Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
I. évfolyam 11. szám | 2015. december
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ
A HÓNAP TÉMÁJA
Tisztelt Olvasó! Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat. Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény. Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
- Számlázási lánc vizsgálatának egyes szempontjai
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Számlák pótlása
AKTUÁLIS - Alanyi adómentesség az áfában
ADATSZOLGÁLTATÁS - A számlázó programok – 2016. január 1. napjától alkalmazandó – új, az adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatást lehetővé tevő funkciója
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐ VÁLASZOK - Adóalanyként bejelentkezés Ausztriában
Varga Szabolcs Vezető szerkesztő Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2015. november 25.
1.
A HÓNAP TÉMÁJA Számlázási lánc vizsgálatának egyes szempontjai Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
A vállalkozások életében leggyakrabban előforduló gazdasági esemény termék(ek beszerzése. Az Áfa tv. alkalmazásában terméknek birtokba vehető dolog minősül. Az adóhatóság az áfaellenőrzések során feltétlenül vizsgálja, hogy az ellenőrzés alá vont adózó nagyobb értékű termék(ek) beszerzésével összefüggésben az áfát jogszerűen helyezte-e levonásba. Az adóhatóság mindenféleképpen hiteltelennek minősíteni a számlát, s ennek következtében az arra alapozott adólevonás jogosságát sem ismeri el, ha álláspontja szerint a számlán feltüntetett termék(ek) beszerzése ténylegesen nem történt meg. Az ellenőrzés helyszíni szemle keretében az esetek többségében meg kíván bizonyosodni arról is, hogy a vizsgálat alá vont adózó a számlán feltüntetett termékkel/termékekkel rendelkezik-e. Nemcsak az adóhatóság jogosult az ellenőrzések során a szabad bizonyítás elvét alkalmazni, hanem a vizsgálat alá vont vállalkozás is. A szabad bizonyítás elvéből adódóan az Art. nem határozza meg azoknak az iratok, dokumentumok körét, amely által a vállalkozás részéről a termék(ek) beszerzésének ténye bizonyítható. Az adóhatóság általában ún. kapcsolódó vizsgálatot folytat le a vizsgálat alá vont adózó részére a termék(ek) értékesítéséről számlát kiállító vállalkozásnál. Ennek során az adóhatóság nagyon gyakran számlázási láncolatot tár fel, azaz azt, hogy a vállalkozás állítása szerint az általa értékesített terméket más személytől szerezte be, s ugyanezt állítja az általa megjelölt eladó is.
Számlázási láncolatnál az adóhatóság által vizsgálat alá vont, az áfát levonásba helyező végső beszerző részére történt értékesítést megelőzően ugyanezen termék(ek) több vállalkozás közötti adásvétel tárgyát képezte/ képezték. Amennyiben az adóhatóság számlázási láncolatot tárt fel, akkor ez a körülmény a végső beszerző szempontjából nem elhanyagolható mértékű adókockázatokat hordoz magában. Az adóhatóság részéről standard eljárás, hogy ún. kapcsolódó vizsgálatok keretében megkísérli feltárni a teljes számlázási láncolatot, azaz megpróbálja beazonosítani a láncolat első ügyletét lebonyolító személyeket. Ha a termék gyártójának személye beazonosítható és a termék egyedi azonosítóval (pl. gyári szám) rendelkezik, akkor az adóhatóság a gyártót is megkeresi annak érdekében, hogy az egyedi azonosítóval jelölt terméke(ke)t egyáltalán előállította-e, s ha igen, akkor az(oka) t kinek értékesítette. Ezen információk birtokában az adóhatóságnak módjában áll követni a termék(ek) további sorsát, hiszen meg tudja keresni a gyártó által vevőként megadott vállalkozás(oka)t. Amennyiben a gyártó külföldi vállalkozás, akkor az adóhatóság annak illetősége szerinti külföldi adóhatóságot keresi meg az említett információk beszerzése érdekében. Alapvető követelmény, hogy a vállalkozás megfelelően dokumentálja, hogy részéről a számlán feltüntetett termék(ek) átvétele ténylegesen megvalósult. Ezzel összefüggésben a termék egyedi azonosítójának az adóhatóság jelentős szerepet tulajdonít. Abban az esetben, ha a termék beszerzésével összefüggő dokumentumok [pl. szállítólevél, vagy egyéb az átvételt igazoló dokumentum(ok); üzembe helyezésről készített dokumentumok (pl. jegyzőkönyv); jótállási jegy vagy garancia-
2.
