Negyedik évfolyam.
48. szám.
Pozsony, 1886. évi november 27.
EVANGELIKUS
EGYHÁZ és ISKOLA. MEGJELEN
HETENKÉNT
EGYSZER.
Előfizetési á r : Egész evre
Hirdetés á r a :
. tí frt — kr.
félévre. . . 3 „ - , negyedévre . 1 , 5 0 , E g y szám á r a : 12 kr. o. e.
Négyhasábos Szerkesztő-
8 kiadó-hivatal:
K o n v e n t u t c z a ö. sz. ' Felelős szerkesztő s k i a d ó : T B . S Z T Y É N S Z K Y F E R E N C Z .
T a r t a l o m : T á j é k o z á s a m a g y a r - b i b l i a átdolgozása t á r g y á b a n . V e g v e s e k.
Pozsony,
(Szász Károly.)
Tájékozás a magyar-biblia átdolgozása tárgyában. Mióta a dunamelléki evang. reform, egyházkerület püspökének, Halason folyó év julius hó 20-ikán 1165 1886. szám alatt kelt s a biblia revisióját illető levele megjelent: azóta úgy az egyházi, mint a világi sajtóban, valamint egyesek magán leveleiben is némi aggodalmak fejeztettek ki az iránt, hogy vájjon a kijelölt alapokon az átdolgozás sikerülni fog-e ? A sok munkatárs közreműködése nem lesz-e majd az egyöntetűség rovására ? A hű fordításnak nem esik-e majd áldozatul a most közhasználatban levő bibliának sok, már szinte közmondássá vált tétele ? Nem lesznek-e a közreműködők közül némelyek tűlmerész újitók s viszont mások meg a szükségelt javításokban tálóvatosak, a minek következtében nagy s talán kiegyenlíthetetlen eltérések állanak majd elő e különböző részekben és hogy a modern nyelvhasználat, a Károli Gáspár nyelvének „a mai kor kívánalmaihoz" való alkalmazása nem veszi-e el a bibliában már annyira megszokott ódonszerűséget kenetességet s régi magyar zamatosságot ? A kifejezett aggodalmak röviden ezekben foglalhatók össze. Bár ezek legfontosabbjait a dunamelléki püspök fentebb említett levele határozottan praeoccupálta : mégis jónak látjuk, részint minden felmerülhető aggodalmak eloszlatására, részint pedig úgy a leendő munkatársak, mint egyházi közönségünk bővebb tájékoztatására következőket elmondani. Miután a magyar átdolgozás egyáltalában nem akar más lenni, mint a mi az angol „Revised Version," vagyis csak átdolgozás és nem új forclitás : azért legjobbnak tartjuk, ha a mi átdolgozásunk alapjául is azon elvek vétetnek, a melyek szigorú megtartásával jött létre a „Revised Version." Ezeket kell hát viszonyainkhoz alkalmazottan mindenekelőtt megismertetnünk.
— Őszinte szó. ( F a r k a s Gejza.)
petit sorként
egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíi : külön 30 kr.
—
Belföld. — Külföld
—
A „Revised"-ben az Üj-testamentomhoz irt előszó, mielőtt a mostani átdolgozás alapjául szolgált elveket elmondaná, röviden adja az angol bibliai-fordítások történetét. Ebben is sok a tanulságos ! Az angoloknál eddig közhasználatban volt s még most is abban lévő biblia, az u. n. King's Bible (Király biblia) I. J a k a b alatt 1611-ben adatott ki, a miért James's Bible-nak és a királyi oklevélről, melylyel kiadatott, Authorised Bible-nak is neveztetik ; de ez is már revisiója volt csak az 1568—1572ben Erzsébet alatt megjelent u. n. Bishops' Bible-nak, a „püspökök bibliájának". A midőn az 1611-ben megjent „James"-biblia átdolgozása még csak terveztetett, az átdolgozóknak, kik az oxfordi és a cambridgei egyetem tanáraiból kerültek ki, a következő utasítások adattak : 1-ször. Legelső sorban is törekedjenek a görög helyes szöveg megállapítására. (Az átdolgozók aztán ebben főleg a Béza és Stephanus új-testamentornaira s a complutensis polyglottra támaszkodtak). 2-szor. Az átdolgozás characterét illetőleg pedig alapul a Bishops Bible-t vegyék és azon csak annyi változtatást tegyenek, a mennyit az eredeti szöveghez való hűség okvetlenül megkövetel, többet semmiesetre sem. De a változtatások eszközlésénél is, midőn a Bishops Bible-nál az eredeti szöveggel jobban megegyeznek, a Tyndale, Mathew, Coverdale, Whitchurch-féle régi fordítások vagy a genevai kiadás, akkor ezeket használják 5 hadd foglalja magában a biblia a régi angol nyelv szókincsét ; újabb keletű szóval csak ott éljenek; a hol valamely fogalomnak megfelelő jó régi szót nem találnak. 3-szor. A különbözően fordítható szavak használatára vonatkozólag tartsák szemük előttazt, hogy valamely szónak különböző lehető jelentései közül mindig azt használják, a melyet használtak a régi atyák közül legtöbben, a mely legjobban megegyez az illető bibliai hely természetével és a hitvallással (confessio). (Ily szavaknál csakugyan nagy súlyt is fektettek a
•390
hagyományos magyarázatra s a Yulgata tekintélyére ; másfelöl azonban ama törekvéstől vezettetve, hogy minél több régi jó szót őrizhessenek meg, egy és ugyanazon szót a különböző helyeken mégis különbözőleg fordítottak). 4-szer. A próféták és szent irók neveit, valamint általában a bibliában előforduló egyéb neveket úgy írják, a mint azokat a közönség ismeri és használja. Ez utasítások alapján készült el az 1611-iki „Authorised." „A „Revised"-nek pedig" — mondja az előszó — „feladata volt e munkánál még jobbat adni; növelni az eredetihez való hűséget, a nélkül, hogy a régi fordítás szépségét, fennségességét és báját megrontaná." E feladat megoldhatására a modus procedendi a következő volt : Mindenekelőtt két bizottság alakíttatott, az egyik az Ó-, a másik az Uj-testamentom átnézésére ; amaz 30 ez 24 tagból. Ez aztán felszólította közreműködésre az amerikai hittudósokat is s ott is két testület alakult. A bizottság első ülését Canterburyban tartotta 1870. májusában s itt a következőket határozta : 1. Kívánatos, hogy a szentiratoknak egy újabb átnézett, hiteles kiadása eszközöltessék. 2. Hogy e revisio marginalis jegyzeteket is tartalmazzon, melyek ama javításokat tüntessék fel, a mik szükségesek voltak a hiteles kiadásnak szövegébe való felvételre. 3. Hogy e két fentebbi határozat által a bibliának nem új fordítását s nem a biblia nyelvének megváltoztatását czélozzák, hanem csak átdolgozását oly helyekre vonatkozólag, a hol ez a legilletékesebb tudósok véleménye szerint okvetlenül szükséges a világosság, a könnyebb érthetőség és a hűség szempontjából. 4. Hogy ily szükséges változtatásoknál is a létező bibliai kiadás vagy kiadások nyelvezete szigorúan kö vettessék. 5. Kívánatos, hogy a gyűlés saját tagjai közül nevezzen ki egy testületet, mely a mű revisiójára vállalkoznék s a melynek aztán szabadságában fog állani a közreműködésre meghívni bármelyik kitűnő bibliai tudóst felekezeti és nemzeti különbség nélkül. Az ezen gyűlés kebeléből kiküldött bizottság aztán az 1870. május 25-én tartott ülésében az új átdolgozásra nézve a következő alapelvekben állapodott meg: 1-ször. Az új kiadás szövegében a lehetőleg kevés változtatás tétessék ; csak ott eszközöltessék az, hol a régi szöveg meghagyása a hűség rovására esnék. 2-szor. A mennyire csak lehetséges, az ily változtatások is a korábbi hiteles angol kiadások nyelvezetéhez alkalmaztassanak. _ 3-szor. Mindenik testület kétszer menjen át a neki átnézésre kiadott részeken; először csak ideiglenesen, másodszor véglegesen a szavazás alább közlendő elvei szerint. 4-szer. Az elfogadott szöveg az legyen, a mely mellett a bizonyítékok száma határozottan túlnyomó
