KÖSZÖNTİ A III. MŐSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhetı. A korszellemnek megfelelıen nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerőek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Minden eddiginél nehezebb szülés volt a NO.20., de hát így van ez amikor a III. MŐSZAK nem hoz elég zsét a konyhára és az embernek mindenféle tré melókat is be kell vállalnia. Sokan vártátok a beharangozott Picsa interjút, ami nem marad el csupán egy keveset eltolódik, és kiegészül egy kiadós meglepetéssel… Helyette van sok más érdekesség erre a hónapra is, újdonságok, nyári hangulat, fesztiválszezon és egy bıdöletes Káderfeszt válogatás a hazai punk-rock színtér színe-javával! És ha minden jól megy a következı szám is hamarosan érkezik! Széles terpesz, sör, napbanézés, punk-rock-metal! Hajós
III. MŐSZAK Hajós -btPipi -KLırincz Ferenczi
KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak
[email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak
ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU
STREET DOGS A punk rock világát egyenesen letaglózta 1998-ban a hír, hogy a Street Dogs frontembere, Mike McColgan kiszállt a Dropkick Murphys-bıl, pont akkor, amikor a banda a nemzetközi színtéren is kezdett befutni. Még nagyobb sokk volt, hogy a rocksztár életmódot azért hagyta ott, hogy a bostoni tőzoltóság tagja lehessen. De hát az álmokat nem olyan könnyő kiverni az ember fejébıl, néhány tőzoltóságnál eltöltött év után a punk rock zene ismét elcsábította. Street Dogs néven összehozott egy hobbibandát, hogy néhány hétvégi fellépéssel és a próbákkal levezethesse a kreativitását. Ezek a bizonyos koncertek még több koncerthez, majd végül egy lemezajánlathoz vezettek. A Flogging Molly kelta punkjainak felkérése, hogy csatlakozzanak hozzájuk a turnéjukon komoly válaszút elé állította McColgan-t. Már egy ideje küzdött a lelkiismeretével, vajon az élete célja, hogy öregemberként a verandán ücsörögve arról ábrándozzon, hogy mi lett volna, ha megragadja a második lehetıségét, hogy fıállású rocksztár legyen?! Így nyolc év elteltével, öt album után nem is kérdés, hogyan döntött. És most McColgan bandája ismét újult erıvel tért vissza. 5 album után miért döntöttetek úgy, hogy a banda nevét viseli majd az új korong? Nem szeretném, ha beképzeltnek vagy arrogánsnak gondolnátok, meg mintha azt mondanánk, hogy mi szartuk a spanyol viaszt, de azt hiszem mindannyian úgy éreztük, hogy ez az eddigi legjobb munkánk. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a többi nem állja meg a helyét, csak az új album minden szinten felettük áll és úgy érezzük nagy lépést tettünk meg elıre. Az új lemez nagyszerően szól, és jó a dalok eloszlása is rajta. Néhányan félnének 18 számot rakni egy albumra. Manapság a bandák azért sem tennék meg, mert tudják, hogy csak rövid távú figyelmet lehet kivívni; a mai társadalmat állandóan információval bombázza a média megannyi ága. Mi mégis hiszünk a mostani munkák eredményében. Ez az album mi vagyunk, ilyenek vagyunk mi. Ezért is éreztük azt, hogy a nevünket kell viselnie. Gondolkoztatok azon, hogy leszorítjátok csak 10-12 számosra a lemezt? Tudod az elızı albumunknál, a State of Grace-nél az rögzült még belénk, hogy a kevesebb néha több. Ennél viszont már 21 számnál jártunk mire észbekaptunk, mert néhány "B oldalas" számot is annyira erısnek éreztünk. De végül azért elkövettük azt a hibát, hogy biztonság kedvéért lementünk 18-ra. Az viszont egy pillanatra sem fordult meg a fejünkben, hogy ennél kevesebbet adjunk ki, mert annyira bízunk abban amit most összehoztunk. Egyet kell hogy értsek veletek, szerintem is ez a legjobb albumotok! Szerinted miért van ez így? Annyi lenne csupán a magyarázat, hogy mostanra vagytok
elég régóta együtt ahhoz, hogy jobban elengedjétek magatokat a közös dalszerzés során? Azt hiszem ennek ennél jóval több oka van; izgatottak voltunk a számok miatt, amikkel stúdióba vonultunk, hogy Rick Bartonnal dolgozhatunk és hogy a Fort Collins-ban a Balsting Room stiúdióban vehetjük fel a lemezt. Mindig is tisztelettel tekintettünk erre a stúdióra a történelme miatt. Anno olyan bandák vonultak be oda, mint a The Descendents, az All, a NOFX és a Rise Against, szóval már attól is eldobtuk az agyunkat, hogy egyáltalán lehetıségünk nyílt ott felvenni az albumot. Aztán amikor már ott vagy és Jason Livermore-ral dolgozhatsz, az aztán igazán remek érzés. Ráadásul Fort Collins igazán gyönyörő város. Megkockáztatva, hogy esetleg nyálasan fog hangzani, de: éreztétek, ahogy a történelem áthatja a szobát? Ez egyáltalán nem volt nyálas. Ott figyel az a rengeteg király lemez a falon, ami azért a bıröd alá mászik. Befészkeli magát az agyadba és elkezdesz azon pörögni, hogy milyen különleges ez a hely, milyen csodálatos zenészek jártak már itt és milyen király albumok kerültek ki a szobából. Ez tényleg minden kétséget kizáróan hozzátesz az élményhez. A „Punk Rock And Roll” az új albumról talán az egyik legbulisabb dal, amit valaha felvettetek. Hát igen, van az úgy, hogy az ember nem vágyik másra, mint egy kis lazításra és egy jó bulira, hogy elmenjen egy koncertre, bedobjon pár italt és kieressze a fáradt gızt. A társadalom nagyon stresszes manapság és hatalmas nyomás nehezedik a fiatalokra az iskola és a munka miatt, halvány eséllyel a kitörésre a rossz gazdasági helyzetben. A punk rock már több alkalommal mentette meg az életemet, szóval abszolút együtt érzek azokkal a srácokkal, akik eljönnek a koncertünkre. Örülök, hogy bulizhatnak egy ilyen dalra és azt érezhetik, hogy „ó igen, lóghatok a haverokkal, lemehetek egy koncertre lazulni és jól érezhetem magam.” Johnny Rioux, a banda gitárosa az album coproducere. Jelentıs hírnévre tett szert producerként is az évek során. Nem furcsa, hogy egy zenésztársad az album producere? Mindig is szoros volt a kapcsolatunk Rick Bartonnal (Rick Barton, co-producer és McColgan régi zenésztársa a Dropkick Murphys-bıl). Johnny már az elızı albumnál is rengeteget segített. Mindig is ı felelt a hangzásért. Újra és újra meghallgatja a dalokat, minden szempontból kielemzi ıket. Amikor a szövegrıl van szó, akkor jövök én a képbe mellé, végigveszünk mindent, amit addig leírtunk. Johnny remek munkát végzett a Flatfoot 56 zenekarral és más bandákkal is. Kivételes producer, mindent tud a zenérıl. Mindig a legtisztább hangzásra törekszik, remek dalokat csinál, a gitárok és a dob olyanok, mintha bármilyek pillanatban felrobbanhatnának. Úgy tudom a Flatfoot 56 srácai is rengeteget köszönhetnek neki az új albumuk hangzásáért. Hát igen, kihajtotta belılük. A jó producer ösztönzi és kihívások elé állítja a zenészeket az egyedi hangjuk
megtalálása érdekében. Ha van aki nyomást gyakorol rád, olyan dolgokat hozhat elı, amirıl nem is álmodtál, hogy képes vagy. İ pedig ért ehhez a múltbéli tapasztalata miatt. Szóval Rick és ı jól kiegészítik egymást a stúdióban? Mindkettejüknek megvan a saját véleménye, szóval hogy úgy mondjam ık a ying és a yang elég sok dologban. Elég vicces, ahogyan kezdıdött anno Rickkel. Egyszercsak elıkerült a semmibıl és közölte: „Összehoztam egy rakat dalt, de most fogalmam sincs, mit kéne tennem velük.” Mi meg persze egybıl mondtuk, hogy „Miért nem csatlakozol hozzánk, jammelünk egy kicsit és megnézzük azokat a dalokat?!” Ebbıl pedig az lett, hogy „Miért nem jössz velünk a stúdióba, lehetnél az album társszerzıje!”. Rick kitőnı dalszerzı, óriási energiája van és remek gitáros. Igazi mozgatórugója az egésznek. Jót tett a vérfrissítés, az hogy csatlakozott hozzánk új perspektívákat nyitott meg elıttünk, ráadásul nulla huszonnégyben pozitív energiát áraszt. Hatalmas dolog számunkra, hogy ı és John támogat minket a munkánkban. Van most Ricknek másik bandája is? Igen, van egy Continental nevő zenekara. Csatlakoznak hozzánk a Hellcat/Old Shoe amerikai turnén. Szuperek. İ és a fia Stephen együtt csinálják. Amolyan punkos-rockos hangzásuk van és tényleg nagyon klasszak. Öt-hat számot hallottam tılük, amikor már biztosra vettem, hogy velünk kell jönniük a turnéra. Ami nagyon bejött az új albumotokon, az az, ahogyan a dalok szinte egymásba folynak. Tudom ez hülyén hangzik a mai iPod-os világban. Hát ez valóban nagyon fontos nekünk. Egy szabályt igyekszünk szem elıtt tartani: „Ne hagyd elaludni a hallgatót!”