KÖSZÖNTŐ ÜDVÖZLET III. MŰSZAK KONTAKT

KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Lehet, hogy hallottad már, azért csak megkérdezem. Ki a nagyobb, Lemmy vagy Isten? Beugratós kérdés, Lemmy az Isten! Igen. A fanzine (még) nincs azon a szinten, hogy véghez vigyen egy Lemmy-interjút, de azért tiszteletünket tesszük a legenda előtt kiemelve a legfontosabb Motörhead lemezeket, hiszen idén már 35 éves a banda, Lemmy pedig 65. No comment. A másik ehavi dobás ez a kazettaválogatás, amelyet a vaskarc webzine-el hoztunk tető alá és ezúton is nagyon köszönjük a bandáknak, akik vállalták a szereplést! Jó kagylózást, jó böngészést! Rokk! Hajós

III. MŰSZAK Hajós -btPipi

KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak [email protected]

ÜDVÖZLET B-OLDAL.HU DALOK.HU EST.HU EXIT.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KEKSZ.NET LANGOLOGITAROK.HU MANEMALSZOM.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POPPUNKUNITY.BLOGSPOT.COM PUNKPORTAL.HU QUART.HU RIFF.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKGYEMANTOK.HU ROCKINFORM.HU ROCKLEXIKON.HU ROCKOZON.COM ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU SHOCKMAGAZIN.HU STONERROCK.HU TARZANSITE.HU THRASHMETAL.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENEMAGAZIN.COM

MOTÖRHEAD A leghangosabb zenekarok leghangosabbika a Motörhead. Punkok, rockerek, metálosok csilliória vannak hatással, a zenésztársadalomról nem is beszélve. A jelenlegi felállás immáron 15 éve érvényes, Mikkey Dee 18 éve a Motörhead dobosa és 10 stúdiólemezen dobolt, Phil Campbell 13 sorlemezen gitározott és 26 éve tart ki a Motörhead mellett. Hát ezért nem szereti Lemmy, amikor a klasszikus felállást követelik rajta. Alább nem kíséreltük meg összefoglalni a 35 évet, erre ott van a wikipedia, az imotorhead.com vagy Lemmy önéletrajzi könyve (amely a hithű rokker bibliája alcímet is kiérdemelné, garantálom, hogy nem tudod majd letenni, ha egyszer nekiülsz), de márciusban jön a dokumentumfilm is Lemmy: The Movie címmel! Mi csak kiemeltük és bemutatjuk az általunk négy legfontosabbnak tartott motörkorongot. Ha valaki mostanában kezdi beleásni magát, érdemes ezekkel kezdenie. Idén pedig egy új lemezt is kapunk majd…

OVERKILL 1979 Az Overkill az úgynevezett klasszikus felállás (szerintem) legjobb lemeze (persze az Ace Of Spades mellett), melyen először érvényesül a ma is jólismert Motörhead hangzás. Akkoriban egy Lars Ulrich nevű metalista suhanc csinált Motörhead fanclubot az USÁ-ban, később zenekarával (a Metallicáról van szó) három overkilles nótát is feldolgoztak, rögzítettek és adtak ki, The Lemmys néven pedig fel is léptek a főnök 50. születésnapi party-ján egy speciális programmal, Lemmy-nek öltözve. Volt szerencsém 2006-ban azt is látni, ahogy a Damage Caset játsza a Metallica Lemmyvel kiegészülve, nemcsak James-nek volt felejthetetlen. Nade vissza az Overkillhez. A Motörhead a mai napig műsoron tart 3-4 dalt a lemezről, olyan alapvető slágerekről beszélek, mint az Overkill, a Stay Clean, a No Class, a Metropolis vagy a Damage Case. Bizonyára mindenki halott már róluk. Ez a lemez egyik fele. A másik felét azok a számok teszik ki, amelyek nem hírhedt slágerek, viszont szintúgy óriásiak! Az (I Won’t) Pay Your Price, az I’ll Be Your Sister vagy a Limb From Limb is bitang rocknroll témák. A Overkill-el indul a lemez, Phil Taylor kezd, majd jönnek a többiek. A Stay Clean közepén Lemmy tol egy hangulatos basszusszólót, ami egyértelműen megdobja a nótát. A Capricorn és a

Metropolis némileg lassabb, sötétebb tételek, jót röhögtem, amikor Lemmy azt írta a Metropolisról: „…a szövegnek nincs túl sok értleme. Tiszta zagyvaság az egész…”. A lemezt a Limb From Limb blues-osabb témája zárja, Lemmy dörgő basszusával az előtérben. Hát ez az Overkill, tíz tökéletesen elővezetett mocskos rocknroll tétel. A szintén 79-es Bomber lemez átvezetőnek készült az Overkill és az Ace Of Spades közé, az Iron Fist idején pedig már kezdtek megcsúszni, Eddie Clarke a felvételek után ki is szállt. Persze azért azok is jó lemezek, de ide most nem fértek be. Hajós

ORGASMATRON 1986 A zenekar hetedik stúdióalbuma a lemezkiadóval folytatott csatározásokat követően, három év után jelenhetett meg. A közben eltelt időszakban kiadott No Remorse válogatáslemezen bemutatkozott az új felállás, melyben Lemmy mellett feltűnt Phil Campell és Würzel is ekkor került képbe második gitárosként, ő 1995ig volt tagja a Motörhead legénységének. Ebben az időben a doboknál Pete Gill osztotta a témákat, akit a következő albumon (Rock n’ roll – 1987) visszatérő „Philty Animal” Taylor szorított ki a szerelés mögül. Az Another Perfect Day felemás fogadtatása után Lemmyék ismét egy alaplemezt hoztak össze. A zseniális borítóba csomagolva egytől egyig remek nóták sorakoznak. Nincsenek túlbonyolítva de a rocknroll nem is erről szól. A Motörhead tudja a receptet, a gyenge hangzás ellenére ezért is szól akkorát ez a lemez. A címadó Orgasmatron máig szerves része a zenekar koncertprogramjának, ha előkerül, hagyományosan a koncertet zárja. A lendületes és súlyos, örlő riff valamint Lemmy pokoli orgánuma hátborzongató elegyet alkot. A számot 2000-ben újra felvette a zenekar, mely a 2003-ban megjelenő Stone Deaf Forever boxseten hallható. 1997-ben újra kiadták a lemezt három bónusz felvétellel – köztük egy érdekességgel, az On The Road koncertváltozatával, mely az albumon eredetileg is szereplő Built For Speed témájára épül. A 2006-os duplalemezes deluxe-kiadás a fentieken túl az eredeti anyag digitálisan feljavított változatát és egy 1984-es koncertfelvételt tartalmaz. Az Orgasmatront feltétlenül a Motörhead-klasszikusok között kell említeni, a zenekar pályafutásának egyik legjobb albuma. -bt-

1916 1991 A Motörhead egy igazi nagy dobással vetette magát a kilencvenes évekbe. Bő három év szünet után, melyet a változatosság kedvéért ismét a kiadóval folyatatott pereskedés töltött ki, végre stúdióba vonult a banda. Az új lemez megjelenését övező felfokozott várakozás nem volt hiábavaló. A rajongók és a kritikusok egyöntetű lelkesedéssel fogadták az új anyagot, melyet a Sony/Epic egy leányvállalata vett a szárnyai alá. Ennek megfelelően valóban megkapta a megfelelő törődést, szélesebb közönség előtt ismertté téve a Motörhead kompromisszummentes rockzenéjét. A lemezen Lemmy mellett Phil Campbell és Würzel gitároznak és a Rock n’ roll lemezen visszatérő Phil „Philty Animal” Taylor üti a bőröket. A korongot uraló, néhol fúvósokkal és zongorával megfejelt laza rock n’roll témák nagyon fekszenek a zenekarnak, az Angel City vagy a Going To Brazil valódi iskolapéldái annak, hogyan értelmezi a Motörhead ezt a műfajt. A Nightmare/Dreamtime komor hangulata és a Love Me Forever lírai hangütése jól megférnek ezek mellett – Lemmynek mindegyik dal piszok jól áll. Mindenesetre még mindig a jó öreg Motörhead szól a hangfalakból, a Make My Day, a Shut You Down vagy a R.A.M.O.N.E.S. ennek megfelelően hagyományos hangszerelésű, tempósabb darabok. Az utóbbi tulajdonképpen egy stílusgyakorlat, mely a punkmozgalom úttörőinek íródott. A lemezt záró, címadó nótában, mely az I. világháború egyik csatájának, a somme-i ütközetnek állít emléket, a cselló is szerepet kap. Nem hiszem, hogy bármelyik ősrajongónak komolyan megfordult a fejében az Ace Of Spades lemez hallgatása közben, hogy tíz év múlva egy vonós hangszer jut majd szerephez egy ’head nótában. Lemmy erre biztosan azt mondaná, hogy „kit érdekel”, ő magasról tesz mindenre és mindenkire, csak nyomja a rocknrollt, és igaza van. Az 1916 a kilencevenes évek kemény rock felhozatalának egyik legjobb albuma, mely nem hagy kétséget afelől, hogy a Motörheadnek ott van a helye a legnagyobb zenekarok között. -bt-

