KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Tudjuk, hogy nyár van, dögmeleg, pangás mi mégis kihozunk egy újabb számot, ha már egyszer sikerült mikrofonvégre kapni Olgát, aki nemrégiben ismét bizonyított zenekarával a ZP-ben. Érdemes lesz számolni a jövőben a Don Gattóval is, a fővárosi punk-színteret pedig Jóri Feri barátunk próbálja seggberugdosni. Velük is olvashattok egy-egy izmos interjút, a többi meg a szokásos! Jó böngészést, jó kagylózást, jó tespedést! Hajós
III. MŰSZAK Hajós -btPipi -KarinaLőrincz Ferenczi nocode eszem
KONTAKT www.iii.muszak.hu
[email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.myspace.com/iii.muszak www.myspace.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak
ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU
TOY DOLLS A Toy Dolls egy intézmény a punkok számára. Két évvel ezelőtt már volt szerencsénk interjúzni velük, akkor a 30 éves jubileum és a közelgő Sziget-koncert kapcsán. A mostani beszélgetés apropóját a pár hónapja megjelenmt új lemez adta, de szóba kerül a pl. ZP is. Olga mesél. Szia Olga, mi a helyzet mostanában? Minden rendben köszönöm! Koncertek, dalszerzés, felvételek. Nem panaszkodom! Végre a kezünkben tarthatjuk az új Toy Dolls lemezt, amire nyolc évet vártunk. A The Album After The Last One igencsak jól sikerült, gratulálok hozzá! Remélem mostmár te is elégedett vagy! Köszönöm! A hangzással elégedett vagyok és van rajta jópár ütős dal, és a korong maga is jó, de azért nem ez a legjobb lemezünk. Végre nemcsak a dalok, hanem a hangzás is rendben, ahogy te is mondtad. Régebben azért ez nem volt így. Hol zajlottak a felvételek? Csírsz! A basszust, a dobokat és a gitárt Londonban vettük fel, az éneket és a vokálokat, valamint a keverést New Castle-ben, Észak-Angilában. Az egész produkcióval nagyon elégedett vagyok, azt hiszem a következő lemezt is így vesszük fel. Nem kicsit várattátok meg a rajongókat, a dalszerző periódus elég hosszúra nyúlt. Miért? Tulajdonképpen a folyamatos koncertezés miatt. Ezek lefoglaltak. Amikor dalokat írok, jobban szeretem, ha nincsenek koncertek közben. Könnyebb nekem, ha 2-3 évig nem koncertezünk és a dalokra tudok koncentrálni. Hogyan zajlott ez most egyébként? A többieket mennyire engeded beleszóléni a dolgokba, illetve a ma divatos technológiát? Csakis egyedül tudok dolgozni, másokkal nem igazán megy. Magamra zárom a szobaajtót, egyedül kell lennem. Aztán persze próbán együtt rakjuk össze az egészet, mielőtt stúdióba vonulnánk. Ez az első lemez, amelyen már The Amazing Mr. Duncan dobol. Milyen volt vele a meló? Nagyon élveztem, kellemes perceket töltöttünk el együtt. Ez a fickó egy zseni! Még énekel is egy dalban a Don’t Drive Yer Car Up Draycott Avenue-ban (ez is erős lett!). Ez kinek az ötlete volt? Kösz! Duncan írta a számot, ezért gondoltam jobb lenne, ha ő énekelné. Jobban is énekel, mint én. Kedvenc dalaid az új lemezről? A Credit Crunch Christmas a kedvencem! Ezenkívül a Gordon Brown Gets Me Down-t és a Decca's Drinking Dilemma-t emelném még ki. Azt is említetted, hogy nem vagy teljesen elégedett mindegyik új dallal (egyébként is saját munkásságod
legnagyobb kritikusa vagy). Melyikeket érzed tölteléknek? Nos, a Marty’s Mam egy töltelék és a Sciatia Sucks is eléggé unalmas. És koncerteken melyik új dalokat játszátok? A Credit Crunch Christmas-t, a Decca's Drinking Dilemmat és a Dirty Doreen-t. A Decca's Drinking Dilemma-hoz klip is készült (mégha nem is a legjobb). Várható még kisfilm? Szerintem ehhez a lemezhez már nem. A srác aki készítette a Decca’s videóját, nem komoly. Nem kapott túl nagy reklámot a lemez, semmilyen reklámot - vagy bármi mást - nem láttam, pedig azért követem az eseményeket. Elégedett vagy a mostani kiadótokkal? Ez egy nagyon kis kiadó, kevés pénzzel, de legalább rendesek és fair a hozzáállásuk. Sajnos nem tudnak sokat belefektetni a reklémozásunkba. 2004 óta már ötödször játszottatok Magyarországon, júniusban a Zöld Pardon színpadán. Azt hiszem, kedveled Magyarországot, nem? Milyen volt a közönség a ZP-ben? Így van, Magyarország zsír! A ZP vad, az emberek pedig nagyon-nagyon kedvesek és barátságosak errefelé. És még jól is játszottunk! Ismerték az új számokat? Igen, nagyon úgy tűnt! Az új lemez végére felvettél három régi Toy Dolls dalt egyszálgitáros verzióban. Ez honnan jött? A Fiery Jack egyébként nagyon nagy így is! Már régóta kérdezgetik tőlem, hogy mikor csinálunk valami ilyesmit. Ez egy ilyen teszt volt, jó hallani ezeket a dalokat így mezítelenül. Idén még kijön egy újabb Toy Dolls lemez Classic címmel. Erről mit kell tudni? Ó, ez a legjobb lemez, ami készült valaha is! Toy Dolls dalok klasszikus köntösben Párizsból. Furulya, cselló, hegedű stb. Gyönyörű, komolyan. A Fiery Jack-nek pl. készült egy operaverziója. Novemberben jelenik majd meg! A nyarat végigturnézzátok, de mi lesz azután? Hogy fest a jövő a Toy Dolls számára? Ahhoz képest, hogy pár éve le akartad állítani a zenekart, most úgy tűnik terveid vannak. Igen, koncert, koncert és koncert! Aztán elkezdem megírni a következő anyagot. Meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok! Tehát akkor lesz még lemez az Utolsó és az Utolsóutáni után? Végülis az új lemez outrójában is úgy köszönsz el, hogy „See ya next time!”… Igen, talán lesz még egy! Bármi fontos még, amit elfelejtettem? Igen, elfelejtetted megkérdezni, hogy üzennék-e valamit, az pedig a következő lenne: nagy-nagy köszönet mindenkinek, aki kitart mellettünk! Olga, köszönjük, see ya next time! Így van! Hajós
Megkérdeztük az utca emberét: mit jelent Önnek a Toy Dolls? Sarkadi Balázs (Bankrupt) A 95-ös VMH-s Toy Dolls koncert volt az első nagy külföldi zenekaros koncertélményem, ami meghatározó volt számomra. 2004-ben aztán már a Bankrupt tagjaként léphettem fel előttük az A38 hajón, ez a másik legfontosabb élményem velük kapcsolatban. Örülök, hogy bár már akkor is a visszavonulást fontolgatták, mégis a mai napig aktívak. Az új lemezzel még le vagyok maradva, de bepótolom.
