KÖSZÖNTŐ ÜDVÖZLET III. MŰSZAK KONTAKT

KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Ahogy azt már megszokhattuk május végétől fesztivál fesztivál hátán. Ahogy azt nem szokhattuk meg júniusban undorító hideg és esős az idő, nem az a fesztiválos, de reméljük ez változik. Mi most egy kisebb fesztivált céloztunk meg az aktuális kazettával: a vaskarcos Feri hozta össze ezt az alapos S.Z.A.R. Feszt válogatást megtoldva ezzel-azzal, mintegy kedvcsinálónak az ingyenes hepajhoz. A Soulfly interjút –bt- honosította, miután nem tudtunk a nagyokhoz férkőzni, elkezdtünk kialakítani egy B tervet és engedélyeket gyűjteni. Az itthoni rockereket a Cadaveres és a Wrong Side Of The Wall képviseli interjú fronton, de sok-sok bitang jó új és régi lemezről is írunk, úgyhogy: jó böngészést, jó kagylózást, szép nyarat! Hajós

III. MŰSZAK Hajós -btPipi

KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak [email protected]

ÜDVÖZLET B-OLDAL.HU CONCERTPHOTOS.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KEKSZ.NET KRONOSMORTUS.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MANEMALSZOM.HU MARKRADIO.UW.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU PUNKPORTAL.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKOZON.COM ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU SHOCKMAGAZIN.HU SLEAZEPAGE.HU STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENEMAGAZIN.COM ZENESZMAGAZIN.HU

SOULFLY Max Cavalera már régóta jelen van a metal színtéren, előbb a Sepulturával majd a Soulfly kötelékében zenélt, miközben olyan projectek is fémjelzik a nevét mint az Alex Newporttal életre hívott Nailbomb vagy az öccsével, Igor Cavalerával összehozott Cavalera Conspiracy. A Soulfly frontembere most a legfrissebb, hetedik Soulfly lemez az Omen kapcsán osztotta meg gondolatait velünk. Mennyi ideig tartott az új lemez elkészítése? Összességében másfél év volt mire a nulláról összeraktuk az albumot, de a stúdióban mindössze egy hónapot töltöttünk a keveréssel együtt. A felvételek 17 nap alatt lezajlottak, nagyon élveztem az egészet. Ezek szerint szereted a spontán, gyors munkát… Igen, általában ragaszkodom az eredeti ötletekhez. Nem szeretek sokat változtatni a témákon, mert ha túl sokat agyalsz rajtuk, akkor félő, hogy az eredeti dal lényege veszik el. A Soulfly esetében az, amit a lemezen hallasz, épp ezért nagyon közel áll az eredeti ötletekhez és riffekhez, abban a formájukban, ahogy először kiszaladtak a kezem alól. Nem polírozzuk túl a témákat, ezért a lemezfelvétel sem tart annyi ideig, mint más bandáknál. Ez olyan mint egy pillanatfelvétel a zenekarról, nem? Igen, egy lemez mindenképpen erről kell, hogy szóljon. Az album stílusa, hangzása megmutatja, hol tart éppen a zenekar, és ez azért is jó, mert ha az eltelt idő távlatából visszatekintek bizonyos albumokra, melyeket a Sepulturával vagy a Soulfly-al készítettem, akkor hatalmába kerít az érzés, ami abból táplálkozik, hogy mit csináltam, mire gondoltam akkor, és hol tartott épp a zenekar. Korábban én is hajlamos voltam jóval tovább szöszölni egy témán a stúdióban, míg végül annyit nyúztam, hogy megutáltam és kidobtam. Már jó korán megtanultam, hogy ez a fajta hozzáállás nem célravezető. Ha az eredeti ötlet jónak tűnik és érdekesnek, hagyd, hogy kibontakozzon, nem kell vele görcsölni, úgyis kiadja magát. Emlékszel arra a pillanatra, mikor azt mondtad, hogy oké, itt az ideje, hogy elkészítsek egy új albumot és nekiálltál dalokat írni, esetleg maradtak még korábbról ötleteid? Egy pár régebbi ötletemet előszedtem az új lemezhez, az album 20%-át ezek teszik ki, a többi teljesen friss cucc, amit kifejezetten az Omenhez írtam. Rengeteg szövegötletem volt, és non-stop gyártottam a témákat, egészen addig, amíg elég anyag össze nem jött, majd bementem a stúdióba és a témákat dalokká formáltam. Az eredeti riffeket általában egy négysávos magnón rögzítem egy dobgép segítségével, melyek ebben a formájukban már majdnem véglegesek. Szóval mikor majdnem készen vannak, megmutatom a zenekarnak, ők megtanulják, egy pár helyen változtatunk, hozzáadunk egy szólót, egy refrént, ahol szükséges, de a dalok alapja ezen a

négysávos magnón születik. Nagyon fontos tehát az album készítése szempontjából ez a kezdeti munkafolyamat, meghatározza az egész anyag hangulatát. Maradtak még fel nem használt témáid, riffjeid, vagy mindet felpakoltátok a lemezre? Több témám van annál, mint amennyi felkerült a lemezre, szóval maradt még egy pár riffem, amik talán a Cavalera Conspiracy következő lemezére férnek majd fel. Amikor dalokat írsz, előre tudod már, hogy az adott témát melyik zenekarnál fogod felhasználni? Elvileg igen, de néha meghallgatom újra és rájövök, hogy az adott téma inkább az egyik vagy másik zenekar profiljába illik. Ha például úgy érzem, hogy jó lenne a Cavalera Conspiracy-nak, akkor megváltoztatom, egy kicsit Igor (Igor Cavalera, Max testvére, a Cavalera Conspiracy dobosa) játékstílusára szabom a témát, és máris működik a dolog. Felvettetek egy pár feldolgozást is az új lemezhez. Mi alapján választod ki ezeket a számokat? Ezeket a srácaim választották ki, és mindketten dobolnak a számokban. Zyon, az idősebb fiam a Refuse/Resistet választotta a Sepulturától, Igor, a fiatalabb egy Venice-i hardcore banda az Excel „Your Life My Life” című száma mellett döntött, ami egy igazi jóféle underground cucc, egyébként. Abszolút az ő választásuk volt tehát mihez nyúljunk hozzá, én nem is szóltam bele. Ennek egyébként örülök is, mert egész életemben feldolgozásokat böngésztem, és jól esik, hogy most nem volt rajtam ilyen felelősség. Ez volt az első alkalom, hogy a gyerekeiddel stúdióztál? Lényegében igen, óriási és nagyon izgalmas volt, emellett abszolút felszabadultan zajlottak a felvételek. Ismerték a számokat, jól be is gyakorolták, szóval nem volt probléma. Nagy pillanat volt, mikor elkezdtük a stúdiózást, megismételhetetlen. Még egyikőjüknek sincs zenekara egyébként, azért dobolnak, mert imádnak dobolni. Mindketten a dobot választották, igazából nem értem miért, mert ha egyikük egy másik hangszert fogott volna meg, akkor alapíthatnának egy zenekart. Mivel mindketten a dobot választották, ezért mindkettővel felvettem egy-egy számot. Időről időre meghívsz különböző vendégelőadókat, hogy szerepeljenek a Soulfly lemezeken. Mi motivál ezzel kapcsolatban? Már a Sepulturában eltöltött idők óta nagyon bírom az ilyesmit. Az ilyenfajta együttműködés mindig nagy dolog, és képes egy új dimenziót kölcsönözni az adott dalnak, abból kifolyólag, hogy mindenkinek más a megközelítése az adott témával kapcsolatban. Emellett például az új albumon Greg (Greg Puciato – Dilinger Escape Plan) egy normál felépítésű dalban bontakozhat ki, ami teljesen más, nem annyira kaotikus, mint amit a Dilinger Escape Plan-ben tőle megszokhattunk. Szóval igazán érdekes a hangját hallani egy Soulfy-téma mellett.

