ÜDVÖZLET KÖSZÖNTŐ III. MŰSZAK KONTAKT

KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. A hosszúra nyúlt nyári szünet után újra itt vagyunk – július óta először. Nem így terveztük, de így alakult, viszont kartelesen szólva újra áll a bré a NO.34.-ben, jobbnál jobb interjúkkal és igazi csemegékkel. Mostmár az is biztos, hogy december 21-én folytatása következik a tavalyi Metró Klubnak, ezúttal III. Tipusú Találkozás néven. Részletek pár kattintással odébb. Jó böngészést, jó kagylózást, jó vénasszonyok nyarát mindenkinek! Hejj! Hajós

III. MŰSZAK Hajós -btPipi -KarinaLőrincz Ferenczi nocode eszem

KONTAKT www.iiimuszak.hu [email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.myspace.com/iii.muszak www.myspace.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak

ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU

ROAD Azt hiszem a Road-ot nem nagyon kell bemutatnom senkinek. Az egyedi hangzásával, remek szövegeivel néhány éve berobbanó zenekar az elmúlt években minden fesztivál kötelező fellépője, és aki járt már koncertjükön az tudja, teljes joggal, hatalmas hangulatot tudnak csinálni. Az énekes-basszusgitáros Máté készséggel állt rendelkezésünkre még így, a fesztiválszezon közepén is, amikor a Road nem is kicsit elfoglalt. A Depresszió előzenekaraként ismerhettünk meg Titeket, mára pedig az ország egyik legnépszerűbb rockzenekara lettetek. Miben látjátok a siker titkát? Nem szoktunk ilyesmiken gondolkodni. Azt csináljuk, ami szerintünk jó, amit tudunk, szeretünk és ennyi. Ha jól tudom, tagcserék még nem voltak nálatok. Régi barátság előzi meg a zenekar alapítását, vagy csak egyszerűen bevált a csapat? Az első lemez felvétele alatt/után volt egy dobos csere. De tulajdonképpen innen számoljuk a valós zenekar kezdetét. Előtte igen döcögős, nyögvenyelős zenélgetés folyt. Szóval ja, mondhatni bevált a csapat, de a gyerekkori barátság, ismeretség sokat hozzátett ehhez. A magyar rally ikonja, a közönségkedvenc, látványra autózó, borulóbajnok trabantos, és mellesleg többszörös gyorsasági és rally kategóriabajnok Kőváry Barna Monte-Carlóban induló Trabantján a zenekar matricája is szerepelt. Hogy jött az együttműködés? Van egy közös partnerünk az XLAVINA, akik autó-motor alkatrészekkel, kenőanyagokkal, és természetesen autómotor sporttal foglalkoznak. Részünkről plátói szerelem van a motorsportok iránt, a Barna meg komoly házastársi viszonyban él a benzingőzzel. A cég váci központjában találkoztunk párszor a Barnussal és kiderült, hogy áttételesen ismerjük is egymást. Gondolom a monte-carlói klipforgatás nem semmi élmény lehetett, mesélnél egy picit róla? Idén januárban kiderült, hogy elfogadták a Barna nevezését a legendás Monte-Carlo Historique Rallye-ra és persze, nekünk nagyon csorgott a nyálunk és irigykedtünk. Aztán látva ezt az XLAVINA főnök Szabó Laci, feldobta, hogy van még pár pass, meg szállás, pont annyi főre ahányan vagyunk, így ha van kedvünk kiugorhatunk a versenyre. Mi meg azt gondoltuk, ha már jött egy lehetőség, ráadásul tök ingyen, akkor csak kéne mellé pattintani egy klipet is. Nem döntöttünk rosszul és a PixelFilm csak megerősítette ezt a tényt! Nagy élmény volt akkor is és azóta is! Na és, persze mindannyian imádjuk az ott készült klipet! Monaco-ról, a látványról, az illatokról, arról a hat napról pedig akár napokig is lehetne mesélni. Ahol februárban a sétáló utcán friss narancsot szedek a fáról, ahol a McLaren szalon mellett van egy Aston Martin és egy Ferrari szalon, ahol a szálloda előtti járdát naponta

porszívózzák(!), ahol minden ember nyugodt, kiegyensúlyozott és vidám… Más világ. Gondoltuk, hogy kint kéne maradni, de könyörtelenül kivágtak bennünket az utolsó fizetett napon a szállásunkról, amiről először azt hittük egy menő kis panzió, de kiderült hogy egy „olcsó” munkásszálló mert minden este fél hét körül törökül beszélő szobafestők, kőművesek és ácsok érkeztek csoportostul… Mellesleg ez a munkásszálló messze a háromcsillagos magyar hotelek felett volt, nem beszélve arról, hogy a Cote d'azure-ön, elképesztő kilátással a tengerre és a városra. Ez is tipikus arrafelé… Sosem rejtettétek véka alá korábban sem a motorsport iránti szereteteteket, esetleg ki is próbáltátok magatokat valamelyik szakágban? Goya (gitáros – a szerk.) rallye-zott régen valami amatőr osztályban, Zsigulival, de aztán se pénze, se ideje nem volt már rá a zenekar mellett, így maradt a jó öreg PS2, amit mindannyian tolunk és már vagy 3-at elfogyasztottunk. És ha már autósport, a Visszahárom klipforgatása alatt ha jól emlékszem vittek titeket egy Impreza WRCvel. Milyen volt egy igazi, vérbeli versenyautóban ülni? Ugyanolyan meseszerű mint Monte-Carlo… Elméleti gyorsulás, gyomor-forgató-nyomaték, iszonytató fékerő és nem létező tapadás… Ez a drog, nem a szintetikus szarok. Nem akarsz kiszállni. Egyszer megkóstolod, mindig kell. Leírhatatlan. Elég sok zenekarral játszottatok egy színpadon és rengeteg helyen jártatok az országban és a környező területeken, kikkel és hol szerettek a legjobban játszani? Tulajdonképp ez időről-időre változik. Nincs olyan banda, akivel ne játszanánk szívesen. Vannak tavaszi vagy őszi turnék, mikor egy-egy haver bandával összebútorozunk rövidebb-hosszabb időre is akár, és együtt toljuk a rock&roll-t. Igazából mindenkivel megtaláljuk a közös hangot, csak vannak bandák, zenészek, akikkel nem olyan mélyreható a kapcsolat, de haragban senkivel nem állunk. Van olyan hely, ahova nem mennétek vissza? Sajnos igen. De a békesség kedvéért ne feszegessük ezt. Régi dolog, de azóta is találgatások tárgya, a Valami nagyon hideg kék szövegében a 3-9-7-6-4 számkombinációnak mi a rejtett jelentése? Na igen. Ha ezt a lemez megjelenésekor tudtuk volna, hogy még 4-5 évvel később is ennyire izgalmas rejtély lesz ez a számsor, akkor tolunk még rá egy lapáttal. De most sem késő… szóval a megfejtés az, hogy: ott van mindenkiben a válasz aki Road-ot hallgat. A válaszhoz az utat pedig a dal hivatott megmutatni és aki ügyes, meg is találja… Többen családos emberek, apukák vagytok már, miközben rendszeresen körbeturnézzátok az országot. A családotok hogy viseli ezt a nem könnyű életmódot?

