45. szám.
Ötödik évfolyam.
Pozsony, 1887. évi november 5-én.
EVANGELIKUS
EGYHÁZ és ISKOLA. JA
Előfizetési á r : Egész evre . félévre . . . negyedévre Egy szám á r a : V.
6 frt — kr. o , —, 1 , 50 B 12 kr. o. e. _J
EGJELEN
HETENKENT
EGYSZER.
Hirdetés ára:
j Szerkeszt.0j
8 kiadó-hivatal:
Pozsony,
Ko.nveiitutcza
6. sz.
Felelős szerkesztő s kiadó: T R S Z T ? E N S Z K Y
F E R E N C Z .
V
Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 k r . Bélvegdii : külön 30 k r . y1
Tartalom: Az egyetemes gyűlés után. (x. y.) — Zsinat!! (Hurtay György.) — 1790/1: 26. t. cz. 6. §. (Kadlecsik János.) — Könyvismertetés. — B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k . — Pályázat.
Az egyetemes gyűlés után.
barátok örvendeznek a kellemes együttlétnek. Meghallgatják az elnöki nagy beszédet, és az egyes kerüAz egyetemes gyűlés e l ő t t irott czikktinknek letek bajait; azután hazamennek azon keserű érzéssel, végén azon Ígéretet tettük, kogy — lia szükséges hogy országos jelentőségű egyházi nagy kérdéseink lesz — az egyetemes gyűlés u t á n is el fogjuk mon- egyikét sem oldották meg. dani szerény nézetünket egyházi közállapotaink fölött. Már pedig egyetemes gyűlésünk jelentősége — A gyűlés napjai lefolytak; határozatai ismere- miként azt apáinknak 1769-ki memoranduma körültesek, — illő hogy beváltsuk igéretünket, annyival is írja — épen abban állana, inkább, mert, szükségesnek tartjuk, hogy egyházi 1. „hogy a magyar evang. egyháztestnek legyen életérdekeink iránt folytonosan ébren tartassék a köz- egy középpontja, melyen az egyházügyek együttesen figyelem. tárgyaltassanak, s mely viszont a belőle kiáradó suEgyetlen egy dolog az, a mire nézve őszintén garakkal az egész egyháztestet áthassa, folytonos pezsszólva nem óhajtjuk a közérdeklődés fentartását ev. gésben, tevékenységben, életadó melegségben tartsa; egyházunkban, s e z : a p o l i t i k a , mely már eddig 2. hogy az eddig külön-külön működött superis sokat ártott az egyházi életnek, s mely ismét fel- intendentiák, melyeknek ereje épen ezért nem egyszínre hozatott s komoly aggodalmakat szült mind- szer elzsibbadt, közös kapocscsal bírjanak, mely őket azoknál, a kik egyetemes e g y h á z u n k é r d e k e i t egyesítse ; fölibe helyezik a politikai pártok érdekeinek. E g y 3. hogy minden egyes egyház azon kisértetek általában nem tartjuk örvendetes jelenségnek azt a és veszélyek közepett, melyeknek kitéve van, erőt nyomott hangulatot, mely az egyetemes gyűlés alatt merítsen a kitartásra azon lélekemelő tudatból, hogy e miatt tapasztalható volt. ő egy nagy testnek tagja, s hogy azon testület őrA tiszai egyházkerület pánszlávfogási örömén ködik felette, s nemcsak kész, de képes is rajta kívül egyetlen egy kérdés sem volt képes nagyobb segíteni s őt megvédeni; vitát előidézni. Be kellett bizonyítanunk megint, 4. hogy az evang. egyház ellenségei is tartózhogy nagyobb hazafiak v a g y u n k , mint a világi kodóbbak lesznek, h a látják, hogy az evangélikusok állami hatalom ! együtt tartanak; h a látják, hogy midőn valamely A voltaképeni e g y h á z i k é r d é s e k fölötti szó- egyháznak baja van, azon együttesen segíteni igyeváltások csak azt tanúsították, hogy az igazán nagy keznek; jelentőségű kérdések m e g o l d á s a nem nekünk való. 5. hogy így az iskolaügy is áldásosabb lendüAz ügynevezett „magyarhoni ág. hitv. ev. egyház- letet nyer, nevezetesen könnyebb lesz behozni a tanegyetem", mint ilyen, évről évre csak a t e h e - rendszerbe a kívánatos egyöntetűséget, h a az összes t e t l e n s é g szomorú képét mutatja. Nem hat reá iskolaügyet egy testület fogja kezelni; sem önbaja, sem a katholikusok zélusa, sem az ev. 6. végre, hogy 0 felsége sem lesz kitéve annyi ref. testvérek életrevalósága. Nem léphetünk fel sehol alkalmatlankodásnak, mint eddig. Mert h a az egyemint tekintélyes erős felekezet, mert nem tartunk temes egyházi gyűlés létesül, akkor az egyes sérelössze, mert nincs önerőnkben való bizodalmunk. mes esetek nem fognak minden vidékről külön és Évenkint összejönnek, szokás szerint, az egyház- különféle időben, hanem egyszerre évenkint az egyekerületek küldöttei. Az egymást rég nem látott j ó temes gyűlés révén őfelségének beterjesztetni."
.370
Az 1774-ki hasonló pontok között olvassuk még „a helv. hitvallású testvérekkel való folytonos érintkezés" szükséges voltát is. Vájjon, ha ezeket olvassuk összevetve az azon korbeli küzdelmekkel és a mostani kicsinyeskedésekkel, nem jut-e eszünkbe Kölcseynek Zrínyi dala, melyben az van mondva, hogy „más faj állott a kihúnyt helyére", hogy „a dicső nép, mely tanult izzadni, s izzadás közt hősi bért aratni : névben él csak, — többé nincs jelen!" Hol vannak a régi Zayak, Kadvánszkyak, Zsedényiek és Prónayak! De ne menjünk vissza a múltba. Maradjunk a jelenben; és nézzük, mit tett a legutolsó egyetemes gyűlés a napirenden levő főbb jelentőségű kérdéseinkkel? Érdemes ezt a gyűlés u t á n is konstatálni, hogy mindenki láthassa, hogy a mi elégedetlenségünk nem alaptalan. Első helyre állítjuk a régóta vajúdó z s i n a t o t . A gyűlés előtti czikkben azt mondottuk, hogy a kiküldött zsinati bizottság egy évig csak a felett gondolkodik, hogy összejőjjön-e vagy sem? A t. szerkesztő úr csillag alatt igazította helyre tájékozásunkat, mert a bizottság október 1-jére valóban összehivatott. Ezt jó lesz megjegyeznünk, hogy a zsinattartási szándék komolyságában való gyenge hitünk megerősítessék; mert a bizottság működéséről szóló elnöki jelentés valóban oly meglepő volt, hogy az egyetemes gyűlés tagjai meglepetésökben szólani sem tudtak hozzá. Egyszerűen tudomásúl vették, hogy a bizottság egy ó r a a l a t t elintézett mindent, kinevezett a maga kebeléből egy szűkebb bizottságot, mely a z e g y e s k e r ü l e t e k s z a b á l y z a t á b ó l ki f o g j a í r n i az i l l e t ő s z e r v e z e t i p o n t o k a t . Az lesz aztán a zsinati előmunkálat ! Majd egy év múlva módunkban lesz bámulni, m i r e kellett zsinati bizottságunknak a k é t é v i időszak! Most csak türelemmel várjuk, mint készülnek egyházi törvényhozásunk hordajának törékeny abrincsai. Az e g y e t e m e s a l a p kérdése megboldogúlt b. Radvánszky Antal székfoglalója óta van napirenden. Ugyanis tudjuk, hogy ő kétezer forintot ajánlott fel az alap megteremtésének fundamentumáúl. És ma, nyolcz év óta az egyetemes gyűlés még mindig csak a felett tanácskozik : legyen-e, vagy ne legyen egyetemes alapunk? Előre lehet látni, hogy mikor sok tanakodás után határozatilag ki lesz mondva, hogy hát fogjunk hozzá, akkor bele fogunk ütközni az e. e. e. gyámintézet szépen haladó szekerébe, s valószínűleg csak annak taposott útjára fogjuk vonszolni az egyetemes alap gyenge taligáját. No de ráérünk még e felett is gondolkodni két esztendeig. Hiszen az anyagi intézményeknél nagyobb jelentőségűek a szellemiek. íme ott van a protestáns i r o d a l m i t á r s a s á g , melyre oly nagy szükségünk van ! Egyetemes főfelügyelő urunk őméltósága lelkes szavakkal és szép tettel ajánlotta azt az egyházegyetem pártfogásába. Kétségen kívül annak is meglett a kellő sikere.