Egy kisebbfajta csoda történik ilyenkor, mikor olyan embereket terelsz össze, akik nem játszanak együtt nap, mint nap, nem igaz? Pontosan. Ez az egyik ok, amiért kedvelem ezt a fajta együttműködést, hiszen óriási dolgok sülhetnek ki belőle. A végeredmény rendszerint váratlan és éppen ezért rendkívül izgalmas. (Az interjú közlésére Eden Munro, a VUE Weekly szerekesztője adott engedélyt. Az eredeti interjú a vueweekly.com-on található meg, a fordítás –btmunkája.) www.soulfly.com www.myspace.com/soulfly Soulfly diszkográfia 1998 Soulfly 2000 Primitive 2002 3 2004 Prophecy 2005 Dark Ages 2008 Conquer 2010 Omen

CADAVERES Az elmúlt egy évben a Cadaveres fele lecserélődött, ám úgy tűnik mostanra kialakult az új csapat. A srácoknak az új emberek keresgélése mellett, egy Bloodiest nevű lazább hangvételű projectre is futotta, amíg helyrerázták az anyabandát. A főnök Körmi és a basszusgitáros Balázs ezekről a dolgokról mesélnek. Mi újság most a Cadaveres házatáján? Körmöczi: köszönjük jól vagyunk, készülünk a következő hétvégére: vár ránk egy Pannónia Fesztivál és egy londoni buli - amit nagyon várunk. Persze kicsit izgulunk is: izgi a repülés és ez lesz az első bulink Angliában! Elég sok papírmunkával járt a kiutazás, úgyhogy ezt intézem most is: repjegyfoglalás, gitárok kivitele, transzfer intézése, szállás foglalás stb... és persze még pihenjük az előző hétvégét, amikor is Párizsban voltunk... ez persze így leírva jól hangzik, de például ez az utunk elég viszontagságos volt a hideg, zord idő miatt, persze ,így utólag már vicces az egész... a buli amúgy jól sikerült. Balázs: mivel a szervező érkezéskor mondta, hogy ott tudunk aludni a kempingben - ahol volt a fesztivál szabadtéren(!) - ha van sátrunk elég meredek volt. Akkor Körmi kiadta a parancsot, hogy igyunk, mert csak abban látja a megoldást. És mi ittunk. Hajnalban vitt ki a szervező fickó a reptérre és délután 3-ig ott pecóztunk… nagyon súlyos volt, persze a gép is késett, majdnem kieset a szívem a helyéről, amúgy is be vagyok sz…va a repüléstől. Április-május folyamán több európai városba is eljutottatok (az előbb említetteken kívül pl. Berlinbe, Kolozsvárra). Mennyi meló megszervezni egy ilyet? Jól sikerültek ezek a bulik? K: A bulik nagy része jól sikerült, persze volt egy két mély pont, kevés nézővel, de többnyire működtek a koncertek. Volt itthon pár bemelegítő bulink, aztán Szlovéniában kezdtük a külföldi bulikat. Eljutottunk egy hosszú hétvégére Erdélybe a Watch My Dying-al, utána irány Svájc, majd Németország egy pár bulira... Megtettünk pár ezer km-t, legurítottunk pár sört és gazdára talált jó néhány Cadaveres CD és póló is! Gazdagodtunk újabb tapasztalatokkal és levontuk a következtetéseket belőlük... Milyen szintű helyeken léptek fel ilyenkor? K: ezek általában klub bulik voltak normál méretű helyeken, de játszottunk fesztiválokon is 500-600 ember előtt nagyobb csarnokokban. A legtöbb koncertterem jól felszerelt, komoly hanggal és fénnyel, de találkoztunk persze ócska cuccokkal is pont Németországban... ez mondjuk pont egy disco volt. Voltak olyan helyek, ahol előttünk a Cannibal Corpse-t, utánunk a Pro-Pain-t várták, ez azért komoly. Persze nem meglepő, hogy teljes catering várt minket szinte az összes helyszínen: hidegmeleg kaja, sör, üdítő, kávé, csoki és volt ahol a szállás is itt volt buli után! Azért így más volt felmenni a színpadra, még ha előtte 800km-t tudtunk is le, mint sok helyen itthon

ahol egy 100km-es út után egy vizet is a pultból kell megvennünk. Tavaly felbomlott az eredeti Cadaveres felállás, az okokról már hallhattunk itt-ott, azért kérlek pár szóval foglaljátok össze! K: a tavalyi évben szépen lassan elszivárgott tőlünk az egész Hybrid zenekar. Volt aki a munkát, a fix munkahelyet választotta, volt aki a barátnőjét és volt aki a pénzre szavazott a Cadaveres ellen. Ilyen egyszerű ez. Mind 3 döntést meg kell érteni és el is fogadtuk, mondjuk más lehetőségünk nem is nagyon volt. Tény, hogy egy ilyen zenekar tagjának lenni nem olyan egyszerű: elég sok elfoglaltsággal jár, tavasszal és ősszel ugye koncertezünk ebből sok a külföldi fellépés - amiket azért nem annyira egyszerű kivitelezni bizonyos munkahelyek mellett, nyáron fesztiválok - sokszor hét közbeni fellépésekkel, a köztes időkben számírás és stúdiózás és a próbákat még nem is számolom. Persze megélni a Cadaveres-ből nem lehet így sok a nehézség - el is lehet fáradni a sok utazásban és persze az olyan buliktól, amikor értelmetlenül utazunk 1500km-t egy rossz koncertért, de ezt ki tudja előre?! Természetesen azt is el kell fogadni, hogy egyformán fontos nem lehet mindenkinek a zenekarosdi, ill. a metal attitüd. Semmi baj nincs ezzel! A mostani felállást erősnek érzem, csupa vidám fickóval. Ez egy új korszak, az előző sem volt rosszabb csak másabb. B: nyilván (legalábbis azt gondolom) nehéz meghozni egy ilyen döntést, főleg, hogy egy sokat koncertező, működő zenekart elhagy az ember, azután hogy évekig szív lepukkant klubokban, reménytelen körülmények között. De mindenki tudta mire vállalkozik és elege lett. Ádit „sajnálom” a legjobban, mert tudomásom szerint nem is zenél sehol. Ahogy Kölni is írta, az elmúlt években maximumon pörgött/pörög a zenekar és nehéz ezt mind fizikailag, mind mentálisan bírni. Ha nincs egy „b terve” az embernek és rájön hogy elmúlt 30, és gyakorlatilag az összes megspórolt pénze a zenekarozásra ment el, és elgondolkodik az maximálisan érthető. Nagyon jó és profi társakat vesztettünk el, de ez van. Sőt a vérfrissítés érzésem szerint határozottan jót tett a zenekarnak, jött 3 új arc és úgy néz ki a legjobb arcokat sikerült megcsípni, lelkesedésben, ökörködésben sincs hiány, amellett hogy profik, mert valljuk be, ilyen hosszú utakat, amiket mi megcsinálunk (a körülményekre gondolok) humorérzék nélkül egyszerűen nem lehet megcsinálni, nem lehet befeszülve végig nyomni. Akárcsak a Cadaveres indulásakor most is gyorsan csatasorba állt ez az új brigád. Kikből áll most a Cadaveres? K: fontos az, hogy nem szabad engedni, hogy megtörje a zenekar lendületét egy tagcsere és fontos mindig szem előtt tartani azt, hogy sokszor 8-10 órákat vagyunk összezárva egy szűk turnébuszban, ez nem egyszerű: szívós (nem úgy), vidám embereknek való ez a fajta rockerkedés, a puha pöcsök feladják vagy mást választanak! Aki kellően ütődött és elszánt annak pedig itt a helye közöttünk: szerencsére van azért kellő utánpótlás,

