Egyszer mi is felnövünk

Egyszer mi is felnövünk Életvezetési program 12-16 éveseknekTanári kézikönyv A magyar változat alapjául szolgáló német kiadás szerzői: Heiner Wilms Ellen Wilms Szaktanácsadó: Prof. Dr. Klaus Hurrelmann A magyar változatot készítette: Bódis Gabriella, Jacsó Krisztina, Mayer Andrea, Molnár Csilla, Kazay László, Keller Eszter, Keresztes Dóra, Kubik Henriett, Szajda Szilveszter, Tarr Janina Lektorálta: Somló Katalin Szerkesztette: Somló Katalin, Pappné dr. Kiss Irén, Papp Gábor Ferenc Szakértők: Gábor Edina Simonyi István

GyISM közoktatási szakértő (ig.sz.: 001476–02) egészségnevelés, drogprevenció

Grafika: Papp Gergely

Copyright 2000 Lions Clubs International, Gesamt-District 111 – Deutschland, Wiesbaden District 119 - Magyarország Az eredeti kiadás címe: Skills for Adolescence (Third Edition) Copyright 1992 Quest International, Newark (USA)

Ezek az oktatási anyagok a Quest International számára készültek, szerzői jogvédelem alatt állnak. A törvény által engedélyezett eseteken kívül minden felhasználáshoz előzetes írásos beleegyezés szükséges.

A tanári kézikönyv tartalma Bevezető

Egyszer mi is felnövünk – életvezetési program 12 – 16 éveseknek

1. rész

Én és a(z) (új) csoportom

2. rész

Az önbizalom megerősítése

3. rész

Az érzelmek kezelése

4. rész

Kapcsolataim a barátaimmal

5. rész

Az otthonom

6. rész

Vannak kísértések: dönts

7. rész

Tudom, hogy mit akarok

8. rész

Bemelegítő játékok gyűjteménye, irodalomjegyzék

9. rész

„A meglepetések évei” – javaslatok a támogató szülői munka végzéséhez

Az Egyszer mi is felnövünk életvezetési program tananyagaihoz csak egy bevezető szemináriumon történő részvétel során lehet hozzájutni. A szeminárium résztvevői jogosultak az anyagokat saját oktatói tevékenységükben felhasználni, és azokat a Lions-Quest által megállapított keretek között a saját igényeikhez alkalmazni.

-1-

Tartalomjegyzék Bevezetés az Egyszer mi is felnövünk életvezetési program használatához.........4 A Lions-Quest program története..........................................................................8 A Lions-Quest németországi története..................................................................9 A szenvedélybetegségek megelőzésének jelenlegi helyzete...............................10

 Az Egyszer mi is felnövünk c. tanári kézikönyvben a szülők ill. felnőttek fogalma mindazokra vonatkozik, akik valamilyen mértékben részt vesznek a gyermekek nevelésében. A lányokat és a fiúkat nem különböztetjük meg, egységesen diákoknak vagy tanulóknak nevezzük őket; a tanárnők és a tanár urak között sem teszünk különbséget – ők a tanárok. Kérjük megértésüket. A fénymásolásra szánt anyagokban azonban megkülönböztetjük a nemeket.

-3-

Bevezetés az Egyszer mi is felnövünk életvezetési program használatához „A fiatalok manapság szeretik a fényűzést, rossz a modoruk, megvetik a tekintélyt, nem tisztelik az időseket, és csak fecsegnek ott, ahol dolgozni kellene. A fiatalok már nem állnak fel, amikor idősebbek lépnek be a szobába. Visszabeszélnek szüleiknek, társaságban nagyzolnak, falják az édességet, keresztbe teszik lábaikat, és zsarnokoskodnak tanáraik felett.” (Szókratész, i.e. 470-399, Platón Államának 8. könyve alapján szabadon összefoglalva)

Sok tanár már évek óta aggodalommal figyeli, mennyire megváltoztak a diákok. Minden iskolatípusban találni olyan gyerekeket, akik nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, és sem saját magukkal, sem pedig társaikkal nem tudnak „kijönni”. Ez a tendencia minden jel szerint egyre erősödik. A gyerekek és fiatalok növekvő számban mutatnak önértékelési zavarokat, nehézségeik vannak az egykorúakkal (és felnőttekkel) való kapcsolattartásban, érzelmeiket szélsőséges formában (eltúlzottan vagy éppen nagyon is visszafogottan) nyilvánítják ki. Sok gyereknek és fiatalnak nincs egészséges önbizalma, beleérző képessége (empátiája), és konfliktustűrő képessége, nem képes tekintettel lenni mások szükségleteire és igényeire; ezzel szemben egyre többször lépnek fel agresszívan játékokban, szenvedélyeik gyakorlása során vagy egykorúak társaságában. Számos nevelési feladat, amely hagyományosan a családok osztályrésze volt, újabban az iskolára hárul. A tantárgyak tényanyagának átadása önmagában már nem elegendő a fiataloknak a jövőre való megfelelő felkészítéséhez. Emiatt a pedagógusoknak a mindennapokban egyre inkább szükségük van olyan készségekre, amelyek a hagyományos tanárképzésből kimaradnak. Hogyan válaszolhat az iskola a társadalmi változásokra? A főként a tantárgyi tudás átadására irányuló tanárképzés és az iskolai oktatás hagyományos szervezete olyan felfogást alakított ki, amely szerint az értékrendek és viselkedési formák megismertetése a család feladata, az iskola pedig a „semlegesnek” tekintett tudásátadásra és szakmai felkészítésre összpontosít. A gyerekek és fiatalok nevelésének ilyen kétpólusú felosztása azonban nem felel meg a tényleges társadalmi folyamatoknak. A tanárok ezt naponta tapasztalják, és folyamatosan igyekeznek is ezzel megbirkózni. A család is nyújt ismereteket, az iskolában is közvetítenek értékrendeket, társadalmi viselkedésformákat. Ez azonban sokszor rendszertelenül és mellékesen történik. A kérdés tehát nem az, hogy az iskolának feladata-e a nevelés vagy sem. Ezt egyébként alapvetően az iskolai életet szabályzó törvények és rendeletek is előírják. A kérdés csupán az, hogy az iskola ezt miként tegye: spontánul (ahogy a helyzetből adódik) és mellékesen (kidolgozott tematika nélkül), vagy tervezetten és átgondoltan, úgy, hogy a tanárok munkájuk során a diákokkal erre alkalmas oktatási szituációkat alakítanak ki, és lehetővé teszik megfelelő viselkedési modellek

