A TERMÉSZET SZERKESZTI: NADLER HERBERT KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER

HERBERT

K I A D J A : B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS

XXVII. É V F O L Y A M

NÖVÉNYKERTJE

17—18. S Z A M

OROSZLÁNFÓKA

AZ

ÁLLATKERTI

1931. S Z E P T E M B E R

FÓKATÓBAN.

A z állatkerti fény kép pályázaton első díja' nyert k é p ; D u l o v t t s J e n ő

felvétele.

TARTALOM: Rapaics Raymund dr.: Napraforgó. Laczó Viktor dr.: „Bobby" csimpánz megjegyzései. Szilády Zoltán : „Cscrno More". Kolosváry Gábor d r . : Pókokról és hálóikról. Éhik Gyula : dr.: Júliusban özbaklesen. Schveitzer József dr.: Bolyongás a szibériai pusztákon.

Fehér J e n ő : Szelíd lepkék. Pongrácz Sándor dr.: A z öngyilkosok. Vilmos svéd királyi herceg: Ingagi. Rövid közlemények. Mi újság az Állatkertben ? Báró Schell József A n t a l : Egy fogolycsaládról.

1.-15.

5"

:í x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

Szent Gellért Cjyogyiurdo és Szálló BUDAPEST

47° C. r á d i u m o s h ő f o r r á s o k . A legtökéletesebb gyógy be rendezések. Elsőrangú gyógyszálló a fürdővel közvetlen kapcsolatban. Diétás konyha. + H U L L Á M F Ü R D Ő

* w w w W W w w W W W w W W W w W W W W w wW W W W M

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

GUNDEL vendéglője az Állatkert főbejárata mellett kiváló konyhájáról közismert. POLGÁRI

©

Z E N E .

Éttermei és terrasza a Gellért>szállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóink kedvelt szórakozási helye.

w w w w w w w w - i i r f W W W w ^

HESS

X X X X X X X X X X X X X X X X X X 40 4 0 XX P.-TŐL P.-TÖL X X X X X vízisport-, h o r g á s z - , X X t u r i s t a - f e l s z e r e l é s e k X X X X X A kerti k á r t e v ő k p u s z t í t á s á r a X X L É G P U S K Á K ( e n g e d é l y nélkül) X X 6 — 9 — 1 2 — 1 4 mm X X k i s flobertek é s p u s k á k X X X X X X X fegyver- és sportáruraktárában X X BUDAPEST X VI. kerület, V i l m o s c s á s z á r - ú t 3 3 . s z á m X X X X Á R J E G Y Z É K !

WEEKEND-SATRAK

SKABA ÉS

ÁRAK.

A

£3

BUDAPESTI

ÁLLAT* ÉS NÖVÉNYKERTBEN MINDEN LÁTOGATÓ ui TANUL, GYÖNYÖRKÖDIK ÉS S Z Ó R A K O Z I K VÁLTSON ÁLLATKERTI BÉRLETJEGYET, MELYNEK ÁRA EGÉSZ ÉVRE: Felnőtteknek . . . . 12 P Tanulóknak és gyermekeknek . . 6 P Köztisztviselőknek . 8 P Köztisztviselők gyermekeinek . . 5 P

PLÖKL

Napijegyek ára: 70 fillér, vasárnap és csütörtökön 5 0 fillér, 10 éven aluli gyermekeknek 3 0 fillér

na

—ka tutiul UH

MAUTHNER

KI M I N T V E T , UGY A R A T , MAGNÁL JOBBAT SEHOL SEM

Fennáll 57 év óta.

KAPHAT!

MAUTHNER MAG MAUTHNER

ÖDÖN

magtermelő és magkereskedelmi részv.'társ.

BUDAPEST SURGÖNYCIM: MAUTHNEREK BC" T e l e f o n : J . 463—65 "£Kf

Központ: VII., ROTTENBILLER»U. 33. —————^— Fióküzlet: IV., KOSSUTH LAJOSsU. 4.

A Ferencrendiek templomával szemben r

Főár jegyzék, mely növénys á r j e g y z é k e t i s t a r t a l m a z , őszi árjegyzék ősszel vethető magvak:

r 6l

4

^'"V""* "

8

^í '

.> K * hagymákról i n g y e n es bérmentve S

B

A TERMÉSZET KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : B U D A P E S T , VI., Á L L A T K E R T TELEFON: AUT. 194-30

XXVII. É V F O L Y A M

SZERKESZTI:

NADLER H E R B E R T A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

1T

18. S Z Á M

N A P R A F O R G Ó . í r t a : Rapaics Raymund.

Ma már a magyar tanyák egyik legkedveltebb növénye, amely nélkül el sem képzelhetjük a tanyai földeket és a tanyai házak környékét. Aki szereti a jelent könnyelműen visszavetíteni a múltba, azt mond­ hatná, hogy a magyarság egyik ősi virága. Pedig a napraforgó is, mint az akác, csak későn került amerikai hazájából az Alföldre és itt csak a tanyaföldek ki­ osztásakor terjedt el. Ennek pedig összevissza alig száz esztendeje, néhol még ennél is rövidebb az ideje. És virágnak is csak kismértékben mondható az Alföldön. A nagybirtokos nagy fákkal, például magas jegenyékkel szegélyezi birtokán a földtáblákat, a kis­ gazda kis földje nem bírja meg a szegély fákat, azok árnyéka sokat elvenne a termésből, hát más szegély­ növényt keresett, kisebbet, mégis feltűnőt, gyorsan növőt, mégis hasznosat és ezt a napraforgóban találta meg, amelynek embernél magasabb szárán óriási sárga fészekvirágzatok nőnek, ezekben a gyakran tányérnak nevezett fészkekben jó olajos »magvak« érnek és télen a növény hatalmas kórója pompás tüzelő a búbosban. Ám azért, hogy a napraforgó amerikai jövevény, az Alföldön meg csak százados a múltja, nevének mégis nagyon régi és nagyon komoly a története, Európában általában, Magyarországon különlegesen is. A növények fényérzékenységét, tudományos nevén heliotropizmusát, nem a modern tudomány fedezte fel, ismerték ezt már a régiek is, ma már meg sem lehet állapítani ki és mikor fedezte fel és nevezte meg az első napraforgó növényt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy már a görög és a római növénytanban nem is egy, hanem mindjárt többféle napraforgó növénnyel és növénynévvel találkozunk. A görögök hagyták ránk a heliotrópium nevet, amely a helios = nap és trepein = fordulni szavak származéka, jelentése tehát napra­ forduló. Plinius többféle napraforgó növényt elég részletesen ismertet heliotropium és helioscopium néven, ezek valószínűleg a mai Heliotropium nemzetség tenger­ melléki fajai és a napraforduló Euphorbiák lehetnek. A heliotropiumról azt írja Plinius, hogy »még borús időben is a nap után fordul, olyan nagy a ragaszkodása ehhez az égitesthez, éjjel pedig eme szenvedélye követ­ keztében becsukja virágait«. Az Euphorbia helioscopiáról pedig azt tanítja a tudós szerző, hogy : »helioscopius neve arra a tulajdonságára vonatkozik, hogy fej szerű csomóját (vagyis virágzatát) mindig a nap felé fordítja«.

M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó 15-ÉN KÉT ÖSSZEVONT SZÁMA ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY ÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 3 PENGŐ E G Y E S S Z Á M Á R A 60 F I L L É R

1931. S Z E P T E M B E R 1 . - 1 5 .

A középkorban a kultúra lassan északibb tájakra húzódott és így a tengermelléki napraforgók háttérbe szorultak. De ez legkevésbbé sem jelentette a napra­ forgó név kivesztét és a heliotropizmus jelenségének elfeledését. A középeurópai ember csak annyiban változ­ t a t o t t a helyzeten, hogy a maga környezetében élő új növényekre ruházta át a régiek neveit. Érdekes, hogy a középkori ember a katángban és a körömvirágban találta meg a maga napraforgóit, noha ezek nem tekinthetők igazi napraforgó növényeknek. A katángot már a régiek is jól ismerték intybus, vagy intubus néven, Plinius szerint az egyiptomiak cichorium-mk nevezték. A középkori barátok azonban erre a növényre ruházták a régiek heliotropium nevét, amelyet latinosan a solsequium szóval fejeztek ki. A solsequium, vagyis a katáng virágzatának nagyon feltűnő a heliotropizmusa. Ugyanis ez a közismert kék virágzat reggel, napkeltével nyílik és körülbelül délelőtt 11 óráig tárja szét a fészek nyelves virágait, azután véglegesen becsukódik és a szirmok elhervadnak. H a az ég borús, a körülbelül hat óra hosszat tartó virágnyílás valamivel elhúzódik. A solsequium nevet magyarban már a XV. századbeli besztercei szójegyzékben megtaláljuk, de a szójegyzék szerzője nem fordította le magyarra, hanem a növény magyar neveként a katáng szót közli. Ma is ez a leg­ használatosabb neve. A XVI. század magyar szó­ jegyzékeinek és füveskönyveinek írói másként jártak el, gyakran lefordították magyarra a növény tudományos vagy német, esetleg francia nevét. Például a heliotropiumot a Murmelius-íeie szótár ismeretlen magyar munkatársa 1533-ban napranézőfü-nek nevezi, Melius Juhász Péter pedig ezt írja 1578-ban megjelent Her­ báriumában : »Intybus vagy Intubus kétféle. Egyik a mezei, ennek neve Heliotropium, Solsequium, azaz naputánjáró fű. Ez a mezei is kétféle. Egyiknek mint a konkolynak vagy a búzavirágnak kék virága vagyon, a nap után fordul, ez a katáng. A másiknak a virága fehér szabású, nem terül úgy el mint a katángnak, az nap után járó fűnek, az réteken, szántóföldeken igen terem. Ezt híják cichoriának, scariolnak, serisnek, az patikáriusok endiviának, azaz keserű vad salátának. A másik féle Intybus, nap után járó fű, Endivia, akit vetnek, amaz keserű fodor saláta. Szintén olyan a korója, mint a katángkorónak. Ezzel ették a zsidók a húsvéti bárántc A X V I I . században már csak Szenei Molnár Albert szótárában és annak újabb és újabb kiadásaiban él tovább a katáng mint napranézőfű, ellenben a fellendülő magyar kertészeti irodalomban új növények jelent-

ő virága a napot felköltétül délen által napnyugtig követi, emlékezetre méltó körülforgásával, úgyhogy valamely ég részén vagyon a nap, ugyanazonra ennek virági nézzenek, még felhős időben is, mintha ennek lelkétől újulna meg ; éjjel mintha ugyan a napot siratná, össze vonódik, délben minden felé magát ki­ terjeszti, mintha vőlegénnyét kezével ölelni akarná«. Így írja le Plinius nyomán a francia or­ vos a solsequium »a napra forgó fű rette­ netes nappal való ba­ rátságáét. Ilyen nagy a nap­ raforgó név történeti múltja. Míg azonban ez a név lassacskán kialakult a magyar nyelvben, közben a leendő névtulajdo­ nos is megjelent a történelem színpa­ dán, hogy óriási sárga virágzatával és min­ denik társáét felül­ múló fényérzékeny­ ségével egytől-egyig a feledés homályába döntse az ókori és kö­ zépkori napraforgó­ kat. A ma Helianthus annuus néven ismert növény közelebbi amerikai hazája bi­ zonytalan, eleinte peruvianus-nak mond­ ták, ma mexikóinak tartj ák. Mindenesetre bizonyos, hogy indián növény és már a XVI. század első felében elhozták a »magját« Spanyolországba. A spanyolok nagyon hamar megkedvelték és a spanyol nemes­ ség a heraldikában a hódolat jelképévé avatta. Mivel a napra néz, a symbolikában azt jelenti : Non inA név kötelez, Napraforgók. Nadler Herbert felvétele. feriora secutus. Neve tartja a közmondás, a X V I . század fü­ így volt ez ebben az veskönyveiben Flos solis, Tabernaemontanus szerint esetben is. Amit a régiek a napraforgóról írtak, azt a Corona solis és Mattioli már a X V I . század 80-as éveiben tudós Mizault mind rárakta a körömvirágra, amelynek középkori eredetű calendula nevét is megmagya­ azt írja, hogy gyakori a kertekben, ez azonban csak a rázta : »Csemetés palánta ez, törsöke vagy szára déli országokra, Spanyolországon kívül Olaszországra kilenc szegletű, levele egy kicsinnyé hosszú, virága vonatkozhat, mert az Alpoktól északra csak a X V I I . tekintetes sárga és nem kedvetlen szagú, az honnat században jelentkezik először a kertekben.

kéznek solsequium gyanánt. Nadányi János, akitől a magyar napraforgó név mai alakja származik, ezt a nevet ilyen alakjában először »Kerti dolgoknak leírása« című, 1669-ben megjelent munkájában közli. Nem eredeti munka, hanem miként Nadányi is elmondja a címlapon, Mizald Antal, helyesebben Antoine Mizault (1520—1578), francia orvos latinnyelvű orvos-kertészeti munkájának fordítása. A franciák azon­ ban a középkorban nem a katángot tekin­ tették solsequiumnak, hanem a köröm­ virágot, amelynek most Calendula officinalis a tudományos neve és a magyar ker­ tekben is kedvelt dísz. De beszéljen inkább Mizault a Nadányi fordításában: »Napra forgó fűnek közönsé­ ges neve deákul solsia, a patikában Ca­ lendula, nem emez közönséges napraforgófű, amint sokan ítélték, melynek neve Heliotropium, akar nagyobb légyen az, akar penig kissebb. Nem azért, hogy a napra ne forogjon, amint majd megmongyuk, hanem azért hogy külső színe éppen más«. Tehát a franciák sárga színe miatt tekintik nap­ virágnak a köröm­ virágot, amelynek mai francia neve souci nem más, mint a középkori solsequi­ um (s a változásnak a latin solsia meg az ófrancia soulsie a közvetítője), a kö­ römvirág.

széllyel koszorúkat szoktak csinálni. A fűről író dokto­ roknál Calendulának is hivattatik, azért hogy minden holnap calendáin, azaz első napján virágozni, vagy mint mások mondják, csemetézni szokott. A parasztok órájának hívják némelyek azért, hogy a reggeli, dellyesti és estvéli órákat környüljárásával kijelenti. Mások nap menyasszonyának hívják és napfűnek, azért hogy az

Magyarországon is ekkor jelent meg. Az első magyar­ országi adat Heindel Ferdinánd ügyvéd pozsonyi kertjéből 1651-ben származik. E kert növényeinek katalógusában Flos solis major néven szerepel. De ugyan­ ekkor már Lippay hercegérsek pozsonyi kertjében is díszlett és a hercegérsek öccse, Lippay János, 1664-ben nap után járó virág, solsequium néven sorolja fel s

annak a kornak divatja szerint »a ki még nem virág­ zott fejét«, tehát virágzatát, főtt salátának ajánlja, amelyet úgy fogyasztanak, mint »a spárgának gyenge hegyit, káposzta csimáját, komló hegyét» stb. A X V I I I . században eleinte valósággal bújócskát játszik a növény és magyar neve. Pápai Páriz dictionáriumában még 1767-ben is ezt olvassuk: »Napra forduló Flos solis, Heliotropium, eine Sonnen Blum«, alább pedig : »Napra néző fű Verrucaria, Sosequium, Heliotropium, Flos solis, Sonnen Wirbel Kraut«. E g y ü t t mult és jövő! Csak Csapó József és csak 1775-ben írja először : »Napraforgó. Kertekben termesz­ tik ez két ember magasságú füvet; virági mint egy tányér akkorák, levelei szélesek, nagyok. E z t a füvet legelsőbben Amerikából s abban levő Peru nevű országból hozták ide Európába. Virágit ha füszerszámmal s vajjal főzik, olyan ízűek, mint a spárga ; magvait meg lehet enni, némelyek ugyan azt tartják, hogy főfájást okoznak e magok. E n gyerekkoromban eleget ettem, de ilyen változást utánna nem tapasz­ taltamé A napraforgó nagy fényérzékenységét Monardes már 1582-ben ismertette. Schaffner megfigyelései szerint a fiatal, még fel nem nyílt virágzatok is »nutálnak«, nemkevésbbé a levélrügyek is, reggel kelet, este nyugat felé irányulnak. Szíklevelei éjjelre összehajlanak. Való­ ban, ez az amerikai napraforgó méltán ragadta el nevét európai versenytársaitól. M u t a t v á n y á t joggal nevezik napraforgásnak. *) *) Mivel n e m is n a g y o n r é g e n e g y i k m u n k a t á r s u n k a z t az állítást, h o g y a n a p r a f o r g ó v i r á g z a t a a n a p u t á n f o r d u l t e r m é ­ szetrajzi k o h o l m á n y á n a k m i n ő s í t e t t e , f e l v e t j ü k a k é r d é s t — a m e l y h e z o l v a s ó i n k h o z z á s z ó l á s á t k é r j ü k — : A napraforgó virágzata tehát fordul-e, avagy nem fordul a nap után ? E r r e a k é r d é s r e v á j j o n m i a v a l ó s á g n a k megfelelő p o n t o s v á l a s z ? A m i ó t a fenti c i k k ü n k k é z i r a t á t e l o l v a s t u k — a u g u s z t u s d e r e k a ó t a — sokezer n a p r a f o r g ó t n é z t ü n k és f i g y e l t ü n k , d e ezek k ö z ü l e g y n e k v i r á g z a t a s e m fordult a n a p után, t e h á t n e m »forgott«, e l l e n b e n v a l a m e n n y i á l l a n d ó a n n a p k e l e t n e k n é z e t t , t e h á t c s a k reggel k a p t a s z e m b e a n a p f é n y t , d é l u t á n m á r h á t a t f o r d í t o t t a n a p n a k . H o g y ez í g y v a n - e n y á r elejétől, a v i r á g z á s k e z d e t é t ő l fogva is, a v a g y t a l á n a v i r á g z a t z s e n g é b b , k ö n n y e b b k o r á b a n , a m i k o r a n n a k s z á r a is g y e n g é b b és hajlé­ k o n y a b b , mégis fordul a n a p u t á n , erre nézve kérjük olvasóink hozzászólását. * Szerk

„CSERNO

MORE."*

í r t a : Szilády Zoltán.

A római világban Pontus Euxinus volt a neve. Ennek emlékére nevezték a Várna melletti cári nyaraló­ helyet is Evxinográd-xi&k. Mikor a szláv áradat északról jőve eljutott a tengerpartig, Európa e legnagyobb beltengerének a Cserno More, vagyis Fekete-tenger nevet adta. A magyar látogató a tenger fogalmát valamiképen az Adriával kapcsolta össze. Nekünk i t t első látásra a Quarnero örökzöld lombja hiányzik és mindenfelé a délszaki növényzetet keressük. A Földközi-tenger vidékéről ismert mediterrán flórát a Fekete-tenger mellékén csak jóval délebbre találjuk, o t t is csak szórványosan. Annál változatosabb az állatvilág. Aki csak a város falai közt marad, az is okvetlen megismerkedik egy kedves tengeri állattal, a nagy, * Szerzőnek sajtó alatt l e v ő és legközelebb megjelenő „ B u l g á r i a " című könyvéből.

hófehér ezüstsirállyal (Larus argentatus). H a kiter­ jesztett szárnnyal suhan el fejünk felett, akkor látjuk csak, hogy a szárnyavége fekete. Nappal rajokba csoportosulva halászgat a tengeren. Ötvenes-hatvanas csoportokba verődve üldögél egy-egy alkalmasnak látszó folton, a hullámos víztükrön. Néha valóságos rajvonalakká sorakozik a vizén, hogy a hullámveréssel érkező prédát szemmeltarthassa. Estére a sirályok elszélednek a házak felett; egyenként vagy páronként választva ülőtanyát. H a kettő ül egy kéményre vagy házgerincre, harsány csetepaté-kezdődik, szembenéznek egymással és vijjogva szitkozódnak, nem nagy örömére az aludni vágyó polgároknak. Várna a sirályok városa. H a a tengerpart élővilága iránt érdeklődünk, akkor az új hajóhídon áthaladva körülsétálunk az öböl déli partjain. Félórányira a forgalmas kikötőtől valóságos ázsiai homokpusztaságra jutunk. E z a limán széles iszapgátja. I t t - o t t egy pirosló tócsa sós vízén ezernyi legyecske táncol. A nedves mélyedésekben még tengődik néhány sásféle és a sóval barátkozó gyomnövény. Tovább aztán nem látunk egyebet a kék tengernél és a vakító, fehér homokpartnál. E g y jó órai séta árán azonban eljutunk a Várnai-öböl déli szélét szegélyező dombokhoz és itt ismét változatos, erdős, kertes tájékon járhatunk, hideg források vízével üdíthetjük magunkat a sivatagi út után. H a estefelé térünk vissza, halászokkal találkozunk. Hálójukból sok apró halat raknak kosa­ raikba. Fáradságos munka árán is igen gyér az ered­ ményük. A Fekete-tenger állatvilága az Adriáéhoz képest igen szegényes. A dagály sokféle rákot, kagylót, csigaházat vet ki a partra. A szívkagyló, Cardium, fésűskagyló Pecten, a kardhüvelyalakú Solen, a csülökkagyló Mytillus, mind adriai ismerősünk, de kisebbek az ottani példányoknál. Tüskésbőrüeket, férgeket is találunk, de ritkábban. A tenger vizében is alig látunk valami állatot. Hajóról, csónakról nézve, többnyire csak a víz színén lüktető medúza, az Aurelia aurita kékfoltos, kocsonyás kalaptestével találkozunk. Szabályos időközökben össze­ húzódó ernyőjével vizet lövell ki, hogy apró tápláló­ lényekkel telt új vizet vehessen magába. E z t az egyen­ letesen lüktető úszó testet a bolgár igen találóan a tenger szívének nevezte el. Egyik-másik medúzának kísérőtársa is van. Egy négycentiméternyi kis hal, a Trachurus trachurus kerülgeti ernyője alá rejtőzködve. A kék medúza nem fogja el ezt az apró barátját, sőt táplálékát is megosztja vele. A meduza-társaság most a tengerparthoz közelít. Nem törődnek vele, nem vesznek tudomást arról sem, hogy éppen most közelít a dagály­ hullám s néhány perc múlva odacsapja cifra, sallangos testüket a parthoz és a tengerszív nem lüktet többet. Az iszapos parton majdnem minden lépésnyire ott hever egy-egy meduza-hulla. Más tengereken is így v a n ez. Az Atlanti partokon egy-egy nagyobb vihar u t á n valóságos meduza-halmokat találnak. I t t aztán sokat töprenghetünk felette, hogy hová lett a tökéletes alkalmazkodásnak az a törvénye, amit az iskola olyan szívesen belemagyaráz az állat­ életbe. A medúza testében az idegrendszer csak egy gyűrűvel összefoglalt hálózat. E z a szerkezet nem t u d tanulni, érzeteket társítani. Évezredek óta és minden nap ezernyi tengerszív pusztulhatott el a hullám­ verésben és egy sem próbálta sorsát kikerülni, a part közelségétől elmenekülni. A Fekete-tengernek vagy száz halfaja van, kevesebb, mint a Földközi-tengernek és általában kisebbek a

halak, mint például az Adriában. Az átlag 30 cm-es tengeri márna, a Mullus barbatus, i t t csak 15 cm hosszúra nő, a 40 cm-es »scombri« itt alig nagyobb 20 cmnél. Ennek köszönhető, hogy a Fekete-tengerben az emberevő cápától sem kell tartanunk. Két cápafaj él itt, a nagyobbik 121 cm hosszú. Ez egy A canthias-íaj, csak a Fekete-tengerben él és a tudomány előtt eddig ismeretlen volt. A bolgár halász »akula«-nak vagy »morszko kucse«-nak, »tengeri kutyá«-nak nevezi. A másik cápafaj a Földközi-tengerben honos Acanthias Blainvillei. A Fekete-tenger legtöbb hala a Földközi-tengerben ismert közönséges fajokhoz tartozik. Vannak Labrus-ok, Scomber-ek, vagyis makrélák, tőkehalfélék, Gadus-ok stb. A legízletesebbnek tartják a palamutot, a Pelamis sarda-t. Versenytársa' a fogas — o t t »bela riba«-nak, »fehér hal«-nak mondják—, amely a tengerben a 65 cm hosszúságot is eléri. A halászat szempontjából leg­ kiadósabb a pontynagyságú Alosa pontica. E z t tavasszal nagy tömegekben fogják. A közönséges makréla, a Scomber scombrus a leg­ népszerűbb hal Bulgáriában. Szárított állapotban, csomókba fűzve ott fityeg minden bolt kirakatában. »Csiruzi«-nak vagy »csiroszi«-nak mondják és ez a leg­ olcsóbb húsféle. Elfogyasztás előtt le kell hántani a tüskéit s aztán porrá törik csontkemény aszalt testét. A különösebb alakú halak közül a bolgárok »tengeri ördögé«-t, a horgászóhalat, a Lophius piscatorius-t, meg a csikóhalat, a »morszko koncse«-t az Adria láto­ gatói jól ismerik. Közös hala a két tengernek a fenéken mászkáló Trigla hirundo is. Bolgár neve, »tengeri fecske«, a fejhez közel álló fecskeszárnyúszóira vonatkozik. Nálunk morgóhal néven ismeretes, mert a vízből kivéve morgó hangot ad. Vannak a Fekete-tengernek nagyobb állatai is, és pedig emlősök. Van három delfinje és egy kihalóban levő fókafaja. A delfinfajokat képünkön a szófiai múzeum elő­ csarnokában kifüggesztett példányokon mutathatjuk be. A kisebbek közül hosszúcsőrű fejéről ismerjük meg a Thursiops nemnek egy helyi faját, amely éppen leírás alatt áll. Ugyancsak a Fekete-tenger sajátos faja a tömpeorrú delfin, ezt Abel »Phocaena relicta« néven,

„BOBBY"

CSIMPÁNZ

MEGJEGYZÉSEI.