így nem csak a CDT után, de most is volt bőven jelentkező, akikből tudtunk válogatni. B: Kálmi a gitáros az ő sztorija elég kacifántos, mert előtte Vörös Attila volt (aki ma a Nevermore gitárosa) kevesebb, mint egy évig. Amikor Maugli (Attila) nem ért rá egy-egy Pantera Tribute buli miatt - akkor már Kálmi ugrott a helyére végül megbeszéltük Mauglival is, hogy akkor mostantól (kb. tavaly nyár óta ) Kálmi lesz a gitáros és Attila is tud a saját dolgaira koncentrálni. Én Kálmit már 1000 éve ismerem, úgyhogy bensőséges a viszony, de annyira, hogy a csajaink szó szerint féltékenyek. Bölcsit (Bölcsföldi Zoli) meg a myspace-en lőttük. A Bakery-s Varga Zoli hívta fel rá a figyelmünket, ahol a North6-el stúdióztak. Ádi úgy jelentette be a távozását, hogy „oké dolgoznom kell, 2 hónap múlva már nem tudok jönni.” Teljesen korrekt volt, nem ért meglepetésként. Írtam is neki rögtön - Zoli válaszolt vissza, lezsíroztuk eljött, úgy volt hogy kisegít először, de csak itt ragadt. Jocit meg kár lett volna kihagyni, adta magát a szityuéjsen. Igen, az Ektomorf-al tulajdonképpen kicseréltétek a dobosokat. K: nem egészen: először elszipkázták Gergőt, aztán egyszer csak beugrott, hogy miért ne próbálnánk ki Jocit??!! Aztán, azóta eltelt 7 hónap, Kálmi jött a feloszlott Chaos of Disorder-ből gitározni, Zoli pedig a North 6-ből jött énekelni. Úgy tűnik, hogy amíg Te itt vagy, addig Cadaveres is lesz. K: igen, ameddig lesz kedvem zenélni ,addig lesz Cadaveres az tuti! Szeretem ezt csinálni és csinálgatom is szépen öregesen, ráérősen, veszteni valónk már úgy sincs! B: engem meg úgyis sakkban tart a csávó, úgyhogy megyek vele! Az új zenekari fotókon a perkás Máté nem szerepel. Ő azért tagja még a zenekarnak? K: igen, Máté tagja még a zenekarnak, de már csak nagyobb, komolyabb helyeken, fesztiválokon lép fel velünk és szeretnénk, hogy az új lemezen is játsszon! Ez a perka ügy rettenetes bonyolult: Máté debreceni, ez már okoz némi nehézséget ugye és Ő alapvetően dobos és az is szeretne maradni! Most az Inferno Metalcore Systemben játszik és boldog. Nyáron azért remélem a legtöbb fesztiválon ott lesz velünk a színpadon!!! Vörös Attilát eleve csak ideiglenesen vettétek fel? K: Attila már az elején leszögezte, hogy van egy nagy terve, persze nem így terveztük, de örülünk, hogy összejött Neki most ez! Valószínűleg, ha nem lett volna ilyen terve még mindig velünk játszana. Nyolc hónap alatt sok mindent megéltünk együtt. Jó volt Vele a színpadon zenélni, azt sajnálom, hogy a lemezig nem jutottunk el, de ennek ellenére szeretném ha azért legalább egy szólót feltolna majd a III. Cadaveres lemezre! Érdekesek voltak az első próbák és a Bloody Roots számok írása és persze a sok-sok buli, piálások… Az Evilution című kettes lemez még 2008-ban jelent meg, mind hangzásban, mind a körítést tekintve egy

nagyon profi, nagyon igényes anyag, melyhez egy bónusz DVD-t is összeállítottatok. Mit gondoltok róla mai füllel? K: nem is olyan régen hallgattam végig az Evilution-t. Jó anyagnak tartom, de nehezebben befogadhatónak, mint a Soul-t. Kicsit gondolkozós, koncept album, súlyos dalokkal, mondanivalóval. Egy kis könnyedség hiányzik belőle, ami azért jellemezte a Soul-t. Sötét lett, mint a borító és az üzenet, amit képvisel. Mindenesetre szeretem: sok munkánk van benne és büszke vagyok ráaz egyik legjobb lemez, amin dolgozhattam valaha is és a legjobb stúdió produkció az életemben, amin közreműködhettem sok munkaórával. A DVD szerintem kiváló, hibátlannak érzem most is. Ezt kellene tehát űberelni az új lemezzel. Mit lehet tudni az új anyagról? Mikor várható megjelenés? A koncerteken már játszotok új számokat is, ha jól tudom. K: a III. lemez szerintem közelebb fog állni a Soul Of A New Breed-hez, kicsit könnyedebb lesz, tele könnyen emészthető koncert nótákkal, de ez is volt a cél! Pár új nótát már tesztelünk a bulikon, jók a visszajelzések. B: az előzetes próbák alapján, nem lesz annyira kötött, mint az eddigi cuccaink, új arcok vannak, mi is bátrabban nyúlunk a riffekhez. Milyen indíttatásból hoztátok létre a death metalos Bloodiest projectet? B: amikor az előző felállás idején mindig mentünk haza hárman (én, Kölni, Gergő) Fehérvárra a koncertek után, félrészegen mindig azzal szívtam a vérüket, hogy kell csinálnunk egy ultra brutál, kötöttségektől mentes durvulatot. Kölni thrash múltjával, Gergő tehetségével és az én lelkesedésemmel, biztos tudnánk valami vicceset csinálni. Rögtön meg is volt a zenekar név (ez volt általános iskolában a DukeNukem 3D pc játékban a nicknevem) és évekig csak beszéltünk róla. Az első próbán gitároztam, de hamar rájöttünk, hogy az nem lenne hozadéka a minőségnek. Aztán jöttek a tagcserék és lett időnk ezekkel foglalkozni a próbák előtt. K: az Evilution után a próbahelyen jammelgettünk új témákkal, de tudatosan nem Cadaveres számokban gondolkoztunk és a témák jellege is teljesen mások voltak. Valahogy durvábbak, punkosabbak voltak. Jól elhülyéskedtünk velük és mikor Ádám után kerestük a beurgó énekest, akadtunk Bandira. Az első szám után összenéztünk és azt mondtuk: Cada felejt! Megmutattuk neki a Bloodiest ötleteket, felcsillant a szeme és azt mondta. OK ez az! Ekkor állt össze a banda magja. Utána tudatosan a stílus alapvető követelményeit figyelembe véve írtuk meg a többi nótát az EP-re. Aztán irány a stúdió! Meséljetek a nemrég megjelent I Told My Wrath, My Wrath Did End bemutatkozó EP-ről! K: a spontán, lazán összerakott nótákat, ugyanilyen szellemben szerettük volna rögzíteni is. A Bakery-t választottuk a felvételekhez, ahol egyszerre élőben nyomtuk fel az alapokat 3-an, Balikával és Gergővel.

Utána jött Bandi és a vendégek (Tóth Gergő - Blind Myself, Zoli - Cadaveres) az énekekkel, majd némi szólózás és gitár díszítés Kovács Attilától (Superbutt,exWMD), mindez szintén lazán, spontánul. Sok dolgot a stúdióban véglegesítettünk és rengeteg dolgot ott is találtunk ki. Izgi volt és érdekes. Előtte soha nem dolgoztunk így. A borító Jacsó Balázs műve ,csak úgy mint az Evilution lemez és a Devil'Dozen DVD vizuális megjelenítése is. Ez amúgy mennyire komoly? Folytatást is terveztek? K: komolynak komoly. Lesznek koncertek és szerintem jövőre egy új EP!!!!!! Körmi, szerepelsz a most megjelent Smici-féle Bloody Roots lemezen. Milyen volt a közös munka? K: nagy megtiszteltetés volt számomra, mikor Smici felhívott a Bloody Roots project tervével, örömmel vállaltam a melót. Gyorsan összeraktunk Gergővel - az akkori Cada dobossal - egy igazi vér-thrash nótát. Feldemóztuk, elküldtük Smicinek, tetszett neki, kicsit áthangszerelték, írt rá szöveget és rögzítették. Attila felnyomott rá egy csoda szólót és meg is jelent azóta. Egy kicsit engedd meg, hogy a múlttal kapcsolatban is kérdezzelek. A Cadaveres De Tortugas feloszlása idején hallani lehetett egy készülő DVD-ről. Erre van még esély, hogy megjelenjen? K: megvannak a felvételek nálam, de nem a legjobb minőségűek sajnos, szerintem nem lenne jó ötlet a kiadásuk ebben a formában. Az 5-6 órányi képanyag összevágása, pedig emberfeletti meló lenne, erre most szerintem se igény, se pénz, se idő nincs. Egy kicsit túlhaladtam már ezen a storyn, nem szeretnék visszafelé nézegetni, sok dolog van előttünk most is, amik sokkal fontosabbak számomra, mint a régi antik dolgok folyamatos portalanítása. Ezt a dolgot eltemethetjük. RIP. Ámen. A Cadaveres új lemezének összerakása, felvétele most az első számomra! Az esetleg, hogy a CDT egyszer újra színpadon álljon? K: nem hiszem, hogy ez mostanában bekövetkezhet. Nyáron hol lehet találkozni a Cadaveres-el? K: ahol biztosan fellépünk idén: Pannónia, Hegyalja, Rockmaraton, Sziget, Szigetvárock Fesztivál, AzFeszt, FeZen és pár kicsi külföldi bulin. Várunk Mindenkit a színpad elé!!! Rokkkkkkk Egyéb tervek? K: a lemezírás és a koncertezés mellett, elindítottunk egy új myspace oldalt Cadaveres remixekkel: www.myspace.com/cadavereselectric! Hajós www.cadaveres.hu www.myspace.com/cadaveres Cadaveres diszkográfia 2006 Soul Of A New Breed 2008 Evilution

