Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
I. évfolyam 3. szám | 2015. április
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ Tisztelt Olvasó!
A HÓNAP TÉMÁJA
Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat.
ÁFA A MINDENNAPOKBAN
Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény.
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐ VÁLASZOK
Elektronikus számlázás
- Nyilvános árverés szervezőjének áfakötelezettsége
ADATSZOLGÁLTATÁS - A közérdekű jellegre tekintettel adómentes ügyletek feltüntetése az általános forgalmi adó bevallásban
- Kimenő számla érvénytelenítése
Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs Szerkesztő Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le.
1.
A HÓNAP TÉMÁJA Elektronikus számlázás Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
A cikkben az elektronikus számlával kapcsolatos szabályokat foglalom össze. Elektronikus számla fogalma Az elektronikus számla fogalmát az Áfa tv. 259. § 5. pontja határozza meg. E jogszabályi rendelkezés szerint elektronikus számlának minősül minden olyan, az Áfa tv.ben előírt adatokat tartalmazó számla, amelyet elektronikus úton bocsátottak ki és fogadtak be. E fogalom meghatározás alapján elektronikus számlának minősül az e-mailben elküldött és befogadott pdf állomány is. Elektronikus úton bármely számlatípus [egyszerűsített számla, normál adattartalmú számla, gyűjtőszámla, számlával egy tekintet alá eső okirat (módosító, érvénytelenítő számla), számla helyett kiállítható számviteli bizonylat] kibocsátható. Az elektronikus úton történő számlázás választható, nem kötelezően alkalmazandó számlázási módszer. Ebből adódóan a vállalkozás jogszerűen jár el, ha az elektronikus számlázást nem minden számlakiállításnál alkalmazza, hanem csak egy, vagy több számláját bocsátja ki elektronikusan. Tehát az adózó jogosult arra, hogy egyes számláit nyomdai úton előállított számlatömbből, más számláit számlázó programmal (online számlázási rendszerrel) papíralapon, vagy elektronikus úton állítsa ki, azaz az említett számlázási módok egymás mellett, párhuzamosan alkalmazhatóak.
Elektronikus számlázás feltételei Az elektronikus számla kiállítása és fogadása technikai feltételeket követel, ezért az Áfa tv. 175. § (3) bekezdése az elektronikus számla kibocsátásának feltételeként előírja a számlabefogadó beleegyezését, kivéve, ha jogszabály előírja az elektronikus számla befogadásának kötelezettségét. A beleegyezés történhet formális úton (erre vonatkozó szerződéssel), de megvalósulhat ráutaló magatartással is (pl. a címzett a kapott elektronikus számla ellenértékét kiegyenlíti). Amennyiben a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója az elektronikus számlát az elektronikus adatcsererendszerben (EDI) elektronikus adatként hozza létre és továbbítja, akkor a feleknek előzetesen és írásban kell megállapodniuk az elektronikus számlázásban. A felek döntésük alapján a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 1. számú melléklete szerinti tartalmú szerződést is megköthetik. Elektronikus számlával szembeni követelmények Az Áfa tv. 168/A. § (1) bekezdése szerint a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítani kell a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát. Tehát, ha az adózó elektronikus számlát bocsát ki, akkor ezen követelményeket teljesítő rendszert kell üzemeltetnie. Az Áfa tv. 168/A. § (2) bekezdése szerint nem ír elő kötelezően alkalmazandó eljárást (ún. üzleti eljárást), amellyel az eredet hitelességét, az adattartalom sértetlenségét és az olvashatóságot biztosítani kell. Ennek következtében elektronikus számla bármely olyan eljárással előállítható, amely a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között megbízható ellenőrzési kapcsolatot biztosít. Az adóhatóság jogértelmezése ebben a tekintetben a következő.
2.
Az Áfa tv. követelményeinek megfelel olyan szabadon megválasztott és kialakított eljárás, amely alkalmas annak ellenőrzésére, hogy a vállalkozás a számlát az Áfa tv.-ben előírt szabályok alapján állította-e ki, valamint a számlát nem önállóan, hanem az üzleti és számviteli folyamaton belül vonja ellenőrzés alá. Az adózó által kialakított eljárás akkor felel meg az Áfa tv. 168/A. § (2) bekezdésében előírt követelményeknek, ha megfelelő ellenőrzési kapcsolatot épít ki a számla és a számlán feltüntetett ügylet között, például oly módon, hogy a vállalkozás az általa alkalmazott integrált vállalatirányítási rendszerbe épít be automatikus ellenőrzési eljárásokat, vagy a számlát abban feltüntetett ügylettel kapcsolatban rendelkezésre álló üzleti iratokkal (pl. megrendelés, megbízás, szerződés, szállító levél, teljesítésigazolás, átutalási vagy készpénzfizetési bizonylat) veti össze. Elektronikus számla adóigazgatási azonosításra való alkalmassága Elektronikus számla kiállításához számlázó program vagy online számlázó rendszer alkalmazása szükséges. A következőkben a számlázó program kifejezés alatt az online számlázó rendszert is értem. Elektronikus számla akkor alkalmas adóigazgatási azonosításra, ha annak előállításához használt számlázó program megfelel a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet által támasztott követelményeknek. A számlázó program akkor alkalmas adóigazgatási azonosításra alkalmas számla előállítására, ha a következő két feltételnek megfelel: a) a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendeletben meghatározott eltérésekkel kihagyás és ismétlés nélküli, folyamatos sorszámozást biztosít, és b) beszerzését a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendeletben előírtak szerint bejelentették. A nem magyarországi adószám alatt kiállított számlákat a belföldi adószám alatt kiállított számláktól elkülönített sorszámtartományban kell kezelnie.
