KÖSZÖNTİ A III. MŐSZAK egy ingyenes punk-rock-metal fanzine, amely bárki számára hozzáférhetı. A korszellemnek megfelelıen nem az újságárusoknál avagy a rocker boltokban, hanem a világhálón. Célunk, hogy olyan zenekarokat mutassunk be, akik szerintünk értéket képviselnek, függetlenül attól, hogy mennyire népszerőek, van-e kiadójuk vagy épp milyen stílusban mozognak. Ebben a hónapban ismét új rovattal jelentkezünk, ami egyáltalán nem új, hiszen az Önkritika a mi sajátszavaikkal-unk, átemelve a Hammerworldtıl (ezúton köszönet és üdvözlet). Úgy gondoljuk, hogy túl sok a zenekar, és bıven vannak olyanok, akik oda nem férnek be, ide viszont igen (ilyen pl. az És Én Mit Szóljak?! is). Nekünk pedig jóval egyszerőbb az egész, mivel nem kell kérdéseken törnünk a fejünket, csak kiadjuk az utasítást. Persze nem ez az egyetlen érdekesség májusra, sıt!!! Lars Frederiksen, Dropkick Murphys, Action… Mindenkinek jó böngészést, jó kagylózást! Hajós
III. MŐSZAK Hajós -btPipi -KLırincz Ferenczi
KONTAKT www.myspace.com/iii.muszak
[email protected] www.facebook.com/iii.muszak www.vaskarc.hu/iii.muszak www.kaderfeszt.hu/iii.muszak www.twitter.com/iiimuszak www.youtube.com/iiimuszak
ÜDVÖZLET CONCERTPHOTOS.HU DEBROCK.HU FEMFORGACS.HU FULLROCK.HU HAMMERWORLD.HU HARDROCK.HU HEAVYMETAL.HU KADERFESZT.HU KRONOSMORTUS.HU KROSSKULT.HU LANGOLOGITAROK.HU LEGENDLIFESTYLE.HU MAGYARTARAJ.ULTRAWEB.HU METALCORE.HU METALNEWS.HU NUSKULL.HU PASSZIO.HU POPPUNKMIND.HU POWERGROUND.HU QUART.HU RIFF.HU RNR666.HU ROCK-R.HU ROCKELET.HU ROCKEREK.HU ROCKINFORM.HU ROCKNESS.EU ROCKNFO.HU ROCKPOLIS-MEDIA.COM ROCKSTATION.BLOG.HU ROKK.HU SHOCKMAGAZIN.HU SHORTSCORE.NET STONERROCK.HU THRASHMETAL.HU TOTALROCK.HU UNDERGROUND.PCDOME.HU VASKARC.HU VIHAROCK.HU ZENE.HU ZENE.NET ZENE.SK ZENEMAGAZIN.COM ZENEUDVAR.RO ZENESZMAGAZIN.HU
THE OLD FIRM CASUALS Lars Frederiksent igazán nem kell már bemutatni, hiszen mind a Rancid-el, mind a Bastards-al letette a srác a névjegyét az asztalra. Nemrég egy új banda élén tőnt fel, egy némileg új stílussal. Nézzük mit mond Lars a The Old Firm Casuals-ról. Azon gondolkodtam, hogy honnan jött ez a The Old Firm Casuals dolog. Ez valami olyasmi, amit már régóta tervezgetek. Szeretek projectezni, szeretem lekötni magam. A Bastards-ba (amit 2001-ben hoztam létre) belefáradtam a végére, akkor azt gondoltam soha többet nem csinálok ilyesmit. De ugye soha ne mond, hogy soha, ezt megtanultam az évek során és én szeretek mindig csinálni valamit. Most épp ezt az oi-punk triót. Casey-vel indult az egész, már vagy négy éve ismerjük egymást. İ a basszusgitáros. Régeben együtt teremfociztunk, aztán egyszercsak elkezdtünk dumálgatni a kedvenc punk / hc / oi zenekarainkról és nagyon sok közös kedvenc volt köztük. Én meg azt mondtam, hogy oké, akkor csináljunk egy régisulis oi triót a korai 80-as évek stílusában, İ pedig azt válaszolta, hogy teljes mértékben benne van. Casey eredetileg gitározik, tehát megkérdeztem, hogy mi lenne ha itt basszusgitározna. Basszusgitárost a legnehezebb találni. Ha már 20 éve Matt Freeman-el zenélsz együtt a bandádban, akkor egyszerően ı a nagybetős basszusgitáros, érted. Szóval Casey benne volt és elindult a történet. Kérdeztem tıle, hogy ismer-e valami jó dobost, mire ı Pault ajánlotta, aki a Never Healed-ben dobol és akit szintén ez a stílus mozgat. Három nap alatt zajlott le ez az egész. Felhívtam Pault, másnap találkoztunk és nagyon úgy tőnt, hogy mőködhet a dolog. Ismerem a Never Healed dolgait, meg sok hasonló hardcore bandát. Paul remek srác, úgyhogy egy-két héten belül már a próbateremben voltunk valamelyikünk garázsában és pér számot össze is raktunk. Ez volt tavaly októberben. Wow! Akkor elég gyors a tempó! Igen, a kislemezt február elején rögzítettük. Ez még csak a kilencedik alkalom volt, hogy együtt játszottunk. Egyszerően csak rögzíteni akartam valamit, amit aztán vissza tudunk hallgatni. De ez csak a kislemez. Gyorsan kész lettünk vele, de nem igazán volt tudatos ez. Mindenki nagyon lelkes amúgy a banda miatt. Néha az a legjobb, amikor nem gondolod túl a dolgokat, csak gyorsan összerántjátok. Ettıl spontán lesz. Ez az igazság, nem agyaltunk elıtte sokat, egyszerően csak megcsináltuk. A kislemezt lényegében a próbateremben vettük fel egy négysávos keverı segítségével, míg a többi banda ott gyakorolt körülöttünk. Vissza akartuk fogni a költségeket, emellett egy klasszikus old-school hangzást kívántunk létrehozni. Sajnos nincs promóanyagom, ezért felmentem a YouTube-ra és megtaláltam a Casuals-t meg egy másik szám nyers változatát...
Az Apocalypse Coming-ot. Igen, szóval hány nóta van a kislemezen? Négy nótát tartalmaz, április 22-én jött ki. De még tervezünk néhány kiadványt. Például kijön majd egy splitkiadványt a Last Resort-tal és még jó néhány tervünk megvalósítás alatt van. Remélhetıleg nyárra három kislemezünk lesz kinn a polcokon. Ha ennyire elfoglalt vagy hogy jut idı a többi zenekarodra? A nyár a The Old Firm Casuals-ról fog szólni. Lesz jó néhány itteni koncertünk, aztán játszunk majd a Sheer Terror-ral, majd átutazunk a keleti partra. Bevesszük New York-ot, Bostont, Philly-t, Albany-t, talán Buffalo-t, Detroitot, Chicago-t, aztán hazajövünk, majd indulunk Angliába egy nagyjából két hetes túrára. Játszottátok már ezeket a nótákat koncerten? Nem, még mindig a próbateremben győrjük ıket. Vicces, de minden olyan gyorsan történt, hogy nem is volt idınk átgondolni az eseményeket. Egyszerően új irányt akartam venni, összevegyítve a klasszikus angol oi! zenei hagyományt az amerikai oi zenei hatásokkal, melynek az alapjai sokkal inkább a hardcore-mozgalomban gyökereznek. Ezeken a zenéken nıttem fel, ez is a részemet képezi. Hasonlóan ahhoz, amit a Rancid-el összehoztunk 20 év alatt. Az én témáimban korábban is ott voltak ezek az oi zenei hatások, nevezd streetpunknak, vagy akárminek. Egyébként is különbözı képzetek kapcsolódnak a mozgalomhoz a világ minden táján. Néhányan azt gondolják, hogy ez egy szélsıjobboldali irányzat, mások meg más véleményen vannak. Én viszont mindig csak a zenére koncentráltam, legalábbis amennyire tudtam. Emlékszem mikor a Rancid-el interjúkat adtunk '93-'94 táján és a zenei hatásaimról kérdeztek, én meg elkezdtem sorolni: The Business, Last Resort, The Opressed, Angelic Upstarts, erre visszanéztek rám és megkérdezték: Te meg vagy ırülve? Ezek rasszista zenék. Nem mondod komolyan... Igen, de csak a nevek miatt. Ezért visszakérdeztem: hogy a picsába lehet a The Oppressed raszista, mikor olyan címmel adtak ki kislemezt, hogy Fuck Racism!? Elég sok szart kaptam a nyakamba emiatt. De az emberek már csak ilyenek. A Ranciddel is írunk nótákat a skinheadekrıl meg a punkokról, meg hasonlókról. A Jimmy & Johnny két skinheadrıl szól. Még a Last Resort-ot is megemlítjük abban a dalban. Az Avenues And Alleways-ben (…And Out Come The Wolves album) ott van az Oi! Oi! Oi! csordavokál, vagy hallgasd me a Roots Radicals-t és hasonlók. Vagy még ott van a Hooligans a Life Won't Wait lemezen. Ez a kultúránk része. Számomra ez az egész skinkead - punk rock dolog egy és ugyanaz. Emiatt tetováltattam magamra a Skunx szót, mert az együtt jelenti, hogy skins, punks és drunks. A bátyám skinhead volt mikor felnıttem, de ı mutatott meg nekem egy csomó punk cuccot, beleértve a Ramonest, és a jamaikai skinhead reagge-t, meg hasonlókat. Punkok meg skinheadek nem sokan voltak közöttünk, különösen
