A TERMÉSZET NADLER HERBERT SZERKESZTI: KIADJA : BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS NÖVÉNYKERTJE XXVII. ÉVFOLYAM SZÁM JÚNIUS

A TERMÉSZET SZERKESZTI:

NADLER

HERBERT

KIADJA : B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT* ÉS N Ö V É N Y K E R T J E

XXVII. É V F O L Y A M

11.-12. S Z Á M

FOGOLY

OROSZLÁN.

Kccskcmctliy Tibor

felvétele.

T A R T A L O M :

Rapaics Raymund dr.: Csipkerózsika.

Vilmos svéd királyi herceg: Ingagi.

Hilbert Károly : A mezők muzsikusa.

Szomjas Gusztáv : A háziveréb.

Wagner János dr. : Tintahal-élmények az Adrián. üregor Vilmos : A kávéfa é s a teacserje. Vasvári M i k l ó s dr.: A

fehérfoltos és fehér bivalyok.

Nadler Herbert: Vadásznapló*jcgyzetek.

Madarakról. Rövid közlemények. Cerva Károly f M i újság az Állatkertben ?

Báró Schell József A n t a l : Fácánsors.

1931. J Ú N I U S

1.-15.

íí

x x x x n x x

47° C . r á d i u m o s h ő f o r r á s o k . A legtökéletesebb gyógyberendezések. Elsőrangú gyógyszálló a fürdővel közvetlen kapcsolatban. Diétás konyha. +

Szent Gellért O y o g y i u r d o

és

Szálló

BUDAPEST

H U L L Á M F Ü R D Ő í:

x x Ir'í Í'C 5-í S'C Ir ^ Ir'í 5 Hr C 5 í'í J-C ür'C 5 í Íf-C Ir í íXí X X X X X X X X X X X X X X X V íi

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

5-í Hr C

í'í Í'C

i'í

í C íí

5 "C

HrC' ^ C Hrí 'C í'í 5-"í

WEEKEND-SATRAK

40

40

P.-TÖL

P.-TÖL

VÍZISPORT-, HORGÁSZ-, TURISTA-FELSZERELÉSEK A kerti k á r t e v ő k p u s z t í t á s á r a L É G P U S K Á K (engedély nélkül) 6 — 9 — 1 2 — 1 4 mm kis flobertek és puskák

S K A B A É S PLÖKL fegyver- é s

sportáruraktárában

BUDAPEST VI. kerület, Vilmos császár-út 3 3 . szám Á R J E G Y Z É K ! 1

5í 5*5*5'* 5*5* 5*5* 5*5* 5£ 5Í 5Í5* 5í 5C 5í

l

l

,

x x x x íj x *; x x

GUNDEL

«*

vendéglője az Állatkert főbejárata mellett

X X X X X X X X X X X X

kiváló konyhájáról közismert. POLGÁRI

ARAK.

Z E N E .

Éttermei és terrasza a Gellértsszállóban a Vidékről felrándulő közönség és külföldi látogatóink kedvelt szórakozási helye.

llr'í ^'C

X íí

A

í: íi í:

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

BUDAPESTI

Á l l a t * ÉS n ö v é n y k e r t b e n MINDEN LÁTOGATÓ x.x

TANUL,

GYÖNYÖRKÖDIK ÉS S Z Ó R A K O Z I K VÁLTSON ÁLLATKERTI BÉRLETJEGYET, MELYNEK Á R A EGÉSZ ÉVRE: Felnőtteknek . . . . 12 P Tanulóknak és gyermekeknek . . 6 P Köztisztviselőknek . 8 P Köztisztviselők gyermekeinek . . 5 P

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

Napijegyek ára: 7 0 fillér, vasárnap é s csütörtökön 50 fillér, 10 éven aluli gyermekeknek 3 0 fillér l

t/m í í K 5C 5Í5* 5Í5Í 5í 5í5í5*5í5**H!K5**^5í5£5*5'*

K I M I N T V E T ,Ú G Y A R A T , IVIAGWÁL J O B B A T S E H O L S E M K A P H A T

M A U T H N E R

•

MAUTHNER MAG MAUTHNER

ÖDÖN

magtermelő és maj;kereskedelmi részv.«társ.

BUDAPEST S Ü R G Ö N Y T eCl eIf oMn :,

A U T H J.M463—65

Központ: VII., ROTTENBILLER=U.

33.

1

|| F ő á r j e g y z é k , növényárjegyzék iácint, tulipán stb.

Fióküzlet: IV., KOSSUTH L AJOS.U. 4 . N E R E K

AFereiicrenclíekteiíipIoinávalszentiien

virághagymákról ingyen

és

b é r m e n t v e

A TERMÉSZET KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE SZERKESZTŐSÉG ÉS K I A D Ó H I V A T A L : B U D A P E S T , VI., Á L L A T K E R T TELEFON: AUT. 194-30

XXVII.

ÉVFOLYAM

SZERKESZTI:

NADLER HERBERT A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT IGAZGATÓJA

11.-12. S Z Á M

CSIPKERÓZSIKA. í r t a : Rapaics Raymund.

Kint lakott a mezőkön, a szabad természetben. Szép volt és minden évben meghirdette a nyarat bájos virágaival, melyeknek szirmai lassan feslettek ki a csipkés bimbókból és a mohó napsugár csókjaitól hamarosan lehullottak. É s kényes volt, tüskékkel védekezett a durva négylábúak ellen, hogy lombja és virága tisztán örvendezhessen az életnek. Szép volt, bájos volt és örökké fiatal volt, de az emberek, a középeurópai barbárok észre sem vették. Az emberek csak a hasznot és a hasznosat keresték, Csipkerózsika mellett érzéketlenül mentek tovább, legfeljebb a vénasszonyok gondoltak rá, azok is csak ősszel, amikor megpirosodtak a csipkebogyók, amelyek­ ből jó ízt főztek a vadsertés húsához. Éppen ezért maguk között csak Hain-Butzen, vagyis Hagebutte néven emle­ gették, aminek magyarban körülbelül bozót-göröngy az értelme. De a magyarok soha sem fordították le ezt a szót, hanem sokkal kényelmesebben egyszerűen átvették délnémet módosulatát, a »hecsepecs«-et, vagy »hecsempecs«-et. így teltek el évezredek.- Csipkerózsika ismeretlenül álmodozott a mezőkön, ahol keményszavú barbárok jártak, akik rá sem hederítettek a szerényen meg­ húzódó, félénk Csipkerózsikára. Azután, valamikor a V I I I . században, új idők következtek. Délről szelídszemű, jámbor emberek jöttek át az Alpeseken, akik megtanították a barbárokat a növények titkaira. Kolostoraik mellett kerteket telepí­ tettek, amelyekben délről hozott növényeket ültettek és azokkal gyógyították a beteg embereket. A kertek már messziről illatoztak a sokféle fűszeres növénytől és illatuk hitet gerjesztett a szegényekben, betegekben és nyomorultakban. Eegszebb és legillatosabb növény volt a kolostorok kertjeiben a rózsa. Virága piros volt, mint a vértanuk kiontott vére és szép volt, mint az Istenanya. Hogy pogány örömök és pogány bűnök emléközöne t a p a d t hozzá, arról sem a barátok, sem a barbárok nem tudtak. Régen romokban hevert már akkor a pogány Róma, amely ünnepeihez egész rózsahegyeket áldozott és pazarló császárai télen hajóval hozatták Egyiptom­ ból a rózsákat. Bár a kolostorok rózsája ugyanaz a keletről származó »százlevelű« és »damaszkuszi rózsa« (Rosa

M E G J E L E N I K M I N D E N H Ó 15-ÉN KÉT ÖSSZEVONT SZÁMA ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY ÉVRE 6 PENGŐ, FÉLÉVRE 3 PENGŐ E G Y E S S Z Á M Á R A 60 F I L L É R

1931. J Ú N I U S

1.-15.

centifolia és damascena) volt, amelyeket a perzsák, asszírok, babilóniaiak, görögök és rómaiak ültettek kertjeikbe, mégis mintha a puritán Tertullianus, aki megtámadta a koszorúk és füzérek használatát és Clemens püspök, aki egyenesen bűnnek minősítette a rózsadíszt, megtisztították volna a rózsát a pogány emlékektől, olyan szelíd bájjal hirdette a mártírok vérével megerősített hitet és olyan biztos hatalommal gyógyította a gonosztól származó betegségeket. Sőt később, a X I . században IX. Leó pápa megalapította az aranyrózsát, a legnagyobb pápai kitüntetést : az arany rózsát a pápa három héttel húsvét előtt áldja meg, szentelt olajba mártja, pézsmával hinti és a következő szavakat mondja felette : »Flos iste Christum regem exprimit et designat, qui de se ipso loquitur : Ego flos campi et lilium convallium.« Vagyis az aranyrózsa magát Krisztust, a királyt jelképezi. Végre ezek u t á n elérkezett Csipkerózsika ideje is. A kertirózsák szépségétől megszelídült barbár szemek lassanként csodálatos felfedezéseket tettek a mezőkön és erdőkön, amefyek szépségeiből addig semmit sem l á t t a k meg. Ugyan a kerti rózsák sok tekintetben különböznek azoktól a rózsáktól, amelyek a szabad természetben, a mezőkön és erdőkön nyílnak, de még­ sem annyira, hogy az emberek fel ne fedezhették volna Csipkerózsika szépségének rokonságát a kertirózsáékkal. Es mert a kolostorkerti rózsát ezen a latin néven akkor már mindenki ismerte, Csipkerózsika, a természet szerény teremtménye, a vadrózsa nevet kapta. A természet, amely az egész középkoron át ismeretlen félelmekkel töltötte el a jámborokat, egyszerre meg­ változott. A reneszánsz embere barátságosan mosolygott a vadvirágokra és Csipkerózsika boldogan mosolygott vissza a ragyogó szemekbe. Mintha ezek az emberek mások lennének, mintha új szemük lenne, szinte azt hallotta Csipkerózsika : »Hol volt a szemem, hogy eddig meg sem l á t t a m azt a sok csodálatos szépséget, amelyet itt körülöttem a mezők és erdők kínálnak!« Igen, igen, a reneszánsszal divat lett a természet és divat lett a természet legszebb teremtménye, a bájos Csipkerózsika. Sokáig aludtak az emberek és vigy érezték, mintha sokáig aludt volna Csipkerózsika is, de most, hogy felébredtek, boldogan mosolyogtak egymásra, mint két gyermek a hosszú éjszaka u t á n a hajnali napsugárban. Es Csipkerózsika bevonult a kertekbe a büszke kertirózsák mellé, a százlevelű és damaszkuszi rózsák társaságába.

amelynek szára sűrűn tüskés, a környéken szedték és onnan hordták Bécs piacára. Az alpesi honosságú pünkösdi rózsáról ezt írja Clusius 1601-ben : »Hogy az elsőt honnan hozták Bécsbe, kétséges, de egyesek véleménye szerint tiroli származású, mások szerint Franciaországból küldték teljes pirosvirágú Mochate néven. Most már minden császári kertben nevelik és a hercegek, előkelő hölgyek és általában mindazok kertjeiben látható, akik gyö­ nyörűségüket lelik a növények tanulmá­ nyozásában.* A törökök ugyan­ ebben az időben a Nyugatázsiában, fő­ ként Perzsiában ho­ nos sárga rózsákat fe­ dezték fel a kert szá­ mára. Fzek közül a »kénrózsa« (Rosa hemisphaerica) virágai halvány kénsárgák, ellenben a sötétebb, sőt egészen narancs­ Nagyon régen sárga »büdös rózsa« kertbe került az euró­ (Rosa foetida) többépai rózsák közül a k evésbbé poloskakúszóágú »örökzöld szagú. rózsa« (Rosa semperEzek és más euró­ virens), amely a szelíd pai rózsák, mint a éghajlatú déli és nyu­ borillatos levelű »borgati vidékeken kiváló rózsa«, francia nevén lugasrózsa lett. Kö­ »églantier« (Rosa rubizépeurópában a ker­ ginosaJ és a nagytekben a szintén fe­ bogyojú »almarózsa« hérvirágú »mezei ró­ ilugas az állatkertben (Rosa pomifera) még zsái (Rosa arvensis) helyettesítette, amely a zordonabb telet is elviseli. a barok-kor kertjeinek is legszebb díszei voltak. Például a Clusius, a X V I . század nagy botanikusa, Bécsben, X V I I . század közepén Lippay György hercegprímás híres ahol a császári kertek felügyelője volt, három új rózsát pozsonyi kertjében százlevelű-, damaszkuszi-, bársony-, írt le, kettő ezek közül már akkor gyakori volt a pünkösdi, fehér-, mezei, büdös- és kénrózsa virágzott. Ennek a nagy Csipkerózsika-kultusznak legszebb kertekben és pedig a »havasi rózsa« (Rosa pendulina) és a szép fahéj színű kérgével, valamint korai virág­ emléke az úgynevezett ezeréves rózsatő Hildesheimban, zásával feltűnő »pünkösdi rózsa« (Rosa cinnamomea), a kolostor udvarán. Törzse félméter kerületű és a falon a harmadikat, a »jajrózsá«-t (Rosa pimpinellifolia), az ágak hét-nyolc méter széles és tizenhárom méter

Legelőször, valószínűleg valahol Franciaországban a »bársonyrózsa« (Rosa gallica), amelyet a konyhán ecetrózsának és cukorrózsának neveztek el, mivel a nagy rózsadivat idején ecetbe is eltették, mint az uborkát és cukorban, régebben mézben is édesítették, mert az édességnek gyönyörű illatot adott. Később, amikor a keresztesháborúk emléke legendákká szépült, azt a mondát költöt­ ték, hogy Róbert de ' Brie, a k e r e s z t e s lovag, egyenesen a szentföldről hozta ezt a rozsdát P r o v i n s francia város mellett fekvő kastélyába s onnan terjedt el a kertekben. Innen ered a kerti bársonyrózsa rose de Province, tu­ dományos módosu­ latában Rosa provin­ ciális neve, amely vé­ gül a közhasználat­ ban »provencei ró­ z s á i v á ferdült.

A

MEZŐK

MUZSIKUSA.

í r t a : Hilbert K á r o l y . G y ö n y ö r ű t a v a s z i n a p ! Az ü d e z ö l d g y e p s z ő n y e g a l a t t eleven élet pezseg. A t e r m é s z e t n a g y csendje c s o d á k a t és mélységes t i t k o k a t t a k a r g a t a k í v á n c s i e m b e r s z e m e elől. B á m u l v a állunk meg e nagy nyugalom előtt. Csodálkozva figyeljük a n é m a m o z d u l a t l a n s á g o t , d e c s a k a d d i g , m í g egy t á v o l i »kirii-kirii« f o l y t o n o s i s m é t l ő d é s e fel n e m k e l t i k í v á n c s i s á ­ g u n k a t . K i l e h e t az, a k i í g y m e g z a v a r j a a c s e n d e t ? Ó v a t o s lépésekkel k ö z e l e d ü n k a h a n g i r á n y á b a n . A p r ó r o v a r o k k e l n e k s z á r n y r a , zöldszíníí szöcskék, s á s k á k u g r á l n a k , m e n e k ü l n e k l á b u n k elől. A r é t s o k e z e r l a k ó j a m o z d u l m e g a b e t o l a k o d ó l á b a a l a t t , d e a zenélő m ű v é s z t s e h o l s e m t a l á l j u k . E l h a l l g a t , m a j d ú j r a k e z d i ; h o l i t t , hol o t t h a n g z i k fel e g y h a n g ú danája, de ő m a g a láthatatlan m a r a d . De ha türelmes meg­ figyelők v a g y u n k és az i d ő t s e m s a j n á l j u k , m é g i s m e g l á t h a t j u k a m e z ő k m u z s i k u s á t . N e m kell m á s t t e n n ü n k , c s a k a fűszálak

k ö z ö t t k e l l egy k i s t i s z t á s t k e r e s n ü n k , a m e l y n e k k ö z e p é n kicsi l y u k v a n . F e k ü d j ü n k le s figyeljük m e g e z t a n y í l á s t . M i a l a t t figyelünk, a m e g z a v a r t r o v a r o k e l c s e n d e s e d n e k és h e l y r e á l l a n y u g a l o m . E g y s z e r r e c s a k a figyelt n y í l á s b a n egy n a g y f e k e t e r o v a r j e l e n i k m e g . K í v á n c s i a n k a n d i k á l ki a s ö t é t l y u k b ó l . L a s s a n k i m e r é s z k e d i k és k a p u j a e l ő t t egy k i s u d v a r t s ö p ö r m a g á n a k , m a j d a n n a k k ö z e p é r e t e l e p e d v e , elkezd piricsk e l n i : »kirii-kirii«. S z é t v e t v e l á b á t s mellével a földhöz l a p u l v a , n a g y b u z g ó s á g g a l zenél. M o s t m á r i s m e r j ü k a m e z ő k h e g e d ű s é t , a zenélő, f o l y t o n piricskélő t ü c s k ö t . O t t t e r p e s z k e d i k e l ő t t ü n k és k i t a r t ó b u z g ó ­ sággal rezegteti szárnyait. E z e k e n v a n ugyanis elhelyezve a h e g e d ű j e és v o n ó j a . A s z á r n y a k a l a p j á n v a n egy k i s k i e m e l k e d ő ér, a m e l y a s z á r n y széle felé szeszélyesen m e g g ö r b ü l , a h o l v a l ó ­ sággal csomó v a g y bog keletkezik. E b b ő l a bogból indul ki az ér, a m e l y n e k felszíne recés, f o g a z o t t . E z k é p e z i a t ü c s ö k h e g e d ű j é t . A b o g k ö z e l é b e n v a n m é g a v.onó is, h e l y e s e b b e n v o n ó s z e r ű e n k i v a s t a g o d o t t ér. V o n ó j á t v é g i g h ú z z a a s z á r n y f o g a z a t á n , k ö z b e n s z á r n y a i t kissé felemeli, h o g y a h a n g o t

Bársonyrózsa (Rosa gallica) a Kőhegyen, Pomáz Vajda László felvétele.

mellett.

hosszú felületet borítanak. Lehet vagy 3—400 éves, de a monda természetesen egész számokat keres és ezerre kerekítette ki a hildesheimi rózsatő korát. E z t Jámbor Lajos-ért kellett tennie, Nagy Károly hitbuzgó, egyébként a kertkultúra tekintetében halhatatlan érdemű fiáért, aki a legenda szerint egyszer meg­ látogatta az elzei püspököt a szomszéd Leine-völgy ben. Szívesen -időzött azon a vidéken, mert bőviben volt a vadnak. Vadászatközben elvetődött az Innerste megerősítse, a s z á r n y a l a t t i l e v e g ő t is r e z g é s b e h o z z a . A z í g y m e g ­ e r ő s í t e t t h a n g n a g y t á v o l s á g r a h a n g z i k el. C s a k a h í m n e k v a n hegedűje, a n ő s t é n y p e d i g h a l l g a t j a a h í m s z e r e l m e s m u z s i k á j á t . Vájjon igazán hallgatja-e a nőstény a hím egyforma ritmusú zenéjét? Vájjon hallanak-e a r o v a r o k ? Van-e v a l a m i e s z k ö z ü k a h a n g felvételére ? A k u t a t á s o k e t é r e n i g a z á n é r d e k e s m e g á l l a p í t á s o k a t e r e d m é n y e z t e k . A t ü c s ö k n e k p é l d á u l a z első p á r l á b á n v a n a h a l l ó k é s z ü l é k e . I t t t a l á l u n k egy k i s ü r e g e t , a m e l y felett h á r t y a v a n k i f e s z í t v e . E z megfelel a d o b h á r t y á n a k . A l a t t a v a n az é r z é k e n y hangfelfogó k é s z ü l é k . H o g y a r o v a r o k v a l ó b a n h a l l a n a k , a z t a bécsi Regan t a n á r i g a z o l t a b e egy s á s k a f a j t á n . E s á s k á k n a k a z a s z o k á s a , h o g y a h í m e k felelnek e g y m á s n a k . Regan a z t t a p a s z t a l t a , h o g y h a az egyik s á s k a h a l l ó s z e r v é t — a m e l y a h a s o l d a l á n v a n elhe­ lyezve — m ű t é t ú t j á n e l t á v o l í t j a , a k k o r n e m t u d v á l a s z o l n i a m á s i k t r é c s e l é s é r e . Regan m é g a z t is m e g v i z s g á l t a , h o g y a h í m zenéje m i l y e n h a t á s s a l v a n a n ő s t é n y r e . A k é t s á s k a közé telefont s z e r e l t és a n ő s t é n y t figyelte, h o g y m i t m i v e l , h a p á r j a a s z o m s z é d s z o b á b a n a t e l e f o n b a szól. A n ő s t é n y m i n d e n

Hildesheimban az „ezeréves rózsatő", amelynek ágai a dóm falán a tetőig nyúlnak.

völgyébe, hol a szelíd erdőben pihenőt t a r t o t t . Udvari papjával a pihenő alatt misét m o n d a t o t t a mindig magával hordott oltáron. Mikor visszatért Elzébe, a p a p jelentette, hogy a miséző kegyszereket az Innerste a l k a l o m m a l a k a g y l ó felé k ö z e l e d e t t ; d e n e m figyelt a h í m zenéjére, a m i k o r Regan a t e l e f o n h u z a l t e l v á g t a és í g y a h a n g n e m j u t h a t o t t el h a l l ó s z e r v é i g . A s á s k á k n a k t e h á t t é n y l e g van hallószervük. U g y a n e z t m o n d h a t j u k a t ü c s k ö k r ő l is. A h í m p i r i c s k e l é s é r e m e g m o z d u l a n ő s t é n y s z í v e c s k é j e és l a k á s á b ó l k i s u r r a n , h o g y megkeresse a szívhezszólóan muzsikáló pajtását. Bajuszával megsimogatja a fekete zenészt; enyelegnek, cirógatják e g y m á s t s egyszerre csak besiklanak a hím lakásába. G o n d o l a t b a n m e s s z e e l k a l a n d o z t u n k , m i a l a t t a f e k e t e fickó egyhangú, ü t e m e s zenélését h a l l g a t t u k . Hazafelé i n d u l u n k . D e m i n t h a m á r n e m volna olyan n a g y a csend, m i n t volt akkor, a m i k o r i d e j ö t t ü n k . A t ü c s ö k m u z s i k á j a felingerelte a m e z ő k t ö b b i zenészét s e g y m á s u t á n szólalnak m e g társai. A t ü c s k ö k andalító z e n é j é h e z c s a k h a m a r h o z z á v e g y ü l a s á s k á k s z a p o r á b b s z ó l a m a és a s z ö c s k é k e g y h a n g ú recsegő zergése. A n a g y z e n e k a r n a k n i n c s e n karmestere. A játékosok mindegyike ragaszkodik ahhoz, hogy c s a k ő t h a l l g a s s á k . H i s z e n ő is v a n o l y a n j ó z e n é s z , m i n t a t ö b b i .

mellett az erdőben felejtette. Nyomban visszasiettek s a pihenőhelyen meg is találták a misézőszereket abban a vadrózsabokorban, amelyikbe misemondás u t á n a p a p elhelyezte azokat. Ámde hiába igyekeztek a kegyszerekhez férkőzni, a rózsaágak olyan szorosan

Vadrózsa (Rosa

tomentella) a Duna pariján Szentendre mellett. Vajda László felvétele.

