anyja Knánich Erzsébet volt, a kik mészáros és korcsmárosságot folytattak. — A kis György fiukat már Nyéken, a reformátusok iskolájába küldötték, a hol 3 év alatt megtanult olvasni, írni és kissé számolni. A szülők az 1830-ik esztendőben Pápára mentek lakni, a hol a kis György fiút még 3 évig az evang. hitfelekezet iskolájába j á r a t t á k ; a hol nem csak az evang. vallásnak alapelveit sajátította el, hanem tanulótársai között az első helyet is kiérdemelte; de különösen az éneklésben tüntette ki magát! — Ezen idő alatt volt a pápai evang. gyülekezetnek lelki pásztora a felejthetetlen Molnár Gábor, a ki gyakran be- belátogatott az iskolába; ő vette észre a kis Szente Györgyben a valódi tehetséget és szorgalmat; mely után Szente Ádámnét magához hivatta s rábeszélte, hogy György fiát a reformátusok collegiumába járassa, — és ne adja szitás mesterségre, — melyre szerette volna adni. — Miután a derék lelkész úr azon ajánlatot tette, hogy maga vállalkozik arra, hogy a fiút privatim fogja a latin nyelv elemeiben oktatni; — a jó édes anya, — miután a buzgó lelkipásztor fáradozásait a legszebb siker koronázta, és az elért eredmény a várakozásoknak mindenben megfelelt, — az 1834-ik év november 1-én György fiát a ref. collegiumba felkísérte, a hol Stetner jogtanár és rector úr által megvizsgáltatván, — „gramatista major"-nak bevétetett. A pápai ref collegiumba járt három évig, s miután a syntaxist is elvégezte, — az 1837-ik évi szeptember 1-én Sopronba ment az evang. főgymnásiumba — folytatni a tanulói pályát. Sopronba több jó barátja és tanulótársa is felment Pápáról a lyczeumba, nevezetesen Somody József, jelenleg miniszteri tanácsos ; — Hegedűs János, Szopóczy János és Berecz Péter, a kikkel a legbensőbb barátságban volt. — A soproni lyczeumban végezte a rhetorikát, poezist és logikát, s ezen három éven át nemcsak hogy ingyen vétetett be a tápintézetbe, hanem kerületi költségen a zongorálásban is nyert oktatást, sőt az utolsó évben a főiskolai karének vezetésével is 50 frt. díjazás mellett — megbízatott. Történt pedig, hogy Bükön, — a hírneves Hetyésy László, az akkori soproni tanár úr születése helyén, — a tanítói állomás üresedésbe j ö t t ; s midőn a gyülekezet felügyelője, néhai tekintetes Jánosa Ádám, és gondnoka : Fejér János urak felmentek Sopronba egy tanítónak alkalmas ifjút keresni, az akkori igazgató s lelke a soproni lyczeumnak Hetyésy László úr — a fent nevezett büki gyülekezet megbízottjainak és elöljáróinak Szente György logikust és énekkar-vezetőt ajánlotta! — í g y lett Szente György tanítója a büki evang. gyülekezetnek 1840-ben január 9-én ; mely idő leforgása alatt soha eszébe nem jutván legelső helyét — mással, talán jobbal felcserélni! — Bükön élt élete utolsó órájáig, a hová mint ifjú, fiatal tanítónak, mint meglett és megöregedett embernek legszebb emlékei, legszebb álmai és reményei kötötték, Bükön, — a kedves, barátságos és jómódú sopronmegyei községben kezdette meg pálya futást, és ottan végzé is be azt; a büki temető csendjében alussza örök alamat; ott, a hová annyi sokat elkísért az öregebbek — és tanítványai közül ; ott, — a 'hová mindnyájan követni fogjuk egykoron, létünk megszűnése u t á n ! Azt az újonnan behantolt sírgödröt ott a büki szép temetőben : szeretet és hála veszi körül ; igen is szeretet és hála; — egy derék jó nőnek, egy hűséges élettársnak, — kilencz élő gyermeknek, négy szerető menynek, három vőnek és tizenhét unokának hálája és szeretete : melyhez a gyászoló büki gyülekezet, a volt tanítványok és a szerető kartársak és barátok szeretetét és háláját is bátran odasorolhatjuk!
