Áfakulcs
Bemutatószám 2014. június
Szakmai folyóirat
II. évfolyam 2. szám | 2016. február
Tartalom
BEKÖSZÖNTŐ Tisztelt Olvasó!
A HÓNAP TÉMÁJA
Havonta megjelenő szaklapunkban megtalálja az általános forgalmi adó gyakorlati alkalmazásához szükséges jogszabályok közérthető magyarázatát, az adónem változására vonatkozó aktualitások feldolgozását, a határokon átnyúló ügyletek elszámolásának specialitásait, valamint számos esettanulmányt illetve a jogorvoslatokhoz kapcsolódó határozatokat.
AKTUÁLIS
- Lakóingatlan 5%-os adómértéke
Extra tartalomként minden lapszámhoz szerkeszthető iratmintákat és egyéb segédleteket adunk – például ellenőrzőlista a fiktív számla befogadásának elkerülése érdekében, adóelőleg-nyilatkozat, kiküldetési rendelvény. Előfizetőként Ön jogosult az ingyenes szakmai tanácsadó szolgáltatásunk igénybevételére is. Üdvözlettel:
- Általános forgalmi adó levonásával, visszatérítésével összefüggő 2016. évi változások
ÁFA A MINDENNAPOKBAN - Utazásszervezés az áfában
ADATSZOLGÁLTATÁS - A különleges eljárás alapján megállapított adózás alá tartozó ügyletek feltüntetése az általános forgalmi adóbevallásban
OLVASÓI KÉRDÉSEK – SZAKÉRTŐ VÁLASZOK - Hitel vagy lízing? - Kár ellentételezésére kiállított számla áfavonzata
Varga Szabolcs Vezető szerkesztő Az aktuális lapszám szerzői: Bonácz Zsolt – adószakértő dr. Boda Péter – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Váradi Adrienn – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Honlapunkról – www.afakulcsszaklap. hu – a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további, szerkeszthető segédleteket tölthet le. A kézirat lezárásának dátuma: 2016. január 25.
1.
A hónap témája Lakóingatlan 5%-os adómértéke Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Áfa tv. 3. melléklet I. része az 5%-os adókulcs alá tartozó termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat sorolja fel. Az egyes törvényeknek a gazdasági növekedéssel összefüggésben történő módosításáról szóló 2015. évi CCXII. törvény (kihirdetve 2015. december 16-án a Magyar Közlöny 197. számában) 2016. január 1-jétől 2019. december 31ig terjedő időszakra vonatkozóan hatályba léptette az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 50. és 51. pontját. Az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 50. pontja szerint 5%-os adó terheli az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontja alá tartozó olyan, többlakásos lakóingatlanban kialakítandó vagy kialakított lakást, amelynek összes hasznos alapterülete nem haladja meg a 150 négyzetmétert.
akkor a fordított adózás irányadó, s az 5%-os adókulccsal a megrendelő adózhat. Az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében részteljesítés kikötésének nincs akadálya. A hatályba lépés időpontjából adódóan 5%-os adókulcs kizárólag 2015. december 31-én követően megvalósult részteljesítés(ek) esetében alkalmazható. Az ügyletben résztvevő feleknek kell megállapodniuk abban, hogy az általuk megállapított ellenérték magában foglalja-e az áfát (bruttó ár), vagy sem (nettó ár). A bírósági gyakorlat szerint, ha felek erről nem rendelkeztek, akkor az ellenérték magában foglalja az áfát is. Tehát, ha a felek az Áfa tv. változását megelőzően bruttó árban állapodtak meg, akkor a vevő által fizetendő ellenérték automatikusan nem csökken amiatt, hogy az ügylet tárgyát a teljesítés időpontjában 27% helyett 5%-os adókulcs terheli. Annak nincs akadálya, hogy a felek közös akaratuk alapján a bruttó árat utólag csökkentsék az adókulcs változására tekintettel.
Lakóingatlan fogalma Az 5%-os adókulcs kizárólag lakóingatlanra alkalmazható.
Az Áfa tv. 3. számú melléklet I. részének 51. pontja szerint 5%-os adókulccsal adózik az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) vagy jb) alpontja alá tartozó olyan egylakásos lakóingatlan, amelynek összes hasznos alapterülete nem haladja meg a 300 négyzetmétert. Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) és jb) alpontja szerinti ügyletnek minősül az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés is, ha ennek eredményeképpen a vállalkozás és a megrendelő részére a továbbiakban részletezett feltételeknek megfelelő lakóingatlant ad át. Az Áfa tv. 10. § d) pontja termékértékesítésnek minősíti az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadását a megrendelő részére, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a megrendelő bocsátotta rendelkezésre. A lakóingatlan átadója egyenesen adózás esetén számíthat fel 5% áfát. Ez a helyzet akkor áll elő, ha a megrendelő nem adóalany, vagy ugyan adóalany, de nem áfa fizetésére kötelezett. Amennyiben az ügyletben érintett mindkét fél egyaránt áfa fizetésére kötelezett adóalany (evaalany is ennek minősül),
A lakóingatlan fogalmát az Áfa tv. 259. § 12. pontja határozza meg, amely szerint lakóingatlan: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan, azonban nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület. A lakóingatlan fogalmi meghatározása alapján semmiképpen sem adózhat 5 %-os adókulccsal a lakással egybeépített, vagy a lakással egy helyrajzi számon található olyan helyiség(ek), amely(ek) a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges(ek). Jogértelmezési problémát okoz, hogy az értelmező rendelkezés „csupán” példálózó felsorolást tartalmaz. Ennek következtében, ha nem garázsról, műhelyről, üzletről, gazdasági épületről van szó, akkor azt kell mérlegelés tárgyává tenni, hogy az adott helyiség lakás rendeltetésszerű használatához szükséges-e, vagy sem.
