- - VaSZISZdasz - 2oo7 április

VaSZISZdasz - 2oo7 április

--


Soron következő programjaink március 20.

pénzügyi közgazdaságtan bemutatkozása

március 22.

szociológia sávunk bemutatkozása

március 27.

kormányzati gazdaságtan bemutatkozása

március 28.

jog & közgazdaságtan bemutatkozása

április eleje

elérhető a felvételi kérdőívünk az egyetemeken, a könyvtárakban és a honlapunkon

április 18.

konferencia a mesterképzésről

április 21-22.

Elsős Kirándulás (~bevonó)

április 23.

Fiatal filmrendezők helyzete ma Magyarországon – kerekasztalbeszélgetés

magyar

sávunk

sávunk

alap-

és

május 4. 19.00 a felvételi kérdőív leadási határideje május 7-13.

a felvételi szóbeli fordulója

május 14-i hét

megszületik a Felvételi eredménye

Kattanj ránk! ->

szisz.uni-corvinus.hu

--


Ta r t a l o m Szakmaiság 4

Széchenyi István Szakkollégium 1987

Vasziszdasz A Széchenyi István Szakkollégium rendszertelenül megjelenő élménymagazinja

Munkatársak: Bárdi Barnabás Boár György Czibik Ágnes Gál „2„ Péter Gál „3„ Péter Hives Zsolt Izsó Ákos Kotek Péter Kriston Vízi Gábor Losonc Krisztina Majzik Viktor Molnár Gyula Molnár Tímea Laura Nagy Edit Papp Julianna Reiner Roland Révész Gábor Szabó István Szathmáry Borbála Terjéki Péter Urbán Anikó Varga Márton Zrínyi Dániel Technikai szerkesztés és címlap: Izsó Ákos

Szakmai munka a Széchenyiben

17 Több, mint egy egyszerű tánc 17 A bálról...

Téli Tábor 2007 6

Egy „józan” szervező feljegyzései :-)

18 “Zenére párban táncolnak kiöltözve emberek”

7

“Miért nem lett jó a magyar bachelor-képzés?”

19 Medúza, csótány, akasztott ember, krampuszok

8

Mit mutat a tőzsde? Az igazgató válaszol(t)

8

Merre tovább, melyik úton?

9

Politikai intézmények és társadalmi bizalom

2007. április Szerkesztő: Izsó Ákos

20 éves jubileumi bál

Lakóhelyünk 21 Rekviem egy romhalmazért

Felvételi

10 Művelt alkoholisták lettünk!

22 A felvételi

11 kortárs agymen...

23 Felvételi a Széchenyibe 7 lépésben

Előadásaink 12 Gázok és „gőzök”: energia és politika a posztszovjet térségben 13 Prof. Dr. Lámfalussy Sándor: Az euro elmúlt 8 éve…

Közösségi élet 14 Jogászvacsora 14 Hegyekbe minden szakkollégistával! 15 Le grand tour

Elérhetőség: Cím: Budapest, Bartók Béla u. 152. Telefon: (20)-951-55-56 E-mail: [email protected] Web: http://szisz.uni-corvinus.hu

--


Szakmai munka a Széchenyiben A Széchenyiben a szakmai munka alapját a sávos, illetve ismeretbővítő kurzusokon való részvétel, és a kutatókurzusok keretében végzett aktív munka adja. Így egyrészt lehetőségetek van arra, hogy egy-egy területen elmélyüljetek, de a kurzusok sokszínűségének köszönhetően látókörötöket is bővíthetitek, különböző témákból szemezgethettek. A kurzusokon felül közösen szervezünk konferenciákat, előadásokat, aktuális problémákra, kérdésekre reflektálva, illetve az Őszi Szakmai Hétvége keretében egy hétvégén át, hol keményen vitázva, hol ellazultan beszélgetve váltjuk meg a világot… De hogyan is néz ki egy kurzus a SZISZ-ben?

szakmai munka

A Kollégium kurzusrendszere kiscsoportos foglalkozásokra épülő, egy vagy két féléves kurzusokon alapul. Szó sincs tehát az egyetemen megszokott érzésről, amikor hatszor is meggondolod, hogy megszólalsz-e a szemináriumon 40 idegen, vagy alig ismert ember között. Mivel nálunk egy kurzuson általában 4-8 tag vesz részt, így igazán el tudsz mélyülni egy témában, alaposan megismerheted a kapcsolódó irodalmat, szabadon kifejtheted gondolataidat, és közvetlen viszonyt alakíthatsz ki a többi kurzustaggal, illetve a kurzusvezetővel. Ezt bizonyítja, hogy megszámlálhatatlanul sok

TDK dolgozat született már egy-egy kurzuson végzett közös munka eredményeként. A szakkoliban, ha van egy jó kurzusötleted, vagy van egy tanár, akitől már régóta szerettél volna már tanulni, és másokat is érdekel a téma, lehetőség van arra, hogy azt közösen megszervezzük Egy-egy kurzus 12, egyenként másfél órás alkalomból épül fel, tehát tulajdonképpen olyan, mintha lenne egy plusz órád az egyetemen, azzal a különbséggel, hogy a kurzusra tényleg érdemes bejárni.:) A kurzus általában egy beszámoló dolgozat megírásával ér véget, egy általad szabadon választott, de a kurzus anyagához kapcsolódó témában. A kurzusrendszer mai arcát a 2005-ben végrehajtott, átfogó szakmai reform során nyerte el, melynek eredménye a jelenleg érvényben levő sávos rendszer. Jelenleg négy sávra felvételizhettek,ezek a Jog közgazdasági elemzése, a Pénzügyi közgazdaságtan, a Szociológia, illetve a Kormányzati gazdaságtan sáv. A sáv „elvégzése” négy, többékevésbé egymásra épülő kurzus teljesítéséből áll, az első két évben két, úgynevezett ismeretbővítő, és egy készségfejlesztő kurzust is el kell végezni. A két év eltelte után lehetőség van kutatókurzusokon való részvételre, illetve további ismeretbővítésre.

És akkor kicsit bővebben a sávokról:

Jog&Közgazdaságtan Sáv (Law&Economics)

Pénzügyi Közgazdaságtan Sáv (F inancial Economics)

A Jog és közgazdaságtan (avagy Law&economics) sáv igazi kuriózum, hiszen egy olyan területtel foglalkozik, amit Magyarországon hasonló mélységben sehol máshol nem lehet tanulni. Gondolkodtál már azon, milyen lehet a jog és a közgazdaságtan határterülete, hogyan békíthető össze a két terület? Közgazdásznak tanulsz, de alapvetően érdekel a jogi intézmények működése, izgat, hogy azok hatékonyak-e? Jogásznak tanulsz, de nem elégít ki a tételes jog megtanulása, hanem szeretnél egy kicsit a „dolgok mögé látni”, megtalálni a mögöttes logikát? Érdekel, hogy a jog hogyan befolyásolja az emberi döntéseket, illetve hogy az egyes jogszabályok kialakításának mik a társadalmi következményei? A L&E sáv kurzusain közgazdász, illetve jogász hallgatók próbálják megismerni ezt az izgalmas területet, a BCEn, illetve az ELTE-ÁJK-n tanító kurzusvezetők segítségével. Azt, hogy milyen széleskörűen alkalmazható a kurzusokon megszerzett tudás, mi sem bizonyítja jobban, minthogy született már beszámoló a hatékony tulajdonformák vizsgálatáról, a diszkrimináció-ellenes intézkedések hatékonyságáról, a szervkereskedelem mögött zajló folyamatokról vagy akár a tulajdon és az externáliák viszonyáról.

A sáv célja alapvetően az, hogy erős mikroökonómiai, makroökonómia, pénzügyi és módszertani (matematikai, statisztikai) alapok elsajátítása mellett, illetve után képesek legyetek a megszerzett tudást a gyakorlatban alkalmazni. A sávtagok közösen próbálnak választ keresni arra, hogy mi állhat az emberek befektetési döntései mögött, mennyire hatékonyak a pénzügyi piacok,kell-e korrigálni őket,és ha igen,hogyan. Hogyan szabályozzunk banki intézményeket? Milyen hatásai vannak a pénzügyi folyamatoknak nemzetgazdasági, illetve nemzetközi szinten? Hogyan alkalmazhatók az elméletek a gyakorlatban, illetve a megfigyelések alátámasztják-e az elméletet? Mindezen problémák feldolgozása gyakorlatorientáltan történik, amit az egyetemi szférában mozgó oktatók mellett a különböző pénzügyi intézményekben tevékenykedő kurzusvezetők is segítenek. A pénzügy sáv kurzusai: Gál Péter (MNB, a SZISZ végzett tagja) – Homolya Dániel (Nemzetközi Bankárképző Központ, a SZISZ végzett tagja): Pénzügyi közgazdaságtan alapjai I. Naszódi Anna (MNB): Pénzügyi közgazdaságtan alapjai II. Szilágyi Katalin (BCE, a SZISZ végzett tagja): Makropénzügyek Bakos Péter (CEU) – Briglevics Tamás (CEU): Pénzügyi ökonometria

A L&E sáv jelenlegi kurzusai: Mike Károly (BCE, a Szakkollégium nevelőtanára): Bevezetés a társadalmi intézmények közgazdasági elemzésébe Szalai Ákos (BCE, a Szakkollégium korábbi tagja): Az állam szerepeinek gazdaságtana – Bevezetés a közjog közgazdaságtani elemzésébe Menyhárd Attila (ELTE-ÁJK) – Szalai Ákos: A polgárjog gazdasági elemzése 1. - Tulajdonjog, kötelmi jog Menyhárd Attila – Szalai Ákos: A polgárjog gazdasági elemzése 2. - Kártérítési jog

--

VaSZISZdasz - 2oo7 április Szociológia sáv:

Kormányzati Gazdaságtan Sáv (Public Economics)

Szociológia sávunkra minden olyan hallgatót várunk, aki érdeklődik a társadalomtudományok iránt (tehát nem kizárólag szociológusokat vagy szociológus-közgazdászokat!), illetve szeretné elsajátítani a társadalomtudományos kutatásokhoz szükséges alapokat. A sáv programja ötvözi a szociológiát és a közgazdaságtant, illetve a racionális döntéselméletet, olyan széleskörű tudáshoz vezetve, ami lehetőséget ad különböző problémák több szempontú, mélyebb megvitatására. A képzés tehát probléma-centrikus, a társadalomtudósokat foglalkoztató kérdéseket vizsgálhatjátok az egyéni szinttől az egyre bonyolultabb társadalmi képződmények felé haladva. Az előző évek szoc-sávosai rendkívül sokféle témában merültek el beszámolóikban, pl: az adókerülés problémái, a kollektív cselekvés kudarca a környezetvédelemben, vagy éppen az öngyilkosság, illetve az altruizmus jelensége. A sávon nagy hangsúlyt fektetünk a szociológia elméletének és módszertanának összekapcsolására, ami lehetővé teszi, hogy a kurzustagok közösen kutathassák az általuk érdekesnek talált témákat, pl. a bolognai folyamatok döntésformáló szerepét. Az ehhez szükséges eszközöket nagy kutatási tapasztalattal rendelkező kurzusvezetők segítségével sajátíthatjátok el, ha a szociológia sávot választjátok.

Az egyetemi mikroökonómia órákon jó alaposan megtanuljuk, mi is az a „láthatatlan kéz”, és hogyan „tesz rendet” a piacon. Aztán szép lassan kiderül, hogy nem mindig működnek olyan olajozottan a dolgok, és a piac is kudarcot vallhat. Ilyenkor felmerül a kérdés: szükség van-e arra, hogy az állam beavatkozzon, tudva azt, hogy a kormányzat is kudarcot vallhat. Különböző elméletek, modellek vizsgálatával kereshetjük arra a választ, hogy az államnak mit kellene tennie, hogyan kellene beavatkoznia. Gyakorlati problémákból kiindulva pedig azt a rejtélyt is megpróbálhatjuk feloldani, hogy mit miért tesz az állam. Egyáltalán, milyen intézményi keretek között működik a gazdaság, vagy éppen hogyan alkalmazható a közgazdasági logika a politikai intézményekre? Miért úgy működik a kormányzat, ahogy működik? Igaz, a kurzusok anyaga alapvetően közgazdasági logikán alapul, de a sávon elsajátítottakat különösen jól alkalmazhatják politológus vagy nemzetközi kapcsolatos hallgatók is. Arról pedig, hogy a gyakorlati példák is kellőképpen megjelenjenek a tananyagban, a kurzuson oktató kormányzati szakemberek gondoskodnak.

A sávos kurzusok mellett minden évben több ismeretbővítő kurzust szervezünk. A kurzusok sokszínűségének bemutatására álljon itt a 2006/07-es tanévben elindult ismeretbővítő kurzusok listája: 2006/07 Őszi félév: Balázs Zoltán: Politika az irodalomban Balázs Zoltán - Szilágyi Katalin: Globalizáció és kapitalizmus Bartha Attila: Felzárkózás Közép-Kelet Európában Kőhegyi Gergely: Tudományfilozófia Pál Gabriella – Mezősi András: A földgáz függőség és a megújuló energiaalternatívák közgazdasági értelmezése Sípos László: Reklámszociológia Tosics Iván: Városszociológia (kutatókurzus 1. félév) Wessely Anna: Posztmodern társadalom 2006/07 Tavaszi félév: Csigó Péter – Lakatos Zoltán: Médiaszociológia Hamberger Judit – Szilágyi Imre: Északi és déli szomszédaink útja az önállóság és az integráció felé Kaderják Péter: Villamosenergia-piaci liberalizáció Menyhárd Attila: Gazdasági társaságok joga Reich Orsolya: Esszéírás (készségfejlesztő kurzus) Szabó Zsolt: Retorika (készségfejlesztő kurzus) Simon Eszter: Külpolitikai döntések elemzése Semjén András: Oktatáspolitika Tosics Iván: Városszociológia (kutatókurzus 2. félév) Ahogyan korábban már említettük, a tagok szakmai fejlődésnek szempontjából fontos szerepet tölt be az Őszi Szakmai Hétvége. Az ŐSZH 2000 óta kerül minden évben megrendezésre. Az esemény 3 napján a szakkollégisták általában négy szekció keretében

végeznek műhelymunkát, illetve előadásokat hallgathatnak. A szekciók témájának megválasztásakor nem csak annak tudományos mivolta a fontos, hanem az is, hogy a témához kapcsolódó vitába minden – akár különböző területen mozgó – résztvevő be tudjon szállni. A közös háttér kialakítását a hétvége előtt, a szekcióvezető által megadott szakirodalom előzetes feldolgozása hivatott elősegíteni. A 2006/07-es tanévben a következő szekciókon vehettünk részt: dr. Szabó Máté:Társadalmi tiltakozás, társadalmi mozgalmak Győrffy Dóra: Demokratizálódés Közép-Kelet Európában Dózsa Csaba - Szalai Ákos: Az egészségügy aktuális kérdései Hudomiet Péter: Viselkedési közgazdaságtan TDK-k A TDK-kon való részvétel kiemelten fontos a Széchenyi István Szakkollégium számára, melyet az is jelez, hogy a „végzett” státus megszerzésének feltétele egy elfogadott TDKdolgozat megírása. A TDK-szereplés a külvilág felé az egyik legfontosabb szakmai fokmérője a kollégium szakmai munkájának, beleértve az országos TDK-konferencián való szereplést is. A sikeres TDK-szereplések jó példája a tavalyi év is, amikor 5 széchenyis szerzett első helyet, 1 második helyet, 2 harmadik helyet, és két különdíjat is sikerült begyűjtenünk. A szakkollégiumban vannak nem BCE-s hallgatók is (elsősorban jogászok és szociológusok, de van köztünk filozófus, politológus, műszakis is), akik azonban a Hallgatói Tudományos Tanáccsal történt megegyezés révén részt vehetnek a BCE TDK-ján is, sokszor közösen dolgozva közgazdász szakkollégájukkal. Az ilyen együttműködések nem egyszer kurzusokon belül alakulnak ki.

--

szakmai munka

A kormányzati sáv kurzusai: Balás Gábor (Miniszterelnöki Hivatal, a SZISZ végzett tagja): Bevezetés a közösségi gazdaságtan kérdéseibe Szepesi Balázs (CEU): A közösségi választások elméletének alapkérdései Czibere Károly (a Szakkollégium igazgatója): Társadalompolitika – szakpolitikák elemzése Mike Károly (BCE): A jog közgazdasági elemzése

A sáv jelenlegi kurzusai: Bartus Tamás (BCE) – Szántó Zoltán (BCE): Társadalomelmélet, társadalmi mechanizmusok, társadalomkutatás 1., 2., 3. Karácsony Gergely (Medián, a SZISZ végzett tagja) Schmidt Andrea (MTA- Szociológiai Kutatóintézet, a SZISZ végzett tagja): A szociológiai kutatások módszertana


téli tábor

Egy „józan” szervező feljegyzései :-) A szervezők egyikeként valószínűleg sokkal inkább tisztában vagyok a táborban történt ügyes-bajos dolgokkal, mint egyes délben kelős, délután ledőlős, ámde hajnalig bulizós emberkék - lévén, hogy eleve egyike voltam azoknak a személyeknek, akiknek az alvással töltött idejüket sikerült a létfenntartáshoz éppen csak elegendő hosszúságúra zsugorítani. Kedves Olvasó, mindebből csak azt szándékozom kihozni, hogy ne lepődj meg, ha esetleg nem találnál bizonyos, számodra fontosnak tetsző, - ám e beszámolóban még az említés szintjét sem megütő - eseményeket, történeteket a táborról. Azt javallom néked, ne fojtsd magadba a szót, ragadj tollat (billentyűzetet) s papírt (üres word dokumentumot), s javíts e hiányosságon. Ennyi elég is volt a szócséplésből, lássuk hát a történteket! Aznap egy szép napsütéses csütörtök reggelre ébredtem. Az ágyból szinte kipattanva, mosolygósan kezdtem a Nagy Napot. Csak pár óra választott el az addig már hónapok óta intenzíven szervezett eseménytől. Realizálódni látszott az addig csak homályosan előttem lebegő délibáb: a téli tábor. A MI téli táborunk. Készülődések ide-oda, már azért is büszkék lehettünk magunkra, hogy sikerült a közös induláson időben ott lenni. A Déli pályaudvaron ugyanis nemcsak sziszesek, a szakkoli iránt érdeklődők is szép számban megjelentek. Ismerkedés, vonatindulás. A vasút zaja, valamint az otthonról hozott s a határon átcsempészett mézes pálinkám megadta az alaphangulatot a vonaton való ismerkedéshez. Az ablak előtt elsuhanó vadregényes táj, és a hirtelen felbukkanó Balaton képe sem okozott akkora élvezetet, mint a Zánkára való érkezésünk. Ugyanis, ha addig kicsit erőt is vett rajtunk a fáradtság, akkor aztán igazán felkaptuk a fejünket Ákos erőteljes

�� Remélem, hogy eme sarkított, de pinduri kritikával senki érzékeny lelkületébe nem tapostam bele. �� No jó, valójában csak öt órát sikerült aludnom előző este, kicsit elpepecseltem a készülődéssel (mielőtt valaki félreértene, mint szervező, a téli táborba szükséges kis kellékeket gyűjtögettem egy kupacba), s az a bizonyos reggel talán nem is volt olyan napsütéses. De hát csak a szép dolgokra emlékezünk, nem igaz?!

szavaira: „Emberek, ez Zánka!!! Megérkeztünk, leszállás!” Valahogy így adta tudtunkra, hogy villámgyors vonatról való leszállás következik a következő egy percben. Amíg Ő, a mi hősünk szinte tulajdon testével tartóztatta fel a már indulni készülő vonatot (na jó, csak a kalauzt informálta a lehetséges fennakadásról), addig a fülkében lévő személyek és csomagok egyaránt, szinte az állomásra tódultak: ki-ki a saját s más sálját, csomagját, kistáskáját felkapva iszkolt ki a vonatból. Megérkeztünk. Bár a megpróbáltatásoknak korántsem lett vége, hiszen el is kellett jutni a szállásig. Nos, ez egy titokzatos ügy. Rejtelmes ugyanis, mi módon sikerült az induláskor még erősen összefogott csapatnak három csoportban, teljesen külön útvonalon eljutnia a táborba. Persze, én voltam az, aki a legkésőbb érkező és a legnagyobb kerülőt tevő csapatot vezette. Hm. Megesik… :-) Könnyedén, gyorsan ment a kipakolás, a megfelelő szobák elfoglalása, az ismerkedés. Ebéd híján vártuk a mi kis felmentő csapatunkat, mint a Messiást. A gárdához sorolandó Bibók Péter (szervezőtárs), Farkas Miki, Terjéki Peti, Sebestyén Krisztián – ők azok, akik elláttak minket elemózsiával a tábor ideje alatt. Ezúton is köszönet nekik, nem kis áldozat volt részükről a koránkelés, a fáradhatatlan pakolás és Tescoba-járás. Mint mondottam, lázasan zajlott az ismerkedés egy kis bugyuta de aranyos névtanulós játékkal. (Magamból kiindulva, többeknek inkább csak az életmentő zsíros kenyéren járhatott az esze ezidőtájt…) Megérkezésünk után pár órán belül kezdtük elég szépen belakni a terepet, összeraktuk a számítógépet, felfedeztük a konyhában hasznosítható kellékeket. Ekkor – mint derült égből a villámcsapás – jött a hír: Rúzsa Magdi, lebetegedett s így lemondta aznapi szereplését. Segítségünkre sietett a borászunk, ifj, Gál Péter, aki rafinált módon, selymesebbnél selymesebb, zamatos és ízletes boraival könnyedén feledtetni tudta ezt a traumát a társasággal. Ráadásul kellőképpen összezavart minket a borkóstolás megannyi szempontjával: íz, szín, ... – vajon miért csak kettőre emlékszem? Khm… Mentségemre �� A hivatalos verzió szerint írtam a történteket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy megerősítetlen forrásokból már az elindulásunk elején fülembe jutott eme kétes hír. Informátorom bizonyos N.Sz.E. álnév alatt fut. Kénytelen voltam megesketni, hogy véletlenül se juttassa a velünk egy kabinban utazó érdeklődők fülébe a „dolgot”, addig amíg más forrásból biztosan alá nem támasztható az ügy. Bevallom őszintén, féltem. Féltem attól, hogy a trauma olyan szintű hasadást idézne elő pár gyengébb idegzetű leendő táborlakó elméjében, hogy azok kétségbeesésükben a könnyebbnek látszó utat választanák lelki békéjük elérése érdekében: a zakatoló vonat ablakán keresztül ki, a szabadba. Nos, mondanom sem kell, nem hiányzott még egy tömeg-öngyilkosság is a nyakamra – elég volt a sok elvégzendő feladat a táborban!