. Egyfolytában történik valami, állandóan támadunk. A dalok egymásba úsznak, mint egy hosszú történet. Van egy kérdés, ami már évek óta motoszkál bennem. Otthagytad a Dropkick Murphys-t hogy tőzoltó legyél, majd megalapítottad a Street Dogs-t, amikor még a tőzoltóságnál dolgoztál. Már akkor is sejtetted, hogy ismét a zenélés lesz a hivatásod? Á, dehogy! Lövésem se volt róla. Amikor eleinte Johnnyval elkezdtünk dalokat írni és zenélgetni Robbal és Jeffel (Rob Guiditto, korábbi gitáros, Jeff Erna, korábbi dobos) ez csak szórakozás volt. Lenyomtunk pár helyi bulit, hogy kiéljük a kreatív énünket, amelyik írni és zenélni akart. Aztán elkezdtek jönni az ajánlatok további koncertekre és egy albumra, mi meg úgy voltunk vele, hogy „Jó, akkor csináljunk egy lemezt az elsı kis kiadónál, amibe csak belebotlunk.” Ez minden bizonnyal rossz döntés volt. Persze utólag könnyen bölcs az ember. Már minden tiszteletem mellett, - mert igazából jó emberek ám – de várnunk kellett volna még egy kicsit és más lehetıségeket is figyelembe vennünk. De végül megcsináltuk a lemezt, volt egy nagy koncertünk Bostonban és utána a Flogging Molly felkért minket, hogy tartsunk velük a turnéjukon. Elérkeztünk arra a pontra, ahol vagy meghátrálunk, vagy továbbmegyünk. Nem akartam, hogy 65 évesen a
tornácon ücsörögve csak azt mondhassam el magamról, hogy volt még egy nagy dobásom az életben, de elszúrtam. Emlékszem John és én Connecticutban voltunk, szakadt a hó, mi pedig kint álltunk hajnal 3-kor és azt mondtuk: „Oké, akkor elıre!”. És azóta sem néztünk vissza. Bostonban éltem, amikor a Dropkick Murphys indult és örülök, hogy egyre felfelé ível a pályájuk… Én is. A srácok mindig is támogatták a döntéseimet, akkor is, amikor úgy döntöttem, hogy kiszállok a bandából, hogy tőzoltó lehessek és akkor is, amikor megalapítottam a Street Dogs-t. Emlékszem, a Savin Hill albumon Ken (Casey) és Al (Barr) bejöttek és elénekelték a Stand Upot. A legırültebb dolog az egészben, hogy mindenki arra várt, hogy harc legyen meg mocskolódás. Az emberek el is kezdtek pletykákat terjeszteni errıl, pedig ennél semmi sem áll messzebb a valóságtól. Rendszeresen beszélek Allel és Kennel, és mindig minden békés mederben zajlik. Ha felmész a honlapjukra, láthatod, hogy fent van a linkünk is, a 2005-ös Warped turnén is végig együtt lógtunk. İrület. Emlékszem, amikor elmentem a Wreck The Halls koncertre és bementem Kenny bárjába vacsorázni. Eszméletlen. Valahogy elszomorító, hogy az emberek arra vágynak, hogy legyen valami szenzációs baromság, amin csámcsoghatnak. (A cikk eredetileg a az ampmagazine.com oldalon jelent meg. A közlést engedélyezte: Lisa Root. Fordította: -K-) www.myspace.com/streetdogs www.facebook.com/streetdogs Street Dogs diszkográfia: 2002 Demo 2003 Savin Hill 2004 Round One (split EP w. The Dents) 2005 Back To The World 2006 Fadding American Dream 2008 State Of Grace 2010 Street Dogs
SUICIDE ROCKERS A Suicide Rockers Tarcsai Ádám (ex-Bloody Roots) legfrissebb rock n’ roll formációja, remélhetıleg hamarosan egyre többet hallunk majd felılük. A III. Mőszak ehavi kazettamellékletén debütál a legújabb számuk, a YouTube csatornánkon ott figyel a csapat videoklipje, az alábbi interjúban pedig Ádám segít nekünk eligazodni a csapat körüli történések között. Kezdjük onnan, hogy eljöttél a Bloody Roots-ból. Mi volt a döntésed háttere? Nem én jöttem el! Közös elhatározás alapján váltam ki. Szerettem játszani a Bloody Roots-ban, és a mai napig nagyon jóban is vagyunk, de a szívem stílusilag kicsit másfele húzott. Nem sokkal a Bloody Roots-ból való kiválásom után megalapítottam az új zenekaromat a Suicide Rockers-t. Törekedtem arra, hogy olyan zenészeket keressek fel, akikkel teljesen egy hullámhosszon vagyok mint emberileg, mint zeneileg. Kicsit hihetetlen is számomra hogy ilyen gyorsan összeállt a banda. Hogyan alakult ki a Suicide Rockers jelenlegi felállása, mi volt a zenei koncepció? A srácokkal már régóta baráti kapcsolatban vagyok. A basszusgitárosunkkal Tomival (Horváth Tomi) még anno az egyik kezdı bandámban a Sleeping Lights-ban zenéltem együtt. Vele mindig nagyon is egyezett a zenei ízlésünk, szóval nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy ki legyen a basszeros. Lacival a gitárosunkkal (Tschürzt Laci) ugyanabban a zeneiskolában tanulunk. İt a Law Maker nevő zenekarból ismerhetjük, számos magyar fesztiválon játszottak az elmúlt években, emellett a 2009-es Sop-Rock tehetségkutató gyıztes zenekara voltak. Tavaly viszont feloszlott a banda, Lacinak éppen nem volt zenekara, így ott sem kellett sokat gondolkodni, egybıl fel is kerestem, ı meg igent mondott a felkérésre. Rolival az énekessel (Gergácz Roli) pár éve találkoztam, azóta együtt zenélgettünk párszor. Mióta ismerem engem elvarázsolt a hangja. Áthívtam hozzám, elmondtam neki az elképzeléseimet, ı is rábólintott a dologra. Amint elkezdıdött a munka, mindegyikünk részérıl érezhetı volt a zenei kompatibilitás, aminek kifejezetten örültem. Úgy érzem ez a dalokban is érzıdik. Ki a fı dalszerzı a zenekarban, hogyan zajlik a nótaírás? A dalok a próbateremben íródnak, közös zenekari munka folyik. Mindenki hozza a saját témáját, ötleteit és azt össze dolgozzuk. Nagyon gördülékenyen mennek a dolgok aminek kifejezetten örülök! Hány nótátok van koncertképes állapotban? Elég sok dal van már koncertképes állapotban. Vannak feldolgozások is, amiket mindenképpen publikálni fogunk a fellépések elıtt a honlapunkon és a facebook oldalunkon is. Ezáltal tesszük lehetıvé azt, hogy a kedves közönség, aki eljön a koncertekre tudja, hogy mit is fog
hallani. A saját dalok megjelenései pedig folyamatosan várhatók a facebook oldalunkon. Tudatos volt, hogy angol nyelvő szövegekkel nyomultok? Igen, teljesen tudatos volt. Mivel tipikusan amerikai rock-ot játszunk ezért úgy gondolom, hogy elengedhetetlen az angol szöveg. Másrészt mindenképpen szeretnénk külföld felé is nyomni a zenénket. Szóba került már a magyar szöveg, és valószínőleg fogtok is hallani pár magyar nyelvő dalt a késıbbiekben. Hogyan alakul majd a nyaratok? Megcélozzátok a fesztiválokat? Külföldi lehetıségek? A 2011-es nyárra nem terveztünk semmit, mert kb. 5-6 hónapja vagyunk együtt és tudtuk, hogy le fogunk csúszni az idei fesztiválokról. Ennek ellenére nagy örömünkre folyamatos koncert felkérések érkeznek hozzánk. Egy saját szervezéső fix koncertünk már van, augusztus 12-e a Fertıdi focipályán öcsém zenekarával a Last Memoryvel. Nagyon feeling-es buli lesz, és ami nagyon fontos, hogy ingyenes!! Szóval Sopron környékieknek kötelezı péntek esti program lesz! Külföldi terjeszkedésünk is elindult nemrégiben. Kb. 3 éve volt egy zalaegerszegi bandám a Hayseed. Ott az énekes Andrew Vincze venezuelai származású volt, és rajta keresztül ismertem meg egy caracas-i producert Yudith Gabriela Machado-t akinek megtetszett a zenénk és elvállalta a Suicide Rockers venezuelai menedzselését. Ohio-ban egy Gal Joe nevő barátunk intézi a promóciós munkákat, aki egyben az egyik szövegírónk is. Az angliai terjesztéssel kapcsolatban még folynak a tárgyalások. Egy elég erıs bemutatkozó klipet tettek le az asztalra. Várható a közeljövıben egy EP vagy egy album felvétele? Hát egy ideig mindenképpen az fog menni, hogy egyenként publikáljuk a dalokat, és mindegyikre fog készülni egy klip. Kb. két hónapja rögzítettük a Show Another World címő dalunkat, amire valóban készült egy home video is. Arra nagyon jó visszajelzéseket kapunk a zenehallgató közönség-tıl és szakmai körökbıl is. A második rögzített dalunk pedig itt a III. Mőszak audio mellékletén debütál Bloody Valentine címmel! Lazább hangvételő nóta, kicsit befordulós szöveggel. Hallgassátok sok szeretettel! Hamarosan készül hozzá a klip is! Nézzétek a honlapunkat és a facebook oldalunkat, akármikor felkerülhet az elkövetkezı hetekben! Lemez is lesz késıbb mindenképp, de egyelıre azon vagyunk, hogy az emberek megismerjék és megszeressék a zenénket! Melyik volt az elsı rocklemez amit megvettél magadnak? Milyen zenék formálták az ízlésed fiatalabb korodban? Az elsı lemez amit vettem a Korn Take A Look In The Mirror lemeze volt. A mai napig szeretem a Kornt!!! Sokféle stílust és zenekart kedvelek egyébként… az Iron Maidenen át az In Flames-en keresztül a Slipknotig… Különféle stílusokban kipróbáltam magam… és már egy ideje leragadtam a grooveosabb zenéknél.