L e í r t a : Laczó Viktor dr. Nagyon t e t s z e n e k n e k e m a z e m b e r e k . H a j u k u g y a n k e v é s v a n és elég k o m o r a r c o t v á g n a k , r u h á j u k p e d i g , k ü l ö n ö s e n a férfiaké, e g y s z e r ű e n n e v e t s é g e s , d e ú g y l á t s z i k , elég intelligens f a j z a t ; b á r n e m nagyon é r t e m , hogy l e h e t v a l a k i eszes, aki n e m v i d á m és n e m j á t s z i k . N e m bölcs a z , a k i nem nevet. A z t h i s z e m , h o g y az e m b e r e k kissé k é p m u t a t ó k . I d e á l l n a k a k e t r e c ü n k elé és s á p í t o z n a k , h o g y »jaj, s z e g é n y á l l a t o k , de b e v a n n a k z á r v a ; h o g y l e h e t n e k a z e m b e r e k o l y a n k e g y e t ­ lenek, h o g y m e g f o s z t j á k a z á l l a t o k a t e g y e t l e n k i n c s ü k t ő l , a szabadságtól!« Bocsánatot kérek, én úgy t u d o m , hogy ti v a g y t o k a z o k az e m b e r e k . H á t n e m m i a t t a t o k v a g y u n k m e g ­ f o s z t v a a s z a b a d s á g t ó l ? H á t n e m az t ö r t é n i k m i n d e n ü t t , a m i t ti akartok? K ü l ö n b e n p e d i g t e s s é k t u d o m á s u l v e n n i , hogy a k e t r e c e k n e m m i n k e t z á r n a k el t ő l e t e k , h a n e m t i t e k e t z á r n a k el t ő l ü n k . Az én s z e m e m m e l n é z v e n e m én v a g y o k a k e t r e c b e n , h a n e m t i . Minden oldalról ti v a g y t o k elrekesztve mitőlünk. H o g y n e k ü n k

A Fekete-tenger három delfin-faja a szófiai királyi természetrajzi múzeum elő­ csarnokában. (Az ajtó felé e s ő P h o c a e n a . a fölső, fehérhasú Thursiops, a nagy és szomszédja Delphinus). Eredeti fényképfelvétel.

mint a Fekete-tenger ősi faját ismertette. Az adriai delfinhez legközelebb álló, rövid, hegyesorrú faj a leghosszabb a három közül. (A képen jobbra eső kisebb példány is ehhez tartozik.) Gondosabb vizsgálat alapján ez is külön fajnak bizonyult, de leírása még nem jelent meg. A Fekete-tenger legnagyobb állata a kihalóban levő fehérhasú fóka, a Monachus albiventris. Már csak néhány család él belőle a Szozopoltól délre eső Zetim Borún félszigetnek egy védett helyén. E g y példányát Szófiában a cári múzeumban láthatjuk. Széles, kerek­ fejű, fakósárgaszőrű állat. Rendkívüli nagysága annál érdekesebb, ha tudjuk, hogy a Kaspi-tengerben és a Bajkál-tóban élő rokonai éppen kis termetükkel tűnnek ki. A bolgár tengerpart változatos madárvilágából csak néhány érdekesebbet említünk. Uegdíszesebb köztük az állatkertünkben ismert, pompás tollazatú szűzdaru, az Anthropoides virgo. Költözés idején a k i s e b b h e l y ü n k v a n , az c s a k p é n z k é r d é s ; í g y a k e t r e c k e v e s e b b e k e r ü l . U t ó v é g r e is n e m m i b á n t u n k t i t e k e t , h a n e m t i b á n t a n á t o k bennünket, h a a vaskorlát ebben titeket n e m akadályozna. Mi v a g y u n k az é r t é k , m i n k e t v á s á r o l t m e g a v á r o s , t i pedig v a g y t o k az a veszedelmes társaság, amely semmit sem hagy b é k é b e n . Mi m e n n é n k világgá, felétek se n é z n é n k , d e t i v a g y t o k a kártevők, a ragadozók! A m i szabadságunkat ti ne sirassátok! Sirassátok inkább a t i s z a b a d s á g t o k n a k h o l k o r l á t o z á s á t , h o l p e d i g teljes elvesz­ tését. Egyáltalában tudjátok ti még, m i az a szabadság? M i n d e n e k e l ő t t t e g y e t e k k ü l ö n b s é g e t a lehet és a szabad k ö z ö t t . Lehetséges n e k ü n k az, amihez v a n erőnk. V a n erőnk m a g á n a k a f ő d o l o g n a k elvégzésére és v a n e r ő n k az esetleges a k a d á l y o k l e k ü z d é s é r e . A z a k a d á l y l e h e t v a g y m a g á h o z a fődologhoz kötve, v a g y pedig a m i erőnkhöz. Az akadály m á s szóval v a g y a m ű v e t nehezíti meg, vagy pedig a m i erőnket bénítja meg. A ti akaratotokat leginkább m á s embernek akarata korlátozza; m á s embernek akár parancsa, akár tilalma. Szabadnak m o n d h a t j á t o k m i n d a z t , a m i r e n é z v e más akaratnak sem parancsa n e m irányít, sem tilalma n e m akadályoz titeket. M i n d a p a r a n c s , m i n d a t i l a l o m az i d e g e k b e , az a g y b a fész­ k e l ő d i k b e , h o g y a z t á n m i n d e n cselekvés e l ő t t m i n t v a l a m i b e n s ő k ö t e l é k v a g y g á t l á s t ű n j é k elő. H á t l á t j á t o k , e m b e r e k ,

burgászi liniánokat látogatja. A tengerparti mocsarak­ ban még eléggé gyakori a pelikánnak két faja, a Pelecanus crispus és a Pelecanus roseus és ellátogatnak ide az északi sarkvidék szárnyasai is, különböző búvárok, a Colymbus arcticus, sirályok s t b . A Fekete-tenger állatvilágát a háború előtt az oroszok tanulmányozták legalaposabban. Erre a célra a p a r t legszebb vidékén, Sebastopolnál alapítottak

biológiai állomást, mert itt az állatvilág is igen változatos. Kutatásaik eredményéről Sernoff S. A. számolt be*) 1913-ban. Az ő leírása szerint az állatok társas települése itt is olyan, mint a Földközi-tengerben. I t t is vannak a p a r t minőségéhez vagy a vízi növényélethez alkal­ mazkodó állatövek, biocoenosis-dk, mint amott. I t t is másféle állatvilága v a n például a sziklás partoknak, más a Zosteraalgás padoknak, más a kagylók övének stb., mint a Földközi-tengerben. Feltűnő különbség az, hogy a Fekete-tengerben kevesebb állatfaj él és a legtöbb állat nem nő olyan nagyra, mint Európa más tengereiben. Különösen fel­ tűnő az állathiány a nyilt tengeren. Nagyobb állatot csak a parti övben találhatunk. Átlag 60 kilométer szélességűre becsülik ezt a parti zónát és a halászat is csak ezen a területen eredményes. A halak tavasszal, jól ismert időszakban vonulnak végig a partok mentén északnak vagy vissza délnek és ehhez a vonuláshoz igazodik a halászok munkássága. Az év legnagyobb részében üres hálókkal vagy igen gyér eredménnyel térnek haza. Az állatélet korlátozottsága nyilvánul meg abban is, hogy bizonyos mélységen alul semmiféle élő lényt nem találunk. Az élet határa a Fekete-tengerben a 183 méter mélység. Ezen alul a tenger vizét elviselhetetlenné, lakhatatlanná teszi az o t t fejlődő kénhidrogén-gáz. Régebben úgy magyarázták, hogy ez a kénhidrogén a tenger fenekére lesülyedt élőlények rothadásából keletkezik. Újabban más tapasztalatra jutottak. James Möhrem norvég tudós a norvégiai fjordokban vizsgálta a mély rétegek kénhidrogén-keletkezését és azt találta, hogy ez a vegyület minden élő testtől függetlenül, pusztán szervetlen úton jön létre. Ugyanezt a módját a kénhidrogénképződésnek a Fekete-tengerre vonat­ kozólag Pencso Drenszki jeles bolgár tudós tanulmányai bizonyítják. (Eszesztoznania i Geografija Szofija. V I I I . 1923.) A gázképződést a következő képletekkel fejezhetjük k i : C + C a S 0 == CaS + 2 C 0 2

4

2

H O H- CaS + C 0 = H S + CaCO , 2

A/. Aurelia-medüza é s Trachin us-halacska barátsága.

n e k ü n k m a j m o k n a k i l y e n gátlásaink nincsenek. A z é n a g y a m b a semmiféle m á s a k a r a t n a k s e m ó h a j t á s a , s e m p a r a n c s a , s e m t i l a l m a , s e m k é r e l m e v a g y fenyegetése n e m f é s z k e l ő d ö t t b e . Az m e g e s i k , h o g y a z e m b e r e k v a s r u d a k a t á l l í t a n a k e l i b é n k s a k k o r a z t á n i t t a »nem lehet« ; a z i s m e g t ö r t é n i k , h o g y a k k o r a d n a k e n n i , a m i k o r ő k t a r t j á k j ó n a k s a k k o r is i t t a »nem l e h e t « ; a z is m i n d e n n a p o s d o l o g , h o g y a z á p o l ó r á n k k i á l t s m i m e g i j e d ü n k és e s z ü n k b e j u t a t e g n a p i o l d a l b a v á g á s és azért meghunyászkodunk : de i t t benn az agyunkban, a kép­ z e t e i n k b e n teljesen i s m e r e t l e n a z a g á t l á s , h o g y »nem s z a b a d « . E z t n á l u n k valami formában csak a kicsinyek ismerik, amikor az anyjuk őket hol ettől, hol m e g amattól visszarántotta. Mi n a g y o k igen s z a b a d o k n a k é r e z z ü k m a g u n k a t . Csak n y i s s á t o k ki a k e t r e c ü n k e t ! D e a z t é p p m i a t t a t o k n e m lehet megtenni. Biztos, h o g y l e l ő n é t e k m i n k e t . . . Az igaz, h o g y m i n e m v a g y u n k »műveltek«. M i m a j m o k v a g y u n k s a k o l l é g á i n k i t t a s z o m s z é d b a n tigrisek, a m o t t t á v o l a b b m e g s z a r v a s o k és m e d v é k . M i n d a n n y i a n ú g y é l ü n k , a h o g y a z a t e r m é s z e t ü n k n e k megfelel s a z o k n a k m u t a t j u k magunkat, amik vagyunk. Semmivel sem többnek. Egyikünk­ m á s i k u n k m e g i s t a n u l v a l a m i t , d e s o h a s e m feledjük el, m i k ­ n e k s z ü l e t t ü n k . A m a j o m s á g u n k a t m e g ő r i z z ü k . V á j j o n t i is m e g ő r z i t e k - e az e m b e r s é g t e k e t ?

2

2

a

* ) A k a d . Sci. St. Petersbourg. V I I I . Ser. X X X I I . V o l .

Mi a t i e s z m é n y e t e k ? N á l u n k á l l a t o k n á l ú g y v a n a dolog, hogy m i n e m sokat gondolkozunk, m e r t nálunk úgyszólván m i n d e n c s a k vigy j ö n . H a é n egészséges v a g y o k és j ó l l a k t a m , u g r á l n i és m u l a t n i s z e r e t e k . E z a z é n c s i m p á n z t e r m é s z e t e m . Szeretem, h a az ápolóm játszik velem s én jó nagyot üthetek a k o b a k j á r a , v a g y b e l e m a r k o l h a t o k a h a j á b a és v i g y o r o g h a t o k . Teljes és t ö k é l e t e s c s i m p á n z k í v á n o k l e n n i , s r ö v i d i d ő a l a t t ezt el is é r e m . R ó l a t o k a z o n b a n i g a z á n n e m t u d o m , m i t a k a r t o k . M e r t ha teljes és tökéletes emberek akarnátok lenni, azt annyi évszázad alatt márcsak elérhettétek volna! De h á t akkor m i t akartok ? Ti n é h a s z á n a k o z t o k r a j t u n k a z é r t , h o g y n e m v a g y u n k szabadok. E z n e okozzon nektek gondot. H a rajtunk szánakozni a k a r t o k , t e g y é t e k m e g a z é r t , h o g y nem tudunk veletek beszélni. Csak n é z z e t e k n é h a a z a r c u n k b a s m e g l á t j á t o k , h o g y ez a z e g y dolog b á n t m i n k e t . Beszélni s z e r e t n é n k . A k u t y á k is, a l o v a k is, m i m a j m o k is. N e m is h i n n é t e k , m e n n y i m i n d e n j ó t m o n d a n á n k nektek. Nálunk ugyanis az ösztönök tiszták. Az állatok alap­ természetét m i n á l a t o k j o b b a n értjük. T i m á r n a g y o n messze estetek az őskortól, ti m á r agyon v a g y t o k művelve. T i m á r a b e s z é d e t is e l r o n t o t t á t o k . N e m c s a k n y e l v t a n i l a g , h a n e m t a r ­ t a l m i l a g is. E g y i k l e g n a g y o b b k i n c s e t e k , h o g y beszélni t u d t o k ; de m á r a z t is r o m l á s t o k r a és k á r o t o k r a h a s z n á l j á t o k . P e d i g

Ezt az átalakulást természetesen csak a mély rétegekben tenyésző baktériumok működése magyarázza meg. Drenszki pontos méréseket végeztetett a tenger hőmérsékletére, sótartalmára és kénhidrogéntartalmára vonatkozólag és rétegenként följegyezte, hogy miként függ össze az élő világ jelentkezésével. E z t a megfigyelést a következő táblázat szemlélteti: Mélység méterekben

0 27 91 183 2120

Hőmérséklet C. fokokban

24 8'9 80 8'8 9-0

Sótartalom százaléka

1-81 1-85 2-06 216 2-25

Kénhidrogéntartalom

0 0 012 0-39 6-00

bizonyítja, hogy a Mezőség helyén is ilyen kihaló beltenger lehetett az ember megjelenése előtt, aminő ma a Fekete-tenger. E s feltehető, hogy a Fekete­ tenger is olyan márgatalajú, sótelepekkel körülszegett hullámos medence lesz, ha majd évezredek multán feltöltődik és kiszárad, mint Erdély Mezősége.

Élő tartalom

S o k élőlény

«

«

K e v é s élőlény S e m m i élőlény

«

«

Az élő és élettelen vízrétegeknek ezt a sorozatát a tengeráramlások sem zavarják, meg. A Fekete­ tengernek csak két jelentéktelen áramlása van. Az egyik északról induló, hűvösebb áramlás a p a r t mentén, a másik egy meleg áramlás, amely a Boszporus-szorosból északnyugatnak t a r t , szintén a bolgár partok mentén. E n n e k a melegebbik áramlásnak tulajdonítható, hogy Szozopolnál és délebbre jóval gazdagabb az állatvilág. Erre a tapasztalásra számítottak akkor, amidőn a bolgár halászati iskolát és tengerkutató intézetet Szozopol egyik szigetén építették meg. Ennél nagyobb és a közönség számára is hozzáférhető a várnai akvárium és biológiai intézet. Éppen az idén nyitják meg Siskov Gjorgi egyetemi t a n á r vezetése alatt.

A harmadkor második szakában Középeurópán és Középázsián egy keletnyugati irányú tengeröv vonult keresztül. E z t a tengert a nagy folyók lassanként beiszapolták és megédesítették. A betöltődéssel a nagy tenger medence részekre tagozódott. Ilyen tenger­ maradvány m a a Bajkál-tó, az Aral-tó, a Kaspi- és a Fekete-tenger. Az Erdélyi-medence gipsz- és sótar­ talmú márgarétegeivel és állatkövületek hiányával azt a r a n y a k a t és d r á g a k ö v e k e t s z ó r n á t o k m a g a t o k k ö r ü l , lia s z é p , kellemes, finom s z a v a k a t használnátok. Sohasem lehettek oly n y o m o r u l t a k , h o g y a z édes b e s z é d b ő l k i f o g y n á t o k . H a egye­ b e t n e m t u d t o k a d n i e g y m á s n a k , l e g a l á b b szép szavakat adjatok ! Óh, hogy ezt m i n e m tehetjük! A m i k o r m i i t t a feleségemmel u g r á l u n k és t i a k e t r e c ü n k e l ő t t á l l t o k , ú g y t ű n i k fel n e k e m , h o g y n e m v a g y t o k v a l a m i n a g y o n fürgék. S ő t , h a n e m s é r t ő d t ö k m e g , a z t is m o n d h a t n ó k , h o g y b i z o n y elég lomhák vagytok. M i c s o d a h o s s z a s á l l d o g á l á s o k , m i c s o d a lassú s é t á l g a t á s o k f o l y n a k le i t t e l ő t t ü n k s m i n t h a mindenre ráérnétek és n e k t e k semmi s e m volna sürgős. T i min­ dig h o s s z ú é l e t r e t ö r e k e s z t e k , d e elfelejtitek, h o g y a z élet n e m c s a k a k k o r h o s s z ú , h a s o k e s z t e n d ő r e n y ú l i k , h a n e m a k k o r is, h a r ö v i d i d ő n á t s ű r ű a l ü k t e t é s e , n a g y a frekvenciája. M i t é r a z , h a t i e g y n a p o n á t c s a k egy k i l o m é t e r n y i m o z g á s t v é g e z t e k , a m i k o r é n e z t a m o z g á s t e l v é g z e m t í z p e r c a l a t t ? M i t é r az, h a t i e g y h ó n a p b a n e g y s z e r m u l a t t o k , a m i k o r én m i n d e n ó r á ­ b a n h ú s z s z o r i s ú j j á t é k b a fogok? A z é r t n e m a d o m é n a z é n tíz esztendős életemet a ti száz évetekért sem. T i extenzíve é l t e k m e g l e h e t ő s l o m h á n é s ü r e s e n , é n p e d i g i n t e n z í v e élek fürgén és g a z d a g o n . Hallottam, hogy ti tréfásan holmi majomszeretetről b e s z é l t e k . A m i a n y á i n k állítólag a n n y i r a szeretik a k i c s i n y e i k e t ,

PÓKOKRÓL

ÉS

HÁLÓIKRÓL.

í r t a : Kolosváry Gábor dr.

Mindenki úgy tudja már, hogy a pókok azért készí­ tenek maguknak hálót, hogy a hálójukon fennakadt bogarakat és legyeket zsákmányul ejtsék s így meg­ kíméljék magukat a zsákmányfogás nehéz munkájától. Sokan azt is tudják, hogy a pók a hálón fennakadt áldozatot azért burkolja be sűrű fonadékkal, hogy h a éppen nem éhes, azt későbbi időkre eltegye, magának biztosítsa, ahogyan azt a k u t y a szokta tenni, amikor a csontot, amelyet már megenni nem bír, elássa a földbe. Minthogy a legújabb kutatások ezeket a feltevéseket nem egészen ilyen formában erősítették meg, szükséges­ nek vélem, hogy e kérdésekről lapunk olvasóit olyképen tájékoztassam, hogy magyarázatommal a valósághoz közelebb vigyem. Etienne Rabaud a kiváló francia búvár, a párisi Sorbonne tanára, sorozatos dolgozataiban magyarázza a pókoknak zsákmányfogási módszereit. Kutatásai során arra az eredményre jutott, hogy bár a hálófeszítés valóban a zsákmányszerzésnek eszköze, mégis tulajdon­ képen nem életszükségletet jelentő cselekmény, nem feltétlenül szí eges dolog, sőt megkockáztatja azt az hogy érzelmi túltengésükben néha halálra szorítják őket. H á l a az a n y á m n a k , engem n e m szorított halálra, m e r t , í m e , egész v í g a n élek. A f a j t á n k s e m v e s z e t t k i m é g ! Csak t i szeret­ nétek m i n k e t kevésbbé, m i n t az a n y á i n k ! P u s z t u l á s u n k a t ugyanis inkább a n n a k köszönjük, hogy ti túlságosan kerestek minket. A ti k u l t ú r á t o k szorít minket halálra. N a g y r a érté­ k e l t e k m i n k e t és k i f o g t o k e r d e i n k b ő l , b e z á r t o k k e t r e c e k b e , v a g y l e l ő t t ö k m i n k e t és k i t ö m t ö k . M é g h a g y j á n , h a v a l a m i hasznotok v a n belőlünk ; de pusztítani minket, m e r t becsültök, a z is c s a k e m b e r t ő l t e l i k k i . E g y á l t a l á b a n m é g s o h a s e m h a l l o t ­ t a m o l y esztelen s z e r e t e t r ő l , m i n t a m i n ő n á l a t o k d í v i k . Szere­ t i t e k a v i r á g o k a t , l e t é p i t e k és h a m é g n e m ú t k ö z b e n d o b j á t o k ő k e t az utca p o r á b a , m á s n a p bizonyára o t t találni őket a szemétládában! E g y m á s t is s z e r e t i t e k és e z t s z i n t e j o g c í m ü l h a s z n á l j á t o k a r r a , h o g y e g y m á s n a k l e g a l á b b is k e l l e m e t l e n k e d j e t e k . S o h a s e m hallottam annyi gorombaságot, m i n t azok között, akik egymást állítólag s z e r e t i k , s ő t e g y m á s s a l m é g h á z a s s á g r a is l é p t e k . Még e m b e r ö l é s r e i s k é p e s e k v a g y t o k v e t e m e d n i a z o n a c í m e n , m e r t s z e r e t t e k ! A z i l y e n s z e r e t e t r e a z t m o n d o m : n e , n e szeres­ s e t e k , i n k á b b igazságosak legyetek a ti kártevő úgynevezett szere­ tetetek nélkül. S u u m c u i q u e , h a g y j á t o k m e g és a d j á t o k m e g m i n d e n k i n e k a m a g á é t és b o l d o g a b b a k l e s z t e k !

