KÖSZÖNTŐ ÜDVÖZLET III. MŰSZAK KONTAKT

KÖSZÖNTŐ A III. MŰSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhető. A korszellemnek megfelelően nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerűek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Vissza a padba, itt a szeptember, jó is, rossz is, az élet megy tovább. Okoskodás off! A történelemkönyvek úgy fognak írni a NO.11.-ről, mint a nagy punkszám. Elnézést… De itt most tényleg minden punk (vagy punkközeli – hogy véletlenül se lovagoljunk a szavakon!). Alvin, Bankrupt, Konflikt, Schleki és egy alapos válogatás. Szeretünk nem behatárolódni, de ez most így alakult. Jó böngészést, jó kagylózást, jó bármit! Hajós

III. MŰSZAK Hajós -btPipi -K-

KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak [email protected]

ÜDVÖZLET B-OLDAL.HU CONCERTPHOTOS.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KEKSZ.NET KRONOSMORTUS.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MANEMALSZOM.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU PUNKPORTAL.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKOZON.COM ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU

KONFLIKT A szlovák Konflikt neve már rég nem ismeretlen a magyar punkok előtt, hiszen évente többször is ellátogatnak hozzánk. Az idén 20 éves banda frontemberével Jury-val beszélgettem. Idén vagytok 20 évesek, amihez gratulálunk! Mivel ünnepeltek? Először is szeretném üdvözölni a III. MŰSZAK olvasóit és minden punk-rockert, rockert Magyarországon! Köszönjük szépen a gratulációt! Igen annak ellenére, hogy még mindig nagyon fiatalosan nézünk ki, bizony az idén ünnepeljük már a 20. szülinapunkat. Egész évben ebben a szellemben koncertezünk, de októberben egy nagy 21 bulis cseh-szlovák turnéra megyünk egy baráti cseh punk bandával a Totální Nasazení zenekarral, akik szintén most ünneplik fennállásuk 20. jubileumát. Nyilván ilyenkor az ember összegzi az elmúlt időszak eredményeit. Mik voltak a Konflikt fontosabb állomásai? Hát nehéz ezt összegezni, mert annyi minden történt velünk az évek során és a sok alkohol miatt már nem sok mindenre emlékszünk! 2008-ban kiadtunk egy DVD-t Konfliktology címen, amiben majdnem minden fontos dolog megtalálható, ami ez idő alatt történt velünk. Ha gyorsan akarnám összegezni, akkor: 20 év, 1100 koncert Európa szerte több mint 20 világsztárral (punk, metal, ska, rock bandákkal), albumok, klippek, bakelit lemez, videokazetta, DVD, válogatás lemezeken való szereplés világ szerte, rádió ill. TV szereplések, valami díj, 18 zenész és nagyon sok élmény (pia, nők, rock´n´roll)! Azt hiszem el tudod képzelni... Utolsó lemezetek a Sapere Aude aranylemez lett Szlovákiában, ami elég meglepő eredmény lehet egy punkbandától, illetve megnyerte a szlovák grammy-t is. Hogy sikerült ezeket az eredményeket elérni? Milyen nálatok a zenei élet? Igen a Sapere Aude szerencsére nagyon jól sikerült és az internet letöltések ellenére 5000db elfogyott belőle, ami nálunk már platina lemez (3500 az arany). Meg kell mondanom, hogy a kiadótól ennek ellenére nem kaptuk meg ezeket a lemezeket, de nem is érdekel minket a "kitüntetés", nem ezért csináljuk, lényeg hogy minél több helyre elkerüljön a zenénk és minél több embert szólítsunk meg vele. A szlovák grammyt, meg a zenei kritikusok ítélték oda nekünk érte a hard/heavy/punk kategóriában, amiről fogalmunk se volt, hogy jelöltettek minket. Soha nem versenyeztünk sehol, ezért nagy meglepetés volt a számunkra, mikor felhívtak minket, hogy megnyertük ezt a díjat. Nem foglalkoztunk soha ilyen díjakkal, de azért egy kicsit jól esett, hogy a kommersz szférából is felfigyeltek ránk és elismerték a kemény munkánkat. A szlovák média mennyire támogat Titeket és a hasonló zenekarokat?

Ezidáig nem nagyon foglalkozott a média a punk zenekarokkal. Meg kellet nyerni ezt a díjat valakinek, meg egy TV zenei műsorában megdönteni a nézettségi rekordot (amit addig a kommersz nyálas zenekarok tartottak), hogy jobban odafigyeljenek az underground bandákra is, hogy az egyszerű emberek nem csak rádiós fost hallgatnak, hanem igenis nagy közönsége van a punk, metal, HC, ska bandáknak is. Addig csak a regionális TV-k foglalkoztak ilyen bandákkal. Médiatámogatásról a mai napig nem beszélhetünk. Szlovákiában nincs MTV, nincs VIVA, nincs rock TV, műsor vagy rock rádió! A klipeket nagyon ritkán adja le valaki, általában a regionális TV-k, rádiók szintén elvétve. Marad a kemény koncertezés! Szerencsére mi már állandó bandái vagyunk a legnagyobb rock fesztiválok nagyszínpadjainak a nagy rajongótáborunknak köszönhetőnek. Gyakran jártok MO-ra is, legutóbb a Pannónia Fesztiválon és a Rockmaratonon játszottatok. Jól sikerültek? Megnéztétek az Exploitedet, illetve más koncerteket? Igen az idén Magyarországon csak 3 fesztiválon játszottunk a Pannónián a Rockmaratonon és a Hegyalja fesztiválon. Nagyon jó hangulatú koncertek voltak. Az első kettőn szinte minden évben játszunk, szóval haza járunk, ezért is teltsátrasok a bulik. Tokajban először játszottunk, de ott is nagyon fasza volt. Az Exploitedet nem láttuk, mert előző napon játszottak, de mi régi ismerősök vagyunk, ugyanis több országban 5-ször játszottunk már együtt. Rob a basszeros nagy Konflikt és Whisky fun! Az idén még egy bulit nyomunk Pesten, karácsonykor a Dürerben a Punkkarácsonyon. Magyar zenekarokkal jóban vagytok? Természetessen! Azt hiszem, hogy minden ismert magyar punk és metal bandával nagyon jóban vagyunk. Felesleges neveket írni, mert majdnem mindenkit ideírhatnánk. Mi a helyzet az általad megálmodott Punk Island fesztivállal? 2008-ban szerveztétek meg utóljára ha jól tudom. Várható még folytatás? A Punk Island 7 évig működött és sajnos 2008 volt az utolsó. Lejárt a faluval a szerződésünk és már nem hosszabították meg. Semelyik környékbeli falu nem egyezett bele abba, hogy a fesztivált átköltöztessük hozzájuk. Nagyon szép és jó volt de sajnos ennyi, nincs tovább! Idén Németország, Csehország és Szlovénia mellett még Kolumbiába is mentek. Mesélj ezekről a bulikról kérlek! Évi 80-90 koncertet játszunk, amiből kb. 40 szlovák, 30 cseh és a maradék 10-20 más ország, szóval Magyarország, Németország, Ausztria, néha egy-két szlovén, olasz, svájci stb. koncert. Kolumbiába (úgy, mint Angliába) speciális meghívásra megyünk. Ezek a koncertek nagyon komoly szervezést és időt igényelnek. Úgy ez nem megy, hogy beülök a kis Ford K-mba, azt Győrben felveszem a Vigit és egy óra múlva már a

