8. szám.
Pozsony, 1887. évi február 19.
E YA N G E L I K U S
EGYHÁZ és ISKOLA. /V\EGJELEN
Előfizetési ár: Egész évre
EGYSZER.
. ti frt — kr.
fele\re . . . o , — , aegveaevre . 1 , 5 0 , Egy szam ara : 12 kr. o. e.
Hirdetés ára: Négyhasábos
Szerke8zt.ö-
T
Tartalom:
HETENKENT
S
3 k i a d ó - h i v a t a l : P o z s o n y , X o n v e n t u t o z a 6. az. __ Felelős szerkesztő s kiadó : • S Z T Y É N S Z K Y I E I E IR, E ÜST C Z .
petit sorként
egyszer nozoive 7 kr., t ö b b s z ö r közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr.
R i t t e r István k o p o r s ó j a mellett. ( S á n t h a Károly.) — M a g y a r h u s z i t a é n e k e k . ( J e s z e n s z k y K á r o l y ) — Az a e s t h e t i k a i képzésről. II. (dr. M a s z n y i k E n d r e . ) — N e k r o l o g . — B e l f ö l d . — K ü l f ö l d . — V e g y e s e k . — P á l y á z a t o k .
mellett. Midőn a fájdalom porig aláz, földre sujt, Isten az, K i csüggedt lelkünket fölemeli az égre, honnan jön az erő és vigasztalás. Oh megboldogult, haldoklásodnak rövid, mégis végetlen hosszú ideje alatt Te is az Istenhez emelted lelkedet, Istenhez, Kit annviszor áldottál, — Istenhez, Kit annyiszor dicsőítettél az anyaszentegyházban és azon kivül, — Istenhez emelted lelkedet kérésre s midőn pünkösdi nyelved megnémult, ennyit suttogtál csak : J a j Istenem, j a j Istenem! Mi sem tudunk mást mondani, csak e z t : J a j Istenem, j a j Istenem! Szomorú a te halálod, hogy igy haltál meg : ily hirtelen s nékünk olyan korán. Állván koporsód mellett, összefacsarodik a szívünk s töredezve sírjuk Jeremiás siralmait : Megszűnt a mi szívünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk. Elesett a mi fejünknek koronája. J a j most n é k ü n k ! De nemcsak szomorú, leverő, — fölemelő, dicső is a te halálod, ki így haltál meg, a szent munka alatt, a nemes harczban, mint a Jézus Krisztus jó vitéze, mint a Sionnak egyik éber őre, kimagasló tornya^ erős oszlopa, lelkes vezére, bölcs kormányzója. Ilyen élet, ilyen munka után nem halál a halál, hanem élet. Te vigasztalsz úgy, ki az apostollal nem a veszendő, hanem a rothadatlan koronáért futottál, munkálván Isten dicsőségét a Sionban. De hát valóban oly fontos tényező-e a Sión, a keresztyén egyház, az egyes, a társadalom s az összes emberiség életében ? Oly szent-e a munka, oly nemes-e a harcz, mely egy lelkipásztorra, egy szerény prot. lelkipásztorra néz? Az! Igénytelen a prot. pap hivatala, de magasztos a hivatása. Mert ezek a jelszavak : Excelsior! Mindegyre tovább! Fölfelé, csak fölfelé! Keressétek az odafenn valókat ! e jelszavak, melyek a porban bukdácsoló ember fülébe hangzanak, hogy arra nézzen, oda törjön, hol a csillagok, hogy rajta Isten képe ragyogjon, — e jelszavak, mondom, mind
az egyháznak jelszavai a Jézus Krisztus tanítása és isteni élete nyomán. Mi lelkészek az odafenn valókat szerettetjük és kerestetjük, hogy e magas érzület által megnemesítsük, megszenteljük ide alant az életet s az életnek minden viszonyait. Mi lelkészek hirdetjük amaz égi bölcseséget, melynek kezdete az Urnák félelme. Az Istennek országát : az igazságnak, az igazság által a szabadságnak, a szeretet által a békességnek s a Szentlélek által való örömnek országát, a mennyországot terjesztjük mi e földön, e siralomvölgyén. Mert siralomvölgye e föld bűnével, siralom völgye szenvedésével és siralomvölgye a sír éjjelével. Ezt a siralomvölgyét a Krisztus vallása változtatja át a a mennyország előcsarnokává. Van tanítónk, van vezérünk a bűn harczában. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki az Isten beszédével, e hétélű fegyverrel, mely elhat az akaratnak és elmének és a velőknek megoszlatásokig — e lelki fegyverrel lassan bár, de biztosan megtöri a Sátán hatalmát s kivívja az örök szép, jó és igaz győzedelmét. Van tanítónk, van példánk a szenvedésben. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki az Atyának kimetszett bélyege, Kinek országán és életén az Isten dicsősége fénylett. Ki a legmélyebb szenvedésben is rendületlen bizodalmat vetett Istenében, a kereszt kínjaiban is imádkozott ellenségeiért s legnagyobb elhagyatottságában is így szólt : Egyedül vagyok, de még sem vagyok egyedül, mert velem van az Isten! Van tanítónk, van vigasztalónk a halálban. Mennyből jött amaz isteni követ, a Jézus Krisztus, Ki a halhatatlanságot világosságra hozta s el nem muló kettős életet nyert : örökéletet, örökáldású m u n kájában itt és örökéletet dicső munkája után ott. A Jézus Krisztusnak megbízásából járunk mi lelkipásztorok e földön, fény nélkül, mégis hatalommal, — fegyver nélkül, mégis az Igének győző fegyverével, — mint erőtelenek, noha erősek az Urban,
58
irtva a bűnt, terjesztve az erényt, hintve áldást s vigasztalást harmatozva. Tanítunk élni boldogul; tanítunk halni boldogul. Tanítunk : Istenben hinni, szeretni és gyakorolni a jézusi erényeket s a Szentlélek ereje által egy szebb hazát remélni. Nem szép-e, nem fontos-e, nem magasztos-e e hivatás? Tudom, hogy fényt, áldást és jóllétet áraszt e világon tudomány, művészet, ipar, kereskedelem és földrnivelés; de boldogságot csak egy ád, egy, a vallás, az Istenben való élet. Nagy volt Athén művészetével, Eóma jogával, Alexandria tudományával, de csak az az ország igazán nagy, életképes és boldog, melynek támasza s talpköve a tiszta erkölcs s melynek népe nem tudomány nélkül való. A vallásnak, az élő hitnek gyökeréről sarjad a tiszta erkölcs, a vallásnak, az élő hitnek gyökeréről hajt a tudomány, művészet, haladás és szabadság, a bűntől és tudatlanságtól való szabadság, mely képessé s méltóvá tesz a polgári szabadságra. Mind, a mi szép, magasztos és boldogító, mind, a mi az embert igazán emberré teszi : a vallásból, az egyházból, a templomból, az iskolából indul ki, hogy lennénk tökéletesek, mint az Isten, szentek, mint az Isten, és boldogok, mint az Isten. Tökéletesedés a jóban, boldogság a tökéletesedésben : ezt a czélt tűzi elénk a vallás. A vallásnak, az egyháznak, a templomnak, az iskolának volt hirdetője, ápolója, apostola és vezére e mi eléggé soha, soha meg nem siratható drága halottunk. // Buzgó-e valaki ? O az volt, Istenért, hazáért embereknek boldogságáért hevülő, buzgó, Isten szíve szerint való férfiú; a buzgóság emésztette föl hasznos élete mécsének olaját. Hű-e valaki? 