BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK NAPPALI TAGOZAT PR ÉS SZÓVIVŐ SZAKIRÁNY

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY SZAK NAPPALI TAGOZAT PR ÉS SZÓVIVŐ SZAKIRÁNY A DIGITALIZÁCIÓS MÉDIAFORRADALOM KÉRÉSEI A DIGITÁLIS TELEVÍZIÓZÁS MENTÉN

KÉSZÍTETTE: TÓTH RÓBERT ÁKOS

BUDAPEST, 2009. 1

TARTALOMJEGYZÉK I. Bevezetés I. 1. Témaválasztás indoklása

6

II. Digitalizáció története, kialakulásának okai III. Digitalizáció külföldön III. 1. Anglia III. 2. Svédország III. 3. Németország-Berlin III. 4. Franciaország III. 5. Spanyolország III. 6. Ausztrália IV. A digitalizáció Magyarországon

VI. A digitalizációs technológia fejlődése, háttere VII. A digitalizációs technológiáról bővebben VIII. A beltéri egységek (STB) működése és fajtái IX. Korszerű televíziós műsorgyártás, avagy a közszolgálati televíziózást lehagyó korszerű technológia sztrádája X. Ami ma televízió, az a holnap multimédia tartalomszolgáltatója

10 10 13 14 15 16 18 19

IV. 1. Magyar Körkép V. Az ORTT szerepe

4 4

20 25 29 32 35 39

43

XI. A közszolgálati televízió jövője

45

XII. A digitális átállás lehetséges előnyei és hátrányai, avagy Pro és Kontra

47

XIII. A digitális médiaszabályozás, avagy a jogi szabályozás alakulása

54

2

XIII: 1.„Gyenge multiplex szolgáltatói modell XIII. 2. „Erős multiplex” szolgáltatói modell XIII. 3. Az európai szabályozásról XIII. 4. Néhány magyarországi szabályzásban felmerülő kérdés XIV. A kérdőíves felmérés eredményeinek rövid elemzése XV. Összegzés XVI. Melléklet

54 54 56 57 58 64 66

XVII. Ábra és diagramjegyzék

73

XVIII. Felhasznált szakirodalom

79

3

Bevezetés „A digitalizáció egyre jelentősebb szerepet játszik az életünkben, ma már szinte minden digitális: a fényképezőgép, a videokamera, a tévé stb.”

/Lencz László Márk csoporttársam és barátom/

Az ember ősidők óta egyvalamire vágyott, mégpedig a tudásra. Ez az egyik legjelentősebb dolog, ami igazán kiemeli az állatvilágból. Az ismeretlen hajszolása, megismerése, vagyis informálódás arról, amit még nem ismerünk. Ahogy haladunk az időben, egyre gyorsabban informálódunk, egyre szélesebb spektrumban, ez pedig kommunikációnk, és kommunikációs technológiánknak fejlődésének köszönhető. Évszázadokat élt le az emberiség úgy, hogy az egymással való kommunikáció csupán személyesen volt lehetséges, amennyiben távol voltak az emberek és üzenni akartak egymásnak, akkor hírvivőkön, és postai úton keresztül tudták megtenni azt. Ahogy haladt az idő, az emberiség úgy fejlődött technikailag, a távolságok egyre rövidebbek lettek térben, és az idő felgyorsult. Az emberiség számára az eddigi legnagyobb technológiai fejlődést a múlt század jelentette. A kommunikáció a technika segítségével áthidalta a teret és az időt, jóval hatékonyabb lett. A fejlett kommunikációs technológiának köszönhetően eddig nem látott globális gazdasági növekedés vette kezdetét. A XX. Század végére a „kisember” számára is könnyen elérhetővé váltak a század vívmányi és azok előnyei, gondolok itt a polgári Internetre, az akkor tégla méretű mobil telefonokra, az sms nem is gondolt kirobbanó sikerére, vagy az Internet kialakulófélben lévő, grafikus felületére. Ezen innovációs eredmények lehetővé tették számunkra, hogy a világ bármely tájékán, újszerű módon osszuk meg információinkat, élményeinket bárkivel. Lehetővé vált a tudásalapú gazdaság, a digitális technológia kibontakozása és elterjedése. A mai világ, egy olyan elektronikai világ, melyben életünk minden részét átszövik a technológia vívmányai. Éppen ezért is tartom fontosnak és időszerűnek szakdolgozatom témáját a digitalizációs médiaforradalmat, és kérdéseit, hiszen ebben élünk, ráadásul globális változások előtt állunk, mégis olyan keveset tudunk „nagyátlagban” a témáról, és ha nem ismerünk valamit, hogy is dönthetnénk a felől?

4

Dolgozatom elég nagy témakört fog át, sajnos nem tudok kitérni minden részletre olyannyira, mint szeretném, és szükség volna rá. A későbbiekben foglalkozni fogok röviden a digitalizáció fogalmával, és történetével, azzal, hogy hogyan is ötlött fel maga a digitális média gondolata? Azután szeretnék kitérni a digitális technológiák hátterére. Amivel tényleg dolgozatom magját szeretném adni az a pro és kontra, vagyis a digitális átállás előnyei és hátrányai, például segíthet-e a digitális műsorszórás az embereknek kiterjeszteni mindazon tartalmat, amit eddig csak az internetezők láthattak, hallhattak, amennyiben igen egy sor újabb problémát vet fel, mint például: •

Meg tud-e férni országszerte annyi tartalomszolgáltató?

•

A jövő a tematikus csatornáké?

•

Mi lesz a sorsa a regionális működésű televíziókkal a digitális televíziózás korában?

•

Lesz-e közszolgálati televízió az átállást követően?

Szakdolgozatom ezt követő része, még mindig témám magját kívánja adni, a digitális televíziózás, ami tulajdonképpen az egész munkám átszövi. Több fejezetben lesz szó a mobiltelefonról is, azaz a mobiltelefóniáról, hiszen ez a legkisebb, és a legfontosabb digitális eszköz mai mindennapjainkban. Tudom, hogy maga a digitalizáció több rendkívül széles kört érint: rádió, Internet stb., de sajnos a témám terjedelmének nagysága nem engedi meg, hogy kitérjek ezekre, az Internetet mondandómban többször fogom említeni.

Egy

kisebb

részben

említeni

fogom

a

közszolgálati

televíziót

is

(közszolgálatiság fogalma, múltja jelene és jövőbeni sorsa). Rendkívül fontos kérdése a digitális átállásnak, hogy van-e szükség a jövőben közszolgálati televízióra? A fogyasztókat nem érdekli, hogy milyen technológiával valósul meg, és hogy, milyen módon jut el lakásaikba a digitalizáció. Számukra a legfontosabb, hogy milyen áron, mit tud nyújtani nekik az új technológia, megéri- e befektetni? Dolgozatom elején bemutatok pár külföldi országot. A bemutatással arra keresem a választ, hogy náluk mennyire volt fontos az, hogy megvalósul-e az ingyenes tartalomszolgáltatás, vagy nem. Amennyiben igen, mennyire volt szükséges az, hogy megvalósuljon. Ezen gondolatmenet mentén továbbhaladva, arra keresem a választ, hogy Magyarországon mennyire játszik szerepet a digitalizáció anyagi mibenléte. Szükség van-e állami hardvertámogatásra (set-top-box részletre, vagy ingyen például…), illetve ingyenesen hozzáférhető digitális tartalomra.

5

A dolgozatom végén foglalkozok néhány felmerülő szabályozási kérdéssel, majd zárásként felvázolom a kérdőívet, amit készítettem, és egy rövid elemzéssel elmondom dolgozatom konklúzióját. A kérdőíves felmérésem keretében arra kerestem a választ, hogy Magyarországon az állampolgárok körében mennyire tisztázódott le a digitális átállás mibenléte, és hogy mennyire várják a technológiai innovációt? Ezeket a kérdéseket kvantitatív (primer) kutatással szeretném megválaszolni. Ezen kívül sekunder kutatást is végzek, azzal, hogy a témába vágó írásokat elemzem. Digitalizáció története, kialakulásának okai A XXI. Század televíziójának gondolata először Japánban 1968-ban merült fel. A nagyszabású kutatóprogramnak hála kiderült, hogy a jövő televíziójának méretarányát az emberi látáshoz-halláshoz illeszkedő 35 mm-es mozifilm képméret-arányához kell igazítani. Fény került továbbá arra a tényre is, hogy a jövő TV-jének 1000 sor feletti képfelbontással kell bírnia. Kialakultak a High Definition Television (-Nagy Felbontású Televízió, továbbiakban HDTV) paraméterei. A ’70-es évekre kialakult az a konkrét gondolat, miszerint egységes digitális stúdiótechnikai szabványt kell létrehozni. Ez lehetővé tette a stúdiótechnikai eszközök egységességét szerte a világban, és leegyszerűsítette a világ bármely részén készült televíziós műsorok forgalmazását. Egy pillanatra itt meg kell állnom, és ki kell térnem, hogy mit is értünk jelen témában egységesítés alatt. A fogalom annyit jelent, hogy minden információt (kép, hang, minden tartalom) digitalizálnak, a 0 és az 1 bináris kódok valamely kombinációjával írják le. Ezzel létrejött egy egységes digitális jelrendszer, amelyet képes volt fogadni az arra kifejlesztett technikai eszköz. Eddig a gyakorlatban is alkalmazott megoldás, hogy a digitális tartalom fogadására egy külön eszközt (ún. set-top-box) alkalmaznak. A technológia alkalmazását a későbbiekben mutatom be. Az egységes jelrendszer rendkívül fontos, hiszen ez nyitja meg az utat arra, hogy ugyanazt a jelet képes legyen fogni a mobil, a számítógép… és a televízió is. A digitális átállás lehetőséget ad a különféle jelfogó eszközök közötti kapcsolatára, a nem is olyan távoli jövőben pedig, arra is, hogy a ma még diverzifikált eszközrendszer, egyetlen eszközben integrálódjon. Ezen folyamatot hívjuk mi: konvergenciának. Vagyis gyakorlati 6

példával élve mondjuk a számítógép, a telefon és a rádió kommunikációs képességeit ötvözzük -ez már nem is olyan távoli jövő. A digitalizáció lehetővé teszi az adatok tömörítését, és a jelek esetében a hibajavítást is! Az analóg rendszerek ezen problémák megoldásának tárháza volt. Ezen túlmenően az átállás

mellet

szól

az

is,

hogy

az

analóg

műsor-sugárzáshoz

szükséges

csatornakapacitással akár négy, stúdióminőségű digitális tévéjel továbbítása is lehetséges, vagyis az átállással megnöveljük a felhasználható csatornák számát. Ez sok kezdőnek, és újat- akaró média-szakembernek lehetőséget nyújtana arra, hogy szerencsét próbáljon, és végre a szűkös frekvencialehetőségek bilincsének lerázása is megvalósulna. A digitalizáció előnyeiről és hátrányairól később lesz szó, a Pro- Kontra fejezetben. Digitálisan jelek továbbítása alapvetően 3 módon valósulhat meg: •

Műholdas

•

Kábeles

•

Földfelszíni terjesztéssel.

Az olyan specifikus műsorterjesztésre, mint az Antenna Mikró nem térek ki, szakdolgozatom korlátai végett. Ma már majdnem mindegyik televíziós társaság Magyarországon digitálisan rögzíti a műsort adó jeleket, és digitálisan küldik tovább az Antenna Hungáriához, a műsorszórás módja analóg. A digitális átállás legtöbb problémáját tehát adminisztratív akadályok jelentik. A digitalizáció első komoly gyakorlati alkalmazása 1987-ben az USA- hoz köthető. Az amerikai szakhatóság, a Federal Communication Commission (FCC) tendert írt ki, az amerikai földfelszíni HDTV-szabvány megalkotására. 3 év alatt (1990- ig) 23 db analóg rendszerjavaslat érkezett be, és 1990 júliusára létrejött a General Instrument javaslata, ami egy új és digitális HDTV rendszer volt. Ezt az akkoriban meglévő 6MHz-es NTSCcsatornákon is lehetett továbbítani. A digitális televíziózás alapjait ezen rendszer fektette le szerte a világban. 1996. december 23- án az FCC elfogadta az USA digitális HDTVszabványát. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

7

1991 márciusában, Németországban fontos határozatot hozott több nagy állami televízió, kormányzati szereplő és gyártó arra vonatkozóan, hogy minimum 8 évig nem indítanak analóg műsorszórású, nagy felbontású televíziós sugárzást, továbbá azonnal megkezdik a digitális műsorszórás szabványainak kialakítását. 1993-ban elindították az úgynevezett DVB-t, azaz Digital Video Broadcasting-ot (Európai Digitális Műsorsugárzási Projektet). A terv támogatóinak köre összesen 83 televízió, gyártó és kormány volt. 1992-ben dolgozta ki a European Launching Group for Digital Television (DVB-csoport) a digitális televíziózás alapjait, a meghatározó elemeket 1993-ra sikerült Egyetértési Okmányban összefoglalni. Azóta 175 ország, a világ minden tájáról nyilvánította ki részvételi szándékát

a

harmadik

évezred

televíziójának

megteremtésének

(DVB-projekt)

támogatására. Először a műholdas sugárzás, majd a kábelhálózat kiépítése, és végül a digitális földi műsorszórást akarták megvalósítani. Akkor a teljes földi digitális műsorszórás elterjedésének idejét 15 évre becsülték, úgy gondolták, hogy 15 éven belül a földön mindenki átáll a digitális műsorszórásra. Fontosnak tartották új üzleti modellek kialakítását, az interaktív televízió megvalósításához szükséges feltételeknek a megteremtését. Fontos megjegyezni, hogy feltétlen hangsúlyt fektettek a digitális visszacsatolásra (digital-feed back), vagyis arra, hogy az immár interaktív néző, visszajelzései a sugárzók (esetlegesen a műsorgyártók) felé ugyancsak digitálisak legyenek! 2005-re a kábeles, műholdas és a digitális földfelszíni televíziós szabványok kifejlesztése befejeződött, és ennek köszönhetően kezdtek megjelenni digitális szolgáltatók. A szabványrendszerek egyaránt képesek hagyományos minőségű, és a HDTV-műsorok továbbítására is. Főleg a fejlett európai országok közül egyre többen indítottak el digitális földfelszíni műsorszórást, például: Anglia, Svédország, Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország). A következő fejezetben kicsit bővebben is kitérek pár nyugat-európai példára. A többi országban az átállás technikai-, de leginkább szabályozási előkészülete folyik.A fejlett országokban mára már egy kis digitális-tapasztalat is kialakult, sőt sok országban annak határidejét is megszabták, hogy mikor kapcsolják ki az utolsó analóg átviteli rendszert.

8

A több éve tartó fejlődési folyamat legfontosabb jellemzője, hogy minden fontosabb fejlődési szakaszában egyre újabb üzleti lehetőségeket kínált. 3+1 ilyen fontos fejlődési szakaszt különíthetünk el: •

Lineáris fejlődési fázis: a technikai fejlődés a digitális sugárzás és a titkosítás kombinált feladatára fektette a hangsúlyt

•

Második fejlődési fázis: megszületik az interaktivitás, a nézők és a sugárzók közötti kétirányú kommunikáció.

•

Harmadik

fejlődési

fázis:

az

interaktivitás

lehetőségeit

a

digitális

vevőkészülékeken tovább szélesítették különböző alkalmazások futtatásának segítségével. Pl.: távszavazás, vagy a kamera nézetének megváltoztatása. •

A negyedik fejlődési fázist a konvergencia berobbanása nyitotta meg. A hangsúly itt a szélessávú távközlés, és a mobiltelefónia nyújtotta előnyök (amire később kitérek) megvalósulásán van. A világ bármely pontján a világ bármely adása megtekinthető a néző tetszése szerinti időpontból. A televíziózás nem is olyan távoli jövőjében az interaktív nézők hirdetések alapján közvetlenül vásárolhatnak, chatelhetnek vagy kérdezhetnek a szerkesztőktől stb.

Az alapvető technikai megoldásokat és a szabályokat a legtöbb helyen sikerült pár éven belül megvalósítani, de a feladat bonyolultabbnak bizonyult, mint gondolták volna. Folyamatosan figyelembe kellett vennie a digitális televíziózásnak azt a tényt, hogy a mikroelektronika és az informatika hatalmasat fejlődött pár év alatt. Az új technikai eszközök lehetőségei túlszárnyalták a digitális televíziózás kezdetleges elképzeléseit. A különböző technikai rendszerek közti átjárást minél előbb igyekeznek a gyakorlatba ültetni, ezzel más aspektusba kerül a kulturális örökségek feldolgozása és megosztása. Jó példa erre a BBC, ő például az összes televíziós szolgáltatását díjmentesen elérhetővé tette a népszerű, és szabadon fogható rendszeren keresztül. További példaként: 2003. április 4-én Berlinben egyszerűen kikapcsolták az analóg televízió-adókat és digitális műsorszórásra álltak át. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

9

Digitalizáció külföldön

1. ábra

A digitális átállás időpontjai Európában (Antal Zsolt: Magyar Médiahelyzet; 109. oldal, 2005) Anglia: Az ország a digitális televíziós műsorszórás területén a világelsők közé tartozik. Amikor beindult a digitális földfelszíni televíziós szolgáltatás 6 multiplex engedélyt bocsátottak ki, ezeket 12 évre adták és ebből kettőt a már meglévő analóg szolgáltatók kaptak, hármat pedig, a BDB (British Digital Broadcasting) kapott meg. A BDB szolgáltatásai Ondigital néven indult, majd 2001-ben ITV Digital-ra változott. Az előfizetőket ajándék set-top-box-okkal csábították a digitális vételre, és bevezették az ún. pre-paid, azaz előre kifizethető hozzáférési konstrukciókat. A nézők 11 és további 6 db-ot választhatott az (primary) elsődleges csatornák közül, ilyen konkurenciával nem tudtak versenyezni a műholdas és a kábeles televíziók sem. A hatalmas versenyelőnynek köszönhetően 2000. január 1-jére félmillió előfizetője volt az Ondigital-nak. Ennek 10

ellenére 2002-re felszámolják. Ennek oka egyrészről az, hogy lényegesen vonzóbbnak bizonyult a műholdas platform választéka, másrészről az útközben ITV Digital-ra átnevezett tartalomszolgáltató rossz tartalomszerződéseket kötött, és ráadásul túl drágák voltak az interaktív szolgáltatásaik, emiatt rendkívül alacsony kereslettel számoltak. Az ITV Digital felszámolása után új pályázatot írtak ki, ami már sokkal kevesebb megkötést tartalmazott. A tenderre 4 pályázó volt, és az ITC (Egyesült Királyság akkori médiahatósága) választotta meg a győztest: BBC-Crown Castle konzorcium. Megtörtént a digitális földfelszíni platform újjászervezése. A 2002 májusára Freeview névvel újjászervezett digitális földfelszíni műsorszórás sikeresnek bizonyult. A sikerét annak köszönhette, hogy nemcsak pay-TV-t (fizetős csatornákat) vett fel a kínálatába, hanem teljesen ingyen fogható, nagy számú csatornacsomagot is kínált. Csak megjegyzés képen, a magyarországi átállást is sikeressé teheti ez a lépés. A digitális földfelszíni műsorszórás területén egyedül a hibrid DTT (digitális földfelszíni televíziózás) bizonyult életképes üzleti modellnek Európában. Svéd- és Finnország még 2001 környékén megkezdte a digitális földfelszíni műsorterjesztés újjászervezését, fizetős kínálatról elkezdett átállni az ingyenes tartalomsugárzásra. Az olyan országokban, ahol ez nem történt meg, mint például Spanyolországban, ott az előfizető nézők száma csak nagyon lassan emelkedett, de erről kicsit később írok. 2005-ös, májusi adatok szerint, az Egyesült Királyság lakosságának 70-80 %-a csatlakozott a DTT-platformhoz. 2003 júliusában a brit kormány új akciótervet fogadott el a digitális televíziózásra vonatkozóan, miszerint a DTT már tízmillió háztartásban változtatta meg a televízióról kialakult véleményeket. Mára már rengeteg szolgáltatás elérhetővé vált, mint például a vásárlás, oktatás, étel-rendelés és házhozszállítás stb. Mindemellett a brit kormány fenn akarja tartani a földi analóg sugárzást mind addig, amíg az emberek többsége meg nem engedheti magának anyagilag a digitális technológiára való átállást, illetve amíg a fogyasztók 95%-a nem rendelkezik digitális hozzáféréssel. A kormány reálisnak tartja, hogy 2010-re befejeződjön az átállás, persze ez függ a gyártóktól, a szolgáltatók és a fogyasztók reakcióitól is.