Balatonon részegeskedünk! Ugye a modern technika rossz oldala, hogy mindenki felégeti az albumodat, és nem adsz el egy db CD-t se, így nem térül meg még az 1/10-e se a stúdióköltségnek, de a jó oldala, meg hogy az interneten az egész világ számára elérhető lesz a zenéd. Néha adsz 1-2 interjút pl. Dél Amerikában és lám-lám egyszer csak nagy rajongótáborod van Kolumbiában és meghívnak 2 fellépésre. Én punk dinoszaurusz vagyok és sosem szerettem a számítógépeket, de el kell ismernem, hogy ez a szaros internet jó valamire! Na így kerültünk Kolumbiába, azt meglátjuk, hogy haza is kerülünk-e?! Mindig szlovákul énekeltek vagy megvannak angolul is a szövegek? Csakis szlovákul énekelünk, ezért is meglepő, hogy Kolumbiában is ilyen közkedveltek lettünk, mert ugye ők azt se tudják, hol van Szlovákia, Lengyelország vagy Magyarország. Ahogy mondták, lényeg hogy Europe és nem USA! Mindig szlovákul énekeltünk mindenhol és a magyarlakta területeken magyarul, németlaktán németül konferálom a számokat, a csehek, lengyelek, szlovénok, szerbek ugye majdnem mindent értenek szlovákul, keletre nem járunk sűrűn (pedig én még kötelezően tanultam az oroszt), a többi országokban meg lesünk a népre mint borjú az új kapura, mert angolból idióta vagyok! De amikor a húrok közé baszunk, akkor már nem kell kommentár! Gondolom már formálódik az új Konflikt lemez, mit lehet tudni róla? Csak annyit az új lemezről, hogy keményen dolgozunk rajta, nagyon sok rétegű lesz, minden szám más-más hangulatú - stílusú lesz (lehet hogy még rétegesebb mint a Sapere Aude). Karácsonyra reméljük meg fog jelenni, és minden CD-hez csomagolunk 2db WC papírt, mert ha valaki meghallja, aki nincs hozzászokva a punk, metal zenéhez, össze-vissza fogja magát szarni tőle! Reméljük! Ha csak, a következő hónapban nem kezdek el hiphoppot hallgatni, azt kiadunk egy verses kötetet és indulunk a többi köcsög rap-essel a járási szavalóversenyen! Persze csak viccelek, mert ez ugye nem történhet meg, ugyanis 10 másodperc hip-hop után kipattogok és elkap a szarás (ez komoly)! Normálisan befosok a hip-hoptól, nem viccelek! Milyen egyéb terveitek vannak? További tervek nincsenek! Zörgünk további 20 évig minden hétvégén! Üdv mindenkinek, éljetek toleranciában, látjuk egymást a Konflikt bulikon! Stay punk! Jury Oké! Hajós www.konflikt.sk www.myspace.com/konfliktband

ALVIN ÉS A MÓKUSOK Az Alvin és a Mókusok hazánk talán leghíresebb és legeredményesebb punkrock zenekara, folyamatosan változnak, de mégis van egyéniségük, a közönségük népes és elég vegyes. A zenekarvezető énekesgitáros Alvint faggattuk. 1994-ben hamisítatlan punkzenét játszottatok, ami persze azóta rengeteget változott, ráadásul hosszú évek alatt a magyar rockzene élvonalába jutottatok el. Fiatal srácok (és lány) -ként reálisan gondoltátok volna, hogy ekkora siker lesz? Az igazság az, hogy nem ilyen indíttatású volt a dolog. Egyszerűen gondolataink voltak a világról, amiket meg akartunk osztani... Csak így sikerült! Anno ugyanonnan indultatok, mint mindenki, lakótelepi punkgyerekekként és igazából semmit se csináltatok máshogy, mint mások, mégis hatalmas siker lett belőle. Mit gondoltok, mi a titkotok? Ez anno minket is meglepett és nem igazán értettük. Talán pont amiatt, hogy nem erőltettük, nem tudom pontosan. Egyszerűen az emberek jól érezték és érzik magukat a koncerteken vagy a lemezeink hallgatása közben, amit saját magunk gondozunk a mai napig és ez lehetővé teszi a teljes és független trendmentes szabadságot! Néhány éve Gergő távozása sokakat elég váratlanul ért, hiszen a zenekar abszolút a csúcson volt. Miért ment el közületek Gergő és a közönség hogy fogadta a váltást? Nagyon régóta zenéltünk együtt, de eljutottunk egy olyan pontra, ahol már nem tudtuk összeegyeztetni elképzeléseinket, így ő balra, mi meg jobbra mentünk! A legnagyobb feladat az volt számunkra, hogy egy olyan dobost találjunk, akivel mind zeneileg, mind emberileg egyezünk és Zoli mindkét fronton megfelelt számunkra. Mivel teljesen más zenéből mászott át hozzánk voltak kezdeti nehézségek, de úgy érzem, hogy mára méltó utódja lett elődjének. Természetesen voltak, akik hiányolták Gergőt, sőt a mai napig „leGergőzik” Zolit egy koncert után, de összességében úgy érzem, hogy az embereknek az a fontos, hogy jól érezzék magukat, ha a műsorunkat nézik vagy hallgatják! A koncertlátogatók száma nőtt az utóbbi két évben, amiből arra következtetünk, hogy feldolgozták a sokkot, amit Gergő távozása okozott! Azt hiszem, tagadhatatlan, hogy felnőttetek, ez zeneileg és szövegileg is érződik. Ez szokott az a pont lenni, ahol nagyon sokan abbahagyják, család, munka, vagy simán a kinövés miatt. Ti rendületlenül nyomjátok. Hogy viselik a családjaitok a zenekarral járó rengeteg elfoglaltságot? Mindannyiunk családja tisztában van vele, hogy a zenekar az életünk egyik legfontosabb alkotóeleme és úgy is állnak hozzá! Abszolút toleránsak!

