EGYHÁZ és ISKOLA, EVANGELIKUS. Fölhivás! Pank lipcsei püspök ünnepi "beszéde.*) Harmadik évfolyam. 42. szám. Pozsony, évi október 17

Harmadik évfolyam.

42. szám.

Pozsony, 1885. évi október 17.

EVANGELIKUS

EGYHÁZ és ISKOLA, /VLEGJELEN

HETENKÉNT

EGYSZER.

Előfizetési á r : Egész évre . félévre . . . negyedévre . E g y szám á r a :

Hirdetés ára :

6 frt — kr. 3 „ — „ 1 „ 50 „ 12 kr. o. é.

s3>íO$3
Pozsony,

K o n v e n t u t c z a 6. s z .

Felelős szerkesztő s kiadó : T R S Z T T É N S Z K Y

Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdíj : külön 30 k r .

F E R E N C Z .

T a r t a l o m : Fölhivás! (Bognár E n d r e ) . — P a n k lipcsei p ü s p ö k ü n n e p i beszéde. — Az iskola év elején. — Tolnai József). — L u t h e r ság. — B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . V e g y e s e k — P á l y á z a t o k .

Fölhivás! A L u t h e r t á r s a s á g , mely eddig csg.k mint i g e volt jelen, és már is működött, — folyó év szeptemberhava 30-án Budapesten t e s t e t öltött, a mennyiben megalakult, i d e i g l e n e s e n szervezkedett, megválasztván a társaság védnökét, elnök, alelnök, titkár, pénztárnok, jegyzőjét és 12 tagu igazgatótanácsot. így tehát most már e z e r s z e r is meghányva-vetve a czélt s az elérhető eredményt, — z á s z l a j á t k i t ű z t e , melyet többé be n e m v o n h a t , legfölebb s z é g y e n n e l , mi nemcsak a társaság vezetőinek arczát, de az összes magyarhoni ágost. hitv. evang. egyházegyetemet égetni fogná, s hosszú időre az előbbretörekvés bajnokainak nemes vágyát lehűtené. A társaság tagjain tehát elsőben is a sor, hogy a mit lelkesedve felkaroltanak, a z t p o r b a e j t e n i ne engedjék! A társaság vezetői pedig komoly feladatuknak ismerendik, hogy mit kezökbe vettenek, az a világ által közhelyeken meg ne hurczoltassék, hanem e r ő r ő l e r ő r e , d i c s ő s é g r ő l d i c s ő s é g r e emelkedjék ! Mi mint a társaság i d e i g l e n e s tisztviselői csak addig kívánunk helyeinken megmaradni, mig a készülődés a k a d á l y a i n , a kezdeményezés n e h é z s é g e i n túlesünk. — Akkor, a mint vettük a megtisztelő bizalmat, k é s z s é g g e l teszszük le a társaság birtokába, hogy avatottabb kezekre bizhassa azt. Addig azonban m i n d e n e r ő n k k e l , k é t s é g b e v o n h a t l a n j ó a k a r a t t a l helyt állunk, teszünk, működünk, s másokat is a velünk egy czélra működés gondolatának megnyerni iparkodunk. Fog-e ez évben már a L u t h e r t á r s a s á g életjelt adhatni magáról? Lesz-e alkalma a megmívelendő mezőn csak valamit is összetakarni, kévébe kötni ? — Az rajtunk nem múlik, legfölebb az idő rövidségén. Legelső czélunk, tervünk az első „ É v k ö n y v " egybeállítása. — De hogy ez annál kapósabbá váljék a könyvet n a p t á r i részszel óhajtjuk egybeszerkeszteni.

társa-

Kiki tudja tehát, mi a czélunk, mire törekszünk ; de ne felejtse azt sem, hogy a czélban futásnál mindenkinek lesz kötelessége, mit e m b e r ü l megoldani el n e raulaszsz 0 n !! — Az elnökség megbízásából Bognár Endre, jegyző.

Pank lipcsei püspök ünnepi "beszéde.*) (Mondotta az e. e. e. gyámintézet 25. évi ü n n e p é l y e alkalmával B é k é s Csabán október 4-én.

„Méltóságos elnökség! főtisztelendő urak, nagyrabecsült gyülekezet! A kitüntető meghívásért, a szeretetreméltó üdvözletért, mely engem ért, mi módon fejezzem ki hálámat? Örömtől áthatott szívvel állok e helyen, életemben először magyar földön, dicső történetnek földén, a szentek könyeitől és vérétől áztatott földön. Ha ezt már magában is kitiinő kegynek tartom, úgy kétszerezve érzem a tiszteletet és örömöt, hogy önökkel ünnepelhetem ez ünnepnapokat, sőt sokszorosan azon kitüntetés által, hogy önök körében állok mint képviselője és küldöttje azon ev. egyletnek, mely kiválóan s szive fensőbb melegével részt vesz önök örömében, mint az ev. Gusztáv-Adolf-egyletnek képviselője. Ha van a magyarhoni egyetemes gyámintézetnek szellemi vérrokona, úgy az a Gusztáv-Adolf-egylet. Mindkettő egy atyának gyermeke : a keresztre feszített s feltámadott Jézus Krisztus evangyéliomában s annak legyőzhetlen istenerejében vetett hitnek; mindkettő egy anyának gyermeke: a szeretetnek, mely a hitből származik és nő mint a gyümölcsdús fa a gyökérből, a szorongatott, a veszélyeztetett, a szeretetre legméltóbb testvérek iránti szeretetnek. A Gusztáv-Adolf-egylet, mint előszülött, már akkor nagykorú fiu vala, midőn 1860-ban az örvendetes *) Fordította Rimler Károly nagyváradi lelkész; közöljük a „Békésmegyei Közlöny" után. Szerk.

334

hírt vette, hogy Magyarországon a régen várt nővér megszületett s azóta a nővér is gyönyörűen felvirult s díszesen felnőtt s 25 éven át mindketten, fi és nővér, nemcsak zavartalanbékességben, de élő, szívbeli viszonyban állanak egymással, vájjon, hogy maradhatna el a fivér azon a napon, melyen a nővért ezüstkoszorúval díszítik? Örömmel jön a nővért üdvözölni szeretetteljesen, vigan hálálkodni a nővérrel, imádva áldani a nővért. Igen, ím a Gusztáv-Adolf-egyletbeliek, és különösen a központi választmány, mely engem képviseltetésével tiszteletteljesen megbízott, üdvözöljük önöket ez örömnapon szivünk mélyéből, üdvözöljük önöket szent Pál szavaival : „Kegyelem néktek és békesség az Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól." Hozom ez üdvözletet ezernyi ev. testvérek és atyafiak nevében és szívéből, hozom Wittemberga és Worms, Speyer és Augsburg városok országából; hozom azt azon városból, melynek közvetlen közelében a svéd kő Lützen mellett, Gusztáv-Adolf haláláról és győzelméről beszél s ama másik emlékkő Breitenfeld mellett e felirattal : „Glaubensfreiheit für die Welt, Rettete bei Breitenfeld, Gustav Adolf, Christ und Held." Hozom azt névszerint a lipcsei Tamás-templom szószékéről, melyen egykor maga dr. Luther Márton 1539. pünkösdkor állott és Lipcsében a reformácziót behozta, a Tamás-templom sekrestyéjéből, hol Selnecker Miklós imádva zúgott : „Lass mich dein sein und bleiben Du treuer Gott und Herr." és ..Ach bleib bei uns Herr Jesu Christ, Weil es nun Abend worden ist; Dein göttlich Wort, das helle Licht, Lass ja bei uns auslöschen nicht." Hozom azt amaz orgonáról, melyről Bach Seb. János fugái és cantátai a szellemek és egek hatalmával megrázkódtatták az istenházat; hozom azt a Tamás-templom paplakáról, melyben dr. Grossmann superintendens lakott, ugyanaz, a ki egykor a Lützen melletti svédkőből az első szikrát ütötte, melyből utóbb a G.-A.-egylet szent áldozati lángja fellobogott, a G.-A.-egyletnek szellemi alapítója. Mi üdvözöljük önöket s a mi üdvözletünk a mai napon nem lehet egyéb, mint mély magasztalás és hálaadás. Hálát adunk önökkel együtt a menny és föld Urának mindazon áldásért, melylyel láthatólag elárasztotta hit- és szeretetmunkájokat s a 25 év előtt vetett mustármagot fává növesztette, melynek fedele alatt nem egy egyházközségük mentő oltalmat s üdítő árnyékot talált. A sebekben, melyeket gyámintézetük behegesztett, az áldozatkészségben, melyet a szivekben és egyházközségekben gyújtott, látjuk és áldjuk mi egy tény bizonyítékát a magyarhoni testvéregyház életerejének, kezességét nagy áldásdús jövőjének. Mi hálákat adunk Isten ezen kiváltkép való kegyelméért — mely Magyarország evang. egyházának adatott — mint általában minden istenkegyelemért, melyben részesült. Mi tudjuk Németországon, mily fénj^es betűkkel van bevésve az evangyéliom története Magyarországon nemcsak a világtörténelem, de az élet könyvének lapjaiba is; mi tudjuk és bámuljuk a hősi bátorságot, melylyel vallói a tiszta isteni igéért éltek és szenvedtek,

hitszabadságukért harczoltak s hivek valának, hithivek a száműzetésig, a börtönök faláig, az eperjesi vérpadig, a nápolyi gályákig; szemünk előtt fennen lobogva látjuk a sebhelyeket, melyeket az egyház megváltójával oszt és hord és mélyen meghatott lélekkel olvassuk a signumot és sigillumot, melyet az Isten évszázados történeten át reányomott : vedd a kereszt jelét homlokra és mellre, egyházra és iskolára, reformátusokra és lutheránusokra. De — e jelben győztél üldözött egyház és e jelben győzni fogsz. Mint mindig a hivők vére és könye az egyháznak éltető magva és ereje vala, úgy lőn itt is és a mit hozzá évszázadokon át könyekkel vetettek, abból szemeink előtt aratást látunk érlelődni, melynek kiterjedése és vége be nem látható. Mert itt áll amaz ige: „más a magvető, más az arató"; és kiváltkép oly napokon, minta mai, mintha látnám az aratás urát e gyülekezetbe lépni s legyőzni a kishitűséget látnokilag vigasztaló igéjével : „emeljétek fel a ti szemeitek és lássátok meg a tájakat, hogy megértek már aratásra." De minket, Gusztáv-Adolf-egyletieket, még más hálaérzet tölt el az Isten iránt. Mi hálákat adunk különösen ama félbeszakítatlan közösségért az evangyéliomban, mely az első naptól fogva létezett a magyar- és a németországi hitvallók között. Hisz ezen közösség régibb 25 évnél, sőt tizszer 25 évnél. Azon napok óta, midőn ismert és ismeretlen küldöttek Luther tanait és dalait Wittembergából Magyarországba vitték és viszont az ifjúság Magyarországból Wittembergába zarándokolt, hogy ott — mint ön főtisztelendő elnök úr a mi örömünnepünk alkalmával Lipcsében tanúbizonyságot tett — az evangyéliom világosságát lássa s a hit lángjánál szivét melegítse, azon napok óta a szellemi folyam Németország és Magyarország között — hála Istennek — soha meg nem szakíttatott és valamint a Gusztáv-Adolf-egylet — mint igazán mondhatom — a magyarhoni hitrokonokat mindig és kiválóan szivében hordozta megalakulása óta, úgy viszont örül a szeretet azon bizonyítékainak, melyekben részesült a magyarhoni ev. gyámintézet részéről annak megszületése óta. Es ha a nővér itt Magyarországon más alakot és más ruhát öltött, mint a fivér Németországon s ha — mint nővérhez illik — szigorúbb háziassági'a törekszik, mint a fivér, ki tágasb működési tért keres, úgy a fivér még sem feledkezett meg nővére iránti lovagias kötelességéről, mint viszont a nővér is fivérének nem egy szeretetjelt adott, mely szivének jól esett. Mi nem feledjük, hogy a G.-A.-egylet főgyüléseire Magyarhonból több ízben résztvevő vendégek és küldöttek, az ev. gyámintézet tiszteletreméltó képviselői megjelentek ; mi nem feledjük, hogy a kiáltó nyomor daczára, melyet saját országukban súlyosan éreznek, magyarhoni egyházközségek s az e. gyámintézet sokszor valóban megható és szivindító szeretetadományokat küldtek a G.-A.-egyletnek. Szívből köszönjük azt, és ha a G.-A.-egylet oly helyzetben volt, hogy adományaival 50 éven át segélyezhetett magyarhoni egyházakat, úgy ezen kegyelemért is hálákat ad az Istennek. Mi tudjuk, hogy ezzel csak némi részét róttuk le, hálatartozásunknak ama vendégszerető fogadtatásért, melyben ismételten részesítettek Németországból Magyarországba származó evangelikus hitrokonok s nékünk csak az fáj, hogy körülvéve mindenfelől szívszaggató nyomortól és ínségtől, nem segíthetünk mindenütt gyökeresen. S ha i szinte ezer egyházakon segit, más ezreket segítség nélkül

