KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Kicsit úgy érzem magam magam, mint 15 évesen 15 évvel ezelőtt: az új Moby Dick és Megadeth lemezeket pörgetem, mint ahogy akkoriban tettem. Dave-ék persze most is megkapják a magukét, de szerintem a Youthanasia óta nem csináltak ennyire jó lemezt. De ami még ennél is fontosabb hír: december 28-án megrendezzük a műszakosok első nemzetközi találkozóját a III. MŰSZAK METRÓ KLUB-ot! Részletek pár görgetéssel odébb! Mindenkinek jó böngészést, jó kagylózást, alkohol, balhé, nők és hányás! Hajós
III. MŰSZAK Hajós -btPipi -KarinaLőrincz Ferenczi nocode
KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak
[email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak
ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU
KVELERTAK A norvég blacknroll Kvelertak tavalyi debütlemeze még a The Wildhearts-főnök Ginger szerint is 2010 második legjobb cucca volt. De az egész európai underground tárt karokkal fogadta a bandát. A mostani turnét már egy igazi nagybusszal járó, milliomos zenekar nem kisdarab énekesével Erlend-el találkoztunk. Mi a helyzet a zenekarral mostanában? Jelenleg ezen a turnén vagyunk, ami a héten kezdődött Bergenben és ez a mai (Trondheim-i) az utolsó buli Norvégiában. Holnap pedig már Stockholm-ban játszunk. Ez egy öt hetes túra amúgy, Skandinávia csak az első fele. Utána lesznek bulik Európa egyéb részein is. A Doomriders, a Toxic Holocaust és a Trap Them a vendégek, Finnország után a Wolves Like Us is csatlakozik majd hozzánk. Király a turné, jó arcokkal, jó bandákkal! Kezdjük az elején a sztorit, mivel a Kvelertak neve még annyira nem ismert MO-n. Igen, ha jól emlékszem egyszer játszottunk nálatok. Így van, 2010-ben. Szóval, hogyan kezdődött a zenekarosdi? Bjarte a gitárosunk és én egy suliba jártunk. Ő írja a számokat amúgy. Aztán suli után együtt laktunk és tulajdonképpen unalomból csináltunk bandát. Csak, hogy valami legyen, érted. Volt pár barátunk, akik játszottak más punk, hardcore, metal bandákban, ők aztán később csatlakoztak. Eleinte persze szarok voltunk, aztán változott a felállás, a háttérben egyre keményebben dolgoztunk és egyre jobbak lettünk. Milyen bandák hatottak rátok? A zenétekben sok féle hatás fellelhető, de mondhatjuk, hogy a stílusotok blacknroll, legalábbis a média ezt találta ki… Igen, bár ez elég hülyén hangzik. De végülis benne van a lényeg és valamit mondani kell. Igaz. Abban az időben én ezeket az újabb black metal zenekarokat hallgattam, Enslaved, Satyricon, Darkthrone, ilyenek. Amikor együtt laktunk, együtt lógtunk én mutogattam meg a többieknek a black metalt. Aztán jött a Turbonegro, Hellacopters vonal, ma pedig már mindent hallgatunk. Mit szólnak a hardcore black metal fanok a Kvelertakhoz? Hú, hát nem tudom. Úgy tűnik sok black metal-os arcnak bejön a mi zenénk is. De ezzel nem nagyon foglalkozunk. Hogyan születnek a Kvelertak dalok? Bjarte felveszi otthon a témáit, amelyek már tulajdonképpen kész dalokként jutnak el hozzám. Néha van az énekre is ötlete, de az többnyire az én feladatom. Aztán megírom a szövegeket, lemegyünk a próbaterembe és mindenki hozzátszi a dolgait. A végére azért mindenki belszól a dalokba, eddig legalábbis így működött.
A szövegeket – ahogy említetted is - Te írod. Igen így van. Az első lemez szövegei nagyrészt a skandináv mitológiából merítenek. Olyan dolgokról szólnak, amik érdekesek lehetnek, amikről érdemes szöveget írni. Egyébként az új lemezre próbálok majd valami újat kitalálni ebben a tekintetben, de erről még korai lenne beszélni. Nem akarom mindig ugyanazt csinálni, szeretnék valami mást. Tényleg szükséges a zenétekben a három gitár? Igen! A kettő nem elég! A három gitárban több erő rejlik. Az első lemez elég nagyot robbant az európai undergroundban – legalábbis nekem úgy tűnt. Te hogy látod? Igen, én is így érzem. Pl. ezen a turnén már most lehet tudni, hogy a Stockholm-i, Köln-i, Hamburg-i és London-i bulik teltházasak lesznek. Ez nagyon jó. De pl. az USÁban is jönnek emberek a bulikra, ismernek minket stb. Mekkora helyeken játszotok? Svédországban, Finnországban most 800-1000 fős klubokban, Európai többi részein kisebb, olyan 4-500 fős helyeken. De az a helyzet, hogy mostanra egy elég jó menedzsment működik mögöttünk és ez lesz a negyedik körünk Európában. Ez az ami igazán számít. Hova jutottatok el az eddigi turnékkal? Az első nagy turnénk a Converge-el volt, akkor öt hetet voltunk úton, elég hosszú túra volt. Sok helyre eljutottunk Európában. De a második EU turné is négyhetes volt, hosszú lenne felsorolni most az országokat, ahol jártunk. Az első turnéval a Dürer Kertbe is eljutottak, Budapestre. Emlékszel MO-ra? Persze király koncertet játszottunk nálatok, bár lehettek volna többen is. Ezzel a nagybusszal jártatok mindig turnézni vagy korábban meg kellett mindig szállnotok valahol? Igen, régebben egy kis buszunk volt, ez mostani a második kör ezzel a járgánnyal. Ez sokkal jobb így – legalábbis számomra. Kényelmesebb? Sokkal kényelmesebb. Koncert után be az ágyba, aztán mire felkelsz már a másik helyszínen vagy. Mit gondolsz Norvégiáról? Imádom! Imádok itt élni, imádom az embereket, a természetet. Nagyon sok jó banda van errefelé. De pl. a zenekarosdihoz is Norvégia a legjobb. Ez egy gazdag ország és a kormány támogatja a kultúrát. Könnyű támogatást szerezni egy turnéhoz mondjuk. Ez sehol máshol nincs így. A legjobb példa erre az az 1 millió korona, amit a Statoiltól kaptatok idén… Igen, pontosan. Ez azért nem kevés pénz. Nem kevés. Sokminden könnyebb lett azóta. Az első turnén pl. nem igazán kerestünk. A nemzetközi dolgainkhoz használhatjuk ezt a pénzt és persze mindent le kell jelenteni. Az USA turnéhoz is nagy segítség volt, hiszen ott nem jött vissza túl sok pénz. Leginkább úgy
mondanám, hogy egy csomó mindent megkönnyít ez a pénz. Meg tudtok élni a zenélésből? Én felmondtam az első turnénk előtt, mert nem tudtam már állandóan elkérni magamat a koncertekre. Úgyhogy fel kellett mondanom, mert nem tudtam volna elmenni egy öt hetes turnéra. De mostmár keresünk eleget ahhoz, hogy kifizessük a számláinkat. Mégha nem is sokat, de eleget. És ez nagyszerű! Mit várhatunk az új lemeztől? Dolgozunk rajta! Ma este már játszunk is két új számot. A turné után lesz pár hónap szünetünk, akkor újra nekiállunk a melónak. Remélhetőleg valamikor jövőre fel is vesszük. De azt nem tudnám megmondani, hogy milyen lesz. Azt tudom, hogy jó és Kvelertak lesz. De még korai lenne bármit is kijelenteni. Ez a két szám van készen, van pár befejezetlen téma, amiket már hallottam, eddig ennyi. De jó lesz! Egyéb tervek? Most lefut ez a turné, aztán megyünk Ausztráliába. Utána pedig gyúrjuk a lemezt. Hajós www.myspace.com/kvelertak