levél; a termék használatával összefüggő iratok (pl. gépkönyv, használati kézikönyv)] egyáltalán nem tartalmazzák, vagy nem minden dokumentum tartalmazza azt az egyedi azonosítót, amely a vizsgálat alá vont vállalkozásnál fellelt termék(ek)en megtalálható, akkor ezt az adóhatóság vélhetően akként értékeli, hogy az ellenőrzött vállalkozás nem a számlán feltüntetett terméke(ke)t szerezte. Ezen megállapítást pedig az adóhatóság annak alátámasztására használja fel, hogy a számla nem tekinthető hitelesnek, s ennek következtében az áfa levonása nincs lehetőség. Megítélésem szerint az adóhatóság nem kifogásolhatja, ha a számlán az egyedi azonosító nem került feltüntetésre. Ugyanis a számla adattartalmát az Áfa tv. 169. §-a határozza meg, amely jogszabályhely nem írja elő az egyedi azonosító feltüntetésének kötelezettségét. Álláspontom szerint az adóhatóság nem minden esetben kifogásolhatja azt, ha az ajánlatban és a szerződésben az egyedi azonosító nem szerepel. Amennyiben a felek nem egyedileg előre meghatározott termék(ek) beszerzésében állapodtak meg, akkor értelemszerűen a felek által az egyedi azonosító(k) az ajánlat megtételének, a szerződés megkötésének időpontjában nem lehetett ismert. Sokszor előfordul az is, hogy a számla kibocsátója a termék(ek) leszállítása mellett kötelezettséget vállalt az(ok) be-, vagy összeszerelésére, és/vagy közüzemi hálózatokhoz való csatlakoztatására is. Tegyük fel, hogy az adóhatóság a feltárt tényállás alapján arra az álláspontra jutott, miszerint a számlakibocsátó saját maga nem rendelkezett, vagy az általa megnevezett alvállalkozó(k) nem rendelkezett/rendelkeztek az említett tevékenységek elvégzéséhez szükséges személyi vagy tárgyi feltételekkel. Ilyen értelmű megállapítást az adóhatóság általában azzal indokolja, hogy sem a kibocsátó, sem a befogadó, sem más sze-
mély nem rendelkezik olyan dokumentummal, amely a be-, vagy összeszerelés, és/vagy más munka elvégzésének folyamatát igazolja, és/ vagy a munkákat elvégző személyek kiléte nem azonosítható be. Az adóhatóság ezt vélhetően akként értékeli, hogy a számlakibocsátó által kiállított számla sem tekinthető hitelesnek, mivel részéről a szerződésben foglaltak maradéktalan teljesítése nem valósulhatott meg. Lényeges kockázat számlázási láncolat esetén az is, hogy a számlát befogadó vállalkozásnál lefolytatott áfaellenőrzés során az áfa levonásának elutasítását teljes mértékben a számla kibocsátójánál elvégzett utólagos adóellenőrzés megállapításával támasztja alá. Az Art. 2015. január 1-jétől hatályos 1. § (3a) bekezdése szerint az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során. 2015. január 1-jét megelőzően is ugyanez volt az adóhatóság gyakorlata, „csak” ezt az Art. alapelvek között nem említette. Amennyiben a számlakibocsátónál jogerősen lezárult adóhatósági ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a kibocsátó valótlan (fiktív) számlákat bocsátott ki, mivel a számlán feltüntetett terméke(ke)t a feltárt tényállás alapján nem állt módjában értékesíteni, akkor ezt általában az adóhatóság a következőkkel indokolja: a termék(ek)kel saját maga nem rendelkez(het)ett; az(oka)t nem birtokol(hat) ta, vagy nem képezték tulajdonát; nem rendelkezett a termék beszerzéséhez és/vagy értékesítéséhez szükséges személyi és/vagy tárgyi feltételekkel. A számla befogadója saját jogorvoslatában lényegében „bármire” hivatkozhat, ezeket az adó-
3.
hatóság azzal utasíthatja el, hogy köti az Art. 1. § (3a) bekezdése, így „kénytelen” fenntartani a kibocsátónál tett megállapításait, így az áfa levonását sem minősítheti jogszerűnek. A jelenleg (múltban is) hatályos Art. alapján a számla befogadója a számla kibocsátójánál lefolytatott utólagos adóellenőrzés és az azt követő hatósági eljárásban ügyfélként nem vehet(ett) részt, ezáltal annak az adóhatóság által terhére érvényesített megállapításaival szemben nem védekezhet(ett). Ez a helyzet számára lényegesen korlátozza az eredményes jogorvoslat lehetőségét. Megítélésem szerint felvethető az a jogértelmezés, hogy azt az adózót, akinek (amelynek) terhére értékelhető a másik adózónál tett megállapítás, megilleti (megillette volna) a másik adózónál vele összefüggő adóhatósági iratokba való betekintés joga, valamint a vizsgálati jegyzőkönyv észrevételezésének és (vagy legalább) az elsőfokú határozat fellebbezésének joga. Az Európai Bíróság több ítéletében is leszögezte, hogy a számlabefogadó adólevonási joga akkor utasítható el, ha kellő körültekintés tanúsítása mellett tudott, vagy tudnia kellett volna, miszerint adókijátszásra irányuló ügyletben vesz részt. Az ismertetett megállapítás alapján az adóhatóság általában azt a következtetés vonja le, miszerint nincs jelentősége annak, hogy a számlabefogadó jóhiszeműsége megállapítható-e, vagy sem, mivel a felek között ténylegesen nem valósult meg, vagy nem valósulhatott meg a számla szerinti gazdasági esemény. Álláspontom szerint az Európai Bíróság hivatkozott jogértelmezését ebben az esetben így kell alkalmazni: az áfa levonása akkor utasítható el, ha a számla befogadója kellő körültekintés esetén tudott, vagy tudhatott kellett volna arról, hogy részére a termék(ek)et nem ténylegesen a számla kibocsátója értékesítette.
