Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
II. évfolyam 3. szám | 2016. március
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ
A HÓNAP TÉMÁJA
Tisztelt Olvasó! Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat. Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény. Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs Vezető szerkesztő
- Távolról is nyújtható szolgáltatások az áfában
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Ellenérték (vételár) tételes megállapításának előnye - Termék nyílt végű pénzügyi lízingjével kapcsolatos egyes adózási kérdések
ADATSZOLGÁLTATÁS - A helytelen általános forgalmi adózási mechanizmushoz kapcsolódó számlakorrekciók hatása a bevallásra
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐI VÁLASZOK - Fuvarozási szolgáltatás számlázása a folyamatos teljesítésű ügyletek újításai szerint - Adólevonás, valamint adómentesség kérdése konkrét példáknál Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. február 25.
1.
A hónap témája
azzal a feltétellel, hogy a fenti szolgáltatások nyújtása és igénybevétele globális információs hálózaton keresztül történik.
Távolról is nyújtható szolgáltatások az áfában
Egy adott szolgáltatás nyújtója és igénybevevője között globális információs hálózaton keresztül megvalósuló kapcsolatfelvétel, illetve kapcsolattartás – ideértve az ajánlat tételét és elfogadását is – önmagában még nem minősíthető elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak.
Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 45/A. §-ában megjelölt ún. „távolról is nyújtható szolgáltatásokat” teljesítő adóalanyok részére az Áfa tv. XIX. fejezetében előírt különös szabályok kerülnek röviden ismertetésre.
I. A távolról is nyújtható szolgáltatások köre Az Áfa tv. 2015. január 1-jétől kiegészült a szolgáltatásnyújtások teljesítési helyére vonatkozó különös szabályokat tartalmazó 45/A. §-sal, amely az (1) bekezdésének a)-c) pontjában arról rendelkezik, hogy a nem adóalanyok részére teljesített • telekommunikációs szolgáltatások, • rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások, valamint • az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, (továbbiakban együtt: távolról is nyújtható szolgáltatások) teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol ezzel összefüggésben a fenti szolgáltatásokat igénybevevő nem adóalanyok letelepedtek, letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van. Emellett az Áfa tv. 45/A. § (2) bekezdésének a)-e) pontja az Áfa tv. alkalmazásában elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak – ezáltal a távolról is nyújtható szolgáltatásnak – minősülő ügyletként külön nevesíti • az elektronikus tárhely rendelkezésre bocsátását, honlap tárolását és üzemeltetését, valamint számítástechnikai eszköz és program távkarbantartását; • a szoftver rendelkezésre bocsátását és frissítését; • a kép, szöveg és egyéb információ rendelkezésre bocsátását, valamint adatbázis elérhetővé tételét; • a zene, film és játék – ideértve a szerencsejátékot is – rendelkezésre bocsátását, valamint politikai, kulturális, művészeti, tudományos, sport- és szórakoztatási célú médiaszolgáltatás, illetőleg ilyen célú események közvetítését, sugárzását; és • a távoktatást;
II. Az Áfa tv. XIX. fejezetének alkalmazása Az Áfa tv. 2015. január 1-jétől módosított, illetve kiegészített, a „Telekommunikációs, rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatásokkal, valamint elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok” című XIX. fejezete a távolról is nyújtható szolgáltatások teljesítésével összefüggésben az 1-3. alfejezetében külön rendelkezik a • a Közösség területén nem letelepedett adóalanyokról, • a belföldön letelepedett adóalanyokról és • a Közösség területén letelepedett adóalanyokról. Az Áfa tv. XIX. fejezetének módosítását, illetve kiegészítését egyrészt a szolgáltatásnyújtások teljesítési helyére vonatkozóan az Áfa tv. 45/A. §-ában foglalt – az I. pontban már ismertetett – szabályoknak, másrészt pedig a szűkített egyablakos ügyintézésre szolgáló „MOSS” rendszernek (Mini Egyablakos Rendszer) a 2015. január 1-jétől történő bevezetése indokolta. Az Áfa tv. 45/A. § szerinti, azaz a távolról is nyújtható szolgáltatásokat teljesítő adóalanyoknak a MOSS rendszer alkalmazása útján lehetőségük van arra, hogy a gazdasági célú letelepedési helyüktől eltérő közösségi tagállamokban teljesített távolról is nyújtható szolgáltatások kapcsán felmerülő hozzáadottérték-adó bevallási kötelezettségeiknek azon tagállam webes portálján keresztül tegyenek eleget, amely a részükre azonosítót adott, vagyis nem kell minden egyes tagállamban bejelentkezniük, ahol a kérdéses szolgáltatások teljesülnek. II.1. A Közösség területén nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályok II.1.a) Bejelentkezés és nyilvántartásba vétel Abban az esetben, ha a Közösség területén gazdasági célú letelepedési hellyel, illetve lakóhellyel vagy szokásos tartóz-
2.
kodási hellyel nem rendelkező adóalanyok (továbbiakban: nem közösségi adóalanyok) a Közösség területén • távolról is nyújtható szolgáltatásokat teljesítenek és • más, a Közösség bármely tagállamának joga szerint adófizetési kötelezettséget keletkeztető, termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására, termék Közösségen belüli beszerzésére irányuló ügyletet nem valósítanak meg, a távolról is nyújtható szolgáltatások teljesítésének Közösség területén történő megkezdését megelőzően kérelmezhetik, hogy őket az állami adóhatóság (továbbiakban: adóhatóság) ilyen minőségükben nyilvántartásba vegye.