Campbell-ben, Kaliforniában ahol felnıttem. Társasházban laktunk igazi munkáskörnyéken, a Szíliciumvölgyben, de még a technológiai robbanás elıtt. Az anyánk egyedül nevelt fel minket, szóval innen erednek a zenei gyökereim. Ezért érzem magamhoz olyan közel a munkásosztály zenei hagyományát, az oi-t, szóljon az Angliából vagy bárhol máshonnan. Olyan volt ez nekem, mint egy villámcsapás! Bassza meg, vannak emberek az ország meg a világ többi sarkában, akik ugyanúgy éreznek mint én. A többi ember persze fenyegetınek érzi ezt a közösséget, mely a saját szabályai szerint akarja élni az életét, mintha rosszat jelentenének a többiek számára. Emiatt olyan negatív a punk meg a skinhead mozgalom megítélése, ezért kérdezik az emberek, hogy tulajdonképpen mi a fasz ez? Most hogy már apa vagyok, nem tudom mindentıl megvédeni a fiamat. Nyilván három és fél évesen nem engedem, hogy korhatáros filmeket nézzen, de nem kapcsolom ki a TV-t akkor sem, ha a Pókember megy éppen. Ha mindentıl megvédem, hogyan illeszkedik majd be a társadalomba? Ezek a reakciós gondolatok vezetnek az értetlenkedı kérdésekhez. Az emberek egyszerően nem értik ezeket a zenei mozgalmakat. Ha az olyan HCbandákra gondolsz, mint az Agnostic Front, a Madball, a Sick Of It All, a Sheer Terror vagy a Murphy's Law, akkor velük szemben is ugyanúgy megvan ez az ellenérzés. Egyszer valahol olvastam, hogy az Agnostic Front tagjai nácik, meg ehhez hasonló faszságok. Ezen újságok nagy része már elég mélyen belemászott a politikai véleményalkotásba. Errıl beszélek: lehetsz már annyira szélsıbaloldali is, hogy szélsıjobboldalinak tőnsz. Ez csak nézıpont és megítélés kérdése. De amit alapjában véve próbálok Neked elmagyarázni, hogy bárki, aki valóban ismeri az Agnostic Front-ot, az tudja, hogy az énekesük (Roger Miret – a szerk.) kubai származású. Így a fenti feltételezés teljesen értelmét vesztette. Mindig meglep mennyire buták az emberek. Teljesen félreértelmezik a dolgokat. Ha rákeresek az Old Firm Casuals-ra a neten, mindenütt csak az jön fel, hogy Lars új bandája, de a zenekar többi tagjáról alig találtam információt. Nézd, ez is része azoknak a dolgoknak, amit eddig fejtegettem. Rengeteg embernek nem tetszik, amit csinálok. Ezért egybıl rámsütnek egy bélyeget. Ez nem ilyen! Ez nem olyan! Ugyanez van a zenekar nevével kapcsolatban. Ja, rengeteg baromságot olvastam errıl is... Nem is a futballbotrányokkal vagy a vallásos szekták baromságaival foglalkoznak. Az Old Firm névvel a tiszteletemet szerettem volna kifejezni a családomnak, a DMS-nek (Dirty Money Syndicate – new york-i HC csoportosulás) akik 1987 óta körülvesznek. Olyan ez, mint a Cockney Rejects nótában We Are The Firm. Aztán utánanéztem, és van még néhány zenekar, melyeknek szintén The Old Firm a neve, szóval kellett még valami a végére. Felhívtam Casey-t mondtam neki, hogy haver, még legalább három zenekar van rajtunk kívül, akik The
Old Firm-nek hívják magukat. Nem akarom, hogy összekeverjenek bennünket. Aztán összedobtunk néhány ötletet, mire felvetettem, milyen lenne az Old Firm Casuals? Azért jutott eszembe, mert Casey és Paul tisztára úgy néznek ki, mint azok a futballszurkolók, akiket Angliában láttam. Ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy viselkednek, szóval ez inkább róluk szól, mint rólam. Elıször is, a dobosunk mexikói. Lehetetlen az a feltételezés, hogy a zenekaromat bármiféle politikai vagy vallásos szektás hülyeség után neveztem el. Bárki aki ismer engem, vagy hallgatott már Rancid lemezt, esetleg olvasott velünk egy interjút, vagy egy Bastards interjút, vagy bármit, tudhatja hányadán állok a dolgokkal. Régóta jelen vagyok a színtéren, tudható mi a politikai álláspontom. Ez csak egy kibaszott zenekarnév. Emlékszem egy srác egyszer megkérdezte tılem, miért az a másik zenekarom neve, hogy Lars Frederiksen And The Bastards. Ezt nem hiszem el, komolyan? Én meg erre, Te ezt most komolyan kérdezed? Ez csak egy zenekarnév. Ilyen stílusú zenét csinálunk, passzolt hozzá a név, ennyi. Legfıképp meg jól hangzott. Visszatérve, a casuals szó meg egyébként is mást jelent Angliában és mást Amerikában, különösen, ha a szlenget vesszük. Azt is tudom, hogy mindegy mit csinálsz, milyen zenét játszol, mi a zenekarod neve, valakinek úgyis meglesz Rólad a véleménye. Ez eléggé kikészítı, de elırejelezhetı is egyben. Az életem több, mint felében zenéltem, zenekarban játszottam, és ez mindig így volt. Néhány ember meg van gyızıdve bizonyos dalok jelentésérıl, miközben Te tudod, hogy teljesen másról szólnak, hiszen Te írtad ıket. De nem megyek bele ebbe... 11 évesen csöppentem bele a punk rock színtérbe. Egyáltalán nem érdekel, amit egy 22 éves nagyokos srác pofázik. Teszem, amit tennem kell, ha nem tetszik a végeredmény, akkor ne vedd meg! Ha nem akarsz belefolyni ezekbe az ügyekbe, akkor ne tedd, engem az sem érdekel. Nem érted csinálom, hanem Casey meg Paul miatt. Mert nekünk jólesik. Ez csak egy kibaszott zenekarnév, mi meg olyan zenét játsszunk, amilyet mi szeretünk. Ha nem tetszik, leszarom! Ha tetszik, akkor király! Egy kis indianai kiadónál vagyunk egyébként. Csak azért csináljuk, mert jól érezzük magunkat. Ki tudja? Lehet, hogy rögzítünk egy pár kislemezt és feloszlunk. Nem tudom. Nem nagy ügy az egész, kár emiatt aggódni. Hogy jött a képbe ez a kis kiadó egyébként? Még mindig egy régivágású lemezgyőjtı vagyok. Mindig megpróbálom beszerezni az újdonságokat. Folyamatosan feltőnnek új zenekarok, kérdezik is tılem, hogy hallotam-e már ezt meg azt, nekem meg azt kell válaszolnom, hogy nem, de persze felkutatom ıket. Rengeteg óriási új zenekar van, néhányan Angliából, mások Európából, egy csomó amerikai zenekar, meg néhány japán együttes. Mindig igyekszem képben lenni a történésekkel, mert egyszerően imádom a zenét. Szóval az Oi! The Boat kiadó is kislemezekben utazik (klasszikus vinyl-ben is),
náluk van a The Templars vagy a Crashed Out, akik nagy kedvenceim. Egyszerően felmentem a weboldalukra és rendeltem egy rakás új cuccot. Szerintem fontos, hogy ilyen módon támogassuk a zenekarokat és a színteret ebbe nem fér bele a letöltés meg a zenelopás. Egy alkalommal rendeltem tılük egy Perkele-kislemezt, mire kinyomozták, hogy ki vagyok és küldtek nekem egy levelet azzal, hogy imádják a Rancid-et, és ha valamikor kislemezt szeretnénk kiadni, akkor ık állnak elébe. Tök jól esett, szóval el is kezdtem gondolkodni, hogy mit lehetne kezdeni az ajánlattal. 24 vagy 48 órával késıbb felhívtam Casey-t meg Paul-t és mondtam nekik, hogy csekkolják le ezt a fasza kis kiadót. Tetszett nekik is, megemlítettem nekik a levelet a kislemezajánlattal. A kiadónak is küldtem egy e-mailt azzal, hogy van egy új projectem, érdekli-e ıket a dolog. Ki akartam adni egy rakás kislemezt, egészen egyszerően, azért mert imádom a kislemezeket. Hülyén hangozhat, de így van. Szóval Max és Joe a kiadótól felhívott, én meg mondtam nekik, hogy itt van az új zenekarom, streetpunk / klasszikus oi stílusban nyomulunk, ık meg azt mondták, hogy jól hangzik! Minél többet megtudok a srácokról annál biztosabb vagyok, hogy az anyagaink nem jöhettek volna ki máshol, csak náluk. Ezek az arcok mindent tudnak a színtérrıl, tudják azt is mit jelentett ez a zene nekem az elmúlt harminc meg pár évben, mióta hallgatom ezeket a bandákat. Abszolút megértik mirıl van szó, most pedig már mennek a dolgok maguktól, csak úszunk az árral. Nemrég Japánban voltál, mi dolgod volt arra? Néhány hetet valóban ott töltöttem, mert résztulajdonosa vagyok egy ottani tetoválószalonnak. A földrengés egy héttel azután történt, mikor hazaértem. Már régóta járok Japánba, egészen 1995 óta, mikor a Rancid elsı turnéja volt ott. De a második Bastards lemezt is ott demóztuk fel. Minél többet járok arra, annál inkább megértem a kultúrájukat, hogy miért és hogyan történnnek ott a dolgok. Mondjuk mindig is vonzódtam a japán kultúrához és az emberekhez, mert ık annyira szerények és alázatosak. Az ottani punk és skinhead közösségben ráadásul elég széles körő az összefogás. İrült egy hely. Az ottaniaknak a zene a szenvedélyük. (A cikk eredetileg a az ampmagazine.com oldalon jelent meg. A közlést engedélyezte: Lisa Root és Janelle Jones. Fordította: -bt-, Hajós) www.facebook.com/theoldfirmcasuals
DROPKICK MURPHYS A Dropkick Murphys is új lemezzel jelentkezett, melynek anyagát épp Európában mutatják be a közönségnek. A Going Out In Style kulisszatitkairól a zenekar vokalistája Al Barr lebbentette fel a fátylat. Elıször is, hogy vagy, Al? Kösz jól, mostanában elég elfoglalt vagyok. Nemsokára kezdıdik a turné, szóval sokat próbálunk. Az új lemez, a Going Out In Style márciusban jelent meg. Beszéljünk egy kicsit róla! Meghallgattam, nagyon tetszik, de igazából kevés újdonságot mutat a korábbi anyagaitokhoz képest. Azért vannak különbségek, attól honnan nézzük. Elıször is ez egy konceptlemez, Cornelius Larkin kitalált karaktere köré építve. Ezen kívül most elıször dolgoztunk együtt egy producerrel (Ted Hutt) a felvételeknél, ez elég egyértelmően kiviláglik, ha meghallgatod a lemezt. Ezúttal hatalmas hangzást sikerült kreálni. A szart is kipréseltük a témákból! Hogyan jutott eszetekbe Cornelius Larkin karaktere és a konceptlemez ötlete? A mostani a hetedik stúdióalbuunk, általában két évenként jövünk ki új anyaggal, bár a legutolsó lemezünk három éve jelent meg. Szóval mikor hozzákezdtünk a lemez megírásához, fogalmunk sem volt hová fog kifutni ez az egész. Hogyan tudnánk ezúttal valami újat hozni? Hogyan múlhatnánk felül magunkat, elkerülve az önismétlés csapdáját? Ezek a kérdések mind felmerültek a legelején. A Going Out In Style az elsı dalok között volt, amit összeraktunk, mikor rájöttünk, hogy a szöveg alapján megalkothatunk egy karaktert. Így jött az ötlet, hogy milyen jópofa lenne, ha egy történetet végigvezetnénk a lemezen. Cornelius tehát megszületett. Mikor kezdtetek el dolgozni az új lemezen? A tavalyi év augusztusának harmadik hetében feküdtünk rá a témára komolyabban. Persze addig is győjtögettük az ötleteket, a legutolsó lemezünk kiadása óta én is folyamatosan írogattam a szövegötleteimet, így benne is maradtam a rutinban. Mindenki tette a dolgát, otthon molyoltunk, aztán augusztusban összejöttünk és a közös munka meg sem állt decemberig. Valahol azt nyilatkoztad, hogy már jó pár lemezen túl vagytok, emiatt nem kell minden alkalommal újraalkotni a zenekar hangzását, mert az jól és rosszul is elsülhet. Mégis megfordult a fejetekben az új anyag írásakor, hogyan lehetne a témákat valahogy másként elıvezetni, hogy frissebbnek hassanak? Nézd, a zenekaron belül azt gondoljuk, hogy ami jól mőködik azt felesleges javítgatni. Persze ennek ellenére is érdekelnek a zenei kihívások. Nálunk ugye adott a stílus punk rock zene ír folk behatásokkal, szóval tudhatod, mire számíthatsz tılünk. Néhányan azt mondják ránk, hogy mi vagyunk az ír-punk Ramones vagy az ír-punk AC/DC, meg hasonlók. Persze ez óriási megtiszteltetés,
