A TERMÉSZET SZERKESZTI: NADLER HERBERT KIADJA : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS NÖVÉNYKERTJE

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER KIADJA : BUDAPEST

XXIX. É V F O L Y A M

HERBERT

SZÉKESFŐVÁROS

Á L L A T * ÉS

NÖVÉNYKERTJE

19.-20. S Z Á M

1933. O K T Ó B E R

CS1KOSGNŰ--PÁR. A z állatkerti fényképpályázaton vásárolt k é p . Frciwirth D e z s ő

felvétele.

TARTALOM: Rapaics Raymund dr.: Törökmogyoró. Regős József: A z élőlények keletkezése. Hedges F . A . Miichell: Küzdelem óriás halakkal. Borsodi László : A z erdeiszalonkáról. Veress Gábor : Ragadozóállatok fogása.

Király Lajos: Üvegházaink és szobanövényeink téli kezelése. Rövid közlemények. Lambrecht Kálmán dr.: Báró Nopcsa Ferenc. M i újság az Állatkertben ?

1—15.

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

X X

47° C. r á d i u m o s h ő f o r r á s o k .

Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló BUDAPEST

GUNDEL

A legtökéletesebb gyógyberendezések.

állatkerti vendéglői kiváló konyháiról közismertek

Elsőrangú gyógyszálló a fürdővel közvetlen :=: kapcsolatban. :=: Diétás

P

O

L

G

Á

R

I

Á R A K N

konyha.

E

Éttermei és terrasza a Geüertsszállóban a vidékről felránduló közönség és külföldi látogatóinak kedvelt szórakozási helye.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx X X

Most jelent meg

X X

f VILMOS svéd királyi herceg

X

G O R I L L Á K ÉS T Ö R P É K KÖZÖTT

X

m 5í M

j

^

a

A svéd állattani expedició keletafrikai utazása 280 oldal terjedelemben, 100 eredeti fényképfelvétellel é s egy térképpel

x x

•

X

könyve

X Bolti á r a : Kötve 6-80

P, fűzve 4-80

P

X X

X X

Kapható:

X X X

X X X

D r . Vájna György és Társa

X X X X X

X X X X X

Budapest, IV., Vaci-u.28

KI

MINT VET,

MAUTHNER-MAGNÁL

könyvkereskedésében é s bármelyik könyvesboltban

UGY

JOBBAT

.

ARAT,

SEHOL

SEM

KAPHAT!

Fennáll 59 év Óta.

Mauthner Ödön Fióküzlet t

IV. KER., KOSSUTH LAJ0S=UTCA 4.,

a F e r e n c r e n dTieel ke f otemplomával szemben n : 89.2.15

m a g t e r m e l ő é s magkereskedelmi r é s z v . o t á r s . K Ö Z P O N T :

VII. KER., ROTTENBILLERsUTCA 33. T e l e f o n : 46*3*65 S U R G Ö N Y C I M : M A U T H N E R E K

Új n a g y F Ő Á R J E G Y Z É K , m e l y növényárjegyzéket i s t a r t a l m a z , i n g y e n és bérmentve!

Fióküzlet:

VI.

2.

számú

KER., VILMOS C S Á S Z Á R I T 59.,

a Nyugati pályaudvar közelében Telefon:

29.1.94

U r a d a l m a k n a k , gazdáknak, gazdaköröknek, zöldmező- és legelő­ társulatoknak külön n a g y b a n i ajánlat!

A TERMÉSZET KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ES N Ö V É N Y K E R T J E SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : BUDAPEST, VI., ÁLLATKERT TELEFON: AUT. 194-30

XXIX.

ÉVFOLYAM

SZERKESZTI:

NADLER

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

19.—20. S Z Á M

TÖRÖKMOGYORÓ. Irta :

HERBERT

Rapaics

Raymund.

Aligha van még olyan fánk, amely annyira gyakori lenne, de a növénytanban járatlanok körében mégis annyira a mondák ködében lebegne, mint a török­ mogyoró. Távoli országok különleges növényei körül sem fonódott annyi mende-monda, mint Magyar­ országon a törökmogyoró körül. H a ennek a szembeötlő jelenségnek magyarázatát keresem, kétségtelenül arra a körülményre kell utalnom, hogy a törökmogyoró nagyon hasonlít a közönséges mogyoróhoz, de tőle mégis eléggé különbözik ; az avatatlan ember a török­ mogyorót a közönséges mogyoró valamely fatermetű, különleges példányának tartja és hogy fa lett belőle, a tudatlanok tudományos módján, vagyis mondával magyarázza. Fontosnak vélem tehát, hogy a törökmogyoró természettudományos ismerete szélesebb körökben is elterjedjen. Tudnunk kell, hogy a törökmogyoró külön faj, amelyet a növénytan Corylus colurna néven külön­ böztet meg. Három, nagyon szembeötlő tulajdonsága alapján nagyon könnyű felismerni és a közönséges mogyorótól (Corylus avellana) megkülönböztetni. A közönséges mogyoró cserje, tehát törzse soha sincsen, gyümölcsének terméskelyhe legfeljebb olyan hosszú, mint a makkja, a levél nyele legfeljebb két centiméter hosszú ; ezzel szemben a törökmogyoró fa, amelynek törzsét repedezett parakéreg borítja, terméskelyhének rojtjai a makknál jóval hosszabbak, kemények, a levél­ nyél pedig rendesen két-öt centiméter hosszú. A két mogyorófaj tehát nagyon különbözik egymástól, soha közönséges mogyoróból törökmogyoró nem lesz, éppoly kevéssé, mint ahogyan oroszlánból nem lesz tigris, vagy hiúzból macska. A törökmogyoró Keleten nagy területen honos, legkeletebbre Középázsiában találjuk, honnan terjedési köre Előázsián át a Balkánra húzódik át, ahol leg­ északibb pontját az Alduna hegyvidékén éri el. Honos volt. tehát Nagymagyarországon is. Sajnos, mégsem a magyarok fedezték fel, sem a tudománynak, sem az iparnak, sem a kereskedelemnek. Valószínűnek kell tartanunk, hogy már a rómaiak is fogyasztottak török­ mogyorót, mert mint Plinius leírásából tudjuk, Rómába Keletről is szállítottak mogyorót, a keleti származású kereskedelmi árúban bizonyára volt a közönséges mogyorón kívül törökmogyoró is. De sem Plinius, sem más szerző nem ismerteti a »pontusi« mogyorót, ezért

MEGJELENIK MINDEN HÓ 15.ÉN KÉT ÖSSZEVONT SZÁMA ELŐFIZETÉSI DÍJ: ' EGY ÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 3 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 60 FILLÉR

1933. O K T Ó B E R

1.—15.

nem is állíthatjuk, hogy pusztán törökmogyorót értettek rajta. Az első adatokat a törökmogyoróról Clusius közölte a X V I . század végén és a X V I I . század legelején. Amíg csak a terméskehelytől megfosztott makk, vagyis a rendes kereskedelmi árú volt ismeretes, nem is lehetett volna könnyen megkülönböztetni a törökmogyorót a közönséges mogyorótól. Clusius azonban Bécsben abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a Keletről származó mogyorók között olyanokhoz is juthatott, amelyekről nem fejtették le a terméskelyhet. Ennek alapján nyom­ ban megállapíthatta, hogy a keleti mogyorók között van egy új faj, amely a makknál hosszabb és rojtokra szabdalt terméskelyhével nagyon különbözik a közön­ séges mogyorótól. A ritkább növényekről 1701-ben írt munkájában Avellana byzantina néven ismertette. Abban az időben a bécsi udvar élénk összeköttetést tartott fenn a konstantinápolyi szultánnal. Egyik bécsi követ a másik után látogatta a török birodalom fő­ városát és gyakran nem is hónapokig, hanem évekig időzött a török szultánok városában. í g y került Konstantinápolyba báró Dávid Ungnad is két ízben ; először 1572-ben rövidebb időre, másodszor azonban 1574—1578-ig huzamosabb tartózkodásra. Amikor 1578-ban visszatért Bécsbe, Rudolf császár a haditanács elnökévé nevezte k i . Ungnad-nak a hivatalán kívül is vannak magyar kapcsolatai. Sógornőjéhez, az 1758-ban elhalt Kristóf nevű unokatestvérének feleségéhez, Losonczy AnnáAioz írta Balassa Bálint ismeretes virágénekeit. Annak a kornak főurai nagyon érdeklődtek a növénytan iránt. Olyan kiküldetés, mint a konstanti.nápolyi követség, egyebek közt arra is alkalmat adott, hogy a kiküldöttek a Kelet növényeivel megismerked­ jenek. Nemcsak Ungnad, hanem mások is magvakkal, virághagymákkal és gumókkal megrakodva tértek vissza a török fővárosból. Konstantinápolyban szerzett barátságaikat pedig arra használták fel, hogy később is szerezhessenek újdonságokat a szultánok városából. Báró Dávid Ungnad így jutott, már mint a haditanács elnöke, az első törökmogyoróhoz. Clusius leírásából tudjuk, hogy az első terméskelyhes példányokat 1592-ben kapta, majd négy év múlva újabb küldeményt kapott. Természetesen nagyon megörült az új mogyoró­ nak, és sietett értesíteni a császári kertek felügyelőjét, kora nagy növényismerőjét, Clusiusl, akinek mindkét küldeményből néhány példányt átengedett. Clusius ismertette és lerajzoltatta az értékes ritkaságokat, majd elültette a makkokat, ezek közül néhány k i is

kelt, így készülő munkájához egy leveles hajtást is leraj zoltathatott. A törökmogyoró tehát Ungnad és főként Clusius révén kezd a X V I . század végén Európában szerepelni. Korántsem szabad azonban azt hinni, hogy ezzel ismerete általánossá vált. Sokáig csak a szakemberek és ritkaságkedvelők érdeklődtek iránta. Arról szó* sem lehe­ tett, hogy kereske­ delmi téren felve­ hesse a versenyt a közönséges mogyoró­ val.-Maga a fa telje­ sen fagyálló, legzor­ dabb teleinket is kár nélkül elviseli, sőt még Krisztiániában is sikerrel ültették. Ellenbenbarkái sokat szenvednek a fagytól, csak nagyon enyhe esztendőkben nem fagynak el, ennél­ fogva a legszebb fa is ritkán hoz termést. Miként látni fogjuk,

találhatott helyet. Csak akkor ismerhették fel szépségét, amikor a szabadon növekedő fa értékelése az angol díszkert divatjával nálunk is elterjedt. Amennyire ilyesmi megállapítható, a rendelkezésemre álló adatok­ ból arra kell következtetnem, hogy a törökmogyorót József nádor tette divatossá a kertekben. Legalább is a termetéért dicsért, kertben nőtt első törökmogyoró Alcsuton állt. Báró Prónay Gábor írja 1862-ben : »Alcsuton szemléljük a Corylus colurnának legnagyobb és leg­ díszesebb példány át.« Az alcsuti törökmogyoró, amely két­ ségtelenül egyidős volt az alcsuti dísz­ kerttel, példája-lehe­ tett annak a sok­ száznak, amelyet a mult század folyamán ültettek a magyar kastélyok kisebbnagyobb kertjeiben. Noha az írott betű nem beszél róla, A romhányi töiökmogyoró. Baumöhl Vilmos felvétele. nem is gyümölcséért, a fáknak szebbnél­ hanem főként szép termetéért kezdték nagyobb számmal ültetni, tehát szebb példányai bizonyítják, hogy a törökmogyoró a mult században a magyar kertek legkedveltebb termetének köszönheti nagyarányú elterjedését. Új adatokat a törökmogyoróról a X V I I I . század fája volt, amelynek rendesen az épület homlokzata végén találunk, éspedig már a magyar növénytani iro­ előtt, ahol a kert díszesebb volt, a főpázsittábla dalomban. Grossinger közepén jelölték k i faismerettanában a a helyét, de ha má­ török- vagy bizánci sutt nem, legalább mogyoróról azt írja, az udvarban szorí­ hogy törzse tisztes tottak neki helyet. vastagságra erősödik, Részben utazásaim fája pedig vöröslő, alkalmával, részben ezért a bécsi eszter­ levelezés útján szá­ gályosok és asztalo­ mos szépen fejlett sok nagyratartj ák ; törökmogyorófát is­ gyakori a török­ mertem meg. Buda­ mogyoró a temesi pesten is nemcsak a Bánátban, ahol t á b ­ nyilvános tereken, lákba vagy deszkák­ például a Múzeum­ ba vágják. Hogy a kertben, hanem ma­ X V I I I . század végén gánházak udvarán is és a X I X . század szép törökmogyoró­ elején az asztalosok fákat láthatunk. A a törökmogyoró fáját Dunántúl nevezete­ sokra becsülték, azt sebb törökmogyoró Kitaibel Pál napló­ példányai a kéthelyi jából is tudjuk, aki Somogy megyében, pontosan feljegj^ezte, a rezi Zala megyé­ mely völgyekben és ben, a felcsuti Fejér A diósgyőri törökmogyoró 1895-ben az erdőhivatal udvarán ; 1927—30-ban kiszáradt. Brodreiss János felvétele. erdőkben látta • az megyében. A Felvidé­ Alduna területén a törökmogyorót, és azt írja, hogy ken legszebb a gyöngyösi törökmogyoró, a Tiszántúl pedig fájáért sok pénz vándorol Törökországba, viszont a a gyulavári példányok. Mindezek meglehetősen szabályo­ nagy kereslet miatt ezt a fát sok helyen teljesen san kúpalakúak. A törökmogyoró termete ugyanis a helyikiirtották. viszonyok és a kor szerint változik. Javakorukban a török­ Mindeddig, vagyis a X I X . század elejéig semmi mogyorófák széles kúpalakúak. Udvaron vagy más fák nyoma annak, hogy a törökmogyorót magánkertekben között magasabbra nőnek és inkább sudártermetűek. szépségéért ültették volna. E z nem is valószínű, mert a Ellenben a legöregebb példányok, ha szabadon állnak, el­ mértani idomot kedvelő francia díszkertekben nem terebélyesednek, mint például a romhányi törökmogyoró.

A költészet különösen két törökmogyoróval foglal­ kozott. A diósgyőri példányról, amelynek azonban már csak kiszáradt maradványát láthatjuk, tárcaíróink kedves mesét költöttek a diósgyőri várral és a vár királyi gazdája lányával kapcsolatban. A romhányi törökmogyoróról pedig azt költötték, hogy alatta állva nézte végig Rákóczi a romhányi csatát. A valóság az, hogy mindkét fát a mult század első felében vagy köze­ pén ültették, mint említett társaikat. A mondák ebben az esetben azért sem szerencsések, mert a törökmogyoró aránylag rövidéletű, átlag nem él többet, mint leg­ feljebb százesztendőt.

A Z ÉLŐLÉNYEK KELETKEZÉSE. írta :

Regős József.

A k u t a t ó ember a t e r m é s z e t megismerésére törekszik. A megismerésnek k é t m ó d j a v a n : a megfigyelés és a kísérlete­ zés. A megfigyelés ismét kétféle lehet : akaratlan és s z á n d é k o s . A k a r a t l a n megfigyelésre b ő alkalma nyílik a szabad t e r m é s z e t ­ ben élő embernek ; ellenben a k u t a t ó elme t e r v s z e r ű e n i r á n y í t j a figyelmét bizonyos jelenségekre és ezt m é g kiegészíti a kísér­ letezéssel, amikor a k í v á n t t ü n e m é n y e k e t s z á n d é k o s a n okozza, sőt azokat t e r v s z e r ű e n v á l t o z t a t j a is. A z egyszerű ember n é h a meglepően helyesen tudja a t e r m é s z e t i jelenségeket megfigyelni, de amikor . m a g y a r á z a t r a és k ö v e t k e z t e t é s r e k e r ü l a sor, nagyon k ö n n y e n hamis utakra t é v e d , s ő t a b a b o n á h o z is folyamodik segítségért. Á m d e a módszeresen dolgozó t u d ó s s a l is gyakran megesik, hogy a természeti t ü n e m é n y e k e t hamisan m a g y a r á z z a , sőt n é h a a t u d ó s o k egész sora sem t a l á l j a meg a k é r d é s helyes megfejtését, ú g y h o g y évtizedek, s ő t é v s z á z a d o k is eltelnek, a m í g eljutunk a m e g d ö n t h e t e t l e n igazsághoz. A k ö v e t k e z ő k b e n v e s s ü n k egy p i l l a n t á s t egy n a g y j e l e n t ő ­ ségű é l e t t a n i k é r d é s k u t a t á s á n a k t ö r t é n e t é r e : hogyan keletkeznek az élőlények ? Előzőleg azonban i s m e r k e d j ü n k meg r ö v i d e n a l e g a l a c s o n y a b b r e n d ű , vagyis legegyszerűbb lényekkel, Ilyenek az egysejtű V é g l é n y e k (Protozoa). Sejtnek mondjuk a minden élőlény t e s t é t alkotó, csak górcsővel l á t h a t ó p a r á n y i k a m r á c s k á k a t : ezek az elemi életegységek. A z ember teste is a sejtek óriási t ö m e g e . A sejt elnevezés az angol Róbert Hooke-tól ered, a k i kezdetleges n a g y í t ó k é s z ü l é k é v e l p a r a f a d u g ó t vizsgált és a m é h e k á l t a l k é s z í t e t t viaszsejtekhez h a s o n l ó alakzatokat l á t o t t (1667-ben). A sejtnek igen bonyolult a szerkezete, de n a g y j á b ó l k é t főrészt lehet rajta m e g k ü l ö n b ö z t e t n i ; az a l a p a n y a g á t protoplasma-nak nevezzük, ebben v a n egy t ö m ö t t e b b részecske, a sejtmag. A legegyszerűbb élőlények teste c s u p á n egyetlen sejt; ezek t ö b b n y i r e csak górcsővel (mikroskóp-r>a\) láthatók. A X V I I . s z á z a d b a n é l t holland Leeuwenhoek, a p a r á n y i élőlények első k u t a t ó j a fedezte fel az egysejtű l é n y e k e t . M a m á r óriási s z á m á t ismerjük ezeknek a k i s szervezeteknek. A sejtnél e g y s z e r ű b b szervezetű élőlényekről azonban eddig nem tudunk. 1857-ben az é s z a k a t l a n t i k á b e l l e r a k á s a a l k a l m á v a l a tenger m é l y é n t a l á l t a k ugyan a sejtnél e g y s z e r ű b b a l k a t ú »élőanyag«-ot; azt h i t t é k akkor, hogy az ő s a n y a g o t , ő s n y á l k á t fedezték fel, amelynek sem magja, sem e g y é b szerkezete nincsen. E z t a n y á l k a s z e r ű anyagot az angol Huxley el is nevezte Haeckel n é m e t t e r m é s z e t t u d ó s tiszteletére Bathybius Haeckeli-nek. K é s ő b b azonban k i d e r ü l t , hogy korai volt az ö r ö m , mert az ősélőanyagra r á b i z o n y u l t , hogy nem e g y é b , m i n t véletlen gipszcsapadék. K i m o n d h a t j u k t e h á t , hogy a sejtnél e g y s z e r ű b b élő elemi egységet eddig nem i s m e r ü n k . A z élőlények szaporodással keletkeznek. A s z a p o r o d á s legismeretesebb m ó d j a az, amikor kétféle s z a p o r í t ó sejt, a h í m és a női csírasejt e g y m á s s a l egyesül és az egyesülésből új egyén fejlődik. A s z a p o r o d á s n a k azonban e z e n k í v ü l m é g nagyon sok m á s m ó d j a is v a n . Á l t a l á b a n é r v é n y e s az angol Harvey meg­ á l l a p í t á s a (1651) : omne vivum ex ovo, vagyis minden élőlény p e t é b ő l lesz. Minthogy azonban a s z a p o r o d á s n a k nagyon sok e g y s z e r ű b b m ó d j a is ismeretes, p é l d á u l valamely egysejtű l é n y egyszerűen kettéoszlik és így k é t egyén lesz belőle, á l t a l á n o s a b b