Azok a nem közösségi adóalanyok, akik/amelyek a Közösség területén teljesített távolról is nyújtható szolgáltatásaikkal összefüggésben felmerülő adófizetési kötelezettségüknek a közös hozzáadottérték-adó rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (továbbiakban: Héa Irányelv) 358-369. cikkeinek megfelelő, más közösségi tagállami szabályozás alapján tesznek eleget, vagyis a MOSS rendszerbe a Közösség más tagállamában jelentkeznek be, a rájuk áthárított áfát az Áfa tv. XVIII. fejezetében foglaltak alapján az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra vonatkozó szabályokat alkalmazva visszatéríttethetik.
Amennyiben a nem közösségi adóalanyokat a távolról is nyújtható szolgáltatásaik kapcsán • más Közösségi tagállamában ilyen minőségében már nyilvántartásba vették, vagy • a nyilvántartásba vételükre irányuló kérelmüket más tagállamában már benyújtották és azok elbírálása jogerősen még nem zárult le, úgy az adóhatóság a nem közösségi adóalanyok belföldön benyújtott kérelmét elutasítja.
A MOSS rendszerbe más közösségi tagállamban bejelentkezett nem közösségi adóalanyok az adó-visszatéríttetési jogukat azzal a feltétellel érvényesíthetik, hogy esetükben az Áfa tv. 244. §-a helyett a 253. § (3) bekezdése az irányadó és az adó-visszatéríttetéssel összefüggésben a XIX. fejezet szerinti jogállásukat nem kell igazolniuk
A nyilvántartásba vett nem közösségi adóalanyoknak a távolról is nyújthatószolgáltatásaikra az Áfa tv. rendelkezéseit a XIX. fejezetben, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazniuk.
Azok az adóalanyok akiknek/amelyeknek a gazdasági tevékenysége székhelye • belföldön van, vagy • a Közösség területén kívül van, azonban belföldön rendelkeznek állandó telephellyel (továbbiakban együtt: belföldön letelepedett adóalanyok) és távolról is nyújtható szolgáltatásokat teljesítenek olyan Közösségi tagállamában, ahol nem rendelkeznek gazdasági célú letelepedéssel, kérelmezhetik, hogy őket az adóhatóság ilyen minőségükben nyilvántartásba vegye.
II.1.b) Adó-visszatéríttetési jog A nem közösségi adóalanyokat a belföldi nyilvántartásba vételük időszakában keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében adólevonási jog nem illeti meg, ugyanakkor az előzetesen felszámított adót az Áfa tv. „Belföldön nem letelepedett adóalany adó-visszatéríttetési joga” című a XVIII. fejezetében (továbbiakban: XVIII. fejezet) foglaltak alapján az elismert harmadik államban letelepedett adóalanyokra vonatkozó szabályokat alkalmazva visszatéríttethetik. A nem közösségi adóalanyok az adó-visszatéríttetési jogukat azzal a feltétellel érvényesíthetik, hogy esetükben az Áfa tv. 244. §-a helyett a 252. § az irányadó és az adó-vis�szatéríttetéssel összefüggésben a XIX. fejezet szerinti jogállásukat nem kell igazolniuk
II.2. A belföldön letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályok
Amennyiben a belföldön letelepedett adóalanyok • gazdasági tevékenységének székhelye a Közösség területén kívül van és a távolról is nyújtható szolgáltatásaik kapcsán más Közösségi tagállamában ilyen minőségében már nyilvántartásba vették őket, vagy • a nyilvántartásba vételükre irányuló kérelmüket más tagállamában már benyújtották és azok elbírálása jogerősen még nem zárult le, úgy az adóhatóság a belföldön letelepedett adóalanyok kérelmét elutasítja.
3.
Ha belföldön letelepedett adóalanyok • a gazdasági tevékenységének székhelye a Közösség területén kívül van és • legalább két közösségi tagállamban rendelkeznek állandó telephellyel, akkor a belföldön letelepedett adóalanyok megválaszthatják, hogy melyik állandó telephelyük szerinti közösségi tagállamban kívánják magukat a Közösség területén teljesített távolról is nyújtható szolgáltatásaikkal összefüggésben ilyen minőségében nyilvántartásba vetetni. A belföldön történő nyilvántartásba vételt választó belföldön nem letelepedett adóalanyokat a fenti döntésük a választásuk évét követő második naptári év végéig köti. II.3. A Közösség területén letelepedett adóalanyra vonatkozó különös szabályok Az Áfa tv. XIX. fejezete alkalmazásában azok az adóalanyok minősíthetők a Közösség területén letelepedettnek (továbbiakban: Közösségben letelepedett adóalanyok) • akiknek/amelyeknek gazdasági célú letelepedési helye, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem belföldön, hanem a Közösség valamely más tagállamában van; és • akiket/amelyeket belföldön adóalanyként nem vettek nyilvántartásba és egyébként belföldön adóalanyként történő nyilvántartásba vételre nem kötelezettek; és • akik/amelyek belföldön távolról is nyújtható szolgáltatásokat teljesítenek oly módon, hogy adófizetési kötelezettségüknek a gazdasági célú letelepedési helyük, illetve lakóhelyük, vagy szokásos tartózkodási helyük szerinti közösségi tagállamban tesznek eleget a Héa Irányelv 358-369. cikkeinek megfelelő, a Közösség területén letelepedett, de a fogyasztás szerinti közösségi tagállamban nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó tagállami szabályozás alapján. A Közösségben letelepedett adóalanyokat adólevonási jog nem illeti meg, ugyanakkor az előzetesen felszámított adót az Áfa tv. XVIII. fejezetében foglaltak alapján visszatéríttethetik. A Közösségben letelepedett adóalanyok az adóvisszatéríttetési jogukat azzal a feltétellel érvényesíthetik, hogy esetükben az Áfa tv. 244. §-a helyett a 253/B. § (2) bekezdése az irányadó.
