E-tűzvédelem. Elektronikus szak mai folyóirat. Tartalom szeptember VII. évfolyam 9. szám

2015. szeptember  |  VII. évfolyam  9. szám

E-tűzvédelem Elektronikus szak mai folyóirat

Tartalom A hónap témája

• Tűzoltó egységek beavatkozása, valamint a hő- és füstelvezetés a TvMI tükrében

Szabványhírek 2015. augusztusban Olvasóink kérdezték – mi válaszolunk! • Az üzemi konyhai szellőző tisztításának szabályai • A ponyvaszerkezetű építményekre vonatkozó tűzvédelmi szabályok • A tűzveszélyességi osztályra vonatkozó jelölések feltüntetéséről • Tűzoltó készülékek elhelyezésének szabályai • A füstszakaszolás követelménye • A szabadtéri tárolóterülethez létesítendő tűzfal kiterjedése

1

Szerzők:

Tisztelt Előfizetőnk!

Nagy János tűzvédelmi mérnök

Kérdése van?  Tűzvédelmi kérdéseivel forduljon bizalommal szakértő szerzőinkhez, akik minden beérkezett olvasói kérdésre 10 munka­ napon belül megadják a személyre szabott, szakszerű választ!

Kovács Ferenc okleveles tűz- és katasztrófa­védelmi mérnök A kézirat lezárása: 2015. szeptember 1.

Tűzvédelemmel kapcsolatos kérdé­seit az alábbi e-mail címre várjuk: [email protected]

Újdonság – Elindult az OPTIMUM konstrukció! Örömmel tájékoztatjuk, hogy az E-tűzvédelem szakmai folyóirathoz tartozó segédletekhez, illetve az optimum előfizetők számára elérhető extra tartalmakhoz egyedi jelszóval férhet hozzá a www.tuzvedelemszaklap.hu weboldalon. Az eddig megszokott tartalom mellett további hasznos cikkeket, fontos kiegészítő szakmai információkat talál az új OTSZ tekin­ tetében a munkáltatók tűzvédelmi kötelezettségeiről, hő- és füstelvezető rendszerek áramlástani alapismereteiről, tűz­ védelmi teljesítményjellemzőkről, SKET- és BVT-gyakorlatok végrehajtásáról stb. Az egyedi jelszavakat e-mailben küldtük ki önnek. Amennyiben nem kapta meg, kérjük, keresse Ügyfélszolgálatunkat a 273-2090-es számon vagy a [email protected] e-mail címen!

A hónap témája Tűzoltó egységek beavatkozása, valamint a hő- és füstelvezetés a TvMI tükrében Az utóbbi időszakban több tűzvédelmet is érintő irányelv került kiadásra a BM OKF részéről. Az aláb­ biakban a tűzoltó egységek beavatkozását biztosító követelményekről szóló, valamint a hő- és füstelve­ zetésről szóló műszaki irányelvet mutatom be rövi­ den. Az OTSZ-ben meghatározott biztonsági szin­ tet kell teljesíteni. A biztonsági szint elérhető a tűz­ védelmet érintő nemzeti szabványok betartásával, a TvMI-kben kidolgozott műszaki megoldások, számí­ tási módszerek alkalmazásával, vagy a TvMI-től, vagy a nemzeti szabványtól részben vagy teljesen eltérő megoldással, ha az azonos biztonsági szintet a terve­ ző igazolja.

Tűzoltó egységek beavatkozását biztosító követelményekről szóló irányelv Ezen műszaki irányelv az új OTSZ azonos című feje­ zetének kiegészítése, a tűzoltó egységek beavatkozását biztosító követelmények jogszabályi követelményeit teljesítő műszaki megoldások ismertetése. A tűzoltási felvonulási területnek megfelelő teher­ bírással kell rendelkeznie, meg kell felelnie a kisfor­

2

galmú utak A1 tervezési osztályának, valamint figyel­ met kell fordítani a födémek, közműalagutak, akna­ fedelek kialakításánál. Geometriai szempontból az útnak legalább 6 méter szélesnek és a benne található íveknek a külső fordulási sugarának legalább 12,5 méternek kell lennie. A közúti űrszelvények magas­ sága legalább 4,7 méter és az út lejtése legfeljebb 5% lehet. A talpalási helyeket a felvonulási területen kell kiala­ kítani. A talpalási helynek legalább 8 kg/cm2 nyomást kell elbírnia alakváltozás és megsüllyedés nélkül. A talpalási területen födémek, közműalagutak, akna­ fedelek ne legyenek elhelyezve. A talpalási helynek legalább 7,5 méter szélesnek és 12 méter hosszúnak kell lennie. Szabad magasságának olyannak kell len­ nie, amely lehetővé teszi a magasból mentő gépjármű vagy daru alkalmazását. Ez annyit tesz, hogy fölötte

nem szabad elektromos vezetéknek, benyúló faágak­ nak lennie. A talpalási helyet meg kell jelölni táblával, illetve felfestéssel, útburkolati jellel. Az útburkolati jel a KRESZ-nek megfelelően sárga vagy fehér színű sraf­ fozás legyen a talpalási hely teljes területén. A tűzoltási felvonulási útnak hasonló paraméterekkel kell bírnia teherbírás és a geometriai méretezését te­ kintve, mint a felvonulási területnek. A felvonulási útnak olyannak kell lennie, hogy biztosítsa a helyszín tolatás nélküli elhagyását. Nagyon sok gondot okoz a tűzoltási felvonulási terület szabadon hagyása és ennek megtartása. A legkézenfekvőbb a fizikai lezárás – a gyakorlatban is ez az általánosan elfogadott módszer. A felvonulási terület lezárásáról azonban úgy kell gondoskodni, hogy a kiérkező tűzoltóegységek a le­ hető leggyorsabban bejussanak. A lezárás megold­ható olyan pollerrel, amely eltávolítása, nyitása a tűz­oltó gépjárműveken rendszeresített kapocspárkulccsal vagy tűzcsapkulccsal biztosított. Az eltávolítást kö­ vetően nem szabad kiálló résznek maradnia az út­ burkolatban, amely az áthaladó járművekben kárt okozhat. A kulcsos nyitás esetén két lehetőség áll fenn: • A kulcs külön kulcsszéfdobozban van elhelyezve, melyet a gépjárműveken elhelyezett kulcsszéfnyitó kulccsal lehet kinyitni. • Kézenfekvőbb megoldás közvetlenül olyan kulcsot készíteni, amely nem egy széfet nyit, és az abban található kulccsal vehető ki a poller, hanem a tűz­ oltóság számára átadni megfelelő darabszámú kul­ csot, amelyek a pollereket nyitják.

