Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
II. évfolyam 7-8. szám | 2016. július-augusztus
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ Tisztelt Olvasó!
A HÓNAP TÉMÁJA
Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat.
AKTUÁLIS
- Új „fegyverek” a NAV kezében
Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény.
- Az online pénztárgépek használatának és üzemeltetésének változása 2016-ban
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Az áfatörvény szerinti belföldi fordított adózás alkalmazásával kapcsolatos bírósági gyakorlat – I. rész
JOGESET - Az áfalevonási joggal érintett peres eljárások a kúria összefoglaló véleménye tükrében
Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs Vezető szerkesztő
Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. június 25.
1.
A hónap témája
I. A számlázó programokkal kiállított számlák
Új „fegyverek” a NAV kezében
A Módosító törvény 161. §-a az Art. 31/B. §-át a Módosító törvény 262. § (7) bekezdése szerint 2017. július 1-jei hatályba lépéssel kiegészítette a (2a) bekezdéssel, amelyben foglaltak szerint az általános forgalmi adó alanya külön jogszabályban meghatározott elektronikus módon adatszolgáltatást köteles teljesíteni a NAV részére azon számlázási funkcióval rendelkező programmal kibocsátott számlák külön jogszabályban meghatározott adattartalmáról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyra áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja.
Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A Magyar Közlöny 2016. június 15-én megjelent 87. számában került kihirdetésre a 2016. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Módosító törvény) az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról. A múlt havi számban a Nemzetgazdasági Minisztérium által az Országgyűléshez benyújtott T/10537. számú törvényjavaslatban foglaltak közül a számlázó programokkal kiállított számlákra vonatkozó elektronikus (online) adatszolgáltatás bevezetésére, valamint az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség értékhatárának csökkentésére irányuló javaslattal foglalkoztunk. A cikk első részében a számlázó programokkal kiállított számlákra vonatkozó elektronikus (online) adatszolgáltatással kapcsolatos szabályokat érintjük a már elfogadott jogszabályi rendelkezések megjelölésével. A cikk második részében az áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatáshoz kapcsolódó módosításokat tekintjük át. Tesszük azt különös tekintettel arra, hogy a kormányzat által benyújtott törvényjavaslathoz képest az értékhatár nem 2017. január 1-jétől módosul, hanem csak 2017. július 1-jétől, ezáltal az adatszolgáltatási kötelezettség 2017. június 30-áig a jelenleg hatályos szabályok szerint teljesítendő. A cikk harmadik részében a számla adattartalmára vonatkozó azon változást érintjük röviden az első és második részében foglaltakkal összefüggésben, amely szerint 2017. január 1-jétől a számlán a vevő adószámát a jelenleg hatályos szabályhoz képest sokkal bővebb esetkörben kell szerepeltetni.
E jogszabályhely azt is előírja, ha az adózó egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére olyan számlát állított ki, amelyben az áthárított adó összege a 100 000 Ft-ot elérte vagy meghaladta, akkor ezen számla módosításáról vagy érvénytelenítéséről is külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus adatszolgáltatást köteles teljesíteni. Az elektronikus adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki azokra a számlákra, amelyekben nem belföldi adóalany részére áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. 2016. június 16-ától lépett hatályba (Módosító törvény 68. §) az Áfa tv. 260. § (1) bekezdésének módosított i) pontja [Módosító törvény 262. § (1) bekezdés], amely lehetővé teszi az adópolitikáért felelős miniszter számára, hogy az Art. 31/B. § (2a) bekezdésében említett külön jogszabályt (rendeletet) megalkossa. Az elfogadott jogszabályi rendelkezések alapján a számlázó programokkal kiállított számlák adatait 2017. július 1-jétől az adóhatóság „azonnal” megismerheti, ezáltal lényegében rálátással fog bírni a vállalkozás vevőkörének jelentős részére is. Ezáltal az adóhatóság a vállalkozás életében nem szokásos számlázási eseményeket is valós időben észlelheti, amely alapján valamilyen típusú ellenőrzés lefolytatását rendelheti el.
2.
Feltétlenül ilyen esetként említhető, amikor a vállalkozás az adóhatósághoz korábban beérkezett számlaadatokhoz képest olyan tartalmú számlát bocsátott ki, amelyben feltüntetett valamely adat a korábbi számlaadatokhoz képest az adóhatóság szempontjából kivizsgálásra érdemes eltérésként értelmezhető. Például a vállalkozás a korábbi adatok alapján olyan számlákat állított ki, amelyekben legfeljebb 500 000 Ft-ig terjedő összegben hárított át áfát, majd kiállít egy olyan számlát, amelyben 5 000 000 Ft áfát hárított át (az áthárított áfa összege feltétlenül közlendő adat lesz), vagy nagy értékű adómentes számlát bocsát ki, miközben korábban áfamentes számlát nem állított ki. Változás a tervezethez képest: A kormányzati törvényjavaslat lehetővé tette volna, hogy adózók 2017. január 1-jétől önkéntes alapon elektronikus adatszolgáltatást teljesítsenek, de erre az elfogadott törvény nem ad lehetőséget. A jelenleg hatályos Art. 172. § (1) bekezdés a) pontja szerint az adatszolgáltatási kötelezettség késedelmes, hibás, valótlan adattartalmú vagy hiányos teljesítése esetén mulasztási bírság szabható ki. A jelenleg hatályos Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja értelmében az adatszolgáltatási kötelezettség nem teljesítése úgyszintén mulasztási bírság kiszabásával szankcionálható. A mulasztási bírság mindkét jogszabályhelyben említett jogsértés esetén jogsértésenként legfeljebb 500 ezer forintig terjedő összegben szabható ki. A Módosító törvény kifejezetten a számlázó programokkal kiállított számlákra vonatkozó elektronikus adatszolgáltatással összefüggő jogsértésekre vonatkozó bírságolási szabályt nem tartalmaz, tehát 2017. július 1-jétől a NAV az Art. 172. § (1) bekezdés a), vagy c) pontja alapján szabhat ki mulasztási bírságot, feltéve, hogy a jogalkotó ezt a helyzetet 2017. július 1-je előtt nem változtatja meg. A 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) meghatározza, hogy milyen feltételeknek megfelelő számlázó programmal állítható ki számla. A Rendelet 2017. július 1-jei hatállyal olyan értelemben fog módosulni, hogy kizárólag olyan
számlázó program használható számla kibocsátására, amely képes a külön jogszabályban meghatározott elektronikus adatszolgáltatás teljesítésére. Ennek következtében a számlázó programok fejlesztői számára megoldandó feladat a program olyan jellegű fejlesztése, amely biztosítja, hogy a számla kibocsátásával egyidejűleg annak adatai az NGM által megalkotandó rendeletben foglaltak szerint a NAV felé elektronikusan továbbításra kerüljenek. A Rendelet szerint a számlázó program értékesítője köteles a vevő részére köteles átadni a programra vonatkozó felhasználói dokumentációt, amelynek tartalmaznia kell a program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a program valamennyi funkciójának ismertetését. A funkcióik módosítása esetén a vevő részére biztosítani kell az eredeti dokumentációnak a funkciómódosítást leíró kiegészítését, módosítását. A Rendelet értelmében a számlázó program vevője az eladótól kapott dokumentációt, valamint annak valamennyi kiegészítését, módosítását a számlázó programmal kibocsátott számlában áthárított adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni, akár elektronikusan is. Amennyiben az adóalany saját maga által kifejlesztett számlázó programot használ, akkor a megőrzési kötelezettség a saját maga által elkészített dokumentációra, s azt kiegészítő dokumentációra vonatkozik. Az elektronikus adatszolgáltatási kötelezettség hatályba lépése megköveteli az adott számlázó program fejlesztőjétől azt is, hogy a felhasználói dokumentációt kiegészítse, hiszen a program új funkcióval bővül. A kiegészítést (módosítást) az előzőekben említett időpontig az adózónak meg kell őriznie. A Rendelet értelmében 2017. július 1-jén csak olyan számlázó program használható, amelynek dokumentációja tartalmazza az elektronikus adatszolgáltatás funkcióját és annak tartalmát. Az elektronikus adatszolgáltatásra vonatkozó szabályok azon adóalanyokat is terhelik, amelyek külföldi
3.
(nem belföldön alapított) vállalkozások, s belföldön gazdasági letelepedés hiányában is áfaregisztrációval rendelkeznek vagy éppen belföldi gazdasági letelepedésük folytán rendelkeznek a NAV által kiadott adószámmal. E körbe tartozó adóalanyok jellemzően belföldi adóalanyiságukhoz kapcsolódó számláikat külföldön készítik el, de számukra ez a körülmény nem eredményez semmiféle könnyítést. E körbe tartozó adóalanyok vélhetően többnyire külföldi vállalkozás által kifejlesztett számlázó programot is használnak. Ennek nincs akadálya, hiszen ezt a Rendelet nem tiltja, feltéve, hogy az a Rendeletben előírt feltételeknek megfelel. Azonban 2017. július 1-jétől a külföldi vállalkozás által kifejlesztett számlázó programnak is képesnek kell lennie a külön jogszabályban meghatározott elektronikus adatszolgáltatás teljesítésére.
II. Áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatáshoz kapcsolódó módosítások A számlázó programmal kiállított számlákra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség előírásával összefüggő szabályt tartalmaz a Módosító törvény 200. § 16. pontja, amely a Módosító törvény 262. § (7) bekezdése szerint az Art. 31/B. § (2) bekezdésének szövegét 2017. július 1-jétől módosítja. E szerint az áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatási (nyilatkozattételi) kötelezettség az adózó által kiállított számlákkal kapcsolatban azokra terjed ki, amelyeket nyomdai úton előállított nyomtatvány használatával más belföldi adóalany részére állítják ki, és az abban áthárított adó összege a 100 000 Ft-ot eléri vagy meghaladja. Az áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki azokra a számlákra, amelyekben nem belföldi adóalany részére áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. 2017. július 1-jétől a számlázó programmal kiállított azon számlák esetében elektronikus adatszolgáltatás áll fenn, amelyeket más belföldi adóalanyok részére állítanak ki, valamint az abban áthárított adó összege a 100 000 Ft-ot eléri, vagy meg-
haladja. Ebből adódóan szükségtelen lenne 2017. július 1-jétől az elektronikus adatszolgáltatással érintett számlákra vonatkozóan az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatást is előírni. A Nemzetgazdasági Minisztérium T/10537. számú törvényjavaslatban az áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség szempontjából irányadó értékhatár vonatkozásában 2017. január 1-jétől annak 1 000 000 Ft-ról 100 000 Ft-ra történő csökkentését javasolta. Ezzel szemben az előzőekhez kapcsolódó szabályokhoz illeszkedően a Módosító törvény 200. § 15. pontja az Art. 31/B. § (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt 1 000 000 forintos összeghatárt 100 000 forintos összeghatárra a Módosító törvény 262. § (7) bekezdése szerint 2017. július 1-jei hatállyal csökkenti. Változás a tervezethez képest: A jogalkotó vélhetően belátta, hogy 2017. január 1-jétől az értékhatár ilyen jelentős csökkenése a vállalkozói szféra számára jelentős adminisztrációs kötelezettséget generál, amelyre történő felkészüléshez az évből hátralevő időszak nem elégséges. Másrészt a számlázó programokkal kiállított számlákra vonatkozóan 2017. július 1-jétől jelentkező elektronikus adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése is felkészülési időt igényel. 2017. január 1-jétől 2017. június 30-ig terjedő időszakban a számla kibocsátójának az áfabevallás keretében teljesítendő tételes adatszolgáltatási kötelezettsége a következő esetekben áll fenn (függetlenül attól, hogy a számlát számlázó programmal, vagy nyomdai úton előállított nyomtatvány felhasználásával állítja ki): • a számlában áthárított adó eléri, vagy meghaladja az 1 000 000 Ft-ot; • a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően, vagy azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot; • az érvénytelenített számlában – ide értve a módosított számlát is, ha annak érvénytelenítésére került sor – áthárított általános forgalmi adó ös�szege eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot.
4.
2017. július 1-jétől a számla kibocsátó vonatkozásában az adatszolgáltatási kötelezettség ugyanezen esetkörben a nyomdai úton előállított nyomtatvány felhasználásával kiállított számlákkal összefüggésben a 100 000 forintos értékhatárt alapul vételével áll fenn. 2017. január 1-jétől 2017. június 30-áig terjedő időszakban a számla befogadójának tételes adatszolgáltatási kötelezettsége a következő esetekben áll fenn (függetlenül attól, hogy részére a számlát számlázó programmal, vagy nyomdai úton előállított nyomtatvány felhasználásával állítják ki): • olyan számla alapján vont le áfát, amelyben az áthárított adó eléri, vagy meghaladja az 1 000 000 forintot; • a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően, vagy azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot, s a módosító számlára alapozva áfát vont le, vagy korábban levont áfáját csökkenti; • az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is, ha annak érvénytelenítésére került sor – áthárított általános forgalmi adó összege eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot, és az érvénytelenítő számlára alapozva korábban levont áfáját csökkenti. A tételes adatszolgáltatás azt jelenti, hogy az áfabevallásban a számlában feltüntetett adóalapot és az abban áthárított áfát kell megadni (tehát befogadói oldalról nem az áfa bevallásban levont áfát és annak alapját kell megadni). A számla befogadójának 2017. január 1-jétől 2017. június 30-áig terjedő időszakban összevont adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn, ha ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több, értékhatár alatti számlában – ideértve a számlával egy tekintet alá eső okiratot is – áthárított adó tekintetében gyakorol összesen 1 000 000 forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot. Az összevont adatszolgáltatás annyit jelent, hogy az áfabevallásban meg kell adni az összevont adóalapot és az összevont áthárított adót (tehát nem
az áfabevallásban levont áfát és annak alapját kell megjelölni). Nem releváns, hogy részére a számlát számlázó programmal, vagy nyomdai úton előállított nyomtatvány felhasználásával állítják ki. 2017. július 1-jétől a számla befogadó vonatkozásában az adatszolgáltatási kötelezettség ugyanezen esetkörben a 100 000 forintos értékhatár alapul vételével áll fenn. Az első részben azon adóalanyokra külön is kitértem, amelyeket ugyan nem belföldön alapítottak, de belföldön gazdasági letelepedés hiányában is áfaregisztrációval rendelkeznek, vagy éppen belföldi gazdasági letelepedésük folytán rendelkeznek a NAV által kiadott adószámmal. Mint már az első részben is említettem, e körbe tartozó adóalanyok jellemzően belföldi adóalanyiságukhoz kapcsolódó számláikat külföldön készítik el, de számukra ez a körülmény az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatás vonatkozásában sem eredményez semmiféle könnyítést.
III. Számla adattartalmára vonatkozó változások A Módosító törvény 76. § 2. pontja az Áfa tv. 169. § d) pont dc) alpontját akként módosítja, hogy az „az 1 000 000 forintot” szövegrész helyébe az „a 100 000 forintot” szöveg lép. A Módosító törvény 262. § (6) bekezdése szerint e jogszabályhely 2017. január 1-jétől lép hatályba. Tehát attól függetlenül, hogy az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségnél releváns összeghatár, továbbá az adatszolgáltatással érintett bizonylati kör 2017. július 1-jétől módosul, valamint a számlázó programmal kiállított számlákra vonatkozó elektronikus adatszolgáltatási kötelezettség 2017. július 1-jétől lép hatályba, a számlákon már 2017. január 1-jétől fel kell tüntetni a vevő adószámát, feltéve, hogy a vevőre áthárított adó a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja, és a vevő gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön (a vevő adószáma az elektronikus adatszolgáltatásnál is feltétlenül közlendő számlaadat lesz).
5.
A vállalkozások feltételezhetően 2017. július 1-jéig már megszereznek olyan mértékű jogalkalmazási „rutin”-t, amelynek következtében a vevő adószámát a számlában nem mulasztják el feltüntetni azokban az esetekben, amelyeknél 2017. július 1-jétől elektronikus úton, vagy az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség terheli őket. A Módosító törvény 73. §-a az Áfa tv.-t a 307. §-sal egészíti ki, amely szerint adólevonási jog gyakorlására vonatkozó tárgyi feltételt – az egyéb, az Áfa tv.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén – kielégíti az olyan, 2016. évben, de 2017. évi teljesítési időponttal kiállított, 1 000 000 forintot el nem érő áthárított adót tartalmazó számla is, amely nem tartalmazza a vevő adószámát. A Módosító törvény 262. § (6) bekezdése szerint e jogszabályhely 2017. január 1-jétől lép hatályba. A vállalkozásoknak szem előtt kell tartani, hogy adóhatóság 2017. január 1-jétől az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontja alapján 500 000 Ft-ig terjedő összegben szabhat ki mulasztási bírságot, ha a számla kibocsátója a törvényi kötelezés ellenére a vevő adószámát a számlán nem szerepelteti, függetlenül attól, hogy a számlával összefüggésben sem elektronikus, sem az áfabevallásban teljesítendő adatszolgáltatás nem terheli.
Aktuális Az online pénztárgépek használatának és üzemeltetésének változása 2016-ban Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az alábbiakban azokat a főbb módosításokat tekintjük át, amelyeket a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített
adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendeletet (továbbiakban: Pénztárgéprendelet) módosításáról szóló 9/2016. (III. 25.) NGM rendelet 2016. április 2-i, 2016. szeptember 30-i, valamint 2017. január 1-jei hatállyal ír elő az online adatkapcsolatra alkalmas pénztárgépek (továbbiakban: pénztárgépek) használatával kapcsolatosan.
Elsődlegesen a pénztárgépek üzemeltetését, illetve az azzal kapcsolatos adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettséget érintő változásokat mutatjuk be, a Pénztárgéprendelet mellékleteiben foglalt, a pénztárgépekre vonatkozó technikai, illetve műszaki jellegű rendelkezések módosításait terjedelmi okokból nem ismertetjük.
