Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
II. évfolyam 6. szám | 2016. június
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ
A HÓNAP TÉMÁJA
Tisztelt Olvasó! Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat. Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény. Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
Varga Szabolcs Vezető szerkesztő
- Számlázó programok online bekötése a NAV-hoz
AKTUÁLIS
- Adatszolgáltatási kötelezettség értékhatárának tervezett változása
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Kereskedelmi szálláshelyszolgáltatások bizonylatolása
JOGESET - Határozat a gazdasági esemény összetételének megítéléséről: egy komplex vagy több független?
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐI VÁLASZOK - Ügyvezetői bejelentési kötelezettség
Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. május 25.
1.
A hónap témája Számlázó programok online bekötése a NAV-hoz Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A Nemzetgazdasági Minisztérium benyújtotta az Országgyűléshez a T/10537 számú törvényjavaslatot, amely többek között tartalmazza az általános forgalmi adót érintő módosító javaslatokat is. A törvényjavaslat a törvény kihirdetését követő naptól hatályba lépő rendelkezés alapján feljogosítaná az adópolitikáért felelős minisztert arra, hogy rendeletben állapítsa meg a számlázási funkcióval rendelkező programokkal szembeni követelményeket, valamint ezen programokkal kiállított számlák adatainak állami adóhatóság felé történő adatszolgáltatásának szabályait és a számlázási funkcióval rendelkező programok értékesítésére és használatára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó szabályokat. A törvényjavaslat illeszkedik a kormányzat korábban már bejelentett szándékához, amely szerint a feketegazdaság visszaszorításának érdekében szükséges a vállalkozások számlázó programjainak adóhivatallal történő összekapcsolása. Leszögezhetjük, hogy a szóban forgó kormányzati szándék belátható időn belül megvalósul. A jogalkotó nem hozhat olyan szabályt, amely a a vállalkozásokat kizárólagos jelleggel számlázó program használatára kötelezi. Tehát a vállalkozások 2017-ben is dönthetnek úgy, hogy számláikat nyomdai úton előállított számlatömbből állítják ki. Azonban a számlázó programok NAV-hoz történő bekötése esetén a jog-
alkotó valószínűleg más formájú, de teljes körű adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő azon vállalkozások részére, akiktől (amelyektől) számlázó program használatának hiányában online kapcsolat útján számlaadatokhoz nem juthat. A vállalkozásnak arra is lehetőségük van – és lesz 2017-ben is –, hogy számláik egy részét számlázó programmal, másik részét nyomdai úton előállított számlatömbből állítsák ki. Ebben az esetben a külön adatszolgáltatási kötelezettség kizárólag a nyomdai úton előállított számlatömbből kiállított számlákra fog vonatkozni. Jelenleg az adóhatóságnak kizárólag akkor áll módjában a vállalkozás által kiállított számlák tartalmát megismerni, ha ellenőrzést rendelt el, amely folytán jogosulttá válik azokat megtekinteni. Ezzel szemben ha a vállalkozás által használt számlázó programja online kapcsolatban áll az adóhatósággal, akkor „azonnal” az adóhatóság rendelkezésére állnak a kiállított számlák. Ezáltal az adóhatóságnak módjában áll az ellenőrzés tényleges megkezdése előtt még jobban felkészülni a vizsgálatra, hiszen áttekintheti a vállalkozás által kiállított számlákat, s azokból kiválaszthatja azokat, amelyekkel kapcsolatban behatóbb vizsgálatot kíván elvégezni. Mindezeken túl az is bekövetkezhet, hogy az adóhatóság az ellenőrzést kifejezetten a számlák tartalma alapján rendeli el. Az online adatkapcsolat fennállása esetén a jogalkotónak indokolt lenne egyes adatszolgáltatási kötelezettségek megszüntetése. Amennyiben az adóhatóság folyamatosan adatokat kap a vállalkozás által kiállított számlákról, akkor az áfabevallás keretében jelenleg teljesítendő adatszolgáltatás további fenntartása nem minősíthető indokoltnak. Ugyanez mondható el azon vállalkozások által benyújtandó, havi időszakra vonatkozó adatszolgáltatás (PTGSZLAH) tekintetében, akik
2.
