A HET. Krónika. III. Évfolyam szám. «-gynott. 50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. kiadóhivatala, MEGJELEN MINOEN VASÁRNAP

1892.

III. Évfolyam.

A HET

MEGJELEN MINOEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek : Egész évre

Irt io.-

F é l é v r e . . . ...

»

Negyedévre

i

q.-

50 TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI

E g y e s szám ára 20 k r .

Budapest,

K I S S

Junius

A HÉT azon tisztelt olvasóit, k i k n e k előfizetése jelen s z á m u n k k a l lejárt, tisztelettel

felkérjük,

tóztassanak a lap megujitása iránt

mél-

haladéktalanul

intézkedni. Nyári hűselőkre, fürdő-helyekre előfizetőinknek pontosan utánuk k ü l d j ü k a lapot. A HÉT jelen számával

befejezett V. kötetéhez

a bekötési táblák j u l i u s 10-kére elkészülnek és már most megrendelhetők. A IIET

előfizetési ára: egész évre 10 frt,

fél-

évre 5 frt, negyedévre 2 frt 30 kr. A bekötési tábla bérmentve csomagolással: I frt 30 kr.

A HÉT

kiadóhivatala,

V I I . , E r z s é b e t - k ö r u t 6. s z .

Krónika. — június

J Ó Z S E F .

23.

Saison-haldokláskor. Estéről estére komorabban térek haza a kioszkból. Lehorgasztott orral járok, mint aki költözködni vagy házasodni készül, s amint az éjszakai csöndben végigkopogok az én elhagyott, holdfényes utczámon, a szomszéd Entre cour et jardin és a lakásom között éjfélrőléjfélre elismételgetem magamban ezt a nagy fölfedezést: — Ej, hát csakugyan vége a saisonnak. Vége, kétségtelenül vége. Ma megint kevesebben voltak egygyel, kettővel, hárommal. Hallatlan 1 Még a kis Lenke, az UtóSaison tündére is eltűnt,, ő, aki más esztendőkben ilyenkor kezd ragyogni, mint ahogy a Hold akkor ragyog, mikor az alkalmatlan Nap már leáldozott. A mágnásasztalkákra nincsen többé szükség, a korzó közelébe izraeliták is kiülhetnek, a píros szegfűs gárda öszszébb és öszszébb tömörül: vége a saisonnak, kétségtelenül vége.

hó

26.

26|130. s z á m . Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. ker., E r z s é b e t - k ö r u t 6. s z . H i r d e t é s e k

felvéte e

'

Kéziratok

«-gynott.

nem adatnak

vissza

-®rP-—

Mikor aztán oda benn meggyújtom a gyertyámat s felszabadulok a nyári éjszaka igézete alól, igy kezdem pirongatni magamat ezért az elkeseredésért: — Minő ostobaság! Mi közöm nekem a Saisonhoz, és a Saisonnak én hozzám ? 1 Mikor az egész esztendőn át olyan szépen megvagyunk egymás nélkül 1 A Saison teljességgel nem szenved, ha én véletlenül kimaradok a bál-rendezők sorából, s a Saison, vagy négy hónapon át, akkor, mikor a fénykorát éli, nekem nem is létezik. Néha, heteken keresztül, alig mozdulok ki ebből a sweet home-ból, mely inkább műhely, mint lakás. Nincs lovam, amely a St. Leger-re nevezve volna, tánczolni már alighanem elfelejtettem, s koronkint, a nagy munka idején, három hét is elhalad, mig az operába betévedek. Mért siratom tehát ezt a szegény haldokló Saisont, aki nekem olyan idegen ? 1 Igazán, olyanformán vagyok vele, mint a szegény Victor Cousin volt Longueville herczegnővel. Három vastag kötetet irt róla, tízezer sorban siratta el, pedig sohase látta. Mit gyászolom én ezt a szimpatikus haldoklót, aki közönbösebb lehetne nekem, mint volt a tudósnak a papyrusokból megelevenedett szerető ? 1 És különösen, mért várom oly türelmetlenül az eljövendőt, a haldokló posthumus trónörökösét ? 1 Befelé őszinte szoktam lenni —- ami sokkal ritkább jó tulajdonság, mint képzelné az ember — és ezzel a kivételes őszinteséggel imigyen felelek meg a magam kérdésére: — Mert nem jól érzem magamat a hét bolond szüzek nélkül, akik immár elszéledtek a hegyek közé, a vizek mellé, az isten tudja, hová. Mert alig várom, hogy újra együtt láthassam a hét bolond szűzeket.

Mindenkinek vannak hét bolond szüzei, aki távolról is szereti az asszonyokat. Közelről mindenki szereti őket; az nem virtus. Én szeretem őket távolról is. Szeretem elnézni, hogyan hatnak egymás mellett, Megszállt a sejtelem, hogy nemsokára már csak amint hogy szeretem elnézni a virágágyat. Tudok örülni ketten maradunk: a Hofrath (a grenadine-ek és svéd punchok figyelmes osztogatója) meg én. Aztán számlál-' azoknak a virágoknak is, amelyeket nem szabad leszagatni kezdem a napokat: még hatvannégy nap az augusz- kasztani, nemcsak annak, amely a gomblyukamban van. tusi versenyekig, pláne tizenegy hét, mig újra megnyit- Szeretem elnézni szirmaik ezer csodáját akkor is, ha nem ják az operát 1... S a szivem megtelik keserű türelmet- fog el a bolond v á g y : bokrétát kötni. Szeretem a virágágyak szinhatásait, és szeretek elmélázni az asszonyi teint lenséggel. ezer varázslatán.

1

406 Szeretem az asszonyokat,

a leányokat

távolról is.

De csak parure-ben szeretem őket. Inkább ne lássak soha egyet se, mint hogy ugy kelljen őket látnom, amint szerényen és félénken suhannak

el kopott ruháikban a

kirakatok gazdagságai között, nyűtt kabátkákkal és esetlen czipőcskékkel, vádolva egy-egy könnyelmű apát v a g y lélektelen férjet. A szegénységgel barátkozni, de a szegénység teremtésen. A z

asszonyt

soha se könnyű meg-

kétszeresen

bántó egy női

csak pompában,

kel; szeretjük, ha

irigylik tőlünk, ha ünneplik. Mintha

az a sok forró lehellet uj bájakat adna neki. Pedig:

talán

okosabb

volna

elzárni

és

csörgő-

kígyókkal őriztetni az ajtaját. Nem tudom; csak annyit tudok, hogy nem tudnák megőrizni India összes Camargo

álnok,

mint

a

Camargot

csörgő-kigyói

hullám;

Camargo

sem. ugy

hazudik, mint a madár dalol. Ne nézz a szemébe; az is

diadalmasan

hazudik. Ha el akar bájolni: kék, mint a nefelejts; ha

szeretem. A z a természetellenesség, hogy aki tetszeni szü-

meg akar őrjíteni: zöld, mint a mély viz, melyen árnyék

letett, a nyomorúságot czipelje, föllázit és istentelen ideá-

játszik; ha felmondja a barátságot: fekete, mint maga

kat kelt életre bennem. A szegény nőt fáj látnom; gyö-

a pokol.

nyörködni nem tudok benne.

veszed komolyan.

Victor Hugó épp a fő-dolgot felejtette el. Ne sunk tavaszt virágok, ágat

madár,

házat

lás-

gyermek

és

Különben

retett senkit. A z eredetisége.

hozzá képest

a szoczialisták

összes

nagy

szavai csak diák-panaszok.

leány,

mihelyest

nem

E g y egész generáczió ismeri a különös intonácziót,

női szépséget a megfelelő décor nélkül. A szépség, melyellen, hogy

jó

melylyel e szót mondja: »Szeretlek.« Igazán sohase sze-.

ről lesir a szegénység,

olyan kiáltó vád e világ rendje

nagyon

Osztrák-Magyar

Bankot s e ; s ez az

Hogy mért sorolom őt a szüzek közé ? Istenem, Camargonak sohase volt lelke, mely a szüzességét elveszthette volna, s a többi nem számit. A bolondsága sokkal

*

eklatánsabb; mert hisz éppen ilyen gonosz lehetne sok-

Azért csak ott keresem őket, ahol olyan plumageban jelennek meg, mely méltó hozzájok. A bálokban, az operában v a g y a lóversenyen. Néha a kioszkban, ugy késő tavaszszal. S ez az én recreatióm.

Aljas, mint maga a csatorna, és kedves, mint e g y mókus. Igazán öröm látni. V é g r e is rendén van, hogy a természet koronkint boszút álljon a férfi-hitványságokért. *

Koronkint elfog a v á g y : látni a kiválasztottjaimat • két v a g y három lépésről. Ilyenkor a szemem öröme előkeríti a lelkem békéjét is, s tőlük frissebben térek meg a magányomba, mint elindultam. Fiatalságuknak a látása is ifjitólag hat rám; a vérükre nincs szükségem, mint Dávid királynak. Szeretem őket nagyon. Szeretem megfigyelni rajtuk az örök változást, mindaddig, mig ez a változás szomorúvá nem válik. Szeretek bepillantani titkaik mélységeibe, de csak messziről, h o g y e mélységek magukhoz ne vonzzanak. Érdekel a történetük, de csak addig, amig nekem semmi 9zerepem e kis históriákban. Szeretem őket, de óvakodom közelükbe Ha e g y megejtene, elveszíteném valamennyit.

kal kisebb fáradsággal is.

férkőzni,

Pedig nekem e légi szenvedelem sokkal kedvesebb, semhogy könnyen feláldoznám ama másik érdekében, amelyet Tannháuser dicsér. A z én kiválasztottjaimnak van egy nagy előnye a Tannháuser Vénuszával szemben : az, h o g y nem unhatom meg őket, mert nem foglalnak le egészen, kivételképen se. H o g y kik az én kiválasztottjaim? Mondtam már: a hét bolond szüzek. *

A z elsőt mindenki ismeri, s az érdekessége éppen abban áll, hogy mindenki ismeri. Mondjuk, hogy Camargonak hivják. Olyan ostobák vagyunk, hogy az a nő, aki foglalkoztatni tudja magával az egész világot, tovább tartja meg a vonzó erejét, mint egy másik, aki nem oly figyelmes a nagy tömeg iránt. Szeretünk pompázni kedvesünk-

Ha Camargoval három szót váltok a versenyen, az nap nem merek többé kis lányok közé menni. A z t képzelem, meglátnak rajtam valamit, ami nem látni való. Ha Georgette-tel találkozom, épp ellenkező a hatás. A k k o r este ugy hajtom a fejem nyugalomra, mint néhai való Titus császár: megelégedetten. Ilyenkor álmodom is, és álmomban ugy tetszik, hogy különb vagyok, mint tegnap. A hányszor véletlenül rám téved szép, nyilt, becsületes tekintete, ugy érzem magamat, mint egy vallásos hollandus a confirmatio után. El v a g y o k telve a vasárnap áhítatával, és szebbnek látom a világot, mint előbb. Ilyenkor mindig megtagadom Schopenhauert. Szeretném megkérni, hogy többször, sűrűbben nézzen H szemembe; de azt hinné, h o g y meg v a g y o k bolondulva, mert soha, eszembe se jutott udvarolni neki. Pedig, ha megtenné, pontosabban járnék a hivatalomba. Nem képzelik, mire volnék képes Georgette-ért. N é g y felé vágatnám magam, elolvasnám Klopstockot, végig hallgatnám e g y dalárda összes szerenádjait. Pedig neki fogalma sincs erről a rajongásról. Egész viszonyunk arra szorítkozik, hogy néha aggódva kérdezem m e g : jól érzi-e magát ? H o g y mért mondom bolondnak? E g y férfit keres, aki többet ér, mint az világ. És azt hiszi, hogy megtalálja, szegény!

egész

Ezt a fehér leányt, akinek csodálatosképpen nincs lámpa a kezében, igy is hívhatnám: a Becsület, Én Georgette-nek nevezem őt. -X-

4°7 Csak egy leány van, akinek meg szoktam súgni ezt a rajongásomat. A z én czimborám. Önök valami leánynéven hívják. Én mindig elfelejtem, hogy leány.

Hilda grófnő tizenhat éves korában azt az ostobaságot követte el, hogy beleszeretett egy urba, akinek nem volt se szive, se vagyona, s akit egy parasztbálon látott. Valami szolgabiró, vagy afféle lehetett.

Előtte beszélhetek mindenről. Megért mindent, és nem botránkozik meg a többin sem. Mint az operai Faust előtt az összes tudományok, előtte ismeretes toute la lyre.

A grófkisasszony ugy volt szoktatva, hogy semmit sem kell eltitkolnia, amit gondol. Nem csinált titkot a szerelméből se, s nem mondhatni, hogy a szolgabírónak nem tetszett a dolog. Hanem aztán megmagyarázták Hildának, hogy a dolog ostobaság, s a szolgabiró nem mondta, hogy nem az. A grófkisasszoynak engednie kellett; megértették vele, hogy el kell válniok örökre.

Nagyon okos, tehát nagyon szomorú. Nem azért, mert nagyon okos, hanem mert nagyon szomorú: sohase követ el semmi ostobaságot. Pedig van-e nagyobb bolondság a világon, mint nem cselekedni ostobaságot soha, de soha?l Ha igaz barátja volnék, azt ajánlanám neki, hogy legyen következetes. Töltse meg a szobáját rózsával, s a rózsák illatától aludjék el örökre. De csak önző czimborája vagyok. Nem akarom elveszíteni. Továbbra is találgatni akarom: vajon mért é.l? vajon mi lehet az, amit még keres? Legyen a neve itt: Maupin kisasszony. *

Mikor nagyritkán engem is megejt a Hortense átkozott hangulata, rendesen a kis báróné szokott kibékíteni ezzel a villanyfényes, sleeping car-os, whithe heliotrope-ban bővelkedő világgal. Ha csak eszembe jut ez az inczifinczi teremtés, aki csupa vidámság és csupa mozgás: mintha zene csendülne meg körülöttem. Nem mondom meg az igazi nevét. Magamban igy hivom, h o g y : la baronne de Trallala. A kis báróné mindenütt ott van, ahol valami tör. ténik. Előttem ő maga a Társaság. S nem értem, mért hagyják nyitva a kioszkot, mikor ő elutazott. Öt perczig beszélgetni a bárónéval a képzelhető legtisztább öröm. A szónak nála nincs nagyobb művésze. A nyelvecskéje nem ismer pihenést, és sohase mond semmit, ami nem az örök conventio. Nem is hallgat meg egyebet. U g y hiszem, a mióta megvan, nem fejezett ki és nem hallott semmit, ami csak messziről is gondolathoz hasonlít. És ez a madár-fej egy nagyon szolid kis buste-ön pihen. Sohase is cselekedett semmit, ami nem conventio. Szentül meg vagyok győződve, hogy ő született a legilledelmesebben az egész világon. De a konvenczio határain belül ugy tud örülni az életnek, mint egy kukoricza-ágens. Nincs óra, melynek le ne szakitná virágát. Vajon mit gondol magában ? Gondol-e egyáltalán valamit, s meg fogja-e mondani a halál előtti lucidum intervallumban, hogy mi volt az, ami egyedül neki jutott eszébe ? V a g y a titkát mindvégig nem árulja el, s trallalázva tánczol át a másvilágra? *

Ha a kis báróné egy eleven rébusz, akkor Hilda grófnő maga a Szfinx. Erről már bizonyos, hogy nem fogja elárulni a titkát soha.

