I. Mi is az a számítógép?

Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/1.

I. Mi is az a számítógép? I/1. A hardver és a szoftver A hardver és a szoftver alapvetően különböznek mégis elválaszthatatlanok, mint Bonnie és Clyde. A számítógéppel való ismerkedésünket kezdjük az informatika e két legfontosabb alapfogalmának tisztázásával.

Hardver

Ennek a fogalomnak a megmagyarázása és megértése látszólag elég egyszerű, hiszen hardvernek tekintünk az informatikában minden olyan fizikai valójában létező eszközt - függetlenül annak méretétől, összetettségétől és bonyolultságától - ami valamilyen szinten szükséges ahhoz, hogy a számítástechnikai eszköz az ember által használható legyen. Az informatikusok - akik sokszor humoros emberek - a hardvert egyetlen rövid szóval jellemzik: a „vas”. Ez viccesen, de egyszerűen is jól megvilágítja a fogalom lényegét, még akkor is, ha a tárgy, amire használják, egyáltalán nem vasból van, hanem mondjuk szilíciumból vagy műanyagból készült. Hardvernek tekintünk tehát egy egész számítógépet, de annak bármilyen kicsi részegységét alaplapját, bővítőkártyáit, külső és belső perifériáit, a hálózati eszközöket. Említsünk megnéhány ellenpéldát is! Nem tekinthető hardvernek például egy egéralátét, és a nyomtatóba helyezett papír sem. Ezeket legfeljebb számítástechnikai kellékeknek nevezhetjük, hiszen bármennyire is kézzelfoghatóak, az információ áramlásának nem közvetlen részesei, csak segítik azt.

Számítógépek (hardverek)

Magyar Telekom Rt. Képzési és Tudásmenedzsment Igazgatóság


Szoftver

A szoftver fogalma nehezebben érthető, hiszen a szoftver nem más, mint maga az információt létrehozó és mozgató kód, ami emberi gondolat, ötlet formájában jön létre. A szoftver, megjelenési formáját tekintve, különféle programok összessége. Ezek részben alapprogramok, mint például az operációs rendszerek, részben alkalmazások, mint például a szövegszerkesztő programok. A szoftverek fizikai megjelenési formája legtöbbször egy média - pl. CD, DVD vagy floppy - amiről a szoftvert telepítjük, vagy amin tároljuk. Nem árt tudni, hogy a szoftverek - a szellemi termékhez hasonlóan - jogvédelem alatt állnak, így annak megsértését a törvény szigorúan - akár börtönbüntetéssel is - bünteti.

"Dobozos" szoftver

A fenti két fogalom nem válik szét teljesen, hiszen szinte minden hardver eszközt szoftverek „működtetnek”, a szoftverekről pedig egyszerűen értelmetlenség beszélni hardver nélkül, hiszen a feladatukat csak egy hardver eszköz segítségével tudják megoldani.

I/2. Az enyém miért más, mint másoké? - a konfiguráció fogalma A következő fogalom a konfiguráció. A világban létező számítástechnikai eszközöknek se szeri, se száma, de az ember asztalán ebből a hihetetlen gazdag palettából csak néhány eszköz található meg. A konfiguráció nem más, mint azon hardver és szoftver elemek halmaza, ami közvetlenül a felhasználó rendelkezésére áll, vagyis az asztalán illetve annak közelében megtalálható, és közvetlenül dolgozik vele. A konfigurációt néhány jól beazonosítható hardver és szoftver paraméterével jellemzik. Lássunk ezekre egy-két példát!

Pentium Centrino notebook, nyomtatóval és ADSL internet kapcsolattal, Windows XP operációs rendszerrel P4-es számítógép, modemmel, szkennerrel és Linux operációs rendszerrel

I/3. A periféria fogalma A bent és a kint nagy dilemmája - avagy a periféria fogalma. Sokan azt gondolják, hogy periféria az, ami a gépen kívül van, ami pedig a gép dobozában található az nem az. Ez így nem igaz, mert ebben az esetben egy notebooknak például egyetlen perifériája sem lenne. Hiszen minden, ami a gépet alkotja, egyetlen műanyag házon belül helyezkedik el. Mai informatikai megközelítéssel inkább úgy kellene fogalmazni, hogy periféria minden olyan eszköz, melynek segítségével adatokat vihetünk be a számítógépbe, vagy adatokat jeleníthetünk meg.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/3. A perifériákat utólag is hozzátehetjük, csatlakoztathatjuk a konfigurációhoz, míg a nem perifériának minősülő hardverelemekkel ezt igen nehéz vagy szinte lehetetlen megtenni. A könnyebb érthetőség kedvéért nézzünk meg néhánypéldát!

Nem periféria

alaplap, processzor, ROM memória, RAM memória, alaplapi hidak, buszrendszer, tápegység, gépház, hűtőrendszer stb.

Periféria

billentyűzet, egér, monitor, merevlemez, CD és DVD meghajtó, floppy meghajtó, nyomtató, szkenner, MODEM, hálózati kártya stb.

I/4. Input/output Az angolban az input bemenetet, bevitelt, az output kimenetet, kivitelt jelent. Az informatikai eszközök és a folyamatok is ebbe a két fontos fogalomkörbe sorolódnak be. Az, hogy az illető eszköz, folyamat minek minősül, általában a processzor - mint irányító karmester - oldaláról ítélődik meg. Amennyiben az információk alapvetően a processzor felé áramlanak, akkor bevitelről, vagyis inputról, fordított esetben kivitelről, tehát outputról van szó. Ebből a szempontból háromféle hardvert (perifériát) kölönböztetünk meg.

Input eszköz (input periféria)

Ezekből az eszközökből az információ alapvetően a processzor irányába - tehát „befelé a gépbe” áramlik. Tipikusan ilyen a billentyűzet, az egér, de ilyen a szkenner, sőt a CD/DVD olvasó is.

Billentyűzet és egér (Input eszközök)



Output eszköz (output periféria)

Ezekbe az eszközökbe az információ alapvetően a processzor irányából érkezik, vagyis ezek az eszközök „kapják” az adatokat, információkat. Tipikusan ilyen a monitor, a nyomtató, de ilyen a kevésbé ismert rajzgép (plotter) is.

Nyomtató (Output eszköz)

Input-output eszköz (Input-output periféria)

Azok az eszközök, melyek információt kapnak is, adnak is, mindkét kategóriába beletartoznak. Így azokat I/O (Input/Output) eszközöknek nevezzük. Ebbe a csoportba tartozik például a merevlemez, a floppy meghajtó, a CD/DVD író, a hálózati kártya, a modem és még sorolhatnánk. Ilyen eszközök esetén - főképp a háttértárolóknál - ha az eszköz adatokat kap, akkor azt mondjuk, hogy a processzor „ír” rá, fordított esetben „olvas” róla.

Winchester (Input-Output eszköz)

Manapság az informatikában is egyre terjed a funkcióösszevonás, így megjelennek olyan eszközök, melyekről nehéz rögtön eldönteni, hogymelyik periféria csoportba tartozik. Erre jó példa az érintőképernyős monitor, mely egyértelműen kiviteli eszköz, bár tartalmaz bemeneti funkciókat is. Bármennyire is I/O perifériának tűnik, mégsem az!



I/5. A számítógépek fajtái Desktop (ejtsd: deszktop), notebook (ejtsd: nótbuk), laptop (ejtsd: leptop), workstation (ejtsd: vörksztésön). Ez is mind számítógép!? Ki érti ezt? Szerencsére nem kell újat tanulnunk, ezek az elnevezések mind ugyan annak a dolognak, a számítógépnek az elnevezései aszerint, hogy milyen célokra készült.

Asztali számítógép (Desktop)

Nem hordozható kivitelű, fekvő vagy álló (torony) házas, általános célokra készült számítógép elnevezése. Szó szerinti fordításban "asztal tetején lévőt" jelent, még akkor is, ha a lábunkhoz tesszük.

Asztali számítógép (Desktop)

Hordozható számítógép (Notebook, Laptop)

Alapvetően hordozható kivitelű számítógép. Régebben a két fogalmat az különböztette meg, hogy a laptopban volt merevlemez a notebookban nem, de a miniatürizálás révén ez ma már a múlté. Manapság igen elterjedt az "All in One" notebook, ami annyit jelent, hogy minden egyben. Vagyis minden olyan fontos és általánosan használatos eszköz és technológia benne van, ami a legyártás pillanatában létezik a világban.



Hordozható számítógép (Notebook)

Munkaállomás (Workstation)

Általában nem hordozható kivitelű, sokszor a megalkotásának pillanatában a piacon lévő „legerősebb” hardver elemekből összerakott számítógép, speciális célfeladatok ellátására. Például műszaki tervezés (CAD = Computer Aided Design), kiadványszerkesztés (DTP = Desk Top Publishing), videó szerkesztés, animáció és rajzfilmkészítés stb.

Szerver (server)

Speciális számítógép ún. kiszolgáló feladatokra. Általában egy távoli helyen található - szerverszoba - és helyi (lokális) vagy nagy kiterjedésű hálózaton keresztül kommunikálunk vele. Ilyenek például webszerverek, fájlszerverek vagy a levelező szerverek. Gyakran se billentyűzete, se egere, sőt még monitora sincs -bár csatlakoztatható hozzá.

Szerver

I/6. A memória A számítógépben kétféle memória is van, az egyiket ROM, a másikat RAM memóriának nevezzük. Nézzük meg ezeket közelebbről!



ROM (Read Only Memory)

Eredetileg csak olvasható memória, de mára már ez is a múlté. De nézzük sorjában! Annak idején a ROM a nevéből következően a végfelhasználó számára valóban csak olvasható volt. A gyártó a gyártás során beleírta -„beleégette” - az információt, amit aztán többé nem lehetett megváltoztatni. Így csak kiolvasni lehetett belőle. Innen a "csak olvasható" elnevezés. Fontos, hogy ez a memóriafajta ún. nem felejtő memória, így a benne tárolt információ annak árammentes állapotában is megmarad. Ennek köszönhető, hogy a számítógép alapvető I/O műveleteit biztosító program az ún. BIOS (Basic Input/Output System) egy ROM típusú csipben van tárolva. Az élet és az igények azonban gyorsan változnak, így a régi klasszikus felállás mára egy kissé módosult. A mai gépek BIOS programját nem a régi hagyományos ROM-ban, hanem ún. flash EPROM-ban tárolják. Ezek a memóriatípusok a ROM továbbfejlesztett változatai, melyek programozása nem csak egyszer a gyárban, hanem számtalanszor a számítógép felhasználója által is történhet. Ennek köszönhetően a ROM előnye megmarad - az információ megőrzéséhez nem kell energia - de az információ az újraprogramozás révén változhat, így követni tudja a hétköznapi élet változásait.

ROM-BIOS az alaplapon

RAM (Random Access Memory)

A RAM szó szerinti fordításban: véletlen elérésű memória. Ez a memóriafajta képezi a gép operatív memóriáját. Írható-olvasható memória, de az információ megőrzéséhez energiára, áramra van szüksége, sőt a modernebb DRAM (Dynamic RAM = Dinamikus RAM) memóriákban még folyamatosan frissíteni is kell a tárolt információt. Ennek következtében tehát felejtő memória. Ezt a tényt rögtön megtapasztalja az, aki például több oldalnyi szöveget begépel egy szövegszerkesztő segítségével, és mielőtt elmentené az adatait, jön a nagy áramszünet. Az operatív memória legfontosabb jellemzője a kapacitás. Erre a hétköznapok során - kissé pongyolán - a „memória méret” kifejezést használják. A kapacitást bájtban illetve annak többszörösében mérik. A mai korszerű gépekben nem ritka az 1GB-os (1 Gigabájt-os), sőt az e feletti memóriaméret sem.