Bársony Barnabás (HétköznaPI CSAlódások) Boldogult ifjúkoromat. Ha házibuliban voltunk a Toy Dolls és a Madness zenéje mindig benne volt a repertoárban, hiszen bulizni nagyon jókat lehet rájuk. A She Goes To Finos és a Nellie voltak a kedvenceim akkoriban (a '93-as Én városom klipben még Toy Dolls pólóban is nyomom). Külön öröm számomra, hogy Baz Warne (alias Bonny Baz) - aki ’83 felé még a Toy Dollsban bőgőzött, most már a világ legjobb bandájában (csak a rend kedvéért, bár mindenki tudja, hogy a Stranglersről van szó) gitározik és énekel. Hallotta már az új albumot? Sajna nem, pedig már többen is ajánlották. Nem fogom elmulasztani, úgy mint a mostani ZP-s koncertet (születésnapi zártkörű koncertünk volt aznap Szegeden). Bár már voltam egy halom bulijukon, nem nagyon lehet megunni sem a zenét, sem a látványt.
Schlekmann Dániel (Yellow Spots…) Happy punk gyöngyszem és példakép. A rock'n'roll egyedi ötvözete a gyors és technikás gitárjátékkal, őrült, infantilis, nagyszerű színpadi show-val, klasszikus művek igen fasza átdolgozásaival... Életem egyik meghatározó zenekara, többek közt miattuk is alapítottam meg a Yellow Spots-ot, mely elnevezést a Worse Things Happen At Sea c. számukból vettem. Hallotta már az új albumot?
Nagyon jól sikerült a lemez. Az előző két album se volt rossz, de azt kell mondjam, végre rátaláltak ismét önmagukra, baromi jó témák, technikai virtuozitás hegyek, változatosság, beérett anyag.
Imre Norbert (Prosectura) Az új albumot nem hallottam. A Toy Dolls számomra mindenképpen egy alap zenekar, nagyon szimpatikus tőlük, hogy nem feszültek bele a punk-klisékbe és egy szórakoztató produkciót tudnak nyújtani mindig. Ugyanakkor utánozhatatlan. www.thetoydolls.com www.myspace.com/olgathetoydolls Toy Dolls diszkográfia 1983 Dig That Groove Baby 1985 A Far Out Disc 1986 Idle Gossip 1987 Bare Faced Cheek 1989 Ten Years Of Toys 1989 Wakey Wakey 1990 22 Tunes Live From Tokyo 1991 Fat Bob's Feet 1993 Absurd-Ditties 1995 Orcastrated 1997 One More Megabyte 1999 On Stage In Stuttgart 2000 Anniversary Anthems 2004 Our Last Album? 2012 The Album After The Last One
DON GATTO „Keményen nyomjuk és egyszerűen, de legalább rövid ideig.” – mondja magáról a bunkóhardcore Don Gatto, akik nemrég hozták ki második EP-jüket. Hogy mi is történt a csapattal az elmúlt két évben, és hogy milyen lett ez az új anyag, Acélos Balázstól tudjuk meg. 2010-ben jelent meg a Don Gatto bemutatkozó EP-je. Mit gondolsz róla mai fejjel? Még mindig szeretem. Ja, bővebben? Ö... Ahhoz képest, hogy hét koncerttel a hátunk mögött csináltuk, nem is rossz. Bár egy stúdióban azért lehet trükközni, szóval ha élőben kellett volna feljátszani, valószínűleg gondban lettünk volna. Nagy gondban. Kicsit különben lassúnak tűnik ahhoz képest, hogy most milyen tempóban játsszuk azokat a számokat. Hogyan zajlott a munka, hogyan születtek a dalok, mikről szólnak a szövegek? Egy szám már megvolt akkor is, amikor az első EP-t vettük fel, a többi meg lassan jött időközben. Különben korábban akartuk megcsinálni a lemezt, de nem igazán akartak megszületni szövegek. Decemberben összeállt a kép, januárban elmentünk az Audioplanetbe, egy nap alatt felment a dob, utána meg talán két nap alatt a gitár, a basszus meg az énekek. Legalábbis azt hiszem. Februárban meg átvittük az egészet a Vári Gabihoz Szegedre, kicsit még hozzáénekeltünk, aztán április közepére kész is lett a keverés. Vendégek is emelik a fényét az EP-nek, ők hogyan kerültek a képbe? Nyilván Gary Meskil neve mutat a legjobban a borítón, mennyit kell fizetni egy nemzetközi sztárnak egy ilyen szereplésért? Az Aurorával kurva sokat játszottunk, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy megkérjük őket egy kis éneklésre. Nem hezitáltak. Bölcsföldi Zoli a Cadaveresből meg úgy jött, hogy ők is Szegeden voltak amíg énekeltünk, mert előző nap a Garanboncziásban játszottak, aznap este meg együtt mentünk Zentára. És ha már ott volt, odaállítottuk a mikrofon elé. Utána meg adtunk neki ötvenezret, hogy költse a csajára. Gary Meskil? Játszottunk kétszer a ProPain-nel, Gábor meg feldobta, hogy meg kéne kérdezni az öreget, nem akar-e befutni Magyarországon is? Be akart. Még azt sem engedte, hogy a floridai stúdióköltséget kifizessük. Szóval még neki került pénzbe a dolog. Rendes faszi. Egy feldolgozás is felkerült a korongra, erről mit érdemes tudni? A Beds Are Burning a Midnight Oil-tól. Ez volt az első szám, amit a Don Gatto elkezdett játszogatni próbán, lévén, hogy saját ötletek még nem voltak. Kurva jó szám, mindenki ismeri, csak senki sem tudja mi a címe, meg hogy kik játsszák. Még a Peti se tudta. Majdnem ki is rúgtuk emiatt. Rendes lemezben gondolkodtok egyáltalán? Vagy már csak ilyen ingyen-letöltős EP-kben.