11

A korábban felállított akciótervben középpontba helyezték a fogyasztók igényeit, jogos elvárásait és jóllétét, garantálták, hogy a minőséget, a nagy választékot, az elérhetőséget és a hozzáférést a digitális televízió jelenti majd. Választék: A DTT az ingyenes és fizetős csatornacsomagok széles skáláját nyújtja jó minőségben, ezen felül interaktív szolgáltatásokat, és szélessávú internet hozzáférést biztosít. Továbbá a vásárló eldöntheti, mely platformot kívánja, a kábelest, a műholdast, vagy a digitálist. A készülékek, hasonló módon az analógokhoz, széles választékban (különféle méret és árkategória) választhatnak. Természetesen, ha a fogyasztó szolgáltatót kíván váltani, az eszközök kompatibilitása elengedhetetlen. Minőség: Mint már korábban is említettem, a digitális televízió jobb kép-és hangminőséggel rendelkezik, mint a korábbi analóg televízió, továbbá interaktivitás valósul meg, ennek köszönhetően pedig, aktívabb lesz a televíziózás, megszűnik a couch potato szerepe a nézőnek. A csatornák nem csak minőségben, hanem mennyiségben is többen jelennek meg a piacon, ennek köszönhetően diverzifikáltabb piac remélhető, de erre még ki fogok térni dolgozatomban. Elérhetőség: A digitális technológiára való átállás akkor valósulhat meg, ha 95%-ban elterjed a digitális televíziózás. Fontos szempontnak tartják még, hogy azoknak az embereknek ne jelentsen komoly pénzügyi nehézségeket az átállás, akik csupán az ingyenes televíziózás után érdeklődnek. Hozzáférhetőség: A brit kormány célja, hogy a világ egyik legdinamikusabb médiapiacát hozza létre. Biztosítani akarja, hogy az eddig ingyenesen hozzáférhető analóg sugárzású csatornák digitális formában is ingyenesen hozzáférhetők maradjanak.

12

Összességében véve a briteknek sikeresen alakult és alakul a végső átállás digitális földfelszíni műsorszórásra. Nem mindenhol ment ennyire „tökéletesen” a folyamat, a következő példa jól ábrázolja, hogy lehet felemás szájíze is a dolognak, mehet „nyögvenyelősen” is. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Svédország: A svéd kormány már 1998-ban meghozta a digitális földfelszíni szórásra vonatkozó kormánydöntését, miszerint az országot öt régióra osztotta, és 1998-tól számítva négy évre kiadták a digitális földfelszíni műsorsugárzásra vonatkozó engedélyeket. Az első három multiplex engedély 1999. áprilist tartalmazott, de késett, a negyedik multiplex pályázat 1999-ben zajlott.

A platform üzemeltetője a Senda AB sok szolgáltatást

tervezett a digitális műsorszórás mellett, mint például e-mail, elektronikus programajánló, hírek kérésre, televíziós internet, és kereskedelmi szolgáltatásokat is! (homeshopping,home-banking) A digitális földfelszíni és interaktív televíziózást 2000. február 8-án vezette be visszcsatornás telefonvonallal, amellyen rengeteg interaktív szolgáltatást lehetett igénybe venni, mint például iStock-tőzsdei információk, iBet-fogadások, iChat- valós idejű kommunikáció a világhálón és SMS-ek fogadása-küldése. Nagy népszerűsítő kampány vette kezdetét, de a digitális televízió ezen köre nem járt sikerrel. 2001 nyaráig alig 100.000 előfizetőt tudott megnyerni magának a platform, pedig 18 televíziós programot szolgáltatott! (Talán az ingyenesen elérhető tartalomcsomagok hiánya okozta a bukást véleményem szerint.) 2001 júniusában az MTG (helyi műsorszolgáltató) beszüntette csatornáinak DVB-T szórását, ezt követően 2001 októberére visszavonták jogi viták miatt az MTG engedélyét. A svéd parlament 2003-ban elhatározta, hogy 2008. február 1-jéig kikapcsolják az analóg televíziós műsorszórást, és digitális rendszerre állnak át. A lekapcsolódást lépésekben tervezték véghezvinni, ehhez a közszolgálati multiplexnek el kell érnie a 99,8%-ot, a második multiplexnek a 98%-ot, a további multiplexeknek pedig, megfelelően kell biztosítani az ellátottságot a piaci igényeknek. A folyamatot egy a kormány által kinevezett bizottság felügyeli, javaslatokat ad, és tájékoztatja a közönséget. A lekapcsolódás feltételei közé állították még, hogy a 9 milliós lakosság 30%-át kitevő, a csak az analóg sugárzású szolgáltatásokat fogyasztók átálljanak a DVB-T platformra. 13

2004 februárjában a Boxer (a svéd DVB-T platform operátora) további bővítményekkel egészítette ki a bővített alapcsomagját, nagy része a programoknak a svéd népesség 50%át elérő ötödik multiplexbe került. Több új csatorna is teret nyert, mint például BBC World, Disney Channel stb. 2004-ben, az első évben már 3 csatorna szabadon fogható! A jelenlegi négy multiplexből egyet az SVT (közszolgálati), másikat a TV4 (kereskedelmi) üzemeltet. A két multiplex lakossági lefedettsége elérte a 98,8%-ot. 2004 áprilisára a fogyasztók száma meghaladta a 230.000-et. A DVB-T platform fizetős, az alapcsomag díja 149 svéd korona, ezért 19 programot tudnak fogni a fogyasztók. A DVB-T engedélyezése 1998 őszén folyt, és az analóg műsorsugárzási engedélyeket olyan módon hosszabbították meg 1999 szeptemberében még tíz évig, hogy azok tartalmát egy időben digitálisan is adják. A teljes átállás, az analóg rendszer kikapcsolásának új időpontja Svédországban 2010 lett. Mint láthattuk, Svédországban egyszer félig megbukott a digitalizációs televíziózásra való törekvés, míg újjászervezve bejött, ez több tényezőtől függött, de a leglényegesebb, hogy a második nekifutásra újragondolva, már voltak szabadon fogható csatornák. Valószínű ez a sikeres átállás egyik kulcsa. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Németország-Berlin: A teljes digitális átállást jövőre, azaz 2010-re tervezik a németek. Az igény eleinte a digitális földfelszíni műsorszolgáltatás iránt nem volt túl nagy. Ennek oka az, hogy rendkívül kiterjedt kábelhálózat- rendszer működik Németországban, ezen keresztül valamivel több, mint 30 digitális kábeles programhoz és digitális műholdas csatornához juthatnak hozzá a fogyasztók. Ennek ellenére a német digitalizációs folyamat sikertörténetnek mondható. Hogy lehet ez? Jogosan tennénk fel a kérdést, a válasz a következő: •

Hordozható beltéri vevőegységek kialakítása

•

Szelektív regionális és helyi műsorok megjelenése

•

Fontos kiemelni: a teljesen új digitális szolgáltatások megfelelő piaci bevezetése!

14

Németország fővárosában 2002 és 2003 nyara között (10 hónap alatt!!) bonyolították le három fázisban a multiplexek pályáztatását, 2003 nyarának végére teljes mértékben kikapcsolták az analóg műsorszórású adókat Berlinben! Ehhez hasonlóan folyt le az átállás több német városban is. Ezzel Németország végrehajtotta Európában a 21. századi digitális villámháborúját, méghozzá kirobbanó sikerrel. A fogyasztók összesen a digitális földfelszíni szórású multiplexeken 24-30 szolgáltató vételére lettek képesek. Az indulást követő néhány hónapban meghaladta a 100.000-et az eladott vevőkészülékek száma. Összességében Németországban sikertörténetnek mondható a digitális televízió bevezetésére tett próbálkozás. A német példát nézve fontos lehet vizsgálni a televíziózás jövőjét abból a szempontból is, hogy mekkora hangsúlyt érdemes fektetni a regionalitásra, azaz a helyi kisebb adók térhódításának elősegítésére. Ennek elősegítése több okból is fontos. Egyik nagyon fontos indok a piac diverzifikálódása, amivel elkerülhetjük a monopóliumok kialakulását, és ezzel az egyhangú tartalomsugárzást. Ez különösen fontos, hiszen az egyoldalú, szubjektív tájékoztatás félrevezető lehet, ami nagyon veszélyes (politika, gazdaság)! De később bővebben szeretnék még erre kitérni. Franciaország: A digitális televízió „jogi- születésére” a lehetőséget a 2001. augusztus 1-jén meghozott törvény adta meg. A törvény megadta a jogi-és az időbeli kereteket is a francia digitális televízió létrejöttének. 2001-ben a CSA (francia médiahatóság) tendert írt ki a törvény alapján országos digitális földfelszíni televíziós szolgáltatások elindítására. 22 csatorna elindítását tervezték, a tendernek megfelelően 6 multiplexen. 2002 októberére Franciaországban is alapítottak egy a technikai feltételeket vizsgáló, szakértőkből álló bizottságot, amely követi és felügyeli a DTT-rendszer bevezetését. Még 2002-ben a CSA elnöke levélben kért információt a francia miniszterelnöktől a frekvencia-elosztás finanszírozási, és a csatornák digitális jövőjére vonatkozóan. A kormány

válaszából

kiderült,

hogy

a

digitális

átállás

sikerét

ők

a

magánkezdeményezésekben látják, ennek ellenére ígéretet tett a frekvencia- újraelosztás első szakaszának finanszírozására.

15

A CSA 23 pályázatot hirdetett ki nyertesnek 2002 őszén, ezzel lehetőség nyílt 23 digitális földfelszíni műsorszolgáltatás indítására négy multiplexen keresztül. A másik két multiplexet a CSA a helyi televízióknak és a közszolgálatiságnak tartotta fenn). A teljesen ingyenes digitális földfelszíni műsorszolgáltatást (FTA vagyis, free-to-air) francia földön csak 2005-ben indították el (14 ingyenesen fogható csatorna). A digitális földfelszíni televíziózás beindítását követően, 2 hónap alatt az eladások elérték a 400.000 db eladott set-top box készüléket. 2005-re a szolgáltatás a lakosság 35%-hoz jutott el. Nemrégiben olyan döntést hozott a kormány, hogy a fizetős szolgáltatások esetében kötelezővé teszi az MPEG-4 szabványt. Jelen példában látható, hogy sikeresen folyt az átállás, azonban fel kell hívni a figyelmet, a Magyarországon is előforduló hibákra, ilyen például az, hogy akadályozhatja a fejlődést a szabályozási környezet bizonytalansága, és a sokszor felesleges, már-már elavult szabályok, törvények. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Spanyolország: Az országban Onda Digital néven ismeretes a DVB-T platform. A kereskedelmi indítás elég későre maradt (2000). A platform üzemszerű indulása előtt megváltoztatta a nevét Quiero TV-re és 2000. május 5-én indult 5 audio-és 15 televízió-csatornával (Internet hozzáférés is!). 2002 tavaszára összeomlott a digitális platform. Az összeomlásnak több oka is volt: •

A platform szabályozásának kérdéseiben meghozott hibás döntések (inkább politikai megfontoltságúak voltak, mint ésszerűségi, vagy műszaki átgondolásúak

•

Az analóg-digitális átállás szabályainak megalkotásának hiánya, ehelyett:

•

Új digitális platform indítása, és

•

Televíziós jogok biztosítása az új operátorok számára

•

Elhibázott tartalomszerződések, gazdasági okok, viszonylag alacsony előfizetői létszám, piaci feltételek hiánya, és végül:

•

A piacfoglaló műholdas platformok potenciája.

16

Ezeknek köszönhetően az első digitális földfelszíni platform beszüntette sugárzását Spanyolországban. Hozzá kell tenni azt is, hogy fizetős platformról beszéltünk. 2002 nyarától az új szolgáltatók sugároztak digitálisan egy-egy csatornát, 2003-ban a TVE (közszolgálati), és a Telecino (kereskedelmi) csatornák által vezetett konzorcium gondolkozott a DVB-t beindításában, az angol mintát követték volna, a beindítására mégsem került sor. Ennek okai szintén összetettek: •

Sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi költségvetésekben nem álltak rendelkezésre a megfelelő források

•

A kormány nem szánt a költségvetéséből ilyen (azaz) erre a hosszú távú projektre a 2004-es választások miatt

A spanyol multiplexek kialakításának tervét 2004. februárjában a kormány végleges formába öntötte. 256 régióra osztották fel az országot, ez több mint 1000 db regionális DVB-T televíziós csatorna kialakítására adott lehetőséget, országos viszonylatban 85%os lefedettséggel. Állami tenderek lebonyolításának keretében a regionális kormányok ítélték volna oda a helyi engedélyeket. A győztesek nem fizettek volna az engedélyért, viszont fizetett volna az elnyert frekvenciatartomány használatáért. Az országban 1000 helyi televízió működik napjainkban is, eredetileg ezeknek 2006-ig digitálisan is kellett volna sugározniuk A regionális frekvenciák kialakítása túl drága lett volna a kormány szerint (600 millió Euró), pedig lehetőség lett volna 15000 új munkahely teremtésére. A regionális DVB-T terveinek sikerességét azonban sok tartományi kormány megkérdőjelezte 2004 áprilisában. 2004 májusára a Zapatero-kabinet módosítani akarta a regionális terveket. Újra fel akarta osztani a korábbi Quiero három és fél multiplexét. Nagy szerepet szántak az új felosztásban a közszolgálati (TVE) és a kereskedelmi tartalomsugárzóknak, és a két digitális multiplex operátornak (Net TV, Veo TV). Érdekesség képen írom, hogy a TVE 8 db csatornát kért.

17

Spanyolországban egyes becslések alapján 10 milliárd Euróra lenne szükség a tervezett 2010-es teljes digitális átálláshoz, ez gondot okozhat. Elmondhatjuk, hogy a kínkeserves próbálkozásokat, amelyeket politikai, és gazdasági csatározások kísérnek, végül is fél siker övezi. A fenn említett uniós országokon kívül is akad példa, amit érdemes megfigyelni a hazai szabályozás alkotásakor. Magyarország digitális átállása szempontjából érdemes megnézni az Ausztrál példát. Azért nem az Amerikai Egyesült Államokat írom ide, mert az amerikai rendszer túl messze áll nem a magyar, de még az európai viszonyoktól is, nem beszélve arról, hogy hiába az USA-ba működik a legfejlettebb digitális rendszer, az ottani problémák kérdésköre messze túlszárnyalja még a magyar elképzeléseket is, annyira távol állnak, éppen ezért az Amerikai Egyesült Államokról most nem ejtenék szót. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Ausztrália: Az Ausztrál példa (fejlődési modell) rendkívül közel áll az Amerikai Egyesült Államokéhoz (talán a területek nagyságának hasonlósága végett is- véleményem szerint), ennek ellenére érdemes megfigyelni, mert a magyar digitális átállás szempontjából segítségünkre lehet. A magyar szabályzat megalkotásakor érdemes figyelembe venni az 1998-ban megszületett Television Broadcasting Services Bill-t (törvényjavaslat a televíziós szolgáltatásokról), mert több magyar szabályozást érintő problémával is foglalkozik. A javaslat például követelményként állítja fel a műsorszolgáltatóknak a HDTV szabványok, és a halláskárosultakat érintő feliratozás átvételét, valamint az engedélyekkel rendelkező tartalomszolgáltatóktól elvárja azt, hogy egyszerre sugározzanak analóg és digitális módon. Ezt az időszakot (dolgozatomban még nem említettem) simulcast időszaknak hívják. Ausztráliában erre az átállási párhuzamos sugárzású időszakra 8 év lett kiírva. A szabályozásnak több, jól megfogalmazott követelménye is van, amelyek a magyar gyakorlatban is hasznosak lehetnek: •

A digitális technikára való szünet nélküli átállás biztosítása

•

Nemzetközi technikai vívmányokkal összhangban a nemzeti televíziózás fejlesztése 18

•

A kereskedelmi, a fizetős és az egyéb kommunikációs szektorok közötti neutrális (semleges, egyenlő) verseny kialakítása, fenntartása

•

A meglévő infrastruktúra maximális kihasználása, emellett a digitális földfelszíni műsorszórás bevezetésének időkorlát és időpont megszabása

•

Az információátviteli közeg maximális kihasználásának támogatása

•

Vidéki fogyasztók érdekvédelme

•

A gyorsan változó kereskedelmi és technológiai környezet figyelembe vétele!

Az ausztrál példa is azt jelzi, amit a sikeresnek mondható fejlett európai országok digitális átállás szempontjából. A sikeres átálláshoz szükséges a látottak alapján tehát: •

Társadalmi elfogadottság, következésképen alakul ki a

•

Stabil gazdasági pozíció, ezt erősíti meg

•

A tudatos megfontolt előkészítés és tervezett működés

•

Az aktuálisan fontos piaci szereplők primer gazdasági érdekei és a politikai döntések összehangolása (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

A digitalizáció Magyarországon Magyarország lemaradásban van a digitalizáció vezető országaihoz képest (körülbelül 5 év) a technológia bevezetésének terén. A digitalizáció vezető országokhoz képesti lemaradást kisebb részben a technikai okok, és a szakmai ismeretek hiánya okozza. A hátrányos helyzet fő oka a döntéshozói bizonytalankodás. A határos országok közül is van azonban olyan, aki megelőzte a magyarokat a digitalizáció bevezetésében (Szlovákia) A kormányzati gyakorlat nagyban okolható a tétlenkedésért. Magyarországon nem történt meg ugyanis egy a digitalizációt koordináló, és felügyelő szervezet létrehozása úgy, mint a fenti példákban látható. Kormányzati nyomás hiányában a nemzetközi trend nyomásgyakorlásának köszönhetően a korábbi Hírközlési Főfelügyelet (ma NHHNemzeti Hírközlési Hatóság), az Antena Hungária, és az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) tett és tesz lépéseket a komoly paradigmaváltás előkészítésére. Ezek azonban „alulról jövő” kezdeményezések ahhoz, hogy a nyugati példákban leírt összefogott stratégiai működést megközelítsük.