ÁFA A MINDENNAPOKBAN Számlák pótlása Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
Belföldi adóalany által áthárított általános forgalmi adó, termék Közösségen belüli beszerzését terhelő fizetendő adó levonásának tárgyi feltétele az, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Amennyiben az adózó valamely áfa bevallásában belföldi adóalany által áthárított adó helyezett levonásba, és/vagy termék Közösségen belüli beszerzés után megállapított fizetendő adót levonható adóként számolt el, akkor az adómegállapításhoz való jog elévüléséig a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számlát meg kell őriznie. Adózónak arra is figyelemmel kell lenni arra, hogy bizonyos esetekben az adómegállapításhoz való jog meghosszabbodik (pl. ha az adózó saját javára végzett önellenőrzést, akkor az önellenőrzés benyújtásának napját magában foglaló év utolsó napjától kell az elévülést számítani). Lényeges szabály, hogy az adózó akkor rendelkezik a belföldi adóalanytól eszközölt beszerzésről, termék Közösségen belüli beszerzéséről szóló számlával, ha azt ténylegesen birtokolja. Ha az adózó a bevallás benyújtásáig megvalósult tényleges birtoklás tényét nem igazolja az ellenőrzés előtt, akkor a belföldi beszerzés, a Közösségen belüli termékbeszerzésre hivatkozva bevallott levonható áfát törli. Tehát nem elégséges, ha az adózó az ellenőrzés során intézkedik a számlák beszerzése iránt. Ugyanis az adózónak az adólevonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltétellel már az adólevonási jog gyakorlásakor, azaz a levonható
4.
adó elszámolását tartalmazó bevallás benyújtásakor rendelkeznie kell. Belföldi beszerzést terhelő általános forgalmi adó levonása esetén az Art. 49. § (1) bekezdésének utolsó előtti mondata nem érvényesül, amely szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózót megilleti az a jog, hogy belföldi adóalany által áthárított általános forgalmi adó esetében adólevonási jogát az adómegállapításhoz való jog elévülését belül, de legkorábban a jog megnyílásának időpontját magában foglaló bevallási időszakban érvényesítse. Ebből adódóan az adózó nem gyakorol az Art. 49. § (1) bekezdés utolsó előtti mondatában foglalt választási jogot azzal, ha a levonható adót az adólevonási jog keletkezésének időpontját magában foglaló bevallási időszakra vonatkozó önellenőrzés útján számolja el. Ebben az esetben is érvényesül az előzőekben említett szabály, tehát az adózónak az önellenőrzés benyújtásakor rendelkeznie kell a nevére szóló számlával. Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó levonására az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját magában foglaló bevallási időszakot megelőző időszakban nincs lehetőség, hiszen ekkor még nem keletkezett fizetendő adó. A fizetendő adót az adózó mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzést igazoló, a nevére szóló számlát közösségi partnerétől, viszont ezt követően az adó megállapításhoz való jog elévülésén belül bármikor, akár önellenőrzés útján is. Kisebb vállalkozások esetében nagyon gyakran előfordul, hogy a céges iratokat (közöttük az előzőekben említett számlákat is) az ügyvezető, vagy valamely tulajdonos saját magánál tárolja. Nem ritka eset, hogy az ügyvezető, valamely tulajdonos a nála tárolt céges iratokat elveszti, vagy a nem megfelelő tárolás folytán azok ál-
laga olyan mértékben sérül, hogy azok adattartalma olvashatatlanná válik, vagy fizikailag megsemmisülnek. Előfordulhat az is, hogy az ügyvezetőtől, tulajdonostól eltulajdonítják valamely ingóságát (pl. gépkocsi, irattáska), amelyben céges iratokat is tartott. Megítélésem szerint az ügyvezetőnek, vagy a vállalkozás tulajdonosainak számítaniuk kell ilyen jellegű esemény bekövetkezésére, s ennek kivédésére előzetes óvintézkedéseket szükséges tenniük. A számlákról hiteles másolatot lehet készíteni, amelyeket javasolt az eredeti példánytól fizikailag is elkülönítetten tárolni. A másolatokat nem a kibocsátónak kell hitelesítenie (hiszen a másolat nem tőle származik), hanem a vállalkozás képviselőjének, vagy az általa ezzel megbízott személynek, azzal, hogy a másolatokat aláírásával látja el. Utóbbi esetben mindenképpen