Sokan felteszik ezt a kérdést. De igazából csak azok, akik nem „ezt az életmódot” élik. Nem tudom, de kívülről biztos nagyon ijesztő, fárasztó és hihetetlen lehet… Pedig igazából többet vagyunk a családunkkal, mint sok „normális munkahelyen” dolgozó. Jó, a nyár picit húzósabb, de átlagban én egy héten csupán 2-3 éjszakát nem vagyok otthon, ellenben egy kamionsofőrrel, tűzoltóval, vagy a legtöbb folyamatos három műszakban dolgozóval. Kicsi ez az ország és fél nap alatt szinte bárhová el lehet jutni. Nem öt hónapos világkörüli turnékról beszélünk. Korántsem olyan durva ez az életmód, mint ahogy sokan szeretnék lefesteni. A 2010 októberében megjelent Emberteremtő óta nem nagyon hallunk új lemez terveiről, mikor várhatjuk a következő Road nagylemezt? 2013 év elejére tervezünk új albumot. Hogy pontosan mikor jelenik meg, hány dal lesz rajta, mi lesz a címe, most még nem tudjuk. A dalokat már javában irkáljuk, ősszel pedig elmegyünk feldemózzuk őket a Super Size Recordingban, aztán januártól ugyanott nekiállunk a felvételeknek… Pipi www.road.hu

GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL Július utolsó napján a Zöld Pardon öltözőjében találkoztunk az új erőre kapott és hamarosan új lemezzel jelentkető Ganxsta Zolee és a Kartel 4/5-ével (Markó Ádám dobos igazoltan maradt távol), hogy egy kicsit lefárasszuk őket a koncert előtt és megtudjunk ezt-azt. Döglégy és Big Daddy mellett elvétve szóhoz jutott Kiszin Miki basszusgitáros és Gajdacsi Gabi gitáros is. Tessék! A Mitiszó?! körút kellős közepén vagytok. Mik a tapasztalatok, hogy megy a turné? Kiszin Miki: geci jól! Ganxsta Zolee: igen, tehát, ahogy a Miki mondja geci jól megy, kicsit finomabban fogalmazva csodálatosan. Nagyon sok helyen játszunk, minden fesztiválon részt vettünk a nyáron és ennek nagyon örülünk. Van olyan fesztivál, ahol még soha nem voltunk, pl. a Balaton Sound, ahol idén játszottunk először és nem volt kicsi a siker. Jobb a turné, mint annó a ’90-es években? GZ: abszolút! Azt is mondhatjuk, hogy második virágkorát éli a zenekar. Olyan változtatásokat húztunk meg, amiket azt hittem, hogy nehéz lesz – és tényleg nagyon nehéz volt – viszont nagyon megérte. Olyan lendületet kapott a csapat, hogy fantasztikusan haladunk előre. Azt az utat amit kijelöltünk, gyönyörűszépen be tudjuk járni. Melyik volt a legjobb buli eddig, ha ki tudtok emelni egyet? Big Daddy: erre nem lehet válaszolni, mert azt lehet mondani, hogy mindegyik más, de mindegyik kurva jó. Nagyon jó közönségek előtt játszunk. Jó, mikor belekeveredünk egy-egy falunapba, ahol ingyenes a buli és a falu apraja-nagyja kijön, az tudod milyen. De egyébként, hogyha a fesztiválokat említjük, akkor nem lehet kiemelni egyiket sem, mert tényleg mindegyik geci jó. Embertelen néptömegek, nagyon nagy hangulat és nagyon nagy póverek mennek. Tavasszal, ősszel mennyire tudtok még turnézni? BD: elkezdtünk egy őszi turnét a Mitiszó?!-val, ott voltak kaptatók-buktatók. Sok helyre elmentünk bevételre játszani és fogalmazhatok úgy, hogy előkészítettük a nyarat, nagyon sok nélkülözés és munka volt az egészben. Nehezen ment, de túléltük és tavasztól a kemény munka meghozta a gyümölcsét, mert tényleg a nyáron azt lehet mondani, hogy a csúcsok csúcsát éljük. Remélem ez sokáig fog tartani és dolgozunk is ezen. Mindenképpen nehéz a klubturné, nem lehet nagy tömegeket várni, de megéri. GZ: amit a Laci mondott, az teljesen igaz, mert olyan mintha egy új zenekart kezdtünk volna el. Megvolt a trend, hogy Ganxsta Zolee és a Kartel, csak egy kicsit be volt porosodva, ki kellett fényezni. És ez abszolút sikerült. Mintha újra kezdtük volna az egészet csinálni. Bejáratott nótákkal, bejáratott műsorral, de azért azon is variáltunk

és egy új zenekart kezdtünk el építeni. Az emberek meg rájöttek, hogy ez a csapat nem az a csapat, amit láttak pár éve, hogy fáradtan totyorászunk ide-oda, hanem mindenki halálos lelkesedéssel csinálja. Fáradtan totyorászás volt? GZ: volt egy időszak, igen. Nekem is sokszor az volt a legfontosabb, hogy legyen szórakozás és egy ürügy volt a szórakozásra, hogy elmegyünk koncertezni. A koncert nem is érdekelt. Most meg úgy van, hogy – jó persze a szórakozás az tök jó dolog – de van a koncert és azt várjuk, hogy legyen egy olyan produkció, aminek az emberek örülnek. És azt látom, hogy olyan a visszajelzés, hogy érdemes csinálni. BD: szóval először a munka kőkeményen, utána meg tiszta erőből a szórakozás. És ehhez mindenki tartja magát. Voltak ebben is kaptatók-buktatók, az őszi turnén eldurrant egy-két olyan buli, ami vállalhatatlan volt. Nagyon sok zenekari megbeszélést hoztunk össze, ahol minden át lett beszélve mindenféle sértődés nélkül és az út ki volt jelölve, amin tartani kellett magunkat. Szóval voltak szélsőségek, de összeérett a dolog. És tényleg az van, hogy már nem 100%-ot, hanem 150%-ot kell teljesíteni, meg kell dögleni a színpadon ahhoz, hogy a közönség értékeljen. Mostmár nagyon sok lagymatag műsort láthatnak mindenhol, de ezt fölül kell múlni. Csak álló répával lehet fölmenni a színpadra. Mint ahogy a kúrásnak sem mész neki egy ilyen 60%-os répával. GZ: vagy ha nekimész akkor jó nagy hülye vagy! Régen az olyan magától működő dolognak tűnt, hogy elmegyünk, van közönség és az tök jópofa, hogy részegen hempergünk ide-oda, szöveget se tudjuk, elesünk és hádejó’ laza csávók. Ez elmúlt, meg kell küzdeni a közönségért. A fiatalok között is vannak egy csomóan, akik kurva jól játszanak, nagy közönséget vonzanak és nekünk meg kell vívni velük a harcot. Tőlük kell elszipkázni a közönséget és akkor az nem elég, hogy felmegyünk és hempergünk. Ilyet bárhol látnak, elmennek egy kocsmába, ahol hempereg négy hülye, azt ott is meg lehet nézni. Itt viszont azt látják, hogy óriási zenélés van – az mondjuk nem rajtunk múlik, bár a Lacin igen, mert ő már hangszeres férfi is – viszont kurva jó reppelés, precíz szövegtudás, jól megírt műsor és négy kiváló zenész. Ez egy komoly dolog, hogy olyan produkciót kapjon a közönség, amilyen őt megilleti, hiszen ezért jönnek el. BD: az az igazság, hogy nekünk annyiból volt előnyünk, hogy a név már 17 éves, ami azért sokmindent letett az asztalra régebben is, de ugye olyan volt már, mint egy rossz házasság. Elmentünk fellépni, megcsináltuk a kötelezőt, mindenki ugyanott mondta be a butaságait, ugyanúgy piázott, esett-kelt, minden és lement mint egy rutin. Kiderült, hogy ez nem elég és kezdett földbeállni a zenekar, úgyhogy a vérfrissítés kellett. Befeküdtünk infúzióra. GZ: föltettük magunkat töltőre. Fiatal zenészek csatlakoztak hozzánk, a Gajdacsi Gabi már elég régen, a Kiszin Miki a legfrissebb tag, ő tudna erről többet mesélni. Miki, hogy érzed ezt, tényleg?