--

váljék, egyike voltam azon szerencséseknek (rajtam kívül még Hives Zsolti), akik öntözgethették a pedáns és hetyke kis üvegekből az életadó italt. Mit nekünk Rúzsa Magdi! Dőlt a kacarászás, tetőzött a jókedv, közelgett a kacér éjszaka! Ihaj-csuhaj, eljött az éjszaka a csintalan hajnallal, majd a kissé melankolikus reggellel, s lám-lám, máris előttem a következő izgalmas nap! Egy hideg zuhany után bekapcsoltam valamilyen pörgős zenét (ezt már a lenti közös nagyszobában persze), s az éjszaka lendületét és lüktetését egy szempillantás alatt újra éreztem az ereimben. Irány a takarítás! Hipp-hopp, gyors reggeli az asztalon, és fülig érő mosoly a most ébredező lelkeknek, gyors székrendezgetés, s már kezdődik is az első előadás. Nos, a téli tábor tagjait imittamott legyengítő, s pár meghívott előadó egészségét sem kímélő, a hírhedt „influenza” néven emlegetett gonosz erő, újra lecsapott védtelen táborunk érdekes programjára. A célkeresztben ekkor a JOY főszerkesztője, és a tervezett beszélgetés moderátora volt. Ellenben nem veszett el minden, mert a kerekasztal másik meghívottja, Pantl Péter a CKM-től nagy elánnal megjelent, s el is beszélgetett a moderátori szerepet bevállaló Eszterünkkel. Nem mondom, bővelkedett a beszélgetés zaftos részletekben, vulgáris stílusban, ám bizonyos értelemben tényleg „szakmai” volt. Más kérdés, hogy nem a Széchenyi szakmaiságát hozta előtérbe... Persze ezen utólag kár rágódni, és azért ne feledkezzünk meg az ajándék CKM újságokról sem, amiket a fiúk csorgó nyállal lapozgattak s még a könyvtárba is jutott pár darab az utókor számára. Fordult a kocka, amikor Pál Árpád megérkezett! Nagy büszkeségem volt ez a beszélgetés, hiszen én szerveztem meg, nem is szólva Bárdi Barna moderálásáról. Úgy volt kerek az egész, ahogy volt. A politikához sem értek többet, mint a tőzsdéhez, ellenben vétek lenne nem kiemelnem a politikai kerekasztalunkat Závecz Tiborral és Majtényi Lászlóval, Szablics Jancsi moderálásában. Lényegre törő, mégis elmélyülő, érdekes, helyenként poénokkal tarkított beszélgetést hallhattunk, ami mindenképp közelebb hozta a hallgatóságot az éppen aktuális eseményekhez. Ezen a pénteki napon mutatkozott be elsős kurzusaink repertoárja, s bár a komolyságot néha-néha gyengítette, ám a jó hangulathoz kétségtelenül hozzájárult a spicces emberkék viselkedése, lásd példának okáért a „Hudó-produkciót”. Tehát alapjában véve színesen és emlékezetesen telt az esti buli előtti utolsó pár óra is. Aztán megint egy lányoknak csípőmozgatós, fiúknak fenékriszálós, ugrálós és nagyon táncikálós éjszaka következett. Éljen a SZISZ!!! �� Nos, következik még egy vallomás: a szorító időnek és a morcos menzáskisasszonyoknak köszönhetően kénytelen voltam álnokul megszakítani ezt a remek és ígéretes csevelyt. Ötlet híján a technika vívmányaihoz fordultam s egy SMS-ben kurtán tudattam becses moderátorunkkal, Jancsival, hogy VÉGE. Meglepetésemre fel is olvasta az üzenetemet, ám a cél szentesíti az eszközt, nem maradtunk le aznap este a vacsoráról :-) �� Hoppá, lassacskán kezdem kimeríteni a Vasziszdasz fizikai határait…


,,Miért nem lett jó a magyar bachelor-képzés?” kerekasztal-beszélgetés

A legnagyobb party mindig a büfében van

Losonc Kriszta

--

engedékenysége miatt. A több mint 100 helyen történő felsőfokú gazdálkodási képzési szakok között a főiskolák számbeli fölényben voltak, így előnyt élveztek a bachelor szakok kidolgozása során. Ezért az alapképzési szakok száma megsokszorozódott, hiszen minden főiskola a saját specializációját akarja tanítani. Wessely Anna szerint az történt, hogy a káposztatermelés reformját a kecskékre bízták, vagyis az egyetemek feladata lett a képzési rendszer átalakítása. Az egyetemi oktatók célja, hogy állásuk megmaradjon, így sok estben a korábbi tárgyak kreatív átcsoportosítása történt a reform során. Wessely szerint fontos kérdés, hogy a munkaerőpiac hogyan fog reagálni az új rendszerre. A bachelor szak alacsonyabb szintű szakképesítést nyújt az egyetemi szakokkal szemben. Pár év múlva egyszerre jelennek meg a munkaerőpiacon a bachelor ill. az egyetemi szakot végzettek, és a munkaadók lehet, hogy a bachelor szakot végzett, olcsóbb munkaerőnek számító jelentkezőket fogják választani. Bartók István szerint is nagy a bizonytalanság az egész rendszerben, egyfajta ,,érdekes társadalmi kísérlet” zajlik egész Európában. A munkaerőpiac, a tanárok, a diákok se tudják, hogy mit kezdjenek az átalakítással. Az oktatási rendszer reformjának van pár éves kifutási ideje, ami után jobban tudjuk majd értékelni a változásokat. A munkaerőpiac rendszeralakító befolyását firtató kérdést illetően mindketten úgy vélték, hogy az nem játszott meghatározó szerepet a rendszer kialakításában. Hiszen nem tudhatják a cégek sem tökéletesen felmérni a munkaerőpiac későbbi igényeit, nem tudhatják melyik iparág hogyan fog fejlődni, ezért nem jó a piachoz történő túlságosan nagy igazodás sem. A beszélgetés résztvevői szerint az oktatási rendszerben problémát jelent az, hogy a tömegképzés során nem sajátíthatók el megfelelően fontos készségek, mert ehhez legfeljebb 25 fős csoportokra lenne szükség, de az egyetemek személyi állomány nincs hozzászabva ennek megvalósításához. Wessely Anna úgy vélte, hogy az is problémát jelent, hogy a jelenlegi kreditrendszer miatt magas az óraszám, ami szétforgácsolódáshoz vezet. Az angolszász rendszerben például legfeljebb 2 szemináriumot lehet felvenni. Véleménye szerint a hallgatóknak kevesebb dolgot kellene végezni, de ezeket intenzívebben. Az a tény, hogy miért nem sikerült eddig óraszámcsökkentést elérni, ha az oktatók szerint ez indokolt lenne, azzal magyarázható, hogy a minisztériumi döntéshozatali folyamat egy többszereplős játék, rengeteg intézmény vesz benne részt, és sokszor nem a konszenzusra való törekvés érvényesül, hanem az a kérdés, hogy ki üti ki a másikat. A Bolognai Folyamat bevezetéséről és a felsőoktatási intézmények gazdasági irányításának tervezett reformjáról például egyszerre döntöttek, így az egyetemek bizonyos dolgokat „beáldoztak” a tartalmi oldalon a szervezeti reformban elért engedmények érdekében. A beszélgetés résztvevői szerint az átalakulás azonban nem annyira drámai, hiszen ugyanazok maradtak az oktatók, mint akik korábban tanítottak, persze törekedni kell a rendszer jobb működtetésére. A másik oldalon viszont a hallgatók hozzáállása is változhatna, többet kellene követelniük mind maguktól, mind az egyetemtől. Anikó

TT - bachelor kerekasztal

Szombat. Kivételesen nem osztottam le az ébresztést másokra, gondoltam, nehezebb lehet utolsó nap kikászálódni a marasztaló ágyikóból, így aztán tisztán jóakaratból, személyesen mentem föl keltegetni a táborlakókat. Előzőleg persze intézkedtem a megfelelő motivációról: friss kalács, többféle lekvár és tea (szinte felüdülésnek hatott a snassz zsíros kenyér után). Nem is volt kifejezett problémám az ébresztgetés terén, ellenben amikor a tíz, mélyen durmoló fiú szobájába értem, történt egy s más említésre méltó. Kedvesen becézgetve próbáltam felkelteni a jónépet, s az illatozó kalács képét festettem eléjük, ám ők mindezt álmukba szőve, másik oldalukra fordulva aludtak tovább. Igaz ami igaz, kicsit veszítettem a türelmemből, így aztán, amikor én már több mint egy órája talpon voltam, s a társaság nem szándékozott még megmoccanni sem, kénytelen voltam más eszközökhöz fordulni. Hatásosnak bizonyult a lepedő lerántása-projekt. Élénkült is a társaság. Ám némely emberkékkel még így sem ment gördülékenyen a dolog. Amikor Roland képes volt visszatakarózni, szabályosan őt magát húztam ki az ágyból. Mindkettőnknek megvolt a reggeli testmozgás, indulhatott a nap! A legjobb beszámolók közül a mi kis géniuszunk, Budai Attila vitte el a pálmát – ezúton is, ismét gratulálunk! Aztán lassan már az én elemeim is kezdtek lemerülni. Homályosan emlékszem még egy Ákos moderálta bacheloros kerekasztalra Wessely Annával és Bartók Istvánnal, ám az a bizonyos MÁV és VOLÁN kerekasztal alapjaiban hiányzik emlékeimből. Talán ekkortájt használtam volna ki szervezői tisztemhez társuló különleges jogaimat?! Hm… Az estéről részben élénk emlékeim vannak, többek között a Zrínyi Daniféle kortárs táncbemutatóról is, viszont a téli táboros DB-ről már kevésbé… ekkortájt kezdtem ugyanis újra elővenni a kedvenc mézespálinkámat. Talán ezért készítettem később egy kissé hiányos DBjegyzőkönyvet… Nos, azért egy „józan” szervező is lazíthat néha, nincs igazam?!

Szombat délután ,,Miért nem lett jó a magyar bachelor-képzés?” címmel kerekasztal-beszélgetésre került sor a Téli Táborban. A beszélgetés résztvevői Wessely Anna (ELTE TÁTK Szociológia Tanszék, tanszékvezető egyetemi docens) és Bartók István (BCE Gazdálkodástudományi Kar, oktatási dékánhelyettes) voltak, a moderátor pedig Izsó Ákos, a SzISz jelenlegi tagja volt. A beszélgetés a következő kérdéssel indult: mennyire van relevanciája napjainkban a gyorsan elévülő lexikális tudásnak, nem hatékonyabb-e ha a készségek elsajátítására helyezi a hangsúlyt az oktatási rendszer? Wessely Anna szerint mindkettőre szükség van, hiszen a készségek megfelelő alkalmazásához elengedhetetlen a lexikális tudás is. A diploma napjainkban azt mutatja, hogy az illető képes bármit gyorsan elsajátítani, alkalmas az egész életen át tartó tanulásra. Amerikában például a diákok kevés tudással kerülnek be az egyetemekre, és a képzés során nagy hangsúlyt helyeznek a készségek megfelelő elsajátítására. A hallgatóknak általában minden szakon meg kell ismerkedniük egy másik tudományterület egykét tantárgyával. A cél az, hogy képesek legyenek bármilyen anyagot jól feldolgozni, az ismereteket rendszerezni, kérdéseket, kritikát megfogalmazni, esszét írni. A hallgatóknak azonban hiányosabbak az általános műveltségbeli ismereteik. Bartók István úgy vélte, hogy az egyetemi oktatás első éveiben a szakmai ismeretek megalapozására van lehetőség. A módszertani alapozás olyan absztrakt problémákkal való foglalkozásra nyújt lehetőség, amelyre a későbbiek során kevesebb idő jut. A módszertani tárgyak egyfajta ,,száraz edzésnek” tekinthetők, - vélte Bartók- és ebben jó volt a korábbi egyetemi rendszer. Wessely Anna hozzátette, hogy az emberek 20-25 éves koruk között tudják a legtöbb adatot, információt megjegyezni, ezt a tényt sem hanyagolhatja el az egyetemi képzés. Moderátorunk ezután azt a kérdést vetette fel, hogy milyen irányban mozdultunk el az eddigi képzési rendszertől. Bartók István bevezetésül elmondta, hogy az ENSZ kezdeményezte a tudás világának átláthatóbbá tételét, vagyis a tudományágak, szakmák megfelelő rendszerezését és az alapképzési szakok számának csökkentését. Az Európai Felsőoktatási Térség egyik törekvése a hallgatók, a későbbi munkavállalók mobilitásának növelése, amihez átláthatóvá kell tenni a képzéseket, a tudásszinteket. Ezt a célt szolgálja a Bolognai Folyamat. A korábbi oktatási rendszerben a főiskolákon gyakorlati képzés folyt, míg az egyetemeken az alapozó tárgyak elsajátítása során egyfajta eszközrendszert szereztek a hallgatók a világ megismeréséhez, ezután elvégeztek egy szakirányt, majd később a munkahelyükön sajátították el a szükséges specifikus gyakorlati ismereteket. Ez a rendszer most átstrukturálódott: az alapképzés során gyakorlati ismeretek átadása és tudományos irányba történő felkészítés is zajlik, de három és fél évbe nem lehet mindent belezsúfolni. Az alapszakok számának csökkentése nem minden esetben történt meg, például a Corvinus Gazdálkodástudományi karán eddig 1 szak létezett, most már 9 szakon folyik az alapképzés. Ez azzal magyarázható, hogy a korábbi rendszerben szinte minden oktatási intézmény indított gazdálkodási szakot az intézmények nagyobb szabadsága és a hatóságok


Merre tovább, melyik úton?

Mit mutat a tőzsde? Az igazgató válaszol(t) A Szakkollégium szakmai rendszerének egyik alappillérét képezi a pénzügy sáv, mely a 2007-es Téli Táborban egy minden tekintetben érdekes, aktuális és színvonalas előadással mutatkozott be. Vendégünk Pál Árpád, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezérigazgatója volt, akivel Szakkollégiumunk végzett tagja, Bárdi Barnabás beszélgetett. A tőzsdeindexek változásainak nagy figyelmet szentel a média, azonban a tőzsdék szerepét, működésüket az átlagos televíziónéző előtt misztikus homály fedi. A beszélgetés célja a Budapesti Értéktőzsde mint gazdasági intézmény, illetve a nemzetközi „tőzsdeszektor” közelmúltban felgyorsult integrációs folyamatainak bemutatása volt.

TT - előadások

A vezérigazgató úr rövid, személyes bevezetője után (amelyből megtudhattuk, hogy ő és szakiránytársai már egyetemista korukban megvették az első részvényüket, valamint eddigi munkái is a tőkepiachoz kötötték) az igazi szakmai beszélgetés a tőzsde tőkepiacon betöltött szerepének bemutatásával kezdődött. A BÉT önmagában nem nagy cég, az árbevétele viszonylag kicsi (kb. 3 milliárd forint), jelentősége ennél azonban jóval nagyobb, ami nagyrészt közvetítő szerepében (az átlagos napi kereskedési forgalom 26 milliárd forint), és a tőzsdeindex (BUX) által hordozott információtartalomnak köszönhető. Az elsődleges célt, a tulajdonosok pótlólagos forrásbevonását azonban kevés esetben tudta biztosítani. Ugyanakkor a BUX index értelmezésével is csínján kell bánni: a költségvetési problémák, a kedvezőtlen makrogazdasági adatok ellenére a tőzsde „szárnyal” (most itt nem részletezendő okok miatt), leszámítva a tavaly tavaszi „korrekciót”. A Budapesti Értéktőzsdén csak viszonylag kevés társaság papírjai forognak. A BÉT vezetésének célja, hogy újabb cégeket vezessenek be a tőzsdére, ezáltal bővülne a tőzsdei forgalomban részt vevő részvények köre, növelve a szinergiát, és elősegítve a befektetői portfóliók nagyobb diverzifikálhatóságát. 2006-ban több cég távozott a tőzsdéről, mint amennyien beléptek. A cél, hogy ez a trend megforduljon. A tőzsdei jelenlét -elvileg- motiváló erővel hat a legtöbb vállalatra. Marketing, illetve PR szempontból is előnyös a tőzsdei jelenlét. A BÉT emellett segíti a vállalatok előtt álló felkészülési folyamatot, ellátja őket a szükséges információval, iránymutatást ad, ezzel megkönnyíti a tőzsdei bevezetést. Létezik a Tőzsdeképes Vállalatok Klubja, amely a felkészülési folyamat egy állomásának is tekinthető. Az itteni tagság informatív, nem kötelezi a cégeket a tőzsdén való megjelenésre. Emellett korábban felvetődött a „tőzsdét a tőzsdére” gondolat is, azaz hogy magának a BÉTnek a részvényeit is be lehetne vezetni a tőzsdei forgalomba. Persze az is fontos kérdés, hogy kik is „tőzsdéznek”, azaz kik fektetik pénzüket részvényekbe. A magyar vállalatok részvényeinek valamivel több, mint kétharmadát külföldi intézményi befektetők birtokolják. Ezzel szemben a magyar lakosság jelentős összegeket tart még a „párna alatt”, nagyrészt ennek köszönhető, hogy a lakosság megtakarításainak csak 1-2 százaléka tőzsdei befektetés – míg egy fejlettebb megtakarítási szerkezettel rendelkező, nyugat-európai országban ez az arány eléri a 25 százalékot. Ezen a téren mindenképp kívánatos lenne az előrelépés. A tőzsdék szerepét, jövőjét nem csak országhatárokon belül érdemes vizsgálni. Amint azt megtudtuk, az elmúlt években a szinergiák keresése nyomán jelentős integrációs folyamat zajlott/zajlik az észak-amerikai illetve a nyugat-európai tőzsdék között. Ez a jelenség egyre erősebb Közép-KeletEurópában is: nagy nyugati tőzsdetársaságok érdeklődnek például a román és a bolgár tőzsde felvásárlása iránt. Ugyanakkor ma már a világ szinte bármelyik tőzsdéjén forgó papírok elérhetők a befektetőknek, az országhatárok nem jelentenek akadályt a kereskedésben. Nem utolsó sorban ezen kihívások hatására vetődött fel egy lehetséges válaszként a bécsi, budapesti és varsói tőzsdék stratégiai szövetségének gondolata.

- kerekasztal-beszélgetés az átalakuló közlekedési kedvezmény- és tarifarendszerről, valamint annak várható hatásairól Vajon okoztunk-e azzal veszteséget a Magyar Államvasutaknak, hogy

Budapestről Zánkára diákjeggyel utaztunk el? Ha igen, mennyit és miért? Ha nem, mi az oka annak, hogy minden évben sok milliárd forinttal finanszírozza az állami költségvetés a tömegközlekedés hiányát?