SACRIFICE 1995 „Ez egy nagyon jó album. Csak tedd be a lejátszódba és a csajod ruhái maguktól hullanak le!” – magyarázza Lemmy a borítóban. Véleményem szerint ez nem egy nagyon jó

album, hanem a legjobb album! A Sacrifice az utolsó lemez, amit négyesben vettek fel, Würzel a stúdiózás után lelépett, de állítólag már felvételek alatt is csak bolyongott a stúdióban. Továbbá ez Mikkey Dee második lemeze, de mintha itt érett volna be igazán, lendületet hozott a gépezetbe (ami azóta is tart). Ezen a korongon annyi erő, frissesség és rocknroll van, hogy még! 1995-ben a techno kiadós kaland után a független SPV adta ki a Motörheadet, ami akkoriban nem hangzott annyira jól (főleg a Sony után), de Lemmyt ez nem nagyon izgatta. Kiskiadó, nagyzenekar, óriáslemez! A szokatlanabb Sacrifice, Over You Shoulder, Order/Fade To Black, Make ’em Blind, mind jelzi, hogy ez a Mikkey Dee gyerek simán túltesz elődein, de az egyszerűbb témákkal sincs gond, az In Another Time vagy a lemezt záró hangulatos Out Of The Sun is abszolút zsír. A kedvenceim azonban a két tradícionálisabb rocknroll téma a Sex & Death és később a Don’t Waste Your Time. Itt még szaxofon és zongora is szól, mindkettő imádnivaló! A hangzás korrekt, Lemmy hangja sem változott, pont az a whiskey-áztatta, amilyennek lennie kell. Törvényszerű, hogy a Motörhead sem csinálhat mindig telitalálat lemezt. A Sacrifice az. Előtte az 1916 volt ilyen, utána a We Are Motörhead 2000-ben, de a Sacrifice még azoknál is telitalálatabb. Mindenkinek szeretettel ajánlom! Hajós

A Motörhead MO-n 1984.09.21. BP - Volán SC Sporttelep 1984.09.22. Debrecen - Dózsa György Stadion 1994.06.07. BP – Pecsa 1997.08.15. BP - Sziget Fesztivál 1998.06.30. BP - Pecsa 2000.12.07. BP – Pecsa 2001.06.16. Alsóörs - Harley Davidson találkozó 2004.06.19. Debrecen - Vekeri-Tó fesztivál 2006.07.14. Tokaj - Hegyalja Fesztivál A III. MŰSZAK feldolgozás-ajánlata Entombed – One Track Mind Metallica - Damage Case Dropkick Murphys - Rock ’n’ Roll The Hellacopters - Speedfreak Sepultura - Orgasmatron Ramones – R.A.M.O.N.E.S. Over Kill - Overkill Satyricon - Orgasmatron

Motörhead diszkográfia 1977 Motorhead 1979 Overkill 1979 Bomber 1980 Ace Of Spades 1981 No Sleep 'Til Hammersmith 1982 Iron Fist 1983 Another Perfect Day 1984 No Remorse 1986 Orgasmatron 1987 Rock 'N' Roll 1988 No Sleep At All 1991 1916 1992 March Or Die 1993 Bastards 1995 Sacrifice 1996 Overnight Sensation 1998 Snake Bite Love 1999 Everything Louder Than Everyone Else 1999 Born To Lose, Live To Win 2000 We Are Motorhead 2002 Hammered 2003 Stone Deaf Forever! 2004 Inferno 2005 BBC Live & In-Session 2006 August 29 Kiss Of Death 2007 Better Motörhead Than Dead 2008 Motörizer [Ezeken kívül is találkozhatsz rengeteg válogatás, koncert, kislemez és egyéb hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos kiadvánnyal, de mondjuk, hogy ezek a legfontosabb anyagok]

HISZTÉRIA A 2007-ben újjáalakult Hisztéria zenekar énekesét, Toncsi Coxot faggattuk múltról, jövőről, jelenről, elvekről és nézetekről. A Hisztéria első megalakulása óta elég sok minden megváltozott az országban és a punk színtéren is. Te megélted a hazai punk hőskorát a nyolcvanas években és máig se távolodtál el a stílustól. Hogy érzed, ma kiknek szól a punk és mennyire aktuális még? Aktualitása most is van, kérdés, hogy mi az aktualitás ebben a körben, mert a punk nem csak egy aktualitástól függő valami, de hadd ne filozofáljak, a lényeg, hogy a punk egy életérzés, egy zene, kortól, nemtől és rengeteg tényezőtől függően. Ez azért is fontos, mert jelenleg is rengeteg fejtörést és téveszmét tartalmaz, hogy ki a punk és ki nem. Szerintem régen természetes hogy a csóróbbik, szegényebbik emberekből jött ki, mint zeneileg mint kinézetileg mint viselkedésileg, régen is és ma is van olyan előadó, zenekar amire azt mondjuk hogy punk és mégis kinézetileg és zeneileg semmi köze nincs hozzá, viszont van életérzése és mondanivalója. Én úgy gondolom, hogy ma igazából sok emberről mondhatjuk, hogy punk, nem hiszem hogy annak az embernek szegénynek, munkanélkülinek kellene lennie, mint rég, az induláskor, mert akkor tényleg másról szólt. A munkásosztályból, tehát a szegényebbik rétegből jött ki, és ez zeneileg is és szövegileg és öltözködésben, hajviseletben ez meglátszott, hiszen megvolt a mondanivalója, politikaellenesség, polgárpukkasztás stb. és még sorolhatnám, persze ezek ma is megvannak, mégse mindenki punk. Egy mondatban, akinek van pénze és megdolgozik érte, nem munkanélküli nem elhanyagolt stb., de egyet ért bizonyos dolgokkal lázad valami ellen, zeneileg tudja mi a határ és belül vallja is a punk eszméket, minden bizonnyal punknak mondható. Viszonylag köztudott, hogy lelkes zenegyűjtő vagy, rajongsz a punk és oi zenei ritkaságokért, főleg a 80as évekből. Mik a személyes kedvenceid és melyek hatása érezhető szerinted a Hisztérián? Huh, jó a kérdés, persze amik az ember kedvencei, azok óhatatlanul beleszövik magukat a zenébe is, hiszen hatással van rájuk. Kedvenceim? Hát sorolhatnám: GBH, Plasmatics, Cockney Rejects, Angelic Upstarts, Berurier Noir és még sorolhatnám reggelig. Ami biztos hogy meghatározza az életem, a zene szeretete azon belül is a punk-hardcore-oi és ezek korcsosult műfajai. Nagyon sokat gyűjtöttem pl: finn hardcoret, vagy brazilt, cd-im és kazettáim szerintem több ezres nagyságrendnél tartanak. Az újjáalakulás után nem sokkal, pimaszul fiatal gitáros érkezett a bandába Norbi személyében, aki elég sokat belevitt zeneileg és mentalitás ügyében is a saját stílusából az együttesbe. Hogyan esett épp rá a választás?

Pont ezért esett rá a választás, nekem ehhez szemem van. Igen, jó volt ez a kis vérfrissítés, de ahhoz hogy ez bejöjjön és látszata legyen, kell a másik három emberke is, hiszen egyik a másikat húzza és mindenki mást vált ki az emberből. Ez egy oda-vissza játék. Hogy hogy lett ő? Egy tehetségkutató versenyen figyeltem fel a srácra és nekünk meg pont akkor kiesett egy nagyon jó barátunk, Kenderesi Pisti, ö sajna más elfoglaltsága miatt nem tudta azt teljesíteni, amit kell. Így gyorsan új gitáros után kellett néznünk, olyan gyorsan, hogy szinte 3-4 napja volt, hogy felkészüljön és beugorjon a turnéra. Persze ő örömest vállalta is, így jelenleg is erős tagja a Hisztériának. Miért oszlott fel a régi Hisztéria? Először is a Hisztériát négy részre osztanám. 1987-ben már volt egy úgymond nem hivatalos formáció ezzel a névvel, sőt volt egy-két koncertünk is, persze teljesen más tagokkal, az úgy, ahogy volt elhalványult. A Hisztéria 2 a hivatalos 1. Az 1990-ben alakult 1994-ig először Zozz lépett ki, katonaság család stb., aztán minket is elért a sors keze és úgymond, felfüggesztettük a tevékenységünket, majd persze nem tudtam nyugodtan ülni a seggemen és egy év alatt újból összehoztam egy csapatot új tagokkal, ami elég sikeresnek is bizonyult. Azt hiszem, ez volt az egyik legjobb időszak, pont erre az időre fejlődött és ért be a Hisztéria zenekar. Ez tartott 1997-ig, még 98-ban megtartottunk néhány bulit beugró zenészekkel, majd sajnos szétváltak útjaink, minden harag nélkül. Először Szentpéteri Zsolt a gitáros lépett ki, jobb ajánlatot kapva (amit később meg is bánt). Majd elkeseredésünkben - mert nekünk a csapat egy nagy család is volt egyben, mindenhova együtt mentünk, együtt csináltunk és persze jöttek a hozzá tartozó negatívumokszétszéledtünk. Anno évekkel ezelőtt egy igen sikeres, országos hírű zenekar voltatok, ami az évek múlásával kicsit feledésbe merült, és most kezd újra ébredni a közönségetek. Milyen volt újra elölről (vagy legalábbis előbbről) kezdeni a zenekarépítést? Igazából nem kellett semmit elölről kezdenünk, ez óriási előny, hogy egy régi zenekarból kellett újat kovácsolni és nem kellett újból kezdeni a gyökereknél, csak újra kellett indítani a csatornákat. Mondjuk az sem volt könnyű, ismerve a mai hazai zenei életet és azóta rengeteg minden megváltozott és másképp működik, de ahogy te is mondtad, a zenekar sok mindent tudhat a háta mögött és elég ismerté is vált így a kapuk és kapcsolatok hamar megnyíltak, úgyhogy nem panaszkodom. Az hogy kicsit feledésbe merült? Már hogy a fenébe ne, 2010-t írunk! Akik jöttek a bulijainkra, azok már apukák vagy anyukák, a jelenlegi fiataloknak meg csak egy „hírhedt-legendás” old school punk banda vagyunk, DE ezek a srácok meglepő, de fújják a dalainkat. Sok helyen előfordul, hogy a közönség énekli a ’90-ben és a ’96-ban írt dalokat, és most ugye, 2010-et írunk. Így volt ez, amikor egy koncert után beszélgettünk srácokkal, csajokkal és kiderült, hogy 18-19 évesek, még meg sem születtek a dalok készültekor, de ismerték és énekelték őket. Rettentő jó