A honlapotokon lehet szavazni a kedvenc számokra. Ezek között csak a Kurva élet áll továbbra is előkelő helyen a régiek közül, igaz, annak is a felújított verziója. A közönség unja a régi dalokat, vagy csak az újak még jobbak lettek? Koncerteken hogy fogadnak egy számot a Máshol jársz-ról vagy a Jópofáról? Mindig is ügyeltünk arra, hogy minden albumunk képviselve legyen pár szám erejéig a műsorban, de természetesen az aktuális dolgokra nagyobb hangsúlyt fektetünk. Van úgy, hogy átdolgozunk régi dalok előadásmódját is! Néhány éve az Alvinmánia eléggé megosztotta az embereket, sokan a régi verziókat jobban szerették. Volt olyan köztük, amire utólag azt mondjátok, hogy mégis csak jobb volt az eredeti? Oké, tehát vannak dolgok, amiket nem értek az emberek kapcsán. Na ez egy ilyen jelenség! Ha akad pár ember, aki a régi verziót jobban kultiválta, akkor hallgassa azt! Senkinek a kezéből nem csavartuk ki a régi lemezt! Egyszerűen úgy voltunk vele, hogy ideje lenne egy válogatás lemeznek és ha már csinálunk, ne csak összeválogassuk őket, hanem játsszuk fel újra, mégpedig úgy, ahogy most játszanánk. Viszonylag nyitottak vagytok új dolgok, stílusbeli kalandozások felé, így minden bizonnyal megismerkedtettek más stílust játszó zenészekkel is. Ők hogy fogadták a zenéteket? Vegyesen. Nem igazán téma a „másik” zenéje ilyenkor. Csak megiszunk pár sört, megbeszéljük az aktuális dolgokat és ennyi! Régebben a magyar undergrounddal elég jó kapcsolatot ápoltatok, aztán jött pár év, amikor a csapból is az folyt, hogy az Alvin elkurvult, nem az igazi stb. Mára ezek a kedélyek lecsillapodni látszanak. A régi haver zenekarokkal tartjátok a kapcsolatot? Várhatóak vendégszereplők még a lemezeken (mint pl anno Garfield (MNG) az Azurroban)? Ezek tipikus megnyilvánulások tipikusan irigy emberektől. Ezeket főleg olyan zenészek terjesztik általában, akik szart sem érnek el az életben és másokban keresik a hibát. Nekünk soha nem volt célunk, hogy most bekategorizáljuk a bandát, hogy földalatti, vagy élvonalbeli. Elsődleges célunk ma is, az, hogy a gondolatainkat a közönség elé tárjuk és nem egy bukott zenész fogja meghatározni, hogy most ez elég pank volt-e vagy sem! Vagy ha igen, leszarom! Ti saját gondozásban jelentetitek meg a lemezeiteket (régebben kazettákat). Ha ezt egy külsős kiadónál kellene megtennetek, ugyanaz tudna lenni vajon a zenekar? Létezik olyan kiadó, aki hajlandó belevágni ilyesmibe? Nem hiszem, hogy más gondozásban is ugyanitt lennénk. Abszolút az Alvin Records érdeme! Apropó, kiadó. Mi a helyzet az Alvin Records-szal? Régebben több zenekar lemezeit is kiadtátok, mostanság csak a tietekről hallani.

A zeneletöltés elvágta a lemezkiadók torkát. Mára csak az Alvin maradt! Egy régebbi (talán Punkportálos) interjúban a riporter a Kurva élettel kapcsolatbna faggatott téged elég sokat, amire a válaszod lényege az volt, hogy az Alvin és a Mókusok nem az az egy szám. Elmúlt 17 év, lassan nagykorú a zenekar. Van olyan zenétek, amit ma már inkább nem vállalnál, vagy továbbra is úgy érzed, hogy az Alvin az elmúlt 17 év egyben, az összes változással együtt? Természetesen felvállalom! Milyen ember lennék, ha nem?! Nem igazán szoktam a múlton rágódni! Az az előrenézős típus vagyok! Végül egy nagyon sablon kérdés, de tőletek valóban érdekel a válasz: mit nevezünk ma szerintetek punknak? Van egyáltalán létjogosultsága? Ez egy életérzés és mindenkinek mást jelent. Számomra a legfontosabb része a korlátoktól mentes szabadság... Pipi www.alvinrecords.com www.myspace.com/alvinsamkusok Alvin és a Mókusok diszkográfia 1995 Jézusnak volt-e szakálla?! 1996 Jópofa 1997 Nem akarunk mi bántani senkit!? 1998 Máshol jársz 1999 Emberek és Állatok 2000 Az élet szaga 2001 Punkpopsuperstar 2002 Valahol, ott a lábad előtt 2003 Punkpopsuperstar 2 2004 Most is ugyanolyan jó 2005 Alvinmánia 1. rész 2005 Alvinmánia 2. rész 2006 Mi ilyenkor szoktunk sírni! 2008 A végén majd meghajlunk 2009 Hazudni kell