T I N T A H A L - É L M É N Y E K

A Z

ADRIÁN.

í r t a : Wagner János dr.

— Hölgyeim és Uraim, akarnak Önök ma töltött t i n t a h a l a t enni? — kérdezte egy szép őszi nap voloscai barátságos vendéglősöm, amikor éppen délelőtti horgá­ szásról t é r t ü n k vissza kis szállodánkba. — Töltött tintahalat ? Ugyan ki hallott már ilyet ? A szálloda vendégei közül bizonyára igen kevesen hallottak róla, mert nagyon vegyes érzelmekkel fogadták a vendéglős udvarias kérdését. De ebéd után mindnyájan megnyugodtak. A »töltött tintahalak« kitűnőek voltak és a Chianti-bor pompásan ízlett utána. Az egyik idősebb francia úr persze mindjárt kész volt a magyarázattal is : — Hiszen a tengerben él, mint a többi hal, h á t miért nem lenne ez is jó? — szólt és mindenki napirendre t é r t a dolog fölött. Pedig az ott egybegyűlt nemzetközi kis "társaság egyetlen tagjának sem volt halvány sejtelme róla, hogy tulaj donképen mi is az a tintahal. Mindjárt előre megmondhatom, hogy semmi köze sincs a halhoz. Puhatestű, lábasfejű állat, amelynek ősei sokkal régebben éltek, mint az első gerincesek. A vendégek közül erre, valószínűleg, senki sem gondolt. Pedig aki lábasfejű állatot eszik, eledelét azzal a t u d a t t a l és érzéssel fűszerezheti, hogy ezt már megtehette volna a

körülzárták a kelyhet, hogy nem lehetett kiszabadítani a vadrózsa ölelő karjai közül. Jámbor Lajos megértette a jelet és a püspökséget áthelyezte az Innerste-völgy dombjára a rózsabokorhoz, ahol csakhamar felépült a püspöki templom, később pedig a mai dóm, amelynek ma is falára támaszkodik az ősi rózsatő. A legenda tárgyának d á t u m a jóval idősebb ezer évnél, a rózsatő jóval fiatalabb, de mindkettő ezer évre kerekedett ki a képzeletben és bizonyára ezer éves marad mindaddig, amíg egyáltalában megmarad, így van ez rendjén a mondák világában!

* Elmúlt a reneszánsz, el a bárok is. A divat, a szeszélyes királynő, elfordult a természettől, el a vad­ rózsáktól, el a török virágoktól és Csipkerózsikát visszaküldte a mezőkre és erdőkbe. A X V I I I . század második felében Kinára fordult a figyelem s noha Kínában ügyet sem vetnek a rózsára, az európai szem ott is rózsákat lelt, amelyeket elhozott Európába és itt megtelepített a kertekben. Es a kinai rózsák, kivált a teaillatú tearózsák aránylag rövid idő alatt egészen elvonták az európai ember figyelmét Csipkerózsikáról, aki most megint kint lakik a mezőkön, a szabad termé­ szetben és elfeledve hirdeti a n y a r a t bájos virágaival, amelyek szerényen húzódnak meg a tüskék között, ahol nem háborgatják többé a hűtlen emberi szemek. A csókos királyfi, akinek szívében lángot v e t e t t a természetszeretet, meghalt, Csipkerózsika most már nem királyfit vár, hanem királyfit gyászol. Régi emlékekre hullatja lehelletes rózsaszirmait, amelyeket a reggel k ö n n y h a r m a t b a n fürdet. A szerelem örökre elrepült. Tengerparti tájkép ciprusokkal V o l o s c a közeléből. Plöbst A . felvétele.

kambriumi és a sziluri időszakban is, amikor még a csehországi és az északamerikai üledékes kőzetek egyegy darabja élő tengeri-állat alakjában mászkált ide-oda. Akinek már volt része abban az örömben, hogy végigsétált az Adria partján, a Quarnero öblében, vagy aki már járt a Cőte D'Azur csodavilágában, annak — ha nyitott szemmel figyelte az élő természetet

A Sepia

cfficinalis

sának nagy szerepe van az életükben, mert valamennyi lábasfejű ragadozó, húsevő állat. Főképen rákokra, halakra, csigákra és kagylókra vadásznak. A lábasfejűeket szigonnyal és hálóval is fogják. Testük legnagyobb részét felhasználják. Húsukat meg­ eszik, némely faj szilárd vázát pedig a drogériák hasz­ nosítják. Aki sokat j ár-kel a tengerparton, az gyakran találkozhatott már hosszan megnyúlt, hófehérszínű héjakkal, az elpusztult Cephalopodák hátpajzsával. Ezek között a leggyakoribb az úgynevezett közön­ séges tintahal, vagy közönséges szépia (Sepia officinalis) szilárd maradványa, amely a gyógyszertárban oszépiacsont« (os sepiae) -néven szerepel. A szerves alapanyag keretébe foglalt héj legnagyobb részét a felület felé ferdénálló sok mészlemezke alkotja. A lemezkék szorosan össze vannak fűzve egymással. A szépiacsontot fog­ porrá őrlik meg. Valamennyi lábasfejű közül a szépiá­ nak van a legnagyobb tintazacskója. Ezért festék­ anyagát gyűjtik is. Érdekes, hogy a szépia festéke vegyileg a melaninokhoz tartozik, amiket egyebek között a négerek bőrében és a hajban is megtalálunk. A szépiánál kisebb a Földközi-tengerben és az Adriában mindenütt elterjedt Sepiola Rondeletii nevű lábasfejű állat. Pálcikalakú hátpajzsa porcos, vékony és hajlékony. Ugyancsak itt él a hosszúkás szarunemű pajzzsal ellátott kalamár, olaszulcalamajo vagy calamaro (Loligo), amely pompás karminpiros foltokkal ékes

héja alulról é s felülről.

— bizonyára feltűnt a polipnak nevezett, néha hatalmasszinté óriási naggyá nőtt, puhatestű állat, amely gyak ran látható a vásárcsarnokókban és a halászok elárusító helyein. De aki csak ott látta, annak persze vajmi kevés fogalma lehet róla. Akinek azonban amellett, hogy megnézte a Monte-Maggiore csodás szikla-alakula­ tait, végigbámulta az előkelő fürdők sportversenyeit, bírálatot mondott végigszemlélve mindkét nem divattijdonságait, még ezenfelül arra is maradt ideje, hogy a sziklás tengerpart öbleiben egymagában csatangoljon, az, hacsak egy kis szerencséje volt, bizonyára megismer­ kedett a tengerek félelmetes ragadozójával, a polippal. Ennek a polipnak rokonságába tartozik a tinta­ hal is. Tudományos nevükön »lábasfejűek«-nek (Ceplialopoda) hívják az osztályt, ahová őket a tudósok soroz­ zák, mégpedig azért, mert szervezetük fejre és törzsre sokkal jobban elkülönült, mint bármely más puhatestűé és mert az előbbit végtagok koszorúja veszi körül, amely egyaránt szolgál fogásra és helyváltoztatásra, tehát a kéz és láb szerepét egyszerre tölti be. Ezek a lábak nagyon izmos, szilárd szervek, s emellett nyúlékonyak és mozgékonyak. Némely faj lábai, ha azokat mozgatja, úgy rémlenek, mintha csomóba összefonódott kígyók tekergőznének. Belső oldalukon vannak a hírhedt szívó­ korongok, amelyek a zsákmány megragadására, kapasz­ kodásra és mászásra szolgálnak. A zsákmány megragadá­

Sepiola

Rondeletii.

színével azonnal feltűnik. Húsa rendkívül ízletes és ezért nagyon kedvelik. A halcsarnokban hamarosan elkapkodják. A Quarneroban kerítőhálóval (tratta) és szigonnyal (fossina) halásszák, mégpedig decembertől júniusig, amikor az ivásban levő kalamár a partivizekbe vonul, ahol szalagszerű, kocsonyás, fehér burokban levő petéit sziklákra, korallfélékre és növényekre függeszti.

A tengerparti ember kedvelt szórakozása az úgy­ nevezett »brancarella«-val való halászat. Ennél a fogás­ nál a szerszám nem más, mint kampó alakra meggörbí­ t e t t vastagabb hármas drót vagy horog, amelyre fehér rongy ócskát erősítenek. A halász egész eljárása most már csak abból áll, hogy erős zsinegen leereszti a víz alá ezt a pompásan felszerelt fogószerszámot és ide-oda rángatja. Ezzel fog­ ják leginkább a poli­ pot. H a megpillantja a fehér rongyot, utánakap, megra­ gadja és el nem eresz­ tené a világért sem. Aki már végignézett ilyen mulatságot, az rendszerint megelé­ gedéssel távozott el, mert nem egy hurokra került polip nézésé­ ben telhetett kedve. Néha olyankor is c s i n o s lábasfej űek birtokába jutunk, amikor a part közelé­ ben kotróhálóval dol­ gozunk. Különösen fiatal példányok gyűjtésében remény­ Abbáziái tengerpart-részlet, a háttérben kedhetünk ilyenkor. Mert még a mélyebb helyeken lakó Cephalopodák is felkeresik peterakás idején a sziklás partok tengeri növényekkel benőtt helyeit. Ilyen­ kor természetesen nemcsak fiatal állatokat, hanem peté­ ket is szerezhetünk, amelyeket a szülők rendszerint mosza­ tokra erősítenek. Egy alkalommal nekünk is sikerült Volosca közelében szépiapetéket gyűjteni ; ezek körül­ belül egy centiméternyi hosszúak, nagyjából a citrom alakjához hasonlítanak és vastag fekete burokkal van­ nak körülvéve. A polipok petéi kisebbek és átlátszó tokokban vannak elhelyezve. A peték odahaza is kikel­ nek, ha tengervízben tartjuk őket. A kibújt apró állatok alakja már teljesen az öregekéhez hasonlít. A puhatestű állatok harmadik és talán legtöbb örömet okozó halászata éjjel történik. Ennél a halászok csónakba ülnek, amelynek végén erősen világító lámpa szórja a fényt. Mialatt társai eveznek, a szigonyos a lámpa árnyékában lesi, várja a közeledő áldozatokat. A sötét tenger titokzatos mélységének lakói — komor halak, némán suhanó puhatestűek, különleges külsejű rákok — éppolyan módon kezdik követni a fehér fényt, mint azok az éjjeli pillangók, amelyek olyan gyakran járják bolondos t á n c u k a t íróasztalunk lámpása körül. Pedig mind vesztébe rohan. A szigonyos csak arra vár, hogy egy-egy szebb darab kerüljön a csónak közelébe. H a megpillantja, villámgyorsan vágódik le a szigony a vízbe és a következő pillanatban már a csónakba húzza az átdöfött áldozatot. A halász nem nagyon válogatós, egyre-másra jönnek ki a vízből a »cevoli«-k, a »branzino«-k, a »skorpéna«-k és a szépiák. Egészen ősi, kezdetleges módszerrel dolgozik a halász és mégis szinte holtbiztosán szerzi meg zsákmányát. A polipokra különös előszeretettel halászik. Gyűlöli a drága homár és languszta telhetetlen pusztítóját és talán egy kissé fél is tőle. Vagy talán csak a csónakban ülő öreg halász félt tőle, aki engem egész éjszaka olyan mesékkel

szórakoztatott, hogy már a füllentés gyanújába esett? Hátborzongató részleteket t u d o t t róla mondani. Ezek az óriási szörnyek mondába illő tetteikkel sokáig foglalkoztatták az ó- és újkor természetvizsgálóinak képzeletét. Habár az újabb megfigyelések vajmi keveset erősítettek meg a kraken-mondákból, mégis biztos adatokat szolgáltattak óriási lábasfejűekről, amelyek . húsz, sőt több láb hosszúak lévén, az emberre és a kisebb h a j ó k r a csakugyan veszélyesek lehetnék. Öreg hajós bará­ tom szentül hitte is mindazt, amit elmon­ dott. Bizonyosan még r e n d k í v ü l érdekes részleteket tudhattam v o l n a meg a Cephalopodák életé­ ből, de hosszú lére eresztett mondókája közben elnyomta az álom. Mi is a p a r t felé eveztünk, mert már hajnalodott. Fiume felől már láthatóvá lett a triesti vonat füstje és Abbáziában a kikötő látható. PIöbst A. felvétele. csilingelve indult meg az első villamos, hogy azokat az utasokat, akik nyaralásukat befejezték és visszatérnek Budapestre vagy Bécsbe, Matuglie állomására szállítsa. A parton mulatságból jött olasz »gioliardi«-k — nálunk »gólyák« — b a k t a t t a k énekelve haza. A vidám olasz diákdal egy-egy versszakát áthozta hozzánk a szél: »Evviva Abbázia, C i t t á di belle d o n n e ! N o i s i a m o le colomie Del' universitá . . .

A

K Á V É F A

ÉS

A

TEACSERJE.

í r t a : Gregor Vilmos. A m a i e m b e r e g y r e j o b b a n érzi a z t az a n n y i s z o r h a l l o t t igazságot, hogy a világháború csak a harctereken s z ű n t meg valójában, de annál könyörtelenebbül dúl gazdásági téren. N e m c s a k E u r ó p a m e g s z a p o r o d o t t országai k ü z d e n e k szigorú v á m s o r o m p ó k k a l e g y m á s ellen, h a n e m egész világrészek v o n u l ­ t a t j á k fel a g a z d a s á g i h a r c egész f e g y v e r t á r á t a m á s i k világ­ rész ellen, h o g y a n n a k l a k o s s á g á t leigázzák, v a g y a s a j á t i p a r i és m e z ő g a z d a s á g i t e r m e l é s ü k e t az összesség é r d e k é b e n — m é g az e g y é n e k é r d e k e ellen is — m e g v é d j é k . A k ü l k e r e s ­ k e d e l m i m é r l e g az a biblia, a m e l y r e o r s z á g o k és világrészek e s k ü s z n e k , a n n a k t é t e l e i t vizsgálják k ö z g a z d á s z o k , államférfiak féltő g o n d o s s á g g a l , ez a z az erődítési v o n a l , a m e l y m ö g é az á l l a m o k elsáncolják m a g u k a t , h o g y m i n d e n g a z d a s á g i t á m a ­ d á s r a egy megfelelő s t r a t é g i a i ellenintézkedéssel válaszol­ hassanak. A k o r m á n y o k a külkereskedelmi mérleg aktivitása érdeké­ b e n s o k o l y a n c i k k e t n e v e z n e k fölösleges f é n y ű z é s n e k , a m e l y n é l k ü l a m a i e m b e r el s e m t u d j a m á r k é p z e l n i m i n d e n n a p i é l e t é t . Csak n e m r é g e m e l t é k fel n á l u n k a k á v é és a t e a v á m j á t 1 0 0 % - k a l és a szegény f o g y a s z t ó , aki a »dumping«, »vám-

háború«, »gabonakrízis« és e g y é b k ö z g a z d a s á g i m ű s z a v a k t ó l kábultan csupán azt tudja, hogy megint alaposan megdrágí­ t o t t á k a m i n d e n n a p i reggelijét v a g y v a c s o r á j á t , m á r - m á r arra határozza* m a g á t , hogy t á g a s , levegős, n a p s u g a r a s b u d a ­ pesti l a k á s á b a n m e g p r ó b á l k o z i k a t e a és a k á v é t e r m e s z t é s é ­ vel, v a g y p e d i g v i s s z a t é r a h á r o m s z á z é v e l ő t t i s z o k á s o k h o z és a j ó i l l a t ú , p á r o l g ó k á v é h e l y e t t i s m é t d i v a t b a h o z z a a z árpalevest. K ö z b e n a szegény fogyasztó a kultúrhistóriát bújja, e g y r é s z t , h o g y a k á v é f a g y ü m ö l c s é n e k és a t e a c s e r j e levelének b e v o n u l á s á t az e u r ó p a i e m b e r é l e t r e n d j é b e t a n u l m á n y o z z a , m á s r é s z t , h o g y az á r p a l e v e s k o r h ű elkészítési m ó d j á t el­ sajátítsa. M i n d ö s s z e 2 6 0 — 2 8 0 é v e a n n a k , h o g y a k á v é és a t e a , l e k ü z d v e az első i d ő k s o k e l l e n s z e n v é t és ü l d ö z é s é t , m e g h o n o s o ­ d o t t E u r ó p a földjén. É r d e k e s e k a k u l t ú r h i s t ó r i a fejezetei h o g y k é t ilyen, m i n d e n m é r e g t a r t a l m u k d a c á r a is k ö z k e d v e l t n ö v é n y m e n n y i v i t á t , k ü z d e l m e t , ellenségeskedést, s ő t v é r e s harcot v á l t o t t ki. A k á v é f a első b o t a n i k u s l e í r á s á t és r a j z á t Alpinius Prosper a d t a 1591-ben, az első k á v é t e h á t a t i z e n h a t o d i k s z á z a d b a n került E u r ó p á b a , ahová az akkori idők legfejlettebb kereskedőés h a j ó z ó n é p e : a v e l e n c e i e k h o z t á k . I g a z i e l t e r j e d t s é g r e a z o n ­ b a n csak valamivel később j u t o t t . IV. Mohamed szultán egyik követe útján k á v é b a b o t k ü l d ö t t ajándékba X I V . Lajos francia királynak, akinek u d v a r á b a n a kávéivás hamarosan divat lett. A k á v é t e h á t m i n d e n d i v a t k ö z p o n t j á b ó l : P a r i s b ó l i n d u l t el d i a d a l m a s h ó d í t ó i'itjára. N é h á n y é v t i z e d m ú l v a a z u t á n m á r m e g j e l e n t e k a n y u g a t i o r s z á g o k b a n a z o k a helyiségek, a m e l y e k ­ ből a h á b o r ú e l ő t t B u d a p e s t t a r t o t t a a r e k o r d o t : a k á v é h á z a k . A m i n d e n új dolog i r á n t f o g é k o n y f r a n c i á k k a l s z e m b e n a n é m e ­ t e k csak nehezen b a r á t k o z t a k meg a k á v é b a b b ó l n y e r t ital élvezetével. M u l a t t a t ó k o r t ö r t é n e t i d o k u m e n t u m a f r a n c i a u d v a r n á l t a r t ó z k o d ó Pfalzi Liselotte-nak német rokonságához i n t é z e t t levele, a m e l y b e n a X I V . L a j o s u d v a r á n á l feltörő új d i v a t r ó l m o n d j a el leplezetlen, m a b i z o n y a nőiességgel m e g ­ lehetősen e l l e n t é t e s v é l e m é n y é t : »Én s e m a t e á t , s e m a k á v é t n e m b í r o m ; — m o n d j a l e v e l é b e n — n e m is t u d o m m e g é r t e n i , hogyan lehet ezeket élvezettel inni! A tea úgy tűnik, m i n t h a s z é n á b ó l és s z e m é t b ő l főznék, a k á v é m e g o l y a n , m i n t a k o r o m és a m e g é g e t t füge. A m i t é l v e z e t t e l i n n é k , az b i z o n y a — sör!« Pfalzi Liselotte ú g y l á t s z i k s z ó k i m o n d ó g y e r m e k e v o l t n e m z e t é ­ nek, akinél a h o n v á g y a szívén kívül még a g y o m r á n keresztül is m e g n y i l a t k o z o t t . Még egy k e d v e s l e v é l v á l t á s szóljon a r r ó l , m e n n y i r e félre­ i s m e r t é k a t i z e n h e t e d i k s z á z a d b a n a k á v é t és m e n n y i r e félre­ é r t e t t é k a n n a k elkészítését. Van Smiten a m s t e r d a m i k e r e s k e d ő 1637 m á j u s á b a n Hervano n e v ű ü z l e t b a r á t j á n a k egy k i s p r ó b a ­ a d a g o t k ü l d ö t t a k á v é b a b b ó l M e r s e b u r g b a és előre ö r ü l t , h o g y ez a z ú j d o n s á g m i l y e n • ö r ö m e t szerez m a j d b a r á t j á n a k . D e Hervano asszonyság n e m t a r t o t t a m a g á t az ajándékozó h o l l a n d u s szigorú előírásához, a k ö z ö n s é g e s ivóvízzel v a l ó fel­ öntés túlságosan szegényesnek t ű n t neki, t e h á t a r a n g b a n előkelőbb h ú s l e v e s t h a s z n á l t a fel e r r e a célra. Az így e l k é s z ü l t k á v é r ó l v a l ó v é l e m é n y é t Hervano l e v é l b e n k ö z ö l t e h o l l a n d i a i b a r á t j á v a l , a k i n e k v i s z o n v á l a s z a a k ö v e t k e z ő k é p e n szólt : »Az Ö n b o r s k ü l d e m é n y é t m e g k a p t a m , d e a z Ö n á l t a l k é r t á r u t n e m s z á l l í t o m Ö n n e k , m e r t l e m o n d o k e g y o l y a n ü z l e t i össze­ k ö t t e t é s r ő l , a h o l a j ó s z á n d é k o m a t és e l ő z é k e n y s é g e m e t g o r o m b a ­ s á g o k k a l v i s z o n o z z á k . H o g y a z Ö n h á z a n é p e és egész s z e m é l y z e t e e n n e k a r e m e k k á v é n a k é l v e z e t é t ő l b e t e g l e t t és h o g y Ö n e n g e m e m i a t t h a s h a j t ó s z e r e k é r t k i a d o t t 16 g a r a s s a l m e g t e r h e l j e n , ez ellen t i l t a k o z o m ! L i p c s é b e m á r t ö b b , m i n t ö t b á l a k á v é b a b o t s z á l l í t o t t a m és a k i c s a k i v o t t belőle, n e m g y ő z t e d i c s é r n i . E l é g b i z o n y s á g ez a r r a , h o g y a l i p c s e i e k n e k m e n n y i v e l k ü l ö n b ízlésük v a n , m i n t n e k t e k , d u r v a m e r s e b u r g i a k n a k . T e h á t I s t e n m e g á l d j a . . .«

