CIVIL VÁLLALKOZÁSOK FAILURE REPORT 1.1 Jelentés a szervezet működésében és a Senior Mentor Programban elkövetett hibákról
2013. május 23. www.civilvallalkozasok.hu www.civicenterprises.org
1
Kedves Olvasó!
Amit most kézben tartasz az egy kivételes gyűjteménye a Civil Vállalkozásokhoz valamilyen módon kapcsolódó személyek őszinte vallomásainak. A közreműködőknek ezúttal is gratulálunk és köszönjük, hogy nyíltságukkal segítik munkánkat. Felkérésünkre érkeztek levelek mentoroktól, egykori gyakornokoktól, program koordinátoroktól, sőt közülünk, a Felügyelőbizottság tagjai közül is.
Ebben a beszámolóban a megszokott jelentésektől eltérően arra helyeztük a hangsúlyt, hogy egy szervezeti méretű önvizsgálatot tartsunk, aminek eredményeként közösen tanulhassunk egymás és a saját hibáinkból is. Több levélíróban felmerült, hogy egy társadalmilag hasznos, az önkéntességen alapuló szervezet lelkes tagjai miért kell, hogy a melléfogásaikról beszéljenek. A jelentés tartalmának tükrében reményeink szerint a módszerben kételkedők is meglátják a sorok mögötti értéket: jól körülhatárolható problématerületek emelkednek ki az egyéni történetek összességéből.
A teljesség igénye nélkül szeretnénk az Olvasó elé tárni a bennünk megfogalmazódott közös motívumokat, amik elgondolkodtatóak és a jövőre nézve megszívlelendőek:
●
Mentor-diák kapcsolat - a gyerekekkel kialakított kapcsolatot az őszinte beszélgetés, a biztatás, a türelem és empátia erősítik. Figyelmük lekötése sokszor még érdekes olvasmányokkal sem könnyű, fontos felismerni, hogy az engedékenység a tekintély rovására megy, ezért következetesnek kell lenni velük.
●
Mentor-pedagógus kapcsolat - meg kell találni az egészséges arányt a pedagógusok útmutatásai és a saját elképzelések között, mert a tanítók mindig a leckeírásra helyezik majd a hangsúlyt, holott a hagyományos mentorálás is a gyerekek hasznára válik.
●
Egyéni vállalások - nem szabad túlvállalni magunkat a diákok számát tekintve, mert a rendszeresség és a törődés sok idő és energia. Ne legyünk elégedetlenek magunkkal szemben, reális célokat tűzzünk ki. A látványos sikerhez hosszú, kis lépésekből álló út vezet, ehhez nagy türelemre van szükség.
●
Gyakornoki meglátások - a cégen belüli partneri viszonyra kell törekedni, mert ez a gyakornoki program mind budapesti, mind washingtoni része során felmerülő lehetőségek és kötelezettségek tisztázását nagyban segíti.
2
Végezetül szeretnénk felhívni a kedves Olvasó figyelmét a fentiek egyik nagy tanulságára, a kommunikáció fontosságára. A kommunikáció alapját képezi a szervezet működésének és minden szerepkörben, minden cselevkésünket meghatározza, megítélésünket nagyban befolyásolja. A Civil Vállalkozások egy nagyszerű szervezet, kivételes emberek példátlan együttműködése hajtja előre és biztosítja növekedését megalakulása óta. Ne engedjük tehát, hogy a kommunikációs hibák a rászorulókon csapódjanak le vagy hogy tetteink félreértelmezhetőek legyenek csak azért, mert nem kommunikáljuk motivációnkat!
Sikeres félévzárást és további eredményes munkát kívánunk!
Tisztelettel,
A Felügyelőbizottság tagjai:
Limbacher Tivadar, Radácsi László és Szabó Dániel
3
Tárgy: Hibák márpedig mindenhol vannak Természetesen olyan nincs, hogy valami mindig csak jó, és soha nincs benne hiba. Így van ez a SMP-ban is. Mindannyian tudjuk, hogy egy remek kezdeményezés, és látjuk azt is, hogy nagy szükség van rá az egész országban, ezt a programot nem szabad abbahagyni, csinálni kell tovább, akkor is, ha jelenleg nagyon göröngyös talajon toljuk a szekerét.
Hogy miért ilyen göröngyös az út, azt nagyjából tudjuk. Számtalan külső okról lehetne beszélni, de meg kell nézni, hogy mi mentorok és koordinátorok elkövetünk-e mindent a siker érdekében.
Elöljáróban leírom, hogy rendszeresen tartok önelemzést, önértékelést, utólag átgondolom a döntéseimet, kijelentéseimet, és próbálok válaszolni magamnak ezek helyességéről, esetleg hibáiról.
Értékelésemnél ülön választom a két tevékenységem.