Milyen zenéket hallgatsz most? Vannak közös kedvencek? A zenekarban jóformán csak közös kedvencek vannak. Papa Roach, Limp Bizkit, Linkin Park… a modernebb vonal! És bár a zenekar stílusához nem teljesen passzol, de nagy közös kedvencünk a Slipknot. Következı koncert ahol elcsíphetjük a zenekart? Ami fix buli jelenleg az augusztus 12.-i feeling rock party a fertıdi focipályán, amit már említettem és sok koncert van függıben többek közt Pesten is. De honlapunkon folyamatos tájékoztatást kaptok minden lekötött koncertünkrıl. Bármi fontos még, ami a fentiekbıl kimaradt? Annyit mondanék, amit már többször is említettem hogy nézzétek a facebook oldalunkat és honlapunkat mert folyamatosan rukkolunk majd elı újdonságokkal, és ami fontos hogy olvassátok minden hónapban a III. Mőszakot!!! -btwww.suiciderockers.com
RITUAL OF ODDS Görögország csupán az utóbbi idıben vetette észre magát a nemzetközi fémzenei mezınyben, többek között olyan produkciókat termelt ki mint az extrém death metal harcosai, a Ritual Of Odds, akik tavaly jelentkeztek második lemezükkel Az alábbi kérdésekre Kanellopoulos Marios válaszolt. Bemutatnád röviden a zenekart? Hogyan történt az indulás? Képzelj el néhány környékbeli srácot, akik csak a móka kedvéért elkezdenek zajongani, kisérletezni. Aztán a jammelések eredményeként megszületik néhány téma, melyekbıl dalok lesznek. A formáció egyébként 2003 óta létezik. Rengeteg ember megfordult közöttünk a hét év alatt, és mindenki a legjobbat hozta ki magából és dobta be a közösbe. Vannak a tagoknak más zenei projectjei a Ritual Of Odds-on kívül? Nincsenek, de bárki aki úgy gondolja, hogy van fölös energiája a Ritual Of Odds-on kívül zenei kísérletezésekre, nyugodtan belefoghat, mi nem akadályozzuk meg. Mivel foglalkoztok a civil életetekben? Hogy mibıl élünk? Görögországban barátom, ha valamit el akarsz érni, mindent be kell vállalnod, ami pénzt hozhat. Milyen szép lenne, ha mindenki azzal foglalkozhatna, amiben a legjobb. Hogyan írnád le a zenéteket saját szavaiddal? A zenénk az a vibrálás, mely erıt és akaratot ad az utunk megtalálásához. Ha bárki ugyanígy gondolkozik errıl, szívesen bevesszük a köreinkbe. Amikor érzékeny vagy a hangulatokra és minden egyes érzés összekapcsolódik benned, az olyan, mintha elmerülnél a zenében. Ha a zene olyasmi, amit a hozzád közel álló emberekkel alkotsz meg, akkor egyszerően magaddal ragadod ıket, így ezek a pillanatok megismételhetetlenné válnak. A mi esetünkben errıl van szó. Háborúkkal és gazdasági nehézségekkel terhelt korban élünk. Gondolod, hogy a hanyatlás érzése kifejezıdik a zenétekben is? Azt mondod, hogy “Rengeteg düh és szomorúság van a szívemben, szeretném mindet szabadjára engedni.” Szeretném a figyelmedbe ajánlani a második lemezünk szövegeit. Addig szeretnénk a zenéléssel foglalkozni, amíg lehet. Remélhetıleg a mindennapok feszültsége nem tesz tönkre minket. Beszéljünk az új lemezrıl! Az A God Is An Atheist korongon 10 szám található. Mindet mi írtuk és mi is adjuk elı. Minden nyitott gondolkodású egyénnek szívbıl ajánljuk a zenénket. Az elsı és második album között megváltozott a felállás, természetesen az új tagok új energiákat vittek a zenébe. A különbözı hangulatok és emberek megfelelı kombinációja egyre újabb ötletekre inspirálnak bennünket.
Ki tervezte a borítót és mi a jelentése? Minden szám az új lemezen kapcsolódik egymáshoz, ez ihlette meg egy jóbarátunkat, Astroust, aki a borítógrafikát tervezte. Természetesen a saját gondolatait és értelmezését adja a borító, de szerintünk rendben van. Hogyan történik a dalszerzés folyamata? Egy riffel kezdıdik, egy hangulattal, vagy egy kész vázlattal? Ha valamelyikünknek van egy ötlete, a többi igazából már megy magától. Persze idıközben módosulnak a témák. Nekünk persze már az elsı pillanattól tetszenek, hiszen tılünk erednek. De ha az adott téma szar, akkor félredobjuk és kitalálunk egy másikat. Ha valakinek tetszik a végeredmény, szívesen látjuk, hogy támogassa az erıfeszítéseinket. A zenén kívül mi érdekel még? Minden érdekel minket, ami a kreativitással kapcsolatos és megerısít minket. Szeretnétek részt venni a Battle Of The Bands koncertsorozaton? Imádjuk a Battle Of The Bands sorozatot és reméljük egyszer mi is résztvehetünk majd fellépıként. Hogyan alakult az Impaled Nazarene-el közös turnétok? Bejöttek a várakozásaitok? Nagy volt a pörgés, szétrúgtuk a seggét mindenkinek, aki eljött a koncertekre! Milyen volt az Impaled Nazarene elızenekaraként játszani? Az Impaled Nazarene évekig meghatározó csapat volt számunkra, szerinted hogy éreztük magunkat? Ismersz Kelet-Európai zenekarokat? Pár zenekart ismerünk Kelet-Európából, reméljük, hogy egyre többel találkozunk és játszhatunk is velük. A zenekari turnézás, a legırültebb dolog, amiben valaha részem volt. Mit üzensz a rajongóknak? Mindenkit kibaszottul szeretünk. Köszönjük a támogatást, toljátok a metált! Lırincz (Az interjút fordította: -bt-) Ritual Of Odds Diszkográfia: 2008 Underverse 2010 God Is An Atheist www.myspace.com/ritualofodds
VELVET STAB A modern rockban utazó Velvet Stab a kezdeti külföldi turnékat követıen – nem megfeledkezve a magyar közönségrıl – a hazai porondon is meg kíván erısödni. Ennek megfelelıen, az eddigi lemezekkel ellentétben, az új EP-n már magyar nyelven szólalnak meg a dalok. A váltás okairól, a rögös utakról, a megváltozott zenehallgatási szokásokról, és a Rise Against Cover banda megalakulásáról Pityit, Manut és Tomit faggattam. A kezdeti idıszakra jellemzı lassú építkezéshez képest a tavalyi évben felgyorsultak az események a zenekar életében: megjelent az Újraépíted EP, csatlakozott hozzátok egy új gitáros Oltyán Péter személyében, megalakították a Rise Against Cover formációt. Eléggé felszívtátok magatokat. Hogy érzitek? Pityi (Krausz István, ének): Mindig voltak olyan idıszakok, amikor begyorsítottunk, vagy éppen lassabb sebességre kapcsoltunk. Persze az utóbbi inkább annak tudható be, hogy pont írtuk az EP-t, ezért úgy tőnt mintha a babérjainkon ültünk volna. Minden zenekar életében vannak ilyen ciklusok, azonban tény, hogy mostanság az új formációnak is köszönhetıen mozgalmasabbnak látszik az élet a zenekar háza táján. Tavaly novemberben volt a bemutatkozó koncertünk a Guilty Parties társaságában, ami egy több mint 10 állomásos tavaszi Rise Against Cover turnéval folytatódik. A legtöbb állomáson a Velvet Stab-bel is fellépünk, ami számunkra is újdonság, hiszen így egy este két külön koncertet is adunk majd. A zenekar története egészen 2003-ig nyúlik vissza. Még ebben az évben megjelent a bemutatkozó EP-tek, melyet négy évre rá a Welcome Goodbye nagylemez, majd az Újraépíted EP követett. Az elmúlt 8 év alatt milyen rögös utakat jártatok be? Melyek a zenekar fıbb sarokpontjai? Manu (Nagy Viktor, basszusgitár): Jól látod. Meglehetısen rögös út vezetett idáig, sok mindent megéltünk. Kezdetben kevés ember szimpatizált a zenénkkel, de nekünk mindenképpen tetszett, hogy neves zenekarokkal játszhattunk együtt. Röviddel a megalakulásunk után megismerkedtünk egy német fickóval, aki kiadta a Where Paralells Meet-re hallgató EP-t Németországban, ráadásul pár határon túli koncertet is leszervezett nekünk. Nagyon tanulságos idıszak volt ez mindnyájunk számára, hiszen megtapasztalhattuk, hogyan mennek a dolgok külföldön. Melyik meghívásra vagy a legbüszkébb? Milyen zenekarokkal játszottatok együtt? Manu: Számomra a legnagyobb élményt a Boysetsfire elıtti koncertünk jelenti. Mi történt az EP és a nagylemez közötti idıben? Manu: Elıször négyen indultunk, aztán 2004-2005 környékén bevettük Sági Viktort plusz gitárosnak. Nagy lendülettel álltunk neki zenélni, sajnos azonban személyi
problémák merültek fel, aminek eredményeképpen Totik Zoli, az akkori énekesünk kilépett, és vitte magával a Viktort is, azóta mindketten a Shell Beach-ben zenélnek. Ezt követıen jött Pisti, majd 2007-ben a Welcome Goodbye. Errıl már sokszor, sok helyen szóltunk, úgyhogy most nem is mennék bele, de a nagylemez megjelenését követıen viszonylag hamar jött egy dobos váltás, így került Tomi a zenekarba, és legvégül érkezett az OP (Oltyán Péter). Pityi: Aztán ezzel a felállással is jöttek az egyre jobb koncertek. Tavaly Hegyalján az Ektomorf és a Meshuggah között játszhattunk, ami hatalmas élmény volt számunkra. Úgyhogy haladgatunk, haladgatunk, ha úgy tetszik, fontolva haladunk. Manu: Végig kell járni ezeket az utakat. Nem hiszek ezekben a megasztáros vonalakban: hirtelen válsz sztárrá, de ugyanilyen hamar el is tőnsz a palettáról. Mi nem vagyunk sztárok, de nagyon sokat dolgozunk a zenekarért. Tomi (Kátai Tamás, dob): És megérkeztünk a jelenbe: 2010 elején megjelent az Újraépíted EP, ami azért is fontos pont a zenekar életében, mert ekkor csendültek fel elıször magyar nyelvő dalok. Annak ellenére, hogy meglehetısen kétes fogadtatása volt az anyagnak, mi nagyon szeretjük ezt az EP-t. A Rise Against Cover formáció mennyire jön be a közönségnek? Honnan jött az öltet, hogy alapítotok egy tribute zenekart? Tomi: Anno két éve a düreres Szegény Ember Nova Rokkja néven elhíresült bulin játszottunk két számot a Rise Against-tıl, mert az volt a koncepció, hogy minden zenekar játszik pár nótát egy általa választott külföldi bandától. Ez a két szám bekerült a koncertprogramba, amit vidéken is elnyomtunk egy párszor, és mivel számos pozitív visszajelzést kaptunk, élıben ezekre a dalokra volt a legnagyobb megmozdulás, kézenfekvı volt, hogy csináljunk egy ilyet. Arról nem is beszélve, hogy Pityi hang karaktere abszolút megfelelı volt ehhez. Ez egy önálló turné vagy más bandákkal is összeálltok? Manu: Majdnem minden állomáson más együttessel játszunk együtt. Tomi szervezte, ı jobban tudja. Tomi: Ez nem olyan turné, hogy egy-két zenekarral végigjárjuk az országot, hanem az egyes állomásokon vagy a helyi bandákkal kooperálunk vagy olyan együttesekkel, akikkel jóban vagyunk. Közülük kiemelném a Link-X, a Nova Prospect, The Idoru, és a Till We Drop zenekarokat. Adja magát a kérdés: Miért váltottatok magyar nyelvre? Úgy gondoljátok, hogy így könnyebben eléritek a magyar közönséget? Pityi: Sokan úgy gondolják, hogy ma már mindenki jól beszél angolul, de ez nem így van. Nem igazán értek célba az általunk íródott üzenetek, nem értették az angol nyelvő a dalokat. A váltás célja egyértelmő: még több magyar rajongóhoz eljuttatni a zenénk.