De nemcsak nálunk Európában, hanem a kávé hazájában, k e l e t e n is t á m a d t a k a k á v é n a k e l k e s e r e d e t t ellenzői, s ő t ellen­ ségei. H a p á r h u z a m o t v o n u n k a m a i k ö n y ö r t e l e n a m e r i k a i a l k o h o l ü l d ö z é s és a z 1511. évi k a i r ó i e s e m é n y e k k ö z ö t t , l á t j u k c s a k i g a z á n , m e n n y i r e igaz a bölcs k e l e t i m o n d á s , h o g y s e m m i új sincs a n a p a l a t t . K a i r ó h e l y t a r t ó j a u g y a n i s 1511-ben m e g t i l t o t t a a k á v é é l v e z e t é t és a m i k o r e n n e k a t i l a l o m n a k n e m l e t t f o g a n a t j a , földig r o m b o l t a t t a le a k á v é i v ó h e l y i s é g e k e t . D e t o v á b b i p á r h u z a m o k is lehetségesek. A t i z e n n y o l c a d i k században Németországban ugyancsak azzal a megokolással tiltották meg a k á v é élvezetét, hogy túlsók n é m e t pénz m e g y ki é r t e k ü l f ö l d r e . P é n z ü g y m i n i s z t e r ü n k m e g Nagy Frigyes­ ben t i s z t e l h e t i m e s t e r é t , a k i a k á v é n a k szigorú ellensége l é v é n , óriási v á m o t v e t e t t k i r á . A v i l á g n ő s z ö v e t s é g e i n e k á l l a n d ó h a r c á t a z a l k o h o l i z m u s ellen is c s a k m e g i s m é t e l t e a t ö r t é n e l e m . L o n d o n b a n a t i z e n n y o l c a d i k s z á z a d b a n az a s s z o n y o k á l l a n d ó a n ostromolták a hatóságokat, hogy tiltsák meg a kávéivást, m e r t férjeik n a p h o s s z a t a k á v é h á z a k b a n ü l n e k és teljesen el­ hanyagolják őket. A r á n y l a g m é g A u s z t r i á b a n h o n o s o d o t t m e g a k á v é a legz ö k k e n é s m e n t e s e b b e n . A m i k o r a t ö r ö k ö k Bécs m e g s z á l l á s a u t á n 1683-ban e l v o n u l t a k , o t t h a g y t á k a v á r o s falai a l a t t a k á v é k é s z l e t e i k e t . A h a t ó s á g o k t ó l egy l e n g y e l e m b e r v e t t e m e g a k á v é t és m e g n y i t o t t a vele az első bécsi k á v é h á z a t »A k é k flaskóhoz« n é v a l a t t . E g y 1705-ben B é c s b e n j á r t u t a z ó m á r felfedezi, h o g y »Bécs t e l e v a n k á v é h á z a k k a k . A t e a c s e r j e levelének m á r s o k k a l k ö n n y e b b d o l g a v o l t E u r ó p á b a n . E l s ő s o r b a n az o r v o s o k k a r o l t á k fel, a k i k m i n d e n ­ féle g y ó g y h a t á s t t u l a j d o n í t o t t a k a t e á n a k . E z e k a h í r e s z t e l é s e k a tealevelekkel együtt Kínából kerültek E u r ó p á b a . Ugyancsak K í n á b ó l s z á r m a z i k a t e a k e l e t k e z é s é r ő l szóló s z é p m o n d a . E g y B u d d h a p a p — í g y szól a m o n d a —- e g y k o r s z e n t f o g a d a l ­ m a t t e t t , h o g y n é h á n y n a p o n á t á l l a n d ó é b r e n l é t t e l fog v e z e ­ k e l n i b ű n e i é r t és az a l v á s r a s z á n t i d ő t is i m á d k o z á s s a l fogja t ö l t e n i . Az a k a r a t o t a z o n b a n v é g r e is l e g y ő z t e a t e s t i f á r a d t s á g és a p a p o t b i z o n y e l n y o m t a a z á l o m . A p a p ezen a n n y i r a fel­ dühödött, hogy szent haragjában levágta a saját szemhéjait és a földre t a p o s t a a z o k a t . D e e k k o r B u d d h a c s o d á t t e t t . A földretaposott szempillákból k i n ő t t a teacserje, amelynek leveleibe B u d d h a á l o m ű z ő s z e r t t e t t . A t e r j e s z t e t t g y ó g y h a t á s o k n a k megfelelően n e m is á r u s í t o t t á k a t e á t a z a k k o r i i d ő k ­ b e n c s a k a p a t i k á k . E h h e z i g a z o d o t t a z u t á n a t e a á r a is. L o n ­ d o n b a n 1670-ben egy f o n t (kb. félkiló) t e a á r a 65 f o n t b a , t e h á t k b . 1850 p e n g ő b e k e r ü l t . É r t h e t ő , h o g y a t e a i v á s a k k o r i ­ ban csak a nagyon vagyonos emberek kiváltsága lehetett. É s b á r a tea K í n á b a n m á r t ö b b évezredes m ú l t r a t e k i n t h e t e t t vissza — j ó v a l K r i s z t u s e l ő t t m á r i s m e r t é k — E u r ó p á b a n mégis c s a k l a s s a n t u d o t t n é p s z e r ű l e n n i . I g a z i t e a i v ó n e m z e t m a is c s a k n é h á n y v a n : a z orosz, a z a n g o l m e g a h o l l a n d u s .

A

FEHÉRFOLTOS

ÉS

FEHÉR

BIVALYOK

í r t a : Vasvári Miklós dr. »A T e r m é s z e t « m u l t é v i júliusi s z á m á b a n Szilády Zoltán dr. »A b o l g á r és b i v a l y a « c í m ű é r d e k e s és t a n u l s á g o s k ö z l e m é n y é b e n e m l í t é s t t e s z B u l g á r i á b a n észlelt fehérfoltos bivalyokról. E z e k k ö z t g y a k o r i v o l t az o l y a n p é l d á n y , a m e l y n e k h o m l o k á n v o l t a fehérség. I l y e n e k e t m á r h a z á n k b a n is v o l t a l k a l m a m látni, amint ezt lapunk tavalyelőtti évfolyamának egyik s z á m á b a n m e g í r t a m , a m i k o r a fehérség jelenségével foglalkoz­ tam. ) Nevezetesen Ujnép község h a t á r á b a n — Somogy megyé­ b e n — egy b i v a l y c s o r d a e g y e d e i n n e m c s a k a f a r o k v é g e , t e h á t l e g i n k á b b a v é g b o j t v o l t fehér, h a n e m t ö b b p é l d á n y n a k a h o m l o k á n is v o l t fehér folt. 1

') ( A l b i n i z m u s é s l e u c i z m u s * , »A T e r m é s z e t i

1 9 2 9 . j ú l i u s , 1 3 3 . 1.

E n n e k a h o m l o k o n előforduló fehérfoltosságnak é r d e k e s példáját l á t t a m tavaly nyáron a kolozsvári állattani múzeum­ b a n . O t t e g y a k k o r n e m r é g s z e r z e t t egészen fiatal k i t ö m ö t t b i v a l y b o r j ú v a n , a m e l y t o r z s z ü l ö t t , m e r t k é t f e j ű és s a j á t ­ ságos m ó d o n mindkét homloka fehérfoltos. F i g y e l e m r e m é l t ó , h o g y a z i l y e n k i s e b b t e s t r é s z r e szorít­ k o z ó fehérség — m i n t i d é z e t t c i k k e m b e n is e m l í t e t t e m — a z e g y é b k é n t s ö t é t s z í n ű emlősök, p é l d á u l l o v a k , egyes a n t i ­ l o p o k s t b . t e s t é n e k elülső, i l l e t v e h á t u l s ó v é g é n eléggé g y a k o r i . Az állatkertben is l á t h a t ó fehérhomlokú tehénantilop (Damaliscus albifrons Burch.) borjának kiskorában éppen a homloka a legsötétebbszínű, tehát a későbbi fehérhomlok h e l y e s ö t é t s z í n n e l v a n jelölve. E z t a z é r d e k e s jelenséget m e g ­ f i g y e l h e t j ü k v a d l ú d j a i n k k ö z ü l a lilik (Anser albifrons Scop.J h o m l o k á n is a csőr t ö v e fölött, m e r t a fiatalé a k é s ő b b i fehérség h e l y é n s ö t é t e b b , m i n t a fej e g y é b részei. A m i a r e n d e s e n egyszínű fekete h á z i b i v a l y fehérfoltos­ s á g á t illeti, a z t h i s z e m , h o g y ez a jelenség ö s s z e e g y e z t e t h e t ő a z z a l a m e g á l l a p í t á s s a l , h o g y fehérséget — ú g y a v a d o n élő fajok t e r m é s z e t e s , r e n d e s s z í n e z e t é b e n , m i n t a h á z i á l l a t o k o n is, v a l a m i n t á l t a l á b a n a r e n d e l l e n e s s z í n e z e t előfordulása esetén — főképen a sötétszinű fajokon találhatunk. Másrészt a z o n b a n és c s u p á n a b i v a l y r a v o n a t k o z ó a n , n a g y o n é r d e k e s , h o g y ez a h á z i á l l a t u n k , a m e l y mégis c s a k a p á r á s , n e d v e s ősvadonban honos indiai vadbivalytól származott, a házi é l e t m ó d k ö v e t k e z t é b e n és t a l á n n e m u t o l s ó s o r b a n Dél-, illetve D é l k e l e t e u r ó p á n a k — és M a g y a r o r s z á g n a k is — s z á r a z a b b éghajlata folytán nekiindul a háziállatok színváltozásának, j o b b a n m o n d v a elszíntelenedésének m e g s z o k o t t ú t j á n , a m e l y ­ n e k u t o l s ó á l l o m á s a a fehérség s z o k o t t l e n n i . Á m d e i d á i g — l e g a l á b b n á l u n k — a r á n y l a g elég r i t k á n j u t el, a m e n n y i b e n E u r ó p á b a n az egészen fehér b i v a l y o k m e g l e h e t ő s e n r i t k á k . A z o n b a n m á r Hanák János írja ( E m l ő s ö k és m a d a r a k k é p e s t e r m é s z e t r a j z a , P e s t , 1853, 163 1.), h o g y » E r d é l y b e n fehérek, M á r m a r o s b a n t a r k á k is t a l á l t a t n a k . « D é l á z s i á b a n sok v i d é k e n m e g igen g y a k o r i a fehér b i v a l y , t e h á t az elszíntelenedés m á r ott, az őshazában, illetve a szűkebb őshaza közelében a háziállattá válás következtében gyakran mutatkozik. Szembe­ t ű n ő , h o g y a fehér bivaly szőre tulajdonképen sárgásfehér, v a g y i s szökés s z o k o t t lenni, m í g a foltos bivalyok foltja tiszta fehér. I g e n é r d e k e s , h o g y Szilády dr. a v i l á g o s s z ü r k é s s z í n ű b i v a l y t is g y a k o r i n a k m o n d j a , t e h á t B u l g á r i á b a n a fekete s z í n t a s z ü r k e is felváltja. E z a z u t ó b b i szín m i n d e n n a p o s jelenség a z i n d i a i k e r b a u - h á z i b i v a l y o n . Hogy a bulgáriai b i v a l y o k h a s á n fehér foltok is előfordulnak, s z i n t é n a z t m u t a t j a , hogy a bivaly a háziállattá válás következtében, ha látszólag n e h e z e n , d e mégis c s a k l e a d j a a s ö t é t f e s t é k a n y a g n a k l e g a l á b b is egyrészét, a m i a z o n b a n , ú g y l á t s z i k , n e m o l y a n á l t a l á n o s a n történik, mint ahogyan a házi szarvasmarha szokott — a t a r k a s á g n a g y fehér foltjain k e r e s z t ü l a teljesen fehér p u s z t a i szilaj m a r h á k i g — kifehéredni. E z t , a t a r k a és szilaj m a r h á k különböző eredetét tekintve, jórészt átvitt értelemben említem. Még v a l a m i t á l t a l á n o s s á g b a n az egészen fehér b i v a l y o k r ó l ! Szalay Béla dr. u g y a n i s a z t állítja, ) h o g y a fehér b i v a l y n e m albino, — m e r t s z i v á r v á n y h á r t y á j a n e m színtelen, — h a n e m a h á z i b i v a l y o k egyik színbeli v á l t o z a t á t képviseli, a m e l y e t sárgásfehér szőr és v i l á g o s s z ü r k e irisz jellemez és a m e l y az ősöktől való öröklésnek tekinthető. Ezzel szemben vájjon nem lehetne-e a fehér b i v a l y elszíntelenedési jelenségét e g y s z e r ű e n p á r h u z a m b a á l l í t a n i a fehér s z a r v a s m a r h á k é v a l ? E z t a n n á l is i n k á b b m e g ­ t e h e t j ü k , m i v e l a fehér b i v a l y Á z s i á b a n és E u r ó p á b a n e g y a r á n t fogsági h a t á s , i l l e t v e a h á z i á l l a t t á v á l á s r é v é n l e t t ilyen ; t e h á t színbeli öröklésről n e m b e s z é l h e t ü n k , főképen a v a d ­ b i v a l y fekete színére v a l ó u t a l á s s a l n e m . E l v é g r e m i é r t n e m l e h e t n e a b i v a l y e s e t é b e n is a h á z i á l l a t t á v á l á s n a k t u l a j d o n í t a n i a s z í n a n y a g n a g y f o k ú m e g c s a p p a n á s á t , a kifehérülést, a m e l y visszahatásként jelenik m e g a megváltozott éghajlati, n e v e z e t e s e n légnedvességi v i s z o n y o k k ö z ö t t . V a g y i s a h á z i ­ á l l a t t á v á l t b i v a l y a z t a n a g y eltérést, a m e l y a m o c s a r a s v i d é k e k p á r a d ú s levegője és a s z á r a z a b b , i n k á b b e m b e r n e k , m i n t bivalynak való légkör közt van, helyenként vagy egyedenként, 2

2

) Weisse Büffel: B i n Beitrag zur Geschiehte der E u r ó p a . Z o o l o g i s c h e r B e o b a e h t e r , 1 9 1 4 . 1 9 Ü — 2 0 0 . 1.

Büffel-Albinos in

a részleges v a g y teljes kifehérüléssel, m i n t alkalmasabb színbeli jelleggel i g y e k s z i k ellensúlyozni. Szilády dr. fehér l á b v é g ű b i v a l y o k a t is e m l í t . E z e k e s e t é b e n a fehérség az e g y é b k é n t fekete á l l a t o n s z i n t é n a t e s t v é g é n v a n . ) D e u g y a n c s a k f i g y e l e m r e m é l t ó , h o g y a b i v a l l y a l közeli r o k o n s á g b a n l e v ő s z a r v a s m a r h a m a is v a d o n élő délázsiai és e g y é b k é n t j o b b á r a sötétszinű h á r o m fajának, a gaurnak, a nagyhomlokvi t u l o k n a k — a g a y á l n a k — és a b a n t e n g n e k is é p p e n a l á b a i fehérek. A fehér b i v a l y s z e m é n e k színével k a p c s o l a t b a n c s u p á n a n y n y i t j e g y z e k m e g , h o g y a fehér c s ó k a s z e m é n e k színe s z i n t é n n e m piros, h a n e m kékes, t e h á t olyan, amilyen a rendes csóka szeme s z o k o t t lenni, é p p e n e z é r t a z u t ó b b i szoros é r t e l e m b e n n e m is n e v e z h e t ő a l b i n ó n a k . M á r m o s t , h a kissé t á v o l b ó l v e t t h a s o n l a t n a k is l á t s z i k , mégis m e g k e l l e t t e z t e m l í t e n e m a z é r t , m e r t a s z í n a n y a g e l t ű n é s e a szőrből, illetve tollból — é s b ő r b ő l — vagy n e m jár egyúttal szükségképen a szivárványhártya elszíntelenedése vei, és ez e s e t b e n , a m e n n y i b e n a b ő r b e n e g y é b ­ k é n t is k i m u t a t h a t ó v o l n a a f e s t é k a n y a g jelenléte, n e m is albi­ nizmus, h a n e m e g y s z e r ű e n a fehérség (leucizmus) jelenségével á l l n á n k s z e m b e n , v a g y p e d i g a b ő r festéknélkülisége e s e t é n c s u p á n a s z e m f e s t é k a n y a g á n a k m e g m a r a d á s á r a , v a g y i s ez e s e t b e n részleges a l b i n i z m u s r a l e h e t g o n d o l n i . Az b i z o n y o s , h o g y a fehér b i v a l y b ő r e , k ü l ö n ö s e n az o r r á n jól l á t h a t ó a n színtelen, i l l e t v e h ú s s z í n ű . A m i p e d i g a fehér b i v a l y szökés, t e h á t i n k á b b sárgásfehér s z ő r é t illeti, e r r e n é z v e is v a n m é g egy p é l d a , éspedig a v a d á s z g ö r é n y é , de e n n e k s z e m e p i r o s . Az a l b i n ó h á z i n y u l a k o n és — h a i d e s z á m í t h a t j u k ő k e t — a fehér egéren és p a t k á n y o n k í v ü l a z u t ó b b i v o l n a h á z i á l l a t t á vált egyetlen valódi albinónk. 3

*) A l k a l m a s i n t a z á z s i a i b i v a l y o k k ö z ö t t i s v a n f e h é r l á b v é g ű v a g y legalább foltos lábvégű; i l y e n n e k á b r á j a l á t h a t ó p l . a z lij magyar »Brehm«: E m l ő s ö k III. kötetének 23. tábláján a középső képen.

VADÁSZNAPLÓ-JEGYZETEK. í r t a : Nadler Herbert.

IV. *) A Vaddlló-na'k mondott, nagyrészt vegyes állagú szálerdő, de helyenként sűrű borókafenyő-, kökény-, galagonya- és fagyaibozót borította domb volt a főbúvóhelye annak a nagy vadkannak, amelyről az erdőőr már 1927 őszén regélte, hogy a legnagyobb disznó, amelyet életében látott. Ezt a kant azóta sem látta senki és csak az itt-ott, nagj^ritkán látható, igen erős csülöknyomokról következtetve gondoltuk, hogy még él. De biztósat nem t u d h a t t u n k róla. Ennek, a tehát csak sejtett és remélt nagy kannak szólt vadászkirándulásom Kóspallagra 1929 június derekán. Akkoriban k a p t a m értesítést arról, hogy vágyam nemsokára teljesülni fog és megbízást kapok a buda­ pesti állatkert igazgatására. Ez a kóspallagi kirándu­ lásom rámnézve tehát nevezetes volt és emlékezetes marad, mert vele ért véget életemnek egyik és bizo­ nyára hosszabbik fejezete, az a fejezet, amelyet egészen kitöltött a vadászat, éspedig a vadászatnak az a módja, amely szoros kapcsolatban van a szabad állatvilág megfigyelésével és általában a természet minden jelen­ ségének szemléletével. Tisztában voltam azzal, hogj" ezentúl majd csak úgy hébe-korba, nagyritkán és mellékesen folytathatom régi mesterségemet, hogy nem lehet többé egyhuzamban hetekig, hónapokig egyegy darab nagyvad megfigyelésével, felkutatásával foglalkoznom, s ezért valami búcsúzkodásféle érzés töltött el akkor, mialatt az erdőt jártam. *) A »Vadásznapló-jegyzetek« I., I I . és I I I . fejezete l a p u n k t a v a l y i é v f o l y a m á n a k j a n u á r i , m á r c i u s i és s z e p t e m b e r i s z á m á ­ ban jelent meg.

Az igazi vadász szerelmese a természetnek, tehát szereti az állatokat is, és azt vallom, hogy nem vét ellenük azzal, hogy vadászik. Ezt a véleményemet bizonyára sokan kétkedve fogadják, de a szó nemes értelmében vett igazi vadászok, akik aránylag nem nagyon sokan vannak, ebben velem biztosan egyet­ értenek. Szeretetem az állatok iránt volt az oka és magyarázata annak, hogy az állatkert élére kerülve, könnyűszerrel cseréltem fel a korlátlanul szabad vadász­ életet a hivatali élettel. Ott t a r t o t t a m tehát, hog}' egy régi vágyam teljesül és hogy célhoz érek, és örültem új hivatásomnak.

A Vadállón

megvárjam a virradást és majd világossal forduljak be a Vadállón ismét az erdőbe. Amint lassanként múlik a sötétség és fokozatosan világosodik, messzelátómmal kutatom az alattam fél­ körben elterülő mezőt, a vetéseket és kaszálókat, a »vadállói nagy kan« éjjeli kóborlásának régi színhelyét. Egy darabig semmit sem észlelek, majd megakad a szemem két fekete ponton, amely lent, a mező hajla­ tában, tőlem vagy 300 lépésnyire, egy nagy darab búzavetésben, közel egymáshoz, egyszerre t ű n t fel. Messzelátómmal nézem, figyelem a két fekete pontot, amely a magas vetésben hol elmerül, hol ismét feltűnik,

1929. június 13-án lőtt vadkan. Nadler Herbert felvétele.