KM: abszolút meg tudom erősíteni, amit a Laca is meg a Zoli is mondott a töltést illetően. Történtek változások az utolsó egy évben, amik óriási lökést adtak. Én mint legnagyobb rajongó kerültem be, végig kísértem a zenekar életét és megváltozott a hozzáállás, pozitív irányban. Ahogy a Laca mondta 150%-os teljesítés van és az a helyzet, hogy a világ ezt meg is követeli és ehhez tartjuk magunkat. Gajdacsi Gabi: nem csak a közönség elvárása a fontos. Amikor az ember felmegy a színpadra szerintem az a szórakozás. A munka az a stúdióban, a próbateremben van, amikor ötletel az ember, hogy így legyen úgy legyen. Az a munka. Amikor eljátsza az ember a színpadon az a szórakozás, a hab a tortán. Ha nem így van, akkor az egésznek nincs is értelme. BD: ne legyen rutin. GZ: ezt nem lehet munkának tekinteni, mint amikor bemész a gyárba és blokkolsz. GG: az elsődleges szempont az, hogy önmagunknak adjunk egy jó dolgot, amit mások is tudnak élvezni. GZ: tényleg egy olyan baráti társaság alakult ki, hogy tökre örölünk, ha jó koncertet csinálunk és jó a hangulat utána. Nekem kellett a legjobban felébrednem, mert én voltam a leghülyébb, ezt el kell ismerjem. Én voltam az aki, abszolút nem törődtem azzal, hogy mi a produkció, csak a szórakozás és akkor történtek problémák. Aztán ráébredtem, a többiek hatására. A régi srácokkal milyen viszonyban váltatok el? GZ: ugye ahogy felléptünk mi az utóbbi időben, az nyolc emberből állt, akit színpadon láthattál, abból három hiányzik jelenpillanatban. Volt a zongorista a Cséry Zoli, vele se emberileg, se szakmailag, semmilyen probléma nem volt, egyszerűen áthangszerelődött a megszólalása a zenekarnak és ebbe nem fért bele a billentyű. Ennyi történt, ő egy ártatlan áldozat. A Steve-ről – Halott Mikrofon volt a neve, ez sokat elmond róla – igazából nem tudok egy rossz szót mondani, barátként szeretjükimádjuk a Lacival mind a ketten, de azt hiszem a többiek nevében is mondhatom, hogy a Steve-et mindenki szerette. Ő így… BL: …nem érzett affinitást. GZ: pontosan, jól mondja a Laci. Nem tett a zenekar előrelépéséért. Ugyanez elmondható a Sámson Gabiról, ott aztán voltak más gondok is, de ebbe ne menjünk bele. A lényeg az, hogy megújultunk és egy olyan lendületet kapott a csapat, amire nem is számítottunk. Később vendégként feltűnhetnek még a színpadon? GZ: nem. Ezt komolyan mondom, jelen pillanatban nem nagyon tudom elképzelni. Viszont Lóry B. nemrég előkerült. GZ: az más. Én úgy emlékszem, hogy vele haragban váltatok el. GZ: nem, abszolút nem. Várjál, tévedés, ő nem a DopeMan. Akkor lehet, hogy a Z+-ról tévesen jött le? GZ: az lehet.

BD: ő annak idején elég sokmindent fogyasztott és másképpen nem tudta elképzelni a megtisztulását, csak úgy hogy otthagyta a zenekart. Később elmondta, hogy neki ez jelentette az életben maradást. GZ: megértjük. BD: egyébként az volt, amikor most 15 év után találkoztunk, hogy ő azt mondta, azt hitte, én haragszom rá. Pedig egyáltalán nem, sőt én imádtam őt, mind a stílusát, mind a hangját, az egész fazonját és nekem nagyon hiányzott. És amikor megkeresett egyből hívtam Zolit, hogy „Úristen tudod ki keresett meg?” és mi szeretnénk is vele dolgozni a továbbiakban. Az új lemezen is, meg a mai bulin is itt lesz. Be kell látni, hogy nagyon komoly. Sok szöveget átvettem tőle meg a többiektől is, de ha 1000 évig próbálok reppelni, akkor se fogok tudni olyan stílusban, mint ő. GZ: de én se. BD: szóval mi nagyon örülünk, hogy 15 év után úgy döntött, hogy csatlakozna megint hozzánk és egyáltalán nem volt harag, sőt. Sajnálat volt inkább, mert egy nagyon értékes embert vesztettünk el akkor és jó lett volna, ha ő is átéli azokat a sikereket, amiket mi. Ő sajnos kimaradt, pont a csúcsok csúcsából. De reméljük, hogy lesz még ilyen. Térjünk akkor rá az új lemezre. Mikorra várható? Már 2010-ben beszéltél róla Zoli. GZ: hát igen, csak ez olyan dolog, hogy akkor érdemes új lemezt csinálni, ha van elég mondanivaló, meg elég új ötlet. BD: meg van álló bré hozzá! GZ: igen. Mostanra kapirgáltuk föl a brét, 2012-ben megint áll a bré, vannak új ötletek, vannak új szövegek. Már tavasszal ki akartuk hozni, csak kiadóproblémáink voltak, de nem is baj, mert azóta még jöttek ötletek, amik jót tesznek az anyagnak. Lesznek vendégszereplők is rajta. Mi eddig az underground rapvilágot nem nagyon figyeltük, de pl. Lóry szólt, hogy érdemes figyelni mert ez egy annyira komoly szegmens ebben a műfajban és annyira népszerűek ezek a srácok egy bizonyos körben, hogy azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Én a Fanktasztikus nevű fiúval találkoztam, akit már régről ismertünk a Kamikaze nevű zenekarból, ahol a Bastával együtt reppelt, és ő örömmel jön. Ez egy komoly lemez lesz, ilyen rap-cirkuszt akarunk csinálni. Miki, Gabi, ti mennyire tudtok belefolyni a lemez munkálataiba? GZ: hát a Gajda például annyira folyik bele, hogy ő a zeneszerző a lemezen. GG: én vagyok az éremnek az a fele, ami a zenei alapokat nyújtja. Részben én, illetve részben a Pierrot. Pierrot még veletek van ezek szerint. GZ: Pierrot visszatért. Ő már nem nagyon volt az utolsó két-három lemezen. Az Isten, család, sör lemezen egyáltalán nem, az Amikor már azt hitted, hogy vége lemezre meg három számot hozott. Ezek mennyire voltak élő anyagok?