állítást is, hogy az egész hálófonás felesleges erőpazarlást jelent. Felfogását arra alapítja, hogy a pókoknak leg­ nagyobb része nem hálófeszítő. A pókok legtöbbje támadó ragadozó, amely felkeresi áldozatait, vagy rejtekében megbújva meglesi, anélkül, hogy háló­ fonással csapdát készítene számukra. A legtöbb pókfaj tehát nem fon és nem feszít hálót és mégis megél. Igen ám, mondhatja valaki, de hátha a hálófonás éppen a hálófeszítők részére jelent szükségességet és hátha enélkül nem tudnak megélni, hiszen éppen azért fonnak és feszítenek hálót, mert csak így tudnak táplálékhoz jutni! Hogy a hálófeszítés eme fajokra sem életszükséglet s hogy úgy a kerekhálósok, mint a többi hálófeszítő is meg tudnak háló nélkül élni, igazolják olyan meg­ figyelések, amelyek szerint ezek a hálófeszítők nem készí­ tenek hálót s háló nélkül lesve, vagy barangolva fel­ keresik és megtámadják áldozataikat! Etienne Rabaud tehát nemcsak faji és rendszertani csoportbeli különb­ ségekből merítette magyarázatát, hanem hálófeszítő­ fajok egyéneinek eltérő vadászó viselkedéséből is. Ez az úgynevezett egyénen belüli (intraindividuális) változatos­ ság esete, melyre Rabaud elméletét építette. Ezek szerint tehát a pókegyének a zsákmány elfogása terén annyira különféleképen viselkedhetnek, hogy a fajra jellemző megszokott vadászó módszereiket nem szabad olyanok­ nak tekinteni, mintha azok a pók életével szükségszerűen összefüggnének. Forel, a másik híres búvár, még nem ismerte a lelki jelenségeknek előbb említett változé­ konyságát és még azzal a régi magyarázattal élt, melyszerint ilyen eltérések az állatok lelki alkalmazkodó­ képességére vezethetők vissza. Szerinte az állat különböző környezetben, különféle módon alkalmazkodnék, ami az állati értelmiség feltevése mellett egészen természetes is lenne. A dolog azonban nem így áll. Alsóbbrendű állatoknál, mint aminők a pókok is, ma már nem szabad tudatos alkalmazkodásról beszélnünk. Nem szabad emellett megkötött ösztönös megnyilatkozások alapján sem lelki jelenségeket megmagyaráznunk. Ma már azt kell elfogadnunk, amit a kísérletek és tapasztalatok mutatnak, hogy a külső ingerek által kiváltott hatások az állatokban szolgai módon bekövetkeznek s amikor a külső ingerekben változások állanak bej'akkor a meg­ felelő ellenhatások is változnak. így jönnek létre az egyénen belül a lelki változékonyságok. De hát mikor fon mégis hálót a hálófeszítő pók és mikor nem? Mi határozza meg azt, hogy egyszer így, máskor úgy cselekedjék? Mi e változékonyságnak közvetlen oka? Rabaud felel: a zsákmány maga. Ugyanis kísérletek mutatták, hogy a pók csak akkor közeledik valamely áldozathoz, ha az megfelelően erős mozgolódásával a pók­ ban a hozzárohanás ingerét okozza. H a a leendő zsákmány túlerős, vagy túlgyenge módon mozog, vagy rezeg a szárnyaival, akkor a pók nem vesz róla tudomást, azaz nem támad benne a hozzárohanás ingere. így hiába van a póknak hálója, ha a beleakadt áldozat azt igen erősen vagy igen gyengén rezgeti. A pók nem megy hozzá, viszont ha a hálófeszítő pók valami körülmények között — például vándorlása közben — hálón kívül van, a közeli áldozat megfelelően erős mozgására s az így keletkezett légrezgésre azonnal figyelmes lesz és mint a jellegzetes barangoló pók nekirohan, elfogja és megeszi, í m e tehát a hálónak semmi fontosabb szerepe nincsen; a vonzó rezgéseket a levegő is nagyszerűen közvetíti. H a a pók jóllakott, akkor is megrohanja azt a bogarat vagy legyet, amely megfelelő erősségű berregésével benne a hozzárohanás ingerét támasztja.

Vannak hálófeszítő pókok és pedig főképen a keresztespókfélék és az Argyopepók, amelyek a hálójukban fennakadt áldozatot sűrű szövedékkel be is burkolják. Ez a cselekmény semmi esetre sem azonos azzal, amelyet a felsőbbrendű és elsősorban emlősállatokról viszont joggal feltételezhetünk, hogy az élelem megfelelő el­ rejtésével és biztosításával a jövőre történik gondoskodás. A pókok beburkoló eljárása csak azzal magyarázható, hogy az elfogott és megrohant áldozat vergődése olyan hatással van a pókra, hogy benne a vergődő állat hatható­ sabb lefogását jelentő beburkolási ingert támasztja. A pók fonómirigyeiben azonnal megindul a fonadék elválasztása. H a az áldozat nem megfelelő erővel vergődik, a beburkolás el is maradhat. Rabaud ebben a tekintetben is igen nagy változékonyságot figyelt meg, nemcsak a különböző egyének között, hanem az egyes egyénen belül is. Az eredmény tehát az, hogy a pók nem azért fon és feszít hálót, mert arra szüksége van és nem azért burkolja be áldozatait szövedékzárkába, hogy azokat másnapra vagy harmadnapra eltegye és hogy azok kine száradjanak, hanem egyrészt azért, mert a hálófeszítéssel is meg tudja szerezni táplálékát és meglevő fonáleresztő mirigyeinek termékeit — ha feleslegesen is — el kell választania, másrészt pedig azért, mert a karjai közt vergődő áldozatot — ha már lábaival nem tudja mozdu­ latlanná tenni — a beburkolással mozdulatlan tömeggé formálja. Amikor éhes, ezt természetesen nem teszi, hanem a bogarat vagy legyet azonnal felfalja és csak akkor burkol, ha nem éhes. Az így »eltett« és »megőrzött« hullához azonban bármennyire éhes, nem nyúl többé hozzá, mert a pók csak eleven rovart eszik és azt is csak akkor fogja meg, ha benne megfelelően erős rezgési ingert okozott. Nem kell idegenkednünk attól a gondolattól, hogy a természetben bizony nem mindennek van meg az a hasznos és feltétlen szükséges rendeltetése, amelyet mi emberi szempontból gondolunk, mert bár a természet egyrészt határozott takarékossággal és szigorú gazdálkodással működik, másrészt sokszor pazarol, fecsérel és különösebb haszonnal nem járó működéseket is eredményez. E. Rabaud magyarázatai igén helytállóak az alsóbbrangú állatokra nézve, de a felsőbbrangú állatoknál számolnunk kell az agykéreg gátló hatásával is, amely különösen magasabbrendű állatoknál az ugyanabban az egyénben, ugyanazzal a külső ingerrel szemben megnyilvánuló ellenhatásait (értelmi cselekményeit) sokszor olyképen befolyásolja, hogy az egyénen belüli változékonyságok a siker és a sikertelenség alapján is végbemehetnek. Ezekről állatlélektani tanulmányaim során már beszá­ moltam és utólag örömmel állapítom meg, hogy E.Rabaud ugyanabban a mederben éppen pókokon végzett megfigyelései és kísérletei révén eredményesen mun­ kálkodik.

JÚLIUSBAN

ŐZBAKLESEN.

í r t a : É h i k Gyula dr.

Július 27-én kora délután akartunk indulni L i p t ó - S z e u t i v á n ból. T ü r e l m e t l e n ü l vártam/. barátom készülődését. M i n d u n t a l a n visszafordult valamiért. Végre megtelt a hátizsákja, de úgy megtömte m i n d e n jóval, hogy külön emberrel kellett azt ki­ vitetni a vadászházba. Az is igaz, hogy három embernek három napra való élelmiszer volt benne ; ezenkívül barátom — étvágyát tekintve — legalább két embernek számított.

Végre is a h á t i z s á k á l n a k i n d u l t , é n a z o n b a n m é g m i n d i g v á r t a m , m e r t b a r á t o m e z e n k ö z b e n é r z é k e n y e n b ú c s ú z o t t ismerőseitől. B ú c s ú z á s u t á n , v i g a s z t a l á s k é p e n , m é g félkiló t ö l t ö t t c s o k o l á d é t v á g o t t z s e b r e . E g y ó r á s késéssel ú t n a k i n d u l t u n k . Ü d e z ö l d , v i r á g o s r é t e k e n , d e r e k k e n ő h ő s é g b e n h a l a d t u n k előre. A n a g y melegben többször gondoltam arra, hogy bárcsak t o v á b b t a r t o t t volna b a r á t o m búcsúzása. Félórás izzadás után leültünk p i h e n n i . B a r á t o m á b r á z a t á r ó l l e r í t t a k e s e r v e s csalódás, a m i k o r k i v e t t e z s e b é b ő l e l o l v a d t csemegéjét, a k e n ő c c s é v á l t o z o t t c s o k o l á d é t . A t ö n k r e o l v a d t csemegével e g y e r d ő k e r ü l ő g y e r m e ­ két t e t t ü k boldoggá. A S t a v n i c a v a d r e g é n y e s v ö l g y é b e é r v e , elfeledtem m i n d e n meleget. Érdeklődéssel néztem a rohanó hegyi p a t a k zúgó h a b j a i t és j ó k o r a p i s z t r á n g o k a t k é p z e l t e m n a g y o b b forgóiba. R ö p k ö d ő h e g y i b i l l e g e t ő k r a j a és t e m é r d e k vízirigó t e t t e é l é n k k é a víz k ö r n y é k é t . Csak a b e n n ü n k e t n a g y k i t a r t á s s a l k í s é r ő b ö g ö l y h a d a t k í v á n t a m i d ő n k é n t a p o k l o k fenekére. M i n d i g o t t c s í p t e k m e g , a h o l l e g k e v é s b b é v á r t a m ; az u t á n u k c s a p k o d ó , h a d o n á s z ó k e z e m e n . Csípésük n y o m a c s a k e g y h ó n a p múlva kezdett elmúlni. J ó m á s f é l ó r á s m e n e t e l é s u t á n u t ó i é r t ü k előre k ü l d ö t t e m b e r ü n k e t és a r e á n k v á r a k o z ó k é t v a d ő r t . V a d á s z t á r s a m a z e g y i k k e l a S o k o l o v a o l d a l á b a m e n t cserkészni, é n a m á s i k k a l egyelőre a P r e d b y s t r a - i v a d á s z h á z b a t é r t e m . Mi m é g v á r ­ h a t t u n k . Az U r b a n o v á r a készültünk, amelynek csipkézett, fenséges m é s z s z i k l á i k ö z v e t l e n ü l a v a d á s z h á z e l ő t t t o r n y o s u l t a k é g n e k . Félhet t á j á n m i is f e l c i h e l ő d t ü n k . Óvatosan, nesztelenül l o p a k o d t u n k a m e r e d e k lejtő o l d a l á n z e g - z ú g o s a n fölfelé v e z e t ő , alig é s z r e v e h e t ő cserkészö s v é n y e n , h o l t i s z t á s o n , h o l cserjésen á t , h e l y e n k é n t egy-egy m e r e d e k sziklafal t ö v é b e n , előre. V a d ő r ö m n a g y s z e r ű h e l y r e v e z e t e t t . E l ő s z ö r a n y e r e g b e n levő v a d v á l t ó t és a s ó z ó t m u t a t t a meg, mely utóbbinak helye olyan volt, m i n t h a gulya vagy k o n d a tiporta volna. A felkapart agyagban szarvas-, őz- és v a d d i s z n ó n y o m o k t ö m k e l e g e ö r v e n d e z t e t t e a v a d á s z s z e m é t . S o k á i g n é z e g e t t ü k . A sózótól m i n t e g y 5 0 — 8 0 m é t e r ­ n y i r e e g y m a g a s a b b szikla t e t e j é n t e l e p e d t ü n k m e g . I t t v á r t u k a jószerencsét. Amikor körülnéztem, megfeledkeztem a v a d á s z a t r ó l és c s a k a t á j fenséges szépségében g y ö n y ö r k ö d t e m . E l ő t t ü n k m é l y s z a k a d é k b a n z ú g o t t a S t a v n i c a vize. A t ú l o l d a l o n a m á r r é s z b e n á r n y é k b a b o r u l t S o k o l o v a k é k e s e n á r n y a l t , hófehér mészsziklái meredeztek a magasba, pompásan kiemelkedve a jegenyefem ők haragos-sötétzöld hátteréből. Ahol álltunk o d a m é g s ü t ö t t a n a p , m e l y n e k s u g a r a i t ó l m e g v i l á g í t v a élénk s m a r a g d z ö l d s z í n b e n d í s z l e t t a v ö l g y b e n a r é t és az e r d ő b e n itt-ott látható néhány tisztás. r

A S o k o l o v a l a s s a n k é n t u l t r a m a r i n k é k s z í n t ö l t ö t t és k ö r ü l ö t t ü n k a z u t o l s ó n a p s u g á r s z ó r t a a f é n y t a z e r d ő r e és a s z i k l á k r a . L e g f ő b b ideje v o l t f i g y e l m e m e t a vadászatra fordítani. A bögölyök eltűntek, helyettük apró vérszívólegyek — S i m u l i á k — r ö p k ö d t e k fejem k ö r ü l . A k a p k o d á s n e m h a s z n á l t s e m m i t , t ü r e l m e s e n m e g k e l l e t t v á r n o m , m í g o r r o m r a , fülemre s z á l l t a k , ahol a z u t á n k é n y e l m e s e n a g y o n c s a p k o d h a t t a m ő k e t . Az a m ú g y i s összecsípett b a l k e z e m e t n y u g o d t a n t a r t v a , k í n á l t a m fel a l e g y e k n e k t á p l á l k o z á s r a . N e h e z e n s z á n t a r á m a g á t egy-egy, h o g y a k e z e m r e szálljon, d e h a m e g t e t t e , o t t is m a r a d t . A h ú s s z a g a , a b e k ö v e t k e z ő v é r s z í v á s g y ö n y ö r ű s é g e a k e z e m e n idegesen i d e - o d a s z a l a d g á l ó és megfelelő h e l y e t keresgélő legyeket annyira elvakította, hogy kényelmesen elbánhattam velük. Valami neszt h a l l o t t a m a jobboldali szakadékból! Idegesen fülelek! E m b e r e m n e m h a l l o t t a . N é h á n y p e r c m ú l v a i s m é t l ő d i k a nesz ; ú j b ó l c s a k é n h a l l o m . H a r m a d s z o r m á r k í s é r ő m is észrevette. H i á b a v á r u n k sokáig, n e m m u t a t k o z i k semmi. A S o k o l o v a egyik t i s z t á s á n k é t őz j e l e n t m e g ; t á v c s ő v e l s o k á i g n é z e g e t j ü k . Végre a m i o l d a l u n k o n a v ö l g y felső v é g é b e n

is l á t u n k e g y e t . M á r - m á r ú t n a k i n d u l u n k feléje, a m i k o r egy p i l l a n t á s az ó r á n k r a m e g g y ő z a r r ó l , h o g y k á r a f á r a d s á g é r t , m e r t n e m futja az időből. A l i g h o g y i s m é t elfoglaljuk h e l y ü n k e t , az előbbi n e s z e z é s t okozó ő z e k is m e g j e l e n n e k a sózón ; e g y suta k é t gidájával. Sokáig kedvesen ugrándoznak, kergetőznek, j á t s z a n a k , m a j d l a s s a n l e v o n u l n a k a s z i k l á n k a l a t t levő füves hegyoldalra. F o l y t o n c s a k e z e k e t n é z n é m , h a v a d ő r ö m n e m figyelmez­ t e t n e a v ö l g y felső v é g é b e n l á t h a t ó ő z e k r e . Összesen ö t ő z e t l á t u n k m é g , a m á r e m l í t e t t e k e n k í v ü l , d e m i n d igen n a g y t á v o l s á g b a n . A z e g y i k j ó b a k n a k látszik. Kezd erősebben alkonyodni. N e m tehetünk okosabbat, m i n t a h í v á s s a l k í s é r l e t e z n i . Alighogy e l h a n g z o t t a z ő z s u t a m e s t e r i m ó d o n u t á n z o t t h a n g j a , a t á v c s ő v e l figyelt b a k r o h a n v a i n d u l felénk, d e 50 lépés u t á n m e g á l l . Az. ú j a b b h í v á s r a az e l ő t t ü n k legelő ő z s u t a m e g u g r i k és gidaival e g y ü t t ész n é l k ü l r o h a n vissza a v á l t ó n , o d a , a h o n n a n j ö t t . Alighogy e l t ű n t e k , ú j a b b r o b o g á s t h a l l u n k . S u t a és b a k jelenik m e g a n y e r e g b e n . A l o m b k ö z ö t t csak i t t - o t t l e h e t b e l ő l ü k egy-egy v ö r ö s foltot l á t n i . A z i s m é t e l t h í v á s r a az e g y i k erősen figyel, m a j d fél­ p e r c e n k é n t e g y e t l é p v e , l a s s a n , ó v a t o s a n csúszik a b o k r o k k ö z ö t t előre. M á r - m á r e m e l e m p u s k á m a t , a m i k o r a v a d ő r m e g é r i n t és f i g y e l m e z t e t , h o g y n e lőjek a d d i g , a m í g n e m m o n d j a . K i s s é c s a l ó d o t t a n e r e s z t e m le a f e g y v e r t , h o g y k é s ő b b a n n á l j o b b a n ö r ü l j e k , m e r t k ö z b e n d o b o g ó s z í v e m és p a t t a n á s i g feszült i d e g z e t e m m e g n y u g s z i k . A v a d ő r ú j b ó l h í v , d e c s a k e g y e t , n a g y o n h a l k a n és r ö v i d e n , m a j d m e g é r i n t és m u t a t j a az e r d ő szélén álló b a k o t . A z t m o n d j a , h o g y l ő h e t e k , h a l á t o k . M e g p r ó b á l o m a célzást a f é l h o m á l y b a n . C s o d á l a t o s k é p e n j o b b a n l á t o m a legyet, m i n t világos n a p p a l . J ó h e l y e n a l a p o c k á n v a n . M e g é r i n t e m a r a v a s z t , a lövés e l d ö r d ü l , a b a k n a g y o t u g r i k és z u h a n . A vadászatnak vége! Megilletődve n é z e k a b b a az i r á n y b a , a h o l e g y p i l l a n a t t a l e l ő b b a b a k á l l t . A lövésre n a g y r i a d á s s a l u g r o t t m e g e g y őz, a m e l y t á v o l a b b állt. M é g e g y p i l l a n t á s a z i m m á r s ö t é t k é k e n k o m o r , fenséges k ö r n y e z e t r e és i n d u l u n k a b a k felé. O t t fekszik puha, Epilobiumos gyepágyán elterülve, ahová zuhant. Lapoc­ k á j á n e g y k i s k e r e k l y u k piroslik, m e l y b ő l b u z o g a v é r . A v a d ő r f e u y ő g a l y a t t ö r , m e g m á r t j a a b a k v é r é b e n és l e v e t t k a l a p j á r a f e k t e t v e , k é t kézzel, m i n t m a g a s k i t ü n t e t é s t , n y ú j t j a felém. K ö s z ö n e t t e l e l v e s z e m és m e g n y u g o d v a t ű z ö m a k a l a p o m mellé. Csöndesen h a z a i n d u l u n k . U t u n k a t a z e l ő b u k k a n t h o l d s á p a d t fénye v i l á g í t j a ; a k ö r n y e z ő sziklák a h o l d f é n y b e n m é g f e l t ű n ő b b e n , s z i n t e ijesztően v i l á g í t a n a k . M i n d u n t a l a n a r r a g o n d o l o k , h o g y az ő z b a k n a k s z é p h a l á l a v o l t . Büszkeséggel és megelégedéssel v e g y e s é r z e l m e k k e l é r e k a v a d á s z h á z b a . . .

BOLYONGÁS A SZIBÉRIAI

PUSZTÁKON.

í r t a : Schveitzer József dr.