Inkább az utóbbi. Senki nem vesz lemezt, úgyhogy marad a papírtok meg a letöltés. Vissza kéne tekerni az időt, aztán megint lehetne kazettákat csinálni, az internetet meg kibaszni a picsába. És lehetne vonalas telefonon szervezni a koncerteket meg levelezgetni. Baszd meg, annak idején még az Aurorának is írtam egy valag levelet, hogy küldjenek már gitár tabokat, de gecik voltak és nem válaszoltak. Aztán egyszer csak visszaírt Vigi, ó, igen! De persze tabulaturát egyet se küldött. Miket hallgattok mostanában? Legutóbb valami Pro-Pain koncertet néztem, meg az új Pennywise-t hallgattam. A Pennywise jobb volt, hehe! A Weisz most a Southern Isolation-be szerelmes, ami a Phil Anselmo zenekara, vagy mi. Ő gitározik, a felesége meg énekel. Legalábbis a Gabi ezt mondta. A Halász meg szerintem mostanában csak romantikus dalokat hallgat, mert van valami csaja, a nők meg nem bírják a metált. Mik a tervek a nyárra és nyár utánra? Május végén csináltunk egy tízállomásos Európa turnét. Ausztria, Németország, Svájc, Franciaország meg egy kis Magyarország is volt benne, aztán lesz még pár fesztivál az idén, de persze semmi Sziget, semmi Hegyalja. Ősszel valószínűleg megint csinálunk pár közös koncertet a Cadaveres-szel és szeptember végén ismét elhúzunk nyugatra. Egyelőre ennyi van tervben. Hajós www.dongatto.com
JÓRI FERI Az elmúlt hónapokban egész szépen felpörgött a budapesti punkrock színtér élete, ígéretes kezdeményezések indultak el, új felfogással szerveződnek bulik, rendezvények és a dolog sikeresnek látszik. És ezen megmozdulások mellett szinte kivétel nélkül megtaláljuk Jóri Feri nevét valamilyen kulcsfontosságú szerepben. A fáradhatatlan énekes-dobos-szervezőt kérdeztük zenekarairól, gyermekéről, a Nem Pop Közösségről és sok másról. No talán kezdjük a legfontosabbal, mi is a Nem Pop, kikből áll és mi a célja? A Nem Pop Közösség egy olyan csoportosulás, ahol a zenekarok és a közönség kapcsolata, információ áramlásának javítása, koncertek szervezése, és a kedves kis budapesti punk mozgalomnak az eszméletre rugdosása a cél. Alapító tagok: Szabó Krisztina, Mattia Scognamiglio, és én, Jóri Ferenc. Természetesen a 2011. novemberi megalakulás óta rengetegen csatlakoztak, segítenek, gondolok itt Totezre (Merde! gitáros), aki a weblapunkat fejleszti, ami hamarosan elérhető lesz, sőt, mintegy közösségi oldal működne. Akkor gondolok itt a Shitpump zenekarra, főleg Sanyira és Kizsóra, a Káderek zenekarra, amelyik két együttes támogat abban minket, hogy 0 forintért vagy benzinért eljönnek, és emelik az est fényét. Szerintem ezt most nagyon szépen mondtam. No meg hát Te is bekerültél hozzánk… Mennyire látod menthetően az utóbbi években igencsak halott magyar punk színteret? Szerintem semmi sem menthetetlen, csak nem úgy kell tekinteni rá, hogy megváltoztak az emberek. A régi streetes cimborák bejöttek az utcáról, dolgoznak, és semmi kedvük együtt bulizni merev részeg, büdös emberekkel, mert ők már rájöttek, hogy a punk nem erről szól. Az a sanda gyanúm, hogyha adnánk megfelelő gondolattal ellátott zenéket (amit már játszanak zenekarok, csak senki nem ismeri őket, mert nincs hol megmutatni magukat), lenne megint 1-2 fix hely, ami csak punk/rock/hardcore/ska vonalon mozog, akkor kialakulna megint egy jó kis közösség. Azért mondom Budapestet példának, mert én az itteni helyzetet ismerem, több helyről hallottam viszont, hogy ott még viszonylag erős a közösség (Pécs, Székesfehérvár...). Klubok és egyéb rendezvényhelyszínek hogy viszonyulnak a jelenleg nem túl nyereséges stílushoz? Necces kérdés. Igazából van egy pár olyan hely, ahol egész addig azt mondják, hogy ok, mehet a buli, amíg meg nem tudják hogy punk… De persze van rengeteg hely, ahol tesznek rá magasról, hogy mi szól, csak dőljön a lé… Közben meg tesznek arra, hogy a szervező nekik kaparja ki a gesztenyét, és nem törekednek a helyek arra, hogy az ember vissza is akarjon menni oda szervezni.
