KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Megvan már a karácsonyi hangulat?! A Mikulás tojta NO.26. nemes egyszerűséggel a dec. 28-i Metró Klub zenekaraira épül, mindenféle fenyőünnepes giccsesség nélkül. Most végre megtudhatunk mindent a Káderekről, a Pazarról és a Drawing-ról is (az Igor-ról már lerántottuk a leplet két számmal ezelőtt). A melléklet is hasonlóan földalatti és izgalmas: a fiatal punkrock Helo Zep! első lemeze tényleg ígéretes, ez most nem kamu (persze mi soha nem kamuzunk!). Jó böngészést, jó kagylózást, boldog karácsonyt és egyéb közhelyek! Rokk! Hajós
III. MŰSZAK Hajós -btPipi -KarinaLőrincz Ferenczi nocode
KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak
[email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak
ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU
KÁDEREK Én magam se tudom eldönteni, mennyire lett meghatározó eleme a hazai punkrocknak a budapesti Káderek zenekar. Erről és még rengeteg egyéb dologról kérdezősködtem, remek cimborámtól, a mindig jókedvű frontembertől, Öcsitől. Túl vagytok több turnén kisebb és nagyobb zenekarokkal együtt, jelenleg is benne vagytok egyben. Hogy látod, mennyire számít most ismertnek és kedveltnek itthon a Káderek? Igen, az első önálló turnénkat nyomjuk, ami nagyon jó alkalom arra, hogy felmérjük a helyzetünket. Azokon a helyeken ahol most járunk először, általában nagyon jól fogadnak minket, ilyen volt például Hajdúszoboszló vagy Budaörs is. Egy dolog biztos: érezhető, hogy évről-évre egyre kevesebben járnak koncertre. Budapest talán kivétel volt ez alól, de sajnos elérte ez a hullám a fővárost is. Itt is egyre nehezebb teltházas bulit csinálni, de a vidék az más. Alig van néhány helyen klubélet, sorra zárnak be a klubok, vagy éppen csak átalakulnak. Szóval, nem könnyű felmérni, hogy hogyan is állunk, de általában azért lelkes a közönség, még akkor is, ha kevesen vannak. Mi nagyon élvezzük ezt az időszakot, most nagyon együtt van a banda, és ha mi jól érezzük magunkat, akkor az úgyis lejön a színpadról, és az esetek többségében rajtunk múlik, hogy jó-e a buli. 10 állomásos turnét terveztünk nyár végén, ebből novemberre 28 helyszín lett, úgyhogy egy igazi, 4 hónapot átölelő turné lett belőle. Nemrégiben távozott közületek Tomi, a színpadképet erősen meghatározó gitáros. Mi ennek az oka? Egyszerű sztori, kapott egy visszautasíthatatlan munkaajánlatot külföldről. Tudjuk milyen esélyei vannak ma Magyarországon egy szakmájához értő, tehetséges fiatalnak... Nulla! Nagyon nehéz szívvel lépett ki a bandából, és valóban meghatározó alakja marad a zenekarnak. Nagyon szerettem vele zenélni, ahogy megértettük egymást a magánéletben, úgy a zenében is. Soha nem gondolta volna, hogy külföldön fog élni, de nagyon örülök, hogy megtalálta a számítását, biztos vagyok benne, hogy megállja a helyét. Augusztus 12-én Visegrádon megköszöntük neki ezt a 6-7 évet. Ha hazalátogat, láthatjuk legalább alkalmilag, vagy pár szám erejéig egy-egy bulin? Természetesen nagyon várjuk haza! A december 28.-i Káderek turnézárón biztos, hogy Tomi is és Tompee is jelen lesz a Szabad az Á-ban. Azt még nem tudom, hogy vállalnak-e valamilyen szerepet a színpadon, én nagyon örülnék neki ha egy-egy számban közreműködnének. Jelenleg trióban játszotok, tervezitek a későbbiekben Tomi helyének betöltését? Vannak már elképzelések a pozícióra? Amikor másfél évvel ezelőtt Tompee bejelentette, hogy kiszáll a bandából és Norvégiába megy, akkor nem volt kérdés, hogy pótolni kell. Ez a váltás elég simán lezajlott.
Emberileg is és zeneileg is a lehető legmegfelelőbb embert találtunk a basszusgitáros posztra Puszi személyében. De Tomi esetében más a helyzet, épp akkor kezdődött a turné, sőt már benne voltunk a koncertezésben, amikor biztossá vált a távozása. Nem akartuk elkapkodni a váltást. Igazából két ember jött számításba, akivel szívesen folytattuk volna, és mindkét gitárossal felvettük a kapcsolatot, az egyik srác időt kért, a másik havertól meg mi kértünk időt. Aztán elkezdődött az ”1-re gerjedni kell turné” és gyorsan körvonalazódott, hogy működik ez egy gitárral is. Csak egy-két számba kellett belenyúlni a vokálok, vagy a szólók miatt. A következő időszakban biztos, hogy hárman maradunk, aztán majd meglátjuk, a harmadik lemez után lehet, hogy visszatérünk erre a kérdésre. Néhány éve még három gitárral játszottatok, egy ideje azonban Samu sincs veletek színpadon. Láthatjuk még őt veletek játszani valamikor? A zeneírásból továbbra is kiveszi a részét? Igen, néhány éve még három gitárral nyomtuk. Teljesen más zenei élmény ér, amikor három rendesen megírt gitárszólamot hallasz, és négyféle vokált lehetett rá énekelni. Persze nem feszegettük a határokat, de általában kihoztuk ebből a lehetőségből, amit elképzeltünk. Stúdióban még mindig 3 gitárban gondolkozunk. Ennek az időszaknak is egy külföldi túra vetett véget, Samu ment ki fél évre Svédországba tanulni. Ez idő alatt a zenekar többi tagja képezte magát, tanárhoz járt, és rengeteget próbáltunk. Mire visszajött, egy elég nagy szakadék keletkezett Samu és a zenekar játéktudása között. Ekkor közösen úgy döntöttünk, hogy Samu a háttérben marad, mert egyébként nagyon színes zenei látásmódja van, így továbbra is ő hozza a zenei alapokat és a tehetségét a zeneírásban kamatoztatja. Egész biztos, hogy őt is láthatjátok még a Káderek színeiben zenélni. Köztudott, hogy eléggé közvetlen, jó kedélyű zenekar vagytok, akikkel nehéz rosszban lenni. Kikkel szerettek legjobban fellépni, együtt bulizni? Köszönjük, hogy ezt mondod, aki ismer minket az tudja, hogy távol áll tőlünk az arcoskodás, meg a májerkedés. Megpróbálunk mindenkivel nyitottak lenni és elfogadni mindenkit olyannak amilyen. Fontos, hogy a zenészkollégákkal jó viszonyt tartsunk fenn, mert szeretünk sok jó bulit szervezni, és sok jó bandával együtt játszani. Szeretnénk közelebb hozni a zenekarokat egymáshoz, illetve a közönséghez, állati jó lenne, ha működne ma Magyarországon a punkzenei élet, ha lennének jó bulik, jó közösségek széthúzás nélkül. Nagyon sok kezdő, vagy kevésbé ismert zenekar keres meg minket, hogy játszunk együtt, vagy bármi kéréssel, kérdéssel. Ezeknek a megkereséseknek szívesen teszünk eleget. De ha felhívsz, hogy vasárnap este 9-kor kéne vendégszerepelnem a stúdióban, akkor azt kihagyom Pipi. Nagyon sok jó punkzenekar van ma Magyarországon, és talán a Picsát meg a Pittbullt leszámítva mindenkivel jóban vagyunk, velük csak azért nem, mert még nem
