Civil önszerveződés
Ahhoz, hogy a civil társadalom, a civil önszerveződés működjön, közösségekre van szükség, mégpedig olyan közösségekre, amelyekben az összetartozás a bizalmon alapszik, ahol nincs alá-fölé rendeltség, ahol a kapcsolatokat a párbeszéd jellemzi, az emberek érzik az összefogást, azt, hogy ők is tartoznak valahová. A közösségek létrejöttének és megerősödésének kulcsa a bizalom, amelynek építése a közösségfejlesztési folyamatok során történik. Mi is a közösségfejlesztés? ~ A közösség általi fejlesztést jelenti. Nem a szakember, a közösségfejlesztő fejleszti a közösséget, hanem a közösség fejleszti saját magát. A szakember csupán kezdeményez, bátorít, és segíti ezt a folyamatot, és csak addig van jelen, amíg a közösség nem veszi át tőle a kezdeményező szerepet. A közösségfejlesztés nem azonos a szervezetfejlesztéssel, mert nem csoportban gondolkodik, hanem településben, településrészben, az egy helyen élőket tekinti közösségnek, akiknek ebből adódóan azonosak a problémáik, az ügyeik. ~ A közösségfejlesztés alapelvei: a közösség és a részvétel. Ez azt jelenti, hogy a problémák megoldása, a különböző ügyek kezelése közösségi módon történik, ami igaz a tervezésre és a megvalósításra egyaránt. Ezekben a folyamatokban a települések vagy településrészek szervezetei, intézményei és egyénei egyaránt részt vesznek. Ezért a legszélesebb körű nyilvánosság előtt zajlik a cselekvés, ami igaz annak a megtervezésére és a megvalósulására egyaránt. Azaz mindenki mindent lát és tud, nincsenek titkok, nincs manipuláció. ~A mit a közösségfejlesztés el akar érni: növekedjen a társadalomban a tolerancia, az elfogadás és a kölcsönösség, vagyis egymás segítése és támogatása, és a bizalom, amely nélkül nem tud működni a közösség. ~Ö nbizalom erősítése: a közösségek nemcsak magukat a közösségeket erősítik meg, hanem az abban tevékenykedő, abban részt vevő egyéneket is. A különböző cselekvéseken keresztül az emberek megtapasztalják, hogy ők mire is képesek, mi az erősségük, ami az egyéni boldoguláshoz is elengedhetetlenül szükséges. Emellett segít abban is, hogy tisztába jöjjenek a közösség tagjai azzal, hogy kik is ők, hisz viszonyítási alapot nyújt nekik, amellyel meghatározhatják önmagukat a többiekhez képest. ~A közösségfejlesztési folyamatok során a közösségek cselekszenek, és nem a szakember. ~A közösségfejlesztési folyamatok során az emberek együttműködnek egymással, az intézményekkel, a szervezetekkel és a helyi önkormányzatokkal is.
3
Közösségi cselekvés, akció célja lehet az együttműködésen túl akár egy nem együttműködő önkormányzat gondolkodásának megváltoztatása, nyomásgyakorlás, együttműködés kikényszerítése. ~ Általában szoktak konfliktusok keletkezni a közösségfejlesztési beavatkozások során, amelyek valójában nem ekkor alakulnak ki, hanem csak ekkor kerülnek felszínre az addig ki nem mondott sérelmek, problémák. Ez legtöbb esetben nem szokott gond lenni, hisz a felszínre került, kimondott és kibeszélt problémák, amelyekre megoldásokat is keresnek, és cselekednek is ennek érdekében, mindig előreviszi az ügyeket. ~ Nem attól közösségi egy ügy, egy cselekvés, hogy mennyien vesznek benne részt, hanem attól, hogy a közjóra irányul-e vagy sem. A közösségfejlesztés célja: ~ Az állampolgárok közösségi kezdeményező- és cselekvőképességének fejlesztése. Vagyis az emberek gondolkodjanak és beszéljenek a saját ügyeikről, problémáikról, és erre ne csak problémaként gondoljanak, hanem úgy is, hogy mit és hogyan kellene tenni annak megoldásáért. ~ Aktivizálja az embereket. ~ Inspirálja és motiválja a helyi cselekvést. ~ Segítse a demokrácia technikáinak elsajátítását. ~ Képessé tegye az embereket az önsegítő programok generálására és lebonyolítására. ~ Segítsen felismerni az embereknek a szükségleteiket, problémáikat és motiválja őket abban, hogy ezekre megoldásokat is keressenek. ~ A problémák megoldása közösségi módon történjen. ~ Megerősítse a civil társadalmat, a demokrácia intézményrendszerét. ~ Hozzájáruljon a gazdasági aktivitáshoz. ~ Közösségi cselekvés az is, ha a közösségek felismerik a saját korlátaikat, megfogalmazzák és képviselik akaratukat, valaminthangot adnak kéréseiknek.