-4-

megvitatását, illetve elsajátítását. A tanárok egyre gyakrabban lépnek fel nevelői szerepben, és ezt a kihívást sokszor nemcsak kényszernek, hanem esélynek tekintik. A gyerekek és fiatalok célirányos tanítása és személyiségük fejlesztése érdekében fontos, hogy az alapvető értékek és beállítottságok lehetőség szerint a nevelés valamennyi színhelyén azonos képviseletet és hangsúlyt kapjanak. Ehhez az szükséges, hogy a nevelésben részt vevők összehangoltan együttműködjenek egymással, mert azok az értékek és társadalmi viselkedésformák, amelyeken társadalmunk alapul, csak így adhatók át sikeresen a következő nemzedékeknek. Milyen értékeket kíván közvetíteni az „Egyszer mi is felnövünk”? Az iskola kibővült nevelési feladatainak megfelelően a program koncepciójának része az értékorientáció és a magatartásformálás. Ebben az összefüggésben a következő értékek fontosak: •

Reális önértékelés és a meggondolt cselekvésre való képesség (Konkrétan: az egyéni képességek és lehetőségek helyes felmérése; a cselekedetek alternatíváinak és következményeinek átgondolása; a tanulási és fejlődési lehetőségek önálló megkeresése/meglátása; tanácskérés és adott esetben a tanács megszívlelése; célok tudatos kitűzése és azok kitartó megvalósítása; türelmesnek lenni és az első kudarcnál nem feladni;…)

•

A káros szenvedélyektől mentes életvezetés és a törvényes élvezeti cikkek mértéktartó fogyasztása melletti döntés (Konkrétan: az egészségügyi kockázatok ismerete; a saját kíváncsisági és kockáztatási küszöb felmérésének és azok kontrollálásának megtanulása; a törvényes és tiltott élvezeti cikkek felelősségteljes kezelése; ellenállás az ezzel ellentétes társasági kényszernek; a nemkívánatos ajánlatok magabiztos elhárításának képessége, …)

•

Türelem és figyelem embertársaink iránt (Konkrétan: embertársaink érzelmeinek, eszméinek és meggyőződéseinek, sajátosságainak és személyiségi jogainak tiszteletben tartása és a saját viselkedés ennek megfelelő kialakítása; nyíltság, együttérzés, segítőkészség, nagyvonalúság, … )

•

Felelősségvállalás (Konkrétan: a döntések másokra és önmagunkra való kihatásainak figyelembe vétele; felelősségvállalás saját cselekedeteinkért és azok következményeiért, …)

•

Megbízhatóság és titoktartás (Konkrétan: a megállapodások és ígéretek betartása; senkit sem rábeszélni olyasmire, amit ő nem akar; a bizalmas közlések magunkban tartása úgy, hogy azokat komoly ok nélkül a

-5-

„titoktartás pecsétje” alatt sem adjuk tovább barátainknak; más szükséghelyzetét nem kihasználni; …) •

Beépülés a társadalomba (szocializáció), szociális érzék (Konkrétan: a családi összetartás megerősítése; csatlakozás csoportokhoz, mint pl. iskolai osztály, sportegyesület, ifjúsági csoport, stb. és kötelezettségvállalás azok működésében és továbbfejlesztésében; kötelezettségvállalás a saját közösségben, pl. az iskolában, szomszédságban, lakóhelyen, …)

A program célkitűzései Az Egyszer mi is felnövünk program legfőbb célja a fiatalok társadalmi és kommunikációs cselekvőképességének támogatása és fejlesztése. Segíteni kíván abban, hogy képesek legyenek önálló döntéseket hozni és végrehajtani, kezelni tudják a hétköznapi konfliktusokat és kockázatvállalási helyzeteket, a problémákra pozitív megoldásokat találjanak, és ezáltal életük irányítását felelősséggel a saját kezükbe tudják venni. Különösen azáltal kívánja a fiatalokat segíteni, hogy: •

terepet nyújt nekik konstruktív, pozitív társadalmi magatartásformák kifejlesztéséhez és gyakorlásához;