(amelyek) online pénztárgép használati kötelezettségük alól amiatt mentesülnek, mert minden értékesítésükről számlát állítanak ki. Álláspontom szerint ha az előzőekben foglaltak bekövetkeznek, akkor a vállalkozásoknak még nagyobb hangsúlyt lenne szükséges arra fektetniük, hogy a számlázás során az áfatörvény vonatkozó szabályainak megfelelően járjanak el. Ugyanis az adóhatóság a kapott adatok alapján feltárhatja, vagy vélelmezheti a vállalkozás jogsértő eljárását, amely ellenőrzésre történő kiválasztását eredményezheti. Az adóhatóság az online adatkapcsolat útján kapott adatokból olyan tényállásokat is észlelhet, amelyek „automatikusan” adóellenőrzés elrendelését vonják maguk után (feltéve, hogy a vállalkozásoktól folyamatosan beérkező számlákat az adóhatóság feldolgozza, majd azt követően bizonyos szempontok alapján értékeli). E tényállások között feltétlenül említhetőek a következők: a) A vállalkozás a „szokásos”-nál gyakrabban állított ki érvénytelenítő (stornó) számlákat. Általános alapelv, hogy a számla kiállítására akkor kerülhet sor, ha az adójogi értelemben vett teljesítés bekövetkezik. A számlaérvénytelenítés arra utalhat, hogy a vállalkozás az érvénytelenített számlát adójogi teljesítés hiányában állította ki. Ha az érvénytelenítés a „szokásos”-nál többször történt meg, akkor ebből az adóhatóság arra következtethet, hogy a vállalkozás a számlázási szabályokat „rendszeresen” figyelmen kívül hagyta/hagyja. Természetesen a kiállított számlák mennyiségétől is függ, mikor lehet azt mondani, a vállalkozás a „szokásos”-nál gyakrabban állított ki érvénytelenítő számlákat. Álláspontom szerint ha a vállalkozás által kiállított számlák 10%-a, vagy annál több érvénytelenítő számla, akkor ez az arány a „szokásos”-nál feltétlenül nagyobb mértékű.
Az adóhatóság gyakran tesz olyan értelmű megállapítást, hogy a vizsgálat alá vont adózó az általa kiállított érvénytelenítő számlát nem megfelelő bevallási időszakban vette figyelembe. Az adóhatóság számos esetben az érvénytelenítés jogalapját vitatja (a vállalkozásnak a feltárt tényállás alapján a számla érvénytelenítésére nem lett volna lehetősége). Tapasztalataim szerint a vállalkozások sok esetben olyan indokokra hivatkozva állítják ki az érvénytelenítő számlákat, amelyek ezt nem teszik lehetővé. b) A vállalkozás a „szokásos”-nál gyakrabban állított ki módosító számlákat. A „szokásos”-nál gyakoribb számlamódosítás arra utalhat, hogy a vállalkozás egyes számláit nem az Áfa tv.-ben meghatározott adóalapról bocsátotta ki, illetve nem megfelelő adómérték alapján számította fel az általános forgalmi adót. Az adóhatóság azzal a feltételezéssel élhet, hogy a vállalkozás az adóalap utólagos növekedése esetén nem végezte el a szükséges korrekciót. Az érvénytelenítéshez hasonlóan alapvetően a kiállított számlák mennyisége alapján ítélhető meg, hogy a vállalkozás a „szokásos”-nál gyakrabban állított-e ki módosító számlákat. Ha a vállalkozás által kiállított számlák 10%-a, vagy annál több módosító számla, akkor ez az arány a „szokásos”nál feltétlenül nagyobb mértékűnek mondható. Az adóhatóság gyakran tárja fel, hogy a vizsgálat alá vont adózó az általa kiállított módosító számlákat nem megfelelő bevallási időszakban vette figyelembe. c) A kiállított számlák nem kihagyásmentesek, a sorszám ismétlődése állapítható meg. A 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet (továbbiakban: NGM rendelet) értelmében a számlázó programnak biztosítani kihagyás és ismétlés nélküli, folyamatos sorszámozást.
3.
Ha ezt a követelményt a számlázó program nem elégíti, akkor nem biztosítja adóigazgatási azonosításra alkalmas számlák kiállítását, ezáltal annak használata jogsértő. Tudomásom szerint az adóhatóság ellenőrzések során több esetben is kifogásolta, hogy a számlán feltüntetett teljesítési időpont tekintetében az időbeli folyamatosság nem áll fenn. Álláspontom az adóhatóság jogértelmezése téves. Sem az Áfa tv., sem a NGM rendelet ilyen értelmű szabályt nem tartalmaz. Az általános számlázási határidő a teljesítéstől számított 15 nap, ezért nem minősíthető jogszabálysértőnek, ha a számlázási határidőn belül a vállalkozás későbbi teljesítési időpontú ügyletről korábban bocsátott ki számlán, mint korábbi teljesítési időpontú ügyletről. Amennyiben a vállalkozás az előírt határidőn belül nem bocsátotta ki a számlát, akkor mulasztási bírsággal sújtható. A késedelmes számlázástól függetlenül a számla kiállításánál használt számlázó program megfelelhet az NGM rendeletben a vonatkozó követelményeknek, ha teljesíti az abban előírtakat. d) A vállalkozás nem tett bejelentést számlázó program használatára vonatkozóan Az NGM rendelet értelmében kizárólag a NAV felé bejelentett számlázó programmal van mód számlát kiállítani. Ez a rendelkezés vélhetően az online adatkapcsolat előírását követően is hatályban marad. Amennyiben számlák kiállításáról érkezik be adat a NAV-hoz, de számlázó programmal ös�szefüggő bejelentés nem történt, akkor a vállalkozás nyilvánvalóan jogsértően állít ki számlákat a számlázó programmal.