Koordinátori munka: 1. Egyik legfontosabb feladatom az új mentorok kiválasztása volt. Amikor el kellett döntenem a jelölt alkalmasságát, néhányszor elbizonytalanodtam. Úgy tűnik, akiket javasoltam, megállják a helyüket, de nem tudom milyen véleményt alkothatnak (esetleg a Szervezetünkről is) azok a jelentkezők, akiket elutasítottam. Visszatérő kérdés nálam, nem voltam-e túl szigorú azokkal az idősebb emberekkel, a jelöltekkel, akik a szeretetüket, a tudásukat önkéntesen, ingyen adnák oda arra rászoruló gyerekek részére. 2. Másik fontos koordinátori feladat a partnerkapcsolatok folyamatos építése. Kapcsolat tartás és kapcsolatteremtés az iskolákkal. Ebben a munkában bőven van lemaradásom. Nem látom igazán a Szervezetünk terjeszkedésének koncepcióját, így a helyemet sem a szervezési munkában. Amit saját hibaként fogok fel, és érzem, rövid időn belül változtatnom is kell rajta, hogy igazán nem is tettem határozott lépéseket a koncepció megismerése érdekében. Amennyiben jól ítélem meg, hogy a munkámra szükség van a Szervezetünk bővülése, terjeszkedése érdekében, kérek segítséget ezen hibáim mielőbbi kiküszöböléséhez.
Mentori munkám: remekül meg lett fogalmazva a mentori munka lényege: az alsó tagozatos gyerekek nem tudnak rendesen olvasni, nem értik az elolvasott szöveget, illetve nem megy az alapvető matematika. Ezeket kell gyakorolni, ezen a téren kell velük foglalkozni.
4
1. Ezzel szemben én sokszor az okát keresem, annak, hogy miért olvas nehezen és miért nem figyel oda a matematikára a gyerek és azt látom, hogy nagyon hiányzik nekik az őszinte törődés, a beszélgetés, a biztatás. Háttérbe helyezve az SMP által meghatározott feladatokat, sokszor őszinte diszkrét beszélgetéssel töltjük el az órákat. Így a munkám kiértékelésénél nem tudok közvetlen eredményekről, látványos fejlődésről számot adni. Ez néha elbizonytalanít, és felmerül bennem a kérdés, hogy ilyen jellegű mentori munkám során azt csinálom-e ami a Program célja. Talán nem, de hiszek az ilyen irányú munkám későbbiekben jelentkező eredményeiben. És itt jön a kérdés, hogy ez az elrugaszkodásom a Programtól az én hibámnak róható-e fel, amin változtatni kell, vagy egyszerűen csak: nem a Program által megfogalmazott célt követem, de a munkám így is beleillik az SMP-ba.
2. Más: a Rogers iskolában felső tagozatos fiúkkal foglalkozom az ottani pedagógusok kérésére. Az ötödik osztályos kisdiákkal még lehet együtt dolgozni, de 7.-8. osztályos tanulóknál nem látom a mentori munka értelmét. Nagyfokú leterheltségük miatt általában valamelyik tanóráról jönnek ki, így egyik lehetőségként a tanárokkal egyeztetve együtt haladunk a tananyaggal, vagy egész más tantárggyal foglalkozunk, és azzal szembesülünk, hogy abból a tantárgyból romlik az eredménye, amelyik óráról rendszeresen elhozzuk. Nem tudom, ez az én hibám, és lehet (kell) rajta változtatni, vagy más mentorok is foglalkoznak felsős diákokkal és ők is hasonló véleménnyel vannak.
Talán a fent említett néhány gondolat, ami kérdésként ismétlődik gondolataimban, jól csinálom-e azt amit csinálok.
Varró István, program koordinátor, mentor a Senior Mentor Program egyéni tagja
Stratégiai tervezés hiánya
A Civil Vállalkozások határozott küldetésnyilatkozattal, a Senior Mentor program pedig szintén világos és az eddigi tapasztalatok által is visszaigazolt - célkitűzéssel rendelkezik. Hiányzik ugyanakkor a szervezetben egy hosszabb távú stratégiai terv, amely meghatározná, hogy milyen irányokba kellene összpontosítanunk ahhoz, hogy még hatékonyabban valósítsuk meg céljainkat. Az elmúlt években az éves célkitűzések és cselekvési tervek megalkotása szintén elmaradt; a szervezet inkább spontán módon, illetve az ügyvezető általi mikro-tervezéssel fejlődött. Az eddig elérteket összességében véve nem érzem rossznak, de bizonyosan növelni tudnánk a működésünk eredményességét, ha kitűznénk olyan középtávú célokat, amelyekhez időről-időre hozzámérhetnénk az állapotunkat. A tudatosabb tervezés mind az ügyvezetésnek, mind pedig a tagoknak segítene fókuszálni a vállalkozással kapcsolatos erőfeszítéseiket. A stratégiai tervezés azonban nem csak az ügyvezető feladata. A Civil Vállalkozások alapítóinak és tagjainak, így nekem is lépéseket kellett volna tenni a tudatosabb szervezetirányítás felé. Nekem is, és közösen is felelősségünk lesz a következő évben, hogy ezt az elmaradást pótoljuk.