A 2016. április 2-ától hatályos változások A 2016. április 2-ától bevezetett változások a pénztárgép használatára kötelezettként nevesített adózók körét nem bővítik, vagyis kizárólag azokat az adózókat érintik akik/amelyek a fenti időpontban a Pénztárgéprendelet alapján kötelezően, vagy a saját döntésük alapján online pénztárgéppel teljesítik az Áfa tv. szerinti nyugtakibocsátási kötelezettségüket. A változásokat a Pénztárgéprendelet szerinti sorrendjükben ismertetjük. Változik, illetve részletesebbé válik a gépi úton történő nyugtakibocsátás alól mentesítő események alatt bizonyla-tolt bevételek utólagos rögzítésének a szabályozása [Pénz-tárgéprendelet 1. § (5)-(6) bekezdés]. Abban az esetben, ha az adózó a nyugtakibocsátási kötelezettség pénztárgéppel történő teljesítése alól a pénztárgép meghibásodása, áramszünet, a pénztárgép bevonása, a pénztárgép eltulajdonítása, vagy a pénztárgép megsemmisülése, elvesztése okán mentesül, akkor a fenti események bekövetkezésétől a nyugtakibocsátási kötelezettség pénztárgéppel történő teljesítése feltételeinek helyreálltáig bizonylatolt bevételt köteles első tételként rögzíteni a pénztárgépben a pénztárgép használatához, illetve a pénztárgéppel történő nyugtakibocsátás feltétele-
6.
inek helyreálltakor. Ezt a kötelezettséget a Pénztárgéprendelt utólagos rögzítésként nevesíti (továbbiakban: utólagos rögzítés). Utólagos rögzítés elvégzése a gépi úton történő nyugtakibocsátás alóli mentesülést követően Az adózóknak az utólagos rögzítés elvégzéséhez külön adóügyi napot kell nyitniuk, és az utólagos rögzítéssel érintett időszak egy-egy adóügyi napjának bevételét egy nyugtán, forgalmi gyűjtőnként egy tételben kell rögzíteniük. (A Pénztár-géprendelet 67. § 3. pontja szerint a Pénztárgéprendelet alkalmazásában adóügyi napnak minősül a napi nyitás és napi zárás parancs végrehajtása között eltelt idő.) Az adózók azt is megtehetik, hogy az utólagos rögzítéssel érintett időszak egy-egy adóügyi napjának bevételét több nyugtán rögzítik, feltéve, hogy azt az összegek nagysága vagy egyéb körülmény indokolja. Az utólagos rögzítés elvégzését követően az adózók kötelesek az adóügyi napot lezárni és az így keletkező forgalmi jelentést az utólagos rögzítéssel érintett időszak alatt kiállított adóügyi bizonylatokkal együtt meg kell őrizniük. Módosulnak az elektronikus hírközlő hálózat útján történő adattovábbítás alóli felmentés, vagyis az egyedi mentesítés (továbbiakban: egyedi mentesítés) szabályai [Pénztárgép-rendelet 3. § (1) és (6) bekezdés, 3/A. §]. Amennyiben • a pénztárgép állandó üzemeltetési helye olyan helyen található, ahol a Pénztárgéprendelet szerinti adatkapcsolat létesítéséhez szükséges elektronikus hírközlő hálózat az adózó önhibáján kívül nem áll rendelkezésre, és • az elektronikus hírközlő hálózat elérése külső antennával vagy egyéb műszaki megoldás alkalmazásával sem biztosítható, illetve az aránytalan terhet jelent az adózó számára, úgy az adózó a Pénztárgéprendeletben meghatározott, elektronikus hírközlő hálózat útján történő adattovábbítás alól egyedi mentesítést kérhet. Az adózók az egyedi mentesítést az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kérelmezhetik az állami adóhatóságtól, és az egyedi mentesítés lejártát követően módjukban áll a kérelmet újból benyújtani.
Az egyedi mentesítés általános esetben Emellett a pénztárgép használatára kötelezett adózók jogosultak egyedi mentesítést kérni akkor is, ha • a fenti kötelezettséggel érintett tevékenységüket közfeladatot ellátó intézményben végzik, és • a pénztárgép működése az intézmény közfeladatainak ellátását zavarja, valamint az intézményen belül nem alakítható ki olyan pénzátvételi hely, ahol a közvetlen adatlekéréssel megvalósított adatszolgáltatás teljesítése a közfeladatok ellátásában nem okoz működési zavart. Ebben az esetben az adózóknak a kérelemhez mellékelniük kell a közfeladatot ellátó intézmény vezetőjének nyilatkozatát a fenti feltételek fennállásáról. A mentesítés csak addig érvényes, amíg minden feltétele fennáll. Ha valamely feltétel már nem áll fenn, akkor az üzemeltető köteles a feltétel megszűnése tényéről a megszűnés időpontjától számított 15 munkanapon belül tájékoztatni az állami adóhatóságot. Az egyedi mentesítés speciális esete Változnak a cserepénztárgépek biztosításával és használatával kapcsolatos szabályok [Pénztárgéprendelet 42. § (1) bekezdés, 78/F. §] A Pénztárgéprendelet 67. § 8.a pontja alapján a Pénztárgéprendelet alkalmazásában cserepénztárgépnek minősül a cserepénztárgépként üzembe helyezett pénztárgép, amelyet nyugtaadási kötelezettség teljesítésére kizárólag a meghibásodott pénztárgép üzemeltetője használ, kizárólag a javítás ideje alatt. Cserepénztárgépek használata Az üzemeltető kérésére a forgalmazó köteles a bejelentéstől számított 8 napon belül cserepénztárgépet biztosítani a javítás idejére. A cserepénztárgépek átadásakor és visszavételekor el kell végezni azok átszemélyesítését (a cserepénztárgépek átszemélyesítésére vonatkozó új előírások az alábbiakban kerülnek ismertetésre). A cserepénztárgépek biztosítása esetén az utólagos rögzítésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak. A cserepénztárgépek 2016. december 31-ét követően kizárólag online módon működhetnek.
7.
A pénztárgépek üzemeltetőinek személyében bekövetkező változás kapcsán bevezetésre kerül, illetve lehetővé válik a már üzembe helyezett pénztárgépek más üzemeltetőkhöz történő rendelése [Pénztárgéprendelet 42. § (4) bekezdés, 44. § (3)(7) bekezdés, 47. § (1a) bekezdés, 51/B. §, 67. § (6a) bekezdés]. A Pénztárgéprendelet 67. § 6.a pontja alapján az üzembe helyezett pénztárgép más üzemeltetőhöz rendelése a Pénztárgép-rendelet alkalmazásában átszemélyesítésnek minősül, (továbbiakban: átszemélyesítés), amely kizárólag az új jogszabályi követelményeknek megfelelően működő pénztárgépeknél végezhető majd el. (Ez utóbbi feltételeknek meg nem felelő pénztárgépek üzembe helyezése, illetve a cserepénztárgépként történő kihelyezése az eddigi gyakorlatnak megfelelően történik.) A pénztárgépek átszemélyesítésére cserepénztárgépek biztosítása esetén, valamint a pénztárgépek üzemeltetőjének személyében történő változás esetén kerülhet majd sor. Pénztárgépek átszemélyesítése Abban az esetben, ha a pénztárgépet üzemeltető adózó kérése alapján a forgalmazó cserepénztárgépet biztosít az üzemeltető pénztárgépe javításának idejére, akkor a cserepénztárgépet az üzemeltető részére át kell személyesíteni, majd a cserepénztárgép vis�szaszolgáltatásával egyidejűleg a cserepénztárgépet a forgalmazó részére kell át(vissza)személyesíteni. Az átszemélyesítés menete Az adózók az üzembe helyezett pénztárgépek átminősítését kötelesek előzetesen bejelenteni az állami adóhatósághoz az erre a célra rendszeresített nyomtatványon. A bejelentés alapján az állami adóhatóság • a bejelentés elektronikus úton történt megküldése esetén a beérkezéstől számított 5 napon belül a bejelentő elektronikus tárhelyére, • a bejelentés postai úton történt megküldése esetén a be-érkezéstől számított 8 napon belül postai úton megküldi a pénztárgép átszemélyesítéséhez szükséges üzembehelyezési kódot, illetve az arról szóló értesítést, melyet az adózó köteles átadni – postai úton történő megküldés esetén
kinyomtatott formában – az átszemélyesítést végző, műszerésznek. Az átszemélyesítést végző műszerész rögzíti a pénztárgépben az állami adóhatóság által az adózó részére megküldött átszemélyesítési kódot. Az átszemélyesítési kód rögzítését követően a pénztárgép adóügyi ellenőrző egysége (továbbiakban: AEE) a Pénztár-géprendelet 5. számú mellékletében foglaltaknak megfelelően kapcsolatba lép a NAV szerverével, amely az 5. melléklet szerinti válaszüzenettel • átszemélyesíti a – már korábban üzembe helyezett – AEE-t, vagy • elutasítja az átszemélyesítést, amennyiben a rögzített átszemélyesítési kód érvénytelen, vagy más, adat-egyezőségi hiba okán az átszemélyesítés nem végezhető el. (Érvénytelen az átszemélyesítési kód, ha azt nem az állami adóhatóság adta ki, illetve ha azt korábban más pénztárgép átszemélyesítéséhez felhasználták.) Ha a pénztárgép üzemeltetőjének személyében az AEE átszemélyesítésével változás következik be, akkor az üzemeltető nem köteles megőrizni az AEE-t az adómegállapításhoz való jog elévülési idejéig, azonban az átszemélyesítést megelőzően gondoskodnia kell az AEE adatainak kiolvasásáról. Amennyiben a pénztárgépet bérbeadás céljából helyezik üzembe, és a pénztárgép nincs a bérlő részére átszemélyesítve, úgy a bérbeadó részére kell átszemélyesíteni. Ebben az esetben csak az adott pénztárgéptípusra engedéllyel rendelkező műszerész végezheti el az átszemélyesítést. Módosul az üzembehelyezési kód igénylésére szolgáló bejelentés, valamint a már bejelentett adatok megváltozására vonatkozó bejelentés tartalma [Pénztárgéprendelet 44. § (2)-(2a) és (10) bekezdés, 78/B. §]. Az új pénztárgépek üzembe helyezésére, az üzembe helyezett pénztárgépek átszemélyesítésére, valamint az AEE cseréjére vonatkozó előzetes bejelentésben meg kell jelölni • az adóalany nevét, • az adóalany adószámát, • az adóalany székhelyét,
8.