0 az volt. Az Urnák sok talentumú szolgája s hű sáfára volt ő. Magához ^ hívta, hogy többet bízzon reá. Bölcs-e valaki? 0 az volt. Gondolatai mélyen járók és magasak, fenköltek egyszersmind. Vasakaratú erélyét szelídséggel, engedékenységgel párosító. Higgadt elméjű, jnégis tűzlelkű. Filozof mélyen érző meleg szívvel. Szigorú szeretettel. Férfiasan, méltóságosan komoly, gyermekded, játszi kedélylyel. Az Ítéletben igazságos. A tanácskozásban maga a tanács. A kormányzásban eszélyes, <5vatos és szelid. Egyházi önkormányzatunkhoz s jogainkhoz szívósan ragaszkodó, törvényt, királyt tisztelő. Egyenes jellemű, nyájas szívű. Példa a nyájnak, példa lelkésztársainak lángoló hitben, apostoli buzgóságban, munkásságban, jézusi szeretetben. Ez volt ő. De nem. E kép csak halvány mássá. Az ő jellemének kidomborítása, működési körének s érdemének lerajzolása több időt, avatottabb s mesteriebb ecsetet igényel. Ritka pap, ritka esperes. Méltán borul gyászba a gyönki ev. Sión, melynek lelkipásztora, — méltán borul gyászba e város, melynek munkás tagja, — méltán borul gyászba egyházmegyénk, melynek esperese, — méltán borul gyászba egyházkerületünk, melynek főjegyzője vala. Méltán zokogunk a prófétával: Elesett a mi fejünknek koronája. J a j most nekünk! De ritka ember is volt ő, ha csak ugy tekintjük is, mint családapát. Rég elvétetett gyermekeitől az
édesanya, kit pótolni soha sem lehet. Az ő nagv szive pótolni kivánta az édesanyát is. Kétszeres gonddal munkálta gyermekeinek boldogságát, kétszeres reménvnyel s örömmel csüngött jövőjükön. Oh hogy nem láthattad meg reményed valósulását! Oh hogy nem érhetted meg örömöd teljességét! De oh megboldogult, midőn e végszókat rebegted : J a j Istenem, jaj Istenem! s e felsohajtásban egyházadért s gyermekeidért remegtél : a te mélyen érző vallásos lelked bizonyára megnyugodott abban, hogy van, lesz Istennek gondja szeretett egyházadra s hogy van, lesz Istennek gondja szeretett árváidra! S ha mi az Urnák szolgái megdöbbenve kérdezzük : ki vezérli itt a mi Sionunkat s halljuk az égből lezengő titkos szót : Én, az Isten ! Ha mi, ez egyházmegyének nagyérdemű Felügyelője, világi urai, lelkészei, tanítói és hívei, — e megboldogultnak rokonai, barátai és tisztelői felsohaitunk : ki vigasztal minket s halljuk a titkos szót: Én, az Isten! Oh ti is, ti szegény árvák itt, árvák a távolban, ha most felfohászkodtok : ki táplál, ki nevel, ki lesz atyánk : oh halljátok meg az égből jövő titkos súgást : Én, az Isten, az árváknak atyja! Isten, Kit az ész keres, de a Kit csak a hit, a szeretet, a tiszta szív és a fájdalom talál meg, — Isten, a Kiben te megboldogult ugy hittél, a Kiben te ugy bíztál, s a Kiben most ugy örülsz : Isten, Te vigasztald meg az egyházat, Te vigasztald meg e családot, Te vigasztalj meg mindnyájunkat! S megvigasztalsz. E megdicsőült pályafutó nem a veszendő, hanem a rothadatlan koronáért futott. Rothadatlan koronád volt a szent munka s a híven teljesített szent munkából eredő édes, nemes öntudat! Rothadatlan koronád a mi tiszteletünk, szeretetünk és sírig tartó, sírig fájó, mégis édes, hálás jó emlékezetünk! Rothadatlan koronád az égi boldogság, melyet megád, adjon is meg néked a kegyelemnek Istene, szent Fia, a Jézus Krisztus által, Ámen! Ima.
Életnek és halálnak Ura, szent Isten ! Meghatva állunk e szived szerint való férfiúnak, hű szolgádnak koporsója mellett, Tenálad keresvén lelki erőt és vigasztalást. A Libanusnak czédrusai közül egy letöretett. Sionodnak egyik őrállója elvétetett s kidőlt annak egyik erős oszlopa. Gyászba borult e gyülekezet, gyászba borult egyházmegyénk, egyházkerületünk, gyászba borult ez a város, s gyászba, mély gyászba ez az árván maradt kis család. Atyánk, erősíts, Atyánk, vigasztalj, Atyánk, nyugtass meg minket e nagy veszteségben! Te rendelted, hogy a Jézus Krisztus vérén megváltott népednek vezérei s a mennyei világosságnak fáklyavivői legyenek e földön. Te rendelted vezérül s fáklyayivoül e szolgádat is. Áldunk Tégedet, hogy őt adtad nekünk s benne is megdicsőítetted Magadat, megdicsőítetted az ő erőtlenségében a te nagy erődet! Oh pótold ki a veszteséget! Rendelj közénk
59
bölcs, buzgó és hitteljes oszlopembert a kidőlt helyén! Cselekedd, hogy ez elhunyt szolgádnak lángbuzgalmát örököljék az ő társai ! Cselekedd, hogy az áltaia hintett szent Igék bő gyümölcsöt teremjenek az ő gyászoló hallgatói szivében és életében, áldván az ő porát, áldván az ő emlékezetét! Cselekedd, hogy ez a megrendült kis fészek, az árván maradt család szárnyaid árnyékában védelmet találjon! Mint a vergődő galamb, olvan ez az árva család; oh nyugtasd meg ez árvákat gondviselő szerelmednek édes hitében! Adjad mindnyájunknak a föl támadásnak édes reménységét, azt a hitet, hogy túl a síron tökéletességben cselekeszszük a te szent akaratodat! Áldott, áldott legyen az Isten, és a mi Urunk — Jézus Krisztusnak Atyja, Ki az ő nagy irgalmasságából újonnan szült minket az élő reménységre, a Jézus Krisztusnak halálából való föltámadása által; az örökségre, mely el nem veszhet, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat, mely nekünk mennyekben tartatik, örökkön-örökké, Amen! Sántlia Károly.