Többek között ezekre a kérdésekre vártunk választ László Györgytől, a Volán Egyesülés és Kis Gábortól, a MÁV munkatársától a Téli Tábor egyik utolsó programján, a közlekedési kerekasztalon.

A mindennapi morgolódás vagy publicisztika szintjén leggyakrabban felmerülő panasz, hogy az állami tömegközlekedési cégek pazarlóan működnek. László György ezt az állítást adatokat idézve igyekezett cáfolni: túl azon, hogy a Volán Egyesülés járműparkjának mintegy 65%-

a régi, Ikarus-gyártmányú autóbuszokból áll, amelyeknek fenntartási-

üzemeltetési költségei igen magasak, éppen az állam mint tulajdonos és

megrendelő szerepe is közrejátszik a pénzügyi eredmények alakulásában. Mint tudjuk, hazánkban jelenleg több társadalmi csoport kap részleges

vagy teljes díjkedvezményt, ha buszon vagy vasúton utazik, amelyet az

állam térít meg a szolgáltatóknak. Ám ennek az ún. díjkiegészítésnek

az összegét az állam a helyi közlekedésben 2004-ben, a helyköziben 2006-ban befagyasztotta (igaz, megengedve az önkormányzatoknak

azt, hogy ezt az összeget ők tetszőleges mértékben kipótolják), anélkül, hogy a kedvezmény százalékos mértékét ehhez arányosította volna, így

az állam által folyósított kiegészítés arányaiban egyre kisebb hányadot képvisel a tényleges viteldíjhoz képest. Az így képződő, egyre nagyobb hiányt a társaságok csak áremelések révén tudják fedezni. Ugyanakkor

az államnak, mint tulajdonosnak kötelessége a személyszállítást, mint közszolgáltatást biztosítani az állampolgárok számára, így már csak

ezért sem lehetne megoldás a “zárjuk be a MÁV-ot!”-jellegű javaslatok komolyan vétele. László György hozzátette, hogy ugyanakkor nem

állami feladat egyes, nem közszolgáltatás-jellegű vonal üzemeltetése, mint amilyenek például az alacsony kihasználtságú erdei vasutak.

Kis Gábor szinte mindenben egyetértett László Györggyel, és tovább

részletezve az állam szerepét a közlekedési közszolgáltatásokban kifejtette: a mostani magyar helyzet egyik legfőbb problémáját abban látja, hogy az

állam egyszerre lép fel a vállalatok tulajdonosaként és megrendelőjeként, nem várva el sem a szolgáltatói szerződés pontos teljesítését, sem pedig

az átlátható és rentábilis gazdálkodást, hiszen az esetleges szankciókat

és a pénzügyi veszteséget magának az államnak kellene viselnie. Ezzel ellentétben Nyugat-Európában számos helyen a közlekedési társaság a

helyi vagy regionális önkormányzattal köt közszolgáltatási szerződést

A beszélgetés során még számos további érdekes kérdés vetődött fel, többek között hogy van-e értelme minden országban külön tőzsdének működnie, milyen termékinnovációk várhatók a BÉT-en és mi ezek szerepe, bevezethetők-e külföldi részvények a BÉT-re, stb. Mint azt láthatjuk, a BÉT előtt számos kihívás és megoldandó feladat áll. Azt, hogy mit hoz a jövő, még nehéz negjósolni. Jelenleg egy külső tanácsadó cég dolgozik a lehetséges stratégia kidolgozásán. Várjuk a fejleményeket... Hives Zsolt + b.

--

Pál Árpád és Bárdi Barnabás

VaSZISZdasz - 2oo7 április (ennek melléklete például maga a menetrend

is), elősegítve ezzel az elszámoltathatóságot és

a transzparenciát, arról nem is beszélve, hogy ezzel könnyebbé válik a járatok helyi szinten

történő összehangolása, és ebből kifolyólag

az utazási minőség emelése. A pontos költségelszámolásról szólva elmondta, a MÁV-

nak ezen a téren komoly hiányosságai vannak: még az utasok száma is nehezen becsülhető (a 65 éven felülieknek és 6 éven aluliaknak még

regisztrációs céllal sem kell menetjegyet venni), az egyes viszonylatok, vonatok kihasználtságát pedig

a

menetjegy-kiadás

jellege

miatt

egyáltalán nem lehet nyomon követni. (Igaz, a vasúti üzem sajátosságai miatt – pl. magas

fix költség –, még ezekkel az adatokkal is nehéz lenne egyes vonatok, pályaudvarok költséghatékonyságát kiszámolni) Ennek oka egész egyszerűen az, hogy az őket finanszírozó

állami szerveket eddig sohasem érdekelte a közlekedési

szolgáltatás

költségszerkezete,

a támogatások mértékéről való döntésnél egyedül a politikai és életszínvonal-politikai megfontolásokat vették figyelembe.

A kérdések nagy része is a kedvezményekre, azok tervezett változásaira vonatkozott. Ezekre

válaszolva a meghívottak elmondták, hogy

véleményük szerint a kedvezményrendszer bonyolult, pazarló és átláthatatlan (igen sok fajta kedvezmény létezik, ugyanakkor vannak kedvezmények, amelyek rendkívül

feletti EU-állampolgár díjmentesen utazhat, ami példanélküli Európában), ugyanakkor

a rendszer átalakítására tett lépések is átgondolatlanok

voltak,

és

nélkülözték

a társadalmi vitát. Arra a kérdésre, hogy

lehetséges-e bármelyik társaságot privatizálni, esetleg tőzsdére vinni, a vendégek határozott nemmel

válaszoltak. Ennek

indokául

a

nyereség hiányát, a szabályozási környezetet ill. a kockázatosságot jelölték meg.

Mivel a két közlekedési szakember véleménye sokban egyezett, a kerekasztal inkább volt szelíd

beszélgetés, mint érvek erőteljes ütköztetése. Sajnos a Magyar Vasúti Hivatal illetve a

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium végül – hosszas egyeztetés után – sem küldték el

képviselőiket a beszélgetésre, azonban még így is közel hatvan szakkollégista és elsős vett részt

a Budai Attila által moderált beszélgetésen, ami – már csak a hozzászólások nagy számából is ítélve – sokak érdeklődését�� felkeltette.

Révész Gábor

Az idei Téli Tábor során megrendezésre kerülő politikai kerekasztal a politikai intézményekbe vetett bizalom mértékében bekövetkezett romlást taglalta. A beszélgetésen Závecz Tibor, a Szonda Ipsos véleménykutatási igazgatója és Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet munkatársa vett részt. A beszélgetést a Széchenyi Szakkollégium politológus hallgatója, Szablics János moderálta. A bizalmi válság fogalma nem egyes választott képviselőkre, hanem a politikai intézmények összességére értendő. A legmagasabb bizalmi indexszel rendelkezők is csupán a választópolgárok felének támogatását élvezik. A beszélgetés történetesen egybeesett az emlékezetes Kossuth téri kordonbontással, moderátorunk erről kérdezte a részvevőket.. Felmerült a kérdés, hogy vajon polgári engedetlenségről vagy jogellenes cselekményről beszélhetünk? Kinek használhat és kinek árthat az akció? Závecz Tibor szerint nem a kordonbontás jogszerűségét, hanem inkább annak társadalmi támogatásának kérdését kellene körüljárnunk. A politikusoktól szokatlan megnyilvánulás aktuálpolitikai következményei akkor még kérdésesek voltak, annyi azonban bizonyos, hogy a bizalmi válság elmélyült és nehezen vagy egyáltalán nem orvosolható jelenség. Majtényi László úgy véli, hogy a kordonbontás jelensége jogi megközelítésből ragadható meg. Polgári engedetlenségnek tekinthető minden, erkölcsi meggyőződésből elkövetett törvénysértés, ilyen volt például a vietnami háború idején a katonai behívók tömeges elégetése. Az országgyűlési képviselőknek azonban „nem műfaja” a polgári engedetlenkedés. Majtényi a kordonbontást mint a politikai osztály züllésének markáns példáját értelmezi. A bizalmi válság megszületéséhez hosszú út vezetett. Závecz Tibor szerint a magyar választók lelki alkatára alapvetően a békés, konszenzuson alapuló megoldás preferálása a jellemző. A választókat egyre jobban megosztó, a politikai élettől eddig szokatlan politikai cselekvés azonban egyre rontotta a közszereplőkbe vetett bizalmat. A politikai paletta mérsékelt szereplői még a radikálisoktól is szokatlan akciókra ragadtatták el magukat. Sőt, a szeptemberi zavargások is a bizalomvesztés elmélyültségére utalnak. Az értelmezés alapján a válságot a politikai kultúra bomlása okozza. Túlzott következtetésekre azonban mégsem ragadtathatjuk el magunkat. A politikai kultúra megváltozása valóban sarkalatos pont lehet, de sokkal fontosabb a gazdaság szerepe mint a kulturális aspektusé. Felmérések szerint az átlag magyar választó a demokráciát még mindig a jóléttel hozza összefüggésbe. Miért is ne szorítkozhatnánk Horn Gyula felfogására, miszerint az emberek a demokrácia milyenségét a gázártámogatás nagyságából ítélik meg? Az embereket mindig is a „hasuk érdekli legjobban”, de bizonyos korlátok között. Majtényi László a rendszerváltozás felemásságát tartja a bizalomvesztés kulcsának. A rendszerváltozás intézményi reform nem teljesedhetett ki, mert hiányzott a kulturális megújulás. A struktúra megváltozott, azonban a kulturális alapok változatlanok maradtak. Závecz Tibor egy találó hasonlattal világította meg a gondolatot. A Kádár-rendszer hosszú, nyugodt házasság volt, azonban az „öregecskedő” feleséget lecseréltük egy fiatal szőkére. A mostani problémák azért merültek fel, mert kiderült, hogy

--

az új asszony nem csak főzni nem tud, de még házsártosabb az előzőnél. A struktúra változott, de az új asszony még mindig ugyanúgy gondolkodik, mint a régi. Majtényi László a megjegyzést annyiban pontosította, hogy a régi asszonyt nem elhagytuk, hanem „meghalt, feldobta a pacskert. Az újat pedig szerettük. Úgy kezdődött, mint egy jó házasság, de a bizalom apadt.” A bizalomvesztés jelenségét ragadták meg Závecz Tibor mérései. Vizsgálatai szerint intézményi megítélésben ciklikus trend figyelhető meg: az új kormány megválasztásakor az intézmények megítélése javul, majd a ciklus végére jelentős mértékben degradálódik. A ciklikusság mellett trendszerű csökkenés is megjelenik. A trend negatív meredeksége a közelmúltban számottevően csökkent: 2005 óta a politikai intézmények megítélése csaknem annyit romlott mint az 1990 és 2005 közötti időszakban. A felmérések szerint még az apolitikus intézmények bizalmi indexe is jelentősen esett. A hanyatló tendencia oka Závecz Tibor értelmezésében semmiképpen sem az intézmények teljesítményében keresendő. Az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök megítélése sokkal inkább azért esett, mert „nem látszottak eléggé”, közélet szereplői túlságosan dominánssá váltak. Az adott intézményt már nem a funkciójával, hanem a hivatalt betöltő személlyel azonosították, az egyre radikálisabb politikát folytató szereplők pedig magukkal húzták az intézményeket. Majtényi László Bibó István szavait idézve megjegyezte, hogy „ez a személyes tekintélyekhez szokott ország”. Nem meglepő, hogy a politikai aktorok lenyomata megjelenik az intézményeken. Az intézményi megítélés romlása pedig a közszereplők minőségében ragadható meg. Az 1848-as politikusok tablóját össze sem hasonlíthatjuk a mai közszereplők arcképcsarnokával. A beszélgetés során kitértünk egy tipikusan politikától távol maradó szereplőre, a köztársasági elnök intézményére. A köztársasági elnök megítélésnek romlására bizonyos értelemben a személyi kérdésben rejlik a válasz. Závecz Tibor szerint Göncz Árpád ideáltipikus köztársasági elnökké vált. A közvélemény a gönczi sémától való eltérés alapján ítéli meg a köztársasági elnök intézményét. Mádl Ferenc még megpróbált megfelelni a megszokott köztársasági elnökképnek, csak nem sikerült neki. Utódjának, Sólyom Lászlónak más elképzelése van az adott intézményről, nem tud és nem is akar megfelelni a gönczi képnek. Majtényi László a szerepek fontosságát emeli ki. Göncz Árpád rátalált a „nemzet nagypapájának” szerepére. Köztársasági elnökként egy volt közülünk, olyan, akihez „átmennék a szomszédba őrölt borsot kérni”. Mádl Ferenc ellátta ugyan a feladatát, de az emberek számára távoli maradt. Sólyom László pedig az eddigiektől gyökeresen eltérő köztársasági elnök-kép követése mellett néhány általános rosszallást kiváltó megnyilvánulásával is tovább rontotta az intézmény megítélését. A beszélgetést hirtelen megszakította egy kósza SMS, miszerint el kell indulnunk vacsorázni. A beszélgetőpartnerek olyannyira belemelegedtek a bizalomvesztés kérdésébe, hogy majdnem kihűlt a vacsoránk. A kerekasztal rávilágított a magyar politikai életben beállt válságjelenségre, új értelmezési keretbe helyezve a közelmúlt eseményeit. Véleményem szerint a Téli Tábor egyik legérdekfeszítőbb előadásán vehettek részt az érdeklődő szakkollégák és szakkolleginák. kotek

TT - előadások

bőkezűek: a MÁV vonatain minden 65 év

Politikai intézmények és társadalmi bizalom


Művelt alkoholisták lettünk!

TT - borkóstoló

– avagy borkóstoló Gál2 Petivel

Adott nagyjából hatvan potenciális, első éves, végzős, netán immár hatodik SZISZ-es évét taposó szakkollégista. Az évek során felhalmozott tudás éppúgy megkérdőjelezhetetlen, mint a különböző gabonafajtákból, gyümölcsökből erjesztéses eljárással készült italok iránti szimpátia. Következik-e a fentiekből, hogy a Széchenyisek művelt alkoholisták? A válasz: Nem! A Gál2 Peti által szervezett borkóstoló résztvevői viszont ezt elmondhatják magukról! Aki pedig kimaradt a TT első estéjének e programjából, vagy csak fel szeretné frissíteni emlékeit, íme egy elméleti összefoglaló, megspékelve 1-2 „SZISZes életérzést” átadó jelenettel. Fogyasszátok egészséggel! A bor szőlőből készülő alkoholtartalmú ital, amely a szőlőszemekből kipréselt must alkoholos erjedésével készül. Ezt persze mindenki tudja. De vajon mi adja a borok eredetiségét? Nyilván számít a szőlő fajtája, az évjárat (napsütés, csapadék), a technológia, a legfontosabb dolog mégis a termőhely, más szóval terroir. Főleg nekünk, magyaroknak, akik mostanában állandóan a versenyképesség növeléséről beszélünk. Hiszen az újvilági termelők a „megfelelő minőségű” és „jól tuningolt” italaikkal elárasztják a bor világpiacát. Miközben Gál2 Peti a borpiacról mesélt,a háttérben egyre türelmetlenebbül várták felkonferálásukat a Balaton borrégió fehér borai. Vagy csak én voltam türelmetlen? Mindenesetre várnunk kellett, hiszen a poharat sem lehet akárhogy megfogni! Ha az öblös részt szorongatjuk, felmelegítjük vele a bort, ráadásul nyomot hagyunk a pohár felületén, ami a korona vizsgálatánál még problémaforrás lehet. Erről azonban később! A lényeg: egy művelt borfogyasztó a pohár talpát vagy a szárát részesíti előnyben! H o g y elméleti tudásunkat a gyakorlatban is kamatoztassuk, illetve, hogy a borok megjelenéséről, illatáról és ízéről is beható ismereteket szerezzünk, poharaink öblös részébe Losonc Kriszta és Hives Zsolti a Feindl borház 2005-ös évjáratú Szürke Borat (© Isti) Olaszrizlingjét töltötte.

Először megvizsgáltuk eme nedű megjelenését (mindig ezzel kezdjük!). Ide tartozik a bor tisztasága (tiszta/ zavaros), színének intenzitása (halvány/közepes/mély) és árnyalata (citromsárga/arany/borostyán/narancs). Az illat megítéléséhez megforgattuk (~lögyböltük) a bort a pohárban (ezért is szükséges a szűkülő szájú pohár). Lögyböljük bátran, hiszen a levegővel való fokozott érintkezés hatására az illatanyagok jobban felszabadulnak! Ezután megvizsgáltuk az illat állapotát (tiszta/zavaros), intenzitását (gyenge/közepes/erős) és karakterét (gyümölcsös/virág/fűszeres…) És végül az íz. Itt a tisztaságra, testességre, karakterre, hosszra, édességre és a bor lelkét adó savra koncentráljunk A tanulmányozáshoz elég egy korty a szájban, melyet körüljáratunk a szájüregben. Szinte meg kell rágni! És hogy mit jelent például a bor édessége? Mitől lesz egy bor száraz, félszáraz, félédes vagy édes? Nos, ez csak a bor maradékcukortartalmától függ! Száraz a bor pl. akkor, ha kevesebb mint 4g cukrot tartalmaz literenként. Ráadásul a cukortartalom és az alkoholtartalom között is van kapcsolat. Az erjedési folyamat során az élesztő gombák cukorral táplálkoznak. A táplálkozási folyamat során ürülék (alkohol) keletkezik, melyet nehezen tűrnek élesztőink. A kérdés csak az, hogy a csökkenő mennyiségű cukorból és a növekvő mennyiségű ürülékből álló közegben meddig bírják az élesztők… A fentiek alapján már mindenki el tudja mondani, nemcsak szubjektíven, hanem objektíven is, hogy milyen a fogyasztott bor. A műveltség eléréséhez máris sokat tettünk, de azért azt is illik tudni, mint például: milyen a bor mint befektetés, vagy mennyi évet élt a legidősebb bor. A válasz: 421 év (de azt is tegyük hozzá, hogy 3mp alatt szétesett). (Érdekes perspektívába helyezte az előadást a kóstolt borok mint nők tanulmányozása. Ennek megfelelően pedofilkodtunk egy 2005-ös Laposa Szent György-hegyi Olaszrizlinggel, volt szerencsénk a Jásdi pincészet 2004-es évjáratú Siralmovágójához is, aminek (vagy akinek?) óránként változik az íze (vagyis kettesben is tartalmas estét lehet vele eltölteni), és belementünk egy egyéjszakás kalandba is.) Ezek után pedig mi más következett volna, mint hajnalig tartó SZISZ-es buli. Természetesen kizárólag művelt alkoholisták részvételével. Terjéki Péter

- 10 -


kortárs agymen... Elmész moziba. Buliba. Otthon maradsz, nézed a tévét. Döglesz. Zenét hallgatsz, hallgatod a szomszéd szoba zenehallgatását. S aztán tovább mész. Elmész színházba - kiöltözöl. Nem öltözöl ki. Nevetsz, kacagsz, elszomorodsz, együtt érzel. Katarzis... Nem érted. Érted, de aztán kiderül mégsem. Hazamész, s lefekszel aludni. Mért eszünk színházat? Tudnom kell mit kapok odabent? Annyit kell tudnom, hogy nem tudom, hogy... Arra gondoltam jó dolog elmenni egy kortárstánc darabra. Voltak róla elképzeléseim miért. Már nem azokat gondolom róla. Kortárs. Mai, élő. Változó. Tánc. Mozgás, ritmus, zene. Zene? Színjáték. Játék?

Vannak olyan dolgok, amiket azért fogyasztasz, mert tudod mi kell neked. Egy kis könnyed kikapcsolódás, avagy maga a lazult pihenés stb. „Azért jó, mert nem terhel le.” „Csak nézzünk meg valamit!...”. S saját világodba zárva járod az ismert utakat: ismételsz. Ők is voltak újak egykor. Most már, hogy ilyen nagy és okos vagy, megszaporodtak ezen új dolgok. Elnevezhetjük őket akár réginek. S akkor ennyi? Most már csak ismétlünk? De mi van a bennem erősödő hiányérzettel? S mész megint moziba, színházba, jógára, aerobikra, sörözni, bulizni, enni, inni, aludni. Jaj bocs! Szexelni… Az új dolgok felvillanyoznak. Megragadnak, s továbbvisznek. Vagy épp vissza. Persze az egész baromi melós. Mintha megint elölről tanulnád az ABC-t. Macera. Pedig ez a meló csak az igazi munka.Mint mindenben. Megélni a gimis tudásodból, vagy kicsit újat is tanulni.

Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Mert többen vagyunk mint egyedül, s vannak olyanok, kik már tudni vélik a titkot. S mivel csak részben vélik tudni úgy gondolják, etetéssel majd jól megmutatják mitől is leszünk mi emberek, emberek. S mi lesz a végeredmény? Egy Téli Táboros Kortárstánc bemutató… Gyere, majd én megmutatom mi a tuti! Éhes vagy? Nem vagy éhes? Nem baj… Ma eszel. De ha egyszer magadtól nem néznéd meg! S lehet, tényleg tetszene neked, s legközelebb elmennél a Trafóba is, s máris dolgoztál egy kicsit magadért. Mert tényleg van olyan, hogy a haverod rángat el valahova, s aztán ott ragadsz. Okos félmegoldás: ismétlés kis újítással. De ha valami, ez baromi jól működhet. Tudhatod magadról… Kortárs. Tánc. Emberek hánynak le más embereket. Ritkán. Emberek mozognak más emberek szeme láttára. Na ez többnyire elmondható. Próbálkoznak valamivel. Kifejezéssel, iránnyal, formával, hanggal, dinamikával. Valamikor mondani akarnak valamit. Van, amikor csak vannak. „Nézd! Ezt én csináltam. Te makro specifikációkat csinálsz, én meg ezt. Nézheted a makro specifikáló szemeddel is. Ha akarod. Ha nincs más. Lehet érdekes kísérlet lesz. De ez már nem az én dolgom.” Minden új régi lesz egyszer. Minden jól működő struktúra elavult lesz egyszer. Többnyire ez a tapasztalat. S mégis. Sokszor gondoljuk azt, hogy van, mit végérvényesen megoldott az ember. Kész. Pedig nincs kész. Ritkán van kész. Általában a lényegtelen dolgok tudnak elkészülni. Ami fontos, mély, tartalmas, azok mind valahogy velünk élnek, s ami él az változik is. Megújul. S a szálak összeérnek. A tegnap esti film épp rólad szól. Meg rólam. S a múltkori darab furcsa volt, de voltam kicsit én is benne. Ajándékok magadnak magadtól. …Arra gondoltam, hogy mikor legközelebb nem találod a helyed, s csak úgy vagy, akkor kicsit örülj neki, s gondolj egyet, s menj el oda, ahol még nem jártál! Vagy hívj fel egy jóbarátot, s kérd meg, vigyen magával... Pl. a Trafóba április 13-15-én. Vagy máshova. De aztán arra is gondoltam, hogy ezeket én gondolom. Lehet, neked ez máshogy jön be. Majd kipróbálod. Ha akarod. Jó munkát! d.

- 11 -

TT - kortárs

Van, amikor éhes vagy egy jó lucskos káposztára. Bemész egy jó lucskos káposztás helyre, s eszel egy jó lucskos káposztát. Ennek előfeltétele, hogy tudod, mi a lucskos káposzta. Elkapott a hangulat, s kirajzolódott szádban az íz. Van azonban, mikor csak érzed valami hiányzik. Legyen most ez a C vitamin. De még soha nem ettél paprikát. Se citromot. Pláne. Ha tudnád, kérdeznéd: Bocs! Melyik cuccba van sok C vitamin? Tökre megkívántam... De nem tudod. Fogalmad sincs. Mért? Tudod mért. Sok mindent tehetsz ezután. Pl. tehetsz semmit. Vagy ehetsz lucskos káposztát. Vagy csokit. De tehetsz merőben meglepőt is. Ehetsz bármit. Randomra? Randomra. Vagy ajánlás alapján. Indiai. Jó cucc, mondta a haverom. Lehet van benne olyan, mely íz hiánya már napok óta bennem tombol. Lehet nincs. Van akkor más. Észreveszed? Lehet nem veszed. Lehet nem is volt mit észrevenni.

Kemény. S megint jő a jól ismert kérdés. Valami egyszerűbb energiatakarékosabb megoldás nincs? Persze, hogy van... A tegnapi pl. tök jól bevált tegnap, hátha jó lesz ma is! A régi is megteheti. Persze. Csak akkor már az is új. Mert felfedeztél abban a Beethoven szimfóniában egy negyedik menetet, ami eddig meg sem volt hallva. S akkor az már nem az a darab többé. S vagy elvégezted munkád, az újért való megküzdést, vagy megint nem vettél észre semmit, s bágyadtan, kicsit szomorkásan elalszol.


Gázok és „gőzök”: energia és politika a posztszovjet térségben

gázok és „gőzök”

Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő előadása 2007. február 21, 17:00, BCE Főépület 297-es terem. Teltházközeli állapot. Nem, igazából azon is túl. Ki gondolta volna, hogy ennyi embert megmozgat a téma! Edittel nekünk már csak a parkett jutott, annak lehetnék az ördöge, mármint a parkettnak... na mindegy. Picinyke késéssel megérkezik az előadó, nekem nem újdonság a könnyed fanyar ÉS-en (is) köszörült humor, a társaság vegyesen mulat, megtanuljuk hogy a harmadik világháború előszelén is lehet mosolyogni. Tanár úr gyorsan felskicceli az előadás vázlatát, persze csak szóban, mert elmondása szerint a vizuális oktatás nem erőssége, majd belecsapunk a lecsóba. 1. Oroszország általános helyzete. 1999-ben Vlagyimir Putyinra bízzák Oroszországot, akkor 1000 dollár volt az egy főre jutó GDP, ez ma kb. 12 000 dollár. 2007 elejére Oroszország lezártnak tekinti a helyreállítási periódust, elérte az 1990-es szintet a gazdaság. Ekkor volt a dicsőséges Szovjet Unió a csúcson (1990). Az 1998-as pénzügyi válság idején a népesség fele napi 1 dollárból élt. Aggasztó, hogy jelenleg a feldolgozott termék és szolgáltatás export a GDP kevesebb mint 3%-át adja, ez persze a magas energiaárak miatt is ilyen kevés. Az oroszok stabilizációs alapot (norvég mintára) hoznak létre, aminek lényege, hogy amíg csurognak az olajdollárok, addig ebbe az alapba szépen félreraknak. Raszputyin hazájában a politikai stabilizálódás kérdése sem elhanyagolandó. Az orosz társadalom legnagyobb része láthatóan elfogadja a félautoriter rendszert. Számukra, eléggé el nem ítélhető módon, a Jelcin-éra kaotikus bizonytalanságánál még ez is jobb. A magas olajárak miatt bekövetkezett konjunktúra veszélyessé tette az orosz belpolitikát, hiszen ha már így alakult, miért ne ülnének rá erre az extraprofitra azok, akik megtehetik? Jelenleg az orosz elitben a posztok kiosztásának alakulása felettébb izgalmasan alakul. Az új honvédelmi miniszter régebben adófőfelügyelő, még régebben bútorkereskedő volt. Felmerül a kérdés, hogyan került pont ő a képbe? Tanár úr meg is adja a legvalószínűbb választ: bizonyára Putyin lakását rendezte be előtte, ott derülhetett fény az úriember rátermettségére. Biztos harciasan helyezte el szamovárokat az elnöki tumbocskákra. Jelenleg az eliten belül nincs konszenzus a következő elnök személyére, ennek több jele van, egyesek szerint a Litvinyenko ügy is kapcsolatba hozható ezzel az áldatlan állapottal. 2. FÁK politika alakulása, utóbbi évek változása 15 éve, hogy megszűnt a Szovjet Unió. Különböző integrációs forgatókönyvek voltak a jövőre nézve, de ezek nem működnek, mert ahány ország, annyifelé tart. Ukrajna esetében az oroszoktól vásárolt gáz ára 1994től 48-49 dollárról elindul felfelé, eléri a 70-75-es szintet, de a 90-es évek végén ez elindul visszafelé, Oroszország ezzel politikai lojalitást vásárolt és vásárolni igyekszik azóta is. Ukrajnában rendszeresen megcsapolták a

3 magisztrális vezetéket. Технический отбор – vagyis technikai leválasztás - így hívják ezt az ukránok, hiszen nem bírják a vezetékek, itt népi szokás, hogy meg kell kímélni a csöveket a túlnyomástól. Valamiért, amikor az ukránokról van szó, tanár úr mindig jelentőségteljesen rámpillant, csak remélni merem, hogy nem a technikai leválasztással vagyok hírbe hozva. Világos volt hogy a 90-es években Oroszországnak nincsenek meg az eszközei a FÁK államok hatékony kordában tartására. A FÁK nem működik, inkább a politikai gazdasági széttartás jellemző. A fordulat 1999ben Oroszországban következik be Putyin miniszerelnöksége alatt. Ekkortól merül fel az, hogy biztonságpolitikai okok miatt szükséges lesz az együttműködés erőltetése. 2004-ben Oroszország, a Szovjetunió bukása után először, újra magabiztosnak érzi magát. 2000-2003ig bölcs és mértéktartó politika jellemezte a Kremlt, Pétervár 300. alapítási évfordulóján a világ fontosabb vezetői mind képviseltetették magukat. 2003 nyarától Jukosz ügy átrendezi az orosz politikai elitet, a nyugatos elit a margóra került. Oroszország elindult az aránytévesztő, öntudatos, Nyugaton nagy figyelmet keltő politika útján. Innentől kezdve az ország nemzetközi megítélése drasztikusan erodálódik. Ennek csak egy epizódja a 2003 decemberi parlamenti választások, amikor a Kreml megtehette volna, hogy tisztán hagyja az eseményeket a maguk medrében folyni, mégsem tette. Jogosan merül fel a kérdés: ha minden poltikai kockázat mellett sem teszi meg, akkor mikor fogja? 3-4. színes forradalmak & Ukrán és Belorusz csörte: A külvilág beavatkozása egy ország belpolitikájába nem lehet hosszúéletű. Rászoríthatja a feleket a verseny tisztaságára, de nem állhat egy oldal mellé. Ukrajnában a központi orosz nyelven sugárzó tévék és a helyi csatornák is Janukovics mellé álltak. A megismételt második fordulón Juscsenkóék győztek, amit Putyin és környezete személyes presztízsveszteségnek tekintett. Az oroszok erre felülvizsgálták a „közel-külföldet” érintő energiapolitikát. A teljes orosz gázexport több mint 90% Európába irányul, a gáz 80%-a Ukrajnán halad keresztül. Az oroszok már a 2000-es évek elejétől igyekeznek rátenyerelni az ukrán hálózatra. A természetbeni fizetést szerették volna elkerülni, mert ez nem kis korrupcióra adott lehetőséget, nem beszélve az időről időre visszatérő csőkímélő technikai tehermentesítésről. Ősztől 49 helyett 170 dollárért akarták adni a gázt, de felajánlották, hogy ha az ukrán fél beleegyezik egy oroszukrán közös vezeték-kezelő konzorcium létrehozásába, hajlandóak lesznek tárgyalni az áremelésről. Miután a tárgyalások nem voltak sikeresek, két hét elteltével a Gazprom bejelentette a 220 dolláros árat. Mivel az ukránok erről hallani sem akartak, az oroszok elzárták a gázcsapot. EU is bizalmatlanul �� A Balti államok 1991-től teljesen más pályán haladnak, innentől kezdve piaci áron veszik az energiát, hiszen „a szuverenitásnak ára van”.

- 12 -

figyelte az eseményeket, hiszen ha Ukrajnával szemben képes erre Oroszország, akkor velük szemben miért ne? Belorusz törpénet: Lukasenkótól Fehéroroszországától Oroszország importvámot kezdett beszedni, erre ő tonnánként 45 dolláros tranzitvámot vetett ki januárban. Ha az oroszok nem fizetnek, akkor Belorusszia leszedi az ezért járó olajat. A transznyefty (100%-os állami tulajdonú cég) erre elzárta a csapot a Barátság-vezetéken. Nem tájékoztatatták a cseheket, németeket, magyarokat előre, pedig megtehették volna. Ennyire nem érdekli az oroszokat a térség, ennyire nem fontos számukra a megbízhatóság? 5. az orosz energiaszektor, tendenciák, EUorosz kapcsolatok: Oroszországban az ismert lelőhelyek 75%a kitermelés alatt van, a felszínre hozható olaj és gáz 60%-a már ki van termelve. A gazprom technikai hátterének 60%-a elavult. A kitermelés gyakorlatilag stagnál. 2011-ig Oroszoszág Közép-Szibériából gázvezeték építésére vonatkozó szándéknyilatkozatot írt alá Kínával. Mit fognak oda szállítani? A kínaiak nem akarnak 150 dollárnál többet fizetni. Oroszország nemsokára (6-8 éven belül) tengerfenékről kell majd felhoznia. Nincs olyan gyár Oroszországban, ahol csak egy helyen hegesztett gázcsövet lehetne készíteni, ami a klímának megfelelne, ugyanis ahol hó van, fagy van, medvék járnak, ott csak ilyen csövekkel lehet operálni. A nyugati cégeket nem akarják beengedni a kitermelésbe. Bizony nagy problémák lesznek, ha el fog fogyni a nafta, előbb utóbb rá fognak kényszerülni az oroszok, hogy liberalizálják a kitermelést, ha pénzt akarnak látni belőle. Feltéve persze ha addig nem válik valóra Vlagyimir Vlagyimirovics humoros elszólása a Kyoto-i protokoll alá nem írásának indokáról, t.i. hogy Szibéria és ez által Oroszország is csak jól jár a globális felmelegedéssel. 2006. decemberében 24 évre szóló francia szerződés született a Gazprommal, az olaszok és a németek is hosszú távú megállapodásokat kötöttek. Miről fog ezek után szólni a közös EU energetikai politikája? 2030-ra Kína annyi energiát használ majd fel mint az USA (a világ 25-25%-a), honnan fogják ezt majd beszerezni? A kb. egy órás előadás után lehetőség nyílt kérdésekre, ezekből álljon itt egy példaként: Kérdés: Elképzelhető-e hogy Oroszország a jövőben átáll a nukleáris energiára és a kőolajat inkább külföldre küldi, hadd mérgezzék ők magukat? Válasz: Oroszország (USA, Kanada, Ausztrália, Kazahsztán után) az 5. legnagyobb fűtésre alkalmas uránkitermelő, de ez már a meglévő szükségleteket sem elégíti ki, tehát rendkívül necces. Azt hiszem Sz. Bíró Zoltán humorral bőven fűszerezett stílusára van igény, és Borival is azt a tanulságot vontuk le, hogy nem feltétlenül az agresszív marketing, hanem a tartalmas, aktuális és VALÓBAN érdekes témákra harapnak az emberek. Végeredményben akik az előadáson megjelentünk, mind elmondhattuk, ugyanazt, amit Pistikéék a viccben: „Már megint jó-sokat nevettünk”, de nem bulvártémákon, Bulvár Kundok bérhírein. István


Prof. Dr. Lámfalussy Sándor: Az euro elmúlt 8 éve… 2007. március 7-én a Széchenyi István Szakkollégium szervezésében Lámfalussy Sándor Professzor Úr, az Európai Monetáris Intézet egykori igazgatója, „az euro atyja”, tartott előadást a Közgáz IV. előadójában. Az előadás – amelyet hosszas szervezőmunka és egyeztetés előzött meg – a 2007-ben huszadik születésnapját ünneplő Szakkollégium jubileumi ünnepségsorozatának hivatalos nyitánya volt. A Professzor Úr előadásának első felében az euro és bevezetésének elmúlt 8 évét értékelte, majd a jelenlegi gazdasági helyzetet, és ezzel összefüggésben a monetáris unióra nehezedő kihívásokat, annak működésére irányuló vitákat mutatta be. Lámfalussy Sándor 1976-tól dolgozott a Nemzetközi Fizetések Bankjánál (BIS), 1985-től 1993-ig a BIS általános igazgatója volt. Később a Delors Bizottság tagjaként részt vett a monetáris uniót kialakító stratégia kiépítésében, majd az Európai Monetáris Intézet, (az Európai Központi Bank „elődje”) elnökeként ennek megvalósításában. Az EMI sajátos szervezet volt, ahogy a Professzor Úr fogalmazott: tisztában voltak azzal, hogy az egységes európai valuta megszületésével egyidőben az EMI megszűnik létezni. Az euro 1999. januárjában jelent meg számlapénzként az Európai Unió 11 tagállamában.

A nemzeti valuták megszűnésével és az euro, mint készpénzként is hivatalos fizetőeszköz megjelenésével bebizonyosodott, hogy az egységes európai monetáris politika képes ellátni legfontosabb feladatát: az árstabilitás fenntartását. Az előzetes félelmek alapját az képezte, hogy a monetáris unióban résztvevő tagállamok egymástól élesen eltérő inflációs hagyományokkal rendelkeztek, és a kedvezőtlen inflációs múlttal rendelkező országok rossz irányban befolyásolhatják a többi ország inflációs várakozásait és végsősoron az eurozóna inflációját. „A puding próbája az evés” - fogalmazott a Professzor Úr, utalva arra, hogy végül sokkal inkább a legjobb inflációs teljesítményű tagországok határozták meg a monetáris unióban az infláció szintjét. Az euro papírpénzként való megjelenése óta 2 % körüli az eurozóna inflációja, jelenleg 1,8%. Az euro első 8 tehát éve a Professzor Úr véleménye szerint sikertörténetként értékelhető, elsősorban azért, mert az euroövezeten belül a monetáris politika legfontosabb célját, az árstabilitást sikerült megvalósítani. Az árstabilitás fenntartására az ECB az úgynevezett kétpilléres monetáris politikai stratégiát működteti. Az első pillér a gazdasági analízis, melynek során az elemzők a reálgazdasági folyamatok (keresletkínálat az áru-, munka- és reáltőkepiacokon) vizsgálata alapján előrejelzik a várható inflációt. Ezt kiegészíti a második pillér, a monetáris analízis, amely a pénzmennyiség és a hitelek alakulását elemzi, ezek alapján próbálja felmérni az inflációs nyomás mértékét. A kezdeti időszakban a monetáris

Az árstabilitás követelménye a valóságban nem nulla inflációt jelent, hiszen az a defláció veszélyét jelentősen megnöveli, pl. az árakra negatívan ható sokkok esetén. Az ECB ezért 2 százalék alatti, de ahhoz közeli inflációt tart optimálisnak az eurozóna számára. Az előadás második részében Lámfalussy Professzor Úr rátért a jelenben meglévő, és egyben a jövőre is befolyással bíró problémákra, az euróra váró kihívásokra. Ezeket a következő pontokba szedve tárgyalta: 1. �� A ténylegesen mért és az emberek által érzékelt infláció közötti eltérés. 2. A �� monetáris politika szerepe és hatékonysága. 3. Az �� euro nemzetközi szerepe. 4. �� Az ECB és az ESCB szerepe a (nemzetközi) pénzügyi krízisek megelőzésében, illetve kezelésében. 1. Az euro társadalmi támogatottságát negatívan befolyásolja az a tény, hogy az emberek érzékelésese szerint az egységes valuta bevezetése nem eredményezte az infláció csökkenését. Ez azért is érdekes kérdés, mert az árindexek egyértelműen az euro inflációcsökkentő hatását mutatták.Mi állhat eme látszólagos ellentmondás hátterében? A bevezetéskor fellépő egyszeri átváltási költségek, az árhatás egy idő után nyomtalanul eltűnt, így ez nem okolható a jelenségért. Sokkal inkább meghatározó, hogy az euro bevezetése a mindennapi pénzforgalomba egybeesett az energia- és nyersanyagárak emelkedésével, amivel együtt járt az élelmiszerárak emelkedése. Az élelmiszerek – és a hozzájuk kapcsolódó, pl. éttermi szolgáltatások – igen gyakran vásárolt jószágok illetve szolgáltatások, ezért ezek árainak emelkedését jobban megérzik a fogyasztók, mint pl. a tartós fogyasztási cikkek árainak változásait, amelyek pedig kedvezően alakultak. 2. Az euro elfogadottságát nem segíti elő az a tény sem, hogy az emberek a gazdasági problémák megoldását a monetáris politikától várják. A monetáris politika azonban hosszú távon csak egy dologra képes: az árstabilitás elérésére és fenntartására. Rövid távon ugyan segítheti a GDP és a foglalkoztatás növekedését bizonyos monetáris politikai eszközök alkalmazása, azonban ennek később súlyos ára lesz, hiszen „mellékhatásként” meglepetésszerűen megnő az infláció, ami – a várakozások megemelkedése révén – további inflációnövekedés táptalajává válik. Ezt megelőzendő pedig a monetáris politikának vissza kell szorítani az inflációt, azaz a serkentéssel épp ellentétes lépést kell végrehajtania, amely a növekedést is visszafogja. A végeredmény az lesz, megnő a GDP, az inflációs és a jegybanki eszköz, a kamatláb ingadozása, s eközben a magasabb inflációs várakozások letörésével is meg kell birkóznia a jegybanknak. A hosszú távon fenntartható, egyenletes növekedés forrása az ún. potenciális, a gazdaság kínálati oldalának