2.
A lakóingatlanra vonatkozó értelmező rendelkezés alapján a lakás és annak használatához szükséges helyiségek (akár lakással egybeépültek, akár nem) egy adótárgyat képeznek, míg azok a helyiség(ek), amely(ek) a lakás használatához nem szükséges(ek), önálló adótárgy(ak) képez(nek), az általános forgalmi adó alapját adótárgyanként kell meghatározni. Lehetséges, hogy a felek a lakóingatlan és a hozzá tartozó helyiségek nettó (általános forgalmi adót nem tartalmazó), vagy bruttó (általános forgalmi adó is tartalmazó) ellenértékét (pl. adásvételnél vételárát) összevontan határozták meg. Ettől függetlenül az eladónak az adófizetési kötelezettsége teljesítéséhez, a vevőnek az adólevonási jog gyakorlásához külön-külön meg kell határoznia azt, hogy az összevont nettó ellenértékéből mennyi az egyes adótárgyak nettó ellenértéke (amely után az áfát fel kell számítani), vagy az összevont bruttó ellenértékből mennyi az egyes adótárgyak bruttó ellenértéke. Az Art. 2. § (1) bekezdése szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Amennyiben az adózó a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsérti, akkor az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel - ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel - állapítja meg. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha az eladó jelentősen mértékben eltéríti lakás, vagy a lakás és annak használatához szükséges helyiség(ek) vételárát a szokásos piaci árhoz képest, annak érdekében, hogy kisebb összegű fizetendő adója keletkezzen. Az adóhatóság adóellenőrzés során ilyen esetben a fizetendő adó összegét jogosult a szokásos piaci ár alapján meghatározni. Természetesen ilyen jellegű magatartás csak akkor gyakorolható, ha a lakással együtt annak használatához nem szükséges helyisége(ke)t is értékesítették. • A Kúria Kfv.V.35.502/2014/6. számú ítéletében elvi jelentőséggel leszögezte, hogy az adóhatóság jogsértően jár el, ha szakkérdésben szakvélemény beszerzése nélkül hoz döntést. Egyértelmű, hogy egy ingatlan piaci árának meghatározása szakkérdésnek minősül, ezért az adóhatóság nem mellőzheti szakértő kirendelését.
5%-os adókulcs egyéb feltételei Olyan lakóingatlan értékesítése eshet 5%-os adókulcs alá, amely új építésű, vagy építés alatt áll (az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pont ja) és jb) pontja ilyen lakóingatlanokra vonatkozik). Új építésű az a lakóingatlan, amelyre a hatáskörrel rendelkező hatóság jogerős használatba vételi engedélyt kiadott, és annak jogerőre emelkedésétől számítottan még nem telt el 2 év. Építés alatt álló az a lakóingatlan, amely felépítésére vonatkozóan már az építési tevékenység megkezdődött, de még nem került kiadásra jogerős használatbavételi engedély. 5%-os adókulccsal kizárólag a megszabott méretet meg nem haladó lakóingatlanok adózhatnak, többlakásos lakóingatlanok esetében az egyes lakások összes hasznos alapterülete nem haladhatja meg a 150 négyzetmétert, az egylakásos lakóingatlanok esetében pedig a 300 négyzetmétert. Az összes hasznos alapterület fogalmát az Áfa tv. nem határozza meg, így a mögöttes jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni, amely a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet. A Korm. rendelet 1. számú mellékletének 88. pontja szerint nettó alapterület az épületszerkezettel részben vagy egészben közrefogott tér vízszintes vetületben számított területe, 1. melléklet 46. pontja szerint hasznos alapterület a nettó alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább 1,90 m, az 1. szem melléklet 46a. pontja értelmében összes hasznos alapterület az összes építményszint hasznos alapterülete. 5 %-os áfát viselő értékesítéshez kapcsolódóan 2016. január 1-jét megelőzően fizetett előleg kezelése 2016. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint egyenes adózó, 27%-os adókulcs alá tartozó ügyletnél az előleg (a foglaló is előlegnek minősül) 21,26%-os adót foglalt magában. 2015. december 31-ét követő teljesítés esetén az adóalapnak az előleg áfa nélküli összege feletti része adózik 5%-os adókulccsal. Az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti, egyenesen adózó ügyletnél, ha a teljesítésre kötelezett 2015-ben előleg kapott, vagy 2015.évi részteljesítésről állított ki számlát, akkor az előlegszámlában, illetve a részteljesítést tartalmazó számlákban 27%-os adókulcsot kellett feltüntetnie.
3.
Ekkor is 2015. december 31-ét követő (rész)teljesítés esetén az adóalapnak az előleg áfa nélküli összege feletti része adózik 5%-os adókulccsal. Ha az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti ügyletben érintett mindkét fél egyaránt áfafizetésre kötelezett adóalany, akkor a fordított adózás az irányadó, s a megrendelőt terheli adófizetési kötelezettség. A megrendelőt az általa fizetett előleg után nem terheli adófizetési kötelezettség, kivéve, ha előleg formájában a teljes ellenértéket megfizeti (ekkor megvalósul az ellenérték megtérítése, amelynek időpontja adófizetési kötelezettséget keletkeztet, mivel a végszámla átvételét és a teljesítés napját követő hónap 15. napját megelőzi). Ha 2016. január 1-jét megelőzően fizetett (adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető) előleg 2016. január 1-jét megelőző (rész)teljesítés ellenértékébe kerül beszámításra, akkor a megrendelőt 27%-os adó terheli. Ezzel szemben, ha 2015. december 31-ét követő (rész)teljesítés ellenértékébe, akkor a megrendelőt 5%-os adó terheli.