másrészrıl viszont továbbra is keressük a kihívásokat és igyekszünk érdekesek maradni a rajongók számára. Mondjuk ezzel a lemezzel nem lesz gond ebbıl a szempontból. Nem hiszem, hogy kétszer ugyanolyan lemezt készítettünk volna. Persze egyre nagyobb kihívást jelent valami újat és érdekeset hozni. Amikor megvoltak a felvételek és a keverés, ott volt a kész anyag, leültetek és végighallgattátok az elejérıl a végéig, milyen gondolatok játszódtak le bennetek? Vicces, mert amikor a lemezen dolgozol, megírod a számokat, felveszed ıket, egy idı után megunod az összeset, elvesztik az újdonság varázsát. A múltban legalábbis ez volt a jellemzı. Az új lemez témáival kapcsolatban viszont mindegyikünk tele van várakozásokkal. Olyan fajta várakozás van bennem, ami korábban nem volt jellemzı. Folyamatosan hallgatom az új számokat és nem tudom megunni ıket. Tudom, hogy a többiek is így vannak ezzel. Mindegyikünk alig várja, hogy élıben játsszuk az új dalokat. Király! Meghívtatok néhány vendéget is a felvételekre. Ott volt Fat Mike a NOFX-bıl, Chris Cheney a The Living End-bıl, és a humorista Lenny Clark. Miért döntöttetek épp mellettük? Mindenki másképp került a képbe. Már évekkel ezelıtt, a Sing Loud, Sing Proud lemeznél felmerült az ötlet, hogy vendégeket hívjunk a stúdióba. Emlékszem is, hogy elküldtük a felkéréseket, persze mindenki elutasított, de nem vettük magunkra, viccesnek gondoltuk mindezt. Ez alkalommal is szerettünk volna vendégeket felkérni a lemezhez, így számba vettük, kik jöhetnek szóba. Fat Mike-ot ismerjük, együtt golfoznak Ken-nel, mikor ugyanazon a fesztiválon játsszunk, vagy mikor ık Bostonba jönnek. Szóval vele már adott volt ez a kapcsolat, ezért javasoltam, hogy kérjük fel Fat Mike-ot, az annyira király lenne... Ken erre azt mondta „óriási ötlet, fel is hívom mindjárt!” Chris Ceney-vel akkor kerültünk kapcsolatba, mikor felvettük a vokálokat az 1953 címő számhoz. Chris Cheney annak a stúdiónak a tulaja Melbourne-ben, ahol a felvételek zajlottak. Szóval állandóan ott lógott velünk, így adódott a dolog, hogy felkérjük a közremőködésre. Ami azt illeti, elég jól helytállt. Lenny pedig tulajdonképpen Kenny barátja, egyszerően csak rákérdezett nála, ı meg egybıl belement, ennyi. És Bruce Springsteen hogy került a képbe? Bruce-szal már régóta kapcsolatban állunk. Legalább 2006 óta azt hiszem. Valahol olvastuk, hogy Bruce nagy rajongója a zenekarnak. Legalábbis a fia Evan mindenképp, ezért üzentünk nekik, hogy nem akarnánake eljönni a koncertünkre. 2006-ban épp a St. Patrick napi koncertjeinket toltuk Bostonban, mikor úgy volt, hogy eljönnek. Vicces volt, amikor a turnémenedzser azzal hívott fel, hogy Bruce már a limuzinjában ül és felénk tart. A következı hívás viszont már arról szólt, hogy Bruce visszafordult, mert hóviharba keveredett. Mi meg erre csak álltunk, és néztünk egymásra – a picsába! Aztán 2007-ben mikor kijött a Meanest Of Times épp New Yorkban voltunk, a Roseland Ballroom-ban nyomtunk egy pár
bulit. Az egyikre eljött Bruce is, találkoztunk vele a színpadra lépés elıtt. İ is meghívott minket a bostoni koncertjére. Szóval innentıl datálható a kapcsolatunk. A nótaírás folyamán fel is merült, hogy milyen jó lenne Bruce-al dolgozni. Csak nem lesz belıle sértıdés, maximum azt mondja, hogy nem érdekli a dolog, szóval küldtünk neki egy e-mailt, és meglepetésünkre igent mondott. Szóval így alakult, tök király. Bruce az amerikai zene történelmének szerves része. Kétségkívül ı egy ikon. Munkásosztálybeli mint mi, ı kaparta össze a vagyonát, nem másoknak köszönheti. Sok közös dolog van bennünk az értékrendünk tekintetében is. Épp túl vagytok a St. Patrick-napi show-kon, már szinte hagyomány nálatok ez a koncertsorozat. Még mindig különös jelentısége van számotokra, ha otthon, Bostonban játszhattok? Igen, sıt a St. Patrick napi koncertek egyre fontosabbak, hiszen már hagyománnyá váltak nálunk. İrület, de minden jegy elkel elıvételben ezekre a koncertekre. Szinte csodálkozom, hogy a srácok nem unják meg ezeket a fellépéseket, de nem úgy néz ki, hogy elegük lenne belılük. A St. Patrick napi koncertek után Európa felé veszitek az irányt? Igen, Európában kezdünk, népszerősítjük a lemezt. Még nincs minden dátum lefixálva. Nem tudom hol fogunk felbukkanni, de a következı egy évben biztosan úton leszünk. (Az interjú eredetileg az ampmagazine.com oldalon jelent meg. A közlést engedélyezte: Lisa Root és Jason Walsh. Fordította: -bt-.) www.dropkickmurphys.com www.myspace.com/dropkickmurphys Dropkick Murphys diszkográfia 1997 Do Or Die 1999 The Gang’s All Here 2001 Sing Loud Sing Proud 2002 Live On St. Patrick’s Day From Boston 2003 Blackout 2005 The Warrior’s Code 2007 The Meanest Of Times 2010 Live On Lansdowne 2011 Going Out With Style
UTOLSÓ ALKALOM Az Utolsó Alkalom egy immáron 12 éves punk zenekar a hazai undergroundból. Tavaly egy igazán korrekt negyedik albummal jelentkeztek, idén pedig egy ötletes split-lemezt hoztak ki. A fımikrofon-felelıs Rottennel beszélgettem. Mesélj kérlek a zenekarról, mióta léteztek, honnan jöttetek, mik voltak a fontosabb történések, kik alkotják a zenekart stb. A zenekar 1999 elején alakult Kazincbarcikán, tehát úgymond nem mai a brigád. Az más kérdés, hogy egyedül én maradtam mára magnak az eredeti felállásból. Bár mondjuk a kezdeti próbákon a jelenlegi basszerosunk Gianni serénykedett, de mire formálódni kezdett a dolog, meg mire megkapta a zenekar a nevét addigra odébbállt. A jelenlegi felállás 2007. júliusa óta stabil, és ez a leghosszabb tagcsere nélküli formáció a zenekar életében. Tehát: a basszusgitárnál a már említett Gianni (Bélik János) tevékenykedik, Jasi (Jaskó Ádám) gitározik, meSka (Szıllısi Zsolt) dobol, és jómagam Rotten (Kaulics János) kezelem a fımikrofont. A bı évtized alatt az ország szinte minden szegletében megfordultunk, határainkon túl 5 országban játszottunk, valamint néhány nagyobb nyári fesztiválnak is a vendégei voltunk már. Rögzítettünk 2 videoklipet és lehetıségeinkhez mérten próbálunk folyamatosan koncertezni. Tavaly hoztátok ki A király nevében! c. negyedik albumot, amely ingyen letölthetı a honlapotokról. Véleményem szerint elég jól sikerült, jól is szól, ti mit gondoltok róla? Hol készült, mennyi idı alatt? A lemez hangzása a miskolci Hangart Stúdiónak köszönhetı. Itt vettük fel az anyagot még 2009 elsı felében, Károly Tamás irányítása alatt. A felvételek hozzávetılegesen 5-6 napot vettek igénybe, ha jól emlékszem, aztán meg persze még jött a csiki-csuki. A mi véleményük az, hogy egyértelmően mint zeneileg, mint hangzásban az eddigi legjobb produktumunk. Bár a jelenlegi felállásban az elsı felvett anyagunk. Ezzel persze nem akartuk az eddigieket a háttérbe helyezni, de ennél az anyagnál voltak leginkább a feltételeink adottak (mind a technika, mind a zenekari egység, stb…) arra, hogy olyan legyen a Király Nevében! amilyen lett. Mennyien töltötték le, milyen sikereket értetek el vele? Hagyományos formátumban is kapható? A fogadtatását az anyagnak inkább csak koncerteken tudjuk lemérni, pár „slágergyanús” szerzemény van rajta úgy tőnik. Talán a Garázssori irodalom (bajuSka) áll eddig a közönséghez a legközelebb,de más nóták is mozgatják a lemezrıl az embereket koncerteken. Hagyományos formátumban még az idén tavasszal szeretnénk egy minimális példányszámot nyomni. Kimondottan csak azokért az „ırültekért”, akik nem elégszenek meg a letöltéssel, hanem eredeti formátumot szeretnének.