DEPRESSZIÓ Hazánk egyik legnépszerűbb rockbandája, a Halász Feri vezette Depresszió 3 év után új koronggal rukkolt elő. A Vízválasztóra keresztelt album - mely sorban a 6. - a MAHASZ lista élén nyitott. A szövegíró, énekes, gitáros elmesélte, hogy miként indult az együttes pályafutása, melyek voltak a zenekar vízválasztói, hogyan folytak az új lemez stúdiómunkálatai, de fény derült arra is, hogy melyik dalnak jutott kiemelt szerep a lemezkészítésnél. A már egy ideje együtt zenélő három alapító taghoz (Halász Ferenc – ének/gitár, Nagy Dávid – dob, Reichert Roland – basszusgitár) 1999 végén csatlakozott Hartmann Ádám, s ezzel véglegesen megalakult a Depresszió. Mikor is volt ez pontosan? Halász Ferenc (ének, gitár): A Depresszió zenekar tényleges megalakulását arra datáljuk, mikor már 4 tagú formációban, Ádámmal kibővülve, megvolt az első koncert 2000 januárjában. Ekkor éreztük, hogy ráléptünk arra az útra, amin most is haladunk. 2011. szeptember 5-én pedig megjelent a 6. sorlemezetek, Vízválasztó címmel. 11 éves zenekar vagytok. Ez idő alatt 6 lemezt, 15 klipet, 3 DVD-t, 1 kislemezt és 1 válogatáslemezt készítettetek el. Melyek azok a vízválasztók, amik meghatározták a zenekar pályafutását? Szűkítsük a kört kizárólag a zenei karrierre, ha kérhetem. Feri: Ebből a szempontból azt emelném ki elsősorban, hogy pár évvel az indulás után a zenélés a hivatásunkká vált. Ezt mikortól számítjátok? Feri: Már a kezdetekkor ugyanolyan komolyan álltunk a zenéléshez, mint most, annyi különbséggel, hogy egy ideig csak a pénzt forgattuk vissza a zenekarba, hogy még jobb produkciót tudjunk megvalósítani. 2004-2005 környékén viszont már kizárólag a Depresszióval kapcsolatos dolgokkal foglalkozhattunk. Sokan az Egy életen át lemezt tekintik vízválasztónak. Feri: Mások viszont inkább a második, Amíg tart albumunkat tartják mérföldkőnek. Ezt azért elég nehéz behatárolni. Elkészült ugye a Tiszta erőből korongunk, ami egy elég kiforratlan produkció volt. Ma már inkább egy jobb minőségű demófelvételnek mondanám, mintsem egy igazi nagylemeznek, de hivatalosan ez az első lemezünk. Utána az Amíg tart egy minőségi váltást hozott számunkra. Sokkal kidolgozottabbak lettek maguk a dalok, amiben Hidasi Barnabásnak, az akkori HSB stúdió hangmérnökének nagy szerepe volt. Milyen segítséget nyújtott számotokra? Feri: Például hangszerelés terén segített, vagy abban, hogy hogyan kell egy dalt jól eljátszani. Elég keményen hajtott minket, aminek meg is lett az eredménye: egy ütős, összeszedett anyag született szerintem. Az Egy életen át még kiforrottabb lett, ráadásul jöttek a TV-s, rádiós
játszások is, gondolok itt a Nem akarok elszakadni dalunkra. Ezt követően jött az 5 éves jubileumi turné, az első önálló Pecsa bulink. Ezek mind-mind meghatározó pontok voltak a Depresszió életében. Igyekszünk minden egyes lemeznél egyre kimunkáltabb anyagot kiadni a kezeink közül. Egyre magasabbra teszitek a lécet. Feri: Így van, most is egy komoly vízválasztóhoz ért a zenekar. 11 éve zenéltek együtt és mindösszesen csak 1 tagcsere történt. Minek köszönhető ez a szilárd zenekari egység? Feri: 2002-ben, amikor még formálódott a zenekar, basszusgitáros-cserén estünk át. Azt éreztük, hogy három embernek közös célkitűzései vannak, egynek meg nem. Roland abszolút hobbiként vágott bele a közös munkába és úgy is kezelte a zenekart. Mi viszont akkor már sokkal több energiát akartunk az együttesbe fektetni és nem akartuk őt magunk után húzni. Így jött a képbe Zoli (Kovács Zoltán), a jelenlegi bőgősünk. Mindehhez hozzátenném, hogy mi nem csak zenésztársak, hanem barátok is vagyunk. Szeretünk együtt lenni, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Persze voltak és lesznek is súrlódások, de olyan ez, mint a házasság, aminek ugyanúgy vannak hullámvölgyei, mint csúcspontjai. A vitákat szerencsére mindig le tudtuk rendezni. Aztán még egy új taggal is bővült a depi legénysége. Feri: Igen, Pállfy „Soda” Miklóssal, aki sampleres és háttérvokalista szerepet tölt be a zenekarban. 2009 szeptemberében csatlakozott hozzánk, de már régóta a banda közelében ténykedett. Mennyire indult a Depresszió komoly hobbizenekarnak, vagy eleve nagy ambíciókkal vágtatok neki a zenélésnek? Feri: Aki rockzenélésre adja a fejét, számolnia kell azzal, hogy adott esetben 30-40 ember előtt kell, hogy játsszon akár 5-10 évig. Mi azt mondtuk, hogy zenélünk, és úgy csináljuk, ahogy nekünk tetszik. Természetesen nem csak a próbaterem négy falának szeretnénk játszani, éppen ezért törekszünk egyfajta közérthetőségre, de az elsődleges cél az, hogy nekünk tetsszen, amit csinálunk. Térjünk rá az új kiadványra. Közel 3 évet váratott magára a lemez. Alaposan kiéheztettétek a rajongótáborotokat, az egyszer biztos, persze meg is lett az eredménye: a MAHASZ lista élén nyitott a Vízválasztó, amihez ezúton is gratulálok. Mi az oka annak, hogy ennyi idő telt el a két lemez megjelenése között? Úgy tudom terveztetek egy másik, Ellensúlyra hallgató kiadványt is, de aztán elvetettétek ezt az ötletet. Feri: Mindenki elég komolyan elkezdett foglalkozni a dalszerzéssel az „egyensúlyos” időszakban. Halomra gyűltek az ötletek, és komoly feladatnak tűnt, hogy a rengeteg dal közül kiválasszuk, melyek kerüljenek fel a korongra. Végül úgy döntöttünk, hogy kiadjuk az összes dalt, ami kétlemeznyi anyagot ölelt fel. Aztán elindult a
válogatás, és nagyjából egyet is értettünk melyik dal kerüljön a lemezre és melyik ne. Rájöttünk, hogy jó az Egyensúly lemez úgy egymagában és nincs szükség az Ellensúly lemezre. Nem akartunk olyan dalokkal előállni, melyeket nem érzünk annyira erősnek. Persze a 10 éves jubileum adta magát, hogy kijöjjünk két új dallal, az ekkor már Sodával kibővült zenekarral, de több időre volt szükségünk, hogy egy friss, lendületes anyagot alkossunk. Mitől vízválasztó ez a lemez számotokra? Feri: Egyrészről azért, mert 5 elkészített lemez után is úgy érezzük, hogy igenis képesek vagyunk fejlődni és újat alkotni. Másrészről pedig azért, mert ennyi idő alatt rengeteg zenekar zátonyra fut: állandó utazás, zenei nézeteltérések, feszültségek stb. Mi szerencsére ezeket rövid úton le tudtuk rendezni és meg tudtuk oldani felmerülő a problémákat. Hogyan készültek a dalok? Feri: Egy nagyon szigorú szűrőt, egyfajta pontozási rendszert alkalmaztunk a számok kiválasztásánál: 2 pont járt akkor, ha egy dal tetszett, 1 pont, ha jelentős átalakításokkal, de maradhatott, 0 pont esetén pedig egyből ment a kukába. Ez aztán persze nagy vitákat kavart a bandán belül. Volt olyan, hogy lehoztam 12 dalvázlatot, aminek a fele egyből fennakadt a szűrőn. Mondanom se kell, hogy elsőre szíven ütött rendesen. Később aztán átgondoltam és igazat adtam a többieknek. Ha jól tudom összesen 25 dalvázlat készült a lemezhez. Feri: Igen, de nem voltak a kiesők között rossz dalok, csak nem mindenkinek tetszettek. Érdekességképpen elmondom, hogy ezen a lemezen van egy nóta, ami ebben a pontozásban nem is volt benne. Mikor lesöpörték a 6 ötletemet, akkor hirtelen felálltam, kezembe vettem a gitárt és elkezdtem játszani egy témát, ami annyira megtetszett mindenkinek, hogy végül rákerült a lemezre. Lehet tudni, hogy melyik dalról van szó? Feri: Igen, ez volt az Ezen az állomáson, aminek kiemelt szerepe volt a lemezkészítésnél. A dal megszületése, egyfajta feloldozása volt az egész feszült szituációnak. Onnantól kezdve sokkal gördülékenyebben állt össze az egész lemez. Ezért is szerettem volna, ezt a dalt lemezcímnek, de azért a vízválasztó ennél valamivel kifejezőbb. Ha pár szóval kéne jellemezni az albumot, akkor hogyan tennéd? Feri: Érett, erős, nagyszabású, szórakoztató, és minőségi. Minden eddiginél több időt töltöttetek a stúdióban. Május végétől augusztus közepéig-végéig. Feri: Így van. Nagyon fontosak voltak számunkra a kényelmi és a technikai szempontok, szerencsére a törökbálinti Super Size Recording esetében mindkettő adott volt. Varga Zoli, alias Pici segítsége mire terjedt ki? Feri: A korábbi stúdiózás során nem folyt kifejezett produceri munka, ezt a feladatot Pici most teljes mértékben magára vállalta. Rengeteget jelentett