Süllyeszthető poller

A poller kialakítása olyan legyen, hogy kivétele ne haladja meg a 15 másodpercet. A felső 1/3 részén, legalább 20 cm hosszan piros fényvisszaverő festékkel kell jelölni, hogy minden irányból jól látható legyen. A süllyedő oszlopoknak teljes mértékben az úttest és a burkolat szintjébe kell lesüllyedni, áramszünet ese­ tén automatikusan kell lesüllyednie, vagy kézi erővel le kell tudni süllyeszteni. A felvonulási területet követően a műszaki irányelv a mentési pontok kialakítását taglalja. A mentési pon­ tok a közös, benntartózkodók által korlátozás nélkül megközelíthető közlekedőn létesülnek, vagy a közle­ kedőről nyílva, korlátozás nélkül megközelíthetők és mindenki számára egyértelmű jelöléssel ellátott helyi­ ségben létesülnek. A mentési pontokat épületeken belül jelölni kell a nyílászárón elhelyezett piktogram­ mal vagy felirattal. Az épület külső homlokzatán is jelölni kell a mentési pontokat, ehhez a felvonulási területről jól láthatóan elhelyezett, legalább 10 cm átmérőjű piros pont szükséges. Lehetőség van a tető síkjában elhelyezett, mentést szolgáló ablak kialakítására, ennek azonban felső csap­ ágyazásúnak kell lennie és az ablak alsó élének a pad­ lótól legalább 60 centiméter magasságban kell el­ helyezkednie. A padlón pedig a mentési pont alatt legalább 1 méter széles padozatot kell kialakítani. A tűzoltóság kiérkezését és a felvonulási terület elfog­ lalását követően kezdődik meg a tényleges beavat­ kozás. Az oltóvízforrásokat a gépjárművekkel min­ den esetben meg kell tudni közelíteni. Ehhez alkalmas útfelület, valamint a felvonulási terület közelében el­ helyezett tűzcsap szükséges. A tűzcsapokat célszerű jól látható módon kialakítani, azon túlmenően, hogy • ma már csak föld feletti tűzcsapok helyezhetők el,   • az előttük való parkolást mindenképp tiltani szükséges, valamint • azokat megfelelő útburkolati jellel is jelölni kell. A tűzcsapot lehetőség szerint minden oldalról jól hoz­ záférhető módon kell elhelyezni. A tűzoltó gépjármű­ veken a szívótömlők hossza 8 méter, a nyomótömlők maximális hossza 20 méter, így ezekkel a méretekkel lehet kalkulálni a tűzcsapok elhelyezése és kialakítása során.

3

Oltóvíztározó sematikus rajza

A fali tűzcsapokat a beavatkozók ritkán használják, ha mégis alkalmazásra kerülnek, akkor a fali tűzcsapok­ nál az egységek számára „C” (52 mm) csatlakozási lehetőséget kell biztosítani elzáró-szerelvénnyel. A műszaki irányelv az oltóvíztározókkal kapcsolat­ ban nem tartalmaz túl sok példát. A víztározónál a szívóvezeték belépési mélységének legalább 70 cmnek kell lennie, a szívócső mérete pedig 114,3 × 4,5 mm. A csatlakozási lehetőségnek a földtől leg­ alább 80, de legfeljebb 120 cm magasságban kell lennie. A jogszabály megenged természetes vizeket is, me­ lyeket figyelembe lehet venni tűzivízforrásként. Ez a megoldás nem túl elterjedt, ellenben ha nincs más mód az oltóvíz biztosítására, sokszor a legkézenfek­ vőbb egy már meglévő természetes vízforrást a meg­ felelő módon kialakítani. A természetes vízforrások­ nál szintén figyelembe kell venni a 70 cm-es fagyha­ tárt, valamint ha a vízforrás mélysége nem túl nagy, a lábszelepet egy kibetonozott víz alatti zsompban kell elhelyezni, amit az iszaptól rendszeres időköz­ önként meg kell tisztítani az iszaposodás mértékétől függően. A tűzoltósági beavatkozási központ létesítését köve­ tően akkor fogja teljesítenie az OTSZ előírását, ha közvetlenül a szabadból nyílik vagy a felvonulási te­ rület felé eső bejárattól legfeljebb 10 méterre talál­ ható. A vezérelhető tűzoltó-technikai eszközök kap­ csolóit egyértelműen és jól látható módon kell jelölni, esetleg a beavatkozásról fényjelzés adjon tájékoztatást, ami a kapcsolási helyen jelenik meg. A beavatkozási központban el kell helyezni az adott létesítmény átte­

4

Tűzoltó egységek beavatkozását biztosító követelményekről szóló tűzvédelmi műszaki irányelv 11. sz. ábra

kintő alaprajzait és helyszínrajzát, amin az épület ak­ tív és passzív tűzvédelmi rendszerei, a vízszerzési he­ lyek jelölve vannak.

Hő és füst elleni védelemről szóló irányelv A hő és füst elleni védekezés létesítését két alapvető esetre bonthatjuk. 1. A teljesen új épületekre, ahol csak az OTSZ és az MSZ EN 12101:1-10. követelményeinek megfelelő építési termékeket, szerkezeteket lehet beépíteni, és a hő- és füstelvezetőket teljes szerkezetként lehet figye­ lembe venni. 2. A másik eset, amikor meglévő építményben – át­ alakítás során – az átalakítás körében és mértékében a hő- és füstelvezető szerkezet létesítésénél kell vizs­ gálni az OTSZ, illetve a fenti szabvány előírásait. Meglévő szerkezetek átalakításakor – a 2006 előtt gyártott hő- és füstelvezető szerkezetek átalakítása so­ rán – a gyártó által igazoltan elfogadott megoldások­ kal lehet számolni, a 2006 utáni szerkezeteknél azok átalakítása csak külön akkreditáló intézet tanúsítvá­ nyával végezhető.

