Negyedik évfolyam.
25. szám.
Pozsony, 1886. évi június 19.
EVANGELIKUS
EGYHÁZ ÉS ISKOLA. _,„„
,, .
,
M.EGJELEN
Elonzetesi a r : Egész évre
.
6 frt — k i .
félévre . . . 3 „ - „ negyeaevre . 1 , 0 0 , Egy szám ára : 12 kr. o. é. __
HETENKÉNT
EGYSZER,
Hirdetés á r a :
í5>k3?£5<£s Szerkesztő-
s kiadó-hivatal:
Pozsony,
Négyhasábos petit sorként Konventutcza
S. az.
Felelős szerkesztő s kiadó : T R S Z T Y É N S Z K Y F E E E N C Z .
Tartalom : A vallásos nevelés uri c s a l á d a i n k u á l . (Tolnai József). — P á r szó a ( W a r k o w e i l Károly). — B e l f ö l d . — V e g y e s e k . — P á l y á z a t .
semináriumi
órákról
I. (a.)
egyszer közölve 7 kr.. t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélvegdíj : külön 30 kr.
— Hatósági
bizonyítványok.
Mi lehet ennek az oka? Csupán csak a megváltozott idők-e ? vagy ezeken kivül még valami más is? Vájjon tehetősebb, gazdagabb, előkelőbb uri „A ki mint vet, úgy a r a t ; a milyen a mag, családaink pusztán csak a megváltozott idők szelleolyan a termés" tartja a közmondás. „Vájjon szednek-e mének hódolnak-e ? — és tegyük hozzá : a mostoha a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Minden viszonyok hatása folytán cselekeszik-e, hogy egyházuk jó fa jó gyümölcsöket terem : a megveszett fa pedig iránt kevesebb érdeklődést tanúsítanak, vallásukért hitvány gyümölcsöket terem" tanitja Krisztus urunk, kisebb mértékben lelkesednek, mint apáik elődeik a nagy mester. tevék ? Nem kell hosszas és erőltetett magyarázatokba Bizonyos, hogy a megváltozott idők és országbocsátkoznunk : az itt mondottakat alkalmazhatjuk szerte uralkodó mostoha viszonyok is befolyással az emberekre is, a — mint már akárhányszor és vannak reájok ! A múltban vallásos eszmék voltak hányan alkalmazták is; s akkor aztán azt jelentik: mindennek inditói, vezetői: ma egészen más dolgok a milyennek nevelik a gyermeket, olyan ember lesz foglalnak el mindnyájunkat, — még minket egybelőle; a milyen az ember, olyanok cselekedetei, háziakat is. Mikor aztán hiányzik a magasabb eszme, olyan egész élete. az ideálisabb czél : akkor nem találunk, ha különben H a buzgó, vallásos, egyházuk iránt nemcsak találhatnánk is, eszközt, annak elérésére, megérdeklődő, de lelkesedő férfiakra, családokra akarunk valósítására ! hivatkozni, rendesen hivatkozunk a múltra, a hol Annak okát, hogy a miveltebb, intelligensebb azok sokkal nagyobb mértékben föltalálhatók valának, osztálvban, az előkelő, vagyonos uri családok kebelében, mint a jelenben. — A múltban a tehetős, előkelő, az egyház iránti érdekeltség, a vallásért való lelkesedés gazdag protestáns világi férfiak, sokszor a fejedelmek megszűnt, elenyészett, — annak okát én nem pusztán is, nemcsak meleg érdeklődést tanúsítottak egyházuk az idők szellemében és a mostoha viszonyokban sorsa, vallásuk állapota iránt; nemcsak jelen voltak keresem: hanem a vallásos nevelésben, az egyházias vallásos disputácziókon. vezettek theologiai vitat- oktatásban, illetve annak elhanyagolásában, mellőkozásokat : hanem magok is részt vettek bennök ; zésében. — A vallásos nevelés, az egyházias szellemirtak hasonló szellemű és tartalmú tudományos ben való oktatás van elhanyagolva, mondhatnók, könyveket- és gyermekeiket is megfelelő irányban majdnem egészen mellőzve; azért aztán ne csodálés szellemben nevelték és neveltették. Akkor lehettek kozzunk, ha azok, a kiknek úgy anyagi tehetségükés voltak buzgó, egyházukért lelkesedő, vallásuk nél, mint értelmi műveltségűknél fogva, példaadóknak, iránt érdeklődő férfiak és családok nagy számmal; intézőknek, vezetőknek kellene lenniök, hideg közönyt, mig ma napság, ha találkozik imitt-amott, s mint I fásult egvkedvüséget tanúsítanak egyházuk és vallásuk hála Istennek találkozik is, egy-kettő, csak nagy iránt. ritkán — és szinte föltűnést, csodálatot kelt, hogy Régebben az ilyen családok körében papi pályára még ilyenek is lehetnek ! ? készülő, theologiát végzett nevelők voltak, a kik Tempora mutantur ! . . . Az idők megváltoztak aztán egyházias irányban, vallásos szellemben nevelték és velők együtt az emberek is. — A mi a múltban az ifjú nemzedéket. — Lettek is belölök, t. i. ennek általános, uralkodó volt : ma mint ritka, mondhatnók, az ifjú nemzedéknek tagjaiból, fi- és nőtagjaiból egyformán, buzgó, lelkes, egyháztagok. rendkívüli dolog fordul elő !