és a midőn az így elfogadott szöveg különböznék a régi hiteles kiadás szövegétől, a változtatás jeleztessék a margón. 5-ször. A második és végleges revisió után a szövegen többé semminemű változtatás nem tehető. Itt az elfogadandó szöveg a jelenlevő tagok kétharmadának többségével állapíttatik meg; mig az első átnézésnél elég csak az egyszerű többség is. 6-szor. A szándékolt változtatás minden oly eseténél, mely vitára adand alkalmat, a szavazás a legközelebbi gyűlésre lialasztandó el, de csak akkor, ha ezt a jelenlevők egyharmada kívánná. 7-szer. Atnézendők pontosan a fejezetek, lapok czímei,*) az italikok**) és a pontozás. 8-szor. A mikor csak szükségét érzi, mindenik testület kikérheti bárminő vallású vagy nemzetbeli theologus, tudós vagy irodalmi férfiú véleményét. (L. fentebb 5. p.). Az előszó bevallja, hogy e szabályok közül csak egyet nem tudtak megtartani, t. i. a 7-dik pontnak a fejezetek és lapok czímeire vonatkozó kívánalmát. Ezeket elhagyták egészen. (A Revisedben fennt csakis a fejezet és a végső vers száma van kitéve). A most jelzett alapelvek szem előtt tartása mellett a „Revised Version" 10% év alatt készült el. Az első revisio 6 évet, a második 21/2 évet vett igénybe. Az átdolgozók az előszóban munkájokról így számolnak be: 1. A munka szükséges alapja a héber s illetőleg a görög szöveg átnézése volt, bár nem tartozott hatáskörünkbe egy teljes szöveg megállapítása. A görög szöveg alapjául a Tischendorf-féle „Editio critica minor VIII. a , mig a héber szövegnél a massoretikus kiadás szolgált. Különben minden eltérő olvasási mód vita tárgyává tétetett s szavazás alá bocsáttatott. Az így eldöntött praecedensek azután természetesen a további munkát már megkönnyítették. A héberben általánosságban azt mondhatni, hogy a K e ri és K e tib szövegek közül rendesen a K e tib fogadtatott el fordítási alapul. 2. Az átdolgozásnál ugyan szigorúan szem előtt tartották a gyűlési végzések 1. pontját; de a kivitelné] mégis kénytelenek voltak épen a hűség kedveért, oly változásokat tenni, melyek első tekintetre egyáltalában nem látszanak e kikötéssel megegyezőknek. A változtatások általánosságban öt osztályba sorozhatók. Az első osztályba tartoznak azok a változtatások, melyeket a megváltoztatott görög vagy héber szöveg kivánt meg. A másodikba azok a változtatások, melyek ott tétettek, a hol az 1611-iki kiadás helytelenül fordított, vagy, a hol a lehető két *) Az angol régi bibliában ugyanis minden lap tetején oda volt nyomtatva az azon lapon lévő első vers kezdete és az utolsó vers vége. **) Italikok (italic)-nak neveztetnek azok, ánkban is folyó Írással szedett szavak, melyek héber vagy görög szövegben nincsenek meg, de a mi más természetű mondatszerkezetünk az szempontjából megkövetel. Pl. Ex : XX. 4, 10. csolatban.
a mi bibliaz eredeti a melyeket érthetőség a tízparan-
•391
szöveg közül ez a kevésbbé valószínűt használta. A harmadikba: a homályos helyek megváltoztatása, a mikor azok egyáltalában világossá voltak tehetők. Itt a lehető világosságra törekedtek, hogy a magyarázat ne járjon nehézséggel. A nehezebb, homálvosabb kifejezés a margón jegyeztetett meg. A negyedik osztályba azok a változtatások sorozhatók, a melyeket szükségessé tettek a „Kings Bible" olv helyei, a hol két vagy több parallel, vagy nagyon hasonló locus, mely az eredeti szövegben mindenütt szórói-szóra egyezőleg van, itt eltérőleg volt fordítva. Végül az ötödikbe azok, melyeket az egyöntetűség kedvéért a következetesség tett szükségesekké a máitett változtatások consequentiájaképen. A hol az eredeti szöveg különböző jelentésű szavaihoz kétely fért : a lehető jelentés megállapítására a contextust vették figyelembe. A hol a régi bibliafordítás híven adta vissza az eredeti mondat értelmét, ott a régin nem változtattak, még az esetben sem, ha nem volt is az szószerinti fordítás. A régi bibliai fordításnak a nyelv geniusával megegyező jó szavait felhasználták s a régi szót csak akkor ejtették el, ha az már a nyelvből régen kiveszett. Uj szót azonban kivételesen csak akkor használtak, ha a régiek közül az eredeti szöveg értelmét egy sem adta vissza híven. De ezt sem tették a nélkül, hogy előbb meg nem bizonyosodtak volna afelől, hogy ez új szót az irodalom csakugyan így és ily értelemben használja. A kevésbbé ismert neveknél megtartották azok görög vagy héber formáját. Az italikokat illetőleg mindazon szavakat, melyek ha nincsenek is kitéve az eredeti szövegben, de a mondat értelmében benne vannak, rendes betűkkel nyomatták ; azokat pedig, melyek az eredeti mondat értelmében nincsenek benne, de az angol nyelv azok kitételét megkívánja, cursiv betűkkel jelölték. A fejezetek és versek berendezésére vonatkozólag eltértek a régi felosztástól ; t. i. a felosztást nem a fejezet vagy vers adja, hanem egy-egy elbeszélés, vagy az iró gondolatköre; a mind más-más történet, vagy más-más gondolatsorozat következik. A régi fejezet és vers széljegyzeten van csak. Az ó-testamentomban a költői iratok parallelismusa a külön sorokba való nyomtatással van alakilag is feltüntetve ; az új testamentomban ugyanígy vannak nyomtatva a prófétai és költői művekből vett idézetek. A pontozásban azokra a szünetekre voltak tekintettel, melyeket az értelmes, hangsúlyos felolvasás kiván meg. A revisiónál gyűléseiken azt az eljárást követték, hogy a titkár felolvasta az eredeti héber vagy görög szöveget, azután pedig az „Authorised"-et (1611-iki). Ekkor megtétettek az esetleges változtatási indítványok, melyek mindig Írásban közöltettek a bizottság távollevő tagjaival. Ha az indítványnak akadt csak egy pártolója is, akkor az vita tárgyává tétetett; ha azonban nem akadt szószólója, akkor egyszerűen a napirendről levétetett. Itt egyszerű többség elégséges volt valamely változtatás elfogadtatására. A második revisiónál már csak a tett változtatásokat olvasták fel. Ha megjegyzés nem tétetett,
