KÖSZÖNTİ ÜDVÖZLET III. MŐSZAK KONTAKT

KÖSZÖNTİ A III. MŐSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhetı. A korszellemnek megfelelıen nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerőek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Egy éves a III. MŐSZAK, ó jeee! Nagy szavak helyett itt a 13-as szám és a 10-es válogatás. Amire én személy szerint külön büszke vagyok, hogy a melléklet része lett a Csók és Könny zenekar bemutatkozó lemeze, amely Közhelyekkel telik a napló címmel jelent meg, 2005-ben. Ez a klasszikus értelemben vett punk brigád eleve jó zenészeket vonultatott fel, de az ízt a frontember Aberráltnak köszönhetik. Az anyagot nem nagyon lehet már beszerezni, a hálón is nehézkes rálelni, úgyhogy azt hiszem most hiánytpótlunk. Jó böngészést, jó kagylózást, de legfıképp jó polgárpukkasztást! Hajós

III. MŐSZAK Hajós -btPipi -K-

KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak [email protected]

ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KRONOSMORTUS.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MANEMALSZOM.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU PUNKPORTAL.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU

KIRK WINDSTEIN (Az interjú eredetije a www.metalsucks.net oldalon jelent meg. A közlést Vince Neilstein engedélyezte. Fordította: Hajós, -bt-, –K-) A stoner-színtér veteránja, Kirk Windstein nem éppen egy otthonülı fajta. A Crowbar, a Down és a Kingdom Of Sorrow soraiból is ismert gitáros amellett, hogy nyíltan beszélt alkoholproblémáiról és egyéb függıségeirıl, összefoglalta a bandái körüli történéseket. Elıször is hogy vagy? Úgy tudom mostanában rehabilitációs kezelésen voltál, tartanak még ezek a foglalkozások? Ezek igazából terápiás beszélgetések, rendszeresen járok ezekre, 48 napja tiszta vagyok és jól érzem magam. Gratulálok, ez óriási. Akkor tulajdonképpen meg vagy elégedve, azzal amit elértél? Köszönöm. Ja, minden rendben. Mondjuk ez elég nehéz ügy, de elégedett vagyok. Amikor otthon vagyok minden rendben van. De három zenekarban játszom és a nyári turnészezon eléggé gyilkos volt. Négyszer ruccantam át például Európába április eleje és július vége között. Kétszer a Crowbar-al, kétszer a Down-al. Voltak korábban más problémáim is, kokaint toltam meg ilyesmi. Hála istennek ez a téma már kábé egy éve nem játszik nálam. Amikor otthon vagyok minden okés. Megiszok egy pár sört esténként, de nem rúgok be, konditerembe megyek, kész napirendem van, minden fasza. Az a helyzet, hogyha nincs meg az a feszültség, hogy este koncert és arra kell fókuszálni, akkor egy idı után elfog az unalom és tolok valami piát, hogy az idı jobban teljen, érted. Egy idı után azonban megálljt kellett parancsolnom magamnak. A saját döntésed volt, hogy megtisztulsz? Fokozatosan ébredtem rá, hogy nincs más választásom. Az évek során a körülöttem levı emberek vagy összeszedték magukat vagy meghaltak, maga alá temette ıket a szenvedélyük. Nem akarok az utóbbiak közé tartozni. Mindig azt mondtam, hogy az tetszene legjobban, ha targoncát vezetnék a Home Depot-nál. De ha az alkohol meg a cucc a nap minden percében körbevesz az elég nehéz ügy, mert befolyásolja az egészséget és a teljesítıképességet. Nagyon hamar túl tud szaladni ez a dolog. Hirtelen túl sok lesz, föléd nı az egész. Az biztos, hogy az alkohol nagymértékben befolyásolta az egészségi állapotomat és a teljesítıképességemet, mind a stúdióban mind a turnén. Nem tartasz attól mi lesz akkor, amikor újra turnéra indulsz és esetleg visszaesel? Érdekes dolog ez, mert én már leszálltam a rózsaszín felhırıl, ahogy a terápiás csoportban mondják. Holnap lesz hét hete hogy utoljára masszívan piáltam. Várom már, hogy turnézzak. Biztosan megváltoznak majd a dolgok. Elég sok barátommal beszéltem, akik már évek

óta egy cseppet sem ittak. Biztosan meg kell majd változtatnom a napirendemet, de nem lehet elıre megjósolni, hogy mi fog történni. Amikor iszom, jól érzem magam, de ha nem figyelek oda az egész fizikai függıséggé válik, ezt sikerült megtapasztalnom az évek során. Az a durva, amikor ahhoz kell a pia, hogy ne remegjen a kezed és tudj gitározni. Szóval már várom, hogy turnézhassak, tiszta fejjel végiggondolva egyszerően azért, mert imádom a zenét. Legalábbis most így gondolom. Vajon újra kezdem majd az ivászatot? Nem gondolok rá. Ez az egyik dolog amit megtanultam a terápiás foglalkozásokon. Ne foglalkozz azzal, hogy mi lesz holnap vagy a jövı hónapban, vagy mi fog történni a turnén. Azzal foglalkozz, hogy túléld a mai napot. Szerencsére a mai napom elég sőrő lesz, mert a Crowbarral épp most stúdiózunk, úgyhogy elleszek a gitártémáimmal, nem fogok unatkozni az már biztos. Nyilván a zenekari kollégáid is átmentek ezeken a dolgokon veled együtt. Szóba kerül ez a téma köztetek egyáltalán? Abszolút. Éppen Rex-szel (Rex Brown - Down, Arms Of The Sun) beszélgettem errıl, mert neki is komoly problémái voltak korábban ebbıl fakadóan. Nincs olyan ember a srácok között, aki ne tapasztalta volna meg mindezt kivéve talán Nicky-t és Charlie-t (Charlie és Nick Bellmore) a Kingdom Of Sorrow-ból, ık abszolút straightedge arcok, életükben egy korty alkoholt nem ittak, meg drogot sem toltak. A többieknek idırıl idıre voltak afférjai a cuccal. Minden ember különbözik, az a lényeg, hogy próbálj egészséges maradni és ne veszítsd el a kontrollt. Én persze elvesztettem az irányítást. Hazugnak vagy bolondnak tartanál, ha azt mondanám, hogy nem is foglalkozom már ezzel? Persze azt gondolja az ember, hogy ellenırzése alatt tudja tartani a dolgokat. Ez a harcnak a lényege, ami az elmében zajlik. Csak kondicionálni kell az agyat: „Oké, itthon vagyok, tiszta vagyok, fizikálisan és mentálisan is rendben vagyok, jó irányba tartok.” Hát, gratulálok! Kösz, de nehogy túl korán gratulálj, még simán visszaeshetek. Ezt is a terápiás foglalkozáson tanultam. Vannak emberek, akik tíz évig teljesen józanul élnek, aztán elkapja ıket az alkohol vagy a drogok pár évre, majd lejönnek róla és ismét öt vagy hat évig teljesen tiszták lesznek. Volt például egy idıs hölgy, aki 36 évig teljesen tiszta volt, majd elkezdett fájdalomcsillapítókat szedni egy operáció elıtt, aztán bejött a képbe a pia is és máris visszakerült a körbe, 36 év után. Nem egyszerő a képlet. Ezért járják meg az emberek többször a rehabot. Per pillanat hála istennek jó úton járok. Zenélni akarok, tolni a rockot! Akkor beszéljünk a zenérıl is egy kicsit! A Kingdom Of Sorrow az Ozzfesten nélküled játszott. Nehéz volt visszautasítanod a turnét? Persze, emögött az van, hogy a három bandával úgy tőnik kissé túlvállaltam magam. Azért vállaltam be mindhármat, mert szeretek zenélni, de hát mindannyian öregszünk,