Aktuális Általános forgalmi adó levonásával, visszatérítésével összefüggő 2016. évi változások
vántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti a 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja szerinti, az ugyanezen adómegállapítási időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adó. Az Áfa tv. 120. § b) pontja arra vonatkozik, amikor az adózó termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybe vevője fizeti – kapcsolódó fizetendőt adót köteles megállapítani, amelyet részben, vagy teljes mértékben levonásba helyezhet, mivel a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást részben, egészben adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja. Termék beszerzéséhez kapcsolódóan az alábbi esetekben állhat fenn adólevonási jog: • az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás alapján megállapított fizetendő adó tekintetében; • az Áfa tv. 139. §-a szerint megállapított fizetendő adó tekintetében [a termék értékesítésére a 10. § d) pont, 32., 34., 35. §-a irányadó, s a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön]; • Közösségen belüli beszerzést terhelő fizetendő adó vonatkozásában.
2015. december 31-ét követően megnyíló adólevonási jognál a következő szabályokat kell alkalmazni.
Szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan az alábbi esetekben állhat fenn adólevonási jog: • az Áfa tv. 142. §-a szerinti fordított adózás során megállapított fizetendő adó tekintetében; • az Áfa tv. 140. §-a szerinti fizetendő adó tekintetében (teljesítési helye belföld az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése, 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § értelmében, s a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön); • szolgáltatást nyújtója részére fizetett előleg után fizetendő adó vonatkozásában [az előleg után csak akkor kell áfát fizetni, ha a teljesítés helye az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerint belföld].
2016. január 1-jétől módosult az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdésének a) pontja, amely szerint a belföldön nyil-
Az Áfa tv. 120. § c) pont cb) alpontja arra vonatkozik, amikor az adózó önadózással termékimportot terhelő általános forgal-
Írta: Bonácz Zsolt adószakértő
Adólevonással összefüggő szabályok 2016. január 1-jét megelőzően megnyílt adólevonási jog esetén a 2015. december 31. napján hatályos szabályok az irányadóak, még akkor is, ha az adólevonási jog érvényesítésére (levonható adó elszámolására) 2015. december 31ét követően kerül sor.
4.
mi adót állapított meg, amelyet részben, vagy teljes mértékben levonásba helyezhet, mivel az importált terméket részben, egészben adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja. Adózó akkor jogosult termékimport után a fizetendő adót önadózással megállapítani, ha ezt számára az Áfa tv. 156. §-a szerint a vámhatóság engedélyezte. 2016. január 1-jétől hatályos szabályok értelmében adózó az említett jogcímeken kizárólag abban a bevallásban számolhat el levonható adót (feltéve, hogy az adólevonási jog tárgyi feltétele is rendelkezésre áll), amelyben a fizetendő adót el kell számolnia. E rendelkezés értelmében, ha az adólevonási jog tárgyi feltétele (pl. termék Közösségen belüli beszerzése esetén az ügyletet hitelesen igazoló, a beszerző nevére szóló számla) a bevallás benyújtásáig nem áll rendelkezésre, ezért a fizetendő adót magában foglaló bevallásban a levonható adót nem lehet elszámolni, akkor a tárgyi feltétel előállásakor a levonható adó elszámolására kizárólag önellenőrzés útján van lehetőség. Ha az adóhatóság az adólevonási jog tárgyi feltételének előállását megelőzően az adózónál utólagos adóellenőrzést kezd meg, akkor adózó az ellenőrzés megkezdésének napjától önellenőrzés benyújtására nem jogosult. Önellenőrzési lehetőség hiányában az adóellenőrzés az adózó javára köteles megállapítani a levonható adót, feltéve, hogy az adóellenőrzés részére az adólevonási jog tárgyi feltételét benyújtja (példaként felhozott esetben a Közösségen belüli beszerzést hitelesen igazoló, nevére szóló számlát). Amennyiben a vizsgálat alá vont adózó bármely ok folytán a fizetendő és/vagy levonható adót nem megfelelő bevallási időszakban számolta el, s az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját magában foglaló bevallási időszakot az adóhatóság utólagos adóellenőrzés alá vonta, akkor az adóellenőrzés ezen bevallási időszakban köteles a fizetendő és a levonható adót figyelembe venni. 2016. január 1-jétől módosult az Áfa tv. 153/A. § (1) bekezdésének b) pontja, amely szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti más jogcímen [nem a 120. § b) pontja, c) pont cb) alpontja szerinti] az ugyanezen adómegállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.
Amennyiben ezen időszakban a levonható adó nem került elszámolásra, akkor annak figyelembe vételére az adómegállapításhoz való jog elévülésén belül kizárólag azon bevallási időszakra benyújtott önellenőrzés útján van lehetőség, amely bevallási időszakban az adólevonási jog megnyílt. E szabály alapján, ha például az adólevonási jog 2016. január hónap folyamán nyílt meg, akkor a levonható adó önellenőrzés nélkül legkésőbb 2017. december 31. napját magában foglaló bevallási időszakban számolható el. Amennyiben az adólevonási jog 2016. december hónap folyamán nyílt meg, akkor a levonható adó önellenőrzés nélkül ugyancsak legkésőbb 2017. december 31. napját magában foglaló bevallási időszakban vehető figyelembe.