a változtatások megmaradtak ; ellenkező esetben azonban szavazás alá bocsáttattak s elfogadtattak vagy elvettettek az itt már szükséges kétharmad többség szerint. A végső átnézésnél a bizottság egy általános szemlét tartott még egyszer műve felett, végleg határozott a talán még vitás pontok felett, egyeztette az eltéréseket, simította a nyelv darabosságát s megszüntette a szükségtelen változtatásokat. Itt is kétharmad szavazattöbbség döntött. íme így készült a „Revised Version", melyhez hasonlót kellene Isten segedelmével nekünk is csinálnunk, ugyanazon elvek szem előtt tartásával. Az átdolgozás alapjául nálunk is a réginek, a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell. szolgálni, melynek az idők folyamán szentesült ódon nyelvét közönségünk annyira megszokta s azon csak annyi változtatás engedhető meg, a mennyit az eredeti szöveghez való hűség okvetlenül megkíván. Változtatást azonban — hasonlólag az angolok eljárásához — ott nem is kellene tenni, hol a mondat értelme megfelel az eredetiben kifejezett gondolatnak, ha az különben nem is volna szó szerint fordítva. Másfelől a változtatásoknál is, a midőn a Károli bibliájánál az eredeti szöveggel jobban megegyeznek, a Bátori László, a Benczédi Székely István, a Heltai Gáspár, a Melius vagyis Horlii Juhász Péter, a Káldi György, és a Komáromi Csipkés György-féle fordításokat kell felhasználni, mint a melyekben a XV. a XVI. és a XVII. század nyelvkincse is fel van dolgozva ; sőt felhasználhatók a régi magyar irodalom világi és egyházi (pl. Geleji Katona István, Bornemissza Péter stb. művei) termékei is, ha itt-ott czélunknak megfelelő jó, erőteljes és szabatos kifejezést kaphatunk belőlük, mint a hogyan pl. a Revised" is több helyütt megjegyzi előszavában, hogy ezt vagy amazt a szót Shakspearetől vette. Az archaismusoknál csak arra kell ügyelni, hogy oly kifejezések, melyek a nyelvhasználatból teljesen kivesztek s melyeket az irodalmi nyelv nem is elevenített fel, teljesen mellőztessenek. Fentebb czélzatosan emeltük ki, hogy „alapul a most közkézen forgó Károli Gáspár-féle bibliafordításnak kell szolgálnia", mert a mint sokak előtt ismeretes, az a Károli Gáspár-féle fordítás, a mely Visolban jelent meg 1590-ben addig, míg belőle a ma használatban levő biblia lett, sok kézen ment át. E sok kéz tagadhatlanul egyet-mást javított is, de viszont rontott is rajta, ügy hogy a mai fordításunk már a legtöbb helyütt annyira eltér a Károli 1590-ben kiadott művétől, hogy szinte bátran utalhatunk arra is, a midőn az új átdolgozás forrásaiul szolgálandó fordításokról szólunk. A „Visoli bibliát" először Szenczi Molnár Albert javította ki s adta ki előbb Hanoviában 1608, majd Oppenheimban 1612-ben. Azután „nagy gondossággal gyökeresen megigazítva" adta ki Tótfalusi Kiss Miklós Amsterdamban 1685-ben másodszor ugyanott 1700-ban. Károli fordítását egykét helyen való javítással később Bél Mátyás adta ki Lipcsében 1727-ben, majd Szatmárnémeti Pap István és Török Ferencz 1771-ben, Mosótzy Insütóris
•392
Mihály 1776-ban s ismét némi igazításokkal Pethe Ferencz 1794-ben Ultrajectumban (Utrecht).*) Ezek szerint hát a mai közönséy az eredeti Károlit bizony nem is ismeri s így azt átdolgozási alapul felvenni nem volna célszerű. Az átdolgozás mikéntjére vonatkozólag bátran szolgálhatnak útbaigazításúl azok a fentebb közlött elvek, a melyek szerint az angol „Revised" készült. Tekintettel azonban arra, hogy míg a „ Révisée! "-nek egy classikus szépségű fordítás szolgált alapul, — mert hiszen ismeretes, hogy Shakspere és Bunyan János művei mellett a King's Bible az angol irodalomnak első classikus munkája nyelvezetére nézve: — addig a mi Károlink, — bár minden tisztelettel adózunk a nagy férfiúnak — mégis be kell vallanunk, hogy több helyütt nyelvezetében s a héber szöveghez való hűségében is bizonyos gyarlóságokat tüntet fel és így, ha az angolokéhoz hasonló jeles átdolgozást óhajtunk adni, egy s más helyen némileg merészebbeknek kell lennünk, mint voltak ők a King's Bible-lel szemben. A merészséget azonban mégis korlátolniok kell a már jelzett elveknek, melyekhez még hozzátehetjük, hogy a tulajdonneveket (t. i. helyés személyneveket) illetőleg tartassanak meg a Károli bibliájának nevei, mint a melyek közönségünknél már népszerűekké lettek; továbbá, hogy mi — eltérőleg a Revisedtől — megkívánjuk tartani a részeknek és verseknek mostani beosztását s illetve e tekintetben szorosan kivánunk ragaszkodni a massoreticus szöveg beosztásához. Elég lesz változtatásnak, ha ennek beosztását követendjük, mert így is — főleg a prófétai iratokban — jelentékeny eltérések vannak a magyar biblia és a héber szöveg között. Végül mi nem kivánunk a magyar átdolgozásban marginális jegyzeteket tenni, mert míg ezek egyfelől tetemesen költségesebbé tennék a nyomtatást, addig másfelől könnyen kételyeket támaszthatnak a bibliában kevésbbé jártas olvasóban. Az esetleges változtatásoknál azonban, kívánatos, hogy az átdolgozók tegyenek saját munkáikban széljegyzeteket, hogy ezekkel indokolják a tett változtatásokat s hogy így a két revisió munkáját ezzel könnyebbé tegyék. A revisiót illetőleg természetesen nem járhatunk el akkora apparatussal, mint az angolok, már csak a munkatársak nagy szétszórtsága sem engedi ezt meg. Az idevonatkozó módozatokat már a fentemlített dunamelléki püspök levele jelezte s viszonyaink között azok mások nem is lehetnek. Az ott elmondottakhoz csak még annyit tehetünk, hogy az átdolgozott s az első revisión átment részek kefelenyomatú példányokban majd közöltetni fognak esetleges tanácsolás végett felekezeti tekintet nélkül egyes szakférfiakkal, hogy így mintegy az egész nemzet nagy közönsége is bele vonattassék s belevonatván érdeklődjék a nagy mű iránt. A munka közben előjöhető esetleges controvers kérdéseknél forduljanak a munkatársak a központi bizottsághoz, melynek még csak az az egy kérése van, hogy a papir csak * Lásd: Dr. Ballagi „A magyar bibliafordítások" c. akad. ért.