érvényességű az a m e g á l l a p í t á s , hogy omne vivum ex vivo, vagyis minden élő szervezet egy m á s i k élőtől s z á r m a z i k . E z a szülőnemzés (Tokogonia). A z é l e t t u d o m á n y n a k sokáig vitatott t á r g y a volt az élő­ lények keletkezésének m á s i k m ó d j a , a szülő n é l k ü l i n e m z é s , vagyis az ősnemzés (Generatio spontanea vagy Archigonia). A z ősnemzés elmélete szerint az a l a c s o n y a b b r e n d ű lények, sőt m é g egyes m a g a s a b b r e n d ű e k is az iszapból, a p o r b ó l , a piszokból keletkeznek. M á r Aristoteles ( K r . előtt 384—322), a híres görög bölcsész ezen az á l l á s p o n t o n volt. A tanulatlan ember m é g m a is így képzeli az e g y s z e r ű b b l é n y e k keletkezését. E n n e k a balhiedelemnek az a megfigyelés az aiapja, hogy t é l e n a rovarok, b é k á k , férgek e l t ű n n e k s z e m ü n k elől, tavasszal pedig a földből, iszapból előbújva, n a g y s z á m m a l megint megjelennek. A z ősnemzés t u d ó s hívei pedig á l l í t á s u k b i z o n y í t á s á r a arra hivatkoztak, hogy ha valami e d é n y b e n tiszta víz v a n , amelyben élőlények nincsenek, hosszabb i d ő m ú l v a n a g y í t ó v a l , esetleg szabadszemmel is s z á m o s élőlény fedezhető fel benne ; k ü l ö n ö ­ sen a r o t h a d ó anyagokban jelenik meg az élő szervezetek óriási m e n n y i s é g e . A z o n k í v ü l az emberi és az állati test belsejében t a l á l h a t ó k ü l ö n b ö z ő élősködő férgekről is azt h i t t é k , hogy azok csak ősnemzés ú t j á n keletkezhettek. E z a n é z e t uralkodott az egész k ö z é p k o r o n végig. A X V I I . s z á z a d b a n v é g r e Redi és Swammerdam egyes alsóbb­ r e n d ű á l l a t o k r ó l kísérleti ú t o n b e b i z o n y í t o t t a , hogy azok csakis a pete m e g t e r m é k e n y í t é s e ú t j á n keletkeznek. A z ő s n e m ­ zés k é r d é s e azonban ezzel m é g nem i n t é z ő d ö t t el véglegesen, sőt m é g hatalmasabb erővel n y o m u l t előtérbe, a m i d ő n Leeuwen­ hoek (1632—1723) németalföldi k u t a t ó felfedezte a v í z b e n az á z a l é k á l l a t o k a t . Á z a l é k o k n a k n e v e z t é k azokat a p a r á n y i lénye­ ket, amelyeknek nagy t ö m e g e jelenik meg a vízben, ha benne s z é n á t , s z a l m á t és m á s efélét á z t a t u n k ; á l t a l á b a n állati vagy n ö v é n y i anyagok b o m l á s r k o r jelennek meg tömegesen. A tudo­ m á n y b a n Infusorium-oknak nevezik ezeket a t ö b b n y i r e élénken mozgó a p r ó l é n y e k e t . K é r d é s , milyen m ó d o n keletkeznek az Infusoriumok az olyan vízben, amelyben n a p o k k a l előbb az élőlényeknek m é g n y o m a sem volt ? V o l t a k , akik ú g y v é l e k e d t e k , hogy az új l é n y e k m a g u k b ó l a s z é t b o m l ó szerves a n y a g o k b ó l alakultak k i , m á s o k ellenben azt á l l í t o t t á k , hogy valamilyen m ó d o n a levegőből jutottak a vízbe. A francia Réaumur-nek volt először az a gondolata, hogy a b o m l ó szerves anyagokat t a r t a l m a z ó vizet megforralja ; ekkor ugyanis valószínű, hogy a v í z b e n minden élőcsíra elpusztul. A forralás ellenére azonban megjelentek az ázalékok, t e h á t bebizonyult, hogy az élőcsírák a levegőből jutnak a vízbe. A z angol Needham és a francia Bújjon viszont ugyanilyen kísérletek a l a p j á n azt á l l í t o t t a , hogy az állati és a n ö v é n y i testet olyan p a r á n y i életképes részecskék a l k o t j á k , amelyeket a forralás nem s e m m i s í t meg. E z e k az elemi életegységek a r o t h a d á s k o r s z a b a d d á v á l n a k és új c s o p o r t o s u l á s b a n új élőlényeket teremtenek. Spallanzani olasz á l l a t b ú v á r meggyőző k í s é r l e t s o r o z a t t a l igyekezett m e g d ö n t e n i a Needham—Buffon-íéle elméletet. A szerves anyagokat t a r t a l m a z ó e d é n y t beforrasztotta és í g y magas h ő m é r s é k l e t r e h e v í t e t t e ; ezekben hosszabb idő m ú l v a sem keletkeztek élőlények, de. ha az e d é n y e k e t a forralás u t á n k i n y i t o t t a , kifejlődtek az élő szervezetek. T e h á t az élő csírák csak a levegőből juthattak bele. Georg Meissner igazolta, hogy a l e g k ü l ö n b ö z ő b b állati nedvek minden előzetes forralás n é l k ü l is, évtizedekig elállnak,- a n é l k ü l , hogy élőlények fejlődnének k i b e n n ü k , ha c s í r a m e n t e s e d é n y b e n , csak c s í r a m e n t e s levegővel érintkeznek. É r d e k e s , hogy m é g a X I X . s z á z a d elején is olyan k i v á l ó b ú v á r o k , m i n t Okén és Lamarck, hittek az ősnemzés lehetőségé­ ben. K ü l ö n ö s e n meglepte a k u t a t ó k a t , hogy a r o t h a d á s és erje­ dés a l k a l m á v a l mindig megjelennek a p a r á n y i l é n y e k is ; ebből arra k ö v e t k e z t e t t e k , hogy a r o t h a d á s i és erjedési f o l y a m a t o k b ó l keletkeznek a p a r á n y i élő szervezetek, a mikroorganizmus-ok., holott — m i n t m a m á r tudjuk — é p p e n f o r d í t v a v a n a dolog, mert a mikroorganizmusok az előidézői a r o t h a d á s k o r és erje­ d é s k o r m u t a t k o z ó anyagszétesésnek. P é l d á u l a m i az alkoholos erjedést illeti, igen régi tapasztalati t é n y , , hogy ha az édes gyümölcslé a levegőn v a n , megerjed.,, és^ a cukros folyadékból alkoholos folyadék lesz. U g y a n a k k o r á f o l y a d é k o t a l s ó r e n d ű

p a r á n y i é l ő l é n y e k n e k , az ú g y n e v e z e t t élesztősejteknek nagy t ö m e g e lepi el. S o k á i g nem t u d t á k m e g m a g y a r á z n i az élesztősejtek igazi s z e r e p é t . Végre Cagniard de Latom (1836) francia fizikus á l l a p í t o t t a meg, hogy az élesztő nem m á s , m i n t alsó­ r e n d ű szervezet, i g y az erjedés az élesztő é l e t m ű k ö d é s é v e l összefüggő jelenség. K é s ő b b a z u t á n Pasteur (1861) v i z s g á l a t a i k é t s é g n é l k ü l b e b i z o n y í t o t t á k , hogy az erjedést okozó élesztő­ csírák a levegőből jutottak a cukros f o l y a d é k b a , t e h á t nem ősnemzés által keletkeztek benne. Ugyanis, ha a cukros folya­ d é k o t megforralta és így az esetleg benne levő é l e s z t ő c s í r á k a t m e g ö l t e (sterilizálás), a z u t á n izzó csövön á t vezette a csíra­ mentes l e v e g ő t az e d é n y b e , az erjedés nem k ö v e t k e z e t t be. H a gyapoton á t s z ű r t levegőt vezetett a c s í r á t a l a n í t o t t cukros léhez, az sem erjedt meg, ellenben b i z o n y í t a n i tudta, hogy a gyapotra élesztőcsírák tapadtak ; ugyanis az ilyen gyapot m e g i n d í t o t t a az erjedést. T e h á t az erjedést okozó élesztőcsírák a levegő porrészeivel jutnak a cukros f o l y a d é k b a . A p a r á n y i élőlények ősnemzés ú t j á n v a l ó k e l e t k e z é s é n e k elmélete k é s ő b b m é g felmerült, nevezetesen a k ü l ö n b ö z ő fertőző b e t e g s é g e k e t okozó b a k t é r i u m o k e s e t é b e n . N a g y o n sokáig, m é g k i v á l ó t u d ó s o k is, a b a k t é r i u m o k j e l e n l é t é t csak a betegség j e l e n t é k t e l e n m e l l é k k ö r ü l m é n y é n e k t a r t o t t á k és azt h i t t é k , hogy a b a k t é r i u m o k a megbetegedett szervekben ő s n e m z é s á l t a l keletkeznek. Pasteur v i z s g á l a t a i azonban k i d e r í t e t t é k (1864-ben), hogy minden ilyen p a r á n y i szervezet bizonyos b a k t é r i u m csírából fejlődik és m i n d e n bakteriumfajta bizonyos m e g h a t á r o ­ zott betegség okozója. Koch Róbert k u t a t á s a i pedig m e g á l l a p í ­ t o t t á k , hogy a l e g k i t ű n ő b b t á p l á l ó t a l a j is mentes m a r a d a b a k t é r i u m o k t ó l , ha ó v j u k a csírafertőzéstől, ellenben ha csak r ö v i d ideig is a levegőn hagyjuk, csakhamar a legkülönfélébb b a k t é r i u m o k nagy t ö m e g e lepi el. V é g ü l az ő s n e m z é s t a n á n a k hívei á l l í t á s u k b i z o n y í t á s á r a sokáig a belső é l ő s k ö d ő k e t e m l e g e t t é k . A z ember és az á l l a t o k belsejében, a b é l b e n és a k ü l ö n b ö z ő szervekben t a l á l u n k élős­ k ö d ő férgeket, p é l d á u l a p á n t l i k a g i l i s z t á t . Eleinte azt h i t t é k , hogy ezek a belső é l ő s k ö d ő k a b o m l ó t á p l á l é k b ó l vagy valamely beteg szerv n e d v e i b ő l keletkeznek. M i n t h o g y ezek az é l ő s k ö d ő k a g a z d a á l l a t t e s t é n k í v ü l nem é l n e k meg, azt pedig m é g nem t u d t á k , hogy azok k í v ü l r ő l jutnak a g a z d a á l l a t b a , t e h á t ú g y v é l e k e d t e k , hogy a m e g t á m a d o t t á l l a t b a n ősnemzés a l a p j á n s z á r m a z t a k . A n é m e t Siebold-nák a z u t á n s i k e r ü l t az élősködő férgek b o n y o l u l t fejlődési m e n e t é t i s m e r t t é tenni. P é l d á u l a Taenia solium n e v ű p á n t l i k a g i l i s z t a az ember belében élősködik, innen az ü r ü l é k k e l e l t á v o z ó p e t é k a k ü l v i l á g b a jutnak, majd a m i n d e n ü t t t u r k á l ó s e r t é s g y o m r á b a k e r ü l v e , kifejlődnek és a s e r t é s h ú s á b a n ú g y n e v e z e t t b o r s ó k a á l l a p o t b a n megteleped­ nek. H a az ember a z u t á n az i l y e n b o r s ó k á s h ú s t megeszi, kifejlődik benne a p á n t l i k a g i l i s z t a . A g o n d o l k o d ó ember igyekszik a t e r m é s z e t minden t i t k á t megfejteni és m i n d e n k é r d é s r e feleletet keres. É r t h e t ő t e h á t , hogy ha el is fogadjuk azt a tapasztalati t é n y t , hogy minden élőlény m á s élőlénytől s z á r m a z i k , elénk mered az a n a g y j e l e n t ő ­ ségű k é r d é s , hogyan keletkezett a F ö l d ö n az első élőlény? V a l a m i k o r i g a z á n ő s n e m z é s n e k kellett t ö r t é n n i e , vagyis vala­ m i k o r a szervetlen anyag bizonyos k ö r ü l m é n y e k , v a l a m i n t k ü l s ő és belső erők h a t á s á r a szerves élő a n y a g g á v á l t o z o t t á t . M i n d e n t e r m é s z e t t u d o m á n n y a l foglalkozó ember elismeri, hogy a m a i é l ő l é n y e k n e k r e n d k í v ü l hosszú, sok millió é v r e t e r j e d ő fejlődéstörténete v a n . E z a fejlődés az eg3'szerűbb l é n y e k t ő l a m a g a s a b b r e n d ű l é n y e k felé halad. T e h á t a legelső élőlények a m a i E g y s e j t ű e k h e z lehettek h a s o n l ó k . A z élőlények v i l á g á n a k ezt a f e j l ő d é s m e n e t é t a k i v á l ó e g y h á z i t e r m é s z e t ­ t u d ó s , Wassmann jezsuita atya is elfogadja, de az első, nagyon egyszerű s z e r v e z e t ű l é n y e k k e l e t k e z é s é t az isteni t e r e m t ő erőnek t u l a j d o n í t j a , (lásd »Moderne Biologie« c í m ű k ö n y v é t ) . N e m h i h e t j ü k , hog3 az élet ö r ö k t ő l fogva v a n a F ö l d ö n , mert a csilla­ g á s z a t t a n í t á s a szerint F ö l d ü n k egykor izzón folyós á l l a p o t b a n volt, m i n t amilyen m a p é l d á u l a N a p , ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t pedig é l e t e t nem t u d u n k elképzelni. A k é r d é s m e g o l d á s á h o z akkor sem j u t u n k k ö z e l e b b , h a a sejtnél j ó v a l e g y s z e r ű b b életegységet k é p z e l ü n k legelső élő­ l é n y n e k , amint azt t ö b b k i v á l ó k u t a t ó tette. Ilyen, a sejtnél j ó v a l e g y s z e r ű b b és t e r m é s z e t e s e n j ó v a l kisebb élő alakzatok 7

Darwin elnevezése szerint a Gemmula-k, Nágeli szerint a Micella-k, De Vries szerint a Pangen-ék, Weismann szerint a Biophor-ok, Altmann szerint a Granula-k. T é n y , hogy ezidő­ szerint ezekről az idegen elnevezésű k ü l ö n b ö z ő életegységekről c s u p á n m i n t a sejt a l k o t ó részeiről b e s z é l h e t ü n k , de nem m i n t önálló élőlényekről. Jelenleg a sejtnél e g y s z e r ű b b é l ő l é n y t nem ismerünk. V o l t a k , akik kísérletileg a k a r t á k b e b i z o n y í t a n i az ősnemzés lehetőségét és mesterségesen igyekeztek é l ő l é n y t teremteni. Pouchet a szükséges szerves és szervetlen v e g y ü l e t e k e t össze­ keverte és k ü l ö n b ö z ő k e d v e z ő k ü l s ő k ö r ü l m é n y e k közé helyezte, de a holt anyagok bizony nem keltek életre. Lord Kelvin és Helmholtz szerint az első életcsíra a F ö l d r e meteor á l t a l k e r ü l t ; Arrhenius pedig ú g y véli, hogy az m i n t »kozmikus por« hullott alá m á s égitestről. E z z e l az elmélettel azonban a k é r d é s nincsen megoldva, c s u p á n e l o d á z v a , mert akkor felvetődik a k é r d é s , hogyan keletkezett az élet m á s égi­ testeken? E z t a nehézséget azzal a v é l e m é n n y e l igyekeznek m e g k e r ü l n i , hogy élet ö r ö k t ő l fogva van, vagyis az élet egyidő­ ben keletkezett m a g á v a l az anyaggal. Haeckel, ismert egyelvi bölcselő szerint az első élőlények az é l e t t e l e n a n y a g o k b ó l a F ö l d ő s k o r á b a n keletkeztek, ezek teljesen e g y n e m ű , s z e r k e z e t n é l k ü l i , alaktalan fehérjecseppek voltak, amiket ő Monera-knak nevez. A z e l m é l e t e k á l t a l á b a n k é t csoportra oszlanak : az élet­ e r ő n a l a p u l ó elméletek szerint az élő anyag egészen m á s valami, m i n t az é l e t t e l e n anyag. A z élő anyagban olyan e r ő k hatnak, amilyenekkel az élettelen v i l á g b a n nem t a l á l k o z u n k . A gépiesség elvén a l a p u l ó e l m é l e t e k pedig azt állítják, hogy az élet nem m á s , m i n t a v i l á g e g y e t e m b e n m e g l e v ő e r ő k n e k új csoportosulása, az á l t a l á n o s világfejlődésnek egyik haladottabb fokozata. A z élőlények v i l á g á b a n is ugyanazok a fizikai és vegyi e r ő k hatnak, m i n t az élettelen anyagokban. E z e k az e l m é l e t e k l é n y e g ü k e t tekintve nem m e r ő b e n újak, mert h a s o n l ó gondolatokat t a l á l u n k m á r a görög bölcselők tanaiban is. Á l t a l á b a n azt mondhatjuk, hogy a m i ó t a emberi m ű v e l ő d é s v a n , a z ó t a keresi a nyugtalan emberi elme a feleletet az É l e t r e j t é l y é r e .

KÜZDELEM ÓRIÁS H A L A K K A L . írta:

Hedges F. A . Mitchell.

A z eredeti angol m ü v e t f o r d í t o t t a : Éhik Gyula dr. (12. folytatás.)

Küzdelem

két nagy

cápával. — Borzasztó

látvány.

Másnap a fáradtságtól minden tagunk zsibbadt volt. Noha Brown úrnő keze nagyon fájt, mégis elkísért bennünket. Mielőtt horgonyt vetettünk, bejártam a hajóval azt a helyet, ahol a cápák maradványait a tengerbe dobtuk, de nem találtam belőlük egyetlen darabot sem. Huggins attól tartott, hogy ilyen nagy lakoma után a cápák nem harapnak ; megnyugtattam azzal, hogy a nagy cápák étvágya kielégíthetetlen ; olyanok mint a pelikánok, telhetetlenek. Harminckilós jókora hússzelettel felcsalizott két nagy horgot vetettünk k i ; majd leültünk és vártuk az eredményt. Nem kellett sokáig várnunk. Először az én kötelem indult meg peregni. Meg sem kíséreltem a bevágást, hanem megvártam amíg lepereg a kötél és csak azután nyúltam hozzá. — Fogjuk meg mind a ketten — kiáltottam. — Hadd lássuk, bírunk-e vele! H ú z t u k a kötelet és vesződtünk a hajótól mintegy száz méternyire küzdő hallal, de minden erőlködésünk hiábavaló volt ; amikor ereje kissé gyengült, elkezdtük

mind közelebb húzni. A nagy munka közben egészen megfeledkeztünk a másik kötélről, ám Robbie egyszer csak ragyogó ábrázattal jelenti, hogy a másik horgot is bekapta valami. E z volt az első eset, hogy egyszerre két óriás hal volt horgaimon. Mindannyian teljes erővel húztuk a köteleket. Munkaközben egyik sem figyel­ hetett a másikra és a hajó orra előtt a halak lassan egymáshoz közeledtek. Aztán a halak a két kötelet összegabalyították és kitépték markunkból. A két hal úgy összeakadt, hogy majdnem eltépte a köteleket. Jól láttuk, amint ide-oda úszkálnak és minduntalan egymásnak rontanak. — Huggins — szóltam — mivel úgysem tehetünk okosabbat, gyújtsunk rá! Nem tudjuk ezeket partra húzni, amíg k i nem fáradtak, még ha a fene . . . Tekintetem Brown úrnőre esett, mire további szavaimat hirtelen elnyeltem. — Vigyázat — súgtam félhalkan. — Gyáva! — felelt Huggins ugyancsak halkan. — H a olyan bátor — feleltem — mondja tovább! — De egyikünk sem mert szólni. Egy darabig vártunk, aztán eluntuk a semmittevést. Hugginsnak jó ötlete támadt. — Tudom már, mi a teendőnk! Szedjük fel a hor­ gonyt és ellenkező irányban haladva, vontassuk a halakat; ilymódon majd elfárasztjuk őket. — Igaza van — feleltem. A hajó haladása a halak mozgását kétségtelenül akadályozta, mert miközben a partfelé tartottunk, folyton rángatták a kötelet. Amikor már olyan közel értünk a parthoz, hogy nem mertem közelebb hajózni, így szóltam : - Nem hiszem, hogy most könnyebb dolgunk lesz, mint az elébb v o l t ; vájjon mi módon fogjuk a halakat partra húzni? Barátom azonban ez alkalommal rendkívül találé­ kony volt. — A csónakkal a hajó orrához állunk. Az egyik kötelet eloldjuk és a csónakhoz kötözzük ; ugyanezt tesszük a másik kötéllel is, azután partra evezünk velük. Amikor Robbie ezt hallotta, t á t o t t szájjal vigyor­ gott. Fülébe súgtam : — Ne szólj semmit, hadd kísérelje meg; majd vigyázok! Tervét végre is hajtotta ; nagynehezen sikerült mindakét kötelet a csónak farához kötöznie, de az evezőket még a vízbe sem merítette, máris tudtam, mi fog történni. Ahelyett, hogy a part felé tartottak volna, a szabad tenger felé haladtak, mert könnyebb lett volna a szigetet elhúzni a helyéről, mint a halakat csónakkal partra vontatni. Huggins az evezőkkel kínlódott, miközben kajánul biztattam újabb erőfeszítésre. Nem tudott kedve szerint felelni, mert Brown úrnő is a fedélzeten volt és nagyokat kacagott ; de hogy Huggins mit mondott halkan Robbienak, aki vele volt a csónakban, azt jobb, ha elhallgatom. Miután jó darabig hiába erőlködtek, jószívű úti­ társnőm megsajnálta őket és rám szólt, hogy jobban tenném, ha segítenék nekik. — Csak azért segítek nekik, mert attól tartok, hogy el találjuk veszíteni a csónakot — feleltem. De könnyebb dolog volt a hajóhoz erősített köteleket a csónak­