érzés volt, azt hiszem már megérte csinálni, az egészet. Vagy amikor elém állt egy korosabb fickó a fiával együtt, és megkérdezi, hogy emlékszel még rám? Tudod, régi Hisztériás vagyok. Hát persze! És ott áll a fiával, akin egy házi készítésű Hisztéria póló van és elhozza, hogy nézd: apád ezt a zenekart szerette. Ez óriási volt, a gyerek magasabb volt mindkettőnknél. A kérdésre visszatérve a lényeg, hogy sokan kíváncsiak a régi bandákra, de a legfontosabb legalább is a számunkra, hogy meg tudjunk újulni. Persze játsszuk a régi számokat, de most már próbálunk az újakra is építeni, nem szeretnénk leragadni, csak a múltból építkezni, nem csak egy visszatérő régi zenekar akarunk lenni, és ezer éves tollakkal ékeskedni, hanem megmutatni, hogy egy régi bandának van most is létjogosultsága és meg tud újulni. Megjelent az első Punk o' Szauruszok CD, ami egy közös koncertfelvételetek a nemrég szintén újjáalakult, legendás QSS együttessel. A borítón a Vol 1. jelzést olvashatjuk, esetleg számíthatunk folytatásra, sorozat elindítását tervezitek? Igen, tervezem. Ez inkább, hogy úgy mondjam, az én projektem, ahogy annak idején csináltuk az Underground Management Stúdiót egy barátommal, lehetőséget nyújtva a fiatal zenekaroknak a megmutatkozáshoz. Válogatásokat adtunk ki és albumokat. Például mi jelentettük meg az első Magyar Hardcore válogatást, ami szerintem korszakalkotó volt, mert talán azóta se volt olyan mérvű kiadvány ezen a színtéren, ami ilyen terjesztést és nyilvánosságot kapott volna, vagy említhetném az Underground válogatásokat, ami megért 3 részt is és minden fajta stílusú zenekarok mutatkoztak be, kapva egy oldalt is a kihajtható kazetta borítóban. Nem azt mondom, hogy sok kiadvánnyal akarok foglalkozni, mert arra sajnos se időm, se energiám nem lenne, de szeretnék egy-két kiadványt kiadni, terjeszteni. Persze, ehhez kellenek majd a zenekarok, segítsége is, hogy meg tudjanak jelenni a kiadványok és hozzáteszem, teljesen anyagi mentes lesz, tehát megpróbáljuk annyiért árulni, hogy csak a befektetett költség térüljön vissza. Pl. a Qss Hisztéria CD 1500-1800 lesz, azért ez szerintem több, mint baráti egy komoly kidolgozott kiadványért. Persze abba nem tudunk beleszólni majd, hogy a terjesztők mennyit tesznek rá, az az ő dolguk, mi csak ajánlani tudjuk majd az árakat. És, ami nagyon fontos ezért is nagyobb publicitást, elérhetőséget és terjesztést kap majd az anyag. Azért itt megjegyezném, hogy nem egy egyszerű kiadványról van szó, mert a QSS zenekarnak csak egy kb. 20 évvel ezelőtti hangzóanyaga van, és nem ebben a felállásban és virtualitásban, plusz még helyet kapott rajta egy új szám is. A Hisztéria csapatnak pedig igazából nincs elfogatható koncert anyaga, koncertverziókkal és egy totál friss dallal jelentkezünk, ami eddig sehol nem szerepelt, itt lesz hallható először. Végezetül annyit még elárulok, hogy már előkészületben is van egy újabb CD, egyenlőre ennyi. A közönség lelkesen követeli szinte minden koncerten az Army 'N' Roll című, talán legismertebb számotokat,

ami már némileg aktualitását vesztette. Mennyire nyúltok vissza a régi számokhoz és hogy fogadja a közönség az új dalokat? A végére szoktuk hagyni, de minden koncerten lejátsszuk. Az, hogy mennyire van aktualitása, érdekes kérdés. Szövegileg igen, vesztett belőle, de mint mondanivaló, álljon mementóként a fiatalság számára, hogy miről is énekeltünk és hogy miért. Egyébként itt sok zenekart említhetnék és ők is játsszák az idejemúlt és nem aktuális nótáikat. Szerintem itt többről van szó, mert a koncerteken még mindig kórusban éneklik a refrénjét, azt, hogy „Tépd szét a behívót”. Sokan szerintem tisztában sincsenek vele hogy mi az, de éneklik, mert jó a dal. Szerinted mennyire érdekli őket, hogy van-e aktualitása? Szerintem nem is fontos. Egyaránt játszunk régit, még régebbit is és újat és legújabbakat is, mert érdemes. Amikor a ’90-ben írt dalt is éneklik idősebbek meg ultra fiatalok is, meg a rá 19 évre írt Tudom, hogy mit mondasz csak nem érdekel című vadonatúj nótát is, na ezért érdemes csinálni. Egy kicsit hadd turkáljak a magánéletetekben, mivel foglalkoztok civilben? Van, aki rendes közalkalmazott, van, aki postás, van, aki léhűtő ruhás és van, aki kocsmás. A Filter klub tulajaként számos, különböző műfajú, kisebb-nagyobb zenekarnak biztosítasz fellépési lehetőséget. Kiket tartasz ígéretes tehetségnek a mai fiatal bandák közül? Rengeteg van, minden fajta stílusban, persze gitár zenékről beszélek, mert nálunk szinte csak élő zenekarok lépnek fel, de ugye haza húz a szívem. Rengeteg jó punk és hc banda van, érdemes őket megnézni és utánuk menni. Említhetném, hogy itt kezdte egy-két szárnycsapását a Filter falai között a Vad Fruttik, a Kaukázus, a Grenma és még sorolhatnám. Sokan hasonlítják a Hisztériát az Aurórához, erről mi a véleményed? Van valóságalapja? Ne csináld már, ez komoly? Ezt tőled hallom először, de ennyire rossz hasonlítást, úr Isten! Bárkihez, csak hozzájuk ne, ennél már csak az lenne szégyenlítőbb felénk nézve, ha az Aurórát hasonlítanák a Hisztériához. Annyi biztos, hogy ők is punkot nyomnak és kész. Írhatnék más indokot is, de nem teszem, jobb a békesség. Meg nem látom értelmét. Viszonylag sokat koncertező együttes vagytok, mit vártok el egy koncerttől és mikor tértek csalódottan haza? Viszonylag? Volt olyan év hogy 40 koncertet is megcsináltunk egy év alatt és volt, amikor heti kettőt sőt, nagyon ritkán előfordult az is, hogy hármat, persze nyáron a fesztek alatt. Ez nem viszonylag. Soha nincs olyan, hogy csalódottak lennénk főleg nem, a közönség miatt. Ha esetleg kevesen is jönnek el, mert ugye ez sajnos benne van a pakliban, akkor is megtisztelő, ha annak a pár embernek egy jó estét tudtunk nyújtani, mert ugye őket nem érdekli, hogy mennyien vannak, ők ugyan azt a produktumot várják el tőlünk, mintha több százan lennének. Ez a rockszakma, Isten hozott Magyarországon

