VaSZISZdasz. A Széchenyi István Szakkollégium rendszertelenül megjelenő élménymagazinja. SZISZ Télitábor: február 2-5

VaSZISZdasz A Széchenyi István Szakkollégium rendszertelenül megjelenő élménymagazinja

SZISZ Télitábor: február 2-5.

Miért pont mi? Mert, ugyebár, annyi ilyen „szakkoli izé” van, akkor most miért jobb ez, mint a többi? ... Őszintén? Nem jobb, nem is rosszabb. A sok közös vonás ellenére mindegyik szakkollégium mást és mást nyújt a tagjainak, amit nehéz lenne szavakba önteni, ez inkább csak olyan „ráérzés-féle”… A kérdés eldöntését meghagyjuk nektek, miután megnéztetek pár elsős kurzust, részt vettetek a téli táborunkon, vagy olyan lőadásokon, amiket évközben szervezünk nektek (és magunknak). Ha rész vesztek ezeken, akkor talán ti is kaptok ebből a „ráérzésből” egy kis ízelítőt

Rólunk

Mi az a plusz, amit a Széchenyi Szakkoli adhat nektek? Plusz: tudás A SziSz egy olyan társadalomtudományi szakkollégium, ahol olyan tudományterületeket és új kérdésfelvetéseket ismerhettek meg, amelyekkel az egyetemen nem sűrűn fogtok találkozni. Plusz: egy jól strukturált szakmai rendszer A jelenlegi szakmai rendszerünk kialakításán sokat gondolkodtunk, mert egy olyan rendszert szerettünk volna amelyben a kurzusaink egymásra épülnek, és ezáltal egy intenzív, elmélyült képzést adnak az adott szakmai sávon belül. Plusz: minőség Nem kell egy nagy előadóban még háromszáz ember szagával együtt magadba szívni a tudást, mert nálunk a kurzusokat kis létszámú csoportokban oktatják tanáraink.! Plusz életérzés Szervezünk táborokat, kirándulásokat és nagy hepajokat is, mert az elmének is meg kell pihenni néha.!

A jól strukturált szakmai rendszerről bővebben Sávok A szakmai rendszerünk alapvetően négy szakmai sávon alapul, melyek mindegyike a társadalomtudományokon belül egy speciális tudományterületbe enged mélyebb betekintést. Minden egyes sáv egymásra épülő kurzusokból áll, ezáltal egy folyamatos és egyre elmélyültebb tudásbázis formálódik a fejekben. Kinek ajánljuk a sávokat?: • pénzügyi közgazdaságtan sáv: közgazdász-elemezgető dolgok iránt érdeklődő arcoknak, de itt nem csak a „mainstream” pénzelméletet tanulhatod, sőt… • kormányzati gazdaságtan sáv: azoknak, akiket érdekel az állam és a politika hatása a társadalmi folyamatokra, és úgy érzi az emberek életén megfelelő gazdasági és politikai eszközökkel jobbítani lehet • a szociológia sáv: akik szeretnek elmélkedni az egyén helyén a társadalomban, és érdekli őket, hogyan döntünk, továbbá nem idegenkednek egy újfajta szociológiaelméleti megközelítéstől • a jog közgazdasági elemzése sávra olyanok jelentkezzenek, akik szimpatizálnak a joggal, de nemcsak a törvények és a törvényhozás folyamata érdekli őket, hanem a jog gazdaság eszközökkel való elemzése is

Szóval mindenből egy kis plusz, olyan sziszes módra.!

VaSZISZdasz, 2005. ősz

A szakmai sávokról részletesebb leírást a honlapon, a hírarchívumban találhatsz!

Bulik Többről van szó, mint dübörgő hangfalakról és végeláthatatlan üres üvegekről. Szervezünk viziturát, erdélyi kirándulást, TéliNyári Táborokat és kirándulásokat. Az ad hoc szerveződő folyosói sörözéssel egybekötött eszmecserék, pedig magukban rejtik a spontaneitás varázsát, és ez a varázs sokszor kivárja a hajnali fényeket…

Keress minket, és akkor mi is rád találunk! Várunk szeretettel a Téli Táborunkba és előadásainkra!

Rólunk

Miért jó ez? A képzés olyan rendszerezett tudásanyaggal fogsz rendelkezni, amit egy kutatás, vagy más tudományos munka keretén belül kamatoztathatsz. Szakmai rendszerünk harmonizál a bolognai rendszerrel is. A széchenyis életérzésről bővebben

Elérhetőségeink: Cím: Hotel Griff Junior 1113, Budapest, Bartók Béla út 152. (Itt lakunk.) Honlap: szisz.hu (Itt van sok infó.) E-mail: [email protected] (Itt lehet kérdezni bármit.)

VaSZISZdasz n A Budapesti Cor-

Arcok A széchenyis arcok között vannak közgadászok, jogászok, szociológusok és filozófusok, mérnökök is. Sok érdeklődés és nézőpont keveredik közösségünkben, aminek az az előnye, hogy a szakirányod mellett lehetőséged nyílik megismerkedni más tudományterületekkel foglalkozó, más szemlélettel rendelkező emberekkel. Beszélgethetsz a közgazdasági elméletalkotás foghíjairól, a társadalmi egyenlőtlenségről, az igazságos társadalmi elosztásról, a szabad akaratról, az emberi értelem korlátairól és az emberi élet egyéb esendőségeiről. Tehát itt felteheted azokat a kérdéseket amire nincs válasz!


vinus Egyetem Széchenyi István Szakkollégiumának rendszertelenül megjelenő kiadványa n Megjelenik: rendszertelenül n Sokadik évf. nem-tudjuk-hányadik szám n Főszerkesztő: Nincs n Munkatársak: Bartolák Csaba, Csaba Zoltán, Fábián Dóra, Korenyák Zsófia, Molnár Tímea, Nagy Lilla, Néray Bálint, Papp Julianna, Remete Dániel, Róbert Katalin, Török József, Tóth Zsófia n Korrektúra: a FEB n Tördelőszerkesztő: Tóth Annamária n Felelős Kiadó: a SZISZ FEB elnöke? :) n Szerkesztőség: 1113 Budapest, Bartók Béla. út 152. email: [email protected]. n Honlap: szisz.hu.

A társadalmi demográfia szekcióról

„A boldogságot találd meg / S csinálj sok-sok gyermeket…” Anima Sound System

Õszi Szakmai Hétvége

„K

edves Gyermekeim! Azért gyűltünk itt ma össze, hogy tanúi lehessünk két fiatalnak aligha nevezhető házasságszédelgő frigyének. Andrea férjhezmenetelének oka harmincnégy évnyi szinglisége és szülőfaluja erős kontrollja, hogy ne csak az ágyban, hanem az oltár előtt is kimondja -engedjék meg, hogy a megszokott frázissal éljek- a boldogító igent. Tamás igazából nem is szeretett volna megházasodni korábbi rossz tapasztalatai és a még gyermekkorában rögzült gyenge apakép miatt, de valami túl sok csíkos terhességi tesztet dugtak az orra alá múlt héten, Andi pedig elvégre az édesanyjának is tetszik. No, meg itt a kedvezményes lakáshitel házaspároknak, a hatszázezer azért mégiscsak hatszázezer. Néhány éves élettársi kapcsolat után még mindig szerelmesnek hiszik magukat, figyelmen kívül hagyva azt az anyagi és érzelmi függést, amit az attól való aggodalom ébresztett bennük, hogy úgyse találnak már jobbat. És valóban…a mai szép és ünnepélyes napon mindkettejük szilárd meggyőződése, hogy már úgyse találnak jobbat. A válást az egyház nem ismeri el, tehát a megjelentek előtt teljesen felesleges szót ejtenem az erről szóló aggasztó statisztikákról. Andrea, mondd kérlek utánam: …” Nem minden házasulandó párnak van olyan balszerencséje, hogy eskető papjuk éppen most lépett ki a demográfia szekcióról a násznép elé s ráadásul önkényesen értelmezi az ott elhangzott objektív kijelentéseket. Ámde nézzük, miről is szólt a történet… A három fő témakör - melyekben a téma jellegéből kifolyólag számos átfedés ta-

lálható - a következő: a párkapcsolatok pluralizációja, gyermekvállalás és a nők kereső tevékenysége és anyasága közötti kapcsolat kérdése. Párkapcsolatok pluralizációján a házasság és az élettársi kapcsolatok dichotómiáját értjük. A velük kapcsolatos attitűdök országonként eltérőek. Lengyelország és Itália népessége egyértelműen házasságorientált, hazánkban bevett szokás az ún. próbaházasságok gyakorlata, míg az észak-európai országokra döntően az élettársi együttélési forma jellemző. Németországban pedig egyre többen vállalják az egyedülélést saját elhatározásból a nagyobb szabadság élvezetének reményében. A lakosság 30 %-a egyáltalán nem akar gyereket. Általában elmondható, hogy a vallásosság hatással van a házasságkötések gyakoriságára. Egy kis falusi közösség nagy társadalmi kontroll jelentett a házasságok kikényszerítését illetően és a gazdasági kényszer is lényeges húzóerő volt, míg napjainkban nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az érzelmeknek. Magyarországon minden harmadik házasság válással végződik, melyek 60 %-át a nők kezdeményezik. Tipikus diagnózis: az asszony szeretetlenségre panaszkodik, míg férje döbbenten áll a válóperes ügyvéd előtt nem értvén miről is van szó. A férfiak általában kevésbé érzékelik a házasságon belüli konfliktusukat. További jellemző, hogy nagy általánosságban véve a férjek jobban össze tudják egyeztetni karikagyűrűjükkel a szeretőket, miközben az asszonyok legalizálni igyekeznek ezeket a kapcsolatokat. Bár hazánk a nemzetközi palettát tekintve