A műszaki irányelvben megtalálhatók egyaránt a ter­ mészetes hő- és füstelvezetésre vonatkozó általános elvek, valamint a mesterséges füstelvezetésre vonatko­ zó műszaki megoldások. Ezenkívül az irányelv javas­ latokat tartalmaz a zárt lépcsőházak, valamint a zárt folyosók, közlekedők hő- és füstelvezetésére. A természetes hő- és füstelvezetés működési elve, hogy közvetlenül vagy valamilyen erre a célra kialakított csatornán keresztül a szabadba vezeti a keletkező hőt és füstöt, valamint a frisslevegő-utánpótlás természetes (gravitációs) úton történik. Ez megvalósulhat homlokzati nyílószárnyakon ke­ resztül, illetve hő- és füstelvezető kupolákon át, a le­ vegő utánpótlása a nyílószárnyakon, illetve a kupolá­ kon kívül kivitelezhető még az érintett helyiségek szabadba nyíló nyílászáróin keresztül is. A hő- és füstelvezetők, illetve a frisslevegő-utánpótló berendezések elhelyezése során figyelembe kell venni a szélirányt, a szomszédos épületek nyílászáróinak tá­ volságát, illetve egyéb berendezésektől, szerkezetektől mint akadályoktól (pl.: klímaberendezések, napkol­ lektorok, reklámtáblák). A hő- és füstelvezetés vezérlése sok fejtörést okoz a tervezőknek. Az automatikus (tűzjelző érzékelő általi) nyitás esetén a hő- és füstelvezetés eszközeinek nyitá­ sával egyidejűleg megtörténik a légpótlást és a füst­ szakaszolást biztosító eszközök vezérlése. A vezérlés történhet a hő- és füstelvezető rendszer alrendszerei­ nek közvetlen vezérlésével, illetve a beépített szerke­ zetek vezérlőközpontjának vezérlésével.

Füstelszívó ventilátor és jelleggörbéje

A füstelvezetés másik nagy területét a gépi úton történő megoldások jelentik. Ez akkor szükséges, amikor nincs lehetőség természetes úton történő füstelvezetésre. A gépi hő- és füstelvezetés tervezése során számítással kell igazolni, hogy elhelyezésükkel biztosított az érin­ tett helyiség, térrész kiszellőztetése. Az irányelv lehe­ tőséget biztosít, hogy a folyamatos ventilláció alatt álló helyiségekben a szellőztető rendszer füstelvezetés­ re is használható, amennyiben teljesíti a jogszabály­ ban foglalt előírásokat. A régi szabályozásból átkerült az irányelvbe, hogy a hő- és füstelvezető hatásos nyí­ lásfelületének minden négyzetmétere helyett a mes­ terséges berendezésnek 2 m3/s légáramlási sebesség biztosítható. A légcsatorna-hálózatnál a füstelvezető megfelelő működéséhez figyelembe kell venni a nyomásveszte­ séget. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a lég­ csatorna-hálózat a lehető legrövidebb legyen, a legke­ vesebb iránytörés alkalmazásával. A légbevezető nyílás csappantyúja automatikus működésű legyen, depres�­ szív jellegű hő- és füstelvezetés esetén a rugó vagy súlyterheléses megoldás is elfogadható. Az irányelv­ ben meghatározták a nyomásveszteség meghatározá­ sának számítását, illetve azokat a peremfeltételeket, amiket be kell tartani a tervezés során. A légcsatornáknak füstszivárgás ellen szigetelteknek kell lenniük, a szigetelés olyan legyen, hogy az el­ szivárgó levegő teljes mennyisége ne legyen több a legtávolabbi szinten megkövetelt hozam 20%-nál.

Forrás: http://hungaro-ventilator.com/termekek/ho-es-fustelvezetes-2/fustelszivo-axial-bvha

5

A gyűjtő légcsatornákban depressziónak kell uralkod­ nia. A légcsatornának tűz esetén kétféle feladatot kell végrehajtania, amelyek élesen elkülönülnek egymás­ tól. Egy tűzeset során funkcióval nem bíró szellőző­ vezeték esetén az a cél, hogy a hő- és a tűzhatás miatt bekövetkező alakváltozások, hősugárzási és hővezeté­ si hatások következtében a tűz és a füst ne terjedjen át a szomszédos tűzszakaszba. A funkcióval rendelke­ ző légcsatornák szerepe a hő- és a füst eltávolítása, a friss levegő utánpótlásának biztosítása. Általánosságban elmondható, hogy a füstelvezető csa­ torna kialakításakor mindenképp tartsuk szem előtt a választott rendszer minősítésében szereplő adatokat, a csatorna függőleges vagy vízszintes elhelyezhető­ ségét, illetve a nyomásviszonyokat, méretkorlátozá­ sokat. A tervezés során az irányelv az alábbi alapelveket fogalmazza meg: • A csatornaszakasz rögzítésére használt épületszer­

•

•

•

• •

•

kezet legalább ugyanazzal a tűzvédelmi teljesít­ ménnyel (EI 30, EI 60 stb.) rendelkezzen, mint a csatornára előírt követelmény. A felfüggesztésre használt acélmenetes szárak leg­ nagyobb megengedett húzó terhelése a következő lehet: – EI 30S vagy EI 60S követelmény esetén ≤ 9 N/mm2, – EI 90S vagy EI 120S követelmény esetén ≤ 6 N/mm2. A minősített tűzvédelmi megoldások gyártói a fel­ függesztés eszközeit és azok méretezését általában úgy adják meg, hogy azok már kielégítik a tűzvé­ delmi követelményeket. Azonban ökölszabályként figyelembe kell venni, hogy az 1500 mm-t megha­ ladó acélmenetes szárak hőtágulása miatt azokat rendszerint megfelelő tűzvédelemmel kel ellátni. A csatornát tartó keresztprofil olyan legyen, amely a vizsgálat során alkalmazott keresztprofillal leg­ alább egyenértékű hajlítófeszültség szempont­ jából. A csatorna falának külső síkja és a függesztés tenge­ lye közötti távolság nem lehet nagyobb 50 mm-nél. A csatorna fölött semmi nem helyezhető el, ami a tűzhatás során esetleg ráeshet és roncsolhatja. A kész csatornára egyéb épületgépészeti vezetéket ráfüggeszteni szigorúan tilos. A csatorna falának áttörése nem megengedett.