a zenei élet híg fos tengerén, ahogy a jó öreg Ford mondaná! Ha ma kezdenéd a zenélést és előre látnád, mennyi szívás lesz vele, nekiállnál? Nem. De igen! Én mindenért megküzdök és meg is küzdöttem. Mennék, az biztos, ahogy most is megteszem. Milyen kiadványaitok kaphatóak jelenleg és hol? Mióta újból nyomulunk, azaz 2007 –től, azóta megjelent egy válogatás CD-DVD a Metal Hammer – EDGE records kiadásában a HISZTÉRIA ..EDDIG..very best off. A CD-n a 21 legjobb Hisztéria dal 89-97-ig, a DVD-n az összes album (4+1) + bónusz kiadatlan dalok, koncertvideók, klipek, koncertfelvételek, fotók, szövegek, cikkek. Továbbá 2009 decemberében pedig megjelent a Hisztéria zenekar új EP-je Tudom, hogy mit mondasz, csak nem érdekel címmel, 4 teljesen új szám, 2 új klip, bónusz multimédia: fotók, háttérképek, gifek. Plusz érdekesség a kihajtható két fajta borító. És egy közös CD QSS – Hisztéria Live and Loud Split album a Punk o' Szauruszok sorozat első kiadványaként (erről a lemezről már ebben a számban olvashatod a kritikát, elsőként nálunk). A kiadványokat megvásárolhatod a jobb üzletekben vagy a koncerteken, ill. megrendelheted a Hisztéria zenekar myspace oldalán ill. a QSS zenekar elérhetőségein (pl. iwiw). Pipi www.hiszteriazenekar.hu www.myspace.com/hiszteriaofficial Hisztéria diszkográfia 1991 Támadni kell! 1992 Kár az életért 1993 Ne fogd be a szád 1995 Game Over 1996 X-Phobia 2008 …EDDIG… Very Best Off 2009 Tudom, hogy mit mondasz csak nem érdekel 2009 Live And Loud

WEBZINE KÖRKÉP I. …avagy mit olvasson a rocker. Összeszedtünk pár általunk ismert webzine-t, portált és megpróbáljuk bemutatni őket egy-egy mikrointerjún keresztül. A cikk folytatása a következő hónapban várható, annyi anyag gyűlt össze, hogy inkább kettészedtük.

HAMMERWORLD.HU [Lénárd Laci válaszol] Mióta működik az oldal? A HammerWorld egy print magazin, ráadásul rockvonalon abszolút vezető a szerepe itthon, ez a fő profilunk jó két évtizede. Ettől függetlenül fontosnak tartjuk, hogy legyen a lapnak egy netes kiegészítése is, másfajta karakterrel persze, mint a havilap. Sokkal később indult el, mint szerettük volna. Évek óta kerestük az optimális megoldást, és azt az embert, aki képes az igényeink szerinti oldalt meghegeszteni. Végül Ihárosi Wiktor személyében sikerült egy igazán elkötelezett arcra lelni, így 2007 folyamán állt fel az oldal, de az első tartalmak csak lassan kerültek fel. Mivel a lap mellett kiadóként, terjesztőként, webshopként és koncertszervező irodaként is ténykedünk, ezekhez a tevékenységekhez is igazítani kellett a lap fazonját. Igazából csak 2009 nyarán alakult ki az oldal mai formája, rendszeres napi frissítésekkel, exkluzív anyagokkal. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Még a leghangosabb rockmagazinnak is, ahogy korábban neveztük magunkat, szüksége van netes jelenlétre, nem igaz? Megnézegettük a kinti magazinok netes verzióit, és persze végigkattintottuk a hazai netes rocklapokat is, és úgy gondoltuk, hogy talán van, amiben tudunk újat, mást nyújtani. A cél nem az, hogy a nyomtatott magazint áthelyezzük a netre, hanem, hogy aktuális híreket, fontos infókat közöljünk, minél gyorsabban, valamint a havilapból helyhiány miatt kimaradt anyagokat is eljuttassuk az érdeklődőkhöz. De a távolabbi cél egyfajta netes közösség kiálakítása, hasonlóan ahogy a lapnál kialakult a törzsolvasók tábora. Minden ötletet, javaslatot szívesen fogadunk! Miket olvashatunk az oldalon? A hírek, koncert- és lemezinfók mellett exkluzív interjúkat jelentetünk meg, koncertbeszámolókat, különleges turnés anyagokat is, fotókkal, videókkal, valamint speciális netes rovataink is vannak, mint például a klipeket hatosával bemutató HammerWorld TV, vagy a jól ismert lemezborítók hátterét kiveséző A hét metal műtárgya. Milyen stílusokat támogattok? Akárcsak a nyomtatott magazinnál, a népszerű, akár trendinek is mondható rockbandáktól az underground metal legmélyebb bugyraiig minden befér, ahol zúz a gitár. Hányan vagytok a csapatban? A nyomtatott magazin stábján túl, ami nagyjából egy tucatnyi elkötelezett metalarcot jelent, a honlapnál

nincsenek extra segítők, leszámítva persze Wiktort. Milyen az oldal látogatottsága? A metalindex.hu jól ismert listáján stabilan az élbolyba kerültünk, mióta rendszeresen új anyagok kerülnek fel az oldalra, úgyhogy az irány jó.

VASKARC.HU [Feri válaszol] Mióta működik az oldal? Az alapítás dátuma 2009. szeptember 28. 2009. októberében startoltunk, akkor még nem saját domainnel, hanem a rotorfan.hu alatt. A vaskarc.hu domainnel 2009. november 21-én kezdtük a működést. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Folytatni szeretnénk azt, aminek a lemezkritika.hu oldal megszűnésével vége szakadt, egy független, erős, jelentős online rockzenei magazin létrehozásán fáradozunk. Miket olvashatunk az oldalon? Jelenleg főleg híreket és lemezkritikákat, de vannak aktuális fórumtémáink is, chat is működik az oldalon, a letöltés-gyűjteményünk pedig hazai viszonylatban egyedülálló. Minden rovatunkat szeretnénk szélesíteni, különösen a koncertismertetőket. Szeretnénk erősek lenni hírekben és egy médiakritika rovatot is indítunk (rockzenei) filmek, tv- és rádióműsorok, nyomtatott és online sajtótermékek ismertetésének céljából. Milyen stílusokat támogattok? Mindent, ami rock! Nem zárkózunk el a kurrens, divatos irányzatok elől sem, de nem is célunk meglovagolni a hullámot, nem szeretnénk black metal, metalcore vagy emo oldalként tündökölni, majd elbukni. Hányan vagytok a csapatban? A szerkesztői gárda elég szűk, jelenleg 10 fő alatti létszámmal dolgozunk az oldalon. Szeretnék jóval több szerkesztőt foglalkoztatni, és fontosnak tartom az olvasói cikkek bemutatását is, hiszen a cél a színesebb, magazinosabb tartalom. Milyen az oldal látogatottsága? Ahhoz képest, hogy porszemnyi, induló médium vagyunk, december hónapban csaknem 170 ezer találatot kaptunk és közel 7 ezer egyedi látogatónk volt. Jelen pillanatban 210 ezer találatnál és több mint 10 ezer egyedi látogatónál tartunk.

PUNKPORTAL.HU [Senior Zozo és Bubsy válaszol] Mióta működik az oldal? Az oldalt 2000 szeptemberében alapította Kálnai Marcell (marcell). Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? A cél elsősorban a közönség informálása a hazai underground életről, koncertekről, zenekarokról, egyéb zenei eseményekről, valamint – ha kapcsolódik

valamennyire a zenéhez – sport rendezvényekről is. Másodsorban szükségszerű volt létrehozni egy fórumot is, amelyen mindenki kifejthette véleményét adott témákról, bulikról. Miket olvashatunk az oldalon? Részletes és naprakész koncertlistát, koncertekkel kapcsolatos információkat, zenekari híreket, cikkeket (koncertbeszámolókat, lemezkritikákat, interjúkat), de az elmúlt években a legtöbb hazai és néhány külföldi fesztiválról is tudósítottunk (Sziget, Hegyalja, Wanted, Volt, Skaland, Eszement, LB27 Reggae Camp, Deconstruction Tour (Bécs), wiesen-i fesztiválok, Groezrock fesztivál (Belgium)). Milyen stílusokat támogattok? Az oldal főleg az underground zenei stílusokat mutatja be: reggae, ska, punk, rockabilly, psychobilly, hardcore, metalcore, ezek alfajai és keverékei. Hányan vagytok a csapatban? Jelen pillanatban 11 emberből a brigád: Alapító: Kálnai Marcell (marcell) Főszerkesztő: Senior Zozo (Zozo) Főszerkesztő-helyettes: Vincze Csaba (csabeeka) Hírszerkesztő: Onódi Zoltán (Bubsy) Cikkszerkesztő: Kalóczkai Eszter (Kalóz) Szerkesztő (koncertinfó): Décsi Balázs (Gontar) Szerkesztő (linkek, letöltések): Halász András (Pocok) IRC rovat, link karbantartó: Francz Zoltán (Keksz) Grafikus: Hartai Tamás (Tom) PHP-fejlesztő: Sebestyén Dénes (Sebi - Titan) Rendszergazda: Mucs Tamás (Tentacle) Milyen az oldal látogatottsága? Jelenleg hétköznaponként átlagosan 1200-1300 ember nézi meg az oldalt, fórumunknak pedig kb. 1000 állandó aktív tagja van.