Aktuális Adatszolgáltatási kötelezettség értékhatárának tervezett változása Írta: Bonácz Zsolt adószakértő A Nemzetgazdasági Minisztérium benyújtotta az Országgyűléshez a T/10537 számú törvényjavaslatot, amely többek között tartalmazza az adózás rendjét (2003. évi XCII. törvényt) érintő módosító javaslatokat is. Az Art. 31/B. §-a tartalmazza az áfabevallás keretében teljesítendő adatszolgáltatás (a jogszabály nyilatkozattételként említi ezt a kötelezettséget) szabályait. Az adatszolgáltatást adózónak az által kibocsátott és/vagy befogadott számlák tekintetében kell megtennie az említett jogszabályi rendelkezésben megfogalmazott szabályok szerint. A Nemzetgazdasági Minisztérium az adatszolgáltatási kötelezettség szempontjából irányadó értékhatár vonatkozásában 2017. január 1-jétől annak 1 000 000 Ft-ról 100 000 Ft-ra történő csökkentését javasolja. A javaslat elfogadása esetén a 100 000 Ft-os értékhatárt a kibocsátott számláknál 2017. január 1-jétől kezdődő bevallási időszakok tekintetében kell először alkalmazni. A befogadott számláknál pedig az a meghatározó, hogy az adózó a számla alapján 2017. január 1-jén, vagy azt követően kezdődő bevallási időszakban gyakorol-e adólevonási jogot. Tehát akkor is fennállna az adatszolgáltatási kötelezettség 2017. évre vonatkozó valamely bevallási időszakában, ha a számlában foglalt ügylet teljesítési időpontja ugyan 2017. janu-
4.
ár 1-jét megelőzi, de arra alapozott áfalevonás 2017-ben történik meg. A javaslat elfogadása esetén a számla kibocsátójának tételes adatszolgáltatási kötelezettsége a következő esetekben állna fenn: • a számlában áthárított adó eléri, vagy meghaladja a 100 000 Ft-ot; • a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően, vagy azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 100 000 forintot; • az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is, ha annak érvénytelenítésére került sor – áthárított általános forgalmi adó összege eléri vagy meghaladta a 100 000 forintot. Az értékhatár tervezett csökkentése folytán a termék értékesítőjének, a szolgáltatás nyújtójának fel kell tüntetnie a termék vevőjének, a szolgáltatás igénybe vevőjének adószámát, ha az Áfa tv. szerinti teljesítési időpont 2016. december 31. napját követi, és a számlában áthárított adó összege eléri vagy meghaladja a 100 000 Ft-ot. Az értékhatár ilyen alacsony összegben történő meghatározása lényegében azt jelentené, hogy számos adózó az általa kibocsátott számlák jelentős részére vonatkozóan köteles lenne adatot szolgáltatni. Ez nyilvánvalóan csak akkor teljesíthető jelentős munkaráfordítás nélkül, ha az adózó olyan számlázó programot használ, amely automatikusan elkészíti az adatszolgáltatást is. Amennyiben az általános forgalmi adó körbe tartozó adózó számláit nem számlázó programmal, hanem nyomdai úton előállított számlatömbből felhasználásával jelentős számban állít ki számlát, akkor számára az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése nagyon jelentős munkaráfordítással fog járni. A javaslat elfogadása e körbe tartozó
vállalkozásokat megítélésem szerint arra fogja késztetni, hogy 2017. január 1-jétől számláikat számlázó programmal állítsák ki (vélhetően ez is cél is meghúzódik az NGM javaslata mögött). Az értékhatár tervezett csökkentése a korrekciós (érvénytelenítő, módosító) számlákhoz kapcsolódóan számos adózó számára lényegében teljes körűvé tenné az adatszolgáltatást. Ugyanis, ha a vállalkozás 2017-ben olyan olyan számlával kapcsolatban állít ki módosító számlát, amely módosítást megelőzően, vagy azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 100 000 forintot, akkor a teljes számlázási lánccal (alapszámla és valamennyi módosítása) kapcsolatban adatot kellene szolgáltatnia. Amennyiben a vállalkozás olyan számlát érvénytelenít 2017-ben, amelyben az áthárított adó eléri, vagy meghaladja a 100 000 Ft-ot, akkor úgyszintén a teljes számlázási láncra (alapszámla és érvénytelenítő számla) adatot kellene szolgáltatni. A számla befogadójának tételes adatszolgáltatási kötelezettsége a következő esetekben áll fenn: • olyan számla alapján vont le áfát, amelyben az áthárított adó eléri, vagy meghaladja a 100 000 forintot; • a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően, vagy azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot, s a módosító számlára alapozva áfát von le, vagy korábban levont áfáját csökkenti; • az érvénytelenített számlában – ideértve a módosított számlát is, ha annak érvénytelenítésére került sor – az áthárított általános forgalmi adó összege eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot, s az érvénytelenítő számlára alapozva korábban levont áfáját csökkenti. Tételes adatszolgáltatás azt jelenti, hogy az áfabevallásban a számlában feltüntetett adóala-
5.