Hogyan sikerült az újraépítés? Mennyire vagytok elégedettek az eredménnyel? Manu: A kritikusok szempontjából egyáltalán nem, de a közönség, illetve a zenekar részérıl mindenképpen sikerként könyveljük el a váltást. Ha valaki hajlandó kilométereket utazni, hogy lásson minket, az fontosabb annál, minthogy mit ír szecsuánipista a fórumon. Tomi: Járjuk a vidéket, és egyre több új arcot fedezünk fel a közönség soraiban. Ez mindenképpen minket igazol, még ha a kritikák nem is ajnározzák agyon a kislemezt. Azzal viszont egyetértünk, hogy a felvétel sikerülhetett volna jobban. Manu: Nagyon szétapróztuk a felvételi procedúrát. Túl sok helyen készült az anyag, ráadásul egy-egy dal rögzítésénél akár egy hónapos szünet is közbeékelıdött. Pityi: Elismerjük azt a kritikát, hogy nem úgy szól, ahogy a nagylemez. Nem szól rosszul, de jobban is szólhatna. A szövegek kinek a nevéhez főzıdnek? Tomi: Az EP szövegeinek írásában mindannyian részt vettünk. Sokkal nehezebb, és idıigényesebb volt, mint gondoltuk, ezért jól jött a munkamegosztás. Az Újraépíted dal, aminek én jegyzem a szövegét, arról szól, hogy ha úgy érzed, hogy ha nem mőködik valami az életedben, de félsz kilépni belıle a megszokás miatt, akkor igenis fel kell rúgni az egészet és újraépíteni az életedet. Válasszunk ki egy másik számot, mondjuk a Válassz címő nótát. Meséljetek róla egy kicsit? Pityi: A szöveg központi témája a sorssal történı beszélgetés. Azt boncolgatja, hogy mennyi mindent kell megtennünk, ahhoz hogy úgy mőködjenek a dolgok, ahogy szeretnénk. A dal közepétıl már a sors válaszol a feltett kérdésekre. Tomi: A szám végén a sors azt mondja a fıhısnek, hogy igazából az lesz, amit te választasz. Az EP-t ingyenesen letölthetıvé tettétek, mint sok más banda mostanság. Mennyire tartjátok fontosnak, hogy a 21. században ingyenesen elérhetı legyen egy hangzóanyag? Manu: Egyre fontosabb szerepet kap, hogy ingyen hozzáférhetı legyen egy lemez, akár tetszik, akár nem. Pityi: Most már teljesen természetes, hogy akár egy teljes diszkográfiát is letölthetsz az internetrıl. Egyértelmő, hogy csak a fanatikusok fogják megvenni tárgyiasult formában a lemezt. Egyébként én még a mai napig imádom hallgatni a jó fadobozos hifimet. Valljuk be, azért a zene máshogy szól egy cd-n, mint egy mp3 lejátszón vagy egy telefonon. A kedvencem, mikor a buszon fülhallgató nélkül szól a jó Shakira vagy a Lady Gaga. Ez a megváltozott zenehallgatási szokásokkal rendelkezı generáció már nem fog azért fizetni, amit ingyen is megszerezhet. Tomi: Ennek ellensúlyozására történt azért némi próbálkozás. Egy pár zenekar már külcsíny nélküli, papírtokos verzióban legyártott lemezt dobott a piacra, amit kb. 500 Ft-ért lehet megvásárolni a koncerteken. Egyre gyakoribb jelenség, fıleg a lemezbemutatókon figyelhetı meg, hogy a megváltott belépıjegy mellé jár maga a korong is.
Pityi: A nagyobb zenekarok próbálkoztak olyannal is, hogy rengeteg extrával pakolták teli a cd-t. Gondolok itt werkfilmre, koncertfelvételre, bónusz track-re. Tomi: Személy szerint én kezdek egyre inkább régimódi lenni. Legszívesebben csak beülnék a turnébuszba, és irány a koncert. Akit érdekel, az eljön, akit nem, az meg nem. Akkor a következı lemeznél nem biztos, hogy megmarad az ingyenesség? Pityi: Elkezdtünk ütıs számokat írni, egyelıre azokat élvezzük. Még nem gondolkoztunk azon, hogy hogyan kerül majd rögzítésre vagy, hogyan lesz terjesztve az anyag. Tomi: Szerencsére OP, aki 2009 novemberében csatlakozott az együtteshez, már egyre jobban belefolyik a dalírásba. A próbákon jó a hangulat, úgyhogy nem panaszkodhatunk. A mai indie/modern rock színtérrıl mit gondoltok? Kapott egy nagyobb löketet a Subscribe és a The Idoru Fonogram díja által, de mostanában mintha megint háttérbe szorult volna a mőfaj. Pityi: Közhelyesnek tőnhet, de a válság ide is elért. Még a nagy zenekarok bulijain is érzıdik, hogy kevesebben járnak koncertekre, mint két-három éve. Idén még a west balkáni tragédia is rányomta bélyegét a fıvárosi klubéletre. Persze vannak azért olyan bandák, akik nem csak megırizték a pozíciójukat, hanem erısödtek is, ilyen többek között a Subscribe. Nemcsak digitális, hanem fizikai formátumban is megjelent az EP. A The Idoru-val és a My Small Community-val közösködtetek, aminek eredményeképpen kijött a Modern Rock Splitre keresztelt korong. Tomi: A The Idoru zenekar tagjaival régóta jó barátságban vagyunk. Egy idıben váltottunk magyar nyelvre, ráadásul abban az évben, mikor megjelent az album, ık besöpörték a Fonogram díjat. Mindegyik split cd-nek az a célja, hogy egy zenekar rajongótábora megismerhesse az adott mőfaj más képviselıit is. Pityi: Aki eddig nem hallgatott Velvet Stab-et vagy My Small Community-t, de The Idoru-t igen, az megismerheti a másik két zenekart is, és viszont. EP-t külön nem nagyon szoktak kiadni, így jó ötletnek tőnt, hogy összefogunk és tárgyiasult formában is kiadjuk a kislemezt. Tomi: Lehet, hogy elfogultság ilyet állítani, de szerintem a mi borítónk sikerült a legjobban. A grafikát egy nagyon tehetséges srác, Borbás Róbert (Grinddesign) készítette. Érdemes lesz rá figyelni, mert mostanában már olyanoknak tervezget, mint pl. a Bring Me The Horizon. A Rise Against Cover mellett sor került akusztikus koncertekre is. Terveztek ilyen formában újra megnyilvánulni? Manu: Mindenképpen szeretnénk. Pityi: Tök jó érzés volt akusztikusra hangolni a dalokat, a koncerten annyira jól éreztük magunkat, hogy mielıbb
szeretnénk folytatást. De mivel nem ez a fı profilunk, ezért nincsen még semmi konkrétum ezzel kapcsolatban. Melyik a kedvenc Rise Against albumotok? Pityi: Nekem a Siren Song Of The Counter Culture. Manu: Én nem tudok dönteni, én nem album szerint hallgatom. Tomi: Számomra a The Sufferer And The Witness a kedvenc. Kint lesztek a Szigeten a Rise Against-en? Pityi: Egyértelmő. Manu: Én még nem tudom, hol leszek aznap. Tomi: Tervezem. Mit terveztek a tavaszi turnét követıen? Manu: Lemegy a turné, aztán lemezt készítünk. Nem akarunk kapkodni, megvárjuk míg összeérnek a dalok. Tomi: Addig akarunk ülni rajta, amíg úgy nem érezzük, hogy minden szempontból egy kifogástalan albumot tudunk letenni az asztalra. EP vagy nagylemez várható? Tomi: Szerencsére elég sok ötletünk van, ezért elsısorban nagylemezben gondolkodunk, de ez még változhat. Annyi biztos, hogy ısszel megint turnézunk itthon, úgyhogy csekkoljátok le a dátumokat, és irány a Velvet Stab/Rise Against Cover koncert. Ferenczi
www.velvetstab.com www.myspace.com/velvetstab www.facebook.com/velvetstab Velvet Stab diszkográfia 2003 Where Paralells Meet EP 2007 Welcome Goodbye 2010 Újraépíted EP 2010 Modern Rock Split: The Idoru/My Small Community/Velvet Stab