Lakásépítéshez kapcsolódó áfa-visszatérítés 2016. január 1-jétől hatályba lépett 256/2011. (XII. 6.) kormányrendelet 8/A. §-a, amely alapján a természetes személy, ha legfeljebb 150 m2 hasznos alapterületű összkomfortos lakást vagy a legfeljebb 300 m2 hasznos alapterületű összkomfortos egylakásos lakóépületet épít vagy építtet, akkor az építési bekerülési költség megfizetéséhez, illetve az építkezés helyéül szolgáló építési telek vételárához az építési telek természetes személy tulajdonosa adó-visszatérítési támogatást igényelhet. Az adó-visszatérítési támogatás összege az építkezés helyéül szolgáló építési telek, valamint a lakás vagy lakóépület építéséhez megvásárolt anyagok és igénybe vett szolgáltatások számlájában feltüntetett és a kiállított számla szerint megfizetett általános forgalmi adó összege, de legfeljebb 5 000 000 forint. Kizáró rendelkezés hiányában 2016. január 1-je előtt megkezdett és még folyamatban lévő építés esetén (nincs még használatbavételi engedély) a 2016. január 1-je előtti költségekre jutó adót is vissza lehet téríttetni. Az építtető akkor jogosult a támogatásra, ha a telekértéken kívül eső bekerülési érték 70%-áról számlával rendelkezik. Az adó-visszatérítési támogatás az említett költségekre egyidejűleg és legfeljebb egy alkalommal, a használatbavételi engedély kiadását megelőzően, legkésőbb 2019. december 31-ig igényelhető. Az adó-visszatérítést hitelintézet bírálja el, amely részére az igénylő az értékbecslés és a helyszíni szemle díját nem tartalmazó, legfeljebb 30 ezer forint bírálati díjat köteles fizetni.
5.
Az adó-visszatérítési támogatás építési telekre jutó részét a hitelintézet az építési telek vételáráról kiállított számla benyújtását követően, egy összegben folyósítja. A kormányrendelet szerint nem igényelhető az adó-vis�szatérítési támogatás az Áfa tv. 10. § d) pontja szerinti termékértékesítésre. Az Áfa tv. 10. § d) pontja termékértékesítésnek minősíti az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlannyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadását a jogosult (megrendelő) részére, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult (megrendelő) bocsátotta rendelkezésre. E jogszabályi rendelkezés az ún. generálkivitelezés esetére vonatkozik, amikor a generálkivitelező vállalkozás a megrendelő részére egy olyan építmény felépítését vállalja, amelyet az ingatlan-nyilvántartásba be kell kell jegyezni. A kormányrendelet e tiltás érvényesítése érdekében előírja, hogy az igénylő építő vagy építtető a kérelem benyújtásakor teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan köteles nyilatkozni arról, hogy nem kötött vagy az építési munkák befejezéséig nem köt olyan kivitelezési szerződést, amely alapján a vállalkozó az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre alkalmas lakás vagy lakóépület felépítésére és igénylő részére történő átadására köteles. A magánszemély a tilalom miatt nem igényelheti vissza a generálkivitelező által kiszámlázott áfát. Megítélésem szerint a kormányrendelet megengedi, hogy a magánszemély az általa megvásárolt és a generálkivitelező részére átadott anyagok beszerzése során megfizetett áfát visszaigényelje. Megítélésem szerint ugyanez vonatkozik a generálkivitelezőt megbízó magánszemély által megvásárolt építési telek beszerzését terhelő áfára is.
Áfa a mindennapokban Utazásszervezés az áfában Írta: dr. Boda Péter NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XV. fejezetében foglalt, az utazásszervezői tevékenységet végző áfa alanyok által alkalmazott különbözeti adózásra, mint különös adózási módra vonatkozó szabályok kerülnek röviden ismertetésre.
I. A különös adózási mód alkalmazásának feltételei Az Áfa tv. 214. §-a értelmében az utazásszervezési szolgáltatást nyújtó adóalanyok (továbbiakban: utazásszervezők) tevékenységére az Áfa tv. rendelkezéseit az Áfa tv. utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályokról szóló XV. fejezetében (továbbiakban: XV. fejezet), vagyis az Áfa tv. 205212/C. §-ában meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy azok az áfa alanyok akik/amelyek utazásszervezői minőségben járnak el, az Áfa tv. általános szabályai mellett a XV. fejezetben foglalt különös szabályokat (továbbiakban: különös szabályok) is kötelesek figyelembe kell venni. Az Áfa tv. 206. §-ának (4) bekezdése külön rendelkezik arról, hogy a különös szabályok nem alkalmazhatók az utazásközvetítők tevékenységére, akik/amelyek az utazásszervezők megbízásából, azok nevében kötnek megállapodást az utasokkal. A különös szabályok hatálya alá tartozó utazásszervezési szolgáltatásoknak minősülnek az utazásszervezők által a saját nevükben az ügyfeleiknek, mint utasoknak nyújtott olyan, jellegadó tartalmuk alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatások, amelyeknek teljesítése érdekében az utazásszervezők a saját nevükben az utasok javára más adóalanyoktól rendelnek meg szolgáltatásnyújtásra, termékértékesítésre irányuló ügyleteket, különösen személyszállítást, szálláshely-szolgáltatást, ellátást és idegenvezetést. A fenti feltételeknek megfelelő, ugyanakkor a 24 óra időtartamot meg nem haladó, illetőleg éjszakai szálláshelyadást nem tartalmazó szolgáltatások az Áfa tv. alkalmazásában szintén utazásszervezési szolgáltatásoknak tekintendők.
6.
Az utazásszervezési szolgáltatások jogosultjai az utasok (továbbiakban: utasok), vagyis az utazásszervezőknek tett nyilatkozatuk alapján azok az ügyfelek, akik/amelyek a szolgáltatást • nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg • egyéb esetekben adóalanyi minőségben eljárva a saját nevükben és javukra veszik igénybe. Az utazásszervezési szolgáltatások teljesítését megelőzően az utazásszervezők kötelesek az ügyfeleiket nyilatkoztatni arról a szolgáltatást utasként vagy nem utasként kívánják igénybe venni.