RAM modulok

I/7. A kapu A perifériák illesztése a számítógép központi egységeihez szabványos illesztéseken keresztül valósul meg. Ezek fizikai megjelenési formája a kapu (port). Meg kell jegyezni, hogy portnak általában akkor nevezzük az illesztőt, ha gépen kívüli eszközt csatlakoztatunk, amennyiben az eszköz a gépen belül van, vagy része a gépnek inkább az interfész elnevezést használjuk. A teljesség igénye nélkül soroljunk fel néhány portot valamint azok legfontosabb jellemzőit és felhasználási területeit.

PS/2 port

A gép hátoldalán lévő perifériaillesztő és csatlakozó. Kizárólag billentyűzetek és egér csatlakoztatására használják. Mivel mindkét csatlakozó azonos - mini DIN - a megfelelő csatlakoztatásban a feliratok, a gépkönyvek, vagy a próbálkozás segít. A helytelen csatlakoztatás nem tesz kárt sem az illesztőben, sem az eszközökben, csak nem működnek megfelelően.

PS/2 - es csatlakozó

Soros port

Egyre inkább háttérbe szoruló szabvány (RS232 C szabvány), mely soros adatátvitelt tesz lehetővé. Régebben az egerek zöme ehhez a porthoz csatlakozott, de ma már a PS/2 szabvány kiszorította. Az egereken túl bármely soros csatolóval rendelkező eszköz csatlakoztatható a porthoz. Adatátviteli sebessége mai mércével már igen lassúnak számít.



Párhuzamos port

Általában a nyomtatók csatlakoztatására használt kapu (Centronics szabvány), melyen az információ nem bitekre lebontva libasorban, hanem bájtonként (8 bit együttesen) kerül átadásra. Ebből következően nagyszámú önálló vezetékre van szükség az adatátvitelt biztosító kábelben. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai korszerű nyomtatókból fokozatosan eltűnik és az USB lép a helyére.

Párhuzamos csatlakozó

USB port

Nevéből (Universal Serial Bus) is látszik, hogy ez egy univerzális soros perifériaillesztő, mely egyre népszerűbb. Egyszerű csatlakozójának és relatív nagy adatátviteli sebességének köszönhetően, szinte minden perifériának van már ún. USB-s változata. További előnye, hogy a periféria üzem közben kihúzható és bedugható(ún. Hot Swap = forró csere rendszerű) az eszköz és az illesztő károsodása, sőt adatvesztés nélkül.

USB csatlakozó



FireWire port

Alapvetően az Apple cég által kidolgozott - ink házi szabványra épülő - illesztő szabvány (IEE1394 vagy más néven iLink szabvány). Az USB illesztés nagy ellenlábasa, bár nem annyira elterjedt. Szintén Hot Swap rendszerű és csatlakozója is egyszerű, bár fizikailag eltér az USB-től. Elsősorban videókamerák számítógéphez való illesztésére használják, de más eszközökön is megjelent, mint pl. a DVD írókon.

IEE1394-es csatlakozó

Ethernet port

A számítógépet ezen a porton keresztül csatlakoztatjuk a helyi hálózathoz vagy például az ADSL modemhez. Telefondugóhoz hasonló csatlakozója van, 8 ér fut a kábelben.

"Ethernet" hálózati csatlakozó



PCMCIA port

Elsősorban a hordozható számítógépeken gyakori, hitelkártya méretű intelligens csatlakozófajta. A gép megfelelően kialakított nyílásába (PCMCIA Type I. vs. II.) bedugva használják. Számtalan eszköz illeszthető segítségével utólag a géphez, de más-más illesztésű eszköznél a kártyát is cserélni, kell tehát nem univerzális. Gyakran használják pl. ISDN telefon notebookba való bekötéséhez, melyhez PCMCIA ISDN kártya szükséges.

A mai korszerű számítógépeken még számtalan egyéb porttal is találkozhatunk, melyekre mostnem térünk ki. Sőt a jövőben újabb szabványok és portok megjelenése is várható. Hiába, a fejlődés megállíthatatlan és egyre gyorsabb ütemű. Szerencsére mindez a vásárló illetve a felhasználó malmára hajtja a vizet, mert az újabb és újabb illesztő szabványok egyre egyszerűbben kezelhető rendszereket hoznak magukkal.



II. Monitorok II/1. A monitor és a videokártya Bármelyik mai átlagos számítógépet vizsgálgatva biztosan feltűnik, hogy egy „TV-szerű doboz” mindegyikhez csatlakozik. Ezen gondolom, senki sem lepődik meg, hiszen mindenképpen szükség van egy olyan eszközre, amin keresztül a gép információkat közöl velünk. Ez az eszköz számítógépünk elsődleges kiviteli perifériája, melyet monitornak nevezünk. A monitor azonban önmagában félkarú óriás. Mit ér a legnevesebb gyártó legszebb és legnagyobb típusa, ha csak egy fekete képernyőt mutat. No igen, a monitor önmagában kevés, hiszen a képet csak megjeleníteni tudja de nem „Ő” állítja elő. Ehhez a feladathoz bizony társra van szüksége és ez nem más, mint a számítógép dobozában megbúvó videokártya.

A számítógép videokártyája és monitora szerves egységet képez, és gondoskodik arról, hogy a felhasználó a megfelelő időben a megfelelő képi információt kapja.

Video (VGA) kártya

II/2. A monitorok evolúciója A monitorok fejlődésük során számtalan evolúciós lépésen estek át, míg eljutottak a jelenleg ismert állapotukra. Azt, hogy milyen lesz a jövő képmegjelenítő eszköze, sajnos ma még nem lehet tudni. Két dolog azonban szinte biztosnak látszik, nagy lesz és lapos. Az, hogy fizikailag testet ölt-e egyáltalán vagy csak két pontszerű fénysugár interferenciája hozza majd létre a holografikus 3 dimenziós képet a „levegőben”, nos ez még a jövő zenéje. A jelenlegi piaci verseny is mutatja, hogy a monitorról kialakult képünk a jövőben még sokat fog változni, hiszen már jelenleg is több technológia birkózik egymással a vásárlók kegyeiért.



"Hagyományos" (CRT) monitor

II/3. A nézőért folyó küzdelem A CRT a Cathod Ray Tube (katódsugárcső) az LCD pedig a Liquid Chrystal Display (folyadék kristályos kijelző) angol szavakból alkotott rövidítés. A CRT-nek inkább múltja van, az LCD-nek jövője. CRT típusú képmegjelenítő eszközre számtalan példát lehet hozni, hiszen az LCD monitorok néhány évvel ezelőtti megjelenése előtt szinte csak ilyen monitorok voltak a világon. CRT technológiájú az összes régebbi monitor és a hagyományos televízió. LCD típusú például a mobiltelefonok kijelzője, a notebookok megjelenítője. Ma már a boltok tele vannak ilyen típusú monitorokkal, sőt TV készülékekkel is. Az LCD technológiának sok előnyös tulajdonsága van a CRT-vel szemben, de azért vannak hátrányai is. Mivel az előnyök sokkal többen vannak, mint a hátrányok az új technológia valószínűleg lassan, de biztosan kiszorítja majd a jó öreg CRT-t a boltok polcairól, mint az ezüstös csillogású CD a fekete és ormótlan bakelit lemezeket.

LCD monitor

II/4. Monitorban a nagyképű a jó A képmegjelenítő eszköz egyik legfontosabb paramétere a mérete. A méretet zoll-ban (vagy inch-ben) adják meg, ahol a megadott szám a kép átlóját jelenti.

1 zoll = 1 inch = 1" = 2,54 cm Ha CRT monitort vásárolunk, és otthon megmérjük a látott kép két átellenes sarokpontját egy mérőszalaggal, akkor biztosan 1-2 zollal kevesebbet mérünk, mint amennyit a monitor méreteként megadtak. Mi lehet ennek az oka?


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/14. Egy 17"-os monitor esetén tehát a képátlónak kb. 43,2 cm-t kell lennie. De mit is mérjünk pontosan meg? CRT esetén a látható kép mérete mindig kisebb, mint a sugárcső mérete. Ennek az az oka, hogy a cső a széleken igen pontatlan képet ad a görbülete és egyéb okok miatt. Így az elektronsugár a cső méreténél kb.1-2 zollal kisebb látható képet ad. A műanyag káva, ami a csövet burkolja, letakarja a cső nem látható, de létező peremrészét. Itt veszik el tehát az árcédulán még létező másfél zoll. Tehát ne szaladjunk rögtön a fogyasztóvédelmi főfelügyelőséghez, hogy lecsaltak a monitorunkról másfél zollt! Hiába, a reklámparaméter nagy úr. LCD esetén ilyen gondjaink nincsenek. Ott az LCD fizikai mérete és a látható képméret „szinte azonos”, ezért ha a boltban azt látjuk, hogy egy LCD monitor árcédulájára például azt írták, hogy 17”, akkor a látott kép két átellenes sarokpontja között kb. 43,2 centimétert kell mérnünk. Amennyiben mégsem ennyit mérnénk, ne higgyünk az árcédulának.

II/5. A monitorok csatlakoztatása A monitorokat már hosszú-hosszú ideje a videókártyán lévő ún. VGA (Video Graphics Array) csatlakozóhoz csatlakoztatják még akkor is, ha már egyáltalán nem VGA felbontásról van szó. A csatlakozó és a kábel kifejlesztése óta szinte semmit sem változott. Ezt a hegemóniát csak az LCD-k megjelenése tudta - és fogja - megtörni a DVI (Digital Video Interface) interfész és csatlakozó megjelenésével. Bár ez a csatlakoztatási fajta még inkább csak a monitorok bemenetére, illetve egyes notebook-ok kimenetére korlátozódik, biztos, hogy ez lesz a jövő, hiszen csak ezzel az illesztéssel lesz majd elérhető a jövő szabványának számító digitális televíziózás, a HDTV (High Definition Television) és a HD (High Definition) videó.

VGA csatlakozó

II/6. Felbontás Azt a laikus is tudja, hogy nagyobb képet jobb nézni, mint kisebbet. Vannak azonban itt is ergonómiai léptékek és határok. Egy monitort a képátlójának legalább egy-másfélszereséről kell nézni ahhoz, hogy a látott képet egészében tudjuk értelmezni, és ne kelljen a fejünket ide-oda kapkodni, mint annak idején a mozi első sorában a szélesvásznú „kovbojos” film nézése közben. Most ismerkedjünk meg a monitorok, illetve az azokat „meghajtó” videokártyák legfontosabb paraméterhármasával, a képfelbontással, a színmélységgel és a képfrissítési frekvenciával.

A képfelbontást képpontban (angolul pixelben) mérik. Minél nagyobb a felbontás annál finomabb a kép rajzolata viszont annál kisebbek a betűk és ábrák.