A világháború folyamán orosz hadifogság j u t o t t ' osztályrészemül. Mikor a rabság szomorú és keserves sorsába, mint megváltozhatatlan valamibe beletörőd­ tem, az az egyetlen gondolat nyújtott esak némi vigaszt, hogyha valaha, úgy most érkezett el az idő, midőn régóta táplált vágyaimnak legalább egyrésze teljesük Módomban lesz talán Szibériát, amelyről annyi ellen­ tétest, vonzót és visszataszítót olvastam, közvetlen közelről látnom. Szemlélhetem esetleg a végtelen ki­ terjedésű »steppe«-ket, az orosz füves rónákat, a titok­ zatos tajgákat, őserdőket, gyönyörködhetem a hatalmas hegyekben és talán alkalmam lesz még az egyhangú és néma tundrák síri csendjében is ellesni a fenséges

természet nagyszerű megnyilatkozásait. Lelki szemem előtt ezek a tájak hangulatos képekben vonultak el. Egyelőre azonban az orosz őrök durva hangja mellett kellett Lukow-tól északra Grodno-ig és onnan keletre Orel-ig gyalogolni. Molodecsno-nál ráléptünk arra a történelmi nevezetességű útra, melyet Napóleon készíttetett utászaival a Moszkva elleni végzetes hadjáratában. A széles és kétoldalt nyírfákkal szegé­ lyezett út az őszi lombhullás előtti színes levelekkel különösen a ködös reggeli órákban, amikor a levegő minden színt lila árnyalatával von be és tompít le, érdekes és sajátságos benyomást kelt. De csakhamar unalmassá válik ez, a szántóföldek mentén és csak néha hullámos terepen továbbvezető ú t is. A napok óta ugyanannak a tájnak szemlélésében elfáradt emberi szemet az orosz falvak üdítik fel. Jól esik látni, hogy az orosz nép is szereti a virágokat. H a nem is találjuk meg a falusi házak előtt az otthonról annyira megszokott kis virágoskerteket, mégis a közön­ séges szobanövények s ezek között a muskátli, ott virít minden ház ablakában. Október végén az ugyancsak történelmi nevezetes­ ségű városon Szmolenszk-en haladva át, letérünk a napóleoni útról és délre kanyarodva, Orel-be jutunk, ahol — majdnem hathetes gyaloglás és 1500 km-nyi hosszú út lerovása u t á n — vonatra szállunk, hogy a tulai kormányzóság Krapiwna városkájába utazzunk. A hullámos vidék egyedüli nyír-, nyár- és fűzfái csupasz gallyaikkal álltak a lankás domboldalakon és reggelenként olyan dér lepte el a tájat, amely nálunk már télnek is beillett volna. A nagy természet megtett minden előkészületet a hosszú téli pihenésre. Egy-két hét multán már teljes zordságával beköszöntött a rettegett orosz tél és a szárazföldi éghajlatnak éppen leghidegebb hónapjában, januárban, tovább kell mennünk kelet felé, Szibériába. — Tehát mégis csak Szibéria! — gondoltam magam­ ban. Vegyes érzelmek fogtak e l ; rettegtem a szibériai hidegtől, de izgatott a kíváncsiság is végre megismerni ezt a földet, amelyről annyi különböző hírt hallottam és olvastam. A Volga hídjáig Sisran-ig a vonat halmos, dombos és állandóan ugyanazokkal a fákkal tarkított tájakon rohan át. A Volgán túl egy csapásra megváltozik a vidék. A falvak és fák mindritkábban láthatók és egyszerre csak az Ázsiából Európába áthúzódó rónákon vagyunk, amelyek már téli képüket mutatták. Végtelen rónaság, amelyre a természet hóból fehér szemfedőt t e r í t e t t ; alatta alussza téli álmát a puszta. Nincsen bokor, vagy fa, még száraz kóró sem emelkedik a hó­ takaró fölé, amelyen a végtelenségbe meredő szem meg tudna pihenni. Változatosságot csak az ég alján vérvörösen leáldozó, majd sárgásrózsaszínűen felkelő napnak a festő vásznára kívánkozó színei hoznak. Ufa-n túl az egyformaságával lenyűgöző tájba új elemek vegyülnek. Eleinte csak földhullámok, majd dombok tűnnek fel a szemhatáron. Ezek a Volga és az Ural között elterülő hatalmas síkság végét és az uráli hegyvidék kezdetét jelentik. Az Ural előrebocsátott nyugati nyúlványaival együtt bokros, majd fás lesz a vidék, míg végre keleti irányban az Uralnak gerince rajzolódik az ég aljára. A vonat nehezen, kígyózva és pöffékelve kapaszkodik fel a lejtőn és mindig sűrűbb erdőbe jut. Órákhosszat fenyőerdőn és megint csak fenyőerdőn halad át. Végre az Ural legmagasabb pontját éri el, ahonnan merész kanyarulatokkal és szép fenyő­ erdő borította tájak váltakozása közben, gőz nélkül

fut le a keleti oldalon Cseljabinszk-ig. Innen északnak menve, a nyírfákkal tarkázott fenyvesekben /ekaterinburg-ig robog. Ettől a várostól keletre 320 km-nyire van a szibériai határt jelző hatalmas kőoszlop. Nyugati oldalán »Európa«, keletin »Ázsia« felírással. A határ­ kőtől már csak nagyon alacsony földhátak húzódnak keletre, míg Kamischlow táján egészen kisimul a talaj és átmegy a nagy nyugatszibériai kirgiz-pusztába. Szibéria az óriási nag3^ságú orosz birodalomnak az a része, amelyről mind az európai orosznak, mind az európaiaknak nagyon eltérő és legtöbbször a valóságnak meg nem felelő felfogásuk van. Pedig a körülbelül 12,000.000 négyzetkilométer területű Szibéria nem is olyan föld, amelynek egész felszínét az év legnagyobb részében hó s jég takarja, mint ahogyan azt sok ember elképzeli. Kemény, hosszú tél, rövid forró nyárral, igen rövid tavasz, valamivel hosszabb, szép és kellemes ősszel váltakozik és ez okozza azt, hogy egyre más növényzetben gyönyörködhetünk. De meg kiterjedé­ sénél fogva is változó képet nyerünk akkor, ha nyugatról keletre utazzuk be, vagy délről észak felé járjuk át. Növénytani szempontból Szibériát nyugati s keleti részre oszthatjuk, a Jenisszei folyamot helyezve a kettő határa közé. Mindkét részben azután délről északra három egymásfelé elég élesen határolt övet különböz­ tethetünk meg ; úgymint a »steppe«, a szibériai erdő és a tundra vidékét. A »steppe« olyan sík, vagy dombos vidék, amelyen a művelt és vadon növő pázsitfűféléken kívül főleg hagymás, gumós vagy gyöktörzses növények élnek. Mivel a csapadék igen kevés és az eső tulaj donképen évente csak kétszer, tavasszal és ősszel esik, a talaj túlságosan kevés vizet tartalmaz ahhoz, hogy fák is megélhessenek rajta. Teljesen fátlannak azonban még­ sem mondhatjuk az orosz pusztát, mivel a nagy szibériai folyók mentén fűz- és nyárfák kísérik a vizeket és ittott még ligeteket is alkotnak. Ahol pedig homokos a talaj, ott nagyobb csoportokban, de sohasem igazi erdőt képezve, t a n y á t ü t az erdei fenyő. Persze mind­ ezek kivételes elemek a pusztán és csak a vizek mentén s az erdő meg a róna határán láthatók, ahol az egyik növényöv a másikba megy át. Egyébként az orosz puszta igazi polgárai a fűneműek és a tartalék-táplálék­ kal gazdagon ellátott gumós és hagymás növények, amelyek egyedül képesek az első tavaszi napsugárra kihajtani és sietve termésüket megérlelni, mielőtt a nyári perzselő napsugarak a legtöbb növényt megint pihenésre késztetik. Legszebb az orosz puszta tavaszkor. H a az ember ilyenkor bolyong rajta, elfelejti, hogy Szibériában van és inkább hajlandó elhinni, hogy földünknek olyan vidékén sétál, amelyre a természet minden szépségét pazar bőkezűségével szórta. Májusban a nap mind magasabbra emelkedik az égen és mind melegebb sugarakat küld a földre. I t t is, ott is fekete foltok támadnak a fehér hóban. Megtörténhetik ugyan, hogy egyik-másik nap újabb hóréteg takarja be a földet, de minden erőlködés hiábavaló, mert az eljövendő élet ereje minden akadályon keresztül diadalmaskodik. A pacsirta olyan magasan, hogy alig látható, kellemes hangján az újraéledést hirdeti. Még egy-két hétnek kell elmúlnia és máris eltűnt minden hó. De azért a téli hó elolvadásából nem keletkezett sár, mert egyrészt a föld mohón szívta magába a nedvet, másrészt pedig a napközben megolvadt felső hóréteg vize részben elpárolog, részben a mélyebb hórétegek közé szivárogva,

éjtszaka megint megrágj'. Ez így megy nap-nap után és mindehhez szegődnek még a gyakori nyugati szelek, úgyhogy észrevétlen, majdnem minden nyom nélkül eltűnik a hó. Azután bármi átmenet nélkül, máról holnapra beköszönt a tavasz. Éppen ilyen hirtelenül és a mi éghajlatunkhoz szokott szemnek meglepetés­ szerűen történik a rügyfakadás. Ma még kopasz fákat és cserjéket, de holnap már teljes üdezöld pompájuk­ ban díszlő lombot látunk. A pusztán minden növény­ nek sietős a dolga. A rövid ideig tartó tavaszt, amíg a földnek a hó elolvadásából és a tavaszi esőkből némi nedvessége van, minden növény igyekszik kihasználni. Friss, zöld növénytakaró borítja a földet és a hagymás meg gumós növények t a r k a virágaikkal díszes mintákat rajzolnak a zöld színre. Ilyen az Omszk-tó\ délre elterülő kirgiz-puszta. Közép-Szibériában, a Krasznojarszk körüli halmos pusztán nagyobb a változatosság. Ezen a területen találkozik ugyanis a nyugati síkság növényzete a keleti hegyes vidék növényeivel és i t t keveredik az északi növényzet a délivel. Ezen a vidéken a növényzet életre­ kelését mindjárt a hó elolvadása után a leány kökörcsin virágzása kezdi meg olyan tömegben, amely minden képzeletet felülmúl. A pacsirták kedves dallama, a kökörcsinek kékeslila és sárga végtelen sokasága, ameddig a szem ellát, olyan lebilincselő és lélekreható környezet, hogy ezt a hatást lehetetlen szóval elmondani. A kökörcsinek elvirítása u t á n a természet barátját a nőszirmok gyönyörködtetik. Igaz, hogy megjelenésük nem olyan tömeges és még alacsonyak is, de azért főképen a mélyedésekben lehet észre venni a puszta eme kellemesillatú virágait, amelyektől — különösen az esti órákban — telített a levegő. Nemsokára azután megjelenik a puszta igazi szülötte, a kékfürtös virágzatú bóka és a mélyedésekben gyorsan egymásután a szag­ talan ibolya, az égkékszínű nefelejts, a vérvörös kankalin, a nagy virágú vadrózsa, a cserjék árnyékában a pünkösdirózsa, a turbánliliom, az égő nyárihérics. De ki t u d n á felsorolni mindazokat a virágokat, amelyek megélénkítik ezt a csodás vidéket! Valóban bámulattal tölthet el Szibéria jeges tája, amelyről egészen más fogalmunk volt. Most, midőn i t t állunk, a verőfényes kék ég alatt, gyönyörködve a virággal telehintett pusztán és magunkba szívjuk a virágillattal telített levegőt, úgy érezzük, hogy kellemesen csalódtunk. De mintha valami gonosz szellem megirigyelte volna a puszta szép tavaszi ruháját! A nap olyan kínzóan meleg sugarakat küld le a földre, hogy szegény növé­ nyek nem bírják az erős naptűzést. Eleinte minden növény szürke, majd sárgás színt ölt és a melegtől annyira kiaszik, hogy az ugrándozó szöcskéken és sáská­ kon kívül semmi sem árulja el az életet. De azért a bogáncs egy ideig még küzd a borzasztó szárazság ellen, az árvalányhaj minden szélfuvamra mélyen meghajlik és az ürömtől benőtt foltok még kékeszöldek. I t t a nyár! A nap, amely tavasszal életet varázsolt a pusztára, most mindent megsemmisít. A Szaharát is megszégyenítő forróságot még elviselhetetlenebbé teszi a szél. Nagy porfelhőket k a p fel és ragad tova a beláthatatlan rónaságokon napok-, sőt hetekhosszat és szinte elsötétítve a napot, szürkére festi az eget és színtelenné, egyhangúvá változtatja a még nem is olyan régen élénk tájat. Majd felkapja és őrült iramban gurítja a földön a naptól megszárított növényeket és a termés megszámlálhatatlan tömege repül a levegőben. H a mindezen felül még felgyújtják a füves pusztát és

a muslicák milliárdjai lepik el a tájat, úgy a fullasztó füst s az orron, fülön, szájon és szemen behatoló kicsiny légyfélék lehetetlenné teszik a tartózkodást a szabad­ ban. Néha pedig, amikor megáll a szél, a gumós alakot öltött Lecanora-zuzmó mint mannaeső hull le az égről. Így t a r t ez aztán hol széllel, hol pedig szélcsenddel augusztus közepéig vagy végéig, amikor is rendszerint beköszönt az esős időszak. Ekkor mégegyszer meg­ elevenedik a puszta. Ismét kizöldülnek a füvek és néhány növény virágot is fakaszt. A természetnek ez az újra­ éledése azonban sem hatásában, sem pedig nagj^szerűségében távolról sem éri el azt a fokot, amit nyár elején, tavasszal tapasztalhatunk. Hiábavaló minden erőlködés! A nap sugarai elerőtlenednek, s ha dél körül még néhány hétig kellemes meleget is árasztanak, a reggelek és esték már hűvösek, sőt a dér is mind gya­ koribbá válik. A hosszú tél már előreveti árnyékát. Szürke, nehéz ólmos felhőket kerget a hideg szél és egyszerre csak hópelyhek hullanak. A fák még alig, vagy még le sem vetették elsárgult leveleiket és máris téli ruhájába burkolódzott a természet. Rászakadt az orosz pusztára a mindent jéggé fagyasztó rettenetes szibériai tél. A végtelen rónaságon elhatalmaskodott a síri csend, amelyet csak a szél zúgása zavar meg, midőn a hóbuckákat gördíti tova. Flóra szép gyermekei hosszú pihe­ nésre rendezkedtek be. Minden növényi életnek nyolc­ tíz hónapig kell szunnyadnia, amíg ismét diadalmaskodhatik a dermesztő hidegen.

S Z E L Í D LEPKÉK. í r t a : Fehér Jenő. Egy augusztusi pompás délelőtt a rohonci Faludi-völgyb e n k i s t á r s a s á g g a l e g y p a d o n ü l t e m . H a l l g a t t u k a z Irottkő t ö v é b e n folydogáló p a t a k o k c s o b o g á s á t és g y ö n y ö r k ö d t ü n k a tőzegnövényzet ragyogó színpompájában. Egyszercsak egy h í m szerecsenpillangó (Erebia Aethiops Esp.) olyan feltűnő m ó d o n k e z d e t t társaságunk egyik hölgytagja körül repkedni, h o g y m i n d n y á j u n k figyelme r á t e r e l ő d ö t t . C s e n d b e n , n y u g o d t a n v á r t u k , h o g y m i fog t ö r t é n n i . A l e p k e c s a k h a m a r a h ö l g y k a r j á r a szállt, m a j d a kezefejére t e l e p e d e t t . M i n d a n n y i a n n é z t ü k , c s o d á l t u k a szelíd l e p k é t , a m e l y kecses m o z d u l a t o k k a l h o l s z é t n y i t o t t a , h o l ö s s z e c s u k t a s z á r n y a i t . M é g l é l e k z e t ü n k e t is v i s s z a f o j t o t t u k , n e h o g y m e g ­ zavarjuk pihenésében az erdő e kedves nimfáját. E g y idő m ú l v a a z o n b a n , f ő k é p e n a h ö l g y e k , m e g u n t á k a h a l l g a t á s t és halkan beszélgetni kezdtek. A hangok n e m z a v a r t á k a lepkét. A t á r s a l g á s , m e l y b e m i , férfiak is b e l e s z ó l t u n k , m i n d é l é n k e b b és h a n g o s a b b l e t t , a p i l l a n g ó a z o n b a n n y u g o d t a n ü l t a h ö l g y k e z é n és m é g a k k o r s e m s z á l l t el o n n a n , a m i k o r k e z é t eleinte l a s s a n , m a j d j o b b a n m o z g a t n i k e z d t e . Szelíd h e s e g e t é s r e is c s a k é p p e n , h o g y fel-fellibbent, d e líjból v i s s z a ü l t a k é z r e . A h ö l g y a z t á n t ö b b s z ö r m e g f o g t a és e l e r e s z t e t t e a p i l l a n g ó t , d e az n é m i r e p k e d é s u t á n v i s s z a s z á l l t a k e z é r e . K é s ő b b a m e l l e t t e ü l ő m á s i k h ö l g y r e s z á l l t és h a s o n l ó m ó d o n v i s e l k e d e t t . M a j d az é n k e z e m r e t e l e p e d e t t és b á r m i t is c s e l e k e d t e m , n e m s z á l l t el. E r r e aztán a l k a l m a m nyilt a lepkét közelebbről szemügyre v e n n i . J ó l l á t t a m , h o g y s z í v ó j á v a l v é g i g t a p o g a t j a a b ő r t és úgylátszott, hogy a sós verejtéket nyalogatja, a m e h ' a n a g y m e l e g b e n k e z e m e t e l l e p t e . Csak t ú l e r ő s m o z d u l a t o k k a l , v a l ó ­ ságos h a d o n á s z á s s a l l e h e t e t t a b a r á t s á g o s á l l a t o t a n n y i r a m e g i j e s z t e n i , h o g y végleg elszálljon. M á s a l k a l o m m a l u g y a n ­ csak a Fa/wííí-völgyben, s é t á l á s k ö z b e n s z á l l t r á m e g y szerecsen­ pillangó. H a r m i n c lépésnyire v i t t e m m a g a m m a l a bátor lepkét, amikor azután elhagyott.

Kgyszer egyik t a n á r t á r s a i m n á l valamelyik hegycsúcs fenyves e r d e j é n e k szélén, l á g y fűben h ű s ü l t ü n k , a m i d ő n észre­ vettem, hogy k é t szerecsenpillangó kerülget bennünket. F i g y e l m e z t e t t e m t á r s a m a t , hogy ezek a lepkék néha rászállnak az e m b e r r e s h a n y u g o d t a n m a r a d u n k , t a l á n b e n n ü n k e t is megtisztelnek barátságukkal. T á r s a m ugyan kételkedett, m é g i s c s e n d e s e n v á r t u n k . Az e g y i k l e p k e c s a k h a m a r r á s z á l l t b a r á t o m k o p a s z r a n y í r t fejére, a m e l y e n a p r ó c s e p p e k b e n gyöngyözött a verejték. Később, legnagyobb ámulatára, fejéről a k e z é r e , m a j d a z é n k e z e m r e s z á l l t és l e g h e v e s e b b m o z d u l a t a i n k r a s e m t á v o z o t t . T ö b b s z ö r m e g f o g t a m és el­ eresztettem a lepkét, de az hűségesen k i t a r t o t t mellettünk, m í g végül mégis sikerült elriasztanunk. Egyáltalában feltűnt nekem a Rohonc-környéki völgyek l e p k é i n e k szelídsége. ) N a g y o n s o k g y ö n g y h á z a s l e p k e (Argynnis Paphia) és Callimorpha Quadripunctaria repdesett a rengeteg illatos virágon. A virágon ülő legtöbb lepkét n e m c s a k m e g l e h e t e t t kézzel fogni, h a n e m lassú k é z m o z d u l a t t a l m e g is lehetett simogatni. ) A lepkék természetesen n e m mindig t ű r t é k n y u g o d t a n a s i m o g a t á s t , h a n e m v a g y fel-fellibbentek és egy közeli m á s i k v i r á g r a s z á l l t a k , v a g y á t m á s z t a k a s z o m s z é d o s virágra, h a éppen volt ilyen közvetlen közelükben. H a az ember a kézzel megfogott lepkét visszahelyezte a virágra, n e m s z á l l t el o n n a n , h a n e m ü l v e m a r a d t és n y o m b a n m é z ­ s z í v á s h o z l á t o t t . K ü l ö n ö s e n a z Argynnise-eknél v o l t ez c s o d á ­ latos, amelyek például Budapesten olyan vadak, hogy hálóval is n e h é z ő k e t elfogni. 1

2

E g y ideig a z t h i t t e m , h o g y e v a l ó b a n é r d e k e s j e l e n s é g e k megfigyelésének m é g nincs n y o m a az i r o d a l o m b a n , amidőn k e z e m b e k e r ü l t a K o s m o s 1928. é v i júniusi s z á m a , m e l y b e n a következőket olvastam : »Melanie v. T e m p s z k y 1881-ben M e r á n b a n , d é l u t á n i s é t a k ö z b e n , e g y v i r á g z ó cserjén ü l ő p á v a s z e m l e p k é t l á t o t t . M i d ő n k e z é t a p i l l a n g ó felé n y ú j t o t t a , a z r á s z á l l t és o t t m a r a d t . S i k e r ü l t vele í g y , e b b e n a h e l y z e t b e n , k ö z e l b e n l e v ő férjéhez m e n n i e . A l e p k e jóidéig n y u g o d t a n ü l t a k e z é n , c s a k s z á r n y a i t m o z g a t t a , m a j d v i s s z a s z á l l t u g y a n a r r a a cserjére, a m e l y e n előzőleg v o l t . A m i k o r i s m é t k ö z e l é b e m e n t , a l e p k e ú j b ó l a k e z é r e s z á l l t és egész d é l u t á n r a j t a m a r a d t , j ó l l e h e t i d e - o d a sétált vele. M á s n a p u g y a n a b b a n az ó r á b a n , u g y a n a z o n a cserjén t a l á l t a a l e p k é t , a m e l y , a m i n t k ö z e l e d e t t feléje, r á s z á l l t és ó r á k i g m a r a d t r a j t a . E z a dolog ö t - h a t n a p m e g i s m é t l ő d ö t t , aztán a lepke elmaradt. ) É v e k m u l t á n Wiesbaden mellett az e r d ő b e n s é t á l t , a h o l e g y s z e r c s a k e g y s z é p n a g y éjjeli n a g y p á v a s z e m l e p k e s z á l l t a n y a k á r a . A l e p k e k é t n a p és k é t éjjel m a r a d t rajta. ) Rövidesen ezután szobája ablakán beszállt e g y p á v a s z e m l e p k e , a m e l y o l y a n szelíd v o l t , h o g y a l a k á s b a n mindenüvé követte. H a az asztalnál írt, rámászott a tollszárra. N é h a kiszállt az ablakon, de n é h á n y perc m ú l v a visszajött. Megpróbálta mézzel etetni, ) d e hozzá s e m n y ú l t , a z o n b a n rászállt virágaira. Nyolc n a p m ú l v a elmaradt. Reinerzben és Freiburgban szintén t ö b b esetben körülrepkedték a lepkék. K ö z ö l t e a z e s e t e k e t e g y zoológussal, a k i a j e l e n s é g e t a z z a l m a g y a r á z t a , h o g y a m i n d e n e m b e r n é l m á s szagi'i b ő r kigőzölg é s é b e n v o l t v a l a m i , a m i a l e p k é k szagló é r z é k é r e v o n z ó a n hatott.« 3

4

6

' ) A lepkék nemcsak virágra, hanem v í z r e és minden nedves, erős­ illatú dologra — m é g emberi és állati ürülékre is — rászállnak. E z azonban n e m a szelídség jele, hanem e g y életszükségletnek kielégítése, nedves­ ségnek, víznek keresése. Szerk. ") A simogatás tűrését n e m lehet szelídséggel m a g y a r á z n i . A m i k o r a lepke v a l a m i t mohón nyal, hiába ugrik rá a szöcske, v a g y tolakszik oda a méh, nem tudja helyéről elzavarni. Szerk. a

) A z éjjeli p á v a s z e m — és minden lepke — ha kibújt gubójából, szárítkozik, egyenesítgeti szárnyát. E z é r t magasabb, szabadabb t á r g y r a , fűszálra, ágra telepszik. K z okból szállhatott a szóbanforgó lepke a h ö l g y kezére, ahol n y u g o d t a n maradt, mert hiszen csak éjjel repül élénkebben. A z pedig nem b i z o n y o s , h o g y öt-hat napig m i n d i g ugyanaz a lepke szállt a k e z é r e ; lehetett az a gubójából újabban kibújt más-más lepke is. Szerk. ) N e m hihető, h o g y az említett h ö l g y a lepke k e d v é é r t k é t éjjel nem feküdt le aludni! Szerk. '•) A z éjjeli pávaszemek (Saturnidae) nem táplálkoznak! Szerk. 4

A z é n b e n y o m á s o m a z v o l t , h o g y a l e p k é k szívesen n y a l a ­ k o d n a k a s ó s v e r e j t é k e n , s ő t a s z á r a z , s ó s e m b e r i b ő r t is szívesen n y a l o g a t j á k . T á p l á l é k - és v í z h i á n y r ó l R o h o n c o n s z ó sem lehetett. Tehetséges, hogy érzik a verejték szagát, de az is l e h e t , h o g y a z i l l a t o s m o s d ó s z a p p a u v a g y a h ö l g y e k i l l a t o s h i n t ő p o r a , m e l y a b ő r ö n j ó ideig é r e z h e t ő és s z a g a s o k s z o r egyezik a virágok illatával, h a t vonzóan a lepkékre.

A Z

Ö N G Y I L K O S O K .

í r t a : Pongrácz Sándor dr.