meg a Down körül is felpörögtek a dolgok mostanában. Idırıl idıre szünetet kell tartani. Nekem pénzügyileg és lelkileg is szükségem van a zenére és a zenélésre, hiszen ebbıl élek. Emellett persze imádok pörögni. Szóval olykor nehéz összeegyeztetni a dolgokat. Úgy tőnik ennek ellenére jól alakult a Kingdom Of Sorrow turnéja. Igen, rövid turné volt, de jól sikerült. Viszont mikor a Down volt az elızenekara a Metallicának az USA-ban, na az szopás volt. Elıtte Ausztráliában meg Japánban játszottunk. A Metallica turnén Kenny (Kenny Hickey Type O Negative) ki is segített párszor. Néhány Metallica rajongó meg nem igazán értékelte a Down zenéjét, azt mondták, hogy szar. Hát, olyan amilyen. A Kingdom Of Sorrow igazából egy side-project. Jamey-vel (Jamey Jasta – Hatebreed) írjuk a témákat. Minden a stúdióban történik, a hangszerelés, az énektémák megírása, minden. Szóval beszéltem Jamey-vel a problémáimról, ı meg beszélt Phillel és az jött ki belıle, hogy „haver ideje rendbe tenni az életedet, ez sokkal fontosabb, mint lenyomni akárhány Ozzfest show-t. Azt tedd, ami a legjobb neked, ez nagyon fontos!” Most persze tele vagyok várakozással. Teljesen fel vagyok spanolva. Magam mögött hagyom a múltat, nem mérlegelek és gondolkodom azon, hogy mi lett volna ha... Jól érzem magam a pörgésben, egészségesebb, mentálisan összeszedettebb vagyok és jobban is gitározom mint korábban. Az utóbbi hónapokban eléggé el voltál foglalva a Down-nal és a Crowbarral. A Kingdom Of Sorrow rajongói reménykedhetnek valamiben a közeljövıben? Épp most egyeztetünk egy angliai turné lehetıségérıl, de még semmi nincs lefixálva. A Down háza táján is lesz mozgás, csütörtökön vagy pénteken összejövünk Jimmel (Jimmy Bower) és Pepperrel (Pepper Keenan) egy kis zenélésre, van néhány új témánk, melyeket a legutóbbi Európa-turnét megelızıen hoztunk össze. Van néhány ötletünk, lépésrıl lépésre haladunk. A Down valahogy úgy mőködik, mint egy rakéta, fıleg akkor, ha mindenki rajta van a témán és Philben is benne van a tőz. Olyankor teljesen lefoglal a zenekar. Együtt élünk, együtt lélegzünk a nap huszonnégy órájában. Phil is eléggé elfoglalt, ott vannak a kiadójának az ügyei meg a különbözı zenei projectjei. Szóval írjuk a témákat és hagyjuk, hogy az egész magától menjen. Bármi is jön ki a közös zenélésbıl, kész vagyok felrántani a cuccot, aztán mehetünk is turnézni. Ez remek! Ezek szerint lehet, hogy még 2010-ben jön az új Down album? Uhh, inkább 2011-et mondanék. Igen, az a tuti. Az még odébb van, azt hiszem, akkorra tényleg elkészülhetünk. Biztos, hogy az idén már nem, mert ahhoz kész kéne lennünk szinte mindennel. De addig is most jön ki a DVD. Párszor elhalasztottátok a kiadást. Mikor is forgattátok, 2008ban? 2006-ban.

2006? Úgy volt elıször, hogy kiadjátok, aztán hogy mégsem. Aztán megint úgy volt, hogy az E1 megjelenteti, végül mégis félretették. Így van. Miért ennyire elátkozott ez a projekt? Nos, azt nem mondanám, hogy feltétlenül el volt átkozva, de úgy volt, hogy filmre vesszük a dolgokat aztán majd összerendezzük. Mire végeztünk Jim Van Bebbernek, aki az egész filmezést vezette már annyi anyaga volt, hogy azt se tudta, hogy kezdjen bele. Minket meg lekötött az Over The Under album és a turné, aztán megint turné, 2007 szeptemberétıl… aminek lényegében most értünk csak a végére. Szóval idıt kellett találni, hogy mindent megtervezzünk, de közbejött Pepper csıdbemenetele is. İ szokta felügyelni ezeket a dolgokat fıként, persze Philel együtt. Amikor úgy éreztük, hogy minden készen áll a megjelenéshez az E1-nél, arra kellett várnunk, hogy megegyezzenek a Warnerrel. Szerencsére most úgy néz ki a dolog, hogy megjelenik az anyag. Tehát a Warnerrel álapodtatok meg elızetesen? Igen, ha jól értettem a dolgokat. Tudod, amikor a Crowbarról van szó, nyilván benne vagyok az üzleti részében is a dolognak, hiszen a Crowbar nagyrészt az én bandám. A Down esetében amennyire csak lehetséges távol maradok az ilyen jellegő dolgoktól és megpróbálok a gitárra, a riffekre és a szórakozásra koncentrálni. Ahogy én értelmezem a dolgot, a Warner volt a kiadónk, így természetes, hogy náluk volt a kiadás joga. Övék a jog elsıdlegesen. Szerintem a kezdetekkor nem mőködött valami, ami miatt az volt a benyomásunk, hogy az E1-nél megjelentethetjük az anyagot. Nyilván aztán félre lett téve. Valahogy így volt, szerintem. Végülis magánkiadásban jelenik meg a DVD? Nem tudom. Lövésem sincs, komolyan, csak megkérdezem Snake-et (Sabo, a Skid Row-ból) a managerünket: „oké, mikor is jön ki?”, „októberben”, „na, ez remek”. Örülök, hogy végre kijön. Igazából tényleg csak az érdekel, hogy végre megjelenik. Rendben, nem teljesen értettem ezt a kiadós dolgot, reméltem felvilágosítasz. Te kb. annyit tudsz errıl a dologról, mint én és itt senki nem hibás. Ugyanis ezek az üzleti dolgok, nem jók, ez politika. Az üzleti oldala a zenélésnek. Miért nem a zenéléssel foglalkozunk? Hiszen ez az én dolgom. Sajnos tudom, hogy ez nem teljesen így van. Ügyvédek, könyvelık, sok idıt vesznek el. Ez a szükséges rossz, persze nem feltétlenül rossz minden esetben. Az jó, ha te irányítod a dolgokat. Csak ez az egész engem nem érdekel. De én is akkor vagyok boldog, ha minden rendben van körülöttem. Tehát hamarosan kijön a DVD és ez a lényeg. Említetted, hogy stúdióban vagytok a Crowbar-al. Az új Crowbar lemez viszont az E1-nél jön majd ki. Így van. Hogyan találtatok egymásra? Steve Rossnak a Kingdom Of Sorrow, Hatebreed (és egyéb Jamey cuccok) menedzserének köszönhetı. A

Hatebreed DVD az E1-nél jelent meg és Steve segített a Crowbarnak is, amíg mi Európa turnén voltunk. Hogy áll az új lemez? Be kéne fejeznem ma a gitárokat. Azzal a határozott céllal megyek ma le a stúdióba, hogy végezzek mind a 12 nótával. Van egy lazább instrumentális tétel, amit valószínő csak a hétvégén fejezek majd be. Az éneket is elkezdtem, van egy csomó kész szövegem már. A basszussal kell még valamit babrálni, de a dob már fenn van. Szóval, haladunk, már nincs sok hátra. Zeuss fogja keverni, ı keverte az utolsó Kingdom lemezt is, de Hatebreed-el és sok más bandával is dolgozott. Várom már, hogy kész legyünk és újra útnak induljunk. De hamarosan megjelenik egy 10 számos koncert CD is megspékelve két eddig kiadatlan bónusz nótával. Ez Phil kiadójánál a Houisecore-nál jelenik majd meg. Nemrégiben újra kiadott pár régebbi Crowbar cuccot. Ennek a megjelenését is nagyon várom. Sok minden történik most a Crowbar házatáján, ami jó dolog. Szeretem, ha a három banda lefoglal. Tehát ez a két anyag egyidıben jelenik meg? Legalábbis nagyjából. İszintén szólva, nem tudom pontosan, a Housecore-os megjelenést Phil és Kate tudják. Mi mindenesetre hamarosan leszállítjuk a kész anyagot. Milyan lesz az új Crowbar? Hasonlít majd valamelyik régebbi anyaghoz? Crowbar 2010, ennyi. Benne lesznek a hatásaink, az eddigi nyolc Crowbar anyag stílusa, mind a 20 év. Néhány dolog egészen hasonlít majd a régebbi dolgokra, más dolgok meg teljesen újszerőek lesznek. Ez a Crowbar. Súlyos. Agresszív. Sötét. Néha gyors. Néha dallamos és lassú. Színes anyag lesz, nagyin izgatott vagyok miatta. Alig várom már! Ezt örömmel hallom. Turnéterveitek vannak? Természetesen vannak a tervek, de amíg nincsenek lefixálva nem beszélnék errıl. De amint vannak konkrétumok közzétesszük. A két Európa turné után úgy tőnik nagy a pezsgés. Sok nálunk fiatalabb és nagyobb banda beszél arról, hogy mekkora hatással volt rájuk a Crowbar, sokan figyelnek fel mostanában ránk. Áprilisban az Európa turnén mi voltunk a nyitóbanda a Sepultura elıtt. A nyáron csináltunk pár önálló bulit, meg fesztiválokon játszottunk. Sokkal nagyon visszhangja volt az egésznek, mint eddig bármikor és ez nagyon pozitív érzés. Azt gondolom, hogy az E1 is jól végzi majd a dolgát és nagyon várom a megjelenést, és hogy újra élıben nyomhassam. Úgy tőnik ez a lemez lesz a Crowbar legfontosabb lemeze. Mostanra a Crowbar egy legendás státuszba kezd emelkedni. A fiataloknak egyenesen példaképként tekintenek rátok, de az idısebb generációkra is hatással vagytok. Ez csodálatos dolog. Örülök, hogy Te is így látod és nem csak képzelıdöm vagy beképzelem amit hallok. Amikor 91-ben felbukkantunk az Obedience Thru Suffering