rendkívül konzervatív értékrendet képvisel, egyre kevesebb házasság köttetik és az is egyre később. Egyedül az élettársi kapcsolatokat tekintve történt értékátalakulás, toleránsabbá vált a társadalom. Egyfajta indikátorként szolgálhat anyanyelvünk, melyből kikopott a „vadházasság” kifejezés. Az állami politika családtámogatási rendszere és a magunkkal hozott családi szocializációs minták is sokat nyomnak a latban. Miért választja sok pár az élettársi kapcsolatot? Számos ok adhat több-kevesebb magyarázatot: kisebb a felelősség, hiszen ez egy lazább kapcsolat, munkavállalásnál (a jogi és etikai szabályok ellenére) sok helyen előnyként könyvelik el, esetleg a pár az esküvőt a költségek fedezésére szükséges pénz megkeresése miatt tolja ki. A statisztikák szerint elenyésző azok száma, akik a „nem a papír fontos”-elv miatt döntenek az élettársi kapcsolat mellett. Nagyszámú azonban a szülők rossz házassága miatt az elkötelezettségtől ódzkodók csoportja. Hazánkban a romák között lényegesen elfogadottabb az élettársi viszony. Az együttélés után kötött házasságok körében több a válás. A jelenség indokára csak hipotézisünk van: a házassággal indítók többnyire egy egész életre szóló kapcsolat igényével határozzák el magukat, míg a legtöbb élettársi kapcsolatba beleszövődik az akármikori kilépés lehetősége. A ’90-es években többnyire a gyermek érkezése a még nem házas együtt élő párok egybekelését jelentette. Ennek a gyakorlatnak mára már alábbhagyott a mechanizmus-szerűsége, minden harmadik magyar gyermek házasságon kívül születik. Paradoxon, hogy a családcentrikus országokban alacsony a termékenységi mutató. Egy nemzetközi vizsgálat során a megkérdezett magyarok csupán 5 %-a válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy lehet-e boldog az, akinek nincs gyereke. Ezzel szemben a hollandoknál 70 %os volt a helyeslők aránya. Továbbá hazánkban csak a megkérdezettek három százaléka vélte úgy, hogy a gyermekteleneknek jobb, mint a gyermekeseknek. Hazánkban a 24 éven aluliak 80%-a gyermektelen. A gyermekvállalási kedv a diplomások és a nyolc általánost végzettek körében a

legmagasabb, azzal a lényeges különbséggel, hogy az előbbiek nem az esetek döntő többségében nem valósítják meg nagycsaládról szőtt álmaikat. A bizonytalanság – elsősorban a munkahely, a párkapcsolat bizonytalansága, majd a támogatási rendszer folyamatos változása – töri le a gyermekvállalási kedvet. A népességcsökkenés megállítása pedig – úgy tűnik – csak a születésszám serkentésével lehetséges. Családcentrikus, ugyanakkor társadalmi szinten nem családbarát a magyar nép. Az emberek viszonylag közömbösek a más gyerekével szemben. A felmérések szerint a svédek például sokkal inkább sajátjukként kezelik a környékbeli családok csemetéit. Bár a nők szerepe és helyzete sok tekintetben változásokon ment keresztül, a tradicionális családmodell (kereső férfi, a családi életet irányító nő) iránti vágy az 1970-es évekéihez képest csak nőtt. A szocialista rendszer nagyvonalú családtámogatásának (GYES, GYED) megnyirbálása az emberek állandóságba, biztonságba vetett hitét törte meg. Igaz, hazánkban nem történtek meg azok a rendszerváltásokat követő időkre jellemző drákói szigorítások, mint a környező országokban. Sokat lehetne segíteni a dolgozó anyákon a részfoglalkoztatás lehetőségeinek bővítésével, de a nyugat-európai követendő példa és a politikai életben való rendszeres hangoztatás ellenére lényegi lépés az ügyben nem történt. Nyugat-Európában elképzelhetetlen dolog állásinterjún megkérdezni egy hölgyet arról, hogy mikor szeretne gyereket vállalni. Magyarországon még napjainkban is akad arra példa, hogy gyermekes nőket nem vesznek vissza eredeti munkahelyükre vagy úgymond „lefokozzák” őket. A házasságban élők átlagosan később halnak meg, mint az egyedülállóak. Azt, hogy szívesebben-e, senki se tudhatja. Gyerek? Nem gyerek? Hány gyerek? Házasság? Élettársi kapcsolat? Szingli lét? Sajnos nincs kész receptünk a boldogságra, de ha rájön valaki, feltétlenül tegye közkinccsé! Tóth Zsófia

Teljes valóságában létező dolog-e a nemzet, amely önálló entitással rendelkezik, akár egy mókus?


Mintegy 13-14 szakkollégista társammal döntöttünk úgy, hogy az idei Őszi Szakmai Hétvégén a „Nacionalizmus és nemzetkoncepciók” címmel meghirdetett szekcióban követelünk helyet magunknak (ez így értendő a szó szoros értelmében, hisz a társdemo szekció mellett ez a téma örvendett a legnagyobb népszerűségnek). A szekcióvezető (~moderátor) Zombory Máté (mellesleg az ELTE Phd. hallgatója) tett fel nekünk elgondolkoztató, olykor mosolyra-késztető kérdéseket (lásd fentebbJ), ám a téma jellegéből adódóan végül úgy hagytuk el a tatai József Attila Kollégium egyik termét, hogy konkrét válaszokat nem kaptunk (nem is kaphattunk). A szakmai hétvége azonban mindenképp elérte célját: a vitatkozás, érvek/ellenérvek felsorakoztatása még sokáig folytatódott informális keretek között, egy – Martonosi Ádám által az égig magasztalt - „közeli” kocsmában, a Kucuban… Máté a következő (nem feltétlenül szerencsés) kérdéssel indította az első szemináriumot: jó avagy rossz képződmény-e a nacionalizmus? Miután megállapítottuk, hogy magát ezt a fogalmat nem ilyen dimenzió mentén érdemes vizsgálni, rátértünk a nacionalizmus különböző szerzők alkotta megközelítéseire: az ún. modernisták az elitek és nacionalisták által konstruált absztrakciónak fogják fel a nemzetet, szembehelyezkedvén a primordialistákkal, kik szerint a nemzet, mint természetes, organikus és egyben belső esszenciával rendelkező képződmény öröktől fogva létezik, és gyökere a rokonságot, családi kapcsolatokat összetartó érzésben keresendő. Természetesen már maga a ’modernitás’ fogalma is – komplex filozófiai, társadalomtörténeti fogalom lévén – nehezen meghatározható (nem véletlen, hogy az elmúlt év felvételi kérdőívében szerepelt egy

„Miben áll a modernség?” kérdés:). Julcsi fölöttébb velős válaszát követően („a modern az, ami előtt a premodern volt”) vonásaink némiképp kisimultak, hisz jólesett egy kis kitérő a szövegek alapos elemzése közben. A modernisták mindenesetre a nemzet kialakulását történeti tényként aposztrofálták. Rátértünk Herder nemzetkoncepciójára, magyaroknak nem sok jóval kecsegtető (bal)jóslatára, valamint kert-hasonlatára (melyet ápolni kell a kipusztulás elkerülése végett) is. Akárcsak a kertet, a nyelvet is gondozni kell, mely cselekedet a nemzet fennmaradását szolgálja, de ugyanakkor az anyanyelv és irodalom ápolása a kiteljesedés és boldogság utáni vágyat is kielégíti. Immár egy karnyújtásnyira voltunk a kultúrnemzeti és – az elsősorban a francia Erenest Renanttól elinduló – államnemzeti nemzetkoncepció elhatárolásától. Természetesen ezek em-




pirikusan nem létező, nem Max Weber-i értelemben vett ideáltípusok; a kérdés inkább az, hogy az állam/kultúrnemzeti tényezők mennyire teljesülnek egy adott nemzetben. Szóba kerültek a nemzet és állam közötti különbségtétel folytán az államnélküli nemzetek (stateless nation) és nemzetnélküli államok: például milyen kontextusban beszélhetünk svájci, belga vagy amerikai nemzetről? A Vatikán helyzetének körülírására Lázár Gábor adott egy elgondolkodtató alternatívát: Vatikán önmagát Isten világon megjelenő földi helytartójának tekinti, így némiképp irrelevánsnak tűnik „vatikáni nemzet”-ről és „vatikáni állam”-ról beszélni. (Persze ez azt a kérdést is felveti, hogy egy nemzet/állam megítélésében és/vagy elfogadásában melyik megközelítés a számottevőbb: külső országok általi, avagy az öndefiniálás?) A nacionalisták mindenesetre egy állam-egy kultúra elvét hirdetve egységben kezelik az előbbi kategóriákat. Mégis mit jelent a nemzethez való tartozás? A nemzet teremti a nacionalizmust, avagy a nacionalizmus a nemzetet? Ez az utóbbi – „mi volt előbb? a tyúk vagy a tojás?”-típusú – kérdés foglalkoztatott minket egy darabig. Lázár Gábor szerint már maga a nacionalizmus szó nyelvtörténeti eredetéből következik az előbbi megközelítés. Majd áttértünk ilyesfajta kérdésekre, mint: mennyiben tekinthető nacionalizmusnak egy ókori (tegyük fel: athéniak-perzsák közötti) szembenállás? Azt rögtön leszögeztük, hogy ha élesnek nem is nevezhető, mégis jelentős határvonal húzódik meg a más nemzetek elleni agresszió és a honvédő háborúk között. A honvédelem önérdek – a hon pedig ebben az értelemben az államhatárok közé suvasztódik. De akkor mi a helyzet a kettős kötődésűekkel – pl. kettős állampolgárokkal? A nacionalizmus ezt a kérdést nem kezeli – hívta fel Máté a figyelmünket. Inkább azt a kérdést feszegette, hogy ha elfogadjuk a modernisták nacionalizmuskoncepcióját, miszerint a nemzet konstrukció terméke, hogyan képesek emberek egy konstrukció-

ért az életüket áldozni? A válasz talán abból ered, hogy az egyén számára a haza ennél sokkal többet jelent: kis házát, egzisztenciáját, családját, környezetét, illetve tisztában bizonyos társadalmi elvárásokkal, normákkal. Julcsi vetette fel, hogy az általános és középiskolai történelem-oktatásból is következik, hogy a háborúknak ekkora jelentőséget tulajdonítunk: a történelem-tanítás politikatörténeti, eszmetörténeti, gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti alternatívái közül a legelső a domináns. Miután megvitattuk a közoktatás fontosságát, elővettük Gellner mezőgazdasági és ipari minitársadalom-modelljét, hogy a közös nyelv, közös (szak)tudás, közös (~szabványosított) szimbólumrendszer előnyeiről és hátrányairól vitatkozzunk. Gellner „A nacionalizmus és a komplex társadalmak kétféle kohéziós formája” című cikkében az egyéneket nemzetté összekovácsoló tényezők közül a tagok névtelenségét („A nemzet az emberek olyan nagy közössége, amellyel a tagok anélkül azonosulnak, hogy ismernék a többi tagot és e közösség alcsoportjaival bármilyen módon azonosulnának.”) és amnéziáját emeli ki, majd felvázol két ellenté-

?