Csonka országunkban, melynek népessége nem nagyobb, mint Londoné, majdnem minden napra esik egy öngyilkosság. A szomszédos államokban is növekedő­ ben v a n az öngyilkosok száma és Németországban nem múlik el óra, hogy ne vetne valaki véget saját kezével életének. Az öngyilkosság gondolatával, úgy látszik, kezdünk lassan megbarátkozni. Sokan azt mondják, hogy az a Természetneképpúgytörvénye, mint a születés, megöregedés, vagy a természetes halál, szükségszerűen következik az élet folyásából. Azt mondják, hogy az életösztön mellett v a n egy másik ösztön is, amelyet a halál oltott belénk. Az előbbi ugyan győzni szokott az utóbbin, de nem mindig, és bizonyára alig akad ember, aki bizonj^os pillanatokban ne kereste volna a halált. Annyit jelent ez, hogy a leghatalmasabb ösztönünknek, az életösztönnek oszlopai is néha-néha meginognak. De az európai ember az életet még mindig nagy becs­ ben tartja az indiai fakírokhoz és egyéb önsanyargatók­ hoz, vagy azokhoz képest, akik sokezer veszély közepette fürödnek a Ganges szent hullámaiban. Senki sem kérheti tőlünk számon, hogy visszaélünk-e, vagy sem a természet legnagyobb ajándékával, az élet­ tel. De voltak idők, amikor az öngyilkosságot büntették. Németországban kézvesztésre ítélték azokat, akik életük ellen vétettek és csak Nagy Frigyes v e t e t t véget e barbár törvénykezésnek. Angliában azonban még m a is bűncselekményszámba megy az öngyilkosság, s ha Nietzsche és Schopenhauer annak idején valamelyik cambridgei tanszékről vették volna védelmükbe az öngyilkosság gondolatát, alaposan megdorgálta volna érte a lord-kancellár. Nietzsche felfogása szerint az öngyilkosság csak ellenhatás az életre. H a m á r n e m akadályozhatjuk meg, hogy a világra jövünk, legalább tegyük jóvá ezt éppen azzal, hogy saját életünk folyásába avatkozunk bele. Nagy tisztelettel adózunk a pesszi­ misztikus kor e nagyságainak, nem kevésbbé a pesszi­ mizmus korának is, amely oly sok örök szellemi értéket adott az emberiségnek, de azért talán mégis túlzás volna az öngyilkosságot is ösztönnek tekinteni. Hiszen éppen az életösztön az, melynek felsőbbségét lépten-nyomon érezzük magunkban felülkerekedni. E z az, amely sohasem hagy nyugton és folytonosan Ösztökél, hogy új és új terveket szőjünk és hogy az életet a lehető legelőnyösebben rendezzük be, annak ellenére is, hogy mindnyájan mint értelmes és öntudatos lények tisztá­ ban vagyunk azzal, hogy előbb-utóbb, de mégis bele kell hullanunk a Mors Imperátor karjaiba. Ilyenformán azután csakugyan rejtély, hogy miért veszik á t egyes emberek ennek az Imperatornak szerepét? Miért akar­ ják őt mindenáron megelőzni? Régente nem k u t a t t á k az öngyilkosság okait. Az emberek azt hitték, hogy az bizonyos körülmények között elkerülhetetlen. Strato teljes mértékben át­ érezte urának, Brutusnak lelkitusáját és segített neki abban, hogy kardjába dőljön. Sokan gyávaságnak

mondják az öngyilkosságot, megfutamodásnak az élet elől, de Schopenhauer ezzel szemben éppen azt tanítja, hogy az öngyilkossághoz akaraterő kell, amely nagyobb a mi /ín-ünknél és győz felette. Ez az akaraterő sokak szerint emberi kiváltság, t e h á t eszerint maga az ön­ gyilkosság is. De egyes állatlélekbúvárok egészen más véleményen vannak. Szerintük az öngyilkosság első nyomaival már az állatvilágban találkozunk. Ezek szerint t e h á t az öngyilkosság örökségképen szállt volna az emberre. Thomson és Ray-Lankester azt az érdekes megfigyelést t e t t e egy skorpión, hogy az nagy hő­ hatásokra, vagy lánggyűrűtől körülvéve fulánkját saját testébe szúrta. Könyveket írtak erről az érdekes jelen­ ségről, míg Bourne megmagyarázta ennek okát. Arra az eredményre jutott, hogy a nagy hőhatás — ez az állat már ötven fok mellett elpusztul — rendkívüli ingerületbe hozza a skorpiót és testén heves fájdal­ m a k a t idéz elő. Nyilván ezeknek hatására k a p oda az állat fulánkjával, abban a hiszemben, hogj' valaki erősen megfogja, megszorítja. Ez semmi más, mint védekezés, t e h á t nem öngyilkosság. É p p ú g y nem az, mint a kalitkába fogott madár pusztulása. A madár nem eszik, elsorvad, éhenhal, de nem azért, mintha meg akarna válni az élettől, hiszen a madár nem ismerheti az élet és halál ellentétét. Egyszerűen, mert annyira változó körülmények közé jutott, hogy ezekhez szer­ vezetével nem t u d o t t alkalmazkodni. Azonban éppen ebben az alkalmazkodási képességben, illetve ennek hiányában nyilvánul meg bizonyos rokonság az ember és állat életében s ennek nyomán k u t a t h a t j u k tovább az öngyilkosság kérdését az embernél is. Az alkalmaz­ kodóképességhiánya végkép egyenetlen helyzetet teremt­ het az egyén és környezete között. Ez az öngyilkosság előfeltétele. Dé, h a ezt megismertük, kell, hogy ezek ellen rendszeresen felvegyük a küzdelmet. Korunkat e részben nagy mulasztás terheli. Segítünk ugyan az öngyilkosokon, de az öngyilkos lelkületét nem vizs­ gáljuk. Úgy járunk el, mint az, aki egy mérges dudvának mindig csak a leveleit vagdossa le, de sem a gyökereit nem irtja ki, sem annak rossz talaján nem változtat. Az öngyilkosság nem mindig elmebaj, nem is mindig anyagi zavarok következménye. Sokszor velünk született t u d a t a l a t t i és alsóbbrendű érzések összetalálkozásának eredménye. Ezek bennünk lappanganak, de kedvező környezetre találva uralomra j u t n a k és kitermelik az öngyilkos mintaképét. Tehát elsősorban a talajon, a környezeten kell változtatnunk. Önbizalmukat vesztett, meghasonlott egyénekre hihetetlen benyomást tehet hasonlósorsú egyének környezete s még jobban az a körülmény, hogy maguk előtt látják vergődésüket. Plutarchos említi, hogy valamikor Miletoszban való­ ságos öngyilkossági járvány dühöngött. Igen sok hajadon ok nélkül dobta el magától az életet. Ennek úgy vetettek véget, hogy az öngyilkosok tetemeit pőrére vetkőztetve közszemlére t e t t é k ki, ami annyira rémítő látvány volt, hogy a leányok attól kezdve elszoktak az öngyilkosságtól. Arnold Hahn figyelmeztet, hogy milyen pusztításokat vihet véghez a tömeglélek e téren az emberekben. A párizsi Hotel des Invalidesben egykor egy katona valamelyik oszlopra felakasztotta magát. Erre további tizenkét katona követte társa példáját, ugyanazon az oszlopon lett öngyilkos. Német­ országban történt, hogy valamelyik nagy város hídján egy járókelő megtalálta egy öngyilkos hátrahagyott ruháit, mellette pedig egy levelet, melyben tettének okát magyarázza. Az illető elolvasta a levél tartalmát,

igazat adott neki és szintén a folyóba vetette magát. Nem kell t e h á t ezek u t á n hangsúlyozni, hogy az élet­ ről való lemondásra, az élet tagadására hajlamos egyéneknek olyan környezetet nyújtsunk, amely éppen az élet értékelésének t u d a t á t fokozza bennük. Ez is alkalmazkodás, de öntudatos alkalmazkodás. Egy előkelő angoltól egyízben megkérdezték, hogy miért szokásos oly nagy nemzetnél, amilyen az övé, még ma is a boxolás. Mire egyszerűen azt válaszolta : Az embert szoktatni kell a fájdalom elviseléséhez. H a elgondol­ kodunk e szavakon, be kell látnunk, hogy az angolnak igaza volt. A fájdalom elviselése is az alkalmazkodásnak egy neme s minthogy azt fokozhatjuk, fokozott mérték­ ben alkalmazkodhatunk is az élethez. Egész életünk nem más, mint a környezethez való alkalmazkodás és életünkben a legnagyobb megrázkódtatások mindig akkor érnek, amikor merő ellentétbe j u t o t t u n k kör­ nyezetünkkel. A szerves világ életében erre igen sok példa van és ez a megrázkódtatás itt abban nyilvánul, hogy egyes fajok és állatcsoportok lassan egészen ki­ szorulnak az élet színteréről; kipusztulnak. Az ember­ ben az alkalmazkodás e hiánya sokszor gyorsabb reakciókat vált ki s ilyenkor az akarat hamarosan ítélkezik az élet felett. De ha az embert bizonyos mértékig akarata irányítja, akkor azt kérdezzük, miért nem lehetne a k a r a t u n k a t más irányban, hasznosabban értékesíteni? Miért ne lehetne akaratunkkal megválasz­ tani azt a környezetet, amelyhez lehető legelőnyösebben és legcélszerűbben t u d u n k alkalmazkodni? Az a mód­ szer, mely ezt nagyobb tömegekre és rendszeresen kívánja érvényesíteni, az élethez való magasabbrendű alkalmazkodás, melyet nevelésnek nevezünk. A nevelés­ nek ilyenformán van szava az öngyilkosság elleni védekezésben is. Mert neveléssel a gyermek akarat­ erejét fokozhatjuk, az egyéniséget az élet csapásaival szemben bizonyos fokig megedzhetjük. Neveléssel lehet elnyomni azoknak a velünk született alsóbbrendű szellemi tulajdonságoknak összességét, amelyet általá­ ban »Minderwertigkeitskomplex« néven ismerünk, s amelynek igen sok esetben része van az élettel szembeni ellenállóképességeink gyöngítésében. Öntudatos és tartós neveléssel érhetjük el végül azt, hogy az élet minden elképzelhető eshetőségeivel szemben felké­ szülünk. Kétségtelen, hogy lesznek egyének, akikre ezek a módszerek és tanácsok nem alkalmazhatók. Mert ne felejtsük el, hogy az öngyilkosok részben elmebajos és terhelt egyénekből kerülnek ki, akiknek lelki adott­ ságán változtatni mitsem lehet. De a nevelésnek még akkor is van bőven tennivalója mindazokon, akik ilyen öröklött adottságokkal nem rendelkeznek, de akiknek lelkületét mégis alsóbbrendű érzések járják át és hozzák folytonos ellentétbe az élettel. Ezeknek az ellentétek­ nek kiegyenlítésében a tudományos és a művészeti munkára irányuló nevelésnek nagy szerep jut. A tudo­ mány és művészet az, amely az embert az élettel igazi kapcsolatba hozza. Mert a legfőbb igazság és a legfőbb szép eszméjének igazi átérzése és egymással való egye­ sítése csodálatos összhangot teremt lelkületünkben, s kimélyíti az ember és a Mindenség egymáshoz való vonatkozásait. E z t hirdette Fauszt is, amikor az élet meghódítását tűzte ki az emberiség feladatául. Akik megértették szavait, azok az élet keresőivé válnak és nem egykönnyen vetik el maguktól a Gondviselés e legnagyobb ajándékát.

INGAGI.

A SVÉD ÁLLATTANI EXPEDÍCIÓ ÚTJA AFRIKA SZÍVÉBEN. í r t a : Vilmos svéd királyi herceg. (8. F o l y t a t á s . )

A hegyi-gorilla az őserdőben lakó rokonaitól el­ térően nagyon hosszúszőrű és pedig védelmül a hideg ellen. Arca, végtagjainak és mellének egyrésze szőr­ telen. Egyebekben azonban sűrű a bundája, a nőstényé sötétebb, a hímé világosabb, utóbbinak öreg korában gyakran egészen fehérszőrös a háta. Magassága nem valami jelentékeny, ellenben annál tekintélyesebb a szélessége. Eába és karja hatalmas izomkötegek benyomását kelti, ezek áldozatukat a kovácskalapács erejével lennének képesek leütni vagy összezúzni, — ölelésükben az ember éppen olyan tehetetlen lenne, akár a szeg a satuban. Az ingagik, vagyis gorillák teljesen emberi visel­ kedéséről a bennszülöttek ábrándos történeteket mesél­ getnek. Hogy fedeles kunyhókat építenek, tüzet raknak, elrabolják az asszonyokat és megeszik a négerek gyermekeit. Bizonyára ilyen dajkamesék lelkesítették a Tarzan-könyvek szerzőjét.*) Mindez természetesen teljesen alaptalan képzelődés. A tapasztalat — amiben az expedíció később különösen gazdaggá vált — iga­ zolta, hogy a gorilla sűrű bozótos erdőben él, ahol zsenge bambuszhajtásokkal, kisebb ágak kérgével, az ernyősök családjába tartozó növényekkel és bogyókkal táplálkozik. Úgy látszik, különösen kedvenc csemegéje a gyömbérfélék családjába tartozó egyik bokornak piros vagy sárga gyümölcse. Szállását hol a földön, hol alacsonyabb faágakon összehordott ágakból és lombból készíti. Ezek az állatok általában tíz—harminc példány alkotta csapatokban élnek. Amikor az ilyen csapat valami okból, ijedtében vagy sietve, neki­ iramodik, a bozót és aljfa összetaposva úgy hever a földön, mintha kőgörgeteg lapította volna le. Amikor gorillával állunk szemben, önkéntelenül felmerül bennünk a kérdés, vájjon az ember valamikor a ködös ősidőben valóban ilyen volt-e? Talán! De a gorilla nem kelt nagyon emberi benyomást. A szőrrel gorgószerűen keretezett arc túllapos, a homlok túlalacsony, az alsó állkapocs túlságosan előreálló. A test aránytalanul széles, a végtagok túlságosan hosszúak. Azért korántsem akarom kétségbevonni, hogy köztünk és a gorillák között bizonyos hasonlatosság van, bár nem nagyobb, mint az ember és másfajta majmok között. Amikor például Asszomani az elejtett öreg családapa mellé kuporodott, futólagos rápillantásnál azt hihette az ember, hogy atyafiak. E z t maga is észrevette és gyorsan megugrott, mielőtt a csoportról fényképet készíthettem volna. Miként említettem, a belga kormány előzékeny készséggel tizennégy gorilla elejtésére adott engedélyt. A Szabinión szerzett tapasztalataim alapján erősen kételkedtem, hogy ezt az eredményt valaha elérhetjük, hacsak nem a fekete vadászok segítségével, mint az első sorozat esetében, de nem magunk és nem saját *) V a l a m i n t a b u d a p e s t i m o z g ó k é p - s z í n h á z a k b a n is b e ­ m u t a t o t t »Ingagi-film« szerzőjét is, a k i l e l k i i s m e r e t f u r d a l á s nélkül ö l t ö z t e t t e g o r i l l a b ő r b e színészeit. É s E u r ó p á b a n m é g »szakemberek« is v i t a t t á k a film. a s s z o n y r a b l ó »gorillájának« valódiságát!. Szerk.

munkánk alapján. Ámde kiderült, hogy a Mikenó és Karisszimbi sokkal könnyebben megközelíthető, úgy­ hogy a szám mégis teljes lett és pedig olyan módon, hogy a többi tíz példányt fehér emberek ejtették el. Azután, hogy az első négy gorillát besoroztuk gyűjteményünkbe, szorosan véve nem volt mit keresnem a Muhavura-csoporton. Hiszen megegyeztünk, hogy a nagyobb állatok főképen engem illetnek, a kisebbek, kivált a madarak pedig Gyldenstolpé-t. Ennélfogva őt egyheti időtartamra idefönt hagytam, hogy a gyűjte­ ményt teljesebbé tegye, magam pedig néhány nappal a gorillaölés után leereszkedtem a síkságra, még pedig arra a tájra, ahol a Kakó-folyó (alábbi folyásában Rucsuru) elhagyja a Mutanda-tavat. Közvetlenül a parton kedves, barátságos kis tisztás terült el, ahol a hegyek éles levegője u t á n kellemes volt a meleg. A t ó ugyanolyan volt, mint a Bunyónyi-tó :

„Ingagi".

magas partok, hápogó récék, ibolyaszínű tündér­ rózsák. E s a Kakó torkolatában vízilovak prüszköltek, egy történelemelőtti nemzetségnek kései képviselői. Már első napi sétám alkalmával belebotlottam egy ilyen állatba. Mint valami óriási disznó vagy lábon járó töltött hurka, a legnagyobb nyugalommal t a r t o t t felém és rágta a füvet, amely hosszú csomókban lógott alá széles szájából. Valósággal vétek lett volna, ha megzavarom s mivel már előttevaló este lőttem egy példányt, nem volt szándékom, hogy a szörnynek ártsak. De az ösvény nagyon keskeny volt és így szembe­ kerültünk egymással. A víziló sem m u t a t o t t hajlandó­ ságot és nekem sem volt kedvem oldalt a csalánba ugrani. Ennélfogva svédül udvariasan megkértem, hogy engedjen utamra. Feleletképen morgott valamit, amit nem értettem meg, és apró disznószemével sokat­ mondóan pislogott r á m ; mindazonáltal egyenesen felém tartott. Már csak néhány méternyire voltunk egymástól. Erre bosszúságomban közvetlenül az óriás állat orra előtt lőttem egy golyót a földbe, bebizonyí­ tandó, hogy megelégeltem a tréfát. De eszeágában sem volt, hogy megforduljon, ellenben ijedtében magán­ kívül tovább rohant és olyan közel v á g t a t o t t el mellet­ tem, hogy kezemet könnyen rátehettem volna kerek hátára. Es aki kettőnk közül mindezek ellenére a követ­ kező pillanatban a csalánba került, az én voltam. De nem a kacsák, sem a vízilovak kedvéért kerestem fel éppen ezt a helyet, hanem a bufumbirai bennszülöttek között elterjedt borzalmas történet indított erre, amely két mondabeli állatról, az ikimiciről és a vak fehér békáról szólt.

Két legény.

Ikimici állítólag valami átmeneti lény az oroszlán és a leopárd között. Fehér ember még sohasem észlelte, csak néhány fekete látta. Színe szürke, sötét foltokkal tarkítva és állán szakállt visel. Különös, hogy a szó­ szegény nyelvnek ennek az állatnak megjelölésére külön szava van, amely legkevésbbé sem hasonlít az oroszlán, leopárd vagy szervál nevéhez. Mert külön­ ben feltehető lenne, hogy az ikimici egyszerűen csak nagyobb példánya az említett fajok egyikének. Az állatot utoljára a tó közelében néhány barlangban látták, de ez már régen történt. E z t a helyet természetesen alaposan átkutattuk. Nem találtam egyebet, mint egy denevért és hiénák­ tól csupaszra rágott néhány emberi koponyát. Minden éjjel két nagy csapóvasat és három önműködő lőcsapdát helyeztünk el és ezekbe csaléteknek vízilóhúst tettünk, amelynek kellemetlen szaga messziről érezhető volt, de az ikimicinek még csak nyomát sem láttuk. Tekin­ tettel a bennszülöttek képzelőtehetségére és arra a hajlamukra, hogy a homokszemet is felfújják magas heggyé, egyáltalában kételkedtem az ikimici léte­ zésében. A fehér vagy vak béka, amelynek a Mutandatóban kellett volna élnie, szintén nemlétezéssel tün­ dökölt. A bennszülötteket rábírtuk, hogy az egész tóban kétéltűeket fogdossanak és naponta egyszer rendszeresen megjelentek, színig békákkal megrakott nagy kosaraikkal. Százával, ezrével, köbméterszámra cipelték elénk a kétéltűeket. Az egész táborban hem­ zsegtek a békák. Mindhiába. Fehér egy sem volt közöttük és mindeniknek két nagy, látó szeme volt. De a bennszülöttek mégis örültek, amikor a kosarak tartalmát átvizsgáltuk és a fekete békákat mind vissza­ kapták, mert ezeknek a fekete halászok étlapján körülbelül ugyanaz a jelentőségük, mint nálunk az ínyenc számára az osztrigáé. Vad csak kevés akadt a Bufumbira-síkságon, ellenben annál több volt ott a madár. Ez a vidék egyrészt túlsűrűen lakott és megművelt, másrészt a batvák, mint buzgó vadászok, csaknem teljesen kiirtották a vadat. Nagyvadból csak néhány leopárd, vaddisznó és bóbitás-antilop található, továbbá szer­ válok, manguszták és a furcsa sülök, amelyek tollszárakkal teletűzdelt tolltörlőkhöz hasonlítanak.

k e n t a síkon a kis falu nagyon bizalmat keltő tele­ pülés. Körülötte karókból és tövises ágakból font kerítés áll, amely megakadályozza az illetékteleneket, hogy másutt, mint a kapun oda bejussanak. Bent az ember több kunyhót és kisebb épületet lát, amely szalmából és szárított agyagból készült. Előbbiek laká­ sok, utóbbiak raktárak, amelyek gyakran oszlopokon állnak. Középen rendesen szabad térség van, ahová szárításra kirakott mindenféle gyümölcsöt, húst és bőrt terítettek ki. Férfiak, akik csuklójukon és bokájukon ékszernek rézhuzalt és nyakuk körül kék üveggyöngyöt viselnek, a földön bottal hajdinát csépelnek. Körü­ löttük asszonyok guggolnak és lapos, kerek szalma­ kosarakban, amelyeket ide-oda rázogatnak, borsót szitál­ nak. Karjukat és lábukat a természetes vastagság háromszorosáig rótangból készült huzalszerű karikák borítják és csuklóikra fényes rézkarikák simulnak, amilyenek nyakukat is, többszörösen rácsavarodva, ékesítik. Mennél vagyonosabbak az asszonyok, annál terjedelmesebb ez az ékszer, amely ilymódon teljesen megakadályozza a szabad mozgást és merevvé teszi a tagokat. A karon viselt rótang dudoros ruhaújj benyomását kelti, amelyet pedig a lábukon viselnek, arra kényszeríti az. asszonyokat, hogy szétvetett lábbal járjanak. A hátukra kötött kecskebőrben legkisebb gyermekük lóg. Látszólag egyaránt jól alszik akár borsót szitál az anya, akár a szántóföldön kétrét­ görnyedve gyomot irt. Csodálatos, hogy nem esik ki onnan. A kunyhó bejárata mindig tölcsérszerű, hogy "ne lehessen kívülről benézni. Odabent fűből font egy vagy több alacsony választófal található." Középen néhány darab faszén parázslik, amely körül matamával töltött csészék vagy vizeskorsók állnak. A falak mentén néhány kezdetleges szerszám és gyékényszőnyeg hever. I t t lakik az egész családnak talán tucatnyi tagja, beleértve a teheneket — ha van ilyen a család birtoká­ ban — és a kutyákat és tyúkokat is, amelyek éjtszakára mind bekerülnek, de a nappalt a szabadban töltik. Isten mentsen az ilyen hajléknak egészségügyi viszo­ nyaitól! Legjobb, ha az ember nem sokat gondolkozik azon, milyen világ lehet reggelenként a kunyhó bel­ sejében. Egy derült szép nap, amikor a felhők gombamódra függtek a Muhavura csúcsa fölött, átléptük Bogandana

Kél hát.