GZ: a 2007-es teljes egészében, a 2009-esen meg megint samplerekkel dolgoztunk, de az egy élőben megszólaltatható anyag. Az új is ilyen lesz. Eklektikus, mint minden Kartel lemez, van benne minden, metál, funk, amit akarsz. Mikor jön ki? GZ: jelenlegi számításaink szerint novemberig szeretnénk megjelentetni. BD: ember tervez… GZ: pontosan. BD: …anyám főz a konyhában. Most, hogy a Kartel dolgai ennyire felpörögtek, a többi projecttel mi a helyzet? GZ: a háttérben kullognak. A KGB még létezik? BD: a Kontor kilépése óta beleállt a földbe. Pedig a Szöszövel készült demó jól sikerült. BD: igen, nagyon jó volt, csak sajnos be kellett látnunk, hogy egy gitáros-énekes kiválása ide vezet. Nem azért mert a Szöszö szar, hanem mert más lett a hangzás. Hiába kezdtük el a második lemezt csinálni, sajnos egyre kevesebb fellépés lett és fölösleges lett volna megjelentetni még egy albumot, hogy álljon a pincében. Igazából ennyi. Zoli a Sex Action-nel szinte majdnem, hogy így van. GZ: működget.

BD: most beszálttunk a Szöszönek az Acoustix nevű formációjába, ahol Zoli dobol ilyen hurkapálcákkal, én meg akusztikus basszusgitározom. Jópofa, de hát ez abszolút hobbi. Egy-két buli havonta, inkább klubokban. De jó is ez így, mert most szeretnénk a Kartelre koncentrálni. GZ: hosszú még? Nem, igazából azt hiszem átbeszéltünk mindent. GZ: akkor köszönjük szépen! Nagyon kedves, hogy bejöttetek, sajnos nem kapta meg az állást, de értesítjük majd. Hajós www.kartel.hu www.facebook.com/ganxsta.zolee.kartel Ganxsta Zolee és a Kartel diszkográfia 1995 Egyenesen a gettóból 1996 Fehér hó EP 1997 Jégre teszlek 1998 Argentín tangó EP 1999 Helldorado 2000 Rosszfiúk 2001 Pokoli lecke 2003 Gyilkosság Rt. 2004 Szabad a gazda 2007 Isten, család, sör EP 2009 Amikor már azt hitted, hogy vége

SERJ TANKIAN Serj Tankian folyamatosan a képben van. Amellett, hogy takaréklángon üzemelteti a System Of A Down-t, fáradhatatlanul molyol a saját dolgain. Legfrissebb szólólemezén, a Harakirin újra visszaköszön a klasszikus Serj-hangzás, a tőle megszokott kísérletező megközelítéssel vegyítve. Az alábbiakban Serj az új lemezt inspiráló tényezőkről és egyéb terveiről, elkötelezettségéről vall. 2011-ben és 2012-ben összesen négy albumot rögzítettél. Mi a magyarázata annak, hogy ennyire termékeny vagy mostanában? Több inspirációt gyűjtöttél ezúttal? 2011 őrült év volt, sok minden történt akkoriban. Úgy gondolom egyfajta eksztatikus energia járult hozzá, hogy befejezzem a régóta futó projectjeimet. Ott van ugye a Prometheus Bound című musicalem, amit Bostonban hoztunk tető alá. Aztán a Glaring Through Oblivion című, második verseskötetem is elkészült, három kontinenst végigturnéztunk a System Of A Down-nal, voltak nagyzenekari fellépéseim, politikai jellegű jelenéseim, a négy zenei projekt (Harakiri – Orca (nagyzenekari szimfonikus projekt) – Jazz Iz Christ – Fuktronic (elektronikus, filmzene), meg egy film. Nagyon termékeny év volt. Gondolod, hogy a jövőben is hasonló intenzitással fogsz dolgozni? Nem tudom, attól függ épp mihez lesz kedvem. Szeretnék több filmzenét írni, videojáték-zenét komponálni, meg lemezeket kiadni, amikor csak akarom. Gondolom ez így lesz majd a jövőben is. Minden projectedet bemutatod élőben, vagy van köztük olyan esetleg, amit nem lehet színpdra állítani? A Fuktronik-kal vizuális bemutatókat tartunk néhány másik arccal közösen. A Jazz Iz Christ-ot lehet, hogy bemutatom majd néhány fellépésen, de hosszabb lélegzetű turnéra biztos nem viszem majd az anyagot. A turnén a Harakiri anyagát mutatom be az FCC-vel (The Flying Cunts Of Chaos, Serj háttér-zenekara). Az Orca-t is bemutatom egy turnén Európában és az USA-ban is. Olyan vélemények láttak napvilágot ezzel kapcsolatban, hogy négy album elkészítése egy évben nem enged megfelelő rálátást a zenére, amit készítesz. Hogyan kezeled mindezt? Ez a nézőpont valóban érdekes felvetést kínál. Úgy gondolom, hogyha megfelelő inspirációval rendelkezel, akkor minden rendben van és a hallgatók feladata, hogy megértsék a művészetedet, a zenédet. Nem a művész feladata, hogy elmagyarázza mit miért és hogyan csinált. Nem tudom, hogy ezzel megválaszoltam a kérdést, mindenesetre ennyit szerettem volna hozzáfűzni. A Harakiri albumot a turnézenekaroddal vetted fel. Az élő koncertek intenzitását szeretted volna átmenteni a lemezre?