MANTIC RITUAL Az amerikai thrash zenekar új lemeze már itt van a kanyarban, a Nuclear Blast fiatal reménységei ennek kapcsán foglalták össze a legfontosabb tudnivalókat. Hogyan indult a zenekar, hol és hogyan ismerkedtetek meg? Honnan ered a zenekar neve? Ben Mottsman: A hosszú történetet röviden: az elsı felállást Dan Wetmore (énekes), jómagam, és néhány gimis barátaim alkották. Eredetileg Meltdown név alatt indultunk, hamarosan tàrsult Adam Haritan és elkezdtünk együtt jàtszani. Késöbb egy új gitárosra volt szükségünk ezért megkerestük Jeff Potts-t, akivel Adam és én, kollegák voltunk az egyetemen. Dan változtatta Mantic Ritualra a banda nevét, erre azért volt szükség, mivel létezett már egy Meltdown nevő banda. Dan távozása után Dave Watson csatlakozott hozzánk, akit már régebbrıl ismertünk az egyetemrıl. Ti hogyan jellemeznétek a zenéteket? Milyen együttesek befolyásolták a hangzásotokat? Dave Watson: A zenénkre jellemzı a gyors, agresszív, heavy metal alap. Rengeteg stilusú zenét hallgatunk, de fıleg heavy és speed metal együtteseket - Metallica, Mercyful Fate, Iron Maiden, Megadeth. Ezenkivül 50/60/70-es rockot, punkot, death metalt, trasht, power metalt, klasszikus zenét, stb. Kedvenc dal az új lemezrıl? Jeff Potts: Több kedvenc dalom is van az új albumról, de amit a legjobban szeretünk az az In For The Kill nóta. Élvezzük játszani és a dal élıben is nagyon üt. Dolgoztok már az új albumon? Ki írja a dalszövegeket a bandában? Mi alapján választjátok ki az album borítóját? Jeff Potts: Igen, dolgozunk az új albumunkon is. A szövegírást majdnem befejeztük és mindennel elégedettek vagyunk. Dave és én vagyunk a fı szövegírok a bandába, de mindenki besegít az írásban. Az új lemez borítója még nem készült el, reméljük, hogy hamarosan erre is sor kerül. Mi a különbség a régi és az új thrash metal között? Ben Mottsman: A régi thrash bandákat erısen befolyásolta a punk rock, a klasszikus rock és a brit heavy metál bandák. Kitünı hangzásaikkal nagyszerő hangulatot teremtettek. Az új thrash bandák nagyon profi zenészek alkotják, akiket leginkább a black és a death metál befolyásol. Minden stílusnak megvannak a jó és a rossz oldalai, nekünk is megvannak az ilyen vagy olyan kis kedvenceink. Mikor döntöttétek el, hogy zenészek lesztek? Mi befolyásolta a döntésedet? Kedvenc zenekarok? Mitıl jó egy zene? Jeff Potts: Mi mindannyian korán kezdtük a zenélést. A többi metál bandához hasonlóan mi is elıszır rockot és punkot toltunk, majd késıbb kezdtünk el heavy metált játszani. Mindhárman kedveljük a Megadeth-et, Metallica-
t, Black Sabbat-ot, stb. Én személyesen a 70-es évek zenéjét szeretem, Jimmy Page, Ritchie Blackmore, Eddie Van Halen és talán a 80-as és 90-es zúzó bandáit. Elıször melodikus metált hallgatam majd késıbb kezdtem heavy metált hallgatni. Én úgy gondolom, hogy egy jó zene számos tulajdonságokat rejt: vannak bandák akik zseniális notákat tudnak írni, mások sokat kísérleteznek a hangzàsokkal, de vannak olyanok is melyekre csak énekelsz és ràzod a fejed. Szóval egészen addig minden rendben van, amíg a zenekarnak jó a stílusa és az elıadàs módja. Olvastok heavy metal stílusú könyveket? Kedvenc írok? Jeff Potts: Én vagyok a zöldfülő a bandàban, tehàt erre én válaszolok. Nem olvasok metàl stilusú könyveket, inkàbb klasszikus sci-fi könyveket, ateista filozófusokat, fıleg olyan könyveket, amelyek arról szólnak, hogy hogyan tette az ember életét tönkre a vallàs. Kedvenc íróim: George R.R. Martin és Gene Wolfe, de ez mindig vàltozik. Mi a véleményetek a fém zenés mősorokról? Jeff Potts: İszintén szólva nem annyira tévézek, de a Metalocalypse elég vicces. Hogy álltok a rádióval? Jeff Potts: Fogalmam sincs mi megy a ràdióban, valószínő egy csomó unalmas pop cucc. Làttátok a This Is Spinal Tap-et? Jeff Potts: Igen làttam, igazàn humoros egy film. Min változtatnátok a zeneiparban? Ben Mottsman: Volna egy csomó dolog, amit meg kellene vàltoztatni a zeneiparban. Teljesen nevetséges, hogy a zeneszerzık és a zenészek mindig az élelmiszerlànc aljàn vannak, ık dolgoznak a legtöbbet és a legkeményebben, viszont ık kapjàk a legkevesebb fizetést. Ami viszont érdekes, hogy a kiadók mégsem halnak éhen. Féltek a változásoktól? Ben Mottsman: Nem, ez elkerülhetetlen, viszont bàrmiféle vàltozàs csak jót tesz. Mit jelent számotokra az élı zene? Dave Watson: Mindannyian nagyon élvezünk turnézni, koncertezni. Az ütıs riffeket csakis élıben érdemes jàtszani. Milyen a tipikus Mantic Ritual rajongó? Nincsen tipikus Mantic Ritual ranongó, vannak fiatal rajongóink, akik még soha nem làttak egy eredeti thrash bandàt sem, de olyanok is akik ölni tudnànak a 80-as thrash fémért. Mit tartogat a jıvı a banda szàmàra? Mikor indultok legközelebb turnézni? Dave Watson: Jelenleg basszusgitàrost keresünk, ahhoz, hogy befejezzük a màsodik albumunkat. Ahogy ezt a problemàt megoldottuk biztos, hogy újra turnéra indulunk. Ahogy màr említettem koràbban imàdunk elıben zenélni és turnézni. Lırincz www.myspace.com/manticritual
ÖNKRITIKA NIKSON A gyıri dallamos pop-punk Nikson neve nem csak Magyarországon ismert, a srácok többszörösen túljutottak már határainkon is, beszéljönk koncertekrıl, lemezerıl vagy videóról. A nemrégiben megjelent második korong dalait
Another Day, Another Lie Elıször is köszönjük, hogy gondoltatok ránk, hát íme olvassátok, hogy mi hogy vélekedünk a dalainkról. Talán ez a dal az, ami a legközelebb áll mind a négyünk stílusához és ezt tartjuk a legjobb dalnak a lemezen. Erıteljes riffek, megkapó tempó és refrén. Játszani is nagyon jó ezt a dalt. A szöveg alapvetıen Oli egy korábbi kapcsolata végét idézi. Preachers Go To Hell Amikor megírtuk ezt a dalt, akkor határoztunk úgy, hogy az albumot is ezután fogjuk elnevezni. Drop-D-s nóta, mely tılünk szokatlanul tartalmaz egy breakdownt. Úgy gondoltuk, ha már lehangoltunk, akkor vagánykodunk egy kicsit. Ez a két dal készült el a legkésıbb, így ezért is kerültek ennyire elıre a lemez dalsorában. Maga a dal arról szól, hogy az életünkbe hányan ugatnak bele és hányan vezetnek tévútra. Csak a saját szívedre szabad hallgatni és nem szabad mindent elhinni, amit mondanak neked. Never Mentioned Dreams Ha az elızıekben már úgy belejöttünk a Drop-D-s nóták írásába, akkor nekiruccantunk egy újabbnak, ami pedig megmutatja, hogy egy lassabb „pop-szerő” dalt is tudunk így írni a keményebb riffelés mellett. A szövegek általában már sokkal korábban megszületnek, mint a dalok, így ez sem volt másképp. Ez a dal már 2009 tavaszán megszületett, amikor is egy házi demóban rögzítettük
magunknak ám akkor nem tartottuk olyannak, hogy megállná a helyét egy lemezen (hiszitek vagy sem, akkor az Emo címet kapta). Idıközben sokat változtattunk rajta és kicsit át is nyúztuk. Végül a stúdióban nyerte el végsı formáját. A dal szövege a felgyülemlett gondokról szól, azokról amiket inkább magunkban tartunk mint kimondunk, de eljött az idı amikor mindent fel kell tárni és el kell engedni az indulatokat. Everydays Lemezünkön két akusztikus dal is helyet kapott melyeket Marci írt otthoni gitározgatása közben. Neki van otthon egy jó kis akusztikus gityója melyen néha „pötyög”, aztán meg szokott lepni minket egy-két ilyen jellegő kompozícióval. Ezt a dalt próbákon mindig már csak ilyen levezetésnek játszotta Marci, amikor már kifulladtunk, így nem is nagyon szenteltünk idıt arra, hogy gondolkozzunk, hogy és mint legyen ez majd a lemezen. Volt is benne egy rész, ami ki sem volt rendesen dolgozva, ami csak a stúdióban került a helyére. Ha jól emlékszem volt, hogy egyszer kétszer próbálkoztunk a dal torzítottra váltására, azonban az nem adta ki olyan jól magát és Marci ragaszkodott, hogy tiszta akusztikus legyen. A stúdióban kapott még egy-két effektet és Sexy sokat idızött azon, hogy felturbózza egy jópofa pop dallá. Hát szerintünk egész jól sikerült. I Was Thinking… (album version) Talán ismert errıl a dalról, hogy korábban a Blue Bird címő ingyen tölthetı kislemezecskénk egyik dala volt, azonban azt az EP-t mindenképp szerettük volna újrarögzíteni, hiszen a lemez mindenképp jobban szól, mint az EP és a dalokba is belenyúltunk egy minimális szinten. Ehhez a dalhoz létezik egy videoklip is, mely a magyar MTV-n, az angolok KERRANG TV-jén és LAVA TV-jén is látható. Magát a dalt a videoklip tökéletesen lefesti. Egy kapcsolatról szól, mely az elején tüzes, szenvedélyes, majd az idı elteltével kicsit megkopnak az érzelmek, de megtörténik az újra egymásra találás és szinte minden újra a régi. Talán elgondolkodik a hallgató, hogy a dalok fikciók-e vagy valóban a szerzıkkel történt dolgok ezek. Hát a válasz az, hogy többségében megtörtént eseményekrıl szólnak dalok, azonban vannak bennük a „jólcsengés” érdekében ferdítések, amik viszont nem befolyásolják a tényleges üzenetet. The Day When I Can’t Get More Creative Hol volt, hol nem volt… ezt a dalt Marci írta egy olyan napján, amikor már állatira elege volt abból, hogy mindennap ugyanoda jár dolgozni és mindennapja pont ugyanolyan, mint az elızı. Kreatív jellegő munkát kellett végeznie, mégpedig mint grafikus, PR-os munkatárs dolgozott, de ez a monotonitás az ı agyára is ráment. Hát megfogalmazódott a dal. Ami egy szürreális ellentét, hogy a dallamvilágában vidám jellegő a hangvétel, azonban a feszültség is kifejezésre kerül. Egy kritikában ilyen feltételezést is kaptunk, hogy ez a dal-e az abszolút önkritika, mivel az adott kritikus 0-ra tartotta a zenénket. Hát most üzenjük, hogy nem! Brand New Ways