335

kell hagynia. Ha évenkint egy millió márkát is oszt, 5—10 millió sem volna felesleges. Magyarországról pedig mi meg nem feledkezhetünk, hacsak Lutherről nem akarunk megfeledkezni, ama Lutherről, a ki midőn Mária magyar királynénak vigasztaló zsoltárait küldé, mindenkorra jelképileg mondá, hogy mit vár a német ev. testvérszeretettől. Az én jelenlétem szolgáljon önöknek bizonyságul, mily súlyt fektet a Gusztáv-Adolf-egylet arra, hogy önökkel tovább is kedvező közösségben maradjon az apostoli és reformátori tanra nézve, de hogy egyek maradjanak a javak közlésében és imádságban is. A Gusztáv-Adolf-egylet nem hagyja magát megzavartatni a főtisztelendő elnök úr által az imént érintett sötét felhők által, melyek a legújabb időben hazájuk nemzetiségi egén feltornyosultak. Vájjon valóban és komolyan fenyegető vészfelhők-e azok, vagy csak légcsalódások és ködképek, a Gusztáv-Adolfegyletnek nem lehet hőbb óhajtása, minthogy azokat minél előbb szétfolyni láthassa. De ő maga soha sem fogja feledni, hogy ő nem nemzeti egylet, hanem evangelikus s épen azért nemzetközi egylet, mert maga az evangyéliom nemzetközi, üszök, a nemzetek közé — inter nationes — dobva, szeretetkötelék, arra hivatva, hogy a nemzeteket összefűzze; a Gusztáv-Adolf egylet tudja, hogy az ő feladata nem lehet birói szerepet játszani a politika dolgaiban, hanem, hogy ápolja a kozmopolitikát annak legmélyebb értelmében, hogy ápolja és terjeszsze Isten országát e földön. Az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan, ki nem kérdi a rablók kezeibe kerültnek nemzetiségét, nyújtja segítő testvérkezét mindenkinek a nemzetiség és nyelv kiilömbsége nélkül, kik vele együtt egyedül a Szent-írás alapján állanak s vele együtt vallják az Úr Jézus Krisztust, Isten és emberfiát, mint egyedüli közbenjárónkat és megváltónkat, kit dicsérünk és magasztalunk mindörökké. 0 nem hagyja magát szent Pál álláspontjáról leszoríttatni; „itt nincsen sem görög, sem zsidó, sem lutheránus, sem magyar, sem szláv, sem német, mert mi mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban." Szent, testvérek! szent az egy nyelvnek és egy hazának köteléke, de szentebb még az egy üdvözítő evangyéliomnak köteléke. En boldognak érzem magamat, sőt büszke vagyok, hogy német vagyok, de magasabbra emeli keblemet azon gondolat, hogy az evang. keresztyénség tagja vagyok. Ezt ne feledjük tisztelt uraim innen is, túlnan is. — Becsüljük nagyra ama legszentebb köteléket, mely minket egymáshoz fiiz, őrizzük hiven, ápoljuk melegen azt. Rómának hatalma és sötét győzelmeinek titka : az ő vas egysége, tagjainak áttörhetetlen összetartása a nemzetek fölött. Ez a József régi sérelme az ev. keresztyénség testén, ez a gyilkosnak alakja saját magunk soraiban, t. i. a meghasonlás és szakadozottság s hogy túladunk legfőbb érdekünkön . csakhogy itt-ott pártérdekeket szolgáljunk. Divide et impera, — az elsőt, a divide, mi magáink gyakran ápoltuk szomorú buzgalommal, a másikat, az impera, azokra bíztuk, kik mindenkor készen állnak az ajtó előtt, hogy alkalmilag egy-egy tagját az ev. életnek eltemethessék. Ha mi magunk nem akarunk magunknak sírt ásni, ha nem akarjuk, hogy az evangyéliom gyertyatartója lehasíttassék oltárainkról, hanem hogy tovább égjen és lángoljon a föld népei közt ; itt uraim és testvéreim, itt résen kell lennünk, itt őrt kell állanunk, itt javítanunk kell! A napjainkban

kettős erővel előnyomuló frankokkal szemben, hol a római liga egyfelől, a vörös liga másfelől fenyeget, nekünk erős, ellenállhatatlan falanxot kell képeznünk, lutheri hitben, evang. testvérszeretetben kell állanunk minden nyelvű és éghajlatú nemzetiségekkel együtt. S itt hálám buzgó imává változik át : Atyám, hogy mindnyájan egyek legyenek, miképen te Atyám én bennem és én te benned, hogy ők is te benned egyek legyenek. Arról ismerlek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. A mi a Gusztáv-egyletet illeti, az ma fogadja önöknek, hogy önök iránt mindig szeretetet fog gyakorolni, szerető karjait nyújtja feléjök nyilt, tág, meleg szivét nyitja meg önök előtt. S így engedjék meg nekem, ki üdvözlőleg és hálaadólag kezdettem, áldólag végezhessemA mindenható és kegyelmes Isten áldja meg ezután is az e. gyámintézetet, hogy lehessen áldásul és vigasztalásul szűkölködő egyházaiknak, díszül az ev. egyháznak Magyarországon, világító szövétnekül az összes protestáns keresztyénségnek; hogy gyökeredzék mind mélyebben s ne hagyja el azt az alapot, melyen kivül mást senki nem vethet : a Jézus Krisztust, ki tegnap és ma is ugyanaz mindörökké, hogy mindinkább gyarapodjék és terjedjen azon szeretetben, mely soha el nem fárad, soha el nem fogy. Mert ha egy tag gyarapodik, vele együtt gyarapodik az egész test. Németországon — hála Istennek — mindenütt gyarapodik az ev. keresztyén élet, alvó, szunnyadó lelkiismeretek ocsúdnak, ébrednek; hideg szivek melegednek; lanyha kezek nyílnak. Észre kezdik venni tág körökben a hit szent kincseit, látni kezdik a közös ellenséget, nyújtanak egymásnak kezet s az egyiknek lángja fellobbantja másiknak pislogó mécsét. Mondhatom Isten előtt, hogy a vallásos élet Németországon fokozatosan emelkedik és fejlődik, hogy fényes hajnal uj napot jelez az egyház életében. Vajha — s ez szivemnek hő, forró imádsága — vajha a mai nap a magyarhoni ev. egyházra nézve határkő lenne ez értelemben, hajnala egy uj napnak, melyen Krisztus népe felkél és összeáll uj evang. életre, világosságra és szeretetre. Az evang. templomban, melyet mult évben Rómában felszenteltek, három szép ablak látható. Az egyiken festve van egy fehér liliom, mely töviseken keresztül tör, ily felírással : luctor et emergo = harczolok és emelkedem ; a másik Mózes égő bokrát ábrázolja ily felirással : quamvis uror, non comburor = habár égek, még sem égek meg; a harmadikon ablakon biblia van s rajta égő gyertyatartó hét csillaggal körülvéve e felirással : lux in tenebris = világosság a sötétségben. Az élő Isten, ki a magyarhoni ev. egyházon az elsőt és másodikat mindeddig oly csudálatosan valósította meg, ki a liliomot a tövisek közt nem engedte elfojtatni s az üldözések lángja által megemésztetni, adja, hogy harmadik is rajta gyönyörűen teljesüljön: lux in tenebris!"

Az iskolai év elején. Midőn a mnnkás végzendő munkájához hozzá fog, — kiilömböző gondolatok támadnak lelkében : Lesz-e ereje és tehetsége a fölmerülendő akadályokkal, támadható nehézségekkel, megküzdenie? Elvégezheti-e szerencsésen megkez-