Hilda belenyugodott mindenbe, csak azt kötötte ki, hogy még egyszer találkozhassék a szóban lévő úrral. A találkozás meg is történt és igen rövid ideig tartott. Hilda megcsókoltatta magát a gentlemannel, kezet szorított vele, s aztán elváltak; »Adieu« — »adieu.« Nemsokára férjhez ment egy nagy, történeti névhez, s vagy négy-öt éven át megszégyenített minden irgalmas nénét. Mikor özvegy lett, már annyira beleélte magát ebbe a mesterségbe, hogy nem nyugodott addig, mig ki nem kúráltatta a környék összes beteg gyerekeit. Nem utál semmit, s a szeme nyitva van minden nyomorúság előtt. Akik közelről ismerik, azt mondják róla, hogy maga a jóság, a türelem és a nyájasság. Hanem azóta, hogy elvált a szóban volt gentleman-tól, keztyütelen kézzel soha se szoritott kezet senkivel. Még az édes apjával se. Csak akkor húzza le a keztyüjét, mikor valami falusi indóházban véletlenül megpillantja azt a bizonyos urat, aki most tyúk-prókátor valahol. Ilyenkor megkérdezik egymást az egészségük felől, és jó utazást kívánnak egymásnak. A z irigység bizonyára igen nemtelen érzés, de koronkint, ha a lóversenyen Hilda grófnővel találkozom, s látom az arczán, milyen mindegy neki, hogy Gaga veri-e meg Primás Il-t, vagy Primás II. Gagát, egy pár perezre mindig megirigylem azt a tyúk-prókátort, aki ezalatt talán szőr-zekében' és egy forintos kalapban hajtat egyik pusztáról a másikra, pörölni nyakas, kemény koponyájú parasztokat. *

A hatodik szűz a legkedvesebb alakom valamennyi közül. Már akkor is szerettem, mikor még nem is ismertem. Pedig, mikor először láttam, meglehetősen ki volt vetkőzve a formáiból. A tettes karonfogva vezette az utczán. Vigan trappoltak egymás mellett, mint két összeszokott csikó, akik tudják hogy hova mennek. Megálltam és utánuk néztem. Megismerik önök az utczán az olyan férjet és feleséget, akik szeretik egymást ? Én megismerem őket. Olyan, furcsák és olyan kevesen vannak! Azóta figyelemmel kisérem őket, ami nem kerül semmi fáradságba. Mindenütt ott vannak és soha se tágítanak egymás mellől. Katonalépést tartanak, és katonalépésben összejárják az egész várost. A z asszonynak sokat kell sétálni.

408 A z egész világ neveti őket. Hogyne, mikor olyan mulatságosak 1 U g y látszik, ők is mulatságosnak találják az életet, legalább nem félnek tőle. A kis Hanna olyan pontos, mint egy chronometer. S megvallom, nincs szüzeim közt egy se, aki anynyit foglalkoztatná nyugtalan fejemet, mint ez a kis Hanna az ő áldott termékenységével. Hogy fér meg a szüzesség ezzel a nagy áldással ? — fogják kérdezni önök. Nem tudom. Hat esztendő óta, a íiiióta ismerem, ugyanannyi kis matrózt, tűzoltót, vadászt stb. adott a hazának, és mégis Minél inkább növekedik kis ármádiája, annál szűzebbnek látom őt magát. S hogy mért sorolom a bolondjaim közé ? Hát nem bolondság az, ha egy gracziózus kis teremtés ily egészen odaadja a fiatalságát egyetlen embernek, aki a legjobb esetben is, megszokta már a boldogságot ? 1 . . .

De hát azért kisebb-e az én gyászom ? 1 Mi egy nagy város asszonyok, szép asszonyok, ragyogó parure-ben pompázó szép asszonyok nélkül ? 1... S ha meggondolom, hogy Helena e pillanatban talán főkötőt tett a fejére, kiment a konyhakertbe s fűző nélkül, török papucsban sétál ? 1... V a g y átadva magát a természet s a falu örömeinek, mélázva nézi, mint ölik a csirkét ?!..'. Ó, Helena! Eviradnus.

Volt egyszer egy kis lány Volt egyszer egy kis lány, Szerettem, de megcsalt. Még most is szeretem, Hej pedig már

»Mikor Michel Angelo elkészült a sixtini kápolna festésével, és fenséges munkájával megelégedetten, sugárzó arczczal szállt le állványáról, hogy visszatérjen a latin városba: nem tudta se a szemét lesütni, se a karját leereszteni, a lába nem tudott többé a földön járni, a művész az égben elfelejtette a v i l á g o t . . . . í g y a költő is, ha álomvilágából visszatér a földre....« amint ez megolvasható Théophile Gautierban (Terza rima). Mindenki költő egy kissé a maga óráiban. Annak érzem magamat én is, ahányszor öt-tiz perczet tölthetek a hetedik bolond szűz selyem lábvankosán. Ha tőle jöttem, a többi asszony nyelvén nem tudok beszélni többé. Lábainál elfelejtem a profán causerie-t, el a millió banalitást, a megszokott, közönbös, üres szólamokat. De ő megért. Mert neki csak ezt az egy szót kell mondanom, meg újra ismételnem: »Imádlak.« A hetedik szűz neve Helena. Nem tudom, hogy van-e szive, lelke ? Nem tudom, hogy becsiiletes-e, még azt sem, hogy a nagyon eszes lények közé tartozik-e, vagy a balgatagságig naiv ? Nem törődöm a jellemével, nem azzal, minő helyet tudna elfoglalni a társaságban, nem még azzal sem, vajon arra született-e, hogy tovább adja az élet fáklyáját? Nem tudok a múltjáról, nem gondolok a jövőjével, még a jelenére sem vagyok féltékeny. Csak azt tudom, hogy ő nekem a Szépség. A Szépség, akit bálványozok, akihez fohászom száll, akivel szemben nincsenek hívságos gondolataim.... S a hat bolond szüzemet még csak elengedném nagyneliezen, de mikor a hetedik-is elhágy, oh, milyen üres ez a város I . . .

Dalaimat

meghalt!

sziuből

Mind ő róla irtam, De még a

,

sírjára

Egy könnyet sem

sírtam.

Régen, nagyon régen Elszakadtam

tőle...

Nem tudom, hol nyugszik Melyik temetőbe. El-clszáll

a lelkem

Fekete ruhába S ráborul mint felhő Az alföldi

tájra. Pósa Lajos.

Liclérczfény. Borús ködös estén e l m e r ü l v e

mélyen,

B á n a t o m a t h o g y h a crősbbülni

érzem,

K u t a t ó szemeim fúródnak az é j b e : V a n - e fenn s z á m o m r a vigasz m é g az é g b e ? Felvillan e g y s z e r r e fényes r a g y o g á s s a l I m b o l y g ó liclérczfény biivös

biztatással,

J o b b r a balra billen, l ü v o g a t v a

csalfán,

l í hiszékeny lelket m a g a után csalván. Megindulnék

talán, m e g az

M e g a h í v o g a t ó csalogató

ingóványnak, lángnak,

L á b a m elmerülne feneketlen

árba',

Süllyesztő, ragadós, f e k e t e hínárba D e nem a b o l d o g s á g tiszta fényes lángja

Önök dozom, az mint maga titkaival és

azt kezdik gyanitani, hogy amiért én olvanem is annyira egy bokrétányi szép lány, az asszonyság, különböző formáiban, összes minden varázsával ? 1... Meglehet.

O nem az világit éltem N e m indulok, félek —

—

borujába. f é l e k én a lángtól

—

M e n t s m e g én Istenem, m é g e g y csalódástól ! . . . . Csathó

Róza.

4°9

Bosnyák képek. Irta: A B O N Y I

ÁRPÁD.

I. Plevlje. A z okkupáczió második évében a bajor Lajos herczegről elnevezett regiment Gorazdában, Szerajevótól körülbelől nyolczvan kilométernyi távolságban táborozott félig házakban, pajtákban, félig röptében összeütött »NothUnterkunfts-Objecte«-k alatt a helység tövében levő szikfüves réten. Szeptember 3-án az ezred negyedik Bataillonja parancsot kapott, hogy a legrövidebb uton induljon azonnal Plevljebe és maradjon ott, további dispoziczióig addig, amig a brigade másik része a Bosna völgyéből kimozdulhat. Ujabb rendelkezésig a plevljei határ egész legyező szélességében semmiféle teremtett emberi léleknek »se be, se ki«. »Ich mâche die Herren persönlich und strenge verantwortlich—« jegyezte meg a Brigade-CommandoBefehl Nro. 31. Azt persze sohase tudja meg egy-egy májfoltokkal dúsan tetézett brigadiros, hogy az ilyen kiparancsolt zászlóalj őrnagya egyenesen a pokol legtüzesebb katlanába csapta volna bele ezért a 31. számú Befehl-ért, ha hirtelen elkívánta volna fejét a nyakravalója mellől. A parancs azonban parancs. A katona ököllel is megfenyegetheti fölebbvalóját, ha keze köpenyegének mélységes zsebében van. Máskor : nich bewilligt. Mozdulni kellett. A z őrnagy titokban rémitően elkáromkodta magát, azután kiadta a parancsot, hogy délután két órára az egész Bataillon készen álljon ; indulni fognak. Altalános morgás. Tisztek, legénység, — mindenki zúgolódott. Valamikor fényes, csinos tisztek, jókedvű, nyalka legénység, — ennek vége. Nekirongyosodott, kopott tisztek, roszkedvü, fáradt, elkeseredett bakák az egész zászlóaljban. A hosszas táborozásban elbutult mind. Megkérgesedett a tenyere is, a kedélye is. Öt hónap óta ugyanazt az egy inget viselte minden ember. Délután két órakor künn állt Marsch-Colonne formáczióban a Bataillon a réten. A z őrnagy mogorva arczczal ült nagy sárga lován. Minden öt perczben a felhőkbe burkolt, szomorú boszniai eget nézte, s a láthatár felé húzódó, egyhangú, szürke hegykúpokat, sivár karst panorámánál sivárabb képet. Arra felé van a novibazári Sandzsákság főhelye: Plevlje, az uj állomás Rosszabb-e, jobb-e Gorazdánál ? Jobb semmi esetre, talán rosszabb S a fekete arczu, kemény őrnagy ellágyult ajakkal gondolt e pillanatban otthon maradt családjára, feleségére és két szép gyermekére, akik nem tudják puha párnáik között, hogy apa sokszor alszik nyomorúságos szalmán, s nincs, aki odakészítse hófehér, tiszta ruháját az ágyra. Egy szép, tiszta inget az ágyra Rá se igen hallgatott közben az ezredesre, ki vizsgálta a Bataillont és utasításokkal látta el erről, arról, meg amarról — Maga se tudott többet az egészről, mint az őrnagy, de beszélt. Benne van a Reglement-ban, hogy a fölebbvaló utasításokkal tartozik ellátni alantas tisztjeit, — az ezredes tehát beszélt. Tiz perez múlva aztán megszorította az őrnagy kezét, s mosolyogva mondta: »Allso ich bitte die Herren auch in Detachements zur Éhre des Regiments zu handeln « Ez volt a bucsu. A z őrnagy kezében megvillant a kard, — sarkantyúja bemélyedt lova vékonyába, hogy felnyivogott tőle a szegény állat, s táguló czimpákkal ragadta a front elé urát A zászlóalj erre eldefilirozott az ezredes előtt, s rákanyarodott .a Plevlje felé vezető útra.

Fakó bosnyák égről pedig ismét leszitált a bus szeptemberi eső. Keresztül szivárgott a lehorgasztott fejjel vánszorgó legénység ruháján, s ráült a vállra, a mellre, mintha nedves hüllő vonná be nyálával a párolgó emberi testet. Némán, tréfátlanul mentek a bakák. Nem beszélt senki. Egy-egy elfojtott szitok pattant ki nagy néha a sorok közül, — egy-egy s ó h a j . . . . *

Plevlje rongyos fészek. Széles, otromba, sáros. Kőház kettő volt az egész helységben: egy pusztulóban levő török mecset és a megboldogult Ben Giafar kereskedő háza, akinek csodás gazdagságáról legendák terjedtek szét. Ez a ház üres volt. A vén török az okkupáczió első hirére mindenestől Szerajevóba költözött, s ott szenderült át Allah szakállának árnyékában a paradicsomba. E mellett az üres kőház mellett állott a Stojan Petre tornáczos faháza, közvetlenül a Drina egy mellék folyócskájának, a Plevlje alatt elfolyó Cehotinának partján. A Bataillon másnap délfelé masírozott be a Sandzsákság e főhelyére, amelyet további rendelkezésig otthonul kellett tekinteni. Micsoda otthon 1 Szomorúbb kinézésű volt még a gorazdai lógernél is. Tisztek, legénység elkeseredve nézték, milyen jól el fognak rothadni itten. A z őrnagy kémlelődve lovagolt a zászlóalj élén, s egyenesen a Stojan-féle ház felé tartott, amelynek tornáczán állára könyökölve ült az öreg Stojan. Még a szempillája sem mozdult, amidőn rárivallt harsány hangon, kerékbetört bosnyák nyelven az őrnagy: — Jöjj és mutasd az utatl — Mehetsz, amerre látsz, — felelt vállatvonva az öreg és beczammogott a házba. --- Der Hund, der Elende! dühöngött kivörösödve az őrnagy, s nyomban utána küldött volna egy revolvergolyót, ha a 18-ik számú Brigade-Commando-Befehl a békésen viselkedő benlakók iránt szigorú kíméletet nem rendel el. í g y hát csak találomra osztotta szét a zászlóaljat, fészerekbe, üres házakba (sok üres ház volt), — ahová lehetett és ahol némi hely akadt. A bosnyákok tartózkodva, de félelem nélkül nézték ezt az elszállásolást. Egyik-másik odament a bakákhoz, s kinyújtott kézzel mutatott előre: ott is van egy széles, üres pajta, bele lehet menni bátran, csak patkányok laknak benne. A tornáczokról asszonyok is nézték a bakákat. Néhányan nevettek, tetszelegve,. kaczéran, mintha régi ismerősük lett volna minden szálas oláh a zászlóaljban és minden zömök, örökké dühös székely. Mások meg csak bámultak összebújva, kicsit félénken, de kíváncsian, leskelődve : mi lesz ebből ? Semmi. A legénység levágta magát a sebtében szalmából összetákolt fekvőhelyre és aludt mint a halott. Künn esett az eső. Mindig esett az eső, ez a szörnyű, szürke eső, — gyilkosabb ellenség a puskagolyónál, amely legalább egyszerre öl. S lassanként valami szenynyes fehér köd is szétnyúlongott a házak között. A z őrhelyekre kiállított katonai postok le-leragadó szempillákkal bámultak bele, de csak a .búbos fedelű házak homályos körvonalait látták, s egy-egy világos pontocskát a párázatban. A z őrnagy Ben Giafár üres házát foglalta el. A z utczára eső szobába nagy csomó szalmát czipeltek be a bakák, azt leterítették egy pokróczczal : készen az ágy, alhatik rajta a »Domnu Major«, akár egy herczeg. E g y elátkozott herczeg, akinek forr és lázong a vére, hogy fáj. A z őrnagy ölni szeretett volna. Izekre szaggatni valakit, egy embert, akire reá lehetne fogni, hogy ő ennek a buta nyomorúságnak az oka. S hány-