hoz, mint megint a hajódobhoz kötni, ami éppen­ séggel megoldhatatlan feladat volt. Nem tehettem mást, a halakat a csónakkal együtt kellett vontatni. A ledobott kötelet tehát a csónakhoz kötöttük és a halakat a hajóval olyan közel vontattam a parthoz, amennyire csak lehetett. Csakhogy a halak partra­ húzásának feladata ezzel még mindig nem volt megoldva. — E z így nem lesz jó, Huggins — kiáltottam — majd addig vonszolom a halakat ellenkező irányban, amíg meg nem fullasztom őket. — Bánom is én, mit mivel — felelt ingerülten. Teljes sebességgel vontattam a halakat ; egy idő múlva úgy látszott, hogy mozdulatlanok ; ekkor 30 méternyire a parttól horgonyt vetettem. A vastag vontatókötelet eloldottam és csónakjukba dobtam azzal, hogy kössék a halak köteléhez, majd evezzenek gyorsan a partra és a kötél végét erősítsék valamelyik sziklához. H a elkészültek, jöjjenek értem és a legényemért a hajóra. Utasításaimat sikeresen végrehajtották, mire partra szálltunk, ahol sikerült a halakat egyesült erővel a sekély vízbe húzni. — Mivel most dagály van — szóltam — itt hagyjuk a halakat és visszatérünk a hajóra. Az apály bekövet­ kezéséig, amikor megvizsgálhatjuk a halakat, még eszünk valamit, sőt még halászhatunk is. Minthogy elég halászszerszám volt nálam, a parton hagyott két horog és kötél nem okozott gondot. Megebédeltünk és ebéd után ismét halászni kezdtünk. Ez alkalommal Huggins kötele pergett le először; erre az enyémet azonnal bevontam. Midőn Huggins kötele elfogyott, mindjárt tudtam, hogy nem cápát fogtunk, mert a hal könnyűszerrel mozdította meg a hajót. Felszedtük a horgonyt és a tengeralatti óriás könnyedén húzta hajónkat. Nem kellett attól tartanunk, hogy a kötél elszakad, mert a hajó már úszott és biztosan tudtam, hogy ez alkalommal sikerül a ször­ nyeteget partra húzni. Huggins még sohasem vett részt ilyen utazáson és annyira megilletődött, hogy szólni sem tudott. A z óriás hal egyenesen a szárazföld felé úszott, így mindjobban távolodott Taboguillától. — H a még két órahosszatt így folytatja — szóltam — Panamába érünk. — De megváltoztatta az irányt és előbb Taboga, majd Urava felé tartott. — Mennyi ideig mehet így a hal? — kérdezett Huggins. — E z aztán együgyű kérdés! — feleltem. — Honnan tudhatnám? Fogalmam sincs róla, mi van a horgon! Megkíséreltük a kötelet behúzni, de nem sikerült. — Vájjon mi történne, ha ellengőzt adnánk? — Az is hiába való lenne — feleltem — mert a kötél esetleg elszakadna. Nem tehetünk mást, hagyjuk az állatot, tegyen amit akar, majd csak elfárad! Két és fél óra telt el, mire nagy erőfeszítéssel sikerült egy darabot a kötélből behúzni. A hal nem vonszolt bennünket tovább és mint valami élettelen teher lógott a kötélen. Méterenként, lassan húztuk közelebb. Egyre azt vártam, hogy vaderővel nagyot ránt a kötelén, de nem történt semmi. Egyszerre közvetlenül alattunk a kötél elmerült és az állat lassan közeledett a víz színéhez. — Szent Isten! — szólt Huggins. — Odanézzen! Nehogy közelebb húzza a hajóhoz! A vízbe néztem és megpillantottam a hatalmas állatot; majdnem akkora volt, mint a hajónk ; orrán

pedig a fűrészeshalat jellemző kinövés, a mindkét oldalán fogazott fűrész volt látható. — B z t okvetlenül meg kell fognunk — szóltam — mert ilyen, sőt ehhez hasonló nagyságú halat még sohasem fogtam. Legalább két tonna a súlya. A halat centiméterenként húztuk közelebb a víz színéhez. Lapos fején már a dühösen néző szemét is világosan l á t h a t t u k ; hatalmas, lapos úszóit lassan mozgatta a vízben. Rendkívül vastag testéről láttam, hogy alighanem nőstény fűrészeshal. De még nem ismertem eléggé az állat szokásait. Éppen vállhoz emeltem a puskát és lőni akartam, amikor az addig mozdulatlan vadállat irtózatosan dühös lett. Hatalmas fűrészével ide-oda sújtott, majd hangos recsegéssel olyan erősen vágta a hajó oldalához, hogy egymásnak estünk. Ugyanabban a pillanatban a felkavart víztömeg mint valami hatalmas hullám

A lapá!osopú-cépák, amelyek hossza csaknem négy méler. súlya 500 és 550 kiló volt.

csapott át a hajón, úgyhogy egy pillanatig semmit sem láthattunk. Amikor megint körülnéztünk, meg­ döbbenve láttuk, hogy a hal e l t ű n t ; irtózatos erő­ feszítése közben sikerült a horgot szájából kitépnie. Huggins szomorúan tekintett rám és így szólt : — Amíg élek, nem fogom ezt elfelejteni! H a ezt az esetet majd elbeszélem, senki sem fogja elhinni. Milyen hosszú lehetett? — Legalább nyolc és fél méter. — Bizonyára volt annyi. Eszembe jutott valami. — Robbie, nézd csak meg, nem kapott-e léket a hajónk? A fűrésszel mért ütés a hajó burkát könnyen megsérthette. Robbie azzal az örvendetes jelentéssel tért vissza, hogy nincsen semmi baj, minden rendben van. Később azonban, amikor takarítás céljából a hajót a műrévbe vittük, • láttam, hogy a fűrészeshal a hajó oldalbordázatát fedő rézlemezt négy hefyen lyukasztotta át. — Megtörtént és feledjük el Huggins — szóltam — az ilyesmi együtt jár a halászattal és vadászattal. — Tudom, tudom — morgott — de milyen hatalmas vadat szalasztottunk el! Gondolja csak meg, milyen pompásan festett volna szobámban a hal nagyított fényképe. Mindig sajnálni fogom, hogy elvesztettük. — Holnap is kijövünk, hátha másikat fogunk.

Kétkedve rázta a fejét : — Aligha lesz belőle valami. Megfordultunk tehát és a part felé hajóztunk, hogy megnézzük a sekély vízbe húzott halakat. Közben bekövetkezett az apály és két négyméteres, 500- és 550-kilós lapátosorrúcápa feküdt az immár vízmentes parton. Minthogy már késő volt, másnapra halasz­ tottuk a boncolást és a halakat Tabogába vontattuk, ahol éjszakára megint partra húztuk őket. Annyira elfáradtunk, hogy reggel csak 10 órakor ébredtünk és 11 óra után értünk a halakhoz. A fény­ képezéssel azonban nagyon eltelt az idő, így a boncolás délutánra maradt. Megfeledkeztem arról, hogy előtte való nap fogtuk a halakat és hogy a forróégövi nap­ sütéstől a hulla gyorsan rothad. Mielőtt hozzáfogtam a boncoláshoz, szemembe ötlött, hogy a halak erősen felpuffadtak ; gyanútlanul szúrtam a kést a halba, mire a puffadt testből sisteregve ömlött k i a bűzös gáz. Elszédültem a rettentő szagtól, amely a szállóig is elterjedt. A z idők folyamán sok mindenféle szaghoz kellett hozzá szoknom, ez azonban elviselhetetlen volt és bár fájó szívvel, de lemondtam a gerincoszlopokról. A kevésbbé romlott állkapcsokat is csak hősies elszántsággal és erősen dohányozva tudtam megmenteni. A keselyűk a dög szagát több mérföldnyi távolságban megérezhették, mert csapatosan érkeztek oda. Miközben dolgoztam, rám sem hederítve telepedtek a dögre. A z undorító madarak nagyon örültek a romlott h ú s n a k ; csőrükkel tépdesték és minden darabjáért hevesen küzdöttek egymással. Nem lehetett őket elűzni ; ha követ dobtam közéjük, néhány méternyire elugrottak, de rögtön visszajöttek, hogy a marcangolást és a veszekedést folytassák. Aznap nem halásztunk, hanem bridzseztünk. Huggins nagyon rosszul játszott, látszott rajta, hogy folyton az elszalasztott halra gondol. A z egy-két napra tervezett tartózkodása tíz napra terjedt k i , úgy amint azt előre sejtettem. Nagyon sajnáltuk, amikor elment. Remélem, fogunk még együtt halászni. Viharban. Huggins elutazása után néhány nap múlva Melones felé hajóztunk. Csodálatosan szép reggel volt ; a tenger olyan nyugodt volt, mint valami szelid csendes tó, csak az izzóan forró levegő nehezedett rá mindenre. Délelőtt nagyszerűen sportoltunk. Több homokicápát fogtunk csaléteknek és egy majdnem négyméteres lapátosorrú-cápát is zsákmányoltunk, amelyet a hajó farához kötöttünk. A nap folyamán a hőség annyira fokozódott, hogy szinte elviselhetetlenné vált, ezért ajánlottam, hagyjuk abba a munkát és induljunk haza. Előbb azonban megebédeltünk. Ebéd után körülnéztem. Panama és az előtte levő szigetek eltűntek a látóhatárról ; sötétség borult ott az egész tájra, úgyhogy az égbolt és a tenger mintha egybeolvadt volna. A sötétség borzasztó gyorsan közeledett, bár szélnek még nyoma sem volt, mert a tenger nem hullámzott. — Robbie azonnal induljunk Tabogába — szóltam — még pedig olyan gyorsan, amennyire csak lehet, mert közeledő nagy viharba kerülünk. — Majd Brown úrnőhöz fordultam. — Nem tetszik nekem a dolog, chuquesana száguld felénk.

Megindítottuk a gépet, horgonyunk azonban valami sziklába akadhatott, mert nem tudtuk felhúzni. A szél első lökése már elért bennünket, s ezt mindjárt dühöngő hurrikán követte. Éreztem, hogy a horgony elszabadult, de a szél rettenetes ereje hajónkat visszalökte ; szerencsétlenségünkre ugyanabban a pillanatban a hajó gépe is megszűnt működni. A szél a kis öbölben körbe vitte a hajót és egyre közelebb sodorta azokhoz a sziklákhoz, amelyek a szigetet mindakét oldalról körül vették. Robbie teljes erejével a gépet iparkodott rendbe­ hozni, amikor eszembe jutott a hajó farához kötött cápa ; csak ez okozhatta a bajt. A dühöngő szélviharban csak nagy küzdelem árán tudtam eljutni a hajó farához, hogy a cápát megnézzem. Csakugyan úgy volt, ahogyan gondoltam, a cápa kötele a hajócsavarra tekerődött. Kétségbeesetten vagdaltam darabokra a kötelet, de már elkéstem vele. Nyikorgó recsegéssel hirtelen zátonyra kerültünk. A tenger borzasztóan háborgott, s a megtört hullámáradat szakadatlanul ostromolta hajónkat. Egy visszafutó hullám ismét mély vízbe vitt bennünket. A gép megint kattogni kezdett, de a következő hullámlökés a hajót megint a sziklára dobta. Azt hittük, minden pozdorjává törik. A felduzzadt víztömeg a hajót —oldalával előre — mégegyszer a mély vízbe sodorta. Néhány métert sikerült előre jutnunk. Fohászkodtam, csak még valami keveset juthatnánk előre . . . ! Imádkoztam, hogy a gép csak ezúttal ne hagyjon bennünket cserben. Úgyszólván lehetetlenség leírni azt, ami ezután következett. Borzasztó dübörgő zaj keletkezett, olyan, amilyen csak háborgó víztömeg közepén lehetséges ; hullám-hullám után dörögve zuhant a fedélzetre. Már azt hittem, hogy az őrjítő pokolban látomásaim vannak, amikor nehéz kötéltekercseket és egyéb tárgyakat láttam peregve, forogva a levegőbe emelkedni és a magasban eltűnni. Olyan sötétség volt, hogy a kormánykeréktől nem láttam a hajó orráig ; az élesen arcomba vágó eső majdnem megvakított; a vadul csapkodó esőcseppektől úgy fájt a szemem, hogy kezemmel kellett az arcomat betakarni. Nem tehettünk semmit, a szél kénye-kedve szerint vitte a hajónkat előre. Fogalmam sem volt, merre megyünk, azt sem tudtam, nem szivárog-e a víz valahol a hajónkba, sejtelmem sem volt arról, mi történik, egészen megzavarodtam. Körülbelül egy órahosszatt tombolt a vihar körü­ löttünk. Hála Istennek, pillanatnyi szünet követ­ kezett, amikor a sötétség kissé gyengült és a szem­ határ világosabb lett. Ámulva láttam, hogy állandóan a sziget körül hajózhattunk, mert megint csak a kis öböl előtt voltunk, ahol a vihar bennünket utolért. Ám a szünet mindössze csak néhány percig tartott, majd ismét pokoli sötétség borult a tájra. Eletünk az elemek kényétől-kedvétől függött. Még egy órahosszatt tombolt a vihar, s amíg nem állt el a szél, a hullámok minduntalan átcsaptak a hajón, az eső pedig még mindig rettenetesen zuhogott. Megkíséreltem Taboga felé haladni, helyesebben arra felé, amerre Tabogát gyanítottam. Amikor azonban kissé kivilágosodott, ijedten vettem észre, hogy Taboga iránya helyett a Csendestenger felé hajózunk; legalább 25 kilométert haladtunk helytelen irányban. Közülünk senki sem felejti el egyhamar ezt a napot, mert igazán a csodával volt határos, hogy megmene­

kültünk a haláltól. Rendes kikötőhelyünkön is még annyira háborgott a tenger, hogy a Morro-sziget mögött kellett védelmet- keresnünk. Amint horgonyt vetettünk, idegeink feszültsége megszűnt ; az elszenvedett izgalmakra azonban olyan nagy volt a visszahatás, hogy legalább három óra­ hosszatt, úgy hevertünk a fedélzeten mintha nem volna bennünk élet, míg csak újra annyira erőre nem kaptunk, hogy régi kikötőhelyünkre hajózhattunk. A szállóban komolyan aggódtak miattunk és senki sem remélt bennünket viszontlátni. A szárazföldről ugyan jelezték Tabogában a hurrikán közeledését, de erről nem tudtak bennünket értesíteni. Másnap reggel Robbie izgatottan vert fel álmomból. — A hajó léket kapott, uram, és el fog süllyedni. Azonnal felöltöztem és a hajóra siettem. E z valóban nagj'on rossz állapotban volt. A hajóüregbe hatoló víz

A halak boncolásánál lakmározó keselyük.

már a gépig emelkedett. Egyesült erővel kiszivattyúz­ tuk a vizet, úgyhogy a gépet meg tudtuk indítani. Rögtön Balboába hajóztunk. Mire odaértünk, a víz még jobban szivárgott a hajóba. A kormányzósági hajóműhely műrévébe mentünk, ahol megvizsgálták a hajót. A mosdóhelyiség vízvezető csöve tört el, ezen­ kívül a hajó csavarja is megsérült és az oldalbordázatát fedő rézlemezek közül is néhány leszakadt ; mindezt a melonesi zátonyra futásunknak köszönhettük. A hajó kijavítása tíz napig tartott. Közben sétával, korallok és kagylók gyűjtésével töltöttük az időt. A kényszerű pihenés nem nagyon tetszett nekünk és mindnyájan örültünk, amikor a hajóért mehettem. A teljes zászlódíszbe öltöztetett kis hajót megszokott helyére vezettem, éreztem, hogy mindenki éppúgy örül viszontlátni, mint ahogyan mi örültünk neki. A hajó ragyogóan tiszta volt, mert javítás közben Robbie újrafestette és fényezte. Elhatároztuk, hogy nem megyünk többet Melonesra, mert első kirándulásunk alkalmával Brown úrnő ott majdnem áldozatul esett egy cápának, másodszor a vihar ott majdnem elnyelt bennünket; valami harmadik hasonló esethez pedig egyáltalában semmi kedvünk sem volt. Kijavított hajónkkal először a Chamé-folyó tor­ kolatához mentünk ; ott a könnyű bottal több macska­ cápát fogtam. Minthogy a hajó a kijavítás után az első úton jól megállta helyét, elhatároztuk, hogy késedelem nélkül folytatjuk a vadászást az óriás halakra.

Küzdelem egy óriás fűrészeshallal. — Cápa és fűrészeshal borzalmas harca. Még mindig az volt leghőbb vágyam, hogy igazán nagy fűrészesholat fogjak. Másnap tehát a benn­ szülöttekkel a pangán ismét vadászni indultunk. A panamai szigonyos annyira megtanított a szigony kezelésére, hogy használatát személyesen is meg akartam kísérelni. A csónak orrában álltam, minden pillanatban készen a szigonj^vetésre, ha észrevennem a tenger­ fenéken mozdulatlanul heverő szörnyeteg körvonalait. Éppen a kormányosnak akartam valamit mondani, amikor a víz alatt megpillantottam egy fűrészeshal homályosan látható alakját. Teljes erővel belevágtam a szigonyt; a kötél nyikorogva és olyan gyorsan cstiszott a csónak peremén át a tengerbe, hogy hanyatt

Hím fűrészeshal. Hossza csaknem 9 méter, körmérete 6 méter, súlya 2250 kiló.

estem. Csónakunk már repült is és orrával tajtékzó hullámot hasított a tengeren. — E z alighanem olyan, amilyenre vágytam — szóltam, amikor kissé magamhoz tértem. Az evezőket kéznél tartottuk arra az esetre, ha a hal hirtelen irányt változtatna ; fékezésre nem használ­ hattuk azokat, mert a szélsebesen iramló hal az evezőket könnyen eltörhette volna. A halászatnak ez a módja kétségtelenül veszélyes volt. Másfélóra múlva hirtelen megjelent a víz színén a hal fűrésze, majd odakerült a teste is. Azonnal evezni kezdtünk, mert a valószínűleg bekövetkező tombolás esetén ajánlatos volt a haltól a lehető legtávolabb lenni. A hal farkával és úszóival dühösen csapkodta a vizet; pontosan megfigyeltem, hogyan használja fűrészét. Hatalmas erővel és bámulatos gyorsasággal, ostorszerűen suhintott vele jobbról-balra, majd fűrészét kissé oldalt fordítva, felülről lefelé. A hal teste félkör­ alakra meggörbült, úgyhogy felemelt farka és fűrésze összeért, majd villámgyorsan, rettenetes erővel kiegye­ nesedett. Farkának vagy fűrészének egyetlen csapása összeziizhatta volna a csónakot. A puska nálam volt, tehát két golyót lőttem az állatba ; a golyók becsapó­ dásából hallottam, hogy jól találtam. Az óriáshal azonnal elmerült; minthogy a panamai öbölben sehol­ sem mély a víz, nem kellett attól tartanunk, hogy kötelünk rövid talál lenni. Néhány perccel később a hal megint megjelent a víz színén és dühösen csapkodta maga körül a vizet.