játszottunk soha együtt. Remélem, hogy ez nem sokára megváltozik és velük is bulizunk egyet. És ki az, akivel semmi pénzért el nem mennétek? Akad akivel egy kicsit nehezebb szót érteni, meg olyan is van akivel tuti, hogy nem ülnék be egy turnébuszba, de olyan zenekar nincs akivel ne játszanánk szívesen ebben a műfajban. A többi műfajt meg leszarom. Nem túl gyorsan készülnek a lemezeitek, a Viharcsináló óta egy új számot ismerhettünk meg, a Lejárt szó „személyében”. Mikorra várhatunk valami újat? December végén befejezzük a koncertezést és minden hétvégén a klubok helyett a próbateremben izzadunk majd az új lemezen, egyébként elég jól állunk a számokkal, 5 vagy 6 számba már belefogtunk. Samu fejében már összeálltak a részletek. Előzetesen csak annyit, hogy a Lejárt szó című szám egy kicsit előrevetíti a következő lemez hangulatát, természetesen vegyítve a megszokott Káderek jelleggel. Szeretnénk egy különleges hangulatú, de nagyon húzós punk lemezt csinálni. Már észrevettem, hogy bevált szokás nálatok, a külön felvett számokon (Újra veled álmodom, Lejárt szó) a többiek is vokáloznak, de a lemezeken mindig te énekled fel az összes sávot. A következőn lesz végre közös vokál? Ez nem volt tudatos, a számokat mindig úgy írjuk meg, hogy mindenkinek megvan a vokálrésze, de a Viharcsináló felvételei során egy kicsit kicsúsztunk az időből, így amire Tomi felköpte volna a vokálokat, addigra be kellett fejezni a munkát. Ha jól emlékszem, akkor valami hasonló volt az első lemez felvételénél is. Persze amikor csak egy számot veszünk fel, akkor mindig van annyi idő, hogy ráénekeljünk még egy sávot. Legközelebb biztos, hogy nem csak én fogok vokálozni, mert állat, ha a többiek is nyomják az éneket. Sőt szeretnék egy vendégénekest is egy-egy számba, de még nem tudom, hogy ki lesz az. Már túl vagytok a kamaszkoron, többen apukák vagytok, családotok van. Hogy tűrik otthon a zenekarral járó rengeteg elfoglaltságot, távol töltött estéket, nehézségeket? Erre a kérdésre csak a saját nevemben tudok válaszolni. Szerencsés vagyok, mert a munka és a család mellett, azzal is tudok foglalkozni, ami állatira fontos nekem, és ezt tudja a családom és a környezetem is. Azt remélem, hogy semmiben nem szenvednek hiányt azért, mert ezt csinálom, egyébként már régóta nem szül feszültséget otthon az éjszakázás. Nézd, ha nem zenélnék, akkor is eljárnék hétvégén, akkor is költeném a pénzt. Szerintem mindenkinek szüksége van egy szelepre, valaki a motorját vagy az autóját bütyköli, horgászik, kutyát tenyészt vagy kurvázik, mi zenélünk. Volt már olyan pillanat, hogy úgy éreztétek, nincs kedvetek tovább csinálni ezt az egészet? Odáig én még nem jutottam el, hogy eszembe jusson ez a gondolat, a többiek fejébe nem látok, de kétlem, hogy gyakran gondoltak volna erre. Persze vannak
hullámvölgyek meg nehéz időszakok, de a magánéleti nehézségeket a próbatermen kívül hagyjuk, csak így mehet előre a zenekar, mert ugyanúgy, ahogy az élet bármely területén, mindig kell egy cél, amit el lehet érni, ha kicsik is a lépések, de akkor is halad előre az ember, vagy éppen a zenekar egy közös cél érdekében. És a végére egy fontos kérdés: mi a helyzet a Káderfeszt sorozattal, lesz folytatás? Hát, erről a bátyámat kéne faggatni. Én nem szoktam belemenni a szervezésbe, a Káderfeszt meg szinte egy az egybe a bátyám project-je. Most egy ideig leállt a Káderfeszt, mert a Káderek turnézik és Roli nem tudna száz százalékosan rá koncentrálni az adott feladatra. Tavaszra biztos szervez valamit, mert egy percre nem tud megülni a seggén. Pipi www.kaderek.hu Káderek diszkográfia 2006 Hangtalan gitár 2009 viharcsináló 2011 Mánia EP
DRAWING A soproni hardcore Drawing nemrég hozta ki első lemezét, hogy pontosan honnan is jöttek, merre tartanak az énekes Balázs foglalta össze. Mesélj kérlek a kezdetekről, hogyan jöttetek össze? A zenekar 2008-ban alakult, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk és voltunk már a zenélés kezdetén, hogy gyerekkori barátok vagyunk mindannyian és imádjuk a zenét. 12 éves lehettem mikor bele csöppentem a zene világába és Krisszel elkezdtünk pötyögni. Neki volt egy akusztikus gitárja én vödrökön doboltam és elkezdtünk zajolni. Aztán csatlakozott még pár barát és elkezdtük a Mordor nevű fasza kis punk zenekart némi hc-vel vegyítve. Anno aztán tényleg nem tudtunk zenélni, most se tudunk hozzá teszem, de kurva jó volt minden perc!! Akkor még doboltam és el kezdtem tanárhoz járni Hoffer Petihez, Hofihoz. Krisz is később oda járt gitározni és ott ismertük meg Kölyköt is, aki még akkor nem volt zenekari tag, de sokszor jött velünk koncertekre. Fecó meg osztálytársam volt zenefanatikus és nagyon jól basszerozott, így megtaláltuk egymást. A baráti társaságban mi voltunk négyen, akik mind imádták a hardcore zenét és Krisszel már sokszor beszéltük, hogy csinálni kell egy hc zenekart. 2008-ban nekiáltunk ennek a hc dolognak, ami már régóta örlődött bennünk. Én előrementem frontba, Krisz vitte tovább a gitárt, Fecó lett a basszeros, Kölyök a dobos, dióhéjban ennyi. A történetekről meg az előző zenekarokról stb. reggelig tudnék mesélni. Röviden: ez volt amibe le tudtuk vezetni a feszültséget, örömünket, bánatunkat és ez ma is így van, a szenvedélyünk ez a dolog és imádjuk a zenét!! Milyen zenét játszotok, kik hatottak rátok? Miért döntöttetek úgy, hogy zenélésre adjátok a fejeteket? Hardcore zenét játszunk és hogy miért pont hardcore? Sok minden mellette szól!! Persze a hardcore mindenkinek más, de ami minden zenekarra igaz a hardcore-on belül, hogy őszinte, emberközeli és hogy underground. A zene szeretete a lényeg, amit a barátaiddal játszol. Rengeteget tanulhatsz tőle szeretetről, összetartásról, barátságról, egymás segítéséről, jó és rossz dolgokról egyaránt és mindig ott van veled!! És hatalmas energia van benne!! Azért kezdtünk el zenélni, mert barátok voltunk akkor is és mert nekünk ez volt a kiút amikor rossz dolgok történtek velünk!! És mert a legjobb dolog, ami az emberrel történhet, az a zene!! Nagyon sok zenekar hatott ránk!! A hardcore zene az első, ez így van a mai napig. Akiket meg kell említenem a nagy kedvencek közül: Madball, Agnostic Front, Sick Of It All, Biohazard, lehet az old scool, new scool, én személy szerint nagyon szeretem a old scool dolgokat is, Cro-Mags, Gorilla Biscuits mindenképp, az újabbak közül a Wisdom In Chains, Hatebreed, Terror, Death Before Dishonor, a mostanában újra nyomuló Blood For Blood, és még reggelig sorolhatnám. A magyar színtérről - nem csak