Magyar huszita énekek, „Horribile dictu !" fogja erre mondani Frühwirth Samu ű r , a ki szerint a tót Tranoscius énekeit magyar eredetüeknek nevezni „ a b s u r d u m . " ' „Fából —vaskarika" szekundál hozzá „a t ó t o k és a s z a b a d s á g " czímű legújabb egyházi monographia szerzője, a ki művének 134-ik lapján a „ m a g y a r - t ó t " fogalmát így deíinálja : „a galamb galambnak marad és a varjú varjúnak ; oly mixtum compositumot (magyartót) sem a természetrajz, sem a chemia nem ismer, — az valami s z ö r n y e t e g lehet." Ebből is látni való, hogy : magna ingénia conveniunt ! Nem polémia kedvéért, csak is azon téves álláspont kimutatása végett irom e sorokat, melyet Frühwirth Samu úr a „Protestáns egyházi és iskolai lap"ban közzétett énekügyi jegyzeteimmel szemben elfoglalt akkor, — midőn azokkal most már másodízben foglalkozván, e becses lap olvasóközönségét ily bemutatással iparkodik irányomban hangolni : „ott az akad. énektanító megkapja a magáét! miért is merészkedik Jeszenszky úr tudományos állításait kétségbe vonni. Én ugyan mondottaimat sem tót, sem cseh, hanem (horribile dictu) német forrásokból merítettem stb. Magyar egyházi énektörténelemre eddig nem találtam, nem maradt hát más hátra, mint némethez fordúlni. Ha hivatva érzi magát Jeszenszky úr, — írjon magyart és szálljon szembe azon igazságtalan németekkel stb." Nagyon köszönöm a jó tanácsot a magyar egyházi énektörténelem megírására nézve. De ezzel seliQgysem tudom összeegyeztetni azt az ellenszenvet, melyet arra irányúit törekvésem iránt tanúsít, hogy a magyar egyházi énekügyre vonatkozó adatokat közvetlen tapasztalásból és lehetőleg hazai forrásokból merítsem. Vagy talán a német nemzet fiai által megírt kész és bizonyára jeles énektörténelmi művek alapján kell azt megírnunk? Nagy elfogultság kívántatik ahhoz, hogy valaki
a mi sajátságos hazai viszonyaink között a nyelvi ellentéteket ép a lelkek békéjének és harmóniájának előidézésére annyira alkalmas egyházi zene terén oly rideg kíméletlenséggel, a külföldinek a hazai fölé való emelésével (velenczei iskola, — tót kántorok !) hangoztassa, mint a hogy azt Frühwirth Samu úr czikkeiben teszi. Utoljára is az absolut igazságig minden ember csak is a számára teremtett faji sajátságok és történelmi viszonyok korlátai közt képes emelkedni. A nép ezt így fejezi ki : „minden szentnek maga felé hajlik a keze!" De nálunk fölös számmal vannak olyanok, a kik előtt nem az bír becscsel, a mi hazai, — hanem a mit a külföld szelleme — sokszor ugyanazon anyagból — nagygyá, becsessé alakított. Élő példa erre a huszita-énekek sorsa nálunk, — és a küldöldöri. A német nemzet, midőn Luther hatalmas szelleme által álmából felrázva, világtörténelmi hivatásának tudatára ébredt, hogy a megujult kereszténység képviselője legyen a római és keleti egyházak megmerevült formáiból kibontakozni nem képes népekkel szemben, — legott felismerte azon szellemi örökségnek nagy becsét, melyet a máglyán meghalt H u s z J á n o s lelke, az ő és későbbi követőinek énekeiben, a szabad gondolkozás híveinek, az emberiség egyetemes birtokáúl hagyományozott. W e n d e b o u r g H e r r n . (Liederleben der evangelischen Kirche. Hannover 1852) közölvén néhányat a cseh-morva atyafiak énekei közül, a 139-ik lapon így ír : „Bei ihren Gottesdiensten sangen sie Kirchenlieder in ihrer Muttersprache, deren 400 ihr Oberbischof Lukas im Jahre 1504 gesammelt und in Druck gegeben hat. 1 ) — 1531 gab Michael Weisse geb. zu Neisse, Pfarrer der deutschen Brüdergemeinen in den Herrschaften Landskron und Fulneck, 155 Lieder der böhmischen Brüder in d e u t s c h e r U e b e r s e t z u n g heraus. V i e l e d i e s e r L i e d e r f a n d e n L u t h e r ' s B e i f a l l u n d E i n g a n g in d i e Ges a n g b ü c h e r d e r l u t h e r i s c h e n K i r c h e . " Ugyszinte H e r d e r a maga leveleiben (Werke zur Eel. und Theol. Th. 14. 235. lapon) a „ c s e h t e s t v é r e k " énekeiről így ír : „In den Gesängen der böhmischen Brüder ist oft eine Einfalt und Andacht, eine Innigkeit und Brüdergemeinschaft, — die wir wohl lassen müssen, — w e i l w i r s i e n i c h t h a b e n . Es ist Schade, dass aus diesen Bergen nicht w e n i g s t e n s d a s G o l d g e s u c h t und etwa nach unserm Bedürfnisse zum . Gemeinnutzen verwendet wird." Ezen huszita-énekeskönyvnek, mely k ó t á k k a l adatott ki, egy példányát H a a n L a j o s jeles egyháztörténészünk a M a t i c a megalakulásakor annak ajándékozta; de — a mint ép e napokban említette előttem Szarvason — annak vezérférfiai m é g c s a k m e g s e m k ö s z ö n t é k n e k i ezen ritka nagybecsű — mert hisz aligha nem unicumrói van szó — ajándékot, s így azt sem tudja : meg van e még annak könyvtárában, vagy nincs ? Ez alkalomból legyen szabad nagyságos Z s i l i n s z k y M i h á l y úrhoz, mint a kinek a Matica vagyonának átvételekor volt alkalma betekintenie annak könyvtárába, — azon tiszteletteljes kéréssel fordulnom, hogy ha netán tudomása van ezen huszitaénekes könyvről, — azt szakavatott tollával ismertetni kegyeskednék. «7*