A sorszámozás folyamatossága nem sérül azzal, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok belső, egymás közötti kapcsolataiban a számlának nem minősülő egyéb számviteli bizonylat kibocsátása, és a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok külső, harmadik személlyel szembeni kapcsolataiban a számla kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik. A sorszámozás folyamatossága akkor sem sérül, ha az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés a) pontja alapján számla helyett kiállított számviteli bizonylat és az Áfa tv. tárgyi hatálya alá nem tartozó ügyletről (nem belföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) kibocsátott számviteli bizonylat kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik. A számlázó program értékesítésekor az eladó köteles a vevő (felhasználó) részére átadni vagy egyéb módon rendelkezésére bocsátani a számlázó program fejlesztője által készített, felhasználói dokumentációt, valamint tájékoztatnia kell a vevőt, felhasználót a számlázó program nevéről és azonosítójáról. A felhasználói dokumentációt a vevő (felhasználó) köteles az adómegállapításhoz való jog elévüléséig megőrizni. A dokumentációnak tartalmaznia kell a számlázó program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a számlázó program valamennyi funkciójának ismertetését. A számlázó program funkcióinak módosítása esetén az eladónak gondoskodni kell arról, hogy a vevő, felhasználó rendelkezésére álljon az eredeti dokumentációnak a funkciómódosítást leíró kiegészítése, módosítása, amelyet a vevő az adómegállapításhoz való jog elévüléséig köteles megőrizni. A számlázó program kizárólag a felhasználói dokumentációban szereplő funkciókat hajthatja végre. A 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet eredetileg azt írta elő, hogy a felhasználói dokumentációnak magyar nyelvűnek kell lennie. Az egyes közvetett adózási tárgyú PM és NGM rendeletek módosításáról szóló 45/2014. (XII.
3.
30.) NGM rendelet 2015. január 1-jétől módosította ezt a szabály, mégpedig oly módon, hogy a 2015. január 1-jétől hatályos szabályok vonatkoznak ezen időpontot megelőzően értékesített számlázó programok felhasználói dokumentációira is. A 45/2014. (XII. 30.) NGM rendeletben megfogalmazott szabályozás a következő: Ha a számlázó program értékesítője belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akkor a vevőnek a dokumentáció magyar nyelvű fordítását akkor köteles átadni, ha a dokumentáció nem magyar, német, francia vagy angol nyelven készült. Amennyiben a belföldi adóalany nem belföldön nyilvántartásba vett adóalanytól vásárolt számlázó programot (ezt semmiféle jogszabály nem tiltja), akkor köteles gondoskodni arról, hogy rendelkezzen az idegen nyelvű dokumentáció magyar nyelvű fordításával (erre vonatkozó határidőt a rendelet nem ír elő). A szabályozás azért rendelkezik ilyen módon, mert a számlázó program értékesítője terhére a rendelet semmiféle kötelezettséget nem írhat elő, hiszen nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany. A fentiek alapján, ha a számlázó programot értékesítő belföldi adóalany 2015. január 1-je előtt a 2015. január 1-jétől hatályos szabályok alapján járt, akkor eljárása jogszerűnek minősül. Amennyiben belföldi vállalkozás 2015. január 1-je előtt számlázó programot nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany vásárolt, s nem kapott magyar nyelvű felhasználói dokumentációt, akkor neki kell gondoskodnia a dokumentáció magyar nyelvre történő lefordításáról (erre vonatkozó határidőt a rendelet szintén nem tartalmaz). Az adóhatóság jogosult az elektronikus számla kiállításának folyamatát oly módon ellenőrizni, hogy felügyelete alatt a vizsgálat alá vont vállalkozás – próbajelleggel – elektronikus számlát bocsát ki. Ezáltal az ellenőrzésnek módjában
áll megvizsgálni, hogy a számlázó program a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet által támasztott követelményeknek megfelel-e (például a program végrehajt-e a felhasználói dokumentációban nem ismertetett funkciót). Elektronikus számla adattartalma Az elektronikus számlával kapcsolatban az Áfa tv. speciális rendelkezéseket nem tartalmaz, tehát elektronikus számlának ugyanazon adattartalommal kell rendelkeznie, mint más úton előállított számlának. Az Áfa tv. arra az esetre speciális szabályt fogalmaz meg, ha a kibocsátó ugyanannak a számlabefogadónak több elektronikus számlát tartalmazó számlaköteget küld. Ebben az esetben a különböző számlák azonos adatait elegendő csak egyszer feltüntetni, feltéve, hogy minden számla esetében a teljes információ hozzáférhető. Elektronikus számlák megőrzése Az Áfa tv. 179. § (1) bekezdése alapján az elektronikus számlát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őrizni. Az Áfa tv. leszögezi, hogy más jogszabály ettől eltérően is rendelkezhet. A számviteli szabályok szerint a könyvviteli elszámolást alátámasztó számviteli bizonylatok megőrzési idejét legalább nyolc évben határozza meg, s ez a szabály vonatkozik az elektronikus számlára is. Elektronikus számla kizárólag elektronikus formában őrizhető meg, így például kinyomtatva nem őrizheti meg. Elektronikus formában kell megőrizni az eredet hitelességét, adattartalom sértetlenségét biztosító adatokat is. A számviteli szabályok az Áfa tv.-nyel azonos módon rendelkeznek a következők szerint: az elektronikus formában kiállított bizonylatot – az elektronikus archiválásra vonatkozó külön jogszabály előírásainak figyelembevételével – elektronikus formában kell megőrizni oly módon, hogy az alkalmazott módszer biztosítsa a bizonylat összes
4.
adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve kizárja az utólagos módosítás lehetőségét. Az elektronikus úton kibocsátott számla megőrzésére kötelezett személy kötelessége, de azzal más személyt is megbízhat, de a megőrzés elmulasztásának következményeit (pl. mulasztási bírságot) neki kell viselnie. Az elektronikus számla megőrzésére vonatkozó részletes szabályokat a digitális archiválás szabályairól szóló 114/2007. (XII. 29.) GKM rendelet tartalmazza az alábbiak szerint: Az elektronikus számla kibocsátója a megőrzési kötelezettség lejártáig folyamatosan köteles biztosítani az utólagos módosítás lehetőségének kizárását, valamint az elektronikus dokumentumok védelmét a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen. Továbbá biztosítani kell a megőrzési idő alatt az őrzött elektronikus számla értelmezhetőségét (olvashatóságát) a dokumentumok megjeleníthetőségét lehetővé tevő szoftver- és hardverkörnyezet biztosítása útján. Az elektronikus számla az alábbi módokon őrizhető meg, feltéve, hogy az az előzőleg említett követelményeket teljesíti: a) az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus számla rendelet szerinti megőrzésével; vagy b) a rendeletben foglalt követelményeknek megfelelő zárt rendszer alkalmazásával; vagy c) a rendelet szerinti elektronikus adatcsere rendszer igénybevételével. Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus számlát megőrizheti: 1. az adózó saját maga;
2. adózó megbízása alapján a 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott archiválási szolgáltató; vagy 3. adózó megbízása alapján olyan személy, amely nem minősül a 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott archiválási szolgáltatónak (az adózónak és az archiválási szolgáltatás nyújtójának szerződésben kell rögzítenie, hogy a szolgáltató milyen szolgáltatásokat nyújt és milyen felelősséget vállal az utólagos módosítás lehetőségének elhárítására, valamint a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen. Az adózó köteles az elektronikus aláírás érvényességét ellenőrizni. Ha az elektronikus aláíráson még nincs elhelyezve a 2001. évi XXXV. törvény szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegző, akkor azt köteles elhelyeztetni az elektronikus számla aláírásán. Ha több elektronikus dokumentumon helyeztek el egyetlen, a 2001. évi XXXV. törvény szerinti legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírást, akkor ezeket a dokumentumokat a megőrzés során együtt kell kezelni. Ha a megőrzési kötelezettség időtartama hoszszabb, mint a 2001. évi XXXV. törvényben meghatározott legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás elhelyezésétől számított 11 év, akkor a megőrzésre kötelezettnek az alábbi feladatokat is el kell végeznie: a) gondoskodik az elektronikus aláírás hosszú távú érvényesítéséhez szükséges információk (az érvényességi lánc) beszerzéséről és megőrzéséről; b) minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt helyeztet el az érvényességi láncon; c) az előzőek szerinti időbélyegzést megismétli akkor, ha a korábban elhelyezett időbélyegző kriptográfiai algoritmusa már nem biztonságos. Amennyiben az elektronikus számlát nem látták el legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással, vagy az elektronikus adatcsere rend-
5.