- 13 -

Emellett azt is fontos szem előtt tartani, hogy az eurozóna nem csupán monetáris, hanem gazdasági és monetáris unió (Economic and Monetary Union, EMU). Ennek jelentősége, hogy a monetáris politikán túli, egyéb gazdaságpolitikák – különös tekintettel a fiskális politikára – összehangolására is kell törekedni, az egységes monetáris politika önmagában nem elég. A fiskális fegyelmet előíró, az eurozóna tagállamok által aláírt Gazdasági és Növekedési Paktum által kitűzött célokat, keretszámokat épp a legnagyobb országok nem tartották be, ezáltal az egész program jelentős presztízsveszteséget szenvedett. 3. Az euro nemzetközi szerepe kétféle lehet. Egyrészt a jegybankok devizatartalékaik egyre nagyobb hányadát dollár helyett euróban tartják, másrészt a nemzetközi tőkeáramlásokban nő a szerepe. Lehetőség nyílt egy kétpólusú világgazdasági pénzügyi rendszer kialakulására, ahol a dollár eddigi kizárólagos szerepét felváltja a dollár és az euro versengése. Ezzel az euro nemzetközi szerepének eddig tapasztalt növekedése jelentősen felgyorsulhat. Arra azonban, hogy a dollár domináns szerepét átvegye, a közeljövőben kevés esély látszik. 4. Végül, milyen szerepe lehet az Európai Központi Banknak, és az Európai Központi Bankok Rendszerének a pénzügyi krízisek megelőzésében, illetve kezelésében? A legfőbb probléma abban rejlik, hogy nem könnyű előre megállapítani, a likviditási krízis továbbfejlődik-e intézményi krízissé, és ha igen, mikor. A Professzor Úr álláspontja az, hogy a legnagyobb gondot nem az aszimmetrikus, azaz az egyes országokat, régiókat, intézményéket egyedileg érő sokkok, hanem az azokra adott aszimmetrikus reakciók jelentik. A monetáris unió elsősorban egy olyan összefonódást jelent, amely segíti a fellépő problémák hatékonyabb enyhítését. Abból kilépni lényegében nem lehetséges, mert az a kilépő ország számára valószínűleg súlyos monetáris válságot eredményezne, ráadásul ennek nyomán az eurozónába vetett bizalom is csorbát szenvedhet. Az előadás végén Kármán András moderátor (Magyar Nemzeti Bank, Közgazdasági és Monetáris Politikai Szakterület), a Széchenyi István Szakkollégium végzett tagja feltette az előadás alatt a hallgatóktól összegyűjtött kérdéseket, Lámfalussy Professzor pedig nagyon készségesen válaszolt rájuk – ezt jól kifejezi ezzel kapcsolatos megjegyzése: „A kérdések jobban érdekelnek, mint az én válaszaim.” A közönséget talán leginkább érdeklő kérdések pedig a még nem eurozóna tagországok – köztük kiemelten Magyarország – csatlakozási feltételeiről, esélyeiről érdeklődtek. Ezzel kapcsolatban a Professzor Úr fő gondolata az volt, hogy az ERMII sávos árfolyamrendszer bevezetését (melynek az eurobevezetés előtt legalább két évig fenn kell állnia) stabil makrogazdasági környezet, kiszámítható fiskális politika kell, hogy megelőzze. Ha ez teljesül, és a piaci szereplők szemében is hiteles és tartós, akkor a piac maga is „rásegít” a csatlakozás egyéb feltételeinek – különösen a hosszú állampapírhozamok csökkenésére vonatkozó kritériumnak – a teljesülésére. Ennél is fontosabb, hogy ezáltal elkerülhető az árfolyamsáv piac által kikényszerített módosítása vagy feladása, amely a két éves, csatlakozás előtti periódus újrakezdésével járna. Hives Zsolt, Gál „3” Péter

Lámfalussy

1999-ben megkezdte működését az Európai Központi Bank (ECB) és az Európai Központi Bankok Rendszere (ESCB). Ez utóbbi szervezet az ECB-t és az eurozóna tagállamokat (2007-ben csatlakozott Szlovéniával együtt jelenleg 13 ország) foglalja magába. A tagállamok addig önálló központi bankjai ettől kezdve összehangolták tevékenységüket, az árfolyamokat véglegesen rögzítették, és az euro, mint számlapénz – köszönhetően a jól felépített informatikai rendszernek –, 1999 és 2001 között sikeresen betöltötte szerepét.

analízisnek relatíve nagyobb szerepe volt, manapság már inkább a reálgazdasági elemzés kerül előtérbe, és a monetáris folyamatokat egyfajta kiegészítő információ-forrásként, a reálgazdasági folyamatokból nyert képpel való összevetésre használják. Ennek fő oka, hogy a pénzügyi újítások széles körű megjelenésével és terjedésével a pénzmennyiség és a hitelek állománya – legalábbis rövid ill. középtávon – egyre kevésbé jó előrejelzői a jövőbeli inflációs folyamatoknak.

adottságai (technológiai fejlődés, hatékonyságjavulás, kedvező adórendszer, munkapiaci aktivitás növekedése) által meghatározott növekedés. Ezen tényezőkre a monetáris politika nem képes közvetlenül hatni. Közvetetten annyit tud tenni, hogy az árak stabilitására törekszik, ezáltal csökkentve a jövővel kapcsolatos bizonytalanságok forrását, és így kedvezve az üzleti környezetnek.


Jogászvacsora

jogászvacsi + túra

avagy a jogászok főznek A SzISz-nek 1993 óta nem csak közgazdász hallgatók lehetnek tagjai, így a kollégiumnak tagjai között találunk szociológusokat, filozófusokat,szabadbölcsészeket,fizikusokat (pénzügyes sávon) és természetesen jogászokat is. Két évvel ezelőtt hagyományteremtő jelleggel a jogászok karácsonykor megvendégelték a szakkollégium lakóit: ez volt az I. (Hagyományteremtő) Jogászvacsi (ismertebb nevén „Jogászvaci”). Idén, némi csúszással a tervezett időponthoz képest, februárban került megrendezésre a II. (Hagyományőrző) Jogászvacsora. A kollégium jogászainak célja a vacsorákkal az, hogy bebizonyítsák: ők is szerves részét képezik a szakkollégium közösségének, és bár maroknyian vannak, képesek egy ekkora, ennyire éhes társaságot jóllakatni. Ez nem csak egy gesztus a tagság felé, hanem egy próba is számunkra, egy kihívás, melynek csak akkor tudunk megfelelni, ha közös erővel próbáljuk megoldani a feladatot. Tehát a Jogászvacsora két problémakört érint: a beilleszkedés, beépülés, a jogászok tagság általi elfogadtatásának, illetve a vacsora elkészítésének, a krumplistészta megfőzésének nemes kérdését. Polányi szerint a racionális cselekvést úgy definiáljuk, mint eszközök megválasztását meghatározott célok vonatkozásában. A racionalitás nem a célokra vagy eszközökre vonatkozik, hanem az eszközöknek a célokkal való egyeztetésére, így tehát a racionalitás abban áll, hogy a célnak megfelelően választjuk meg az eszközöket. Tehát felmerül a kérdés: alkalmas-e a vacsora, mint eszköz arra, hogy a jogászokat elfogadják és megszeressék a közgazdászok? (A cél racionalitásának, értelmességének vizsgálata jelenleg nem feladatunk.) A tapasztalatok kiértékelését a jogásztársaim megkezdték, azonban egyértelmű következtetést nem sikerült levonni. Ugyanis nem sikerült eldönteni, hogy mi is motiválta a résztvevőket a vacsorán való megjelenésre… Vajon a jogászok iránt érzett szeretet, megbecsülés és bizalom, vagy az éhség és az ingyenes kaja, a potyázás vonzza a folyosói asztalok mellé a többieket? A válasz a válaszadó optimizmusának fokától függ. A második érintett problémakör az volt, hogy jogászok képesek-e ennyi krumplistésztát, palacsintát és forralt bort elkészíteni. Amennyiben a krumplistészta fogalmát tágabb értelemben használjuk, a válasz egyértelműen az, hogy a jogászközösség meg tudta oldani a feladatot, nem roppant össze a kihívás súlya alatt. Az egyetlen problémát, a szakácsok alkoholfogyasztásának mértéktelenségét jövőre a borkvóták radikális csökkentésével megoldjuk.

Hegyekbe minden szakkollégistával! A 2007 januári téli 36 km-es mátrai teljesítménytúra hivatalos végeredménye: Férfiak: 207 szintidőn belül teljesítő versenyző. Széchenyis helyezések: 197., 202, és 207. Nők 71 szintidőn belül teljesítő versenyző: Széchenyis helyezések: 65., és 69. Khm… A hírek szerint a rajkos és tekes csapatok messze szintidőn kívül értek célba; a helleresek sajnos eltévedtek az erdőben - utoljára a Nagy-hidas patak környékén látták őket tájolót és térképet a kezükben szorongatva, S.O.S füstjeleket eregetve... Mint a fentiekben kristálytisztán kiviláglik, a hegyi túrák nem a helyezésről szólnak - a hegyi túrázás egyszerűen életérzést jelent! (Ezt különösen azon zavaró körülmény fényében mondom, hogy volt olyan 73 éves versenyző, akinek sikerült nálunk 2 órával gyorsabban teljesítenie a távot, amit azért már nehezen magyarázható azzal, hogy mi elsősorban nem a szintidőre lőttünk…) Szerencsére az utóbbi pár évben a hegyi túrázás a Széchenyiben már nem csak szimplán életérzést jelent, de komoly hagyományokra visszatekintő életérzéssé is vált! Az elmúlt évek során jártak már szervezett széchenyis csapatok a téli Tátrában (ahol is kezdetnek jól össze is törtük a haveri alapon szerzett bérelt kocsit, amit persze a határon nem akartak hazaengedni, mert a Határőrség teljes szervezete állította, hogy a törésnyomok arra utalnak, hogy egy tisztes szlovák állampolgárt durván elgázoltunk… másik alkalommal pedig a mikrobuszunk ajtaja romlott el – kinyitott állapotban, ami egyébként szintén kínos tud ám lenni hosszú - és főleg hideg, esős - távon), a nyári Triglavon a Júliai-Alpokban (ahol persze szintén elromlott a kocsink… mondjuk igaz, hogy az autó volt a legidősebb a társaságban)

és a Durmitor hegy csúcsa is ki van pipálva Montenegroban (itt igazából szerintem semmi gáz nem volt a járművel, pedig hát az albán-montenegrói határ környékén várhatóan könnyű lett volna egy talpig úriember autószerelőt találnunk…), illetve Torockó mellett a Székelykőnél Erdélyben (ide jellemzően busszal járunk, amit viszont nehezebb elrontani valami miatt…itt jellemzően nem a jármű elromlása szokta a problémát okozni.) És hát ugye az életérzés és a hagyomány összekapcsolódik… Hegyek közé kellett ahhoz mennie a Széchenyiseknek, hogy megéljük, hogy mennyire tud megdöbbeni egy szlovén – tiszta hegyi levegőben nevelkedett - kisgyermek a magyarok fekete füstöt okádó 23 éves BMW-jétől. A Lengyel-Tátra látogatása nélkül soha nem tudatosul bennünk, hogy egy széchenyisnek semmi visszatartó erőt nem jelent a 4/5-ös lavinaveszély (szerencsére az orkán erejű szél végül visszafordulásra késztette csapatainkat a közvetlen életveszélyből, hiszen az túlzottan kiszárította volna a jelenlévők arcbőrét…). És szintén hegy kellett ahhoz is, hogy a tériszonyos igazgató arcát becsukott szemmel maga elé tudja idézni az ember! Valamint idén 20 éves a Szakkollégium. Ehhez elég komoly hegymászás dukál. Ide már nem lesz elég egy 3-4 méteres zuhanás a Szlovák Paradicsomban, az éjszakai, lámpa nélküli, méteres hóban gázolásnál többre vágyunk, az égő gyertyával fa-menedékház dobálás gyenge teljesítménynek tűnik az évfordulóhoz. Egyszóval idén minden korábbinál nagyobb hegymászás van kilátásban!!! És mindehhez már frissen felvett szakkollégistaként is csatlakozni lehet ősszel! Egyszóval: Hegyekbe minden szakkollégistával! - majzik -

A jogászok főznek

Együtt elfogyasztjuk

- pedro -

- 14 -


Le grand tour Amikor az éj közepén egy ismeretlen ország sosem látott tájain (amiket tényleg sosem látsz, hiszen sötét van…) száguldasz keresztül arra gondolsz, hogy a világ a zsebedben van, csak ki kell onnan venni, hogy bejárd. Aztán elszáll a turbó, és mindennek vége... Azért jó, ha az ember barátai külföldre szakadnak, mert ilyenkor egy sor olyan dolgot tesznek, amit itthon nem (Bori: vagy inkább egy sör olyan dolgot tesznek? Muhaha.), pl. meghívnak Dániába. Sőt, ilyenkor szívből örülnek neked, hiszen már rég láttak, meg hát kaját és piát is viszel magaddal... :-)

0. kilométer, október 20., első nap, Budapest: Sajnos nem tudtunk időben elindulni, és erről mi, pasik tehetünk, egyedül Bori készült el a megbeszélteknek megfelelően. Igaz, neki nem is kellett tennie semmit, mert órát tartott az egyetemen. :-) Így aztán pont belefutunk a délután hármas dugóba… Az első dugó az út során… Ez is jól indul… Remélem, nem lesz több… Ráadásul Bobi cigijét sem tudtuk megvenni… No mindegy. Budapest-Budapest: 1 óra! 173. km, Besztercebánya: Budait majdnem elhagytuk egy benzinkútnál…(B: Mintha ismerős lenne a történet... nem ez történt Erdélyben is?:-) 391. km, Krakkó: Krakkó nagy város, és sajnos elég egy elvétett balkanyar az eltévedéshez. A lengyel rendőrök nagyon rendesek, de az idegennyelv-ismeretük sajnos csak a mi lengyeltudásunkhoz fogható. Ula lelkes, ez többek közt azért is jó, mert főzött nekünk. 392. km, második nap, Krakkó: a város nem csak nagy, hanem szép is. Ula elvisz minket egy olcsó és bőséges adagokkal operáló egyetemi étkezdébe. A lengyelek igen találékonyak; a befőttek levét, mint italt

842. km, lengyel-német határ: Az utolsó esély, hogy a Bobinak beígért cigit még az olcsó cigik és sörök földjén, azaz KeletKözép-Európában vegyük meg. Mintha az egész régióból elfogyott volna a fehér ***. No mindegy, beszerzünk neki egy helyettesítő terméket. Kicsi felhív minket, hogy hol meg hogy vagyunk, meg hogy vezessek óvatosan. Hangjából, illetve egészen pontosan mondandójának strukturáltságából arra következtetek, hogy Amszterdamban kávézik. 967. km: elérjük Berlint. 1062. km: elhagyjuk Berlint. 1295 km, közel Hamburghoz: az első nagyobb dilemma… Egyrészt (bár ez nem kérdéses) hozni kellett volna egy térképet… Másrészt sötét van, és már kezd fájni a jobb lábam… Harmadrészt meg, mintha az lenne kitáblázva, hogy jobbra kell mennünk… De mi van, ha mégse… És a tank is kezd már egyre üresebb lenni… 1327. km, valahol Németországban: végre egy benzinkút, ami zárva (mármint gázolajat adnak, csak bemenni nem lehet, így aztán a potya-térképlesésnek is lőttek), de Gábor szerencsére szót ért a csinos, ámde „a németek úgyis tudnak angolul”-tételt megdöntő kutaskislánnyal. Kiderült, hogy megérzéseim jók voltak, jó úton haladunk… Gábor, bár próbál ellenállni, jutalomból levezetheti a maradék 300 km-t… 1451. km, a német-dán határon: Jubileum! Az ötödik ország az út során. 1452. km, valahol Dániában: Gáborral szitkozódva konstatáljuk, hogy bár elméletileg 130-cal lehetne menni, az autópálya tele van 110-es táblákkal. Bár ekkor még abban reménykedünk, hogy ez

- 15 -

1631. km, Aarhus: egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy egy Hives Zsolti kinézetű dán áll az út szélén. Később kiderül, hogy ő Hives Zsolti. Később az is kiderül, hogy kajával vár minket. 1631. km, harmadik nap, Aarhus: ma nem ülünk kocsiba, inkább bliccelünk a buszon. Várost és tengert nézünk. 1631. km, negyedik nap, Aarhus: elindulunk Koppenhágába. Zsolti ekkor még nagyon beszédes. 1804. km, valahol Dániában: egyszercsak eltűnik alólunk a szárazföld. Zsolti is csendesebb lesz. Ráhajtunk egy böszme nagy hídra. 1824. km, valahol Dániában: véget ért a híd. Zsolti most már kifejezetten csendes. És egy órán át az is marad… 1938. km, Koppenhága: megérkezünk. Ennek örömére Zsolti mindent kiad magából, amit eddig visszatartott. A város nagyon tüneményes. A kaja meg nagyon drága. Szerencsére találunk egy McDonald’s-ot, ahol épp akciós a Big Mac. De nem érjük be ennyivel, az SzTT-elnök javaslatára recyclingolunk egy elhagyott, és jó állapotban lévőnek tűnő sültkrumplit. Persze a kis hableány szobrának környéke tele van japánokkal, Christania pedig álhippi turistákkal (többek közt velünk). Este még megnézzük az Öresund-hidat, és átnézünk Svédországba. Ez utóbbit szó szerint kell érteni. 2245. km, Aarhus, de még nem Zsolti kolija: vmiért meg kell állnunk. A sültkrumpli bosszút áll az SzTT-elnökön :) Később azért megérkezünk Zsoltihoz, ennek örömére majdnem tönkreteszem a laptopját… Később együtt örülünk, hogy most épp nem vagyunk Pesten. Felmerül a menedékkérés kérdése, de mivel Hollandia egy jóval olcsóbb ország, elhatározzuk, hogy erre a témára inkább ott térünk ki. Forradalmi hevünk és a sültkrumpli miatt alig alszunk. 2247. km, ötödik nap, Aarhus: búcsú Zsoltitól. 2896.km,Enschede,Hollandia:megérkezünk Kis Úr és Bobi szanatóriumába (ja, útközben azért megnéztük, milyen Bréma sötétben és szemerkélő esőben). Komolyan, az egész koli, ami kb. 5 kilométerre van a várostól, olyan volt, mint egy szanatórium. Nagy szobák, focipályák, kocsma, uszoda, szauna, jacuzzi… A srácok örülnek nekünk (és/vagy a ciginek meg a pálinkának), és a kocsmában is happy hour van. 2901. km, hatodik nap, Enschede (központ): Enschede nem egy szép város. Konkrétan csúnya.

utazás

No,egy ilyen win-win ügylet lebonyolításának céljából indultunk neki négyen, szakkolisok, európai túránknak tavaly ősszel. Mivel a szinergiákat maximalizálni akartuk, egyből négy ismerőst is meglátogattunk: Ulát, az erasmusos ex-lakótársamat Krakkóban, az erasmusoló Hives Zsoltit Aarhusban és Kicsit meg Bobit a hollandiai posztgraduális szanatóriumukban, Enschedében. A koncepció az volt, hogy minél kevesebb idő alatt minél több mindent lássunk... Így aztán sikerült 8 nap alatt több mint 5000 kilométert utaznunk. Ez ugye kb. 50-55 óra utazást jelent (pisiszünetekkel – Bori: megcáfolva a sztereotípiákat, a legtöbbször a fiúk miatt kellett megállni... bár lehet, hogy ez azért van, mert komolyan vettem Petinek az út elején mondott mondatát: „Bori, Te most itt nem lány vagy, hanem ember...”), ha a napi átlagot nézzük, akkor ugye majd’ 7 órát kapunk... Hm... Node elég is ennyi statisztika. Nézzük, mi is történt pontosan!

szolgálják fel „kompot” néven… Bár úgy volt, hogy már délben továbbindulunk, ezt sikerült négyig halogatni. Nem baj, Aarhus közel van! (B: Krakkóban ismerős buszra lettünk figyelmesek…”pont olyan, mint amivel két héttel ezelőtt Erdélybe mentünk” – mondja Attila. „jé, a rendszáma is ugyanaz” – folytatja ő (tudja, hiszen szervező volt). Ezután megpillantottuk a sofőrt, akinek arcán szintén megjelent a felismerés sugara (vagy inkább árnya...:-). egy mondatot intézett hozzánk: „ez is jó társaság, amivel most vagyok, ők is jól berúgtak tegnap este...” Azért azt nem hiszem, hogy vonatoztak volna, mint mi a buszon...)