THRASHMETAL.HU

egyfajta virtuális közösségben élvezhetik az életet. Ezért csináltam egy közösségi részt is, aminek a továbbfejlesztése is tervbe van véve. Aki szereti a thrasht az jöjjön, regisztráljon, ismerkedjen. Miket olvashatunk az oldalon? Aki ellátogat az oldalra az rögvest szembesül a thrash világ híreivel. Ezenfelül folyamatosan bővül a zenekarok listája is, van fórum, szavazási lehetőség albumokra, megtekinthető a jövőbeni koncertek listája, valamint lehet olvasgatni lemezajánlókat, van ingyenes apróhirdetési lehetőség. A szép az egészben az, hogy bárki tölthet fel bármit (ami thrash-el kapcsolatos) ezekbe a témákba. Milyen stílusokat támogattok? Azt hiszem ezek után már nem nehéz kitalálni: Thrashhhh Metallllll! Na, de a viccet félretéve, azt hiszem a mai világban elég nehéz éles határvonalat húzni az egyes alműfajok között. Thrash, Death, Crossover stb... gyakran összemosódnak. Ezért azt mondom, hogy minden zenét támogatok ami a magamfajta thrash kedvelőnek tetszik. Na ezt jól körülírtam, mi? Hányan vagytok a csapatban? Ez egy igen kis csapat, egyedül találtam ki, egyedül csináltam és egyedül adminisztrálom az oldalt. Természetesen mindez semmit sem érne a rajongók nélkül, akik rendszeresen töltögetnek fel híreket, lemezajánlókat, zenekarokat... Ezúton is szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki rendszeresen tölt fel az oldalra! Ja és ne feledd, te is tölthetsz fel bármit, csak regisztrálni kell hozzá!!! Milyen az oldal látogatottsága? Körülbelül napi 40-50 ember látogatja az oldalt. Nem túl sok, de majdcsak szaporodunk. Az a lényeg, hogy aki rendszeresen benéz az jól érzi magát itt.

ZENE.HU [Zsolt válaszol]

[Tomi válaszol] Mióta működik az oldal? Az oldal 2009 januárjában jött létre, azóta szakadatlanul üzemel és várja a thrash metal műfaj rajongóit. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Már gyerekkoromban nagy hatással volt rám a Slayer, Sepultura, Destruction, Sodom, Moby Dick stb. zenekarok zenéje, és a mai napig nagyon szeretem a thrash metalt, mint a metal alműfaját. Persze akkoriban még eléggé felkapott is volt a thrash, akkor élte virágkorát. Az utóbbi időkben sajnos eltűnőfélbe került a műfaj, de az elmúlt 1-2 évben szerencsére feléledőben van, egyre többet hallani új zenekarokról és újjáalakuló ősrégi bandákról is. Úgy másfél éve született meg az ötlet, hogy e feléledést segítendően csinálok egy thrash zenei témájú weboldalt. Így született meg a http://thrashmetal.hu zenei és közösségi portál. A célom nemcsak az volt, hogy zenekarokat mutassak be, hanem mindenképpen egy olyan oldalt akartam megalkotni, ahol a műfaj kedvelői

Mióta működik az oldal? A www.zene.hu oldal 2001-ben indult el, először csak kézzel frissített statikus html oldalként, majd 2005-ben történt az oldal fejlesztése a mai verzióra, azóta csak kisebb funkcionális fejlesztések történtek, viszont annál több tartalomfejlesztés. Az oldal egy marketingkísérletnek indult, hogy hogyen lehet egy jó domainnévből látogatott oldalt csinálni. Tehát az elején nem is volt semmilyen reklám, csak a keresőmotorokra építettünk. Ez tartott pár évig, és utána kezdődött az igazi tartalomfejlesztés. Mára a cél a legfrissebb, legtartalmasabb zenei oldal és közösségi portál létrehozása, fejlesztése és működtetése. Igyekszünk az általunk létrehozott és ellenőrzött tartalommal referenciahellyé válni a magyar online zenei piacon. Igyekszünk továbbá a zeeni média egyéb szereplőivel való minél szorosabb kapcsolattartásra, a tartalmak cseréjére és utánközlésére. Éppen ezért az oldal tartalmai átvehetők ha az átvevő feltünteni a zene.hu-t kattintható módon.

Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Jelenleg az oldalon a legfrissebb zenei és ehhez kapcsolódó híreket (lehetőleg a bulvárhírek kihagyásával de sajna néha az is kell) olvashatják az idelátogatók, lemezbemutatókat, kritikákat, koncertbeszámolókat. Készítünk interjúkat ismert és kevésbé ismert résztvevőivel a zenei iparnak. Naponta körülbelül 10 cikk kerül fel az oldalra. Ezen kívül fejlesztjük a Magyar Zenei Szaknévsort, azaz Mazeszak-ot, ahol terveink szerint mindenki és minden megtalálható akinek és aminek köze van a magyar zenei élethez. Tehát producerektől kezdve a zeneszerzőkön keresztül egészen a világhírű előadókig mindenki, illetve a zenének helyt adó helyszínek ugyanúgy mint a zenei háttéripar szervezetei, műhelyei. Jelenleg több mint 2000 bejegyzés található több kevesebb kapcsolt információval. Az adatbázis szerkesztett, tehát nem a felhasználók töltik fel és tartják karban, hanem a szerkesztőség tagjai. Továbbá működtetünk egy zenei programadatbázist, mely országosan tartlamazza a zenei programotak, koncerteket, előadásokat. Természetesen a szokásos szolgáltatások, mint például az egyes bejegyzésekhez történő hozzászólások is adottak. Milyen stílusokat támogattok? Az oldal stílusfüggetlen, szerintünk csak kétféle zene létezik: jó és rossz. Esetleg még lehet megkülünböztetni a jó céllal és rossz szándékkal játszott zenéket. Mi a jó szándékú jó zenékkel foglalkozunk, de hogy az most kortárs komolyzene, vagy black metal, az lényegtelen. Az oldal olvasói reméljük ugyanolyan nyitottak mindenre, mint a szerkesztőség. Hányan vagytok a csapatban? A csapat sok emberből áll, a hat fős szerkesztőségen kívül 30-40 külsős tudósító ír több-kevesebb rendszerességgel az oldalra lemezkritkákat, koncertbeszámolókat, jár előadásokra fotózni. Milyen az oldal látogatottsága? Az oldal látogatottsága jó, részletek a webaudit.hu oldalon nyilvánosak. (webaudit/ma.hu network/ma.hu net/zene.hu).

PASSZIO.HU [pJuan válaszol] Mióta működik az oldal? 2003. július 7. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Mert sok kérdésünk és válaszunk van... Miket olvashatunk az oldalon? Szokásos: zenei kritikák, interjúk, cikkek, koncert infók és beszámolók... Naponta többször frissítve. Összesen több, mint 18.000 cikk olvasható nálunk. Milyen stílusokat támogattok? Rock, metal, jazz - főleg, de minden műfajról írunk, ahol a zenét élőben szólaltatják meg. Hányan vagytok a csapatban?

9 szerkesztő, plusz kb. ugyanennyi beugró író, plusz jónéhány vendég író más oldalakról, de bárki csatlakozhat, akinek kedve van leírni a véleményét... Milyen az oldal látogatottsága? 11-12.000 közötti IP-ről van látogatónk naponta, 2003. július 7. óta több, mint 25 milliónyi kattintás volt az oldalon.

ROCKEREK.HU [k-soft válaszol] Mióta működik az oldal? A portál pontosan 2006. február 18-án szombaton 23:24:52-kor indult. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Szerettük volna a magyar rockereket összegyűjteni egy helyre. Egy igaz közösséget teremteni, ahol az emberek jól érzik magukat. Miket olvashatunk az oldalon? Mindenfélét, ami a magyar és nemzetközi rockzenéhez köthető. Legfőképp hírekkel, koncertdátumokkal és különféle beszámolókkal, interjúkkal szolgáljuk ki az olvasóinkat. Milyen stílusokat támogattok? Élő zenét. A blues-tól és a hard rock-tól kezdve a punk és skinhead zenéken át a heavy és black metal-ig. Lényeg az, hogy találjuk benne valamit, ami által számunkra vagy a tagságunk számára érdekes. Hányan vagytok a csapatban? Jelen pillanatban hét adminisztrátorunk van, akik közül ketten-hárman foglalkoznak napi szinten az oldallal. Ezen felül elég sok külsős szerkesztő segíti munkánkat. Milyen az oldal látogatottsága? A Rockerek.hu Magyarország és a Kárpát-medence legnagyobb rockzenei hír és közösségi portálja.