II. A különbözeti adózás Az utazásszervezőknek az adó alapját Áfa tv. 210. §-ában, valamint a 212/A-212/C. §-ában meghatározott különös adómegállapítási mód, a különbözet szerinti adózás szabályai szerint kell megállapítaniuk az ún. egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel, vagy az ún. önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszerrel. II.1. Az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer Az utazásszervezők főszabály szerint az adó alapját az egyedi nyilvántartáson alapuló módszerrel állapítják meg, melynek lényege, hogy az adó alapját az utazásszervezők árrése képezi. Az utazásszervezők árrése • az utasok által megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett nettó ellenértéknek, mint kisebbítendő tagnak és • az utazásszervezők nevében az utasok javára megrendelt, más adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések megtérített vagy megtérítendő, pénzben kifejezett bruttó ellenértékének, mint kisebbítendő tagnak a különbözete. Az árrés tehát nettó összeg, melyre 27 százalékos mértékű adót kell felszámítani. Amennyiben a fenti módon kiszámított különbözet nulla, vagy negatív szám, úgy az árrésként – és ezáltal az adó alapjaként – nullás értéket kell figyelembe venni, vagyis az utazásszervezőknek adófizetési kötelezettségük nem keletkezik. II.2. Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer
II.2.a) Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer választása A belföldön nyilvántartásba vett utazásszervezők – az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentés alapján – dönthetnek úgy is, hogy az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer helyett az utazásszervezői minőségükben fizetendő adó együttes összegét az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszerrel számítják ki, ugyanakkor azon ügyletek esetében, amelyeknél az utasok által fizetett előleg jóváírása, illetve kézhezvétele időben megelőzi az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszerre történő áttérést, az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell alkalmazniuk. Az utazásszervezők a fenti választásuk évét követő naptári év végéig nem térhetnek el az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazásától, valamint, ha ez utóbbi határnap lejártáig az állami adóhatóságnál eltérően nem nyilatkoznak, akkor a választásuk a határnapot követően egy éves időtartammal meghosszabbodik. II.2.b) Az adó alapjának megállapítása önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszerrel Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása érdekében az utazásszervezőknek az általuk teljesített ügyleteket figyelembe véve olyan önálló pozíciószámokat kell meghatározniuk, amelyek • azonos földrajzi területre (helyszínre) irányuló, • azonos tartalmú és • színvonalukat tekintve azonos minőségű, továbbá • külön nyilvántartott utazásszervezési szolgáltatásokat foglalnak magukban. Az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása során az utazásszervező az adó együttes alapját az általa nyújtott utazásszervezési szolgáltatásoknak az adott adómegállapítási időszakra vonatkozóan önálló pozíciószámonként összesített, számított árrés tömegéből határozza meg, úgy, hogy az árréstömeget csökkenti az árréstömegre jutó adó együttes összegével. A számított árréstömeg • az utazásszervezők által az utasoktól beszedett és az utasoknak visszatérített ellenérték adómegállapítási időszakra összesített összegének, mint kisebbítendő tagnak és • az utazásszervezők által a saját nevükben az utasok javára más adóalanyoktól megrendelt, az utazásszervezési szolgáltatások teljesítése érdekében szükséges termékér-
7.
tékesítések, szolgáltatásnyújtások ellenértéke összesített összegének, mint kivonandó tagnak a különbözete. Amennyiben a fenti módon kiszámított különbözet nulla, vagy negatív szám, úgy az árréstömegként és ezáltal az adó összesített alapjaként nullás értéket kell figyelembe venni, vagyis az utazásszervezőknek adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. II.2.c) Az önálló pozíciószám lezárása és megszűnése Az Áfa tv. 212/C. §-a szabályozza azokat az adókötelezettségeket, amelyek az utazásszervezőket az önálló pozíciószámok lezárása és megszűnése kapcsán terhelik. Az önálló pozíciószám megszűnik, ha az utazásszervező • az adott önálló pozíciószámot lezárja; • az adott önálló pozíciószám megnyitásától, vagy az az alá tartozó szolgáltatásokkal kapcsolatosan utolsóként megvalósuló előleg/ellenérték-fizetéstől, illetve térítéstől számított 6 hónapos időtartamban ténylegesen nem nyújt utazásszervezési szolgáltatást; • választási jogával élve a soron következő adómegállapítási időszak kezdetétől az önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer helyett az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kívánja alkalmazni; vagy • jogutód nélkül megszűnik. Jogutód nélküli megszűnés esetén az önálló pozíciószám abban az adómegállapítási időszakban szűnik meg, amelyről az utazásszervező záróbevallást benyújtani köteles. Az önálló pozíciószám megszűnése esetén az utazásszervezők kötelesek az adott önálló pozíciószám megszűnésével érintett adómegállapítási időszakban a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamára a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegét megállapítani, ezt követően pedig a végleges árréstömeget össze kell hasonlítaniuk az egyes adómegállapítási időszakokban már bevallott, göngyölített árréstömeggel. A megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömege • a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a II.2.b) pontban kisebbítendő tagként meghatározott érték göngyölített összegének, mint kisebbítendő tagnak és • a II.2.b) pontban kivonandó tagként meghatározott érték összegének, mint kivonandó tagnak a pénzben kifejezett különbözete.
Amennyiben a fenti módon kiszámított különbözet nulla, vagy negatív szám, úgy megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegként nullás értéket kell figyelembe venni. Ha a megszűnő önálló pozíciószám végleges árréstömegének és a megszűnő önálló pozíciószám fennállásának teljes időtartamát magában foglaló adómegállapítási időszakokban a megszűnő önálló pozíciószám II.2.b) pont szerint számított árréstömege göngyölített összegének a különbözete abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja a 10 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, az utazásszervezők • kötelesek az adott önálló pozíciószám megszűnését tartalmazó adómegállapítási időszakban a különbözetre jutó adót fizetendő adóként megállapítani, ha a különbözet pozitív előjelű; • jogosultak arra, hogy legkorábban az adott önálló pozíciószám megszűnését tartalmazó adómegállapítási időszakban a megállapított adót a különbözetre jutó adó összegével csökkentsék, ha a különbözet negatív előjelű.