Nos… talán öregszünk, talán csak tényleg eljött az idı, hogy mi is véleményünket nyilvánítsuk, mindenesetre a politika elért minket is, és dalformájába öntöttük gondolatainkat. Ugyan még az elızı rendszerre íródott a dal, de egy fondorlatos általánosságba öntöttük, hogy bármikor aktuálissá válhasson. Zeneileg próbáltunk egy erıteljes, erıszakos kifejezésmódot, amit a gyors dob is alátámaszt. Ehhez a nótához készítettünk egy kis oktató jellegő videót is, mely egy nyereményjáték is. Arra buzdítjuk ezzel a kedves hallgatókat, videó nézıket, hogy csinálják meg saját kis Nikson cover videójukat és töltsék fel a youtube-ra, majd adják nekünk meg a linket a facebook profilunkra. Pólót, energiaitalt és CD-t lehet nyerni. Gyerünk! Never Ended Egy újabb korábbi EP-s dalról van szó, ami a legkorábban készült számok között volt, ami a lemezre készült. Mindannyian nagyon szeretjük. Ezzel kapcsolatban az jutott eszünkbe, hogy mikor nemrégiben Csehországban jártunk, meglepı módon a közönség 150 fıs tagjából kb. 70 fı tisztán végig énekelte Olival ezt a dalt. Azt hiszem még nem aknáztunk ki minden lehetıséget belıle. Kis szóló, eltalált ének, talán még sláger is lehet! Lost My Firends Ez a dal volt az elsı, ami az új lemezre íródott 2009-ben. Akkor arra gondoltunk, hogy követjük az elızı lemez irányát és sok-sok gyors számot írunk, azonban ez idıvel megváltozott. Maga a dal arról szól, hogy az évek során eltávolodott barátok már szinte nem is közeli barátok és a kapcsolattartás hiánya mennyire tönkretehet egy-egy gyerekkori, tinédzserkori barátságot. This Ain’t No Lie Eljutottunk az utolsó EP-s dalhoz, ami a lemezre került. Errıl szintén elmondható, hogy tervben volt, hogy rákerül a lemezre, illetve a lemezre végre igazán jó minıségben került. Az EP-hez képest minimális változáson átesett, de ez csak a javára vált. A nóta egy szerelmi szálat boncolgat, hogy az idı elteltével is még mindig elolvad a másik a „szeretlek” szó hallatán. Nem semmi! Gyors, dallamos, vidám, közönség tapsoltató, énekeltetı dal. Szeretjük. Általában ez a soundcheck-es számunk mivel jól elkülönül a két gitár illetve már a verzében is megjelenik mind a két ének. Praktikus beállós dal. Leaving Korábban már említettem a Never Mentioned Dreams-nél, hogy készült 2009 tavaszán/késı telén egy demó, amikor is rögzítettünk pár számot. Ez a dal is köztük volt és már akkor olyannak találtuk, hogy érdemes foglalkozni vele. Azóta csak minimális módosítás került bele és az éneken fejlesztettünk. A középsı breakdown-szerő betétet sokáig koncertkezdésnek is használtuk. Szövegértelmezésben egy búcsúról szól a dal egy kellemetlen befejezéssel. Listen To The Songs Ez a másik akusztikus dal, amit Marci hozott otthoni kis „pötyögéseibıl”. Mély érzelmes dal, saját tapasztalataiból és érzéseivel. Ez a dal is a stúdióban kapta meg a végleges vokálokat és formáját. Kezdetben mindkét
akusztikus dalt Marci énekelte, azonban Oli kapta végül a szerepet az Everydays-ben. Effekteket, plusz hangszereket Sexy varázsolta bele egy jópofa szinti segítségével, így lett olyan, amit a lemezen hallhattok! Life Erıszakos, „jól megmondó” dal, mely azt feszegeti, hogy milyen is a mai világunk. Ezzel a dallal magunkat is ösztönözzük a kemény, folyamatos munkára, ha akarjuk valamire vinni az életben. Hangosra kell tekerni, átérezni, tombolni, és koncertre jönni! Zárásnak kiváló dal. www.niksonrocks.com www.myspace.com/niksonrocks
2000-BE ÉRVE RATOS DE PORAO HOMEM INIMIGO DO HOMEM Az RxDxPx nevő brazil hc szörny 31 évvel ezelıtt érkezett a világra (majdnem egyidıs velem… már ha érdekel valakit), ami már önmagában is figyelemre méltó tény. Fıleg, hogy nem lettek (ezzel a muzsikával nem is lehettek) milliomosok. Joao Gordo, a nagydarab énekes a Sepulturás vendégeskedések után lehet ismerıs sokaknak (annak idején még közös kislemezt is adtak ki), underground körökbenazonban nem kell bemutatni a kvartettet. Jao, a gitáros a másik ıstag, de a dobos Boka is már 91 óta tagja a zenekarnak, Juninho pedig a lemez elıtt két évvel érkezett a Ratos soraiba, hogy kezelje a négyhúrost. Ez a 2006-os anyag a kilencedik – máig az utolsó – sorlemezük, azaz nem szórják a korongokat, mintha muszáj volna, de ez nem is feltétlen baj, a minıség a fontos. A Homem Inimigo morcos zenéjében az a jó, hogy király dalokkal van telepakolva és nem csak az ırület megy végig. Azért igényli a többszöri hallgatást és az odafigyelést, nem az a háttérmuzsika. Mindig is úgy gondoltam, hogy mindegy hogy dallamos vagy dallamtalan zenét játszik egy zenekar, de az fontos, hogy megfogjanak valamivel. Ez a lemez kapott egy egészséges hangzást is a Sao Paulo-i Suntrip és Mosh stúdióknak köszönhetıen, ami veszettül fontos egy ilyen tömény zenét játszó brigádnál. A jó dalok és a karcos megszólalás együtt egy telitalálat lemezt eredményeztek. A nyitó Pedofilia Santa és a klipesített Covardia De Plantao persze egybıl irányt mutatnak: ez itt kérem nem a Sum 41 és a rádiók kedvence se lesz soha a Ratos, de ez nyilván nem cél. Aztán a hármas Expresso Da Escravidao egy hangyányit visszavesz a tempóból már-már azt mondanám, hogy sláger (de még félreérthetıvé válnék), persze mihez képest. Az O Equivocado folytatja a zúzást egy zseniális riffel és elsıként ragad meg a fejben. Az Otário Involuntárioban Danial (a szintén brazil Discarga zenekarból, innen jött amúgy Juninho is) vendégvokálozik, ami kifejezetten jót tesz az összképnek, hiszen azért Gordo éneke nem a legváltozatosabb bömbölés (attól még persze király). A H.I.D.H. is nagy kedvencem lett, ez ki is lóg egy picit, de csak a közel 4 perces hossza miatt, amúgy ez sem ballada. Többnyire a 2 perces témák a jellemzıek, de hát ez egy hc/punk anyag, semmi felesleges cicoma, dobszóló, mővészkedés vagy elmerülés. Viszont így lehet, hogy a 12 számos lemez
nem válik unalmassá és bıven elég is ennyi. A portugál nyelv igazából fel sem tőnik, tehát attól nem kell tartani, hogy esetleg ez bezavar. Talán elalváshoz, családi programokhoz vagy romantikus vacsorákhoz nem ajánlanám a Homem Inimigo Do Homem-t, de akik a Metallica feketelemezénél kicsit mélyebbre ásnának, azoknak bátran! Állat! Hajós
PROBOT PROBOT Egy ideje megszokhattuk, hogy Dave Grohl (Foo Fighters) soha nem tétlenkedik, mindenhol jelen van. Ha épp nem az anyazenekarával zajong, akkor beszáll a Queens Of The Stone Age-be, vagy össszehoz egy hard-rock supergroupot (Them Croocked Vultures). A Probot név mögött is ı rejtızik. Az egész onnan indult, hogy szabadidejében rögzített néhány heavy metal témát tisztelettel adózva a nyolcvanas-kilencvenes évek meghatározó zenekarainak. A rögzített anyag jó ideig parlagon hevert, mikor gondolt egy merészet és összetrombitálta a kedvenc zenészeit, rábírva ıket a közremőködésre. Olyan arcok mondtak igent és szerepelnek a lemezen, mint Lemmy (Motörhead), Max Cavalera (Soulfly), Lee Dorrian (Catedhral) vagy King Diamond (Mercyful Fate). Állítólag Chuck Schuldiner (Death) felkérése is napirenden volt, de betegsége és halála végül meghiúsította a terveket. Tom Araya (Slayer) idıpontegyeztetési problémák miatt maradt le a lemezrıl. A vendégelıadók munkásságát ismerve Grohl kifejezetten a megkeresett énekesek orgánumára és stílusára írta a témákat. Miután feljátszotta a hangszeres részeket, a kész anyagot postázta a közremőködıknek, így stúdióról stúdióra haladva forrmálódott az anyag. Maga a kezdeményezés figyelemreméltó, hiszen megadja a tiszteletet a stílusnak, de emellett mindenképpen a helyén kell kezelni. A rögzített album egy pillanatában sem haladja meg a nagy elıdök munkásságát, nyilván nem is ez volt a cél. Van amelyik nóta telitalálat, itt ki kell emelni a Shake Your Blood-ot (Lemmyvel), az Ice Cold Man-t (Lee Dorriannal), a Dictatorsaurust (Snake – Voivod) vagy a My Tortured Soult (Eric Wagner – Trouble), de sajnos a töltelékszámokból van több. A szándék azonban, amely ezt a projectet életre hívta, feltétlenül becsülendı. -bt-