számunkra, hogy a feljátszott zenei anyagot véleményezte. Volt olyan mikor olyan javaslattal élt, hogy Zoli ne a gitárt, hanem a dobot kövesse, de előfordult olyan is, mikor azt mondta, hogy jobb lenne, ha az adott részt egy oktávval magasabban játszanánk. Magyarán gyakorlati tanácsokkal állt elő. Feri: Igen. Apróbb, de nagyon fontos színesítésekkel járult hozzá a lemezhez, amit ő egyébként úgy hívott, hogy növeli a trükkfaktort a lemezen. Változatosabb, mondhatni pikánsabb lett így a lemez. Az énekeknél meg aztán tényleg hatalmas segítséget nyújtott. Az ő ötlete volt többek között a torzított ének is az Álom az álomban című dal elején. Nem hiába töltöttünk el 12 napot az énekléssel, de a vokálokat is közösen dolgoztuk ki. Soda mennyire vette ki a részét a dal-, illetve a zeneszerzésből? Feri: A legtöbb esetben kiegészítő, színesítő elemként működött közre, de a Jön a reggel az ő alapötlete alapján készült el. Mi jut eszedbe, ha azt mondom béke, szeretet, erő, küzdelem, jó és rossz? Feri: Depresszió dalszövegek. Vannak jól bejáratott, ha úgy tetszik elcsépelt frázisaim, de ezek nem véletlenül elcsépeltek. A bulizásról is írtam már szöveget, de ezek a ritkább momentumok. Szereted feszegetni az élet fontos kérdéseit? Feri: Igen, én ilyen filózós alkat vagyok, legalábbis a dalszövegek terén igen. Nem ért még olyan kritika, hogy túl didaktikusak a szövegeid? Feri: Dehogynem! Sok kritika éri a zenekart a szövegekkel kapcsolatban. Azt is szemünkre vetették már, hogy túl pozitív a mondanivalónk. Most erre mit reagáljak? Attól még, hogy kemény zenét játszunk, nem gondolom azt, hogy kötelező lenne negatív dolgokról énekelnem. Sem az üzenetünket, sem a zenénket nem tartom destruktívnak. Melyik számmal foglalkoztatok a legtöbbet? Feri: A második vérrel. Ez a dal mindenkit beizzított! A dal eredeti ötletéből csak én írtam vagy öt változatot, aztán a próbateremben mindenki nekiugrott a számnak és lett belőle vagy húsz verzió. Igazából két dalból gyúrtunk egyet, de még a stúdiózás előtt is volt egy-két ötlet, amit beletettünk. Ha viszont az éneklés szempontjából nézzük, akkor a Jön a reggel volt számomra a legnagyobb falat. Személyes kedvenc? Feri: Az Ezen az állomáson egy kiemelt dal mindannyiunk számára, amiről már korábban beszéltem. Azt tényleg egy próba alatt összehoztuk. Az első hivatalos klip a Te vagy a szerem dalra készült el. Melyek a további esélyesek? Terveztek még további videókat forgatni a friss anyagról? Feri: Valószínűleg a Jön a reggel lesz a következő befutó. A közönség eddigi visszajelzései is azt bizonyítják és mi is úgy gondoljuk, hogy ez egy igen jól eltalált lírai dal. Szerencsére tele van a lemez olyan dalokkal, amelyikre nyugodt szívvel forgathatunk klipet. Ha lehetőségünk lesz rá, akkor elég sok videó fog készülni, hiszen jó két évig az
új korong bemutatásával fogunk foglalkozni. A koncerteken sem játszuk le egybe az egész albumot, hanem folyamatosan adagoljuk a dalokat a közönség felé. Korábban azt nyilatkoztátok, hogy valószínűleg ez a lemez lesz az utolsó hagyományos formában megjelenő kiadványotok. Feri: Nem biztos. Mit terveztek a jövőben? Esetleg a letöltés irányába is elmozdultok? Feri: Sokat törtük a fejünket, hogy miként lépjünk tovább. Például évente 3-4 dalt felpakolni a netre egy jófejség lenne a közönség felé, ugyanakkor azt gondolom, ha megszűnne a lemezformátum, mint egy nagyobb, átfogó művészeti egység, akkor eltűnnének ezek a mérföldkövek a zenekar életében. Ráadásul az sem elhanyagolható tény, hogy a MAHASZ lista első helyén tudtunk nyitni. Ezúton is köszönjük azoknak, akik az eredeti példány mellett döntöttek. Ezért is rukkoltunk elő bónusz DVD-vel megtoldott digipack-os kiadvánnyal. Akik a 90-es években szocializálódtak azoknak még jelenthet valamit, hogy kézbe vegyék a lemezt. Feri: Én a mai napig szeretem átlapozni a bookletet, elolvasni a szövegeket. Mennyire fontos számotokra a közönséggel való aktív kapcsolattartás? Feri: Igyekszünk minden site-on ott lenni, ahol csak lehet, élni a közösségi hálózatok adta lehetőségekkel. Kifejezetten a személyes kapcsolattartásra gondolok. Feri: Mikor megjelent a Vízválasztó, rendeztünk egy lemezmegjelenési partit Budapesten. Mivel úgyis megünnepeltük volna, hogy végre kijött a lemez, gondoltuk ezt a rajongókkal együtt tesszük meg. Szeretjük az ilyen eseményeket, jó élmény nyújt mindenki számára. Az Alvin-Depi közös turné minden egyes állomásán is lesz közös dedikálás a koncertek előtt. Tavaly Royal Flush turné, idén az Alvinékkal vágtok neki az országnak. Hogyan jött az ötlet? Feri: A tavalyi turné remekül sikerült, idén is valami speciálisra vágytunk. A dobosunk, Dávid vetette fel az ötletet, hogy mi lenne, ha az Alvin És A Mókusokkal együtt koncerteznénk, mert ő korábban már dolgozott velük. Nekik is, nekünk is elég nagy táborunk van. Alvinék aztán rákaptak az ötletre. Budapesten viszont… Feri: ...az Alvin helyett a Blind Myself-el fogunk egy hatalmasat tombolni a felújított Club 202-ben. Exkluzív nagy dolgokkal készülünk, és rogyásig fogjuk rakni látványelemekkel a színpadot. Aki teheti, ne hagyja ki! Ferenczi
www.depressziomusic.hu/ www.myspace.com/depressziomusic www.facebook.com/depressziomusic Diszkográfia: 2000 Tiszta erőből 2002 Amíg tart 2004 Egy életen át 2005 Depi Birth DayVD 2006 Még1X EP 2006 Az ébredés útján 2008 DE 3.14 Live 2008 Egyensúly 2010 Nincs jobb kor: Best of 2000-2010 2011 10 éves jubileumi koncert DVD 2011 Vízválasztó