szer alkalmazásával létrehozott elektronikus számla megőrzése nem a rendeletben foglaltak szerint (c) pont) történik, akkor az elektronikus számla megőrzésére olyan rendszer használható, amelyről akkreditált tanúsító szervezet által kiállított tanúsítvány igazolja, hogy alkalmas az utólagos módosítás lehetőségének elhárítására, valamint védelmet nyújt a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen (megőrzés zárt rendszer alkalmazásával). Az akkreditált tanúsító szervezet a tanúsítványt külső, független vizsgáló laboratórium által kiadott értékelési jelentés alapján, valamely informatikai szabvány vagy nyilvános műszaki követelményrendszer előírásainak való megfelelés esetén állítja ki. Ha az adózó és üzleti partnere elektronikus adatcsere rendszer (EDI) alkalmazásáról a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 1. számú mellékletében foglalt szerződést kötötték meg – feltéve, hogy az adózó nem az előzőleg említett megőrzési módszerek valamelyikét alkalmazta –, akkor az elektronikus számla olyan elektronikus adatcsere rendszer igénybevételével is megőrizhető, amely biztosítja az utólagos módosítás lehetőségének elhárítását, valamint védelmet nyújt a törlés, a megsemmisítés, a véletlen megsemmisülés és sérülés, illetve a jogosulatlan hozzáférés ellen, valamint biztosítja az elektronikus számla megőrzését mind a kibocsátó, mind a befogadó oldalán (rendelet szerinti elektronikus adatcsere rendszer igénybevétele). Ennél a módszernél az utólagos módosítás lehetőségének kizárása biztosítható az elektronikus dokumentumon a 2001. évi XXXV. törvény szerinti szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegző elhelyezésével is. Ha több, elektronikus adatcsere rendszer alkalmazásával létrehozott elektronikus számlákon helyeznek el egyetlen, a 2001. évi XXXV. törvény szerinti minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzőt, akkor ezeket a számlákat együtt kell kezelni.
Az elektronikus számla rendelkezésre bocsátása Az Art. 95. § (3) bekezdése alapján az adózó az iratokat és az adózással összefüggő, elektronikus adathordozón tárolt adatokat (e körbe tartozik az elektronikus úton kibocsátott számla is) felhívásra az adóhatóság által közzétett formátumban rendelkezésre bocsátja. A 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet értelmében az elektronikus számla adóhatóság általi ellenőrzése során az adóalany köteles: a) az adóhatóság részére a helyszínen biztosítani a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközöket; és b) az adóhatóság rendelkezésre bocsátani a számla olvashatóságához szükséges technikai eszközök használatára vonatkozó dokumentációt; és c) az adóhatóság részére megadni említett eszközök használatához szükséges felvilágosítást. 2015. július 1-jétől az adózó az adóhatóság részére elektronikus kimenetet, és az adatok külső adathordozóra történő archiválás lehetőségét is köteles biztosítani. 2015. június 30-áig az elektronikus számlával kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 46/2007. (XII. 29.) PM rendelet 2. számú melléklete határozza meg, hogy az adózónak az elektronikus számlát milyen formátumban kell az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. 2015. július 1-jétől az adóalany az xml formátumban megőrzött számla adatait a 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 2. melléklete szerint és a 3. mellékletben meghatározott adatszerkezetben, a nem xml formátumban megőrzött elektronikus számla esetében a 2. melléklet szerint és a 3. mellékletben meghatározott adatszerkezetben, vagy pdf formátumban köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
6.
ÁFA A MINDENNAPOKBAN Nyilvános árverés szervezőjének áfakötelezettsége Írta: dr. Boda Péter NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XVI. fejezetének 3. alfejezetében foglalt, a nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok (továbbiakban: különös szabályok) rövid ismertetésére kerül sor. 1. A különös szabályok alkalmazásának feltételei a) Az Áfa tv. 228. § (1) és (2) bekezdése a nyilvános árverés szervezőjének tevékenységére – az új közlekedési eszköz értékesítésének kivételével – a XVI. fejezet 3. alfejezetének rendelkezéseit rendeli alkalmazni. Ha az adóalany nyilvános árverés szervezőjeként kíván eljárni, akkor az Áfa tv. általános szabályai mellett a fenti alfejezetben meghatározott eltéréseket kötelezően figyelembe kell vennie. A különös szabályok alkalmazásának feltételeit az Áfa tv. 229-230. §-a szabályozza, ugyanakkor a fenti rendelkezések visszautalnak a XVI. fejezet 1. alfejezetében meghatározott fogalmakra, vagyis a „különös szabályokat” a 213. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kell alkalmazni. b) Az Áfa tv. 213. § (1) bekezdésének f ) és g) pontja szerinti definíciók alapján a kérdéses ügyletek jogosultjának a nyilvános árverés szervezőjének a megbízóját (továbbiakban: megbízó), a kötelezettjének pedig a nyilvános árverés szervezőjét (továbbiakban: szervező) kell tekinteni. A megbízó az a személy vagy szervezet, aki/amely a szervező részére használt ingóságnak, műalkotásnak, gyűjteménydarabnak vagy
régiségnek minősülő terméket ad át és a szervezőt kifejezetten azzal bízza meg, hogy a kérdéses terméket a saját nevében, de a megbízó javára eljárva nyilvános árverésen értékesítse. A szervező a megbízás alapján adóalanyi minőségben jár el és a terméket az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesíti. Az Áfa tv. 229. §-a a megbízó fogalmi körét leszűkíti, illetve pontosítja oly módon, hogy a szervező által teljesített ügyletek tekintetében a különbözeti adózás szabályait kizárólag abban az esetben rendeli alkalmazni, ha a megbízó - nem adóalany személy, szervezet; - olyan adóalany, akinek/amelynek az eladási megbízással teljesülő termékértékesítése a 87. § szerint mentes az adó alól; - alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire/amelyre ilyen minőségében a Közösség nyilvántartásba vétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (továbbiakban: Héa-irányelv) 282-292. cikkeinek, feltéve, hogy az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz; - viszonteladó vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) az eladási megbízással teljesülő termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkoznak, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312-325. cikkeinek. c) A különös szabályok hatálya alá tartozó ügyletek használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére irányulnak. A használt ingóság olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó termék, amely adott, illetőleg kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható. A különös szabályok alkalmazásában műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek alatt az
7.