Ez érdekes, mert bár ez nem volt kifejezett szándékom kezdetben, mégis nagyjából így sült el. Csakúgy, mint az Elect The Dead anyagát, vagy az Imperfect Harmonies számait, a Harakiri-t is a stúdióban írtam, különböző hangszerekkel és samplerekkel játszva, kísérletezve, minden esetben abban a formában, amit az adott dal szerintem megkívánt. Aztán amikor végeztem a szövegekkel és a vokálokkal, hívtam a többieket, hogy a samplerek helyére feljátsszák az élő hangszereket, mert az ugye nyilvánvalóan jobban szól. Mindegyik zenész hozzátett a felvételekhez a saját dolgaival. Ezek a dolgok varázsolták igazán élővé a produkciót ezek lehelltek bele életet. Az Elect The Dead idején még csak Dan-nel dolgoztam a stúdióban (Dan Monti – gitáros), az FCC-t csak utána raktuk össze a turnéra. A Harakiri kapcsán azt nyilatkoztad, hogy mindig izgalmas kézbe venni egy olyan hangszert, amit még nem próbáltál, vagy nem használsz a zeneszerzés folyamatában és megnézni mit tudsz belőle kihozni. Gondolod, hogy ha csak a hagyományos hangszerekkel dolgoznál az elkényelmesítene és megölné a kreativitást? Nem mondanám, hogy megölné a kreativitást, de ha egy olyan hangszert veszel a kezedbe, amin azelőtt nem játszottál, egyből rákényszerít a kísérletezésre. Ez feltétlenül érdekes lehet, ha különböző billentyűkkel vagy akkordmenetekkel próbálkozol a zeneszerzés a hangszerelés szempontjából is. Milyen hangszereken játszol? Egy kicsit mindegyiken és jó néhány segítségével zenét is szerzek: billentyűk, gitár, basszusgitár, elektromos kütyük, loopok, samplerek. Nagyzenekarnak is szerzek zenét. Rengeteg hangszer van a körülöttem. És melyik hangszerrel fogsz legközelebb megismerkedni? Most éppen egy gitár/hegedű hibrid-hangszert nyűvök, elég kafa. Tudod pengetni is, vagy megszólaltathatod vonóval. Videojátékok zenéjének komponálásakor használtam. Minden hangszert kipróbálok és játszom is rajta, persze csak úgy, ahogy én gondolom. A Harakiri albumcím 2011 elejének ominózus történéseire utal, mikor hal- és madárfajok ezrei haltak ki, amire mostanáig nincs tudományos magyarázat. Mit gondolsz, mit jelent mindez? A természet figyelmeztetése, annak érdekében, hogy változtatásra sarkalljon bennünket? Ennek is lehet alapja. Fogalmam sincs mi a magyarázata ennek a jelenségnek, de úgy tudom, hogy még mindig adósak vagyunk az elfogadható tudományos válasszal. Számomra mindez egyértelmű jele volt annak, hogy nagymérvű változások előtt állunk szerte a világon és ez majdhogynem... bibliai jelentőségű, ha belegondolsz. Nagyon sok mindenre kiható esemény következett be akkor. Ez volt az első téma, ami megragadott, mikor elkezdtem írni az albumot, tulajdonképpen ezért készült ez a lemez. Nem terveztem egy rockanyaggal kijönni, de megszületett az első nóta, amit aztán követett a többi.

Gondolod, hogy az emberiség halálra van ítélve? A civilizáció van halálra ítélve, nem az emberiség. A „Figure It Out” című nótában azt énekled “a vezetők a társadalom rákfenéi, miért teszel úgy, mintha nem tudnád?”. Mi erről a véleményed? Úgy értem, bár tudjuk, hogy a vezetők a társadalmunk rákfenéi miért teszünk úgy, mintha nem tudnánk? Ez igazából egy politikai összefüggés ironikus megfogalmazása ebben a formában. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági rendszer összetettsége miatt a vezetők akár gyilkolhatnak is, anélkül, hogy a felelősségre vonás terhe fenyegetné őket, mert ha belegondolsz, amit tesznek az sok esetben ellenkezik az élet elveivel, de nem szükségszerűen törvénybe ütköző. Az utóbbi években erre számtalan példát tudnék mondani. Számtalan vezető vett fel busás bónuszokat, miközben a vállalata totál mélyrepülésben volt éppen, ennek köszönhetően rengeteg embernek eltűntek a megtakarításai. Szóval a Figure it Out egy humorosnak szánt módja annak, hogy előmozdítsuk a vezetők felelősségre vonását. Egy ironikus és egyszerű kifejezése annak, mi folyik körülöttünk mostanában. Nemrég azt nyilatkoztad a Guitar World magazinnak: “jobb a jóindulatú és előrelátó diktatúra, mint a felelőtlen és ostoba demokrácia”. Milyen reakciókat kaptál ezzel kapcsolatban? Nem tudom, mert nem olvasom a nyilatkozataimra érkező hozzászólásokat. Biztos vagyok benne, hogy jó néhány ember teljesen félreérti, míg a többiek megértik mire gondolok. A legfontosabb dolog, amit észben kell tartanunk, hogy egy olyan iskolázatlan demokráciában, amelyben élünk – és ezt most nem lekicsinylően mondom -, az emberek nincsenek tisztában a múltjukkal, nem érdekli őket a saját történelmük. Ennek köszönhetően öntudatlanul is olyan irányt szabnak a fejlődésüknek és a jövőjüknek, mely nem sok jót tartogat a számukra. Erre szerettem volna utalni. A közoktatásnak kiemelkedő szerepe van az ilyen tendenciák felszámolásában. Folyamatosan szivárogtattad ki a híreket a lemezfelvétel körül, úgy festett, hogy Te soha nem pihensz. Gondolod, hogy a zenészeknek folyamatosan jelen kell lenniük a világhálón? Ez egy igazán jó kérdés. A promóció megkívánja, hogy folyamatosan új hírekkel jelenj meg a neten, különösen fontos ez egy album megjelenése előtt. Persze, hogy van értelme megosztani ezeket az információkat, de csak mértékkel, mert nem akarod túlterhelni a közönségedet és a barátaidat. Szóval mi azért mértéket tartunk, de azért kirakunk mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy érdemes. Egy évvel ezelőtt a Harakiri album felvételei közben nagyon rövid, mindössze tíz másodperces részleteket szivárogtattál a dalokból. Úgy tűnt tényleg élvezed, hogy ezzel végletekig felcsigázod a rajongóid kíváncsiságát. Igazam van? Nem. Csupán azt az izgalmat akartam megosztani a rajongóimmal, melyet magam is éreztem a nóták készítésee és felvételei közben. Azért szivárogtattam tíz

másodperces részleteket a dalokból, mert azok akkor még nagyon kezdeti, demo-formájukban voltak készen, még nem is tartalmaztak élő dobot. Nem akartam teljes számokat közzé tenni, mert még csak a nyers változatok álltak rendelkezésre. Csupán az általam érzett izgalmat szerettem volna megosztani: és mi a jobb formája ennek egy rövid videónál? És mit tervezel a következő hónapokra? Augusztus elején lezavarunk egy két hetes turnét a System Of A Down-nal az Államokban, aztán ismét útra kelek az FCC-vel és a szólóanyagommal, októberben pedig átlendülünk Európába. Aztán jövőre jönnek az új anyagok és kezdődik minden elölről. (Az interjút Jean Martinez készítette és a www.radiometal.fr oldalon jelent meg. A közlést Amaury Blanc engedélyezte. Fordította: -bt-.) Serj Tankien diszkográfia (szólóban) 2007 Elect The Dead 2010 Imperfect Harmonies 2012 Harakiri (Serart) 2002 Serart (System Of A Down) 1998 System Of A Down 2001 Toxicity 2002 Steal This Album! 2005 Mezmerize 2005 Hypnotize