4io kolódott sokáig meg-megfeszülő ököllel a szalmából tákolt ágyon, mig az ő Herkules testét is legyőzte végül az álom. Elaludt ő is, mint a halott. Künn a kőtornáczon Ilié Stepan bakkancsának a patkója koppant. A nagy, brontes oláh baka viaskodott az álommal. Hol lekapta lábhoz a szuronyos puskát, hol ismét felcsapta a vállára, s mormogott, káromkodott magában: Verje meg az isten, aki oka annak, hogy ő most itten döglik ebben a kutya országban, messze-messze a kék Nyárád vizétől, messze az asszonyától, a gyermekeitől, szép, tarka barmaitól... Mi lesz belőlük, amig ő hazakerül ? Valahonnan hosszan elnyújtott, búgó hangok verődtek bele a párázatba. Ilié kimeresztette szemét és hallgatódzott. Vastag, eres marka szorongatta a puskacsövet, s a másik pillanatban kikapcsolta a tölténytáskát is. í g y állt néhány perczig mozdulatlanul, vizsgálódva, mint egy megkövült medve. De csak egy csomó elelvesző körvonal a szürkeségben, egy felnyúló árnyék, a minaret, egy széles, kupolás fedél, a Stoján Petre háza: Plevlje, novibazári főhely, az éjjeli ködben. A z oláh hátranézett óvatosan a Cehotina felé. Ott emberformáju fekete csóvák mozogtak a fák irányában: egy, kettő, h á r o m . . . . Azután megint k e t t ő . . . . Ahol a viz zuhogott lefelé a köveken, — ott is Ilié e pillanatban megismerte kompániabeli társának, a »nyurga« Vaszilikának hangját, ki valami hatvan lépésnyire tőle őrizte a 13-ik kompánia álmát: — Halt! Wer da? A z oláh hallgatódzott. Semmi Vaszilika nem kap választ. A ködön keresztül hallja, hogy Vaszilika káromkodik és megdöngeti puskája agyával azt az ajtót, amely mögött a főhadnagy ur, Plerr Óberlieutenant Pallvitz alszik. Erre kimeresztette ő is maga elé a szuronyos fegyvert, felvonta a ravaszt, lebujt a tornácz mögé s elordította öblös, gürüzdölő, medvehangján, hogy kongott bele a tornácz: — Haiti Wer da? A Cehotina mellől puskaropogás felelt. Egy golyó a falba vágódott, egy az ablakba. Üvegtáblái pengve hullottak a földre, közvetlenül az oláh lábai elé. Ilié előre csúszott térden s bekiáltott az ablakon az őrnagyhoz: • — Domnu Major, melde gehorsamst, pizmas sint aics, telhárule bestie 1 (Itt a kutya ellenség.) Azzal gyorsan, ügyesen töltött; a fegyver valóságos ördögi masinává változott e brontes oláh vasmarkában, — szórta, röpítette a süvöltő ólmot, bele az éjjeli ködbe, találomra, fába, házfalba czélzás nélkül. A z őrnagy egy perez alatt talpon volt. Kardja után kapott, revolverét kereste.... Ilié Stepan berohant hozzá, s nyújtotta a revolvert, a csizmát, a sipkát. — Lumpen, gemeine Rauber.... mormogta dühösen. Künn lárma és kiabálás az utczán, össze-vissza. Azután tompa dobpergés: alarm 1 S két perez múlva a 13-dik kompánia élén előrohanó Pallvitz főhadnagy kicsattanó hangja: — Feuer ! Kétszázharmincznégy fegyver dörgött bele a ködbe. A lőporfüst beleveszett a párázatba, de nem oszlott el. Sűrű, ólmos éjszaka ez, — nem lehet látni semmit. A fegyverek dörgése után a csend azonban tökéletes. Nem mozdult többé semmi. A főhadnagy fáklyákat gyújtatott, azután előrenyomult a Cehotina partjáig, ahol tizenkilencz szálas bosnyák hevert a viz mellett véres fejjel, kitátott, megmeredt szájjal.... A z ezredorvos rendre megvizsgálta őket, — nem élt egy se. Kettőn legalább husz kivérezett szélű nyilás

tátongott, amelyeken át kiröppent az élet. Elég lett volna ezekből az utálatos kapukból egy is. A z őrnagy gyalog érkezett meg. Pallvitz főhadnagy elébe sietett, kardja lesuhant a földig s czinikus rövidséggel jelentette: — Herr Majori Melde gehorsamst, Feind niederpfeffert Tizenkilencz nyomorult hulla a Cehotina partján.... Plevljeben ez volt az utolsó kisérlet a szabadságra. Ettől kezdve csend és tompa rezignáczió a búbos fedelek alatt. Nagy ritkán szűrődött ki csak a guzlicza mellől egy-egy szomorkodó asszonyi ének, Hadsi Loja dicsőséges fiait hívogatva haza a halálból, s az elveszett boldogságot sirva vissza. E szeptember 4-iki véres éjszaka óta az őrnagy mindig csak egy stereotyp jelentést küldött át a gorazdai Regiments-Commandónak: — In Plevlje alles ruhig. (Plevljeben. minden csendes.)

Szerenka. Plevljei anyák titokban zokogtak szép erős fiaik után, akik a Cehotina partján elhullottak. Házról-házra terjedt a sirás, — öreg néző-asszonyok vigasztalgatták az édes anyákat, de keseregve zsugorodtak össze ezek az izmos, fekete szemű asszonyok, a pitvar-szoba földjén, s csak permetélt, csak folyt-folyt sziveik mélységes tengernél mélyebb gyásza.: A férfiak látták asszonyaikat a földön, de hiába feszült barna karjaikban a vastag ideg, s hiába dörömbölt halántékaikban a sebesen rohanó vér. Nem vigasztalhatták őket. Künn dob pörgött a Moschee előtt levő téren idegen katonaság szuronyainak fénye villogott bele a gyűlöletben, lázban s a bosszu-sóvárgásban égő plevljei szembe. Oda akart menni egyik-másik az asszonyához, hogy megsimogassa a fejét és suttogjon neki halkan: töröld ki szemeidből a vizet, drágám, elkövetkezik az idő, á midőn virradni fog ebben a mostani éjszakában s véresre vagdalt idegen hullák fogják engesztelni a fiút, ki meghalt, a jót, a szépet. De csak ott maradt helyben a rostélyozott ablak előtt, s kibámult az útra, ahonnan egyhangú dobpörgés vágódott a mellébe, hogy összerázkódott tőle, s megfagyott ajakán a vigasztalásnak szava. Fekete leszen itt minden, amig ezeket az egyforma kék embereket, akik százan- meg százan vannak, miképpen fű a mezőn és egyetlen kiáltásra mozognak mind, valamiképpen az ördögi gépek, meg nem sújtja haragjával az isten; — ők gyengék hozzá — Esténként elevenek voltak azelőtt a plevljei utczák. Jókedvű legények énekelték mandolin-kiséret mellett a hős apák vitézségét, kik megölték a becstelen török urat és hatalmasok voltak, mint a bölény, kitartók, mint a pusztai farkas és gyorsak, mint a sólyom. Karcsú derekú, szép piros leányok pergették a fatornácz áttetsző homályában az orsót, s visszafelelgettek a legényeknek: olyanok legyetek ti is, mint az apák, mert nem szereti a gyávát az asszony. Itt-ott vig leányi kaczaj csengett bele időnként az ének melódiájába, — s egy-egy suttogó hang szisszent a félhomályban.... Szeptember 4-ike óta meghalt Plevlje utczáin az élet. Legények nem jártak mandolinnal, — leányok nem ültek ki a zárt tornáczra. Nincsenek hatalmas bölények, akik meggyilkolják az ellenséget, nincsen pusztai farkas, gyors röptű sólyom: künn hever agyonlőve a férfiak szine-java a Karst szakadékai között; ami megmaradt bátor a sokból, azokból is holtan rogyott össze tizenkilencz a Cehotina partján.

4i1 mából, ahol aludt, s következetesen azt a felvilágosítást adta a három-négy oldalról feléje röpülő kérdésekre, hogy űra nincsen itthon. — Hová ment? — Nu sti. (Nem tudóm.) — Hány órakor ment el ? — Nu sti, — felelte merev haptákban a legény. S ettől kezdve minden kérdésre: nu sti. Nem tűd semmiről semmit. A főhadnagy ur behúzza fejét a köpönyege csalmájába, bezárja ajtaját és mindennap elmegy. Neki nem mondja, hová. A tisztek faggatták Pallvitzot, de a főhadnagy csak nevetett és a fejét rázta. Nem lehet Egyszer aztán nem nevetett többet. Megereszkedett a kedélye is, a járása is. Nehezebb, lustább, ingerlékenyebb lett. Kapitányának feltűnt ez a gyors változás, de hiába firtatta okát. A főhadnagy megrezzent cseppet, azután megvonta könnyedén a vállát és kitérő választ adott! kicsit rosz szul érzi magát, annyi. E g y este ismét behúzta fejét köpenyege csalmájába a fiatal tiszt, s az utczára lépett. Sűrű köd ült a házak között, — tiz lépésnyire se lehetett biztosan látni. Egy-egy borjú panaszos bőgése hallatszott ki az istálóból, s egyforma, katonás lépések pacskolása valahol jobbra vagy balra a sárban. Esti őrjárat czirkál óránként az egész városkában, — valamelyik itt botorkált közel a ködben. A főhadnagy a Moscheétól balkézt égy kicsiny, kunyhószerü háznál állt meg. Bezörgetett az ajtón, — egy baka kinyitotta. — Itthon a hadnagy ur? — Je, Domnu Obalant, a case (itthon van), — felelte a legény. A kis hadnagy, alig huszonkét éves, szőke fiatal ember, hangos, örvendő kiáltással ugrott fel a z . asztál mellől, amelyen a teáját főzte, s átölelte szívélyes barátsággal a főhadnagyot. - — Isten hozott; no végre! Csakhogy már látlak Nehéz ólomszárnyon temette egyik hét a másikat, is egyszer! nem akart elmúlni az idő, amelynek minden egyes — Nagy bajban vagyok Béluska, — mormogta szürke napját külön-külön rovogatta föl a Bataillon vala- rosszkedvűen a tiszt, — azért vagyok itt, hogy segits. mennyi elkeseredett bakája az első percztől kezdve. — Mennyi kell? Elfakulva kedvben, ruházatban végezte • szolgálatát a S egy széles, tömött bőrtárcza esett az asztalra. legénység. A Moschee elébe állított fővárdán csak a Itt van. post járt egyenesen a töltött fegyverek előtt, — a többi A főhadnagy fejét rázta. guggolt a padon, vagy nekitámasztotta ;hátát a falnak — Nem az a bajom, kamerád, — pénzem nekem és nézte kimeresztett szemmel a semmit. is van. Ismered az öreg Stojan Petrét ? Annak a leáA tisztek ölték az időt, ahogy tudták. Összegyűl- nyát Szerenkának hívják. Szeretőm volt két hete tek négyen-öten, s ingerelték egymást; mulatság ez is. nem láttam folytatta Pallvitz, — azután gyorsan, Rongyos csizmában kevélykedett az egyik, lyukas, ellá- áradva beszélte el a dolgot. Amikor utoljára találkoztak, gyult köpönyegben a másik, a harmadik, a negyedik a leány sirt és eltaszította: sohasem jön többé vissza. — Nem hittem neki, — folytatta leverten a tiszt, Volt mivel eldicsekedni bőven. Megtépett baglyok, kopott varjuk: fényes tisztikara a schneidig negyedik Bataillon- — vártam reá másnap is, harmadnap is. Nem jött. Tudnom kell, mit tetnak, ilyen állapotban gyönyörködjenek benne finyás kis- Azután egy hétig, de nem jön tek vele! Jösz, vagy maradsz? asszonyok. — Megyek. Legtöbbje magába húzódott, mint az őrnagy. Ez a kemény, fekete katona alig jött ki a Giafár kőházából. S a hadnagy fölcsatolta kardját. Két perez múlva Mit csinál odabenn óraszámra, — nem tudta senki. együtt léptek a házból a ködbe. Ilyen medvetermészetü lett a plevljei táborozás A fővárdán elnyújtott, panaszos hangon búgta a tizedik hetében a zászlóalj legvidámabb tisztje, Pall- takarodót egy álmos hornista, meg-meg jajongatva a vitz főhadnagy is. Szép, barna fiatal ember volt. Csupa taktusok végét, mintha a saját hazakívánkozó szive zokoruganyos izom és eleven szikra. A z ördög tudja, mi gását akarta volna Plevlje utczáin szétömleszteni. Hadd történt vele, — mormogták a tisztek. E g y . darabig tudják meg ezek a sokféle szinü bosnyákok, hogy az ő kíváncsian vallatták az ebédnél is: hová a pokolba bújsz, lelke is fáj, nemcsak az övék. hogy sohse látunk? S rájártak ajtajára is ugy este felé, Pallvitz vezette társát. ha már az egymás állapotának kicsúfolásába is beleunEz a kőház balra a párázatban az őrnagy lakása, tak, de nem találták otthon. A z ajtó be volt zárva. Zör— ettől húsz lépésnyire van a Stojan háza, — széles, gették, verték a fazávárt, — nem nyitotta senki. Szol- tornáczos, sötét. gája, egy bamba oláh Privadiener, elémászott a szal— Alusznak, súgta a hadnagy. Á z utczákon "csak ezek az egyforma kék emberek járnak, akiken nem fog az átok. Öreg asszonyok megpróbálták. Kimentek a kövek mellé Granica irányában, s ártó füveket hoztak. Mérges, veszélyes füveket, újdonatúj cserépfazekakba és főzték. Fü megfőtt az uj cserépfazekakban, gőze fölgomolygott fehéren a levegőbe, bemondott átkok kiszálltak az ablakon a gőzzel, — de csak nem veszett el az idegen, kékszinü kutyákból egy se. Megmaradtak mind: künn villognak szuronyaik a Moschee előtt, nem akar megnyílni lábaik alatt a rossz föld, s a kesergő édes anyákat nem boszulja meg többé még a granicai fü sem. Esténként belopództak néhányan a vén Stojan Petre házába és tanácsát kérték. Maradt még fiatalság a sokból, hátha vissza lehetne adni azt a véres éjjelt.... A z öreg Stojan azonban csak ingatta csendesen, szomorúan a fejét. — Nézzétek lányomat, ki piros volt egykor, mint a rózsa, — mostan fehér. Menjetek békével haza, ringassátok el sziveiteket és ne jöjjetek én hozzám többet. Beteg a lányom S megsimogatta Szerenka leánya arczát, amelyről leveszett az életnek szine. A férfiak otthagyták Stojan Petre házát. Elmondták otthon, hogy hervad a plevljei virág: beteg az öreg Stojan szépséges kincse, — nem akar szót váltani senkivel az öreg, amig fehér liliom a háza ékessége. Stojan pedig csak simogatta, kérlelte a lányát. — Mi bajod van lányom, mi bajod van? Kerülöd az édes atyád csókját, nem nézel szembe velem, ha nézlek — Nincsen apám, semmi, — lehellte mellére kulcsolt kezekkel a leány, azután ráfonta meleg karjait az öreg nyakára és sirt, sirt az isten tudja miért Lelkem apám, lelkem