BANKRUPT Ebben a számunkban olvashatjátok a Bankrupt Razor Wires And Neon Lights lemezének kritikáját. A hazai színtéren (elég igazságtalan módon) nem túl ismert, de külföldön igen sikeres magyar csapatból Rocco énekes-basszeros és William gitáros-énekest faggattuk. Elég hamar kinőttétek Magyarországot és külföldön talán a legnépszerűbb hazai punkrock csapat vagytok. Gondolom ez azért nem volt sima út, hogy tudtatok idáig eljutni? Rocco: Tíz éve játszunk külföldön is, ami főleg Ausztriát, Németországot és Csehországot jelenti, ezekben az országokban tényleg sokan ismernek már minket, de a külföldi oldalakon megjelent pozitív kritikáknak és a közösségi oldalaknak (YouTube, last.fm, MySpace stb.) köszönhetően rengeteg helyre eljutott a hírünk világszerte. Az utóbbi 5 évben itthon már nem nagyon játszottunk a teljes érdektelenség miatt, de azért mindig próbálkozunk, hátha javul a helyzet. William: Tehát szó sincs arról, hogy kinőttük volna Magyarországot, sajna. Egyszerűen az van, hogy kedvezőbb fogadtatásban van részünk, ha olyan helyre megyünk játszani – pl. nyugatra 200 km-t-, hogy közben átlépjük a határt. Idehaza nem talált ránk a nagy közönségünk, vagy csak mi nem jöttünk rá hol keressük… Mi az oka annak, hogy külföldön több rockzenei rádióban is szólnak a számaitok, de itthon sehol sem hallani? Rocco: Leginkább az, hogy itthon nincs rockzenei rádió. Voltak rövidebb életű próbálkozások, ahol ez is belefért a profilba, mint az Est.fm, vagy a Pont.fm, ezeken elvétve azért lehetett minket hallani. De itt, ha egy rádió kicsit is eltér a jól bevált hígfos zenéktől, esélye sincs az életben maradásra. Egyedül a Petőfi, az állami zenerádió engedhette meg magának, hogy ettől kicsit eltérjen, amikor felkarolták ezt az új magyar alter vonalat, de sokat ez sem javít az összképen. William: Ezzel nem vagyunk egyedül, hogy nem játsszák a számainkat. Az MR2, mint országosan sugárzó adó elsőként nyitott ugyan, de aztán rögtön becsukta ezeket a kapukat. Hallgasd meg, ugyannak a pár zenekarnak a dalait játszák - de azt rendesen unalomig, rotációban -, mint a kezdetekkor. Talán az sem tűnt fel még nekik, hogy némelyik banda közben feloszlott. Azzal intéztek el minket, hogy mi túl rockosak vagyunk nekik, mert sok benne és nagyon torz a gitár! Hadat üzentetek a CD formátumnak. Erről meséljetek egy kicsit, mert itthon ez még gyerekcipőben jár. Rocco: A CD formátum már végérvényesen elavult. Nekem nem fog hiányozni, sokkal egyszerűbb a neten terjeszteni a zenét, és így sokkal több emberhez eljut. Ezért is tettük ingyen letölthetővé az utolsó 2 lemezt. A hadüzenet a promo CD-nek szólt, amit még mindig

megkövetelnek a szervezők és a különböző médiumok a zenekaroktól. Ez a felemás helyzet elég nagy kibaszás a zenekarokkal, akik most azért adjanak ki CD-t, mert különben nem állnak szóba velük, küldözgessék postán, eladni viszont nem lehet. Közben minden lehetőség adott lenne, hogy megspórolhassák a lemezkiadást (vagy a CDR-es házi baszakodást) és a postaköltséget, amik együttesen nagyságrendileg a stúdiófelvétellel vannak egy szinten. 2010-ben simán lehet a neten zenét küldözgetni, ezt mindenkinek el kéne fogadnia. Mi lesz a gyűjtőkkel, akik szeretnek CD-t birtokolni, aláíratni, otthon őrizni? William: Gyűjtöm én is, szeretem, ha a kedvenc albumaim kézzelfogható (CD) formátumban is megvannak. Ennek megfelelően a zenekaron belül arra szavazok majd, hogy időnként az új dalokból is csináljunk meg 1-1 lemezt, vagy legalábbis valamilyen hard copy formátumot. Rocco: Nekünk még van mind az öt CD-ből, vegyék, akciós, alá is írjuk! Amikor kint játszotok (és ilyen sokszor van), az emberek mennyire érdeklődnek az iránt, honnan jöttetek, milyen is Magyarország bennfentes szemmel? Rocco: Szoktak érdeklődni, pláne, hogy az utóbbi években olyan szinten félresiklott ez az ország, hogy bőven van miről mesélni. Az utolsó két lemezen elég sok olyan szám van, ami ezekkel a dolgokkal foglalkozik (Years Of Disasters, Parallel Worlds, Agony Bay, Lonesome Trains), szerintem ezekből elég jól átjön ez a kelet-európai feeling. (A szövegek fenn vannak a weboldalon: www.bankrupt.hu) Miközben persze a zenei világot továbbra is azok az angolszász zenekarok határozzák meg, amik leginkább hatottak ránk, a Ramones-tól a Living End-ig. William: Gulyás, Sziget, Auróra - ezek a szavak a legtöbb helyen mennek, de hallottuk már emlegetni Viktort is. Ezekről a dolgokról aztán lehet mesélni… Szerintetek miért haldoklik ennyire itthon a punkrock? Miért nincs közönség évek óta és miért oszlanak fel sorra az egykori remek zenekarok? Rocco: Itthon már akkor is haldoklott, amikor elkezdtük ezt az egészet 14 éve. Azóta is ugyanaz a 4-5 zenekar van, aminek van közönsége, a többiek meg próbálkoznak egy darabig, aztán feladják. Külföldi lehetőségek nélkül már mi is rég feladtuk volna. William: Talán nem alakult ki idehaza ennek (sem) a kultúrája, biztos az átkos 40 év miatt. Minden városban akad néhány arc, akik ezt a műfajt kedvelik, és lejárnak bulikba, de valahogy nem áll(t) össze egy országos áramlattá. Ellenben azt látjuk, hogy Csehországban vagy Ausztriában szinte minden színtér megtalálja és fenntartja magát. A leglehetetlenebb kis helyeken is összejönnek, pl. egy psychobilly bulira is több százan. Azt vallom, hogy más országokban, ahol akár nem is feltétlenül élnek jobban, az emberek életében sokkal meghatározóbb szerepet tölt be a zene, és áldoznak rá időt/energiát.