Csak az a baj, hogy a megvalósításhoz egy lépéssel sem vagyunk közelebb, mint voltunk egy évnek előtte. A megalakulásra nézve már tavai azon megállapodás jött volt létre, hogy az ez idén az őszi konventeknek lehetőleg egy időben való tartásakor történjék meg. Természetes, hogy a gyűlések kitűzése egyedül az illető elnökségek hatásköréhez tartozik. Ha a fentebb idézett régi szabály, hogy t. i. „a helvét hitvallásuakkal folytonos érintkezésben legyünk" megtartatott volna, s a két testvérfelekezet főelnökei közös tanácskozás alapján egy időre hívták volna össze a konventeket, akkor a megalakulás minden nehézség nélkül megtörténhetett volna, a jövő új évtől fogva az óhajtott társaság megkezdhette volna működését. Most nincs más mód, mint vagy egy évig ismét várni, vagy, ha ez magára az ügyre nézve káros hatású lenne, minél elébb külön alakuló gyűlést hívni össze, melyen azonban előreláthatólag kevesen fognak megjelenhetni. Ezért mondtuk már előbbeni czikkünkben, hogy kellő vezetés hiányában ezen ügy is zátonyra került. Volna még több érdekes tárgyunk, melynek elintézését vagy legalább előmozdítását az egyetemes gyűléstől várjuk. Ilyen : a középiskoláknak állami segélyeztetése ügyében olyan k ö z ö s f e l l é p é s , minőt az ev. ref. testvérek tettek; ilyen a sérelmek ügyében való k o m o l y a b b fellépés, mely ne fajuljon el üres feliratozássá, hanem egyszer valahára czélhoz is vezessen. Ilyen végre a belmissio ügye, mely cselekvésben nyilatkozó buzgóságunkat nyilvánvalóvá tegye, és megakadályozza ellenfeleinknek folyton növekedő hódításait. Még ezeken felül is sok a teendőnk. Mozdűljunk hát! x. y.
Zsinat!! Rég nyújtott olvasóinak oly kedves olvasmányt az „Ev. E. és J.", mint a minő Zelenkának gyámintézeti gyűlést megnyitó beszéde. Igaz annak minden szava, megszívlelésre méltó annak minden mondása. Égető szükség is volt már ezen dolgokat, oly nyíltan, őszintén és oly világosan a magyarhoni evang. egyházak képviselői előtt elmondani, kinyilatkoztatni. Olvasva is nagy benyomást tesz az emberre e beszéd, annál kevésbbé téveszthette el hatását az élő szó azokra, a kik hallották. Uj idők . . . csak a mi egyházunkban régi minden, jobban mondva ósdi, elavult. A kor messze előre ment . . . csak mi maradtunk el messze hátra. A régi hubérrendszer : fejadó, párbér, szolgalom, hányad, kéve s száz ehhez hasonló régiség, a miket „a szégyenletes vokátorok" feltékenyen őriznek, s az „elfajult helyi autonómia" újabb keletű furcsaságokkal egészít ki. És még találkoznak olyanok is, a kik azt mondják nem kell zsinat. Nem rég olvastuk e lapokban, hogy a miavai egyház iskolaépítéshez fogott. A helyi egyházi gyűlés
.371
megtette a költségvetést, megállapította s kivetette a hívekre a kiván munkát és pénzösszeget és a többség megerősítette e határozatot. Némelyek fejet hajVan szerencsém konstatálni, hogy Trefort min. tottak az egyházi közgyűlés határozata előtt elvégezték Ur ő nagyméltósága daczára annak, hogy e nevea rájok eső munkát, s befizették a kivánt összeget. zett t.-czikkhez büntetés nincsen csatolva — azt Némelyek meg ellenszegültek, se nem fizettek se nem mégis félig-meddig elismerte. dolgoztak. Az egyház panaszt emelt ez utóbbiak ellen. A tényálladék a következő: A szolgabiró elutasította az egyházat keresetével Marcin János, ládái hívem, megvette volt még s pártját fogta a nem dolgozóknak és nem adózóknak. 1882 a sóvári zsidótól egy volt r. k. teleknek egy . . . . S a míg így jártak Pontiustól Pilátusig, az harmadát, melyet egész 1885-ig békében élvezett. eddig buzgó egyháztagok közül is többen elhidegültek Ez évben azonban pörbe vette őt az illetékes r. k. elkedvetlenedtek : a kissebségből többség, a többség- lelkész, a minek az volt az eredménye, hogy nemből kissebbség lett. Ehhez hasonló dolog történt az csak a párbér fizetésére de a költségek megtérítésére én egyházamban is. Mi is iskolát építettünk. Az egy- is ítéltetett. Felebbezésiinket az alispán és a közház minden egyes híve elvégezte zúgolódás nélkül a igazgatási bizottság ránk nézve kedvezőtlenül elráeső munkát, megfizette a mivel tartozott: négyet döntötte. kivéve. Ezen négy se nem dolgozott se nem fizetett. Ezt látván, nem igen jól éreztem magam és Panaszt is tettünk ellenük itt is, ott is, de még eddig azért se: mivel ily eljárás, híveim szemeiben ügy is nem találtunk olyanra a kitől csak biztató szót is mindenható r. k. lelkész nymbusát csakis nevelte hallottunk volna . . Az ilyen esetek csak arról győzik volna. meg az evang. híveket, hogy mindent meg kell fizetKérelem alakjában felfolyamodtam tehát privát niök a mit kérnek tőlük, csak az egyházi adónak úton — mivel máskép meg nem engedtetett —• Tréfort megfizetése függ tetszésüktől. „Adjátok meg a csá- ministerhez, honnét egy és */4 év múlva következő szárnak a mi a császáré, de az Istennek (az egyház- válasz érkezett : nak) csak ha néktek tetszik," ilyenformán értelmezik „ r. k. plébánosnak panaszos ügyében a mai világban Krisztus Urunk szép mondását. És Sáros vármegye közigazgatási bizottságának folyó ilyen panaszt százat és százat lehetne összeszedni egy- évi april 14.