Ha azt mondom néhol Aurorás néhol Picsás a stílus mennyire osztod? Kik hatottak rátok annó, illetve miket hallgattok mostanában? Aurórás,Picsás? Ez jó! Nem zavar, ha úgy tőnik, de talán eddig Te vagy az elsı, akinek ilyen hatásokat is mutat a zene. Mindenesetre ha van is benne ilyesmi akkor az biztosan nem tudatos. A régi úgymond alap nagyokon nıtt fel félig meddig mindenki a zenekarban (Pistols, Clash, Dead Kennedys, No Means No, Ramones, Minor Threat, G.B.H., Peter And The Test Tube Babies, Kretens, Trottel, Qss, AMD stb.). Persze ezeken kívül mindenki hallgat még ezt-azt (Ska-P, Wizo, Pennywise, Rancid, Mad Caddies, Real Big Fish, Mighty Mighty Bosstones meg hasonló nyalánkságokat), de nagyjából ezek a meghatározóak. Miért telt el 5 év az elızı lemezhez képest? Igazából 5 év nem telt el, mert 2007-ben egy hatszámos maxit felvettünk, Passz címmel. Érdekes, hogy az elsı két dal szinte kihagyhatatlan koncertnóta lett errıl a maxiról, valamint a Mókuskonzerv (ami az anyag nyitódala) videoklipje is jó fogadtatásban részesült. Legalábbis a visszajelzések alapján. Áprilisban jelent meg a legfrisseb anyag, egy nem annyira szokványos split CD. Mi kell tudni róla? Honnan jött az ötlet? Beszélgettünk már róla évekkel ezelıtt a C.A.F.B.-s Sütivel, hogy kéne egy ilyen dolgot csinálni 2-3 zenekarral karöltve. Egyrészt az összefogás erejét vagy képességét is hivatott demonstrálni az underground mai, szerintünk korántsem rózsás helyzetében, másrészt meg az egymástól történı átiratok, vagy feldolgozások játszása is mindenképp kihívást jelentett és nem utolsó sorban megint csak csináltunk valamit úgy, hogy jól szórakoztunk és nem ültünk ölbe tett kézzel… A Dürerben már meg is volt a lemezbemuató, jól sikerült? Köszönjük szépen mi jól éreztük magunkat, de szerintem mindenki, aki ott volt. A vendégzenekarok is kitettek magukért rendesen és a 3 „lemezes” banda is folyamatosan szinten tartotta a hangulatot. Talán hamar elment ez az este is, de minden koncerttel így van az ember, amelyiken jól érzi magát. A C.A.F.B.-s, Elit Osztagos kapcsolatok mikorra nyúlnak vissza? A C.A.F.B.-s már a zenekar kezdeti idejére, mivel a 2002es Psichopatika c. anyagunkat Süti akkor még létezı stúdiójában vettük fel. A Végjáték, valamint a Passz címő anyag pedig részben az İ irányításával és segítségével készült. Meg persze egy jó pár közös koncertet is a hátunk mögött tudhatunk az évek alatt velük, csakúgy, mint az Elit Osztaggal. Az Osztagot egyébként csakúgy egyszer leszerveztük Kazincbarcikára, összeismerkedtünk és egy ilyen oda-vissza „csereüdültetéses” dolog létre is jött a két banda között. Egyébként, ha a közelükben léptünk föl és İk nem játszottak, pár tagjuk akkor is ellátogatott a koncertünkre.
A környezı országokat is megjártátok már, milyen érzés a hatáinkon túl koncertezni? Mindenképpen más, meg fıleg elıször egy kicsit furcsa is. Persze a régi magyarok lakta területeken azért nem érzed magad annyira külföldön, de pl. Erdélyben, a Vajdaságban és Szlovák területen is az volt a jó, hogy a magyar ajkúak mellett a Románok, Szerbek, Szlovákok is ott voltak a koncerteken és mindenki jól érezte magát. Ausztria az meg teljesen más. A „sógorokról” már Bécsben, 70 km-re a határtól lerí, hogy úgymond nyugaton vagyunk. Svédasztal, ingyen pia, meg nem minimál gázsi. Bár a vendégszeretet az Erdélyben is csillagos ötös volt. Szállás, kaja meg rövid kirándulások, ha belefért az idıbe. Merrefelé játszotok még idén? Legközelebb május közepén (14.) Hatvanban, majd rá egy hétre május 21.-én Budapesten a Ráday Kupolában az évadzáró Káderfeszt keretein belül. Azután egy-két koncert a környékünkön Kazincbarcika-Miskolc vonal, majd szervezıdnek tovább a dolgok. 2-3 hónapnál elıbbre sajnos a munkahelyi viszonyaink miatt nem mindig tudunk szervezni. Bár az már biztosnak tőnik, hogy július közepén a Free-Festen, valamint a Vajdaságban, Zentán az Ifjúsági Játékokon újból láthatóak leszünk. Egyéb tervek? Koncertezni, koncertezni, koncertezni… Egy régi-új hanganyagot felvenni az elsı 8 év dalaiból a Passz c. maxival bezárólag. Újból, lehetıleg minél többször játszani Nyugat Európában, segíteni abban (bár attól tartok egyedül ahhoz édes kevesek vagyunk), hogy „méltó” helyen legyen a hazai underground ismét, mert a mai társadalmi viszonyok én legalábbis úgy gondolom, hogy erısen indokolnák. Bármi fontos még? Köszönjük a lehetıséget! Reméljük annak, aki eddig nem ismerte a zenekart, sikerült az interjúból valamilyen közelebbi képet kapnia rólunk. Akinek tetszett az jöjjön el a koncertjeinkre, hallgassa a dalainkat. Akinek meg nem, az lehetıség szerint hagyjon minket békén és foglalkozzon a saját dolgával! Még egyszer üdv. mindenkinek! Tehát május 21-én irány a Rádaz Kupola! Hajós www.utolsoalkalom.hu www.myspace.com/utolsoalkalom Utolsó Alkalom diszkográfia 2000 Minek?! 2002 Psichopatika 2005 Végjáték 2007 Passz (maxi) 2010 A király nevében!
PERFECT STRANGERS A veszprémi prog-metal zenekar két év kihagyás után most készítette el új lemezét, mely a III. MŐSZAK mellékleteként is letölthetı. A konceptalbumként is felfogható hét számos anyag kapcsán beszélgettünk a zenekarral a kezdetekrıl, a zenei hatásokról és az aktuális történésekrıl. Schütz Róbert, Polák „Puli” Dávid és Remsei „Remo” Gergely válaszoltak az alábbi kérdésekre. Kérlek mutassátok be a zenekart néhány mondatban. Schütz Róbert: A zenekar születésnapját 2004 Szeptember 1-re lıttük be, ugyanis kb. ekkorra tisztázódott, hogy kik is pontosan a tagok. Ez ugyebár egybıl magában hordozza a feltevést, hogy voltak tagcserék a kezdetekben. Igazából a kezdetek nem sokkal korábbra nyúlnak vissza, 2002/2003 körül létrejött egy Kiss Of Judas nevő formáció, amelyben néhányan már ott voltunk. Az akkori felállásban ott volt Remsei „Remo” Gergely, Nagy „Benji” Gábor, még Remo elıtt Ángyán „Flash” Norbert, illetve én. Ez a felállás nem volt hosszú élettartamú, fel is oszlott 2004 elején. Ennek ellenére mi négyen, akkor még más énekessel (Jakabfi György) folytatni akartuk, de teljesen más stílusban. Az új formációban az énekes Polák „Puli” Dávid lett és végülis szeptemberre állt össze a csapat, amely azóta is változatlan: Polák „Puli” Dávid: ének, Remsei „Remo” Gergely: ritmus gitár / zongora (albumon), Ángyán „Flash” Norbi: szólógitár, Nagy „Benji” Gábor: bass, Schütz Robi: dob. Milyen zenekarok voltak/vannak Rátok hatással? Polák „Puli” Dávid: Igazából azt hiszem, hogy mindenki nevében mondhatom, hogy a Dream Theater van a legnagyobb hatással a zenénkre. Beleértve az összes side project-jeiket, melyek közül nekem az Ayreon – The Human Equation címő albuma nyőgözött le. Mindenképpen valami bonyolultabb, nem szimpla négy akkordokból álló témákban gondolkodtunk ezek hatására. Azt hiszem, hogy valahogy így indult nálunk ez a vonal. Másrészt pedig, rengeteg próbánk a jammelésrıl szól, így nem ritka, hogy 30-40 percen keresztül improvizatív alapon zenélünk és ami tetszik, azt megtartjuk, nincs szívünk kidobni. Remsei „Remo” Gergely: A zenekarokat illetıen nálam a régi Metallica, a Korn, az Incubus, a Rage Against The Machine, a Fear Factory és a Pantera az abszolút kedvencek. Robi: Slipknot, Bon Jovi, Skid Row, Aerosmith, Alice Cooper, Guns n’ Roses, Messugah, Pantera, Deep Purple, Metallica. Puli: Nálam a fentieken túl még a Deep Purple, a Scorpions és a Pink Floyd is elıfordul. Melyek voltak a fontosabb állomások a zenekar életében?