Mégsem t u d t a m megszabadulni attól a gondolattól, hogy ezentúl csak vendége leszek az erdőnek, amelynek azelőtt úgyszólván lakója voltam, és ennek t u d a t a akaratom ellenére is belesodort a búcsúzás hangulatába, amely akkor, hatnapos vadászgatásom közben, mind­ végig uralt. Június 11-én este értem kóspallagi vadászterüle­ temre. Másnap hajnal előtt %3-kor kelek a husztinai vadászkunyhómban, majd ettől nyugatra, a szálerdő borította lejtőn kimegyek az erdőszélre, a nagymarosi mezőre. Ott még sötéttel egy szarvast látok, amely éppen bevonulna az erdőbe, de észrevesz, visszafordul és vágtatva tűnik el a szürke homályban. Aztán a Vadálló irányában átvágok a mező egy darabján és a Zsírosrétek fölötti puszta dombtetőn állok meg, hogy

de mindig egyszerre bukik alá és egyszerre válik lát­ hatóvá. A két fekete pont tőlem távolodva egymással párhuzamosan halad az erdő felé és csak amikor kiér a búzából az erdőszélre, látom, hogy az egy nagy disznó két füle. Ilyen nagy távolságra a szaporán baktató és farát m u t a t ó disznóra nem lőhetek. Csak nézegetem a messzelátóval, míg fürgén lépkedve el nem tűnik a magas szálas árnyékában. A virradásnak még hiányos világosságánál és ilyen messziről nem t u d t a m a disznót rendesen megnézni, sem nagyságát megállapítani, de remélve, hogy a keresett nagy kant láttam és hogy utánasietve még találkozhatom vele, hamarosan ott termek az erdőben és megkísérlek a Vadállón körbevezető cserkészösvényen elébekerülni. Igyekezetem azonban hiábavaló; a disznó eltűnt mint a kámfor.

Más disznóval sem találkozom, pedig igen sok a túrásuk a Vadálló egész dombján mindenütt. Fő­ képen a néhány kis tisztást túrták, szántották fel keresz­ tül-kasul. Megvizsgálom a túrások helyét, mert érdekel megtudnom, hogy miféle táplálék kedvéért törik fel ilyenkor ott a földet. Meg is találom maradványait, jelenségeit a disznók lakomájának. Egy vadjácintféle növénynek, a most virágzó üstökös-gyöngyikének hagy­ mája az az inyenc falat, amelynek kedvéért az erdei tisztások száraz, kemény talajában turkálnak. A hagy­ májától megfosztott sok hervadt lila virág tanúskodik a falánk disznók különleges ízléséről. — Ennek a meg­ állapításnak még hasznát vehetem — gondolom magamban és elhatározom, hogy ott fogom lesni a nagy kant. Disznón kívül őzbakot is szeretnék lőni, azért dél­ után a területnek másik részén, a Vaskapu nevű hegyen, az ott régtől ismert erős bakra cserkelek. Teljes szél­ csend van; levél vagy fűszál sem mozdul. Áll a levegő, áll minden teljesen mozdulatlanul, mintha az idő is megállt volna ezen a tökéletesen szép, zöld, virágos, illatos, langyos* júniusi délután. Mélységes a csend, csak a sok különféle rovar zümmög, dong, zenél. Sok­ féleszínű tarka pillangók szállnak nesztelenül libegve, himbálva, virágról-virágra. Paradicsomi hangulat ez — a bőség, békesség és gondtalanság időszaka — amely­ ből számomra még csak egy erős bak vagy az öreg kan hiányzik. Kiskabátom és mellényem a hátizsákban van, ahonnan csak az esetben kerülne elő, ha megeredne az eső. De nem esik; tiszta kék az ég, amelyen felhő­ foszlányt sem látni. Két őzbakkal találkozom, de egyik sem kedvemre való. Eltelik a délután, leszáll az alkony és amikor vissza­ térőben, 9 óra körül, a Husztinában kunyhóm felé ballagok, már teljesen sötét lenne, ha a félhold nem vilá­ gítana valami keveset. A sarjhajtásos vágás szélén, szálas mentén, régi s'zekérúton, folyton fülelve, lassan, zajtalanul lopakodom előre, bár meglátni a vadat már aligha t u d n á m . Egyszerre közvetlen mellettem és előttem kemény röffenéssel disznók ugornak meg. Alig tíz-tizenöt lépés­ nyire vannak tőlem és ismételt mélyhangú morgásuk, röffentésük és fújásuk ugyancsak izgat. Majd kinézem a szememet, de nem látok a sötétben semmit. Az egyik disznó mellettem balra, a sűrűben fúj és zörög, a másik valahol előttem, az alacsony csepőtésben morog, a har­ madik tőlem jobbra, a kökénybokrok között zörög és horkant. Végre az utóbbit az alacsony bozótban mintha látnám. Árnyékszerű, sötét alakjának az alacsony bozótból kimagasló felsőrészét látni sejtem és ráfogom puskámat. Úgy rémlik, hogy sötét foltját belekaptam a céltávcsőbe és odaereszteni a golyót. Lövésem eredményére nézve teljesen tájékozatlan vagyok. A durranás pillanatában eltűnt a sötét folt, majd folytatólagos morgás, fújás, röfögés, hörgés, távolodó zörgés és végül teljes csend következik. Keresnem természetesen majd csak reggel, világosságnál lehet. Június 13-án kereséssel telik el a reggel, de egyál­ talán semmit sem találok, sem dermedt disznót, sem seb vért vagy golyóvágta szőrt, sem a golyónak bármi más jelét. Tehát hibáztam, ami ugyancsak bosszantó dolog és ez alkalommal különösen bánt, mert ki tudja, mikor vadászhatom megint, mikor emelhetem megint puskámat disznóra.

Délután a Vadállóra megyek a nagy kant lesni. Beborult az ég és tikkasztó meleg van. Amikor a husztinai erdőrészből kilépek a nagymarosi mezőre, egy egerésző rókát zavarok meg vadászatában. Messziről mindjárt észrevesz és hosszú ugrásokkal fut be az erdőbe. Közben felugrat egy mit sem sejtő nyulat, amely a róka sietségét bizonyára félreértve, esze­ veszetten menekül előle. A Vadálló domboldalán egysorban három tisztás van. Az alsó tisztáson nem lenne célszerű lesbe ülnöm. Ott rossz a szél iránya, mert alulról éppen a fölöttelévő sűrűbe fúj, ahol a disznót sejtem. Tehát felkerülök a sűrűség fölötti középső kis tisztásra, ahol két éve októberben lőttem egy kant. Ott legtöbb a disznó­ túrás és újabb őzbakkotrást is találok. Bízva a helyhez, a tisztás felső szélén egy facsoport mögött, kis vadász­ székemre ülve, elhelyezkedem. Nem tudom pontosan az időt, mert a kunyhóban felejtettem az órámat, de nem sokkal múlhatott 6 óra. Megtömöm a pipámat, rágyújtok és alig telt el öt perc csendes pipázással és várakozással, egy erős disznót pillantok meg, amely alattam vagy 40 lépés­ nyire, a sűrűség felől jövet, b a k t a t ki a szabadba. Nagy fülét rázva, védekezik a legyek és bagócsok ellen, farkát kunkorítja és hamuszürke, csupasz oldala úgy fest, mint az orrszarvú bőre. Biztos, hogy kan, tehát nem habozok és gyorsan célozva oldalba lövöm. A durranás pillanatában roskad, majd vergődik, hány­ kolódik, feltápászkodik, újból eldűl és a lejtőn lefelé hemperegve, takarásba kerül. Felugróm, odaszaladok hozzá és egy kegyelemlövéssel végetvetek vergődésének. Jól megtermett hároméves kant lőttem, amely azonban, sajnos, korántsem az a bizonyos magy kan«. Rögtön kizsigerelem, mert nagy a meleg és ilyenkor az elejtett vad, főképen a disznó, gyorsan romlik. Aztán a cserkészösvényen egyet kerülve, félóra multán kijutok a felső tisztás legfelső sarkába, ahol régi, szokott lesőhelyemen, néhány alacsonyra nyírt bokor mögött, ismét kis vadászszékemre ülve, lete­ lepszem. Még mindig világos nappal van, szól a kakuk és a gerle, és abban reménykedem, hogy ha a nagy k a n t már nem is, de az odavaló erős bakot talán még puskavégre kapom. Újból megtömöm a pipámat és rágyújtok. Aztán alig hiszek a szememnek, amikor néhány perc múlva, tőlem jobbra vagy 40 lépésnyire, két disznót látok, amely a tisztás szélén túr. Ülőhelyzetben bajosan lőhetnék, mert előttem bok­ rok ágai a célzásban gátolnak és útját állják a golyónak. Ezért lassan felállók, de ugyanabban a pillanatban közel mellettem röffent még egy disznó, a társaság harmadik tagja, amelyet előbb nem láttam, s amely rögtön észrevett, amint megmozdultam. Mind a három disznó egy-egy hirtelen ugrással a bokrok között eltűnik, mielőtt lőhetnék. — E z t az alkalmat hát elügyetlenkedtem — bosszankodom magamban, mert kellő óvatossággal és igyekezettel mégis csak lőhettem volna, akár ülve is. Csendesen visszaereszkedem kis vadászszékemre, tovább szívom a pipámat és a helyemen maradok, mert már nem látom célját, hogy máshová menjek. Amikor a nap nyugszik, az ólomszínű felhők alatt bágyad a fény, fogy a világosság, szürkülnek a színek, csak a látóhatáron, a kék hegyek fölött bújik ki egy pillanatra a felhők közül a nyugvó nap vakítóan tűzvörös fénykorongja. Nagy csintalanul vihog a kakuk,

dong-zong, búg-berreg a körülöttem röpködő sok szarvasbogár és kínoz a temérdek szúnyog és kullancs. Utóbbiakat esténként, a kunyhóban pőrére vetkőzve, alig győzőm gyertyavilág mellett bőrömből kigyom­ lálni. A következő három nap felváltva hol a Vadállón a nagy kant, hol a Vaskapun az öreg bakot lesem, keresem eredménytelenül. Mindkettővel már úgy vagyok, hogy néha kételyeim támadnak, vájjon megvannak-e még. Szeretem hinni, hogy még megvannak és egyszer mégis csak puskám csöve elé kerülnek, mert a vadászt mindig kell, hogy valami igen érdemes nagy cél elérésé­ nek reménye serkentse, buzdítsa munkájában. Június 17-én későn ébredek. Az erdőőr hajnali 4 órakor még a kunyhóban ér és elmondja, hogy előttevaló este, amikor tőlem távozott, hazamenet, a Hosszú­ rét szélén, egész közelről három erős disznót látott. Ezek nagyokat fújtak rá, de el sem mentek előle. í g y szokott az lenni ! Míg a vadász hiába töri magát érte, hogy a vaddal találkozzék, az másnak véletlenül akad útjába. Az erdőőrt ismét hazabocsátom és készülődöm, hogy cserkelni induljak. De néhány perc multán az erdőőr loholva tér vissza és izgatottan jelenti, hogy a három nagy disznó alig 100 lépésnyire a kunyhótól, a szekérút mellett álldogál. Természetesen odasietek, ahol az erdőőr a disznókat látta, de épp olyan termé­ szetesen a disznóknak már csak hült helyét lelem. Bár igyekszem elébük kerülni, amerre gondolom, hogy váltanak, és még egy darabig keresem őket, de úgy eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Ezzel a meddő kísérletezéssel eltelt a reggeli cser­ készetnek java ideje, s amikor megállapítom, hogy a disznóknak ez alkalommal megint jobb szerencséjük volt mint nekem, már csak vadászkunyhóm közelében rövid sétára telik az erre alkalmas időből. Egy ismert őzbakot keresek, amelynek sok dörgölésébe és kotrá­ sába lépten-nyomon ütközik az ember, de nem találom sehol. Vadászembernek olyan cserkészete talán nem is lehet, amelyben nem telik öröme, mert ha nem is akad mit elejtenie, mindig sok a látni- és néznivalója és mindig van minek örülnie. Egy borjas szarvastehenet sikerül közelre belopnom és kis ideig elnézegetnem. Aztán sokáig elgyönyörködöm egy éjjeli pillében, a hárs­ pillének egy tökéletesen szép példányában, amely a cserkészösvényen ül a földön. Szárnyainak virágpor­ szerű bársonyos hímporával, ékes rajzával és t a r k a színeinek hamvas összhangjával valóban csodálatos alkotása a természetnek. Bár már nagyon régen — gimnazista tanulóköröm óta — nem vagyok lepke­ gyűjtő, mégis szinte csábító a gondolat, hogy zsák­ mányul ejtem és hazaviszem. De sajnálom éppen azért életétől megfosztani, mert olyan tökéletes a szépsége, hiszen a természet teremtményei közül éppen a leg­ szebbeknek, legkiválóbbaknak kell, hogy legtöbb joguk legyen az élethez. Nem nyúlok hozzá, otthagyom háborítatlanul az ösvényen és erről a cserkészetemről is üres kézzel térek vissza a kunyhómhoz. Délután 5 óra felé, hogy ismét cserkelni indulok, zeng az ég és csepereg az eső. Azon a tájon folytatom, ahol reggel abbahagytam, és a véletlen megint rácáfol az embernek a világ rendjével szemben támadó érzelgősségére, amikor a cserkészösvényen a reggel megcsodált szép pillének délután már csak megtépdesett szárnyait találom. A potrohát napközben megette valami m a d á r vagy cickány, amely bizonyára nem sajnálta elpusztí­

tani a Teremtőnek ezt a remekművét és aligha látott benne egyebet a jóízű falatnál. Hiába, többféle szem­ pontból lehet a világ dolgait nézni és az étvágy bizonyára fontosabb életjelenség a szépérzéknél. Csendes sétálással eltelik a délután. Napnyugta táján a Hosszúrét övezte sarj hajtásos vágásban cser­ kelek, ahol alkonyat előtt, még teljes világos nappal, egy magányos disznóra bukkanok. A disznó tőlem vagy 40 lépésnyire velem rézsút szembe áll és a bokrok közt, egy kis puszta helyen, a tavasszal ott elvetett tölgy­ makkot túrja ki a földből. Magasan vállapon lövöm, mire összerogy, egyet hörögve nyög, néhányat rúg, majd kinyújtózik. Mögötte, a sűrűben, morog és fúj egy másik disznó. Egy darabig csendesen álldogálva hallgatódzom. A magában röfögő disznó hangja lassan távolodik. Aztán hozzám ér az erdőőr és együtt nézzük meg a dermedt disznót; kétéves koca, melynek nincsen malaca. Mialatt az erdőőr a faluba megy, hogy szekeret hozzon a disznó elszállítására, folytatom a cserkelést. Már alkonyodik, amikor nem messze a kunyhótól, a lécesben, előttem vagy 50 lépésnyiről egy disznó ugrik meg. A sötét homályban nem vettem idejekorán észre. Végül a megnövekedett hold elég jó világítását kihasználva, vagy esti 10 óráig — míg csak meg nem jön a szekér — nagyóvatosan, többet állva mint járva, cserkelek a Hosszúrét övezte vágás körül, de nem látok több vadat, csak tenger rajzó szentjánosbogarat. A csendes, holdfényes éjszakában, a sötétlő erdőben, úgy h a t a szentjánosbogarak röpködése, mint valami csodás, ünnepi tűzijáték. Csupa zöldfényű, apró mécs, amely a sötétben egyszerre kigyúlva feltűnik, tétován bolyongva ide-odaszáll, egy darabig fénylik, mint a csillag, majd pislogva elalszik és eltűnik. Akárcsak az egyén élete, amely születik, virul és elmúlik. A t a r t a m ­ ban — az idő végtelenségének arányában — nincs különbség. Az éjszakai halálos csendben a sok halványzöld tűzszikraszerű fénypont nesztelen keringése, ide- odamozgása, lebegése szinte kísértetiesen, de ünneplő módon ékesíti az erdő éjjeli sötét képét. E s a hang­ talan tűzijáték, a zöldfényű apró szikrák nesztelen rajzása folyvást tart. H a babonás volnék, elgondol­ hatnám, illetve elképzelhetném, hogy a tőlem több mint negyedszázad leforgása alatt elejtett sokszáz nagyvad szelleme búcsúztat utolsó estéjén ennek az utolsó szabad vadászkirándulásomnak, amelyet még mint független ember, tetszésem szerint, korlátlanul élvezhettem. Ün­ nepi hangulat vesz rajtam erőt ezen a mesék világába illő, titokzatos, nyári éjszakán. A hold bujkál a felhők mögött, hol kikandikál és rávilágít a vágásra, hol ismét a felhők függönye mögé bújik. Teljes szélcsend van és hallgat az erdő, vagy talán hallgatódzik velem együtt, aki egyhelyben állva, nem mozdulok, csak lesem, hogy mi történik körülöttem. Pedig nem történik semmi, csak a szent jánosbogárkák t a r t j á k ünnepi nászukat és a természet rendje szerint gondoskodnak róla, hogy jövőre ilyenkor — és örökre, mindig nyár elején, éjszakánként — megismétlődjék csodás, bűvös játékuk. Nem történik semmi, csak elmerül ismét egy júniusi rövid éjszaka a múltba, az örökidő végtelenségébe, a mult soha vissza nem térő gyönyöreinek egyre halvá­ nyuló emlékei közé . . . a feledésbe.

INGAGI.

A S V É D ÁLLATTANI EXPEDÍCIÓ ÚTJA AFRIKA S Z Í V É B E N . í r t a : Vilmos svéd királyi herceg. (5. F o l y t a t á s . )

NEGYEDIK FEJEZET.

AFRIKA SZÍVE. Kabále alatt a völgy mélyéből keskeny ösvény kígyó­ zik felfelé. A helység alacsony hegyháton fekszik, amely vízválasztót alkot a kerület t ö b b folyója között. Két­ oldalt cserjékkel és magas fűvel benőtt, zöld hegyoldalak nyúlnak a magasba. Sima rajzukkal dombok benyomá­ sát keltik, pedig a valóságban magas hegyek. Míg az ember maga meg nem kísérli megmászásukat, nem j u t t u d a t á r a hatalmas méreteiknek. Akinek gyenge a szíve és erőtlen a lába, jobban teszi, ha elkerüli ezt a vidéket, ahol a völgyek olyan magasságban feküsznek, mint Svédországnak 2123 méternyire emelkedő legmagasabb hegye, a Kebnekaise. A ritka levegő ugyan élénkítően h a t az emberre, de nagyobb megerőltetés esetén szív­ dobogást és lélekzési nehézségeket okoz.

Majd megint lefelé t a r t u n k és kis idő multán a tó partján állunk, amelyet sűrűn borít a papirusz-sás. I t t nagy meglepetés vár ránk. Valóságos honfi­ társunk, Elias Arrhenius parancsnok, aki a belga állam szolgálatába lépett és már régóta a kongói hadseregben szolgál, igazi svéd kézszorítással fogad bennünket. Bár t u d t u k , hogy megbízást k a p o t t az expedíciót belga földön vezetni, de mivel más úton indult, sejtelmünk sem volt róla, hogy mikor találkozunk vele. Afrikában nagyon nehéz feladat egyes emberekkel összeköttetésbe jutni, de annál könnyebb egymás mellett észrevétlenül elhaladni. Természetesen nagyon megörültünk a viszont­ látásnak és svéd módra kedélyesen elcsevegtünk egy órácskát. Innen kezdve Arrhenius egész úton kísérőnk m a r a d t az Albert-tóig. Mind magát, mind a Kongóban szerzett gazdag tapasztalatait rendelkezésünkre bocsá­ t o t t a és ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot t e t t az expedíciónak. Nagy hálával tartozunk neki azért a készségért, amellyel teherhordók és élelmiszerek beszer­ zésével és m u n k á n k b a n való buzgó és érdeklődéssel teli támogatásával mindenütt segített rajtunk. Es a tábor­ tűz mellett kissé bepillanthattunk a világháború afrikai fejezetébe, viszontagságaiba és szenvedéseibe, veszélyeibe és sérelmeibe. Mert honfitársunk maga is kitüntetéssel v e t t részt a világháborúban és miként Weiler őrnagy,

Az ösvény sokat kanyarog és fordul a hegyoldalakon felfelé. Tekintetünkkel messzire követhetjük és közben az a gondolatunk t á m a d , hogy könnyű lenne néhány fölöslegesnek látszó kanyarulatától olymódon megszaba­ dulni, hogy valamely közbenfekvő szakadékon vagy magaslaton keresztülvágunk. De Afrikában még gyak­ rabban megesik, mint másutt, hogy az egyenes ú t a leghosszabb. A sűrű növényzet fárasztó akadályként fonódik az ember lába köré és a távolról enyhén emel­ kedőnek látszó lejtő valójában szörnyen meredek szikla­ fal, amelyet lecsüngő ágak és fű takar. H a nincsen határozott okunk arra, hogy az ösvényről letérjünk, legokosabban tesszük, ha rajta maradunk. Néhányórás kapaszkodás u t á n felérünk az első hegy­ tarajra és meglepődve t e k i n t ü n k alá a másik oldalon. Olyan l á t v á n y tárul elénk, amely mélyen vésődik az emlékezetbe. Mélyen a l a t t u n k fekszik a zöld hegyoldalak övezte kis Bunyonyi-tó. Mint valami smaragdokkal díszített ezüst ékszer, csillog a felszíne a kerek szigetekkel, amelyek innen, felülről nézve, dombormű módjára emelkednek ki a vízből. Kicsiny, hosszúkás, sötét tár­ gyak keskeny csíkokat rajzolnak az ezüstön. Es a másik oldalon, a szélső hegyeken túl, tekintélyes, kékellő kúp emelkedik a felhők felé : a Muhavura csúcsa. Először tűnik szemünkbe vándor utunk célja és kíváncsian és megelégedéssel nézzük az óriás h e g y e t ; megnyugtat, hogy ennyire j u t o t t u n k és kíváncsiságot kelt bennünk, vájjon milyen élményeket t a r t o g a t számunkra a távol­ ban látszó hegy. Kongónit szólítom, a hegj're m u t a t o k és megértetem vele, hogy valamelyik eljövendő napon mindketten arra a hegyre fogunk felkapaszkodni. Csak a fejét csóválja és bizonyára azt gondolja, hogy megbolon­ dultam. De ha az úr akarja . . . R á n t egyet a vállán, cigarettára gyújt és a négerek szokott egykedvűségé­ vel beletörődik az elkerülhetetlenbe, amelyről azt hiszi, hogy úgy sem változtathat rajta.