DIOMEDE FUZZDIRT Újabb underground zenekar mutatkozik be a III. MŰSZAK hasábjain, a nyíregyházi Diomede Fuzzdirt. Hogy miről is van szó, milyen a zenei élet arrafelé, most a frontember Iklódi Tomitól derül ki. Mutatkozzatok be szépen, és meséljetek a megalakulásotokról! Iklódi Tomi vagyok, gitározok meg énekelek. A szövegeket (dalonként mind a négy sort) is én írom. Amúgy ez az egész úgy jött össze hogy Daku Sanyival még 2011 elején kitaláltuk hogy legyen ez a banda, aztán később jött Laci és Diomede Fuzzdirt-ileg így össze is jött mindez. Sanyika bőgőzik, Laci meg dobol. A Diomede Fuzzdirt név kinek a fejéből pattant ki, és milyen magyarázattal tudtok szolgálni? Eredetileg Experience 4400 néven kezdtük el, csak anno volt egy hasonló nevű, amúgy nagyon fasza banda itt Nyíregyen és ők kérték hogy ha van rá mód akkor váltsunk már nevet. A Fuzzdirt-öt én dobtam be a hangzás miatt, a Diomede pedig Sanyitól jött, utalva a világ legeldugottabb szigetére az USA és Oroszország között. Hogy miért pont ez, a mai napig nem tudjuk, de jól hangzik. Hogyan írnátok le a zenéteket, kik voltak rátok leginkább hatással? Paraszt, riffelős bunkóság. Nem rinyálok a hangzás miatt, hogy most ilyen gitár meg olyan motyó van, nyomjuk oszt kész. Az a lényeg hogy kása legyen a fuzz. Én nagyon szeretem a blues-t meg a hetvenes évekbeli bohóckodásokat, ezeket ötvözve alakult ki bennem az, amit én most szeretek csinálni illetve szeretnék megvalósítani a későbbiekben is. Nagy hatáshoz sorolom főleg a Nebulát, a The Atomic Bitchwax-ot, de ugyanígy a Pink Floyd-ot vagy a Led Zeppet és mindenféle bluesgitáros faszit, akik a nehéz élet miatt blablabla… szóval így jók a dalaik, értitek. Szemmel láthatóan elég fiatalok vagytok, és ennek ellenére nagyon ízesen, toljátok ezt a fajta, érettséget nem nélkülöző muzsikát. Mióta zenéltek együtt és egyáltalán? Hát én Sanyikával lassan öt éve szarom el az időt zenélésre. Amúgy meg így magamtól tíz éve kenemvágom a gitározást, bár bevallom, az első években kurvára utáltam, csak mindenki azt hajtotta nekem folyton, hogy a családba kell egy zenész is. Aztán lett egy tanárom, aki amúgy nagyon leszarta a tanítást és ő mutatott nekem akusztikus gitáron ilyen faszább riffeket, na akkor jöttem rá hogy ez bizony maga a rákenról. Mindegyikőtöknek ez az egyetlen zenekara vagy vannak egyéb ténykedések is? Nekem egyelőre igen, bár most éledezőben van egy másik projekt is amiben dobolok. Egyelőre még csak szarakodás-szinten megy, ilyen drone-jellegű súlyoskodás lesz fasza gitártémákkal.

Nyíregyházi zenekarként hogy látjátok a helyi zenekarok helyzetét? Milyen az ottani underground élet? Meséljetek egy kicsit a Mesés Kelet fantázianevű kezdeményezésről. Sajnos azt kell hogy mondjam, a zenei élet itt elég gáz helyzetben van. Az embereket nem érdekli semmi, ha van egy koncert, alig jönnek el, max ha valami nagyobb név látogat a városba. A helyi zenekarokat abszolút nem támogatják, sok esetben a tulajok vágják a pofánkba hogy örüljünk, hogy van hol játszani. Legalábbis nekünk ez a tapasztalatunk. Elanyagiasodott szar világban élünk, ahol mindenki a zsebét tömné, tőlünk meg egy benzinpénzt is sajnálnak. A Mesés Kelet viszont egy nagyon jó dolog, kábé ők szervezték a legfaszább bulikat a városban az elmúlt egy évben, például játszottunk az Igorral is, de olyan nevek is szerepeltek eddig a fellépők közt, mint a Horibillies, Yellow Spots, Kuplung Klán vagy a Steam Engine. Viszont sajnos most ez a sorozat is szünetel. Na ők még olyanok, akik teljesen korrektül bánnak mindenkivel akiket hívnak, tényleg le a kalappal. Pár hónapja közzétettétek az első anyagotokat. Hogyan fogadták az emberek, és ti mennyire vagytok vele elégedettek utólag? Vegyes fogadtatása volt. Főleg a minőségét fikázták, hogy nem egyben kellett volna felvenni, satöbbi. Mi direkt így akartuk. Igaz, parasztul szól, de az emberek, akik eljönnek a bulijainkra, nem zsákbamacskát vesznek a belépővel, hanem tudják, hogy itt mi is fog történni. Én személy szerint elégedett vagyok vele, semmi bajom a felvétellel, akinek meg nem tetszik az hallgasson Kispált. Milyen terveitek vannak az idei évre? Koncertek, fesztiválok, esetleg újabb felvétel? A nyár sajnos húzós lesz, mindenki összevissza fog utazni, melózni, egyelőre nincs kilátásban még ténylegesen konkrét buli. Augusztusra tervezzük a felvételeket, de mindent a maga idejében… Legközelebb hol láthatunk titeket? Nyíregyháza utcáin, vagy a próbateremben. Passz, egyelőre nincs ötlet, döglés van így nyáron. Még valami? Rokk! eszem

ÉLŐ ROKK RED FANG DÜRER KERT, BP., 2012.07.30. Rég vártam akkora izgalommal koncertet, mint a Red Fang Dürer Kertes buliját. Az egy dolog, hogy a portlandi trollok már rég levettek a lábamról a hangulatos stoner hangzásukkal és a kifejezetten vicces klipjeikkel, de hát azért nem mindenki tudja hozni a megfelelő hangulatot élőben is. Előre látszódott, hogy hála a magyar előzenekaroknak a bemelegítéssel nem lesz probléma, bár azért fájt a szívem, hogy a Redneck Zömbiez nem sokkal a koncert előtt feloszlott. Pedig már előre hegyeztem magam, hogy végre megint láthatom a jóféle belezős show-jukat, de hát ez van, „Rest In Pieces” RZ. A bemelegítő városligeti sörözésnél kezdtem megnyugodni, mert már a parkban is szép számmal gyülekeztek a rajongók, amikor pedig a kisdomb mögül felbukkant egy, a Prehistoric Dog klipje által megihletett sörösdoboz-vértbe öltözött csapat, biztosra vehettem, hogy a közönség is a legjobb formáját fogja hozni. Ráadásul tényleg jó sokan összejöttünk a Dürerben, az eredetileg kisterembe tervezett buli a nagytermet is megtöltötte. Az elsőként fellépő Nadirnál ugyan még bőven nem volt teltház, de azért jó páran voltak a nézőtéren, hogy meghallgassák a nemrégiben új albummal (Exitus) jelentkező budapesti bandát. Az egri Shapat Terrorra szépen alakult a tömeg, tökéletes felvezetés voltak a fő attrakció előtt, hiszen stílusukban is remekül passzolnak a Red Fanghez, ráadásul a kis klubhelyiségtől kezdve a nagy koncerttermekig mindig képesek bólogató kutyává változtatni a tömeget. Nem véletlen, hogy rendszeresen nyitnak a hasonló stílusú külföldi zenekaroknak, most is sikerült megalapozniuk az estét. Kész szerencse, hogy a Phoenix Music Hungary olyan helyre szervezte a koncertet, aminek kerthelyisége is van, így még volt időnk egy cigi és/vagy sör szünetre a jólevegőn. Aztán már nem is volt más dolgunk, mint becélozni a tömegben a zseniálisra sikeredett „Söröshordó Mjölnirt” és máris