-ről 283 szám alatt kelt s az alispáni házanként, a melyeken nincs mód segíteni, nincs a mint a szolgabírói marasztaló határozatokat helyben ki segítsen. És még azt tartják némelyek, hogy a hagyó határozását panaszló felebbezés folytán azon zsinat nem sürgős. oknál fogva megsemmisítendőnek és panaszlót panaNem rég egy lelkész lett felfüggesztve, százféle szával a polgári bírósághoz útasítandónak találtam, bűnnel, hibával vádolva s meghurczolva országvilág mert panaszlott a kötelezettségi jogosúltságát kétségbe előtt. És a pártatlan vizsgálat kiderítette, hogy a leg- vonta s azt vitatta, hogy őt mint evang. vallásűt több vád koholmány, rágalom vagy legalább be nem az 1790: 26. t. cz. 6. §. értelmében a r. kath. lelkész bizonyítható . . . E g y másik lelkész Istentagadással javára papi járandóság fizetésére kötelezni nem lehet, lett vádolva . . . Kiderült hogy ez sem igaz. Egy viszont panaszló a követelt járandóságokat, mivel harmadik negyedik panszlavizmussal . . . de erre azok a vistatio cononica feljegyzései szerint minden sem lehet rábizonyítani. Ma holnap ott leszünk, hogy úrbéri telek után szolgáltatnak ki, dologi tehernek nem fogunk tudni egyházunkon belől a helyes és minősíttetni s ez alapon panaszlót azok megfizetésére helytelen, a jogos és jogtalan, az érdem és hiba kö- kötelezni kivánja.^ zött kiilömbséget tenni. Ugyan egy lelkészről mondja Mi lesz ennek a vége, nem tudom; csak azt a püspök, hogy kitűnő pap, az esperesség, hogy tudom : hogy e végzés se meleg se hideg. Mert mi méltatlan annak a hivatalnak a viselésére; a consis- az a can. vistatio ? Véleményem szerint csak : megtorium, hogy olyan mint a többi. Semmi rend, semmi erősítése az egyház állapotának és ebben azon szertörvény, semmi fegyelem, semmi tekintély az egy- ződésnek, a mely az egyház és a lelkész között köttetett, s azon meghagyás, hogy a netalán előházban. Hát még se zsinatoljunk? A lapok hasábjain sokféle vád lett emelve elle- forduló hibák mellőztessenek. A szerződés tehát köttetik az egyház és a lelnünk, papok ellen. Hogy nem vagyunk jó hazafiak, hogy nem jó papok, embereknek és nem istennek kész között, a mi benne foglaltatik, azt megtartani kívánunk tetszeni stb. Ha van egyik másik vádnak mind a két rész köteles; a mi pedig idővel változó alapja, annak oka nem annyira az emberekben, mint viszonyoknál fogva hiányoznék, azt a szerződő felek a kapkodó kormányzatban, törvény nélküli, rende- megkövetelhetik egymástól: „do ut des." Ha tehát zetlen egyházi gyülekezeti életben keresendő. Ki fogja, csökken a fizetés, ezt a szerződő egyház kénytelen ki képes a kivánt rendet egyházunk minden intéz- helyre hozni. A can. visitátio megerősíti az anyakönyvet is. Ha ményeiben létrehozni? Csak a zsinat. Éppen ezért feszült kíváncsisággal kísérjük figyelemmel a zsinati a can. visitationak törvény ereje volna, akkor minden áttérés pörrel járna. És mégse történik az, mert a bizottság munkálkodását. can. visitátio törvényelleneséget meg nem erősíthet Zsinat ! Hurtay György. s ha azt teszi: érvénytelen. Ha tehát a can. visitátio által r. katholikusoknak
1780/1: 21. t. ci. 5. § .
I
372
megerősített személyeket kénytelen a lelkész áttérésük ntán elbocsátani, ugyan ezen visitatio által megerősített lelkeket, ha törvényszabta módon máshitű kézbe kerülnek, szabad volna neki lefoglalni? Avagy a vagyonra nem vonatkozik-e az: kiki saját egyháza elvei szerint Ítélendő? De a r. k. egyház mindig nagyratörő, mindig keres és talál módot, hogy hatalma körét növelje. A templomrablás korában elfoglalták az evang. templomokat azért, mert — a mint mondtak — már letették a szent ostyát — akár az ablakon keresztül is — az oltárra; most a can. visitatio ürügye alatt drágán megvett leikeink utáni járandóságot akarják magoknak biztosítani. Ideje volna már, hogy kezébe venné ez ügyet az országgyűlés és lábra segítené a törvényes, de egyforma állapotot az 1 7 9 % : 26. t. cz. 6. §. alapján. Kadlecsik
János.
Könyvismertetés, „ D r a M a r t i n a L u t h e r a k a t e c h i s m u s s doslovnym a biblicko- historickym vykladem. Sepsal a vydal K a r e l L i n d e r ev. farár na Cabe." I l y czímű művel gazdagította egyházunk kátéirodalmát Linder Károly b. csabai lelkész, követve főtiszt. S z e b e r é n y i Gusztáv püspök úr buzdítását és saját ügybuzgóságának sugallatát. A könyv első lapján van ugyancsak a főt. superintendens úrnak a művet teljesen méltányló meleg ajánlata. Hogy l é t k é r d é s e e g y h á z u n k n a k az, miszerint m i n d e n t a g j a a k á t é t a r t a l m á t t u d j a és értse, azzal tisztában van e b. lap minden olvasója. E köztudatnak következménye bizonyára az, hogy egyházi irodalmunk mezejének ezen részén van aránylag a legtöbb termék. Azonban, hogy annyi volna, miszerint fölösleges új kátémagyarázatot írni, ki átallaná azt mondani ? Igen találóan mondja a főpásztori ajánlat, hogy a k á t é — v a l a m i n t a s z e n t í r á s — oly fa, m e l y e t valahányszor a v a t o t t kéz ráz, m i n d a n n y i s z o r új meg új a r a n y g y ü m ö l c s h u l l a n n a k s z i v é b e , ki v e l e f o g l a l k o z i k . A világi irodalom classikusainak tanulmánya sem befejezett, nem hogy a mi classicus szent könyveink mélységei ki volnának aknázva, merítve. A sok káté magyarázat között még olyan éppen kevés van, melyben a t á r g y alapos tanulmányával kellőkép össze volna kötve az alkalmazkodás tót népünk vallási ismereteihez. Jelen mű e kettős feladatot oldja meg. S így kétségtelenül népiskoláinkban — melyek számára írva van — a vallásoktatásnak igen hasznos szolgálatot tesz. A tárgy kezelésében szerző a következő rendet követi : Először adja a káté m i n d e n e g y e s m a g y a r á z a n d ó s z a k a s z á t s z ó s z e r i n t , úgy a mint azt Luther kis kátéja tartalmazza. E z t követőleg a Luther féle magyarázatot nyomrólnyomra felbontja egyes kérdésekre (a kérdés a lap egyik hasábján, a felelet azzal szemben a másik hasábon van), hogy a Luther-féle szöveg szavait a legapróbb részletekig, a legbehatóbban megértesse.