412 Éallvitz kinyitotta a zárt tornácz ajtaját és gyorsan bement. Tapogatódzva, a fal mellett léptek a sötétségben, szorosan a házhoz lapulva, amelyből fuldokló sikoltás verődött ki e perczben. Velőkig metsző, rettenetes jaj, tompán, sirásba fojtva — A főhadnagy összerázkódott. — Szerenka.... S odacsúszott a tornáczrá nyiló rostélyozott ablak mellé, hogy a szobába lásson. — Benn mécses égett olajos kő tartóban az asztal szélén. E g y szentkép a falon, lefátyolozva és egy pokrócz a szoba közepén, a melyen Stojan Petre szépséges kincse térdelt meztelenül. Pallvitz ugy érezte, mintha forró viz ömlenék végig testén. Fel akart orditani, szemei kidagadtak, reszketett, szédült Társa roppant erővel fogta vissza: ne mozdulj, megőrültél A leány kinlódva térdelt a földön. Puha szőke haja tövig lenyírva, fehér karjain égett foltok, feketék, utálatosak, — s foltok a mellén, a nyakán; eltorzítva, tele kipuffadt, véres sebhelylyel testén hevert a plevljei virág a porban Ősz apja ott állt mellette, s korbácscsal verte. A leány hátáról csorgott a vér. Előre bukott a földön, meg ismét feltérdelt, s vivódott, birkózott a kinnal. — Apám, lelkem apám — — Vétkeztél, lányom. — Vétkeztem, apám, — dadogta a leány. Verj, verj — — Szégyent hoztál reánk. — Szégyent, apám, s z é g y e n t . . . . Pallvitz ebben a perczben odarohant magánkívül az ajtóhoz, berúgta és a szobába lépett. Benn megragadta vaskézzel az ősz Stojant és letörte a földre. — Gazember! ordította villámló dühvel, — meghalsz . . . . Stojan fuldoklott. Még egy perez — — Ne bántsd apámat 1 sikoltotta a leány és elkapta a főhadnagy karját, ki megszédülve, irtózva riadt vissza. Ebben a pillanatban borzasztó csendesség támadt. Szépséges, fehér virág helyett, eltorzított arczu, kisebzett, rút leányi teremtés ölelte át bal karjával vállát, s mutatott kinyújtott jobb kézzel az ajtó felé: — Takarodj mi tőlünk, uram, — ne láss engem és többé ne jöjj vissza Nagy az én vétkem, — nagy az én bünhődésem, megcsúfoltam veled az idegennel apámnak házát, megbüntetem magamban a rosszat És visszarogyott apja mellé a földre. Szőke feje ráomlott karjaira, amelyek megnehezedve hullottak alá, s magukkal rántották az eltorzított, sebhelyes leányi testet. Öreg Stojan Petre házának kincse ott maradt eszméletlenül a földön. Öreg Stojan Petre rámeredt az iszonyodva hátráló tisztre, azután csak nézte-nézte száraz, haldokló tekintettel a gyermekét, de nem nyúlt utánna, hogy mellére emelje a porból ezt a vérző testet.

Rútnak

lenni

és

mégis

kéjérzet. A

szerettetni

—

a

legnagyobb

emberi

* kézszorítás

utolsó, l e g b e n s ő b b

e g y ú t t a l g y a k r a n első lépés a

kifejezése a

barátságnak ; de

szerelemben. *

A ki azt hiszi, h o g y van k é t csók, k é t ölelés, amely

egymáshoz

hasonlit, az a szerelem a b é c z é j é t s e m ismeri. * A z é r z é k i s é g u g y viszonylik a szerelemhez, mint a tűz a naphoz. Mantegazza.

A liárom nővér. E g y nyári napnak estején

A z én l e l k e m m e g az alatt,

Ülünk a híís

E l ö n t v e blíval,

terászon.

árnynyal,

Benn g á z l o b o g , csillár r a g y o g ,

T á v o l h e g y e k k ö z t bujdosik

K ü n n holdsugár a tájon.

A z á r v a kis Jolánnal.

Clarisse, Matild a szót viszik

» N o most p o é t á n k vallja m e g :

Es szellemtől

H o l járt a k ó s z a l e l k e ?«

ragyognak,

A kis Jolán, a mostoha,

»Bocsánat j ó

M e l l é m ült h a l l g a t ó n a k .

Eljárt« . . .

Matild h a j á b a n d r á g a tűk,

» H o l sipot fúnak

Clarisse g y ö n g y ö k k e l

A holdas é g b e t á v o l . . .

ékes,

kisasszonyok,

» D e merre, merre ?« pásztorok,

U s z á l y u k mint a páva-toll.

R ő z s é k l o b o g n a k , nyáj pihen

Jolán k o p o t t ,

S rezdül, mesél a j á v o r . «

szegényes.

Jolán ha szól, Jolán h a tesz,

»Mesél ! ? Miről ?«

K e g y e t l e n gáncs a díja,

Három

S h o g y o l y k o r sírva n e m Egy

fakad

csöppnyi köny a híja.

A h a r m a d i k n a k lelke A

Aztán tovább nem Ülünk h a l l g a t v a

»Kisasszonyom,

király-leányról. sir

jávor-furulyából.« kérdezik,

mélyen,

D e folytatása ott s z o r o n g A testvérek

szivében. Jékey

Aladár.

lanczpróba előtt. Irta

MARGIT.

Személyek : Miriska

1 4 éves.

Anna

15

éves.

A színpad közepén asztal, oldalt kerevet, mikor a függönyt felhúzzák, M A R I S K A az előtérben térdepel. M A R I S K A (egyedül)-. Édes Istenem segits, hogy sok tánezosom legyen, hogy a négyes figuráit össze ne tévesszem, hogy a csárdásnál el ne fáradjak, hogy A N N A (belép)-. Szervusz Mariska! Hát te mit csinálsz ott a földön ? M A R I S K A : Semmit. — A gyüszümet ejtettem el, azt kerestem. (Szünet után) Anna félsz? A N N A : Mitől? M A R I S K A : Hja persze, te már nem félsz, te voltál már olyan mulatságon, ahol igazi tánezosok is részt vettek, de én — én nagyon félek 1 A N N A : A h nevetséges 1 Hogy lehet attól félni, ha tudnád, milyen egyszerű az egész dolog. — A z ember bejön a nagy terembe, akkor már ott van az ajtóban egy fiatal ember; az karját nyújtja és odakísér Jetti nénihez, Jetti néninek kezet csókolsz, és valamelyik kisasszony mellé állsz. M A R I S K A : De hát az urak ? Hol vannak ezalatt az urak? A N N A : Ott állanak szemben a falnál, mozdulatlanul és nézik részint a csillárt (ugy tesz, mintha a csillárt nézegetné), részint a czipőjük hegyét (a czipői hegyét nézegeti); minket — attól ne féljl — nem néz egyik sem, de (nevet) ne hidd, hogy talán azért, mintha nem tetszenénk nekik, ahl de ők is szégyelik magukat. -— Bizony 1 őket épp oly zavarba hozza a mi fehér mollruhánk, mint bennünket az ő fekete frakkjuk; de ha jól odanézel reájuk Mariska, hisz te rám se hallgatsz 1 Hát mit csinálsz? MARISKA (a beszéd alatt letérdepelt és összetett kezeit és szemeit ég felé emelve, folytatólag:) hogy . . . el ne csúszszak a sima padlón, hogy bele ne botol-

413 jak a Jetti néni sleppjébe, Hogy el ne fáradjak, hogy a walzernál ne ugorjam, hanem csússzam és hogy sok-sok tánczosom legyen. A m e n ! (felkel) Őszintén bevallom, imádkoztam, mert hát roppantul félek. Mond, Anna, csinosak ?'

ANNA

(büszkén.) Szabad? Én az ilyesre nem kérek

engedélyt.

M A R I S K A : Én azt hiszem, Elemér ur, ön ezt az apja háta megett teszi. A N N A (jifikiisan mosolyogva.) Talán helyesen hiszi. ANNA : K i k ? M A R I S K A : Es nem szokta önt megverni a kedves M A R I S K A : Hát az urak, kiket Jetti néni a mai papája, ha rajtakapja? tánczpróbára igért. ' A N N A : De kisasszony 1 H o g y mondhat ilyent ? T e A N N A : Tudod, Mariska, eleinte valamennyi egyforMariska, hiszen mi mindjárt összeveszünk, ahelyett, hogy mának látszik, valamennyi fekete; de lassan-lassan aztán én udvarolnék. észre kezded venni, kik vezetnek legjobban és kik a leg- . M A R I S K A : Hát kezdjük újra, nagyon mulatságos. — csinosabbak. Egyik-másik aztán többet foglalkozik veled, Udvarolj. mint a többivel, sokat tánczol veled, melléd ül, ha A N N A : Kisasszony, ön igazán nagyon csinos. elfáradsz és beszél hozzád: ez már akkor nem tánczosod, M A R I S K A (zavartan mosolyog.) Ön is. hanem (súgva) udvarlód! A N N A : Jobban is szeretem önt, mint a Dobos-tortát, M A R I S K A : Jé! és miket beszél az olyan, és mit kell pedig az a kedvencz ételem. arra nekem felelnem ? M A R I S K A : Én is jobban szeretem önt. A N N A : Mariska! Hozd be az apád czih'nderjét és ANNA (zavartan.) Te, én nem tudom, hogy most botját, aztán ülj le ide a divánra és én eljátszom a fiatal erre .mit feleljek, ne légy olyan nagyon kedves hozzám. ember szerepét. De különben is, ilyenkor már közbe szokott szólni a M A R I S K A : (a czilindert és botot behozza, A N N A tánczmester ur, hogy hát »Tanzen Sie meine Damen, felteszi a czilindert s a botot a kezébe veszi.) tanzen Sie!« A N N A : Na most ülj le ide, igy ni. Én meg ide .; (Az egyik jobbra a másik balra körül akarja tánállok veled szemben és nézem a czipőmet — ez igy czolni az' asztalt, hanem a túlsó oldalon összetalálkozszokás. (Szembe áll Mariskával és a földre néz. Csend.) nak, átölelik, megcsókolják egymást. Mind a kettő hanM A R I S K A : Hát nem ülsz ide, mellém ? gosan . nevet.) A N N A : N a g y s á d ! Szólítson engem Elemér urnák. É s nézzél rám kedvesen, hogy bátorságom legyen melA n n a ' léd ülni, mert jegyezd meg azt, hogy én — fiatal H A N G (kívülről.) A n n a : Mariska! hol v a g y t o k ! itt ember — éppen olyan zavarban vagyok mint te, és épp a kocsi. ugy félek tőled, mint te éntőlem; ANNA (félre vonja Mariskát.) Mariska, mondok M A R I S K A : De én nem merek rád nézni. neked valamit, én is félek ám egy kicsit, hátha az idén A N N A : Csak próbáld! nem lesz éppen ugy, mint tavaly volt. M A R I S K A : (ránéz félénken.) M A R I S K A : Persze, hisz a férfiak oly változók, szokta A N N A : Na, ne ugy nézz rám, mintha elettem volna mondani Mademoiselle. a süteményt a tányérodról, hanem mosolyogj, akkor A N N A : É s olyan ostobák. majd én is rád nézek. M A R I S K A : É S oly válogatósak. MARISKA : (ránéz és mosolyog.) A N N A : És oly szeszélyesek. A N N A (merev léptekkel a divánhoz megy és leül M A R I S K A : T e ! Hátha Jetti néni nem tartja meg Mariska mellé. Csend.) igéretét és nem hí fiukat ez idén, Jetti néni — (körülnéz) M A R I S K A : Hát ne hallgassunk olyan nagyon, szólj Jetti néni nem mindig tartja meg amit igér. már valamit. A N N A : (meglepetten.) Oh, az nagyon unalmas volna. A N N A : Csak szólj te. M A R I S K A : Igaz, az nagy baj volna, d e . . . . M A R I S K A : Istenem! Hát mindent a hölgyeknek kell H A N G : Mariska, A n n á l Siessetek! kezdeni, hisz akkor az uraknak könnyű, azok csak hall5 w K A : } M e g y ü n k ' megyünk 1 gatnak .és mi mulattatjuk őket. (Kiszaladnak.) A N N A (oktató hangon:) Hja az ugy van 1 Hát mondj valamit. M A R I S K A : (gondolkozik.) H o g y van Elemér ur ? A N N A : Köszönöm jól. A z ész a szív g a r d e d a m e j a . M A R I S K A : Hát a kedves mamája hogy van ? ANNA: Köszönöm az is jól. — (Csend. — Anna bajszát pödri, köhécsel, végre feláll és egy pukkerlit csapva Mariska előtt.) Szabad kérnem ? A zene oly széE g y n a g y e m b e r n e k van e g y g o n d o l a t a és az aprók felaprítják. pen szól. (Egy keringőt dúdolva, körültánczolják a színpadot, aztán ismétt leülnek a pamlagra.) Ön igen jól tánczol, Mariska nagysám. A k o m o l y s á g csekély d o l g o k b a n n e v e t s é g e s , a tréfa n a g y dolM A R I S K A : Ön is, csak kissé nagyon ugrik. gokban megvetendő. A N N A : A z divatos. • * MARISKA: Ugy!? (Csend.) A z élet a vasúthoz hasonló. Mentül l a p o s a b b a pályatest, annál A N N A : Mondjál hát valamit. M A R I S K A : Már megint én ? Szeret ön tánczolni ? g y o r s a b b az ut. * A N N A : Oh igen. (Meggyőződéssel.) Altalán roppantul szeretek lumpolni. S K A

MARISKA:

Mi

az?