Áfa tv. 8. számú mellékletének I-III. részében felsorolt termékek értendők. 2. A különös szabályok hatálya alá tartozó ügyletek jellege A megbízó és a szervző közötti ügylet az Áfa tv. 10. § b) pontja szerinti termékértékesítésnek minősül, vagyis annak keretében a megbízó és a szervező között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállására bizományosi konstrukcióban kerül sor, mivel a szervező a vele jogviszonyban álló árverési vevő, mint harmadik fél részére a 9. § (1) bekezdésében foglalt főszabály alapján termékértékesítést teljesít. A megbízó és a szervező közötti bizományosi konstrukció folytán tehát két önálló ügylet valósul meg, egyrészt a megbízó és a szervező, másrészt a szervező és az árverési vevő között. Az Áfa tv. 230. §-a szerint a szervező részére történő termékértékesítés akkor teljesül, amikor szervező a terméket az árverésen értékesíti. 3. A különbözeti adózás A szervezőnek az adó alapját Áfa tv. 231. §-ában meghatározott különös adómegálapítási mód, a különbözet szerinti adózás szabályai alapján kell megállapítania. A különbözeti adózás alkalmazásának az a célja, hogy a szervező ne kerüljön hátrányba azáltal, hogy kizárólag nem adóalany, illetve áfát át nem hárító megbízóktól áfa felszámítása, azaz levonható előzetesen felszámított adó keletkezése nélkül teljesített ügyletek keretében, ugyanakkor gyakran a megbízókra korábban áthárított áfát is tartalmazó ellenérték fejében szerez be olyan termékeket, amelyek értékesítése kapcsán áfát kell fizetnie. A szervező adóalapját - az árverési vételárul szolgáló ellenérték, - az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, és - a felmerült járulékos költségek, amelyeket szervező hárít át az árverési vevőre (így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel,
csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek) - együttes összegének, mint kisebbítendő tagnak és - a megbízót megillető összeg (amely az árverési vételárul szolgáló ellenértéknek és a megbízás teljesítéséért a szervezőt megillető ellenértéknek a pénzben kifejezett különbözete), és - a szervező által az árverési vevőre az Áfa tv. 83. §-a szerinti százalékérték alkalmazásával megállapított áthárított és fizetendő adó - együttes összegének, mint kivonandó tagnak a pénzben kifejezett különbözete képezi. 4. Bizonylatolás A szervezőnek a „különös szabályok” hatálya alá tartozó ügyleteiről az Áfa tv. általános szabályai szerint kell Áfa tv. szerinti számlát, vagy nyugtát kiállítania, ugyanakkor a számláknak az adattartalmukat tekintve a 232. §-ban foglaltaknak is meg kell felelniük. A számlában az adó alapja, az értékesített termék, illetve a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára és az alkalmazott árengedmény helyett az adó alapjának megállapítása szempontjából a „kisebbítendő tag” összegének kiszámítása során részösszegként figyelembe vett tételeket, adatokat kell elkülönítetten szerepeltetni. A szervező a számlában áthárított adót, illetve az Áfa tv. 83. §-a szerinti százalékértéket nem tüntethet fel és a számlán jogszabályi hivatkozással, vagy más módon egyértelműen utalnia kell a „különös szabályokat” alkalmazására. A számla az árverési vevőt adólevonásra nem jogosítja. 5. Nyilvántartás Az Áfa tv. 233. §-a a szervező részére a „különös szabályok” szerint teljesített ügyletekre vonatkozóan tételes nyilvántartás vezetését írja elő, amelynek kötelező adattartalmát az árverési vevő által a szervezőnek – okirattal igazoltan – megtérített, illetve megtérítendő összegek és a szervező által a megbízónak megtérített, illetve megtérítendő összegek képezik.
8.