E k a t e c h i z á l ó részt követi egy e l b e s z é l ő rész, melyben (szintén mindég a szöveg nyomán) foglalvák a tárgy megértését elősegítő eszmék és történeti adatok ; valamint benne az anyag megvilágosítására szolgáló szenténekekből vett versszakok, szentírási mondatok, bibliai példák és történeteknek szép választéka nyujtatik. Ama k é t e l s ő r é s z k ö n y v n é l k ü l ö z é s r e van szánva, biblikus tót nyelven, s v á b a c h betűkkel van írva. A h a r m a d i k r é s z o l v a s m á n y ú l szolgáland és részben a gyermek saját szavaival előadandó; ez a nép által beszélt tót nyelven, és pedig l a t i n betűkkel van nyomva. A főpásztori ajánlat kiemeli e művet, m i n t t e l j e s e n h i t v a l l á s u n k a l a p j á n álló, k i v á l ó s z o r g a l o m m a l , l e l k i i s m e r e t e s s é g g e l és s z a k a v a t o t t s á g g a l i r o t t o l y munkát, melyet e g y a r á n t haszonnal vesz kezébe g y e r m e k és f e l n ő t t . S bizonyára hozzájárúl e méltányló szavakhoz mindenki, a ki maga is foglalkozván a kátémagyarázattal, olvasandja e munkát, s minden sorában felismerendi a beható tanulmány és búvárkodás nyomát. Népiskoláinkba való behozatala által szolgálatot teszünk a szent ügynek. Á r a kötve 30 kr. K a p h a t ó s z e r z ő n é l .
Itlf Ili. Az oroszvári e v a n g . l e á n y e g y h á z október 30 án szép ünnepet ült. A reformáczió emlékünnepély kapcsában a k e g y e l e t n e k adózott e kisded gyülekezet, a mennyiben nagylelkű jótevőjének, néhai H a b e r m a y e r R e z s ő n e k márványtáblát állított a szószék mellett lévő falra, melyet a lelkész megható alkalmi beszédje közben leleplezett. Zokogásra indította a számos jelenlévőket, midőn felemlítette, hogy a boldogúlt egy évvel azelőtt ugyan e napon még személyesen részt vett az istentiszteletben és felsorolta a gyülekezet körűi hosszú évek során á t szerzett érdemeit, valamint azon hagyományait, melyekkel még végrendeletileg megáldá az egyházat. Lélekemelő volt az egész ünnepély és fokozta a hatást az ének is, melyet oly buzgón és összhangzatosan már rég nem hallottam falusi templomban. Lelkész és tanító egyaránt megteszi kötelességét az istentiszteletnek épületes berendezése körűi. Annál leverőbb volt, mit különben észleltem Oroszvárott. Küzdő egyház az ottani evang. leányegyház a szónak teljes értelmében. Szegény, többnyire napszámosokból álló népe csak nehezen t a r t j a fenn egyházát és iskoláját. A legszegényebbnek évi járuléka 6 frt, a kevés számú jobbmódú 25—27 frtot fizet. De kötelesek még azonkívül a r. k. g y ü l e k e z e t n e k ( ! ! ) is adózni. Van gazda, ki saját egyházának járó évi 4 mérő gabonán felül, a katholikusnak 3 mérőt kénytelen adni, a nélkül, hogy ezen terhet adásvevési szerződés alapján magára vállalta volna. Evek óta fárodozik a szegény nép, hogy ezen égbe kiáltó igazságtalanságtól megmeneküljön ; derék lelkésze megkísérlett már mindent, hogy híveit felszabadítsa. Hiába volt minden lépése — magára van hagyatva, nem támogatja senki. Épen ottlétünk alkalmával érkezett egy csomag megintés, melynek egyikét mutatványul ide melléklem : 5143. A rajkai járás szolgabírói hivatala.
.373
Megintés. Hivatkozással az 1884. évben 4024. és 16248. alisp. 1885. évben 85. k. b. számok alatt kelt határozatokra Schieszler Mátyás orosz vári lakos mint a 132 sz. háznak tulajdonosa ezennel megintetik, hogy az előbb érintett birtok után,- tekintet nélkül a jelenlegi birtokosnak vallására az oroszvári r. k. lelkész és kántortanítónak törvényesen ( ? ) járó s egy mérő rozs s egy mérő árpából álló 1887. évi kollekturáját ezen megintés vételétől számítandó 8 nap alatt az oroszvári r. k. községnek annyival kiszolgáltassa, mert ellenkező esetben ezen hátralék az 1887. októrer 15-én 5143 sz. a. kelt főszolgabírói végzés értelmében végrehajtás útján fog behajtatni. Rajkán, 1887. október 16-án. Kirchlechner Ernő, szolgabíró.
Ezen megintéseket nyomban átvette tekintetes Hacker Károly úr, a pozsonyi evang. konvent jegyzője és az oroszvári leánygyülekezetnek érdemes felügyelője a czélból, hogy ama hallatlan jogsérelem ellen orvoslást keressen. Lesz-e sikere, nem lehet tudni. Részemről avval fejezem be jelen tudósításomat, hogy úgy a gyámintézet közegeit, mint az egyházi hatóságokat szívemből felkérem: könyörüljenek az oroszvári evang. leányegyházon és ne hagyják elveszni, mert ha nem segítenek rajta, bizonyos, hogy előbb-utóbb a mostoha viszonyoknak martaléka lesz. Fürst János, pozsonyi evang. lelkész.
Dr. Szeberényi Gusztáv, bányakerületi á. h. ev. püspök egyházlátogatási körútja a bánáti esperességben. (Folytatás.)