jj a kongói határt és egy kis faluban, Cicilongóínét Gyldenstolpéval találkoztunk, aki hideg, de ínyes munka után lejött a hegyekről. Szorgalmas i s a kisebb állatok gyűjteménye időközben jeíen^.nyen megnövekedett. A tűzhányónak keleti hegyjan folytatott háromhetes tevékenység után úgy vélte, gy a magashegységi állatvilágot kiválóan képviselő gyűjteményre t e t t szert. Lehetséges, hogy a gyűjtemény nem egészen teljes, de kétségtelen, hogy nem sok hiányzik belőle. Végre tehát a Kongó-államban voltunk, ebben a nagy, végtelenül gazdag országban, amelyről hosszú időre megfeledkeztek és csak a lázbetegségekkel és kihágásokkal kapcsolatban emlékeztek meg, amelyre azonban most — minden körülményt tekintetbe véve — fényes jövő vár. Az a Kongó ez, amelyet minden oldal­ ról megvetettek és gyaláztak, míg végül napjainkban hirtelen mint valamennyi afrikai gyarmatnak gyöngyét, az égig magasztaltak. Magam csak a legkeletibb kis részét ismerem, ennélfogva az egészről nem nyilatkozhatom. Hogy ez a része itt-ott csodálatosan gazdag, az már felületes megítélésnél is megállapítható. Mindazonáltal úgy látszik, hogy az ország kiválóságát hangoztató híresztelés egj^előre csak annyit ér, mint a prédikálónak a pusztában elhangzó szava, mert eddig csak nagyon kevés történt a természeti kincsek kihasználhatása érdekében. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a belgák belátnák-e, hogy ennek a gyar­ matnak a jövőben milyen hallatlan jelentőségre kell szert tennie az anyaállam, sőt az egész világ sorsával kapcsolatban. Kíméletben talán megértik, hogy miről van szó, de belátásukat tettekre v á l t a n i . mindeddig nem tudták. Az ország mint valami hatalmas, terjedelmes tömb fekszik Afrika közepén, a víziutak messze szétágazó rendszerével, melynek minden folyója az Atlanti­ tenger egy pontja felé, Bomába, vagy annak kikötő­ városába, Bananába vezet. Minden megterem az •országban, a kókusztól, gyapottól, kávétól, kakaótól, dohánytól, gabonától és rizstől kezdve a gumifákig, ébenfáig és ezerféle más nemes haszonfáig. Kövér legelők váltakoznak termékeny síkságokkal. A hegyek kincsekre való aranyat, rezet és ásványokat rejtenek. És az erdőkben sokmilliós értéket képviselve sétál k

M.-iílári'-lel n M u l n n d a

pnilján,

Madárfészek a Mutanda partján,

az elefántcsont. Ue a területnek igen nagy a kiterje­ dése, majdnem akkora, mint a régi európai Orosz­ országé, ami a gyarmat igazgatását természetesen rendkívül megnehezíti és megdrágítja. Részben ezzel mag3 arázható, hogy ilyen sokáig maradt figyelmen kívül. Még sok o t t a tennivaló. Kis nemzet számára valóságos herkulesi munka. De meggyőződésem, hogy elkövetkezik az a nap, amelyen mindent bevégeznek, amelyen a kincsekre világosságot derítenek és tudatában lesznek minden lehetőségnek, hogy azokat a legteljesebb mértékben hasznosítsák. Szintúgy az is, hogy a gyarmat mindazt a munkát és tőkét, amelyet fejlesztésére fordítottak, sokszorosan visszafizeti az anyaországnak nyersanyagok, megnövekedett kereskedelmi forgalom és emelkedett jólét alakjában. Mert Kongó egyik kor­ látlan lehetőségű darabja Afrikának és nagyobb értékű gyöngy, mint a világ minden királyi koronájának sok más gyöngye. A gyarmatban töltött első napunk cseppet sem kellemesen telt el. Szakadt az eső, a sátrak helye, amelyet egy jóindulatú, de gyakorlati érzékkel nem bíró belga hivatalnok jelölt ki, valóságos agyagdomb volt és így a vihar minden pillanatban felforgatással fenyegette könnyű lakásunkat. A körülöttünk terjedő sártengert könnyebb elképzelni, mint leírni. De helyzetünk már másnap barátságosabbá vált. A nap sütött és amikor a naphosszat tartó menetelés után a Visszokétól északra, Tamuhangában sátrat vertünk, régen elfeledtük az esti és éjtszakai kellemet­ lenségeket. Ez a helység Lulengának, a nagy hittérítő állomásnak kis fiókja. I t t egy megkeresztelkedett néger él, aki iskolát t a r t fönn kis gyermekek számára, ennek tágas kunyhóiban szolgáink alkalmas háló­ helyet leltek. Az iskola udvaráról először láttuk a Namlagira hosszií szelíd lejtőjét és a Ninagongó tompa kúpját. Előbbi fölött állandóan nagy felhő lebeg, amely estén­ ként hol kisebb, hol nagyobb terjedelemben mint valami nagy vörös boltozat fénylik. Óriási fáklyához hasonlít és sok mérföldnyi távolságról látható ; Hades örök tüzének visszavert fénye. Másnap elértük a nagy karavánutat Rucsuru és Kivu között. Nagy ívben megkerültük észak felől ?

t a t v a áll meg a feltáruló csodálatos látvány : a Kivu, Afrika szíve előtt. Végre célhoz értünk! O t t fekszik előttünk, opálfényben csillogva, varázslatosan. Magas és enyhe hegyvonalak, a sötétzöld színnek árnyalataival egészen az ibolyakékes párákig, keretezik minden oldalról. Soha ékszerész nem foglalt még szebben drágakövet. Nincsen mocsár, nincsen papirusz a parton, ahol a láva beleér a vízbe, melyben a facsúcsok úgy tükröződnek, mint valami kristályban. A távolba nyúló, sima felület csillog a napfényben és a Kvicsvi-sziget rózsaszínű hegyei alkotta háttér előtt hosszabbított orrú, csinos alakú kanuk lassan siklanak tova útjukon, s a kristály­ tiszta vízben kedvére fürödhet az ember, nincs benne sem krokodilus, sem a nedves elemnek más szörnyetege.

Néger falu főtere.

a Muhavura- és Karisszimbi-csoportot és az ezeket össze­ kötő alacsony hegyhátakat és komolyan közel jártunk ahhoz, hogy elérjük Afrika szívét. A tűzhányókat majd csak visszatérőben akartuk ismét megmászni. Ezért csak kevés időt töltöttünk Lulengában, a nagy gyarmati állomáson, amely közvetlenül az út mentén fekszik. A barátságos fehér atyák kávéval és eperrel vendégeltek meg. Sajátságos meglepetésben volt részünk, amikor a kisgyermekek iskolája — néhány száz meztelen néger gyermek — hirtelen rázendített a svéd nemzeti himnuszra »Du gamla, du fria«, amelyet a lexikonból svédül megtanultak. Aztán folytattuk utunkat a lávasíkság irányában és jobbról a Nina­ gongó, balról a Mikenó mellett haladtunk el. A vidék mérföldről mérföldre terméketlenebb lett. A láva többnyire szabadon a felszínen fekszik és olyan hólyagos és ráncos, akár az összegyűrt asztalterítő. Víz sehol sem volt. Ennek ellenére a növényzet azon van, hogy a síkságot centiméterről centiméterre meg­ hódítsa. Kezdetben valamelyik kis repedésben szerényen megtelepszik. A szél kevés növényi korhadékot fúj oda. Ebben csírázik a mag. A csira növekedik, kizöldül és zöld hajtásai terjeszkednek. A növénj-ek új televényt készítenek, a lávatengerből nemsokára kis zöld sziget emelkedik. Idővel megjelenik néhány cserje és ezek nyomán következnek a fák. Lombjuk árnyékában a talaj tovább őrzi a nedvességet, a növényzet egj re sűrűsödik. Ilymódon keletkezik egyik sziget a másik után, egyik liget a másik után, egyik erdő a másik után. Nem csodálkoznék, ha ötven év multán az egész vidék egyetlen összefüggő, suttogó őserdővé válna, amely alatt a láva többé nem mutogathatná ráncos bőrét. Mert forróégövi esős vidéken a növényzet növe­ kedése korlátlan. Mennél közelebb érünk a Kivuhoz, annál zöldebb a vidék, amely fokozatosan ismét a termékenység jeleit mutatja. Már Kibatiból látni elsőízben a tó felcsillanását. Innen az út Euphorbi a-íasorhan, mind­ két oldalt megművelt földek között vezet a partig. Jobboldalt emelkedik a Ngoma-hegy kerek alakja. Az út hirtelen szűk lávaalagútba torkollik. A fél­ homályban fekete fecskék röpködnek be és ki. Fészküket a sziklákba rakták. A falakról csepeg a víz. A levegő hideg és nyirkos. A rövid alagút éppolyan hirtelen végződik, mint ahogyan kezdődött, — a z ember elragad­

Sátram csak néhány méternyire áll a parttól és nyílásán lágyan és simogatva hatol be a taviszellő. A víz halkan csobog a kövek között, mert, bár csak gyengén fúj a szél, felszínét egyenletes kis hullámjárások mozgatják és azt képzelem, hogy valami szív az, amely itt ver. Jobbra öböl nyomul a magas sziklák közé, kicsiben csaknem valamely északi fjord mintájára. Ennek végén a parton van a legfinomabb föveny, ahol' a marha iszik és olyan messzire belegázol a tóba, hogy csak a szája és hatalmas szarva látszik ki a vízből. TSalra a tó túlsó oldalán a festői kis telep, Kisszennyi fekszik és kacéran nézi saját képét a nagy tükörben. A levegő enyhe, sem túlmeleg, sem túlhideg. Az ég­ hajlatot a legjobbak egyikének tartják Afrikában. A sátor bejárata előtt, a virágágy elvadult virágai fölött rajokban keringnek a pillangók. De ember nem látható. Csak néhány elpusztult ház, beomlott falakkal és leégett fedéllel tanúskodik arról, hogy ez a paradicsomi hely valamikor békés őrhely volt a ruandai határon. De a háború végigtombolt a vidéken. Ngomát leégették, kirabolták és elhagyták, s azóta nem épült újra. Feladatait a háború befejezése után Kisszennjd vállalta. A Ngoma-hegy csúcsáról pompás kilátás nyílik a nagyszerű vidékre : egyik oldalon a Kivura, melynek neve »a terjedelmes vízfelület«-et jelenti, a másikon a Birunga-tűzhányókra. De mást is lát az ember idefent : mély lövészárkokat és beépített ágyútalap­ zatokat, amelyeket a növényzet most már kezd el-

T

A N(íomn-üh('>l,

borítani. A környező táj a világháború első szakaszában különösen heves harcok tanuja volt. .Számos sír, főképen Kibati körül, még most is némán, de érthetően beszél hőstettekről és elpusztított életről : »N. N., elesett, amikor sebesült parancsnokának segítségére sietett«, olvasható az egyik korhadó kereszten. Kevés szó és mégis milyen sokat mond e rövid mondat. E g y ember egész sorsát jelenti. A harc (£t éppolyan vadul tombolt, mint bárhol a flandriai harctéren. Fehér ember fehér ellen, fekete fekete ellen. Ahol a háború őrjöngött, mindenütt átok és nyomorúság követte. A népgyűlölet és fajgyűlölet valósággal tobzódott. Ahelyett, hogy az európaiak a fekete fajtával szemben egyetértve jártak volna el, maguk jártak elől példával, egymást semmisítették meg, felbujtogatták a természet vad embereit, hogy ugyanezt tegyék, felkeltették bennük a leggonoszabb ösztönöket, amelyeknek megnemesítése volt évtizedeken át az előrenyomuló kultúra főcélja. Azért a kárért, amelyet fajtánk tekintélye ott szenvedett, nemzedékek fognak keservesen megfizetni. Nem tudom, ki a hibás abban, hogy a háború poklát rászabadították Afrikára. Amikor ezeket a sorokat írom, nem is akarom tudni, nehogy az elfogult­ ság látszatát keltsem. Azt azonban tudom, hogy annak a férfinak vállát, aki erre kiadta a parancsot, olyan felelősség, olyan bűn terheli, hogy annak súlya alatt az ember összeroppanhat. A gyarmatok sorsa nem dőlhetett el sehol másutt, mint az európai csatatereken. Mi történt volna, ha például Németország nyerte volna meg a háborút, miközben Ruanda mvami ját belga aszkarik őrizték és Tábora erődítményén angol lobogó lengett? Vagy ha az antanthatalmaknak, miközben lábukkal a legyőzött ellenség h á t á t tiporták, azt kellett volna megérniök, hogy német gépfegyverek uralják Nairobi vagy Stanleyville utcáit? Ez aztán valóban paródia lett volna! Es a bennszülöttek, akik vitézül harcoltak és véreztek fehér vezetőik oldalán, ilyen esetben sohasem értették volna meg, miért kell visszavonulniuk és éppolyan hirtelen, mint indokolás nélkül lemondaniok a győzelem gyümölcseiről, holott maguk a vezetőik biztatták, hogy nyújtsák ki azokért a kezüket. Ilyen esetben a fekete földrészen még rosszabb világ lenne, mint amilyen most van. Pedig az most is vajmi rossz ott. Miért kellett h á t a nyomort szabad­ jára ereszteni? Olyan bűn volt ez, amely sok helyen évek fáradhatatlan gyarmatosító- és kultúrmunkájának gyümölcseit megsemmisítette. Gyalázat ez a fehér népek vezetőinek fején, akik ilyen módon árulták el a maguk fajtáját. Ehhez jobban kellett volna érteniök! (Folytatjuk.)

éneke, ahol a virágos kőrisfák, az ú g y n e v e z e t t m a n n a f á k teszik sűríívó a t ö l g y e s t . T u d v a l e v ő dolog, h o g y a k a b ó c á k a f á k n e d v e i b ő l élnek. Fíurópa déli részein és p e r s z e v o l t t e n g e r ­ p a r t u n k o n is, a m a n n a - k a b ó c a (Cicada orni) az e r d ő f á r a d ­ h a t a t l a n m u z s i k á s a . E z a k a b ó c a a v i r á g o s kőrisfán t ö l t i a nyarat. O t t mindig dúsan teritett asztal v á r reá. Mert m a g a a virágos kőrisfa s z o l g á l t a t j a n e k i a t á p l á l é k o t . H a a kalaóca s e b e t ejt a fa k é r g é n , édeskés n e d v folyik k i belőle. E z a t á p l á l é k a . A n e d v a levegőn m e g s z i l á r d u l és »mamia« n é v e n kerül a kereskedelembe. Gyógyszerül használják. Fiúméban n e m kell az e m b e r n e k az e r d ő b e f á r a d n i a , h a a k a b ó c a é n e k é t a k a r j a »élvezni«. E z t m e g t e h e t i m a g á b a n a v á r o s b a n , m é g ­ pedig egyik legelőkelőbb u t c á j á n . V a l a m i 15 évvel e z e l ő t t történt, hogy egy rekkenő nyári napon különös meglepetésben részesültek a fiumeiek. Az e g y k o r i D e á k - k o r z ó öreg p l a t á n j a i n egyszercsak r á z e n d í t e t t e k a k a b ó c á k e g y h a n g ú n ó t á j u k r a . Persze m i n d e n k i e l c s o d á l k o z o t t r a j t a . D e h á t t e r m é s z e t e s is. K a b ó c á k ezrei a D e á k - k o r z ó p l a t á n j a i n ! H o n n a n , h o g y a n , m i é r t v e t ő d t e k é p p e n o d a ? N e h e z e n t u d n á n k r á válaszolni. S a z ó t a m i n d e n n y á r o n m e g s z ó l a l n a k . A z i d é n is. E s p e r s z e minden következő évben többen vannak, minélfogva a zenéjük is h a n g o s a b b . A régi g ö r ö g ö k és r ó m a i a k n a g y o n k e d v e l t é k a kabóca énekét. K i s kalitkákban t a r t o g a t t á k a hangosszavú jószágot. S ő t Anakreon, a g ö r ö g k ö l t ő , ó d á t is í r t róla és n a g y á l m é l k o d á s s a l m é l t a t t a é n e k é t . A k i n a i a k is k e d v e l i k a k a b ó c á t . Ő k is, é p p e n ú g y , m i n t a régi g ö r ö g ö k és r ó m a i a k , a p r ó k a l i t k á b a zárják s ú g y gyönyörködnek énekében. A kabóca azonban n e m h e g e d ü l , m i n t a p i r o s s z á r n y ú s á s k a , a szöcske m e g a tücsök, h a n e m dobol. Hangszere valóságos egyfenekű d o b . Az á l l a t p o t r o h á n a k alsó részén v a l a m i k e r e k d e d m é l y e d é s v a n . E z e n a m é l y e d é s e n , a k á r c s a k a d o b fenekén, finom h á r t y a v a n kifeszítve. E z t a h á r t y á t a k a b ó c a e g y i z o m r é v é n r e z g é s b e h o z z a . A rezgés o k o z z a a z é l é n k e n zizegő h a n g o t . A k a b ó c á n á l is,, a k á r a t ü c s ö k n é l , c s a k a h í m m u z s i k á l . E z t m á r Xenachos, a régi görög k ö l t ő is t u d t a , a k i n e k b i z o n y o s a n valami h á z s á r t o s felesége l e h e t e t t . T e g a l á b b e r r e v a l l a n e m é p p e n g y ö n g é d m o n d á s a a k ö l t ő n e k , h o g y »boldog t e r e m t é s a k a b ó c a , m e r t n é m a az ő felesége!« Garddy Viktor. Fehér rinoceroszok Délafrikában. Láng, a trausvaali m i i z e u m asszisztense, 1929-ben m e g l á t o g a t t a a zuluföldön levő Umfolozi n e v ű á l l a t v é d e l m i t e r ü l e t e t . E z e n a t e r ü l e t e n 67 d a r a b fehér — v a g y h e l y e s e b b e n szélesszájú — r i n o c é r o s z t s z á m l á l t m e g , d e e z e k n e k az á l l a t o k n a k t é n y l e g e s s z á m á t 125 d a r a b n á l is t ö b b r e becsüli. S o k á i g a z t h i t t ü k , h o g y a fehér rinocerosz, a m e l y e t eredetileg D é l a f r i k á b ó l i s m e r t ü n k , o t t teljesen k i p u s z t u l t és m a i elterjedése c s a k K ö z é p a f r i k a v é d e t t t e r ü l e t e i r e szorítkozik. Lang k ö z ö l t a d a t a i n a k m i n d e n t e r m é s z e t ­ b a r á t ö r ü l h e t , m e r t e z e k s z e r i n t s i k e r ü l t a fehér r i n ó t D é l A f r i k á b a n is m e g m e n t e n i a p u s z t u l á s t ó l és n a g y o n v a l ó s z í n ű , h o g y a z , h a t o v á b b r a is i l y e n s z é p e n s z a p o r o d i k , m é g s o k á i g megmarad. Éhik.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

Az emlősök szaporaságáról. A w a s h i n g t o n i Carneige i n t é z e t e m b r y o l ó g i a i o s z t á l y á n dolgozó Hartman Károly az o p o s s z u m , p a t k á n y , egér és disznó s z a p o r a s á g á t t a n u l m á n y o z t a ( J o u r n a l of M a m m a l o g y , 10. k ö t e t ) . M e g á l l a p í t j a , h o g y az e g y a l k a l o m ­ m a l k é p z ő d ö t t p e t é k e g y h a r m a d a t ö n k r e m e g y és c s a k k ö r ü l ­ belül k é t h a r m a d a t e r m é k e n y ü l m e g . A l e g t ö b b e m l ő s n é g y e t v a g y ennél k e v e s e b b e t ellik. T í z n é l t ö b b e t is e l l h e t n e k a jeges­ róka (négyet—tizenkettőt), a gambiai hörcsögpatkány (hatot— t i z e n k e t t ő t ) , a p é z s m a p o c o k (6—12), a h ö r c s ö g (6—16) és a T a m w o r t h - s e r t é s (15—20). A z e d d i g f e l j e g y z e t t l e g n a g y o b b eliési s z á m o k a h á z i s e r t é s n é l 24, a k u t y á n á l 22, a v á n d o r ­ p a t k á n y n á l 22, a h á z i n y ú l n á l 18. A t a n u l m á n y o z o t t o p o s s z u m e s e t é b e n az o v u l á c i ó a l k a l ­ m á v a l k e l e t k e z e t t p e t é k l e g n a g y o b b s z á m a (838 esetben) 56 v o l t , e g y é b k é n t 30-tól 56-ig v á l t o z o t t . A k e l e t k e z e t t 56 p e t e k ö z ü l , 3 6 v o l t é r e t t , m í g 20 é r e t l e n n e k b i z o n y u l t . A z oposzs z u m m é h é b e n t a l á l t fiatalok l e g n a g y o b b s z á m a 2 3 , m í g a z e r s z é n y b e n t a l á l t a k é 21 v o l t . Éhik.

Nyári muzsikások az erdőn. Az idei n a g y m e l e g elől egy t e n g e r p a r t i t ö l g y e s b e m e n e k ü l t e m . I t t u g y a n n e m perzseli a r c u n k a t a júliusi n a p forró s u g a r a . A l o m b h ű s á r n y é k á b a n j ó f o r m á n észre s e m v e n n é az e m b e r , h o g y n y á r d e r e k a v a n , h a fejünk fölött n e m szólna a k a b ó c á k r e k e d t m u z s i k á j a , szakadatlanul, szünetlenül, m i n t valami láthatatlan h ú r n a k ö r ö k k é rezgő h a n g j a . N e k e m ú g y r é m l i k m i n d i g , m i n t h a ezek a furcsa m u z s i k á s o k folyton a z t h ú z n á k , h o g y »meleg-meleg, s z ö r n y ű meleg!« A t e n g e r p a r t i n y á r i h ő s é g el s e m k é p z e l h e t ő euélkül a v i d á m m u z s i k a n é l k ü l . R e g g e l t ő l estélig v i s z h a n g z i k a r é t , a liget a k a b ó c a m u z s i k á j á t ó l . l e g h a n g o s a b b a n szól a kai >óea

A nyuszt párzási idejéről m e g l e h e t ő s e n p o n t o s a d a t o k a t s i k e r ü l t szerezni a baseli á l l a t k e r t b e n . U g y a n i s az o t t t a r t o t t n y u s z t p á r h í m j e ősszel ( o k t . 27-én) e l p u s z t u l t . A z e g y e d ü l m a r a d t n ő s t é n y a k ö v e t k e z ő é v m á r c i u s h a v á b a n (24-én) kettőt, ellett. N y i l v á n v a l ó , h o g y a p á r z á s a h í m p u s z t u l á s a e l ő t t t ö r t é n t és pedig j ó v a l e l ő b b , m e r t a h í m m á r n é h á n y h é t t e l elhullása e l ő t t s z e m m e l l á t h a t ó a n s ú l y o s a n b e t e g v o l t . A baseli eset megerősíti a z t a l e g ú j a b b megfigyelést, h o g y a n y u s z t p á r z á s i ideje j ú l i u s — a u g u s z t u s h a v á r a esik s í g y a t e r h e s s é g i d ő t a r t a m a ezeknél a k i s t e s t ű á l l a t o k n á l a r á n y l a g igen t e k i n ­ télyes ; l e g k e v e s e b b 150, l e g t ö b b 250 n a p . A p o n t o s i d ő t a r t a m o t n e m ismerjük. Ka.

Ml- UJSAG AZ-ÁLLAT. KERTBEN?

összeverekednek, aminek nagy sivítozás a következménye. I l y e n k o r a n y j u k k o m o l y a n o d a m e g y r o s s z a l k o d ó bocsaihoz és k i s m a n c s á n a k erélyes ü t ö g e t é s e i v e l i n t i r e n d r e fiókáit. Ha p e d i g ez n e m h a s z n á l n a , a k e z d e m é n y e z ő t a k e t r e c t ú l s ó s a r k á b a pofozza. A k i c s i n y e k m á r a n n y i r a fejlettek, h o g y a t e j e t , m é z e t élvezettel nyalogatják. A kis család most még a Rágcsálóház előtti egyik ketrecben l á t h a t ó . I t t fognak m a r a d n i körülbelül féléves k o r u k i g , a m í g ö n á l l ó b b a k lesznek. E k k o r a z u t á n vissza­ kerülnek a V á r r o m o n levő ormányosmedve-ketrecbe, ahol a jelenleginél n a g y o b b h e l y e n g y a k o r o l h a t j á k m a j d famászó tudományukat. Anghi. A páncélos seltopuszik (Ophisaurus apus) á l l a t k e r t ü n k b e n a kígyógyík-félék e g y e t l e n képviselője. H a z á j a a Balkán-félsziget n y u g a t i és déli része, K i s á z s i a , Szíria, Perzsia. A t á j é k o z a t l a n l á t o g a t ó k n a g y r é s z e k í g y ó n a k véli, m i v e l n i n c s e n l á b a , csak a z alfelnyílás k ö z e l é b e n t a l á l h a t ó a c s ö k e v é n y e s h á t s ó l á b n a k n é m i n y o m a . A színe s ö t é t b a r n a v ö r ö s : a feje v i l á g o s a b b . H e n g e r e s t e s t é n e k h o s s z ú s á g a r i t k á b b a n a m é t e r t is m e g h a l a d j a .