egyik oldalára s annak is csak felére írassék a szöveg, hogy a revisorok a másik félen megtehessék megj egy zéseiket. Most már szivünkből óhajtjuk, hogy az Istennek Szent Lelke adjon erőt a kezdethez s gyámolítást a kivitelhez. 0 ihlesse meg a munkásokat, kik a szent és örök igéket tolmácsolni akarják, hogy csepegjen, mint az eső, az ő tudományuk, folyjon, mint a harmat, az ő beszédjök, mint az esőnek csepjei a pázsiton és mint a zápor a füvön (V. Móz : 32 : 2), hogy hadd legyen a mű derék fundamentum köve a mi Sionunknak ! Ugy legyen ! Budapest, 1886. november 6-án. A központi bizottság nevében : Szász Károly.
Öszinte szó, A mit Luther a reformátió kezdete óta az isteni tisztelet egyik lényeges részének felismert, s mint ilyet minél nagyobb arányokban való terjesztésre ajánlott s maga is isteni ihlettel oly hatalmasan mivelt; a mi a reformátiónak oly gyorsan tárt ajtókat nyitott s annak elterjedését megbecsülhetetlen mértékben elősegítette, az az evangyéliomszerű együttes éneklés volt. Luther az ő varázserejű énekével uj lelket öntött az isteni tisztelet menetébe, megigézte s elbájolta az elzárkozott szíveket, a hidegekben uj lángot élesztett, az idegenkedőket meghódította. Mikor a reformált gyülekezetekben nagynak és kicsinynek ajkán, anyanyelven felhangzottak az első evang. énekek, Luthernek egyszerű, de erőteljes, áhitatkeltő s minden szivet megragadó, mert szívből, hitből eredt énekei, — mikor a sok százados nyomasztó bilincsekből kivetkezve szabadon emelkedhetett fel istenéhez, s ott fent kereshette az áhítatos szív a gyülekezettel egyesülve akadálytalanul vigaszát, örömét, boldogságát : az volt a reformátió a r a n y kor a! És az óta „száll az ének szájról szájra." Sok viharban vészben hánykódott az evangyéliom hű serege, és bár sokat, nagyon sokat vesztett, egy ereklyét mindenkor féltékenyen megőrzött a régi szép időkből, egy kincset az aranykorból, s azt kebelén melengette, s minden balszerencse közt is inkább gyarapította mintsem apasztotta. Ez ereklye a reformátió énekei, e kincs az együttes közös ének nyilvános úgy mint házi isteni tiszteletünk alkalmával. Vegyétek el énekes könyveinket, s a reformátió maholnap négyszázados alkotmányát alapjában fogjátok megingatni. És soha nagyobb gondja nem szokott lenni az isten igéjét igazán szerető gyülekezetnek, mintha arról van szó, hogy énekes könyvét megváltoztassa. Tiszteljük is ezt a felületesen gondolkozók által talán makacsságnak bélyegzett ragaszkodást, a mig a gyülekezet énekes könyvén csügg, addig szereti az éneket, a templomot, az Isten igéjét, az evangyéliomot! Annál sajnosabb, sot fájdalmas jelenség hogy
•393
helyenként, hogy különösen miveltebb köreinkben a per excellentiam evangyéliomi énekek és éneklés iránt az érzék lankad, s sokszorosan nyilatkozik az a vélemény, hogy szebb a róm. katholikusok művészi éneke, nyilatkozik az az irányzat, mely nálunk is az éneklésnek szinpadszerűségét meg akarná honosítani. Hogy a katholikusok templomi éneklése szebb-e a miénknél, azt olyan könnyen eldönteni nem lehet, mert azonban a vallásos éneklésnek semmi módon és semmi körülmények között becsmértéke nem lehet a szépészeti szempont, a művészet, hanem az é p i t é s : e szempontból a mi éneklésünk utolérhetetlen magasságban áll a pápistáké fölött. Erre a nagy igazságra most kezdenek a katholikusok is rájönni. Egy a római kath. papi és egyházi körökben eléggé elterjedt lap „néhány szerény szó az együttes templomi ének ajánlására" élénk hangon egy mozgalmat kezdeményez, a melytől iró a pápista istentisztelet hatalmas fellendülését várja. S nem ok nélkül. E néhány szerény szó azonban teljesen őszinte szó is. Mert bár nem hivatkozik directe az evangyélmi egyházra — csak általánosságban oly helyeket említ példányképen, a hol az együttes éneklés szokásban van, mégis egészben véve a reformátió elveinek hódol, s azokat akarja saját egyháza előnyére kiaknázni. Jellemzésül szabad legyen, néhány mondatot idéznünk a szóban levő elég terjedelmes s a dologgal behatóan foglalkozó czikkből. „Többféle oka lehet — úgy mond — sőt kétségkívül van is annak, hogy az áhítat, buzgóság hitéletünk kertjének e legszebb virágai mindinkább ritkulnak, s fenyegetnek azzal a lehetséggel, hogy ma-holnap még hírmondónak is itt-ott alig marad közülök . . . . Ama sokféle ok közé tartozik szerintem az a sok helyen divó visszaélés, mely szerint a hivő népet megfosztják attól, hogy érzett örömének, buzgóságának hangos hálaszavakban, énekben is kifejezést adhasson." „Hát ez a közbuzgóság- és áhítatnak sokat ártó eljárás olyan, mintha a pacsirtákat utalnák vagy kényszerítenék, hogy ne szálljon fel mindenik, fel magasan a légbe az örök jóság trónja felé, hogy szivecskéje örömének énekével kifejezést adjon, hanem azt akarnák, hogy szálljon fel csak egy, a melyiknek talán kellemesebb hangja, hangosabb éneke van; — a többi pedig keressen magának más utat-módot hálája kimutatására, vagy nézze, bámulja az éneklőt." „Azért tartom én helytelennek azt a szokást, mely sok templomban, kis helyeken is ugyan, — de különösen nagyobb városokban s olyan templomokban kiválókép, a melyekben vegyes osztályú és miveltségű közönség szokott összegyülekezni, hogy k a r é n e k van elterjedve, akar csak a színházakban, a hol a jelenlevők kisebb része szerepel, énekel, a nagyobb rész pedig gyönyörködik az előadásban, vagy bámulja a szereplőket. De a mi a színházban egészen rendjén van, az a templomban már kinövés, visszásság . . . " „A templom megkedveltetésére, a hitélet felköltésére és ébrentartására talán semmi sem alkalmasabb, mint épen közénekeink, melyek által a hivő k é t s z e r e s e n i m á d k o -
z i k ; mig ellenben olyan helyeken, a hol egyedül a kar, annak egyes tagja, vagy a kántor énekel — nem akarom mondani kornyikál — mindig vehető észre a közbuzgóságban a templomlátogatás kedvében hozott kár."