Ismét rálőttem, s ez a golyó halálosan sebezhette meg, mert egyre lassabban mozgott és kiömlő vére mind nagyobb körben festette pirosra a vizet. Minthogy a hal ellenállása megszűnt, megkíséreltünk partra evezni ; azonban minden erőlködésünk hiábavaló volt, a tengeri szörny hullájának vontatása erőnket felülmúlta. A csónakban állva az evezővel a három-négy kilo­ méternyire levő hajó felé integettünk, hogy jöjjenek segítségünkre. Brown úrnőt láttuk a fedélzeten fel s alá járkálni, de a hajó nem mozdult helyéről. Valami a hajón nem volt rendben. Többet mint egy órahosszatt vártunk a rekkenő hőségben, míg a Brown úrnőtől kormányzott Cara megérkezett. Megkérdeztem, miért jöttek olyan későn utánunk? Elmondták, hogy a gép benzinadagolójának rugója eltört és annak rendbehozásával töltötték az időt. Képzeljük el, mi történt volna, ha a hal felborítja a csónakot és a komoly veszedelemben gyors segítségre lett volna szükségünk. A fűrészeshalat a hajóval a part közelébe vontattuk, ahol sikerült lassan a száraz­ földre húzni. E z volt valamennyi addig fogott halam közül a leg­ nagyobb ; óriás fűrészeshal volt, amelynek majdnem kilenc méter volt a hossza, hat méter a körmérete és 2250 kiló a súlya. Boncolás közben kiderült, hogy hím volt. A tenger életének tanulmányozása közben tapasz­ taltam, hogy a nőstény halak mindig nagyobbak a hímeknél ; egyébként az édesvízi halak között is ugyanez a jelenség észlelhető. A halban semmiféle kóros elváltozást nem találtam, egészséges volt, nem úgy mint a legtöbb cápa. Nagyon örültem, hogy sikerült ezt a halat megfognom. Úgy éreztem, ez is megerősíti azt a nézetemet, hogy a tengerek mélységében valóban még élnek ismeretlen szörnyetegek. A furcsafejű pörölycápa, a tigriscápa, a lapátosorrú-cápa és ez a fűrészeshal mind azt bizonyítja, hogy feltevésem nem lehetetlenség. Este 50-kilós fűrészeshal húsdarabokkal felcsalizott néhány nagy horgot készültem a tengerbe dobni. Egyszerre legalább négyméteres cápa hátuszonyát láttuk lassan felénk közeledni. Ugyanakkor valami más hatalmas állat fekete teste is a víz színére emelkedett. Ügylátszott, egyik sem vesz tudomást a másikról. Amikor a cápa mintegy 20 méternyire volt a mozdu­ latlan testtől, derékszögben villámgyorsan nekirontott a nagy fűrészeshalnak és hatalmas húsdarabot tépett ki az oldalából. A támadó ugyanabban a pillanatban már menekült is, de elkésett. A megsebzett óriás borzasztó fegyverével lesújtott ; hallani lehetett, amint fűrészével a cápát kettészelte. Még egy retteneteset sújtott a cápára, amely okvetlenül egy pillanat alatt elpusztult. Rendkívül érdekes élmény volt. — Ilyen tengeri csata — szóltam — nagyon gyakori lehetett a Föld középkorában. Brown úrnő remegve felelt : — Milyen borzasztó kegyetlen a természet. Valóban borzalmas! Ezek után már biztos voltam abban, hogy a vér és a cápahús más halakat is odacsal arra a tájra, tehát mind a két nagy horgot kivetettem, remélve, hogy még egy óriás halat fogok. — Olyan biztos, hogy ma még fogok valamit, — szóltam Brown úrnőnek — mint amilyen biztos, hogy itt ülök. (Folytatjuk.)

VADÁSZAT A Z ERDEISZALONKÁRÓL. í r t a : Borsodi László. Ez a titokzatos életű, szép m a d á r a v a d á s z - ú j é v jelképes v á n d o r a . A z e r d ő ébredésének, é l e t ú j u l á s á n a k h i r d e t ő j e . É p p ú g y , m i n t a pacsirta a k a l á s z t e r m ő mezőségen. A z é r t olyan rajongója minden t e r m é s z e t s z e r e t ő v a d á s z , hogy k e d v t e l é s e i s o r á b a n — m i n d j á r t az e r d ő k k i r á l y i vadja u t á n helyezi. E s a szalonka a v a d á s z a t a l á t a r t o z ó madarak k ö z ö t t a v a d á s z ­ irodalomban is első helyen áll. A kikelet h á r o m h ó n a p j á b a n a v a d á s z l a p o k csak róla í r n a k . Nincs az a vizslás v a d á s z , akinek nem akad velekapcsolatos é l m é n y e , m o h d a n i v a l ó j a . A z igaziak meg, akik a tavaszi e r d ő t templomi hangulat k ö z ö t t j á r j á k , s z e r e l m ü k személyesítő h a n g j á n emlegetik : »Már bizonyosan indulnak . . . Itt vannak ő k is! . . .« B i z o n y nem u t o l s ó dolog, amikor Szent J ó z s e f - n a p k ö r ü l elhagyva a v á r o s t , szép tavaszi reggel, földszagú, p á r á z a t o s n a p s ü t é s b e n vizsgáljuk az á r o k p a r t o t . A z u t á n az avart á t t ö r ő , ü d e fűszálak k ö z ö t t megpillantjuk a g ó l y a h í r vagy a l á n c virág első a r a n y l á s á t . F ö l ö t t ü k meg ott kering a m á m o r u l t a n - j á t é k o s első rókapille, amelyre m e l l e t t ü n k l é p k e d ő k u t y á n k is valami emlékes v i d á m s á g g a l csodálkozik r á . A magasban pacsirta énekel : a f e l t á m a d á s h i m n u s z á v a l viszi s z á r n y á n fölfelé — minden teremtett lény i m á d s á g o s h á l á j á t . H a n e m a s z a l o n k a v á r á s sok szépségével most csak olyan­ f o r m á n hozakodom elő, ahogyan a kisgyermek jóismerőseinek szokta mutogatni kedves j á t é k a i t . E z a l k a l o m m a l a szép madarak egyik é l e t m o z z a n a t á r ó l , v o n u l á s u k r ó l s ezzel kapcso­ latban v a d á s z a t u k m ó d j á r ó l és az e k ö r ü l kialakult nézetekről akarok e g y e t - m á s t elmondani. K e d v e s v á n d o r a i n k — t u d o m á n y o s megfigyelés szerint is — o k t ó b e r elejével kezdik meg déli v o n u l á s u k a t , amely k e d v e z ő i d ő j á r á s mellett, n é h a november végéig e l h ú z ó d i k . E u r ó p á b a n Brehm szerint a s z a l o n k á k fészkelési zónája á l t a l á b a n az északi s a r k k ö r t ő l a Pireneusok, A l p o k , a B a l k á n és K a u k á z u s hegységekig terjed. S p a n y o l o r s z á g , Olaszország és a B a l k á n erdőségeiben m á r á t is telelnek. L e g n a g y o b b r é s z t azonban a F ö l d k ö z i tenger északi p a r t v i d é k e i n t ö m ö r ü l n e k , a z u t á n az ösztönösen m e g é r z e t t legalkalmasabb széllel repülik á t a nagy vizet. A f r i k a északi és é s z a k n y u g a t i részén és K i s á z s i á b a n azokat az erdőségeket keresik fel, amelyek é g h a j l a t t e k i n t e t é b e n e u r ó p a i t a r t ó z k o d ó h e l y ü k k e l egyezők. Á l t a l á n o s tapasztalat, hogy E u r ó p a e n y h é b b felén, t e h á t n á l u n k , a fenyveseken innen is k ö l t e n e k s z a l o n k á k . D e ezek v a l a m e n n y i é t t a l á n a vonulási idő h o s s z a b b r a n y ú l á s a , az a n y a s á g rekeszti i t t . A m i n t fészekaljuk a n y á n y i v á s e r d ü l t , mennek feljebb, a h ű v ö s e b b n y a r a l á s t biztosító t á j a k r a . Magam is kétszer figyeltem meg július elején hajnali p i r k a d á s k o r a Mátrából északnak vonuló szalonkát. A v á n d o r m a d a r a k é l e t é b e n az őszi és tavaszi v o n u l á s a legfontosabb l é t f e n n t a r t á s i mozgalom. A s z a l o n k á k r a n é z v e meg ez a fontosság m é g h a n g s ú l y o z o t t a b b a n é r t e l m e z e n d ő . E l s ő s o r b a n tengeri ú t j u k v e s z e d e l m é r e kell gondolnunk. A m i k o r meg szárazföldi első p i h e n ő h e l y ü k e t elérik, m i n d j á r t ellenségekre bukkannak : p u s k á s o k és h á l ó v a l , h u r o k k a l dolgozó h ú s é h e s e k orv serege t ö r r á j u k . E s a szalonka — vagy t a l á n a tavasz részegítő i l l a t a — szinte m e g b ó d í t j a a t e h e t ő s ú r i v a d á s z o k n é m e l y i k é t is. K ö z ü l ü k a k á r l i á n y — ú g y s z ó l v á n a tengerparton v á r j a ő k e t s az »Úgy szeretlek, majd megeszlek« eszkető m o h ó s á g á v a l kísérik v á n d o r l á s u k o n , egész a fenyvesek

aljáig. D e a tengeri ú t v e s z e d e l m é n k í v ü l itthon is gyakran t a l á l k o z n a k az i d ő j á r á s kegyetlenségével, amely halomra p u s z t í t j a s z e g é n y e k e t . É p p e n a tavasz f o t y a m á n h o z t á k h í r é t a lapok, hogy E u r ó p a k ö z é p n y u g a t i részén, rettenetes h ó v i h a r u t á n e z e r s z á m r a t a l á l t a k megfagyott e r d e i s z a l o n k á t . E l k é p z e l ­ h e t ő , m i l y e n szalonkaínség elé n é z h e t n e k a v a d á s z o k n é h á n y évig, azokon a t á j a k o n ! S z a l o n k á i n k őszi k ö l t ö z k ö d é s e á l t a l á b a n l o m b e r d ő k ö n zajlik le. Meg t a l á n tengeri ú t j u k is nyugodtabb, m i n t vissza­ t é r é s ü k idején. í g y t ö m e g e s p u s z t u l á s u k r ó l ilyenkor alig lehet szó. Tavaszi v o n u l á s u k a l k a l m á v a l azonban, kopasz e r d ő b e n , minden ellenségük k ö n n y e b b e n h o z z á j u k fér. V a d á s z a t u k minden fajtája ebben az i d ő b e n l e g k ö n n y e b b s ekkor d é z s m á l j á k soraikat legjobban a s z á r n y a s r a g a d o z ó k is. A p ü n k ö s d előtti h é t e n — báji Patay Sámuel p á n d i birtokos­ nak v o l t a m v e n d é g e , ő z b a k - c s e r k é s z e t e n . K e d v e s v e n d é g l á t ó m v a d á s z a egyik p i r k a d á s k o r egy kopott ú t o n é r d e k e s esetnek volt tanuja. A h o g y a gazos, k ö v e s d ű l ő ú t o n halad, egyszer csak 60 lépésre egy c i p ó n a g y s á g ú szikladarabon v a l a m i galamb­ forma madarat pillant meg. R á e m e l i t á v c s ö v é t . H á t teljesen fejlett szalonka v a n e l ő t t e , amely abban a pillanatban ú g y emelgeti s z á r n y á t , ahogyan a f i ó k m a d a r a k az anyjukhozta eleséget s z o k t á k v á r n i . A s z á r n y l e b e g t e t é s n é h á n y perc alatt h á r o m s z o r i s m é t l ő d ö t t meg. D e a szalonkamama nem mutat­ kozott. A m i k o r a z t á n a v a d ő r ú t j á t folytatva, a bizonyos k ő c i p ó h o z é r t , az útszélből egyszerre h á r o m szalonka r e p ü l t fel. A h á r o m szalonka k é t s é g t e l e n egy ottrekedt fészekalj m a r a d é k a volt. Les u t á n , hogy e m b e r ü n k a k a l a n d j á t elmesélte, sokáig a s z a l o n k á k r ó l folyt a szó. E s megint a v a d ő r csigázta fel érdeklődésünket. A trencsénmegyei származású vadász, mint kiszolgált ő r m e s t e r k e r ü l t u r á h o z . E l lehet róla mondani, hogy nagyon ügyes, é r t e l m e s , sőt. olvasott ember. Ő beszélte el a s z a l o n k a í r t á s n a k olyan m ó d j á t , aminek eddig h í r é t sem hallottam. — A lószőrhurkokat a vágások dűlőutain, nyiladékain á l l í t o t t á k fel — - a v a d ő r s z e m l é l t e t ő e n m u t a t t a be az egész m ű v e l e t e t — a k ö v e t k e z ő k é p e n : A n y i l a d é k vagy d ű l ő ú t k é t szélén g y e r m e k u j j - v a s t a g s á g ú , nagyarasznyi magas vessző­ d a r a b k á k a t s z u r k á l t a k a földbe e g y m á s mellé olyan s ű r ű e n , hogy a szalonka k ö z t ü k á t ne b ú j h a s s o n . E k e r í t é s e n minden másfél-két m é t e r r e í v a l a k b a n m e g h a j l í t o t t s a k é t végével földbeszúrt vessző volt a k a p u , amelynek k ö z e p é n é r z é k e n y b i l l e n t y ű volt elhelyezve. A k a p u t ó l jobbra, balra, k ö r ü l b e l ü l másfélméteres, végén j ó u j j n y i v a s t a g s á g ú , ruganyos vesszőt s z ú r t a k j ó m é l y e n a földbe a vastagabb végével ú g y , hogy sudara lehajtva, pontosan a k a p u közepéig érjen. E r r e a végére volt k ö t v e a hurok, a csapda é r z é k e n y nyelve fölé helyezve. A d ű l ő ú t o n leszállt szegény m a d á r , ha a s ű r ű b e akart j u t n i , csak a kaput v á l a s z t h a t t a , ahol m i n d j á r t az, é r z é k e n y pecekre h á g o t t , ő maga meg egy pillanat alatt n y a k á n á l fogva l ó g o t t a levegőben. — E g y a l k a l o m m a l magam is, — fejezte be elbeszélését a v a d á s z — m i n t t i z e n k é t é v e s gyerek, mogyoróvessző-keresés k ö z b e n , tizenegy s z a l o n k á t v i t t e m haza egy n y i l a d é k hurkos­ kerítéséből. A z é r k e z ő vagy h ú z ó szalonka legszívesebben a v á g á s o k kisebb t i s z t á s a i n , n y i l a d é k a i n száll földre s innen i n d u l t á p l á l é k a keresésére. E z a tapasztalat t a n í t o t t a meg az embereket a fogásnak erre a m e s t e r s é g é r e . A v a d á s z elbeszélése szerint szülőföldjén nagyobb uradalmi e r d ő n ö t k e r ü l ő szolgált. E z e k a s z a l o n k a h u r k o l á s j o g á t meg­ egyezés a l a p j á n o s z t o t t á k fel maguk k ö z ö t t . É s a s z a l o n k á k tavaszi v o n u l á s á n a k idején m i n d e g y i k ü k 140—150 s z a l o n k á t fogott. Z s á k m á n y u k a t d a r a b o n k é n t k é t k o r o n á j á v a l a d t á k el. E z a t ö r v é n y t e l e n kereset volt legfőbb j ö v e d e l m ü k , a m e l y t ő l

a z t á n ezelőtt mintegy harminc évvel, t ö r v é n y e s i n t é z k e d é s f o l y t á n estek el. N e m hiszem, hogy a s z a l o n k í r t á s n a k ezt a m e s t e r s é g é t a m i felvidéki j á m b o r t ó t e r d ő ő r e i n k t a l á l t á k k i . E e g v a l ó ­ s z í n ű b b n e k tartom, hogy a t ő l ü n k nyugatra eső, szomszédos erdőségek s z e m é l y z e t é t ő l t a n u l t á k el. E l g o n d o l h a t ó , hogy a .szalonkafogásnak ez a m ó d j a , micsoda p u s z t í t á s t jelentett E u r ó p á b a n a tavaszi s z a l o n k a v o n u l á s idején. A z eddig e l m o n d o t t a k b ó l arra a v é g k ö v e t k e z t e t é s r e jutunk, hogy az e r d e i s z a l o n k á k , eléggé szapora t e r m é s z e t ü k ellenére is — sok k o m o l y megfigyelés tapasztalata szerint é v e n t e kétszer k ö l t e n e k —egyre fogynak. I n a s k o d á s o m idején teszem azt nem v o l t r i t k a s á g , hogy j ó a l k o n y a t i h ú z á s o n egy-egy v a d á s z h u s z o n ö t - h a r m i n c s z a l o n k á t l á t o t t . M a n a p s á g m á r , ha egy lesen h é t - n y o l c szalonka k e r ü l l á t ó k ö r ü n k b e , azt mondjuk, hogy szép h ú z á s volt. A s z a l o n k a g y é r ü l é s o k á t a tengeri ú t s az i d ő j á r á s e m l í t e t t v e s z e d e l m é n k í v ü l , a jelenkori g y o r s a n t ö l t h e t ő p u s k á k b a n k e l l k e r e s n ü n k . Es m é g valamiben : vadászatának módjában. A s z a l o n k a p u s z t u l á s l e g u t ó b b i o k á n a k felvetésével, ú g y érzem, darázsfészekbe n y ú l o k . A v a d á s z a t g y ö n y ö r ű s é g é n e k telhetetlenjei fölényesen m o s o l y o g j á k le s z ü r k e k i c s i n y s é g e m e t . Hiszen ő k b e t a r t j á k a t i l a l m i t ö r v é n y e k minden s z a k a s z á t s a z o n t ú l semmi k ö z ü k — senkivel. S z e r é n y elgondolásom szerint azonban első k ö t e l e s s é g ü n k , hogy n e m z e t k ö z i összefogással forduljunk az illetékes á l l a m o k k o r m á n y a i h o z , hogy a v o n u l á s a l k a l m á v a l ö s s z e t ö m ö r ü l ő s z a l o n k á k t ö m e g e s i r t á s a ellen alkossanak szigorú t ö r v é n y e k e t . Második k ö t e l e s s é g ü n k : hogy s a j á t é r d e k ü n k és a j ö v e n d ő v a d á s z n e m z e d é k e k é r d e k é n e k s z e m e l ő t t t a r t á s á v a l , magunk is a nemes v a d á s z i a s s á g i g fokozzuk le — vagy t a l á n e m e l j ü k fel — s z a l o n k a v a d á s z a t a n k ö r ö m e i t . í g y minden z ö k k e n ő n é l k ü l eljutunk »A kecske is jóllakik, a k á p o s z t a is megmarad . ..« k ö z m o n d á s igazságához. H a z á n k b a n a k ö z é p h e g y e k l o m b e r d ő s é g é n a szalonka­ v a d á s z a t h á r o m m ó d j a ismeretes : A les, — esti és hajnali h ú z á s o n , — a b o k r á s z á s és h a j t á s . A h á r o m f a j t a v a d á s z a t k ö z ö t t mindenesetre a les a legszebb. A t e r m é s z e t é b r e d é s é n e k , a tavasznak minden k ö l t é s z e t é t m e g t a l á l j u k benne. É s igazuk v a n azoknak, akik azt állítják, hogy a s z a l o n k á z á s n a k ez a l e g k í m é l e t e s e b b m ó d j a . D e az is igaz á m , hogy a les n é h a n y ú l f a r k á n y i , s a szeszélyes i d ő v á l t o z á s sokszor n é h á n y perc alatt letöri legszebb r e m é n y e i n k e t . A z é r t a vizslás b o k r á s z á s t — jó k u t y á v a l — m é g a lesnél is t ö b b r e b e c s ü l ö m . A b o k r á s z á s ellenségei azzal é r v e l n e k , hogy vizsla e l ő t t nem v á l o g a t h a t u n k : lőjük a h í m e t és t o j ó t e g y a r á n t . E z t elismerem. De m i l y e n csekélység a n á l u n k vizsla e l ő t t ejtett s z a l o n k á k s z á m a , a délvidéki érkezők — s z i n t é n nem v á l o g a t o t t — jogos és jogtalan p u s z t í t á s á v a l szemben? A vizslás b o k r á s z a t v é d e l m é r e legyen szabad e g y e t - m á s t elmondanom — a j ó Isten k e g y e l m é b ő l elég hosszú — v a d á s z ­ é l e t e m b ő l . Egerben laktomban a r r ó l v o l t a m híres, hogy mindig nekem volt a legjobb vizslám. A m á s i k hírességem meg az volt, hogy tavaszi s z a l o n k á z á s k o r minden szabad i d ő m e t az e r d ő n t ö l t ö t t e m . K i t ű n ő k u t y á i m e l ő t t eléggé j ó l is l ő t t e m és csak egyszer esett meg, hogy egy nap tizenkilenc s z a l o n k á b ó l tizen­ k e t t ő t — t ö b b r e nem is p u s k á z t a m — ejtettem. M á s k o r , m é g t ű r h e t ő é v a d o k alatt is, k é t - h á r o m szalonka volt az á t l a g o s napi e r e d m é n y e i n . M á r m o s t , ha ehhez h o z z á v e s s z ü k , hogy Egerben k í v ü l e m sose v o l t k é t - h á r o m s z e n v e d é l y e s — de rosszkutyás — vadásznál t ö b b : a bokrászaton lőhető szalonkák s z á m a , m é g a h a j t á s o k z s á k m á n y a mellett is nagyon l e t ö r p ü l . De v i d é k ü n k ö n — a B ü k k és M á t r a erdőségeiben — a h a j t á s o k sem j á r t a k soha gazdag a r a t á s s a l . T i z e n ö t - h ú s z szalonka, m é g az u r a d a l m i h a j t ó v a d á s z a t o k o n is nagy ered­