19

Ausztriában például már elkészültek a digitális átállási stratégiák, és ezek alapján folynak a kísérleti adások. A 2001-es magán televíziózásról szóló törvénynek megfelelően felállítottak egy a digitális átállással kapcsolatos lépéseket felügyelő és koordináló szervet (Digital Platform Austria) a Kommaustria (helyi médiahatóság) keretében. A működését direkt erre a feladatra elkülönített pénzalappal finanszírozzák. 2004-re kidolgozták a négylépcsős osztrák átállási stratégiát, ennek alapján indult meg a kísérleti műsorszórás Graz város vonzáskörzetében. A magyar helyzetkép elég elszomorító és reménytelennek látszódott sokáig. 2004-ben Szlovákia is megkezdte a kísérleti digitális műsorszórást több körzetben is (Pozsony, Kassa-Eperjes, Besztercebánya-Zólyom). A rendszeres digitális műsorszórás elindítását 2005-re irányozták elő Szlovákiában.Jó példa a kelet-európai országok közül az átfogó digitális szabályozási koncepciókra a lengyel médiaszabályozási zöld könyv is (2003). Magyar körkép 1991-ben jelent meg, a stúdiótechnika területén, Magyarországon a digitális televíziózás. Ekkor helyezték üzembe a Magyar Televízióban a világon az első digitális stúdiókomplexumát. Szinte hihetetlen, hogy éllovasokból az utolsók lettünk a digitális átállás világban- véleményem szerint. A digitális stúdiókomplexum elkészülése után a Magyar Televízió stúdióinak zömét és a közvetítő kocsijainak is nagy részét digitalizálták, ez a folyamat zajlott le a Duna Televízió esetében is. Amikor elindultak 1997-ben a kereskedelmi televíziók Magyarországon, a teljes digitális technológiára épült stúdiórendszer készen állt a teljes digitális alapú tartalom-előállításra és feldolgozásra. Az Antenna Hungária megindította 1996-ra a digitális műholdas műsorterjesztő szolgáltatását, 1997-re pedig megalakult a DVB-kör, amely fő feladatául tűzte ki a digitalizáció hazai bevezetésének elősegítését. Fontos megemlítenem a 1071/1998. (V.22.) számú kormányhatározatot, amit egyébként még az utolsó Hornkormányi ülésen fogadtak el. Azt rögzítette a határozat, hogy vizsgálni és felügyelni kell, hogy a digitális műsorszórás fejlődése milyen szabályozási keretek közt, és milyen stratégiával megvalósítható. A digitális földfelszíni műsorszórás bevezetéséről, ezen túl majdnem minden évben született egy forgatókönyv. (Antal Zsolt: Magyar Médiahelyzet, 2005) 20

2005

elején

alkotta

meg

végül

a

magyar

kormány

a

1021/2005.

számú

kormányhatározatot, amely a digitális átállás végső forgatókönyvéről szól. 1999 elején a digitalizációval kapcsolatos gyanúsan nagy állami csendet az ORTT szakembereinek kitartása és az ebből fakadó határozata törte meg. A magyar médiahatóság felkérte a Hírközlési Főfelügyeletet (ma NHH), hogy tervezzenek meg három, országos lefedettséget biztosító digitális földfelszíni adóhálózatot, valamint arra, hogy tartalékoljanak hálózathoz rendelt frekvenciákat. Az Antenna Hungária 1999-ben megkezdte az első magyar digitális földfelszíni televízióadás szórását Budapest vételkörzetében. 2000 elejére elkészült a HIF által két digitális földfelszíni adóhálózat terve, majd 2001-re az Antenna Hungária üzembe is helyezte az első hazai tulajdonú digitális földfelszíni műsorsugárzó adóberendezést. A digitális földfelszíni műsorsugárzás kísérleti adása 2002 májusában indult be Kabhegyről. Az informatikai Kormánybizottság által szervezett konferencián hangzott el először 2002ben, hogy 18 milliárd forintnyi összeggel kell számolni, amennyiben komolyan be akarják vezetni a digitális földfelszíni műsorszórást. 2003 végére az ORTT elé lett terjesztve, hogy egy éven belül két multiplexet elindít. A testület azonban kormányzati döntésképtelenség miatt habozott ezt megtenni. Az ORTT abban foglalt állást, hogy a meglévő multiplexek közül először az egyszerre három multiplexen meglévőket akarja megpályáztatni, majd két multiplex esetében országos lefedettséggel, egy multiplexnél meg szigetszerű formában. A szigetszerű formát úgy gondolták, hogy a harmadik multiplex nem lenne országos lefedettségű az indulást követő időszakban, de ahogy a környező országokkal való frekvenciakoordinációk létrejönnek, új frekvenciák válnak szabaddá, és ilyen módon válna országossá. A digitális átállás folyamatos csúszása végett egyfolytában szaporodtak az olyan próbálkozások, amelyek a jogszabályokból indultak ki vagy épen azokat akarták megkerülni azért, hogy digitális földfelszíni műsorszórást indítsanak. 2004-ben az Internet Hungary-n jelentették be, hogy az ORTT által engedélyezett tartalommal, immáron nem kísérleti stádiumban lévő digitális földfelszíni műsorszórást indítottak útjára. 21

A hírekben az is szerepelt, hogy az ORTT elnöke és az informatikai és hírközlési miniszter együttes döntéssel indították útjára a pilot-projektet (digitális földfelszíni műsorszolgáltatás). Ez három millió ember számára tette volna lehetővé, hogy az üzletben megvásárolható vevőkészülékekkel szabadon fogja a digitális földfelszíni adást. A tájékoztatás nem teljesen volt pontos, mert hiába, hogy a digitális földfelszíni műsorsugárzás elindulhatott volna, de a műsorszolgáltatás nem. A magyarázatot a fenti állításra a médiatörvény 2. § 30. pontja adja, miszerint a műsorszolgáltatás definíciója: „… a nyilvánosság számára vételre szánt rádió-, illetve televízió- műsornak a műsorszolgáltató általi előállítása, elektronikus jelek formájában történő megjelenítése és a felhasználó vevőkészülékéhez történő továbbítása bármely műsorszétosztó és műsorterjesztő rendszeren…” (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005, 113. oldal) Egyetlen hazai jogszabályban sincs leírva a pilot-projekt, így az nem mondható a médiatörvény értelmében műsorszolgáltatásnak és műsorszórásnak sem. A pilot-projektet illetően az Antenna Hungária sem digitális földfelszíni műsorszolgáltatásról beszélt, hanem

számukra

a

projekt

csupán

a

digitális

földfelszíni

tartalomsugárzás

megvalósításának próbafázisa. Ennek célja az Antenna Hungária szerint az, hogy a későbbi digitális földfelszíni tartalomszórást megalapozza. Műsorszolgáltatásról azért sem beszélhetünk, mert a hatályban lévő szabályok szerint tartalomszolgáltatás bármely analóg frekvencián, digitális platformon, multiplexen történő nyújtásához az ORTT közszolgálatiság esetében csak médiatörvény alapján, egyéb műsorszolgáltatások esetében pedig, csak pályázat útján dönthet. Tulajdonképpen egész idő alatt világos volt, hogy a pilot-projekt nem tekinthető műsorszolgáltatásnak. Az Antenna Hungária tulajdonképpen az ORTT akarata ellenére teljes értékű digitális műsorszolgáltatást valósított meg pilot-projektjének keretében.

22

1999 óta végez az Antenna Hungária kísérleti digitális földfelszíni műsorszórást. Az ORTT csak 2005-ig több százmilliós juttatással támogatta a kísérleteket (a pilot-projektet is) a Műsorszolgáltatási Alapnál lévő forrásokból, emiatt persze támadták is az ORTT-t a kábelszolgáltatók. A hatóság azzal indokolta, hogy Magyarország véglegesen lemaradhat a digitalizáció tekintetében, ha késlekedik, ezzel indokolta a hozzájárulását a technológiai változáshoz. 2008. december 3-án elindult az Antenna Hungária, az AGRO-TV-Zrt. és a HírTv Zrt. nyilatkozatának aláírásával kódolt (előfizetéses szórásban) az ATV és a HírTv SD formátumú csatornáját tartalmazó csomag, amely az Antenna Digital szolgáltatás kínálatában lesz megtalálható Terra+ néven. A fizetős műsorok vételéhez egy erre megfelelő szélessávú tetőantennára és egy kártyaleolvasót tartalmazó DVB-T MPEG-4 HD dekóderre van szükség. A szerkezet kódkártyával együtt jelenik meg a kereskedésekben, és a kódkártya biztosítja a szolgáltatás egy évre szóló igénybevételét. Az egyik beltéri egységeket beszállító nagykereskedelmi üzlettárs (Infopatika Kft.) ügyvezetője becsülte meg a vevőkészülékek kezdeti árát, ami teljesítménytől, és felbontástól függően 20.000- 40.000 Forintba kerülhet. Az Antenna Hungária vállalta azt, hogy egyes szerkezetekre részletfizetést is biztosít, aminek a havi törlesztő részlete nem haladhatja meg a jelenlegi minimálbér 1 %-át. 2008. december 23-án az Antenna Hungária kísérleti jelleggel egy hónapig elérhetővé tette az M1 HD és M2 HD adását a MinDig TV digitális földfelszíni televíziós szolgáltatások keretében. Mindkét program természetesen ingyenesen fogható volt (HD felbontásban). 2008 végétől megjelentek a kereskedésekben a MinDig TV matricával ellátott dekóderek és az integrált televíziókészülékek. A matricával ellátott termékek garanciát jelentenek arra, hogy a digitális földfelszíni sugárzású televíziós tartalmakat díjmentesen tudják fogni. A tervek szerint 2008 decemberére az ország lakosságának a 60%-a számára elérhető lesz.

23

A lefedettség egyes számítások szerint 2010 végére elérheti a jelenlegi analóg szórású műsorok elérését az Antenna Hungária és a Nemzeti Hírközlési Hatóság által aláírt szerződésben, ami a digitális földfelszíni televízió- és rádióműsor szolgáltató hálózatok üzemeltetési jogosultságáról szól. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) 2008 júliusában jelentette be a Nemzetközi Hírközlési Hatóság azt, hogy mindkét multiplex pályázatot az Antenna Hungária nyerte el. A versenybe voltak más nagy cégek is, a televíziós multiplexre pályázatot nyújtott be a Digital Broadcasting Kft. , míg a rádiós multiplexért harcolt a Magyar Rádió Zrt. is. A szerződés végleges aláírására 2008. szeptember 5-én került sor a médiahatóság és az Antenna Hungária között. A szerződés szerint a cég az elkövetkező 5 éven belül 25 milliárd forintot fog költeni a digitális földfelszíni szórású hálózat kiépítésére. Az antennahálózat kiépítésével 2009-re a tervek szerint eléri a 88%-os lefedettséget a Budapest, Szentes, Kabhegy telephelyek segítségével. Ezzel a lépéssel a digitális szórás lefedettsége meghaladja az országos kereskedelmi analógét (86%). A hálózat lefedettségének el kell érnie 2010 végére a 95%ot. Szót kell ejtenem a 2008-ban kiépülő mobil-televíziós (DVB-H) szolgáltatásról is, amely 16%-os lefedettséggel indult el Budapesten és vonzáskörzetében. 2009-re 7 nagyvárosban és a Balaton környékén is elérhető lesz. A tervek szerint a teljes magyar digitális átállás évében (2012) 50%-os lesz a lefedettség. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe)

24

Az ORTT szerepe A médiahatóság terveiben állt, hogy 2003-ban dönt a rendelkezésre álló három, illetve a későbbi időpontban elkészített három multiplexen megnyíló tartalomszolgáltatási jogosultságok több fázisában történő megpályáztatásáról. A rendelkezésre álló három multiplexből tulajdonképpen csak kettő áll rendelkezésre, ugyanis egy frekvencia kialakítására úgy volt lehetőség, hogy a kormányzati felhasználású frekvenciákat is figyelembe vették. Felmerül a kérdés, hogy mi lesz a sorsa a digitális televíziózás korában a kisebb, regionális rádiókkal és televíziókkal? Az ORTT-nek meg kell határoznia külön elemzés alapján, hogy a teljes digitalizációs átállást követően hogyan kell bevonni a helyi műsorszolgáltatókat (regionális rádió- és televíziók) a digitális műsorsugárzásba. A helyi és körzeti rádiók és televíziók életében jelentős előrelépést és sok lehetőséget kínál a digitalizáció. Az MFN (Multi Frequency Network) alkalmazásának köszönhetően lehetőség nyílik a „kis televízióknak” a hálózatba szerveződésre. (Antal Zsolt: Magyar Médiahelyzet, 2005) A földfelszíni műsorsugárzástól széles nézőtömeget vettek (és vesznek) el a kábeles és a műholdas tartalomszolgáltatók az európai országokban. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az erotikus műsorokat és a sportközvetítéseket kizárólagos joggal sugározzák. A földfelszíni digitális platformtól sokáig lényegesebben több programot tudtak (napjainkig is részben) nyújtani a kábeles és a műholdas szolgáltatók. A kábeles szolgáltatók teljes digitális átállása elengedhetetlen a sikeres átálláshoz, érdekesség képen írom, hogy ez idáig a magyar háztartások 75%-ába vezették be a kábeles televíziót, és a háztartások legkevesebb 60%-a elő is fizeti valamelyik csomagot. A kábelszolgáltatóknak természetesen konkurenciát teremt a digitális átállás, ezért jogosan feszegették a kérdést (hatósági-ORTT, és kormány szinten is), miszerint rengeteg kérdés tisztázatlan volt. Mindjárt az első ilyen nagyon fontos kérdés a kábelszolgáltatók számára az, hogy milyen mértékű konkurenciára kell számítaniuk a földfelszíni digitális műsorsugárzási platformban?

25

Gondolok itt olyan tényekre még, hogy a magyar médiaipar fejlődését mely irányba kívánja elősegíteni az állam, vagy hogy milyen médiarendszer kialakulását preferálná, esetleg támogatná a kormány. Rendkívül fontos felmerülő kérdés, hogy az állam támogatni szeretné-e, ettől is továbbmenve, támogathatja-e állami forrásokból a digitális földfelszíni műsorsugárzást? A kábelhálózatok digitalizálása 2006-ban elkezdődött. A kábeles szolgáltatás még sokáig jobb minőségű és több interaktív szolgáltatást tud nyújtani, mint a digitális földfelszíni platform, de mégis az utóbbi a jövő útja, már csak azért is, mert a digitális földfelszíni műsorszórás olcsóbbnak bizonyul (és ez hosszú távon nagyon fontos, olcsóbban még jobbat mottóval- véleményem szerint). Fontos továbbá, hogy Magyarországon megtaláljuk a megoldást arra, hogy kimondottan alacsony legyen az interaktív televíziókhoz szánt MHP (Multimédia Home Platform, ez egy szoftver a vevőkészülékekhez) gyakorlati alkalmazása. A teljes digitális átállás szempontjából nagyon fontos lehet még: •

Az MHP pontos technikai tervezése, és

•

Alkalmazásának vertikális kialakítása a nézők felé

A digitális átállásra vonatkozó törekvések könnyen a semmibe veszhetnek, ha a digitalizációval egy időben nem sikerül a fogyasztók figyelmét felkelteni az új szolgáltatások iránt, mint azt, ahogy már írtam oldalakkal ezelőtt a svéd, vagy akár az Angol példában. (Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából (A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén), Média Hungária Könyvek 7., 2005 Az interaktív szolgáltatásokat illetően nem csak az a fontos, hogy mennyire kelti fel a figyelmet, hanem az is, hogy mekkora igény van rá. Magyarországon az interaktív szolgáltatások bevezetésére illetve az azutáni sikereket csak nagyon finoman szabad becsülgetni. A helyzet az, hogy a magyarországi tévénézők még mindig inkább a passzív televíziózást választják (couch potato-szerep), mint az aktívabb, nézőt is bevonó

26

televíziózást. A probléma lényege az, hogy a magyarországi televíziónézők nem igénylik az interaktivitást, a televíziózást csupán passzív szórakozásnak tekintik. Ez valószínűleg arra vezethető le, hogy Magyarországon az emberek kihajtottak és amúgy is negatívabb hangulatú, mint a tőlünk nyugatabbra, délebbre élő emberek. A „kisember” haza megy este a munka (ahol valószínűleg rengeteget hajtott) után, fáradt, amúgy sincs túlfizetve, el is van keseredve, örül, ha picit pihenés kép hagyják őt békén, „hagy lessen csak kifelé a fejéből”. Valószínű ez a túlterhelt, elkeseredett helyzet okozhatja a negatív hozzáállást mindenhez, például az interaktív televíziózáshoz is. A magyar ember meglehetősen konzervatív (tapasztalat, egyébként csúnya sztereotípia), nem szereti a változást. Ha valami egyszer kész, és jól működik, jól van az úgy most már, be is vált, szüleink is így nézték a tévét (például), pénzünk sincs rá, de leginkább a gond a: „Hagyjanak engem ezzel” hozzáállás, nem akar ő még otthon is aktív lenni, elég a napközbeni lótás-futás. A túlhajszoltságból fakadó érdektelenség és a passzivitás utáni vágyakozás persze érthető is egy részről. Egy kissé eltértem a témától, pedig ha belegondolunk, van benne némi igazság. A legnagyobb gond az igény, mint már említettem, vagyis a fizetőképes kereslet korlátozottságából adódhat. Vásárló nélkül nincs üzlet, nincs fejlődés, jelen esetben néző nélkül hiábavaló minden digitális televíziós törekvés. Kétségtelenül igaz az a tény is, hogy az interaktivitás bevezetésének sikeressége a magyar lakosság informatikai kulturáltságától is függ. A cél, azaz a 2012-es végleges átállás, és annak sikeressége meglehetősen ambíciózus cél, figyelembe véve a magyarországi digitális fejlődés jelenlegi helyzetét, persze koránt sem lehetetlen. Cél tehát a hazai lakosság, a magyar társadalom informatikai kulturáltságának növelése. Az Országos Rádió és Televízió Testület lehetőségeit és szerepkörét sajnos meghaladja, hogy önállóan változtatni tudjon ezen. A magyar médiahatóságnak ugyanis számos egyéb feladatra is összpontosítania kell, és a digitalizációs folyamatok kezelése neki csak egy feladat a sok közül, persze az egyik legfontosabb. A hatóság tehát egymaga kevés ahhoz, hogy jelenlegi helyzetében (kapacitásra, a gazdasági- politikai érdekcsoportok nyomására és a hatáskörére gondolok) a digitális nemzeti stratégia hatósági feladatát teljes körűen

27

ellássa, habár az egyik legjelentősebb szervezet, amelyik döntő pozíciót foglal el a témát illetően. A magyarországi digitális televíziózást elsősorban a kommunikációs világrendek változásának köszönhetjük. Másodsorban mennyiségi és minőségi okok is vannak, ami miatt a hatóság szorgalmazza az átállást. Gondolok jelen esetben arra, hogy a hazai tartalomszolgáltatókra is ráfér egy kis felfrissülés, túlságosan „elkényelmesedtek”. Ez annak köszönhető, hogy hiányoznak az élesebb versenyhelyzetek. Tevékenységük, és szolgáltatásaik jórészt abból állnak, hogy régi műsoraik ismétlő csatornáikként funkcionáló, tematikus-adókat sugározzanak, persze jórészt külföldi bejegyzésekkel. A külföldi bejegyzés arra szolgál, hogy megszerezhessék az elkövetkezendő időkben megnyíló új, digitális kapacitásokat is. Ez természetesen stabilizálja a jelenlegi duopóliumot, továbbá csökkenti a diverzifikált média kialakulásának lehetőségét és ezzel együtt a versenyhelyzet kialakulásának esélyét. Ez veszélyes is lehet, mert mélypontra kerülhet az objektivitás, egyoldalú tartalomkínálatot eredményez. És ráadásul megint ott lennénk, ahol a part szakad: „Eszi, nem eszi, nem kap mást”- médiát eredményezne. A digitalizáció megvalósítása már nem csupán egy lehetőség, hanem kényszeres fejlődési irány, a végrehajtásban pedig, bármilyen lemaradás is súlyos hátrányokat okozhat. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

28

A digitalizáció technológiája és annak fejlődése, háttere A digitalizáció és a konvergencia jelentős változásokat fog okozni a médiarendszerben. A második fogalomról még ez idáig nem ejtettem komolyabban szót dolgozatomban, ezért mindenképen meg kell magyaráznom fogalmának jelentését. A konvergencia fogalma azt a folyamatot jelenti, olyan technikai újdonságok jelennek majd meg a digitális jeltovábbítás egységesítő jellegének köszönhetően, amelyek képesek a televízió, a rádió, a számítógép és a telefon (mobil telefon) tulajdonságait ötvözni. Számítások szerint a digitális berendezések folyamatosan felváltják majd az analóg technikai szerkezeteket. A televízió készülék szerepét pedig, a számítógép monitorja veszi át. A konvergencia ma már nem csupán tudományos fantazmagória, hanem valóság. A konvergencia előfutáraként mondható a számítógépekbe épített videokártya (számítógép,

telefon

és

televízió

konvergencia).