lemezzel, még nem alakult ki ez a mőfaj. Az a sound olyan volt, mint semmi más azelıtt. Kivétel talán a Melvins meg a Carnivore volt, esetleg a Cathedral. Nem tudom volt-e még valaki, aki ilyen mélyre hangolt. Olyan volt ez, mint a héthúros drop-hangolás. Sok banda lett népszerő ezzel, persze most nem azt akarom mondani, hogy mi hatottunk rájuk vagy ilyesmi… nem tudom. Szerintem, ha nem változtattunk volna idıvel a hangzásunkon, mára bizonyos szempontból – mi is sokkal kommerszebbnek tőnnénk. Mi nem tudtunk továbblépni ezzel a hangzással, de pl. a Slipknot meg nagy banda lett, hiába szólnak olyan brutálisan. Megnyíltak bizonyos kapuk az évek múlásával. Rádiós slágerek nélkül is lehet lemezeket eladni. Ez volt a probléma a Crowbar-al az elején. Akkoriban ez csak underground volt. Úgy gondolom, hogy most van lehetıségünk nagyobbá válni, mint voltunk valaha, hiszen a keményzene szélesebb körben elfogadott. Ez most jó nekünk. Köszönöm az interjút Kirk! Én köszönöm, enyém a megtiszteltetés. www.crowbarmusic.com www.down-nola.com www.myspace.com/kingdomofsorrow Crowbar diszkográfia 1991 Obedience Thru Suffering 1993 Crowbar 1994 Live+1 1995 Time Heals Nothing 1996 Broken Glass 1998 Odd Fellows Rest 2000 Equilibrium 2001 Sonic Express In Its Purest Form 2005 Lifesblood For The Downtrodden 2007 Live With Full Force DVD Kingdom Of Sorrow diszkográfia 2008 Kingdom Of Sorrow 2010 Behind The Blackest Tears Down diszkográfia 1995 Nola 2002 II – A Bustle In Your Hedgerow 2007 III – Over The Under 2010 Diary Of A Mad Band DVD/CD

ROOM OF THE MAD ROBOTS Ez a fura nevő banda 2009-ben jelentette meg bemutatkozó lemezét, amit nevezhetünk akár stonernek is, de annál kicsit több. Az új frontemberrel megerısödött brigád, hamarosan egy új EP-t jelentet meg. A Crowbar és Ozzy elıtt is feltőnt srácokkal beszélgettem. Pár mondatban kérlek, foglaljátok össze az eddig megjárt utat, az alakulástól a fontosabb lépéseken át, a lemezmegjelenésig A zenekart 2007-ben alapítottuk meg, a jelenlegi felállásból hárman: Laci, Joe és Miki. Kezdetben csak örömzenélés volt, mert akkortájt mindenkinek volt másik formációja. Sokat jártunk össze zenélgetni. Egyre jobban élveztük, amit csinálunk és ennek az lett a vége, hogy kiszállt mindenki a saját bandájából és elkezdtünk komolyabban foglalkozni a Room Of The Mad Robots-al. Van a zenekarban egy külön perkás is Ónodi Gergely személyében. Hogyan találtatok rá, illetve miért fontos hogy legyen egy külön perkás is a kommandóban? Tulajdonképpen most, hogy mondod nem is fontos. Akkor ki is van rúgva. De a viccet félretéve. Régóta ismerjük Gergıt és már zenéltünk is vele együtt korábban. Nincs konkrét magyarázat, de nem szeretnénk leragadni a metálnak egy adott vállfajánál. Szeretjük az egzotikus hangszereket és szerintünk illik is a zenébe. Egyébként szeretnénk is az egzotikus hangszerek tárát bıvíteni a zenénkben. 2009-ben megjelent a debütáló lemezetek Mechanical Sound Empire címmel. Mit kell tudni róla? Nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk mind a zene, mind pedig a hangzást illetıen. Rengeteget dolgoztunk a lemezzel, mire sikerült a nekünk megfelelı hangzást elérni, ami Szabó Viktor érdeme. Alapkoncepciónk az volt, hogy nem megyünk azokba a stúdiókba, ahová a legtöbb metál zenekar is jár. Nem akartunk egy sokadik ugyanolyan hangzású lemezt. De a kritikákat ismerve jól döntöttünk. Két vendég is szerepel a korongon: az egyik Tóth Gergı a Blindból, a másik Ágnes Vanilla. Bár Ágnes Vanilla neve már a Wackornál is sokszor felmerült, azért mégiscsak felkapja az ember a fejét. Hogy kerültek ide? Gergıt, már rég óta ismerte az elızı énekesünk Andres. Megkérdezte, hogy nincs e kedve a lemezen énekelni. Igent mondott. Ágnest pedig a hangmérnökön, Szabó Viktoron keresztül ismertük meg. A The Everlasting Trip címő számba amúgy is terveztünk nıi éneket, adott volt, hogy Ágnest kérjük fel erre a feladatra. Mindkettıjüknek ezúton is szeretnénk megköszönni a fáradozásaikat. Vincze Andres a venezuelai énekes kiszállt tıletek. Mi történt? Az utódja Mári Péter. Ki İ, honnan ismeritek Ti, és a nagyközönség honnan ismerheti?