• a pénztárgép üzemeltetési helyét, illetve üzemeltetési módját, • a pénztárgép üzemeltetési helye szerinti üzlet nevét, amennyiben van ilyen, illetve az üzlet TEÁOR szerinti tevékenységét (az üzlet tevékenységét leginkább jellemző, legnagyobb bevételt eredményező TEÁOR szám tüntethető fel), • az üzemeltetés célját, amennyiben a pénztárgépet cserepénztárgépként vagy bérbeadási célból kívánják üzemeltetni. Pénztárgépek üzembe helyezésére vonatkozó bejelentések adatartalma A pénztárgép üzemeltetési helyeként, illetve üzemeltetési módjaként az üzemeltetőnek be kell jelentenie, hogy a pénz-tárgépet • állandó üzemeltetési hely esetén egy meghatározott pénzátvételi helyen, • változó telephely esetén több meghatározott pénzátvételi helyen, • mozgóboltban vagy mozgó szolgáltatóhelyen, • tartalék pénztárgépként kívánja üzemeltetni. A változó telephelyen, mozgóboltban vagy mozgó szolgáltató helyen működő pénztárgépként csak hordozható pénztárgép helyezhető üzembe, illetve már működő pénztárgép üzemeltetési módja csak hordozható pénztárgép esetén változtatható meg ezen módokra. A Pénztárgéprendelet külön rendelkezik arról, hogy a 2014. december 31-ig kiadott – de pénztárgép megszemélyesítéséhez fel nem használt – üzembehelyezési kódok 2016. február 29-én érvényüket vesztik. Változnak a pénztárgépek felülvizsgálatára vonatkozó szabályok [Pénztárgéprendelet 48. § (1a)-(1b) és (2)-(4) bekezdés]. A Pénztárgéprendelet alkalmazásában a pénztárgépek kötelező éves felülvizsgálata alatt egyrészt a pénztárgépek forgalmazói szoftver-felülvizsgálatát, másrészt pedig a pénztárgépek szervizes helyszíni vizsgálatát kell érteni.
Pénztárgépek kötelező éves felülvizsgálata Az éves felülvizsgálat során a szerviz • ellenőrzi, hogy nem történt-e illegális beavatkozás a pénztárgépen, • ellenőrzi, hogy a pénztárgép működése, működési körülményei megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak, • szükség esetén kicseréli az AEE akkumulátorát. A pénztárgépek forgalmazói szoftver-felülvizsgálata forgalmazó kötelezettsége, amelynek keretében a forgalmazó elvégzi az általa forgalmazott pénztárgépek • AEE szoftver jogszabályoknak való megfelelőségi vizsgálatát és • szükség szerinti módosítását a módosítást szükségessé tevő jogszabályban meghatározottak szerint. A pénztárgépek forgalmazói a vizsgálat elvégzésének, illetve az azok keretében elvégzett módosítások tényről az AEE gyár-tó által kiállított egyedi azonosító számmal rendelkező igazo-lást köteles beszerezni, melyet a szervizes helyszíni vizsgálat során a szerviz az adóalany részére átadni köteles. Ez utóbbi a tevékenységet kizárólag az adott típus szervizelésére jogosult műszerész végezheti. A pénztárgépek szervizes helyszíni vizsgálatát az üzemeltetők kötelesek elvégeztetni a pénztárgépek üzembe helyezését, illetve a legutóbbi éves szervizelését követő egy éven belül. Ezt a vizsgálatot a szerviznek a pénztárgépnaplóban dokumentálnia kell. Bevezetésre kerül a pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszköz fogalma, illetve használata (Pénztárgéprendelet 49/A. §). A Pénztárgéprendelet új kötelezettségként írja elő, hogy a pénztárgépekhez hozzárendelten pénztároló eszközt kell tartani. A pénztároló eszközben levő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyeznie a pénztárgépen bizony-latolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével, kivéve, ha azt az esetet, amikor az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák, feltéve, hogy az eltérés mértéke ez utóbbi működési sajátosságokhoz igazodik. A pénzmozgás, illetve a pénzkészlet összeté-
9.
tele alatt a pénznek a Pénztárgép-rendelet 4. számú melléklet 6. pont 6.2. alpontja szerinti be-jegyzésre előírt részletezettséggel történő megbontását kell érteni. Pénznek kell tekinteni a készpénzt, a forgatható utalványt és a papír alapú készpénz-helyettesítő fizetési eszközt. Pénztárgéphez hozzárendelt pénztároló eszköz bevezetése A Pénztárgéprendelet lehetővé teszi, hogy a TEÁOR 08.53.1 szerint Postai tevékenységet (egyetemes kötelezettséggel) folytató adózók – a napi forgalmi jelentés készítés kivételével – mentesüljenek a pénztároló eszköz tartásával kapcsolatos kötelezettségek alól, feltéve, hogy az adott pénzátvételi helyen egyidejűleg nyújtanak • a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdésében meghatározott készpénzátutalást, valamint • a Hpt. 6. § (1) bekezdésében meghatározott fizetési számláról történő készpénzkifizetést lehetővé tevő szolgáltatást és készpénzbefizetést lehetővé tevő szolgáltatást. Ha az adózók a fenti feltételeknek megfelelő pénzátvételi helyeken olyan tevékenységet is végeznek, melynek kapcsán a nyugtakibocsátási kötelezettség kizárólag pénztárgéppel teljesíthető, akkor a pénztárgépekben csak ez utóbbi tevékenységük keretében végzett szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódó forgalmat kötelesek rögzíteni. Bevezetésre kerül a pénztárgépek állami adóhatóság által történő kötelező blokkolása (NGM rendelet 50/B. §). A Pénztárgéprendelet előírja, hogy az állami adóhatóság az alábbi esetekben meghatározott időtartamra blokkolja a pénztárgépeket. A pénztárgéppek blokkolása A pénztárgépek blokkolására kerül sor • a pénztárgépek forgalmazási engedélyének vis�szavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedését követő naptól; • az online pénztárgépek útján megvalósuló adatszolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolat bizto-
sítására irányuló szolgáltatásnak a hírközlési szolgáltató általi szüneteltetése vagy korlátozása esetén a szüneteltetés vagy a korlátozás kezdő napjától a szüneteltetés vagy a korlátozás megszüntetésének napjáig; • az online pénztárgépek útján megvalósuló adatszolgáltatáshoz szükséges adatkapcsolat biztosítására irányuló szolgáltatásnak a hírközlési szolgáltató általi megszüntetése esetén, a megszüntetés kezdő napjától; • a pénztárgépek megsemmisülése, elvesztése, eltulajdonítása esetén a megsemmisülés, elvesztés és eltulajdonítás tényének az üzemeltető által az állami adóhatósághoz történő bejelentését követő naptól; • a pénztárgépek használatának szüneteltetése esetén a szüneteltetés tényének az üzemeltető által az állami adóhatósághoz történő bejelentését követő naptól a használat folytatásának az üzemeltető által az állami adóhatósághoz történő bejelentésében megjelölt napig. Változnak a pénztárgépek használatával kapcsolatos egyes bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségek [Pénztárgép-rendelet 51. § (3) bekezdés, 51/A. § (1)-(2) bekezdés, 52. § (1) bekezdés, 53. §] Az adózók a tartalék pénztárgépként üzemeltetett pénztárgépek tekintetében kizárólag a tartalék pénztárgépek működésének szüneteltetését kötelesek bejelenteni a szünetelés megkezdését követő 3 munkanapon belül. Pénztárgépek használatát érintő adatszolgáltatás és bejelentés Abban az esetben, ha a pénztárgépek üzemeltetője azért fejezi be a pénztárgépe használatát, mert az adott pénztárgépet a továbbiakban nem kívánja üzemeltetni, vagyis Pénztárgéprendelet szerinti használatból történő kivonást kíván megvalósítani, akkor köteles az erre a célra rendszeresített nyomtatványon az állami adóhatósághoz adatszolgáltatást teljesíteni legkésőbb a használatból történő kivonás tervezett időpontját megelőző 5. napig. Emellett a pénztárgép üzemeltetője köteles bejelenteni az állami adóhatóság részére az erre a célra rendszeresített nyomtatványon
10.
• a cserepénztárgépként vagy bérbeadási célból üzemel-tett pénztárgép használata céljának megváltoztatását az adatszolgáltatásra okot adó körülmény bekövetkezését követő 5 napon belül; • a pénztárgép üzemeltetési helyeként, módjaként bejelentett adat megváltozását és annak tervezett idő-pontját az adat megváltoztatásának időpontját megelőző 5. napig; • a pénztárgép – az észlelést követően a pénztárgépnap-lóba haladéktalanul bejegyzendő – megsemmisülését, elvesztését, eltulajdonítását az észlelést követő 5 napon belül. Változnak a pénztárgépnapló vezetésére vonatkozó egyes rendelkezések [Pénztárgéprendelet 54. § (3)(4) bekezdés] A Pénztárgéprendelet alapján a pénztárgéppel kapcsolatos események dokumentálására szolgáló, szigorú számadás alá vont pénztárgépnaplóba a pénztárgépet üzemeltető adózó, a műszerész és a forgalmazó tehet bejegyzést (a Pénztárgép-rendelet által meghatározott esetekben). Pénztárgép naplóba történő bejegyzések Amennyiben a pénztárgépnaplóba műszerész vagy a forgalmazó tesz bejegyzést, úgy az üzemeltető, illetve az üzemeltető részéről jelen lévő személy aláírásával áll módjában elismertetni a bejegyzését. Az aláírás megtagadása esetén a műszerész vagy a forgalmazó jegyzőkönyvet vesz fel, melyben meg kell jelölnie az aláírás megtagadásának okát. Emellett az aláírás megtagadásának a tényéről a pénztárgép üzemeltetője köteles adatot szolgáltatni az állami adóhatóság részére az erre rendszeresített nyomtatványon a megtagadástól számított 5 napon belül. Módosulnak a pénztárgépek selejtezésével kapcsolatos rendelkezések (Pénztárgéprendelet 55. §) Abban az esetben, ha a pénztárgép javíthatatlan, akkor a forgalmazónak és az AEE gyártó magyarországi szervizének ezt a tényt jegyzőkönyvbe kell foglalnia, és a felvett jegyzőkönyv alapján a pénztárgépet az üzemeltetőnek selejteznie kell a jegyzőkönyv átvételétől számított 30 napon belül.