A

konvergencia

jelenségnek

köszönhetően az eddigi készülékek modernizációjáról, átalakulásáról lesz, és már most is van szó. A gyártók új termékekkel, új típusú eszközökkel jelennek meg a piacon. A mobiltelefon hálózatokat videojelek és mikrohullámú televíziós adások továbbítására teszik alkalmassá. Az ADSL-nek köszönhetően például a vezetékes telefonhálózat is alkalmas a szélessávú jelátvitelre (videojelek továbbítására is). Az átállás a média legtöbb területére kihatással lesz és van is. A műsorkészítő vállalkozásoknak muszáj lesz digitális felvételi- és munkakapacitással rendelkezniük, amennyiben versenyben kívánnak maradni. A digitális átállás folyamatának köszönhetően a műsorkészítésben eltűnik a kapacitáskorlát, jelentősen csökkenni fog a számítógépes utómunka és a digitális felvételi technika költsége. Erről még fogok beszélni dolgozatom későbbi Pro és kontra fejezetében. A digitális eszközök (adatformátumok és jelhordozók) felváltják a korábbi korlátok közé szoruló analóg szabványokat. Az analóg technológiához képest a digitális műsorszórás egy frekvencián ugyan olyan minőségben négy televíziós vagy tíz rádiós műsorfolyam továbbítására van lehetőség. A digitális megoldás mindenféleképen gazdaságosabb megoldás hosszútávon, mint az analóg, ugyan is a technikai költségek csökkennek a műholdas, és a földfelszíni sugárzás esetében is.

29

Egy térségben, a különböző platformokon induló versenytársak a műsorelosztás területén természetesen, mint konkurensek fognak üzemelni. A digitális műholdas műsorterjesztés kemény versenye várható a sűrűn lakott területeken, nagyvárosokban. A verseny keménységére számítanak, ugyan is a digitális átállásban élen járó országokban is kemény verseny van a szolgáltatók között, csak érdekesség képen említem meg, hogy az ADSL (vezetékes telefonhálózat) bizonyul a leggyengébben teljesítőnek. A verseny kiterjed a telefonbeszélgetésekre és az Internet elérhetőségre, továbbá a készüléküzembetartók versenye is ki fog terjedni, és át fog alakulni. Az

Internet

alapú

műsorszórás

lesz

a

televízió-

számítógép

konvergencia

megvalósulásának legfőbb előremozdító rugója, melynek várhatóan a legvonzóbb szolgáltatása a VOD (Video on Demand,vagyis műsorszám kérésre).A VOD szolgáltatás segítségével a néző által kiválasztott műsorfolyam egy része későbbi időpontban is megtekinthető, illetve rádió esetében meghallgatható. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) A műsorkészítők a műsorszolgáltatók közreműködése nélkül is adhatják műsoraikat az Internet segítségével, ezzel megszűnik a „szerkesztők egyeduralma”. Az integrált televízió- számítógép készülékek üzembentartói képesek lesznek az így terjesztett műsorszámokat közvetlenül elérni. A felhasználók válogatni fognak majd a különféle szolgáltatók által terjesztett műsorokból. Az előfizetések is Interneten zajlanak majd, a fogyasztó az e-bank szolgáltatáson keresztül (internetes banki szolgáltatás) kifizeti valamely általa nézni kívánt műsorszám árát, az Internet szolgáltató meg elküldi a műsort valamely digitális platformon (kódolt kábeles vagy műholdas). Amennyiben a számítógépen megfelelő kártya lesz beépítve, ezzel a technológiával néhány másodperc alatt el lehet juttatni a fogyasztóhoz a kért műsorszámot. A kártyáról a fogyasztó DVD-re is átírhatja az adott műsorszámot úgy, hogy nem haladhatja meg a video- DVD kölcsönzők jelenlegi árait a rendszer működtetése. A médiaiparban lévő szereplők között tetszőleges alrendszerek hozhatók létre a digitalizáció segítségével, amelyek erős versenyben vannak.

30

Az eddigieknél erősebb és újabb követelményeket támaszt a műsorkészítőknek is a digitalizáció folyamata. A médiában dolgozó szakemberek (szerkesztők, operatőrök, hirdetési szakemberek stb.) képzése is átalakul a jövőben, az a médiatermék lesz gazdaságilag sikeres a piacon, amelyiknek a legtökéletesebbre sikerül összehozni a promócióját. Várható lesz a személyes használatú stúdiók elterjedése a konvergencia jelenségnek köszönhetően. Ezek a stúdiók jórészt nem túl széles nézőközönségeknek gyártanak majd egyszerű produkciókat. A strukturális váltások az élet minden területére ki fognak hatni (munka, család, hatóságok, közélet stb.) (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

31

A digitális technológiáról kicsit bővebben Szakdolgozatomnak ebben a részében a digitális televíziózás technikai hátteréről fogok picit részletesebben beszélni.A digitális földfelszíni televíziózás (DTT vagy DTTV, vagyis

Digital

Terrestrial

Television)

a

DVB

technológia,

azaz

a

digitális

videoműsorszórás által valósul meg. A digitális technika segítségével, a hagyományos antennával működő televíziós rendszer több csatornát lesz képes működtetni, a korábbinál sokkal jobb, digitális kép- és hangminőséget tud szolgáltatni, és ezen felül interaktivitást biztosít (például vásárlás). Mint már említettem szakdolgozatom korábbi részeibe, ezek az interaktív szolgáltatások nem elérhetőek az analóg műsorszórás által. A Digital Video Broadcasting földfelszíni műsorszórásra alkalmas változata a Digital Video Broadcastin- Terrestrial (DVB-T, magyarul a digitális földfelszíni műsorszórás. Eredetileg a világon a „digitális éllovasoknál” (Amerikai Egyesült Államok és Európa egyes országai) a digitális műsorszolgáltatás a műholdas sugárzású platformon keresztül jött létre. A földfelszíni szórásra alkalmas digitális rendszereket 1998 óta folyamatosan telepítik. A Digital Terrestrial Television jövője nagyon nagy piaci lehetőségeket kínál. Amennyiben a technikai részt vesszük csak figyelembe a jövő televíziózását illetően, két fontos dologra érdemes odafigyelni: •

A piacon újonnan megjelenő hardvereszközök, melyek kezdetben a fogyasztók hagyományos készülékeivel lesznek kompatibilisek

•

Szoftverek,

melyek

elengedhetetlen

részei

lesznek

az

interaktivitás

megvalósulásának A hardveri rész nyilván valóan a műsorok vételére szolgáló technikai megoldásokat jelenti. Gondolok most például arra, hogy a régi készülékeket új eszközökkel kell bővíteniük. Új eszközként fog megjelenni kezdetben, a háztartásokban a set-top-box (STB), mint televíziós tartozék, és újfajta távirányítókat is meg kell szokni a nézőknek. A szoftveri rész első sorban a fejlesztőket, és a hálózat műszaki szakembereit fogja érinteni. Rajtuk múlik az, hogy a néző tökéletesen élvezhesse az új szolgáltatásokat, 32

vagyis az, hogy az új szolgáltatások sikeresen ki legyenek fejlesztve, és működésbe legyenek helyezve. A szoftveri rész kidolgozása a nézőt igazából nem érinti, ez a tényező az átviteli technológiákra vonatkozik. Az analóg televízióhoz hasonló módon a DTTV jeleit is rádiófrekvencián továbbítják, csakhogy a digitális jeltovábbításnál sokkal több vivőfrekvenciát alkalmaznak, ennek eredménye képen egy hagyományos analóg csatorna sávszélességén digitálisan több csatorna is sugározható. Képélességet tekintve is nagy lesz a változás, nem csupán arról van szó, hogy szimplán nagyobb felbontásúak lesznek a képsorok a hagyományos felbontásnál. A hagyományos analóg televíziós csatorna 6 MHz-es sávszélességet foglal le, ami rendkívül széles sávszélességnek mondható ahhoz képest, hogy milyen kevés adatmennyiséget továbbít. A digitális jeltovábbításnak (és ezzel együtt tulajdon képen a TV-jel csonkolásának is) köszönhetően a szokásos 6MHz-es sávszélesség átkonvertálható egy 19Mbps-os adatfolyammá. Ez az adatfolyam bármilyen információ továbbítására alkalmas. A leggyakrabban MPEG-2 video streamek és a kapcsolódó audio anyagok továbbítására használják. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) Ez a 19Mbps megfelelő kapacitást szolgáltat ahhoz, hogy a többszörös televíziós szórás (multiplex) létrejöhessen, és egy adott digitális csatornán egyszerre több alcsatorna (subchanel) is sugározható lehessen egy-egy állomás számára. A csatornák számát és ezzel a sugározható adatmennyiséget közvetlenül befolyásolja a csatorna által használt moduláció. A 64 QAM vagy a 16 QAM (Quadratura Amplitude Modulation, más néven kvadratúra amplitúdómoduláció) COFDM (Coded Orthogonal Frequency Division Multiplexing)

kódolt

ortogonális

frekvenciaosztásos

multiplexálást

használják

modulációs eljárásként. A 64 QAM-ot alkalmazó csatorna például egyszerre magasabb bitsűrűségű adat továbbítására képes, de nagy hibája, hogy hajlamosabb az interferenciára. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) A már említett, és alaposan kidolgozott DVB szabványrendszer teszi lehetővé a digitális televízió működését. A DVB a legáltalánosabban alkalmazott nemzetközileg elismert szabványrendszer, amit a DVB ipari konzorcium (300 tag) DVB-projektjének ajánlásainak alapján dolgoztak ki. A világon többféle digitális televíziózásra vonatkozó szabványrendszert is alkalmaznak (Japánban például: ISDB-T, az Amerikai Egyesült Államokban pedig: ATSC), de ezekre nem kívánok kitérni és összehasonlítani, mert a 33

magyar gyakorlattól messze állnak. A mellékletemben megtalálható egy szabványtérkép a világ országairól érdekesség képen. A sok szabványosítási szervezet által is átvett (például: EBU- European Broadcasting Union, ETSI-European Telecommunications Standards Institute) szabályrendszer felépítése a következőképen alakul: •

DVB-C: kábelrendszerek segítségével való jeltovábbítás kidolgozott változata, 1994-ben fogadták el

•

DVB-S: műholdas sugárzásra kidolgozott verzió, ezt is még 1994-ben fogadták el

•

DVB-T: földfelszíni műsorszórásra kidolgozott változat, 1997-ben fogadták el

•

DVB-H: a mobiltelefonok frekvenciasávjain történő műsorszórásra kifejlesztett verzió

A DVB szabványrendszer alapja az MPEG-2, más néven a DVB-MPEG. Ennek feladata a video- és audiojelek kódolása, és a vivő streamek meghatározása. Az MPEG-2 1994ben lett elfogadva, és az MPEG (Moving Pictures Experts Group) által jóváhagyott videoés audiokódolási szabványok összefoglaló megjelölésére használják. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) ISO 13818 a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az ISO által bejegyzett szabvány. A televíziós rendszerek (kábeltelevíziós és műholdas rendszerek is) által sugárzott video- és audiojelek kódolására alkalmazzák az MPEG-2-t. A szabvány tulajdon képen a vivő streamereket (Transport Streams) is meghatározza. Ennek az a szerepe, hogy a szórás egyes alkalmazásainak esetében a digitális video- és audiojeleket továbbítsa egy esetleg megbízhatatlan médián keresztül is. A video- és audiojelek digitális tömörítésére használtálták az MPEG-1-est, és ennek tulajdonképpen a kiterjesztése az MPEG-2 szabvány. Az MPEG-1-es szabványt például a CD-i (Compact Disc interactive) és a hasonló alkalmazások számára készítették, és 1,5 MBIT/s-os sebességgel képes átvinni, leképezni és kódolni a video- és audiojeleket. Ettől nagyobb átviteli sebességet igénylő műsorszórási formátumok adatátvitelére szolgál az MPEG-2. Fejlettebb algoritmusokat használ a 2-es szabvány, azért, hogy még

34

hatékonyabban lehessen tömörített képi információkat kódolni, akár több különböző adatátviteli sebesség vagy többcsatornás térhangzás (surround sound) kódolása esetében is. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe) Szeretnék picit bővebben kitérni a beltéri egységek működésére és fajtáira is. A következő fejezetben erről fogok írni szakdolgozatomban. A beltéri egységek (STB) működése és fajtái Dolgozatomban már említettem a Set-top-box-ot (STB, beltéri egység). Egy beépített vevőkészülék szolgál a DTTV vételére. Ez a készülék tulajdonképpen a hagyományos antenna segítségével vett jeleket dekódolja. Az STB definíciója a következő: •

STB-nek (set-top-box) nevezhető minden olyan dobozban elhelyezett elektronikus beltéri egység, melyet arra terveztek, hogy egy hagyományos 82 csatornás televíziós vevőkészülék tetején elhelyezve, illetőleg vele összekötve további csatornák vételére, és emelt szintű szolgáltatások biztosítására váljon alkalmassá.

Előfordult már (például az Egyesült Királyságban), hogy a DTT multiplex adása kívül esett a felszerelt antenna sávszélességén a frekvenciaelosztás miatt, ilyenkor az antennát bővíteni kell. A beltéri egységek különfélék lehetnek. Általában az alábbi főbb kategóriákba sorolják: •

Broadcast TV Set-top Box, más néven „Thin box”:Televíziós műsorszórásra kialakított beltéri egységek. Ezek alapszintű beltéri egységek, nincs visszirányú csatorna

(back

end).

Rendelkezhetnek

esetleg

memóriával,

feldolgozó

kapacitással vagy interfész portal. Ez a fajta alapszintű egység csupán televízióadások vételét, megtekintését és a csatornák közötti váltást teszi lehetővé. •

Enhanced TV Set-top Box, más néven „Smart TV set-top Box vagy „Thick box”, magyarul emelt szintű televíziós beltéri egységek. Az ilyen készülékekkel már a visszatérő útvonal, visszirány is biztosítható, általában telefonvonal segítségével. Napjainkban leggyakrabban használt beltéri egységek ezek. Alkalmasak elektronikus kereskedelemre, Internetezésre, e-mail-ezésre, chatelésre, és on35

demand video (igény szerinti videoszolgáltatás fogadására. Tulajdonképpen a következő két kategória alapja. •

Advanced Set-top box is „Thick box” becenévre hallgat, magyarul ezek már csúcskategóriájú beltéri egységek. A csúcskategóriájú egységek már hasonlók, mint a személyi számítógépek. Nagy memóriával, szuper processzorral és megfelelően nagy merevlemezzel is rendelkeznek. Az Európai Uniós országokban még nem használják széles körben, de általában azok a felhasználók választják, akik nagysebességű összeköttetéssel rendelkeznek. Ezeket a beltéri egységeket már általában DVR (digitális videofelvevő) eszközökkel kapcsolják össze. Az egység funkcióit hozzá igazítják a nagyfelbontású televíziók tulajdonságaihoz.

•

All-in-one Set-top box, más néven „Integrated set top box” vagy „Super box”, nálunk integrált beltéri egység névre hallgat. Ezek az integrált eszközök a legtöbb funkciót támogatják. Az ilyen eszközök funkciói kiterjednek a játéktól kezdve, a digitális képrögzítés lehetőségén át, az e-mailezésig, két szóval: majdnem mindenre. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe)

A beltéri egységek működése: Az eszközök hardver- és szoftverrészeik között különbséget kell tenni. Ahhoz, hogy létrejöhessen a digitális televíziózás egyik legfontosabb szolgáltatása: az interaktivitás, a következő hardvereszközökre van szükség: •

Network interface (hálózati interfész): A hálózati interfész segítségével tudja fogadni a szerver adatait a felhasználó, és lehetővé teszi, hogy értelmezhető módon tudjon adatokat visszaküldeni a szervernek.

•

Decoder (dekóder): A hálózati sávszélesség megtakarítása végett a mozifilmeket általában

tömörítik

(kódolják).

Nyilván

való,

hogy

szükség

van

egy

„kicsomagolóra” (dekóderre) is a végfelhasználáskor a megtekinthetőség érdekében. Ezek a szerkezetek csomagolják ki a beérkező műsorfolyam tömörített adathalmazait. Ilyen kicsomagoló szerkezetek például a modemek is részben, innen ered a demoduláció fogalma, ami szintén a dekódolást jelenti.

36

•

Buffer: Kisebb (ezredmásodpercekben mérhető) fázisingadozások (fluctuations) fellépésekor, a buffer időmegtakarításának köszönhetően a néző nem veszi észre a különbséget, tulajdonképpen ilyen módon garantálják a fogyasztónak a folyamatos, megszakítás nélküli visszajátszást. Működésének lényege az, hogy a műsorfolyam tényleges vétele egy vagy akár több másod percel azelőtt történik, hogy a néző látná.

•

Szinkronizáló: Amit a néző a beltéri egysége segítségével néz meg, az egy videoés audio- streamekből álló adathalmaz. Egy mozifilm nézésekor például a folyamatosan átvitt audio és vizuális elemeket szinkronba kell hozni, vagyis amikor a fogyasztó fogja az adathalmazt, a hang és a mozgókép el lehet csúszva egymástól, ez a szerkezet ezt a kettőt hozza ismét szinkronba.

A fenn felsorolt elemek mind hardvereszközök voltak, a következőkben szeretnék pár szót ejteni a beltéri egységek szoftvereszközeiről is: •

Platform: Szokták még ITV-kliens néven is emlegetni. A platform, az interaktivitás funkciókat teszi lehetővé. Interaktív funkciókkal összefüggő szoftvert és alkalmazásintegrációs eszközt is magukban foglalhatnak. Ezek a platformok sokszor összefüggésbe hozhatóak a middleware szolgáltatóval. Igen népszerű platformok például: MSNTV, Myrio, WebTV, Liberate.