Ez a leplezetlen őszinteség hangján elmondott szó ; s hogy ez őszinte szónak ily terjedelmes kivonatát adjuk, teszszük azt azért, mert azt másképen mi sem érezzük, sőt pontról pontra aláírjuk és kívánjuk, hogy az itt hirdetett elvek, — melyek mint mondók a reformáczió elvei — egy nálunk is minél szélesebb elterjedésnek örvendjenek. Egészítsük ki a fentieket mi is egy őszinte szóval, különösen magyar énekügyünket illetőleg. Lapunk mindjárt első évfolyamában a jelen sorok Írójától hozott szintén „néhány szerény észrevételt magyar énekügyünk érdekében. u Nem kivánunk ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden jelezzük azt a szükséget, a mely magyar énekes-könyvek dolgában észlelhető. Haan L. a csabai egyház szükségére szerkesztett énekes-könyve új kiadása elfogyott, a dunántúli általános népszerűségre nem tud felemelkedni. Itt lenne ideje, hogy egyetemes gyülésünk kezébe venné a dolgot — s esetleg a Luther-Társaság közbejöttével egy a kor követelményeknek minden tekintetben megfelelő énekes-könyvet szerkesztetne ! E z , e tárgyban —• talán nem utolsó — de őszinte szavunk! Farkas Gejza.
B £ L f £)Líh A nyiregyházi ág. evang. egyház örömünnepe. Közli L e f i l e r S á m u e l , fögymn. tanár.
IV. (Vége.) Nem lenne teljes a kép, melyet lefolyt ünnepélyeinkről összeállítottam, ha a következőket röviden el nem mondanám. Október 25-kén, hétfőn, a fogatok hosszú sora állott meg templomunk előtt; apró csoportokká alakulva állottak az egyház küldöttei szerte-szét a járdán, várva a reggeli istentisztelet befejezését, melynek végeztével Hugyaj község egészen újból épült kis templomának felszentelési ünnepélyére fogja az egybegyűlteket a fogatok hosszú sora elszállítani. Hugyaj községben van a nyíregyházi egyháznak egy igen kis filiája; ambulans híveinek száma körülbelül ötvenre mehet; de azért a legrégibb idő óta az anyaegyház támogatása mellett külön iskolát tartott fenn s a hivek évenként 2—3-szor részesültek abban a szerencsében, hogy lelkészeink közöttök megjelenve a Jézus idvezitő szavait hirdették előttök, s a kegyelem eszközeiben részelteték őket. A hivek száma évről-évre fogyott, s biztosan elenyészik minden jóakaratú támogatása mellett az anyaegyháznak, ha nem küld az isteni gondviselés annak megmentésére egy férfiút, ha nem nyitja meg annak nemesen érző szivét, — mely oly sok áldást hintett már mindazokra, kik közelében élnek! E férfiú, e fenköltjgondolkodású hitbuzgó egyháztag nem is közöttünk lakik, mégis a késő utókor előtt neve örökre fennmarad közöttünk; hirdetni fogják azt az
•394
egyesültök, sőt lélekben és igazságban imádjátok, stb. — Szenteljük fel továbbá e templomot II-szor Isten békéjének hajiékáva, m e r t a t e m p l o m n e m c s a k I s t e n h á z a , h a n e m I s t e n b é k é j é n e k l a k h e l y e i s , és Ill-szor Isten áldásának sátorává; Isten fogadja, úgymond, szövetségébe, fitten öleli áldólag karjaira a gyermekek barátja, Jézus, az újszülötteket, itt l á t j a el kegyével, innen bocsátja áldásaival az élet vándor útjaira. — Ide járulnak az Úr oltára elé a gyermekágyas nők, itt térdelnek le a házasulandók a szeretet és hűség esküjének letevésére; itt áldatnak meg a szeretet Istenének nevében, hogy törhetlen hűség és igaz szeretet forraszsza össze sziveinket, megelégedés és boldogság tegye áldottá napjaikat. I t t intézi hozzátok a végbúcsút a lelkipásztor örök nyugalomra szenderült kedveseitek nevében ; itt csepegteti a vallás gyógybalzsamát a vérző sebeitekre ; itt mutatja fel nektek az örök élet boldogságának ragyogó csillagát, hogy kétségbe ne essetek, hanem a viszontlátás édes reményében s a feltámadás erős hitében kisérjétek a sírba kedveseiteket. I t t emeli végre á l d á s r a az Úr szolgája kezeit az egész gyülekezetre, — hogy az Isten házának áldása elkísérje a nyilvános életben, elkísérjen házatokba, elkísérjen munkáitokhoz stb. — V é g ü l : Felszentelem tehát a templomot szószékével, oltári asztalával és tornyával egyetembeu az Úrnak szent házává, a béke erős várává és az isteni áldás sátorává, az atyának, fiúnak, szentléleknek nevében. A szent beszéd végeztével az Úrnak szent vacsor á j á t szolgáltatta ki Chotvács Endre budaméri lelkész. Első, ki az oltárhoz lépett maga a Vanyarczon lakó, de ide fáradt földbirtokos Dessewffy Ottó volt; mellette állottak cselédjei, munkásai. — Az isten előtti egyenlőségnek soha ily képét nem volt még alkalmunk szemlélni, mint itt ez alkalommal. Elő példája — cselédjei előtt — a legmélyebb vallásos érzelemnek, hitbuzgóságnak, alázatosságnak, istenfélelemnek ! 0 a dús gazdag, egyenlő Isten előtt A főtisztelendő püspök úr emelkedett hangú szent a földet verejték között munkáló cseléddel. Egész valója beszédjét a 84-dik zsoltár 2—5. versére alaapította. — „Ez az őszinte igaz érzés szent kifejezését tükrözte vissza, s a nap, melyet az Úr rendelt nekünk, azért örvendezzünk azt a boldogságot lehetett leolvasni redőkbe vont nemes és vigadjunk azon." Ezen lelki öröm és hálaindulattal át- arczvonásaiból, melyet azon megnyugtató érzés szült szívéhatva pedig mivé szenteljük a templomot? I-ször. Szenteljük ben, hogy ő is hozzájárúlhatott Isten dicsőségének emeléséazt mindenekelőtt istenházává : Ezen a s z t a l i t t , úgymond, hez és most már alárendeltjei is oly lelkiboldogságban az úrnak asztala, melyből az örök életnek kenyere és itala részesülhetnek, miként ő. — Ilyen úrnak még durvalelkü adatik a hívőknek bűneik bocsánatára és az örök élet cselédje is megnemesül, látva azt a boldogító érzést kiüdvének elsajátítására: ezen k e r e s z t , mely ez asztalt éke- fejezve urának arczán és a gonosz is istenéhez tér meg ilyen síti; nem legyéb mint figyelmeztető jel hitünk fejedelmére, példa látása után. Önkénytelenül könnyek tolúltak szea Jézus Krisztusra; ezen g y e r t y á k , melyek az asztalon meimbe a látvány alatt, de nem szégyenlettem letörülni égnek, nem más, mint az örök világosság jelképei, melyek gördülő cseppjeiket, mert a hova csak tekintetem