336

dett munkáját? Es ha igen: lészen-e fáradságának érdemlett jutalma? . . . Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok támadnak bennem is most az iskola-év elején, midőn a népnevelés munkásai, a tanítók részben már megkezdették, részben pedig kezdik legterhesebb, de egyszersmind legszebb munkájuk a t : a gyermekek nevel ve-tanítását, hogy az á l l a t b ó l e m b e r t , a „lelkes ember"-bői „lelki e m b e r " - t képezzenek ! Es ezen gondolatok közül különösen az utolsó ragadja meg lelkemet: H a a m u n k á s , a t a n i t ó , e l v é g z i megkezdett munkáját: lészen- e fáradságának é r d e m l e t t j u t a l m a ? — H a e kérdés fölött komolyan gondolkodunk és a tanítók végzett munkáját fizetésükkel arányba állítjuk: reá i g e n l ő f e l e l e t e t n e m , csak t a g a d ó t adhatunk. — A tanítóknál nemcsak é r d e m l e t t j u t a l o m r ó l ; de jó nagy részüknél m é g s z ol g á l t „ b é r " ről sem szólhatunk. Alig van a munkások között egyetlen egy is, a ki kevésbé részesülne munkájának illő dijában, mint épen a t a n í t ó k . A napszámos, ha szorgalmasan lelkiismeretesen dolgozik, nagyobb napszámot kap ; a mesterember, ha törekvő, kitartó, fáradozásának sikerét látja; a földmives, ha földjét jól megmiveli és nem henyél, Isten segedelmével fáradságának gyümölcsét szedi: de a t a n i t ó , az lelkét kiizzadhatja, magát agyondolgozhatja, nem i l l ő m u n k a d í j b a n , de e l i s m e r é s b e n , s z ó b a n n y i l v á n u l ó e l i s m e r é s b e n i s , ritkán részesül. E lapok hasábjain hosszasan panaszoltuk fájdalmainkat, hónapokon keresztül hallattuk jaj szavainkat, szomorú helyzetünk, mostoha viszonyaink miatt, annyira, hogy azok egyetemes fölügyelőnkhöz is fölhatottak és gyűlést megnyitó beszédében az ő részéről is kifejezést nyertek. A tanítóknak, s z o l g a t á r s a i n k n a k a z ú r b a n , k i k v e l ü n k e g y ü t t I s t e n o r s z á g á n a k m u n k á s a i , a mienkhez hasonló, vagy még annál is alábbvaló sorsa, jutott-e eszébe közülünk csak egynek is akkor, midőn azt tettük? Meglehet; de kifejezést nem adtunk neki: legalább egy pár futólagos megjegyzésen kivül, szóba nem hoztuk. — Pedig azok közül, a kik ez ügyben szavukat hallották, nem hiszem, hogy egy is akadna, a ki nem hirdette volna m á r : „Ne nézzétek csak a magatok hasznát, hanem egyebekét is." — Hallottunk utakról-módokról is, melyeket egyesek követnek, hogy helyzetükön javíthassanak. Teszik-e ugyanazt a tanítók érdekében is? Vagy talán mi is azt t a r t j u k : Közelebb az ing, mint a kabát? Nem kellene ezeknek így lenni, atyámfiai. A tanítók nagyobbrésze, jóllehet hivataluk egyike a legterhesebbeknek, olyan n y o m o r u l t d í j a z á s b a n rés z e s ü l , hogy az ember szinte bámul, hogy akadnak, a kik — nyolcz évi költséges tanulás után — a tanítói pályára szánják magukat. — A ki nem hajlamból, hivatásszerüleg lép a tanítói pályára, hanem csupán azért, — hogy mindennapi kenyerét rajta megkereshesse, vagy akiben hiányzik a „ c h a r i s m a " , mi az apostol szerint kinekkinek osztályrészéül jut, arra nézve áll a régiek hires mondása : Q,áem dii . . arra nézve a tanítóság, tekintvén a munka után járó díjazást, v a l ó s á g o s I s t e n v e r é s e . Vigasztalásnak szomorú ugyan, de vigasztalódhatunk vele, hogy e tekintetben nem mi vagyunk az egyedüliek.

Szegény itt egytől-egyig valamennyi : akár római, akár görög, akár evangelikus. A ki ismeri a tanitók helyzetét, vagy figyelemmel kiséri a tanitó-állomásokra szóló pályázatokat, az meggyőződhetik mondásom igazságáról. Csak alig-alig ám, hogy sok helyen föl tudják „hajtani" a minimális 300 frtig! Sokan talán úgy okoskodnak : — Nem kell a tanitók sorsa miatt aggódnunk, az állam intézkedik azokról; elég tenni valónk van ott is, a hol egyedül magunkra kell támaszkodnunk! — Nó én édes jó Istenem! Ha ezt teszszük, akkor elmehetünk oda mindnyájan, a hol a part szakad ! Látjuk hogyan gondoskodik, illetőleg gondoskodott róluk, midőn törvényhozásilag kimondá, hogy fizetésük nem lehet k e v e s e b b háromszáz forintnál. Egy-egy vasúti őr fizetése is szinte háromszáz forint, pedig azt nem kötelezi az állam, legalább mind nem, három évi „katonáskodására sem; mig annak a tanítónak most már nyolcz esztendőig kell saját drága költségén tanulnia ! Kell-e ennél nagyobb szatyra a világon?! — Es mégis találkoznak lapok, melyek oktatásügyünk vezetőjét, (a kinek tagadhatatlan, hogy a tanitók érdekében szép tettei vannak) szerető atyának, gondos pártfogónak és mi mindennek elmondják. Persze a tüz mellett ülő érzi annak jóltevő melegét! Hanem ez már messze megy gondolatunk körétől. Akárhány tanítótól hallottam az életben, hogy papja őt mindennek tekinti, csak annak nem, a m i : s z o l g a t á r s á n a k , a ki v e l e e g y ü t t v i s e l i az U r n á k „terh é t , " — és megfordítva. — Hogy a viszony tanító és pap között nem olyan mindenütt, a milyen lehetne, és a minőnek lennie kellene, az bizonyos. — A viszony közöttünk papok, és közöttük tanitók között nem igen leszen bensőbbé, testvériesebbé, ha csak a magunk érdekeit hangoztatjuk és az övéket, mely a miénknél parányival sem irigylésre méltóbb, egészen elhallgatjuk! Azért véssük jól emlékezetünkbe az irás szavait: „Ne n é z z é t e k c s a k a mag a t o k h a s z n á t , h a n e m e g y e b e k é t i s , " hogy az igének ne csak „ h i r d e t ő i " , hanem m e g t a r t ó i is legyünk! Tolnai József, bönyi liely. ev. pap.

LUTHER-TiRSASáG. i.

jegyzőkönyv,

mely fölvétetett Budapesten 1885. szeptember-hó 29-én a „Luther-társaság" ügyében tartott é r t e k e z l e t e n . 1. Elnökének: Hunfalvy Pál ő Méltósága, jegyzőnek: Bognár Endre, ev. leik. fölhivatván, — nagyt. Trsztyénszky Ferencz úr, pozs. th. akad. tanár előadja, — miszerint a Luther-társaságra ez ideig 2037 frt. 96 krt kitevő összeg gyűlt be, mely összeg tek. Michaelis Vilmos, ideiglenes pénztáros úr kezelése mellett a pozsonyi takarékpénztárban gyümölcsözoleg van elhelyezve. Addig is, mig az alakulni kívánó Luther-társaság a pénztárt megvizsgálná, a jelentés hetyeslőleg örvendetes tudomásúl szolgál. 2. Ugyan nagyt. Trsztyénszky Ferencz vir előadja, miszerint itt az ideje, hogy a társaság ideiglenesen bár, de megalakuljon. Indítványozza tehát : Bizza meg az értekezlet az elnökséget, hogy alakuló közgyűlést hívjon egybe. Hangsúlyozásával különösen annak, hogy a társaság népies, vallásos irodalmi kiadványaiban, melyek a vallásos érzületre ébresztőleg hatnak, s minek idáig kifejezést nem adott, mindenkor tekintettel legyen azon körülményre. —

337

hogy gyülekezeteink nyelvre nézve nem pusztán magyarok, de egyszersmind német és tót ekklézsiák ; — az értekezlet a tett indítványt elfogadja s megbízza értekezleti elnökét, hogy folyó hó szeptember 30-ára, esti 6 órakor tartandó alakuló közgyűlésre a budapesti ev. gyülekezet deáktéri dísztermébe a tagokat falragasz utján hívja meg.

három hó elmultával a főkonzisztorium a következő választ adta : „A brassói ág. hitv. ev. magyar egyházközség önállósítása iránt ide felterjesztett kérvényének elintézését az illető iratok visszaküldése mellett a nt. esperességi konzisztoriumnak a következőket juttatjuk tudomására : Hunfalvy Pál, Jegyezte : Bognár Endre, 1. Az egyházalkotmány 11. §. szerint „minden evang. elnök. ideigl. jegyző. község helyi határai között, melyek szokás vagy okmány II. A „ L u t h e r - t á r s a s á g n a k " folyó évi 1885. szeptember 80-án Hunfalvy Pál ő Méltóságának elnöklete által határozvák, egy fárát képez." E törvény értelmében tehát szabályul kell elfogadnunk, hogy egy evang. községmellett Budapesten tartott alakuló közgyűléséről fölvett nek csakis helyileg határolt területén létezhetik egy fára. Jegyzőkönyv: Ha tehát új egyházközségeknek önállósitás utján való 1. Elnök úr a gyűlést megnyitván, az értekezlet utasítása szerint alakulásra hivja fel a társaság egybegyűlt létesítése folytán valamely változás kívánatossá, vagy szüktagjait. ségessé lesz, ez csakis oly formán engedhető meg, ha az Mire az alapszabályok értelmében a társaság akként önállósítandó egyházközség területe pontosan meghatározmegalakult, hogy ideiglenesen : tatik; semmi esetre sem vehet azonban az önállósítandó V é d n ö k n e k : Fabiny Teofil ő Méltósága. egyházközség a régi egyházközség közepében, vagy azt E l n ö k n e k : Hunfalvy Pál ő Méltósága. A l e l n ö k n e k : nt. Doleschall Sándor, budapesti leik. keresztező, vagy azét nagyságban felülmúló területet igénybe T i t k á r n a k : nt. Scholtz Gusztáv budai leik. a minthogy az egyház alkotmány 13. §. szerint az eddig P é n z t á r n o k n a k : tek. Jakobey József egyet, pénz- közös egyházi iskolai és alapítványi vagyonban sem részetárnok. sülhet. J e g y z ő n e k : Bognár Endre lpatonai lelkész. 2. Az egyházalkotmány 36. §. 4, 13., 12., 15. pontjai, I g a z g a t ó t a n á c s t a g j a i ú l : nt. Poszvék Sándor soproni theol. tanár, nagyt. Gyurátz Eerencz pápai leik., a 60. §. 5., a 78. §. 3., 4., a 116., 152., 173. §§-ok szerint nagyt. Jankó Dániel, tordasi leik. d u n á n t ú l i ' ó l ; — minden egyházközséget egy iskolával összekötve kell képnagyt. Trsztyénszky Eerencz, pozsonyi theol. akad. tanár, zelnünk. nagyt. Csecsetka Sámuel, theol. akad. igazgató, tekintetes 3. Végül ugy a mi egyházjogunkra, mint azon lehető, Michaelis Vilmos, pozsonyi lyczeumi igazgató — d u n á n i n n e n ; nt. Láng Adolf, tápió-szt.-mártoni leik., nt. Bachát sőt elháríthatlan nehézségekre való tekintetből, melyek az Dániel, budapesti leik., nt. Sárkáuy Sámuel, pilisi leik., a illetőség meghatározása körül felmerülnek és egyéb visszásb á n y a k e r ü l e t b ő l ; nt. Hörk József, eperjesi theol. igazg. ságok okából is egyáltalán megengedhetetlen az, hogy valatanár, nt. Zelenka Pál, miskolczi leik., nt, Farbaky József, nyíregyházi lelkész urak a t i s z a i e g y h á z k e r ü l e t b ő l mely egyházközség alkotásánál egyedül az anya- vagy nemzeti nyelv legyen irányadó. megválasztattak. Ezen három mérvadó szempontból a felterjesztett ké!p. A pénztár megvizsgálására és átvételére tek. Bexheft Armin és Jakobey József urak kiküldetnek. — Tudo- relem teljesithetlen annál is inkább, mert az önállóvá alamásul vétetik. kulni kivánó egyházközség oly területet akár igénybe venni, 3. Kimondatott, hogy a Pozsonyban megjelenő „Evang. mely nemcsak az anyaegyházét felülmúlja, hanem a brassói Egyház és Iskola" czimii lap ennek utána a társaság h i v a t a l o s k ö z l ö n y é ü l elismertetik. — Határozat erőre Bertalan egyházközségre is kiterjed, — továbbá, mivel a magyar egyházközség nem mutatta ki, hogy bir annyi emeltetik. 4. Nagyt, Trsztyénszky Ferencz úrnak a Luther- anyagi erővel, mely nemcsak egy templom, de iskola fentársaság ügyében kifejtett fáradhatlan munkásságáért tartására is szükséges; mert a felküldött vagyoni kimutajegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. — Az elismerés szí- tás nem nyugtat meg a felől, hogy egy önálló egyházközvesen megadatik. ség szükségleteit fedezni képes, és mert a magyar egyház3 egyezte : község nagyrészének önkényt felajánlott évi illetéke nem éri Hunfalvy Pál, Bognár Endre, elnök. —<^-<>0-0 ideigl. jegyző. tel azon egyházi adót, mely szabályszerűen elfogadtatva, az egész egyházközségre kivettetik. De hiányzik a kérelem mellől a magyar ekklezsiával B E L F Ö L D . érintkező többi egyházközségek véleménye is. A szászok igazsága1) Tekintettel mindezekre, a kérvény érdemleges tárgyaVII. lásra nem alkalmas; sőt inkább a nt. esperességi konV á l a s z t i s z t . M o ó r G y u l a b r a s s ó i ev. m a g y a r , zistoriumnak azon felhívással kell visszaküldenünk, hogy lelkész úrnak. a magyar egyházközséget értesítse, miszerint 1882. jul. 2-án J e l i g e : H a a ti igazságtok f e l j e b b nem kelt kérvényének méltatásába és ajánlásába jelen alapon bővelkedik a farizeusok és Írásnem bocsátkozhatunk. tudók igazságánál, semmiképen nem m e h e t t e k be a m e n n y e k Ez alkalommal egyszersmind figyelmeztesse, hogy az országába. — M á t é 5. 20. anyaegyházzal való összeköttetés a magyar ev. egyházH é t f a l u , szeptember-hó 26-án. község bármily nemű szabad evangyéliomi fejlődését nem A brassói magyar egyház megunván a hosszas vára- akadályozza, a mint hogy azt saját egyháztanácsa sem kozást, megsürgette a főkonzisztoriumnál az ügy elintézé- vonta kétségbe, és épen ezért nem igazolható eljárás az sét. Ekkor végre 1883. szept. 20. tehát egy kerek év és önállóság iránt való kérelmezést becsületbeli kötelességnek tartani és állítani." Ezen válasz a főkonzisztoriumot erősen jellemzi, arról *) Lásd az előző czikket a 39. számban.