330
Szente György 1842-ben nősült, és feleségül vette büki születésü Boda Erzsébet kisasszonyt, a kivel a legboldogabb házasságban élt élete utolsó órájáig ; a kitől kilencz élő gyermeke származott. Családi élete példás és minta családi élet volt! Gyermekei nevelésére nagy gondot fordított; gondos, szerető és gyermekeiért mindent tevő édes apa volt ! Pál és Lajos fiai ügyvédek. Pál Kis-Mártonban, Lajos Csornán. Lina leánya, Gáspári Imréné, a ki vadosfiai tanító, Anna leányát Tamaska Lajos ajkai derék, bitbuzgó lelkész bírja nőül; Ilka leánya Horváth József nagy-geresdi ev. tanítónak neje. Gyula fia sikátori ev. tanító ; a fiatal tanítói generátiónak egyik derék, törekvő és buzgó tagja, _ Otti leánya a legkisebb, ki még hajadon, és a ki gyermeki odaadással gondozza az agg szülőket. Egy fia pedig, a szegény István, szintén a szülői háznál van még, Károly fia, jómódú, szorgalmas kovácsmester Sopronban. Szente György tanuló korában hallgatta minden szerdán és szombaton a neveléstant Szabó József tanár úr alatt; tehát az életbe már úgy lépett ki, mint a neveléstudományokban némi jártassággal biró egyén ; de mégis hamar felismerte a népnevelés terén a hiányokat, és korán belátta azt, hogy nagyon czélszerű, sőt szükséges is volna a tanítóknak éven kint összejönni, és értekezni a paedagogiai tárgyak felett. — E végből Szente György az 1846-ik év június havában egy felhívást bocsátott ki a sopron- és vasmegyei tanítókhoz, mely felhívásra a két megyének nagy vidékéről majdnem minden evang. tanító összejött Bükön; a hol is a tanítókör azonnal meg is alakult; elnöknek : Pálfy József nagy-geresdi lelkész, később a soproni evang. tanítóképezde nagyérdemű igazgatója, a nagytehetségű paedagogus; — jegyzőnek: Szente György választottak meg. — Ugyan az 1846-ik évben Pálfy József elnöklete alatt Nagy-Geresden másodszor is összejöttek, a tanítói egyletté alakult tanítók, a hol is az alapszabályokat dolgozták ki. melynek alapján, noha 1848/9-ben a zavaros idők miatt a conferentiák be is lettek tiltva; de azért az esperességben máig is megtartatnak a tanítói értekezletek. A megboldogult Szente Györgynek, mint tanítónak, egyik legnagyobb és legmaradandóbb érdeme : az általa egybehivatott és megalakított tanítói testület! Szente György — a veterán tanító — hajlott kora daczára is bírt és tudott a kor szellemmel haladni. — Iskolája — a sopronmegyei evang. iskolák — legjobbjai közé tartozott mindenkor; a mit az iskolavizsgálók évi jelentései és az elért szép eredmények is tanúsítanak. Fáradhatatlan buzgósággal töltötte be nemes hivatalát; és mint tanító — a minta emberek közé tartozott. A büki nép minden x*étegén meglátszik, hogy igazán tanítója és nevelője volt a népnek. — Van Bükön olvasóegylet, melynek ő volt a hatvanas évek elején egyik létrehozója, mely azóta folyvást a legszebben virágzik, és gazdag könyvtárral bír, a melyből a büki nép a tudományos műveltségnek szép virágait folytonosan gyűjti. — Fiatal, erőteljes éveiben a dalárdának lelkes és áldozatkész vezetője és oktatója volt. — A gyümölcsfatenyésztés körül is nagy érdemei vannak, és buzgalmának legszebb jeleit abban láthatjuk, hogy a nép is megkedvelvén a fatenyésztést annyira, hogy alig van Bükön udvar és kert, a hol a legszebb gyümölcsfákkal ne találkoznánk ! Mint tanító, soha sem azért buzgólkodott, hogy nyilvános működésével a világ figyelmét magára vonja ; de buzgó, szorgalmas és lelkes tanító volt azért, mert lelke sugalmazta neki a munkás tevékenységet és legszebb jutalmát, a tiszta, a nyugodt öntudatban találta mindenkor ! — De nemes működésével, páratlan ügybuzgóságával és az elért szép eredményekkel mégis magára vonta a felsőbb hatóságok figyelmét; és ezért érte is hosszú — nyilvános működése alatt több — kitüntetés, a legutóbbi kitüntetés 1884. évi augusztus 17-én érte, a mikor ugyanis Szabó Károly sopronmegyei tanfelügyelő ünnepélyesen adta át neki a megyei nemesi pénztárból számára megszavazott és kiutalványozott 50 frtnyi elismerési ajándékot!