A fenti nyilvántartás alapján a szervezőnek olyan elszámolást kell készítenie a megbízó részére, amely tartalmazza az eladási megbízási szerződés alapján teljesülő termékértékesítés adóalapjának a megállapításához szükséges adatokat. 6. Adólevonás A szervező adólevonási joga tekintetében az Áfa tv. általános szabályai az irányadóak. A különös szabályok alapján szervezői minőségben végzett tevékenység – a különbözeti adózástól függetlenül – adóköteles tevékenységnek minősül, ezért a szervező az Áfa tv. 120. §-a alapján levonásba helyezheti a szervezői tevékenysége érdekében használt, hasznosított termékek és szolgáltatások beszerzése, illetve igénybevétele kapcsán áthárított áfát, feltéve, hogy az adólevonási jog gyakorlásának az Áfa tv.-ben előírt egyéb feltételei is fennállnak. 8. Közösségen belüli értékesítés Az Áfa tv. 90. § (3) bekezdése az Áfa tv. 89. § (1) és (3)-(4) bekezdésében foglalt, az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó szabályok alkalmazását a különös szabályok szerinti ügyletek esetében kizárja, ezért a szerevező által más közösségi tagállamba szóló rendeltetéssel teljesített termékértékesítések a szervezői minőségben teljesített egyéb ügyletekkel azonos megítélés alá esnek. Használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab és régiség Közösségen belüli beszerzése esetén az Áfa tv. 20. § (1) bekezdésének c) pontja mentesíti a beszerzőt az adófizetési kötelezettség alól, feltéve, hogy nyilvános árverés szervezőjeként jár el és igazolja, hogy a Közösség azon tagállamában, ahol a termék a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt, a terméket e tagállam azon joga szerint úgy adóztatták meg, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 333-341. cikkeinek.
9. Harmadik országból behozott termék értékesítése Ha megbízó olyan termékre vonatkozóan köt a szervezővel eladási megbízási szerződést, amelynek a Közösség területén kívülről történő behozatala, bejuttatása termék importja címén áfa köteles, akkor tisztázni kell, hogy az ügylet szereplői közül ki minősül importálónak, illetve az import után kinek keletkezik áfa fizetési kötelezettsége. Ha az Áfa tv. alkalmazásában a megbízó minősül importálónak, akkor a szervező által teljesített termékértékesítés adóalapjának, illetve az az után fizetendő adónak a megállapítása szempontjából a megbízót importálóként terhelő áfakötelezettség nem bír relevanciával, mivel a megbízó által fizetendő import áfa összege nem minősül olyan tételnek, amit az Áfa tv. 231. §-ában meghatározott számítási módszer alkalmazása során figyelembe kell venni. Ha a szervező az importáló, akkor az import áfa összegét az Áfa tv. 231. § (1) bekezdés ab) pontja szerint az adó alapjának megállapítása szempontjából a „kisebbítendő tag” összegének kiszámítása során részösszegként figyelembe kell vennie.
ADATSZOLGÁLTATÁS A közérdekű jellegre tekintettel adómentes ügyletek feltüntetése az általános forgalmi adó bevallásban (1565A-01-01 lap 08. sor) Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály
Az általános forgalmi adó rendszerében a közérdekű jelleg jogcímén adómentesség alá tartozó, alapvetően társadalmi közös fogyasztásként megvalósuló tevékenységeket – melyek valójában nem tekinthetőek a „hagyományos” értelemben vett adómentes ügyleteknek, hiszen az azokhoz kapcsolódó beszerzéseket terhelő áfa
9.
levonására nincs lehetőség – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 85. §-a taxatív módon sorolja fel, mely jogszabályhely szövegezéséből kitűnik, hogy a tárgyalt típusú adómentesség kizárólag egyes konkrét ismérvekkel meghatározott személy, szervezet által végzett tevékenységek tekintetében érvényesülhet. Fontos kiemelni, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/ EK irányelv (HÉA-irányelv) Preambulumából, valamint az Európai Bíróság joggyakorlatából következően, az említett jogszabályhelyben használt fogalmakat – az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adó fizetési kötelezettség hiányára tekintettel – megszorítóan, és alapvetően – mivel azok a közösségi jog autonóm fogalmai – nem a nemzeti szabályozás alapján szükséges értelmezni (ez utóbbinak célja ugyanis annak elkerülése, hogy a HÉA rendszer alkalmazása tagállamonként eltérő legyen). Jelen összefoglalónkban – a teljesség igénye nélkül – a tárgyalt adómentesség alá tartozó egyes esetköröknek a gyakorlatban leginkább problematikusnak vélt pontjait igyekszünk ismertetni. Egyetemes postai szolgáltatás nyújtása [Áfa tv. 85. § (1) bekezdés a) pont] Az egyetemes