A N N A : Hát, zenét hallgatni, tánczolni, bort inni és czigarettázni. M A R I S K A : A Z én bátyámnak még nem szabad czigarettázni, önnek már szabad?

}

°

h

,

d

e

j

Ó

t

á

n

c

z

o

l

n

i

l

E g y nő, akit védelmezni kell, már el v a n

Ha

a

férj

megszűnt

lenni, a k k o r az utolsó.

felesége

szemében

ítélve.

az

első

személynek

414

A tatai gróf. Ségur gróf, akivel egy derék polgártárs túlságos bizalmasan kezdett gorombáskodni, igy szólt a megtámadójának: »Ne felejtse, uram, hogy a forradalom óta mindnyájan egyenlők vagyunk.« Ilyenformán szólhatna Esterházy Miklós gróf is azoknak, akik a legutóbbi napokban leczkékkel szolgáltak neki a hazafiasságból. •Azt mondhatná nekik: »Ne felejtsék, uraim, hogy bár mi Esterházyak, nem vagyunk legfrissebb magyarok, elvégre mégis csak magyarok vagyunk.« Mert ha az ősök hazafias érdemeiből nem szükségszerű következés is a kései utódok hazafiassága, s ha e fényes nevü családnak az udvarhoz való hűsége, mely koronkint ellenkezésbe hozta őket a nemzet legkedvesebb aspiráczióival, felejtetni tudta volna is ama bizonyos honfiúi érdemeket: ebben a hazafias érzésben kételkedni bizonyára akkor tetszik a legkevésbbé alkalomszerünék, midőn a család legtekintélyesebb tagja egy minden dicséreten felül álló nagy cselekedettel mutatta ki a nemzettel való hű együttérzését. Igazán csodálatos, hogy ezt a fejedelmi stílű cselekedetet félre is lehet magyarázni. Hogy azt az áldozatkészséget, melylyel a tatai gróf az Ember tragédiáját szinre hozatta a Bécsben összegyűlt kozmopolita közönség előtt, oda is lehet magyarázni, mintha Esterházy gróf csak a bécsiek mulattatására gondolt volna. A z ötlet mindenesetre fölöttébb szerencsétlen. Bécs soha se látja híját semmiféle színházi élvezetnek, s a végből, hogy az oda valók egygyel több színházi mulatságban részesüljenek, fél százezret kiadni legalább is fölösleges volna. S a szóban lévő szép pénzáldozatnak nem is lehetett egyéb czélja, mint meggyőzni a császárvárost és vendégeit, hogy a mi irodalmunkat is érdemes megismerni, s hogy a külföld mellett nincs okunk szégyenkezni. Ez a szándék pedig csak olyan emberben érlelődhetett elhatározássá, aki teljesen magáévá teszi a nemzeti büszkeséget, s aki együtt tud érezni a nemzettel akkor is, ha az ország gyászol, akkor is, ha örvend. Azok, akik a bizalmatlanság sanda tekintetével mérlegelték ezt a félreérthetetlenül nemes pazarlást, nem láttak, nem akartak látni egyebet Esterházy Miklós grófban, csak az ismert sport-férfiut, Bécs népszerű Niki grófját, akiről szinte természetes föltenni minden nagyúri juxot, de akitől ez a hazafias áldozat szinte váratlanul jött. A z illetők elfelejtették, hogy ez a Niki gróf. egyúttal a tatai gróf is, aki ha az Esterházyaknak a sport iránti érzékét teljességben örökölte is, Bécsnek csak átfutó vendége, otthonában azonban, ahol az év legnagyobb részét tölti, maecenása minden művészi törekvésnek, legyen az bármilyen szerény, kezdetleges. A tatai gróf ebben is hive maradt a családi tradiczióknak; tudva levő, hogy egy Esterházy volt a Haydn maecenása is. Hogy a tatai gróf a maeczenásságot grand seigneur módjára gyakorolja, s hogy áldozatkészségében pazarabb, mint válogatós, nem lehet tőle rossz néven venni. Irodalmunk és művészetünk nem csekély veszteségére, más

szellemi áramlatban növekedett fel, mint amelyben biztosan tájékozódhatnék, hol a gyámolitni való. Annál szebb tőle, hogy amit a magunkéból megismert s megszeretett, annak ily buzgón s ennyi áldozatkészséggel csinál propagandát. De most is bebizonyult, hogy mint hálásnak lenni.

adni könnyebb,

Az ő lakása. Olyati hideg, fagyos

e város,

Pedig sugáros, enyhe nyár

van;

Az aequatór fölött a testem, A lelkem meg

Szibériában.

A pezsgő, nyüzsgő népű Bábel Olyan kihalt nekem, szegénynek, Szeretteim mind távol innen Nagy messze és nagy búban élnek. Sötét nekem az éj, a nappal

—

Szivemnek éje áthatatlan 5 ez éjben is van egy sugárka Az emberszív mi

A drága testvér nyájas Mosolyg felém Testvér!

—

háladatlan. arcza

kicsiny lakából -

e szó kevés: mióta

Tudok magamról,

ö anyám volt.

Anyailag tudott megóvni És anyailag féltni,

feddni,

S e nagy világon a miként ő Úgy senki sem tudott szeretni. A város végen áll

lakása

Virágos kertnek közepében. Ah!

drága, régi

ösmerősöm

E csendes kis lakocska nékem. Mindennap oda visz ki útam Napsugaras mezőn keresztül, S ha elhaladok bánatommal, Bokor, virág, fii összerezdül. S kiérve a testvér lakához, Odáborulok a küszöbre Zokogásom nem hallja ő meg : Bent alszik édesen..

örökre ! Célió.

A z a s s z o n y h a r a g j a r i t k á n k e r ü l a férfinak a n n y i b a , mint b o c s á n a t a . *

F á m a legjellemzőbb atributuma

—

a kávés

ibrik.

4l5

INNEN-ONNAN.

lalkozni. A

képviselőknek

nak, mert

az utóbbiak

nehezebben

tisztában

szabás szegény embereknek való •

Rozsdás

vas.

Hatalmas,

vasból

a m i g ott állott a világ s z e m e előtt le k e l l e t t s z á l l n i a

erről a piedestálról

mint akármelyik nyugalmazott ségesen

kicsinynek

látszott

való

óriási

volt

a

kanczellár,

píedestálján.

és

Azután

hazamennie

kapitánynak.

pensióba,

Ott azután

mindenkinek.

Megette

nevet-

a

rozsda.

m é g k e l l e n e élni. A rők a v é l e m é n y e k

lenni

ség igen

annak, ami volt.

mindenhová.

í g y o l v a s t u k m i a z ú j s á g o k b a n és el is h i t t ü k ,

mert hát természetes dolog, nyozzák

be

többé,

a

vas

hogy

idő

megrozsdásodik.

hatalmas koponyáját, csak fogatlan szíja és n a g y o k a t k ö p k ö d . vette az uniformisát

és

szerint

bántak

elment

Nem

nem

ara-

láttuk

száját, melylyel a

az

előtt

vele,

ha

többé

csibukját

De a rozsdás vaskanczellár most

emberek, akik egy félóra a

multával,

emberek

közé.-- É s e z e k

még holt oroszlánnak

hirtelen

lelkesült

föl-

»hoch«

nézték

többé n e m kanczellár, mert m é g m i n d i g vas. É s kezet n e k i és m e g k a r d l a p o z t a t j á k

magukat

érte.

igéri,

hogy

nemsokára

tetszik neki. Vajon

ötet.

igy

megint

Különösen hatott

e z e l ő t t is ? —

a

r o p p a n t u l jól esik n e k i ,

Köszöni vissza

lakosok

volna-e

rá

ez

jő.

Bécsvárosa

barátsága a

hogy

a szives fogadtatást

es

fogadtatás

és

nagyon

ragaszkodása.

tiz

esztendővel

Mégis csak rozsdás m á r az a vas !

divergáló ülésen

ovacziókban

*

Bécsben.

részesült

bécsiek, ugy látszik,

a

A

birodalmi

fő-

vaskanczellár és

ünnepi

székvárosban.

n e m igen leleményesek

már az

A

versalis szószt készitenek,

még pedig olyan mennyiségben,

ételre,

esztendeig

minden

sültre

vendéglői

ételeknek

kig

vannak

get.

A

ilyen

elég.

Ebből

egy-egy olyan

kanállal.

léből

Ezzel

Azért

elégületlenek):

Hoch

O is e l é g ü l e t l e n , a b é c s i e k is De a

legmeghatóbb

B i s m a r c k sirt. mellét

verve

germán,

ki

ellenségeit. nyakába

Igen,

a O

furor sirt.

ültette

Jupiter, kinek dulásától

kell róla,

hogy

jelenet

Az

hogy

sirt.

csak

erőszakos,

fegyveres

szava

vendé-

Jönnek az

oláhok,

jön

Bismarck. egymáshoz

Megható

ünnepség

hideg

békét,

függött.

ős

öreg

teuton,

i s t e n t ő l fél.

ki a

A

nagy

O s

O

diplomata, könnyezett.

Európa

A

német

szemöldökének

zokogott.

az utókornak

ki

egy

Festő

mozezt

a

Németország

kék-

harisnyás hölgyei zengjétek meg regényekben,

hogy még a

jövő

l e á n y a i is t u d j á k és

Mert csak

most lett

hőssé.

A

pogány

német

lovaggá

igazán

teuton

e

s

—

nagy

évtized

örökítsd meg

minden

egészen

Az

az

a

f e n y e g e t t e és i j e s z t g e t t e a z

mennydörgés,

sorsa

azoknak

mégis az volt, .mikor az

vaskanczellár ki,

e g y ü t t s i r j a n a k a siró

Bismarckkal.

a tietek, most vált igazán

nemzeti

szentimentalizmus vizében

modern

kereszteltetett meg.

Most már egészen a

tietek.

* *

cf

Képviselőmizériák.

minduntalan

strikeolnak,

sanyarú helyzetük képviselők diszes

*

Rosszul a

folynak

szabók,

megbeszélése

ez az

munkájából. —

Tehát

kép-

f o g l a l k o z á s és i g y a n a p i d i j a k

nem

fizetésekre

pedig boros pincze. A ról t e k i n t i k

ember

képviselő

vagy

mellett

egészen meg

nézve

pedig

mindnyájan

levő

a

a

dolgok.

suszterek

A

pékek

gyűléseznek

c z é l j á b ó l és m o s t a n á b a n m é g a

t e s t ü l e t e is a s a j á t

mizériáival

tésre

vonatkozó

kénytelen

valami,

mint

messziről

nézve

a

hol

vagy a homlokukat

bufletben

vannak.

dolog, hogy

hüselnek.

Dc az

évi

javítani

erre a p á l y á r a

Magyarországon

nem

távol-

törlik a

Kell valamiképen

csábít-

irtóznak

varrni az

s z e m p o n t b ó l is jó l e s z

i n d í t v á n y el

élhessen a honpolgári

halálfö,

a képviselők helyzetén, hogy az ifjúságot tudva

is

Tehát

u r a k is h o l k ö z e l r ő l ,

szerint

köte-

gondoskodni

olyan furfangos

közelről

á l l á s u k a t és a

•tanácsteremben, •fizetés

egész

vonat-

hogy a honatyai

m u n k a a képviselőség.

áldozat a képviselőség, melyek

a

hogy a

lességek teljesítése egész embert igényelnek s azért

addig, mig a

fogadtatik, a

a

emberekfize-

képviselőséget

h i v a t á s n a k deklarálni. A z u t á n m a r a d m é g elég idő a z t uri paszs z i ó n a k és l é t r á n a k

nézni.

fog-

*

*

minden is n y a -

—

elégületlenek,

teutonicus-szal

a

népek

jelenetet

a

jelentette

ugyanazon

azzal érvelnek,

kozó indítványt pedig azzal támogatják,

hogy

a b é c s i e k n e k ( ő k is

Lueger!

valók : Heil B i s m a r c k ! H o c h S c h o e n e r e r ! — volt.

ha

uni-

bécsiek

traktálnak

antiszemitizmus. —

szetreaszke!

van

A

az elégületlen oláhok, nosza kedves vendége

egy

öntenek

egyöntetű izük.

szószban.

kotyvalék neve:

a

jó

ünnepségek

v e n d é g l ö k r e f o g j á k rá, h o g y

egy

csoda,

nápidijak lefoglalhatlansága mellett

nek. A z é r t pedagógiai

megvásott

rendezésében. Középszerű legalább

aztán

m a n d á t u m t ó l . C s a k ú g y a n y a k u k b a kell azt

*

? 5 Bismarck

az

lateinerek-

mellékfoglalkozás. A z ilyen

sák. Mert

*

kárpótlás

és e s z k ö z m i n d e n r e . A

nem

mellett

azok a képek,

téritette

a

képviselő-

n e k b e f o l y á s o s á l l á s és jó

önkéntes

gyönge

kép-

neme

passe-par-tout

a mandatum

is t e k i n t h e t ő k j ö v e d e l e m n e k ; a k é p v i s e l ő i é v i

ellá-

hogy

fölfogások

g y u l e n a g y l e l k e s e d é s l á t t á r a és k ö n y c s i l l o g a s z e m é b e n . S z ó b a

más véleményre

gentrynek

elté-

képvise-

méltó

r e n d j e l és e g y n a g y s z e r ű

szegény

elvesztett bidvámmentességért

áll v e l ő k és f ö l v i l á g o s í t j a ő k e t : n e m o l y a n r o s z és o l y a n eszű, mint a milyennek nézték. És

tartják,

emberhez

viselőség n e m kenyérkereseti

csókolnak

És a vasember

uri

és

kiáltásokban

kabát-

fájdalom,

birtokos gentry azt tartja, hogy a

lokális

A

urak azt

ambicziózus

az

t ö r t e k ki. Itt van a n a g y B i s m a r c k , itt a v a s k a n c z e l l á r ! K á r , h o g y

szabók-

hogy a

képviselő urak között azonban nagyon

egy

diszes

mint a

a r r ó l , h o g y m i is t u l a j d o n k é p e n a z a

seinmittevésnek. A

K i h u l l o t t a k a f o g a i . G y ö n g ü l t a z esze. A z ö r e g c s a k k a r r i k a t u r á j a

ez, azzal,

foglalkozás, melyből

l ő s é g ? A g r ó f o k és e g y é b k é k v é r ű viselőnek

esik

vannak

*

O71 Noblesse obiige. V a n a t i s z t e l t h á z n a k e g y o l y t a g j a , a k i e l m o n d h a t j a m a g á r ó l , h o g y n i n c s h i t e l e z ő j e és i s t e n n e m is l e s z . A z i s t e n t a r t s a m e g s o k á i g ezt a

ritka

hazafit,

segítségével

képviselőház

csatlakozni.