Szente György a büki evang. gyülekezettől igen tisztességes fizetést húzott. — Csak is így magyarázható meg az, hogy nyolcz gyermeknek szárnyra bocsátása mellett, nem kiílömben azoknak áldozatkész felnevelése, kitanítása, kiházasítása után, oly szép birtoknak legyen ura, a melyért a büki czukorgyár évenként 700 frt. bérletösszeget fizet ; birtokának egy kisebb részét saját maga miveli és munkálja! Ezekből meg azt láthatjuk, hogy Szente jó, takarékos és tevékeny gazda is volt, a ki szorgalommal és gazdálkodási érzékkel tudta jövődelmét kezelni és beosztani! A halál már hónapok óta kisértett; de az életerős ember sokáig tudott még a halállal is küzdeni ; de végre mégis legyőzetett és szeptember 24-én bekövetkezett a gyászeset, a mely annyi sok embernek fájdalmat és keserűséget okozott. A büki evang. gyülekezet a gyászoló családdal együtt a következő gyászjelentést adta ki : „Szomorodott szívvel jelenti a büki ágost. hitv. ev. gyülekezet 45 évig volt hű tanítójának, valamint Szente Györgyné született Boda Erzsébet szeretett férjének S z e n t e G y ö r g y tanító úrnak, életének 65. évében f. év szeptemberhó 24-én, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. — A boldogúltnak hült tetemei szeptember 25-én délután 3 órakor fognak a büki temetőben örök nyugalomra tétetni. A boldogultat gyászolják gyermekei : Szente Pál és neje Pávlovszky Irma, Szente Karolina és férje Gáspári Imre, Szente Lajos és neje Zeleborszky Melanie, Szente Károly és neje Kováts Li lia, Szente Ilona és férje Horváth József, Szente Anna és férje Tamaska Lajos. Szente István, Szente Gyula és neje Tompa Irma és Szente Ottilia mint szeretett édes atyát. Unokái : Szente Aurél, Imre, Gizella, Vilma, Béla ; Gáspári Pál, Ilona, Gyula, Berta ; Szente Margit, Aranka, G y ö r g y , Szente Gizella, Irén; Horváth Margit, „Gizella; Tamaska Jolán mint felejthetetlen nagy atyát. Áldás és béke poraira!" Szente György egy nagy családnak volt feje! Szente Györgyben az evang. népnevelésügye egy hivatott, lelkes, fáradhatatlan buzgalmú és nagytevékenységü tanítóját vesztette el; aki 45 éven át szolgálta az evang. egyházat ritka önfeláldozással és a legszebb eredményekkel; 45 évig működött az „Urnák kertjében" híven, gondosan és szeretettel. — A haza és emberiség szintén egyik figyelemre méltó tagját vesztette el a megboldogultban; a ki mint ember egyszerű nyájas, leereszkedő, komoly és higgadt gondolkodású volt mindenkor; a kinek kebelében egy nemesen érző szív dobogott; a ki nyílt jellem, gondolkodni tudó fő volt; a kinek ellensége kevés, de jó barátja annál több volt! — Csendes, nyugodt lelkű ember volt, beszédes, víg, nyájas, közlékeny azokkal szemben, a kiket szeretett ! A tanítóság is egyik derék, veterán és úttörő tagját siratja benne, a ki már a negyvenes évek közepén hangsúlyozta az önképzés nagy fontosságát, kimondotta az egyesülés szükséges voltát, és létre hozott egy tanítói testületet, a mely ma is fennáll és folyvás működik és küzd tovább ! ! Legyen megboldogult kartársunk Szente Györgynek emléke szíveinkbe vésve ! A bálás szeretet sugalmazta e soraimat, melylyel a megboldogult emlékének tartoztam! Szerettem mint tanítótársamat és becsültem mint embert! Nyugodjék békében! K. Nagy Lajos.