Pénztárgépek selejtezése Amennyiben a pénztárgép javítható, úgy a selejtezés elvégzése nem kötelező. A kötelező és az üzemeltető döntésén alapuló selejtezésekről a szervizeknek jegyzőkönyvet kell felvenniük. A selejtezés során az AEE-t a szervizzel ki kell szereltetni. A kiszerelt AEE más pénztárgépbe nem szerelhető be és azt nem lehet átszemélyesíteni. Változik a pénztárgépet a saját döntésük alapján használó adóalanyok adatszolgáltatási kötelezettsége A pénztárgép használatra nem kötelezett, de pénztárgépet saját döntésük alapján használó adózók esetében 2016. április 2-ától megszűnik a CD/ DVD lemezen havonta teljesített adatszolgáltatás és a fenti adózók is online adatszolgáltatásra válnak kötelezetté. Ebből az is következik, hogy a pénztárgépeiket nem offline, hanem online üzemmódban kell működtetniük. Saját döntésük alapján pénztárgépet használó adózók adatszolgáltatása Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése érdekében a pénztárgép üzemeltetőinek haladéktalanul szolgáltatási szerződést kell kötniük a pénztárgépekben lévő SIM-kártyát biztosító hírközlési szolgáltatókkal. (Az állami adóhatóság közzétette a honlapján az online kapcsolatot biztosító szolgáltatókra vonatkozó információkat.) A 2016. szeptember 30-ától és 2017. január 1-jétől hatályos változások A 2016. szeptember 30-ától és 2017. január 1-jétől bevezetett változások közül a legjelentősebb a pénztárgép használatára kötelezett adózók körének bővülése. Pénztárgép használatára kötelezett adózók köre A Pénztárgéprendelet 1. számú mellékletének (továbbiakban: 1. számú melléklet) 2016. szeptember 30-ától és 2017. január 1-jétől hatályos kibővítését figyelembe véve a pénztár-gép használatára kötelezett adózók köre az alábbiak szerint bővül ki:
11.
„1. Az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglalt feltétel teljesülé-se hiányában nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénz-tárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, illetve üzletek: a) a gyógyszertárak, b) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR 08, 1. a 45.20 szerinti gépjármű-javítási, karbantartási, 2. a 45.32 szerinti gépjárműalkatrész-kiskereskedelemi, 3. a 45.40 szerinti motorkerékpár, -alkatrész kereskedelmi, javítási, 4. a 47.1-47.7 és 47.91 szerinti kiskereskedelmi, 4a. 49.32 szerinti taxis személyszállítási, 5. az 56.1 és 56.3 szerinti vendéglátási (kivéve a mozgó szolgáltatásnyújtási), 6. az 55.1-55.3 szerinti szálláshely-szolgáltatási (kivéve a falusi szálláshely-szolgáltatási), 6a. 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási, 7. a 77.1-77.2 és 77.33 szerinti kölcsönzési, 8. 86.10 szerinti fekvőbeteg-ellátási tevékenységből kizárólag plasztikai sebészeti, 9. 93.29 szerinti m.n.s. egyéb szórakoztatási, szabadidős tevékenységből kizárólag táncteremi, diszkó működtetési, 10. a 95.1-95.2 szerinti javítási, 11. 96.01 szerinti textil, szőrme mosási, tisztítási tevékenységből kizárólag mindenfajta ruházat (beleértve a szőrmét) és textil géppel, kézzel mosási és vegytisztítási, vasalási, 12. 96.04 szerinti fizikai közérzetet javító szolgáltatási és 13. 93.13 szerinti testedzési szolgáltatási tevékenységet folytató valamennyi adóalany, üzlet, mozgóbolt, kivéve: ba) a betétdíjas göngyöleget visszaváltó üzlet, bb) a csomagküldő kereskedelem, kivéve annak nyílt árusítást végző üzlete, bemutatóterme, bc) az ipari - kivéve élelmiszeripari - tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, ha termelő és értékesítő tevékenységét ugyanabban a helyiségben folytatja, bd) a termelői borkimérés,
be) az utazási iroda, utazási ügynökség, turisztikai szolgáltató iroda utazási szolgáltatásai tekintetében, c) a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR 08 46.2-46.7 szerinti nagykereskedelmi tevékenységet folytató adóalanyok, üzletek a kiskereskedelmi értékesítésük tekintetében.” A gépi úton történő nyugtakibocsátási kötelezettséget keletkezető új tevékenységekről, illetve az azokat végző adózókról az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 1-3. alpontja, 4.a alpontja, 6.a alpontja, 8-9. alpontja, valamint 11-13. alpontja rendelkezik. Az adózók az 1 számú melléklet 1./b) pontjának 1-3. alpontja, 8-9. alpontja, valamint 11-13. alpontja szerinti tevékenységek esetében 2016. szeptember 30-ától, az 1. számú melléklet 1./b) pontjának 4.a alpontja és 6.a alpontja szerinti tevékenységek esetében pedig 2017. január 1-jétől kötelesek pénztárgépet használni. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 1. alpontjában megjelölt, „45.20” TEÁOR számú, „Gépjárműjavítás –karbantartás” megnevezésű tevékenység mint szakágazat alatt: • a gépjárművek javítása és karbantartása (mechanikai javítás, villamossági javítás, elektronikus befecskendező rendszer (injektor) javítása, általános szerviz, karosszériajavítás, gépjármű-alkatrészek javítása, beleértve a gépjármű motorját, mosás, fényezés, festés, szórásos lakkozás, szélvédő, autóablak, -ajtó, -zár javítása, gépjárműülések javítása); • a gumiabroncs és a gumibelső javítása, felszerelése vagy cseréje, centírozás, kerékbeállítás; • a korrózióvédelem; • az alkatrészek és tartozékok felszerelése (nem az autó-gyártás részeként, folyamatában) értendő. Nem ebbe a szakágazatba tartozik a gumiabroncs újrafutózása és felújítása, valamint a motorkerékpár, -alkatrész kereskedelme, javítása. A gépi úton történő nyugtakibocsátási kötelezettséget keletkeztető tevékenységek csoportosítása Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 2. alpontjában megjelölt, „45.32” TEÁOR számú, „Gép-
12.
járműalkatrész-kiskereskedelem” megnevezésű tevékenység, mint szakágazat alatt a gépjármű-alkatrészek, -tartozékok, -felszerelések (úgymint gumiabroncs és gumibelső, gyújtógyertyák, akkumulátorok, járművilágítás, elektromos alkatrészek stb.) kiskereskedelme értendő. Nem ebbe a szakágazatba tartozik a gépjárműüzemanyag kiskereskedelme. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 3. alpontjában megje-lölt, „45.40” TEÁOR számú, „motorkerékpár, -alkatrész kereskedelme, javítása megnevezésű tevékenység mint szak-ágazat alatt (a használt termékeket is beleértve) • a motorkerékpárok (beleértve a mopedet is) nagy- és kiskereskedelme; • a motorkerékpár-alkatrész és -tartozék nagy- és kiskereskedelme (beleértve a levélben megrendelést és a bizományosi, ügynöki tevékenységeket is); • a motorkerékpár karbantartása és javítása értendő. Nem ebbe a szakágazatba tartozik: • a kerékpár, kerékpáralkatrész és -tartozék nagykereskedelme; • a kerékpár, kerékpáralkatrész és -tartozék kiskereskedelme; • a motorkerékpár bérbeadása; • a kerékpár javítása és karbantartása. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 4.a alpontjában meg-jelölt, „49.32” TEÁOR számú, Taxi személyszállítás meg-nevezésű tevékenység, mint szakágazat alatt a taxival történő személyszállítás és a személygépjármű vezetővel együtt történő bérbeadása értendő. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 6.a alpontjában meg-jelölt, „66.12” TEÁOR számú, „Értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenység”, mint szakágazat alatt • a pénzügyi piacon más nevében kötött ügyletek (pl. brókerek részvényügylete) és az ehhez kapcsolódó tevékenység; • az értékpapír-ügynöki (bróker-) tevékenység; • az árutőzsdei szerződéses ügynöki (bróker) tevékenység; • a pénzváltó irodák tevékenysége értendő. Nem ebbe a szakágazatba tartoznak a pénz és tőke-
piacokon megvalósuló saját számlás ügyletek, valamint a díjazás ellenében vagy szerződéses alapon megvalósuló portfólió-kezelések. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 8. alpontjában megjelölt, „86.10” TEÁOR számú, „Fekvőbeteg-ellátás” megnevezésű tevékenység”, mint szakágazat alatt • a rövid és a hosszú távú kórházi ellátás, azaz az általános kórházak és a szakkórházak gyógyító, diagnosztikai, kezelési tevékenysége; • az elsősorban fekvőbetegek ellátására irányuló, közvetlen orvosi felügyelet alatt végzett tevékenység értendő, ugyanakkor az abba sorolható tevékenységek közül csak a plasztikai sebészeti tevékenységek esetében kötelező a pénztárgép használata. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 9. alpontjában megjelölt, „93.29” TEÁOR számú, „M.n.s. egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység”, mint szakágazat alatt értendő tevékenységek közül kizárólag a tánctermek, diszkók működtetése esetében kötelező a pénztárgép használata, kivéve a túlnyomóan italfelszolgálással működő diszkókat. (TEÁOR 56.30). Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 11. alpontjában megjelölt, „96.01” TEÁOR számú, „Textil, szőrme mosása, tisztítása”, megnevezésű tevékenység, mint szakágazat alatt értendő tevékenységek közül kizárólag a különféle ruházatoknak – mindenfajta ruházatot és a szőrméket is ideértve – és a textileknek (akár a nagyközönség, akár közületi megrendelők részére) gépi, kézi vagy érmével működtetett önkiszolgáló gépekkel történő mosása, vegytisztítása, vasalása stb. esetében kötelező a pénztárgép használata. Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 12. alpontjában meg-jelölt „96.04” TEÁOR számú, „Fizikai közérzetet javító szolgáltatás” megnevezésű tevékenység, mint szakágazat alatt a törökfürdők, szaunák és gőzfürdők, szoláriumok, gyógyfürdők, fogyasztó- és karcsúsítószalonok, masszázsszalonok stb. tevékenysége értendő. Nem ebbe a szakágazatba tartozik az orvosi mas�százs és terápia, valamint a fitnesz- és testépítő klubok és létesítmények tevékenysége (TEÁOR 93.13).