Áfa a mindennapokban Ellenérték (vételár) tételes megállapításának előnye Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Áfa tv. rendszerében terméknek birtokba vehető dolog minősül. Az Áfa tv. 9. § (2) bekezdése szerint birtokba vehető dolog fogalma: a) magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erőket is, valamint az értékpapírok közül azt, amelynek megszerzése egyúttal az abban megjelölt termék tulajdonjogának megszerzését is jelenti; b) nem foglalja magában a pénzt, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt, a pénzhelyettesítő eszközt, valamint az a) pontban említett kivétellel - az értékpapírt. Nagyon sok esetben előfordul, hogy a felek egy szerződés keretében több termék értékesítésében állapodnak meg. Ekkor az eladó akkor teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségét, ha a vevő részére az összes terméket átadta. Az Áfa tv. szerint a teljesítés időpontja az utolsóként átadott termék birtokba adásának napja lesz. Az Áfa tv. alkalmazásában termékértékesítés (minden olyan ügylet, amely az Áfa tv. értelmében ezen jogcímén adózik) esetén érvényesül az a szabály, hogy a termék alkotórésze önálló adótárgynak nem minősíthető, a termék alkotórészeivel együtt képezi az értékesítés tárgyát. Ezzel szemben a termék tartozéka (alkotórésznek nem minősülő dolog) önálló adótárgy. Az alkotórész kérdése többnyire az ingatlan értékesítésével kapcsolatban merül fel. Ha az ingatlanban vannak-e olyan termékek (gépek, berendezések, felszerelések), amelyek nem minősülnek az ingatlan alkotórészének, akkor azok önálló adótárgyak. Természetesen ingatlannak nem minősülő terméknek is lehet alkotórésze (például személygépkocsi fő szerkezeti egységei - motor, váltó, stb. -, kerekek).
4.
Ha az adásvételi szerződés szerint az eladó a terméket tartozékaival együtt adja el a vevőnek, akkor a felek által megállapított vételár a termék és annak alkotórészeinek nem minősülő dolgok ellenértékét képviseli. Ekkor adójogi értelemben több terméket értékesítésére kerül sor. Az Áfa tv. 163. § f ) pontja szerint a számlán kötelezően fel kell tüntetni az értékesített termék megnevezését és mennyiségét (feltéve, hogy természetes mértékegységben kifejezhető). Az Áfa tv. 163. § i) pontja szerint a számlán fel tüntetni az adó alapját, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységárát, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedményt, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza. Álláspontom szerint e jogszabályi rendelkezések szerint több termék egy ügylet (szerződés) keretében történő értékesítése esetén a számlán a termékekre vonatkozó adatokat (megnevezés, mennyiség) külön-külön fel kell tüntetni. Amennyiben a felek minden egyes termékre külön szerződést kötöttek, akkor megítélésem szerint az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján minden terméket külön kell számlázni, még akkor is, ha az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont ugyanazon napra esik. Az adóhatóság általában nem emel kifogást azzal a megoldással szemben, hogy az eladó az általa kiállított számlában tételesen nem tünteti fel az ügylet tárgyát képező termékeket, hanem a számlában összefoglaló megnevezést tüntet fel (pl. „értékesítés szerződés szerint”), mennyiségi egységként pedig „1”-et szerepeltet, s az ügylet teljes ellenértékét vezeti fel egységárként. Az adóhatóság általában akkor is elfogadja ezt az eljárást, ha a felek az ellenértéket (vételárat) nem egy összegben határozták meg, hanem külön-külön minden termékre vonatkozóan. Ezt magam részéről nem találom helyesnek, mivel az egységárat a felek meghatározták, ezért az Áfa tv. 163. § i) pontja szerint kötelező adat. Amennyiben a vevő több terméket egy ügylet keretében szerzi be, akkor a vevő adólevonási jogának érvényesítéséhez kapcsolódó kockázat csökkentése érdekében
álláspontom szerint az alábbi szempontokat szükséges érvényesítenie: minden termék vételára feltétlenül külön-külön kerüljön meghatározásra, és a számlában minden termék és hozzá kapcsolódó adatok (mennyiség, vételár) külön-külön szerepeljen. Amennyiben az eladó a termékeket „csomag”-ban kívánja értékesíteni, akkor előfordulhat, hogy emiatt a szerződésben a vételárat termékenként nem kívánja meghatározni. Megítélésem szerint ez a vevő számára feltétlenül adókockázatot jelent, ha az eladó az ügylet tárgyát képező termékeket több szállítótól vásárolta meg. Az adókockázat abból ered, hogy termékek beszerzésével összefüggő áfalevonás jogszerűségének vizsgálata során az adóhatóság ellenőrizheti a számlázási láncot. Ezt oly módon teszi, hogy vizsgálat alá vonja azt a vállalkozást, akitől (amelytől) az eladó beszerezte az általa a vevő részére továbbértékesített termékeket. Amennyiben az eladó szállítója is mástól szerezte be a terméket, akkor az adóhatóság azt a vállalkozást is ellenőrzés alá vonja. Az ellenőrzés arra irányul, hogy a láncolatban részt vevő vállalkozás ténylegesen attól a vállalkozástól szerezte-e be a termék(ke)t, akitől (amelytől) a beszerzésről szóló számlát befogadta, valamint az(oka)t azon vállalkozás részére értékesítette, aki (amely) részére az értékesítésről szóló számlát kiállította. Tegyük fel, hogy az adóhatóság a számlázási láncolatban érintett vállalkozás esetében olyan értelmű megállapítást tesz, amely szerint az a feltárt tények, körülmények alapján ténylegesen nem szerez(het)te be a terméke(ke)t. Ebből az következik, hogy az(oka)t nem is értékesíthette. Ebből viszont az is adódik, hogy az általa az értékesítésről kiállított számla sem minősül hitelesnek, ezáltal a számla címzettje általi beszerzést sem igazol. Az adóhatóság ilyen értelmű álláspontja azt eredményezheti, hogy a terméke(ke)t ismeretlen eredetűnek minősíti [azaz a vevő az(oka)t nem attól a személytől szerezte, aki (amely) leszámlázta felé], amely folytán az általa befogadott számlára nem alapíthat adólevonási.