BLINK-182 TAKE OFF YOUR PANTS AND JACKET A Blink sztár lett, menthetetlenül. Az Enema embertelen sikere után nem is vártunk mást. Amikor ez a lemez kijött, még hébe-hóba itthon is elıfordult normális klip a zenecsatornákon, kis gördeszkás baráti körünk hatalmas kedvence volt a Rock Show és a First Date. Az elızı lemezen a helyes irány már megvolt, itt csak tovább kellett vinni. Kicsit profibb hangzás, erıteljesebb keverés, de alapjába véve ugyanaz az a vonal, egy leheletnyit poposabbra véve. Igazi skate, gördeszkás punkzene, amit szerintem képtelenség volt nem szeretni. Ma is bármikor beteszem, szívesen hallgatom. Blinktıl kissé szokatlanul belecsusszanunk komolyabb témákba is például a szintén sikeres klippel megáldott Stay Together For The Kids, ami a rettenet mennyiségő válás ellen íródott, de alapvetıen azért a könnyedebb, bulizós vonal érvényesül most is. Hihetetlen egységes az egész, nem lesz monoton, de az elsıtıl az utolsó számig meg lehet mondani, hogy ez bizony egy lemez része mind. Pörög, egyszerő, dallamos átvezetések, egy-egy könnyed szóló, odavágós karakteres dobtémák és azok a Blink-féle vokálok, amiket mindenki azonnal felismer. Ebben a stílusban talán akkor tudunk a legjobbat írni valamirıl, ha nem emelünk ki semmit. Ez nem azért készült, hogy minden apró hangra odafigyeljünk, nem azért, hogy nagy eszméket írjunk a zászlónkra utána, nem, nem. A Blinktıl nem akartunk semmi mást, csak olyan zenét, amit mindig mindenhol szívesen hallgatunk, mindig jobb kedvre hangol és sose unjuk meg. Megvan az a rossz tulajdonságom, hogy minden zenét megunok pár hónap alatt. Szeretem ıket, néha meghallgatom továbbra is, de mindig van egy új kedvenc, amit nyomatok orrba-szájba. De van pár olyan, ami örök. És ez a lemez az egyik olyan. Oldalakon át zenghetném az ódákat róla, csak nincs minek. Persze kicsit hülyeség is írnom róla. A Blink annyira sose poposodott el, mint a Green Day, aki hallott a zenekarról, az ismeri. Aki nem, az viszont most azonnal töltse le, vegye meg és hallgassa, mert tényleg tilos kihagyni. És ha meghallgattad, morzsolj el egy könnyet a szemedben, mert ennek bizony már vége. Néhány éve ugyan újjáalakultak, de a kezdeti lendület és pörgés sajnos kicsit alábbhagyott. Most épp turnéznak, hátha visszatér a régi önmaguk és hátha egyszer erre is eljönnek… Pipi
FRISS ÁRU CAVALERA CONSPIRACY BLUNT FORCE TRAUMA A
Cavalera-tesók összeborulása szerencsére nem csak egy kiszámított reklámfogás volt pár évvel ezelıtt. Zeneileg mondjuk egyre kevesebb különbözıség mutatható ki Max másik zenekara a Soulfly és a Conspiracy között, ahová a gitárosát is áthozta, de szerencsére ez az egyetlen kérdıjel a zenekar körül. Az egymás után következı 2-3 perc körüli szélvészgyors zúzdákat Marc Rizzo védjegyszerő gitárszólói tarkítják, élmény ıt hallgatni minden alkalommal. Összességében ismét emlékezeteset alkotott a Cavalera Conspiracy gárdája Logan Mader (ex-Machine Head) felügyelete alatt. Ezúttal is tudatosan és jó arányérzékkel összerakott témákkal támadnak, melyek nemes egyszerőséggel legyalulják az agyat. De ezektıl az arcoktól pontosan ezt várjuk, nem? -bt-
SUBSCRIBE BOOKMARKS Lényegesen könnyebben befogadható lemezzel jelentkezett a Subscribe, mint ahogy arra a tavalyi Contradictions EP alapján számítani lehetett. A zúzós témák arányukban észrevehetıen lecsökkentek, szerencsére ezzel együtt sem egy hagyományos poplemezt kaptunk, inkább úgy fogalmaznék, hogy a kísérletezések nyomán tovább tágult a Subscribe-univerzum. A korábbról ismert stílusjegyek megmaradtak, de emellett több alkalommal a Faith No More és Mike Patton egyéb dolgai vagy az Incubus ugrott be referenciaként az albumot hallgatva. Persze nem direkt áthallás, inkább a hangulat szempontjából. A Contradictions-ön felvett szálat, az Anxiety Found Shape In Contradictions-t itt tovább szövi a zenekar a megszokott izgalmas, a maga nemében zseniális zenei
megoldásokkal főszerezve. A Bitter Boundary már több kapaszkodót nyújt, a refrénje kitörölhetetlen nyomokat hagy az emlékezetben a gyerekkórussal a végén. Ki kell emelnem még a Ringside Seat posztapokaliptikus rock n' rollját, mely már elsı hallásra figyelmet követel magának, kiváló darab. Az Álomtégla az egyetlen magyar nyelvő szám a lemezen, nekem a többihez képest kissé laposnak tőnik, a Miles Away-jel együtt jócskán lehőtik a kedélyeket. Szerencsére a végén érkezı Gay Rodeo, a lemez másik fénypontja elsöpri az eluralkodó melankóliát, a fúvósokkal megtámogatott vérbı Subscribe-klasszikus helyrebillenti az egyensúlyt. A lemez letölthetı és megvásárolható a zenekar honlapjáról, szóval egy pillanat alatt lecsekkolható a fentiek valóságtartalma. -bt-
FOO FIGHTERS WASTING LIGHT Mikor az év elején a Dave Grohl által vezényelt Foo Fighters (pontosabban a menedzsment) elszórta az elsı hírmorzsákat a médiában, már akkor lehetett sejteni, hogy itt valami nagy durranás készülıdik. Persze ennek nagy része gondosan felépített hype, hiszen a Nirvana egykori bıgıse, Krist Novoselic, valamint a Nevermind album producere, Butch Vig nevének elszólásakor már kis túlzással Nirvana reunion-ról beszélt a szakma. Ráadásul Pat Smear, a „tékozló fiú” is visszatért a bandába, aki a Nirvana utolsó koncertfelállásán is tag volt. Ha ennyi nem lenne elég a Nevermind pr-offenzívából, akkor elárulom, hogy a Wasting Light-ra hallgató korong a legendás, világszerte összesen 24 millió példányban elkelt album jubileumi évében látott napvilágot. Nem csoda, hogy az áprilisi megjelenést óriási izgalomban várta a rajongótábor. A megszellıztetett hírek hallattán felbuzdult közönség nagy elvárásokat támasztott a zenekar iránt, ezért borítékolható volt, hogy megosztó vélemények fognak keringeni a lemezrıl, amit már a megjelenés elıtt meg lehetett hallgatni a banda honlapján. Az anyagról, melyet Grohl házi stúdiójában szalagos magnóval vettek fel és csak ezt követıen digitalizáltak, a producer úgy nyilatkozott, hogy a zenekar eddigi legkeményebb lemeze. Kétségtelen az album megjelenése elıtt kijött White Limo a maga karcosságával, torzított énekével, dögös Voivodszagú témájával ezt hivatott alátámasztani. Nézzük, mennyire igaz ez a kijelentés a lemez egészére. Már az elsı hallgatás után megállapítottam, hogy a 7. Foo-lemez közelebb áll a szívemhez, mint az elızı kettı, de a The Colour And The Shape magasságáig már nem ér fel. Az