A vallásos nevelés ur-i családainknál,
194
Ennek az eljárásnak nagy, igen nagy hasznai voltak. — Annak a fiatal embernek, a ki az ilyen családok körében nevelősködött, nem számitva azt, liogy szép anyagi jövedelme is volt, elég alkalma vala arra, hogy magát a magasabb, finomabb társalgásban gyakorolja, kiművelje, szögletességét, darabosságát, a mi minden fiatal, világban még nem forgott embernek kisebb nagyobb mértékben sajátsága, tulajdonsága, elhagyja, levetkőzze és igy midőn a mindennapi, a közönséges életbe kilépett, nem kellett hallania, hogy szögletes, darabos ember ; ezenkivül marad neki még arra is ideje, hogy tanulmányait folytassa s azokban ismereteit gazdagitsa. Ez azonban csak arra a fiatal emberre nézve volt haszon: de ebből az eljárásból más, ennél nagyobb és egyetemesebb jó is származott: az t. i. hogy az az ifjú nemzedék, mely ezen emberek vezetése mellett egyházias irányban vallásos szellemben nevelkedett, nagykorúságra jutván, egyházának, vallásának buzgó, lelkes tagja, hive, vezetője és intézője lett. Ma e dolog egészen másként áll. — És ennek káros hatását érezzük már a jelenben is ; de még jobban érezni fogják a jövőben. Ma a papi pályára olyan kevesen készülnek, hogy az ilyen állásokra nem jut ember; vagy ha jutna is, az a szülői háznál inkább eltölti az időt foglalkozás nélkül, egyik-másik pap rokonánál, ismerősénél inkább elszáraz káplánoskodik mintsem nevelői állomást foglalna. — Hasonlókép áll a dolog a tanitóságra készülő, vagy készült fiatal emberekkel is. így aztán kire marad azon családok gyermekeinek nevelése, akik minden tekintetbe hivatvák arra, hogy egyházi dolgainkat velünk együtt vezessék, vallási ügyeinket intézzék? Nevelni, tanitani csak kell őket! Hát hiszen nevelik, tanítják is, a hogyan tudják; abból azonban reánk, egyházunkra, vallásunkra vajmi csekély, semmi haszon se származik. Nem származik pedig azért: mert a nevelők, kiknek a kisded, az ifjú nemzedék szivében a vallásos érzést, az egyházias gondolkodást meg kellene honositaniok, életre kelteniök, vallásukra nézve : r. katholikusok, reformátusok, talán még zsidók is, szak-tanulmányaikat tekintve pedig: technikusok, historikusok, filologusok — és a jó Isten tudja, mi mindenek ! Ezekre a nevelőkre a szülők, csak mákszemnyit adjanak is vallásukra, egyházukra, nem bizhatják rájuk gyermekeiknek a vallási tárgyakban való oktatását; vagy ha azokra semmit nem adván, rájuk bizták, a helyett, hogy használnának, inkább kárt tesznek. Ilyen előzmények után, mi lesz abból a gyermekből, a ki kicsi korában, midőn még mindenre rá lehet szoktatni, nevelni, vagy épen semmi, vagy pedig rossz vallásos nevelésben, oktatásban részesült ? Eeménylhető-e, várható-e, hogy belőle egyháza iránt érdeklődő, buzgó, vallásos ember leszen? A ki mint vet, úgy arat; a milyen a mag, olyan a termése. A tövisről nem szednek szőlőt, sem a bojtorjánról figét. A jó fa jó-, a megveszett fa
pedig hitvány gyümölcsöt terem. — A gyermek nem részesült vallásos nevelésben, nem vezették egyházias szellemben : mint fölnőtt se fog érdeklődni egyházának sorsa, lelkesedni, buzdulni vallásának ügyei iránt. Hogy a dolog így nem jól van, hogy az egyház iránt való érdekeltség, a vallásos buzgóság igy egészen megszűnik, kihal — úgy az egyes emberekből, mint egész családokból : azt érzik, tudják magok ezek a családok is. — Azért ezek a családok, ha maguk nem igen buzgólkodnak is egyházuk, vallásuk iránt, azon vannak, hogy gyermekeiknek jó vallásos, egyházias nevelést adjanak. Nem kiméinek fáradságot, költséget, hogy gyermekeik mellé velők egy valláson levő, alkalmas nevelőt állíthassanak. írnak az iskola igazgatóknak, járnak a püspöknél : ajánljanak nekik alkalmas egyéneket, a kikre gyermekeiknek nevelését, vezetését rájuk bizhatják, akik azokat vallásos szellemben, egyházias irányban nevelni, oktatni tudják. — Válaszul azonban a legtöbb esetben azt nyerik: nem lehet, nincs. Ekkor aztán elkedvetlenedve, a kénytelenségtől is hajtva, oda fordulnak, a hol reménylik. hogy kaphatnak : ki Pestre az egyetemhez, ki máshová valami iskolához. Ezért van nálunk országszerte uri családainknál annyi mindenféle vallású és szak-tanultságú nevelő, Ezért szűnik meg az egyház iránt az érdekeltség, alszik ki a vallásos buzgóság. — Ha az ember az ilyen családokkal szóba áll, magok is bevallják, mennyire restellik, hogy gyermekeik mellé velők egy valláson levő nevelőt nem állíthatnak a kik azokat a vallási tárgyakban is oktatni, tanitani tudnák. n Ezen a dolgon, akár hogyan, de segiteni kell ! Es pedig az által, hogy a mennyire lehetséges, az ilyen családoknak segédkezet kell nyújtani, hogy gyermekeik mellé alkalmas nevelőt állítassanak ! Nálunk, evangélikusoknál, igen szép és jó szokás az, hogy a püspökök és tanítóképzők igazgatói gondoskodnak a végzett theologusok és tanitónövendékek sorsáról, — legalább nálunk Dunántúl gondoskodnak, kieszközölvén számukra, hogy tanultságuknak. műveltségűknek megfelelő állást nyerjenek. Ha e magok kerületében levő ifjakkal ezt megteszik, én azt hiszem, megtehetnék azt is, hogy a püspökök egymással, a pap- és tanitó-képző intézetek igazgatói ugyancsak egymással, érintkezésbe, összeköttetésbe lépnének, hogy azon esetre, ha hozzájuk nevelőért fordulnának, a mint fordulnak is, ha saját hatáskörükből nem tudnának ilyent ajánlani, kölcsönös közreműködés folytán ajánlhatnának. — Ha egyik kerületben nem volnának alkalmas egyének bizonyosan lennének a másikban. A dolog nem is járna nehézséggel ; egy testvéri, egy kartársi levél megtenne mindent s az eredmény, mi vele elérhető lenne, ugyancsak kifizetné a fáradságot ; a mennyiben közelebb hoznók magunkhoz az ilyen családokat, biztositanók a jövőnek gyermekeiket ! Tolnai
József.
ev. pap.