tes, eltérő típusú társadalmi modellt. Az első egy nagyrészt paraszti/szervilis és a felettük uralkodó harcos/irányító rétegből álló stabil, komplex, a későbbiekben tradicionálisnak nevezett társadalom, melyben a kommunikációs csatornák kézbentartásának kizárólagos jogát élvezve az utóbbi réteg dominál, kiegészítve a rituális szolgáltatást nyújtó és az írásbeliséget monopolizáló egyházi hierarchiával. Az általa használt nyelv teljes mértékben eltér bármely dialektustól, azonban ez megtartja a társadalmi stabilitást azáltal, hogy nincsenek nyelvi és kulturális homogenitásra törekvő tényezők, hiszen a ’be nem avatottak’ elfogadják ezt a számukra semmilyen hátránnyal nem járó helyzetet. A második típusú hatékonyabb technológiával és fejlettebb munkamegosztással rendelkező, gazdagodási lehetőségeket magában rejtő társadalomban központi szerepet játszik a társadalmi mobilitást előfeltételező innováció, mely magas iskolázottsági szintet és a kulturális homogenitás meglétét igényli. „Modern környezetben az embernek a kultúra a legértékesebb tulajdona”, s egyben „foglalkoztathatóságának, világának és morális állampolgári mivoltának a határai is”. Gellner ez utóbbi modellel mutatja be a modern társadalmat, így egy nézőpontból szemlélve választ kaptunk korábban feltett „Miben áll a modernség?” című kérdésünkre. Gellner rávilágít egy későbbi vitánkat meghatározó ellentétre: a tudatos szóhasználat ellentétben áll az Isteni imádattal, ahogy ezt a tradicionális társadalomban az egyházi nyelv teljes privilegizáltsága is mutatja. Nem véletlen, hogy a Korán lefordíthatatlan, és ugyanakkor, hogy a kapitalizmus logikáján terjeszkedő protestantizmus a piacra, a „szent nyelv”-et nem ismerők piacára apellált. Felvetődött a kérdés, hogy ebben a kontextusban akkor vallásként értelmezhető a nacionalizmus? Bár ezt gyorsan elvetettük, mégis érdekes párhuzam fedezhető fel egy Istennel közös, illetve egy

nemzethez tartozó emberekkel közös nyelv kialakítására, a jelrendszer homogenizálására való törekvés között. A későbbiekben még rátértünk arra a kérdésre, hogy a magyar identitás vizsgálata milyen módon lehetséges, ennek kapcsán pedig érdekes vitát folytattunk az „európai” szó jelentéstartalmáról – bár igaz, hogy nem tudtuk meghatározni, hiszen legfeljebb nemzetkarakterológiai vizsgálódásokat vehettünk volna alapul, ám azok a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők sem tudományosnak, sem értékelhetőnek. Végül beszélgettünk az önmagát a haza oltárán feláldozó ismeretlen katona sírjának jelentőségéről, ám rövidesen azon kaptuk magukat, hogy immáron vége a harmadik szemináriumnak, ezzel együtt a szekciónak is (persze ki tudja, lehet, hogy csak én untam meg a jegyzetelést?...). Mindenesetre mentünk vacsizni, aztán Kucuzni, majd bulizni, fejünkben még egy rakás kérdéssel és azzal a tudattal, hogy intelligens módon tudtunk vitatkozni egy kvázi tabutémáról. Merthogy a nacionalizmus még mindig nagyon érzékeny terület. Pedig ennek egyáltalán nem kellene így lennie… -tímealaura-

!



Internetes közösségek szociológiája Honnantól fogva nevezhetjük emberek halmazát közösségnek, és vajon létezike egyáltalán olyan, hogy internetes közösség? Miért csatlakoznak az emberek egy online közösséghez? Mire jó egy online közösség? Hogyan állít elő közjószágokat egy online közösség? Miért ismerkednek az emberek interneten keresztül? Mennyire tartósak ezek a kapcsolatok? Első sorban ezekre a kérdésekre kerestük a választ Tatán, Lőrincz László irányításával. A szekció első harmadában a közösség fogalmával ismerkedtünk meg, és arról beszélgettünk, hogy mikortól nevezhetünk egy társaságot közösségnek. Felvetődött az a kérdés, hogy szükséges-e a személyes találkozás ahhoz, hogy kötődés alakuljon ki az emberek között, és mennyire alaposan kell megismernünk egymást ahhoz, hogy közösségnek nevezhessenek minket. Durkheim definícióját követve – a közösség létezéséhez érzelmi kapcsolatok és közös normák kellenek – megállapítottuk, hogy az interneten keresztül is kialakulhatnak közösségek, mondjuk egy fórumon, ahol egy téma köré szerveződve beszélgetnek emberek az ország, vagy a világ különböző pontjairól. Ilyenkor mindenki elfogadja a topic normáit (pl.: nem illik „offolni”, azaz nagyon eltérő témát felvetni, vagy ha mégis ezt tesz az ember, azt jelezni kell; nem illik csupa nagybetűvel írni, stb.). Minél többször folytatnak eszmecserét, annál több érzelmi kapcsolat alakul ki közöttük (egyik emberrel mindig egyetértenek, másikkal jókat vitatkoznak, harmadikat arrogánsnak találják, stb.) és elképzelhető, hogy más kommunikációs csatornákat (e-mail, msn) is igénybe vesznek, így egyre összetettebb kapcsolatháló alakul ki a közösségen belül. Ezután arról volt szó, hogy az online közösségek milyen közjavakat biztosítanak számunkra. Az interneten keresztül sokkal egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb információkat beszerezni. Jó példa az interneten elérhető közjavakra a szta-


ki-féle szótár, a különböző linkgyűjtemények, a napkozi.hu-n található jegyzetek, de az állandóan javítgatott Linux-rendszer is. Mindez addig éri meg, amíg mindenki nyer rajta. Ha egy rendszerben túl sok a „potyautas”, akik nem tesznek hozzá semmit, csak felhasználják a mások által feltöltött közjavakat, akkor túl nagy lesz a költség a feltöltők számára. Végül, amikor már mind elfáradtunk, elővettük az internetes ismerkedés témáját, ami azonnal feldobta a társaságot. Megtudtuk, hogy a legtöbb embert felszabadítja az „arc nélküli” beszélgetés, és hogy ilyenkor sokkal ritkábbak az előítéletek. Egy felmérés során kiderült, hogy azokat, akiket interneten keresztül ismerünk meg, szimpatikusabbnak tartunk: 200 embert, akik nem ismerték egymást, párokra osztottak és véletlenszerűen eldöntötték, hogy 50 pár interneten keresztül, majd személyesen is beszélget egy-egy órán át, míg a másik 50 pár csak személyesen beszélget kétszer egy-egy órán keresztül. Azok a párok, akik először interneten beszéltek, átlagosan szimpatikusabbnak tartották egymást, mint azok, akik az első benyomást külső, mimika, hanghordozás alapján alakították ki. De azt is megtudtuk, hogy ki milyen néven, hány évesnek és magát milyen neműnek kiadva csevegett egykor chaten, és hogy mennyit is hazudunk magunkról egy olyan személynek, akivel soha nem fogunk személyesen találkozni, és aki nem ellenőrizheti le szavainkat… Lina

Erdély2005 egy elsős tollából Erdély előtt pár nappal egy szintén elsős, szakkolis barátommal beszélgettünk arról, hogy miként is érezzük magunkat az új helyünkön, milyen a közösség, mik az eddigi tapasztalatok, hogy jól döntöttünk-e. Megkérdezte tőlem – jó kérdései szoktak lenni -, hogy „SZISZES”-nek érzem-e magam. Mit jelent sziszesnek lenni? Először ezt kellett volna megválaszoljam. Mivel még ez sem sikerült, azt feleltem, hogy „nem tudom, azt hiszem még nem”.

Erdély

Aztán jött Erdély, vagyis mi mentünk. Pontosabban nem is tudom, hogy hajnalban a Pink panther parkolójában – mert kétségkívül uralta a parkolót, az a kívülbelül feltűnő adottságokkal rendelkező fenevad -, vagy még mielőtt elindultunk volna, előző éjszaka a Rajkban kezdődötte az erdélyi hétvége. Bennem összeforrt a kettő, és az a bizsergő, várakozással teli hangulat, ami végigkísérte a hétvégémet, kétségtelenül a Rajkban ragadt rám. Ott aztán megismerhette a kis sziszes szakkolis, hogy miből is lesz a jövő értelmiségi elitje… vagy inkább cserebogár. Az biztos, hogy volt összetartozós – szakkolisok vagyunk - kollektív tudat, lehetett táncolni, inni, meg barátkozni, együtt. Szóval jó kis buli volt. Zsoltiék itt még tennének egy kitérőt a lányokra, mert hát lányok is voltak. Persze, hogy sok alvás nem volt ezek után. De sebaj! Mert erre találták ki a hosszú utakat, egy kényelmes, hátradönthető támlájú, nagy üléstávolsággal kiépí-

10

tett buszon. Az a baj, hogy ez a tudat végig ott motoszkált a fejemben, miközben fejemet a vállaim közé húzva fellépdeltem – az amúgy kívülről meglehetősen impozáns - Pink panther garádicsán. Meg akkor is, amikor rájöttem, hogy nem hoztam párnát. Úgyhogy a busz belseje, külseje és a fáradtságom elég komikus egyveleget alkottak bennem. (Persze a 180 alattiak lehet, hogy máshogy vélekedtek…) De sok jó ember kis helyen is elfér – még ha nem is jut mindenkinek hely. És így is lett. Aztán leteszteltük a sofőrünk kanyargó és a csodajárgány rugózó képességeit az Alföldön a Felföldi Zolihoz vezető „úton”. Ott aztán nagyjából életkor szerint két részre oszlott a társaság és a fiatalabbja várt, míg az idősebbje legurít egy kupicával. Hát ez az például, ami lehet, hogy nem ugyanolyan vicces mindenkinek:). Úgyhogy erről ennyit… A határon egy kis ellenőrzés után átjutottunk, bár a vámmentest nem próbálhattuk ki, hiába tudakolta Hudó megszeppenten és rámenősen, hogy hogyan is van ez. Hiába, nem érthetünk meg mindent, főleg nem egy idegen országban. Aztán átléptük a határt. Románia. Egy kicsit mindenki átkódolódik. Magyarországról jöttünk, Romániában vagyunk, Aradon. Lehet látni a nagyüzemi Dacia-gyártás hazáját, a nemzeti színű játszótereket, a nemzeti és az EU zászlóival felszerelt házakat, cigireklámokat, szemetet, kóbor kutyákat, a sok nullára