•

az egyének erényeinek tudatosítása és elismerése révén igyekszik önbizalmukat és önértékelésüket megerősíteni;

•

elősegíti a saját és mások érzelmeinek tudatos és megfelelő kezelését;

•

elősegíti az egykorúak közösségébe történő beilleszkedést és a másként gondolkodókkal és idegen kultúrájú emberekkel való szolidaritást, és erősíti az egymás közötti kapcsolatokat;

•

az önmagával és a közösséggel szembeni kritikára való képesség kialakításával elősegíti, hogy a negatív csoportkényszernek könnyebben ellen tudjanak állni;

•

támogatja kedvező kötődések létrejöttét a saját és/vagy más közelálló felnőttekkel;

•

tájékoztat a függőségről és a függőséget okozó szerekről, és a fiatalok személyiségét annyira megerősíti, hogy a kísértéseknek könnyebben tudjanak ellenállni;

•

hogy támogatja őket saját értékek, normák és célkitűzések megtalálásában és az elfogadott normák kritikus átgondolásában.

Miért nem kapható a program anyaga a kereskedelemben? Az Egyszer mi is felnövünk oktatóanyag-csomaghoz egy háromnapos bevezető tanfolyamon való részvétel útján lehet hozzájutni, melyet a Lions klub támogat. A tanfolyamon az érdeklődő pedagógusok megismerik a program céljait, tartalmát és módszereit, tanárként és tanulóként is kipróbálnak és átgondolnak új tanulási stratégiákat, és saját bőrükön tapasztalják a csoportmunka hatásait. Ez a cselekvésre és gyakorlatra irányuló, egységes tanfolyamkoncepció arra szeretné a tanárokat ösztönözni, hogy hosszú távon dolgozzanak a

-6-

programmal. Az olyan elmélet, amely az érzékekkel felfogható jelenségeken és a gyakorlaton alapul, könnyebben gyökeret ver az emlékezetben, és a jövőbeli cselekedetek megalapozásánál könnyebben felidézhető. A tanárok szerepe és feladata az olyan programokban, mint például a life skills training (életvezetés-oktatás) jelentősen eltér az olyan hagyományos oktatási módszerektől, mint az ismeretátadás és vitavezetés. A megelőzést szolgáló oktatásban a tanulóknak komplex, szociális és személyes készségeket kell megtanulniuk a magatartás-oktatás során. Az ehhez szükséges technikákat, mint modelltanulás, szerepjátékok, pozitív megerősítés és visszajelzés, a tanárokkal előzetesen speciális felkészítés során kell megismertetni. Ezt követően a tanároknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy az elsajátított technikákat kis csoportokban gyakorolhassák. Botvin és munkatársai (Botvin & Tortu, 1988) rendszerint egynapos felkészítést tartanak a tanároknak, ennek során először a programot és annak elvi alapjait ismertetik, ezt követően áttárgyalják a foglalkozásvezetők kézikönyvét, bemutatják az egyes készségek fejlesztési technikáit, majd gyakorolják azokat. Általánosságban véve az a fontos, hogy a tanárok a felkészítés után a programról és annak hatásáról meg legyenek győződve. Megfelelő, felfrissítési lehetőséget biztosító képzés nélkül sok tanár elbizonytalanodik, és túlzottnak érzi a követelményeket. Valószínűleg nincsenek a program hatékonyságáról meggyőződve, vagy pedig a maguk szerepét elsősorban csak tananyag-közvetítőként fogják fel. Lehetséges azonban az is, hogy a megtanítandó készségekkel maguk sem rendelkeznek. Emiatt rendkívül fontos a tanárok szakemberek által történő felkészítése.” (Eisemann és mások, 1984.)

-7-

A Lions-Quest program története A Lions-Quest program a Lions Clubs International és egy amerikai közhasznú alapítvány, a Quest International között egy 1984-ben létrejött szerződéses megállapodás alapján történő együttműködés eredménye. A Lions Klubok Nemzetközi Egyesülete (röviden: Lions Clubs International) 1917-ben jött létre az Egyesült Államokban, és azóta az egész világon elterjedt. A Lions földünk 185 országában megtalálható. A mintegy 45.000 Lions Klub több mint egymillió tagot képvisel. Az első németországi Lions klubot 1951-ben, Düsseldorfban alapították. Jelenleg mintegy 1200 Lions klubnak mintegy 40.000 tagja van Németországban. Kezdetben a tagság csak férfiakra korlátozódott, de időközben létrejöttek vegyes (Németországban 166) és hölgyklubok (Németországban 38) is. A Lions a „Szolgálunk” jelmondat alapján azt a célt tűzte ki maga elé, hogy személyes anyagi előnyök nélkül segítse elő az egymás közötti barátságot, és szolgálja a közösséget, aktívan bekapcsolódjon a társadalom polgári, kulturális, szociális és általános fejlesztésébe, anélkül, hogy a politikai kérdéseket pártszempontból, a vallási kérdéseket pedig a vallási türelem figyelembe vétele nélkül kezelné (v.ö.: A Lions Clubs International célkitűzései). Ezért választották tevékenységük egyik fő részének a fiatalok támogatását, egyebek mellett az Egyszer mi is felnövünk (Erwachsen werden) elnevezésű program keretei között. A Quest International-t 1975-ben alapították közhasznú (non-profit) társaságként. Azóta vizsgálja, fejleszti és értékeli a „life-skills education” (életre nevelés) koncepciója alapján a Quest megelőző programok minden oktatási szinten történő alkalmazását. Ezen programok egyike a „Skills for Adolescense”, amelynek német változata alapján készült el a magyar. A Quest 2001. január 1. óta a Nemzetközi Ifjúsági Alapítvány (International Youth Foundation) tagja, székhelye Baltimore, USA. A Quest a munkája költségeit lényegében adományokból és programjai jogdíjaiból fedezi. A Lions Clubs International mellett a „Skills for Adolescence” jelentős támogatója volt például a W. K. Kellog Alapítvány és a Levi Strauss Alapítvány. A Lions-Quest „vállalkozás” tiszta munkamegosztáson alapul: a Quest International a pedagógiai vonatkozásokért felelős, míg a Lions a terjesztéssel és a finanszírozással foglalkozik. A Lions kapcsolatba lép iskolákkal, illetékes tanügyi hatóságokkal, tanácsadó szervekkel, stb., hogy az Egyszer mi is felnövünk program alkalmazását ösztönözze. Tájékoztató rendezvényeket szervez a tanárok, szülők és más érintettek számára, magára vállalja a bevezető vagy kiképző tanfolyamok és rendszerint az írásos anyagok költségeit is – olykor szoros együttműködésben a tanártovábbképzés felelőseivel.