5.
Példa Tegyük fel az alábbi tényállás fennállását: ¾¾ „X” Kft. az „Y” Kft. részére értékesített 3 000 db azonos típusú mikrohullámú sütőt és 1 000 db azonos típusú kenyérpirítót, „X” Kft. a mikrohullámú sütőket 3 szállítótól szerezte be; ¾¾ „X” Kft. és „Y” Kft. a sütők és pirítók vételárát 100 000 egység + áfa összegben határozták meg, ezért „X” Kft. a számlában egységárat (fajlagos vételárat) nem tüntetett fel; ¾¾ az adóhatóság „X” Kft. egyik szállítójával összefüggésben azt a megállapítást tette, hogy általa az „X” Kft. részére kiszámlázott 500 db mikrohullámú sütő ismeretlen eredetű, mivel az(oka)t a feltárt tényállás alapján ténylegesen nem szerezhette be, így azokat nem is értékesíthette „X” Kft. felé.
A példaként felhozott tényállás esetében vélhetően az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedik „Y” Kft-nél áfa adónemre vonatkozóan lefolytatott utólagos ellenőrzés során, hogy a számlában áthárított teljes áfa nem helyezhető levonásba, hiszen a számla olyan termékek után áthárított áfát is magában foglal, amelyet „X” Kft. ténylegesen nem értékesített „Y” Kft. részére, továbbá a többi termék vételárát terhelő áfa összege nem állapítható meg. Példa Amennyiben „X” Kft. és „Y” Kft. meghatározták volna a mikrohullámú sütő és a kenyérpirító egységárát, s „X” Kft. a számlát ennek megfelelően állította volna ki, akkor álláspontom szerint az adóhatóság 2 500 db mikrohullámú sütőhöz és az 1 000 db kenyérpirítóhoz kapcsolódóan áthárított áfa levonását nem kifogásolhatja. Véleményem szerint „Y” Kft. „X” Kft-vel utólag meghatározhat egységárat, amely alapján „X” Kft. a régi számlát érvényteleníthetné és új számlát állíthatna ki, s az új számla alapján az adóhatóság köteles lenne módosítani megállapítását (megítélésem szerint az egységár utólagos meghatározása esetén új számla hiányában is). Azonban fennáll annak kockázata, hogy az adóhatósági ellenőrzés időszakában „Y” Kft. nem tudja „X” Kft-t elérni, így a szerződés utólagos módosítására és új számla kiállítására nem kerülhet sor.
Összefoglalva: álláspontom szerint a vállalkozásnak azt kell feltételeznie (hiszen erről nem feltétlenül szerez tudomást), hogy az eladó több szállítótól szerezte be a részére egy ügylet keretében értékesített termékeket, ezért az adókockázat mérséklése érdekében minden termék ellenértékét külön kell megállapítani, valamint az eladótól tételes számlázást kell megkövetelni. Ha a felek minden egyes termékre külön szerződést kötöttek, akkor megítélésem szerint az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján minden termékről külön számlát kell kiállítani. Előfordulhat, hogy az eladó több önálló ügyletről egy számlát állít ki, arra való hivatkozással, hogy az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont ugyanazon napra esett, s a vevő a számlát befogadja, annak adótartalmát levonásba helyezi. Ebben az esetben is az előzőekben kifejtett adókockázat áll fenn, ha a számlában leszámlázott termékeket az eladó több szállítótól szerezte be. Nem beszélve arról, hogy esetleg az adóhatóság a vevőnél az áfa elvonását esetleg azzal a formai kifogással utasítja el, hogy az összevont számlázás az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésébe ütközik, így csak akkor fogadhatja el az áfa levonását, ha a vevő utólag minden ügyletről külön-külön számlát nyújt be. Ekkor is fennáll annak veszélye, hogy a számla kiállítója (eladó) nem érhető el, így a számlák utólag nem szerezhetőek be.
Termék nyílt végű pénzügyi lízingjével kapcsolatos egyes adózási kérdések Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Először helyezzük el a nyílt végű pénzügyi lízinget az Áfa tv. rendszerében. Az Áfa tv. 259. § 4. pontja bérbeadásnak, -vételnek minősül a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek.
6.
A pénzügyi lízingre vonatkozóan az Áfa tv. nem tartalmaz meghatározást, ezért a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti fogalmi meghatározás az irányadó, amely 2015. január 1-jétől rögzíti, hogy pénzügyi lízing fogalma tekintetében a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény [Hpt.] szerinti meghatározás az irányadó (2015. január 1-je előtt is ez volt a helyzet).
nálatot feltételezve, legalább 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását) az Áfa tv. 259. § 21. pontja definiálja.
A Hpt. 6. § 89. pontja értelmében a pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó a tulajdonában lévő lízingtárgyat a lízingbevevő határozott idejű használatába adja díjfizetés – tőkerész és kamat – ellenében. Nyílt végű pénzügyi lízing esetén a szerződés lejártakor a lízingtárgy felett a lízingbevevő maga vagy az általa megjelölt személy szerezhet tulajdonjogot.
Az értelmező rendelkezés alapján a termék nem attól minősül tárgyi eszköznek, mert annak tényleges használatára sor került. A minősítés szempontjából az a releváns, a vállalkozás a terméket elsődlegesen annak érdekében szerezte be, hogy azt saját tevékenységéhez 1 éven túl használja, tehát a beszerzés nem továbbértékesítés szándékával történt.