•

Middleware: Ez tulajdonképpen egy kapcsolatszoftver, vagy rendszerszoftver. Ez egy olyan általános szakkifejezés, ami vonatkozik minden olyan programozási megoldásra, amely két külön lévő programot kapcsol össze (integrál). Ez egy olyan szoftverrész, ami a beltéri egységek operációs rendszerén fut és olyan konzisztens környezetet alakít, amelyben a különböző alkalmazásokat többféle set-top box esetén is futtatni lehet. Ilyen alkalmazásintegrációs eszközök például az MSTV, OpenTV, a PowerTV és a Liberate. Ezek magukban foglalják az alkalmazásvezérlőt, a virtuális gépet, az interaktív gépet, az adatbázisokat és a könyvtárakat. A végfelhasználó és a szerver közt látnak el tehát bizonyos

37

feladatokat a kapcsolatszoftverek. Ide tartoznak a két különböző alkalmazást összekapcsoló szoftverek is •

Szoftver: Más néven ITV Szoftver vagy STB Szoftver. Olyan szoftverelem, amely csak alkalmanként szükséges funkciókkal bővíti a beltéri egységet. Ilyen például a hangra aktiválható (voice-enabled) beltéri egység. Az, hogy képes felismerni és fogni a fogyasztó szóbeli parancsait annak köszönhető, hogy található a beltéri egységben egy beszédfelismerő szoftver (voice recognition software). (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe)

A beltéri egységek architektúrája, és a belső struktúrát alkotó elemek a következőképpen alakulnak: A platformra épülő szoftver tulajdonképpen az a valós idejű operációs rendszer, amelyik az integrációt teszi lehetővé a felhasználók számára és egyben a leginkább látható rész (Real-time Operating System). Ez felett áll az alkalmazásintegrációs szoftver (middleware), amely többek között az interaktivitásért felelős. Az elektronikus műsorismertetők, amelyek lehetővé teszik azt, hogy megtekinthessék a nézők a műsorajánlót, illetve, hogy kiválasszák ebből a nekik legjobban tetsző műsorszámot. Ez egyébként az egyik legsikeresebb DTT-alkalmazás eddig. Ez „felett” áll a kereső interfész (search interface). Ez magában foglal több alkalmazást is, mint például VOD (Video on Demand- igény szerinti video-ajánló), bővített elektronikus műsorismertetők (segítségével személyi videofelvevő berendezésre rögzíthetik a fogyasztók a kívánt adásokat-PVR, azaz Personal Video Recorder), vagy játékok. Szakdolgozatomban nem kívánok részletesebben kitérni a digitális földfelszíni műsorszórású televíziózás technológiai hátterére a szakdolgozatom formai korlátai miatt. Az eddigiekben felvázolt ismertetést azért tartottam fontosnak, mert az eddigiekben leírt technológiai részletek igen szorosan kötődnek a már részletezett szolgáltatások lényegi elemeihez. (Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe)

38

Korszerű televíziós műsorgyártás, avagy a közszolgálati televíziózást lehagyó Korszerű technológia sztrádája Az évek múlásával átléptük a második ezredfordulót, és közben az emberek egyre fejlettebb technikai megoldások közt éltek. Ez egyértelműen vonta magával a fogyasztók, jelen esetben a nézők igényeinek emelkedését. Egy részről ezért is nehezedik egyre nagyobb nyomás a műsorgyártókra (és a szolgáltatókra is!), ugyan is a nézettségi adatok teljhatalmúan befolyásolják a működésüket. Más részről pedig a fő cél az, hogy ezen felmerülő igények kielégítése a lehető leggazdaságosabban történjen. A stagnáló mennyiségű rendelkezésre álló anyagi források mellett egyre gyorsabban kell az „eseményeket” feldolgozni, méghozzá úgy, hogy az információk sokasága egyre látványosabban táruljon a néző elé. A televíziós műsorgyártás és a mozifilmgyártás egymáshoz igen közelálló rokon szakterület, kijelenthetem ennek következtében azt, hogy a mozifilmgyártásban bekövetkezett fejlődés visszahat a televíziós műsorgyártásra is. Ez annak köszönhető, hogy a látványos mozifilmekhez szokott nézők a hétköznapokban is eleinte hasonló, később olyan minőségre vágytak, és ezt várták el a megszokott televízió csatornájuktól is. Manapság már legkevesebb az, hogy megközelítik a broadcast minőséget a DVD-n kínált filmek, vagy a DV-rendszerrel forgatott amatőr felvételek. Szeretnék a mozgókép-gyártásról és mozgókép-feldolgozásról egy pár szót ejteni. Nem nagyon létezett otthoni képrögzítés az elektronikus mozgókép-feldolgozás hajnalán (körülbelül az első 30 évig). Az események rögzítését is lehetővé tevő egyszerű eszközök csupán az 1970-es években jelentek meg. Ezek tulajdonképpen nagyon sokáig a professzionális eszközök egyszerűsített, hétköznapi változatai voltak. Csak nagyon kevés, már-már kiváltságosnak számított az a műsorgyártó, aki broadcast televíziós minőséget tudott előállítani. Ez a fajta „kiváltságos” minőség sokáig minden költséget elviselt, bármit rááldoztak, ha tehették. (Bozóki András: A digitalizáció szerepe a kulturális értékek megőrzésében, Tanulmány, 2005)

39

Továbblépve a nyolcvanas évekre, az AT&T távközlési cég munkatársai kutatást végeztek a videotelefonos alkalmazások körében, és felfedezték, hogy ahhoz hogy telefonvonalon képi adathalmazt tudjanak továbbítani, jelentősen tömöríteni kell azt. Kísérletezgetni

kezdtek

a

különböző

lehetséges

tömörítési

eljárásokkal.

Eredményeképpen jöttek létre az 1990-es évekre az akkor már számítógépes nyomdai rendszereken (Desktop Publishing) és videovágó berendezéseken (non-linear editing) tömegesen alkalmazott tömörítési eljárások. Ekkoriban alakultak ki az olyan, ma már széles körben ismert és alkalmazott képtömörítési eljárások, mint a JPEG, MPEG és DV. Ezek megjelenésével jelentősen növekedett az egységnyi idő alatt megvágható műsorok, és a műholdon továbbítható műsorok száma. (Nem csak) a televíziózás mellett közben „felnőttek” a személyi számítógépek arra a szintre, és olyan nagy teljesítményűek lettek, hogy hatékonyan alkalmazhatóak lettek a televíziós műsorkészítés több szegmensében is. Ilyenek voltak például a kezdetben egyre növekvő számú automatizált adáslebonyolító rendszerek. Az idő múlásával már a reklámok és a filmek lejátszását is rá lehetett „bízni” a személyi számítógépeken alapuló rendszerekre. Közben folyamatos volt az innováció, és megjelentek ez idáig olyan ismeretlen eljárások is, mint például a megosztott háttértáras utómunka-rendszerek. Ezek tulajdonképpen egymásra lineárisan épülő munkafolyamat elemek egyidejű elvégzését tették eddig soha nem látott hatékonysággal lehetővé. Számos filmes műfajt forradalmasítva, és a népszerű fantasy filmek műfaját megteremtve hihetetlen fejlődésnek indultak a trükk-animációs és a grafikai alkalmazások. Az informatika fejlődése bárhol az életünkben nyomon érhető, ha csak dolgozatom témájára szorítkozok, gondolhatok itt például, a háttértárak kapacitásának növekedésére, adatelérési sebesség megsokszorozódására, és láncreakcióként az ezeknek köszönhető újfajta archiválási eljárásokra. Az informatika beleívódott és szerves része lett a távközlésnek is, nagy szerepe van az Internet fejlődésében is. Az Internet annyira kinőtte magát, hogy ma már komoly vetélytársává vált a televíziózásnak. (Kolosi Péter: A televíziózás jövője, Tanulmány, 2005)

40

A televízióknak nem csak egymással kell versenyezniük, hanem az Internettel is. Ez fokozottan igaz a híradós műfajokra. Egyesek beszélnek a televíziózás végéről is, bár a vélemények döntő többségében (ide tartozom én is), a televíziózás átalakulásáról lesz/van szó. Erre alátámasztó magyarázatként egy szót említenék: konvergencia. A legnagyobb fejlődésnek a szórakoztató elektronika örvendhet, ennek hatására a házi videózás, és fényképezés teljesen átalakult. A ma eladott kamerák és fényképezőgépek legnagyobb többsége digitális, sőt elterjedtek az olyan készülékek is, amelyek már nem szalagra

rögzítenek,

hanem

DVD-re,

merevlemezre,

vagy

a

leggyakoribb:

memóriakártyára. A digitális eszközök uralkodóvá váltak a piacon, lehetővé teszik a fényképezést és a házi videofelvételek készítését olyanoknak is, akik eddig nem mertek kísérletezni vele, vagy netán túl drágának bizonyult eme hobbi. A házi szerkesztést elérhetővé tette azon emberek számára is, akik csak ingyenes, vagy nagyon olcsó fényképfeldolgozó és videovágó szoftvereket engedhetnek meg maguknak. Ma már elmúlt a katódsugárcsöves tévékészülékek kora, azzal, hogy megjelentek a nagyobb felbontású LCD- és plazma kijelzők, valamint nagyot esett a videoprojektorok ára. Kijelenthetjük, hogy eljött az ideje a HDTV-felbontású kommersz kameráknak. A nézők a technika fejlődésével jobb képminőséget igényelnek a mindennapok szórakozásában is. Azzal, hogy élvezhetőbbek lettek a mozifilmek, tökéletes képminőséget kaphatnak saját kis kézi kamerájuktól, vagy a már szabványosított HDDVD-től magával vonzza azt is, hogy legalább ezt fogják elvárni a legkedveltebb televíziós csatornáiktól is. Az Internet nagy vetélytársa a televíziózásnak, pedig általában sokkal rosszabb minőségű mozgókép-továbbítási képességgel rendelkezik, mint a HDTV-felbontás. Joggal merül fel a kérdés, hogy a fogyasztók ezt miért fogadják el (ráadásul ekkora népszerűségnek örvendve)? Egész egyszerűen az Internettől mást várnak el az emberek, mint a televíziótól. Az Internet egyik hatalmas fegyverténye, hogy pillanatok alatt frissülni tud, az információk hihetetlen sebességgel áramlanak egyre nagyobb mennyiségben a világhálón. A másik ilyen hatalmas fegyvertény az interaktivitás, ami csábítja a fogyasztókat. 41

Korunk ideális televíziójának tehát kombinálnia kell a gyorsaságot, frissességet és az interaktivitást kiváló képminőséggel. Az informatikai és távközlési fejlődésnek vonzataként megváltoztak a broadcast televíziós fejlesztések. Ma már nem a „jéghegy csúcsa” hatás érvényesül. A házi videozásban gyakran előbb jelennek meg az újítások, mint a nagy televíziózás eszközrendszerében. Manapság már az eddigi 7-10 éves elavulási ciklus lecsökkent 3-5 évre. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy minden technikai eszköz megvétele (minden beruházás) a folyamatos innováció állapotában lesz. A mai produkciós folyamatok még mindig kezdeti szokások szerint, lineáris egymást követő folyamatokként zajlanak.

2. ábra

(Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából) Az

információk

újrafelhasználása

már

alapkövetelménnyé

válik

a

korszerű

folyamatokban. Egy híranyag már nem csak a teletexten vagy az esti híradókban jelenik meg, hanem köteles megjelennie többféle felbontásban egyfajta önálló műsorhordozóként is az Internet segítségével. Meg kell jelenjen mélyebb információkkal is, nem csak olyan felületes hírközléssel, mint a félórás híradós műsorok, melyek keretei gátat szabnak a hírek részletesebb közlésének.

42

Az Interneten keresztül egyszerűbben áttekinthető, és akár eladható önálló részlegként is funkcionálhatnak a régen feldolgozott anyagok a keresési és archiválási lehetőségek látványos bővülésével, mindamellett, hogy segítik a belső gyártási folyamatot.

3. ábra

(Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából)

Ami ma televízió, az a holnap multimédia tartalomszolgáltatója A műsorkészítők eszköztárában egyre több új eszköz bukkan fel. Az alkotók ezek segítségével egyre jobb minőségben és egyre gyorsabban tudnak dolgozni, miközben teljesen kihasználják a kreativitásukat. Ma már olyannyira nagy az informatikai megoldások szerepe, hogy egy televíziós beruházás költségeinek legkevesebb 50-60 százaléka informatikai költség. A számítógéprendszer egyre kiterjedtebb és összehangoltabb-összekapcsoltabb lesz. Összekapcsolják őket a felhasználók azért, hogy egymással információkat, audio- és vizuális információkat is megosszanak. Ma már a Digitális Kor nem csak jól hangzó médiaszlogen, hanem tartalommal bíró korszakot takar.

43

Elmondható az is, hogy a Digitális Kor első lépcsőjén (generációján) már túl vagyunk. Itt most arra gondolok, hogy túl vagyunk már azon, hogy a digitalizált videofolyamatokat továbbítottak a műsorgyártó rendszereken belül, de hagyományos videós infrastruktúrán. A második generációja a Digitális Kornak azt takarja, hogy a digitalizált videó- és audio tartalmú információkat legnagyobbrészt informatikai infrastruktúrán keresztül fájlokként dolgozzák fel. Ezzel megvalósult a valós időnél gyorsabb feldolgozás. A műsorkészítőknek fel kell készülniük a sok csatornán egy időben történő műsorgyártásra. Fontos lesz a jövőben, ami egyébként már napjainkban is megfigyelhető, hogy egyszer leforgatnak egy filmet, és azt sokféle módon, több helyen is felhasználják. Változás lesz még az is, hogy az eddigi egyirányú kommunikáció átalakul az interaktív szolgáltatások segítségével többirányú kommunikációvá. A néző maga döntheti el azt is, hogy melyik időpontban milyen műsort néz, az információ felhasználás ezzel teljes mértékben „kitisztul”, mondhatni közel tökéletesre fejlődik. A fogyasztó csak az általa hasznosnak vélt információkat fogja fogyasztani, nem lesz ráutalva sallanginformációk és adások megtekintésére. Továbbá új bevételi források teremtésére ad lehetőséget a létrejövő közvetlen elektronikus kereskedelem. Ez persze kihatással lesz a televíziós piacra és főleg a reklámpiacra is. (Kolosi Péter: A televíziózás jövője, Tanulmány, 2005) A következő fejezetben a közszolgálati televíziózásra térek ki.

44

A Közszolgálati televízió jövője? A közszolgálati televíziózás problémái az 1990-es években kezdődtek. Ekkoriban jelent meg rengeteg gazdaságosabban működő, és sokkal jobb minőségű műholdas és földi csatornák. Bebizonyosodott az, hogy van valami probléma a közszolgálati televíziózás gazdasági (és társadalmi) hátterével. A közszolgálati televíziózás a digitális átállás egyik neuralgikus pontja. Az egyik nagy kérdés, hogy van-e szükség a digitális televíziózás jövőjében közszolgálati médiára? A kérdésre csak érintőlegesen térek ki szakdolgozatomban, ugyanis nem ennek a kérdésnek a megválaszolása szakdolgozatom fő feladata, viszont igen sok köze van témámhoz. A közszolgálati televízió gyökere Magyarországon a rendszerváltás előtti időkre nyúlik vissza. Ezekben az időkben totalitárius rendszer (egypártrendszer) uralkodott, és el is érkeztem egy közhelyhez, miszerint: a hagyományos közszolgálati televíziózás virágzásához elengedhetetlen a diktatúra. A közszolgálati televízió számára az lenne a legjobb, ha a nézők fegyelmezetten néznék mindazt, amit a televízió eléjük tár (push televíziózás), amit hírnek és kultúrának vél. Régen a nézőnek ezt kellett néznie, már csak azért is, mert csak ez volt (Eszi, nem eszi, nem kap mást). A ma ismert magyarországi közszolgálati televízió az elmúlt rendszer hagyatéka, amit toldanak-foldanak, lényegi fejlesztésre alkalmatlan. (Tóta W. Árpád: A közszolgálat vége-a köz kiszolgálja magát, ha hagyják, Tanulmány) Az elmúlt rendszerben az állam eldöntötte, hogy mit szabad az embereknek média gyanánt fogyasztaniuk, eldöntötte, hogy mi az értékes, mi a kultúra. Ma már a néző nem „köteles” csak az eléje tárt médiát fogyasztania, nagy a választék, megjelentek a kereskedelmi csatornák, ami úgy szintén kiszolgálja a közt, hiszen híreket közvetít, kultúrát ad, amelyet széles körben fogyasztanak. Persze az a tény, hogy mindenki fogyasztja, nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is, de piacgazdaság van, azt termelnek, amit meg is vesznek.

45

De érdemes lenne megvizsgálni mi is a köz? A régi rendszerben a köz az volt, amit az állam előirányzott. Ezt kell néznie, ennyi embernek pont. A rendszerváltást követően (főleg a kereskedelmi csatornák megjelenésével) érdekes mód elpárolgott a közszolgálati televíziók nézőtábora, a régebbi köz. Megszűnt az „összenyomó-erő”, és a köz szétszéledt, mindenki más irányba, abba az irányba, amelyikbe akart, amelyik neki szimpatikusabb volt. Meg kell említenem azt is, hogy létezik push és pull televíziózás. A push típusú televíziózásnak az a lényege, hogy a néző leül a televízió készülék elé, bekapcsolja, az pedig készen, az általa megformázott („cenzúrázott”) kultúrát tolja a néző szemébe. A pull típusú televíziózás már más életvitelt, mentalitást, életfelfogást feltételez. Az Internet például pull típusú médium. A fogyasztó azt kap, amit kér, amit kikeres a hálón található hatalmas mennyiségű adathalmazból (itt megtalálhatóak a közszolgálati televíziók által sokszor hivatkozásként emlegetett kulturális műsorok is, a néző, ha akarja, akkor eléri, feltételezzük, hogy képes arra, hogy megkeresse az őt érdeklő információt). Az ember magának csipeget az adathalmazból, nincs szüksége a sok ezer csatorna mellett arra, hogy valaki összeválogassa neki az információkat. (Tóta W. Árpád: A közszolgálat vége-a köz kiszolgálja magát, ha hagyják, Tanulmány) A televízió ez idáig alapvetően push típusú média volt, de a digitális átállással ez meg fog változni. Az emberek ez által egy újfajta szemléletet is kapni fognak, főleg a fiatalok, az ezen a technológián felnövő generáció. A hagyományos push típusú televíziózás nyájként szeretné terelni az embereket, az új digitális pull média (Internet, digitális televízió) nem akar „nyájat terelni”, szórakoztatni akar, amibe sok minden bele tartozik, mint például: pornó, múzeumok, regionális csatornák. A közönség dolga magát terelni, az ő feladata, hogy eldöntse, és el tudja dönteni, mit akar. Egy idézettel zárnám a fentieket: „Nincs annál közszolgálatibb, mint amikor mindenki kielégítheti az egyéni igényeit. Ehhez pedig, nem néhány mindenkinek megfelelni akaró adó kell, hanem pont annyi, amennyit az ebben érdekelt befektetők indítani óhajtanak. Az állam feladata az, hogy biztosítsa ennek a feltételeit.” /Tóta W. Árpád: A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén, Tanulmány, 2005/ 46

A digitális átállás lehetséges előnyei és hátrányai, avagy Pro és Kontra Ebben a fejezetben a Digitális Kornak és annak hatásainak a negatív és pozitív hatásairól fogok írni, igyekszem a teljességre, mindemellett dolgozatom keretei sajnos nem engedik meg, hogy minden eshetőséget maximálisan bemutassak. Mint minden technikai és bármilyen más jellegű fejlesztésnek, a digitalizációnak is vannak pozitív és árnyoldalai is, az persze nem mindegy, hogy a mérleg nyelve melyik oldalra billen. Ezeket a tényeket feltétlenül figyelembe kell venni ahhoz, hogy sikerrel járjon a digitális forradalom Magyarországon. A digitalizáció legfontosabb pozitívuma az, hogy az interaktív televíziózás új nyilvánosságot teremt, és segít hazánknak a demokrácia fejlesztésében. A digitalizáció negatívumaként említhető, hogy mint minden civilizációs termék, az informatika is növelheti a távolságot az ember és a természet között, vagy akár ember és ember közt is. Mivel a haditechnika is jelentősen az informatikára épül, akár kiszolgáltatottak is lehetünk. De ha jobban belegondolunk, az Internet is egy kétélű fegyver. Elválaszt és összeköt/újraköt. Lehet, hogy egyedül vagyunk egy szobába, miközben on-line vagyunk kapcsolatban tizenöt, vagy akár húsz emberrel. Természetesen vannak dolgok, amiket nem helyettesíthetünk on-line. Az intimitást, a szerelmet, a szenvedélyt egyszóval az érzéseinket még mindig természetes úton tudjuk a legjobban (talán az egyetlen módon). A digitalizáció következtében (mint az informatika elterjedésével) létrejöhet egy fajta elektronikus- virtuális szakadék (e-gap). De erre vissza fogok térni dolgozatomban. (Bozóki András: A digitalizáció szerepe a kulturális értékek megőrzésében, Tanulmány, 2005) A digitális átállás előtti időszakban létezik egy erős szűrő a műsorszolgáltató és a fogyasztó között, a szerkesztői szubjektivitás. A digitalizációval elvileg kitörölhető a rendszerből ez a szűrő. Ez nagyon fontos az objektív hírközlés és a monopóliumok kialakulásának megakadályozása céljából. Ezáltal létrejöhet az önálló fogyasztói döntés, ami szerint azt nézel, amit akarsz, és nem azt, (még ma is élő, egészen 2012-ig) amit adunk. Ez jelentős előrelépés a korábbi viszonyokhoz képest.