13.
Az 1. számú melléklet 1.b) pontjának 13. alpontjában meg-jelölt „93.13” TEÁOR számú, „Testedzési szolgáltatás” megnevezésű tevékenység, mint szakágazat alatt a fitnesz- és testépítő klubok és létesítmények szolgáltatásai értendők, kivéve a magántanárok, -edzők sportoktatásait (TEÁOR 85.51).
Áfa a mindennapokban Az áfatörvény szerinti belföldi fordított adózás alkalmazásával kapcsolatos bírósági gyakorlat – I. rész Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Kétrészes cikksorozatunkban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 142. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti belföldi „fordított adózás” alkalmazásával kapcsolatos ügyekben a közelmúltban meghozott két kúriai ítéletet, illetve az azokban kifejtett álláspontokat ismertetjük, továbbá példákon keresztül azt is bemutatjuk, hogy az ítéletek milyen módon befolyásolják a „fordított adózás” alá tartozó ügyletek adójogi megítélést. A cikksorozat első részében a Kfv.I.35.410/2015 számú ügyben hozott ítélettel (továbbiakban: ítélet) foglalkozunk, amelyben a Kúria a „fordított adózás” feltételeit nyílászárók legyártása és beépítése esetében vizsgálta meg.
1. A Kúria által kialakított álláspont Az ítéletben foglalt álláspontot a Kúria Sajtótitkársága a 2015. november 17-én kiadott tájékoztatójában (továbbiakban: tájékoztató) az alábbiak szerint foglalta össze: „A felperes fő tevékenysége szerint épület-asztalosipari termékek gyártásával foglalkozik. Az adott jogügyletekhez kapcsolódó számlákat az általános
forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja alapján a fordított adózás szabályai szerint állította ki, azokon áthárított adót nem szerepeltetett. A partnerrel kötött szerződések alapján nyílászárók gyártása és azok beépítése volt a feladat a megrendelő által meghatározott helyszínen. A szerződések tartalmazták, hogy az épületek felújítási munkái építési engedélykötelesek, illetőleg az áfa megfizetése a fordított adózás szabálya szerint történik. Az adóhatóság határozatával megállapította, hogy a felperes nem alkalmazhatta volna a fordított adózás szabályait, annak nem állnak fenn a törvényi feltételei. A felek megállapodása elsődlegesen nyílászárók legyártására és értékesítésére irányult, a kapcsolódó szállítási és beépítési szolgáltatás csupán a termékértékesítés megvalósulását szolgálta, a fő ügylet a termékértékesítés volt, a szolgáltatásnyújtás ebbe beleolvadt, osztotta annak adójogi sorsát, azaz a számlát áthárított áfatartalommal kellett volna kiállítani. A felperes keresete nyomán eljárt elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította lényegében osztva az alperes jogi álláspontját. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet részletesen kifejtve, hogy a jogügylet minden tekintetben megfelelt az Áfa tv. releváns rendelkezésének. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria az elsőfokú ítélet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. A Kúria rögzítette, hogy nem volt ésszerű indoka adójogi szempontból a szerződés tartalmát másképpen értékelni, mint amire a felek akarata irányult, illetve a döntést nem lehetett fikcióra építeni. Az ügy összes körülményei alapján egyértelműen megállapította a Kúria, hogy hiánytalanul fennálltak az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontban foglalt speciális feltételek a fordított áfa alkalmazásához. Az ügyletben a domináns elem a szolgáltatási elem volt, az, hogy a beépített ablak, mint tárgy tényleges értéke meghaladta a szerelés költségét, nem bír jelentőséggel. A szerződéses cél mibenléte és megvalósítása a releváns szempont az ügy megítélésénél. A felek szándéka nem egy tárgy adásvételére irányult, hanem egy építési engedélyköteles munka során egy konkrét
14.
helyen és konkrét épületben történő nyílászáró elhelyezése, gyakorlatilag az épületek ablakokkal való ellátására, annak szakszerű beszerelésére. Erre való tekintettel nem volt jogellenes a fordított áfa alkalmazása, emiatt adófizetési kötelezettséggel sújtani a felperest nem lehet. Az új eljárás elrendelésére a felperes által vitatotton túl fennmaradt tételek miatt volt szükség.” Az ítélettel, illetve az azzal érintett konkrét adóüg�gyel összefüggésben kiadott 15/2016. számú, „Ös�szetett jogügylet esetén vizsgálni kell, hogy melyik gazdasági cselekmény a domináns elem, az határozza meg az adózás módját. Fordított áfa alkalmazásához valamennyi törvényi feltétel együttes megléte szükséges.” [2007. évi CXXVII. Tv. 142. §, 2003. évi XCII. Tv. 1. §] A közigazgatási elvi határozat részletesen tartalmazza a Kúria által az adott ügy elbírálása során mérlegelt releváns tényeket és körülményeket. A hatályos magyar jogszabályokra és a magyar jogrendszer sajátosságaira tekintettel a Kúria által kialakított álláspontot kizárólag az ítélettel elbírált konkrét adóügy esetében kell kötelezően alkalmazni (az annak kapcsán kiadott közigazgatási elvi határozatban foglaltakat is figyelembe véve). Az adott ügylet kapcsán ki kell emelni, hogy a Kúria a felperes és a partnere közötti szerződés tartalmát, vagyis a felek szerződéses akaratát, mint polgári jogi kérdést tisztázta, vagyis nem közvetlenül adójogi kérdésben foglalt állást. Ebből következően felmerülhetnek olyan esetek, amelyek a megvalósulásuk körülményeit, illetve az adójogilag releváns tényeket tekintve látszólag megfelelnek az ítélettel érintett konkrét adóügynek, azonban más megítélés alá esnek, mert a szerződő felek akarata eltérő.
2. A „fordított adózás” szabályozása Az Áfa tv. jelenleg hatályos 142. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb
megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
2.1. A szolgáltatások jellege A „fordított adózás” szabályait kizárólag azon szolgáltatások esetében kell alkalmazni, melyek ingatlan építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősülnek (függetlenül attól, hogy maga a konkrét építési-szerelési, egyéb szerelési munka építési hatósági engedély köteles-e, vagy sem). A „fordított adózás” szabályai alá tartozás megállapításának alapját a szolgáltatásnyújtó, valamint a szolgáltatást igénybevevő között létrejött megállapodás alapján teljesített ügylet tartalma, illetve összetett ügyleteknél azok jellegadó tartalma határozza meg, vagyis az egyes ügyleteket a „fordított adózás” szabályai alkalmazása szempontjából egyedileg kell megvizsgálni. Az Áfa tv. nem tartalmaz fogalommeghatározást arra vonatkozóan, hogy mi minősül ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányuló építési-szerelési, vagy egyéb szerelési munkának, így elsősorban a szó köznapi értelmében vett építési-szerelési és egyéb szerelési munkákat kell érinteni. Ennek megfelelően idetartozik a kőműves munka, festés, burkolás, azaz minden olyan szolgáltatás, amely kifejezetten az ingatlan készre építésére irányul. Ugyanakkor a technológiai szerelési munka is ebbe a körbe tartozik, úgy mint a villanyszerelés, víz, gázvezeték-szerelés, fűtésszerelés stb.
15.
Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja értelmében csak abban az esetben esik „fordított adózás” alá az ingatlanhoz kapcsolódó építési-szerelési, egyéb szerelési munka, ha az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, illetve építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Az Áfa tv. hivatkozott rendelkezésének alkalmazásában az építési hatóság alatt nemcsak az ágazati jogszabályok által kifejezetten építésügyi hatóságként aposztrofált hatóságot, hanem minden olyan hatóságot érteni kell, amely építési, bontási tartalmú engedély kiadására jogosult.