195
Pár szó a semináriumi órákról, in. Egészben véve a szabadság, mely a felolvasásokra nézve fennáll, a semináriumoknál is annyiban érvényesül, liogy a hallgató, ha vizsgához kiván bocsáttatni, köteles ugyan jelentkezési könyvében bizonyos semináriumokat felmutatni, de hogy melv tanárnál és mikor vesz részt azokban, az teljesen tőle függ. — Ezenkivül azonban a semináriumi óra a felolvasástól, mint az már a mondottakból is következik, egészen elüt. Nemcsak abban, hogy rendesen kétszerannyi ideig tart, mint egy felolvasás, hanem a menynyiben a semináriumban az ifjúság működése előtérbe lép, és pedig a semináriumnak szabad választása folytán s a mennyiben senior választása által szervezik is magokat a résztvevők, a seminárium kisebb nagyobb mérvben egyesületi jelleggel bir. A kiilömbség a merőn ifjúsági egyesületek és a semináriumok közt világos ugyan, de még sem olyan, hogy közvetítve nem lenne. Fenáll u. i. Lipcsében az u. n. „Lausitzer Predigergesellschaft 1 '. A lausitzi evang. vend nép szükségleteiből fakadott ezen társulat neve ma már csak annyiban bír értelemmel, hogy tagjai felének Lausitzból kell származnia. A másik fél származáshelye és nemzetisége közönyös. Az egyesület czélja a theologiai tudományokban való önképzés, de fejlesztése és fenntartása a társas életnek és közösségnek is, mely még a szines sipkák viselésében is nyilvánul. Nevezetessége azonban abban áll, hogy önképzésében a theologiai facultásnak majdnem összes tanárai vezetik, kik is az egyes theologiai disciplinákból semináriumokat tartanak olyképen, liogy a társulat tagjai képzettségűk szerint két sectióra különülnek. Az egylet előkelő helyét a theologiai facultáson az bizonyítja, hogy a körében tartott gyakorlatokat a többi hivatalos semináriummal egyranguakúl hirdetik a tanárok s egyértékben számítja be a vizsgáló bizottság ; áldásos volta pedig abból tűnik ki, hogy a képzésre nyújtott bő alkalom felhasználtatván, a legjelesebb theologusokat termi, mint az a facultáson köztudomásu, s mint arról más semináriumokban magam is meggyőződtem. Másik hasonló egylet, mely szintén egyetemi intézménynek mondható, s mint ilyen az előadások katalógusában is mego o van említve,7 a Ivahnis tanár vezetése alatt állott .,Theol. Studentenverein". Ez a tudományok közül egyet szemel ki félévenként, melynek köréből veszi gyakorlata tárgyait s e mellett a társas életet is felkarolja. Ugy ezekben, mint az előző számban vázolt semináriumokban gazdag indítást nyer a hallgató, mely azután a különféle, teljesen önálló ifjúsági egyletekben nyer táplálékot. Ezekről, a mennyiben az egyetem tanrendszerével összefüggésben nem állanak, ezúttal bővebben nem szólok, csak annyit említek meg, hogy a tudományos képzést és a társas szellemet egyaránt ápolják legnagyobb részök. Kebelükben azután egyes speciális kérdések átvételére kisebb körök u. n. Kränzchenek
! alakulnak, mit oly an üdvös tanulmányozási módnak tapasztaltam, hogy nem ajánlhatom eléggé. Ezek bővebb vázolása azonban elvezetne czélomtól. Ha a helyett abból, a mit elmondottam a német felsőbb-iskolai rendszer elveit levonni akarnók, nézetünk szerint az eredmény röviden a következő. Az ismeret-anyag alapvonásait közli a felolvasás, módszerét nyújtja a seminárium, a készültséget, a mikor a hallgató bizonyos meghatározott évi tanulmány után kívánja, megvizsgálja a vizsgálat. Hogy ez utóbbi mennyire független az előadásoktól, arra már egy ízben rámutattam. A mivel azonban az előadások becsét nem akarom kicsinyelni. Tény, hogy az élő szóval való közlés, különösen jó előadóknál leirhatlan varázszsal bir, s a tárgy iránt lelkesít, s tény az is, hogy még a kevésbé jól előadó tanárok előadásain is a tanár tekintélye s annak a mit mond értéke sok hasznos indítást adhat a hallgatónak. Nem habozom azonban kimondani, hogy a semináriumokat ezen rendes kereten belül fontosabb tényezőnek tartom. A felolvasásokat u. i. akár nyomtatásban, akár irva, megszerezheti s tartalmukkal megismerkedhetik valaki, ha nem is megy el egy felolvasásra is. De nem is az a felsőbb oktatás czélja, hogy bizonyos kész ismeretösszeget nyújtson, melyet a hallgatók nemsokára a vizsga után elfeledjenek, hanem inkább az, hogy figyelmeztesse az ifjakat az előttük is álló kérdésekre; nem beléjök önteni a tudományt, hanem arra indítani s vezetni őket, hogy magok munkálkodjanak s megmutatni nekik, mikép tegyék azt. Ez utóbbi a semináriumok tiszte, melyek természetesen csak akkor válnak és válhatnak eredményesekké, ha tagjaik akarnak dolgozni. Tény, hogy a tanításnál a fődolog mindig azon fordul meg, milyenek azok, a kik tanulnak, de hogy a német egvetemi rendszer jobban felel meg a felsőbb oktatás feladatának, mint az, mely az akadémikusokat legfelsőbb gymnasiumi tanulókként kezeli, ujabb időben mindinkább válik általánossá. Legérdekesebb eme meggyőződésnek ama állam tanügyi köreibe való hatolását szemlélni, mely a németnek, mint más téren, ugy felsőbb oktatása szervezetében is ellenese. Berzeviczy Albert a „Nemzet" I f. é. márczius 2-iki reggeli számában, összegezvén a jelenségeket, melyek mutatják, hogy a franczia felsőbb iskolák a jelzett átalakulásnak néznek elébe, czikkét a franczia felsőbb iskolákról e szavakkal végzi : „ Az elv, hogy a felsőbb oktatás intézetei nem lehetnek i csupán egyes kenyérkereseti pályákra mesterségesen képző szakiskolák, hanem hivatások az, hogy a tudományok . . . önálló művelésére képes testületek legyenek behatolt már amaz állam tanügyi szervezetébe is, mely neki legtovább, legmakacsabbul állott ellent"' Természetesen a czikk csak olyan jelenségekre utalhatott, melyek átmenetiek, mert valamely állapotból az avval ellentétesbe minden közvetítés nélkül átlépni bajos. Annál kevésbé lehet a mi theol. inI tézeteinktől, melyek szintén mindinkább szabadulni ! óhajtanak az előbbeni állapotok nyűgöző marad-
196
ványaitól, kivánni, liogy merőn utánozzák a külföldön helyesnek bizonyult intézkedéseket. A mennyire azonban szabadulnak a régi gymnasiumszeru intézmények maradványaiból, annyival nőni is fog a semináriumok jelentősége. Természetesen a felolvasások és semináriumok feladatának egymástól tisztán tartása mindkettőnek előnyére fog szolgálni, s megadván a semináriumnak a neki megfelelő jelleget, eloszlatja azt a talán felmerült hiedelmet, mintha a semináriumok csak czifraságok vagy merő utánzásai lennének a külföldi intézményeknek. S ekkor a semináriumok a módszerek közlésének érdeme mellett felfogják mutatni mindazon előnyöket, melyekkel a társas tanulás bir, a mely is feltételezve a fogékony és munkakedvelő hallgatóságot érdemes versenyt hoz létre a működő tagok közt, közel hozza egymáshoz a rokon irányú és törekvésű elemeket, a hol arra szükség van, s legközelebb hozza személyesen is a tanárt hallgatóihoz. Jobban ellenőrizni a munkásságot a mennyire az ily korban már általában kivánatos lehet, sőt még pressiót is gyakorolni, a tanárnak sehol sincs módjában, mint itt, viszont saját egyéniségét könnyebben, álláspontját nyomatékosabban közölheti a hallgatókkal s igy azokat közelebb hozhatja magához mint az előadásokban, hol is mint az egyedül cselekvő, velők mint egyoldalulag befogadókkal mereven szemben áll. Hogy e jelentőségre emelkedjenek a semináriumok, arra természetesen idő kell. Az átmenet és a kezdet éveiben nem lehet tőlük oly eredményt várni, minőt ott találunk, hol rájuk már régóta nagy súlyt fektetnek; a lassú, de fokozatos fejlődés bizonyára itt is a legjobb haladási módnak fog bizonyulni. Ha e tárgyra, mint a mely felső iskoláink tanszervezetében kiváló fontosságú, a t. c. olvasóközönség figyelmét felköltenem sikerült, akkor ezen szerény sorok, melyekre a közvetlen indítást nt. szerkesztő úr b. felszólítása nyújtotta, czéljokat teljesen elérték. —a.