Az

e x p e d í c i ó előtt feltűnik a feihők k c z é n>úló Vuhavura ; baloldalt a Mgahinga.

egyike volt az elsőknek a küzdőtéren. Erről most is tanúskodik átlőtt tüdeje és harctéri sok kitüntetése, amefyet mind jogos büszkeséggel visel. Mára végeztünk a gyaloglással. Ehelyett a kanuk vittek tovább. Az expedíció egjdk része egyenesen át­ vágott a t a v o n Bufundiba, ellenben Gyldenstolpe és magam a tó északi végébe eveztünk, hogy ott a part­ vidéken szitatunga-antilópra (Limnotragus spekei) vadásszunk. E n n e k kapcsán már itt akarom meg­ említeni, hogy ettől kezdve többnyire két külön csapat­ ban jártunk, egyrészt, hogy könnyítsünk azokon a nehézségeken, amelyekkel a nagy kísérőcsapat élelme­ zése jár, másrészt azért, hogy így nagyobb területet átkutathassunk. Ellentétben mái megoszlásunkkal, ren­ desen Gyldenstolpe, az egyik belga és Ruddle vezették a csapat egyik felét, Olsson, az egyik kísérő és m a g a m a másikat. Carr ahhoz a csapathoz csatlakozott, amelyik­ nek leginkább v á l h a t o t t hasznára. Lényegében t e h á t a velem járó félcsapat útját fogja az olvasó követni. H a azonban szüksége mutatkozik, átadom a szót Gyldenstolpe-nak, hogy a tudósítás annál teljesebb legyen.

Aranysárga porzókkal ékes, ibolyaszínű tündérrózsák között hangtalanul siklanak előre a kanuk a vizén, amely nyugodtan és álmodozva terül el előttünk. A kanukat egyetlen, kivájt fatörzsből készítik, nagyon szélesek és biztonságosak. A bakiga-férfiak erőteljes evező­ csapásai könnyedén viszik előre. Orra körül a víz t a j -

Elias Arrhenius.

tékot ver és reszketve csillog az evezők széles lapátján. Valahol kacsák hápognak és lőtávolon kívül a levegőbe emelkednek, kárókatonák és kígyónyakú madarak buk­ nak a vízbe vagy a parti fákon ülnek és hosszú n y a k u k a t csavargatják. I t t - o t t "egy-egy vidra csobban a vízben, de nyomban eltűnik, mihelyt észreveszi, hogy üldözik. Hajdan ezek az állatok szinte nyüzsögtek a tavon, minthogy azonban a prém árának emelkedése követ­ keztében a vidrákat rendszeresen irtani kezdték, nagyon megcsappant a számuk. Bundájukból a bennszülöttek erszényt készítenek, amelyet nyakukba akasztanak és abba rejtik minden földi kincsüket, a pipát, kevés dohányt és a tetűfésűt. Az erszényt fonalas vidrabundarojtok díszítik, amelyek néha méternyi hosszúak. Mint a kerület több más hegyi tavában, a Bunyonyitóban sincsenek halak. Ellenben a belőlük eredő folyók alsó szakaszában nagyon sok a hal. Az utóbbi években ezekbe a vizekbe kísérletképen bizonyos pisztráng­ fajt telepítettek, de eddig bármi látható eredmény nélkül.

Partok és szigetek siklanak tova mellettünk. Minden élénkzöld és az egész fölött tiszta napsugárból szőtt fátyol reszket. A csónak előrészében ülök és azt a néhány karácsonyi újságot lapozgatom, amelyet Arrhenius hozott magával. Hirtelen szemembe ötlik Karlfeldt »Téli orgona« című költeménye. Egyre újból olvasom a csodálatos vers­ szakokat, amelyek egészen elfeledtetik velem, hogy hol vagyok. Az a régi, erőteljes, becsületes hang cseng bennük, amelyet olyan jól ismerek. És pillanatok alatt messze, messze vagyok innen, hallom a fenyvesek zúgását és azt az éneket vélem hallani, amelyet az ember szíve csak otthon érez. Azt a dallamot, amely bennünk hullámzik, amikor fenyőtűkön és csarabon járunk és amely fenyőgyantára és borókára emlékeztet. Felébrednek emlékeim. A honvágy szorítja torkomat. A haza, a haza — de messzire van most innen. Leg­ jobb, ha az ember nem sokat gondol rá. Most csak arról van szó, hogy előrejutni, mindig tovább, előre . . . Köszönet néked, Erik Axel, ezért a költeményért! Azt hiszem, senki még úgy nem élvezte, mint honfi­ társad a Bunyonyi-tó széles tükrén. Baloldalt nagy, kerek szigetet azzal m u t a t n a k meg nekünk, hogy az a marhavésszel fertőzött barmok veszteglőhelye. Hogy a beteg állatot el kell különíteni, arra a bennszülöttek már rájöttek, mielőtt még egyetlen fehér ember lépett kerületükbe. Még most is rémület fogja el őket mindentől, amit állatorvosnak neveznek. Amikor néhány évvel ezelőtt rendeletet bocsátottak ki, hogy a vésszel fertőzött valamennyi állatot be kell hajtani az állomásra, hogy ott megvizsgáltassék és . szükség esetén beoltassék, a feketék mind elrejtették marháikat és inkább maguk vágták le azokat, semhogy valamely varázsló-orvosnak kiszolgáltassák. Vagy pedig csónakba rakták és áteveztek velük a szigetre. Ma azonban ezt az eljárást már elfeledték. A veszteglőhely magányát senki sem zavarja ; mindössze néhány össze­ omlott kunyhó emlékeztet a múltra. Délután a kanuk Mukó mellett kötöttek ki a parton. I t t a tó tömlőszerű öbölben végződik, amelynek foko­ zatos folytatása a hatalmas Ruhuhuma-mocsár. E z hajdan közvetlenül összefüggött a Bunyonyi-tóval. De » a föld emelkedése következtében a mocsár most úgy fekszik a magas hegyipartok közt, mint valami haldokló zöld tó. Az iszap, papirusz, nád és sás alkotta hatalmas felület közepén úgy feketéllik néhány tócsa, mintha ott gonosz szemek villognának. I t t van a hazája a gázló­ madaraknak, a mocsárividrának és sok más, többékevésbbé ellenszenves mocsáriállatnak, amely szívesen húzódik meg az iszapzátonyokon. I t t él a szitatungaantilóp is, amelynek hosszúak és terpedtek a csülkei, ami lehetővé teszi számára a járást az ingoványos talajon. Főként ennek az állatnak kedvéért látogattunk el ide. A mocsár teljesen járhatatlan. Az erdővel benőtt, meredek hegyoldalak nagyon megnehezítik a parton az előrehatolást. De a bennszülöttek olyan kisebb tisztásokat tudnak, amelyeken a szitatunga szívesen legel és a vadászt félig benőtt ösvényeken odavezetik. Aztán csendben kell ülni és türelemmel várni, amíg ezek közül az állatok közül egyik-másik kilép a nádasból a tisztásra, hogy lövésünkkel helyben marasztaljuk. Különben örökre eltűnik abban a sokféle zöld lombo­ zatban, amelybe a mocsár legjobb fekete ismerői sem képesek behatolni.

Néhány napunkba került, míg egy erős bakot lőhet­ tünk. Ezek az állatok épp olyan bizalmatlanok, mint amennyire ritkák és mindig nagyon távol m a r a d t a k a parttól. Nagy távolságra lőttünk és sokat hibáztunk. De végre egy öreg bakot szíven talált a golyó és ez helyben maradt. Derékig fűben és iszapban gázolva, sikerült vezetőnknek az elejtett v a d a t megközelíteni és partra hozni ; a legközelebbi falu jóllakhatott a húsával, gyűjteményünk pedig egy értékes darabbal gyarapodott. Minthogy sátrainkat néhány dombon közvetlenül a tó közelében ü t ö t t ü k fel, esténként körünkben mindig nagy volt az élénkség. A bennszülöttek ugyanis a gazdag baksis ígéretének hatásaként mindenféle élő és kimúlt

Kanuban a Bunyonyi-tavon.

állatokkal állítottak be hozzánk, szitatunga-borjakkal, patkányokkal, kígyókkal és békákkal, amelyeket nap­ közben fogtak és este csengőérepénzre akartak beváltani. A konzervátör a napnak ebben a szakában nem szaba­ dult a munkától. Egyik délután alkalmam nyílt végignézni, mi módon vadászik az egész falu. Magas domb csúcsáról le a völgybe kilométer hosszú, alacsony hálót feszítettek ki. A vadá­ szok egymástól egyenletes távolságban mögötte helyez­ kedtek el és nagy lomb- és fűkötegek mögé rejtőzködtek. A falu többi embere a csengőkkel ellátott kutyák tálkájá­ val alkotta a hajtók sorát, amely a domb körül nyomult előre. Amint a vad — néhány halálra riasztott bóbitás antilop (Cephalophus) — a hálónak ugrott és abba belekeveredett, rögtön előugrott a legközelebbi vadász és lándzsájával leszúrta, mielőtt kiszabadulhatott volna. A vadászat befejeztével diadalmenetben vonultak a táborba, közben énekelve vagy a magasan fent, más hegyoldalakon lévő barátaikkal és ismerőseikkel beszél­ getve. Mert a hegyeken a visszhang megerősíti a hangot és a völgyek mélységei fölött ilyen homéroszi módon társalognak egymással, vagy terjesztik a híreket a kerületben faluról falura. A jól végzett munka u t á n a tó északi végéről megint a közepére t é r t ü n k vissza, vagyis a t ó nyugati oldalán lévő Bufundiba és ott csatlakoztunk csapatunk másik feléhez. I t t mozgalmas volt az élet, mert éppen ekkor vonult erre Waldens kísérőcsapatával és minden bokor szinte nyüzsgött a teherhordóktól. Néhány napig időztünk ott, közben felhasználtam az alkalmat és ellátogattam a tó déli végéhez. Ennek hasonló a formája, mint Mukóé, amennyiben a tónak ez a vége szintén mocsárban foly­

tatódik, csakhogy itt a mocsár kevésbbé terjedelmes, mint amilyen a Ruhuhuma. Bufundiból hazaküldtük keletafrikai fekete kato­ náinkat, akik most, hogy Arrhenius a maga kongóbelijeivel az expedícióhoz csatlakozott, feleslegesekké váltak. Arrhenius katonái derék, megbízható emberek voltak, akiknek később nagyon hasznát vettük, m e r t általában jó lövők és ügyes vadászok és sok értékes darabbal gazdagították gyűjteményünket. Február 4-én útnak indultunk. Végtelenül hosszú és fáradságos kapaszkodás u t á n megint a fennsíkra értünk, ahol az alacsonyabb hegyvidék zöld cserjéit és füveit kurtaszárú bambusznövényzet pótolja. Csuja mellett kiszáradt mocsarat találtunk, amely aranybarna a sástól és benne csoportosan narancsvörös lobéliák nőnek. Ezen a vidéken tanyáznak az úgynevezett hegyielefántok, amelyek, bár kisebb termetűek, de úgy­ látszik mégsem tekinthetők külön fajnak. Egésznapi fáradságos menetelés u t á n közvetlen alkonyat előtt végre Behungi előtt állottunk. •Itt a világ egyik legnagyszerűbb körképe tárult szemünk elé, amelynek, óriási méreteit tekintve, aligha van mása. . . Behungi annak a hegyláncnak szélén fekszik, amely a középafrikai nagy sülyedésnek keleti határsánca. A lesülyedt terület mint valami szörnyen széles és mély árok fogja körül egyebek közt a Tanganyika-, Kivu-, Edvard- és Albert-tavakat. A szegélyező hegyek Rodéziából úgyszólván megszakítás nélkül húzódnak a Bár-el-Gyebel vidékéig. A medencét körülbelül középen a Birunga-vulkánok tömege zárja el. Mélyen lábam alatt terül el a termékeny Bufumbirasíkság. Ez úgy fest, mintha valamely óriási zöld tenger háborgás közben hirtelen megkövesült volna és mozdu­ latlanokká váltak hullámai és kerek tölcsérei. A leg­ többje ezeknek alacsony és tompa, egyesek azonban hegyesek és kúpalakúak, csúcsukon hatalmas mélye­ dések határozott nyomaival. Madártávlatból látszik a megmunkált földek kockás rajzán néhány kunyhó. Egyes fák sötétlő pontokat alkotnak e nagy zöld t á j ­ képen, amelyen át a távol ködében elvesző ösvény Rucsuruba vezet. Odalent az emberek akkoráknak tűnnek, mint a hangyák. De hiszen a lávasíkság 900 méterrel fekszik mélyebben, mint az a magaslat, amelyen állok. Mint három óriási sötétlő piramis emelkedik oda­ át a magasba a Muhavura, a Mgahinga és a Szabinió, mindhárom egyvonalban. A tűzhányók nagysága hatal­ mas. A hegytetők körül nehéz felhők lógnak, amelyek mögül csak időnként bukkannak elő a hegycsúcsok. A testvérek között a Muhavura a legszabályosabb, szinte példás a szépsége sima, megszakítatlan felületével. A Szabinió taraja szaggatott, mint valami ragadozónak tépőfoga. A Mgahinga úgy domborodik óriási szom­ szédai közé szorítva, hogy alakja valami rettenetes nagyságú kenyér benyomását kelti. Még távolabb hal­ ványan látszik a Mikénó és mint valami kékes köd­ alakulat, fehér csúcsával a Karisszimbi, az óriások leghatalmasabbika, amelynek magassága kerek 4500 méter. Jobboldalt a leáldozó naptól megvilágítva a Mutanda-tó víztükre fénylik és baloldalt a Csahafi és a Muleró nyugtalan felszíne csillog. Egészen rabja vagyok a hatalmas látványnak és nem érzem, hogy a szél bőrömet marja és az esti nyirkosság áthatol a ruhámon. Elfelejtem, hogy magam is

'

2600 méter magasságban vagyok és hogy a hideg ellen már jó ideje teveszőrrel bélelt esőköpennyel kellene védekeznem. Csak amikor a sötétség már minden kör­ vonalat elnyelt, szánom rá magamat arra, hogy vissza­ vonuljak sátramba és tagjaimat meleg fürdővel tegyem hajlékonnyá. Másnap elsőízben ismerkedünk meg az afrikai tör­ pékkel. Ez a sajátságos emberfaj a művelt világ kép­ zeletében sokáig csak mint rege élt. De nyomait már az ókorban megtaláljuk. Már Ezekiel említi a gamadeusokat Tirusz falain és képzelőtehetséggel különösen meg­ áldott bizonyos k u t a t ó k ezekben akarták látni az első törpéket. Homérosz, Hérodotosz és Arisztotelész is beszél­ nek alacsonytermetű emberekről, akik résztvettek a harcokban. Az utóbbi két szerző ennek az emberfajnak állítólagos hazája gyanánt a Nílus forrásvidékét jelöli meg. Végül Szent Ágoston azt a kérdést veti fel, vájjon igaz lehet-e, hogy a pigmeusok, akik nem hosszabbak a rendes ember alkarjánál, valóságos emberek. Ugyanis korábbi évszázadokban a törpéket gyakran összetévesz­ tették a majmokkal. Hogy a régi egyiptomiak erről a népről többet tudtak, azon nem kell csodálkozni, mert valószínű, hogy a pigmeusok hajdanában északabbra is laktak, mint manapság. Sőt Szakkara mellett törpét ábrázoló szobrocskát találtak, amelyet valamelyik fáraó szakácsának, személyi szolgájának, táncosának vagy bolondjának tartanak. De évszázadok hosszú sorának kellett eltelnie, amíg a liliputi nép regéjét borító fátyolt sikerült fellebbenteni. Hérodotosz apró emberkéit csak 1866-ban fedezte fel újra egy hittérítő és csak Schweinfurth, Stanley, Chaillu és más Afrikautazók hoztak róluk pontosabb híreket. Ma a törpéknek már sok különböző törzsét ismerjük. Azok, amelyekkel itt először találkoztunk, a batva nevet viselik és főként a Kivutól és a Birunga-vulkánoktól keletre eső nagy erdőségek lakói. Nagyon félénk ember­ faj, amely élelmét vadászattal szerzi, ha azonban a vadászat nem sikerül, lopás a kenyere. Régente gyakran megesett, hogy a batvák törzse rejtett helyen leselkedett és minden arra haladó utazócsapatra mérgezett nyilak­ kal lődözött, a teherhordókat megölte, vagy úgy meg­ riasztotta, hogy megfutamodtak. Ilyenkor a b a t v á k az eldobált csomagokból mindent eltulajdonítottak, amire szükségük volt. A gonosztevők üldözésére és meg­ büntetésére gondolni sem lehetett. Eltűnnek az erdő­ ségben, ahol rendkívül fejlett tájékozóképességükkel ezernyi olyan rejteket találnak, ahová fehér ember sohasem j u t h a t el. Jelenleg azonban tűrhetően jól visel­ kednek, ami nagyrészt Philipps érdeme, akinek türelmes munkával sikerült a törpetörzzsel békés ismeretséget létesítenie. Sőt az egyik törzsfőnök még Kábáiéba is bejárt látogatóba Philipps-hez, de mindig csak éjtszaka kereste fel, hogy megjelenése ne okozzon feltűnést. Amikor legutóbb ott járt, Philipps a mi expedíciónkról beszélt neki és elmondta, hogy nagyon szeretnénk a batvákkal találkozni. — Talán, — felelte a törpe — ha sót hoznak magukkal, mert a só nagyon jó. Minden­ esetre követni fogjuk őket és egész idő alatt annyira közelükben leszünk, hogy akár ujjunkkal érinthetjük őket. De látni nem fognak bennünket! Egész nap kiabálva ígérgettük a sót az erdőben, míg végre vagy húsz batva lépett elénk, hogy átvegye a hőn óhajtott csemegét. (Folytatjuk.)

MADARAKRÓL R o v a t v e z e t ő : Vasvári Miklós dr. a M. Kir. Madártani Intézet asszisztense.

A

H Á Z I V E R É B . í r t a : Szomjas

Gusztáv

A v e r é b a m a d á r v i l á g p r o l e t á r j a . I t t h o n , az e m b e r i l a k á s o k k ö z e l é b e n , s z e n v e d i végig a t e l e t . F é s z k é t m i n d e n f é l e gizgazból, sok tollal bélelve, a s z a l m a - és n á d f e d e l ű é p ü l e t e k b e , a házakra felfuttatott borostyánba, a gömbákáe, jegenyeés fenyőfa l o m b j á b a , a fecske e l r a b o l t o t t h o n á b a , a k ő k u t a k belsejébe, h é z a g o k b a s t b . r a k j a . E n n e k f o l y t á n m á r a k ö l t é s n é l is b a j b a k e r ü l , m e r t fészkét p a j k o s g y e r m e k , m a c s k a , g ö r é n y , fészekrabló s z a r k a s t b . a l a p o s a n m e g d é z s m á l j a . D e á l l a n d ó p u s z t í t ó j a a v e r é b n e k a g u m i p u s k a , a flóbert s a b a g o l y is. Mégis n a g y o n el t u d s z a p o r o d n i , m e r t é v e n t e t ö b b s z ö r k ö l t és s o k a t o j á s a . F é s z k e l ő h e l y é n k i á l l h a t a t l a n l á r m á t o k o z h a n g o s csiripelésével, s o k a t piszkol és m i n d e n t m e g d é z s m á l . A v e r é b az első m a d á r , a m e l y a z s e n d ü l ő c s e r e s z n y é t m e g c s i p k e d i . Az érőfélben lévő b ú z á b a n is k á r t tesz. A b ú z a k a z l a k a t m e g t é p d e s i és a kölesben, kenderben fürödve, okoz a g a z d á n a k bosszúságot. A b a r o m f i e t e t ő n v e r s e n y r e kél csirkével, t y ú k k a l ; leveri a c i n k é t az e t e t ő r ő l ; b e t ö r a m a g t á r b a . M i n d e z é p p e n elég a h h o z , h o g y m a g a ellen e l l e n s z e n v e t k e l t s e n . A felületesen í t é l k e z ő k m é g t ú l o z z á k is k á r t e v é s é t . A k i a z o n b a n a l a p o s a b b a n v i z s g á l j a a v e r é b j e l e n t ő s é g é t és m é r l e g r e teszi a h a s z n o s v o l t á t is, az e l ő t t világossá v á l i k , h o g y ez a k á r o s , k e l l e m e t l e n m a d á r a r o v a r o k p u s z t í t á s á v a l igen n a g y h a s z n o t h a j t . K ö l t é s idején k i z á r ó a n a m e z ő - és kertgazdaságra káros rovarokat pusztítja. A kertben a hernyók, levéltetvek, o r m á n y o s bogarak, a szántóföldön a szöcskék, a lucernát pusztító hernyók, a buzaszipoly, a búzacserebogár, a borsózsizsik és a r é p a b o g á r s o r á t g y é r í t i . E r r e n é z v e h a d d s o r o l j a k fel n é h á n y észlelést. A h á z a m o n f e l f u t t a t o t t b o r o s t y á n o n a v e r e b e k s z á z á v a l fészkelnek. K o r a reggeltől k é s ő estig ú g y s z ó l v á n s z ü n t e l e n ü l h o r d j á k f é s z k ü k b e fiaik e t e t é s é r e a l u c e r n a h e r n y ó t , a szöcskét, a k e r t e t k á r o s í t ó a l m a m o l y o k a t s t b . Csak ez a v e r é b t á r s a s á g az 5—600 c s i m a s z á v a l , egy h o s s z ú n y á r i n a p f o l y a m á n , 12 ó r a leforgása a l a t t , soktízezer k á r t é k o n y r o v a r t p u s z t í t el, a m i h a t h ó n a p o n át többmillió bogár elpusztítását jelenti. H á t még az olyan t a n y á b a n , a h o l s o k s z á z v e r é b c s a l á d t a n y á z i k és k ö l t ! Az a sokmillió r o v a r a l k o t t a b o g á r t ö m e g — h a z a v a r t a l a n u l s z a p o ­ rodna — rettenetes k á r t okozna, m e r t mindent tönkre tenne. A g a z d a n e m p e r m e t e z h e t i esetleg t ö b b s z á z v a g y t ö b b e z e r h o l d o n b i r t o k á n a k egész h a t á r á t m é r g e s v é d ő s z e r e k k e l . N e m g y ő z n é a m u n k á t és k ö l t s é g e t . M i é r t i r t j á k h á t a z i n g y e n ­ munkást, a madarat? A m i n t a b ú z a k i k a l á s z o l , az első k ö l t é s b ő l s z á r m a z ó v e r é b f a l k á k ezrével lepik el a t á b l á k a t , m e r t i l y e n k o r a szipolyok és b ú z a c s e r e b o g a r a k százezrei r á g j á k a k a l á s z o k a t . A v e r é b n e k i r e p ü l a k a l á s z n a k és ezzel leveri a b o g a r a t a földre, a h o l felszedi. H a u t a z á s k ö z b e n k i n é z ü n k a v o n a t b ó l , f a l v a k és városok közelében — t e h á t n e m messze a költőhelyektől — láthatjuk a verebeknek ezt a m u n k á j á t . Senkinek sem j u t eszébe m e g g y ő z ő d n i a r r ó l , h o g y m i t m i v e l a z a m a d á r r a j . A b o r s ó t e r m e l é s s e l a t a l a j t j a v í t j u k . A b o r s ó igen f o n t o s e m b e r i és állati t á p l á l é k . S o k fehérjét, h é j a p e d i g s o k foszfor­ s a v a s m e s z e t t a r t a l m a z , t e h á t h ú s - és c s o n t k é p z ő . J e l e n t ő s kiviteli cikk. A b o r s ó b a n a zsizsik igen n a g y k á r t okoz, s ő t