elsı számmal, a Bridge Burning-el keményen odateszi magát a banda, valószínőleg a koncerteket is így indítják majd útjára. Pörgıs, ritmusos, feszes nóta, melyen a slágeres refrénnel lazítanak egy kicsit, de még így is kellıképpen üt. (Grohl csapata tökélyre fejlesztette ezt a receptet, így válik a Foo Fighters rádióbarát rockzenekarrá.) Az ezt követı klipes Rope reszelıs riffjei, karcos üvöltözései és az I’ll Stick Around-ra hajazó verzéi hallatán tovább szélesedik a mosoly az arcunkon. A Hüsker Dü veteránjának, Bob Mouldnak a gitárjátékával megspékelt Dear Rosemary-ben már kibontakozóban Dave balladisztikus énje, de ez a vonal igazán a lemez végére teljesedik ki. Meg is érkeztünk a CD megjelenése elıtt ezerszer meghallgatott White Limo-hoz. A play gomb megnyomásával, képzeletben mi is beszállunk a fehér luxuskocsiba, ahol a sofır nem más, mint Lemmy papa, a Motörhead atyja, akivel végigszáguldunk a rock and roll országútján jó nagy adag fejrázások kíséretében. Itt aztán Grohl-ék sutba vágják a túldíszített verzéket, az agyonpolírozott hangzást és olyan elementáris erıvel csapnak a húrok közé, hogy a szívük-lelkük is kitapintható. Ezt követıen a Foo legénysége – nagy bánatomra – már nem tágítja tovább a mainstream rock kereteit, és visszakanyarodik a nyugodtabb dallamok felé. Az Arlandria még tartogat némi kellemes percet számunkra a maga slágeres refrénével, de a Back And Forth és These Days már egyáltalán nem. Az utóbbi, amely leginkább a Time Like These-re emlékeztet annyira sablonos, hogy össze se lehet számolni mennyi Foo-klisé bújt meg benne. Ezeket a számokat már tényleg ezerszer hallottuk a korábbi lemezeken, ezeregyedszerre egyszerően unalmassá válik és kész. A dallamos Miss The Misery-t és a jól felépített I Should Have Known-t még áthatja az újdonság ereje. Az utóbbi is inkább érdekesnek, mintsem jó darabnak nevezhetı, amely a volt Nirvana-tag harmonikajátékának és markáns basszustémájának köszönhetı. A Wasting Light egy kiváló Foo Fighters album lehetne, ha nem laposodott volna el végére, emiatt nálam csak a jó kategóriába süllyed a lemez, amely egy hét alatt 235 ezer példányban kelt el az USA-ban. A felhajtás meghozta gyümölcsét, a kiadó örül, csak bennünk, a hallgatókban maradt némi keserédes szájíz. Persze, ha Dave Grohl ennyi irányban – Them Crooked Vultures, Queens Of The Stone Age, Probot - le van kötve, nem csoda, ha fızenekara nem korszakalkotót tesz le az asztalra, még ha a hype ezt kívánta velünk elhitetni. Ferenczi
ÉLİ ROKK KÁDERFESZT RÁDAY KUPOLA, BP, 2011.05.21. Ettıl a bulitól sokat vártunk. Jó koncertek, olcsó sör, Káder szervezés, nem lehet nagyon rossz. Jó korán odaértünk, koncertnek híre hamva se volt még, bele is vetettük magunkat az 54 forintos sör örömeibe, amibe csak lehelletnyi ürömöt kevert az a tény, hogy vizezve volt. Ezt kompenzálta, hogy a kilenc után kapható drágább sör is ugyanolyan volt. Na de voltak ám koncertek is. Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a punk tényleg halott. Egy-két régi ismerıs elıkeveredett ugyan, néhány igazi csöves pánk is tiszteletét tette (ezzel mérsékelt örömet okozva nekünk), de alapvetıen nagyon kevesen voltunk. Amikor a Tirpunk elkezdte, szinte senki nem volt a színpad elıtt, egy-egy számra elıkeveredett pár ember, de nagy mozgás nem volt. Pedig idıközben az énekes gitárja megadta magát, így egy gitárral folytatódott a koncert, ı pedig kicsit szabadabb lett a mikrofonnal. A végén a Paffra elıkerült egy-két ember, egy kis lezáró táncra, de szerintem mindenki többet várt. Az Utolsó Alkalmon se sokat változott a helyzet, amivel az a gond, hogy az UA tipikus koncertzenekar, úgy lehet igazán élvezni, ha az ember ott tombol az elsı sorban és velük ordítja a szöveget. Ez most elmaradt sajnos.
A Káderek házigazdaként azért kicsit több embert tudott megmozdítani és örömmel vettem észre, hogy olyan srácok, lányok is éneklik a szöveget, akiket eddig nem nagyon láttunk. Talán végre elkezdett kicsit terjedni a zenekar híre, ideje volt már, nem keveset dolgoztak érte. Öcsi kiosztott egy nyeremény CD-t is, amit erısen bundagyanúsan egy szıke punk leány kapott meg, akit a derék énekes a szép hosszú combú megnevezéssel illetett. Hiába bizonygattam, hogy én is szıke vagyok, igaz hímnemő és valóban nem kelhetek versenyre az említett hölgy lábaival. Azért a koncertanyag megint egész jó volt, volt a legújabb Lejárt szó, az ısrégi Teljen a nappal, és a két köztes lemezrıl vegyesen sokminden. És következett a fıattrakció, az Auróra. Hát mi azon nıttünk fel, és anno embertelen zúzást szoktunk meg rajra, egy-egy vérzı orr, komolyabb hámsérülés természetes volt. Itt már kicsit megmozdult a nép, elıkerült jópár ember, de ahogy elkezdtünk kicsit jobban rápörögni a témára, egy komolyabb kiállású biztonsági emberke igyekezett errıl lebeszélni minket. Engem sikerült, Omlás urat nem, így rövid úton az utcán találtuk magunkat cirka az ötödik szám után. Nagy kár volt az egészért. Nem értem, miért lett ez belıle, Roland tényleg nagyon komolyan megszervezte, jó zenekarokat hívott, meghirdette, sör akciót intézett, központi helyre rakta. Nem tudom a szervezésre kenni, ennyire tré a mai punk közönség. Remélem azért ez még változik, nagy kár lenne a régi hangulatért… Pipi A sors iróniája, hogy amióta a MŐSZAK-ban írok (2011. február), nem voltam még Káderfeszten, pedig anno a Vörös Yuk-ban az elsı három bulin ott tomboltam végig az elsı sorban. (Na jó, ez azért túlzás.) Valahogy úgy hozta az élet, csak hogy egy közhelyes fordulattal éljek, hogy mostanában nem vettem részt e jeles eseményeken. Ezért is illett volna idıben érkeznem a neves bandákat felvonultató fesztiválra, amit azóta is bánok, mert a mosonmagyaróvári Tirpunkról és a nemrégiben új split cdvel elırukkoló Utolsó Alkalomról lemaradtam. Az utóbbit kifejezetten sajnálom, hiszen az Egység, Kétség, Háromságra keresztelt hangzóanyag után már kíváncsi voltam, hogy szólal meg élıben a Mőkor vagy az ÉletHaláltánc, de hát ez van, ha nem sikerül idıben elindulni otthonról. Még be sem jutottam, de már nyári (fesztiváli) hangulat fogadott a bejárat elıterében. A jó idı miatt sokan kintrıl, illetve hideg sörük mellıl hallgatták végig a koncerteket. Mivel az árak a földön jártak, ez a 250 Ft-os korsó sörre vonatkozik, ezért még a punkoskodás elıtt beszereztem egy jéghideg maláta koktélt magamnak. Egy kis hangolás, rövid beállás és kezdetét vette a Káderek bulija. Eddig nem nagyon ismertem a számokat, de az elıttem felsorakozott keménymag a zenekarral együtt lelkesen fújta a sorokat, és beindultak a régi vágású punkok. A hangulat teljesen jó volt, a zenekar kitett magáért, a lelkesen táncoló (pogózó) közönség egy-egy tagját a legújabb Káderfeszt válogatás cd-vel jutalmazta az énekes. A több mint 10 éves múltra visszatekintı
banda szerzeményei tulajdonképpen egytıl-egyig slágerek, hiszen dallamos punk-rock mőfajban mozognak, de nekem a KáderekMánia EP-n szereplı nóták jöttek be a legjobban, fıleg a régi idıkbıl való Teljen a nappal. A nyári fesztiválokon biztos többen lesznek kíváncsiak zenekarra, mert egy igazi bulizenekar, de itt most nem töltötték meg a dühöngıt. A fesztivál egyik fızenekarát, a veterán Aurorát volt szerencsém élıben hallani idén a Dürerben, úgyhogy tisztában voltam a setlist-el. Nem is ért túl nagy meglepetés, mikor meghallottam a zenekar elsı hangzóanyagán szereplı Élı halott címő dalt. A gyıri bandára már a kint sörözık nagy része is betévedt, így a klasszikus Elıre kurvák, gengsztereket már egyre többen énekelték a színpad környékén. Többen - leginkább ugye a kevésbé józanok - felmerészkedtek a deszkákra, ami nem aratott osztatlan sikert a zenekar körében, leszámítva azt a szıke punklányt, akit nem küldtek le egybıl. A programban régi és új dalok egyaránt helyet kaptak, de többnyire a slágerek kerültek elıtérbe, úgy mint a Viszlát Iván, a Kifacsart citrom, vagy az Egy kis anarchia. Vigi és Galacs, a két ıspunk rutinosan tolta a riffeket, Kisbé önfeledten adta a ritmust, Kisróra meg szerencsére ezúttal sem hagyta el a punkban ritkán alkalmazott duplázásokat. A masszív 1 óra 15 perces mősort az Ez a város - Bella Csaó kettıse zárta aktív pogó és együtt éneklés kíséretében. A buli ugyan még nem ért véget, hiszen a Toncsi Cox vezette Hisztéria még hátra volt, de azt a nagy meleg miatt már csak kintrıl hallgattam. Bevallom inkább a hővösben ittam a nedőt, de azért a régi Army N' Roll és az új Tudom, hogy mit mondasz, csak nem érdekel Hiszti slágerre bementem. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy öregszem, de azért még törekszem. Ferenczi