47

A magyar társadalom információs műveltségét fejleszteni kell, ennek sikeressége nagyban függ az oktatástól, amely az utóbbi években hanyatlófélben van. Ahhoz, hogy a magyar társadalom globálisan is helyt álljon, sikeresen meg kell tanulnia az informatikai eszközök megfelelő kezelését. Amennyiben ez nem, vagy csak részben sikeresen történik meg, számolni kell a magyar munkaerő piacképességének csökkenésével. A technikai eszközök megfelelő kezelése nagyon fontos dolog, mint láthatjuk, de van még egy, ami szintén elmaradhatatlan, ez pedig, az oktatásban megszerezhető, és az önálló döntéshez szükséges kulturális alap. A digitalizáció megjelenésével tehát új minőségű döntéshozatalra lesz szükség, ehhez pedig, elhanyagolhatatlan a megfelelő ismeret, és a megfelelő kulturális alapok. Számunkra, a magyar társadalom számára az egyik legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az átállás mennyiben és milyen területeken javíthat az életminőségünkön. Az átállás alapvetően megváltoztathat jó néhány dolgot a hétköznapi életünkben. Gondolok itt a szórakozásra, a tanulásra és a művelődésre. Ez abból is adódik majd, hogy a jelenleginél jóval nagyobb mennyiségű és jóval jobb minőségű lesz a médiakínálat, vagyis szélesedik a médiaspektrum. A digitalizáció lehetséges szerepe fontos helyen állhat a polgárok mindennapi problémáinak megoldásában, vagy azok intézésének megkönnyítésében. A digitalizáció kiterjed (előbb vagy utóbb biztosan) a hatósági ügyintézésre, annak felgyorsítására, egészségügyi- és szociális ellátásra, beteg és mozgássérült emberek egészségügyi távellenőrzésére is. A digitalizáció hatására nőhet a felhasználható szabadidő mennyisége, vagyis több idő fordul pihenésre, szórakozásra, művelődésre és új ismeretek szerzésére, ami által csökkenhetnek a kulturális szakadékok. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Információs társadalomban élünk, fel kell zárkóztatni azokat, akik le vannak maradva a magyar társadalomban. Globálisan megfigyelhető, hogy az anyagi tőke termelése helyett a tudástőke termelése szerezte meg a legfontosabb és legnépszerűbb helyet. Ez persze jó, hiszen ha a fejekben nem történik meg ez a változás, nem változik életvitelünk/ gondolkodásmódunk, felemésztenénk bolygónkat.

48

Ennek teljes megvalósulásához elengedhetetlen a digitalizáció előnyös hatásainak érvényesítése, az ezt célba vevő fejlesztési és szabályozási stratégia, és persze a mindezt megvalósító menedzsment. Komoly felkészülést igényel a kormányzattól, a piaci szereplőktől, a szervezetektől és a polgári érdekképviselettől a feladatok sikeres megvalósítása. Vitathatatlan tény, hogy a digitalizáció lényeges változást hoz mind gazdasági, technológiai és társadalmi értelemben a tömegkommunikáció terén. A változás fontossága több mindentől függ persze: •

Mennyire képes általánosan a társadalom életminőségét javítani

•

Mennyire képes a nemzeti önazonosságot megőrizni

•

Milyen mértékben járul hozzá a nemzeti versenyképesség növekedéséhez (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar médiahelyzet, 2005)

Hazánk társadalmát tekintve, félnek a változásoktól. Ez annak köszönhető, ha megfigyeljük a múltat (és a jelent is), bármilyen változásból jórészt csak a rosszat érzékelték (kapták meg) a polgárok, a jó oldalt, pedig más élvezte. Így már érthető, hogy az emberek nagy része nem akarja a változásokat, így a digitalizációt sem. Készítettem egy kutatást a digitális televíziózásról. Igyekeztem minél több emberrel kitöltetni, és egy reprezentatív kutatást készíteni. Magára a kutatásról később írnék és a kérdőív megtalálható a Mellékletben. Kérdőívem utolsó kérdése az, hogy várják-e a digitális átállást? Három válaszlehetőséget adtam meg, melyek a következők: •

Igen

•

Nem

•

Nem értem, miről van szó?

Mondhatni nem egyértelműen várják. A válaszadók legkisebb százaléka nem tudta mi felől is kérdezgettem őt. Az igen, és a nem választ adók pedig, fej-fej mellett haladnak. Ebből is látszik, hogy a fejekben még él a félelem az újtól, mert „hogy az is biztos rossz lesz.”

49

A magyar nemzet felkészítése az új digitális világra a magyar politikai elit feladata. Közvetítenie kell az új technológia bevezetését, a régi leállítását, ez nagyon fontos az ország nemzetgazdaság versenyképessége miatt. Amennyiben a digitális átállás nem a nemzet érdekinek figyelembevételével jön létre, akkor komoly társadalmi hátrányokat okozhat széles társadalmi rétegek számára. Az új technológia megjelenésével, természetesen új problémák jelennek meg. Egy sor gazdasági és társadalmi probléma jelentkezhet. A digitális technika használatának elsajátításának hiánya következtében az amúgy is lemaradó társadalmi rétegek még jobban lemaradhatnak. A gazdasági problémákon túl társadalmi problémák is létrejöhetnek. A személyes kapcsolatok háttérbe szorulhatnak a virtuális kapcsolatokkal szemben, felerősödhet az individualizáció. Ez elsősorban a fiatalok szocializációját veszélyezteti. Társadalomlélektani értelemben komoly problémát jelenthet a virtuális és a valós világ közti szakadék elmélyülése. Rendkívüli mértékben gyengítheti akár a nemzeti összetartást is, amennyiben nagy ismerethiánnyal rendelkezik a társadalom. Ez hosszabb távon akár azzal a jelenséggel is járhat, hogy elterjednek a társadalomidegen eszmék, és az állam polgárai megkérdőjelezik az állam létezését. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) Állíthatjuk, hogy igen csekély még mindig a digitális fejlődés iránti érdeklődés. Hazánk a digitalizáció folyamatának első fázisának végén van. Szakértőink folytonosan próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy nem szabad lemaradnunk a digitális átállásban a többi (digitalizáció szempontjából élen járó) országtól, mert annak társadalmi és gazdasági következményei lehetnek (új ismeretek hiányából fakadó újfajta analfabétizmus Æ nemzetközi munkaerőpiacon való hihetetlen veszteség). A digitalizációs fejlődésre is tekinthetünk úgy, hogy ez is egy globalizációs termék. A globalizáció fogalmának megint csak kettős csengése van. Egyrészt jó, mert fejlődik a technika, emelkedik az életszínvonal stb. Másrészt azonban, ha Magyarországot nézve belegondolunk, hogy az állampolgárok mindig a rosszabbat húzták mindenféle

50

változásból, kicsit félnek a globalizációs hatásoktól, ugyanakkor élvezik, és használják a globalizáció nyújtotta lehetőségeket, termékeket. A globalizáció ugyanakkor nagy szerepet játszik a demokrácia magvainak elszórásában, és a demokratikus eszmék ápolásában. A digitalizáció esetlegesen kialakuló negatív hatásait a globalizáció küszöbölheti ki. Itt most arra gondolok, hogy a globalizáció megakadályozhatja azt, hogy a digitalizációs előnyöket csupán egy vékony társadalmi réteg élvezhesse. Az új technológiától nem félni kell, meg kell tanulni használni. Ehhez elengedhetetlen a megfelelően működő oktatási rendszer, amelynek az a feladata, hogy megtanítsa a fiatal és az idősebb generációt arra, hogy hogyan szűrjék ki a digitális információáradatból az értékes, hiteles és számukra hasznos információkat. A mai infokommunikációs társadalmunkban létfontosságú ennek a készségnek az elsajátítása. A Digitális Kor elterjedésével a nyelvek használata is átalakul. Az Internetet használók körében megjelentek a rövidítések, új kifejezéseket használnak. Természetesen a digitális nyelvben is megjelent a szleng. Sokak úgy gondolják, hogy a számítógépes (digitális) kultúra miatt elszegényedik a nyelvünk. Pedig, ha belegondolunk, csak arról van szó, hogy a nyelv folyamatosan átalakul, megújul. A digitális korral eljött egy olyan időszak, melyben az embert gépek segítik, felszabadítják

például

a

monoton

munkavégzés

alól,

segítik

a

mindennapi

boldogulásunkat. Sok fantáziálás van arról, hogy egyszer átveszik a gépek az irányítást, viszont fontos megemlítenem, hogy még mi irányítjuk a gépeket. Az emberiség nem gépiesedett el annyira, hogy ne tudná megítélni a technológia felhasználásának módját. (www.homodigitalis.hupont.hu) Sokak szerint veszélyes ez a függőség, de ha belegondolunk magunk teremtettük meg ezt a „veszélyforrás-lehetőséget”, és magunk élünk benne. A világhálón rengetek közösségi oldal működik. Ezeken a portálokon rengeteg ember fenn van (legnépszerűbb hazánkban az iwiw- International Who Is Who). Ezeken az oldalakon szinte a legtöbb fiatalt megtalálhatjuk, és sok információt tudhatunk meg róluk. Sokak szerint ez veszélyt rejt,

51

méghozzá olyan módon, hogy a titkosszolgálatoknak, az álamnak vagy az igazságszolgáltatásnak új keresési támpontot adhat.

4. ábra

Digitalizációs Pro és Kontra (www.homodigitalis.hupont.hu) Van egy nagyszerű mondás, miszerint amit már egy embernél többen tudnak, az többé már nem titok. És el is érkeztem még egy veszélyforráshoz, amit szintén a Digitális Kor hozott el magával. Minden embernek van magánélete, személyes szférája, amit nem szeretne mindenkivel megosztani, csak mondjuk a családjával, vagy még szűkebbre véve a dolgot a szerelmével. A digitális technológia megjelenésével és elterjedésével rengeteg új, személyes használatú eszköz jelent meg a piacon (mobiltelefon, MP3 lejátszó, nagy felbontású szkennerek-kamerák stb.) aminek köszönhetően az ember a magánéletét nem tudja otthon hagyni, ha belép a munkahelyére, vagy kávézóba. Ezek könnyen rejthetnek olyan eszközöket, amelyekkel megfigyelhető lenyomozható vagy akár meg is található a szerkezet használója. Ha belegondolunk, ma már egy mobillal közel olyan minőségű fényképet tudunk készíteni, mint egy fényképezőgéppel, a mozgókép felvételről nem is beszélve. Bizonyítékok lehetnek az eszközökkel felvett audiovizuális adatok. Ezek a bizonyítékok

52

lehetnek velünk, de ellenünk is, mi magunk is könnyedén megfigyelhetővé váltunk saját életünkben. Ami a Digitális Kor egyik előnye, az a hátránya is egyben. A sok apró felhasználó mindent lát, maguk döntenek arról, hogy mit kívánnak látni. Akárkit, akármikor elérhetünk, akármit akárkiről megtudhatunk. A felhasználók számára rengeteg információ áll rendelkezésre, hogy mit kezdenek vele, rajtuk múlik. Egy olyan rendszer ez, amely magát irányítja, magát fejleszti, és önmagát ellenőrzi. A digitális technológiák segítségével gyarapodnak a meglévő társas kapcsolódások, és a felhasználók aktívan kommunikálnak nem csak az éterben lévőkkel, hanem a valós világbeliekkel is. A digitális technológia elterjedése hozzájárul az Interneten keresztül egyre fokozódó egyéni, csoportos, szervezeti és tömegkommunikáció fejlődéséhez. Ezek pedig, elősegítik a kölcsönös bizalom erősödését, amely a mai világunkban kihalófélben van. A Digitális Kor és annak vívmányai tehát nem egymástól elidegenedett egyéneket (egy elidegenedett társadalmat) termel ki, hanem egy újfajta kapcsolatokban gazdagabb társadalom kialakulását alakítja ki. (Kolosi Péter: A televíziózás jövője, 2005) A valós és a virtuális világ a jövőben valószínűleg jóval összemosottabb lesz. Már most is nagyon sok mindent intézünk a virtuális világon keresztül, gondolok a munkára, az oktatásra, és a szórakozásra. Mint minden általunk előállított termékre, a Digitális Kor termékeire is érvényes az, hogy annyira lesz hasznos vagy veszélyes, amennyire engedjük, olyan lesz, ahogy mi alakítjuk. Ettől függően lehet nagyon hasznos, vagy akár nagyon veszélyes is számunkra. Remélhetőleg a Digitális Korban felnövő és élő generációnak sikerül egy jobb, a maitól emberközpontúbb világot építeniük, és élniük. (Kolosi Péter: A televíziózás jövője, 2005)

53

A digitális médiaszabályozás, avagy a jogi szabályozás alakulása Mielőtt belemennék a hazai, és a külföldi jogi szabályozás alakulásába, szentelnék pár sort a lehetséges multiplex szolgáltatói modelleknek. Európában, a jogi szabályozást tekintve két fő multiplex szolgáltatói modell van jelen. A gyenge- és az erős multiplex szolgáltatói modell. (Dr. Béky Zoltán Balázs: Az Országos Rádió és Televízió Testületnek a digitális földfelszíni televíziós műsorszolgáltatásra való átállással kapcsolatos feladatai és az ezekkel összefüggő egyes kérdések. Tanulmány. 2004.) „Gyenge multiplex” szolgáltatói modell: Azt jelenti, hogy a multiplex szolgáltató kizárólag infrastrukturális (hírközlési) szolgáltatást végez. Azaz, a multiplexen helyet kapott 4-10 műsorszolgáltatótól hozzá beérkezett adásjelekből egyetlen digitális adatfolyamot generál, és azt továbbítja a műsorterjesztőhöz. Jelen esetben a multiplex szolgáltató tevékenysége csak abból áll, hogy üzemeltesse a multiplexálást végző számítógépet. A gyenge multiplex szolgáltató nem foglalkozik azzal, hogy az általa működtetett multiplexbe milyen műsorszolgáltatások kerülnek bele. Azt, hogy milyen műsorszolgáltatások kerülnek a multiplexekbe, az adott ország médiaszabályozásában meghatározott eljárás szerint, az erre illetékes médiahatóság dönti el. Magyarország esetében, az ORTT pályáztatás alapján határoz arról, hogy a joghatósága alá tartozó melyik multiplex melyik csatornájára melyik műsorszolgáltatás kerüljön. A multiplex szolgáltatónak szerződéskötési kötelezettsége van a hatóság által feljogosított, és az ő multiplexére jogosultságot adó műsorszolgáltatóval. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005) „Erős multiplex” szolgáltatói modell: Az „erős multiplex” szolgáltatói modell esetében a médiahatóság az egész multiplexet pályáztatja meg. A pályázatot megnyerő multiplex szolgáltató megkapja az egész multiplexet, és ezután, maga döntheti el, hogy önmaga készít el olyan tartalmakat, amelyeket elhelyez a multiplexen, vagy különböző műsorszolgáltatókkal leszerződik, és eldönti, hogy milyen televízió- és rádiócsatornáknak ad teret multiplexébe. 54

Ebben a helyzetben a multiplex szolgáltató jogosultságai nagyon hasonlítanak egy kábeles műsorelosztó vállalkozás helyzetéhez, amely némi törvényi megkötéssel (például hazai szabályozás szerinti regionális műsorszolgáltatásokra vonatkozó elosztási kötelezettség, vagy a must carry szabály a közszolgálati műsorszolgáltatásokra) ugyan, de maga döntheti el, hogy milyen műsorszolgáltatásokat vesz be a csomagjába. Ezen modell esetében, egy hírközlési szolgáltató végezhet tartalomszabályozási (tartalomszerkesztési) tevékenységet is. Az infrastrukturális szolgáltatók elsősorban nem a médiajog hatálya alá esnek, ezért nehezebb ebben az esetben érvényesíteni a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító jogi szabályozást. Nem beszélve arról, hogy az infrastrukturális szolgáltatók többsége már most külföldi, multinacionális érdekeltségekbe tartozik. Ez a tény azonban annak a lehetőségét jelenti, hogy egy külföldi érdekeltségű távközlési szolgáltató közvetlenül bele tud szólni abba, hogy hazánkba milyen műsorszolgáltatások juthatnak el a közönséghez. Ez egyfajta mesterséges szűrőként fogható fel, ami nagy veszélyeket rejthet magában. Ez a szűrő a véleménynyilvánítás szabadságának befolyásolását, korlátozását jelenti. Az „erős multiplex” szolgáltatói modellnek általában csak olyan országban van létjogosultsága, ahol plurálisabb (szélesebb és összetettebb) a műsorszolgáltatói piac, és a régebbi demokratikus hagyományok miatt kisebb a veszélye a véleménymonopóliumok kialakulásának. Szűkebb médiapiaccal, és rövidebb időre visszatekintő demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban károsan befolyásolhatja ezen modell bevezetése a piac és a médiapluralizmus megfelelő fejlődését. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005)

55

Az európai szabályozásról: Az első nagy lépést a szolgáltatások egységes európai szabályozása irányában, a 2002ben meghozott telekommunikációs irányelv-csomag jelentette. Ebből a csomagból három elemet emelek ki. A multiplex szolgáltatót nem nevesítik az Unió szabályozásában, erre vonatkozóan nem találhatóak

speciális

szabályok.