a t e r m é s t é r t é k t e l e n n é teszi. T a v a s s z a l , zsizsikrajzáskor a fecske á l l a n d ó a n a b o r s ó t á b l á k fölött r ö p t é b e n fogja a zsizsiket. A v e r é b i l y e n k o r c s a p a t o s a n lepi el a b o r s ó t á b l á k a t és a n ö v é n y e n ülő b o g a r a k a t összeszedi és elfogyasztja. E g y í z b e n egy m a m e s t r a f a j - l e p k e h e r n y ó j a h e t v e n h o l d a s len t á b l á m a t l e p t e él, m a j d o n n a n e l v á n d o r o l v a , a d o h á n y ­ t á b l á m a t valósággal tönkretette. A lent kénytelen voltam zölden lekaszálni. A v e r é b , vetési v a r j ú , kisgébics és g ó l y a ú g y s z ó l v á n az u t o l s ó d a r a b i g e l p u s z t í t o t t a e z t a k á r t e v ő t s így l e g a l á b b a k ö v e t k e z ő évi t e r m e l é s t t e t t e l e h e t ő v é . H a nem vetünk gátat a kártékony rovarok szaporodásának, h a n e m ó v j u k a h a s z n o s m a d a r a k a t , n e m t a r t j u k féken a fészek­ szedő v á s o t t g y e r e k e k e t , n e m p u s z t í t j u k a k á r o s r a g a d o z ó k a t , úgy a mezőgazdaság kiszámíthatatlan károkat szenved. A z é r t fontos, h o g y a g a z d á k figyelmét r á t e r e l j ü k e z e k r e a k é r d é s e k r e és ezzel a m a d á r v é d e l e m ü g y é t szolgáljuk. A t e r m é s z e t n a g y r e n d j e igen bölcsen v a n m e g a l k o t v a . M e g v a n b e n n e m i n d e n á l l a t n a k és n ö v é n y n e k a m a g a j e l e n t ő ­ sége, r e n d e l t e t é s e . Az e m b e r mégis igen g y a k r a n t u d a t l a n s á g b ó l e r ő s z a k o s a n a v a t k o z i k b e o l y a n k o r is, a m i k o r j ó v á n e m t e h e t ő h i b á k a t o k o z h a t . A v e r é b is egyike a z o k n a k a m a d a r a k n a k , a m e l y e k k á r t o k o z n a k , de ez a k á r t e v é s ü k s o h a s e m v á l i k t ű r h e t e t l e n n é , ellenben h a s z n o s m u n k á j u k p ó t o l h a t a t l a n .

Az apró k a k u k p o r o n t y n a k ezt a harcias szokását m á r m o z g ó f é n y k é p f e l v é t e l e n is r n e g ö r ö k í t e t t é k . T á r s a i t , illetve a t o j á s o k a t ú g y d o b j a k i a fészekből, h o g y h á t r a f e l é h a l a d v a , t o l j a k i a z o k a t , m i k ö z b e n h á t r a f e l é t a r t o t t s z á r n y csonkjaival akadályozza meg visszagurulásukat. D e ú g y l á t s z i k , v a n békességes k a k u k f i ó k a is. R. Peltre t a l á l t S t . - B e n o i t - b a n (L'Oiseau e t la R e v u e F r a n c a i s e d ' O r n i t h o logie, Vol. I . 1931, 6 6 — 6 7 . oldal) a h á b o r ú b a n é p í t e t t , d e azóta elhanyagolt, valami német barakk gerendázatán olyan ökörszemfészket, a m e l y b e n a m á r jó t o l l a s k a k u k f i ó k a a l a t t o t t v o l t a h é t ö k ö r s z e m t o j á s is. K é s ő b b a fészek m i n d e n e s t ü l l e e s e t t — b i z o n y á r a a t e r m e t e s k a k u k g y e r e k fészkelődése m i a t t — s az ö s s z e t ö r t t o j á s o k b a n m á r o l y a n n a g y o k v o l t a k a pici ö k ö r s z e m e k , h o g y h a m a r o s a n k i k e l t e k v o l n a . A k a k u k n a k ellenben semmi baja sem történt. E z a mostohagyerek t e h á t n e m c s a k h o g y n e m d o b á l t a ki a fészekből nevelőszülei t o j á s a i t , h a n e m t a l á n m é g s e g í t e t t is n e k i k a z o k a t — persze ö n k é n ­ telenül — kikelteni. A m á s i k ilyen j ó i n d u l a t ú k a k u k f i ó k a (az i d é z e t t cikk szerint) egy őrgébics (Lanius excubitor) fészkében k e l t ki, m o s t o h a t á r s a i v a l e g y e t e m b e n . I g a z á n k a l a p o t kell e m e l n ü n k ez e s e t b e n n e m c s a k a tisztességes g y e r e k , h a n e m m o s t o h a ­ szülei e l ő t t is, m e r t a z o k s a j á t fiúk m e l l e t t a szinte t e l h e t e t l e n k a k u k f i ó k á t is felnevelték. E r r ő l az i d é z e t t folyóirat egy f é n y k é p f e l v é t e l t is közöl, a m e l y kevéssel a h a t fiatal m a d á r kirepülése előtt készült. Szemere Zoltán.

Varjúfészkek elhelyezkedésének törvényszerűsége. I g e n s o k a t j á r t a m a n n a k idején t a v a s s z a l a d e s z k i m a r o s p a r t i erdőkben, amikor a vetésivarjak a bakcsókkal (Nycticorax griseus L.) és a k é k v é r c s é k k e l (Cerchneis vespertinus L.) egy t á r s a s á g b a n k ö l t ö t t e k . A b a k c s ó k főképen a M a r o s t o r k o l a t á t ó l s z á m í t v a az e r d ő s é g n e k elején fészkeltek, m í g a v a r j a k és k é k ­ v é r c s é k i n k á b b az e r d ő n e k b e l j e b b eső részeiben t a n y á z t a k . A b a k c s ó t e l e p e k és a p a r t k ö z ö t t i e r d ő r é s z b e n a z o n b a n n e m v o l t fészektelep. E z a rész u g y a n i s k ö z v e t l e n ü l é r i n t k e z e t t a b o k r o k k a l és r i t k á b b a n fűzfákkal b e n ő t t e r d ő m e n t e s M a r o s ­ p a r t t a l és a szegedi k i r á n d u l ó közönség is o t t f o r d u l t m e g a l e g s ű r ű b b e n . É r d e k e s , h o g y a z e m b e r közelségét e z á l t a l a bakcsók jobban tűrték, m i n t a varjak a városban. A v a r j ú t e l e p igen n a g y k i t e r j e d é s ű v o l t és m á r messziről h a l l a t s z o t t a v a r j a k óriási zsivaja, k á r o g á s a és a v é r c s é k vijjogása. A fészkek a n a g y fák l e g t e t e j é n v o l t a k elhelyezve és a n a g y k i t e r j e d é s ű e r d ő s é g b e n v é g z e t t v i z s g á l a t a i m a l a p j á n a következő törvényszerűséget t u d t a m megállapítani. Varjú­ fészek igen sok v o l t , de eloszlásuk n e m v o l t e g y e n l e t e s . I g e n sok fa fészek n é l k ü l m a r a d t , sőt ez a v a r j a k részéről h a t á r o z o t t elv is v o l t . D e a m e l y i k ^fán a v a r j a k fészkeltek, a z o n m i n d i g t ö b b fészek v o l t e g y ü t t . í g y egy-egy fán k i s e b b c s o p o r t o s u l á s o k k e l e t k e z t e k . K é t , h á r o m , n é g y fészket s z á m o l t a m m e g egy-egy fán és k ö z t ü k u g y a n c s a k h á r o m - n é g y fa ü r e s m a r a d t . E z o l y a n á l t a l á n o s fészkelési e l v n e k t ű n t , h o g y m é l t á n felkeltette f i g y e l m e m e t . E z t az e l v e t k ö v e t i k végig a z egész erdőségen, a m e l y n e m c s a k a m a g y a r o r s z á g i M a r o s p a r t o n h ú z ó d i k végig, h a n e m messzire á t n y ú l i k a h a t á r o n t ú l is. A n a g y t e l e p e k b e n és t á r s a s á g b a n fészkelő v a r j a k k ö z ö t t t e h á t k i s e b b t á r s a s á g o k , k i s e b b k ö z ü l e t e k a l a k u l n a k k i — k é t , h á r o m , n é g y fészek e g y - e g y fán — , a m e l y e k n e k lakói ö s s z e t a r t a n a k . E n n e k m a g y a r á z a t a az, h o g y í g y a m a d a r a k e g y m á s segítségére l e h e t n e k . E z e k az ö s s z e t a r t ó c s a l á d o k e g y m á s fiataljait t á p ­ lálják, s ő t egyes c s a l á d f e n n t a r t ó k e l h u l l á s a e s e t é n d a j k á s k o d n a k is. A k ö l t é s e k sorsa i l y m ó d o n t e h á t b i z t o s í t v a v a n , az e g y ü v é t a r t o z á s érzése j o b b a n kifejlődik és a telepes fészkelés e l ő n y é t az egyes c s a l á d o k k ü l ö n kis t á r s u l á s a i k r é v é n j o b b a n kihasználják. Kolosváry Gábor dr.

RÖVID KÖZLEMÉNYEK

A békés kakukfiókák. M i n d e n k i ismeri a k a k u k n a k a z t a tulajdonságát, hogy tojását — legtöbbször egyenként, r i t k á n k e t t e s é v e l is — idegen m a d a r a k fészkébe csempészi be. S z á n d é k o s a n m o n d o m , h o g y becsempészi, m e r t c s a k r i t k á b b a n s z o k t a a z t k ö z v e t l e n ü l az i d e g e n fészekbe t o j n i . M á r az a k ö r ü l m é n y is e t é n y m e l l e t t szól, h o g y g y a k r a n t a l á l u n k k a k u k t o j á s t o l y a n s z ű k n y í l á s ú o d v a k b a r a k o t t fészkekben, amelyekbe a k a k u k m a g a semmiképen sem j u t h a t o t t be. S ő t az is m e g t ö r t é n t , h o g y az ilyen o d ú b a n a m o s t o h a s z ü l ő k t ő l később, — amikor azok második költésükbe kezdtek, — magárahagyott kakukfióka éhenpusztult. Azt m á r aránylag kevesebben tudják, hogy a kakuknak, kikelése u t á n , tigyszólván első dolga, k i d o b á l n i a fészekből m o s t o h a t e s t v é r e i t , illetve m o s t o h a s z ü l e i n e k t o j á s a i t .

Állattani szakülések. A K i r . M a g y . T e r m é s z e t t u d o m á n y i T á r s u l a t á l l a t t a n i s z a k o s z t á l y a 1931 április 23-án t a r t o t t a 321-ik s z a k ü l é s é t a F ő v á r o s i P e d a g ó g i a i S z e m i n á r i u m I I I . e m e l e t i e l ő a d ó t e r m é b e n ( V I I I . , M á r i a T e r é z i a - t é r 8.), Csiki Ernő, nemzeti m ú z e u m i állattári igazgató elnöklete alatt. A s z a k ü l é s e g y e t l e n t á r g y a Huzella Tivadar dr. : »Közös organizációs e l v e k a z a l a c s o n y r e n d ű és m a g a s a b b r e n d ű szer­ v e z e t e k histogenezisében« ( v e t í t e t t és m o z g ó f é n y k é p e k b e m u t a ­ t á s á v a l ) c í m ű e l ő a d á s a v o l t , m e l y b e n előadó s z a k a s z o s felvé­ t e l e k k e l k é s z ü l t m o z g ó f é n y k é p e k e n és a megfelelő e z ü s t ö z ö t t k é s z í t m é n y e k b e m u t a t á s á v a l a s e j t k ö z l e k e d é s , r o s t k é p z ő d é s és n ö v e k e d é s v o n a t k o z á s a i t , a s e j t m o z g á s n a k a G r e g a r i n á k és k ü l ö n b ö z ő A m o e b á k é h o z h a s o n l ó k ü l ö n b ö z ő t y p u s a i t szemlél­ t e t i , v é g ü l s z ö v e t t e n y é s z t é s i kísérleteiből a z organizáció á l t a ­ lános p r o b l é m á j á r a v o n t a le k ö v e t k e z t e t é s e i t . Az e l ő a d á s h o z báró Fejérváry Géza Gyula dr. szólt hozzá. A T á r s u l a t á l l a t t a n i s z a k o s z t á l y a 1931 m á j u s 1-én t a r t o t t a 322-edik s z a k ü l é s é t a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m á l l a t t á r á n a k ülés­ t e r m é b e n ( V I I I . , B a r o s s - u t c a 13), Csiki Ernő n e m z e t i m ú z e u m i állattári igazgató elnöklete alatt. A szakülés folyamán Szilády Zoltán dr. a bolgárföld h á z i á l l a t a i t i s m e r t e t t e , k ü l ö n ö s e n a r i s k a m a r h a o t t a n i p é l d á n y a i n megfigyelt s z á m o s a t a v i s z t i k u s szín­ v á l t o z a t o t , a m e l y e k az ősszínezettől a m a i fehér alakig m i n d e n á t m e n e t e t m e g a d n a k . U t á n a Gaál István dr. egy h a r m a d k o r i ő s o r r s z a r v ú n a k teljesen é p alsó á l l k a p c s á t m u t a t t a b e , a m e l y a közelmúltban Rákoskeresztúron újabb kavicsbánya nyitás a l k a l m á v a l a k ö z é p - , esetleg a felsőpliocén ú g y n e v e z e t t m a s z todonos kavicsából került napfényre. Előadó szerint minden valószínűség s z e r i n t a Coelodonia etruscus Falc. n e v ű ősrinocerosz á l l k a p c s á r ó l v a n szó. Az ő s m a r a d v á n y j ó m e g t a r t á s a f o l y t á n m i n d e n eddigi h a s o n l ó leletet felülmúl és n é m i kiegészí­ téssel v a l ó s á g g a l l á t v á n y o s d a r a b j a lesz a m ú z e u m n a k . E z u t á n Lelkes Zoltán dr. a z o k r ó l a v i z s g á l a t a i r ó l s z á m o l t b e , a m e l y e k f o l y a m á n b o r j ú e m b r y ó k b a n a Langerhans-íéle szigetek fejlő­ d é s é t k í s é r t e figyelemmel. V é g ü l Zimmermann Ágoston dr. a ló p r o c e s s u s u r e t h r a l i s a f ö l ö t t és a l a t t k é t o l d a l t t a l á l h a t ó ö b l ö k e t i s m e r t e t t e a ló m a k k j á n a k s a j á t s z e r ű s z e r k e z e t é v e l k a p c s o l a t ­ b a n . Az e l ő a d á s t á l l a n d ó s í t o t t k é s z í t m é n y e k és f é n y k é p e k b e m u t a t á s a k í s é r t e . A s z a k ü l é s t b a r á t s á g o s összejövetel k ö v e t t e a Posch-féle v e n d é g l ő b e n . Szalay László dr. Csereborgárzsír, vándorsáskazsír. Az ö s s z e g y ű j t ö t t csere­ b o g a r a t v í z b e n kifőzzük. A víz t e t e j é n s ű r ű , kenőcsszerű z s i r a d é k g y ű l össze ; ez k o c s i k e n ő c s n e k igen megfelelő, jól ég és s z a p p a n is főzhető belőle. A s z á r í t o t t cserebogár zsír­ t a r t a l m a 1 0 / 5 % . Hedicke s z e r i n t F r a n c i a o r s z á g b a n és M a g y a r ­ o r s z á g o n a c s e r e b o g á r z s í r t t ö b b h e l y e n felhasználják. A k i t ö b b e t t u d erről a dologról, írja m e g »A Természet« szerkesztő­ ségének.

Kivonatolással a megszárított vándorsáskából (Locusta aegyptiaca L.) is n y e r h e t ő egy »caloptine«-nek n e v e z e t t z s i r a d é k . 1000 k g s z á r í t o t t s á s k á b ó l 160—180 k g zsírt l e h e t n y e r n i , a m e l y b ő l 300 k g s z a p p a n f ő z h e t ő . A s z a p p a n fehér, k e m é n y és jól h a b z i k . A v á n d o r s á s k a z s í r (olaj) á l l í t ó l a g r e p ü l ő g é p m o t o r j á n a k k e n é s é r e is igen megfelelő. Éhik A mezeigörény életmódjáról. A m e z e i g ö r é n y (Mustela eversmanni Less.) Serebrennikov szerint n é h á n y évvel ezelőtt a Kirgiz-pusztán még igen gyakori volt, ú j a b b a n azonban — a folytonos ü l d ö z é s k ö v e t k e z t é b e n — s z á m a n a g y o n m e g ­ fogyott. A mezeigörény Oroszországban a rőt-ürge (Citellus rufescens Keys. et Blas.) t e l e p e i n e k k ö z e l é b e n él és f ö l d a l a t t i l a k á s a - - k o t o r é k j a — is a r ő t - ü r g e l a k á s á h o z n a g y o n h a s o n l ó . F ő k é p e n ü r g é v e l t á p l á l k o z i k , a m e l y e t éjjel fog m e g l y u k á b a n s így a n n a k l e g á d á z a b b ellensége. M i n t igazi éjjeli á l l a t , n a p p a l c s a k e l v é t v e l á t h a t ó . (Zeitschr. f. S á u g e t i e r k u n d e , Vol. 5, 1930.) A m e z e i g ö r é n y h a z á n k b a n is előfordul, c s a k h o g y , m i n t é v e k k e l e z e l ő t t k i m u t a t t a m , n á l u n k egy földrajzi v á l t o z a t a , a m a g y a r m e z e i g ö r é n y (M. e. hungarica Éhik) él. A n é p e z t az á l l a t o t h e l y e n k é n t m o l n á r g ö r é n y n é v e n i s m e r i ; n é p i e s n e v é t •— n a g y o n t a l á l ó a n — világosszínű b u n d á j a u t á n n y e r t e . N a g y o n é r d e k e s , h o g y ez az á l l a t O r o s z o r s z á g b a n é p p e n ú g y él, m i n t h a z á n k b a n . É l e t m ó d j á t Vásárhelyi István t a n u l m á n y o z t a b e ­ h a t ó b b a n s szerinte n á l u n k főképen erdeiegérrel — amely a m e z ő n is igen g y a k o r i — t á p l á l k o z i k . N a g y o n é r d e k e s e k a z o n b a n Kwaysser Viktor o k i . g a z d a , u r a d a l m i i n t é z ő megfigyelései is, a k i egyik l e v e l é b e n e r r e v o n a t k o z ó a n a k ö v e t k e z ő k e t írja : o T a p a s z t a l a t o m s z e r i n t a m e z e i g ö r é n y k i z á r ó l a g éjjeli á l l a t . Nappal sohasem láttam. Vidékünkön — Zemplén megyében — i d ő n k é n t g y a k o r i n a k m o n d h a t ó ; főképen e g é r j á r á s o s é v e k b e n v a n s o k belőle. K o t o r é k j á t n e m c s a k a s z a b a d m e z ő n , d e e m b e r i l a k á s o k k ö z e l é b e n , a s z é r ű s k e r t b e n , s ő t egyszer a j é g v e r e m a g y a g o s o l d a l á b a n is m e g t a l á l t a m . U g y a n a b b a n a s z é r ű s k e r t b e n t y ú k o k is é j s z a k á z t a k , de s o h a s e m b á n t o t t k ö z ü l ö k e g y e t s e m . Vadászat közben tapasztaltam, hogy a nyúlsírás hangjára sem h e d e r í t . T á p l á l é k a főképen- egér, hörcsög, ü r g e , p a t k á n y és r o v a r . A m e g v i z s g á l t m e z e i g ö r é n y - g y o m r o k b a n is c s a k egér-, hörcsög- és n a g y o n s o k r o v a r m a r a d v á n y t t a l á l t a m . E g y a l k a ­ l o m m a l egy öreg h í m e t h á r o m - n é g y h é t i g t a r t o t t a m f o g s á g b a n . H i á b a a d t a m n e k i t o j á s t , eleven v a g y l ő t t v e r e b e t , s o h a s e m n y ú l t h o z z á . Az egeret, ü r g é t , h ö r c s ö g ö t a z o n b a n a l e g n a g y o b b é t v á g g y a l f o g y a s z t o t t a el, s ő t egy idő m ú l v a az eleven p a t k á ­ n y o k a t s z e m ü n k l á t t á r a v é g e z t e k i . A p a t k á n y t részére c s a p ó ­ l á d á b a n f o g a t t a m . A g ö r é n y t egy r á c s o s l á d á b a n t a r t o t t a m , a h o n n a n figyelemmel k í s é r h e t t e k ö r n y e z e t é t . M i n d k é t l á d á t egy ü r e s helyiségbe v i t t ü k és a z o k a t e g y m á s s a l s z e m b e á l l í t v a , m i n d k e t t ő n e k ajtaját egyszerre n y i t o t t a m ki. A p a t k á n y , m i h e l y t a g ö r é n y t é s z r e v e t t e , é k t e l e n s i v í t á s b a fogott ; a g ö r é n y a z o n n a l hajszolni k e z d t e , v é g t e l e n ü g y e s n é h á n y m o z d u l a t t a l m a g a a l á g y ű r t e s a g y v e l e j é t k i h a r a p t a . N a g y és erős p a t k á n n y a l a h a r c n e m folyt le i l y e n s i m á n . I l y e n k o r a k é t á l l a t b ó l egy gomolyag lett, amely úgy g u r u l t ide-oda, m i n t v a l a m i nagy labda, mindaddig, amíg a sohasem tágító görénynek sikerült a p a t k á n y agyvelejét kiharapni. Görényem annyira meg­ tanulta ezt a mesterséget, hogy a m i n t a patkányfogóládát m e g p i l l a n t o t t a , m á r i s t ü r e l m e t l e n k e d n i k e z d e t t s alig v á r t a , h o g y a fogóláda c s a p ó a j t a j á t k i n y i s s u k . E z t a g ö r é n y - p a t k á n y ­ h a r c o t n é h a n y o l c a n - t í z e n is v é g i g n é z t ü k ; j e l e n l é t ü n k a g ö r é n y t egy c s ö p p e t s e m z a v a r t a . A d e r é k á l l a t o t fiatal t a c s k ó i m i d o m í t á s á r a is h a s z n á l t a m . Rájöttem arra, hogy kölyöktacskóim földalatti munkájához legjobb t a n í t ó m e s t e r a g ö r é n y , m e r t szívós, b á t o r , h a r a p ó s , de a k ö l y ö k k u t y á r a m é g s e m v e s z e d e l m e s . V é g ü l is ez o k o z t a vesztét, m e r t a m ű k o t o r é k b a n m á r kitanult tacskó áldozata -« Éhik. lett