Csakhamar 4-et ütött az óra és a programm szerint L a j o s f a l v á r a kellett in dúlni. A lajosfalviak két fogatán indult el a főpásztor és kísérete, előtte bandérium és a lobogót vivő kocsi, Kamenszky György, főszolgabíró fogatával; hátiil pedig a püspököt elkísérő sándorfalviak és sz.-mihályiak 3 fogata, — harangzúgás, számos üdvlövés és szűnni nem akaró „éljen" kiáltások között, az útba eső és 3(4 óra járásnyira fekvő Ilancsa, szerb község felé. — Háromnegyed órányi utazás után Ilancsára ért a menet, hol a szerb papság és községi elöljáróság fogadta főpásztorunkat, harangszóval és üdvlövésekkel, nagy számú nép jelenlétében, mely azt a kegyet kérte ki a püspöktől magának, hogy az ő templomukban mondana el egy imát, minek készséggel engedett a főpásztor és az Ur áldását kérte tót nyelven az ilancsai g. n. e. egyház, a községre és azok intézőire. Miután itt, Kamenszky Görgy, főszolgabíró és a sz.-mihályi kiséret elbúcsúzott 0 Nagyságától, a menet harangzúgás és mozsárdörgés közt, zsivio kiáltások mellett, továbbá folytatta útját Lajosfalva felé, a dombos, völgyes országúton, melyen, elbúcsúzva a sándorfalvi bandériumtól, gyorsan ért a lajosfalvi határhoz, hol Hegedűs Miklós, antalfalvi főszolgabíró, Kovách Sándor, lajosfalvi jegyző és Rohárik Mihály, lajosfalvi bíró nagy számú küldöttség jelenlétében iidvözlék a főpásztort, kivel a számos fogatú menet 20 tagú fellobogózott bandérium élén, kellemetlen porfelhőben csakhamar Lajosfalva községébe ért. I t t a piacz bejáratánál felállított és díszesen fellobogózott diadalkapu alatt, Bujkovszky Sarolta k. a. rövid magyar szavak kíséretében, egy gyönyörű virágcsokrot
nyújtott át a püspöknek ; a paplak előtt felállított második diadalkapu alatt pedig, melyhez a menet zenekar kíséretében ért, Bujkovszky Gusztáv, lelkész és alesperes, beláthatlan sokaság jelenlétében, tót nyelven üdvözlé a püspököt. A főpásztor] válaszára, a Nechuta Jósef és Martyis Albert, községi tanítók által vezetett iskolai és nagyobb ifjúság rázendítette az „Ach zustan s tvou milosti" kezdetű éneket, mely alatt a püspök, kíséretével együtt, a paplakra vonúlt, melynek udvarán a lelkészné által fogadtatott. Aug. 27-ikén d. e. olvastatott a látogatási jegyzőkönyv és annak fonalán meghozattak a szükségeseknek látszó határozatok, melyek az egyháztagok nagy áldozatkészségét és az egyházi nagy vagyon kitűnő kezelését méltató elismerésben részesítik. A magánkörű ebéd után, számos látogatást tett 0 Nagysága, kíséretével együtt, az egyház egyes tagjainál; este felé pedig, a paplak udvarán, jó zenekar mellett tánczra perdült közönség sugárzó arczából leolvashatta azt a leirhatlan örömöt, melyet neki a vendég ritka látogatása okozott. Aug. 28-ikán isteni tisztelet tartatott, melyre Hegedűs Miklós, antalfalvi főszolgabíró kíséretében, pont 9 órakor d. e. mozsárdörgés között, és a „Hrad prepevny jest Pán Búh nás" kezdetű éneket zengő nép sorfala között indúlt el a főpásztor és kísérete. Bujkovszky Gusztáv, lelkész és bánáti alesperes Jan. 15, 5—8. alapján meggyőző hangon és classicus populáritással, az Urnák ama szavait véste mindanyiak szivébe: ..Maradjatok én bennem és én ti bennetek"! kimutatván, hogy e szavak 1. intelem szavai kötelességeink hű teljesítésére és 2. vigasztalásnak szavai Isten áldásának biztos elérhetésére. A hatásos beszéd exordiuma után a Nechuta Jósef, köszégi tanító által vezetett férfi és női tagokból álló dalkar, nagy praecisitással zengte el ugyancsak Nechuta Jósefnek ez alkalomra az idézett sz.-irási alapígék szövegére, négy hangra irt csinos compositióját. A püspök beszéde után, a nagy templomot zsúfolásig megtöltött hívek előtt felolvastatott a látogatási jegyzőkönyv s az arra hozott határozatok, mi közben alá Írattak az anya- és jegyzőkönyvek, valamint megvizsgáltattak a sz.edények. A főpásztor záróimájával és áldásával egy vers eléneklése után, véget ért az isteni tisztelet, mire a püspök, az illettők kívánságára, itt is két gyermeket keresztelt. Ezután a község egyik épületében rendezett fényes közebéden, melyen számos idegen vendégek, Hegedűs Miklós, antalfalvi és Belicska Béni, zsombolyai főszolgabírák is vettek részt, a debeliácsi zenekar kitűnő játéka és számos felköszöntő deríté a hangulatot; a piaczon folytatott mozsártüzelés pedig hatásos nyomatékot adott a főpásztorra, Fabinyi Teofilra, Hertelendy Jósef, főispánra, Hedegűs Miklósra, egyházra és lelkészére, községre és annak elöljáróságára mondott lelkes tvasztoknak. A vacsorát követő esti órákban, Kovách Sándor, jegyző által rendezett tűzi játék és az Önként keletkezett tánczmulatság fejezé be a nagy nap ünnepi fényét. (Folyt, köv.) A magyarországi tanítók országos segély-egylete ügyében.