B-OLDAL.HU [nosferato válaszol] Mióta működik az oldal? 2008. október 4-én a Hangfoglalás napján indultunk, amiről ők persze nem tudtak, sem a fellépő B-Seiten Sound akiktől gondolkodás nélkül elloptuk a nevünket. Senkiháziak kezében van a blogolás, még a nevüket sem maguk találják ki. Miért hoztátok létre azt oldalt, mik a céljaitok? Csak írni akartunk, nem azt mondom, hogy majdnem gasztroblog lett, de lehetett volna. Vagy kismamablog. Csak a zenéhez ezeknél jobban értünk.Közben jöttünk rá, hogy van szexblog is, de most már mindegy. Miket olvashatunk az oldalon? Leginkább pozitív hozzáállással próbálunk írni kizárólag olyan dolgokról, ami tetszik. Ha valami nem tetszik, akkor vagy nem írunk róla, vagy megkeressük benne a jót, vagy görbe tükröt állítunk elé. Az oldal a nosztalgia vonal sikerén felbuzdulva lett látogatott, ezért sokat kotorászunk a 90-80-70-es években, és ezt gyakran tesszük saját

TOP-listák formájában, úgy TOP10 általános iskolai lassúzás EVÖR, TOP10 dagadt EVÖR vagy szavazásként bocsájtjuk moralizálásra az örök kérdést, hogy ki a nagyobbik Yoko Ono: a) Yoko Ono b) Courtney Love. A zene dominál 80%-ban az oldalon a 18% film és 2% egyéb művészet mellett. Milyen stílusokat támogattok? Legtöbbet gitárzenéről írunk, de ha támogatásról van szó, akkor a Magyar elektronika és esetenként a hip-hop underground és mainstreamje között utóbbitól egy lépcsőfokra álló zenekarokat és zenészeket szeretünk előnyben részesíteni, akiknek mi is drukkolunk, vagy akiket meglepően sokszor nézünk meg élőben. Ha nem is egyenrangúan, de a legtöbb fő irányzattal foglalkoztunk már az írásokban, mert azt szeretnénk, ha nem a stílus volna a közös ezekben, hanem a hangvétel, a kommentelők hangulata, a téma közös emlékeken alapuló élvezete, és a bohóckodás, "sose nőjünk fel" életérzés. Az ezeket értékelő embereknek szeretnénk megmutatni más stílusokat, és elérni, hogy szélesebb zenei választékból válogassanak az emberek, és kitolni azt az életkort jóval 23 fölé, akár a 30-as évek végéig, ahol még fogékony az újra a hallgató. Ezen kívül a b-oldal.tv címen elkezdtünk saját készítésű koncertklipeket közzétenni, amit önköltségi áron hozunk össze és igyekszünk fillérekből a legtöbbet kihozni, szintén a korábban említett underground és mainstream között bukdácsolók alá ugródeszkának betolni. Hányan vagytok a csapatban? A B-oldal három szerkesztővel, vagy ha úgy tetszik, tulajdonossal rendelkezik, Interstellar Overdrive, nosferato és Rálf atya az oldal lelke, és egyenrangú partnerként kezeljük OdeenHD-t a két hónapja csatlakozott profi tévés kollégát, aki a videorovat felelőse. Ezen kívül nagyjából 15 szerzőtől jelent meg több írás is, köztük néhányan rendszeres szerzői a blognak, kiegészítve minket. Milyen az oldal látogatottsága? Valamivel kilencvenezer oldalletöltés alatt produkálunk egy hónapban, az egyedi látogatók konszolidált száma egy hónapra 35.000 körül van. Ez csak azt jelenti, hogy a B-oldal "márka" ennyi emberhez jut el, arról nekünk kell gondoskodni, hogy a mainstream cikkeink által minél több olyan cikkre is felhívjuk a figyelmet, amelyekkel kevésbé ismert művészekről és zenéikről mondunk jó véleményt.

VIHAROCK.HU [Krisztián válaszol] Mióta működik az oldal? A magazin 2002-ben indult, akkor még más néven, jogi viták miatt 2007 szeptembere óta átkeresztelődtünk viharock.hu-ra. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Egy győri rock klub információs oldalaként indultunk, aztán ahogy telt az idő, átléptük a hely, majd a város határait, és jelenleg a magyar nyelvet beszélő, rockzenét

hallgató emberek informálását szolgáljuk. Nem titkolt célunk maradt azonban a győri rockzenei élet támogatása! Miket olvashatunk az oldalon? Látogassatok el a www.viharock.hu oldalra, és meglátjátok. Egyébként a koncertbeszámolóktól kezdve az interjúkon át a lemezajánlókig sokminden megtalálható nálunk. Kiemelném nyereményjátékunkat, ahol már 35 alkalommal sorsoltunk különféle nyereményeket (CD, póló). Milyen stílusokat támogattok? Nem köteleztük el magunkat stílusok mellet. A lényeg a ROCK, és minden, ami belesuvasztható ebbe a fogalomba. Meg ami nem. Arról írunk, amit szeretünk! Hányan vagytok a csapatban? A csapat létszáma folyamatosan változik, növekszik. Mondhatom, hogy 6-8 állandó tag van, ezen kívül alkalmanként kapunk külső kollégáktól is 1-1 írást. Milyen az oldal látogatottsága? A Hungarian Metal Top 100 szerint már néhány éve bent vagyunk az első 25-ben, egyébként napi 3-400 új látogatónk van.

ALLMUSIC.HU [Zoli válaszol] Mióta működik az oldal? 2004.05.01. Miért hoztátok létre az oldalt, mik a céljaitok? Egy magyar könnyüzenei adatbázis létrehozása Miket olvashatunk az oldalon? Magyar zene infokat elöadókról, albumokról dalokról lexikálisan. Milyen stílusokat támogattok? Mindent. Hányan vagytok a csapatban? 3 Milyen az oldal látogatottsága? Napi 3-4 ezer.

TIRPUNK A mosonmagyaróvári Tirpunk zenekar a punk és a rock között mozog félúton és bizony idén már tíz évesek. Többek között erről is beszélgettem a gitáros Timmel. Hogyan alakult a zenekar és mikor történt mindez? 2000-ben történt mindez, hirtelen felindulásból. Előbbit tudom, utóbbit viszont csak gondolom, mivel akkortájt én még csak a gitárok nézegetésével voltam maximum elfoglalva otthon. Hármas - mondhatni klasszikus Tankcsapdás - felállásban indult a zenekar (Borsics József – ének, gitár; Fittler Márton – dob; Iby András – basszusgitár), ez a hármas azonban valószínűleg nem volt túl édes, ha egyszer 2002-ben hozzájuk csapódhattam. Ezt egyébként szerintem azóta is bánják, mivel mint a banda ügyes-bajos dolgaival foglalkozó emberke, igyekszem hajtani őket. Az alakulás évében szinte rögtön felvették amúgy a zenekar első demóját a srácok, mikor pedig kézhez kapták az anyagot, büszkén hallgatták a mosonmagyaróvári Márti borozóban. El tudom képzelni őket, ahogy dagadó mellüket verve kérik ki maguknak a fröccsöket. Változott a tagság azóta? Igen, két alkalommal is. Egyszer ugye egy „taghozzáadódáson” estünk át jómagam által, míg azt hiszem 2006-ban basszusgitáros poszton váltotta Bíró Máté Iby Andrást. Mindkét esetben új lökést adott a zenekarnak a történet. Hogyan írnád le a zenéteket? Milyen hatások értek benneteket? A legegyszerűbb verzió szerint punk-rockot játszunk. Az tuti, hogy nem igazi punk, szerintem több köze van a rockhoz, ami amúgy is tágabb kategória. Persze van benne egy jó adag punk is, az itt-ott felbukkanó ikertémák meg egy kis metálos hatást sejtetnek. Ez utóbbi amúgy legfőképp az én Avenged Sevenfold mániámnak köszönhető, még ma sem tudom elhinni, hogy Rev, a dobosuk meghalt karácsonykor. Ezenkívül amúgy mivel minden dalunkat egyvalaki írja, nyilván azok a hatások tükröződnek benne, amik az illetőt jellemzik. De az nagyon fontos, hogy a lehető legjobban igyekezzünk kerülni a zenei kliséket. Honnan jött a név? Ezt már nagyon vártam. Persze ilyen névvel az ember ne csodálkozzon, ha mindig előkerül ez a kérdés. Egy szójátékból alakult egyébként ki a tirpák és punk szavak felhasználásával, ami a többieknek 15 évesen viccesnek tűnt. Ebből is látszik, ez még korai életszakasz egy ilyen felelősségteljes döntéshez. Tirpunk biográfia illetve diszkográfia? Ahogy említettem, 2000-ben alakultunk és abban az évben el is készült Nem változik semmi című első demónk. 2003-ban felvettünk egy Amikor a legszebb része címre keresztelt cuccot, 2004-ben pedig az Újrát,