338

tanúskodván, hogy a főkonzisztorium nem tartja méltóságán alólinak, ha érdekei kivánják, csűrés-csavarás politikájához folyamodni. Az 1875. évben Trefort miniszter úrnak a magyar evang. egyházakhoz nov. 2-án 22,185. sz. a. intézett rendeletét a nevezett egyházakkal megcsonkítva közölte, kihagyva belőle egy a magyar egyházakra nézve kedvező, de a főkonzisztoriumra nézve nem kedvező részt. A miniszter úr 1876. évi 71. elnöki sz. a. ezért a főkonzisztoriumot megdorgálta, kijelentvén, hogy ez „oly tett, a melyre különösen egy egyházi hatóságnak magát megalázni soha sem volna szabad." A mint 1875-ben a miniszteri rendeletet, úgy a fentebb közölt válaszban a törvényt csavarja el. Mert : 1. Nem igaz, hogy a 13. §. szerint „az eddig közös egyházi iskolai és alapítványi vagyonban egy önállósítandó fiók-egylet nem részesülhet", sőt inkább a 13. §. egyedül az anya- és a leányegyház közös megállapodásától teszi függővé. 2. Nem igaz, hogy az idézett §-ok szerint „minden egyházközséget iskolával összekötve kell képzelnünk", sőt a 78. §. 4. pontjában iskoláról szó sincs. 3. Nem igaz, hogy a brassói magyar evang. egyház kérelme teljesíthetetlen volna azért, „mert oly területet akar igénybe venni, mely nemcsak az anyaegyházét felülmúlja, hanem a brassói Bertalan egyházközségre ki is terjed." A brassói kérvény ugyanis csak azt akarja, hogy a brassói magyar evang. egyházba tartozzanak az összes magyar evangélikusok, a kik Brassóban laknak, ez pedig csak méltányos kívánság annál is inkább, mert ezt a törvény maga is úgy kívánja. A főkonzisztorium által is idézett 11. §. úgy szól: „minden evang. község helyi határai közt, melyek szokás vagy okmány által határozvák, egy fárát képez." A magyar egyház eddig is az egész város területén lakó összes magyar evang. hívekre terjedt ki, ezen határai tehát szokásilag igazolva vannak, de okmányilag is, mert a Localstatut 2. §. 5. pontja azt mondja: „die magyarische Filialgemeinde umfasst die ev. Glaubensgenossen A. B. magyarischer Zunge im Umfange des ganzen Stadtgebietes." Hanem hát tudja a szász, hogy mit csinál. Brassónak ugyanis több része van, ú. m. a vár és Bolgárszeg, Martonfalva, Gács-major, Ó-Brassó, Bolonya, külvárosok Deresztével, Tömösi-Szorossal, Predeallal együtt. Mindegyik részében a város területének laknak magyar evangélikusok. Mindezek pedig a brassói magyar evang. egyházhoz tartoznak : „Ha már meg kell adni az önállóságot — gondolják a szászok — legyen meg, de szorítsuk az egyház határait Bolonyára; csináljunk egy bolonyai magyar evang. egyházközséget, melyhez tartozzanak a „Bolonyai külvárosi magyarok - ', más senki és így aztán veszt a magyar egyház, számban és erobpn, a szászok pedig nyernek, mert a várban lakó magyar evangélikusok a várbeli szász egyházhoz, a bolgárszegiek a bolgárszegi, az ó-brassóiak az ó-brassói ekklézsiához fognak tartozni s vele összeolvadni és idők folytán elszászosodni. „Sehr feun!" mondja Börzeviczy, hanem hát ohó! nekünk is van ám eszünk. Brassói kulturegylet vigyázz! Légy résen, nehogy eljöjjön a farkas és elragadozza a juhokat. Valójában a főkonzisztorium válaszát olvasva kételkednünk kell ezen testület intelligencziája felett; de annál I

tisztábban áll előttünk a brassói szász presbyterium és nagyképviselet politikája. Beleegyeztek az önállósításba színből, hogy adandó alkalommal argumentálhassanak vele t ü r e l m e s v o l t u k mellett. Ismerni kell a szászt. S ugyanazon szószólók, kik Brassóban pártolták (?) a magyar ekklézsia kérvényét, felmentek Szebenbe, hogy ott elvettessék azt. Nem a farizeusok és írástudók igazsága-e ez? Azt pedig, hogy csakugyan így tettek, bebizonyítom alább. Ha már most ezzel a nótával, melyet a főkonzisztorium a brassói magyar evangélikusoknak dúdolgat s a mely így hangzik : nem eresztlek, úgy szeretlek, majd megeszlek; összehasonlítjuk a szászok ama nótáját, melyet a külföld előtt folyton nyegtetnek, hogy a közművelődési egyesület magyarosítani akarja őket : akkor megint odalyukad ki a dolog, miszerint: „Az ő igazságuk semmivel sem bővelkedik a farizeusok és írástudók igazságánál." A magyarhoni evang. egyház egyetemes gyűlése figyelemre méltathatná ez ügyet!! Vajha akadna férfiú az atyák között, ki ezen vérig kínzott testvérek érdekében szavát felemelné. Egy héifalusi evang. pária. A t á t r a a l j a i esperességbe kebelezett egyike a legtekintélyesebb

gyülekezeteknek

Nagy - Lomnicz,

f. é.

oktob. 4-én ünnepelte a környék nagy részvétele mellett temploma fennállásának 100 éves örömünnepét. Kedvező időjárás mellett már korán reggel kezdett a nép a számos közel fekvő városok és falvakból összeseregleni, úgy hogy 9 órakor a nagy templom már zsúfolásig tele volt. Fél tízkor megszólaltak a harangok és a paplakon összegyűlt lelkészek, a tátraaljai esperességhez tartozók teljes számban, a XIII. városi esperességből pedig hatan élükön nt. Justh Samu alesperes úr, több tekintélyes világi taggal egyetemben a csinosan és ízléssel feldíszített templomba vonultak, hol az oltár előtt elhelyezett hosszú asztal körül foglaltak helyet. Arra nt. Schönwiszner János alesperes úr az oltár elé lépvén, intonálta a glória in excelsist, természetesen német nyelven, mire a sokaság nagy lelkesedéssel megkezdte az „Allein Gott in der Höh' sei Ehr'" czímű éneket. Ezen ének elhangzása után az oltár elé léptek még nt. Szalagyi Mihály foesperes és Hajts Pál lelkész urak, kik közül az előbbi a liturgiát végezte, az utóbbi pedig a 84 zsoltárt olvasta fel. Azután tartotta a foesperes úr az oltári beszédet, melyben a mult idők találó ecsetelése után lelkes szavakban buzdította a híveket, hogy elődeik nyomdokán haladva őrizzék meg azt, a mit amazok rájuk hagytak, hogy tőlük a koronát senki el ne vegye. Erre felolvasta az alesperes úr a templom száz éves történetének rövid vázlatát, melyből kitűnik, hogy különösen az ottani földesúri családok u. m. a Berzeviczy-ék, a Spóner-ék és Schneider most Szelényiék szereztek maguknak nagy érdemeket a templom és a gyülekezet fentartása körül. Főképen a Berzeviczy család tagjai tündököltek mindenkor protestáns hitbuzgóságban. Egy Berzeviczy Zsigmond volt az is, ki személyesen II. József császártól, midőn ez egyszer utazásai közben Göllniczbányán tartózkodott, a templomépítési engedélyt a gyülekezet részére kieszközölte. A jelen napokból szintén dicsérőleg kiemelendő azon készség és buzgóság, melylyel a földmivelőkből álló gyülekezet tagjai az Ur oltárán áldoztak a mult nyári visitatió és a mostani jubileum alkalmával. Az asszonyok igen

339

szép oltári és szószéki takarókat, valamint a keresztelési állványra öltönyt szereztek, a női ifjúság pedig csinos szőnyeget vett az oltár elé. Azonkivül aláírás útján összegyűlt 600 frt. a toronyépítési alapra. Valóban szép áldozatok ezek a mai közönyös időben. A történet felolvasása után énekeltetett a protestánsok hatalmas hymnusa az „Erős vár" . . . , mely után a helybeli lelkész, Székely Gyula úr, tartotta az ünnepi predikácziót, melyben lelkesen indokolta, hogy protestáns embernek miért legyen az ő egyháza a legdrágább kincse. Közben az exordium után a helybeli férfikar előadta a „Preis und Anbetung" . . . czímű zsoltárt. A predikáczió végeztével a hivő sokaság énekelte a „Nun danket Alle Gott" czímü ének első versszakát, mely után szintén a helybeli lelkész az oltár előtt elmondta a szokásos áldást, mire az egybegyűltek a nevezett ének két utolsó versszakának elhangzásával lassan távozni kezdtek. Épülten és lelkesítve hagytuk el az Úr házát és ezen valóban megható ünnepélyt. Adja a mindenható, hogy hatása a kedélyekre sokáig tartson s hogy a híveknek hite ép oly szilárdon álljon, mint a hatalmas sziklacsúcs, mely mint egy nagyszerű oltár emelkedik a nagy-lomniczi gyülekezet fölött. Délben a gyülekezet a községházának táncztermében majdnem száz terítékű közebédet adott, melynél a toasztoknak vége sem akart lenni. Különösen nagy tetszésben részesült és többszöri éljenzéssel félbeszakíttatott a hunfalvi r. kath. plébánosnak a nagy-lomniczi gyülekezetre mondott igen tapintatos felköszöntése, mely az illetőnek becsületére válik. — Este még tánczmulatság következett. — x ^ ^ ^ • ~yxr r vJ? A í jJ* ^ JX fUj Ju U >u Németország

(Münster).