csak egyedi jelenség. Sajnos tévedtünk…

VaSZISZdasz - 2oo7 április 2969. km, Münster, Németország: Münster szép. Mint ahogy a helyi diáklányok is. Meg kell tanulnom németül. 3037. km, újra Enschede: Egy kínzó kérdés: ezek miért nem tartanak kávét a kávézókban? 3175. km, hetedik nap, Ruhr-vidék: Ez tényleg az, ami… Kb. hatszáznegyvenezer gyárkémény, öt kilométerenként óriási autópálya-csomópontok és persze rengeteg autó. 3317. km, Maastricht: Maastricht egy iszonyú jó város. Igazából azt mondják rá, hogy ez már Belgium, nem is Hollandia. Ennek örömére a kedvenc italboltomban feltankolunk akciós belga sörből. Ezek után nyomunk egy sültkrumplit is (most már fizetünk is érte). Bori a helyi vadasparkban kifejti, hogy minden vágya egy kecske. (B: Igen, mert értelmesebbnek mutatkoztak, mint útitársaim... :-))

utazás

3354. km, Liège: Bár Bori már megint nem akar betérni a kies Liège-be, figyelmét elvonva sikerül megállnunk egy hipermarket mellett. Maastrichtban nem vettünk elég sört…(B: Itt végre kiélhettem képregénygyűjtő szenvedélyem, illetve stroopwaffelből is feltankoltam…) 3527. km, Luxembourg: az alacsony adók, az olcsó benzin és a luxusautók városa. Itt ittunk egy kávét, megismertük Attila politikai preferenciáit, valamint készítettünk pár elmosódott képet a félhomályban.

motor felpörög 5000-ig.Megállok.Leveszem a gyújtást. A motor még mindig pörög... Hirtelen füstölni kezd az autó. Gábor erről kétségbeesve tájékoztat minket. Gustavsson eddig bírta volna? Kiugrunk. Futunk. A füst eloszlik. Az autó lassan távolodik tőlünk - pedig már régóta csak állunk... Ajajj, ez elkezdett visszagurulni!!! Üresben hagytam, és nem húztam be a kéziféket!!! És nem csak visszafelé gurul, hanem befelé a pályára is.... Soha életemben nem futottam még ilyen gyorsan... De sikerült. Félig már benn volt szegény a külső sávban, még jó, hogy már fél egy volt, és üres volt az út... De Gustavsson végül megmenekült. És a benne lévő kb. 50 liter belga sör is... (B: azért az jellemző volt, hogy ki mit menekített ki a kocsiból, amiről azt hittük, hogy felrobban... Nálam az irataim voltak, Attilánál egy hálózsák. – Itt be kell vallanom, hogy az egész az én hibám. Nem elég, hogy elmeséltem, az utóbbi hat évben minden autós utamon volt valami kaland (értsd kvázi életveszély), de a kis malőr előtt egy órával megjegyeztem, milyen jó, hogy ilyen problémamentesen sikerült végigcsinálnunk az utat. Nem értettem, hogy a sors fintorától tartó útitársaim miért hallgatnak...) Trélerrel és taxival hazamegyünk. Később Gustavssont sikerül meggyógyítani, azóta minden rendben van Vele, ezúton is köszöni a jókívánságokat! :) Bori és Gál Peti „2”

Young Hungarians were great visitors- really interested in exploring fascinating venues and admiring art. On the contrary to many foreign tourists who have come to Kraków recently, they were very conscious and had a big knowledge on Poland and Polish history. That’s why I enjoyed guiding them through the most beautiful sites and telling them more about both past and present of my city and country (ok, I know it wasn’t exactly like that but I should write something similar ;-) We took walks along the most popular route in Krakow called the Royal Route. It starts at the city’s defensive walls, passes through St. Florien’s Gate, down to the Main Square and then leads down Grodzka Street to the Wawel Hill where the Polish State’s political and spiritual life concentrated for centuries. I also showed my Hungarian friends places that you will not find in an average tourist guidebook. They tasted our national specialties in traditional Polish restaurant and drunk great coffee in one of the smoky cafes surrounding the Main Market Square - place where Cracovian poets, actors and singers meet. Kraków has many faces. It’s a city of customs and traditions, famous artists, festivals, museums and galleries, with a plentiful choice of restaurants, cafes and pubs. It was great pleasure to guide my Hungarian friends through this unforgettable city. I hope they will come back here with their friends or families. And maybe you will come in Kraków as well? I invite you because I know you won’t regret. Urszula Marzec

3640. km: egy újabb ország, a csigazabálóké 3747. km, nyolcadik nap, Strasszburg: kötelező programok: EP, ET, plusz egy kis romantikus séta a szűk strasszburgi utcácskákon (B: újabb gótikaélmény, nagy örömömre...) 3772. km, A5-ös autópálya belső sávja, valahol Baden-Baden közelében: „Peti, kinyithatom az ajtót, hogy kisöpörjem a morzsát?” – Budai ... (B: döbbent csend, majd halk javaslat: „ööö, nem lenne elég, ha letekernéd az ablakot?”) 4249. km, német-osztrák határ: utoljára, 12-dik alkalommal lépjük át Németország határát 4260. km, Salzburg: nagyon barokk 4780. km, M1-es, Bicske (Magyarország) közelében: Peti az autó végsebességét teszteli. Egyszercsak, kb. 190-nél mintha eltűnne a teljesítmény. Hiába nyomom a gázt, lassul a kocsi. A diagnózis hamar megvan: elszállt a turbó. Ekkor még úgy tűnik, annyira nem komoly a gond... 4802. km, M1-M7 bevezető: egy gyengébb emelkedőn egy kisebb gázfröccs hatására a

Kalandozó magyarok Németalföldön …megjöttek! Átlépték a német határt, a kalandozó magyarok. A régi időket idézve csapatostul jöttek és nagy pusztítást vittek végbe (különösen a szűkös erőforrásnak tekintendő sör készletekben). A bátor harcosok nem törődve a fáradsággal, már megérkezésük éjszakáján megtámadták a Vestingbar nevű, nemzetközi diákok által is gyakran látogatott, tudás központot. Másnap Münsterbe tettünk látogatást, ahol jó volt. Aztán hazamentek. Kicsi Jönnek! Éljen! Kapok mindent, amit ebben a jóléti skandináv hiánygazdaságban nem lehet megszerezni: Túró Rudi, Hubertus, házi pálinka. Jó vendéglátó vagyok, főzök. Annyira éhesek, hogy azt hiszik, ízlik nekik. Peti dicséri a húst, ami a paprikás krumpliban van. Ha tudná, hogy a legolcsóbb rúd párizsi… Alvás: az én egyágyas szobámban öten. Ha ezt a dán bevándorlási hivatal látná! Lehet magyarul beszélni. A szinten lakó dánok néznek, hallgatnak, nem értik. Fura nekik. Mosolyognak. Mi újság a koliban? Kik éppen az álompár? Milyenek az újonnan felvettek? Hogy hagyták el Budait Erdélyben? Október 23. Koppenhága. Szobor: egy nő négy ökörrel. Bori valami hasonlót érezhet. Este Peti elkúrja a laptopomat. Nem kicsit, nagyon. Beszorul a memóriakártya. Kiszedem. No para! Elmentek. Nekem még 2 őrült erasmusos hónap. Aztán hazamegyek. Van hova. :-) Hives Zsolti

- 16 -


A bálról...

Több, mint egy egyszerű tánc Február 13. kedd, 21 óra 10 perc, 2 szobatárs kommunikál a B102-ben „GYERE MÁ’ PRÓBA VAN!!!” „MIVAN? JÓJÓ, MINGYÁ’!” Február 28. szerda, 9 óra 23 perc, tanárnéni és tanítványa beszélget a megálló felé ballagva „Tök jó, hogy szinte minden nap nyomjuk. Nem is tudom, mit csinálok, ha ennek vége lesz.” „Hihetetlen. Szinte ez ad értelmet az életemnek, annyira felpörget minden este. Utána meg valahogy mindig jó lesz a kedvem.” Vannak dolgok, melyek vegyes érzelmeket válthatnak ki az emberben. Pláne nem mindegy, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Valamikor a messzi-messzi februárban 12 lelkes szakkollégistát lehetett fellelni egy helyiségben, a Griff Hotel Junior közösségi szobájában. A csoportosulás célja pedig nem volt más, mint egy tánckoreográfiával megjelenni (és fellépni) a Széchenyi jubileumi bálján. A 12 önkéntes 6 párban sorakozott fel (értelemszerűen :-), hogy belevessék magukat a SALSA rejtelmeibe. Február 11. vasárnap, 21 óra 30 perc „Akkor talán kezdjük az alaplépéssel. Valahogy így van…”- indítja a kurzust Mező, majd bemutatja a (még) nem túl bonyolult lépéseket. A többiek utánozzák, hiszen tekinthetjük úgy, ő a tanárbácsi. Persze a tanárbácsik nem járnak egyedül, ezért szükségképpen vele tart egy tanárnéni, név szerint Anita. A kezdeti technikák elsajátítása meglehetősen könnyen megy a társaságnak, köszönhetően a sziszesek általánosan kiváló táncérzékének. Február 19. hétfő, 21 óra 20 perc

Február 20. kedd, valamikor Hová tűnt Isti? Hát igen, párosával szép az élet, ahhoz meg két ember kell. Dórinak sürgősen kell egy új partner. Igen, igen, felmerülhet a kérdés: na de mégis ki? Kiválasztás van, melynek nyertese: Bibók Peti. Ezen történések okoznak is pár óra fejfájást. (Lábfájást. Értsd: tanárnéni éjszakába nyúlóan oktatja Pétert, mégis mit kéne csinálni a lánnyal - mármint salsa esetén.) Március 1. csütörtök, 20 óra 45 perc A csajokon rövid a szoknya. Egyeseknek ez baj, míg másoknak nem. Előbbieket kiakasztja, utóbbiakat inspirálja a tény: nincs sansz ruhacserére. Mindemellett összeáll a koreográfíííja!!! Megjegyzendő, két nappal a fellépés előtt ennek valószínűleg van, aki örül. Sőt, háttértörténet is akad hozzá: Lány és fiú találkoznak, és utóbbit fűti vére, hogy mielőbb megismerhesse közelebbről választottját (ilyen is előfordul). A hölgy azonban túl gyorsnak ítéli a közeledést (ilyen is van), és ellöki párját magától. Majd beindul a nagy kavarás (mindenki mindenkivel) – röpke megállóval az eredetinél – kis kör, nagy kör, popsiriszálás, stírölés, meg miegymás. De hát azért csak az első az igazi, nincs menekvés. Március 3. szombat, a bál napjának reggelén Úgy néz ki nem volt elég a heti 4-5 próba. Még, még, még, ennyi nem elég! A helyszíni próba időpontja kitolódik hajnali 9-ről 10-re, mert a Rózsadombon koreai szülői értekezlet van. Eljő a felismerés, hogy minél többször hallható a ’Represent Cuba’, annál kevésbé megy pontosan a dolog. És ez jó jel… Március 3. szombat 22:00, fellépés előtt, vacsi után „Csak light kaját, nehogy ne tudjunk majd mozogni! (sör salátával)”„Elölről megyünk be, itt ez a sok szar szék, nem férünk el!” „Remeg a lábam, innom kell!” „Most akkor hogy is van ez?” Március 3. szombat 22:10, fellépés után „Puszííí (cupp)! Tök jó volt! Köszi, hogy Veled táncolhattam!” „Nem hiszem el, ezért készültünk ennyit?! Máris vége???” „Juhááájjaa!!! Nagyon megérte.” Varga Marci

salsa

- 17 -

salsa + bál

Miután a csoport felfigyel arra, hogy a ’La camisa negrára’ meglehetősen felpörgött a bemelegítés során, összepárosodnak. Akarom mondani, beállnak párosával a ruadába. Szóval alkotnak egy kört, aminek igazából az a lányege, hogy mielőbb hagyják el azt azzal, akivel éppen vannak, és keressenek valaki mást. Naná, hogy ez csak a parkettre vonatkozik. Persze azért nem olyan könnyű elhagyni valakit. Pláne, ha közben valami ilyesmire kell koncentrálni: „bal hátra, vissza, jobb előre, vissza, bal kéz kulcsol, jobb kéz tart, majd enged, húz, tol, bal láb pontoz, lányt fog (fiút), pörget, kéz fenn, majd 8-ra lenn, bal láb elöl, jobb kéz hátul lányon (fiún), jobb pontoz, vissza 90%, jobb kéz (vagy láb)…adios… huhhh…”

Idén, március 3-án tartottuk az év legnagyobb belsős rendezvényét, a 20 éves Jubileumi bált. Előbb a szikár adatok (néhol csak hozzávetőlegesen :-) : 20 év előtte Σ62 álmatlan óra (ahol i megy 1-től néhány idegesebb szervezőig), Móricz Zsigmond Gimnázium, 19-04h, 2 főszervező, 39, a szervezésben közreműködő aktív széchenyis, 90 megjelenő végzett, 3 köszöntő beszéd (a DB-titkár, az Alapítvány elnöke és az igazgató jóvoltából) 1 könyvbemutató („Húszévkönyv”) 6 salsázó, 3 keringőző pár (mint megtudtuk, „a széchenyis lányok a legszebbek” – idézet egy bibós szakkollégától) 1 elszavalt vers 1 dal a korábbi DB-titkárok előadásában 1 slide-show a kollégium legszebb, legviccesebb jeleneteiből 1 összeállítás 20 év DB-jegyzőkönyveiből, annak legvidámabb hozzászólásaiból nagyon-nagyon sokféle étel és ital :-) 10 széchenyis tabló, 97 20év-jubileumi logóval ellátott lufi, 134 VaSZISZdasz, 1 gigantikus torta, 1 új, még gigantikusabb SZISZ-es molinó, 4 születésnap (csak az „elit”: a Szakkollégium, az SZTT-elnök, a FEBelnök, és egy korábbi DB-titkár), számtalan SZISZ-Shop-ajándék (mint söröskorsók, új széchenyis pólók, tollak, SZISZ-es party-CD-k, esernyő,…), és még ki tudja hány elfogyasztott koktél/feles/deci bor a Gál pincészetből (sör meglepő módon nem), hány kézfogás, hány puszi, hány felelevenített sztori, hány vaku-villantás, hány mosoly, hány nevetőgörcs, hány megható pillanat, hány baki, hány smink/frizura- és csokornyakkendő-igazítás, hány „félrelépés” tánc közben, hány felszaladó szem a harisnyákon és legördülő könnycsepp az arcokon… Megható volt. Nemcsak számunkra, de a végzettek számára is. Álljon itt néhány, tőlük érkezett elismerő levél-részlet: „Profi volt, jól adagolt, kellően érzelmes, integratív és jó értelemben jövőbe mutató.” „A bál színvonaláról csak annyit, hogy a férjem, aki nem volt szakkollégista, az este egy pontján azt találta mondani, kezdi magát széchenyisnek érezni. (Hozzáteszem: mivel ő vezetett, nem ivott egy korty alkoholt sem.)” „Köszönjük a tegnap esti élményeket, igazán kitettetek magatokért, gratulálok a színvonalas műsorhoz, az ünnepi kiadványokhoz és a rendezvény eleganciájához. Ez is azt bizonyítja, hogy a szakkollégium MŰKÖDIK, s közös hagyományainkat továbbviszitek, felfrissítitek és újakkal egészítitek ki. Az „öregeknek”, akiknek munkája, szorgalma és szeretete vitte előttetek a szakkolit, mindig jó érzés visszamenni, beszélgetni, újra átélni a szakkolis lét pillanatait.” Köszönjük, hogy eljöttek, és gratulálunk minden szervezőnek!


„Zenére párban táncolnak kiöltözve emberek” - Avagy szubjektív beszámoló a jubileumi bálról és annak előkészületeiről -

jubileumi bál

Előhang

Amikor az ember lányát felkéri a kollégium Diákbizottsága - a továbbiakban DB - a Széchenyi István Szakkollégium 20 Éves Jubileumi Báljának (Igen-igen, mindent nagy kezdőbetűvel. Ugye milyen tekintélyt parancsoló, hát-ezt-is-megértük-érzést-keltő így?!) operatív főszervezői posztjának betöltésére („Úgy gondoljuk, hogy te rendkívül alkalmas lennél eme kiemelt jelentőségű feladatra”), akkor 5-7 másodperc erejéig meghatottság vesz rajta erőt, hogy ennyire értékelik a képességeit. Az elérzékenyülés pillanatait a hangok törik meg. Őrangyalom sikolyai? Tudod te, hogy ez mennyi munka, hány telefon (utálok telefonálni) hány teleírt határidőnapló-lap, kis kék cetli a kislámpabúrára ragasztva, na meg a narancssárga A/3-as az ágyad mellé a falra, amelyre végül összesíteni fogod az összes tennivalót fontossági csoportokra bontva, időigényt feltüntetve?! Ráadásul a feladat-delegálás. „Végigfut néhány liba a bőrömön.” Ekkor következik be az a kivételesen misztikus pillanat, amikor tekintetem összekapcsolódik a DB-titkár félénken reménykedő csillagszemeivel, és a kérdés eldőlt. Igen, vállalom! Előzetes ismereteim a bálszervezésről, egy tapasztalt szakkolléga útmutatása nyomán „Ugyan már, te is tudod, hogy ezt fél nap alatt elintézed. Hát mi kell oda? Helyszín, étel, zenekar. 3 telefon.” Pillanatképek a bálszervezés folyamatából A potenciális bálhelyszínek túl drága – túl kicsi – már lefoglalták Bermudaháromszögéből a kapcsolatháló bevetésével szabadulunk: Eszter volt gimnáziuma szép, nagy, kibérelhető, kör alakú aulával rendelkezik. Ha tehetném, rögtön kettőt vennék belőle… Zenekar: Karcsi esküvőjén is játszottak, ismerik a Nád a házam tetejét is, mi kell még? Étel: catering cégek listája – árajánlatkérés – ezek leszűkítése (többször) – A DÖNTÉS – nem nyert pályázók udvarias visszautasítása - Csípős chili mártásban ringatózó bélszínérmék színes salátaszigeten

Többkörös, vérre menő viták a keringő és a salsa programban elfoglalt helyéről. „Kiöltözve” - fiúk „Ne kössük a csokornyakkendőt túl szabályosan. Ha megkötöttük, bízzuk sorsára, ne igazítsuk folyton. Esti öltözetben ne tartsuk kezünket kabát- vagy nadrágzsebben. Csak akkor nyúljunk zsebbe, ha ruhatárat fizetünk vagy borravalót adunk. Ne tűzzünk virágot a frakk vagy szmoking gomblyukába, mert vőlegénynek nézhetnek. A szmokingot csak akkor gomboljuk ki, ha verekedést akarunk megakadályozni vagy kezdeni. Viseljük az esti ruhát olyan könnyedséggel, mint a mindennapi zakót, és mulassunk jól.” (Báli öltözködési tanácsok az 1930-as évekből) „Kiöltözve” – lányok – avagy öltözködési válság a B107-ben, két nappal bál előtt Ági: Én alapvetően nem csillogni megyek oda, úgyis rohangálok majd fel-alá, kényelmes ruha kell, az a félhosszú horgolt bordóm, rózsaszín sállal. Nóri: Az egyszerűbb vörös alkalmi ruhám jó lesz, a bordó fűzős-hosszúszoknyás összeállítás túlöltözés-gyanús. Böbe: Szép, egyszerű, fekete koktélruha, enyhén bővülő, pici tüll az alján. Közjáték: Mindenki felpróbálja Nóri bordó fűzős-hosszúszoknyás túlöltözés-gyanús összeállítását különböző alacsonyabb/ magasabb/tűsarkú cipőkkel és szandállal. Lázár Gábor véleményez, egymást is véleményezzük, tetszünk magunknak. Böbe: Kölcsönkérjem Nóri ruháját? (Kölcsönadná szívesen, látszik rajta, hogy szívén viseli a mi bálhoz való esztétikai hozzáadott-értékünket is.) Szeretném, de túl hosszú. Marad a fekete. De mondom, hogy az is nagyon szép! Nóri: Akkor viszont én mégis a bordó fűzős-szoknyás összeállítást veszem fel. Becsavarjam a hajam, vagy feltűzzem? Csillogós ezüst fülbevaló, az antik hatású lógós, vagy vegyek egy kis virágosat holnap? Ági:…ilyet…ilyet…nekem is….(Másnap 6 óra és 8-10 bolt után, 300 forint