írásban javasolt rögzíteni, hogy a vállalkozás képviselője a hitelesítésre személy szerint kit jogosított fel. A másolati példányra érdemes rávezetni olvashatóan a hitelesítést végző személy nevét is. Megoldás lehet a számlák nem papíralapon történő archiválása is. Ebben az esetben nem az eredeti számlát, hanem azok a hitelesített másolatát kell archiválni. A vállalkozás vezetője, tulajdonosa(i) az előzetes óvintézkedéseket gyakran abból a meggondolásból mulasztják el, hogy a számlák elvesztése, megsemmisülése, megrongálódása esetén a szállítóktól beszerzik a számlák hiteles másolatait, de a számlák hiányában legfeljebb az adóhatóság a levonható adót becsléssel köteles megállapítani. A számlák hitelesített másolatának beszerzése utólag akkor lehetséges, ha vállalkozás rendelkezik a szállítókra vonatkozó elkülönült nyilvántartással, amely alapján tudja, hogy mely vállalkozásokat kell megkeresnie. Ezen túl az is szükséges, hogy a szállító a vállalkozás számára fellelhető legyen. Amennyiben a vállalko-
5.
zás könyvelését korábban más személy végezte, akkor nem biztos, hogy a vállalkozás számítógépen vezetett könyvelését megkeresésének időpontjáig is megőrizte, így ezúton a szállítók személye nem azonosítható be. A vállalkozásnak azt sem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy az Áfa tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a számla kibocsátója a számlán vevőként megjelölt személy részére köteles hiteles számlamásolatot kiadni. Ennek következtében a vállalkozás által megkeresett szállító hivatkozhat arra, hogy nincs törvényi kötelezettsége a hiteles másolat kiadására vonatkozóan, ezért a vállalkozás kérésének teljesítését megtagadja. Amennyiben a szállító nem zárkózik el a vállalkozás kérésének teljesítésétől, akkor is kérheti a számlára vonatkozó egyes adatok (pl. kelet időpontja) megadását, annak érdekében, hogy jelentős mennyiségű kimenő számlái között utólag fellelje a vállalkozás által kért számlák saját példányát. Ha a szállító a vállalkozás által kért számlák hiteles másolatait kiadja, akkor is kérheti ennek során felmerült költségeinek megtérítését. Tegyük fel, hogy a vállalkozás elvesztette teljes iratanyagát, így az ellenőrzés részére az általa kiállított, továbbá más vállalkozásoktól befogadott számlákat nem adott át. Ilyen esetben az ellenőrzés az Art. 95. § (4) bekezdése alapján köteles végzés kibocsátása útján a vállalkozást a hiányzó (ellenőrzés részére be nem mutatott) iratok pótlására kötelezni. A végzés postára adásától vagy átadásától a kötelezettség teljesítéséig, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban kitűzött határidő utolsó napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni. Az adóhatóság a szünetelés időtartama alatt az ellenőrzést korlátozás nélkül tovább folytathatja. Amennyiben a vizsgálat alá vont vállalkozás a végzésben foglaltakat nem teljesíti, akkor az ellenőrzés számlák hiányában a belföldi termékbeszerzésre, szolgáltatás igénybevételre, termék
Közösségen belüli beszerzésére hivatkozva bevallott levonható áfát törli, s a levonható áfát nulla forintban állapítja meg. A vállalkozás kérelmezheti a belföldi termékbeszerzés, szolgáltatás igénybevétel és a termék Közösségen belüli beszerzésével összefüggésben felmerült levonható adó becsléssel történő megállapítását (még akkor is, ha áfa bevallásában/ bevallásaiban egyébként levonható adót nem szerepeltetett), arra hivatkozva, hogy a számlák elvesztése nem szándékosan történt, vagy azok megrongálódása, megsemmisülése érdekkörén kívüli ok folytán következett be. Azonban az Art. 110. §-a alapján a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta. Ilyen körülmény fennállásának igazolása hiányában az adóhatóság a levonható adót becsléssel nem fogja megállapítani.
AKTUÁLIS Alanyi adómentesség az áfában Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XIII. fejezete (továbbiakban: XIII. fejezet) szerinti különös adózási mód, az alanyi adómentesség (továbbiakban: alanyi adómentesség) alkalmazásának feltételei, valamint az alanyi adómentességet választó áfa alanyok részére a XIII. fejezet által előírt kötelezettségek kerülnek röviden ismertetésre.