AZOK A BOLDOG 90-ES ÉVEK HONEYCRACK PROZAIC A brit zenekar lelke és mozgatórugója C.J. és Willie Dowling kettőse, őket a Wildhearts korábbi felállásaiból lehet ismerni, mellesleg épp Ginger Wildheart most készülő tripla lemezén segédkeznek, szóval a kapcsolat nagyon is élő. A kilencvenes évek közepén a nevezett személyek összeálltak egy kis örömzenélésre, melynek a kézzelfogható eredménye a Prozaic című lemez. A Honeycrack-et nagyjából egy pont köré lehet helyezni a Wildhearts-szel a zenei koordinátarendszerben, szóval némileg poposabb – de nem nyálas – megközelítésben egyfajta Wildhearts Light-ot kapunk általa. A számok erőssége ebben az esetben is a többszólamú vokálokban, a fülbemászó refrénekben és a hirtelen dinamikai váltásokban rejlik. Elkoptatott közhely, de nem jut eszembe jobb: jó értelemben vett slágerek sorakoznak az albumon. A Go Away, Genius Is Loose, az Animals vagy a Samantha Pope refrénjei kitörölhetetlenül megragadnak a hallójáratokban, mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy a Honeycrack sikerre vigye a küldetését, éppen ahogy Ginger a Wildhearts élén is hiába szállítja időről időre a jobbnál jobb témákat. Ezeknek az arcoknak meg kell elégedniük az amúgy zseniális, de leginkább alulértékelt zenész és dalszerző címkéjével, amit jobb híján elismerés gyanánt rájuk aggattak. Az album pozitív visszajelzéseket kapott annak idején, de a szigetországban abban az időben mindenkit a Gallagher-testvérek szópárbaja kötött le, így sikkadhatott el egy ilyen óriási album a nagy hangzavarban. A zenekar ennek ellenére gőzerővel készült a következő album kiadására is, de a dalok végül demo formájában maradtak meg, illetve felhasználásra kerültek a tagok későbbi zenei projectjeiben. A Prozaic így egyedül maradt a zenei kreativitás és zsenialitás bizonyítékaként. -bt-
STONE TEMPLE PILOTS PURPLE Ha a kilencvenes évek nagy zenekarairól beszélünk, kihagyhatatlan szereplőként meg kell említenünk a San Diego-i Stone Temple Pilots-t. Fontos megjegyeznünk a banda szülővárosát hiszen az több, mint 1200 mérföldre
fekszik az évtized zenei Mekkájának tekintett Seattle-től, mégis úgy tűnhet, hogy a srácoknak közös próbatermük lehetett… Az első album megasikere után a szakma egy része továbbra is csak egy tökéletes rip-off bandának tartotta a STP-t, és valljuk be, a debütáló Core igencsak merített a Seattle-i kollégák munkásságából (szinte tökéletes keveréke a mágikus Ten-Dirt-Nevermind hármasnak). A közönség azonban imádta a bandát, és szerencsére a második lemezzel (Purple) a srácok már abszolút saját hangzással álltak elő, sokkal változatosabb, sokrétűbb anyagot tettek le az asztalra. Szerencsére az énekes Scott Weiland még „csak” a kreativitást kereste a drogokban, ellentétben a későbbi évekkel. A Purple még bővelkedik klasszikus grunge tételekben, mint a nyitó Meat Plow, Silvergun Superman, vagy a lemez leggyorsabb száma, az Unglued, bármelyik nyugodtan szerepelhetett volna a Core-on is. Ezek a dalok képviselik a lemez súlyosabb részét. A líraibb vonulatért a Still Remains és az akusztikus Pretty Penny a felelős. Kiemelhető még a Holló című filmzenéjeként is hallható folk-rockos beütésű Big Empty, de igazából az egész album nagyon egyben van. Emlékszem, első találkozásom a zenekarral a banda Vasoline című dalra készült klipje volt, ami igen gyakori vendég volt az egykoron szebb napokat látott MTV-n. Fogós refrénje azonnal kedvencemmé tette a nótát (ez azóta sem változott). Számomra a kilencvenes évek alternatívnak nevezett zenéjéhez egyébként is szorosan hozzátartoznak a korszak klipjei. Vizualitásuk, hangulatuk annyira egyedi, hogy két másodperc alatt rá lehet jönni, mikor készültek. Ebből a szempontból (is) igazi himnusz a lemez csúcspontja, a középtempós Interstate Love Song, ami a STP egyik legnagyobb slágere lett. A záró Kitchenware & Candybars után sem szabad rögtön a repeat gombra nyomnunk, hiszen hidden track-ként kapunk egy jópofa paródiát My Second Album címmel. A Purple kereskedelmileg megismételte elődje sikerét, sokszoros platina státuszt ért el eladásokban. De ez csak pusztán adalék, ettől függetlenül is a ’90-es évek egyik – ha nem a - legjobb lemeze. nocode
EVOLÚCIÓ MOBY DICK UGASS KUTYA! 1990 Az 1989-es rendszerváltás által kísért változások tették lehetővé, hogy a rockés metálkörökben addigra már hírnevet szerzett Moby Dick rögzíthesse első nagylemezét. Kiforrott stílussal valamint fölényes hangszeres tudással bíró zenekart hallunk már ekkor, jellemzően ez a két tényező emelte mérföldekkel a magyar rockzenei átlag fölé a soproni gárdát. Komplex és technikás thrash elemek vegyülnek a brit heavy metál új hullámának megoldásaival, az összkép emiatt korántsem egységes, bár ez teljesen érthető, hiszen hosszú évek termését préselték a debütáló korongra. A lemez pont úgy szól, ahogy azt a kilencvenes évek elejéről el tudjuk képzelni, az olyan számok viszont mint az Ugass Kutya, a Káosz és Zűrzavar vagy a III. Világháború előtt még ennek ellenére is máig ható frissességgel szólnak. -bt-
KEGYETLEN ÉVEK 1991 A zenekar a győri Aurorának írt szövegei után kérte fel Pusztai Zoltánt, a Moby Dick szövegírói posztjára. Ez a kapcsolat azóta is kitart, és a Pusztai-féle megfogalmazás a Moby Dick védjegyévé vált. Az amerikaellenesség, a pusztuló világ témaköre azóta is állandó témák. A Kegyetlen éveket sokan a mai napig a legjobb Dick lemeznek tartják, mégha a hangzás egy kicsit vékonyka is. Rozsonits Tamás mintha konzervdobozokon dobolna, de hát 91-ben még nem volt olyan egyszerű a zenésznek a stúdiózás – legalábbis errefelé. A 10 nóta tulajdonképpen mindegyike előfordulhat Moby Dick koncerten még ennyi idő elteltével is: Ilyen ez a század, Beteg a föld, Kiképzés stb.. Egyértelmű, hogy Smiciék nagyot léptek előre az Ugass kutya! után, de bizonyos
értelemben azóta sem tudtak ennyire lényegretörő, egységes, thrashlemezt lepakolni az asztalra, ami elejétől a végéig izgalmas és fogós. Közhelyek? Persze, de inkább hallgasd csak meg a Kegyetlen éveket, a szegény ember Reign In Blood-ját! Hajós
KÖRHINTA 1992 A Kegyetlen évek nyers és lecsupaszított thrash zúzdája után a Körhinta érettebb megszólalásával és bátrabb, kisérletezőbb megközelítésével tovább tágította a Moby Dick univerzumát. Zeneileg és szövegileg egyaránt ott van a topon. Pusztai Zoli apokaliptikus víziói nagyon jól illeszkednek a Mentes/Schmiedl gitárduó kezei alól kiszaladó riffekhez. A Mentes Norbi által odapakolt rendkívül ízes szólók külön említést érdemelnek, nekem legalábbis nagyon bejön a stílusa, az egyik legjobb a hazai mezőnyben. Az anyag nagy része a megszokott Moby Dick vonalat képviseli, vitathatatlanul jobb minőségben, magasabb szinten elővezetve, már ha a Kegyetlen Évek zsenialitását lehet fokozni. A Legyél Jó akkordbontásos verzéi meglepetésként hathatott a kemény mag számára, de ha jól belegondolunk már a Fade To Black óta nem számít szentségtörésnek, ha egy thrashzenekar bevállal egy ilyen jellegű számot. Mindemellett a Hobo Blues Band klasszikusának, a Gazembernek a 'Dick-esítése is jól sült el. -bt-
FEJFA HELYETT 1994 A Moby Dick a csúcsra ért – legalábbis kereskedelmileg. Megtöltötték a Körcsarnokot, országos turnékat csináltak, de ezidőtájt bejárták a magyarlakta területeket az országhatárokon túl is. A ma is aktuális felállás első stúdiólemeze a Fejfa helyett és ha nem is egy Kegyetlen évek, azért szorosan ott lohol mögötte. Csak a hangzása lett sokkal emberközelibb, bár ezért a stúdióban meg