Hatóiági bizonyítványok. Az „Evang. Egyház és Iskola" néhány jeles czikkben hozta a t. kartárs urak nehezteléseit, illetőleg tanácsolásait eme fontos, lelkészi hivatalunk körét mélyen érintő ügyre nézve. A nézetek szerint jogtalan azon követelés, melynek folytán a lelkészi hivatal mintegy erkölcsileg kényszerítve van, más arra nem hivatott hatóságtól nem hiteles forrásból merített anyakönyvi minőségű adatokat, hatósági bizonyítványt aláírásával hitelesíteni. A tanácsolások szerint egyenesen meg kell tagadni az ilyféle bizonyítványok lelkészileg történendő hitelesítését. Foglaltatott pedig mindezen czikkben annyi igazságos és keresztül vihető nézet meg tanács, hogy magam sem kételkedtem, miszerint előadandó alkalommal teljesen hozzáragaszkodhatnék én is ahhoz, a mi itt általunk lelkészek által teljesítendő volna.
Csakhogy még sem tehettem ezt. Az eset, melvben én is fel lettem szólítva, az örökösödési ügvben magánfél számára hatóságilag kiállított bizonyítvánvt, az abban foglalt anyakönyvi minőségű adatoknak hitelesítése végett hivatalból aláírni, nem váratott soká. Természetesen megtagadtam én aláírásomat úgy akkor, midőn az illető magánféltől ..költségmegtakarítási szempontból", mind pedig akkor, midőn az illető polgármesteri hivataltól „fennálló törvények és rendeletek értelmében" lettem arra felkérve, illetőleg felszólítva. Az elsőre nézve én is mondottam, hogy szükségelt anyakönyvi kivonatot akár hányat szívesen állítok ki, még pedig lelkészi illetékmentesen, de mindenesetre bélyeggel ellátva; az utóbbira nézve azért, mert ily magánfél útján felterjesztendő dologban a hivatal tőlem nem kérhetett h i v a t a l b ó l aláírást, különösen midőn erre sem törvény sem felsőbb rendelet által : a melyet mindenesetre főtisztelendő s méltóságos püspöki felsőbbségem útján szoktam venni, nem köteleztettem eddig. Egyszersmind úgy főtiszt, s méltós. püspöki hivatalomhoz, mint pedig a megvénkbeli kir. törvényszéki tekint, elnökséghez fordultam felvilágosításért ezen kérdésben. Nyertem is mind a kettőtől kimerítő választ. Főtisztelendő s méltóságos püspök urunk sem ismer oly törvényt és rendeletet, mely szerint a lelkész egyenesen köteleztetnék arra, hogy fentirt ügyben hivatalból hitelesítse a polg. hatósági bizonyítványt; de igenis vannak oly rendeletek, a melyek szabályozzák az úgynevezett családi értesítők miképeni kiállíttatását, bélyegkötelezettségét vagy bélyegmentességét stb. Azonban ha a polg. hatóság ilyféle bizonyítványban a n y a k ö n y v i k i v o n a t a l a p j á n — tehát hiteles forrásból merítve — vezetett be anyakönyvi adatot, úgy a lelkész az ilyféle hatósági bizonyítványt minden tartózkodás nélkül aláirhatja : mert az által a lelkészi hivatal hitelességén csorba nem ejtetett volna. Különben utasíttattam a dunántúli egyházi rendszer 215. és 216. §§-ainak szigorú megtartására. A soproni kir. törvényszék tekintetes elnök ura pedig elég szives volt kimerítőleg foglalkozni az általam hozzá terjesztett kérdéseimmel ezen ügyben. 0 csak egyéni véleményt adott. De ebből is kiviláglik az, hogy örökösödési ügyekben az illető polg. hatóságoknak joga volna, hatósági bizonyítványaikban foglalt anyakönyvi minőségű adatokra nézve a lelkészi hivatal aláírását, illetőleg hitelesítését bekivánni : sőt az ilyen bizonyítvány egyedül a lelkészi hivatal aláírása által nyerend hitelességet. A lelkészi hivatal pedig aláírását meg nem tagadhatja. De jól kell megkülönböztetni azon lényeges okot, melynek folytán követelhető a lelkésztől ilyen hitelesítés vagy nem. Mindnyájan birunk tudomással arról, mikor kell hivatalból bélyegmentesen és lelkészi illetékmentesen hitelesítenünk. Azonban, ha magánfél keresi meg a lelkészi hivatalt az ilyen örökösödési ügyben kiállított hatósági bizonyítvány hitelesítésére : még pedig költségmegtakarítási szempontból, tehát bélyeg- és lelkészi illetékmentesen : úgy azt c s a k l e l k é s z i l e g e l l e n j e g y z e t t s z e g é n y -
197
s é g i b i z o n y í t v á n y a l a p j á n vagy a h a g y a t é k c s e k é l y é r t é k e e s e t é b e n kívánhatja ígv. A h a t ó s á g m a g a is c s a k a k k o r k í v á n h a t j a a hitelesítést bélyeg- s lelkészi illetékm e n t e s e n , h a i l y f é l e ok e l ő f o r d u l . Különben pedig, és ez volt a válasz legérdekesebb pontja, a lelkész a hitelesítő záradékra köteles a n n y i s z o r 50 k r o s b é l y e g e t t e n n i , a h á n y anyakönyvi adatot hitelesít a bizonyítv á n y b a n , és v e h e t — a f é l t a r t o z i k a z t megfizetni — annyi illetményt, a mennyi n e k i k í v á n s á g a s z e r i n t j á r az a n y a k ö n y v i kivonatokért. Mindebből azt kell tehát véleményem szerint következtetnünk, hogy úgy a főtisztelendő s méltóságos püspök úr, mint a magas állású törvényszéki tekintetes elnökség nem lát jogtalanságot abban, ha a polgári hatóság a lelkészi hivataltól kéri az örökösödési ügyekben kiállított hatósági bizonyítványnak lelkészileg történendő aláírását, hitelesítését. Sőt a lelkész ily kivánalmat teljesíteni tartozik. De az államnak bélyegilletékét nem szabad megcsonkítani, a mi pedig történik, ha az 1 frtos bélyeggel elláttatni szokott ilynemű s czélú bizonyítványokat a lelkész ellátja nem bélyegezett hitelesítő záradékával. A lelkész, ha bélyegezi a záradékot, korrekte jár el. A záradékos hitelesítés továbbá a törvényszék nézete szerint egyenjogú az anyakönyvi kivonatoknak kiállításával : miért a lelkésznek megadni kell az ő jogos hiványilag biztosított anyakönyvi kivonat után járó díját, még pedig annyiszor, a hányszor anyakönyvi adatot bizonyít. Eme felfogás szerint sem az állam, sem a lelkész jövedelme kárt nem szenved : és azon előbb okosnak feltűnt eljárásnak eleje vétetett, mely szerint a hatósági