amivel én már egész elégedett vagyok. Első hivatalosan kiadott lemezünk 2008-ban jött ki a márciusi Hammerworld CD mellékleteként, Tirpunk címmel. Minden említett anyag letölthető amúgy a honlapunkról, ingyen, itt: tirpunk.uw.hu. Ki írja a zenét, a szöveget? Milyen témákról daloltok? Kinek mi a szerepe a zenekarban? Minden dalt egy-egy ember hoz mind zeneileg, mind szövegileg. Van most egy dalunk a kavicsok és a varánuszok közti szexualitás vonzalomról, de a nóta olyan izgatóra sikeredett, hogy inkább megtartjuk magunknak. Egyébként általában társadalom kritikus hangot igyekszünk megütni a dalszövegeinkben, a társadalom ugyanis nem érdemel mást. De azért nem csak ilyen nótáink vannak, akad egy balladánk a szarásról (Csendkirály), meg olyan szám is, aminek ugyan volt szövege, de végül nem lett felénekelve (Féltartós jelen). A következő – úgy néz ki nyáron esedékes Tirpunk lemezen egyébként ezügyben is lesz majd meglepetés. Mivel foglalkoztok a hétköznapokban? A doboknál csücsülő Marcink kommunikáció szakos főiskolás, basszerosunk, Máté gondolkodó stádiumban lévő végzett agrármérnök, énekesünk, Jocc az ÁNTSZ alkalmazottja, én meg jelenleg fényt másolok. Sok népszerű rockzenekarral játszottatok együtt, ezeknek meglett az eredménye? Hogyne, például sikerült magunktól elijeszteni a közönségüket. Komolyra fordítva a szót, nyilván sokan megismertek minket a nagyobb bandákkal való közösködések alkalmával, bár azt vettem észre, a közönség nagy része az előzenekar játéka közben alapvetően vagy a pultnál áll, vagy épp azon gondolkodik otthon, melyik pólóját vegye fel, a Manowar-t, vagy az Iron Maident. Mikor játszotok legközelebb? Turné várható? Legközelebb január 30-án játszunk a Dürer-kertben a Jégtörő fesztiválon, de várható egy tavaszi turné is, melyen két másik dunántúli bandával fogunk össze a hallójáratok ellen, egész pontosan a Tatu-18 és a Vészkijárat zenekarokkal. Erről itt lehet majd bővebb infót olvasni: www.myspace.com/thewestsides3. Mik a tervek 2010-re? Idén már 10 évesek vagytok... Igen, sajnos ez a helyzet. Egy ennyi idős banda általában sokkal előrébb tart már. Egy csomó történés van amúgy 2010-re zenekarilag betervezve. Először is valamikor februárra elkészül egy új klipünk, amit később még egy követ, legalábbis tervben van. Aztán április 16-án tartjuk a budapesti Crazy Mama klubban 10 éves bulinkat, melynek olcsó belépőjéhez két új Tirpunk nótát adunk mindenkinek ajándékba. Nyár végén elvileg új lemezt veszünk fel, meg persze koncertezünk, koncertezünk és koncertezünk… Hajós www.tirpunk.uw.hu

HISZTÉRIA - QSS LIVE AND LOUD (SPLIT CD) Jajj, hát elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy az előző számba nem írtam semmit. Mert ugyebár a hétköznap az olyan, hogy reggel felkelés, reggeli, melósruha fel, asszonynak puszi, be a műhelybe melózni. Na de a két ünnep között úgy döntött a főnök, hogy nem melózunk, tehát Pipike alszik délig, aztán meg egy mozdulatot se tesz egész nap. Hát lehet ezt nem megérteni? Asszem, Hajós főszerkesztő úr nem érti meg (amúgy ez nem igaz, de a főnököt oltogatni kell), meg remélem az én drága olvasóim is érzik, hogy valami elmondhatatlanul hiányzik az életükből. Ááhááá, a Pipi úr cikkei, persze! Na eme remek bevezetés után olvassatok egy keveset egy hiánypótló lemezről! Miért hiánypótló? Egyrészt azért, mert itthon nem igazán divat a két zenekar által kiadott közös CD és a koncertfelvételek sem (persze ezt punk-rock színtéren belül értem). Másrészt azért, mert kb 20 év óta ez a QSS első hangzóanyaga, de amit anno készítettek, az zenehallgatásra mérsékelten alkalmas a minősége miatt. Úgy tűnik, Barangó mesterre rátört valami kapuzárási pánik, koncertezik éjjel-nappal, lemezt készít, újjáalakítja a QSS-t, és mellé még dolgozik is erőteljesen. Sajna a lemez nem dob egyből a gyönyörök közé, a QSS nem szól túl jól, ez némileg a keverés hibája is, de koncertfelvételnél azért toleránsabbak vagyunk. Barangó nem ezen a bulin énekelt a legjobban, de azért még bőven élvezhető a dolog, a QSS részleg vége felé pedig valahogy összeáll a hangminőség is, a Csontbrigádtól kezdve egész jól szól már minden. A hihetetlen basszusfutamok szerencsére elég jól átjönnek a keverési hibák ellenére is, ahogy koncerten, úgy itt is ez vezeti a zenét. Igazi QSS koncerthez méltó módon minden szám előtt hallhatjuk Barangó bevezetését, ahogy közepesen részeg hangon elszavalja az első néhány sort. Nem került rá a korongra minden nagy klasszikus, de azért az El innen, a Kézigránát vagy a Kocsmatöltelék nem maradhatott ki. Külön érdekesség és öröm, hogy nem állt meg a gépezet, máris hallhatunk egy új számot, a Gyógyszert belém című remekművet Lali (dobok) énekli, egészen kiválóan, alaposan megfűszerezve vokállal, meg csippentve egy darabot a Kézigránát szövegéből is. Kicsit aurórás beütésű lett, nem hamisítatlan QSS hangulat, de jót tesz a változatosság és szövegileg is abszolút beleillik a képbe. Ahogy azt az egyik koncerten egy hallgató mondta, az a baj, hogy a QSS számok ma is aktuálisak. Ez persze csak olyankor baj, ha a világ dolgaival foglalkozunk, amíg a koncerten tombolunk, a legkevésbé

sem sajnálkozunk. A CD másik felén egy kicsit későbbi korszakot képviselő (egész pontosan 10 évvel később alakult), de szintén többször feloszlott és újjáalakult zenekar, a Hisztéria örvendeztet meg bennünket abszolút vegyes műsorral, már ami a dalok korát illeti. Itt kicsit jobban összeállt már a hangtechnika, csak a gitár hangja és a pergő, amivel nem igazán voltam kibékülve, de nagyon ne legyünk szőrszálhasogatók, ez egy kísérlet is egyben, és így is kellemesen hallgatható. A régi Hiszti rajongók biztos nem örülnek, hogy nem került fel a lemezre az Army ’n Roll (Tépd szét a behívót!) című régi klasszikus, de a zenekar előre néz, ezért az újabb dalokat vették fel, köztük néhány vadonatúj szerzeményt. A Hisztéria számaiban sokkal jobban érvényesül a vokál, mint a QSS-nál, azt sajna nem tudom, hogy csak szerencsésebben lett keverve, vagy a zenekar érdeme a dolog, de jobb, az tény. Az egész lemezen előfordul, hogy gerjed egy-egy mikrofon, vagy gitár, amit azonban abszolút nem negatívumként vetek fel, mert nem olyan gyakori, hogy zavaró lenne, viszont megadja az „élő” hatást, a punkos töltetet az egésznek. Viszont nagyon hiányoltam a közönség reakcióit, a tapsok, belekiabálások, közös éneklések kimaradtak sajna a lemezről. Mindezek ellenére csak ajánlani tudom, hogy hallgassátok meg, régi QSS rajongóknak pedig egyenesen kötelező a dolog. Toncsinak pedig, aki a produceri munkát magára vállalta, csak további sok sikert kívánhatunk a folytatáshoz (mert reméljük lesz folytatás). Pipi