mert barátok - a Don Gatto, Dolor, Doghitters bandákat említeném!! Hardcore zene mellett rengeteg zenét szeretünk, ami nagyon fontos szerintünk, hogy ne szűkülj be, légy nyitott!! Hallgatunk rap zenét, főleg old scool dolgokat, Cypress Hill, House Of Pain, Jedy Mind Tricks, Ganxsta Zolee papát stb. Jó metal zenéket: Anthrax, Pantera, Sepultura, blues zenék közül én pl. imádom Deák Bill Gyulát, Jimmy Hendrixet, meg sok régebbi zenét is. Ami még nagyon meghatározó zenekar az életünkben az a korai Tankcsapda. Szeretjük a punkot is és az összes underground műfajt. Hogyan születnek a nóták? A nóták közösen születnek ez mindig így ment nálunk! Bár már mindenki dolgozik. Fecónak pl. sajnos mostanában nem jut annyi ideje a zenélésre, amiről nem tehet, mert suli mellett kell dolgoznia, hogy megéljen. Krisz is beleszaladt egy melóba, ami rengeteg időt, energiát elvett tőle. Igy most Kölyökkel mi vagyunk, akik a legtöbbet tudnak foglalkozni a zenével, nekünk könnyebb is, mert egy helyen dolgozunk és tudunk közben beszélni a dolgokról néha, de sose készül el most sem úgy nóta, hogy nem mutatnánk meg a többieknek. Mindig úgy csináljuk, hogy mindenkinek tetszen. Szerencsénk van, hogy ismerjük egymást és tudjuk hogy kb. mi az, ami a másiknak is tetszik. Így már csak apró dolgokat kell hozzá tenni vagy elvenni. Ami még nagy szerencse, hogy vannak már király programok és sokszor van, hogy pl. Kölyök megcsinálja a dobot és feltolja a gitárt otthon és én már kész nótát kapok, amire már sokkal könnyebb szövegeket írni, amúgy is nagyon vágja ezeket a dolgokat és szeret is ezzel foglalkozni, nagyon jó zenész! De régebben, amíg suliba járt mindenki, mindig helyben születtek a dalok, de akkor sokkal több időnk volt erre. Mennyi időt tudtok a zenekarra fordítani? Igyekszünk minél több időt fordítani, hogy a zene köré épüljön az életünk, hogy meló mellett még tudjunk edzeni, zenélni stb. Ahhoz képest, hogy kevesebb idő jut a dologra, így is szerintem többet foglalkozunk zenével mint, az átlag. Én pl igyekszek szinte minden nap, ha csak egy órát is, gyakorolni. Próbanapon adott, hogy két órás a dolog és hétvégén pedig több órát is tudunk rá fordítani. Sajnos ez nem Amerika, ahol egész nap zenélsz és abból is élsz!! De igyekszünk a lehető legtöbb időt a zenének szentelni!! Idén jelent meg első teljes hosszúságú lemezetek Indul a menet címmel. Mit lehet vagy kell tudni róla? Igen, idén jelent meg az első teljes anyagunk! A 2009-es Szemtől Szemben EP után úgy gondoltuk várnunk kell kb két évet, hogy jó legyen a nagylemez! Eddig jók a visszajelzések, hál istennek! Beleraktuk szívünket, lelkünket. Azt beszéltük a többiekkel, hogy mindenképp előre lépés lett, jobb, érettebb és letisztultabb, mint a maxi és az EP, mind játékban, mind hangzásban. A lemez tükrözi, hogy most hol tart a zenekar és látjuk, hogy miben fejlődtünk és hogy milyen hibákból kell még rengeteget tanulnunk, de én úgy érzem csak így léphet tovább egy zenekar. Sokmindenben kell még fejlődnünk, de ez így jó!
Öszeségében szeretjük ezt a lemezt és büszkék vagyunk rá! Amit tudunk, azt beleraktuk! Hol készült az anyag? Az anyag két helyen készült el. Az alapokat otthon Sopronban vettük fel Fidóval, akivel már gyerekkorunk óta dolgozunk, mintha az apánk lenne. Tehát tudta ő is, hogy mit szeretnénk! A keverés és master pedig az Audioplanet stúdióban volt Budapesten, Jaya Hary Das közreműködésével! Ezúton is köszönet és üdvözlet Jayának és Fidónak, ők is kihozták a legjobbat, amit lehet az anyagból. A szövegeitek elég szókimondóak. Ki írja őket, mik a központi témák? A szövegek az én gyermekeim. Olyan dolgokról szólnak a nóták, amik megtörténnek sok emberrel. Nagyon sok személyes dolog van bennük, ami vagy velem történt vagy a közvetlen környezetemmel és amit láttam és éltem a 24 évem alatt, ami igaz nem sok, de sokszor úgy pörgött, mint egy F1 autó, ami 300-al nekiütközik a palánknak. Nem volt átlagos gyerekkorom, persze azt nézem, hogy ennél van sokkal rosszabb is és sajnos sok ilyet ismerek. A mondanivalók bent vannak a szövegekben. Próbálok a srácoknak utat mutatni, hogy melyek azok a dolgok, amelyek nem biztos, hogy jó irányba terelik az embert és hogy ha magával is ragadnak a pokolba vezető dolgok, mindig legyen kontroll, józan ész. A családok és a barátok fontossága, a bandák összetartozása, de ne drogozni, verekedni járjanak össze stb., hanem olyan dologokat csináljanak, amelyek építő jellegűek. Nekem is meghatározták az életemet az utóbbi években a sötét dolgok, amikbe sokszor a saját hülyeségem miatt másztam bele, de van egy jobb út, a legtöbb dolog rajtunk múlik! Minden ember hibázik, mindenkit érnek csalódások, de vegyük észre magunkat és próbáljunk emberek maradni, ami már a mai világban - és ez nem papolás nagyon nincs meg. Nekünk erről szól a hardcore! A szókimondó szövegek sokszor a dühömnek köszönhetőek, sok szöveg még abból a korszakból van amikor még máshogy megfontolatlanabbul láttam a dolgokat, de nem bánom ennek így kellett lennie, ez egy pozitívan agresszív zene, amihez néha párosul a szókimondás. Persze vannak vidám dalok is a lemezen és lesznek is, mert ugyanúgy történtek velem jó dolgok is és igyekszem, hogy minél több történjen és hálás vagyok, hogy vannak barátaim és családom és hogy van egy zene, ami segít! Mennyire tudjátok megkoncerteztetni az anyagot? Szeretnénk minnél több helyre eljutni koncerteken keresztül. Egyre több felkérést kapunk és megpróbálunk sok bulit mi is leszervezni. Szívesen megyünk mindenhova játszani, ami nem politikához vagy kirekesztő dolgokhoz köthető buli. Sopronról leginkább a Moby Dick neve ugrik be az embereknek. Milyen arrafelé a zenei élet, az underground, a klubok, a lehetőségek? Sopron mindig köszönettel és tisztelettel fog tartozni a Moby Dicknek, sokan már a mai srácok közül nem tudják,