-8-

A Lions-Quest németországi története 1991-ben egy USA-beli tanulmányút során néhány német pedagógus felfigyelt a Lions-Quest „Skills for Adolescence” programjára, és hazatérésük után elkezdték a program egy részének német viszonyokhoz való adaptálását. Az így létrejött munkaközösségnek Dr. Klaus Hurrelman professzor, a bielefeldi egyetem Megelőzés és nevelés gyermek- és ifjúkorban elnevezésű kutatórészlegének akkori vezetője viselte gondját. Észak-rajna-Vesztfália kultuszminisztériumának engedélyével az 1994/95-ös tanévben hat iskolában kipróbálták az általuk kidolgozott anyagot. A kipróbálás sikere után megbízást adtak a teljes amerikai program lefordítására és a német viszonyokhoz történő hozzáigazítására. Az Erwachsen werden című anyag ezen első kiadása 1997 elején kerülhetett bemutatásra. Ezzel egy időben a Kormányzótanács, a németországi Lions legmagasabb szintű testülete úgy döntött, hogy minden német Lions klubnak ajánlja a program támogatását. 1997 májusában az érdekelt Lions-tagok a program hordozójaként megalapították a „Lions-Quest Deutschland e. V.” egyesületet. Ez az egyesület 2000 nyarán „Lions-Quest Deutschland” néven önálló tagozatként a „Hilfswerk der Deutschen Lions e. V.” (a német Lions segélyegyesülete) tagjává vált. 2000 végéig több mint 300 tanfolyamon mintegy 8000 tanár, továbbá tanácsadó hivatali munkatárs, rendőr, lelkész és más, az ifjúsággal foglalkozó személy vett részt. Számos Lionstag is bekapcsolódott a munkába, tapasztalataikkal és elkötelezettségükkel szintén segítették a program megvalósítását. Valamennyi szövetségi állam oktatási minisztériuma és iskolafenntartója kedvezően nyilatkozott az oktatóanyag értékéről és a Lions Clubs ez irányú elkötelezettségéről. Az 1997-1999 között szerzett tapasztalatok és visszajelzések alapján tervbe vették az anyag további átdolgozását és korszerűsítését, ami 2000 végére az Erwachsen werden 2. kiadásával sikeresen befejeződött. Jelenleg Bielefeld és Lipcse egyetemei folytatnak átfogó elemző munkát a program németországi bevezetésével és alkalmazásával kapcsolatban.

-9-

A szenvedélybetegségek megelőzésének jelenlegi helyzete Az emberiség kultúrtörténetéből tudjuk, hogy mindenkor és minden kultúrában léteztek kábítószerek, és azokat használták is. A drogokat(*)1 vallási illetve rituális összefüggésekben az „istenek világához” való közelebb kerülés érdekében vagy gyógyszerként használták. A néprajzi leírások és a régi gyógyszerészeti szakkönyvek érzékletes képet nyújtanak erről. Ezzel együtt azonban ismeretesek olyan szövegek is, amelyek az ilyen szerek veszélyeire figyelmeztetnek, és megbélyegzik a velük való visszaélést. Ám arra, hogy a drogokkal és droghasználattal való szembeszállás gyakran emocionális és egyoldalú is lehetett, jó példa a 17. és 18. századi angol kampány a kávé, és ily módon a kávéházak ellen. 1674-ben angol asszonyok kávéellenes petíciót fogalmaztak meg, amelyben férjeik gyakori kimaradásaiért a kávéházakat tették felelőssé. A vádak azon állításban csúcsosodtak ki, amely szerint a kávéivás a férfiakat terméketlenné teszi, és a kávéivók feleségei csak majmokat és pigmeusokat szülnek. Tiltakozásukban támogatták őket a sörkereskedők és vendéglősök, akik a forgalmukat féltették, és a kávét olyan nevekkel illették, mint „koromszirup”, „használtcipő-kivonat” és „török borzadály”. Hogy világosan lássuk: a függőség (akár „anyaggal”, akár anélkül) korlátozza az egyén szabad és átgondolt döntéshozó képességét, személyiségének fejlődését és társadalmi magatartását. A függőség miatt a pozitív társadalmi magatartás és a közösséggel történő együttélés, ha nem is teljesen lehetetlen, jelentősen megnehezül. A függőség a legtöbb esetben egészségi és lelki károsodásokat okoz az érintettekben. Ehhez járulnak még pl. a szabálysértések vagy bűncselekmények, és a függők orvosi és szociális ellátásának költségei, az élettárs, család, szomszédok és barátok terheiről nem is beszélve. Az egyes államok drogpolitikája többnyire egy négy pilléren nyugvó modellen alapul: büntetés, gyógykezelés, segítség az életben maradáshoz és megelőzés. Büntetés: Az állam a kábítószertörvényben szabályozza, hogy mely szerek és magatartásformák tiltottak, és ezek miatt milyen büntetésekre lehet számítani. Az állam felelős e törvény betartásáért is. Gyógykezelés: Az esetleg szükséges méregtelenítés és orvosi ellátás után a gyógykezelés megpróbálja a szenvedélybetegeket leszoktatni az általuk használt szerről, és elősegíteni a társadalomba való visszatérésüket, miáltal képessé válnak arra, hogy az életüket kábítószerek nélkül újra a saját kezükbe vegyék, és lehetőség szerint önállóan irányítsák.