B S L F Ö L D. A gyámintézet 25 éves jubileuma. —
Valójában
lélek-
emelő, nagy ünnepet ült a magyarországi egyet, evang. egyház gyámintézete, midőn folyó év oktober 3—5-én 25 éves jubileumát B.-Csabán megünnepelte. — Lélekemelő nagy ünnepe volt már csak azért is, mert jubilált; lélekemelő
331
és nagy volt, mert hazánk evang. egyházai közt lélekszámra a legnagyobb, 27,000 lelket számláló b.-csabai egyházban ütötte fel ünnepi sátorát; lélekemelő és nagy volt, mert oly egyházi intézményünk ülte ez ünnepet, mely az evangyéliom magasztos elveinek a legjobban megfelelő béke és szeretet mezején és munkájában töltötte el 25 évét gazdagon; lélekemelő és nagy volt, mert a mikor vetett, egyszersmind gazdagon aratott is. Emelte ez ünnep fényét, méltóságát, hogy az egyetemes gyámintézet tisztikarán kivül jelen volt : mind a n é g y püspök, egyetemes felügyelő, és a bányakerület vil. felügyelője. Ott ragyogott a több mint 300 vidéki vendégek élén a németországi Gusztáv-Adolf-egylet küldöttje, dr. P a n k superint., a lipcsei „Miklósegyház" lelkésze, a nagyhirű jeles A h l f e l d utódja, B i s m a r k egykori gyóntatóatyja; ott volt dr. W i t z A l f o n s e , a bécsi főegyháztanács egyik tagja, bécsi ref. lelkész, mint az osztrák Gusztáv-Adolf főegylet képviselője. A Budapest felül érkezett vonat oktober 3-án d. u. 2 órakor robogott be a b.-csabai pályaudvarba, ahol is a bányakerület püspöke dr. Szeberényi Gusztáv és a nemes város főjegyzője S z e m j á n szívélyesen üdvözölték az ünnepre megérkezett vendégeket. — Több mint 120 kocsin vonult be az ünneplő sereg, élén banderistákkal a nagy alföldi város rokonszenvező falai közé, hogy ott elszállásoltassanak. — Soha sem fogjuk felejteni azt az őszinte szívélyes barátságot és szeretetet, melylyel bennünket nemcsak az egyház és város, hanem annak minden egyes szállástadó tagja lekötelezőleg elárasztott. Oktober 4-én a „s z é k e s e g y h á z"-nak méltán mondható főtemplomban kettős istenitisztelet mellett, 12,000 lélekre joggal tehető hallgatóság előtt az ünnepélyességek kezdetöket vették. — B a c h á t D á n . t ó t , Sárkány S ám. magyarnyelven szónokoltak. — Az első az e l v e s z t e t t g a r a s t kerestette a gyámintézet czéljaira; a második a jubiláló gyámintézet emléklapjait irta be : egy őszinte v a l l o m á s , egy szent f o g a d á s és egy biztos remény óhajával. Az istentisztelet után tartott offertorium 597 frt. 48 kr., ezenfelül B.-Csaba ünnepi ajándéka 371 frt. 30 kr., összesen 968 frt. 78 kr., mely összeg két egyenlő részben V a n y a r c z és V a n y o 1 a közt osztatott meg. Az istenitisztelet végeztével a főtemplom hajójából a szemben levő kisebb templomba vonult át a gyámintézet. — I v á n k a Imre megnyitója nagy hatást keltett. Utána G y u r á t z az érkezett díszvendégeket magyarúl, B r ó s z Jónás németül üdvözölték, lelkesen, elragadóan. A vendégek közül P a n k , a Gusztáv-Adolf-egylet képviselője az üdvözletre kedvesen és hosszan felelt. — Beszédjében erősen hangsúlyozta, hogy a Gusztáv-Adolf-egylet, valamint maga az evangyéliom i n t e r n a t i o n á l i s . — így nem szétvonásra, de szoros összetartásra hívta fel nemcsak a gyámintézeteket, hanem magát az ev. felekezeteket is „hüben und drüben." — Beszédjét, mely sehol semmit sem von le a szónoklat c l a s s i c z i t á s á b ó l , egy legújabban, Rómában épült prot. templom ablakfestményeinek magyarázatával fejezte be. — Mely szerint az első ablak festménye ábrázol egy t ö v i s b o k r o t , melyből f e h é r l i l i o m emelkedik, ezen aláírással: l u c t o r et e m e r g o r ; a második: M ó z s e s a z é g ő c s i p k e b o k o r -