hogy milyen nagy zenekar volt a Dick, talán a legjobb metal zenészek Magyarországon! És reméljük, hogy mi soproni zenekarok nem hozunk rájuk szégyent és tovább tudjuk vinni Sopron hírét! Mi mindig is köszönettel fogunk tartozni külön Hofinak, hiszen nála tanult mindenki a zenekarból. Nem is tudja szerintem mennyit köszönhetünk neki, nagyon jó arc és ő sokat tesz ma is a soproni zenéért és még mindig imádja! De ez igaz a többiekre is! A soproni underground életről annyit, hogy szerintem most megint kezd jó lenni. Vannak hiteles zenekarok a városban, akik építő jellegű hiteles bandák: Blizard, RPG, Gaint Horizont, van egy jó kis igazi punk bandánk, nem rég alakult fiatal srácokból az Abandon Ship. Ami tök király, hogy így együtt erőssé tudjuk tenni a soproni undregroundot. Klub szinten sincs gond, van egy csehó underground pubunk és egy nagyobb hely a Hangár Music Garden, ahol lehet bulikat szervezni, osztrák, szlovák kontaktok is vannak és ez bővülhet is idővel. Ami szomorú, hogy kevés fiatal hallgat már ilyen zenéket mindehol az elektronikus zene vette át a hatalmat és ez nagy baj a jövőre nézve véleményem szerint. Sopronnak még egy külön nótát is írtatok. Igen a Sopron c. nótát. Imádjuk ezt a várost, itt nőttünk fel, annyi minden történt velünk itt... Ez a városunk, Sopron az otthonunk! Mindig büszkék leszünk rá, hogy soproniak vagyunk! Énekel a nótában pár testvérünk is: Titusz,Tódi, Ata, mert mind szeretjük Sopront és a zenét. A dal tükrözi, hogy milyen fontos számunkra. Mik a tervek a jövőre? Minél több helyre szertnénk eljutni, mind külföldön és itthon is ezerrel koncertezni és egy éven belül tervezünk egy 6 számos EP- is, amire készülnek a számok, de erről majd később! Talán klippet is csinálunk, az Indul a menet lemez valamelyik számáról vagy számairól tehát tervek, munka van bőven, hál istennek! Bármi fontos még? Szerintem ennyi, köszönjük a lehetőséget, vigyázzatok magatokra és egymásra és hallgassatok fasza underground zenéket! Hardcore For Life! Hajós www.drawing.hu www.myspace.com/drawingband
PAZAR A múlt havi kazettamellékletünk underground ikonjait, a III. MŰSZAK METRÓ KLUB szárfellépőit, a budapesti Pazar zenekar két oszlopos tagját, Ádámot (basszus, ének) és Norbit (gitár, ének) a lehető legsablonosabb újságírói kérdésekkel támadtuk meg, de nem hagyták magukat. Íme! Az Interneten fellelhető információk szerint a zenekar 2004-ben alakult, 2008. óta játszotok a jelenlegi felállásban, tavaly pedig megjelent első lemezetek Anyád csuklik? címmel. Milyen emlékeket őriztek az első album kiadásáig eltelt hat évből? Masszív italozásba forduló próbák? Sarokbahányás? Feslett erkölcsök? N: Feslett erkölcsök mindig is voltak, de sarokba sohasem hánytam. Á: Nem nagyon tudok olyan helyet mondani, ahol ne ittunk volna, kivéve a próbákat. Valahogy azt mindig komolyan vettük. Valójában az első pár év szárnypróbálgatás volt, de igazán csak az utóbbi 2-3 évben állt össze a banda, és az irányvonal, amit magunkénak érzünk. N: Ja, de! Mégis hánytam sarokba. Milyen zenekarok voltak rátok hatással? N: Miután a 90-es években kihevertük a Delta szignált, és a nyálpopdisco tengert, hamar rátaláltunk arra, ami a szívünkhöz közel áll: Prosectura, NOFX, Descendents, Refused, Blink 182… Á: …, de jelenleg leginkább az A Wilhelm Scream, BigWig, Periphery zenekarok kezdenek hatással lenni a zenénkre. A Zolit elvesztettük, amikor Messhugah-t kezdett hallgatni. A zenekar stílusát hallhatóan leginkább a különböző irányzatú punk-stílusok befolyásolták. Ti punkzenekarnak tartjátok a Pazart? Á: A Pazar nem egyértelműen punk zenekar. Nem metal, nem hardcore, nem pop-rock, de valahol mégis egy kicsit mindegyik. N: Lövésem sincs. Szeretem a punk zenét, nem vagyok „punk”, csak játsszuk ami jön belőlünk. Szerintetek vannak még punkok egyáltalán a mai világban? Ti annak tartjátok magatokat? Szerintetek mit jelent a punk stílus és életforma 2011-ben? Van még értelme ennek a címkének? N: „I’m just a square, going nowhere” Á: Túl sok kérdés, túl tág témakörben. Erről kb. könyvet lehetne írni, de én a nyomkereső vagyok, nem a batman! Hobbizenekarnak tartjátok a Pazar-t vagy mindent félretéve, kitartóan törtök a világhírnév felé? Á: Hobbizenekarként törünk a világhírnév felé. Azaz ha arra vezet az utunk, nem fordulunk vissza, az tuti. N: Tedd fel ezt a kérdést újra, amikor leszerződtünk a Fat Wreck Chords –al. Egy év után hogyan értékelitek az első lemezt?
N: Sokat tanultunk belőle, összehozott minket, de nyilván ma már másképp csinálnánk. Á: Ennek ellenére még mindig szívesen hallgatjuk, és büszkék vagyunk rá! Milyen a közönség és a szakma visszajelzése az anyaggal kapcsolatban? N: Szerencsére nem csak nekünk tetszik az album, hála istennek zömében pozitív kritikát kapunk mind a közönségtől, mind a szakmai oldalról. Á: Van még belőle, kérsz? Hogyan születik egy Pazar-szám? Norbi felszedi, Ádám felcsinálja, Zoli kihordja, és együtt szüljük meg. Vannak már új dalok? Mik a jövőbeni tervek? Vajon ismét hat évet kell várni egy új lemezre? Á: Az Anyád csuklik? elkészülte után felszabadultak az energiáink, és folyamatosan születnek az új dalok, amikből hamarosan összeáll egy EP, és reményeink szerint nem sokkal utána egy új album. N: Szóval körülbelül 6 év múlva. Melyik zenekarral játszanátok együtt a hazai illetve a nemzetközi színtérről? N: Hazaiak közül régóta terveztük már, hogy játsszunk a Káderekkel, és jó bulijaink voltak a Pay My Milk-kel és az Air Action-nel is, de ide kell még sorolni az ismertebb zenekarok közül a Prosecturát, az Alvint, a Macskanadrágot és a The Grenma-t. Á: Külföldiek közül A Wilhelm Scream, NOFX, Descendents, BigWig, akikkel szívesen koncerteznénk. Mondjuk legtöbbet, és legszívesebben mindközül a Pussycat Dolls -al tudánk játszani. Mit várhatunk tőletek a III. MŰSZAK METRÓ KLUB színpadán decemberben? Á: Egy felhőtlen, hangorgiával tűzdelt, pörgős Pazar koncertet, amit remélhetőleg csak Zoli fog végigülni. N: De ki a faszom az a Zoli? -btwww.myspace.com/pazarmusic www.facebook.com/pazarmusic
ÖNKRITIKA KÖTELEZŐ KÖZHELYEK "Amikor a III. MŰSZAK felkért engem az önkritikára, eszembe jutott a régi idők világképe: mikor valakit a kommunizmusban felkértek arra, hogy gyakoroljon önkritikát... hát annak már nem kellett tartós tejet vennie...” – mondja Bandi a Közhelyekből és azt hiszem ennél jobb bevezetőre nincs is szükség, az új Kötelező Közhelyek EP Önkritikája elé.