pot és az abban áthárított áfát kell megadni (tehát nem az áfabevallásban levont áfát és annak alapját kell megadni). A számla befogadójának összevont adatszolgáltatási kötelezettsége állna fenn, ha ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több, értékhatár alatti számlában – ideértve a számlával egy tekintet alá eső okiratot is – áthárított adó tekintetében gyakorol összesen 100 000 forintot elérő vagy ezt meghaladó összegben adólevonási jogot. Az összevont adatszolgáltatás annyit jelent, hogy az áfabevallásban meg kell adni az összevont adóalapot és az összevont áthárított adót (tehát nem az áfabevallásban levont áfát és annak alapját kell megjelölni). Az értékhatár ilyen alacsony összegben történő meghatározása következtében számos adózó az általa befogadott, és az áfabevallásban elszámolt számlák jelentős részére vonatkozóan köteles lenne adatot szolgáltatni. Ez nyilvánvalóan csak akkor teljesíthető jelentős munkaráfordítás nélkül, ha az adózó olyan könyvviteli programot használ, amely a bejövő számlák könyvelése alapján automatikusan elkészíti az adatszolgáltatást is. Amennyiben az áfakörbe tartozó adózó beérkező számláit nem ilyen könyvviteli programban rögzíti, akkor számára az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése nagyon jelentős munkaráfordítással fog járni. A jelenleg hatályos szabályozás szerint [Áfa tv. 169. § dc) alpont] a számlán fel kell tüntetni a belföldi adóalany vevő (megrendelő) adószámának vagy csoportos általános forgalmiadóalanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, feltéve, hogy a számlában áthárított adó az 1 000 000 forintot eléri vagy meghaladja.
A törvényjavaslat az adatszolgáltatásnál releváns összeghatár 2017. január 1-jétől 100 000 Ft-ra történő csökkentése mellett az Áfa tv. 169. § dc) alpontjának módosítását is kezdeményezi, akként, hogy a 2016. december 31-ét követően teljesített értékesítésekről kiállított számlán már akkor is fel kellene tüntetni a számlán a belföldi adóalany vevő (megrendelő) adószámának vagy csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, ha a számlában áthárított adó a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. Az értékhatár csökkentésével kapcsolatban a törvényjavaslat az Áfa tv.-nél megfogalmazza azt a módosító rendelkezést is, amely szerint adólevonásra jogosít a 2016. évben, de 2017. évi teljesítési időponttal kiállított, 100 000 forintot el nem érő áthárított adót tartalmazó számla akkor is, ha nem tartalmazza a vevő adószámának, csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét. A jelenleg hatályos szabályok alapján adózónak jogában áll az értékhatár alatti számlákról is adatot szolgáltatni. Ha adózó ilyen értelmű döntést hozott, akkor az adóhatóság jogértelmezése szerint minden jelenlegi értékhatár alatti és feletti számlát is köteles szerepeltetni az áfabevallásának részét képező adatszolgáltatásában. A törvényjavaslat nem módosítana ezt a szabályt. A jelenleg hatályos Áfa tv. értelmében ebben az esetben sem köteles az adózó a vevő adószámát azon kibocsátott számláin feltüntetni, amelyben az áthárított adó nem érte el az 1 000 000 Ft-ot, de a teljes körű adatszolgáltatás érdekében ezt kénytelen megtenni. A törvényjavaslat nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy 2017-től teljes körű adatszolgáltatás esetén az adózó olyan számláin is köteles feltüntetni a vevő adószámát, amelyekben az áthárított adó nem érte el a 100 000 Ft-ot.
6.