kellett küzdeni. Ha a furulyás intro megriasztana, a Fejfa helyett vagy a Romlott rendszer rögvest eltűnteti a kérdőjeleidet. De az olyan lazább témák, mint az Önkéntes áldozat vagy az Így tűnsz el is ütnek. A CD végére felkerült a Babilon egy végigszólózott verziója is – nyilván ezt a kiadó erőltette, hiszen ekkoriban kezdett terjedni MO-n a Compact Disc, mint olyan, kellett a bónusz. A borító is király, de hova tűnt a klasszikus MD logo?! Hajós
MEMENTO 1994 Egyfajta visszatekintő album ez, azokat az időket idézi meg, mikor a Moby Dick közelében sem volt annak, hogy nagylemeze lehessen, így házilag felvett és sokszorosított demók révén terjedt a híre a rockerek között. A kiadvány az 1983 és 1989 között rögzített felvételek anyagából válogat. A hőskorban olyan dalok születtek mint a Patkányirtás, a Pokolrock, a Bűn Krisztusa, a Falfirkáló vagy az egyetlen MD-ballada, a Zokog a lelkem. A Keresztes Vitéz és a III. Világháború előtt már szerepelt az első lemezen, de különösen az utóbbi esetében nekem a Memento-változat jobban tetszik. Ja, igen, a kiválasztott számokat Smiciék újra feljátszották ehhez az albumhoz, így megfelelő hangzással hagyományozták az utókorra és méltóképpen állítottak emléket a zenekar első évtizedének. -bt-
INDUL A BOKSZ 1996 Lemmy-től tudjuk, hogy a csúcsról csak egyfelé vezet az út: lefelé. Ha a Fejfa idején ért csúcsra a Dick, akkor a hanyatlás az Indul a boksz-al kezdődött. Kiadóváltás, két év kihagyás (ami akkoriban kétszer annyi idő volt, mint a megszokott), zeneileg és szövegileg is vegyes kép. Pusztai Zoli csak a lemez felénél működött közre, a másik felét Smici írta meg. Közben a metálvilág is elkezdett változni, már a szót magát is ciki volt kimondani. A Moby
Dick is visszakényszerült a kisebb klubokba (mint pl. a legendás első Wigwam a Csörsz utcában), a nagyobb helyszínekre pedig csak alkalomadtán keveredhettek. A minden eddiginél panterásabb, sepulturásabb megközelítésű dalok közé került egy feldolgozás is a győri haver Aurorától (Egy kis anarchia). Az Indul a boksz egy korrekt lemez, nem a legjobb, de ez volt a Moby Dick 96ban. Hajós
TISZTÍTÓTŰZ 1997 A 90-es évek második felére a kemény zenében a Korn vette át az irányítást. Mindenki lehangolt a pincébe, a szólókat maguk mögött hagyták és a bőrkabátot Adidas melegítőre cserélték a rokkerek. A Moby Dick is próbálta felvenni a ritmust, amit utólag lehet megbántak. Pusztait szinte teljesen félretették, Smici és Norbert írták a szövegeket, amik felemásra sikeredtek. A Pusztai-vonalhoz semmi közük. De a csomagolás is több, mint fura. A fogadtatás se volt az igazi, de ez nem (csak) a zenekar hibája. Mindezek ellenére kár lenne leírni ezt a lemezt, mert bizony vannak rajta király riffek, jó dalok, amikre a mai napig tigrisbukfencezek a kanapén, ha előkerülnek. És a hangzás is zsír. Mondjuk a végére az Ugass kutya! kornélosított verzióját lehet nem erőltettem volna… A langyos fogadtatás után a Moby Dick feloszlott és egy ideig külső szemlélővé vált. Hajós
GOLGOTA 2003 Négy év szünet után a Moby Dick ismét tényező lett a hazai metáléletben. A 2003as visszatérő lemez a hosszúságával némileg próbára teszi a hallgatót, az ötletek és a kreativitás hallhatóan most sem hiányoztak a zenekarból. A szövegek ismét nagyon erősek, ezúttal a vallás szemszögéből, szimbólumrendszerének segítségével reflektálnak a jelen kilátástalanságára, ebben az
értelemben akár konceptalbumról is beszélhetünk. Ezúttal Pusztai Zoli mellett Holdampf Gábor (ex-Mood, ex-Wall Of Sleep, Magma Rise) szállította a mondanivalót. Zeneileg a középtempós nóták dominálnak a megszokott Moby Dickminőségben. Sajnos a hagyományos gitárszólók erőteljesen megritkultak és lerövidültek az új évezred iránymutató modern-metál zenekarainak gyakorlatát követve. A súlyponti számok mellé, mint a Tornyok omlanak, Mennyből az angyal, vagy az Ámen szépen felzárkóznak a többiek is. A Fekete Lyuk vagy a Még Ebben A Testben húzása felülmúlhatatlan. A hangzás csillagos ötös, szépen, arányosan, izmosan szól minden hangszer. A lemezhez kapcsolt első klip (Ámen) látványvilága a zenéhez hasonlóan kiemelkedő színvonalat képvisel. Mindent egybevetve egy újabb Moby Dick-klasszikussal lettünk gazdagabbak. -bt-
SE NAP SE HOLD 2005 Két évvel a visszatérő Golgota után máris jött az új anyag. A Se Nap se Hold olyan erősen kezd, hogy a négyes Lélekromboló torpedónál kapod csak fel a fejed, hogy mi a here van már. A Jusson eszébe, a Demokrácia álarca és a Pozitív minta bőven-bőven egy ereje teljében lévő, friss zenekart mutat. Bár Smici mester szerint a végeredmény nem a legmeggyőzőbb, a hangzás visszalépés, azért az MD stúdióban készült (és HSB-ben maszterelt) anyag ezen a téren sem szégyenkezhet. A lemezt záró Napot ő hoz egy szokatlan, szintetizátoros megfejtés ugyan, de a többi 10 dal tipikus Moby Dick, modern thrash. A bónusz DVD-n pedig lecsekkolhatjuk, hogy milyen volt a Sziget és nagyszínpada 95-ben… 2005 után elkezdődött a projectezés a MD táborban, ami az anyazenekart jó időre parkolópályára küldte… Hajós
A HOLNAPOK RAVATALÁN 2011 A harminc éves jubileumát ünneplő Moby Dick kirobbanó formában van, ezt az új lemez is tanúsítja, mely megjelenésének a hetében első helyen nyitott a MAHASZ lemezeladási listáján. A vegyes érzelmekkel fogadott Se Nap se Hold után kifejezett felüdülés A Holnapok Ravatalán, mely korábban a furcsán hangzó Durván akár a vulkán munkacímen futott. A lemez minden habzószájú
Moby Dick-rajongót kielégíthet - míg az előző korongon volt néhány megkérdőjelezhető szöveg, itt most ismét nagyon erős és hatásos képekkel gazdagodunk Pusztai Zoli jóvoltából. Zeneileg mit is lehetne hozzátenni, az album a legszebb Moby Dick-hagyományokat ápolja. Az akusztikus Intro után szinte berobban a klipesített Durván akár a vulkán és egyből leesik mit várhatunk a Moby Dicktől 2011-ben. Egy sodró lendületű kétlábgépes téma, király refrénnel, védjegyszerű Mentes-szólóval. A címadó A Holnapok Ravatalán egy hasonlóan erős szerzemény, de általánosságban is elmondható, hogy különösen fogós témák gyűltek össze ehhez a lemezhez. A thrash alapokra már-már rock n' rollos húzású riffhegyeket pakoltak Smiciék. Az Éjfél után tíz perccel, a Ki mer a szemembe nézni vagy a Bebetonozva kiváló iskolapéldái ennek. Utóbbi a refrénbeli kiállással egész egyszerűen mindent visz. Smici az adottságaihoz képest változatosan énekel, talán nem túlzás leírni, hogy nem csak hajlításokat, hanem valódi, fogós dallamokat hoz. Nem esik nehezemre megemészteni ezt a lemezt, melyet a sokadik hallgatás után egyedül a „tökéletes” jelzővel tudnék illetni. A hazai metálmezőny legendái hírnevükhöz mérhető anyaggal adtak magukról újabb életjelet. A bónusz DVD-n a 98-as Búcsúkoncert - eddig csak VHS-en hozzáférhető – felvétele és néhány werkfilm található, mint csemege. -bt-
ÉLŐ ROKK
KVELERTAK SAMFUNDET, TRONDHEIM, 2011.11.11.