Hol is kezdjem... 2011. januárban leültünk a srácokkal a 2010-es évet megbeszélni, és az ideit tervezni. Nyárra kell lemez. Ment a vita, hogy kislemez, nagylemez, papírtok, műanyagtok, de amit elhatároztunk: Legkésőbb áprils 10én meg kell lenni az első dobütésnek. Mivel ismertük már a lemezkészítés buktatóit, jó előre el kezdtünk tervezni, így elmondhatjuk, hogy az egész felvétel zökkenőmentesen ment, ez persze nagyban köszönhető Botlik Mátyás úrnak, aki a felvételezést koordinálta, és végre is hajtotta. Amikor írtuk a számokat, nem volt igazából koncepció, sem zeneileg, sem szövegileg, kb. tudtuk, hogy mit akarunk kihozni: Tempós, pörgős, gurulós számokat. Haladjunk kívülről, befele. A lemezcím egy pólómintából jött, amit terveztem, ez lett később a lemezborító. A színvilág már közös döntés volt, élénket akartunk, ami beleég az ember retinájába, ha ránéz. Magán a korongon 5 vadiúj nóta található, nézzük ezeket sorrendben. Sziget tükörképe - pörgős indulás. Első nyitó, rövidke nóta, kis hullámzással óraketyegéssel, zongorával, vonósokkal. 4 sor az egész, megalapozza, előre összefoglalja a lemez mondandóját: mégis hogy érezzük jelenleg magunkat a világban. Komoly tempót diktál, a koncertjeink is ezzel a nótával
indulnak, bár ott a hullámzásos intro némileg hoszabb, gyertek el, hallgassátok meg. Ezen a lemezen is a szövegeket, meg a zenék nagy részét én írtam, nagy különbség azonban, hogy Sanyival összeszoktunk. Nagyon jó gitáros, jól érzi, hogy miket is lehetne kihozni egy nótából. Kiállítás darabjai - lassú melankólia. Sosem volt még lassú-középtempós nótánk, alkottunk egyet hát, himnikus dallamokkal, mélyebb, sötétebb szöveggel. Sokan kérdezték, hogy ez a nóta pontosan miről is szól. A rossz hír az, hogy ezt biza nem mondjuk el. Ne azért hallgassátok, hogy számomra miről szól, hanem, hogy számotokra mit sugall. Ez a legjobb a zenehallgatásban, hogy vannak olyan mondatok, amik akár rólad is szólhatnak, ezért szerethetsz meg zenekarokat. A gitárszólót 3-szor írattuk meg Sanyival, már lógott a fütyköse tőle, de végeredményben, iszonyat erős szólót tett bele, ami techinkás, és klasszikus "szóló" elemeket is tartalmaz. A király új ruhája - grimmek forognak a sírjukban. A klippes nóta. Ezt éreztük a legerősebb nótának a lemezen. Hozzánk képest kicsit lassú, viszont a fúvós témák, annyira tolják előre az ütemet, hogy mégsem lehet vontatottnak érezni. A szövegen itt is lehet gondolkozni, annyit segítek, hogy két szálon fut, és ezek folyamatosan keresztezik egymást. Ez nem előre eltervezett lépés volt, mi olyat nem szoktunk. Jön, ami jön. A közepén taláható egy HC-s, döngölős rész, amit lehet együtt üvölteni, énekelni, mert ugyanolyanok vagyunk mind a hibáinkban: nem takar semmit a király új ruhája. A klippért ezúton is köszönet Zének, Csabinak, hogy forgattak velünk ismét, és Boginak, hogy gyönyörű, és hogy részt vett főszereplőként. Kikölcsönzött álmok - csalódott, pesszimista, pesszimiSKA. Tulajdonképpen ska-punk zenekar vagyunk, de idáig, egy felfele pengetett akkord nem volt a lemezen. Na itt akad belőle bőven. Az egész nóta Sanyi fúvós témájával indult, találtunk hozzá egy frankó tempót, és innentől kezdve gurult az egész. A trombita szólót Zoli írta, aki igazából először vett részt komolyabb szinten az írásban, viszont nagyon meglepődtünk, hogy milyen frankó dallamokat hozott ki a hangszerből. A harsonán az egész lemezen Megelai Csabi játszik, ezúton is köszi neki. A szöveg itt már sokkal egyértelműbb, semmi különös, leírtuk, hogy miért szar a világ, miért szarok az emberi kapcsolatok. Ez hamarosan vizuálisan is élvezhető lesz. Hanna - hölgyért törtető skatepunk. Mindig irigyeltem az olyan zenekarokat, akiknek van olyan nótájuk, ami egy névhez köthető... Sokáig gondolkoztam, hogy mi legyen, 2 másik név forgott a fejemben, de végül megismertem egy leányzót, és a neve annyira meghatott, hogy mondtam, hogy erről kéne írni. Hogy mi volt köztünk az maradjon titok, esetleg ő elmondja egyszer. A lényeg, hogy mindannyian ismerünk olyan lányt, igaz srácok, akin nem
lehet kiigazodni. Feszes tempó, jól énekelhető refrén, szóvicc a névvel (HANNAgyon koncentrálok, és néHANNApján...). Összességében mi elégedettek vagyunk a koronggal, de maradt még bennünk ötlet, maradt még mondanivaló... Kísérjétek ezt figyelemmel! www.kozhelyek.hu
2000-BE ÉRVE BLACK-OUT A SZÍV DIKTÁL Kowalsky 2007-es kilépésével a kreatív energiák szerencsére nem távoztak a zenekarból, a maradék tagság előbb trióban vette be a színpadokat – volt szerencsém őket ebben a felállásban látni, kicsit hajazott a King's X-re, imádtam majd a Soundshine-ból igazolt Csordás Robival pörögtek tovább és vettek fel egy lemezt. Kowát csaknem lehetetlen pótolni, ennek megfelelően fagyos fogadtatásra lelt az album mind a közönség, mind a szakma részéről. Pedig abszolút vállalható anyagról van szó, ami sok szempontból jobb és mindenekelőtt jóval átütőbb, mint mondjuk a megelőző Radioaktív album, amin azért voltak üresjáratok. Az új énekes érkezése összerántotta a sorokat, Robi orgánumához igazítva a hangzás is szigorodott, de továbbra is fellelhető a Black-Out esszencia, melyet a Csányi-fivérek és Fehérvári Attis közreműködése nyomán kerül be a közösbe. A szövegek terén is sikerült hasonlóan erős képeket és képzelettársításokat pakolni a dalokhoz, ahogy azt korábban a Black-Out-tól megszokhattuk. Robi ösztönösebb és emocionálisabb énekstílusa új energiákat szabadít fel, az Ezüstkötet óta nem éreztem ennyire egyben, ilyen kirobbanó formában a zenekart. Nehéz bevallani és még inkább leírni, de egyértelmű, hogy Kowalsky nem kell a varázslathoz. Az más kérdés, hogy a régebbi számok mennyire működtek Robival annak idején élőben. Ennek fényében érthető, hogy a zenekar egy teljesen új fejezetet akart nyitni ezzel a lemezzel. Robi teljesen belesimul a Black-Out sound-ba, a keménykötésű témákat (Élni vagy félni, Mondj egy imát!, A szív diktál) ugyanolyan meggyőzően hozza, mint a líraibb dalokat (Te és én, Árral szemben). Az egyetlen furcsaság, hogy néhol elég angolos kiejtéssel énekel, de ezen végül is túl lehet lépni. Elsőrangú zenészek elsőrangú produkcióját tartalmazza ez a lemez, mely a Black-Out életmű egyik legkiválóbb darabja és annak szerves része kellene, hogy legyen. Nem értem, hogy a hivatalos weboldalon található diszkográfiában például miért nem szerepel. Amikor Robi 2009 végén egyéb elfoglaltságai miatt távozott a zenekarból, de Kowa visszatérése még nem volt lejátszva és pihenőre küldték a zenekart, Szabi azt nyilatkozta egy helyen, hogy hamarosan pótolják ezt a hiányosságot, és A szív diktál is felkerül az őt megillető helyre. Azóta két év telt el és semmi nem változott. Úgy fest, hogy ez a lemez
még mindig a Black-Out mostohagyerekének számít. Ez épp elég indokot szolgáltat ahhoz, hogy felhívjam rá a figyelmet! -bt-