Robi: Azt hiszem a legfontosabb lépések a rengeteg próbaterem hiány leküzdése, az emiatt felgyülemlett feszültségek megoldása, egyszóval a rengeteg próbatétel túlélése volt. 2004-ben egy garázsban próbáltunk, 2005ben egy korábban disznóólként funkcionáló kisházban, 2006-ban pedig egy volt általános iskola termében. 2007tól 2009-ig volt elsı alkalommal normális próbatermünk. Így, a zeneírás is ekkor kezdıdhetett el igazán. A rengeteg pakolás, költözés keményen próbára tette a zenekart, nem egy alkalommal azt hittük, hogy már menthetetlen. Egyszerően nem láttunk jövıt, mert nem tudtunk a zenére koncentrálni. Fıleg ekkoriban szóltak a próbák jammelésrıl, illetve feldolgozásokról. 2005-2006ban elkészültünk egy kezdetleges demófelvétellel, a neve Elıdemó volt. Ekkor készültünk el az elsı lemez majdnem teljes anyagával, amelyet végülis 2008-ban vettünk fel Bándon az AMP Studio-ban. Közben sok koncertünk volt, folyamatos meghívást kaptunk a VEZEN Fesztiválra (Veszprémi Egyetemi Zenei Napok), mely minden évben kétszer került megszervezésre. Talán a legfontosabb mérföldkı idén van, hiszen két év után ismét van próbatermünk. Még 2008-ban elkezdtünk dolgozni az új albumon, amely most lát napvilágot. A két év kihagyás alatt is volt egy-két koncertünk, de félbemaradt az új anyag írása, melyet csak most tudtunk befejezni, és felvenni. Puli: Sajnos ritkán tudunk koncertezni, ez elsısorban a próbaterem mizériának köszönhetı. Ugyanakkor korábban sem arról voltunk ismertek, hogy egy évre elıre be volt táblázva a naptárunk. Én szeretem azt mondani, hogy inkább adunk 2-3 havonta egy minıségi koncertet, mint hogy a mennyiségre menjünk. Persze most már nagyon hiányzik és reméljük a második album megszületésével több alkalmunk lesz koncertezni Veszprémben és Veszprémen kívül is. Vannak olyan zenekarok akikkel rendszeresen felléptetek korábban? Robi: Nem nagyon. Korábban sok zenekarral álltunk nagyon jó barátságban, de aztán a próbaterem hiány okozta kimaradásunk miatt már csak a nevünket ismerik. Ez az többek között amit újjá akarunk építeni. 2004 óta ugyanis rengeteg zenekar feloszlott, átalakult, stílust váltott, akiket ismertünk, úgyhogy meg kell magunkat ismertetni megint! Veszprémen kívül merre játszottatok az elmúlt években? Puli: A Budaörsi Napokon játszottunk 2006-ban, Egerben az ELTE gólyatáborban, 2007 augusztusában a Rocktogonban léptünk fel. 2009-ben a Bátya fesztivál fızenekara voltunk illetve a Kunszentmiklósi Napokon zenéltünk. Nyugodtan mondhatom a többiek nevében is, hogy az egri és a budaörsi fellépéseink voltak a legemlékezetesebbek. Emellett Veszprém megyében több helyen koncerteztünk: Ajka, Keszthely, Szentkirályszabadja, Padragkút, Bánd. Várható, hogy felbukkantok valamelyik nyári fesztiválon?
Puli: Mindenképpen szeretnénk, reméljük sikerülni is fog valahova bejutni, de természetesen tudjuk, hogy mennyire nehéz. Korábban többször felmerült a Veszprémi Utcazene, de nem igazán gondoljuk, hogy az általunk képviselt stílus megállja a helyét ezen a rendezvényen. Egyelıre még csak terv bármiféle fesztiválon megjelenni, viszont mindenre nyitottak vagyunk! Mekkora a törzsközönségetek, a kemény mag? Robi: Nem lehet megmondani. Ahány hely, annyi féle közönség. Mivel a zenekar gyakorlatilag két évig kényszerszüneten volt, most újra kell építeni ezt is! Voltak teltházas koncertjeink is, meg kevesebb is, de azt hiszem ez mindenkinél így van. Viszont nagyon jól esı érzés, hogy ennyi kihagyás után is sok érdeklıdı van a zenekar iránt, akik mindig kérdezik, hogy mikor és hol lesz koncert, illetve hol lehet majd megkapni az albumot. Milyen nehézségeit tapasztaljátok a „vidéki zenekari létnek”? Robi: Amilyen nehézségei csak vannak! Veszprémben nagyon kevés hely van, ahol lehet játszani, és ott is állandó fellépık vannak. Bár messze nem vagyunk Budapesttıl, de mégis a pakolástól kezdve a szervezésen keresztül minden nehéz. Emellé még a zenekarok egyeztetését, fıleg, hogy nem nagyon ismerjük a budapesti bandákat, nincsenek nagyon stílusban hozzánk illı bandák, és nem vagyunk helyben. Mindennek ellenére imádunk Pesten játszani, mindig nagyon jó bulik voltak itt! Hogyan születnek a PS számai? Robi: Elıször megírom a szöveget, majd elmondom a srácoknak, hogy hol milyennek kéne lennie, hol milyen érzelmek domináljanak, a zenét pedig rábízom a többiekre. Ez mondjuk az esetek 80%-a. Néha viszont egy meglévı, vagy megmaradt témát veszünk elı és úgy kezdjük el. Általában mindig megvan egy vezérdallam, melyet kb. fél órás jammelés követ, amíg kitaláljuk, hogy hogy a legjobb. Néha Benji basszertémáiból születnek meg a gitártémák. A gitárokat nagyrészt Remo írja, Norbi szólókat ír, illetve az ı témáit vesszük elı sokszor alapnak. Végül Puli megírja az énektémákat és finomítgatjuk. Általában a számokban a matekos részek külön íródnak meg, amikor már van egy képünk arról, hogy kb. milyen lesz a szám. Milyen volt az eddigi zeneanyagaitok fogadtatása a hallgatók/sajtó részérıl? Robi: Eddig egy napvilágot látott albumunk van, amely még más stílusban készült, kicsit populárisabb rock volt, viszont nagyon jó fogadtatása volt. Az emberek szeretik, sokan a refrént velünk éneklik koncerten. Több netes metál és rock magazinban is jelent meg róla kritika, mely nagyon tetszetıs volt! Sokan írták az egyértelmően felfedezhetı Deep Purple-ös gyökereket, illetve a modern rock és a dallamos akusztikus balladák keverékét. Kíváncsian várjuk az új album kritikáit is! Beszéljünk az új lemezrıl is! Hol vettétek fel, meddig tartottak a felvételek?