Legyen ennyi elég annak bebizonyítására, hogy joggal nevezi S k u l t é t y Á b r a h á m Luthert ezen a német nemzet fiai sokkal elfogulatlanabbúl gondol- éneke miatt „ O r p h e u s G e r m a n o r u m " - n a k , — koznak a c s e h n y e l v ű h u s s z i t a énekekről, mint ép oly joggal nevezhetnők S z e n c z i M o l n á r AlFrühwirth Samu úr, a ki szerint minden, a mi „tót, b e r t e t , — a ki a „ M e n y b é l i f e l s é g e s I s t e n " cseh, huszita," — az már eo ipso nem „magyar" és czímű klasszikus magyarsággal és felülmulhatlan forha még oly tiszta evangyélmi szellem terméke lenne mai tökélylyel írt éneket, — ugyanazon dallamra is, — „egyetemes magyar egyházunk" által nem szerezte: „ O r p h e u s H u n g a r o r u m " - n a k ! acceptálható. Nagy köszönettel tartozom Frühwirth Samú úrTermészetes, hogy a maguk idegen köntösükben nak azokért, a miket a „ M i r e b á n k ó d o l ó h t e nem tarthatnak igényt arra, hogy hazánk határain é n s z i v e m " - r e nézve idéz. Tehát igazolva van azon belül egyetemes érvényre emelkedjenek. De hát ebből állításom, hogy H a n s S a c h s nak ezen éneke : az következik-e, hogy azokat, a kik ezen, maguk a „Warum betrübst du dich mein Herz," — nem lehet német nemzet legjelesebb fiai által oly nagyrabecsült, eredeti német dallam. Koch szerint l e n g y e l eredetű, szellemi kincset a magyar nemzet számára értékesí- mely először bizonyos S e k l u c y a n prédikátor éneteni, folyóvá tenni iparkodnak, — úgy tüntessük fel, keskönyvében látott napvilágot 1559-ben. — Hát ha mint valami szűk látkörtí bárgyú teremtéseket, a ki- a magyar az eredeti és a lengyel a magyarnak forket ilyen — szeliden szólva — nem tudományos állí- dítása? Hisz ép 1559 körül Lengyelország volt egyik tásokkal ki lehessen fizetni : „kár, hogy Luther nem klasszikus földje a legjelesebb magyar kiadványokvolt cseh, — talán nagyobb volna az érdeme !" nak. S z é k e l y (Seklucyán?) I s t v á n ép 1559-ben E b. lap hasábjain nem igényelhetek magam K r a k k ó b a n adta ki a maga magyar krónikáját. — számára annyi tért, hogy részletesebben szóljak azon Nem származhatott-e át az ő révén ezen, magyar számos érintkezési pontokról, melyek a politikailag zamatú ének és dallam a lengyelekhez? s emezektől örökre meghalt, de vallási eszméire és hymnologiai a németekhez ! termékeire nézve h a l h a t a t l a n és minden életreAnnak bizonyságáúl, hogy senki, a ki a Lajthán való nemzet ereiben az élet savaként ható h ú s s z i- innen lakik és a magyar föld kenyerét eszi, nincs t i z m u s t , a magyar földhöz és azon létesült evan- jogos.tva a magyar nemzet testét alkotó elemeket, gélikus egyházhoz kötik. De igazolnom kell magam legyenek azok cseh, tót, német, oláh, rácz, vagy Frühwirth Samu úr némely feltűnően bántó állí- bármiféle jellegűek, — a magyarral e l l e n t é t b e tásai ellen. h e l y e z n i ; és különösen az evangyéliomi alapon O az általam A l f r e d D ö r f f e l chorálkönyvé- megujult keresztyénség és istenimádás terén a faji ből idézetteket nem akarja érteni. — Azt bizonyítom különbségeket, — a g e n u s fogalmából kizártaknak vele, hogy Lányi a kérdéses dallamra legalább is tekinteni, — ide iktatom a fentebb említett S z é k e l y t i z é v v e l e l ő b b szerzett egyházi éneket, — mint I s t v á n n a k 1559-ik évben Krakkóban megjelent a németek, — tehát annak e g y h á z i d a l l a m k é n t krónikájában a 151-ik lapon foglalt következő való szerzése tekintetében öt elsőbbség illeti meg. — szavakat : Frühwirth Samu úr jónak látta, bizonyításomnak azon „ad Annum 888 ubi sub septem Capitaneis Scirészét egyszerűen ignorálni, mely által kimutattam, thae egressi sunt, ita Árpád nomine aliorum orat : hogy Lányi ezen énekének „Ac jest mé srdce smutné," „Hatalmas Isten, valaki vagy te! ki a földet, menyet Tarnóczy Györgynek 1636-ban megjelent k ó t á z o t t teremtetted, ki mindeneket táplálsz és éltetsz, nagy kantionáljában már meg kellett lennie; sőt azt m e g - hálákat adunk te neked, hogy te minket a te nagy e l ő z ő l e g már énekeltetnie kellett. — A miket erre jó voltadból ide vezérlettél és könyörgünk te neked, nézve idéztem, — azok nem „ f r á z i s o k , " — azok hogy e Pannoniának földén minket leszállíts és azt adatok, melyeket csak adatokkal lehet megczáfolni. ö r ö k b i r o d a l m ú i a d j a d m i n e k ü n k , az kin Persze a K o c h - f é l e — mindenesetre jeles — mun- te neked szolgálhassunk életünknek minden idejében kában, erre nézve nem fog felvilágosítást találni. De nagy engedelmességgel." lia F r ü h w i r t h S a m u úr a dologhoz akar szólni, Nos ha 1559-ik évben i l y magyarsággal és i l y akkor — csehnyelvű énekről levén szó — ne restel- szellemben mondott ima láthatott napvilágot K r a k k ó jen „ t ó t és c s e h " forrásokat is használni! ban, — akkor semmi túlzás nincs azon követelésünkA mi dr. L u t h e r „Miatyánkját" illeti, egy- ben. hogy Anno 1887, Pozsonyban ne nevezzék a b szerűen hivatkozom H a a n L a j o s „Cithera sancto- s u r d u m - nak azt, ha valaki a Lányi, Tarnóczy rum" czímű monographiájára. Ebben a 24-ik lapon által szerzett énekek m a g y a r e r e d e t é t kutatja és nevezett tudós szerző azt állitja, hogy átvizsgált szá- b i z o n y í t j a ! Jeszenszky Károly. mos huszita énekes könyveket azon kérdés tisztázása végett: mely énekeink származnak a r e f o r m a t i o e l ő t t i i d ő b ő l ? Ugyancsak ott 145 éneket névszerint elősorol, mint olyanokat, melyek a husszitáktól erednek, s melyek a Tranosciusban mai napig Feleljünk meg most röviden a másik előzetes megvannak. — Ezek között említi az „ O t c e n á s , j e n z v n e b i b y d l i s " czíműt is, melylyel Luther- kérdésre is: mi a szép érzéke? nek éneke szórói-szóra megegyezik. Hát a milyen *) Felolvastatott a pozs. Toldy-kőrben 1887. jan. 16-án.
Az aesthetikai képzésről.*)
n.
A művész a képzeletében megfogant eszmének összhangos alakot ád. — Teremt szép művet, mert teremtenie kell. „Mint a szerelmes boldog álminál Tündér alakká lesz bálványa képe : Úgy lebben olykor a művész elébe Teljes tökélyben a szűz ideál. (Arany.)
Isteni indítás hajtja munkára : a vésőhöz, ecsethez, az íróasztalhoz. Nem kérdi : lesz-e haszna, vevője, hallgatója ? Nem a díjt méri, mit népe ád, Oltára nem önző lángokra gyúl.
(Arany.)