6

A füstelvezető légcsatornák kialakítása egy tűzszakaszon belül Légcsatorna kialakítására csak akkor van mód, ha az sehol nem lép át másik tűzszakaszba. A légcsatornák kialakítására vonatkozó vizsgálati szabvány a flashover előtti állapotot modellezi (a tűzgörbe maximum 300 °C vagy 600 °C) és ez alapján végzi a vizsgálatot. Az irányelv erre vonatkozóan az MSZ EN 1366-9 szabvány néhány fontos korlátozását tartalmazza: • csak nem éghető csatornákat minősítenek; • csak négyoldalú kialakítás lehetséges, azaz nem használhatók a környező építményszerkezetek a csatorna vagy a burkolat egyik oldalaként; • a vizsgált próbatest belső keresztmetszete 1000 × 250 mm, amely a szabvány alapján legfeljebb 1250 × 1000 mm-ig növelhető. Nincs mód nagyobb keresztmet­ szetű hő- és füstelvezető légcsatorna építésére, ha­ csak egy termék rendszergazdája szabványon kívül nem minősített nagyobb füstelvezető légcsatornát; • csak vízszintes kialakítású csatornát vizsgálnak; • a próbatestet 500 Pa, 1000 Pa vagy 1500 Pa vá­ kuum mellett vizsgálják. A füstelvezető légcsatornák kialakítása több tűzszakaszon keresztül Fontos különbség, hogy ezek a csatornák több tűzsza­ kaszon keresztül is alkalmazhatók, azonban a szab­ vány vizsgálata során hőmérsékleti megkötés nélkül történik a vizsgálat. A csatornának meg kell felelnie a szellőzővezetékek tűzgátló kialakítására vonatkozó MSZ EN 1366-1 szabvány szerintieknek. Az előbb az egy tűzszakaszon belül található légcsatornára vonat­ kozó szabványi korlátozások ebben az esetben is érvé­ nyesek. Nagy légterű helyiségek hő- és füstelvezetése A nagylégterű helyiségek hő- és füstelvezetésének mé­ retezése során a nyílásfelületek nagysága az alábbiak­ tól függ: • számítási belmagasság, • elérni kívánt füstszegény levegőréteg magassága, • az épület rendeltetése. A műszaki irányelvben a régebbi szabályozásból is­ mert táblázatok megtalálhatók, melyek számítási iga­ zolások nélkül használhatók, amennyiben:

• a füstszegény levegőréteg magassága 6 m számított

belmagasságig legalább 3 m,

• a 6 m-nél nagyobb számított belmagasság esetében

legalább annak a fele,

• a füstszegény levegőréteg magassága a helyiség rak­

tározási, tárolási, használati magasságához igazí­ tott.

Ebben az esetben a rendeltetésnek megfelelően kike­ ressük az irányelv 10.1 pontjában található táblázat alapján a méretezési csoportot – raktározás alapren­ deltetésnél a 10.2 pont táblázatát kell alkalmazni – ezt követően a 10.3 táblázatban a számított belmagasság és az elérni kívánt füstszegény levegőréteg vastagságá­ nak megfelelően kiválasztjuk a füstszakaszonkénti megfelelő hatásos nyílásfelületet. Ez a legegyszerűbb módja a hő- és füstelvezetés meghatározásának, egyéb esetekben egyedileg kell méretezni a hatásos nyílásfe­ lület mértékét. Az OTSZ lehetőséget ad a füstszakaszok füstkötén�nyel való kialakítására, ezt azonban csak legfeljebb 1600 m2, illetve maximum 80 méteres oldalméret esetén lehet alkalmazni. Az így kialakított füstszakaszok azonos technológiájú terekben lehetőleg azonos méretűek legyenek. A füst­ köténynek a technológiát figyelembe véve a lehető legnagyobb mértékben kell benyúlnia a légtérbe. A füstköténynek igazodnia kell a füstszegény levegő­ réteg magasságához, azonban szem előtt kell tartani, hogy minimális mérete legalább 1 méter kell, hogy legyen. Sok gondot okoz a füstkötény kialakítása rak­ tározásra használt csarnoképületekben.

Hő- és füstelvezető kupola

Az irányelv szerint, amennyiben a tárolás maximális magassága nem haladja meg a füstkötény benyúlá­ sának alsó síkját, a 10. pont méretezési táblázatait további számítások nélkül lehet alkalmazni. A füst­ köténybe belógó vagy áthaladó technológiai elemek, például darupályák esetében lehetőség van mobil füstkötény kialakítására, ami a tűzjelző vagy a hőés füstelvezető rendszer vezérlő jelére látja el funk­ cióját. A füstszakaszokban a hő- és füstelvezetésre szolgáló nyílásokat, kupolákat lehetőleg egyenletesen kell el­ osztani a hatékonyság érdekében. Lapostetők esetén ez utóbbi nem is okozhat gondot, azonban a 12°-ot meghaladó hajlású tető esetében az elvezetőket úgy kell beépíteni, hogy azok geometriai középpontjuk magasabban legyen, mint a számított belmagasság. Az ilyen jellegű épületeknél a légutánpótlást a számított belmagasság felezősíkja alá kell tervezni, célszerű mi­ nél közelebb a talajszinthez. Abban az esetben, ha nincs lehetőség természetes légutánpótlásra, azt gépi úton is meg lehet oldani, ekkor minden egyes kivál­ tott hatásos nyílásfelület négyzetmétere helyett 2 m3/s légáramlási sebességet kell biztosítani. Hő- és füstelvezetők egyéb funkcióra tervezése Nyilvánvaló, hogy egy olyan mértékű épületgépésze­ ti megoldás, mint a hő- és füstelvezető nyílószár­ nyak, kupolák beépítése jelentős többletfelületeket von el az épülettől vagy éppen ad egy épülethez. A be­ ruházó jogos igénye, hogy adott esetben ezekhez az eszkö­zökhöz más, a mindennapokat segítő funkciót kös­senek.