4
Bevonás, aktivizálás Nap mint nap sokat lehet hallani arról, hogy mennyire fontos a részvétel, men�nyire fontos, hogy az emberek részt vegyenek életükben, megteremtsék azokat a feltételeket, hogy beleszólhassanak az őket érintő kérdésekbe. Ezeket az alapelveket, lehetőségeket még európai uniós és hazai jogszabályok is szabályozzák. Mégsem történik meg a valóságban ez a részvétel, amelynek több oka is van. Egyrészről nincs elég tudása hozzá sem a lakosságnak, sem a hatalomnak. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy ehhez joguk van, ezt megtehetik, sőt egyes esetekben és helyeken közönyösek a körülöttük zajló eseményekkel szemben. A hatalom sem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek segítenék őket az emberek megszólításában és bevonásában. Gyakran nem a rosszindulat, a takargatnivaló miatt maradnak el ezek a gesztusok, hanem emiatt a hiányzó tudás miatt. Nyilván az is előfordul, hogy kényelmesebb, ha csak kipipáljuk a bevonást, a részvételt, hisz ebben az esetben nem kell a véleményeket és érdekeket ütköztetni senkivel, nem kell meghosszabbítani az eljárásokat az egyeztetések miatt. Nagyon fontos, hogy az embereket bevonjuk a körülöttük történő eseményekbe, hogy annak résztvevői, aktív alakítói legyenek és ne elszenvedői. A bevonás folyamatával teremtjük meg a lehetőséget az embereknek a részvételre. Aminek az emberek alakítói, aminek a megtervezésében, sőt a kivitelezésében is részt vesznek, azt sokkal jobban a magukénak érzik, mintha készet kapnak. Nem mindegy, hogy milyen szándékkal vonjuk be az embereket. Csak látszatból tesszük, vagy valóban így is gondoljuk és számítunk rájuk, vagy még a látszatot sem kívánjuk fenntartani? Azt is el kell dönteni, hogy csak a kitalálásba, a tervezésbe vonjuk be a helyieket, vagy a megvalósításba is, és mindennek milyen teret és rendszerességet biztosítunk. Kétféle bevonást különböztethetünk meg (a részvétel minősége alapján): ~ Aktív a bevonás abban az esetben, ha folyamatba kapcsolom be az embereket. Meghívom őket, és számítok rájuk, az aktív részvételükre a tervezéstől kezdve a megvalósításon át az értékelésig. Ne csak az igényeiket mérjük fel az ott élőknek, hanem vonjuk be a cselekvésekbe őket, adjunk benne nekik feladatokat. ~ Passzív bevonáskor is lehetnek sikeresek az ügyeink, időnként eljönnek az emberek, ha van valami történés, igénybe veszik a kínált szolgáltatásokat, de a szervezetek, közösségek további életéből kimaradnak. Nem kíváncsiak a fejlődésre, a kialakított viszonyokra, csak egy fontos, minél magasabb színvonalú és jobb szolgáltatást kapjanak. Miért is kellenek társak? Hogy ne legyünk egyedül, se örömünkben, se kihívásainkban.