Ezt a kérdést szeretném tisztázni. Andres nem kiszállt, hanem kiraktuk. Ennek számtalan oka van, amit nem feszegetnék Andresra való tekintettel. Jót nem tudunk róla mondani, rosszat viszont nem akarunk. Mári Petit egy ismerısünkön keresztül ismertük meg. Mi énekest kerestünk, ı meg zenekart. Lehívtuk próbára és ott el is dılt a kérdés. Remek ember, jó énekes, jó frontember. Teljes az összhang a zenekarban, ugyanazok a célok. Mindenki beleteszi a maximumot és így könnyebben megy minden. Pt énekelt Apey elıtt a Remembering The Steelben. Onnan ismerheti ıt a közönség. Idén a Szigeten is felléptetek, igaz délután 3-kor, de azért egy ilyen délutáni koncertet így is látott vagy 100-150 ember. Hogy éreztétek magatokat? Egyáltalán hogyan lehet még oda bekerülni egy kis zenekarnak? Nagyon jól éreztük magunkat. Délután három órához képest valóban sokan voltak. Jó volt a közönség, és mivel saját hangmérnökkel dolgozunk, még jól is szóltunk. Legalábbis, amit ott ki lehetett hozni a hangzásból, azt Viktor ki is hozta. Bekerülni meg úgy tudtunk, hogy hívtak minket, mi meg mentünk. Október 4-én Ozzy elıtt játszottatok a Papp László Sportarénában, mint egyetlen elızenekar. Gondolom ez volt eddigi legnagyobb koncertetek, hogy éreztétek magatokat? Természetesen nagyon jól! A metál ısapja elıtt fellépni, nem sok embernek adatik meg. Nem csak hazai, de világ szinten sem. Ennél nagyobb élményt nehezen lehet elképzelni. Mi kezdtünk 20:00-kor és utánunk Ozzyék 21:00-kor. Ez már önmagában hatalmas dolog. Még viszonylag frissek az élmények, de az eddigi legnagyobb koncertünk volt, ami örök szép emlék marad. Játszottunk már pl. Bécsben az Andreas Kisser vezette Hail elıtt, de ez most mindent felülírt. Már a mi koncertünkön is rengetegen voltak. Nagyon jó volt a közönség, és noha az elızenekari szerepkör nem mindig hálás, nagyon jól fogadták a koncertünket, amit külön köszönünk mindenkinek. Nagyon jól szóltunk, ami megint csak Viktort dicséri. A szervezés profi volt. Kár, hogy itthon kicsiben ez nem tud mőködni. Külön köszönet a hazai szervezésnek és Vedres Hajninak. Mire számíthatunk tıletek az ısszel, illetve azután? Most, hogy az Ozzy koncert lement, október vége felé megyünk stúdióba és felveszünk egy négy számos EP-t. Közben koncertek is lesznek mindenfelé, amit a myspace oldalunkon meg lehet nézni. Tavasszal folytatni szeretnénk a koncertezést, és nyár elején megint megyünk a stúdióba, illetve szeretnénk minél több fesztiválon ott lenni. Hajós www.myspace.com/roomofthemadrobots

THE OFFSPRING A kilencvenes évek közepén a Green Day és az Offspring (nyomukban a Rancid-el, a Peenywise-al és a NoFX-el) fenekestül forgatta fel a világot. Megmutatták a középsı ujjukat a cipıbámuló alternatívoknak. Sokan persze fanyalogva fogadták ezeket az újdonsült punk-hısöket, de ahogy Jello Biafra is mondja az Ixnay elején: ha nem tetszik, ne hallgasd!

OFFSPRING 1989 1989-et írunk, nálunk rendszerváltás, odaát meg éled valami, amit majd pár év múlva skatepunk vagy californiai punk néven emlegetünk. Meg kijön egy lemez Offspring címmel. Még nyers punkzene, de az éneken már érezni, hogy itt valami sokkal több készül. Mintha a Bad Religion elsı lemezeit hallanánk, igaz ık eddigre a No Control táján járnak és elkezdik megtalálni az útjukat. Ebbıl a lemezbıl egyébként 1000db jelent meg, ráadásul bakeliten, kb 2 és fél év alatt tudták eladni. Egyébként anno egy klipet is láttam valamelyik számról, de képtelen vagyok megtalálni, úgyhogy nem tudom, melyik volt az. Szerintem ez a lemez még csak útkeresés, egy korszak kezdete, amikor elkezdenek majd kiemelkedni a punk szürkeségébıl, hogy egy új stílus zászlóvivıivé váljanak. Talán ez az oka annak, hogy nem nagyon maradtak róla slágerszámok, nem nagyon lehet hallani ıket koncerten, mindenesetre érdekes punk album, még ha nem is az az Offspring, amit ma ismerünk. Pipi

IGNITION 1992 Az Ignitiont mondják az elsı igazi Offspring albumnak, már jól látni a dalszerzıi vénákat és Dexter éneke is kezd kiemelkedni. Az egyetlen lényeges különbség a Smashhez képest a fapados hangzás. 92-ben már az Epitaph kezeli az

Offspring-t, de akkor még nem hiszem, hogy Brett Gurewitz arany tojást tojó tyúknak gondolta volna ıket. Sláger nincs a lemezen ami fennmaradt volna, de hát a következı évek termeltek annyit, hogy érthetı is. Azonban aki nem csak a slágerek miatt kedveli az Offspringet, ezt a lemezt is szerezze be! Hajós

SMASH 1994 Egy évvel az Ignition után igazi punk rock klasszikus született a Smash-sel. Bár ez még nem a zenekar csúcspontját fémjelzi, de fontos szerepe volt abban, hogy felfigyeljen a bandára a punkszeretı közönség. Az Epitaph Records gondozásában megjelent albummal már a Billboard 200as listára is felkerültek, ráadásul a korong mára már hatszoros platinalemezzé vált Amerikában és összesen 11 millió példányban kelt el a világon. Ez azért nem kis teljesítmény, fıleg ha azt vesszük, hogy tíz évvel a Smash elıtt még azt sem tudták a srácok, hogy honnan kéne hangszereket szerezni, és ha már lesznek, akkor hogyan kell majd rajtuk játszani. Szerencsére ezt az apró problémát gyorsan kiküszöbölték és ’94-re már olyan albumot tudtak összerakni, amirıl 4 szám is sláger lett; a "Come Out and Play, a "Self Esteem”, a "Gotta Get Away" és a "Bad Habit". Már itt érezhetıek azok a stílusjegyek, amik annyira jellemzıek az Offspring szövegvilágára, a Come Out and Play-ben például felemelik a szavukat az iskolákba begyőrőzı erıszak ellen. Az általános, egész társadalomra kiható problémákon kívül gyakran nyúlnak hétköznapi, saját életükbıl vett témákhoz, a Self Esteemet például az énekes Dexter egy régi barátja ihlette, aki hagyta, hogy a barátnıje maximálisan kihasználja és bármit is tett vele a csaj, sosem volt képes nemet mondani neki. Bár a lemez hangzásvilága még nem tökéletes, de igazán szerethetı albumról van szó, egy The Offspring rajongó polcára pedig egyenesen kötelezı darab, hiszen ezzel már a világhír elıszobájában álltak a kaliforniai fenegyerekek. -K-

IXNAY ON THE HOMBRE 1997 Már 1997-et írunk, alig egy évvel vagyunk a mindent elsöprı Americana megjelenlése elıtt és ez bizony érzıdik is a lemezen, A hangzás már az az igazi

Offspringes hangzásvilág, a késıbbi albumokra jellemzı egység még nincs, vannak kicsit ska-s, reggae-s betétek (pl Don't Pick Is Up), van pörgıs punkrock (Way Down The Line), de azért akadnak már slágerek is rajta, az All I Want vagy a Gone Away azért sokszor sok helyen hallható. Az anyagot egy nagyon hosszú, 6 és fél perces outro zárja, de van a lemezen nem egész egy perces dal is. Érdekes, hogy a zenekar totális befutása után sem lett igazán népszerő lemez, pedig ez már egy nagyon jól összerakott, egyedi és változatos korong lett. Mindenesetre szerintem nem csak rajongóknak kötelezı, hanem mindenkinek, aki szereti a változatos, de mégis folyamatosan pörgıs punkrock zenét igényes csomagolásban hallgatni, de az Americana-Conspiracy kombót már betegre hallgatta. Pipi

AMERICANA 1998 Az 1997-es Ixnay On The Hombre címő album szinte el is tőnt a süllyesztıben, a Smash után kissé csalódás volt a rajongóknak, ráadásul rá egy évre, 1998-ban megjelent az elsöprı sikerő Americana, ami minden eddigi várakozást felülmúlt. A mai napig ez a banda legsikeresebb albuma, számos punk himnuszt köszönhet a világ neki. Sıt, sokan ezektıl a számoktól kaptak kedvet a punk zenéhez, fıleg mivel nagyon könnyen emészthetı, már-már popos hangzásvilágú néhány nótája. A mai napig kihagyhatatlan buli kedvenc a Pretty Fly (For A White Guy) és a The Kids Aren’t All Right, de a She’s Got Issues és a Why Don’t You Get A Job? is hatalmas sláger volt akkoriban, a rádiók és az MTV is ezektıl volt hangos. Az album címadója, az Americana pedig feltőnik Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli címő dokumentumfilmjében. Ismét hozza a banda a formáját; vicces, ironikus, de kifejezetten szókimondó szövegek, amik a társadalomkritikán kívül rengeteg személyes jegyet hordoznak. A saját életükbıl merített példák, emlegetett személyek miatt könnyen érezhetjük magunkat mi is úgy, mintha ismernénk ıket és a közvetlen környezetüket, így sokkal könnyebb azonosulni a dalokkal. Mondogathatjuk,

hogy melyik albumuk kinek kötelezı, de itt egyszerő a képlet, az Americana punk-rock történeti alapmő, igenis kötelezı darab mindenkinek! Szóval megszerez! Rongyosra hallgat! Tombol! …mert a több mint 15 millió ember - aki már megvette - nem tévedhet… -K-