- 18 -

összvagyonnal a zsebben, türkizkék szoknyás-fűzős összeállítással a szekrényben megkönnyebbülten rogy ágyára.) Nők. A bál napja Déltől a helyszínen vagyunk, van 6-7 óránk az előkészületekre. Precíz időbeosztással, átgondolt koordinációval a siker garantált. Lenne. Ha nem a kezdés előtt másfél órával érkeznének meg a helyszínre a kollégisták csoportjai elvégezni az előkészületeket. Lufit táncolunk, vetítővásznat próbálunk, salsát fújunk, keringőt szögelünk, lécet feszítünk ki nagy igyekezettel. Hat harmincra a normális érték másfélszeresére emelkedik a pulzusom, gyomortérfogatom folyamatosan csökken. Szerencsére a mixer-srác már a hivatalos kezdés előtt betelepült, így elfogyaszthatom első Piña Colada-mat, nyugalmam helyreáll. Vállon veregetem magam, hogy előrelátó módon már másfél hete meggyőztem a DBt – Shrek2-beli csizmáskandúr-nézésem aljas bevetésével arról, hogy az operatív főszervezőnek két ingyen koktél biztosítása alapdolog. A bál a szokásos egy órás késéssel veszi kezdetét. Realizálom annak előnyét, hogy a programokért felelős főszervező nem én voltam, hanem Socó: végre egy kicsit vendégnek érezhetem magam én is, újdonság nekem a műsor. Először látom szép ruhában, teljes egészében végigtáncolva a keringőt és a salsát, meglepődöm-meghatódomkacarászok a koli történetét, nagy pillanatait, hangulatát bemutató slideshow-n. (Egoista Énem felszínre tör: ha több általam fényképezett kép is bekerült a vetítésbe, akkor én most jól fényképezek? Realista Énem válaszol: azokon a rendezvényeken nem fényképezett más…. Beképzelt Énem felszínre tör: a készítők vajon azért szerepeltetik a vetítésben egy pörgősforgós-dinamikus, szélviharként szálló hajas bulifotóm, mert lehengerlőnek tartanak, mint egy hurrikánt? Realista Én válaszol: olvasd már el a képaláírást: „ennyit változott a frizuránk” - és fotód mellett egy régen végzett szakkollégista srác szénaboglya-madárfészek hajú fényképe található összehasonlításképpen.) Felolvasások régi DBjegyzőkönyvekből. Elszégyellem magam, amiért attól tartottam, hogy ebből csak száraz, unalmas műsort lehet készíteni. Pedig dehogyis. Fenomenális. A Szakkollégiumban identitási válság van, ezért Széchenyis napot szervezünk. ”Legyen kurva nagy torta bazi sok gyertyával!”(1992)

VaSZISZdasz - 2oo7 április ”A hagyományokat meg kell keresni, hogy tudjuk, miket őrzünk meg.” A pénzügyi gondok megoldására javaslat: „A DB-tagok sörpénzét költsük a fekete kiadásokra!”(1989) A kollégiumban megélhetési válság van:“azaz, a Rádayban nehéz megélni. A DB kijelenti, hogy „a csótányirtás stratégiai kérdés.“ (2000) . „Szerezni kéne valami nagyobb Széchenyi képet, mert amik vannak, azok kicsik. Lehetne egy életnagyságút szerezni: kérünk egy moziból Rambót, és azt átragasztjuk Széchenyire...”(2005) Bált is szervezünk, de az intellektuális válságra tekintettel definiáljuk, mi az a bál: „zenére párban táncolnak kiöltözve emberek”.(2003)

Utóhang

Autóba pakolás…dunna alatt alszik a rét….át Budán…a villamos is aluszik…koli, parkolás…máma már nem hasad tovább…erősítőt felcipel…álmában csönget egy picit…zuhany, víz, tisztaság… vele alszik a zümmögés…milyen jó lesz holnap pizzát enni és filmet nézni egész nap…a jó cukor is aluszik. Én is. Cz. Ági

Igen a bál. Egyszer csak odajön Gál Peti. Segítség kell. Váltani kell menni a ruhatárba. Igazán csak fél óra, nem több. A lányoknak kell a segítség, naaa, ugyan Edit, ennyit igazán megtehetsz. Ákos közben rángatja a kezemet. Ne menjél, még nem is táncoltunk, igyunk inkább egy koktélt. Már így is eltöltöttünk egy csomó időt a ruhatárban, gyere, veszek neked egy sex on the beach-et. Már megy is, már veszi is. Peti meg egyre csak mondogatja, hogy csak egy fél óra, csak egy fél óra. Őrlődöm. Zrínyi is odajön, hogy táncoljunk. Meglátom Orsit meg Gabit, akik kérő szemekkel néznek. Egész estéjüket a ruhatárban töltötték. Rettenet. Gyere Edit, mi is táncolni akarunk. Végülis úgyis nagyon fáj már a lábam ebben a szaros magassarkúban. Miért nem lehet egyszer sportcipős bált csinálni? Vagy azt sziszes bulinak hívnák? Mindegy is. Ákost a sorban hagyom. Nagyon meg fog sértődni. Morcogás lesz egész este. A ruhatárban már nem is tudom kit váltunk. Roland biztosan odakeveredik valahogyan. Lehet, hogy őt kellett volna váltani? Lehet, hogy nem kellett volna dupla adag pezsgőt lopni? Akkor több sztori megmaradt volna az utókor számára? Ákos megérkezik egy korsóba töltött koktéllal. Kissé mérges. Tessék, dupla adagot kevert neked a mixer srác, csak hogy ne ruhatárazz. Tessék, idd meg mostmár a söröskorsóból. Kicsit méltatlankodom, hogy én miért nem szép koktélos pohárból kapom az italt. Hudó most az arcomba vágná, hogy mekkora picsa vagyok. Ákos csak furán néz, Roland nem vágja az eseményeket. Lehúzom a koktélcseresznyét a pálcikáról. Megkezdődik az este igazán érdekes része. Nagyon unalmas lenne ez a ruhatárazós móka, ha nem találnánk ki valamit. Először gondoltam, ráveszem az embereket, hogy kezdjenek vetkőzni öltözés helyett. Mivel az első érkező egy pocakos úriember egy kedves hölggyel, úgy döntök, inkább iszom még a koktélból és kiadom a kabátjukat. Aztán megérkezik Sz. Zsolt, bemutatja a menyasszonyát. Olyan kedvesek, nem fejtem ki az elméletemet a házasság = élve temetés párhuzamról, hanem szépen mosolygok, és sok boldogságot kívánok. Aztán jön még egy pár, róluk már régen tudom, hogy mire készülnek szeptemberben. Csendesen nyújtom a kabátokat, nem vitázok, bár egy kicsit megpróbálom még rávenni őket, hogy maradjanak. Elmondják, miért nem maradhatnak tovább. Ezentúl mindenkit arra biztatok, maradjon még egy kicsit, vagy mondja el, miért nem maradhat.

- 19 -

Kicsit meginog az elhatározásom, mikor egy egyedülálló hölgy a marasztalásomra inkább a kisbabájához való hazatérést választja, és nagyon morcosan néz először az órájára, majd rám, amikor azt mondom, hogy milyen korán van még. Késő van. És veszi a kabátját. Lassan kialakul a koncepció. Beszéltetni kell az embereket, de semmiképpen nem jó ez a magyarázkodós, felelősségre vonós duma. Egy-két újabb hazainduló, és eljutok a vetkőztetés, maradj még, miért mész, hogy tetszett a bál egyedfejlődésen keresztül a tökélyig. Kabátért sztorit. Az élelmet olajért program hosszú, rögös útja kb. egyidős a Szakkolival és minden generáció tagsága alatt történt valami fordulat vele kapcsolatban, talán ezért olyan népszerű a szlogenre rímelő felhívásom. És egyszercsak elindul a történetfolyam, mindenki mesélni kezd. Persze hogyne mesélne, hiszen addig nem indulunk a kabátjáért. Meglepődöm, hogy senki nem lesz ideges. Talán a söröskorsóban lötyögő pár jégkocka árva látványa támasztotta részvét, talán a határtalan nosztalgiázási kedv teszi, de mindenki szívesen mesél. Van, aki többet is. Egy idő után már be is mutatkozunk a hosszan időzőknek. Vannak, akik egész hátralévő estéjüket velünk töltik, a pultnál gyakran 5-6 ember torlódik fel a másik sztoriját hallgatva, hiszen kemény a szabály: sztori nélkül nincs kabát, sztori előtt végighallgatjuk a többiek meséjét. Beindul a nagy „az nem így volt”-ozás. Egyre jobb a hangulat, előkerülnek az évkönyvek, mindenkinek megmutatjuk a fényképünket benne, megkeressük őket a lapok között. G. Ica összeveszik Dugóval, mindketten azt hiszik, végül a velük készült interjú nem került be. Megkeressük az interjúkat, kisimulnak a ráncok, mindenki büszke, hogy bekerülhetett a jubileumi kiadásba. K. Mariann, aki külön kiemelte, hogy nagy bánatára nem dr-ként szerepel az évkönyvben, elmeséli, hogy az MKB-ben sosem hallotta még a vállalati himnuszt, úgyhogy egy óriási kamu, hogy az ment

The Beatles

jubileumi bál

A műsorok után a fiúk a lányokkal táncolnak reggelig, a hangulat ismerős: mint egy jóféle sziszes buli, csak itt dühösebbek lesznek az emberek, ha leöntöd a ruhájukat vörösborral. Pörgünk-forgunk-vonatozunkugrálunk, csendesebb sarkokban régi ismerősök beszélgetnek. Színes képek, hangfoszlányok…hányan is hívtak meg koktélra?! Hajnali 3-kor a zenekar elköszön, a buli vége…illetve…pakolás. Az éjszaka híre: reggel 9-kor református istentisztelet lesz a teremben. Miért látok aggodalmat a portások szemében, és miért akarnak mindenáron segíteni kihordani a székeket?! Nem láttak még igazi gyors és hatékony buliutánpakolást? Az asztalok, székek lassan a raktár felé orientálódnak, Anita és Zsolti mégegyutolsósalsát táncol, többen nótáznak. Egy borzas hajú szakkolléga a lépcsőn pihenget, majd a gravitáció káros hatásainak tesz ki egy pezsgőspoharat. (A hangok a fejemben felszisszennek: 300 forint törési veszteség…) Ezután kiemelkedő tehetséggel találja meg véletlen bolyongásai során azokat a pontokat, ahol már amúgy is magas az egy négyzetméterre eső pakoló-nyüzsgő emberek száma. Negyed óra múlva a dobogószínpadon fedezem fel békésen szundítva. Vállrázogatós ébresztési kísérletemre sikoly a háttérből: Neeee, legalább most egy helyben van!!! A figyelmeztetés azonban elkésett. A megfáradt hős ébredezik, rám fókuszál, koncentrál, majd ezek sikertelenségét követően koponyaformám manuális vizsgálatával igyekszik fényt deríteni személyazonosságomra. Hajnali 5 óra.

Medúza, csótány, akasztott ember, krampuszok

jubileumi bál

VaSZISZdasz - 2oo7 április még a liftben is. Egyébként anyakönyvezve Mariannaként lett, mert akkoriban a Mariann francia elkorcsosulásnak minősült, amit semmiképpen nem lehetett megengedni a gyönyörű magyar Anna kárára. Viszont mindig is utálta ezt az „a” betűt a neve végén, és külön megköszönte, hogy minden létező említésekor Mariannként hivatkozunk rá az évkönyvben – azt hiszem ezzel sikerült kompenzálnunk az időközben megszerzett dr-je lemaradását. Annyira megtetszik neki a sztorizgatós hangulat, hogy fáradt lábait pihentetve kb. fél órát a ruhatárosszékben tölt. Smicuról megtudjuk, hogy földöntúli képességei vannak, hiszen egy éjszaka a Kálvin térről egészen a koliig a föld érintése nélkül jutott el. Elmeséléséből kiviláglik hogy már akkoriban is nagyon sok volt az autó a belvárosban, hiszen éjjel tömött sorokban parkoltak az utcán, valamint, hogy a széchenyis fiúk már akkoriban is nagyon erősek voltak, hiszen az útkereszteződésekben a vállukra vették őt, így segítve földfelettiségét, földöntúliságát. Az autótulajdonosok használati tárgyuk iránti túlzott aggódásban manifesztálódó materializmusa viszont nem volt jellemző, hiszen senki nem jött megállítani őt. Dugó ezután egy Duna parti alkotóházról mesél, amit végül leszavazott a DB. Pedig lett volna benne egy igazi wurlitzer is. Tele jobbnál jobb lemezekkel. És csak húszassal működött, ami már akkoriban is semmi pénz volt, ráadásul még ki is tudták szedni belőle a végén. A DB mégis leszavazta. Pedig lehetne nekünk is alkotóházunk. Ha alkotóházunk nem is lett, N. Balázs elmondja, hogyan született meg a sziszes logo, azaz az emblematikus házikó. Kiderül, hogy azt képzőművész édesapja készítette, akinek sosem volt alkalma a Rádayt személyesen látni, így csak Balázs elmondásából ismerte. Ezért lett a földszinti iroda, a második emelet valamint az ajtó jobban kidolgozott, az első emelet pedig némiképp elnagyolt, és így maradtak le a felsőbb emeletek, köztük a TEK szintje. B. Robi előadja, mikor jön el a felismerés egy fiúszoba lakóiban, hogy nincs már tovább: takarítani kell. Egyik alkalommal zuhanyzás után visszatérve szobatársát halálravált arccal az ágya szélén ülve találta. A láthatóan ideiglenes elmezavarban szenvedő szobatárs a takarítás-takarítás szavakat ismételgette. Majd Robira nézve elmondta, hogy az előbb egy óriási bogár (ekkora nagy) mászott ki az ágyából. Takarítani kell. Azonban maga a zuhanyzás sem volt mindig könnyű. Valaki azt meséli, hogy volt olyan időszaka a kollégiumnak, amikor a női mosdó elé emelt barikádokon kellett átjutniuk a lányoknak, ha fürödni akartak. A fiúk szerették volna, ha minél hosszabb időt töltenek a DB sarokban. Megemlíti a kedves mesélő, hogy a barikád egyik alkotóeleme egy troliajtó volt. Ez engem annyira megdöbbent, hogy azt kezdem firtatni, hogyan lehet ellopni egy troliajtót. A nagy kavarodásban valahogy még sem

tudom meg sem a barikádos sem a trolis sztori végét. A DB sarokról az éppen arra járó B. Attilának eszébe jut, hogy volt egyszer egy olyan DB ülés, ahol megjelent néhány bazseváló cigány. Ugyanis V. Szabi megkérte nagy pajtását, M. Gergőt, hogy szervezzen Sz. K. -nak szerenádot. Azonban Gergő néminemű alkoholos befolyásoltság okán kissé összezavarodott a részleteket illetően, és azonnal hívta a cigányokat, még mielőtt véget érhetett volna a DB, ezzel hozva különösen kellemetlen helyzetben az említett hölgyet, aki végül a női mosdóba menekült. Erről persze Dugónak eszébe jutott a szerelmi háromszög harmadik szereplője, aki annyira berúgott egy Rajkos buli alkalmával, ahol mellesleg Sámánék hazatértét ünnepelték Tibetből, hogy le tudták lopni a cipőjét, és eldugni azt. Ez után ő mezítláb indult haza. Szerencsétlenségére az Üllőit éppen akkor locsolták fel, így teljesen vizes lett a zoknija, amitől éppen annyira kijózanodott, hogy hazaérve felhívja a Rajkot, nem találták-e meg a cipőjét. Azok természetesen közölték, hogy előkerült a lábbeli, menjen vissza érte. Erre a derék ifjú ismét megtette a hosszú távot, majd ott folytatta az ivást, ahol abbahagyta. Mások még saját mezítlábaikon sem tudtak hazakeveredni a Rajkos bulikból. Dugó elmesélése szerint Picúrt többször is kézben hozták haza. Nem is akármennyiben. Minden végtagját legalább egy ember fogta, valamint több kísérőre is szükség volt, ugyanis Picúr legtöbbször elég hevesen tiltakozott. Sok önkívületi anyázás és káromkodás közepette próbálta mindenki tudomására hozni, hogy ő bizony nem akar hazamenni, hanem inkább inna még néhány pohárral, vagy benézne a Tilos az Á-ba. Picúr önfejűségét mások is megerősítik. Amikor még hagyomány volt megünnepelni a Szakkoliban november hetedikét Jánoshegyi kirándulással és – meglepő módon – némi alkohollal, akkor történt egyszer, hogy ő úgy döntött, hogy a többiek nyomatékos jótanácsa ellenére sem kanyarodik a hegyi ösvénnyel együtt, hanem az örök hatékonyság és költségminimalizálás elvének megfelelően az utat levágva rövidít. Annyira jól sikerült az erőforrás-takarékossága, hogy az ösvényről letérve a meredek hegyoldalon végigszánkázva rögtön az ösvény kb. 200 méterrel lejjebb lévő szakaszára gurult. Vannak hagyományok, amik nem koptak ki az idő múlásával, és régebbiek, mint hittem volna. Itt van például a Mikulásbuli, amit már nagyon régen is az újonnan felvettek szerveztek, és már akkor is az elsős lányok voltak a krampuszok. Egyszer az egyik virgonc krampuszlány kicsit félreértette a feladatát, amikor arra kérték, hogy a krampuszlányok legyenek igazi lokálosok. Elhozott mindenféle húszas évekbeli öltözetet a nagymamája szekrénye

- 20 -

Az ominózus ruhatárban aljáról, és felöltözött szépen, lokál, azaz az ő értelmezése szerint húszas évekre jellemző stílusban. Megjelenése után közölték, hogy a lokál stílus merőben mást kellene hogy jelentsen, nevezetesen a kokott lokállányok stílusát. A feladatot ismét nagyon komolyan véve felment a szintre, hogy további embereket toborozzon. Az alakítás annyira jól sikerült, hogy szobatársait, akik addig konzervatív, jól nevelt, rendes lánynak ismerték, a végletekig felháborította kihívóan kurvás viselkedésével, pedig ő csak ismét próbált belehelyezkedni a szerepbe. Ekkor különleges coming outnak lehetünk szemtanúi: az elbeszélő mellett álló egykori szobatárs bevallja, hogy valójában nem a viselkedésével volt gond, hanem azzal, hogy őt nem vonta be… Dugó ismét visszatér hozzánk, nem bír kifogyni a történetekből. Zita nénit, a portást már csak kevesen ismerhetjük a koliból, így nagyon megörül, amikor mi elmondjuk neki, mennyire ügyesen megtanult számítógépen játszani, és éjjel-nappal tv-t nézni, felpillantás nélkül ajtót nyitni. Dugó korában még nem volt ilyen földi jókkal felszerelve a portásfülke, de Menyus bácsi és Zita néni örök, meg a széchenyis bulik is. Egy ilyen alkalmával, mikor már a kollégium több lakója is lement a portára Zita nénit kérve határozott fellépésre, a bulit megszüntetendő felsétált a másodikra. Azonban a fergeteges duhajkodást nem tudta megállítani, így ismét lefelé indult. Ekkor kapott a nyakába több szódásüvegnyi vizet a lépcsőfordulóban. Ezután úgy döntött, hogy éjjeli fél háromkor bezárja a kollégium ajtaját, és semminemű csöngetésre, kopogásra, dörömbölésre azt ki nem nyitja. Így töltötte több kollégista is aznap az éjszakát és a hajnalt a koli bejárata előtt dideregve. Később fegyelmi bizottság elé került az ügy, ahol igazat adtak Zita néninek, a szakkollégisták is elismerték, hogy jól cselekedett, bár tudták, hogy Menyus bácsi teljesen máshogyan oldotta volna meg az ügyet. Menyus bácsit több generáció szakkollégistái is komolyan próbára tették. N. Bence is egy nagy buliról számol be, ahol kifújták egy poroltó egész tartalmát a folyosóra. Bence elmondása szerint a rendet tenni érkező portás nem vette észre, hogy a poroltó tartalma a földön van, mert a buli előtt éppen festés volt a szinten, és nem csak nagy kupleráj, hanem festékfoltok is borították a