Forrás: http://www.glamana.hu/csarnokepites-images/sih/venturhis/sih_vent_1.jpg

7

A fényviszonyok kezelése érdekében, a kupolák, nyí­ lószárnyak fényáteresztő-képessége tetszés szerint ­változtatható. Akár a teljes sötétség biztosításához ­alumínium héjelem alkalmazása vagy a fény bejutá­ sa érdekében víztiszta polikarbonát-héjalás alkal­ mazása. A napi szellőztetés megoldása is lehet feladata az egyébként alaprendeltetését tekintve biztonsági be­ rendezésünknek. Ilyenkor a nyitószerkezetet úgy kell megválasztani, hogy az ne akadályozza a hő- és füst­ elvezető funkciót. A nyitást, illetve zárást meg lehet oldani csörlő berendezéssel, illetve elektromotoros berendezéssel. A szél vagy az eső miatti zárásigényt pedig hozzáépített vezérléssel lehet kivitelezni. Alap­ vetően a hő- és füstelvezető kupolák, nyílószárnyak munkahengerei is alkalmazhatók szellőztetésre, kér­ dés, hogy ezeknek a folyamatos hidraulikus vagy pneu­matikus megtáplálása hogyan kivitelezhető úgy, hogy a vészfunkció se sérüljön. Itt ebben az esetben szén-dioxid-os (robbanópatronos) vésznyitási lehető­ séget kell biztosítani. Zárt lépcsőházakban alkalmazható megoldások Az irányelvben találhatók példák a zárt lépcsőházak hő- és füstelvezetésére, melyeket két részre bontottak az irányelv alkotói. A természetes füstelvezetés esetén – a szokott módon – a legfelső szinten elhelyezett elvezető szerkezetet építünk be, melynek a légután­ pótlása a legalsó szinten történik, így kialakul a ké­ ményhatás, és az erős felszálló légmozgás akadályozza meg a füsttel telítődést a lépcsőházban. Túlnyomásos rendszereket – attól függően, hogy azok előtérrel kialakítottak vagy anélkül – a lépcsőházba bevezetett légmennyiséget az irányelvben foglalt kép­ let alapján kell kiszámítani. A túlnyomásos rendsze­ reknél a túlnyomás biztosításának szabályozásáról vagy egy kupola gondoskodik vagy pedig egy szabá­ lyozott nyomáslevezető. Zárt folyosókon, közlekedőkön alkalmazható megoldások A közlekedőkön, folyosókon sok esetben csak gépi füstelvezetést lehet kialakítani. Ezeknek olyan elren­ dezésűeknek kell lenniük, hogy az utánpótlást bizto­ sító és a füstelszívó torkolatok egymást felváltva oszt­ ják el. A levegő-utánpótlást biztosító nyílás és a füst­ elszívó között egyenes vonalon mérve a távolság nem

8

lehet nagyobb 15 méternél, amennyiben a közlekedő nem egyenes vonalú, abban az esetben 10 méter ez az érték. Értelemszerűen, ha egy elszívót két utánpótló torok szolgál ki, akkor a torkolatoknak azonos távol­ ságra kell egymástól esniük. Ha a helyiségek kiürítésre szolgáló ajtói nem egy utánpótló és egy elvezető torok közé esnek, maximum 5 méter távolságra kell lenniük valamelyiktől. Szak­ mai véleményem szerint ebben az esetben a tervezés­ nél célszerűbb a menekülési ajtóhoz utánpótló torkot elhelyezni, mivel az elszívónál felgyűlhet a füst és ez a helyiségből hirtelen kilépő menekülő személyben pá­ nikot kelthet. A frisslevegő-utánpótló torkokat alap­ esetben a folyosók vagy a lépcsők ajtóinak közelében a belmagasság alsó harmadába kell elhelyezni. Az irányelv lehetőséget ad, hogy ezeket a közlekedőkön, folyosókon a padlósíktól mért 2 méteres magasságra helyezzék el. Sokkalta előnyösebb azonban a menekülés szempontjából, ha minden légutánpótló torkot a padlósíktól mért belmagasság alsó harmadában helyeznek el. A 2 méteres magassághoz közelítve a beömlő frissle­ vegő áramlástechnikailag nem megtölti alulról a teret, kiszorítva ezzel a füstöt, hanem inkább hűti a füstöt és magával ragadja az alsóbb rétegekbe. A füstelszívókat a fentiekkel ellentétben a felső har­ madba kell elhelyezni. A közlekedőkön a füstszakaszok hossza nem halad­ hatja meg a 40 métert menekülési útvonalon mérve.

A szabálytalan alakú folyosók esetén a fennmaradó részek nem számítanak bele a füstszakasz hosszába. Az irányelv 8.2 pontjában ezt ábrákkal is jól és közérthe­ tően szemléltetik. Üzembe helyezési és üzemeltetési kérdések A hő- és füstelvezető rendszerről a kivitelezőnek átvé­ teli dokumentációt kell összeállítania. Ennek tartalmi elemei az alábbiak: • felelős műszaki vezető/szakági felelős műszaki ve­ zetők nyilatkozata a szerkezetek, berendezések mint rendszer létesítéséről, • elvi, összefüggési rajz az egyes szakkivitelezők sze­ rinti egyértelmű jelöléssel, • alaprajz és a szükség szerinti metszetek, leírások, melyek tartalmazzák a hő- és füstelvezetők mére­ teit és elhelyezését, a nyitószerkezet működését és kialakítását, a vezérlőberendezések működését, el­ helyezését és kialakítását, • nyilatkozat a szerkezet, berendezés üzemképességé­ ről, a vonatkozó jogszabályban, szabványokban, műszaki irányelvben foglaltak betartásáról, az en­