AZOK A BOLDOG 90-ES ÉVEK MOBY DICK FEJFA HELYETT Az idén harminc éves Moby Dick a nyolcvanas évek thrash-hullámát honosította. A kilencvenes évek első felében, még a Tankcsapda felemelkedése előtt vitathatatlanul ők voltak a legnépszerűbb rockzenekar hazánkban. A Fejfa helyett a negyedik albumuk, és az első, melyen Hoffer Péter ült be a dobok mögé. Az anyag valódi tízpontos Moby Dick esszencia, a megelőző albumok (Kegyetlen évek, Körhinta) szellemében. A Mentes-Schmiedl duó újfent bizonyítja zenei rátermettségét, döbbenetes, hogy mennyire kiemelkednek a hazai átlagból. A szövegek Pusztai Zoli munkái, akivel már a Kegyetlen évek óta együtt dolgozik a zenekar. Az apokaliptikus hangulatú sorai jól illenek a soproni ászok technikás thrash muzsikájához. A hangzás mai füllel hallgatva is kiegyensúlyozott és izmos, de ezen nincs mit csodálkozni, a Moby Dick mindig is kényes volt erre a témára. A nyitó Fejfa helyett furulyaszóval indul, ami nyilván szokatlan egy thrash-lemezen, de másfél perc múlva helyreáll a világ rendje. Innentől aztán nincs megállás, folyamatosan próbálok magamhoz térni, Mentes Norbert annyira fasza és hangulatos szólókat tol, hogy az eszem megáll. Nem kevés, nem sok, pont ott, és annyi, amennyi kell, annyira ízes és egyéni a cucc, amilyet ritkán lehet hallani hazai lemezen. De a többiek teljesítménye előtt is le a kalappal, hallhatóan mindenki 110%-on teljesít. Egymást váltják a végletekig kimunkált, középtempós és szélvészgyors témák, én meg csak kapkodom a fejem. Nem tudnék kiemelni egyetlen számot sem, mindegyik akkorát üt mint egy légkalapács. Abszolút időtálló lemez, ennyi! -bt-

SOUNDGARDEN BADMOTORFINGER A Soundgarden idei újjáalakulásáról szóló hírek nem pletykának bizonyúltak, mostanra már túl vannak egy titkos seattle-i klubkoncerten „Nudedragons” néven, és az idei Lollapalooza-fesztivál headliner fellépői lesznek majd augusztusban. Ezek után nyilván egyértelmű, hogy az alternatív rockzenei színtér kilencvenes évekbeli nagyágyújának ismételt tündöklése ráirányította a

figyelmünket az elévülhetetlen életműre amit maguk után hagytak. A kollekció legszebb darabja kétségtelenül a ’91-es keltezésű Badmotorfinger, mely az eladási példányszámokat tekintve nem, lendületével és izgalmasságával simán lekörözi az olyan kiadványokat mint a Pearl Jam Ten című lemeze, vagy a Red Hot Cili Peppers-től a Blood Sugar Sex Magik, de az olyanokkal szemben is helytáll mint a Metallica fekete lemeze, a Nirvana Nevermind-ja, vagy a Guns N’ Roses Use Your Illusion-eposza. A Chris Cornell vezette négyes önmagukat is felülmúlva teljesítenek ezen a lemezen, és bár a Superunknown is zseniális, és a Down on the Upside-ra sincs egy rossz szavam, mégis úgy érzem, a Badmotorfingert egyikkel sem sikerült túlszárnyalniuk. A lemezen debütál Ben Sheperd az új basszusgitáros, aki kétségkívül új lendületet adott a bandának. Az albumról kislemezként kimásolt „Outshined” a „Rusty Cage” és a Jesus Christ Pose” kedvező fogadtatásra talált az országos rádióknál és az MTV-nél is, emberek milliónyinak agyába vésve az ismerős, kőkemény riffeket és fájdalmas dallamokat. A Nevermind farvizén a Badmotorfinger abban is elévülhetetlen érdemeket szerzett, hogy a Seattle-hangzást beemelte a mainstreamáramlatok közé, megteremtve egyúttal az irányzat divatját is. A dalszerzéssel és a megfelelő hangzás kialakításával elég sokat foglalkoztak a srácok és ez hallható az eredményen. Kifinomult, de nem túlpolírozott, rengeteg váltással tűzdelt, agresszív és nyers, ugyanakkor rendkívül dallamorientált megközelítés jellemzi a lemezanyag egészét. A hangolás sem egységes és a számok ritmusát is folyamatosan variálják, amitől érdekesen lüktet az egész anyag. Három számban szerepet kap a trombita is, ami igazi telitalálatnak bizonyul. Az album megjelenése után két alkalommal is csatlakoztak a Guns N’ Roses világméretű Use Your Illusion turnéjához, de a stadionnyi tömegeknek rendre komoly fejtörést okoztak a 9/8-os és 6/4-es váltások. Az albumot hallgatva még most is ugyanazt a frissesség és izgalom jár át, mint amikor az első alkalommal pörgettem át egy másolt kazettán. A Soundgarden egy ismételt felfedezésre méltó, örök klasszikust alkotott, a legjobb fajtából. -bt-

WRONG SIDE OF THE WALL Szép lassan épül az Insane és Bones tagokból alakult Wrong Side Of The Wall sztori. Először egy ingyenes EP jelent meg, aztán egy ingyenes lemez, majd egyre több helyen bukkantak fel a srácok koncert szinten is. Hogy meddig is jutottak és merre tartanak a frontember Oszi válaszolta meg. Tavaly jött ki a debütlemez Wrong Side Of The Wall címmel, mennyire tudtátok eljuttatni az emberekhez? Beváltotta a hozzáfűzött reményeket? Azt hiszem, hogy a legnagyobb mértékben. Azóta a cucc fent van már több helyen is, terjed, mint az influenza, és ami a legjobb az egészben, hogy szinte kivétel nélkül pozitívak a visszajelzések. A célját elérte, szerintem is egy erős debütlemez, de persze ez nem azt jelenti, hogy most csak üldögélünk a babérjainkon. Fesztiválokra is sikerült bekerülni, többek közt Hegyalján, Azfeszten, Sz.A.R. Feszten és a Gyárfeszten is fellépünk. Valamint ősszel folytatódnak a Middle Finger Club-os megmozdulások is, és egy Depresszió-Road-Superbutt-Insane kör is lesz. A felvételek idején azt nyilatkoztad, hogy életed produkcióját nyújtod. Igaz ez vagy esetleg még tervezed túlszárnyalni? Amikor a lemezt vettük fel, rá kellett döbbenjek, hogy rengeteg új dimenzió nyílt meg előttem és valóban nagyon büszke vagyok a végeredményre. Viszont most őszre tervezünk egy új kislemezt, a még felvett, de fel nem használt dalokból, és valószínűleg fogunk is még felvenni hozzá egy vagy két dalt. Meg is van már egy dalra a komplett ének/szöveg, ami úgy érzem, ismét előrelépés lesz… Arról nem is beszélve, hogy az újonnan, már Lacival írt dalok is kisebb hidegrázást okoznak, és Csobi is rogyásig van témákkal, szóval ha most nekiülnénk, és semmi mással nem foglalkoznánk, simán összerakhatnánk akár egy új lemezt. Az ingyenes letöltés gondolom sokat segít a terjesztésben (legalábbis biztosan többet ér, mint a fizikai formátum). Hány emberhez jutott el a lemez? Pontosan nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ezernél több letöltésünk volt eddig, és most, hogy már torrenten is fent van, ugyan nem ellenőrizhető, de talán még egy fokkal jobban fog terjedni. Persze még mindig kell a promó, kell hogy minél több ember tudjon róla, csak arra kell figyelni, hogy ne váltson át kellemetlenkedésbe. Ma egy fiatal zenekarnak más esélye nem is nagyon van, mint az ingyenes letöltés. Mit gondolsz erről? Most mit mondjak… Nem tudom eldönteni, hogy ez mennyiben pozitív, vagy negatív. A magunk részéről mindenképpen a legjobb és legegyszerűbb módja a terjesztésnek, az már más kérdés, hogy pénz ugye nem jön belőle, ami egy újabb mínusz az amúgy sem túl vastag zenészeknek, de ha meg akarod ismertetni magad a közönséggel, akkor mindenképp érdemes legalább egykét dalt ingyenesen hozzáférhetővé tenni.