2.2. Termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítése Amennyiben az adózó egy adott szerződés keretében együttesen teljesít termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, az ügylet megítélése attól függ, hogy az ügylet a jellegadó tartalmát tekintve elsődlegesen mire irányul. A termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások együttes teljesítésével megvalósuló ügyletek jellegadó tartalma az adózók és a partnereik közötti polgári jogi szerződésekben, illetve megállapodásokban foglalt jogok és kötelezettségek alapján határozható meg. Az előzőekre tekintettel a kérdéses ügyletek esetében azt kell megvizsgálni, hogy a teljesítésre kötelezett fél pontosan mire vállal kötelezettséget: • egy vagy több dolognak, illetve terméknek a megrendelő részére történő, bizonyos kapcsolódó szolgáltatások (például: szerelés és fuvarozás) teljesítése melletT megvalósuló átadására, illetve értékesítésére; vagy • egy bizonyos állapot, eredmény megvalósítását, illetve elérését célzó szolgáltatás nyújtására, amely szükségszerűen különféle termékeknek a legyártásával és a megrendelő részére történő átadásával jár együtt. Abban az esetben, ha az adózó által teljesített ügyletek elsődlegesen termékek értékesítésére irányulnak, és a termékeknek egy adott ingatlanba történő beszerelésére csupán járulékos mellékszolgáltatásként kerül sor, jellemzően azért, mert • a megrendelő termékeket kíván vásárolni, de a partnere csak azzal a feltétellel értékesít, ha a ter-
mékek beszerelését is elvégezheti (például garanciális okokból), vagy • az értékesítésre kerülő termékek önmagukban is működőképesek, illetve más ingatlanba is telepíthetők, akkor az ügyletek termékértékesítésnek minősülnek, vagyis ebben az esetben a „fordított adózás” alkalmazása nem merül fel. Amennyiben azonban az adózó által teljesített ügyletek a jellegadó tartalmukból adódóan nem a termékek beszereléssel együtt történő értékesítésében, hanem a termékeknek az adott ingatlanba történő beszerelésében és üzemképes állapotban történő átadásában realizálódnak, azaz elsődlegesen építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatok elvégzésére irányulnak, jellemzően azért, mert • a megrendelő egy adott ingatlanban egy bizonyos állapot kialakítására ad megbízást, amely különféle termékek átadásával és beszerelésével jár együtt, vagy • a termékek speciálisak, illetve csak az adott ingatlanba történő telepítés elvégzése esetén válnak alkalmassá arra, hogy a funkciójukat ellássák, akkor a „fordított adózás” hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásnak minősíthetők, és így azok kapcsán az adózó megrendelőjének keletkezik adófizetési kötelezettsége.
2.3. Fővállalkozók és alvállalkozók közötti ügyletek A fővállalkozók és az alvállalkozók között megvalósuló ügyletek esetében az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása kizárólag akkor merülhet fel, ha az alvállalkozó által a fővállalkozó részére nyújtott szolgáltatás jellegéből adódóan ingatlan építési hatósági engedély-köteles létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkának minősül. Amennyiben az alvállalkozó szolgáltatását a fővállalkozó ingatlan építési hatósági engedély-köteles létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló – vagyis a „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozó – beruházás megvalósítása céljából veszi igénybe, úgy az
16.
alvállalkozó által végzett tevékenység esetében azt kell megvizsgálni, hogy az építési-szerelés, illetve egyéb szerelési munkának minősül-e. Ha az alvállalkozó által nyújtott szolgáltatás építési-szerelési, illetve egyéb szerelési munka elvégzésére irányul, akkor – függetlenül attól, hogy az önmagában nem építési hatósági engedély-köteles – a „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozik, tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti engedélyköteles főberuházás megvalósítása érdekében vették igénybe. Abban az esetben, ha az alvállalkozó által végzett tevékenység nem tekinthető építési-szerelési, illetve egyéb szerelési munkának, akkor az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjának az alkalmazása fel sem merül, függetlenül attól, hogy az alvállalkozó szolgáltatását a fővállalkozó az általa végzett „fordított adózás” szabályai hatálya alá tartozó főberuházás megvalósítása érdekében vette igénybe.
3. A „fordított adózás” alkalmazása az ítéletben foglaltak alapján Egy belföldi áfa alany cégtől (továbbiakban: társaság) a szintén belföldi áfaalany megrendelői (továbbiakban: megrendelők) különféle ingatlanok (továbbiakban: ingatlanok) építési hatósági engedély-köteles kivitelezéséhez, átalakításához kapcsolódóan a) egyedi beépített bútorokat rendelnek meg, melyek legyártását a társaság garanciális okokból csak azzal a feltétellel vállalja, ha bútorok helyszíni beszerelést is maga végezheti el; b) építészeti funkciót is ellátó belső burkolatok legyártását, valamint a burkolatok helyszíni beszerelését, illetve a burkolás elvégzését rendelik meg; c) helyszíni beszerelésre nem kerülő mobil bútorokat rendelnek meg. A társaság a különféle gyártási és szerelési munkálatok elvégzése érdekében alvállalkozókat (továbbiakban: alvállalkozók) is igénybe vesz. Vizsgáljuk meg, hogy a társaság és megrendelők, valamint a társaság és az alvállalkozók között megvalósuló ügyletek esetében az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti „fordított adózást” az ítéletben foglaltak alapján, vagyis a felek szerződéses akaratát figyelembe véve milyen módon kell alkalmazni.
3.1. A társaság által a megrendelők részére teljesített ügyletek megítélése A megrendelők részére teljesített, a beépített bútorok legyártására és beszerelésére irányuló ügyletek esetében a társaság elsődlegesen a bútorok átadására vállal kötelezettséget – függetlenül attól, hogy a bútorokat egyedi megrendelés alapján gyártja le – azzal a feltétellel, hogy a bútorokat be is szereli, vagyis a fenti ügyletek a jellegadó tartalmukat tekintve termékértékesítéseknek minősíthetők. Ebből következően a kérdéses ügyletek kapcsán a „fordított adózás” alkalmazása nem merül fel, és így a társságnak mint adófizetésre kötelezett áfaalanynak a számlákat az áfa felszámításával kell kibocsátania a megrendelők részére. Az ingatlanok belsőépítészeti funkciókat is ellátó burkolatainak legyártására és beszerelésére irányuló ügyletek esetében a társaság elsődlegesen a burkolatok beszerelésére és üzemképes állapotban történő átadására, vagyis a burkolás megvalósítására vállal kötelezettséget – melynek teljesítéséhez a burkolatok legyártása és átadása is szükséges –, ezért a fenti ügyletek a jellegadó tartalmukat tekintve a burkolásra, illetve az ahhoz szükséges építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatok elvégzésére irányuló szolgáltatásnyújtásoknak minősíthetők. Az előzőekre tekintettel ezek az ügyletek a „fordított adózás” hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásoknak minősíthetők, melyek kapcsán a megrendelőknek keletkezik adófizetési kötelezettsége. A társaság által a megrendelők részére teljesített, a mobil bútorok helyszíni beszerelés nélküli legyártása útján megvalósuló ügyletek a bútorok értékesítésére irányulnak, vagyis termékértékesítéseknek minősülnek, ezért ebben az esetben a „fordított adózás” alkalmazása nem merül fel, és így a társaságnak mint adófizetésre kötelezett áfa alanynak a számlákat az áfa felszámításával kell kibocsátania a megrendelők részére.
3.2. Az alvállalkozók által a társaság részére teljesített ügyletek megítélése Az alvállalkozók által a társaság részére teljesített ügyletek esetében a „fordított adózás” alkalmazása csak akkor merülhet fel, ha az alvállalkozók az
17.
ügyfél által teljesített, „fordított adózás” hatálya alá tartozó burkolási szolgáltatások megvalósításában működnek közre. Amennyiben az alvállalkozók a burkolatokat, illetve azok egyes részeit a) legyártják, azonban a kérdéses termékeknek az ingatlanokba történő beszerelésében nem vesznek részt, úgy az általuk teljesített ügyletek nem tekinthetők az ingatlanok építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló, építési-szerelési, egyéb szerelési munkálatok elvégzése útján megvalósuló szolgáltatásnyújtásoknak, vagyis nem tartoznak a „fordított adózás” szabályai hatálya alá, és így az alvállalkozóknak mint adófizetésre kötelezett áfa alanyoknak a számlákat az áfa felszámításával kell kibocsátaniuk a társaság részére; b) legyártják és azoknak az ingatlanokba történő beszerelésében is részt vesznek, úgy az általuk teljesített – termékek átadása, illetve értékesítése és egyúttal szerelési szolgáltatások nyújtása útján megvalósuló – komplex ügyletek csak akkor tartoznak a „fordított adózás” szabályai hatálya alá, ha a jellegadó tartalmukat tekintve a burkolatok beszerelése mint az ingatlanok építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési, illetve egyéb szerelés munkálatok elvégzése által megvalósuló szolgáltatásnyújtásnak minősíthető; c) az ingatlanokba beszerelik, azonban azok legyártásában nem vesznek részt, úgy az általuk teljesített ügyletek a „fordított adózás” szabályai alá tartoznak, tekintettel arra, hogy jellegükből adódóan a beszerelési munkálatok mint az ingatlanok építési hatósági engedély-köteles, vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló, építési-szerelési, illetve egyéb szerelés munkálatok elvégzése útján megvalósuló szolgáltatásnyújtásoknak minősülnek.