5
Társaink a közösségi munkában: ~ akik egy helyen élnek, ~ akik hasonló helyzetben vannak, ~ akiknek hasonló a korosztálya, az élethelyzete, ~ akiket ugyanazok a problémák zavarnak, ~ akik hasonló, összeegyeztethető terveket szőnek, ~ akik ügyeit a közös érdek határozza meg, ~ vagyis mindazok, akiknek van vagy lehet közös ügyük. Miért érdemes közösségben dolgozni? ~ mert sikerélményt ad, értelmet ad a cselekvésnek. Társasági létet, közös célok elérését hozza magával; ~ mert közös az öröm. Megadja a valahová tartozás érzését, az összefogás örömét és a lehetőséget a másokkal való együttműködésre; ~ mert különféle problémák együttes megoldását adja; ~ mert gazdasági szükségszerűségek is mozgatnak bennünket, s közös megoldásokkal csökkenthető a kiszolgáltatottság; ~ mert így több lépéslehetőség látszik környezetünk lakhatóbbá tételére, s ezek felbátorítanak a cselekvésre; ~ mert a demokratikus állampolgári létet kitanulni csak közösségben lehet; ~ mert így értjük meg saját helyzetünket, s leszünk otthon saját életünkben. ~ mert a közösségi cselekvés lényege, hogy többen vesznek részt benne, így a hatékonysága nagyobb, mint az egyes ember cselekvésének. ~ mert a közösségi cselekvés értelme, hogy sok ember sokkal hatékonyabban tud fellépni bármilyen cselekvés kapcsán. Bevonás, aktivizálás módszerei 1. Kapcsolatok szervezése a helyi közösségekben: Vannak a közösségekben természetesen kialakult kapcsolatok – barátságok, rokoni szálak, melyek informálisan keresztül-kasul hálózzák a közösséget. Ennek megismerése, feltérképezése fontos része a közösségi munkának, akár lakóként, akár a közösséget segítő szakemberként. Néhány beszélgetéssel el lehet jutni olyan alapinformációkig, hogy kik a meghatározó családok a környéken, ki kivel áll rokonságban, hogyan tagolható a település a nagyobb jelentőségű családok mentén, ki kivel van komaságban, haragban, vagy üzleti kapcsolatban. Vannak formális szerepek – képviselők, egyesületi vezetők, oktatási, nevelési, kulturális intézmények vezetői, egyházi és lelki vezetők stb. – amelyek feladatul adják a közösség ügyeiben való aktív közreműködést. És vannak informális közösségi szerepek, melyek legalább annyira meghatáro zóak tudnak lenni a közösség szokásainak, ügyeinek alakulásában vagy az aktív kö-
6
zösségi részvétel szervezésében, mint a formális szerepekben lévőké. Ilyenek például a befolyásos családok vezetői, a köztiszteletben, közmegbecsülésben lévő személyek, az információkkal gazdagon ellátott személyek – boltosok, fodrászok, postások, vendéglátósok, stb., a nagy vagy speciális tudással, képességgel rendelkezők. A bizalom építése a sok-sok személyes találkozáson és beszélgetésen keresztül tud megvalósulni. 2. Az ügyek, problémák közösségi szintre emelése: Figyelni kell arra, hogy a személyes beszélgetéseket közösségi beszélgetések kövessék, amely alkalmakon a problémák, ügyek felszínre kerülnek, a közösségben kimondódnak. Első alkalomkor még rácsodálkoznak az emberek, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal, mások is ugyanazt és ugyanúgy élik meg, mint ők. Ez a felismerés megerősíti őket abban, hogy a cselekvések felé forduljanak. Lehet közösségi beszélgetés települési vagy településrészi, vagyis szomszédsági szinten, de lehet korosztályi bontásban vagy érdeklődési kör szerint is megszervezni. Más esetben az emberek ugyan ismerik egymást, találkoznak egymással, illetve ismerik a közösséget érintő problémákat is. Ha ezeket a találkozókat, problémákat formalizálni, tematizálni lehet, akkor lehet esély arra, hogy a problémára fókuszáljon a közösség, és ez eredményt is hozhat. 3. Közösségi cselekvések, akciók: A közösségformálás és a közös fejlődés alapvető és leghatékonyabb eszköze a közös cselekvés. Megtapasztaljuk a magunk és közösségünk erejét, amikor megvalósítjuk saját elhatározásunkat. Minden cselekvés tervezése során figyelni kell arra, hogy a közösség fejlődése során hová jutott el, mi az, amihez már van ereje. A sikertelen, kudarcos cselekvések hamar kedvét szegik a kezdődő szerveződéseknek, ami befolyással van a közösség jövőjére is. Fontos azonban azt tisztázni, hogy a közösségi cselekvések rendszerint nem hoznak azonnali változásokat, ezért fontos, hogy ezt a résztvevők is tudják, azaz szükség lehet például fejlesztési ütemtervre. Az akciók minden esetben a közösségi beszélgetések során felmerülő problémák, ügyek megoldására fókuszálnak, és a közösség tervezi, valósítja meg, majd közösen értékeli is azokat. 4. Folyamatos közösségi kommunikáció: Ha nincsenek pontos információi a közösségnek, csak feltételezni és találgatni tud. Ahhoz, hogy párbeszéd alakuljon ki a közösség ügyeiről, ismerni kell a minket érintő ügyet: számadatait, jogi vagy döntéshozatali eljárásait, a benne résztvevő szereplőket és a saját csoportunk jogait, kötelességeit, lehetőségeit. A közösségi részvétel legfontosabb eleme a tervezett, szervezett és rendszeres kommunikáció.