6.
1. Az alanyi adómentesség választására való jogosultság A XIII. fejezet az alanyi adómentesség választásával összefüggésben egyrészt meghatározza azt az adóalanyi kört, melynek esetében az alanyi adómentesség választása felmerülhet, másrészt pedig a fenti adóalanyok, mint jogosultak részére az általuk teljesített ügyletek ellenértékét alapul véve a választás feltételeként konkrét felső értékhatárt állapít meg. Az alanyi adómentességet azok az adóalanyok jogosultak választani akik/amelyek gazdasági céllal belföldön telepedtek le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van belföldön. Az alanyi adómentesség értékhatárának a számításánál az adóalanyok által ilyen minőségben, belföldön és ellenérték fejében teljesített összes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek a forintban kifejezett és éves szinten göngyölített összegét kell figyelembe venni. A jogosultak körébe tartozó adóalanyok akkor választhatják a pénzforgalmi elszámolást, ha a fenti összeg sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem pedig a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen nem haladja meg a 6 millió forintnak megfelelő pénzösszeget (továbbiakban: felső értékhatár). A felső értékhatárba nem kell beszámítani az alábbi ügyletek ellenértékét: 1. az adóalany vállalkozásában tárgyi eszközként használt termék értékesítése 2. az adóalany vállalkozásában immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése; 3. az 1. alpont alá nem tartozó, új közlekedési eszköz Áfa tv. 89. § (1) és (2) bekezdés szerinti értékesítése, 4. az 1. alpont alá nem tartozó, beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet
értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy első rendeltetésszerű használatbavétele megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése vagy használatbavétel tudomásulvételi eljárás esetén a használatbavétel hallgatással történő tudomásul vétele és az értékesítés között még nem telt el 2 év; 5. az 1. alpont alá nem tartozó építési telek (telekrész) értékesítése; 6. az Áfa tv. 85. § (1) bekezdése szerinti, a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, 7. az Áfa tv. 86. § (1) bekezdésének a)-g) pontjai szerinti, a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás; 8. az Áfa tv. XIV. fejezetében szabályozott, mezőgazdasági tevékenységet végző, különös jogállású adóalany tevékenysége körébe tartozó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás. 2. Az alanyi adómentesség választásának bejelentése és időtartama Az adóalanyok a tárgyévben bármikor dönthetnek úgy, hogy az alanyi adómentességet választják. Az adóalanyok az alanyi adómentesség választásáról, illetőleg annak megszűnéséről az állami adóhatóságnál kötelesek nyilatkozatot tenni. A fenti nyilatkozattételre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Art.) változás-bejelentésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alanyi adómentesség választása mindig a tárgynaptári év végéig terjedő időszakra vonatkozik. Az adóalanyoknak a belföldi nyilvántartásba vételükkel egyidejűleg is lehetőségük van arra, hogy a bejelentkezés naptári évére az alanyi adómentességet válasszák. Ez utóbbi esetben a felső értékhatár összegére vonatkozó feltételt időarányosan kell teljesíteniük.
7.
3. Az Áfa tv. általános szabályainak alkalmazása A XIII. fejezet külön rendelkezik arról, hogy az adóalanyok nem jogosultak az alanyi adómentesség időszakában alanyi adómentes minőségében eljárni – vagyis az Áfa tv. általános szabályait kell alkalmazniuk – az alábbi ügyletek esetében: • az 1. pont 1-5. alpontjában megjelölt ügyletek; • az Áfa tv. 11. és 12. §-a alapján belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülő ügyletek; • az Áfa tv. 14. §-a alapján belföldön és ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősülő ügyletek; • külföldön teljesített szolgáltatásnyújtások; • az Áfa tv. 19. §-ának a) pontja, a 20. § (5) bekezdése, valamint a 20. § (7) bekezdése alapján termék Közösségen belli beszerzése jogcímén adókötelezettséget keletkeztető ügyletek (a Közösségen belüli termékbeszerzés „alaptényállása”); • az Áfa tv. 19. §-ának b) és c) pontja alapján termék Közösségen belli beszerzése jogcímén adókötelezettséget keletkeztető ügyletek (új közlekedési eszközök és jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzése); • termék importjának minősülő ügyletek; • a terméket beszerző, a szolgáltatást igénybevevő, a termék speciális vámjogi helyzetének megszüntetését eredményező ügyletet teljesítő, a számlán áthárított adót feltüntető, valamint a kezesként felelő adóalany részére az Áfa tv. 139-141., 146., 147. és 150. §-a alapján adófizetési kötelezettséget keletkeztető ügyletek. Amennyiben az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az alanyi adómentesség időszakában olyan változás következik be, amelynek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összegét a különbözet • csökkenti és a fenti változás rendezésére a