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerint termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
Az Áfa tv. értelmében tárgyi eszköz kizárólag termék (birtokba vehető dolog) lehet. Ebből adódóan nyílt végű pénzügyi lízing esetén a lízingbevevőnél a futamidő alatt a lízingtárgy nem lehet tárgyi eszköz, hiszen nem terméket szerzett be, hanem szolgáltatást vett igénybe.
A fenti törvényi rendelkezések alapján az Áfa tv. rendszerében nyílt végű pénzügyi lízing a futamidő alatt bérbeadásnak, azaz szolgáltatásnyújtásnak minősül, a szerződés lejártát, vagy lezárását követően a birtokba vehető dolognak [Áfa tv. 9. § (2) bekezdés] minősülő lízingtárgy tulajdonjogának átruházása termékértékesítés, így a lízingbevevő, vagy az általa megjelölt személy terméket szerez be.
A lízingtárgy az Áfa tv. alapján a lízingbeadónál minősül tárgyi eszköznek. Ugyanis a lízingbeadó részéről történt meg termék beszerzése annak érdekében, hogy azt 1 évet meghaladó időtartamban szolgálja gazdasági tevékenységét, oly módon, hogy nyílt végű pénzügyi lízingbe, azaz bérbe adja. Ennek következtében, ha a lízingtárgy személygépkocsi, akkor a lízingbevevő szempontjából nem áll fenn tételes adólevonási tilalom, hiszen nem személygépkocsit szerzett be, hanem olyan szolgáltatást vett igénybe, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. nem fogalmaz meg tételes adólevonási tilalmat.
Vizsgáljuk meg, hogy a nyílt végű pénzügyi lízing futamideje alatt a terméknek minősülő lízingtárgy az Áfa tv. értelmében a lízingbeadónál, vagy a lízingbevevőnél minősül-e tárgyi eszköznek. Ennek a következők miatt van jelentősége: • kit terhel a lízingtárggyal – mint tárgyi eszközzel - ös�szefüggésben az Áfa tv. 135. §-ában foglalt utólagos korrekciós kötelezettség, valamint ki köteles az Áfa tv. 136. §-ának alkalmazására; • a lízingtárgy beszerzéséhez esetleg kapcsolódó tételes adólevonási tilalom és az alóli törvényi feloldás (ha van) kire vonatkozik. A tárgyi eszköz fogalmát (ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű hasz-
A tárgyi eszközt az Áfa tv. alkalmazásában az Áfa tv. 259. § 21. pontja szerint kell értelmezni, függetlenül attól, hogy számviteli törvény, vagy más jogszabály a tárgyi eszközt hogyan definiálja.
Az Áfa tv. szempontjából nem releváns, hogy a lízingtárgyat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján a lízingbeadónak kell tárgyi eszközként kimutatnia könyveiben, bár az a futamidő alatt végig a lízingbeadó tulajdonát képezi. Ezen túl az sem számít, hogy a lízingtárggyal összefüggésben a lízingbevevő a Tao. szerint valamely jogcímen adóalap-csökkentést számolhat el, vagy adókedvezmény (pl. Tao. tv. 22/A. § szerint) igénybevételére jogosult. Az Áfa tv. értelmező rendelkezése szerint a tervezett használati idő alapján kell a minősítést elvégezni. Ebből adó-
7.
dóan, ha a vállalkozás terméket abból a célból szerzi be, hogy 1 éven túl használja gazdasági tevékenységéhez, akkor az tárgyi eszköznek minősül, függetlenül attól, hogy azt 1 évnél rövidebb időszakban használta, vagy egyáltalán nem használta gazdasági tevékenységéhez. Az előzőek alapján a lízingtárgy az Áfa tv. szerint akkor is tárgyi eszköznek minősül a lízingbeadónál, ha a felek a nyílt végű pénzügyi lízingszerződést 1 éven belül felbontják. Tekintsük át azt a kérdést is, hogy az Áfa tv. alkalmazásában a rendeltetésszerű használatba vétel megvalósulása milyen jelentőséggel bír. Ha a rendeltetésszerű használatba vételre sor került, akkor a lízingbeadó szempontjából annak időpontját magában foglaló hónaptól kezdődik meg az Áfa tv. 135. § (1) bekezdésében szabályozott figyelési időszak. Nyílt végű pénzügyi lízingszerződésnél a lízingbeadó szempontjából a rendeltetésszerű használatbavétel akkor valósult meg, amikor a terméket első ízben lízingtárgyként lízingbevevő birtokába adta. Az Áfa tv. 135. §-a szerinti korrekciót a naptári évnek az utolsó adómegállapítási időszakában kell elvégezni, feltéve, hogy naptári év teljes időtartamában a tárgyi eszköz az adóalany rendeltetésszerű használatában van. Álláspontom szerint, ha az adott naptári évet megelőzően, de legkésőbb az adott naptári év első napján a terméket (mint lízingtárgyat) első ízben a lízingbeadó lízingbevevőnek átadta, akkor a lízingbeadó szempontjából a naptári év teljes időtartamában a lízingtárgy rendeltetésszerű használatban van. Véleményem szerint az Áfa tv. szerint a lízingbeadó szempontjából a terméket annak első lízingbe adásától kezdve folyamatosan használatba levőnek kell tekinteni, függetlenül attól, hogy annak nyílt végű lízingbe adása nem folyamatos (például a lízingbevevővel kötött lízingszerződés év közben felbontásra került, vagy lejárt s ezt követően a terméket más személy részére nem azonnal, hanem később adták nyílt végű pénzügyi lízingbe). Ez azt jelenti, hogy az Áfa tv. tekintetében nem értelmezett a rendeltetésszerű használat megszakítása.