Puli: A felvételt a bándi AMP Stúdióban készítettük Pallagi Attila segítségével. A felvételek 2010. nyarán kezdıdtek és december-januárban lett vége. Elégedettek vagytok a végeredménnyel? Robi: Én nagyon elégedett vagyok, rengeteg segítséget kaptunk Attilától a felvételeket illetıen, illetve mivel gyakorlatilag a stúdióban kellett befejezni az album megírását, sokszor adott építı jellegő kritikát. Mivel az egész album egy szám és egyben lejátszható, 7 track-re lett feltördelve. Egyik szám a másik után megállás nélkül jön, és a sztori is csak az utolsó track utolsó sorában áll össze. Milyen elırelépés figyelhetı meg az elsı és az új lemezt összehasonlítva? Robi: Az elsı hanganyag inkább klasszikus rock, állat szólókkal, ütıs dobbal, fülbemászó dallamokkal, szép lassú akusztikus számokkal. Az új anyag sokkal mélyebb érzelmő, rengeteg technikai elemmel, ritmusváltásokkal, visszatérı motívumokkal, de ugyanúgy dallamos és lírai részekkel telerakva. Hangzásban más, sokkal ütısebb témák, szövegek, szólók és progresszív elemek jellemzik. További tervek? Robi: Már most elkezdtünk dolgozni az új anyagon, készül a szöveg, vesszük elı a témákat és jammelünk. Szeretnénk minél több koncertet adni az új anyaggal, illetve kíváncsiak vagyunk a közönség reakcióira is. Továbbá egy szimfonikus koncertet szeretnénk szervezni, melynek hatalmas munkálatai vannak már most. Szekeres László lett megbízva a darab megírására és a veszprémi konzervatórium tanulói pedig a szimfonikus zenekart alkotják majd. Ez persze még csak terv, rengetek támogatásra van szükségünk hozzá, de nem adjuk fel! Milyen zenéket hallgattok mostanában? Robi: Dream Theater: Scenes From A Memory, Systematic Chaos, Black Clouds And Silver Linings; Skid Row: Slave To The Grind, Subhuman Race; Sebastian Bach: Angel Down; Bon Jovi: Keep The faith, These Days; Pantera: Becoming; Avanged Sevenfold: Nightmare; Puli: Dream Theater összes, Napra: Holdvilágos, Diana Krall összes (imádom a jazz-t!), Eagles számok, Pink Floyd számok, Scorpions számok. Remo: Dream Theater összes, Synthetic Breed: Perpetual Motion Machine,M.A.N.: Peacenemy. Szerintetek holt tart majd a zenekar 5 év múlva? Robi: Pontosan 12 éves lesz! Reméljük 2 új albummal és rengeteg koncerttel illetve interjúval elırébb! Úgy gondolom, hogy így, hogy ezek után a megpróbáltatások után is együtt vagyunk, már nem tud minket elválasztani semmi. Ebben a zenekarban nem csak nagyon jó zenészekkel ismerkedtem meg, hanem nagyon jó barátokkal is! Melyik külföldi zenekar elıtt játszanátok a legszívesebben? Puli: DREAM THEATER!!! Tehát mégegyszer: a zenekar új lemezét letölthetitek a III. MŐSZAK mellékleteként, a velük kapcsolatos
legfrissebb történéseket pedig nyomon követhetitek a Facebook-oldalukon. -btwww.myspace.com/strangersperfect Perfect Strangers diszkográfia 2008 Image, Magic... Illusion 2011 No One Knows For Sure
SICK-ROOM A kaposvári extrém metál hatosfogat Sick-Room dj-je Dj. Bunny mutatja be most a zenekart, a kezdetektıl a jelenig. Mutasd be kérlek a zenekart! Kezdetek, fontosabb állomások, tagok, stílus stb. Üdv! Mi vagyunk a betegek gyülekezete a Sick-Room. 2001 óta létezik a zenekar egy-két tagcserét leszámítva nem változott komolyabban a felállás: Ilem - gitár, Andor gitár, Nitró - ének, Szasza - bass, Nordberg - dob, Dj. Bunny mf - sampler, scratch, vocal. A zenekar az extreme metál címkét kapta a kritikusoktól. Fontosabb állomások? Hmm… Kiadtunk egy limitált példányszámú maxit, a SickRoom címet viselte (annyira limitált, hogy még nekünk sincs!). Késıbb kijött a Pigwash For Enemies debüt korongunk, nagyon pozitív kritikákkal. Eközben leforgattunk egy klipet a korai Pink Dreams nótánkhoz Szıke András vezényletével (a youtube-on csekkold!). Majd a Pigwash-hoz a kaposvári Csiky Gergely akkori igazgatója adta hozzá a nevét Znamenák István (szintén youtube). Ezúton is Respect nekik! Ami még fontos a Powerground istállójában Kovács Péternél is megvetettük a lábunk, de sajnos elváltak utjaink, mert visszavonultunk a 2. nagylemezt elkészíteni. Amit tavaly hoztatok ki Perverse Paradise címmel az Alexandra Recordsnál. Mesélj róla, hol készült, mennyi idı alatt hoztátok össze stb.? A második lemezünk 3 évet váratott magára, a konkrét idı, amit erre szántunk jóval kevesebb volt természetesen. Megvoltak a vázak már nagyjából, de az utolsó pár hónapban tudtuk pontosítani a dolgokat. A lemez 2010. ıszén készült el, az Audioplanet stúdióban, Jaya Hari Das ultrasanyargató, kegyetlen, ámde inspiráló felügyelete alatt. Vért pisáltunk, de megérte. Jaja nagyon profi arc, meglepett egy párszor minket, meg mi is ıt! Nagyon sokat tanultunk tıle. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Farkas Zoli barátunknak és barátnıjének, Ildinek hogy elviseltek minket, mivel elfoglaltuk a lakásukat a felvételek ideje alatt!! Milyenek lettek a dalok, mennyit fejlıdtetek az elızıekhez képest (így fél évvel a megjelenés után már reálisabban látja az ember)? Az új lemezre jobban összeértünk, fejlıdtünk zeneileg. Ittott technikásabb lett, próbáltunk a refrénekre jobban figyelni. A dalok megállják a helyük, a kritikusok elég pozitívan nyilatkoznak róluk és mi is elégedettek vagyunk, és nem utolsó sorban a Sick-Room fanok is bólogatnak rá rendesen. Ez egy letisztultabb anyag, a hangzás is sokat változott és persze mi is. Ebben is megvannak ugyanazok az érzések, ha nem durvábbak, mint a Pigwash-ban, csak másképp. Hogyan zajlik a dalszerzés, szövegírás? Mennyit tudtok próbálni?
Dalszerzés általában gitár riffekre építkezünk a végén a szöveg ,de persze fordítva is mőködik, van, hogy valami scratch vagy sampler témából indulunk ki és született már jammelésbıl is elmebetegség. Próbálni jó esetben heti kettıt próbálunk, de ez váltózó mivel Ilem és Nitró színházi ember, ezért nem mindig tudnak elszakadni. Megéri még kiadóknál kopogtatni egy Sick-Room szintő zenekarnak? Mit tud az Alexandra tenni értetek? Kiadónál szerintem mindig érdemes kopogtatni. Azt, hogy milyen szinten vagy, azt sosem tudhatod. Egyáltalán mit értünk szint alatt? Nagyon sokan ledegradálják a metál zenét pedig emberileg és zeneileg is sokkal több értéket képvisel, mint az a sok szar ami folyik a csapból!!! Aki zenél, az hisz magában nem adja fel, hajtja a lehetıségeket, és ha akad, arra biztos igent mond! Azért lássuk be nem olyan rossz dolog ez. Az Alexandrával az a helyzet, hogy kiadták a lemezt elindítottak az úton kaptunk egy kis hírverést, de a többi a mi dolgunk! A zenekar kaposvári. Milyen a zenei élet arrafelé? Merre tudtok koncertezni? A zenei élet halál, mármint koncertezés szempontjából, de ez mindenhol így van. Nehéz jó helyeken, jó idıben játszani! A koncertezés talán most majd aktívabb lesz, mint eddig, reméljük sikerül egy-két fesztiválra eljutni, és ha minden jól megy, szeptemberben vagy októberben megyünk egy kisebb turnéra a Cadaveres-el , még folynak a tárgyalások Körmivel és van egy-két buli tervbe a Casketgarden-el is! Idén 10 éves a Sick-Room. Mivel készültök? Mi várható tıletek 2011-ben? Nagy 10 éves ünnepi odabaszást tervezünk. Nitró fogja ezúttal is levezényelni, mindig van valami plusz, amit kitalál, valami olyasmi, hogy mikor hazamész a koncert után azt mondod: baszd meg, mi volt ez már megint. 2011-ben szeretnénk eljutni rengeteg helyre, és reméljük sikerül is. Leforgatunk még egy kippet az új lemezhez, és persze már a 3. lemezen agyalunk. Nyár végén szerepeltek egy filmben is, ez hogy is jött és pontosan mirıl is van szó? (youtube: küsz 2) A Trailer-ben helyet kapott egy pár másodperc erejéig az egyik nótánk,a többit egyelıre homály fedi! Hogy áll a hármas lemez, mikorra várható, mik a tervek vele? Mit lehet várni tıle? Nekiálltunk már nézegetni egy-két témát, de nem akarjuk elkapkodni. Szeretnénk a legérettebb, legátgondoltabb lemezt kiadni és ehhez idı kell. Rengeteg dolgot nem adtunk még ki magunkból, ha lehet még jobban megnehezítjük a kritikusok munkáját! Bármi fontos még? Köszönjük szépen az interjút! Hell!! Hajós www.sick-room.hu
EVOLÚCIÓ ACTION A Fekete Ló Action családtagok ma is fellelhetık ittott, de az Action, mint olyan már nem létezik. 2004ben átadta helyét az újjáalakult Sex Action-nek és szép csendben eltőnt a süllyesztıben. A III. MŐSZAK brigád most úgy gondolta, érdemes megemlékezni kis hazánk elsıszámú gettóhardcore/pinavadász zenekaráról.