CONSPIRACY OF ONE 2000 A rajongók nagy részét, ha megkérdezzük, melyik a kedvenc albuma, vagy az Americana, vagy a Conspiracy lesz az. Az Americana-n már abszolút kiforrott a zene, itt csak folytatják az irányt, letisztult pörgıs punkrock néhol érdekes betétekkel, de hamisítatlan Offspring. A vokálok továbbfejlıdtek, kicsikét populárisabb irányba ment el, mint az elızı korongok, de még abszolút a vállalható kategória a stílusban, viszont egy-két szám jó szívvel elfért a zenetévék kínálatában is. Itt érdekes megjegyezni, hogy az Offspring (a Green Day stílusváltása és a Blink182 feloszlása óta) úgy tőnik, egyedül birtokolja a punk körökben sem ledivatozott, de széles körben ismert és kedvelt zenekar posztját. Rengeteg közkedvelt sláger van a lemezen (Original Prankster, All Alone, I Want You Bad, One Fine Day stb), ezért is nehezményeztük, hogy anno a Volt fesztes koncerten semmit nem játszottak róla. Mindenesetre, ha ezt a lemezt nem hallottad, nem hallottad az Offspringet (ez persze az Americana-ra is igaz), úgyhogy kötelezı darab, és kötelezı utána bele is szeretni. Pipi

SPLINTER 2003 A lemezt elıször Chinese Democracynak akárták nevezni, ellopva a címet a GNRtıl, mondván, hogy Axl lekoppintotta Dexter fonott frizuráját (meg amúgy is…) - na az lett volna az igazán punk! Végül Splinter lett a címe a korongnak és Josh Freeze az A Perfect Circle-bıl dobolta fel az anyagot, felváltva az eredeti ütıs Ron Weltyt. Zeneileg

igen vegyes a kép, klasszikus punkos offspringelés (The Noose), slágernek szánt cucc (Hit That), akusztikus sláger (Spare Me The Details), lötyögés (The Worst Hangover Ever), kétperces szélvészpunk (Da Hui), mind megtalálható a lemezen, de itt sorakozik a himnusz-értékő (Can’t Get My) Head Around is. Nehezen állt össze az anyag, ez is érezhetı talán, meg az is (hogy hosszú évek után) felbomlott az eredeti felállás, de végül megszületett a korong. Nem a Splinter AZ Offspring lemez, nem is egy tipikus anyag tılük, de azért bıven szerethetı. Azért az USÁ-ban kaptak egy aranyat ezért is… Hajós

RISE AND FALL, RAGE AND GRACE 2008 A

The

Offspring történetének leghosszabb hallgatása után 2008-ban jelent meg a banda visszatérı albuma. Lehet a túl hosszú kihagyás oka az, hogy a srácok kissé kiestek a köztudatból, meg azért a léc is elég magasan volt... Szóval nincs mit szépíteni, nem lett átütı siker az új korong. A kritikusok nem fogadták túl jól, de persze a rajongók azért bıven csemegézhetnek róla. Elsı hallásra valóban nem tőnik annyira kiemelkedınek az album, Dexter hangja sem pont úgy szól, mint régen. Én például kifejezetten csalódott voltam. Elsı hallásra. De szerencsére jött a második, meg a harmadik és rá kellett döbbennem, hogy ez igenis jó album! A dalok fülbemászóak, kifejezetten olyanok, amik napokig nem mennek ki az ember fejébıl. Az Offspring keményen küzd, hogy ne vesszen el az a hangzásvilág, amit eredetileg teremtettek, amihez hasonlót napjainkban nemigen hallani a rádióban. A komoly problémák iránti fogékonyságuk sem tőnt el a szövegekbıl, néha egészen érdekes szemszögbıl közelítik meg a témát. Ilyen például a Hammerhead, amiben ahelyett, hogy puffogtatnák a mindenki által használt háborúellenes frázisokat, az átlagkatona szemszögébıl kaphatunk bepillantást a háborúba. És ez talán még sokkolóbb is, mint szájbarágósan elmondani, hogy „a háború rossz, értem”?! A dalhoz lehengerlı animációs klipet is készítettek, amit mindenképp érdemes megnézni. Akárcsak a You’re Gonna Go Far Kid-ét, ami igazán pazar látványvilággal elkészített mese a zenészfiúról, akinek ölébe hullott a dicsıség, de megszédítette a hírnév és rosszra használta a tehetségét. Az érzelmes húrok is megpendülnek az albumon azért, a Kristy, Are You Doing Okey? nagyon megható dal és ismételten nem a hagyományos stílusban. Nem szerelmi vallomásról van szó, nem nyálas

tipródásról, hanem az egymás iránt érzett felelısségrıl, amivel az ember a mindennapi élete során találkozik. Hiszen olyan sokszor fordítjuk el a fejünket, ha valami rosszat tapasztalunk a környezetünkben, vagy csak simán nem teszünk semmit, mert nem látunk könnyő utat a másokon való segítségre. A dalt Dexter gyerekkori ismerıse inspirálta, akit szexuálisan bántalmaztak. Bár a környéken mindenki tudott a dologról, mégsem tett senki semmit. Ezzel a múltba révedı szerzeménnyel szeretne Dexter bocsánatot kérni a lánytól gyerekkori hibájáért. Mindent összefoglalva tehát a Rise And Fall egy jobb sorsra érdemes album, az én kezdeti csalódottságom is már teljesen visszájára fordult; csalódott vagyok, hogy ennyire keveset foglalkoznak ezzel a lemezzel! És én sem mondhatok mást, mint amit a Stuffed Is Messed Up klipjében bemutatnak: Dexter For President! -K-

HAPPY HOURS! 2010 Nyilván az ilyen válogatások a kiadók agyszüleményei, de még mindig jobb ez a „kaparjunk össze itt-ott elcsepegtetett cuccokat” típusú válogatás, mint a Greatest Hits volt 2005ben. Az anyag három részre osztható. Az elsıben koncertverziók hallhatók közepes minıségben erısen a slágerekre koncentrálva. Ez teljesen rendben is van, nincs kamu! A második részben két zsír nemlemezes Offspring nóta és feldolgozások szerepelnek, (a legjobb szerintem az AC/DC), de tisztelegnek a srácok Iggy Pop, a T.S.O.L., Hendrix és a Buzzcocks elıtt is (de hol az I Wanna Be Sedated?!), ez a rész is okés, csemege a rajongóknak! A harmadik részben négy ısgagyi remix büntet, ha jól látom Kozsó és a Kozmix vitték bele tehetségtelenségüket, és hát errıl ennyit… Szóval – a tré borítót leszámítva - nem olyan rossz a lemez, a „legyen hova nyúlni” kategória. Hajós www.offspring.com www.myspace.com/offspring