b a n , aláírás: U r o r , sed non c o m b u r o r ; a harmadik az e v a n g y é l i o m o t r a j t a é g ő g y e r t y á v a l , aláírás: l u x in t e n e b r i s . Szólt még Dr. Witz főegyháztanácsos. O is azt hangsúlyozza, hogy viribus unitis folytassuk a prot. egyházra várakozó munkát. Az egyet, gyámintézet még egyszer kívánván nagyrabecsülésének kifejezést adni a Gusztáv Adolf egylet iránt Pank szavaira fennáll va háromszoros „Éljen "-be tört ki. Szólt báró Prónay egyet, felügyelő szokásos mélységgel és dialectikával, mire egyh. elnök, C z é k u s püspök vette át a szót, s különösen a jelen aratását és a jövő magvetést ismertette, hogy mint volt s hogyan kell lenni. — Végül Z e l e n k a , a jegyző felolvassa a gyámintézet múltját, jelenét a központban. — Annyira szép és kedves ez összeállított kép, hogy azonnal elhatároztatott, miszerint az egész jelentés a nép számára kinyomassék és elárusittassék. (Én ingyen adnám. Mert hát ingyen vettétek, ingyen adjátok). — Délután 2 órakor a „Fiume"-hoz czimzett vendéglőben tartott közebéden a toasztok majd a végtelenbe mentek. — P a n k is szólt. Többféle dolgot váriált, de érdekesen. A Bismarcktól eltanult két magyar szót : I s t e n á l d j o n ! és h o g y a n v o l t ? Maga Bismarck e két szót 1852-ben tanulta, mikor Szolnok táján járt. Váriálta az olasz király azon feltett kérdését és a rá adott feleletet: H o g y a n l e h e t a z h e l y é n , — h o g y a n n y i k ü l ö n f é l e p r o t . v a l l á s f e l e k e z e t l é t e z z é k és m é g i s e g y c z é l r a m ű k ö d j e n e k ? — Csak úgy, amint lehető, hogy annyi különféle ezred, és mégis egy (Kriegsheer) hadsereg. Végre : a midőn Hoffmann superint. egy misszionárius-jelölttől azt kérdezné: van-e bátorsága? és ez azt felelné : az ördögtől sem félek; Hoffmann azzal a figyelmeztetés sel bocsátá el magától : még ez sem elég ! Rajta legyen, hogy az ördög is féljen tőlünk. Az applikáczió még szebb. Másnap október 5-én a ker. elnökök előadják a gyámintézet múltját, jelenét az egyes kerületekben. A Leopoldianumra befolyt j u b i l á r i s ajándékok kihirdettetnek, majd 3000 frt., e között van P a l l ó S á n d o r 400 frtos ajándéka, R ó z s a h e g y és B e r k i n e k szánva. A segélyre szorult folyamodó egyházak között a segély kiosztatik. — A 400 forintos szeretetadományt kapja : Kis. Csalomia, Ksinna, Pápa, Szirk. Az alapszabályok végleges egybeállítása a központra bizatik. Az egyet, gyámintézeti elnökség hivatalát leteszi ; K a r s a y püspök meleg szavakban kiemeli gazdag érdemeiket; — az új választás elrendeltetik. Czékus püspök-elnök a gyűlést annak nevében, kitől az áldás jő — imával berekeszti. Bognár Endre. —
A soproni evang. tanítóképezdei „25.