gedélyezett terveknek és hatósági engedélyeknek megfelelő kivitelezésről (pontos hivatkozással), a beépítési hely és idő pontos meghatározásával, • jegyzőkönyv a szerkezet, berendezés sikeres műkö­ dési próbájáról, • magyar nyelvű kezelési, karbantartási utasítás. A rendszert csak a kivitelező vagy megbízottja jogosult üzembe helyezni. A szakhatóság felé történő átadás az e-építési napló és az ÉTDR-rendszereken keresztül, azok alkalmazásával teljesíthető. A jogszabályi előírások betartása mellett a rendszer üzemeltetése, felülvizsgálata, karbantartása során a gyártói utasításokat is be kell tartani. A műszaki irányelv mellékletei segítséget nyújtanak a hő- és füstelvezető rendszerek step-by-step, azaz lé­ pésről lépésre történő méretezésében, továbbá tartal­ mazza a hatályos szabványokat, és a tervezők számára minta­dokumentumokat.

Szabványhírek 2015. augusztusban 2015 augusztusában az alábbi tűzvédelemmel kapcso­ latos szabványok jelentek meg. MSZ EN 54-12:2015 Tűzjelző berendezések. 12. rész: Füstérzékelők. Optikai elven, fénysugárral működő vonali érzékelők – az MSZ EN 54-12:2003 helyett MSZ EN 54-26:2015 Tűzjelző berendezések. 26. rész: Szén-monoxid-érzékelők. Pontszerű érzékelők MSZ EN 54-29:2015 Tűzjelző berendezések. 29. rész: Multiszenzoros tűzérzékelők. Füst- és hő­érzé­ kelők kombinációját alkalmazó pontszerű érzékelők MSZ EN 54-30:2015 Tűzjelző berendezések. 30. rész: Multiszenzoros tűzérzékelők. Szén-monoxidés hőérzékelők kombinációját alkalmazó pontszerű érzékelők

MSZ EN 60079-5:2015 Robbanóképes közegek. 5. rész: Készülékek védelme kvarchomoktöltéssel „q” (IEC 60079-5:2015) – az MSZ EN MSZ EN 600795:2008 helyett, amely azonban 2018. 03. 24-ig még érvényes MSZ EN 60079-18:2015 Robbanóképes közegek. 18. rész: Készülékek védelme kiöntéssel, „m” (IEC 60079-18:2014) – az MSZ EN MSZ EN 6007918:2010 helyett, amely azonban 2018. 01. 16-ig még érvényes MSZ EN 60079-32-2:2015 Robbanóképes közegek. 32-2. rész: Elektrosztatikai veszélyek. Vizsgálatok (IEC 60079-32-2:2015)

9

Olvasóink kérdezték – mi válaszolunk! Az üzemi konyhai szellőző tisztításának szabályai Cégünk az elmúlt időszakban üzemi étkezdét alakított ki egy különálló földszintes épületben. Az étkezde berendezéseinek szagelszívóit milyen időközönként kell tisztítani? Válasz Az 54/2014. (XII. 5.) BM-rendelettel kiadott 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvédelmi Szabály­ zat (új OTSZ) 196. § (5) bekezdése értelmében a 14 méternél magasabban lévő, legfelső használati szinttel rendelkező lakóépület központi szellőző rendszerét, valamint étterem konyhai szellőző (szagelszívó) rend­ szerét a gyártó által meghatározott rendszerességgel, annak hiányában a lakóépületben 3 évente, étterem­ rendeltetés esetében félévente tisztítani és annak el­ végzését írásban igazolni kell.

A hazai tűzvédelmi szabályozás tehát az üzemi étkez­ de konyhai berendezéseivel kapcsolatban nem támaszt tisztítási kötelezettséget. Ugyanakkor a hosszú távú üzembiztos működés érdekében célszerű ennek meg­ felelően eljárni.

A ponyvaszerkezetű építményekre vonatkozó tűzvédelmi szabályok A korábbi tűzvédelmi szabályozás alapján csak olyan építmény volt sátor, amely legalább 9 hónapig fennállt és alapozással rendelkezett. Az új szabályozásban ezek a feltételek már nem jelentek meg, így helyesen értelmezzük, hogy ezentúl minden (tárolási, ipari, rendezvény) sátorra vonatkoznak az előírások?

10

Válasz Fogalommagyarázat A 28/2011. (IX. 6.) BM-rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat (régi OTSZ) 7. § 25. pontja értelmében ponyvaszerkezetű építmény: „olyan állandó jellegű, legalább 9 hónapig fennálló, alapozással rendelkező közösségi építmény, amely a környező külső tértől csak húzófeszültségre igénybe vehető külső térelhatároló szerkezettel egészben elválasztott teret alkot és ezzel a használat feltételeit biztosítja.” Az 54/2014. (XII. 5.) BM-rendelettel kiadott 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvédelmi Szabály­ zat (új OTSZ) 4. § 116. pontja szerint: „ponyvaszerkezetű építmény: olyan építmény, amelynek az időjárási hatások elleni védelemre szolgáló héjazat anyaga természetes vagy mesterséges szálakból szövéssel vagy a szövést helyettesítő egyéb technológiával készült, felületi terhek hordására képes, külső térelhatároló szerkezetként részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel a használat feltételeit biztosítja.” Héjazat A régi OTSZ a ponyvaszerkezetű építmények héja­ zatával kapcsolatban előírta: • tömegtartózkodás cél esetén a legalább C-s2, d0; • uszoda és jégpálya esetén legalább D-s2, d1 köve­ telményt. Továbbá kimondta, hogy egyéb ponyvaszerkezetű építmények héjazatát tűzvédelmi osztályba sorolási korlátozás nem érinti. Az új OTSZ alapján a ponyvahéjazat anyaga legalább B-s2, d0 tűzvédelmi osztályú, ha az építmény 2000