Áfa a mindennapokban Kereskedelmi szálláshelyszolgáltatások bizonylatolása Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály A kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások nyújtására irányuló ügyletek jogosultjai, vagyis a vendégek (továbbiakban: vendégek) számára gyakran nehézséget okoz annak a megítélése, hogy a kérdéses ügyletek megvalósulásában, illetve teljesítésében közreműködő személyek, szervezetek közül kiktől várhatják el az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) szerinti számlák, illetve az egyéb számviteli bizonylatok kibocsátását. A fenti probléma arra vezethető vissza, hogy az áfa alanyok a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások teljesítése érdekében jellemzően ügynököket és közvetítőket alkalmaznak, illetve vesznek igénybe, akik/amelyek a vendégekkel leginkább elektronikus úton érintkeznek, vagyis nem állapítható meg egyértelműen, hogy a vendégek részére kik nyújtanak szolgáltatást áfa alanyi minőségben eljárva. Az alábbiakban egy példával szemléltetve azt mutatjuk be, hogy a több személy, szervezet közreműködésével megvalósuló kereskedelmi szálláshely-szolgáltatások esetében kik és milyen feltételek mellett minősíthetők az Áfa tv. által előírt számlakibocsátási kötelezettség, illetve az egyéb bizonylatolási kötelezettség alanyának. Egy az Áfa tv. általános szabályait alkalmazó belföldi gazdasági társaság (továbbiakban: munkáltató) alkalmazásában álló magánszemély (továbbiakban: alkalmazott) egy harmadik országbeli illetőségű cég (továbbiakban: webhely-üzemeltető) által fenntartott webhelyen, egy magyarországi szállodában (továbbiakban: szálloda)
teljesülő, két nap és két éjszaka időtartamú kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást rendelt meg, melynek díját a megrendelés leadásától számított három munkanapon belül meg kellett fizetnie. A fenti esettel összefüggésben felmerül a kérdés, hogy a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásról Áfa tv. szerinti számlát vagy egyéb bizonylatot kell-e kibocsátani, és a bizonylatolási kötelezettség a webhely-üzemeltetőt, vagy a szállodát terheli-e. Általánosságban elmondható, hogy az adott ügylet kapcsán felmerülő adó- és számlakibocsátási kötelezettség azt az adózót terheli, amely az ügyletet áfaalanyi minőségben eljárva a saját nevében teljesítette. Az adó- és számlakibocsátási kötelezettség alanyának a megállapítása során tehát az ügylet valós gazdasági tartalmát és az ügylet megvalósulásának körülményeit kell figyelembe venni, vagyis azt a tényt, hogy ténylegesen ki teljesített. Annak a megítélése, hogy az ügylet kapcsán számlát, vagy egyéb számviteli bizonylatot kell kibocsátani, attól is függ, hogy az alkalmazott a szolgáltatást a munkáltató, mint belföldi adóalany gazdasági társaság nevében eljárva, vagy a saját nevében, azaz nem áfaalany magánszemélyként eljárva rendelte meg. Az alkalmazottnak a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás ellenértékét a fenti ügylet Áfa tv. szerinti teljesítési időpontját megelőzően – vagyis a szállodából történő kiköltözés előtt – meg kellett fizetnie, ezért az ellenérték teljes összege az Áfa tv. 59. §-a alapján előlegnek minősült, melynek megfizetése kapcsán a számlakibocsátási kötelezettséget az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésében, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában, illetve ba) és bb) pontjában foglaltak szerint kell teljesíteni. Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése értelmében az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére – ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet – számla kibocsátásáról gondoskodni.
7.
Ugyanezen § (2) bekezdésének a) és b) pontja, illetve ba) és bb) pontja alapján az (1) bekezdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha • részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet, vagy • részére a fenti körbe nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, illetőleg egyéb esetben kéri a számla kibocsátását. 1.) Amennyiben a webhely-üzemeltető a szálloda közvetítőjeként, ügynökeként járt el, a szálloda pedig a saját nevében eljárva nyújtott kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást, úgy ez utóbbi ügylet kapcsán a szállodát terheli számlakibocsátási kötelezettség, függetlenül attól, hogy a foglalás, illetve a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás ellenértékének a megtérítése a webhely-üzemeltető közreműködése útján valósult meg. Ha az Áfa tv. 161-162. §-ában foglaltaknak megfelelően a szálloda a számlakibocsátási kötelezettség teljesítésére a webhely-üzemeltetőnek meghatalmazást adott, akkor a webhely-üzemeltetőnek a szálloda nevében eljárva kell a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás kapcsán felmerülő számlakibocsátási kötelezettséget teljesítenie. Ha a szolgáltatást az alkalmazott a munkáltató, mint adóalany nevében eljárva rendelte meg, és ezt a tényt a munkáltató adatainak a megadása mellett a szállás lefoglalásakor, illetve legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig jelezte, akkor a szállodának a munkáltató nevére kell számlát kibocsátania. Amennyiben a szolgáltatást az alkalmazott • a munkáltató nevében eljárva kívánta megrendelni, de ezt a tényt legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig nem jelezte, vagy • a saját nevében eljárva, azaz nem adóalany magánszemélyi minőségben rendelte meg, és