Erdély

végződő műanyag bankót, bizonytalan minőségű ételt… nézőpont kérdése. Emberek vagyunk, magyarok, Erdélyben. Lehet látni csodálatos klasszikus polgári épületeket, akárcsak fenn a Várban, legfeljebb egy kicsit más, új színekkel, ahogy a kis házikók falain is. Ezek is jó színek Melegek, barátságosak, izgalmasak. Mint azokat az új arcokat, akik néha igen feltűnően méregetnek minket (talán a Pink panther az oka). Az utcán nyüzsög a nép, sűrű, vastag, szaga van az életnek. Mintha hazatérne az ember valahova, ahol sosem járt, de azt érzi, ellenne itt. Az utcák olyanok, mint otthon. Legfeljebb az a fel – fel tűnő faragott székely kapu, ami azt mondja, nem otthon vagy. És akkor egész egyszerűen turista leszel. Lehet vadászni az újdonságokat; jó nőt, meg jó pasit keresni. Aki keres, az talál, és a kivétel erősíti a szabályt. Vizslatni az embereket, méregetni, összehasonlítani. Élvezni a vendéglátóid törődését, figyelmességét. Itt megemlékeznék a gasztronómiai csodákról, mert ilyenekben még sosem volt részem. Mindig valami kis apróságnak indult a dolog, aztán olyan lakoma lett belőle, amilyet még Anyukám sem produkál:) Na meg az a „szolidabb” borkóstolót, aminek elég lassan akart vége szakadni, és a kifogyhatatlan másfél vagy két literes kiszerelésű házi pálinkát. Hiába, a fiúkat aztán meg lehet fogni a gyomrukon át…

Aztán még meg lehet látogatni az épületeket, amelyek a múltról tanúskodnak és megnézni mindent, ami belefér még az időbe. Így jutottunk el a vármászáshoz, ami nekem a legjobb élményeim közé tartozik. Gyönyörű tájon, a természet lágy ölén, szabadon, végre a csak a magad ura vagy és hajt a lendület a csúcs felé. Egy kis tömör siker, kaland. De hát balszerencsénkre ennek az előrehozott várnézésnek köszönhetően belefutottunk egy jókora dugóba. Úgyhogy kerülőútra kellett vállalkoznunk, ami jócskán kerülőre sikerült. Sajnos nem tudok erről részletesen beszámolni, mert én bizony elvesztettem a fonalat, úgy fél úton; úgy körülbelül akkor, amikor a segítőkész paraszt bácsi tanácsát kértük. Aztán elfogyott az amúgy sem remek betonút a lábunk alól és a buszunk is elkezdett „szétesni”. Baktattunk erdőben, mezőben, bányában. Kétlem, hogy lett volna a buszon bárki is, aki biztosan tudta volna, hogy hova fogunk kilyukadni, de ez adta a dolog szépségét, és Mr. X addig is szórakoztatott minket. Déván aztán ahányan, annyi fele széledtünk. Itt azt tanultam meg, hogy akármik is legyenek az előzetes tapasztalataid, ha a vendéglátós néni egy világnyelven sem beszél, akkor próbáld meg magyarul, és egy nagy mosoly kíséretében választ kapsz a kérdéseidre. (És még az sem derül ki, hogy nem is tudsz franciául.) Szép lassan ránk esteledett, és indultunk haza felé.

11

Erdély

Otthon megint úri fogadtatásban volt részünk, aztán jött a szokásos iszogatás. A vacsorák után többnyire leellenőriztünk néhány kocsmát, de szombaton szerencsére elnéztünk a Beach–re, amit előző este néhányan már feltérképeztek. Ez egy jó néhány focipályányi alapterületű szórakoztató létesítményt jelent, aminek mi a diszkó részlegét látogattuk meg. Táncolós, mulatós, vetkőzős diszkók egymás hegyén – hátán… érdekes volt. Másnap még elugrottunk megnézni hol írta alá Görgey a fegyverletételt, itt is alapos idegenvezetésben volt részünk, mint már ezelőtt is jó néhányszor. Boxer ekkor szerezte a rózsaszín üdítőitalt, és ekkorra már mindenki megtapasztalhatta, hogy néha a visszajárót csokiban mérik. Ilyesmi dolgok történtek velünk Romániában, meg még sok minden más is, de azokról nem én fogok beszámolni. Nagy élmény volt. Az élmények pedig közösséget kovácsolnak, a beszélgetések és a közös fekhely összehozzák az embereket. Rá kellett jönnöm, hogy jó pár embertől feltétel nélküli elfogadást kaptunk. Azt hiszem, ez nem menne nekem ilyen könnyen egy szinte idegennel szemben. Remélem méltónak bizonyulok, bizonyulunk rá és sikerül viszonoznunk. Mert ez így jó, és mindig, mindenhol így kéne működjön. Ezt már a szakmai képzés beindulása előtt megtanultam. Jó „SZISZES” -nek lenni. - bálint -

rakd be és hallgass! kettő vessző, három mondat, nagy levegő, napfény és üres partok nagy sötét fellegekbe gyűlnek a gondok a zöld parkokat ellepték a közepesen megtermett amorf idegzetű bolondok alacsonyan szállnak a madarak, elküldöd nyaralni a WC csészét, megszárított kopasz homlokod, majd nagyokat röhögve hátradőlsz, aztán felosztod a világot három kategóriára, valaki közbeszól, hogy három kategória nem fedi le a világot, és igaza lehet teljes erővel belekapaszkodsz a konnektorba, felkelsz a székből az ablakon kinézve döglött madarak teteme borítja a partot, már csak a kezedben elhervadt virág mutatja, hogy voltak színek kisöpröd agyad tornácát, majd átkelsz egy végtelenbe nyúló női testen, megzabolázod a vágyat és kiüríted az üres poharakkal teli tálat, kiittad mindet, de még szomjazol, ki fog itt rendet rakni, kiüríti ki a kiüríthetetlent, meddig tart még a némaság, hol lesz vége annak, ami el sem kezdődött? túl sok a gondolat, majd csendet csend követ, a szavak rég üres némaságban kongják a requimet, hopp nini egy hangya tetemet pillantasz meg a kopott sámli törött lábának tövében, elsiratod és végtelen hálával adózol, mindannak, ami a világrászült köszönjük meg minden nap azt, amit nem lehet megköszönni remete

12


Heroinfüggő kisegér a Ráday utcában Az előadás – amelyre sok lelkes szakkollégával érkeztem – a szenvedélybetegségekről volt hivatott szólni. Ezen belül is leginkább a droghasználatról szólt a diskurzus. A meghívott előadó szemét a hallgatóságra szegezve, tapasztalatban megőszült haját megigazítva kezdett hozzá mondandójának: A kábítószer – ha jól emlékszem, ezzel a szóval kezdte előadását – nem a kifejezések lehető legjobbika. Ez ugyanis egy szűkítő fogalom, s nem hagy túl sok alternatívát (a szó) használóinak. Az angol drug szó azonban sok mást is jelent, többek között az aspirin is ebbe az értelmezési keretbe sorolható. Dr. Gerevich József szerint a droghasználók kisebbségére jellemző csupán a pozitív megerősítés: azaz, hogy pozitív élménytöbbletet képzelnek el/várnak az első alkalom előtt. A döntő többség viszolygással, ellenérzéssel, vagy legfeljebb s e mleges hozzáállással viszoVaSZISZdasz, 2005. ősz

Elõadás

Azért lássuk be, nem rossz hely ez a Ráday utca 43-45. Közlekedési szempontból legalábbis. „Már ahogy beléptem magával ragadott a hely varázsa…” – mondtam volna pár évvel ezelőtt, amikor még lelkes bakfis voltam. nyul a témához. A drog pedig éppen ezt a kellemetlen, szorongó érzést hivatott megszűntetni. Ha elképzeljük, hogy mi mindannyian egy drogos közösség tagjai vagyunk – veti fel az előadó – és valamelyikünk nem ebben a meghittdeviáns-családi környezetben tölti el az estéjét, s lövi be magának a szokásos adagot, hanem egy város széli kis krimóban, akkor a pavlovi reflex nem kapcsol be nála, s várakozáson aluli lesz a vágy a szer beadása iránt. Ekkor a ráhangolódás nem történik meg kellőképpen, s ilyenkor következnek be az úgynevezett „aranylövések”. Gerevich úr véleménye szerint a drogfogyasztók jelentős része éli meg a használatból adódó rendszerességet közömbösként. Ekkor 2-3 hetes „átmeneti leszokás” történik, s így az újbóli használatkor újult erővel élheti át első – releváns – élményeit, melyet a szer okozott. Az előadás további ér tel me z é sében engem kicsit gátolt a bulímiás és a heroinos egérke kis

13

Elõadás

rajzocskán való érzékeltetése. (Olykor olyan élemedett korúnak képzelem magam, hogy valamelyest zavarba jövök az ilyen szemléletes példák láttán. Ráadásul színes is volt, a kellő hatás maximalizálása érdekében – megszoktam már a fekete-fehér mintázatot. Mondjuk annyira nem értettem, hogy mi szükség volt éppen ennek szemléltetésére, de hát olyan volt, mintha önnön magam újraszocializálásának lehettem volna tanúja. És ez mindenképpen hasznos volt. Ha nem magam, hát a társadalom számára mindenképp.) Gerevich József kifejtette, hogy a két állapot (bulímiásheroinos) annyiban hasonlít egymáshoz, hogy mindkettő beszűküléssel jár a külvilágra nézve, egészen addig, amíg a kívánt adagot (szemléletes példánkban a kalória mennyiséget, illetve a kábítószeradagot) magához véve újra kitárul a világ a szenvedélybeteg számára. A bulímiás egérke azonban – ellentétben a heroinos egérkével – ezek után hosszas lelkiismereti válsággal, szorongással küzd az elfogyasztott mennyiség bekebelezése után. A hasonlat merész volt ugyan, de legalább kizökkentő. Az eladó a továbbiakban beavatott bennünket fiatalsága már-már elfeledett emlékfoszlányaiba is: egy gyógyszerraktárt ne úgy képzeljük el, hogy fehér falak, nagy fiókok, s e m m it m o n d ó doboz ok . Nem. Ez a