Drogoknak tekintjük mindazokat a kémiai anyagokat (pszichoaktív–anyag gyógyszer, vagy mérgező anyag, stb.) amelyek az emberi szervezetbe jutva a központi idegrendszerre fejtik ki a hatásukat. Két nagy csoportot különböztetünk meg, legális (alkohol, koffein, nikotin, csokoládé, stb) és illegális (kábítószerek: heroin, kokain, marihuana, LSD, stb.) 1

-10-

Segítség az életben maradáshoz: Annak felismeréséből, hogy a gyógykezelés a szenvedélybetegek egyetértése és együttműködése nélkül kevés sikerre számíthat, kifejlődött az a stratégia, amely például orvosi alapellátással, védett helyiségek biztosításával, steril fecskendők vagy éppen helyettesítő szerek (methadon) adásával a szenvedélybetegeknek emberhez méltó túlélési lehetőségeket biztosít. Megelőzés: A kábítószerek hatásairól és kockázatairól történő tájékoztatás mellett a megelőzés mindenek előtt arra törekszik, hogy a védő személyiségjegyek erősítése útján az embereket képessé tegye arra, hogy kábítószerek nélkül éljenek. Az egyes megelőzési koncepciók hatásossága (Az alábbi megállapítások Künzel-Böhmer és társainak műve: Expertise zur Primärprevention des Substanzmissbrauchs, Baden-Baden, 1993, Szövetségi Egészségügyi Minisztérium, 51-76. és 102-107. oldala alapján kerültek megfogalmazásra.) A szakvélemény abból indul ki, hogy a szülői ház mellett az iskola az a legfőbb hely, ahol a megelőzés folyhat, hiszen itt szinte minden gyerek és fiatal a korcsoportjának megfelelő közösségi egységben közelíthető meg, és így az egész csoport közösségi normáira lehet befolyást gyakorolni. Az Egyesült Államokban már a 60-as években kifejlesztettek, valósítottak meg és az eredmények szempontjából elemeztek ilyen programokat. Európában a kutatás ezen a területen később vett lendületet. Rolf Hüllinghorst a következőt írja a preventív programok német iskolákban történő alkalmazása kapcsán: „A megelőző programok végrehajtása (…) egyelőre még kivételnek számít. A dohányzás elleni fellépés támogatásának már nagyobb tradíciói vannak (…). Ezzel szemben az újabb programok, mint a Quest módosított Egyszer mi is felnövünk programja, csakúgy, mint az IFT München által kifejlesztett ALF-program a különböző kábítószereket tárgyalják és a hangsúlyt az ellenálló képesség fejlesztésére helyezik. Bár ezeknek a programoknak a hatásosságát pozitívan értékelték, széleskörű alkalmazásuk mindeddig várat magára.” (Rolf Hüllinghorst, Sucht- und Drogenpolitik in der Bundesrepublik Deutschland, in: Bettina Schmitt, Klaus Hurrelmann (kiadók): Präventive Sucht- und Drogenpolitik, Opladen 2000, 276.old.) A fent említett tanulmány a programokban több koncepciót különböztet meg, kábítószerspecifikus ismeretterjesztő programokat, általános kezdeményezéseket, mint pl. az „érzelmi nevelés” vagy az „alternatív élményszerzési lehetőségek”, amelyek a drogfogyasztást közvetett módon kívánják befolyásolni, továbbá a nemet mondás képességének fejlesztését. A 80-as években fejlesztették ki az Egyesült Államokban azokat a life skills (életvezetési) programokat, amelyek ezt a megkülönböztetést túllépték azáltal, hogy egyaránt tartalmaznak kábítószer-specifikus és általános elemeket.