5
dr. Varsányi Benedek, társalapító Civil Vállalkozások
Én legnagyobb kudarcomnak azt tartom Civil Vállalkozásoknál töltött aktív időszakom alatt, hogy miután visszajöttem Amerikából és újra el kezdtem részt venni a SMP szervezésében, nem sikerült valódi partneri viszonyt kialakítanom egyetlen munkatársammal, főnökömmel, a CV vezérigazgatójával Aichelburg Mártonnal. Ez többek közt abban is megnyilvánult, hogy minden rám osztott feladatot főnök-beosztott viszony szerint szó nélkül elvégeztem és nem vállaltam konfrontációt számomra méltatlan vagy akár megalázó helyzetekben. Esetleges eltérő véleményemet nem tudtam elég erőteljesen képviselni, kisebb nagyobb ötleteimet megvalósítani és igényeimet érvényre juttatni. Visszatérésem után nem tisztáztattam előre munkámmal kapcsolatos jogaimat és kötelességeimet és többek között nem mértem fel reálisan, hogy szakdolgozatom írása és vizsgáim mellett mennyi időt és energiát tudok munkámba fektetni. Mindez egy olyan elmérgesedett helyzethez vezetett, amelyben az egyedüli megoldásnak a közös munka megszakítását láttam. Szintén saját kudarcomként értékelem, hogy felmondásom időszakában nem tudtam egyértelműen, érthetően és önállóan kommunikálni felmondásom okait, aminek következtében döntésem összemosódott párhozamosan zajló egyéb CV-n belüli konfliktusokkal, amikez pedig valójában semmilyen köze nem volt.
Meleg Orsolya, program koordinátor Budapest - Washington D.C. Gyakornoki program
1. A Senior Mentor Program bázisát a nyugdíjasok jelentik, akik korukból kifolyólag sokkal nagyobb türelmet és empátiát igényelnek, mint a fiatalabb generációk. Így fontos, hogy a Civil Vállalkozások folyamatos türelemmel és kellő megértéssel kezelje a velük kapcsolatos problémákat (ez természetesen helyzet függő. Azonban fontosnak tartom, hogy ezt folyamatos szempontkent tartsa maga előtt a vállalkozás, mind nyilvános, mind belső kommunikációjában.
2. Az USA ösztöndíj kapcsán hasznos lehet, ha már a gyakornok programba bekerülésekor megkezdődnek a szükséges előkészületek annak érdekében, hogy a washingtoni tapasztalatszerzés a lehető leghasznosabban és a gyakornok szakmai profiljába a legjobban illeszkedő szervezetnél folyjon le. Szinten érdemes, ha az elején tételesen tisztázzak a felek, mik a gyakornok pontos kötelezettségei a kiutazással kapcsolatban. Az 5 hónap hamar eltellik, és személy szerint számomra, ahogy ezt akkor el is mondtam, kissé nyomasztó helyzet volt, hogy az utolsó hetekben kezdtük el a kiutazás és a kinti gyakornokság
6
szervezését. Természetesen a kint szerzett élmenyek és tapasztalatok mindenképp felbecsülhetetlenek, de esetleg célravezetőbb az előkészületek kissé szervezettebb módjara törekedni.
Igricz Dorottya, program koordinátor Budapest - Washington D.C. Gyakornoki program
Nem azért nem írok hibákat, mert nem akarok, hanem nekem igy jó az egész, ahogy van. Gondolkodom, de nem jut eszembe semmi rossz, sőt kellemetlen dolog sem. Mindenki tisztességes és nekem ez a legfontosabb egy munkakapcsolatban.
Osztafinné Orosz Judit mentor Senior Mentor Program
Mellékelten küldök ízelítőt az elkövetett hibákból: - Olyan könyvekből is olvastattam, amelyek nem érdekelték a gyerekeket, beleértve a tankönyvet is; - Előfordult, hogy - mikor úgy éreztem, csak az időt akarja húzni - egyik gyereket megakasztottam a beszédében. Pedig az fontosabb, mint az olvasás, mert a gyerekről magáról, és a környezetéről árulhat el sok mindent.
Szövényi Eszter mentor Senior Mentor Program
Én ebben a tanévben kezdtem el a szolgálatot. Nagyon örülök, hogy csatlakoztam hozzátok! Vallom, hogy aki megszokta (és természetesen szerette) az iskola "illatát", az nehezen hagyja abba a gyerekekkel való foglalkozást. Munkám során 28 évet tanítottam, így nem idegen számomra ez a terület.
Mit csinálnék másként? A kezdőknek, az első évben kizárólag csak egy gyermek/nap való foglalkozást engedélyeznék. A foglalkozás hosszát is pontosan szabályoznám. Ezt azért tartanám fontosnak, hogy a gyermekeknek legyen lehetőségük az udvaron játszani is. A tanévet két kisfiúval kezdtem el, később egyikük lebetegedett, én pedig vállaltam egy harmadik kisfiút. Nagy hiba volt! Így kevesebb idő jut egy tanuló fejlesztésére.
7
Javasolni tudnám, hogy mi mentorok párban dolgozzunk, hogy az esetleges helyettesítést könnyebben megtudjuk oldani. Nagyon fontosnak tartom, hogy a foglalkozás lehetőség szerint soha ne maradjon el! A gyermekek várnak minket, mi nem tehetjük meg, hogy elkésünk, vagy el sem megyünk!