14

hely kőkemény „leltározásra” teremtődött. Elmesélte, hogy gyakornok korában kapva kapott az alkalmon, csakhogy „leltározhasson”. Ilyenkor bevette a „leltározásGYORSan-kapszulát”, és neki látott önmaga elemzésének. Várta-várta, hogy mikor jön a megfelelő „leltározási-láz”, s annak tünetei, de az csak három óra elteltével érte az unatkozó ifjoncot a fotelben. Őrült kattogás pár percig bal fül felől. Több se kellett a derék ifjúnak. Többet nem bízta a leltározást a vakszerencsére. Leginkább azt fájlaltam az előadótól, hogy a jelenlévők érdeklődését felkeltő és előre átadott kérdésekre csak hiányosan válaszolt, végig futott rajtuk, mintha attól félt volna, hogy nem lesz elég interaktív a társalgás Papír és Közte. Pedig olyan kérdésekre kaphattunk volna választ, mint például a kábítószerek hatása a művészekre/művészetekre, szexualitás és a drog viszonya… Összességében tehát kellemes másfél órát tölthettünk el együtt, azt leszámítva, hogy nem volt semmiféle technikai vívmány előadónk segítségére Gondolok egy projektorra, vagy egy diavetítőre, amelyen rajzfilmes formában még érthetőbbé tehette volna számunkra az egér pálpusztai-függőségét, s akár ennek dacára a macskával való incselkedését is… - korenyákzsófi -


Prima szobatúra Avagy mit meg nem iszik a szakkollégista ött az infó: szobatúrát szervezünk. Nem sokat tudtunk a dologról, valójában semmit. Elég lassan állt össze, mit is kéne felmutatni… „Nem baj, ha nem tudjátok, milyen volt eddig, legalább eredeti lesz”. Kösz. Hamarosan kezdett tisztulni a dolog: kell enni valami, kell inni valami – természetesen, és kell egy kis performance. Ételként vettünk 6 kiló kenyeret, 1 kila zsírt, és egy kis paprikát (ami kétszer csíp), italként vettünk néminemű ropogós-guggolós tai-bort, amiket borszakértőnk, Socó tesztelt le. A szerencsétlen… A legtrükkösebb azonban, a szórakoztatás még hátra volt, ugyanis a világ négy legkevésbé kreatív embere lett megbízva az idei év első ilyen kollégiumi mókájával. Jöttek a fergeteges ötletek, mint például: barchóbázzunk, klasszikusként pedig akadályverseny… Én már a kezdetek kezdetén tudtam, mivel segíthetek a köznek: nem elég hogy birtoklom a tudást, át is kell adnom! Egészen pontosan minőségi és közkedvelt italra gondolok, a „Prima pink grapefruit” nevezetű szomjoltóra, melyben helyenként olyan gyümölcsök íze is érződik, melyek talán nem is léteznek… Nem sokkal a program előtt sikerült szert tennem erre a vegyészeti csodára, egy olyan országból, ahol a közegészségügy nem kiemelt kormányzati cél. Az anyagiasságot is figyelembe véve megállapítható, hogy forintra átszámolva kábé annyiba került, mint másfél doboz rajzszeg (ezt az elégedetlenkedők továbbválthatják). Az est során a vendégek – néhányan többször is - kipróbálták az amúgy alko-


holmentes italt, mind a három-négy hullámban érkező utóízzel együtt, s valószínűleg ez orvosi csoda, de senkit nem kellett kórházba szállítani azóta – habár páran vannak, akik kicsit barátságtalanul néznek ránk a kóstoló óta… A testi igények kielégítéséről gondoskodva törhettünk a fejünket, mi legyen a szellemi táplálék, s egyszer csak jött a megváltás: diavetítés! Szenzációs tervünkhöz Catan Kotek szerezte a felszerelést (élete a mikró és a Catan), és sikerült olyan klasszikusokat felmutatni, mint Pom-pom és a Radírpók, Vuk , bizarr élményként a tanulságos Madárijesztő Manó (a verebek mindig szarul járnak), a Süsü szó hallatán pedig titkon szinte mindenki elkezdett dúdolni – valaki nem csak titkon. Na persze azért ez a felszabadultság nem csak a szakkollégiumi légkörnek, a szakmaiságnak és a jófejségnek köszönhető, hanem néminemű alkoholnak is, amelyből a szakértők szerint remek minőségű forralt bort készítettünk, amely a kiváló alapanyagok megválasztása mellett nem kevéssé köszönhető Szockós Bálintnak is (szociológus szakkollégánk), aki időt, erőt és cukrot nem sajnálva segített az oldódásban. „Szomjas fajta a szakkollégista” –gondoltam, amikor a második kondér forralt borhoz való márkás alapanyagért tartottunk Zolival a boltba, nehogy az alkoholhiány miatt meglincseljenek, de rögtön elhagytam ennek a gondolatnak fonalát, mert az jutott eszembe, hogy azért csak volt hatása az első körnek, ugyanis ekkor észrevettem, hogy Zoli lányos zavarában és papucsban vágott neki az októbervégi estének… Bartolák Csaba

Szobatúra

J

15

Szoba(tor)túra a 122-ben („Itt ülök csillámló sziklafalon...”)

N

Szobatúra

em éppen. De van helyette más, vagytok Ti (azaz mi:) – a szerk.) - a hivatalos lapzárta után három nappal, a címben megjelölt eseményt közvetlen követő percekben is. A körülmények adottak: kellemes csörömpölés a háttérben (takkerbrigád akcióba lendült; jómagam a monitor áldásos védelmét élvezem), vastag gofri- és puncsillat terjeng köröttünk, a folyosón már csak szállingózó madárkák. A minap lehetőségünk adódott visszacseppenni kb. tizenöt évvel ezelőtti önmagunkba, amikor is versenyszerű pálmafarajzolásra adtuk fejünket a cél érdekében. Köszönjük. Ajánlom mindenkinek, hogy némi team-szellem erősítés jegyében vágjon neki, koptasson zsírkrétát! Nagy buli lesz, csak hagyni kell, hogy az infantilizmus kellően visszaszivárogjon az emberbe! Hogy Számotokra mi volt a móka tárgya - ha egyáltalán volt ilyen a materiális gyomorkényeztetésen túlmutatóan is -, ne én legyek hívatott közhírré tenni, inkább várom a reakciókat privátban (azzal ne jöjjön senki, hogy ezt meg azt, MEO-t nem tűrő összetevőkre bukkant a szervírozott

16

kajában, mert ugye él az alapfeltevés, hogy pénztártól való távozás után...), de mi mindenesetre élveztük az összmunkát. A 122-es bővített állománnyal látott neki szervezkedni: annak ellenére, hogy KOLIszobáról lett légyen szó, a külsősök kerültek - létszámbeli - fölénybe. Sőt, szembesültek is egymással, ami eleddig, a majd’ féléve tartó kavalkádban elmaradt itt-ott. A rohanóban szárnynak eresztett ímélek okoztak egy hangyányi kavarcot, belső poénokat hívtak életre, de felülkerekedtünk a félszavakon, s hogy a végeredmény magáért beszél-e, Ti már tudjátok. Frisbee-zési lehetőség még e percben is adott, aki nem bátorodott fel hozzá eléggé, vessen magára. Twister parti továbbra is talonban van, s ha engem kérdeztek, legközelebb gyilkosozunk is! :) (TDK-témának talán kevés, de érdekelne, vajon milyen a magyar háztartások gofrisütővel való ellátottsága úgy teljes egészében…) Köszönjük a részvételt! Jóccakát majd pedig pálinkásszépjóreggelt Nektek! - fdóri -


Postaládánkból Feladó: Nagy Edit Tárgy: bögre Dátum: 2005. január 18. 1:28

Feladó: Kilroy Tárgy: Bögre Dátum: 2005. január 18. 11:01 Tisztelt Hölgyem! A 457601B. sorozatszámú a Kínai Népköztársaságban készült fekete (F) ivóalkalmatosság (ld.: „bögre”) a 210-es szoba jogos tulajdonát képezi. A szobát előre be nem jelentett aljas szándékkal, mindenféle jogosítvány nélkül hagyta el. A szobáink között fennálló jószomszédi viszony megőrzése érdekében a vonatkozó kiadatási szerződés 23/a paragrafusának 4. bekezdése értelmében kéretik a tárgyat (a továbbiakban „bögre’) visszaszolgáltatni, vagy szakértői csoportunk megérkezéséig azt felügyelet alatt tartani. Kormányunk továbbá ígéretet tesz, hogy a genfi konvenció bögrékre vonatkozó rendelkezéseihez hűen a bögre fair eljárásban fog részesülni (ti: elmosogatjuk) a kiadatás után. Maradok tisztelettel: Dr. Szalai B. András jr. phd. osztályvezető 210-es szoba Birodalmi Bögreügyi Minisztérium (BBM) Bögrekiadatási Főosztály, Szobaközi Kapcsolatok Munkacsoport


Kedves Szakkollegák!

Levelek

A bögrék a szobámba jönnek. Valamiért ide kívánkoznak. Lehet, hogy tudják, hogy eltörtem pár társukat, amik az Ancsáéi voltak, és kárpótolni akarják őt? Ez szép dolog. A legfrissebb egy teljesen fekete bögre. Aki néha látni akarja, megteheti a 208-ban. Edit

Feladó: papp julianna Tárgy: égő Dátum: 2005. január 16. 20:08

Az irodai jobboldali-számítógép fölött lógó, hosszú depresszió után teljesen kiégett égő nemrég a fejemre esett (na jó, kicsit mellé, de 1 méter olyan kevés ebben a mai világban...). Fogalmam sincs, hogyan - mindenféle konspirációt sejtek e mögött, amúgy. Miközben e sorokat írom, épp lepereg előttem az életem és még mindig nagyon félek. Csak lélekjelenlétemnek és jó helyzetfelismerő képességemnek valamint gyors reflexeimnek (3 kávét ittam ma - eddig) köszönhető, hogy a nyomokat eltakarítottam és ezt a kulcspozícióban lévő (a monitort megvilágító) égőt ki is cseréltem egy másikra - amit az ajtó előtti lámpából nyúltam le/ki. Aki kompetensnek érz magát (vagy akit mások annak tartanak), kérem tegyen új égőt az említett üres lámpába. Nagyon sötét van ugyanis az ajtó előtt, tök félelmetes - még nem tudom, hogy megyek haza. juli (A szakkollégiumi altriuzmus nem ismer határokat...főleg, ha a SZISZ-es majálisról van szó, lásd alább) Feladó: Kilroy Tárgy: Re: [SzISz Tagok]Rákosi Mátyás mindent bevallott Dátum: 2005. április 12. 16:51 Kedves polgártárs! A rendezvény szervezői számára szeretném ezúton felajánlani szocialista kitűző-gyűj-

17

teményemet, 30x40-es Lenin-grafikámat, Best of Kommjunizm 1-2 hanganyagaimat és eredeti szovjet medveszőr usankámat, aki a Pjotr névre hallgat. Nyilván csak 1 kikötésem van: minden hiánytalanul és eredeti formájában visszakerüljön hozzám. Maximiliem W. Robespierre Dátum: Mon, 12 Sep 2005 16:40:39 +0200 Feladó: [email protected] Címzett: „[email protected]” <[email protected]> Tárgy: identitászavarok a szekrényben Az alábbi sorok az ex-213-lakók egyikét érintik közelebbről. Kedves ex-213-lakó fiatalember!