tévedt, mig egyrészről Krisztust, mint a világ világosságát mutat- mindenütt könnyes szemekkel találkozott. ják fel, másrészről a hívőket arra hívják fel : „Úgy fényiAz úrvacsora kiszolgáltatása után Bartholomaeidesz nek a ti világosságtok az emberek előtt, — bogy lássák jó János t. főesperes esketett össze két szerető szívet, mire cselekedeteiket és dicsőítsék a menyei a t y á t . Azon s z ó - még a főpásztor alkalmi lélekemelő imája, áldása és egy s z é k o t t az Isten b e s z é d é n e k z s á m o l y a , melyről rövid ének elhangzása után a kis békehajlékát elhagytuk. az Ur szolgája Krisztus evangyéliomát hirdeti a hivők Egyenesen Dessewffy Otto lír egyik tanyájára Csanády hitének megerősítésére, a szenvedők megvigasztalására ; — Adorján vendégszerető tiszttartó házához tértünk be, hol azon o r g o n a — mely egykor itt el fog helyeztetni — a nagy társaság dús lakomával szellemes felköszöntök a menyországnak lesz hivő szózata, a t o r o n y pedig, mely között hosszú időkig megmaradó emlékű néhány órát e templomot ékíti, nem más, mint Istennek az ég felé töltve, már szürkületkor tért meg Nyíregyházán. mutató újja, hogy a világ zajából kiemelkedve, a buzgóság Kedd, az elválás napja beköszöntött. Már a kora szárnyain Istenhez az égbe emelkedjetek s érezzétek, hogy reggeli órákban az egyház tanácsa, tanári, tanítói testüIsten igaz gyermekei csak úgy lesztek, ha vele szeretetben lete stb. búcsúra tisztelgett magas vendégünknél, szívből
Isten dicsőségére emelt hugyaji kis templom falai, tornya és csengőszavú harangjai. E férfiú nagys. D e s s e w f f y O t t o hugyaji földbirtokos úr, ki Nógrádmegye Vanyarcz községében lakik ugyan, de buzgó vallásos lelke őrző angyalként itt lebeg evangelikus hitű cselédjei, munkásai és tisztjei felett. Saját költségén t a r t fel a községhez néhány percznyi távolságban fekvő egyik tanyáján e g y k e l l ő e n f e l s z e r e l t i s k o l á t , abban szakképzett tanítót, ki megelégedéssel végzi kötelességét és a gyakorlati életre szükséges elemi ismeretek oktatása mellett megóvja zsenge testvéreinket a hitetienségtől s neveli kis n y á j á t evangyéliomi szellemben, erkölcsben, jó emberekké s magyarnyelvű, magyar hazafiakká. Most már nem csak iskolája, de egy kis csinos temploma is van a nagyrészt gör.-kathol. vallású község közepén. E templomot, melyre ő Felsége koronás királyunk legkegyelmesebben szintén 100 frtot adományozott, Dessewffy Otto úr emelte Isten dicsőségére és híveinek lelkiépülésére. E kis templom felszentelése zárta be ünnepélyeink sorát! E kis templomot adta át egyházkerületünk szeretett főpásztora a használatnak október 25-kén. — Főtisztelendő Czékus István püspök nagyszámú kísérettel, — kik között nagytiszt. Zelenka Pál hegyaljai főesperes, Chotvács Endre budaméri lelkész, — Bartholomaeidesz Gyula kálnói lelkész-alesperesek, lelkészeink, a gymnasium tanárai, tanítók és egyháztagok voltak — délelőtt 10 órakor érkezett meg a hugyaji templom elé. Megható jelenet az, midőn „Erős várunk nekünk az Isten" ének dallama hangzik fel egy nagyobb tömeg ajkairól a templom előtt, hol mély áhítattal állva kezdtük meg az istentiszteletet. — A templomépitő úr, mintegy ősz patriárcha állott a kis templom csarnoka előtt kezében az istenháza kulcsát tartva, melyet egy antifona elhangzása után a vele szemközt fedetlen fővel álló püspöknek nyújtott át, ki is annak átvétele után kinyittatá a békesség hajlékát s az egybegyűlt hívekkel együtt a templom belsejébe vonult.
•395
fakadó őszinte köszönetet mondva neki és egyházmegyénk főesperesének azon kitüntető figyelemért, melylyel bennünket megtisztelni és évszázados örömünnepünket, megjelenésükkel annyira emelni s mindnyájunkat a hitrokoni szeretet meleg részvétével lelkesíteni szívesek voltak. A város összes tornyaiban ismét megkondultak a harangok s a sorfalat képező gymnasiumi ifjúság és népiskolai növendékek s egyházhívek sorai között, lelkes éljenek hangjai mellett távoztak közülünk szeretett főpásztorunk és vendégeink. 0 eltávozott, de itt hagyta lelkesítő emlékét közöttünk, melyet örök hálával fog ez élő nemzedék soká megemlegetni. Kisérje őt útjában az isteni kegyelem és tartsa meg sokáig protestáns egyházunk védoszlopa, apostola gyanánt sokáig, nagyon sokáig! — Egyházunkra pedig, melyet egy lezajlott viharos évszázad meg nem ingatott sőt erőben megedzett, hozzon, derítsen az isteni gondviselés békés évszázadokat, áldja meg azt és virágoztassa az idők végéig. Agárd jubileuma. Folyó hó 14-én t a r t o t t a az agárdi evang. egyházgyülekezet templomának százéves felszentelési emlékünnepét, mely alkalomból a templom kívül-belül kimeszeltetett, az orgona kijavíttatott, a templomi berendezés kifestetett, a tanterem kipadlóztatott, összesen mintegy 500 frt költséggel. — Ezen költség fedezésére a hivek önkéntes ajánlataiból befolyt 95 frt. a többi hiányzó összeg vagyonaránylag vettetett ki. A templomi ünnepség következőleg ment végbe : Először a helybeli lelkész végezte a liturgiát és t a r t o t t a az ünnepi szónokiatót tót nyelven, azután az iskolai ifjúság magyar éneklése után felolvasta az egyházgyülekezet történetét magyar nyelven. — Az ITr szent vacsoráját, melyhez a lelkész is hivei élén járult, szép beszéddel bevezetve, kiosztotta Miklósy János, csővári lelkész; a házasulandó p á r t eskette Fényes Lajos, gutái lelkész, — ki nyomban a menyasszony avatását is meghatóan végezte; végül Plachy János, felső-petényi lelkész keresztelt és két egyházkelő asszonyt avatott, szép alkalmi imáit könyvnélkül mondva el. Jelen voltak az ünnepélyen — több vidéki vendégen kivül az egyház buzgó felügyelője Zmeskall István, legéndi birtokos, ki ez alkalommal a paplak folyosójának kijavítására 20 forintot adakozott, és a járás főszolgabirája Bálás Ferencz, a ki buzgó katholikus létére hozzájárult egyházi ünnepségünk tényének emeléséhez. — á —á.
tiLPÉll, Adatok n é m e t o r s z á g i s t i p e n d i u m a i n k történetéhez. Közli: dr. Sz eb e r é n y i
Gusztáv.