BLACK-OUT BARBA NEGRA, BP., 2011.11.05. Nekünk mindenképpen jó, hogy már két igényes klubunk is van a XI. kerületben, ahová még érdemes lehet koncertet szervezni. Azt hogy hosszútávon meg tud-e maradni mindkettő az idő dönti majd el. A Barba Negra mindenesetre viszi tovább az indiánsátras vonalat, bár a honlapjukra azért rágyúrhatnának egy kicsit, ha már ennyire jól megcsinálták a helyet. Utoljára a Volt fesztiválon láttam a Black-Out-ot – még Csordás Robival a mikinél – a régi/új felállást most volt szerencsém először elcsípni. Az elején azt hittem, hogy a 99-es Almássy téri buli sorrendjét hozták el, az intro és az első három szám ugyanis a V.V.V.-ről szólt (Tejfehér csend, Három, Zöld kedd, Legyen!). Ötletem sincs, ez honnan jött, én mindenesetre imádom azt a lemezt, úgyhogy piros pont! Koncert után a WC-ben többektől hallottam, hogy a hangzás nem volt az igazi, de nekem csak Attis basszusgitárja hiányzott. Reménykedtem, hogy később megoldódik az ügy, de nem volt változás. Pedig ő igazán nem egy szürke mikulás, akit a gitár mögé kell rejteni. A V.V.V.-s szett után jött a régi tettestárs Andrics Laci a Lepketánc és a Zuhanás dalokra. Utóbbi jó kis meglepetés volt, mégha az első Black-Out kazetta nem is mutatja a zenekar igazi erejét, egy slágert már akkor is leszállítottak. Aztán lett volna még két további vendég, de végül Temesi Berci nem jött el (állítólag koncertje volt), ez a színpadon is kisebbfajta káoszt okozott. Jamie Winchester viszont eljött és előbb akusztikus (Ma, Vivien), majd elektromos gitáron (Gyönyörű zombi, Óz és a csodák temploma, Mégegyszer) segítette barátait. Volt még a Jónak lenni c. új tétel is, ami nem tudni mikor hol jelenik majd meg. Egyébként arányosan válogattak a lemezekről (A szív diktál persze kimaradt a szórásból, de ez nem meglepő ugye). Illetve ez így nem teljesen igaz. El tudsz képzelni Black-Out koncertet Fekete kék nélkül?! Na ez olyan volt. Nem nagyon értettem, de hát ez van, végülis így is rendben volt a műsor. Egy dolgot még muszáj megemlíteni: az még oké, hogy Kowa a verzék előtt a földre néz egy kis segítségért, de akkor ne rontson már szöveget. És pont a Kertet szúrta el. Mondjuk, jobb volt most a helyzet, mint évekkel ezelőtt, amikor még a Mantrába is beszállt. Mögötte a zenészek meg felsőfokon teljesítenek, de ezt szerintem nem kell mondanom senkinek, ha a Black-Out-ról beszélgetünk. A 20 számos koncert az Ami vagy-al és a Spirállal zárult, össznépi énekléssel természetesen. Vígasztalásul a diszkóban meg később előkerült a Fekete kék is, de hát szalagról az nem olyan… Hajós
A Kvelertak napjaink egyik legizgalmasabb zenekara. 2010-ben BP-n is jártak a Dürerben, de amikor idén megnyerték az 1 millió koronát, valószínűleg többen kapták fel a fejüket rájuk. Azt hiszem egy ideig nem lesz problémájuk a pénzzel… A Samfundet nagyterme – ami leginkább a Fővárosi Nagycirkuszra hasonlít, csak kisebb – csurig megtelt Kvelertak pólósokkal, ami olyan 800-1000 embert jelenthet. A három amerikai előzenekarból én csak az utolsó Toxic Holocaust-t csíptem el, ezt az ős-thrash metalt vérhitelesen prezentáló erőtriót. A Slayer persze már 86-ban mindent eljátszott előttük, de az vitathatatlan, hogy élőben ütnek, ráadásul egy gitárral… A Kvelertak egy rövid átszerelést követően keveredett a színpadra, és egy másodpercig sem volt kétséges, hogy az este az övék. Ezek (a Toxic-hoz képest) modernebb kinézetű fazonok végig pörögték a kb. 1 órát. Ugráltak, headbangeltek, nyilván élvezték a bulit – ahogy mindenki. A három gitárt továbbra sem értem egyébként, hiszen egy gitárral is lehet zajt csinálni, ott az öreg Lemmy és a Motörhead, mint jó példa, de ők tudják. Ez a Gluecifer találkozik a Satyricon-al típusú zene, akár rosszul is elsülhetne, de valamitől mégis összeáll a történet és működik a Kvelertak. A bivalyerős bemutatkozó lemezre épült természetesen a műsor megfejelve két új számmal, ezekről most még korai lenne nyilatkozni. Nem lógtak ki a műsorból, az biztos. Kiváncsi leszek merre indulnak majd el. Ha jól tévedek az egész lemezt eltolták, bár nem jegyzeteltem és a végefelé azért kezdtem én is megbolondulni a jó sörtől. A végén a Mjod-re persze mindenki szét akarta szedni a házat, mielőtt hazatér és a hétfői gyárra gondol... Én meg tudom mit hallgatok a következő hetekben a walkmanemben. Ilyen egy jó koncert, nem igaz?! Hajós
FRISS ÁRU DANKO JONES MOUTH TO MOUTH EP Az öt számos EP, mely a legutóbbi, Below The Belt album felvételei során került rögzítésre, fizikai formátumban nem is jelenik meg, ennek megfelelően a megszerzése sem jelent különösebb kihívást. Három szám már felbukkant a BTB különböző bónuszaiként, míg a másik kettő korábban kiadatlan felvétel. A kiadvány küldetése, hogy Danko Jones téli európai körútját támogassa, melynek során decemberben Budapesten, a Dürer Kertben is a tiszteletét teszi. Az öt szám hamisítatlan Danko Jones-szerzemény, hagyományos rock n' roll alapállással, ahogy azt a kanadai énekes/gitárostól megszokhattuk. Ez a szívből szóló partyhimnuszok kifejezetten üdítőként hatnak a sok kiszámított, művészkedő, langymeleg zenei kísérlet mellett melyet a pályatársak mostanában kipréselnek magukból. -bt-
KÖTELEZŐ KÖZHELYEK SZIGET TÜKÖRKÉPE Az előző Közhelyek lemezt én írtam meg, így teljesen evidens volt, hogy a következőt is nekem kell, meg végül is én volnék itt a punk felelős vagy micsoda. Azt ugye leírtam az előzőben, hogy a zenekartagok nagyon jó srácok és nem bántásból, hanem építő kritikaként mondom, amit mondok. Ők meg nem sértődtek meg, hanem kicsit több, mint egy évre rá megkerestek egy új lemezzel, hallgassam meg, írjam meg. Én meg ilyenre sose mondanék nemet. Kaptam egy rövid infó köteget is a koronghoz, így még mielőtt belehallgattam volna, megtudtam, hogy a hangmérnök Botlik Matyi. Ha így nem ugrik be, a Grenma dobosa. És igen, az ő keze munkáját dicséri a legutóbbi, igen jóra sikeredett Grenma lemez is, Csongi pedig egy interjú során említette, mennyire igényes a munkájára. Azt rögtön felfedeztem páratlan