Nézzünk néhány monitorméretet és a mérethez javasolt optimális felbontást: 15”-os CRT monitor - 800 x 600 felbontás 15”-os LCD illetve. 17”-os CRT - 1024 x 768 17”-os LCD illetve. 19”-os CRT - 1280 x 1024 vagy 1600x1200



II/7. Színmélység A színmélység a videókártya, illetve a monitor által egyszerre megjeleníthető színek száma. Ez ma már szinte minden esetben a TrueColor angol szóval jellemezhető, ami szabadon fordítva annyit tesz, hogy a grafikus rendszer valósághű színmegjelenítésre képes. A színtárolás 24 vagy 32 biten történik, ami több mint 16 millió színárnyalatot jelent, tehát valóban valósághűképet kapunk.

Felbontás beállítása WindowsXP operációs rendszer esetén

II/8. A megjelenítési frekvencia A monitoron látott kép nem „statikus” még akkor sem, ha hosszú órákon át ugyan azt mutatja. A látott képet a számítógép videokártyája állandóan frissíti. Ennek a frissítésnek a gyakoriságát képernyő frissítési gyakoriságnak vagy frekvenciának nevezzük, melyet Hz-ben (Hertz) mérnek. LCD monitorok esetén inkább a megjelenítő reakcióidejét adják meg ezredmásodpercben (milliszekundumban), ami az előbbi érték reciproka (ms = 1/Hz). Anélkül, hogy bonyolult fejtegetésekbe kezdenénk a frekvencia és az emberi szem kapcsolatáról, fogalmazzuk meg a lényeget.

1. Az 50-60 Hz alapbeállítás közelében a CRT monitor nagyon fárasztja a szemet, az LCD monitor már kevésbé, viszont a gyors mozgásokat az nem tudja jól követni. 2. Minél nagyobb a frekvencia annál kevésbé fárad a szem CRT-nél, és annál gyorsabb mozgások követhetők finoman LCD-nél (pl. egy videofilm esetén). 3. Egy frekvencia felett - ez kb. 100-120 Hz-nél van (egyénenként változó) - hiába növeljük a frekvenciát, az emberi szem azt már nem érzékeli. Ezt a három paramétert, ha szükségesa felhasználónak kell beállítani és módosítani az operációs rendszer segítségével.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/16. CRT-knél a három paraméter sokszor szoros kapcsolatban áll egymással, tehát nem állítgathatjuk azokat egymástól függetlenül, csak olyan határok között, melyre a videokártya és a monitor együttesen képes. A mai hardvereken ezek a határok tágabbak, de szinte mindig a megjelenítő eszköz a szűk keresztmetszet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos felbontásokat egyáltalán nem tud megjeleníteni, más felbontásoknál meg vagy a színmélységből vagy a frekvenciából kell visszavenni. Az LCD-knél egyszerűbb a helyzet, mert ezeket egy adott pixelméretre gyártják és a látott kép abban a felbontásban a legjobb, nagyobb felbontást általában nem tudnak megjeleníteni, kisebb felbontásra állítva pedig romlik a kép minősége. Ha képesek nagyobb felbontásra, akkor a képnek csak egy része jelenik meg és az egér mozgatásával a kép eltolódik. A korábban már említett reakcióidő fix érték, nem módosítható. Mindkét monitortípusnak a színmélysége TrueColor, tehát ezt sem kell állítgatni. Mivel tehát minden megjelenítési paraméter rögzített, nincsenek is vele beállítási gondok. Lehet, hogy ez az egyik ok, ami miatt fénysebességgel terjed az LCD a CRT-vel szemben? Nem tudni. Minden esetre az ár és a helyigény is közrejátszik abban, hogy a jó öreg CRT bajban van. Nagyon úgy néz ki, hogy megtette kötelességét, tehát mehet.

Kepernyő frissítési frekvencia beállítása

II/9. Többmonitoros rendszerek, videó kimenet Manapság igen gyakori, hogy a megjelenítésre már nem csak egy, hanem több monitort is használnak. Ezt a megoldásokat többmonitoros rendszereknek hívják, melyek a monitor számától függően DualHead (kétfejes, kétmonitoros), TrippleHead (háromfejes, hárommonitoros) és MultiHead (többfejes, többmonitoros) rendszerek lehetnek. Ezek a rendszerek elsősorban speciális szakmai területeken terjedtek el. Így találkozhatunk velük például a műszaki tervezésnél (CAD), a különböző katonai rendszereknél, a repülésirányításnál, a gyógyászatban, de a számítógépes játékok és a videószerkesztés (videó editálás) területén is.



Kétmonitoros konfiguráció

A másik speciális megjelenítési lehetőség, hogy a számítógép képét a televíziókészüléken jelenítjük meg. Ennek a digitális jelek fogadására alkalmas TV-k esetén nő meg majd a jelentőségük, de már ma is többször előfordul, hogy a számítógépen lejátszott DVD vagy az internetről online nézhető film képjele a televízió képernyőjére kerül. Ez asztali gépnél speciális, ún. SVHS kimenettel rendelkező videó kártyát igényel ugyan, de ez az opció ma már a legtöbb megjelenítő kártyának része, sőt a notebook-ok esetén az SVHS kimenet már alapfunkciónak számít. Elég tehát egy SVHS kábel és a számítógépünket a televízió azonos feliratú bemenetével összekötve, már nézhetjük is kedvenc videó filmünket, ami a számítógép DVD lejátszójában forog.

S-video csatlakozó



III. A billentyűzet és az egér III/1. Csatlakoztatni, de hova? Egy informatikai cikkeket kínáló áruházban ma az ember riadt tekintettel áll a billentyűzetek garmadáit felvonultató polcok előtt. Van ott kicsi és nagyobb. Az egyiken csak a legszükségesebb billentyűk vannak, a másik meg szinte roskadozik az extra funkciógomboktól. Egyesekből láthatóan nem vezet semmiféle kábel sehova, míg más típusok az általában szükséges egyen felül további drótokkal is meg vannak áldva. Felmerül tehát a kérdés, hogy lehet ebben a dzsungelben kiigazodni? A válasz pofon egyszerű, foglaljuk őket rendszerbe, és máris tisztábban látunk. A billentyűzetek evolúciója során alapvetően kétfajta csatlakoztatási mód alakult ki. Ezek a következők:

Vezetékes csatlakoztatás

Ebben az esetben a billentyűzetet a megszokott módon a billentyűzetből kilógó kábel végén lévő csatlakozódugó segítségével csatlakoztatjuk a számítógéphez, pontosabban annak alaplapján, a számítógép házából, hátul kikandikáló csatlakozóhoz. A billentyűzetek zöme így csatlakozik a géphez. Előnye az egyszerűség, hátránya hogy a kábel hossza korlátozza a billentyűzet elhelyezési szabadságát.

Vezeték nélküli csatlakoztatás

Ez az eset kissé csalókás. A megoldás lényege ugyanis az, hogy a csatlakoztatást két - egy vezetékes és egy vezetékmentes - részre bontjuk. A gép billentyűzet csatlakozójába - vagy ma már gyakran USB portjába - továbbra is vezetékkel csatlakoztatnak egy eszközt, ami a tényleges billentyűzet és az eszköz között már vezetékmentes kapcsolattal - általában rádióhullámmal kommunikál. Így magából a billentyűzetből nem lóg ki kábel, és a rádióhullám hatókörén belül szabadon mozgathatjuk azt, és akár a másik szobából is kezelhetjük gépünket.

Vezeték nélküli billentyűzet


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/19. A fenti felsorolásból is látszik, hogy végül is vagy magát a billentyűzetet vagy annak rádiós adó-vevőjét, be kell dugni valahová. Most nézzük meg azt, hogy hová! A billentyűzetek fejlődése során a csatlakozatás módja az alábbi sorrend szerint alakult:

DIN csatlakozó

Régebbi alaplapokon - XT/AT/386/486 számítógépek - található csatlakozófajta. Ma már nem használják.

PS2 csatlakozó

Jelenleg is használt, gépenmegtalálható.

igen

elterjedt

csatlakozófajta

(miniDIN).

Szinte

minden

mai

PS2 catlakozó

USB csatlakozó

Jelenleg a „legfejlettebb” csatlakozófajta. Magát az USB - Universal Serial Bus - szabványt is alapvetően alacsony adatátviteli sebességű perifériák, pl. a billentyűzetek, egerek csatlakoztatására dolgozták ki. Leggyakrabban vezeték nélküli billentyűzeteknél alkalmazzák, de vezetékkel rendelkező billentyűzeteken is „vészesen” terjed.



USB csatlakozó

A régebbi típusú csatlakozókat szinte minden esetben a számítógép hátulján kell keresnünk, de manapság, pl. az USB aljzat már a gépházak frontfelületén is megjelenik. Ne csodálkozzunk, mindent a vevőért! Miután megtudtuk, hová kell csatlakoztatnunk ezt az eszközt, nézzük meg, hogy mire való!

III/2. Szövegbevitel, programkezelés Szövegbevitel, programkezelés!? - az elmaradhatatlan billentyűzetnek egyik sem gond. A billentyűzet, mint a számítógép elsődleges beviteli perifériájaszinte a kezdetektől végig kíséri a számítógépek történetét. A számítógépet annak idején úgy tervezték, hogy az ember képes legyen valamilyen módon kapcsolatot teremteni vele. Szükség volt tehát egy olyan eszközre, melynek segítségével információkat tudunk közölni a géppel. A mérnökökben gyorsan felmerült az ötlet, hogy a mechanikus írógép billentyűzetét felhasználva konstruáljanak egy olyan eszközt, melynek segítségével adatokat vihetnek be a számítógépbe. Így keletkezett a számítógépes billentyűzet. Az alapot tehát az írógép adta ezért hasonlít kísértetiesen arra, de az eltérő feladatrendszer miatt jelentősen el is tér ősétől. Most pedig térjünk vissza az „elsődleges” kifejezéshez. Ez azt jelenti, hogy ez az eszköz a számítógépünk kitüntetett perifériája. Nélküle az egész szerkezet nehezen boldogul el, és ezt a tényt tudomásunkra is hozza. A számítógép bekapcsolásakor lefut egy ún. POST (Power On Self Test), önellenőrzési folyamat. Ennek az a lényege, hogy a hardver végigellenőrzi az összes, hozzá csatlakoztatott perifériát, majd küld nekik egy alapállapotba állító ún. RESET jelet. Amennyiben a POST teszt nem találja valamelyik eszközt, hangos füttyentéssel közli ezt velünk, és türelmesen megvárja, míg csatlakoztatunk hozzá egy példányt a környéken fellelhetők közül. A leírt példából láthatóan erre a perifériára „égetően” szüksége van, mert addig használni sem lehet a gépet, míg össze nem „házasítják” egy billentyűzettel.

III/3. A billentyűzet felépítése Az ismert szlogen szerint "minden számítógép írógép". Ez igaz is, meg nem is. Amennyiben éppen egy szövegszerkesztő alkalmazást használunk a számítógépen akkor feltétlenül igaz, amennyiben pl. internetezünk, akkor már egyáltalán nem. Mivel a számítógép egy sokfunkciós eszköz, ennek megfelelően a billentyűzete is rengeteg funkció végrehajtására alkalmas. Azt már tudjuk, hogy az írógépekből lett továbbfejlesztve és felépítését minden valószínűség szerint a funkcionális célszerűség diktálta. Ennek megfelelően egy mai korszerű billentyűzeten az alábbi jól elkülönülő részek találhatók.