HÁTSÓ SZÁNDÉK ÖT PERCÜNK MARADT Kicsit csodálkozom magamon. Mindig is a rendszerváltás utáni punkzene legjobbjának tartottam a Hátsó Szándékot (mindezt elvetemült skatepunk rajongóként), és csak most jutott eszembe írni róla abba a rovatba, ami erre született. Ez ugyebár a harmadik és egyben utolsó Hátsó Szándék nagylemez. Ahogy a többi, ez sem túl hosszú és ezzel nincs is semmi baj. Ugyanis az elsőtől az utolsó szóig mély mondanivaló szövi át. A Nincs üzeneten még annyira nem, de az utána születő Álmatlanságon és ezen a lemezen is látványosan szerkezete van az egésznek, a szövegeket összeköti egy szál. Itt ez a szál egyértelműen a kilátástalanság, az élet céltalansága. A zenekar legnagyobb erőssége abszolút vitathatatlanul a szöveg. A szövegek, amik minden más versnél többet jelentettek nekem, amikor megismertem és most, majdnem tíz évvel később még mindig azt mondom, hogy zseniálisak. 1997ben alakultak és akkor nem volt megszokott a lélekről, az érzésekről, az emberi esendőségről írni. Új volt, utána sokan mentek rá erre a vonalra, de soha senki nem tudta hozni az ő szintjüket. Valamit nagyon máshogy csináltak, mint az utódjaik. De nagyon jól. Ne felejtsük el, ezen van rajta a Fiatalon nincsen szép halál. És nem sokkal később meghalt Geri felesége. Mintha megérezte volna. Borzalmas így aktualitást adni egy számnak, de mégis nagyon jó lett. Az Öt percünk maradt pedig ennek kapcsán íródott. Fájdalmas, de végig nagyon hiteles dalszövegek. A zenei része mindig is megosztotta az embereket. Az alap ugyebár egy régebbi vonalas punkhardcore, az ének nagyon jellegzetes, sokakat nagyon bánt Geri hangja, és a sok ordítós, kiabálós rész, mások szerint ettől lesz jó. Utóbbiak közé sorolom magam, mindenesetre el se tudnám képzelni őket más énekkel. A zenei aláfestésről nem tudok sokat mondani. Egyrészt jó szó az aláfestés, itt a szöveg a lényeg, a zene a hordozóeszköz csak. Ennek ellenére szerencsére nem háromkvintes, verse-refrén szerkezetű punk alapról van szó. Kobera, a gitáros tesz ki igazán magáért, változatos témákkal, átvezetésekkel, de aki figyel, az felfigyelhet arra, hogy a többiek is tudatos, igényes, összerakott témákkal dolgoznak, szó sincs ütöm-ahol-érem típusú alap dobról vagy kizárólag alaphangot pengető basszusról
(halkan megjegyzem, a négyhúrost a később a Red Line Offside-ban is feltűnő Andor Marci pengeti). Ami nekem személy szerint fontos, hogy egyedi, saját hangzásviláguk volt, nem valakiről koppintott, nem lehet összekeverni senkivel. Én azt mondom, ennél se több, se kevesebb nem lenne jó. A Nincs üzenet még egyszerűbb, nem is lett ilyen jó, de ha ennél tovább bonyolították volna, az már a szöveg élvezhetőségének rovására ment volna. Így tökéletes. Igen, ajnározom, egyszerűen nem tudok és nem is akarok rosszat mondani róla. Amikor először hallottam, fél évig minden nap legalább kétszer végighallgattam. Nem tudtam megunni, imádtam, imádom. Ez a zenekar indított el az úton, hogy punkzenészként is írhatok értelmes, érzésekről, életről szóló szövegeket. Többet tanítottak nekem, mint bármelyik zenetanárom valaha. És ezért azóta is hálás vagyok nekik és a mai napig azt mondom, hogy ők voltak a valaha volt legnagyobb magyar punkzenekar. Sokaknak talán nem volt ennyire meghatározó, de nekem és azoknak, akikkel együtt nőttem fel, mindennél többet jelentett. És nagy kár, hogy már nincsenek, mert néha nagy szükség lenne rájuk, hogy kiénekeljék magukból a saját és vele együtt a mi fájdalmunkat is, és kicsit talán jobb lenne. Pipi
EVOLÚCIÓ SUPERBUTT 2 MINUTES FOR ROUGHING 2001 Amikor kiderült, hogy a három dudás nem fér meg egy csárdában, Vörös Andris otthagyta az egyre sikeresebb FreshFabrik-ot, akik - a kétfrontemberes verzió helyett – Pityesszel folytatták karrierjüket. Vörös aztán két percig sem ült a baérjain és összehozott egy underground all-star bandát, ez lett a Superbutt. Kisbéci (ex-Sutterek, ex-Action), Mahboubi Salim (ex-Neurotrend), Szentpéteri Zsolt (ex-Hisztéria, exSutterek) és a kaporszakállú Szűcs Szabika (később, mint szegény ember Rick Rubinja híresült el), akik a kezdeti sampleres megfejtés helyett, gitárokkal telepakolt, grúvos, súlyos metálalapokat biztosítottak Vörös szövegköpködése alá. A Warnert is gyorsan sikerült maguk mellé állítani és a bemutatkozó lemez hamar össze is állt. Salim basszusjátéka is fontos részét képezte az egésznek, amiről sokszor Flea vagy a Primus neve ugrik be. A vokálokban egyébként egy harmadik Sutter, bizonyos Huszti Béci is besegített, ami jó húzás volt. Tulajdonképpen a HSB-ben felvett 10 dal már meg is mutatja a Superbutt lényegét. Ekkoriban még nagyban a System meg Cypress feldolgozások miatt ment el az ember egy Superbutt koncertre, de idővel a saját dalok is felzárkóztak. A Salimre épülő Denied vagy a táncoló, klippes, segges Lust Kills kőzseniális, felejthetetlen darabok. A 2 Minutes For Roughing még Lukács Laci évvégi listáján is előkelő helyen szerepelt. A következő lemezzel pedig a Nagyestvér FreshFabrik mellé is felkapaszkodik a Superbutt. Hajós
THE UNBEATABLE ELEVEN 2003 A legnagyobb különbség az Unbeatable és a 2 Minutes közt, hogy míg az első lemez underground, ez az anyag (és a körítése) profi. A felvezető Pioneer klip Koncz Gáborral vagy a gyönyörű borító a szögekkel (a tokba még egy igazi szög is került), mind egy nagyon igényes munkáról tanúskodnak (persze ha a zene szar lenne, ez senkit nem érdekelne). De szerencsére a zene is ott van a szeren. Nincs nagy változás, csak a Superbutt-vonal kicsit továbbgondolva. Néhol az Alice In Chains, másütt a Korn
neve is beugrik, mint hatás, de a Superbutt megtalálta a saját hangzását. Eat My Brains, Helmet And Gloves, (Joe De Miro’s) Concrate Shoes – mekkora slágerek már! A halas Fisherman-ben az (akkor még) Anima-s Juci énekel duettet Andrással, a korong végén meg Wild címmel kapunk egy összevágott átvezetőt is – nem mondanád meg, de eredetileg ez egy Mötley Crüe feldolgozás lett volna. Gondolom túl sokat kért Nikki Sixx, így inkább összeollóztak egy új számot a felvételekből… A korongot záró Our Country-ban pedig – stilszerűen - Téglás Zoli vendégénekel, ez is nagy királyság. A stúdiót (Aquarium) a kiadó jelölte ki és bár Szentpéteri nem volt elégedett a végeredménnyel, szerintem nem nagyon lehet belekötni a Schramm Dáviddal készült anyag megszólalásába (se). A The Unbeatable Eleven minden tekintetben hibátlan, mára a Pinoneer a Superbutt Paranoidja lett (ajaj…). Közben megalakul és egyre nagyobb teret kap (a kezdetben csak stílusmegjelölésre szolgáló) Budapest Rocknroll nevű közösség, élen a Superbutt-al. Hajós
BLACK SOUP 2006 Sokak szerint itt ért a csúcsra a Superbutt, a BPRNR-al együtt. A Black Soup valamivel könnyebben emészthető elődjeinél, Vörös is egyre többet énekel, a dalok pedig minden korábbinál ütősebbek. A stúdió ezúttal a Parkplatz, de a színvonal maradt. Aztán megint van egy zsír felvezető klipp a Better Machine képében, egy igényes csdomagolás és itt van vendégénekesként Tóth Gergő a Blindból a Washaway-ben. Salim a Johnny Bravo-ban meg a Cheer The Leash-ben alakít nagyot, de az egész csapat összeszokottabb, főleg a gitárosokon érezni. Mondjuk az is igaz, hogy a klasszikus felállás utolsó lemeze a Feketeleves: először csak Kisbéci lép le, de két koronggal későbbre már csak Vörös Andris marad a brigádból. A Superbutt meg a Nagytestvér FreshFabrik elé kerül, amit annak idején nem nagyon gondoltunk volna. Hajós