ÖSSZEOMLÁS 1994 1994-ben egy hosszúra nyúlt Biohazard-diéta után a new york-i hardcore mozgalom hazai apostolaiként üdvözölhettük az Actiont. Már a zenekar nevének lerövidítése (Sex Action – Action) is jelezte a stílusváltást, a régi rajongók meg csak pislogtak a szaggatott riffek, szókimondó szövegek hallatán. İk nyilván fejvesztve rohantak vissza a lemezboltba, hogy visszaköveteljék a pénzüket, mikor meghallották Szasza sikolyait a lemezindító Sitten címő számban. A zenekar korábbi imázsát meghatározó szexközpontú témák ezen a lemezen teljesen háttérbe szorultak, a szegénység, a nélkülözés, az alvilág, a bőnözés, a drogok, a stricik és kurvák mögött. Nyilván megkérdıjelezhetı az új irány, illetve a szövegekben felvetett témák létjogosultsága az akkori hazai közállapotokat tekintve. Egyesek szerint túlzóan komor a kép, mások, így a zenekar tagjai is a realitás mellett érveltek, a nyolcadik kerületi viszonyokat hozva fel példaként. Ha eltekintünk az eredetiség teljes hiányától, azt lehet mondani, hogy egy zeneileg nagyon korrekt anyagot raktak össze a srácok. Függetlenül attól hová soroljuk az Action irányváltásokkal tagolt karrierjében, a lemez egy kordokumentum. Ha másért nem, hát azért, mert a lemezt záró Ganxsta Mix hallatán elsıként lehettünk tanúi Ganxsta Döglégy Zolee verbális ámokfutásának, így a Kartel tulajdonképpeni megszületésének. -bt-
TERROR 1995 Továbbra is maradunk a gettó-HC stílusnál, melyet lényegében az Action honosított meg nálunk, ık
ismertették meg és fogadtatták el a szélesebb közönséggel. A hardcore-témák mellett a lemezen ugyanúgy ott vannak a zenei finomságok – Mátyás Attila (Matyi) gitárjátéka, egyéni megoldásai nagyot dobnak az összhatáson. A Terror némileg kiforrottabb, kevésbé egysíkú, jobban is szerethetı az elıdjénél. Több emlékezetes pillanata is van, az egyik a középtempós Heroin, melyben Szasza tulajdonképpen elszavalja a szöveget „ha leszállsz végre róla, csak jól teszed!” A címadó szám szaggatott, tört ritmusával szintén kiemelkedik a többi közül. A Következı a sorban egy ütıs klipet is kapott annak idején, egyszerő, de hatásos darab. A lemezt záró Utolsó utca punkos lendülete még utoljára felkorbácsolja az indulatokat, levezeti az agressziót, ahogy az egy vérbeli HC-anyagtól várható. Az Összeomlás nekem túl tömény, de a Terrort akármikor és akárhányszor meghallgatom. -bt-
SEXACTION 1997 Az évszám ezerkilencszázkilencvenhét, a lemezcímben visszatér a sokáig mellızött elıtag, ez már sejteti az újabb irányváltást. Az elmúlt évek hardcore-kalandozásai után Szasza ismét magához ragadta a gyeplıt a szövegek terén, hogy megoszthassa velünk gondolatait kedvenc témájáról, a nıkrıl. İt ismerve a szexközpontú megközelítés senki számára nem jelenthet újdonságot. Az új kalandokhoz új gitárost is igazoltak a kommandóba, Matyi el, helyére egy ifjú tehetség Budaváry Vili (Villámkező Willy D) érkezik. Zeneileg is tetten érhetı a változás, lazábbak, kicsit szellısebbek lettek a témák. A szövegek továbbra is szigorúak és szókimondóak, a vokálokban immár a Kartel teljes legénysége besegít (Piszkos 12). Szasza a fékezhetetlen gettóharcos jelmezét elhajítva kérlelhetetlen pinavadászként tőnik fel ismét. Rap, rock és hardcore elemekbıl építkezik a zene, emiatt igencsak széles látókört feltételez a befogadása. A durvább hangzás kedvelıinél a Fekete ló, a Doom-doom, a Kurva vagy a
Takarodj valószínőleg betalál, a többi nótához nagyobb tolerancia szükséges. -bt-
A HETEDIK 1999 Az EMI fejesei fellélegezhettek, amikor megkapták A hetedikre keresztelt negyedik Action lemez szövegeit. Nem tudom, hogy a Sexactiont, hogy adhatták ki (nyilván a Kartel sikere is segített a döntésben), de erre a lemezborítóora már figyelmeztetı cimkét sem tettek. Igaz nem is lett a végeredmény annyira szókimondó, inkább elvont – Szaszáék rámentek az önpusztításra. A zene ismét változott – ezúttal a Nine Inch Nailst vették alapul a srácok – és még egy külön sampleres (DJ VicLaz) is csatlakozott az Action-höz. A dobok mögé meg az orszég második legjobb kettınégyesét KisBécit (ex-Southern Special) szerzıdteték le a 97-ben távozott Döglégy helyére. Az introt követı Önpusztítok a lemez egyetlen klipje/slágere szépen ment a TV-ben is, igazi lendületes nyitónóta. De a Fekete ló 3, a Kínai nagyfal vagy az Egyenesen át is zsír dalok, ebbe az Action-tıl szokatlan fagyos hangzásba csomagolva. Nem tudom, hogy a régi harcosok közül mennyien maradtak meg a zenekar mellett, de mint ahogy akkoriban a rockzene is nehezen mőködött, az Action is eltőnt A hetedik után, pedig az anyag rendben van… Hajós
A FEHÉR ÉS A ZÖLD 2002 Ezt a felállást elcsíptem párszor élıben. H. Keresztes Viktor egyértelmően új lendületet vitt az Actionbe. İ nem az ország harmadik legjobb kettınégyese, hanem egy igazi állat. Láttam ıket kis klubban, nagyszínpadon, kisszínpadon a Szigeten, mindig király sót csináltak. Ja, a Fehér és a zöld lemezen újabb stílusváltás következett, de most kicsit vissza-a-jövıbe jelleggel. A Sex Action és az Action összekeveredett itt, a koncerteken is vegyesen játszottak minden korszakból. Az EMI dobta az Action-t,
bejött a képbe a Hungaroton és ez a kalózos-szexuális töltető, de nem nagyon szókimondó lemez lett az ötödik és egyben utolsó Action lemez. Szasza ekkoriban amúgy rádiós sztárrá is elılépett, Mocsok Miki néven vezetett rádiómősort, amely egyszer-kétszer botrányba is fulladt, de hát ezen nem lepıdünk meg, ugye. Van akik még emlékeznek rá… A swinges Csók Mocsok, a Tissy sikolyaival és Tátrai Tibusz szólójával díszített Fehér, a csajozós Tina (tina tina hej forró puncit akarok…) mindmind egy feelinges bandát mutat, A fehér és a zöld egy süti anyag, még a záró (kicsit felesleges) fradi-himnusszal együtt is. Hajós Az Action utolsó felállása május 28-án a Club 202-ben lép a deszkákra, a Hangya 44 - Szasza 47 feszt. keretein belül.
ÖNKRITIKA ÉS ÉN MIT SZÓLJAK?! A fiatal deszkás-punkok nemrégiben hozták ki második lemezüket, a sokat sejtetı Mindegy csak ártson címmel. A srácok házistúdiójában készült lemez dalait az énekes-gitáros Robi mutatja be.
Intro Egy nyári próbán történt meg a nehéz szülés. Dobosunkról, Zénóról azt kell tudni hogy a legrosszabb dobosfajtába tartozik, abba amelyik nem bír egy másodpercig kussba maradni a próbákon (és néha a koncerteken is). Ezen a nyári próbán Zénó ismét csörömpölni kezdett, rájátszottunk és megszületett a nóta. Már akkor el lett döntve, hogy a következı anyagon ez lesz az Intro. Csodák A fiatalság bizonytalanságát tükrözi a nóta. Ez a dal kapta a lemez indító nótája szerepet, mert talán ez lett dallamvilágában a legpopulárisabb és legütemesebb nótánk a korongon. Pár héten belül erre forgatjuk le a lemez elsı videoklipjét. Nem vagyok már senki Az élet amit eddig éltem/éltünk leíródott egy dalban. Mindenkinek voltak törései, sikerélményei. Pozitív és negatív élmények sora. Valami kell „Valami kell, mindegy csak ártson…„ a címadás innen jött. Az önpusztító életmód, amit élünk, ebben a dalban mondjuk el. „Tudod a nyakam kitörném, de fejet sosem hajtanék„ – ez is utal arra hogy mind a négyen, amióta világ a világ azóta olyanok vagyunk, hogy nem állunk be senki mögé, kerüljük a sort, nem leszünk soha birkák, de mi négyen mégis együtt vagyunk. A dal szövegét a
zenekar jobb keze, segítıje, managere, Ambrus Gábor írta. All Hope Is Gone Az egyetlen angol nyelven íródott nótánk. Sajnos a kiejtéssel némi problémák vannak, de talán belefér. Így került fel a lemezre, 10 év múlva jót mosolygunk majd rajta. Egy szenvedésekkel és hanyatlással teli világban sajnos sok szomorú dolgot kell megírni, akár akarattal akár akaratlanul. Koncerteken, amikor bekonferáljuk a nótát, hogy „következik az All Hope Is Gone„ mindig van valami barom, aki beüvölti, hogy „a Slipknottól??????”. Amúgy az egyik legkedveltebb nótánk. Közremőködött gitáron Hutera Lali (Chester) a Summertime gitárosa. Kérlek Anya A dalt Édesanyámnak írtam még körülbelül 14-15 évesen, amikor is egyszer kissé ittas állapotban egy gimis buli után továbbmentem egy hölgyeménnyel és nem értem haza a megbeszélt idıre. A telefont sem vettem fel, mert volt jobb dolgom. Egyszer csak megtalált lent az utcán Anyukám egy esernyıvel a kezében és eltörte a hátamon. A dal arról szól, hogy szépen megkérem, ne legyen mérges ha hajnalba beesek az ajtón. Ezt te rontottad el Egy lecsúszott narkós srácról szól a nóta, aki mindent elvesztett a rágcsáért. A barátait, a barátnıit, a szülei kidobták otthonról. A sok hazugságai, a szemétségei sora vezetett rá, hogy megíródjon ez a dal. Közremőködik a dalban, egyik legkedvesebb cimbora zenekarunk, a Kötelezı Közhelyek két tagja, Barczi Andris (ének) és Dul Sanyi (gitár/ének). A nyolcadik napon Isten hét nap alatt megteremtette a világot, s lám a nyolcadik nap kitalálta a rock zenét. A dal magáért beszél. Többet nem tudok róla mondani. A szöveg itt is Ambrus Gáboré. RockNRollt hoz a Mikulás Ülök a suliban, ének óra. Éppen karácsonyi dalokat tanítanak (vagy csak próbálnak tanítani?!). Valahogy beugrott, hogy már sok punk zenekar eljátszotta, hogy a Mikulásról, a karácsonyról énekel (pl.: The Ramones – Merry Christmas I Don’t Wanna Fight Tonight) Megalkottam fejben az alkoholista punk rocknroll télapót, aki piát visz a gyerek ablakához. A dal egy régebbi felvételéhez házilag még klippet is készítettünk anno. Szörnyő. Neked ennyi elég Mert neked elég, ha máról holnapra élsz… Húzos, punkos téma, de belevittünk a dal vége fele a váltásnál egy kis metalos elemet is a biztonság kedvéért. Az alkoholizmus és a túlzásba vitt bulizás jelei észlelhetıek a szövegvilágban. A probléma az, hogy néha mi is átesünk a ló túloldalára és ez nem feltétlen jó. A dalszöveg ismét Ambrus Gáboré. Úgy várom már Nincs sok mondanivalója a dalnak, így nekem sincs a dalról. Egy volt barátnınek íródott. Legyen elég ennyi. Egy korábbi felvételhez 2010. szeptemberében Szőcs Dávid
nevezető cimboránk egy koncert klippet is készített a dalhoz. Életünk Himnusza A legnagyobb slágerünk, ha szabad ilyet mondani/írni. A koncerteken erre tombol a legjobban a közönség, nem véletlenül hagyjuk mindig utolsó számnak. A dalszöveget pedig Hugo, a gitárosunk írta 3-4 évvel ezelıtt egy balatoni nyaralás keretein belül, részegen egy sátorban. Egyik fı mővünk, fı büszkeségünk. Közremőködött a Rotten Tomatoes sztár énekes basszusgitárosa, Pazinczár Péter azaz Pai.