Mondok pár példát, de nem mondok nevet, ha nem baj. Megpróbáltunk visszafoglalni egy klubot, ami régen az egyik legnagyobb hely volt. A buli után finnyogtak, hogy nem voltak elegen (miközben a pultnak irgalmatlan bevétele volt, Matyinak mínusza is lett a felszerelés bérlése miatt…) Van egy másik hely, ahol nagy bulikat szerveztünk/szerveztek, és hát a piabevétel ott is hatalmas volt, de érdekes módon mi nem láttunk belőle semmit (és mínusz volt megint a bérlés miatt…). Ilyen okokból nem találtunk még megfelelő helyet ahhoz, hogy beindítsunk egy Nem Pop Klub estet, fixen a hét valamelyik napján. Volt olyan mélypontod, amikor azt mondtad, hogy elég az egészből, neked ehhez nincs erőd? Ha igen, mi segített folytatni? Provokatív a kérdés, de hát ha megkérdezték, válaszolni kell. Nem egyszer volt ilyen, hogy az egész zenét hagytam volna a fenébe, mert nem jutottunk egyről a kettőre, mert nem volt saját közönségünk, nem érdekelt senkit, hogy mit is játszunk. Nem mondom, jelenleg sem nekünk van a legnagyobb rajongótáborunk, de vannak, akik miattunk jönnek, ez megoldotta bennem egyszer a dolgot. A leggázosabb, amikor közöltem, hogy nem csinálok több koncertet, az az volt, amikor a 36 órás feszten elkezdett a végefelé minden összeomladozni, és már nagyon-nagyon fogalmam nem volt, hogy egyáltalán mi történik. Ezúton is megköszönném pár embernek név szerint, akiknek semmi közük nem volt a bulihoz, vagy azóta már Nem Pop tag egyéneknek, akik a végén pillérekként elvitték a bulit: Norbi (Pazar), Döbi, Csavar, Csenge. Nélkülük, és olyan szervező társak nélkül, mint Kriszti és Matyi, soha nem jött volna ez össze (mivel a végén Matyi 200%-on pörgött, hogy helyettem is koordináljon, Kriszti pedig megfogott az összeomlásban, kihozott belőle valamennyire, és vitte a kassza / jegyellenőrzést (miközben én azt sem tudtam, hogy mi történik) Mi motivál, hogy bírjad csinálni a nem kevés gonddal, ám annál kevesebb anyagi haszonnal járó szervezést? Pipi, erre tudod a választ, mert Te is szerveztél már bulit. Az, hogy látod az arcokon, hogy jó a buli. Ezért megéri. Zenészként is tevékenykedsz több zenekarban és állandóan újakon töröd a fejedet. Ha azóta nem történtek új dolgok, jelenleg a Merde! frontemberi és a Social Experiences dobosi posztját töltöd be. Mutasd be egy picit a zenekarokat és mesélj egy kicsit, milyen terveid vannak még ezek mellett! Háhá! Terveztem a crust zenekart, de nem lesz belőle semmi. 3 zenekar mellett nem megy a munka sajnos. Nos… Mit tudok mondani a Merdéről. Punkon belül is réteg zene, nehezebb befogadni egy 2/4 közegben egy más zenét játszó brigádot. Most jelenleg dolgozunk, hogy egy nyüves maxit össze tudjunk rakni a 4. szülinapra. Picit húzósabb témák lesznek, mint eddig. A Socialról meg azt tudom mondani, hogy Oi! Minden szempontból. Olyan azt dobolni, mintha szöget vernél, csak sokkal jobban esik.