vagy községi bizonyítványok által a családi értesítő mellőztetett mert a fél köteles szinte fizetni. Sőt szoros értelemben véve, ha a lelkész családi értesítőért két forintnál többet nem kívánhat, a záradékos hitelesítés által igénye támad, jogos igénve, annyiszor díjt venni, a hány adatot bizonyít, tehát szoros értelemben véve több jövedelme volna ebből. Tudom, a lelkésztársak nem csupán a jövedelem csonkítása miatt emeltek panaszt. Véleményem ez, tartsuk magunkat szorosan a fentemlített nézetekhez: mindenesetre joggal hivatkozhatunk reá. Minden lelkész megítélheti amúgy is. áll-e hívének módjában a költséget megadni; így beszedheti tőle vagy el is engedheti azt neki. Ha pedig ezen eljárást általánosítjuk országszerte, könnyen megeshetik, hogy mivel sem a jegyzők vagy más közhivatalok, sem pedig a magánfelek semmi hasznot nem láthatnak ebben, ha mikor akarják, nem akarják, úgy a bélyeg- mint a lelkészi illetéket meg k e l l fizetni: majd magok hagynak fel ilyféle követelésekkel, és így megszűnik panaszkodásunk is méltánvtalan követelések miatt. Midőn pedig olyféle anyakönyvi minőségű adatot kell hitelesítenünk, a melynek birtokába az illető bizonyítványt kiállító hivatal nem jutott illetékes
vagy hát lelkészi úton, úgy azt a hitelesítő záradékban felemlíteni mindig leszen jogunk, sőt szolgálatot teszünk egymásnak is, a mennyiben Csak akad felsőbb hatóság, a mely majd szigorúan figyelmeztetni fogja az illetőket, hogy ilyféle adatot a maga törvényes útján be kell szerezni. Hivatkozzunk mi is a dunántúli egyházi rendszer 215. és 216. §§-aira. WarJioweiJ
Károly,
ruszti lelkész.
§ i ! f ILíh N a g y t i s z t e l e t ű szerkesztő úr! Az illetéktelen elkeresztelés és eltemetés miatti paI naszok, melyekre à róm. kath. papság nyújt alkalmat, rendesen évenként szoktak kerületi gyűléseinken előfordulni, miként arról az évi jegyzőkönyvekből meg lehet győződni. A jelen eset is, melynek közelebbi ismertetéséhez szerkesztő úr szives lesz becses lapjában helyt engedni, világos példa arra. hogy a róm. kath. papságnak a „coge intrare" elvéről nincs szándéka lemondani, habár annak alkalmazása a hazai törvények ellenére is történik. Nem a stoláris illetékek megcsonkítása indít minket panaszra, mit az érdemes plébános úr szemére vet a lutheránus lelkésznek, kik mindent non propter Jesum. sed propter usum szoktak cselekedni", mi külömben nem egyéb szégyenletes rágalomnál s a fóthi evang. lelkész úr tudósítása szerint a fenforgó esetben sem igaz. hogy az illető szülők illetéküket nála lefizették volna ; nem ez, hanem azon, a hazai törvényeket semmibe sem vevő, sőt azokkal daczoló, elbizakodott eljárás sért bennünket, melylyel ők j törvényes híveinket igazságtalanul elragadni igyekszenek. S hogy a mogyoródi plébános hazánk legfőbb bíróságának ! ítéleteire, a kúriai döntvényekre hivatkozhatik, e m b e r s é g i ! é r z ü l e t álarczával hirdetve a legbigottabb jezsuita elveket, melyekben felszentelt püspöke is jóváhagyó képpel osztozik: I mindaz fenhangon követeli e tekintetben a törvényhozási intézkedésnek szükségességét, mely a számtalan visszaélésnek, vallásfelekezeti villongásnak már egyszer véget vessen. A mogyoródi plébános bejelentette ugyan a fóthi ev. lelkésznek az evang. figj-ermek születését, de a mint püspökéhez irt leveléből kitűnik, azt saját anyakönyvébe is bevezette, a gyermekeket róm. katholikusnak tekintette s azért el is temette, mert hiszen, a mint mondja, „a gyermeket eltemetvén, nem az ő (evang.) felekezetének tagját temette el". Azon sophistikus okoskodást, melynél fogva ő az evang. gyermekeket mint a róm. kath. egyház tagját eltemethetőnek tartotta, nem akarom itt külön tárgyalni; legjobb azt a maga eredetijében olvasni, elég világos benne az igazság elcsuvarása. Már maga a főelv helytelen, hogy a gyermek a keresztség által nem egy felekezetnek, hanem az általános kereszténységnek válik tagjává, ez az általános kereszténység pedig volna ..az igaz Jézus Krisztus által alapított római katholika Anyaszentegyház". A keresztelés által a gyermek közvetlenül igenis saját, illetve szülei j felekezetének tagjává válik és csak a felekezet által közvetítve, a mennyiben az is keresztény, az általános kereszI ténység tagjává. Az általános kereszténységet nem teszi a
198
róm. kath. egyház, sem az általa ti. n. felekezetek magukban, hanem valamennyi együtt; a „szentek egységének" dogmáját pedig hiába arrogálja magának az „egyedül üdvözítő egyház", mert azt pl. a mi egyházunk is vallja. Külömben, hogy e lapnak tisztelt olvasói világos képet nyerjenek a róm. kath. papságnak irántunk táplált malitiózus ellenségeskedéséről, itt nyújtom az esetre vonatkozó ügyiratok hü másolatát : I. Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Van szerencsém a miniszteri rendelet értelmében hivatalos tisztelettel tudomására hozni, hogy Kurucz János ágost. vallású és Remenár Zsuzsánna r. kath. szülők f. hó 26-án született figyermekét ugyanaz nap Istvánnak kereszteltem, keresztszülői Fehér János és Csernák Mária r. kath. hivek voltak. Szives jó indulataiba magamat ajánlva vagyok — Mogyoródon 1884. dec. 27. Szedoglávits Ferencz, plébánus. II. 50/1886. D. a. J. Kr. Méltóságos és Főtisztelendő felszentelt Püspök, Káptalani Helynök Ú r ! Folyó évi April hó 21-én 1202. sz. a. kelt rendeletére, a magyar vallás- és közoktatásügyi Minisztériumnál bepanaszolt Kurucz-féle ügyben van szerencsém jelentésemet a következőkben felterjeszteni : 1. Igaz, — a fóthi lutheránus lelkész által panaszolt keresztelést véghez vittem; feljogosítva éreztem azonban magamat erre hazánk legfőbb bíróságának két rendbeli ítélete által, mely a keresztséget nem tartja büntetendő cselekménynek. 