A magyarországi tanítók „Eötvös alap"-ja, mely a hazai tanítók özvegyeinek és árváinak, valamint a kiérdemült agg tanítóinak 50—100 frtnyi segély-összegeket és a felsőbb iskolákba járó, jelesen tanúló tanítógyermekeknek 50—100—200 frtnyi ösztöndíjakat nyújt, jótéteményeit
"1
felekezeti és nemzeti különbségre való tekintet nélkül osztja ki. Ezen országos jótékony intézet 12 évi fennállása alatt 129 róm. kath., 59 evang. réf., 59 ág. hitv. evang., 5 unit., 4 gör. kath. és 40 izr. vallású, összesen 295 tanító családot segélyezett s e czélra együttvéve 22.180 frtot utalványozott. Ezenkívül két ízben tekintélyes összegeket gyűjtött az árvíz által sújtott vidékek tanitói számára 9 év óta két egyetemi tanulónak, kik vidéki tanítók fiai közül választattak, évenkint 120—120 összesen 2160 frtot juttatott irodai segédkezésükért, továbbá a tanítók országos árvaházát is 500 írtnál többel támogatta. A tanítók ezen országos jótékony intézete azonban még ma is sokkal gyöngébb, semhogy kitűzött szép feladatának a legszerényebb mértékben is megfelelhetne. Évenkint számos folyamodót kénytelen az „Eötvös alap"jótéteményeit osztó országos bizottság üres kézzel elutasítani, pedig épen most, ez idő szerint kezdődik az „Eötvös alap" legnehezebb korszaka, midőn napról-napra szaporodnak azon kiérdemült tanítók és tanító özvegyek, kiket az 1875-iki országos tanítói nyugdíjtörvény pénzügyi tekintetek következtében csak azért zárt ki az országos tanítói nyugdíj intézet áldásaiból, mert e törvény szentesítésének idejében már betöltötték volt életüknek 50-ik évét. Ugyanezekért az „Eötvös alap"-ot gyűjtő és kezelő bizottság azon alázatos kérelemmel fordul a hazának minden egyes hű fiához, különösen pedig a népoktatás iránt melegebben érdeklődő iskolaszéki tagurakhoz és királyi tanfelügyelőségekhez, fogadják az „Eötvös alap" ügyét hathatós pártfogásukba és figyelmeztessék a hazának polgárait is arra, hogy emlékezzenek meg filléreikkel a nemzet legszerényebb napszámosainak jótékony egyletéről. A haza minden egyes néptanítóját pedig ezennel ismételve fölszólítjuk, lépnének azon néhány ezer kartársaik sorába, a kik már évek óta hetenkint 2—2 krral, évenkint 1 f r t t a l járulnak a kartársi közérzület és szeretet szent oltárhoz, annyival inkább, mivel ha a hazának minden egyes néptanítója ezen aránylag csekély áldozatot meghozná, országos jótékony intézetünk évenkint 25.000 frttal gyarapodnék és a magyar tanítóság hozzá méltó önérzettel tekinthetne az „Eötvös alap"-ra, mint olyanra, a mely még a németországi tanítók hatalmas „Pestalozzi alap "-ját is fölülmúlja, nem csak a czélt, hanem áldásos működésének sikerét tekintve is. Tisztelettel akilírottak készséggel szolgálnak gyűjtőívekkel és alapszabályokkal minden egyes iskolai hatóságnak vagy iskolának, amint erre levelezési lapon fölszóllíttatnak. Eddigelé kibocsátott gyűjtőíveinknek gondozóit pedig alázatosan arra kérjük az „Eötvös alap" országos bizottságának nevében, hogy azokat a gyűjtés eredményével együtt az „Eötvös alap" pénztárnokához, Őrley János fővárosi igazgató tanító úrhoz (Budapest, VIII. ker. őszutczai községi elemi iskola) legkésőbb 1888. január 10-éig szíveskedjenek beküldeni, hogy a nyilvános nyugtatványozást a Néptanítók Lapjának hasábjain eszközölhessük. A midőn a magyarországi tanítók „Eötvös alap"jának érdekében fölemelt esdő szózatunkat e becses lapok mélyen tisztelt olvasóinak kegyeibe és pártfogásába ajánljuk, maradtunk kitűnő tisztelettel Budapesten, a tanítók „Eötvös alap"-jának országos bizottsága nevében Péterfy Sándor elnök, Luttenberger Ágost titkár.
niiriii, Felső oktatásügyi egybevetések főtekintettel a tudomá-
nyos seminariumokra. Nem keveset beszélnek s írnak — jót és roszat — manapság a különböző országok felső oktatás ügyének állapotairól. Hallunk s olvasunk egyebek közt a felső oktatás dolgában az utilitarismus elvének hódoló Észak-Amerikáról; az egyként nemzeti mint katholikus s a középkorra emlékeztető világot élő Spanyolországról ; a franczia s német minták után indúló Olaszországról : az oroszországi 7 egyetem tanszabadságnak szárnyaszegett szelleméről; 3 egyeteméről a 4 milliónyi lakosságú törekvő Hollandiának, hol eltekintve a theologiával — szelleme ellenére — való kurta elbánástól, *) a felső oktatás feladata a tudományos képzettséget megkívánó társadalmi állások elfoglalhatására való előkészítés és képzés mellett a tudomány önálló gyakorolhatására is irányúi' 2 ) stb. : mi csupán hazánk s azon három országról akarunk itt megemlékezni röviden, melyek között ma — általános beismerés szerint — „tényleg a tudományos mozgalom vezetése megoszlik": N é m e t - , F r a n c z i a és A n g o l o r s z á g r ó l . Egy amerikai tudós — H a r t — a három utóbbi ország sajátos tudományos munkálkodását egymással egybevetve: a felső oktatás kezelésének versenyében a pálmát Németországnak adja. „Németország vezeti ma — úgymond 3 ) — a tudományos világot ; e század elején e szerepet Francziaország játszotta, de a német befolyás nagyobb, mint a franczia valaha volt. A tanulók, kik egykor Párisban sereglettek össze, ma Németországba mennek : onnét visszatérnek német doktrínákkal telve és szándékkal ezeket követni és terjeszteni," S ugyan vájjon mi jellemzi különösen a diadalmaskodó német egyetemi renszert? — Azt hisszük, hogy nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy mindenelőtt a t a n s z a b a d s á g , már t. i. a tanulás, a tanítás nemkülönben a meggyőződés nyilvánításának szabadsága ; néki áll szolgálatában a tanpénzekre nézve fennálló rendszabály is meg a magántanári institutió, a szabad, üdvös verseny keltésének e két alkalmatos eszköze. — A másik nemkülönben sarkalatos tulajdonsága a német egyetemi rendszernek azon követelmény, hogy a tanár szaktudománya előbbrevitelére irod a l m i m u n k á l k o d á s a i bebizonyított képességgel birjon; ez az ő legfőbb qualifikatiója. A két jellemvonás annyira sajátossága a németeknek ( hogy míg a tanszabadság érdekében — saját bevallásaik szerint 4 ) — még a vele való visszaélés veszedelmét is szívesen eltűrik, addig megint másfelől a specialis tudomány — minden elismerésre méltó buvárólásának szellemétől át meg áthatottan egyik-másik a német professorok közül nemcsak az előadás csínjáról, hanem a többi tudománykörökről is könnyen megfeledkezik, sőt — a mi nem melx ) Hollandiában a vallás, egyház, dogma, s az ó és új szövetség irodalomtörténetét meg az ethikát minden felekezetiességtől menten adják elő. 2 ) Olv. az „Országos középisk. tanáregyesület közi." XIX. évf. V. f.-ben Kenessy czikkét a „hollandi közép- és felsőiskolák szervezeté "-ről. 3 ) Olv. a „Budapesti Szemlédben 1884. 42.1. „Mozg. az egyet, rendsz. ügy." Szabó Józseftől. 4 ) Olv. Zeller Ede „Vorträge und Abhandlungen" Leipzig 1884.