az ellenérték összege elérte a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, vagy az alkalmazott a számla kibocsátását legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig kérte, úgy a szállodának az alkalmazott, mint magánszemély nevére kell számlát kiállítania. Amennyiben a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatást a szálloda a saját nevében eljárva az alkalmazott, mint magánszemély részére teljesítette, de számlakibocsátási kötelezettsége nem merült fel, akkor egyéb számviteli bizonylatot kell kibocsátania. 2.) Ha a webhely-üzemeltető nem a szálloda közvetítőjeként, ügynökeként járt el, hanem az Áfa tv. 15. §-a szerinti szabály alapján a kérdéses szolgáltatást a saját nevében eljárva, de a munkáltató, vagy az alkalmazott javára rendelte meg a szállodától, akkor úgy kell tekinteni, hogy • a szálloda a webhely-üzemeltető részére, • a webhely-üzemeltető pedig a munkáltató vagy az alkalmazott részére egyaránt az Áfa tv. hatálya alá tartozó, kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásra irányuló ügyletet teljesített. Amennyiben a szolgáltatást az alkalmazott a munkáltató, mint adóalany nevében eljárva rendelte meg, és ezt a tényt a munkáltató adatainak a megadása mellett a szállás lefoglalásakor, illetve legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig jelezte, továbbá a webhelyüzemeltető belföldön rendelkezik gazdasági célú letelepedési hellyel, úgy a webhely-üzemeltetőnek a cég nevére számlát kell kibocsátania. Ha a webhely-üzemeltető belföldön nem rendelkezik gazdasági célú letelepedési hellyel, akkor az Áfa tv. 39. §-a és a 140. § b) pontja alapján a kérdéses ügylettel összefüggésben a munkáltatónak, mint a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás igénybevevőjének keletkezett áfa fizetési kötelezettsége. Ebben az esetben a webhely-szolgáltatónak az illetősége szerinti
8.
államban hatályos hozzáadottérték-adó jogszabályok alapján kell bizonylatot kiállítania a munkáltató nevére. Ha a szolgáltatást az alkalmazott • a munkáltató nevében eljárva kívánta megrendelni, de ezt a tényt legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig nem jelezte vagy • a saját nevében eljárva, azaz nem adóalany magánszemélyi minőségben rendelte meg, és az ellenérték összege elérte a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, vagy az alkalmazott a számla kibocsátását legkésőbb az ellenérték megfizetéséig, jóváírásáig kérte, akkor a webhely-szolgáltatónak az alkalmazott nevére kell számlát kiállítania. A webhely-szolgáltatót az alkalmazott mint magánszemély részére teljesített kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás kapcsán belföldön áfa fizetési és számlakibocsátási kötelezettség terheli, függetlenül attól, hogy gazdasági céllal Magyarországon letelepedett-e vagy sem. A szállodának a webhely-üzemeltető részére kell számlát kibocsátania. 3.) A példa szerinti esetben fennáll a lehetősége annak, hogy a webhely-üzemeltető az Áfa tv. XV. fejezetében foglalt különös szabályok szerint eljárva utazásszervezési szolgáltatást nyújtott a munkáltató vagy az alkalmazott részére, melynek keretében a szálloda közreműködésével biztosította a szálláshelyet, ugyanakkor a vendégek a példában említett módon és időtartamra jellemzően nem utazásszervezői minőségben eljáró adóalanyoktól rendelnek meg szálláshely-szolgáltatásokat. Emellett az utazásszervezési szolgáltatások jellegéből adódóan a vendégek számára általában nem okoz problémát az utazásszervezőknek mint a fenti ügyletek kapcsán teljesítésre és egyúttal bizonylatolásra kötelezett adóalanyoknak a beazonosítása. Az előzőekre tekintettel a példában ismertetett ügylet utazásszervezési szolgáltatásként történő bizonylatolását nem ismertetjük.
Jogeset Az Európai Unió bíróságának C-41/04. számú ítélete Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az Európai Unió Bírósága 2005. október 27. napján, fenti ügyszámon meghozott ítéletében lényeges elhatárolási szempontokat fogalmazott meg arra vonatkozólag, hogy milyen módon lehetséges annak megítélése, hogy egy gazdasági esemény az általános forgalmi adózás szempontjából egyetlen komplex ügyletként, vagy több egymástól független ügyletként értékelendő. I. Előzmények: A fent említett számú ítélet alapját képező ügyben egy holland székhelyű – biztosítási tevékenységgel foglalkozó – adóalany (továbbiakban: adózó) megrendelői minőségben eljárva 1997. október 2. napján szerződést kötött egy egyesült államokbeli székhelyű adóalannyal, mint eladóval, annak érdekében, hogy részére egy számítógépes program kerüljön leszállításra. A szerződés rendelkezett arról, hogy a program használatának megkezdésére az Egyesült Államokban kerül sor, és az adózó a termék tekintetében annak hollandiai importőreként jár el. Az eladó a program át nem ruházható használati jogát egy előre meghatározott összegű jogdíj (713 00 USA dollár) megfizetése ellenében, határozatlan időre adta át az adózó részére, mely összeget – a felek megállapodásban foglalt szándéka szerint – a fizetendő egyéb összegektől elkülönítve kellett kiszámlázni. A felek a köztük lévő megállapodásban ugyanakkor rögzítették azt is, hogy az eladó az adózó felé kötelezettséget vállal az alapprogram átalakításá-
9.