Nem tudok mit mondani róluk igazából, erről kérdezd meg Matyit, a Merdéről is szívesen beszél. A Merde! különböző társadalomkritikus és bulizós számai közül némileg kitűnik József Attila Ködből, csöndből című versének feldolgozása. A közönség befogadja, értékeli a verset is, vagy csak a zenét figyeli vajon? A legtöbbször a szöveg mondanivalója nem megy át a közönség felé. Egy csomószor látom, hogy jól érzik magukat, amikor ezt a dalt játszuk, márpedig ez pont rólunk szól, azokról az emberekről, akik alul vannak, a társadalom és a tőkés hierarchia legalján vannak: „Akárha lent, akárha fönt; A szegényé csupán a csönd; A köd a csönd sosem ragyog; Én már ködből, csöndből vagyok”. Mondjuk azt is elmondhatom, hogy aki hallgatja és nem csak koncerteken találkozik velünk, az szereti a szövegek 70%-át. Egyik zenekarodra sem fogható rá, hogy a lassú, melankolikus vonalat követné. Ez úgy nagyjából a saját ízlésedet is tükrözi, de ezen kívül milyen zenéket hallgatsz? Csak a hardcore. Nem, azért ennyire nem egyszerü a dolog. SCHC, Eger Hardcore Family minden mennyiségben, nagy favorit a Tisztán A Cél Felé és a Social Free Face. Természetesen csipetnyi The Specials, Paso, Panksapka, egy kis Toxic Narcotic, és tinédzser korom óta a Shitpump. Ami a régiek közé tartozik, azt mind Apukámtól kaptam meg, pl. Buzzcocks, Sex Pistols, no meg a komplett Essential Punk válogatás ’94-ből, rajta minden jobbnál jobb zenekarokkal, pl The Stranglers. Szerintem a legnagyobb punk zenekar a The Clash volt. Igen, ugyanúgy összerakott fiúzenekar, mint az ’N Sync, meg a Backstreet Boys, ÉS A PISTOLS!!!, de Strummer magasabb szintre vitte a punkot. Nem csak lázadni akart, egyszerűen megmutatta, hogy az értelmetlen lázadással csak behatároljuk a látókörünket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nem csak az agresszív és szidó a punk. Hanem lehet a gondolkodó is. Végül egy sablonkérdés, de neked aki azon kevesek közé tartozol, akik a vállukon viszik a hazai punkrock életet, talán jogos. Mit jelent neked a punk, miben látod megvalósulni? Elmész a picsába. Nem viszek én semmit a vállamon, szórakozzál mással. A punk számomra egy gondolati szabadságot ad, egy olyan dolog, ami nem korlátoz pl. ideológiailag, hanem szabaddá tesz. És nem úgy, hogy nem adózok, mert kurva állam, fakoff meg ilyen marhaságok. Hanem úgy, hogy kimondom, ami nem tetszik. De nem bírálom pl. 0-24 az államot, mert szidni mindenki tud, de érvelni csak kevesen. A punk egy kulcs. Amúgy is. Mit jelent a szó? Punk rock. Vacak rock. Ez csak egy körítés, hogy a mondanivalót ki lehessen mondani széles tömegeknek. És van olyan, aki AFA, vegan, állatvédő, kommunista, anarchista, azért, mert ő punk. Ez marhaság. Nem azért AFA valaki, mert punk. Hanem azért AFA, mert gyűlöli a fasisztákat. És hatványozottan igaz ez a kommunizmusra/anarchizmusra
is. (Főleg hogy a legnagyobb anarchista / kommunista szokott lopni bulikon…). Amúgy meg jó lenne, ha megtanítanák az utópia jelentését a gyerekeknek suliban, vagy legalább a jelképeket, hogy az anarchista ne guevarás dzsekiben rohangáljon. Pipi
2000-BE ÉRVE MONSTER MAGNET MONOLITHIC BABY!Y Az újkori Monster Magnet lénygében a '95-ös Dopes To Infinity nyomán kitaposott ösvényen halad. Ez az album hozta meg a széles körű ismertséget a zenekarnak, amihez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy az MTV kiemelt rotációban tolta a grunge antitézisének számító Negasonic Teenage Warhead-et annak idején. A főnök, Dave Wyndorf nem változtatott az egyszer bevált sikerrecepten, azóta is albumról albumra szállítja a hetvenes évek tudatmódosítókkal átitatott, pszichedelikus vintage-rockhangzását. Nem volt egyszerű eldöntenem, melyik lemezt mutassam be a a 2000-es évtizedből, ami a God Says No – Monolithic Baby! - 4-Way Diablo triászt kitermelte, mert zeneileg és szövegi megközelítésében nem sok különbséget lehet kimutatni köztük. Erre az ortodox MM-rajongók nyilván felhördülnek, de úgy gondolom, hogy az állandóságot és a konstans minőséget is értékelni kell, a legkézenfekvőbb erre az AC/DC példája. A Monolithic Baby!-re végül azért esett a választásom, mert egy fasza, húzós rocklemezt kapunk általa a kipróbált MM stílusjegyekbe ágyazva. A legtöbb szám annyira egyszerű, hogy egy középiskolás zenekar is le tudná őket játszani – igen, hallottam a szisszenést a kemény magból -, de emellett olyan dög van bennük, amit viszont kevesen tudnának egy az egyben hozni. A rock n' roll egyébként sem a többismeretlenes ritmusképletekről szól, szóval rendben van ez így. Mert az érzés bizony minden nótában ott van. Az Unbroken (Hotel Baby) például egy akkora seggrázós, négyakkordos sláger, hogy egyből lepadlózok. Ilyenek kellenek a népnek kérem szépen, mocsok és dög, nem a szépen kivitelezett ikergitárszólók. A Monolithic klasszikus négynegyedes országúti rock n' roll, súlyos és húzós ez is. A There's No Way Out Here akusztikus felvezetése és nagyívű dallamai is beleférnek a MM imidzsébe. (A nóta egyébként egy feldolgozás egy itthon teljesen ismeretlen hetvenes évekbeli zenekartól, ld. Unicorn). A Master Of Light sincs túlbonyolítva, de hegyeket mozgat, annyira elementáris erejű rock n' roll téma. A vonósokkal felturbózott nyugis és fülbemászó Too Bad is nagy kedvencem a lemezről. Szinte előmelegíti a helyet a Sabbath-stílusgyakorlatként is felfogható, borongós Ultimate Everything-nek. Igazi stoner gyöngyszem, erre még Phil Anselmo-ék is elismerően csettintenének, nekem is nehezemre esik