Angolul énekeltek a kezdetek óta, ez a külföldi karrier tudatos építése volt, vagy egyszerűen így éreztétek jobbnak ezt a zenét? Rocco: Nekem az összes kedvenc zenekarom angolul énekel, ezért teljesen természetes volt, hogy angolul írjak szövegeket. Ezzel persze kapásból el is vágtuk magunkat itthon, de nekünk ez így tetszik, ha magyarra váltottunk volna, az már valami más lenne, amit nem tudnék ennyire szeretni. A Bad Hair Day lemeznél csináltunk magyar verziókat pár számhoz, de azt éreztem, hogy ezzel teljesen agyonvágjuk a zenét, ezért nem is erőltetjük ezt azóta. Azt meg nem tudom, lesz-e itthon valaha is olyan szinten népszerű angolul éneklő zenekar, mint mondjuk a németeknél a Beatsteaks. Megengedtem a lemezkritikában egy olyan kifejezést, hogy normál esetben a ti zenéteket kellene popzenének nevezni, mert könnyen hallgatható, széles körben elfogadható, mégis tartalmas és összetett. Itthon tudjuk mi a helyzet a populárisabb műfajokkal, kicsit nyugatabbra hogy áll ez a dolog? Rocco: Attól függetlenül, hogy van pár poposabb számunk, mint a No Surrender, vagy az 18 Now, azért ez mégis csak punk rock, ami sosem lesz széles körben elfogadott, de lényegéből fakadóan nem is lenne jó, ha az lenne. Inkább maradunk az undergroundban, ahol meg persze az a true, ha úgy hörgik vagy visitják el a sablon világmegváltó szövegeket, hogy egy szót se lehessen érteni belőle, a dallamosabb zenekarokat meg gyanakodva méregetik, de ezt már megszoktuk. William: A hazai zenei kultúra állapotát csak egy kis példán szemléltetve: többször megkaptam már nem zeneértő ismerősöktől, hogy a mi zenénk az „hevimetál”. Ameddig ez így van, és az MR2 is a „torzított gitár” mennyisége szerint kategorizálja és válogatja be a zenéket, addig nagyjából tökmindegy, hogy ez kinek mi. Persze addig igyekszem én is helyre tenni a fejükben a dolgokat: „a Bankrupt az kurvára nem heavy metál, b…meg!” Kicsit kényes a kérdés, de számos helyen hallunk erről különböző pletykákat. Mennyire szól bele a kiadó a témaválasztásba, mennyire cenzúrázza a lemezeket? Rocco: A kiadót (PiaRRecords) William, a gitárosunk csinálja, és eddig még nem próbálta meg cenzúrázni a szövegeimet, és a témákat sem szabja meg. William: Független és nyitott szemléletű a kiadó, így nem szóltam bele eddig egyetlen általunk kiadott lemezbe/koncepcióba sem. Mindössze egyszer jegyeztem meg egy – NEM Bankrupt - anyagról, hogy korai lenne kiadni, mert nincs még kész; de nem hallgattam magamra, és megjelent, pedig igazam volt, utólag (is) bizton állítom. A távoli jövőt hogy látod, mi lesz veletek akkor, amikor már nem lesz Bankrupt? Rocco: Mi már nem oszlunk fel, ha eddig kibírtuk. Sokkal jobb buli lesz hetvenévesen is punk zenekarban játszani, mint a parkban sakkozni. Charlie Harper a UK Subsból is milyen menő már!

William: Nem látok semmilyen okot, amely miatt a feloszláson kellene gondolkodnunk. Annyira nem is utáljuk még egymást, sőt, az utóbbi időben nagyon kiegyensúlyozott a kapcsolat a zenekari tagok között. A távoli jövőben azt látom, hogy búslakodva elmélkedve a boldog és nagyon sikeres hőskorunkon, füstös kis presszókban játsszuk majd a régi Bankrupt nótákat soul, jazz, funky és electro stílusban (ezek igazából Rocco kedvenc műfajai). A Razor Wires And Neon Lights megjelenésekor azt ígértétek, aktívabbak lesztek itthon. Hol számíthat rátok idén a nagyérdemű? Rocco: A következő pesti fellépésünk október 2-án lesz a Dürer kertben, a Rotten Tomatoes vendégeként. Pipi www.bankrupt.hu www.myspace.com/bankrupt Bankrupt diszkográfia 2000 Listen 2004 Bad Hair Day 2006 Shorter Than Danny DeVito 2008 Rocket To Riot City 2009 Razor Wires And Neon Lights