lékes dolog, elhanyagolja a rábízott növendékek paedagogiai képzését. — Innen van az angolok azon vádja azután a német professorok ellen, hogy ,.nera építik növendékeik férfias jellemét," bogy „inkább könyveket készítenek, mint embereket," bogy (ezt Pattison mondja, míg az előbbi két vádat Dr. Pusey emeli) „nevezetes egyetemeiknek, közöttük Berlinnek hírneve nem 2000 tanulójának adott nevelésén, hanem tanárai tudományos működésén alapszik." E r t j ü k , hogy az angol tanügyi férfiak miért vannak igen kis rokon érzéssel az u. n. tudós német növelés iránt, s alig találnánk természetesebbet, mint ha viszont a német, — O x f o r d hírnevének alapját támadja meg gáncsolván az angol növelés alapelveit. — Angliában ugyanis nem a tanítás, hanem az é l e t az ismeretszerzésnek főútmutatója és forrása. A főczél, melyet Oxfordban és Cambridgeben elérni akarnak, semmiesetre sem a kiképzés valamely gyakorlati hivatásra, de nem is a bevezetés részletesebb és mélyebb tudományosságba, hanem az általános szellemi erő kifejtése és idomítása. 1 ) Kevesebb tudás, több képesség az ifjakban; non multa sed multum;-) non scholae sed vitae; 3 ) a fegyelemre nézve pedig e két sarkelv : nagy és lényeges pontokban szigor, egyebekben elnézés, — íme az angol nevelés főbb sajátságai s — tegyük hozzá — f é n y e s oldala. " * Szem előtt t a r t v a már most a német s az angol tanrendszer röviden jelzett különbségeit, természetesnek fogjuk találni azt is, hog}^ míg Németországban a tudományok mívelése kevés kivétellel a tanárok kezében van (mit a német Erdmann helyesel ugyan, de kizárólagosság esetében figyelmezteti4) honfitársait az egyoldalúság veszedelmeire is), addig Angliának nem az egyetemekről kerülnek jeles írói* tudósai. De épen mert v a n n a k ily emberei, çlét veszti Renannak azon, az angolokkal szemben vádszerűen hangzó — különben igaz — megjegyzése, hogy „egy kis német egyetem az ő olykor esetlen tanáraival és néha csaknem éhező magántanáraival többet tesz a tudományért, mint Oxford az ő dúsgazdagságával." Ha azonban van valami, a mi a német egyetemi tudományosságnak leginkább szerez tiszteletet-becsilletet ; ha van valami, a mi a német felső oktatás fogyatkozásainak is megszüntetését a legsikeresebben eredményezheti — s bizonyára sok helyütt eredményezi is — ö s s z h a n g b a hozván a tudomány mív élését annak tanításáv a l , a t h e o r i á t ' a praxissal, á l t u d o m á n y t a paedagogiával, a papi hivatalt a theologiai fakultasokkal stb. a n é m e t t u d o m á n y o s s e m i n a r i u m o k i n t é z m é n y e s a benne rejlő tanításmódnak sajátsága az. A tudományos seminariumi intézmények virágzásának dicsősége a német egyetemeké. S szó sincs róla, hagy e virágzás hervadóba menne. Sőt ellenkezőleg: „Die münd*) Bud. Szeml. i. tan. 411. 1. 2 ) V. ö. Csengery*müvei V. k. 172—175. 1. 3 ) S az angol élet azután meg is teszi a magáét. „Nem az oxfordi egyetemnek köszönöm azt, a mit tudok, hanem az életnek", mondá egy jeles angol iíjú Kossuth Lajosnak, kitől e sorok irója a fenti tanúságot 7 év előtt Olaszországban hallotta. • 4 ) Erdmann „Vorlesung ii. akírd. Leben u. Stud." c. művében.
liehe Examina sind für den Staat eine unzureichende Garantie dafür, dass der Kandidat intellektuelle und gar keine, dass er moralische Tüchtigkeit besitze." 1 ) S Ziller is kiemelve az examinaknak káros oldalait erkölcsi szempontból „schlug ihre Ersetzbarkeit durch nachgewiesene Theilnahme an den Hebungen verschiedener Gesellschaften und Seminare vor." 2 ) Megjegzendő azonban, hogy a tudományos semináriumok gondos ápolásának Németországban a németek tudományos hajlandóságai mellett még egy más természetes oka is van. S ez az egyéb országokban tisztán tudománymívelés czéljából állami pártfogás és egyesek anyagi s szellemi tekintetben kifejtett buzgósága által felállítani szokott tudományos intézeteknek ú. n. akadémiáknak hiányában rejlik ; ilyeneket pótolni nagyobbára az egyetemekhez fűzött különböző tudományos társaságok — a demonstrativ szaknál fényes berendezésű intézetek — seminariumok etc. vannak hivatva. S e semináriumok bőven pótolják a fenti hiányt aztán, mert feladatuknak magaslatán állanak. Így péld., hogy csak a történetiekről szóljunk, míg más országokban a tények exact megállapításának munkáját egyénileg végzik nagyobbára : a német egyetemeken s tanítással kötvén össze a k u t a t á s módszerének bemutatását az alkalmas tanulókból fokazotasan kutatókat képeznek, — természetesen ..mesterek". 3 ) Ily mester vala egyebek közt egy Ranke. E híres historikus történeti iskolája gyakorlatairól álljon itt néhány szó tanítványának Waitz Györgynek megemlékezése nj'omán, a ki úgy szól: „Mindnyájunkat eltöltött a törekvés, teljes odaadással, nem riadva vissza némely munka fáradságától és látszólagos kisszerűségétől. az igazságot keresni, csak a hagyomány legtisztább forrásaiból merítve, pontosan megállapítva minden részletet, de egyúttal méltatva a históriai élet teljes összefüggésében, nem akarva semmi többet tudni, mint a mennyit lehet, mindig a lényegest t a r t v a szem előtt, felfogni a tények valódi jelentőségét, a cselekvő személyek jellemét s mindig szem előtt tartva, hogy a história egyúttal tudomány és művészet." 4 ) Az egyháztörténeti seminariumok ügyének virágzó állását pedig sejthetjük — ha tán nem ismernők — az egyetemek értesítőiből. Ezekben olvastuk meg, hogy péld. az 1885 6.-Í tanév téli felében 3, úgymint Rostock, Bécs (theol. facultas), Thíibingen kivételével, valamennyi német egyetemen vezettek egy vagy több egyházt. tudományos seminariumot. :> ) í g y Berlinben: Deutsch: Konversator. il. Bernhard v. Clairveux' Bücher de consideratione és Piper: Ephigraphik d. christl. Alterth. mit epigr. Uebgn. ; monumentale Kirchg. mit Uebgn. im christl. Museum. Jelen sorok írójának néhány év előtt volt alkalma P i p e r gyakorlatain részt vennie, volt szerencséje vendégszerető házánál is megfordúlnia : itt is ott is egyet látott s csodált: az érdemes férfiú határtalannak tetsző buzgóBallauf „Jahrbücher für wissensch. Paedagogie" II. J a h r g . 179. 1. -) Olv. „Das pädagogische Universitäts-Seminar" von D. Th. Vogt. Leipzig 1884. 15. 1. 3 ) V. ö. Szabó Józs. i. m. 88 1. 4 ) Századok 1885. 170. 1. 5 ) „Allgemeine Evang. Luth. Kirchenzeitung" 1885. 961—964. 1.