7
Együttműködések szervezése Attól, hogy aláírásra kerül egy együttműködési megállapodás, még nem alakul ki tényleges együttműködés a szervezetek, közösségek között. A valódi együttműködések létrejöttébe sok munkát, energiát kell befektetni, rendszeres találkozókon és közös munkákon keresztül. Emellett, ami a legfontosabb, hogy az együttműködő felek között párbeszéd alakuljon ki, és egyik szervezet se gondolja magáról azt, hogy ő a másik felett áll, igazi partnerség alakuljon ki. Az együttműködés előfeltételei: ~ Hiszünk céljainkban. ~ Hozzá tudunk férni forrásainkhoz, és használni tudjuk őket. ~ Képesek vagyunk saját döntéseinket meghozni. ~ A közösség egészét figyelembe kell vennünk, azaz nem csak a szűken vett gazdasági szempontokat. ~ Figyelni kell a társadalmi, kulturális kérdésekre, a kommunikációra, azaz úgy beszéljünk, hogy a mondanivalónkat mások is megértsék, és segítsünk azoknak, akik nem tudják vagy nem akarják jól elmondani a közlendőjüket. ~ Meg kell próbálnunk mindenkit részvételre ösztönözni, és a helyi identitástudatot kialakítani. ~ Önállóságra teszünk szert azzal, hogy tulajdon energiáinkra támaszkodunk. ~ Úgy szervezzük a munkát, hogy a helybeliek készségei növekedjenek. Együttműködések sok szinten létrejöhetnek. Az emberek között, szervezetek között, szervezetek és emberek között, szervezetek és önkormányzatok között, stb. A demokratikus társadalmakban a szereplőket három szektorba soroljuk: 1. kormányzati, 2. nem-kormányzati, civil társadalom, 3. üzleti vagy privát szektor. Ahhoz, hogy a szektorok közötti együttműködéseket szervezni tudjuk, ismerni kell azok feladatait. Kormányzati szektor feladatai: ~ a rend fenntartása; ~ az igazságszolgáltatás; ~ az ellenségek távoltartása, a védelem; ~ az állam erejének állandó növelése; ~ az állampolgárok boldogulása, jóléte; ~ az állampolgárok hétköznapi tevékenysége és a közös célok szinkronba hozása; ~ a döntéshozatal;
8
~ a racionális központi döntésekhez szükséges ismeretanyag megszerzése - statisztika; ~ az egyéni viselkedés befolyásolása - oktatás, nevelés; ~ a társadalom fegyelmezése; ~ az államapparátus és a rendőrség működtetése. A nem-kormányzati szektor, a civil társadalom feladatai: ~ a legfontosabb az államot ellensúlyozó szerep; ~ az érdekképviselet és érdekvédelem; ~ a hatalom megosztása; ~ a nagyobb beleszólás és részvétel; ~ a kezdeményezés szférája; ~ az új intézmények építésének szektora is - a „face to face”, alternatív és helyi szolgáltatások rugalmas, gyors és olcsó megszervezése. Az üzleti vagy privát szektor feladatai: ~ termelés, szolgáltatás; ~ részt kell vennie a munkaerő költségeinek előállításában - oktatás-képzés, szociális juttatások, stb.; ~ használói a közösségi infrastruktúrának – pl. utak; ~ károsíthatják dolgozóik vagy a környezetük egészségét, és