remek helyet találtunk az addigra zsúfolásig telt nagyteremben. Fantasztikus volt a hangulat, és bár stoner zenéről van szó, a Red Fang védjegye pont a laza, vidám, nihilista hozzáállás, ezért az amúgy jellemző elmélyülősbefordulós buli helyett a közönség végig pörgött és elégedett vigyorral tombolta végig az este hátralévő részét. Nagyon sokan ismerték a dalokat, de azok is teljes képet kaphattak az oregoni banda munkásságáról, akik most találkoztak velük először, mert nagyon jó érzékkel válogatták össze a számokat. Az újabb, tavaly megjelent Murder The Mountains albumról hét, míg a debütáló korongról hat került fel a koncertlistára. A felépítésben sem lehetett kivetnivalót találni, folyamatosan fent tudták tartani a figyelmet. Az ütős kezdés után a koncert közepéig húzták a „hogyan basszunk el 5000 dollárt faszságokra egy nap alatt” koncepciójú klippel rendelkező Wires-t, majd az alapkoncert zárásaként letolták a Prehistoric Dog-ot. (Ennek a klipje amúgy szintén kötelező darab, a szerepjáték utálókon és rajongókon kívül még a Gyalog Galopp Fekete Lovagja is elégedetten csettintene tőle, persze végtagok híján szigorúan csak a nyelvével.) Persze azért a visszatapsra is tartalékoltak srácok, egyértelmű volt, hogy a legújabb sláger, a Hank Is Dead nélkül nem mehetnek el, de még rádobtak egy Throw Upot is levezetésnek. Vagy inkább felvezetésnek az estéhez, mert hogy ők is lent maradtak még jó sokáig a Dürerben, lehetett velük pacsizni, sörözni, dedikáltatni. Hatalmas élmény volt az egész este, főként azért, mert a Red Fang tagjai bebizonyították, hogy pont annyira jó arcok és zenészek, mint amilyennek a klipek alapján elképzeli őket az ember. Nálam mindenképp bérelt helye van ennek a bulinak a nyár legjobb öt koncertjében. -Karina-

FRISS ÁRU

MÁRIS KLASSZIKUS

JÓ, TETSZIK

NAGYON JÓ

lefőtt a zsebkendőnyi próbateremben, amíg összeraktak egy lemezanyagot. Persze, létezik még ez az old-school módszer, de Serj Tankian immár több lépéssel előtte jár. A Harakiri viszont minden kísérletező innováció ellenére egyértelműen a múltba mutat. Ez egy olyan tény, amit nem írnék az album rovására, szóval akinek kedve támad egy kis System-nosztalgiára az Aerials vagy a Lonely Day vonalán, az most már tudja mi a dolga. -bt-

HATÁRESET, NEM TUDOM

NIKSON BORZASZTÓ GYENGE

OSZOLJANAK FEL!

SERJ TANKIAN HARAKIRI Nem mondható, hogy a jó öreg Serj Tankian elzárkózna a világtól és csak várná az előadói jogdíjakról érkező csekkeket Los Angelesi elefántcsonttornyában. Jelenleg legalább négy zenei projekten dolgozik, melyek közül a Harakiri a leginkább 'Műszak-kompatibilis anyag. Bizonyos értelemben visszafogta kísérletező énjét és egy könnyen befogadható „hagyományos” rocklemezt készített, amit leginkább a System Of A Down slágeresebb vonulatához tudnék kapcsolni. Szívesen elhallgatom én is, a háttérben bőven elmegy, de hiányoznak róla az igazán figyelemfelkeltő, kiemelkedő momentumok. Kicsit olyan, mintha futószalagon gyártotta volna le őket, patikamérlegen adagolva a dallamokat és a durvulatot. A sokadik hallgatás után is összefolyik az egész, nem érzem különösebben karakteresnek az anyagot. Többször elfogott az ismerős érzés, mintha 2001-ben a Toxicity-n már hallottam volna ezeket a témákat. Azért nem szeretném teljesen elmeszelni az albumot, mert tekinthetünk rá úgy is, mint Serj Tankian újabb extravagáns mesterművére, melyen megkérdőjelezhetetlenül hozza a tőle elvárhatót. És ennek is igazat kell adnom. A keleties hangzásokkal operáló Ching Chime kifejezetten bejön, az Uneducated Democracy pedig a SOAD legszebb napjait idézi. Ismeretes Serj vonzódása a legfejlettebb technikához, ebben a tekintetben most sem hazudtolta meg magát, hiszen az album zenei anyagát teljes egészében iPad-ján írta, és három szám keverését is a táblagépen végezte. Hol vannak már azok az idők, mikor a zenekar többször

NEXT CHAPTER EP A győri skatepunk csapat hosszú évek kitartó munkájával és tudatos építkezéssel jutott el mostanra az underground és mainstream közötti légüres térbe. A Next Chapter 4+4 száma tökéletesen képezi le ezt az állapotot egyúttal magában hordozza azt a bizonyos pluszt, amivel sikerülhet nekik egy újabb szintet lépni. A két évvel ezelőtt megjelent Preachers Go To Hell is kiemelkedett a hazai kínálatból, de a Next Chapter egyértelműen lehajrázza a mind a megszólalás, mind pedig a hangszerelés és a vokálok kidolgozottsága szempontjából. A magyar illetve angol nyelvű számok egyszerűen minden szempontból rendben vannak, egyből elkap a belőlük áradó lendület, elsöprő a támadás. Ez a szint bármelyik színpadon megállja a helyét, ez a produkció bárhol piacképes. Drukkolok a srácoknak, hogy az elkövetkező hazai koncerteken és a külföldi portyákon minél több jóérzésű punkot, rockert, metálarcot leigázzanak a kulturált és minőségi tömegszórakoztatás jegyében. Az EP mellesleg teljes egészében letölthető a netről, többet nem segítek, a zenekar online fórumain kutassatok! -bt-

KOZMOSZ OKOSAK FÖLDJE Új zenekarokat több féle módon szoktunk megismerni, sok esetben megkeresnek minket, bemutatván a zenéjüket és magukat, sokszor ismerősök alapítják, így odafigyelünk rájuk, van, hogy csak halljuk őket egy bulin és megtetszik. A legritkább eset, hogy a rádióból ismerünk meg egy

ígéretes tehetséget. Mert most épp ez történt. Egy kölcsönautó volt nálam, nem volt nálam zene, maradt a rádió. A Petőfin néha mennek használható zenék (bár igazából az éjjeli drum n bass mixek, amik érdekelnek is, de még mindig a legjobb, ami elérhető), odatekertem, felkonferáltak egy Kozmosz nevű zenekart. Na mondom, biztos valami újabb csodás nagyon alter szarrakás. Nem nyert. A Világszakadságot meghallgatva már biztos voltam benne, hogy otthon utánuk nézek. Meg is lepődtem, mert a rádióban leadott (egyébként egészen kiváló) dal egy rock alapokra építkező rap-szerű szám volt, hihetetlenül jól megírt társadalomkritikus szöveggel, többször érintőleg idézve a magyar költészet klasszikusaiból. Na de a többi szám közül csak a címadó Okosak földje viszi ezt a vonalat, a többi lendületes, dallamos punkrock. Ebben a műfajban már nehéz újat mutatni, minden le van játszva, maximum jól csinálják sokan, de semmi új nincs benne. Hát bennük van. Alapból ez a pár számba belevitt hiphopos hatás nagyon feldobja az összképet, de a sima punkrockos számok is teljesen egyedi vonalon mozognak.