abbahagyni a bólogatást. És már közeleg a szeánsz vége, a CNN War Theme mintegy filmzene betétdalként zárja le a lemezt, de rendben van ez is, fenntartja az atmoszférát. Attól jó ez a lemez, hogy feszes, húzós, egyben változatos témák sorakoznak rajta, ezen nincs mit ragozni. Dave Wyndorf már nem akkora delejes rockisten, mint húsz évvel ezelőtt, túl van egy drogtúladagoláson, meg felszedett pár kilót mióta lejött a szerről, de a rock n' roll-t még mindig elsőrangúan tolja. -bt-
ÉLŐ ROKK TOY DOLLS ZÖLD PARDON, BP., 2012.06.05. Milyen volt: jó. Bővebben: k*rva jó. Nem igazán volt kedvünk bemenni, hogy őszinte legyek. Mégis, a napon álldogálás némi fröccsel és a Kocka büfé lelkes fenntartása (sörözés) valahogy ZP felé terelt minket. A bejutással semmi gondunk nem volt, a szokásos egyébként igen marcona külsejű - biztonságiak nem zrikáltak senkit (mondjuk a korhatárt nagyon komolyan vették). Sajnos a kiszolgálást nem tudjuk értékelni, hiszen a 4dl Borsodi 420Ft-ért átlépte azt a lélektani vonalat, amin túl nem igazán izgatjuk magunkat, hogy egyáltalán van sörük. Kis üldögélés után észrevettük, hogy rengeteg hazai zenekartag is megjelent, többek között képviselve volt a Detox, Kretens, Destroy The Government és egyéb zenekarok is, akik ezzel a, már-már zarándoklásnak tekinthető, rendszeresen ismétlődő koncertélményel törik meg a saját produkcióik lánculatát. Mire elkezdődött a koncert, valahogy előre kerültünk a pogónak fenntartott kordonnal leválasztott - területen. Már az első pár számnál látszott, hogy nem lazsálják el a koncertet, mint sok más külföldi zenekar (pl. a Szigeten playbackelő Exploited), hanem nyomják rendesen a klasszikussá vált Toy Dollsmozgással (mintha törött bokával imbolyognának
részegen), rengeteg összehangolt ugrással, show elemekkel, robbanó konfettis bazi nagy pezsgős üveggel és gitárpörgetéssel. A közönségre nem lehetett panasz, rengetegen voltak, ment a pogó ezerrel, mindenki teli torokból énekelt. Azért kitűnt a közönségből egy napszemüveges kisfiú, aki apukájával volt és az egész koncerten végig teli torokból kiabálta a számokat. Csak egy negatívumot jegyeznénk meg: valami agysebész kitalálta, hogy a pogó területén MURVA legyen. Így egyegy esésnek csúnya következményei lehettek, nem is beszélve a szálló porról. Bár bizonyos következtetéseket ebből is levonhattunk: a szandálban pogózás kihívás ugyan, mégis megvalósítható, csak egy bizonyos szintet el kell érni hozzá; továbbá, ha a Toy Dolls rázendít, bizony beindul a pörgés. Itt újraértelmeződött az "összerúgjuk a port" kifejezés, ugyanis a pogóból mindenki térdig a fehér porral betakarva távozott. Itt bizony, látszott, hogy ki mennyit esett bent! Egy dalt kiemelnénk: Alec's Gone. Ezen a közönség összekarolva egy emberként tombolt. Olga: "Nem vagyunk túl öregek ehhez?" Ha 20 éve, amikor elkezdtétek ennél jobban oda tudtátok rakni, akkor bizony igen, akármennyire is kételkedünk ebben. Mindenesetre arra kíváncsiak lennénk, hogy lehet-e ezt a produkciót bárhogyan űberelni. Jó kis koncert volt: nem pop, tehát nekünk való. Nem Pop Közösség
FRISS ÁRU
MÁRIS KLASSZIKUS
JÓ, TETSZIK
BORZASZTÓ GYENGE
NAGYON JÓ
HATÁRESET, NEM TUDOM
OSZOLJANAK FEL!
TOY DOLLS THE ALBUM AFTER THE LAST ONE Olga jól ráijesztett a punkokra 2004-ben és az Our Last Album?-ot követő Our Last Tour? nevű turnén. „This is our last tour… maybe!” – hagyta csajosan nyitva a kérdést. Aztán csak nem akarta abbahagyni a koncertezést és szépen lassan egy esetleges új lemezről is elkezdtek szivárogni az információk. A biztonság kedvéért azért egy doboscsere megint történt, ahogy Olga a 2010-es Műszak interjúban is mondta, nem volt elégedett Dave Nutallal, de szerintem nem is sűrűn szerepelt azonos felállás két albumon, szóval minden oké. Tommy Goober négyhúros azonban maradt, ő hozza is amit kell, továbbá elég nagydarab ahhoz, hogy nyakba kapja Olgát a színpadon. Jómagam 2010-ben láttam őket utoljára a Sziget nagyszínpadán, ott mindenki megbizonyosídhatott arról, hogy öreg punk nem vén punk. A jó hír, hogy a lendületet cédébe is tudták önteni és az Olga által producelt anyag rendesen meg is dörren. Végre a dobok se lábos-fakanál kombóként szólalnak meg. Ezt a lemezt már régóta vártam és nem csalódtam benne. Nem is a Toy Dollsról beszélnénk, ha nem lenne keretbe foglalva dumálós, ajtón kopogós intróval és outróval, az Olgamental Intro és Outro képében a korong. Az intró után pedig a karácsonyos Credit Crunch Christmasszal el is indul a 33 perces lemez. Ebben a zenekarban soha nem volt ciki jól zenélni, sőt alap, hogy a zenészek értsenek a hangszereikhez, ez most is lejön. Még szólózni is ér, persze mindig a daloknak alérendelve. A Toy Dolls hangzás egyébként adott, nem tudom Olga mennyi teret enged a többieknek a dalszerzésben, de nem is érdekel különösebben, úgy van