-11-

A tájékoztatásnak önmagában nincs kimutatható pozitív hatása Az ismeretterjesztő programoknak három különböző módszertani súlypontja lehetséges: az elriasztás, amely a kábítószer-fogyasztás veszélyeit hangsúlyozza, a tényekre irányuló stratégia, ahol a hangsúly a kábítószereknek a testre, a tudatra és a viselkedésre gyakorolt hatásán van, és a személyre irányuló megközelítés, ahol a hangsúly a kábítószer-fogyasztók, azok élethelyzete és kábítószer-fogyasztásuk indokainak bemutatásán van. Az „anyag”, azaz mindenekelőtt az illegális kábítószerek kockázatai határozták meg a szemléletet (rizikófaktorkoncepció). Az egészséges életmódnak effajta propagálása azonban igen kevéssé érdekli a fiatalokat, akik egészségesnek érzik magukat, és saját egészségüket magától értődőnek tartják. Az Egyesült Államokban és Hollandiában végzett különböző vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy bár az iskolákban változatlanul leggyakrabban a tájékoztató jellegű programokat alkalmazzák, ezeknek semmilyen vagy nagyon csekély befolyása van a kábítószerekhez való viszonyra és azok fogyasztására. Egyes tanulmányok egyenesen azt állítják, hogy az ilyen beavatkozások fogyasztásnövekedést eredményeznek, mert … •

a fiatalok az elriasztó tájékoztatást nem vonatkoztatják saját magukra;

•

a részletes, szakszerű tájékoztatás és elemzés kíváncsiságot és kipróbálási kedvet válthat ki;

•

a kábítószereket akaratlanul is a fiatalok számára vonzó módon mutatják be;

•

a tájékozottság és az „ügy kézben tarthatóságának” érzése megnövelheti a fiatalok kockázatvállalási készségét.

Az újabb programok a tájékoztató részt jelentősen csökkentették. A fogyasztás közvetlen következményeire vonatkozó tájékoztatás (pl. dohányzás esetében a sárga fogak, a bűzös lehelet, a nikotin szagú ruházat, légszomj sportolás közben stb.) vagy a fogyasztás mértékére vonatkozó, korábban túlbecsült adatok azonban mindenképp hasznosnak bizonyultak. Érzelmi nevelés Ez a 70-es évekbeli felfogás az emberre, és nem a kábítószerre összpontosít. Abból indul ki, hogy a kábítószer-fogyasztást lényegében a személyiségjegyek határozzák meg (csekély önbecsülés, a döntésképesség hiánya, negatív ill. hiányzó értékrend, nehézségek a saját érzelmek felismerésében és kifejezésre juttatásában, …). Az „érzelmi nevelés” azt feltételezi, hogy a személyiség pozitív megváltozása eredményeként a fogyasztás automatikusan megszűnik. Ennek elsődleges módszerévé a megvitatást választották.

-12-

Az „érzelmi nevelés” felfogása a következő célokat tűzte ki: • • •

• • •

az önbecsülés javítása (pl. problémamegoldó képességek átadása útján); a személyes értékek feltárása („Akiben elegendő pozitív érték rejlik, annak nincs szüksége kábítószerekre.”); a saját érzelmek felismerése és azok megfelelő kifejezésre juttatása (a legtöbb kábítószer-fogyasztónak nehézségei vannak saját érzései felismerésével és azok életkornak vagy a helyzetnek megfelelő kezelésével); döntési képesség fejlesztése (bemutatják, hogy lehet pozitív döntéseket hozni); célkitűzés és megvalósítás (Hogyan tűzzünk ki rövid és hosszú távú pozitív célokat?); stresszkezelés és relaxálás (pl. a progresszív izomlazítás elsajátítása útján).

 Ezeket a célokat a Lions-Quest programban is megtalálják. A következő soroktól ne riadjanak vissza, hanem olvassák el azokat végig. Az érzelmi nevelést célzó programok eddigi elemzése ugyan jelentős ismeretanyag-bővülést jelez, de semmi jele nincs a személyi változók, mint pl. az önértékelés, döntésképesség, stb. jelentős mértékű fejlődésének. Egyúttal azt is mutatja, hogy az „érzelmi nevelésnek” többnyire semmi hatása nincs a kábítószer-fogyasztásra. Ennek ellenére az „érzelmi nevelés” (illetve az emberközpontú pedagógia) egyes alkotórészei az Egyszer mi is felnövünk és más life skills programokban is szerepelnek. Ezeket elsősorban a program első három részében találhatják, ahol ezek az „alapozást”, az egymás megismerését, a bizalomkeltő és biztonságot nyújtó közösségi légkör megteremtését szolgálják. Vegyük figyelembe azt is, hogy az általános (nem célirányos) megelőző programoktól gyors, azaz többnyire rövid idejű intézkedések után hamarosan mérhető eredmények nem várhatók. Az Egyszer mi is felnövünk megelőző intézkedésként a korszerű megelőző programok követelményeinek megfelelően hosszú távú alkalmazásra készült, vagyis lehetővé teszi a személyiségfejlesztés beindítását és hosszabb távú végigkísérését. Ezzel összefüggésben figyelmükbe ajánljuk a következő szempontokat is: • •

•

a kísérletezgetés a fiatalok nagyobb önállóságának kifejeződése is lehet; az érzelmi nevelés helyes kezdeményezés, de a magatartásmódokat nem gyakoroltatja (kielégítő terjedelemben). A legnagyobb pozitív eredményekkel olyan programok dicsekedhetnek, amelyek bizonyos magatartásmódokat gyakoroltatnak (és nem csak ismertetik azokat). A megelőző programok pszichológiai vonatkozásai valószínűleg több időt és a tanárok intenzív felkészítését igénylik.