2. Igaz az is, hogy az általam keresztelt gyermeket el is temettem, véltem ezt azonban megtehetni annál is inkább, mert ha már a legfőbb bíróság ítélete szerint a keresztség által a megkeresztelt egy felekezetnek sem, hanem az általános kereszténységnek válik tagjává, a mi az' én szerény véleményemmel is megegyez, csakhogy én az általános kereszténység alatt értem azon egyházat, mely nem felekezet, hanem az igaz Jézus Krisztus által alapított római katholika Anyaszentegyház. Az egyház azon törvénye, mely a felekezetek által administrait keresztséget érvényesnek ismeri el, megczáfolhatatlan igazsággá fokozza azon meggyőződésemet, hogy a bárki által de helyesen végzett keresztség a megkeresztelt embert a római katholika Egyház tagjává teszi; a tévely martaléka csak a gyakorlat által lesz az ember. Bizonyos továbbá az is, hogy egyedül a katholika Egyház valja a „Szentek Egysége" dogmájának alapján a z e l h u n y t a k a t m é g h o l t u k u t á n is ezen Egyház tagjainak; minden más társaságból és így felekezetből is, még ha az ember azon felekezet tanait gyakorolta volna is, halála által kiszokott lépni; de a sokszor érintett gyermek csecsemő korában halván el azon felekezet tanait nem gyakorolta, e szerint az általános kereszténység vitézkedő tagjainak sorából az általános kereszténység győzedelmes tagjainak sorába lépett be. Tehát a gyermeket eltemetvén nem az ő felekezetének tagját temettem el. 3. Eltemettem a gyermeket, hogy anyjának, Remenár
Zsuzsannának ezen buzgó, a lutheránusoktól sokat zaklatott hívemnek elkeseredett szivét megvigasztaljam. Térdre borulva zokogott, „hogy neki egész életében nem lesz nyugodalma, ő kész férjét azonnal ott hagyni, ő gyermekét éjszaka kiviszi a temetőbe, de sehogy sem engedheti meg, hogy gyermeke szenteletlen földben nyugodjék." Ily körülmények között lelkiismeretem kényszerített, bármi történjék is, a kesergő anya kívánságát teljesíteni. 4. Eltemettem a gyermeket ingyen ; ismeretesek ezen urak előttem, kik mindent „non propter Jesum sed propter usum" szoktak cselekedni, azért utasítottam is a szülőket, hogy elmenvén a lutheránus lelkészhez, neki a stoláris illetéket fizessék le, mit hiszem meg is tettek, mert azok nem szoktak elengedni soha semmit. Ezek volnának, miket Méltóságodnak hozzám intézett parancsa folytán a panaszolt ügyben követett eljárásom megvilágosítására bejelenteni kötelességemnek ismertem. Ki is mély tiszteletem és hódolatom kifejezése mellett vagyok Mogyoródon 1886. April 29-én Méltóságodnak alázatos szolgája Szedoglávits Ferencz. plébánus. III. 1271/1886. D. J. Kr. Magas vallás és közoktatási magyar kir. Ministerium! Hivatkozással a Magas Ministeriumnak f. évi april 12-én 1287. sz. a. kelt becses leiratára, t. Szedoglávits Ferencz mogyoródi plébános úrnak a fóthi evangelikus lelkész úr panaszlevelére adott nyilatkozatát */. alatt a csatolmányok visszazárása mellett oly megjegyzéssel van szerencsém fölterjeszteni, hogy mivel a fentidézett Plébános úr indokai úgy a kath. Egyház elveinek, mint az emberségi érzületnek megfelelnek, azokat magam is osztom, s mivel a temetést rendező szülők az evang. lelkész úrnak a temetésdíjat megfizették, eljárásában nem látok semmi olyasmit, a mi jogos kifogás vagy megrovás alá eshetne. Fogadja a Magyar Vallási Ministerium mély tiszteletem őszinte nyilvánítását, melylyel maradok ATáczon 1886. évi május hó 4-én a Magas Ministerium alázatos szolgája Neszveda István, felszentelt püspök és káptalani helynök. IV. Nagys. és Főtiszt. Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi ág. hitv. evang. püspök úrnak ! 18448. sz. F. évi január hó 9-én 6. sz. a. kelt jelentésére hivatkozólag, melyben Nagyságod a mogyoródi r. k. plébános ellen illetéktelen keresztelés és temetés miatt emelt panaszt, van szerencsém a váczi káptalan helynöktől általam bekivánt jelentést a vonatkozó többi iratokkal együtt idezártan Nagyságodnak n e t á n i é s z r e v é t e l e i k ö z l é s e végett ezennel megküldeni. Budapesten 1886. évi május hó 25-én A minister meghagyásából Tanárky Gedeon államtitkár. Ami ezen utolsó, a főtisztelendő bányakerületi püspök úrnak felírására küldött ministeri választ illeti, melyben egész naive észrevételei közlése végett szólíttatik fel, — erre nézve annyit tudok, hogy a püspök úr megteszi észrevételeit, melyekben a vallásügyi ministert 1884. jul. 11-én 24727. sz. a. kelt rendeletére is emlékezteti, egyszersmind a kilátásba helyezett „törvényhozási" intézkedés megváló-
199
sítására kéri fel, esetleg végül az országgyűlés elé terjeszti fel az egész ügyet, hogy a sok visszaélésnek már egyszer vége szakadjon. B.-Csabán 1886. jun. 16-án. Saguhj János. Temetőszentelés. A nagy semlaki ev. leányegyháznak (bánáti esperességben) f. évi május hó 30-án emlékezetes napja volt. Telve lévén régi temetője, a polgári közönségtől ajándékul kapott uj temetőjének beszentelése az említett napon délutáni 3 és 5 óra között ment végbe, mely alkalommal a kérdéses leányegyház tagjain kivül a szomszédos hitsorsosok s idegen vallású egyének közül is számosan vettek részt, élükön Trnovszky Emil birdai, Nyácsik Endre kis-semlaki és Kiss Kálmán temes buttyin-nagy-semlaki lelkészekkel, továbbá J u r á n y i Miklós nagy semlaki és Ondrejovits Pál temes buttyini tanítókkal. Az ünnepély az imaházban Nyácsik Endre lelkész által t a r t o t t istentisztelettel kezdődött. Innen a gyülekezet ének- és harangszóval az uj temetőbe vonult, a hol az alkalmi szónoklatot a helyi lelkész Kiss Kálmán tartotta, a mire Trnovszky Emil birdai lelkész is intézett a hívekhez rövid beszédet s végezte a temető beszentelését. Confirma Deus hoc opus! Melyik világi hatósághoz tartozik a vallási ügyek eldöntése!? — E kérdésre ad határozott feleletet a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak egy concrét eset alkalmából Torontálmegye alispánjához intézett rendelete, melyet dr. Orsó Mátyás megyei főjegyző tesz közzé a „Magyar közigazgatás" legutóbbi számában. — Miután a kérdés reánk nézve is közérdekű, legyen szabad itt is egy pár megjegyzéssel közzétenni. De lássuk magát a rendeletet s az esetet, mely a rendelet indokául szolgált : „B. G. k.