III. Egyes adókötelezettségek Az Áfa tv. a 208-209.§-ában, valamint a 211-212. §-ában az utazásszervezési szolgáltatások teljesítési helyéről és az azok kapcsán megfizetett előlegről, illetve a fenti ügyletek adómentességéről és az utazásszervezőket megillető adólevonási jogról külön rendelkezik. Az utazásszervezési szolgáltatások az utazásszervezők gazdasági célú letelepedési helye, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye szerinti államokban teljesülnek, továbbá az azok kapcsán jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely arányosan tartalmazza az utazásszervezők által számított árrés megfelelő részét, illetve az árrés megfelelő részére jutó fizetendő adót. Az utazásszervezési szolgáltatásokat az Áfa tv. 110. §-a szerinti adómentes közvetítői szolgáltatásoknak kell minősíteni abban az esetben, ha az azok megvalósításához szükséges, más adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtások, termékértékesítések teljesítési helye a Közösség területén kívül van. Ha a más adóalanyok által teljesített ügyletek közül egy vagy több nem felel meg a fenti feltételnek, akkor az adómenteség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőket. Az utazásszervezők az utazásszervezési szolgáltatások teljesítéséhez szükséges, más adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz, termékértékesítéshez kapcsolódóan megállapított adóra – mint előzetesen felszámított adóra – adólevonási jogot nem alapíthatnak.
8.
Adatszolgáltatás A különleges eljárás alapján megállapított adózás alá tartozó ügyletek feltüntetése az általános forgalmi adóbevallásban Írta: dr. Váradi Adrienn NAV - Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Mint az – egy korábbi összefoglalónk témáját képező – utazásszervezési szolgáltatások esetében is, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.), illetve azon belül annak XVI. fejezete a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek vonatkozásában is az ún. árrés (vagy különbözeti) adózást jelentő, különleges szabályokat rendeli alkalmazni. A főszabálytól eltérő jogszabályi rendelkezések indoka, hogy a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésével foglalkozó adóalanyokat – az említett speciális szabályozás hiányában – igen hátrányosan érintené azon körülmény, miszerint az egyes termékek megvásárlására rendszerint általános forgalmi adó felszámítása nélkül nyílik lehetőségük (és így oldalukon értelemszerűen levonható előzetesen felszámított adó sem keletkezik), ugyanakkor az általuk teljesített termékértékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Jelen összefoglalónkban a már hivatkozott speciális rendelkezések – elsősorban a viszonteladóra konkretizált – ismertetését célozzuk.
1. Az Áfa tv. XVI. fejezetének hatálya alá tartozó termékek meghatározása Azon termékek köre, melyre vonatkozóan alkalmazandóak a különbözeti adózás szabályai, az Áfa tv.-ben előírtak figyelembevételével az alábbiak szerint határozható meg: • használt ingóságok – ilyenként minősülnek az olyan műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek nem minősülő ingó termékek, amelyek adott, illetőleg kijavításuk vagy rendbehozataluk utáni állapotukban eredeti rendeltetésüknek megfelelően használhatóak
(ezen termékcsoportba tehát értelemszerűen nem tartoznak például azon tárgyak, melyeket egyszeri használatot szolgálnak, vagyis az első használatkor megsemmisülnek), • műalkotások – ennek tekinthetőek az Áfa tv. 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékek (például a művészek által saját kezűleg készített festmények, rajzok), • gyűjteménydarabok – ilyenként értékelhetőek az Áfa tv. 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékek (például posta- és illetékbélyegek, melyek nincsenek, és nem szánják őket forgalomba), • régiségek – ezek alatt a 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek értendőek (olyan 100 évnél idősebb termékek, melynek nem tartoznak a 9701-9705 vámtarifaszám alá).
2. Az Áfa tv. XVI. fejezete szerinti különbözeti adózást alkalmazó adóalanyok, illetve a részükre értékesítő személyek köre A különbözeti adózás alkalmazására az alábbi adóalanyok jogosultak, illetve kötelezettek: • viszonteladók, azaz olyan adóalanyok, akik (amelyek) ilyen minőségükben továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szereznek be, importálnak, vagy egyébként tartanak tulajdonukban, illetőleg e körben – megbízás alapján – bizományosként járnak el (ezen megfogalmazásból létható az, hogy a viszonteladók esetében lényeges feltétel az, hogy az általuk megvásárolt termék saját használat vagy egyéb hasznosítás nélkül kerüljön továbbértékesítésre), • nyilvános árverés szervezője, vagyis olyan adóalanyok, akik (amelyek) ilyen minőségükben használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget nyilvános árverésre bocsátanak azzal a céllal, hogy azt az árverésen a legtöbbet ajánlónak értékesítsék (az értékesítés tárgyát képező terméket ez esetben az adóalany részére a megbízója adja át, annak érdekében, hogy azt az adóalany bizományosi konstrukcióban bocsássa nyilvános árverésre). Az előbbi két adóalany tekintetében lényeges különbség – így arra utalni is szükséges –, hogy míg a viszonteladóknak (az új közlekedési eszköz értékesítésre irányuló ügyleteket kivéve) lehetősége van az adóhatóság részére tett bejelentés
9.
keretében nyilatkozni arról, hogy e tevékenységével összefüggésben a különleges szabályok helyett az Áfa tv. általános szabályait kívánja alkalmazni, a nyilvános árverés szervezője a különös szabályoktól való eltérésre nem jogosult. Indokolt továbbá kitérni arra, hogy az Áfa tv., illetve ezen belül annak 216. § és 229. §-a – mind a viszonteladók, mind a nyilvános árverés szervezője esetében – szigorúan meghatározza azt, hogy a különbözeti adózás szabályainak alkalmazásához mely feltételeknek kell megfelelniük azoknak a személyeknek, szervezeteknek, akiktől a továbbértékesítés tárgyát képező termék a viszonteladó, illetve a nyilvános árverés szervezője részéről beszerzésre kerül (ilyen eladónak minősülnek például – mind a viszonteladó, mind a nyilvános árverés szervezője vonatkozásában – a nem adóalany személyek, szervezetek).