A

multiplex

szolgáltatás

a

2002/21/EK

„Keretszabályozási Irányelv” 2. cikkének c) pontja szerint elektronikus hírközlési szolgáltatásnak tekinthető. (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, 2005, 132. oldal) A közvetítési, vagy teljesítési kötelezettség (must carry) az európai szabályozásban csak a műsorelosztókra vonatkozik. Azonban megalapozhatja a multiplexekre vonatkozó hasonló szabályok kidolgozását ez a kötelezettség. Példa erre Írországban a digitális földi szolgáltatások szabályozásának alakulása. A digitális televíziózásra (távközlésre) vonatkozó uniós szabályozásból a 2002/20/EK számú „Engedélyezési Irányelv” azért fontos, mert ez tartalmazza az infrastrukturális tartalmakat, vagyis a médiajogot érintő szabályozás különválasztásának elvét, aminek a hazai szabályozásban is konzekvensen érvényesülnie kellene. Nagy-Britannia szorgalmazta, hogy minél előbb történjen meg a Tanács 1989. október 3ai, 89/552/EGK irányelvének a digitalizációval összefüggő módosítása. Azonban az Európiai Parlament és az Európai Bizottság közötti egyeztetés során a következő tényezők kerültek középpontba: •

Az új, innovatív szolgáltatások minél szélesebb körben való elterjesztésének segítése

•

Technológiától függetlenül szükséges szabályozás és tartalomszabályozás

•

A digitális átállás folyamatának európai szintű koordinálásának szükségessége

•

A digitális szolgáltatások jogi besorolásának kérdése

•

Fontos különválasztani a hírközlési jogi és a médiajogi szabályozást

•

A set-top-boxok paramétereinek meghatározása

56

•

Azon elv kimondása, miszerint az államnak támogatnia kell minden tagállamban a fogyasztók

digitális

műveltségének

emelését

lehetővé

tévő

műszaki

paraméterekkel rendelkező vevőkészülékek megvásárlását •

Kiskorúak védelme

•

Pán- európai tartalmak fontossága

•

A digitális fejlődést és átállást gátló tényezők és szabályok félreállítása, tagállami szintű lebontása (Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, Századvég Kiadó, 2005)

Néhány Magyarországi szabályozásban felmerülő kérdés: Alapvetően fontos, hogy elkülönítsük egymástól (mutiplex tevékenységet illetően) a hírközlési jogi és a médiajogi megközelítéseket. Tisztázni kell legelőször is a multiplex szolgáltatóval kapcsolatos kérdéseket. A multiplex szolgáltatót az Eht. 89. §-ának értelmében szerződési kötelezettség terheli, amennyiben attól a műsorszolgáltatásra jogosult szervezettől kap ajánlatot, amely olyan frekvencián jogosult szolgáltatni, amelynek használatára a multiplex szolgáltatóval szerződéses jogviszonyban lévő műsorterjesztő kapott jogot az adott frekvencia kiszolgálása érdekében. A törvény kimondja a szerződéskötési kötelezettséget, viszont azt már nem rögzíti, hogy ennek a szerződéskötésnek azonos feltételekkel kell megtörténnie az összes műsorszolgáltató esetében, és ez igen is gondot okoz. Az ORTT Digitális Átállás Bizottsága az egyenlő feltételekkel való szerződéskötés kimondása érdekében kívánta és javasolta módosítani az Eht. Vonatkozó paragrafusát. (Lengyel Márk: A médiatörvény módosításának lehetőségei és kritériumai, Tanulmány, 2005) Rögzíteni kell jelen esetben, hogy az Eht-ben meghatározott multiplex szolgáltatói fogalom, a hírközlési jogi szabályozás körébe tartozik, és a feljebb már említett „gyenge multiplex” szolgáltatói modellt írja le. Mivel az „erős multiplex” szolgáltatói modell tartalomszabályozást is eszközölhet, így médiajogi relevanciával is bír. Médiajogi szempontból elmondható, hogy a multiplex szolgáltatási tevékenységre vonatkozóan a hatályos médiatörvényben nem található szabályozás.

57

A kérdőíves felmérés eredményeinek rövid elemzése Dolgozatom korábbi pontjában már említettem, hogy készítettem egy rövid felmérést a digitális televíziózásról. Ez a felmérés egy primer kutatás (kvantitatív), mely kérdőíves formában lett megszerkesztve. Mindössze tíz kérdésből áll. A megkérdezettek száma közel száz fő (91 ember) töltötte ki, Interneten keresztül. A kérdőívet az IWIW.hu közösségi

portálon

továbbítottam

ismerőseimnek,

és

köszönet

nekik

(és

a

technológiának), kaptam egy szűk képet az embereknek a digitális televíziózásról alkotott képéről. Célom ezzel a rövid kérdőívvel az, hogy egy kis keresztmetszetet kapjak arról, hogy az emberek hogy viszonyulnak a digitális átálláshoz, azon belül az új digitális televíziózáshoz, ismerik-e az új szolgáltatásokat, melyeket várják szívesebben. A kérdőív maga a melléklet legelején megtalálható. Kutatásomból számomra kiderül, hogy a megkérdezettek 80 %-a napi rendszerességgel fogyasztja a televízió által felkínált, különböző médiatermékeket. Csupán 16%-a néz hetente, és mindössze 4%-uk néz havonta valamely okokból televíziót. Kijelenthetem tehát, hogy a televíziónak, mint médiumnak, igen is van még helye a piacon, van rá igen széles kereslet.

Diagram 1. Milyen rendszerességgel néz televíziót? 4% 16%

Napi rendszerességgel heti rendsz. havi rendsz. 80%

58

A megkérdezettek közül 97% hallott már a digitális televíziózásról és csak 3% nem. Ez kiderül az első kérdésből, de ha megnézzük az utolsó kérdést (ami rejt egy kis beugratást), a megkérdezettek 11%-a nem érti miről volt szó 9 kérdésen keresztül. Ők valószínűleg még nem lettek tájékoztatva, nem jutott el hozzájuk a hír. Ez a 11% lehet az érdektelenek csoportja is, és lehet, hogy életkörülményeik (például rohanó életmódjuk) nem tették lehetővé azt, hogy felfigyelhessenek erre a tényre.

Diagram 2. Hallott-e már a digitális televíziózásról?

3%

hallott róla nem hallott róla

97%

A felmérésből kiderül, hogy a megkérdezettek közül a legtöbben a szélesebb program választék és a jobb hang és képminőség után vágyakoznak, a több szolgáltatás végzett a középmezőnyben, míg a könnyebb kezelhetőség, és az új technológia (korral való haladás) végeztek az utolsó helyeken.

Diagram 3. Mit tart fontosabbnak a digitális televíziózásnál? 400 300 200 100

szélesebb progr. jobb minőség több szolg egyszerű kezelés új technológia

0

59

Az emberek 96%-a otthon szeretne digitális televíziót nézni, és csak 3%-uk tömegközlekedésen. Érdekes megemlíteni, hogy volt 1 % is, aki szívesen digitális televíziózna akár a munkahelyén is.

Diagram 4. Hol nézne szívesen digitális tévét? 3% 1% otthon munkahelyen tömegközlekedésen 96%

Ez első hangzásra viccesen hangzik, hogy munkahelyen televíziózni (Magyarországon ma ez 98%-ban kivitelezhetetlen), de bebizonyosodott, hogy ha az ember nem feledkezik monotonitásba, jóval nagyobb teljesítmény érhető el. Nem képezi a dolgozatom tárgyát, de úgy gondoltam, hogy mindenféleképpen meg kell említenem, mert a jövőre nézve munkahelyi teljesítménynövelésről lehet szó. Kitértem egy kérdésben arra is, hogy milyen típusú csatornát néznének legszívesebben az emberek. A legnagyobb többség a humorra (15%), a természetfilmekre (14%), a zenére (14%), vagyis a szórakoztató adókra adta le a voksát. Ezután jöttek sorba a hír (11%), az akció (10%) és a sorozat-műsorok (10%

60

Diagram 5. Milyen típusú cstornákat nézne szivesen digitális tévén? 2%

14%

10% 16%

11% 6%

14%

10% 7%

5%

5%

akció humor természetfilm sci-fi horror romantikus sorozat közszolgálati hír zene egyéb

Ennél a kérdésnél adtam meg egyéni válaszlehetőséget is, amivel viszonylag sokan éltek (3%). A legtöbben az egyénibe a sportot írták, de volt felnőtt tartalomra és háttérelemző műsorokat szóró adóra is igény. Diagram 5/1. Egyéb tartalmak eloszlása sport

10%

krimi

10%

40%

10%

horgász kaland rajzfilm

10% 10%

felnőtt tartalom 10%

Felmérésemben szerepel egy olyan

háttérelemző műsorok

kérdés is, hogy melyik a legfontosabb

többletszolgáltatás, amit a digitális televízió nyújt. Legtöbben az adás késleltetett megtekinthetőségére (33%) és a műsorfelvételi lehetőségre (30%) szavaztak. Az Internet használat funkció a középmezőnyben végzett (22%), míg az interaktivitás (14%) és a vásárlási szolgáltatás (1%) a végén landoltak. Ebből következhet az, hogy az emberek nincsenek tisztában, vagy nem várják (vagy mind kettő) a „teljes” konvergencia korát.

61

Diagram 6. Mely többletszolgáltatások vonzák Önt a legjobban? műsorfelvételi lehetőség 1% 14%

30%

adás késleltetett megtekinthetősége internetezés

22% interaktivitás 33%

vásárlás

Kiderül még továbbá az is, hogy a megkérdezettek legtöbbje (37%) lakhelyén egy és öt közé tehető a fogható digitális csatornák száma. 32%-uknál több mint, tíz digitális csatorna fogható, míg igen nagy százalékuknál (23%) csupán 1 csatorna fogható.

Diagram 7. Hány digitális televíziós csatorna fogható a lakhelyén?

32%

8%

23%

37%

1 cstorna 1-5 csatorna 5-10 csatorna 10 csatorna<

Az egyik legfontosabb kérdés a digitalizáció szempontjából, hogy az emberek mennyit hajlandóak áldozni erre a szórakozásra, újításra. A megkérdezettek legtöbbje (37%) 15.000 HUF alatti összeget áldozna, ezután érdekes módon a sorban a 15-25.000 HUF közti összegre szavazók állnak (29%). A megkérdezettek legkisebb része (9%) adnak ki 45.000 HUF feletti összeget erre a célra, míg 15%-uk nem költene erre a célra.

62

Diagram 8. Mennyit költene digitális vevőkészülékre? 10%

15%

semennyit

10%

15.000HUF alatt 15.000-25.000Huf között 25.000-45.000HUF között

37%

28%

45.000HUF felett

Diagram 9. Hány digitális adó esetén ruházna be? 4% 25%

34%

1nél is min. 5 db min.10 db 10 db<

37%

Legutolsó kérdésem, hogy várják-e a digitális átállást, volt szerintem a legérdekesebb kérdés. A megkérdezettek 48%-a igennel válaszolt, 41%-a pedig nemmel, a maradék 11%-ról már esett szó. Dolgozatom egyik korábbi fejezetében már kitértem erre az érdekességre. Az igen és a nem válaszolók száma közt nincs nagy eltérés, nem biztosak, hogy akarnak-e újítani. Ezt a félelmet ki kell iktatni az emberek fejéből. Ezt csak úgy lehet elérni, ha egy elmélyült demokratikus országban élünk, ahol az emberközpontú szabad gondolkodás mellett a kereslet és a kínálat határozza meg a piacot.

63

Diagram 10. Várja már az átállást? 11%

49% 40%

igen nem miről van szó?

Összegzés Dolgozatomban törekedtem minden lényeges kérdésre kitérni, ami érinti, vagy érintheti a digitalizációs forradalmat, és a digitális televíziózást. A média a hatalom egyik kulcsfontosságú eszköze, és ha nem figyelünk rá oda, könnyen baj lehet. Szó sincs a televíziózás végéről, ezt bátran kijelenthetem 2009-ben. A televízió nem vész el a digitális forradalom bejövetelekor, csak átalakul. A szakdolgozatom elején feltett kérdésekre úgy vélem, hogy sikerült választ adnom. A következtetés, hogy Magyarországnak mindenféleképpen igazodnia kell az egységes európai trendekhez, az európai médiapiac fejlődéséhez. Ennek megfelelően kell megakadályozni a médiában a szűk keresztmetszetek kialakulását. Ezt azzal érhetjük el, ha az állam támogatja az olyan vevőkészülékek megvásárlását, amelyek tartalmazzák az MHP (Multimedia Home Platform) szoftvert. Nem szabad hagyni a médiamonopóliumok kialakulását. A fogyasztók minél szélesebb körben való kielégítése érdekében állami eszközökkel is segíthető a tartalomkínálat bővítése. A magyar társadalom digitális műveltségét emelni kell, mert különben nem lesz versenyképes munkaerő sem külföldön, sem határainkon belül a magyar társadalom. Ezt elsősorban az oktatás színvonalának emelésével érhetjük el. A digitális televíziózás egyik szolgáltatása, az interaktivitás is növelheti a társadalom digitális műveltségét, ezért az államnak rendkívül fontos az interaktív tartalmakhoz való hozzáférést nem csak lehetővé tennie, hanem támogatnia is.

64

A magyar társadalom rosszabb gazdasági (anyagi) helyzetben van a nyugati társadalmak nagy részéhez képest. Ezért rendkívül fontos szerepet játszik az állam, de nem a szabályozási-gátló részben, hanem inkább a szabályozási-támogatási, és a lojális törvények meghozatalának részében. A magyar társadalom anyagi helyzetére való tekintettel, kiemelten fontos szerepet játszik az is, hogy mekkora számban lesznek ingyenesen hozzáférhető digitális tartalmak, csatornák. Ez a kérdés tőlünk (digitálisan) fejlettebb, és jobban működő gazdasággal rendelkező országoknál is kulcsszerepet játszott, amint arról már korábbi fejezeteimben írtam. A sikeres magyarországi digitális átállás kulcsa az, ha a magyar társadalom megérti pontosan, hogy miért fontos, és hogy miért jó a digitális átállás. Ezt megfelelően kell kommunikálni, úgy hogy az emberek ne értsenek semmit se félre (be kell vallani, erre hajlamosak vagyunk). Tudatosítani kell, hogy minimálisan áldozni kell a célra, és közben kommunikálni az igazat, hogy az állam is jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy minél kevesebbet kelljen áldozni egyénileg erre a célra. A Digitális Korral újfajta televíziózás veszi kezdetét, ami talán a jövőben közelebb hozza az embereket és segít egy „emberarcúbb” világot kialakítani. A Digitális Korban az ember maga dönt arról, hogy mit fogyaszt, mind ételt, mind médiát. Maga dönti el, hogy mire van szüksége, és azt is, hogy mikor. A technológia csak puszta eszköz, önmagában semmit nem ér. Mi, akik használjuk, mi döntjük el, hogy mit kezdünk vele. Ez lehet innovatív, de pusztító is. Én igazából mindig azt mondom, hogy az ember nem feltalál dolgokat, hanem rájön, hogy ez is létezik körülötte, és megtanulja használni. A digitalizáció is lehet fegyver magunk ellen (akár csak az orwell-i „Big Brotherre” gondolunk), de lehet egy eszköz, amely életeket ment, lerövidíti az időt és a teret. A világban számos olyan dolog van, aminek a létezésére, vagy a működésére még nem jöttünk rá. Egyet azonban ne feledjünk, ha elpusztítjuk magunkat a Föld meglesz nélkülünk, de mi mit kezdünk a Föld nélkül?

65

MELLÉKLET Kérdőív a digitális televíziózásról A kitöltők statisztikai adatai:

A kérdőívet teljesen kitöltő személyek száma: 91 fő

Férfi: 27 fő Nő: 64 fő Életkori átlag: 25,6 év 1, Hallott már a digitális televíziózásról? •

Igen: 97%

•

Nem: 3%

2, Milyen rendszerességgel néz Ön televíziót? •

Évente: 0%

•

Havonta: 3 %

•

Hetente: 16%

•

Évente: 81%

3, Mit tart fontosnak a digitális televíziónál? Kérem, a szempontokat osztályozza egy 1től 5-ig terjedő skálán. (1-egyáltalán nem fontos/5-nagyon fontos) •

Új technológia: 208 pont

•

A vevő egyszerű kezelése: 260 pont

•

Több szolgáltatás: 268 pont

•

Jobb hang és képminőség: 309 pont

•

Szélesebb programválaszték: 320 pont

4, Hol szeretne digitális televíziót nézni? •

Otthon: 96%

•

Munkahelyen: 1%

•

Tömegközlekedésen: 3 %

66

5, Várhatóan a digitális átállással tematizálódnak a televíziók. Milyen típusú csatornákat nézne szívesen digitális tévén? (Jelölje be az 5 legszimpatikusabb típust.) (több válasz lehetséges) •

Akció: 10%

•

Humor 15%

•

Természetfilmes: 14%

•

Horror: 5%

•

Sci-fi: 5%

•

Romantikus: 7%

•

Sorozat: 10%

•

Közszolgálati: 6%

•

Hír: 11%

•

Zene: 14%

•

Egyéb: 3 % (horgász, felnőtt tartalom, sport, kaland, rajzfilm, háttérelemző műsorok, kirmi)

6, Milyen többletszolgáltatások ösztönöznék Önt digitális vevőkészülék vásárlására? (Jelölje be a 3, Ön számára legfontosabb többletszolgáltatást.) (több válasz lehetséges) •

Műsorfelvételi lehetőség: 30%

•

Adás késleltetett megtekinthetősége: 33%

•

Internetezés: 22%

•

Interaktivitás: 14%

•

Vásárlás: 1%

7, Hány kizárólag digitális csatorna fogható a lakhelyén? •

1 csatorna: 23%

•

1-5 csatorna: 37%

•

5-10 csatorna: 8%

•

10 <: 32%

8, Hány kizárólag digitális televízión fogható és Önt érdeklő adó megléte esetén szerezne be bármilyen DVB vételre alkalmas készüléket? •

Már egynél is: 4% 67

•

Legalább öt darab esetén: 25%

•

Legalább 10 darab esetén: 36%

•

10-től több esetén: 34%

9, Mekkora összeget szánna az Önnek megfelelő DVB vételre alkalmas eszköz beszerzésére? (set top box vagy digitális televíziókészülék) •

nem költenék rá: 15%

•

15.000 HUF alatt: 37%

•

15-25.000 HUF között: 29%

•

25-45.000 HUF között: 10%

•

45.000 HUF felett is akár, ha tényleg olyan jó: 9%

10, A digitális átállást követően megváltoznak a piaci szerepek. Ön várja az átállást? •

Igen: 48%

•

Nem: 41%

•

Nem értem, miről van szó: 11%

Modem Kor Kisszótár LXI.