Kettőt óhajt, kettőt keres : bálványt magának, hogy imádja, — embert művének, ki megértse. — Grimm egyik meséjében olvassuk, hogy a zenész gyönyörű játékával állatokat csalt magához. — De még mindég elégedetlen volt. Mikor aztán odajött hozzá egy szegény favágó, felvidult s örömteli arczczal mondá: „endlich kommt der rechte Geselle, denn einen Menschen suchte ich und keine wilden Thiere." Igen a művész embert keres, mert csak az emberben van érzék a mű szépségi tartalmának észrevevésére, felfogására s élvezetére. A szép ez érzékét í z l é s n e k vagy Gregussal aesthetikai lelkiismeretnek is — nevezzük. Mi az izlés? IL, kérdésre ismét igen nehéz feleletet adni. A példaszó azt mondja : de gustibus non est disputandum. (Az ízlése felett nem kell vitatkozni.) Van valami a dologban. Az izlés a legegyénibb természetű : kinek-kinek meg van a maga izlése. Van, akinek a töltött káposzta jobban ízlik, mint a fáczánpecsenye. S hányan rajonganak a békahúsért ! Az öltözködés ízléséről nem is akarok szólani, e részben szívesen elismerem, hogy a hölgyek — diploma nélkül is — született szakértők. De — uram bocsásd meg nekiek — még a tudósok is szoktak izetlenkedni. A természettudóst a hideg rázza, ha philosophussal találkozik, — hát még, ha véletlenül t h e o l o g u s b a botlik. S mégis ki kell jelentenünk, hogy mint mindenütt, — ügy különösen a művészetek körében is csak •egy i z l é s lesz jogosult. — Ami a tudomány terén a vélemény, az a művészet terén az izlés. — A vélemények különbözők, de való igaz csak egy vélemény lehet. „Mit gondolna — mondja Oproomer — az a tudós felőled, ha az ő szakjába be nem avatva, egyszer valami ártatlan véleményt mernél nyilvánítani s általa felvilágosíttatva mégis így szólnál : a vélemények különbözők ! Igen, — a tudatlané egész más, mint a tudósé, de csak emezé helyes." Ép így vagyunk az aesthetikai Ízléssel is. Bizonyára csak az az izlés helyes, mely a szépet találja szépnek s a rútat rútnak, nem megfordítva. De néni mindig van így. Ki fogja p. o. a természet rondaságait gyönyörrel szemlélni? S mégis az ú. n. durva természeties irány kéjjel szedegeti szemétdombról tárgyait. Vagy ki fogja a művészet templomába betolakodott kontárok piszkos aljas termékeit vásárolni? Ki-é? Sokan •s talán ép azok legjobban, kik az ű. n. míveljt körök-
ben „a jóizlés" prédikátoraiként szerepelgetnek : Hát nem tény-e, hogy a jóízlés megrontásán ma már szervezett bandák működnek s ú. n. pikáns holmijöket iskolás gyermekeink tarsolyába is becsempészik? — Bizony-bizony izlés dolgában csehül állunk. Hiszen voltak ízléstelen írók a régi korban is, — egy német tragédia hősnője hatással szavalta egykor a színpadokról : „Most mindjárt leharapom a pofádról orrodat, Még élő testedről lerántom a bőrt, Nyársra búzlak és Istenről megfeledkezett anyádnak Ez ördögi nőnek, megsütött sonkáidat feltálalom E s véredet borral vegyítve innia adom."
Ma — hála Istennek — ily vérlázító szavallatokat nem hallunk, de igen is, annál többet hallunk és látunk másból : a megfinomított, megczukrozott a l j a s s á g o k b ó l . Mert a szép érzék eltompult, — ínyünket csakis a pikáns eledel képes már felcsiklándani. ^ *
*
Hát ebből egy komoly tanulság következik : a romlott ízlést meg kell javítani, — bogy nem a rútat, hanem a szépet találja szépnek, hogy üdülést, gyönyörűséget ne a szemétdombi hősök ronda termékeiben, hanem a világ nagy mestereinek isteni élvezetet nyújtó, — örök alkotásaiban keressen ; kit a valódi szép egyszer megbűvölt —• az nem fog többé a vásári ponyvára letelepedni, müveket szemlélni, mik előtt — Murillo szerint — az embernek orrát kell bedugnia, — hanem helyet keres magának a művészet templomában s oda ül Homér, Shakespeare, Petőfi, Arany, Rafael, Leonardo da Vinci, Munkácsy, Liszt, Mozart stb. lábaihoz. De az isteni szép felismerése nem könnyű dolog. Annak elensredhetlen feltétele : az a e s t h e t i k a i képzettség, a fejlett, kiművelt szépérzék. Az aesthetikai képzés tekintetében mi eddigelé vajmi keveset tettünk. A mi nevelésünk nagyon is egyoldalú. Pedig ha áll az* hogy a nevelés feladata az ember összes erőinek harmonikus kifejlesztése, akkor minthogy az ember a test-lélek egysége, fejlesztenünk kell a test s lélek erőit egyaránt. Testi nevelésünkről nem is szólok : nézzék meg Önök iskolás fiainkat s leányainkat, s aztán szánakozzanak a csenevész, agyounyomorított nemzedéken. — A lélek erőinek képzésénél pedig úgyszólván csak is az igaz érzékének, — az értelemnek fejlesztésére szorítkozunk. Tanítunk, de nem nevelünk. — A növendékek fejét megtöltjük rengeteg ismerettel, s midőn tudományunktól, melyet —• hiszen azért vagyunk szaktanárok ! — ma már leányaink elé is fenekestől igyekszünk kitálalni, — megcsömörlöttek,, akkor kilökjük őket a nágy világba — üres szívvel, bénult akaraterővel. Az érzelmek nemesítése, a jellem edzése, — marad az életnek. Hát igaz, hogy az élet iskolája a legjobb iskola, — de kit annak harczához fegyvertelenül bocsátottunk ki, — elhull az az első összecsapásnál. Ez a baj, m ezért látom én szükségesnek, hogy nevelésügyünk reformjánál az érzelem irányítása vé-
gett az aesthetikai, az akarat irányítása végett pedig az ethikai — erkölcsi — nevelésre nagyobb gondot fordítsunk. Az utóbbi érdekében már igen tekintélyes hangok emelkedtek s nemcsak az iskolában, de azonkívül is elkövetnek mindent, csakhogy erkölcseink javuljanak. Országszerte alakulnak erkölcsnemesítő egyesületek. Nem volna rájuk szükségünk, ha a katexochen erkölcsnemesítő társulatok az egyházak s azok vezető közegei mindenütt szent feladatuk magaslatán állanának. De — fájdalom az aesth. képzés ügye még egészen mellékes — felesleges dolognak tekintetik. Pedig azt hiszem, ha valami, úgy a művészet az, mely az erkölcs nemesítésére a legalkalmasabb. (Vége köv.) Dr.
Masznyik
Endre.
' iliiilii, Nagytiszteletii Ritter István úr emlékezete. — Mint villámcsapás a derült égből, rigy ért bennünket nagyt. P i t t e r István úrnak, a gyönki ág. hitv. evang. gyülekezet érdemdús lelkészének, a nagy kiterjedésű tolna-baranyasomogyi evang. egyházmegye esperesének s a dunántúli evang. egyházkerület egyházi főjegyzőjének váratlan halála. Folyó hó 1-én esti 6—7 óra között, annélkül hogy előzetesen legcsekélyebb baját érezte volna, hirtelen agyszélhüdés érte Őt, melynek következtében három napig tartó haláltusa után f. hó 4-én éjféltájban csendesen kimúlt. Elhunytával evang. egyházunknak, különösen pedig a tolnabaranya-somogyi evang. egyházmegyének erős oszlopa dőlt ki, s mi, kik szerencsések valánk őt közelebbről ismerhetni, s ezen ismeretség folytán megtanultuk őt tisztelni, szeretni, elmondhatjuk a szó teljes értelmében : „Elesett a mi fejünk koronája!" De a mulandóság örök törvényét mi meg nem változt a t h a t j u k , sem hangos jajszavunk, sem csendes fohászunkkal; mindamellett is érthető, hogy ámbár a halál az enyészet martalékát vissza nem adja, mégis igyekszünk, megsiratott drága nagy hálottunk földi megjelenésében, a m a r a d a n d ó t a m u l a n d ó b a n visszatartani. E s ezt czélozza ezen igénytelen megemlékezés. Néhai nagyt. Ritter István úr született az 1823-ik év november 8-án Györkönyben, Tolna megyében, Ritter János Keresztély ottani evang. lelkész és Borbél}7 Anna szülőktől. Gyermekéveit a szülői háznál tölté, hol már zsenge korában az isteni félelemre, az Úr szeretetére taníttatván, igazi vallásos nevelésben részesült. É s az ezen irányban nyert benyomások meglátszottak egész életén. Tudományos kiképeztetését az akkor S. Szt. Lőrinczen fennállott esperességi altanodában kezdte, a dunántúli evang. egyházkerület soproni főtanodájában folytatta, s a jénai és hallei egyetemen végezte. A legnagyobb sikerrel befejezvén tanulmányait, s szép tudományos ismeretekkel gazdagon térve haza, az 1846. évben a lelkészi hivatalra felavattatott, s ugyanakkor a gyönki evang. gyülekezet Öreg lelkésze, K n a r János mellé hivatott meg segédlelkészül. Kilencz évig működött ezen elaggott lelkész mellett, odaadó hűséggel ; úgyszólván egészen önállóan, miután főnökének aggkora folytán a hivatal egész terhe ő reá nehezedett.