376
ságát s lelkesedését a tudomány iránt 2 év előtt ülte licentiatusának 50 esztendős jubileumát; a midőn a hohenzollerni lovagok keresztjét kapta a német cultusminisztertől kitüntetésül. A m o n u m e n t á l i s t h e o l o g i a M a b i l l o n jának és a berlini egyetemhez csatolt k e r e s z t é n y m u s é u m a l a p í t ó j á n a k s gondozójának mellét ékesítni helyén van a kereszt. S nemsokára a muséum maga is ülhet ünnepet, hisz oly rég tette le alapkövét a fundator. S miért tette? „Von der Voraussetzung ausgehend, dass zum Studium der Theologie, namentlich der K i r c h e n g e s c h i c h t e , eine directe Anschauung der Monumente, Inschriften u. s. w. unbedingt erforderlich ist, hat Prof. Piper 1848 dem damaligen Minister von Landenberg eine hierauf bezügliche Denkschrift überreicht" egy év múlva megkapta az engedélyt, hozzáfogott a munkához s 1851 óta áll a muséum s folyton gazdagítva oly gyűjteményt képez, „dass gegenwärtig einen Schatz von Veranschaulichungsmitteln und literarischen Werken birgt, der ausserhalb Roms wohl einzig in seiner A r t dasteht," 1 ) — mond(Folytatás következik.) hatja önérzettel a német !
! 11Ï1I1JL — A soproni felső esperesség f. é. k ö z g y ű l é s e jegyző-
könyvének 12. pontja értelmében a magyar protest. tud. irodalmi társaság rendes tagjai sorába lépett s magát 5 éven át 6 forintnyi évi járúlék fizetésére kötelezte. — Szives felhívás! B e t l e h e m b e n evang. templom épül. Eddig még ezen helyen, hol Urunk születésekor Jézus számára nem volt hely, az ő evangelioma számára nincs méltó hajlék. A betlehemi missionarius, S c h n e l l e r L. J . felhívása folytán e templomépítés javára gyűjtés történik az egész keresztény világban. — Ily czélú gyűjtés eszközöltetett a b é k é s i esperességben is. S bár eddig csak a legszűkebb körre terjesztetett ki, megvolt azon eredménye, hogy 74 frtot küldtünk a jelzett szent czélra. Az adakozók érzetében voltak ugyan annak, miszerint közelebb fekvő helyeken is van mire áldozniok, de annak is kegyeletes tudatában éltek, hogy az Üdvözítőnk lábnyomai által megszentelt földnek minden göröngye a keresztény kegyeletének tárgya, hogy Betlehem minden kereszténynek szent városa és ott az evangeliomnak Isten dicsőítésére hajlékot emelni az evangelikus egyháznak szent kötelessége. — Tudom, hogy nem vennék szívesen magok az adokozók sem, ha neveik és adományaik kimutatását közzétenném. Magát a tényt csak azért említém meg, mert felteszem, hogy hazánkban másutt is akadnak szívek, melyek készséggel és örömmel követendik a hajdani keleti bölcsek példáját, kik ajándékaikat Betlehem szent földjén a Megváltó lábaihoz tették s azon őskeresztényekét, kik adományaikat a jerusalemi egyház felsegélésére küldték. Az esetleges adományokat akár alúlirott által, akár közvetlenül S p i t t l e r C. F.-hez Baselbe küldve lehet Betlehembe juttatni, honnan nevezett missionarius karácsony táján küldi meg az adakozóknak a betlehemi evang. egyház pecsétjével^ ellátott nyugtákat. — Pitvaros, 1887. novemb. 1-én. — K o r é n P á l , evang. lelkész. — Árvái esperességben esp. felügyelővé ns. K u b í n y i
Kálmán, főesperessé Nt. S k r y p e n y János eddigi alesperes és lestyinai lelkész választattak meg. ') .,Neue Evang. Kirchenzeitung-', Messner. 1885. 402. 1.
— A soproni evang. gyülekezet és főiskola a reformá-
tiónak emlék-ünnepét az ünnep fontosságához mért buzgósággal és ünnepélyességgel ülte meg. Vasárnap délelőtt 9 órakor német-, 11 órakor magyar isteni tisztelet volt; a németben Stiegler Gusztáv, a magyarban Zábrák Dénes tartotta az ünnepi egyházi beszédet. — Mindkét alkalommal volt az egyházi beszéd közben ünnepi karének. A német isteni tiszteletben Altdörfer Viktor gyülekezeti orgonista vezetése alatt vegyes kar énekelte Mendelssohn-tól a 95-ik Zsoltár első részét. — A magyar isteni tiszteletben pedig a tanítóképezdei ifjúság énekkarra Kapi Gyula igazgató vezetése alatt Klein Bernátnak Márk l3-3l-felett készült reformátiói énekét énekelte. — Vasárnap délután 3 órakor a tanitóképzőintézet nagy termében a tanítóképezdei ifjúság, — Hétfőn délután a lyceumi nagy teremben a theol. intézet hallgatósága rendezett reformátiói emlékünnepet. — Mindakét ünnepély díszes közönség jelenlétében folyt le és igen szépen sikerűit. — Miklós-falvi jubileum. Lapunk f. é. 43. számában közlött czikkre helyreigazításúl arról értesíttetünk, hogy S z a l c z e r Mihály és F a l b Pál presbyterek 50—50 frtot adományoztak a miklós-falvi templom belsejének kimeszelésére; továbbá 1883-ban tűzvész által megrongált tornyukat kijavították s ez alkalommal az egész templom külseje és belseje is kicsinosíttatott, mely munkának elvégeztével október 16-án megtartatott az egyházi ünnepély, melyen a gyülekezet körülményeihez és helyi viszonyaihoz mért meghívásokra a mosonyi esperességnek gyülekezeteiből számos vendég jelent meg. Igaz, hogy minden nagyobb szabású vendégeskedéstől tartózkodtak, azonban oly értelmű határozatot, mint a milyet a czikk írója mond, sem nem hoztak, sem hozatala szándékukban nem volt. — Luther Márton utódja. A l i b e t b á n y a i g y ü l e k e z e t n e k
egyházfia Luther János, egyszerű jámbor földmivelő, büszke önérzettel származtatja magát a nagy reformátor családjából s a XVI. évszáztól egész végig tudja előszámlálni elődeit. Nagy öröme volt, midőn Isten egy fiúgyermekkel áldotta meg, ki a szt. keresztségben Márton nevet nyerte. Fiát papnak " szánta s nagy reményeket kötött jovőjéhez, azonban az Isten szent akarata máskép határozott s a gyermeket zsenge korában magához szólította. — Személyi. K i s s István hitjelölt a balassagyarmati egyház segédlelkészévé választatott meg.
PÁLYÁZAT. S e g é d l e l k é s z i állomásra a Pozsonymegyei esperességbe kebelezett Német-Gurab-Csataji ág: hitv. evang. egyházközségnél. A pályázóktól megkívántatik a magyar és tótnyelvnek tökéletes ismerete, hogy a lelkészi teendőket a híványában megszabandó mértékben, főnöke megbízása és vitasításai szerint végezhesse. J a v a d a l m a z á s a évi 150 forint fizetés és a lelkésznél teljes ellátás leend. Szíves ajánlatok az alúlírt lelkészhez és pedig mi előbb intézendők. N é m e t - G u r a b , 1887. november 2-án. BlasJcovits Vilmos, a uémet-gurab-csataji ág. h. evang. egyházközség r. lelkésze.
( P ó s t a : N é m e t - G i r r ab.)
szerkeszté Herrn. NYG3I4TTA
WIGAND
F.
K.
POZSONYBAN.