m é n y n e k s z á m í t o t t . É s megesett a k á r h á n y s z o r , hogy a nagy t á r s a s á g ö t - h a t s z a l o n k á n á l nem vitte t ö b b r e . T e h á t — szerény v é l e m é n y e m szerint — sem a b o k r á s z á s t ó l , sem a h a j t á s t ó l nem kell félteni szép madaraink hosszú j ö v e n d ő r e v a l ó f e n n m a r a d á s á t . E z t csak a d é l v i d é k e k vadászszertelenségei veszélyeztetik. E z t az igazságot nagy m u n k á j á b a n Brehm is m e g á l l a p í t j a , amikor felemlíti, hogy a görög szigeteken egyszer h á r o m v a d á s z , h á r o m nap alatt ezer s z a l o n k á t l ő t t . H á t az i l y e n v a d i r t á s t nem t u d o m m e g é r t e n i . Benne nem v a d á s z ­ k e d v t e l é s t , hanem robotot l á t o k . É s m é g v a l a m i m á s t is : önző r ö v i d l á t á s t , meg a t e r m é s z e t s z e r e t ő v a d á s z o k nagy közösségé­ nek s e m m i b e v e v é s é t , s z á n d é k o s m e g k á r o s í t á s á t . A z i l y e n szertelenségek ellen minden igazi v a d á s z n a k kötelessége szót emelni. Ide v á g a n e m z e t k ö z i összefogásra szólító, e m l í t e t t javaslatom is. A z érkező s z a l o n k á k a t a tengerpartokon v á r ó lőéhesek k e v é s rajongója a vagyonosok sorából k e r ü l k i . E z ú t t a l t ö r t é ­ nelmi c s a l á d a i n k ama sarjainak l e l k i nemességéhez fellebbezek, a k i k — ö v é k m i n d e n tiszteletem, h ó d o l a t o m — édes h a z á n k k ü z d e l m é n e k m a is vezéralakjai. N a g y m ű v e l t s é g ü k és vagyonuk r é v é n ő k j á r j a n a k elől j ó p é l d á v a l a s z a l o n k a v é d e l e m b e n is. E r ő s a hitem, hogy p é l d á s m e g m o z d u l á s u k e t é r e n sem marad követők nélkül. H i s z e n a szegény p a r a s z t l e g é n y é p p ú g y t u d örülni az ő piros v a g y k é k üvegfejes g y ű r ű j é n e k , m i n t b á r m e l y i k ú r i g a v a l l é r a brilliántos vagy smaragdos h a s o n l ó j á n a k .

RAGADOZÓÁLLATOK

FOGÁSA.

í r t a : Veress Gábor. Ü g y e t l e n r a g a d o z ó n a k sem volna szabad elpusztulnia csak a z é r t , mert a T e r e m t ő r a g a d o z ó n a k alkotta. A t e r m é s z e t ö r ö k és fenséges r e n d j é n e k v é g t e l e n ö s s z h a n g j á t zavarja meg az, a k i cél n é l k ü l , csak a z é r t öl meg v a l a m i á l l a t o t , olt k i — ha m é g olyan j e l e n t é k t e l e n — lobogó kis életmécsest, mert annak a fenséges ö s s z h a n g b a n ellenszenves szerep jutott. D e mert az élőlények s z e r e p é t nem eredeti r e n d e l t e t é s ü k , nem a nagy t e r m é s z e t i összhang n é z ő p o n t j á b ó l , hanem az u r a l k o d ó faj, az ember, a magunk — sokszor nevetségesen kicsinyes és mindig önző — é r d e k é b e n í t é l j ü k meg, mindent megengedettnek v é l ü n k , ami az ember é r d e k é t szolgálja. De k í m é l e t l e n ü l p u s z t u l á s r a v a n s z á n v a minden, a m i b á r m i l y e n kis m é r t é k b e n k á r o s í t j a , avagy csak veszélyezteti ezt az önző é r d e k e t . Pedig az okozott k á r mellett a sokat szidott r a g a d o z ó sokszor igen nagy h a s z n á r a is lehet az embernek. A gazda s á l t a l a a k ö z bizony nagy h a s z n á t l á t j a a m e n y é t n e k , g ö r é n y ­ nek, r ó k á n a k , amikor ezek s z á z á v a l p u s z t í t j á k a t e r m é s e n élő r á g c s á l ó k a t . A z á l l a t o k hasznos, vagy k á r o s v o l t á n a k megítélése nagyon viszonylagos dolog. A m i az egyik embernek k á r o s , ugyanaz h a s z n á r a lehet a m á s i k n a k . É k e s e n b i z o n y í t j a ezt — hogy csak egy viszonylatban e m l í t s e m — a v a d á s z és a gazda é r d e k e . Homlokegyenest ellenkező é r d e k e k szülik i t t az e l l e n t é t e t s a m i t v é d az egyik, h a l á l t k i á l t ugyanarra a m á s i k és f o r d í t v a . Lehet-e h á t á l t a l á n o s emberi m é r t é k k e l m é r n i , ítélkezni á l l a t a i n k hasznos, vagy k á r o s v o l t á r ó l , amikor m é g ugyanaz az ember is, ha v é l e t l e n ü l gazda és v a d á s z egyszemélyben, ellentétes é r d e k e k képviselője? E g y szó, m i n t száz, h i g y j ü k el, hogy a t e r m é s z e t b e n a r a g a d o z ó n a k is megvan a maga helye és r e n d e l t e t é s e . H a g y j u k nyugodtan, hogy a maga h e l y é n ezt a r e n d e l t e t é s t b e t ö l t h e s s e és soha feleslegesen, indokolatlanul, ok és cél n é l k ü l ne b á n t s u k . A z indok, az ok és cél, amely a r a g a d o z ó elejtésére, meg­ szerzésére ösztökél, k ü l ö n b ö z ő lehet. S h a a r a g a d o z ó t meg akarjuk szerezni, okosan és emberségesen b á n j u n k el vele. Okosan, mert a m i é n k n é l k ü l ö n b érzékei s ösztönös érzései

vannak; emberségesen, mert a f á j d a l m a k i r á n t é r z é k e n y élőszervezetet fosztunk meg az élettől, a t t ó l a k i n c s t ő l , amely n e k i é p p o l y becses és egyetlen, a k á r magunknak a mienk. H o g y okosan j á r h a s s u n k el, feltétlenül szükséges a v a d t e r m é ­ szetének, é l e t m ó d j á n a k ismerete. Á l t a l á b a n is illő dolog és minden m ű v e l t v a d á s z t ó l e l v á r h a t ó , hogy a v a d t e r m é s z e t ­ r a j z á b a n j á r a t o s legyen. D e annak a vadnak s z o k á s a i t , élet­ jelenségeit ugyancsak alaposan k e l l ismernie, amelyiket t ő r b e ­ csalni, megfogni s z á n d é k o z i k . E^nélkül ne is fogjon a dologhoz. S m e n n é l i n k á b b behatolt valamely v a d é l e t é n e k t i t k a i b a , a n n á l nagyobb r e m é n y e lehet a sikerre, feltéve, hogy isme­ reteit helyesen alkalmazza is. A z emberiesség azt parancsolja, hogy a v a d megszerzése annak m e n n é l kevesebb f á j d a l m a t , k í n l ó d á s t okozzon. E szem­ p o n t b ó l legmegfelelőbb és l e g v a d á s z i a s a b b a fegyverrel t ö r t é n ő elejtés. B á r k e v é s b b é v a d á s z o s , de célszerű a g y o r s a n ö l ő m é r e g is. A fegyverrel v a l ó elejtésre azonban nem m i n d i g nyílik alkalom, a m é r e g pedig nem felel meg m i n d e n k i ízlésének. I l y e n esetben t e h á t a c s a p ó l á d a és a v a s t ő r k ö z ö t t k e l l v á l a s z ­ tanunk. A k e t t ő k ö z ü l a c s a p ó l á d a az emberiesebb, mert az a vadat s é r t e t l e n ü l , élve fogja meg s k í n l ó d á s n é l k ü l való, gyors és f á j d a l o m m e n t e s kivégzése m ó d u n k b a n v a n . D e a l á d á b a gyakran hasznos v a d is k e r ü l , amelyet a z u t á n é p s é g b e n b o c s á t ­ hatunk szabadon. A v a s t ő r , k ü l ö n ö s e n az, amelyik a vad l á b á t fogja meg és zúzza t ö b b n y i r e össze, rengeteg k í n és g y ö t r ő d é s okozója. T e h á t i n k á b b a l á d á t v á l a s s z u k . M i v e l pedig ennek a l k a l m a z á s a nem m i n d i g e r e d m é n y e s , n é h a a v a s t ő r h ö z , m i n t egyetlen célszerű fogóeszközhöz k e l l folyamodnunk. De ekkor is m e g r ö v i d í t h e t j ü k a vad k í n l ó d á s á t , ha kihelyezett vasainkat szorgalmasan ellenőrizzük s az esetleg megfogott vadat kín­ jaitól gyorsan m e g v á l t j u k . A r a g a d o z ó fogását rendszerint azzal indokoljuk, hogy t ú l s á g o s a n t e r h ü n k r e v a n , sok k á r t okoz. H a b a r o m f i á l l o m á ­ nyunkat, h á z i á l l a t a i n k a t v e s z é l y e z t e t i , vagy v a d á s z t e r ü l e t ü n ­ k ö n okoz é s z r e v e h e t ő e n nagy k á r t , bizony k ö z b e k e l l l é p n ü n k , hogy g a r á z d á l k o d á s á n a k h a t á r t szabjunk. S ha nem boldogulunk a p u s k á v a l , a fogáshoz k e l l folyamodnunk. A z e m l í t e t t o k b ó l m i n d a szőrmés, m i n d a s z á r n y a s r a g a d o z ó k r a e g y a r á n t sor k e r ü l h e t . F ő k é p e n azonban a s z ő r m é s e k e t ó h a j t j u k megfogni, hogy megszerezzük rendszerint é r t é k e s g e r e z n á j u k a t . M i v e l a g e r e z n á n a k — a v i d r á é n k í v ü l — csak télen v a n é r t é k e , az á l l a t o t megfogni is csak ilyenkor é r d e m e s . De a r a g a d o z ó k téli fogását a célszerűség mellett az emberiesség is javasolja. A t é l e n e l p u s z t í t o t t r a g a d o z ó u t á n nem maradnak k í n o s é h h a l á l r a í t é l t u t ó d o k , amint az n y á r o n rendesen t ö r t é n i k . De a szükség t ö r v é n y t bont és n é h a k é n y t e l e n e k v a g y u n k a m á r nagyon k e l l e m e t l e n k e d ő r a g a d o z ó t , hogy k á r t e v é s e i t m e g s z ü n t e s s ü k , n y á r o n is t ő r b e c s a l n i . H a azonban nem feltét­ l e n ü l szükséges, n y á r o n ne b á n t s u k , hadd fejezze be fajfenn­ t a r t ó k ö t e l e z e t t s é g é t s neveljen télire nemcsak szebb, de s z á m o ­ sabb b u n d á t is. Mert tagadhatatlan, hogy nem csekély v a d á s z ­ ö r ö m a t é l i b u n d á s r a g a d o z ó megszerzése. Növeli t e h á t a v a d á s z ­ esélyek v á l t o z a t o s s á g á t , t a r k í t j a t e r ü l e t ü n k e t , é r d e k e s e b b é teszi s z ó r a k o z á s u n k a t s v é g ü l az ö r ö k ö s e n ü l d ö z ö t t , szidott r a g a d o z ó , é r t é k e s b u n d á j a r é v é n , h a l á l á v a l hasznossá lesz. A m e n n y i kedvvel és t ü r e l e m m e l j á r o k télen a r a g a d o z ó k u t á n , annyira meggondolom, m é r l e g e l e m e l p u s z t í t á s u k a t n y á ­ ron, amikor igazán csak a p a r a n c s o l ó k é n y s z e r h a t á s a alatt ítélek egyet-egyet h a l á l r a . S amilyen nagy ö r ö m d e s z k á r a h ú z n i a szép téli g e r e z n á t , annyira lehangoló a szükségszerűen e l p u s z t í t o t t keshedt, r o n g y o s r u h á j ú , s z o p t a t ó s r a g a d o z ó l á t á s a . S ugyancsak b ő v e n jutna az ö r ö m b ő l , h a é l e t e m h á t r a l é v ő részében m é g m i n d d e s z k á r a h ú z h a t n á m azoknak a ragado­ z ó k n a k b ő r é t . . . télen, amelyeknek eddig megkegyelmeztem . . . nyáron. L á s s u k egészen rövidrefogva, hogy a k ü l ö n b ö z ő r a g a d o z ó k fogása k ö r ü l a gyakorlatban m i l y e n eljárások bizonyultak legcélravezetőbbeknek. A medve t ő r b e c s a l á s á v a l nem is foglalkozom, mert a medve o l y a n ő s v a d u n k , amelyet nem s z o k á s és nem is i l l i k megfogni. Golyó j á r n e k i ! A farkas fogása m á r i n k á b b szokásos. L e g i n k á b b m é l y veremben fogják, amelynek t e t e j é t lombos g a l l y a k k a l , gazzal

födik be o l y a n l a z á n , hogy a r e á l é p ő farkast meg ne bírja, vagy billenő t e t ő t k é s z í t e n e k föléje. C s a l é t e k n e k eleven malacot, juhot, libát, p u l y k á t , s ő t k u t y á t is szoktak h a s z n á l n i . V a s ­ tőrrel is fogják, amelyet járása-kelése ú t j á n a haraszt, a s z á r a z lomb a l á helyeznek el. Vonszalék a l k a l m a z á s á v a l is igyekeznek az ordast a veremhez, c s a p ó v a s h o z i r á n y í t a n i . T ő r b e c s a l á s a nem k ö n n y ű feladat és nem sok farkas pusztul el i l y m ó d o n . M i n d a farkas, m i n d e g y é b nagyobb r a g a d o z ó fogásánál o l y a n t ő r is h a s z n á l a t o s , amely a csali b e k a p á s a u t á n az á l l a t s z á j á t peckeli fel s í g y tartja fogva. E z v a l ó b a n embertelen, c s ú n y a fogási m ó d . Szerencsére nem gyakran a l k a l m a z z á k . Még j ó v a l nehezebb a hiúzt megfogni. K i v é t e l e s és nagy szerencse k e l l ahhoz, hogy ezt a nagy m a c s k á t v a l a k i t ő r b e ­ csalhassa. F o g á s á t k i v á l ó érzékei mellett r e n d k í v ü l i ó v a t o s s á g a nehezíti meg*) és az, hogy nincs rendes csapája, j á r á s a . E z t igyekeznek p ó t o l n i , amikor erdei utakon, ö s v é n y e k e n , ahol, k ü l ö n ö s e n nedves i d ő b e n , szívesebben j á r , mesterséges, de fel­ t ű n é s n é l k ü l v a l ó elrendezéssel — á g a k b ó l ö s s z e r a k o t t kerí­ téssel, torlasszal — igyekeznek a j ó l r e j t e t t , f ö l d b e á g y a z o t t t á n \ é r v a s h o z vezetni. A vadmacska fogása nem sok e r e d m é n n y e l , kecsegtet. E z n é h a esetleg a c s a p ó l á d á b a is bejut, s ő t abba e l ő b b b e t é v e d , mintsem a t ő r b e lépne. E g y é b k é n t , h a t a n y á j á t , v a c k á t ismer­ j ü k , oda m é g l e g t ö b b r e m é n n y e l á l l í t h a t u n k t ő r t . A róka fogása m á r k ö n n y e b b s i n k á b b e r e d m é n y t ígérő feladat. L á d á v a l , t á n y é r v a s s a l , magasvassal ( h a t t y ú ­ nyakkal) e g y a r á n t f o g h a t ó . L e g c é l s z e r ű b b és legemberiesebb l á d á v a l fogni. Csak a h í r é b e n él a r ó k a r a v a s z s á g a , szerrifülessége annyira m e g n a g y í t v a . A v a l ó s á g b a n bizony egy­ s z e r ű b b legény, sokszor fejvesztett, s ő t ostoba is. A z ü g y e s e n á l l í t o t t l á d á b a n , vagy vassal e g y a r á n t elég k ö n n y e n m e g f o g h a t ó . A l á d á t utakon, ö s v é n y e k e n állítjuk fel és b e j á r a t a i n á l a varsa s z á r n y a i h o z h a s o n l ó a n gallyakkal, k ö v e k k e l s z ű k í t j ü k az utat. S mert a r ó k a nagyon k é n y e s a r u h á j á r a és nem szívesen j á r a csatakos fűben, legszívesebben utakon, kitaposott ösvé­ nyeken k ó b o r o l . E s z o k á s a f o l y t á n t e s s z ü k a vasat, l á d á t is ilyen helyre. H a vassal akarjuk megfogni, igen célszerű m á r jóelőre kitett falatokkal bizonyos helyre szoktatni. H a aztán- ugyan­ azon a helyen a t ő r t a m á r t ö b b s z ö r felvett s így megszokott falattal csalizzuk fel, g y a n ú t l a n u l kap u t á n a és k ö n n y e n megfogható. Rókafogásra mind a tányérvas, mind a h a t t y ú ­ n y a k h a s z n á l h a t ó . Csalinak igen jó a s ó z o t t hering, amelyet a r ó k a k ü l ö n ö s e n kedvel s amely é p p e n eléggé illatos is, hogy é r z é k e n y o r r á v a l messziről megérezze. V o n s z a l é k o t is alkalmaz­ nak, hogy a t ő r h ö z csalják. E r r e a célra szokásos a p ö r k ö l t m a c s k á t h a s z n á l n i , de erre b á r m e l y h á z i á l l a t b ű z ö s belei is alkalmasak. D ö g k ö r ü l is á l l í t h a t u n k v a s t ő r t , ha a r ó k a a k ö n y nyen szerzett p e c s e n y é r e r e á k a p o t t . A r ó k a ugyanis sokáig k e r ü l g e t i a d ö g ö t , m i e l ő t t falatozáshoz l á t s k ö z b e n a t ő r b e l é p h e t . A frissen t r á g y á z o t t szántóföldön is szívesen jár-kél, t e h á t ez is alkalmas hely t ő r v e t é s r e . H a s o n l ó k é p e n a patak p a r t j á n is jó hely k í n á l k o z i k , ahol a n y o m o k szerint á t u g r a n i szokott. A t ő r t m i n d i g jól r e j t s ü k el, á g y a z z u k a földbe és takarjuk be gazzal, lombbal. A k o t o r é k b e j á r a t á n á l b e á g y a z o t t t á n y é r v a s s a l lehet a r ó k á t l e g k ö n n y e b b e n megfogni. T

A borz fogása is l e g i n k á b b o d ú j a előtt, az annak b e j á r a t á b a á g y a z o t t vassal sikerül. A t ő r s z i n t é n az o d ú h o z v e z e t ő csapán á l l í t h a t ó fel. M i v e l pedig a borznak t a n y á j a k ö r n y é k é n rendes illemhelye v a n s k ö v e t k e z e t e s e n ott ü r í t k e z i k , — ha ezt a helyet m e g t a l á l t u k — ott is a siker r e m é n y é v e l á l l í t h a t u n k t ő r t . A vidra f o g á s á n á l r e n d k í v ü l ó v a t o s a k l e g y ü n k . H a azon­ ban szokásait, é l e t m ó d j á t jól i s m e r j ü k és i s m e r e t ü n k n e k ügyesen vesszük h a s z n á t , valamennyi r a g a d o z ó k ö z ü l t a l á n é p p e n a vidra fogható meg a legnagyobb bizonyossággal. F o g á s á r a csak a t á n y é r v a s h a s z n á l h a t ó . E z pedig, tekintettel e v a d testi n a g y s á g á h o z m é r t r e n d k í v ü l i izomerejére, igen erős legyen. M i m i n d i g a Weber-íéle 126/a s z á m ú vasat h a s z n á l t u k és soha egyetlen megfogott v i d r á n k se szabadult k i belőle. *) Vannak hiúzfogással foglalkozó vadászok, akik ennek az állításnak ellenkezőjét vallják és azt tartják, hogy a hiúz gyakran figyelmetlenül lép a vasba, mert kiváló látóképessége folytán, a távoli dolgokat figyelve, inkább messzire néz, mint a lába elé. Szerk.