SZÁJON ÁT (EP) 2007
MUSIC FOR ANIMALS 2011
A Superbutt három angol nyelvű nagylemez után tett kitérője ez a négy magyar nyelvű számmal (három saját és egy feldogozás) feltöltött kislemez. A zene továbbra is biztos pont a Superbuttuniverzumban, jó magyar nyelvű szöveget viszont nehéz írni, itt jelentkezik a projekt kihívás-jellege. Vörös Andrásék azonban profikhoz méltóan ezt az akadályt is sikeresen vették, mostantól kijelenthető, amit eddig csak sejtettünk, a Superbutt magyarul is üt. József Attila Hetedik című versének feldolgozása a HBB nyomán szintén nagyon erős, bitang húzása van. És az énekdallamok...abból is egyre több van. Tetszik ez az irány, bátran, erre tovább! -bt-
A metálmuzsikákkal foglakozó szaksajtó már szétcincálta az új felállású Superbutt első lemezét. Van akinek tetszik, van aki szerint nagyon más, van akinek meg egyenesen nem tetszik. De hát mégis mit vártunk. Vörös szerint kihozták az előző felállásból, amit ki lehetett hozni és én ezzel valahol egyetértek. Természetesen a zene nagyon más, dehát ha a Morbid Angel pólós Kovács Attila a fő dalszerző, akkor ezen nem lepődünk meg. Aztán ugye itt van még Fellegi Ádám dobos is (leginkább ex-Bridge To Solace), aki szintén nem az a kettőnégyes típus, mint mondjuk Kisbéci, viszont Salim meg pont, hogy már nincs itt azokkal a ravasz basszustémákkal, amik korábban elengedhetetlenek voltak a Superbutt-nál. Hát ez a három tényező elegendő is a mássághoz. Salim amúgy nekem is hiányzik, de lehet tényleg nem lenne helye, elég sűrű így is az egész. A helyére érkező Nedoluha György szinte végig a háttérben marad. Az előzetes promóció részeként a fél lemez ingyenesen letölthetővé vált – illetve az első diszkről beszélek, merthogy a Music For Animals dupla. Az egyes korong 10 angol nyelvű dalt tartalmaz, melyek Európa egyéb részein is megjelennek (nem tudom, hogy ennek manapság mekkora jelentősége van, persze ettől még szép eredmény). Mint ahogy a német stúdiózás, meg kiadó is az. Összességében nem kapunk egy könnyen emészthető anyagot az arcunkba, de azért a dallamos ének sokat segít (ide jutottunk a ritmusos szövegköpködésektől). Ez mondjuk mindig is így volt. A nyitó Cleaver, a Best Plays vagy a Natasha azért rögtön falhoz állít, de ahhoz hogy később is emlékezz a dalokra idő kell. A szaggatott témák helyett metálos riffeket, maszatolás helyett rendes szólókat, kétlábdobot kapunk, ami először fura. De csak először az. A kettes korong négy magyarnyelvű dalt tartalmaz, a Szájon át után szerintem sokan várták ezt (én is). Zeneileg nincs is nagy különbség. A felvételek nem egyszerre zajlottak, ezeket Szabika csinálta itthon. Az egész nagyon igényes, pont mint azt megszokhattuk. Helyet kapott a kettes korongon három feldolgozás is (2009-ből), amiket én nem tettem volna a lemezre, egyszerűen nem illenek a képbe. Lehetett volna letöltős karácsonyi ajándék ez a három szám is, mint a hamarosan érkező, a lemezről lemaradt Skies. Akkor most Hajós úr, hány pontot ad a Music for Animals-re? 10-et bazmeg! Hajós
YOU AND YOUR REVOLUTION 2008 A zenekar negyedik nagylemezének oroszlánrésze a Clawfinger stockholmi stúdiójában készült, Jocke Skog irányítása alatt. A magyar underground nemzetközi szinten is jegyzett zajbrigádja és egyben legsikeresebb exportcikke, egy igazán ütős hangzású albumot tett le az asztalra. A Clawfinger-kapcsolat itt még nem ér véget, a csapat énekese Zak Tell a Last Call című nyitónótában ereszti ki a hangját. Igen erős a kezdés így, szerencsére a színvonal továbbra is marad. Vörös András a telitorkos üvöltések mellett egyre több dallamot hoz, míg a feszesre húzott Superbutt-groove-ok folyamatos bólogatásra késztetnek hallgatás közben. Egy lépéssel eltávolodtunk a Black Soup-tól, itt a Lift Her samplerekkel finoman megtámogatott elszállós betétje simán megfér a You And Your Revolution pattogós groove-jaival vagy a Killer korábban már megszokott, expresszvonat sebességével száguldó, hamisítatlan Superbutt-riffekkel. Erős és egységes lemez, maximális pontszámmal. -bt-
www.superbutt.net
FRISS ÁRU SLASH MADE IN STOKE 24/7/11 Az olyan kaliberű rocksztárok mint Slash már bőven megválogathatják hol lépjenek fel. A Guns N' Roses soraiban elhíresült művész finoman jelezte a menedzsmentjének, hogy a nyári fesztiválturné alkalmával szeretne fellépni angliai szülővárosában, Stoke-on-Trent-ben, valahogy oldják meg. És lőn. Nem valószínű, hogy lasszóval kellett fogni az érdeklődőket, mindenesetre a rendhagyó koncert helyszínéül választott színházterem csurig megtelt posztumusz GN'R-fanokkal. A hangulatra nem lehet panasz, ez egyből átjön, különösen mikor felhangzik egy ismerős riff a Civil War vagy a Sweet Child O' Mine elejéről. A dupla-cédén és DVD-n napvilágot látott koncertanyag Slash teljes pályafutását felöleli, ennek megfelelően a GN'R életművet sem lehet megkerülni, de kapunk egy-egy adagot a zseniális és húzós Snakepit-albumokról, emellett a Velvet Revolver sem marad érintetlenül, és hát a tavalyi szólóalbum adja az apropóját a koncertnek, nyilván azzal is kezdenek valamit a színpadon. Slash üzembiztosan tolja a rock n' roll-t, ehhez ért a legjobban. Nem is érdemes rá szót vesztegetni, mert csak ezerszer elkoptatott közhelyekkel dobálóznék vele kapcsolatban. Nyilván adja az ívet a hazai pályán, pontosan úgy, ahogy az tőle elvárható. Myles Kennedy (Alter Bridge) helyzete némileg kényelmetlenebb, hiszen olyan hangszálbajnokok mögé kell beállnia, mint W. Axl Rose, Eric Dover (Snakepit), Rod Jackson (Snakepit) vagy Scott Weiland. Slash mindig első osztályú énekesekkel dolgozott, így a srácnak volt hová kapaszkodnia. Már a tavalyi albumon is kitűnt számomra az általa énekelt két dal (Starlight, Back From Cali) - óriási hangja van, nem csoda, hogy Slash ragaszkodik hozzá és vele turnéztatta meg a lemezét. Vitathatatlan, hogy felnőtt a feladathoz és tanítani valóan hozza a kollégák témáit, a megfelelő manírokkal együtt. Hihetetlen, de a feldolgozásoknál szinte egy az egyben hozza az eredetit, mondjuk szar is lenne a Paradise City-t meghallgatni valami végtelenül kimunkált, öblös rock-torok előadásában. Oké, nyilván nem téveszted össze Axl-lel, de a srác azért törekedett rá, hogy valamit visszacsempésszen a régi hangulatból és úgy vélem jól tette. Feelinges és húzós rockanyagot kapunk Slash-től és tettestársaitól, nem is elégednénk meg kevesebbel. Kapcsolódó infó, hogy a jövőre érkező második
szólóalbumot már teljes egészében Myles Kennedy-vel tervezi felvenni a gitármágus. Mit is mondhatnánk erre? Várjuk! -bt-