Hevessyné Dávid Ildikó mentor Senior Mentor Program
Nagy tapasztalatom még nincs a mentori munkában, azaz időben nem tekintek vissza hosszú múltra.
Amikor bekerültem a csapatba bátran nyilatkoztam, hogy szívesen vállalok felső tagozatosokat is. No, itt nagyot tévedtem, amikor nem figyeltem fel arra, hogy ez igazán kicsikkel működik. Én két ötödikes fiúval is próbálkoztam. Az első igen jó eszű, ámde szorgalma semmi kisfiú, aki amúgy igen szeretetre méltó, de tanulni azt nem akart. Amikor beszélgetést kezdeményeztem, erre ő kijelentette, hogy neki ilyesmire nincs ideje. A tanára és a szülei a ketteseit hármasait szerették volna négyesötösöknek látni, és hangsúlyozom a képességek alapján nem megalapozatlanul.
Én nem tudtam elérni, hogy a személyem olyan vonzó legyen, hogy egy 11 év körüli kisfiút lekössek.
A másiknál is valószínűleg erre kellett volna törekedjek, mert más motiváció itt sem volt, és itt is egyértelműen a tananyag korrepetálását várták tőlem
Van két kislány, akiket eleve azért kaptam, mert ők csak a hét egy napján tudnak jönni. Itt érzékeltem, hogy divatos dolog az osztályban, ha van valakinek mentora. Munkám itt is kizárólag a napi lecke elkészítésében való felügyelet, mert segítségre szükség nincs, derék, szorgalmas, értelmes kislányok.
Magamnak annyi hasznom van, hogy ugyan én matematikát magamtól nem vállaltam volna, de kénytelen voltam a törtet törttel osztani bonyolultabb esetekben is (ötödikben). Németet sem gondoltam segíteni, de a lányok segítenek nekem, így már előjöttek a sok éve elfejtett szavak, sőt még a múlt idő is.
Végül is az, hogy rajtam kívül bárki más nyert volna a buzgólkodásomon - nem valószínű. Nem hiszem, hogy ez csak rajtam múlt. Úgy érzem a tanárok azt várnák, hogy csak és kizárólag a tananyag elsajátításában segédkezzek. Sőt, a szülők is ezért járulnak hozzá a mentorral való kapcsolathoz. Én nem hiszem, hogy ez baj, csak másfajta felkészülést és elkötelezettséget- felelősséget jelent.
Technikailag sokat jelentene, ha valamiféle információs hálózat működhetne a diák, az iskola és a mentor között. Bizony az nagyon elveszi az ember kedvét, ha sorozatban hiába megy. Az is rossz érzés
8
persze, amikor magam nem tudtam értesíteni a gyerekeket, hogy ne várjanak. Egyszer ez is előfordult.
Remélem, az én nem gazdag tapasztalatomból is sikerül meríteni.
Krauszné Karakó Judit, mentor Senior Mentor Program
A Csikisuliban működöm senior mentorként. Első mentoroltam egy második osztályos kislány volt. A feladatra koncentrálva nem fordítottam kellő figyelmet a gyermek fegyelmezésére, azaz többnyire az ő kívánsága szerint alakult a foglalkozásaink menete, a feladatok sorrendje. Ennek eredményeként a kislány kapkodni kezdett, több fajta munkába is belekapott, majd másra tért át, végül elveszítette az érdeklődését, és csaknem teljesen kezelhetetlenné vált.
A hibámból tanultam. A foglalkozások menetét, a feladatok egymás utánját következetesen én határozom meg, ügyelve ugyanakkor arra, hogy a gyermek érdeklődését mindvégig fenntartsam, és hacsak lehet, dícsérettel fokozzam a sikerélményét. Jelenlegi mentoroltam, egy második osztályos kisfiú tudtommal szívesen jár a foglalkozásokra, és mindketten jó érzéssel, elégedetten töltjük együtt a tanulásra szánt időt.
Farkas Mária, mentor Senior Mentor Program
Az ismételt figyelemfelhívás miatt jelentkezem e késői órán a témával kapcsolatban. A második felhívás alapján Magdikával úgy beszéltük meg, hogy mi nem írunk le semmit hibaként eddigi tevékenységünkről, mert hozzáértésünk maximumával voltunk a körülmények figyelembevételével a program részesei.
Bár motivációnk a Civil Vállalkozások Senior Mentor Program filozófiája irányában nem változott, mégis a 2012/2013 tanév I. félévének kimaradása a Rókusi iskola kereteiben számunkra fejtörést okozott a tanév indulásakor. (Sem a programgazda, sem a fogadó iskola nem adott semmilyen információt, a korábbi év mentorainak, 3 fő, hogy menjünk-e, számítanak-e ránk. Ismerve az iskolák életében bekövetkezett tulajdonosi változásokat az idei év szeptemberétől , mi magunk várakozó állásponton voltunk. Nem jelentkeztünk az iskolában, mert a szervezet koordinátora nem jelzett a korábbi gyakorlat szerint, s az iskola nem hívott bennünket, mert a szervezettel rendezetlen volt a kapcsolata, mint az utóbb kiderült. A kommunikációs hiba a rászoruló gyerekeken csapódott le. Ők estek el, ki tudja hányan attól az egyéni
9
foglalkozási lehetőségtől, amelyben az előző tanévben 18 tanulónak volt része.)