Pedig v o l t o l y a n v i d r a is, amelynek csak a k ö r m é t fogta meg a vas. A t ő r t a k á r a vízbe, a k á r a partra á l l í t h a t j u k . A m i k o r lehetséges v o l t , s z í v e s e b b e n á l l í t o t t a m a vízbe. B á r h o v á is állítsuk, o k v e t l e n ü l j ó l el kell r e j t e n ü n k s e g y é b k é n t is minden m e s t e r k é l t s é g e t k e r ü l n ü n k kell. E z az ó v a t o s v a d a megszokott k ö r n y e z e t e n semmi v á l t o z t a t á s t sem vegyen észre, mert h a g y a n ú t fog, nem l é p a vasba. A m e n n y i b e n a terep m e g v á l t o z ­ t a t á s a szükséges, azt jóelőre v é g e z z ü k el, hogy mire a vasat k i t e s s z ü k , addig a v i d r a a v á l t o z t a t á s o k a t megszokja, t e r m é ­ szetesnek vélje. F o g ó h e l y e k u e k legmegfelelőbbek a vidra kiszállói és csúszói. A vasat a part közelében a v í z b e n ú g y h e l y e z z ü k el, hogy t á n y é r j a 20 c e n t i m é t e r n y i r e legyen a v í z színe alatt. H a m é l y e b b r e tesszük, a v i d r a elúszik fölötte, mert r ö v i d l á b a i v a l a m é l y e b b v í z b e n m é g úszik és nem l á b a l , t e h á t nem l é p a vasba. H a pedig a vas nincs ennyire a vízbe m é l y í t v e , k ö n n y e n észreveszi. A 20 c e n t i m é t e r e s m é l y s é g b e n m á r belelép a vasba, de az m é g nem ötlik s z e m é b e . H a a víz m é l y e b b , t ö l t s ü k fel a fenekét a k í v á n t m a g a s s á g r a , ha pedig a ü a r t n á l sekély, m e n j ü n k beljebb, ahol a víz mélysége a vas elhelye­ zésére megfelelő. H a a víz s e m m i k é p e n sem alkalmas t ő r v e t é s r e , a parton k e r e s s ü n k erre alkalmas helyet. A v i d r a ugyanis a fogott nagyobb halat a parton fogyasztja el s erre a célra k i járói közelében, vagy homokpadokon, k i s szigeteken á l l a n d ó helyei vannak. D e szeret a szárazföldön hemperegni, j á t s z a d o z n i és pihenni és ragaszkodik megszokott helyeihez. A z o n k í v ü l a parton a fű és n á d k ö z ö t t ö s v é n y t tapos, amelyet a z t á n ren­ desen betart. S z ó v a l , szárazföldön is b ő v e n akad o l y a n hely, a h o v á a t á n y é r v a s a t a siker r e m é n y é v e l elhelyezhetjük. De nagyon j ó l kell e l r e j t e n ü n k . A gyepes részen a k i f e s z í t e t t vas­ t ő r m é r e t e i n e k megfelelő n a g y s á g ú darabon v á g j u k fel a gyepet s a vasnak k é s z í t s ü n k á g y a t . Behelyezés u t á n takarjuk be ugyan­ olyan n a g y s á g ú c s o m a g o l ó p a p í r r a l s erre h e l y e z z ü k vissza a v é k o n y r a faragott g y e p t é g l á t . A j á r k á l á s u n k k a l okozott szimat m i e l ő b b i e l t ü n t e t é s e v é g e t t lombos ággal fröcsköljünk vizet a talajra. H a ezt a m u n k á n k a t j ó l és e l ő v i g y á z a t o s a n v é g e z t ü k el, az e r e d m é n y n e m marad el. Legfeljebb késik, mert a v i d r a gyakran k é t - h á r o m h é t r e is e l t ű n i k . Z s á k m á n y a u t á n másfelé j á r , de megszokott h e l y é r e bizonyosan v i s s z a t é r . A m e n y é t f é l é k kisebb képviselői, a nyuszt, nyest, görény, hermelin és közönséges menyét fogására legalkalmasabb a c s a p ó ­ l á d a . H a j á r á s u k - k e l é s ü k ú t j a i t ismerjük, o d a á l l í t s u k a l á d á t és k é s z í t s ü n k v a r s a s z á r n y s z e r ű k i s k e r í t é s e k e t , mert azok l á d á b a j u t á s u k a t elősegítik. A nyusztot felpeckelt fatörzsekből k é s z ü l t c s a p d á b a n és a l e v á g o t t f a t ö r z s n e k a földből kiálló t u s k ó j á b a v á j t és c s a p ó a j t ó s o d ú b a n is fogják. V a l a m e n n y i m e n y é t f é l e h o z z á m é r e t e z e t t n a g y s á g ú v a s t ő r b e n is f o g h a t ó . Csalinak vajban p i r í t o t t kenyeret, heringet, a s z a l t s z i l v á t s e g y é b különféle falatokat h a s z n á l n a k . A z t tapasztaltam, hogy a sok m e s t e r k e d é s felesleges. A t o j á s , vagy egy darabka friss h ú s a sokféle í z e s í t e t t , s ő t i l l a t o s í t o t t f a l a t n á l s o k k a l t e r m é s z e t e s e b b és c s á b í t ó b b is. A t o j á s k ü l ö n ö s e n v o n z ó csemege s a g ö r é n y m é g j ó l l a k o t t a n sem t u d c s á b í t á s á n a k ellenállni. M o h ó n esik neki, a k á r c s a k a m i n d i g friss v é r r e szomjazó k i s m e n y é t , amelyet az egércincogás u t á n z á s á v a l t a l á n a t ű z b e is csal­ hatunk, a n n y i r a elvakultan rohan v e s z t é b e . E l v a d u l t macska és k ó b o r k u t y a gyakran k e r ü l h e t a fel­ á l l í t o t t l á d á b a vagy a t ő r b e . E z e k s z á m á r a i g a z á n nincs kegye­ lem, mert z ü l l ö t t egyedei fajuknak s a hasznos vadban igen nagy k á r t tudnak okozni. A megfogott r a g a d o z ó v a l sohase b á n j u n k indulatosan ; kivégzésénél ne gondoljunk a b o s s z ú r a . M i n d i g csak arra t ö r e ­ k e d j ü n k , hogy gyorsan, m e n n é l kevesebb s z e n v e d é s t o k o z v a végezzük k i . A nagyobbakat legcélszerűbb k i s ö b ű golyós­ fegyverrel fejbe lőni. A kisebbeket e n g e d j ü k z s á k b a s ezzel e g y ü t t v e r j ü k a földhöz, falhoz, vagy pedig ó v a t o s a n s z ú r j u k t a r k ó n . Fontos, hogy t é t o v á z á s n é l k ü l , gyorsan, h a t á r o z o t t a n , erélyesen cselekedjünk. Még egy dolgot tartsunk m i n d i g szem e l ő t t . A t ő r ö k k i r a k á s á n á l a legnagyobb k ö r ü l t e k i n t é s s e l , ó v a t o s s á g g a l j á r ­

j u n k el, nemcsak azért, mert akadhat olyan ember, a k i az ellen­ ő r z é s b e n megelőz és e l t u l a j d o n í t j a az ó h a j t o t t b u n d á t , de a z é r t is, mert a c s a p ó v a s b a hasznosvad, h á z i á l l a t , s ő t ember is l é p h e t , a m i nem g y a n í t o t t , sok bajnak lehet okozója. E z z e l a veszedelemmel szemben is m e g ó v a c s a p ó l á d a , amelynek h a s z n á l a t á t az emberiességen k í v ü l az ó v a t o s s á g is parancsolja. A r r ó l pedig i g a z á n ne feledkezzünk meg egy pillanatig sem — a m í g t ő r e i n k fogásra elkészítve vannak elhelyezve — hogy életet v e s z ü n k el, h a l á l t osztunk. E l l e n ő r i z z ü k szorgal­ masan t ő r e i n k e t , nemcsak azok r e n d b e n t a r t á s a , de m é g i n k á b b a megfogódott vad kínjainak megrövidítése végett. Még a n e k ü n k l e g k á r t é k o n y a b b r a g a d o z ó se szenvedjen egy pillanatig feleslegesen.

KERTÉSZET ÜVEGHÁZAINK ÉS SZOBANÖVÉNYEINK TÉLI KEZELÉSE. í r t a : Király

Lajos.

A téli h ó n a p o k b a n a t e r m é s z e t nyugszik, pihen. E b b e n az i d ő s z a k b a n — é p p e n a n ö v é n y e k sikeres á t t e l e l t e t é s e é r d e k é ­ ben — a n ö v é n y h á z a t kezelő k e r t é s z n e k és v i r á g k e d v e l ő n e k minden i g y e k e z e t é t és idejét a n ö v é n y e k g o n d o z á s á r a k e l l f o r d í t a n i a . A n ö v é n y e k téli kezelésénél igen fontos, hogy n ö v é n y h á z a i n k és t é l i k e r t j e i n k h ő m é r s é k l e t é t a n ö v é n y e k i g é n y e i n e k megfelelően s z a b á l y o z z u k . N e m szabad figyelmen k í v ü l hagynunk, hogy a csak egyetlenegyszer e l h i b á z o t t fűtéssel egész n ö v é n y t e n y é s z e t ü n k e t sok é v r e t ö n k r e t e h e t j ü k . A z é r t minden o l y a n helyen, ahol n ö v é n y e k e t tartunk, helyez­ z ü n k el m a x i m u m - m i n i m u m - h ő m é r ő t , hogy a h ő m é r s é k l e t n a p k ö z i i n g a d o z á s á t megfigyelhessük. A h ő m é r s é k l e t nappal, főképen a déli ó r á k b a n legyen a legmagasabb, éjjel pedig csak a legszükségesebb h ő m é r s é k l e t e t adjuk meg n ö v é n y e i n k n e k , mert a t é l hosszú éjszakáin, m é g m é r s é k e l t fűtésnél is, k i s z á r a d a levegő. H a éjjel a fűtés e r ő s e b b m i n t nappal, j ó v a l t ö b b p á r a fogy el, m i n t amennyi m e g e n g e d h e t ő volna. E z é r t a hosszú téli é j s z a k á k r a fokozott figyelemmel k e l l gondoskodnunk n ö v é n y ­ h á z a i n k és t é l i k e r t j e i n k kezeléséről. Ü v e g h á z a i n k b a n ö n t ö z z ü k meg az asztalon lévő homokot vagy kavicsot, amelyen n ö v é n y e ­ i n k á l l n a k . A z oldalfalakat és a f ű t ő t e s t csöveit t ö b b s z ö r f e c s k e n d e z z ü k meg és az utakat is ö n t ö z z ü k meg vízzel. A fűtő­ testek g y a k o r i p e r m e t e z é s e k ü l ö n ö s e n a j á n l a t o s , mert e z á l t a l sok p á r a k é p z ő d i k , amely n ö v é n y e i n k k i s z á r a d á s á t m e g a k a d á ­ lyozza. K é t s é g t e l e n , hogy a m a g á n h á z t a r t á s o k b a n t a r t o t t s z o b a n ö v é n y e k is sokat szenvednek t é l e n a f ű t é s o k o z t a s z á r a z levegő miatt. A most divatos f o l y t o n é g ő k á l y h á k és kisüzc •.•>."; f ű t ő k é s z ü l é k e k k ü l ö n ö s e n i n d o k o l t t á teszik, hogy d ú s p á r a ­ k é p z ő d é s r ő l gondoskodjunk. É p p e n ezek az ú j r e n d s z e r ű fűtő­ k é s z ü l é k e k á r t a l m a s a k a s z o b a n ö v é n y e k n e k és ezért a k e r t é s z e k és v i r á g k e d v e l ő k sohasem fogják ezeket j ó s z e m m e l nézni. N e . s a j n á l j u k a f á r a d s á g o t és ha v a n megfelelő h e l y ü n k , t e g y ü n k a k á l y h á r a vagy a f ű t ő t e s t r e elhelyezett e d é n y b e vizet az e l p á r o l g á s céljára. A szertelen nagy fűtéssel és a h i á n y o s a n s z e l l ő z t e t e t t levegővel nagyon elősegítjük az élősdieknek, k ü l ö n ö s e n a v ö r ö s p ó k n a k , tripsznek és e g y é b n ö v é n y t e t v e k n e k elterjedését. M i h e l y t t e h á t az i d ő és a k ö r ü l m é n y e k engedik, adjunk n ö v é n y e ­ inknek — lehetőleg a déli ó r á k b a n — fél- esetleg e g y ó r á r a friss levegőt, de ü g y e l j ü n k arra, hogy ilyen a l k a l o m m a l b o r ú s , nedves i d ő j á r á s n a k levegője ne érje n ö v é n y e i n k e t . A téli és kora­ tavaszi h ó n a p o k b a n a j á n l a t o s h i d e g h á z a i n k a t is szellőztetni, de v i g y á z n u n k k e l l arra, hogy a f ű t ö t t helyiség h ő m é r s é k l e t e a szellőztetés miatt ne v á l t o z z é k . N a g y o n hideg éjjeleken k é n y e -

sebb n ö v é n y e i n k ne á l l j a n a k k ö z v e t l e n ü l az ablak mellett. A h á z i a s s z o n y n a k főleg a reggeli szellőztetésnél k e l l arra ügyelnie, hogy a n ö v é n y t ne érje hideg levegő. P á l m á k a t , vagy m á s nagyobb, egyedülálló n ö v é n y e k e t , k ü l ö n ö s e n pedig a t r ó p u s i pálmaféleket, p é l d á u l a Kentiá-t, a szellőztetés a l k a l m á ­ val nem szabad k ö z v e t l e n ü l a n y i t o t t a b l a k n á l hagyni, hanem á t kell v i n n i m á s z á r t helyiségbe és csak akkor szabad vissza­ vinni, ha a k i t a k a r í t o t t s z o b á b a n a levegő a szokott h ő m é r s é k ­ letet megint elérte. Helyes és j ó l b e v á l t szokás, hogy n ö v é n y e i n k cserepét i d ő n k é n t gyökérkefével m e g s ú r o l j u k és megmossuk. E z z e l a cserép e l d u g u l á s á t , a föld s a v a n y o d á s á t és a gyökér fulladását a k a d á l y o z z u k meg. V i r á g a i n k n a k vízzel és t r á g y a l é v e l való öntözése á l t a l á b a n nagy figyelmet és k ö r ü l t e k i n t é s t igényel. A n ö v é n y n e k n é h á n y s z o r i t ú l ö n t ö z é s e vagy a t r á g y á i é és m ű ­ t r á g y a t ú l a d a g o l á s a k ö n n y e n okozhatja a n ö v é n y p u s z t u l á s á t . T r á g y á z n i e g y é b k é n t is csak a fejlődés m e g i n d u l á s a k o r szükséges.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

szelvényei és csak egynek a l e g h á t u l s ó k , ellenben 34 giliszta s é r t e t l e n volt. A z utolsó szelvények csak ebben az egyetlen esetben voltak leharapva. A vakondok o r r á v a l gondosan v é g i g t a p o g a t t a a m e g s é r t e t t p é l d á n y o k a t , s így á l l a p í t o t t a meg, melyik azok elülső vége. A n n a k a m e g á l l a p í t á s á r a , hogy m i k é s z t e t i a szabadban élő vakondot a giliszták felhalmozására, m é g nem elégségesek az eddig i s m e r t t é v á l t adatok. A z első gondolat t e r m é s z e t e s e n az, hogy az á l l a t készletet g y ú j t a hideg, téli, s o v á n y a b b h ó n a p o k r a . Azonban Jesse szerint ú g y látszik, hogy a vakondok a gilisztafelhalmozó helyeket t é l e n készíti s a készlet tavasszal a leggazdagabb. Dahl is ú g y t a l á l t a , hogy a készlet a t a r t ó s a b b fagyok u t á n a legnagyoDb, amikor pedig meg kellett volna apadnia. Dahl u t a l arra, hogy a készlet t a l á n a z é r t nagyobb ilyenkor, mert a vakondok a hidegben k ö n n y e b b e n össze­ fogdossa a megdermedt gilisztákat, Degerböl ellenben azt a gondolatot veti fel, hogy t a l á n a z é r t nagyobb ilyenkor, mert a m e g c s o n k í t o t t giliszták a nagy hidegben nem t u d j á k pótolni elveszített szelvényeiket s i l y e n c s o n k í t o t t á l l a p o t b a n nem tudnak olyan gyorsan m e n e k ü l n i , m i n t ahogyan é p á l l a p o t b a n t u d n á n a k . A szabadban v é g z e n d ő megfigyelések és kísérletek világosságot d e r í t h e t n e k erre a k é r d é s r e is. S.s.

BÁRÓ N O P C S A 1877. május

FERENC

3 — 1933. április

26.