Jogeset Az áfalevonási joggal érintett peres eljárások a kúria összefoglaló véleménye tükrében Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A Kúria elnöke – a közigazgatási jogi ítélkezési tevékenység vizsgálata érdekében – 2015. január 16. napján „Az általános forgalmi adó levonhatóságával összefüggő perek gyakorlata” tárgykörben joggyakorlat-elemző csoport felállításáról rendelkezett, melynek célja a 2015. február 24. napján elfogadott ún. Munkatervben került rögzítésre. Utóbbi alapján – azon igényből is kiindulva, hogy az egész unióban komoly problémát jelentő áfacsalások elleni küzdelmet szükséges lenne hatékonyabbá tenni – a csoport tevékenysége keretében elsősorban azon ismereteket igyekezett bővíteni, hogy a pénzügyi jogi, perek legjelentősebb hányadát képviselő áfaperekben jellemzően milyen jogi problémák fordulnak elő, és azokra milyen válaszok adhatóak. Ezek mellett a csoport által végzett elemzés a tagállami bíróságok áfalevonási jogot érintő gyakorlatára, valami arra is kiterjedt, hogy indokolt-e a joggyakorlat irányítása, illetve jogegységi határozat meghozatalának kezdeményezése. A fenti célkitűzések a jogelemző csoport részéről megkívánták az áfa levonással kapcsolatos perekben alkalmazott nemzeti és közösségi jogszabályok, valamint az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának összegyűjtését, és bemutatását, továbbá az áfa adójogi rendszertani elhelyezkedésének és az áfalevonással érintett ügyek polgári jogi kapcsolatának ismertetését. Követelményként szerepelt a kutatás kiterjesztése az adóhatóság, az elsőfokú bíróság, a Kúria e tárgykörben kialakított gyakorlatának vizsgálatára, és a peres felek jogi érveléseit, valamint a bizonyítási eljárásban szerzett tapasztalatokat is indokolt volt a kutatás körébe bevonni. A csoport a vizsgálat keretében az áfaszabályozás legfontosabb rendelkezéseit áttekintve mindenek-
18.
előtt azt a megállapítást tette, hogy – bár azt több lényegi módosítás is érintette – annak bonyolultsága az értelmezés és a gyakorlati életben történő alkalmazás területén nehézségeket okoz (az uniós irányelvek bevezetése is inkább nehezítette, mint megkönnyítette az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény használatát). Előző ténnyel magyarázható az, hogy ez az az adónem, melyet az Európai Bíróság legtöbb esetben tett vizsgálat tárgyává. A fentiekből következően a csoport – figyelembe véve a Bizottság javaslatait, az amerikai modellt és több különböző elméletet (áfabankszámla-rendszerek kialakítása, melyre a kereskedők a vásárlóik felé felszámított áfa összeget utalnák át) is – azt a következtetést vonta le, hogy mindenekelőtt az Európai Bíróság döntéseiben megjelenő értelmező fogalmaknak a tisztázása (például joggal való visszaélés fogalmának meghatározása, a „tudta, vagy tudnia kellett volna” formula egységesítése), illetve az áfaszabályozás egyszerűsítése, áttekinthetőbbé tétele indokolt. A csoport határozata alapján a vizsgálati évnek – a közigazgatási és munkaügyi bíróságok tekintetében – 2013. év, illetve – a Kúria határozatait illetően – 2014. év minősül, így – az említett években befejezett ügyek alapulvételével – az elemzés tárgyát 279 darab peres ügy képezte, melyekre vonatkozóan tett megállapításokat az egyes, a csoport által előre kialakított tartalommal bíró adatlapok tartalmazták (az adott ügyekkel kapcsolatban döntően a 2007–2010-es adóévekben folyt adóvizsgálat). A csoport elemző munkája alapján megállapításra került, hogy az állami adóhatóság határozataiban a döntés meghozatalának alapjául szolgáló ténymegállapításként a következők szerepeltek (az előfordulás csökkenő sorrendjében): • a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között valósult meg; • a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem valósult meg; • kellő körültekintés hiánya; • az adócsalás célját szolgáló mesterséges láncolat; • a számlán szereplő adatok részbeni hibája miatti hiteltelen számla;
• nem rendeltetésszerű joggyakorlás; • a gazdasági esemény megtörtént a felek között, azonban az adózó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy adókijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. (A szempontrendszerből kizárólag ez utóbbi esetben valósul meg formai feltétel hiánya, az összes többi esetben tartalmi feltétel hiányát jelenti.) Az összefoglalóból ismertté vált továbbá, hogy az ügyek jelentős többségében az adóhatóság által meghozott határozat alapjául szolgáló ténymegállapítás(oka)t az alábbi körülmények valamelyike (vagy azok közül több) alapozta meg (az előfordulás csökkenő sorrendjében): • a gazdasági esemény megvalósulását alátámasztó egyéb dokumentumok hiánya; • a számlakiállító nem rendelkezett az áruval/személyi tárgyi feltételekkel; • számlakiállító iratainak hiánya; • a számlakiállító nem adott be bevallást, nem fizetett áfát; • a számlakiállító nem rendelkezett az áruval; • a teljesítési igazolás hiánya; • tulajdonosi, személyi (rokoni, baráti) összefonódás; • a számlakiállító nem található a bejelentett székhelyén/telephelyén; • pénzügyi teljesítés bizonytalansága; • a láncszerződésben résztvevőknél azonos adóhatósági megállapítás. Az összefoglaló keretében – az adóigazgatásban és az adóperekben lefolytatandó bizonyítási eljárással összefüggésben – megállapításra került, hogy az áfalevonási jog gyakorlásához preferált bizonyítási eszközök nincsenek, azonban – az adóügy jellegéből adódóan – ilyen eljárásokban a nyilatkozat, a tanúvallomás, a szakértői vélemény, valamint a kapcsolódó vizsgálat (ez utóbbi kizárólag az adóigazgatási eljárásban alkalmazható) jellemző. (Az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során 234 esetben a tényállás feltáratlanságára, 232 esetben a bizonyítékok hibás értékelésére hivatkoztak.) A Kúriai felülvizsgálattal összefüggésben elmondható, hogy ezzel a lehetőséggel a vizsgálat alá vont évben – 2013-ban – az összes vizsgált ügy közül 87 ügyben éltek.
19.
Az adatokból az állapítható meg, hogy a Kúria a vizsgált ügyekben nagyobb részben (78,57 százalékban) hatályában fenntartotta a felülvizsgálni kért ítéletet, és pusztán az esetek kis részében került sor például az elsőfokú bíróságot részben vagy egészben új eljárásra utasító végzés meghozatalára. Az összefoglaló anyag keretében – annak megemlítése mellett, hogy a közigazgatási pereken belül található pénzügyi perekben, illetve ezen belül az áfalevonás jogszerűségével kapcsolatos perekben hivatkoznak leggyakrabban a közösségi jogra (Irányelv), és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára – az egyik fő konklúzióként került levonásra az, hogy a döntéseket megalapozó tényállások három fő kategóriára bonthatóak az alábbiak szerint: • gazdasági esemény hiánya, • felek közötti gazdasági esemény hiánya, • másik fél csalárd magatartása. Ezzel kapcsolatban az összefoglaló keretében megjegyzésre kerül, hogy az adóhatóság határozataiban gyakran keveredik a fenti három csoport, így indokolt lenne a határozatoknak egyértelműen tartalmaznia azt, hogy konkrétan melyik az, amely a határozat alapját képezi.
állási csoport (gazdasági esemény hiánya, felek közötti gazdasági esemény hiánya, másik fél csalárd magatartása) esetén mikor kell vizsgálni az adózó szubjektív magatartását (tudta/tudhatta kritérium). A levont konklúzió értelmében • az első esetben (gazdasági esemény hiánya) nincs helye a „tudta/tudhatta” formula alkalmazásának, • a második esetkörben (felek közötti gazdasági esemény hiánya) – bár az ítélkezési gyakorlat rendszerint úgy ítélte meg, hogy nincs helye a formula alkalmazásának – a csoport megítélése szerint (az Európai Bíróság ítéleteit is figyelembe véve) a „tudta/tudhatta volna” kitétel alkalmazásának helye van, • a harmadik esetkörben (másik fél csalárd magatartása) nem tagadható meg a levonási jog gyakorlása, kivéve, ha az adóhatóság részéről objektív körülmények alapján igazolható, hogy a számla befogadója tudott vagy tudhatott volna a csalárd eljárásról.
Az összefoglalóban rögzítésre kerül továbbá egyrészt az, hogy az Európai Bíróság ítéletek – az adózó együttműködési kötelezettségét is figyelembe véve – a bizonyítási terhet elsődlegesen az adóhatóságokra, a végső értékelést pedig a nemzeti bíróságokra bízzák, másrészt az is, a gazdasági esemény megtörténtével kapcsolatos objektív bizonyítékokat – azok sokfélesége okán – sem az Európai Bíróság ítéletei, sem a nemzeti jogszabályok nem tartalmazzák (ennek körét a bírói gyakorlat alakítja ki). A csoport megítélése szerint a magyar bírósági gyakorlat alapulvételével az adóhatóság határozatának jogszerűségét az alapozhatja meg, ha az nem egyetlen, objektívnek minősülő tényre vagy körülményre, hanem több egymásra épülő együttes objektív tényre és körülményre épül, és így támasztja alá minden kétséget kizáróan az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűtlenségét. Lényeges kiemelni, hogy az összefoglaló elkészítése során feltárásra került többek között az is, hogy a jelenlegi gyakorlat értelmében a három nagy tény-
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez II. évfolyam, 7-8. szám, 2016. július-augusztus A kézirat lezárásának dátuma: 2016. június 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Hinnerk de Boer, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
20.