Előfordulhat, hogy a terméket naptári év közben a nyílt végű pénzügyi lízingszerződés lejártát, vagy felbontását követően zárt végű pénzügyi lízingszerződés alapján lízingbevevőnek átadták. Ekkor azt a lízingbeadónál az Áfa tv. alkalmazásában már nem lehet használatba levőnek tekinteni, mivel a zárt végű pénzügyi lízing az Áfa tv. értelmében termékértékesítésnek minősül. Ennek következtében az Áfa tv. 135. §-a szerinti korrekciót a lízingbevevő részére történő birtokba adás napját magában foglaló naptári évre vonatkozóan nem kell elvégezni. Továbbá a lízingbeadónak alkalmaznia kell az Áfa tv. 136. §-át is, ha a birtokba adás a figyelési időszakon belül történt meg. Amennyiben a lízingbeadó a lízingtárgyat a lízingbevevőnek, vagy az általa kijelölt személynek (a) értékesítette, s ez a figyelési időszakon belül történt meg, akkor a lízingbeadó úgyszintén köteles alkalmazni az Áfa tv. 136. §-át. A nyílt végű pénzügyi lízingszerződés tárgya olyan termék (pl. személygépkocsi) is lehet, amelynek beszerzését terhelő áfára tételes adólevonási tilalom áll fenn. Tegyük fel, hogy a szerződést futamidő közben a felek felbontották, vagy lejárt, valamint a lízingtárgyat a lízingbevevő, vagy az általa kijelölt személy megvásárolta. A lízingbeadó a személygépkocsi beszerzését terhelő áfát levonásba helyezhette, ha azt túlnyomórészt bérbeadási célú hasznosítás érdekében szerezte be. Ekkor a lízingbevevő, vagy az általa kijelölt személy - mint vevő - felé áfát köteles áthárítani, mivel a beszerzésre vonatkozó adólevonási joga következtében az Áfa tv. 87. § b) pontját nem alkalmazhatja. Ebben az esetben - mint már előzőleg levezettem - a lízingbevevő, vagy az általa kijelölt személy termék beszerzését hajtja végre. Ezáltal számára az adólevonási jog szempontjából az a releváns, hogy a beszerzés milyen célt szolgál. Amennyiben saját célú használatot, akkor az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja szerint az áthárított áfa nem vonható le. Ha saját célú használat nélkül más személy részére történő továbbértékesítést, akkor az adólevonási tilalmat az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja feloldja.
8.
Adatszolgáltatás A helytelen általános forgalmi adózási mechanizmushoz kapcsolódó számlakorrekciók hatása a bevallásra Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az ügyletben résztvevő feleknek – akár számlakibocsátói, akár számlabefogadói minőségben is járnak el – az általános forgalmi adóbevallások kitöltését illetően fontos tisztában lenniük azzal, hogy milyen módon korrigálandóak azon esetek, amikor általuk utólag került felismerésre az, hogy az adott ügyletet tévedésből – fordított helyett – egyenes adózás alá tartozóként, illetve – egyenes helyett – fordított adózás alá tartozóként kezeltek. Jelen összefoglalónkban a korrekció elvégzésének módját mindkét lehetséges változathoz kapcsolódóan ismertetni törekszünk. 1. Amennyiben a számla tévedésből általános forgalmi adó összeg feltüntetésével került kiállításra (vagyis az ügylet bizonylatolása eredetileg az egyenes adózás szabályai szerint történt), azonban az ügyletre helyesen a fordított adózás szabályai lettek volna alkalmazandóak, a korrekció a következőképpen történhet: Számlakibocsátó Tekintettel arra, hogy a korrekció eredményeképpen a számlakibocsátó oldalán a fizetendő adó csökkenése valósul meg, esetében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 153/B. § (1) bekezdése, illetve azon belül annak a) pontja alkalmazandó, mely arról rendelkezik, hogy „abban az esetben, ha az adóalany által korábban megállapított és bevallott adóalap vagy az adóalany által korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó csökken, az adóalany a különbözetet - ha az a fizetendő adót érinti, a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csök-
kentő tételként - legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a jogosult személyes rendelkezésére áll”. A fenti jogszabályi rendelkezés alapján, a számla kibocsátója – aki az ügyletről kiállított számlában tévedésből általános forgalmi adót szerepeltetett – a bevallás önellenőrzése helyett a felszámított forgalmi adót abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe negatív tételként, amelyik adómegállapítási időszakban a jogosult, vagyis a termék megrendelője/szolgáltatás igénybevevője kézhez vette az eredeti számlát érvénytelenítő vagy az eredeti számlát módosító számlát. Ebben az esetben tehát, a számlakibocsátó félnek azon adómegállapítási időszakról benyújtott bevallásában, amelyben a fent említett számla a jogosult rendelkezésére áll, a bevallás 5-7. sorában feltüntetendő adó összegét kell csökkentenie, és ugyanebben az időszakban kell a bevallás 4. sorában szerepeltetnie az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás alá tartozó ügylet adóalapját. Számlabefogadó A kérdéses esetben a számla befogadója részéről – feltéve, hogy az áthárított adó a korrekciós bizonylat kézhezvételekor általa már levonásba helyezésre került – az Áfa tv. 153/C. § (1) bekezdés a) pontjának szabálya alkalmazandó, mely kimondja, hogy „abban az esetben, ha a levonható előzetesen felszámított adó összegét meghatározó tényezőkben utólag, az adólevonási jog keletkezését követően változás következik be, és ennek eredményeként az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege csökken, az adóalany a különbözetet abban az adómegállapítási időszakban köteles a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adó összegét növelő tételként figyelembe venni, amelyben a különbözet alapjául szolgáló, a 127. § (1) bekezdésében említett okiratot módosító vagy azt érvénytelenítő okirat az adóalany személyes rendelkezésére áll, de nem később, mint a módosító vagy érvénytelenítő okirat kibocsátásának hónapját követő hónap 15. napja, feltéve, hogy az eredetileg levonható előzetesen felszámított adó összege közvetlenül olyan, a 127. § (1) bekezdésében említett okiraton alapul, amelyet más fél (hatóság) bocsátott ki”.