-i illetőségű g. kel. vallású nőtlen férfitől Sz. Y. t. b.-i róm. kath. vallású hajadon törvénytelen figyermeket szült. Miután a nemző a gyermeket magáénak elismerte a k.-i g. kel. lelkész a gyermeket g. kath. ritus szerint megkeresztelte és az anyakönyvbe bevezette. Az anyára nézve illetékes plébánosnak az eset tudomására jutván, a btk. 53. §-a alapján a keresztelő g. kel. pap ellen bűnvádi feljelentést tett, mely azonban a bíróságaink által e részben követett eljárásnál fogva — t. i. hogy a keresztelés maga még nem képezi a más vallásfelekezetbe való felvételt, — elutasíttatott. Ekkor a plébános az esetet a püspöknek, ez pedig a minisztériumnak jelentette fel. mely a megyei alispánnak rendeletileg meghagyta : hogy a törvénytelen gyermeknek anyja vallásában való neveltetése és a születésnek a t.-b.-i róm. kath. egyház anyakönyvében leendő beiktatásának elrendelése iránti kérelem felett az illető közigazgatósági hatóságok határozatot hozzanak. Az 1868. évi L I I I . t.-cz. hiányaira való tekintettel a megyei alispán utasítást kérvén, a miniszter hivatkozott rendeletében ekként nyilatkozott : ü g y a szőnyegen levő ügyben, mint minden egyéb oly ügyekben, melyekben vallási érdekek forognak fenn, — és melyek azért egyházpolitikai szempontból is megbirálást igényelnek, hazai törvényeink értelmében az intézkedés végső fokon 0 Felségét, mint az összes egyházak legfőbb kegyurát és védnökét illeti ; és miután 0 Felsége e jogot mint a közjogban gyökerezőt, nem a rendes bíróságok, hanem a közigazgatósági hatóságok által gyakorolja, annálfogva az ily ügyekbeni intézkedés első sorban a közigazgatási hatóságokat illeti, és minthogy ezen ügyekben, épen
az említett tej edeimi kegyúri jog megszoríthatlansága miatt a végeldöntés minden közt Ő Felségének van fenntartva, azért a közigazgatási hatóságok bármely fokú határozata ellen a minisztériumig való felebbezés joga az illető felek részére minden esetben épségben fenntartandó, mely körülmény egyébiránt eloszlatandja tekintetes uraságodnak abbeli aggályait is, hogy a közigazgatási hatóság ezen ügy elintézésénél oly egyházi közegekkel áll szemben, kikkel közvetlen rendelkezni nem jogosult, és kik tán hozandó határozatai előtt meg nem hajolnának. A mi pedig a követendő eljárást illeti, ez azonos azon eljárással, mely a közigazgatási útra tartozó más közönséges vitás ügyekre nézve is előírva van és főleg abban áll, hogy a vitás ügy mibenléte az illető szolgabíró, mint elsőfokú közigazgatási közeg által az érdekelt felek meghallgatásával alaposan kinyomoztassék és ennek folytán általa elsőfokúlag hozandó érdemleges határozattal is elláttassák, mely, ha a felek avval meg nem elégednének, az alispánhoz, onnan a közigazgatási bizottsághoz, s ettől a minisztériumhoz felebbezhető. — Jelen esetben a legfőbb fokozatig való felebbezésnek — a fönnebb kifejezett indokoknál fogva — még két teljesen egyenlő határozat ellenében is helye leend." E miniszteri rendelet elég világosan kifejezi, hogy minden vallási ügy, a közigazgatási hatóság köréhez tartozik. — De vizsgáljuk mi, evangélikusok is e dolgot: váljon előnyösebb ez reánk nézve, mint ha a rendes bíróságok útján keresnénk sérelmeinkért elégtételt. Habár az eddig előfordúlt elkeresztelési esetek, melyeket a rendes bíróság — felvett elve szerint — birált meg, ellene szólnak; mégis én több bizalommal volnék iránta mint a közvetlen a kormány hatalma alatt álló közigazgatási hatóság iránt, ha esetleg más jogi természetű egyházi sérelemben kellene elégtételt keresnem. A mostani szabadelvű kormány, úgy a hogy, tiszteletben t a r t j a ránk vonatkozó törvényeket. — De ha e párt megbukna s helyébe valami clericalis párt jutna a kormányra, a ki az említett törvényeket saját elve szerint magyarázná és csavarná, — akkor csak hazai rendes bíróságunktól. mely magát az államtól mindig függetlenül tartja, remélhetjük e törvények igazságos és méltányos alkalmazását. Hijában igyekezett Tisza, az utóbbi községi törvény által e bírói függetlenséget korlátozni, törekvésével úgy az országgyűléssel mint a közvéleménynyel szemben hajótörést szenvedett s hazai igazságszolgáltatásunknak megmaradt legszentebb joga, az állam és minden másféle hatalomtól való függetlensége. — E politikai esetnek ránk nézve is megvan a maga elvi jelentősége. A miniszter, mint a közigazgatási hatóság legfőbb fóruma, Ítéletében lehet elfogult, mert maga se független, — tekintettel kell lennie a kormány érdekeire s esetleg a nemzet többségének véleményére is: de a rendes birói hatóság független lévén minden külső hatalmi befolyástól, elfogulatlanabbúl ítélhet s csak az igazság érdekében a törvényt inkább alkalmazhatja a maga valódi értelme szerint. Egészítse csak ki határozottabban az országház a 1868. L U I . t.-czikket s akkor a rendes biróság is határozottabb ítéletet hozhat ha sérelmeinkért ott bűnvádi eljárást indítunk. Libertás.
200
? I S I I i I 'I, — Negyed és féléves előfizetőinket tisztelettel kérjük, szíveskedjenek előfizetéseik esetleg megrendeléseik beküldésével a lap további fennállását biztosítani s részökre rendes megküldését lehetővé tenni. Társult olvasóink az eddigi czimszalagot használják. A testvérek szellemi és anyagi támogatását kéri a szerkesztő-kiadó. — A „Budapesti Közlöny" 137. száma következő legmagasabb leiratot hoz :
Személyem
körüli
magyar ministerem előter-
jesztése f o l y t á n , Geduly Lajos d u n á n i n n e n i á g . h i t v .