SCHLEKI A magyar punk-rock-ska-psycobilly színtér egyik legtapasztaltabb és leglelkesebb koncertszervezőjét, igen sokoldalú dobosát, Schlekit kérdeztük zenekarokról, szervezésről, zenéről, punkról, múltról és jövőről. Te az egyik „legöregebb” vagy az underground szervező szakmában. Mikor és hogyan kezdődött? 1994-95 Fazekas Gimnázium. Láttam, hogy nem túl jól rendezik a sulizenekarok a bulikat, besegíttetem, majd elkezdtem egyedül is szervezkedni. Első nagyobb dobás a Fazék-Stock volt '95 októberében, Prosectura, Barackca és az akkori bandám, az Akasztott Denevérek. 800 punk, őrület, 100.000 forint kár, felháborodott szülők, igazgatói megrovás. Hajszál híján kirúgtak emiatt, de nagy hepaj volt, melynek végső nyereségéből meg tudtam venni az első tintasugaras nyomtatómat, amivel a Rozsdaszín Párduc fanzinom első mintapéldányát készíthettem. Jelenleg is több klub fut a szervezéseddel, kicsit mutasd be őket nekünk! Most már csak egy klub van teljesen az igazgatásom alatt, a VII. kerületi Delírium Pub, ami idén szeptemberben egy éves. Fasza, hangulatos, kisebb budapesti zenés kocsma, belvároshoz képest olcsó árakkal és megtalálható a fény nevű csoda ital. 2002. eleje óta szerveztem mostanáig teljes erőbedobással a Vörös, majd Vörös és Kék Yukat Óbudán. Merem állítani, hogy Budapest egyik legjobban kialakított underground klubjáról van szó. Viszont úgy döntöttem nemrég, hogy most ősztől felhagyok a Yuk szervezésével és inkább a saját együtteseim (Yellow Spots és Fit Fat) ügyeire koncentrálok. Néhány jól szervezett buli nagyon sokat jelenthet egy feltörekvő zenekarnak. Volt olyan, akiknek te szervezted az első bulijait és mára szélesebb körben is ismertek? PASO, Anti Fitness Club, Subscribe, The Grenma, Depresszió, Vadfruttik. Hirtelen ezek jutnak eszembe, akik persze nem kizárólag nálam, de több általam szervezett koncerten is felléptek pályájuk kezdetén... Most már nem egyedül csinálod, számos klubban segítőid is vannak, mesélj róluk egy kicsit. Egy személyes stábot gyűjtöttem magam köré az évek alatt, akik a netes promociótól a színpadmesterségig sok mindenben segítenek. Gyakran több bulit is rendezek egy este, szóval tényleg nagy szükségem van rájuk! Köszönet nekik! Legtöbbet egyébként a barátnőm segít, ő nyújtja a hátteret és ő az, aki képes bármikor meghallgatni... Előszeretettel dolgozom egyébként olyan zenekarokkal, akik képesek megszervezni egy egész estés programot. Sőt erre bíztatni is szoktam a még kevésbé ismert együtteseket, hogy tegyenek így, mert nemcsak az én munkámat könnyítik meg ezzel, hanem egy jó lehetőség is a köztudatba kerülésükre. Olyan időpontban, olyan technikai körülmények között és azokkal léphetnek fel,

ahogy azt ők szeretnék és megszervezik maguknak. Így született meg pl. a Káderfeszt a Káderek vagy a Rudeboy Busines Club a Three Teadies nevével fémjelezve. Elhíresültél azzal, hogy szinte minden magyar punk, ska, psychobilly stb. zenekarban doboltál hosszabb rövidebb ideig és te vagy minden ismerősödnek az állandóan kisírható kölcsöndobos. Mikor kezdtél dobolni és mik a fontosabb állomásai zenei életednek? (zenekarok, lemezek, nagyobb fellépések, stb.) Huhh. 1994-ben kezdtem dobolni, és szerintem már van vagy 50 zenekar, amiben megfordultam így vagy úgy. Kevés a jó dobos. Van egy mondás, miszerint nem az számít, hány éve, hanem az, hogy hány órája dobolsz... Hét darab együttes a rekordom amúgy, amiben egyidejűleg benne voltam, jelenleg ötben dobolok (Yellow Spots, Voodoo Allen, Fit Fat, Csók és Könny, CowaBunga Go-Go!), ez is rengeteg, de még vagy másik ötbe hívtak a közelmúltban, amiket már nem vállaltam be. Szeretem az izgalmas kihívásokat, de most már meg kellett húznom a határt. Legnagyobb sikereket saját alapítású zenekarommal, a Yellow Spots-al értem eddig el, számos nyári fesztivál nagyobb színpadain felléptünk már, időnként akár több ezer ember előtt, és 8 országba jutottunk el, Magyarországot nem számolva. Még kiemelném a Silver Shine-t, akikkel egy 2 és fél hetes déleurópai turnét jártam végig 2 éve, 9000 km-t utazva, 13 koncertet adtunk lenyűgöző helyszíneken. Elsősorban szervezőnek vagy zenésznek tartod magad? Jazz-punk polihisztor. Dobos, szövegíró, producer, menedzser, koncertszervező. Nincs fontossági sorrend, épp mire van szükség. A mi újságunk erősen punkbarát, így Neked, mint legilletékesebbnek tenném fel a kérdést: hova tűnt a magyar punk-rock színtér? Alig vannak bulik, és ami van, azok is gyér közönséggel zajlanak. Hol vannak a régi nagy kedvencek, ennyire kiment a divatból az egész? Kevés jelenleg a valamire való platform, ami összefogná az egészet, értem ezalatt nagyobb punk fesztiválok, klubok, kocsmák, ahol találkozni lehet. Alig van rendes netes portál, fanzin is. Tisztelet a kivételeknek persze, pl. a III. Műszaknak is, fasza, hogy ti ilyen lelkesek vagytok! De a legnagyobb baj, hogy kevés az új punk együttes az országban, főleg az olyan, aki újat tud felmutatni. Zenekarok elcsépelt közhelyeket ismételgetnek, ugyanazokat a riffeket játsszák, mint 20 éve. Unalmas. Persze van egy-két kivétel, mint pl. Szeged, onnan mostanában több nagyon jó kis punk vagy ska zenekarral találkoztam: Hiteljugend, Krumpliczukor, Nemulass stb... Nézzetek utánuk, megérdemlik! De általánosságban ahhoz, hogy újra népszerű legyen a punk, fel kellene figyelni az országos sajtónak rá, mert különben a fiatalok, már meg se ismerik azt. Ehhez pedig nem szólhat ugyanarról az egész, mint '77-ben Angliában, vagy '82ben Magyarországon... A régi punkok pedig