A digitális televíziózás alapjai Digitális televízió: A televíziós rendszerek a feltalálásuk óta egészen a 90-es évekig analóg rendszerként működtek. Az analóg működésmód az első időkben egyaránt vonatkozott a stúdióban végzett munkákra, a műsorszórásra, műsorterjesztésre valamint a televízió készülék belső működésére. Ahogy a technológiai fejlődés lehetővé tette a mozgóképek digitális kezelését, valamint az igen nagy sávszélességet igénylő műsorok digitális tömörítését, megnőtt az igény a rendszer elemeinek a digitalizálására. Először a stúdiótechnikában jelentek meg digitális rendszerek, majd a műsorok stúdiók közötti továbbítása is mind gyakrabban digitális módon ment végbe. A szó szoros értelmében azonban digitális televíziózáson azt értjük, amikor maga a műsorszórás, műsorterjesztés is digitális formában történik. Erre Európában a DVB, az USA-ban az ATSC rendszer nyújt lehetőséget. DVB (Digital Video Broadcasting): Az európai digitális televíziós rendszer kialakítására 1993-ban jött létre a DVB néven ismertté vált páneurópai platform. A DVB Project által kidolgozott ajánlásokat két szabványosítási szervezet, az ETSI és a CENELEC is átvette. A DVB rendszerben a hang és a kép tömörítésére egyaránt az MPEG-2 tömörítési algoritmust használják. A DVB Project a különböző alkalmazásokhoz más-más

68

ajánlásokat dolgozott ki. DVB-T (Digital Video Broadcasting-Terrestrial - digitális földfelszíni műsorszórás): A DVB földfelszíni sugárzásra kidolgozott változata. A DVB-T rendszerre vonatkozó szabványokat az ETSI 1997 februárjában fogadta el. A földfelszíni sugárzás céljára különleges modulációt dolgoztak ki, hogy a közvetlenül érkező illetve a visszaverődő jelek vételéből adódó interszimbólum-interferenciát kiküszöböljék. A sok vivőfrekvenciát használó COFDM modulációnál az egyes vivők keskeny sávszélességgel és így alacsony átviteli sebességgel dolgoznak, viszont igen sok vivőfrekvenciát (több ezret) használnak fel a teljes műsor átviteléhez. Ennek következtében nagy időtartományban (500 milliszekundum) tudja a rendszer feldolgozni a késleltetéseket. A DVB-T műsorszórás elsőként Nagy-Britanniában indult meg 1998-ban, majd 1999-ben, Svédországban és Spanyolországban is megkezdték a rendszeres digitális földfelszíni sugárzásokat. DVB-S (Digital Video Broadcasting-Satellite - digitális műsorszórás műholdon keresztül): A DVB műholdas műsorszórásra kifejlesztett változata. Ez a DVB legrégebben kifejlesztett változata, mely a DVB Project 1993-as megindulása után néhány hónappal már kész volt. A DVB-S a QPSK modulációt használja a műsorok sugárzásához és egy analóg csatorna sávszélességén akár 4-6 digitális csatorna is sugározható. DVB-C (Digital Video Broadcasting-Cable - digitális műsorelosztás kábelhálózaton): A DVB kábelrendszereken keresztüli továbbítására kidolgozott változata. A DVB-C a korábban kidolgozott DVB-S elvein alapul, azonban a QPSK moduláció helyett a QAM modulációt használja. Így egy 8 MHz-es csatornában 64-QAM modulációt használva akár 38,5 Mbit/s-os nettó sebességgel is továbbíthatók a digitális információk. QAM (Quadratura Amplitude Modulation - kvadratúra amplitúdómoduláció): Az amplitúdómoduláció lényege, hogy a vivőfrekvencia amplitúdójára ültetik rá a moduláló jelet, azaz a vivőfrekvencia amplitúdóját modulálják. A kvadratúra amplitúdómodulációs rendszerekben a vivőfrekvenciát több, fázisban elforgatott jellel modulálják. A különbözô amplitúdójú és fázisú jelek egy-egy bináris sorozatot jelentenek. A 64-QAM modulációnál pl. egy adott jel 6 bitnyi információt hordoz. QPSK (Quadrature Phase Shift Keying - kvadratúra fázisbillentyűzés): Olyan digitális moduláció, ahol a jel fázisának a megváltozása hordozza az információt. A QPSK alapesetben egy négyfázisú digitális moduláció, ahol a fázis 90 fokos lépésekben ugorhat. COFDM (Coded Orthogonal Frequency Division Multiplexing - kódolt ortogonális frekvenciaosztásos multiplexálás): Az OFDM egy többvivős átviteli technika, melynek lényege, hogy a nagy sávszélességű információt nagyon sok (tipikusan 2000-8000) keskeny sávszélességű (1 kHz körüli) vivőfrekvenciára ültetjük rá. A vivőfrekvenciákat egyszerűbb esetben QPSK, nagyobb sávszélesség esetén QAM modulációval moduláljuk. A kódolt OFDM ennek egy hibajavító rendszerrel (Forward Error Correction) kiegészített változata. ATSC (Advanced Television Systems Committee): A televíziós rendszerek továbbfejlesztésére 1982-ben alakult amerikai bizottságnak jelenleg már több mint 200 tagja van. A tagok többsége gyártó vagy szolgáltató cég, de megtalálható közöttük az IEEE valamint az MPAA, az Amerikai Mozgókép Szövetség is. Az ATSC széles körben foglalkozik a digitális televíziózás egységes ajánlásainak a kidolgozásán, s ennek a munkának az eredményeképpen az FCC 1996. december 24-én elfogadta az DTV Standard A/53 dokumentumot, mint az amerikai digitális televíziózás alapdokumentumát. Az ATSC rendszer a videojelek tömörítésére az MPEG-2 kódot, a hang átvitelére a Dolby AC-3 rendszert használja. Modulációs eljárása a Zenith cég által kidolgozott VSB digitális moduláció.

69

VSB (Vestigial sideband - maradvány oldalsáv) moduláció: A VSB egy olyan amplitúdó-moduláció, ahol az átviendô adatok a vivôfrekvencia amplitúdóját változtatják meg. Nevét onnan kapta, hogy a két szimmetrikus oldalsáv közül az egyik oldalsávot megfelelô szûrôvel csonkolják, így ennek az oldalsávnak csak a maradványa jut ki az átviteli útra. A 8-VSB a nyolcszintû VSB moduláció rövidítése, ezt a modulációs rendszert használja az ATSC rendszer. http://www.modemido.hu/01nov/kisszot.html 2009-10-14 Az ORTT szerint alkotmányt sért a digitális átállásról szóló törvénytervezet Bodoky Tamás; http://index.hu/kultur/media/digitv 2007. április 13., péntek 13:59 | Frissítve: 2007. április 13. A televíziós műsorelosztók után a médiaszabályozó hatóság is bírálja a földi sugárzású televíziózás digitális átállásáról szóló törvénytervezetet. Az ORTT szerint a törvénytervezet olyan megoldásokat tartalmaz, amelyek alkotmányos szempontból aggályosak, és nem számol azzal, hogy a szabályozni kívánt kérdések jelentős hányada a törvény kétharmados elfogadását igényli. A Nemzeti Hírközlési Hatóság viszont elégedett, szempontrendszere beépült a törvénytervezetbe. Amint arról a törvénytervezetről szóló cikksorozatunk előző részében beszámoltunk, a földi sugárzású televízióadások digitális átállásában - így vagy úgy - érintett műsorelosztók, az Antenna Hungária és az UPC Magyarország szerint a digitális átállásról szóló törvény tervezetében olyan passzusok jelentek meg, amelyek a kormányzati stratégiában nem voltak benne, illetve amelyek ellentétesek a vonatkozó EUirányelvekkel. A törvénytervezet a szolgáltatók szerint számos új korlátozást tartalmaz minden műsorterjesztőre, köztük a kábeltévé-szolgáltatókra is, és a vélemények sokszínűsége és a nemzeti kultúra megőrzése címén tartalomszabályozási kérdéseket is felvet. Médiaszabályzás vagy hírközlési szabályzás? Ezúttal a médiahatóság és a hírközlési hatóság álláspontjára voltunk kíváncsiak a törvénytervezetről. Az ORTT még a műsorelosztóknál is élesebb kritikát fogalmazott meg, alkotmányos szempontból is aggályosnak tartja az új jogszabály tervezetét. Érvelése szerint az előterjesztés a magyarországi digitális átállást egy olyan megoldandó feladatnak tekinti, amely lehetőséget ad a magyar lakosság jelenleg csak a három analóg televízióműsort elérő részének sokcsatornás kínálattal való ellátására, de amelyet a lehető legkisebb ráfordítás nélkül kell megoldani. Az ORTT kifogásolja, hogy a tervezet a hírközlés szabályozási rendszerébe ültetve tervezi kezelni a digitális átállást, és abból kirekesztené a társadalom szempontjából nagyon is fontos tartalmi kérdéseket. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) viszont elégedett az eredménnyel: a digitális átállásra vonatkozó stratégia fő elemeivel, irányával, stratégiai jelentőségű megállapításaival alapvetően egyetértett, az NHH által fontosnak tekintett szempontrendszer alapvetően beépült a törvénytervezetbe.

70

Az ORTT szerint nem frankó Nahimi Péter, az ORTT által alapított Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet (ATKI) igazgatója szerint a digitális átállásról szóló törvénytervezet nem vesz tudomást arról, hogy a szabad hozzáférésű (azaz nem fizetős) műsorszórás a műsorszolgáltatások felhasználókhoz való eljuttatása terén alapszolgáltatást biztosít, melynek keretében az arra kiválasztott műsorok gyakorlatilag minden állampolgár számára elérhetők. Ehhez képest a semmiféle technikai kapacitáskorlátba nem ütköző műsorelosztó rendszerek szolgáltatásai az alapszolgáltatásokon túlnyúló többletszolgáltatások. "Az, hogy a frekvencialehetőségek miatt korlátozott kapacitású műsorszórással továbbított műsorszolgáltatások kiválasztása a műsorterjesztő szolgáltatóra legyen bízva, aligha felel meg az Alkotmány elvárásainak." - vélekedik Nahimi. Az ORTT tudományos háttérintézményének vezetője szerint alapvető alkotmányos probléma továbbá, hogy a tervezet nem számol azzal, hogy az általa szabályozni kívánt kérdések jelentős hányada a törvény kétharmados elfogadását igényli. Formailag és érdemileg is kimutatható, hogy a jogszabály-tervezet számtalan intézkedésében érinti az Rttv. kétharmados szavazat-többséget igénylő elfogadással érvénybe léptetett részét, és csak kisebb hányada korlátozódik egyszerű szavazattöbbséget igénylő kérdésekre. Ez utóbbiak azonban önmagukban értelmes szabályozást nem tudnának létrehozni. "A tervezet a kormány által elfogadott stratégiát követi, melynek előkészítése során az ORTT több alkalommal hívta fel a figyelmet stratégia-tervezet tévedéseire, de észrevételei mindvégig figyelmen kívül maradtak." - mondja Nahimi. Az ORTT szerint a tervezet a műsorterjesztés digitalizálását olyan elkerülhetetlen feladatnak tekinti, amit a lehető legkisebb költségvetési ráfordítással szeretne megoldani. Nem vizsgálja azt a kérdést, hogy a választott megoldás milyen módon fogja a lakossághoz eljutó műsorszolgáltatásokat meghatározni, és az így kialakuló, és évtizedekre meghatározó médiahatások miként fogják az információhoz jutás lehetőségeit, az oktatás, a kultúraterjesztés, a nevelés kiemelten fontos feladatait betölteni. A törvénytervezetben tükröződő elképzelés szerint ez utóbbi feladatokat a közszolgálati műsorszolgáltatásoknak kell ellátni, a többi műsorszolgáltatást a piaci szempontok fogják meghatározni. Ez bizonyos korlátok között még elfogadható is lenne olyan országokban, ahol a közszolgálati műsorszolgáltatás erős, és így e feladatát jól el tudja látni. Nahimi szerint azonban az ilyen közszolgálati műsorszolgáltatás költségei sokszorosát teszik ki a magyar közszolgáltatás forrásainak, és nem is csak az anyagiak a kizárólagos feltételei. Az ORTT azzal sem ért egyet, hogy a törvénytervezet a közszolgálati műsorszolgáltatás kivételével a műsorszórást a műsorelosztó szolgáltatásokkal azonos módon kezeli, és teljes mértékben hajlandó azt alárendelni a műsorterjesztő piaci érdekeinek. A műsorszóró platform ma belátható részének működtetési jogát a tervezet - pályáztatás útján - egyetlen szolgáltatónak kívánja átadni, beleértve a terjesztett műsorok kiválasztásának, a szabad hozzáférésű és a fizetős szolgáltatások aránya megválasztásának és a digitális műsorszóró rendszereken a műsortovábbítás mellett lehetséges információs szolgáltatások nyújtásának jogát is. Ezzel tehát a műsorszórás korábban említett alapszolgáltatás jellegét megszünteti, és csupán a különféle, az üzleti érdekek által életre hívott és vezérelt műsorelosztó rendszerek egyikévé teszi.

71

"Ezzel a megoldással valóban lehet csökkenteni az állami szerepvállalást a digitalizációban és a műsorszolgáltatások kiválasztásában, sőt, esetleg a műsorszórásra fordítható frekvenciakészlet értékesítéséből jelentős azonnali bevételre lehet számítani, de ezzel Európában példátlan médiakoncentráció jönne létre, mely a mi Alkotmányunknak sem felel meg." - mondja Nahimi. A törvénytervezet szerint a pályázat győztese a közszolgálati műsorok továbbítási kötelezettségén túl szabadon, saját üzleti érdekeinek megfelelően választhatja meg az egész platform tartalmát (műsorait) és egyéb szolgáltatásait is. Ezért az ORTT szerint joggal vetődik föl, hogy a DTT platformon nem csak abszolút piaci, de a véleménymonopólium kialakulásának veszélye is fennáll. "Az állam ilyen kivonulása elszalasztja mindazt a lehetőséget, mely a társadalmi érték növelése terén kínálkozna éppen a digitalizálás útján, és ez azt jelenti, hogy nem teljesíti a tőle elvárt kötelezettségét. Az alkotmányos kötelezettségeket egyedül a számszerűen megszaporodó műsorszolgáltatások folytán lehetséges médiapluralizmus megvalósulásával kívánja letudni, és nincs figyelemmel arra, hogy vajon ez a megoldás hogy tudna hozzájárulni a társadalom integrálása, a nemzeti kultúra fejlesztése, támogatása célkitűzéseinek teljesítéséhez." - mondja Nahimi. A tervezet az ORTT szerint teljesen kirekesztené a versenyt a műsorszórás területén, és még a teljes kapacitás az átállás után felhasználható, az első pályázaton nem odaítélt 3/8 részére is opciót kíván adni az első pályázattal kiválasztott platformüzemeltető számára. Ezzel minden ösztönzési lehetőséget megvon attól, hogy a szabad hozzáférésű műsorszolgáltatások műsorterjesztési költségeit leszoríthassa, illetve a fogyasztók kiszolgálásának minőségét fokozza. "Összességében a tervezet a digitalizálást a műsorszolgáltatás lényegére, a fogyasztó alkotmányos szempontoknak megfelelő és minőségi tartalommal való ellátásának szempontjaira tekintet nélkül kívánja végrehajtani, a kérdést döntően hírközlési piaci kérdésnek tekinti. Ezért a folyamatot a hírközlés szabályozási rendszerbe ültetve tervezi kezelni és abból kirekesztené a társadalom szempontjából nagyon is fontos tartalmi kérdéseket." - summázta az ORTT kifogásait Nahimi Péter az Indexnek. Az NHH szerint frankó Márton György, az NHH szóvivője viszont elégedett a törvénytervezettel. Amikor a médiaszabályozásért felelős Miniszterelnöki Hivatal, a digitális átállás stratégiai, koncepcionális kérdéseiről szóló több mint 300 oldalas dokumentumát a stratégia véglegesítése céljából konzultációra bocsátotta, az NHH a digitális átállásra vonatkozó stratégia fő elemeivel, irányával, stratégiai jelentőségű megállapításaival alapvetően egyetértett, az NHH által fontosnak tekintett szempontrendszer alapvetően beépült a törvénytervezetbe. Az NHH szempontjából a digitális átállás során a hangsúlyok elsődlegesen a versenypolitikai megfontolásokon és a korlátos erőforrás-gazdálkodás kérdésein vannak. A hírközlési hatóság nyilvános konzultáció során adott válaszában is a versenyszabályozásra, a frekvenciagazdálkodásra és a digitális műsorterjesztés műszaki feltételrendszerének kialakítására fordított elsődlegesen figyelmet. Az NHH három stratégiai követelmény érvényesülésének szükségességére hívta fel a figyelmet: először, hogy a digitális átállásnak elsődlegesen a műsorterjesztési platformok közötti verseny erősítését kell szolgálnia; másodszor, hogy az üzleti modell kialakításában a potenciális pályázóknak a lehető legnagyobb döntési szabadságot és felelősséget célszerű biztosítani; harmadszor pedig, hogy rugalmas

72

frekvenciagazdálkodási gyakorlattal kell hozzájárulni a kedvező műszaki, beruházási, innovációs és üzleti elképzelések megvalósulásához a digitális átállás során. "Az NHH elkötelezett a sikeres digitális átállásban, és ahogy a spektrumlehetőségekért folyó genfi konferencián is maximálisan képviselte a magyar digitalizáció érdekeit sikeresen megszerezve a lehető legnagyobb mennyiségű digitális TV-re és rádióra használható kapacitást - a továbbiakban is minden eszközével segíteni kívánja a folyamatot. Így támogatja a stratégia megvalósítását szolgáló kodifikációs eljárást is." mondta Márton György az Index érdeklődésére.

Ábra és diagramjegyzék

Diagram 1. Milyen gyakran néz Ön televíziót? 4% 16%

Napi rendszerességgel heti rendsz. havi rendsz. 80%

Diagram 2. Hallott-e már a digitális televíziózásról?

3%

hallott róla nem hallott róla

97%

73

Diagram 3. Mit tart fontosabbnak a digitális televíziózásnál? 400 szélesebb progr.

300

jobb minőség

200

több szolg egyszerű kezelés

100

új technológia

0

Diagram 4. Hol nézne szívesen digitális tévét? 3% 1% otthon munkahelyen tömegközlekedésen 96%

Diadram 5. Milyen típusú cstornákat nézne szivesen digitális tévén? 14%

2%

10% 16%

11% 6%

14%

10% 7%

5%

5%

akció humor természetfilm sci-fi horror romantikus sorozat közszolgálati hír zene egyéb

74

Diagram 5/1. Egyéb tartalmak eloszlása sport

10%

krimi

10%

40%

10%

horgász kaland rajzfilm

10%

felnőtt tartalom

10%

10%

háttérelemző műsorok

Diagram 6. Mely többletszolgáltatások vonzák Önt a legjobban? műsorfelvételi lehetőség 1% 14%

30%

adás késleltetett megtekinthetősége internetezés

22% interaktivitás 33%

vásárlás

Diagram 7. Hány digitális televíziós csatorna fogható a lakhelyén?

32%

8%

23%

37%

1 cstorna 1-5 csatorna 5-10 csatorna 10 csatorna<

75

Diagram 8. Hány digitális adó esetén ruházna be? 4% 25%

34%

1nél is min. 5 db min.10 db 10 db<

37%

Diagram 9. Mennyit költene digitális vevőkészülékre? 10%

15%

semennyit

10%

15.000HUF alatt 15.000-25.000Huf között 25.000-45.000HUF között

37%

28%

45.000HUF felett

Diagram 10. Várja már az átállást? 11% igen 49% 40%

nem miről van szó?

76

1. ábra

A digitális átállás időpontjai Európában (Magyar Médiahelyzet; 109. oldal, 2005)

77

2. ábra

(Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából)

3. ábra

(Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából)

78

4. ábra

Digitalizációs Pro és Kontra (www.homodigitalis.hupont.hu) Felhasznált Szakirodalom •

Antal Zsolt, Gazsó Tibor: Magyar Médiahelyzet, Századvég Kiadó, 2005

•

Csermely Ákos: Írások az Internet és a média világából (A közszolgálatiság újrafogalmazása a digitális forradalom küszöbén), Média Hungária Könyvek 7., 2005

•

Bozóki András: A digitalizáció szerepe a kulturális értékek megőrzésében, Tanulmány, 2005

•

Kolosi Péter: A televíziózás jövője, Tanulmány, 2005

•

Tóta W. Árpád: A közszolgálat vége-a köz kiszolgálja magát, ha hagyják, Tanulmány

•

Gulyás István: Tematikus csatornák a digitális forradalom küszöbén, Tanulmány, 2005

•

Borovitz Tamás: A jövő digitális médiaszolgáltatási térképe

•

Dr. Béky Zoltán Balázs: Az Országos Rádió és Televízió Testületnek a digitális földfelszíni televíziós műsorszolgáltatásra váró átállással kapcsolatos feladatai és az ezekkel összefüggő egyes kérdések, Tanulmány, 2004

79

•

Lengyel Márk: A médiatörvény módosításának lehetőségei és kritériumai, Tanulmány, 2005

•

http://www.modemido.hu/01nov/kisszot.html

•

http://homodigitalis.hupont.hu

•

www.nhh.hu

•

www.akti.hu

•

www.kerdoivem.hu – segítségével készítettem kérdőívem

•

www.iwiw.hu- ezen a közösségi portálon, az ismerőseimnek köszönhetően tudtam elkészíteni a kérdőívem és a kutatásom

•

www.sat.hu

•

www.dvb.lap.hu

•

www.frekvencia.hu

80