ezt kötelesek a minimumra redukálni és kompenzálni. Minden ügyben más és más szereplő az érintett. Illetőleg az is lehetséges, hogy mindenki érintett, csak más-más módon. Ahhoz, hogy munkánkra készülni tudjunk minden esetben célszerű az úgynevezett „érintett-elemzést” (angolul: stakeholder analízist) elkészíteni. Ez egy olyan elemzés, amely magába foglalja valamennyi érintett csoport azonosítását, akikre (pozitív vagy negatív) hatással lehetnek a tevékenységek. Egy-egy ilyen érintett elemzés során a következő kérdésekre adjunk választ: ~ Kik az érintettek? Kire van valamilyen hatással a tevékenység? ~ Melyik érintettnek mi lehet az érdeke? Lehet pozitív, negatív. Miért? ~ Kinek milyen lehetőségei vannak? Miért tenne bármit is a mi szervezetünk, ügyünk, tevékenységünk érdekében? ~K it, hogyan tudunk az ügyünk mellé állítani, illetve ha ez nem sikerült, akkor mit teszünk?
9
Civil szervezetek A civil szervezetek működési területét vizsgálva két meghatározó irány különböztethető meg: 1. a közösségi orientáció, 2. feladatorientáltság. 1) Közösségi orientáció: az elsősorban közösségként funkcionáló szervezetekben, mint például a lakóhelyi, művészeti, nemzetiségi alapon szerveződő szervezetekben dominál. Ezekben az esetekben a működés, a tevékenység célja a közösség erősítése, a közösségi cselekvés és kommunikáció javítása, a közösségi értékrend ápolása. 2) Feladatorientált szervezetek: egy-egy szociális, egészségügyi, oktatási, érdekvédelmi, kulturális feladat ellátására vagy speciális értékek (hagyományok, környezet) védelmére szerveződnek. Az egyesülési jog alapján a törvény (Ectv.) háromféle szervezetet különböztet meg (az alapítványokról a Ptk. rendelkezik): ~ civil társaságot; ~ egyesületet; ~ közhasznú egyesületet. Civil társaság: Természetes személyek társasága, amely vagyoni hozzájárulás nélkül jön létre, és nem végezhet sem gazdasági, sem vállalkozási tevékenységet. Mikor is lehet jelentősége a civil társaságnak? Ha érdekeink sérülnek, pél dául olyan döntések születnek a lakóhelyünkön, amelyek negatívan befolyásolják az életünket és szeretnénk ez ellen felemelni a hangunkat, akkor a civil társaság ehhez keretet tud adni. Egyesület: Az egyesületekre vonatkozó általános jellemzők: ~ Egyesület alakításához minimum 10 ember közös akaratára van szükség. ~ Az alakuló közgyűlés: elfogadja az alapszabályt, megválasztja a tisztségviselőket, dönt a szervezet nevéről és telephelyéről. ~ Az egyesület nyilvántartásba vétele: az egyesület alapszabálya, az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve, jelenléti íve, a székhelyről befogadó nyilatkozat, a tisztségviselők részéről elfogadó nyilatkozat és egy kérelem benyújtása a törvényszékre. ~A civil szervezeteket a törvényszék veszi nyilvántartásba, és a működését az ügyészség felügyeli.