-13-

Az ellenálló képesség erősítése negatív szociális hatásokkal szemben Ez a koncepció elsősorban az azonos korúak közötti viszonyokra összpontosít, amelyek serdülőkorban fokozódó befolyást gyakorolnak a fiatalok magatartására. Abból indul ki, hogy a magatartásminta a választott példaképek (szülők, ismerősök, barátok …) pozitív és negatív befolyásaiból alakul ki. A fiatalok elsősorban azért nyúlnak a kábítószerekhez, mert az általuk elismert példaképek viselkedését utánozzák, vagy mert a klikkjük nyomása alatt állnak, vagy legalábbis így érzik. A fiataloknak meg kell tanulniuk nemet mondani olyan helyzetekben, amikor kábítószerrel kínálják őket, illetve rájuk nézve kockázatos helyzetekbe akarják hozni őket. A szociális cselekvőképesség elősegítése hatékony módszereinek mutatkoznak a szerepjátszási, modelltanulási technikák és a pozitív megerősítés. A fiatalok megtanulják, hogyan kell a csoportkényszert felismerni és annak ellenállni olyan módon, hogy az ellenálló képességet és magabiztos fellépést a szerepjátékokban célzottan gyakorolják. Ezt a módszert az Egyesült Államokban elsősorban a dohányzás megelőzésére alkalmazták és több, hosszú távú (részben hat évnél hosszabb) tanulmányban vizsgálták. Az derült ki, hogy hatására a dohányzás megkezdése 4-5 évvel kitolódhat. (Ebben az esetben az átlagértékben természetesen a nemdohányzók is benne vannak.) Ez valójában nem kevés, mert ezáltal az átlagos dohányzó életszakasz jelentősen megrövidül, és mert adatok vannak arra, hogy akik a dohányzást később kezdik el, azok korábban és könnyebben abba is tudják hagyni. Ahol kevesebb sikert értek el, ott azt is tekintetbe kell venni, hogy sok vizsgált program kevesebb, mint tíz tanórából állt, és emiatt a hosszú távú hatás nem lehetett kellőképpen intenzív. Life skills programok (Életvezetési programok) Az Egyesült Államokban a 80-as évek eleje óta az általánosabb megközelítés került előtérbe. A programok alapját Bandura szociális tanulásra vonatkozó elmélete, továbbá Jessor és Jessor szerzőknek a magatartászavarokra vonatkozó elképzelése képezte. Ez a koncepció hasonlít az érzelmi nevelésre és az ellenálló képesség fejlesztésére, de megközelítési módja sokkal összetettebb. Lényegesen nagyobb hangsúlyt fektet konkrét magatartásformák kialakítására, illetve megváltoztatására, és erőteljesen alkalmaz tanuláselméleti módszereket és gyakorlati foglalkozásokat (pl. szerepjátékokat is). A problematikus magatartást nem elsősorban zavarként fogják fel, hanem a fiatalok szempontjából értelmes cselekedetként értelmezik, mivel szükségletet elégít ki. A life skills programok legfontosabb céljai a következők: • • •

a fiatalok szociális cselekvési lehetőségeinek és képességeinek a javítása; a negatív csoportkényszerrel szembeni ellenálló képesség erősítése; tájékoztatás a függőséget kialakító szerek hatásairól és kockázatairól.

A life skills programok értékelése nagyon jó eredményeket mutat. Minden értékelő tanulmány szignifikáns változásokat regisztrál, pl. a dohányzás későbbi megkezdésében, a függőséget kiváltó szerek ismeretében és az azokhoz való hozzáállásban, a fiatalok magabiztosabb -14-