Irta: Lambrecht Kálmán dr. A vakondok földigiliszta-gyűjtése. Sok v a k o n d o k v a d á s z m á r régen erősítgette, de az irodalomban az angol Jesse Edward, csak a m u l t század közepe felé jegyezte fel, hogy a vakondok télen l a k á s á b a n földigilisztát halmoz fel és pedig élő állapot­ ban, de annyira m e g c s o n k í t v a , hogy nem tudnak e l m e n e k ü l n i . A t u d ó s o k azonban ezt az állítást nagy kétkedéssel f o g a d t á k , k ö z t ü k olyan k i v á l ó szakember is, m i n t Barrett-H'amilton, a k i szerint ez a gilisztafelhalmozás oinkább a képzelet s z ü l e m é n y e , semmint megfigyelt tény«, mert »nem t á m o g a t j a m e g b í z h a t ó bizonyíték«. Pedig volt ilyen m á r akkor is, amikor a jeles t u d ó s ezeket a sorokat leírta. Ugyanis Dahl Frigyes m á r 1886-ban feljegyezte, hogy egy vakondok »várában« 1280 felhalmozott gilisztát t a l á l t , s z i l á r d a n beletemetve annak falába, kisebb — á t l a g tíz-tíz p é l d á n y b ó l álló — csoportokban. 1891 f e b r u á r h a v á b a n pedig a holland Ritzema-Bos talált mintegy 300 gilisztát egy vakondok l a k á s á b a n . A giliszták m i n d k é t esetben s é r ü l t e k voltak. Dahl v é l e m é n y e szerint akkor s é r ü l t e k meg, amikor a vakondok l a k á s á b a cipelte őket. Ritzema-Bos ellenben megfigyelte és gondosan leírta, hogy a vakondok a giliszták első h á r o m - ö t t e s t s z e l v é n y é t leharapta, s hogy a seb h e l y é t ugyan frissen sarjadt b ő r takarta, de az elvesztett szelvények nem fejlődtek k i líjra, t a l á n , ahogy véli, azért, mert a téli h ő m é r s é k l e t nem volt kedvező az ilyen mélyrevágó életfolyamatra. A z o n b a n ezek, a s z a k e m b e r e k t ő l s z á r m a z ó pontos és teljesen m e g b í z h a t ó megfigyelések sem t u d t á k elhallgattatni a k é t e l k e d é s t , amint az p é l d á u l Brehm m ű v é n e k l e g ú j a b b k i a d á s á b ó l is l á t h a t ó , amelyben a magyar fordítás (7. k ö t . , 178. 1.) szerint a k ö v e t k e z ő felette ó v a t o s szövegezés o l v a s h a t ó : »Néhány v a k o n d o k v a d á s z m á r r é g e b b e n is beszélte, hogy téli készletet g y ű j t e n e k a vakondokok ; n a g y m e n n y i s é g ű gilisztát m e g c s o n k í t a n a k , nem é p p e n életveszélyesen, és azt is mon­ d o t t á k , hogy szigorú télen ez az é l é s k a m r a gazdagabb, m i n t enyhe télen. A giliszta-készlet g y ű j t é s é n e k m á s m a g y a r á z a t a alig képzelhető, m i n t az, hogy a vakond télen, fagyos időben nem t u d v a d á s z f o l y o s ó k a t ásni, t e h á t élelmiszerkészletre v a n szüksége.« Degerböl M. d á n t u d ó s n é h á n y évvel ezelőtt, k ö z v e t l e n megfigyelések a l a p j á n d ö n t ö t t e el véglegesen a k é r d é s t . A z ő t é l e n fogságban tartott egyik vakondja, ha t ö b b gilisztát kapott, m i n t amennyit meg tudott enni, a fölösleget elásta a föld a l á . H a a föld a t e r r á r i u m b a n csak n é h á n y c e n t i m é t e r vastag volt, azt az egyik sarokban f é l r e k a p a r t a , a g i l i s z t á k a t e g y e n k é n t megragadta, behurcolta a gödörbe, majd a g ö d r ö t földdel betakarta s ezt o r r á v a l k e m é n y r e t ö m k ö d t e . I l y e n m ó d o n tíz gilisztát »vermelt« el. Ezeket Degerböl e l ő k o t o r t a és meg­ g y ő z ő d ö t t róla, hogy t e s t ü k elülső végéről egy vagy t ö b b szelvény le volt harapva. H a pedig a földréteg olyan vastag volt, hogy a vakondok földalatti folyosót t ú r h a t o t t benne, akkor abba hurcolta be a g i l i s z t á k a t és 40 perc alatt 49 p é l d á n y t á s o t t el belőlük. A j á r a t felbontása u t á n k i d e r ü l t , hogy a gilisz­ t á k félig összetekeredett á l l a p o t b a n be voltak temetve a folyosó falába. Minden egyes p é l d á n y t v é k o n y földréteg v á l a s z t o t t a el a szomszédjától. T i z e n n é g y n e k h i á n y o z t a k az első test­

Szomorúvégű élet volt, holott nem annak indult. K i i n d u l t egy erdélyi mágnáscsalád hunyadmegyei kúriájából, olyan környezetből, ahol nevelés, anyagi helyzet, összeköttetések egy "tehetséges ifjú sarjnak kivételes jövőt ígérhettek. E z a sarj, ifjabb Nopcsa Ferenc báró el is jutott olyan ormokra, amilyenekről csak lángelmék számára nyílik kilátás. E l e t é n e k végzete volt azonban, hogy kalandravágyó vére, nyugtalan természete nem engedte meg neki, hogy az ormokról elébe­ táruló kilátásban gyönyörködhessék : elégett a lángelme alko­ tásának lázában és amikor meggyötört idegzete az egyre fokozott munkaütemet már nem bírta tovább, férfikora delén, alkotó erejének teljében önkezével vetett véget életének. Ötvenhatodik évének betöltése előtt egy héttel roppant össze idegrendszere. E b b ő l az ötvenhat esztendőből kereken huszonhat lázas, tudományos munkával telt el. K u t a t o t t , tanult, gondolkodott, írt, kalandos terveket szőtt és váltott valóra, vitatkozott, utazott, rajzolt, végigküzdötte magát az élettudományok és a földtan világirodalmán, megtanulta a világnyelvek mellett a B a l k á n szláv nyelveit, köztük az albán nyelvet is, megismerkedett ennek az alig ismert népnek a vérbosszú gőzétől párolgó történetével, titokzatos, sok ősi elemet megőrző életével, sajátságos szokásaival és minderre ráért alig negyedszázad alatt. Csak egyre nem jutott ideje : arra, hogy az élet igazi szépségeit s a szeretet melegét élvezze. N e g y e d s z á z a d o s alkotó élete lobogó fáklyához hasonlatos, amelynek utolsó fellobbanásában a lángelmét magábazáró törékeny porhüvelye elhamvadt. Nopcsa egész tudományos pályafutását egyetlen ősvilági lelet szabta meg. Még a bécsi Theresianumot látogatta, amikor nővére szentpéterfalvai kastélyuk kertjében néhány viharvert ősvilági csontra lett figyelmes. A z ősi csontok a kis theresianista képzeletét megragadták és ez időtől kezdve magaválasztotta haláláig nem volt egyetlen napja, amelyen ne foglalkozott volna ezekkel a csontokkal. V o l t is rá oka. M a g y a r o r s z á g földjén ezek voltak az ősgyíkok, a Dinosaurus-ók első maradványai. N é m a emlékei annak a régmúlt földtörténeti korszaknak, amikor az emlősök ősei csak mint parányi törpék bújtak meg a föld akkori urai, az ősgyíkok mellett. Nopcsa erdélyi leleteit öt, terjedelmes tanulmányban ismertette. E z az öt dolgozat az a hatalmas acélkeret, amely Nopcsa egész tudományos pályafutását kemény abroncsként fogja össze. A m i k o r még Bécsben élt, — első három nagy tanulmányán dolgozva, — nagy feltűnést keltettek az Istria és D a l m á c i a krétakori rétegeiből napvilágra került gyíkmaradványok. Nopcsa ezeknek is szentel néhány tartalmas értekezést — de azért érdeklődésének középpontjában mindig a Dinosaurus-dk. állnak. I d á i g a fiatal tudós pályafutásában minden józanul és észszerűen történt. A véletlen értékes ősgyíkmaradványokat juttat a kezére, tehát végigtanulmányozza az irodalmat és a hüllők boncolástanát, de mellesleg kisebb részletkérdések sem kerülik el figyelmét. A z is természetes — hiszen az új földtan atyamesterének, Suess-tiék iskolájából került k i ,

hogy t i s z t á z n i akarja a s z e n t p é t e r f a l v a i r é t e g e k k o r á t és foglalkozik E r d é l y földjének szerkezetével is. Itt azonban megszakad az az észszerű l á n c o l a t , amely Nopcsa p á l y á j á n a k k e z d e t é t megszabta. A z ő s é l e t b ú v á r és a földtan szerencséskezű m ű v e l ő j e o l y a n t e r ü l e t r e csap á t , amely s z á m á r a m e r ő b e n idegen. Bejárja — p u s z t á n s z ó r a k o z á s v é g e t t - a B a l k á n t és megakad a szeme E u r ó p a legelhanyagoltabb z u g á n , azon a földön, amelyen az a l b á n o k , » E u r ó p a nagy fegyveres gyermeken élnek. E t t ő l kezdve Nopcsa nyílegyenesen • lendült pályája kettéhasad. Valami veleszületett kalandvágy egyre m é l y e b b e n m a g á v a l ragadja az a l b á n k é r d é s b e ; nem elégszik meg az a l b á n földrajz és földtan k é r d é s e i n e k t i s z t á z á ­ s á v a l , hanem megismerkedik bonyolult, sokszor véres t ö r t é n e t é ­ vel, kezdetleges s z o k á s j o g á v a l is, b e l e v e g y ü l a merdita t ö r z s belső életébe, megtanulja a k ü l ö n b ö z ő a l b á n n y e l v j á r á s o k a t , t a n u l m á n y o z z a n é p r a j z u k a t és mindezen felül beleavatkozik az a l b á n p o l i t i k á b a is. E z a z u t á n m a g á v a l sodorja a v é g z e t ú t j á n . N y u g t a l a n v é r e nem ismer p i h e n é s t ; lázas izgalomban él. E g y hetet Bécsben, u t á n a egy h ó n a p o t L o n d o n b a n t ö l t , elvont ő s é l e t t u d o m á n y i v i z s g á l ó d á s o k k a l foglalkozva. A z u t á n hirtelen ú j r a A l b á n i á b a n terem. E l h a g y o t t havasi k a l i b á k b a n lakik, z a b o l á t l a n a l b á n o k ­ k a l b a r á t k o z i k . M á s n a p t a l á n m á r a budapesti N e m z e t i K a s z i n ó b a n beszélget élményeiről, hogy harmadnap bele­ szóljon a monarchia k ü l ü g y i p o l i t i k á j á b a — esetleg egy n é v ­ telen ú j s á g c i k k leple alatt, gyakran azonban n y í l t sisakkal is. K ö z e l e d n e k a v i l á g h á b o r ú előjelei. Nopcsa b e á l l P a n c s o v á n szerb és o l á h p á s z t o r o k közé, juhot fej és tereli a n y á j a t , hogy h í r e k e t hozzon Conrad v e z é r k a r i főnöknek. K i t ö r a v i l á g h á b o r ú . L á t j a , hogy recseg-ropog a monarchia g é p e z e t e és l á t j a az olasz p o l i t i k a h a t á s á t az a l b á n o k k ö z ö t t . H i r t e l e n e l h a t á r o ­ zással Wied herceggel szemben t r ó n k ö v e t e l ő n e k lép fel. M á r a fehér ló is nyergelten v á r j a , hogy bevigye u r á t T i r a n á b a — amikor a h a d v e z e t ő s é g a l b á n i a i terveinek ú t j á t állja. H a z a j ö n . A v a s ú t o n h a m a r j á b a n p a p í r r a vet egy ősélet­ t u d o m á n y i é r t e k e z é s t . E z z e l az i g é n y t e l e n n e k l á t s z ó kis c i k k e l m e g n y í l t az ő s l é n y t a n l e g ú j a b b á g á n a k , az ő s é l e t t a n n a k , a paleofiziologiá-nak kapuja. E d d i g az ősvilági á l l a t o k marad­ v á n y a i n a k csak a l a k t a n á v a l foglalkoztunk, e t t ő l kezdve élet­ tanukba is b e p i l l a n t á s t n y e r t ü n k . A k ő v é dermedt csontok a szó b e t ű s z e r i n t i é r t e l m é b e n megelevenedtek ; nemcsak a r á j u k t a p a d ó izmok, a l á g y r é s z e k ö l t ö t t e k ú j r a testet, de ú j r a m ű k ö d n i kezdtek mirigyeik, elénk t á r u l t az ősvilági é l e t v e g y t a n ezernyi megoldatlan, n y í l t k é r d é s e , amelyhez mindezideig senki sem mert n y ú l n i . Nopcsa mert. Mert és tudott. Csak a lángelme mer és t u d ormokon j á r n i . Nopcsa ott j á r t . K ö z b e n pedig ontotta í r á s a i t . N e m sokat és, k ü l ö n ö s e n az ő s é l e t t u d o m á n y mezején, nem vastag k ö n y v e k e t í r t — noha vannak í v r é t s z á m b a m e n ő földtani és n é p r a j z i k ö n y v e i is. M i n d e n í r á s a n e h é z o l v a s m á n y : csak kellően felkészült szak­ ember élvezheti. De az v a l ó b a n élvezi. S ű r ű e n t ö m ö r í t e t t gondolatok, merész g o n d o l a t k a p c s o l á s o k , b i z o n y í t é k o k l á n c o ­ lata p ö r ö l y c s a p á s s z e r ű e n z ú d u l az o l v a s ó r a ; m e r é s z fordulatok­ k a l nem r e m é l t k ö v e t k e z t e t é s e k h e z jut. E z e k h o z t á k meg s z á m á r a a n e m z e t k ö z i elismerés m e g é r d e m e l t r e n d j e l e i t : alondoni á l l a t t a n i és földtani t á r s u l a t k ü l s ő t a g s á g á t , a berlini földrajzi t á r s u l a t tiszteleti t a g s á g á t , a bolognai a k a d é m i a b a b é r l e v e l é t . Mindezeket n a g y r é s z t m á r m i n t a F ö l d t a n i I n t é z e t igazgatója aratta le. E z t a tisztet r ö v i d ideig viselte ; gyermekkora ó t a i d ő n k é n t v i s s z a t é r ő i d e g b a j á n a k legerősebb rohama á g y b a d ö n t ö t t e és Nopcsa 1928 őszén, szenvedélyes t u d o m á n y p o l i t i k a i v i t á k u t á n v i s s z a t é r t Bécsbe, ahol életének j a v a r é s z é t t ö l t ö t t e . A z ö t v e n k é t éves Nopcsá-nak t e s t s ú l y a ezekben a napok­ ban nem é r t e el éveinek s z á m á t . É s ezzel a törékeny, beteg testtel egy lángelme alkotóvágya birkózott. N a p r ó l - n a p r a , éjszakáról­ é j s z a k á r a . Csoda-e, hogy a g y ö n g e test v é g ü l is ö s s z e r o p p a n t ? U t o l s ó nagy betegsége u t á n m é g motorbiciklire pattant, hogy bejárja Olaszországot — de a z u t á n a régi idegbaj t ü n e t e i ú j r a jelentkeztek. É s a v é g z e t beteljesedett : a g y ö n g e test nem b í r t a el a l á n g e l m e erőfeszítéseit. Április 16-án, h ú s v é t n a p j á n m é g levelet í r t h o z z á m , tele m u n k a k e d v v e l , meg­ o l d á s r a v á r ó feladatokkal. É s t í z nap m ú l v a megberrent a bécsi telefon ; riadt hang jelentette, hogy Nopcsa a l b á n t i t k á r á t és b i z a l m a s á t á l m á b a n a g y o n l ő t t e és egyetlen lövéssel szét­ roncsolta s a j á t agyvelejét. A m i k o r ittmaradt b a r á t a i és m u n k a t á r s a i k o p o r s ó j á t a h a l o t t h a m v a s z t ó s ö t é t s é g é b e l á t t u k s ü l y e d n i , é r e z t ü k , hogy m e g t e r m é k e n y í t ő elméjének e m l é k e t ú l fogja élni k a l a n d v á g y ó é l e t é n e k m u l a n d ó mellékzöngéit, hogy hosszú i d ő n á t be­ s u g á r o z z a az ő s é l e t t u d o m á n y i k u t a t á s t , amely Kowalewsky és Dollo u t á n egyik legnagyobb elméjét v e s z í t e t t e el benne.

Ml- UJSAG AZALLAT;

KERTBEM?

BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLATÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI R o v a t v e z e t ő : Szeiff

Károly,

a székesfővárosi Állat- és N ö v é n y k e r t

aligazgatója.

A z angyalcápa (Rhina squatina L.) s z i n t é n olyan h a l , amely nappal a tengerfenék h o m o k j á b a rejtőzik és csak s z ü r k ü ­ letkor i n d u l z s á k m á n y a u t á n . A l a k j a lapos és ezért i n k á b b r a j á h o z , m i n t c á p á h o z h a s o n l í t . Színét k ö r n y e z e t é h e z k é p e s t v á l t o z t a t j a és aszerint, hogy homokon t a r t ó z k o d i k , vagy a s z i k l á k r a telepszik, b a r n á n pettyezett világos-sárgásszürke, vagy pedig nagy s ö t é t b a r n a foltokkal t a r k á z o t t . E z t a szín­ v á l t o z á s t fiatal halakon nagyon jól l á t h a t j u k . A z a n g y a l c á p a úszása is a r a j á é h o z h a s o n l ó . Széles mellúszóit legyezve moz­ gatja és í g y lebeg a v í z b e n . A homokban t a r t ó z k o d ó angyalc á p á t — b á r s z e m é t és k o p o l t y ú n y í l á s a i t a homok fölé emeli — majdnem lehetetlen é s z r e v e n n ü n k . Á l l a t k e r t i m e d e n c é j ü k b e n csak az t a l á l h a t r á j u k , a k i jól ismeri ő k e t és azt is tudja, hogy az a k v á r i u m fenekének melyik részén k e l l ő k e t keresnie. Áz angyal­ c á p a a k v á r i u m o k b a n nagyon r i t k a v e n d é g . F i a t a l p é l d á n y o k a t bajos beszerezni, az idősebbek pedig fogságban nem élnek meg. E z e k a m e d e n c é j ü k b e dobott eleséghez nem n y ú l n a k és pusztu­ l á s u k a t az is sietteti, ha m e d e n c é j ü k b ő l a megfelelően vastag

Fiatal angyalcápa. Vezényi Elemér vízfestménye.

h o m o k r é t e g h i á n y z i k . A z á l l a t k e r t a k v á r i u m á b a n ezelőtt sem sikerült ezeket az érzékeny halakat n é h á n y n a p n á l t o v á b b é l e t b e n tartani. Most azonban a f e n é k l a k ó h a l a k s z á m á r a k ü l ö n m e d e n c é t r e n d e z t ü n k be és ez a k í s é r l e t ü n k jól sikerült, mert az ú j o n n a n berendezett m e d e n c é b e t e l e p í t e t t hat fiatal a n g y a l c á p a hat és fél h ó n a p ó t a a legjobb egészségnek ö r v e n d . Ezek a fiatal halak nagyon érdekes m ó d o n jutottak fogságba. E z év t a v a s z á n R o v i g n ó b a n m á r j a v á b a n folyt a tengeri á l l a t o k gyűjtése, amikor h a l á s z a i n k n a k m e g b í z á s t adtunk, hogy e g y - k é t kisebb a n g y a l c á p á t is fogjanak. Április 3-án h á l ó j u k b a is k e r ü l t egy h a t v a n ö t c e n t i m é t e r hosszú p é l d á n y , de mivel a h a l á s z o k t u d t á k , hogy ilyen fejlett, nagy angyalc á p á r a nincs s z ü k s é g ü n k , a kifogott halat b á r k á j u k fedélzetére d o b t á k . R ö v i d idő m ú l v a á m u l v a l á t t á k , hogy a fedélzeten v o n a g l ó hal hat virgonc a n g y a l c á p a - f i ó k á n a k adott életet. Boldogan k a p k o d t á k fel és r a k t á k ő k e t a vízzel telt dézsába, anyjuk pedig visszanyerte s z a b a d s á g á t . A h a l a c s k á k hossza csaknem húsz c e n t i m é t e r volt. A g y ü j t ő á l l o m á s o n nagy ö r ö m ­ mel fogadtuk és szinte d é d e l g e t t ü k ő k e t . A tavaszi szállít­ m á n n y a l e g y ü t t é r k e z t e k Budapestre és a z ó t a élnek az á l l a t k e r t akváriumában. Szombath. A nagyfejű tengeripér (Mugil cephahts Cuv.) az A d r i á b a n n a g y s z á m m a l él. N é p e s csapatokban ú s z k á l és kutat a tenger­ ben élelem u t á n . K ü l ö n ö s e n az olyan helyeket kedveli, ahol édesvíz ö m l i k a tengerbe és ezért a s z e n n y v í z c s a t o r n á k kifolyá­ s á n á l is szívesen t a r t ó z k o d i k . Ott sok eleséget t a l á l , mert szereti a b o m l á s n a k indult t á p a n y a g o k a t . T á p l á l é k á t nem nyeli le r ö g t ö n . E l ő b b k ö r ü l t a p o g a t j a , f o s z l á n y o k r a szopogatja és ú g y fogyasztja el. A n ö v é n y i eleséget is kedveli. E z t az a k v á r i u m ­ ban is tapasztaljuk, ahol a v í z a l a t t i s z i k l á k o n k é p z ő d ő a l g á k a t teljesen lerágja. K ü l ö n ö s l á t v á n y az, amikor a t e n g e r i p é r fejjel lefelé az orra h e g y é n körbeforog és a v é k o n y a l g a s z á l a c s k á k a t csipdesi. Húsíi nagyon ízletes. A r ó m a i a k és a régi görögök is sokra becsülték. I k r á i t besózva r a k j á k el és így fogyasztják. A nagyfejű tengeripér fogságban is sokáig él. A z á l l a t k e r t i a k v á r i u m b a n négyéves p é l d á n y o k is l á t h a t ó k . A m i k o r ezeket a m e d e n c é b e h e l y e z t ü k , kezdetben igen gyorsan ide-oda c i k á z t a k a vízben és ü g y e l n ü n k kellett, hogy a medence p e r e m é n á t k i ne vessék magukat belőle. E g y - k é t h é t alatt azonban h o z z á s z o k t a k a fogsághoz és a z ó t a mindig m o h ó n kapnak az eleség u t á n . A nagyfejű-tengeripér egyik r o k o n á r ó l , a keskenyajkú tengeripér-ről Carozzi, — a k i ezeknek a halaknak é l e t m ó d j á t évekhosszatt tanulmányozta é r d e k e s adatokat közöl. Tapasztalatai szerint ezek a halak k ö z v e t l e n ü l a víz színe alatt n é h a olyan m é l y á l o m b a m e r ü l n e k , hogy nyugodtan meg­ közelíthetjük, s ő t meg is é r i n t h e t j ü k ő k e t . A nagyfejű tengeri­ p é r azonban az á l l a t k e r t i a k v á r i u m b a n is olyan éber, hogy a k á r m i l y e n ó v a t o s a n k ö z e l e d ü n k hozzá, r ö g t ö n észrevesz b e n n ü n k e t és a k ö v e k közé rejtőzik. Szombath.