—

D r . Windthorst,

a

római

katholiczizmus előharczosa Németországban, a münsteri katholikus gyűlésen így szólt: „Felhivattam visszapillantást vetni a lefolyt tárgyalásokra. E tárgyalások keserű kiábrándítása elleneinknek. Naponkint tapogatják erünket, hogy nem haltunk-e még meg? S most kérdem a „Kreuzzeitung"-ot s a szabadelvű lapokat : Az a mi e napokban Münsterben történt, úgy néz-e ki, mintha meghaltunk volna? Már létezésünkkel is tanúságot teszünk életünkről s egységünkről. Végzéseink úgy a bizottságokban, mint a közgyűlésen egyhangúlag hozattak, püspökeink teljes egyakarattal voltak Fuldában. Hozzánk intézett körlevelük dicséri hűségünket s mi fogadjuk, hogy továbbra is hiven állunk meg. Teljes egység uralkodik a hivők, a püspökök között és mindnyájunk felett áll a p á p a R ó m á b a n , k i a v i l á g o t k o r m á n y o z z a ; ú g y v a n ! b á r m i t mondj a n a k , ő m é g i s k o r m á n y o z z a a v i l á g o t . A posványba nem megyünk. Éberek vagyunk s ép oly harczi kedvvel mint tiz évvel ezelőt. A s z e n t s z é k e t f ü g getlenné kell tenni a h a t a l m a k t ó l , mert igen g y a k r a n jön oly h e l y z e t b e , h o g y r e n d r e utas í t s a a h a t a l m a k a t . E követelésünket évenkint fel kell emelnünk ép úgy, mint régi egyházpolitikai indítványainkat évenkint a parlamentivben előterjesztjük. Jelen pillanatban úgy látszik, hogy a Rómával folytatott tárgyalások teljesen pihennek. Azt hiszik, hogy passivitással elfogadtatják velünk azt, mit reánk oktroyálni szeretnének. Az ellen minden szabad parlamentáris eszközt foganatba kell vennünk, hogy akaratunkat érvényesítsük. Vérmesek ne legyünk! Látszólag nem érünk könnyen czélt. Vannak ugyanis dolgok, melyekben, ha még úgy szeretnők is, engedni nem szabad. A centrumot teljes erejében fenn kell tartani. Mindenkit felhívok a választásoknál erre törekedni. Hol többségünk nincs, azon jelölteket kell kikeresnünk, kik

legalább készek igazainkat támogatni. Ránk nézve a fő : a z e g y h á z i s z a b a d s á g n a k és a k e r e s z t y é n i s k o l á n a k h e l y r e á l l í t á s a . Legújabb időben nem lehetséges többé pártok szerint választani, az egyes egyénhez kell fordulnunk, hogy a szükséges ígéreteket tőle megnyerhessük. A püspököknek köszönjük a fuldai szép pásztorlevelet s a pápának fogadjuk, hogy életben és halálban törhetlenül hivei vagyunk. Leo pápa éljen." — E b b ő l , a ki akar, sokat t a n u l h a t ! !

V E G Y E S

EK.

— L a p u n k o l v a s ó i h o z ! Nagyon szeretném, ha nem kellene itt s így szolanom; de a kényszer elől ki nem térhetek. Kérem, mert kérnem kell mindazon urakat, k i k előfizetéseikkel hátralékban vannak: kegyeskedjenek a l a p h o r d a t á s á v a l e l v á l l a l t k ö t e l e z e t t s é g ü k n e k eleget t e n n i , hogy mi is teljesíthessük, a mivel tartozunk. — Különben, habár a lap pénztárának új megterheltetésével, kénytelenek leszünk a hátrálékos uraknak pénzutalványi lapokat küldeni. — S z e l l e m i és a n y a g i támogatás nélkül n i n c s , nem l e h e t lap. Szerkesztő-kiadó.

— A Luther-társaságra

Raab Károly

. . . .

XL. kimutatás

.

.

.

Vagyonösszeg

fizettek:

alaphoz : — frt. — kr. . 1811

„

1311 frt.

évdí.jakban : 4 frt. — kr.

15

679

15 kr.

683 frt. 50 kr.

„

50

„

— A Luther-társaság értekezletének s alakuló gyűlésének fentebb közlött jegyzőkönyvei a további eljárásra nézve irányadókul szolgálnak. — Kérem tehát az ügyet pártoló- s tag urakat, már idő s költségkímélés szempontjából is szíveskedjenek pénzküldeményeikkel vagy más a társaságra vonatkozó kérdésekben a hivatalosan illetékes helyre fordulni. — Természetes, hogy lapunk körébe tartozó czikkek vagy tudósítások számára a lap tere nyitva leend. Szerkesztő, — Felhívás. A zólyomi ág. h. evang. essperességben több részint rendes, részint segéd-tanitói állomás mielőbb betöltendő. — Okleveles, a magyar és tót nyelvben javítás tanítók, a kik ilyen állomást elnyerni óhajtanak, bizonyítványaik beküldése mellett jelentkezzenek az alólirottnál. Besztercebányán 1885. évi oktober-hó 14-én. Mockovcsák János 'T., zólyomi ág. h. ev. főesperes. — Fölhívás: 1. a z o n f e l e k e z e t ű n k b e l i t a n á r o k hoz és t a n á r j e l ö l t e k h e z , a k i k a t a n á r k é p z ő i n t é zetekben t a n u l v a , képesítő o k m á n y o k k a l bírnak. A losonczi állami főgymnázium és állami tanítóképző intézetnél nincsenek felekezetünkbeli tanárok alkalmazva, állitólag azért, mivel felekezetünkbeli ily egyénekről a kultuszminisztériumnak nincs tudomása. Mivel pedig egyházunk a nevezett intézetek államosításakor oly nagy áldozatokat tett, hogy azok folytán jogosan igényelheti, miszerint felekezetünk a tanárok kinevezésénél is tekintetbe vétessék : felkérem a fent czimzetteket, hogy az említett hiedelemnek alkalomszerüleg lehető eloszlattatása czéljából, tekintet nélkül arra, óhajtanának-e itt esetleg alkalmazást nyerni vagy sem, neveiket, lakásukat (egyúttal jó lesz általuk ismert tiszttársaikét) hozzám intézendő levelekben vagy levelező lapocskákon jelezni szíveskedjenek. 2. A z o n k i s d e d ó v ó és g y e r m e k - k e r t é s z t a n á r o k h o z és t a n á r n ő k h ö z , kik e z e n l a p t. o l v a s ó i v a l i s m e r e t e s e k . — Városunk kisdedóvói állomása üresedésbe jött. A néptanítók lapjában ennek betöltése czéljából pályázat van hirdetve. A javadalom : szép lakás és 600 f'rtra menő pénzilleték. A pályázati okmányok tekint. Pokorny Gusztáv, polgármesteri hivatalához küldendők Losonczra. Margócsy József, losonczi evang. lelkész. — Gömöri esperesség. Szept. 26-án bontattak fel a választó szavazatok. E s p e r e s s é g i f e l ü g y e l ő ü l majd-

340

nem egyhangúlag újból ngs. Szontágh Bertalan alispán lett megválasztva. — A többi hivatalokra általános többséget senki sem nyervén, új választásra kijelöltettek : a f ő e s p e r e s i hivatalra : Terray Gyula, süvetei- és Baltazár Antal, betléri lelkészek; az e l s ő a l e s p e r e s i hivatalra : Valentinyi István bugyikfalvi leik. és Baltazár Antal ; a m á s o d a l e s p e r e s i hivatalra : Yalentinyi István és Bartholomaeides László, csetneki lelkész. — V á l a s z t á s i h a t á r i d ő n o v e m b e r 30. — A pozsonyi theologiai akadémián

és lyczeumban,

a

napi lapokban is emlegetett panszlavisztikus mozgalomra vonatkozó akadémiai tanárkari nyilatkozatot mellékletben veszik olvasóink. — A losonczi gyülekezet, mely szép összegű offertoriummal járult a Luther-társaság eszméjének valósításához, legközelebb ugyan-e czélra 100 frtot szavazott meg, melyet évi 10—10 frtos részletekben fog a társulat pénztárába beszolgáltatni. — Losoncz nem tagadja meg magát. — Jó ügyért, áldozatkészen elől jár. — Isten áldása nyugodjék rajta. — A Békés-Csabán megtartott gyámintézeti jubileum offertoriumát 968 frtot nagys. Breznyik János selmeczi igazgató úr, főtiszt, dr. S z e b e r é n y i G u s z t á v püspök úrhoz beküldött 32 frtnyi adományával 1000 frtra kerekité ki. — Nemes lelkű egyéntől, nemes tett ! — Személyi hirek. O Felsége S t ä d l e r Tó f o r urat, a hermaneczi papírgyár tulajdonosát, a beszterczebányai ág. h. ev. egyház érdemdús felügyelőjét a kir. tanácsosi czimmel tüntette ki. — Teljes szívből fejezzük ki a ritka egyházi buzgóságu és jótékony szellemű egyházi felügyelő urnák őszinte üdvkivánatinkat ezen valóban megérdemlett kitüntetés alkalmából. — Orosházi

ágost.

hitv.

evang.

egyházban a z

elmúlt

hét folyamán a világi felügyelőre a szavazás megtörténvén, szavazattöbbséggel t. T a v a s z i J á n o s úr lett megválasztva. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, az ág. hitv. ev. felekezeti középiskolák meglátogatására és azokban az állami főfelügyelet gyakorlására i l l e t ő l e g j e l e n t é s -

tételre az 1885/6. tanév tartalmára a következő megbízottakat küldötte ki : A bányakerületi egyházkerület főhatósága alatt álló budapesti főgymnáziumba dr. G ö m ö r y O s z k á r vallás- és közoktatásügyi ministeri osztály-tanácsost; a selmeczbánj'ai fő-, és beszterczebányai algymnáziumba N u b e r S á n d o r beszterczebányai; a szarvasi fő-, és békés-csabai algymnáziumba B é k é s i G y u l a debreczeni; végül az aszódi algymnáziumba dr. H ó m a n n O t t ó budapest-vidéki tankerületi főigazgatót. — A tiszai egyházkerület főhatósága alatti kézsmárki, eperjesi, szepes-iglói és rozsnyói, valamint a rimaszombati egyesült protest főgymnáziumba N u b e r S á n d o r beszterczebányai, a miskolczi és nyíregyházi algymnáziumokba B é k é s i G y u l a debreczeni tankerületi főigazgatót. -— A dunáninneni egyházkerület főhatósága alatti pozsonyi főgymnáziumba dr. W i e d e r m a n n K á r o l y pozsonyi tankerületi főigazgatót. — A dunántúli egyházkerület főhatósága alatti soproni fő-, és felső-lövői algymnáziumba dr. N é m e t h A n t a l győri, és a bonyhádi algymnáziumba M é s z á r o s N á n d o r pécsi tankerületi főigazgatót. — Az erdélyi egyházkerület főhatósága alatti nagyszebeni, brassói, beszterczei, meggyesi és segesvári fő-, szász-sebesi és szász-régeni algymnáziumokba, a nagy-szebeni fő-, és a brassói alreáliskolába E l i s c h e r J ó z s e f nagyszebeni tankerületi főigazgatót. —

Egyházirodalmi újdonság! Győry Vilmos, k o r á n

el-

hunyt s méltán gyászolt testvérünk egyházi beszédeire hirdet előfizetést : R a d n a i R e z s ő , mint Gy. V. irodalmi hagyatékának ^ rendezője és K ó k a i L a j o s kiadó. — A beszédek egyházi év szerint rendezve négy tizenötives kötetben fognak megjelenni, még pedig úgy, hogy az első már karácsony ^ előtt hagyja el a sajtót, a többi kötetek pedig a pártfogáshoz mért kisebb-nagyobb időközökben fognak kiadatni. — A z e l ő f i z e t é s a k á r a z e g é s z m u n k á r a a k á r csak egyes k ö t e t e k r e t ö r t é n h e t i k .