Levelek

A nyár kezdetén szürke öltönykabátodat a 201-es szobában található fogas gondjaira bíztad, majd sorsára hagytad a női dzsekik, kardigánok és selyemsálak tömegében. Eleinte nagyonis élvezte a női ruhadarabok társaságát, elegáns és jólfésült zakói öntudatára kifejezetten jó hatással volt az új környezet. Azonban mint azt az emberi fajnál is olykor megfigyelhetjük, ha huzamosabb időt tölt egy férfi kizárólag női társaságban, hajlamos biz. női szokásokat felvenni, s idővel feminin vonások jelentkeznek viselkedésében. (Kedves szociológusok, erősítsetek meg, ez ugye trivialitás?! :)) Nos, nincs ez másképp a ruhaneműk osztálya esetében sem. Az elhagyott kabát közel három hónapot töltött a fogason a fent említett női dzsekik, kardigánok és selyemsálak megszokottá vált társaságában, mely körülmény önmagában is borzasztó, de ha figyelembe vesszük azt a köztudomásúan maszkulin hitvallást, miszerint a változatosság gyönyörködtet és az állandóság sokkal inkább unalmas mint meghitt, nos, így már képet alkothatunk a szegény öltönykabát lelkében dúló viharokról, melyek identitásválságának kialakulásához vezettek.

18

A helyzet az elmúlt napokban tovább súlyosbodott. Azon okból kifolyólag, hogy hűtlen gazdája megfeledkezni látszott róla, és ezért Nórival úgy döntöttük, kimenekítjük őt a süllyedő Rádayból, s minek következtében jelen tartózkodási helye az én szekrényem, ahol szorosan összepréselődve lóg néhány mini- és maxiszoknya, blúz és blézer mellett, valamint közvetlenül a fehérneműs kosár felett. A helyváltoztatás oly mértékben felgyorsította az identitásválság elmélyülését, hogy félő, rövidesen irreverzibilis testi-lelki folyamatok indulnak be, s az egykor vállas és büszke tartású öltönyzakó darabosan lágy, órmótlanul kecses kosztümkabáttá változik át. És ugyan ki látott már TRANSZVESZTITA ÖLTÖNYKABÁTOT!!! Kérlek Téged, kedves ex-213-lakó-öltöny-tulajdonos, ments meg minket attól, hogy e szörnyszültött létrejöjjön, és vedd magadhoz szegény elfeledett szürke zakódat! Üdv: Anna


A Cosmo-lány születése Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének szingli olvasata

Vajon miért van az, hogy oly sok művelt, sikeres, kifejezetten szuverén nő él-hal a könyvért, hát még a filmért, amiben a csodálatos Mr. Darcy oly félszegen mézi Miss. Lizzy-t a bálban, hogy az embernek a torkán akad a csokoládéfagyis kiskanál. Nyilván azért, mert a szingli lány magára ismer. Persze alternatív magyarázat lehetne, hogy igazából minden lány arra vágyik, hogy megmentsék. De mivel az elg ondolás szöges el lentétben áll a modern női világszemlélettel, nem vesszük komolyan, és gyorsan el is vetjük. Cosmolány ilyenre még részegen se gondol. Ér-


Szakma

Ki gondolta volna, hogy egy tipikusan csíkos-pöttyös-végén-gazdag-pasihozhozzámenős könyv női archetípusaiban az 1800-as évek végén megszületett a mai szingli nő prototípusa. Mikor még a hajnalig tartó lépcsőházban való csókolózások éveit tapostam, a gimnáziumban mi is a szende lányregényolvasatról tanultunk. De hol van az már… Így túl a második ixen és sok-sok tapasztalaton, rájön az ember lánya, hogy nemhogy az élet nem lányregény, de még a lányregény sem az. demes tehát megvizsgálni a történetben kibontakozó női sorsokat és életvezetési mintákat, és összevetni a mai öntudatára és szexuális szabadságára (szabadosságára) ébredt nő világképével. A sok férjhez-menő lány életében és elvárásaiban már megjelennek azok a motívumok, melyek körül egy mai lány élete forog. Szüleiktől mihamarabb igyekeznek függetlenedni, legjobb b a r á t n ő i k k e l hosszan megvitatják, mi a helyzet pasi-fronton, m á r nekik is volt „nagyvárosi családjuk”, mely a hetente többször összeverődő tág baráti társaságból áll, és akikkel menő helyekre járnak el szórakozni. Ők még ugyan báloknak hívták, és mi már inkább Monacoba ruccanunk át a haverunk magánrepcsijén, de e lényeg ugyanaz. Igazi cosmo-lányhoz híven sokat foglalkoznak az outfitükkel és a legújabb kalap-divattal. Arról nem is beszélve, hogy a körmönfont utalások és kanbolonditó technikák igazi nagyasszonyai voltak: itt-ott megbetegszem, nemet

19

Szakma

mondok, adom a dacosat stb. A téma szakértőit megszégyenítő módon tudták, hogy mi hozza elő a szunnyadó gazdag pasiból az élvhajhász, mindenre elszánt orgazmus-virtuózt. Azért szépanyáink sem voltak hülyék, az orgazmus nem a hippikorszak találmánya – amint az a műből egyértelműen kiderül. Mégis négy teljesen más nőt láthatunk. A három lánytestvér egy tipikus cosmo-teszt három nőtípusát testesíti meg: Jane a szende szűz, Elizabeth a kékharisnya, Lydia pedig a szenvedélyes vadmacska, a bujaság megtestesítője. Elizabeth barátnője pedig a megalkuvó nő, aki a biztonságért cserébe hozzámegy egy olyan férfihez, akit mások bottal sem piszkálnának meg. Mindahányan modern nők, műveltek, és elvárják a pasiktól is, hogy nemcsak a Kámaszútrát, de a klasszikus műveltség többi alapművét is ismerjék. Igaz, dolgozni egyikőjük sem dolgozik, és nem is tervezik, de hát őszintén: ki szeret??? Persze jól elvan az ember valami kis kreatív céggel, amit a vad szexeléssel töltött hajnalok után napközben igazgatunk, de azért egy férfi mégiscsak attól férfi, ha keres annyit, hogy egy tökéletes nőt kényeztetni tudjon. Persze csak akkor, ha meghaladja a 20 cm-es gyönyörhatárt. Egy cosmo-lány végülis nem érheti be aprópénzzel… Hogy beszéljünk a lényegről is: első ránézésre úgy tűnik, hogy a könyv prűd és aszexuális, pedig ha a sorok mögé néz az ember, csupa indirekt szexuális utalásra lelhet. Nyilvánvaló teljesen, hogy Lizzy lélegzete mitől áll el, amikor összetalálkozik Mr. Darcyval, amint ez épp alsóneműben kimászik a tóból. Valószínű, hogy az összes létező kópián ez a rész a legkopottabb

20

a sok visszajátszástól. A párbeszédek alatt izzó levegő sem arra utal, hogy a lányok a házasságot várnák olyan nag yon – rendszeres pasik a lauz-olvasóink pedig biztos szemmel állapíthatják meg, hogy a férfiak mitől is izzadnak annyira az öltöny alatt. Hát nyilván attól, ha az ember félig nyitott száját lassan megnyálazza úgy, hogy az alsó ajakkal kezdi, majd végignyalja a felsőt is. Jó lassan és bő nyállal, ahogyan az „A csúcsrajáratás tízparancsolata” című összeállításunkban olvasható a 67. oldalon. Tisztán látható tehát, hogy a Cosmo olvasói sok mindent tanulhatnak az ős-cosmo lányoktól. Életre szóló hamuban sült pogácsával látnak el minket az érzelmi lejmolók és puha pöcsök erdejében, hogy praktikáikkal megtaláljuk, és hosszú és mozgalmas kufirc-partikra magunkhoz láncoljuk álmaink szex-guruját. pjulcsi

Ez a cikk a Kistáska (Társad a társadalomban) c. társadalomtudományi lap 20. számában is megjelent. www.kistaska.hu


Public diplomacy: a közvélemény szerepe a külpolitikában A


get okoz ellenőrizni az információáramlást. Sőt, az emberekhez eljutó információ nagy része - könyvek, CD-k, filmek valamint az interneten keringő adatok - kívül esik ellenőrzésükön. Így a közdiplomácia erőfeszítései nehezen mérhetőek, hatásai gyakran csak hosszú távon érzékelhetőek. Mégsem szabad lebecsülnünk jelentőségét. A közdiplomácia olyan világos nemzeti érdekek szolgálatában áll, mint a piacokra való bejutás, a politikai befolyás, a turizmus elősegítése vagy az értelmiségiek vonzása. Mindezek eléréséhez természetesen nagyfokú bizalomra van szükség, melyet a valós információk közlése alapozhat meg leginkább. Figyelemmel kell lenni a célország kulturális szokásaira, hiszen az üzenet tartalmának átadása, a szándék megérttetése legalább olyan fontos, mint maga az üzenet eljuttatása. Tartós kapcsolatok kiépítése nem alapulhat kizárólag az üzenet átvitelén. Az amerikai közel-kelet politika illusztrálja azt, hogy az „interkulturális kiabálás” nem hogy nem hozza meg a megfelelő eredményt, hanem ellentétes hatást vált ki. Bizalmat csak két irányú kommunikáció alapozhat meg. A bizalomépítésben fontos szerep hárul a kormányzattól független, elkülönült nem állami szereplőkre, szervezetekre, különös tekintettel a kulturális intézetekre. A kormányzattal való látható azonosulás nem mindig mozdítja elő a kapcsolatépítést. Ezen szervezetek mellet a kormányzat segítségére lehetnek a célország külföldön élő honfitársai, akik birtokában vannak azon nyelvi és kulturális ismereteknek, melyeknek köszönhetően könnyebben megérthetőek az adott ország szokásai. Meg kell