CHRIS CORNELL SONGBOOK A kiadvány a grunge/rock-ikon idei akusztikus turnéjának a lenyomata. A tizenhat szám végigöleli Cornell teljes pályafutását, a Soundgardentől a Temple Of The Dog-on át, az Audioslave kitérőjéig és a korábban kiadott három szólólemez anyagáig. Aki korábban már hallotta az Unplugged In Sweden címmel kiadott bootleget, annak sok újdonságot nem jelent ez a kiadvány. Akinek még nem lenne fogalma arról, milyen kivételes hangi adottságokkal bír a csóka, annak bátran ajánlom ezt a lemezt. Két korábban kiadatlan szám is helyet kapott az albumon, az egyik a Clean My Gun, ami először az idei koncertprogramban jelent meg, a másik pedig a The Keeper, amit hősünk egy filmzenéhez írt. A Led Zeppelin (Thank You) és John Lennon (Imagine) átiratok sem hatnak különösebb meglepetésként Cornell korábbi munkásságát figyelembe véve, hiszen legfőbb hatásairól van szó. Kellemes nyugizenét kapunk a délutáni tea mellé, a magam részéről viszont jobban örülnék a Soundgarden-féle riffhegyeknek, melyek egy új album formájában állítólag már a jövő év elején érkeznek majd. -bt-
HELO ZEP ! HANGOSAN, GYORSAN, AHOGY KELL A Helo Zep! még nem országosan ismert banda, de a legjobb úton haladnak felé. Az én kezembe egy régi haverság okán került a lemez, de folyamatosan követtem a pályájukat, már akkor is, amikor még Védőoltás néven futottak. Szüchyvel (gitár, vokál) beszélgetve pedig nagyjából azt szűrtem le, hogy egyre népszerűbbek és a közönség jól fogadja őket a legtöbb helyen. Amire egyébként rá is szolgálnak. Nem volt teljesen ismeretlen a
zene, a régebbi demókon több számnak hallottuk már kicsit még kevésbé kiforrott verzióit. Ami persze csak elvárást támasztott, vajon mit hoztak ki az amúgy is jól sikerült alapból? Zeneileg nagyon meghatározó az ének, Zsolti hangja punkrockra termett, ez teljesen egyértelmű, nem skate, de nem is klasszikus, dallamos, de rekedt és elementáris erő van benne, úgy igazán arcba ordítja bele a szöveget, ami egyrészt nagyon egyedivé teszi a zenekar hangzását, másrészt hihetetlen energiával tölti meg az egészet. Így kell ezt csinálni. Egy jó énekes szinte mindennél többet ér, de a többieknek sincs szégyenkeznivalójuk. Szerencsére nem egy hétköznapi alapot kapunk alá, a zenekar itt is egyedit tudott alkotni. Az alap mindenképp punkrock, de rengeteg metálos riffel, duplázással, belespirázással van feldobva, amitől megszületik az, ami nagyon ritka manapság, a zenekar másokkal összetéveszthetetlen hangzásvilága, ami tényleg egyedivé és szerethetővé tesz valamit. És persze nem sajnálták az időt tisztességes vokálszólamokra sem, ami egyébként Szüchy igen nagy erőssége. És meg is csillantja a tudását, nem annyi, hogy a refrént ketten éneklik vagy a dallamát óó-zva valaki mögé énekli, itt kérem komolyan felépített többszólamú vokálokról van szó, amik tovább pörgetik az amúgy is feszes, pörgős zenét, közel tökéletessé téve az összképet. Azért ne feledjük a szövegeket sem. Politika nincs. Sőt, igazi társadalomkritika sem, pontosabban akad, de nem kihegyezett. Igazából be sem tudom kategorizálni, hogy ezek a szövegek milyen témához valók. Talán a helyzetjelentés, hangulatjelentés a kifejezés. Megkapja a magáét az elkurvult punk szcéna, a kilátástalan jövőkép is előkerül időnként, a lecsúszott életek, de ugyanakkor ott vannak a bulizós, életörömmel töltött számok is. Leszögezem, értelmes, intelligens szövegeket, de talán túl jól vannak megírva, hibátlan rímekkel, nagyon kitalálva rá a zene, így sokszor oda se figyelek a mondandó egészére és csak élvezem a zenét, mert tökéletes egységet képez a kettő együtt. Ami persze nem feltétlenül baj, ha tetszik, úgyis hallgatod majd sokat és átjön a lényeg is. A legvégén előkerül az érzelmesebb vonal egy pillanatra, a zenekar talán legrégebbi száma, a Tizenöt év az élet „személyében”. Ezt anno Szüchy tragikusan fiatalon elhunyt öccse emlékére írta és azóta is játsszák, természetesen ezt az egyet ő énekli, nem Zsolti. A legvégére egy picit a keverésről, minőségről. Ez itt hagy némi kívánnivalót maga után. Emlékeim szerint amúgy a saját kezük munkája és nem is szól rosszul, de hallani rajta, hogy nem profi körülmények között lett rögzítve. De a csattanó itt jön, ugyanis a kurva anyjukat, de még ez is jól áll nekik. Az egész rekedt, nyers mivoltához jobban illik ez, mint egy steril, tökéletes stúdiómunka. A lemez az ehavi mellékletünk és érdemes lájkolni a zenekart Facebookon, mert időnként különböző ajándékokkal is kedveskednek a zenék, klipek és koncertinfók mellett. Hallgassátok, érdemes! Pipi
HÉTKÖZNAPI CSALÓDÁSOK HÁROM CSAPÁS AVAGY A KÖZTÁRSASÁG UTOLSÓ LEHELETE Tavaly ünnepelte 20 éves fennállását a Mecsek legalja avagy a HétköznaPI CSAlódások pécsi zenebohóc társulat. Ezen kerek évforduló apróróján a veterán brigád egy koncertlemezzel ajándékozta meg a hűséges rajongóit. Hogy a punkok öröme teljes legyen nem csak hangzóanyagként, hanem videó formátumban is elérhetővé tették a Három csapásra hallgató anyagot a világhálón. A beszédes alcímmel megtoldott koncertfilm a Rockmaratonon, a Pécsi Egyetemi Napokon, illetve a banda 20 éves jubileumi buliján elhangzott dalokból sorjáz össze egy közepesen hosszú, 21 számból álló dalcsokrot. Valamennyivel ugyan kevesebb nótát hallhatunk (és láthatunk) mint amennyit a 10 éves SzülinaPUNK-on, de ezért kárpótol minket az új anyag minősége. A korábbi VHS felvételen a világítást mintha be se kapcsolták volna, a sötétségtől alig lehet látni valamit, itt viszont a Bearnie gitárját díszítő Liverpool logó is tisztán kivehető. A több kameraállásból felvett képek élesek, a számok végén bekúszó Gróf Balázs-illusztrációk viccesek, a hangzás pedig mérföldekkel jobb, mint a SzülinaPUNK-on. Tegyük hozzá 10 év alatt túl sokat nem változott a zenekar hangszerelése, de hát ők a Picsa, nem a zenei tálentumuk miatt szereti őket a közönség. „Három elementáris csapás még a 2012-es világvége előtt” – hangzik Megyerico Ferrini, azaz Megyeri Feri jövőbe tekintő konferansza. Szerencsére az (ön)irónia, a provokálás, a kritika most is ugyanúgy része a baranyai ötösfogat kelléktárának, mint régen. Ennél több nem is kell, csak jó nóták, abban meg szerencsére nincs hiány. A Csillagok háborúja zenés aláfestő intró után egy József Attila feldolgozással, a Keresek valakittel indít a banda, majd szemügyre vehetjük, hogyan pogózik az egyetemi ifjúság a Punk R’N’R-ra. A leginkább az első 10 év termését felölelő setlist olyan ritkaságokat is felvonultat, mint az egyik első picsa szerzeményt, a Szép az országot, vagy az URH Bye-bye című nótáját. Az elhangzott számok közül jó pár előfordult ugyan a SzülinaPUNK-on is, de a Három csapáson másképpen szólnak: a Szokatlan a helyzetben az Utolsó Alkalom dalnoka, Rotten azaz Kaulics János vokálozik, a Szemben a bordélyház, és a Köpj le egy rendőrt meg fúvós kiegészítéssel csendülnek fel. Az új albumról egyedül a Csaló manó néven futó Manu Chao dal picsásított változata hangzik el, de ez csak egy apróság a klasszikus nóták hiányához képest. Nem értem
miért esett ki a szórásból a közönségkedvenc Forradalmár (Commandante) vagy az elmaradhatatlan Fajvédő (Ostoba). Valljuk be, most is szívesen néztünk volna zenekaros riportokat és backstage-jelentek, ezek a bejátszások a SzülinaPUNK-on is üde színfoltot képeztek. Persze az élményt még ez sem adja vissza teljesen, csak az, ha ott vagyunk a koncerten. Ha 2012-ben nem következik be az a bizonyos világvége, akkor remélhetőleg ott leszünk még jó pár Picsa koncerten. Úgy legyen! Ferenczi