E g y - e g y k ö t e t á r a l f r t . 50 k r . A z e l ő f i z e t é s i pénzek (legczélszerűbb a postautalványok h a s z n á l a t a ) n o v e m b e r v é g é i g Kókai Lajos k ö n y v k e r e s k e d é s é b e ( B u d a p e s t , IV., K á r o l y - u t c z a ) k ü l d e n d ő k . — Azt hiszem, hogy a szerzőnek neve, ismert jelessége s a várható művek irodalmi nagy becse minden további ajánlgatást felességessé tesz. — Szépirodalmunk egyik ága sem örvend napjainkban oly virágzásnak, mint az elbeszélő irodalom. Ezt főleg a magyar társadalom hatalmas fejlődésének köszönhetjük, mely a figyelmes szemlélőnek lépten nyomon a legérdekesebb tárgyakkal kinálkozik. T o l n a i L a j o s és M i k s z á t h K á l m á n voltak azok, kik e társadalmi mozzanatokat az irodalomnak meghódították : amaz széles körben, bámulatot jellemző erővel és sujtoló szatírával, ez kedves gyönyörködtető humorral. Nyomukban halad egész ujabb elbeszélő költészetünk. Sajnálatunkra azonban eddig még nem volt lapunk, mely mind e törekvéseket egyesítve az elbeszélő irodalomnak és ezzel együtt az uj Magyarország képét tárná elénk. Annál kellemesebb meglepetést szerzett nekünk egy szépirodalmi vállalat, mely elérte azt, a mi mindeddig még nem sikerült: r e g é n y é s b e s z é l y i r o dalmunk tükrében a múltat valamint a jelen t á r s a d a l m i m ' o z g a l m a k a t t e l j e s e n és h í v e v bem u t a t n i . Ez eszmét a „GondüzÖ"-ben látjuk megvalósítva, mely derék szépirodalmi hetilapnak éppen T o l n a i L a j o s a f ő m u n k a t á r s a és melyben M i k s z á t h K á l mán „A k é p v i s e l ő h á z k a r z a t á r ó l " czím alatt közli annyira kedvelt rajzait. A „Gondűző" II. évfolyamának előttünk fekvő 4 első száma egyszerre három eredeti regénynyel indúl meg : „Az utolsó kuruczvilág" történeti regény 3 kötetben kitűnő regényírónktól A b o n y i L a j o s t ó l , „A vér hatalma" mely egy korszerű problémát fejteget, B e n i c z k y n é B a j z a L e n k é t ő l és „Csiricsáry Bertalan úr ő méltósága" ezímű társadalmi regényt V é r t e s i A r n o l d élénk tollából. Költeményekkel találkozunk legjelesebb lantos költőinktől u. m. V a j d a J á n o s , K i s s J ó z s e f , E n d r ő d í S á n d o r és R e v i c z k y G y u l á t ó l . A kisebb beszély és rajz igen gazdagon és mintaszerűen van képviselve M i k s z á t h K á l m á n említett rajzsorozata. P. S z a t h m á r y K á r o l y „A helybenhagyott ember", S z a n a T a m á s , „Magyar költők szerelme", T ó t h J ó z s e f „A tilos", J a k a b Ö d ö n „Összeromlott élet", és T o l n a i L a j o s „Az első esménykép" sat. dolgozatai által. A lap érdekességét és változatosságát növelik B e 1 o t egy rendkívül érdekfeszítő regénye francziából fordítva, és az ismeretterjesztő czíkkek, mulattató apróságok, talányok sat. A „Gondűző" megjelen minden vasárnap b á r o m t ö m ö t t íven. Kiadója S z é k e l y A l a d á r Budapesten. Előfizetési ára negyedévre 1 frt. 50 kr. Legjobb lelkiismerettel ajánlhatjuk e hazafias szellemű, szépirodalmunk színvonalán álló kitűnő vállalatot mindenkinek, ki lelket emelő és képző olvasmányok örvendeni tud. A kiadó mindenkinek ingyen és bérmentve szolgál mutatványszámai, ki e végett levező lapon hozzá fordul.

Pályázatok. A z osztrolukai ág. ev. egyházhoz tartozó

Bacuri tót-

nyelvű ág. ev. leány egy ház iskolájába „rendes tanító" 350 frt. javadalom és lakás; dubovoi tótnyelvű ág. ev. leányegyház iskolájába s e g é d t a n í t ó 100 frt. készpénz és teljes ellátás mellett kerestetik. Az állomás rögtön elfoglalandó. — Jelentkezni az alúlirottnál u. p. Zólyom. Eurtay György, osztrolukai evang. lelkész.

A tolna-bikácsi ág. hitv. ev. „német-magyar" népiskolához egy okleveles s e g é d t a n i t ó kerestetik; E v i f i z e t é s e : 200 frt. az egyház pénztárából évnegyedenként utólag fizetve, egy bútorozott szoba ágynemű nélkül. — Pályázók folyó^ évi november-hó l-ig alulírotthoz fordúljanak. — T o l n a - B i k á cson 1885. október-hó 5-én. Apáthi Károly,

NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.

evaug. lelkész.

Melléklet az evangelikus „Egyház és Iskola" 42. számához.

Nyilatkozat a Pozsonyban legújabban felmerült s az ág. hitv. ev. egyet, egyház theol. akadémiáját is közelebbről érintő pánszlávisztikus színezetű üzelmek tárgyában. A „ P o z s o n y v i d é k i L a p o k " folyó évi októ- szláv növendékek kizárását szorgalmazták; továbbá ber 6-diki számában azon sensatiós hirt bocsátotta gonosz czélzatu g y a n u s i t á s az, hogy az ág. ev. közre, hagy „a p o z s o n y i r e n d ő r s é g t e t t e n é r t e az ifjúság nevelése rossz kezekben van; hogy a theol. ág. hitv. evang. theologia p a p j e l ö l t j e i t s az ev. s lyczeumi tanári kar erélyében megbizni nem lehet. Épen azért i n t é z e t ü n k j ó liirneve érdekében lyczeumbeli tanulókat pánszláv irányba terelni t ö r e k v ő a g i t á t o r o k a t . " E hirre, melyet a legtekin- szükségesnek látjuk, hogy a honmentés szerepét játszó télyesebb hazai napi lapok is nyomban közöltek, a szélkiáltók által félrevezetett közönséget a pozsonyi nagy közönség figyelme s érdeklődése szinte kinos theol. akadémián is tényleg felmerült, de n e m a r e n d várakozásban irányult a nevezett két intézet tanári őrség, — hanem maga a hazafias szellemű a k a d . karának lépéseire, közelebb az általuk megindított i f j ú s á g által folyó év október 3-án este f e l f e d e z e t t p á n s z l á v i s z t i k u s ü z e l m e k r e s az e tárgyban áltavizsgálatra s annak eredményére. A theol. akadémia és lyczeum tanári kara gyor- lunk m e g e j t e t t f e g y e l m i vizsgálatra, annak eredsan és erélyesen, de kellő nyugalommal látott fontos ményére, szóval az egész ügy mibenlétére vonatkozófeladata megoldásához, mert meg volt győződve az lag tájékozzuk. Teszsziik pedig ezt a fegyelmi vizsgáiránt, hogy az a bizalom, melylyel eddig minden ol- latra kiküldött bizottság által a theol. akad. tanári dalról találkozott, a felmerült pánszlávisztikus üzel- karhoz beterjesztett jelentés bő kivonatának közlésével. mek mibenlétének megállapítására, lelepzésére irányuló eljárásában is kisérni fogja. De a mily erős Bizottsági jelentés volt e meggyőződése, oly nagy lett megütközése sőt a pánszláv üzelmek tárgyában 1885. október-hó 6., 7., 8., 9., megbotránkozása azon t a p i n t a t l a n , épen az ü g y 10., II. és 12-ik napjain megejtett fegyelmi vizsgálat eredmé nyéről. sikeres elintezéset v e s z e l y e z t e t ö , sőt bizonyos tekintetben h á t r á l t a t ó , q u a l i f i c á l h a t a t l a n eljárás Alólirott bizottságot 1885. október 6-án a theol. felett, melyet ugyancsak a „ P o z s o n y v i d é k i L a p o k " akadémia igazgatója kiküldötte, hogy a nála október a már megindított vizsgálat folyamán tanúsított. — hó 5-én néhány theologus által benyújtott s a tanári A nevezett lap u. i. nap-nap után gonosz czélzatu karhoz intézett vádirat alapján, a pánszláv üzelmekkel v a l ó t l a n h i r e k e t terjesztett s e h i r e k k e l f e l ü l t e t t e gyanusitott theologusok ellen a fegyelmi vizsgálatot a hazai sajtó egy részét is. megindítsa. Hát mi, a theol. akad. tanári karának tagjai — A bizottság tekintve a vád súlyos voltát s az mint egyének — h a z a f i s á g o t tanulni senkihez sem akad. polgárok között beállott izgatott állapotot, a megyünk s e részben leczkéket senkitől sem foga- megbízástól számított 4 óra múlva, hozzá fogott fondunk el, legkevésbé pedig azoktól, a kik a hon- tos feladatának megoldásához. A hosszas vizsgálat m e n t é s legbiztosabb eszközének a „nagy d o b o t " eredményének képe ez : tartják; de igen is — mint tanárok — megvárjuk Vádoltattak bizonyos theologusok, kik mindenkitől, meg különösen a n y i l v á n o s s á g e m b e - k ö z ü l n é v s z e r i n t is m e g j e l ö l v é k H ú r b a n Boreitől, hogy intézetünket ok nélkül meg ne hurczol- h u s l a v , R o h a c s e k I s t v á n , Veszel J á n o s , K u c h t a ják, jó hirnevét hamis liirek kürtölése által meg ne L a j o s , K o s z t o l n y K á l m á n , K r i z s a n Z s i g m o n d , rontsák, mert ezzel csak a közös szent ügynek árta- M i c s á t e k J á n o s , M a r ó t h y L a j o s és B o o r L á s z l ó , nak. Már pedig tény, hogy a nevezett politikai lap hogy : közlött hirei jobbára ilyen természetűek. Nevezetesen I. K u t l i k V e n d e l , i s m e r e t e s p á n s z l á v ü g y légből k a p o t t h i r e az, hogy a pánszláv agitátoro- v é d v é d n ö k s é g e a l a t t , a j o g a k a d é m i a e g y e s kat a rendőrség érte tetten; hogy negyvennél több h a l l g a t ó i v a l , a l y c z e u m e g y e s t a n u l ó i v a l s deák és papjelölt ellenében él a pánszlávizmus gya- e g y e s k a t o n á k k a l , pánszlávisztikus i r á n y ú szernúja s csak a theol. szaknál tizenhat növendéket ter- ves összeköttetésben á l l a n a k ; h o g y : hel súlyosabban ; hogy a vizsgálat a pozsonyi lyczeum II. o k t ó b e r 3 - á n este 8 ó r a u t á n , a v i r á g tanári kara által alkalmazott tanmódszerre és neve- v ö l g y i I r i c z e r - f é l e s ö r h á z b a n , K u t l i k V e n d e l lésügyi elbánásra is ki fog terjesztetni ; hogy a theo- ü g y v é d és n e j é n e k m i n t e g y t á r s e l n ö k s é g e logia hazafias érzelmű növendékei egy, a tanári kar a l a t t , k ö z ü l ü k H ú r b a n B., R o h a c s e k J., Veszel utján Tréfort miniszterhez intézett feliratban a pán- J., K u c h t a L., K o s z t o l n y K., K r i z s a n Zs., Mi-