C E R V A

K Á R O L Y

f

Május 14-én kísértük Cerva Károlyt, az állat- és növénykert felügyelőjét utolsó útján a Kerepesi-teme­ tőbe. Sokan voltunk, akik mély gyásszal a szívünkben álltunk koporsója körül, mert igen sokan voltak, akik Cerva Károlyt szerették, becsülték. Olyan is volt egész lénye és egyénisége, hogy csak szeretni és becsülni lehetett. Értékes tisztviselője volt a fővárosnak, kész­ séges, hűséges munkatársa főnökének, megbízható jóbarátja kartársainak és szelídlelkű, megértő és elnéző

főnöke mindazoknak, akiknek feljebbvalója volt. Mele­ gen érző, jóságos szívének szeretetéből pedig minden­ kinek kijutott. De nemcsak embertársainak j u t o t t ki ebből a szeretetből, amelynek annyira bővében volt, hanem a gondozására bízott állatokat is részesítette benne, amelyek ezt érezték, t u d t á k és szinte megható

CERVA

KAROLY

t

módon viszonozták. Cerva Károly csaknem túlozott azzal a féltő gondossággal, amellyel a fogságra ítélt állatok jóléte és egészsége fölött őrködött és azok sorsán enyhíteni igyekezett. Delkes állatbarát volt a javából, kitűnő megfigyelője és ismerője az állat­ világnak és eme tulajdonságai alapján kiválóan töltötte be hivatását. Cerva Károly 1880 július 15-én született, 1912 május 16-án lépett a székesfőváros szolgálatába és 1931 május 12-én elhunyt. Rövid ötven esztendőt élt és négy nap híján tizenkilenc évig volt tisztviselője az állat- és növénykertnek. Az intézménynél kezdetben mint preparátor és jegyellenőr működött, majd 1919 október 31-én állatkerti tisztté választották meg és ugyanakkor felügyelői munkakört kapott. Aztán 1924 március 29-én főtisztté és végül, 1930 február 1-én, felügyelővé lépett elő. Cerva Károly túlfiatalon dűlt ki az élők sorából és halála súlyos veszteséget jelent az állatkertnek, mert elhunytával olyan űr t á m a d t , amelyet méltó módon betölteni nem lesz könnyű feladat. Emlékét szeretet­ teljes kegyelettel őrzi a székesfővárosi állat- és növénykert tisztviselői kara és minden alkalmazottja.

Ml- UJSAG AZALLAT*

KERTBEM?

Nagygoda kétnapos korában (a természetes nagyság fele).

B U D A P E S T SZÉKESFŐVÁROS ÁLLATÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Madárosztályunkon a k i s e b b g á z l ó m a d a r a k á l l o m á n y á n a k kiegészítése céljából a p r ó m a d á r f i ó k á k a t n e v e l ü n k . A s z a b a d m o c s á r v i d é k e n , a m a d a r a k t e r m é s z e t e s fészkelőhelyén össze­ g y ű j t ö t t t o j á s o k a t kel t e t ő g é p p e l , m e s t e r s é g e s m ó d o n k e l t e t j ü k k i és a t o j á s o k b ó l k i b ú j t a p r ó s á g o k a t n a g y g o n d d a l és fárad­ sággal á p o l j u k addig, a m í g m e g n ő n e k . A k i k e l t fiókák k ö z ü l a n a g y p ó l i n g (Numenius arquatus) és a n a g y g o d a (Limosa aegocephala) képei n é h á n y n a p o s k o r u k b a n m u t a t j á k be a cseme­ t é k e t , a m e l y e k n e k felnevelése n e m o l y a n egyszerű dolog, m i n t azoké a m a d a r a k é , a m e l y e k , h a éhesek, t á t o t t csőrrel v á r j á k az eleséget, a m e l y e t f á r a d h a t a t l a n szüleik n a g y s z o r g a l o m m a l h o r d a n a k a fészekbe. A fejlődő k i s g á z l ó m a d a r a k a s z a b a d t e r m é s z e t b e n a fűszálakról szedik le a z a p r ó r o v a r o k a t , v a g y a m o c s á r szélén a p u h a földet k u t a t j á k á t , gilisztákat, férgeket keresgélve. E z t a fogságban n e m t e h e t i k m e g s ezért a t e r m é ­ szetes t á p l á l é k o t v i t a m i n b a n , m é s z b e n g a z d a g és megfelelő t á p é r t é k ű eleséggel kell p ó t o l n i ; az a n y j u k melegét pedig villamos melegítővel p ó t o l j u k . S o k g o n d o t okoz a nevelő­ k a l i t k á b a n h a s z n á l t a l o m m e g v á l a s z t á s a is, m e r t a fiatal m a d á r k á k é r z é k e n y , g y e n g e l á b a c s k á j a csak a r u g a n y o s , p u h a t a l a j o n m a r a d ép és egészséges. K i s m a d a r a i n k szépen fejlődnek és r ö v i d e s e n o d a k e r ü l n e k i d ő s e b b t á r s a i k közé, a m a d á r h á z ' v é g é b e n lévő ü v e g f a l u ' n a g y belső r ö p d é b e . Szombath.

Nagypóling félnapos korában

(a természetes nagyság fele).

Hölzel

felvétele.

Hölzel

felvétele.

Dajkaságban nevelt mezeinyúlfiókáink. Takarmányter­ melő t e l e p ü n k ö n n é h á n y h e t e k a s z á l á s a l k a l m á v a l h a t d a r a b egészért fiatal, szopós, m e z e i n y u l a t t a l á l t u n k . A g y á m o l t a l a n a p r ó s á g o k a t h a z a h o z t u k és d a j k a s á g b a a d t u k s z o p t a t ó h á z i ­ nyúl-anyáinkhoz. A kis nyulak közül m á r h á r o m hét óta n é g y d a r a b é l e t b e n v a n . A kis m e z e i n y u l a k élénkek, v i d á m a k , j ó é t v á g y u k v a n és e n n e k megfelelően s z e m l á t o m á s t fejlődnek. L á t s z ó l a g n e m is o l y a n n a g y dolog ez a d a j k a s á g b a n v a l ó felnevelés! A z o n b a n a m e z e i n y ú l f i ó k á k n a g y o n k é n y e s e k és a fogságot c s a k m e g n ő t t p é l d á n y o k bírják, ezek is csak ideig-óráig. M á r m a g a az az e l j á r á s u n k , h o g y az egyik h á z i ­ nyúlanya túlszaporulatát szoptatás végett a másiknak kevesebb s z á m ú fiókája mellé tesszük, s e m s z o k o t t m i n d i g e r e d m é n n y e l j á r n i , m e r t n e m m i n d e n n y ú l a n y a fogadja el az idegen kicsi­ n y e k e t . H a m á r m o s t a z t is n é z z ü k , h o g y az ü r e g i n y ú l t ó l s z á r m a z ó házinyúlfaj és a mezeinyúlfaj k ö z ö t t m i l y e n n a g y a l a k i és é l e t t a n i k ü l ö n b s é g e k v a n n a k , a n n á l figyelemremél­ t ó b b n a k t a l á l j u k a m e z e i n y ú l fiainak ilyen felnevelését. Az ü r e g i n y ú l (Oryctolagus cuniculus L.) főleg a b b a n k ü l ö n b ö z i k a m e z e i n y ú l t ó l (Lepus limidus Schreb.), hogy fiókái c s u k o t t s z e m m e l és szőrtelenül j ö n n e k a világra, a mezeinyúléi n y i t o t t s z e m m e l és szőrösen s z ü l e t n e k ; előrjbinek vemhességi ideje 30 n a p , vitóbbié 3 5 n a p . Az ü r e g i n y ú l n a g y b u z g a l o m m a l ás földalatti j á r a t o k a t és m i u t á n e z e k e t s a j á t szőrével jól kibélelte, megszüli b e n n ü k f i ó k á i t ; a m e z e i n y ú l n e m ás l y u k a t , h a n e m a csupasz földre fiadzik és n e m épít szőréből fészket. M i n d e z e n k í v ü l m é g s z á m o s — k e v é s b b é s z e m b e ö t l ő — k ü l ö n b s é g v a n a k é t faj k ö z ö t t . É r t h e t ő t e h á t , h o g y h a a m e z e i u y ú l f i ó k á k a t ilyen faji eltérések d a c á r a is s i k e r ü l t d a j k a s á g b a a d n i , érdeklődéssel figyeljük a kis m o s t o h á k t o v á b b i fejlődését. Anghi. Érdekes családi élet színhelye m o s t az á l l a t k e r t i n a g y t ó . A m o z g ó k é p s z í n h á z m e l l e t t levő vízesés szikláján, egy kis b o k o r t ö v é b e n k ö l t ö t t e k i t o j á s a i t egy n y á r i l ú d (Anser ferus) és o t t t a r t ó z k o d o t t m e l l e t t e é l e t e p á r j a , egy g e g e l ú d - g ú n á r (A nser neglectus) is. A fészektől n e m messze egy indiai-csíkoslúd (A nser indicus) k í s é r t e figyelemmel a fészkelő p á r t , tőle v a l a m i v e l t á v o l a b b pedig egy lilik (Anser albifrons) őrködött. A fészekben h a t d a r a b t o j á s v o l t . E b b ő l m á j u s 13-án k i k e l t három. A másik három tojáson még két napig ültek, aztán a fészket a h á r o m t o j á s s a l o t t h a g y t á k és a k i k e l t a p r ó s á g o k a t levezették a nagy tóra. A nagy esemény a tavon tartózkodó t ö b b i v a d l ú d k ö z ö t t n a g y f e l t ű n é s t k e l t e t t és i z g a l m a t o k o z o t t . Az egész v a d h ' i d á l l o m á n y é k t e l e n l á r m á t c s a p o t t . M i n d n y á j a n r é s z t a k a r t a k v e n n i a kis l i b á k nevelésében. E z t a n a g y b u z ­ g a l m a t a szülők t e r m é s z e t e s e n n e m f o g a d t á k szívesen és a kis libák körül hamarosan olyan parázs verekedés t á m a d t , hogy ezek é r d e k é b e n szét k e l l e t t o s z l a t n i a t á r s a s á g o t . Most a kis c s a l á d m á r n y u g o d t a n s é t á l a t ó p a r t o n és a kis l i b á k v í g a n legelésznek a h a r m a t o s fűben. A n é g y l ú d m é g m i n d i g ö s s z e t a r t , bár a gegelúd-gúnár néha meg-megtépázza a két másikat. A lilik ó v a t o s a n k i t é r a t á m a d á s elől és csak n é h á n y lépésnyi

Vadlibacsalád az állatkertben.

Hölzel felvétele.

t á v o l s á g b ó l figyeli ő k e t . Az i n d i a i - c s í k o s l ú d b é k é s m e g a d á s s a l t ű r i a csípéseket és a k i s l i b á k i r á n t i s z e r e t e t e o l y a n n a g y , h o g y m é g o l y a n k o r s e m t á v o z i k m e l l ő l ü k , a m i k o r a gegelúdg ú n á r c s o m ó s z á m t é p i a t o l l á t . É j j e l r e a k i s l i b á k a t szüleikkel együtt elkerített helyre tereljük, ahonnan a másik két g ú n á r t a békesség m e g ó v á s a céljából k i r e k e s z t j ü k . E z e k reggelig o t t ü l n e k a k e r í t é s m e l l e t t és ő r k ö d n e k . N a g y o n k e d v e s l á t v á n y a t a v o n ú s z k á l ó , v a g y a fűben legelésző, v e g y e s l i b a c s a l á d . É v e k ó t a ez az első eset, h o g y v a d l u d a k az á l l a t k e r t b e n k ö l t ö t t e k . A k i s l i b á k é r d e k e s s é g é t n a g y o n emeli e g y r é s z t az, h o g y a r i t k a g e g e l ú d i v a d é k a i , m á s r é s z t az a k ö r ü l m é n y is, h o g y egy s z o k a t l a n k e r e s z t e z é s b ő l s z á r m a z n a k . M e g e m l í t j ü k m é g , h o g y egy v e t é s i l ú d (Anser fabalis) d a j k a s á g o t v á l l a l t és egy t ő k é s ­ récének csemetéit vezetgeti ezeknek anyjával együtt. Szombath. Ujabb állatokkal gyarapodott a c s ú s z ó m á s z ó k o s z t á l y á n a k á l l o m á n y a . N é g y d a r a b n a g y - t o b z o s g y í k (Zonurus giganteus) é r k e z e t t D é l - A f r i k á b ó l . A t o b z o s g y í k egész t e s t e erős, h e g y e s tüskékkel van borítva, úgyhogy védekezésközben egy-egy f a r k c s a p á s s a l f á j d a l m a s s e b e t t u d ejteni. B é k é s t e r m é s z e t ű á l l a t , férgekkel, r o v a r o k k a l t á p l á l k o z i k és á k i s e b b g y í k o k a t is megfogja. Á l l a t k e r t ü n k b e n n y o l c éve n e m v o l t l á t h a t ó . Ú j d o n s á g a k é t v í z i a g á m a is (Physignathus lesueuri), a m e l y e t m o s t s i k e r ü l t elsőízben b e s z e r e z n i . H a z á j a A u s z t r á l i a , a h o l a m e l e g v i d é k e k m o c s a r a i , t a v a i k ö a e l é b e n a f á k o n él. A l e g t ö b b a g á m a a siva­ tagos, száraz területek lakója, csak a víziagáma tartózkodik víz k ö z e l é b e n . H a ü l d ö z i k a v í z b e m e n e k ü l , a l á b u k i k és o t t ­ m a r a d , a m í g a veszély e l m ú l i k . T á p l á l é k a k ü l ö n f é l e r o v a r o k b ó l , csigákból és k i s e b b g y í k o k b ó l áll. F e l t ű n ő a h í m é l é n k v ö r ö s ­ színű m e l l e . A v í z i a g á m á n a k é r d e k e s t u l a j d o n s á g a , h o g y a f a r k á r a t á m a s z k o d v a , h á t u l s ó l á b á n is elég g y o r s a n t u d t o v a ­ h a l a d n i , m i k ö z b e n a t ö r z s é t m a j d n e m függőlegesen t a r t j a . I l y e n á l l á s b a n a rég k i h a l t ő s g y í k o k r a e m l é k e z t e t . Szombath.

Nagy-tobzosgyikok az állatkerti terrariumban. Hölzel felvétele.

Vízi-agáma.

Hölzel felvétele.

A zebu és zebrák összeszoktatása. I s m e r e t e s , h o g y a múzeumok állattani osztályának emlősgyűjteményében a ki­ t ö m ö t t á l l a t o k a t j o b b á r a e g y e n k é n t és t ö b b n y i r e s z ű k szek­ r é n y e k b e n h e l y e z i k el. U g y l á t s z i k , h o g y a régi zoológiai iskola a k i t ö m ö t t á l l a t o k n a k u g y a n megfelelő, d e a m e n n é l t ö b b m o z ­ gási l e h e t ő s é g e t k í v á n ó élő á l l a t o k n a k s e m m i e s e t r e s e m a l k a l ­ m a s e z t az elhelyezési m ó d s z e r t a n n a k i d e j é n az á l l a t k e r t i á l l a t o k r a is a l k a l m a z t a . M a a z o n b a n m á r s z a k í t o t t u n k ezzel a m ú z e u m u t á n z á s s a l és i g y e k s z ü n k a z á l l a t k e r t b e n a l e h e t ő s é g szerint tágas kifutókat létesíteni, v a l a m i n t attól sem szabad elzárkóznunk, hogy különböző fajokat közös kifutókban t a r t s u n k . A t á g a s kifutók létesítése szűkre s z a b o t t állatker­ t ü n k b e n n e m k ö n n y ű f e l a d a t . D e első p i l l a n a t r a t a l á n a n n a k a t e r v n e k m e g v a l ó s í t á s a is n e h é z n e k l á t s z i k , h o g y k ü l ö n b ö z ő fajok k e r ü l j e n e k e g y ü v é . P e d i g a z afrikai p u s z t á k o n s z á m ­ t a l a n p é l d á j á t l á t h a t j u k az á l l a t o k e g y ü t t é l é s é n e k . í g y p é l d á u l a g n ú k , z e b r á k , s t r u c c o k és a n t i l o p o k jól m e g f é r n e k e g y m á s m e l l e t t . Á l l a t k e r t ü n k i g a z g a t ó s á g a is e l h a t á r o z t a , h o g y a z i d ő v e l s o r j á b a n l é t e s í t e n d ő t á g a s n a g y k i f u t ó k b a n e g y ü t t fogja t a r t a n i a z o k a t az á l l a t f a j o k a t , a m e l y e k a s z a b a d b a n is j ó l m e g f é r n e k e g y m á s m e l l e t t , a m i n t a r r ó l »A T e r m é s z e t « egy k o r á b b i s z á m á b a n m á r h í r t is a d t u n k . T e r m é s z e t e s , h o g y a z á l l a t o k ö s s z e s z o k t a t á s a m é g így is ó v a t o s s á g o t k í v á n , m e r t hiszen a f o g s á g b a n t a r t o t t v a d ­ á l l a t o k n a k a s z a b a d b a n élőkkel s z e m b e n s o k o l y a n t u l a j d o n ­ s á g u k v a n , a m e l y esetleg l e h e t e t l e n n é teszi az ilyen i r á n y ú l e g j o b b i g y e k e z e t e t is. P r ó b a k é p e n e g y e l ő r e — a m í g a n a g y »afrikai kifutó« elkészül — m e g p r ó b á l t u k z e b r á i n k a t a z e b u v a l ö s s z e s z o k t a t n i . T u d n i kell, h o g y z e b u n k ö r e g , h á z s á r t o s , t á r s a s á g k e r ü l ő , v é n bika, mely csak gondos ápolójával szemben viselkedik némi b a r á t s á g o s é r z ü l e t t e l , m á s r é s z t p e d i g z e b r a k a n c á n k jelenleg egy s z é p k i s c s i k ó t d é d e l g e t és félt m i n d e n h o z z á k ö z e l e d ő é l ő l é n y t ő l . Az ö s s z e s z o k t a t á s e n n e k ellenére v á r a k o z á s o n felül s i m á n és g y o r s a n m e g t ö r t é n t és í g y a z e g y h e l y r e k e r ü l t á l l a t o k l á t ­ szólag megelégedéssel és n y u g a l o m m a l v e t t é k t u d o m á s u l e g y m á s »kellemes« t á r s a s á g á t . E r r ő l a k í s é r l e t ü n k r ő l — a n n a k é r d e k e s ­ sége m i a t t — a M a g y a r F i l m i r o d a is k é s z í t e t t f e l v é t e l e k e t , a m e l y e k j ú n i u s h ó f o l y a m á n lesznek l á t h a t ó k a fővárosi m o z g ó ­ fényképszínházakban. A nghi.

FÁCÁNSORS. — K é p e s állatmese — R a j z o l t a és í r t a : Báró Schell József Antal. (Folytatás.)