Ezt a pártonkívüli

... l ö t a z ö s s z e s p á r t o k d e s i g n á l t á k a r r a , n y ú j t s a be a képviselői

hogy

mint

dijak

egyetlen

ságmentes képviselőtől várni lehet. B e m u t a t t a az lezőnek minden agyafúrt fogását, hogy

miképen

kell

a

adós-

és

hite-

ritka szakavatottsággal

lefoglalt

napidijakra

nem szóló

egy

adós

sem

képvise-

immunitásáról

i n d í t v á n y t . E z a képviselő többet tett, m i n t a m e n n y i t

tette,

diszelil

aki elszigeteltsége érzetében politikailag

'mert valamely párthoz é r d e k e l t fél,

a

ismer-

megszabott

- három havi határidőt ad calendas graecas kinyújtani, hogy

lehet

' az adósságtól egy vasúti konczesszió megszavazása árán szabadulni ' - és

hogyan

kell

ilyen

esetben

okoskodni,

hogy

.eladott szavazat mégis megfeleljen belső mély i Nem tudjuk, annyi tény,

honnan meritette hogy az ujjából

a

képviselő

nem

szopta.

ur

párt

részéről.

A

a miniszterelnök hozzájárult és a k é p v i s e l ő Hát logika

urak

nincs

—

képviselő az

benne,

urak

indítvány

leszavazták. de van

Hol

uzsorásnak tudományát,

tévedést

helyeslés mind

van és

itt

sem

fogadta

helyeselték,

napirendre

bölcseség

A pszikhologiája ennek a leszavazásnak

e

Holmi

. k ö v e t e t t el, m e r t m i n d e n e g y e s p a s s z u s t s ü r ü ,. m i n d e n i k

az

meggyőződésének,

a

tűréséhez logika ?

—

van

gavallérság.

körülbelül a

következő:

»Mi s z e g é n y k é p v i s e l ő k h i t e l e z ő i n k k e z e i b e n v a g y u n k , a m i

meg-

lehetősen kellemetlen.

nyo-

A

m a s z t ó és h á r o m h ó n a p i

napidijainkat ingyen

lefoglalhatják,

képviselösködés után

ami

megfosz-

t a n a k m a n d á t u m u n k t ó l , a m i m á r h a t á r o z o t t a n n a g y b a j és ellenkezik a mi személyi politikánkkal.

Mert

mi adósságokat

csinál-

416 tu'nk, h o g y k é p v i s e l ő k k é l e h e s s ü n k ' és könnyebben áll, h o g y

csinálhassunk

képviselők lettünk,

adósságot.

—

A

hitelezőnek

hogy

jogában

pénzét követelje, elliczitálhatja a birtokainkat, ha

nak, dc n e m nekünk

hezitálhatja

ugyanaz,

el

a

mandátumunkat.

ami a mesterembernek

s z á m o t pedig nem szabad

lefoglalni.

a

A

a

ezek alkalmasak.

sem.

Erős gyerek

és

igaza van.

törvénynyé

Igen ám,

emelni ? —

' o m m a l lehetne ezt az immunitást De m i n t k é p v i s e l ő k

sérthetetle-

A k i ezt kívánja, d e illik-e

Ha valami

dekretálni,

nekünk

felső hata-

bizony

jó v o l n a .

nem szavazhatjuk meg magunknak.

o b i i g e . K e s e r ű a l e m o n d á s , d e le k e l l m o n d a n i .

Noblessc

Vigasztalódnunk

kell a z z a l , h o g y n i n c s a f ö l d ö n a z a r o s z , a m i n e k v a l a m e l y e s o l d a l a n e v o l n a . E b b e n a z e s e t b e n a z a jó, el a h i t e l k é p e s s é g ü n k e t . csinálás

joga,

nem

A z adósságcsinálás

Mert

igen

hogy nem

ha m e g volna

volna

mód

szabadsága nem

gatja azt a hitelezés kényszere.

rá, ér

a

adósság-

gyakorolhassuk.

semmit,

Minthogy

veszítjük

szabad

hogy

ha nem

támo-

pedig ezt bajos

volna

keresztül vinni, hallgassunk i n k á b b a noblesse obiige szavára. A m i b ő l látni való, h o g y ebben a furcsa s z a v a z á s b a n volt logika

jó

mégis

—

csak

*

hát kiléptek a politika cl,

Kicsiny

volt

mérkőzés. A z

dicsőségre

ütközet

heves

vágytak.

volt

és

Csáktornyán

Wlassics győzelmével

nók, hát h o z z á s z ó l n á n k a h o z a visszás állapothoz, uralkodik.

lékfoglalkozás,

Hol a professzoroknak

hogyan

főfoglalkozásuk. Csak

lehet a

ott

a

a

mely

tanitás

hallgatóknak

theologiai fakultás

akar-

egyete-

csak

a

vég-

mel-

tanulás

tanárairól nem

a

tud-

juk, mi a m e l l é k f o g l a l k o z á s u k ; e z e k m i s z t i k u s h o m á l y b a n élnek. filozofiai fakultás

kozást ű z n e k :

A

az

professzorai

tankönyveket

m u n k á t is ir (le.) töltik

Az

idejüket,

jogi kar tanárai

egészen

ártatlan

fordítanak,

orvosi fakultás tanárai szintén

amit sem

óriási akarnak

prakszisuk a

dohos

nem

életerős

embereknek

való.

Ok küzdeni akarnak. Mindmegannyi miniszter, egy szóval

hasznosan

leginkább

mutat.

tantermekben a fülledt

még

Az

élet

akar lenni.

egy

professzor

meg-

szobában

a

nélkül,

küzdelem.

képviselő, politikus,

Szilágyi Dezső

magasabbra

még Szilágyi

Ez

szónok,

a

sem

vágyaik

törekedett,

Dezső sem. Állítólag maga m o n d t a a n a g y

Dezső:

T ö b b r e m á r n e m v i h e t e m . É n S z i l á g y i D e z s ő v a g y o k , én m i n i s z ter v a g y o k .

Egyéb vágyam

ben l i l o z o f u s o k ,

ha

nem

nincs. —

a

saját

A

professzor

személyükről

egy

körben

mozog

a tudományegyetemnek irányváltoztatás

és

semmi

Szünidei

jótékonyság dolgozni:

különmeg-

iskola

az

a humánus

egylet

és a h o l n i n c s t i l a l o m f a , tilos. A

l e v e g ő j é t el,

kedvére

gyűjthet annyi mazó

bajokkal

Aránylag mert

az

Ha az

hónapon

* .'

a tél

concertet

s

rendezni,

—

nem

nyújthat:

tenyésztő

telepek

télen

aki

azt

hiszi,

hogy

a

lehet

jótékonyságban

gyűjtéseket

e s z k ö z ö l n i , fel-

Néhány emberbarát elhatározta, ad

fris

levegőt.

bezárulnak

van

messze

A

levegő

gyepes helyre

fűben.

Két

lépni szabad

hónap

alatt szár-

valahogyan

megküzdhet.

részesülhet

nem

ért

Es

a

a

e

túlságosan

reklámhoz,

az

adakozó

dühöng a járvány,

katona

—

jótéteményben,

főváros ? Ez mindent

meg-

bezáratja

u g y is e l é g . M á r is

milyen

budget. *

f

Ezer

mázsás

kő

*

e s e t t le a

k ő e s e t t le a m i s z i v ü n k r ő l is ;

Gellérthegyről;

most

már alapos

h o g y a czitadella valamikor elpusztul. T e g y ü k

ugyanakkora a

reményünk,

fel, h o g y

minden

tiz esztendőben egy ilyen k ő lezuhan magától, k ö n n y e n s z á m í t a n i , m i k o r fog a czitadella alól az egész alapzat (Csak

épen

a

Gellért

méreteit

lassanként a Dunába

gördül,

függve maradni.

már

magunknak

Ha

kell

tudni.)

H a az

ki

nem hogy

és

Ilyenkor, kezdődik

a

mikor

a

vakáczió,

lehet

kimállani. egész

hegy

a v á r a c s se f o g t a l á n a l e v e g ő b e n

légvárról

van

szó,

különbet

tudunk

épiteni. * *

=

*

A hol a part szakad, o t t v a n a n e g y e d i k

feje.

Szakadoz

az

öreg

Gellért,

fővárosi tanács merit-e szer fát

szállítottak

belőle

le a

gurulnak

tanulságot.

—

k i á l t o t t a k a r á t ó t i a k e l b á m u l v a , és m i az

le.

Ez

eszünkön.

—

még

se j á r j a ,

Nosza,

kapják

újra felhurczolják a hegy gyönyörködve

nézik,

fővárosi magistratus

hogyan

budai

Váljon

A jó r á t ó t i a k

ez

magukat, azután

csúszik

le

a

egy-

czipelték meg-

N i n i , h á t í g y is l e h e t

mégis

hogy

tetejére,

annyi

a buta

fáradsággal fa

túljárjon

valamennyi sorba

szálfát

megbillentvén,

magától:

—

Váljon

tanul-e a rátótiak n y o m á n a lezuhant

valamit; t u d j a - e . m o s t már, hegy tetejéről

d u n a i hid kövek.

legutolsó szálfa valahogy

b i l l e n t és m a g á t u l l e c s ú s z o t t a h e g y r ő l . — hurczoltuk

a

hegyről, nagy ügygyel-bajjal

lefelé. É p e n a z u t o l j á n v o l t a k . A

h o g y a n kell a czitadellát

a

a

kőtől

Gellért-

eltávolítani? x*

f

Ravaeholt

halálra

bebizonyítani,

iskolának:

t a r t a n i . J ó t c s e l e k e d n i s z a b a d n y á r o n is, h a b á r is

O, mert

nincs ereje a szala-

*

ítélték.

hogy

egy

A uj

kujon

váltig

iskolának:

azt

az

szerette

anarchiának

h i v e és a p o s t o l a ! d e m é g i s c s a k a z d e r ü l t ki r á , h o g y e g y *

Csalódik, csak

—

—

gyerek,

h o g y o t t m á r friss a

a

át

nyújt.

iskolában

olyan

fővárosi lakás-viszonyokból

gyermek

sem

kell.

Az

teleszívhatja m a g á t isten

a

szegény,

semmit

gyerek

ilyen felírással:

hogy

kevés

egylet

híveknek tesz:

tiz

csak

sápadt

ö s s z e p a k o l j a és e l v i s z i

hempereghet

erőt.

él.

Gyurika

maradhat.

messze,

csenevész apró had itt

viszünk

H á t te

J_.áttam.

itthon

se

be

Csak

—

nem tud tolakodni,

irányát:

a s z e g é n y iskolás g y e r m e k e k e t olyan áldásban részesíti, amit m a g a bacillus

s z a l a d n i is t u d ,

ugy

birsz.

csak

szaladtál.

messze a fővárosból. Olyan

volna

gyermektelep.

egészen saison-szerli áz

nekünk

elébb

évszázezredek

sem változtatja az

nélkül.

saisonja

bált,

olvasásokat

pirulva, az

dáshoz. Ezeket

is s z a b a d a z ö r é g i s z ű k k ö r é b e n f o r o g n i ,

*

$

urak

van s z ó ;

nyugszanak a világ .rendjében. Ha a világegyetem óta

aki még

nagyob'b

újra m e g újra előadni, minden e s z t e n d ő b e n változatosság

netovábbja,

tolakodol,

válnak

Falstaff sorozására.

t o l a k o d n i is

mellékfoglal-

egynémelyik

penészedni. U g y a n a z t a tárgyat, u g y a n a b b a n cz csak

mit

Pistike, még

g y e r m e k elég, a k i m á r

—

volt a

ződött. E n n y i röviden az esemény. Ha a dolgot feszegetni

A

—

nekik

tág mezejére. N y u g o d a l m a s t a n s z é k ü k b e n

horczi

gyerme-

*

Mihály.

az e g y e t e m — n e m a világegyetem, csak a t u d o m á n y - e g y e t e m

münkön

John

ki vdgy

J a n c s i , te m e g

gyermekek

Sir

vagy,

nagy a hadi

*

W l a s s l c s G y u l a és Herczeg

fértek

egészen

legsápadtabb

emlékeztet

az iskolát. É s az állam ? V a n

is. *

nem

f é r f i a k és k i v á l o g a t j á k a z o k a t a

legvéznább,

Nagyon

szer-

E n n é l f o g v a a képviselői napidijaknak s z e n t e k n e k

a z o k o s e m b e r és a n n a k

legsatnyább,

csupán.

A

n e k n e k kell l e n n i , m i n t s a j á t uri s z e m é l y ü n k n e k .

ezt az okosságot

A

mandátumot

szerszáma.

Ergo

van-

mandátum

előjönnek azok a derék

keket, a kik czéljuknak leginkább megfelelnék. S z o m o r ú sorozás !

két

Ítélet

másik

a is

halált

rablásnak van

és • g y i l k o l á s n a k

ellene.

diktál

a

Az

fejére.

mert egyik a másikat kizárja. ség, a z t h o z t á k

előbb;

egyik

életfogytiglani

Melyiket A

a követője. hajtják

párizsi Ítéletet

a montbrisoni

ősrégi

Most

majd csak' clbibelödnek egy pár

a

előbb

végre?

illeti az

elsőbb-

azonban előkelőbb,

f ő b e n járó. . R a v a c h o l r e m é n y k e d i k , h o g y "ezzel a k é r d é s s e l ' a tudósok

már,

börtönt,

esztendeig.