megöregedtek, újak meg egyre kevesebben jelennek meg. Ma egy punk buli sokszor hasonlít valamiféle nosztalgia estre, hol ugyanazok a zenekarok játszanak ugyanazoknak az embereknek, mint évtizedek óta. Persze azért annak örülök, hogy a régi bandák ma is nyomják, főleg, ha új albumokat is kiadnak, de ez már kevés! Valami ilyesmiben rejlik a probléma. Magyar punk színtér nincs igazán, punk zenekarok vannak, kisebb-nagyobb közönséggel, de új lendület kéne, nagyon is! Újabban külföldi zenekarokkal is elkezdtél foglalkozni. Ennek várható folytatása? Már a '90-es évek végétől folyamatosan szerveztem külföldi együtteseket, és inkább csak mostanában vállalok kevesebbet közülük. Temérdek idő, pénz, rizikó. Ennek ellenére van egy két tervem a jövőre nézve, de ez még maradjon egyelőre titok. Talán legtöbbet emlegetett „gyermeked” a Yuk eléggé megváltozott az elmúlt években. Mit várhatunk a jövőben? Folytatódik az elektronikus és egyéb divatos irányzatok felé orientálódás? Mint említettem, a Yukat már nem igazán szervezem. A Tesstimony zenekarból ismerős Tóth Balázs vette át a programok igazgatását. Korábban próbálkoztunk különböző koncepciókkal, hogy ilyen-olyan irányba tereljük a helyet, de az igények és irigyek hatására ezen változtatnunk kellett. A legfontosabb a klub fennmaradása lett, és ha sok más mellett épp techno partyra volt igény (techno party alatt nem a "divatos diszkót" értem, hanem az elektronikus underground műfajokat), punk-hardcore koncert kapcsán pedig csak hőzöngés ment egyesek részéről, akkor inkább nyitottunk az elektronika felé. Van úgy, hogy egyik Yukban black metal koncert, másikban goa party, jól megférnek egymás mellett. Azért félszemmel mindig figyelemmel fogom kísérni a Yuk programjait, 8 és fél évet lehúztam ott, sokat köszönhetek neki! Foglalkozol zenekarok mendzselésével, vagy a sajátjaid is elég melót adnak? Most legfőbb munkám, hogy a Yellow Spots-ot és Fit Fatet gatyába rázzam. Aztán, ha az sikerül, szeretnék egy saját menedzsmentet létrehozni egy jó kis szervező csapattal, majd további 4-6 személyes kedvenc magyar együttest bevonni ebbe, elsősorban szubjektív szempontok és 15 év szervezői rutin alapján. Meddig lehet ezt szerinted csinálni és mit tervezel, mihez kezdesz, ha egyszer abbahagyod? Szerintem simán lehet az ember élete végéig koncerteket szervezni meg dobolni. Sok minden mást érdeklődéssel figyelek, de egyelőre ez a világ az, amiben a legjobban érzem magam, akkor meg minek változtassak rajta? Pipi

AZOK A BOLDOG 90-ES ÉVEK GREEN DAY DOOKIE Bár az én ötletem volt a Dookie megírása, elsőre megkérdeztem magamtól: ugyan minek? Ki nem ismeri a Green Day egyik legmeghatározóbb lemezét? Aztán beszélgettem nálam pár évvel ifjabbakkal és rájöttem: ők. Nekik a Green Day az American Idiottal kezdődik és a mai elkorcsosult, abszolút semmilyen lemezekkel folytatódik. Pedig a Dookie-ból 20 millió példány fogyott el odaát, ez hozta meg a világhírt a csapatnak. Nyugodtan nevezhetjük punk-rock alapműnek, vesézzük ki egy kicsit. Először is nem bonyolult, nem szanaszét spirázott szólókkal nehezített, és ami a legfontosabb: nem téveszthető össze semmi mással. Akkor (és még utána 10 évig) a Green Day legnagyobb kunsztja az volt, hogy hamisítatlan punkrockot játszottak, tele kaliforniai életérzéssel, az embernek életre kel a gördeszka a lába alatt tőle, de mégis az első hangból halljuk, hogy GD, a hangzás, a zene szerkezete, az énekhang összetéveszthetetlenül azonosítja őket. A Dookie-n szerepel a zenekar vitathatatlanul legnagyobb slágere a Basket Case, aminek a klipötletét zenekarok tucatjai koppintották le utánuk. De ezen van a When I Come Around vagy a Welcome to Paradise is, amiket szintén úgy gondoltam évekig, hogy nincs ember, akinek be kellene mutatni, hiszen hatalmas klasszikusok. Az American Idiot-ot anno rockoperának csúfolva árulták, szerintem erre sokkal inkább illene, egy abszolút egységes képet alkot az egész lemez, pedig van rajta lassabb szám, pörgős, elgondolkozós és mégis hihetetlen egységet képez. A titkot ne kérdezzétek, fogalmam sincs, ha tudnám, már utánuk csináltam volna. Megmondom őszintén, amikor úgy döntöttem, megírom ezt az összefoglalót, úgy gondoltam, egyszerű dolgom lesz, hisz ezen nőttem fel. Ebben viszont nagyot tévedtem, mert nagyon nehéz megfogalmazni azt, hogy mitől is annyira zseniális ez a korong. Nem csak azért, mert tízszer egymás után is hallgatható, nem csak azért, mert egyedi, és nem csak azért, mert 10 év emlékei fűznek hozzá. Azt hiszem, ezek így együtt. Mindenesetre a kocsiban a múltkor elromlott a CD játszó és nem adta ki a lemezt, de az ember mégse vezet csendben, hát benn maradt, hadd szóljon. Mire lekeveredtem Balatonra, kb hatodszor ment végig. És hatodszor is üvöltve énekeltük végig az egészet. Nem, senki se volt részeg. Ez adja magát. A maga

átlagnál enyhébb torzításával, a pontosan kitalált kiállásokkal, azzal az enyhe behatással a 70-es évek tánczenéiből és az utánozhatatlanul énekelnivaló dalokkal. Billie Joe szerintem nem olyan magasan képzett hangú énekes, mint mondjuk Dexter az Offspring-ből, mégis, valahogy magával ragadóbb. Mármint az volt, akkoriban. Nem tudom, mi volt az oka a stílusváltásunknak, mert a Dookie után a Shenanigans-ig egy teljesen egységes stílust követtek, aztán jött az Idiot, ami egy abszolút tucat punk album lett, végleg megszüntetve a zenekar egyediségét. Megint úgy írtam, ahogy mindig, közben hallgattam. Hanyadszor életemben? Fogalmam sincs, nagyon sokadszor. És mi változott? Már tudjátok… Az égvilágon semmi, a kert előtt kinőtt egy skatepark pálmafákkal, kicsit odébb a tengerpart a szörfösökkel és újra ugyanúgy érzem magam, mint 14 éves koromban. És ezt még a Blink se tudja utánuk csinálni! Pipi