REKVIEM EGY ROMHALMAZÉRT Néha elhaladok még ma is a Ráday utcai épület előtt. Ilyenkor az idő folyamán az érzések furcsa dialektikáját tapasztalom magamon: néha a sajnálatot, hogy már nem lakunk ott, máskor a dühöt, hogy akkor miért nem építik már két éve, ha egyszer olyan lelkesen telepítettek minket az Isten háta mögé, megint máskor csak a nosztalgiát. Néha megcsillan a remény, hogy talán nemcsak az unokáim, hanem még én is visszaköltözhetek az új csili-vili épületbe. De azt hiszem a romantikus és mindent megszépítő nosztalgia a leggyakoribb. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de visszavágyunk. Az ugye nem titok, hogy még ha az egyes ember tud is élni hit nélkül, a közösségek rendre hitet és bizalmat fektetnek valamibe, ami a kívülálló számára érthetetlen is lehet. Hogy egy közösség cickány-farokban, a medvében, vagy bálványokban találja az imádat tárgyát, az a hit struktúrájának elemzésekor majd’ mindegy. Ilyen ez az épület intézményünk tagjai számára, sokszor úgy tűnik, hogy már semmi sem lesz olyan jó soha, mint az a koszos, lepattant, sötét porfészek. Persze értem én. Ha a kollégiumról bennem élő mentális térképemre ránézek, máris érthetővé válik a ragaszkodás és rajongás. Gyertek, megmutatom! Ahogy bemegy az ember az épületbe, az első, amivel találkozik, a Szakkoli irodája, amiben Orsi lakik. Ez volt a helye a hajnali dolgozatírásoknak, fénymásolásoknak és a rendről való elvi síkú és tettlegességig fajuló vitáknak. Mellette található a lift, ami ragyogóan alkalmas romlott káposzták felküldésére a TEK-esek szintjére. Ha a második szintre érünk, egyből otthon érezheti magát a SZISZ-es, hiszen megérkezett a lakóhelyére. Persze lehet, hogy épp fociznak vagy DB– t tartanak a folyosón, vagy félmeztelenül flangáló emberekre lel, akik nem magamutogatnak, csak fürdeni készülnek (igen, Bobi, rólad van szó). Az egyik oldalon található a személyes kedvencem: a konyha. Régi barátságok lábnyoma. Azt hiszem ez az a hely, ami a közös főzéseken és össznépi palacsintázásokon túl az a hely, ahol nők és férfiak vidáman gyűlnek egybe, csak azért, hogy együtt nevessenek azon, hogy milyen lassan eszem. Itt magyarázta nekem Zrínyi Dani, mit is csinál egy piacelemző. Itt mondtam neki, hogy ez felesleges, hiszen mindenből többet kell csinálni és rendelni, mint amennyire szükség van, és a maradékot eltesszük télire. Itt főzött zöldborsófőzeléket, miközben én jó érzékkel az idegeit cincáltam az ablakban ülve és cigizgetve. Itt sikerült a főztje elpucolása után megjegyeznem, hogy milyen jót is főztünk. Ráadásul innen jól át lehet kiabálni a szemközti könyvtárba, ami a kommunikáció különös csatornája a

- 21 -

még vizsgázók és a már kajálók között. A következő hely, a páros szervek módjára elhelyezkedő DB–sarok és párja, az Anti– DB. Az Anti. Kicsit lepukkantabb, mint a koli többi közösségi területe – de hogy őszinték legyünk, ugyan mit lehet ezen fokozni? Szóval ez olyan, mint Nógrád megye keleti része. Itt sem kényelmes fotelek, sem buja falfestmények nem emlékeztetnek a párja szalon–hangulatára. Tudni kell, hogy a két páros helyiségben folyik a teoretikus és gyakorlati világmegváltás. A Szakkollégium ezt illetően megosztotta a hatalmi ágakat, egyszerre mindig csak egyik aspektusát tárgyaljuk a témának. Az igazi, a foteles, a dohányfüstös, a DB–sarok…a másik oldalon van. Vizsgaidőszakban egymás gyámolításának és passzív dohányossá tételének helye. Itt mindig volt valaki, aki a mainstreamről, vagy a Mikrotanszékről vitázik legalább egy emberrel. Vagy az, amikor éjjel Hudó kontextusból kiragadottan kiabál: „kell, hogy legyen Isten!” Aztán erre mindenki előjön, akinek van hozzáfűznivalója a témához. És mindenki más is, akinek van hozzáfűznivalója az éjszakai zajszinthez. A TV-szoba. Régi csókok íze a számban, hol méz, hogy áfonya. Szóval a TV-szoba. Ahol csak az esti Híradót nem láttam soha. Ellenben a fiúk a Robotzsaru 3-at, mi meg a Szex és NY-ot nézzük. Vacsival, sütivel, Nutellás kanállal a kezünkben. Vagy a folyosó maga. A TDK–leadás hajnalának izzadtsága és feszültsége a levegőben. A dermedt csönd a falon. Itt a Griffben valahogy nem olyan. Ha benézek a konyhába, munkás bácsikat látok. Ha lemegyek a büfébe, itt nincs metalkaraoke, se Unicum. Ha bemegyek az irodába, nem látom Orsit. Ha bemegyek a könyvtárba,TEK-eseket látok. Ha bemegyek a szobámba, látok. Ez a régi 203-as szobában nem volt mindig magától értetődő. Persze a csodálatos Ráday-épület hírnevét legendái is öregbítik. Ott volt például Géza, kit állítólag élő SZISZ-es nem látott hosszú nadrágban. Vagy a TEK-es fiú legendája, akinek a füléből bogarat operáltak ki. Vagy a buliból vagy fociból, vagy Erdélyből, vagy igazából bárhonnan hazatérők kötelező dalolása a hajnali folyosók csöndjében. A hajnali részegség. Óh. Amikor mentálisan kilépek a Rádayból, rámköszön Menyus bá. Ha jobb kedvében van, megmutatja az unokái fényképét. Azt hiszem, a nosztalgia tényleg a legerősebb, ami ilyenkor hatalmába kerít egy SZISZ–est. Kicsit koszos volt, kicsit lepattant, de a miénk. És az is marad immár egészen biztosan újra a valóságban is, ez év szeptemberétől. Szépen, felújítva, ragyogóan. Julcsi

rekviem

padlót, így benézte festékfoltnak a port. Bence beszámolóját egyébként kétkedve fogadom, mivel többen állítják, hogy a portás nem festéknek, hanem hónak nézte a port, és nagyon nem tudott mit kezdeni a vizuális élménnyel. A havazás-festés-bulizás szentháromságán túl is akadt tennivalója bőven a lelkiismeretes kapuőrnek. Például fogadni a kétségbeesett telefonokat az éjszaka közepén, amik arról adtak hírt, hogy akasztott ember van a 205ben. Ezen persze B. Attiláék nagyon jókat derültek, ugyanis ők öltöztettek fel egy kabátot, majd lógatták fel azt a 205-ben az összes felkapcsolt lámpa fényárjában, hogy az mindenhonnan jól látszódjon. Közben a háttérben abbamarad a zene, és a színen megjelenő Boxer a buli végét jelenti be. Elkezdi összeszedni az est folyamán a ruhatárba keveredett poharakat, tányérokat. Elveszi a söröskorsót a vízzé olvadt jégkockákkal, és az elhagyott tányért a tortamaradékkal. Az akasztásos sztorinak éppen ekkor végére érő Attila azonban lecsap a maradékra. Teljesen beflessel, ordít, hogy ez itt egy rája! Mi persze nem értjük, hiszen az csak egy darab rózsaszín marcipándarab, a torta bevonó marcipánja, amit egyértelműen egy olyan szakkollega/kollegina hagyott ott, aki nem szerette a marcipánt, csak a tortát ette ki alóla. Boxer ránk néz, bólint, otthagyja a tányért, viszi a poharakat. Közben Attila elkezdi puszta kézzel magába tömni a zsákmányt, és közben teli szájjal meséli, miket is tanított neki a Vörös tengeren a búvároktatója, és hogy egyik első merülés során találkozott egy különleges rájával, ami kivételes kegynek számít arrafelé. Erre a rájára emlékezteti a marcipán. Így már mi is értjük, hogy miért hajtogatja megállás nélkül, hogy megeszem ezt a ráját, ez egy rája. Majd ismét mindannyian megrémülünk, ugyanis a megszólaló telefonjáért a marcipán lenyalogatásának kísérletétől és a nem teljesen sikeres próbálkozás eredményeként még mindig ott maradt marcipándaraboktól kissé csillogó kezével nyúl be a zsebébe, és veszi fel azt. A taxis hívja, mert már fél órája vár rá az épület előtt… Kicsit hosszúra nyúlt a történetmesélés. Ekkor valahonnan előkerül HáZsé is, akiről még elmenőben megjegyezi, hogy alapjában véve rendes gyerek, fasza DB titkár, csak kár, hogy nem olvasott többet kurzusra. Zsoltinak esélye sincs magyarázkodni, Attila már le is lép. Már csak néhány kabát lóg a ruhatárban, melyeket mind be tudunk azonosítani. Ez azt jelenti, nincs már végzett a buliban, tényleg vége a Bálnak. Kidugom a fejem a ruhatárból. A többiek már javában pakolnak, takarítanak. Megállapításom helytelen: Dugó még mindig ott áll, valakinek épp valamit mesél. Leszedem a tablókat a falról, majd aludni indulunk Eszterhez. A suli előtt Dugó vár a taxira. Int. Intünk. Akkor határozom el, hogy ezt az éjszakát nem hagyom elmúlni. Ekkor fogadom meg, hogy mindenképpen megírom. Általában tartom a szavam… Edit


A felvételi

a felvételi

„Amikor elmesélem a körülményeket, amelyek idevezettek, hogy bezártak a tébolydába, tisztában vagyok vele, jelenlegi helyzetem természetes kételyeket ébreszt elbeszélésem hihetősége iránt.” H. P. Lovecraft

Minden, amit írok, kizárólag a Ti érdeketekben írom és minden, ami történni fog, kizárólag a Ti érdeketekben fog történni. Kérlek, figyeljetek jól! Nehezen szánom rá magam arra, hogy olyan tényeket vessek papírra, amiknek leírására képtelennek tartom magam. Így más választásom nem lévén, mint mikor a varázsló nálánál hatalmasabb erejű démonokat idéz meg, segítségért fordulok. A vonatkozó irodalmak a következők: Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban; Budapest, Gondolat 1987 és Fónagy Iván: A mágia és a titkos tudományok története; Budapest, Bibliotheca 1943. Megtörtént! Mindkét szerző azt tanácsolja, hogy a védelmező körből semmi esetre se lépjek ki, s a mágiát elejétől a végéig hajtsam végre, az elbocsátó formula elmondása pedig mindennél fontosabb jelentősséggel bír. Mindezekből csak az tűnik számomra világosnak, hogy írásom tehetségtelenségem ellenére el fog készülni, vagy ha nem, hát legalább már nem fogom magamon érezni a FEB szorítását. Soha többé! Igen kedves barátaim, most a FEB -ről fogok írni Nektek. Igazából azt kellene tudatnom veletek, hogy hogyan tudtok a jelentkezni, illetve felvételizni a Széchenyi István Szakkollégiumba, de higgyétek el nekem, semmi különös. Elolvassátok a felvételi tájékoztatót, kiválasztotok egy sávot, kitöltitek, majd eljuttatjátok hozzánk a kérdőívet. Ezután értesítünk Benneteket arról, hogy hová és mikorra gyertek a felvételi beszélgetésre, ami két részből fog állni. Az általános részben Téged szeretnénk megismerni, Kedves Felvételiző, a szakmaiban pedig a kérdőívben megadott, s a választott sávodhoz tartozó szakirodalomról kérdezzük meg a véleményedet. Higgyétek el, az egész felvételi eljárás során Nektek lesz a legkönnyebb dolgotok. A kérdőívben, illetve a szóbelin Nektek feltett kérdések olyanok mint amilyenek a világ többi kérdései lehetnek, jók, de nincsen rájuk jó válasz. A Széchenyi István Szakkollégium valamikor a ködös múltban létrehozott egy bizottságot, amely a felvételi eljárás előkészítéséért és lebonyolításáért volt felelős. Hogy ez pontosan miképpen zajlott, csak kevesen tudják, de az biztos, hogy a FEB létrejött. Abban, hogy a FEB vajon felvételi bizottságot, vagy Felvételi Előkészítő Bizottságot takar-e pontosan, nincs egyetértés. A Kollégium, nem tudva, hogy mit is tesz, létrehozta ezt az eredetét és elnevezését illetően bizonytalan szervezetet, ami évről évre véghezviszi feladatát, s meghozza a DÖNTÉST. Ez a transzcendentális aktus

bármely halandót felőrölne, hiszen nem kevesebbről van szó, mint lelkes és tehetséges, érdeklődő fiatalok jövőjéről, rajtuk keresztül pedig a Szakkollégium jövőjéről. Hogy tagjai eszüket ne veszítsék, a FEB magába olvasztja őket, egyetlen organikus lénnyé válik velük. Azonban a FEB -nek kellenek az egyéniségek, ezért a tagok tudatát nem egyesíti minden szinten, hogy különkülön képesek legyenek az olyan munkák elvégzésére, mint az előadás-, elsőskurzus- és kirándulásszervezés. Ám a DÖNTÉST kizárólag ez a kiméra, ez a szörnyszülött képes meghozni, ami feladata teljesítése után útjukra bocsátja tagjait, akiknek ilyen mérvű egyesülése természetesen nem járhat következmények nélkül. A mindenkori „febesek” többsége általában nikotinfüggőségben szenvednek, ami a DÖNTÉS napján már a tagság 100%-ára igaz. A lény tudja, hogy nem nélkülözheti az egyéneket, ezért viszonylagos szabadságot enged nekik, ám ez a felvételi kérdőívek beérkezésekor megváltozik. A szubjektum nem tűnik el, de olyan kiszakíthatatlanul kapcsolódik az anyatesthez, hogy a DÖNTÉS teljes és végleges meghozataláig képtelen leválni. Ettől kezdve nem léteznek a tagok, a lény átveszi az irányítást, hogy megszülhesse immateriális gyermekét, a DÖNTÉST. Nincs visszaút, az eredmény meg fog születni, akármi áron. A vajúdás a szóbeli forduló után indul meg, a lény életének legfájdalmasabb része ez. A fájdalmat tagjaiban érzi, amelyeket akár önmagával együtt összezúz az eredmény érdekében. Ebben a stádiumban amennyire egymásba vannak kényszerítve a tagok, annyira nincsenek közös véleményen. A vajúdás nem más, mint a VITA, amit az önnön létezésüktől megfosztott egykori „febesek”(ekkora már csak a FEB létezik és semmi más, a világ többi része zárójelbe tétetik) egymással folytatnak, saját álláspontjuk védelme érdekében. A lény érzi ezt a lehetetlen helyzetet, de azt is tudja, hogy dönteni kell! Ekkor a FEB, mint az áldozatát megfojtó óriáskígyó munkába kezd, olyan erővel kezd szorítani, hogy akár saját bordáit is eltöri, mert az eredménynek mindenképpen meg kell születnie. És meg is születik. Ekkor a tagok visszanyerik önálló létezésüket, s hálát adva visszatérnek az életbe. Most már láthatjátok a halandók miféle titkos mágiákkal vagy furcsa lények létrehozásával képesek egy bizottsági döntés meghozatalára, s bár sok ember átesett már a felvételi procedúrán, annak igazi hátterével csak Ti szembesülhettetek először. Jöhet az elbocsátó formula!

- 22 -

gy


Felvételi a Széchenyibe 7 lépésben 1. megtetszik a szakkollégium, a szakkollégisták, vagy megtetszik egy sáv 2. begyűjtesz róluk több-kevesebb információt (itt általában érvényesül a több-jobb-elv) hogy honnan?/hogyan? - az egyetemi narancssárga paravánjainkról (Közgáz AULA) - feliratkozol az elsős hírlevelünkre: [email protected] - meglátogatod néhány elsős kurzusunkat, eljössz néhány előadásunkra - résztveszel az áprilisi elsős kirándulásunkon (~bevonó) - a március végén kiadott, főleg szakmai rendszerünkről és sávjainkról szóló kiadványunkból, - ide-oda kattintgatsz a honlapunkon (szisz.uni-corvinus.hu) - írsz a Felvételi Bizottság elnökének, Timinek a következő e-mail címre: [email protected], s ő készségesen válaszol bármilyen kérdésedre ne feledd! elsősorban Számodra jó, ha tudod, mit választasz.

infok a sávokról: - a március végi kiadványokban - a sávoknak megfelelő elsős kurzusokon - a március végi sávbemutatkozó napokon - ismét keresheted Molnár Timit, aki szívesen segít a megfelelő sáv kiválasztásában 4. az április elején kiadott kérdőívet kitöltöd és bebizonyítod, hogy tudsz gondolkodni és persze leadod: beadod a koliba, vagy bedobod egy széchenyis dobozkába a Közgázon… határidő: május 4. 19.00! a kérdőívet szintén megtalálod majd a paravánunkon, az egyetemek főbejáratánál, a Közgáz-könyvtárban, honlapunkon, stb... hogy néz ki egy kérdőív? a kérdőív kb. 7 kötelezően kitöltendő, rövidebb „jóarc-kérdésből”, néhány, sávoknak megfelelő esszékérdésből és kb. 5-6, csupán Rád vonatkozó kiskérdésből áll. (Ha érdekelnek a korábbi évek felvételi kérdőívei, kattints a „Felvételi” menüpontra a honlapunkon!) A kérdőívből elsősorban Téged szeretnénk megismerni, hogy hogyan gondolkodsz, hogyan keresel összefüggéseket, miről mire asszociálsz, stb. - igyekszünk is ezeknek megfelelő kérdéseket kitalálni. E kérdések jellemzője, hogy általában nincsen rájuk jó válasz: az Tőled függ!

hol lesz helyileg a felvételi szóbeli része? Ahol jelenleg lakunk: Griff Hotel Junior, 1112, Bartók Béla út 152/ B I. emelet. A szóbeli a könyvtárunkban lesz. (Ha még nem voltál: a 19-es vagy 49-es villamossal gyere el a Csóka utcai megállóig, szállj le, gyere kb. 100 métert a Kelenföldi pályaudvar irányába, s balra már meg is látod a Griff épületét! Ott morcos portás mellett el, hosszú folyosón egyenesen végig, csocsóasztalnál balra el, lépcsőn fel, s már itt is vagy! Itt pedig bármelyik, a folyosón lézengő szakkolis szívesen útbaigazít...) mikor lesz a szóbeli? május 7-13-ig valamikor. hogy néz ki a szóbeli? először is: mindenkit behívunk szóbelizni. A szóbelin jelen lesznek a FEB-esek, valamint bárki a szakkoliból, aki épp ráér, Rád kíváncsi, vagy csak úgy kíváncsi... beszélgetünk a kötelező irodalomról, de itt hangsúlyoznánk, hogy nem arra vagyunk kíváncsiak, mennyire tudod visszamondani a szöveget: hasonló szempontok érvényesülnek, mint az írásbelinél, azaz arra vagyunk kíváncsiak, hogy a Te „rendszeredben” hogyan néz ki a szöveg mondanivalója, üzenete. Majd mindenhonnan érkeznének Hozzád beteg és kevésbé beteg, értelmes és értelmetlen, provokatív és elgondolkodtató kérdések - Rólad: hogyan tekintesz a világra, egy közösségre, mi a véleményed erről-arról... ez az informális rész az, amikor mindenki eleresztheti magát: felvételiző, felvételiztető egyaránt. Végül megkérdezzük, hogy belsős vagy külsős lennél-e a szakkoliban. 6. vársz az eredményre... ami a felvételit követő héten garantáltan felkerül a honlapunkra, s e-mailt is küldünk Neked - bármi az eredmény 7. ha felvettünk, örülsz, és eljössz az elsős sörözésünkre, hogy megismerhesd a többi sikeres pajtásodat (ha nem, jövőre megpróbálod a Rajkot, vagy a TEK-et :-)

PLUSZ FONTOS INFÓK: A Szakkollégiumba budapesti egyetemek olyan hallgatói jelentkezhetnek, akiknek érettségi vizsgáitól a felvételi időpontjáig legfeljebb négy év telt el, és van olyan nappali tagozatos egyetemi szakjuk, amelynek első szemeszterét sikeresen lezárták, de negyedik szemeszterét még nem fejezték be. Ha úgy döntesz, hogy hozzánk felvételizel, párhuzamosan másik szakkollégiumba nem adhatod be a jelentkezésed, és kizáró ok az is, ha ebben a tanévben felvételiztél már másik szakkollégiumba.

- 23 -

felvételi

3. a Széchenyi mellett döntesz és választasz magadnak egy sávot, azaz képzési területet, amely a legjobban érdekel mi az a sáv? a Széchenyibe mindenki egy sávra felvételizik, azaz választ magának egy tudományterület a szociológia - kormányzati gazdaságtan – pénzügyi közgazdaságtan – jog&közgazdaságtan kvartettből, ami tulajdonképpen az illető SZISZ-es specializációját jelenti (ez persze nem jelenti azt, sőt, hogy az illető csak ezzel fog foglalkozni SZISZes pályafutása során, de részletesebb információkat a sokat sejtető „Szakmai munka a Széchenyiben” oldalakon találhatsz).

5. elolvasod a sávodnak megfelelő irodalmat, bejössz egy szóbeli beszélgetésre és megmutatod magad A felvételi kérdőívben megadunk minden egyes sávhoz kb. 30-40 oldalnyi irodalmat, amit a szóbeli felvételire el kell olvasnod, különben nem fogunk tudni miről beszélgetni a szóbeli szakmai részén, emellett pedig igyekeztünk olyan irodalmakat választani, amelyek elgondolkodtatnak, és segítenek a megfelelő sáv kiválasztásában.


- 24 -

- - VaSZISZdasz - 2oo7 április

Recommend Documents