I. Michaelis-Kassay-féle stipendium. A X V I I . század végén magyar hazánkból sokan költöztek ki, különösen Wittenbergbe, hogy ott vallásos meggyőződésüket szabadon gyakorolhassák. í g y hagyta el a többek közt hazáját Michaelis-Kassay György, kit röviden M i c h a e l i s nek is hívtak. E kegyes férfiú S t e i n a u , Barsmegyében 1639 vagy 1640-ben született. Hogy a hazából kiköltözött, egy évet Boroszlón töltve, innen 1675-ben "Wittenbergbe érkezett. 1687-ben nőül vette Drechszler E s z t e r t , néhai Drechszler Mátyás korponai tanácsos, később bélabányai jegyző leá-
nyát, a kit 1723-ban vesztett el s ez év junius 9-én temet e t t el Wittenbergben. E neje életének még 16-dik évében volt kénytelen Magyarországot elhagyni s atyjával Némethonban letelepedni. Férjhez menetele előtt az ugyancsak Magyarhonból kiköltözött Pilárik Jeromosnál, Sulszeni lelkésznél, Magdeburg szomszédságában tartózkodott. Öt gyermekök közül csupán 3 említetik : Erzsébet, a ki 1689himlőben; Dorottya, a ki 1690-ben, egy fiók Michaelis M. János Frigyes, ss. theologiae custor, magister ecclesiae legens et rev. minist, candid., a ki 1724-ben márczius 14-kén 28. éves korában halt el. 1725-ben október 13-kán meghalt maga Kassai is Wittenbergben. Kieslinger nevű ápolónője még október 12-én kérte a senatust, hogy mindent lepecsételjen és zár alá vegyen, miután — úgy mond — semmiért sem állhat jót, mert a magyar urak (die Herren Ungarn) mindenéhez szabadon bejárnak. Pénzbeli tőkéje, mely egy lipcsei Böttcher nevű kereskedőnél volt elhelyezve, készletben 2935 forintot t e t t ki, volt azonkívül 2165, meisseni forintja adó-papírokban. Felette érdekes végrendeletén, melyet 1724-ben augusztus 10-én állított ki és 1725-ben hitelesíttetett, mint , f a c u l t a t i s P h i l o s o p h i a e a s s e s s o r ' irta magát alá. A végrendelet tanúi névszerint dr. Thielman Job., Bibithy Horvát Ferencz, Lónyay J á n o s , Blaho János úgy irták alá, mint a mely M i c h a e l i s G y ö r g y M., o r d i n i s p h i l . a d j u n c t i - t ó l származott. 2. Poldt Mátyás alapítványa. Poldt Mátyás állítólag Győrött született 1688-ban, meghalt 1766-ban. Hogy a vallás miatti zaklatásoktól meneküljön, szerény vagyonából Wittenbergben élt. Mint jogász az ottani egyetem védszárnyai alá helyezte magát. 1731-ben ugyanazon egyetemnek adta á t 1330 tallérját, félévenként a részére kijáró 33 tallér kamat mellett, azon kikötéssel, hogy a tőke kamatai halála után — szakkülönbség nélkül — magyarországi tanulóknak szolgáljanak ösztöndíjul, azon feltétel alatt, hogy az illető tanulók az , o r t h o d o x i a ' hívei legyenek. Ha pedig magyarországi hallgatók nem volnának, ez esetben a kamatok Torkos András családjabelieinek és udódaiknak szolgáltassanak ki Győrött. Az 1333 tallért tevő tőke a lipcsei szász herczegségi főadó-hivatalnál 5°/ 0 -ra helyeztetett el. Ezen kamatok a bekövetkezett nehéz idők folytán rendetlenül folytak be, mi miatt a senatus által ,agg magyarnak' (der alte Ungar) nevezett Poldt sanyarú helyzetbe jutott. Folyamodványai, melyeket 1758-tól haláláig a senatushoz intézett, hogy a kamatokat előlegezzék, keserű panaszokkal vannak telve. A senatus gyakran nagy zavarban volt, miután e pénztár is szűk viszonyok közt mozgott. Halála után pénzkészlete 1 tallér, 4 garas és 7 denart t e t t ki. Temetése 38 tallérba kerül. Bútoraiért 19, könyveiért 80 tallér jött be. Latin nyelven szerkesztett folyamodványában, melyben magát a senatus oltalmába ajánlja, ,exul'-nak irta alá magát. Végrendeletét német nyelven irta. (Folytatjuk.)
f i i l i ü í L — Azon tisztelt urakat, kik előfizetéseiket még eddig be nem küldték, kivált pedig a több évre tartozásban levőket, hátralékaik törlesztésére kéri « kiadó.
396
— Midőn a lapunk élén közölt „Tájékoztatásit olvasóink figyelmébe ajánljuk; kötelessegünknek tartjuk, hogy m é l t ó s á g o s S z á s z K á r o I y püspök úrnak, ki kegyes volt e közleményt lapunk számára megküldeni, e helyen is őszinte köszönetünket kifejezzük. Szerkesztő. — Lelkésztársainkhoz! — Az általam szerkesztett E v a n g y é l i o m i L e l k é s z i T á r 8 - i k évfolyamában megjelenendő ö t e g y h á z i b e s z é d r e 30—30 f r a n k j áv a l p á l y á z a t o t h i r d e t e k . A beszédek ünnepiek, időszakiak s közönségesek legyenek. A beszédek eredetiek, jó magyarsággal Írottak s mindenesetre legalább irodalmi színvonalon álló lelkesítő beszédek legyenek. A beszédeket a nevet rejtő zárt levéllel kérem Karácsonyig hozzám ajánlottan beküldeni. Birálókul magamhoz főtiszt. Filó Lajos, nagy tiszt. Könyves Tóth Kálmán, Garzó , Gyula, Gulyás Lajos társaimat s barátaimat kérem f'el. E n folyóirataimnak engem illető tiszta jövedelmét irói díjazásokra fordítom. S mint e vállalat megindításakor kifejeztem, most is azon meggyőződésben vagyok, hogy minél inkább terjed a vallás iránti közönyösség, s az égiekkel, melyek pedig a földet megszentelik, nem gondolás; minél inkább női a keresztyén vallás örök igazságait kicsinylők száma : annál nagyobb gondot kell fordítanunk a prédikálásra, az évangyéliom prédikálása által a lelkek javítására, téritésere. — Az Evangyéliomi Lelkészi T á r előfizetése egy évre 3 f r t , a Figyelő járatóinak 2 frt, — melynek az anyagi ügyeket kezelő Sziládi László nyomdász úrhoz K e c s k e m é t r e 1887. január l - i g beküldése kéretik. — Az Úr kegyelme és Szentlelke segítsen bennünket, hogy a magyar evangyeliomi keresztyéni hitélet virágzóbb korának prédikálásainkkal elősegitői lehessünk. — Kecskemét, 1886. nov. 15.
Czelder Márton,
az Evangyéliomi Lelkészi T á r szerk. s kiad.