mert jog-

417

MŰVÉSZET. A müncheni Szalon. I. Egy modern műtárlat nem a művészek versenytere többé egy-egy aranyérdemért, hanem inkább nagy csatamező, ahol élet-halál harczot viv egymással az újkori művészet sokféle iránytjelző eszméje. Tényleg sohasem volt a művészetnek annyi doktrínája, mint korunkban. Hatalmas árapályban hullámzik száz meg száz ujitó gondolat, tarka keverékben sorozódnak együvé a legélesebb ellentétek, csupa reform, csupa prófétálás és csupa lázas fanatizmus dolgozik itt fáradhatlanul, pihenés nélkül. És egyre jobban tünedeznek e porondról azok a vaskos, bronzfegyverbe öltözködött régi lovagok, akik a közelmúlt harczaiban lobogtatták az esztetikai jelszókkal teleirt zászlókat. Oly lázas idegességgel folyik ma a művészeti harcz, hogy a harmincz év előtt megszületett művek egy fiókba kerülnek az egyiptomi szarkalábakkal s elavultnak nevezik ma már azt is, ami reggel keletkezett, holott már délután vagyon. Nem is került ki eddig a műtermekből annyi agyrém, annyi zavaros, zöld eszme, mint amennyi ma egy tárlatban összehalmozódik. A z a gondolat, hogy a nagy tömeg az uj imádásába merülhet, arra készteti a művészek seregét, hogy egyéb tekinteteket félrevetve, valami eddig nem sejtett, legeslegujabbat produkáljon, legyen bár ez újdonság a, delirium vagy hóbortosság szülöttje, csak olyanfajta legyen, amilyenről eddig nem irtak a hírlapok. E tárlatok képeinek fele hasonlatos a regék tengeri najádjai s tritonjaihoz, akik egy perezre kiemelkedve a habok közül, megmutatták fantasztikus alakjokat a halásznak, hogy azután hirtelenül eltűnjenek, örökre. E tekintetből nagyon érdekes jellemvonásokat mutat e tárlat is, mik éles világot vetnek korunk szellemére, párhuzamban haladva az irodalom, a szocziális tudományok és a többi művészet hajszájával. És sok érdekes dolgot tanulhatnak meg e falak közt a művészek is. Mert e sok zavaros és kuszált törekvésből végtére is egy igen okos eszme alakult ki, mely egyszeribe függetlenné tette a művészt s tervet enged tehetsége széles fejlődésének. Ezt az eszmét félhivatalosan »individualizmus«-nak nevezték el; a közönséges halandó, aki nem rendszerez azonnal minden apró leletet, tán igy mondaná el: fessen kiki ugy, amint a szive diktálja, — ha már egyszer tudja az a-b-c-t. Ez az ezidei tárlat egyik jellemvonása. És ebben a tárlatban nagy gyönyörűséggel lehet élvezni az erőteljes egyéniségek hitvallását. Vannak itt olyan dolgok, mik egy perez alatt lebilincselik az embert, mikre minden különlegességük daczára rá van nyomva az őszinteség jegye. Nagy, tüneményszerű művészek szívverését és gondolatmenetét találjuk itt illusztrálva, olyan genie-két, mint például az amerikai Whistler. Igaz, hogy ennek a csillogó éremnek van egy kevésbé fényes, talmi revers-e is. A tárlat képeinek az' a tömege, mely a nagy »fogyasztó« közönség ínycsik-. landozására számit, ezzel a kimondott jelszóval nagyon csúnya üzletet csinál. A tehetségtelenség hamis czégérül használja föl az egyéniség hitvallását, s minden torzszülöttre ráfogja, hogy hiszen ezt ő igy akarta, csakhogy a korszellem még éretlen arra, hogy megértse a benne lappangó művészeti kvalitásokat. De ezen. nem szabad csodálkoznunk, hisz igy volt ez minden időben,

A z egyéniség imádásán kivül még egyéb jellemzetes momentuma is van e tárlatnak, mely szélesebb alapokon nyugszik s jellemzője épp ugy a mai művészi világfelfogásnak, mint amikép egyenes ujjmutatás arra, mit várhatunk a jövő művészetétől ? Ez a momentum a festészet és szobrászat lassan kialakult szerepcseréje. • E g y perezre igénybe veszem figyelmöket, hogy e fontos momentumot bemutassam. Gondoljunk vissza ama kolosszális szoborművekre, mik Egyiptomba és Ninive romjaihoz csalogatják a régészt, — a Faraók monstruózus képmásaira és a szár-, nyas bikaszörnyetegekre, azután valamennyi szoborműre, mik a régi Hellasban születtek meg, a hires Zeüsz-szoborig és a Knidoszi Aphroditéig és menjünk még tovább, a renaissance vállas Mózeséig s el egész Canova és Thorwaldsen munkáiig : e hatalmas szoborsorozat a nyugodalmas fönség, a pihenő erő benyomásával hat ránk. Alig van valahol mozgó szenvedély, legalább is nem olyan, mely belső, lelki motoroknak köszöni létét. A z egész szobrászat máig a nyugodalmas, kolosszális pihenés allegóriája. És vessünk egy pillantást a festészetre is, attól a percztől kezdve, melyben megszületett, Rafael, MichelAngelo, Dürer, Rembrandt, , Rubensén át Dávidig és innen nagy sorban a Cornelius-iskola és Piloty-irány minden hivéig : azok az alkotások, miket klasszikusoknak nevez a műtörténész, — a madonnaképeken s néhány kivételen kivül — mind a. forrongó szenvedély szülöttei,, csupa nagy mozgó tragődia, csupa tomboló, zaklatott szenvedély, csupa vad manifesztácziója az erőnek. A z egész festészetnek karaktere a mozgalom. És ma? Ma a tájkép uralkodik a modern tárlatokon, melytől ötszáz évig megtagadták a művészek a. létjogosultságot, a tájkép, a hangulatok és rejtett titkos belső élet kifejezése, -az önfeledett nyugalom allegóriája. Nincsenek többé mozgalmas csataképek, szilaj duhajkodások, vasgyúró héroszok erőmutatványai, nincs semmi kolosszális »Utolsó itélet«, melyben az emberek nyüzsögnek, mint a kukaezok; — e képeken csönd van, misem mozog, olyan, mint egy nyugalmas, nesztelen fantóm, fa, fű; mező s hegy titokzatos mozdulatlanságban mintegy megrögzítve áll előtünk. Itt-ott érzünk ki belőlük valami sejtel-, mes életet, mely láttatlanul és halkan működik, mint a sejtszövetek ismeretlen vegyi folyamatai. Ez a modern festészetnek összképe, - - rá van borítva a nyugalom gyenge fátyola, — szendereg De mily erőteljes nyüzsgésben mutatják be az életet a modern szobrászok ! Itt tombol, vesződik, görnyed, ujjong, kéjeleg minden, itt elvesztette az ember a konvenczionális morál kantárszárát, orgiákban adja tudtára a világnak érzéseit, itt egészen piros az öröm és egészen fekete a bánat, itt ki vagyon mutatva, mint nyilatkozik meg az emberben a brutális, féktelen, föls'éges állat. ' E z a modern szobrászat képe. Képe a mozgalomnak, a szenvedélynek, mini a modern zene. E jelenségekből két dologra következtethetünk. A z egyik a szobrászatot illeti. Erre nézve a lassú átalakulásokból következik, hogy a modern ember elvesztette érzékét a monumentális iránt. Mig hajdan a szobrászat egybeforrt ' az építészettel, kiegészítette, dekorálta azt, addig ma a lehető legélesebb ellentétbe helyezi magát azzal. A szobrászat hajdan ugy vette be. magába a styleket, ahogyan azt az építészet diktálta, és amilyen nyugodalmas,. mozgásnélküli áz építészet, olyan volt eddig a szobrászat is. Most már semmi köze sincs hozzá; mi több, a: modern szobrász szuverén megvetéssel kerüli még

4i8 azt is, hogy szobrainak architektonikus alapzatot adjon. Es ha egy tekintetet vetünk az összes stylek építészetére és szobrászatára, meg kell látnunk, mily tökéletes az összhang egy görög templom s a benne ülő Zeüsz, — egy gót templom s fából faragott apostolai, — egy renaissance egyház s ideális Jézusai és Madonnái közt. A szobrászat egészen különvált ma az építészettől. Nem ékítményeket készít többé, hanem pszichológiai talányokat mutat be. A másik mozzanat, melyre következtetésünkkel jutunk, a festészetre vonatkozik. És itt azonnal meglátjuk, mint kezd hatalmas uralomra jutni benne a zenei szimfónia. Ha e tárlat egyik legszebb osztályát, az amerikait végignézzük naiv szemmel s átengedjük magunkat a betóduló érzeteknek, valóságos festett szonátákat látunk, mik enyhén, lassan vibrálva közelednek felénk, sallangok s kézzelfoghatóság nélkül, de az érzés hatalmas erejével. A nyugalmas természet titkos belső élete küldi felénk sejtelmes képét. Gyorsan vissza kell emlékeznünk Böcklin »Halálsziget«-ére, s ha e lekonyuló ágak és elsáppadó hold impresszióinak átengedjük magunkat, kiérezzük, hogy e vékony fűszálakban, e lombos koronákban s bágyadtan fekvő tavakban — mintha haldokolna valami Ez az az ut, melyen a jövő festészete haladni fog. Amennyire legalább a mai jelenségekből következtetnünk szabad. Es ezek a jelen tárlat tanulságai. Elég fontosak arra, hogy tanulmány tárgyává tétessenek. Ez általános jellemzés után immár áttérhetünk a tárlat és érdekesb müveinek bemutatására. L y k a Károly.

Aztán

megittak

hamar

A sisch!«

pohár

kritikus, aki a H a n s w u r s t r a most legkomolyabb

néha-néha

mosolygott

sört

és

azt kiáltotta

arczával

ült

gúnyosan,

a

besiettek

» d a s ist c l a s -

földszinten

mikor

a

szinre.

a

s

csak

közönség

tapsa

fölriadt. A

lapok

elég

különösen

lelkesedéssel ütötték a Esterházy

viselkedtek.

Előzőleg

már a negyvenedik ezrest váltja !

díszletek

A

díszletek gróf Z i c h y Mihály

nem

férnek a színházba ! rajzai után

A z első előadáson o t t lesznek ház, az opera, a n é p s z í n h á z

a

készülnek.

budapesti

mi

Azt

színésznőinket

hittem,

és

csak Madáchról volt szó Mikor aztán

nem

volt

Hiszen

ez

Goethe

szín-

keserűsé-

jól

képzelje

ismerem

asszonyom! Hiszen

Sardouról vagy D u m a s

az

kollégák megkezdték Madách szent borzalommal

s

is

ráakadni a közönség soraiban. s

vége

óriási

hogy nagyon

színészeinket

e g y e t l e n e g y r e se t u d t a m

nemzeti

képviselői.

Ezzel a legutolsó megjegyzéssel különben get okoztak nekem. a

valóságos

dobot.

A

előadásnak,

a

Filsröl.

bécsi

kritikus-

leleplezését.

sarkantyús

forgatták

csizmában!

szemeiket

az

ég

kiáltották

felé.

Hogy

egy barbár magyar, az emberiség sorsának problémájával kozni.

foglal-

S kifundálták azt a ravaszságot, hogy elnevezték a más költeményt:

»prächtiges

Nem tagadom lós, a t a t a i , g r ó f , A

terme

és

a

asszonyom, legkisebb

Miltiades

diszletfestök

hogy nem sajnálták a pénzt a

sétált,

hogy

egyformán

szertc-szét

el,

Hiszen

valaki

Bizonyára szabólegény Higyje

is.

Esterházy

A

a

stilszerti,

csaponghatott

volt a

ilyen

bámulta

hatal-

pompás. a

i4

s

kép

is, a k i k

ö n n e l is m e g e s h e t e t t , toilettejét

Mik-

falanster

hogy voltak a tapsolók közt olyanok

a díszleteknek tapsoltak. korzón

részletekről

sisakja

fantáziája

hatal-

Wandelpanorámának.«

díszletekre. V a l ó s á g o s fényűzéssel g o n d o s k o d o t t mas

és mer

Skandal.!

keretében s lehet,

Szinházi krónika.

egy

kiállítási színházba, ahol M a d á c h darabja kerül

mikor nem

a

Önt.

semmirevaló.

szabólegények

vannak

a

kritikusok

k ö z t is.

Madách és a Hanswurst. Az

ember

tragédiája

É n hallottam a tapsot

1

Mikor az egyiptomi

Bécsben.

Mintha villamos ütés rázta volna

Mikor Bécsbe utaztam, az meg,

Ígéretet

hatást

kiállítás tettem

Önnek,

tett M a d á c h drámai A

s ezért

szinházi a

arra

hogy

első

udvarias táviratban el

fogom

használtam

Drehcr a sörkirály készíttette régi

Bécsnek

hét föl,

órakor

hogy

egy

is.

muzsikus

A

pellengér

támadt

itt

a

meg-

hű utánzatát-.

uj

alkotnak.

tövében

életre. A

pedig

két

A

kis

tér

közepén

a

bilincsek

vén,

kopott

ül. volna

ő k e t itt.

Fejükön

hegyes ncmezsüveg. R u h á z a t u k barna, szürkevirágos kartonkabát posztónadrág.

Az

egyik,

vén,

aranyozott

másik g i t á r j a kíséretével é n e k e l régi-régi A

közönség ott tolong

—

hárfát

trubadurok

penget, a

dalokat.

készültek,

papirmasé énekesek, akik máskor a

volt.

a

Fáraó

a költő

forradalom

m e g az ezerfejü

hallga-

lázitó

féktelen

szenvedélyei

szavaiban s Rougct

de

Lisle

tetszik, hogy

énekelni.

vérű

közönséget

emelkedik

az a guillotin

magasan, várva

lelkesité

fel a n n y i r a ,

áldozatára. Hétszer

mely

ott

h í v t á k ki c

kép

után a szereplöket, csak a kritikusok ültek ott egyre

mogorvább

Szinte kedvem —

kerekedett azt mondani nekik :

U g y a n m e n j e n e k ki a H a n s w u r s t h o z . A z ártatlan, o s t o b a

tréfákat csinál. A z A

tetszik önöknek

sem

h o g y e fogatLandstrassén

és a

czenzurának.

czenzura ! Nálunk csak Jókai regényeiből ismerik c retintézményt. A

barbár

Magyarország

már

elpusztította,

a müveit Bécsben még ö pusztít. M e n n y i r e össze-vissza

kuszálták

a Madách költeményét. A czenzor mint dramaturg ! E z az ember tragédiájának

komédiája.

A z e l ő a d á s is b i z o n y á r a színházunknak

Mari asszony É v á j a

nem múlja

felül m a g y a r

sem hogy gáncsolhatnék,

Nos

szégyen-

összehasonlithatlanul

jelesebb

k i s a s s z o n y é . Oltó u r Á d á m j a

Ádámunkat de

érdekli. oka

és t ö k é l e t e s e b b a l a k i t a s , m i n t Barsescu

nincsen

s Mylius Lucziferje

jelentéktelenebb,

semhogy

jobb, dicsér-

hetnék.

Hanswurst

bódéja

előtt

pedig

valósággal

a sokadalom. A z egyszerű fapadokon föherczegek, sok ülnek s egyre —

igaz

A z i s t e n é r t c s a k n e m h i s z i ö n is, a s s z o n y o m , h o g y e h i d e g -

k e z n i . Jászai Egyiknek

énekelnek. A

meg

legyen nyugodt. Nemzeti

körülöttük.

N a g y s z e r ű ! k i á l t j á k és e l é r z é k e n y ü l n e k .

jut eszébe, h o g y e h á z a k papirmaséból lan

mikor a franczia

nyilatkoznak

tenetes

Mintha a mult század felejtette és

s

össze

arczczal.

czifra házak egész városrészt

hiányoznak.

Ha

ezt. része

rogy

hatalmas dala megzendül, egy pillanatra szinte u g y

kezdődnek

széjjelnéztem

o t t áll a p e l l e n g é r is, a P r a n g e r , m é g a v a s l á n c z o k , sem

minő

tóságot. É s

ez a loyális k ö z ö n s é g velük szeretne

rendesen

látogatja, nézze m e g első sorban H o h e r M a r k t n a k A

hivott

mondani,

kiállításban, m e l y n e k e g y része a kiállítási s z í n h á z

ablakos,

előadá-

költeménye.

előadások

délutánt

E m b e r tragédiája

igazgatósága

őszinte

Milliók egy miatt !

21.