főnél nagyobb befogadóképességű. Ha az építmény befogadóképessége 300 főnél nagyobb, de nem halad­ ja meg a 2000 főt, akkor legalább C-s2, d0 követel­ ményt kell teljesítenie. A héjazat tekintetében tehát már nincs kedvezmény uszoda és jégpálya funkció esetén. Alapterület A régi OTSZ a funkciótól függően határozta meg a maximális megengedett alapterületet: • tömegtartózkodásra szolgáló ponyvaszerkezetű építmények esetében 2000 m2, • uszodák, jégpályák esetében 3000 m2 mértékben. Az új OTSZ már a ponyvahéjazat anyaga alapján hatá­ rozza meg a maximálisan megengedett alapterü­letet: • B-s2, d0 esetén 6000 m2, • C-s2, d0 esetén 4000 m2, • egyéb ponyvahéjazat esetében 1000 m2. Kiürítés A régi OTSZ a funkciótól függően határozta meg a kiürítés megengedett legnagyobb időtartamát: • a tömegtartózkodás célú építmény esetén 1,0 perc, • uszodákban, jégpályákon és „C” tűzveszélyességi osztályba sorolt tevékenység esetén 1,5 perc, • egyéb esetekben 2,0 perc volt. Az új OTSZ már a ponyvahéjazat anyaga alapján ha­ tározza meg a kiürítés maximális megengedett idejét: • B-s2, d0 követelményt teljesítő ponyvahéjazat ese­ tén 4 perc, • C-s2, d0 követelményt teljesítő ponyvahéjazat ese­ tén 2 perc, illetve • egyéb ponyvahéjazat esetén 1 perc időtartamban. Tűztávolság A régi OTSZ a ponyvaszerkezetű építmények egyéb építményektől való tűztávolságát a befogadóképessé­ ge alapján határozta meg: • tömegtartózkodás esetén 14 m, • egyéb esetben 10 m mértékben. Az új OTSZ már a ponyvahéjazat anyaga alapján ha­ tározza meg a tűztávolság minimális mértékét: • B-s2, d0 követelményt teljesítő ponyvahéjazat ese­ tén legalább 10 méter, • a C-s2, d0 követelményt teljesítő ponyvahéjazat esetén legalább 12 méter, • egyéb ponyvahéjazat esetén legalább 14 méter tá­ volságban.

Hatály A régi OTSZ azokat a ponyvaszerkezetű építménye­ ket sorolta ide, amelyeket közösségi funkcióra hasz­ náltak. Az új OTSZ nem a fogalommeghatározásnál határoz­ za meg a funkciót, hanem a ponyvaszerkezetű épít­ mények alfejezetben mondja ki, hogy ezen alcím ren­ delkezései azon közösségi rendeltetésű ponyvaszerke­ zetű építményekre vonatkoznak, amelyek 500 m2-nél nagyobb alapterületűek vagy tömegtartózkodásra szolgálnak. Mind a régi, mind az új OTSZ alapján kizárólag azon ponyvaszerkezetű építményekre vannak tűzvédelmi szabályok, amelyek közösségi rendelteté­sűek. Fentiek alapján tehát továbbra is közösségi rendelte­ tésű ponyvaszerkezetű építmények esetében vannak tűzvédelmi követelmények. A nem közösségi építmé­ nyek esetén az építmények biztonságos elhelyezésé­ nek, használatának feltételeit tűzvédelmi tervezőnek vagy tűzvédelmi szakértőnek kell meghatároznia.

A tűzveszélyességi osztályra vonatkozó jelölések feltüntetéséről A régi OTSZ előírta, hogy a helyiség – szükség szerint az építmény, létesítmény – bejáratánál és a helyiségben jól látható helyen a tűz- vagy robbanásveszélyre, valamint a vonatkozó előírásokra figyelmeztető és tiltó rendelkezéseket tartalmazó biztonsági jelet kell elhelyezni. Az új OTSZ időközben hatályba lépett. Továbbra is fel kell tüntetni az egyes helyiségek tűzveszélyességi osztályát? Válasz Az 54/2014. (XII. 5.) BM-rendelettel kiadott 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvédelmi Szabály­ zat (új OTSZ) kimondja, hogy tűzvédelmi jelekkel kell megjelölni az elhelyezett: • tűzoltó készülékeket, • fali tűzcsapokat, tűzcsapszerelvény-szekrényeket, a száraz oltóvízvezeték betáplálási és vízkivételi pont­ jait, • bármely tartózkodási helyről nem látható tűzjelző kézi jelzésadókat,

11

• kézi indítású tűzoltó-technikai termékek kezelő

szerkezeteit és beépített tűzoltó berendezés oltóközpontjainak be­ • járatát. A helyiség bejáratánál, a helyiségben vagy az érintett szabadtéren tiltó jellel kell jelölni: • a gyújtóforrás alkalmazásnak és az adott területre vitelének tilalmát, • a dohányzás tilalmát és • a vízzel oltás tilalmát. Biztonsági jellel kell figyelmeztetni: • a 20 liternél vagy 20 kilogrammnál több robbanásveszélyes anyag jelenlétére, • a radioaktív anyag jelenlétére és • az épület főbejárata mellett kívülről a napelem jelenlétére.

zat (új OTSZ) kimondja, hogy ha jogszabály másként nem rendelkezik, nem kell tűzoltó készüléket elhe­ lyezni a lakás vagy nem kereskedelmi szálláshelyként működő üdülő céljára szol­ gáló építményekben, tűz­ szakaszokban és a hozzájuk tartozó szabad területeken. Előírja továbbá, hogy a tűz­ oltó-technikai terméket jól láthatóan, könnyen hozzá­ férhetően úgy kell elhelyez­ ni, hogy a tűzoltó készülék a legkedvezőtlenebb helyen keletkező tűz oltására a leg­ rövidebb idő alatt felhasz­ nálható legyen, és állandó­ an használható, üzemképes állapotban kell tartani.