B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS ÁLLATÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Ormányosmedvebocsok s z ü l e t t e k j ú l i u s h ó 1-én az á l l a t ­ k e r t b e n . N e m az első eset, liogy ilyen é r d e k e s a p r ó s á g o k lát­ n a k nálunk napvilágot, minthogy azonban m á r évek óta n e m t ö r t é n t s z ü l e t é s az o r m á n y o s m e d v é k n é l , m e g é r d e m l i k , h o g y h í r t a d j u n k r ó l u k . »A Természet« egyik k o r á b b i s z á m á b a n jelez­ t ü k , h o g y egyik k i s m e d v é n k valószínűleg a n y a i ö r ö m ö k n e k n é z elébe. S e j t é s ü n k v a l ó r a v á l t ! H o g y p e d i g m á r r é g e n v o l t s z a p o r u l a t u n k e fajnál, a n n a k v a l ó s z í n ű l e g a z a m a g y a r á z a t a , h o g y a n y a á l l a t a i n k m e g ö r e g e d t e k és t e n y é s z t é s r e m á r n e m a l k a l m a s a k . A m o s t a n i kis m a c k ó k a n y j a a z o n b a n m é g f i a t a l ; k o r á t jól t u d j u k , hiszen m á r ő is i t t s z ü l e t e t t ! Az o r m á n y o s m e d v é k fejlett k o r u k b a n is n a g y o n k e d v e s , játékos állatkák, nemcsoda tehát, ha a kicsinyek kedélye éppenséggel e l p u s z t í t h a t a t l a n . B i r k ó z n a k , m á s z k á l n a k a k e t r e c ­ b e n levő á g a k o n , m i n d e n t m e g s z a g l á s z n a k és é l é n k e n é r d e k l ő d ­ nek környezetük iránt. J ó k e d v ü k b e n azonban néha alaposan

Ormányosmedve fiaival. Hölzel lelvélele.

Páncélos seltopuszik.

Hölzel felvétele.

T á p l á l é k a a p r ó á l l a t o k b ó l áll. E g e r e t , csigát és sok r o v a r t e l p u s z t í t , a z o n k í v ü l a g y í k o k a t és k í g y ó k a t is megeszi. Sziklás vidékeken tartózkodik, ahol a kövek hasadékaiban kitűnő b ú v ó h e l y e t t a l á l . H a r a p á s a r e n d k í v ü l erős, d e fogait m é g s e m h a s z n á l j a v é d ő f e g y v e r n e k és h a megfogják, i z m o s t e s t é n e k m o z d u l a t a i v a l igyekszik s z a b a d u l n i . H a j l é k o n y s á g a n e m is h a s o n l í t h a t ó a k í g y ó k é h o z , m e r t t e s t e s o k k a l m e r e v e b b és k e m é n y e b b . F o g s á g b a n egerekkel, g y í k o k k a l t á p l á l k o z i k , d e szívesen f o g y a s z t j a a c s í k o k r a v a g d a l t n y e r s h ú s t is. Az eleven t á p l á l é k o t lökésszerű m o z d u l a t o k k a l ü l d ö z i . E z e k a m o z d u l a t o k n é h a o l y a n g y o r s a k , h o g y c s a k a s ú r l ó d ó k a v i c s zörgése h a l l h a t ó , míg az o s t o r s z e r ű e n c s a p k o d ó h o s s z ú f a r k á n a k m o z g á s a m a j d ­ n e m l á t h a t a t l a n . H a z s á k m á n y á t megfogta, testét hosszten­ gelye k ö r ü l o l y a n sebesen forgatja, h o g y az á l d o z a t e l k á b u l . A z t á n a fejét ö s s z e h a r a p j a és elfogyasztja. G y a k r a n megesik, h o g y a t á p l á l é k n a k elébe a d o t t g y í k n a k c s a k a f a r k á t í o g j a m e g , d e l e g t ö b b s z ö r ü g y e s e n a n y a k á n á l k a p j a el és t e s t é n e k forgó m o z g á s á v a l o l y a n erősen dörzsöli a földhöz, v a g y a k ö v e k ­ hez, h o g y a g y í k r ö v i d e s e n e l p u s z t u l . N é h a e g y m á s szájából szedik el a z s á k m á n y t s i l y e n k o r megesik, h o g y az á l d o z a t o t addig huzigálják, amíg k e t t é n e m szakad. A szabadban a k á r t é k o n y állatok pusztításával hasznot hajt, de veszedelmet j e l e n t a v i p e r á k r a is, m e r t e z e k e t is megfogja és megöli, a m i t m á r s o k s z o r m e g f i g y e l t e k . F o g s á g b a n j á m b o r , j ó i n d u l a t ú állat, a z o n k í v ü l szívós, ú g y h o g y a l e g e g y s z e r ű b b á p o l á s m e l l e t t is é v e k i g elél. Á l l a t k e r t ü n k b e n a c s ú s z ó - m á s z ó k o s z t á l y á n hatodfél é v e él egy p é l d á n y , a m e l y h e z ezidén m é g h á r m a t s z e r e z t ü n k be. A l e g n a g y o b b b é k e s s é g b e n é l n e k e g y ü t t . Még a p á r z á s i i d ő b e n s e m b á n t j á k e g y m á s t és a h í m z ö l d g y í k o k n á l szokásos g y a k o r i v i a s k o d á s o k , a m e l y e k a g y e n g é b b fél m e g c s o n k í t á s á v a l , sőt

gyakran elpusztításával járnak, a seltopuszikok között nálunk m é g s o h a s e m f o r d u l t a k elő. Á p o l ó j u k a t m e g i s m e r i k és okos, kíváncsi s z e m m e l kísérik m i n d e n m o z d u l a t á t . E g y i k p é l d á n y u n k július elején é s z r e v é t l e n ü l ö t d a r a b , m i n t e g y negyedfél c m - n y i n a g y s á g ú p u h a h é j a s t o j á s t t o j t az ü v e g s z e k r é n y b e n levő k ö v e k alá, d e m i r e a t o j á s o k r a a k a d t u n k , a z o k a s z á r a z levegőn össze­ z s u g o r o d t a k és ezért a k i k e l t e t é s ü k n e m s i k e r ü l t . Szombath. Baziliszkuszok l á t h a t ó k a csiíszómászók o s z t á l y á n . E z e k a d é l a m e r i k a i ő s e r d ő k b e n élő, 60—80 c m - n y i h o s s z ú s á g ú g y í k o k k ü l ö n ö s a l a k j u k k a l v o n j á k m a g u k r a a figyelmet. H a z á ­ j u k b a n a f o l y ó k a t és t a v a k a t szegélyező f á k o n t a r t ó z k o d n a k , a h o l a p r ó gyíkfélékkel, de főképen r o v a r o k k a l t á p l á l k o z n a k . A h í m e k n e k h á t u k o n széles b ő r t a r a j u k v a n s ezáltal, t e r m é ­ szetesen k i s k i a d á s b a n , a m e s e b e l i s á r k á n y o k h o z h a s o n l í t a n a k . O l d a l t ö s s z e n y o m o t t f a r k u k a n n y i r a hosszú, h o g y teljesen fejlett á l l a p o t b a n a t e s t h o s s z ú s á g á n a k másfélszeresét t ú l ­ h a l a d j a . M o z g á s u k r e n d k í v ü l g y o r s . Ü l d ö z t e t é s esetén villám­ g y o r s a n m e n e k ü l n e k az á g a k közé v a g y a v í z b e , a m e l y b e n n a g y o n jól ú s z n a k . Á l l a t k e r t ü n k b e n m o s t h á r o m f a j t a bazilisz­ kusz l á t h a t ó : a sávos- (Basiliscus vittalus), a zöld(Basiliscus phimifrons) és a koronásbaziliszhusz (I.aemanctus serratus). A két u t ó b b i a közelmúltban még csak a múzeumokból volt ismeretes és alig n é h á n y éve a n n a k , h o g y é l ő p é l d á n y o k a t is

f ű t ö t t ü v e g s z e k r é n y b e n jól érzik m a g u k a t . Reggel élénken k u t a t n a k t á p l á l é k u t á n , k é s ő b b pedig v a g y a k e t r e c ü k b e n levő faágakon, v a g y a n ö v é n y e k levelein s ü t k é r e z n e k . É t v á g y u k is k i t ű n ő s ezért r e m é l j ü k , h o g y l á t o g a t ó k ö z ö n s é g ü n k még sokáig g y ö n y ö r k ö d h e t b e n n ü k . Szombath. Virágzik a Perui-oszlopkaktusz. Az állat- és n ö v é n y k e r t igazgatósága az u t ó b b i é v e k b e n é r t é k e s k a k t u s z g y ü j t e m é n y t

Perui-oszlopkaktusz az állatkerti pálmaház előtt. Hölzel felvétele.

Alul koronásbaziliszkusz ; felül zöldbaziliszkusz.

s i k e r ü l t E u r ó p á b a h o z n i . A z á l l a t k e r t m e g n y i t á s a idejében v o l t e g y fajta b a z i l i s z k u s z u n k (Basiliscus americanus), de a z ó t a c s a k m o s t s i k e r ü l t elsőízben ezekből a c s o d á l a t o s á l l a t o k ­ ból n é h á n y a t b e s z e r e z n ü n k . F o g s á g b a n n a g y o n k é n y e s e k , m e r t nehezen p ó t o l h a t ó a j ó l é t ü k h ö z szükséges p á r a t e l t forróégövi levegő. K ö r ü l m é n y e s az i d e s z á l l í t á s u k is és e n n e k f o l y t á n beszerzési á r u k m e g l e h e t ő s e n m a g a s . Az új j ö v e v é n y e k a

s z e r z e t t be, a m e l y n e k sok faja az idén v i r á g z á s n a k i n d u l t . Jelenleg az Aloe brevifolia, Aloe gr andidentata, Aloe hamburiana és a jellegzetes a l a k ú Rochen falcata virágzik. A p á l m a h á z b a n g o n d o z o t t k a k t u s z o k l e g t ö b b faja a szakszerű kezelés folytán r e n d e s , b e é r e t t m a g o t is t e r e m . A g y ű j t e m é n y egyik l e g é r t é k e s e b b d a r a b j á t , a közel nyolc m é t e r m a g a s Perui-oszlopkaktuszt (Cereus peruvianus) kiültettük a pálmaház bejáratának baloldalára, ahol most á l t a l á n o s m e g l e p e t é s r e virágozni készül, jeléül a n n a k , h o g y a r e n d k í v ü l s z é p és é r d e k e s n ö v é n y n e k s e m a z é g h a j l a t i v á l t o z á s , s e m a t a l a j v á l t o z á s n e m á r t o t t m e g . H o s s z ú , oszlopos t e s t é b ő l egy 60—70 c e n t i m é t e r e s oldalsarj is fejlődött, a m e l y e t u t ó d j a k é n t nevel. H a ezt az o l d a l s a r j a t az a n y a t ö r z s t ő l elvá­ l a s z t a n é k , földbe ü l t e t v e , új n ö v é n y t n y e r n é n k . Az oldalsarj ebben a h e l y z e t é b e n igen é r d e k e s k é p e t n y ú j t és a növénys z a p o r o d á s á n a k m ó d j á t szemlélteti. Az o s z l o p k a k t u s z t e s t é n e k felső részéből n é h á n y n a p a l a t t m i n t e g y t í z c e n t i m é t e r h o s s z ú k o c s á n y n ő t t ki, a m e l y e n r ö v i d idő m ú l v a m á r v i r í t a n i fog a jellegzetes, e l ő r e l á t h a t ó a n fehérszínű k a k t u s z v i r á g . Király.

Virágzó s á r k á n y p á l m a az állatkert p á l m a h á z á b a n . E z a n ö v é n y n á l u n k m é g ü v e g h á z i kezelés m e l l e t t is r i t k á n virágzik, d e a z i d é n m é g i s k i b o n t a k o z o t t c s o d á l a t o s a n szép, jóillatú virágja. A félméter hosszú, v a s t a g s z á r o n álló, zöldszínű v i r á g o l y a n h a t a l m a s és s ű r ű , m i n t v a l a m i n a g y virágcsokor, szerkezetére nézve pedig n a g y o n hasonlít a fagyöngyhöz (Viscum album). A növény virágzása nyolc—tíz hétig tart, a v i r á g ö n m a g á t ó l t e r m é k e n y ü l és m i n t e g y 300 m a g o t hoz. A m a g v a k a t c s a k egy teljes é v leforgása u t á n v e t h e t j ü k el, m e r t b e é r é s ü k h ö z ilyen h o s s z ú i d ő r e v a n szükség.

levelű, h ú s o s n ö v é n y , m a g a is elég n e d v e t t a r t a l m a z . H a z á r t helyen, ü v e g h á z b a n v a g y t é l i k e r t b e n k e r ü l cserépből a s z a b a d földbe, n a g y o n b u j á n fejlődik, h a t a l m a s g ö m b a l a k ú k o r o n á t nevel, a m e l y 60—70 c m - n y i hosszú és n y o l c — t í z em-nyi széles, h a r a g o s z ö l d leveleket és s o k o l d a l h a j t á s t fejleszt, v a l a m i n t d u z z a d t , v a s t a g l é g g y ö k e r e k e t h a j t . H a oldal­ h a j t á s a i t m e g h a g y j u k , k é t - h á r o m f e j h a j t á s t (koronát) is nevel. A h a j t á s o k tölcséreiben, e z e k b e n a t e r m é s z e t a l k o t t a t a r t á n y o k b a n , á l l a n d ó a n víz g y ű l i k össze, a m e l y r e a n ö v é n y n e k szük­ sége v a n .

A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó Dracaená-í. faj ai k ö z ö t t é p p e n a s á r k á n y p á l m a v a g y s á r k á n y liliom (Dracaena Rothiana Carr.) é r d e m e l szépségénél és érdekességénél fogva e m l í t é s t . A k e r e s k e d e l m i k e r t é s z e t b e n n i n c s eléggé e l t e r j e d v e pedig j ó k e r t é s z e t i c i k k l e n n e , h a n a g y b a n t e n y é s z t e n é k , m e r t szép, f o r m á s , s z a b á l y o s a l a k j a m i a t t s z o b a n ö v é n y n e k is igen a l k a l m a s . N a g y s z e r ű e n é r v é n y e s ü l , m i n t m a g á b a n á l l ó (soliter) n ö v é n y .

T i s z t a s á g s z e m p o n t j á b ó l é v e n k é n t egyszer-kétszer cserél­ n ü n k kell a t ö l c s é r e k v i z é t o l y f o r m á n , h o g y a n ö v é n y t fel­ f o r d í t v a , a sáros, iszapos v i z e t k i o n t j u k és t i s z t a vízzel pótoljuk. A Dracaend-k v á l t o z a t o s fajai a f ö l d g ö m b forróégövi részein o t t h o n o s a k és g a z d a s á g i t é r e n is elég j e l e n t ő s , h a s z n o s n ö v é n y e k . E g y i k - m á s i k f a j t á j u k h a t a l m a s , s z é t á g a z ó fává fejlődik és a 20—30 m é t e r n y i m a g a s s á g o t is m e g h a l a d j a . E z e k a legjobb é p ü l e t f a a n y a g o t s z o l g á l t a t j á k , t ö r z s ü k n e d v é b ő l ipari a n y a g o k a t , festéket, t i n t á t és s e b h e g e s z t ő szereket készítenek. Király.

j

S z a p o r í t á s á n a k sokféle m ó d j a v a n . Fejdugványokról, v a g y f e l d a r a b o l t és s z a p o r í t ó á g y a k b a f e k t e t e t t t ö r z s e k r ő l szoktuk gyökereztetni, de legeredményesebb szaporítása a n ö v é n y h á z a k b a n v a g y m e l e g á g y a k b a n , lehetőleg a k o r a t a v a s z i h ó n a p o k b a n , m a g v e t é s ú t j á n t ö r t é n i k . Az alig egyéves m a g o n c o c s k á k megfelelő g o n d o z á s és kezelés m e l l e t t a p r ó s a r j a k a t h a j t a n a k . E z e k e t a g y e n g e kis h a j t á s o k a t az a n y a t ö v e k e n h a g y j u k addig, m í g é r e t t e k , fásak lesznek. A m á r jól fejlett, g y ö k e r e s kis n ö v é n y e k e t n y á r o n a s z a b a d földbe, lehetőleg á r n y é k o s h e l y r e ü l t e t v e , neveljük. E z e k e t n e m ö n t ö z z ü k t ú l s ó k a t , m e r t a Dracaena, m i n t v a s t a g -

Virágzó sárkánypálma (Dracaena

Rothiana).

Hölzel felvétele.

Az állatkert ajándékozói. 1931. év j ú l i u s és a u g u s z t u s h a v á b a n a k ö v e t k e z ő a j á n d é k o k é r k e z t e k az á l l a t k e r t b e : Ijjász Lajostól egy r ó k a ; Szávozd Zoltántól egy ő z b a k ; Kovács józ séftől k é t v ö r ö s v é r c s e ; Kiss Sándortól egy g a t y á s ö l y v ; Stulla György Bélától öt n á d i r i g ó , egy s ü v ö l t ő és egy erdei p i n t y ; Székesfővárosi erdőhivataltól n é g y k a r v a l y ; Csirkovics Julidtól egy feketefejű a p á c a p i n t y ; Grosz Ferenctől t ö b b kocsi k á p o s z t a ­ levél ; dr. Glück Miklóstól e g y m ó k u s ; Katona Lászlótól két t e n g e r i m a l a c ; Beck Tommytól egy. h á z i n y ú l ; özv. Slahl Gusztáv­ aiétól egy k a n á r i ; Büki Páltól h á r o m n a p h a l ; Kucsera László­ tól k é t v ö r ö s v é r c s e ; Vadas Ferenctől egy k u s z m a ; Strauss Rózsitól egy s z á r c s a ; Schultz Lilikétől egy c s ó k a ; Péter Imrétől k é t u g a r t y ú k ; Deák Zoltántól e g y g ö r ö g t e k n ő s ; Szabó Ferenc­ től egy s ü n d i s z n ó ; Rimay Páltól egy t e n g e r i m a l a c ; Szalóki Páltól egy m ó k u s ; Dluhosch Magdától k é t t e n g e r i m a l a c ; Gáspár Józseftől egy s ü n d i s z n ó ; Hausknecht Antaltól több kocsi k á p o s z t a l e v é l ; M. kir. fövadászmesteri hivataltól h á r o m b a r n a ­ k á n y a ; Réz Endrétől k i l e n c g y u r g y a l a g és egy v a d m a c s k a k ö l y ö k ; Németh Lajostól egy a n g o r a m a c s k a ; Buttyka Lajostól egy t e n g e r i m a l a c ; László Lajostól egy s ü n d i s z n ó ; Stark test­ vérektől egy őz ; Kovács Jánosnétól egy b ú b o s b a n k a ; Kovács Jánostól h á r o m tengelic, k é t n y a k t e k e r c s , e g y füzike és k é t k é k c i n e g e ; Albert Gusztávtól egy feketerigó ; Bene Jánostól egy t e k n ő s ; Kovács N.-től egy r é t i c a n k ó ; Rehberger Elektől egy t e k n ő s ; Wozner Károlytól egy t e k n ő s ; Hoffmann Ferenctől egy v ö r ö s v é r c s e ; Stadler Ferenctől egy h á z i n y ú l ; dr. Hollender Józseftől egy l a b r a d o r k u t y a k ö l y ö k ; Gál Páltól egy foxterrier ; Bárczy Istvántól egy v ö r ö s g é m ; Szolády Gyulánétól egy s ó l y o m ; Szabó Lajostól h a t p á v a ; Vastagh Gézától k é t k a c a g ó g e r l e ; Makovnik Jánostól egy k i s v ö c s ö k ; Fóris Mariannétól egy m o c s á r i t e k n ő s ; Fekete Bélától egy k a r v a l y ; Vámos Hugótól egy s i v a t a g i - t e k n ő s ; Geduly Olivértől egy h o m o k i k í g y ó ; Ollé Bélánétől h á r o m g ö r ö g t e k n ő s ; Hámory Mártontól egy búbos b a n k a ; Bordás Lajostól k é t gerle ; Schultheisz Jenötöl egy s z a r k a ; Kovács Ernőtől egy p o c g é m ; Grimm Gusztávnétól egy b ú b o s b a n k a ; Katona Istvántól egy t ö r p e g é m ; báró Papp Ilonától egy h á z i n y ú l ; Gödi Annától egy m ó k u s ; dr. Szűcs Dezsőtől egy v i d r a ; Matton Aladártól ö t g ö r é n y ; Kiss Károly tói egy t e n g e r i m a l a c ; Pintér Gyulától egy t ö r p e g é m ; Nadler Róberttől egy m o c s á r i t e k n ő s ; Móró Ferikétől egy vörösvércse ; Darabos Lajostól egy s ü n d i s z n ó ; Altstein N.-től egy h á z i n y ú l ; a Ferencvárosi Torna Clubtól egy c e r k ó f m a j o m . A j ú l i u s és a u g u s z t u s h ó f o l y a m á n b e é r k e z e t t a j á n d é k o k a t e z ú t o n is h á l á s a n köszöni az állatkert igazgatósága.

AZ IFJÚSÁGNAK EGY

F O G O L Y C S A L Á D R Ó L . — K é p e s állatmese. —

R a j z o l t a és í r t a : Báró Schell József Antal.