— N a g y m é l t ó s á g ú Edelsheim-Gyulai Lipót b á r ó , ki az ú j - f a z e k a s - v a r s á n d i ág. hitv. evang. egyházat segélyző adományaival évek óta folytonosan jelét adja protestáns öntudatának, e napokban is fényesen bebizonyítá, hogy a „noblesse oblige" elvének készséggel hódol. Ugyanis nevezett egyháznak, iskolaterme bővítését czélzó költségei fedezésére, 500 f r t o t adományozott. Az Úr áldása lebegjen az adományozón és adományán. — Özv. Osztroluczky Miklósné, szül. Gosztonyi Erzsébet asszonyság ő n a g y s á g a méltányolva a m o d o r - k i r á l y f a i ág. hitv. evang. iíjú egyház súlyos megterheltetését s szorongatott pénzügyi helyzetén könnyítendő, 20 azaz husz forintnyi segélyadományt kegyeskedett küldeni a nevezett egyháznak, mely kegysegély hálás köszönettel nyugtáztatott. — Istennek bő áldása nyugodjék ő nagyságán ! — Pancsován f. hó 14-én Messer Fülöp ügyvéd és az ottani izraelita hitközség elnöke, miután ezen tisztségről lemondott volna, nejével és öt gyermekével megkeresztelkedett s az ágost. hitv. evang. egyházba lépett. Meggyőződésből bizonyságot tehetünk, hogy ezen higgadt férfiat sem tüntetés, sem haszonhaj hászat nem vezette, mert lépése két évi benső vívódás következménye. A gyermekek noha az izraelita vallásban oktattattak, keresztény szellemtől áthaB. tott anyjuk által a szeretet istenéhez vezettettek.
szeretett férjének s a gyülekezetnek fájdalmas kísérete mellett t é t e t e t t a nyugalom helyére. A gondos nő s háziasszony a d o m o n y i e v a n g . e g y h á z n a k 100, s a község szegényeinek 20 irtot hagyományozott. — Béke lebegjen a kiszenvedettnek h a n t j á n ; emléke legyen áldott! — A hallei magyar egylet f. hó 6-án t a r t o t t a alakuló gyűlését. A jelen voltak : 12-en megválasztották elnöknek Szilassy Györgyöt, pénztárosnak Benedik Somát, könyvtárosok lettek Benedek és Bors Gyögy. — A könyvtárat az egylet 5-én vette át. — Hornyánszky Viktor mint kiadó az új év kezdetével időhöz nem kötött, de azért évenkint 12 füzetben megjelenő v a l l á s e r k ö l c s i t a r t a l m ú , s z á m o n k i n t 4 í v r e t e r j e d ő f ü z e t e k e t szándékozik megindítani „ P r o t e s t á n s n é p k ö n y v t á r " czímmel, főleg a protestáns nép számára, néha-néha a népies irodalom művelőinek tollából eredő s mulattatva oktató elbeszélést, vagy a nép felfogásához mért természettudományi vagy mezőgazdasági t á r g y ú dolgozatokkal gyarapítván e füzetek — soha szem elől nem tévesztendő valláserkölcsi — tartalmát. A „Protestáns népkönyvtár" 8-adrét alakban jelennék meg, s egy-egy füzetét egyelőre négy ívnyi terjedelemre szabták, s noha könnyen olvasható betűkkel és — ha a pártolás mérve engedi — képekkel és arczképekkel ellátva nyomatják, s a megrendelőknek bérmentve küldik meg, ára a legolcsóbb, füzetenkint csak 20 krajezár leend ! — A vállalat terjesztésére ajánlkozóknak 10 példány után egy ingyenpéldányt ajánlanak. — Végül megjegyzik, hogy a „Protestáns népkönyvtárt"' csak akkor indítják meg, ha az első füzet szellemi és anyagi támogatására kellő tájékozást nyernek! M i t m o n d e r r e a „ L u t h e r - t á r s a s á g ? " — Tudósítás Dobos János egyházi beszédei negyedik kötetéről. Különösen tisztelt előfizetőimmel tudatom, hogy a negyedik kötet, mely halotti beszédeket tartalmazand az utolsó ív hijján már kinyomatott s rövid idő alatt megjelenend. Tartalmaz 33 predikácziót, 3 nagyobb orátiót, 7 rövidebb ima előtti beszédet, 4 sírbeszédet. — Függelékül N y á r y P á l és A r a n y János feletti emlékbeszédet. E g y kripta szentelésibeszédet, két halotti tanítás előtti imát és két alkalmazást vagy búcsúztatást. — Most már a munka bevégeztével a nyomdásszal végleg le kelletvén számolnom, s a mi fő azonnal fizetnem, minthogy még közel 800 forint előfizetési hátralék kint van; mély tisztelettel felkérem előfizetőimet előfizetéseik azonnal beküldésére, hogy utánvéttel ne kénytelenítessem küldeni a megjelenendő kötetet a mi néhány krajezár felesleges költséget okozandana a megrendelőknek. — Egyszersmind jelentem, hogy mivel még nagyon sok példány van birtokomban s rendelkezésem a l a t t ; úgy a most megjelenendő 4-ik kötetet, valamint a már eddig megjelent három kötetet tetszés szerinti választással bárkinek megküldöm az előfizetési árban t. i. 1 f r t 50 krért kötetenként, a pénz előleges beküldése után bérmentve, megrendelés esetén az illető költségére utánvéttel. — Szalk Sz.-Márton. Dobos László, kiadó.
— Légrády testvéreknél Budapesten kapható : Házi naptár, szerk. K a z á r E m i l X I V . évf.. ára 50 kr. Hölgyek — Péteriben (Pestmegye) f. hó 14-én t a r t o t t lelkész- naptára, szerk. B o r o s t j ' á n i N á n d o r , X V . évf., ára 1 f r t választás alkalmával DobrÓnyovszky Gyula eddigi segéd- 80 kr. Tanítok zsebnaptára, szerk. G y ö r g y A l a d á r X I I . évf. ára 1 f r t 20 kr. Ügyvédek zsebnaptára, szerk. dr. S i e g lelkész egyhangúlag rendes lelkészszé választatott. m u n d V i l m o s , X X I I I . évf., ára 1 f r t 40 kr. Orvosi zseb— Ujágh Károly, merényi (Szepesmegye) testvérünket nagy csapás érte. Leégvén csűre, egész termése a lángok naptár, szerk. dr. L ő r i n c z y F e r e n c z , X V I I I . évf., ára martaléka lett úgy, hogy a legnagyobb ínségnek néz elébe. 1 f r t 40 kr. Gazdák zsebnaptára, szerk. O r d ó d y L a j o s , XV. évf., ára 1 f r t 60 kr. Jegyzék-napló mindenki számára, Ki segíthet, segítsen! ára 1 f r t 20 kr. Közhasznú zsebnaptár, X I V . évf., ára 24 kr. — Gyászeset. Micsinay Pál, domonyi evang. tanító Úgy a kiadó czég, mint a szerkesztők jó hírneve a vevőkneje, szül. G y u r k o v i c s R ó z s a , házasságának 18. évé- nek teljes biztosítékul szolgálnak s kivált a „ t a n í t ó k ben, 16 évi betegeskedés után, melyből 3-at ágyban töltve z s e b n a p t á r á t " melegen ajánlhatjuk tanférfiaink figyelszenvedett át, elhúnyt s folyó hó 11-én d. e. 10 órakor mébe. — NÏ05IATTA
WIGAND
F.
K
POZSONTBAX.