Escape billentyű

A számítógéppel végzett munka során gyakran kell egy „elfogad” vagy „elvet” döntést hoznunk. Az Escape (ESC) billentyű lenyomásával - általánosan elfogadottan - az „elvet” illetve „kilép” döntést hozhatjuk meg.

Escape billentyű

Funkcióbillentyűk

Megjelenésük óta szabad felhasználású és programozású billentyűk. 12 darab található meg belőle a billentyűzetek legfelső sorában (F1...F12). A legtöbb alkalmazás a leggyakrabban használatos funkcióit rendeli hozzá. Pl. F1 - Help (Segítség)

Funkcióbillentyűk

Speciális billentyűk

Ritkán használt, de fontos speciális funkciókat hordozó billentyűk. A Print Screen billentyű lenyomásával a képernyő tartalmát az operatív memóriába másolja (az ún. vágólap területre), ahonnan a kép kinyerhető és más alkalmazásokban felhasználható. A Pause/Break billentyű lenyomása az általunk elindított műveletek végrehajtásának szüneteltetését illetve megszakítását eredményezi. Scroll Lock programoktól függően speciális feladatokat lát el.

Speciális billentyűk



Alfa-numerikus klaviatúra rész

Ez a tulajdonképpeni írógép klaviatúra rész. Alapesetben tartalmazza az angol abc 26 betűjét, a számokat 0-tól 9-ig,egy sor írásjelet és szimbólumot. A magyar nyelvű billenytűzeteken az összes hosszú és rövid ékezetes betű is megtalálható. Az alfa-numerikus klaviatúra részen ezen felül számtalan váltóbillentyű is helyet kapott - pl. a „Shift”, a „Ctrl”, a „CapsLock”, az „Alt” és az „Alt Gr” - de itt található a „Backspace”, továbbá a szóköz alul elhelyezkedő hosszú billentyűje, sőt az egyik leggyakrabban használt billentyű az Enter (Return) is.

Alfanumerikus billentyűzet

Szerkesztő billentyűk

Nevükből következően elsősorban a szövegszerkesztésnél - de feliratuknak megfelelően más alkalmazásoknál is hasonló célokra - használt billentyűk találhatók itt. Funkcióik általában a rajtuk található angol feliratnak megfelelő. A Delete gomb általában törlő funkciók kezdeményezésére használatos, a Home és az End gombokkal valaminek az elejére illetve végére ugorhatunk, a PageUp és PageDown gombokkal egy képernyőnyit felfelé illetve lefelé lapozhatunk, az Insert gombbal pedig a beszúró és az átíró üzemmódok között válthatunk.

Szerkesztő billentyűk

Kurzormozgató billentyűk

Segítségükkel a képernyőn lévő mutató jelet, az ún. kurzort mozgathatjuk mind a négy irányba.



Kurzormozgató billentyűk

Numerikus klaviatúra

A számok bevitelére használt billentyűzetrész. Számbeviteli billentyűk a klaviatúra más részén is találhatók, de a számok begépelése onnan nehézkesebb. Kétállapotú billentyűzetrész. Állapotváltó gombja a NumLock. Bekapcsolt állapotában a NumLock feliratú LED világít, ekkor kiválóan alkalmas a gyors számbevitelre, míg kikapcsolt állapotában, a felfestésüknek megfelelően, szerkesztőfunkciókat kapnak az egyes billentyűk.

Numerikus billentyűzet

III/4. Az egér A billentyűzet mellett a másik nagyon fontos beviteli eszköz az egér (angolul mouse). Elnevezését alakjának köszönheti, hiszen egy - az egér formájához hasonlatos - testből és egy „farokból” - a számítógéphez vezető drótból - áll. Az egerek is több evolúciós lépésen mentek keresztül, mire jelenlegi állapotuk kialakult, és a jövőben még biztosan változni is fognak. De erről a formatervezési stúdiók bizonyára többet tudnak. Az egérrel gyakorlatilag minden a képernyőn megjelenő funkciót végrehajthatunk. Érdekes konstrukció, hiszen a képernyőn mozgat egy tetszőleges alakú jelecskét, az ún. egérkurzort, mégsincs semmi köze a monitorhoz, amin a kép megjelenik. Az eszközben lévő jeladók jelét - ezt régebben egy golyó forgása, manapság optikai letapogatás (optikai egerek) generálja - illetve nyomógombjainak állapotát - lenyomva, felengedve - „közvetíti” a gép felé. A későbbiekben a szoftverek gondoskodnak arról, hogy az így nyert információhalmazt milyen funkció végrehajtására használjuk. Ezért tudunk mutatni, képelemet tologatni, vonszolni, programot indítani, de akár szöveget, sőt zenét szerkeszteni is ezzel az igen egyszerű eszközzel. Nyugodtan mondhatjuk, egér nélkül manapság nincs is számítógép.



Egér

III/5. Az egér csatlakoztatása Az egerek csatlakoztatási módja is nagyon sokat változott az idők során. Most nézzük meg ezeket felsorolásszerűen, ami egyben a fejlődésen is végigvezet.

Vezeték nélküli egér

Soros port csatlakozó

Régebbi típusú egerek csatlakozója. Ma már nemigen használják.

PS2 csatlakozó (mini DIN)

Az egerek csatlakoztatására jelenleg legelterjedtebben használt csatlakozófajta. Szinte minden mai gépen megtalálható.



PS2 csatlakozó

USB csatlakozó

Jelenleg a legtöbbet ígérő csatlakozófajta. Magát az USB - Universal Serial Bus - szabványt is alapvetően alacsony adatátviteli sebességű perifériák, pl. többek között az egerek csatlakoztatására dolgozták ki. Leggyakrabban vezeték nélküli egereknél alkalmazzák, de vezetékkel rendelkező egereknél is igen gyorsan terjed.

USB csatlakozó

A vezeték nélküli megoldások először az egereknél jelentek meg, így a piacon a legnépszerűbb modellek a vezeték nélküli változatok. A fejlődés azonban megállíthatatlan. Ma a legdivatosabb konstrukciók azok, ahol a billentyűzet és az egér is vezetékmentes kapcsolattal kapcsolódik a géphez, ilyenkor a két eszközhöz egy közös adó-vevő egység tartozik.



Vezeték nélküli billentyűzet és egér



IV. Háttértárolók IV/1. A háttértárolók A számítógépbe bevitt információk általában - pl. szövegszerkesztőbe történő gépeléskor a szöveg - a gép ún. felejtő (RAM) memóriájába kerülnek. Ezeket az adatok a számítógép „könnyen” elveszíti. Elég a programból való kilépés az adatok tárolása nélkül, egy áramszünet vagy a számítógép kikapcsolása, és az értékes adatok máris semmivé válnak. Ezen a problémán lehetünk úrrá a háttértárolók segítségével.

A háttértárolóknak az a feladata, hogy a rajtuk rögzített információt a számítógép árammentes állapotában is megőrizzék.

A háttértárolás azonban többféle módon is megvalósítható, ezt járjuk körbe a következőkben.

IV/2. Az eszköz és a média A háttértárolóknál meg kell ismerkednünk két fontos fogalommal. Az informatikában megkülönböztetünk meghajtó eszközt, egyszerűbben meghajtót (angolul driver), és médiát. A média a tulajdonképpeni információ-hordozó, az eszköz illetve meghajtó pedig ami a médiára felírja, illetve arról leolvassa az információt, és továbbítja azt a számítógépbe. Egyes esetekben a kettő külön válik, más esetekben nem. Ebből a szempontból kétféle háttértár létezik:

cserélhető médiát (általában lemezt) tartalmazó háttértár, pl. floppy meghajtó, zip meghajtó, CD illetve DVD meghajtó nem cserélhető médiát tartalmazó háttértár, pl. merevlemez(winchester), Pen drive

IV/3. A háttértárolók csatlakozása ... és tessék mondani!? A háttértárolók, hová csatlakoznak? - az ATA, SATA, SCSI illetve külső csatolók A háttértárolók csatlakoztatása nem a felhasználó feladata. Ezeket az eszközöket beépítik a számítógép házába vagy egyes esetekben egy külső, a géphez kábellel csatlakoztatott házba - és bekötik azokat a gép buszrendszerébe. Annyit azonban érdemes tudnunk - mert hátha rákérdez vásárláskor az eladó -, hogy az illető háttértárat milyen csatlakozófelülettel (interfésszel) kívánjuk megvásárolni. Ebből a szempontból a háttértárak csatlakoztatása általában a következő:

ATA (IDE) szabványú csatoló

Az ATA33/66/100/130 vagy más néven IDE szabványú csatolót tekinthetjük a háttértároló csatolás alapesetének. A merevlemezeket és CD illetve DVD eszközöket általában ilyen típusú interfésszel gyártják. A számok az adatátviteli sebességre utalnak. A ma (2005. év eleje) használatos a 133-as, ami 133MB/s-ot jelöl.



IDE csatoló

SATA illetve SATA2 szabványú csatoló

A fenti - már több éve használatos - ATA szabványt felváltó újabb csatolószabvány. Az S betű a serialszó rövidítése, ami soros átvitelt jelöl. Előfordul, hogy az újabb gépek már ezzel a csatolóval szerelt merevlemezzel érkeznek. Gyorsabb és jobb műszaki paraméterekkel rendelkezik, mint elődje az ATA. Ennek igazolására csak egy, a felhasználó szempontjából legfontosabbat említünk. A SATA szabványú lemezek üzem közben is cserélhetők, ún. Hot Swap rendszerűek.

SATA csatoló

SCSI szabványú csatoló

Általában szerverekben használatos csatolószabvány, az átlagos otthoni gépekben nem, vagy csak ritkán fordul elő. Paraméterei a SATA szabványhoz hasonlóak, gyakorlatilag a SATA az IDE és a SCSI kritikájából, azok továbbfejlesztéseként alakult ki.



SCSI csatoló

USB, FireWire, PCMCI szabványú csatolók

Egyre inkább terjedő csatolófajták hiszen ezek segítségével utólag, szakmai hozzáértés és szerelés nélkül bővíthetjük számítógépünket tetszőleges háttértárral, pl. merevlemezzel, floppy egységgel, DVD íróval. Ráadásul, ezen szabványok legtöbbje a SATA csatolónál említett Hot Swap rendszerű.

USB Iee1394 PCMCIA csatoló

Floppy csatoló

Kizárólag a floppy meghajtók számára kidolgozott csatolószabvány. Manapság minden alaplap természetes része, de rövidesen kiszorul a piaci palettáról.



Floppy csatoló

IV/4. A tárolókapacitás Bájt, kilobájt, megabájt, gigabájt, terrabájt és még sorolhatnánk - néhány szó a tárolókapacitásról.

Felhasználói szempontból a háttértárolók legfontosabb jellemzője a tárolókapacitás.