153/C. § (1) bekezdése alkalmazandó, úgy az adóalanyok nem jogosultak alanyi adómentes minőségben eljárni; • növeli és a fenti változás rendezésére a 153/C. § (2) bekezdése alkalmazandó, úgy az adóalanyok jogosultak nem alanyi adómentes minőségben eljárni. 4. Egyes adókötelezettségek Általánosságban elmondható, hogy az alanyi adómentességet választó adóalanyoknak az Áfa tv. rendelkezéseit a XIII. fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazniuk. Az alanyi adómentesség időszakában az adóalanyok alanyi adómentes minőségében adófizetésre nem kötelezettek, előzetesen felszámított adó levonására nem jogosultak, továbbá kizárólag olyan számla kibocsátásáról gondoskodhatnak, amelyben áthárított adó, illetőleg az Áfa tv. 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel. A XIII. fejezet az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonására vonatkozóan részletes szabályozást tartalmaz. Az egyéb adókötelezettségek esetében az adóalanyokra az Áfa tv. általános szabályai vonatkoznak. 5. Az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó levonása Az adóalanyok az alanyi adómentesség időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében sem az alanyi adómentesség időszakában, sem a későbbiekben nem gyakorolhatnak adólevonási jogot, függetlenül attól, hogy alanyi adómentes minőségben járnak-e el, illetve jártak-e el vagy sem. A fenti adólevonási tilalom részben feloldásra kerül azáltal, hogy az adóalanyok az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó általános szabályok megfelelő alkalmazása mellett levonásba helyezhetik
8.
• a vállalkozásukon belül végzett, tárgyi eszköz előállítását eredményező saját rezsis beruházás megvalósítására irányuló, az Áfa tv. 11. § (2) bekezdésének a) pontja alapján belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősülő ügyletekhez; • az 1. pont 1. alpontjában megjelölt ügyletekhez; • az 1. pont 3-5. alpontjában megjelölt ügyletekhez; valamint • külföldön teljesített szolgáltatásnyújtásokhoz • kapcsolódó előzetesen felszámított adót, azzal a feltétellel, hogy • az 1. pont 3-5. alpontjában megjelölt ügyletek esetében az adólevonási jog keletkezésére és az előzetesen felszámított adóként figyelembe vehető összeg megállapítására az Áfa tv. 122. §-át; • a 3. pont 4. alpontjában megjelölt ügyletek esetében az adólevonási jog terjedelmére az Áfa tv. 121. §-ának a) pontját • alkalmazzák.
6. Az alanyi adómentesség megszűnése A XIII. fejezetben nevesített alábbi jogcímek alapján az alanyi adómentesség megszűnik, ha • az adóalany az alanyi adómentességet a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni; • az adóalany jogutódlással szűnik meg, de a jogutód az alanyi adómentesség választásának felső értékhatárát meghaladja, vagy az előzőekben említett feltételek teljesülnek ugyan, de a jogutód az alanyi adómentességet nem kívánja választani; • a tárgy naptári évben a tényadatok alapján az adóalany az alanyi adómentesség választásának felső értékhatárát meghaladja. Ha az alanyi adómentesség a felső értékhatár meghaladására tekintettel szűnik meg, akkor az adóalany az alanyi adómentességet arra a termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására sem alkalmazhatja, amelynek ellenértékével a felső érték-
határt meghaladja, valamint az adóalany az alanyi adómentesség választásának jogával a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.
ADATSZOLGÁLTATÁS A számlázó programok – 2016. január 1. napjától alkalmazandó – új, az adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatást lehetővé tevő funkciója Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
A számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) szövege 2016. január 1. napjától egy új, 11/A. §-sal kerül kiegészítésre. Ennek értelmében az adóalanyok által használt számlázó programok vonatkozásában – a fenti időponttól kezdődően – jogszabályi követelményként kerül rögzítésre az, hogy annak olyan önálló, de a programba beépített, „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezési funkcióval kell rendelkeznie, amelynek elindításával ún. adatexport végezhető el • a kezdő és záró dátum (év, hónap, nap) megadásával meghatározható időszakban kibocsátott, illetve • a kezdő és a záró számlasorszám megadásával meghatározható sorszámtartományba tartozó számlákra. Előző megfogalmazásból látható, hogy a számlák előző két szempont szerinti szűrésére irányuló funkció megléte már önmagában véve
9.