GINGER

Ginger - azaz David Walls – neve leginkább a The Wildhearts nevő punknroll zenekarból lehet ismerıs, de ez a méregerıs dalokat leszállító fickó számos projectet üzemeltet pluszban. Szólókarrierbe épp 10 éve kezdett, ezt hivatott ünnepelni ez a most megjelent 10 címő best of album, mely az eddigi Ginger lemezekrıl válogat megfejelve két új tétellel. A Facebookról pedig egy 10 (Two) címő második részként felfogható anyag is letölthetı. Alább Ginger mutatja be a korongot. Az album 10 évnyi The Wildhearts-on kívüli munkásságomat öleli fel, de számomra ennél sokkal többet jelent. Ez a lemez mutatja be az elsı, egyedül megtett lépéseimet a független személyiséggé fejlıdésemhez vezetı úton íróként és apaként. A Sonic Shake óta, amit Japánban írtam és rögzítettem (a kiadónak azt mondtam, hogy minden hangszert fel tudok játszani, erre másnap már foglaltak is nekem idıpontot. Még soha nem doboltam elıtte stúdióban és elképesztıen ideges voltam, nagyon izgalmas volt.). Végül Londonban vettem fel a Black Leather Mojo lemezt rögtön azután, hogy megismertem a fiam édesanyját. Nem sokkal a felvétel befejezése után terhes lett és hamarosan a fiam Jake már a színpadon volt Tokyoban egy hatalmas, a nevét skandáló közönség elıtt. A show után aláírásokat osztogattam és Jake elıttem dedikálta a CD-t. A Silver Ginger 5 azért jött létre, hogy ezt az albumot promózza. Az elsı koncertjeink Japánban voltak. Sosem fogom elfelejteni életemnek ezt az idıszakát. Komoly drogproblémákkal küzdöttem és a japán rajongók voltak azok, akik szeretettel és odaadással egy sokkal „tisztább” életet mutattak nekem. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék erre. Miután Jake anyja és én szakítottunk komoly depresszióba zuhantam, de végül ez vezetett rá a spiritualitás és a megvilágosodás útjára és ebben az

idıszakban született meg felsıbbrendő inspiráció hatására a The Man Who Cheated Death. A következı album a Valor Del Corazón (A szív ereje) Willie Nelson stúdiójában került rögzítésre a texasi Austinban és lehetıséget adott nekem arra, hogy halhatatlanná tegyem akkori érzéseimet. Az album óta több történet jutott a tudomásomra arról, hogy milyen csodálatos hatással volt a hallgatóira. Többek között volt olyan, aki a This Is Only A Problem címő dalom hatására tett le öngyilkossági szándékáról. Hát kaphat ennél nagyobb elismerést az életben egy dalszerzı?! Agglegényélet következett ezután és az összevisszaság idıszaka olyan dalokat hozott, mint a When She Comes a Yoni albumról, egy dal ami az új kezdetekrıl és önmagunk szétszórt keresgélésrıl szól a választások rengetegében. Az ezeknek eredményeként készült lemez azt a teóriát kutatja, hogy talán a túl sok választási lehetıség nem feltétlenül jó dolog. A zavarodottság az olyan dalokban, mint a Jake és a Black Windows egy olyan ember képét adja, aki elfogadja a korlátokat és végezetül a moralitást. A Yoni-t a Market Harbour követte, ahogyan az utazás folytatódott a végsı következtetés felé, amit az ember meglelhet az életében; élj a pillanatnak, a megpróbáltatásokat pedig fogadd el értékes és csodálatos leckeként. Ennek az élménynek ugyanúgy része a bánat és a veszteség, mint a boldogság és a felfedezés. Valójában mind ugyanannak a folyamatnak a részei. Lehetetlen megélni bármelyiket is anélkül, hogy ne szembesüljünk a többivel. A válogatás utolsó két dala összefoglalja ezt a különös és tanulságos évtizedet számomra. A szabadság a boldogság megtalálásából ered, a boldogság a megértésbıl, a megértés a tapasztalásból a tapasztalás pedig a beláthatatlanból. És csak azért, mert dolgokat nem lehet elıre eltervezni, nem jelenti azt, hogy nem úgy történnek, ahogyan kell. Ginger (az írás eredetileg a www.gingerandthesoniccircus.net oldalon jelent meg, fordította: -K-, Ginger engedélyével) www.gingerandthesoniccircus.net www.myspace.com/silverginger Ginger diszkográfia 2000 Black Leather Mojo 2003 The Great White Monkey 2005 A Break In The Weather 2006 Valor Del Corazón 2007 Yoni 2008 Market Harbour

AZOK A BOLDOG 90-ES ÉVEK SOUTHERN SPECIAL FOGOM A FEJEM A zenekar az AC/DC farvizein tőnt fel, elsı lemezüket (Ne fogadjon senki rám) még az ausztrál rockerek által megalkotott hangzásés szövegvilág ihlette. Aztán szép lassan eltávolodtak a csajozós, bulizós témáktól a pokol mélyebb bugyraiba. Huszti Bécit, a zenekar frontemberét magával rántották a különbözı tudatmódosító szerek, ezekbıl az élményekbıl táplálkozik a Fogom a fejem album. Hangzásában és hangulatában leginkább a Monster Magnet dolgaival mutat rokonságot, persze sajátos, hazai ízekkel. „Magyarországon a kábítószer használata szigorúan tilos!” visszhangzik a címadó szám felütése, és kezdıdik a negyven perces utazás egy gyakorló drogos lelkében. Ez a lemez kizárólag a drogról szól, nem szentségtörés, nyugodtan mellé lehet tenni az Alice In Chains Dirt lemezét, vagy bármelyik Monster Magnet albumot. A szövegek rendkívül szofisztikáltak, abszolút átjön Huszti Béci személyes érintettsége. A zenekar törzsgárdáját még két Béci alkotta (Barabás Béla – gitár és Gábor Béla – dob), melléjük szegıdött Gabrielli Ricsi (gitár) és Réti András (bass). A YouTube-on fenn van egy E-klubos koncertfelvétel ebbıl az idıszakból, érdemes csekkolni, mert ez a három számos szett többet mond minden szónál. Méltatlanul elfeledett gyöngyszem ez is, kötelezı hallgatnivaló. -bt-

SLAYER DIVINE INTERVENTION Melyik az a zenekar, amelyiknek olyan fanatikus rajongói vannak, hogy pl. a csávó egy pengével az alkarjába vési, hogy Slayer? Ja, bocs, igen a Slayer az. A Divine Intervention borítóján elvileg ennek az ırült fickónak a véres alkarja lett volna látható, de végül a kép csak a belsı borítóba kerülhetett - ezt talán még egy Slayer fan is megérti. A

Slayernek állandóan problémája van a csomagolással, soha nem tudják hol a határ. Nem úgy emlékszem, hogy nagy üdvrivalgás fogadta volna a Slayer 94-es visszatérı lemezét. Mi lesz Lombardo nélkül? Ez volt a nagy kérdés. A helyzet az, hogy a Lombardo helyére érkezett Paul Bostaph egy zseni. Ezeket az eszeveszett tempókat úgy színezi ki, ahogy senki más, ettıl lesz élvezet figyelni a játékát, még ha nem is vagy dobos. Szerencsére az utókornak megmaradt egy Live Intrusion nevő feelinges DVD 95-bıl, így aki nem hisz nekem könnyen utána járhat a dolgoknak. A Divine Intervention - a South Of Heaven meg a Seasons után - nem dallamosodott tovább, hanem többnyire Reign típusú nóták sorakoznak az anyagon (ez így persze lehet unalmas lenne), megspékelve pár lassabb, dallamosabb résszel, gyilkosokról, pszichopatákról és gyilkosokról meg pszichopatákról. A Killing Fields nyitja a korongot Bostaph pörgetéseivel, kis belassulással, tökéletes útmutató. A Sex, Murder, Art balladája a következı tétel, a lendület marad. Aztán Dittohead címmel ezen a lemezen található minden idık legkeményebb dala, egy slayer-hardcore, aminél gyorsabbat, brutálisabbat, feszesebbet ne is próbáljon senki csinálni. Nem lehet. Ezt amúgy Kerry King mester hozta, aki ezidıtájt kezdte el varratni a koponyáját. Érdekesség, hogy klipet is csináltak a Dittoheadre végülis nem hiszem, hogy kevesebbet játszották volna a TV-k, mint bármelyik másik videójukat. A Divine Inervention ezek után egy higgadtabb tétel, ahol Araya a lelkét is kiüvölti és ez az amitıl kiráz(hat) a hideg (jó értelemben). Amit még nagyon szeretek az a Serenity In Murder. Ezt szánhatták slágernek (a Dittohead után), mert erre is készítettek egy klipet, és tudod mit? Tényleg sláger, a maga módján. Jófajta dallamos Slayer. A zenészeket nem hinném, hogy külön ki kell emelni, úgyis mindenki tudja, hogy kik ezek a csávók és hogy mennyire precíz, feszes amit csinálnak. Mára már az egyéb slágerek kiszorítottak minden Divine-os dalt a koncertprogramból, így maradt az otthoni hallgatás, meg a cikk elején említett koncertanyag. Én szívbıl ajánlom ezt a speciális hangulatú lemezt minden kemény zenére nyitott alaknak! Hajós