éves emlék-
alap"-ra az „Evang. Egyház és Iskola" 20. számában közölt II. kimutatás óta adakoztak : nt. Berke János alesperes úr gyüjtőívén: Czipott Rezső leik. 1 frt., Savel János tan. 1 frt., Pámer Rezső 1 frt.. Ritaper Lajos tan. 1 frt., Káply Kálmán tan. 1 frt., Koltay Pál tan. 1 frt., Szinicz Lajos leik. 1 frt., Eliszár János bodonczi tan. 1 frt., Bakó János tan. 1 frt., Háry Lipót tan. 1 frt., Berke János leik. 1 frt., Fiiszár János tót-kereszturi tan. 1 frt., Slankovics János tan. 1 frt., Vucsák Sándor tan. 1 frt., Csaply Irma tanítónő 1 frt., Terplán Jenő leik. 50 kr.. Varga Endre tan. 1 frt., Káply Lajos tan. 1 frt., Magyar József leik. 1 frt., Dienes
332
Sándor tan. 1 frt., Fiiszár Sándor tan. 1 frt., egy sali uri | egyházi énekekkel emelte e napok emlékét, a helybeli lelegyén 4 frt., Kuzma István 50 kr., Gaál Lajos tan. 1 frt., kész B a l t i k F r i g y e s esperes pedig mind a két izben tör( = 26 frt.) ; a rév-komáromi helyi gyámintézet 7 frt., a ténelmi adatok kapcsában hirdette Urunk szent evangyéliosoproni tanítóképezdei ifjak I I I . adománya 3 frt. 21 kr., mát az ezerekre menő hivek sokaságának. — A nagy-szőllősi g y ü l e k e z e t n e k m á s o d t a n í t ó j a Pintér Pohánka Gyula tan. 2 frt., tek. Yidos József 2 frt., tek. Yidos Kálmán 1 frt., Lubersbeck Tófor tan. 3 frt., a szendi Sándor, kinek tudósításait több izben hozta lapunk, a téési ev. gyülekezet 2 frt., Kovácsics Sándor tan. 2 frt., Haramia gyülekezet tanítójává lett megválasztva, ahol helyét már István gondnok 1 frt., ns.-dömölki gyülekezet 10 frt., Nagy el is foglalta. — Tekint. Barna Béláné sz. S z a l a y G i z e l l a úrnő Sándor leik. 1 frt., tek. Káldy Gyula ker. felügyelő 10 frt., Sass Lajos leik. 1 frt., a soproni tanítóképezdei ifjak IV. ado- felejthetetlen leányának G i z e l l á n a k emlékére a nagymánya '3 frt. 37 kr. ; László János tan. úr gyüjtő-ívén : szőllősi gyülekezetben 50 frtnyi alapítványt t e t t oly czéllal, Kalmár Pál leik. 50 kr., Takács János 20 kr., Adorján hogy annak kamataiból évente tankönyvek vásároltassaMihály tan. 25 kr., Halász János 40 kr., a kertai gyüleke- nak. — I l y nemes t e t t nem szorul dicséretre. — Köszönet! T e k . Vasskó Endre ú r , k ü k e m e z ő i s z ü l e zet 1 frt., László János tan. 1 frt., a kamondi leány gyülekezet 22 kr., kisebb adományokban 1 frt. 43 kr. ( = 5 frt.) ; tésü, jelenleg budapesti ügyvéd és az ottani ev. főgyma soproni alsó ev. egyházm. tanítóegylet 5 frt., a zalai ev. násiumnak felügyelője, Kükemezőn elhalálozott 84 éves édesegyházm. gyámintézet 6 frt. 44 kr., Papp Ferencz tan. l f r t . , anyja temetése alkalmával, az evang. egyháznak ötven Tolnay József leik. 2 f r t . , Ludig Emánuel leik. I I . ado- forintot o. é. adományozott. Az Urnák áldása kisérje az Pankúch Gusztáv, ev. leikész. mánya 3 frt. ., Nagy Sándor tan. 1 frt. 86 k r . , a pozsonyi adományozót ! — Gyászeset. Lindtner Dániel János a b e s z t e r c z e b á n y a i ev. gyámintézet 5 f r t . , báró Kochmeister Frigyes 10 frt., Tóth Sándor tan. úr gyűjtése : 2 frt. 50 kr. Összesen 116 frt. ev. elemi fiiskola tanítója, szeptember 26-án, életének 61. évé38 kr. E d d i g b e f o l y t m i n d ö s s z e 385 frt. 89 kr., ben elhúnyt, 28-án eltemettetett. Béke hamvaira! — így csinálják a históriát: A „ M a g y a r Korona" mely összeg a soproni takarék- és kölcsönegyletnél van 235. oktober 1. számában szóról szóra így í r : „Az 53. §. gyiimölcsözőleg elhelyezve. — Sopron, 1885. szept. 21. Kapi Gyula, a soproni tanítóképezde igazgatója. Ismeretes, mily nagy sérelmet látnak protestáns atyánkfiai abban, hogy katholikus lelkész megkereszteli a vegyes házasságból származó azon gyermekeket is, akikre nemük szerinti szüléjük vallását ráoktroyalta a hatvanas évek szabadelvüsége, még akkor is, ha a szülők lelkiismeretük sugallatát követve, máskép határoznak. E sérelem ma szóba — L a p u n k o l v a s ó i h o z ! Nagyon szeretném, ha nem jött a lutheránusok egyetemes gyűlésén ezen jelszó alatt kellene itt s így szólanom; de a kényszer elöl ki nem tér„elkeresztelés." Már nem állanak ugyan azon állásponton, hetek. hogy kath. pap elküldetni tartoznék az említett keresztelenKérem, mert kérnem kell mindazon urakat, k i k elődőket, mert belátták, hogy ez homlokegyenest ellenkezik az fizetéseikkel hátralékban vannak : kegyeskedjenek evangeliummal s a lelkiismereti joggal. Most egészen más a l a p h o r d a t á s á v a l e l v á l l a l t k ö t e l e z e t t s é g ö k n e k elealapon állanak. Nem bánják, ha kath. pap „elkeresztel," g e t t e n n i , hogy mi is teljesíthessük, a mivel tartozunk. — csak — küldje meg a stólát. Karsay, Geduly, Czékus Különben, habár a lap pénztárának új megterheltetésével, superintendensek mind ezt hajtogatták, követelvén, hogy a kénytelenek leszünk a hátrálékos uraknak pénzutalványi lapolutheránus egyetem sürgesse a miniszternél „a törvény kat küldeni. — S z e l l e m i és a n y a g i támogatás nélkül végrehajtását." Hogyan értették ezt, vájjon állami végren i n c s , nem l e h e t lap. Szerkesztő-kiadó. hajtóval akarják a stólát megvenni azért, amit nem telje— A Luther-társaságra f i z e t t e k : sítettek — ezt nem mondották meg. De Szeberényi superinalaphoz : éTdíjakban : tendens a nagy heveskedés közben olyasmit mondott, ami Horváth Sándor . . . — frt. — kr. . 4 frt. — kr. igen jellemző és érdekes. Mondását szórói-szóra idézzük a Kaltenbach G y u l a . . . — „ — „ . 4 „ — „ lapokból. „ S z e b e r é n y i azt mondja, h o g y ő i l y e n XXXIX. kimutatás . . 1311 „ 15 „ . 