Az elődzenekarok miatt mennyire indultatok elônybôl (vagy hátrányból)? Nem mondhatom, hogy az Insane hátrányos indulást okozott volna, hiszen onnan ismerik egyáltalán az emberek a nevemet és nem kevés rajongó van, aki ugyanúgy eljár WSOTW koncertre, mint Insane-re, úgyhogy ez szerintem mindenképpen pozitív, a Bones meg hát lényegében a WSOTW, szóval rossz hatással nem lehetett rá. Honnan ismerted a többieket? Sikerült mára beilleszkedned? Csobit ismertem már ezer éve, együtt zúztunk anno a Luca Brasi nevezetű feldolgozásbandában, valamint vitt is minket egy-két helyre az Insane-el. A többiekre is emlékeztem nagyon halványan, mert a Bones-al volt közös koncertünk, de őket igazából akkor kezdtem el megismerni, amikor beléptem. Hogy sikerült e beilleszkedni? Azt hiszem a legteljesebb szinten. Nagyon jó barátok lettünk, óriásikat tudunk együtt mulatni, imádom őket! Túl vagytok egy országos turnén a Subscribe, a Road és a Plastic Bitch társaságában. Mennyire volt vevő rátok a közönség? Sokan nézték meg az előzenekarokat is? Hála istennek ezen a turnén a közönség még nem az a fajta volt, aki csak és kizárólag azért jött oda, hogy csak Subit/Road-ot hallgasson, és az előzenekarok alatt meg kántálja a főzenekarok nevét, vagy sörözgessen a pultnál (szerintem mindenki tudja, hogy kik ilyenek amúgy). Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, voltak kifejezetten fergeteges koncertjeink, óriási pajtik lettünk a Plastic Bitch-el, szóval egy rossz szavam nem lehet erre a turnéra. Mesélj erről a Middle Finger Club dologról kérlek! Kik vannak benne, mi a célotok vele, stb. Ez valami olyasmi mint a BPRNR volt? A Middle Finger Club egy iszonyatos berúgás következménye tulajdonképpen… A tagok: Stiff Bastard, Nuke, My Small Community, Plastic Bitch és mi. Hogy is mondjam. Imádunk együtt zenélni, együtt partizni, és úgy döntöttünk, ennek nevet is adunk. Összevonjuk a szervezést, csinálunk turnékat, blogokat írunk, videó dokumentációt készítünk mindenről, amiről lehet, próbálunk egymás/magunk köré egy kis pörgést izzítani. De a hozzáállást szerintem kellőképpen tükrözi a kettőnégy-adás, ami most készült velünk. A lemezmegjelenés után volt egy tagcserétek, a Belmondo-s Szabó Laci lett a gitárosotok. Honnan ismeritek? Tudja egyeztetni a két zenekart? Lacit még a Locust On The Saddle zenekarból ismerjük, már korábban is volt szó róla, hogy jön hozzánk, aztán a subi-turnén lett végleges, hogy csere kell. Hatalmas figura a csávó, nagyon beleillik a képbe, jók az ötletei, vokálozni is tud, úgyhogy nem lehet kifogásunk. A két banda időpontjai eddig hálistennek nagyon nem csúsztak egybe, de oda kell azért figyelni, igyekszünk mindent legalább

egy évszakra előre tudni, hogy ne legyen ilyen jellegű para. Annak idején a 90-es évek végén sokszor láttalak Slipknot pólóban rohangálni, a korai Insane le se tagadhatta a Korn/Slipknot hatást. Mit szóltál Paul Gray halálához? Nagyon elszomorít a dolog. Amúgy is rémisztően sok rock/metálzenész halt meg az utóbbi időben, de az mindig szörnyű, ha egy olyan bandával történik meg, amin felnőttél, ami nagyon nagy hatással volt rád... Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, ijesztően közeli. Kíváncsi leszek, hogy a banda hogy fog továbblépni amúgy… de mindenképpen R.I.P. Paul! Milyen zenéket hallgatsz/hallgattok mostanában? Ami jelen pillanatban kitörölhetetlen a lejátszómról, az az utolsó Converge (egyszerűen képtelen vagyok ráunni), az utolsó Poison The Well, az új Deftones… ez utóbbi össznépi zenekari kedvenc, mindenkinél telibetalált. Szerintem a White Pony óta ilyen óriási lemezt nem csináltak a skacok. Ami még nálam gyakran előkerül, az a Mastodon, a Latitudes, a Karnivool, a Cancer Bats, és a Between The Buried And Me, Kruger… Itthoniak közül meg még mindig az Isten Háta Mögött, az Óriás, a Subscribe (az új kislemez szerintem valami zseniális), és a Grand Mexican Warlock.

Fesztiváloztok a nyáron? Mint ahogy azt fentebb említettem, hál istennek igen, vagyunk már egész sok fesztiválon. Új számok, új lemez? Vannak bíz dögivel, ezt is kifejtettem feljebb. Egyéb tervek? Mindenképp mindenhol játszani, akár a Holdon is, és szerintem lassan rástartolunk egy külföldi terjesztőre/kiadóra. Köszi az interjút és rock’n’roll! Mi köszönjük! Aki még nem tette meg látogasson el a Wrong Side honlapjára és töltsön! Hajós www.wsotw.com www.myspace.com/thewrongsideofthewall