ra is, annak érdekében, hogy az adózó a programot – az általa kötött biztosítási szerződések feldolgozásához – rendeltetésszerűen használni tudja. A már említett átalakítás keretében az eladó a program holland nyelvre történő átírását, illetve az ahhoz kapcsolódó módosítások átvezetését végezte el (ezen munkálatok költsége a felek által megállapodottak szerint 793 000 és 970 000 USD közötti összeget érhetett el), e mellett az alapprogramnak az adózó informatikai rendszerére történő telepítése, a szükséges átalakítások elvégzése, valamint adózó alkalmazottainak képzése is megtörtént általa (ez utóbbi költségeit a felek kétszer 7500 USD összegű díjban határozták meg).
Az első és a második kérdés tekintetében – melyek elbírálására együttesen került sor – a Bíróság arra kereste a választ, hogy az alapügyben felmerült körülményeket figyelembe véve az eladó által kifejlesztett és forgalomba hozott, a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető program adathordozón történő értékesítése, majd ezen programnak az eladó által az adózó (vevő) egyéni igényei szerint külön áron végzett későbbi átalakítása az általános forgalmi adó szempontjából két külön ügyletnek, vagy egy egységet képező ügyletnek tekintendő-e, illetve amennyiben egységet képező ügyletről beszélhetünk, az ügylet kezelhető-e szolgáltatásnyújtásként.
A tárgyalt esetben az Európai Bíróság közreműködését – így a részére feltett kérdések megválaszolását – elsődlegesen azon problematika feloldásának igénye tette szükségessé, hogy a fent vázolt konstrukció keretében értékesítendő alapprogram és annak átalakítása egyetlen adóztatandó ügyletnek, ezen belül pedig szolgáltatásnyújtásnak minősül-e, vagy az alapprogramra vonatkozó ügylet termékértékesítésként kezelendő.
A Bíróság elöljáróban utalt arra, hogy – ítélkezési gyakorlatából következően – ha valamely tevékenység több műveletből, illetve cselekményből áll, az adott tevékenységre vonatkozó valamennyi körülményt szükséges figyelembe venni a helyes áfabeli megítélés érdekében, továbbá emlékeztetett arra, hogy az 1. és 2. kérdésekre történő válaszadás – azt is alapul véve, hogy a jelen ügy elbírálásánál kettős követelménynek szükséges eleget tenni (ti. általában valamen�nyi ügyletet különállónak és függetlennek kell tekintetni, ugyanakkor gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból, illetve értékesítésből álló ügyletek nem kerülhetnek mesterségesen elemekre bontásra) – a szóban forgó ügylet egyedi jellemzőinek feltárását kívánja meg.
II. A Holland Legfelsőbb Bíróság Kérdései És Az Arra Adott Válaszok: 1. Kérdés: A hatodik irányelv 2. cikkének (1) bekezdését, 5. cikkének (1) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését együttesen akként kell-e értelmezni, hogy egyetlen ügyletnek kell tekintetni a jelen ügyben tárgyalt típusú számítógépes program azonos feltételekkel történt értékesítését, amelynek keretében két külön árat határoznak meg az eladó által kifejlesztett és forgalomba hozott, a kereskedelemben hozzáférhető, adathordozón rögzített programra, illetve e programnak a vevő igényei szerinti későbbi átalakítására? 2. Kérdés: Igenlő válasz esetén e rendelkezéseket akként kell-e értelmezni, hogy ezen ügyletet szolgáltatásnak kell tekinteni (amelynek szerves részét képezi a termék, azaz az adathordozó értékesítése)?
A Bíróság általános jelleggel kimondta, hogy egységet képező ügyletről különösen akkor beszélhetünk, ha egy vagy több ügyleti elemet kell főszolgáltatásnak, illetve értékesítésnek, illetve járulékos szolgáltatásnak vagy értékesítésnek tekintetni, továbbá amennyiben az adóalany két vagy több, az átlagos fogyasztó részére teljesített művelete, cselekménye annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok olyan objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne.
10.