9.
A már leírtak alapján, a levonható adó csökkenését az Áfa tv. 153/C. § (1) bekezdés a) pontja értelmében (főszabály szerint) önellenőrzés nélkül, fizetendő adót növelő tételként kell elszámolni a bevallásban, illetve azon belül annak 31. sorában. A számlabefogadónak a részére a fordított adózás szabályai szerint kiállított korrekciós számla alapján az adóalapot és az adó a bevallás 29. sorában kell szerepeltetnie, annak szem előtt tartásával, hogy a fizetendő adó megállapításának időpontját illetően az Áfa tv. 60. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha adófizetésre a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany kötelezett, a fizetendő adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani, annak megjegyzésével, hogy az Áfa tv. 60. § (2) bekezdése szerint a felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be”. A számlabefogadó a fordított adózás szabályai szerint általa megállapított fizetendő áfát az Áfa tv. 153/C. § (3) bekezdése szerint helyezheti levonásba, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés szerint „a 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja vagy e) pontja alapján keletkezett, eredetileg levonható, előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözetet - az (1)-(2) bekezdésekben foglaltaktól eltérően - az adóalany abban az adómegállapítási időszakban kötelezett figyelembe venni, amelyben a fizetendő adó összegét növelő vagy csökkentő tételt el kell számolni. (A számlabefogadó fél tehát – az adólevonási jog törvényi feltételeinek fennállása esetén – abban az adómegállapítási időszakban veheti figyelembe levonható adóként az általa megállapított, felszámított áfát, amikor az Áfa tv. fentebb idézett 60. §-a szerint a bevallás 29. sorában az adóalapot és az adó összegét szerepeltetnie szükséges. 2. Amennyiben a számla tévedésből általános forgalmi adó összeg feltüntetése nélkül került kiállításra (vagyis az ügylet bizonylatolása eredetileg a fordított adózás szabályai szerint történt), azonban az ügyletre helyesen az egyenes adózás szabályai lettek volna alkalmazandóak, a korrekció a következőképpen történhet:
Számlakibocsátó Tekintettel arra, hogy ez esetben a számla kibocsátó fél által eredetileg (helytelenül) kibocsátott számla általános forgalmi adó összeget nem tartalmazott, és ennek megfelelően „korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó” csökkenése ilyenkor nem merülhet fel, az Áfa tv. – a fizetendő adó utólagos csökkenésének elszámolására vonatkozó – 153/B. § (1) bekezdésének alkalmazására sincs jogszabályi lehetőség. Utóbbiakból következően, a számlát kibocsátó fél részéről az egyenes adózás szabályai szerint kiállított új (módosító) számla alapján önellenőrzés végzése szükséges az ügylet teljesítésének napját magában foglaló adómegállapítási időszakról benyújtott bevallását érintően; az önellenőrzés keretében az ügylet adóalapját és az adó összegét a bevallás 5-7. sorában szükséges szerepeltetni, valamint az adóalap a bevallás 4. sorában (mínusz előjellel) is feltüntetendő. Számlabefogadó A számlát befogadó fél az Áfa tv. 153/B. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az általa korábban fizetendő adóként megállapított és bevallott adó összegét, mint a 153/A. § (1) bekezdése szerint megállapított fizetendő adót csökkentő tételt legkorábban abban az adómegállapítási időszakban jogosult figyelembe venni, amelyben az eredeti számlát érvénytelenítő számla vagy az azt módosító számla a személyes rendelkezésére áll. (Ez esetben a bevallás 29. sorában feltüntetendő összeget szükséges csökkenteni.) A számla befogadó fél továbbá az Áfa tv. 153/C. § (3) bekezdése értelmében az Áfa tv. 120. § b) pontja alapján keletkezett, eredetileg levonható, előzetesen felszámított adó összegét érintő különbözetet abban az adómegállapítási időszakban kötelezett figyelembe venni, amelyben a fizetendő adó összegét csökkentő tételként el kell számolni. A levonható adó csökkenését tehát önellenőrzés nélkül, mint fizetendő adót növelő tételt kell elszámolni a bevallás 31. sorában. A teljes körűség érdekében megemlítendő, hogy az egyenes adózás alá tartozó (tehát adó összeget is tartalmazó) számla tekintetében az adó levonási jog a teljesítés időpontjában nyílik meg, következésképpen annak gyakorlására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerinti elévülési időn belül, az Áfa tv. tv. 153/A. §-ban foglaltak figyelembevételével van lehetőség.
10.
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését olvasoikerdesek@ forum-media.hu e-mail címen várjuk.
Fuvarozási szolgáltatás számlázása a folyamatos teljesítésű ügyletek újításai szerint Kérdés Egy közúti árufuvarozással foglalkozó kft-nek néhány állandó megbízója van. Olyan megállapodást kötött a megbízókkal, hogy egy hónapban kétszer számolnak el a teljesített fuvarokról, az elszámolási időszak 15-én valamint az utolsó napján. Például január hóban az első számla kelte 01.15. a teljesítés kelte is 01.15., a fizetési határidő pedig 30 nap. A második számlánál a számla kelte 02.03., a teljesítés kelte 01.31., a fizetési határidő pedig 30 nap. Mindkét számla fizetendő áfáját a 01. havi áfa bevallásban szerepelteti fizetendő áfaként a kft (a kft havi áfa bevalló). Megfelel-e ez az eljárás a 2016.01.01-től érvényes számlázi szabályoknak? A fenti közúti árufuvarozással foglalkozó kft az üzemanyag beszerzését a sofőröknek átadott, gépkocsira, rendszámra kiállított üzemanyagkártya segítségével bonyolítja. Az üzemanyagot értékesítő cég havonta két számlát állít ki, az elsőt az elszámolási időszak 15-én, a másodikat az elszámolási időszak utolsó napján. A beérkező számla dátumai: például január hónapban az első számla kelte 01.15., elszámolás dátuma (ez a megnevezés szerepel a számlán) 01.15., fizetési határidő 30 nap. A második számlánál a számla kelte 01.31., az elszámolás dátuma 01.31., a fizetési határidő pedig 30 nap. A számla befogadó kft havi áfa bevalló, melyik időszakban állíthatja be a fenti két számla áfa tartalmát levonható áfaként?