BLOODY ROOTS ISTEN KEZÉBEN Schmiedl Tamás a 30 éves Moby Dick frontembere elsőízben dolgozott külön jól ismert társaitól. Bár a Bloody Roots egy oldschool thrash csapatnak lett beharangozva, azért ahogy a Moby Dick is mindig előre tekint - ez a lemez sem jöhetett volna ki 86-ban. Szerencsére. Smici megunva a patthelyzetet az anyazenekarnál hozta létre ezt a projectet, riasztva a zenészhaverokat mindenfelől. Nemcsak a korai Moby Dick lemezek feelingje jut eszembe tehát, hanem a Se Nap Se Hold vagy a Golgota hangulata is be-beugrik. Ehhez jönnek pluszba a vendégek és az általuk hozott érzések. Az összes arcot egyébként felsorolni is nehéz lenne, ettől el is tekintek, nagyon hosszú a lista. A vendégek hol csak szerzőként bukkannak fel, hol játszanak is a lemezen. A nyitó Késői fohász egy gyors thrash, egyértelmű jel, hogy miről is lesz itt szó. Elsőként a kettes Isten kezébent hallottam a myspace-n, rögtön tudtam, hogy bejön majd az egész cucc. Ez egy 100% Smici nóta amúgy, fogós riffek, fogós refrén, a szólót pedig Schmiedl Balázs nyomta fel (családon belül megoldva). A hármas Haragvó Istenek is ez a vonal, itt Vörös Attila a hathúrosvendég. Az Árva világ, árva fia Füleki Sándor nótája, egy ütős refrénnel, lassabb részekkel. Ő is játszotta fel a gitárokat, csak a szólót bízta Balázsra. Igazi bólogatós metal. A Ne add fel lóg ki a leginkább az összképből, itt majdnem minden Farkas Zotya nevéhez fűződik, ennek megfelelően a modern metálé a terep (Tisztítótűz korszak). Nem egy bonyolult dal, és aki ismeri az első Korn lemezt nézhet ferde szemmel, de az is tény, hogy Zotya szenvedélye is átjön. Az ének pedig egy duett Smicivel, ez is mindenképpen izgalmas. A Körmi féle Rossz jellel születtünk, amit még kiemelnék mint kedvenc, ez egy amolyan Fejfa/Boksz lemezes Moby Dick találkozik a Cadaveres-el - nálam ezzel nem lehet hibázni. A lemez a Slayer-es A gyűlölet mezejénnel zárul, keretbe zárva a korongot. A szövegek földhöz ragadtabbak, mint a Pusztai Zoli versek, de az is látszik, hogy Smici már 20 éve adja elő a Pusztai gondolatokat, tehát érezni a hatást. Smici segítségére volt Ficzek András is a szövegeknél (néha az énekeknél is), amelyek egy helyzetjelentést próbálnak közvetíteni jelen korunkról. A hangzásra nem lehet panasz, persze az is számít, hogy Smicinek volt ideje az MD Stúdióban foglalkozni az anyaggal, kipróbálni az ötleteket. A lemez legnagyobb erénye, hogy annak ellenére egységes, hogy ennyi rengeteg zenész dolgozott

rajta, gyenge pontja nincs a lemeznek! Ez csak akkor jöhet létre, ha van egy profi kéz, amely összetartja, átlátja a produkciót. Smici tehát méltán lehet büszke erre az anyagra, aki valaha is szerette a Dicket vajazni fogja a Bloody Rootst is. Viszont mostmár remélhetőleg egy új Moby Dick lemez a következő cél... Hajós

BLOODIEST I TOLD MY WRATH, MY WRATH DID END Ez a project

Bloodiest a Cadaveres átmeneti időszakának köszönhetô. Miután felbomlott az eredeti felállás Körmiék elsőként egy szabadidős zenekarral kezdtek csörömpölni és tértek vissza. A megközelítés death metal, mondjuk Napalm Death érzet, de annál azért fogósabb a végeredmény (legalábbis ének szempontjából), hiszen minden számban találni egy jófajta refrént, amire lehet emlékezni. Az emészthetőségben segítséget nyújt a Cada-énekes Bölcsföldi Zoltán is (az emészthetetlenségben pedig Tóth Gergő a Blind Myselfből, legalábbis ő is üvöltözik egy keveset). Hat nóta + intro + outro 15 percben mindenféle felesleges rész nélkül, sláger most nincs, talán legközelebb. Lehet, hogy több nem is esne már jól negyedóránál, de így igazán élvezetes. Az alapok élőben együtt lettek rögzítve, lélegzik is az anyag rendesen, az érdi Bakery stúdió pedig alap. Őszintén remélem, hogy lesz folytatás, mert ez az anyag nagyon rendben van! Aki kíváncsi a Cadaveres bedurvított verziójára csapjon le a korongra! Hajós

BAD RELIGION 30 YEARS LIVE A koncertlemezekről általában tudjuk, hogy igazán jó minőségben elkészíteni őket legalább annyiba kerül, mint egy rendes stúdiólemezt, annyi plusz melóval, hogy a hangmérnök egy pillanatra se bambulhat

el, mert itt nem nagyon lehet megkérni a zenekart, hogy játssza újra. Ennek tudatában nem is csodálkozunk, ha minden zenekar nagyjából stúdiólemez áron kínálja az élő felvételeket. Erre jön talán minden idők legnagyobb punkrock zenekara és azt mondja, hogy srácok, egészségetekre, vigyétek ingyen! Mert a Bad Religion ezt tette. És nem is valami szemetet kaptunk szerencsére, hanem egy egészen remek anyagot, bár tőlük ehhez már hozzászoktunk. Bár elvakult BR rajongó vagyok, igyekeztem elővenni az elfogulatlan újságíró/hangtechnikus énemet és technikai füllel végighallgatni az egészet. És bár korántsem állíthatom, hogy tökéletes lenne a keverés vagy, hogy nem lehet hibát találni benne (na jó, ahhoz azért eléggé kötekedős hangulatban kell végighallgatni), de éppen ettől lett annyira jó. Nagyon sok zenekar elköveti azt a hibát, hogy a koncertanyagaik majdnem annyira sterilek, mint egy stúdiólemez. Ettől pedig elveszíti a koncertélmény varázsát. Amíg egy opera felvételénél valóban hibátlan, már-már steril élményt vár el a hallgató, addig egy punkrock koncertre a hangulatért, tombolni, kikapcsolódni megy el. Ehhez meg sokkal fontosabb a hibátlan hangulat, mint az, hogy esetleg egy pillanatra megcsuklik az énekes hangja. Mert néha Greg kicsit mást énekel. Na és? Viszont hallani a közönség tombolását, Greg felkonferálja a számokat a maga nem túl bőbeszédű stílusában, a keverés nyers és már-már tényleg magam előtt látom a színpadot. Olyan a lemez, mint a Bad Religion és a koncertjeik: végtelenül egyszerű, semmi túlbonyolítás, mégis egyszerűen varázslatos. Na de mik is kerültek fel egy 30 éves törtetlen karriert bemutatni szándékozó CDre? Ebben nem volt sok variálás, az ismertebb számok kerültek rá, egy-két ritkábbal kiegészítve, de összességében azért nem hiszem, hogy a zenekart ismerők felkapják a fejüket a listára. A 30 év nem annyira a számokban látszik meg, mert az első néhány évből semmi nincs rajta, hanem a hangulatban, abszolút klubhangulat árad belőle, pörög, gyors, pedig ne feledjük, hogy csúnyán 40 fölött vannak a tagok, a hangzás meg mindent visz, semmi sportcsarnok-érzésünk nincs. Amennyiben jól értesültem, nem is egy koncertből van felvéve, hanem a tavaszi turnéból ollózták össze. Kicsit nehéz arról a zenekarról írni, ami kiskamasz korom óta meghatározó az életemben, ami megmutatta, hogy lehet a punk igényesen egyszerű, hogy lehet az érzelmeket és a mondanivalót rendes köntösbe bújtatva előadni és úgy egyáltalában adott valamit, amit se előtte, se utána senki és semmi. Talán már észrevehettétek, hogy semmi konkrétat nem írtam, csak hasonlítgattam, nosztalgiáztam. Ezért engem kérem, ne kövezzen meg senki, leírhattam volna, hogy kiváló koncert, kiváló számok és a Social Suicide még mindig hatalmasat üt, de ezt mindenki tudja, aki egyszer is meghallgatta bármelyik számukat. A Religion ezzel nem akart újat teremteni, van már koncertlemezük, DVD-jük több is. A közönségükkel együtt akarják ünnepelni a 30 évet, mert, ahogy Greg írta, „nélkületek nem igazán lenne mit ünnepelni”. Hallgassuk

hát meg mindannyian, akik szeretjük őket és ismerjük el újra, hogy hiába öregszenek, még mindig az abszolút csúcsot képviselik a stílusukban. Pipi