671 „ 50 „ esetben mindig kapott elégtételt. Különben a d o l g o t ő nem t a r t j a a n n y i r a erőltetendőVagyonösszeg 1311 frt. 15 kr. 679 frt. 50 kr. keresztelünk — A Luther-társaság szeptember-hó 30-án m e g a l a - n e k , m i n t h o g y m i m é g t ö b b e t k u l t s megválasztotta ideiglenes tisztikarát. — Addig is, e l , m i n t a k a t h o l i k u s o k . ( D e r ü l t s é g . ) " E nyilatmig a jegyző úr szívességéből, szerencsénk lesz a jegyző- kozat s a derültség, melyet a lutheránus egyetemes gyűkönyvet egész terjedelmében közölni, értesítjük a tag, — s lésen keltett, oly ékesszóló commentár az 53. §. alkalmából azzá lenni óhajtó urakat, hogy pénztárossá tek. Jakobey protestáns részről kifejtett magatartáshoz, — hogy fölösA gyűlés annak József úr (Budapest, Deák Ferencz-tér 4. szám) lett meg- legesnek t a r t u n k minden észrevételt. választva. — A társulat teljes szervezéséig s szabályszerű daczára elfogadta az indítványt, hogy a kormányhoz fölműködése megkezdéséig szíveskedjenek a társulat ügyét irat intéztessék a stola-illeték behajtása iránt." H á t ezt pártolók jelentkezéseiket s pénzküldeményeiket a pénztáros csakis a „Magyar Korona" tudja így; más senki. úrhoz intézni, kinek kívánatára lapunk a nyilvános nyugtatványozást örömmel teljesíti. Szerkesztő. — Liptó-Szt.-Miklós október 7-én. — Mult okt. 4-én A z osztrolukai á g . e v . e g y h á z h o z t a r t o z ó Bacnri t ó t vasárnapon ritka ünnepe volt a helybeli egyháznak. — Temploma felszentelésének 100-éves jubileumát t a r t o t t a . nyelvű ág. ev. leányegyház iskolájába „rendes tanitó" 350 frt. Hogy azon nap harangjai is emeljék a nap fényét, az az- javadalom és lakás; dubovoi tótnyelvü ág. ev. leányegyház előtti napon az új torony rendeltelésének á t a d a t o t t ; nagy iskolájába s e g é d t a n í t ó 100 frt. készpénz és teljes ellátás volt az öröm az ezernyi népben, midőn új tornyáról i\j mellett kerestetik. Az állomás rögtön elfoglalandó. — JelentRurtay György, harangjainak érczszavát hallotta. Összeköttetésben állott kezni az alúlirottnál u. p. Zólyom. osztrolukai evang. lelkész. két új csillárnak a felállítása, melyeket 200 forinton az itteni bőrgyárosok templomunk számára megvettek. Magához A tolna-bikácsi ág. hitv. ev. „német-magyar" népiskoláaz ünnephez az itteni egyházi női-egylet 150 forinton új hoz egy okleveles s e g é d t a n i t ó kerestetik; É v i f i z e t é s e : oltár- és szószék-teritőt rendelt. Azonkívül is egynehány 200 frt. az egyház pénztárából évnegyedenként utólag fizetve, vallásos szív megemlékezett különféle ajándékokkal templo- egy bútorozott szoba ágynemű nélkül. — Pályázók folyó évi máról. Az előünnep szombaton estve és a főünnep vasár- november-hó l-ig alulírotthoz fordúljanak. — T o l n a - B i k á nap délelőtt ünnepélyes isteni tisztelettel volt összekötve c s o n 1885. október-hó 5 én. Apáthi Károly, mely alkalommal az itteni ifjúsági egyházi kör szép régi evang. lelkész.
. YSGYBSEK.
Pályázatok.
NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.