2

csátek J. s — mint v á d l ó k sejtik — Boor László, egy jogász s t ö b b lyczeistával együtt, e l ő r e m e g b e s z é l t titkos pánszlávisztikus i r á n y ú gyűlést tartottak. A bizottság e két fő — részletes adatokkal támogatott — vádpont igazságának megállapítására terjesztette ki a vizsgálatot, minek lefolyására nézve szükségesnek látja megjegyezni, hogy nem elégedett meg azzal, hogy a hatósága alatt álló vádló s vádlott theologusokat egyenként s a hol szükségesnek mutatkozott egymással szémbesitve kihallgatta, hanem felkereste a lyczeum igazgatóságát is, a lyczeumi tanulók közt létező tanuk s a városkapitányt a tanuként szerepelt rendőr kihallgatása végett, felkereste továbbá a vizsgálat folyamán tanukként felemiitett polgárokat személyesen is s a mennyiben szívesek voltak, adatokat szolgáltatni, azokat meghallgatta s végre bekivánta mindenünnen az ügyre fényt vető okmányokat, úgy hogy csak is ily minden oldalra kiterjedő kutatás s lelkiismeretes eljárás után sikerült a következő eredményeket konstatálnia : ad I. A mi a vád első pontját illeti, t. i. hogy Kutlik Vendel ügyvéd védnöksége alatt pánszláv irányú szerves szövetség létezik, erre nézve a vizsgálat kiderítette : 1. hogy a v á d l o t t a k m i n d n y á j a n szolidarit á s b a n állanak, m a g u k a t az a k a d . i f j ú s á g hazafias é r z e l m ű részétől izolálják, ú g y hogy tényleg a hallgatóság két, e g y m á s s a l ellenséges l á b o n álló t á b o r t képez; 2. hogy K u t l i k V e n d e l ü g y v é d d e l és családj á v a l a v á d l o t t a k m a j d n e m m i n d n y á j a n közel e b b i i s m e r e t s é g b e n , r é s z b e n szoros v i s z o n y b a n , sőt f o l y t o n o s é r i n t k e z é s b e n á l l a n a k . Közelebbről kiderítette a vizsgálat : a) hogy a vádlottak időről-időre Kutlikéknál összegyülekeztek ; b) hogy oda magukkal bemutatás végett ujoncz theologusokat vittek; c) hogy különös alkalmakkor nevezett családnál tisztelegtek s ott meg is vendégeitettek; cl) hogy onnan gyanús irányzatú kéziratos könyvet („Lipa ft ) és újságot („Narodni Noviny") hordoztak ; e) hogy lyczeistákat csábítgattak s Kutlik Vendel házához vittek. ad II. A mi a vád másik pontját illeti, t. i. hogy az Iriczer-féle sörházban pánszlávisztikus jellemű titkos gyűlést tartottak, erre nézve a vizsgálat csak annyit derített ki : hogy nevezett i d ő b e n ós h e l y e n K u t l i k Vendel ü g y v é d és neje j e l e n l é t é b e n a m e g j e l ö l t egyének (Boor Lászlót kivéve, ki azért nem ment el, mert nem volt pénze) összejöttek. — Ez összejövetelre nézve azonban egyértelmüleg vallották, hogy annak czélja, Kutlikné asszony által — ennek születésnapja alkalmából rendezett ártatlan mulatság volt s hogy ott pánszláv üzelmeket nem folytattak; közelebbről: a „Maticzá"-t nem éltették, a „Hej Slováci a -t nem énekelték s politikai beszédeket nem tartottak;

sőt ellenkezőleg, hogy ott csak ártatlan társas dalokat énekeltek; — csak Rohácsek István tartott egy beszédet, melyben Kutlikné asszonyt születésnapja alkalmából üdvözölte, kiemelvén ideális erényeit; kiki magáért fizetett, de hogy Kutlikné asszony, némelyek szerint Kutlik Vendel ügyvéd is fizetett valamit; Kutlik ügyvéd csak eloszláskor szólt hozzájuk, intvén őket, hogy rendben távozzanak; — hogy ők tótok, nem magyar nemzetiségűek; hogy körük, egyletük nincs. Egyesek eltérő vallomásaiból kiemelhetjük a főbbeket, t. i.. : a) Krizsan Zs. állította, hogy Kutlik ügyvédet és nejét belépésükkor „zsivió"-val fogadták, — a mit Kosztolny K. tagadott s mire Veszel J . sem emlékezett; b) Kuchta L. vallomása szerint senkit sem mutattak be az ünnepélyen — míg Krizsan Zs. azt vallotta, hogy ő ott lett bemutatva; c) Kuchta L. állította, hogy Zablk lyczeista is tartott beszédet, a többiek azonban csak Rohacsek beszédéről tudtak. Ez eredményeket constatálta a vizsgálat a vádirat alapján. Bizony édes kevés, mert — bár nem egy terhelő körülmény s ellenmondó nyilatkozat merült fel — a vallomások alapján ténynek csak annyi bizonyult, hogy v á d l o t t a k bensőleg egy, a tót nemzetiségi é r d e k á l t a l szorosan összekötött t á r s a s á g o t k é p e z n e k ; de hogy e t á r s a s á g p á n szláv j e l l e m ű s k ü l s ő l e g is szervezett, a n n a k n y o m á r a jutni nem lehetett. Ámde egészen más megvilágításba helyezte a vizsgálat további folyamán a vádlottak ügyét : 1) Csaják J á n o s theol. v a l l o m á s a , 2) a theol. és lyczeista v á d l o t t a k szembesítése s a bizottság fel! keresésére, 3) a v á r o s k a p i t á n y t ó l , s 4) a l y c z e u m i igazgatóságtól á t s z á r m a z t a t o t t v a l l o m á s i jegyzőkönyv. 1) C s a j á k J á n o s , ki tavaly — saját vallomása szerint — vádlottak társaságában volt, de kit ezek később kizártak, sőt megvetettek, vallotta, hogy ő annak előtte sokszor igyekezett őket mérsékelni, más, jobb meggyőződésre birni, de többet — úgy mond — nem vallhat rájuk vonatkozólag a nélkül, hogy „árulónak" ne tűnnék fel maga előtt. Nem is vallott, úgy hogy a hosszas vallatás végeredménye érdemileg csak a két adat volt, hogy t. i. ő is volt Kutlikéknál s hogy látott Maróthy Lajosnál egy „Dennik" (Napló) czimtt könyvet s benne egy hosszú elbeszélést „Piesen" (A dal) felirattal. De észrevétetvén, hogy a mint a kihallgatási teremből kilépett, a reá aggódva várakozó vádlottak felé tagadólag intett — ez által mintegy jelt adván nekik, hogy nem vallott — újra kihallgattatott s mind jobban compromittálta magát nevetséges mentegetéseivel. Míg végre teljes fényt vetett jellemére egy, az október 3-iki eset után atyjának irott s beleegyezésével elénk terjesztett levele, melyben többek közt említi, hogy a renegát magyar hősök rajtuk ütöttek a „ m i e i n k e n , " de semmit sem találván — felsültek; s melyből határozottan kiviláglott, hogy ő

3

— bár a vizsgálaton tagadta — ínég mindig rokonszenvez a vádlottakkal. S e váddal szemben nem is tudta magát igazolni. A bizottság Csajákkal nem boldogulván, a vizsgálat súlypontját ez után a Maróthy-féle irott könyvre helyezte. De míg egyfelől kitűnt, hogy az az ő saját naplója volt, másfelől bebizonyodott, hogy Kutlik ügyvédtől csakugyan hordogatott olvasni valót, így nevezetesen egy régi tót körnek „Lipa" czimű érdemkönyve't s a „Narodni Noviny-t; de hát ezt is csak a mult évben tette. 2) Ekként minden nyomot veszítve az ügy tisztázását már csak a theol. vádlottaknak a lyczeumbeliekkel való szembesítésétől vártuk, s a szembesítésnek tényleg igen fontos eredménye lett. Nevezetesen kitűnt : a) hogy egy theologus bizonyos Kutlik V. ügyvédnél több példányban deponált, kormányilag m i n d e n h a z a i i s k o l á b ó l k i t i l t o t t tót könyvre, t. i. a „ V e n c s e k " czimű d a l f ü z e t r e előfizetett; b) hogy Kutlikné asszony előre figyelmeztette a vádlottakat, hogy a mulatságon politikai színezetű dalokat ne énekeljenek; c) hogy ennek daczára i l y e n e k e t („Nyitra mila Nyitra") éuekeltek, sőt hogy egy lyczeista rágyújtott a „Hej Slováci"-ra is, mely pedig saját beismerésük szerint általános szláv dal. d) hogy a lycz. vádlottak a theol. vádlottak jelenlétében — ezektől t e r r o r i z á l t a t v á n , mind azt, mit különben spontan vallottak, visszavonogatni igyekeztek. 3) Még inkább fokozta a gyanút a v á r o s k a p i t á n y s á g á l t a l 9472. sz. a. á t s z á r m a z t a t o t t vall o m á s i j e g y z ő k ö n y v , mely szerint 1) F ü l e V e n d e l r e n d ő r azt vallotta, hogy október 3-án 8—10 óra közt az Iritzer-féle sörházban Kutlik Vendel ügyvéd elnöklete alatt s neje jelenlétében, egy 19 főből álló társaság mulatott, hogy Kutlik Vendel ügyvéd szakadatlanul pánszláv dictiókat tartott s a jelenvoltak orosz hangzású dalokat énekelve s a Maticzát éltetve llVa-ig mulattak, s melyben pótlólag 2) S t e f a n i c s k a I s t v . r e n d ő r azt vallotta, hogy az énekelt dalok közül a következőket hallotta: „Na Dunaji voda tece", s „Zsivio nasa slovenska stara matier"; s hogy Kutlik szónoklatát hosszan tartó „zsiviókkal" fogadták. A bizottság az új nyomok alapján fokozott erélylyel tovább folytatta a vizsgálatot s a vádlottak vallomásából most már határozottan kitűnt, hogy : a) nemcsak Rohacsek, de Veszel és Zablk is szónokoltak ; b) Kutlik V. ügyvéd figyelmeztető szavait állva hallgatták; c) többen érintkeztek tót, sőt cseh katonákkal is; cl) a „Vencsek" dalfüzetre többen is aláirtak; e) talán Kutlik V. is tartott hosszasabb dictiót; f ) sőt Rohacsek István szerint az ő beszédére mintegy két perczig tartott választ adott. De a rendőrök által emelt vád többi főbb pont-