éleslátásommal, hogy mindössze öt dalt tartalmaz a CD, de a nagy kérdés nem ez, hanem, hogy az az öt milyen. A kevesebb néha több. Itt meg sokkal több. Az nagyon gyorsan feltűnt, hogy az énekből eltűnt az a zavaró orrhang, ami a Hirtelen felindulásból-on nagyon zavart. Nem tudom, hogy ez mennyiben a hangmérnök és a számítógép érdeme, vagy egyszerűen csak odafigyeltek rá a srácok, mindenesetre remek, néhol skatepunkos, néhol ordító klasszik punk beütésű, de határozott, tudatos, kifejezetten kellemes hangzású ének hallható végig. És ugye tudjuk, hogy egy jó énekes elvisz egy közepes zenekart, de egy rossz elront egy tökéletes bandát is maga mögött. Itt azért megvan az az előny, hogy jó énekes van, jó zenekarral a háta mögött. Remek, feszes punkrockos riffek, laza átvezetések és nagyon jó kis pörgős, kicsit rockos beütésű szólók dobják fel az egészet. Van egy hangulata a zenének, ami nyilván nem kis mértékben köszönhető a fúvós aláfestésnek, de az egész bandának van saját hangzása (ami eddig is volt, csak egyre kiforrottabb), amitől egyedi tud lenni és nem keverjük össze őket másokkal. Talán egy pici TirPunk-os hatás van benne, de ez egyáltalán nem olyan szintű, hogy zavaró legyen. Ja, vannak ám szövegek is rajta, ugye abba is belekötöttem az előzőnél. Na itt ezen a téren sem érheti szó a ház elejét. Nincsenek burzsujellenes, rendszermegdöntő és egyéb nagyon unalmas témájú számok. Ügyes hasonlatokkal, szép rímekkel, tényleg igényesen, odafigyelve megírt dalszövegek lettek, amik közül nem egy versként is megállja a helyét. Még az eléggé személyes hangvételű Hanna is olyanra sikeredett, hogy bárki könnyen átérzi a helyzetet és be tudja helyettesíteni a saját életébe. Nyilván nem az én kritikám vezérelte őket, de jó eséllyel mások is ezekre a hibákra mutattak rá, vagy csak ez jött belülről, a lényeg, hogy a korábbi hibáknak nyoma sincs, egy rövid, de nagyon kellemes, sokszor hallgatható valamit kaptunk. Mondjam ki? Na jó, egy kurva jó lemez lett ez, srácok, csak így tovább!! Ti meg hallgassátok meg, mert érdemes! Pipi
MEGADETH TH1RT3EN A Megadeth két év után jelentkezett új albummal, melyen a tíz év után visszatérő, állandó tettestárs, David „Junior” Ellefson is felsorakozik Mustaine mellett. Már az Endgame-be sem lehetett különösebben belekötni, úgy ez a lemez is rendben van, annak ellenére is, hogy hosszú idő óta a padláson porosodó, korábban már itt-ott felbukkanó
ötletek is kerültek a vegyesfelvágottba a recyclingtematika jegyében. MegaDave azért sem feszült meg az új albummal, mert a zenekar számára kényelmetlen Roadrunner-szerződést szerette volna letudni ezzel a csípőből kivágott anyaggal. A jövőben valószínűleg saját label alatt jelennek majd meg a Megadeth korongok, ami jóval több mozgásteret engedélyez majd a zenekarnak. A Megadeth folyamatosan egyenletes minőséget szállít az évek során, ezért fel sem tűnik, hogy jó néhány téma megszületése a Countdown to Extinction környékére datálható. A megjelenés előtt azért volt egy pár meredek nyilatkozata a Főnöknek, de ezt megszokhattuk. Egy ízben például azt magyarázta, a készülő lemez kapcsán, hogy a Guns N' Roses Appetite For Destruction albuma óta nem hallott olyan anyagot, melyen ilyen mennyiségű kiemelkedően jó szám lett volna. Valljuk be, ez a párhuzam azért erős, mintha az almát a körtével hasonlítanánk össze. Mert vitathatatlan, hogy a Th1rt3en rengeteg albumot simán leköröz, beleértve Lou Reed és a Metallica torzszülöttjét is, de elsősorban Megadeth korongként kell értékelni és ebben a minőségében a korábbi albumokkal lehet összehasonlítani. Nyilvánvalóan nem ér fel a Rust In Peace vagy a Countdown to Extinction zsenialitásához, még ha hasonló, vagy jobb képességű zenészek hozták is össze, de szorosan ott van az élbolyban, mondjuk a Youthanasia mellé simán odatehető. Dave Mustaine istenadta tehetség, ehhez nem fér kétség. Bivalyerős és emlékezetes témák sorakoznak a korongon a legjobb Megadeth-tradíciókat felelevenítve. Az első pár hallgatásra a Public Enemy No1, a Whose Life (Is It Anyways), a We The People a New World Order, a Black Swan illetve a lemezt záró 13 emelkedik ki, ami egyrészt nagyon jó arány, másrészt biztos vagyok benne, hogy hamarosan a többiek is megérkeznek, mert nem nagyon akarózik kivennem az albumot a lejátszóból. -bt-
DAVE MUSTAINE A LIFE IN METAL A történelmi tények ismertek. Dave Mustaine a Metallica gitárosaként és dalszerzőjeként vált ismertté, ahonnan még a Kill ’Em All lemez feljátszása előtt leléptették túlzott alkoholfogyasztása és drogfüggősége miatt. Nem sokkal később saját zenekara, a Megadeth élén látjuk viszont, melyet szívós munkával épített fel és juttatott el a metálzene élbolyába. Az első kiadásban tavaly megjelent önéletrajzi kötet ezt a sikertörténetet dokumentálja, bőven tárgyalva a Metallica tagjaival ápolt ambivalens viszonyt, a Megadeth feszültségekkel terhelt belső ügyeit, a különböző tudatmódosítókkal folytatott harcot, mindezt rengeteg insider-történettel megspékelve, amitől igazán élvezetes, mondhatni letehetetlen olvasmány kerekedik az élettörténetből. Nekem a második kiadás került a kezembe, mely az idén nyári Big Four bulikig, illetve az új album készítésének kezdeti fázisáig követi nyomon az