Krucica Vercica Egy orosz népdal punk-rock átdolgozása. Autentikus orosz népdalok dallamvilága a szóló gitáré. A 2 soros dalszöveg nem változik, végig marad. Anno se gondoltuk komolyan. Egyszerően A lemez zárónótája. Egy akusztikus szerzemény, érzelmes szöveggel. A húzását a második refrén után hozza igazán, amikor beszáll a dob és megkezdıdik a gitárszóló. Közremőködött gitáron Hutera Lali (Chester) a Summertime gitárosa. Reméljük mindenkinek tetszik majd a lemez és lenéz 1-2 koncertre. Nagyon szépen köszönjük a lehetıséget a III. MŐSZAK–nak. www.eemsz.atw.hu www.myspace.com/eemsz
FRISS ÁRU HOLLYWOOD UNDEAD AMERICAN TRAGEDY Azért a Hollywood Undead valamit tud. A semmibıl berobbanva elég hamar lettek igencsak népszerőek. Stílusilag nem nagyon tudom behatárolni ıket (ık se magukat, ahogy azt a nemrég megjelent Johnny 3Tears interjúban olvashattátok), valahol középen a rap és a rock között, erıteljes elektronikus behatással. Az elsı lemezen ugyan volt komolyabb hangvételő szám is, mint pl a zseniálisra sikeredett Young, de alapvetıen azért a partizós hangulat uralta az egészet, mint az Everywhere I Go, vagy a No. 5. Miért is mondom ezt el? Igen egyszerő az oka, az új lemez teljesen más. Már amikor pár hónapja közzétették az elsı publikus szám klipjét, a Hear Me Now-t, látható volt, hogy zeneileg és szövegileg is súlyosabb korong következik és ezt lépten nyomon meg is erısítették a srácok az interjúkban. Mi is lett belıle? Súlyos korong, mi lett volna? Elıször is énekescsere, Deuce távozott a bandából és érkezett a helyére a régebben a turnékon besegítı Danny. Kicsit poposabb, de szintén kiváló hanggal. Azért észrevenni a különbséget, de nem mondanám, hogy rosszabb lett, csak kicsit más. Mivel a szövegek nagy része egy sötétebb irányba ment el, ehhez igazodnak a zenei témák is, jóval többször kerülnek elı a gitárok, és bár mindig ott az elektrós vonal is, néhol fıszerephez is jut, a klasszikus hangszerek egyre hangsúlyosabbak. Idınként érezhetı egy erıs Linkin Park-os hatás. Hogy ez szándékos-e, vagy nem, azt nem tudnám megmondani. Nem koppintás, de nehezen tagadható a hasonlóság, persze már maga a koncepció is hasonló, ezért ezen nem kell meglepıdni. Szerencsére ez nem jelenik meg minden számban és rengeteg teljesen egyéni ötletet hallhatunk, amik nagyon hiányoznak a zenei életbıl mostanság, ezért volt igazán felüdülés meghallgatni a Tragedyt. Mindennek a kulcsa a sokszínőség. Persze van egy vonal, ami eggyé kovácsolja az egészet, de mégis minden szám más, nem ugyanaz más hangokkal. Teljesen nem tőnt el a partis vonal se, akad bulizós, csajozós szám is, csak már nem ez dominál, elıkerül az élet kilátástalansága, a becsvágy, a dicsıség álma, miközben a Gangsta Sexy-ben megkapják a magukét a pózer gengszterrepperek. Nem pörgünk már végig, vannak lassabb dalok is, persze néha elıkerül a zúzda, szerencsére sok sok gitárral. A banda arca, partyarc pinabubus Charlie Scene pedig teljesen új
oldaláról mutatkozik be a Bullet-ben, amiben nem csak rappel, hanem énekel is, a téma pedig igencsak sötét, mindez egy erıteljesen fülbemászó, majdhogynem könnyed zenei alapba csomagolva, mégis hitelesen. Hogy az istenbe’, azt nem tudom. De teljesen rendben van. Nem szeretek agyonajnározni egy albumot. Tökéletes zenekar és tökéletes lemez nem létezik. Ez sem az. Biztos nem az. Például lesz, akinek nem tetszik. Viszont akinek tetszik, annak nagyon. És én ezek közé tartozom. Imádom, ha egy együttes nem ragad le, ha folyamatosan változtatnak, nem albumról albumra, hanem számról számra. Szeretem a keveredett, mégis egységes stílust. És ezért szeretem a Hollywood Undeadet. És aki befogadja az ilyesmi zenét, az szintén szeretni fogja. A végére meg csak Johnny 3 Tears-t idézném. “Érdemes lesz megvenni, az biztos. Vagy illegálisan letölteni, tökmindegy. A lemezkiadásból nem fogunk meggazdagodni, az biztos. Töltsd le vagy vedd meg, csinálj, amit akarsz!” Ennyi, nincs hozzáfőznivalóm. Pipi
HURTSMILE HURTSMILE A név Gary Cherone legújabb zenei vállalkozását takarja, amit a tesójával (Mark) hozott össze. A régi motorosok bizonyosan emlékeznek még rá, az Extreme frontembereként tette le a névjegyét, illetve egy album erejéig vendégeskedett a Van Halen-ben is. A mostani anyaga sem nélkülözi a tıle várható Extreme-es manírokat, de jópár arcát (és hangját) villantja meg, lazán váltogatva a stílusok között. Egyszer az 1977-es punkláz kapja el és Johnny Rotten modorában köpködi a szavakat a mikrofonba (Just War Theory), aztán a kilencevenes évekbeli grunge-mozgalom legjobb pillanatait idézi meg. Végül reggae-be csap át (Just War Reprise), de az ír népdalhagyományt sem hagyja érintetlenül. Emellett aki a More Than Words vagy a Hole Hearted hangulatát szeretné újra elcsípni, annak is szerez néhány kellemes pillanatot. Összességében tetszetısek és jól hallgathatók ezek a stílusgyakorlatok, de nehéz ıket egy kalap alá véve egy koherens lemezanyag részeként értelmezni ıket. Az egyetlen összekötı elemet az elıadó jelenti, emiatt különösebb érdekességet és értéket csak az elvakult Extreme-fanatikusok számára hordozhatnak, ha léteznek még egyáltalán ilyenek. -bt-
PAZAR ANYÁD CSUKLIK? Ez megint egy olyan kritika, amikor a zenekar keresett meg és nyomta a kezembe a CD-jét, hogy írjak valamit. Ilyenkor mindig nehéz, mert a lelkes zenészeket nem akarom megbántani, de én bizony leírom a véleményemet. Norbit, a gitárost meg személyesen is jól ismerem. Mit lehet tenni, hogy ne essen rosszul a kritika? A recept nem nehéz, alkoss egy kurva jó lemezt. Alkottak. Rendes gyárban készült CD-t kaptam, ami persze a zene színvonalát nem növeli, de sokkal jobban mutat a kocsiban, mintha másolt lenne. Szerencsére nem csak ennyi jót tudok elmondani az albumról. Amikor Norbit megismertem, az elsı kérdésem az volt, hogy nincs neked valami fasza skatepunk zenekarod? İ meg közölte, hogy nem konkrétan skate, de valami olyasmi van. És ez az. Tényleg nem skate, az a magyar utánérzés. De valami embertelen erı van benne. Nincsenek a számokban idıkitöltı, szétspirázott szólók, belassulások, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kétakkordos kıpánk lenne. Isteni basszustémák, végre nem csak az alaphang megy, egyszerő, de feszes és dallamos szólók, váltott ének, rengeteg vokál és mindennél több életerı. Igazából idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára ilyen szinten feszes lemezt. Nem túl hosszú az egész, tizenkét szám, alig több mint fél óra, de az a fél óra egész napra felpörget. Szövegileg nagyon nem tudok kiemelni semmit, ügyesen megírt, egyszerő, fıleg a mindennapokról szóló dalok, semmi világmegváltás, éhezı gyerekek, kimarad a politika és a nagy érzések is. És ez így van teljesen rendben, hiszen az egész stílus lényege az egyszerő, de igényes, összerakott, bulizható zene és ehhez illik a szöveg is. Persze egy pillanatra sem kell azt gondolni, hogy semmirıl sem szóló dalokat kellene hallgatnunk, csak nincsenek benne nagy szavak, nem akarnak többnek látszani egy átlagembernél. Megmondom ıszintén, nem is megy könnyen errıl írni. Nem azért mert nincs mit mondani róla. Hanem azért, mert a lényegét sose fogom tudni elmesélni. Az összetettség, feszesség és a pörgés fogja össze az elsıtıl az utolsó számig az egészet. És ez olyan dolog, amit nem lehet elmesélni, hiába zengek dicshimnuszokat róla, fogalmatok se lesz, mirıl beszélek. Talán a Bankrupt-hoz tudnám hasonlítani, az a fajta muzsika, amit meg fog hallgatni az is, aki nem punkrock rajongó, viszont szeretni fogják a punkok is és hihetetlenül jól lehet rá bulizni. Minek mondanánk el ezredszer, hogy szar a világ, inkább próbáljuk élvezni, amit lehet benne. És erre pontosan ez fog ráhangolni. Pipi
DEF LEPPARD UNDEFEATED Azt már megszokhattuk a Süket Leopárdtól, hogy nem sietik el a lemezkészítést. Májusban elsı koncertlemezükkel jelentkeznek majd, megspékelve három új nóta stúdióverziójával, melyek közül az Undefeated lett most megszellıztetve mintegy felvezetıként az új anyaghoz. A 2008-as sorlemez egy lendületes cucc volt és ez a Joe Elliott féle Undefeated azt a vonalat viszi tovább. Nem mintha a Slanget vagy az X-t nehéz lett volna megkedvelnem, de azért azok mégsem a klasszik Leppard-soundot hozzák. Az Undeafeted meg igen, de azért mégsem készülhetett volna 83-ban vagy 87-ben. Mondjak még nagyobb közhelyeket?! Aki nem hiszi, járjon utána (leginkább a hivatalos honlapon), kellemes! Júniusban pedig Mirrorball! Hajós