PROSECTURA AKKOR INKÁBB ÚTHENGER Itt

az

idő, hogy igazságot szolgáltassunk a Prosectura önkéntes tűzoltóés lendületzenekar kilencvenes évekbeli klasszikusának. Imre Norbiék valamiért nem szeretik az …Úthenger számait, a koncerteken hanyagolják is – igazából nem értem miért, hiszen felépítésében és hangulatában egyik dal sem lóg ki a mostani repertoárból. A teljes életmű ismeretében azt is állítom, hogy az egyik legjobb lemezük ez. Egyszerűen megunhatatlan. A számok a Prosectura által honosított pisi-kaki punk alapvetései – az alapot a fogós dallamok hozzák, a szövegek pedig majdnem minden mögöttes tartalmat nélkülöznek, vagy humoros rímek és szófordulatok mögé rejtett nagy igazságokat hordoznak. Itt mindig bajba kerülök a Prosecturával, de ez az én problémám. Mindezt félretéve vég nélkül lehetne sorolni az olyan verbális agymenéseket, mint „nyolcvanhárom őszén megevett egy korkodilus, ránézésre sem volt egy kifejezett anyatipus” vagy „kedvenc tanárnőm a Sári néni, imádom a nagy melleit nézni”. De az olyan számcímek is magukért beszélnek, mint a Merénylő (aki herén lő), K. Béla egy pénteki napja vagy a Kedvenc mackóm álmai. Felesleges közöttük bármilyen ideológiát vagy üzenetet keresni, de a rekeszizmokat rendesen megdolgoztatják. Abszolút hallgatható, teljesen vállalható albumról van szó tehát, melyet kár lenne hanyagolni. -bt-

FRISS ÁRU BANKRUPT RAZOR WIRES AND NEON LIGHTS A Bankrupttal valamikor nagyon régen találkoztam először, aztán évekig átsiklottam felettük, a jeget csak a Rocket To Riot City megjelenése törte meg, amiből kaptunk egy példányt még anno a PunkPortálnál és az én kezeim között landolt. Na az olyan fél évig ki se került az autóból, akkor is azért, mert Omlás barátom kölcsönkérte és azóta se nagyon szolgáltatta vissza. Őróla tudni kell, hogy nem szereti a skatepunkot. Csak ezt. Skatepunk ez? Igen. Vagy nem? Mit tudom én, nem is érdekel. Szerintem az, legalábbis nagyon sokat merít belőle. Már a Riot City kapcsán is leírtam, hogy jobban szeretem, ha egy magyar banda magyarul énekel. Itt mégse zavar, hogy végig angolul van, csak itt és csak így megengedett. Először is nem hallani a tipikus magyar akcentust. Valószínűleg emiatt olyan sikeresek külföldön, ugyanis az utóbbi években alig játszanak már itthon és egyre népszerűbbek kint. A Razor Wires And Neon Lights (ezeknek mániájuk a másfél oldalas lemezcím) hat számból áll, a zenekar 128 kbps-ben ingyenesen hozzáférhetővé tette és a fő hibája ugyanaz, mint a fő erénye: semmiben sem különbözik az előzőtől. Én szó nélkül elfogadnám egy lemeznek a kettőt egyben. Ez tulajdonképpen csak azok szemében hiba, akik feltétlenül újat várnak egy új lemeztől. A Bankrupt kialakított magának egy stílust a punkrock néminemű megkavarásával, belevitt egy kis rock and rollt, egy kis punkabillyt és ez igencsak bejött nekik, meg nekünk is. A jól bevált recepten meg nem kell változtatni. Rengeteg zenekart ölt meg a kényszeres újra törekvés. Nem mindig kell. Az eddigiekkel persze csak azoknak árultam el bármit, akik hallották már a zenekart. Mit is mondjak azoknak, akik nem? Először is, ezt jó eséllyel akkor is szeretni fogod, ha nem vagy skatepunk fanatikus. Viszont valószínűleg sose lesz a kedvenced, viszont mindig meg bírod hallgatni. Ez lenne a jó értelemben vett pop zene, amit széles körben elismernek és szeretnek, de nem az igénytelen kéthetes sztárok szerencsétlenkedései. Úgyhogy nem kell félni, Roccoékat nem fogjuk viszontlátni a Hal a tortán legújabb részeiben, viszont az egészen biztos, hogy ha meghallgatod, a lemez utána mindig ott lesz a playlisteden vagy az autóban a CD-k között. És ez bizony nem csak itthon van így, hanem külföldön is sokan így gondolják, még a különböző rockzenei rádiók szerkesztői is és rendszeresen leadják a dalaikat. Ezek

után pedig szégyellhetjük magunkat, hogy az egyik legnagyobb nemzetközi karriert befutott bandánk számait soha sehol nem hallhatjuk itthon… Pipi

BLACK LABEL SOCIETY ORDER OF THE BLACK Zakk Wylde ott folytatja zenekara élén, ahol a négy évvel ezelőtti Shot to Hell-en abbahagyta. Továbbra is osztja a mázsás, déli ihletésű rock n’ roll témákat, és nem kérdéses, ebben a műfajban ő az egyik legjobb. A felállás majdnem a régi, egyedül dobos-fronton történt váltás, az új lemezen az Evanescence-ből ismert Will Hunt adja az alapot. A szokásos tekerős nóták mellett helyet kapott néhány lassabb, vonósokkal megfejelt zongorás tétel is, de ezek is rendben vannak. Úgy, mint korábban, a billentyűs részeket most is Zakk játszotta fel, nem bízta a véletlenre. Pár számnál érezhető, hogy igazából Ozzy lemezéhez készültek, persze könnyű ezt megelőlegezni, mert Zakknek néha megtévesztésig hasonló az orgánuma. De ebbe igazán nem akarok belekötni, a lényeg, hogy valamilyen formában napvilágot láttak ezek a szerzemények is. A zenei témák változatosak, abszolút megjegyezhetőek, és a vokálok is a végletekig ki vannak dolgozva. A sokadik hallgatásnál is kibukkan valami meglepő téma. Például egy 49 másodperces flamenco-betét, csak úgy, a semmiből. Ezzel az anyaggal minden BLS-rajongó kiegyezhet, és csak remélhetjük, hogy nem kell majd újabb négy évet várni a következő eresztésre. 2010-ben a Black Label Society még mindig azt jelenti, mint a legelején. Zakk Wylde üzembiztosan hozza a tőle megszokott minőséget, úgyhogy bátran be lehet húzni tőle ezt az albumot is. -bt-