FRISS ÁRU MONSTER MAGNET MASTERMIND 2010 a Monster Magnet éve. Dave Wyndorf csapata óramő pontossággal dolgozik, három évente ad ki új anyagot. A pszichedelikus/stonerrock zászlóvivıinek új lemezén nincsenek újítások, de ahogy az AC/DC-t, úgy ıket sem lehet megunni. A szerencsésebbek az idei Szigeten már megtekinthették a csapat élı fellépését, állítólag gyilkos buli volt, akik lemaradtak róla jövı hónapban Bécsben pótolhatják. Elıtte azonban érdemes bemelegíteni az új lemezzel, mely a keresztségben a Mastermind nevet kapta. Felütésnek itt is van a torzított basszussal felvezetett Hallucination Bomb. Dave Wyndorf állítólag már lejött a szerrıl, ez mondjuk bárkinek feltőnhet az utóbbi években felszedett súlytöbblet láttán, de a hangja még mindig a régi. Úgy görgeti elénk a komótos, sabbathos riffeket, hogy öröm hallgatni. A Bored With Sorcery egy tempósabb dal király refrénnel. A Dig That Hole lassan és fokozatosan bontakozik ki, majd egy csont egyszerő riffre olyan dallamot hoz Wyndorf-mester ami elismerı bólogatásra késztet. A legjobb téma a lemezen. A Gods And Punks tovább emeli a tétet, majd a Mastermind szeletelı témája adja meg a kegyelemdöfést. Aztán egy kicsit elfogy a lendület, érkezik néhány üresjárat, és csak a Time Machine lazulós témáinál kapják el a fonalat. A When The Planes Fall From The Sky is ezt a hangulatot viszi tovább, szinte már vágni lehet a füstöt. Az All Outta Nothin’ egy laza rock n’ roll témát tartogat a végére, mintegy kedvcsinálóként a régebbi Monster Magnet anyagokhoz. Azt hiszem, ezzel a lemezzel elleszek a következı három évben, megunni biztosan nem fogom. Kicsit talán hosszú az album, de könnyen emészthetı. A két töltelékszám nélkül tökéletes lenne, így csak majdnem az. De ez is bıven elég. -bt-

KGB PROMO 2010 A KGB zenekar Zana Zoli és Big Daddy Laca projectje, ahol is Kontor után egy vérhiteles rocknroller-punk Szöszö lett a frontember. Ez az elsı kézzel fogható jele az új felállásnak és ez a négy szám messze veri az egész debütlemezt. Hajlamos vagyok az egészet Szöszö

nyakába varrni, a régi KGB feeling jól nyakon lett öntve egy kis Joystix-al. A stílus persze továbbra is happy punk-rock, csak valahogy jobb, összeszedettebb, igényesebb. Szövegileg nincs semmi komolykodás: ”kell egy meló, nincsen zsózsó, nincsen jövı, legyél betörı” – ugye igazam van? Az új dalokat az új honlapról bárki lekaphatja (kgbzenekar.hu), aki meg lusta letölteni is látogasson el ide: myspace.com/kgbhun és füleljen. Engem meggyıztek! Hajós

KILLER SURPRISE NEM HAGYOM A szerencsi Killer Surprise igazi erıteljes rockzenét tol bemutatkozó albumán, maximálisan kihasználva a két gitárbasszus-dob felállás adta lehetıségeket. A hangzás arányos és vastag, a számok egytıl egyig kidolgozottak, a vokálok hasítanak, ritkán hallani ilyen egységes debütlemezt. A szövegek is rendben vannak, hozzák a hazai átlagot, de a lelkizıs témák kissé elcsépeltek már. Zeneileg sokkal erısebb a cucc. A Kezdet címő intro után az Állj meg slágeres refrénje megadja az alaphangot, már itt feltőnik milyen eszement témákat küld az éterbe a dobos (Pirkó). A klipes Nem hagyom is ezt a vonalat viszi tovább. A Mit vársz tılem akusztikus bevezetıje után a tempó lényegében változatlan, az idei Replika albumon vannak hasonló felfogású számok. A Lázad ismét egy keménykötéső darab, ismét egy király refrénnel. A Rólunk szól kevésbé érintett meg, de zeneileg ez is hibátlan. A Lehetnél ismét egy kimért téma, mely aztán fokozatosan bontakozik ki. A Megáldva a lemez egyik csúcspontja, a gitárszóló meg a kétlábgépes téma ismét térdre kényszerít. A friss produkcióknál általában fogódzókat keres az ember, a Killer Surprise esetében a Depresszió kínálkozik, hasonló a hangulat, de nekem személy szerint a KS jobban bejön a kiemelkedı hangszeres teljesítmény miatt. Ettıl persze nem fogom rongyosra hallgatni ıket, de elismerésem és egyéb közhelyek… -bt-

ROAD EMBERTEREMTİ Sose szerettem a metált igazán. Perifériára szorult nálam, egy-két számot meghallgattam, de sose mentem metál koncertre, nem izgatott a stílus, hosszú távon meg idegesített is. A Road viszont kivétel valamiért. Nem az az igazi klasszikus metál, ık magukat a modern metal címszóval fémjelezik, de ami nekem nagyon bejött benne mindig is, az a punkhoz hasonló lendületük, még ha a témáik abszolút rock-metal vonalon is mozognak. Nah lényeg a lényeg, kedvenc autóimádó mátrai rockzenekarunk új lemezzel jelentkezett nemrégiben, amit igen hamar a kezeim közé is kaptam. Az elsı benyomásomat már a lemezt elsıként hallgató testvérem megalapozta, aki annyival adta át, hogy elég tré, kifogytak az ötletekbıl, van rajta két jó szám. Na de hát az újságíró nem az a fajta, aki csak úgy hisz másnak, gyorsan meghallgattam a lemezt. Bennem is elég vegyes kép alakult ki elsıre, az intro jópofa, aztán vegyesen jönnek metálosabb és dallamosabb számok, nem tudtam megmondani, hogy tetszett-e. Azt mindenesetre kıbe véstem, hogy két-három szám nagyon jó róla. De hát ez így kicsit sovány egy jellemzés, meghallgattam az elkövetkezı napokban még néhányszor. Kicsit jobban odafigyelve is, háttérzeneként is. Utóbbinak nem túl jó. A Road szövegileg szerintem mindig is ott volt a szeren, alapból értékelem, hogy magyarul játszanak, de ezt szerencsére igen magas szinten teszik. A szövegeiket ezen a lemezen is az a kicsit felsıbbrendő társadalomkritika hatja át, természetesen erre is jutott szerelmes, bulizós és magától értetıdıen autós szám is, bár ez esetben az autó inkább csak jelkép benne. Zeneileg úgy érzem, végletek lesznek, elég heterogén, kicsit kalandozgat, persze csak a saját stílusa korlátain belül, de nem egy kaptafára készül (ez lesz a kedvelıinek érve), viszont pont a vegyessége miatt mindenkinek lesz rajta 3-4 kedvence és a többi annyira nem fogja érdekelni. Ez szerintem nem baj, én szeretem ha egy zenekar nyit, ha az új lemez nem ugyanaz, mint az elızıek, szeretem ha újat hallok, de mégis minden hangból az jön le, hogy ez bizony Road. Kicsit odakacsintanak a Megint nyárral, tudnak ık még bulizni, de aztán megmutatják gyorsan, hogy azért komoly srácok ık, az Egy kı lesz a jeled egy kicsit tankcsapdás, de egészen remek szerzemény. Érdekes, hogy talán elıször a szerelem önmagában, testiség, csalódás, gúny nélkül jelenik meg a Nem elég-ben. A végén pedig egy átértelmezett Ákos feldolgozást is meghallgathatunk az Utolsó hangos dalban. Korszakalkotónak nem lehet

nevezni a korongot, de mindenképp méltó és rég várt folytatása az igencsak népszerő Aranylemeznek, bár úgy érzem, annak a slágeradagját nem fogja tudni lekörözni. Pipi