A tárolók kapacitását bájt-ban (B) mérik, de a ma használatos tárolók igen nagy kapacitása miatt nem közvetlenül ebben, hanem ennek milliárdszorosában, Gigabájtban (GB) adják meg a kapacitást. Kisebb tárolókapacitás esetén még a megabájtot (MB), a bájt milliószorosát is használják a kapacitás jelölésére, pl. floppy lemezek esetén. Közeledünk azonban az informatikusok által álomhatárnak nevezett terrabájthoz (TB), ezért ne csodálkozzunk, ha egykét év múlva a hirdetésekben a merevlemezek kapacitását jelző számok után már nem a G hanem a T prefixum áll a bájtot jelölő B betű előtt. Felmerülhet a kérdés: mennyi információt lehet tárolni pl. egy 4GB-os háttértárolón? Nos erre a kérdésre szinte lehetetlen válaszolni, hiszen a tárolt információk szerkezete nem egységes. Az adatok, programok mérete rendkívüli változatosságot mutat, ezért inkább összehasonlításként álljon itt néhány jellemző háttértároló kapacitás!

Floppy ( hajlékony lemez)

Legtöbbször adatok gépek közötti cseréjére használt média lassan, fokozatosan kiszorul a piacról. Kapacitása mai szemmel nézve roppant kicsi, csak „néhány” - javarészt szöveg alapú - fájl tárolására alkalmas. A ma még használatos 3 ½" -os méretű floppy 1,44 MB tárolókapacitású. A mai programok telepítőkészlete már csak több tucatnyi floppyra férne rá.

Winchester (merevlemez)

A ma használatos, átlagos merevlemez kapacitása (80 GB) felhasználói szemmel szinte mindenre elegendő. Elfér rajta az operációs rendszer mellett számtalan program, továbbá adataink, zenék, képek, sőt mozgóképet tartalmazó videófájlok is.



Merevlemez (winchester)

CD lemez

A CD lemezeket gyakran használják zenék tárolására, amiből kb. 74 percnyi anyag fér rá. Amennyiben a lemezt nem a hanglemez boltban vesszük, hanem számítógéppel adatot írnak fel rá, elfér rajta egy átlagos program telepítőkészlete is. Tárolókapacitása 650 MB.

DVD lemez

Általában digitális filmek tárolására használják, amiből kb. két órányi jó minőségű anyag fér rá. Ma már a nagyobb programok telepítőkészlete is egyetlen DVD-ből áll, a több CD-s változat helyett. Az egyoldalas, egyrétegű DVD lemez tárolókapacitása 4,7 GB.

CD/DVD lemez



Pen Drive

A Pen Drive a floppy lemezt felváltó adathordozó eszköz. Mivel manapság minden gép rendelkezik USB csatolóval az eszköz segítségével - lévén üzem közben bedugható és kihúzható információkat tudunk cserélni két gép között, még akkor is ha azok nincsenek más módon - pl. hálózattal - összekötve. A ma használatos Pen Drive-ok legnagyobb tárolókapacitása 1 GB körüli.

USB Pen Drive

Láthatóan a kapacitás, már ezen néhány felsorolt esetben is roppant változatosságot mutat. Most próbáljuk meg rendszerbe gyűjteni a háttértárakat, mert ez tovább segíti tisztánlátásunkat ebben a bonyolult informatikai világban.

IV/5. A háttértárak típusai A háttértárolóknak több típusa létezik. Leggyakrabban a tárolási mód alapján különböztetjük meg azokat. Ennek alapján az alábbi három kategória létezik.

Mágneses háttértárolók

Az információt valamilyen - általában műanyag, fém vagy üveg - alapú hordozórétegre felvitt mágnesezhető és újramágnesezhető réteg(leggyakrabban pl. fémoxid) segítségével tárolják. Mágneses tárolási elvű háttértároló a számítógépben például a floppy és a merevlemez.



Floppy meghajtó

Optikai háttértárolók

Az információt egy átlátszó műanyagba ágyazott, a felülete mentén optikailag eltérő fényvisszaverő tulajdonságúvá tehető hordozóréteg (pl. arany, ezüst, alumínium, műagyag stb.) segítségével tárolják. Optikai tárolási elvű háttértároló a CD illetve a DVD lemez.

DVD meghajtók

Memória alapú (szilárd elemes) háttértárolók

Ezekben a háttértárakban a meghajtó eszköz és a média nem válik külön, hiszen újraírható, és"nem felejtő" memóriamodulok, ún. flash EPROM-ok találhatók az eszköz belsejében. Ilyen eszköz például az USB Pen Drive.



USB Pen Drive

Egy mai átlagos számítógépben az utóbbi kivételével, mindhárom háttértároló típus megtalálható. A merevlemezt a gép operatív háttértárnak használja, ami azt jelenti, hogy a winchester a gép üzemideje alatt szinte állandóan ír és olvas, hiszen az operációs rendszer és a programok folyamatosan használják. A CD illetve a DVD lemezeket viszont inkább az információk, adatok megőrzésére (archiválására) használjuk.

IV/6. Háttértárolót a gépbe - de melyiket és milyet? Egy biztos, ha számítógépet vásárolunk, akkor azt háttértároló nélkül nem szabad, sőt ma már nem is lehet megtenni. De milyen típusú tárolóval felvértezett gépet vásároljunk, és mire figyeljünk ezek kiválasztásánál? A merevlemezre fogják majd telepíteni a számítógép alapprogramját, az operációs rendszert (pl. a Windows XP-t), és ide kerül a többi program és adat is. A merevlemezből a gépben természetesen több darab is lehet, hiszen a jelenlegi alaplapok általában 4 darab ilyen eszköz illesztésére vannak felkészítve. A mai átlagos számítógépbe bőven elegendő egy merevlemez, csak megfelelő legyen a kapacitása. Hát, igen a kapacitás! Az örök kérdés: "Milyen méretű merevlemezt válasszunk?". Mindig olyan kapacitású lemezt célszerű választani, melyre az általunk használt programok és adatok biztonságosan ráférnek, és a helyhiány hosszú távon nem okoz majd gondot. Nos, ki tudja azt előre megmondani, hogy fél év múlva mekkora adatmennyiség fog keletkezni, hiszen ehhez a jövőbe kell látni. Ezért a döntés alapja nem is ez. Általában a vásárlás pillanatában érvényes műszaki korlátok és az ár alapján döntünk. A műszaki korlát az adott pillanatban a piacon kapható merevlemezek minimum és maximum kapacitása. Ez jelenleg (2005. év eleje) 40-80 GB és250-300 GB között mozog. A pénztárcájának tartalmát, pedig ugye mindenki maga ismeri. Ezért a vékonyabb pénztárcájú ember a minimum kapacitás közelében vásárol, a vastagabb pénztárcájú pedig a nagyobbat is megengedheti magának, míg az átlag elfogadja azt, amit a kereskedő javasol neki. Az okosok a teljesítmény-ár arány alapján vásárolnak. A merevlemezek árát visszaszámolják 1 GB-ra (ár osztva a Gigabájtok számával) és így már könnyen összehasonlíthatók az ajánlatok. A végső döntést viszont mindenkinek magának kell meghoznia. Végezetül még egy tanács. Túl nagy kapacitású vincsesztert sosem tudunk vásárolni, csak kicsit. Murphy szerint ugyanis, "Minden információ egyszer eléri a tárolókapacitás maximumát.". Tehát bármekkora kapacitású merevlemezt választunk, addig fogjuk „tömni”, amíg egyszer csak betelik. No, de ne essünk kétségbe! Ott marad még nekünk a törlés, a lemezcsere nagyobb kapacitásúra, sőt egy újabb merevlemez megvásárlásának a lehetősége is. CD illetve DVD meghajtóra is szükségünk lesz. Egyrészt azért, mert a programok telepítőkészlete manapság ilyen médiákon érkezik, másrészt így tudjuk számítógépünk segítségével CD és DVD lemezeinket lejátszani. Új gép beszerzése esetén inkább DVD meghajtóval felszerelt gépet vásároljunk, hiszen a CD-nél kb. 7-szer nagyobb kapacitású DVD korong lassan, de fokozatosan kiszorítja kisebb kapacitású elődjét, mivel azzal teljes mértékben felülről kompatibilis. Ez azt jelenti, hogy egy mai DVD meghajtó minden ismert CD és DVD formátumú lemezt felismer, fordítva viszont ez nem igaz. A CD meghajtók nem képesek a - lényegesen nagyobb kapacitású - DVD lemezek lejátszására. Akik tehetik, nyugodtan vásároljanak olyan gépet, melyben DVD író van, hiszen ekkor önmaguk is tudnak lemezt készíteni. No persze megfelelő program, média és egy kis szakértelem birtokában. Floppy meghajtó ma szinte minden gépben van, amiben pedig nincs, abba már nem is kell. Sajnos vagy nem, de a floppy napjai meg vannak számlálva. Aki ragaszkodik a gépek közötti offline (nem összekapcsolt) adatcseréhez annak a népszerű Pen Drive javasolható a floppy mellé vagy helyett. Összefoglalva tehát, a pénztártól való távozáskor szinte biztos, hogy többféle típusú tároló lesz a gépünkben. Ezek száma és típusa csak attól függ, hogy mennyire tudtunk ellenállni a kereskedő rohamának.



V. A nyomtató - Kapcsolat a Gutenberg galaxissal Sajnos több évtized informatikai fejlődés bizonyítja, hogy a papírmentes iroda még sokáig csak álom marad. Amennyiben ez így van, úgy szükségünk van olyan eszközre is, ami a számítógépben lévő információt - szöveget, képet - papírra tudja vetni. Ez az eszköz pedig nem más, mint a nyomtató. A nyomtatóknak többféle típusa kapható a piacon, hiszen a különféle felhasználói igényekhez más-más típusú nyomtató az ideális. Mielőtt azonban ezzel foglalkoznánk, nézzük, hová kell csatlakoztatni nyomtatónkat.

V/1. Hova csatlakoztassuk nyomtatónkat? - nyomtató interfészek A nyomtatókat általában háromféle interfésszel gyártják, ezek a következők.

Párhuzamos port

Régebben szinte kizárólag ezt a csatolófajtát használták a nyomtatók csatlakoztatására. Nevéből következően az adatokat párhuzamosan viszi át. Ebből adódik, hogy maga a csatlakozó is elég nagy méretű, és a sok adatvezeték miatt a kábel is elég vastag. Talán ez az egyik oka, hogy lassan kiszorul a nyomtatóillesztők családjából. A másik ok az lehet,hogy nagyon érzékeny az üzem közbeni csatlakozó megbontásra. Egy nyomtatás alatti meggondolatlan kihúzás gyakran az interfész meghibásodását is okozza. Ezért is van az egyik oldali csatlakozón két biztosító drótfül, ami gondoskodik arról, hogy a csatlakozó kicsúszása még véletlenül se következhessen be.

USB interfész

Alapvetően más célokra (billentyűzet-, egérillesztés) dolgozták ki az USB-t, de műszaki paraméterei és nevéből következő univerzalitása révén más perifériáknál is közkedvelt illesztés lett, így anyomtatóknál is. A manapság megjelenő új nyomtatók inkább az USB interfészt támogatják a párhuzamos porttal szemben. Nem csoda. Az USB csatlakozó egyszerűbb, a kábel vékonyabb és jóval kevesebb vezetéket tartalmaz. Az USB üzem közben kihúzható, bedugható - Hot Swap.