3. A viszonteladó esetében figyelembe vehető adóalap A viszonteladó adóalapjának kiszámítása a következő két módon történhet: a. Az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében az adóalap kiszámítása a viszonteladót megillető árrés (ezen összeg a termék árrésre jutó adót is tartalmazó értékesítési árának és az adót nem tartalmazó beszerzési árának különbözetét jelenti) alapul vételével, illetve ezen összegből az árrésre jutó adó összegének kivonásával történhet. (Amennyiben a különbözet nulla vagy negatív előjelű szám, árrésként, illetve adóalapként nullát kell figyelembe venni.) b. A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetében a viszonteladó által fizetendő adó összesített alapjának kiszámítása az azonos adómérték alá eső termékeknek az adott adómegállapítási időszakra összesített árréstömege (ezen összeg az adott adómegállapítási időszak során értékesített, azonos adómérték alá eső termékek értékesítési árának összege, valamint az adott adómegállapítási időszakban az Áfa tv. 216. §-ában foglalt feltételeknek megfelelő személyektől, szervezetektől beszerzett termékek beszerzési árának a különbözetét jelenti) alapulvételével, illetve ezen összegből az árréstömegre jutó adó összegének kivonásával történhet. (Ez esetben is igaz az, hogy amennyiben a különbözet nulla vagy negatív előjelű szám, árrésként, illetve adóalapként nullát kell figyelembe venni.)
Ez utóbbi módszer esetében tehát az árrés termékenkénti külön-külön történő meghatározása és nyilvántartása, illetve az adóalap egyedi nyilvántartáson alapuló meghatározása nem szükséges, azon kitétel megjegyzésével, hogy az 50 ezer forintnál magasabb összegű beszerzési áron vásárolt termékek tekintetében ezen módszer nem alkalmazható. A teljes körűség kedvéért érdemes kitérni arra, hogy amen�nyiben a viszonteladó, mint az Áfa tv. XVI. fejezete szerinti különbözeti adózást alkalmazó adóalany részére előleg fizetésére kerül sor, az előleg fizetésének ténye keletkeztet-e általános forgalmi adókötelezettséget. A kérdés eldöntéséhez mindenekelőtt szükséges annak rögzítése, hogy az Áfa tv. 59. § (1) bekezdésében foglaltak szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt, azaz előleget juttatnak, a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. Ennek megfelelően tehát az áfa rendszerében – főszabály szerint – az a tény, hogy az adóalany előleget kapott, adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A viszonteladó részére fizetett előleghez kapcsolódó adókötelezettség megállapításához szükséges leszögezni továbbá, hogy az Áfa tv. – a 214. § (1) bekezdésében – kimondja ugyan azt, hogy a viszonteladó tevékenységére a törvény rendelkezéseit a XVI. fejezet 2. alfejezetében meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, azonban – mivel az említett fejezet a viszonteladók adófizetési kötelezettsége keletkezésének időpontjára vonatkozó különös rendelkezést nem tartalmaz – e tekintetben az Áfa tv. III. fejezetének általános előírásai alkalmazandóak. Utóbbiakból következik tehát, hogy az Áfa tv. III. fejezetének részét képező 59. § előírásait a viszonteladónak is alkalmaznia kell (azaz a kapott előleg után áfa fizetési kötelezettsége keletkezik), és így a részére fizetett előleg tekintetében igaznak tekinthető az is, hogy azt az Áfa tv. 59. § (2) bekezdése értelmében úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. (A viszonteladó részére juttatott előleg az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetén úgy kezelendő, mint amely a várható árrés arányos összegét terhelő áfát is magában foglalja, míg a globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása esetén az előleg az adott adómegállapítási időszak összesített értékesítésiár-összegében veendő figyelembe.)
10.
4. A különleges szabályok szerinti eljárással érintett ügyletek bevallási kötelezettsége A használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazó adóalany részéről a különös szabályok szerinti eljárással megállapított adó alapját, illetve az adó összegét a ’65 jelű bevallás 1665A-01-01 lapjának 9. sorában kell szerepeltetni (a „b” oszlopban az adó alapja, a „c” oszlopban pedig az adó összegét tüntetendő fel). Az Áfa tv. XVI. fejezetének hatálya alá tartozó használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítése után a különös szabályok szerint megállapított – a 9. sorban szintén szerepeltetendő – adó összege a ’65 jelű bevallás 1665A-01-01 lapjának 50. sorába írandó be.
OLVASÓI KÉRDÉSEK Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kérdését
[email protected] e-mail címen várjuk.
Helyesen gondolom az előbbieket, vagy valamely más időpontban lehet levonásba helyezni az előzetes áfát? Az ügylet végül zárt végű pénzügyi lízing lett, az autó átvételének időpontja, és a lízingszerződés megkötése 2015 december. A vállalkozó negyedéves pénzforgalmi áfa elszámolású.