A program hasznosságában, szükségességében továbbra is hiszünk, de gyakorlati megvalósíthatósága aggályokat ébresztett bennünk a saját példánk kapcsán, különösen a változó köznevelési feltételek között. Az elmaradt megerősítés miatt új érdeklődési és tevékenységi területet találtunk, s ezzel is összefügg, hogy vállalásaink mennyisége visszaesett a korábbihoz viszonyítva, és inkább becsületi alapon, s nem a korábbi meggyőződés alapján veszünk részt a programban.Természetsen a reánk bízott kisiskolások ebből semmit észre sem vehetnek, mert velük foglalkozva csak az ő előrehaladásuk segítésére összpontosítunk. Az iskolával való újbóli kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás korrekt.
Péterné Szabó Irén, mentor a Senior Mentor Program egyéni tagja
Először is elnézést kérek a késésért (nincs használható mentségem), de remélem még használni tudodjátok a levelemet. Biztos több hibát is elkövettem, de csak ez a három tudatosúlt bennem.
Nem mindig vettem észre időben, hogy lankad a tanítványom figyelme, és ezért nem iktattam közbe időben valami játékos frissítő dolgot.
Előfordúlt az is , hogy ha a gyermek olyasmit nem tudott amit szerintem már régen tudnia kellett volna, és akaratom ellenére meglátszott rajtam az elégedetlenség.
A harmadik hibát nem a gyerekekkel hanem magammal szemben követtem el. Ha egy foglalkozás nem úgy sikerűlt ahogy elvárható lett volna elégedetlen voltam magammal. Ez butaság és nem válik senki hasznára. El kell fogadnunk a tényt, hogy nem minden akciónkat övezi siker.
Hát ennyi. Minden jót kívánok, Köszönöm a szervezést.
Vándor György, mentor Senior Mentor Program
Mint látható nehezen szántam el magam arra, hogy egyáltalán írjak-e felkérésre.
10
Miért? Mert a Programot kritizálni nem szándékozom. Ez a Te Koncepciód, amely úton haladni szeretnél, ill. a változtatásokat is Magad szereted kigondolni. Teszek ugyan kisérleteket változtatásra, eltérítésre- ez valószínüleg hiba - de ezeket Te úgysem szoktad megfogadni. Nincs most tehát értelme csokorba foglalni őket.
A saját munkámat igyekszem következetesen csinálni a megállapodásunk szerint. Szerintem felfogtam a Program célját, nem érzek bizonytalanságot etekintetben.
Amit nyilván sajnálok, hogy nem volt módom egy-két régi mentornak munkát adni a Grosics kiesése miatt. Gondolok itt Varga Mártára és Nyíry Évára.
Önkéntes lelkemmel nem nagyon fér össze a magam hibáztatása, mert elvenné a kedvemet, amelyre most a nehezebb helyzetben úgyis inkább szükség van. Iránymutatást, a munka feltételeinek megteremtését továbbra is az ügyvezetőptől várom.
Demjén Klára, program kooridátor Senior Mentor Program
Két hónapja foglalkozom két másodikos kisfiúval a XXII. kerületi Bartók Béla úti általános iskolában. Úgy érzem ez még rövid idő ahhoz, hogy komolyabb következtetéseket szűrjek le. Bizonyára sok mindent lehetne jobban csinálni, még én is „tanuló vagyok”. Két ellentétes tulajdonságú fiúval foglalkozom, akik ráadásul barátok is, szeretnének egyszerre jönni, de egyikük lassú, másik gyors felfogású. Nagyon nehéz ellentmondani kérésüknek és következetesnek maradni.
Ami gondot okozott: a tanárnőjük azt kérte, hogy a házi feladatok elkészítésére koncentráljak. „Már az eredmény lenne, ha ezt mindig elkészítenék”- mondta. Egyikük 45 perc alatt nem tudja befejezni és még egy kis helyesírást, szorzótáblát is szeretnék vele ismételtetni. Néha továbbmaradunk – ezt nem egyszer a gyerek is kéri – de nem tudom, szabad-e egy 8-9 évest ennyire terhelni. A 4 óra tanítás után ebéd, utána logopédus, majd én. Lemarad a lazításról, focizásról, futkározásról az udvaron. A másik csemete maximum 25-30 percig tud összpontosítani.