jainak igazságát s azt, hogy pánszlávok volnának, ez alkalommal is mindnyájan tagadták. 4) Végre okt. 11-én egy nem várt eset bekövetkeztével oly fordulat állott be, mely a vizsgálat befejezését s a kínos ügy lebonyolítását jelentékenyen megkönyítette. A l y c z e u m i igazgatóság szívességéből u g y a n i s k e z ü n k h ö z j u t o t t az o t t a n i f e g y e l m i vizsgálat t á r g y á b a n okt. 11-én f e l v e t t v a l l o m á s i jegyzőkönyv, mely szerint egy vádlott lycz. tanuló a következőket vallotta: „Okt. 3. e s t e t u l a j d o n k é p e n n e m s z ü l e t é s n a p o t ü n n e p e l t ü n k , h a n e m ism e r k e d ő és a l a k u l ó g y ű l é s t t a r t o t t u n k . A g y ű lés n e v e „ S a l a s " v o l t ; a s z e r e p e l t h i v a t a l nokok pedig a k ö v e t k e z ő k : Rohacsek theol. „Bacsa", Z a b l k lycz. „ K á n t o r " , K r i z s a n t h e o l . „Honelnik", Novomeszky lyczeista „Chvost." — Rohacsek — mint Bacsa — üdvözölte a társaságot s szorosabb egyesülésre, baráti s z ö v e t k e z é s r e s e g y m á s n a k a t ó t n e m z e t szer e t e t é b e n való megerősítésére hivott fel minket. — E z u t á n m e g k e z d t ü k a m u l a t s á g o t „ J a som b a c s a , v e l m i s t a r i " é n e k k e l s u t á n a eld a l o l t u k a „Hej Slovaci"-t, m i n d k e t t ő t állva. H o g y K u t l i k n é asszony s z ü l e t é s n a p j a ünnep e l t e t i k , a r r ó l nem t u d t a m s e m m i t , e n g e m „ S a l a s " - r a h i v t a k s e g é s z e n m e g v o l t a m lepetve, mikor Kutlikék bejöttek. — Rohacsek m á s o d i k b e s z é d é b e n K u t l i k é k a t — m i n t vend é g e k e t — ü d v ö z ö l t e . H a r m a d i k b e s z é d e t is tartott, melyben Rumelia lázadását említette és a t ó t n é p f e l s z a b a d u l á s á é r t e m e l t p o h a r a t . B e s z é d é t k ö r ü l b e l o l í g y k e z d t e : „Ha a t ó t népre gondolok, eszembe jut Rumélia, mely m o s t k ü z d s z a b a d s á g á é r t . " N e g y e d s z e r is szól o t t é l t e t v e az ö r e g dr. H u r b a n t . Húrban t h e o l . is b e s z é l t , s a j n á l a t t a l e m e l t e ki, h o g y a tót n é p n e k nincs i n t e l l i g e n t i á j a , holott — m i n t a t ö b b i s z l á v n é p — s z á m o s j e l e s embert nevelt, — ezeknek nagy része azonban e l p á r t o l t , m e g t a g a d t a a „szláv a n y á t " ; kivánja, hogy a mai i f j ú s á g ne olyan f e j l ő d é s t vegyen, h a n e m igazi szláv i n t e l l i g e n t i á v á váljék. V é g r e K u t l i k ü g y v é d is s z ó l t : okos, ó v a t o s , viseletre inte minket, kérvén, hogy kihívók ne l e g y ü n k , politikai tekintetben excessust ne k ö v e s s ü n k el, m e r t e z z e l c z é l t n e m é r ü n k . " Sőt egy más — szintén vádlott liczeista vallomása szerint K u t l i k V. ü g y v é d a t ö b b i k ö z t ezt is m o n d á : „a m a g y a r j á r o m r o s s z a b b m i n t a t ö r ö k j á r o m , de t a l á n eljő az idő, a m i k o r a tót n é p is f e l s z a b a d u l . " A vizsgáló bizottság ezen vallomás által indíttatva elrendelte a vádlottak ú j b ó l való kihallgatását, kik is egyenként beidéztetvén, mindenelőtt eddigi vallomásaik aláírására s arra szólítattak fel, hogy nyilatkozzanak, miszerint eskü helyett becsületszóval fogadják-e, hogy mindaz, a mit vallottak, igaz s hogy abból, a mi a hozzájuk intézett kérdésekkel összefüggött, semmit sem hallgattak el; s csak miután a rájuk vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat aláírták s

4

eskü helyett becsületszavukat adták, hallgattattak ki ujra. A kihallgatás eredménye a következő : V a l a m e n n y i e n b e i s m e r t é k ez a l k a l o m m a l , hogy a) a m u l a t s á g n e v e „ S a l a s " , Rohacsek „Bacsa", Zablk „Kántor", Krizsan „Honelnik", Novomeszky „Chvost'" volt; b) h o g y R o h a c s e k e t H ú r b a n t e t t e e l n ö k k é , a többi hivatalnokokat pedig Rohacsek nevezte ki; c) h o g y a „ S a l a s " - t a „ J a som b a c s a v e l m i stary" énekkel kezdték; cl) h o g y R o h a c s e k K u t l i k ü g y v é d e t és nejét üdvözölte. Ezen felül egyesek beismerték, hogy Rohacsek nem egyszer, de t ö b b s z ö r is beszélt, hogy harmadik beszédében, melyet „zsivió"-kkal fogadtak, B u l g á r i á r ó l és R u m e l i á r ó l is szólt, sőt lehet, hogy a t ó t n é p f e l s z a b a d u l á s á r a is áttért, hogy dr. Hurbant is éltették, hogy Kutlik V. ügyvéd is beszélt egyetértésre intvén őket, sőt m e g l e h e t , h o g y t ö r ö k m a g y a r j á r o m r ó l is szólt, hogy H ú r b a n B o h u s l a v is beszélt, hogy a „Salas" régebben tót körökkel volt összekötve s hogy régen az egyes tagokat fel is szentelték. Ezután a bizottság az összes felvett vallomásokat aláíratta s az elővizsgálatot befejezte. Ezekben kívánta a kiküldött vizsgáló bizottság a fenforgó ügyre nézve a nt. tanári kart a jegyzőkönyvek s azok mellékleteinek idecsatolásával tájékozni. Mint e jelentésből kitűnik : t e n y az, hogy a pánszláv üzelmekkel vádolt ifjak tulajdonképen Kutlik Vendel ügyvéd csábításainak áldozatai. E mellett bizonyít azon körülmény, hogy ő a tanuló ifjakat tervszerttleg befolyásolja s hová ellenőrző szem nem hathat, családi körébe vonja, sőt korcsmai tivornyázások alkalmával is — tekintet P o z s o n y 1885. október 13. Schneller

nélkül arra : felnőttek-e, vagy még csak gyermekek — maga köré gyűjti; t é n y az, hogy e férfiú a tanuló ifjúságra csak is mételyezőleg, közelebb pánszlávisztikus irányban hathat. E mellett bizonyít, hogy — mint ez a lyczeumi vizsgáló bizottság kezénél levő okmányokból kitűnik — az ő s a j á t fia, Kutlik Vladimir nyiltan pánszlávnak vallotta magát s beismerte, hogy meggyőződése szerint — melylyel azóta bír, a mióta gondolkozni tud — ő Magyarországban lehetetlen s érettségi vizsga után ki is megy Oroszországba ; továbbá hogy nála (t. i. az apánál) tiltott tót köri érdemkönyv s kormányilag minden iskolából kitiltott dalfüzet példányok vannak deponálva; t é n y az is, hogy ezen pánszláv agitatort s elvrokon nejét a vádlott ifjak titkolódzva tartott korcsmai gyűlésükön (Salas) ovatióval fogadták s a gyűlés jellemét csak is a vendégek megjelenése változtatta meg; t é n y az is, hogy ezen gyűlés politikai, közelebb pánszlávisztikus szellemű irányban folyt le s végre t é n y az is — mire pedig mi, theol. tanárok különös súlyt fektetünk, — hogy a vádlottak, kik Isten igéjének őszinte, igaz, tiszta érzülettel s szájjal való hirdetésére hivatvák, eskü helyett adott becsületszavukat megszegték s a konok és gyalázatos hazudozás bűnébe estek. Épen azért a bizottság szükségesnek látja, hogy a tanári kar a b ü n s z e r z ö ellen, az érdeklett intézetekkel egyetértve, az illetékes helyen lépéseket tegyen, mert, ha annak mételyes működése meg nem akadályoztatik, j ö v ő b e n h a s o n l ó e s e t e k r e n é z v e felelősséget n e m v á l l a l h a t , továbbá hogy a hatósága alatt álló vádlottakat, valamint azokat is, kik velők solidaritásban állanak, bűnök mértékéhez képest, szigorú büntetéssel sújtsa. Jegyzette :

István,

Dr. Masznyik

mint vizsg. biz elnök.

Vassko

Endre.

mint vizsg. biz. tag.

Gyula,

mint vizsg. biz. t a g

Ezekben kivántuk a nagy közönséget a felmerült pánszlávisztikus tizelmekre s az e tárgyban megejtett vizsgálatra s annak eredményére vonatkozólag tájékozni. A bűnösök felett ítélni : ez legközelebbi feladatunk, s mi — távol attól, hogy a tót nyelvet és nemzetiséget üldözni avagy azoknak jogosultságát, egyházunk körén belül, csak tagadni is akarnók — Ítélni fogunk akad. törvényeink alapján úgy, a mint azt lelkiismeretünk szava, szent egyházunk és hazánk java kivánja. De midőn ezt teszsziik, reményijük, hogy a bünszerzőt is utói éri a fenyítő kéz s hogy vele szemben ügy e város, mint az állam megteszi a maga kötelességét. A mi pedig az intézeteink s azok közül k ü l ö n ö s e n a l y c z e u m i t a n á r i kar ellen emelt vádat illeti : e tekintetben Ítéljen a közönség. Mi hisszük, Kelt P o z s o n y 1885. október-hó 15-ik napján.

hogy az adott felvilágosítás után befogja látni, hogy a legfőbb baj tulaj donképen Pozsony geographiai helyzetében s az e helyzettel adott életviszonyokban van, s hogy a hazafiatlanság vádjával épen azon intézet tanári kara sújtható legkevésbé, a melyet könnyelműen meghurczoltak, mert ép annak erélyes eljárása biztosította s z á m u n k r a is, a — bár sajnos — de sikeres eredményt. Ügyünk tisztán áll s mi exponált s nemzeti szempontból nagy felelősséggel s fontos hivatással járó állásunkon, a közbizalom birtokának reményében, — mint eddig — ezután is azzal az édes tudattal folytatjuk, — fájdalom — nagyon is megzavart működésünket, hogy : „Mi Tenéked, szent Egyházunk, szent Hazánk Mind leróttuk, a mivel csak tartozánk."

Äz ág. hitv. ev. eg et. egyház theol. akadémiájának tanári kara. NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.