6. kép : Amikor a tapasztalt öreg jós a fiatal kakas szemében felcsillanó reményt látta, vigaszképen még egy menekülési lehetőséget t á r t fel előtte : — Amikor nincs szél és a levegőben repülve, már útban vagytok

fajtát egyre hevesebb mozdulatok, majd hangos kifaka­ dások jellemzik. — De azért ezekben az ügyetlen hóhérokban sem lehet bízni, mert lövéseik néha mégis csak elkapják az egyes fácánt. Az ilyen áldozat többnyire szárnya­ szegetten, élve vergődik le a földre, vagy kis tollfelhőt hagy maga mögött és imbolyogva repül tovább. A sebesültek sorsa a legborzasztóbb, mert amikor nagybetegen a földre érnek, legtöbbnyire kutyák, rókák és egyéb ellenségeink biztos martalékai lesznek. Tehát a menekülésnek ez a módja nagy kockázattal jár, mert ha nem sikerül, keserves kínlódást és végül mégis csak pusztulást okozhat.

fi. ké

a puskásvonal felé, még mindig marad valami lehetőség a menekülésre. Ez azonban sokkal bizonytalanabb a szél segítségénél és csak az egyik-másik irány betartása mellett mentheti meg életünket. — Ez a kiszámíthatatlan és bizonyára akaratlan segítő- és mentőkörülmény a rossz puskás. Ennél ugyanúgy dörög a lángoló veszedelem, de ha nyugodtan figyeltek, meglátjátok, hogy ennél nem minden durra­ násra következik a halál. Sőt, van úgy, hogy a nagy ropogások ellenére közületek igen sokan menekülnek meg. Alapjában véve azonban ezek az akaratlan élet­ mentők is rosszakaratúak, mert nyilvánvaló, hogy mennél több fácán menekül el mellőlük, annál nagyobb haragra gerjednek. Ezt a kevésbbé veszedelmes puskás-

7. kép : — H a a sors mégis úgy határozott, hogy a nagy vadászat napján el kell pusztulnotok, akkor csak azt kívánhatom nektek, hogy híres, jó puskás kezétől érjen benneteket a halál. Ez az emberfajta egészen máskép öli a fácánt, mint az átlagos puskás. Szinte azt mondhatnám, hogy szeretettel szedi le a magasból a fák koronái fölött úszó kakast. Az öreg most elgondolkozik, szeme elrévedez a messzeségbe; egyik szárnyát — mintha az erejét próbálná — kinyújtja, majd újra visszahúzza és mintha csak saját magának beszélne, halkabban folytatja: — Idén ősszel ismét ki fogom kerülni a puskásokat, de úgy érzem, hogy jövőre megöregszem ; akkor pedig a tavasz nekem már csak szép emlékekről fog mesélni;

lassanként elfogy a kedvem örökké figyelni, fölényes­ kedni. H a az öreg kakasnak elfogy az önérzete, meg­ szűnik az élete, akkor el kell innen mennem, mielőtt méltatlan viselkedéssel szégyenére válnék fajtámnak és rangomnak. A meleg nyári naptól búcsúzva és csendesen készülődve az utolsó nagy repülésemre, fogom várni az őszt és a nagy vadászat napját. Közben gyakran fog eszembe jutni egy bizonyos zöldkalapos puskás, aki legszebben lövi a magasan repülő fácánt. . . Az öreg kakas hirtelen kiegyenesedik és rideggé válik szemének nézése. Mintha bosszankodna, hogy

értse és a tapasztalatlanok javára magának meg­ jegyezze, csak a fiatal kis kakas. Az pedig hiába hallgatta olyan áhítatosan ezt a komor jövendölést, hiába volt ez reá olyan nagy hatással, még túlfiatal volt ahhoz, hogy az öreg beszédjét teljes súlyában megértse és a még tapasztalatlan nemzedék számára hasznosítsa. Mint ahogyan az fiatal korához illett, akkora volt meghatottsága, hogy az a már jelentkező gondolkodását is elnyomta és egész kis lénye csak eltelt azzal a boldogító tudattal, hogy őt — igenis őt, a háromhónapos csirkét —

4

7. kép.

elárulta nagy titkát, hogy bizalmasává t e t t e fiatal, éretlen kis rokonát. Pedig az csak mélyen megilletődve gondolkozik az elhangzott beszéden. A délelőtti nap már forrón, perzselve süt a hűvös sűrűségek felé vonuló fácán-népségre. Az öreg erre ráeszmél és közönyösséget színlelve, ellépked az erdő felé. Kis bámulója pedig elvész a magas fűben.

8. kép: Az élettapasztalatoktól terhes, súlyos szavak, az ösztönös megfigyelésen alapuló bölcs jóslat elhangzott és — ahogyan az a legértékesebb beszéddel is annyiszor megesik — nyomtalanul elveszett.. . szétfoszlott a reggeli szellőben! Nem volt más, aki hallgassa, meg-

f aj tájának leghatalmasabb tagja kitüntette megszólí­ tásával, sőt bizalmával is! E z u t á n magát valahogyan többnek érezte kortársainál, sőt talán már nem is volt többé igazi pajtásuk. * A jóslat pedig bevált : Rávirradt a fácánokra — szélcsendben, jó puskásokkal — a nagyvadászat napja! A lealkonyodó nap pirosra festi az erdő nyugati szélét szegélyező fák törzseit. Csend borul az erdőre, amely még egy órával ezelőtt szünet nélkül vissz­ hangzott a puskaropogástól és a hajtók csörtetésétől. Nyekeregve döcög az erdei dűlőúton az utolsó vadaskocsi. Fáradtan húzzák a lovak s a bakon álmosan

pipázgat a kocsis. El-elgondolkozik azon, hogy »ma, bizony, jó vadászat volt.« Egy öreg kakas észreveszi a közeledő szekeret, nyugodtan meglapul az útszéli bokor tövében, mintha csak tudná, hogy az ránézve nem veszélyes. Közvetlen közel halad el mellette a szekér, de a kocsis tekintete véletlenül a fűben rejtőző, fénylő tollazatú, tarka madárra esik. Az ostorral feléje legyint és odaszól : — H á t te megmenekültél? Mérgesen lármázva p a t t a n fel helyéről az öreg kakas, rekedten szól, amint zajosan átrebben a közeli bokron, amely mögött mindjárt leszáll, mintha csak jelezni akarná megvetését a zavargóval szemben. Azután — amint befelé lépked az erdőbe — meg-

8.

megáll, mintha visszanézne a vadaskocsi rúdjain lógó, élettelen, fiatal társaira. Mintha búcsúzkodna tőlük? 9. kép : Sötét éjszaka borul az erdőre és annak zaklatott vadjára. Csendben mult el az alkony, elmaradt az aludni térő fácánkakasok lármás repdesése, szárnycsapkodása, rikácsolása. Csak elvétve jelentkezett egykettő, ami a szokatlan némaságot valahogyan még gyászosabbá tette. Keleten kél a telihold, amely gyorsan úszik a csillagos égbolton felfelé. Még csak este 6 óra van, de a hold­ fényes erdő már teljesen éjszakai képet nyújt. Úgy világít a sűrű fiatal erdőn átvezető keskeny

ösvény, mint valami titokzatos folyosó. Ennek vége egyszerre elsötétedik ; csendesen ballagva közeledik a vadőr! Nemcsak kötelessége szólította ki erre a portyázó útra. Más érzések is hajtják. Ez a nap hivatalosan örömet jelentett számára, mert a vadászat igen jól sikerült. Meg is dicsérték, amikor megolvasták az eredményt. .Százhuszonhét kakassal több, mint tavaly ilyenkor! De a szíve gyászol, mert hiszen ő nevelte, ő gondozta, sőt később fáradhatatlanul ő védelmezte a sok szép madarat. Néhány hetyke fiatal kakast szemé­ lyesen jól ismert és mindig ugyanazon a helyen figyelt meg egy különös viselkedésű, ravasz öreget. Féltve őrzött sok védencéből vájjon melyik maradt életben? Csak nem lőtték agyon valamennyi kedves kis ismerősét?

kép.

Elszorul a szíve, amikor arra gondol, hogy védencei, amelyekre félesztendő szorgos munkáját, sőt — ami még ennél is több — egész szeretetét áldozta, már nem élnek! — És holnap már viszik őket a vasútra, aztán elszállítják messzire, talán Bécsbe. Azt mondta a fő­ intéző úr, hogy ott magasabb áron kelnek el! Szinte gyermeki vágy fogja el, hogy még most, éjjel, láthasson legalább néhány élve pihenő madarat. Csendesen lopódzik a szálasabb akácos felé, amelyben néhány fenyő is van. Vágya teljesül! A teliholdtól megvilágított égbolttal szemben az akácfákon tisztán feketélik egy, kettő, három fácán körvonala. Egy kakas is van köztük!

Mintha még nem nyugodtak volna meg egészen! Úgy rémlik, hogy nyakukat nyújtogatják, szemük pedig mintha nyitva volna. Talán még mindig veszélyt sejtenek ? Hej, de szeretné őket megnyugtatni : — Aludjatok békességben! Egy évi gondtalanságért felelek! — Éles szemével a fenyőfákon ülő tyúkok csoportját is meglátja.

vadorzóra cserkészik. De most, amint a fenyő csoport sötét árnyékában lépked, kivételesen mégis megroppan lába alatt valami száraz gally. H a tudná, hogy erre a zajra az életben maradt öreg kakas a fa tetejéről lepislog rá, hogy azután még nyugodtabban folytassa alvását, bizonyára még jobb kedvvel térne haza szerény otthonába. ^

9. kép.

Most már mehet is haza! Az erdő elvesztette ridegségét, szívének pedig örömöt okozott — gyermeki igaz örömöt — a vad meglátása. Hogy is képzelhette józan ésszel, hogy egy sem maradt meg belőlük? Békességgel a szívében indul hazafelé. Már megbocsátotta a puskás uraknak az öldöklést. — De szépen is lőttek! — Vadászvére fellobban! — Hej, az a zöld­ kalapos úr micsoda nagyszerű puskás, hogyan lekanya­ rint az minden kakast! Csodálattal emlékezik mesteri lövéseire. A derék, fiatal vadőr az erdő széléhez közeledik. Annyira rabja szenvedélyének, hogy maga is félelmetes ragadozó módjára mozog az erdőben, amikor rókára,

10. kép : Kavarog, száll, lebeg a szivarok és ciga­ retták kékes füstje a kivilágított dohányzónak kandal­ lója körül, ahonnan az estebéd utáni feketekávé mellől csendesen morajlik a vadászok beszélgetése. Ezalatt odakint, a jéghideg, sötét pajtában, rudakra akasztva, dermedten, mozdulatlanul lógnak a félnappal ezelőtt még elevenen csillogó, vígan repülő fácánkakasok. Azok pedig, akik a sok fácánéletnek olyan hirtelen véget vetettek, most jókedvűek. Mintha mindnyájuk kedélyét éppen csak a sok fácánhalál vidította volna fel. Pedig a dohányfüstfelhők nyomán nem is a fácánok­ ról esik szó. Gazdaságról, politikáról, külföldi utakról és a férfiakat érdeklő sok más dologról folyik a társalgás.

H á t azért kellett százával elpusztulnia a sok szép madárnak, hogy soha többé szó se essen róluk? De a kandalló lángjainak melegétől lassan kipirulnak az arcok és sorjában mindenki ráeszmél arra, hogy miért is ég az arca. Eszükbe jut, hogy mi okozza a* jókedvét főképen azoknak, akiknek ma különösen sikeres napjuk volt. Szóba kerül a mai nap, a vadászat

A társaság szétoszlik. Egy része a kártyaasztal köré ül, a két leghangosabb vadász most csendesen beszélget egy sarokban ; csak néha hangzik harsány nevetésük. A zöldkalapos pedig fiatal bámulója társaságában a kandalló mellett marad. Csak a vadászatról beszél­ getnek rajongással, igazi, nagy szenvedéllyel.

*

10. kép.

jó rendezése, a sikerült hajtások és végül a sok-sok fácán is. De a vadászok mindegyike leginkább a saját szép lövéseire emlékszik és ezeknek örülve, beszél a vadászatról. Eldícsérik egymás szép lövéseit, de inkább csak azért, hogy a maguk remekelését is végre szóvátehessék. Különösen a magasan repülő fácánokról beszél mindenki valami különös elragadtatással, csak­ nem áhítattal. Az a bizonyos zöldkalapos úr csak csendesen szivarozgat és egykedvűen fogadja a hozzá irányított lelkes dicséreteket : — Kérlek, az a sikeres duplázás arra a két »toronykakas«-ra, ott lent a völgyből, valóban bámulatos volt. A lövésekből mindjárt rád ismertein! — A nap hőse azonban csak csendesen nézi a tüzet és nem szól ; talán visszagondol első szép lövésére, amely­ nek vagy 35 évvel ezelőtt annyira megörült, hogy még a szeme is könnybelábadt.

Jövőre a nagyvadászat estéjén a kandalló mellett pedig nem a sikeres duplázásokról fognak megemlékezni, ellenben mindenki arról a csodálatosan magasan szálló öreg kakasról fog majd beszélni, amelyiknek lelövése szinte lehetetlenségnek látszott s amelyet a zöldkalapos úr első lövésével röptében csak megingatott, de a második lövéssel mesteri módon hozott le csaknem a felhők magasságából.

Polónyi Manó n y . m á v . főfelügyelő értékes új szakkönyvei : A magyar parlagi baromfi védelme, 360 oldal 6 P A nemesített magyar parlagi tyúk a köztenyésztésben, II. kiadás, 114 oldal 3 P Gyakorlati baromfitenyésztés és baromfinemesítés, II. kiadás, 202 oldal . . 3 P »A Természete olvasóinak 25% kedvezmény jár. M e g r e n d e l h e t ő a s z e r z ő n é l : B p e s t , V., K o s s u t h Lajos-tér 14. A Az apróhirdetés minden szava 20 fillér ; előfizetőknek 10 fillér A legkisebb hirdetés egyszeri megjelenése 2 p e n g ő ; előfizetőknek 1 pengő Előfizetési vagy hirdetési díj Állatkert Budapest, VI., küldendő. Természettudományi Közlöny. S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos k ö z r e ­ m ű k ö d é s é v e l Gombocz Endre és Szabó-Patay József. Szerkesztő­ ség és k i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t , V I I I . , E s z t e r h á z y - u . 16. >>Magyar Foxterrier-Tenyésztők Egyesülete« B u d a p e s t , Állat­ orvosi főiskola poliklinikája, V I I . , R o t t e n b i l l e r - u t c a 23—25. Telefon : József 308—30. Magyar Tacskó-Tenyésztők Egyesülete B u d a p e s t , V I I . ker., I s t v á n - ú t 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája József 308—30. H i v a t a l o s ó r á k hétfőn és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 ó r á k k ö z ö t t . Magyar Kutyafajták Törzskönyve B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. Állatorvosi főiskola poliklinikája József 308—30. H i v a t a l o s ó r á k t ö r z s k ö n y v e z é s v é g e t t hétfőn és c s ü t ö r t ö k ö n 17—18 órák között.

Vadászati Útmutató., eddig m e g j e l e n t 7 k ö t e t e valóságos lexikonja a v a d á s z a t i i s m e r e t e k n e k , m e r t nincs o l y a n k é r d é s , a m e l y r e n e a d n a a z o l v a s ó n a k t ö b b m i n t 1800 oldalon fele­ letet, szakszerű t á j é k o z t a t á s t . A tiVadászati Útmutatóe-t a m . k i r . földmívelési k o r m á n y h i v a t a l o s t á m o g a t á s b a n részesíti, m e r t az é r t é k e s k ö t e t e k a v a d á s z a t i s z a k i s m e r e t e k elterjedésének s így a v a d á s z a t i k u l t ú r a fejlődésének é r d e k é t szolgálják, A »Vadászati Útmutatóé évfolyamai v á s z o n k ö t é s b e n , cím­ rajzzal j e l e n t e k m e g , a szöveget s z á m o s e r e d e t i k é p is magyarázza. Á tiVadászati Útmutatón k ö t e t e i t szerezze m e g m i n d e n v a d á s z e m b e r , a k i m é g n e m t e t t e ; a k i n e k p e d i g egyik­ m á s i k k ö t e t n i n c s m e g , szerezze b e a h i á n y z ó t . A z első k ö t e t teljesen elfogyott, a t ö b b i 6 é v f o l y a m összesen 24 p e n g ő é r t (részletre is), egyes é v f o l y a m 5 p e n g ő é r t m é g m e g r e n d e l h e t ő a ^Vadászati Útmutatóé kiadóhivatalában, Budapest, VIII., Szigony-utca 34. A VIII. évfolyam szerkesztés alatt van.

Fajtatiszta bécsi kéknyulak eladók az Állatkertben. Harmincöt-negyvenholdas ki nem száradó tavat b é r b e »Haltenyésztő« jeligére k i a d ó h i v a t a l b a .

keresek.

VIII.,

Megjelent Nozdroviczky Lajos-nak »Vadászemlékeim« című k ö n y v e . E g é s z v á s z o n k ö t é s b e n , illusztrálva á r a 8 P . Megren­ d e l h e t ő a szerzőnél, B u d a p e s t , I . , A t t i l a - k ö r ú t 12. sz.

Magyarországi Telivér Kutyatenyésztő Egyesületek Szövetsége B u d a p e s t , V I I . , I s t v á n - ú t 2. T e l e f o n : József 308—30.

Kertészeti Lapok, — Virágos Budapest, Virágos Magyarország. Kertészkedőknek nélkülözhetetlen képes folyóirat. Előfizetési ára negyedévre 4 P. Kiadóhivatal: Budapest, VII., Dohány-utca 20.

Díszes szobaakvárium b e r e n d e z v e B u d a p e s t , V I I . , Lőcsei-út 15.

:: :: A kiadásért felelős: N A D L E R H E R B E R T :: :

Magyar Dobermannosok t i t k á r i h i v a t a l a B u d a p e s t , B a r o s s - u t c a 77. Telefon : József 413—78.

B U D A P E S T A

s

v

A

n

y

Harsányi

Dezső,

SZÉKESFŐVÁROS v

í

z

-

d

z

e

H A R M A T A

eladó.

m

» B E C I V A «

e

V Í Z

B E K E T O W e C I R K U S Z * V A R I E T É Igazgató: W I L D M A N N SÁNDOR

»HUNGÁRIA«.GYÓGYFORRÁS

S Z É N S A V V A L TELEFON :

TELÍTETT

AUTOMATA

:

VÁROSLIGET

VIZE

*

TEL: AUT. 183-35

530—03

Minden este 8 órakor fényes előadás. Minden csütörtökön és szombaton délután 4 órakor családi és gyermekelőadás. M i n d e n vasár* és ü n n e p n a p délután 4 órakor ünnepi előadás. A délutáni előadásokban mindenki fél* helyárakat fizet. A kedvezményes utalványok minden esti előadásra, vasár* és ü n n e p n a p is érvé* nyesek. M i n d e n előadásnál délután és este egyenlő műsor.

N E P A R E N A [

V

Á

R

O

S

L

I

G

E

T

]

Budapest legolcsóbb szórakozóhelye világvárosi műsorral. Naponta délután 3 órától folytatólagos előadások. Helyárak.- 4 0 fillértől 1 pengő 50 fillérig. + Telefon: 185—77.

ii ii X

x íí x a x x x x x x x x x x x x x a a a

Minden hó

ii X ii ii ii

x FÉNYKÉPEZŐCIKKET a a O T T VEGYEN, AHOL FOGY! a a a a a a a a a x fényképészeti szaküzlet x

HATSCHEK ÉS FARKAS BUDAPEST IV., Károlytkörút 28. (Közp. városháza)

X X VI., Andrássyrát 31. XX X

I s é n ú j műsor.

r*H MwHWrlkrlhMl

E3 E3

B U D A P E S T , IV..

KUN SÁNDOR Ferenc József-rakpart 18.

a

• | FESTÉK, KENCE, ZSIRADÉKÁRU^JCÁTRÁNY, VEGYI TERMÉKEK | ||

T E L E F O N :

L

O

P

Ó

8 4 5 — 1 1,

867-73

G

U

Y

L

A

S Z A B A D A L M A Z O T T ISKOLAPADOK, ISKOLAI BÚTOROK, ATLÉTIKAI SPORTCIKKEK, TORNASZEREK ÉS GYERMEK. JÁTSZÓTÉRBERENDEZÉSEK GYÁRA

BUDAPEST, III., BÉCSI.ÚT 85. TELEFON: AUT. 625—05

M|

X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X

|

SCHREIER BÉLA kereskedelmi rész vény társ.

A L L A T A I T P E K K D-vitamin és F U T O R

II KEVERÉKÉVEL

BUDAPEST VII., Izabella-utca 34. sz.

TAKARMANYOZZA. FILLÉRES

Tel.: J. 438—49 é s 320—52

BEFEKTETÉS!

+

V e s z é s elad m i n d e n n e m ű szálasa é s szemestakarmányt, őrleményféléket, gabona* n e m ű e k e t , fűszer*, hüve* lyesa é s g y a r m a t á r u t .

CHINOIN

H EJ

^ C ^ \ \ l B gyógyszer és vegyészeti « ™ termékek gyára r.»t.

LIJPES

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXá

A z állatkerti b é r l ő k ö z ö n s é g jutányos áron bérelhet tenniszpályákat

ALLATs ÉS N Ö V É N Y K E R T Ü N K GYÖNYÖRŰ TAVASZI POMPÁBAN VIRUL

PÁLMAHÁZUNK AZ ÖRÖK TAVASZT VARÁZSOLJA A SZEMLÉLŐ ELÉ.

Á L L A T K E R T B E N idény- és havibérletben. Újonnan átalakított vörös salakpályák! A délelőtti órákban az idény- és havibérleteknél díjkedvezményt adunk. Az

igazgatóság.

ZIMMER

FERENC

A természet csodáiban gyönyörködni vágyók az összes állatokat már a szabad kifutókban nézegethetik.

AZ

ELISMERT

HALKERESKEDELMI R..T.

HEIMsFÉLE PÉKSÜTEMÉNY

BUDAPEST, KÖZPONTI VÁSÁRCSARNOK T.: A. 854-48

AZ EGÉSZ ÁLLATKERT TERÜLETÉN KAPHATÓ

FIÓKÜZLETEK : V., Gróf Tisza István=utca 10. T.t A. 816-79, VII., Rákóczi.út 90. IRODA: VIII., Horánszkymtca 19. I. em. Telefon: J. 335-39

Főüzlet: Heim Lajos,VI.,Szondy-u. 96/a. Tel.: 152—41.

Alapíttatott 1 8 4 9 .

K R A Y E R L A K K O K KRAYER

Fiókok: VI., Teréz-körút 4. f*-* IV., Petőfi Sándor-u. 9.

Telefon: J. 428—25.

URBANCSEK JŰZSEF JÁNOS B E T O N É P l T

T E L E F O N : 9 0 5 - 7 3 .

Ö .

Falat, cserép, é s Eternlt.tetőfedőmester, tetőzet jókarbantartási vállalat.

E . É S T Á R S A B U D A P E S T , V . K E R . , V Á C I - Ú T 34. S Z .

B U D A P E S T , V H . KERÜLET, T H Ö K Ö L Y . Ú T

B u d a p e s t székesfővárojj h á z i n y o m d á j a

1931 — 6 2 7 0

117. S Z Á M .