Ezen idő a l a t t annyira megnyerte a gyönki gyülekezet szeretetét, bizalmát és nagyrabecsülését, hogy az, K n a r János úrnak 1855-ben bekövetkezett halála után egyhangúlag őt választá meg rendes lelkészéül. Szerencsés választás volt! Kevés emberben egyesül annyi, kivált a lelkészben kivánatos, kiváló szép tehetség és tulajdonság, mint ő benne. Kiváló tudományosság, magas miveltség, hivatali buzgóság és hűség, jellemszilárdság és szelídség, fenkölt szellem s leereszkedő nyájasság, alázatosság és szeretet jellemzik őt, kinek szíve melegen dobogott és érzett, mindenért a mi jó és szép, a mi nagy és nemes, a mi emberhez méltó és Isten előtt kedves. Mint egyházi szónok a legelsők között foglal helyet. Mélység és magasság a gondolatokban, a hit meggyőződése és melegsége a szellemben, nemes egyszerűség a kifejezésben teszik az ő beszédeit épületesekké és értékesekké. Hivő lelkész volt ő, ki semmi egyebet, hanem a Krisztust prédikálta, meggyőző, felemelő, magával ragadó ékesszólással. Tudományos képzettségének világát sem rejté véka alá. Bokros elfoglaltsága mellett is számos theologiai és philosophiai dolgozata jelent meg a szaklapokban , melyek egyrészt erős vallásos meggyőződésről, rendíthetetlen hitről, hivő lélekről, másrészt mélyen járó bölcsészeti elméről tanúskodnak. Nagy k á r , hogy ezen munkák összegyűjtve, kiadva nincsenek. De a boldogult nemcsak a szó és a toll, hanem a t e t t embere is volt. Tanúságát adta ennek mindjárt hivatalba lépése alkalmával. A gyönki gyülekezet anyagi viszonyai akkor, midőn Ritter István vette át mint rendes lelkész az egyház kormányzatát, igen zilált, hogy ne mondjam válságos állapotban voltak. Az ő bölcs körültekintése, fáradhatatlan buzgósága és ügyszeretete, erélye és kitartása csakhamar jobb állapotokat teremtett e tekintetben is, nemcsak, hanem gyülekezetét minden tekintetben szép virágzásra emelte. Ily kiváló tehetség és áldásos működés nem maradhatott elismerés nélkül, szélesebb körben sem. A tolna-baranya-somogyi evang. egyházmegye előbb egyházi al- utóbb főjegyzőjévé választá, mig nem néhai nagynevű Schleining Károly úr nyugalomba vonulása után, 1880-ban egyhangú bizalmával őt emelte a díszes esperesi székbe. A dunántúli evang. egyházkerület is méltányolván kiváló érdemeit két ízben is megtisztelé őt az egyházi főjegyzői hivatallal, melyet szakértelemmel és pontossággal haláláig viselt. Mint esperes bölcsességgel és szeretettel, erélylyel párosult szelídséggel és lelkiismeretességgel kormányozta ezen nagykiterjedésű egyházmegyét. A k á r kiváló közigazgatási tehetségét, akár a tanácskozások vezetése körüli páratlan tapintatát, akár minden alkalommal és minden kérdésben irányt adó szellemét tekintsük, — mindenütt előttünk áll az ő kimagasló alakja és egyénisége. És, ha a tanácskozások hevében a magasabb tehetségű, az alkotó szellemek természete szerint nézetét és a k a r a t á t egyszer-másszor élesebben is kiemelé és hangsúlyozá, úgy hogy az őt kevésbbé ismerők, vagy a túlérzékenyek tán bántva érezék magukat; azért a külső lehangoltság a mi Ritterünknél a szív, a jóindulat gyökeréig soha sem fért, s mindazok, kik az emberiség legszentebb érdekei körül —melyekért ő hevült — buzgólkodtak, az ő hűséges ragaszkodására, mint kősziklára építhettek. — Hű gondjainak t á r g y a volt az egyházmegye tanügye, s különösen espe-
rességünk veteményes kertje, bonyhádi algymnasiumunk. Még mint fiatal lelkész közreműködött annak az 1857-ik évben foganatosított ujramegalkotásán S. Szt. Lőrinczen, midőn egy zsarnok kormány eltörléssel fenyegeté a magyar protestáns szellemet ápoló ezen igénytelen, de rendeltetését híven betöltő, tehát létjoggal biró intézetet, Utóbb pedig, midőn ezen intézetünk, épen a magyar szellemnek szélesebb körben terjesztése czéljából Bonyhádra helyeztetett át, s ezen áthelyezés sokakban kételyeket támasztott, másokat az intézők ellen elkeserített, — látván, hogy az intézők sorában az elsők között ő is helyet foglal; a kétely és a gyanúsítás szava azonnal elnémult, mert mindenki tudta, hogy ő csak a jót akarja, csak a közügy érdekében cselekszik. É s midőn végül a legújabb időben az 1883. évi középiskolai törvény hatályba lépése alkalmával, annyi a protestáns tan- és nevelésügyért buzgólkodó szív megdobbant és megdöbbent, midőn nem egy intézet, kétségbe esve a maga erőtlenségén s a hagyományos protestáns szegénységen, az állam támogatását vevé igénybe, ő volt az, ki ezen esp. altanodánkra is felettébb válságos időben és helyzetben a csüggedőket bátorította, ő volt az, ki u t a t mutatott arra, hogy hogyan lehet és hogyan kell az autonomikus alapon az egyházat, a t a n ü g y e t és a hazát szolgálni. Igen, ő a szó, a tett, a tudomány, a jellem, egyszóval a lélek, a szellem embere volt ! Hadd szóljak még röviden családi életéről. — Családi tűzhelyét 1853-ben alapitá meg, nőül vévén Borbély Karolinát, az akkori bonyhádi evang. lelkész és nagyérdemű esperes Borbély József leányát. Csak rövid négy évig tartott családi boldogsága. 1859-ben elragadá tőle a halál a szeretett nőt, bris özvegységre j u t t a t v a őt, és árvaságra kis leánykáját. — Másodszor 1862-ben lépett házasságra Kielberger Idával. Ezen Istentől három gyermekkel megáldott frigyet is már 13 év múlva. 1875-ben felbontá a halál, s ezen időtől fogva ő, a legjobb és leggyöngédebb atyák egyike, egymaga teljesíté gyermekei neveltetése körül a kétszeresen nehéz atyai és anyai tisztet feláldozó szeretettel. A családi kör után legjobban érezé magát a baráti •körben. Kipróbált hü barát volt, a mint arról tamiságot tehetnek ama választottak, kiket maga köré gyűjtött. É s én, ki oly közel állottam nagy és nemes szívéhez, kit — mint még egészen fiatal embert — méltatott rokonszenvére, és barátságára, kivel mindég közölni szokta volt magasztos eszméit, ki előtt gyakran kijelenté, hogy azon kevesek közé tartozik, kik őt leginkább megértették; életem legszebb, legboldogabb és legmagasztosabb órái közé méltán sorozom azokat, melyeket az ő nemes társaságában tölthettem. Most már mindennek vége, s nekünk nem marad egyéb, mint a bús emlékezet. De, ő igaz volt, és az igaznak emlékezete á l d o t t ! Ezekben igyekeztem Ritter István szellemi képét vázolni. Távol van tőlem a feltevés, hogy ez nekem teljesen sikerűit. Ügyesebb kéz kell ahhoz, mely biztosabban kezeli az ecsetet, mint az enyém, kivált most, midőn e kéz annyira reszket a drága barát elvesztése feletti fájdalomban. De, a kik összeköttetésben állottak vele életében, kik közhasznú működését figyelemmel kisérték, azok ráfognak ismerni ezen vázlatosan odavetett halvány vonásokban is, az ő nemes és nagy alakjára.