AKTUÁLIS AMIKOR ERRİL SZÓL AZ ÉLET Kövezzetek meg, de én az Akutális zenekarról a szeptemberi Káderfesztig egyáltalán nem hallottam. Ez így önmagában nem baj, mindig meg kell ismerni új bandákat, lássuk, lássuk. Azért amikor Hajós mester azt mondta, hogy "magyar skatepunk, írd meg", akkor kicsit elment a kedvem. Említettem már ezt régebben, skatepunkot egyszerően nem lehet magyarul jól csinálni, annak a ritmus- és dallamvilága abszolút az angol nyelvhez kapcsolódik. Mint a rapnak. Ám mindkét stílusnak van magyar megfelelıje, ami ugyan nem ugyanaz, de egy élvezhetı dolog, mint amit a Macskanadrág is csinál. Hát azért fogtam magam, belehallgattam, de megmondom ıszintén, nem főztem hozzá nagy reményeket. Ez valószínőleg inkább elınyére vált, mint hátrányára, így nem volt nehéz túlszárnyalni az elvárásaimat. Azt elsı hallásra el kellett ismernem, a srácok ügyesek, jól játszanak, jól írnak zenét. És egyébként ezt sem nevezném skatepunknak, bár amennyire tudom, ık sem ragaszkodnak feltétlenül ehhez a meghatározáshoz szerencsére. Én spec eléggé úgy hallom, hogy hasonló utat járhattak be, mint a Macskanadrág, csak 10-15 évvel késıbb, így egy kicsit poposabb, dallamosabb a végeredmény, de valahogy hasonlítanak egymásra. Ez persze nem baj, mert annyira azért nem hasonló, hogy ez zavaró legyen. Megmondom ıszintén, a szövegvilág azért nem érintett meg valami mélyen, eléggé sablonos a nagy részük, viszont érdekes módon egy-egy versszakuk egészen remekre sikeredett, de összességében elmondható, hogy a szokásos punk témák és hozzáállás kerül elıtérbe. Tudom, ezt ma is sokan szeretik, szerintem ehhez a stílushoz nem illik és kicsit unalmas is. Egy alapvetıen bulizós-táncolós szórakoztató zene alá jobban illenének könnyedebb, ügyesen fogalmazott szövegek, vagy ha már ilyen témákat választanak, meg kellene írni egy új szemszögbıl, valami érdekesebbet belevinni. Szerencsére meg-megtöri a listát néhány igazán pörgıs bulizós szám, mint például a Még maradok, amiben ugyan vannak komolyabb gondolatok, de egyszerően és ügyesen megírva. Még sok ilyesmit. Nekem ez a stílus annyira nem az elgondolkozásról szól, erre pörögni, bulizni, gördeszkázni, nyélgázzal autózni szeretek, amihez

egyébként jó is a lemez, mert végig gyors, feszes témák, nem túl hossú számok és remek átvezetések vannak rajta. Persze én kicsit túl kritikus vagyok, mert egy fiatal zenekart a nagy klasszikusokhoz hasonlítok, pedig nyilvánvaló, hogy talán nem a Millencolin és társai még a mérce, ahogy egy ifjú focistát sem azonnal Ronaldóhoz hasonlítunk ugyebár... Ennek fényében pedig kijelenthetem, hogy az elmúlt évek egyik legígéretesebb feltörekvı zenekarával állunk szemben, akiknek van még hova fejlıdni, de már most is bármikor buliznék rájuk egyet. Hogy lesz-e belılük valaki? Meglátjuk, reméljük, bár amilyen igénytelen és korlátolt az átlag magyar közönség, nem lesz könnyő dolguk. Pipi

ÓRIÁS PÉLDÁK HULLÁMOKRA Az Óriás a jelenlegi alternatív zenei színtér legjobban futtatott társulata. Abszolút megérdemelten kerültek ebbe a pozícióba egy figyelemreméltó bemutatkozó album után, ami mellé belefért még egy MR2-s kirándulás is, szóval kíváncsivá tett, hogy merre vezet az útjuk ezután. Nem kifejezetten a csalódás a legmegfelelıbb szó, mellyel az érzéseimet leírhatnám a lemezzel kapcsolatban, de mindenképpen többet vártam. Totálisan izgalommentes, kilúgozott és kiszámítható a zene, mérnöki pontossággal összerakott számok sorakoznak egymás után. Ráadásul ezekkel a bevállalósabb rádiók számára komponált rockdalokkal az a baj, hogy túl gyorsan elhasználódnak. -bt-

ÉLİ ROKK NECK SPRAIN SYMA CSARNOK, BP., 2010.10.03. Természetesen ez nem egy önálló Neck Sprain koncert volt a Symában. A Hangfoglalás nevő rendezvény keretein belül játszott kis hazánk elsı számú headbanger zenekara, délelıtt 10.40-kor. A félórás rokkba hat db nyakleves fért bele. Az új dolgokra koncertráltak, ami érthetı is. Egyedül a Steam Engine volt régebbi téma, a másik öt mind új. Persze mi számít újnak? A Goliath meg a Blacken Tides demók már vagy egy éve terjednek a hálón (a Goliath nálunk is szerepelt a vol.1-n februárban), de a maradék három dal tényleg újnak mondható. Az elején egy pillanatra könnybe lábadt a szemem, annyira bika volt a megszólalás és a Goliath is egy nagyon jól eltalált darab, jó koncertnyitó. Aztán jött ez a három új dal, amikrıl összességében annyit, hogy még nem éreztem az átütı erıt, de lehet azért, mert még nem kerültünk elég közel egymáshoz. Szóval inkább figyeltem, hogy Gazsi mit tesz hozzájuk. A déli íz mondjuk nagyon bennük volt, nem lesz gond az új lemezzel! Apey már teljesen beilleszkedett, rutinosan konferálta a reggeli koncertet, az öregek meg, hozták a formát. A Blacken Tides zárta az elıadást, azzal a bitang zsíros riffel, ez a kedvencem most. Metal! Hajós

OZZY OSBOURNE PAPP LÁSZLÓ SPORTARÉNA, BP., 2010.10.04. Ozzy nevét mindenki ismeri, mindenki elismeri. Azok, akik csak a TV-bıl ismerik, inkább egy bohócot látnak, aki szétitta/drogozta az agyát még jó régen. Nekem speciel a 70-es évekbeli teljesítménye (tehát a Black Sabbath lemezek) a favorit, Ozzy szólóban nem nagyon talált meg. Ez a hatodik ixet is maga mögött hagyó fószer csoda, hogy még egyben van és bizony én se tudtam, hogy egy emberi roncs fog kicsörömpölni a színpadra vagy esetleg valami más. Elıbb azonban a Room Of The Mad Robots adhatott egy rövid ízelítıt metálos-perkás-elszállós muzsikájából, ami szerintem teljesen rendben volt. Az idısebb generáció persze menekült kifelé és nem is mindenki szerint illettek ide, de mondom nekem bejött. A Vörös Yukhoz szokott fejem lassan megszokta a légkört és a félig telt csarnok epekedve várta a mestert. Ozzy papa egyszer csak kirohant a színpadra és mondhat akárki akármit egyáltalán nem volt gáz. Annak az esetlen hülyének, aki a TV-bıl visszaköszön nyoma sem volt. Ozzy a színpadon él ez tény. Ugrált, rohangált és végig spanolta a közönséget (legtöbbször az I-can’t-fuckin’hear-you mondattal). Meg persze vagy 50 vödör vizet is

szétlocsolt. A setlisttel nem fárasztok senkit (ezt már úgyis tudod, ha érdekelt a koncert), nagyobb részt a 80-as évekre koncentrált a mősor, az új lemezrıl a Let Me Hear You Scream került elı és persze volt Black Sabbath is: Rat Salad, Iron Man és Paranoid. Nekem ezek jöttek be messze legjobban, ezért is sajnálom, hogy a másütt a turnén szerepelt War Pigs kimaradt. De amúgy is kevesebbet játszottak, mint máshol. Összefoglalva ez egy pozitív nem mindennapi élmény volt. Lehet fikázódni a gitár- meg dobszólón, a be-becsúszott hamis hangokon, a függöny mögül érkezı segítségen vagy… lehet örülni, hogy végre mi is láthattuk a sötétség hercegét és elérte a turné MO-t is. Hajós