Hálózati interfész (Ethernet)

Több előnyös tulajdonsága van egy ilyen illesztőnek, ennek ellenére mégsem az otthoni felhasználók között terjedt el, hanem az irodákban. Miért nem használják ezt az otthonokban? A válasz egyszerű: lokális hálózat kell a működtetéséhez, de minimum egy LAN kártya. A nyomtató ugyan is ebben az esetben egy Ethernet hálózati interfésszel, ún. hálózati kártyával van ellátva, és egy 8 eres, sodrott érpáras vezetékkel (UTP kábel) van a hálózatba kötve. Tehát ezzel a csatolóval ellátott nyomtatót nem közvetlenül egy számítógéphez csatlakoztatják, hanem általában egy hálózati eszközhöz. Az ilyen típusú nyomtató, számtalan felhasználó nyomtatási igényeit ki tudja elégíteni, mindig üzemkész és nem kell bekapcsolni ahhoz egy számítógépet, hogy a hozzá csatlakoztatott nyomtatót használni tudjuk.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/36. Miután megismertük a különböző illesztéseket, nézzük meg, nyomtatási módok alapján melyek a legfontosabb nyomtatótípusok! Vannak ugyan speciális nyomtatási eljárások, de mi most csak a három legelterjedtebb nyomtatófajtával foglalkozzunk!

Tűs mátrixnyomtatók

A PC-s korszak kezdetének legelterjedtebb nyomtatói. Működési elvük lényege, hogy egy mátrix alakban elhelyezkedő fémtüskékből álló rendszer a mechanikus írógépeknél megszokott módon ráüti a papírra a fej és a papír között elfutó festékszalagról a festéket. Ez a szisztéma mátrixpontokból alakítja ki a karaktereket, vagy a kép egy részletét, melyekből aztán összeáll a szöveg, illetve a kép vagy ábra. Ez a fajta nyomtatás rendkívül zajos. A nyomtatószalagból egy idő után kifogy a festék, illetve a tüskék tönkreteszik, tehát cserélni kell. Az idő haladtával a nyomtatótűk is elkopnak, akkor pedig az egész nyomtatófejet kell kicserélni. A legtöbb ilyen típusú nyomtató már a szemétben van, de egy felhasználási területről sosem fognak kiszorulni, és ez az egyidőben történő, többpéldányos nyomtatás. Ezt a feladatot ugyanis - a régi kézi indigós „Nyomd erősen a tollat!” másolatok mintájára - csak erős mechanikus püföléssel lehet megoldani, abban pedig ezek a típusú nyomtatók verhetetlenek. Alapvetően egy szín nyomtatására alkalmasak.

Mátrix nyomtató



Tintasugaras nyomtatók

A mai favoritok. Szinte zajtalanul siklanak a papíron, hiszen nem „erőből” dolgoznak. A mátrixrendszer ugyan megmaradt - mint a tűs nyomtatók esetén - de a konstrukció átalakult. Ezek a nyomtatók tintacseppecskéket lövöldöznek a papírra. Innen származik a - nem túl hízelgő informatikai becenevük, „köpködős nyomtatók”. Jelenleg ez a nyomtatófajta uralja az otthoni nyomtatók piacát. A nyomtatófej szinte örök életű, hiszen nincs ami elhasználódjon benne. Megjelenésük pillanatában egy szín nyomtatására voltak alkalmasak, vagyis feketével nyomtattak, de nagyon hamar megjelentek a színes nyomtatásra alkalmas konstrukciók is. A tintát tartalmazó tartályt vagy tartályokat viszont gyakran kell cserélgetni. A mai tintasugaras nyomtatók szinte mindent tudnak. Csak néhány a tiszteletet parancsoló jellemzők közül. Rendkívül finom rajzolat. Jelenleg a technológia az egy pikoliteres tintacseppnél tart, ami azt jelenti, hogy közel tízezer!!! cseppecskét pöttyent egy inchre (vagyis 2,5 cm re). A nyomtatás megszokottnak vélt mérőszámát, a kb. 600 dpi-t (dpi = dot per inch ) is igencsak túlteljesíti. Folytassuk tovább! Színenként különálló tintatartályok. A fekete nyomtatáshoz külön fekete tartály. HotSwap USB interfész. Digitális fényképezőgépek közvetlen csatlakoztatásának lehetősége. LCD kijelző. ... és még hosszan sorolhatnánk. No nem minden gyártmányban található meg minden, de a drágábbak már igencsak kényeztetik a vásárlót. Manapság tehát az otthoni kiváló minőségű nyomtatás már nem pusztán szakértelem, pénz kérdése is, hiszen a legtöbb ilyen nyomtató a csatlakoztasd és nyomtass - ha gond van, úgyis kijelzem mi a baj - elvén működik.

Tintasugaras nyomtató



Lézernyomtatók

A lézernyomtatók többnyire csak az irodai használatban terjedtek el, de lassacskán beszivárognak az otthonokba is. Ez elsősorban áruk hihetetlen mértékű csökkenésének következménye. Működési elvük gyökeresen különbözik az előző két típustól. Ha egyszerűen akarnánk fogalmazni, akkor egyszerű fénymásoló gépek csak az információt nem képletapogatással, hanem közvetlenül bitek formájában kapják. A kapott információt ugyan is egy lézerfénysugár eltérítésére használják innen az elnevezésük. Nagyon vázlatosan tekintsük át a működési elvüket. A lézer egy statikusan feltöltött fényérzékeny hengeren kioltja a szövegnek, ábrának, képnek megfelelő rész töltéseit, így a szintén statikusan feltöltött festékpor feltapad a hengerre. Ezt követően a festékpor szintén a sztatikus töltés elvén áttapad a papírra, a feltapadt festékport, pedig intenzív hővel rögzítik (megolvasztják), és szinte „ráég” a papírra. A fenti technológiának köszönhetően a nyomtatóból távozó papír meleg, sőt ha közvetlenül a kikúszó részéhez nyúlunk, még forrónak is érezzük. A lézernyomtatót jellegzetes „illat” lengi körül, ami nem más, mint a nyomtatás során a lézer ionizáció miatt keletkezett ózon „illata”. Ennek a nyomtatótípusnak a fenntartása elég költséges. A festékport az egész adagoló résszel az ún. tonerrel együtt cserélik, és a fényérzékeny henger is „elfárad” egy idő után. Így az is cserére szorul. Ma már a színes lézernyomtató a slágercikk, aminek technológiája teljesen megegyezik a színes fénymásolókéval, színkeveréssel dolgoznak. A nyomatás minőséget itt is, mint minden nyomtató estén, a dpi (dot per inch) értékkel adják meg. Ez egy átlagos lézernyomtatónál 600 dpi, a jobbaknál 1200 dpi és a csúcskategóriánál 2400 dpi vagy a feletti.

Lézernyomtató

V/2. A nyomtató és az operációs rendszer kapcsolata A mai operációs rendszerek alapból ismerik a nyomtatást, mint funkciót. Ahhoz azonban, hogy magát a nyomtatót is használni tudják, legtöbb esetben egy illesztő program telepítésére van szükségük. Az ún. meghajtó program (driver) a nyomtatók természetes tartozéka, melyet egy telepítőlemezen kapunk meg. Ennek telepítése (installálása) után az operációs rendszer már „ismeri” a nyomtatónkat, és nyomtathatunk is vele. Egy számítógéphez egy időben több nyomtatót is csatlakoztathatunk, illetve több hálózati nyomtatóhoz is kapcsolódhatunk A sok nyomtatóból azonban van egy, melyet alapértelmezett (default) nyomtatónak nevezünk. Amennyiben a felhasználó nyomtatni kezd, a nyomtatás mindig ezt az alapértelmezett nyomtatót „célozza meg” kivéve, ha a felhasználó direkt módon másikat nem választ.

V/3. Nyomtatás A nyomtatás indítása elég egyszerű, hiszen a felhasználónak csak kezdeményeznie kell a folyamatot, a többit már elintézi az operációs rendszer.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/39. Szinte minden alkalmazásnak van nyomtatás menüpontja, ezt választva már el is indul a nyomtatási folyamat, melynek során beállíthatjuk a nyomtatás jellemzőit is.

Nyomtatást beállító ablak

V/4. A nyomtatási sor A nyomatás információi legtöbbször - a direkt nyomtatás esetét kivéve - egy köztes tárterületre, az ún. nyomtató spoolerbe kerülnek. Ennek a felhasználó által kezelhető változata a nyomtatási sor. Erre azért van szükség, hogy több vagy hosszabb nyomat esetén még akkor is kezelhetővé váljon az információk áramlása, ha mondjuk a nyomtató már elkezdett egy információcsomagnak a nyomtatását. Az a nyomtatandó anyag, ami azonban már elhagyta a spoolert vagyis nem látható a nyomtatási sorban, „menthetetlenül” kinyomtatásra kerül, ha csak a nyomtatót nem tudjuk „rábeszélni arra”, hogy hagyja abba az időközben feleslegesnek ítélt anyag nyomtatását.

Nyomtatási sor ablak

V/5. Kíméljük a fákat! Végül még egy megjegyzés. Mielőtt ténylegesen nyomtatni kezdünk, gondolkozzunk el azon, hogy tényleg szükség van-e a nyomatra.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/40. Sajnos túl gyakran találkozunk kinyomtatott, majd a következő pillanatban - laza mozdulattal - szemétbe dobott oldalakkal, mondván nem ezt, nem így akartam kinyomtatni. Ne feledjük, minden felesleges papírlappal a fák életét pecsételjük meg. Kevés olyan terület van a világon, ahol lehet igazán környezetvédő módon gondolkodni, de a nyomtatás pont ilyen. Amennyiben nyomtatásra van szükségünk, ne habozzunk, de előtte feltétlenül használjuk a „Nyomtatási kép” funkciót, ami megmutatja, hogy néz majd ki a papíron a nyomat!

Nyomtatási kép

V/6. Nyomtatási hibák és hibaelhárítás A mai nyomtatók szinte minden nyomtatási hibát visszajeleznek az operációs rendszernek. Papírkifogyás, tintapatron csere, a nyomtató véletlen kikapcsolása stb. Régebbi nyomtatók, illetve nyomtatómeghajtók esetén azonban gyakran csak egy semmit mondó „Printer Error” üzenetet kapunk, nem pedig nyomatot. Ebben az esetben, ha nem tudjuk elhárítani a hibát, ne szégyelljünk szakemberhez fordulni.



VI. Alaplap, processzor, memória, tápegység, ház A számítógép számtalan olyan alkatrészből áll, melyel a felhasználó nincs közvetlen kapcsolatban, de szerepe mégis nagyon jelentős. Hozzáértés hiányában könnyen rábeszélhet bennünket a kereskedő egy olyan gép megvásárlására, melyről csak otthon és néhány hét, vagy egy-két alkalmazás telepítése után derül ki, hogy raktári elfekvő készlet, és rögtön bővítésre vagy cserére szorul. Ne feledjük, ma már nem csak a termékek, hanem komplett technológiák is elavulnak egy-két év alatt.

VI/1. Az informatikai „LEGO” Az informatikai „LEGO” - azaz szedd szét és megtudod, mi van benne! Az ún. IBM kompatibilis számítógép családot annak idején a cserélhetőség, modularitás elvére épülve tervezték. Úgyis fogalmazhatunk, hogy a számítógép egy informatikai lego, melyből tehát kivehetünk, és betehetünk különböző bővítéseket, szinte átépítve azt. Ez a struktúra manapság persze már sokat csorbult, gondoljunk csak egy notebook-ra, amiben szinte semmi cserélhető nincs. Az asztali gépek egyes elemei, főleg perifériái még javarészt követik a fenti elvet. Van azonban egy elem, melyre az egész hardver épül, és meghatározza annak műszaki alapparamétereit. Ez az elem az alaplap.