Simon Zsuzsanna, mentor Senior Mentor Program
Önkritika
11
Én a Rogersben úgynevezett sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozom. Az iskola rendkívüli figyelmet fordít ezeknek a gyermekeknek a felzárkóztatására, úgy hogy mi mindent megbeszélünk az osztályfőnökkel és minden foglalkozás után tájékoztatom is őt az óra eseményeiről. A tanterv szerint haladunk, de minden óra végén 10 percet arra szánok, hogy a privát életről is beszélhessenek. Ezt eleinte nyilván kevésbé tartottam fontosnak, de ezzel a módszerrel sikerült közelebb kerülnöm mind a hiperaktív kisfiúhoz, mind pedig a korábban kommunikálni képtelen kislányhoz. Várják ezeket a beszélgetéseket, mert sajnos ezekkel a gyermekekkel úgy látszik négyszemközt nem beszélgetnek. Az iskolától én eddig még csak elismerő szavakat kaptam és eddigi módszeremet továbbra is gyakorolni fogom. Javasolom az egyénre szabott beszélgetések beiktatását mindenkinek, de gondolom ezt minden jó érzésű és a gyermekek iránt elkötelezett mentor társam meg is teszi. Nem tudok "rosszat" írni, fogadjátok el ezt.
Dr. Somogyi Mária, mentor Senior Mentor Program
Az első évben két iskolában végeztem a mentori munkát. Már a tanév elején is úgy éreztem, hogy sok idő megy el az utazással, pedig akkor még csak heti két alkalommal mentem az Üllői úti iskolába. A második félévben azonban az Üllői úti iskolába járó kisfiúval mindennapossá vált a találkozásunk, vagyis a hét öt napján folytattuk a munkát, napi másfél óra nettó időt töltöttünk együtt. Hibának tartom, hogy az utazással igen sok időt elfecséreltem. Tanulság: a lehető legközelebb kell a lakáshoz a mentori munkát végezni, hogy ne az utazás vigye el az időt. Az Üllői úti iskolába járó kisfiú már 13 éves volt (év-vesztesként és egyszer évet ismétlőként) 6. osztályba járt. Igen sok volt a házi feladat, sok a tantárgy, a tanulnivaló. Amikor délutánonként találkoztunk, igen sok feladatot kellett volna elvégezni: megírni, megtanulni a leckét, és a tehetséggondozással kapcsolatos feladatokat is végezni akartuk. Ilyenkor időhiánnyal küzdöttünk, hiába állt egy óra a rendelkezésünkre. Más napokon viszont nem írt leckét, nem tanulta meg a feladott verset, nem olvasta el a kötelező irodalmat, stb. Eredmény: félévkor három tárgyból bukás. Hiba volt egy 6. osztályos kisfiút a sztenderd mentori eszközökkel segíteni, számára egészen más módszer volt szükséges, amire csak egy fél év eredménytelenség után jöttem rá. A gyerekek délután már nagyon fáradtak. Fáradtak azért, mert egy délelőtti munka már mögöttük van és fáradtak azért, mert este későn fekszenek le, és egyébként sem alusszák ki magukat. Ezért a mentornak csak akkor van sikere, ha úgy tudja a munkát eladni, hogy játéknak tudja álcázni a mentorálást, ha a gyerekek azt hiszik, hogy nem tanulnak, hanem játszanak. Ezért gyűjteni kell azokat a módszereket, amivel az olvasás-írás-számolás játéknak álcázható.
Remélem, hasznosítani tudjátok ezt a kis szösszenetet. De egyébként igen fontosnak tartom, hogy a mentorok számára találkozási lehetőséget teremtsen a Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. a
12
tapasztalatcserére, a jó gyakorlatok megismerésére, átvételére. Ennek érdekében jók a havi találkozások a kőbányai mentortársakkal, de talán más területi csoportból is szívesen találkoznának egymással a mentorok. Egyébként: ha készül összegzés, azt megkaphatjuk?
Tóth Anikó, mentor Senior Mentor Program
Az elmúlt év szeptembere óta működöm mentorként, így a tevékenységem esetleges szakmai hibái nem láthatók még, a kapcsolatteremtés - amiben a probléma azonnal megmutatkozhatott volna- úgy érzem jól sikerült. Két lányom van, akik testvérek, egy osztályba járnak, 9 évesek, de nem ikrek, 7 gyerek van a családban, ebből 4 édes és 3 nevelt gyerek .Az, hogy egy mentoruk van - véleményem szerint talán már az egy osztályban történő képzés is - nem feltétlenül pozitív versengést vált ki a gyerekekből. Nem mindig húzza az egyiket, ha a másik jobb teljesítményt nyújt, jobb a hozzáállása, stb, különösen, hogy érzésem szerint otthon sem egyforma a megítélésük. Más kérdés, hogy a családi helyzetet jobban látom, érzem így, hogy egy családból jöttek. Ez a helyzet természetesen az iskola döntése volt, hasonló felvetésnél azonban a jövőben elgondolkoznék az előnyökről- hátrányokról. A másik hiba - amit leginkább magammal szemben követtem el -, hogy szeretnék mielőbb eredményt elérni. Ha a gyerek pl a korábbi időszakban rendre elégtelent kapott szövegértésre, nem szeretném, hogy a következő hónapban is kudarc érje. De rá kell azonban jönni, tapasztalni kell, hogy a mi feladatunk nem egy hónapos program és a kis eredmények is tudnak komoly előrelépést jelenteni. Ez türelemre szoktatja a mentort is.
Ezek azok a gondolatok, amik foglalkoztattak menet közben, hogy lehetett volna-e jobban megoldani néhány helyzetet. Ha további kérdések merülnének fel, kérlek jelezzétek.