A Bíróság megemlítette, hogy a holland nemzeti bíróság megállapítása szerint a felek közötti ügylet gazdasági célja az, hogy az eladó az adózó részére olyan programot fejlesszen ki, mely kifejezetten az adózó igényeihez igazodik, annak megjegyzésével, hogy maga az átalakítást célzó munkálatok – mivel az adózó csak az egyedi igényei szerint átalakított formában tudja használni a programot – a kérdéses esetben nem járulékos jellegűek, hanem döntő jelentőségűek. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a kérdés elbírálásánál azon tény, miszerint a program értékesítésére és annak átalakítására vonatkozóan a felek külön ellenértéket határoztak meg, – mivel e körülmény nem befolyásolja az értékesítés és az átalakítás közötti fennálló szoros kapcsolatot – nem bír relevanciával. A fentiek összegzése alapján tehát a Bíróság az első két kérdésre adott válaszában a következők kerültek megfogalmazásra: • A (2006. december 31. napjáig hatályos) 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv (továbbiakban: Irányelv) 2. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy amennyiben az adóalanynak az átlagos fogyasztó részére teljesített két vagy több művelete, illetve cselekménye annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok gazdasági szempontból objektíve olyan egészt alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne, e műveletek és cselekmények összessége a HÉA alkalmazásának szempontjából egységet képező ügyletnek minősül. • Ez a helyzet az olyan ügylet esetén, amely során az adóalany valamely előzőleg kifejlesztett és forgalomba hozott, a kereskedelemben hozzáférhető, adathordozón rögzített programot értékesít a fogyasztó részére, amelyet ezt követően átalakít a vevő egyéni igényei szerint; és még akkor is ez a helyzet, ha ezekre külön árat határoztak meg. • Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy „szolgálta-
tásnyújtásnak” kell minősíteni az ilyen egységet képező ügyletet abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy a szóban forgó átalakítás nem csekély vagy járulékos jellegű, hanem éppen ellenkezőleg: döntő jelentőségű; általában ez a helyzet akkor, ha az olyan körülményeket tekintve, mint az átalakítás mértéke, költsége vagy időtartama, a program átalakítása meghatározó szerepet játszik abban, hogy a vevő a saját igényeinek megfelelően tudja használni a programot. 3. Kérdés: A hatodik irányelv (2002. május 6-án hatályos) 9. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy e szolgáltatást az e cikk (1) bekezdésében említett helyen kell teljesítettnek tekintetni? 4. Kérdés: Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén a hatodik irányelv 9. cikke (2) bekezdésének melyik pontját kell alkalmazni? A harmadik, egyúttal az azzal szoros összefüggésben álló negyedik kérdés tehát annak megválaszolására irányul, hogy a kérdéses esetben az egységet képező szolgáltatásnyújtás esetén mit kell teljesítési helynek tekintetni; e körben a Bíróság vizsgálta azt is, hogy az alapügyben teljesült ügylet esetén alkalmazható-e az Irányelv 9. cikkének (2) bekezdés e) pontjában foglalt teljesítési hely-szabály. A Bíróság leszögezte, hogy megítélése szerint az adózó egyéni igényei szerint átalakított számítógépes program kifejlesztéséhez vagy átalakításához hasonló szolgáltatást mérnökök vagy olyan egyéb személyek végezhetnek, akik ezen tevékenységre vonatkozólag képzésben részesültek, ebből következően a kérdéssel érintett szolgáltatás vagy a mérnöki vagy a mérnöki tevékenységhez hasonló szolgáltatások körébe sorolható (az ügylet teljesítési helyét érintően tehát az Irányelv 9. cikke (1) bekezdésében foglalt főszabály nem alkalmazható).
11.
A harmadik és negyedik kérdésre válaszként tehát a bíróság abbéli álláspontját fogalmazta meg, miszerint az Irányelv 9. cikke (2) bekezdése e) pontjának harmadik francia bekezdését akként kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell az olyan egységet képező szolgáltatásnyújtásra, mint amilyen az első és második kérdésben szerepel, vagyis amelyet a Közösségben letelepedett adóalany részére a szolgáltatást nyújtó országán kívül nyújtanak.
Válasz 2007 előtt az egészségbiztosítóhoz kellett a biztosítotti bejelentést teljesíteni. Valószínűleg ott nem stimmelt valami. A NAV-l is egyeztetett álláspontom az, hogy a bejelentést nem kell megismételni, de ha megteszi a NAV befogadja. Lehet, hogy érdemes lenne személyesen eljárni és a régi bejelentőt magukkal vinni.
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk. Ügyvezetői bejelentési kötelezettség Kérdés T1041-es ügyvezetői bejelentési kötelezettséggel kapcsolatban szeretnék kérdezni Öntől: 2007 előtt alakult cég ügyvezetőjének társas vállalkozói bejelentését még anno papír alapon teljesítették. A NAV ügyfélkapuján lekérdezhető biztosítási jogviszony felületen a bejelentet Munkáltatói név helyett „Nem azonosított foglalkoztató” szöveg szerepel. Lehetséges, hogy a még papír alapon teljesített ügyvezetői bejelentéseket újra be kellene küldeni elektronikusan a T1041-es nyomtatványon? Vagy csak személyesen be kellene mutatni a NAVnak az eredeti bejelentőt és kijavítják?
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez II. évfolyam, ötödik szám, 2016. május A kézirat lezárásának dátuma: 2016. április 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