RÓZSASZÍN PITBULL BONFOGLALÁS A legutóbbi Pitbull lemez az én kezeimben kötött ki, kézenfekvő volt, hogy a következőnek is nekiálljak. Első pozitívum, hogy ez is ingyenesen letölthető, mondjuk manapság szerintem csak vergődés a CD pénzért árulása, de ezt minden zenekar magának kell, hogy eldöntse. Kétféle verzióban tölthető le, mesés és mese nélküliben is. Ismerve Kassai úr szövegeit természetesen a mesés verzióra voksoltam. Ez nagyjából annyit tesz, hogy a számok közötti összekötést egy mese adja, Béláról, aki elfoglalja Magyarországot, kikiáltja Bongóliát, végigdúlja Európát, majd bemutatja a teljes hanyatlást. Az ötlet pazar, a megvalósítás kevésbé, nyoma sincs a klasszikus pitbullos beszólásoknak, bőven túlzásba viszik a politizálást és egyre kevésbé van benne az elborult, infantilis szexközpontú humor. A zenei alap szerintem továbbra is hozott anyag, bár ezeket, megmondom őszintén, nem ismerem fel. Az előadás azért teljesen korrekt, zeneileg tényleg továbbra is ott van az új csapat. Általában úgy írok lemezkritikát, hogy meghallgatom a lemezt egyszer-kétszer, aztán berakom a lejátszóba és nekiállok írni róla (szinte soha nem első hallgatás után, várok pár napot). Aztán, ami közben eszembe jut, feltűnik benne, azzal kiegészítem. Ezt itt azért tartom fontosnak leírni, mert elsőre nem igazán jött be a Bongfoglalás, de néhányszor újrahallgatva már eléggé megváltozott a véleményem. Nekiálltam Pitbullosan hallgatni, amikor pedig rájöttem, hogy itt nem ez várható, meghallgattam úgy, hogy odafigyeltem minden szóra. Így rögtön más lett. Elképzelhető, hogy Kassai mester felnőtt, mert bár poénos köntösben, de jóval komolyabbra van véve a figura, mint eddig. A régebbi lemezeken ugyebár rengeteg abszolút céltalan kakipisi-dugás-hányás dal szerepelt, ezen ilyen igazából egy sincs, talán a Magyar pina című feledhető darab. Van viszont abszolút komoly, a Modernkori rabszolgák. Sajnos igaz is, de valahogy ez már nem Pitbull. A Prosectura mindig is így csinálta, komoly üzenetet hordozó humoros köntösű dalokat alkotott, de ezt szerintem rajtuk kívül senki se csinálta jól. A Rabszolgák után hallható Jó éjt Bobby Sands újabb úttörő, kifejezetten szomorú, lassú szám. És ez valahogy nagyon jó lett, komolyan elgondolkodtató, jól

megválasztott zenei alappal. Tényleg tetszett, sokat hallgatom. De nem Pitbull, nagyon nem. És főleg nagyon éles a kontraszt az utána következő Hitvány celebekkel, aminek főleg az eleje garantálja a sírva röhögést. Az egész lemezen az előbbiekben taglalt visszásságok jelennek meg. Azt hiszem, a Rózsaszín Pitbull felnőtt így 15 év után. Ez nem baj, mert megmutatták, hogy tudnak remek számokat írni, viszont úgy tűnik, a régi stílus már nem megy nekik, a parttalan, mondanivaló nélküli számoknak leáldozott, nem tudják úgy megírni, hogy tényleg vicces legyen. Most lényegében leírtam, hogy jó lett, de igazából mégsem. Pedig ez így azért nem stimmel, mert azért ez jó, csak néhány feltételnek teljesülnie kell a hallgatásához: egyrészt kell hozzá egy közepesen intelligens hallgató, aki felfogja, miről is van szó és ismerni kell egy kicsit az elmúlt pár év történéseit. Így rögtön érthetővé válik a mese a szép kezdettől a tragikus végig. Végkifejletnek nem írnék semmi nagy igazságot, se jót, se rosszat. Ezt a lemezt egy kísérletnek kell szerintem felfogni és megnézni, mi lesz a folytatás, aztán ráérünk ítélkezni. Annyit mindenesetre meg kell hagyni, hogy a régi Pitbullnak vége, az új meg még nincs kész… Pipi

DEFTONES DIAMOND EYES A Deftones számomra mindig is egy hangulathoz kötődött, és még most is a legmegfelelőbb háttérzenét szolgáltatja egy másnapos délelőtthöz. A Diamond Eyes sem egy olyan album, amit bármikor meg tudnék hallgatni, de ha a súlyos témákkal variált elszállós dallamokra vágyom, akkor keresve sem találnék náluk jobbat. Óriási várakozás előzte meg az új lemezt, nyilván mindenki kíváncsi volt, hogy a basszusgitáros Chi Cheng 2008. novemberi autóbalesete és azóta tartó kómája milyen nyomot hagy a zenekar kollektív lelkében és tudatában. Ne felejtsük el azt sem, hogy még a baleset előtt rögzítettek egy komplett lemezanyagot Eros munkacímmel, ami Chi felépüléséig valószínűleg a fiókban marad. Addig a banda régi barátja Sergio Vega (ex-Quicksand) helyettesíti majd Chi-t, akivel végülis a Diamond Eyes című anyagot felvették. Chino Moreno nem egy nyilatkozatában elmondta, hogy egy pozitív kicsengésű lemezt akartak kihozni, mert meg akarták mutatni, hogy a tragédia mennyire összekovácsolta őket. Félreértés ne essék, a Diamond Eyes ennek ellenére sem egy habkönnyű slágergyűjtemény, továbbra is tonnás súlyokat mozgatnak a srácok. Ha hinni lehet a háttér-

információknak, a megelőző Saturday Night Wrist túlérlelt megközelítéséhez képest, visszatértek a kilencvenes évek albumait jellemző spontán dalszerzési és rögzítési technikákhoz, így sokkal gyorsabban haladtak a felvételekkel, és az anyag is frissebbnek hallatszik. Nagyon kiegyensúlyozott a vokális és hangszeres részek aránya, ami még jobban belesodorja a hallgatót a Deftones univerzumába. Az egész anyag egy tudatmódosítóként működik, olyan mint egy fasza trip, nagyon megérint, ennél többet zenétől nem kívánhat az ember. A hangulat kicsit a Cure-ra hasonlít, de persze szigorú metálba oltva. Óvatosan adagolva, különleges alkalmakra, nem mindennapi fogyasztásra ajánlom. -bt-

SOULFLY OMEN Max Cavalera a Soulfly élén hetedik alkalommal jelentkezik új anyaggal, ilyen múlttal úgy gondolom nem érdemes különösebben taglalnom, mire számíthattok az Oment hallgatva. Egy biztos, senkinek sem okoz különösebb meglepetést. Egyszerűen haladunk tovább a Dark Ages-en szárba szökkent thrash-vonalon. A nyitó Bloodbath And Beyond fémes, hardcore-os lüktetése rögtön megadja az alaphangot. A Mark Puciato (The Dilinger Escape Plan) közreműködésével felvett Rise Of The Fallen nem véletlenül lett az első klipnóta. A gitárok nagyon arányosan szólnak, arra pedig egyszerűen nincsen szó, hogy Mark Rizzo mit művel a hangszerén. A Lethal Injection szintén egy húzós darab, melyben Tommy Victor (Prong) tette hozzá a magáét. Nincs itt egy pillanatnyi üresjárat sem, őrölnek a thrash témák, néhol egy-két ikergitáros szóló is felbukkan a nyolcvanas évek modorában, de abszolút mai hangzással. A száz mérföldről is felismerhető Soulfly-groove-ok is a helyükön vannak, minden tekintetben kiemelkedő anyag került ki Max-ék műhelyéből. A kötelező instrumentális darab, a Soulfly VII. is ott sorakozik a lemez végén, szóval semmi nem változott, a minőség pedig a megszokott. Júliusban a soproni Volt fesztiválon élőben meg lehet róla győződni. -bt-