Szántó Zsuzsa, mentor Senior Mentor Program
Elkövetett hibák...
Talán túlzott becsvágy fűtött, hogy látványos sikereket érjek el ahelyett, hogy a rám bízott gyerek igényeire jobban figyeltem volna. Az egyik esetben egyértelműen nem a szellemi, hanem a tényleges éhségét kellet volna csillapítani!
13
Beláttam nem győzöm! Fáj! Máskor a türelmem volt elégtelen, elveszítettem a bizalmam magamban, a gyerekben, kettőnk kapcsolatában... A következetesség is néha bizony kívánni valót hagyott maga után, vagy mondhatnám: túlságosan is rugalmas voltam. A rugalmasságot engedékenységet végül komolytalanságnak vették, ez pedig nem esett jól. Végül úgy gondoltam , hogy ez nem igazán fontos a konkrét esetben, így erőltetni fölöslegesnek láttam. Ugyanakkor persze rengeteg csoda élménynek lehettem részese ...
Bella Roszinszky, mentor Senior Mentor Program
Nem értem egész pontosan, mi ennek a „meakulpázásnak” a célja. Az a véleményem, hogy ez „nagyon amerikai” látszat dolog, amit átveszünk a magyar gyakorlatba, de miért is? Aki dolgozik (vagy csak él) követ el hibákat, és ha őszinte magával az ember, akkor rendszeresen készít „mérleget”. A hibáit be- és átlátja, magában „elrendezi”. Igyekszik a továbbiakban nem elkövetni, kiküszöbölni vagy legalább minimalizálni. Miután ez annyira személyes, „belső dolog”, csak saját magunkra vonatkozik, nem tartozik a nyilvánosságra, szerintem másnak nem is fontos, (esetleg érdekes?) de más nem „tanul” belőle!
Lásd: Failure Report 1.0 Jelentés a Civil Vállalkozások ügyvezetésében elkövetett hibákról
Kedves Marci, számomra teljesen érthetetlen volt, a leírtak miért tartoznak másra/ránk? Nyilvánvaló, hogyha már átgondoltad, megfogalmaztad (elsősorban magadban) szigorú önkritikát gyakoroltál, azzal túl is léphetsz rajta. A legnagyobb hibák azok, amiket az ember magától nem vesz észre, ezért nem is látja be, nem is foglalkozik vele. Nyilván nem írja meg, ebben a jelentésben sem. Akkor miről beszélünk? Ami az eltelt 3 évben a Senior Mentor Programban végzett munkámat illeti, az alábbiakat tartom lényegesnek megjegyezni: Nem szabad túl nagy elvárásokat saját magunkkal szemben megfogalmazni, mert az csalódáshoz vezet. (Pl. a rossz tanulóból jelest „faragni”) Természetesen igyekezni kell mindig a legjobb teljesítményt nyújtani, de ha azt a külső (iskolai) körülmények nem teszik lehetővé, nem kell elkeseredni. Nem szabad túl sokat vállalni, mert nem a mennyiség számít. (Minél több gyereket vállalni, kevesebb idő ráfordításával)
14
Országhné Benedek Krisztina, mentor Senior Mentor Program
A mentorálás együtt jár némi szociális tevékenységgel, tapasztaltam, hogy éhesen nem tudott koncentrálni a kisgyerek. A munkáját is lehet motiválni némi jutalom gyümölcsfalatokkal, gyümölcstea jó hangulatot ad és átmelegít, a közös teázás is közelebb hozza a mentort rábízott gyermekkel. A mentor többnyire nyugdíjas, de egyébként is adja tudását, idejét, stb, ilyesmire a vállalkozásnak kellene forrást biztosítani. Másik, hogy amikor én mentoráltam 3 gyermeket, úgy jelölték ki őket számomra. Lehetőséget kellene biztosítani a mentornak de főleg a gyereknek, hogy választhasson, kivel szeretne együtt lenni, ha ilyen szimpátiával kezdődne a közös munka, hatékonyabb lenne.
Örülnék, ha megjegyzéseimre jönne visszajelzés.
További sok sikert a programhoz!
Borsos Katalin, mentor Senior Mentor Program
A felhívás nasgyon jó! Magamról annyit, hogy az én hibám, bizonyos fokú türelmetlenség, rossznéven veszem ha egy gyermek, feltűnően passzív és nem tudom az okát megfejteni. Azt sem tudom tolerálni, ha egy gyerek először hazudik, aztán már nem is jött órára,ezt közöltem a gyermek osztályfőnökével, a gyereket azóta sem láttam. A civil vállalkozásoknál talán csak azt emelem ki, hogy kevéssé tőrődtök azzal, ha valaki beteg, vagy valami egyéb miatt nem tud a munkában részt venni
Rejtő Zoltán, mentor Senior Mentor Program
Bukások és sikerek a Senior Mentor Program kapcsán
Két évvel ezelőtt kapcsolódtam a programhoz, azzal az elképzeléssel, hogy szeretnék segíteni olyan gyereknek, akinek erre a segítségre szüksége van.