10
~ Gazdálkodásának felügyelete: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint az Állami Számvevőszék látja el, a pályázatok esetében pedig azon közreműködő szervezetek, amelyek a pályázatokat kezelik. ~ E gyszerűsített eljárás: abban az esetben, ha egyszerűsített alapszabályt használnak. Ebben az esetben 15 napon belül lezárul az eljárás. ~A szervezetek adatai országosan egységes nyilvántartási rendszerben szerepelnek: Civil Információs Portál ~G azdálkodás: a gazdálkodása során elért eredményét nem oszthatja fel. Csak másodlagos jelleggel végezhet vállalkozói tevékenységet. ~B eszámolási kötelezettség: a civil szervezet a működéséről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről az üzleti év (amely azonos egy naptári évvel) lezárásával köteles beszámolót készíteni. ~A beszámoló tartalmazza: a mérleget, az eredménykimutatást, kettős könyvvitel esetén kiegészítő mellékletet is. ~K özhasznúsági melléklet elemei: a szervezet tevékenységei és programjai, amelyek között meg kell különböztetni a közhasznú tevékenységeket, ezen tevékenységek fő célcsoportjait és eredményeit, valamint a közhasznú jogállás megállapításához szükséges adatokat, mutatókat (amelyet a következő fejezet tartalmaz). Ezek mellett tartalmazza a közhasznú cél szerinti juttatások kimutatását, a vezető tisztségviselőknek nyújtott juttatások összegét és a juttatásban részesülő vezető tisztségek felsorolását. A közhasznú jogállásról: ~A közhasznú jogállást a bíróság állapítja meg. ~O lyan szervezet lehet közhasznú, amely a társadalom és az egyén szükségletei nek kielégítéséhez egyaránt rendelkezik eszközökkel. Azt, hogy azok, akik a szervezetnek nem tagjai hogyan és milyen módon vehették igénybe a civil szervezet által nyújtott különböző szolgáltatásokat, az előző év beszámolójából lehet megtudni. ~ A közhasznú szervezetek esetében azt vizsgálják, hogy rendelkezik-e a szervezet megfelelő erőforrásokkal és társadalmi támogatottsággal. Ehhez minden esetben az előző két üzleti (azaz teljes) évet veszik alapul, és a beszámolók alapján döntenek, hogy megfelel-e a szervezet a közhasznú kritériumoknak; amennyiben nem, a bíróság megszünteti a közhasznú státuszt. Akkor áll megfelelő erőforrás a szervezet rendelkezésére, ha az alábbi feltételekből legalább egy teljesül: a) átlagos éves bevétele meghaladja az 1 millió Ft-ot; b) 2 év egybe számított adózás utáni eredménye nem negatív; c) személyi jellegű kiadásai elérik az összes ráfordítás 1/4-ét.
11
másik kritérium a megfelelő társadalmi támogatottság, amely akkor teljesül, A ha az az alábbi három feltételből legalább egy teljesült az előző két üzleti évben: a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az a Ptk. 54. §-a szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel kettő százalékát, vagy b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően. ~ Állami, közigazgatási költségvetési szerv közszolgáltatási szerződést csak akkor köthet civil szervezettel, ha az a szervezet közhasznú. A feladatfinanszírozás nem számít közszolgáltatásnak. ~ Ha a közhasznú jogálláshoz szükséges feltételekből valamelyik megszűnik, akkor a szervezet már nem lehet közhasznú, és emiatt 60 napon belül köteles kérni a közhasznú státusz törlését. ~ Közhasznú szervezet csak kettős könyvvitelt vezethet.
12
A civil szervezetek létrejöttét és működését az alábbi törvények szabályozzák: ~ A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) Az új Ptk. civil szervezetekre alkalmazandó jogszabályhelyei: ~ jogi személyekre vonatkozó általános szabályok 3:1. § - 3:38. § ~ e gyesületekre vonatkozó speciális szabályok 3:48. § - 3:87. § ~ a lapítványokra vonatkozó speciális szabályok 3:378. § - 3:404. § ~ Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Ectv.) ~ A civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (Cnytv.)
13
Felhasznált irodalom: ~ Huszti Éva, Kovács Edit, Molnár Aranka: A bevonás módszerei. KATT tananyag, Debreceni Egyetem, 2010 ~ Mészáros Zsuzsa, Molnár Aranka: Civil önszerveződés. Tananyag, kézirat ~ Vercseg Ilona: Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak. Közösségfej lesztők Egyesülete, Budapest, 2004 ~ http://www.kka.hu/__062568aa00708a67.nsf/0/c25665214fdbda8ec1256f18005 29729?OpenDocument
14
Kiadó: Másság Alapítvány Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda 1082 Budapest, Üllői út 68. Szerző: Molnár Aranka A kiadványban szereplő fotó R Barraez D´Lucca munkája. Forrás: www.flickr.com
emnet D