Válasz Mindkét kérdésben leírtak alapján a felek időszakonkénti elszámolásban állapodtak meg, s az elszámolási időszak a
tárgyhónap első napjától a tárgyhónap 15. napjáig terjedő időszak, illetve a tárgyhónap 16. napjáig a tárgyhónap utolsó napjáig eltelt időszak (az elszámolási időszakot a felek határozzák meg saját akaratuk alapján). A kérdésben leírtak alapján az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő időpontra esik, s vélhetően (a kérdés nem tartalmazza, hogy a fizetési határidő honnan számítódik) ahhoz képest 60 napon belüli időpont. Ebben az esetben a teljesítés időpontját az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pontja szerint kell meghatározni, amelynek első fordulata szerint a teljesítés időpontja az esedékesség napja, tehát a számlán a teljesítés időpontjának és a fizetési határidő dátumának meg kell egyeznie. Amennyiben az esedékesség az elszámolási időszak utolsó napját követő naptól számított 60. nap, vagy azt követő időpont, akkor a teljesítés napja a 60. nap, akkor az Áfa tv. 58. § (1a) bekezdés b) pontjának második fordulata alapján a teljesítés napja a 60. nap, s ezt a napot kell a számlán teljesítési időpontként feltüntetni. Álláspontom szerint a fuvarozási tevékenységet végző kft. nem járt el helyesen határozta meg a teljesítés időpontját. A kérdésben leírtak szerint a kft. helyesen számlázott, mivel a felek által meghatározott elszámolási időszakban teljesített fuvarokról egy számlát állított ki (az Áfa tv. szerint az elszámolási időszakban teljesített fuvarok egy teljesítésnek minősülnek). Az üzemanyag értékesítéséről szóló számlákat befogadó kft. adólevonási joga az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontjában nyílik meg (feltételezve, hogy az ügyletben érintett mindkét fél egyike sem választotta a pénzforgalmi adózást).
Adólevonás, valamint adómentesség kérdése konkrét példáknál Kérdés Van két teljesen különböző alanyi mentes ügyfelem. Az egyiknél rendezvényszervezés folyik. 2 havonta van egy rendezvény. És az októberi rendezvény alkalmával átlépték a 6.000.000,- forintos határt. Automatikusan átlépnek az áfás
11.
körbe. Ez a cég nyugtákat bocsát ki, hogy és milyen módon határozom meg, hogy mettől lesz áfás a bevétel, amikor egyszerre kb. 4 nyugtatömbben folyt az értékesítés?
lítás országában (ha az uniós vagy viszonosságot biztosító ország) lehetőség van külföldi áfa visszaigénylési eljárás keretében az áfa visszaigénylésére.
Másik cég újonnan alakult, és nem volt tervezve hogy eléri a bevételi határt. Azaz november 5-én jegyezték be, és összesen kb. 1.500.000 forintos bevétele lett decemberi hónapban. Kérdés ő is átlép automatikusan az áfa körbe, de ő számlákat állított ki. Most hozta be nekem a számlákat. Ő neki abban a pillanatban, amikor átlépte a küszöböt (ami ha jól számoltam ki 920.000,-) onnan ki kellene javítania a számláit áfás-ra?
Figyelemfelhívás: csak bizonyos értékhatárok felett és jogvesztő határidő betartásával lehetséges mindez.
Illetve egy harmadik kérdés is felmerült: Egy ügyfelem (rendelkezik közösségi adószámmal) de valamiért nem használta és vásárolt külföldön. Kapott egy külföldi áfás számlát, ő annak az áfáját levonhatja-e vagy sem, ha áfás árat fizetett?
Válasz Első kérdés megválaszolása: Az Áfa tv. 191.§ (1) c) (2) bekezdése ad választ a kérdésére. E szerint az alanyi adómentesség megszűnik, ha a tárgy-naptári évben a tényadatok alapján az alanyi adómentesség választására jogosító folyó értékhatárt, azaz a 6 millió forintot meghaladják. Ebben az esetben az alanyi adómentesség már arra a termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra sem alkalmazható, amelynek ellenértékével az értékhatárt átlépték. Ekkor újabb alanyi adómentességet a megszűnés évét követő 2. naptári év végéig nem lehet választani/alkalmazni. Ha egyszerre 4 nyugtatömbben folyik az értékesítés, akkor a dátumok sorrendjében kell ezt megítélni. Második kérdés megválaszolása: Sajnos a tört évre vonatkozóan időarányosan kell az értékhatárt kezelni. Tehát az említett cég valóban túllépte az alanyi adómentességre jogosító értékhatárt. Értékhatár fölött áfás számlázás a szabályszerű. Harmadik kérdés megválaszolása: A külföldi áfát tartalmazó számla alapján magyar áfa vis�szaigénylési jog nem keletkezik. Tehát a magyar áfa bevallásában a cég nem tudja ezt az áfát levonni. A számla kiál-
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez II. évfolyam, harmadik szám, 2016. március A kézirat lezárásának dátuma: 2016. február 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