Jelezni kell a közművek főelzáró szerelvényeinek he­ lyét az építmény főbejáratánál. A robbanásveszélyre figyelmeztető, valamint a fenti figyelmeztető és tiltó rendelkezéseket tartalmazó biztonsági jeleket a 20 m2nél kisebb helyiségben nem szükséges elhelyezni, csak azok bejáratánál.

Fentiek alapján megállapítható, hogy az új OTSZ sem a tűzoltó készülék rögzítésének kötelezettségét, sem a rögzítés magasságának korlátozását nem tartalmazza.

Összefoglalva: a korábban az egyes helyiségek bejára­ tánál elhelyezett, a tűzveszélyességi osztályra vonatko­ zó jelöléseket az új OTSZ hatálya alatt nem szükséges feltüntetni.

Az eddigi szabályozás szerint a csarnoképületek és csarnok jellegű helyiségek hő- és füstelvezetése során füstszakaszokat kellett kialakítani. A füstszakaszok méretével kapcsolatban a jogszabály meghatározta, hogy az alapterülete legfeljebb 1600 m2, oldalmérete pedig legfeljebb 60 m lehet. Az új szabályozás szerint viszont a füstszakasz kialakítása bármely helyiségre vonatkozik?

Tűzoltó készülékek elhelyezésének szabályai A korábbi szabályozás szerint a tűzoltó-technikai eszközt, készüléket, felszerelést, berendezést jól láthatóan, könnyen hozzáférhetően, a veszélyeztetett hely közelében kell elhelyezni, és állandóan használható, üzemképes állapotban kellett tartani. Közösségi építményben a – fali tűzcsappal kombinált tűzoltó készüléket tartó fali tűzcsapszekrény vagy tűzoltókészülék-tartó szekrény kivételével – tűzoltó készüléket (legfeljebb 1,35 m) akadálymentes elhelyezési magasságban kellett rögzíteni. Az új szabályozás alapján milyen magasságban kell rögzíteni a tűzoltó készülékeket? Válasz Az 54/2014. (XII. 5.) BM-rendelettel kiadott 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvédelmi Szabály­

12

A füstszakaszolás követelménye

Válasz Az 54/2014. (XII. 5.) BM-rendelettel kiadott 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvédelmi Szabály­ zat (új OTSZ) egyrészt meghatározza, hogy mely ese­ tekben kell hő- és füstelvezetést biztosítani:

• • • • • • • •

1200 m2-nél nagyobb alapterületű helyiségben, tömegtartózkodásra szolgáló helyiségben, menekülési útvonalon, 100 m2-nél nagyobb alapterületű pinceszinti helyi­ ségekben, fedett átriumokban, ott, ahol a rendeltetés alapján e rendelet előírja, speciális építmény esetén a XII. fejezet alapján vagy ott, ahol a tűzvédelmi szakhatóság előírja.

A jogszabály a füstszakasz kialakításával kapcsolatban előírja, hogy a hő- és füstelvezetéssel érintett helyiség­ ben füstszakaszokat kell létesíteni, ha a menekülésre számításba vett útvonal legnagyobb hosszúsága meg­ haladja a 40 métert vagy egyéb helyiség esetén annak alapterülete meghaladja az 1600 m2-t vagy hosszúsá­ ga a 80 métert. Az új OTSZ tehát már nem csak egy bizonyos kiala­ kítású helyiség esetében írja elő a füstszakaszolás kö­ vetelményét, hanem minden olyan helyiség esetében, amely hő- és füstelvezetésre kötelezett és 40 méternél hosszabb közlekedőről vagy 1600 m2 alapterületnél nagyobb vagy 80 méternél hosszabb helyiség érintett.

A jogszabály több megoldást is kínál a tűzterjedés elleni védelem kialakítására: • tűztávolság tartásával, • szomszédos telken álló épületek vagy szomszédos telken álló épület és szabadtéri tárolóterület tárolási egysége esetén tűzfal létesítésével, • szabadtéri tárolóterület szomszédos tűzszakaszai között a tárolási magasságot legalább 1,0 méterrel meghaladó, legalább REI 90-M tűzállósági teljesítményű tűzfal létesítésével, • azonos telken álló épületek vagy azonos telken álló épület és szabadtéri tárolóterület tárolási egysége esetén a homlokzat és a tető tűztávolságon belüli részének tűzterjedés ellen védett, az épületek tűzszakaszainak elválasztására vonatkozó követelményeknek megfelelő kialakításával. Arra vonatkozó követelményt viszont nem találtunk, hogy a szabadtéri tárolóterülethez létesítendő tűzfalnak oldalirányban mekkora mértékben kell meghaladnia a tárolt anyagokat? Válasz

A szabadtéri tárolóterülethez létesítendő tűzfal kiterjedése Az új OTSZ alapján meg kell gátolni a tűz átterjedését: • az azonos vagy szomszédos telken álló, szomszédos épületek között, • a szabadtéri tárolóterület tárolási egysége és a szomszédos épület között, • a szabadtéri tárolóterület szomszédos tárolási egységeiből kialakított tűzszakaszok között és • a speciális építmények és a szomszédos épület vagy speciális építmény között, ha azt e rendelet előírja.

Az E-Tűzvédelem szaklapunkban közzétett szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink tűzvédelmi tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdé­ sekre adott válaszok szerzőnk egyéni szakmai véleményét tükrözik, melyet a rendelkezésére álló információk alap­ ján alakított ki. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezet­ het, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

Az 54/2014. (XII. 5.) BM-ren­ delettel kiadott, 2015. március 5-től hatályos Országos Tűzvé­delmi Szabályzat (új OTSZ) a sza­badtéri tárolóterülethez létesítendő tűzfal esetében csak a tárolási magasságot meghaladó kialakítás mértékét ha­ tározza meg, oldalirányú kiterje­ dést nem. Emiatt az oldalirányú kiterjedést a tűzvédelmi szakértő, tűzvédelmi tervező feladata megha­ tározni. E-Tűzvédelem VII. évfolyam, kilencedik szám, 2015. szeptember Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Ress Renáta HU ISSN 2061-0610 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 E-mail: [email protected] Internet: www.tuzvedelemszaklap.hu Tördelés: M. C. Direct Kft.