15
A XIII. kerületi Pannónia utcai iskolában egy negyedikes kislányt, Adriennt ajánlották, és olyan szerencsém volt, hogy amikor a Senior Mentor Program koordinátora bevitt az osztályba, hogy megmutassa leendő mentoráltamat (rajzórán), a kislány rám mosolygott és intett, hogy mellette van hely.
Azóta foglalkozom vele, és nagyon megszerettem a gyereket. Ez a szeretet kölcsönös, külön szerencsémnek tekintem, hogy amit én mondok (mesélek) neki, megjegyzi, és legközelebb hivatkozik rá.
A 2011-12 tanévet együtt csináltuk végig, hetente kétszer 1 ¼ órát dolgozunk együtt. Siker: Az angolt tagozatban bukásra álló kislány, akinél az is felmerült, hogy a tagozatos osztályból is kikerül, sikerült elérni, hogy kettes és hármas között végezte a negyedik osztály angol anyagát, és a többi tantárgyból is teljesített. Ekkor olvasásértése jó, helyesírása nagyon jó, matematikából nem jól teljesít, órákon át ismételjük a szorzótáblát.
A 2012-13 tanévet is együtt kezdtük, és igyekszünk működni, de már nem ilyen sikerrel. Bár a gyerek próbálkozik, tanárai szerint csekély képességű és nem is szorgalmas. Ebből én csak a csekély képességét észlelem: nehezen tanul, könnyen felejt, jelenleg bukásra áll történelemből, matematikából. Meglepő módon a törtek tanulásánál derült ki, hogy sikerült elfelejtenie a szorzótáblát. Felváltva valamelyik tantárgyat tanuljuk együtt, vissza-visszatérve az ismétlésekhez. Most itt tartunk, és változatlanul célomul tűztem ki, hogy ezt a nem jó adottságokkal rendelkező gyereket megtanítsam gondolkodni, összefüggéseket keresni, és még mindig reménykedem hogy ez – legalább kis mértékben – sikerülni fog.
Dr. Gidáli Júlia, mentor Senior Mentor Program
Failure Report
Mint felügyelőbizottsági tag, nem vagyok tisztában azzal, hogy formailag milyen feladataim vannak, sem azzal, hogy a gyakorlatban hogyan segíthetném a szervezet fejlődését. Ennél sokkal direktebb kapcsolatra lenne szükség a szervezettel a feladataim elégéséges elvégzéséhez is, ám nem is teszek lépéseket arra, hogy ez pozitív irányba változzon.
Limbacher Tivadar, felügyelőbizottsági tag Civil Vállalkozások Nonprofit kft.
Erősen motiváló tényező lenne, ha a munkánk milyenségéről konkrét visszajelzéseket kapnánk, biztosan
16
jobban, másképpen, hatékonyabban végeznénk a munkánkat. Minden kritikát, de az elismerését, dicséretet is jó szívvel vennénk. Viszont remek dolog, hogy a hasznosság tudata és a tartozni valahova igényt a SMP remekül kielégíti, ez önbizalmat adhat minden mentornak.
Biztosan lenne még hibám, de az alábbiakban vázoltak, alaphibák, több mindenre hatnak, a jövőben ezeken mindenképpen változtatni szeretnék.
A kelleténél engedékenyebb vagyok. A családok fokozódó terhei miatt az emberek állandó idő- és pénzzavarral küzdenek. Ettől a gondolattól nehezen szabadulva, "sajnálatból" engedékenyebb vagyok a kelleténél. Hajlamos vagyok inkább szeretni, megérteni őket, sokszor alkalmazkodom a hangulatváltozásaikhoz, pedig a szigorú következetesség nevelési szempontból biztosan eredményesebb lenne. A gyerekek néha nem mentorként néznek rám, hanem egy olyan felnőttre, akinek kiönthetik a szívüket. Három gyerekem közül az elsőssel nincs ilyen gondom, vele szépen haladunk a tanulással, "lelki" problémák nem merülnek fel. A nagyobbak (3-os és 5-es fiúk) viszont minden óránknak legalább a felében a gondjaikat mesélik, ez lehet barátsággal, családdal, tanárral, szerelmi ügyekkel kapcsolatos. Így a tanulásra sajnos kevés idő jut.
Nem tudom, helyes-e a szoros együttműtés az osztályfőnökkel... Foglalkozások előtt gyakran beszélek az osztályfőnökökkel, mit javasolnak, hol vannak a lemaradások. Ilyenkor minden esetben azt kérik, hogy valamelyik tantárggyal, tananyaggal haladjunk. Sajnos ezek az iskolai olvasmányok a gyerekek figyelmét nem kötik le, unják, képzeletüket nem hozza mozgásba, arra koncentrálnak, mielőbb legyenek túl rajta. Így ezek a foglalkozások, nem lesznek értékesek, nem jó időtöltés a számukra, pedig öröm nélkül nincs eredményes tanulás. Talán vissza kéne utasítanom a kérésüket és a saját elképzelésem szerint haladni a gyerekkel?
Szentiványi Gabriella, mentor Senior Mentor Program
17