Asszonyom ! a

h i g y j e el, haldokolva

trónja előtt s felkiált: Bécs, jun.

sára, m e l y r e

s

rabszolga

életveszélyes irók,

mondogatják:

Igazán klasszikus! B á m u l a t o s ez a Gottsleben !

kritiku-

Hanem

e g y jó i s m e r ő s é r ő l

asszonyom. Emlékszik arczképét

A

tehetségére.

Hét

hozta

még

akarok

arra a szép

egykor,

még

néhány

szőke

figyelmeztetve

s o r t irni

leányra, c

fiatal

akinek leány

419 egy

Hiába ! A figyelmeztetés nem használt. A fiatal színésznőt s z í n i g a z g a t ó d u r v a s á g a elkergette a m a g y a r színpadról s

most B é c s b e n t a l á l k o z t a m vele, ahol H y p p i a kis szerepében n a g y sikert aratott. fiatal

művésznő,

akinek

Hogy

beküldje-e v a g y ne küldje b e művét :

különböző

feleleteket

adnának.

Önnek : M e g v a g y u n k illetődve

A

számára a nagy

festék

olcsó, a papír

türelmes.

látjuk.

A

azt üzenné :

pélyen miként f o g l a l k o z n a k n a g y m ű v é s z e k , f ő r a n g ú fiatal l e á n y n y a l , aki nállunk senkinek sem kellett.

A

hölgyek e

a k i k n e k csupán a vén h á r f á s o k és a H a n s w u r s t k o m é d i á k tetszenek.

»Tessék és

a

legfelsőbb

körökkel

is

Lehr

A

Zsigmonddal

semmit,

mert

ha

Önnek :

Küldje

irná

nyomdaSzivesén mellékelni kimutatni. termékeit

ismertetni.

Lojális

»Magyar Szemle« :

lapunk tartalmából láthatja, mi nem v a g y u n k Mi m e g ezt feleljük

azt

A

a keresztlevelét

megakarja

buzgalmát köszönjük és kéziratát kérjük.«

vele

Seladon.

Lapok* által.

» M a g y a r Géniusz* : »Ertjük ama törekvését, hogy szellemi

—

szolgája

Családi bizalma

Nemkülönben a publikum is.

és esetleges atyafiságát Szász K á r o l y lapunk utján

U g y látszik, n e m c s a k B é c s b e n v a n n a k rosszizlésü emberek, Hódoló

»Vasárnapi*

»Képes

Nagyságod

világon, csak nálunk nem volt hely. K e s e r ű s é g f o g o t t el, m i k o r l á t t a m , h o g y az Esterházy Miklós gróf által rendezett kerti ünne-

Lázár

Margit e

Budapest.

E z igen fogas kéidés, melyre szépirodalmi lapjaink mivoltunkhoz képest

»Mint

válogatósak. Csak tessék !«

be

bátran!

Nem

koczkáztat

esetleg nem ütné m e g a mi mértékünket,

még

mindig nyugodtan beküldheti fenti kollegáinknak.

( R o v a t a i n k e g y r é s z e t é r s z ü k e miatt k i m a r a d t . )

IRODALOM.

meg

Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : K I S S

B o s n y á k k é p e k czimmel érdekes cziklus közlését kezdi e s z á m m a l A Hét. — A z okkupált t a r t o m á n y o k b ó l érkező

minden aprócska hír az újság ingerével hat a m a g y a r olvasó közönségre, a m e l y e szokásaiban és morális lényében e g y a r á n t érdekes népet csak g y é r e n érkező, s m a j d n e m kizárólag k a t o n a i tudósításokból ismeri eddig. E z a szempont birta reá A Hétét a r r a , h o g y m e g r a g a d v a a kínálkozó a l k a l m a t , hosszabb cziklusban m u t a s s a be az o k k u p á c z i ó emlékezetes idejéből ezt a mitőlünk messze elütő n é p f a j t , a m e l y n e k benső természetrajza a m a g y a r irodalomban teljesen ismeretlen. A b o n y i Á r p á d , A Hét olvasóinak egyik régi ismerőse, vállalkozott reá, h o g y részint saját személyes tapasztalatai, részint az o k k u p á l t t a r t o m á n y o k ból kapott katonai f ö l j e g y z é s e k alapján adja e Bosnyák képek-ben n e m c s a k m a g á n a k a b o s n y á k népnek, h a n e m k a t o n a s á g u n k h o z való v i s z o n y á n a k rajzát is, a m e l y n e k t ú l n y o m ó a n sötét és megrázó tónusai közé bizony csak itt-ott v e g y ü l egy-egy l á g y a b b , engesztelőbb vonás. A Hét olvasóinak figyelmét e helyen k ü l ö n is f e l h í v j u k erre a nemcsak belletristikai, h a n e m históriai és néprajzi szempontból is értékes cziklusra, a m e l y t á r g y á n á l f o g v a M a g y a r o r s z á g o n teljesen uj, s az olvasót e g y sajátságaiban is rendkívül érdekes népcsalád viszonyaival ismerteti meg.

KÉPTALÁNY.

JÓZSEF.

Fekete, fehér és színes selymeket méterenkint 4 5 krtól 1 6 forint 6 5 krig, sima és mintázott mintegy 2 4 0 különböző fajta és 2 0 0 0 különböző szinben szállít, megrendelt e g y e s öltönyökre, v a g y v é g e k b e n is postabér- és vámmentesen HENNEB E R G G . (cs. és kir. udv. szállító) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n . Minták posta fordultával küldetnek. S v á j c z b a czimzett levelekre 1 0 kros b é l y e g ragasztandó. 1

M a g y a r királyi államvasutak. (A

XIV.

vonalszakaszu menetjegyek érvényessége a

m. kir.

állam»

vasutak vonalain )

T á j é k o z á s Czóljából ezennel ismételve figyelmeztetjük az u t a z ó közönséget arra, h o g y a X I V . v o n a l s z a k a s z u m e n e t j e g y e k , a m e n n y i b e n az ut a legrövidebb távolság alapján n e m B u d a pesten át vezet, a m. lur. á l l a m v a s u t a k b á r m e l y állomásáról bármely állomására 48 órai i d ő t a r t a m o n belül bármely ú t i r á n y o n át használhatók, ha az utazás a kiinduló állomástól a rendel tetési állomásig e g y h u z a m b a n f o l y t a t t a t i k . Ha azonban az utas X I V . vonalszakaszu m e n e t j e g y g y e i útját megszakítja s azt oly állomás i r á n y á b a n akarja f o l y t a t n i , a m e l y állomásra való u t a z á s az eredeti elindulási állomástól kerülőt képez, a k k o r a jegy azon állomáson, a hol az ut m e g s z a k i t t a t i k , csak azon állomásig érvényesíttetik, mely állomásig a használt ú t i r á n y távolsága és az utóbbihoz vezető legrövidebb ú t i r á n y távolsága egyenlő. H a pedig az utas X I V . v o n a l s z a k a s z u m e n e t j e g g y e l azon állomásig jutott, a m e l y állomásig a használt ú t i r á n y és az oda vezető legrövidebb ú t i r á n y távolságai egyenlőek v a g y pedig máris kerülőt tett, a k k o r az utazás m e g s z a k í t á s a esetében a m e n e t j e g y a t o v á b b u t a z á s r a e g y á l t a l á b a n többé nem érvényesíttetik, illetve é r v é n y e s s é g e megszűnik s azon állomáson, melyen ez ut megs z a k i t t a t i k , leadandó. H a p. o. v a l a m e l y utas e g y X I V . vonalszakaszu m e n e t j e g y g y e i Budapestről P o z s o n y o n at utazik Pöstvénbe s ú t j á t P o z s o n y b a n meg a k a r j a szakítani, a k k o r m e n e t j e g y e P o z s o n y b a n csakis S z e n t - G y ö r g y i g é r v é n y e s í t t e t i k a t o v á b b utazásra, mivel a legrövidebb ú t i r á n y G a l a n t h a - N a g v s z o m b a t o n át vezet és ezen ú t i r á n y o n á t B u d a p e s t r ő l S z t . - G y ö r g y r e a távolság e g y e n l ő a P o z s o n y o n át vezető ú t i r á n y távolságával. Ha ellenben v a l a m e l y utas B u d a p e s t r ő l e g y X I V . v o n a l s z a k a s z u jegygyei D e b r e c z e n - N y i r e g y h á z á n át utazik Miskolczra s az utazást Szerencsen megszakitja, ez esetben a m e n e t j e g y a t o v á b b utazásra m á r nem é r v é n y e s s az utastól Szerencsen elvétetik, mivel az utas a k k o r m á r kerülő utat tett, a m e n y n y i b e n a legrövidebb ú t i r á n y Budapestről Szerencsre Miskolczon át vezet. Budapest, 1892. junius hóban

A z üzletvezetőség. (Utánnyomat nem

HETI POSTA. Pécs.

R.

Azt

a

közkeletű

paradoxont,

hogy

»Hosszú

meskedésnek tart, eredetileg először ugy

körülbelül

70

czedáljuk, hogy szellemes zsidó iró

collegájától

egy évvel

és

derék római, az ifjú Plinius használta a

annectálta.

A

zsidók

hogy

mindig

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR,

Plinius valamelyik

mely kizárólag csak a legmagasabb kitüntetéseket n y e r t e , sajáttöltésü p a l a c z k o k b a n mindenütt k a p h a t ó :

szellemesek

1061 46-18

keresztény időszámítás előtt. Con-

az sincs kizárva,

COGNAC

levelet

írok, mert nem érek rá rövidet írni«, melyet Ön Heine-féle zsidó szelle-

dijaztatik.)

rómaiak mindig szemesek voltak. E g y é b k é p e n üdv és b é k e !

és

a

a gróf Keglevich István-féle promontori cognac-gyár igazgatósága

Budapesten.

420

A Bekötési táblákat VIOLA BERTALAN és TÁRSA t e l e f o n 5008.

Gépészmérnöki központi

gépraktára

berendezési

irodája és

—

ipartelepek

vállalata.

Ganz-féle gázmotorok és villamos berendezések. E g y ilyen telepünkön működésben megtekinthető. Mindennemű technikaicikkekésolajok.Vas-, cserépés köpeny-kályhák nagybani eladása

Budapest,

V I I . , Erzsébet-körűt

5.

szám.

A Magyar Asphalt Részvény-Társaság Budapest,

Andrássy-ut

30.

e l v á l l a l j a — v i d é k e n is — u d v a r o k , f o l y o s ó k , istállók, m a g t á r a k , járdák, v á g ó h i d a k stb.

asphalttal

HÉT negyedik kötetéhez

"

1046 52-27 |

burkolását,

valamint nedves falak (lakások stb) g y ö k e r e s s z á r a z z á t é t e l é t , jótállás mellett legolcsóbban. Ajánl: elismert, legjobb minőségű asphalta n y a g o t és gép-olajat. = Telefon.

30

i kr

—

_

előleges

Budapest,

_

_

beküldése

VII.,

_

(II.

mellett

Erzsébet-körut

évfolyam,

küld

6.

„ A

II. f é l é v )

H É T "

1

forint

kiadóhivatala.

sz.

EXCELSIOR KÁVÉ

(pörköli szemes kávé)

V saját mód szerint és a belföldön kizárólagosan általunk pörkölt, a legkiválóbb kávéfajokból összeállított keverék, mely a forgalomban eddig előfordult pörkölt kávékat zamat és erő tekintetében jóval fölülmúlja és azokhoz képest legalább 25°/ 0 -nyi megtakarítást nyújt. A z E X C E L S I O R - k á v é száraz helyen ken át is megtartja kiliinő tulajdonságait. Finomra K é r e t i k

való

őrlés

éve-

^jánltatik.

a v é d j e g y r e

ü g y e l n i .

Kapható 5, 2, i és '/i kilós eredeti csomagokban minden n a g y o b b füszerkereskedőnél, —

árak :

legfinomabb oo sz. faj frt 2 . 4 0 , finom o sz. fa frt 2 . 2 0

kilónként.

Első magyar gőz kávé-pörkölde WERTHEIMER és FRANKL Budapest. 1059

V., Xagy-korona-uleza 11. s z á m .

52—2.

Á

KOHN ARNOLD g

a

z

d

a

g

BIEBER ANTAL

m

tea-

rum-kereskedése

es

BUDAPEST,

s i r k ő r a k t á r á t

Kerepesi-ut 6., a l ' a n n o n i a - s z á l l o á á v a l Váczi-körut

14,

kinai-

(szemben az Andrássy-ut torkolatával) ajánlja

mindazok

figyelmébe,

kiknek

kell

teljesiteniök.

W Szép ós pontos kivitelért és lehetőleg olcsó felszámításért kezeskedik a ezég jó hírneve.

és

orosz

karaván-teái,

VALÓDI JAMAICAI-, GUBA- ÉS BRAZÍLIAI RUMOT,

a

SIRKŐ-ÁLLITÁS szomorú kötelességét

szemben,

mint kiválóan külónlegessógi üzlet ajánl egyenesen importált

T- j

legfinomabb fajú kávékat, úgymint :

;

C e y l o n - , Cuba-, Menado-, J á v a - , M o c c a - k á v é t stb. belföldi-, k ő b á n y a i , s a j á t t e r m é s ű - é s k ü l f ö l d i b o r o k a t , m a g y a r - é s f r a n c z i a - c o g n a c o k a t leghíresebb gyárakból, likörök, kőbányai kivitelű palacksereket, tea-süteményeket, chokoládét francziát, Euchard stb., s sok más szükségleti czikkeket a legjobb minőségben s legolcsóbb napi árfolyam sze, rint. A z árak és minőség felől alapos meggyőződhetés czéljából kérem egy levelezőlapot intézni : B i e b e r A n t a l n a g y k e r e s k e d é s é b e B u d a p e s t e n , ki is a kimeritő árjegyzéket ingyen és bérmetve megküldi mindenkinek. — A legkisebb próba-meg' rendelés lelkiismeretesen teljesítve lesz. 1058 52—26

ÎE5H5E! T i s z t á n kölcsönös, nyesei

Hl n fi n

n

n

részvé-

nincsenek.

THE MUTUAL

Az

összes

mény

a

nyere-

biztosítot-

tak j a v á r a

esik.

NEW-YORKI ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁGA L A P Í T T A T O T T

820 millió frank biztositéki

a l a

P J

a v a l

emberi dozatok ország

szerint. és

a

Prospektussal

szomszéd

és

tartományok

tüzetesebb

1843. a

legnagyobb

életet

a

felvilágosítással

pénzintézet

legkülönbözőbb szolgál

a

és

1892. N y o m a t o t t

világon.

vezérigazgatóság

Biztosit mó-

Magyar-

részére

B u d a p e s t ,

Buda pest,

a

legelőnyösebb

az „ A t h e n a e u m "

irodalmi és n y o m d a i

rieibb flnrtl SZE6ED.

FOLYÓIRATOK I9J3/U

I J l l —

r. t á r s u l a t

B é c s i - n t c s a .

betűivel.