postai szolgáltatást nyújtó fél szolgáltatása – amennyiben ténylegesen egyetemes postai szolgáltatást, és nem egyedi szerződés alapján egyetemesnek nem minősülő szolgáltatást nyújt – nem vitásan adómentességet élvez, az adóalanyok részére sok esetben problémát jelent ugyanakkor az az eset, ha az adómentes postai szolgáltatást a saját nevében igénybe vevő félként áthárítják vevőikre (megrendelőikre); ebben az esetben a postai szolgáltatás már osztja az általuk értékesített termék (nyújtott szolgáltatás) adójogi sorsát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy adóalany 27%-os adókulcsú terméket értékesít, és azt úgy küldi el postán, hogy az egyébként (önállóan történő nyújtása esetén) adómentes postai költséget is megfizetteti vevőjével, akkor annak összegét, akár a termékértékesítésről
szóló számlába építi be, akár külön számlázza, 27%-os adómértékkel kell továbbszámláznia az Áfa tv. 70.§ (1) bekezdés b) pontja alapján. Közszolgáltatók, illetve humán-egészségügyi tevékenységet végzők egyes egészségügyi tevékenységei [Áfa tv. 85. § (1) bekezdés b-c) pontjai] Ezen esetkörök tekintetében általános rendezőelvként felállítható, hogy csak olyan szolgáltatás élvezhet adómentességet, mely az adott személy egészségének megőrzését célozza, tehát betegségek feltárására és azok gyógyítására irányul (például diagnosztika, kezelés, egészségügyi rendellenességek gyógyítása); amennyiben tehát kutatási célok érdekében történik a vizsgálat, az adómentesség nem érvényesíthető. A gyakorlatban sokáig nehézséget okozott annak eldöntése, hogy adott esetben egy plasztikai sebész által nyújtott szolgáltatás adómentesen számlázható-e vagy sem. Ezen szolgáltatás adómentesként történő figyelembe vételénél (is) azt szükséges megítélni, hogy a beavatkozással megvalósul-e az egészség megőrzésének, fenntartásának vagy visszaállításának célja, amennyiben igen, a szolgáltatás adómentesnek tekinthető; amikor azonban egy plasztikai beavatkozás alapvetően esztétikai célokat szolgál (azaz például egészségügyi szempontból nem indokolt a műtét elvégzése, illetve a beavatkozás eredményeként nem adott betegség vagy egyéb egészségügyi rendellenesség meggyógyítása várható) akkor ezen szolgáltatás adóköteles lesz. Az óvodai, tanári, oktatói, nevelői tevékenységet végző - ilyen minőségében – a köz- és felsőoktatás, továbbá egyéb oktatás keretében teljesített szolgáltatásnyújtása (ide értve az előbbiekhez kapcsolódó magánóraadást is) [Áfa tv. 85. § (1) bekezdés j) pont] Ezen mentességi oknál a gyakorlatban jogértelmezési nehézséget általában az okoz, hogy az érintett szervezet, tanár által nyújtott szolgáltatás beletartozik-e az egyéb oktatás körébe. Az Áfa tv. az egyéb oktatás pontos meghatározását adja, ezek szerint az egyéb oktatás körébe tartoznak:
10.
• a felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás, • a felnőttképzésről szóló törvény alapján engedélyezett és szervezett, illetőleg egyéb jogszabály alapján szervezett oktatás, képzés, továbbképzés, vizsgára való felkészítés és vizsgáztatás; • az államilag, illetőleg nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló vizsgáztatás; • a tanulmányi és tehetséggondozó verseny szervezése, lebonyolítása. Figyelemmel kell ugyanakkor lenni arra is, hogy ha az előbb felsorolt valamely tevékenység gyakorlását jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) köti, az adómentesség feltétele, hogy az érintett személy, szervezet az engedély birtokában és annak alapján végezze tevékenységét illetve, ha a tevékenység képesítéshez kötött és jogszabály – ide nem értve az önkormányzati rendeletet – nem tesz kivételt, az érintett személynek, vagy szervezet esetén a javára tevékenykedők közül legalább egy természetes személynek a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon meg kell felelnie. A felsorolt oktatások keretében teljesített szolgáltatások tehát mentesülnek az adó alól, ezért mindazon szolgáltatás is adómentes lehet, amelyet olyan adóalany nyújt, aki ilyen oktatás során működik közre, de a hallgatóval közvetlenül nem ő áll jogviszonyban. Ennek megfelelően például abban az esetben, ha egy tanár áfa-alanyként a képző intézmény tanfolyamán az intézmény hallgatóit oktatja, oktatási szolgáltatása adómentes akkor, ha az intézmény tanfolyama az Áfa tv. fogalmi meghatározásának megfelelő egyéb oktatásnak tekinthető. Ebből következően nemcsak az intézmény számlázhat adómentesen a hallgató felé, hanem a „beszámlázó” tanár által az intézmény felé nyújtott oktatási szolgáltatás is adómentes lesz.
Humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesített ügyletei [Áfa tv. 85. § (1) bekezdés e) pont] A fogszabályzó készülék értékesítésével kapcsolatban felmerülhet kérdésként, hogy erre vonatkozóan alkalmazható-e az adómentesség az Áfa tv. 85. § (1) bekezdés e) pontja alapján. A fogszabályzó eszköz készítése fogtechnikusi munkakörbe tartozik, amely tevékenység – hasonlóan egyes oktatási tevékenységekhez – szakképesítéshez kötött, így az előző pontban már ismertetett, az adómentességhez szükséges feltétel megvalósulását ez esetben is vizsgálni szükséges; az adómentességhez megkívánt követelmények így kizárólag akkor teljesülnek, ha a készüléket képesítéssel rendelkező fogtechnikus állítja elő. A bírósági vagy más hatósági nyilvántartásba bejegyzett, alapszabállyal (alapító okirattal) és tagsággal rendelkező, alapszabálya (alapító okirata) szerint és ténylegesen is nyereségszerzésre nem törekvő személy, szervezet által a tagjainak teljesített olyan szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó termékértékesítés – amelynek kizárólagos vagyoni fedezete az alapszabállyal összhangban meghatározott, minden tagra kötelező tagsági díj, egyéb hozzájárulás, a kapott államháztartási támogatás és egyéb adomány, valamint a saját tevékenységből származó nyereség, amely a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint az adózás előtti eredményt csökkenti, és amely a közös érdekeknek megfelelően társadalmi, politikai, munkavállalói vagy munkáltatói, illetőleg egyéb, szakmai érdekeket képviselő vagy azt védő, vallási vagy más lelkiismereti, hazafias, humanitárius, karitatív és hagyományőrző célokat szolgál [Áfa tv. 85. § (1) bekezdés l) pont] Ezen mentességi okkal kapcsolatban kiemelhető, hogy az egyesület olyan tevékenysége, melynek keretében a minden tagra kötelező tagsági díj mellett megfizetett külön díj ellenében a tagok részére tetszőlegesen igénybe vehető szolgáltatásokat nyújt, termékértékesítéseket
11.
teljesít, nem kezelhető adómentesként (pl. az egyesület által megtartott rendezvényen való megjelenés biztosítása külön fizetendő részvételi díj ellenében).
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk. Kimenő számla érvénytelenítése
Kérdés Előfordul, hogy téves számlázás történik,/ pl. téves címzettnek, téves címre, téves fizetési határidőre /stornó számla kiállítása /amikor a cég tudomására jut/, már másik hónapban történik. A fizetendő adót így csökkenti. De elkészül egyidejűleg a jó számla is, amely növeli az adót. Áfa bevallásban egyidejűleg vallottuk be ezen tételeket. Olyan tételeket is számlázott a cég, amelyen téves tételt számláztak. Szintén stornózásra került, de nem készült róla másik számla. Pl. eredeti teljesítés 11.29. stornózva 12.20.-én lett, 11.29.-i telj.-el.12. havi Áfa bevallásban a 12.20.-án kiállított fizetendő adót csökkentő tételként beállítottuk. Ellenőrzéskor figyelmeztetést kaptunk nem jól járunk el. De úgy érezzük, hogy akkor 11. hóban lenne kétszer befizetve és 12.-hóban igényelve, nem jól gondoljuk? Válasz Első esetben (téves címzett részére történt a számlázás) az érvénytelenítő számla elszámolásánál az Áfa tv. 153/B. § (2) bekezdése alapján kell eljárni. Ugyanis a számlán feltüntetett címzett részére teljesítés nem történt, így az adófizetési kötelezettség a számla kiállítása folytán az Áfa tv. 55. § (2) bekezdése alapján áll fenn. Az Áfa tv. 153/B. § (2) bekezdése értelmében az érvénytelenítő számlát azon bevallási időszakban kell figyelembe venni (szükség esetén ön-
ellenőrzés útján), amelyben az érvénytelenített (eredeti) számla elszámolásra került. Második esetben (a számla téves tételt tartalmaz) a kibocsátott számla módosításának van helye, hiszen a számlán jelzett címzett részére történt teljesítés, csak annak ellenértéke nem helyesen került meghatározásra (a kérdést úgy értelmeztem, hogy a címzett részére történt teljesítés, csak a számla valamely tétele hibás, azaz az ellenérték tévesen került számlázásra). A kibocsátott számla módosítása a kérdésben leírt módon is elvégezhető, azaz úgy, hogy az eredeti számla érvénytelenítésre kerül, majd a helyes adatokkal új számla kerül kiállításra. Ha csak a módosítás első lépése került elvégzésre (eredeti számla érvénytelenítették), akkor a módosítás még nem került elvégzésre. A számla módosítása akkor fejeződik be, ha a helyes adatokat tartalmazó új számla is kiállításra kerül. Az érvénytelenítő számla és az új számla együttesen kezelendő (együtt minősülnek módosító számlának), amelynek elszámolására az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdése az irányadó, ha az eredeti számlában felszámított adó bevallásra került, illetve be kellett volna vallani. Az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdése alapján a bevallott fizetendő adó csökkenése nem lehetséges viszszamenőleg (önellenőrzés útján), tehát az érvénytelenítő számla és az új számla legkorábban akkor számolható el, amikor mindkettő a címzett rendelkezésére áll.
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez A kézirat lezárásának dátuma: 2015. április 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