fellépését és pozitív önértékelését illetően, a szociális félelmek leküzdésében valamint a döntéshozó és problémamegoldó képességekben. „Az önálló életvitelre való felkészítés a fiataloknál hatásos megelőző intézkedésnek bizonyult. A tanulmányok többsége jelentős pozitív eredményeket mutat az önálló életvitelre való felkészítésen alapuló megelőző intézkedések javára, tekintettel a fogyasztás megkezdésének meggátolására illetve késleltetésére és hosszú távon a kábítószerektől függő magatartás megakadályozására. A felkészítés két részből áll: egy a függőségeket kiváltó szerekkel szorosan összefüggő részből, amely az ellenálló képesség fejlesztésének fogalma alatt foglalható össze, és egy, a függőséget kiváltó szerektől független részből, amely az élettel való megbirkózáshoz szükséges általános képességeket fejleszti. Ide tartoznak például a problémamegoldó és kommunikációs képességek csakúgy, mint az önbizalom és az érvényesülési képesség. Az utóbbi évek kutatásaiból származó kiterjedt ismeretek alapján egy ilyen jellegű koncepció megvalósítása esetén számos egyedi vonatkozást kell figyelembe venni, például a csoport természetét, a korosztályt, a közvetítés módját és a közvetítő személyek kiválasztását.” (Künzel-Böhmer, J. és mások, 1993.) A tanárok felkészítése Sok tanulmány vizsgálta a program hatékonysága és a tanúsított tanári magatartás közötti összefüggést is. Botvin (USA, 1990) egyik vizsgálatának utólagos elemzése azt mutatta, hogy a programok csekélyebb hatékonyságáért több tényező volt felelős. Ide tartozott néhány tanár részéről az elkötelezettség hiánya, a program csak részleges végrehajtása és az a tény, hogy a kutatók a résztvevő tanárok kiválasztását az iskolavezetésre bízták. Sok tanár az oktatás során mindenekelőtt annak informatív és kognitív tartalmát dolgozta fel, a készségek gyakoroltatását már elmulasztotta. Figyelembe véve, hogy a tanárok a megfelelő előkészítés nélkül vágtak neki a programnak, könnyű elképzelni, hogy a módszerek hatékonyságáról sokan nem voltak eléggé meggyőződve, és néhányan nem vagy csak nem kielégítően rendelkeztek az átadandó készségekkel. Megfelelő felkészítés hiányában sok tanár bizonytalannak érezheti magát az olyan technikák alkalmazásában, mint a szerepjáték, modelltanulás, stb., sőt túlzott követelménynek is érezheti azt, és inkább azokhoz a megszokott módszerekhez nyúl vissza, amelyeket biztosan ural, ezek pedig a tudásátadás módszerei. Ezeket az eredményeket a német vizsgálatok is alátámasztották. Jürgen Barth (Freiburgi Egyetem) például azt írja erről egy, a Landesinstitut für Schule und Weiterbildung Nordrhein Westfalen Szenvedély- és drogmegelőzés az iskolában elnevezésű megelőző programjával végzett háromhónapos intervenciós intézkedés kapcsán (Soest 1988): „A formatív elemzés azt mutatja, hogy az oktatási egységekben a tanároknál a ’szenvedélybetegségekkel kapcsolatos tudnivalók’ átadása dominált tematikusan, míg az olyan témák, mint például a szociális cselekvőképesség fokozása alárendelt szerepet játszottak.” Ennek okaként azt feltételezik, hogy „a tudásátadás koncepciói már didaktikailag intézményesültek, miközben az ettől különböző oktatási egységek az oktatás szervezésének egy más formáját igénylik. (…) A szummatív értékelés a tudásanyag, az önbecsülés, az önkontroll, az önmagával szemben

-15-

támasztott elvárások valamint a biztos ellenálló képesség dimenzióinak időbeli változásait fogta át.” (Jürgen Barth: Evaluation von Suchtprävention, in: Bettina Schmitt, Klaus Hurrelmann (kiadó): Präventive Sucht- und Drogenpolitik. Opladen 2000., 75. o.) Silke Hesse ugyanezt a programot értékelte és ezt írja róla Suchtprävention in der Schule (Opladen 1993, 218.o.) című könyvében az „értékelés” címszó alatt: „Tekintettel a jövőbeli szenvedély-megelőzési tevékenységekre a pedagógusok a következőket hiányolták (így az alábbiak az itt kiértékelt intézkedések kritikájaként is felfoghatók): •

•

• •

Hosszabb oktatási egységek, hogy az informatív oktatási egységek mellett, amelyek éppen a tapasztalatlan, fiatalabb tanulók számára nagyon fontosak, a pszichoszociális elemek is helyet kaphassanak; Nagyobb támogatás a tantestület részéről, hogy a szenvedély-megelőzés a tanórákon túlra is kiterjedhessen (például projekt-napok, munkacsoportok, szabadidős elfoglaltságok és hasonlók formájában); A szociális környezet intenzívebb bekapcsolása az iskolai szenvedélymegelőző tevékenységbe; Erősebb támogatás a tanárképzésben és továbbképzésben.

Minden tapasztalat amellett szól, hogy ezek a kritériumok jelentősen hozzájárulnak az iskolában folytatott szenvedély-megelőzési fáradozások sikeréhez, és a jövőbeli programok végrehajtása során ezeket feltétlenül figyelembe kell venni.” A szakvélemény végkövetkeztetései (Kivonat) • • • • • • • •

A megelőzés hatásos. A védő illetve megerősítő tényezők támogatásának koncepciója hasznosabb, mint a rizikófaktorok koncepciója. A megelőzést hosszú távon kell alkalmazni, a rövid távú akciók nem hatásosak. A tájékoztatást, mint egyedüli megelőző intézkedést kritikusan kell kezelni. A fiatalok önálló életvitelre való alkalmasságának elősegítése hatásos megelőző intézkedés. A megelőzés gyakran túl későn kezdődik. A nem-fogyasztók esetében hatásosabb, mint azoknál, akik kipróbáltak már valamilyen szert és akik rendszeres fogyasztók. A család fontos befolyását gyakran túl kevéssé veszik figyelembe. Az iskolai megelőző munkából mindenkinek ki kell vennie a részét. A megelőzés feladataira a tanárokat fel kell készíteni.

Tömören megfogalmazva a sikeres prevenció a következőt jelenti: Beszéljünk kevesebbet a szenvedély-betegségekről és az azt kiváltó szerekről, inkább arra fordítsunk több időt, hogy megismerjük a gyermekek és fiatalok szükségleteit, és bizalomteljes és oldott légkörben, közösségi élmények és azok reflexiói által segítsük elő társadalmi cselekvőképességüket és kommunikációs képességeiket! Továbbá ha mód van rá, törekedjünk a kollégákkal és a szülőkkel való együttműködésre!

-16-