PROSECTURA HÖLGYEKRÜL, URAKRUL ÉS AZ BASZÁSRUL A Prosectura 2009-es anyaga ez, egy dupla CD/DVD a Szép az élet!? újra felvett változatával és az 1000. koncert képanyagával. Régóta lógott már a levegőben a megjelenés, kár lett volna érte, mert igazán élvezetes cucc! A Szép az élet!? ugye az első Prosectura lemez volt 1990-ben és hát enyhén szólva mostohán szólt. Ugyan a mostani változat se kidolgozott annyira, mint a Jaya mesterrel készült utolsó lemezek, de így is messze élvezhető, borzasztó feelinges! Olyan érzése van az embernek, mintha egy jó hangulatú próbára tévedt volna le. Az én kazettámon kicsit más volt a tracklista, mint itt és az Amerika valamint a Magyarország 1990

azon nem is szerepelt (csak később kerültek elő, a Sátán illetve a Greatest Shit kapcsán). A borítóra nem sikerült ráírni rendesen a sorrendet (vagy a CD-t nem írták meg jól…), de ez legyen a legnagyobb baj. A borító amúgy se egy szépség, egy hangyányit lehetett volna igényesebb. A hangzáson kívül az óriási különbség még a húzós ritmusszekció, érezhetően megdobják az anyagot a fiatalok és nagyon együtt van a banda most. És hogy milyen is a Szép az élet!? Hihetetlen, hogy a Magyarország 1990 tényleg 1990-ben íródott, annyira aktuális a szövege, hogy akár átírhatnánk a címét MO 2010-re egyéb változtatás nélkül. Nem minden szöveg 100%-ig aktuális persze, mégiscsak 20 évvel ezelőtt volt, a rendszerváltás után, de láthatjuk, hogy nem sok minden változott. Imre Norbi hülyeségi nagyon átjönnek, de a hülyeségek mögött mindig is ott volt a mondanivaló. Szóval, aki ismeri a Szép az élet!?-t azért, aki még nem ismeri az meg azért szerezze be az anyagot! A DVD-re az ezredik koncert képanyaga került, amely megmutatja a Prosecturát a színpadon. Semmi cicoma, egy véregyszerű menü után kapjuk a besztof programot 26 sláger képében. A Zöld Pardonban felvett anyag, nem egy profi, inkább egy jobb minőségű kalózfelvételnek mondanám, mind a képet, mind a hangot tekintve. A dobok mögött itt Moldoványi Jancsi szerepel, de két számra színpadra kerül az utolsó két lemezen doboló Blinder Gazsi is (aki azóta már visszatért). Habtestét egy piros tornadresszbe rejtette, ezen még Norbi is röhög egy nagyot. Egyéb sztárvendégek, allűrök nincsenek, ez nem az a zenekar. A legviccesebb részek számomra azok, amikor Imre Norbi téveszt, aztán próbál kikászálódni az erdőből. Meg is említi, hogy nehéz a helyzete! Összegezve: én nagyon vajazom ezt a kiadványt, a CD is és a DVD is jó ötlet, hogy megjelent, hiánypótló anyagok. A Prosectura kis országunk legszórakoztatóbb zenekara és mostanában eléggé formában vannak. Jöhet az új lemez! Hajós

THE WILDHEARTS CHUTZPAH! JNR. A zenekar legutolsó stúdióalbumával nem voltam maradéktalanul elégedett, le is szedtem róla a keresztvizet. A most napvilágot látott kiadatlan felvételek viszont eloszlatták minden rossz érzésemet. Értelmetlen az összehasonlítás, mégis úgy érzem, ezzel a minialbummal sokkal jobban el lehet kapni a Wildhearts lényegét, mint a „nagy testvér” hallgatása közben. Két szám korábban letölthető volt a netről, további három a Chutzpah! japán kiadásán már

helyet kapott, tehát szigorúan véve még három, korábban kiadatlan szám került a többi közé a lemezfelvételek közötti sessionök anyagából. A szűk egy perces, introként definiálható Chutzpah! Jnr. egy energikus dobtémával robban be és szakítja le a fejed. A The Snake, The Lion The Monkey And The Spider komplexitásával és váratlan megoldásaival a Wildhearts legszebb hagyományait idézi (ehavi válogatásunkon megtalálod!). Ebben a tekintetben csak a Vernix emelkedik fölé, mely az album legjobb pillanatait tartogatja egyben. Egy szóval lehet csupán leírni: zseniális. Az All That Zen-t a többszólamú vokál emeli ki a többi szám közül, amúgy a hagyományos verzekórus-verze vonalat követi, ahogy az Under The Waves és a Zeen Requiem is. Az a gyanúm, hogy folyamatosan ismétlem magam, mikor jó értelemben vett slágerekről beszélek a Wildhearts kapcsán, meg hogy bármelyik kortárs dalszerző odaadná az egyik veséjét, ha ilyen témákat tudna kiizzadni, amit Ginger csípőből leoszt, de hát annyira nyilvánvaló, hogy ez az arc egy másik dimenzióban létezik és alkot, hogy az már félelmetes. Ha pedig nem a saját cuccáról van szó, azzal is könnyedén megbirkózik, erről a Tim Caroll Band People Who Died nótájának súlyos és mocskos átirata tanúskodik. Hallgatni csak max. hangerővel! -bt-

MEGADETH ENDGAME A Megadeth új albuma már tavaly szeptemberben megjelent, nem a legfrissebb cucc a felhozatalban, ám nem érdemes szó nélkül elmenni mellette. A zenekar 2004-es reaktiválása óta ez már a harmadik albuma a Dave Mustaine vezette alakulatnak, melyben MegaDave mellett a Jag Panzerből igazolt Chris Broderick kezeli a hathúrost és iszonyú jókat teker az egész albumon. A ritmusszekciót James LoMenzo (basszus – ex-White Lion, ex-Pride&Glory) és Shawn Drover (dobok) alkotják. A Megadeth gépezete persze Dave Mustaine körül forog, aki 1983 óta tolja az ipart a zenekar élén. Az idő újabban ismét neki dolgozik, a legutóbbi Megadeth-korongok nagyon kedvező visszajelzéseket kaptak a kritikusok és a közönség részéről egyaránt. Kétségtelen, hogy körvonalazódni látszik valamiféle trash-revival a színtéren, amit a négy nagy trash legenda, a Metallica, a Slayer, az Anthrax és a Megadeth összefogása erősít. Az előrejelzések szerint ugyanis idén nyáron ebben a felállásban nyomnak néhány koncertet Európában, hozzánk legközelebb éppen Prágában. Szóval jelenleg a

Megadeth-nek áll a zászló, amiben nyilván az is közrejátszik, hogy egy hamisítatlan Megadethstílusjegyekkel agyig pakolt, tökös lemezt sikerült összehozni a srácoknak, amelyre még az ortodox rajongók is csettintenek. A nyitó Dialectic Chaos egy instrumentális téma, amelyben Chris Broderick rögtön el is engedi a kezét. Komolyan mondom, élmény hallgatni ezt az arcot, ahogy nyomja ezeket a tradicionális metál szólókat, melyek elemi erővel robbannak ki a hangfalakból. A következő This Day We Fight! sem kegyelmez, akár a Rust In Peace-en is elfért volna. A 44 Minutes a Countdown-Youthanasia időszakot idézi. Az 1,320 ismét egy gyorsabb tétel, rengeteg témát gyúr össze, klasszikus trash-darab. A továbbiakban is gondtalanul révedhetünk a múltba az album hallgatása közben, miközben egy pillanatra sem feledhetjük, hogy milyen évet írunk, annyira friss és mai ez az anyag. Az biztos, hogy nem lehet egy vállrándítással elintézni az Endgame-et, tízpontos album a javából, melynek kapcsán folyamatos a késztetés, hogy időről időre megpörgessem a virtuális lemezjátszón. -bt-

SUBSCRIBE CONTRADICTIONS Tavaly volt tíz éves a brigád, a születésnapi PECSA-koncert DVD anyagához lett hozzácsapva ez a három számos EP. A hazai föld alatti metálmozgalom élharcosai még inkább beleborultak saját zenei világukba és a zenei progresszivitást kitolták a műfaj határáig. A két, egyenként nyolc percet is megugró tétel nagyon rendben van, a srácok igazán jól bánnak a hangszereikkel, remekül adagolják egymás után a durvulós témákat és a kidolgozott vokálokkal megkomponált lebegős betéteket. Izgalmas és érdekes cuccok sorakoznak egymás után, de egy albumnyi hosszúságú, hasonlóan komplex dalfüzértől bizonyosan besokallnék. A tavaly nyári MTV Icon fellépés kapcsán felmelegített Edda nóta átértelmezése kifejezetten jól sikerült, sikerült friss vért pumpálni az elhasznált matériába, ami szintén az együttes érdemeit gazdagítja, még akkor is, ha az élő fellépés lendületének csak a töredékét sikerült belepréselni a stúdiófelvételbe. Ez a kiadvány megmutatja, hol tart most a Subscribe, de mélyreható következtetéseket nem érdemes levonni a követendő zenei iránnyal kapcsolatban, inkább várjuk meg az új lemezt. -bt-

MERDE! PEDIG AZÉR’ ILYEN SZÍNES… A budaörsi Merde! egy igazán fiatal, old-school punk zenekar. Egy évvel ezelőtt kezdték, zéró hangszeres tudással, ehhez képest korrekt a teljesítmény. Ha ezt a cédét demóként kezeljük, akkor meg is állja a helyét lemeznek még kevés. A probahely.hu stúdiójában rögzített anyag nagy része házilag lett keverve, kivételek ezalól a Média és a Valóság. És ez érződik is. Zeneileg is itt éreztem a legtöbb ötletet. A muzsika valahol a Csók és Könny és a HétköznaPI CSAlódások közé helyezhető, a szövegek társadalomkritikusak és szókimondók, elég csak a srácok névválasztására gondolnunk (a merde franciául szart jelent). Kezdésnek egyáltalán nem rossz a Pedig azér’ ilyen színes…, de legközelebb jó lenne egy profi stúdió és egy rövidebb, összeszedettebb lemez. A Jaj Cicában és a Headbangerben is be lehet szerezni a cuccot, a srácok pedig „szinte bárkivel bárhol cseszettül” fellépnének! Hajós