jól ahogy. Az okosok meg majd megtalálják az új nóták régi megfelelőit, vagy egyszerűen csak legyintenek, hogy hát-ez-már-nem-olyan-mint-nyócvanhatban, de ez természetesen helytelen hozzáállás. Akinek a bugizongorával is megtámogatott B.E.E.R hallatán nem szalad fülig a szája, azzal nyilvánvalóan komoly problémák vannak. De a lemez egésze sláger, rengeteg jóféle dallammal meg fülbemászó vokállal. Kedvencem még az új dobos, The Amazing Mr. Duncan által énekelt Don't Drive Yer Car Up Draycott Avenue, ez egy könnyedebb hangvételű darab, mondanám, hogy Blink182, csak valahogy 5000x több élet van benne. A lemezt záró, klipes Decca's Drinking Dilemma is nagy királyság, itt Tommy jut nagyobb szerephez, egy kicsit szigorúbb ez a dal az átlagnál, de a refrén aztán tipikus Toy Dolls. Az outrót követően egy olgás geg vezeti fel a három akusztikus bónusztrekket, ahol ráeszmélhetünk, hogy a Fiary Jack tábortűzverzióban is nagyon működik. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy tényleg nem tűnt fel mostanában jó punkzenekar a láthatáron, de a The Album After The Last One azt bizonyítja, hogy ezzel nem is kell fogolkoznom. Felsőfokú szórakoztatás, ez itt kérem. Hajós
IGNITE OUR DARKEST DAYS LIVE Nem hiszem, hogy különösebb bemutatásra szorulna az a ’93ban alakult, melodic hardcore-ban utazó zenekar, mely Téglás Zolival az élen az utóbbi 10 évben az Orange County egyik legígéretesebb punkbandájává nőtte ki magát. A frontemberénekes, aki immáron a punkszcéna meghatározó bandájának, a Pennywise-nak az énekesi posztját is betölti, zenei életútját sem szükséges oldalakon keresztül ecsetelni. Nem kis feladat két ilyen nívós zenekarban helytállni, melyek – valljuk be – teljes embert kívánnak, azonban a mi Zolink még az ilyen fajsúlyos kötelezettségek mellett saját, Zoli Band-re keresztelt együttesében is tolja a punkrock szekerét, szabadidejében pedig hol pelikánokat ment, hol pedig a tengeri élővilág megmaradásáért küzd. Hogy hogy jut minderre ideje a dalnoknak, fogalmam sincs, de mi egyáltalán nem bánjuk. Szívünk most különösen boldog, hogy az új Penny-lemez után,
napvilágot látott az Ignite első koncert DVD-je is. A legutóbbi koronggal, az Our Darkest Days-zel 6 éve rukkolt elő a csapat, éppen ezért egy új album összerakása már igencsak időszerűnek mondható, jómagam is inkább ezt vártam volna, de a DVD megtekintését követően egyáltalán nem maradt hiányérzetem. Sőt, inkább arról győzött meg az anyag, hogy a borsos árú napijegy ellenére mégiscsak ki kéne látogatni az idei Szigetre. Az Our Darkest Days-t megturnéztató koncertfelvétel, mely 2008-ban Lipcsében került rögzítésre, jobbnál-jobb dalokat szólaltat meg, akár egy élő best of-nak is tekinthető. Természetesen a setlist gerincét a legutóbbi korong adja, de a közönségkedvenc A Place Called Home-ról is felcsendül jó pár ütős nóta. A Darkest Days-es intro-t követően a lendületes Bleeding-en már hallható, ahogy a közönség Zolival együtt zengi a refrént. Abszolút átjön a feeling! A zenekar kiváló formában van, mindenki jár-kel a színpadon, melyeket jelentős fejrázások szakítanak meg. Zoli élőben is magabiztosan préseli ki torkából a magas hangokat, a közönséget pedig egyszer circle pit-re buzdítja, másszor meg köszönetet mond a koncerten tanúsított erőszakmentes, egymást segítő magatartásukért. Az A Place Called Home-ot magától értetődően angolul énekli a magyar származású frontember, de azért a verze alatt tört magyarral gyorsan elhadarja a Kossuth Lajos azt üzentét, nem úgy, mint a tavalyi hegyaljás Pennywise fellépésen, ahol a magyar verziót hallotta vissza a tömeg. Több számot az albumverziótól eltérően játszanak, köztük az egyik kedvencemet a Let It Burn-t, egy rövid felvezetéssel toldanak meg, a középtempós Slowdown-t pedig a Live For Better Days-hez hasonlóan akusztikusan adják elő. A sajátos U2 feldogozást, a Sunday Bloody Sunday-t Craig Anderson látványos dobszolója előzi meg a hangulat fokozása végett. Mielőtt végignéznénk, ahogyan az átdolgozott Veteran-nal stílszerűen elbúcsúzik rajongóitól az Ignite, meghallgatjuk a Sea Sepherd non-profit szervezet aktivistáját is. A DVD-n bónuszként megtalálható a My Judgement Day és a Bleeding videoklipje, az utóbbi esetében megnézhetjük, hogyan készült maga klip, de egy fél órában a Darkest Days stúdiózását is nyomon követhetjük. Aki augusztus 7-én az Ignite szigetes fellépése alatt szolid headbangelést és pogózást tervez véghezvinni, annak kötelező darab, de kiváló ajándékként is szolgálhat, ha éppen egy jeles alkalomból meg kívánsz lepni valakit. Én örültem neki! Köszi, Attila! Ferenczi