Szakma

z egykor a társadalom csak kis szegmensét érintő, államközi interakciókra szorítkozó diplomácia napjainkban új, egyre növekvő befolyással rendelkező játékosokkal bővült: a nem állami szereplőkkel valamint a közvéleménnyel. A globalizáció és az információs technológiák olyan megváltozott nemzetközi környezetet eredményeztek, melyben a különböző nemzetek, kultúrák és társadalmak összekapcsolódnak, véleményük és nyomásuk immár nem elhanyagolható. A hidegháború közvéleményt - elsősorban a nyugati országokban - megmozgató időszakát követően a jelenség legszembetűnőbben a szeptember 11-i terrortámadások kapcsán öltött formát. A kormányzatok számára nyilvánvalóvá vált: nem hagyhatják figyelmen kívül a hazai, valamint a külföldi közvéleményt, mely formálja, s gyakran korlátozza is mozgásterüket. A hagyományos diplomácia alapvetően a kormányok közt interakciókra szorítkozik s a másik fél kormányának képviselőit igyekszik meggyőzni saját kormánya külügyi céljainak érdekében. A „public diplomacy” azonban, melyet közdiplomáciának is nevezhetünk, ugyanezen célokat igyekszik elérni a külföldi közvélemény gondosan kiválasztott szegmensének informálásával és meggyőzésével. A „public diplomacy” kifejezést gyakran a „propaganda” eufemizálásának tekintik. A közdiplomácia esetében azonban alapvetően kétoldalú kommunikációról, dialógusról van, kell, hogy legyen szó. Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fejlett információs technológiák világában a kormányoknak már jóval nagyobb nehézsé-

21

Szakma

említenünk még a különböző országokban működő politikai pártok, valamint üzleti körök kommunikációjának szerepét is. A bizalomépítés hosszadalmas és összetett folyamat, nélküle azonban hatékony kapcsolatépítés aligha képzelhető el. A közdiplomácia feladata egyik feladata az adott ország politikájának kommunikálása a lehető legkülönbözőbb csatornák segítségével, a lehető legtöbb nyelven, az üzenet biztos célba juttatása érdekében. A követségek, a sajtó, az információs irodák valamint kulturális intézetek mindennapos feladata ez. A legfontosabb azonban nem az, amit kommunikálunk, hanem amit a másik fél ebből hall és megért. Ezért fontos, hogy az üzenetek konzisztensek legyenek. A koordinálás a kormányzat feladata, célja pedig az, hogy ugyan azt az üzenetet sikeresen átadják a nyelvükben, célközönségükben és formájukban különböző csatornák segítségével. Bár a háttérben álló célok azonosak, a közönséghez igazodva különböző képekre és szavakra lehet szükség. A gyorsaság a hatékony kommunikáció egyik záloga. A csönd olyan vákuum, melyet a média a kormányzat céljait kevésbé támogató üzenettel tölthet be. Ezért alapvető fontosságú, hogy a kormányzat kész legyen gyorsan és tartalmasan reagálni a világ eseményeire. A kommunikációról lévén szó, a köz diplomáciában a tömegsajtó szerepe megkerülhetetlen. Minden olyan médium felhasználható, mely segít átadni az üzenetet. Az internet alapú média, a rádió, a televízió, publikációk, sajtóközlemények, kulturális és oktatási csereprogramok tartoznak ide. A televízió az egyik legfontosabb médium, hiszen a képi kommunikáció hatása nyilvánvalóan meghaladja az írott sajtóét. A kulturális és oktatási programok átvezetnek bennünket a közdiplomácia másik oldalára, a hosszú távú kapcsolatépítés területére, mely az adott ország társadalmának

22

megértését és elismerését hivatott elősegíteni. Ezek a programok a legalkalmasabbak a visszacsatolási mechanizmus működtetésére, mely elengedhetetlen a hatékony kommunikációhoz. Az Egyesült Államok például évente mintegy 35 000 oktatási és kulturális cserét támogat, elsősorban fiatal politikai vezetők, akadémikusok, tanulók, újságírók és művészek számára. Ezen programok jelentőssége még kevésbé elhanyagolható, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a terrorista ellenes globális koalícióhoz tartozó vezetőknek több mint fele részt vett az Egyesült Államok legnagyobb csereprogramjában, az International Visitors Programban. Több mint 200 jelenlegi és korábbi kormányfő, valamint 1500 miniszter volt részese ugyan ezen programnak. (ics.leeds.ac.uk) Az ilyen projektek hatása nehezen mérhető, többnyire csak évek múltán jelentkezik. A programokba való beruházáskor a kormányzatoknak különböző szempontokat kell figyelembe venniük. Előnyös, ha a résztvevők fiatalok és nyitottak, valamint másképp nem lenne lehetőségük arra, hogy az adott országba utazzanak. Ha a látogatók nem a helyi elit családokból kerülnek ki, olyan rétegekre is hatással lehet ez a politika, amelyekkel másképpen nehezen kerülne kapcsolatba. Abban a világban, ahol az információ hatalom és ez a hatalom a meggyőzés erejével hat, a „public diplomacy” jelentősége már aligha kérdőjelezhető meg. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy ez az eszköz sokkal humánusabb és olcsóbb is, mint más gazdasági és katonai eszközök. A közdiplomácia természetesen nem lehet kizárólagos megoldás, de nagyban támogathatja egy adott ország külpolitikai céljait. Valós és konzisztens információk birtokában jobban megérthetjük egymást a globalizált nemzetközi világban, s saját országunk képét alakítva annak javát szolgálhatjuk.Nagy Lilla


Gondolatok a magyar regionális támogatásokról

Gondolataim két feltevésen alapulnak. Az egyik, hogy a mai regionális támogatási intézményrendszert át kell alakítani. Át kell alakítani olyan rendszerré, ahol a régió a tervezéstől kezdve a végrehajtásig saját hatáskörében dönt az egyes cselekményekről, egyes folyamatokról. Létre kell hozni olyan döntési és felelősségi központokat, amelyek képesek a központi államtól függetlenül, szigorúan a helyi érdekeknek megfelelve kialakítani saját stratégiáját és képes azt megvalósítani. Nem helyénvaló az a folyamat, hogy egy központi irányító szerv döntsön a régiók támogatási igényeiről. Másik feltevésem, hogy a régióknak saját maguknak kell meghatározni fejlesztési programokat. Ez a jelen helyzetben a Regionális Fejlesztés Operatív Programot (ROP) jelenti, amely által a régiók fejlesztése valósul meg az Európai Unió Strukturális Alapjaiból. Ma Magyarországon egyetlen egy ROP van, amely az egész országra érvényes és országos szinten kezeli a regionális fejlesztést. Ez a tény gyakorlatilag szembe megy a regionalizmus eszméjével, ami a mai Európai Unióban az egyik legfőbb sarokpont. Éppen ezért


Szakma

Jelen írásnak az a célja, hogy olyan átfogó képet adjon a regionális fejlesztés jelenlegi intézményrendszeréről, amely mindenki számára egyértelművé teszi: a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy valóban regionális szintű fejlesztések valósuljanak meg az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatásából. A mai rendszer nem elég decentralizált ahhoz, hogy a régiók saját maguk dönthessenek fejlődési pályájukról, fejlesztési igényeikről. Nincsen eszköze a jelenlegi rendszernek saját hatáskörben történő támogatásközvetítésnek és – elosztásnak. Másik célom, hogy bemutassam, melyek lehetnek a jó megoldások, a választás jogát az Olvasóra bízva. szükséges, hogy 2007 – től Magyarországon minden régió saját Regionális Fejlesztés Operatív Programmal rendelkezzen és ne egy általános, országos szintű tervezési dokumentumban támogassuk a régiókat. Intézményrendszeri jellemzők Magyarországon a középszintű közigazgatási és döntéshozó intézményeknek nincsen hagyománya. Korábban – és gyakorlatilag most is – kizárólag a vármegyéken alapuló megyerendszer létezett és ezt tekintették a közigazgatás középszintjének. A megyék rendelkeztek közigazgatási funkciókkal és hatáskörrel a szovjet befolyás alatt is. Ekkor az állam több szerepet delegált nekik, ekkor alakultak ki az állami szervek megyei központjai. A létrejött tanácsok és járások is a megyéhez tartoztak abban az értelemben, hogy nem az állammal közvetlenül álltak kapcsolatban. A megyei hatásköröket a rendszerváltás után jelentősen megnyirbálták, ám a megye ennek ellenére ma is élő funkciókkal bíró közigazgatási intézmény. A megyék ma az Európai Unió

23

Szakma

besorolása szerint a NUTS III szintnek felel meg. Ezen a szinten az EU gyakorlatilag nem értelmezi a területfejlesztés fogalmát, annak mérete és területi kiterjedése okán. Ezért szükséges volt egy olyan NUTS II szintű tervezési felosztásra, amely méretében és lélekszámában megfelel az EU követelményeinek és alapja lehet a támogatások igénybevételének. A területi lehatárolás megalkotásakor olyan homogén területek létrehozását kell szorgalmazni, amelyeken belül jól láthatóak és jól meghatározhatóak azok a pontok, amelyek a lehatárolás alapját adják . Magyarországon a régiók kialakítását a 1999. évi XCII. törvény szabályozza . A régiók kialakítása egyértelműen a működő megyerendszer alapján történt. Ma Magyarországon 7 régióról beszélhetünk. A régiók azonban nem közigazgatási, csupán statisztikai – tervezési régiók, amelyek szerepe a következőkben foglalható össze: - Nincsen választott vagy kinevezett irányító testülete - Nincsen önálló költségvetés és nincsenek bevételei - Nincsen döntési jogköre Ez azt jelenti, hogy bár létezik olyan, mint régió, gyakorlatilag egy mellékszereplő a magyar területfejlesztésben és egyáltalán nem szereplője a magyar közigazgatási rendszernek. Számunkra azért érdekes, hogy a régiók valódi közigazgatási szintet képviselő intézmények vagy sem, mert ez alapján lehetnek kompetensek egy – egy régiót érintő támogatások odaítélésében. A jelenlegi régiórendszer hibája és hiányossága, hogy az általa megfogalmazott területfejlesztési elképzelések megvalósulásáért nem tud felelősséget vállalni. Lehetséges megoldási modellek Alapkövetelmény, hogy olyan NUTS II szintű regionális támogatási elosztási központot kell létrehozni, amelynek