III. KÁDERFESZT VÖRÖS/KÉK YUK, BP. 2010.05.29. Már eleve jól indult. Végre egy dallamos punk buli, Káderek szervezik, ráadásul a Yukban, ahol felnőttünk. Nagyon rossz nem lehet. Nem is lett. Kicsit húzós nap és kb. 200 kilométer autózgatás után korai indulást terveztünk, amiből persze semmi nem lett, így valamivel 10 előtt érkeztünk a Vörös Yuk elé, ahol egy közepesen szimpatikus társasággal rögtön italozgatásba kezdtünk, majd rövidesen befelé vettük az irányt. Azaz csak a társaság meg én, mert a derék haverjaim inkább valamelyik értékes drogos-goa parti mellett döntöttek, de aki hülye, haljon meg ugyebár. A lényegre visszatérve, erőteljesen ittas állapotban bevettem magam a Yuk koncerttermébe, ahol épp a Káderek hangolt. A hangulatomhoz illően erőteljes hangerővel üdvözöltem őket, tudatosult bennem, hogy lekéstem három koncertet, köztük az egészen kiváló Reflectedet, amit mindenképp látni akartam, majd a Kék irányába indultam, ahol épp a Grenma zajongott. Róluk őszintén megmondva sose voltam nagy véleménnyel, valahogy olyan erőltetett, kicsit izzadtságszagú az egész, sehol nem érzem benne azt az igazi "szarok a világra" skatepunk lendületet, de ettől még el kell ismernem, hogy egész jó zenészek, a lány basszusgitáros meg jó döntés, kötelezővé tenném, hogy minden zenekarban legyen legalább egy női tag. A leány ellenére csak hátulról szemléltem az eseményeket, majd rövid úton a pulthoz tértem, hogy Sünit fárasszam az elmúlt hetek történéseivel és újabb borokat tápláljak magamba a biztos hatás érdekében. A hatásra nem lehetett panasz, a jó négytablettás kőbányai aszú (amit azért szerencsére Tokaji árban adnak, így nincs az embernek csöves érzése) megtette hatását és a Kádereken az előbbieknél is emelkedettebb hangulatban jelentem meg. Szerencsére Öcsiék továbbra is egy abszolút őszinte, vidám és pörgős zenekar, így egy egészen kiváló koncertnek lehettünk tanúi. Külön hálálmat és köszönetemet kell kifejeznem, hogy műsorra lett tűzve a Szívem vezessen című kb fél perces szám. Ez az új lemez introja és eddig sose hallottam koncerten, bár erőteljesen rágtam a belüket érte. Hát íme! Bár vannak kétségeim affelől, hogy ez miattam történt, de nem rombolom le magamban a képet. Persze nem érték be ennyi újdonsággal. Anno egyszer-kétszer játszottak egy feldolgozást, az Auróra féle Egy kis anarchiát. Ez azonban mára unalmas lehetett nekik, de a közönségnek adni kell, ezért másikat válaszottak, ráadásul olyat, amit az Auróra is csak elvétve játszik el. A Kásás hó tökéletes volt, a közönség őszintén meglepve tombolt. A trükk az volt mellé, hogy a listán csak KH néven szerepelt, nehogy a magamfajta tahó, aki a listát kukkolja koncert közben, rájöjjön, mi is lesz itt. A közönség jelentősen csekélyebb volt, mint a Grenma alatt, de a Kékben se voltak, fogalmam sincs, hova szívódtak fel az emberek. Viszont legalább ott volt a Káderek keménymag, azok, akik

minden nagyobb bulin ott vagyunk, a hangulatra nem volt panasz. Viszont minden visszázásunk ellenére sem játszottak egy plusz számot se, pedig próbálkoztunk "one more song" kiáltásokkal is, hátha sztárok lettek és csak angolul értik, de nem sok sikerünk volt. Értjük mi, hogy felelősségteljes koncertszervezés meg tisztelet, csak leszarjuk. Ha mi ráadást kérünk, akkor legyen ráadás!!!!!!! Ezen traumán és egy újabb boron túltéve magam már át is krosszoztam a Kékbe, ahol már játszott a Szükségállapot. Szégyen, nem szégyen, én eddig csak a nevüket ismertem,a zenéjüket sose. Viszont igen örömmel konstantáltam, hogy igazi cali punkot tudnak csinálni magyarul, ami szinte senkinek se sikerül. Kicsit féltem, hogy a Grenma közönsége marad ezen is, akikkel nincs semmi bajom, csak átlag 14 évesek és egész enyhén puhapöcsök (a hölgyeket nem bántom, velük egy bajom van, hogy nem állnak szóba velem, én nem értem, hogy férhet ennyi jó nő egy társaságba, főleg ilyen fiúkkal, de hát öregszem én már), így tombolás kicsit érdekes lett volna. De szerencsére nekik elegük lett addigra, ezért már elnézést a kifejezésért, de kurva jót buliztunk, rendes pogózós - egymást gyilkolós, de azért baráti hangulatban tomboltuk végig a Kék Yuk aznapi utolsó buliját. A kitartóbbak (mint én) átvonultak a Vörösbe a Kötelező Közhelyeket megtekinteni. Szegényekkel azért rendesen kiszúrtak a késői időponttal, nem túl sokan voltak rajtuk, pedig kifejezetten jó volt. Az énekes összekötő szövegei igazi Fat Mike-osak, jó sokat pofázik hülyeségekről, mégis tök jól jön ki az egész. Amúgy nekem zeneileg a kb 8 évvel ezelőtti dolgaik voltak meg Keleti gyros és hasonló csodákkal, ezért plusz kellemes csalódás volt. Asszem kicsit képeznem kellene magam magyar zenekarokból, teljesen le vagyok maradva. A Közhelyek után összeszedtem magam és hazafele vetetem az irányt. A buszmegállóban még sikerült szóba elegyednem a két napszemüveges picsával (aki ott volt, tudja kire gondolok), ismét megállapítva, hogy az IQ-juk alulról ütögeti a 2-t, majd a 923 busz vendégszeretetét élvezve édes álomra szenderültem, amiből csak a rendkívül harcias fellépésű BKV Biztonsági Szolgálat (az éjszakain így híjják ám az ellenőrt, és az átlagnál is legalább 3 szinttel tahóbbak) tudott kizökkenteni a Nyugatinál, de miután igazoltam, hogy jogosult vagyok a buszon utazni, ismét álomra hajthattam a fejem. Zárszónak meg csak annyit, hogy igenigenigen, végre! Évek óta nem voltam a Vörösben igazán jól sikerült bulin, remélem visszatér szeretett törzshelyünk! Pipi

MOBY DICK ZÖLD PARDON, BP. 2010.05.25. Estére piros jelzést jelentett a híradó, nem tudtam, hogy le szálljak-e a villamosról, végül megtettem, bár rém fos idő volt egy szabadtéri koncerthez. A Moby Dick azonban megúszta. Ma már nem csak hínárhajúakból áll a

közönség, hanem itt vannak a modernebb figurák is meg itt vannak a hungaristák. Utoljára két éve láttam a Dicket a Volton, ott egy retro programot toltak, amit én nem nagyon értettem és nem is vettem jó néven (viszont ez nem azt jelenti, hogy nem élveztem, csak hiányzott valami!). Lemmy is mindig azt mondja, hogy nem kövültek meg az Ace Of Spades óta – a MD is csinált 1993 után király lemezeket. Oké, ennek akkor ott ideje volt, most a zp-ben megtalálták az egyensúlyt. Egy tömény best of programmal készültek, egyedül a Tisztítótűz maradt ki. A Na mi van?!, a Zsibbad az agyam, a Fejfa helyett, a Romlott rendszer viszont nem maradtak ki, az újkort pedig a Mennyből az angyal, az Ámen és a Jusson eszébe képviselte. És persze volt Ugass kutya!, Gazember, Pokolrock, Happy End, Köszönöm jól vagyok, Beteg a Föld, Káosz és zűrzavar, Keresztes vitéz, Múló álom és talán ennyi. A program tehát hibátlan volt, lóbáltam is a fejem, ám a koncert felétől valamelyik erősítő (vagy nem tudom mi) elszállhatott és csak recsegett ropogott, Smici gitárját is alig hallottam, a végén Gőbl Gabi le is rakta a basszusgitárját, lehet ott volt a gubanc. Ami biztos, hogy ez eléggé elcseszte a koncertet, Smicit is zavarta valami, látszott rajta. Ráadást nem is toltak, hiába a visszázás. Csináltak pár fényképet, ami egy idei új MD demóhoz lesz majd használva és mindenki húzott haza a vihar elől… Hajós