Temetése az esperesség számos lelkésze és tanítója, az egyházak küldöttei, Gyönk város és vidékének intelligentiája, és hálás gyülekezetének tömeges részvétele mellett, folyó február-hó 7-én délután 1 órakor ment végbe, mely alkalommal az udvaron a koporsó felett Sántha Károly, s.-szt.-lőrínczi lelkész és e. m. egyházi aljegyző, — a temetőn Torda Lajos szárazdi lelkész s az esperességi altanoda részéről, Marhauser Imre igazgató tanár szónokolt, a halotti emlékbeszédet a templomban pedig Graf József, bonyhádi lelkész t a r t o t t a . A boldogultat siratják szerető gyermekei, Karolina, Kiss Béláné, István, Ida és Béla, veje Kiss Béla gyönki gymnasiumi tanár, s egyetlen unokája Kiss István, továbbá jó barátai és tisztelői, hálás gyülekezete, valamint a tolnabaranya-somogyi evang. egyházmegye. Isten veled, nemes vezérünk, drága barátunk ! Hálánk és szeretetünk virrasztanak sírod felett. Nyugodjál békével. Áldott legyen közöttünk a te emlékezeted! Bauer Adolf.
. I t t Pill, A salgótarjáni egyesült ev. egyház felsegélésére adakoztak : a zurányi ev. egyház 10 írttal ; apáthi ev. egyház 1 í r t t a l ; a glozsani ev. egyház 1 í r t t a l ; a korponai ev. egyház 4 í r t t a l ; a pilisi ev. egyház 2, lelkésze 1 írttal, összesen 3 f r t t a l ; a temesbutyini ev. egyház 2 f r t t a l ; a bánfalvai ev. egyház 2 f r t t a l ; az orosházi ev. egyház 5 f r t t a l ; báró Prónay Dezső egyetm. felügyelő úr 5 f r t t a l ; a modori német egyház 2 f r t t a l ; a puczinczi ev. egyház 2 f r t t a l ; a nyitra szerdahelyi ev. egyház 2 f r t t a l ; a szegedi ev. egyház 1 f r t t a l ; a győni egyházhívek 5 f r t t a l ; a hartai ev. egyház 1 f r t t a l ; a kiskőrösi egyházhívek 7 f r t t a l ; a dobronai egyházhívek 6 f r t 30 krral; Láng Adolf pestmegyei főesperes 3 f r t t a l ; Maschtena József s. lelkész 60 krral; a mezőberényi n. m. egyház 15 f r t t a l ; a csabdi ev. és ref. egyházhívek 5 f r t 25 krral; Dr. B a r t a Sándor gyékényesí e. felügyelő 5 frttal ; kővágó eörsi anya és szepezdi leányegyház 1 f r t 95 krral ; alberti (Pest m.) egyház 2 frt, lelkésze 1 frt, összesen 3 frttal, vadkerti (Pest m.) egyházhívek 23 f r t 80 krral. Összesen 116 f r t 90 krral. — Fogadják szíves jótevőink e helyen is őszinte hálánk kifejezését. Különös hálával adózunk, a buzdítás és gyűjtés munkájában kifejtett buzgalomért : L á n g Adolf pestmegyei főesperes, Schrott Péter vadkerti, Dax György mezőberényi, Bodiczky Kálmán zurányi, Blázy Lajos és Kemény János kiskőrösi. Slávik János dobronai, Achim Mihály gyóni és Bélák Géza csabdi tiszttárs uraknak. Isten áldja meg szives közreműködésükért. Salgótarján 1887. febr. 11-kén. Kiváló tisztelettel RtitJcay Sándor, ev. leikész.
Kilfll®. A Beyschlag-féle „Deutsch- evang. Blätter" j a n u á r h a v i számában a következőket olvassuk : Az „egyedül üdvözítő egyház" országában a „lélekmentő" gyermekrablások — tudvalevő dolog — nem szokatlan dolgok. A Mortara-historiára az öregebbek még emlékeznek. Most ujabbal foglalkoztak a bíróságok. E g y — vegyes házasságból származó westpháliai kis árva a szülők elhatározása ellenére a kath. mostoha apa és kath. gyám által egy kath. árvaházba adatott. Az evang. lelkész panasza folytán a hatóság elrendelte, hogy a gyermek az evang. vallásban neveltessék, neki egy evang. vallású gyám
rendeltessék és egy evang. árvaházban felvétessék. Hogy ezen intézkedést kijátszszák, a mostoha apa a kath. parochia-administrator kitanítására a gyermeket az árvaházból titokban elvitte és a kath. pap egyik rokonának közvetítésével egy holland klastromba rejtette. A gyermekrablás és bűnszerzés miatt erre elrendelt vizsgálat következtében a mostoha apa és parochia-administrátor a gyermeket visszahozták és két napi elzárással megmenekedtek a további bajtól. Az i l y e n térítések mindenesetre tisztesség példányképei.