eleget tesz a jogszabály által megkívánt kritériumnak, azonban – az előbbieken túlmenően – az adatszolgáltatásra kötelezett fél igényének megfelelően további szűrési lehetőségek technikai feltételei is szabadon kialakíthatóak, vagyis a számlák egyéb ismérvek szerinti csoportosítása alapján történő szűrhetőség feltételeinek megteremtésére is lehetőség nyílik. A számlázó programok a fentiekben hivatkozott új funkciója a gyakorlatban nem eredményezi – az online pénztárgépeknél már megismertekkel megegyezően – a folyamatos és valós időben történő adatok szolgáltatását az adóhatóság részére, gyakorlati jelentősége kizárólag a számlázó programot használó adóalany konkrét adóhatósági ellenőrzése esetén – az adatok lekérdezésének egyszerűbbé, gyorsabbá tételében – mutatkozik meg. 1. Az adatexport jelentése Az NGM rendelet alkalmazásában adatexport alatt az adatszolgáltatásra kötelezett fél (azaz az adóhatóság által ellenőrzött adóalany) által teljesített ügyletekről számlázó program használatával – egy adott időszakon belül – kiállított számlák elektronikus adathordozón tárolt adatainak az adóhatóság részére – az NGM rendeletben meghatározott adatszerkezetben, a 2. és 3. számú mellékletben leírtak figyelembevételével – történő rendelkezésre bocsátása értendő. (Az online pénztárgépek esetében ilyen funkció megléte nem jogszabályi követelmény, még abban az esetben sem, ha a pénztárgép technikailag számla kibocsátására is alkalmas.) Megjegyzendő, hogy az adatexport keretében az adatok átadása szempontjából nem bír relevanciával, hogy az egyes adatok jogszabály kötelező rendelkezése vagy az adóalany döntése alapján kerülnek feltüntetésre a számlán; így például amennyiben a termék vevőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma az adott esetben nem képezi a számla kötelező adattartalmi ele-
mét, de a számlán az adószám az ügyletben résztvevő felek megállapodásának megfelelően mégis feltüntetésre került, azon adat az adatszolgáltatás keretében is szerepeltetendő. Említést érdemel továbbá, hogy amennyiben a számla nem tartalmaz valamely olyan adatot, mely az NGM rendelet által előírt adatszerkezet elemét képezi (azaz amikor olyan adatról van szó, amely elviekben az adatszolgáltatás során egy kötelezően kitöltendő mezőbe írandó), ezen kötelező jelleggel kitöltendő mezőt akkor is adattal kell feltölteni, ha a számlán ilyen adat ténylegesen nem található. 2. Az adatszolgáltatás gyakorisága Lényeges rögzíteni, hogy az NGM rendelet nem tartalmaz kötelezést arra vonatkozóan, hogy milyen rendszerességgel szükséges az adatszolgáltatásra kötelezettnek ezen irányú kötelezettségét teljesítenie, így az adatokat nem meghatározott gyakorisággal, hanem kizárólag esetileg, az adóhatóság konkrét ellenőrzési eljárás körében tett felhívása esetén kell rendelkezésre bocsátania (a szóban forgó adatszolgáltatás nyújtása az áfabevallás kitöltésére, illetve benyújtására irányuló kötelezettségtől független, így az adatszolgáltatás az adatszolgáltatásra kötelezett fél bevallásadási kötelezettséget nem érinti, tehát ki sem váltja azt). 3. Az adatszolgáltatásra kötelezett személye Az adatszolgáltatás megfelelő módon (előírt tartalommal és szerkezeti formában) történő teljesítéséért felelősséggel azon adóalany tartozik, aki az általa teljesített ügyletről az adott számlázó programmal bocsátott ki számlát. ( Az adatszolgáltatási kötelezettség valamennyi belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt terheli, következésképpen azt is, aki nem rendelkezik belföldön letelepedettséggel, vagyis Magyarországon kizárólag áfa-regisztrációval bír.) Túl azon ugyanakkor, hogy a számlázó program
10.