Nagyfejű-tengeripér. Vezényi Elemér vízfeslménye.

Langheld-pávián. Hölzel felvélele.

Á l l a t k e r t ü n k páviánjai. Páviánok g y ű j t ő n é v e n foglaljuk össze mindazokat a j o b b á r a n a g y o b b t e s t ű majmokat, amelyek­ nek arca a koponya t ö b b i részéhez v i s z o n y í t v a lényegesen m e g n y ú l t . E z e k n e k a majmoknak feje é p p e n hosszú arcuk r é v é n valami h a s o n l ó s á g o t mutat a k u t y a s z e r ű á l l a t o k fejéhez és e t t ő l a h a s o n l ó s á g t ó l nyerte n e v é t a p á v i á n o k n a k az a n é h á n y faja, amelyet az á l l a t t a n »kutyafejű« — cynocephalus — n é v v e l illetett. (Á latin n é v görög e r e d e t ű , mert kunos k u t y á t és kefalon fejet jelent.) M a j o m h á z u n k p á v i á n f é l é k b e n elég gazdagnak m o n d h a t ó , sőt i n k á b b az é r d e k e s e b b és r i t k á b b fajokat tartjuk benne, pedig a l e g t ö b b á l l a t k e r t p á v i á n g y ü j t e m é n y é b e n rendszerint csak e g y - k é t k e v é s b b é r i t k a faj egyedei l á t h a t ó k . A p á v i á n o k a nyugodtabb t e r m é s z e t ű majmok közé tartoznak. I d e j ü k e t i n k á b b csendes szemlélődéssel t ö l t i k , s alig l á t u n k n á l u k olyan célnélküli u g r á n d o z á s o k a t , amint azt a m a j m o k n á l á l t a l á b a n megfigyelhetjük. Nyugodtabb viselke­ d é s ü k azonban k o r á n t s e m a szelídség jele. A z emberrel szemben t á p l á l t g y ű l ö l e t ü k n y i l v á n í t á s á r a minden alkalmat megragad­ nak és foguk d ü h ö s c s a t t o g t a t á s á v a l , i n g e r ü l t és kegyetlenségre valló t e k i n t e t ü k k e l i n k á b b r a g a d o z ó k n a k mutatkoznak, m i n t j á t é k o s majmoknak. V e r e k e d ő és bosszúálló t e r m é s z e t ü k e t m á r nagyon sokan megfigyelték. í g y ismeretesek olyan esetek is, amelyek azt igazolják, hogy a p á v i á n o k k ü l ö n ö s e n a n ő k k e l és gyermekekkel szemben m u t a t j á k k i haragjukat. A f r i k á b a n p é l d á u l nem egyszer t á m a d t a k meg n ő k e t és gyermekeket, akik t ö r t é n e t e s e n a b b ó l a p a t a k b ó l akartak vizet m e r í t e n i , a h o v á a p á v i á n o k inni j á r t a k . A z á l l a t k e r t ü n k b e n l á t h a t ó páviánfélék zöme Afrikából s z á r m a z i k és csak ü s t ö k ö s - p á v i á n u n k (Cynopithecus Is. Geoffr.) h a z á j a Ázsia. A z ü s t ö k ö s - p á v i á n nem tartozik az igazi p á v i á n o k közé, hanem a rendszertani felsorolásban á t m e n e t e t alkot a m a k á k ó k és a p á v i á n o k k ö z ö t t . E z a l k a l o m m a l a L a n g h e l d - p á v i á n n a k (Papio cynocephalus langheldi Mtsch.) és a l á r m á s - p á v i á n n a k (Papio strepitus Elliot) k é p é t mutatjuk be o l v a s ó i n k n a k . A L a n g h e l d - p á v i á n n a k feltűnően hosszú karja és l á b a k é s z t e t t e a n é m e t á l l a t k e r e s k e d ő ­ ket arra, hogy »hosszúkarú«-nak nevezzék, Éhik t a n á r t pedig arra, hogy ezt a fajt a »hosszúlábú« elnevezéssel illesse. A L a n g h e l d - p á v i á n o k és a L . R u h e á l l a t k e r e s k e d ő t ő l s z á r m a z ó l á r m á s - p á v i á n o k jelenleg leghatalmasabb p á v i á n j a i n k , s ő t — a c s i m p á n z o k a t k i v é v e — majmaink k ö z ö t t a legnagyobbak és — h o z z á t e h e t j ü k — a legvadabbak is.

dott, é r t e s ü l é s t szerzett róla és m i n d j á r t é r d e k l ő d ö t t , hogy a hír megfelel-e a v a l ó s á g n a k . A m i k o r l á t t a , hogy csakugyan nem közönséges, érdekes á l l a t r ó l v a n szó, e l h a t á r o z t a , hogy meg­ szerzi az á l l a t k e r t n e k . Felkereste a k í g y ó g a z d á j á t és a csak angolul t u d ó cserkésznek m e g m a g y a r á z t a , hogy szeretné a k í g y ó t megvenni. A kis amerikai e l a d á s r ó l hallani sem akart — mert azt a c s e r k é s z t ö r v é n y e k t i l t j á k — hanem a jamboreen d i v a t t á v á l t m ó d s z e r t , a cserélést a j á n l o t t a . R ö v i d e s e n meg is egyeztek : á p o l ó n k odaadta e z ü s t ó r á j á t és megkapta é r t e a k í g y ó t . A d e r é k á p o l ó boldogan t é r t haza z s á k m á n y á v a l . A z á l l a t k e r t i g a z g a t ó s á g a m e g d i c s é r t e az ü g y b u z g ó ápolót és az elcserélt ó r a é r t é k é t b ő v e n m e g t é r í t v e , á t is vette az é r t é k e s á l l a t o t . A z új k í g y ó az á l l a t k e r t t e r r á r i u m á b a n l á t h a t ó . A közön­ ség figyelmébe ajánljuk, mert ez a faj a m i á l l a t k e r t ü n k b e n m é g nem volt. A feketesikló egyike É s z a k - A m e r i k a legelterjedtebb és leggyakoribb k í g v ó i n a k . H a z á j á b a n sehol sem üldözik, részben azért, mert nem m é r g e s k í g y ó , főleg azonban azért, mert kíméletlen p u s z t í t ó j a rettegett fajrokonainak, különösen É s z a k - A m e r i k a legveszedelmesebb k í g y ó j á n a k , a csörgőkígyó­ nak. A k é k e s f é n y ű feketesikló k é t m é t e r hosszúságot és alkar­ v a s t a g s á g o t is elér. A szakirodalomban azt olvassuk róla, hogy harcias t e r m é s z e t ű , h a r a p ó s és n é h a m é g az embert is meg­ t á m a d j a , — az á l l a t k e r t i p é l d á n y o n mégis azt tapasztalhatjuk, hogy szelíd, j ó i n d u l a t ú , b á t r a n k é z b e v e h e t ő . A kígyó^ elég rossz á l l a p o t b a n volt, amikor az á l l a t k e r t megvette. Ú g y l á t s z i k , hogy a helytelen kezelés m i a t t és a hidegtől elgyengülve, nem tudott rendesen megvedleni ; a b ő r cafatokban lógott rajta. A m i k o r azonban a jó meleg terrariumban e l h e l y e z t ü k és naponta t ö b b s z ö r m e g p e r m e t e z t ü k , hogy v e d l é s é t meg­ k ö n n y í t s ü k , hamarosan r e n d b e j ö t t . A k í g y ó k l e g u t ó b b i e t e t é s e a l k a l m á v a l m á r jó é t v á g g y a l fogyasztott el egy p a t k á n y t , ami a l e g m e g b í z h a t ó b b jele annak, hogy egészséges. Bohutinsky. Lármás-pávián. Hölzel felvétele.

A most e m l í t e t t fajokon k í v ü l á l l a t k e r t ü n k majom­ á l l o m á n y á b a n rendszerint m é g a k ö v e t k e z ő páviánfajok l á t h a t ó k : a b a r n a - d s e l á d a (Theropithécus gelada Rüpp.), a galléros- vagy h a m a d r i a s z p á v i á n (Papio hamadryas L.), a s á r g a - b a b u i n (Papio cynocephalus ochraceus Peters) és a p á v i á ­ nok egyik l e g é r d e k e s e b b c s o p o r t j á h o z , a b a r á z d á l t k é p ű p á v i á ­ nokhoz (Mandrillus Ritgen) t a r t o z ó d r i l l és mandrill. E z u t ó b b i a k a t legközelebb b ő v e b b e n i s m e r t e t j ü k . Anghi. Az állatkert cserélt kígyója. A z á l l a t k e r t n e k a gödöllői c s e r k é s z - v i l á g t á b o r b ó l a sokat emlegetett szíriai a j á n d é k - t e vén k í v ü l m é g egy s z e r z e m é n y e v a n : egy amerikai feketesikló (Zamenis constrictor L.J. E z a k í g y ó nem tett szert olyan n é p ­ szerűségre és nem is keltett olyan é r d e k l ő d é s t , m i n t a szíriai cserkészek tevéje, de é r d e k e s k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t jutott az állatkert birtokába. A feketesiklót a v i l á g t á b o r o z á s r a egy amerikai cserkész hozta m a g á v a l t e n g e r e n t ú l r ó l . A kis á l l a t b a r á t k í g y ó j á t vas­ huzallal bevont f a l á d i k á b a n tartotta s á t o r a e l ő t t . A másfél­ m é t e r hosszú, é r d e k e s k í g y ó n a k t e r m é s z e t e s e n sok b á m u l ó j a akadt és hamar híre kelt. A z á l l a t k e r t t e v e á p o l ó j a , a k i az állat­ kertnek a j á n d é k o z o t t teve kezelése céljából Gödöllőn t a r t ó z k o -

Wahlberg-zebrakanca csikójával. Hölzel felvétele.

Újabb szaporulat van a zebráknál. H á r o m é v e s Wahlbergz e b r a k a n c á n k ez év július 27-én egy erős m é n c s i k ó n a k adott életet. A z ú j s z ü l ö t t anyja h á r o m é v v e l ezelőtt s z ü l e t e t t az á l l a t k e r t b e n , apja pedig a k é t évvel ezelőtt H a g e n b e c k - t ő l v á s á r o l t C h a p m a n n - c s ő d ö r , amely m é g ez év j ú l i u s 2-án, t e h á t i v a d é k á n a k születése e l ő t t hirtelen elhullott. É r d e k e s véletlen, hogy a most s z ü l e t e t t c s i k ó n a k anyja h á r o m évvel ezelőtt — 1930 július 6-án — h a s o n l ó k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t , s z i n t é n m i n t »utószülőtt« l á t o t t n á l u n k n a p v i l á g o t .

Az amerikai feketesikló. Hölzel felvétele.

A z á l l a t k e r t b e n eddig s z ü l e t e t t z e b r a c s i k ó k á l l a t k e r t i v o n a t k o z á s b a n főleg annak a l á t v á n y o s s á g n a k s z e m p o n t j á b ó l é r t é k e s e k , amelyet az ilyen fiatal á l l a t o k k e d v e s s é g ü k k e l mindig n y ú j t a n a k , a z á l t a l pedig, hogy a szülők k é t alfajhoz tartoztak, alfajkeresztezési, illetve ö r ö k l é s t a n i s z e m p o n t b ó l is é r d e k e s t u d o m á n y o s megfigyelésre adnak alkalmat. A z idén s z ü l e t e t t m é n c s i k ó a p j á t ó l a m u l t é v b e n is kaptunk i v a d é k o t , a m e l y r ő l »A Természet« 1932. évi szeptemberi s z á m á b a n meg­ e m l é k e z t ü n k . E m l í t e t t ü k akkor, hogy a kis csikó c s í k o z a t m i n t á j a a szülőké k ö z ö t t k ö z é p h e l y e t foglalt el (intermediár öröklés). A z i d é n s z ü l e t e t t csikó ugyanezt az öröklési jelleget mutatja, azonban a p j á n a k Chapmann-jellege e r ő s e b b e n jutott kifeje­ zésre, m i n t anyja W a h l b e r g - c s í k o z a t a . Anghi.

Magyar Dobermannosok t i t k á r i hivatala Budapest, Baross-utca 77. Telefon : József 413—78.

VIII.,

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége Budapest, V I I . , I s t v á n - ú t 2. T e l e f o n : József 308—30. Molnár Pál m e z ő g a z d a s á g i k a m a r a i t i t k á r hasznos ismeretter­ jesztő s z a k k ö n y v e : Hogy lehet a tyúktenyésztés a falu életének könnyítője, — megjelent második kiadásban az A l s ó d u n á n t ú l i Mezőgazdasági K a m a r á n á l : Kaposvár, Németh István-utca 23. Ára 60 fillér szállítással e g y ü t t s az összeg levélbélyegben is b e k ü l d h e t ő .

Az apróhirdetés minden szava 20 fillér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 p e n g ő ; előfizetőknek 1 pengő

Aki a vadászati ismeretek összes ágazatában teljes és alapos tájékozódást óhajt nyerni, szerezze be Nagy László »Vadászati Útmutatói-jának m é g k a p h a t ó évfolyamait. A kötetek Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos közre­ e g y e n k é n t i s önálló egészek. A v a d á s z a t , v a d t e n y é s z t é s , vadismeret, fegyver- és l ő t e c h n i k a , v a d á s z a t i jog, vizslászat m ű k ö d é s é v e l Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztő­ stb. stb., á l t a l á b a n a v a d á s z a t t a l kapcsolatos minden ség é s k i a d ó h i v a t a l : Budapest, V I I I . , E s z t e r h á z y - u . 16. k é r d é s b e n k o m o l y t a n á c s a d ó és felvilágosító a k i r . földmívelésügyi k o r m á n y erkölcsi t á m o g a t á s á v a l megjelenő »Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete« Budapest, Állat­ »Vadászati Ú t m u t a t ó « , melynek k ö t e t e i t ö m ö r szedésben, orvosi főiskola poliklinikája, V I I . , Rottenbiller-utca 23—25. á t l a g 250 oldal t e r j e d e l m ű e k , eredeti s z ö v e g á b r á k k a l díszí­ T e l e f o n : József 308—30. tettek, t a r t ó s egészvászon díszes k ö t é s ű e k . A T e r m é s z e t előfizetőinek egy é v f o l y a m o t 4 p e n g ő , t ö b b é v f o l y a m o t Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete Budapest, V I I . ker., 3 pengő rendkívül kedvezményes árban portómentesen I s t v á n - ú t 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája József 308—30. k ü l d i meg a ^Vadászati Útmutatót k i a d ó h i v a t a l a Budapest, V I I I . , Üllői-út 58. I . 17. H i v a t a l o s ó r á k hétfőn é s c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 ó r á k k ö z ö t t . Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő.

Magyar Kutyafajták Törzskönyve Budapest, V I I . , I s t v á n - ú t 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája József 308—30. H i v a t a l o s ó r á k t ö r z s k ö n y v e z é s v é g e t t h é t f ő n és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 órák között.

A

:: :: A kiadásért felelős:

elsőrangú komondorGyörgy, Tápiószele.

N A D L E R H E R B E R T :: i:

természet kedvelői nem bánják meg, ha

megnézik

SZÜTS JÓZSEF

a székesfővárosi kertészetnek egyik remekét, abban

e g l á t o g a t j á k

SCHREIER BÉLA

fővárosi

nagyv e n d é g l ő j ét

a N É P L I G E T E T és m

Hunn komondor-kennelben o k t ó b e r i k ö l y k ö k előj e g y e z h e t ő k : Blaskovich

kereskedelmi

részvény társ.

BUDAPEST VII., Izabella-utca 34. sz.

Mindennap élő halból frissen főzött halászlé!

T e l . : J . 438—49 é s 320—52

Vesz é s elad AQUARIUMOK,

M A D A R K A L T T K A K

mindennemű szálas* és s z e m e s t a k a r m á n y t , Őrleményféléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hüve* lyes* é s g y a r m a t á r u t .

EXOTIKUS ÉS HIDEGVÍZIHALAK, HALÉTELEK, VÍZINÖVÉNYEK LEGOLCSÓBB ÁRBAN

ÖZV. K I R C H K N O P F

1STVÁNNÉ

Budapest, I X . , Calvin* t é r 8. ( R e f o r m á t u s templom mellett.) Á r j e g y z é k e t küldök!

E3

3

! KUN SÁNDOR

Ferenc József-rakpart 18.

1

FESTÉK, KENCE, ZSIRADÉKÁRU, KÁTRÁNY, VEGYI TERMÉKEK | a 3

H T E L E F O N i

8 4 5 — 1 1,

\ \ * * &

LEGOLCSÓBBAN

HOFFMANN

FERENC

B U D A P E S T , IV., KÁROLY* K Ö R Ú T 28. SZ.

8 6 7 — 73

B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS A S V A N V V f Z i DZEME

H A R M A T V Í Z i Hr

A »HUNGÁRIA«.GYÓGYFORRÁS S Z É N S A V V A L TELÍTETT VIZE TELEFONi AUTOMATA 530—03

•tíS^-

|

m

ZIMMER

FERENC

H A L K E R E S K E D E L M I R..T. BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK T . : A . 854-48 FIÓKÜZLETEK: V., Gróf Tisza Isrván.ntca 10. T.» A. 816-79, VII., Rákóczi.út 90. IRODA: VIII., Horánszky.utca 19. Telefon: J. 335-39

ÍJ

Á L L A T ; ÉS N Ö V É N Y K E R T Ü N K Á L L A N D Ó A N SOK L Á T V Á N Y O S S Á G O T NYÚJT! Kedvezőtlen időjárás esetén is a pálmaházban a délszaki növények gazdag gyűjteménye, az akvárium, terrarium, madárház, majmok, r a g a d o z ó k , zsiráfok, a n t i l o p o k és v a s t a g b ő r ű e k házának fedett helyiségeid ben pedig az összes állatok láthatók BELÉPŐDÍJ : Felnőtteknek 70 fillér, vasárnap 50 fillér. 10 éven aluli gyermekeknek 30 fillér U U U U U U U U U M M M U U U U M U U U M U U U M U M M

rTTTTTTnTTTTTTiTTTTTnTm

ALLATs ÉS NÖVÉNYKERTÜNK G Y Ö N Y Ö R Ű N Y Á R I P O M P Á B A N VIRUL

PÁLMAHÁZUNK AZ ÖRÖK NYARAT VARÁZSOLJA A SZEMLÉLŐ ELÉ.

»A T e r m é s z e t « legjobb tanácsadója, oktatója és szórakoztatója a természet min­ den barátjának és kutatójának. Előfizetési ára egész évre csak

6 pengő Lapunk számára szerezzünk új e l ő f i z e t ő k e t ! Mutatványszámot kívánatra b á r k i n e k ingyen küld „A T e r m é s z e t " kiadóhivatala

A természet csodáiban gyönyörködni vágyók az összes állatokat a szabad k i f u t ó k b a n n é z e g e t h e t i k .

Budapest, VI., Állat- é s Növénykert

ffiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim Budapest székesfőváros házinyomdája 1933 — 9169

a x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X