Válasz Zárt végű pénzügyi lízing az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés. Az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés b) pontja szerint pénzforgalmi adózást választó adózó az Áfa tv. 10. § a) pontja szerinti termékbeszerzés esetén áfalevonási jogát az általános szabály szerinti gyakorolhatja, függetlenül a pénzügyi kiegyenlítés időpontjától. Ebből adódóan adólevonási jogát az Áfa tv. 119. § (1) bekezdés szerinti időpontban érvényesítheti, tehát akkor, amikor a lízingbeadónak adófizetési kötelezettsége keletkezik. A lízingbeadónak az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése alapján adófizetési kötelezettsége a birtokba adás időpontjában keletkezik
Kár ellentételezésére kiállított számla áfavonzata
Hitel vagy lízing? Kérdés Kérdés Kőműves munkákkal foglalkozó egyéni vállalkozó vagyok. Tevékenységem végzéséhez új teherautót szándékozom vásárolni hitel igénybevételével, vagy zárt végű pénzügyi lízinggel. Kérdésem, hogy az általános forgalmi adót mikor helyezhetem levonásba? Az áfa elszámolására a pénzforgalmi elszámolást választottam. Véleményem szerint: - Hitel igénybevétel esetében: Önrész kiegyenlítésekor az önrésszel arányos áfa igényelhető vissza. A hitellel arányos rész után a hitelszerződés alapján a hitelintézet átutalásakor történik meg a számla teljes kiegyenlítése, tehát ebben az időpontban lehet az áfát levonásba helyezni. - Zárt végű pénzügyi lízing esetében: Erre az esetre nem vonatkozik a pénzforgalmi halasztás az Áfa tv. 196/B§(2) bek b) pontja alapján, a levonási jogot a számla kifizetésétől függetlenül gyakorolni lehet a birtokbavételkor.
Cégünk bontási tevékenység során robbantást végzett, aminek következtében kárt okozott a bontási terület szomszédságában lévő épületben. A károsult épület egyik fala szinte ledőlt, vezetékek szakadtak el, az épületben lévő termelő gépek károsodtak, számítógépes hálózat sérült. A kárt alvállalkozónk okozta, aki közvetlenül megtérítette a kár összegét a cégnek. A károk helyreállítása idejére a cég ebben a csarnokban üzemszünetet rendelt el. Az üzemszünet miatt a feldolgozandó árut át kellett szállítaniuk másik csarnokba, ami miatt többlet üzemanyag költség, túlóra, többlet bérmunka (logisztika) költségük keletkezett. Ezen költségeket a cég áfá-val növelten átszámlázta nekünk, amit mi tovább számláztunk az alvállalkozónknak.
11.
Az alvállalkozónk az áfá-val növelt számlát nem fogadja be, arra való hivatkozással, hogy a kártérítés nem tartozik az áfa hatálya alá.
A bontást végző cég megrendelőjétől nem rendelte meg a kérdésben leírt tevékenységet (áru átszállítása másik csarnokba), erre vonatkozó szerződés a felek között nem jött létre.
Úgy gondolom, itt nem csupán pénzösszeg megfizetésére kerül sor, hanem egy átszámlázott szolgáltatást fizetünk meg és számlázunk tovább, ami már adóköteles gazdasági eseménynek minősül (igaz ez nem az eredeti állapot helyre állítására irányul). Cégünk valóban elkövette azt a hibát, hogy a továbbszámlázás során a „üzemszüneti kár” továbbszámlázása megnevezés került a számlára.
Ebből adódóan a megrendelői pozícióban levő cég nem vállalt kötelezettséget az említett tevékenységek elvégzésére a részére egyébként szolgáltatást nyújtó (bontási tevékenységet végző) cég felé, de az ezt egyébként sem rendelte meg tőle. A megrendelő nyilvánvalóan áruit saját jól felfogott érdekében (további károk megakadályozása érdekében) szállította át másik csarnokba, s nem azért, mert ezt tőle a bontást végző cég megrendelte.
A számlát helyesbítenénk „káreseménnyel kapcsolatos üzemszünet miatt felmerült költségek” továbbszámlázására. Kérem, szíveskedjék annak megítélésében a segítségünkre lenni, hogy az alvállalkozónk jogosan kifogásolja-e a számlában az áfa feltüntetését, amennyiben a helyesbítő számlát kiállítjuk, abban Ön szerint felszámolhatjuk-e az áfá-t.
A megrendelő által a bontási tevékenységet végző cég részére nyújtott szolgáltatás hiányában a bontást végző cég nem kapott szolgáltatás ellenértékét térítette meg, hanem kártérítési kötelezettségének tett eleget, ezért az áfa felszámítása nem lehetséges (jogsértő).
Válasz A kérdésben leírtak alapján álláspontom szerint a bontási tevékenységet végző cég részéről valóban kártérítés fizetésére került sor, amelyet továbbhárított a kárt okozó alvállalkozó részére. A leírtak alapján a megrendelőnek kárt okozott a bontást végző cég, a bontás végző cégnek pedig kárt okozott a hibát elkövető alvállalkozó. Az Áfa tv. 259. § 6. pontja szerint a kártérítés nem tekinthető ellenértéknek, tehát a jogosult a részére járó kártérítés után áfát nem számíthat fel. A kérdésben leírt jogértelmezés (a megrendelőnek a bontást végző cég szolgáltatást teljesített, s azok ellenértékét térítette meg) véleményem szerint nem helyes. A megrendelőnek okozott kár abból adódott, hogy a bontási tevékenységet végző cég hibájából bekövetkezett üzemszünet miatt kiadásai merültek fel, amelyek egyébként nem keletkeztek volna.
Áfakulcs-Kulcs az áfa összetett rendszeréhez II. évfolyam, második szám, 2016. február A kézirat lezárásának dátuma: 2016. január 25. Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Bp., Váci út 91. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Szerkesztő: Varga Szabolcs Előfizethető a kiadónál. E-mail:
[email protected] Internet: www.forum-media.hu Grafikai kivitelezés: Prime Rate Kft.
12.