Alaplap

VI/2. Az alaplap Az alaplap - ahogy a neve is mutatja, mindennek az alapja. Az alaplap a számítógép szempontjából nagyon meghatározó, mivel annak az életgörbéjét is megszabja. Egy rossz választás és gépünk már fél év múlva elavultnak számít. Ám egy okos döntéssel akár évekig is kihúzhatjuk ugyanazzal a hardverrel. Az alaplap ugyanis csak egyben cserélhető, így magával rántja a ráépített elemeket is. Az alaplap tehát meghatározza a:

A benne elhelyezhető processzorcsaládot (tokozás)



A processzorcsaládok és az azokon belüli processzorok típusa a sokféleségük miatt szinte felsorolhatatlan, de a főbb történelmi lépéseket azért érdemes nyomon követni. XT család, AT család, 286 család, 386 család, 486 család, Pentium 4 család (Ahol is a fejlődés kettéválik asztali és hordozható gépekbe szánt processzorokra.)

Processzor

Az illesztés szempontjából fontos hidakat

Fajtáikat és típusaikat még a processzorokénál is nehezebb rendszerbe gyűjteni, ezért most ezekkel nem foglalkozunk részletesebben.

A buszrendszert

A főbb állomások felsorolásszerűen: ISA, EISA, VESA, PCI, AGP, PCI-E, PCI-X. Jelenleg a legtöbb számítógépnek alapvetően PCI buszrendszere van.

A memóriák típusait és maximális méretét Az illesztőkártyák számát A közvetlenül illeszthető perifériák fajtáját és számát A tápegységek fajtáját A ház fajtáját

Szerencsére technológiailag itt nem nagy a változás, a normál házak után megjelentek az ATX típusúak, illetve a hordozható változatok.

A fentielből jól látható, hogy nagyon sok mindent határoz meg az alaplap. Nem véletlen tehát a mai szlogen: "Ha alaplapot akarsz cserélni jobb, ha az egész gépet kicseréled!" No egy-két periféria azért maradhat!



VI/3. A karmester és az alapritmus - processzor és az órajel A processzor a gép teljesítményének meghatározó eleme, hiszen alapvetően ez határozza meg a műveleti sebességét. A műveleti sebességnek mérőszáma a MIPS (Million Instruction Per Secundum = millió utasítás per másodperc), de az ún. IBM kompatibilis PC technológiában inkább az órajellel jelzik a gép teljesítményét.

Az órajel a processzort meghajtó és az elemi műveleti sebesség alapját jelentő frekvencia, melyet MHz-ben (megahertz) adnak meg.

A mai gépek szinte mindegyike vagy az Intel cég ún. Pentium családjának processzorát, vagy a konkurens AMD hasonló teljesítményű processzorainak egyikét tartalmazza. Időnként ugyan feltűnnek más processzorgyártók is, mint például a Transmeta, de az öldöklő piaci versenyt nem bírják sokáig. A processzorok fejlődése olyan gyors, hogy még az informatikai szakemberek is beleszédülnek. Az ütemet az Intel diktálja, és lassan már negyedévente jelent be újabb és újabb megoldásokat. A fejlesztés egyik vonala az órajel állandó növelgetése, ami sajnos nem hoz akkora teljesítménynövekedést, mint várnánk. A másik fejlesztési iránya többmagos processzorok megjelenése. A processzor azonban nem minden. Sok informatikus tudja, hogy felhasználói szempontból gyorsabbá tehető egy gép memóriabővítéssel, mint egy dupla órajelű processzorcserével.

Pentium4-es processzor

VI/4. Az operatív memória (RAM) A számítógép hirdetésekben előforduló másik fontos alapparamétere a memória. Szerencsére a gép memóriája utólag is bővíthető, de két dologra figyelni kell. Egyrészt a felpörgetett fejlődés miatt az egyes memóriatípusok nem élnek hosszú életet, tehát előfordul, hogy bővíteni szeretnénk gépünk memóriáját, de már nem kapunk, hozzá való paraméterű RAM-ot. Másrészt a memóriabővítő helyekből csak kevés van az alaplapon ezért, könnyen szembetalálhatjuk magunkat azzal a problémával, hogy a bővítéshez ki kell venni, és sajnos „el kell dobni” a már meglévő modulunkat. A MB-ot (Megabájt) ma még tekinthetjük RAM memória mértékegységének, de nem állunk messze, hogy a GB (Gigabájt) lépjen a helyébe. Egy átlagos mai gépben általában 512MB RAM van, de az olcsóbb géptípusok sem adják 256MB-nál alább. Nem ritka azonban az 1GB illetve az e feletti memóriaméret sem. Hiszen manapság egyre több 1GB-os memória modult gyártanak.



2x512 MB-os RAM modul

VI/5. A tápegység Áram nélkül nem megy! - a működés alapja a tápegység, és azok fajtái. A működéshez mind az alaplapnak, mind a perifériáknak energiaellátásra vanszüksége. Ez gyakran többféle egyenfeszültséget jelent, melyet a tápegység biztosít számukra. Amennyiben kinyitjuk a gép házát, és keresni kezdjük ezt az „alkatrészt”, akkor az ránézésrenem más, mint egy fémdoboz a dobozban. A dobozból kábelek lógnak ki, amiből egy-kettőt az alaplapba, a többit a perifériák valamelyikébe kell csatlakoztatni. Fejlődésüknek mindössze két fontos állomása figyelhető meg. A „hagyományos” házakban „hagyományos” tápegységek voltak, az ATX típusú házak megjelenésével azonban megjelentek az ATX tápegységek. Ezek legfőbb jellemzője, hogy az alaplap mindig áram alatt van, és a gép lekapcsolásakor az csak ún. standby állapotba kerül, mint a szórakoztató elektronikai készülékek, pl. a televízió. Ennek a műszaki megoldásnak köszönhető, hogy egy ilyen típusú gép akár távolról, pl. hálózaton keresztül is ki-, bekapcsolhatóvá válik.

Tápegység

VI/6. A számítógép háza, vagyis a doboz A számítógépet felépítő alkatrészeket természetesen nem használhatjuk anélkül, hogy biztonságosan dobozba ne zárnánk azokat. Régebben a legtöbb számítógépház egy nem túl esztétikus fémdoboz volt, ám miután a gépek eladása egyre komolyabb gondot okoz, elkezdődött a házak csinosítása. Fejlődésük során két fontos lépcsőfokot léptek meg. Az ún. „hagyományos” házak nagyon sokáig tartották magukat. Ezekben a házakban szinte csak az alaplap csatlakoztatási pontjai voltak rögzítve.A többi alkatrész oda került, ahova a tervező megálmodta. A jelenleg is használt második lépcsőfok az ún. ATX típusú ház. Ebben már sok minden „szabványosítva van”, például a processzor alaplapi pozíciója és a tápegység helye is, hiszen pl. a tápegység ventillátora egyben a processzor hűtésébe is besegít. A hordozható számítógépek - a notebookok - házai javarészt műanyag dobozok, és ahány gép annyiféle.



Számítógép ház



VII. A számítógépes hálózat Ahhoz, hogy számítógépünk más számítógépekkel kommunikálni tudjon, valamilyen hardver eszközre van szükség. A feladat az, hogy el kell érnünk a saját környezetünkben lévő számítógépeket, vagyis a helyi (lokális) hálózatot. Ehhez ún. hálózati kártyára van szükségünk.

VII/1. Helyi hálózat A jelenlegi helyi hálózatok (LAN) nagy része ún. Ethernet hálózat, így szinte minden számítógépnek - a mai notebookokra ez teljesen igaz - természetes része a hálózati csatolókártya, vagy ahogy a szakzsargonban hívják „hálókártya” vagy Ethernet kártya. A kimeneti port a gépeken könnyen felismerhető ún. 10BaseT csatlakozó, ami egy négyszög alakú lyuk. Ebbe egy 8 tüskét tartalmazó, átlátszó, műanyagdugót kell bedugni, ami kísértetiesen hasonlít egy telefoncsatlakozóhoz. Ha két hálózati kártyával felvértezett számítógépet egy speciális (ún. cross = kereszt) kábellel összekötünk, akkor azok képesek lesznek az információcserére. A gépek ebben az esetben ún. mini hálózatot alkotnak,melynek értelemszerűen csak két csomópontja van. A gyakorlatban azonban ennél lényegesen több gépből álló hálózatok vannak. Ehhez azonban további hardverre van szükségünk, de ennek taglalására itt most nem térünk ki. Legyen elég annyi, hogy a mai Ethernet hálózatok ún. csillagpontos topológiájú, sodrott érpáras hálózatok, ahol a gépek nem egymáshoz, hanem egy közösítő eszközhöz - hub (ejtsd: hab) vagy switch (ejtsd: szvics) - csatlakoznak. A hálózatok lényeges paramétere az átvitel sebessége. Olyannyira hogy a vásárlásnál ezzel jellemzik az adott hálózati eszközt. Így manapság gyakori a 10Mb/s-os hálózat illetve hálózati eszköz, de nem ritka a 100Mb/s-os, sőt egyre gyakoribb a Gigabit Ethernet, ami ugyebár 1Gb/s-ot jelöl. Nem ritka az intelligens hálózati eszköz sem. Így ha egy hálózati kártyánál azt látjuk, hogy az 10/100-as, akkor az azt jelenti, hogy az illető eszköz intelligensen hozzáigazítja adatátviteli sebességét ahhoz a hálózathoz, amelybe csatlakoztatják. A 10Mb/s-os sebességű hálózatban lassabban, míg a 100-asban gyorsabban kommunikál.

Hálózati kártya (Ethernet)

VII/2. Mi köze az Ethernet portnak az internethez? A hálózati kártyák manapság még egy fontos szerepet kaptak. Az egyre gyorsabban terjedő ún. szélessávú internet hozzáférések esetén is gyakran szükség van rájuk. A szolgáltatók által az előfizetők részére biztosított ADSL Modem, illetve Kábel Modem legtöbbször Ethernet csatlakozóval van ellátva. Ebből rájöhetünk, hogy az eszközt a hálózati kártyára kell kötni. Ebben az esetben tehát az Ethernet „kártya” portját a Broadband Modem (broadband = széles sáv) ún. WAN (Wide Area Network) portjával kell összekötni egy kábellel, és a megfelelő paraméterek beállítása után már irány is a világháló.



ADSL modem

VII/3. A MODEM, avagy internetezés keskeny sávon Nem mindenkinek telik azonban széles sávú internet hozzáférésre, így ADSL-re vagy KábelNet-re. A most ismertetésre kerülő hardver eszközzel indult az internetezés, így már csak tiszteletből is érdemes róla beszélni.

A MODEM a MOdulátor, DEmodulátor szavakból alkotott mozaikszó. Feladata, hogy két egymástól távol lévő számítógépet egy már meglévő információs csatorna - a telefonvonal - segítségével összekössön, így alkalmassá tegye azokat az egymás közötti kommunikációra.