Amíg a böjti szelek fújtak és később, amikor a szeszélyes április hol nevető kék eget, hol sötét eső­ felhőket varázsolt a tavaszt fogadó föld fölé, alkonyat táján fel-felhangzott a mezőn a párosodó foglyok szenvedélyes, kereső hívása. Panaszosan, de egyúttal hívogatóan hangzott ez végig a vetés fölött. A szerény és mégis nagy életvidámságot eláruló hang valahogyan teljesen beleillett a téli álmából ébredt homokvidék esthajnali hangulatába, odaillett, akárcsak maga a földszínű madár fürge alakja a tavaszodó tájképbe. Magányos dűlőút szélén egy öreg, szürke határkő áll. Sokat mesélhetne ez arról a fogolypárról, amely minden tavasszal közvetlen közelében, valamely búza­ vetésben tanyázik. Ezidén is ott, a mély bakhátak közt hívták, keresték egymást, míg csak ki nem virítottak az útmenti akácfák. Május közepefelé azonban viselkedésük egyszerre meg­ változott. Ott, ahol azelőtt hangosan folyt a foglyok szerelmi játéka, most csak ritkán jelent meg kedves, komoly kis alakjuk. Titokzatosan osont át egyikük az úton a határkő mellett. A rozs buján virított, csak úgy füstölt tőle hajnal­ ban az egész tábla. Az akácfák csaknem túlédes illattal telítették a levegőt, amelyet még áthatott a méhek és egyéb rovarok egyhangú, andalító zsongása. Bőven volt tápláléka minden szabad állatnak, amelyről azt hinné az ember, hogy ilyenkor teljes gondtalanságban, boldogságban éli világát. De az öreg határkő meg­ mondhatta volna, hogy a fogolypárnak most gondterhes az élete. Alig öt méternyire a határkőtől, bent a sűrű búzavetésben, a földben tenyérnyi darabka mélyedés van, amelyben tizenhét darab körtealakú fogoly tojás várja életrehívásának titokzatos csoda­ jelenségét. Az ösztönös kötelességtudás vasbilincsei kötik most oda, ehhez a tenyérnyi darabka földhöz, a fogolyanyát, amíg párja iparkodik távoltartani minden közeledő veszedelmet. Sárgán virító vadrepcenövény nyúlik ki a búza­ vetésből. A töve alatt van a fogolyfészek. H a valaki szélcsendben naphosszat figyelné ezt a repceszárat, talán észrevenné, hogy órák hosszú sora után egyszerre csak meginog, majd folytatólag még néhány búzaszál meghajlik, de mindez csak alig észrevehetően történik, mintha ezt a néhány hajlékony növényt valami el­ tévedt szellőnek utolsó fuvallata mozgatná. Végtelen türelem, figyelem kell ahhoz, hogy ezt valaki meg­ láthassa, pedig ez minden életjel, amelyet a fogoly­ anya az avatatlan külvilágnak létezéséről elárul. Ez is csak olyankor történik, amikor a természet hangja

ráparancsol, hogy — eredj táplálkozni és mozogni, mert különben nem éred meg a huszonhatnapos költési idő végét! A nagy türelem és gondosság azonban nem minden, amit az újabb nemzedék életrehívása a fogolyanyától megkövetel. A fészek táját százféle veszedelem fenye­ geti, amit nyugodtan elviselni ugj'ancsak nehéz feladat. Odaát, a rozsvetésben egy rókapár tanyázik. Gyak­ ran megvillan az egyik öreg róka vörös csuhája, amint portyázás közben a határkő táján átoson a dűlőúton. Valamelyik este a fogolyfészek közvetlen közelében két rohanva törtető állat nyomán suhogott a búzavetés. Mire a veszély eltávolodott, egy süldő nyúl halálsikítása verte fel az est csendjét! Aztán minap reggel is olyasvalami történt, amit a szegény fogoly tyúk nem tudott egyhamar elfelejteni. Halálos vergődése volt ez a közelben fészkelő fácán­ tyúknak, amelyet ott fojtott meg a róka, a fészkén. Azóta csupa rettegés az élete, mert folyton attól tart, hog} valamely váratlan pillanatban neki is a tojásai fölött kell majd kimúlnia. Mintha már élet sem lenne benne, olyan mozdulatlanul, mereven, elfásultan ül fészkén. Emberi hangok dörmögése hallik a dűlőút irányából, aztán valami zörgés közeledik a vetésben a fészek felé. A bátor fogolykakas erre szárnybénaságot színlelve vergődik és ugrál halálos ellensége előtt, hogy annak figyelmét magára vonja és a párjától elterelje. Egy éles fütty hangzik az út felől, majd csakhamar távolodik a zörgés. — Csak kutya ne lenne a világon! — sóhajtják a rémületükből felocsúdott foglyok. Ivedig ez a kutya talán megmentette életüket azáltal, hogy átkerült a rozsba és ott hangos ugatással, kaparással elárulta gazdájának a rókakotorék helyét. A kutya gazdája a csősszel szövetkezve, következő vasárnap kifüstölte és kiásta az egész rókacsaládot, kegfőbb ideje volt, hogy a foglyok ettől a veszedelemtől megmenekültek. r

De maradt elég más ok izgalomra. Valamennyi közül talán a legrosszabb az a két ijesztő árny, amely újabban a hajnali s az esti órákban végigvonul a vetés felszínén. Két hosszúszárnyú ragadozómadár az, amely ezt az árnyékot a magasból a búzára veti. Hosszú­ szárnyú pillangók módjára lassan eveznek, függögetnek, hintálnak a levegőben a vetés fölött. Kékesszürke és hófehér az egyik, halványsárga meg szürkésbarna a másik. Az egyik éppen a fészek fölé kerül és egyhelyben lebeg fölötte, míg csak biztosra nem veszi a mozdulat­ lanul lapuló, halálra rémült fogoly, hogy a rabló meg­ látta és mindjárt rácsap. De ez egy könnyed szárnylebbentéssel odébbszáll, mintha a fogolyanyát csak rémítgetni akarta volna. Pedig meg sem látta ; kém­ lelése a szomszédságban levő ürgelyuknak szólt. A gondnak hűséges megosztása, az állandó figyelem és oltalom, amelyben a szorongatott fogolykotlót párja részesítette, mégis átsegítette a legnehezebb időn. Sokszor már csaknem elcsüggedt, amikor csak a nö­ vényzet nyújtotta jó takarásban és tollazatának a környezettel egybeolvadó színében bízva, kellett egyik

veszélyt a másik u t á n védtelenül kivárnia. Ilyenkor csak a mindig közelében figyelő párja hűségéből merített új erőt szülői kötelességének teljesítéséhez. De szörnyű volt aggodalma, amikor a bátor fogoly­ kakas félig szembeszállva., félig menekülve igyekezett a közeledő veszedelmet a fészektől messzire elcsalni. Mennyire értett hozzá, hogy bolonddá tegye a kóbor k u t y á k a t ! Egyízben csaknem az orrára szállt az egyik­ nek, úgyhogy az kapkodott, ugrált utána, messzire üldözte és közben elfelejtette, hogy hol is kapott szimatot a fészektől. Es a búzaszedő, nótázó leány is, aki már majdnem rátaposott a fészekre, hogyan el­ szaladt a vergődő fogolykakas u t á n ! Meg akarta fogni,

Az akác már régen elvirított, hófehér virága el­ sárgulva, fonnyadtán borítja a földet. Gyűjtik már a szénát a réteken. A dűlőúton nőtt fű vékony rendjeit most gereblyézi össze az öreg csősz. Amint a határkő közelében éppen összerakott egy petrencét, leheveredik alája, rágyújt pipájára, elnyújtózik a földön és csak ősz feje látszik, amint felkönyökölve belebámul a

mert bizonyára -azt hitte, hogy eltört szegénynek a szárnya. H a a kakas aztán ilyenkor nagyot kerülve, visszatért a fészekhez, néhány kedves biztató hanggal és komoly viselkedésével mindjárt eloszlatta párjának balsejtelmeit. A határkő mellett fészkelő derék fogolypárt a meg­ érdemelt szerencse nem hagyta el. Sértetlenül érte meg a költési idő végét. Csendes megelégedéssel húzódtak meg a búzában és bár nem tudták, de sejthették, mennyi szerencsétlenség érte sok más fogoly társukat. * A szomszédos lóhereföldön felhangzott a kaszák pengése. Túl a lucernaföldön már két napja élesen kerepelt a kaszálógép. Amikor a fogolykakas este odakint őrt állt, nem egy magában szomorkodó foglyot látott végigfutni a dűlőúton, vagy szétrombolt családi

szőkülő gabonatengerbe, ahol egy titokzatos, hívó hang szólal meg. Ez a hang lassan közeledik és kiér az út szélére. A rengeteg gabonaszál, amely a tábla szélén szinte falat alkot mint egy végtelen zöldessárga függöny, szétnyílik, amikor egy barna madárfej kibukkan belőle. Ezt követi a szürkés begy, majd világos alapon nagy, rozsdaszínű patkóval a mellén, egyszerre csak ott áll mereven figyelve a fogolykakas. A petrence mögött mozdulatlanul lapul az öreg ember. Amint a fogoly látja, hogy nem fenyeget veszély, megnyugszik és abba­ hagyja a figyelést. Halkan, szinte suttogva hallatja hívását, miközben kilép a dűlőútra. Mintegy parancs­ szóra, mintha a földből nőne ki a sok apró, barna bársonygombóc, úgy jelenik meg körülötte nyüzsögve a tizenöt kis fogoly csirke, a költés hosszú ideje alatt megkócosodott, leromlott anyja kíséretében.

boldogságán kesergő fogolypárt végigrepülni a lekaszált lóhereföld fölött. Ilyen a fogoly sorsa, amikor »a fészken ülő kotlót tojásairól lekaszálják«, vagy »a kaszálógép szétzúzza a fészket!« *

Az öreg csősz elnézegeti, amint ez a vadonatúj család csaknem észrevétlenül átvonul a dűlőúton. Ön­ kéntelenül a maga családjára gondol és visszaemlékszik arra az időre, amikor ő is költözködött éspedig nyolc kis gyermekével meg az asszonnyal, a szomszéd faluból mostani helyére. — De sok bajotok, gondotok lesz, míg ezt az apró népséget felnevelitek! — sajnálkozik a gondos fogolyszülőkön. Az öreg magában tanakodni

A rozstáblát, amelyet végtelen, örökös rengetegnek tartottak, s amelyről azt gondolták, hogy mindig biztos menedéket nyújthat nekik, azok a tarka, nótás emberek íme egyik napról a másikra eltűntették a föld színéről. Még az egérnek is csak a kék ég maradt a feje fölött és kénytelen a föld alá bújni, ha el akar rejtőzni, mert még őt sem takarja az alacsony, ritka tarló. É s ugyanígy t ű n t el a föld színéről minden újabb bfivóhelynek

A suhanó szürke árny felkapla a kis foglyot

kezd. Mintha többre becsülné a foglyok szülői szeretetét az emberekénél, hiszen a foglyok legtisztább önzetlen­ séggel nevelik fel, tanítgatják fiókáikat és nem várnak tőlük életükben semmi ellenszolgáltatást, mint ahogy ez az embereknél szokásos, akik ilyenkor azt mondják, hogy - - majd ha öregek leszünk, reájuk támaszkod­ hassunk. — Ő is ezt várja Jóska fiától, meg legidősebb leányától, a Maritól, akik most már jó sorban vannak és apjukat újév után könnyen eltarthatják. 0

* A kis foglyok gyorsan fejlődnek. Közben nem győz­ nek csodálkozni a nagy eseményeken, amelyek naponta történnek körülöttük.

választott gabonatábla. A rozsok után sorban elfogyott valamennyi búzatábla és végül az aranyló zabföldekre is rákerült a sor. É mozgalmas napok folyamán a kis foglyok meg­ tanultak gyorsan engedelmeskedni. Mintha a föld nj^elte volna el őket, úgy lapulnak le szüleik parancs­ szavára. Tudnak már jól futni meg repülni és adott jelre berregve kel szárnyra az egész csapat. Egy engedetlen kis fogoly volt köztük, amely ügyet­ lenebb is volt a többinél. Egyik reggel az erdő mellett, bíizatarlón legelt a csapat, amikor elhangzott a parancs, hogy »lapulj!« Csak néhány pillanattal késett szegényke, de ez is elég volt vesztéhez. Ugy szürke árny, amely alacsonyan suhant ki az erdőből, úgy felkapta és elvitte,

hogy társai azt sem t u d t á k , hová lett. Ezentúl a meg­ maradt tizennégy fogolyfiók még jobban vigyázott a parancsszóra. A fogolycsalád nappal a zöldelő tengeri, burgonya- és répaföldeken lakott. Esténként a nyílt mezőn gyakran találkoztak más csapatokkal és elmondogatták egymás­ nak sok tapasztalatukat. így napról-napra okosabbak, ügyesebbek és óvatosabbak lettek. Meg t u d t á k már különböztetni az ártatlan örvösgalamb árnyékát a vészthozó karvalyétól és tudták, hogy nem a köpcös ürge az ellenség, hanem a karcsú menyét. Csak minden

tarló szélén a mély barázdán, parancsoló hangon szólalt meg, hogy »figyelj!« A fogolyszülők ilyenkor boldog megelégedéssel figyelik okos gyermeküket. Egy a gondolatuk : — Csak­ hogy már ennyire vagyunk és sikerült a fiatalokat ön­ állóságra nevelnünk! Nehéz sora volt ennek, de érdemes volt! — Érdemes volt? — kapja el gondolatukat az esti pihenője felé repülő szürke kakukmadár és gún3 osan nézi a foglyok családi boldogságát. — Már amennyire érdemes volt! — kacag, amint az akácoshoz közeledik.

embertől féltek egyformán, habár eddig még egyik sem b á n t o t t a őket.

— Utóvégre nekem, a gondtalan madárnak is vannak utódjaim, de kínlódjék más a fiókák gondozásával, nevelésével. Ez hálátlan mesterség, amelyet másra bízok és azalatt, amíg más fárad, szórakozom és élvezem életemet! — Ezzel beszáll az egyik lombos fa sűrű koronájába, ahol úgy eltűnik, hogy senkisem láthatja a csakhamar bóbiskoló életművészt.

* Nemcsak a napok, hanem a hetek is multak. A vígan futkosó fiatal foglyok már csaknem elérték szüleik nagy­ ságát, de szárnyuk és farkuk még rövidebb volt, testük vékonyabb, tollazatúk pedig egyszínű és világosabban csíkozott az öregekénél. Esténként már sorjában gyakorolniuk kellett az őrködés nehéz mesterségét. Megtanultak ébren figyelni és a veszélyt jelezni, mialatt szüleik és testvéreik gondtalanul kapargáltak a tárlón. Az, aki éppen soros volt, nagyon büszke volt az őrködés fontos tisztségére. Egy alkalommal estefelé megint az egyik fiatal kakas állt őrt a csapatnak. Olyan fölényesen nézett körül a göröngyről, akárcsak a tapasztalt öregek egyike s amikor egy fekete kóbor macska osont végig a

r

#

De talán csak nincs igaza a kakuknak? Mit szólnának hozzá az augusztus elsejét türelmetlenül váró vadászok, ha a foglyok a kakuk példáját követnék és nem nevel­ nének többé csapatosan utódokat? A foglyok önzetlen szülői szeretete okozta szaporaságának köszönhetik a vadászok nyári sok szórakozásukat, amiért ezeknek a kedves madaraknak erényességükért legalább az el­ ismerés bizony kijár. #

'

(Folytatjuk.)

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. Telefon : József 308—30. Kertészeti Lapok, — Virágos Budapest, Virágos Magyarország. Kertészkedőknek nélkülözhetetlen képes folyóirat. Előfizetési ára negyedévre 4 P. Kiadóhivatal: Budapest, VII., Dohány-utca 20. Molnár Pál m e z ő g a z d a s á g i k a m a r a i t i t k á r h a s z n o s i s m e r e t t e r ­ jesztő s z a k k ö n y v e : Hogy lehet a tyúktenyésztés a falu életének könnyítője, — m e g j e l e n t második kiadásban az A l s ó d u n á n t ú l i M e z ő g a z d a s á g i K a m a r á n á l : Kaposvár, Németh István-utca 23. Ára 60 fillér szállítással e g y ü t t s a z összeg levélbélyegben is b e k ü l d h e t ő .

Az apróhirdetés minden szava 20 fillér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 pengd ; előfizetőknek 1 pengő Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő. Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos k ö z r e ­ m ű k ö d é s é v e l Gombocz Endre és Szabó-Patay József. S z e r k e s z t ő ­ ség és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t , V I I I . , E s z t e r h á z y - u . 16. »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete' B u d a p e s t , Állat­ orvosi főiskola poliklinikája. V I I . , R o t t e n b i l l e r - u t c a 2 3 — 2 5 . T e l e f o n : József 3 0 8 — 3 0 . Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , V I I . k e r . , I s t v á n - ú t 2. Á l l a t o r v o s i főiskola poliklinikája József 3 0 8 — 3 0 . H i v a t a l o s ó r á k hétfőn és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 ó r á k k ö z ö t t . Magyar Kutyafajták Törzskönyve B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. Á l l a t o r v o s i főiskola poliklinikája József 308—30. H i v a t a l o s ó r á k t ö r z s k ö n y v e z é s v é g e t t hétfőn és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 órák között. Magyar Dobermannosok t i t k á r i h i v a t a l a B u d a p e s t , B a r o s s - u t c a 77. T e l e f o n : József 413—78.

BUDAPEST A

H

S

V

i

N

V

A oVadászati Ütmutató« eddig m e g j e l e n t 7 k ö t e t e valóságos lexikonja a v a d á s z a t i i s m e r e t e k n e k , m e r t n i n c s o l y a n k é r d é s , a m e l y r e n e a d n a az o l v a s ó n a k t ö b b m i n t 1800 oldalon fele­ letet, szakszerű t á j é k o z t a t á s t . A tiVadászati Útmutatót-t a m . kir. földművelési k o r m á n y h i v a t a l o s t á m o g a t á s b a n részesíti, m e r t az é r t é k e s k ö t e t e k a v a d á s z a t i s z a k i s m e r e t e k elterjedésének s így a v a d á s z a t i k u l t ú r a fejlődésének é r d e k é t szolgáliák. A tiVadászati Útmutatót é v f o l y a m a i v á s z o n k ö t é s b e n , cím­ rajzzal j e l e n t e k m e g , a szöveget s z á m o s eredeti k é p is magyarázza. A tiVadászati Útmutatót k ö t e t e i t szerezze m e g m i n d e n vadászember, aki m é g n e m t e t t e ; akinek pedig egyik-másik k ö t e t n i n c s m e g , szerezze b e a h i á n y z ó t . A z első k ö t e t teljesen elfogyott, a t ö b b i 6 é v f o l y a m összesen 24 p e n g ő é r t (részletre is), egyes é v f o l y a m 5 p e n g ő é r t m é g m e g r e n d e l h e t ő a tiVadászati Útmutatót kiadóhivatalában. Budapest, VIII., Szigony-utca 34. A VIII. évfolyam szerkesztés alatt van.

VIII.,

:: :: A kiadásért felelős: N A D L E R H E R B E R T :: ::

SZÉKESFŐVÁROS V

f

Z

A R I M

'

D

Z

E

M

»BECIVA«

E

A T V

B E K E T O W s C I R K U S Z *V A R I E T É

í

Igazgató: W I L D M A N N S Á N D O R

A »HUNGÁRIA«.GYÓGYFORRÁS S Z É N S A V V A L TELÍTETT VIZE TELEFON t A U T O M A T A 530—03

VÁROSLIGET

*

TEL:AUT. 183-35

Minden este 8 órakor fényes előadás.

[

V

Á

R

O

S

L

Budapest legolcsóbb szórakozóhelye világvárosi

I

G

E

T

M i n d e n csütörtökön és szombaton délután 4 órakor családi és gyermekelőadás. M i n d e n vasár* és ü n n e p n a p délután 4 órakor ü n n e p i előadás. A délutáni előadásokban mindenki féls helyárakat fizet. A kedvezményes utalványok m i n d e n esti előadásra, vasárs és ü n n e p n a p is érvé* nyesek. M i n d e n előadásnál délután és este egyenlő műsor.

]

műsorral.

Naponta délután 3 órától folytatólagos előadások. Helyárak.- 4 0 fillértől 1 pengő 5 0 fillérig. + T e l e f o n : 185—77.

Minden h ő lsén új műsor.

fett

KUN SÁNDOR

51

X íí H íí FÉNYKÉPEZOCIKKET " íí O T T V E G Y E N , A H O L F O G Y I íí íí íí íí íí íí íí íí íí íí fényképészeti szaküzlet íí íí íí BUDAPEST íí IV., Károlyskörűt 28. (Közp. városháza) VI., Andrássy=út 31. íí íí

HATSCHEK ÉS FARKAS

ÍÍÍÍ!Í:ÍÍ:Í:;;;:Í:Í::;5Í;::::::::ÍÍÍ::;:::::::;:Í::Í::Í:Í;Í::ÍÍ::::ÍÍ:::;::Í::::

| H

B U D A P E S T , IV., Ferenc József-rakpart 18. aE3

n FESTÉK, KENCE, ZSIRADÉKARU^ KÁTRÁNY, VEGYI TERMÉKEK | T E L E F O N :

8 4 5 — 1 1, 8 6 7 — 7 3

H

a

ö

L O P Ó

G Y L L A

S Z A B A D A L M A Z O T T I S K O L A P A D O K , ISKOLAI BÚTOROK, ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK, TORNASZEREK ÉS GYERMEK. JÁTSZÓTÉRBERENDEZÉSEK G Y Á R A

BUDAPEST, III., BÉCSMJT 85. TELEFON: AUT. 625—05 Árjegyzéket és költségvetést felszólításra küldök.

k«ttaKMk«KÍikaK«k*kMkM**k***k:rtk*kák^

KI

SCHREIER BÉLA kereskedelmi

A L L A T A I T E K K D-VITAMIN ÉS F U T O R

P

részvénytárs.

KEVERÉKÉVEL

BUDAPEST VII., IZABELLA-UTCA 34. SZ.

TAKARMÁNYOZZA. FILLÉRES BEFEKTETÉS!

T e l . i J. 438—49 és 320—52

+

V e s z é s elad m i n d e n n e m ű szálasa és szemestakarmányt, őrleményféléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hüve* lyes* és g y a r m a t á r u t .

CHINOIN

ÁLLAT* ÉS NÖVÉNYKERTÜNK GYÖNYÖRŰ NYÁRI POMPÁBAN VIRUL

PÁLMAHÁZUNK AZ ÖRÖK NYARAT VARÁZSOLJA A SZEMLÉLŐ ELÉ.

Á L L A T K E R T B E N IDÉNY- ÉS HAVIBÉRLETBEN. ÚJONNAN ÁTALAKÍTOTT VÖRÖS SALAKPÁLYÁK! A DÉLELŐTTI ÓRÁKBAN AZ IDÉNY- ÉS HAVIBÉRLETEKNÉL DÍJKEDVEZMÉNYT ADUNK. AZ IGAZGATÓSÁG.

A természet csodáiban gyönyörködni v á g y ó k az ö s s z e s á l l a t o k a t a szabad kifutókban nézegethetik. fen

ZIMMER

FERENC

AQUARIUMOK, MADÁRKALITKÁK

HALKERESKEDELMI R..T.

haltartók, díszhalak nagy választékban. Árjegyzéket küldök.

BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK T . : A. 8 5 4 - 4 8 FIÓKÜZLETEK : V., Gróf Tisza István=uka 10. T . : A. 8 1 6 - 7 9 , VII., Rákóczimi 9 0 . I R O D A : VIII., Horánszky=utca 19. I. em. Telefon: J . 3 3 5 - 3 9

özv. K I R C H K N O P F üveg* és

ISTVÁNNÉ

porcellánkereskedő, Budapest, IX., Kálvimtér 8. i (Református templom mellett.)

Alapíttatott 1 8 4 9 .

K R A Y E R L A K K O K

Telefoni J. 428—25.

DRBANCSEK JÓZSEF JÁNOS B E T O N É P Í T Ő .

Pala., cserép, és Eternlt.tetőfedomester, tetőzet jókarbantartási vállalat.

KRAYER E. ÉS TÁRSA BUDAPEST, V. KER., VÁCI-ÚT 34. SZ. T E L E F O N :

9 0 5 - 7 3 .

Budapest székesfőváros

ES ES ES ES FI UH

ES ES ES ES ES ES ES ES ES ES ES

gyógyszer é s vegyészeti termékek gyára r.»t.

Ú J P E S T

A z állatkerti b é r l ő k ö z ö n s é g jutányos áron bérelhet tenniszpályákat az

Ej

B U D A P E S T , VII. KERÜLET, T H Ö K Ö L Y . Ú T 117. S Z Á M . házinyomdája

1931 — 8 7 5 9

ES ES ES