ev. egyházkerületi püspöknek, sok évi buzgó egyházi működése elismeréseül F e r e n c z J ó z s e f - r e n d e m középkeresztjét adományozom. Kelt Bécsben 1886. évi junius hó 10-én. Orczy Béla br. s. k. Ferencz József s. k. A legmagasabb kegy ezen új bizonyítékát, mellyel egyházi életünk legkimagaslóbb férfiainak egyikét a királyi kegyelem kitüntette ; nemcsak a személyes érdemnek jutalmául, hanem hazai evangelikus egyházunk megtiszteltetéseül hódoló és hálás örömmel fogadjuk. A k i t ü n t e t e t t e t a kegyelem istene e királyi kegy é l v e z e t é b e n t a r t s a m e g s o k á , b o l d o g a n , e g y h á z u n k n a k és h a z á n k n a k javára. — A kemenesaljai ev. egyházmegye ez évi közgyűlését jun. 24-én tartandja V ö n ö c z k ö n , a midó'n az eddigi esperes véglegesen visszalép hivatalától s miután az ez év elején szavazati többséget nyert t. N a g y K á r o l y úr nem vállalkozott : a legújabban megválasztott simonyi (postahely) lelkész nt. M ó d L é n á r d úr fog beiktattatni. — A pozsonyi theol. akadémián az alapvizsgák 10 jelentkezettel f. hó 13-, 16-, 21-, 22-ik napjain t a r t a t n a k . A szakvizsgálatok, melyekre szintén 10-en jelenkeztek, f. hó 17-. 1S-, 23-, 24-ik napjain t a r t a t n a k meg. — A pozsonyi ev. lyceumon az érettségi vizsgálatok tot. dr. G e d u l y L a j o s elnöklete alatt és dr. H e i n r i c h G u s z t á v kormányképviselő úr jelenlétében 19 tanulóval f. hó 13-, 14-én t a r t a t t a k meg. A vizsgára állottak közül 5 jól, 10 egyszerűen érettnek lett nyilvánítva, kettő 3 hónapra és kettő 1 évre lett visszautasítva. — Tanári jubileum. Ntiszt. K r a m a r c s i k K á r o l y rozsnyói ío'gymnasiumi igazgató-tanár félszázados jubileumát jun. 15-én nagy lelkesedéssel ünnepelték meg. Bocsánatot kérünk tisztelt előfizetőinktől, hogy ez ünnepély részletes lefolyásáról nem szólhatunk. Nem kaptunk egyenes tudósítást, — politikai lapokból keil kiollóznunk az egyházi beléletiinkben oly ritka, oly magasztos ünnepély lefolyását. Tekintve különösen a szellemi támogatás mondhatnám hiányát, évről évre jobban érezzük azt, hogy lapunk nem pótol hézagot s így az felesleges? E lappal a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház beléletének tolmácsa akartunk lenni — nem a mi hibánk, hogy nem lehetünk azzá. Az ünnepély egy megnyitó karénekkel és az iskola felügyelőjének üdvözlő beszédjével kezdődött. Üdvözölték az ősz tanférfiút : a rozsnyói főgymnasium, az egyház, város, esperesség, kerület, régi és mostani tanítványai. Az eperjesi, iglói, rimaszombati, nyíregyházi, miskolczi gymnasiumok, a sajó-gömöri polgáriskola üdvözlő táviratokat küldtek. Az ünnepélyt karének fejezte be. Délután közebéd, este tánczmulatság volt. — Mi lehet méltóbb jutalma egy félszázados önfeláldozó küzdelmes pályának — az elismerésnél.
t a r t o t t két év alatt elhalt három kiváló t a n á r a : dr. V a n d r á k A n d r á s , O t r o k o c s i V é g h D á n i e l és T i l l i s c h J á n o s emlékezetére. A kollégium h. felügyelőjének ns. M é r e y A u r é l n a k megnyitó beszéde után a kollégium rektora nt. H ö r k J ó z s e f emlékbeszéde következett. Ezután K o v á c s i S á n d o r I. éves theologus szavalta el Zúz Pál Il-od éves theologusnak szép alkalmi költeményét, majd S c h u l t z e O t t ó IV-ed éves theologus t a r t o t t egy ügyesen kidolgozott emlékbeszédet Tillisch János felett s végre H l a v á c s G r y u l a V I I I . osztálybeli tanulónak jeles költeményét ,.Otrokocsi Végh Dániel emlékezete" czimíít hatásosan előadta F r i e d r i c h Z s i g m o n d V I I I . osztálybeli tanuló. „Szózat" eléneklése fejezte be a szép és nagy közönség jelenlétében lefolyt ünnepélyt. — Az orosházai ág. hitv. ev. egyház iskoláiban a vizsgák nt. T h o m a y J ó z s e f esp. körlelkész elnöklete alatt f. hó 7—12-ig t a r t a t t a k meg. A vizsgák szép sikere általános megelégedést keltett. Az anyaegyház iskoláiban az év elején 1813 gy., végén a vizsgán 1502 gy. volt; a filiai iskolákba összesen 609 gy. járt. — Holch Ottó gyönki (tolna m.) segédlelkész három évi részletfizetés mellett eladja Herzog „Reai-Encyklopädie für protestantische Theologie und Kirche" czimű munkájának 1877-iki kiadását. A megvenni szándékozók forduljanak egyenesen a tulajdonoshoz. — Halálozás. — E b n e r J á n o s ev. tanító, német járfalvi testverünk édes atyja, ki a népoktatás terén 1838 óta áldásosán működött, f. hó 15-én Német-Járfalván (Moson m.) meghalt. — Megjelentek és szerkesztőségünkhöz beküldettek : „Az i f j ú s á g h a z a f i a s a n v a l l á s o s n e v e l é s é r ő l " szóló konfirmácziói beszéd a kolozsvári ág. hitv. ev. egyház lelkészétől Turcsányi Gyula Dezsőtől. Ára 20 kr. A tiszta jövedelem a konfirmácziói alapra fordíttatik. — Sirisaka Andor pécsi tanító iirnak a . . B a b o n á r ó l " czimű munkája, mely népies irányánál fogva különösen ajánlatos mű a babonás nép közötti terjesztésre; ára 50 kr.
_ _ _
A debreczeni ág. hitv. evang. egyházban folyó évi szeptember-hó 1-én elemi iskola nyittatván meg, egy rendes és egy segéd-tanítói állomásra pályázat hirdettetik. A rendes tanító fizetése e g y e l ő r e évi 360 frt. és lakás, a s e g é d t a n í t ó é e g y e l ő r e évi 240 frt. és lakás F i z e t é s - j a v í t á s a közel jövőben. Pályázóktól megkívántatik, hogy a német nyelvben és zenében s esetleg rajzban is jártasak legyenek, mit okmányilag kell igazolniok. A megválasztottak, kik a k á n t o r i teendőket is végzendik, egy sikeresen eltöltött próbaév után állandósíttatnak. Mindkét állomásra csak o k l e v e l e s tanítók pályázhatnak , kik kellőleg felszerelt kérvényeiket folyó évi julius-hó 6-ig az evang. lelkészi hivatalhoz (Szt.-Anna-u. 2535. sz.) küldjék be. D e b r e c z e n , 1886. május-hó 29-én.
— Az eperjesi kollégium — mint a „Prot, egyházi és iskolai lap"-ban olvassuk — f. hó 6-án gyászemlékünnepet NYOMATTA
WIGAND
F.
K.
PÁLYÁZAT.
Materny POZSONYBAN.
Lajos,
evang. lelkész.