ARCHITECTS DAYBREAKER Az Architects neve remélhetőleg nem cseng ismeretlenül a hazai metalcore fanatikusok körében. A csapatnak ez az ötödik lemeze, tehát nem nyeretlen kétévesekről van szó, hanem sokat bizonyított profi zenészekről, akik alapos ismeretekkel rendelkeznek a műfaji keretekről és képesek új színekkel gazdagítani valamint friss megszólalással tálalni az efajta muzsikát. Aláírom, hogy nem könnyű megemészteni ezt az óvatos szintivel, üvöltős/dallamos vokálokkal megtámogatott noiscore/hardcore/matekmetál egyveleget. Aki tehát könnyed nyári slágerekre vágyik, az rossz helyen kutat az Architects háza táján. Első hallgatásra nekem is összefolyt kicsit az anyag, ráadásul épp a tizennégy trackes japán bónuszkiadás került a lejátszómba, ami a hosszúságával is próbára tett, de azután minden egyes nekirugaszkodásra tovább tisztult a kép. A Daybreaker nem annyira egyértelműen befogadható és „rádióbarát”, mint elődje a The Here And Now, de azért szép lassan megadja magát. Tavasszal egyébként egy európai körút keretében Magyarországon is fellépett a zenekar, nem tudom hányan csípték el őket. Én hazai pályán, Brightonban csekkoltam az élő produkciót, mely akkor és ott abszolút meggyőzött. Így vagyok ezzel a lemezzel is, melyre bárki csettintene, ha amúgy az August Burns Red – As I Lay Dying – Killswitch Engage triumvirátussal tartja rettegésben a szomszédokat. -bt-
LOSTPROPHETS WEAPONS A Lostprophets azt a zenét nyomja, ami végülis nem ciki, simán elhallgatod bármilyen napszakban és még a csajodnak is bejön. A Wales-i banda lényegében öt sorlemez óta szállítja ezt a megbízható minőséget. Annak idején a Fake Sound Of Progress meg a Liberation Transmission többször megfordult nálam, ezért gondoltam, hogy próbát teszek az új lemezzel. Nem tagadom, hogy bejön a Weapons, főleg olyan hangulatban tudom elképzelni, mikor nem akarom legyalulni az agyamat valamilyen apokaliptikus súlyossággal. A nyári, vízparti életérzéshez tehát kiválóan passzol, kár, hogy a
strandmetál jelzőt már ellőtték kilencvenkettőben. Bevallom, olykor kicsit zavar a billentyűkkel feltöltött tömör és olykor túlpolírozott hollywoodi hangzás, de a számok rendben vannak. Nincsenek kiemelkedő tételek a sorban, elsőre talán a Jesus Walks-ot említeném pozitív értelemben, annál a számnál valahogy minden összejön és megvan benne a slágerfaktor is. Mélypont is van, a We Bring An Arsenal lá-lá-lá-zós, együtt éneklős himnusza szerintem totál gáz, de ezt is belevéve a mérleg még mindig pozitív. -bt-
DIE ÄRZTE AUCH „A világ legjobb zenekarát” – ahogyan magukat szerényen nevezik - 1982-ben alapította Farin Urlaub énekes/gitáros és Bela B. énekes/dobos a Solinet Grün punk banda romjaiból. A zenekart a Die Arzte névre keresztelték és már kezdetben eldöntötték, hogy a szokásos rendszerellenes és egyéb punk klisék helyett a humort helyezik a szövegek középpontjába. A 80-as években a teljes német nyelvterületen ismerté váltak. Az ekkoriban még erősen poppunk/new wave stílusú lemezeik közül azonban a meglehetősen szexcentrikus szövegek miatt a fiatalkorúak védelmére hivatkozva - többet betiltottak. Ez azonban csak erősítette a banda kult státuszát. Ennek ellenére az évtized végén bejelentették: mivel már mindent elértek, amiről álmodtak abbahagyják a közös zenélést. 1993-ban új basszusgitárossal (Rod Gonzales) a soraikban újjáalakultak. A visszatérés bombaként robbant: a kilencvenes években korábbi sikereiket felülmúlva Európa szerte ismerté váltak, sorra adták ki a jobbnál-jobb lemezeiket, amelyeken már keményebb, punkosabb hangzással találkozhatunk. A 2000-es években stílusuk még változatosabbá vált, többféle zenei irányba belekóstoltak. Teltházas arénák, dupla album és ahogy mindig lenni szokott: egyre nagyobb alkotói szünetek jellemezték ezt az évtizedet. Így jutottunk el az idei jubileumi Auch címet viselő anyaghoz. A lemez az előző
albumhoz (Jazz ist anders, 2007) képest visszatérést jelent a banda könnyedebb, nihilista stílusához. A zenekaron belüli demokráciát jellemzi, hogy ismét minden tag jeleskedett a dalszerzéssel, ami most a basszusgitáros Rod Gonzales-nek sikerült a legkevésbé. Az ő szerzeményei mindig különálló daraboknak tűntek már a korábbi lemezeken is, azonban most 5(!) dalt is jegyez, ami szerintem túlzó. Persze Farin és Bela B. egyaránt hozza a megszokott színvonalat. Kettejük versenyét most a magas gitáros nyeri: a nyitó Ist das noch punkrock? (amely kezdő sora „Fick dich und deine Schwester” a ’80-as években nem biztos, hogy átment volna a kiadón) a lazán beindulós TCR, valamint a szuperhős tematikát érintő Cpt. Metal mind-mind a lemez csúcspontjai. Bela B. dalai közül pedig kiemelhető a Freundschaft ist Kunst, a szakítást boncolgató Miststück és a záró, öniróniával teli zeiDverschwÄndung. És ha már az urak is feltették a kérdést: Ist das noch punkrock? Nos, attól függ, honnan nézzük. Náluk a punk mindig is az alkotói szabadságot jelentette. Az ideológia, a külsőségek soha nem számítottak. Ami azonban a kreativitást illeti: adtak már ki lemezt plüsstasakban, legutóbb pizzás kartondobozban, most pedig egy társasjáték formájában tálalják az új albumot. Hát igen, manapság már csak gyűjtők vesznek CD-t, őket pedig illik így is kiszolgálni… nocode