24

megvan a politikai legitimációja, azaz döntését a régió vezetői és a települések polgármesterei elfogadják. A politikai legitimáció mellett olyan szakmai erőforrásnak kell rendelkezésre állni, amely képes a régió valós igényeinek megfelelő támogatáspolitikai döntéseket hozni. Az intézményrendszer kialakítása három módon történhet: decentralizált vagy dekoncentrált módón, vagy pedig a jelenlegi, központi Irányító Hatóság modelljével, természetesen megreformálva azt. Az első esetben egy decentralizált egység jönne létre, amely „önszerveződő jelleggel” megvalósíthatná a regionális képviseletet „alulról felfelé” szerveződve. Gyakorlatilag ez a szerveződési egység a mai Regionális Fejlesztési Tanácsokhoz hasonló szervezet, megfelelő jogkörökkel felruházva. A fejlesztési egység abból a szempontból biztosan működőképes, hogy a politikai legitimációja megvan. A szakmai kompetenciát egy olyan szakértői gárda biztosíthatná, amely a helyi ismeretek mellett elsajátítja az OP irányításához és végrehajtásához szükséges ismereteket is. Ezek az ismeretek megvannak a régióban, gondoljunk csak az RFÜ – k humánkapacitására, a VÁTI Kht irodáira vagy a területfejlesztésben igen elismert MTA RKK – ra. A kérdés az, hogy ezek az egységek hogyan tudnak együtt dolgozni egy központi irányító hatósággal, amelyik összefogja az operatív programok rendszerét. Véleményem szerint ezzel sem lehet gond, mert az RFT – tagok egy része most is parlamenti képviselő, másrészt az RFT – be most is delegálnak tagokat a minisztériumok. Az így a létrejövő szervezet elláthatja az IH feladatait regionális szinten. Ebben a rendszerben az RFÜ – k és a VÁTI Kht. szerepe kérdéses: integrálódnak –e az Irányító Hatóságba vagy Közreműködő Szervezetként továbbra is a pályázatok menedzselése marad a feladatuk? A kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni: ha



egy, a mai modelltől teljesen idegen elem léphet be: a „public” szektor, amely ellátja a Közreműködő Szervezetek feladatait. Ezek az intézmények lehetnek például bankok, fejlesztési társaságok , vagy esetleg a Regionális Fejlesztési Holding tagjai. Ezen szervezetek kezébe adni a végrehajtást komoly felelősséggel jár, főleg ha az állam nem tulajdonos az adott intézményben. Mindazonáltal jelentős hatékonyságjavulás is elképzelhető, ha nem államigazgatási intézmény vállalja el a végrehajtást. A modell esetében az Irányító Hatóság és a Közreműködő Szervezet feladatainak meghatározását még körültekintőbben kell elvégezni. A háromszintű rendszerben (1 központ, 7 regionális IH, Közreműködő Szervezetek) mind állami, mind félállami, mind magán partnerek együttműködése valósul meg, amely komoly szinergiahatást eredményezhet, ugyanakkor az együttműködésnek lehetnek negatív következményei is. Mindenesetre az államnak nem szabad arról elfeledkeznie, hogy ő felel a végrehajtás intézményeiért az Európai Bizottság előtt. Harmadik lehetőségként meg kell említeni a mai modellt is: egy központi IH van és a régiókban csak a Közreműködő Szervezetek végeznek feladatokat. Ez a modell nem ott hibás, hogy az IH székhelye nem a régióközpont, hanem hogy a tervezés és a kiválasztás helye is a főváros. Ekkor a Fejlesztési Ügynökségek és a VÁTI maradnának a Közreműködő Szervezetek és az OTH tölthetné be az Irányító Hatóság szerepét. Természetesen a regionális operatív programok ekkor is minden régióra elkészülnek, de végrehajtásukat központilag irányítják. Ennek kormányzati szinten van előnye, mégpedig az, hogy az állam be tud avatkozni a döntésekbe. Ez a régiók számára nem mindig jár előnnyel, de az esetlegesen változó prioritásokat államszinten lehet kezelni.

Szakma

integrálódnak az irányításba, akkor ki kell jelölni egy végrehajtó szervezetet, amire jelenleg sem ötlet, sem igény nincs. Ha megmarad a mai szerepük, akkor viszont nem nő a kompetenciájuk. A jónak tűnő megoldás az lehetne, ha a VÁTI és az RFÜ egy része az operatív program menedzselését végezné, azaz a keretet határozná meg, a monitoringot biztosítaná, másik része maradna Közreműködő Szervezet. Ezzel az operatív program végrehajtása és a projektek helyben történő kiválasztása is megoldott lenne. A második lehetőség, hogy az államigazgatás keretén belül jönne létre egy adminisztratív egység. Ez esetben költségvetési szerv látná el az irányítási feladatokat. Kérdésként merül fel, hogy ez az egység kikből állna fel. Jogosnak tűnik, hogy az RFÜ és a VÁTI bizonyos részeinek integrálásával létrejöhetne ez a kapacitás, azonban ekkor a Regionális Fejlesztési Tanácsok szorulnának ki az irányításból. A jelenlegi regionális szerveket vizsgálva ez lehetetlennek tűnik. Az RFT a prioritások meghatározásánál mindenképpen ott lesz és nyilvánvalóan a döntésekbe is beleszólást kér. Ezt a szerepet viszont annak az államigazgatási szervnek kell ellátni, amely erre megalakult. Az RFT számára nem marad más, mint a monitoringozásban való aktív részvétel. Ez szervezeti forma két kérdést hagy nyitva: ki fogja össze a dekoncentrált szerveket és ki lesz a Közreműködő Szervezet. Az első kérdésre a választ a mai OTH szerepében kell keresni: ebben a modellben szükséges, hogy legyen egy olyan központi szervezet, amely összefogja a regionális intézményeket. Erre az OTH a jelenlegi szerepében is alkalmas, tehát a mai jogosítványait megtartva valóban központként működhet. A Közreműködő Szervezetek szerepére – ha a VÁTI és az RFÜ dekoncentrált szer lesz – nem marad olyan intézmény, amely ma létezne. Az államigazgatás keretében nem lehet újabb szervezetet kijelölni, ezért

Török József

25

Mi történik itt kérem???

Szakma

Fegyverrel lőnek rendőrökre, van este, hogy másfélezer autót gyújtanak föl, kijárási tilalmat rendelt el több város, szabályos háború folyik. A társadalom egy rétege úgy véli, hogy a francia kormány nem akar segíteni rajta, ezért a törvényt megkerülve, megtagadva, saját magán próbál segíteni. Franciaország 60,6 millió lakosából 5 millió etnikai kisebbség. Ezek nagy része a külvárosok „gettóiban” él, és segélyekből tengeti életét. A posztindusztriális városban az ipari termelésről a szolgáltató iparra helyeződött a hangsúly. Ezzel párhuzamosan a korábbi, az ipari szektorban dolgozó fehér népesség elvándorolt, és más etnikumok jelentek meg a külvárosi sávokban. Ma a kisebbségi etnikumhoz tartozó egyén számára a szegénység ekvivalens a munkaerő-piaci leszakadással. Mit lehet tenni? Hogy alakulhatott ki a jelenlegi helyzet? A transznacionális világkereskedelem megnyitotta az utat a gazdaság nagyütemű fejlődése előtt, ezért ugyanaz a terület sokkal több embert képes ellátni, a szolgáltatások számának növekedése új munkahelyeket teremtett. Erre a jelenségre reagáltak a fejlődő országokból tömegesen meginduló bevándorlók, a földrajzi mozgás mellett megjelent a társadalmi mobilitás, a kitörés lehetősége. Európa fejlett országai különböző bevándorlási politikával szabályozták a betelepülést. A francia zavargások okait abban kell keresni, hogy a politika úgy akarta megteremteni a beolvadáshoz szükséges feltételeket, hogy azt állította, mindenki, aki Franciaországban él, az francia. Ez a politika a XIX. Században elégségesnek bizonyult, de a nagyszámú eltérő etnikumú, vallású,

26

és bőrű, a volt francia gyarmatokról jövő bevándorlók már komolyabb integrálási politikát igényeltek volna. Talán ezt a tézist igazolja, hogy USA-ban az afro-amerikaiak integrációja sokkal sikeresebb volt, mint Franciaországban, de más nyugati ország is büszkélkedhet hasonló sikerekkel. Például az angoloknál nincsen ekkora társadalmi feszültség, és a metrórobbantásokat követően a muzulmán lakosság döntő többsége elítélte a történteket. Ez azt példázza, hogy téves az a közvélekedés, hogy az iszlám nem teszi lehetővé a toleráns együttélést. Ráadásul a gyújtogatásokban nem csak a muzulmán arabok, és négerek vesznek részt! A fényképeket nézve döbbenetes kép tárul elénk, divatos rapper cuccokban, modern hajviseletű suhancok szaladnak a rendőrök elől, vállukon puskával. Ők nem a dzsihád szent harcosai. Ez nem csak a kultúrák, értékrendek közötti harc. Másik dimenziója a szegények és gazdagok harca, harmadik pedig a deviáns szubkultúrák harca a konformizmussal szemben. A mai modern francia társadalom szabályozó ereje meggyöngült, mert - a demokrácia téves felfogása, hogy mindent meg kell engedni - nem tette relevánssá, hogy az egyénnek el kell sajátítania a kultúrált protestálást, érdekérvényesítést. Demokráciában addig terjed az egyén szabadsága, míg az nem sérti a többi egyén és a társadalom szabadságát. Ennek a millsi gondolatnak a mentén lehet megkezdeni az etnikumok integrálását a modern társadalomba, de csak akkor érdemes, ha a befogadó társadalom elég erős ahhoz, hogy beépítse az újonnan érkezőket saját organikus rendszerébe. Csizi


Keress minket, és akkor mi is rád találunk! Várunk szeretettel a Téli Táborunkba és előadásainkra! Elérhetőségeink: Cím: Hotel Griff Junior 1113, Budapest, Bartók Béla út 152. (Itt lakunk.) Honlap: szisz.hu (Itt van sok infó.) E-mail: [email protected] (Itt lehet kérdezni bármit.)

Keress minket, és akkor mi is rád találunk! Várunk szeretettel a Téli Táborunkba és előadásainkra! Elérhetőségeink: Cím: Hotel Griff Junior 1113, Budapest, Bartók Béla út 152. (Itt lakunk.) Honlap: szisz.hu (Itt van sok infó.) E-mail: [email protected] (Itt lehet kérdezni bármit.)

VaSZISZdasz. A Széchenyi István Szakkollégium rendszertelenül megjelenő élménymagazinja. SZISZ Télitábor: február 2-5

Recommend Documents