— Luther-társasági közlemények. — A Lutner-társaságra február 12-tó'l befolyt : a) 1885 é s 1886. é v r e : Schneller István 8 f r t , Krupec István 8 f r t , theol. akadémia Pozsonyban 8 frt. b) 1887: Hamaliar Károly 1887. és 1888-ra 8 frt, Tóth Sándor pártoló t a g 4 frt. Új tagoktól: Dr. Geduly Lajos 4 frt. Stadler Tófór Beszterczebányán mint alapító 100 frt. A társaság évkönyve legközelebb szét fog küldetni. A közgyűlésileg elfogadott imádságos könyv sajtó alatt van. Felkéretnek a társaság tisztelt tagjai, hogy járulékaikat az év elsó' negyedében, illetőleg felében, befizetni kegyeskedjenek. Egyesek budgetjére meglehetősen közönyös, váljon tavasszal vagy ősszel küldik díjaikat, társulatunk pénztára pedig a kis kamatnak is jó hasznát veszi. A társaság elnökségének a m. é. november 18-án kelt az esperességi elnökségekhez intézett esdő szózata, hálásan legyen ez elismerve, nem maradt minden eredmény nélkül, de élénkebb, buzgóbb támogatásra szorulunk. Legalább 250 rendes t a g r a (vajmi kevés!) van szükségünk, ha feladatunknak félig meddig meg akarunk felelni, s e számtól még meglehetősen távol vagyunk. S miután ily vállalat jövője főleg testületek részvéte által biztosíttatik, kérve kérjük az esperességeket, egyházakat, papi s tanítói konferencziákat, hogy mint ilyenek, a kitűzött zászló körül sorakozni s így a szép, szent czél megközelítését lehetővé tenni méltóztassanak. D. — Helyreigazítás. E lap múltkori számában a losonczi egyházról az istentisztelet nyelvét illetőleg olyszerüen esett ki a jelentés, mintha abban évenként csakis egyszer tartatnék az isteni tisztelet. I l y értelme azonban azért lett ama jelentésnek, mivel a „havonként" szó a közlő tévedéséből kimaradt. A valóságnak megfelelő ezen helyreigazítás azt is mondja, bogy az ünnepek második napjai és a bojt szerdái is a tótnyelvű istentiszteletnek vannak fentartva. Szóval a vezérelv : festina lente, a valódi helyzethez képest meg van tartva. — A czeglédi — 700 lélekből álló — evang. egyház kebelében a múlt évben s z ü l e t e t t 17 fi, 14 nő = 31, k o n í i r m á l t a t o t t 12 fi, 10 nő --= 22, h á z a s s á g r a lépett 12 hirdetett, 12 esketett = 24 pár, m e g h a l t 21 fi, 12 nő = 33. Az aránytalan halandóság oka j á r v á n y volt. — T a n k ö t e l e s g y e r m e k 101, kik valamennyien iskolába járnak. Sőt 17 más vallású gyermek is jár az egyház iskoláiban. Szívesen fizetik a más vallásúakra fölemelt 10 f r t tandíjat, csakhogy a példányszerűen megépített, berendezett és vezetett iskolába járhassanak. — Pap, tanítók haszonélvezetében levő földeken kívül egyháznak — iskolának b e v é t e l e volt 5208 f r t 35 kr., kiadása 4505 f r t 92 kr., NYOMATTA
WIGAND
maradványa 702 f r t 43 kr. s ezzel tőkepénze az egyháznak jelenleg 4513 f r t 86 kr. — A t ő k é b ő l k e g y e s a l a p í t v á n y o k : R u t t k a y - a l a p 120 frt, P a j o r - a l a p 400 frt, D e d e B r e s z k o - a l a p 500 frt, B í r ó - a l a p 200 frt, L u t h e r - a l a p , mint örökalap, ez idő szerint 822 f r t 92 kr. A k i a d á s b ó l : gyámintézetre 9 f r t 82 kr., árvaházra 10 f r t 47 kr., özvegy árva-intézetre 14 frt, szegény egyházakra 22 f r t 91 kr., alumneumokra 16 f r t 75 kr., összesen 78 f r t 5 kr. Az egyház n ő e g y l e t é n e k , melynek alapszabályszerű feladata az iskola leánynövendékeinek női kézi munkára taníttatása, bevétele 420 f r t 95 kr., kiadása 127 frt, tőkepénze e szerint 293 f r t 95 kr. Az i s k o l á s t a k a r é k p é n z t á r b a n takarított 83 gyermek tőkében és kamatokban 462 f r t 61 krt, melyből egyre átlag 5 f r t 57 kr. évi megtakarítás esik. — Alkotásainak nak sorozatát az egyház február 6-kán t a r t o t t közgyűlése egy újabbal folytatta. Elhatározta ugyanis, hogy m e n t ő h á z a t létesít esetleges árvái s később talán már elhagyatott gyermekek számára is, kiket ápol, iskoláztat s őrgonddal kisér egész önállóvá létökig, hogy igy egyháznak, társadalomnak megőrizze és megmentse azokat. — A győri evang. gyülekezet folyó hó 13-án t a r t o t t közgyűlésében a lelkészi hivatalra tiszt. I z s ó Y i n c z e győri segédlelkész urat jelelte egyhangúlag, így ennek megválasztása teljesen bizonyos. A kerületi egyházi f ő j e g y z ő s é g betöltése czéljából nagyt. G y u r á t z F e r e n c z , p á p a i , — az a l j e g y z ő s é g betöltése czéljából: nagyt. H o r v á t h S á m u e l téthi lelkész u r a k r a adta szavazatát. — Győr, 1887. február 14-én. — Megjelent a „ G o n d o l a t " czímű ifjúsági theologiai-philosophiai folyóirat 2-dik száma: T a r t a l m a : „Igehirdetés előtt" ének H o l é c z y Zsigmondtól; J a u s z Vilmos „A Jézus születését és Luther fellépését megelőző korszakok" czímű, és H a f f n e r Vilmos „A legfőbb jó és hatása" czímű művének vége. Ezen kivül „Az egyházi zene vázlatos történelme", „Emlékbeszéd" vonják magukra a figyelmet. Örömmel látjuk theologiai ifjúságunk igyekezetét, csak előre ! Ajánljuk a lapot a t. közönség pártfogásába.
PÁLYÁZATOK. A cservenkai (Bácsmegye) ág. hitv. evang. népiskolához segédtanító kerestetik. K ö t e l e s s é g e : az 5- és 6-ik leányosztályban a tanítást végezni, az elhalt nőneműek temetésén, s minden második héten a templomban a kántori teendőket végezni. T a n n y e l v : német és magyar. F i z e t é s : évenkint 120 frt, szabad lakás és ellátás. Pályázók alólirotthoz forduljanak. C s e r v e n k á n , 1887. februárhó 14-én. KruttSclinitt Péter, evang. tanító. Ráczkozár (Baranyamegye) s e g é d t a n í t ó t keres. A segédtanító t e e n d ő j e : a 3 alsó osztály önálló vezetése és segédkezés a kántori functiókban. A törvényes kelléken kivül k í v á n t a t i k a magyar és német nyelvbeni tökéletes jártasság. F i z e t é s : 250 frt, tandíj (circa 20 frt), egy öl kemény hasáb fa, mely a község által felapríttatik és egy bútorozott szoba (ágynemű nélkül). Az állomás márczius 10-én elfoglalandó. Folyamodások február végéig alulírotthoz benyújtandók, ki netán kivánt felvilágosításokkal is szivesen szolgál. Guggenberger János, evang. lelkész s iskolaszéki elnök. F
K
POZSONTDAX.