Nehéz lenne elmondani, kik voltak rájuk hatással, egy számban eléggé feltűnő Macskanadrág fíling érződik, de az is csak zeneileg. Alapvetően nincsenek túlbonyolított témák benne, de rengeteg variálás, témaváltás, ügyes apró színezés nagyon összetett és pörgős zenét eredményez. A vokálokon lehet tetten érni a Macskanaci hatását, de egy pillanatig sincs koppintás érzésünk. Az énekes kifejezetten ügyes, többféle stílusban is teljesen otthon érzi magát, rekesztve, tisztán, félig rappelve, mindenhogy nagyon ott van a szeren, egyiknél sem érzed azt, hogy erőltetett lenne. Na de hiába a jó zene, itt nem az viszi el, nem az adja az igazán nagy ízt az egésznek. A szövegek a mindent vivők. Ilyesmi szövegeket inkább a hip-hop világából ismerünk, ezt a fajta rímelést a punk ritkán használja, de a képbe nagyon beleillik. A témák és a megvalósítás is zseniális, erőteljes társadalomkritika lengi át az egészet, abból az irányból, amit én annyira szeretek: nem másra kenik a felelősséget, mondjuk ki, te is, én is hibásak vagyunk, nem mindenről más tehet. Ez a legritkább, általában mindenki felelős, kormány, komcsik, nácik, bankok, gazdagok, rendőrök, bárki, csak te nem. Ez nem a saját álmodban ringatós zene, de a punknak szerintem régen is és ma is feladata, hogy olyan témákat dobjon fel, amin gondolkodni kezdesz, egy kicsit magadba nézel. Ezek pont azok. És emellett kifejezetten jól lehet rá bulizni, nincs az egésznek depressziós hangulata, nem világvégét vetítenek elő, hanem egyfajta hozzáállás változtatásra buzdítanak egy szebb jövő érdekében. Nagyon, de tényleg nagyon kellenek új, ígéretes zenekarok a hazai punkrock színtérnek, mielőtt lényegében abba halna bele, hogy mindig ugyanazt a pár bandát lehet hallani, semmi vérfrissítés, újdonság nem jön elő. A Kozmosz talán azért az underground felett játszik egy kicsivel, de ez semmit nem von le az értékéből, egy igazán hiteles és remek zenekart ismerhettünk meg bennük, és ki tudja, talán még az underground-punk bulikon is ott láthatjuk őket néha színpadon. Ha meg ott lesznek, figyeljetek, mert lesz mire. Ha nem, menjetek el a nagyobb bulikra, nem fogtok csalódni! Pipi

PUNKIE SLIKK Talán az elején szögezzünk le pár dolgot: szeretem a Punkie-t és a tagjaival is elég jóban vagyok, szóval elfogult vagyok, de igyekszem ezt kizárni a kritika írása közben. A magyar punkzenész ugyebár magára van utalva, ezért van az, hogy ahol a zenekartagok nem tudnak saját zsebből kifizetni egy rendes stúdiót, ott a lemez nem fog sajna túl jól szólni, mert marad a házi megoldás, a próbateremben összerakott demók (üdítő kivétel ez alól a Helo Zep!, ahol saját kis próbatermi

stúdiójukban hihetetlenül jó hangzást tudtak kihozni, de az Zsolti kivételes hozzáértésének eredménye). Hát szóval megmondom őszintén, a Slikk nem szól túl jól. Főleg azzal szemben, amikor hallottam őket koncerten, rendes hangcuccon igazán jól megszólalni. Sajna azt nem tudják itt visszaadni, cserébe van egy varázsa, olyan igazi garázspunk fílinget áraszt az egész. Röviden bemutatva a Punkie egy dallamos punkrock banda, néhol egy kis ska, néhol egy kicsi skatepunk beütéssel, a tagjai mind tudnak zenélni, és nem túlbonyolított, de összerakott zenét játszanak. Ez itt is így van, az öt számos kislemez dalai végig kellemesen pörgős számok ügyes kiállásokkal és átvezetésekkel és hála az Istennek minimális mennyiségű szólóval. Nagyon kevés punkzenekar tud igazán jó szólót írni és szerintem nem is mindenkinek kellene, ez a stílus anélkül is nagyon jó tud lenni. Zeneileg nem is nagyon találok benne kivetnivalót, bár van egy-egy olyan részlet, amit én újra felvettem volna a helyükben, de nem veszélyes hibák vannak benne, teljesen élvezhető. Az énekkel kicsit már kevésbé vagyok elégedett. A gitárosénekes Kero ugyanaz a fajta, mint én, sokkal jobban kiadja a hangját élőben, mint felvételen, én nagyon hiányolom belőle azt a lendületet, ami koncerteken benne van. Ettől még nem rossz, de ennél sokkal több van benne, csak meg kell találni. Viszont a basszeros Dömpy vokálja kifejezetten feldobja, az elég jól el lett találva. A szövegek olyan Punkie-sok, az előző anyagon hallott Két farkú srác után már nagyjából sikerült belőni, hogy ők nem a rendszerkritika és a mély érzések irányába mennek, megmaradtak a maguk bulizós, poénkodós vonalánál, ami egyébként jól is áll nekik. Mint azt már annyiszor leírtam, elég volt a rengeteg világmegváltóból, bőven van helye ennek a komolytalanabb iránynak, nem kell állandóan zokogni. Lényegében azért csupa jót mondtam a lemezről, de a hangzás, akármennyire is ad neki egy kellemes garázs érzést, kicsit elrontja az egészet. Hallom, hogy több van benne, mint amit hallunk, és ezt jó lenne kibányászni belőle. Alapjába véve tehát nem egy rossz lemez, de egyrészt ajánlom őket élőben is meghallgatni, sokkal többet tudnak nyújtani, a zenekarnak pedig javallom felkeresni egy hangmérnököt, hátha tud kevergetni valamit a sávokon (jó eséllyel tud), amitől nagyságrendekkel jobban szólna a végeredmény is. Az ítélet egy jobb keveréssel :), de akár :)) is lehetne, így azt mondom, hogy :I, tudom, hogy ennél sokkal több van bennünk, mint azt mondottam volt. Pipi