Az elnevezése is innen származik, hiszen az egyik gép modemje az átvinni kívánt információt rámodulálja a telefonjelre, majd a másik gép modemje demodulálja azt, és fordítva. A modemek néhány évvel ezelőtt (1995 - 2003) virágkorukat élték. Abban az időben rengeteg típust lehetett kapni. Igen népszerű volt a soros portra csatlakoztatható ún. külső modem, de a belső - a buszrendszerbe csatlakozó (ISA vagy PCI) - változatból is sok fajta volt. Sajnos az átviteli sebessége korlátos. Miután elérte az általa elérhető „legnagyobb”, kb. 56 kbps (kilobit per secundum) átviteli sebességet, fokozatosan háttérbe szorult így rövidesen eltűnik az informatika süllyesztőjében. Ez még akkor is igaz, ha például az internet hozzáférések jelentős része ma még mindig ún. DialUp, vagyis betárcsázós, modemes kapcsolat. A folyamatot jól jelzi, hogy jelenleg a számítógép eladásoknál piaci húzóerőt jelentő notebookok szinte mindegyike tartalmazza a legújabb szabványú - V90-es - modemet. Egy szó, mint száz a modemek lassan, de biztosan betöltik történelmi szerepüket az informatikában, és mindent elural a széles sáv. Amodemek csatlakoztatása nem igényel különösebb szakértelmet. A modem „LINE” (vonal) vagy „TO LINE” (a vonalhoz) feliratú csatlakozóját egy telefondróttal össze kell kötni a fali telefon aljzattal - no persze az analóggal - és ha minden jól be van állítva - már, mint szoftveresen - akkor már tárcsázhatjuk is, mondjuk a Magyar Telekom Nyílt internet hozzáférésének számát (06,51 622 622). Ettől a perctől kezdve rajta vagyunk a világhálón, persze nem a szupersztrádán, hanem a fontolva haladóson. Ne feledjük, modemünk sávszélessége igen csak korlátos. Sebessége kb. tizede a legkisebb szélessávú kapcsolat sebességének.



Modem port

Belső modem

Külső faxmodem



VIII. Vásárlás VIII/1. Milyen számítógépet vegyek és hol? Talán először nézzük meg a hol kérdését! Manapság szinte mindenhol lehet számítógépet venni, így a hipermarketekben, az outletekben, a szakboltokban, sőt még az interneten is. Általános javaslat, hogy amennyiben nem értünk az informatikához, olyan helyet keressünk, ahol szakemberek tudnak a segítségünkre lenni abban, hogy eligazodjunk a paraméterek útvesztőiben. Most nézzük a kérdés első felét, amire látszólag egyszerű a válasz! Azt a számítógépet érdemes megvenni, ami kielégíti az igényeinket, és a pénztárcánk sem rokkan bele. A számítógép sajnos elég drága dolog, és az elavulása is igen gyors. Ez azt jelenti, hogy maga a számítógép, még műszakilag kifogástalan állapota ellenére is használhatatlanná válhat számunkra, hiszen használati értékét nem önmagában, hanem egy rendszer részeként tölti be. Az gondolkodik tehát okosan, aki a számítógép vásárlást „beruházásnak” tekinti, és tudatában van annak, hogy maximum néhány év alatt cserélnie kell, még akkor is, ha látszólag semmi baja a gépnek. Ezért van néhány ökölszabály, amit a vásárláskor érdemes betartani. Lássuk ezeket!

VIII/2. Mire figyeljünk a vásárlásnál! A mindenkori legújabb számítógépek általában nagyon drágák és gyorsan esik az áruk, akár a gépkocsiknál a szalonautó ára. A nagyon régi típusok már szinte használhatatlanok, még akkor is, ha műszaki állapotuk és szoftvereik „hibátlanok”, akár a használtautó piac régi „csotrogányai”. Mindig a feladatokhoz érdemes venni a számítógépet, nem pedig fordítva, vásárolni valamit, és megnézni mit lehet kezdeni vele. Aki szórakozáshoz vásárol gépet, pénztárcáját nem kímélve, általában a legújabbal jár jól, hiszen abban van a legtöbb új technológia. Alkatrészekből összerakhatunk magunk is gépet, de a laikusok erre ne vállalkozzanak, vegyenek inkább kész konfigurációt! Mindezek fényében tehát nehéz megfogalmazni, milyen gép felel meg az adott személynek, hiszen mindenkinek más és más az igénye.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/50. Vásárlás előtt mindenképpen informálódjunk és ne döntsünk elhamarkodottan, hiszen nehéz úgy visszavinni valamit az üzletbe, hogy: „Gondolkodtam a dolgon, nem ilyet szeretnék!”

VIII/3. Egy olcsó konfiguráció és elemei Nézzünk meg egy viszonylag olcsó konfigurációt (2005. eleje)! Intel Celeron1,8 GHz, 128 MB RAM, 40 GB HDD, CD-ROM, VGA, LAN, billentyűzet, egér Bruttó 40.000 FT körül. Ez egy alapkonfiguráció, mondhatni még éppen eladható. Nézzük meg részletesebben!

A gépben az Intel cég Celeron processzora van, ami már több generációval lemaradt társaitól, és az 1,8 MHz-es órajel is alacsony. Az operatív RAM 128 MB. Ez az eladás pillanatában már szinte nem is elég, hiszen az azonos időben eladott operációs rendszerek optimálisan általában 256MB RAM-ot igényelnek. A 40 GB HDD a 40 GB méretű merevlemezt jelenti. Ez a piacon az eladáskori legkisebb kapacitású vincseszter. A CD-ROM a CD meghajtót jelenti. Ebben az időben nem csak hogy DVD meghajtók, de DVD írók is szép számmal találhatók a piacon. Ezért ez szinte már nem is elég a munkához, hiszen még egy DVD médiát sem tud a gép beolvasni. A VGA szerényen csak azt jelzi, hogy a gépnek van videó kártyája, de például az már nem derül ki, hogy monitor van-e hozzá. A fenti paraméterekből ítélve ennek a tudása is igen szerény lehet. A LAN azt jelenti a felhasználónak, hogy a gépben hálózati kártya is található, tehát alkalmas pl. egy ADSL Internet kapcsolat létesítésére. A billentyűzet és az egér persze egy gép természetes tartozékai. Mivel nincs mellettük speciális megjelölés, ezért valószínűleg hagyományos, kábeles változatra kell számítanunk. A fenti konfiguráció éppen, hogy eléri egy irodai feladatokra és internetezésre alkalmas számítógép minimum követelményeit. Most még olcsó, de rövid időn belül sajnos már drága lesz, amint bővíteni szeretnénk.

VIII/4. Egy átlagos középkategóriás számítógép Most nyissuk ki jobban a pénztárcánkat és nézzük meg, mi kapható egy árkategóriával feljebb (2005. eleje)! Intel P4 2,8 GHz, 256 MB RAM, 80 GB HDD, DVD-ROM, XGA+ 17” LCD, 10/100 LAN, billentyűzet és cordless optikai egér, bruttó 150.000 FT körül.



A gépben az Intel cég P4 processzora található, órajele is tekintélyes, így szinte minden átlagos napi alkalmazás gyors futtatására alkalmas. Az operatív RAM 256 MB. Ez elegendő a legtöbb operációs rendszer és a rajta futó programok optimális futtatásához. A 80 GB HDD: szinte minden elfér rajta, programok, adatok, képek, zenék, de a videó fájlok tárolásához már bizony lehet, hogy nagyobbra lenne szükség! (pl. egy 120 GB-osra!) A DVD-ROM szinte minden ismert optikai lemezt (CD,DVD) egyaránt lejátszik, tehát biztosan telepíthetünk a segítségével programokat, de még DVD videó filmeket is nézhetünk. A XGA+ legalább 1280x1024-es felbontású TrueColor videó kártyát jelöl, a 17”-os LCD pedig jó minőségű megjelenítőt sejtet, bár a gyártó és típus nincs feltüntetve. A 10/100 LAN legalább 10 Mbps sebességű, de 100 Mbps hálózatban is működőképes Ethernet hálózathoz való csatlakoztatást tesz lehetővé. A paraméterek fényében ehhez a géphez nyugodtan vásárolhatunk ADSL Internet hozzáférést. Csatlakoztatás és konfigurálás után pedigirány a világháló. A billentyűzet ugyan még hagyományos kábeles, de a cordless optikai egér a vezeték nélküli használat szabadságát adja számunkra, ráadásul „golyó nélkül”, tehát igen korszerű megoldásnak számít. Ezzel a számítógéppel minden feladat elvégezhető. Irodai gépnek is kiváló, de az otthoni átlag felhasználó igényeit is kielégíti. Kiválóan alkalmas szövegszerkesztésre, internetezésre, sőt DVD filmek nézegetésére, zenehallgatásra és játékra is. Lehet, hogy a legújabb extrém grafikai teljesítményeket kívánó játékokhoz már nem elég erős a videó kártyája, ám ettől eltekintve kitűnő vétel.

VIII/5. Egy mai csúcskategóriás hardver Most pedigpedig nézzünk megegy számítógépet a felső árkategóriából (2005. eleje)! Intel P4 3,2 GHz, 1 GB RAM, 200 GB SATA HDD, DVD-DL író, XGA+ PCI-E videó 19” LCD, GigabitLAN, bluetooth billentyűzet és optikai egér set, Bruttó 250.000 FT körül.

A gépben az Intel cég P4 processzora található, melynek órajele a legnagyobbak közül való. Még a játékok megszállottainak is megfelelő, Persze csak egy ideig, hiszen ne feledjük, hogya gép gyorsan avul! Az operatív RAM 1 GB. Ez a legkényesebb igényeket is kielégíti, szinte „mindenhez elegendő”, még videók vágásához is. A 200 GB HDD hatalmas tárterület, ráadásul a merevlemezt SATA csatolóval árulják, ami a legkorszerűbb fajta.


Internetes oktatás: Ismerkedés a számítógépekkel 52/52. A DVD-DL íróval akár kétrétegű DVD lemezeket is készíthetünk, tehát pl. saját videó felvételeinket lemezre írhatjuk. A XGA+, mint már említettük legalább 1280x1024-es felbontású TrueColor videó kártyát jelez. Ez a kártya viszont PCI Express csatolású, tehát megint csak a legkorszerűbb szabványokat követők közül került ki. Az LCD monitor mérete pedig önmagáért beszél. A GigabitLAN1 Gbps sebességű hálózati kártyát jelöl, tehát a jelenleg kapható leggyorsabb. Mivel a lassabb hálózatokkal is együtt működik, így ezzel a géppel nem gond a gyors hálózati adatátvitel, de az ADSL Internet sem. Mind a billentyűzet, mind az optikai egér a vezeték nélküli Bluetooth - kis hatósugarú rádióhullám alapú átvitel - technológiát használja, és ún. set-ben van, ami azt jelenti, hogy közös a jeladójuk, ami a legkorszerűbb megoldásnak számít. Ez a számítógép a legkényesebb igényeket is kielégíti, a munkától a szórakozáson és a játékokon át az internetezésig. Ne feledjük azonban, hogy egy-két hónap, talán egy év, és helyébe lépnek az új trónkövetelők, amelyek akkor már újabb és újabb technológiákat tartalmaznak, és valószínűleg sokkal nagyobb teljesítményt nyújtanak. A fejlődés megállíthatatlan.

Magyar Telekom Rt. Képzési és Tudásmenedzsment Igazgatóság, Copyright © 2005


I. Mi is az a számítógép?

Recommend Documents