eseményeket. Dave Mustaine óriási figura, egy valódi túlélő, ezt persze eddig is tudtuk. Nem szívbajos, igazi tökös csávó, mindig megmondja a tutit. Nem csoda, hogy talpon maradt a zeneiparban, hovatovább napjaink egyik legsikeresebb metálzenekarának élén tevékenykedik. A Metallicából történő kirúgása érezhetően a legfájdalmasabb pont az életében, szinte soha be nem gyógyuló sebet okozott a lelkében. Elég, ha csak a Some Kind Of Monster DVD vonatkozó részére gondolunk, ahol húsz év után ugyanaz a sértődöttség beszél Mustaine-ből az esemény kapcsán, mikor kiönti a lelkét a könnyeivel küzdő Lars Ulrich-nak. Ez azért durva. Ezt figyelembe véve egyértelmű, hogy a Megadeth is ezt a traumát volt hivatott feldolgozni. A zenekari katalógus legkevésbé sikeres albumai például kimutathatóan a Metallica „nyomására” születtek. A Cryptic Writings abból a megfontolásból jött létre, hogy Mustaine-nek is kellett egy olyan kaliberű sikerlemez, mint amelyeket a Metallica tett le a kilencvenes években. A Risk című album pedig Lars egyik nyilatkozata alapján született, melyben azt kifogásolta, hogy Mustaine zeneileg nem mer elég kockázatot vállalni. Nos, MegaDave bemutatta a középső ujját, az eredmény meghallgatható. A másik történetszál a Megadeth belső ügyeit taglalja, a lemezfelvételek és tagcserék hátteréről lebbentve fel a fátylat rengeteg kis apró és színes sztorin keresztül. Végül megismerjük Dave Mustaine-t az embert, aki generációjának egyik legtehetségesebb gitáros-dalszerzője, bepillantást nyerhetünk a drogokkal és az alkohollal ápolt viszonyába – az arc tizenhétszer járta meg az elvonót. Ez azt is jelenti, hogy a nyolcvanas évek meghatározó Megadeth lemezei, majd a zseniális Rust In Peace, Countdown To Extinciton és Youthanasia-triász mind tudatmódosítók hatása alatt születtek. Itt most tartok egy hatásszünetet… A kétezres évek az újjászületés esztendői, melybe szintén bő betekintést kapunk. 2002-ben egy ideg megsérült Mustaine bal kezében (neuropátiás sokk), ami miatt a végtagja teljesen használhatatlanná vált. Nem kell részletezni, hogy mit jelent ez egy gitáros esetében és el lehet képzelni, hogy milyen lelki gyötrelmet jelentett a számára. Ez a körülmény a Megadeth további működését is megkérdőjelezte, ám szerencsére a terápiás kezelések nyomán MegaDave teljesen felépült, így két év után újraindult a Megadeth gépezete, hogy a megelőző évtizednél jóval kedvezőbb zenei közegben ismét a csúcsra járassa a fordulatszámot. Négy újabb stúdiólemezt és a Big Four fellépéseket követően 2011-
ben a Megadeth ismét ott van az élvonalban, ami óriási elégtétel lehet a mindent túlélő Mustaine-nak, tekintve, hogy az idei produktummal köröket ver a nagy rivális, a Metallica aktuális kiadványára. Egy álom vált valóra, melynek megvalósulását a leghitelesebb forrás segítségével van szerencsénk végigkövetni. Az önéletrajz nem jelent meg Magyarországon, de a csodálatos Internet segítségével természetesen ez is, mint sok minden más megrendelhető és elérhető. -bt-
DEPRESSZIÓ VÍZVÁLASZTÓ Nem hiszem, hogy bemutatásra szorulna a 11. életévét taposó, budapesti Depresszió zenekar. Az évezred elején induló banda hazánk egyik leglátványosabb, konstansan felfele ívelő karrierjét tudhatja magáénak. Az egykor a Tankcsapda vendégeként turnézó együttes, ma már a klubokat jócskán kinőve teltházas bulikon és a fesztiválok elmaradhatatlan fellépőjeként szórakoztatja az egyre növekvő depi-tábort. Igyekeznek mindig többet és többet kihozni magukból, ez maximálisan érezhető. Ráadásul a közönséget nem csupán élőben, hanem az igényesebbnél igényesebb kiadványokkal is szeretik kényeztetni. A nagylemezek mellett 3 DVD, 1 kislemez és 1 válogatáslemez ékesíti a repertoárjukat. Az új album közel 3 év után látott napvilágot, ami magukhoz és a hazai brigádokhoz képest is nagy idő. Aki fogékony a minőségi digipack-os kiadványok iránt, az biztosan kedvelni fogja a Vízválasztóra kereszelt hanghordozót is, amit egy számos extrával megbolondított DVD-vel toldottak meg a fiúk. A rajongók nem panaszkodhatnak, hiszen ezen a DVD-n megtalálható a lemez PCM stereo hangsávja is, azaz a hagyományos CD formátumhoz képest kétszer olyan jó minőségben hallgathatóak meg a dalok. Mindezek valóban közönségbarát gesztusok, ezért is fogtam neki kíváncsian az új anyag meghallgatásához. A bekúszó verze után azonnal dörren a nyitódal, a Te vagy a szerem. Már az első szám hallatán leszögezhetjük, hogy bivalyerősen szól a lemez. Varga „Pici” Zoli, aki a hangmérnöki és produceri feladatokat látta el a felvételek során, igencsak kitett magáért, illetve a zenekarért. A fogós riff, az ütős refrén, a szám húzása adja magát, hogy klip készüljön a nótából. Ezt követően az izmos Az öröm beszél és a darálós Ellensúly kellően felszabadítja bennünk az adrenalint. A koncerteken ezekre biztos nagy ugrálás lesz és komoly nyakizomlázra lehet majd számítani. A Térden vagy talpon intrója nagyon szépen
felvezeti a Korn-ízű riffekkel megspékelt, súlyos tételt. Amennyire nem jött be nálam a best of-ra felpakolt, samplerrel felvizezett két track, annyira jól illeszkedik most Soda játéka a korongon található dalokba. Az ötödik tag színézése egy érdekes ízt ad a számoknak, így egy kicsit más megvilágításba helyezi a lemezt. A dögös rock'n'roll szólóval felturbózott Túl messze magán viseli a már megszokott depi-slágerek jellemző jegyeit. Remek kiállásokkal, fülbemászó refrénnel könnyen utat tör a hallójáratok felé. Ez a kijelentés még inkább igaz a Megyek előre című számra, melyben talán egy fokkal jobban eltalálták a kiállást. A kedvenc nótám a középtempós, hegedűbetéttel tarkított Ezen az állomáson, amely az egyik legszemélyesebb hangvételű szám az albumon. Abszolút jót tett Halász Ferinek, hogy a túlzottan didaktikus szövegek mellett egyre nagyobb teret engedett a személyes daloknak is. A súlyos zúzda, az Egyformább és a pörgős, tört ritmusú Tisztelet lendületete visz magával egészen a Második vérig, mely a maga markáns basszusával és a harapós riffjeivel egy nagyon jól összerakott dal. A zúzásra kiéhezett rajongóknál valószínűleg ez fog a leginkább betalálni. A zárótétel, a lírai Jön reggel, melynek zenei alapját Soda írta, felelgetős refrénje garantált nyomokat hagy bennünk. Kétség nem fér hozzá, hogy a Depresszió legényége az eddigi albumokhoz képest egy sokkal komolyabb és minőségibb lemezt tettek le az asztalra. Hallhatóan nagyon együtt van a banda és mindenki odatette magát lemezkészítésnél. Egyértelműen jót tett, hogy Kovács Zoli basszeros is aktívan közreműködött a zeneszerzés terén, így változatosabb anyag születhetett. Már csak arra leszek kiváncsi, hogy élőben hogy fog megszólalni a Vízválasztó, de minden bizonnyal ezzel nem vagyok egyedül. Ferenczi