használója az a személy, aki az adatszolgáltatás teljesítéséért felelős, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény előírásai értelmében a számlázó program készítője, forgalmazója is mulasztási bírsággal sújtható, ha olyan számlázó programot állít elő, hoz forgalomba, mely a számlázó programmal szembeni jogszabályi követelménynek nem tesz eleget, azaz adatexport elvégzésére alkalmas funkciót nem tartalmaz. 4. Az adatszolgáltatás tárgya Az adatszolgáltatási kötelezettség kizárólag a 2016. január 1. napjától kezdődően kiállított számlákra vonatkozik, és tekintettel arra, hogy a számla kiállításának időpontja – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény alapján – a számla kötelező adattartalmi elemét képezi, ezen ismérv alapján minden számla tekintetében egyértelműen eldönthető, hogy az az adatszolgáltatás körébe tartozik-e vagy sem. Fontos szem előtt tartani, hogy az adatszolgáltatás nem korlátozódik kizárólag az eredeti számlákra, e kötelezettség körébe vonandóak azok az esetek is, amikor egy korábbi időszakban kiállított eredeti számla módosítására – például érvénytelenítésére – kerül sor a 2016. január 1. napjától kezdődő időszakban (azaz ha a módosításról kiállított számla kibocsátására 2016. január 1. napján vagy azt követő időpontban kerül sor). Az adatszolgáltatásra kötelezett adóalany részére ugyanakkor fennáll az a lehetőség, hogy az eredeti számlák (amennyiben azok kiállítási időpontja 2016. január 1. napját megelőző időpontra esik) adatszolgáltatási lehetőségét megteremtse, így az saját döntése alapján bevonható az adatszolgáltatási körbe. 5. Az egységes adatszerkezet egyes elemei Az adatszolgáltatás alapját képező egységes adatszerkezetet, azaz hogy az adatszolgáltatásra kötelezett az egyes számlaadatokat milyen for-
mában bocsátja az adóhatóság rendelkezésére, az NGM rendelet konkrétan meghatározza, az attól való eltérés nem megengedett. Az egységes adatszerkezet a következő elemeket tartalmazza: - számlakibocsátó és a számlabefogadó címadatai a következő bontásban (tehát az arra rendszeresített külön mezőkben feltüntetve): irányítószám, település, kerület, közterület neve/jellege, házszám, épület, lépcsőház, szint, ajtó, - számlakibocsátó és a számlabefogadó adószáma/csoportos adószáma (csoportos adószám abban az esetben lehet az adatszolgáltatás tárgya az adószám helyett, ha a számlakibocsátó és/vagy számlabefogadó csoportos adóalany tagja és a számla az adószámon felül a csoportazonosító számot is tartalmazza), közösségi adószáma (ha a számla a számlakibocsátó és/vagy számlabefogadó közösségi adószámát tartalmazza), - számla típusa (számla, egyszerűsített adattartalmú számla, módosító számla, érvénytelenítő számla, gyűjtőszámla, számlával egy tekintet alá eső okirat), - gyűjtőszámla (a teljesítési időpont mezőben a számla kibocsátásának keltét vagy a gyűjtőszámla kibocsátásánál figyelembe vett időszak kezdő és záró időpontját vagy a gyűjtőszámlában szereplő valamely ügylet teljesítési időpontját kell feltüntetni), - alkalmazott árengedmény összegszerűen vagy százalékos mértékben kifejezve (amennyiben a számla árengedményt nem tartalmaz, ilyen adat nem képezi az adatszolgáltatás tárgyát), - az alkalmazott külföldi pénznemre vonatkozó adat, feltéve, hogy a számlán szereplő bármely összeg adat külföldi pénznemben került kifejezésre (ha a számlán szereplő egyes összegek értéke külföldi pénznemben kifejezett, azon összegek az adatszolgáltatásban sem forintban meghatározva, hanem az adott külföldi pénznemben szerepeltetendőek),
11.
- adómentességre való hivatkozás ténye vagy az adómentességre történő hivatkozás hiányának ténye (az adómentességre történő hivatkozás abban az esetben sem tárgya az adatszolgáltatásnak, amennyiben a számla ilyen hivatkozást tartalmaz).
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk.
Adóalanyként bejelentkezés Ausztriában Kérdés
támasztania a cégkivonattal, valamint igazolvány másolataira. Az eljárás megindításához általában formanyomtatványt kell benyújtani, melyben alapinformációkat kell megadni a cégről, úgy mint: • neve, • székhelye, • képviselői, • tevékenysége, • bankszámla adatai, • ill. arra vonatkozó információ, hogy miért szeretne áfa alá regisztrálni. Természetesen minden országnak saját eljárási rendje van, melyek meghatározzák a pontos folyamatot és a szükséges benyújtandó dokumentumok listáját. A regisztrációban jellemzően az adott ország adótanácsadói, illetve könyvelői járhatnak el. Szükség esetén javasoljuk szakértő partnerünk, a LeitnerLeitner osztrák irodájával felvenni a kapcsolatot.
Egy cégnek be kellene jelentkeznie Ausztriában adóalanyként és ott megfizetni az áfát. Miként teheti ezt meg?
Válasz A pontos szabályokról egy osztrák adótanácsadó céggel érdemes egyeztetni. Tapasztalataink szerint az ilyen eljárásokban szükség van összegyűjteni: • a cég hivatalos cégkivonatát; • a székhely szerinti illetőségi igazolását; • az áfa regisztrálás ügyében eljáró adótanácsadó cégnek adott meghatalmazást. A meghatalmazást adónak (tehát aki a cég oldaláról aláírja a meghatalmazást) szüksége van: - egy aláírási címpéldányra (bizonyos esetekben közjegyzővel hitelesített formában), mely kapcsán az aláírónak képviseleti jogosultságát alá kell
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez I. évfolyam, tizenegyedik szám, 2015. december A kézirat lezárásának dátuma: 2015. november 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
